Középiskolás koromban elég sok horrort néztem, később durván egy éven át írtam cikkeket a Cinegore-nak, és ezalatt a termékeny időszak alatt ismerkedhettem meg a négy nagy horror-ikon egyikével, Michael Myers-szel (a másik három Jason Voorhees, Freddy Krueger és Bőrpofa). A Filmrajongó hasábjain van már cikk a Halloween-sorozat II., III., 4., 5. és 8. részről, valamint a Rob Zombie-féle újráról meg annak folytatásáról. A nyitó A rémület éjszakáját legalább kétszer láttam, és az a véleményem, hogy az idő jócskán eljárt felette, 2018-ban már senki sem fog megijedni tőle, ezért aztán nincs valami nagy kedvem ismét megnézni és írni róla. A II.-ből egyetlen képkockát sem bírok felidézni, a III. és két folytatása megvannak eredeti dvdn (csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a 4. és az 5. egyetlen, dupla-oldalú korongon), a 8. meg talán videokazettán? A lényeg, hogy Michael számomra sosem volt a legkedveltebb, de a felújított kettős mészárlását például imádom, és a negyedik epizód szintén nagy kedvencem. A mostani hatodiknak úgy álltam neki, hogy még nem láttam, úgyhogy kíváncsi vagyok rá. Utólag azt hiszem, ezt a két órát talán eltölthettem volna valami hasznosabbal is… 

(Mivel három éve láttam az ötödiket, ezért abból se sok maradt meg, szóval) A nyitányban rögtön bedobnak minket a mélyvízbe, ahogy egy földalatti, titokzatos helyen egy fekete hajú nő megszüli gyermekét, akit el akarnak venni tőle, ám a szülészorvos segítségével végül megmenti. Ám nyomában jár az ismert kezes-lábast és fehér maszkot viselő Michael (George P. Wilbur), hogy végezzen vele – de miért is? Hát mert ez a nő Jamie Lloyd (J.C. Brandy), az előző két epizód hősnője, aki a gyilkos szörnyeteg rokona, ezért halálos veszély leselkedik rá. Szerencsére az első részben látható (és általam teljesen elfelejtett) Tommy (Paul Rudd) és a jó öreg Dr. Loomis (Donald Pleasence) segítségére sietnek… Azaz sietnének, de elkésnek, így a főhősnő innentől Kara Strode (Marianne Hagan), akinek hasonlóképpen meg kell védenie gyermekét Michaeltől és a rémes szektától, ami a haddonfieldi rémhez hasonlóvá akarja őt formálni… 

Ebből egy egészen korrekt kis B-horrort össze lehetett volna hozni, de ez két okból nem sikerült: 1. A rendező igazán hozzá-nem-értőnek bizonyult. 2. A csodás Weinstein-bratyók (meg egy másik producer) ismét beleugattak a produkcióba, mint tették ezt például a Grimm esetében. Persze mindez csak utólag derült ki számomra, miközben néztem, csak az tűnt fel, hogy az első 50 perc mennyire ótvar. Első körben jöjjenek a saját meglátásaim, utána pedig az események mögé nézünk! 

A Halloween III., bár rendkívül elrugaszkodik az előző kettőtől, önmagában, csak egyszer nézve kitűnő horror. Másodszorra már észrevettem, hogy mennyire lassú és milyen sok benne a butaság… A negyedik minden tekintetben óriási volt, nagyon tetszett, mondjuk, ki tudja, talán másodszorra már az se lenne annyira jó? Utána elérkezünk az ötödikhez és annak ellenére, hogy itt minden megvolt, ami az elődjét olyan jóvá tette, a dilettáns alkotók tönkretették a pozitívumokat és aztán elvitték a sztorit egy teljesen lehetetlen irányba (á lá Péntek 13. VIII. rész). 

