Egy újabb klasszikus, amin gyerekként sokat nevettünk a tesómmal. Az nagyon jó dolog volt már régen is az HBO-ban, hogy egy csomó olyan filmet láthattunk magyarul, amit mások egyáltalán nem, vagy csak jóval később - persze most már le lehet tölteni őket, de mondjuk 10 éve még ez a lehetőség még elérhetetlen volt a legtöbbek számára. Cikkem tárgya pedig annak ellenére (de lehet hogy azzal együtt) volt vicces kisebbként, hogy a poénok 40%-a szexre utal. Azért ne egy Amerikai pitét képzeljünk el, hanem inkább ilyesmit:

James Krippendorf professzor (Richard Dreyfuss) már lassan két éve nem csinál semmit, pedig azelőtt az egyik legjobb antropológuspárt alkották feleségével. Az asszony azonban meghalt, így a férfi kénytelen egyedül nevelni három gyermekét, egy nagylányt (Natasha Lyonne), egy kamasz fiút (Gregory Smith) és egy kisfiút (Carl Michael Lindner). Hamarosan viszont eljön a nap, mikor óriási tömeg előtt kell beszámolnia a régóta keresett elveszett afrikai törzsről - az ideges és elkeseredett prof. pedig nem vallhatja be, hogy elsikkasztotta a kutatásokra kapott pénzt, ezért sebtiben kitalál egy népet a kisfia rajzai meg saját élete alapján. Ezzel a lépéssel váratlan sikert arat, ezért hirtelen nagy bajban találja magát, mert mindig újabb és újabb meglepetésekkel kell előállnia a közönségnek és megbízóinak - így ő maga és a gyerekek játsszák el a nem létező shelmikedmukat. Viszont a banki kölcsön visszafizetésének égető határideje, egy túlbuzgó egykori diák (Jenna Elfman), a támogató alapítvány fejesei, meg a tévések jóvoltából a hazugság egyre inkább csak dagad, növekszik, mint egy rágóból fújt lufi - de vajon meddig bírja még kipukkadás nélkül? Talán James-nek mégiscsak be kell vonulnia a börtönbe - most már csalásért?

Mint látható, egyszerű a történet, viszont egyre bonyolultabbá válik, ahogy a soron következő tudományos tényt találják ki. A vicces helyzetek főleg abból adódnak, hogy a városi gyerekeknek kell eljátszaniuk az afrikai törzsi fiatalokat, meg hogy Krippendorf hogyan vedlik át törzsfőnökké; a csúcs pedig az új ösztöndíj-átadó gála, ahol aztán minden a feje tetejére áll. Az egyetlen komoly baj, ami eddig fel sem tűnt, hogy szinte teljesen kimarad a vígjátékok kötelező drámai alapszála, ami itt jelen esetben az anya elvesztése. Így ugyanis az alkotók megfosztják a nézőt attól, hogy tudja, hogy James-nek nem volt lelki ereje dolgozni; meg hogy a pénzt se azért tette el, mert gazember, hanem mert valahogy át kellett élniük ezt a csapást. A készítők a legkisebb erőfeszítést se teszik meg, hogy a hős szimpatikus legyen, vagyis a tette megkülönböztethetetlen számunkra a valós bűnözők tetteitől. De sajnos alapvetően lehetetlenség kedvelni a professzort, mert állandóan ideges és üvölt, ráadásul olyan kétbalkezes, mindent elront. Szerencsére mind a motivációja, mind a kiindulási pénzelköltési akciója elveszti jelentőségét, így lényegtelenné lesz, amiket eddig írtam róla. A női főhős, Jenna Elfman szintén rémesen irritáló, külsőre nem tetszik, ripacskodik és túl sokat szerepel. A gyerekek viszont jó fejek, így értük lehet szurkolni, talán fiatalabb koromban ezért tetszett az Alibi törzs, mert a hozzám hasonló srácokat éreztem főszereplőnek.

Pozitívum egyik kedvelt színésznőm, Natasha Lyonne szereplése, aki szerintem jól játszik és nagyon tetszik:) (Most már korántsem annyira szép, mint volt, de még így sem mondható csúnyának.) Plusz van itt egy csomó ismert mellékszereplő: a középső tesót alakító Gregory Smith volt a Chipkatonák főhőse; az agresszív professzornő segédje Siobhan Fallon (pl. Funny Games, Totál káosz); az iskolaigazgató Lance Kinsey (a Rendőrakadémia Proctora); a tévés producer David Ogden Stiers (A Jáde Skorpió Átkából a hipnotizőr); az öreg alapítványi vezetőnő pedig Frances Bay (Happy Gilmore nagymamája). Valamint érdekesség, hogy Hollywood új kedvence, Mila Kunis az a kislány, akit Smith malacvizelettel akar meglocsolni:D A rendező Todd Holland, aki olyan műveket tett le az asztalra, mint a Tűzoltó kutya (ez rossz fényt vet Krippendorfékra); az alapot pedig Frank Parkin könyve jelentette.

Érdekességek: Natasha Lyonne 19 évesen játszott 14 évest. Frances Bay alig egy hónapja hunyt el, 92 évet élt. Ismét feltűnik valahol az örök háttéralak, a kimondhatatlan nevű Shashawnee Hall (asszem talán ő a vezető Bosabiban). A Krippendorf's Tribe 7 és fél millió dollárt hozott be, készítési költsége ismeretlen. Elsősorban negatív kritikákat kapott - Dreyfuss karaktere és Jenna Elfman játékát látva megértem...

Annyira nem jó, van pár remek poén, Lyonne kisasszony szerintem gyönyörű benne, de egyéb értékelhető tulajdonsága nincs. Gyerekként tetszett, ezért nálam mindenképp a kult-kategóriába sorolandó.

Pontozás:

imdb: 4.9 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Jenna Elfman állítólag mellékszerepel a Forbidden Planet 2-ben - ez egy klasszikus sci-fi folytatása. (Hála Istennek, 2016-ig még nem készült el.)

- Natasha Lyonne következő felbukkanása a He's Way More Famous Than Youban lesz, ahol egy csomó ismert fiatal színész játszik, mind önmagukat alakítják - vígjátékról van szó.

- Mila Kunis-t Mark Wahlberg oldalán láthatjuk jövőre a Tedben, amiben egy pasas plüssmacija életre kel gyerekkori kívánsága miatt; valamint a kedves bábfigurák legújabb mozijában, a The Muppets-ben is találkozhatunk a hölggyel.

Várható írások: Johnny English újratöltve, Red.

Már régen volt, hogy utoljára Keira Knightley-filmet láttam, úgyhogy gondolkoztam, vállaljam-e ezt A hercegnőt. Aztán elolvastam, hogy a férfi főhős a kitűnő Ralph Fiennes, a mellékszereplők közt pedig ott van A katedrálisos Hayley Atwell. Ennyi már elég volt, különben anyukám is nézni szerette volna, úgyhogy együtt megtekintettük. Ismét annak az esete forog fent, hogy szép és tehetséges színésznőkkel adnak el nekem egy egyébként számomra totál érdektelen drámát. Azért nem érdekel, mert szerintem az 1700-as évek elég nevetségesek voltak: mindenki fura ruhákban járt, kihalt a lovagi harcmodor és mindent az arisztokrácia uralt (vérségi és nem rátermettségi alapon). Ebben az időben a nőknek szinte semmilyen beleszólásuk nem volt saját életükbe...

Történetünk főhőse a valóban élt Georgiana, Devonshire hercegnője (Knightley), aki nem törődik bele az egyszeri asszony sorsába érzéketlen ura (Fiennes) mellett. A hercegnő élénken politizálni kezd, rulettezik és hamar a társasági élet középpontjába kerül. Ám sajnos nem sikerül teljesítenie ura egyetlen vágyát, hogy fiú örököst szüljön neki... Az évek lassan telnek, Georgiana három leányt nevel, és hamarosan összebarátkozik Lady Bess-szel (Atwell), akinek még sanyarúbb a sorsa az övénél is, férje ugyanis veri, sőt, még a gyermekeit sem láthatja. Hősnőnk kérésére a herceg megengedi Lady Bess-nek, hogy velük lakjon, ám hamarosan az új jövevény és a férfi viszonyt kezd. Ezalatt megszületik a várva várt fiú-utód, de a hercegnő már rosszul érzi magát Devonshire-ban, ahol csupa keserűség és megaláztatás az osztályrésze. A jóképű, ambiciózus politikus, Mr. Grey (Dominic Cooper) képében váratlanul megjelenik egy reménysugár a boldogabb életre. Vajon mit fog választani Georgiana: a szabadságot vagy a kötelességeit - a családját?

Meglepett engem ez a mozi, ugyanis a The Duchess egészen izgalmas. Bár lassú folyású, mint a legtöbb történelmi dráma, mégis a címszereplő iránt érzett szimpátiám miatt folyamatosan érdekelt, hogyan alakul a sorsa. De nem csak az övé, hanem a gyerekeké, Bess-é, és még talán Grey-é is. Vártam, mikor döbben rá a herceg tettei következményeire, mikor mutat már valami érzelmet; szurkoltam, hogy az igaz szerelem beteljesedhessen és reménykedtem, hogy az igazság győzedelmeskedik. Hogy melyik történik meg és melyik nem? Nézzétek meg és megtudhatjátok!

Az első egy percről lemaradtunk, de ezzel még nem vesztettünk semmit. Fura, hogy a hercegnő neve leírva DzsordzsiÁna, a szinkronban viszont Dzsordzsinának ejtik. Knightley remekül alakított, tényleg együtt éreztem vele és úgy gondolom, itt elsősorban inkább a tehetsége az, ami megfogott és nem a külseje. Hayley Atwell mellette szinte eltűnik, bár a két hölgy alakjában lévő jelentős különbség miatt gondolkodóba estem, hogy most melyikük az érdekesebb látvány:D Ralph Fiennes játéka tökéletes, ez a pali nagyon tud, kár, hogy szinte csak olyan alkotásokban játszik, amik hidegen hagynak... A rendező Saul Dibb, akinek ez volt második mozifilmje és 2008 óta nem is csinált semmit Hollywoodban; a történet alapjául pedig Amanda Foreman 1998-as regénye szolgált (Georgiana, Duchess of Devonshire), az írónő pénzelte is a produkciót. A film operatőre a pl. a Predators-t fényképező hazánkfia, Pados Gyula volt.

(A képen egy korabeli festmény az igazi hercegnőről.) Néhány érdekesség: Az elkészült művet erőteljesen Diana hercegnő képeivel reklámozták, ugyanis Georgiana távoli rokonságban állt vele, azonban többek közt a főszereplőnő és az írónő is felemelte hangját emiatt. A posztereken és promóciós képeken digitálisan meg akarták nagyobbítani Ms. Knightley melleit, ő azonban kikérte ezt magának, így nem csinálhatták meg:) Hayley Atwell és Dominic Cooper korábban együtt játszottak az Amerika Kapitányban - előbbi ott rosszabb, utóbbi jobb volt, mint itt. Végezetül egy vicces név: John Shrapnel (ő volt Grey tábornok).

A hercegnő valamivel több, mint 25 millió dollárból készült, bevétele 43 millió lett. Elsősorban pozitív kritikákat kapott és csak néhány negatívat, a hozzáértők dicsérték Knightley és Fiennes játékát. A jelmeztervező Michael O'Connor Oscart, BAFTA-t és Sattelite Awardot is nyert kitűnő munkájával (nézzétek meg a képeket, amiket beraktam a szereplőkről, a ruháik tényleg nagyon szépek).

Érdekes volt, jó alakításokkal, végig fenntartotta a figyelmemet, talán csak annyi gondom van vele, hogy az eleje picit unalmas. Mindenesetre A másik Boleyn lánynál sokkal jobban tetszett.

Pontozás:

imdb: 6.9

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Ralph Fiennes megint isteni sorba emelkedik a Clash of the Titans 2-ben, ahol Hádészt, az Alvilág urát kelti életre; valamint benne lesz a legújabb 007-es filmben, a Bond 23-ban. (Előbbi lett A titánok haragja, utóbbi a Skyfall.)

A hétvégén bizonyosan nézünk majd valamit, szinte tutira ígérhetem a Bean - Az igazi katasztrófafilmet, meg még talán más is sor kerül.

     Clifford egy olyan gyermek, akiért ölni tudnának a szülei…

…saját magukat például. Ez a 10 éves, összekócolnivaló hajú fiúcska (az akkor 40 éves Martin Short a megtestesítője) ugyanis maga az ördög. Sajátos nézeteket vall a világról és az emberekről; egy a lényeg (azon kívül, hogy tapadjon a bélyeg), a Dínó-Park. A legfontosabb cél Clifford életében oda eljutni, és vinné magával Stephent, a műanyag Brontosaurust is (legalábbis én annak mértem be Stephent, de lehet, hogy Apatosaurus?). Ennek érdekében képes rá, hogy szüleivel való utazása során kiharcolja a kényszerleszállást Los Angelesben – ahol eme park található. Apja így lemarad valami fontos találkozóról, szóval az alkoholista anyukával egyetemben, még mielőtt agyvérzést kapnának gyermeküktől, lepasszolják Cliffordot a nagybátyjához, Martin bácsihoz (Charles Grodin). Akinek ez kapóra jön, mert a menyasszonya csak akkor hajlandó hozzámenni, ha meggyőződik arról, hogy Martin szereti a gyerekeket. Ami, ha eddig igaz is volt, a film végére biztosan nem lesz az. Mert mi történik? Martin bácsi megígéri, hogy ellátogatnak az őslényparkba, de sajnos mégsem sikerül. Ez pedig elég hősünknek ahhoz, hogy pokollá változtassa nagybátyja életét…

          Én szeretem ezt a filmet, ami egyébként egyenlő a röhögés és értelmetlenség, meg káosz és hülyeség keverékével. Maga az apokalipszis – mert valójában az őrület határára kerül tőle maga a néző is. Egy nagyon vékony hajszálon múlik véleményem szerint, hogy azonnal lekapcsoljuk vagy mindörökre megkedveljük ezt a bugyuta bigyót, ami anyagi okokból egyébként csak 4 évvel a készítés után került ki.

         Martin Short színésznek született, akárki akármit mond és akármilyen gagyi filmekben is láthattuk már. Grodint nagyon bírom, jutalomjáték volt számára az idegbajjal szembenézni kénytelen Martin bá. A feleségét Mary Steenburgen játssza, szerintem nem nagy szám az alakítása. És ennyi. Ha valamiféle tanulsággal szolgálhat ez a mű, akkor az talán a következő: óvakodjunk a gyerekektől és a villannyal működő, életnagyságú dinoszauruszoktól.

Egy másik Cliff, aki hasonló idegtépő hatással van az emberiségre, mint Clifford:

A videót levették.

Mozsárágyúnak egyébként van néhány hibája (nem sok :)), az egyik, hogy imádja ezt a dalt. Senki sem tökéletes.

Újabb cím a listámról - megint valami olyan, amit kevesen szeretnek. Az eredeti Highlander óriási siker volt: jól kitalált történet, szimpatikus főhős, aljas főgonosz, kardozás, fejlevágás, a halhatatlanság napos meg árnyoldalainak bemutatása és a Queen zenéje együtt adták ki ezt a remek elegyet. Csak egy maradhat - és akkor, ha már csak ez az egy maradt, hogy a túróba lehet folytatni a sztorit? Természetesen a ma már rendkívül sokat használt klisével: az előzményesdivel - vagyis a már kidolgozott és teljesen helytálló alaphelyzeten csavarnak egyet. Szóval itt megtudjuk, mitől halhatatlanok a Hegylakók, honnan jönnek és mi a céljuk? De ha még ez nem lenne elég, egy környezetvédelmes-futurisztikus mellékszállal is gazdagították az egészet, megspékelve mindezt a "középkori ember napjainkban" bevált formulájával.

Szóval: 2024-ben járunk, mikor az ózonréteg elpusztult és a Földet már 25 éve egy vörös színű mesterséges sugárpajzs védi a Nap káros hatásától. Az élet rendkívül rossz ebben a disztópiában, minden a pajzsot kezelő cég vezéreinek kezében fut össze, hiszen tőlük függ az emberiség sorsa. A több száz éves Connor MacLeod (Christopher Lambert) megfáradt öregemberré lett, akit ráadásul nagyon sokan utálnak, amiért részt vett a karmazsin védőréteg megalkotásában - de neki már mindegy, csupán nyugalomra vágyik, és hogy hamarosan békében halhasson meg. Számítását azonban keresztülhúzza a múltban élő egykori ellenfele, Katana tábornok (Michael Ironside), aki elküldi csatlósait, hogy végezzenek a Hegylakóval - ő viszont győzedelmeskedik és elnyerve a két bérgyilkos életerejét, ismét megfiatalodik. Az új erőre kapó Connor összeáll egy terroristának kikiáltott nővel (Virginia Madsen), aki szerint a pajzson túl már regenerálódott a természetes védőréteg és így a cégnek és a gépnek már semmi értelme. Ketten elindulnak hát, hogy lebuktassák az összeesküvőket és lerombolják az immár ördögivé vált masinát; de nem számolnak Katanával, aki ezúttal személyesen jön el, hogy végleg leszámoljon hősünkkel. Szerencsére viszont ismét megjelenik Ramirez (Sean Connery), hogy segítsen halhatatlan testvérének megvalósítani a tervét. Vajon sikerrel jár a trió és az ég ismét kékbe borulhat vagy a vörös energiaháló alatt mindnyájan meghalnak a múltból jött ördögi gonosz keze által?

Ha valakinek esetleg ezek után zavaros, hogy miről szól a Highlander II, az ne keseredjen el, a hiba nem az ő készülékében van. A teljes film totál inkoherens, de sokkal nagyobb baj az, hogy a több mint két órás játékidő legnagyobb részében semmi sem történik. Ha viszont mégis, az általában barmóság. Mielőtt beleásnám magam ezekbe, nézzük a cím-mizériát! Tehát eredetileg a másik fejének levágása által létrejövő energia-kisülésre utal, ez a quickening (szó szerint gyorsulás, de nevezzük inkább feltöltődésnek). Hogy ebből miért lett A renegát, arra tippem sincs, az imdb szerint magyarul A hegylakó visszatér a hazai cím - ezzel viszont még sosem találkoztam sehol. A remek fordítók lőttek még egy bakot, ugyanis a Connort Konernek ejtik. (A konklúziónál, a végén megfejtettem, hogy honnan ered a magyar alcím, így ez mégsem gond.)

SZPOJLER ITTEN

Következik a halhatatlanság megmagyarázása: Az derül ki, hogy ezek az emberek a múltból jönnek, valahonnan, de ha a mi időszámításunkba kerülnek, akkor elpusztíthatatlanná válnak. A mozis verzióban azt próbálták beadni a nézőknek, hogy a Hegylakók űrlények és egy Zeist nevű bolygóról érkeznek, ahol egy nap annyi, mint nálunk egy évszázad - ez így tök logikus lenne, csak az előző résszel semmiféle összefüggésben nincs. De, ha az első magyarázatot fogadjuk el, annál homályban marad, hogy miért lesznek örök életűek itt Connorék; sőt, felmerül a kérdés, hogy Ramirez és ő miért nem ismerték meg egymást az első epizódban, mikor előtte feltehetőleg már találkoztak?

SZPOJLER VÉGE

Oké, szóval jön egy újabb ellenfél, akit le kell győzni, hogy emberünk ténylegesen az utolsó lehessen. De akkor minek kellett ezt háttérbe szorítani és alávetni ennek a buta sci-fi-történetnek? Egyébként önmagában ez még oké lenne, ha normálisan megcsinálták volna, mondjuk egy önálló filmként; de így gagyi, mert valójában a két szálnak alig van köze van egymáshoz. Katana meg akarja ölni MacLeodot, MacLeod fel akarja robbantani a pajzsot - egyik se nagyon törődik a másik céljaival. Persze látszólagosan a gonoszt érdekeltté teszik a pajzs-buliban, de hát nem profitál belőle semmit!

Van itt még valami megmagyarázhatatlan: Hogyan tér vissza Ramirez a halálból? Ő valami szellem most? Ha Connor így segítségül tudja hívni régi barátját, akkor Katana miért nem éleszti fel a két madárfejű zsoldosát vagy Kurgant az első részből? Na mindegy, a lényeg, hogy Sean Connery a humoros figura, aki a poénokat mondja, végülis mindössze ezért van jelen, de meg kell hagyni, egész jól csinálja. Tulajdonképpen csak az ő meg Michael Ironside jelenetei értékelhetőek a teljes alkotásból. Ironside tényleg baromijól alakít, én nagy Katana tábornok-rajongó lettem, mióta először láttam, azóta tetszik ez a karakter. Velejéig romlott, őrült, egoista és még tök jó a külseje is. Őt ellensúlyozandó került be a csinos Virginia Madsen, aki anno a Kampókézben hatalmasat alakított, itt viszont csak szépnek kellett lennie.  A rendezéssel a Highlandert és Az Árnyékot dirigáló Russell Mulcahy-t bízták meg, aki pajzs-technikusként még látható is valahol.

Sajnos viszont még nincs vége a negatívumoknak, az érdekességekre még várnotok kell. Felmerült bennem: Miért éppen most jön rá Katanára a gyilkolhatnék? Miért nem évszázadokkal ezelőtt? Nos, ha egy zeisti nap 100 évnek felel meg, akkor Connor csak alig egy hete ment el, így talán a tábornok úrnak szép lassan fogyott el a türelme. A következő rossz dolog: 45 percig semmi se történik, leszámítva Sean Connery belépőjét, a bérgyilkosok rettenetesen hülye párbaját MacLeoddal, meg hogy Connor megkúrja a nőt a nyílt utcán - biza, a két perce még 80 éves öregember, akit a csaj kb. negyed órája ismer, a szeme láttára fiatalodik meg és ennyi már elég, hogy azon nyomban széttegye a lábát neki, ott, a sarkon. Még ez előtt van az a rendkívül elmés szekvencia, ahol a bazinagy nyílt vízfelület fölött a terroristák drótkötéllel siklanak és az őrök nem veszik észre őket. 40 perccel később, mikor betörnek a gyárba és látszólag csak Madsen figurája éli túl az egészet, akkor a hihetetlenül intelligens őrség egyetlen tagja sem ismeri fel őt, pedig még a tévében is mutogatták a képét, hogy "jujj, mennyire veszélyes!". Ráadásul abszurdum, hogy a csomagtartóban megbújó lány épségben marad.

