Új mozi Emily Browninggal, Paul W.S. Andersontól, a római korban? És benne van Adewale Akinnouye-Agbaje meg Kit Harington és Jack Bauer Kiefer Sutherland is? Jöhet! 

Időszámításunk szerint 79-et írunk. Egyszerre érkezik Pompeji városába a szép és gazdag nemes hölgy, Cassia (E.B.) meg a nincstelen, rabszolgasorban élő, ám elképesztő harci képességekkel megáldott Milo (K.H.), akit csak „A Kelta”-ként emlegetnek. Már első találkozásukkor mindketten nagy benyomást tesznek a másikra, nem is sejtve, hogy hamarosan ismét láthatják egymást az arénában. Ám míg egyikük nézője, addig másikuk résztvevője a véres, halálig tartó gladiátor-összecsapásoknak! Milo a létért küzd, ezalatt Cassia kénytelen elviselni a gőgös, hatalommámorban úszó Corvus szenátor (K.S.) erőszakos udvarlását. A római elöljáró rájön a fiatalok egymás iránt érzett vonzalmára és mindent elkövet, hogy nehogy egymáséi legyenek. Közben viszont olyan katasztrófa közeleg, amilyet még nem látott a civilizált világ, mert a Vezúv az Alvilág dühét készül Pompejire szabadítani…

Mit mondjak, nem vártam semmit, viszont így tök jól szórakoztam! Féltem, hogy a szerelmi szál túlságosan elnyom majd minden mást, de hála az isteneknek, másképpen lett. A játékidő első felét a két hős életkörülményeinek bemutatása foglalja el, azon belül is leginkább a gladiátor-harcjelenetek érdekesek. Ezekre semmiféle panaszom nem lehet, izgalmas, reális, véres összecsapások és még a kamerát se rángatják közben, szóval tanulmányozhatjuk az izomkolosszusok minden egyes mozdulatát. Cassia szála kevésbé eseménydús, itt inkább a beszéd dominál, viszont az eseménysor kevés meglepetést tartogat.

Ezután fokozatosan vált át a film a katasztrófa bemutatására, ami a legnagyobb hangsúlyt kapta. A valós Pompejit és Herculaneumot elpusztító lenyűgöző, ám egyben félelmetes természeti jelenség megalkotása tökéletes, a térhatásnak köszönhetően szinte érezzük a lehulló pernyét a bőrünkön, a szétrepülő köveket és romokat, szóval király lett. Mindezt pedig megkoronázza a számomra korábban ismeretlen zeneszerző, Clinton Shorter (District 9) muzsikája, ami partnernőm számára is feltűnt, hogy mennyire jó. Nincsenek csodák, nincsenek varázslatos megmenekülések vagy olyan emberek, akiket nem fog a kard – ez talán a legjobb az egész Pompeiiben.

Pici szpojler itt 

A rendező-producer Anderson úr (Resident Evil-filmek) rendesen visszafogta magát, de becsúszott két olyan pillanat, amiről ordít, hogy mennyire túlzás. Az elsőben Corvus jobbkeze, Procolus (Sasha Roiz) egy Jediket megszégyenítő kézmozdulattal, puszta kardjával félrecsapja az urát célzó „lándzsát”; a következő alkalommal meg a kikötőből elszabadult hajó nyílegyenesen bemegy a szökőártól borított utcákra és „üldözi az embereket”. Viszont több hasonló marhaság nincs, ami mindenképpen pozitívum. 

Szpojler vége

A mellékszereplők közt ott van Carrie-Ann „Trinity” Moss, akit jó 10 perces képernyőn tartózkodása ellenére másodiknak írtak ki; Jared Harris (a Sherlock Holmes: Árnyjáték professzora); valamint a bevezetőben már említett Adewale Akinnuoye-Agbaje, akit legutóbb a Thor: Sötét világban láthattunk Kurse-ként. Kit Harington nagyszerű, ám az embernek akaratlanul is a jóval határozatlanabb, kevésbé tapasztalt Havas Jon ugrik be róla, ezért sokszor furcsának hathat, hogy Milo mennyire másmilyen. (Megjegyzés: Ez a név nem valami ókorias. Szerencsére magyarul Milónak mondják és nem az amerikai kiejtés szerint Májlónak, ez picit javít rajta, de egyébiránt a név-mizéria általánosan elmondható a filmről. Ugye a Corvus hollót jelent, Cassia szolgálólányát Ariadnénak hívják, a többi mellékalak neveiben ugyanígy fel lehet fedezni a fantáziátlanságot.) Hogy kötözködhessek egy picit, szerintem Sutherland arca "nem elég római", valahogy kilógott a sorból, Emily meg kicsit hízhatna, mert bár még mindig nagyon szép, kezd kissé csontossá válni az arca és kár érte. Itthon a szereplők végignézése után azon röhögtem, hogy „na, ázsiaiakat csak nem tudtak beletenni”. Mert ez az új trend, minden hollywoodi alkotásban kell hogy legyen afro-amerikai és ázsiai szereplő a multikulti piac miatt, hát, a Római Birodalomba lehetetlen odatenni az utóbbiakat… Na, de hogy témánál maradjak, az egyetlen dolog, ami tényleg béna volt, az a lezárás; egy elképesztően nagy klisé, ami egyáltalán nem hiányzott onnan. 

Még néhány szpojler 

Saját gondolatok: Ha Cassia Rómában marad, Corvus elpusztul, ő megmenekül, ugyanis elvileg a szenátornak mindenképpen Pompejibe kellett volna mennie az építészeti tárgyalások miatt. Persze lehet, hogy akkor valaki mást küldtek volna, vagy előbb hazajön, hiszen nincs miért maradnia. Vajon Proculus-nak mi oka van ottmaradni az arénában Atticusszal? Partnernőm szerint "mindketten nagyok vagyunk és izmosak, most meg kell verekednünk", de ha belegondolunk, semmilyen racionális oka nincs. Ha ugyanis a harc után valahogy sikerülne kijutnia a városból, akkor sincs semmiféle garancia rá, hogy Corvus szintén kijut, vagyis a jutalmát senki se garantálhatja. Az interneten már mindenfelé kiírják, hogy a végén az összes szereplő meghal, ez viszont nem teljesen igaz, hiszen a ló életben marad:D 

Szpojlerek vége

Érdekességek: A készítők hat éven át kutatták a híres vulkánkitörést, hogy a lehető legpontosabb képet adhassák róla. Kit Haringtonnak hosszas tréning árán sikerült elérnie a filmben látható impozáns testalkatot. A Pompeji 100 millió dollárból készült, nálunk csütörtökön, Amerikában pénteken nyitott, így a bevétele egyelőre még csak kezdeti stádiumban van, még jóval több lesz, az viszont már biztos, hogy a kritikusoktól csupa negatív értékelést kapott. Most pedig jöjjön némi földrajzi-történelmi kitérő:

A Vezúv 

A Pompejit elpusztító hegy 1281 méter magas sztratovulkán, ami azt jelenti, hogy több rétegből álló, kúp formájú tűzhányó, az egyetlen az európai főkontinensen, ami az utóbbi száz évben kitört, és bár manapság is aktívnak számít, mindössze gőzölgést produkál. Körülötte és rajta 3 millió ember él, emiatt az egyik legveszélyesebb vulkánként tartják számon, hiszen nem kizárt, hogy újból kitörhet. Már több mint 25 ezer éves és a 79-es kitörés előtt és után számos alkalommal okozott katasztrófát az emberiségnek, ám érdekes módon mindig visszaköltöznek mellé. A három legnagyobb tragédia, amit előidézett: az i.e. 1800. táján történt Avellino-kitörés, amiben több bronzkori település semmisült meg; az 1631. végi kitörés, amelyben 3000-en vesztették életüket; és persze a filmben is szereplő esemény az ókorban. A legutolsó nagy erejű kataklizmára 1944. márciusában került sor, ekkor három falut tett a földdel egyenlővé. 1631. és 1944. között gyakorlatilag folyamatosan aktív volt, megtörtént az is, hogy a belőle hulló hamu egész Dél-Európát beterítette. A római korban istenségnek tartották, Jupiter (Zeusz) egyik megtestesülésének. A Pompejiben megmaradt freskók némelyikén kígyó formában ábrázolták. A Vesuvius (eredeti nevének egyik formája) többféle dolgot jelenthet: Olthatatlan, Erőszakot Zúdító (ezek görög nyelvből származnak), Fényt Hozó, Szív (indo-európai gyökerekből). 

79: Pompeji és Herculaneum végnapjai 

Az ekkor bekövetkezett világvége-szerű eseményeket egy szemtanú, az ifjabb Plinius leírásából ismerjük, aki a hegytől 35 kilométerre lévő Misenum városából nézte végig a Vezúv kitörését, majd később két levélben számolt be róla Tacitus-nak.

Az ebben a körzetben élő rómaiak hozzászoktak a földrengésekhez, így a kitörést megelőző napokban végbement többszöri földmozgásoknak senki sem tulajdonított jelentőséget. A katasztrófa két nap alatt ment végbe. A filmben is látható villámló füstoszlop a szemtanú leírásából származik, és bár a valóságban ezek a fények feltehetőleg nem villámokból származtak, a fiatalember nézhette őket annak. A Vezúv kövekből, hamuból és gázokból álló felhőoszlopot okádott az égre, ami megközelítőleg 33 kilométer magasba tört fel. A felhőből megolvadt kő- és habkő-darabok hullottak a környező településekre, a vulkán másodpercenként másfél tonnányit zúdított a világra ezekből az anyagokból. A felszabaduló hőenergia százezerszerese volt a hiroshimai atombomba erejének. 

Az első napon órákon keresztül fehér habkődarabok hullottak az égből, a legnagyobbak 3 centiméteresek lehettek. Ezek felforrósították, felgyújtották az épületek tetőit, de ekkor még lehetséges volt elmenekülni. Órákkal később szürke habkő kezdett záporozni, ezekből már 10 centisek is akadtak, ez 18 órán át tarthatott. A füstoszlopból közben elillantak a benne lévő gázok és így nem maradt semmi, ami a szilárd alkotóelemeket a levegőben tartotta volna, ezek pusztító törmelék-lavinaként omlottak Herculaneumra és Oplontis-ra, de Pompejit még nem érték el. Oda a második napon érkezett a szürke káosz, ami 300 fok körüli hőmérsékletű port, hamut, gázokat és követ ontott a településre. A még álló házakban menedéket keresők élve megsültek a hihetetlen hőmérsékleten. Kb. 16 ezerre becsülik az áldozatok számát, közülük 1044-nek megtalálták a hamuban kővé vált testlenyomatát, 100 másiknak meg a szétszóródott csontjait Pompejiben. Herculaneumban 332 holttestet fedeztek fel.

Az olasz kormány manapság különféle módokon próbálja az embereket távol tartani a Vezúvhoz költözéstől. A hegy felső részét nemzeti parkká nyilvánították, ahová tilos építkezni; az illegálisan felhúzott házakat folyamatosan bontják el; a közelben lakóknak pedig pénzt fizetnek, ha elköltöznek. És most vissza a fikcióhoz: 

Nekem tetszett a Pompeii, sokkal jobb volt, mint amit vártam. Egy nézést simán megér. 

Pontozás: 

imdb: 5.5 (3 év alatt 0.9-et esett...)

Szerintem: 4/5 (A befejezés túl giccses.) 

Utólagos szerkesztés: Mikor ezt néztük, a hölgy, aki elkísért, még egy másik helyen dolgozott, azóta viszont kollégák lettünk. Akkoriban azt mondta, neki kevésbé tetszett - valójában azt hiszem, hogy egyáltalán nem, csak mégsem akart megbántani:) Aztán később újra láttam a tévében ezt az alkotást, és megértettem, hogy tényleg rossz, de mivel ennek legalább másfél éve, ezért képtelen vagyok visszaemlékezni rá, hogy mitől jutottam erre a véleményre. Azért a pontszámot meghagyom, mert a mozis élmény tényleg remek volt! Ja és azóta láttam egy részét az elpusztult római városnak, hiszen egy utazó kiállítás keretében 2017-ben Tác-Gorsium ad otthont Pompeji néhány relikviájának. Érdekes élmény volt...

Hírek: 

- Paul W.S. Anderson írja, rendezi és pénzeli a Resident Evil 6-ot. Úgy látszik, ennek a szériának sosem lesz vége, de ez jó, mert én szeretem:) (Láttam, rendkívül pocsék lett...)

- Kit Harington áprilisban visszatér a képernyőre Havas Jonként, majd jön két új fantasy, amikben szerepel: A hetedik fiú és az animációs Így neveld a sárkányodat! 2. (Előbbi megbukott.)

- Kiefer Sutherland ismét Jack Bauerré válik, érkezik ugyanis a 24: Live Another Day, a 24 sorozat folyatása. Ezen kívül szinkronizálni fog a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain videojátékhoz. 

- Jared Harris a The Quiet Ones és a Poltergeist című horrorokban lesz főbb szereplő. Érdekes módon mindkettő kopogó szellemről szól… 

- Emily Browning következő munkája egy dráma, a The Shangri-La Suite: „Karen és Jack egy elmegyógyintézetben találkoznak és szerelmesek lesznek egymásba. Eltervezik, hogy közösen végrehajtják Jack nagy tervét: megpróbálják meggyilkolni Elvis Presley-t.” Szerintem jól hangzik! 

Rengeteg film várja, hogy megnézzem. Erre a hónapra és márciusra biztosra ígérhetem az alábbi írásokat: A Lego-kaland, Sötétségben: Star Trek, Hellraiser – Pokolkeltő, valamint Angyalok és sárkányok. 

Happy Birthday Ellen Page!:) 

2006-ban jött ki az első X-Men-trilógia harmadik epizódja, Az ellenállás vége és a világ ekkor ismerte meg a cuki, apró, kanadai Ellen Page-et. Én már akkor megkedveltem, olyan helyes volt, és aztán jött a Juno, az Eredet, a Cukorfalat, a SUPER, és a Whip It; és Ellenből az egyik legkedvencebb színésznőm lett. Azóta is élvezettel nézem a filmjeit, és szinte mindent láttam, amiben benne volt. 

Most pedig hihetetlen módon szaladtak össze a dolgok, amik feléje mutattak. Pár héttel korábban az Intersparban jártam és ott megláttam 500-ért a Hajrá Bliss!-t, eredeti dvdn, extrákkal. Volt -20%-os kuponom is, szóval nem hagyhattam ott. Napokig nézegettem a borítót reggelente, mindig elhatároztam, hogy aznap megnézem, de mégsem tettem meg. A blog ünnepi összefoglalójában említettem a fórumot, ahová írogatni szoktam, nos, oda mostanában akaratlanul is több Ellen-képet csatoltam a posztjaimhoz és mindenféle keresgéltem képeket, infókat róla, aztán jött ez a február 14. Aki nem hallotta volna, Ms. Page ezt a napot választotta, hogy kiálljon a nyilvánosság elé és bejelentse, hogy leszbikus. Sokan írták, hogy nem okozott nekik meglepetést a hír, mások idegesek lettek tőle és így tovább, de vagyunk egy páran, akik kitartunk mellette. Én magam azt mondom, semmi sem változott, ő még mindig az a cukorfalat (hehe), aki volt, és lehetséges, hogy ezek után még sokkal jobb lesz minden egyes mozija! Aztán, a nagy bejelentés után két nappal, teljesen spontán módon az m1 leadta a Junot. (Spontán alatt azt értem, hogy a bejelentéstől függetlenül.) Mindezt megkoronázandó, most van Ellen születésnapja, így készítek egy méltó, őt megünneplő cikket!

1. felvonás: Bogárka visszavág! 

Már legalább négyszer láttam a Junot, de imádom, mert mindig jókedvem lesz tőle! Szeretem a poénjait, a zenéjét, meg mindent benne, már Jennifer Garner se zavar. Szóval ennek okán kicsit kutakodtam és összeszedtem néhány extra infót, amik az eredeti bejegyzésben nem szerepelnek:

- Két dolgot most vettem észre először: Olivia Thrilby karakterét magyarul „Líí”-nek nevezik, holott Leah, amit szerintem „Liá”-nak kéne mondani, bár az angol szinkronban nem emlékszem, hogy van. John Malkovich volt az egyik főproducer. 

- Néhány mellékszereplő, akiket már láthattatok máshol is: Candice Accola (a lány, aki a laborban Juno és Paulie partnere), a vámpírnaplók „sztárja”; Cameron Bright (a stáblistában RPG Nerdként nevezik meg, nem tudom, hol jelenik meg), ő volt az UltraViolában a kisfiú és Ellennel együtt játszott az X3-ban; végül pedig Eve Harlow (csaj a boltban az elején), aki a The Tall Manben a hősnő segédje. 

Egyéb érdekességek: Anno nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy a film Oscart érdemlő forgatókönyvét egy korábbi sztriptíztáncosnő, Diablo Cody írta. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a ténynek, de most kicsit utánajártam és kiderült, hogy igenis fontos. Ugyanis Cody blogot vezetett a munkája során szerzett élményekről és a producer Mason Novicknak ez annyira tetszett, hogy segített neki kiadni az emlékiratait könyv formájában. Eredetileg ebből akartak mozit készíteni, de a stúdióknak kellett egy referencia, ami meggyőzhette őket a hölgy írói tehetségéről, ezért született, egyfajta tesztként a Juno. Amikor kialakult a történet az adoptálásról, akkor Diablo mindenfelé kutatott a témáról, például inspirációul szolgált a későbbi férje, aki örökbe adott gyermek volt, de aztán megismerte a valódi szüleit; és az egyik barátnője, aki középiskolás korában esett teherbe. (Tőle származik többek közt az ultrahangos jelenet.) Az írónő a legtöbbet a saját középsulis emlékeiből merítette: Volt egy Tic-Tac-imádó pasija, egy pompomlány barátnője és egy hamburger-telefonja:) A szkriptet egy Target üzlet Starbucks kávézójában vetette papírra. A témaválasztás miatt senki sem akarta vállalni, hogy finanszírozza a forgatást, ám ekkor jött a képbe Malkovich és cége, a Mr. Mudd, így a Juno végül megvalósulhatott. 

A hősnő neve a szinkronban szereplővel ellentétben az istennő római elnevezésén alapszik, a görögök Hérának hívták Zeusz feleségét. Ellen Page találta ki a figurája frizuráját és ő javasolta a The Moldy Peaches-t zenének, ebből lett az, hogy végül Kimya Dawsont, a Peaches egyik tagját kérték fel a kísérő muzsikához. Jennifer Garner lemondott a fizetéséről az alacsony költségvetés érdekében, helyette a végső bevétel bizonyos százaléka illette meg – végülis hihetetlenül jól járt ezzel a lépéssel! Michael Cera képtelen volt Tic-Tac-kal a szájában szöveget mondani, így ahányszor azt látjuk, hogy Paulie bevesz egy cukorkát, akkor valójában csak eljátszotta ezt. 

A burger-fon Diablo Cody-é, és az ő írását láthatjuk Juno képe mellett az évkönyvben. Az ultrahangon megjelenő képsor a hangmérnök, Scott Sanders gyermekéről készült és utólag montírozták rá a monitorra. A futók gatyájában nem a tényleges nemi szerveik himbálóznak, hanem labdák, amiket madzagokra kötöttek és belülről a nadrágjukra erősítettek. A kémiatanárt egy híres dj, Cut Chemist alakítja (belső poén, a chemist kémikust jelent). A címszereplő szobájának falán punkzenekarok képei vannak, Leah-jén férfiak képei, akik tetszenek neki, Paulie szobája meg tiszta gyerekes, hogy érzékeltessék az ártatlanságát. Az egész forgatás csak 30 napig tartott, így az évszakok váltakozását nagyrészt számítógépes trükkökkel érték el, de a hó valódi, teljesen véletlenül pont akkor esett le, amikor jól jött a stábnak. A mostohaanya szövegének egyik sora inspirálta a Green Day egyik dalát (East Jesus Nowhere). A nyitójelenet kb. 8 hónap alatt jött létre és úgy készült, hogy Ellen egy futógépen sétált, miközben itta a narancslét, ezalatt egy rendkívül nagy zársebességgel működő fényképezőgéppel megközelítőleg 900 fényképet csináltak róla. Az előhívott fotókat addig fénymásolták újra és újra, amíg a minőségük leromlott annyira, hogy rajzoknak tűnjenek, majd körbevágták, beszkennelték és a rajzolt háttér-szekvenciára montírozták őket. 

A Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválon, 2007. szeptember 8-án tartott világpremierjén cikkem tárgyát álló ovációval jutalmazta a közönség. A Fox Searchlight hamburger-telefonokat küldött szét a kritikusoknak, hogy kedvet csináljanak nekik a filmhez, ami 7 millió dolláros költségvetését megharmincszorozta, több mint 231 milliót hozott vissza. Ez lett a Searchlight első produkciója, ami átlépte a 100 milliós álomhatárt, és a 20th Century Fox első olyan mozija, aminek a betétdalait tartalmazó lemez első helyezett lett a slágerlistákon. A szakértőktől csupa pozitív értékelést kapott, ám az abortusz-ellenesek, a feministák, az anti-feministák meg az abortusz-pártiak is tiltakoztak ellene… 

Bemutatója után úgy fél évvel az amerikai bulvárlapok „a Juno-effektnek” nevezett botrányról írtak, szerintük ugyanis ez és a Felkoppintva arra biztatta a tiniket, hogy tartsák meg a gyerekeiket. A Massachusetts-ben lévő Glouchesterben ekkor tizenhét, 16 éven aluli lány lett terhes és hordta ki a gyermekét; és az ismert politikus, Sarah Palin 17 éves lánya, Bristol szintén áldott állapotba került. A média a Junot okolta ezekért a dolgokért, később viszont hozzáértők megállapították, hogy sok dologban hazudtak.

2. felvonás: Egy egyedülálló nő - Peacock (2010) 

Ezt eredetileg a blog szülinapjára készült bejegyzés második filmjének szerettem volna, de mivel videót csináltam és nem írást, így másként alakultak a dolgok. Lett egy felvétel, ami fél óra hosszúra sikerült, ebben mindenfélét összehordtam erről az alkotásról, a poén pedig az, hogy fele ennyi szót sem érdemel. A hangfájl törlésre került, a Peacock meg csúszott 18 napot, mára, Ellen Page születésnapjára, merthogy miatta néztem meg. Mivel a filmográfiájában már csak ez meg a The Stone Angel maradtak, amik esetleg érdekesnek látszódtak, hát, emellett döntöttem – utólag gondolkodom, hogy vajon a másik választás jobb lett volna-e? (Aztán ezt is láttam, nagy csalódás volt...) Olvassátok el a cikket és abból kiderül, hogy rosszul voksoltam vagy sem! 

Egy aprócska város a helyszín, aminek a neve megegyezik a címmel, valamikor az ’50-es, ’60-as években járunk. Itt él a rendkívül zárkózott, furcsa férfi, John, aki szabadidejében gyerekes hobbiknak hódol, egyébként meg aktatologató a helyi bankban. A közösség elismeri a fiatalember szorgalmát, ám senki sem tudja, valójában milyen. Egy napon aztán a kormányzó-választás jelöltjének feldíszített vonata kisiklik, a mozdony pedig éppen John udvarán landol, ahol kis híján agyoncsap egy fiatal nőt, akit a helyszínre érkező lakosok közül még sosem látott senki. Az Emmaként bemutatkozó teremtésről úgy látszik, hogy hősünk felesége, ám valójában egészen másvalaki. John és Emma ugyanaz az ember (Cillian Murphy), ám a közös testben két személyiség rejtőzik, akik elképesztő szimbiózisban élnek, viszont egyik sem tudja, miket tesz a másik. A vonatban rejlő kampány-lehetőséget mind a helyi polgármester, mind a két kormányzó-jelölt ki akarja használni, de ehhez kell a „házaspár” engedélye és miközben a női fél hajlandó lenne belemenni a segítségnyújtásba, addig a férfi foggal-körömmel küzd saját másik oldala döntései ellen. A helyzetet csak tovább bonyolítja a felbukkanó Maggie (E.P.), aki súlyos titkot őriz Johnnal kapcsolatban és pénzt akar kérni tőle. Vajon hogyan alakul a hasadt elme tragédiája, melyik fél kerül ki győztesen a testért vívott harcból? És vajon ez hogyan hat majd a körülötte lévő emberek életére?