A hatodik indításakor fogalmam sem volt, kiket nézhetek, de a készítők gondoltak rám, ezért mindenkit (vagy majdnem mindenkit) megmagyaráznak, hogy kik és honnan kellene emlékeznem rájuk. Szóval a fekete hajú újdonsült anyuka Jamie, az előző két rész hősnője. Oké. A vörös csaj viszont nem tudom, hogyan illik a képbe, lévén őt magát Lloydnak hívják, a szüleit viszont Strode-nak (Laurie Strode/Myers az eredeti főszereplőnő, tőle erednek a többiek, és valami olyasmi van itt, hogy a jelenleg a Myers-házban élő család feje az előzőleg itt lakó Strode-hapsi testvére). De mindegy is, a lényeg úgysem ez. 

Néhány pozitívum, elöljáróban: A szereplők káromkodnak, ami életszerűbbé teszi őket. Láthatunk egy pár szép női mellet (Mariah O’Brienét, egészen pontosan), ez mindig jó. És a cselekmény második fele, az utolsó 40 perc már tényleg felpörög, ekkor van a két legjobb jelenet, a pincés-mosógépes meg „a szemközti házban vagyok”. Ezek mindegyike olyan, amit elvárok egy hasonló korú és témájú alkotástól. Most viszont jönnek a negatívumok, és ebből aztán annyi van, mint késszúrás Michael áldozatain… 

SZPOJLEREK INNENTŐL 

Furcsa módon a szekta földalatti búvóhelyétől egészen a Myers-házig, szó szerint mindenhol mindenki ugyanazt a rádióadást hallgatja – még a világ végén lakó Loomis doki is. Ez egy ún. plot device, magyarul mód, hogy előre mozdítsuk a történetet, szóval jó, legyen. De az a félelmetesen életidegen ökörség, hogy a buszpályaudvaron, ami nyilván hajnalok hajnalán nyit, a telefonfülkétől egészen az alagsorban található vécéig vezető vérnyomok (amik amúgy még órákkal kifröccsenésük után sem tűnnek alvadtnak) senkinek sem tűnnek fel és nincsenek feltakarítva, azt képtelen vagyok elfogadni. Akkor persze a szekrényben elrejtett, hangosan síró csecsemő már csak hab a Torgyán.  

Aztán: A mindenütt szóló rádióműsorból dr. Loomis megtudja, hogy Michael ismét elszabadult, ezért személyesen elmegy Strode-ékhoz, hogy figyelmeztesse őket. (Az csak most ugrott be, hogy honnan tudja, hogy laknak-e egyáltalán abban a házban vagy sem?) Ezek után kopogtatás/csöngetés nélkül bejut az otthonba, ahol az egyedül lévő anyukának megmondja, mi a pálya, majd lelép. Az, hogy a haverja (róla még lesz szó) miért nem csinál semmit, később átgondolva érthető, de Loomis kapcsolatba léphetne a rendőrséggel, az anyuka szintúgy és ebből mégsem lesz semmi. A teljesen váratlanul megjelenő doktor is jelképezi azt a hihetetlen barmóságot, hogy az összes szereplő megbízik a többiekben (ez sajnos a műfaj sajátossága), ezen kívül minden és mindenki pont ott és akkor van, ahol és amikor lennie kell. Például: a nyitott autó a benne lévő kulccsal; a segítő szándékú emberek a rádió előtt, mikor Jamie beszél benne; Michael a végén az operációnál (azt, hogy kin és mit operálnak, az nem derül ki), stb. Az abszolút csúcs viszont az, hogy bárhol, bármelyik helyszínen az összes ajtó nyitva van, még a szanatórium zártosztályán is. 

Akad itt két dolog, amit nem értettem: 1. Kara öccse meg a nője elmennek a házba, miután a rádiós pasi kijelenti, hogy a reklám után onnan folytatják az adást. Senki nincs otthon, áram sincs, egyedül vannak, de… Anyuka, apuka, nővér és kisfia bármikor visszajöhetnek, nem beszélve a rádiós emberről. Ez minimum 5 akármelyik pillanatban betoppanható „vendéget” jelent. Akkor mégis mi a fenének kezdenek pont akkor és pont ott dugni? Erre lehet magyarázatot találni, de olyan hiteltelennek tűnik. 2. Az említett operációnál Michael jön és egyszerűen kinyír mindenkit. Miért? Nála nincs értelme a motivációkat keresni, de a gonoszok, akik irányítani próbálják, hozhattak volna óvintézkedéseket erre az esetre, nem? 