A gép felrobbantásának feltétele az, hogy hőseinknek meg kell bizonyosodniuk az ózonréteg létezéséről. Ehhez át kell menniük a védőrétegen, ami egy bizonyos koordinátánál lehetséges csak - ezt a helyet kétszer is pontosan megnevezik, ám mindkétszer totál más helyet adnak meg. Amikor pedig odamennek, kiderül, hogy egy hegycsúcson vannak, ahová egy barlangból jutnak ki (tök reális) és akkor eszembe jutott: mi a frász, a hegycsúcs a pajzs fölé ér?! Csak nem a Csomolungmán vannak? De ha igen, akkor is, az ózonréteg azért ennél jóval magasabban kéne hogy legyen, a repülők ennél magasabban mennek (Ramirez megy repülővel a pajzs alatt) és egyáltalán hogy tudnak erre a csúcsra kimenni oxigénpalack meg felszerelés nélkül? Connery karakteréhez még két fogas kérdés kapcsolódik: Ha a "saját" idejéből jött bérgyilkosok ezekkel a futurisztikus cuccokkal tudnak röpködni, akkor ő miért lepődik meg azon, hogy a modern ember képes repülni? A második talány, hogy a "fókuszáld az energiádat"-jelenetben milyen módon nyitja ki az ajtót barátjának?

Vannak azért pozitívumok: a kardozós részek elsőrangúak, Ramirez poénjai tényleg jók, Ironside és Lambert harcai pedig elég látványosak. (Azért az utolsó előtti összecsapásuk végén az ember csak néz, merthogy egy mozgó autón verekednek és egy idő után már lehetetlenség megkülönböztetni, hogy melyik a jófiú és melyik a rossz.) Tehát elmondható, hogy azok a képsorok, ahol az ősz harcos és a tébolyodott gaztevő szerepelnek, azok mind királyak, de a többiből már csak az érdekes, ahol lehet bámulni Virginia Madsent - minden más fölösleges, bugyuta, unalmas. Kár, hogy az egyetlen ismertebb mellékszereplő, az egyébként tehetséges John C. McGinley ilyen ripacskodó módon volt csak képes életre kelteni a pajzsosok góréját... Bár ennek az epizódnak a muzsikáját nem a Queen csinálta, azért az első 20 percben elhangzik az It's A Kind Of Magic egy zenegépből.

Gondolom már az elején leesett mindenkinek, hogy az események elég sok kívánnivalót hagynak maguk után, de azt el kell mondanom, hogy ebből lehetett volna jó film. Ha a halhatatlanok harcára koncentrálnak, ha egy jobb keretbe helyezik az összecsapásaikat, vagy ha megcsinálták volna egyszerű sci-finek, kihagyva MacLeodot és a többieket - de mindenképpen el kell ismernem a baromijó főgonoszt, mert benne nem lehet kivetnivalót találni. Nekem Michael Ironside már mindig Katanát juttatja eszembe, ezért sajnálom, hogy alig van normális kép róla a neten.

Érdekességek: A filmet Argentínában forgatták és ez az a körülmény, ami betett neki. Ott és akkor ugyanis akkora infláció indult meg, hogy a Hegylakó II-t biztosító cég megijedt és átvette a kreatív kontrollt - ők pedig azt gondolták, hogy csinálnak egy olyan művet, ami szerintük a lehető legnagyobb bevételt hozhatja. (Vagyis talán ezért lett a fantasy alapból sci-fi.) Ramirez benne se volt a forgatókönyvben, de Lambert kikötötte, hogy csak akkor vállalja a felkérést, ha Sean Connery-t is visszahozzák. A francia színész egyébként elég rosszul lát, így civilben szemüveget hord, ám a forgatáson ezt nem használhatta, ebből baleset lett, ugyanis majdnem sikerült levágnia Ironside jobb hüvelyujját. Egyik saját ujjába csontig hatolóan belemetszett, a templomos csatában pedig Katana alakítójának ugrott ki az állkapcsa a helyéről. Mivel mindketten maguk csinálták a legtöbb kaszkadőrmutatványukat, így várható volt, hogy előfordultak ilyen balesetek. További sérülések: Lambert letört egy darabot Ironside egyik fogából, amaz pedig egy darabot levágott "ellenfele" ujjából. Ha megnézzük e művet, hibának tűnhet, hogy Katana ismer olyan dolgokat, amiket nem kéne ("Végállomás!", "Hát ez nem úgy néz ki, mint Kansas!"), erre azonban magyarázat a képernyő, amin Connort figyeli, abból megtanulhatta ezeket. Michael Ironside jobb halántékán tényleg van egy sebhely, ezt belevették a maszkjába. A színész azt nyilatkozta a párbajokról, hogy "lehetetlen precíz mozdulatokat és hárításokat végrehajtani egy 10 kilós karddal". James Bond mellett Ramirez az egyetlen hős, akit Sean Connery egynél többször eljátszott. Az átírások és átalakítások miatt Lambert ki akart szállni a projektből, de a szerződése nem engedte, a rendező pedig Alan Smithee-re akarta változtatni a nevét a stáblistában, de őt meg megfenyegették, hogy beperelik, ha megteszi, így ő se tehetett kedve szerint.

30 millió dolláros költségvetésének mindössze felét hozta vissza a The Quickening, rendkívül rossz kritikákat kapott mind a szakértők, mind a nézők részéről. A mozis verzió (szerencsére nem ezt láttam) olyan silány volt, hogy Russell Mulcahy 15 perc után kisétált a premierről. A legtöbb megjegyzést a karakterek motivációinak hiánya, a halhatatlanok új eredeztetése, Ramirez megmagyarázhatatlan feltámadása és a sok logikai bukkanó miatt kapta. (Ha visszaolvastok, ezekbe én is belekötöttem.) Különös, de még a negatív fogadtatás hatására is nagyobb bevételt produkált, mint elődje. 1995-ben elkészült a rendezői változat, a Highlander II: The Renegade Version - na, akkor ezért hívják A renegátnak! Én egyébként már az olvasgatás közben egyre biztosabb lettem benne, hogy nem a mozis verziót láttam, és akkor ez már biztos. Szóval ebben minden egész másmilyen, mint a filmszínházas eredetiben és a megjelenésekor jóval pozitívabb fogadtatásban részesült.

Tehát én a Renegade Versionről írtam eddig. Röviden: Két, egymástól totál különálló történet összezsúfolva egy filmbe, ahol az érdektelen főszereplő, a szép nő, a semmiből előkerült (majd oda visszatérő) vicces fickó és a marhajó főgonosz vívja motivációk nélküli harcát egy szebb jövőért. Az első Hegylakó vonásait viszont hiába keressük benne, nincs már meg belőle semmi, csak a lecsupaszított csontváza. Láttam már rosszabb filmet is, el tudtam szórakozni rajta, de az elődje sokkal jobb!

Pontozás:

imdb: 4.1 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Michael Ironside-ot nemrég láthattuk az X-Men: First Class-ben, jövőre pedig ismét egy tudományos-fantasztikus műben bukkan majd fel, ez pedig nem más lesz, mint a Synchronicity - tök jó kis címe van.

Várható írások: Clifford.

Ismét valami olyan, amit sokan utálnak - de most speciel fogalmam sincs, hogy miért. A válasz nagy valószínűséggel a rendező személyében rejlik, ő pedig Kevin Smith. Mozsárágyú és én azon kevés emberek közé tartozunk, akik nem rajonganak a South Parkért, az Így jártam anyátokkalért, a Simpson családért, a Family Guy-ért és a Kevin Smith-filmekért. Azt gondolom, hogy éppen az addigi munkái okozták a Jersey Girl bukását - pedig nagyon kedves, aranyos film:

Ollie (Ben Affleck) élete fantasztikus. Olyan sztárok publicistájaként dolgozik, mint Madonna; remek fizetése van, és nagyon szereti, amit csinál; ráadásként pedig megtalálja a szerelem is, a könyvkiadó Gertie (Jennifer Lopez) személyében. Boldogságuk csak tovább nő, mikor kiderül, hogy hamarosan meglátogatja őket a gólya:) Azonban az élet sajnos nem mindig kegyes forgatókönyvíró: Gertie belehal a szülésbe és Ollie egyedül marad újszülött kislányával. Az érzelmi nyomás elhatalmasodik rajta és emiatt tesz egy rendkívül elhamarkodott kijelentést, amiért kirúgják. Ő pedig apjához (George Carlin) költözik New Jersey-be, ahol főállású apa/utcaseprő/csatornamunkás válik belőle - és az évek szép lassan telnek... Egy napon aztán rámosolyog a szerencse és kap egy lehetőséget régi önmaga visszaszerzésére, de ennek ára az, hogy otthagyjon mindenkit, aki szereti és kiszakítsa a szintén Gertie névre hallgató kislányát (Raquel Castro) megszokott környezetéből. Plusz ott van még a csinos dvd-kölcsönzős lány, Maya (Liv Tyler) is, mint visszatartó erő - de vajon elég lesz ennyi? Hősünk feláldoz mindent a lehetőségért, vagy a szívére hallgat majd?

Egyszerűen jó nézni. A valóság ihlette, a valóságban játszódik, a figurák kedvesek és hétköznapiak, megjelennek benne a mindennapok kis konfliktusai meg az élet igazán nagy dolgai. Gyereket nevelni bonyolult, ezt már sok moziban láthattuk - pláne akkor nehéz, ha az ember egyedülálló szülő. Ugyanakkor bemutatják nekünk a kisváros-nagyváros ellentétét, az egyszerű mindennapok és a metropoliszok nyüzsgése közti különbséget, meg hogy a legjobb dolgok mindig az orrunk előtt vannak, de az ember mégis másra vágyik, mert nem veszi őket észre...

Affleck szimpatikus főhős, Raquel Castro cuki, Liv Tyler gyönyörű, George Carlin pedig fantasztikusan játszik. Jennifer Lopez elég keveset szerepel, de most legalább nem egy kikent-kifent műnő, hanem egy szép, de valós asszony. Ismertebb arc még Jason Biggs (ez az egyetlen alakítása, mikor nem tenyérbemászó), Mike Starr (a Dumb & Dumber Mentálja) és Will Smith; plusz egyetlen közös jelenetre beugrik Jason Lee és Matt Damon. Kevin Smith rendezője, írója és vágója volt az Apja lányának, a producerek közt találjuk Bob és Harvey Weinsteint, a kamera mögött pedig Zsigmond Vilmos állt.

Érdekességek: Az író saját gyermeknevelési tapasztalataiból merítette az ihletet és alig a premier előtt egy évvel elhunyt édesapjának dedikálta a filmet. A direktor úr olyannyira elkötelezett volt e projekt iránt, hogy abbahagyta két képregény írását (Daredevil: The Target, Spider-Man and the Black Cat). Nem sokkal ez előtt a szintén Affleck-Lopez-páros főszereplésével készült Gigli hatalmasat bukott, így a reklámkampányban sokáig nem mondták meg, hogy az énekesnő ebben is benne van; mikor mégis kiderült, nyomatékosan leszögezték, hogy a karaktere meghal. A rendezőt gyakran kritika érte a filmjeinek látványvilágáért, ezért kezdetben nagyon izgatott volt, amiért az Oscar-díjas Zsigmond Vilmossal dolgozhat, de később azt nyilatkozta, hogy hazánk legendás operatőre "egy makacs öreg fickó, aki miatt az egész stáb rosszul érezte magát", meg hogy legközelebb inkább azokkal működik együtt, akiket ismer.

A főhős neve a DC Comics Green Arrow-jának polgári nevéből ered, ő szintén Ollie - az író utolsó képregényes munkája néhány Green Arrow-epizód volt ekkor. Az Angelotti cég, ahova a főhős be akar kerülni, a valóságban is létezik és ők Kevin Smith publicistái. A Maya által vezetett kölcsönzőben minden film és plakát a Miramaxhoz tartozó alkotás - ez a cég volt a Jersey Girl forgalmazója. Paulsboroban, ahol jó pár jelenetet felvettek, tartottak egy különleges bemutatót és a helyiek meg a direktor olyan jól kijöttek egymással, hogy előbbiek megtisztelték utóbbit azzal, hogy elneveztek róla egy utcát:) Két különös hibát találtam cikkem tárgyában: Az egyik, hogy Ollie minden alkalommal rászól Gertie-re, hogy húzza le a vécét, de az nem zavarja, hogy a kislány sose mos kezet. A másik a magyar szinkronban keresendő, mikor ugyanis az apa a lányáért megy az utcaseprő géppel, akkor a leányzó azt mondja: "Nyomjad cowboy!" (vagy valami ilyet, azt jelenti: mehetünk) és ez angolul úgy van, hogy "Punch it Chewie!" (egy utalás Smith kedvencére, a Star Wars-ra). Ben Affleck 10 milliót, Jennifer Lopez 4 milliót kapott a szereplésért. Ollie női asszisztense a sajtótájékoztatón Jennifer Schwalbach Smith, a rendező felesége. A nagypapát játszó George Carlin híres stand-up comedy-s volt, 2008-ban hunyt el, 71 évesen.

Az Apja lánya 35 millió dollárból lett, így a mai napig ez Kevin Smith legdrágább filmje. Ugyanakkor 36 milliót hozott, ami a plusz 15 millás marketing-költség mellett elég nagy bukásnak számít. Sok rosszat és csak néhány jót kapott, de több kritikus elismerte az alkotót, amiért új irányba próbált menni. Raquel Castro megnyerte a Fiatal Művészek Díját a Tíz Éves Vagy Fiatalabb Legjobb Alakítása kategóriájában. Sokan támadták az egész művet, amire Kevin Smith így reagált: "Nem kritikusoknak készült." Később pedig ezeket mondta: "Ezek az emberek csak a színészeket támadják, ahelyett, hogy a film egészét néznék. Értem én, hogy egy csomó mindenkinek nem tetszik, de öregem, két évet áldoztam az életemből arra a mozira." "Azt hiszem az Apja lánya egyike azoknak az alkotásoknak, amik rossz időben készültek, rossz ember által, semmi se jött össze benne."

Én nem értek egyet vele, csak azért, mert ebben nincs se Jay, se Néma Bob, attól még nem kell utálni. Kedves, aranyos, vicces film, amitől mindig jó kedvem támad, ha látom:) Csak ajánlani tudom!

Pontozás:

imdb: 6.2

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Kevin Smith saját magát alakítja majd a Kevin Smith: Burn in Hell című vígjátékban, aminek producere is.

- Jason Biggs a Tini Nindzsa Teknőcök legújabb sorozatában Leonardot szólaltatja meg.

- Jason Lee következő érdekesnek tűnő munkája az M - vígjáték-dráma egy lányról, aki egy különös szigeten leli meg furcsa múltjának titkait. Főszerepben Olivia Thrilby (Juno), mellette pedig láthatjuk például Anjelica Hustont meg Woody Harrelsont. Ezen kívül lesz Alvin és a mókusok 3.... DE MIÉRT?! [Az M sajnos sose készült el..)

- Matt Damon szintén szinkronizál, a Táncoló talpak 2-ben, valamint Jodie Fosterrel és William Fichtnerrel játszik együtt a tudományos-fantasztikus Elysiumban.

- Will Smith is sci-fikkel jön jövőre, mindjárt kettővel: az első a Men In Black 3 (ez csak jó lehet:)), a második a One Thousand A.E. (Will és fia, Jaden felderítenek egy idegen bolygót, miután lezuhannak oda, emberünk pénzeli e produkciót.). (Előbbi tényleg nagyszerű, írtam róla; utóbbiból lett A Föld után, ami csúnyán megbukott.)

Várható írások: Hegylakó 2.

     Brian May London Hampton nevű negyedében született 1947-ben. Általános iskolába a Hampton Grammar intézetbe járt. Mivel korán megmutatkozott a zene iránti tehetsége,...

     Elnézést, az egy másik Brian. Szóval Brian (Graham Chapman) szinte egy pillanatban született Jézus Krisztussal, a szomszéd akolban. A három napkeleti bölcs véletlenül hozzá tér be, azt hiszik, ő a Megváltó. És Brain életében nem ők az utolsók.

     Brian már Krisztusi korba lépett, ám még mindig házsártos anyjával él, aki folyton parancsolgat neki. Béna melója van, mert fókaorrot és hasonló ropogtatni valót árul az arénában, szívből utálja a rómaiakat, szeretne már valamit kezdeni magával. Egy nap elérkezik számára a kitűnő pillanat ehhez, ugyanis csatlakozik a Júdea Népe Fronthoz, mely megbízza őt első küldetésével; fel kell írnia egy rómaiakat gyalázó szöveget egy jól látható falra. Fel is írja, igaz egy arra járó római katonának ki kell javítania a helyesírási hibáit, de társai mégis befogadják. Már csak egy cél lebeg szemeik előtt, miszerint 5 éven belül el akarják pusztítani a Római Birodalmat. És hogy miként alakul ezek után hősünk élete? Egészen ismerős lesz a Bibliát csak felületesen ismerők számára is.

     Monty Pythonék (Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin) "Jézus-története" amellett, hogy vicces és igen jól sikerült, görbe tükröt állít az emberi természet elé, csak elég okosnak kell lenni, hogy a néző rájöjjön, hogy ez a lényeg. Ugyanis kifigurázzák a hiszékenységet, az irigységet, a kapzsiságot, a HÜLYESÉGET, a demagógiát, a bürokráciát, a politikát, stb., és mindezt kifejezetten frappánsan teszik. Akinek nem fekszik ez a humor, az ne nézze, de azt biztos, hogy senki se mondhatja, hogy nincs értelme ennek a műnek. Mindegyik MP-tag több szerepben jelenik meg, mindegyikőjük kitűnő. A sok-sok poén különböző területeket érint - nem arról a szegényes és sekélyes humorról van itt szó, amely manapság az úgynevezett vígjátékok főszereplőjeként jelenik meg. Esetünkben gondolkodni is kell, illetve az sem árt, ha a néző nem egy savanyú és szemellenzős bunkó. Haha.

     Tunéziában forgattak, feltűnik egy pici szerepben George Harrison, Pythonék jó barátja. Keith Moon, a The Who néhai kiváló dobosaeredetileg szintén kapott volna egy szerepet, csak sajnos időközben elhunyt és legendává vált. A végső jelenet - ami egyébként azok számára is ismerős lehet, akik azt se tudják, kik ezek a drága brit fickók - jópofa dalát Idle írta, köszönjük neki, mert mára igazi klasszikus lett az Always look on the bright side of life. Ami egyébként magának a filmnek az üzenete - meg nyilván az egész MP erről szólt -, hiszen ha már erre a világra születtünk és "úgyis egyszer élünk", akkor próbáljuk már meg nem begyöpösödve és megkeseredve, hanem a vicces dolgokra, helyzetekre fogékonyan, optimistán végigbukdácsolni az éveket!

     Egyébként mindenki kap a pofájára, jó angol szokás szerint: rómaiak, zsidók, walesiek, politikusok, zsarnokok, kereskedők, öregek, fiatalok, buzik, beszédhibások, hülyék, fura kinézetűek. Satöbbi. Zseniális film, zseniális emberektől.

Mi más is következhetne most, mint ez?

És boldog szülinapot John Lennonnak és John Entwistle-nek, aki egy bandában zenélt a már említett Moon úrral (ha valaki nem tudná)!

Szégyen vagy nem szégyen, de a régi klasszikus irodalmi remekek közül szinte egyet se olvastam - kivétel mondjuk a Monte Christo grófja (igaz, azt se sikerült befejezni:D). Így vagyok Oscar Wilde műveivel is. Az 1890-ben íródott Dorian Gray portréja című regényén alapul ez a film - talán felmerül a kérdés egyes olvasókban, hogy akkor mégis honnan ismerem a történetet, mi vett rá a megnézésére? Nos, a sokak által utált A szövetség egyik szuperhőse Wilde örökifjú figurája, aki ott az egyik legkirályabb szereplő és bármennyire rossz mozgókép is az, Gray alakja rendkívül jól sikerült benne. Úgyhogy kíváncsi voltam, mit tudnak még kihozni ebből a különös, démoni férfiból.

Címszereplőnk (Ben Barnes) egy öreg, mogorva milliomos örököse: szép, fiatal, ártatlan és gazdag. Azonban Londonban könnyen elsüllyedhet a fertőben az, akinek van pénze, pláne akkor, ha még az élvezetek hajszolását dicsőítő lord Henry Wotton (Colin Firth) is szárnyai alá veszi. Dorian szépsége megihlet egy tehetséges festőt (Ben Chaplin), aki lassan elkészíti mesterművét, az ifjú portréját - Gray pedig ezalatt a szenvedélyek örvényébe merül alá. Pedig mindene megvan a boldogsághoz, hiszen már udvarol egy nagyon csinos színésznőnek (Rachel Hurd-Wood), aki oda van érte, de neki ez nem elég. Az elkészülő festményt megpillantva hősünk lord Henry szavainak hatására tudatosan kimondja, hogy bármit megadna, ha örökre ilyen maradhatna, mint a képen - akár a lelkét is az ördögnek ajánlaná...

Az elején van egy gyilkosság - látjuk, hogy a fiú megöl valakit, de nem tudjuk kit és miért. Aztán egy nagy utazóládát belesüllyeszt a folyóba... Ezek után jó tizenöt percig alig történik valami, és amíg el nem mennek a kupiba, addig marhára unalmas. Utána jön Ms. Hurd-Wood, aki igencsak szemrevaló, de közben vártam, hogy na mikor jön már rá, hogy mi van a képpel?

SZPOJLER ÁLÖRT

Az van vele, hogy egy átok vagy valami ilyesmi miatt a portré öregszik Dorian helyett, az sebesül, stb. Vagyis emberünk örökké fiatal marad és sebezhetetlen is - hogy halhatatlan-e, az nem teljesen világos. Nem idősödik, de az nem derül ki, hogy meg lehet-e ölni (A szövetségben nem).

SZPOJLER ÁFF

Amint nyilvánvalóvá válik saját különleges helyzete, elindul, hogy megigyon/elszívjon mindenfélét és lefeküdjön bárkivel, aki az útjába kerül. Ez megy jó fél órán át - a szexjelenetek elég erotikusak, de egy idő után már unalmassá válnak. Ráadásul címszereplőnk elveszti a szerelmét még az elején (tragikus módon), ezért a játékidő háromnegyedénél üdítőleg hat Rebecca Hall megjelenése, akinek figurája ismét valódi érzelmeket kínál a megcsömörlött világutazónak. Eztán következik a nagy erkölcsi dilemma, ugyanis a Hall által életre keltett Emily két okból is tiltott gyümölccsé válik Gray számára és ez a körülmény egyre gyorsabban sodor minket a félelmetes(nek látszani akaró) végkifejlet felé... Mikor jön az első fordulat, akkor a néző azt hiszi, hogy most aztán nem lehet tovább így csinálni, de téved, Dorian elég gyorsan túlteszi magát az eseményen, aztán újult erővel veti bele magát a szexbe meg az öntudat-vesztésbe. Viszont lesz még egy fordulat - ekkor derül rá fény, hogy ki az elején látott gyilkosság áldozata. Amit nem értettem: miért kellett a film közepére betenni azt a buzulós jelenetet - az eredeti műben ugyanis ilyen nincs! Szerencsére kárpótlásul látjuk, mi van a ládában, ha csak futólag is - az elég sokkoló.