Mivel már a nyitójelenetben kiderül a kettős személyiség, így a játékidő fennmaradó részében arra vártam, hogy történjen valami. Cillian Murphy fenomenális játéka tartja fenn az érdeklődést, mert valójában igen kevés a tényleges esemény, a cselekmény inkább John/Emma fejében megy végbe, ám mi ennek csak külső szemlélői vagyunk, így türelmesen várunk a nagy végkifejletig, ami hát… Nem az igazi. Erre csak rátesz egy lapáttal a nyitva hagyott befejezés és nekem még külön rosszul esett Ellen karakterének szenvedését nézni (plusz 27 percet kellett várnom rá, hogy felbukkanjon, pedig másodikként írták ki a nevét). Az inspiráció szerintem a Psycho volt, a Peacock ennek egy finomabb változata, vagy továbbgondolása; mindenesetre rengeteg köztük a hasonlóság, ezt le sem lehetne tagadni. Fontos kiemelni, hogy el kell fogadnunk azt a tényt, miszerint a kisváros lakói nem ismerik fel a kifestett, női ruhába és paróka alá rejtőző főszereplőt, mert ha ezt képtelenek vagyunk megemészteni, akkor értelmetlen tovább nézni… 

Ez Murphy egyszemélyes színháza, mindenki más elsikkad mellette, nagyszerűen játssza a nőt és remek az ideges, gátlásokkal teli férfiként. Page-en kívül elhomályosítja Susan Sarandont és Bill Pullmant is, bár az utóbbihoz nem kell hűdenagy teljesítmény:) Ellennel sajnos az a probléma, hogy szép, gyermekszerű vonásai hiteltelennek tűnnek egy éjjel-nappal robotoló, egyedülálló anya arcaként – legalább a szeme alá tehettek volna karikákat. Az író-rendező egy Michael Lander nevű úriember volt, aki ezen túl mindössze egy rövidfilmet készített. Érdekességként annyit találtam, hogy az egyébként totál lényegtelen kisiklós szekvencia felvétele négy órán át zajlott és hogy Murphy nagyon örült a szerepnek, mert „fantasztikus lehetőség egy színész számára, olyan, amit nem hagyhattam ki!”. A Peacock készítési költsége meg a bevétele ismeretlen, a kritikai fogadtatása szintén. 

Nehezen befogadható alkotás, ami furcsa jelenségre hívja fel a figyelmet, ám valójában a főhőst alakító színész rendkívüli teljesítményén túl semmi sincs benne, ami miatt érdemes lenne látni. 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Én nem adnék rá pontot.

3. felvonás: Korira fel! 

Ahogy a bevezetőben írtam, 500 Ft-ért megvettem a Hajrá Bliss!-t eredeti dvdn, így most már (ha jól számolom) negyedszerre láthattam. A filmről szóló írást ezen a linken olvashatjátok, most pedig erről a bizonyos dvdről fogok mesélni. 

Már a külsőségekkel meg vagyok elégedve. A borító jól mutat, a hátulján lévő szöveg is tetszik, a lemezre magára meg egy másik képet tettek rá, nem ugyanazt, mint ami a borítón van. A menüje jobb és igényesebb, mint a mostanában megjelenő 4000-es kategóriás új filmeké, mindegyikben másik zene szól, és másik állóképet láthatunk. Mindössze két extrát adtak, de egy új korongnál örülök, ha egyáltalán akad valami. Az egyik egy tűrhető előzetes, a másik pedig egybe összerakva a kimaradt jelenetek sora. A második, a „Razor kilép” és a „Bliss visszahívja Razort” remek, az utolsó szekvenciában meg Ellen bugyiban látható, ez szintén a vágószoba padlóján végezte, pedig egész humoros. Érdekes, hogy két leszbikus-viccet és a szexről való beszélgetést kivágták. Szerintem ez egy kitűnő kiadás, bár nincs rajta túl sok extra, de a film maga nagyszerű és az a két plusz tartalom kielégítő, ha rajongó vagy. Aki szerette a Hajrá Bliss!-t, az mindenképp vegye meg, 500-at lazán megér! (Azóta azt hiszem felemelték az árát...)

Hírek: 

- Ellen Page az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban ismét Kitty Pryde bőrébe bújik, majd jövőre egy poszt-apokaliptikus moziban, az Into The Forestben Evan Rachel Wooddal alakítanak egy testvérpárt, akik a világvégét egy erdőben vészelik át. Állítólag Ellen rendezni is készül, filmjének címe Miss Stevens lesz, ha egyszer elkészül. (Az elsőt láttam, írtam is róla.)

Utólagos szerkesztés: Sajnos az élet nem volt valami kegyes Ellenhez azóta, hogy bevallotta másságát. Évente 2-3 mozit még így is leforgat, ám a körülötte lévő felhajtás megszűnt és dacára annak, hogy Amerikában most nagyon divatos mindenféle neműnek és szexuális beállítottságúnak lenni, mintha őt ez inkább hátráltatná. Hozzánk utoljára A nő, akit szerettem című drámája jutott el, amit még mostanában is adnak a tévében, de valahogy sosem érdekelt még annyira, hogy leüljek elé. Ezen felül valószínűleg a dohányzástól (?), de eléggé megviseltnek látszik az arca, valamint mostanság úgy öltözik, mint egy 16 éves fiú, és mondanom sem kell, ezekből egyik sem pozitívum... Attól tartok, hogy a karrierje végleg kútba esett, ám ha ettől függetlenül most boldog, akkor hajrá Ellen, csak így tovább!

Ebből a jeles alkalomból írás helyett egy videót készítettem, amiben szóban elemzem ezt a tavaly készült mozit. Két helyre is feltöltöttem, mindkettőt belinkelem, szóval a két videó ugyanaz, elég csak az egyiket megnézni:) 

Utólagos szerkesztés: Másodszorra, magyarul már jobban láttam, hogy miért rossz ez a film. Az egy dolog, hogy egy 40-es évei elején járó, kőgazdag, unatkozó zsidó házaspárról szól, nem ettől béna. Akkor mitől? Katheryn Hahntól. Ez a nő abszolút tehetségtelen, viszont ezt a szerepet mintha ráöntötték volna. A második megtekintés és az Egyszer Lenbeli szánalmas teljesítménye óta messziről elkerülök bármit, amiben szerepel. Juno ettől még ugyanolyan jó, de mivel ő csak másodhegedűs, képtelen elvinni a hátán egyedül ezt az alkotást...

2008-ban ezen a napon készült el az oldal és a legelső bejegyzés, ezért minden évben tartok egy kis privát „filmfesztivált” ennek a jeles alkalomnak a megünneplésére, ez most is így történik. 

A szülinapi bejegyzést ezen a linken érhetitek el. 

2013-ban eléggé lecsökkent az aktivitásom a transfesser.blog.hun, ennek több oka volt. Először is, a 2011. végén elkezdett nagyszabású írási munkálataim új szintre léptek, így sokszor az éjszakáimat házimozizás helyett alkotással töltöttem – remélhetőleg ebben az évben már bemutathatom, hogy min dolgozom lassan már 3 éve. (Regényemről, a Kék szemekről van szó, mely aztán végül 2016-ban látott napvilágot.) Másrészt egy hosszas folyamatnak köszönhetően egyetlen magyarként bekerültem egy nemzetközi kis csapatba, ami létrehozott egy kellemes hangulatú fórumot egy brazil oldalon, ahol szintén rengeteg időt töltök. (A fórum azóta áthelyeződött, átalakult, már csak ketten vagyunk a régi csapatból.) A következő ok a számítógépes játékaim sora; végül pedig még megemlíteném, hogy sokszor a napot olvasással fejeztem be és ez a szokás elég nagy hangsúlyt kapott, sajnos a filmek rovására. (De legalább elmondhatom, hogy 14 könyvet elolvastam tavaly.) Ezeken felül akad még valami, ami limitálta az érdeklődésemet a mozgóképek felé, mégpedig az a furcsa szokásom, hogy színésznők/színészek miatt akarok egyes alkotásokat látni. Ez bizony igencsak lerövidíti azon mozgóképek sorát, amiket meg kívánok tekinteni, plusz hátráltat is, mert a legtöbbjük nem hogy Székesfehérvárra, de Magyarországra se jut el… Tehát ezek miatt volt érezhetően kevesebb cikk 2013-ban. Most pedig térjünk rá az ünnepre, jöjjön a tavalyi év összesítése számokban! 

    -  2013-ban 76 bejegyzés született.

    -  Az összes bejegyzések száma az 1100-hoz közeledik.

    -  A legaktívabb hét címéért két hét is versenyzik: A 25. (június vége) és a 43. (október vége-november eleje). Mindkét héten 4-4 bejegyzés látott napvilágot.

    -  A legjobb nap november 11. volt, ekkor 627 látogató 715 lapletöltést produkált. Ismét egy olyan napra esett ez a rekord, amikor nem született új bejegyzés, sőt, ekkor pontosan egy hete nem készült új írás, a legfrissebb a Frankenweenie volt.

    -  Az utóbbi egy hónap átlagos napi látogatottsága megközelítőleg 130 fő/nap volt, naponta legalább 100 oldalletöltéssel. (Apró megjegyzés, hogy 2014. januárjának egyik napján szintén történt egy elképesztő méretű látogatási hullám, ám ez már a jövő évi értékeléshez tartozik, remélem, sikerül majd túlszárnyalni:))

   -  2008-as indulása óta a Filmrajongó 416 000 oldalletöltést produkált.

   - Sajnos a blog.hu csak limitált időszakra tekint vissza, így mindössze ezt az adatot tudom közölni: Az elmúlt egy hónap alatt a legtöbb katt a Carrie Alternatív Verzióra érkezett, bár ez betudható annak, hogy nagyon sokáig a főoldal legfelső cikke volt. A valódi első helyet a Mulholland Drive értelmezési lehetőségei kapja, második így is a Carrie, harmadik a Szamárköhögés. (A Facebookos like-okra egyelőre külön lehetetlenség rákeresni, így erről nem tudok pontos adatot szolgáltatni.)

   - A leglátogatottabb írás, mióta a belső számolót beépítették: A Mulholland Drive értelmezési lehetőségei (294 megtekintés), második Kontroll filozófiai szemmel (101), harmadik Hyppolit, a lakáj (84). [Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a megtekintések számát én magam is generálom A héten a tvben lista összeállításakor.]

     - Továbbra is a Vígjáték-kategória a legnépesebb, itt 411 cikk található.

     - A legnagyobb projekt egyértelműen a Lon Chaney-hetek volt, aminek során a XX. század elején élt legendás némafilm-színész életét boncolgató felvezető mellett öt különböző filmről jött létre írás. Második helyen a Kick-Ass 2 említhető, amire kis híján öt napom ment el, nem számítva a kedvcsináló bejegyzést; valamint említést érdemel az elsősorban külföldről beszerzett, turkálóban vásárolt dvdk megnézése, aminek köszönhetően sok részletes cikk valósult meg és több régi gazdagodott új bekezdéssel. 

A 2013-ban látott legjobb filmek: Jurassic Park 3D, Vonzások (Stoker). Nagy örömömre láthattam végre azt a két mozit, amiket már évek óta kerestem, az egyik a Fatherland (A Harmadik Birodalom), a másik pedig a London After Midnight 1927-ből. Különösen tetszettek még: Little Birds, The Brass Teapot, Boszorkányvadászok, Sötét zsaruk 3, Kick-Ass 2, Vágy és vezeklés, Farkas, A Kelet. 

A 2013-ban látott legrosszabb filmek: Greenberg (az egyetlen, ami a lehetséges 5-ből csak 1 pontot kapott), Jack & Diane (óriási csalódás volt), A legsötétebb óra (egyszerűen béna), A vámpír jele (unalmas), Ali G Indahouse (elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki, aki elmúlt 16, képes legyen élvezni), G.I. Joe: Megtorlás (iszonyatosan rossz). Többet vártam volna az alábbiaktól: A fehér zombi (legendás státusza miatt); Óz, a hatalmas (fogalmam sincs, miért:)). 

A 2013-as évben látott legfurcsább filmek: Magic Magic (borzasztóan vártam, de egyszerűen annyira ijesztő és lehangoló, hogy nem tudok rá mit mondani, plusz egy igen rossz minőségű kópiám volt belőle, ami csak még különösebbé tette az élményt), Casshern (régóta szerettem volna látni, de egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam), Violet & Daisy (bár ez kapott pontot, de semmihez sem hasonlítható, amit eddig láttam). 

A születésnapi ünnephez ezúttal különleges módon készítek egy cikket. 2014. legnagyobb durranása mindenképpen az X-Men: Az eljövendő múlt napjai lesz, ezen felül több új film érkezik kedvenc színésznőmtől, Juno Temple-től, amiket biztosan megnézek. A listámon csupa olyan mű szerepel most már, amik még vagy nem készültek el, vagy nem mutatták be őket, a régebbi listákat pedig eltettem, egyelőre hidegen hagynak. Sajnos, ahogy a januárt láthattátok, ez az év sem fog bővelkedni új bejegyzésekben, de azért ne fordítsatok hátat a Filmrajongónak, mert folytatom a munkát!

A múlt héten elugrottam a helyi Intersparba és miközben az ott vásárolt cuccokat rakosgattam el a zsebeimbe, meg öltöztem, olvasgattam a kirakott Adok-veszek-hirdetéseket és megakadt a szemem az alábbin: „Dvdk eladók, érdeklődni itt és itt, listát küldöm”. Gondoltam, ez jól hangzik, fel is vettem a kapcsolatot az illetővel és kaptam egy hosszú listát az eladó filmjeiről, amik közül ez volt az egyetlen, ami érdekelt. 700 Ft-ért kínálta, extrákkal, mindennel, ennyit pedig simán megért, pláne úgy, hogy erről már többször akartam írni, de mindig alkalmatlan időpontban adták és képtelen voltam leülni elé. Mindketten jól jártunk, a dvdről majd később beszámolok, előtte lássuk magát az Érzéki csalódást!

Ismeritek a régi Hofi-viccet? „Egy hölgynek szerelmi kapcsolata van (…) három fiúval... de egyszerre!” Valami ilyesmiről van szó itt is. Az angyali szépségű Jewel (Liv Tyler) belibeg a McCool’s bár csaposának, Randy-nek (Matt Dillon) az életébe, és ezzel nemcsak az addig unalmasan tengődő fickónak, de két másik férfinak is teljesen felborítja a megszokott mindennapjait. Randy után a második az unokabátyja, a menő ügyvéd, Carl (Paul Reiser); a harmadik meg az együgyű, istenfélő detektív, Charlie (John Goodman). Ők mind csak azt akarják, hogy az övék legyen egyedül ez a csodanő, akinek azonban más tervei vannak. A bárpultos egy bérgyilkosnak (Michael Douglas), a jogtanácsos egy pszichológusnak (Reba McEntire), a zsaru meg egy papnak (Richard Jenkins) meséli el, hogy mi történt vele, mi pedig azon gondolkodhatunk, hogy melyik sztori igaz és melyik nem? Végül aztán a három szál összefut és Jewel hullákkal, rablással és rengeteg szexszel kikövezett útja fordulóponthoz ér. Vajon melyik lovag nyeri el a hercegnő kezét és melyik lesz az, amelyik megszerzi neki az áhított dvd-lejátszót?

A remek amerikai Aerosmith rockzenekar kifejezetten csúnya frontembere, Steven Tyler az apja a még ma is gyönyörű, természetes szépségű Liv Tylernek, akinek szerintem ez az egyik legjobb filmje, amiben szó szerint ragyog. Mióta az eszemet tudom, tetszik nekem, így előszeretettel nézem a mozijait, köztük pedig ez mindenképpen kiemelkedik, elsősorban a férfiak számára. (Elég csak az autómosós jelenetre gondolni…) Túl Tyler lenyűgöző külsején ott van a csavaros, izgalmas történet és a remek színészi játék, bár elsősorban a mellékalakok életre keltői viszik a prímet. A főhősök közül John Goodman színészileg a legjobb, Paul „Megőrülök érted” Reiser viccesnek mondható, Matt Dillon viszont közepes. Michael Douglas az elképesztő frizurájával meg a király dumájával mindenki mást lemos a színről, és Richard Jenkins szolgáltatja a legjobb poénokat. Külön említést érdemel a kettős szerepben megjelenő Andrew Dice Clay (maga Ford Fairlaine), az ő alakítása nagyon tetszett. 

A történet rengeteg humoros helyzetet rejt magában. Először is, a három férfi vallomása a három hallgatóhoz egy második valóságszintet képez, ahol a múltban történt eseményeket remek kiszólásokkal tarkítják. Carl szála nem valami izgalmas, de szerencsére ezt ellensúlyozza a Randy-ében lévő rablásos mellékvonulat és Charlie nyomozása, ám itt le kell szögeznem valamit. A wikipedián olvastam, hogy anno Roger Ebert, a neves kritikus azt írta: „(az Érzéki csalódás) annyira el van foglalva a keresztbe-kasul futó szerkezetével meg az egymásba csatlakozó szálaival, hogy közben nem ad nekünk egyetlen figurát sem, akiért szurkolhatnánk”. Sajnos, jobban belegondolva, ez teljesen igaz, a legszimpatikusabb alak Douglas fejvadásza, a többiek mind vagy túl sok negatív tulajdonsággal bírnak, vagy nincsenek eléggé megrajzolva ahhoz, hogy megértsük őket. Utáltam Randy-ben, hogy annyira tehetetlen (bár nyilván én is, meg mindenki más is ugyanígy viselkedne Jewellel szemben), Carl perverziói és házasságtörése sem lopták be őt a szívembe, Charlie-ban meg azt gyűlöltem, hogy mennyire igazságtalan mindenkivel, miközben fogalma sincs arról, hogy mit művel. Ez egy súlyos hiba, de a kész mű szórakoztató értékéből mégse von le.

Érdekességek: A rendező az a Harald Zwart, aki az új Karate kölyköt meg A Végzet Ereklyéi: Csontvárost dirigálta, a producerek egyike Michael Douglas. Az író Sam Seidel volt, aki a bemutató előtt halt meg, az ő emlékének szentelték a mozit. Seidel saját bárpultosként szerzett tapasztalataiból építette fel a cselekményt. A McCool’s tényleg létezik, ám annyira lepusztult volt akkoriban, hogy nem tudtak ott forgatni. Liv Tyler válltömésekkel bélelte ki a melltartóját a szerepéhez. A bérgyilkos karakterének külsejét Dennis Hopper Kék bársonybeli figurája ihlette, Elmot pedig az Összeomlás főszereplője. A parfümériában, ahol Jewel dolgozik, a másik eladónő Veslemoy Ruud Zwart, Harald Zwart felesége és társproducer. Helen Hunt eredetileg kamionsofőrként szerepelt volna, ám a jeleneteit kivágták. A One Night at McCool’s 18 millió dollárból készült, de csak kevesebb, mint 13 és félmilliót hozott vissza. Vegyes, elsősorban negatív kritikákat kapott. 

Férfiként érdemes megnézni, engem a poénok is elszórakoztattak, szóval kedvelem ezt a művet. 

Pontozás: 

imdb: 6.1 

Szerintem: 4/5

A dvdről: Ez egy kb. 13 éves korong, így mai szemmel nézve viccesnek hat, hogy az olyan dolgok, mint az animált, magyar nyelvű menü meg a jelenetválasztás még extrának számítanak, bár ha ehhez hozzávesszük, hogy Jewel álma egy dvd-lejátszó, ami a filmben még akkora, mint egy videomagnó, akkor ez a dolog teljesen érthető. A menü maga rendkívül színes, a film jelenetei peregnek a hátterében és tök jó zenék szólnak. Minden almenüben más képsorok mennek és más muzsika hallható, még a jelenetválasztásnál is. Nézzük az extrákat!

A trailer remek, rendkívül figyelemfelkeltő, bár több kis részletben különbözik a filmtől. Az olvasópróbát sajnos elég amatőr módon tárják elénk, én jobban élveztem volna, ha csak a próbát mutatnák, ehelyett összevágták a tényleges jelenetekkel, csak baromi rosszul. Van két videoklip, két számhoz, amiket a játékidő alatt hallhattunk: Az A-Ha Velvetje elég hátborzongató, Joan Osborne Love Is Alive-ja viszont tök jó és teljesen a filmhez készült, abból épül fel. A Storyboardoknál megnézhetjük a nyitó meg a zárójelenet tervét, utóbbinál láthatóak érdekes változtatások, valamint kiderült, hogy az eredeti szinkronban feltehetőleg több poén van, amiknek jó része a magyarban elsikkad. (Magyarul néztem, kivételesen, a nosztalgia miatt, mert régen így láttam többször is.) Van egy rövidke videó, ahol jelmezeket/hajstílusokat próbálnak Tylerrel, miközben a sminkes beszél a forgatásról. Láthatjuk Carl utolsó szekvenciájának készítését; megnézhetünk egy hosszabb filmecskét a forgatásról és elénk tárnak egy kimaradt jelenet-csokrot. Az utóbbiban mindössze egy van, amelyik jó lett volna, ha bent marad, ez pedig az alternatív befejezés, amikor Randy-t elviszik a zsaruk, de még látja, mi lesz Jewellel.

Utólag teljesen érthető, hogy az életmentő lövést végül miért nem az adja le, aki a storyboardban szerepelt, bár megmutatják, hogy ezt a változatot is rögzítették. Mindegyik extrához van magyar felirat, ami azt mutatja, hogy a kiadó elég sok munkát belefektetett ebbe a lemezbe. Összesítésben ez egy igen jó dvd, színvonalas, sokféle, bár elég rövidke extrával. Látszik, hogy a 2000-es évek elején még jobban megerőltették magukat a kiadók és nem szúrták ki a nézők szemét olyan szörnyűségekkel, mint például a Kick-Ass 2 vagy az Álomháború magyar példányai. Csak ajánlani tudom, aki szereti ezt a filmet, mindenképp szerezze be, én pedig külön jól jártam, hiszen előző tulajdonosa mindössze egyszer játszotta le, és már a plusz tartalmak miatt megérte azt a 700 Ft-ot. 

Hírek: 

- Harald Zwart készíti A Végzet Ereklyéinek következő részét, a Hamuvárost is. (Szerencsére 2017-ig nem készült el.)

- Michael Douglas benne lesz a magyarul Hangyának keresztelt Ant-Manben. (Gyorsan elsikkadt a szuperhős-dömpingben.)

- John Goodmant hamarosan láthatjuk a Műkincsvadászok csapatában. (Megbukott.)

- Liv Tyler következő filmje a Space Station 76, ami egy a ’70-es évek stílusában készülő sci-fi/vígjáték. 

Sajnos a másik dvd, amit meg akartam nézni, az nem működik, mert van benne egy repedés, amit csak most fedeztem fel, így lehet, hogy az azon lévő Don’t Look Now-t kihagyom és továbblépek a listámon, de az is lehet, hogy letöltöm, és mégis megnézem. Majd kiderül. (Kihagytam...)

És még valami: Jövő héten lesz hat éves az oldal, ennek okán egy különleges bejegyzést tervezek, amiben legalább két filmről fogok szólni; plusz jön a tavalyi év összegzése is!