Majd itt van három tényleg érdekes apróság: 1. Mrs. Blankenship (ezt én blenkönsipnek vagy blenkensipnek mondanám, a szinkronban blékensípnek nevezik…), a süket öregasszony volt az, aki fiatal korában Michaelre vigyázott azon a ’78-as Halloween éjszakán. Közte és Tommy közt nincs rokoni kapcsolat, a nő kiadja a házában lévő szobát/szobákat, ezért laknak egy fedél alatt. Jó lenne tudni, hogy tényleg szerepelt-e az első részben egy hozzá hasonló figura, illetve elgondolkodtató, hogy már akkor benne volt a szektában vagy csak később lépett be? 2. A szórakoztató média ismét (időrendben először) be akar menni a Myers-házba, hogy onnan borzongassa a publikumot. Ha minden igaz, a H20-ban ugyanez történik, csak akkor valóságshowt szerveznek a gyilkos egykori otthonába. 3. Maga a szekta. Igazán különös, hogy a bukott III. epizód vezérmotívumát visszahozták ebbe a részbe és pénzügyi tekintetben sikeresek lettek – de ne szaladjunk ennyire előre! 

Horror-nézői szemmel gyorsan elkönyveltem három megállapítást magamban és ebből mind a három bejött a végére: Apuka meg fog halni (övé a pincés halál), öcsi szintén elpatkol (ezt a gyilkosságot nem láthatjuk) és Loomis haverja, Dr. Wynn a gonosz (egyszerűen tök nyilvánvaló). Furcsa, hogy ezt a rosszfiút ugyanúgy hívják, mint Spawn első főellenfelét… 

A rendkívül fura befejező jelenet aligha volt számomra kielégítő. (Ennek a milyenségére viszont legalább megvan az ok, nem úgy, mint a korábban említett hetedik Friday the 13th-mozi esetében.) De hát a lehetőséget mindig nyitva kell hagyni egy újabb folytatáshoz, pláne ha már a hatodiknál járnak…

SZPOJLEREK VÉGE – egyelőre

A régi időkben azért ritkább volt az olyan mozgókép, ami azért pocsék, mert pocsék – ha értitek, mire gondolok. Itt se egy menthetetlen valamiről van szó, csak az elő- és utóélete tette olyan rosszá, amilyen… Nézzük hát, mi előzte meg a Halloween 6. részének elkészültét! 

1990-ben, az 5. rész bemutatója utáni évben a producerek már akartak egy folytatást, de a copyright-jogok miatti bírósági procedúra eléggé elhúzódott, mire négy évvel később a Miramax végül hozzájutott a készítés lehetőségéhez. Ekkor jött a képbe az író Daniel Farrands (dolgozott dokumentumfilmen Jasonről, Freddy-ről és Ghostface-ről), a széria régi rajongója, aki hosszasan tanulmányozta a korábbi műveket, munkáját egy vaskos jegyzetfüzetben foglalta össze és mutatta be a pénzembereknek. Farrands azzal a szándékkal készítette el az eredeti forgatókönyvet, hogy összekösse az első két mozit a negyedik meg az ötödik felvonással (mint ismeretes, a harmadik kilóg a Michael-vonalból), ugyanakkor felderítse, végül megmagyarázza a rengeteg, 1978 óta halmozódó misztikus utalást, melyek segítségével megérthetjük honnan s miként szerezte Myers a hatalmát. A Dimension Films (a Miramax alrészlege) Donald Pleasence-szel karöltve el volt ragadtatva az egyelőre csak papíron létező cselekménytől, ezért aztán rögtön zöld utat adtak a 6. résznek. Az előzmények írói vajmi kevés segítséggel szolgáltak a forgatókönyvhöz, viszont a rendező Joe Chappelle, a producer Paul Freeman, majd végül a Dimension is belekontárkodott a sztoriba, amely végülis 11 átíráson esett át, ebből 10 még a munkálatok megkezdése előtt történt. 

