Nem volt semmi dolgom, úgyhogy megnéztem ezt, pedig tudtam, hogy rossz, mert egyszer már volt szerencsém hozzá. Na, mindegy, ha már az előző két rész megvan itt, legyen meg az utolsó is - legalábbis eddig ez a gondolat vezérelt, de most kiderült: ennek semmi köze a másik kettőhöz...

Szóval Addams-ék élik békés, borzasztó életüket, mikor lehetőségük adódik felkutatni távoli rokonaikat, akikkel még sohasem találkoztak. A családegyesítés azért is lenne jó dolog, mert a nagyszülők megkapták a ritka, gyógyíthatatlannak hitt Waltzheimer-kórt, és ettől úgy viselkednek, mint egy normális nyugdíjas házaspár, ezt pedig a többiek nem tudják elviselni, de bíznak benne, hogy a távoli rokonságban van egy kuruzsló, aki segíthet a szerencsétlen öregeken. A találkozón aztán kiderül: az Adams-ek és az Addams-ek nagyon különböznek (úgy mint ez a film az elődjeitől) és nehezen jönnek ki egymással, a dolgokat pedig csak nehezíti, hogy Pugsley szerelmes lesz, Fester hajevő kutyája elszabadul (igen, jól olvastátok) és a nagyszülők állapota csak rosszabbodik. Vajon mi sül ki ebből?

Már a legelső jelenetnél meg lehet mondani, hogy ez egy iszonyúan pocsék film, mert a számítógépes animáció elviselhetetlenül szar benne. Egyszerűen el kell mesélnem a nyitó képsorokat: A postás jön, megpróbálja a kerítésen keresztül betenni a leveleket a levelesládába, de nem megy neki, viszont a kapu kinyílik, és a fickó beesik az udvarra, aztán a levelesláda életre kel és megpróbálja leharapni a kezét. Idáig még minden oké. De most jön a csúcs: a doboznak van egy baromi hosszú, villás nyelve, amivel üldözőbe veszi a postást, végül leszedi a sapkáját és megeszi. Innentől indul a lejtmenet, de valójában azok a részek, amikor nem ezzel a ritka rossz CGI-jal próbálják eladni a mozit, még egészen elviselhetőek. 

Vajon a rendkívül tehetséges Tim Curry miért vetemedett rá, hogy részt vegyen ebben a fosban? Ő meg a párjául kiosztott Daryl Hannah a legjobbak egyébként, de még így sem érhetnek Raul Julia és Anjelica Huston nyomába. Az eredeti színészek közül csak a Lurch-öt alakító Carel Struycken és az Izét játszó Christopher Hart tértek vissza, a többieket mind lecserélték. Mindenki buta, gagyi és ripacs, a gyerekek közül Pugsley túl kövér, a Wednesday-t alakító Nicole Fugere pedig Christina Riccit próbálja utánozni, de nem jön össze neki. A mellékszereplők között akad pár ismerős arc (legalábbis nekem azok): Ray Walston (a Lakat alattból az öreg zsaru), Diane Delano (Hegyi Bébi a Betörő az albérlőmből) és Clint Howard (B-horrorsztár, A Grincsben a polgármester segédje). Rajtuk kívül pedig muszáj megemlítenem, hogy Pugsley szerelmét, Ginát Haylie Duff, Hillary Duff húga kelti életre. A rendező Dave Payne, aki ilyesmiket dirigált még: Reeker - A halál szaga, Alien Terminator, Alien Avengers 2 - biztosan marhajók...

Történetről, mint olyanról, egyébként nem is beszélhetünk. A család elmegy egy helyre, ahonnan totál kilógnak, mindent felforgatnak, stb., a szokásos dolgaikat csinálják, közben az Adams-ek közül kettő totál értelmetlen módon az Addams-kúriában rémüldözik a nagyitól, Fester kergeti azt a hülye kutyáját, a két családfő pedig összeméri az erejét és persze mindig Gomez győz. De sajnos minden tök erőltetett, hiába Curry és Hannah játéka, az ő figuráikon kívül csak a Lurch-ös poénok működnek, semmi egyéb.

Érdekességek: Cikkem tárgya kizárólag videokazettán jelent meg, semmilyen egyéb módon nem adták ki. Észrevettem egy vicces hibát; amikor a pszichiátert látszólag kényszerből akarják sokk-kezelésben részesíteni, akkor a doki, miután leül, fészkelődik kicsit, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen, sőt, még a fejére tett áramvezető sisakot is megigazítja, nehogy ferdén álljon... A magyar szinkron rengeteget ront az összképen, mert az angol dolgokat barmó módon fordították és egyéb hibákat is elkövettek. Például: Gomez és Morticia magázza Lurch-öt, az ebet meg egyszer Hentesnek, egyszer Hóhérnak hívják. A filmnek készült folytatása, a The New Addams Family című sorozat, ami '98 és '99 között futott, ebben szinte a teljes szereplőgárdát lecserélték, ám Nicole Fugere Wednesday maradt - talán valakiknek mégis tetszett a teljesítménye. A hölgynek egyébként az Addams-lányon kívül csak egy nyúlfarknyi mellékszerepe volt egy spanyol mozgóképben. Végül két vicces név: Marcus Aurelius (a felakasztott postás) és Prince Board (Tábla Herceg, egy kisfiút alakított).

Összefoglalva: Érdektelen történet, pár tehetséges színész sok tehetségtelen között, buta poénok, rossz szinkron, nagyon ostoba számítógépes animáció - ebben a filmben gyakorlatilag semmi jó nincs.

Pontozás:

imdb: 3.9 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 1/5

Hírek:

- Tim Curry a címszereplője a hamarosan elkészülő, első, igazi magyar horrornak, a Gingerclownnak. További ismert mellékszereplők: Brad Dourif, Sean Young, Lance Henriksen meg Michael Winslow. A cinegore-on majd olvasható lesz egy interjú a rendező Hatvani Balázzsal és írunk a filmről magáról is, amint bemutatják.

- Daryl Hannah benne lesz a Kill Bill Vol. 3-ben, amit még mindig nem értek, mi a búbánat lehet, de mivel az ő karaktere már halott, ezért feltehetőleg előzményt láthatunk pár év múlva. Ezen kívül ő is magyar alkotásban kapott szerepet, ez pedig az S.O.S. szerelem 2. Ez tényleg kell?! Miért muszáj az ilyen szarságoknak folytatást csinálni, mindig mindegyik megbukik... (Szerencsére az előbbi 2016-ig nem valósult meg...)

Várható írások: Az örömapa 2.

Ha Amerikában valami sikeres lesz, elkerülhetetlen a folytatása - hacsak nem végződik úgy, mint mondjuk a Kutyaszorítóban. Így aztán a '89-ben hatalmasat kaszáló Batmannek már a rá következő évben elkezdték gyártani a második részét. A két év alatt összedobott forgatókönyv meggyőzte Tim Burtont, hogy újfent vállalja el a rendezést, dacára az előző résznél szerzett negatív tapasztalatainak; Michael Keatont pedig egy vaskos pénzösszeg (5 milliós gázsiját felemelték 11 millióra) hozta vissza a címszerepbe. De egy sikeres Bőregér-mozihoz kell egy karizmatikus ellenfél is, így aztán a készítők kiválasztották a Pingvinembert és mellé cinkostársnak a Macskanőt, akiket Burton saját szájíze szerint formált át, megteremtve a mozitörténet egyik legocsmányabb, meg az egyik legszexibb antagonistáját...

Gotham jótevője, a milliárdos Max Shreck (Christopher Walken) erőművet akar építeni az így is áramfelesleggel rendelkező városban, azonban a polgármester és Bruce Wayne (Keaton) ellene vannak. Shreck munkába temetkező titkárnője, Selena (Michelle Pfeiffer) véletlenül rábukkan főnöke titkos dokumentumaira, amikből kiderül, hogy az erőmű bizony nem az, aminek látszik, ezért a kegyetlen Max kilöki őt  toronyháza ablakából. De a nő hamarosan visszatér a halálból, ám nagyon megváltozott - fényes, fekete latexbe bújik és ő lesz a Macskanő, akiről senki sem tudja, hogy mit miért tesz. Ezalatt a lakosságot a csatornarendszerben élő szörnyszülöttel, a Pingvinnel rémisztgeti a bulvársajtó, ám nála sokkal ijesztőbbek a magukat cirkuszi előadóművészeknek maszkírozó banda napi szintű bűntényei. Batmannek hamarosan mindnyájukkal meg kell küzdenie, ráadásul a hirtelen a nyilvánosság elé lépő Pingvinnel (Danny DeVito) is, aki Shreckkel összefogva polgármester akar lenni - de valami bűzlik a háza táján, és most nem a sok általa elfogyasztott hal maradékára gondolok. A három állatbőrbe bújt magányos lélek elkezdi vívni éjszakai háborúját, melynek tétje a város jövője. Vajon ki lesz a győztes?

Egy sikeres filmet folytatni merész vállalkozás. Bár a jól csengő címmel már sokakat be lehet csalni a mozikba, azért az alkotóknak minimum el kell érniük az előzmény színvonalát - de inkább fölül kell múlniuk azt. Szerintem ez sikerült itt. Ugyanaz a rendező, a főszereplő, a zeneszerző, még a forgatókönyvet is ugyanaz írta, de annyi újdonság jelenik meg mellettük, hogy az egész teljesen más. Tim bácsi szabad kezet kapott az alkotómunkára, így a rá oly jellemző borongós, sötét világban lép Batman újból a színre. Az előző mozi különös akció-szuperhősmozi elegyéből átlépünk a horror felé, ami Burton otthonos műfaja. Már a puszta Gotham igencsak rémisztő külsőt kapott, a mély színek, szürkék, feketék, kékek; a gigászi, irreális, komor épületek és a mindent beborító hó együtt igazán félelmetesen hatnak.

"Miért van az, hogy az emberek tojással vagy paradicsommal járnak szónoklatot hallgatni?!"

Mintha ennek a világnak a megtestesülése lenne a Pingvinember, aki elképesztően valóságos külsőt kapott, ezt pedig a sok-sok maszk és jelmez alatt rejtőző Danny DeVito tölti meg élettel, gonoszsággal, elkeseredettséggel, bosszúvággyal és tébollyal. Az ő ellentéte Michelle Pfeiffer, aki elképesztően szexis a testhez tapadó bőrruhában, ostorral és karmokkal; nagy szeme, kicsi orra és kerek arca pedig alapvetően macskaszerűvé teszik őt. Ez a gyilkos szépség viszont még a Pingvinnél is őrültebb, hiszen egyenesen a halálból tért vissza és sem új életével, sem a régiben elszalasztott lehetőségekkel nem bír együtt létezni. Maga se tudja, mit akar, csak az egykori alkalmazóját szeretné holtan látni. Külön csavar a történetben, hogy Selena és Bruce civilben két magányos, furcsa lélek, akik társra vágynak, ám senki nem érti meg őket, így vonzódnak egymáshoz; éjszakai átalakulásuk után mégis egymás halálos ellenségei lesznek. Ezzel a fordulattal az alapvetően érdektelen szerelmi szál izgalmassá válik! A poén viszont az, hogy hiába a testileg-lelkileg torz Pingvin és a hasadt személyiségű Macskanő jelenléte, az igazi gonosz, akihez minden szál visszavezethető, az Shreck. Őt a filmesek találták ki, neve főhajtás a századelő német színésze, Max Schreck előtt (az 1922-es Nosferatu vámpírja), személyisége és tettei alapján pedig akár a mi valóságunkban is létezhetne. Ő a felelős mindkét szupergonosz tetteiért, mert lehetőséget teremt nekik, hogy elindíthassák véres háborújukat Gotham és Batman ellen.

Keaton kevésbé vicceskedik Batmanként, ez jó pont neki. Az alapvetően kedves arcú Danny DeVito borzasztóan csúnya külsőt kapott, de ez az ocsmány és velejéig romlott teremtmény valahogy mégis szánalomra méltó, ez pedig nagyon nagy részben a színésznek köszönhető. Michelle Pfeiffer kitűnően hozza mind a munkába belefáradt titkárnőt, akinek senkije nincs; mind a csábító, de veszélyes bomlott elmét. Christopher Walken karakterének nevéhez méltóan egészen vámpírszerű, valahogy benne van a legkevesebb emberség - ám hiába ez a nagyszerű teljesítmény, a két főgonosz mellett a háttérbe olvad. Ismét visszatér Alfredként Michael Gough (most neki jutnak a poénok) és Gordonként Pat Hingle, mellettük van egy pár érdekes mellékalak. A polgármester Michael Murphy, (az X-Men 3-ban Angyal apja), a zenélő dobozos pali Vincent Schiavelli (pl: Emperor: Battle for Dune Harkonnen kampányában a mentát); a bohócok közt ott van Doug Jones (Pokolfajzat-filmek); Shreck fia Andrew Bryniarski (az új Bőrpofa); Pingvin apja Paul Reubens (Mystery Men); a rikkancs Sean Whalen (Kőkemény igazság); a gothami járókelők közt pedig felbukkan Steven Brill (a Kerge kacsák írója) és Elizabeth Sanders (Bob Kane-nek, Batman alkotójának felesége). Sam Hamm ismét írt egy forgatókönyvet, ám a rendező újfent átíratta a munkáját, Bob Kane megint segített a kreatív feladatokban, Burton pedig producerkedett is.

Érdekességek: Ez az első film, amiben a Dolby Digital technikát alkalmazták és az egyetlen Bat-mozi, amiből kimarad Bruce szüleinek halála. A denevér-kosztüm több mint 20 kilót nyomott. Az eredeti történetben megjelent volna Robin, akit feketének akartak, ezért Marlon Wayans-t kérték fel. Bár ebből a részből kiírták, a következőben mindenképpen benne lett volna, így két mozira kötöttek vele szerződést, ruhapróbán is járt és mindkét részért fizetést kapott, még úgy is, hogy helyette Chris O'Donnell lett Robin. A legnehezebb jelenetek az állatosak voltak, például mikor a kismajomnak kellett odavinnie a levelet Pingvinnek. Az aprócska emberszabásút nagyon nehéz volt rávenni erre az egyszerű feladatra, mert megijedt DeVito maszkjától:) A Selenát körülvevő cicák valójában egy bábu körül gyülekeznek, amire tonhalat tettek, amikor pedig tényleg a színésznőt látjuk, ott a ruháját dörzsölték be hallal.

A pingvin-sereg megalkotásához törpe színészeket, bábukat, komputer-animációt és igazi pingvineket is használtak. Az élő madarakat egy angliai rezervátumból szállították az USA-ba, lehűtött repülőgépben. Saját hűtött lakókocsit, naponta fél tonnányi friss jéggel megpakolt úszómedencét és minden nap friss halat kaptak ellátmányként. A teljes stúdiót lehűtötték, mikor az ő jeleneteiket vették fel és még egy biztonsági őr is volt, aki 0-24-ig vigyázott rájuk. A szmokingos madárkák biztosan élvezték ezt a fejedelmi luxust, hiszen szaporodtak és tojást is tojtak, ezt pedig csak a boldog pingvinek teszik:D A denevéreket mind számítógéppel rajzolták. Gothamet hatalmas, mozgatható díszletek alkották, amiket mindig átrendeztek, így hozva létre a különböző utcákat, tereket. Michelle Pfeiffer többször eltévedt a helyszíneken emiatt:) Bruce azt mondja Alfrednek: "Ki engedte be Vickit a Denevér-barlangba?" - ez egy utalás a forgatókönyvíró Hamm részéről, mivel az első részben ez volt az a mozzanat, amit rengeteg rajongó kritizált és valaki más írta a sztoriba. Danny Elfman volt azok egyike, akik megdobálták DeVitot zöldséggel. Burton nem szívesen alkalmazta Walkent, mert félt tőle:D

Pingvinember-rovat

A torz férfi kezei elvileg a szindaktilitás nevű genetikai rendellenesség miatt nőttek össze. Danny DeVito nem mondhatta el senkinek, hogy hogyan néz ki a Pingvinember, még a családjának sem. A maszkot két órába tellett feltenni rá, a szájából folyó fekete nyálkát pedig fogkrém, valamint vörös és zöld ételfesték alkotta. Bár a színész kényelmetlenül érezte magát a jelmezében, az mégis segített neki a karakter bőrébe bújni, olyannyira, hogy még a felvételek közti szünetben is Pingvin maradt:)

Macskanő-rovat

Michelle Pfeiffer kickbox-leckéket vett a szerepéhez. A jelmezét légmentesen zárták rá, attól lett annyira testhezálló, ám csak rövid idő állt rendelkezésére, hogy játszhasson, mert a nagyon szoros ruhától hamar kifulladt, és ha nem szedték volna le róla gyorsan, akkor el is ájult volna tőle. Ráadásul szinte alig hallott valamit a maszk alatt, így sokszor a szövegét inkább kiabálta, mint mondta, ilyenkor a rendezőnek kellett figyelmeztetnie, hogy halkabban beszéljen. A munkájáért Pfeiffer 3 millió dollárt kapott. A róla készült nagyméretű posztereket az emberek ellopták a buszmegállókból, ezért folyton újabbakat kellett kihelyezni. A dolog végül akkora méreteket öltött, hogy rendőröket kellett a buszmegállókba állítani, hogy megakadályozzák a károkozást. Ezek a Macskanő-poszterek ma rengeteg pénzt érnek.

A Batman visszatér 80 millió dollárból készült (majdnem elődje kétszereséből) és kis híján 283 milliót hozott vissza (ez viszont csak kb. a Batman bevételének fele). Bár pénzügyileg sikeres lett és a kritikusoktól sok jót kapott, mégis ellentmondások övezték, mivel egyesek szerint túl sötét, groteszk és pesszimista lett. A moziba járó gyerekek szülei például hadjáratot indítottak a film ellen, mondván tele van szexualitással és erőszakkal, amik nem valók a kisebbeknek. Danny Elfman BMI Zenei Díjat kapott a Batman Returns muzsikájáért, Stan Winston és Ve Neill pedig Saturn Awardot nyertek Legjobb Maszk kategóriában a Pingvinemberért. Bár ezen film megítélése saját idejében vegyes volt, mára kult-klasszikussá vált borongós tónusa és különleges dizájnja miatt.

Ezt az epizódot szeretem a legkevésbé mind közül, mert annyira nyomasztó. Vannak benne jó poénok, nagyszerű színészi játék és borzongató látványvilág, de rossz érzésekkel tölt el, ha megnézem. A legemlékezetesebb ilyen a Pingvin utolsó jelenete, ami megindító, ám mégis félelmetes - aki egyszer látta, az biztos, hogy nem felejti el... Én azt mondom, hogy ez jobb a Batmannél, de szórakoztatás terén csak a Kezdődik! teljesít rosszabbul nála a hat Denevérember-mozi közül.

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Danny DeVito ma lett 67 éves, boldog szülinapot neki:)

- Michelle Pfeiffer jövőre megint együtt dolgozik Tim Burtonnel, a Dark Shadows-on. (Láttam, írtam róla.)

- Christopher Walken két érdekes vígjátékban játszik majd. Az első a Seven Psychopaths, ami egy kutya elrablásáról szól, Colin Farrellel és Woody Harrelsonnal; a második pedig a Gods Behaving Badly, ahol a modern New Yorkban felbukkanó görög istenek megpróbálnak összeboronálni egy párocskát. Walken lesz Zeusz:)

- Andrew Bryniarski marad a horrornál, következő munkája a Hallow Pointe.

- Doug Jones szintén egy fura vígjátékban bukkan fel legközelebb, ez pedig a John Dies at the End (már írtam róla, akit érdekel, írja be a keresőbe idézőjelben). (Nagyon nagy film, olvassátok el róla a cikkemet!)

- Paul Reubens szinkronizál a TRON: Uprisingben és ismét eljátssza ikonikus figuráját, Pee-Wee Hermant egy egyelőre dátum és cím nélkül filmben, aminek írója is lesz. (Utóbbi sose készült el...)

Várható írások: Nosferatu, az Éjszaka Fantomja.

Még nagyon régen láttam az eredeti, 1981-es Titánok harcát, de csak arra emlékszem belőle, hogy stop-motion animációval életre keltett szörnyekkel csatáztak benne. Viszont úgy maradt meg, hogy jó film, szóval rögtön érdekelni kezdett a feldolgozása. Aztán még tavaly egy haverom mesélte, hogy látta moziban és hogy mennyire szar, ezért meg azért. Ennél fogva (mivel bíztam az ízlésében) lemondtam erről, de most, hogy véget ért a Topmodell leszek!, felszabadult egy órám, és pont reggel adta az HBO a Clash...-t, így mégis vállalkoztam a megtekintésére. Olvassátok el a történetet, aztán megmondom, hogy az illetőnek, aki leszólta, igaza volt-e!

Az ókor csodás világában járunk, amikor mindent az istenek uraltak, a Földet számos különös teremtmény lakta és a teremtőkbe vetett hit volt a legfontosabb. Argosz szigetének uralkodója azonban fellázad az olümposziak ellen, felégetteti templomaikat, ledönteti szobraikat és kihirdeti az emberek korának kezdetét. De ezt az istenek nem hagyhatják figyelmen kívül, így a váratlanul az Alvilágból visszatérő Hádészt (Ralph Fiennes) öccse, az Olümposz ura, Zeusz (Liam Neeson) leküldi a halandók közé, hogy büntesse meg őket. A holtak birodalmának ura pedig kihirdeti, hogy tíz napjuk van megtérni, vagy felébreszti a tenger mélyén nyugvó rettenetes szörnyet, a Krakent, hogy elpusztítsa Argoszt. A lakosoknak dönteniük kell, hogy kitartanak az elveik mellett, vagy kiengesztelik Hádészt a király lányának, Andromédának (Alexa Davalos) véráldozatával. Ám senki sem számol Zeusz fattyú fiával, a mindenki által halottnak hitt Perszeusszal (Sam Worthington), aki addig békés halászként élte életét, ám örökbe fogadó családja elpusztul egy isteni csapás során, így ő is belekeveredik a háborúba. A király tehát parancsba adja, hogy a félisten és a megmaradt katonák együtt induljanak útnak, hogy legyőzzék a Krakent és vele Hádészt, vagy Argosz elpusztul. Vajon sikerrel járnak, vagy nem elég Perszeusz emberfeletti származása a győzelemhez?

Nagy elvárások nélkül ültem le ez elé. Tudtam, hogy Liam Neeson és Ralph Fiennes benne vannak (ez már jó pont), de ezen kívül semmi mást. Aztán az egyik legelső arc, aki felbukkan, az Pete Postletwaithe, akit már számos helyen láthattunk, örök mellékszereplőként (pl. Aeon Flux), azért őt még nem láttam rossz filmben, úgyhogy kicsit megnyugodtam. Amint megjelent Hádész, rögtön azt gondoltam, hogy de kurvajól néz ki, talán mégiscsak jó lesz ez és szép lassan egyre többször gondoltam erre. Az Olümposzi tanácsteremben jártunkkor, a dzsinnek felbukkanásakor, Medúzánál, Khárónnál és a végén a tengeri szörnynél is. Szóval ha már adottak a remek kreatúrák, akkor engem sikerült megvenni.

A történet szerint hőseink Argoszból elindulnak a Styx banyáihoz (mintha a 300 eleje köszönne vissza), onnan tovább küldik őket Medúzához, majd vissza a szigetre, és az események nagy része eközött a három pont között történik. A szokásos helyzet áll elő, vagyis hogy Perszeusz nincs tisztában önnön mivoltával/képességeivel és nem ismeri az őt körülvevő misztikus csodákat sem, ahogy a vele tartó fiatal katonák (meg ugye a nézők) sem. Épp ezért az idősebb harcosok és a kortalanságra kárhoztatott Ió (Gemma Arterton) mindig felvilágosítják őket/minket a rájuk/ránk váró elkövetkezendő kalandokról. Az ősi hitvilágok iránt érdeklődők biztosan örülnek majd a sok ismerős lény megelevenedésének, meg a mítoszok felidézésének, ám akik a történelem tudorai, azok biztosan fintorognak majd, hogy "ez nem is így volt". Nekem azért tetszett az utazás, mert mindig valamilyen rémség a célpont és mindegyik kitűnően néz ki. Ha az egyiknél végeztek, akkor indulnak tovább és én ismét izgulhatok, hogy vajon a következő borzalom is hasonlóan jó lesz-e:) A banyák ocsmányak, de nem túl ötletesek (kicsit a Hellraiser Chattererjére hasonlítanak); Medúza nagyon élethű lett, a Kraken pedig minden várakozásomat felülmúlta (Magic-rajongóknak: Lorthos, the Tidemaker + Tidal Kraken). A csúcs viszont mindenképpen a dzsinn Szulejmán sejk (Ian Whyte játsza, ő volt az AvP 1-2 összes Predatora), aki kéken világító szemével, látszatra fából álló testével, színes ruházatával, kiemelkedő magasságával, mágikus trükkjeivel és reszelős, földöntúli hangjával azonnal a kedvencemmé vált.

Pár szót a színészekről: Sam Worthington mintha megint az Avatar Jake Sully-ját játszaná, ismét ugyanaz a hajthatatlan, igazságérzetétől vezérelt ifjú, akit senki és semmi nem állíthat meg. A jócsajnak szánt Arterton nekem itt nem tetszik, ellenben néztem, hogy milyen szép a visszataszítónak szánt Medúza, akinek az orosz szupermodell, Natalia Vodjanova kölcsönözte az arcát. Külön poén, hogy Medúza íjászkodik - mintha csak a Heroes-sorozat valamelyik epizódjában vagy a Titan Questben lennénk:) A Perszeuszt kísérő harcosok közül főként Mads Mikkelsen Drákója emelkedik ki, meg az idős katona Szolón, akit Liam Cunnigham játszik; a fiatalok egyike pedig Nicholas Hoult, az X-Men: Az elsők Bestiája. A két főisten, Neeson és Fiennes remekelnek, bár elsősorban karizmatikus külsejüket vetik be, mivel csak mellékalakok. Az olümposzi társaságban még egy, az X-Men-szériából ismert arccal találkozhatunk, mégpedig Poszeidónként Danny Hustonnal, aki A kezdetek: Farkasban volt Stryker; a rémmé torzult egykori uralkodót, Kaliboszt pedig Jason Flemyng (pl. A szövetség) kelti életre. A rendező a francia Louis Leterrier, aki A szállító 1-2-t és A hihetetlen Hulkot dirigálta. Leterrier az eredeti Clash... nagy rajongója, éppen ezért kapta meg a munkát.