Aki pedig szeretne kifogástalan minőségű, eredeti dvdket vásárolni, az érdeklődjön itt vagy a szukkulens@freemail.hu címen!

Körözött férfi-rovat:

Ez az a film, amivel az évet szerettem volna kezdeni, az [egyik] utolsó Bud Spencer-mozi, ami még hiányzott a blogról, de méltó a szereplésre. Az utóbbi fél évben legalább kétszer adták, de mindig olyankor, mikor vagy dolgoztam, vagy távol voltam a tévétől, szóval eljutottam odáig, hogy akkor inkább letöltöm. A többihez képest kijelenthető, hogy ritkábban adják, na de elég a felvezetésből, rátérek a lényegre: 

Címszereplőnk (B.S.) egyszerű ember, aki egy aprócska dél-amerikai szigeten elterülő falu lakója. Joe élete könnyű és egyszerű, a helyiek által leszüretelt finom banánt hajóján elviszi a városba, ahol cserébe megkapja azokat a dolgokat, ami kell neki. Ám a nagyhatalmú iparos, Torcillo (Gianfranco Barra) ki akarja sajátítani magának a szigetet és a banánpiacot, így rászabadítja a hatóságot emberünkre, akinek lefoglalják a hajóját meg az áruit, ameddig nem szerez engedélyt a kereskedelemre. Ám ez korántsem egyszerű, révén Joe még sosem hagyta el bárkáját, nem tud se írni, se olvasni és mindenütt a bürokrácia falaiba ütközik. Így elindul élete legnagyobb kalandjára, hogy megszerezze a papírjait és legyőzze Torcillot, de vajon sikerrel járhat-e? Természetesen igen, hiszen ahol csődöt mondanak az észérvek, ott csattannak a pofonok és a helyzet máris megoldódik:)

„Mindenki erről a nyavalyás Kis Pistáról beszél, biztos híres ember lehet.” 

A Banana Joe abban különbözik az átlagos Spencer-Hill-moziktól, hogy a vicces külső mögött tényleg van némi mondanivaló: az egyszerű élet dicsérete és a hatalom által túlbonyolított dolgok elítélése. Joe egyfajta népi hős, ő a legkisebb fiú, aki azonban igen nagyra nőtt és mágikus lények helyett a testi erejére hagyatkozik, ha bajba kerül. Történetében megtalálhatjuk a saját népmeséink elemeit, hiszen Torcillo a gonosz király, akit pénze meg hatalma miatt mindenki kiszolgál, Joe-tól elveszi azt, ami az övé, mert még többet akar magának és a hősnek teljesítenie kell néhány próbát, hogy elnyerje a hercegnő keze helyett a boldogsága kulcsát. A bárénekesnő (Marina Langner) a jó tündér, aki segítségért cserébe segítséget nyújt; a csaló fickó meg az ördögfióka, akinek a főszereplő megkegyelmez, megmenti és ezzel a jó cselekedettel szintén jól jár. A poénok sora és a hangulat kitűnő, mindezt ismét a De Angelis-testvérek muzsikája kíséri, ráadásul a sztori érdekes, van egy szép nő is, csak éppen az igazi nagy bunyó meg a nagy zabálás hiányzik. Mindössze a közepén van egy konkrét verekedési jelenet, a többi esetben vagy eltakarják azt, ami történik, vagy csak a rosszfiúk földre kerülését mutatják, vagyis nem igazán erőltették meg magukat a készítők ebben a tekintetben. Ami még kissé zavaró, az a pár rendkívül ostoba effekt, amiket költségkímélés szempontjából alkalmaztak, például a rajzolt repülő autó vagy a makett-kamionok, de ezeket az alacsony büdzsének meg a korszaknak el lehet nézni és a film egészének szempontjából kicsinységek csupán.

Érdekességek: Az író-rendező Steno, aki korábban a Piedone-mozikat, később az Óriási nyomozó-szériát dirigálta, a történetet pedig maga Bud találta ki. Bár az olasz színész a későbbiekben is segédkezett filmjeinek írásában, ez az egyetlen alkalom, mikor ténylegesen moziba került a sztorija. Elvileg Marina Langner hangját hallhatjuk, mikor Dorianne énekel, ez a német színésznő 1974-ben elnyerte a Németország Szépe címet. Két arc a mellékszereplők közül ismerős lehet más Bud Spencer-mozikból: az egyikük Nello Pazzafini (itt Torcillo teherautó-sofőrje, a Nincs kettő négy nélkülben Tango), a másik Carlo Reali (a rendőr-őrmester, a Bulldózerben a meccs kommentátora). Ezt a mozgóképet együtt vették fel a Kincs, ami nincs-csel, Joe faluja ugyanaz a díszlet, mint ahol a kincset keresik. A forgatás egy része tényleg Dél-Amerikában játszódott, ahol a helyi lakosok statisztaként vagy háttérkép-festőként részt vehettek a munkában. 

Pár dolog még, amiket én vettem észre: Mikor távolról mutatják az énekesnőt, akkor össze-vissza tátog, csak a közelképeknél formálja a tényleges szöveget a szájával. Amikor Joe őrszolgálatban van, a másik bódéban lévő katona egy felöltöztetett bábú – ez azért rém fura, mert más jelenetekben rengeteg statisztát alkalmaztak, hihetetlen, hogy nem találtak oda egy plusz embert… A klubban Dorianne fellépése előtt De Angelis-ék muzsikája szól, az egyik szám biztosan az …és megint dühbe jövünk!-ből van. És végül jöjjön a legostobább szekvencia, Torcillo első felbukkanása, ezt egyszerűen muszáj kiemelnem: Egy pofa felhívja a főnököt. A rezidencián az egyik embere veszi fel, azt mondja a hívónak: „Oké, megnézem, Mr. Torcillo itthon van-e.” Hogyhogy nem tudja, hogy ott van-e vagy nincs? Pár szempillantással később pedig azt láthatjuk, hogy a kérdéses úr 2 méterre van tőle a lépcső alján, ahol jó hangosan utasításokat oszt. Hogy a francba lehet, hogy nem tudta, otthon van-e vagy sem?! 

Ahogy az lenni szokott, kritikai fogadtatásról vagy bevételről itt sincs adat. Annyi bizonyos, hogy ez egy tök jó kis vígjáték, bár nem az a szokványos mozi, amit Spencertől elvárnánk. Kár, hogy mindig nekem alkalmatlan időpontokban adják… 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Ismét elkezdődött A zöld íjász-sorozat, így a péntek estéim foglaltak, valamint sikerült 800 Ft-ért vennem egy 8 dvdből álló, az ókori Egyiptomról szóló szériát, ami szintén lefoglal, ám biztosra ígérhetek még legalább 3 filmet, amiket a közeljövőben szeretnék megnézni. Ezeken felül a februári blogszületésnapra egy rendhagyó bejegyzéssel készülök, remélem tetszeni fog nektek!

A 2013-as Carrie-ről szóló írást itt olvashatjátok. 

Anno Chloë Grace Moretz azt nyilatkozta újságírói kérdésre válaszolva, hogy a Carrie-nek nem volt és nem is lesz alternatív befejezése, úgy jó, ahogy van. Nos, már akkor sok kritika érte Kimberly Peirce rendezőnő munkáját, főleg a lezárása miatt, ahol egy az egyben leutánozta Brian de Palma klasszikusának végét. Egyrészt gagyi speciális effektet használtak, másrészt értelmetlen a jelenet, harmadrészt meg ott van az a gyagya és unalmas bírósági meghallgatás, amire szintén semmi szükség. Azóta viszont felbukkant az interneten VOD-n, majd később dvdn és blu-rayen a film új változata, amiben teljesen megváltoztatták a lezáró szekvenciát. Alapvetően elég rossz véleménnyel voltam erről a moziról, csalódást okozott, ám az újdonság ereje és a Chloë filmjei iránti rajongásom miatt adtam neki egy újabb esélyt - megérte. (A rajongás kb. ezzel a filmmel meg is szűnt...)

Innentől muszáj szpojlereznem, mert máskülönben nem tudom érzékeltetni a különbséget a két változat között. 

Bár alapvetően mindössze a lezárást vettem észre, mint különbséget, az Alternatív Változat ennek köszönhetően már olyan, mintha egy másik filmet néznék. Először is, sajnálattal vettem észre, hogy a magyar szinkron rontott a színvonalon és egyes dolgokat homályossá tett, amik angolban érthetőbbek. Másfelől persze az intenzív utánaolvasás és a korábbi nézés után tudtam, mire és hol kell figyelni, ez segített, ám tény, hogy az első fél óra szinte értékelhetetlen. És most jöjjenek az észrevételeim! A HD-felbontás miatt még szembeötlőbb, hogy Portia Doubleday sokkal idősebbnek látszik a társainál, pláne ha Gabriella Wilde-hoz vagy éppen Ms. Moretz-hez hasonlítjuk. Sue hirtelen pálfordulása még mindig érthetetlen, de korántsem annyira, mint Chris motivációja az elején. Nem mehet el a bálba, oké, hogy dühös és gyűlöli Carrie-t, de korábban ugyanezek a reakciók megalapozatlannak tűnnek. Az előző írásomban felvetettem, hogy a szülésnél nincs köldökzsinór, hát, mégis van, csak annyira rövid ideig mutatják és olyan pici, hogy alig észrevehető. Beugrott, hogy a kőeső magyarázata a bibliai idézet, amit Margaret mond, vagyis hogy a boszorkányt meg kell kövezni, a lány ezt hajtja végre önmagán. 

Néhány ökörség elég szembeötlő: 1. A vérző Krisztus-szobor. Ez micsoda? Ha Carrie csinálja, akkor mégis miért? Éppen ezt a bigott vallásosságot próbálja meg levetkőzni, és ha azt mondom, jó, még nem tudja irányítani a hatalmát, akkor is, miért idézne meg pont valami ilyet tudat alatt, ami rossz neki? Ha viszont nem ő csinálja, akkor ez egy látomás? És ha igen, miért nincs belőle több? 2. Tommy a bálon azt mondja partnerének, hogy "A pokolba vele!". Carrie végülis helyeslően megismétli a frázist, de ha belegondolunk, Tommy ennyire bunkó lenne? Mégse kéne ilyet mondania egy köztudottan keresztény lánynak... Vagy csak a csajok tudják Ms. White-ról, hogy hívő? 3. Mikor a tragédia megtörténik, Chris és Billy készülnek elhagyni a várost. Kocsijukkal megállnak a pirosnál, ahol egy csomó rendőrautó elhúz mellettük, észre se veszik őket, de semmi gond, végülis nem gyanúsak. Na de amikor tovább hajtanak, Carrie feltűnik mögöttük, ami azt jelenti, hogy végig követte őket gyalog/repülve. Hogy az életbe kerüli el a zsaruk figyelmét a tetőtől-talpig véres lány?! Annyira nincs sötét, hogy ne vehessék észre, de még ha sötét lenne, a közvilágítás meg a villogók együttes fényében látszódnia kellene. 4. Chris-t sem az eszéért szeretik, ezt bebizonyítja a leszámolásos szekvenciában. Az elején még rendben van, hogy nem érti, miért áll egy helyben az autója, de amikor már jóval a föld fölött lebeg, akkor mégis minek nyomja tovább a gázt? A jármű nem tud haladni a levegőben és semmi se utal arra, hogy Carrie le fogja tenni. Akkor miért? Egyáltalán, miért teszi le aztán mégis a telekinetikus lány a kocsit újból? Miért nem csapja neki simán a benzinkútnak vagy hajítja el? 

Szpojlerek vége

Szerencsére az eddig leírtakért tényleg kárpótol a jobban átgondolt, igényesebben kivitelezett befejezés. Sajnálatos, hogy első igazi cím- és főszerepe dacára Chloë-nak nem sikerült többet elérnie a Carrie-vel, nekem inkább úgy látszik, hogy Gabriella Wilde került reflektorfénybe általa - ám ez összesítésben korántsem rossz dolog. Ha eltekintek az első fél órától, akkor azt mondhatom, hogy az Alternatív Carrie sokkal jobb, mint filmszínházas testvére, mindössze az a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt ebben a formában bemutatni? Egyébiránt dacára a sok negatívumnak, mégiscsak sokaknak tetszhetett ez a mű, hiszen nemrég megnyerte a People's Choice Awardot Legjobb Horror kategóriában... A lényeg tehát az, hogy ha még nem láttad ezt, de szeretnéd megnézni, keresd az alternatív befejezésű blu-ray kópiát! 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 4/5

Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak!:) 

Valójában valami mást terveztem az év első írásának, de egyrészt elsején sikerült összeszednem egy fasza náthát, másrészt most egyfolytában három napon át dolgoztam, szóval se időm, se kedvem nem volt a kinézett művek valamelyikére. Azonban mivel már két másik A három testőr-mozi szerepel a blogon, így egy harmadik még belefér. Ezúttal a klasszikus történet folytatásával van dolgunk.

Úgy 20 év telhetett el az eredeti A három testőr óta. Athos (John Malkovich) visszavonultan él és fiát, Raoult (Peter Sarsgaard) neveli; Porthos (Gérard Depardieu) még mindig az élet élvezeteit próbálja hajszolni, Aramis (Jeremy Irons) meg teljesen pappá vált. Legifjabb társuk, D’Artagnan (Gabriel Byrne) időközben az új király, XIV. Lajos (Leonardo DiCaprio) testőrségének parancsnokává lett; ám az ifjú uralkodó rosszul bánik alattvalóival, így a legendás muskétások hamarosan ismét találkoznak, de ezúttal a harcmezőn szemben álló felekként! Aramis ugyanis tudja a rejtélyes Vasálarcos titkát és két barátjával őt akarja felhasználni, hogy megdöntsék Lajos uralmát, ám D’Artagnan eközben szinte fanatikus módon védelmezi a zsarnokot. Vajon az igazságért való küzdelem végül ismét egymás mellé állítja őket? Sikerülhet a nagy terv? És ki rejtőzik a félelmetes álarc mögött? 

Még gyerekként többször láttuk ezt a mozit Mozsárágyúval, de mostanra mindent elfelejtettünk, tehát jó volt újra látni. Sajnos a sztori vagy totál kitalálható vagy túlságosan váratlan, ám ellentétben a Juno Temple-ös meg az Oliver Plattes verzióval (igen, így különböztetem meg őket) ez vérbeli kosztümös kalandfilm, jóval kevesebb vicces pillanattal. Mivel az alapul szolgáló regényeket nem olvastam, így összehasonlítási alapul csak a másik két mozgókép szolgálhat, szóval most ezek tükrében próbálkozom meg a karakterek elemzésével.

Athos az apafigura, a gyermekét vesztett, bosszúra szomjazó férfi és a Vasálarcos felkészítője. A motivációja teljesen érthető, de rejtély, hogy vajon ki volt a fia anyja, mert a Milady, aki a másik két filmben a szerelme, meghal, mielőtt gyermeket szülhetne. Porthos olyan, mint a többi változatban, de azzal kell szembenéznie, hogy az idő múlásával ereje/képességei egyre gyengülnek, ezért most ő a komikus elem, aki úton-útfélen felsül valahogy, de végül bebizonyíthatja, hogy méltó híres harcosi hírnevére. Aramis igazi vezetővé avanzsál, gondos, higgadt, megfontolt és van egy titka, ám ez érdekes módon semmiféle jelentőséggel nem bír a történetben, eltekintve attól, hogy kap egy könnyen felejthető motivációt. D’Artagnannal az a probléma, hogy csak a legvégén, utólag lesz érthető, hogy mit miért tett vagy mondott, szóval a játékidő alatt sokszor értetlenségre adhat okot, hogy miért éppen úgy cselekszik, ahogy. Lajos a korábbi király fia, önző, pazarló, visszaél a hatalmával, tipikus rossz uralkodó, hiába a jóképűsége, könnyű megutálni. A nőket Judith Godrèche (Christine) és Anne Parillaud (Anna királynő) képviselik, mindketten szépek és egész jól játszanak. A Raoul bőrébe bújt Peter Saarsgardot láthattuk például a Zöld Lámpás Hector Hammondjaként, a király egyik tanácsadója meg Hugh Laurie – a felbukkanása különösen vicces, ha láttunk pár részt a Fekete Viperából vagy az Egy kis Fry és Laurie-ból, amelyekben gyakran játszott hasonló külsejű fickókat. A Vasálarcos nagyrészt a rendező-producer-író Randall Wallace (Pearl Harbor) műve, ő ültette át Dumas regényeit (Húsz év múlva, Bragellone vikomt) az ezüst vászonra.

Érdekességek: A négy muskétás mind különböző nemzet fia – Irons angol, Malkovich amerikai, Byrne ír és Depardieu francia - egyedüliként, annak ellenére, hogy a karakterek maguk mind franciák. A wikipedia szerint a sztori inkább az 1929-es meg az 1939-es filmváltozatokon alapul, mintsem Dumas regényein. A vasálarc igazából polisztirinből volt. Az MGM felmérései alapján a nézők leginkább DiCapriot akarták látni, ezért váltottak jegyet a vetítésekre; a közönség több mint fele nőnemű volt, és nagyrészt 25 év alatti. A kész mű egyes tévés verzióiból Porthos szerelmi jelenetét a szénakazalban kivágták, ám így később érthetetlen, miért meztelen, mikor az istállóba megy. Ugyanígy kiollózták azt az aprócska mozzanatot, amikor a Vasálarcos gyónás előtt keresztet vet. Mindkettő teljességgel érthetetlen számomra, semmi durvát vagy felháborítót nem mutatnak bennük, sőt, az első példa kifejezetten vicces.

Némi szpojler 

A regénynek egész másmilyen a vége, de egyébiránt Lajos sem ennyire negatív figura benne. A filmben akad pár történelmileg inkorrekt dolog, amikből a humoros/leginkább figyelemre méltó darabokat kiválogattam nektek: XIV. Lajos szállásán látható a majdnem 100 évvel később élt XV. Lajos képe. A befejezéskor hallható narráció ellenére valójában a franciák szívtelen, tekintélyelvű uralkodóként gondolnak XIV. Lajosra, bár politikusi nagyszerűségét elismerik. A korábbi filmekkel összehasonlítva nekem is feltűnt, hogy miért nőtlen az uralkodó? Hát 1662-ben nem is volt az, már két éve házasemberként élt. D’Artagnan és Anna királynő viszonya abszolút Randall Wallace ötlete, a regényekben semmi ilyesmi nem fordul elő, az ebből fakadó összes dolgot szintén ő találta ki. Fura módon Christine figurája a Dumas-munkákban szereplő, valójában létezett Louise de la Valliére-en alapul, akinek a szerepe ráadásul a nyomtatott oldalakon ugyanaz, mint az övé, valamiért a nevét mégis megváltoztatták… Lajosnak tényleg volt egy Fülöp nevű testvére, aki azonban nem az ikre, hanem a bátyja volt, Orléans hercege.  A herceg benne van a regényekben, ám a filmekből kihagyják, mert lényegtelen szereplő és csak zavaró tényező lenne. 

Szpojler vége

Történelmi arcképcsarnok-rovat: Eustache Dauger, a Vasálarcos Férfi 

A XVII. század francia históriájának különös alakja ez a 34 éven át börtönben raboskodó férfi, akiről a mai napig nem lehet tudni, hogy ki volt és miért alkalmaztak fogva tartása során annyi szokatlan óvintézkedést. Létezése bizonyított tény, ugyanis több mint három évtizednyi fogsága alatt végig ugyanaz a börtönparancsnok, Bénigne Dauvergne de Saint-Mars vigyázott rá és az általa írott, valamint neki címzett levelekből alkothatunk képet a maszkosról. 

A legenda 1669. körül kezdődik, amikor Saint-Mars levélben kapott utasítást, hogy készítsen elő egy cellát az érkező Dauger nevű fogolynak. Meghagyták, hogy zárkájának dupla ajtaja legyen, hogy ne szűrődjenek ki onnan a hangok, az őre pedig csak naponta egyszer látogathatta, amikor is vizet, ételt és bármi egyebet vihetett neki, amire a rabnak szüksége volt. Az instrukciók közt szerepelt, hogy ha Dauger szükségletein túl bármi másról próbál beszélni, azonnal meg kell ölni, bővebben meg csak annyit tudunk meg róla, hogy a parancs kiadója szerint „egyszerű komornyik, nem igényel túl sok dolgot”. Írásszakértők megállapították, hogy ebben a levélben az elítélt nevét más kézírással örökítették meg, mint a szöveg többi részét, utólag írhatták be, szóval talán még a nevét is titokban kellett tartani. 

A maszk, amit hordott, a legkorábbi források szerint fekete bársonyból készült és éjjel-nappal viselte, a fém álarc teóriája később alakult ki. Az első hely, ahol börtönéveit töltötte, az Pignerol volt, ahová olyan férfiak és nők kerültek, akik szégyent hoztak az államra – vajon Dauger mit tehetett? Saint-Mars csöndesnek írja le őt, aki „nem csinál bajt” és „a király és Isten akaratának van alárendelve”, vagyis ez annyit tesz, hogy elfogadta a helyzetét, nem küzdött ellene, szökni sem próbált; pedig a többi rabtársa állandóan ezt tette. Az óvintézkedések ellenére a Vasálarcost néha mégsem különítették el a fogságán osztozókkal, sőt, az egyik Pignerolba zárt nemes úrnak, Fouquet-nak ő lett a helyettes inasa, a fő szolgálója ugyanis gyakran betegeskedett. Ám csak akkor engedték neki a szolgálatot, ha a másik inas tényleg képtelennek bizonyult ellátni a posztját és Fouquet egyedül volt egész nap, mert rajta kívül nem találkozhatott másik rabbal. 

Az együtt töltött 34 év alatt Dauger Saint-Mars-ral együtt vándorolt egyik büntetés-végrehajtási intézetből a másikba, mert a parancsnokot gyakran áthelyezték. Az egyik ilyen út során, Sainte-Marguerite-be tartva terjedt el a szóbeszéd, hogy az álarca fémből van; új cellájában pedig megint dupla ajtót kapott a hangszigetelés végett. A titokzatos férfi 1703. novemberében hunyt el, Marchioly-ként temették el. Minden ruhadarabját elégették, az általa birtokolt fémtárgyakat beolvasztották, cellája bútorait megsemmisítették, a falát lecsiszolták és újra bevakolták. Semmi nem maradt utána… 

Lehetséges magyarázatok a személyazonosságára és egyéb adatok 

- Egy 1711-es keltezésű levélben XIV. Lajos húga, Elizabeth Charlotte arról számol be nagynénjének, hogy a Vasálarcost éjjel-nappal két muskétás őrizte, akik azt a parancsot kapták, hogy lőjék le, ha levenné álarcát. Jámbor férfiként írja le, aki kényelemben töltötte a napjait és mindent megkapott, amire csak szüksége volt. A kutatók szerint Elizabeth Charlotte több mint valószínűleg soha nem találkozott Daugerrel, aki ekkor már 8 éve halott volt, így feltehetőleg a nemes hölgy az általa hallott pletykákat örökítette meg. 

- A történészek egyetértenek abban, hogy a rab inasként végzett munkája fontos tény, mert az ekkor érvényben lévő etikett megtiltotta egy nemes úrnak, hogy másokat szolgaként segítsen, ezzel máris meg lehet cáfolni a Vasálarcos királyi származását. Csak még rejtélyesebbé teszi őt, hogy főleg azt tiltották, hogy olyan rabokkal érintkezzen, akik határozott idejű büntetésüket töltötték, vagyis reményük volt arra, hogy kiszabaduljanak.

