Aki, ne adj Isten, olvasta a Superman-írásomat, az már tudja, hogy annak idején a Christopher Reeve-et a világhír felé elindító kasszasikert egyszerre forgatták a folytatásával, az itt tárgyalt Superman II-vel. (Bizony, semmilyen frappáns magyar alcíme nincs...) Ez az együtt forgatásos módszer a producerek sajátossága volt (Alexander és Ilya Salkind, valamint társuk, Pierre Spengler), már használták ez előtt is. Az Acélember első részének létrejöttét hátráltatta a nagy '77-es new yorki áramszünet, a hihetőnek tűnő repülési jelenetek kikísérletezésének hosszúra nyúló időtartama és a produkció egyre nagyobb méreteket öltő költségvetése. Salkindék gyorsan, kevés pénzből akartak nagy filmet csinálni, a rendező Richard Donner pedig szakemberekkel és jó színészekkel akart egy jó filmet összehozni. Végül megszületett a mű, amely pénzt, sikert és csillogást hozott, ám nem mindenkinek.

Az akkori legnagyobb húzónévnek számító Marlon Brando szerepeltetése hihetetlenül drága volt, ráadásul a szerződése révén jogosult lett a folytatásból származó bevételek bizonyos százalékára - a pénzemberek pedig megsínylették, hogy a befolyó nagy dohányból nem akarták odaadni neki a részét, mert Brando beperelte őket és nyert. Donner a film bemutatása után nem leplezte elmarasztaló véleményét a producerekről, valamint az ő "hibája" lett a megnőtt költségvetés, ami miatt a Warner pénzéhez kellett nyúlni - emiatt a stúdió több nyereségre tett szert, mint azt Salkindék szerették volna. A rendezőt ezekből az okokból kifolyólag kirúgták, mikor már majdnem teljesen kész volt a Superman II - helyére pedig az angol-amerikai Richard Lester került, aki segédproducerként működött közre az első epizódnál. Lesternek fogalma nem volt a Superman-mítoszról, egyáltalán nem tisztelte a karakter 40 éves múltját és mindent a saját szájíze szerint csinált meg - újraforgattatta szinte az egész mozit.

Emellett a másik húzónévnek számító Gene Hackman sem jött vissza az újraforgatásra, így róla kizárólag a Donner által készített felvételek maradtak - egy dublőrt és egy hangutánzót használtak Lex Luthor szükséges jeleneteihez. Valerie Perrine meg Ned Beatty szintén távol maradtak, őket is helyettesítették, ahol kellett - a nevüket viszont felhasználták, dacára, hogy alig szerepelnek. Az már csak hab a tortán, hogy már a zenét sem John Williams komponálta... Íme a bevezetés - kissé negatív, de hát ez a film negatív körülmények közt született... Lássuk, miről is szól (én a Lester-féle verziót láttam, így erről írok most):

Terroristák foglalják el az Eiffel-tornyot és egy hidrogénbomba felrobbantásával fenyegetőznek. A sztori nyomában szorosan ott van Lois Lane (Margot Kidder), csakhogy kelepcében találja magát. Még szerencse, hogy hamarosan megjelenik Superman (Christopher Reeve), aki újfent megmenti őt és a várost - a bombát az űrbe hajítja, ahol az felrobban, távol mindentől és mindenkitől. Azonban senki nem sejti, hogy a robbanás által keltett lökéshullám eléri a Föld közelében mozgó Fantom Zóna-börtönt, melybe még hősünk vér szerinti apja zárt be három veszélyes kryptoni bűnözőt. A kelepce megsemmisül, és a gaztevők kiszabadulnak! Zod tábornok (Terence Stamp), Ursa (Sarah Douglas) és Non (Jack O'Halloran) pedig kinézik maguknak bolygónkat leigázásra és elindulnak felénk... Ezalatt Lois próbára teszi a vele együtt kiküldetésben lévő Clarkot, hogy lássa, vajon igaz-e a sejtése, miszerint a bizonytalan, ügyetlen fiatalember álcája Supermant rejti. A lepel pedig lehull, akármennyire is próbálja őt félrevezetni az Acélember. Kal-El beavatja titkaiba Lois-t és elviszi őt a messzi északra, a Magány Erődjébe, hogy feltárja neki a szívét. Anyja (Susannah York) emlékeinek segítségével Superman az egyszerű, földi életet választja, lemond emberfeletti erejéről a Szerelemért.

De akkor most ki fogja megállítani az ördögi Zodot és társait, mielőtt rabszolgasorba taszítják az emberiséget?

A gagyi Lex Luthor után egy egyszerű, mégis nagyszerű bűnöző-triót találtak ki a forgatókönyvírók. A Kryptonon lázadóknak számító, de egyébként csak simán gonosz és átlagos csapat a Földre érve olyan erőket kap, mint Superman, sőt, rendelkeznek még egyéb adottságokkal is, amikkel a hős nem. Zod átlagos kryptoni, csak végtelenül öntelt, ő jelképezi magát az eszmét, a világuralmi vágyat. Ursa nőként inkább Lois ellenfele, mint Kal-Elé, de így legalább biztosítva van az antagonisták egyenjogúsága is:) Non pedig nagyobb, mint Superman és körülbelül ugyanolyan erős (ha nem erősebb), csak ostoba, néma és nem tudja, hogyan használja ki az erejét - szerencsére. Nekem mindhárman nagyon tetszenek, remek ellenlábasai a címszereplőnek. A mellékszereplők közt az elején láthatjuk a még igencsak vékony Richard Griffiths-t (pl. a HP Vastagbél bácsija vagy a Csupasz pisztoly 2. professzora), valamint visszatérnek az előző részből ismert arcok is. Susannah York, Superman biológiai anyja a Franklynben volt Emilia anyja, Sarah Douglas pedig a Babylon 5 kezdetén játszotta Jha'Durt, a Haláljárót.

