Már egy ideje kilestem magamnak ezt a vígjátékot, amit hetente ad az MGM.  Különben ez egy egész jó csatorna, csak szinte mindig ugyanazt adják rajta, ha meg mégsem, akkor valami csak egyszer van és többet nem is lesz. Felüdítő viszont nézni a külföldi reklámokat, amik asszem csehül vagy szlovákul vannak, mert egy szót sem értek belőlük, ezért nem is idegesítenek. A terméket csak a képekkel adják el nekem, és higgyétek el, sokkal meggyőzőbb így. Próbáljátok ki, vegyétek le a hangot a reklámról, egy csomónál képtelenség eldönteni (magyaroknál persze), hogy mi a frászt reklámoznak vele. És a szomszédok még ötletesebbek is nálunk, lásd: az öltönyös, tütüt viselő, 100 kilós faszi aktatáskával lezuhan valahonnan és így hirdetnek egy bankot, vagy a Yes, Romstal!-t:)

Vissza a témához: Remélem, senkinek nem kell bemutatnom John Candy-t, aki a '80-as és '90-es évek egyik legjobb komikusa volt. Az ő neve tényleg garancia a röhögésre, bár már láttam pár olyan filmet vele, ami nem volt jó. Az egyik a Gyagyás nyomozás (unalmas), a másik a Meztelenek és bolondok (aminek eredeti címe: 1942, csak John Belushi miatt érdekes), a harmadik pedig a Mama pici fia (szintén unalmas). Viszont van egy szereplése, aminek máig nem tudom a címét. Egy fickót alakít, akit hipnotizálnak és ahányszor felmutatnak neki egy bizonyos kártyalapot, akkor elkezd őrült dolgokat csinálni - pl. előveszi a farkát nagy nyilvánosság előtt (ezt persze nem mutatják). Aki tudja, mi ennek a címe, az írja meg nekem! (Közben kiderült, hogy ez az Esze semmi, fogd meg jól!) Az Ínyencfalatnál ismét nem lehet eldönteni, vajon mi vezetett a magyar cím megszületéséhez. A Delirious az valami olyasmi, hogy lidércnyomásos, rémálmokat álmodó - javítsatok ki, ha tévednék. Viszont ellentétben buta címével, tök jó maga az egész. Erről szól:

Jack Gable (J.C.) egy sokak által szemétnek titulált romantikus sorozat, az Álmaink írója és producere. Mindent megtesz a széria sikeréért, ám a stúdió tulajdonosai és a rivális forgatókönyvíró folyton keresztbe tesznek neki. Egy nap aztán hősünk ölébe hullik a nagy lehetőség, hogy együtt lehessen egy hétvégét az Álmaink üdvöskéjével, Laurával (Emma Samms), de ő pillanatok alatt újfent a jóképű színész kolléga, Dennis (David Rasche) karjai közt keres boldogságot. A csalódott Jacket véletlenül állon vágja a kocsija csomagtartója és elájul... Amikor pedig felébred, Ashford Hills-ben találja magát, ahol az általa írt sorozat játszódik és körbeveszi őt saját kitalált világa, amiben a saját figurái kelnek életre körülötte. Először azt hiszi, megőrült, de kiderül, hogy nem álmodik, tényleg egy lett a fejéből kipattant hősök közül. Mostantól ő Jack Gates, a milliárdos üzletember, akinek lábai előtt hevernek a nők, és akit irigyelnek a férfiak. Egy ideig minden rendben is megy, hiszen mindenkit ismer, tudja, mi fog történni, de aztán felbukkan Janet (Mariel Hemingway), akit ő nem is akart vászonra vinni, majd megjelenik az igazi Jack Gates (Robert Wagner) is! Még szerencse, hogy nagydarab hősünknek ott van az van ócska írógépe, amin ha leír valamit, az megtörténik ebben a különös világban. De hogy fog hazajutni, elnyeri-e valamelyik hölgy szerelmét és segít-e, hogy a mágikus erejű fogyitabletta képlete a megfelelő kezekbe kerüljön?