- Egy újabb keletű teória szerint a maszkos XIV. Lajos biológiai apja lehetett, XIII. Lajos, a korábbi király ugyanis lassan húsz éve külön élt feleségétől 1638-ban, mikor az utóda megszületett. Az elmélet atyja, Hugh Ross Williamson azt mondja, hogy az igazi apa Amerikába távozott, de aztán az 1660-as években visszatért Franciaországba, hogy megzsarolja az uralkodót a hallgatásáért, ekkor zárták be. Ez megmagyarázná a nagymértékű titoktartást, amivel Daugert körbevették, mert ha kiderül, hogy kicsoda, azzal Lajos uralma illegitimmé vált volna. Arra is választ ad, miért tartották luxuskörülmények közt és miért nem ölték meg csak úgy - mégsem ölette meg csak úgy a saját apját. Ám ellene szól, hogy állítólag a fogantatást Anna királynő és Richelieu bíboros együtt tervelte ki, ami lehetetlen, hiszen gyűlölték egymást, ráadásul XIV. Lajos külsőleg igencsak hasonlított XIII. Lajosra. 

- Lajos királynak volt egy saját titkosírása, amivel különösen fontos leveleket írt. Ezek egyikében kerül szóba egy bizonyos Vivien de Bulonde nevű tábornok, aki az 1691-es cuneoi csatában gyáván visszavonulva maga mögött hagyta csapatai ellátmányát meg a sérülteket. Ezért záratták Pignerolba, ahol „éjjel-nappal őrizzék, csak nappal járhat szabadon egy (…)-vel.” Különös módon a levél utolsó két szavát nem sikerül megfejteni, ezeket a 330 és a 309 számok fedik el. Sokan ezt gondolják „maszkot viselve”-nek, de az előttük álló avec jelentése vele, vagyis a három szó azt eredményezné, hogy „egy maszkos ember kíséretében”. Ezt az elméletet cáfolja, hogy Dauger ekkor már lassan 20 éve fogolyként élt, Bulonde tábornok letartóztatásáról egy napilap beszámolt, tehát nem volt titok, ráadásul pár hónap után kiengedték őt. A magas rangú katona halálának dátuma 1709. – Dauger ekkor már 6 éve eltávozott az élők sorából… 

- Egy másik elképzelés a halotti bizonyítványban szereplő Marchioly név miatt az álarc alatt rejlő személyt Ercole Antonio Mattiolinak, az akkor élt olasz diplomatának gondolja. Ez viszont lehetetlen, mert feljegyzések tanúsítják, hogy Dauger a Bastille-ban is volt, ahol Mattioli sosem járt. 

- 1801-ben Pierre Roux-Fazillac, a forradalom törvényhozója arról számol be, hogy az álarcos férfi alakja valójában két ember sorsának összemosódásából jött létre. Egyikük a már említett Mattioli, a másik egy inas, Eustache D’Auger. 

- Andrew Lang 1903-as könyvében, a The Valet’s Tragedy and Other Stories-ban azt állítja, hogy Eustache Dauger egy inas, bizonyos Martin álneve volt, akit gazdája, Roux de Marsilly 1669-es kivégzése után azért börtönöztek be, mert túl sokat tudhatott alkalmazójáról, a hugenotta összeesküvőről. 

- 1908-ban Arthur Barnes The Man of the Mask című munkájában közli, hogy szerinte az álarc James de le Cloche-t, Anglia protestáns uralkodójának, II. Károlynak törvénytelen gyermekét rejtette, akit apja a katolikus Franciaországgal való titkos tárgyalásokra küldött. Egyértelmű, hogy Cloche sokat tudott a francia-angol tárgyalásokról, ezért könnyen elképzelhető, hogy bebörtönözték, mielőtt eljárt a szája. 

- II. Károlynak létezett egy másik házasságon kívül született fia, Monmouth herceg, aki lázadást szított nagybátyja, a katolikus II. Jakab ellen. A mozgalom viszont elbukott és Monmouth-t 1685-ben kivégezték, ám 1768-ban egy Saint-Foix nevű író bejelentette, hogy a herceg helyett egy másik embert végeztek ki és belőle lett az álarcos, mivel XIV. Lajos jó katolikusként felajánlotta segítségét a másik uralkodónak, aki nem akarta kivégeztetni saját unokaöccsét. Ez azonban újfent megalapozatlan feltevés, mivel Dauger 1669-ben már börtönben volt, plusz a Monmouth megmentésére szőtt összeesküvésre sincs bizonyíték. 

- Furcsa módon a XVII. században tényleg élt egy nemesember, akit Eustache Dauger de Cavoye-nak hívtak. Ő állítólag egy hírhedt fekete misével egybekötött gazemberkedésben, mérgezésekben meg egy gyilkosságban is részt vett, ráadásul adósságok terhelték, stb., szóval volt ok a lecsukatására. Ám a fennmaradt dokumentumok azt bizonyítják, hogy Dauger de Cavoye-t a Saint-Lazare-börtönben már akkor fogva tartották, mikor tőle több száz mérföldre, Pignerolban bezárták az álarcost. De Cavoye az 1680-as évek végén hunyt el a Saint-Lazare-ban, de Brienne gróf versének tanulsága szerint súlyos alkoholizmusa végzett vele, vagyis a két Dauger nem lehetett azonos. 

Bárki is volt ő, olyan dolgokat tudott, amiket senki másnak nem volt szabad hallania. De vajon az arcát miért kellett eltakarni?

A hosszas kitérő után térjünk vissza a filmhez: A Vasálarcos kb. 35 millió dollárból lett és kis híján 183 milliót hozott be. Vegyes, többnyire negatív kritikákat kapott, ám DiCaprio akkor olyan vonzerőt képviselt a lányok szemében, aminek nem lehetett ellenállni. A fanyalgó kritikusok éppen ezért neki ítélték a Legrosszabb Filmbeli Párnak járó Arany Málnát (aki látta a filmet, az tudja, miért pár). 

Az én érzéseim is vegyesek ezzel a művel kapcsolatban. A remek főszereplő színészek egy furcsa történetet tárnak elénk, ami néhol fájdalmasan kitalálható, máshol meg érthetetlen fordulatokkal operál, ám a figyelmet végig fenntartja. Izgalmas és Depardieu révén vicces, a látványvilágra sem lehet panasz, a néhol talán túl zavarosnak látszó sztori a végére világossá válik, de összességében nekem a tavaly elemzett A három testőr jobban tetszett.

Pontozás: 

imdb: 6.5 (3 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Athos, Porthos és Aramis legközelebb A három testőr tévésorozatban bukkan fel képernyőinken. 

- Az elsősorban íróként és producerként tevékenykedő Randall Wallace ebben az évben egy érdekes drámát rendez. A Heaven Is For Real főszereplője Greg Kinnear - egy kisvárosban élő apát alakít, akinek erőre és elkötelezettségre van szüksége, hogy megossza a világgal fia lenyűgöző élményét, ami örökre megváltoztatja az életüket. A cím magyarul annyit tesz „A Mennyország létezik”.

- Leonardo DiCaprio pénzeli az A Boy and His Tiger című életrajzi drámát, amely Bill Wattersonról, Kázmér és Huba alkotójáról szól. (Sajnálom, hogy ez végül nem készült el...)

- Jeremy Irons következő munkája a Killing Frank (horror/thriller), ami a leírása alapján nagyon jónak tűnik: „Egy baleset következtében a gyűlölt üzletember, Frank Reynolds (Irons) teljesen magatehetetlenné válik, így legfőbb munkatársai és családtagjai összegyűlnek, hogy döntsenek az örökségéről, ám valaki elkezdi sorban legyilkolni őket.”

- Gabriel Byrne részt vesz Stephanie Meyer örökségének továbbvitelében a Vampire Academy című undormányban, ami tovább degradálja a vérszívókról felépített képet… (Ez viszont sajnos vászonra került...)

- Gérard Depardieu most is elég sok moziban vállalt szerepet, ezek közül ránézésre egyedül a Welcome to New York az, ami említésre méltó, ebben Dominique Strauss-Kahnt játssza. Kérdés, hogy ő ténylegesen akkora formátumú figura-e, hogy életrajzi filmet kelljen csinálni róla… (Asszem ebből semmi se lett.)

Három mozit néztem ki, amiket a közeljövőben mindenképpen megnézek, szóval hamarosan újból jelentkezem. 

Megint eljött a péntek 13, ideje volt hát megtekinteni a sorozat következő epizódját. A harmadikat a másodikhoz hasonlóan csak egyszer láttam, de a kulcsmomentum a végéről nagyon élesen megmaradt. Lássuk, hogyan zajlik a Véres kirándulás! 

A második epizódban történtek után Jason Voorhees (Richard Brooker) rejtélyes módon túléli a rá mért halálos csapást és elindul a tó körül új áldozatok után nézni. Nem is kell sokat mennie, hogy rátaláljon egy fiatalokból álló nyaraló csapatra, akik egy nagy házban húzták meg magukat. Egyikük, Chris (Dana Kimmel, lányról van szó) viszont sejti, hogy veszély leselkedik rájuk, mert hónapokkal korábban ugyanitt már egyszer szembenézett a rémisztő külsejű férfival, aki most az életükre tör. Vajon sikerül legyőznie a hokimaszkot öltő Jasont, vagy másodszori próbálkozásra a szörny győzedelmeskedik?

Ez a rész újabb mérföldkő a szériában, mert itt jött létre Jason később is látható ikonikus külseje: kopasz, nagy feje van, torz arca, rossz fogai és hokimaszkot visel, amit ebben az epizódban szerez meg az egyik sráctól. A probléma sajnos ott van, hogy a dilettáns írókat meg a pénzéhes stúdiófőnököket egyáltalán nem izgatta, hogy miféle ökörséggel hozzák vissza a főgonoszt egy újabb éjszakai mészárlásra, ezért elképesztően zagyva megoldásoknak lehetünk tanúi. Az első az, hogy a rém egyetlen este alatt külsőleg totálisan megváltozik – ezt persze később megmagyarázták azzal, hogy a második rész végi leleplezés meg az álom-jelenet során valójában csak azt látjuk, amit a hősnő elképzelt, vagyis lehet, hogy Jason tök máshogy nézett ki. De a magassága szintén módosul, erre nincs magyarázat. Ugyanígy totál érthetetlen, hogy Chris traumája hogyan lehetséges? Elképzelhető, hogy álmodta a dolgot, ám ezt cáfolja, hogy Jason a végén direkt felfedi az arcát előtte, hogy megmutassa „én vagyok az”, tehát tényleg találkoztak. Akkor viszont a lány hogyan élhette túl a dolgot egy karcolás nélkül? Ki szabadította ki és az az illető hogyan győzte le Jasont? Senki sem szólt a rendőrségnek, hogy „a lányunkat meg akarta ölni egy torzpofa az erdőben, aki még most is ott van”? De a legnagyobb talány, hogy a gyilkos miként viselhette pontosan ugyanazokat a ruhákat a visszaemlékezésben, mint a jelenben, ha egyszer tudjuk, hogy ezeket most szerezte, a film elején?

Szpojler itt 

Ha ezektől eltekintünk, akkor is van pár végtelenül nagy barmóság. 1. Amikor a villany másodszorra megy ki, Rick megpróbálkozik a kapcsolóval a konyhában, ami nem működik. Ezután átmegy a nappaliba, ahol szintén felkattint egy kapcsolót, megint nem történik semmi, ezután viszont arrébb megy két métert és ugyanabban a szobában egy ugyanolyan másik villanyt próbál ki, ami ugyanúgy döglött, de ő még mindig csodálkozik. Ki az, aki ennyire hülye? 2. A motorosok aligha tűnnek kemény legényeknek és a nagy bosszú-tervnél kezdetben homályos, hogy a csaj egyáltalán miért megy be az istállóba. De rajta kívül mindenki más is oda vágyik. Oké, rendben. Viszont azt magyarázza már meg valaki, hogy miként történhet meg az, hogy a néger pasi: a) Túléli, hogy Jason három erőteljes csapást mér a koponyájára? b) Az építménynek arra a részére, ahol ő van, még véletlenül sem megy senki, rögtön mindenki az ellenkező irányba fordul, vagy fölfelé megy a létrán. c) Milyen okból vár a jelenléte fölfedésével? Nem hiszem el, hogy majdnem 24 órára kiütik, aztán pont abban a pillanatban tér magához. A korábbi sikolyok, zajok nem keltették fel? Miért nem segít Chris-nek, amint meglátja? De a legviccesebb az, hogy puszta kézzel támad rá a maszkosra, még csak egy kés sincs nála. Milyen motoros ez? 3. Hogy a fenébe jön elő Pamela Voorhees a tóból?! Egyfelől semmi köze nincs hozzá, másfelől Chris csak akkor tudhat a létezéséről, ha valaki mesélt neki róla. De mivel azt sem tudja, hogy a férfi az erdőből Jason, így honnan ismerhetné Pamelát? És miért képzeli el zombinak? 

Szpojler vége

Ha nem nézzük a történetet, akkor benne vannak azok a dolgok, amiket elvárhatunk egy Péntek 13-filmtől: hulla berepül az ablakon, leszúrás, cicik, füvezés, szex, és különböző tárgyak használata fegyverként. Tetszett, hogy a gonosz még ember, de van valamiféle betegesség, valami vadállatiasság, ami körüllengi. A gyilkossági módok a korábbi epizódokat idézik, és összesítésben az egész moziról elmondható, hogy egyfajta főhajtás a korábbi részek előtt, újítások helyett biztosra mentek vele a készítők, mert szerették volna ténylegesen lezárni a trilógiát. Ekkor még csak trilógia volt… A szereplőkről nem sokat lehet mondani, a hősnő cuki, a többiek vagy irritálóak, vagy érdektelenek, Brooker jól teljesít Jasonként, szóval a szokásos színvonal megvan, bár észrevehetően kevesebb az erőszak meg a pucérkodás. Végülis ha figyelmen kívül hagyjuk a bugyuta sztorit és a színészek játékának sem szentelünk túl nagy figyelmet, akkor lehet egy borzongató másfél óránk.

Érdekességek: A II. rész ténylegesen egy péntek tizenharmadikai napon játszódott, ám mivel ez utána történik közvetlenül, így valójában a felvezetés a boltossal meg a feleségével szombat tizennegyedikén, a cselekmény java része pedig vasárnap tizenötödikén történik. Az eseménysorban rengeteg olyan dolog van, amit közvetlenül az eredeti Friday-ből emeltek át, például Debbie halála vagy Chris látomása a tavon. A legtöbb gyilkossági jelenetet meg kellett vágni, hogy elkerüljék az X (csak 21 éven felülieknek) besorolást. Háromféle befejezést forgattak le: a végső változat mellett volt egy olyan, amiben a néger motoros is túléli az estét és Jason eltűnik; valamint egy olyan, amikor Chris-t álmában a mészáros lefejezi. Bár a Part III-t a széria lezárásának szánták, a címe ezt nem tükrözi. 

Néhány saját megfigyelés, talán szpojlerek, szóval óvatosan: Ugyanúgy mint a II., a III. is visszaemlékezéssel kezdődik, de a korábbi események összefoglalása helyett csak az előző darab lezárást mutatják, azt viszont egészben, az álom-jelenet nélkül. Jason az elején sehogy sem takarja el az arcát és ez az egyetlen alkalom, mikor lőfegyvert használ, konkrétan szigonypuskát. Itt szerzi az ikonikus hokimaszkot és a vágást a tetejére; már nagyon erős, de még nem bír természetfeletti képességekkel, és ekkor még hangja is van, hallhatjuk, ahogy fájdalmában nyögdécsel. Az út közepén fekvő őrült öreg pasas az előzményekben szereplő Ralph mása. Debbie egy Fangoria Magazint kezd el olvasni, amiben láthatjuk a Tom Saviniről meg a Godzilláról szóló cikkeket – érdekes módon Savini nem dolgozott a III. részen. Ha figyelünk, kiszúrhatunk egy Coca-Cola- meg egy Nike-termékelhelyezést. A nyitó résztől meg a lezárástól eltekintve a mama itt nem jelenik meg, elveszti fontosságát. 

Vissza a neten talált információkhoz: A rendező az a Steve Miner volt, aki unit production managerként (nem tudom mi a helyes magyar fordítás) részt vett az első; és rendező-producerként a második rész létrehozásában; később pedig ő dirigálta a remek A szörnyet, és a Halloween – Húsz évvel későbbet. Miner szinkronizálta a híradást, amit a boltos felesége néz. Az írók személyének vizsgálatakor azt hiszem, kiderül, hogy mitől lett olyan ostoba a történet. Egyikük Martin Kitrosser, aki elsősorban forgatókönyv-ellenőrzőként dolgozik még ma is, híres filmeken (pl. Kill Bill, Django elszabadul); a másik meg Carol Watson, aki teljes filmográfiájában a Dilibogyók 2 című izébizét meg a South Park egyik epizódját tudja felmutatni. Fura módon mégis mindkettejüket visszahívták a IV. részhez… A tavat, a házat meg az istállót mind a filmhez építették fel, a tó a forgatás első hetében felszívódott a talajba, mert nem megfelelően alapozták meg. Bár úgy tűnik, hogy nyár van, valójában januárban és februárban készültek a felvételek, a szereplők leheletét az éjszakai képeknél kameratrükkökkel fedték el. Ez volt az első felvonás a Friday the 13th-áradatban, amiben: felbukkan az ikonikus hokimaszk, a hangzás térhatású, és a forgatás titokban tartására álcímnek egy David Bowie-dalt (Crystal Japan) választották - utóbbi azóta hagyománnyá vált. Ez máig az egyetlen, ami 3D-snek készült, és egyedül itt nem nevezi meg a főgonoszt egyetlen karakter sem – bár a nyitó visszaemlékezésben többször elhangzik a neve. 

A II. részben főszereplő Amy Steelnek felajánlották a visszatérés lehetőségét, ám ő nem élt vele. A Shelly-t alakító Larry Zernerre úgy akadtak rá, hogy éppen egy horrorfilm bemutatójára szóló szórólapokat osztogatott, megkérdezték tőle, akar-e maga is szerepelni egyben, ő meg igent mondott. A befejező látomás-szekvenciában Mrs. Voorhees-t a segédrendezőnő, Marilyn Poucher alakította. A 2006-ig működő kanadai Royal Independent Movie Theater birtokolt egy ritka 3D-s kópiát a Véres kirándulásból, amit minden Halloweenkor levetítettek. A III. rész bemutatója egy péntek tizenharmadikai napra esett. A Deluxe Edition dvd-kiadáson meg a későbbi blu-ray-en a 2D-s mellett a térhatású változat is helyet kapott, amihez két darab, hokimaszkot formázó 3D-s szemüveg járt a nézőknek.

„Sosem felejtem el azt a rémisztő arcot.”-rovat 

A Jasont játszó brit Richard Brooker eredetileg cirkuszi trapéz-akrobataként dolgozott. Azért őt kérték fel a szerepre, mert Miner egy magas rosszfiút akart, Brooker meg 191 centis volt. Gyakorlatilag csak 4 filmben szerepelt, ám mivel ő viselhette először a maszkot, így bekerült a horror nagy könyvébe. Később rendezőként, producerként és weblap-tervezőként dolgozott. Ebben az évben hunyt el, 59 évesen. 

Ahhoz, hogy elérjék a kívánt testalkatot, Richardnak habszivacsból készült bélést kellett viselnie a jelmeze alatt. Minden kaszkadőr-mutatványt maga hajtott végre. Brookernek kétféle szörny-smink állt rendelkezésére: Amikor rajta volt az álarc, akkor egy egyszerű, kapucnira hasonlító gumi-tákolmányt húzott a fejére, ami az arcát szabadon hagyta, de a koponyája többi részét befedte. Amikor Jason a maszk nélkül járkál, akkor egy 11 darabból álló protézist kapott, amit hat órába tellett feltenni. Jason állítólag azért szerzett álarcot, mert egy alkalommal a maszkmestereknek nem volt kedvük újból kisminkelni Brookert. Az ikonikus hokimaszk egy módosított, ötvenes évekbeli jégkorong-kapus arcvédője a Detroit Red Wings csapatából. Az eredeti darab a film 3D-effekt felügyelőjétől, a jégkorong-rajongó Martin Jay Sadofftól származott, aki mindig magánál tartotta ehhez a jeges sporthoz szükséges felszerelését. Minernek megtetszett a dolog, ám az arcvédőt módosítani kellett, mert túl kicsi volt. Doug White és Terry Ballard alkották meg a végső formáját a lyukakkal meg a vörös jelzésekkel. Jason Voorhees-t az Amerikai Filmintézet az ebben a mozgóképben látható formájában választotta be a 100 év legnagyobb hősei és gonoszai listájára, amin az antagonisták Top 50-ébe került. 

Extra információk a fridaythe13thfilms.comról: Azért döntöttek a térhatás mellett, mert a ’80-as évek elején trendi volt, plusz valamivel vissza kellett csalogatni a cenzúra által túlságosan megvágott Part II. után a rajongókat a mozipénztárakhoz. Martin Jay Sadoff kb. egy éven keresztül kísérletezett 3D-s effektekkel, hogy minél meggyőzőbb trükkökkel nyűgözhesse le a nézőket. A forgatókönyv-írást azért kellett Martin Kitrosserre bízni, mert a korábbi installációkat gyártó Ron Kurtz elhunyt. Carol Watson Kitrosser felesége. A szkripten még egy Petru Popescu nevű úriember is dolgozott, aki azonban akkoriban még csak hallgató volt az Amerikai Filmintézetben. Ez a forrás azt mondja, hogy Larry Zerner a Mad Max II-t hirdette szórólapjaival. Dana Kimmel személyes okokra hivatkozva kérte, hogy a sztoriból tüntessenek el mindenfajta utalást arra, hogy Chris és Rick valaha szeretkeztek volna. Ténylegesen Steve Miner döntése határozta meg a hokimaszk létrejöttét. A színészek tudatosan játszottak rosszul, mert a film lényege a producerek meg a direktor szemében a 3D volt és nem ők. A szigonypuskás jelenetet egyben kellett felvenni, mert amint Catherine Parks, az áldozatot alakító színésznő a vízbe esett, a maszkja szétmállott. Ez az első rész a szériából, amit ténylegesen péntek 13-án mutattak be. A Michael Zager által komponált diszkó-sláger, amit a nyitó stáblistában hallhatunk, a későbbiekben nagy siker lett a klubokban, eredeti kiadása mára gyűjtői ritkaságnak számít. Bár a film maga sem a kritikusoknak, sem a rajongótábor egy részének nem tetszett, mostanra kult-státuszba került, mert „annyira rossz, hogy már jó”. Jason külsejét először a pályája elején járó Stan Winstonnal terveztették meg, ám a túlzottan szörny-szerű arc nem tetszett a készítőknek, így máshoz fordultak. Brooker a protézisek miatt képtelen volt enni, szívószállal tejet adtak neki. A rendező engedett némi improvizációt számára a rém megmintázásához. Miner szerint Jasonnek nincsenek motivációi a gyilkoláshoz. 

A Friday the 13th: Part III. megközelítőleg 4 millió dollárból lett és majdnem 37 milliót hozott vissza, ám a kritikusoktól csupa negatív értékelést kapott. Tény, hogy cselekményét tekintve az első háromból ez a legbénább, ám a hokimaszk megjelenése miatt mérföldkő jellege elvitathatatlan. A nyitó trilógiából nálam minőségileg a második helyezett, megelőzve a ’80-as Pénteket, ám lemaradva a II. résztől. Hogy ajánlanám-e, az kérdéses, mert számomra igazán a VI. résszel indult be a széria… 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Péntek 13 filmként: 4/5

Sima filmként nézve: 3/5 

Hírek: 

- A sajnálatos módon egyből VOD-re, vagyis pénzért letölthető formátumba kerülő Knights of Badassdomban felbukkan Larry Zerner egy ugyanúgy Shelly nevű karakterként. Én már nagyon várom ezt a mozit, remélem, hamarosan elérhetővé válik! (Azóta láttam, írtam is róla!)