Amint megpillantottam Ben Barnes-t, arra gondoltam: tudok én azonosulni ezzel a nyálas képű ficsúrral? A válasz: igen is, meg nem is. Sokszor totál a józan ésszel ellentétesen cselekszik, meg nem azt teszi, amit én tennék a helyében. Barnes gyorsan kiteljesedik a karakter bőrében, az alakítása oké, de azért kiemelkedőnek nem nevezném. Az említett unalmas első negyed óra alatt úgy éreztem, hogy a romlatlan lelkű ifjút a sátáni és körszakállas Colin Firth minden áron bele akarja vinni a fertőbe. Aztán kiderült, hogy tényleg így van, Firth marhára ellenszenves, igazi gonosz alakot játszik - nagy meglepetés volt őt eképpen látni, le a kalappal előtte. Rachel Hurd-Wood (ő már a Parfümben megfogott, pedig alig szerepelt benne) és Rebecca Hall mindketten jól játszottak (főleg az utóbbi, akinek tehetségét A tökéletes trükknél már méltattam), mellettük pedig több másik szép nőt is láthatunk, például Emilia Foxot (Cashback) vagy Maryam d'Abot és még megemlíteném a nekem tetsző, bár kicsit csúnyácska Jo Woodcockot (d'Abo kivételével mindegyik hölgyről látható itt egy-egy kép). Egyetlen ismertebb mellékszereplő Fiona Shaw, akit a Harry Potter-filmekben és a Három férfi meg egy kis hölgyben láthattunk; a rendező a St. Trinian's-t, plusz a legújabb Johnny English-t jegyző Oliver Parker.

Érdekességek: A The Picture of Dorian Gray első filmes feldolgozása 1910-ből való. Oscar Wilde állítólag olyannak írta meg lord Henry Wottont, amilyennek saját magát hitte a világ szemében. A Dorian Gray 20 és fél millió dollárt hozott, kritikai fogadtatásáról, készítési költségeiről nem találtam adatokat.

Érdekes volt, néhány remek jelenettel, sok szép nővel, de összességében nem valami nagy szám - azért a Parfümnél sokkal jobb!

Pontozás: 

imdb: 6.3

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Ben Barnes következő munkája szintén fantasy lesz: A hetedik fiú egy mesén alapul, főbb szereplői Julianne Moore és Jeff Bridges. 

Várható írások: Apja lánya.

Mindig kedveltem Jim Carrey filmjeit, mivel gyerek voltam, amikor a csúcson volt, és így nagyon jól tudtam szórakozni a munkáin. Őt elsősorban mindenki vígjátéki színésznek tartja, de egyre több alkalommal próbál(t) meg kitörni a skatulyából, sajnos rendre sikertelenül. Míg A Maszk, az Ace Ventura 1-2 és a Hanta Boy kedvenc vígjátékaim sorába tartoznak, addig például a Mi lenne, ha... vagy az Ember a Holdon sajnos kevésbé sikerült művek. Jelen esetben 2000-ben járunk, amikor emberünk rendkívül lassan, de megindult lefelé a lejtőn - ezek után jöttek az olyan ballépések, mint A 23-as szám (ezt nem láttam még, de csupa rosszat hallottam róla) vagy a Dick és Jane trükkjei, de azért néha újból összejött neki valami, például Az igenember. Most viszont térjünk a tárgyra, vagyis hogy mi ez a figyelemfelkeltő című állatság:

Hősünk Charlie (Carrey), rhode islandi motoros rendőr, aki kitűnően végzi munkáját, kollégái és főnöke elismerik. Van három felnőtt fia, akik egyáltalán nem hasonlítanak rá és egy szörnyű emléke - imádott felesége elhagyta egy néger törpéért... (Kb. az ötödik percig ez még akár egy normális mozi is lehetne, de onnantól, hogy a Tony Cox által játszott apró emberke feltűnik, indul a hullámvölgy.) Mindez 18 éve történt és Charlie azóta minden dühét és szomorúságát magába fojtja - ám ez nem mehet így örökké. Egy nap betelik nála a pohár és majdnem két évtizednyi indulat tör fel belőle, ami oda vezet, hogy emberünk tudata kettészakad: a már ismert rendes, túlontúl udvarias és konfliktuskerülő fél mellett megjelenik a trauma vagy idegesség hatására előtörő Hank, aki mindenben ellentéte valódi énjének. Dohányzik, bunkó, erőszakos és összes gondolata a szex körül forog. Még jó, hogy e problémát gyorsan kezelésbe veszik, és Charlie élete visszazökken a megszokott mederbe - mindössze hat óránként be kell kapnia egy rémes ízű dilibogyót. Ekkor viszont új feladattal bízzák meg: el kell vinnie a cserbenhagyásos gázolásért körözött Irént (Renée Zellweger) egy 300 kilométerre lévő másik rendőrőrsre, de ott kiderül, hogy a lány egykori főnöke/szeretője rengeteg csúnya dologban vett részt, és el akarja tenni láb alól az egyetlen szemtanút: az exét. A szőke hölgyemény pedig egyedül Charlie-ban bízik, így együtt kezdenek menekülni a nyomukban loholó zsaruk és gengszterek elől - ám hősünk elhagyja a gyógyszerét, ezért útitársnője kénytelen megismerkedni Hankkel. Innentől egyre több furcsa esemény, érdekes alak meg halálos veszély várja őket, és az immár triónak nevezhető duó minden tagja folyamatosan kellemetlen meglepetésekkel szolgál a többiek számára. Vajon sikerül olajra lépniük - és vajon kié lesz Irén: Charlie-é vagy Hanké?

Bevallom, nem tudom, miért tetszett ez a film régen, azt se értem, minek vettük fel. Ha leszámítjuk Renée Zellweger cukiságát meg Jim bácsi fergeteges komédiázási képességét és tökéletes mimikai játékát, akkor nem marad semmi. Merthogy itt pontosan arról van szó, hogy egy fájdalmasan ostoba, tipikusan amerikai gusztustalankodós-dugós poénokra épülő valamit két nagy névvel adtak el. Ha akárki más lett volna a férfi főhős, vagy mást választanak Irénnek, akkor fele ilyen sikeres se lett volna. Igen, sikeres, merthogy az volt és elgondolkodtam, hogy ez most jó vagy rossz dolog? Rengeteg rosszabb vígjáték van ennél (mondjuk majdnem bármelyik Ben Stiller/Owen Wilson-mű), de csak kb. négy alkalommal tudott megnevettetni, így mégsem nevezném jónak.

Kicsit bővebben a sztoriról. Mindenkiben van egy kis Charlie, hiszen sokan vagyunk hozzá hasonlóan türelmesek, jóindulatúak és a többiek, akik nem ilyenek, kihasználnak minket, kibasznak velünk. Ő is folyton így jár és egyszerűen eljön a perc, hogy vissza kell vágnia. Teljesen lényegtelen, hogy rendőr, hogy amerikai, a fontos az, hogy a nője, a szomszédja, a városának lakói, szóval szinte mindenki vele szórakozik. De akkor jön Hank és rendet tesz - Charlie viszont fél tőle, pedig kettejükből együtt lehetne egy normális férfi. Irén pont az a nő, akiért a Charlie-hoz hasonló fiúk bolondulnak: aranyosnak, kedvesnek, ártatlannak tűnik, de valójában egyáltalán nem az - mégis most ő az áldozat, meg kell menteni és ki ne akarná kisegíteni őt hősünk helyében?

Ezek mellé felsorakoztatnak nekünk egy rakás kifordított klisét: a sofőr törpe, viszont az egója az egekig ér; a tipikus bunkónak tűnő néger srácok valójában mosdatlan szájú zsenik; a különösnek és veszélyesnek tűnő útitárs pedig a légynek se tudna ártani. Ezekhez jön az üldözés, de ez se lényeges, mert mindegy, miért mennek, a lényeg, hogy menniük kell. A "főgonosz" egyáltalán nem félelmetes, a veszélyt se lehet komolyan venni és hiába van olyan vészjósló arca a mocskos zsarut játszó Chris Coopernek, ennek a figurának sincs sok keresnivalója itt. Plusz ugye minden szereplőnek a külsején viccelődnek, ami kb. óvodás humor-szintnek felel meg. Vagyis röviden: Carrey jó, Zellweger jó, van egy pár vicces pillanat, de mindez majdnem két órára nem elég.

Egy pár szót a stábról: Az írók-rendezők-producerek és a zenék kiválasztói a Farrelly-bratyók voltak: Peter és Bobby. Ismertebb arc a figurák közt az örök vicces néger mellékszerepében Anthony Anderson, a motelos részben a Maci nevű úriember feleségét pedig Anna Kurnyikova játssza. Chris Cooper volt az Amerikai szépségben a szomszéd katona, az izmos Lee Harvey-t életre keltő Mongo Brownlee meg mellékszerepelt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben. A Me, Myself & Irene stáblistájában felfedezhetünk három magyar nevet: Kocsis Teréz, Kocsis István és Tom Kocsis - ők háttérszereplőként jelentek meg.

Néhány érdekesség: A cím érdekes hangzásán túl az Irén név használatát magyarázhatja az is, hogy görögül azt jelenti: béke - a hősnő ugyanis folyton békét akar teremteni társa két személyisége közt. A gyóntatófülkében ülő pap Bobby Farrelly, a tehén gurgulázó hangjait pedig Peter adta ki - ez a boci egyébként a stáblistában még egyszer feltűnik, egy méretes nyakmerevítővel. Zellweger karaktere azt mondja: "texasi lány vagyok" és a színésznő tényleg az. Mikor Hank kidobja Charlie-t az autóból, azt a rész elsőre sikerült teljesen jól felvenni. A motelben, mikor Irén meglátja Charlie-t a fényképével, az ágyon felfedezhetünk egy szétloccsant görögdinnyét - ez eredetileg szintén szexuális segédeszközként szolgált a hős számára, de a jelenetet kivágták, mert akkoriban robbant be a köztudatba az Amerikai pite, így valószínűleg nem ütött volna a geg. A végestáblista alatt különböző fotókat láthatunk a moziból, ahol az összes háttérszereplőt és mellékalakot megnevezik és be is jelölik őket a képeken - ez egyébként tök jó, szimpatikus húzás. A legvégén van még egy plusz jelenet, ahol a csapat Charlie ujját keresi. Két vicces név az extrák közül: Patrick Dragon (Sárkány Patrik) és Gerry Swallow (swallow=nyelni vagy fecske):).

Az Én és én meg az Irén 51 millió dollárból lett és majdnem 150 milliót hozott vissza. Megosztotta a kritikusokat, jót és rosszat is kapott. Összesítésben fárasztó, gusztustalankodó, buta, de néhol tényleg vicces. Azért annyira nem tetszett.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 2/5

Hírek:

- Farrelly-ék így vagy úgy, de részt vesznek a The Three Stooges (a Marx-fivérek karakterein alapuló vígjáték/dráma) és a Turkeys (jópofának tűnő, időutazó pulykákról szóló animációs film) munkálataiban.

- Folytatódik Renée Zellweger legnagyobb sikere, a Bridget Jones. Az új epizódnak viszont még sem a címe, sem a bemutatási időpontja nincs meg. (2016-ra lett kész, a címe Bridget Jones' Baby, a magyar címe most nem ugrik be.)

Ma este vagy a Taxisofőr vagy a Dorian Gray kerül terítékre. (Azóta mindkettőről írtam már.)

Ebből a filmből kell megtudnia az embernek, hogy létezik Chevy Chase Gimnázium?!

Deloris (Whoopi Goldberg) napjai viszonylag eseménytelenül telnek, mióta a volt (immár halott) pasija letett arról, hogy levadássza őt. Sikeres esteket ad bárénekesnőként, éli csillogó és megszokott életét. Egy nap meglátogatja 3 „kedvenc” apácája, és ebből még nem is gondol semmi különösre. Ám ha nem valami „hátsó szándékkal” érkeztek volna e kedves hölgyek, akkor a filmnek története se lenne. Delorisnak felajánlják – azaz, inkább határozottan megkérik -, hogy legyen annak az iskolának az énektanára, ahol a nővérek tanítanak. Mit tehetne, végülis sokkal tartozik nekik, hát elfogadja. De nem tudja, mire vállalkozik…

           Vegyük az Osztály vigyázz! emberpalántáit, adjuk hozzá a Veszélyes kölykök diákjait és végül fűszerezzük meg mindezt Diana Ross-szal és Lauryn Hill kisasszonnyal, aki maga is egy Deloris tanítványai közül. Ez tehát valami vicces és éneklős, de azért kellően komoly dolog lesz. Az eleinte neveletlen és a „tanárnővel” minden áron kiszúrni akaró hülyegyerekekből végül egy nemes célért küzdő remek társaság válik; elindulnak egy állami énekversenyen, miután rájönnek, milyen jó dolog énekelni. És még megy is nekik.

            Hasonló bölcsességre akadhatunk e filmben, mint az elődjében: arra, hogy az éneklés boldogság. Ezen kívül azt tuszkolják fejünkbe az alkotók, hogy „Ha lenni akarsz valaki, ha célod van az életben, kelj fel és figyelj!” - azaz az álmainkért meg kell küzdenünk, nem hullik minden az ölünkbe. Van vicces gyerek, nagypofájú, cicababa, problémás csaj, szóval mint a búcsúban. Lehet röhögni, meg röhögni. Én meg olyan sokszor láttam, hogy bevallani sem merem.

           Na gyerekek, ez azért még ennyi év távlatából is egy jó kis film. Nem a legnagyobb művek egyike, de rosszat se tudnék rá mondani. A záró mondat meg adja neki, ahogy tanult kollégáim mondanák.

Ebből a nótából - amit Roberta Flacktől csórtak - meg az egész világ megtudta, ki az a Lauren Hill:

Későn érő típus vagyok, ezt is csak 20 évvel az elkészülte után láttam először. De az előző rész tetszett, ezért kíváncsi voltam a folytatásra, és nem csalódtam. Sőt, szerintem ez még jobb volt, mint a '84-es!

Évekkel az előzmény után járunk. Sarah Connor (Linda Hamilton) jelenleg A halálosztóban megismert pszichiáter diliházának vendégszeretetét élvezi, ám időközben már megszületett a jövő vezére, John Connor (Edward Furlong). John nevelőszülőknél él, lóg a suliból, hackerkedik és ahol lehet, megszegi a törvényt - de azért rendes srác. Egy nap aztán megjelenik egy hatalmas termetű, bőrbe öltözött fickó (Arnold Schwarzenegger) és megmenti a fiút különös rendőrnek látszó támadójától (Robert Patrick), aki meg akarja ölni. A hajsza pedig csak most kezdődik, mert az Arni által életre keltett, átprogramozott, "jó" T-800-as megküzd az alakváltó, sokkal fejlettebb T-1000-essel. Aztán Sarah kiszabadul és ez az érdekes trió (az "őrült" anya, a szabályszegő fiú és a robotember) elindul, hogy megváltoztassa a jövőt. Vajon sikerrel járnak?

Az elején megismétlődik a már látott jövőbeli csatatér-szekvencia, ám ezúttal sokkal nagyobb mértékben. Már itt lehet látni, hogy mennyivel több pénzt szántak erre, mint a korábbi felvonásra; a 2029-es háború bemutatása még ma is megállja a helyét. Aztán következik Schwarzi belépője, ami mindent visz, szóval ez a báros verekedés és az utána lévő felszerelkezés annyira király, hogy szavak sincsenek rá:D Az új ellenfél nem valami félelmetes (legalábbis külsőleg), Arnold bácsi mellett csak másodhegedűs lehet. Linda Hamilton most is nagyon jól játszik, karakterén érződik az őrület, az elszántság, az anyai féltés, és még ha képtelen lenne bárki seggét szétrúgni, azért tutira megpróbálná:) Edward Furlong szimpatikus kissrác volt ekkor, de az sajnos sosem derült ki, hogy az általa itt elcsórt 300 dollárral Kiss-koncertre akart menni a barátaival... Ismertebb arc a Dyson bőrébe bújt Joe Morton (Blues Brothers 2000, Dr. House). Ki kell még emelni Hamilton ikertestvérét, Leslie Hamilton Gearrent, ő kétszer látható: az álomban a kerítésen túli Sarah-ként, a végső leszámolásnál pedig az átalakult T-1000-esként. Ugyanakkor nem ők voltak az egyetlen ikerpár a forgatáson: a zárt osztály őrét és az ő alakját felöltő robotot a megszólalásig hasonló Don és Dan Stanton játszották el. A rendező-író-producer megint James Cameron, a segédproducer pedig ismét Gale Anne Hurd.

A sztori érdekes, fordulatos, ráadásul a szemkápráztató effektek, az autós üldözések (szám szerint három) és a lövöldözés mellett jutott hely néhány remek poénnak. Már az vicces, hogy a legújabb halálosztó milyen udvarias az emberekkel - ha szóba áll velük:) Sőt, innen származik a szállóigévé vált "Hasta la vista, baby." és a "No problemo.", valamint újra elhangzik a "Visszatérek." meg a "Jöjjön velem, ha élni akar!". Plusz pozitívum még, hogy a gyerek irányítja a robotot: ezt jó volt látni, hiszen ez minden kisfiú álma (én is akartam egy szupererős robot-társat kiskoromban), a bosszú a szkeptikus pszichiáteren szintén kedvemre való volt. Sajnos akadnak olyan butaságok, amik mellett nem lehet elmenni - ezeket nehezemre esik felróni Az ítélet napjának, hiszen elődje nem titkolt szándékkal lett olyan, amilyen. Azért mégis: Hogy van az, hogy a jó doktor és csapata elmegy a Terminátorban látott rendőrőrsi mészárlás ténye mellett? Vannak képek az elkövetőről, 17 rendőr életét vesztette azon az éjjelen, de nekik még több bizonyítéknak kell a halálosztók létezésére. A teljes "padlóból kijövő fémpofa"-jelenet rémesen ostoba, nem a látvány miatt, bár az is béna lett, de már magában az hülyeség, hogy attól le tudja másolni az őrt, hogy csak a cipőtalpával érintkezett... De ezekért mind kárpótol Sarah rendkívül durva álma, ami igencsak ijesztő lett.

SZPOJLER ÁLÖRT

Aztán még a befejezés, amit direkt lezártak, ám nyitva maradt: Ugyanis bár a Skynet létrehozásához kellő mikrochip, a robot-kéz és a processzor megalkotója odavész, az előző epizódban hátra maradnak a Terminator lábai, itt pedig a bal keze. Vagyis marad utánuk bizonyíték és akár ennyiből is létrejöhet a félelmetes, élő számítógép-hálózat.

SZPOJLER END

Érdekességek: 1984-ben felmerült a folytatás lehetősége, már akkor kihirdették, hogy készül a mozi, 12 milliós költségvetéssel. Ugyanakkor lett némi jogi probléma és a technika sem volt még elég érett, így 7 évet csúszott a projekt. Linda Hamilton kemény edzésen vett részt, hogy elnyerje ezt a remek alakot, a filmért 1 millió dolláros fizetést kapott. Az álom-jelenetben az ikertestvérével lévő gyermek az ő saját 10 hónapos kisfia volt, Dalton. Állítólag a liftes lövöldözésnél Hamilton maradandó halláskárosodást szenvedett, mert az egyik forgatási szünetben elfelejtette visszatenni a füldugóit. Edward Furlong nem volt színész ezelőtt, sőt, szándékában sem állt annak lenni, de mégis felfedezték:) A majdnem háromnegyed éves forgatási idő alatt Edward jelentősen megnőtt, a hangja mutált, ezért majdnem minden jelenethez újra fel kellett venni a szövegét és néhol észrevehetően fiatalabbnak tűnik, mint előtte. Eredetileg Michael Biehn visszatért Reese-ként a lidércnyomásos epizódban, ám őt a mozis verzióból kivágták. Ugyanígy kimaradt az időgép, azonban a látványterve 1997-ben mégis visszaköszönt: a Kapcsolat dimenzió-kapujának képében.

Stan Winston effektmester és csapata órákat töltött nukleáris próbarobbantások tanulmányozásával, hogy aztán még reálisabb legyen az atomcsapás víziója - anno amerikai szakértők azt mondták, hogy az addig bemutatott fikciós mozgóképek közül ez volt a lehető legtökéletesebb bemutatása a bomba pusztító erejének. Lakeview Terrace városkájának lakosai tüntetést szerveztek, mikor meglátták, hogy kórházukból börtön-pszichiátria lett - de hamar kiderült számukra, hogy egy film díszletei ellen léptek fel:) Az utolsó kamionos üldözéshez a stáb számára lezárt öt mérföld hosszú útszakasz megvilágosításához szükséges összes kábelt ellopták, így újakat kellett kölcsönözni, ez pedig 5 nappal hátráltatta a befejezést. A végső leszámolásnál a vasöntödében az egész építményt bevonták gumival, hogy a színészek ne sérüljenek meg. Ez az első film, ahol emberi mozgást használtak fel egy digitális karakter mozgatásához, valamint itt jelent meg az első, részben számítógéppel animált főhős. Különös hiba, hogy amikor Sarah beletöri a kulcsot a zárba, azt egy olyan ajtónál teszi, amiben két zár van, így az ápolóknak csak át kéne nyúlniuk a rácson és a másik oldalról simán kinyithatnák a rácsot. A Terminátor 2-nek három verziója létezik: a mozis, a Speciális Kiadás és a Bővített Speciális Kiadás - utóbbi kettő csupán két jelenetben különbözik egymástól. 2009-ben megjelent a különleges Skynet Kiadás, ami limitált példányszámban készült: ebben a pakkban benne van a film tökéletesen újrakevert hanggal és feljavított képpel, 3 DVD-n, mindhárom verziójában, mindez egy Endoskeleton-fejben. Rengeteg képregény és könyv készült a sztoriból, valamint hét különböző videojáték.