Érdekességek: A görög mitológia szerint Ió és Perszeusz nagyon távoli rokonok voltak, a Krakent pedig Cetusznak nevezték. A filmjogokat 1996-ban vette meg a Warner, a munkálatok 2002-ben kezdődtek. Az eredeti Titánok harcára utalás a felszerelkezésnél látható mechanikus bagoly, Bubo, ezt azonban csak a '81-es mű fanatikusai ismerhetik fel, én se értettem meg, minek van az ott. A készítők sokat gondolkoztak, hogy benne hagyják-e ezt a kis utalást, Sam Worthington viszont nagyon utálta és össze is akarta törni a bábut. Állítólag azt mondta a rendezőnek: "Ez nevetséges! Egy ilyen marhára hülyén néz ki egy filmben! Ezzel a bagollyal tönkre fogod tenni a karrieremet!" Kalibosz szintén a régi előd előtti tisztelgés. Őt a filmesek találták ki, igazából Akrísziusznak hívják, és mivel fellázad Zeusz ellen, elcsúfítják a külsejét, innentől fogva pedig egy szigetre vonul el a világ előtt - pont, mint nevének ihletője, Kalibán, Shakespeare alakja A viharban. A főhős valójában nem szandált viselt, hanem Nike edzőcipőt, amire lábujjakat festettek - ez azért volt szükséges, hogy meg tudja csinálni a kaszkadőr-mutatványokat. Medúza "haja" 55 kígyóból áll, Hádész szörnyének mozgását pedig a rendező imitálta a felvételekkor. Az istenek külsejét Leterrier egyik nagy kedvence, a Saint Seiya című anime-sorozat ihlette. (Gondolkoztam is, hogy tetszik, de mégis miért vannak az ókori olümposziak lovagpáncélban? Hát ezért...) A Titánok Harca 125 millió dollárból készült és kis híján 494 milliót hozott vissza. Elsősorban vegyes és rossz kritikákat kapott. Készült belőle videojáték is, PS3-ra és XBOX 360-ra, ebben Hádésszal és teremtményeivel kell harcolnunk Perszeuszt irányítva.

Nos, örülök, hogy egy éve Péter barátom azt mondta, hogy ez szar, mert így nem voltak elvárásaim vele kapcsolatban és pozitívan csalódtam. A szörnyek már magukban elviszik a hátukon az egészet, ehhez jön még hozzá a pár neves színész, az impozáns látványvilág, a pár apró poén és a sok harc. Pluszban jó, hogy a giccses szerelmi szálat sikerült mellőzni a buliból, viszont negatívum, hogy van pár unalmas rész, ahol csak dumálnak, és nem történik semmi lényeges. De mivel ezek a hibák számomra megbocsáthatóak, ezért mégsem vonok le pontot.

Pontozás:

imdb: 5.8

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Jövő év márciusának végén jön a Titánok Harca 2, amit Jonathan Liebesman rendez, Louis Leterrier pénzel és Worthington, Neeson, Fiennes meg Huston is visszatérnek szerepeikbe. (Láttam, írtam róla.)

- Louis Leterrier rendezheti a nagy durranásnak ígérkező Now You See Me-t, amiben egy illuzionista-csapat trükkjei segítségével rabol ki bankokat, a pénzt pedig az előadásaikon szétosztják a nézők között. (Mozsárágyú látta, szerinte hülyeség.)

- Sam Worthington megint a Pandorán fog kalandozni az Avatar 2-ben. (2016-ig ez szerencsére nem készült el...)

- Liam Neeson ismét eljátssza a mozik történetének legunalmasabb Batman-ellenfelét, Ra's Al Ghult a The Dark Knight Rises-ben. (Erről is írtam azóta.)

- Gemma Arterton horrorokat forgat. Az első az általam már várt Hansel & Gretel: Witch Hunters, amiben a klasszikus Jancsi és Juliska történet utóéletét elevenítik meg nekünk. A testvérek felnőve boszorkányvadászok lesznek, Gemma alakítja majd Juliskát. A második pedig a Byzantium, ahol Arterton vámpírbőrbe bújik Saoirse Ronannel karöltve. A történet szerint "a vérszívó anya és lánya halálos egyezséget kötnek". Hogy ez mit jelent, azt nem tudom, de ennyi alapján megnézném! (Mindkettőt láttam, tetszettek, készítettem róluk cikkeket.)

- Mads Mikkelsen szintén a természetfelettivel szembesül a Voice from the Stone-ban, ahol mellékszerepelni fog. Itt Maggie Gyllenhaal egy ápolónő Olaszországban és a gondjaira bízott kisfiúnak próbál segíteni, akit gonosz erők tartanak rettegésben...

- A csak rövid ideig látható Apollónt megtestesítő Luke Evans a most futó Halhatatlanokban szintet lépett, mert már Zeuszt alakítja:D, valamint benne lesz az izgalmasnak tűnő Poe-feldolgozásban, The Ravenben és A hobbit mindkét részében is Bardként (a magyar nevét nem tudom).

Várható írások: Batman visszatér.

Ja és még valami: Kik a titánok ebben a filmben? Merthogy egyetlen egyet sem láthatunk közülük, dacára annak, hogy az elején beszélnek róluk. Vannak bazinagy skorpiók, pegazusok, meg görög katonák, de titán az egy sincs. Lehet, hogy csak a hangzatosság miatt választották ezt a címet?

"Táncoltál már az ördöggel sápadt holdfénynél, kölyök?"

Ha azt mondod egy átlagembernek, hogy szuperhős, akkor biztos, hogy az első három, aki eszébe jut, az Superman, Pókember és Batman lesz. Jelen írásom tárgya a legutolsó közülük, így mielőtt belemerülnék a film elemzésébe, elmondok pár fontos dolgot a Denevéremberről, amit érdemes tudni róla.

1939-ben jelenet meg először a Detective Comics hasábjain, alkotója Bob Kane. Az inspirációt Zorro, Az Árnyék és Drakula adták neki, valamint az 1930-as The Bat Whispers című mozgókép. A Denevérember ikonikus ellenfelét, Jokert Kane szintén egy film hatására teremtette, ez pedig A nevető ember (1928) volt. Batman a populáris kultúra egyik híres alakja, a '90-es évek meghatározó szuperhőse, aki idén 72 éves. Már 1943-ban készült mozi Gotham Lovagjáról, ám az igazi, a képregényhez méltó feldolgozást Tim Burton rendezte, erről lesz most szó.

Gotham sötét városát a bürokrácia, a korrupció és a szervezett bűnözés köti rettenetes gúzsba. Az alvilág feje Grissom (Jack Palance), akit viszont nem tudnak lecsukatni, mert mindenkit a markában tart. Egy ideje azonban az utcákon futótűzként terjed a híre egy rémnek, aki a rosszfiúk likvidálására utazik. A gigászi Denevérről senki sem tudja, hogy tényleg létezik-e vagy csak mese. Az ő nyomába ered a rámenős újságíró, Knox (Robert Wuhl) és a csinos fotóriporter Vicki Vale (Kim Basinger), ám a nő nyomozás közben új sztori-lehetőséget lát meg a rejtélyes milliárdos, Bruce Wayne (Michael Keaton) felderítetlen múltjában. Nemsokára mindegyikük élete veszélybe kerül, mert egy torz külsejű, pszichopata szupergonosz, aki magát csak Jokernek nevezi (Jack Nicholson), át akarja venni az uralmat a város fölött, mégpedig úgy, hogy kiírtja a lakosságot! De ekkor megjelenik a Denevérember és felveszi a harcot a fehér képű őrülttel - vajon ki nyeri a párbajt az elkeseredett, sötét lelkű férfiak közül? És vajon kiderül, ki rejtőzik a fekete maszk mögött?

Pár szót a Batman-film keletkezéséről. Az első sztori-kezdeményt még 1980-ban írta a Supermant is jegyző Tom Mankievicz, aki Batman és Robin eredettörténetét szerette volna elmesélni. Aztán a forgatókönyvet ide-oda tologatták, míg végül elálltak attól, hogy megfilmesítik Mankievicz ötletét. A helyére Sam Hamm jött, ő készítette el az új szkriptet, ekkor már 1985-ben járunk. A Pee-Wee nagy kalandja meglepő módon sikeres lett, ezért került szóba Tim Burton neve. Az akkor még fiatal, kezdő rendezőt viszont megbízhatatlannak tartották a stúdió fejei, pláne azután, hogy Burton átíratta Hamm művét. Végül aztán 1988 lett a fordulópont, mikor a Beetle Juice is bankot robbantott, ekkor felvillant a zöld lámpa Tim bácsi előtt és megkezdődhettek a munkálatok.

Már a direktor személyének kihirdetésénél felhördültek a Batman-rajongók, mivel ekkor még mindenki a Pee-Wee-vel azonosította Burtont; ám az igazi botrány akkor kerekedett, mikor kiderült, hogy a komikus Michael Keatont szerződtetik a Sötét Lovag szerepére. Ötvenezer (!) rajongó emelte fel szavát a döntés ellen levélben, sőt, a produkciót segítő Bob Kane is kifejezte ellenérzéseit ezzel kapcsolatban, ám aztán a gyorsan összedobott trailer mindenkit meggyőzött. Ez a kis bemutató akkora népszerűségnek örvendett, hogy sok ember csak azért váltott jegyet a mozipénztáraknál más alkotásokra, hogy ezt láthassa. A forgatást rengeteg probléma nehezítette, például egyszer elloptak 20 percnyi rögzített jelenetet, a pályája elején járó rendező pedig nehezen tudott együtt dolgozni a neves sztárokkal, és ott volt még az 1988-as író-sztrájk is. Burton később azt nyilatkozta: "Kínzás volt. Életem legszörnyűbb élménye."

A játékidő alatt végülis azt mutatják be a készítők, hogy hogyan reagál a város Batmanre, hogyan hat Bruce Wayne-re kettős élete és hogy miként harcol a Denevérember Jokerrel. Sajnos akad egy-két olyan rész, amit nehezen lehet értékelni, ilyen például a végső nagy bunyó, ahol olyan sötét van, hogy semmi nem látszik; vagy említhetném azt is, hogy milyen ostoba módon tudja meg Vicki Bruce titkát. Michael Keatonnel az egyetlen komolyabb baj a magassága - mivel nincs 180 centi, így ez a Batman közelről nem olyan félelmetes. De ezt sikerült kiküszöbölni a nagyon király jelmezzel, a szárnyként szétnyíló köpennyel és az éjszínű páncélon szinte világító, sárga alapon fekete logóval. Kim Basinger szép, neki más dolga nincs - viszont konkurenciaként ott van neki Jerry Hall (igaz, csak pár percet szerepel, de akkor is). Jack Nicholson hol rém hülyén mutat, hol nagyon jól, az őrület életre keltésének viszont ő a legnagyobb mestere, így most sem kell csalódnunk benne. Sajnálatos, hogy Jokere csak szimplán elmebeteg, míg a későbbi Heath Ledgeré egy bűnöző lángelme, maga a megtestesült káosz - utóbbi mára elég erősen elhomályosítja elődjét...

Robert Wuhl vicces akar lenni, de ez ritkán sikerül, nekem az ő teljesítménye egyáltalán nem maradt meg. Jack Palance elég kevés időt kapott, viszont ezt a Grissomot bárki eljátszhatta volna, gondolom őt itt elsősorban kirakatnévnek szánták. Gordon főfelügyelő örök alakítója, Pat Hingle most még egészen normális karakterrel bír, Michael Gough pedig már ekkor bebizonyította, hogy ő a tökéletes Alfred. A mellékszereplők közé sikerült három Star Wars-os színészt is szerződtetni: Billy Dee Williams-et (Harvey Dent - Lando Calrissian), William Hootkins-t (Eckhart hadnagy - Vörös Hatos [Porkins] az Új Reményből) és Garrick Hagont (Turista Apuka az elején - Biggs Darklighter). Elvileg a múzeumos szekvenciában Joker egyik verőlegénye maga Tim Burton és a Vickinek szánt gázmaszk melletti levélkét is ő írta. A zenét Prince és Danny Elfman szerezték/szolgáltatták, a filmhez két lemez is megjelent, egyiken az egyik, másikon a másik alkotó dalaival.

Érdekességek: A bemutatókor Batman már 50 éves volt. A '60-as években futó Denevérember-széria főszereplője, Adam West nagyon megsértődött, mikor kiderült, hogy nem őt kérték fel a Sötét Lovag újbóli megformálására. Mint már említettem, Burtonnek gondjai voltak a rábízott sztárokkal. Jack Palance-szel való összezördülésekor a színész azt mondta neki: "Én már száz filmet leforgattam, te mennyit csináltál, hogy itt parancsolgatsz nekem?" - a rendező később azt nyilatkozta, hogy ez egy rendkívül mellbevágó élmény volt, amit sosem fog elfelejteni. A másik eset a forgatókönyv átírásával volt kapcsolatos, amit három szakszervezeten kívüli író csinált. Ők az utolsó pillanatokban változtatták meg a befejezést, összehozva a templomos részt. Ennek felvételekor a rengeteg lépcsőzés közben Jack Nicholson egyszer csak megállt és megkérdezte: "Miért megyek fel ezeken a lépcsőkön? Hová tartok?". Erre Burton azt felelte: "Megmondom, ha felértél." Mikor ez megtörtént, kénytelen volt bevallani, hogy ő maga sem tudja, és ha belegondolsz, tényleg, miért megy fel Joker a templom tetejére? A helikopter nem tudná felvenni az utcán?

Billy Dee Williams nagyon szerette volna, ha a későbbi mozik egyikében eljátszhatja Kétarcot - az írók ezzel a fekete-fehér-ellentétet akarták volna érzékeltetni - ám végül helyette Tommy Lee Jones-t kérték fel, pedig Williams szerződésében benne volt, hogy övé lehet Dent karaktere a jövőben is. Michael Keaton azért kapta meg a címszerepet, mert Burton úgy érezte, ő az egyetlen, aki ezt a kettős, megszállott, sötét személyiséget életre tudná kelteni. Bob Kane eredetileg beugrott volna egy apró mellékalakként, ám rossz egészségi állapota nem engedte neki - viszont ő készítette a rajzot, amit Knoxnak mutatnak a Denevérről:) Egyébként maga Kane javasolta, hogy Nicholsont alkalmazzák. Joker megformálója rengeteg dolgot kiköttetett magának a forgatáshoz, például hogy a kezdő stáblistán elöl szerepeljen a neve, meg hogy minden reklámtermék után és a film teljes bevételéből is százalékot kapjon. Ennek eredményeképpen körülbelül 60 millió dollárhoz jutott, ezzel a mai napig az egyik legnagyobb gázsi rekordját tartja Hollywoodban. Nicholson később kedvenc alakításai között nevezte meg Jokert és azt mondta, azért kedveli őt annyira, mert olyan ízléstelen a humora:) Vicki a képregényekben vörös, de szőke lett volna, csak egy nyomtatási hiba miatt változott meg a hajszíne. Michael Keaton kissé klausztrofóbiás, ezt csak felfokozta az, hogy a jelmezben egyáltalán nem hallott semmit - viszont állítólag ettől lett belőle olyan jó, mindenkitől távolságot tartó Batman. Azért az ő fizetése se volt csekély, 5 millió dollár ütötte a marhát.

A bemutató előtti hónapokban indult marketingkampány eredményeképpen mindent elárasztottak a Batman-logóval ellátott emléktárgyak. Az úgynevezett Batmania során több mint 750 millió dollár értékű cuccot adtak el világszerte. Az ezzel járó óriási publicitás Burton agyára ment. Az egyik dolog, ami a filmből kimaradt, az a képregény azon aspektusa, miszerint Bruce minden alkalommal az aktuális legfőbb ellenfelét látja álmaiban szülei gyilkosaként - tehát akit itt mutatnak nekünk (a comics Joe Chillje helyett), azt a filmesek állították oda (a rajongóknak ez nem is tetszett). A másik, amit meg kell említenem, egy furcsa hiba. Joker bejelenti a tévében, hogy megjelenik a parádén - de akkor a rendőrség miért nem vonul ki, hogy letartóztassák őt, mikor tutira ott lesz? A film videós kiadásához a képét kivilágosították, mert sok néző panaszkodott, hogy semmit sem lehet látni - olvassatok vissza, ezt én is említettem. Két vicces név: Richard Strange (Különös Richárd, ő a magnót tartó verőlegény) és Christian Wolf-La'Moy (taxisofőr/Joker sofőrje).

A Batman 45 millió dollárból készült (az alapvetően 30 milliósnak szánt büdzsé rendesen túllépte a keretet - és mi van a korábban említett 80 millióval?), végül 411 milliót hozott be, majdnem az árának tízszeresét. Ez lett 1989 legnagyobb nyereséggel záró filmje és a világon az első, ami a premiert követő tíz napon belül 100 milliót kaszált. A The Dark Knight megjelenéséig ez a DC legnagyobb sikere. A kritikusoknak nagyon tetszett, ám néhány helyen kifogásolták, hogy túl sötét hangulatú. Ezen kívül annak se örültek, hogy Burton sokkal több teret engedett Jokernek, mint Wayne-nek és a karakterét is jobban kidolgozta. Roger Ebert azt írta: "A Batman a dizájn győzelme a történet fölött, a stílusé a tartalom ellenében, egy nagyon jól kinéző mozi, aminek viszont a történetével senki se foglalkozik." Anton Furst és Peter Young Oscar-díjat kaptak Legjobb Dizájn kategóriában A Denevéremberen végzett munkájukért. Burton alkotásának sikere szülte a '92-es Batman-rajzfilmsorozatot, ami pedig elindította a DC Universe animációs mozijainak kavalkádját. Készült belőle regény is, Craig Shaw Gardner tollából. Ezek mellett mind a hollywoodi marketing-kampányokat, mind a mai kor szuperhős-filmjeit tőle eredeztethetjük. Cikkem alanya az Empire Magazin 500 Legjobb Filmjének listáján a 458. lett, az Amerikai Filmintézet Top 100 Legjobb Filmhősei közt Batman a 46., a Legjobb Mozis Gonosztevők közt pedig Joker a 45. helyezést érte el. 

A rendező saját véleménye művéről: "Vannak olyan részei, amik tetszettek, ám az egész egyben nézve unalmas. Nem rossz, csak inkább kulturális jelenség, mint jó film." Azt is mondta: "Mikor megcsináltam a Batmant, az volt az első sötét hangulatú képregényfilm. Most már mindenki sötét és komoly szuperhős-filmet akar csinálni. Azt hiszem, ezt a trendet én teremtettem." A bemutató 20. évfordulóján a Salon.com internetes újság filmes szakértője, Scott Mendelson megírta, hogy A Denevérembernek még ma is érezni lehet a hatását a mozi-iparban. Nevezetesen: egyre fontosabb a nyitó hétvégék bevétele; a premier és a dvd-megjelenés között egyre kevesebb idő telik el; megnőtt a kereslet a már bejáratott történetekre, amikhez rengeteg ajándéktárgyat lehet készíteni; előtérbe került a PG-13-as (12 éven aluliaknak nem ajánlott) kategóriára való törekvés és az adott szerepre nem a leginkább kézenfekvő emberek felkérése is trenddé vált. Saját példák: 1. Csak az a film sikeres, ami már azon a bizonyos első héten behozza a készítése költségeit. 2. Sucker Punch: bemutató márciusban, dvd-megjelenés júliusban, ez nem egészen öt hónap. 3. Gyűrűk Ura, a mindenhez készülő folytatások (Shrek 4...). 4. Ismét az Álomháborút említhetem. A teljes, Rendezői Változat 18-as karikát kapott, ám a bemutatott 12-es karikájú a nyomába sem érhet. A stúdió mégis azt küldte a mozikba, annyira megvágva, hogy beleférjen a legalacsonyabb besorolásúak közé, hogy minél szélesebb korosztály mehessen el rá, és így minél több jegyet vegyenek. Nem a minőség számított nekik! 5. Adrian Brody főszereplése a Predators-ban.

Visszatérve a Batmanre: Jó film ez, főleg az eleje az. Ott még vannak ütős poénok, Joker arcát sokáig nem láthatjuk és a hangulat rejtelmes, kellemesen borongós. Aztán az egész kicsit leül, kezdődik a Vicki-Bruce szerelmi szál, amit felváltva mutogatnak a főgonosz elmebeteg dolgaival, majd a végén ott az a buta harc, ami kicsit lerontja az egészet. Ám így is tele van csupa emlékezetes jelenettel, például amikor a Bat-repülő egy pillanatra megáll a Hold előtt, az utolsó pillantás Jokerre, vagy a hihetetlenül király lezáró képsor Elfman isteni zenéjével. Viszont nem annyira velőig hatóan félelmetes, mint a folytatása; korántsem olyan szórakoztató, mint a Schumacher-féle verziók és el sem gondolkodtat, mint Nolan bácsi művei.

Pontozás:

imdb: 7.6

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Készül a nagy közönségérdeklődésre számot tartó The Dark Knight Rises, ami lezárja Christopher Nolan trilógiáját, ám Bob Kane imdb-adatlapján megtaláltam, hogy 2015-re tervezik a teljes sorozat újraindítását. Ez és a készülő Man of Steel együtt biztosan jelzi egy Igazság Ligája-mozi közeledtét, ami legalább az Avengers-höz mérhető lesz – ha jól csinálják. De ez még a jövő zenéje! (A TDKR-ről írtam egy cikket, 2016-ra pedig már túl vagyunk az újabb élőszereplős Batman-mozin, Az igazság hajnalán, ami csúfos bukás lett...)

Várható írások: Batman visszatér.

Megint eljött az ideje, hogy leadja a tv2 A Múmiát, ebben az évben már másodszor. De most viszont én is meg tudtam nézni:)

A laza kalandor/mesterlövész/kincskereső Rick O'Conell (Brendan Fraser) társul a szép/ügyetlen/naiv Evey-vel (Rachel Weisz), annak buta/pénzsóvár/gyáva bátyjával, Jonathannel (John Hannah) és egy arab börtönigazgatóval (Omid Djalili), hogy megkeressék Hamunaptrát, a legendás egyiptomi Holtak Városát, ahol állítólag elképesztő kincsek vannak eltemetve. Rick ugyanis a francia idegenlégióban szolgált, és három évvel korábban járt ezen a mesés helyen, ennyi pedig éppen elég a sikerre vágyó könyvtárosnőnek és a gazdagságról álmodozó férfiaknak, hogy megmentsék O'Connellt az akasztástól. Hamarosan kiderül, hogy egy amerikai csapat is ugyanoda tart, őket a dezertőr Beni (Kevin J. O'Connor) vezeti. Ráadásként rengeteg feldühödött arab harcos is a nyomukba ered, plusz a környékbeliek átkokról, élőholtakról és hasonló borzalmakról beszélnek, Hamunaptrával összefüggésben. De arra senki sem készülhet fel, hogy a hírnevet/vagyont hajszoló kutatók akaratukon kívül felélesztik a 3000 éves Imhotepet (Arnold Vosloo), aki ezek után világvégét/pusztulást/csúnya dolgokat készül tenni az emberiséggel. De elsőként vissza akarja hozni az életbe elvesztett szerelmét, Anck-Su-Namunt (Patricia Velasquez), a szertartáshoz pedig áldozatul Evey-t szemelte ki. Vajon sikerül megállítani a látszólag halhatatlan/sebezhetetlen/isteni erőknek parancsoló lényt, vagy Imhotep elhozza az Apokalipszist?

Mondok pár dolgot, amit biztosan nem tudtatok erről a filmről, pedig már nyilván mindenki látta. A '30-as évektől kezdődően a gyártó Universal legendás hírű szörnyeket teremtett a mozivilágnak, így született meg Drakula, Frankenstein, A Fekete Lagúna Szörnye, A Farkasember, A Láthatatlan Ember és A Múmia is. 1932-ben ezt az évezredes álmából feléledő szörnyeteget Boris Karloff testesítette meg. Hatvan évvel később elkezdődtek az újrázások, ekkor hozta tető alá Francis Ford Coppola a kitűnő Draculát, de Frankenstein is kapott egy újabb filmet (Robert de Niroval), a következő célpont pedig a gézbe bugyolált élőhalott lett. 1992-ben támadt James Jacks producer ötlete, hogy készíttessen egy The Mummy-újrát, amit egy alacsony költségvetésű, B-kategóriás horror-sorozat első darabjának képzelt el. Fel is kérte rendezőnek Clive Barkert (Hellraiser), aki egy erotikától fűtött, véres mozit csinált volna, azonban az elhúzódó előkészületek alatt mind ő, mind a stúdió elvesztette az érdeklődését a másik iránt, ezért új direktor után néztek. Felmerült George A. Romero neve, aki korábbi zombis alkotásaihoz hasonló módon örökítette volna meg ezt a lényt, de a koncepcióját túl ijesztőnek találták, ezért abból sem lett semmi. A következő jelölt a katasztrófafilmes Joe Dante volt, ő viszont nem tartotta elegendőnek a 15 milliós büdzsét, ennyiből nem tudta volna megcsinálni művét. Utolsó mentsvárként Wes Cravenhez fordultak, aki nem vállalta; ezek után jött Stephen Sommers, aki a Danténak összerakott forgatókönyvből építkezett - a horrorból így lett fantasy-kalandfilm. Sommers és ötlete mellett szólt az is, hogy az utolsó film, amit a földgömbös társaság alkotott, a Babe 2: Kismalac a nagyvárosban óriásit bukott és ezért a vezetőséget lecserélték, az új górék pedig bizalmat szavaztak A Múmia-projektnek és felemelték a költségvetési keretet 80 millió dollárra.

Rick O'Connell Indiana Jones nyomán halad, hiszen Indy kalandjai teremtették meg ezt a kevert műfajt, ahol a nem mindig érdekes kalandfilmek alapvetően realisztikus környezetébe helyezték a fantasy/horror-elemeket, a kettő együtt pedig nagyon jól működik. Van szép nő, jó pasi, fantasztikus kincs, vicces mellékszereplők és lehengerlő látvány, pluszban pedig még a hozzám hasonló szörny-rajongóknak is kedveskednek Imhoteppel, a húsevő bogarakkal, meg a többi múmiával - külön kedvenceim az elit gárdisták, akiket a végén éleszt fel Jonathan. Ha ezekhez hozzátesszük az izgalmas eseményeket, a poénokat, a lövöldözést és a kardozást, akkor már minden adott egy király filmhez.