Sajnos a problémák egyik fő oka a rendezésre felkért Joe Chappelle, aki saját bevallása szerint csak azért vállalta el ezt a munkát, mert így köthetett egy három filmre szóló szerződést a Miramax-szal. Róla azt kell tudni, hogy ez volt a második dirigálása, azóta elsősorban sorozatokat rendez. Farrands azt nyilatkozta, hogy Chappelle alig használt fel valamit az általa leírtakból, ráadásul teljesen megváltoztatta a cselekmény utolsó harmadát. Freemannel karöltve együtt, a forgatás alatt alakították át a befejezést. Paul Freeman mellett sem tudunk elmenni szó nélkül, ő ugyanis szinte kiskirályként irányította a munkát. Megesett, hogy fontos jelenetek leforgatása előtt hazaküldte a stábot, önhatalmúlag kihúzott jeleneteket, átformálta a szövegkönyvet meg az akció-szekvenciákat, plusz átvette az irányítást a második forgatási csoport felett. Az utómunkák során olyan szinten rontotta el a dolgokat, hogy a Miramax felülről avatkozott be és elrendelte új anyagok leforgatását. A stúdió, a producerek és a rendező teljesen szétszabdalták és elrontották a végeredményt, amit a résztvevők többsége utólag bojkottált is.

Cikkem tárgyának létrejöttét egyéb akadályok tovább nehezítették: A helyszínül szolgáló Salt Lake City-re váratlanul hóvihar csapott le, ezért a kint zajló dolgok helyett a bentieket kellett felvenni. Az akkoriban készülő Hellraiser 4 miatt 1 millió dollárnyit elvettek a rendelkezésre álló pénzből, aztán végülis két teljes film jött létre, amelyek bemutatásáért a produkciót vezető Nightfall cég és a Dimension harcba szállt egymással. Az első verzió bemutatója katasztrofális visszajelzéseket szült a teszt-nézőktől, ezért újravágták és friss jelenetekkel egészítették ki a Dimension-féle változatot, amely végül a herce-hurca után a mozikba kerülhetett. A címet Farrands adta, de csak viccből, a producer Moustapha Akkadnak viszont megtetszett, és tényleg, egy elátkozott forgatás volt az egész. 

Érdekességek: Ez az utolsó film, amiben Donald Pleasence szerepelt, ennél fogva az újrákig a karaktere utolsó felbukkanása is. A forgatás alatt rossz egészségi állapotban volt, az egyik jelenetnél látszik, hogy bottal ment. A legtöbb jelenetét Chappelle kivágatta, mondván unalmasak. Dr. Loomis-nak és Michaelnek nincsen közös pillanata a képernyőn. Két kivágott részlet fényt derít arra, hogy a doki plasztikai műtéteken esett át (a korábbi részekben csúnya sebekkel volt teli az arca), illetve, hogy a végén, a befejező képeknél az ő ordítását hallhatjuk, ám ez a magyar szinkronban nem érvényesül. Az újraforgatáson már nem tudott részt venni, mert addigra elhunyt. A The Curse of Michael Myers-t Pleasence emlékének szentelték. 

Bár eddig még nem esett szó róla, de van még egy ismert arc a szereplők közt: Paul Rudd, akit manapság A Hangyaként ismernek az emberek. Ez volt az első filmje, ugyanis előbb forgatták le, mint az 1995-ben megjelent Spinédzsereket. A karaktere, Tommy Doyle tényleg benne van A rémület éjszakájában, ő az a gyerek, akire Laurie vigyázott aznap. Tommy-t eredetileg egy Brian Andrews nevű fickó játszotta, ám őt annak idején lehetetlenség volt megszerezni a szerephez, mert nem rendelkezett ügynökkel, így senki se tudta elérni. Egy okos komment az imdbn azt mondja, hogy Rudd figurája révén „ez az egyetlen Halloween, aminek pozitív férfi főhőse van”. Ez nagy baromság, lévén Loomis a III.-at kivéve eddig a pontig mindegyikben benne volt pozitív férfiként, plusz Tommy kb. egyenrangú Karaval. 