T-800 rovat

Arnold Schwarzenegger kb. 15 millió dollárt és egy alig használt Gulfstream III-as repülőgépet kapott a szereplésért (utóbbi magában is megér 14 milliót). A végső összecsapásban látott sérült Terminator-külsőt öt órába tellett megcsinálni és még egy órába leszedni a színészről. A körbeforgatós-shotgun egy átalakított Winchester-modell, ez az újratöltési mód baromijól mutat és így lehet egy kézzel lőni vele. A minigun ugyanaz a fegyver, ami a Predatorban látható és annyira nehéz volt, hogy csak Schwarzi bírta el - a súlyos masinát módosították, így némileg lelassult és az egyes lövések hangját meg lehetett különböztetni. A "Vakációra lenne szükségem."-sort emberünk az Ovizsaruból emelte át, nem volt benne a forgatókönyvben. Mikor a várost elhagyva vezetés közben a Terminator Dysonról beszél, akkor valójában a szélvédőről olvassa a szöveget. A báros jelenet felvétele során egy hölgy valahonnan betévedt a forgatásra és azt hitte, hogy a szórakozóhely meg a vendégek mind valódiak. Aztán meglátta Arnit boxeralsóban, ő pedig azt mondta, hogy ma férfisztriptíz-est van:D Külön meg kell említenem egy általam is észrevett hibát: a sivatagban a mexikóiaknál a kutya egyáltalán nem vadul be a halálosztó jelenlététől, pedig Reese az előző epizódban azt mondta, hogy az ebek megérzik őket.

T-1000 rovat

Robert Patrick az X-aktákból ismert, ott Doggett ügynök alakítója. Egy régi amerikai focis sérülés miatt Patrick picit sántít, ezt az animátoroknak hozzá kellett venniük a folyékony fémember mozgásához. A legelső üldözésnél a T-1000-est mutató részeket mind fordítva vették fel. Egy kaszkadőr vezetett, mialatt a gyilkos lény alakítója koncentrálhatott a színészkedésre, majd az egészet megfordították. A képlékeny lényhez kapcsolódó hangeffektek az alábbi módon készültek: Amikor átcsúszik a rácsokon, az nagyon közelről felvett kutyakaja, ahogyan kicsúszik a konzervből. Az alakváltás egy lisztből és vízből készült elegybe portalanító spré fújása, amit egy kotonnal ellátott mikrofonnal vettek fel. Ha golyók érik, akkor egy tartálynyi joghurtba belevágott üvegpoharat hallunk, az utolsó csatában pedig James Cameron saját maga szolgáltatta a sikolyait. Bár az előző részben kijelentették, hogy csak élő szövet tud átjönni az időportálon, a T-1000 mégis kivételt képez ez alól - viszont még így is érthetetlen, hogy akkor minek álcázza magát meztelen embernek?

A Judgement Day 102 millió dollárból készült és 520 milliót hozott. Ez volt az első mozi, ami több mint 100 millióba került és ez lett '91 legnagyobb bevételű mozgóképe. Pozitív kritikai fogadtatása lett, 18 különböző díjat nyert, köztük négy Oscart (!): maszkmesteri munka, hangkeverés, hangvágás és vizuális effektek kategóriákban. 78 évre visszamenőleg a Terminátor 2 az egyetlen folytatás, ami úgy kapott Oscart, hogy az előzményét még csak nem is jelölték. A populáris kultúrára, meg az akció- és sci-fi-műfajra óriási hatása volt. Az Amerikai Filmintézet 10 Legjobb Sci-fi-listáján a 8. lett, a 100 év...100 borzongásban 77., a "Hasta la vista, baby." pedig a 76. helyet érte el a 100 Legjobb Filmes Dumák sorában. A Total Film 2006-os Top 100 legjobb filmjei közül a 33., az Empire magazin Top 500-ából pedig a 35. helyezést érdemelte ki.

Nekem nagyon tetszett, bár főleg inkább az eleje. Schwarzenegger óriási benne, a T-1000-es viszont gagyi. Ennek ellenére látványos akciót, jó poénokat és egy érdekes történetet kapunk, a három főszereplő bármelyikével könnyű azonosulni, így szurkolni fogunk nekik, szeretjük majd őket és ennek így kell lennie egy jó moziban. Én azt mondom, a Terminátor 2 jobb, mint a sima Terminátor.

Pontozás:

imdb: 8.5 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Edward Furlong egy poszt-apokaliptikus drámában, a Remnants-ban játszik jövőre. Ebben a harmadik világháború túlélői próbálnak meg boldogulni egy pincében, egy nukleárisan szennyezett, pusztuló világban. További főhősök: William Baldwin és Monica Keena (FvsJ, Szemtelen szemtanúk). Elég ígéretesnek hangzik nem? Furlong másik érdekes munkája a Bind című horror/thriller; amiben egy csapat fiatal a zord tél közepén bent reked valahol, és egy gonosz entitás kezd vadászni rájuk.

- Joe Morton a Starbrightban bukkan fel legközelebb. Ez fantasy, amiben egy árva egy kitalált tündérmese-világba menekül. Olyan legendás neveket sikerült összeszedni hozzá, mint Kathy Bates vagy James Earl Jones. Morton producer is lesz.

Ja és még valami: Egyébként nem a Skynet irányítja a Mátrixot?:D

Tegnap voltunk a rokonoknál szüretelni. Elég kemény munka ez, de jó hangulat volt, mindenki vidáman dolgozott, engem azért az egész marhára megterhelt - hát igen, városi gyerek vagyok, nem szoktam hozzá... Viszont óriási tisztelet minden öregnek (és középkorúnak), akik ezt anno egész nap csinálták, a mai emberek sehol nincsenek hozzájuk képest:) Na, de térjünk rá a Kedves ellenségemre! Gyerekkorom egyik kedvenc sci-fije ez, amit most jól esett újra látni, videóra is felvettem, úgyhogy megőriztem az utókornak:) Már emiatt a retro-érzés miatt jó véleménnyel vagyok róla, de ezzel nem mindenki van így... Lássuk, miről szól:

2092-ben az emberiség már sorban hódítja meg a bolygókat az űrben, ám hamarosan szembekerülnek a hasonló céloktól vezérelt drákokkal. Hősünk Willis Davidge (Dennis Quaid) katona, aki egy támadás visszaverése során lezuhan egy ismeretlen planétán. Ám emberünk nincs egyedül, mert az ellenséges űrhajó pilótája ugyanezen a bolygón kötött ki. Davidge megpróbál rajtaütni a drákon, ám szerencsétlenül jár és fogságba esik. Ezek után lassan pedig mind neki, mind "kollégájának", Jeriba Shigannak (Louis Gossett Jr.) nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a zord és veszélyes vidéken csak egymásra számíthatnak. Így az ember és a földönkívüli összefog, hogy együtt éljék túl a megpróbáltatásokat, majd ahogy telik az idő, egyre jobban megismerik egymást, a másik kultúráját, nyelvét, szokásait. De hiába a barátság, ha minden nap meg kell küzdeniük az életért, ami egyre nehezebbé válik... Vajon kijutnak valaha innen, vagy ez a kopár kőgolyó lesz a sírjuk? És egyáltalán milyen jövő vár rájuk, ha saját fajtársaik megtudják, hogy összebarátkoztak az ellenséggel?

Ez a film nem az űrlényekről szól, nem is a technikáról, hanem egyetemes emberi dolgokról. Egy ismeretlen helyen, két idegen kénytelen összefogni a túlélésért: láthatjuk, hogyan kell legyűrniük a nyelvi akadályokat, a kulturális különbségeket; hogyan kell megvívniuk a természettel, és hogy végülis a kitartás eredményt hoz. Nem fontos az, hogy Jerry földönkívüli - ő éppen hogy emberibb Davidge-nél (ez egyébként nem új keletű dolog, de itt egy korai példa rá). Az űrlény tanítja meg a földit arra, mit jelent embernek lenni: hinni valamiben, harcolni az életért és egy önmagánál nagyobb célért. 

A látvány nagyon jó, semmi nem tűnik műnek, még az űrszörnyek is egész élethűek. A helyszínek fantasztikusak, a meteoreső szép, a makettek tetszetősek. Egy kamaradrámát láthatunk: Dennis Quaid és Louis Gossett Jr. kettőse teszi ki a mozi nagy részét. Az ő kölcsönhatásuk, ellentéteik, meg közös pontjaik adják a drámai jelleget, a vígjátéki humort és felfedezhető egy erősen bújtatott háború-ellenesség is. A többi szereplő mellékes, közöttük egyetlen ismertebb arc Brion James (Ötödik elem). A rendező a német Wolfgang Petersen (Trója), a történet alapja pedig Barry Longyear 1980-as novellája, ami Hugo Awardot nyert kategóriájában.

Érdekességek: A filmet eredetileg Budapesten kezdték forgatni, ám a költségek túl magasra rúgtak és az akkori rendezőt, Richard Loncraine-t kirúgták. A helyére felvett Petersen áttette a forgatás színhelyét Münchenbe, ahol egy már általa ismert stúdióban mindent előröl kezdett, az addig elkészített anyagot nem használta fel. A rendezőváltás alatti szünetben a két főszereplőt továbbra is fizették, a költségek pedig nőttek - viszont cserébe a drák maszk részletesebbé, kidolgozottabbá vált. A forgatókönyvbe belekerült egy az eredeti történetben nem szereplő bánya, mert a készítők azt gondolták, a cím bányára utal, pedig birtokos jelző (mine=enyém, de ugyanakkor kőfejtő is). Az űrlények nyelve nagyrészt visszafelé kiejtett orosz szavakból áll, a különös hanghatást pedig Gossett Jr. produkálta, akinek egy adottsága ez a nyállal-kevert beszédtechnika, amit még gyerekként sajátított el:) A nyitó csatában az ellenséges vadászgép komputerén egy protein felépítése látható. A nagy filozófusokról folytatott vita-résznél megfigyelhető, hogy Quaid fojtottan nevet - ez azért van így, mert ez már a sokadik próbálkozás volt, de mégis az egyetlen, ahol Davidge életre keltője nem tört ki hahotázásban. A mellékszereplők közt találhatunk egy Balog Menyhértet, akit manapság már Menyhért René Balog-Dutombének hívnak és kaszkadőr, itt egy Mills nevű pasast játszott (nem tudom ki lehetett az); valamint valahol felbukkant Peter "Londo" Jurasik is (és nem vettem észre...).

Az Enemy Mine kb. 33 millió dollárból lett, a marketing-kampányával együtt ez az összeg eléri a 40 milliót, ám mindössze 12 milliót hozott vissza. A reklám-hadjáratot azért említettem meg külön, mert már azért erős bírálatokat kapott - az eredeti plakát pl. egyáltalán nem mutatja, hogy ez egy barátságról, bajtársiasságról szóló történet. A film kritikai fogadtatása erősen vegyes volt...

Nekem tetszett, szerintem jó, teli van emlékezetes pillanatokkal (pl. az evés, a földalatti lény támadása, stb.). Bátran merem ajánlani, egyetlen kiemelhető hátránya talán a hossza, ugyanis két órás. Ja és még valami: Sajnáltam, hogy a végén nem derült ki, hogy ez az egész eseménysor végül békét hozott-e a két faj között, vagy nem?

Pontozás:

imdb: 6.9 (3 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Ifjabb Louis Gossett (ahogy Bozai József mondta anno) következő szerepe a The Home című horror lesz, Brian Cox-szal és Cloris Leachmannel.

- Bumper Robinson (ő volt Zammis) szinkronizálni fog, mégpedig a legújabb Igazság Ligája egész estés rajzfilmben, a Doomban - Kiborgot.

Várható írások: Apáca show 2.

Imádom a rossz filmeket, amiket minden "hozzáértő" leszól, de azért van ami már nekem se tetszik. Annak idején az első Resident Evil (aminek A kaptár címet adták hazánk fiai/lányai) kurvajó volt. Voltak benne ronda szörnyek, jó nők, lövöldözés, száguldozás, izgalom, gusztustalankodás, vagyis pont olyan lett, amilyen nekem a tökéletes horror. A második részben (aminek már új cím kellett volna) egy isteni főszörny és a menekülés a pusztulásra ítélt városból tetszett; a harmadikban pedig a Mad Max-szerű, poszt-apokaliptikus hangulat - még a sok túlzás meg marhaság ellenére is elszórakoztatott. De hogy ezekből hogyan lett az Afterlife, azt nem tudom...

Alice (Milla Jovovich) az előző részben említett, rejtélyes Arcadia nevű hely után nyomoz, hogy egy zombimentes helyet találjon és nyomára bukkanjon elveszett barátainak. Ám előtte még egy igen látványos leszámolásra küldi számos klónját az Umbrella-góré Wesker (Shawn Roberts) ellen. Az említett elegáns úriember viszont nem adja olcsón a bőrét, az Arcadia helyét jelölő koordinátákon pedig hősnőnk csak egy csomó elhagyatott repülőgépet, meg a megzavarodott Claire Redfieldet (Ali Larter) találja. A két nő ezek után egy szuperbiztonságos börtönkomplexumba repül, ahol emberekre bukkannak és fény derül a rejtélyes fertőzésmentes zóna titkára is. A túlélők egyike, Chris (Wentworth Miller) azt állítja, hogy ő Claire bátyja, de a lány nem ismeri fel - és vajon miért van a fickó bezárva egy elkülönített cellába? A legfontosabb kérdés viszont az, hogy ki tudnak-e jutni a zombik által ostromolt épületből vagy mind odavesznek?

A játék már túl van az ötödik részén, az egyre életszerűbb látvány, az új helyszínek és a minden addiginál betegesebb ötletekből születő új ellenfelek mindig adnak valamit, ami miatt a játékosok kipróbálják a soron következő epizódokat. A filmsorozat viszont már a harmadik résznél kifújt, onnantól aligha van köze a Resident Evilhöz. Az, hogy beletesznek karaktereket, akik szerepelnek a játékokban, nem elég. A kaptár nagyon hangulatos volt, mert egy földalatti halálcsapdából kellett kijutni, ráadásul időre ment az egész - tisztára, mint a játékokban; még a végén lévő menekülés és az utolsó nagy csata is olyan. A következő epizódban ugyanez történt, csak nagyobb mértékben: a városra atombombát dobnak, időben ki kell jutni, meg kell kerülni a katonaságot, a zombikat és hősnőnknek szembe kell néznie mutálódott barátjával. Ezek után átmentünk valami egészen hülyeségbe, de nekem az Extinction még tetszett - az Afterlife-ból viszont már szinte minden jó kiveszett.

Az eleje totál unalmas és érdektelen. Mivel tévében láttam (az HBO-n), ezért a hihetetlen 3D-s látványra kihegyezett Umbrella-ostrom nem hatott meg; a háromra meg alig emlékeztem, de azt tudtam, hogy az összes szimpatikus mellékszereplő meghalt, így marhára hidegen hagyott Claire sorsa. Plusz gagyi, hogy úgy a harmincadik percig összesen kettő zombit láthatunk, és a mozi igazán el sem kezdődik a börtönbe való megérkezésig. A helyszín kitűnő, de jobban is ki lehetett volna használni: a rabok-őrök-konfliktusra, az emberek emberek ellen, kint a zombik-helyzetre gondolok. Itt és most pedig megkapjuk az előbbit képviselve Wentworth Millert, aki tudja a kiutat, mert a hátára van tetoválva a börtön térképe; és az előbb említett jelenséget megtestesítő Kim Coates-t (pl. Battlefield Earth), aki az első pillanattól antipatikus, úgyhogy nem fogunk meglepődni az akcióin.

Az új mellékszereplők érdektelenek, a kopasz pasi és a főzős csaj mindössze skiccek (utóbbi szerintem magátó el is tűnik), a néger koma (Boris Kodjoe) jó fej, a keménylegény kiment a fejemből, a kis kínai pedig semmilyen. Az új zombik szintén irtó gagyik - értem én, hogy így néztek ki a játékban, de ez a szétnyíló fej-motívum (lásd Penge 2-3) itt nem működik. A dobermanokra kár vesztegetni a karaktereket, az mindennek a teteje... Wesker bácsi oké, de neki is mindenféle szar csáp jön ki a szájából, ami rémesen hülye látványt nyújt. A jétkidő elején a robbanásnál marhára nem derül ki, hogy "emberünk" meghalt-e vagy túlélte, de Alice sorsa ugyanígy bizonytalan, szóval magyarul semmit sem tudunk meg. Plusz negatívum, amiért lenyúlták az időmegállító effektet a Lost in Space-ből (én innen ismerem). A korábbi mellékszereplők közül visszatér K-Mart (Spencer Locke, ő egy lány) és a végefőcím után pár pillanattal Jill Valentine (Sienna Guillory), akinek felbukkanására nincs magyarázatom. Az író-rendező-producer még mindig Paul W.S. Anderson.

A mozi úgy ahogy bukás lenne, ha nem lenne benne az Axemannek keresztelt, a Resident Evil 5-ből idekerült Executioner Majini (Ray Olubowale, a 201 centi magas profi nehézsúlyú bokszoló játssza). Executioner nagy, erős, félelmetes és hihetetlenül jól néz ki - kár, hogy olyan gyorsan kinyírják. Mindenesetre ő az egyetlen eleme a Túlvilágnak, amiért azt mondom, hogy érdemes megnézni.

Érdekességek: A harmadik rész elkészültekor azt tervezték, hogy az lesz az utolsó, de a nagy bevétel miatt felmerült a folytatás lehetősége, végül úgy döntöttek az alkotók, hogy csinálnak még egy részt. Ez az első videojátékon alapuló film, amit 3D-ben gyártottak le. Wentworth Miller már a felkérést (egy börtönben ülő fickó, akinek első mondatai között van, hogy "Tudom a kiutat") is viccnek gondolta, később pedig elismerte, hogy félve vállalta el Chris Redfield szerepét. A korábbi filmekben Shawn Roberts helyett Jason O'Mara alakította Weskert. Executioner itt gyorsabb, mint a játékban, de gyengébb is (azért még rohadt erős:)). A mellékszereplők közt van egy magyar származású színésznő: Jamie Ferenczi. Néhány dolog, amit észrevettem: Claire haja a repülőn már tökéletes, mikor előtte totál csapzott volt, eltakarta az egész arcát, meg ilyenek. Talán felszállás előtt gyorsan megmosta?:D Ezen kívül már az Extinctionben is megfigyeltem, hogy a nők arca alig piszkolódik be, tökéletesen néznek ki, a férfiak maszatosabbak:)

A Túlvilág 60 millió dollárból készült és majdnem 300 milliót hozott. Bár a kritikusoknak nem vetítették le, ők mégis megnézték és nagyon leszólták (megértem őket). Ez a rész söpörte be a legtöbb pénzt az eddigi négy közül és így a valaha készült legnagyobb bevételt hozó kanadai mozgóképpé avanzsált.

Nekem nagyon nem tetszett, unalmas, érdektelen, semmilyen volt, a vége pedig elég nevetséges, sőt, érthetetlen. Csak Mr. Axeman jelenléte menti meg a legkisebb pontszámtól, de mindössze azoknak ajánlom a megtekintését, akik hozzám hasonlóan rajonganak az ilyen hatalmas szörnyetegekért:)

Utólagos szerkesztés: Másodszorra már sokkal jobban tudtam élvezni, de Wesker csápjai meg a világvége utáni tökéletes női sminkek még most is súlyos baromságnak számítanak. Viszont ezúttal sokkal jobban szórakoztam rajta, az Executionerös részek megint odavágtak, úgyhogy felemelem a pontszámot és izgatottan várom a következő epizódot!

Pontozás:

imdb: 5.9 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Másodjára sokkal jobban tetszett!)

Hírek:

- Készül az ötödik Resident Evil, a Retribution. Ebben benne lesz Milla Jovovich, Sienna Guillory, Shawn Roberts és Boris Kodjoe, a direktor továbbra is Paul W.S. Anderson marad (utóbbi pénzeli és írja e produkciót). Mégis mi a túró lehet majd ebben?! Azért megnézem majd, hátha ismét életre keltenek egy király fő-mutánst.

- Shawn Roberts-et láthatjuk a The Riotben Ron Perlman oldalán.

Azt hiszem legközelebb az Én és én, meg az Irént nézem majd a listámról, plusz ezen a héten jön még a Kedves ellenségem, azt tutira megtekintem!

Annak idején megláttam ezt a tök jó, figyelemfelkeltő címet az újságban és tudtam, hogy ezt a film megéri majd felvenni. Tényleg így lett, ez egy igazi ritkaság, nem is hiszem, hogy rajtam kívül itthon bárki más látta volna, legalábbis a korosztályomon belül tutira nem (24 vagyok). Ha jól emlékszem, azóta még egyszer megnéztem, most láttam harmadszor - de lehet, hogy tévedek, ha igen, akkor ez a második alkalom volt. A lényeg, hogy cikkem tárgya egy igazán különleges alkotás és dacára majdnem 40 éves korának, még ma is aktuális, hiszen elsősorban a zeneiparról szól meg a sikerért fizetendő árról...

Ez Gaston Leroux Az Operaház Fantomjának és Goethe Faustjának rockoperásított verziója, kiegészítve egy kis Frankensteinnel, Dorian Gray-jel, meg egy számomra ismeretlen Poe-művel (The Cask of Amontillado). A harmincas éveiben járó, rendkívül tehetséges zeneszerző, Winslow (William Finley) egy nap a popszakma csúcsán álló Lédús Gyümölcsök után játszik és ekkor a mindenható producer, Swan (Paul Williams) meglátja a lehetőséget emberünk művében. Csakhogy a dalon kívül semmi más nem kell neki, így hősünket koholt vádakkal sittre juttatja és kisajátítja muzsikáját. Ám Winslow kitör rabságából és megpróbálja elpusztítani a készülő lemezeket, de szörnyű balesetet szenved. Elveszti a fél arcát, a hangját, az egyik szemét és kissé meg is őrül, ám élteti őt a bosszú. A bosszú és egy kezdő énekesnő, aki kedves volt hozzá, Phoenix (Jessica Harper). Az egykori jóhiszemű, kissé félszeg fickó félelmetes jelmezt ölt és beköltözik Swan hamarosan megnyíló klubjába, ahol mindent elkövet, hogy keresztülhúzza a gonosz producer számításait - ám alábecsüli ellenfelét, akinek szövetségese maga a Sátán... Vajon mi lesz Winslow fő művének, a Faust-kantátának a sorsa és megnyithatja-e valaha kapuit e klub, a Paradicsom?