Brendan Frasert az ostoba, de a gyerekeknek vicces Az őserdő hőse sikere juttatta ehhez a szerephez, és innentől kezdve skatulyázták be a mindig vicceskedő, de keményen harcoló felfedező karakterébe (lásd még: Utazás a Föld középpontjába). A börtönben való megjelenésekor egészen hasonlít George-ra:) Rachel Weisz aranyos, ahogy halad előre a cselekmény, úgy lesz ügyetlenkedő kisasszonyból harcedzett kutatónő - és úgy válik egyre szebbé is. Arnold Vosloo baromijól nyomja; emberként erőt, hatalmat sugároz, míg szörny-alakban ronda meg gusztustalan. A szövege is tetszik, az általa beszélt egyiptomi (kopt?) nyelv igazán misztikusnak tűnik, amíg pedig még nem egészen ember, addig pluszban hörgő, túlvilági hangot is adnak neki. Kevin J. O'Connornak nagyszerű tehetsége van az ilyen aljas, csúszómászó-szerű figurák megformálására (gondoljunk csak a Van Helsing külön neki íródott Igorjára), ezt újfent megmutathatja.

Oded Fehr itt tűnt fel, mint a rejtélyes mágusok vezére, Ardeth Bay (igaz, egyszer sem nevezik nevén, de a második részben már főszereplővé avanzsált). Omid Djalili (aki valójában stand-upos, ez volt az első szerepe) kezdeti mellékalak, de meg kell hagyni, tényleg vicces. Hozzá hasonló humoros mellékszereplő Bernard Fox Winstonja, a részeges háborús veterán. John Hannah viszont eléggé erőltetetten kelti életre a pénzéhes angolt, őt nem igazán szívleltem. Az itt csupán pár jelenetig látható lenyűgöző szépségű Patricia Velasquez szintén Fehrhez hasonlóan a folytatásban kap fontosabb szerepet, de a férfinézők biztosan emlékezni fognak rá:) Ismert arc a múzeum/könyvtár vezetőjét játszó Erick Averi (Daredevil), az egyiptológus bőrébe bújó Jonathan Hyde (Jumanji) és az egyik amerikai szerepében Corey Johnson (Pokolfajzat). Stephen Sommers a forgatókönyvírásban is részt vett, a zenét pedig Jerry Goldsmith (Star Trek) komponálta.

Érdekességek: Imhotep tényleg létezett, de nem pap, hanem építészmester volt. Ő tervezte Dzsószer fáraó piramisát, a nép pedig rajongott érte, halála után azon kevés halandók egyike lett, akiket isteni szintre emeltek és még sokáig imádtak az egyiptomiak. Nevének jelentése: Aki Békével Jött. I. Széti és Ankh-Sen-Amon (Anck-Su-Namun) szintén éltek, de ők is egészen mások voltak a valóságban. Evey és Jonathan vezetékneve Carnahan, őket a tényleg létezett Lord George Herbert Carnarvonról nevezték el, aki annak idején a Tutankhamon-ásatás egyik támogatója/vezetője volt. Ardeth Bay neve a '32-es filmből származik és egy anagramma, a betűk összekeveréséből a Death By Re (Halál A Napisten Keze Által) mondat jön ki. A 70 éve készült Múmiában maga a szörny viselte ezt az álnevet, így próbált meg beolvadni a modernkori Egyiptomba. Az ezredéves nyelvet fonetikus formában egy egyiptológus készítette el, hogy a színészek tudják beszélni. A marokkói helyszíneken és a Szaharában felvett jeleneteknél a kiszáradás ellen mindenkinek egy speciális italt kellett két óránként innia. A stábnak napi szinten okoztak gondot a folyton lecsapó homokviharok, sőt, többeket kígyómarás, skorpiócsípés és pókharapás ért, őket légimentőkkel vitték kórházba.

Az akasztásos jelenet is kis híján rossz véget ért, mert Fraser nyakán a kötél túl szoros lett és a levegőhiánytól elvesztette az eszméletét, a légzése is leállt, de újraélesztették, szerencsére komoly baja nem esett. John Hannah kificamította a csuklóját a felvételek során, az utolsó jelenetekben látható a védőkötés, amit viselnie kellett. Patricia Velasquez jelmeze egy ágyékkötőt és néhányt ékszert leszámítva teljesen testfestékből állt, ezt 14 órába tellett felfesteni rá. Rachel Weisz fehér hálóruhája a hajós jelenetben beitta a vizet és átlátszóvá vált, ezért digitálisan kifehérítették - kár:D Arnold Vosloot a mumifikálási szekvenciában egy rövid ideig ismét láthatjuk Darkmanként (aki látta mindkét filmet, tudja, mire gondolok), és mivel a digitális Imhotepet teljes mértékben róla mintázták, ezért sokszor egész nap vörös pöttyöket kellett viselnie az arcán, amik az animációt segítő jelzések voltak. Később azt nyilatkozta: "Az időm nagy részében úgy járkáltam a díszletek közt, mint egy feldíszített karácsonyfa." A forgatást a marokkói hadsereg is segítette, a szereplőkre és a stábtagokra pedig emberrablás esetére szóló biztosítást kötöttek - de ezt a rendező csak a munkálatok befejezésekor árulta el nekik. Azért nem tudtak Egyiptom földjén dolgozni, mert az ottani instabil politikai viszonyok ezt lehetetlenné tették.

A Múmia kiszárított áldozatait azok a figurák jelenítették meg, amiket az 1980-as Lifeforce-ban használtak az életerejüket vesztett emberek reprezentálására. Az összes teve valamiért ki nem állhatta Kevin J. O'Connort:D A sáska-invázió nagy részét digitálisan alkották meg, ám a közeli felvételekhez igazi, élő rovarokat használtak - ezeket előtte mélyhűtőben tárolták, hogy lelassuljanak és könnyebb legyen velük dolgozni:) Van két érdekes hiba, amiről olvastam. Az első az, hogy Evey azt mondja, az Imhoteppel együtt eltemetett szkarabeuszok nagyon lassan fogyasztották el a szerencsétlen férfit, ám a későbbiekben a bogarak rendkívül gyorsan esznek meg mindenki mást. Tehát vagy a hősnő tudja rosszul, vagy a bogarak kivételeztek a főpappal. A másik hiba, hogy mikor Beni kihordja az aranyat a földalatti katakombákból, akkor tevéket talál, és azok egyikére aggatja a terhet. De ezek az állatok elvileg nem is lehetnének ott, hiszen csak a négy jófiú (vagyis három plusz a jólány:D) utaztak teveháton, az összes többi kalandor lóval jött, ezeket a hátasokat pedig út közben elhagyták. Szóval kik vitték oda a tevéket és mit kerestek ott? Plusz, ha megnézitek, mikor a végén a Holtak Városa összedől, az állatok nem nagyon zavartatják magukat, pedig ők előre megérzik a veszélyt...

A Múmia 80 millió dollárból lett és kis híján 416 milliót hozott vissza. Két folytatása készült (A Múmia visszatér, A Sárkánycsászár sírja), valamint inspirált egy rajzfilmsorozatot (The Mummy: The Animated Series) és több regényt, amiket Max Allan Collins írt. A pénzügyi siker ellenére vegyes kritikai fogadtatásban részesült. Egyesek kifogásolták, mások éltették a speciális effektusokat, de kritika érte a komolytalan hangvétele/karakterei és a sztereotip rosszfiúk miatt is. Jerry Goldsmith-t BMI Film Awarddal jutalmazták a zenéért, a maszkmestereket pedig Saturn Awarddal díjazták. Összesítésben jó film ez, mert minden megvan benne, ami a szórakoztatáshoz kell. Egyetlen hibája, hogy olyan sokszor adják, de ezt meg lehet bocsátani:)

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt .01-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Stephen Sommers a következő filmeken dolgozik jelenleg: When Worlds Collide (sci-fi/katasztrófa), Odd Thomas (misztikus, főszerepben Anton Yelchin és Willem Dafoe).

- Rachel Weisz látható lesz a The Bourne Legacy-ben (ez nem érdekel, csak azért írom ki, mert mindenki mást igen) és az Oz: The Great and Powerfulban (ez viszont tutira érdekesnek ígérkezik). (Utóbbit láttam, írtam is róla, jó nagy szar lett.)

- John Hannah a Woodland Cross című horrorban bukkan fel legközelebb.

- Arnold Vosloo visszatér a G.I. Joe 2-be az egyben látott apró szerepében, valamint ő is borzongatni fog a Sara's Cellben, Tony Todd oldalán. (Az előbbire kár időt pazarolni, egyszerűen borzalmas. Aki nem hiszi, olvassa el a cikkemet róla!)

- Oded Fehr legközelebb megint zombik ellen harcol, a Resident Evil: Retributionben, Milla Jovovich segédletével. (Láttam, írtam róla.)

- Jonathan Hyde szerepel jövőre a John Carterben. (Szerintem már a címe figyelemfelkeltő, már többször is írtam róla itt, akit érdekel, írja be idézőjelben a keresőbe!) (Ennek ellenére megbukott.)

Batman-hét van a Viasat3-on és nekem úgyis meg kéne néznem a Burton-féle első két részt, úgyhogy ma megtekintem a Batmant, továbbá várható a Batman visszatér is.

Két napig nem csináltam semmit, mivel a múlt héten ide-oda utazgattam, meg egy csomó filmet megnéztem, úgyhogy kis szünetet akartam tartani. Aztán láttam, hogy lesz ez és gondoltam, megírom, ha már a folytatása szerepel itt. Egy kis kardozás Queen-zenére, ki ne akarná ezt látni?:)

Csak egy maradhat - ez az elv vezérli a titokban köztünk élő, rejtélyes hatalommal bíró halhatatlanokat. Ahogy telnek az évszázadok, ezek a férfiak párbajokat vívnak, hogy az utolsó életben maradó megkapja a Jutalmat. De hogy mi ez, és hogy mikor jön el a végső párbaj, a Gyűlés ideje, azt senki sem tudja. Hősünk a skót felföldön született, 467 éves Connor MacLeod (Christopher Lambert), aki már nagyon hosszú ideje nem volt szerelmes, egyedül él és csak a néha-néha megtörténő párbajok hoznak egy kis érdekességet az életébe. Azonban egyre közeledik az idő, hogy Connor újfent összecsapjon a legerősebb halhatatlannal, Kurgannal (Clancy Brown). A gondokat pedig tetézi a MacLeod nyomában loholó rendőrség és a csinos igazságügyi szakértő, Brenda (Roxanne Hart) is. Vajon a Hegylakó nyeri a végső párbajt, övé lesz a nő és a Jutalom, vagy elbukik és Kurgan pusztulást hoz a halandókra?

Mindegy, hogy láttad-e vagy nem láttad, a Highlander a Star Wars-hoz hasonlóan beépült a popkultúrába, így úton-útfélen bele fogsz botlani a rá való utalásokba. A legnyilvánvalóbb ilyesmi az It’s A Kind Of Magic szímű szám, amit az ebben hallható egyik visszatérő mondás inspirált, de akkor már említhetem a Princes of the Universe-t meg a Who Wants To Live Forevert, amiket nem csak a hozzám hasonló Queen-rajongók ismernek. Hogy egy időben közelebbi, háztáji példát is hozzak, a Team Fortress 2-ben a félszemű skót Demoman kardját Eyelandernek hívják (szójáték, highlander+eye=Eyelander, félszemű hegylakó) és mikor sikeresen lecsapja egy ellenfele fejét, azt kiabálja: "There could be only ooooone!":)

De vissza a filmhez! Megismerjük Connor múltját, első "halálát", száműzetését, a Ramirezzel (Sean Connery) folytatott kardforgató-leckéit és a halandó szerelmével eltöltött boldog éveit, amiknek kedvese elhunyta vetett véget. Úgy-ahogy megtudhatjuk Kurgan és Ramirez legfőbb jellemzőit is, meg hogy milyen dolog halhatatlannak lenni az ő világukban. Connery figurája a mester, Lambert-é a tanítvány, Browné a gonosz és Roxanne Hart képviseli az átlagembereket, a nézőt. Mindenki elviselhetően alakít, de Clancy Brown viszi a pálmát, itt bizony ő a legjobb! Van még két szereplő, akik ismerősek lehetnek: a főrendőrt alakító Alan North (Vaklárma, Nagyon különleges ügyosztály) és James Cosmo (pl. Narnia krónikái 1). Mellettük meg kell még említenem a film elején fejét vesztő, napszemüveges fickót játszó Peter Diamondot, aki anno mindhárom eredeti Star Wars-moziban játszott rohamosztagosokat, meg ő volt a kaszkadőr-koordinátoruk. A rendező ugyanaz a Russell Mulcahy, aki a második részt dirigálta, mellesleg egy szemvillanásnyi időre láthatjuk őt, az első emberként, akit Kurgan elgázol a kocsijával:)

A sztoriról fölösleges sokat ugatni, a lényeg az, hogy itt még hiteles az alapkoncepció. Azon kívül, hogy a fejlevágás az egyetlen módja, hogy biztosan meghaljanak, semmi másban nem különböznek tőlünk ezek az emberek, a múltbeli dolgaik szintén érthetőek, logikusak. Párszor még nevetni is lesz alkalmunk:) Van viszont néhány észrevételem! 1: Ha ez a bizonyos kard, ami után Brenda nyomoz, ilyen szuper (kétszázszor hajtogatott pengéjű), akkor hogy tud belőle olyan bazinagy darab letörni a parkolóházban? 2: Mi az értelme a garázsban fél percig egyfolytában hátraszaltózó ellenfélnek? 3: A folytatásban miért nem használja már Connor Ramirezre a gúnynevét (haggis) és hová tűnik a végén általa felvázolt "most már mindenkinek hallom a gondolatait"-képessége? Aki ezek bármelyikére tudja a választ, az bátran kommenteljen!

Érdekességek: A sztorit egy Gregory Widen nevű fickó találta ki, aki egy egyetemistáknak meghirdetett forgatókönyvíró-pályázatra készítette a Shadow Clans című írását, amin ez az egész alapul. A feltöltődést jelentő quickening szót valójában az orvostudományban használják, a magzatnak a méhen belüli első életjelét, első kimutatható mozgását jelenti. A Ramirez által említett Masamune tényleg létezett, a XIII. vagy a XIV. században élt és az általa készített kardok voltak a leghíresebbek a középkori Japánban. Az egymáshoz érő fegyverek szikrázó effektjét úgy hozták létre, hogy a színészek ruhaujjain keresztül autó-akkumulátorok kábeleit csatolták rájuk. Az egyikhez a pozitívat, a másikhoz a negatívat, így mikor a fémek összeértek, szikrát vetettek. A nyitó pankráció-jelenet lenyűgöző kameramozgását egy számítógéppel vezérelt drótkötélrendszerrel készítették. MacLeod történelmi tárgyai közt észrevehetjük Ramirez mellényét és kalapját. Clancy Brown allergiás a maszkolási technikában használt anyagokra, de mégis elvállalta Kurgan szerepét. A templomot, ahol a hős és az antihős találkozik, az ottani papok engedélyével használták a forgatáshoz, ám a háttérben szemlélődő atyák a gonoszt játszó színész által improvizált szövegeket olyannyira szentségtelennek tartották, hogy egymás után vetették a kereszteket:)

A legelső képkockákon olvasható szöveget Sean Connery az egyik villájának a fürdőszobájában mondta fel és a felvétel ezért visszhangzik - ám a készítőknek a hanganyagot telefonon keresztül mutatták meg, ők pedig emiatt nem érezték ezt a hanghatást és áldásukat adták rá. Connery és Lambert még a karaktereiknél is jobban összehaverkodtak a valóságban és a forgatás szüneteiben filmbeli neveiken szólították egymást. Christopher Lambert egyébként éppen akkortájt tanult meg angolul, szóval alig beszélte a nyelvet és mivel nagyon rövidlátó, ezért szemüveget hord, ezt pedig sokszor elfelejtette levenni a középkori szekvenciák rögzítésekor. Ő és Brown ugyanabban az évben játszották el ugyanazt a szereplőt a Mortal Kombatban: Raydent (előbbi a filmben, utóbbi egy sorozatban). Amikor a harmadik megmaradt néger halhatatlan is fejét veszti, akkor az öreg fickó, akinek a kocsiját a rosszfiú feleségestül elviszi, az Frank Dux, aki híres amerikai bunyós (róla szól Van Damme Véres játék című mozija).

A Queen együttes tagjait eredetileg csak egyetlen szám írására kérték fel, ám a meglévő képanyag láttán inspirációt kaptak még többhöz, így született a már említett It's A Kind Of Magic és a Who Wants To Live Forever. A csak rövid ideig hallható New York, New Yorkból Freddie Mercury csak ennyit énekelt fel, így nem lett belőle teljes dal és sohasem jelent meg lemezen. Az A Kind Of Magic című korongon hallható egyébként a film majdnem minden dala, de a Highlanderhöz nem jelent meg hivatalos filmzene. Gary Kilworth írt egy regényt a Hegylakóból, ami a mozgóképben a múlt ködébe vesző eseményekre is fényt derít, pl. hogy kitől tanult meg küzdeni Kurgan. Volt még egy érdekes irodalmi eset, ez pedig a 12 éves, kanadai Marie-Pier Côté neve alatt megjelent Laura l'immortelle névre hallgató novella, amiről egy francia lap 2007-ben kihirdette, hogy plágium-gyanús. A srác elismerte, hogy valóban egy Highlander-fanfictionről (rajongó által írt, nem hivatalos mű) van szó, ami egy francia ember tollából származik.

A Hegylakó 16 millió dollárból készült, de csak alig 13 milliót hozott, bemutatása idején Amerikában nem igazán ért el sikereket. Annál inkább tetszett az öreg kontinens lakóinak!  Az idő viszont kedvezett neki, lassan egyre nagyobb rajongói táborra tett szert, kult-státuszba került, négy hivatalos folytatása készült, valamint egy sorozatot is eredményezett. Ez indította el Christopher Lambert-t a sztárrá válás útján. Összesítésben egy jó film, főleg az alapkoncepciója, a zenéje, valamint Brown és Connery alakításai teszik emlékezetessé. Meg, ahogy már mondtam, mára beépült a popkultúrába, úgyhogy aki még nem látta, nézze meg, mert "kötelező darab" (de utálom ezt a kifejezést...).

Pontozás:

imdb: 7.2

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A Summit Entertainment még 2008-ban megvásárolta a Highlander-jogokat és bejelentették, hogy készítenek egy újrát. Már megvan az író, a rendező és a producer, a hivatalos közlemény szerint a bemutató 2014-ben várható. (Ez nem valósult meg.)

- Clancy Brown következő figyelemre méltó munkája a John Dies at the End (horror/fantasy/vígjáték). Ebben egy az időben/térben való utazást ígérő új drog jelenik meg az utcákon, ám az emberek helyett más lények jönnek vissza a mámoros útról és lassan kezdik megszállni a világunkat. Két vesztes fiatalnak kell felvennie a harcot a dimenziónkon kívülről jövő behatolókkal... (Ez kurvanagy lett, írtam is róla.)

- Roxanne Hart szintén a rémisztgetés vizein hajózik jövőre. Az A Night at the Carriage House elméletileg thriller, de horrornak mondható: egy meggyilkolt színésznő visszatér a sírból, hogy az őt eljátszani készülő lányt kísértse, főszerepben Erika Eleniak.

- James Cosmo ugyanígy borzongatós művekben kapott szerepeket. Az egyik a Citadel (démonos), a másik a Hotel Caledonia (horror/vígjáték, valószínűleg emberevőkkel a középpontban). Mindkettőt 2012-ben láthatjuk.

Egyelőre nem nagyon tervezek semmit, most egy kicsit lassítok. Jövő héten aztán lehet hogy rákapcsolok és nekiállok megnézni a videós listámon hátramaradt alkotásokat, de nincs rá garancia, hogy tényleg így lesz:)

Nukleáris világvége-rovat:

Megint valami, ami nem túl jó, de vannak benne jó dolgok és kellemes élmény, mivel gyerekkoromban sokat láttam.

Ben (Jonathan Taylor Thomas) és anyukája, Sandy (Farrah Fawcett) hosszú ideje élnek kettesben, mert a fiú apja évekkel ezelőtt lelépett. Azóta a nyugalmukat csak néha bolygatja meg az anya egy-egy udvarlója. Ám eljön a nap, mikor Sandy úgy dönt, magukhoz költözteti legújabb szerelmét, az ügyész Jacket (Chevy Chase) - ez azonban Ben arany életének végét jelenti. Azaz jelentené, mert a fiú kitervel egy rémes megpróbáltatás-sorozatot pótapjának: beállnak együtt az Indián Vezetők nevű csupa fura fickóból és gyerekeikből álló társaságba. A látszólag unalmas marhaságokat művelő srácok között azonban megtanulják tisztelni és szeretni egymást, ráadásul a "törzs" még hasznos segítséget is nyújt a Jack nyomában loholó balfék bérgyilkosok ellen! De vajon kiállják-e a végső próbát, apa-fiú lesz-e belőlük, vagy még jobban megutálják egymást?

Fölösleges túl sokat ugatni erről, mert nem is igazán lehet. A sztori unalmas, a kissrác antipatikus, Chase-nek pedig rosszul áll a drámázás. A mondanivaló (segíts a kisebbnek, a barátság/szeretet legyőz minden akadályt, stb.) örök érvényű, csak a megvalósítás béna. Akad azért egy-két jó dolog, például a valóban nagyon szép Farrah Fawcett, a vicces Art LaFleur, meg két remek jelenet (az esőtánc és a végén az esküvő, de az leginkább a zene miatt). A rendező a producerként jobban muzsikáló James Orr volt.

Érdekességek: Ez Jonathan Taylor Thomas első filmje. A mű eredeti címe megegyezik a Tommy Lee Jones-féle Szemtelen szemtanúkéval. A nagyfiúk közül, akik bezárják Bent a szekrénybe, az egyik Tony Sampson, Eddy hangja az Ed, Edd ’n Eddy-ből! Ron Canada (Jack főnöke) játszott a kedvenc sci-fimben, a Babylon 5-ben. Az első pár percben látható Sandy egyik udvarlója, őt Farrah Fawcett valódi exférje, Ryan O'Neal játssza. A filmzenét tartalmazó album sosem látott napvilágot, mert a Disney-nek nem sikerült megvásárolnia pár dalt - a lemezt mégis sok helyen reklámozták, még a számok listája is megjelent. A Man of the House 22 millió dollárból készült és 40 milliót sikerült visszahoznia. A kritikusok utálták, de a kisebbekből álló közönség szerette. Tervezték, hogy csinálnak neki egy folytatást, de ez mégsem készült el.

Nem a legjobb '90-es évekbeli vígjáték, Chevy Chase-nek pedig sok jobb filmje van, mi is csak a nosztalgia-faktor miatt néztük meg.

Pontozás:

imdb: 5/10 (5 év alatt 0.6-ot emelkedett!)

Szerintem: 2/5

Várható írások: Kutyám, Jerry Lee 2.

Itt pedig jöjjön a film legjobb része, a betétdal (érdemes a klipet is nézni):

Egyáltalán nem voltam kíváncsi erre a filmre, pláne úgy, hogy szerintem már az előzménye se adja vissza Takami Kósun könyvét, viszont a cinegore-nak kellett az írás róla. Hát most rosszul járnak, mert a Battle Royale 2. egyáltalán nem horror, sőt, gyakorlatilag köze sincs az eredeti műhöz.

Három év telt el azóta, hogy Súja (Tatsuya Fujiwara), Noriko (Aki Maeda) és Kawada szabotálták a túlélőjátékot, azóta pedig Súja a Wild Seven nevű terroristacsoport vezére/szószólója lett. A csupa gyerekből álló földalatti ellenállási mozgalom végrehajt egy szörnyű merényletet, amiben több ezren halnak meg, a kormány pedig erre válaszul módosítja a Battle Royale-törvényt. Ezentúl a gyerekeknek a terroristák ellen kell harcolniuk, az új cél a vezér megölése - ha teljesítik ezt a feladatot, győznek. Az első kiválasztott osztály csupa kezelhetetlen, állami gondozott gyerekből áll. Köztük van az előző Programot vezető tanár, Kitano lánya, Shiori is (Ai Maeda), akit személyes bosszú vezet. Vajon sikerül teljesíteni a feladatot? És ki lesz most a "győztes"?

Nem tudok szpojlerek nélkül értekezni róla, mert annyira hülyeség az egész, szóval akit érdekel, az ugorjon egy kicsit a szövegben!

A legelje nagy butaság, aztán jön a begyűjtés, majd a program bemutatása a résztvevőknek. Na, az jól sikerült, de már ott látható, hogy kifogytak az ötletekből, hogy ugyanúgy ketten rögtön az indulás előtt meghalnak. Jó nagy baromság, hogy az azonos sorszámú fiúk és lányok nyakörvei össze vannak kötve: ha az egyik meghal, akkor a másik is. Most komolyan, azt akarják, hogy ez a bagázs legyőzze Sújáékat, vagy hogy kettesével, minél gyorsabban elhalálozzanak?! Nincsenek véletlenszerű fegyverek, mindenkinél ugyanaz van, ráadásként percenként legalább hatan (!) halnak meg. A teljes mértékben az amerikai mozikra hajazó partra szállásig az osztály fele elpatkol, és ekkorra kb. 45 percen vagyunk már túl. Aztán mire bejutnak a terroristák erődjébe, addigra csak 10-en vannak. A sok lövöldözés érdektelen és hiába látványos, mert ezeknek a gyerekeknek nincs személyiségük, így nincs kiért izgulni, tök mindegy, hányan halnak meg. Azt meg végképp nem bírom felfogni, hogy a tanáron miért van nyakörv; vagy hogy miért nem bombázzák le egyszerűen a szigetet; és hogy a végén hogy sikerül a szöszinek és Sújának túlélnie a tízszeres túlerővel való összecsapást sebesülten... De valamiért idekerült Shinji Mimura már halott nagybátyja, aki együtt harcolt a terrorista-parancsnokká lett Nanaharával; és megint megpróbálták a tanárt őrültségének motivációit bemutatva szimpatikussá tenni, majd a befejezéskor totál gagyi módon nyírják ki őt.