Bevallom, nem sokat vártam a Delirious-tól, de már az első percében tudtam, hogy jó lesz, mert megszólalt az a szám, amit már jó ideje próbáltam megtalálni - lásd a bejegyzés végi videót. A már 20 éves poénok ma üdítőleg hatnak a fingós-böfögős viccekkel meg ostoba abszurditással teli amerikai szenny közepette. Ezek a mozik még egészen más normákat képviseltek, mint a maiak, kellett némi intelligencia is az értékelésükhöz:) 

Candy most is kitűnő, rá semmi rosszat nem lehet mondani. Mariel Hemingway nem az a tipikus szépség, de éppen ezért olyan érdekes. Emma Samms viszont garantálja az élvezetet a férfiszemeknek:) A mellékszereplők közt van maga Perry Mason, vagyis Raymond Burr (ez volt az utolsó egész estés filmje); Dylan Baker, az Adsz vagy kapsz iskolaigazgatója; Charles Rocket a Hókusz-Pókuszból; valamint a Hemingway-nek a stúdió mosdójában tanácsot adó nő képében felismerhetjük a Superman Lois Lane-jét, Margot Kiddert. Számomra külön öröm volt látni fiatalsága teljében Andrea Thompsont, aki a Babylon 5 első telepatáját, Talia Winters-t játszotta - itt egy ápolónőként jelenik meg. Az inast alakító Tony Steedman pedig szintén szerepelt a B5-ben, igaz, csak egy epizódban. A rendező Tom Mankiewicz, aki a Superman I-II-ben kreatív asszisztens volt, ő írta Az aranypisztolyos férfi forgatókönyvét és rendezte a '87-es Dragnetet Dan Aykroyddal. Mankiewicz ez év július 31-én hunyt el, 68 éves korában. A producer a szintén az Acélember kalandjaival híressé vált Richard Donner volt.

Szerintem tök jó a sztori, és a megvalósítás is elváráson felüli lett. Az egyetlen gond vele a gyenge kezdőjelenet, ami kissé hosszadalmas és manapság már nem számít igazán humorosnak sem. Meg kell várni, amíg Jack eljut az Álomvilágba és elfogadja azt valóságnak, az egész onnantól indul be - kár, hogy ezért majdnem fél órát kell nézni a nagy semmit... Viszont dicséretet érdemel a maszkmesteri munka - lásd Dylan Baker egyre rosszabbodó állapotát:)

Érdekességek: Hemingway és Kidder együtt szerepeltek a Superman IV. részében, ahol rivális titkárnőket alakítottak, itt pedig mindketten színésznők, akik a titkárnői szerepre jelentkeznek - vagy valami ilyesmi. Robert Wagnert a magyar nézők leginkább az Austin Powers-sorozatból ismerhetik, ebben Dr. Genya jobbkezét, Másodikat játszotta. Candy és Samms saját maguk adták elő a teljes kerti táncjelenetet, még a nehezebb részeket is -a hölgy később megdicsérte partnerét, mondván, milyen ügyes táncos a hatalmas méreteihez képest:) A Wikipedia szerint az Ínyencfalat nem váltotta be a hozzá fűzött pénzügyi reményeket, de csak az imdbn talált adatra tudok hivatkozni, miszerint valamivel több, mint 5 és félmillió dollárt hozott a konyhára - viszont a készítési költsége nem ismert.

Nekem tetszett, ilyennek kéne lennie egy normális, péntek esti komédiának!

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az unalmas indítás miatt, meg azért is, mert semmi értelme nem lenne újranézni, akkor a fordulatok már kevésbé lennének érdekesek.)

Hírek:

- Emma Samms is benne lesz a Jacob című horrorban, Tim Curry és Doug Bradley mellett.

- Robert Wagner szintén a borzongatós műfaj vizeire hajózik, jövőre ugyanis a The Summoningben láthatjuk majd - a plakátján lévő szöveg alapján ez erősen egy Kampókéz-utánzatnak tűnik... Emellett viszont felbukkan még a Mafia: Farewell to the Godfatherben is, amiben Bud Spencer lesz a főszereplő!

Ma éjjel adják a Thomas Jane-es A Megtorlót, asszem azt meg fogom nézni. Itt pedig jöjjön az ígért videó, az azonos című betétdal, az előadó Prince: (A filmet nem néztem meg, a videót sajnos levették....)