George P. Wilbur ezzel az alakításával az első olyan színész lett, aki egynél többször keltette életre Michaelt (rekordját 2009-ben Tyler Mane is felállította). Bár a haddonfieldi mészáros a cselekmény szerint a harmincas évei végén jár, Wilbur már 54 volt, mikor a maszk mögé bújt. Az újraforgatások alatt a szintén kaszkadőr A. Michael Lerner vette át a helyét, őt láthatjuk, mikor Myers a szanatórium folyosóin üldözi Karat, Tommy-t és a kis Danny-t. A fickó, akit a vörös lámpával megvilágított részben a rácsos ajtónál lebök, az a saját valódi apja. Wilburt azért sem hívták vissza, mert a stúdió egy kevésbé erőteljes felépítésű Michaelt akart – az imdbs komment szerint könnyen észrevehető a különbség, nekem viszont fel se tűnt. George bácsi azért kapott egy kis beugrási lehetőséget, belőle lett az egyik orvos az operációnál. A speciális effektekért felelős John Carl Buechler az ő fejére mintázta a maszkot, amit a Halloween 4. plakátja ihletett. 

Van még egy visszatérő alak, akit szintén nem ismertem fel, ez dr. Wynn, Loomis kollégája. Őt láthattuk az első részben, ahol Robert Phalen játszotta, ezúttal Mitchell Ryan bújt a bőrébe. 

SZPOJLER ITT 

Az ötödik rész végén felbukkanó férfi, a karján a tetoválással és az itt gyakorta visszatérő fekete ruhás fickó is Wynn. Egy kivágott jelenetben felvilágosítja Loomis-t, hogy Michael korántsem véletlenül csapott le, hanem amikor elindult, akkor az égen kirajzolódó Tüske-szimbólum parancsát követte. A jó doktor mindig visszavitte Michaelt az intézetbe, ahol aztán a gonosz ápolhatta és felkészíthette, hogy beteljesítse végzetét. Wynn volt az is, aki megtanította Myers-t autót vezetni. 

SZPOJLER VÉGE 

Az ekkor 17 éves Danielle Harris jelentkezett, hogy harmadszor is eljátszhassa Jamie Lloydot. Ügynöke tanácsára hosszas jogi procedúrába kezdett, aminek végén önállóvá nyilvánították, hogy így tovább tudjon dolgozni a forgatáson. Végül a forgatókönyv elolvasása és a Dimension hozzáállása miatt mégsem vállalta a feladatot. Az általa kért 5000 dollár helyett csak 1000-et voltak hajlandóak kifizetni neki, pedig az első verzió szerint Jamie csak a vége felé halt volna meg… Harris megismerkedett a helyére került J.C. Brandy-vel, akivel állítólag éppen az ő kilépése miatt bántak lekezelően az alkotók. 

Danny Strode-ot a Ragyogás Danny Torrance-éről mintázták, erre a filmre utal Kara diliházi szobájának száma is. A vörös hajú nő szüleit az eredeti producer párosról nevezték el Debrának (Debra Hill) és Johnnak (John Carpenter). Mrs. Blankenship neve a III. részre történő kikacsintás, ebben ugyanis elhangzik, hogy a női főhős apja egy Minnie Blankenshippel találkozik valahol. A Tüske tényleg mágikus jelkép, de nem kelta, hanem germán eredetű. 

Néhány rekord, amit Az átok beteljesül tart: Az egyetlen Halloween, aminek nincsen nyitó stáblistája és az egyetlen, amit ténylegesen a cselekménykor aktuális ősszel forgattak. Az első, aminek nincsen római szám a címében. Övé a legnagyobb nyitó hétvégi bevétel: több mint 7 millió dollár. Közte és elődje közt majdnem 6 év telt el, így ez lett a legnagyobb kihagyás két epizód közt. 