SZPOJLER OFF

A szereplők mind ugyanolyanok, csak a külsejük más. Néhány kivétel: a fiú, aki lelöveti magát; a nagy hajú srác, meg Shiori. A főhősnek kinevezett szőke gyerek nagyon szarul játszik, elképesztően erőltetett ripacs, semmi szimpatikus nincs benne. Tatsuya Fujiwara viszont jó, kimagaslik a többiek közül, nem csak a magasságával, hanem a tehetségével is, csak éppen semmi értelme a figurájának, mert ez a Súja az eredetivel mindössze nevében egyezik. A csúcs viszont a Riki nevű tanár, akit Riki Takeuchi kelt életre - nézzétek meg a képet, ez a pofa elképesztő arcokat tud vágni, komolyan nevetséges:D A film "csúcsszuper" színvonalát valószínűleg egyébként az magyarázza, hogy az előzőt is jegyző rendező, Kinji Fukasaku egyetlen jelenetet tudott csak leforgatni (amiben Takeshi Kitano beugrik), mert rögtön ezután elhunyt, prosztatarák következtében. A filmet innentől a fia, Kenta Fukasaku vette át, aki a Battle Royale-nál segédrendező, forgatókönyvíró és producer volt, itt pedig alapvetően csak az utóbbi kettő lett volna.

Értem a mondanivalót, hogy "jujjderosszdologaháború", de ez akkor se működik így. Jó lett volna, ha a a készítők eldöntik, hogy a) háborúellenes propagandafilmet, b) egy elnyomó kormány ellen harcoló terroristacsoport tragédiáján keresztül az önkényuralom borzalmas rendszerét bemutató játékfilmet vagy c) gyerekkel eljátszatott partra szállós akciómozit akarnak csinálni. Tökmindegy, melyiket választják, biztos, hogy jobb lett volna, de A megtorlás egyszerre akar mindegyik lenni, ráadásul emellett még a Battle Royale folytatásaként akar tetszelegni, ami rohadtul nem kóser. Buta az egész történet: Egy szigeten, vagyis vízzel körülvett szikladarabon ott egy csapat terrorista, mi legyen velük? Bombázzuk le a szigetet? Ááá, ugyan, inkább küldjünk oda meghalni 42 tinit és még több száz katonát is, aztán várjuk meg, amíg majd Amerika kilövi a bombát rájuk, merthogy azok a csúnya robbantgatósok a világ minden gyerekét a felnőttek elleni harcra buzdítják, úgyhogy ez már Amerika belügye. Logikus, nem? Kapcsolják műholdon a miniszterelnököt, ő azt parancsolja, robbantsák fel a szigetet, erre mindenki meglepődik. De a BR-nek mennie kell, mert a népnek ez az igénye, szóval ezért nincsenek bombák, de miért nem lehet elintézni akkor úgy, hogy robbantanak, utána a gyerekek mehetnek a lepusztult földre battleroyaleozni? Azért annyi pozitívum mégis van benne, hogy film-szempontok alapján nézve jobb az előzőnél, mert eleve mozgóképnek készült; ezért kihozzák belőle a maximumot, míg az első rész egy könyvön alapul és az adaptálás rosszul sikerült. Ja és még valami: ez nem horror, hanem valami akciófilmbe oltott dráma a háború hiábavalóságáról, csakhogy a nézőnek ebből semmi sem érződik majd, mert annyira elcseszerintették. 

Érdekességek: A bővített verziót láttam, az eredeti mozis változat címe Requiem. Súja emberei között korábbi Battle Royale-győztesek is találhatók, így köztük van Mai, aki az első részben a hőseink előtt a Programban részt vevő osztály utolsó életben maradt diákja. Kenta Fukasaku sok ellentmondást meg túlzást akart művébe, mert szerinte "minél erőteljesebb reakciót váltunk ki az emberekből, annál jobb". Japánban legalább tíz különböző könyvet adtak ki, amik ehhez a filmhez kötődnek. A Batoru rowaiaru II: Chinkonka 9 millió dollárnak megfelelő jenből készült, a bevételi adatai nem ismertek, ám csupa rossz kritikát kapott. A legtöbben a zavaros, ellentmondásokkal teli történetet és a borzasztó színészi játékot szidták. Ahogy fertilecelluliod írja az imdbn: "Unalmas. Igen, a BR2 rém unalmas. A Ryan közlegény megmentése-jelenet bemutatja ötlettelenségét. A speciális effektek gagyik és a film próbálkozása, hogy érzelmeket váltson ki kétdimenziós kapcsolatokból, elég szánalmas."

A legfőbb gond a Battle Royale 2-vel, hogy semmi köze a Batoru rowaiaruhoz, de ha csak ennyi lenne. Ugyanis egy unalmas, buta, inkonzisztens dolgokkal teletömött akármi, ami ráadásul bővített verzió-mivoltából fakadóan még mocskosul hosszú is. Senkinek nem ajánlom. Aki Takami Kósun regényének méltó feldolgozásával akar találkozni, az inkább olvassa el a Battle Royale mangát, az kegyetlen jó, még a könyvet is lekörözi!

Pontozás:

imdb: 4.7

Szerintem: 2/5

Várható írások: Ki az úr a háznál?

Szeretnék egy kicsit mesélni arról, hogy miért olyan jó ezt a blogot írni (erről a filmről jutott eszembe). Szóval leültem, hogy megnézzem az Atlantisz gyermekeit, amit ha hatszor nem, akkor még egyszer sem láttam, és mégis egy csomó újdonságot tudtam felfedezni benne, hála a "munkámnak". Jönnek sorba a nevek a stáblistán és ugranak be az arcok, meg a filmek, ahol szerepeltek - és gyakran, mikor meglátok egy színészt, rögtön tudom valahova kötni. Vagyis olyan, mintha ezek az emberek (még ha csak egy helyütt is láttam őket) valamilyen szinten az ismerőseim lennének, hiszen legtöbbjüket már annyi szerepben csodálhattam meg, különböző oldalaikat tárták fel előttem és sokukról tudok valami érdekes háttér-információt is. Emellett minden alkotás, amit megnézek újra és újra, szinte mindig ad valami pluszt, hiszen az embernek változik a világnézete, az érzelmi beállítottsága, gazdagabb lesz tapasztalatokkal és így sok mozi egészen más jelentést kaphat a megtekintések között eltelt évek alatt. Vagyis ez egy hálás téma, amivel érdemes foglalkozni, mert egy igazán jó film (mondjuk, ha már Anthony Hopkins, akkor legyen A bárányok hallgatnak) még évtizedek múltán is az marad, míg mondjuk egy egynyári sláger/egynyári "celeb" fölött elmegy az idő. Az a tudás, amit az írással megszerzek, megmarad és még nagyon sokáig aktuális lesz. És örülök annak, hogy van az a kb. 290 ember, akik naponta olvassák a munkáimat meg persze Mozsárágyúét is:)

Na, elég az érzelgősségből. Most abban a helyzetben vagyok, hogy rádöbbenek, hibás meggyőződésemet próbáltam terjeszteni. Mégpedig arról van szó, hogy A remény rabjainál azt írtam, hogy az és az Állj mellém! azok a Stephen King-művek, amik nem a horror kategóriába sorolandóak. Tegnap kiderült, hogy ez másképp van, merthogy a Hearts in Atlantis-t is King bácsi írta, eddig viszont ezt nem vettem észre, pedig már említettem, milyen sokszor volt hozzá szerencsém az évek alatt. Meg aztán a jó filmről mondottak itt tényleg igazak, ez is egy időtálló mű, de a véleményemről később, először lássuk a történetet:

Bobby Garfield (David Morse) értesítést kap róla, hogy gyermekkori legjobb barátja, John meghalt és ironikus módon ráhagyta a baseball-kesztyűjét, amit még kiskorukban ígért meg neki. A férfi visszautazik szülővárosába, szembesül vele, hogy első szerelme, Carol is távozott már az élők sorából, és hogy egykori otthona üres, pusztuló kísértetházzá vált. Ám az emlékeit nem veheti el tőle senki, így felidézi utolsó itt töltött nyarát, mikor ő (Anton Yelchin) és Carol (Mika Boreem) összebarátkozott Bobby-ék különös albérlőjével, Teddel (Anthony Hopkins). Akkor sok furcsa, szép, kellemes, meg néhány kellemetlen, rossz dolog is történt, de biztos, hogy ez volt az időszak, ami meghatározta későbbi életét és amit soha nem fog elfelejteni...

Anthony Hopkins miatt megnéztem már egy csomó filmet, amik alapvetően nem érdekeltek volna. Valahogy az ő tolmácsolásában minden sztori kicsit érdekesebb... Itt konkrétan arról van szó, hogy milyen nehéz dolog gyereknek lenni a felnőttek uralta világban. A csonka család, az idősek bizalmatlansága, a nagyobbak agresszivitása és a felnőttek sokszor érthetetlen tettei/motivációi valóban rengeteg akadályt gördítenek egy egyszerű kisfiú útjába. Pedig Bobby-nak nincsenek nagy igényei, csak szeretne együtt lenni az anyukájával, a barátaival és megkapni álmai netovábbját, a Fekete Fantom nevű bringát:) De édesanyja nem hajlandó tudomást venni a problémákról, az alapvetően jó szándékú Tedre kezdettől fogva veszélyforrásként tekint és szinte teljesen figyelmen kívül hagyja fia igényeit.

Azért persze mégsem a negatív dolgok vannak elnyomó többségben, hiszen az első szerelem, az első csók, futkározás az erdőben vagy egy vidám pacsálás a patakban mind-mind csodás élmény:) Ezeket az eseményeket pedig remekül festi alá a kor zenéinek legjava (Fats Domino, Chubby Checker, Elvis, stb.). De nem is Stephen Kingről lenne szó, ha ne vinne valami természetfelettit a dologba. Ted ugyanis valami különös ok folytán néha ledermed és a messzeségbe bámul, miközben valakiket emleget, akik közelednek. Fél, hogy elkapják őt a "rossz emberek", akik sötét ruhában, feltűnő kocsikkal járnak és utána kutatnak. Ráadásul mintha az idős férfi néha előre látná a jövőt, meg olyan dolgokat is tud, amiket elvileg nem tudhatna... És egy alkalommal a rémült Bobby megöleli az éppen "elrévedő" Tedet és ettől valahogy elkezdi "látni", hogy mások mit gondolnak... De ez csak egy mellékszál, amit viszont lehetetlenség megkerülni - ilyen mellékszál még az anya tragikus sorsa.

A színészek remekül teljesítenek. Anton Yelchin egy valódi, átlagos kisfiút játszik, aki ártatlan, még tényleg jó ember. Mika Boreem aranyos kislány volt, az általuk alakított páros remekül működik, minden olyan igazinak tűnik köztük. Anthony Hopkins a furcsa férfi, aki barátságot köt a gyerekekkel, és annak ellenére, hogy folyton gondok nyomasztják, mégis őszinte és tisztességes velük, egyenlő félként kezeli őket. Hope Davis a problémáktól terhelt anya, aki elferdíti a valóságot fia előtt, ám valószínű, hogy ő se vallja be saját magának az igazságot. Végülis közöttük zajlanak a legfontosabb események, a többiek csak háttéralakok. David Morse-t ismerhetjük például a House-ból, ahol ő volt a szemétkedő Tritter nyomozó, de számos egyéb helyen is találkozhattunk már vele. Ismerős lehet még a mellékszereplők közül Alan Tudyk (a Firefly-ból Wash, a pilóta) és Celia Weston (pl: az After.Life-ban Christina Ricci anyja). A rendező Scott Hicks, aki semmi figyelemre méltót nem készített sem ezelőtt, sem ezután...

Az érdekességek előtt még ejtenék néhány szót az eredeti King-műről. A Hearts in Atlantis valójában egy kisebb írásokat összefoglaló kötet, amiben öt történet található. A film fő sztoriját a Low Men In Yellow Coats inspirálta, a felnőtt Bobby-s kerettörténetet pedig a Heavenly Shades of Night Are Falling. Ezek az indító és a záró novellák a könyvben, mindkettőben szerepel Bobby Garfield karaktere; ám mind az eseményeket, mind Tedet eléggé megváltoztatta a forgatókönyvíró William Goldman. Ted eredetileg egy másik dimenzióból (?) jött, tehát nem ember és az itteni öt történet emiatt (is) hozzákapcsolódik King Sötét torony-sorozatához, amiben ez a paranormális erőkkel bíró férfi másodszor jelenik meg, az utolsó kötetben.

Érdekességek: Anthony Hopkins éppen egy olyan könyvet olvasott William Goldman tollából, amiben a szerző említést tesz mind róla, mind a Tortúra című King-adaptációról. Hopkins ekkor azt gondolta, milyen jó lenne újra együtt dolgozni Goldmannel és két nappal később felhívták az Atlantisz gyermekeinek ajánlatával, ő pedig rögtön igent mondott. Különös, nem?:) A filmbeli Atlantisz az elveszett gyerekkor. Valami hülye leírta a teljes audiokommentárt az imdb trivia-részlegébe, én meg voltam olyan marha, hogy elolvastam (:D), így most abból jönnek a legérdekesebb részletek: Mika Boreem játszotta Carol lányát, Molly-t is, bár ezt sehol nem említik meg. A rendező elmondása szerint a legnehezebb az volt, hogy a konzervatív környezetben felnőtt Yelchint hangos kacagásra vegyék rá, ugyanis neki azt tanították, hogy ez illetlenség. A készítők mindenféle trükköt bevetettek, hogy megnevettessék, Hopkins például kutyaugatást imitált neki:) Ugyanígy mikor Ted azt mondja "Meg fogod csókolni!", az nem volt a forgatókönyvben, ám a gyerekből ekkor kifakadó őszinte reakciót felvette a kamera és megtartották, mert mindenkinek tetszett. A kis Anton ugyanakkor meglepő módon felhívta a rendezőt telefonon és javasolta neki, hogy az átírt szövegkönyv eredeti verzióját alkalmazzák az anya-fia-veszekedési jelenetnél, mert azt jobban el tudná játszani. Hicks megbízott fiatal kollégájában és lám, milyen jól tette! Hope Davis (akivel egy napon születtem:)) és filmbeli fia ugyanebben a szereposztásban játszottak együtt később a Charlie Bartlettben is. A Hearts in Atlantis 31 millió dollárból lett, de csak 30 milliót sikerült visszahoznia. Vegyes kritikákat kapott.

Ez egy örök klasszikus, a gyerekkorról, abból az időből, mikor még az együtt töltött idő, a szabadban, játékkal eltelt hosszú órák és az igaz barátság voltak a legfőbb dolgok egy kissrác életében. Bizony, jó volt gyereknek lenni, de a nosztalgia mellett érdekes is ez a mű az említett írói plusz miatt. Hibát nem tudnék említeni, csak van egy-két jelenet, ahol szinte én érzem magam kellemetlenül az események miatt (pl. az ominózus kiugró vállas rész...). De aki egy igazán jó, érdekes filmdrámát akar látni, az nézze meg ezt!

Pontozás:

imdb: 6.9 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Anthony Hopkins két misztikus filmben játszik jövőre. Az első a The Time Being, a második pedig a Solace - utóbbiban egy, az itt játszott karakteréhez hasonló képességekkel bíró embert alakít majd.

- Anton Yelchin megint Pavel Chekov bőrébe bújik az egyelőre cím nélküli Star Trek-folytatásban. (Még kétszer eljátszotta a figurát váratlan, 2016-os halála előtt.)

- David Morse talán jelenleg is itt van nálunk, hiszen szerepel a botrányos körülmények közt hazánkban készülő World War Z-ben.

- Alan Tudyk szinkronizálni fog, a negyedik (!) Jégkorszakban. Ezek az animációs filmesek nem tudják, hol a határ...

Ma nem lesz semmi, úgyhogy talán megerőltetem magam és megnézem a Battle Royale 2-t, de lehet, hogy erre csak később kerül sor. Hamarosan kiderül...

Az év elején, mikor születésnapi ajándékként barátaimmal elmentem az Álomháború bemutatójára, óriási élményben volt részem. Az a film azonnal az első számú kedvencem lett és még ma is az. Valamikor aztán eszembe jutott, hogy meg kéne néznem mind az öt főszereplő hölgytől valamit, amiben a többiek nélkül szerepelnek. Ám az imdbs adatlapjaik alapján kiderült, hogy már láttam őket, csak nem emlékeztem rájuk, vagy csupa olyasmiben szerepeltek, ami hidegen hagy. Kb. így voltam Jena Malone-nal is: láttam őt a Kapcsolatban, de csak az újranézésnél derült ki, hogy hol van benne. A Donnie Darkohoz is szerencsém volt, de mivel abból valami emo-kultfilm lett, ezért meg nem nézném újra - de legalább ezt minden hülye látta, így be tudom velük azonosíttatni Jenát. Aztán rábukkantam a The Ruins-ra, amiről csak az volt biztos, hogy horror és ő az egyik főszereplő. Most, hogy a halovén miatt nekiálltam az ijesztgetős műveknek, ez ugrott be, közvetlenül a Dawn of the Dead után. Igaz, hogy a tervem kudarcba fulladt (ha sikerült volna, akkor ezt múlt hét péntek körül néztem volna), de ettől függetlenül nem mondtam le róla, úgyhogy rá is térek a tárgyra, jöjjön A romok!

Hőseink vakációzó fiatalok, két párocska: Amy (Malone) és Jeff (Jonathan Tucker) meg Stacey (Laura Ramsey) és Eric (Shawn "Jégember" Ashmore). A Mexikóban töltött nyaralás utolsó napját emlékezetessé akarják tenni, ezért elfogadják a hozzájuk csatlakozó, kissé félszeg német, Mathias (Joe Anderson) ajánlatát: keressék meg együtt az erdő mélyén lévő maja templom-romot, ami még a térképeken sincs rajta! A rendkívül hosszú és körülményes út végén megpillantják a lenyűgöző építményt, amit szinte teljesen benőtt a növényzet - ám nincs sok idejük gyönyörködni a múlt kincseiben, mert megjelenik néhány helyi férfi, akik valami ismeretlen nyelven ordítoznak velük és az egyikük lelövi a srácokkal tartó görög fiút. Hőseink az egyetlen logikus menekülési irányt választják: fel, a templom tetejére. Hamarosan az ősi építményt körülveszik a bennszülöttek, akik nem hajlandóak leengedni a fiatalokat a menedékhelyről. Az egyetlen kiutat a rom belsejéből hallatszó telefon-csörgés jelenti: valaki ott hagyhatott egy mobilt. Ám a lejutás korántsem könnyű, ezen kívül egyre több viszontagságot élnek meg összezárva, egymásra utalva, mialatt kezdenek rádöbbenni, hogy van ott velük még valami. Valami, amiről normális esetben senki sem gondolná, hogy veszélyes. De most az életük függ attól, hogy fel tudják-e venni a harcot ezzel a dologgal - és az egyre növekvő őrülettel...

Az első jelenetben rögtön egy lány kiáltozik egy sötét helyen, mialatt különös hangok veszik körbe, aztán valami elkapja - ez elég hatásvadász indítás, ráadásul nekem egészen az utánaolvasásig nem is esett le, hogy ki az a csaj és miért van ott. (Bár ez korántsem lényeges...) No, szóval indul a film, lefutjuk a szokásos bemutatkozó köröket, nagyjából megtudjuk, ki milyen. Aztán jön ez a buta ötlet, hogy menjenek be a dzsungel közepére - hát jó, fiatalok, amerikaiak, megbocsátunk nekik... Amikor megjelennek a maják (merthogy ők azok), akkor egész érdekes felállás alakul ki, jó ideig egy klasszikus thriller-helyzetet nézhetünk. Ekkor még semmi természetfeletti dologra nem gondolhatunk. Amikor pedig kiderül, hogy mi az ellenség, akkor sokan talán nagyot néznek, hogy mi ez a baromság? Bevallom, ehhez hasonlót még sosem láttam. Az ötlet maga oké, hiszen a valami egy arctalan, folyamatosan jelen lévő, de inkább csak a háttérben meghúzódó fenyegetés. Az igazi kihívás az, hogy hogyan tudnak együttműködni a túlélésért: ismerik egymást, de ebben a helyzetben mégis megint mindenki bizalmatlankodni kezd; a készletek végesek; úgy látszik, nincs kiút és ekkor kellene eldönteni, hogy melyik menekülési tervet válasszák. Mindkettő őrültség, de ilyenkor lehetetlenség racionális döntést hozni... A fenyegetés erősödik, de mindig jön valami meglepő újítás: a gonosz egy újabb tulajdonsága, amit eddig nem is sejtettünk. A csavarok aprók, de működnek; leginkább az emberek által egymásnak okozott testi/lelki sérülésekkel sokkolnak minket a készítők.

Jena Malone volt a fő ok, amiért megnéztem A romokat és azt kaptam, amire számítottam. Nekem tetszik a külseje, mert különös, egyedi, épp ezért örültem, hogy megmutatják fürdőruhában, lengén öltözve, meg hogy szemüveget is adtak rá, mert az tök jól áll neki. A hosszú haj szintúgy. A játéka tetszett, szerintem ő a legtehetségesebb a négy hős közül! Kolléganője, Laura Ramsey csinos, ami praktikus, mert a férfinézőnek még rosszabb látni, ha egy ilyen szép lány szenved. Shawn Ashmore-nak örültem, mert legalább még egy ismert arc volt a főszereplők között. Jonathan Tuckernél emlékeztem, hogy találkoztam már vele valahol, de nem jöttem rá, hogy hol. Aztán kiderült: ő a Bunyó karácsonyigban Bud Spencer legnagyobb fia:) A maja vezér lehet még sokaknak ismerős, ő Sergio Calderón, aki anno a Karib-tenger kalózai 3-ban az egyik kalóz-urat, Villanueva kapitányt formálta meg. A rendező az elsősorban rövidfilmeket készítő Carter Smith; az író pedig a direktorral csak névrokon Scott B. Smith volt, aki saját, 2006-os regényéből írta a forgatókönyvet. Külön ki kell emelni, hogy a producerek egyike Ben Stiller és ez az első nem-vígjáték, amit pénzelt - szerencsére most egyáltalán nem nyomta rá a filmre a Stiller-stílus jellegzetességeit.

Érdekességek: A filmjogokat már akkor eladta az író, mikor a regény még meg sem jelent. Jó pár dologban eltér az írott mű és a mozgókép, de ezeket nem sorolom fel, mert az szpojler lenne:) Carter Smith éppen azelőtt vette meg a könyvet és kezdte el olvasni, mielőtt felkérték a rendezésre. Ben Stiller azért szállt be a projektbe, mert Scott B. Smith haverja. Bár a történet szerint Maxikóban vagyunk és nyáron, valójában a felvételek Ausztráliában készültek és télen. A forgatási szünetekben a színészek vastag kabátot viseltek, az izzadtságot pedig rájuk permetezett víz-olíva olaj-keverékkel jelenítették meg. Létezik egy alternatív befejezés, de a sima se kutya:) A The Ruins 8 millió dollárból készült és 22 milliót hozott vissza; a kritikai fogadtatása elég vegyes lett. Bár nem aratott osztatlan sikert, a gyártási költségeit már a vetítésének első hetében visszahozta.

Nem voltak nagy elvárásaim ezzel a filmmel kapcsolatban, de pozitívan csalódtam. Az ellenség ötlete nekem új volt, a "kínzások" nagyon naturalisztikusak és brutálisak, a lányok szépek, az ijesztések működnek és az utolsó jelenet nagyon durva! Aki kedveli a túlélő-horrorokat, annak biztosan tetszeni fog.

Pontozás:

imdb: 5.9

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Jena Malone marad a borzongatós műfajban, jövőre mellékszereplőként lesz jelen a Jack and Diane-ben, ami (elvileg) vérfarkasos leszbi-horror:P Ezen kívül talán érdekesnek ígérkezik még a Lonely Hunter című életrajzi dráma, ami egy '40-es évekbeli amerikai írónőről szól, akit ő játszik majd. (Az elsőt láttam, sajnos inkább egy jó dráma, amit elcsesztek egy ál-horror beütéssel...)

- Ben Stiller önmagát alakítja a He's Way More Famous Than Youban (vígjáték), szinkronizál a Madagaszkár 3-ban (ez mi a bánatnak kell...) és újabb horrorban vesz részt, ami The Mountain névre hallgat - ebben láthatjuk is.

Várható írások: Battle Royale 2.

Nemrégiben újranéztem a Megaagyat és kiderült, hogy készült hozzá egy rövidfilm, úgyhogy rögtön, még aznap megtekintettem azt is. Ma pedig a tv2 adott egy ugyanilyen rövid alkotást, ami a nagy kedvenc Szörnyek az Űrlények ellenhez tartozik, úgyhogy eszembe jutott, hogy mivel az előzőnek semmilyen nyoma nincs ezeken a hasábokon, az utóbbi meg tök jó volt, ezért a kettőt együtt, egy közös bejegyzésben örökítem meg. A sorrend a megnézés sorrendjére vonatkozik.

Megamind: The Button of Doom (2011)

Miután Megaagyból (Will Ferrell hangján szólal meg) szuperhős lett, eldönti, hogy felszámolja régi, gonosz életét, ezért hű társával, Talpnyalival (David Cross) kiárusítják a teljes fegyverarzenáljukat. Végül minden elkel, csak egy fura doboz marad meg, amin egy méretes gomb látható. De vajon mi lehet ez? Mihez tartozik? A kék bőrű címszereplő nem sokat teketóriázik, megnyomja a gombot és ezzel útjára indítja egyik elfeledett, ördögi masináját, amit arra programozott be, hogy elpusztítsa Metro City-t és megölje Metro Mant. De most már neki kell megvédenie a várost - saját magától! Vajon a különös páros ismét sikerrel jár vagy ezúttal tényleg a gonosz győzedelmeskedik?