SZPOJLER GYÜN

Nem vagyok oda a zenés filmekért, de ez marhajó. Nehezen vettem rá magam, hogy újra megnézzem, ám amikor leültem elé, azt vettem észre, hogy teljesen leköt, és nagyon tetszik. Az alapfelállás az, hogy van a hatalommal bíró ember (a rendkívül visszataszító Swan) és a tehetséggel megáldott ember (Winslow), de előbbi magának akarja a sikert, csillogást, így elveszi, ami a másiké. A művét; a lányt, akit szeret; és a lelkét is... Ugyanis itt jön a Faust-vonal: Swan lepaktált az ördöggel, hogy örökké fiatal maradjon és ugyanebbe a szerződésbe kényszeríti hősünket. Winslow átváltozik A Fantommá, aki rendkívül erős, őrült és félelmetes. Fémfogai vannak és géphangja, külseje pedig leginkább egy madáremberre emlékeztet. Gyilkol, drogokon él, de mégsem lehet rá azt mondani, hogy gonosz, hiszen jó ügyért harcol: a szerelemért és a tehetség méltatásáért. Kérdéses, hogy az egyértelmű szellemi tulajdon elbitorlása miatt indított hadjárat megőrzi-e fennköltségét azután is, hogy immár Phoenix karrierjének felfuttatása lesz a fő célja? A válasz: nem, mert a lány is saját útját járja, sőt, gyakorlatilag nem tud valódi jótevője létezéséről... A Fantom azonban legbelül végig jó ember marad, nemes érzelmek vezérlik - példa erre, amikor meglesi Swant a villa tetőablakán keresztül. Ott majd megszakadt a szívem, mert tudom, milyen érzés ezzel a látvánnyal szembesülni... 

SZPOJLER VÉGE

A címszereplő nagyon jól néz ki, ő a film egyik legnagyobb erőssége. Ez a figura annyira remek; de mellette a cuki, majd a sikertől romlottá váló főszereplő lány és az ördögien tenyérbemászó rosszfiú is megmarad a nézőnek. Hab a tortán a homo- vagy biszexuális új rocksztár (Gerrit "Turbózombi" Graham), a sikerre éhező nők tömege és a tipikus, megcsinált fiúbanda. A kitűnően megírt és eljátszott karakterek mellett a jó zene az igazi főszereplő. A valódi zene, amit hangszerekre írnak, hangszerekkel adnak elő, tényleg énekelni képes emberek - az igazi muzsika győz a pénzelt nyálpop felett. Vagy mégsem?

William Finley-t hallhatjuk énekelni, az elején tényleg az ő hangja szól. Feltűnő magasságából ered A Fantom impozáns külseje, Finley ugyanis 193 centisre nőtt. 2006-ban vonult vissza, utolsó eddigi szerepe A Paradicsom Fantomja rendezőjének, Brian de Palmának mozijában, a Fekete Dáliában volt. Jessica Harper szintén saját hangján énekel, manapság azonban már őt sem láthatjuk, hat éve hagyta abba a munkát. Paul Williams élete a zene: dalszöveget írt, lemezei is jelentek meg és ebben a filmben ő volt a zeneszerző, a dalszövegíró, szponzorálta a muzsikát, sőt, amikor Winslow visszanyeri a hangját, ott is őt hallhatjuk. Gerrit Graham helyett viszont az extravagáns Beefként egy Ray Kennedy nevű fickó énekel - Graham szintén kiszállt már a forgatások világából, pontosan két éve. De Palma a rendezés mellett megírta a forgatókönyvet.

A megvalósításban rengeteg jó kis "ősi" filmtrükköt vonultatnak fel előttünk, külön érdekes az osztott képernyős jelenet. A sztori tele van fordulatokkal, végig érdekes és izgalmas marad, bár tény, hogy az eleje egy picit unalmas. A dalok (még a gagyinak szántak is) kellemesek, főleg a végén lévő shock-rock koncertjelenet tetszett, az utolsó felvonásban pedig elszabadul a káosz és a három főhős végső találkozásakor mindenki elnyeri méltó jutalmát...

Érdekességek: A film alapját Az Operaház Fantomjának 1943-as filmváltozata adja, nem az eredeti regény. Erre legjobb példa a torz arc létrejötte, mert ott és itt baleset következménye, a könyvben meg születési rendellenesség. Végig visszatérő motívumok a madarak: A Halál Lemezkiadó logója, a lány neve, a gonosz neve, A Fantom maszkja és a rengeteg tollas ruha. Néhány karakter neve visszavezethető a valóságra: Swan jobbkeze Philbin, az 1925-ös Phantom-moziban szereplő hölgyet Mary Philbinnek hívták; Winslow Leach neve pedig főhajtás a rendező tanítója, Wilford Leach előtt. A Death Records valójában Swan Song lett volna, pár alkalommal látható az erre utaló hattyús logó, ám ezt le kellett cserélni, mert a valóságban a Led Zeppelin kiadóját hívták így. A cserét montírozással oldották meg. Az említett fiktív cég névnyilvántartásában van fájl Alice Cooperről, Bette Midlerről, Peter Fondáról és Kris Kristoffersonról:) Paul Williams szerepelt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben, egyébként szerintem Swanként úgy nézett ki, mint egy öregasszony és Szörényi Levente keveréke:D Beef nagyjelenetének felvételekor Gerrit Graham nagyon beteg volt, menni is alig bírt. A stáblista alján valahol felfedezhetjük Sissy Spaceket mint díszletrendezőt - ő azért volt ott, mert az akkori pasija, Jack Fisk volt a díszlettervező és vele tartott:) A záró stáblista elején egy montázst látunk a főbb szereplőkről, az itt felvillanó képek egy része tényleg a filmből van, a többi pedig bakikból készült:) A moziból lett egy regény is, ebből azonban hiányzik az igen fontos természetfeletti motívum.

Fantom-rovat

William Finley találta ki a madárra emlékeztető kosztümöt, de Palma pedig eleve őt akarta erre a szerepre. A rendező kitűnően alkalmazta a suspense-elemet: sokáig nem látjuk a hős eltorzult arcát, csak a légzését halljuk, mindezt az ő szemszögéből. Ez a részlet kísértetiesen emlékeztet a négy évvel későbbi Halloweenre... Finley visszaemlékezése szerint az a gép, amely miatt karaktere megsérül, tényleg igen veszélyes volt, még akkor is, mikor az effekt-csapat előkészítette, hogy biztonságos legyen. Ha nem lett volna elég gyors, a szerkezet könnyedén összezúzhatta volna a fejét - a sikoly, amit ekkor hallunk tőle, eléggé valós! Mint már szó volt róla, a hang-visszahozási részben Paul Williams-et hallhatjuk énekelni és nem A Fantom alakítóját - ez egy belső poén, hiszen Williams Swanként ekkor azt mondja, hogy "ez a hang tökéletes", saját magát dicsérve:D

A The Phantom of the Paradise 1 300 000 dollárból készült, a pontos bevétele ismeretlen, de tény, hogy bemutatásakor megbukott, sem a nézők, sem a kritikusok körében nem örvendhetett túl nagy népszerűségnek. Viszont még így is sikerült szereznie egy Oscar- és egy Arany Glóbusz-jelölést, igaz, egyiket se tudta díjra váltani. Azonban érdekes módon a kanadai Winnipegben hatalmas sikere lett, ott elég sokáig vetítették és Kanadában a zenéjét tartalmazó album aranylemezzé vált! A későbbi korokban megtalálta rajongói bázisát és mára a Rocky Horror Picture Showhoz hasonlatos kult-státuszt ért el. Sikerére jó példa a 2006-ban (és azóta még egyszer) megrendezett Phantompalooza fesztivál, ahol az eredeti szereplőket sikerült összehívni abba a filmszínházba, ahol anno oly sokáig játszották a Phantomot, Paul Williams pedig koncertet adott az esemény tiszteletére.

Ez igazi gyöngyszem, egy kincs, ahol sikerült a horrort, a musicalt és a drámát ötvözni, a klasszikusokat méltó módon modernizálni. Fantasztikus főhős, aranyos főhősnő, utálni való gonosz, jó zene és a kor legfejlettebb technikái adják e mű varázsát.

Pontozás:

imdb: 7.4 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Még így második vagy harmadik alkalommal is tetszett!)

Anno felröppentek a hírek, hogy lesz újrája ennek az alkotásnak, de most már nem találok róla semmit, szóval feltehetőleg lefújták... A moziból készült egy dokumentumfilm, a Paradise Regained: Brian de Palma's 'Phantom of the Paradise', lehet. hogy ezt meg kéne nézni... Még meglátjuk.

Várható írások: Resident Evil 4.

     Ez az év, 1992, többek között arról híres, hogy Mozsárágyú ekkor volt bárányhimlős. És ez a film is ekkor készült, hozzávetőlegesen 10szer láttam, de hogy miért? Nem nagy szám, csak valamiért olyan aranyos meg szórakoztató.

     Deloris Van Cartier (Whoopi Goldberg) egy nem túl menő bárban énekesnőként dolgozik és valójában rohadtul unja az életét. A pasija, Vince viszont menő "üzletember" (Harvey Keitel), akinek esze ágában sincs elválni a nejétől, ezért Deloris egy nap (valószínűleg sokadszorra) elhatározza, hogy most aztán megmondja neki a magáét és végleg kiadja az útját. Elindul, magában lejátssza a párbeszédet, kidühöngi magát, majd belép az ajtón; és Vince emberei éppen fejbe lőnek egy fickót. Azért a Vencel se ma jött le a falvédőről, tisztában van vele, hogy az ő kis barátnője köpni fog, ezért Deloris-nak sürgősen le kell lépnie és uzsgyi is a yardra. Ott közlik vele, hogy egy választása van, amennyiben nem akar golyót a fejébe a már említett kellemes úriembertől: be kell vonulnia egy zárdába az apácák közé, ott biztos nem keresi senki a feltűnő és nagyszájú csajt. És lám, ez itt az alapkonfliktus.

     Ezután kitalálható a történet azok számára, akik nem 0-10 évesek és akik néznek tévét; eleinte a háta közepére kívánja az egészet, de aztán szépen lassan főszereplőnk rájön, hogy valószínűleg a sors (vagy Isten?) akarta, hogy úgy történjen minden, ahogy, és észrevegye, hogy az életén már ideje volt változtatni...

     Az apácák közt van túláradó (Kathy Najimy), halk és félénk (Wendy Makkena), morcos jófej (Mary Wickes) és a szigorú apácafőnökről (Maggie Smith) is kiderül később, hogy kedves és jót akar Deloris-nak. A film lényege pedig, rájöttem, miben rejlik. Maga az éneklés benne a fő motívum ugyebár, mert egy kórust kell alakítania hősnőnknek. Az éneklés és a karéneklés pedig egy olyan dolog, amitől vidám lesz az ember, mert énekelni jó dolog, kit érdekel, ha hamis? (Már persze engem, mert én falra mászok tőle és nem tudok hamisan danolni, csak miheztartás végett) A lényeg, hogy ez egy klassz közösségi élmény - már ha nem olyan énekkarról van szó, mint amiben én voltam bő 10 éve, bár ott is nagyon jól szórakoztam annak ellenére, hogy a tanárom elmebeteg volt -, és ez az érzés a film nézőjére is átragad, jobb esetben.

     Whoopi Goldberg, szegény gyakorlatilag eggyé vált ezzel a szerepével, pedig más műfajban is alkotott maradandót. Ő tényleg lubickolhatott ebben. A többiek jók, a kilencvenes évek teljes mértékben tombolnak a filmkockákon. Ilyen elcseszett ruhák azóta se voltak divatban, a zenék meg... de nem mondok semmit, mert Albán doktor úr nélkül pl. szegényebb lenne a világ. Meg a Macarena nélkül...

     Ajjajj, sikerült megint marhaságokat összeírnom, aminek semmi köze a filmhez. Sebaj. Nézzétek meg, vagy ha nem az se gond. Ez a jó kis dal elhangzott a filmben is. Engem is megmenthetne valaki, és feltalálhatná az 1 napos munkahetet! Kösz. De az se hétfő legyen, ha kérhetem. A videót levették...

Nagyon régóta meg akartam ezt nézni. Olyan jó címe van, plusz szerepel benne két kedvencem, Christina Ricci és Ron Perlman, a forgatókönyvet pedig a világ legrosszabb rendezőjének kikiáltott Edward D. Wood Jr. írta - lehetséges, hogy ez ne legyen jó?:)

Valamikor, valahol, talán az '50-es években járunk, amikor főszereplőnk, A Rabló (Billy Zane) megszökik az elmegyógyintézetből és miután szerez magának ruhát, kocsit és fegyvert, végrehajt egy rablást, ahol 15 000 dollárt zsákmányol. Viszont megöli a bolt tulajdonosát (Gregory Sporleder) és valami különös oknál fogva elmegy a temetésére - vagyis, amit annak hisz. A körülmények együttes játékának köszönhetően a pénz pedig egy koporsóba kerül, majd eltűnik onnan. De vajon ki vitte el a dohányt? A temetőőr (Perlman)? A temetkezési vállalkozók (Carel Struycken és Max Perlich)? Esetleg a gyászolók egyike (köztük a legendás sikoly-királynő, Tippi Hedren)? A hajsza megkezdődik, és úgy látszik, senki nem állhat emberünk útjába - ám egyre több titokzatos alak próbál keresztbe tenni A Rablónak, meg növekszik a hullák száma is. Már csak egy kérdés marad: hol a zsákmány és kié lesz?

A nyitó stáblista alatt már jól szórakoztam és kb. a háromnegyedéig úgy gondoltam, hogy ez egy fura, de vicces film. Az első, ami igazán különleges benne, hogy a szereplők beszéd helyett csak artikulálatlan hangokat adnak ki meg mutogatnak. Szinte folyamatosan szólnak a különféle zenék, és éneket is hallhatunk, de beszéd nincs. Vannak viszont, főleg az elején, részletek a forgatókönyvből, amik megjelennek a képernyőn, egyfajta narrációként. Aztán ott az egyértelmű paródia-jelleg: Zane úgy játszik, mint Johnny Depp az Ed Woodban, vagyis kétségtelen, hogy ez a figura valahol a hírhedt rendező maga. Jönnek bevágások régi mozgóképekből, és még a woodi mozik hibáit is megpróbálták utánozni - pl. a parkolóőr fejéről leesik a paróka és ez nagyon látványos. Ami miatt viszont mégsem tudom hova tenni az egészet, az a sok erőszak és a vége felé egészen elboruló hangulat. Úgy az első óra után az eddigi krimi-fekete humorból átmegy valami rémdrámába, a végén pedig jön egy csavar, mikor kiderül, hol volt a pénz, antihősünk meg elnyeri méltó büntetését. Az eleje vicces, izgalmas, érdekes, a vége felé viszont valahogy ijesztő/rossz, hogyismondjammilyen.

(A képen az író, aki a film bemutatójakor már 20 éve halott volt.) Gyakorlatilag a legkisebb mellékszereplő is ismerős lehet valahonnan. A már említett Gregory Sporledert a Reneszánsz emberben meg a Kerge birkákban láthattuk, Carel Struycken volt az Addams-család inasa, Max Perlich meg a Maverick első pókercsatájában résztvevő, apró termetű mesterlövészt játszotta. Remélem, hogy Tippi Hedrenről mindenki tudja, melyik filmben bukkant fel! További ismerősök: Tara Reid (pincérnő és még valami), Nicolette "Született feleség" Sheridan (a bálban vagy hol a főhős társa lesz egy időre), Lee Arenberg (A Karib-tenger kalózai Pintelje, ő a parkolóőr), Abraham Benrubi (Jerry a Vészhelyzetből, itt kidobóember), valamint a legendás Vampira (nagyon furcsa külsővel) és Eartha Kitt (az énekesnő, ő volt például az első Macskanő). Christina Ricci egy tini prostit játszik, aki megpróbálja kizsebelni a férfit, felbukkanása egészen a Buffalo '66 táncos jelenetéhez hasonlít. Billy Zane producer és a zenék összeválogatója is volt, a rendező meg egy bizonyos Aris Iliopulos, akinek ezen kívül csak egy munkája volt a filmiparban.

Érdekességek (már maga a teljes I Woke Up... az:)): Műfaji besorolása szerint vígjáték, elvileg Wood emlékére készült. Sok olyan technikát használtak a készítők, amit a nagy előd, mondjuk a már említett ollózgatást a régebbi mozikból. Több színész is szerepel, akik együtt dolgoztak anno az íróval, például Vampira, akinek ez volt az utolsó filmje. Sem a nézők, sem a közönség tetszését nem nyerte el a Korán keltem aznap, amikor meghaltam; a pénzügyi hátteréről nincsenek adatok.

Nagyon furcsa film ez. Lehet rajta nevetni, izgalmas és érdekes, a zenéje marhajó, de a műfaji kevertség, a hirtelen tónusváltás és a sok halál rosszat tesz neki. Nem mondhatom, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem - egyszerűen fogalmam sincs, mit mondjak róla. Aki valami igazán különlegeset akar látni, szereti a nehezen befogadható alkotásokat, annak biztosan tetszeni fog, és persze az Ed Wood-rajongóknak is - már ha vannak ilyenek:D

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.2-t növekedett.)

Én nem adnék rá pontot, mert egyszerűen lehetetlen:)

Hírek:

- Jövőre mutatják be a Plan 9 című horrort, ami egyértelműen Edward D. Wood Jr. fő művén, a 9-es terv a világűrbőlön alapszik.

- Billy Zane-t az elkövetkezendőkben az alábbi művekben láthatjuk: Mysteria (rejtélyes thriller, a címe nagyon tetszik, de ötletem sincs, valójában micsoda), Scorpion King: Battle for Redemption (a harmadik réteg kitint nyúzzák le a Skorpiókirályról, akit ezúttal nem a Szikla alakít, de cserébe megkapjuk Ron Perlmant), The Ganzfeld Experiment (horror, Dominic "Szökés" Purcellel), Death Method (thriller, a leírása alapján a Fűrészre emlékeztet), The Ghost of Goodnight Lane (filmforgatásos, szellemes horror, főbb szerepekben a Lost in Space-es Lacey Chabert, és a Halloweenből ismert Danielle Harris), Tarantula (országúti motoros leszámolás Danny Trejoval) és végül a Dark Star Hollow (szintén ijesztgetős, Josh Hartnettel).

- Tippi Hedren marad az ismerős terepen, szintén borzongatós művekben fog felbukkanni, egész pontosan a Room and Boardban (kannibálos?) meg a House of Good and Evilben.

- Ron Perlman a The Littlest Angel című aranyos, angyalkás animációs moziban lesz Isten hangja:) Emellett láthatjuk is a Bad Ass-ben (akciófilm Danny Trejoval), a The Riotben (akció/sci-fi) és a The Gatekeeperben (horror, ennél producer is).

- Abraham Benrubi szintén ijesztgetni akar, a Gluttonban Patricia Arquette-el játszik, a rendező David Arquette.

A következő megnézésre kerülő darabról még nem döntöttem, de nagy valószínűséggel A Paradicsom Fantomja lesz az, jövő héten pedig adja a tévé a Kedves ellenségemet, amit biztosan megnézek majd! (Azóta mindkettőről írtam már.)

Nekem bármit el lehet adni Christina Riccivel - ez jó példa erre. Anno, mikor megnéztem, ebből a szempontból csalódás volt, mert a hölgy csak mellékszereplő, de ettől függetlenül a film nem olyan rossz. Anya harca gyermekéért - hányféle példát láttunk már erre? Ott az Aliens, a Felejtés, a Silent Hill és így tovább. Mindegy, ki vagy mi üldözi őket, a lényeg ez; alapvetően most is erről van szó.

Maggie (Kim Basinger) ápolónőként dolgozik egy kórházban. 1993 végén beállít hozzá drogos testvére, Jenna (Angela Bettis), de hamarosan lelép - viszont otthagyja nála pár hetes kisbabáját... Hősnőnk magához veszi és felneveli a kicsit, aki a Cody nevet kapja (lányról van szó) és ezután pár évet ugrunk az időben. A lányka hat éves (Holliston Coleman kelti életre ekkor) és egy különleges egyházi iskolába jár, ugyanis autista. Emellett viszont más furcsaság is van benne, például egyre fogékonyabb lesz a kereszténységre. Ekkor pedig megjelenik a hat éve eltűnt Jenna, oldalán dúsgazdag, vallásalapító férjével, Eric-kel (Rufus Sewell) és magához akarja venni a lányát. Maggie elkeseredett harcba kezd Cody-ért, eközben a várost egy gyerekeket gyilkoló szekta tartja rettegésben - lehetséges, hogy a két dolognak köze van egymáshoz? És mi lehet a vörös hajú kislány különös titka?

SZPOJLER JÖN

Nem emlékszem, hányszor láttam ezt, de valahogy tök megmaradt. Kicsit olyan, mint egy fordított Ómen: ott mindenki a gyerek ellen küzd, itt meg mindenki érte. Az alaptéma a már említett anya harca gyermekéért, ám igen erőteljes a vallási vonal, merthogy Cody Isten új gyermeke, vagy prófétája - lesz, ha felnő, de már most is csodás képességei vannak. Óriási ötlet: az új évezred megváltója egy drogos anyától született, vörös hajú autista kislány - ez szerintem nagyon jó így. Az ellenfél pedig maga a Sátán, aki egy gonosz kultusz-vezéren keresztül akarja "megtéríteni" az áldott gyermeket... Ennél fogva láthatunk démonokat, angyalokat (ők nagyon jók) és maga Lucifer is megjelenik egy rövid időre (Brian Steele alakításában). Adott a vallásos nyomozó (Jimmy Smits), a megtérő bűnös lány (Ricci), az ördögűző öreg pap (Ian Holm) és minden egyéb ehhez a témához tartozó, elengedhetetlen kellék. Viszont az Új Hajnal egyház vagy program felépítése és egyéb vonásai akaratlanul is a szcientológiát juttatják a nézők eszébe - én ezt gondoltam, lehet, hogy csak beleképzelem, ám a neten írják a hasonlóságot. Ha pedig így van akkor Hubbard úr egyháza az ördöggel cimborál, legalábbis a Bless the Child alkotói szerint.

SZPOJLER VÉGE 

(A kislány ma így néz ki.) A történet alapjául Cathy Cash Spellman regénye szolgált. A videokazettás felvételemből a film első egy-két perce hiányzik, de a főcímen kívül egyéb dologról biztos nem maradtam le. Tehát itt egy mindig aktuális fő eseményszál, mellette a vallás misztikuma, a Jó és a Rossz örök harca, mindezt pedig nyomasztó módon, némi felturbózott látványeffekttel tálalják. Kim Basinger jó a főszereplőnőként, erős a jelenléte a képernyőn. A kis Holliston Coleman nagyon aranyos és az első nézés közben biztosan mindenki aggódni fog érte. Rufus Sewellt szabálytalan arca és jeges pillantása kitűnő gonosszá teszik, karaktere indulatait remekül tolmácsolja a nézőnek (pont ahogy A mágusban). A fő jófiúnak számító Travis ügynököt a Star Wars új trilógiájából ismert Jimmy Smits játssza (ő volt Bail Organa szenátor), de ez a figura kidolgozatlan, alig kap teret - vallásos, abszolút jó, de kötik a szabályok. Angela Bettis hihető drogosként, egyébként tényleg nagyon vékony és kissé beteges külsejű, így "jól állt" neki ez a szerep, ám Jenna szintén klisé: ő a szenvedélyek rabja, akit ezt felhasználva irányítanak. Christina Ricci egy talpig feketébe öltözött, a kultisták közé tartozó leányzó, aki azonban túl sokat látott és szabadulni akar, de nem engedik neki - ő lesz az, aki "angyalként" segítséget nyújt a reményvesztett Maggie-nek, de súlyos árat fizet érte. Csupán néhány jelenete van, de fontos szereplő, meg aztán így még egyetlen másik filmjében sem láttam őt:) Plusz ismert arc Peter Mensah a Jason X-ből, aki valamiféle isteni küldött:) A rendező A Maszkot és a Rémálom az Elm utcában 3-at is jegyző Chuck Russell volt. 