Az effektek most is a kor legmodernebbjei, ugyanakkor egy-két momentum mosolyt csalhat a mai nézők arcára. A sztoriban két mozzanat volt, amit nem értettem. Az első a tévésorozatokra jellemző indítás: az első 5 perc kizárólag az előző epizódból összevágott képsorokat tartalmazza és nem tudom, minek kellett egy ilyen "Ez történt eddig"-et beletenni. A másik, hogy az erejét vesztett Superman később hogyan kapja vissza azt? A választ az imdb megadta, így ez már nem számít, de az előbb említett dolog szerintem elég hülye megoldás volt. Ezeken túl még két észrevétel: A Holdas jelenetben látott űrhajósok akkor homokosok? Az is minek kellett bele, hogy az orosz pasi és az amerikai pasi eljegyzi egymást?! (Vagy félreértettem valamit?) A stáblista végén pedig ez a felirat látható: "Soon to come: Superman III"... (Hamarosan a mozikban a harmadik rész!)

A végső film 75%-ban Lester munkája, a fennmaradó 25%-ot (pl: Hackman összes jelenete, a kajáldás és a Fehér Házas részek) még az előző direktor rakta össze. Néhány esetben a főhősök külsején látható kisebb-nagyobb változások miatt észrevehető a váltás, hiszen a felvételek között két évnyi különbség van. Donner 2006-ban a Superman-rajongók nyomására a stúdió engedélyével összerakta saját verzióját, az akkoriban leforgatott, de fel nem használt anyagából, kiegészítve néhol Lester jeleneteivel - ebben a verzióban az arány Donner javára fordul át 83-17-be. A The Richard Donner Cutban benne van Brando (aki megkapta a filmért járó pénzét, noha a mozikban bemutatott Superman II-ben fel se tűnik); valamint az előző részben is felfedezhető Superman-Jézus hasonlóság tovább növekszik. (Erről szintén bővebben az imdbn lehet olvasni, jó sok minden van róla.)

Ahogy az Acélember előző kalandjánál, ennél is elkészült egy jóval hosszabb, 146 perces változat (Expanded International Cut), amelyet a tvk számára hoztak létre, ezt utoljára az ausztrál 10-es csatorna mutatta be hivatalosan. Amatőr filmes rajongók ebből alakították ki a Restored International Cut című verziót, amit egy darabig ingyenesen árultak, később azonban a Warner perrel fenyegette meg őket, így a hivatalos forgalmazását befejezték - ennek ellenére még ma is hozzá lehet jutni kéz alatt. Az amerikai ABC csatorna által készített verzió egy alternatív befejezéssel magyarázatot ad néhány, a film végén felmerülő kérdésre; a kanadai CFCF12 tv pedig egyetlen alkalommal játszott le egy szintén kissé más, helyi vágású Superman II-t a '80-as években.

Még néhány érdekesség: A kifőzdés rész elején, miközben Lois és Clark kiszállnak az autóból, a bal oldalon, a vezetőülés mellett elsétáló férfi maga Donner. A kirúgott rendező később ezzel a ténnyel igazolta, hogy a kritikusok által nagyra tartott kajáldai verekedéses jelenetsort ő forgatta le és nem a jogtalanul agyondicsért Lester. A bemutatás óta eltelt évek során egyre több ellentmondás bukkan fel a mozi körül és a viták mindig ott lángolnak körülötte. Ugyanakkor kult-státuszt kapott és rengetegen rajonganak érte - példa erre Jack O'Halloran, akit bokszolói karrierje és egyéb filmszerepei ellenére máig Nonként ismernek a filmőrültek. A Superman II. 54 millió dollárból készült és több mint 108 milliót hozott. A kritikusok is imádták, 1981-ben az év harmadik legtöbbet kaszáló mozija lett.

Véleményem szerint sokkal jobb, mint az előző, bár abban Reeve-nek több hely jutott - itt viszont Superman belső vívódása, szerelme áll a középpontban és a király ellenségek.

Pontozás:

imdb: 6.8 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az elején lévő hülyeség, valamint a Luthoros részek miatt egy pontot levontam. Vajon a Donner-verzió mennyiben lehet jobb/rosszabb? Előbb-utóbb majd azt is megnézem!)

Sikerült végre látnom a hétvégén A Jedi visszatért, így egymás után megtekintettem az összes Star Wars-ot - hamarosan olvasható lesz az említett VI. részről szóló írásom. Emellett dolgozom még a Tim Burton-féle Majmok bolygóján is, szóval ezen a héten még legalább két írást olvashattok tőlem - Mozsárágyú pedig még a mai nap folyamán jelentkezik a tegnapi Harry Potterrel.