Bevallom őszintén, nem sok maradt meg ebből. Annyira emlékszem, hogy jó volt, de az igazán vicces dolgok az elején vannak. A kiárusítás során robottól kezdve műholdra szerelt lézersugáron át az Agy-Botokig bármit megvehetnek az egyszerű polgárok és ebben rengeteg poénlehetőség van. Később pedig, mikor a hatalmas ellenféllel küzdenek, ott leginkább a látványra mentek rá, hiszen végülis a játékidő nagy részében a harcot nézhetjük. Összesítésben ez egy gyors ujjgyakorlat a készítőktől, amiben az eredeti főhősök közül kettő tér csak vissza. Akad pár jó poén, a történet viszont kidolgozatlan, az egész összességében olyan, mintha egy, a hossza miatt kihagyott jelenetet néznénk a Megamindból.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Szörnyek az Űrlények ellen: A mutáns tökök támadása (Monsters vs Aliens: Mutant Pumpkins from Outer Space, 2009) /2016-ra A mutáns tökök inváziójának nevezik az imdbn./

Elérkezik Halloween ünnepe és a kedves szörnycsapat (Drabália, Hiányzó Láncszem, Dr. Csótány, B.O.B. és Rovaroszaurusz) készülődik a nagy eseményre. Azonban el kell halasztaniuk a bulizást, mert egy idegen űrhajó jelenik meg - ráadásul megint Modestoban, ahol az előző történet játszódott. Hőseink felkerekednek, hogy utánajárnak az ügynek, viszont nem is olyan könnyű megtalálni az űrlényeket a sok beöltözött gyerek meg a cukorkát osztogató felnőtt között. De aztán a földönkívüliek felfedik magukat: mutáns dísztökök ők, akik a gyerkőcök édességeire pályáznak! A Szörnyek így ismét harcba szállnak az Űrlényekkel, és nehezítésként mindegyiküknek meg kell birkóznia még valamilyen egyéni gonddal. Vajon sikerül megmenteni a Halloweent, vagy minden fogrontó a gonosz zöldségeké lesz?

Már amikor az űrhajó megérkezik és kipréseli magából a zöld moslékot, akkor sikerült megnevettetniük a készítőknek és rögtön tudtam, hogy ez jó lesz! Ellentétben társával, a Mutant Pumpkins from Outer Space komplett sztorival rendelkezik, plusz mindegyik jófiú visszatér (még a Tábornok és Drabália szülei is felbukkannak) és az összes hősnek van egy saját mellékszála. Az óriási lánynak az okoz gondot, hogy nem látogatja elég gyakran az őseit; a gyík-majom hiába próbálja a frászt hozni az ifjúságra; a dokinak gyermekkori traumáival kell ismét szembenéznie; a kék zselény pedig ismét buta dolgokat művelve próbál segíteni:) A poénok ütnek, szinte folyamatosan nevettem és még az események is izgalmasak, hiszen az ellenség legyőzése korántsem egyszerű. A tökök egyébként tök jól néznek ki, gonoszak, de aranyosak a maguk módján:D Érdekesség, hogy a vezér-zöldséget Rainn Wilson, a nagy film Galaxarja szólaltatja meg. A többieket (a zárójeles felsorolási sorrendben) Reese Witherspoon, Will Arnett, Hugh Laurie és Seth Rogan; a Tábornokot Kiefer Sutherland, főhősnőnk szüleit pedig Jeffrey Tambor (Hellboy 1-2) és Julie White (Transformers 1-3). Egyetlen aprócska gondom csak az, hogy a gigászi pillangóvá vedlett Rovaroszaurusz mindössze háttérszereplő, alig van jelen. De szerintem óriási volt A mutáns tökök támadása, a film méltó társa. Humoros, eredeti, izgalmas és rövidsége ellenére összetett. Akinek a Monsters vs. Aliens tetszett, az semmiképp ne hagyja ki!

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5

Várható írások: The Ruins, Battle Royale II.

Ja és még valami: Külön öröm, hogy ez a mai napon írt 3. bejegyzésem, ilyen már legalább 1 éve nem volt:D

Tegnap "nagy dilemma" előtt álltam, nevezetesen: mit nézzek este? A Film+2 adta ezt, amit már nagyon rég újra látni akartam; a Coolon viszont jött a Terminátor 3, és mivel az előző kettőt megírtam, az is jól illett volna ide. Meg aztán a Film+2-t az én tévémen nem lehet fogni, ezért egyeztetnem kellett a szüleimmel, hogy kimehessek, megnézni a Rocksztárt. Szeretem ezt a filmet, korábban meg akartam írni a Majdnem híres mellé, viszont nem tudom, vajon jobb lett volna-e A gépek lázadását választani? Aki esetleg látta mindkettőt, az világosítson fel, de addig is nézzük az aktuális alanyt: (A jövőből üzenem, hogy lehet, hogy jobb lett volna a harmadik Halálosztó.)

A '80-as évek közepén járunk. Hősünk a fiatal rocker, Chris (Mark Wahlberg), aki óriási Steel Dragon-rajongó. A banda minden dalát ismeri, minden lemezük megvan neki, minden interjút elolvasott velük, minden tagról mindent tud; sőt, egy tribute bandben énekli a dalaikat. Rengeteg barátja van a Dragonosok között, minden koncertre együtt járnak, ám meg kell harcolniuk a legjobb hasonmás-együttes címéért és még saját belső konfliktusaikkal is le kell számolniuk. Amikor aztán Chris-t kirúgják az általa alapított zenekarból, úgy tűnik, összedől számára a világ; ám ekkor megcsörren a telefon és a vonal túlsó végén Kirk (Dominic West), a Steel Dragon gitárosa szólal meg és behívja a megilletődött fiút egy próbára. Ugyanis a hosszú ideje éneklő Bobby (Jason Flemyng) kilépni készül a csapatból, kell a helyére valaki és Kirk hallott egy demoanyagot, amin Chris dalol. Emberünknek pedig teljesül az álma: együtt zenélhet legnagyobb kedvenceivel! De vajon hogyan fogja mindez érinteni az addigi életét, a barátnőjével (Jennifer Aniston) való kapcsolatát és a számára fontos dolgok alakulását? Vajon meg tud-e birkózni a hirtelen jött hírnévvel és sikerrel?

Ez (a már említett Almost Famous mellett) a másik olyan film, ami szerintem tök jól bemutatja a rocker-életmódot. Igaz, 1985 nem volt annyira régen (én mondjuk még nem is éltem akkor:D), de azért nagyon más világ létezett akkor. Ma már nincsenek igazi ikonok - akiket a tévék nyomatnak, azok 99%-ban pénzből vannak, kevés köztük, aki nem a külsejével és a belé fektetett lóvéval kerül a képernyőkre. Na, de vissza a témához. Szóval a Steel Dragon egyike a hair-metal bandáknak, akiknél a stílus meg a külsőségek nagy szerepet játszottak. Az alapötletet az élet szolgáltatta, a zenekar, amiről a Dragont mintázták, nem más, mint a legendás Judas Priest. 1991-ben Rob Halford kilépett a bandából, mert (ahogy a filmbéli alteregója, Bobby) más irányba akart menni és ekkor vallotta be, hogy homoszexuális. 1996-ban érkezett a helyére Tim "Ripper" Owens, aki addig a British Steel nevű tribute bandben énekelt. Owens 2003-ig maradt a csapattal, ezalatt két stúdió- és két dupla koncert-albumot adtak ki vele, tehát az ő esete inspirálta Chris sztoriját.

A csapat csupa zenészből állt össze: Wahlberg rapper volt, az egyik gitáros Zakk Wylde (Ozzy bácsi gitárosa és a Black Label Society énekese), a másik Jeff Pilson (a Dokkenből, akik a Rémálom 3. zenéjét nyomták), a dobos meg Jason Bonham (John Bonham, az egykori Led Zeppelin-dobos fia). Chris bandájában is csupa zenélő ember van, a Robot alakító fickó pedig Timothy "Hitman" Olyphant. A menedzsert a Harry Potter-szériából ismert Timothy Spall kelti életre, nagyszerű módon; a Kirk bőrébe bújó Dominic Westtel pedig a Felejtésben meg a 300-ban találkozhattunk. Jennifer Aniston sokkal szimpatikusabb ezzel a magyar hanggal, mint a jóbarátossal és sikerült csupa csinos, színes ruhát adni rá, amik jól állnak neki. Ismertebb arc még az említett, mindössze pár jelenetben szereplő Jason Flemyng (pl. A szövetség) és Matthew Glave (Corky Romano). A rendező a Kerge kacsákat jegyző Stephen Herek, a producerek egyike pedig George Clooney volt.

Érdekességek: Nem Wahlberg énekli a számokat, amiket karaktere előad, hanem Miljenko Matijevic, aki a Steelheart énekese volt. Kirk híres gitárjánál állva Chris azt mondja: rózsafából van a nemtommije, és ezt úgy, mintha nagyon ritka dologról beszélne. Valójában a gitárok 95%-ának rózsafából van a bizonyos része, így ez egyáltalán nem különleges. A befejező stáblista alatt bakikat láthatunk és a filmbeli együttes közös táncát egy Marky Mark-dalra:D (Kár, hogy erről lemaradtam...). Felhangzik többek között a Lick It Up a Kiss-től, a Devil Inside az INXS-től és a Let's Get Rocked a Def Leppardtól, csak hogy a legjobbakat említsem. Zakk Wlyde írt egy számot a filmhez, ez a Crown of Falsehood. Két vicces név a háttérszereplők közül: Mylo Ironbear (Acélmedve Mylo, egy rajongót játszik) és Nicki Sixteen (Tizenhat Niki, ő is hasonló szerepben). A Rock Star 57 millió dollárból készült, de csak 19 milliót hozott vissza, a kritikától vegyes fogadtatásban részesült.

Nem rossz film ez, a zenéje meg a karakterei elviselhetőek és felvonultatja a rockmozik összes kötelező kliséjét. Egyetlen baja talán annyi, hogy a legemlékezetesebb jelenet a vége felé van, meg hogy néhol kicsit unalmas.

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Azért a Majdnem híres jobb.)

Hírek:

- Dominic West a Marson bukkan fel jövőre a John Carterben. (Megbukott.)

- Timothy Spallt a Love Bite című (feltehetőleg vámpíros) horror/vígjátékban láthatjuk legközelebb.

Most volt a Szörnyek az Űrlények ellen: A mutáns tökök támadása a tévében, így ezt összevonva a Megaagy-kisfilmmel készítek egy animációs bejegyzést, aztán pedig visszatérek a tervhez a horrorokkal.

Tegnap előtt este Halloween-tököt akartunk faragni barátaimmal, de mivel akkor találtuk ki, ezért nem kaptunk sehol megfelelő dísztököt a városban... Ezért aztán leültünk valami horrort nézni, én ajánlottam egy párat, amivel nem lett volna munkám (hehe), de aztán szóba jött Tim Burton, és kikötöttünk ennél. Most volt a második alkalom, hogy rácsodálkoztam, hogy az Ed Wood még mindig hiányzik ezekről a hasábokról, ami azért is elképesztő, mert a múltkori alkalom után úgy emlékszem, hogy megnéztük, mivel megvan videón. Na, mindegy, a lényeg, hogy most már láttam és meg tudom örökíteni ide.

Egy valamire való filmrajongó ismeri Edward D. Wood Jr. nevét, hiszen őt választották meg anno a világ legrosszabb rendezőjének. Éppen ezért óriási kultusz alakult ki körülötte, legnagyobb művét, a 9-es terv a világűrbőlt mindenütt kultmoziként emlegetik. Sajnos nekem még nem volt szerencsém hozzá, ám mivel ebben a hónapban láttam a Korán keltem aznap, mikor meghaltamot, aminek ő írta a forgatókönyvét, van némi elképzelésem Wood úr alkotásairól. (2016-ra már megszületett az írásom a Plan 9-ról.) Plusz, ha ez a felvezetés még nem lenne elég, akkor ott van Burton, Johnny Depp, Bill Murray és Martin Landau neve, amik már külön-külön is garantálják a sikert. Nézzük, mi ez, amiben mind együtt vannak:

Az ötvenes években járunk. Címszereplőnk (Johnny Depp) híján van pénznek, tehetségnek és szerencsének, ám a kelleténél több önbizalma, lehengerlően pozitív hozzáállása és néhány barátja segítségével mégis mindig sikerül egy-egy újabb "filmremek" készítésébe belefognia. Amikor egy napon összetalálkozik a sztárságból kiöregedett Lugosi Bélával (Martin Landau), kezdetét veszi egy életre szóló barátság az idős színész és a fiatal rendező között; ráadásként Béla neve bizony még most sem hangzik olyan rosszul, így a stúdiók hajlanak a pénzelésre, legyen szó bármiről. Az egyre szélesedő extravagáns társulat (köztük Lisa Marie, Sarah Jessica Parker, Patricia Arquette és Jeffrey Jones) pedig a végsőkig kitart Wood mellett. Sajna az új filmek folyton elbuknak - de vajon a következő végre meghozza az áhított sikert?

Ez egy fekete-fehér vígjáték-dráma, aminek fantasztikus látványvilága van, a sztorit pedig kitűnő színészek tolmácsolják nekünk. Nem egy valódi életrajzi film, inkább Edward D. Wood Jr. szellemiségét idézik meg vele az alkotók, egyfajta előtte való tisztelgésként. Az események alapjául Rudolph Grey könyve, a Nightmare of Ecstasy és a legendás rendező levelei szolgáltak. A játékidő folyamán láthatjuk, hogyan készített filmet Wood, milyen különös ruhákban mutatkozott munkatársai előtt és hogy milyen extrém helyekről szerzett pénzt, kellékeket meg színészeket a mozgóképeihez. Vagy, hogy kit miért vett bele a produkcióiba és kit hogyan győzött meg.

A legfontosabb mellékszál a megöregedett, morfinista Lugosi és a mindenhez pozitívan hozzáálló Wood barátsága, meg közös munkájuk. Johnny Depp vicces, őrült figura, de szerethető - a filmet már csak azért is érdemes megtekinteni, hogy láthassuk őt női ruhában:D Martin Landau fantasztikus. Amikor kell, akkor hihetetlen erőt sugároz magából; tud félelmetes lenni és képes megmutatni az esendő öregembert is. Nem hiába kapott Oscar-díjat ezért az alakításért... A többiek közül talán Bill Murray a legjobb, aki az akkoriban nagy felbolydulást keltő, nyíltan homoszexuális Bunny Breckenridge-et személyesíti meg, nagy átéléssel:) Sarah Jessica Parker nem bír kilépni a háttérből, Depp mellett szinte észre sem lehet venni; aztán jön még Juliet Landau (Martin Landau lánya), aki már még jobban elhomályosítja Parkert; Patricia Arquette megjelenése után pedig kétlem, hogy bárki emlékezni fog rá. Arquette tüneményes jelenség ebben a filmben, olyan, mint egy angyal:) A csapat negyedik nőtagja Tim Burton '90-es évekbeli mozijainak állandó szereplője, Lisa Marie, aki itt a tévés horror-legendát, Vampirát személyesíti meg. Ismert arc még Jeffrey Jones (a jóslat-gyártó Criswell) és Mike Starr (egy stúdióigazgató). Meg kell említenem a kis mellékszerepben látható Norman Aldent, aki a színvak operatőr, ő nagyon vicces:)

A legkirályabb jelenetek Lugosi monológjai, meg a nagy premier, ezeknek fantasztikus hangulatuk van. De egyébként is sokszor úgy érezheti a néző, hogy most valami elképesztően grandiózus dolog szemtanúja lehet és ez marhajó, mert így tényleg sikerült Wood életszemléletét megeleveníteni. A fekete-fehér kép és az érdekes zene együtt furcsa hangulatot teremt, visszarepít minket az ötvenes évekbe. Ráadásul a játékidő tele van egy csomó jó dumával, amiket lehet idézgetni ("Rántsd a drótot!", "Tor testvér nem fért bele a benti kádba...", stb.) A fiktív jelleg miatt sok a történelmi tévedés, de Burton megmondta, hogy nem hiteles életrajzi filmet készít, hanem inkább elmeséli, milyen lehetett a világ Ed szemével. Tisztelettel és hatalmas szeretettel mutatja be ezeket az embereket, akiket életük során oly sokan szidtak...

Érdekességek: Burton kezdetben csak producer lett volna, ám aztán kellett egy direktor, így ezt is elvállalta. Azt mondta, hogy leginkább a Lugosi-Wood-kapcsolat bemutatása vonzotta a műhöz, hiszen fiatal korában egy már kihunyófélben lévő horror-csillaggal, Vincent Price-szal hasonlóképpen barátkozott össze. Ez a film többe került, mint a címszereplő összes alkotása együttvéve, de már a nyitó stáblista drágább lett, mint bármelyik Wood-mű. Állítólag azért döntöttek a fekete-fehér kép mellett, mert senki sem tudta eldönteni, hogy nézett volna ki Lugosi Béla színesben:) Ez volt az első alkalom, hogy Burton inkább karakter-orientált művet készített, szokásos stílus uralta mozijaival szemben. A 18 millió dolláros költségvetés alacsonynak számított, a Disney stúdió nem tekintette kockázatosnak a vállalkozást, ezért szabad kezet adtak a direktornak, aki pedig hálából ingyen végezte a munkáját. A játékidő elején látott színdarab tényleg létezett, valóban Ed pénzelte, saját katonai tapasztalatait használta fel hozzá és tényleg megbukott.

Két olyan színész is látható apró mellékszerepekben, akik valóban dolgoztak együtt az igazi címszereplővel: Conrad Brooks (ő az Orson Welles-jelenetben a csapos) és Gregory Walcott (amikor Ed Vampirát próbálja meggyőzni, akkor ő az, aki felveti: "Vampira milyen szerepet játszik?"). George "The Animal" Steele, aki Tor Johnsont alakította, három hétig tanulta a karakter svéd akcentusát és súlyokkal nehezített cipőt viselt, hogy úgy tudjon menni, ahogy az igazi Tor. Egy napon az igazi Kathy Wood meglátogatta a forgatást és találkozni szeretett volna Johnny Deppel. Amikor meglátta őt jelmezében (ekkor éppen elég rosszul kellett kinéznie), akkor mindenki nagy megkönnyebbülésére azt mondta: "Ez az én Eddie-m.". A valódi Dolores Fuller azt nyilatkozta, hogy jobban örült volna, ha a közte és Wood között lévő kapcsolatot szebben ábrázolják, mert nagyon szerették egymást, és ő is sokat segített a befektetők megtalálásában (ami szintén nem látszik), de ennek ellenére tetszését nyilvánította ki. Fuller ez év szeptemberében hunyt el, 88 évesen... A hastáncolós szekvenciánál látható indiai billentyűs neve Korla Pandit és annak idején, az '50-es években neki is saját tévéshowja volt, ahol hasonló zenét játszott, ám sosem beszélt, mosolygott vagy ilyesmi, csak nézett a kamerába. Az A Musical Evening With Korla Pandit éppen ezért óriási siker lett, a nézők nagyon érdekesnek tartották. Az itt megidézett emberek közül a valóságban Bunny Breckenridge élt a legtovább, 93 évet. Végül egy vicces név: King Cotton (Pamut Király, egy támogatót alakított).

Lugosi Béla rovat

Martin Landau maszkot és rengeteg fehér festéket viselt az arcán, hogy karakteréhez hűen lehessen rögzíteni. A valóságban Béla egészen más volt, mint itt. Egyrészt eljátszotta Frankensteint a Frankenstein Meets The Wolf Manben, másrészt a Boris Karloffal való gyűlölködésük nagyrészt csak legenda. Ezen kívül szinte sohasem káromkodott, főleg nem nők jelenlétében; a Bride of the Monsterben helyette valaki más fetrengett a posványban a polippal; és halálakor vele volt a negyedik felesége. Valamint most is élő fiát, Béla Lugosi Jr.-t teljesen eltüntették a sztoriból. Azt mondják, hogy Béla akarta, hogy a Drakula-köpenyben temessék el, ám igazából ez is az utolsó felesége és fia ötlete volt. Ifjabb Lugosi sokáig nem akarta megnézni az Ed Woodot, mert attól tartott, hogy apját inkorrekten ábrázolják benne, de aztán végül mégis kötélnek állt és úgy találta, hogy Martin Landau méltó emléket állított Bélának. Landau és Lugosi azóta összebarátkozott:) Mint már említettem, a színész Oscar-díjat kapott hazánk nagy vérszívójának megformálásáért (megosztva Rick Bakerrel, aki a maszkját készítette), ezen kívül még Golden Globe-bal és Screen Actors Guild Awards-szal is jutalmazták. Ez volt az első alkalom, mikor egy olyan színésznek ítélték az Oscart, aki egy ténylegesen létezett mozisztárt keltett életre.

Az Ed Wood 18 millió dollárból lett és bár nagyszerű kritikákat kapott, kevesebb, mint 6 milliót sikerült csak behoznia. Nekem tetszett most is, de már sokszor láttam, ez egy fantasztikus film, Burton egyik legjobbja. Vicces, drámai, érdekes, szórakoztató és még sorolhatnám. Csak ajánlani tudom!

Pontozás:

imdb: 7.9 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Tim Burton keze alatt készül a Dark Shadows, amiben ismét együtt dolgozik Johnny Deppel; valamint a Frankenweenie, ami animációs moziként éled újjá - ebben pedig Martin Landaut hallhatjuk szinkronként. (Ez is egy tök jó kis film lett, akit érdekel, olvassa el róla a véleményemet!)

- Johnny Deppel hamarosan a Rumnaplóban találkozhatunk, két év múlva pedig a The Lone Rangerben. (Előbbiről Mozsárágyú írt.)

- Sarah Jessica Parker Brendan Fraserrel együtt adja hangját az Escape From Planet Earth-höz.

- Lisa Marie Rob Zombie következő nagy dobásában, a boszorkányokról szóló Lords of Salemben című horrorban bukkan fel.

Várható írások: Rocksztár, The Ruins, Battle Royale 2.

     Ez a film nem kevesebb, mint egy műfaj megteremtője. A "hogyan készítsünk kevés pénzből valami nagy marhaságot, amin lehet röhögni?" nevezetű műfajról, azaz egy már kész film átszinkronizálásáról van szó.

     Woody Allen rendezőként is ekkor mutatkozott be, máris legalább 5 percnyi rendezéssel töltött idővel. Főhőseink japán emberek, akik japán emberektől akarnak megszerezni egy japán tojássaláta-receptet, és ennek érdekében megölnek sok japán embert meg egy kobrát. Mindezen eseménysorokat néhol megszakítja a The Lovin' Spoonful, vagy maga Allen bá. A lényeg, azaz a recept vajon jó kezekbe kerül-e a történet végén, vagy blablabla...

     E blog virtuális hasábjain már találkozhatott a kedves virtuális vagy létező olvasó a Ping-pong című alkotás ismertetésével és büszkén bejelenthetem, hogy annak a Tiger Lily volt a tanítómestere. Következésképpen ez csak jobb lehet és szerény véleményem szerint nem csak jobb, egyenesen fantasztikus ez a film. A legbénább és legfárasztóbb poénoktól egészen a tökéletes nevetésgenerátor-marhaságokig mindennel találkozhatunk a megtekintés közben. Az urak meg gyönyörködhetnek szép ázsiai nénikben.

     Én remekül szórakoztam és tisztában vagyok vele, hogy az immáron 7 milliárdos emberiség egészen kicsi része érez hasonlóan e filmmel kapcsolatban. Pedig ez egy remekmű, csak nincs értelme. :)

És köszönöm SickRat kollégának, hogy lehetővé tette számomra a megtekintést! Mert eléggé adja neki a film.

Jöjjön akkor az írás végére is valami értelmetlen:

Pár hónappal ezelőtt találkoztam rég látott csoporttársaimmal és egyiküket nem sokkal később megműtötték, ezért otthon kellett feküdnie. Amíg lábadozott, leveleztünk, és persze szóba kerültek a jó filmek. Én ajánlottam neki horror kategóriában a Hívatlan vendéget, ő pedig nekem a meglepően hasonló című Hívatlanokat. Sajnos csak a múlt hét végén jutottam odáig, hogy megnézzem ezt a művet - aki kíváncsi rá, hogy az ajánló Ildinek igaza lett-e, és tényleg olyan jó-e a The Strangers, az olvasson tovább!

Kristen (Liv Tyler) és Jimmy (Scott Speedman) egy esküvőről térnek haza, a hétvégét a srác apjának nyaralójában készülnek eltölteni. Ám a romantikus napoknak lőttek, mert egyikük döntése miatt mindketten rémesen érzik magukat. De ha már együtt vannak, megpróbálják megbeszélni a dolgokat és ismét felmelegíteni a kihűlő kapcsolatot. Ám ez a terv is meghiúsul, mikor az éjszaka közepén egy lány bekopog hozzájuk és egy bizonyos Tamarát keres, ráadásul csak nagy nehezen lehet megértetni vele, hogy itt nincs ilyen. Viszont a lány még kétszer visszajön és hamarosan kiderül, hogy nincs egyedül - társaival a frászt hozza a fiatalokra, ám ha csak ennyit akarnának! Az idő múlásával nyilvánvalóvá válik, hogy a céljuk Kristen és Jimmy megölése, hőseinknek így harcolniuk kell a túlélésért - de vajon kik a rájuk vadászó emberek és miért csinálják ezt?

Szerencsétlenségemre valami hülye verzióban szedtem le ezt, ami ide-oda ugrált két helyen is a jelenetek között, de azért meg lehetett nézni. Az első negyed órában szinte semmi se történik, de mivel kezdetben homályos, hogy a pár min veszett össze, így máris akad valami, ami felkeltheti a kíváncsiságunkat. Mikor úgy tűnik, hogy jóra fordulnának a dolgok, akkor jön a lány, és innentől megy át a film igazi, klasszikus horrorba. CGI-szörnyek, természetfeletti izék meg digitálisan készített effektek helyett a múlt században bevált módszerekkel terrorizálják a nézőt: zajokkal, hangokkal, képekkel. A gonoszok nagyon egyszerűen néznek ki, de mégis ijesztőek; a két főszereplő szép, szimpatikus és talán külső adottságaik miatt még intenzívebben hat a szenvedésük. Elég kevés szereplő van: a pár, a rosszak, két gyerek, meg Jimmy haverja; a helyszín is kizárólag a ház és közvetlen környezete, a visszaemlékezésekben az esküvő csak elenyésző mértékben bukkan fel. A Hívatlanok működik, mert alapvető emberi félelmekre alapoz: a haláltól, a veszélytől és a sötétségtől való félelmünkre. Ezen kívül itt van még a szeretteink féltése, a biztonság elvesztésének pánikja és az értelmetlen erőszaktól való rettegés.