Érdekességek: A templomban látott gyertyás trükkfelvételt visszafelé vették fel, ez észrevehető, mert hősnőnk ruhája úgy mozog, mintha a szél fújná. Ricci karakterének utolsó jelenetét egy Torontoban található "szellem-megállóban" rögzítették - ott két ilyen használaton kívüli metróállomás is van, amiket filmezési célokra szoktak használni. Az Áldott a gyermek 65 millió dollárból készült és 40 milliót hozott vissza, a kritikai fogadtatását ez alapján meg lehet tippelni.

Szerintem nem olyan rossz, a főszereplő lánykáért könnyen lehet rajongani, mert olyan aranyos - épp ezért utáljuk meg hamar az összes szereplőt, aki bántani akarja. Azért korántsem tökéletes mozi, de láttam már bénábbakat.

Pontozás:

imdb: 5.1 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Rufus Sewell benne lesz az Abraham Lincoln: Vampire Hunterben (aki a címéből nem találja ki, mi ez, az meg se nézze!), valamint ismét játszik egy bibliai témájú műben: a Paradise Lost névre hallgató fantasy-akciófilm Lucifer és Mihály arkangyal csatájáról szól, a főbb szerepekben Sewell mellett Bradley Cooper és Djimon Hounsou látható.

Várható írások: Korán keltem aznap, mikor meghaltam.

Már nagyon vártam ezt a filmet. Az első élményem ezzel az egész Battle Royale-lal még a főiskolán volt, mikor az egyik csoporttársnőm rengeteget beszélt róla, hogy mennyire jó, szóval úgy maradt meg az emlékeimben, mint "Klári kedvenc könyve". Aztán most, nemrég zajlott le a Cinema City Nyári Iskola című nyereményjátéka, ahol többek között könyvnyereményt is kaptam, és a három választható romantikus marhaság mellett ez tűnt a leginkább nekem valónak (plusz ez volt a legvastagabb). Miután elolvastam a könyvet, kíváncsi voltam, milyen lehet a belőle készült mozi, pláne hogy előtte kiderült, az egyik kedves ismerősöm szintén olvasta, sőt, már a mozgóképet is látta. Ő azt mondta, a könyv jobb volt - hogy egyetértek-e vele? Hamarosan kiderül, de előtte néhány szót a regényről, aztán a sztoriról:

Az 1969-ben született Takami Kósun irodalmat hallgatott az egyetemen, ahonnan viszont eltanácsolták, később újságíró lett belőle. Egy irodalmi pályázatra jelentkezve írta meg a Battle Royale-t, ami megosztó tartalma miatt a döntőben kiesett. 1999-ben mégis kiadták és hamarosan bestsellerré vált, egy évvel később pedig elkészült belőle az itt tárgyalt film és egy manga-sorozat. A regénynek van egy második része, amit még nem fordítottak le magyarra, ám szintén készült belőle mozgókép, és az már hozzáférhető (Battle Royale II: A bosszú).

A sztori látszólag igen egyszerű: A Siroivai Középiskola 3/b osztályát (itt elvileg 1/b) osztálykirándulásnak álcázva elviszik egy szigetre, ahol a gyerekek fegyvereket és túlélőcsomagot kapnak, majd részt kell venniük egy "játékban". Meg kell ölniük egymást - csak egy maradhat (de ezúttal nem a McLeod-klán tagjai közül). Főhősünk a gitározó, baseballozó Nanahara Súja (Tatsuya Fujiwara), aki rögtön a kegyetlen játék elején elveszti legjobb barátját, de összefog annak szerelmével, a félénk Nakagava Norikoval (Aki Maeda), hogy együtt éljék túl a borzalmas megpróbáltatást. A hozzájuk csapódó rejtélyes Kavada Sógónak (Tarô Yamamoto) pedig van egy terve a menekülésre, csak egyelőre nem mondja meg, mi az. Közben egyesek úgy döntenek, elkezdenek játszani és az egykori osztálytársak fokozatosan halomra ölik egymást. Vajon ki lesz a győztes?

Innentől a könyv és a film összehasonlítása jön, ezért aki el akarja olvasni a regényt, az ugorjon pár fejezetet!

[Maradt 42 fő]

A könyv elején azt gondoltam, hogy ennek nincs értelme, de most már érdekel, mi lesz. A végére nagyjából érthetővé válik, hogy a Batoru rowaiaru egy képzeletbeli diktatúra elleni felszólalás, ezzel pedig az alkotó szimbolikus módon minden valós diktatórikus rendszer ellen is szót emel. Ugyanakkor benne van a felnőttek és gyerekek ellentéte; a minden középiskolában jelen lévő "egy osztályba járunk, mégsem ismerjük egymást" jelenség, meg az egymásban bízni képtelen XXI. századi emberek képe is. Viszont a film alkotói ezek közül csak a felnőtt-gyermek-ellentétet hagyták meg, és felszínesen a bizalmatlanságot, merthogy kivették a sztorit a fiktív Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságból, majd simán áttették Japánba. Ezzel az egyik leglényegesebb vonásától fosztották meg...

[Maradt 40 fő]

Néztem, hogy mik ezek a baromságok? Súja apja (aki eredetileg anyjával együtt meghal egy "balesetben") itt felakasztja magát, a két főgonosz Kazuo (Masanobu Andô) és Micukó (Kô Shibasaki) múltjából semmit sem mutatnak be, de van még egy óriási hülyeség: az alávaló kísérlet-vezető Szakamocsit lecserélték egy Kitano nevű fószerre (Takeshi Kitano), aki iránt még szánalmat is kéne éreznünk. Ez a pali eléggé rontja a színvonalat, ráadásul ott van az esernyős jelenet, aminek a világon semmi értelme és fel se tudom fogni, honnan jött a Noriko és Kitano közti kapocs sem. Röviden: ez a mellékszál marhára szar.

[Maradt 38 fő]

Az első negyedórában majdnem minden tökéletesen megegyezik az alappal, mindössze pár apró eltérés akad: Jositoki halála, az ahogy Kavada visszajön egy másik táskáért, ahogy Tendó Majumi elhunytakor ott van Súja, stb. Egyébként Kavada figuráját borzasztóan lebutították, nem olyan szimpatikus és tiszteletre méltó, mint a könyvbeli eredeti. Viszont a történet első felében nagyobb jelentőséggel bíró Jositoki itt már majdhogynem lényegtelenné válik, ami viszont már majdnem plusz pont. Mivel eddig szinte csak szidtam ezt a mozgóképet, így megemlítem, hogy van két remek dolog benne: Nanahara és Nakagava. Szépek, kedvesek, szimpatikusak, Súját egyenesen kb. ilyennek képzeltem el. Szóval ez a páros tök király.

[Maradt 34 fő]

Kb. Akamacu halálától kezdve minden tök másmilyen lesz, mint a regényben. Noriko sérülése a lába helyett a kezén van, Kavada nem tart vele és Sújával, Kazuo pedig egy új diák, akinek semmi köze a többiekhez - ráadásul elvetették tőle különleges "képességét". De szerencsére ott Szóma Micukó, aki nagyon jól néz ki és az őt alakító színésznő megfelelően kegyetlenül kelti életre a legfőbb gyilkos lányt. Mellette a film nagy erőssége még Csigusza Takako (Chiaki Kuriyama), ő szintúgy szép, erős, de vadabb, mint a könyvben. Szugimura Hirokit (Sôsuke Takaoka), az egyik kedvenc karakteremet másként képzeltem el: a nyomtatott lapok Hirokija erőt sugároz, ő a vándor, a szabad szellem, aki összecsap a legnagyobbakkal és mégis mindig továbbjut a magasztos cél felé (ami nem a győzelem), de az itt látható fiú másmilyen. Nincs fegyverként használt botja se, ami még egy negatívum - de ha már itt tartunk, a leírásban Kazuora jellemző féloldalasan hordott egyenruha Súján van, Ucumi Jukie-nak nincs befonva a haja és így tovább. Azért sikerült berakni pár eredeti, ötletes dolgot is, pl. a BR-t bemutató videó nagy poén és néhány helyen sokkolni akarják a nézőt, de aki olvasta a regényt, arról ez lazán lepereg. Azért a szándékot el kell ismerni:)

[Maradt 32 fő]

A legnagyobb leszámolások legalább részletesen benne vannak a moziban, például a világítótornyos mészárlás vagy Mimura Sindzsi bombagyára. Viszont Micukó csúcsjelenetét, az őt "fogságba ejtő" fiúk megölését egy nagytotállal elintézték, ahol már csak a végeredményt látjuk - nagy kár:P Nyilvánvaló, hogy ami az olvasnivalóban működik, az nem biztos, hogy ugyanolyan jó a néznivalóban, éppen ezért a gyerekek visszaemlékezései nagyrészt kimaradtak, pedig így sokakat jobban megismerhettünk. A könyvben mondjuk Oda Tosinori rendkívül visszataszító személyiséggel bír, Cukioka Só pedig homokos - de ezekből itt semmit nem tudhatunk meg. Jó pár izgalmas gyilkosságot átalakítottak, mondjuk Jódzsinak és csajának halálát, de mutattak két lányt is, akikről meg dunsztom sincs, hogy ők eredetileg hogy haltak meg - itt se derül ki...

[Maradt 31 fő]

A végső csattanó abszolút más az eredetiben. Hajón játszódik, meglepő és nincs benne az a - talán poénnak szánt? - valami, hogy a tanár még egy utolsó emlékezetes megmozdulást tesz. Számomra ez a Kitano és a Norikohoz fűződő fura kapcsolata tette rosszabbá a filmet a könyvnél. Nem értem, hogy a forgatókönyvíró és a rendező mit akart ezzel? Miért kellene éppen az egyik legutálatosabb fickó iránt bármi pozitívat éreznünk? Miért nem a többi gyerekre került a hangsúly? A néző sosem kedveli majd meg Hirokit meg Sindzsit, mert azt se tudjuk, kik ők; ugyanígy Kazuo és Micukó motivációi homályba vesznek. Igaz, hogy létezik a Speciális Változat, ahol mindezt kicsit jobban kibontják, de így is két óra volt a játékidő, és mégse tudtak beleférni. Ha pedig már a vér fröcsög, akkor miért kendőzik el a halálok 70%-át? Talán költségkímélésből...

[Maradt 29 fő]

Picit zavart, hogy a japán írásjelekkel kitett feliratokat nincsenek magyarosítva. Aki nem olvasta a könyvet, annak fogalma sem lehet, mit jelentenek a számok, pedig az elesettek sorszámát és a megmaradó osztálylétszámot mutatják. A két legdrámaibb részt, a végső összecsapást és Mimuráék küzdelmét minimalista módon tárják elénk, ugyanakkor a szerző egyetlen, számomra orbitális marhaságnak ítélt húzását kijavítják (Kazuo és a robbanás). Sajnos a zenével se vagyok megelégedve. Jó-jó, értem én, hogy a komolyzenének milyen művészi a hatása, de én üvöltő metált használtam volna, vagy tökéletes csendet... A készítők mellett szól, hogy sikerült egy kis humort becsempészniük a komor sztoriba, nevezetesen Kavada apjának foglalkozását illetően:)

[Maradt 27 fő]

Innentől már bárki olvashatja.

Tehát elmondható, hogy sok mindent megváltoztattak, rengeteg eseményt leegyszerűsítve tálaltak (vagy sehogy), összességében viszont a Battle Royale működik. A könyvvel összehasonlítva sajnos túlságosan gyorsan peregnek le az események, ám a legfontosabb dolgokat úgy-ahogy visszaadja. Megvannak a maga hibái, de tökéletes feldolgozást lehetetlenség készíteni, vagy legalábbis két óránál több kell hozzá. Talán egy több részes tévéfilm-formátum, vagy egy sorozat több teret hagyott volna a részletes történetmesélésnek, de annyi baj legyen!

Érdekességek: A regényt a japán parlament több tagja be akarta tiltatni, ám nem jött össze nekik; ugyanezt megpróbálták a mozival, ott is felsültek - ellenben ingyenreklámot csináltak a két műnek. A rendező-producer Kinji Fukasaku azt nyilatkozta, hogy a legfőbb ihletet a személyes második világháborús élményei adták, mikor 15 éves korában az osztályával együtt fegyvergyári munkára kényszerítették, és a bombázások miatt nekik kellett eltakarítaniuk társaik holttesteit. Sokan közülük nem is tudták megismerni a másikat... Ez egy mélyen gyökerező gyűlöletet ültetett el benne a felnőttek iránt, ami sokáig megmaradt. A Mimuráék által forgatott bombakészítési magazin valóban létezett A Ketyegő Óra címen a '70-es években, és a japán kormány ellen dolgozó szervezet, a Kelet-ázsiai Anti-Japán Fegyveres Front adta ki. Egyetlen szereplőnek sem volt dublőre. Quentin Tarantinonak ez a kedvenc filmje. Sokan azt hiszik, hogy az USA-ban betiltották ezt a művet, pedig nem erről van szó, csupán számos ok közrejátszik abban, hogy hivatalos formában még mindig várja a megjelenését odaát. Ezek egyike a Columbine Iskolában történt tragikus gyilkosság-sorozat. A hollywoodi fiúk akartak csinálni egy amerikai remake-et, de megint volt egy mészárlás, ami miatt ebből se lett semmi (a Virginia Tech iskolában egy diák megölte 32 társát). 

A Batoru rowaiaru 4 és fél millió dollárnak megfelelő jenből készült és 25 millió dollárnyit hozott be. A valaha elkészült tíz legsikeresebb japán film egyike; rengeteg ellentmondást szült, ám a kritikusok az egekig magasztalták. Az elkészült folytatását szintén Fukasaku rendezte, Takami Kósun műve pedig alapjául szolgált a Sangre fría című, hasonló témájú tévésorozathoz.

Nekem tetszett, de az elején említett barátomnak igaza volt: a könyv jobb. Ha viszont nem olvastátok, akkor lehet, hogy nagyon bejön majd nektek a BR! Számomra a sok apró különbség negatív irányba befolyásolja a végeredményt, de mivel nagyjából azt kaptam, amit elvártam, így mégsem húzom le a pontszámot annyira. A keleti horrorok rajongóinak mindenképpen ajánlom!

Pontozás:

imdb: 7.7 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 4/5

     A magyar film hőskorában járunk, 1966-ban, amikor Várkonyi filmre vitte Jókai két népszerű regényét. Lehet megmosolyogni az akkori technikai megoldásokat, mondhatjuk, hogy néhol egy kicsit esetlen a megjelenítés, de emberek, ezek csodás filmecskék! Tele vannak csodás színészekkel.

    Egy magyar nábob

    Egész pontosan Napóleon halála után egy évvel járunk, tehát 1822-ben. A magyar arisztokrácia tagjai élik világukat; elegáns kávézókba járnak, különböző estélyeken jelennek meg, büszkén mutogatják a falon a kutyabőrt. Kárpáthy Abellino - valaha talán Béla volt - ilyesfajta nemes (Darvas Iván), aki elhalálozott és nem mellesleg dúsgazdag utolsó rokonának temetésére jön Magyarországra, azaz a végrendeletért inkább. Legnagyobb megdöbbenésére azonban nagyon is élve találja Kárpáthy Jánost (Bessenyei Ferenc), aki örül, hogy mégis akad a világban rajta kívül valaki, aki ősi vezetéknevét viseli. Ők ketten teljes ellentétei a másiknak: míg János büszke származására és ízig-vérig becsületes, határozott ember, addig Abellino sunyi és sekélyes fajta, aki bármilyen aljasságra képes, ha az megfelelő mennyiségű pénzhez juttatja. Az öreg Kárpáthy már megette a kenyere javát, egyedül él, és lassacskán kénytelen beletörődni, hogy nem lesz utóda, örököse, Abellinónak ez viszont igazán kedvező helyzet, így amikor a Mayer-família legkisebb leánya, Fanny eladósorba kerül, megpróbálja feleségül venni, még mielőtt János tenné ugyanezt. Mindenki önmagából indul ki, ezért is gondolhatja úgy a külhonból érkezett Kárpáthy, hogy Fanny majd hozzámegy, de ő természetében inkább Jánosra hasonlít...

        Kárpáthy Zoltán    

      A Kárpáthy Zoltán címszereplője (Kovács István) pedig Fanny gyermeke. Ennyi bizonyos minden szereplő számára, de az apa kiléte felől kétségei támadnak Abellinónak, azazhogy inkább pénz kéne neki. Zoltánról be akarja bizonyítani, hogy törvénytelen gyermek, apja pedig nem más, mint Szentirmay Rudolf (Latinovits Zoltán), aki egy időben az öreg Kárpáthy szomszédságában lakott, bőven juthatott hát "ideje" Fannyra. Utóbbi viszont belehalt a szülésbe és 18 évvel később Zoltánnak, mint felnőtt férfinak kell kiállnia halott anyja becsületéért. Ennyi dióhéjban a történet, amit természetesen Jókai megfűszerezett szerelemmel, árulással, ártatlansággal és gonoszsággal.

    Várkonyi neve egyet jelent a monumentális történetek, regények sikeres filmes értelmezésével. A kor legnagyobb színészei - azaz milyen hülyeség ezt leírni, mert szinte az volt akkor még mindenki - jelennek meg a filmben, csalódnunk nem kell senkiben, mindenki brillírozik. Az egyszerűségében rejlik nagyszerűsége, nincs benne semmi túlcifrázva, a már említett ma már inkább mosolygásra, semmint körömlerágós izgulásra késztető jelenetek is jó helyen vannak, jó a zene, profi a megvalósítás. Gyönyörű tájak, a két filmben megjelenő párhuzamok, isteni mellékszereplők. Minden van. Nem hiszem, hogy bármi negatívumot lehetne említeni, mert ezek remek alkotások. Nincs bennük felesleges pofázás, ocsmány alakítás, giccs, hatásvadászat, egyszerűen csak jók.

     További szereplők például: Agárdy Gábor, Bitskey Tibor, Ruttkai Éva, Benkő Gyula, Major Tamás, Kibédi Ervin, Básti Lajos, Sulyok Mária, Bárdy György, Csákányi László, Tordy Géza, stb. Akinek e nevek ismeretlenek, az sebbel-lobbal ássa bé magát a magyar filmtörténetbe! (Vagy saját magát ássa el.)

     Az lett volna helytálló, ha valami nagyobb lélegzetű eszmecserét folytatok itt magammal a Filmrajongó virtuális hasábjain, de esküszöm nem tudok. Meg kell nézni őket - azért mégse világmegváltó alkotások, de a valaha élt legtehetségesebb emberek közül egynéhány szerepel benne, és ők mind kis hazánk nagy színészei.

No, Csákányi Laci bácsi alig látható benne, de az azért nagyon ott van. Énekeljen ő most, azt mondom.

"Egy játék része vagy!" - mondogatja előszeretettel egyik volt főiskolai csoporttársam. Anno a Fűrész nagyot szólt és a remekül megalkotott csapdákkal az élet értékére "tanító" Jigsaw karaktere ezután még két filmben büntette az embereket, majd elhalálozott. Ám a poén az, hogy a sorozat azóta még négy részt megért, úgy, hogy a gyilkos rég nincs az élők sorában... Míg az alapul szolgáló mozi egy ötletes, jól kidolgozott kamaradráma/horror volt, addig a későbbi folytatások a miértre és hogyanra próbáltak fényt deríteni, majd szépen lassan a széria átment a kendőzetlen módon a néző képébe vágott brutális kínzások mutogatásába. Egyszer volt egy Motel című mozgókép, ami viszont már alapvetően csak ebből állt; itt pedig ugyanezen "mondanivaló" előtérbe kerülése a Fűrészek minőségének romlásával magyarázható.

Emlékszem, mi volt az elsőben, aztán asszem a háromnak vagy a kettőnek a végét mesélte egy haverom, mielőtt láttam, és tudom, hogy a négy meg az öt csak együtt értelmes, de mittudomén már, hogy mi volt bennük. Szerencsére az alkotók gondoltak a hozzám hasonló átlagnézőre is, és visszatekintések garmadájával emlékeztetnek, hogy ki kicsoda, meg mit miért tesz.

A Saw VI. lényegében annyiról szól, hogy John Kramer (Tobin Bell) "játéka" még mindig nem ért véget, de már a második segédje, Hoffman (Costas Mandylor) hajtja végre az instrukciókat. Ez az illető pedig mindent elkövet, nehogy bárki rájöjjön, hogy ő áll a háttérben, de mialatt Jigsaw egyik nagy "ellenfelét", a biztosítós Williamet (Peter Outerbridge) helyezi bele egy gigászi csapdába, maga is megmérettetésre kerül Kramer utolsó kívánságának megfelelően...

Az első öt percet alig bírtam nézni, olyan ocsmány volt, de egyben ez a film egyik hibája is, hogy a leggusztustalanabb gyilkosságot ellövik már az elején. Aztán jönnek a "látomások", mikor régen halott szereplők (Bell, Shawnee Smith, stb.) térnek vissza, hogy magyarázatot adjanak a történtekre - de ez nem valami értelmes, mert már rögtön William megismerésekor sejtjük, hogy miért fog ő és hat sorstársa a játékba kerülni. Ugyanakkor itt van Kramer özvegye, Jill (Betsy Russell), aki eddig minden alkalommal a férje ellen volt, most viszont oka van rá, hogy beszálljon a buliba.

A csapda-labirintus remek, legtöbbször az éli túl, akit én is életben hagytam volna és ez tetszett. Peter Outerbridge (Jég veled!) egy alapvetően antipatikus karaktert játszik, ám amikor ott van bent, szurkolunk neki. A végkifejlet csavaros, de nem annyira, és a legkevésbé sem meglepő, sőt, azon gondolkodtam, hogy ez most mi? Mi az utolsó jelenet értelme? Azt jelenti, hogy jön a következő rész?