- A fridaythe13thfilms.com szerint a Paramount bejelentette, hogy 2015. március 13-ai bemutatási dátummal készül egy újabb Péntek 13-mozi. Mást egyelőre nem nagyon lehet tudni róla, de állítólag az Ideglelés/Paranormal Activity „talált filmes” vonala felé kacsintgatnak a producerek… (2017-ig nincs meg...)

Személyes megjegyzés: A PowerDVD ritka szar lejátszó-program. Komolyan nem láttam még olyat, hogy egy letöltött film megakadt volna, ez viszont még erre is képes. Plusz rohadtul lassú, körülményes, és lehetetlen normálisan szüneteltetni a lejátszást, az eddigi kettő próbálkozásból egyetlen egyszer sem tudtam vele végignézni egy mozit. Az eredeti dvdn meglévő Kick-Ass 2 a közepénél akadt be, ez a letöltött Péntek 13 meg érthetetlen módon szintén leterhelte a szoftvert. És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy „biztos rossz verziót töltöttél le, öreg”: A blu-ray-meghajtómhoz adtak belőle egy legális, teljes verziót, ami ugyanilyen szar. Nevetséges, hogy ez az egyetlen program a piacon, amivel számítógépen lehet blu-ray-t nézni…

Minden évben december 6-án, vagyis Szent Miklós ünnepén (Mikuláskor) megnéztem a Szuper havert, mint kedvenc rajzfilmemet, ám most egy nappal korábban beugrott, hogy pár hónapja adta a tv a Monsters vs. Aliens-t és sajnáltam, hogy éppen nem tudtam megnézni. Tehát gondoltam egyet és ezt választottam esti szórakozásul, ám fura módon sehol se találtam a saját kópiámat, úgyhogy kénytelen voltam gyorsan letölteni egyet. Ekkor vettem észre, hogy a karakterek története időközben folytatódott, nemcsak a már elemzett A mutáns tökök támadásában, hanem még két rövidfilmben és egy mostanra 40 részt megért animációs sorozatban is, amit az amerikai Nickelodeonon sugároznak. Ebben az írásban szót ejtek a két kisfilmről, amiket a youtube-on bárki megnézhet, majd (rendhagyó módon) a sorozatról. Kezdődjék hát a szörny-csapat újabb kalandjainak sora! 

1. B.O.B.’s Big Break (2009) 

Ez a 13 perces kis animációs szösszenet a nagyfilm előzménye. 

Ekkor a csapat még háromtagú (ha nem számoljuk az ekkor még életben lévő Láthatatlan Embert), Dr. Csótány (ismét Hugh Laurie) pedig mindenféle szökési tervet próbál kieszelni, amivel ő és Hiányzó Láncszem (Will Arnett) végre elhagyhatják az 51-es körzetet. Az új ötlet B.O.B. (Seth Rogan) élő bombává változtatása, ami kudarcba fullad, ám a kék zselény mellékhatásként képessé válik telepátiára: akihez hozzáér, annak tud olvasni a gondolataiban, mindezt úgy, hogy még csak észre sem veszi. Társai megpróbálják elérni, hogy B.O.B. beleolvasson az itt még csak kapitány Monger (Kiefer Sutherland) agyába és így megtudják, hol vannak a titkos kijáratok. Ám az elpusztíthatatlan kocsonya közben azt hiszi, hogy mindez a születésnapjára rendezett parti része. Vajon mi sülhet ki a dologból?

A B.O.B.’s Big Break a Monsters vs. Aliens dupla dvdhez és a blu-rayhez járt extraként, egyszer pedig az említett Nickelodeon is vetítette. Érdekes benne, hogy a dokinak világuralmi tervei vannak, továbbá, hogy a szereplőket ugyanazok a színészek szólaltatják meg, akik az egész estés kalandban. Nekem tetszett, aranyos volt és valamennyire segít megérteni a karakterek motivációját.

Pontozás: 

imdb: 6.4 

Szerintem: 5/5

2. Night of the Living Carrots (2011) 

Ismét egy Halloweeni rövidfilm, ami a Mutant Pumpkins from Outer Space folytatása.

Miután az űrből jött tökfejek legyőzetnek, egyikük nedve megfertőz egy répát, amiből zombi-zöldség lesz. Az apró veszedelem harapásával agyatlan rémmé változtathat bárkit, így Hiányzó Láncszem (David Kaye), Dr. Csótány (James Horan) és B.O.B. (Seth Rogan) felveszik a harcot vele és a fertőzöttekkel, ám kiderül, hogy egyetlen esélyüknek, a kék szörnynek a répa a gyenge pontja. Márpedig csak úgy mentheti meg barátait és a Halloweent, ha megeszi az összes rém-növényt! Vajon sikerül neki vagy a zombi-répák átveszik a hatalmat Modesto felett? 

Ez már nem volt annyira érdekes, mint a Mutant Pumpkins... A helyszín és az esemény ugyanaz, ráadásul fura, hogy az „együnk sok zöldséget” mondanivalót pont a cukorka-zabálás ünnepén közvetítik. Susan/Drabália a Big Breakhez hasonlóan ezúttal sem szerepel, de nincs magyarázat rá, hogy miért nem, ugyanígy Rovaroszaurusz sem bukkan fel. A játékidő 13 perc, a központi figura B.O.B., Láncszem háttéralakká válik, Dr. Csótány meg csak másodlagos. A poénforrásként jelenlévő Monger és az egyszemű főhős mellett a pár mondattal rendelkező Murphy-szülőknek ugyanaz a szinkronjuk, mint a nagyfilmben, az őrült tudósnak meg a hal-majomnak már más a hangja. Ez a rövidfilm a Nintendo DS-rendszerben került először bemutatásra, a nagyközönség pedig két DreamWorks animációs dvdn, a Shrek's Thrilling Tales-en és a DreamWorks Spooky Stories-on juthatott hozzá. Az egyetlen igazi pozitívumnak talán az a visszaemlékezés tekinthető, amiben a kocsonyás jófiú feleleveníti, hogy miért utálja a répát. 

Néhány érdekesség, amit észrevettem: Bob jelmeze ugyanaz, mint amit a sorozatban visel, mikor személyiséget cserél. A lányszoba (feltehetőleg Susan szobája) falán lévő plakát egyértelműen a fiúbandák kifigurázása szolgál, a felirat szerint az együttes neve Boy Band (fiú banda):) Az oroszlán a Madagaszkárból az egyik plüss, amit B.O.B. magával visz a tetőre. 

Annyira nem volt jó, mint A mutáns tökök támadása, inkább azt ajánlanám. 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (4 év alatt 0.6-ot emelkedett!)

Szerintem: 3/5 

3. Monsters vs. Aliens (2013) 

2009-ben a Nickelodeon megrendelt egy pilot-epizódot, majd egy egész szériát, ami az akkor bemutatott mozifilm karakterein alapul. A sorozat végül 2013-ban indult el, és ahogy említettem, 40 részt ért meg eddig, amikből az első 15 megjelent dvdn is. A gyártója az Oktobor Animation cég, amely a Madagaszkár pingvinjei és a Kung Fu Panda rajzfilm-szériák készítésével vált ismertté.

Azért gondoltam, hogy írok pár szót erről a sorozatról, mert nagyon tetszik. Az alapja az, hogy a Szörnyeket (új hangjuk van és Rovaroszaurusz már nincs köztük) az Ötven-Valahányas körzetben Monger tábornok mindig valamilyen új feladattal látja el, vagy éppen hétköznapi dolgokból alakulnak ki az egész bázist vagy a bolygót veszélyeztető helyzetek, miután a cselekmény előrehaladtával négy Űrlény kerül a szupertitkos létesítménybe. A telekinézissel rendelkező, magát békenagykövetnek álcázó Coverton valójában a Föld leigázását tervezi; az apró, aranyos és hihetetlenül intelligens Sqweep még csak gyerek és a planéta domináns fajáról készít házi dolgozatot az iskolájának; a veszedelmes harcos Sta’abi pedig az Antarktiszon jégbe fagyva talált Vornicarn miatt érkezik, akit házi kedvenccé és vadásztárssá akar képezni, ám Coverton közbenjárása miatt mindketten itt ragadnak…

A humoros helyzeteket minden karakternél valami más okozza: Susan például gyakran rendre akarja utasítani a társait, akik vezetőjükként kezelik és a testében lévő kvantónium sokszor bajok forrása. Dr. Csótány zseniális találmányai általában maguktól vagy külső behatástól hibásodnak meg, Láncszem pedig a lustasága és rámenőssége miatt kerül kalamajkába. B.O.B.-ról szinte minden lepereg, éppen ezért a konfliktusokat leggyakrabban ő teremti, úgy, hogy nem is tud róla. Plusz érdekesség, hogy mindegyik szörnynek megfeleltethető egy az űrlények közül: Susannek Coverton (béke-harc), Láncszemnek Sta’abi (hatalmas testi erő és túl nagy egó), a dokinak Sqweep (elképesztő elme gyenge testben), B.O.B.-nak meg Vornicarn (elpusztíthatatlan, megállíthatatlan, agyatlan poénforrások). A legtöbb vicc ezeknek az eltérő vagy nagyon hasonlatos személyiségeknek az ütközéséből sarjad és a negyven rész közül mindössze kettő, a vérfarkasos meg a zombis nem tetszett egyáltalán, a többi jó vagy fergeteges volt.

Néhány érdekesség, amiket innen lehet megtudni: B.O.B. „hivatalos” neve Robert lenne, Dr. Csótány keresztneve Herbert, Mongeré Warren. Susannek a pilotban hyperium kerül a testébe, így innentől kezdve akaratával tudja befolyásolni a saját méretét. A haja immár permanensen hátrafogja, hogy könnyebb legyen meganimálni. Drabália fogainak mosása rengeteg vizet emészt fel és fülzsír-problémája is van:D Láncszem testi ereje jóval nagyobb és már a kora sem látszik meg rajta, ráadásul lett mellszőre, hogy még férfiasabbnak tűnjön. B.O.B.-nak nincsenek hangsúlyos ajkai a szériában, viszont kettőnél több kezet képes növeszteni. (Itt különben sokkal cukibb, mint a filmben.) Rovaroszaurusz eltűnésére nincs magyarázat. Coverton a helyi gravitáció miatt nem bírja el a saját súlyát. Sqweep több mint 700 éves, de még mindig gyerek, a nemi identitását meg elég nehéz meghatározni, mert a hangja egyértelműen női, egyszer tényleg mintha „she”-ként utalnának rá, a neten viszont „he”-ként vagyis férfiként nevezik meg, további nehezítő körülmény, hogy rózsaszín a bőre. Sta’abit talán a Predatorról, Vornicarnt meg nyilvánvalóan az Alienről mintázták. Monger allergiás a macskaszőrre.

Összesítésben ez a sorozat kitűnő és felnőttként is élvezhető, ráadásul jól jön, mert 2011-ben a DreamWorks kijelentette, hogy a Szörnyek az Űrlények ellen néhány társával (Megaagy, Cápamese) együtt önálló mű marad, vagyis mozis folytatásuk sosem lesz, de ezek a kedves és hősies figurák még bőven tartogatnak meglepetéseket/lehetőségeket, szóval tök jó, hogy ezek kiaknázásra kerülnek. Remélem egyszer majd itthon is fogják adni a sorozatot!

Remélem megjött a kedvetek valamelyik rövidfilm vagy a sorozat megtekintéséhez - ezek egyelőre, ha minden igaz, csak angolul elérhetőek.

Manapság a nemzetközi porondon nem sok magyar filmcsillag díszeleg. Ha hirtelen meg kellene neveznem párat, akkor csak Andy Vajna, Antal Nimród és Osvárt Andrea jutnának eszembe, éppen ezért meg kell becsülni a múlt világhírű hazai mozicsillagait. Köztük a legkiemelkedőbb a virágkorát az Egyesült Államokban élő Lugosi Béla volt, akire mai napig Drakula grófként emlékezünk szerte a Földön. Béla munkássága azonban nem csak a vérszívó életre keltéséből állt, emellett még számos jobb/rosszabb horrorral örvendeztette meg saját korában élő és mai rajongóit. Éppen ezért egy hónapja, amikor megláttam a turkálóban 100 Ft-ért A fehér zombit eredeti dvdn, nem hagyhattam ott. Tegnap végre volt kedvem megnézni, úgyhogy most elmesélhetem nektek ezt a hátborzongató történetet:) 

Egy fiatal jegyespár (Madge Bellami és John Harron) különös, ám igen kecsegtető ajánlatot kap egy gazdag úrtól (Robert Frazer). A férfi felajánlja, hogy Haitin lévő birtokán keljenek egybe, sőt, még állást is kínál az ifjú vőlegénynek, szóval a párocska kapva kap az alkalmon. Ám a helyszínen már megérkezésükkor rémisztő események történnek: a helyiek élőhalottakról, zombikról pusmognak… Az esküvő napján a tehetős vendéglátó szerelmet vall a menyasszonynak, aki azonban visszautasítja és hamarosan titokzatos körülmények közt elhalálozik. Az özvegyen maradt férj a temetés éjjelén visszamegy a sírhoz, amit üresen talál, a nyomok a szigeten élő félelmetes hatalmaknak parancsoló vudu mágushoz (Lugosi) vezetnek, aki a holt arát zombiként élesztette újjá! Szerencsére a helyi tiszteletes (Joseph Cawthorn), aki sokat tud az őslakosok mágiájáról, segítségére siet a meghasadt szívű fiatalembernek, majd együtt néznek szembe a zombi-mesterrel és élőholt szolgáival. Vajon sikerül győzedelmeskedniük a gonosz felett vagy maguk is a járkáló hullák armadáját fogják gyarapítani?

Ha röviden akarom leírni a véleményem, akkor az annyi, hogy Béla fantasztikus teljesítményt nyújt az ördögi varázslóként, a zombik egészen jól néznek ki (bár tulajdonképpen nem halottak), és a hölgy is helyes, de rajtuk kívül nincs más pozitívum. Először: tudom, hogy vétek ezt felróni, de nagyon zavart a folyamatos statikus zörej a hangsávban, plusz a túl erős környezeti zajok nem egyszer elnyomják a szereplők hangját. Nyilván az szintén a korával magyarázható, hogy sokszor látszik, egyes helyeken egy-két képkocka kimaradt, de nem a fontos részeknél, úgyhogy ez lényegtelen, csak megfigyeltem. Pozitívum viszont, hogy a képi megoldások tök jók, ezek mai szemmel nézve sem hatnak gagyinak, bár egy helyen ismét feltűnik egy kitömött madár, mint a The Unholy Three-ben meg a The Ladykillers-ben, az azért nevetséges. Egész a 20. percig nincs zene, aztán mikor lesz, akkor sokszor nem odaillő vagy fura, túl vidám. Lugosinak viszont tök jó hangja volt, nagyon tetszett, és a sminkje meg a zombik maszkjai is remekül mutatnak. 

A sztori különben nem valami bonyolult, a lényege a vudu vallásban gyökerező zombi, ami végülis nem élőhalott, hanem drogokkal tetszhalott állapotba küldött személy, akit aztán hasonló módon felélesztenek és munkára fognak. Ez még nem a klasszikus, emberhúsra éhező rémet mutatja be, hanem a mágiát és annak összeütközését a modern társadalommal. Az alapot William B. Seabrook 1929-es The Magical Island című könyve és elvileg Kenneth S. Webb Zombie névre hallgató színdarabja adta. A White Zombie-t a Halperin-testvérek csinálták, Victor volt a rendező, Edward a producer.

Szpojlerz hír 

Ez a gyufás dolog nyilván fontos lesz, a nézés közben rájöttem, de amikor a könyvtárban dumálnak és a pasas 2 percen belül kétszer is kér, az picit nevetséges. Az elején meg volt egy olyan pillanat, mikor az égő pipát simán zsebre vágta. Az akkor ott nem gyullad ki vagy ilyesmi? Na, de amin komolyan elgondolkodtam, az a végső nagy harc: Mikor a zombi-mestert leüti a doktor, akkor a szörnyek folytatják a megkezdett parancsot, ám ész nélkül, a lány meg visszatér az életbe. Nem kellene akkor a hat férfinak is visszanyernie az öntudatát és egyből rátámadnia Béla karakterére? Na és mi van akkor, mikor a mester alszik? Mert akkor sincs tudatánál, és nem képes uralni a zombikat. Ilyenkor lekötözi őket vagy mi? 

Szpojlerz áff 

Érdekességek: Webb darabját annak az évnek az elején mutatták be, amelyikben ez a film készült, a szerző ezért beperelte Halperinéket a jogokért, de végül vesztett. A fehér zombi független alkotás, néhányan ezt tekintik az első egész estés zombis mozgóképnek, bár ugyanezért a címért versenyben van a Dr. Caligarival. A forgatás jelentős része a Universalnal folyt, az ő stúdióikat és kellékeiket használták, többek közt láthatjuk a Draculából átkerült nagy csarnokot, A Notre Dame-i toronyőrből az erkélyt, és a folyosót a Frankensteinből. Béla 500 és 900 dollár közötti fizetést kapott, később megbánta, hogy ilyen olcsón elvállalta a munkát, ám állítólag utólag 5000 dollárt azért juttattak még neki. Madge Bellamy szintén 5000 dolcsit kapott. Lugosin és a komikusként jól ismert Cawthornon kívül a többi színész főleg olyan volt, akik a néma-korszak után elvesztették a hírnevüket. Bellamy szeretett együtt dolgozni hazánk legendás fiával, elmondása szerint nagyon kedves volt és minden reggel kézcsókkal köszöntötte őt; az egyik operatőr, Enzo Martinelli viszont távolságtartónak találta Bélát. A maszkmester az a Jack Pierce volt, aki a Frankenstein, A Farkasember és A Múmia sminkjeit készítette.

A White Zombie-nak volt egy 74 perces változata, mára a 69 perces verziója maradt fent. Terjesztési problémák gátolták a sikerét, számos stúdión ment keresztül, mielőtt a mozikba került. Saját korában sikertelen lett, a kritikusoktól vegyes, elsősorban negatív értékeléseket kapott. Sem a történet, sem a színészi játék nem nyerte el a korabeli hozzáértők tetszését, ám független produkcióként remek bevételt produkált, bár népszerűségben alulmaradt a többi kortárs horrorral szemben. Mára javult a megítélése - a szereplőket továbbra sem tartják jónak, de a műből áradó hangulatot igen. A fehér zombi bekerült azon kevés amerikai rémisztgetős mozgókép közé, ami tetszett a náciknak, valamint Clevelandben nézőcsúcsot állított be, majdnem 17 ezer jegyet váltottak rá. Lett egy folytatása, az 1936-os Revolt of the Zombies, ami csúfosat bukott. Halperinék alkotását a ’60-as évekig eltűntnek hitték, ekkor kerültek elő belőle a ma ismert kópiái. A terjesztési jogok akkori birtokosa és a copyright-jog tulaj utódai közt pereskedés indult, mert előbbi szeretett volna egy új változatot összevágni, utóbbiak azonban nem engedték át neki a birtokukban lévő eredeti felvételeket. A jogi csatát végül az örökösök nyerték. Napjaink horrorjaiban a szereplők gyakran nézik tévében a White Zombie-t, például benne van az új Halloweenben és az Ed Woodban, mára ugyanis köztulajdonná vált, mert elévült rá a szerzői jog. Rob Zombie első zenekarát erről a filmről nevezte el. Cikkem tárgya 50 ezer dollárt emésztett fel, a pontos bevétele nem ismert. 

Nem volt nagy szám, de akik rajonganak Lugosiért, azok ne hagyják ki, érte érdemes megnézni! 

Pontozás: 

imdb: 6.4 

Szerintem: 3/5 

A dvdről: Egy nagyon egyszerű kiadás, ami valószínűleg a 2002-es Bela Lugosi-pakk egyik darabja lehetett korábban. A menünek nincs értelme, csak play gomb van, mint a Godzillánál, extrák nincsenek, plusz az elejére meg a végére odatettek egy figyelmeztetést és a terjesztő nevét is beböffentik kétszer. 100 Ft-ot megért, de önmagában nem valami érdekes, bár kérdés, hogy egy 80 éves mozihoz milyen extrákat lehet összeszedni? 

Hírek: 

- 2014-re ígérik a sztori újabb feldolgozását, meglátjuk, hogy lesz-e belőle valami.

Ismét valami olyan, amit már kerülgettem egy ideje, de korábban nem volt kedvem megnézni, aztán elmentem a Media Marktba (ez itt a reklám helye) és megnézegettem a dvd borítóját, ahol egy igen izgalmasnak tűnő kép fogadott. Nos, igen, erről van szó: úgy lehet nekem eladni egy súlyos mondanivalóval bíró thrillert, hogy beleteszik egyik kedvenc színésznőmet, Ellen Page-et és egy olyan jelenetet, amiben szájon csókol egy másik nőt. Ezt hívják marketingnek és valljuk be, A Keletnek kell a hirdetés, mert különben nem sokan néznék meg. Pedig érdemes…

Jane (Brit Marling) titkosügynök, aki egy magánkézen lévő biztonsági szolgálatnak dolgozik. Számos jelentkező közül választják ki egy bonyolult eset felgöngyölítésére: A magát A Keletnek nevező öko-terrorista sejtbe kell beépülnie és megakadályoznia, hogy nagyvállalatok vezetői ellen kövessenek el különös merényleteket. A dolog azonban korántsem egyszerű, mert a Sarah-vá avanzsált Jane lassan kezdi úgy érezni, hogy a furcsa körülmények között élő, ám érzelmekben, tudásban és szeretetben gazdag Keletesek közt van az igazi helye, ráadásul az őket vezető karizmatikus, sármos Williamnek (Alexander Skarsgard) azonnal megakad a szeme az ügynöknőn. De melyik oldalnak van igaza és melyiket választja majd a hősnő? Vajon sikerülnek a merényletek és elérnek-e valamit velük a végrehajtóik?

Sosem szoktam kémes filmeket nézni, úgyhogy úgy ültem le elé, hogy „oké, legalább Ellen benne lesz, ez már valami”. Aztán lassan megfogott a hangulata. Itt nem arról van szó, hogy Jane egy női James Bond vagy valami ilyesmi. Magasan képzett ügynök, de ember és vannak érzelmei. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a puszta létezésünk rombolja a bolygónkat, ezért annyira nem is meglepő, hogy a gyógyszereinkben meg az ivóvízben mérgek vannak, szóval mindenki tudja, hogy melyik oldalnak van igaza, a „terroristáknak” vagy a cégmoguloknak. A kérdés az, hogy te vagy én, hajlandóak lennénk-e helyes módon a környezettel együtt élni, feladva a kényelmet, a megszokott előre kész ételeket, a kátrányból előállított üdítőket, stb. A nézőnek látszólag könnyű dolga van, de gyakorlatilag mégsem: A Kelet tagjai átlagosak, nincs semmijük, de mégis megvan mindenük, érthető a motivációjuk és szimpatikusak is, biztosan mindenki kedvelni fogja őket. Ám miközben nekik szurkolunk a kényelmesen fotelünkön ülve vagy az ágyunkon heverészve a jó meleg, fűtött lakásban, akkor éppen azokat támogatjuk, akik ellen harcolnak. Vagyis a rendszer részei vagyunk…

„Egy forradalom sosem egyszerű. De nem hagyhatod ott csak úgy, nem fordíthatsz hátat neki.” 