Liv Tyler most is gyönyörű és baromijól játszik, ez volt a "szülési szabadsága" utáni visszatérése a mozivászonra. Scott Speedman akkoriban már ismerősen mozgott a horror világában, hiszen ő volt Michael Corvin az Underworld 1-2-ben; itt végre megmutathatta képességeit. A szerepére talán bárki más is jó lett volna, de összeillő párost alkotnak Tylerrel, szóval vele se volt gondom. A gyilkosok közül leginkább a Man In The Mask és a Dollface megformálása kívánt tehetséget, a Pin-Up Girlé nem annyira, egyébiránt őket Gemma Ward, Kip Weeks és Laura Margolis keltette életre. Az író-rendező Bryan Bertino.

SZPOJLER-VESZÉLY!

A történettel mindössze egyetlen igazi bajom van, a vége. Bár ez nem hiba, vagy mellényúlás, csak egy pár ilyen film után megszokod, hogy a befejezéskor kiderülnek a titkok és minden megvilágosodik, de itt másképp van. Semmit nem tudunk meg a gyilkosokról, indítékaikról, valódi személyiségükről, de még az arcukat sem láthatjuk, pedig leveszik a maszkokat. Ez még nyomasztóbb élménnyé teszi a Hívatlanokat, mert olyan valóságos, hogy semmilyen magyarázat nincs - hiszen hány igazi bűntény maradt megoldatlanul... Ja és még valami: A legelső pillanatokban hallhatunk egy telefonálót - szerintem ez az egyik gyerek lehet, de nem biztos. Én elsőre lánynak hittem, de ez a hang egy fiúhoz tartozik:) Szerintetek ő kicsoda és mi a szerepe a történetben?

SZPOJLER VÉGE

Érdekességek: Byran Bertino azt nyilatkozta, hogy a Manson-család rémtettei (a Helter Skelter című könyv) és egy gyerekkori élménye ihlette a sztorit. Még kicsiként szemtanúja volt, hogy a környékükön ismeretlenek kopogtatnak be mindenhová és keresnek valakit, aki nem lakik ott - ahol nem válaszoltak nekik, ott kirámolták a házat. A "Valós eseményeken alapul" így csak részben igaz, egyéb inspirációul a '70-es évek thrillerjei szolgáltak. Az életben is történt egy ehhez rendkívül hasonló bűncselekmény, az úgynevezett Keddie Cabin Murders - 1981-ben, egy amerikai üdülővároskában megöltek egy nőt és három gyermeket, a tettest máig sem sikerült elkapni...

A teljes Hívatlanokat kézi kamerákkal vették fel, minden egyes jelenetben látható némi kamera-mozgás. Az eseményeket időrendi sorrendben rögzítették. Liv Tyler mandulagyulladást kapott a sok sikoltozástól:) Amikor karaktere pánikol, ott az életszerű reakciót azzal érték el, hogy a felvétel előtt a színésznő ugrált, futott és egyéb mozgást végzett, hogy kifulladjon tőlük. Ezen kívül a rendező mindig elmondta neki, hogy honnan várja a hirtelen, hangos zörejeket, de minden alkalommal más irányból érték a behatások, így tényleg megrémült. A Jimmy barátját játszó színésznek két különböző maszkot csináltak, ezek mindegyikét három órába tellett feltenni. Sok tengerentúli moziba hibás kópiákat küldtek a The Strangers-ből, amiken pár percnyi hang hiányzott és csak statikus zörej volt helyette hallható, ám a közönségnek ez fel sem tűnt, mivel a mű alaphangulatához teljesen jól illett a csönd. Cikkem alanya 10 millió dollárból készült és 82 milliót hozott vissza. A kritikusok vegyes fogadtatásban részesítették.

Nekem tetszett, elég nyomasztó volt, többször rám hozta a frászt, és a gonosz figurák nagyon jók. A klasszikus borzongás kedvelőinek ajánlom, mert ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, mint a régi horrorok. Szóval Ildinek igaza lett:)

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Készül a Hívatlanok 2, jövőre már láthatjuk. A történetről annyit lehet tudni, hogy ezúttal egy négytagú családot zaklat majd a gyilkos trió. Szintén Bryan Bertino írja és rendezi, a maszkosok szintén maradnak és még az egyik főszereplő is visszatér egy rövid jelenetig, de nem árulom el ki - aki látta, az tudja. (Ez 2016-ig nem készült el.)

- Scott Speedman az Underworld 4-ben ismét farkas-vámpír mutáns lesz. A 2012-ben jövő mozi alcíme Az ébredés. (Úgy emlékszem, dublőrrel helyettesítették. Láttam, írtam is róla.)

Tegnap este halovén-bulit tartottunk barátainkkal, így A légy 2-ről lemaradtam, de helyette megnéztük az Ed Woodot, úgyhogy ez várható, valamint a The Ruins és a Battle Royale 2.

Végre eljött az a nap is, hogy megnézhettem Zack Snyder bemutatkozó filmjét. A rendező alkotásai nagy kedvenceim, eddig csak ehhez és a Legend of the Guardians-hez nem volt szerencsém, de az utóbbi kevésbé érdekel. Viszont Snyder mellett azért is voltam kíváncsi rá, mert még régen láttam az 1978-as eredetit, bár alig emlékszem belőle bármire. Csak annyi maradt meg, hogy egy bevásárlóközpontban játszódik, van benne egy nő, meg felbukkan benne Tom Savini. Itt ugyanezek mind igazak, de még sok más egyéb is van, konkrétan ilyesmik:

Ana (Sarah Polley) ápolónő. Hosszúra nyúlt műszakja után hazatér férjéhez, együtt töltenek egy romantikus éjszakát - de nem látják a tévében bejelentett különleges híradást... Másnap reggel megjelenik hálószobájuk ajtajában a szomszéd kislány, az arca csupa vér és mikor a férj rémülten odarohan hozzá, hogy segítsen neki, a leányzó kiharap egy jókora darabot a nyakából! Az asszony hiába küzd, a vér csak fröcsköl és mikor a ház ura pár pillanat múlva meghal, szinte fel se fogja mi történt. De nincs is ideje gondolkozni, mert szerelme egyszer csak ismét talpon van, de szeme üveges, mozgásában semmi emberi nincs, hangja egy vadállat üvöltése. Ana menekülőre fogja, de így se sokon múlik, hogy élve jut ki az egyenesen a pokolba tartó városkából... Az út végén kocsijával fának ütközik és elveszti az eszméletét. Mikor felébred, egy marcona képű néger rendőr (Ving Rhames) puskát szegez neki. Hősnőnk viszont egyértelműen nem fertőzött, így csatlakozik a hallgatag rendfenntartóhoz és hamarosan újabb túlélőkre bukkannak. Egyetlen esélyük, ha a közeli plázában keresnek menedéket, de egyikük sem tudja, hogy ezt a helyet egy magát igen nagyra tartó biztonsági őr (Michael Kelly) és emberei uralják. Ők összességében csak a kisebbik problémát jelentik, hiszen kint egyre több élőholt gyülekezik, akik arra várnak, hogy betörhessenek - ráadásul még több túlélő jön, akik szintén a bevásárlóközpontban akarnak elbújni a szörnyek elől. Az összezártság aztán szül néhány kellemes pillanatot, de az élők elsősorban inkább kellemetlen élményekkel lesznek gazdagabbak, mert senki se bízik a másikban, sőt, a legtöbbjüket nem érdekli a többiek sorsa. De ahhoz, hogy túléljék, össze kellene fogniuk - vajon sikerrel járnak? És egyáltalán jön a segítség, vagy hiába reménykednek?

George A. Romero annak idején a fogyasztói társadalom egyértelmű kritikájának szánta zombis alkotását, itt viszont inkább az alapvető emberi természettel és a hétköznapi értékek semmissé válásával szembesülhetünk. Attól olyan izgalmas, hogy elképesztően valóságos - nem a zombikra gondolok, hanem hogy rengeteg ragadozó lep el egy várost, és hogy az emberek hogyan próbálnak túlélni. Nem lehet úgy nézni, hogy ne jusson eszembe: vajon mit tennék most? El akarnék-e menni minden áron egy messzi városba a testvéremért? Elfogadnám-e az apám felett mondott ítéletet? Bíznék-e másokban, akiket csak pár órája ismerek? Aztán persze az is felmerül, hogy milyen lehet egy plázában lakni, ahol elvileg jó ideig minden megvan, ami csak kellhet. De ez az épület annyira hatalmas, hogy bármikor, bármelyik részén érhet minket vérfagyasztó meglepetés, plusz már alapból egy üres bevásárlóközpont (pláne ha még sötét is) elég ijesztő.

Tehát a helyszín már adott, itt rengeteg lehetőséget kiaknázhattak a készítők. Lássuk a szörnyeket! A régi időkben a zombik erejét a filmen elképesztő számbeli fölényük jelentette, itt viszont emellett még veszélyesebbek, hiszen gyorsak, erősek és kegyetlenek. Pillanatok alatt fűbe harap az, aki nem elég felkészült... De az igazi "gonosz" maga az ember, hiszen az idegőrlő semmittevés, a készletek fogyása, a külső fenyegetés meg az eltérő személyiségek és értékrendek összeütközése állandó feszültségforrás. A hitük Istenben, a múltban elkövetett dolgaik, a foglalkozásaik már eleve ellentétben állnak egymással: van itt hithű keresztény, ateista, bűnöző, zsaru, tévéárus, orgonista és üzletember is. Sokáig probléma, hogy ki kire hajlandó hallgatni, kiben lehet maradéktalanul megbízni, meg hogy hogyan bír ennyi különböző ember együttműködni egy közös cél érdekében.

Mindig jön valami kisebb mellék-konfliktus is, ami csak még inkább veszélyessé teszi a helyzetet mindenki számára. Ilyen például a terhes nő esete, a kimenő biztosíték vagy a plázával szemben lévő fegyverbolt tulajdonosa, akinek megpróbálnak segíteni. A szeretteik elvesztése elképesztő, őrült cselekedetekre sarkallja ezeket a férfiakat és nőket; a túlélésért folytatott harc pedig lassan egyre kevesebb emberi érzést hagy meg nekik. Viszont mindenki eléggé fél ahhoz, hogy ne akarjon egyedül lenni, így végül minden vitás helyzetet a többség akarata (vagy ereje) dönt el. Itt nem számít, hogy ki "rossz" és ki "jó", mindnyájukat ugyanaz a csapás sújtja, korra, nemre, stb.-re való tekintet nélkül...

A színészek közül Ving Rhames a legjobb, őt az első pillanatban megkedveltem, azt gondoltam, "ez az én emberem". Egy igazán tökös legény, de mégsem nagypofájú, nem izomagyú, alapvetően normális érdekek hajtják, csak meg kell tanulnia közösségben gondolkodni. Ereje, tudása minden helyzetben jól jön. Sarah Polley kezdetben kicsit idegesített, de aztán fokozatosan megkedveltem. Tetszett benne, hogy nem az a feltűnő szépség, de tehetséges, így az általa megformált hétköznapi nő igazán hiteles alak. Jó volt még Michael Kelly is, ő a "rosszfiú", de aztán persze megtanul együttműködni, a végére már szurkoltam neki. Meg kell még említeni Ty Burrellt, aki a tapló üzletember, meg a két fiatal csajt, Lindey Booth-t és Kim Poirier-t, mert ők meg jól néznek ki:D Ismert arc a Vészhelyzetes Mekhi Phifer, Matt Frewer (Töketlenek, Watchmen), a valószínűleg csak nekem ismerős Boyd Banks (Jason X), valamint az eredeti film három főhőse is látható egy-egy beugrás erejéig. Mind a hárman a tévében láthatóak: Ken Foree a televangelista, Tom Savini a sheriff, Scott H. Reiniger pedig a tábornok.

Amiről még mindenképpen szólnom kell, az a humor, ugyanis sikerült pár igazán remek poént becsempészni a vérfürdő-mentes pillanatok közé. /Azért ne a Rémálom az Elm utcában vicceire gondoljunk:)/ Ezek a felhőtlenebb pillanatok kellenek is, mert egyébként rengeteg sokkoló meg brutális eseményt láthatunk. Ana útja a városon keresztül elég nyomasztó, után a pedig a plázában a dagadt nős rész meg a szülés marhára mellbevágóak; bár lehet hogy csak azért, mert én a Rendezői Változatot néztem, ami rondább a mozisnál:D Szóval a belezés-kedvelők sem fognak unatkozni, a vér fröcsög rendesen... A direktor úrra jellemző lassítások itt még nem annyira markánsak vagy fontosak, de már megjelennek; ezen kívül megtapasztalható az általa remek érzékkel megválasztott kísérőzenék használata.

Érdekességek: Romero forgatókönyve volt az alap, de nem abból készült a film. A mester egyébként a futó zombik mellett még néhány egyéb részletbe is belekötött, de összességében tetszett neki a végeredmény. Snyder önreklámként becsempészte az általa forgatott Subaru WRX-hirdetést a speciális híradás elé a szőke hősnő tévéjébe; valamint ő játssza a Fehér Házi kapcsolásnál az egyik napszemüveges kommandóst. A nem sokkal ez előtt bemutatott, megbukott House of the Dead miatt a produkció költségeit jelentősen megnyirbálta a Universal. A helyszínül szolgáló plázát bezárták, lebontásra ítélték, tehát nem működött, ellentétben a '78-as mozi helyszínével. A készítőknek renoválniuk kellett a belső helyiségeket, ezen kívül ki kellett találniuk boltokat is, mert csupán két valós cég adta nevét a műhöz. A forgatás után az épület nagy részét lerombolták. A Dawn of the Dead legtöbb jelenetét időrendi sorrendben vették fel. A jelmezeket David Cronenberg nővére, Denise tervezte - amint megláttam a nevét a stáblistán, tudtam, hogy közük van egymáshoz:) Az említett lista betűinek megformálásához valódi emberi vért használtak. A zombik tervezéséhez kórbonctani fotókból merítették az inspirációt, azonban egy-két másodpercnél tovább egyiküket se mutatják közelről - a rendező szerint úgy már túl emberinek tűntek volna.

A kövér nőt valójában egy férfi játszotta. (Egyébként ez a rész kicsit hülyeség, mert hihetetlen, hogy nem jöttek rá azonnal, hogy neki alig van hátra pár órája, meg hogy már félig így is zombi. Lerí róla!) Rengeteg utalás van az eredeti Holtak hajnalára, ezek egyike például a felbukkanó helikopter, ami pont olyan, mint ami az említett '78-as alkotásban szerepel. A Glen nevű karakter halálának oka bizonytalan, de elvileg kitöri a nyakát. Amikor Ana összevarrja a rendőr sérülését, azt egy valódi nővér csinálta, a Ving Rhames karjára erősített protézisen. A hölgy azonban félreérthetett valamit, merthogy mélyre szúrt és hozzávarrta a műbőrt Rhames valódi bőréhez - ő azonban nem szólt egy szót se. A kibuggyanó testnedv nem effekt, hanem a színész vére. (Különben ha már ennél a bizonyos sérülésnél tartunk: Miért mutatják premier plánban, ahogy megvágja őt a szökőkút? A zombi, akivel harcol, vérzik és azt hittem a vízzel összekeveredett vér a sebén keresztül megfertőzi a négert, de ez mégse hat rá, nem alakul át. Akkor meg minek mutatták olyan hangsúlyozottan?) A tesztvetítésen a közönség leszólta a befejezést, ezért ezt kicsit megváltoztatták - erről még lesz szó! Rhames és Michael Kelly egyébként együtt játszottak az új Kojak-szériában, előbbi a címszereplő, utóbbi Crocker volt.

A Holtak hajnala 28 millió dollárból készült és 102 milliót hozott be. A kritikusoknak tetszett, ez indította el Zack Snydert a pályáján. random guy85 írja az imdbn: "Zack Snyder véghezvitte a lehetetlent és csinált egy újrát, ami nem szar, és ezért minimum vastapsot érdemel." Egyetértek vele, nekem tetszett a Dawn, minden benne van, ami egy jó horrorhoz kell: literszámra folyik a művér, ronda szörnyek jönnek, izgalmas események történnek, van pár remek poén és még el is gondolkodtat (nem annyira, mint az eredeti, de mégis). Az eddigi egyik legjobb remake, amit láttam, érdemes HD-ben nézni! Aki szereti a zombis mozikat, annak tutira tetszeni fog, de ha valaki a rendező miatt nézné meg (fogalmam sincs, van-e ilyen rajtam kívül), az talán csalódik majd, mert ez még kevésbé snyderes:)

Pontozás:

imdb: 7.4

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A siker hatására elkészült a folytatásnak, az Army of the Deadnek a forgatókönyve. Ezt azonban nem Snyder rendezi majd, ő csupán mint író és producer vesz részt benne. Állítólag a Warnernél készül, Matthijs van Heijningen keze alatt és Las Vegas az új helyszín...

- Zack Snyder a Man of Steel mellett a 300 folytatásába is beszállt. A Battle of Artemisia 2013-ban készül el, Zack bácsi a forgatókönyvet készíti, meg pénzeli a produkciót. (Ebből lett A birodalom hajnala, amit láttam és írtam is róla.)

- George A. Romero Dario Argento forgatókönyve alapján ismét horrort rendez, melynek címe Deep Red.

- Ving Rhames rengeteg filmben bukkan fel jövőre. Az alábbi borzongatós alkotásokban láthatjuk: Piranha 3DD (David Hasselhoff-fal), Zombie Apocalypse, Seven Below (Val Kilmerrel és Luke Goss-szal, a sztori szerint egy csapat ismeretlen akaratlanul 100 évet repül vissza a múltba). Ezekben az akciófilmekben is találkozhatunk vele: Mission: Impossible - Fantom protokoll, In Security (ebben egy a tönk szélén álló biztonsági szolgálat emberei házakat kezdenek kirabolni, vígjáték jellegű akciófilm, a főhősök közt Clea DuVallal); valamint megpillanthatjuk még egy thrillerben, a Silver Cordban, szintén Val Kilmerrel; és egy drámában, a Life Outside-ban, ahol Danny Trejo és Vinnie Jones oldalán játszik.

- Michael Kelly szerepet kapott a Man of Steelben. (Megnéztem, csináltam róla cikket, de nagyon nem tetszett.)

- Tom Savini maszkmesterként és mellékszereplőként erősíti a Redd Inc. névre hallgató horrort.

- Ken Foree újra Rob Zombie-val dolgozik, a Lords of Salemen - találjátok ki a műfaját:D

Ma a Hívatlanokat nézem, azt viszont legkorábban csak vasárnap olvashatjátok, mert holnap nem leszek itthon. Továbbra is várható még a The Ruins, és asszem most ráállok erre a horror-vonalra, mert nagyon belejöttem:)

Ja és még valami: Nézzétek végig a stáblistát, mert abban van a Dawn of the Dead tényleges befejezése!

Ez a horror-hét második bejegyzése. A Thinner-t régen felvettem videokazettára, így mindenképp megnéztem volna előbb-utóbb, plusz már a "karrierem" kezdetén beígértem a cinegore-nak, így két okom is volt, hogy ismét megtekintsem. Azon gondolkodtam, miközben betettem a kazettát a videóba, hogy milyen jól emlékszem egy csomó részletére, pedig elvileg csak egyszer volt szerencsém hozzá... Lássuk, mi is ez:

Billy Halleck (Robert John Burke) ügyvédként keresi kenyerét egy kisvárosban. Feltűnő túlsúllyal rendelkezik, ám nem túl vonzó külsejéhez képest igen szemrevaló felesége van és a lánya sem csúnya. Jól keres, nagy házban él és befolyásos barátokkal rendelkezik. Utóbbiak igencsak kapóra jönnek, mikor a legutóbbi győzelmének tiszteletére rendezett vacsoráról tart haza az asszonnyal, aki orális szolgáltatást nyújt a volánnál ülő Billy-nek, ő pedig a kéjtől ködös tekintettel túl későn vesz észre egy elé lépő idős nőt és elgázolja. A hatalom birtokosai kihúzzák a szarból, ám a halott nő ősöreg apja, a félelmetes külsejű Tadzu Lempke (Michael Constantine) megátkozza testes hősünket, aki ezek után szép lassan fogyni kezd. Egy darabig mindenki azt hiszi, hogy végre hatni kezdett a diétája, ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy valami másról van szó, merthogy disznó módjára zabál, ám naponta három kilóval lesz könnyebb! Ennek tetejébe kiderül, hogy a gázolási ügyben nyomozó rendőr és az ítéletet kimondó bíró is különös betegségek áldozataivá váltak - vajon mindennek az öreg cigány az oka, aki az idős hölgy apja volt? Ha pedig tényleg átok szállt rájuk, akkor hogyan szüntethetik meg azt?

Néhány mozzanat nagyon élesen megmaradt, például a megátkozási jelenet és a befejező szekvencia, de a köztük lévő eseményekre alig emlékeztem. Viszont a történet elég izgalmas ahhoz, hogy magával ragadja a nézőt - bár, ha jól sejtem, könyv formában még jobb lehet! Szóval ahogy Billy egyre vékonyodik, úgy lesz egyre inkább szimpatikus, egyre jobban szurkolunk neki, hogy túlélje, mert nyilván hasonló helyzetben mi is megtennénk bármit az életért. Azonban ez a férfi egy pillanatra sem bánja meg a tetteit, mégis feloldozást akar. Ahol úgy gondolja, hogy csupán ártatlan résztvevője a dolgoknak, ott valójában bajt okoz - Lempke átka lerántja a szeméről az ellenzőt. A látvány sokszor elég ronda, hiszen a csontsovánnyá fogyó főhős nem valami szép, ahogy az említett két komája sem, de maga az öreg cigány is nagyon csúnya. Őket ellensúlyozandó itt van viszont Lempke dédunokájaként a rendkívül csinos Kari Wuhrer és nekem azért Halleck lánya, Bethany Joy Galeotti is tetszett:P Csupán néhány jelenet akad, ami rosszul sikerült: az egyik ilyen a "fehér ember átka-monológ", a másik a rémálom.

Robert John Burke játéka tetszett, plusz a külsejét elég jól megcsinálták, mind soványan, mind dagadtan természetesnek látszik. Az egyedüli ismert arc a Billy-nek szívességgel tartozó maffiózót életre keltő Joe Mantegna, aki elég profi bűnöző látszatát kelti, ám valahogy túljátssza a figuráját. A legjobb a csupán néhány perceket szereplő Michael Constantine, őt eléggé elcsúfítottak, sámánszerűvé tették, tényleg emlékezetes alak lett az általa megjelenített Lempke. A többiek nem nyújtanak kiemelkedőt, a már említett Kari Wuhrer szépségével viszont kitűnik a szereplők közül. A filmet Stephen King regénye ihlette, az író maga is megjelenik a játékidő első felében, mint Dr. Bangor, a gyógyszertáras - neve a King-művekben gyakran felbukkanó városka nevéből származik, ez az a városka, ahol a horror-könyvek királya a valóságban lakik. A rendező és az egyik forgatókönyvíró Tom Holland volt, aki ugyanezeket a feladatokat látta el a Gyerekjátéknál.

Néhány érdekesség: A Thinner című regény 1984-ben jelent meg, a film leginkább a befejezésében különbözik tőle. Michael Constantine görög származású, most 84 éves, a filmbeli lánya pedig igazából egy évvel idősebb volt nála. Kari Wuhrer figuráját a stáblista szerint Ginának hívják, azonban a szinkronban Lempke Gallinának nevezi. Tom Hollandnak nem tetszett a lezárás, ugyanis ő elkészítette a könyvben olvasható befejezést, de a producerek a tesztközönség rossz reakciója miatt megváltoztatták azt. A Sorvadj el! 14 millió dollárból készült és alig több mint 15 milliót sikerült behoznia. A kritikusok utálták.

Én azt mondom, elviselhető film, a jobb King-adaptációk közé tartozik, de még így sem tökéletes. Mivel azonban az eredeti művet nem olvastam, így viszonyítási alapom sincs, de azért tetszett.

Pontozás:

imdb: 5.7 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Stephen King műveiből jelenleg három rövidfilmet forgatnak. Ezeken kívül egész estés alkotásként megvalósul majd a Bag of Bones (Pierce Brosnannel a főszerepben, tévére készül), a Creepshow (újrázása a '80-as évekbeli eredetinek) és még egy szintén a televízió által rendelt minisorozat, a The Talisman is hamarosan realizálódik. Az utóbbi két műnek egyelőre még nincs kitűzve a bemutatási dátuma.

- Kari Wuhrer az Alien Tornado című rendkívül gagyinak tűnő sci-fiben játszik jövőre Jeff Fahey oldalán.

Tegnap sajnos megcsúsztam a filmnézéssel, ugyanis nem lett meg időre a Holtak hajnala. Ettől függetlenül ez lesz a következő alkotás, amit elemzek, talán ma este, a House után kerítek sort rá. További tervezett mozik erre a hétre: Hívatlanok, The Ruins.

A másik oldal, ahová írok (cinegore.tk) ezen a héten indítja Halloween alkalmából a horror-dömpingjét, így most a Filmrajongó is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, 24-től 30-ig borzongatós művek következnek. Az első ezek közül a legendás '86-os The Fly. Most néztem meg másodszor, de a gusztustalansági faktora nem csökkent az évek során - erről majd később, először a történetről:

Seth Brundle (Jeff Goldblum) lángelme, csak ezt kevesen tudják róla. Egy raktárszerű helységben rendezte be laborját, ott is lakik és már hat éve dolgozik elképesztő masináján, a teleportáló készüléken. Egy tudósoknak rendezett estélyen aztán összeakad a csinos újságíróval, Veronicával (Geena Davis), aki sikert szimatolva beadja derekát és megnézi a különös fickó állítólagos találmányát. Amikor pedig saját szemével látja, hogy az működik, rögtön meg akarja írni az évszázad sztoriját. Azonban Seth lebeszéli, mert hátra van még egy fontos kísérlet, önmaga teleportálása - így addig is a hölgy figyelemmel kíséri és dokumentálja a különböző próbálkozásokat élő szervezetek teleportálására. Az együtt töltött idő alatt a férfi és a nő közel kerülnek egymáshoz, így Brundle rossz néven veszi, hogy Veronica egykori pasija és jelenlegi főnöke (John Getz) lépten-nyomon bekavar a kapcsolatukba/munkájukba. Egy éjjel aztán félrészegen a tudós bemászik gépébe és elindítja a folyamatot, ám nem tudja, mekkora hibát követ el - vele együtt ugyanis bekerül a szerkezetbe egy közönséges házi légy is...