Nem tetszett, hogy a múltba tekintéseket nincsenek elkülönítve a jelentől. Bár rá lehet jönni, hogy Jigsaw halott, de ha kihagytuk az előző részeket, akkor néha csak nézünk, hogy mi a fene van? Honnan kerültek most ők ide? Gagyi, hogy a gyilkost magyarul Kirakósnak nevezik (igaz, hogy ezt jelenti a neve, de akkor is), az pedig egyenesen nevetséges, ahogy Bell kopasz fejéről lerí, hogy maszk. Viszont az jó, hogy beszólnak a tetű biztosítós fejeseknek, akik báááármit megtennének, csak nehogy valamiért valaha fizetniük kelljen az ügyfeleiknek - én csak tudom, mert nekik dolgoztam.

A színészekről annyit, hogy akinek látványosan szenvednie kell, az jól csinálja, Mandylor egészen hüllőszerű ridegséget sugároz, Bell pedig ismét a mindent tudó, mindenki előtt két lépéssel járó fickó, aki a túlvilágról áll bosszút mások által elrontott életéért. Smith mellett visszatér a negyedik részből ismert Athena Karkanis (Perez ügynök). A rendező az elsőfilmes Kevin Greutert, aki az eddigi öt epizódnál vágóként működött közre, a producerek közt pedig megtaláljuk James Want és Leigh Whannellt, az eredeti Saw megalkotóit.

Érdekességek: Ez a második trilógia része, ami Kramer poszthumusz "ügyködésével" foglalkozik. Az előző rész bemutató dátumától számított egy évvel később, mindig az azt megelőző napon mutatják be a következőt (pl. a Sawt 2004. október 28-án, a Saw II-t 2005. október 27-én). Az első jelenetben látható néger színésznő, Tanedra Howard a VH1 Scream Queens című valóságshowjának győzteseként került a filmbe. Mivel többféle befejezést forgattak, így Costas Mandylor nem sejtette, hogy az általa játszott figurának mi lesz a sorsa. A stáblista végén van még egy plusz jelenet (amit ugye nem láthattam), ebben Amanda (vagyis Shawnee Smith) az előző epizódban Hoffman által megmentett kislánynak mondja, hogy ne bízzon a megmentőjében - hogy ennek mi az értelme, azt valaki mástól kérdezzétek. Cikkem tárgyából létezik egy Rendezői Változat, ami sokban különbözik a mozis verziótól. Végül két vicces név: Karen Cliche (a neve klisét jelent) és Mpho Koaho - mindketten mellékszereplők voltak.

A Fűrész VI. 11 millió dollárból lett és majdnem 28 milliót hozott vissza, ám ez a széria történetében a legkisebb bevételnek számít. A kritikusoknak nem tartottak külön vetítést és bár főként vegyes értékeléseket kapott, így is ez lett a sorozatban a második legjobb kritikákat elnyerő epizód.

Röviden összefoglalva: a Fűrész VI. egyszer nézhető vérontás, de aligha nevezhető nagy számnak, bár a legelső halál marhára gyomorforgató és a későbbiekben fröcsög a vér rendesen. A kaszabolós-belezős alkotások rajongóinak biztosan tetszeni fog!

Pontozás:

imdb: 6/10 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 (A végén elmaradt a meglepetés.)

Hírek:

- Elkészült a hetedik rész, a Saw 3D, amit szintén Kevin Greutert rendezett, és abban is Tobin Bell a gonosz.

Várható írások: Battle Royale.

Ha azt mondom, Arnold Schwarzenegger, akkor biztos, hogy kevesen vannak, akinek elsőre nem a Terminator ugrik be róla. Kalifornia közelmúltban leköszönt kormányzója anno még osztrák állampolgárként a Mr. Universe-cím elnyerésével szerzett hírnevet magának, majd fantasztikusan kidolgozott izmainak hála felfedezte magának Hollywood, mint ideális harcos-alakítót. A halálosztó mellett ő volt az első Conan, az eredeti Menekülő ember, de kipróbálta magát Utolsó akcióhősként, Ovizsaruként vagy éppen szuperhősként (Hull a pelyhes) is. Az igazi elismertséget viszont a keveset beszélő, de annál többet lövöldöző, érzelemmentes, jövőbeli kiborgként kapta meg. Rajta kívül James Cameron is a Terminátor hátán mászott fel a mozivilág élvonalába. Lássuk hát, miről szól ez az 1984-es filmtörténeti gyöngyszem:

A nyolcvanas évek közepén, Amerika egyik nagyvárosában rejtélyes gyilkosság-sorozat kezdődik. Az áldozatok egyetlen közös vonása, hogy mindegyiküket Sarah Connornak hívják... Mikor a rendőrség rájön, hogy ki lesz a következő áldozat, az említett lányt (Linda Hamilton) már ketten is üldözik. Egy borostás, furcsa külsejű pacák (Michael Biehn) és egy talpig bőrbe öltözött, hatalmas termetű fegyveres (Schwarzi). Hamarosan hősnőnk az előbbi fickó, a jövőből érkezett Kyle Reese védelme alá kerül, ugyanis fény derül a megállíthatatlan gyilkos valódi mivoltára és céljára: ő egy félig ember-félig gép gyilkos, akit 2029-ből indított útnak egy masinák által uralt világ, hogy megölje Sarah Connort és ezzel megakadályozza a nő fiának, Johnnak megszületését. John Connor ugyanis az emberiség egyetlen reménye a Föld teljes elfoglalására törekvő Skynet ellen. Vajon a Terminátor sikerrel jár és jövőnk a pusztulás vagy mégis van módja e szörnyeteg legyőzésének?

Még régebben láttam egyszer, most pedig másodszorra, de vannak olyan részek, amiket egyszerűen lehetetlenség elfelejteni. Például amikor a gonosz önmagát "javítja" a tükör előtt; mikor a kezét szedi széjjel, vagy mikor megvívják a végső nagy csatát a gyárban. Ez egy sci-fivel körített akciófilm, pici romantikával, némi humorral; ugyanakkor a tökéletes akciómozi iskolapéldája: a történet csak arra szolgál, hogy helyet adjon a lövöldözésnek, és sokáig teljesen lényegtelen, hogy az üldöző nem ember. Leegyszerűsítve: egy őrült vadászik egy férfira és egy nőre, akik a veszélyes helyzetek alatt összemelegednek.

A három főszereplő: a kevesebb mint 20 mondattal rendelkező, mindent leromboló Schwarzenegger, a szimpatikus Linda Hamilton és a szerintem lényegtelen Michael Biehn. Mellettük kis epizódszerepben feltűnik Lance Henriksen és kész, a többi ember nem fontos. Cameron írta és rendezte a művet, Gale Anne Hurd (az említett úr későbbi felesége) pedig producerkedett (meg beleszólt a forgatókönyvbe). A hölgyet íróként is feltüntették, ám a direktor szerint semmit sem írt a szkriptbe. Ugyanakkor elismerik inspirációul Harlan Ellison sci-fi-író műveit - ő többek közt a Végtelen határok és a Babylon 5-sorozatokban vállalt oroszlánrészt. Előbbiből két epizódot írt és ezek egyike, a "Soldier" nevezetű, rendkívül hasonlít A halálosztóra, ezért Ellison be is perelte Cameront. Végül kapott egy csomó pénzt és azóta megjelölik forrásként a stáblistában.

A sztori nem rossz, de különös, hogy állítólag a direktor ötlete ugyanúgy egy álomból származott, mint nemrég az Avatarnál. A mellékes időutazás/időparadoxon-vonal elgondolkodtató, de korántsem fontos, itt a speciális effektek és az akció dominál. Izgalmas, hogy az egyszerű lány és a különös férfi hogyan menekülnek a szörnyeteg elől, ám a játékidő alatt többször fedezhetünk fel fura dolgokat. Az első, hogy bár látjuk, hogyan szerzi a Terminátor a cuccait, a későbbiekben mégsem magyarázzák meg, honnan lesz a motorja vagy a napszemüvege; hogy hova teszi azt a rengeteg fegyvert és így tovább. Kárpótlásul viszont elhangzik a legendás "Visszatérek!", van lézercélzós pisztoly, rendőrőrs porig rombolása és kamionos üldözés.

Érdekességek: A gyilkos fémcsontváz ötlete állítólag egy álomból/látomásból származott. Egyes források szerint Cameron beteg volt, mások szerint álmodta, ahogy ez a lény kilép egy tűzgyűrűből. A futurisztikus kreatúrát költségkímélésből emberünk áthelyezte a jelenbe és az utolsó jelenettől előrefelé írta meg az eseménysort. Egyéb ihletforrásul az '50-es évek sci-fijeit és a már szóba került Végtelen határokat említette meg. Állítólag sem ügynöke, sem lakása nem volt ekkor, a kocsijában lakott:) A forgatókönyvet mindössze egy dollárért adta el a producer Hurdnek, azzal a feltétellel, ha ő maga rendezheti meg. Nagyon sok színész neve szóba jött Terminátorként, elsőként pl. O.J. Simpsoné, akit viszont azzal utasítottak el, hogy "nem lehet elhinni róla, hogy hidegvérű gyilkos" - mindössze pár évvel a nagy port kavart per előtt... Lance Henriksen szintén sokáig ezzel a szereppel volt megbízva, mert a kiborg eredeti funkciója az lett volna, hogy beleolvadjon a tömegbe - erre ő tökéletes, plusz a finanszírozók ragaszkodtak a szerepeltetéséhez. Végülis rendőrnyomozó lett belőle.

Schwarzit első körben Reese szerepére szerződtették, de utána ő maga győzte meg Cameront, hogy mennyire jól tudná életre kelteni a gonosz robotot. Azonban miután felvették Arnoldot, kilenc hónapot kellett várni a forgatás kezdetére, mert még ennyi volt hátra a Conan, a barbárból. Ezt az időt Cameron viszont hasznosan töltötte, mert összedobta az Aliens forgatókönyvét, meg besegített a Rambo II sztorijába is - és nem utolsósorban finomított A halálosztón. Az osztrák izomkolosszus egyébként nem volt elragadtatva a filmtől, egy interjúban, amit a Conan kapcsán csináltak vele, azt mondta róla: "Valami szar mozi, amit forgatok, csak pár hétig tart." A Terminátor kiképzése több hétbe tellett, ezalatt megtanították a színésznek, hogyan tartsa valósághűen a fegyvereket - később a Soldier of Fortune magazin elismerte Schwarzeneggert, hogy milyen realisztikusan bánik a géppuskákkal és pisztolyokkal. James Cameron hangja egyszer hallható, mikor Sarah az üzenetrögzítőjét hallgatja le, ő az, aki lemondja a randit:) Pár évvel ezek után Hamilton és a rendező összeházasodtak, ám aztán gyorsan el is váltak. Amikor Reese a jövőbeli visszaemlékezések egyikében gránátot hajít egy gép lánctalpa alá, azt a jelenetet csak huszonhatodszorra sikerült megcsinálni rendesen. A két férfi főszereplő mindössze egyetlen közös képsorral rendelkezik: amikor a klubban a katona másodszor lövi le a kiborgot. A rosszfiú alakítója egyik délután, a forgatási szünetben beugrott egy közeli kajáldába harapni valamit, ám csak jóval később vette észre, hogy még mindig rajta van a maszkja, vagyis hiányzott egy szeme, kilátszott a fémből lévő állkapocscsontja és az arca csupa égési seb volt:) Végezetül pedig egy furcsa hiba: a telefonkönyvből a robotember úgy keresi ki az adott számot, hogy az ujját használja támpontként - ahogy mi is tennénk - pedig a szemével simán rá tudna fókuszálni, és megtalálhatná egy pillanat alatt.

A Terminator 6 és fél millió dollárból készült és bár senki sem számított rá, hogy sikeres lesz, több mint 78 milliót hozott vissza; sőt, két héten át első volt a jegypénztáraknál. Készült belőle többféle képregény, regény és SEGA plusz Nintendo-játékok sora. 2008-ban az amerikai kongresszus beválasztotta a Nemzeti Filmarchívumba. Az Amerikai Filmintézet 100 Legjobb Filmes Mondatai közül a "Visszatérek!" a 37. lett, a Premiere magazin hasonló listáján a 95. Ugyanezen intézet 100 Év...100 Borzongás listáján a 42., és az Empire magazin 500 legjobb filmjének listáján is szerepel. A Terminátor az egyetlen karakter, aki az említett Filmintézet Top 100 Gonosza és Hőse listáján mindkét oldalon helyet kapott (hős a második rész miatt lett).

Szerintem nem rossz, az effektek felett kicsit eljárt már az idő, de a lövöldözés és a sok király dolog benne ma is megállja a helyét. Pár helyen megmosolyogtató/logikátlan, de mindenképpen tiszteletet érdemel, mert valódi kult klasszikus!

Pontozás:

imdb: 8.1

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Gale Anne Hurd legközelebb a jövőre látható Very Good Girls című drámát pénzeli, amely két lányról szól, akik ugyanazt a férfit akarják megszerezni, és ez próbára teszi a barátságukat, főszerepben Dakota Fanning.

- Arnold Schwarzenegger ismét felbukkan a The Expendables II-ben.

- Michael Biehnt a Jacob névvel ellátott kaszabolós horrorban láthatjuk 2012-ben.

- Lance Henriksen a magyar Thelomeris (sci-fi) mellett játszik még a Blood Shotban (vámpíros horror-vígjáték), a Gemini Risingben (szintén tudományos-fantasztikus) és a The Arcadianben (ez is az); a Mass Effect 3-ban, meg az Aliens: Colonial Marines-ben pedig szinkronizál (mindkettő videojáték). Ezen kívül részt vesz két sorozat munkálataiban: az egyik a TRON: Uprising, a másik pedig a The Last Airbender: The Legend of Korra, ezekben szintén csak hallani lehet őt.

Várható írások: Fűrész VI., Battle Royale és ha adják a következő Terminator-epizódokat, akkor azok is.

Végül pedig jöjjön két nagyszerű Terminátor-témájú klip:

Sosem voltam oda Pókemberért. A külseje oké, de a képességei túl egyszerűek, meg ő a "vesztes hős" archetípusa, ami alapvetően szimpatikussá teszi, de ha választanom kell közte és mondjuk Spawn között, akkor inkább az utóbbit választom. Viszont a Póknak nagyon király ellenfelei vannak, mondjuk Venom, Mysterio, a Goblinok vagy Carnage. Így amikor beindult a Marvel filmgyára, és kijött az első Spider-Man mozi, az engem is érdekelt, hiszen szuperhősös film, Willem Dafoe-val a főgonoszként, Kirsten Dunsttal a főhősnőként és a rendezői székben Sam Raimi ült - ez csakis jó lehetett! Az első tetszett, meg a második is, sőt a második még jobb volt, mint az elődje. Ezek után nagyon kíváncsi lettem a harmadikra, amit egyszer régebben már megnéztem angolul, de nagy csalódásként maradt meg. A második alkalom után a véleményem kicsit pozitívabb irányba változott, de erről majd később, most a sztoriról:

Peter Parker (Tobey Maguire) élete egészen jól alakul. Bár magánemberként még mindig ugyanaz a félénk természetű egyetemista srác, aki volt, de Pókemberként népszerűsége csúcsán áll. Azonban alteregójának sikerei lassan megmérgezik kapcsolatát a szép Mary Jane-nel (Kirsten Dunst), aki elveszti a munkahelyét és egy idő után már nem találja helyét a világban. Eközben a még mindig pókvérre szomjazó Harry Osborn (James Franco) kreál magának egy, az apjáéhoz hasonló futurisztikus harci ruhát és csatába indul egykori legjobb barátja ellen, ám az összecsapás végén amnéziássá válik és elfelejti vérbosszúját. Peter így visszakapja cimboráját, M.J. pedig Harry-nél vigasztalódhat. A dolgok viszont egyre inkább kezdenek elfajulni, mikor hősünk egészen megváltozik egy földönkívüli parazita ruha miatt; megjelenik életében a csábító Gwen (Bryce Dallas Howard) és új ellenfelek is felbukkannak. Ők pedig: a véletlen folytán gyilkossá váló Flint Marko (Thomas Haden Church), aki egy különös baleset után Homokemeberré alakul; és a görcsösen felkapaszkodni próbáló Eddie Brock (Topher Grace), aki mindent megtenne, hogy olyan életet élhessen, mint Parker. Az ellenlábasok száma nőttön nő, a szerelmi ügyek egyre kesze-kuszábbak lesznek, már csak az a kérdés, hogy az új Pókember meg tud-e birkózni ezekkel, vagy vissza kell vedlenie régi önmagává, hogy ismét győzhessen?

Ez a film mindenképpen a sorozat leggyengébb darabja, ám a legnagyobb baja az, hogy az alapvetően hihetetlenül király Venomot képesek voltak így elbaszni. Ha viszont ezen túllépünk, akkor egy egész jó kis mozit kapunk, ugyanis a Peter-M.J.-Harry szerelmi háromszög érdekes eseményeket szül, pláne úgy, hogy a két férfi emberfeletti erőkkel bír; plusz ugye ott van a már említett Gwen negyedikként. James Franco és Thomas Haden Church kitűnően alakítják az alapvetően jó embereket, akiket viszont valami mégis rosszra kényszerít - utóbbi szerintem önmagában elviszi a hátán az egész mozit, de csak ember alakjában. A lányok szépek, a poénok ütősek, az akciók látványosak - csak ez az elcseszett Venom ne lenne benne!

A történet elég bonyolult és szövevényes ahhoz, hogy akár két film is kitelne belőle. Az első felében láthatjuk, ahogy Mary Jane lába alól lassan kicsúszik a talaj és aztán válságba kerül a kapcsolata Peterrel. Itt jön a "másik nő" és a parazita, ami átalakítja hősünket, majd következik Harry akaratlan pálfordulása. Közben a Homokember teszi a dolgát és néha felbukkan a Parker állására pályázó Eddie, akiről lassan egyre többet tudunk meg. Aztán minden kiteljesedik, Peter szembenéz saját sötét oldalával, a tét ismét a vörös hajú leányzó élete lesz és jön a nagy, utolsó összecsapás, ahol mindenki elnyeri méltó büntetését, meg minden szálat elvarrnak.

A színészek közül, mint már említettem, Church és Franco viszik a pálmát, a visszatérő szereplők szokásos színvonalon teljesítenek. Howard szép és ez éppen elég; Grace viszont antipatikus hülye, én tutira nem őt választottam volna erre a szerepre. Pár pillanatra ismét láthatjuk Willem Dafoe-t, James Cromwell is megjelenik, Bruce Campbell remekül komédiázik francia főpincérként, valahol benne van Elizabeth Banks (Hívatlan vendég) és Stan Lee szintén beugrik egy kis bölcsesség-elhintésre. Plusz Raimi szerepeltette a lányait, meg a tesóját, Tedet.

Érdekességek: A bemutató dátumát már akkor kitűzték, mikor a Pókember 2 még el sem jutott a filmszínházakba. Ezen alkotás nyitó-stáblistája alatt az előző két epizód legfontosabb jelenetei ismét végigpörögnek előttünk. Tobey Maguire örült, hogy megformálhatja Peter Parker egy másik arcát is. Kirsten Dunst minden itt hallható sikolyát a második részben rögzítettek közül vágták össze. Bryce Dallas Howard maga hajtotta végre az összes kaszkadőrmutatványát, pedig akkor már terhes volt - de még nem tudta. Dunst egyébként természetes szőke, Howard pedig vörös, itt mindketten a másik eredeti hajszínét viselik:) Danny Elfman, aki Raiminek jó ideig zeneszerzője volt, kreatív okokra hivatkozva ebben a produkcióban már nem vett részt, ám érdekes módon a Charlotte's Webet vállalta el helyette, ami egy olyan pókról szól, aki jóra használja a képességeit. A három gonosz közül mindössze a Homokember neve hangzik el, a többieké egyszer sem. A Spider-Man 3-ben mindhárom Raimi-testvér együtt dolgozott: Sam rendezett, Ivan írta a forgatókönyvet, Ted pedig a Daily Bugle egyik alkalmazottját játszotta. 140 perces játékidejével ez a trilógia leghosszabb darabja. Ha egy kicsit jobban figyelünk, a jazz-klubos részben Peter és Gwen mögött ülve felfedezhetjük Willem Dafoe-t - ez azonban nem hiba, hanem a direktor egyik jellegzetessége, miszerint főbb szereplőket statisztaként alkalmaz. A végső csatát a tévében közvetítő, kissé vicces fizimiskájú úr Hal Fishman, egy igazi tévébemondó, aki akkor 75 éves volt, de még mindig dolgozott. Néhány hónappal a bemutató után hunyt el.

Homokember-rovat                    

Sam Raimi és Tobey Maguire együttes javaslatainak eredményeképp került bele ez a "gonosz" a moziba. Míg a képregényben egy piti bűnöző, itt átalakították a körülmények áldozatává és szimpatikussá tették - ez nagyban az őt alakító színész érdeme is. A Homokember képességeinek ábrázolását egy külön erre fejlesztett program hozta létre, az összes effekt és a program maga együtt három évig készült! A homok élethű dinamikájának visszaadásához mindenféle kísérletet végeztek az anyaggal, például megnézték, hogyan viselkedik ha valahonnan lehull, hogy néz ki, ha ellep valakit, hogyan fröccsen, stb. Homokszobrászok véleményét is kikérték. A legtöbb esetben viszont nem ezt a matériát használták a felvételeken, hanem kukoricadarát, amit később a stáb elfogyasztott:D Thomas Haden Church 16 hónapon át edzett a szerepre, 5 kilónyi felesleget adott le és 14 kilónyi izmot szedett magára. A színész egy interjúban elmondta, hogy a metrós harc-jelenetek forgatása során három helyen eltörte az öklét, mert egy még el nem készült mű-téglafal helyett a valódiba bokszolt bele teljes erőből. Sandman az egyetlen főellenfél, akinek végzete különbözik a többiekétől.

Venom-rovat

A rendező kezdetben elég erősen tiltakozott, az ellen hogy őt használják, inkább a Vulture nevű Pók-ellenfelet akarta, ám Avi Arad, Topher Grace játéka és a figura forgatókönyvbeli adaptációja meggyőzték őt. Az itt megjelenített Eddie Brock egyrészt a tabloid/paparazzi-újságírás allegóriája, másrészt pedig az Amazing és az Ultimate Spider-Manbeli inkarnációinak egybeolvasztása - ő jelképezi Peter sötét oldalát. Grace hat hónapon át készült a szerepre, 12 kiló izmot szedett fel a szörnyeteg megformálásához. Bár nagy képregény-rajongó és kedveli az általa megformált szereplő nyomtatott változatát, mégis elmondása szerint a forgatás nagyon kellemetlen volt számára. A kosztümje ugyanis rendkívül kényelmetlennek bizonyult, sokáig tartott a fel- és levétele, ráadásul még cipzár se volt rajta, így ameddig viselte, nem tudott kimenni wcre. A tetejébe pedig az általa használt műfogak felsértették az ínyét. Az animátorok Venom mozgását nagymacskákéról mintázták, a hangjához pedig többek közt a tasmániai ördög hangját használták fel.

