A korban, amelyben játszódik, már maga a cím is provokáció lett volna. Sokszor említik alapműként Gothár Péter filmjét, mely a fiatalabb generáció számára talán nem mindig érthető, de az tuti, hogy számukra - így számomra is - szolgál mondanivalóval és remek jelenetekkel.

     A kezdő képsorokban eredeti felvételeket mutatnak 1956-ból. A romos utcák, a roppant tankok és a tanácstalan tömeg után két férfit látunk, akik fegyvereket ásnak el. Egyikük aztán hazamegy, elkezd pakolni és kijelenti, hogy indulnak Bécsbe. A feleség azonban nem hajlandó utazni, két fiával együtt itthon marad, bár valószínűleg tisztában van vele, mivel jár mindez. Az apa tehát disszidál, akkori kifejezéssel élve, a háromtagú csonka család pedig marad. Ezután 1963-ba érkezünk, a két srác már félig felnőtt, az anya megőszült, és egy nap az apa régi barátja, Bodor (Őze Lajos), szabadulása után náluk telepedik le. Az idősebbik fiú apja miatt nem mehet az orvosira, a kicsi, a kis Köves (Znamenák István) meg középiskolában tengeti napjait. A film az ő mindennapjaikon keresztül mutatja be, miként telt, vagyis stílszerűen szólva miként állt meg az idő a legvidámabb barakkban.

      A kényszerű megalkuvás, a feleslegesen nem kérdezés, a beletörődés, az elérhetetlen álmok kergetésének hangulata érződik a filmen. Ezt alátámasztják a sötét, szürkés, "poros" képek, a bágyadt neonfények; meg az örökké borongós időjárás, a kihalt utcák, a barátságtalan folyosók. Azonban mindezt megtörik az olyan dolgok, mint a diákok humoros beszólásai, a délutáni rákenroll-találkozók, a Coca Cola, egy lány igéző szeme, a felszabadulás megemlékezésén egy spontán lázadás. Köves Dini kábé így látja a világot. A suli legvagányabbja, Pierre okán pedig a távoli nyugat is egyre vonzóbb számára...

      Sok kiváló párbeszéd, isteni zene és színészek. Az ikonikus Őze Lajos mellett például Ronyecz Mária, Jordán Tamás, Rajhona Ádám. Igazi magyar film, csak nekünk olyan kedves, csak mi értjük, és csak ebben szól olyan jól Paul Anka Destiny-je. Amíg nézem, számomra is megáll az idő. (Persze pozitív értelemben, nem, mint a szereplők számára.)

      A cím egyben egy Bágya András - G. Dénes György szerzemény is. Valódi örökzöld.