Direkt nem akartam túlságosan sok dolgot elárulni a leglényegesebb eseményről - ezt ugyanis látni kell! A cselekmény eleje egészen érdekes, hiszen belepillanthatunk a kísérletezésekbe, részesülhetünk a sikerből/kudarcból és szemtanúi lehetünk a főszereplők egymásra találásának. Aztán megtörténik az átküldés és Seth változni kezd - először határozottan az előnyére. De utána egyre furábban viselkedik, majd egyre ijesztőbben, végül elüldözi maga mellől a nőt és keres egy másikat. Nem azért mondom, de nagyon gyorsan talál is és kb. 10 perc után fel tudja vinni magához. Ez, meg az, hogy Veronica képtelen kirúgni az exét, nem mutat túl jó képet a nőkről, legalábbis szerintem. (Más kérdés, hogy a valóságban is sokszor így van, de ebbe most ne menjünk bele...).

Aki egyébként olvasta anno a középiskolában Kafka Átváltozását, annak akaratlanul is eszébe ötlik az a novella. Maga A légy egy íráson alapszik, ami George Langelaan tollából származik (The Fly) és 1957-ben jelent meg a Playboy hasábjain. Ez a mű olyan sikeres lett, hogy később megkapta a lap különdíját és beválogatták az újság legjobb sci-fiket tartalmazó válogatás-kötetébe. 1958-ban pedig meg is filmesítették Langelaan alkotását, így született meg a The Fly, a főszerepben Vincent Price-szal. Ennek aztán lett még két folytatása, az utolsó legyeskedés 1968-ban zajlott le. Majdnem 30 évvel később ötlött fel néhány emberben, hogy el kéne készíteni az újabb verzióját az '58-as mozgóképnek, így megkezdődtek a tárgyalások és elindult a forgatókönyv összehozása. Kezdetben a stúdió nem akarta finanszírozni a készülő filmet, így Mel Brooks szállt be producerként, ezzel meglett a pénz.

A rendezésre némi huzavona után sikerült szerződtetni David Cronenberget, aki elsőre visszautasította a megbízást, mert egy másik mozin dolgozott. De mivel a helyére felfogadott rendező családi okokból visszalépett, ő pedig szabaddá vált, mégiscsak elfoglalhatta a direktori széket. Charles Edward Pogue eredeti forgatókönyvét a rendező jelentős mértékben átírta, mégis ragaszkodott hozzá, hogy Pogue-ot feltüntessék a stáblistában. Az 1958-as Légyből csak az alapkonfliktus maradt meg (ember+légy+teleportáló). A következő probléma, ami lassította a készülődést, az Jeff Goldblum személye. A fejesek szerint nem volt elég nagy sztár, a maszkmester Chris Walas pedig azt állította, hogy az arcszerkezete miatt nehéz dolguk lesz vele, ám végül a direktor úr akarata érvényesült. Utána viszont Cronenberg megingott egy kicsit, mikor Goldblum az akkori barátnőjét, Geena Davis-t javasolta a női főszerepre. Azért meghallgatták a hölgyet és elégedettek voltak vele, így már minden készen állt a forgatáshoz.

A The Fly első felében főként a figyelemfelkeltő téma és a két színész közt a vásznon (és ezek szerint a valóságban is) fejlődő kapcsolat tartja fenn az érdeklődésünket; míg a második felében a rémesen gusztustalan látványvilág meg az alapvető létkérdések felsorakoztatása miatt fogunk borzongani. Például: Megtartanád-e a kisbabádat, ha szinte biztosan torzszülött lenne? Meddig tart a határ, amíg embernek számít egy ember? A külső változás alapvetően belső változással is jár? Mi az, amit már nem tennél meg a szerelmedért? Meg ilyesmik... A három főhős (Davis, Goldblum és Getz) erőteljes hármasa mellett az akkoriban (meg még ma is) rendkívül rémisztőnek számító átalakulási folyamat naturalista ábrázolása és az emberből létrejövő szinte felfoghatatlan szörnyeteg alakja teszi emlékezetessé ezt a filmet. Aki egyszer látta, az biztos, hogy soha nem felejti el, hogyan eszik a Brundle-Légy, vagy azt, amikor először jelenik meg egy pár szál furcsa szőr a testén, vagy azt, amikor elnyeri végső alakját...

Az átalakulást a készítők az öregedés allegóriájának szánták (kihullik a foga, a haja, a bőre ráncos lesz és megereszkedik, stb.), ám az akkori kritikusok nagy része az éppen csak megjelent, fenyegető AIDS-járványt látta benne. Ezért a film még inkább szenzáció-számba ment, de Cronenberg megcáfolta, hogy ezzel a szándékkal készült volna: "Ha te magad vagy a szerelmed AIDS-től szenved és megnézitek ezt a filmet, akkor nyilván AIDS-et fogtok látni benne; de nem szükséges, hogy ilyenfajta tapasztalatotok legyen ahhoz, hogy érzelmileg reagáljatok erre a mozira, és azt hiszem, ebben rejlik az igazi ereje... Ez nem azt jelenti, hogy az AIDS-nek ne lett volna elképesztő hatása mindannyiunk életére, és persze egy bizonyos ponttól kezdve az emberek már mindenhol AIDS-sztorikat láttak, szóval nem sértődöm meg, ha valaki ezt látja a filmemben. Számomra A légy története sokkal egyetemesebbet hordoz: az öregedést és a halált - két olyan dolgot, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie."

Érdekességek: David Cronenberg látható is, ő a rémálomban a szülészorvos - azért írta magának ezt a kis beugrót, mert anno Martin Scorsese azt mondta rá, hogy úgy néz ki, mint egy beverly hills-i plasztikai sebész:) Mel Brooks nem akarta, hogy tudják, köze van a filmhez, mert attól tartott, hogy sokan komédiának gondolhatták volna A legyet, így csak a díszbemutatón derült ki, hogy ő a producer, akkor ugyanis saját kezűleg osztogatott rovarcsápokra emlékeztető hajpántokat a nézőknek:) A már említett Kafka-művel való rokonság egyértelmű bizonyítéka az egyenesen onnan átvett idézet: "Azt mondom, egy rovar vagyok, aki álmában ember volt és szeretett ember lenni. De az álom véget ért és a rovar felébredt." A főcím alatt látható színes foltok kavalkádja az, ahogy a tudósok elképzelése szerint egy légy látja a világot - legalábbis elviekben az ember így látná azt, amit az összetett szem mutatna neki. A steak-teleportálós résznél észre lehet venni, hogy Seth fordítva adja oda a két szelet húst Veronicának, hogy kóstolja meg: az első a teleporton átesett, a második a sima. Ellenben a lány a másodikat érzi rosszabbnak - ez viszont elvileg nem hiba, hanem itt Seth pontosan tudja, hogy mindkét hús ugyanolyan, de az emberi reakciót teszteli:)

Brundle-Légy rovat

A teljes testet beborító jelmezt öt órába tellett felrakni Jeff Goldblumra. Az emésztőnedv valójában méz, tojás és tej keveréke volt. A végső leszámolásnál az elolvadás-effektet ugyanúgy hozták létre, ahogy Az elveszett frigyláda fosztogatóinak emlékezetes elolvadó náciját - vagyis a roncsolt testrészt ábrázoló modellre felépítettek egy tökéletes állapotút zselatinból, majd azt megolvasztották és lassított felvétellel rögzítették. A kreatúrákat három bábos mozgatta, akik a padló alatt helyezkedtek el. A többi stábtag gyakran megfeledkezett róluk és például otthagyták őket ebédszünetben - ők pedig eléggé unatkoztak lent, ezért az említett leszámolós részben John Getz az effektek miatt a padlóba rejtett bal lábára matricákat ragasztgattak vagy éppen zabkásába mártották:D

A légy 15 millió dollárból készült, több mint 60 és fél milliót hozott vissza. A kritikusok elismerték, ez lett Goldblum nagy kiugrása és Cronenberg legnagyobb bevételű műve. Chris Walas, a maszkokért és bábukért felelős effektmester Oscar-díjat nyert látványos figuráiért; mellette pedig a film Saturn Awardot kapott a Legjobb Horror, a Legjobb Főszereplő (J.G.) és a Legjobb Maszkok (Walas) kategóriáiban; valamint BAFTA-t a Legjobb Vizuális Effektek és a Legjobb Maszkok elismeréseként. A The Fly több sikerlistára is felkerült: a Time magazin 25 Legjobb Horrorjaira, a Bravo 100 Legijesztőbb Pillanatára, a Chicago-i Filmkritikusok Szövetsége pedig a világ 32. legfélelmetesebb mozgóképének választotta. Készült belőle egy opera, amit 2008-ban, Párizsban mutattak be, azt is Cronenberg rendezte és ugyanaz a Henry Shore szerezte a zenéjét, aki a filmét.

Nekem újfent tetszett, már amennyire ezt lehet mondani. Fantasztikusan reálisak az effektek, ettől sokkal gusztustalanabbak és ijesztőbbek a CGI-nál, ettől lesz cikkem tárgya igazi horror/sci-fi-mérföldkő. Csak erős gyomorral bíróknak ajánlom!

Pontozás:

imdb: 7.5

Szerintem: 5/5

Hírek:

- 2003-ban röppent fel a hír, hogy újra akarják forgatni A legyet, ennek rendezője más lett volna és 2006-ra kellett volna bemutatni, de hát nem lett belőle semmi. Két évvel ezelőtt pedig azt kezdték rebesgetni, hogy David Cronenberg akarja megcsinálni ezt az újrát. Ő maga ez évben azt mondta, hogy nem remake-ről, hanem folytatásról lenne szó, ami csak részben tartozna elődjéhez. Érdekes módon ő az, aki arról (is) híres, hogy sosem készít folytatásokat saját műveihez, de ezzel a szokásával már akkor felhagyott, mikor az opera létrehozásába beszállt. Az új Légyről azonban a mai napig nem derült ki, hogy elkészül-e vagy sem - mindenesetre a direktor úr fiókjában már lapul egy kész forgatókönyv, ami csak a finanszírozásra vár...

- Jeff Goldblum állítólag szerepet kapott a Jurassic Park 4-ben, ez azonban még korántsem bizonyos. (Kihagyták belőle.)

Ma megint horror jön, a Sorvadj el!; holnap pedig nagy valószínűséggel Zack Snyder első rendezését, a Holtak hajnalát tekintem meg. Ezen kívül A légy-rajongók készülhetnek, mert egy hét múlva jön A légy 2! (Asszem ezt már nem néztem meg...)

Befejezésül két videó. Az első hazánk nagy sikere, az 1981-es A légy című animációs rövidfilm, amivel Rófusz Ferenc Oscar-díjat nyert (eddig még sosem láttam, érdemes megnézni, bár elég nyomasztó). Utána pedig egy igazi ritkaság, Bryan Ferry Help Me című száma, ami a The Fly betétdala, ám a filmben nem használták, csak a báros jelenetben hallható a háttérben és 1993-ig nem is jelent meg semmilyen formában: (Utóbbit levették.)

Ismét egy vendégírónk művét közöljük. SickRat az általunk nem látott, de mostanában nagyon hirdetett Fertőzésről számol be:

Péntek délután suliban a padtársam megkérdezte tőlem, hogy elmegyünk-e néhányan a moziba, megnézni valamit. Négyen mentünk végül, és a Fertőzés című film mellett döntöttünk. Hibát követtünk el...

Hát kérem ez valami borzalom volt. Nekem 10-ből 1-et ér az egész, úgy ahogy volt: Csomó szál nincs lezárva, érthetetlen helyszín- és szereplőváltogatás van kétpercenként, a főszereplő Matt Damon egy seggfej, olyan szarul játszik, hogy még soha nem láttam ehhez hasonlót. (Konkrétan közölték vele, hogy meghalt a felesége meg a fia, és még csak sírni sem sírt. Próbálták még ordítattni a készítők, de az is szánalmas lett.) Az eleje tetszett, még amikor végigmentek sok városon egyfajta semmitmondó zenére; annak mintha lett volna egy érdekes atmoszférája, de aztán utána, mikor az egész filmben végig ugyanaz az idegesítően semmilyen és gagyi zene szólt, akkor már irritált. Mindezt csak tetézi a magyarok nagyszerű megoldási képessége, miszerint a feliratok paintes piros betűkkel vannak kiírva, arról meg aztán nem is beszélek, hogy Matt Damon szinkronhangja Stohl András volt.

Persze aztán megjelent a H1N1, gondolom próbálták kicsit ezzel realizálni a történéseket, ez még nem is lett volna gond, ha nem úgy oldódik meg, mint minden gagyi szar hasonló műben, hogy "Hopp egyszer csak megvan az ellen-vakcina"... Az meg röhej, hogy az első adagokat konkrétan EGY LOTTÓSORSOLÁSON sorsolják ki. ÉS EZ NEM VICC! Ott áll egy faszi és pörgeti azt a gömb-búrát...

Próbáltak beletenni egy poént is, mert úgy kezdődött a film, hogy: 2. nap. Gondoltam, hogy akkor a végén az lesz, hogy 1. nap, hát így lett és szánalmas volt ez is. Mert az egyik főszereplő végig azon agyal, hogy honnan származik az egész fertőzés, és itt derül ez ki. Egyáltalán nem nagy poén és többször utalnak rá, de azért spoilerbe rakom, akit érdekel, olvassa el:

SZPOJLER

Szóval annyi az egész hogy a végén mutatják, hogy egy denevér eszik valami húst, ami leesik egy disznó elé, az megeszi és abból csinálnak valami kaját. Ennyi!!! ÉRTELMETLEN SZAR! Legalább valami terrorcselekmény lenne.. Nem bassza meg!! Kiderül, hogy Batman a felelős...

SZPOJLER VÉGE

Tettek a filmbe egy újságírót, aki a mindenkinél okosabbnak tűnő szerepében tetszeleg. Ő vezet egy blogot, amin keresztül az egyszerű paraszt ember értesül a fertőzésről és a kormány dolgairól - na persze úgy, ahogy azt a kedves úr eltorzítja. Valami olyat hangoztat, hogy ne oltassa be magát senki - természetesen ez a vonulat is indokolatlanul abbamaradt, persze az ő sztoriját sem igazán zárták le, legalábbis szerintem elég gyengén oldották meg.

Összességében az egész unalmas volt, semmitmondó fos párbeszédekkel, amikre ha nem figyelt az ember, akkor is mindent megértett. Onnan tudom, hogy én sokáig azzal voltam elfoglalva, hogy szórjam az osztálytársaimra a kukoricát. Tele volt vicces dolgokkal az egész Contagion, amiken röhögtem, például legalább harmincszor elmondták hogy: HOVA? (Lásd: ITT) Egyszóval ez egy tök kiaknázatlan film, amire felesleges 2 órát pocsékolni, ugyanis annyi az egész, amennyit a címe sejtet: jön a Fertőzés és a kemény főszereplő megoldja. Csáó.

Ezen a héten horrorokat várhattok, mert indul a halovén-időszak és hát alkalmazkodni kell. Elsőként érkezik A légy, továbbá várható még biztosan a Sorvadj el!.

     Ni!

     Artúr király és a Kerekasztal Lovagjai történetét nagyjából ismerjük. De mégse.

     Ezúttal e régi legenda kerül felboncolásra Monty Python által, főszerepben egészen véletlen módon Artúr királlyal (Graham Chapman). Az ő kalandokkal teli Szent Kehely-kutatása tárul szemünk elé a középkor Angliájában.

     A szokásos dolog történik: Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Gilliam, Terry Jones és Michael Palin megírtak egy mára már klasszikus filmalkotásként tündöklő óriási hülyeséget, és ezen én kiválóan szórakozom, azaz visítva röhögcsélek. A praktikus okokból - magyarul nem volt pénz lóra - kitalált gyalog galopp közlekedési módtól kezdve a már-már horrorisztikus jellegű Nyúlon át (azaz a Nyúlon túl) egészen a Lovagokig, Akik Azt Mondják Ni, végig remek alkotásról van szó. És megint csak a karikírozás a lényeg, az emberi hülyeséget tálcán szolgálják fel az emberi nézőnek. Mert szerintem tehenek, csirkék és nyulak is nézhetőnek mondják ezt a filmet.

     De miért olyan híres és hírhedt és vicces a Gyalog galopp? Szerintem a készítés évében egészen rendkívülinek számított az ilyen mindenre kiterjedő hülyeség és odamondogatás. Igaz, maguk a britek már pár éve élvezhették az MP jeleneteket kis tévésorozat formájában, de mégiscsak ez volt az első igazi, egész estés filmjük. A világ többi részén, ahol meg nem adták A Repülő Cirkusz nevű műsorukat, pláne megdöbbentő lehetett. Eleve ugye az angolokhoz közel áll az önirónia, szóval egy ilyen fenséges regét kifigurázni, mint amilyen Artúr királyé, szinte magától értetődő. Csak meg kellett találni a kiaknázható lehetőségeket a történetben és tá-dámm. A saját jól ismert jellegzetességeit felhasználva alakította ki a MP a saját történetét, tehát mindenki számára érthető. 

     Megfűszerezték a csakis rájuk jellemző furasággal, megint mindenkinek odamondogattak, dalolásztak is egy keveset, mindezt lehetőség szerint olyan érzést keltve a nézőben, hogy ne tudja azonnal eldönteni, ez most vicc, vagy sem. Ez szintén olyan montipájtonos dolog: az ember vagy hahotázik vagy értetlenül pislog. Harmadik variációként esetleg dühösen szitkozódik. Utóbbi emberfajtától óvjon minket a sors!

Temérdek idézhető marhaság, sok agylohasztó poén és rengeteg meglepő fordulat, ennyi.

Ez meg önmagáért beszél:

Két nagyon jó rockzenés-rádiós film van: az egyik az Adj rá kakaót!, a másik pedig ez. Míg az előbbi egy komolyabb hangvételű, izgalmas mozi a tinikor problémáiról, addig ez egy metállal megtűzdelt állatkodás:) Végy néhány remek színészt, adj hozzájuk fasza muzsikát, fegyverropogást, jó csajokat, meg néhány poént és megkapod az Airheads-et:

Chazz (Brendan Fraser), Rex (Steve Buscemi) és Pip (Adam Sandler) jó haverok és együtt alkotják A Magányos Farkasok rockbandát. A baj csak az, hogy senki sem ismeri őket és lehetőségük sincs kitörni. Viszont egyik nap, a már sokadszorra próbálkozó Chazz fejében megfogan a nagy ötlet: csak annyit kell elérniük, hogy a Lázadó Rádió leadja a demójukat és máris sztárok lehetnek. Ezt elérni viszont korántsem egyszerű, mert az ottani rossz ízlésű góré (Michael McKean) rögtön ki akarja dobni őket a stúdióból - erre azonban Rex kicsit begőzöl és mivel a helyi játékboltban dolgozik, ezért éppen nála van pár rendkívül valódinak látszó vízi-géppuska; úgyhogy elő is kap egyet közülük és megfenyegeti a DJ-t (Joe Mantegna), hogy vérfürdőt rendez, ha nem adja le a számukat. Innentől indul a káosz, a rock 'n roll, és az őrület; mert minden egyes percben újabb akadály gördül hőseink elé, akikről immár a rádió elfoglalása plusz túszszedés miatt a sajtó is hírt ad. Kint, az épület előtt pedig gyűlnek a srácok, akiknek új példaképeik születnek - ám ezek az "ikonok" maguk sem tudják, mitévők legyenek... Vajon meglesz az a lemezszerződés, amire úgy vágynak és a világ végre hallhatja a dalukat vagy rács mögé kerülnek? Esetleg mindkettő?:D

A lényeg a zene és az, hogy sajnos a rock-szakmában is mindent a pénz ural. Hiába vagy tehetségtelen, ha jól megcsinálnak, óriási sztár lehetsz - vagy ha elég sok botrányt kavarsz. Itt erről van szó: hőseink botrányt kavarnak, egyből hírességekké válnak, pedig senki sem hallotta még azt a bizonyos számot, amit le akarnak játszatni a rádióban. Viszont ez a balul sikerült feltűnési kísérlet alkalmat ad egy csomó másik embernek a problémái megoldására - végül minden "jófiú" összefog, mert aki a rockot szereti, az rossz ember nem lehet:) A tömeg ereje pedig nagyobb bármilyen rendőri szervezeténél, és a tömeg A Magányos Farkasok mellett áll!

Brendan Fraser elég viccesen néz ki hosszú hajjal, az arcszerkezetéhez egyáltalán nem illik, így már alapból komikus alak. Steve Buscemi kicsit tahó, kicsit nagypofájú, de neki van a leghitelesebb külseje:) Adam Sandler meg valahogy annyira kilóg közülük, hogy az már óriási. Joe Mantegna figurája jó arc, ő az igazi zenét pártolja, nem a nyálas műmájereket, de képtelen megváltoztatni a világot... Michael McKean jelképezi az "elnyomó" fejeseket, de valójában neki (is) a profit meg a főnökei diktálnak, semmit se tehet - de úgy látszik, hogy nincs igazán ellenére, hogy tönkre kell tennie a rocker-csatornát. A két hölgy, Amy Locane és Nina Siemaszko arcra nem tetszik, de mindkettőnek jó alakja volt:P Ismertebb nevek még: Ernie Hudson (a negyedik szellemirtó, itt rendőr), Chris Farley (szintén zsaru), Harold Ramis (álruhás rendőr), David Arquette (fehér hajjal), valamint a rockerek közül az iskolai újság szerkesztője Lemmy a Motörheadből; a koncert, amin Chazz barátnőjét keresik, az meg White Zombie-koncert, ahol az énekes Rob Zombie (a banda többi tagját nem ismerem). A rendező Michael Lehmann, aki főként sorozatokat dirigál és ezen kívül csak néhány felejthető filmet tett le eddig az asztalra.

Érdekességek: A Magányos Farkasok száma, a Degenerated valójában a Reagen Youth nevű '80-as évekbeli punk-metál együttes dala. Rex alakját a Pantera basszusgitárosáról, Rex Brownról mintázták. Az első fél órában látható A Vihar Fiai egy létező csapat, ám igazából Galactic Cowboys-nak hívják őket. Az általuk előadott Don't Hate Me Because I'm Beautiful című szám soha, sehol nem jelent meg, még az előadóknak sincsen kópiájuk belőle. Ez az utolsó film, amihez a régi 20th Century Fox-logót használták. Egy vicces név a stábból: Bunga Hosoi (nem tudni kit alakított). Az Airheads 11 millió dollárból készült, de csak alig 6 milliónyit sikerült visszahoznia. A kritikai fogadtatásáról nincs adat, ám a wikipédia szerint kult-státuszt ért el az évek során.

Nekem nagyon tetszett mindig is, remek zenék, jó fej főszereplők - remekül visszaadja a rock 'n roll-életérzést. Aki szereti az ilyen muzsikát, az biztosan szeretni fogja!

Pontozás:

imdb: 6/10 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Brendan Fraser mellékszereplő lesz a Gimme Shelterben, ahol egy fiatal fekete lány (Rosario Dawson) utcára kerül, mert wall streeti tőzsdecápa apja (James Earl Jones) kidobja otthonról, amiért teherbe esik, és úgy dönt, hogy megtartja a babát. Érdekesség még a szintén hajléktalan leányt játszó Vanessa Hudgens, aki ezért a szerepért vált meg hosszú hajától - egyébként teljesen felismerhetetlen a jelmezében, szinte fiúnak tűnik. Fraser még szinkronizálni is fog, az Escape from Planet Earth-ben, ami valami animációs világűrös izé, a főhős hangja lesz, mellette Jessica Albát és Lófejű Sarah Jessica Parkert hallhatjuk. Ami viszont a csúcs: emberünk alakítja jövőre a címszereplőt a William Tell: 3D-ben – még pénzzel is beszállt a forgatásba.

- Steve Buscemi felbukkan az On The Roadban ('60-as évekbeli road movie Jack Kerouac könyve alapján, Garrett Hedlund, Sam Riley és Kristen Stewart főszereplésével), meg hallhatjuk a Hotel Transylvaniaban (animációs film, Buscemi társai Adam Sandler és Kevin James, a rendező a Dexter Laboratóriumát készítő Genndy Tartakovsky, a sztori szerint Drakula hotelt üzemeltet:)) és a Monsters University-ben (a Szörny Rt. folytatása, további szinkronok: John Goodman, Billy Crystal és Jennifer Tilly). Ezeken kívül írja-rendezi a Queer (Meleg) című alkotást - erről egyebet nem lehet tudni, de hát sejthető miről fog szólni. (A Hotelről írtam azóta.)

- Ernie Hudson és Harold Ramis benne lesznek a Szellemirtók 3-ban (utóbbi író és producer is). (Ez végül más formában készült el, Ramis addigra meghalt és csak egy mellszoborként bukkan fel, Hudsonnek talán egy nyúlfarknyi beugrás jutott?)

Itt pedig a film betétdala, a Born To Raise Hell:

Most csupa olyan film van a videokazettás listámon, amit vagy csak ide tudok megírni (mert a cinegore-on már megvannak) vagy Mozsárágyút is érdekli, így ha egyedül nézem, akkor ő mérges lesz. Tegnap este gondoltam, azért mégis a Predatort választom, de végül másként határoztam és a Panoptikum mellett döntöttem. Még pár évvel ezelőtt vettem fel a Duna Tv-ről és már akkor tudtam, hogy ez egy igazi ritkaság, érdemes rögzíteni. Legjobb tudomásom szerint a tévében azóta se adták és különben meg jó kis régi típusú horrorról van szó, tehát mindenképpen megérte megtartani. És igen, ez az, amiből a hírhedten szar párizshilton-verzió készült...