Az én véleményem az, hogy a filmben látható Venom megcsúfolása ennek az egyébként kurvajó karakternek. Nézzétek meg ezt a képet, szerintem ilyennek kellett volna lennie. Minimum kétszer akkora, mint Pókember, robosztus, erőt, kegyetlenséget, őrületet sugároz és nincs benne semmi emberi. (Raimi egyébként leginkább ezt a vonását kifogásolta.) Eddie Brock az általam látott képregényben nyüzüge kis senki helyett egy kétméteres izomkolosszus volt! Plusz negatívum még, hogy miért pont macskákról mintázták a mozgását, mikor semmi köze azokhoz és a hülye vinnyogó hangja se tetszik. Egyszerűen semmi se jó benne, ez a figura rontja el az egész mozit, de rohadtul!

A Pókember 3. 258 millió dollárból készült, a Karib-tenger kalózai 3. megjelenéséig a világ legdrágább filmje címet birtokolta. 890 milliót hozott vissza, ezzel a trilógia legsikeresebb darabja lett, valamint a Marvel égisze alatt megjelent akkori legnagyobb bevételt produkáló alkotás címét is kivívta, és a mai napig a Sony legnagyobb sikere. A kritikusoktól vegyes fogadtatásban részesült.

Pókember 4-rovat

Még 2007-ben bejelentették, hogy lesz negyedik rész, amiben Maguire, Dunst és sokan mások újból eljátsszák megszokott karaktereiket, a rendezői székben pedig még mindig Raimi ül. A mindegyik részben látható, félkezű Dr. Curt Connors figuráját dolgozták volna át képregénybeli szörny-alteregójává, a Gyíkemberré; valamint szóba került John Malkovich a Vulture-ként és Anne Hathaway, aki egy újonnan kitalált női szupergonoszt, a Vulturess-t játszotta volna. Tavalyig úgy volt, hogy ez a film meg is születik, ám januárban a Sony bejelentette, hogy Raimi visszalépett, így a Pókember 4. készítését leállították. A Spider-Man 1-3. dirigense azt nyilatkozta, hogy az elé kitűzött 2011. májusi bemutatási határidőre nem tudott volna egy elfogadható művet összehozni, ezért állt el végül a rendezéstől.

De most vissza a lényeghez: Másodjára sokkal jobban tetszett a Spider-Man 3, főleg a poénok, a szimbióta-Pók-akciók és Thomas Haden Church játéka miatt. Nem annyira rossz, mint amilyennek mondják, de Venom ledegradálását képtelen vagyok megbocsátani ennek a bandának, így csak közepes osztályzatot kap a film.

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Sam Raimi producere és írója lesz a jövőre látható The Evil Deadnek, ami saját klasszikus minimálhorrorjának újrázása, valamint pénzeli még a hasonló stílusú The Possessiont is (korábbi címe: The Dibbuk Box, főszerepben Jeffrey Dean Morgan). Következő rendezése az Oz, The Great and Powerful című fantasy lesz, amiben ismét James Francot irányítja majd, valamint színészként is láthatjuk a jó poénnak ígérkező Geezers!-ben. (A The Possessionből lett a Démoni doboz; az Oz-ból meg az Óz, a hatalmas; amit láttam és írtam is róla.)

- Steve Ditko (aki Stan Lee mellett a Pók másik kitalálója) adatlapján olvastam, hogy jövőre láthatjuk A csodálatos Pókembert, főszerepben Andrew Garfielddal; két év múlva pedig a mágikus erőkkel bíró Doctor Strange-nek szurkolhatunk a mozikban! (Az első elkészült, sokkal bénább lett, mint a Raimi-féle változatok, akit érdekel, olvassa el a róla szóló cikkemet - Furcsa Doktor pedig csak most, 2016 végén érkezik, ha jól tudom.)

- Tobey Maguire a hamarosan elkészülő Call of Duty: Modern Warfare III-ban hallható szinkronhangként.

- Kirsten Dunst szintén borzongatós műben vállalt szerepet: a Charm horror/vígjáték/krimi lesz. Emellett játszik még az On The Roadban is, ami egy beat-generációs road-movie, főbb szerepekben Garrett Hedlunddal (TRON 2), Sam Riley-val (Franklyn) és Kristen Stewarttal. (Ez az Úton.)

- James Franco jövőre sorozatgyilkost alakít a vásznon, a megtörtént események alapján készülő The Night Stalkerben.

- Thomas Haden Church Willem Dafoe-val együtt bukkan fel a sci-fi műfajba tartozó John Carterben, ezen kívül pedig a Lucky Them címmel ellátott drámában is láthatjuk, amiben egy rockújságírónőnek (Marisa Tomei) kell megtalálnia a volt pasiját (Alec Baldwin). (Előbbi csúnyán megbukott.)

- Topher Grace 2012-ben az érdekes húzásnak ígérkező The Giant Mechanical Man névre hallgató romantikus vígjátékban egy ezüstre festett utcai szoborembert formál meg, a sztori pedig róla és a beleszerető állatkerti gondozóról (Malin Akerman) szól.

- J.K. Simmons az Ultimate Spider-Man rajzfilmsorozatban ismét J. Jonah Jamesont személyesíti meg, ezen kívül egy plágiumos drámában, a The Words-ben szerepel még, Zoe Saldana, Olivia Wilde és Bradley Cooper mellett.

- Bruce Campbell is megjelenik az Oz, the Great and Powerfulban, valamint szintén támogatja a The Evil Deadet.

- Elizabeth Banks-et a már ezen hasábokon többször emlegetett Az éhezők viadalában láthatjuk legközelebb. (Írtam róla, jó szar volt.)

Várható írások: Terminátor.

Ismét egy jó példa arra, hogy ismert nevekkel bármit el lehet adni. Néztem a műsorújságot, azt írják Kristen Bell, Jamie Lee Curtis, Sigourney Weaver. Bellt láttam a Fanboys-ban, ott remek volt, Curtis-hez elég ha csak a Halloween-mozikat említem, Weaverhöz meg az Alien-sorozatot - ennél több nem is kellett, hogy leüljek a You Again elé.

Marni (Bell) élete jelenleg nem rossz. Jó állása van, szép, fiatal, és rémes múltját inspirációnak használja. Most éppen hazautazik a bátyja esküvőjére, de még a repülőúton kiderül, hogy a jövendőbeli ara (Odette Annable) nem más, mint az a J.J., aki annak idején pokollá tette a gimnáziumi létét. Azóta sok idő eltelt, de ezek a sebek Marni lelkén még mindig nem gyógyultak be, ezért amikor szembesül ősellenségének látványos pálfordulásával, eldönti, hogy megvédi testvérét e hazug nőszemélytől és egyúttal bosszút is áll! De az azóta Joannává vedlett J.J.-t se kell félteni: ő ezalatt megpróbálja átvenni szőke hősnőnk szerepét a családjában... A helyzet még bonyolultabbá válik, mikor fény derül arra is, hogy a vőlegény anyja (Curtis) és az ara nagynénje (Weaver) szintén gimnáziumi riválisok voltak! A nők között beindul a gerillaháború - de vajon a bosszú nem áll majd az esküvő útjába?

Az alapötletet már sokat láthattuk: az "ellenség a családban"-motívumról van szó, csakhogy duplán! Ezen kívül a két nagyszerű színésznő játéka és a néhány beugró ismert arc már elviszik a hátukon ezt a bugyuta kis limonádét. Viszont nem tetszett, hogy ismét felbukkant a hülye amerikai klisé, miszerint a csaj csak akkor lesz jócsaj, ha leveszi a szemüvegét és kontaktlencsét tesz be. Ezt annyira utálom, mert egy szemüveges lány is lehet szép, plusz én szintén pápaszemes vagyok, így meg pláne zavar. Aztán mi ez a mizéria a fogszabályzóval? Miért van az, hogy aki valami ilyesmit visel, az csak ronda és vesztes lehet?! Persze a vesztes majd fellázad és jön a bosszú, aztán a hepi end - mindenki boldog.

Kristen Bell kitűnő választás volt, mert valahol a csúnya és a szép között van, így nem nehéz neki az átváltozás. Egyébként éppen emiatt olyan szimpatikus, mert nem az a hollywoodi műnő. Curtis és Weaver első rangú színésznők és mindketten jól néznek ki, még így az ötödik ikszen túl is. A többiek közül csak Betty White-ot, a nagyit emelném ki, ő vicces volt. Ismertebb arc még a végén beugró Patrick Duffy (vagy nevezzem Bobby Ewingnak?), az elején szekuritiskedő Dwayne "The Rock" Johnson, és a meglepetés-vendég Cloris Leachman. A rendező Andy Fickman, aki elég gagyi mozikat rendezett eddig (mondjuk A Boszorkány-hegyet). Érdekesség, hogy az Egyről a kettőre-sorozat - amit Mozsárágyúval éppen nézünk - két egykori szereplője is benne van: Christine Lakin (Al) és Staci Keanen (Dana, őt itt is ugyanígy hívják), plusz ugye Duffy is játszott abban a szériában.

Néhány egyéb tudnivaló: A premierre Curtis és Weaver ugyanazokat a ruhákat vették fel, amiket a filmben is viseltek (lásd a lentebbi képet). Betty White és Cloris Leachman hasonló viszonyban lévő karaktereket keltettek életre évtizedekkel korábban, a Mary Tyler Moore című tv-sorozatban. Christine Lakin a Veronica Marsban együtt szerepelt Bellel, Odette Annable-t pedig a Cloverfieldben láthattuk. A Már megint te?! 20 millió dollárból készült és 32 milliót hozott vissza, ám csak negatív kritikákat kapott.

Egy jó, bár korántsem új alapötlet, néhány ostoba poén és három szimpatikus színésznő. Értük érdemes megnézni, de másért nem. Túl nyálas, nem eléggé vicces, túl sok benne a cikis pillanat...

Pontozás:

imdb: 5.8 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Sigourney Weaver következő érdekes munkája a Red Lights (thriller, pszichológusok vs. látnok) és a Szellemirtók III. lesz. (Utóbbiba mégse került be...)

- Betty White Danny DeVito mellett szinkronizál a The Loraxben.

- Cloris Leachman horrorban játszik jövőre, a Timberwolf címmel ellátott, elvileg vérfarkasos moziban egyik jövendőbeli partnere Wes Studi.

- Újra jön a Dallas, Patrick Duffy sok év után ismét Bobby lesz. (Ez megbukott.)

- Dwayne Johnson folytatásokban folytatja: ismét lövöldözik a G.I. Joe 2.-ben és kocsikázik a Halálos iramban 6-ban. Előbbit még én is megnézném, de az utóbbi tényleg kell? Bár mondjuk, most ez a réteg van túlnyomó többségben, aki az ilyen filmeket szereti, szóval a válasz igen... (A G.I. Joe második része eszméletlenül rossz, akit érdekel a véleményem, olvassa el a róla szóló cikket! A Halálos iramban pedig Paul Walker halála ellenére hamarosan folytatódik a 8. vagy a 9. epizóddal...)

Várható írások: Pókember 3, Terminátor.

Tegnap reggel fél órát álltam sorban egy bolt előtt, aztán eljöttem haza, gondoltam, van ennél jobb dolgom is. A tévéműsorba belepillantva láttam, hogy lesz ez, úgy döntöttem, megnézem. Egyszer már volt szerencsém hozzá, de csak annyira emlékeztem, hogy benne van Natalie Portman és hogy jó film - ez így másodszorra is bejött!

Andrew Largeman (Zach Braff) különös életet él. Mintha nem lennének érzései (kb. olyan, mint a Dr. House-ban a beteg, aki nem érzett boldogságot), valahogy semmi sem hat rá. Ebből a lehetetlen helyzetből apja telefonhívása rángatja ki: édesanyja meghalt, ezért Andrew-nak haza kell utaznia a temetésre egykori szülővárosába. Itt pedig hősünk elindul egy hihetetlenül abszurd utazásra, melyen régi és új barátai kísérik el, valamint rátalál a szerelem is egy nagyszájú, aranyos, de kényszeresen hazudozó lány, Sam (Portman) személyében. A kérdés már csak az: mi vár Largemanre az út végén?

Az első jelenetből rögtön kitűnik, hogy ez egy olyan művészfilm-szerű izé, de ugyanakkor vicces is. A legnagyobb poén az, hogy tragédiák sora következik be és mégis az egészet annyira abszurd, humoros módon tálalják, hogy a néző csak nevet. Nevet és nem sír, mert a Garden State legnagyobb erénye az, hogy megmutatja: a tiédnél van elcseszettebb élet, sőt, még abból is van kiút. Szóval, ha padlón vagy, ne aggódj, mert onnan már csak fölfelé vihet az út! Egyébiránt bemutatnak egy furcsa apa-fiú-kapcsolatot, néhány kisiklott életet (a túl gazdag és a túl szegény), láthatjuk a hétköznapi ember fifikáit (már-már olyan magyaros leleményt), a szereplők "őrült" családjait és a helyszínül szolgáló egész "dilis" kisvárost.

Zach Braff író, rendező, producer, főszereplő és a háttérzene összeállítója is volt. Van benne valami rendkívül taszító - fogalmam sincs mi az, a karaktere maga egy jó lelkű vesztes, de a fickó valamiért így is ellenszenves volt. Natalie Portman ragyogó mosolya és sugárzó kedvessége igazán szeretni valóvá teszi a hazudós Samet, egyértelmű, hogy ha bárki más lett volna ebben a szerepben, akkor ez a mű fele ennyire se lenne jó. Meg kell említenem még a sírásó/sírrabló Markot életre keltő Peter Sarsgaardot, aki valahol a visszataszító és a jó fej határán mozog, meg a nagyszerű Ian Holmot, aki egy kis mellékszereplő - Andrew apja.

Néhány érdekesség: Zach-nek ez volt az első forgatókönyvírói és rendezői munkája. A sztori megírásában gyermekkora, meg kezdő színészként a megélhetésért való küzdelme inspirálta őt. A cím egyrészt New Jersey beceneve, másrészt pedig idézet egy Andrew Marvell-versből. Braff az összes jelenetben szerepel, a helyszínek legtöbbje a szülővárosában, South Orange-ben van. Peter Sarsgaard megtanult gitározni a szerepéhez, Natalie Portmannek pedig meg kellett tanulnia bakelitlemez-lejátszót kezelni:) A döglött hörcsög egy valódi, kitömött állat volt, az állattemetőben pedig a sírköveken a stábtagok elhunyt kedvenceinek nevei szerepeltek. Az utolsó jeleneteket a Kennedy reptér négyes hangárjában vették fel, ám mivel nem zárhatták le a helyet, ezért az összes utas, aki elsétál színészeink mellett, valódi. Az egyik társproducer nem más volt, mint Danny DeVito!

A régi környék 2 és fél millió dollárból készült, összbevétele kis híján 36 millió lett. A Sundance Filmfesztiválon a Fox Searchlight és a Miramax 5 millióért vette meg a forgalmazási jogokat, így a rendezőnek már ott megtérült a buli. Ez a mű nagyszerű kritikai fogadtatásban részesült, az Empire Magazin minden idők 500 legjobb filmje közül a 393.-nak szavazta meg, a betétdalokat tartalmazó lemez pedig Grammy-t nyert.

Szerintem ez egy kellemes élmény. Bár a sztori aligha szívderítő, mégis rengeteget nevethetünk, részt vehetünk Andrew és Sam érdekes kalandjában, meg rádöbbenhetünk, hogy mindig van valaki, akinek szarabb az élete, mint a miénk:) De csak annak ajánlom, akinek van egy kis esze, mert ide kell, hogy megértsd, miről van szó.

Pontozás:

imdb: 7.6 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Zach Braff szinkronhang lesz az Oz: The Great and Powerfulban. Ez az Óz előzménye, a varázsló szemszögéből, rendezi Sam Raimi, a főbb szerepekben Mila Kunis, James Franco és Rachel Weisz. (Láttam, írtam róla.)

- Ian Holm természetesen szerepel a The Hobbit 1-2-ben. (Vagy mégse?)

- Peter Sarsgaardot jelenleg a Zöld Lámpásban láthatjuk, ahol, ha jól sejtem, Ryan Reynolds ellenfelét kelti életre. (Így van, azóta megnéztem, cikket is készítettem vele kapcsolatban.)

- Danny DeVito a The Lorax című animációs filmben a főszereplő valamit szólaltatja meg. A sztori egy erdő megmentéséről szól, a többi hősnek olyan "nagy nevek" kölcsönzik hangjukat, mint Zac Efron és Taylor Swift...

Várható írások: Terminátor, Pókember 3, Már megint Te.

Újra itt vagyok! Az utóbbi több mint egy hétben rákattantam a Team Fortress 2-re, valamint úgy voltam vele, hogy a videokazettás listát egyszerűen nem vagyok hajlandó most folytatni, és a tévé se adott semmi jót (kivétel A katedrális, de az meg minisorozat). Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a látogatottság csökkent, de nem tudom egyértelműen megmondani, hogy a sulikezdés miatt, vagy, mert lusta voltam új cikket írni... Na, mindegy, a lényeg, hogy megint indul a mókuskerék, az itt tárgyalt First Kid mellett még legalább 3 új írás lesz ezen a héten! De akkor térjünk is rá erre a bizonyos Első Gyerekre!

Mindenkinek van olyan filmélménye, amit még kiskorában szerzett és meghatározó lett a későbbi életében vagy csak nosztalgiával tekint vissza rá - mindegy, milyen színvonalú. Régen rengeteg ostoba vígjátékot néztem és közülük ez volt az egyik, amit már jó egy évtizede nem láttam, így örültem, hogy újra megnézhetem. Már eleve tudtam, hogy korántsem annyira jó, de mivel tíz napos film-elvonásom volt, így kapva kaptam az alkalmon:)

Az amerikai elnök fia, Luke (Brock Pierce) nagyon utálja a protokolláris életet. Unja magát, nincsenek barátai, szabadidejében pedig a védelmére kirendelt ügynök, Woods (Timothy Busfield) orra alá tör borsot. Aztán egy napon az egyik nagy bevásárlóközpontban az édesanyjával vásárló fiúval történik egy apró "incidens", amit viszont a testületbe nem igazán beillő Simms ügynök (Sinbad) hárít el. A nagydarab, folyton komolytalankodó fickót így megbízzák Luke védelmével és innentől indul a közös kalandjuk, amiből persze óriási barátság születik. Ám az Első Gyerek szerez magának pár ellenséget - vajon Simms-nek ismét akcióba kell lépnie?

Tipikus '90-es évekbeli gyerekeknek szóló vígjáték. Az alapszituáció a kelletlen együttlétből indul, hiszen a megtermett négernek mindenhová el kell kísérnie az aprócska fehér fiút - ebben persze már kapásból benne van az "éncsakazértutállakmertezamunkád", az "énmegazértutállakmertegyelkényeztetettkölyökvagy" és a szokásos "felnőtt az iskolapadban"-klisé. Az első fél óra elég szar, semmi érdekes sincs, az igazán jó dolgok a boxedzéstől indulnak be, és az ominózus sulibuliig meg sem állnak. Ott egy picit leül a sztori, majd jön egy kis akciófilmes beütés, hogy végül aztán minden jóra forduljon. Tetszik benne, hogy tényleg a srác a főszereplő és az akkoriban nagy sztár Sinbaddal egyenlő szerepet/időt kapott, sőt, még többet is. Az erőltetett poénok és a "mondanivaló" viszont már kissé visszásak...

Simms alakítójának kb. minden filmje ugyanolyan: vannak bennük nagyon király poénok és humoros helyzetek, de az egész körítése fájdalmasan béna. Ez itt sincs másképp, emberünk humorzsákat szór mindenfelé, de közben próbál egy komoly szituációt megjeleníteni - ennek viszont nem sok értelme van. Brock Pierce elviselhető, picit idegesítő kiskrapek, de feltételezem, hogy bárki más ugyanígy, vagy még jobban el tudta volna játszani Luke-ot. A Woods-ot életre keltő Timothy Busfield kifejezetten visszataszító alak, színészileg ő a legjobb. Ismertebb arc még Art LaFleur (pl. Oscar, de még 1000 helyen láthattátok), Robert Guillaume (Drágám, add az életed!), Bill Clinton és Sonny Bono (az egykori Sonny & Cherből). A rendező David M. Evans, aki elsősorban kis költségvetésű vígjátékokat és kétes hírnevű folytatásokat dirigált (pl. Beethoven 3-4 és az általam nem látott, de valami rémesen szarnak tűnő Ace Ventura: Pet Detective Jr.).

Néhány érdekesség: Sinbad producer is volt. Brock Pierce a Kerge kacsák 1-2-ben a visszaemlékezések fiatal Gordonját alakította, '97 óta nem filmezik. Timothy Busfield elsősorban tévés színész és rendező. Sonny Bono tényleg képviselő volt akkoriban, Palm Springs polgármestereként kezdte, majd Kalifornia küldöttjévé vált a Fehér Házban. Ez az utolsó mozis megjelenése. Végül egy vicces név: Bob Child (Gyerek Vili, kb.) - egy biztonsági őrt játszott. Az Elnökcsemete 5 millió dollárból készült és több mint 26 milliót hozott vissza, a kritikai fogadtatásáról nem tudok.

Összesítésben: Közepes filmnek mondanám, de a vasárnap délutáni matinéban megállja a helyét - a fiatalabb korosztálynak persze nyilván jobban tetszik, mint nekünk, huszonéveseknek:)

Pontozás:

imdb: 5.1 (5 év alatt 0.5-öt emelkedett!)

Szerintem: 3/5 (Az elején sorakozó sok unalmas/béna rész nélkül eggyel jobb pontszámot kapna.)

Hírek:

- Art LaFleur következő szereplése az ázsiai feldolgozásnak tűnő House Hunting című thrillerben lesz. Az előző munkája, a Dahmer vs Gacy érdekesnek tűnt, ám imdbs pontszáma (2.6) alapján biztos, hogy rosszul sikerült és ez a Házvadászat se tűnik valami bizalomgerjesztőnek. Szóval úgy látszik, szegény Art bácsi mostanában mellényúl a szerepeivel...

Várható írások: Pókember 3, A régi környék, Terminátor.