A történet nem túl bonyolult, de a megvalósítás, az egyszerűség teszi nagyszerűvé. A veszély valós, a lopakodós, kutakodós részeknél együtt izgulhatunk beépített emberünkkel, megbotránkozhatunk a hatalmas mamutvállalatok tettein és szurkolhatunk, hogy Jane azt a csapatot válassza, akiket szeretnénk. Brit Marlinghoz korábban nem volt még szerencsém, de örülök, hogy megismerhettem. Korántsem egy hollywoodi bombanő, de csinos, kellemes hangja van és kitűnően játszik. Ellen Page szerepe kicsi (ahogy ő maga is), de fontos, és ő a narrátor. Alexander Skarsgard (True Blood) és Toby Kebbell (Spíler, A Titánok Haragja) szintén remekelnek, utóbbi karaktere a legjobb fej a sztoriban. Ismertebb mellékszereplő a Paige-et játszó Julia Ormond, a producerek közt meg megtalálhatjuk Ridley Scottot és az azóta elhunyt Tony Scottot. Marling és a rendező Zal Batmanglij (Mennyire király név, nem? BATMANglij) régi barátok, együtt írták a The Eastet, Brit producer is volt. Korábban közösen dolgoztak a The Recordist című rövidfilmen és a sci-fi/dráma Sound of My Voice-on, ami egy hasonló csoportosulásról szól.

Érdekességek: A két író az USA-beli Ne Vegyél Semmit Nap inspirációjára tartott egy Ne Vegyél Semmit Nyarat, ennek során a freeganizmusnak nevezett életmódot próbálták ki és úgy éltek, ahogy a moziban látható szereplők. A freeganok kizárólag mások által kidobott ételt fogyasztanak, és ahogy a The East is rávilágít, ezeknek sokszor semmi bajuk. Saját anarchista élményeiken kívül a ’70-es években készült thrillerek nyújtottak alapot a forgatókönyvhöz. A rendező így magyarázta meg a cím és a csoportosulás nevének jelentését: „A Kelet egyrészt a keleti part, ami az USA-ban egyfajta fogalom, New England, a hatalom központja. Az Óz-mitológiában a Keleti Boszorkány volt a gonosz, mert a könyv arról szól, hogy a középnyugati országrészt hogyan szívatja meg a keleti, vagyis Washington. És persze ott van még a Közel-Kelet meg a Távol-Kelet, ami olyan másnak tűnik. A tökéletes Másmilyen. Szóval ez egy kettős jelentésű szó és szerintem érdekes, hogy egy olyan ellenállási mozgalom viseli névként, ami a keleti partról, New Englandből származó srácokból áll, akik Másmilyenek akarnak lenni.” Egy vicces név a stábból: Billy Slaughter (Mészárlós Vili), ő volt Trevor, a zsaru. 

Apró szpojler itt 

Ellen Page másodszor hal meg filmen úgy, hogy lelövik; a csókolózós jelenet meg nem rossz, de tényleg csak kampányfogás. Ami viszont kell. 

Szpojler vége 

A Kelet 6 és félmillió dollárból lett, USA-beli bevétele valamivel több, mint 2 millió dollár. A kritikusok nagyrészt pozitívan reagáltak rá. 

Remekül felépített érdekes, izgalmas történet, hús-vér szereplőkkel, érthető motivációkkal és olyan eseményekkel, amik a valóságban ugyanígy megtörténhetnének. A főhősnőt örökre megváltoztatja ez a küldetés, ám sajnos a mondanivaló lényege valahogy elveszik, mert úgy hiszem, a néző, még ha sokkolja is a cselekmény, nem fog változtatni a szokásain miatta… 

Pontozás:

imdb: 6.8 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Ellen Page jövőre ismét Árnymacska lesz az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban, amit már nagyon várok. Ezen kívül végre ismét kapott egy érdekes szerepet, az Into The Forest című dráma/sci-fiben, amely egy tinédzser testvérpárról szól, akik a közelgő apokalipszis elől egy erdőbe menekülnek. Ellen producer is, filmbeli partnere Evan Rachel Wood. (Előbbiről írtam, az utóbbiból asszem nem lett semmi.)

- Alexander Skarsgard egy szintén világvégés horrorban, a Hiddenben bukkan fel 2014-ben, valamint a The Giver névre hallgató dráma/sci-fiben, amitől viszont nem várok sokat, lévén a női főszereplő Taylor Swift… 

- Toby Kebbell A majmok bolygója: Forradalom névre keresztelt előzmény-folytatást erősíti. 

A közeli jövőben két filmet ígérhetek biztosra, mindkettő horror lesz. 

A sorozattá váló filmekkel az a gond, hogy soha nincs senki, aki eljönne velem megnézni őket, mert nem látták a korábbi 5 részt. Erre az egyre talán lett volna társam, de a kritikák és elemzések után úgy gondoltam, elég lesz látni, majd ha kiadják dvdn. Jól gondoltam, bár a minősége rendben van, de az általam látott, a mozistól eltérő Unleashed Extended verzió hosszabb, szóval jobb is. Akik rendszeres olvasóim, azok tudhatják, hogy majdnem minden folytatást meg szoktam kérdőjelezni, pláne akkor, ha egy alapvetően rossz filmhez készülnek – itt felmerül az X-Men: Kezdetek – Farkas, de szerencsére a The Wolverine-nek semmi köze ahhoz. Ehelyett a nekem kedves X-Men: Az ellenállás végétől folytatódik a történet…

A lenyűgöző nyitójelenetben a második világháború végén Nagaszakiban Logan (Hugh Jackman, immár hatodszor) megmenti egy fiatal japán tiszt életét, majd visszatérünk a jelenbe. Főnix legyőzése után az X-Men tagjai szétszóródtak, a gyakorlatilag halhatatlan címszereplő magányos remeteként tengeti napjait egy erdőben, valahol Észak-Amerikában, egészen addig, míg hobbiból ölő vadászok fel nem bolygatják békés élőhelyét. Ekkor úgy dönt, megleckézteti a gazembereket, ám még mielőtt vérfürdőt rendezhetne, felbukkan egy különös, vörös hajú lány, Yukio (Rila Fukushima) és megakadályozza a dolgot. A zord külsejű, adamantium-karmos férfi vele tart és kiderül, hogy a lány nem véletlenül jött, el akarja őt vinni Tokióba, ahol az a tiszt, akit korábban megmentett, immár haldokló öregemberként, el akar búcsúzni tőle. Logan nagy nehezen rááll, hogy elmegy, de megérkezése után nyilvánvalóvá válik, hogy valami nagy disznóságba keveredett, ugyanis az idős Yashida (Hal Yamanouchi) pár órán belül bekövetkező halála után unokájára, a szépséges Marikora (Tao Okamoto) hagyja elképesztő méretű iparvállalatát, ezzel óriási veszélybe sodorva őt. Hősünk elhatározza, hogy megvédi az örökösnőt, de közben hihetetlen dolog történik: valamitől elveszti a regenerálódási képességét. Az immár halandóvá vált Farkasnak szembe kell nézni a számára ismeretlen fáradtsággal, gyengeséggel, a halál ígéretével meg egy hadseregnyi yakuzával, nindzsával és pár szamurájjal is. Vajon képes lesz őket legyőzni ilyen állapotban, vagy a Távol-Keleten a pusztulás vár rá?

Az elvárásaim közepesek voltak, mert az első 3 X-mozit imádom, és hát az Origins - Wolverine is élvezhető, szóval valami hasonlóra vártam. Nagy meglepetésemre James Mangold (Kate & Leopold, Azonosság, A nyughatatlan) rendezése egészen másmilyen lett, mint amire számítottam: A The Wolverine-ben keveredik a komoly dráma a távol-keleti harcművészeti filmekkel, a szuperhős-jelleg másodlagossá válik, mindezt pedig meghintik egy csipet humorral és egy teáskanálnyi romantikával. A történet Frank Miller és Chris Claremont Wolverine-képregény-sorozatának 1982-es japán vonalából táplálkozik, és rendkívül jól tálalják. Az elején a vadember bekerül a tradícióktól övezett Japánba, majd az izgalmas üldözés egy érdekfeszítő akció-drámát vázol fel előttünk, ahol a címszereplővel együtt kutathatunk Mariko titkai után. Onnantól, hogy a lányt elrabolják, a sztori ismét átvált a szuperhős-aspektusba, aminek sajnos van egy borzasztóan gagyi velejárója, a Viperának nevezett mutáns (Svetlana Khodchenkova). Ő annyira béna és oda nem illő, hogy kizökkenti a remek hangulatból a nézőt és elviszi a filmet a gagyi irányába, nem tudom, miért kellett így megalkotni ezt a szereplőt. 

Tudni kell, hogy az Unleashed verzió 2 óra 17 perc, a mozis 1 óra 57 perc, úgyhogy ehhez mérten mondom, hogy úgy az első másfél órában Farkas elveszti a hatalmát és a számára szokatlan halandósággal gyűlik meg a baja. De az új szerelem és a japán hatalmi harcok sem hagyják nyugodni a múltját, ami az álmaiban megjelenő Jean (Famke Janssen) alakjában materializálódik. A vörös hajú mutánsnő azt az ígéretet sugallja Logannek, hogy ha Yashida igazat mond, és tényleg segíthet rajta, akkor a halál után ő majd ott vár a túlvilágon a férfira. Ez is egy érdekes mellékszál, hiszen ha az Origins-ből indulunk ki, akkor emberünk már jó 300 éves és ezek szerint ennyi idő alatt az összes vele történt eseményből meg a szerelmekből Jean emléke a legerősebb, vagyis az elmúlás biztosan vonzó számára, mert akkor újra együtt lehet az igazival, akivel az életben elválasztattak. Tetszett az is, hogy az atombomba ledobása után a mozi nem megy át moralizálásba és anti-USA-jelenetek sem következnek. Bár ezeknek lett volna oka, mégis már annyiszor láttuk őket és itt most nem a háború borzalmairól mesélnek, hanem az öröklét fájdalmáról, de Marvel-módra. Úgyhogy vannak lenyűgöző akciójelenetek, szemtanúi lehetünk emberfeletti lények csatáinak és kibontakozik egy tök jól kitalált „másodlagos” sztori Yashida örökségéről. A feszültség oldására van pár kicsi poén, a szerelmi szál kitalálható, de hát mit tegyünk, ez már csak így megy Hollywoodban. Ami viszont újdonság, az a rengeteg vér és a sok-sok halott. De ilyen véresnek kellene lennie egy igazi harcnak az ezüst vásznon, mert pl. korábban utáltam, hogy ha Farkas leszúr valakit, utána a karmai nem vöröslenek, itt viszont igen, plusz a Fekete Nindzsák vezetője lenyilaz pár bunkót, néhány jóembert lelőnek, megmérgeznek, leböknek, szóval hullanak a statiszták rendesen. A látványvilág nagyon szép és hihető, kivéve Viperát, de őt már szidtam eleget…

A színészek közül egyedül a szőke hölgyről vagyok rossz véleménnyel, de ez nem az ő hibája, mert a karaktert annyira ostobán alkották meg, hogy mindegy, ki játszotta volna el. Mondjuk azért egy tehetségesebb és szebb hölgy megkedveltethette volna őt velem, de ez se biztos. A többiek jók voltak, főleg Jackman, de neki ez a szerep már biztosan természetes, még akkor is, ha éppen újfajta megvilágításba kell helyeznie régi karakterét. Hugh úr pénzével beszállt a buliba, és ha a helyében lennék, elégedett lennék a végeredménnyel. Stan Lee csak producer volt, most nem bukkan fel, de helyette a stáblista elején lévő pluszjelenetben megjelenik két ismerős alak a korábbi X-filmekből. 

Érdekességek: Mangold szerint japán drámák, szamurájfilmek és néhány western inspirálta a Wolverine-t. Yashida kardján az alábbi Kanji-jelképek olvashatóak: Sosem Halt Meg, Sosem Öregedett, Sosem Pusztult El – egyrészt a kardra, másrészt Farkasra vonatkoznak. A kuzuri jelentése rozsomák. Nagaszaki bombázását természeti katasztrófákról (pl. vulkánkitörésekről) mintázták, nem valódi atomrobbantások pusztításáról. Akciófilm léte ellenére négy női főhős van (ha beleszámítjuk Jeant). Eredetileg 2 óra 35 percnyi lett volna a játékidő. Ez az első X-Men-mozi, aminek kiadták a bővített verzióját blu-rayen és az első amit IMAX 3D-ben vetítettek. Az Unleashed annyiban különbözik a mozis változattól, hogy részletesebb benne a nindzsa-harc-szekvencia és hosszabbak a párbeszédek. A vonatos csatához a zsinórokra rögzített színészeket meg kaszkadőröket zöld háttér előtt vették fel, majd összevágták őket egy speciális kamera-csoporttal Tokióban felvett vonatúttal, amit jelentősen felgyorsítottak. A grizzly-t számítógéppel rajzolták, a haláltusájához viszont épült egy 6 méteres mozgó modell. Hal Yamanouchi tökéletesen beszél olaszul, így tudta saját magát szinkronizálni az olasz nyelvű kiadáshoz. Ez Tao Okamoto és Rila Fukushima első filmje.

Kuzuri-rovat

Hugh Jackman nagy rajongója a ’82-es Miller-Claremont-képregényeknek. A szerepre való felkészüléshez Dwayne Johnson segítségét kérte, aki összeállított neki egy étrendet, napi 6000 kalóriányi barna rizst, steaket és csirkehúst kellett fogyasztania, ám megérte az erőfeszítés, mert elérte azt az alakot, amilyennek magában mindig elképzelte Farkast. Hugh azt nyilatkozta, hogy korábban sosem hagytak neki elég időt a felkészülésre – kompenzálásul a stúdió szinte mindegyik promóciós fotón félmeztelenül mutogatta őt, hogy így elismerjék szépen felépített izomzatát.

Ezüst Szamuráj-rovat 

Ez az Ezüst Szamuráj a képregények Kenuchio Haradajának és Shin Haradajának egyesítéséből született. Kenuchio mutáns, aki tachyon-mezőt képes létrehozni bármi körül, ezt általában a kardjára teszi és így az adamantiumon kívül bármit át tud vágni, ezen felül képzett harcos bármilyen pengével, puszta kézzel és lőfegyverekkel. Shinnek meg egy fantasztikus páncélzata van, olyasmi, mint Vasembernek. Bár a Farkasban van egy Harada, ő egy különálló karakter. Silver Samurait a mozdulatrögzítő-ruhát viselő kaszkadőr, Shane Rangi játszotta, a digitálisan megrajzolt modell őt utánozza. A hatalmas, fényes alakot egy 3D-nyomtatóval készített makettről mintázták meg, fényes felületét volt a legnehezebb létrehozni. 

SZPOJLEREK 

Shingen és Logan párbajában az adamantium-karmok nem vágják át a kard pengéjét, pedig ennek kéne történnie, amint érintkeznek. Később Farkas akkora király, hogy puszta kézzel tépi szét a szintén adamantiumból készült Ezüst Szamuráj páncélját… Azt se értettem, hogy a Szamuráj simán be tudja kapcsolni egy kézzel is az izzó pengét, Logan viszont csak úgy képes aktiválni, ha két kézzel fogja meg. Ha a „robotnak” különleges kapcsolata van a kardjaival, akkor jó, de ebben az esetben meg senki másnak nem kellene tudnia aktiválni őket. Ha a párbaj kimeneteléből indulunk ki, akkor Farkasnak csontkarmai lesznek a Days of Future Pastben? Erre marhára kíváncsi vagyok… (A jövőben nem, a múltban igen.) Ezen kívül azt is meg kellene magyarázni, hogy a testet váltott X Professzor hogyan került vissza a saját testébe és ha ő a múltból jött verzió, akkor a jelenben élő hol van ekkor? 

SZPOJLEREK VÉGE 

A The Wolverine 120 millió dollárból készült, több mint 414 milliót hozott vissza, a kritikusoktól nagy többségében pozitív kritikákat kapott. Elnyerte a tetszésemet, mert érdekes, izgalmas, fordulatos, és szép a látványvilága. Mindenki, aki megnézte ezt, jegyezze meg jól - ez a jövő: Ázsiai színészek, ázsiai helyszíneken, ázsiai értékekkel ismertetik meg az amerikai szereplőket és velük együtt a közönséget. Azt hiszem, nem kell sokáig várnunk, amíg ilyen lesz az összes szuperprodukció, de engem ez nem zavar. 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Remek volt, csak az a hülye Vipera ne lenne benne.) 

Hírek: 

- Lesz Wolverine 2, amit James Mangold ír és rendez, a főszerepben ismét Hugh Jackmant láthatjuk, a sztori pedig a karakter hosszú történetének valamelyik populáris állomásán fog alapulni. (Ez lett végül a Logan, amit 2017-ben mutattak be.)

- Hugh Jackman az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban hetedszer bújik Logan bőrébe. (Láttam, írtam róla.)

- A szuperhős-áradatnak a jövőben sem szabnak gátat, Stan Lee mester műveiből az alábbi mozik készülnek jelenleg: The Avengers: Age of Ultron, Guardians of the Galaxy, X-Men: Az eljövendő múlt napjai, Amerika Kapitány: A tél katonája, Silver Surfer, Doctor Strange, Nick Fury, Deadpool, Ant-Man, cím nélküli Daredevil újra, A Fantasztikus Négyes reboot, A csodálatos Pókember 2-3-4. (Láttam, közepes film; írtam róla; már szóba került; erről is írtam; nem készült el; 2016-ban mutatták be; nem készült el; 2016-ban mutatták be; 2015-ben mutatták be; sorozat lett belőle; láttam; a másodiknál befuccsolt.)

Még annyit, hogy a stáblista elején tessék maradni mindenképpen, a végén már nem kell.

A régi filmek újrái sorra buknak meg, szuperhősökkel már Dunát lehetne rekeszteni, a folyatások és előzmények hömpölygő árja pedig elnyeli az eredeti alkotásokat, de közben felütötte a fejét ez a trend, a klasszikus mesék (pl. Andersen vagy Grimmék meséi) élőszereplős, erőteljesen számítógépes grafikára épülő, fantasy-ként történő újjáélesztése. Talán Tim Burton Alice Csodaországban-jával kezdődött ez az őrület Hollywoodban. Lássunk néhány másik példát: Grimm (Terry Gilliam és egy csomó nagyszerű színész, mégis megbukott, mert a producerek szétszedték), Hófehér és A Vadász (anno maximális pontszámot adtam rá, de valójában lassú és unalmas), Tükröm, tükröm (nem láttam), Boszorkányvadászok (nagyon tetszett), valamint jövőre jön a Maleficent (Csipkerózsika) és a Cinderella (Aranyhaj, asszem így van magyarul). Ezekben a művekben közös, hogy ismert színészek a főszereplők, a történetbe pedig általában sötét tónust kevernek, ám a kritika mindig utálja őket és legtöbb esetben a bevételük sem kielégítő. Én viszont szívesen megnézem őket, mert van úgy, hogy valami újat visznek az ismert történetbe, átértelmezik a figurákat, más megvilágításba helyezik az eseményeket. Vagy folytatják, de olyan is lehet, mint ebben az esetben, hogy előzményt csinálnak neki… 

Oscar (James Franco) tehetséges vásári bűvész, ám túlságosan meggyőzően hat közönségére, ráadásul összezördül a kollégáival és így bajba kerül. Szerencsére az utolsó pillanatban sikerül meglépnie egy hőlégballonnal, ami azonban tornádóba kerül és elnyeli a mutatványost. De a forgószél nem öli meg, hanem átrepíti egy mesés világba, Ózba, ahol a próféciák szerint egy nagy varázsló, akinek neve megegyezik a földével, eljön majd és megdönti a Gonosz Banya hatalmát. Oscart pedig éppen Oznak becézik a barátai – talán ő az, akiről a jóslat beszél? Vajon sikerül győzedelmeskednie a valódi gonosz felett, ezzel megmentve új hazáját, vagy elbukik, és mindenki megtudja, hogy csaló?

Az 1939-es Óz, a csodák csodája című legendás musical-mese beépült a populáris kultúrába és bár manapság a 20 éves vagy annál fiatalabb generációnak már biztosan nem mond semmit, ebből származik a Somewhere Over The Rainbow nevezetű dal eredetije, aminek hawaii verzióját mindenki imádja. Ez a filmvolt az, ami a világhírig repítette Judy Garlandot és az évek során a többi szereplőt. Az Óz egy regény-cikluson alapszik, amit L. Frank Baum kezdett el írni, az első kötet 1900-ban jelent meg, és már 1908-ban, az író részvételével, filmes eszközök igénybevételével, egy utazó showban feldolgozták. Ennek ismeretében korántsem olyan vad ötlet előzményt csinálni a ’39-es mozinak, pláne nem úgy, hogy a könyv-sorozatnak több mint 20 része van, szóval bőven akad benne anyag. El is érkeztünk az Oz the Great and Powerful első pozitívumához, ami az alapötlete: Kicsoda a férfi, aki a nagy varázslónak tetteti magát? Honnan jött, hogy szerezte a „hatalmát” és így tovább. Ez a karakter azonban csak mellékalak Dorothy Gale sztorijában, tehát egy jól bejáratott módszert vetettek be, mikor a mellékszereplőből csináltak főhőst. 

Az alap mellett azonban mindössze két dolog akad, ami jó dolog: Az egyik az élő porcelánbaba (Joey King hangján beszél), aki aranyos és mivel porcelánbabákkal dolgozom, így különösen közel áll a szívemhez; a másik meg a nagy finálé, ahol láthatjuk, hogyan dolgozta ki Oscar a trükköt, amivel elnyerte a „mágus-alakját”. Ezeken kívül sajnos csupa unalmas, felesleges vagy elpocsékolt dolgot kapunk. Hiába a gyönyörű és tehetséges Rachel Weisz vagy a szemnek nem kevésbé kellemes Mila Kunis, ha a figuráik érdektelenek, az alakításuk pedig a forgatókönyv miatt lapos. Hiába a tehetséges rendező, Sam Raimi és az ő elmaradhatatlan partnere, Bruce Campbell, ha nincs nyoma annak, hogy benne voltak a filmben. A repülő majmok, az ostoba gonosztevők meg Michelle Williams uncsi Jó Boszorkánya sem emelnek a színvonalon – az igaz, hogy őket Baum találta ki, de ugyanígy a porcelánbaba is a könyvekből jött, őt meg tudták jól csinálni, a többieket nem. A sok szarság viszont alkalmas arra, hogy közülük még inkább kiemelkedjen James Franco: Ez az ő filmje, itt mindenki megbizonyosodhat róla, hogy remekül ért a mesterségéhez, elhomályosítja a többi színészt, az egyetlen, aki a tehetsége miatt lesz maradandó a néző számára.

A történet persze mese, ami elvileg gyerekeknek szól, ám az a gond, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani, ki a célközönség? Az indító fekete-fehér, a régi időket idéző felvezetés például biztosan a felnőtteket célozza; több részlet, ami a ’39-es filmre vagy a könyvekre utal, az az eredeti művek rajongóit fogja célkeresztbe; a felnőtt szemmel nézve bugyuta, aranyos poénok, és Óz egysíkú lakói viszont a gyerekeknek szólnak. A probléma itt az, hogy ha teszem azt egy család nézi az Ozt, akkor az elején a gyerekek unatkozni fognak, a felnőttek meg a későbbiekben unják majd magukat, mert a cselekmény egyértelmű és kiszámítható. A trailerek, promóciós képek meg egyebek alapján lehet tépelődni, hogy a háromból melyik boszi lesz a zöldbőrű rém és lehet kimeredő szemmel kutatni Bruce Campbellt, ám az első fordulat után már semmi se lesz meglepő. A jók győzelme borítékolható, Disney-film révén igazi áldozatok nincsenek, bár többször szóba kerül, hogy a porcelán lányka elvesztette a családját, viszont ők nem igazi emberek voltak. A látnivaló szemkápráztatóan színes, de mivel én, mint laikus képtelen vagyok eldönteni, hogy mit vettek át ’39-ből, mit húztak elő a könyvből és mit találtak ki a készítők maguk, így fogalmam sincs, mit kellene dicsérnem. Még számos helyen bele lehetne kötni az események láncolatába, de mivel úgy gondolom, egy gyerek ezeket figyelmen kívül hagyta volna, így békén hagyom a sztorit és inkább csak annyit írok: nem elég érdekes. Mozsárágyú többször is kiment a film alatt, mert annyira nem történt semmi lényeges, és tényleg, az első fordulat után nincs semmi, ami fenntarthatja a néző érdeklődését, mivel egyértelmű, mi fog történni. A zöld boszis dolog mondjuk váratlanul ért és Weisz karakterének titka is, de ezek keveset nyomnak a latban.