A történetbeli furcsaságokról: A nyitányban látható villódzó visszaemlékezés visszautal az előzmény befejezésére – kivéve, hogy az tök más. Tommy elvileg tudhat a kisbaba létezéséről, mert Jamie elmondja a rádióműsorban, csak nehezen ez hallható. A teljes képernyős kiadás szerint Mrs. Blankenshipnek van Tüske-tetoválása, de ez egyetlen másik kópián sem látható. A pincés jelenetben az elektromos kivégzés arra utal, hogy én a videokazettás verziót láttam a tévében.

SZPOJLER ITT 

Két olyan részletből, amik az általam látott kiadásból kimaradtak, kiderül, hogy Jamie gyermekének apja Michael, Karaé pedig talán John… 

SZPOJLER VÉGE 

Két ellentmondásos érdekesség: Beth, az öcsi szerelme. Ezt a figurát elvileg Denise Richards is el akarta játszani, a wikipedia szerint az alkotók visszautasították, az imdb meg azt állítja, hogy Richards mondta vissza a szerepet. Ehhez meg nincs hozzáfűznivalóm: „Edgar Wright, a film egyik rajongója rajtakapta a telkén festőként dolgozó Mariah O’Brient, aki az ő házába szervezett egy szereplők és alkotók találkozása partit.”  

Végül a második verzióról: Ahogy korábban említettem, a Dimension nyerte meg az összezördülést, ami a bemutatandó darab körül zajlott. A másik volt az, amit a tesztvetítésen mutattak be a kiválasztottaknak, ez lett a későbbi Producer’s Cut. A cselekmény, a beállítások, a szövegek, szinte minden más benne, mint a filmszínházasban. Állítólag jóval kevesebb vizuális erőszakot tartalmaz, de koherensebb, világosabb, van eleje és vége. Néhány jelenetet áttettek belőle a tévés változatba, hogy meghosszabbítsák a játékidőt (erről pontosabb információm nincs.) 2014-ig a Producer’s Cut csak rossz minőségű kópiákon, kéz alatt terjedt a rajongók között, míg aztán kiadták blu-ray-en. Azóta még egy kiadást megért. Létezik még egy kevésbé híres Rendezői Változat is. 

A Halloween: The Curse of Michael Myers megközelítőleg 5 millió dollárból lett és ennek háromszorosát hozta vissza. A kritikusok viszont utálták. 

Amin nincs mit csodálkozni, hiszen Az átok beteljesül annyi sebből vérzik, mint Michael áldozatai. A se füle-se farka felvezetés és a nevetséges középső rész után jön néhány csúcs pillanat, az utolsó harmad igazi B-horror hangulatát azonban végül tönkreteszi a semmilyen lezárás. De legalább ezúttal a gyilkosságokat megmutatják… 

Pontozás: 

imdb: 5.0 

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Jön az új Halloween-mozi! A pusztán Halloween névre hallgató alkotás közvetlenül az első rész után hátszódik, benne van Jamie Lee Curtis, az eredeti Laurie Strode, deeee… A bemutatója alapján érthetetlen, hogy pontosan mi ez és minek kell. 

-  Daniel Farrands rendezőként az alábbi előzményekfilmeket dirigálja majd: The Haunting of Sharon Tate (a Manson-gyilkosságok felvezetése), The Haunting of Nicole Brown Simpson (az O.J. Simpson-gyilkosságok előzménye) és The Amityville Murders (főleg ez tűnik érdekesnek, mert nem a kísértetjárásról szól, hanem az azt megelőző, különös DeFeo-mészárlásról). 

- Paul Rudd még legalább kétszer alakítja A Hangyát a közeljövőben. 

Még van egy cikkem Mozsárágyútól, amit megpróbálok minél előbb kitenni, ez, kolléganőm szokásához híven, egy régebbi, magyar filmről szól majd.