A House of Wax maga is újra, az 1933-as azonos című alkotásé [ez tévedés, ugyanis a régebbit Mystery of the Wax Museumnak hívják.], ami pedig Charles Belden három felvonásos színdarabján alapszik (The Wax Works). A film elején megismerjük a jámbor, ám kissé bogaras viaszszobrászt, Jarrod professzort (Vincent Price). Ő nem a tömegek szórakoztatására, hanem a műértőknek készíti élethű történelmi figuráit, így a bevétele sem valami sok. Ám kapzsi üzlettársának azonnal pénzre van szüksége, hogy meghódítson vele egy csinos, de buta leányt, így biztosítási csalásra akarja rávenni a művészt, aki azonban ellenáll. A két férfi összeverekedik, a pénzsóvár üzletember leüti a professzort, felgyújtja a műtermet és elmenekül - miután Jarrod magához tér, a ház a levegőbe röpül...

Néhány nappal később az immár 25 ezer dollárral gazdagabb túlélőt holtan találják otthona liftaknájában - látszólag öngyilkos lett. Ám hamarosan a neki tetsző hölgyet, Cathy-t (Carolyn Jones) megöli valaki - a lány szobatársa, Sue Ellen (Phyllis Kirk) szemtanúja az esetnek: a borzalmasan torz arcú gyilkos üldözőbe veszi a rémült hajadont, akinek éppen hogy sikerül kicsúszni a kezei közül... A rendőrségen viszont újabb félelmetes eseményekre derül fény: mind Cathy, mind a meggyilkolt üzlettárs, mind pedig egy nemrég elhalálozott államtitkár holttestét ellopták a hullaházból! Ez alatt a város borzongani kívánó lakosságát új látványosság várja: a mindenki által halottnak hitt, de "csak" rokkanttá vált Jarrod professzor viasz-horror-múzeuma! Az itt látható figurák meglepően élethűek, Szent Johanna egyenesen kiköpött mása Sue elhunyt barátnőjének - vajon a szobrászművész tárlatának és a hullarablásoknak van valami köze egymáshoz? Hamarosan mindenre fény derül, mert a rémes külsejű gyilkos visszatér és senki sincs biztonságban!

A leges legeleje marhára hasonlít A Paradicsom Fantomjának eseményeihez: a művészt kisemmizi egy kapzsi szemétláda és még meg is égeti. Aztán pár perccel később megjelenik a rém, aki pedig egy az egyben Darkmanre hajaz: ugyanolyan a ruhájuk, hasonlóan csúnya a fejük, mindkettőtől megijednek. (Ezek persze csak az én gondolataim két olyan műről, amiket rajtam kívül nem sokan láttak és persze jóval ez után készültek.) Az ijesztések ma már talán kevésbé hatásosak, de az elégő viasz-emberek látványa elég hátborzongató, emellett a "szörny" maszkja még mindig megállja a helyét. Nagyon különös vonása A viaszbabák házának, hogy teljesen hiányzik belőle a szerelmi szál - az első fél órában ugyan szóba kerül, de semmi erre utaló nem történik. Az események alapvetően elég lassan folydogálnak, aki kicsit figyelmetlenebb, az lehet, hogy lemarad arról az apró utalásról, amiből már az elején kiderül, ki a gyilkos (bár ez korántsem okoz majd problémát a későbbiekben). Persze sejthető, hogy a prof és két segédje (a süket-néma Igort egy bizonyos Charles Buchinsky kelti életre, aki pár évvel később Charles Bronsonként világhírű színész lett) rosszban sántikál, de semmi sem biztos. Hiszen végülis hogy lehetne a járásképtelen egykori szobrász a gyilkos? De az azért eléggé érthetetlen, hogy a zsaruk miért siklanak el ennyire könnyedén a hullarablás felett; sőt, úgy tűnik, hogy valójában semmit sem csinálnak. 

SZPOJLER

A poén az, hogy minden ott csúszik el, hogy egy szemtanú életben marad és a másik segéd, az alkoholista, szemet szúr a kiállításon megjelenő felügyelőnek. Ha tehát Jarrod nem azt a priuszos szeszkazánt veszi fel munkásnak és Sue meghal, akkor sosem buknának le a rosszfiúk...

SZPOJLER VÉGE

Vincent Price tőle elvárhatóan nagyszerűen alakít: kezdetben ő a kedves, udvarias művész; aztán a kissé megszállott, megtört férfi; valamint még egy szerepe van, de az legyen meglepetés. A két hölgy, Carolyn Jones és Phyllis Kirk már-már éteri szépségűek, szinte nem is tűnnek valódi embereknek - előbbi figurája kissé idegesítő, buta szőke; utóbbi pedig kedvelhető, csak kicsit sokat nyafog. A többi alak abszolút mellékes. Azért Buchinsky úrról ejtek pár szót: durva vonásai és kidolgozott karizmai elég jó kis "verőlegénnyé" teszik, meg még azt is elhisszük róla, hogy fogyatékos. A rendező hazánk fia, André de Toth volt.

A megvalósításról el kell mondanom, hogy eredetileg 3D-ben vetítették - ez leginkább a szinte teljesen ok nélkül percekig jelen lévő pingpongozó úr láttán érzékelhető még a tévéképernyőkön is. Ez az alak egyébként kiszól a moziban ülő nézőknek, ilyet azért ritkán látni:) A gyártó Warner stúdió első 3D-s mozija ez; és a világ első  térhatású filmje, amihez sztereó hangot használtak. Ezen kívül ez az első színes 3D-mozgókép, amit egy nagy amerikai cég készíttetett.

Érdekességek: André de Toth teljes születési neve Sasvári Farkasfalvi Tóthfalusi Tóth Endre Antal Mihály (lehet hogy Sásvári). A rendező egyébként félig vak volt, így nem érzékelhette a térhatású effekteket - fura, hogy mégis rá bízták a dirigálást:) Az említett pingpongos úr mellett a táncosnős rész, meg a múzeum leégése voltak az igazán látványos 3D-szekvenciák, mellettük még a nyitó stáblistát nézhette a korabeli néző ebben a formában. Price karaktere a történelmi figurák bemutatásánál téved pár dologban (évszámokban, eseményekben). Paul Picerni, aki a Sue Ellenért aggódó fiatal szobrászt játszotta, kénytelen volt részt venni egy nagyon veszélyes felvételben, ugyanis a történet szerint megpróbálják levágni a karaktere fejét egy guillotine-nal. Ez pedig egy valódi, működő eszköz volt, a színész nem vállalta a feladatot, ezért kicsit módosították, hogy ne legyen olyan veszélyes. Picerni viszont így is csak egy felvételt vállalt - szerencsére sikerült, ezt láthatjuk a filmben. A kánkán-táncosnők közt ott van Grace Lee Whitney - Janice Rand, egy visszatérő mellékalak a régi Star Trekből.

A House of Wax 1 millió dollárból készült, kis híján 24 milliót hozott vissza. Bár nem találtam a kritikai fogadtatásáról semmit, de tény, hogy az 1947-ben bemutatott Life With Father című film óta ez volt a Warner legnagyobb addigi sikere. Érdekes történet és szép, színes látványvilág jellemzi a Panoptikumot - aki a hasonló korabeli horrorokat és/vagy Vincent Price-ot kedveli, annak biztosan tetszeni fog.

Pontozás:

imdb: 7.1 (A '33-as 6.9-et kapott.) (5 év alatt 0.1-et emelkedett, a '33-as szintén, ennek magyar címe egyébként A panoptikum rejtélye.)

Szerintem: 5/5

Következőleg a Ragadozót nézem, de nem biztos. Ma viszont Dr. House, úgyhogy legközelebb valószínűleg csak szombaton jövök.

Kb. két hete észrevettem, hogy adja ezt az HBO, aztán eszembe jutott, hogy még régen láttam, hátha most is tetszeni fog, nézzük meg! Az első 10 percet végigültem, utána elmentem itthonról, mert dolgom akadt, de miután kiderült, hogy egyik szívemnek kedves színésznő, Michelle Trachtenberg játszik benne még gyerekként, rögtön sokkal érdekesebb lett. Tegnap megint sugározták, és most rá is értem - felemás érzéseim lettek tőle, de legalább láttam...

Gyerekként gondolom sokan néztétek az Inspector Gadget-rajzfilmeket, a zenéjét berakom majd a végére, mert annyira jó:) Szóval ez abból lett, de eléggé másmilyen (nem mintha visszaemlékeznék, csak olvastam). A hősünk egy John Brown nevű fickó (Matthew Broderick), aki biztonsági őr egy labor parkolójában. Titokban szerelmes az ott dolgozó kutatónőbe, Brendába (Joely Fisher), aki apjával egy különleges kiborg-test megépítésén fáradozik. Ám a gonosz milliárdos Stanton Scolex (Rupert Everett) betör a kutatókhoz, megöli a lány apját és elrabol egy darabot a robotból. John megpróbálja megállítani, de elbukik - a derék biztonsági őr autójával együtt levegőbe repül, az antagonista pedig elveszti a bal kezét. Hősünk viszont nem hal meg, mert ő lesz az alanya a Bigyó-programnak - miután felébred, ezer és egy különös kütyüt fedez fel saját testében. Átalkul hát Bigyó felügyelővé, a rendőrség új üdvöskéjévé - ám sok ellensége akad. Az időközben a Kampó nevet felvevő Scolex mellett még a gonosz Robo-Bigyó (szintén Broderick egy feltűnő műfogsorral) meg a rendőrfőnök is ellene vannak. Szerencsére emberünk mellett áll unokahúga, Penny (Trachtenberg), a szószátyár Bigyómobil (egy beszélő kocsi), egy aranyos kiskutya, meg a már említett Brenda. Vajon sikerül legyőzniük az alávaló Kampót vagy övé és robot-katonáié lesz a világ?

(A képen az eredeti sorozat szereplői.) Bár ez egy gyerekeknek szóló film, rögtön az elején van ez a robbanás, később pedig még egyszer megölik a főhőst - ráadásul valahogy ide került egy egészen felnőtteknek szóló poén is, az "érezd a golyókat"... Szóval nehéz megérteni a készítők szándékait. Ugyanakkor a rajzfilm legnagyobb jellegzetességét, az arctalan főgonoszt eltüntették: a Dr. Claw-nak nevezett rosszfiú arca szinte végig látható, és nem a jobb, hanem a bal keze lesz gépesített. A legtöbb felnőtt figurán érezhető, hogy erőteljes karikatúrák, akiket gyerek-nézőpontból mutatnak nekünk; az egyetlen igazán normális szereplő Penny, aki maga is kicsi még. A látvány-effektek viszont nem rosszak, a számítógépes animációk egy része kicsit erőltetett, de a makettek és a bábuk egész élethűek.

Broderick egy szimpatikus fickót alakít, de ő kb. minden mozijában ugyanezt a félszeg, rendes fiút játssza, aki végül elnyeri méltó jutalmát: a szerelmet. Robo-Bigyóként azért elég idegesítő... Michelle Trachtenberg cuki, kedves, jó fej:) Joely Fisher se szépnek, se tehetségesnek nem nevezhető, abszolút jellegtelen; Rupert Everett pedig a legkevésbé sem ijesztő - visszataszító alak, a robotkarja jól néz ki, a szinkronja király, de valami hiányzik belőle. A mellékfigurák vagy irritálóan hülyék vagy lényegtelenek. A kiskutya még szintén aranyos:) Az egyetlen ismertebb arc az első 20 percben látható Frances Bay (Happy, a flúgos golfos; Alibi törzs), aki John társa - viszont a vége-stáblistában lévő három plusz jelenetből az egyikben ott van Richard Kiel, Mr. T és még néhány ismerős filmes rosszfiú csicskásai:) A rendező David Kellogg, aki érdekes módon ezen kívül szinte kizárólag Playboy-filmeket rendezett (igen, az a Playboy), de mégis őt kérték fel egy Disney családi vígjátékra - talán ezzel magyarázható az a golyós geg. Az írók egyike Zak Penn, aki az X2, X3 és a Hihetetlen Hulk forgatókönyveinek írásában is részt vett; a producerek közt pedig a szintén az X-mozikért és a Star Trek-mozgóképek jó részéért felelős Ralph Winterre bukkanhatunk. A '83-as rajzfilm-széria három írója közül kettő (Andy Heyward meg Jean Chalopin) pénzükkel támogatták ezt a projektet, előbbi valahol látható az estély-jelenetben.

Érdekességek: Amikor a Bigyómobil ütközik a limuzinnal, akkor legalább 150 000 db Skittles-t szórtak szét az utasterében:) A film egyik legérdekesebb jelenete a már említett stáblista után látható rész, ahol a Névtelen Talpnyalók találkoznak (ebben van Kiel úr és Mr. T); valamint van még egy részlet, amiben a fejvesztetten menekülő Robo-Bigyót és az immár beszélni képes kutyust láthatjuk (utóbbi hangja Don Adams, az eredeti Gadget szinkronja). A leges legutolsó képen a Caravan Pictures logója átalakul Bigyó felügyelővé - aki egyébként végignézi a stáblistát, annak a beszélő autó köszönetet mond:) A Caravan stúdiónak ez volt az utolsó filmje, a bemutató után valamivel beleolvadt a Spyglass Entertainmentbe. Egy vicces név: a Scolexnek dolgozó tudóst játszó színészt Andy Dicknek hívják (aki érti, érti:D).

(Egy egészen friss kép Ms. Trachtenbergről, egyenesen az imdbről.) Az Inspector Gadget 90 millió dollárból készült és 134 milliót hozott. Főként negatív és vegyes kritikákat kapott, de állítólag mára már kult-státuszba került. Készült egy folytatása is, videóra. A karakter rajongói kifogásolták a már említett sötétebb tónust (a gyilkosságot, stb) és hogy Kampó felfedi az arcát.

Voltak benne vicces részek, voltak unalmasak meg idegesítőek is. Közepes szintű alkotás, de inkább az "olyan rossz hogy már jó" kategóriába sorolnám. Kisebbeknek viszont lehet, hogy tetszene, nem tudom...

Pontozás:

imdb: 4.1 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Zak Penn egyike az Avengers íróinak - már nem kell sokáig várni a Marvel legnagyobb durranására! (Láttam, írtam róla.)

- Rupert Everett legközelebb szinkronizál, mégpedig a Justin and the Knights of Valourban. Ez egy animációs film, ami arról szól, hogy egy kissrácból hogyan válik lovag. Everett mellett Freddy Highmore-t és Saoirse Ronant hallhatjuk benne.

- Michelle Trachtenberg következő főszerepe a Sexy Evil Genius lesz. Egy sci-fi/vígjáték/thriller, mindössze az van megadva róla, hogy "egy lány egy bárba hívja egyszerre az összes expasiját" - a cím, a műfaj és a hölgy viszont sokat ígér;)

Itt pedig az ígért rajzfilm introja:

     Nem hinném, hogy nagyon szomorú lenne a Föld népe, ha ez nem jött volna létre...

     Én óriási rajongója vagyok Rowan Atkinsonnak, bármiben megnézem. Így megnéztem a Johnny English első részében, ami azért vicces film. Ez is büszkélkedhet jó kis pillanatokkal, de nem sokkal és azt kell mondjam, csak az utolsó fél órában nézhető.

     Az elején az Ace Venturából lop a film, mert English is egy távol-keleti helyen tengeti napjait, mióta volt egy félresikerült ügye Mozambikban... Blablabla, a lényeg, hogy megint megbízást kap britföldről, a cél egy háromtagú bűnbanda lefülelése és satöbbi, nem lényeg. Mert sajnos unalmas. Gillian Anderson nem sok vizet zavar English feletteseként, a férfinézők valószínűleg vitatkoznának velem ezen kijelentésemért. Van egy segítő ember, Tucker (Daniel Kaluuya), ő jól játszik. Van egy ellenlábas (Dominic West) meg egy nagyon érdekes visszatérő szereplő, de róla nem ejtek több szót, miatta billen át egy kicsit a mérleg nyelve néha az unalmas kategóriából a jóba. Na ennek se volt értelme.

     Vannak eredeti dolgok, de sajnos kitalálható majdnem minden, meg valahogy nem tudták kihasználni Atkinson adottságait. El akarták kerülni a Mr. Bean-esedést, de mégse lett túl vicces a végeredmény. Azt se tudom, miért értékelték jobbra, mint az elsőt. Sajnálom, de valahogy éreztem, hogy ilyen lesz, ilyen gyengus. Pedig az angolok számomra a humor nagyágyúi, itt viszont a poénok többsége a gagyi amerikai gagekhez hasonló. Kár.

     Összességében nem jó film, de láttam már rosszabbat, a közelmúltban. Az volt a címe, hogy Egyesült Államok Kapitány.

Ennél rosszabb dal kevés íródott ezen a bolygón és fontos résztvevője a filmnek:

Ismét egy remek példa arra, hogy manapság már alig akad fiatal és tehetséges színész, azonban a régi időkből "itt maradtak" még mindig ragyogó teljesítményt tudnak nyújtani. Ha akarnám, a Red mindegyik főhősétől fel tudnék sorolni valami jó mozit, de szerintem ezzel az eszesebb filmrajongók szintén így vannak, tehát elegendő ennyit mondanom róluk. Ha hozzátesszük, hogy ők lőnek halomra egy rakás FBI-os és CIA-s csókát egy képregény alapján készült moziban, akkor ki ne akarná megnézni?:)

Red annyit tesz, mint Visszavonult, Rendkívül Veszélyes (Retired, Extremely Dangerous). Ez a felirat virít Frank Moses (Bruce Willis) titkos személyi aktáján, aki anno a legjobb volt a kémszakmában, ma azonban nyugis nyugdíjas éveit tölti egyszerű otthonában, egyszerű örömöknek hódolva. Persze még ég benne a régi szenvedély tüze, továbbra is kondiban tartja magát és telefonon udvarol egy nála jóval fiatalabb nyugdíj-ügyintézőnőnek, Sarah-nak (Mary-Louise Parker). Karácsony tájékán aztán az éjszaka közepén megjelenik nála egy kommandós-csapat, hogy eltegyék láb alól, ő viszont elintézi mindegyiket, majd útnak indul, hogy meglátogassa régi barátját, Joe-t (Morgan Freeman) és találkozzon Sarah-val. Azonban kénytelen elrabolni a lányt, hogy megmenthesse, mert egyre többen üldözik őket, köztük az ifjú és ambiciózus Cooper ügynök (Karl Urban). Frank városról-városra menekül hajszolói elől, miközben összeszedi régi kollégáit (Helen Mirren, John Malkovich és Brian Cox), hogy együtt járjanak végére az életük kioltására irányuló összeesküvésnek. A szálak egyre magasabbra vezetnek, a hullák és ellenségek száma csak nő, a kis csapat idős profi viszont remek hangulatban, nagy szakértelemmel likvidál mindenkit, aki az útjukba kerül - de vajon meddig bírják a hajszát? Ki lesz a végén, aki talpon marad és kinek lesznek ezek az utolsó napjai?

Azt el kell mondanom, hogy még az év elején láttam az Intersparban ezt dvdn és elolvastam a hátulján az ajánlót, az már meggyőzött; de abszolút biztos akkor lettem benne, hogy muszáj látnom, mikor belefutottam az HBO-s trailerbe: "Egy átlagos nap Bruce Willis-szel...". Hát az valami óriási poén:D A legelején gondolkodtam, hogy vajon tényleg jó lesz-e, merthogy az éjjeli leszámolásig semmi sincsen, utána viszont beindulnak az események, egyszerre lehetünk szemtanúi látványos akcióknak és nevethetünk remek poénokon. Aztán ott vannak még a teljesen irreális, videojátékokba/képregénylapokra illő történések, pl. a gránátvetős harc, vagy a pisztoly és páncélököl párbaja, de ezek annyira királyak, hogy nem fogunk csodálkozni rajtuk:) A sztori érdekes, fokozatosan tudjuk meg az újabb és újabb információkat; mindegyik hős jó fej, vicces meg szimpatikus, annak ellenére, hogy miket követtek el a múltban. Szóval ez a mozi érdekes, humoros, látványos, szórakoztató.

Willis marhára laza, kemény, de érzelmes, ebből remek poénok születnek. Mary-Louise Parker (Vörös sárkány, Spiderwick-krónikák) aranyos, a figurája az átlagember (a néző) helyzetében van, mert ő is bekerül ebbe a különös társaságba, meg mindent akkor és úgy tud meg, ahogy mi. John Malkovich a személyes kedvencem: ez a pali óriási:D Annyira jól alakítja az őrültet, már a ruhái is viccesek. Perceken keresztül hordoz magával egy plüssmalacot, szemeteszsákot visel és időzített bombát erősít magára, hogy azzal vegye üldözőbe ellenfeleit:D Morgan Freeman sajnos elég keveset szerepel, de mikor átvedlik afrikai diktátorrá, az hatalmas:) Helen Mirren talán korosztálya legszebb színésznője és érdekes volt látni egy ilyen akciódús, mégis meleg szívű szerepben. A másik nagyon király arc Brian Cox, aki az orosz szuperkém, Ivan - ő is baromi laza, nyugis, igazi profi, legyen szó akár egykori szerelmének megmentéséről vagy "csak" egy kocsi felrobbantásáról. Ismertebb arc még a már említett Karl Urban (Gyűrűk Ura, Szellemhajó), a jelentősen megöregedett Richard Dreyfuss, a fáradhatatlan Ernest Borgnine (94 éves és még mindig filmezik!), James Remar (pl. Jericho-sorozat) és Julian "Dr. Doom" McMahon. A rendező Robert Schwentke, aki a Légcsavart dirigálta. 

Érdekességek: A film alapjául a 2003 és 2004 között megjelent három részes, azonos című képregény-minisorozat szolgált, ami sokkal komolyabb hangvételű és véresebb mozis társánál, ezen felül a legtöbb itt látott karaktert a filmesek találták ki. Az írók egyike Warren Ellis, aki olyan egyéb DC-művek megalkotásában vett részt, mint az Igazság Ligájából és a Vasemberből készült rajzfilm-sorozatok; társa pedig Cully Hamner, ő azonban más hasonló alkotás elkészítésében nem vállalt szerepet. Ez az első DC-Comics-mozi, amit nem a Warner Brothers forgatott le. Az egyik harcjelenet felvételénél Karl Urban eltalálta Bruce Willis-t egy bögrével, ugyanis túl gyorsan dobta - ha figyelünk, láthatjuk, hogy az idősebb színész meglepődik a felé repülő ivóedénytől:) Brian Cox játszott egy szintén Red című filmdrámában, ennek azonban nincs köze ahhoz. Míg jelen esetben Cox oroszt, Helen Mirren pedig angolt játszik, addig valójában előbbi angol, utóbbi pedig orosz származású. A forgatás során Torontoban több bejelentés érkezett a rendőrségre, mert azt hitték a lövöldözés hangja valódi fegyverekből származik. A négy főszereplő karakterről (a ruszkit kivéve) megjelent egy-egy képregény-előtörténet. A feltehetőleg magyar származású Jamie Ferenczi itt is feltűnik egy aprócska mellékszerepben.

A Red 58 millió dollárból készült és kis híján 200 milliót hozott vissza. Főként pozitív kritikákat kapott, megértem, magam is csupa pozitívat gondolok róla:) Szerintem rohadtjó volt: kitűnő színészek, óriási látványvilág, rengeteg lövöldözés/verekedés, király poénok - mi kell még egy jó filmhez?:) Nézze meg, aki tudja, nem fog csalódni!

Pontozás:

imdb: 7.1 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Állítólag készül a Red folytatása, Helen Mirren ez év szeptemberében megerősítette, hogy ő már biztosan benne lesz és 2012-ben kezdődnek meg a munkálatok. (A Red 2 elkészült, azt már moziban néztük Mozsárágyúval együtt és én írtam róla azután.)

- Warren Ellis írja a készülő Excalibur-újra (nem biztos hogy az) forgatókönyvét, valamint önmagaként megjelenik a műveiről szóló Warren Ellis: Captured Ghosts című dokumentumfilmben, ebben az itt látott szereplők nagy része és Cully Hamner is felbukkan.

- Bruce Willis sok érdekes mozit készít mostanság: Looper (egy bérgyilkosnak saját jövőbeli énjét kell megölnie, ő lesz ez a jövőbeli én), G.I. Joe 2: Retaliation (az első tetszett), The Expendables 2 (nem láttam az előzőt), Kane & Lynch (a nagy sikerű videojáték feldolgozása, ő lesz Kane, de mér Jamie Foxx lesz Lynch?) és A Good Day to Die Hard (az ötödik Drágán add az életed-mű, a szereplés mellett producerkedik). (A másodikat láttam, született belőle cikk, jó nagy szar...)

- Mary-Louise Parker egy izgalmasnak hangzó akció/horror/vígjátékban, az R.I.P.D.-ban fog szerepelni többek közt Ryan Reynolds, Kevin Bacon és Jeff Bridges társaságában. A sztori pedig ez: élőholt zsaruk nyomoznak élő bűnözők után - nem óriási? (Ez talán az utóbbi 10 év leginkább gyűlölt filmje. Én is írtam róla, nekem nem bassza annyira a csőrömet.)

- Karl Urban testesíti meg Dredd bírót a Dreddben; ezen kívül két, még cím nélküli folytatásban újból eljátssza az előzményekben látott karakterét: az egyik a Riddick, a másik a Star Trek következő epizódja (utóbbit én is láttam, abban ő Dr. McCoy). (A Dreddet éppen ma tekintettem meg, az eredeti filmhez képest egy rakás trágya; a Star Trek 2. része oké volt, erről írtam is.)

- Morgan Freeman szintén folytatásban indít jövőre, ez pedig a sokak által várt A Sötét Lovag: Felemelkedés. Másik munkája a 2014-re bejelentett Now You See Me, amiben egy csapat illuzionista az előadásaik során bankokat rabol ki és a nézőknek adja a pénzt. Freeman producerként vesz részt a Rendezvous with Rama című sci-fi forgatásában, ez Arthur C. Clarke regényéből készül. (Az előbbiről azóta olvashattok a Filmrajongón.)

- John Malkovich-ot a Warm Bodies névre hallgató romantikus zombi-horrorban láthatjuk legközelebb. Már csak a műfaji besorolása miatt is érdemes lesz megnézni!

- James Remar felbukkan majd az általam nagyon várt Vs.-ban. Korábbi bejegyzésekben utána lehet olvasni, akit érdekel.

- Brian Cox a The Home-ban rémisztgeti a nézőket egy év múlva.

- Helen Mirren egy magyar filmet forgat hamarosan, ez pedig Az ajtó. Szabó Magda könyve alapján, rendezi Szabó István, több neves magyar színésszel találkozhatunk benne.

Várható írások: Johnny English újratöltve.