Érdekességek: A forgatókönyv írója David Lindsay-Abaire, aki már kipróbálta magát ebben a műfajban a Tintaszívvel és Az öt legendával. Ismertebb mellékszereplő Zack Braff (Frank és Finley hangja), Martin Klebba (az egyik törpe, de nehéz kiszúrni a többiek között) valamit Tony Cox (Pukk). Négy Raimi van a mellékszereplők közt, valamint egy Lindsay-Abaire, szóval a készítők belerakták a rokonságukat, a rendező pedig két korábbi tanárát, valamint a Gonosz halottból három színésznőt is szerepeltetett. A zenét Danny Elfman szerezte. Franket L. Frank Baum után hívják így, a cirkusz, aminek Oscar dolgozik, pedig szintén ezen okból a Baum-testvéreké. Az Óz-regények köztulajdont képeznek, így névlegesen ezekre épül a film, ám sokat vesz át a ’39-es MGM-musicaltől, ami viszont a Warneré. Az egyik producer szerint azért jó ez a film, mert nem volt olyan Disney-mese, amiben a főszereplő pozitív karakter férfi, úgyhogy kellett egy. Az események 20 évvel az első regény előtt játszódnak. A címszereplő teljes neve Oscar Zoroaster Phadrig Isaac Norman Henkle Emmanuel Ambroise Diggs. Megjelenik a gyáva oroszlán, a madárijesztő és a mesterek utalnak a bádogemberre. Annie (Michelle Williams karaktere a valóságban) egy John Gale nevű férfihoz megy hozzá, ők lesznek Dorothy Gale szülei. A bűvésznek valójában nem a félresikerült előadás miatt kell menekülnie, hanem mert összeszűri a levet az erőművész feleségével, csakhogy erre pusztán a filmből képtelenség rájönni… Theodora könnyei azért hagynak sebeket az arcán, mert a víz a gyenge pontja.

Raimi és Danny Elfman a Pókember 2 forgatásán úgy összevesztek, hogy kijelentették, sosem dolgoznak együtt többé, itt mégis sikerült félretenniük ellentéteiket. James Francot Lance Burton bűvész készítette fel a szerepére, a fiatal színész 7 millió dollárt kapott a munkájáért. Sok díszletet tényleg felépítettek, hogy a szereplőknek könnyebb legyen beleélniük magukat a játékba. A porcelánbabát egy báb jelenítette meg a forgatáson, Joey King pedig ott volt a helyszíneken és ott mondta a karakter szövegeit, így tudott interakcióban lenni a képen is látszódó kollégáival. Zach Braff szintén ezt a módszert használta, Finley mozgását és arcjátékát az övé alapján mintázták meg digitális technikával. A Gonosz Banya maszkját három órába tellett felvinni és egy órát vett igénybe a leszedése, az őt alakító színésznő ezután két hónapig pihent, hogy a bőre regenerálódhasson a sok megpróbáltatás után. A szerzői jogi megkötések mellett a színészek folyamatos ingázása tovább nehezítette a munkát: Rachel Weisznek a forgatás közepén kellett távoznia, hogy leforgassa A Bourne-hagyatékbeli jeleneteit, Michelle Williams-nek az Egy hét Marilynnel promóciós kampányában kellett részt vennie, James Franconak pedig elhunyt az édesapja, ezért kimenőt kapott, hogy együtt lehessen a családjával. A mellékszereplők közt, Smaragdváros egyik polgárát alakítva felbukkan egy férfi, akinek tényleg az a neve, hogy Oz (Oz Noori). A film egyik betétdalát Mariah Carey énekelte. 

Az Ozt 3D kamerákkal rögzítették, a Kansas-ben játszódó részlet máig a leghosszabb modern térhatású fekete-fehér szekvencia. Amíg a kép monokróm, addig a hang is mono, a felbontás pedig kicsi, ezek mind megváltoznak, amit Óz földjére érünk. Több jelenet élét tompítani kellett, mert a Disney és a besorolási bizottság túl durvának ítélte őket. A reklámkampány részeként egy hőlégballon járta az Egyesült Államokat. Az Oz the Great and Powerful 215 millió dollárból lett és több mint 493 milliót hozott vissza. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, a feministák hiányoltak egy erős női karaktert és az egész filmet embergyűlölőnek bélyegezték. Az 1939-es változat rajongóinak állítólag tetszett, de a korábbit mindenki jobbnak ítélte.

Nekem nem tetszett, mert bár tisztességesen megcsinálták, mégsem elég érdekes, nincs benne szinte semmi izgalmas és külön fájdalmas, hogy a rosszfiúk (illetve lányok) mennyire ostobák meg egysíkúak. De legalább nincs tele énekléssel.

Pontozás: 

imdb: 6.3 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Lesz folytatás, amit már nem Raimi rendez, viszont a szereplők ugyanazok lesznek, Dorothy-ra viszont még ne számítsunk... 

- L. Frank Baum történetei alapján hamarosan jönnek az alábbi mozgóképek: L. Frank Baum's The Wonderful Wizard of Oz, The Land of Oz és Legends of Oz: Dorothy’s Return. Utóbbi animációs, a többi élőszereplős. 

- Sam Raimi írja az Army of Darkness 2 forgatókönyvét, amiben Bruce Campbell játszik. Sam bácsi pénzeli az új Poltergeistot, amit David Lindsay-Abaire ír, valamint a Murder of a Catet, amiben egy férfi a macskája gyilkosait keresi. Érdekesnek hangzik nem? (Az első 2017-ig ötlet maradt, a második rossz lett, a harmadik megbukott.)

- James Franconak 13 új filmje érkezik a mozikba a közeljövőben, köztük a Veronica Mars – film a sorozatból, a The Labyrinth – fantasy-horror-sci-fi és A kis herceg, amiben szinkronizál. 

- Mila Kunis alakítja címszereplőt a Jupiter Ascending névre hallgató sci-fiben. (Ez is csúnyán megbukott.)

Egyszer régen láttam ezt, de nagyon kevés maradt meg belőle, ám a remek címe meg a rendezője, Terry Gilliam ismét felkeltették az érdeklődésemet iránta. Kedvelem Gilliam fantasztikus, kicsavart, sötét világát, amiben a szeretet, a szerelem és a képzelet játsszák a főszerepeket, a Sötétséget pedig végül mindig legyőzi a Fény… 

Jack (Jeff Bridges) a legmenőbb rádiós műsorvezető, provokatív beszélgetős műsorával jut a csúcsra, ám egy napon végzetes tanácsot ad zavart hallgatójának, aki ennek hatására lövöldözni kezd, megölve hét embert és saját magát… Három évvel később az alkoholproblémákkal küzdő, lecsúszott Jack a barátnője, Anne (Mercedes Ruehl) nyakán élősködik. Egy különösen durva éjszaka után megpróbálja megölni magát, ám két fiatal megakadályozza az akciót, csak hogy jól összeverjék és megpróbálják felgyújtani. Egy különös társaság, a fura Parry-vel (Robin Williams) az élen viszont megmenti őt. Hősünket valami megfogja a nyilvánvalóan őrült hajléktalanban, akiről hamarosan kiderül, hogy azért menekült a fantáziavilágba, mert elvesztette a feleségét – éppen abban a lövöldözésben, amit közvetve Jack okozott. A két férfi életútja pedig innentől összefonódik, Parry szerint ugyanis kettejük feladata, hogy megtalálják Isten régen elvesztett varázslatos ereklyéjét, a Szent Grált. Vajon meglelik a legendás kincset, és ha igen, elhozza-e számukra a megváltást?

Eddig csak az Időbanditák volt az, amit igazán gyengének éreztem Gilliamtől, igaz, ott a célközönség nem én vagyok, hanem a gyerekek. Itt viszont egy nagyon brutális, fajsúlyos dráma alakul komédiává, egy tragédiából virágzik ki szívet melengető történet arról a különös barátságról, ami visszaterel a helyes útra két kisiklott életet. Bár mondhatjuk, hogy négyet, mert a két férfival kapcsolatban lévő barátnők mindennapjai szintén pozitív irányba változnak. Nézzük sorba a dolgokat, itt bizony van miről tárgyalni! 

Először ott az önimádó, sikerben fürdő sztár. Jó ember, akit elvakított a hírnév, vagy egy arrogáns idióta? Gilliam nem foglalkozik ezzel, kihagyja a meghurcoltatását, a bírósági meghallgatásait, inkább azt tárja elénk, hogy Jack három év alatt sem bírta földolgozni a rémes esetet. Ez egy nagyon fontos dolog, mert mindenhol máshol arra kerül a fő hangsúly, hogy hogyan büntetik meg az emberek a bűnöst, itt viszont a Sors, vagy maga Isten méri a csapásokat. Elképzelhető, hogy a durva külső mégis érző szívet takar és emberünk egyszerűen képtelen élni a bűntudatával. A rádiós senkinek és semminek érzi magát, számára minden értelmetlen, alkoholba merülve próbál felejteni, a mellette lévő csodás nő segítségével képtelen élni, vagy nem akar. Fura, hogy amikor megismeri Parry-t, rögtön rájön, hogy itt az esély a megváltásra, ami talán afelé mutat, hogy legbelül, tudat alatt csak az alkalmat várta. 

Következik a sikátorok és szemétdombok vidám lovagja. Egykor más személy volt, más névvel, munkával, igazi otthonnal, de mindezt elvették tőle, így elmenekült a valóság elől egy kitalált, ám valós alapokon nyugvó realitásba, ahol nemes küldetés hajtja. Dacára, hogy nyilvánvalóan elmebeteg, Parry jó ember, kedves és segítőkész, tele érzelmekkel, vágyakozással, szeretettel. Az ő Grálja a normális lét, a múltbeli szörnyűségekre való állandó emlékezés és fájdalom nélkül, de a legjobb az, hogy ez a szent misszió valójában inkább szolgál arra, hogy megváltsa Jacket és Lydiát, mint saját magát. Ha leszámítjuk a Vörös Lovagos rémlátomásait, akkor kijelenthető, hogy Williams figurája sokkal boldogabb a többieknél, mert van célja, vannak barátai, elvei és valódi, tiszta érzései. Egy letűnt kor letűnt értékrendjét képviseli a mocskos utcák legmélyén, ahol az emberek szívében lakozó igazi szörnyek vadásznak szerencsétlen áldozataikra. Ott ő a fényes páncélú hős, az igazság bajnoka, de szüksége van egy társra, mert egyedül túl nagy falat neki ez a feladat– segítség kell, hogy meggyógyulhasson.

A szépnek nem nevezhető, különc Lydia (Amanda Plummer) gyakorlatilag Parry női kiadása. Ő megőrizte az ép elméjét, de ugyanúgy saját valóságába menekül a meg nem értettség, a többiek érdektelensége és a boldogtalanság elől. Williams karaktere talán éppen azért szeret bele, mert látja, min megy keresztül és saját sorsának tükörképére bukkan: a két félember együtt boldog egészet alkothatna, mindössze Lydiának kellene kitárulkoznia, közel engednie a másikat. Ebben segíti őt Anne, Jack barátnője, aki igazi áldás, mert feltétel nélkül szereti a párját, akiben kevés jó tulajdonság maradt a lövöldözés óta, mégis kitart mellette, mindent megtesz érte. Közte és Parry között nem is olyan nagy a különbség, mert mindketten tudnak őszintén szeretni, valódi könnyeket ejteni és kezdetben mindkettejük szerelme viszonzatlan. Anne azonban boldogtalan, pedig mindene megvan: szép, fiatal, kedves, csábító, okos és talpraesett, csakhogy szívét gúzsba köti a szerelem, ami éppen az érdektelen, embergyűlölő Jackhez láncolja. De ha a férfi megváltozna, ha ismét tudna örülni az életnek, akkor minden más lenne. 

Az ezüst serleg a változást jelképezi, azt a valamit, ami hiányzik a négy karakternek: Parry-nek a tragédia feldolgozását és így ép elméje visszanyerését, Jacknek a bűntudaton túllendülést/az újrakezdést, Lydiának a szerelmet és Anne-nek a viszonzott érzéseket. Nem bonyolult dolgok ezek, de csakis egyvalaki szerezheti meg a Grált, egy ember kezében van négyük boldogsága: Jackében. Neki kell megküzdenie saját démonaival, megostromolnia egy igazi várat, meg elfogadnia, hogy van fény az alagút végén, csak fel kell kelnie és elindulnia felé. A történet azt üzeni, hogy a padlóról csakis felfelé vezet az út, hogy mindenki érdemel egy második esélyt és mindannyian képesek vagyunk Grál-lovaggá válni, ha akarunk. 

Érdekességek: Terry Gilliam ezúttal csak rendező volt, első alkalommal nem dolgozott a forgatókönyvön, azt helyette Richard LeGravenese írta, aki A szív hídjait, meg A suttogót. A mellékszereplők közt egy-egy kis jelenetben felfedezhetjük Kathy Najimit – vásárló a tékában, Apácashow 1-2, Hókusz-pókusz; Harry Shearert – a sztár a tvshowban, Oscar, amerikai Godzilla; Michael Jetert – az énekes(nő), Halálsoron, Apácashow 2; valamint Gilliam egyik kedvencét Tom Waits-et, mint egy mozgássérült, hajléktalan veteránt. Amanda Plummer Christopher Plummer lánya, Mercedes Ruehl pedig a Folt a zsákjátból lehet ismerős. Richard LeGravenese elvileg a kórházban lévő egyik őrültként látható is. 

Szpojler itt 

Harry Sagan nem véletlenül lesz Parry-vé, ez ugyanis a Parsifal becézett alakja. Ő a kerekasztal lovagja, a bolond, aki megváltja a Halászkirályt a legendában, pont úgy, ahogy Parry megváltja Jacket, vagyis itt most Jack a címszereplő. Parsifal ellenfele ugyanúgy a Vörös Lovag, és a csók utáni rádöbbenés az univerzumra szintén megtörténik vele. 

Szpojler vége 

A videotéka kirakatában és a falán Gilliam két korábbi munkájának plakátjai fedezhetőek fel: a Münchausen báró kalandjaié meg a Brazilé. A kivehető filmek túlnyomórészt a The Fisher Kinget gyártó TriStar égisze alá tartoznak. Ez a direktor első olyan alkotása, amiben egyetlen Monthy Python-tag sem bukkan fel. A csodálatos keringő-jelenetet Terry bácsi találta ki, a forgatókönyvben eredetileg más szerepelt, de az nem működött. Több mint 400 statiszta vett részt benne, köztük profi táncosok és néhány igazi utas a pályaudvarról, azóta pedig a helyszínül szolgáló vasúti megállóban újév napján minden évben megismétlik ezt a tömeges táncot. Lydia családneve Sinclair: ez egy visszatérő név a Grál-legendákban. Jack rádiós személyiségét Howard Sternről mintázták, aki viszont a stúdió ellenszenve miatt nem dolgozhatott a filmen. Egy vicces név a stábból: Az idős milliomost/professzort alakító színészt Mel Bourne-nek hívták.

Vörös Lovag-rovat 

A démoni látomást Chris Howell kaszkadőr játszotta. A lovagot úgy tervezték meg, mintha belülről égne, ezért jönnek lángcsóvák a sisakjából és ezért füstöl a páncélja több helyen. A jelmezt bőrből, alumíniumból és tűzálló uretánból alkották meg, a hátából kiálló zászló-tüskék horgászbotokra meg antennákra szerelt kínai selyemből készültek. A páncélzat megközelítőleg 60 kilót nyomott és rendkívül összetett volt: Belülről kibélelték, hogy tompítsa az ütést, ha esetleg Howell kiesne a nyeregből; a hűtéséről jég-csomagok gondoskodtak, amiket több helyen lehetett belehelyezni. A füstöt és tüzet maga a kaszkadőr idézte elő a lándzsán lévő távirányítóval. A lángokat tápláló propán-tartályokat a nyeregben rejtették el, a sisakban oxigén-ellátás és rádió is volt a kommunikáció végett.

A Halászkirály legendája 24 millió dollárból lett és kis híján 42 milliót hozott vissza, a kritikusoktól mindenütt pozitív értékelésekben részesült. Mercedes Ruehl Oscar-díjat nyert vele a Legjobb Női Mellékszereplő kategóriában. Ugyanebben a minőségében megkapta a Golden Globe-ot, a Sci-Fi, Fantasy és Horrorfilmek Díját, a bostoni és a los angeles-i kritikusok elismeréseit, valamint az Amerikai Vígjáték-díjat Legviccesebb Női Mellékszereplőként. Robin Williams-et is Arany Glóbusszal jutalmazták, mint Legjobb Férfi Főszereplőt Vígjátékban vagy Musicalben, Terry Gilliam pedig a People’s Choice Awardot kapta a Torontoi Filmfesztiválon és az Ezüst Oroszlánt a Velencei Filmfesztiválon. 

Nekem tetszett, mert annak ellenére, hogy a tragédia, amit feldolgoz, az mellbevágó és megrendítő erejű, Gilliam ebből mégis egy csodálatos mesét mond el a szeretet erejéről, a hajléktalanokról, a sztárokról, Istenről és az egész életről. Külön pluszpont jár, amiért a végén felemelő érzésekkel kapcsoltam ki a tévét, pedig a rendező úr műveinél ez általában elég ritka. Csak ajánlani tudom, de türelem és értelem kell hozzá. 

Pontozás: 

imdb: 7.6 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Nagyon közel jár a hatoshoz.) 

Hírek: 

- Terry Gilliam színészként a Jupiter Ascending című fantasy-t erősíti, valamint a Monthy Pythonos produkcióban készülő Absolutely Anythinget, amiben a híres brit ötösfogat űrlényeket szólaltat meg, a főszereplő pedig egy mágikus hatalommal bíró tanár, akit Robin Williams kelt életre. (Utóbbi info hazugság, Simon Pegg a főszereplő.)

- Robin Williams harmadszor is Teddy Roosevelt lesz az Éjszaka a múzeumban 3-ban. Ez komoly? Mi a frászt lehet még ebből kihozni?! 

- Amanda Plummer nagy visszatérése a most látható Az éhezők viadala: Futótűz, amiben egy korábbi győztest játszik. 

A végére még két apróság: Vagy az én fülem rossz, vagy a magyar szinkronban tényleg Barry-nek nevezik Parry-t, ami viszont nagy baj, ha igaz, mert így elveszik a szpojler-részben említett utalássor lényege. Valamint tudom, hogy a csatornák fenntartják a műsorváltozás jogát, de akkor is, ezt a filmet fél órával előbb kezdték és csak a puszta szerencsének köszönhető, hogy sikerült elkapnom. Azért a félórás csúszás nagyon durva és még így is 00.50-től 3.25-ig tartott, ami meg felháborító. <Ennél már csak az felháborítóbb, hogy a Csupasz pisztoly 33 1/3-ból a remek Viasat3 múlt héten legalább 5 percet kivágott: sem a spermaklinikás geg-szekvencia, sem Tanya leleplezése nem került bemutatásra, pusztán azért, hogy 19.20-as kezdéssel tűzhessék műsorra a mozit. Nevetséges.>

Anno nagy várakozással töltött el mindenkit a Vasember 2 végén látható jelenet, amikor a sivatagban megtalálják Thor kalapácsát. Az északi népek ősi mítoszaiból a képregények hasábjaira átültetett viharisten a Marvel-univerzum egyik legerősebb, örök érvényű és elpusztíthatatlan karaktere, olyan, mint Rozsomák az X-Menből vagy Hulk: igazi ikonikus figura. A materiálisabb szuperhősök, mint mondjuk a technika fejlődéséből született Iron Man vagy a tudomány csodájaként létrejött Amerika Kapitány mellett azt a vonalat képviseli, akiknek a mágia, a varázslat, a természetfeletti ad elképesztő hatalmat – mint mondjuk Dr. Strange. (2017-re már az utóbbi is kapott önálló mozit, de az egész Marvel-filmuniverzumban azt erősítik, hogy ezek a csodás képességek valójában megmagyarázhatóak tudományosan, tehát mégsem mágia vagy varázshatalom eredményei...) Azonban felmerül a kérdés, hogy a Nolan-féle Batman-trilógiához szokott mezei nézőknek hogyan lehet összeegyeztetni két olyan karaktert, mint Thor és Tony Stark – pláne egy filmben? Nos, anno a nagyszerű színész, Kenneth Branagh kapta meg a lehetőséget, hogy megrendezze Thor első színre lépését és ez a mozi – bár nem volt olyan jó, mint az első Vasember, de kenterbe veri Captain Americát – hitelesen, hihető módon ábrázolta Asgard isteneit és az általunk ismert világon túl húzódó varázslatos dimenziókat. Ezután a Bosszúállókban Joss Whedonnak sikerült a mágiára épülő valóságot egyeztetnie a technikára alapulóval, így tudott együtt harcolni Thor és Stark úr. Azonban ennek a filmnek a végén is láthattuk, hogy a jövő még nagy dolgokat tartogat – mondhatnám, titáni méretűeket, hehe – vagyis nem az volt az utolsó alkalom, hogy a jóképű kalapácsos villámszóróval utoljára találkoztunk. Aligha meglepő módon jött a Sötét Világ, aminél egy központi kérdés van: hogyan lehet Thor és bajkeverő bátyja, Loki figuráit újból, immár harmadszorra elénk hozni úgy, hogy ne váljanak klisékké, önmaguk paródiájává? Egy jó történet, két kitűnő színész és egy jó rendező kellenek hozzá!

Hosszú idő telt el New York nagy csatája óta, ezalatt Thor (Chris Hemsworth) egyszer sem látogatott a Földre, mert a Világfa 9 birodalmát járta harcosaival, hogy rendet, békét teremtsen. Közben persze egyre nyilvánvalóbb, hogy mennyire vágyakozik igaz szerelme, Jane (Natalie Portman) iránt, így gyakran látogatja a Bifröst-híd őrét, a mindent látó Heimdallt (Idris Elba), hogy érdeklődjön nála a szépséges halandó sorsa felől. Egy nap azonban Jane eltűnik, ezért Thor ismét ellátogat a kék bolygóra, ahol kiderül, valamiféle különös vírus szállta meg a tudósnő testét, ami egy másik dimenzióból származik. A bölcs Odin (Anthony Hopkins) hamar rájön, hogy az Asgardra hozott földiben az Aether nevű pusztító mágikus fegyver lakozik, ez pedig felébreszti az évezredekkel korábban legyőzött, kihaltnak hitt sötét elfek utolsó megmaradt csapatát, akiket a gonosz Malekith (Christopher Eccelston) vezet. Malekith nyílt támadást intéz Odin királysága ellen és még az itt lakozó „istenek” is csak nagy veszteségek árán tudják megnyerni ellene az első csatát – de mi lesz a háború kimenetele? Vajon sikerül megállítani a sötét elfeket, mielőtt azok rászabadítják az univerzumra az Aethert vagy a kilenc birodalomra örök éjszaka borul? Közben pedig még szoríthatunk Thornak, hogy együtt lehessen szerelmével és kibéküljön lázadó bátyjával, Lokival (Tom Hiddleston)…

Thor abba a szerencsés helyzetbe került, hogy dacára Supermanhez hasonló tökéletességének, mégis szerethető, valóságos és jó fej figura. Superman hibátlan, az ereje végtelen, nincs, aki legyőzze, az egyetlen gyenge pontja pedig a kriptonit. Vele szemben Thornak korántsem makulátlan a személyisége az első részben, a másodikban is őrlődik mindenféle kétely miatt, ráadásul bármikor áthágja a szabályokat, ha azt helyesnek érzi. Nagyon más, mint űrből jött társa, mert nem riad vissza a gyilkosságtól, a fenyegetőzéstől és bár az ereje szinte végtelen, mégis le lehet győzni, meg lehet sebezni, magyarul a néző azonosulni tud vele. Hulknak három filmre volt szüksége, mire elért odáig, hogy én személy szerint megkedvelhessem, az újkor Supermanjei viszont nem érhetnek a fantasztikus Christopher Reeve nyomába, hiába minden, lehetetlenség szeretni őket. Thort már az első mozijában szívébe zárta a közönség, mert azt jelképezi, hogy bármilyen erős is valaki, bármennyire legyőzhetetlennek látszik, mégis hibázhat, és ugyanazok a problémák sújtják, mint téged vagy engem. Konfliktusba kerül az apjával, a testvérével és a szerelmet sem könnyű elnyernie – utóbbiban pedig ott van a keserű jövőkép, ami Jane rövid élete miatt mindössze múló boldogságot jósol a szőke istenségnek…

Branagh után a Trónok Harca rendező/producerét, Alan Taylort kérték fel a The Dark World irányítására, a főszereplők viszont ugyanazok maradtak. Hemsworth és Hiddleston párosa már elegendő, hogy sikerre vigyék a filmet, hiszen a két sármos fickó belopja magát a női nézők szívébe, miközben a férfiak a folyamatos kakaskodáson, csipkelődésen és az ezen át is érezhető fivéri szeretet megnyilvánulásain szórakozhatnak. Natalie Portman szinte elveszik mellettük, most nem lehet annyira érezni, hogy Oscar-díjas színésznőt nézünk, de végülis bármennyire fontos Jane ebben a történetben, mégiscsak háttérfigura. Ugyanerre a sorsra jut a mindig kitűnő Anthony Hopkins, aki azonban a jelmez meg a szemtakaró alól is lehengerlő alakítást nyújt a dühvel, haraggal és fájdalommal telt szívű, megfáradt öregemberként, aki már nehezen tudja betölteni azt a szerepet, amit mindenki szán neki.

A korábbi epizódból visszatér mindenki kedvence, Kat Dennings, aki fárasztó poénokkal és bájosnak szánt ügyetlenkedéssel próbál meg néhány humoros pillanatot szerezni, ám ez az ostoba viccelődés nem megy neki. Ellenben Stellan Skarsgard, aki volt már komoly tudós majd szó szerint megszállott zseni, most félőrült lángelmét alakít – ezeken a poénokon tényleg nevethetünk. Rene Russo kardozik, Idris Elba meg gondterhelt barátként mutatja be a mindenhatónak tűnő Heimdallt; mellettük ismét felbukkan Ray Stevenson a nagy szakállú Volstaggként és Jaimie Alexander Sifként, de nem zavarnak sok vizet. A rosszfiúkat Christopher „Destro” Eccleston és Adewale Akinnuoye-Agbaje képviselik, mindketten súlyos maszkokat viselve. Olvastam, hogy Malekith gyenge gonosz, de nem értek egyet vele: jól néz ki, jó a hangja, érthető a motivációja és van benne valami elementáris gonoszság. (Azért Eccleston remek színész, még egy pocsék sztoriba is képes életet lehelni.) Adewale karaktere, Kurse ideális partner a terveiben: nagy, ocsmány és legyőzhetetlen, igazán jól megcsinált gazember. (Igaz, a képregénybeli Kurse jobban néz ki.) A kis epizódszereplők közt négy ismerős arcot fedeztem fel: Bort, Odin apját uncredited módon Tony Curran (Underworld 2) alakítja; Eirt, az asgardi orvost Alice Kriege (a Star Trek VIII. felejthetetlen Borg Királynője), a mellette dolgozó nővér Talulah Riley (St. Trinian’s 1-2) és végül jön az elmaradhatatlan, mindig nagyon vicces helyen, váratlanul felbukkanó Stan Lee is. 

SZPOJLER 

Egy rövid pillanatig felbukkan az Avengers egyik tagja, ami jó poén, a stáblista utáni egyik jelenetben (merthogy kettő is van) meg a szőkére festett hajú Benicio Del Torot csodálhatjuk meg. 

SZPOJLER VÉGE

A történet egy klasszikus hollywoodi klisé: A rég elfeledett nagy ellenség visszatérése, lásd mondjuk A Gyűrűk Ura, A Múmia 1-2, stb. Ezt viszont sok kis mellékszál, érdekes karakterek, pár jó vicc meg remek színészi játék teszik izgalmassá. Igaz, hogy dacára a Trónok Harcás behatásnak, a műből mégis inkább Star Wars-érzés árad: Asgard légvédelmi lövegei, a sötét elfek arctalan hadai a lézerpuskákkal, az űrhajók, a fénylő kardok, az eltorzult arcú gonosz, a fekete páncélos, legyőzhetetlennek látszó ellenség, az apa-fiú-konfliktus, ezek mind-mind George Lucas világát idézik. A totális happy end, ismerve a Marvelt, csak ideiglenes, mert emlékszünk például az Amerika Kapitány utolsó jelenetére, vagy éppen az Avengers stáblista utáni pillanataira: itt is kapunk valami ilyesmit, ami viszont a Bosszúállók második része mellett a Guardians of the Galaxy-t is előkészíti – nem beszélve arról, hogy Loki utolsó felbukkanása miatt mindenki tudni akarja majd, hogy mi lesz most?

SZPOJLEREK újfent

Néhány butaság azért szemet szúrt, pláne miután volt pár órám elgondolkodni a látottakon: 1. Hogy a bánatba szerzi meg Sif és Volstagg az Aethert, hogyha az benne volt Malekith-ben, aki elpusztult? Hogyan tudták beletenni abba a kis dobozba? 2. Szuperkések: Heimdall szétvág egy olyan hajót velük, ami később széjjelveri az egész palotát egy karcolás nélkül, Loki meg egy ilyennel nyír ki vagy 6 sötét elfet és ezzel vágja le Thor kezét. Ilyeneket miért nem árulnak a tvshopban?  3. A fekete lyuk gránátból miért nincs nagyobb? Miért nem dobnak Asgardra egy rohadt nagy méretűt belőle és kész? 

SZPOJLEREK VÉGE, hála Istennek.

Érdekességek: A második részt már 2011-ben tervezni kezdték, még az első bemutatója előtt. Kenneth Branagh állítólag a speciális effektek miatt hosszúra nyúló forgatás mellett nem akarta elkötelezni magát, és az is frusztrálta, hogy már a Thor premierje előtt el kellett volna kezdenie dolgozni a folytatáson; ezek miatt utasította vissza az újabb epizód rendezését. A helyére eredetileg Patty Jenkins-t, A rém rendezőnőjét akarták, de ő végül mégsem vállalta a felkérést. Natalie Portman ezt nagyon zokon vette, már beleélte magát, hogy Jenkins-szel dolgozhat és mikor kiderült, hogy mégse így lesz, akkor vissza akart lépni, de a szerződése kötelezte a szereplésre – talán emiatt nem olyan jó a Sötét Világban. Taylor engedélyezte az improvizációt, ezzel a lehetőséggel főleg Dennings és Skarsgard éltek, de pl. Hemsworth improvizálta a jelenetet, mikor Thor felakasztja a kalapácsát a fogasra. Jaimie Alexander elég csúnyán megsérült, amikor egy esős napon elcsúszott a stúdió betonlépcsőjén – egy teljes hónapra fel kellett függesztenie a munkát gyógyulása idejére. Asgard vízeséseit az izlandi Dettifoss-vízesésről mintázták. A Stonehenge-nél játszódó képsorokat tényleg Stonehenge-nél vették fel, de igencsak körülményes módon, mivel a brit örökségvédelem speciális feltételekkel engedélyezte a filmeseknek, hogy a területre lépjenek. A kövek közé csak a látogatói órákon kívül mehettek be, így hajnalban kellett dolgozniuk és mindössze három órájuk volt mindenre. A hatalmas tömbökhöz nem szabadott hozzáérni vagy rámászni, ez tovább bonyolította a problémákat.

Sötét elf-rovat

Magyarban sötét tündéreknek nevezik őket, de szerintem ez nevetségesen hangzik, mert az elf az elf, vagy legalább tünde, de nem tündér…. A nyelvüket ehhez a filmhez alkották meg, a két főgonoszt alakító színészeknek sok szöveget így kellett megtanulniuk. Malekith külsejét hat órába tellett megcsinálni, a jelmezét még 45 perc volt feltenni. Adewale Akinnuoye-Agbaje-t Kurse-alakba három óra alatt változtatták át, kb. 20 kilónyi protézist viselt, a mozgása pedig annyira tetszett Alan Taylornak, hogy a kaszkadőrmunkát is rábízta, mert a kaszkadőrök nem tudták visszaadni azt. A sötét elf katonákat alakító statisztákat kiképezték, hogy egyenes háttal, büszkén tartsák magukat, hogy kellőképpen nemes külsőt kapjanak. A maszkokon a szemeknek lévő lyukakat picit lejjebb helyezte a készítő, így a színészeknek egy hangyányit fel kellett emelniük a fejüket, hogy átlássanak rajtuk, ez is egy apró trükk volt, hogy magabiztosabbnak, büszkébbnek tűnjenek. 

SZPOJLER, megint

Benicio Del Toro karaktere, A Gyűjtő a Guardians of the Galaxy-ben jut majd fontosabb szerephez, és a szájából elhangzó „Egy megvan, még négy kell.”-mondat az Infinity Gauntlet nevű mágikus tárgyra utal, amit az Avengers végén látott szimpatikus úriember keres nagy erőkkel. Az Aether ennek a relikviának egy alkotóeleme. Amerika Kapitány felbukkanásakor Tom Hiddleston beöltözött a kék-piros jelmezbe és eljátszotta, hogy Loki hogyan viselkedne a Kapitány alakjában, Chris Evans pedig őt imitálta. 

SZPOJLER VÉGE

A Thor: Sötét Világ 170 millió dollárból lett és eddig több mint 342 milliót hozott vissza. A kritikusok vegyes, de főleg pozitív értékelésekkel méltatták. 

Nekem tetszett, szórakoztató és látványos volt, pont olyan, amilyennek akartam. Aki szerette az elsőt, az ne hagyja ki!

Pontozás: 

imdb: 7.0 (4 év alatt 0.7-et esett vissza.)

Szerintem: 5/5 (Tény, hogy semmire nem emlékszem belőle.)

Hírek: 

- Alan Taylor neve felmerült a 2015-ös, ötödik Terminátor kapcsán. (Láttam, írtam róla.)

- Chris Hemsworth a The Avengers: Age of Ultronban megint kalapácsot, a Hófehér és A Vadász 2-ben pedig ismét baltát ragad majd. (Előbbi közepes, utóbbi csúnya bukás lett.)

- Natalie Portman producere és rendezője lesz az A Tale of Love and Darkness című drámának. 

- Tom Hiddleston Guillermo del Toro régen várt lovecrafti ihletésű horrorját, a Crimson Peaket erősíti 2015-ben.

- Anthony Hopkins a Noéban Matuzsálemet alakítja legközelebb. (Ez szintén elhasalt.)

- Stellan Skarsgardot a Csipkerózsika élőszereplős fantasy-változatában láthatjuk majd. (Eltűnt a süllyesztőben.)

- Adewale Akinnuoye-Agbaje-vel a nagyszabású történelmi filmben, a Pompeii-ben találkozhatunk újra. (Megnéztem, írtam róla.)

- A Sötét Világ közvetlen folytatása a most nagy sikerrel futó tv-sorozatban, az Agents of S.H.I.E.L.D.-ben lesz látható, a The Well névre hallgató epizódban. Thor megjelenik az Avengers következő részében, Loki viszont nem, de még legalább egy Thor-mozi várható a jövőben, amiben viszont tutira mindketten visszatérnek. 

A következő írás témájában még nem vagyok teljesen biztos, majd meglátjuk, mi lesz az.

Egy beszédes cím, egy jó poszter és egy szép színésznő – ezzel engem már meg lehet venni. Ha csak rápillantunk az eredeti plakátra (nem arra, amit betettem), akkor látunk egy magas, kapucnis alakot, aki előtt Jessica Biel szinte eltörpül, a cím pedig The Tall Man, ami szó szerint nem túl izgalmas, de így egyértelműen Slendermanre utal, vagyis azt sugallja, hogy nézd meg! Majdnem egy héttel a beszerzése után lett csak időm rá, de nem azt kaptam, amire számítottam. Hogy a csalódás pozitív vagy negatív volt, azt a sztori ismertetése után megosztom veletek…

Egy apró észak-amerikai városka a színhely, ahol az élet nehéz, mert a bánya bezárása után nem maradt munka, nincs pénz, nincs semmi, az emberek csak tengődnek. A bajokat tetézendő az utóbbi időkben rengeteg gyermeknek veszett nyoma, ráadásul mintha a föld nyelte volna el őket, semmi sem maradt utánuk. A helyiek közt terjengő szóbeszéd a Magas Férfinek nevezett rémet tartja felelősnek a gyermekrablásokért: egyesek szerint nem is földi halandó, mások azt állítják, csak városi legenda. Azonban az ápolónő/orvos Julia (J.B.) hamarosan első kézből kerül kapcsolatba vele, mikor a házából elrabolják a kis Davidet. Vajon mi az igazság, ki vagy kik állnak a rejtély mögött és mi lesz az eltűnt gyerekekkel?

Jómagam kedvelem az olcsó, hatásvadász szórakoztatást, ezért vagyok oda az olyan mozikért, mint a Halloween-széria, a Péntek 13-sorozat; vagy a természetfeletti gonosszal kecsegtető alkotásokért, például a Vidocq vagy az Aki bújt, aki nem. Itt is ezt éreztem: lesz egy király, félelmetes szörny, akiért rajonghatok, aki megborzongat majd gaztetteivel. És innentől muszáj szpojlereznem, mert különben nem tudok érdemben nyilatkozni a műről, szóval csak az olvasson tovább, aki nem akarja megnézni! 

A felvezetésnél megteremtik a titokzatos légkört, ám utána jó negyed órán át semmi sincs. Az első dolog, ami számomra gyanús lett, az a Christine nevű karakter (Eve Harlow): ki ő? Julia lánya vagy rokona, esetleg egy helyi tini, aki vigyáz a gyerekre? Ez a részlet olyan apró, hogy nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, de azért érdekelt. Szóval az első felében úgy tűnik, a Magas Ember egy valós személy, de mégse természetfeletti lény, bár tény, hogy eszembe juttatta Freddy Kruegert a gyerekek és az Aki bújt, aki nem Bitangját a kocsija miatt. Aztán viszont jön egy fordulat és egy ideig elhitetik velünk, hogy valamiféle összeesküvés van a háttérben, amiben Julián kívül mindenki más benne van – na, ez a legjobb rész, mert ekkor nagyon érdekelt, hogy mi folyik itt. Erre jön még egy fordulat, mert lassan körvonalazódik, hogy talán pont fordítva áll a dolog és valójában a hősnő maga az antagonista! Amikor bizonyossá válik ez a tény, akkor viszont a film leülepszik, hirtelen érdektelenné válik a motiváció, meg minden egyéb – de várjunk csak, hátra van még több mint fél óra! Marhára nem tudtam, mi jöhet még, de közben volt egy elméletem, amit már korábban felállítottam a Tall Man személyazonosságáról és ez a végén bejött. 

Szpojlerek vége 

Az utolsó negyed órában fény derül mindenre, többek közt arra is, hogy ez bizony mégse horror. Ez még alapvetően oké lenne, de az elvárt rém és a remek befejezés is elmarad, ezekért nem kapunk elég kárpótlást. Biel szerepét bárki más eljátszhatta volna, sőt, valahogy az érzelmei megjelenítése se sikerült igazán, emiatt képtelen voltam szorítani Juliáért. Ezen az sem segít, hogy a fordulatok miatt nehéz megítélni, melyik oldalon áll a hősnő, és hogy az a jó oldal-e? Jodelle Ferland, a Silent Hill első részéből ismert kislány helyes tinivé cseperedve egy pici, ám a végére fontossá váló mellékszerepben látható, nekem ő volt az igazi főszereplő, de a karaktere túl fura, és nincs a képernyőn eleget ahhoz, hogy azonosulni tudjon vele a néző. Ismerős volt még a felügyelőt játszó Stephen McHattie, aki a Watchmenben az eredeti Éji Bagoly; meg a sheriff bőrébe bújó William B. Davis, aki az X-akták legendás Cigarettás Férfija, de mindkét jeles férfiú csak apró mellékszerepben látható. Továbbá megemlíteném még, hogy a Magas Férfit a kaszkadőr Rene Mousseux alakította. Jessica Biel producer is volt, a rendezést meg az írást pedig a Mártírokat jegyző Pascal Laugier vállalta magára.

Érdekességek: Ez a mozi francia-kanadai koprodukció eredménye, nem amerikai gyártmány. Úgy tűnik, hogy egyes országokban The Secret címen ismerik, vagy lehet, hogy ez volt az első címváltozata? (2017-ben az imdb szerint magyar címe tükörfordításban A magas ember.) A The Tall Man valamivel több mint 18 millió dollárból készült, ám csak 5 milliót hozott vissza. A kritikusok dicsérték Biel játékát, de a történet fordulatait már nem kedvelték. 

Számomra csalódás volt, mert hiába a csavaros történet, ha kimarad belőle az, amit látni akartam. Aki horrorra vágyik, az válasszon valami mást, aki viszont rejtélyes thrillert szeretne, az adjon neki egy esélyt – talán jobban tetszik majd neki, mint nekem… 

Pontozás: 

imdb: 5.9 

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Jodelle Ferland a 400 Boys című akciómoziban Maria Valverde-vel játszik együtt, majd egy ifjúsági fantasy-t, a The Peppercorn Chronicles-t fogja erősíteni. 

- Stephen McHattie két valódi horrorban bukkan fel jövőre: Az egyik a twilight-utánzatnak tűnő vérfarkasos Wolves, a másik a Hellmouth, ahol producer is lesz. 

Ma este megnézzük Mozsárágyúval a Thor: Sötét Világot, valamint a közeljövőben megtekintem a Szellemhajó dvdjét, ennek a meglévő cikkét kiegészítem az extrák tartalmával. Még sikerült szereznem egy újabb klasszikus, fekete-fehér mozit is, aminek egyelőre nem árulom el a címét, de előbb-utóbb kiderül!

Manapság mindenki utálja Tim Burtont, nekem viszont még most is az egyik kedvenc rendezőm, előbb vagy utóbb mindig megnézem az új mozijait. Az eredeti Frankenweenie-t még 2007-ben vagy 2008-ban láttam a youtube-on, egy főiskolai órára ugyanis Burtont választottam témának. Mivel ez a rövid változat tetszett, ezért gondoltam, hogy Tim bácsi biztosan remek egész estés alkotást tud összehozni belőle – hogy igazam lett-e, azt majd csak a sztori ismertetése után közlöm!

Victor (hangja Charlie Tahan) magának való, rendkívül okos iskolás fiú, egyetlen barátja a kiskutyája, Sparky. Az unalmas kisvárosba, ahol él, új tudomány-tanár érkezik, aki felkelti a gyerekek érdeklődését e tantárgy iránt, sőt, versenyt is rendez számukra. Ezalatt egy sajnálatos balesetből adódóan szegény Sparky elpusztul, ám a karizmatikus új tanerő óráján Victor rájön, hogy lehetséges visszahozni az életbe négylábú barátját. Megépít egy fantasztikus szerkezetet, és kihasználva a gyakori villámcsapásokat, feléleszti a holt ebet. A kutyus új életre kel, picit furcsán néz ki, de ugyanolyan, mint volt. Ám a többi gyerek megsejti, hogy hősünk valami elképesztő dolgot művelt és mivel ők akarják megnyerni a tudományos versenyt, így ellopják az ötletét. De úgy látszik, az eljárás az avatatlanok kezében igen veszélyessé válik és nem minden felélesztett állatka olyan kedves, mint Sparky. Vajon hogyan fognak megbirkózni a krízissel és mi lesz az élőholt eb sorsa?

Ez egy horror gyerekeknek és/vagy mese a horror-szerető felnőtteknek. Minden benne van, amit Burton a műfajban kedvel és megjelenik az összes jellegzetesség, amiért ma is rajongunk a műveiért. Már az eredeti Frankenweenie-ben felfedezhető, hogy a rendező mennyire oda van a Frankensteinért: gyakorlatilag ugyanazt a történetet meséli el, ám őrült tudós helyett állatbarát gyerekkel; de a Universal klasszikusára való utalások a direktor más műveiben szintén megjelennek, elég csak Az Álmosvölgy Legendájában lévő malomra gondolni. Tim bácsi hű maradt az alapanyaghoz, ahogy a ’84-es változat, ez ugyanúgy fekete-fehér, az animációs filmet pedig a régi stop-motion módszerrel alkották meg. (Bábokat mozgatnak, minden egyes mozdulat számtalan apró képből áll össze.) Legjobban talán úgy lehetne összefoglalni, hogy A halott menyasszony szereplői találkoznak Ed Wooddal az Ollókezű Edward helyszínén. A kedvesen groteszk figurák szerethetőek, még a negatív alakokat sem lehet utálni, hiszen például Edgar egyfolytában mosolyog, a dagi Bobról meg nyilvánvaló, hogy nem gonosz, csak a társai nyomása miatt viselkedik olyan bután.

Szpojlerek jönnek itt 

Ez a film főhajtás a régi idők nagy horrorjai előtt. Frankenstein: Victornak ez a családneve, maga a történet is a Frankensteinen alapszik, az egyik gyerek egy az egyben Boris Karloff, a másik a púpos Igorra hajaz, a teknőcöt Shelley-nek nevezték, Sparky jelentése Szikrácska (a villám, ami életet hoz), a szomszéd lányt Elsanak hívják – ez és a kutyája haja utalás Elsa Lanchesterre, aki a szörnyeteg aráját játszotta. Godzilla: A japán gyerek és a teknőséből átalakuló mutáns. A Farkasember: Edgar patkánya. A Múmia: Kolosszus, a hörcsög. A megszálló űrlények: a tengeri majmok. A nagy szemű kislány zombiszerű, Bajsz úr pedig talán egy vámpírt jelenít meg. Ha igen, akkor mellette még egy utalás van a Drakulára: Elsa családneve Van Helsing. Aranyos még, hogy a tanár úr egyértelműen Vincent Price külsejét kapta meg, a hangja Martin Landau, Burton kedvelt színésze, a másik nagy öreget, Christopher Lee-t meg egy archív Hammer-mozi részlete képviseli:)

Szpojlerek vége 

Különös módon az HBO felirattal adta, talán a hétfőn szokásos feliratos bemutató miatt, de ugyanakkor fél egykor kezdődött, kora délután, a feliratosok meg éjjel szoktak menni, de mindegy, ez csak nekem izgalmas. Nézzük inkább a szereplők szinkronjait: Catherine O’Hara – anyuka/zombilány, Martin Short – apuka/Mr. Burgemeister, Charlie Tahan – Victor, Winona Ryder – Elsa, Dee Bradley Baker – mellékszereplő állatok és Frank Welker – Sparky. Burton úr az ötletgazda, a rendező meg a producer; a forgatókönyvet a vele gyakran együtt munkálkodó John August (Éjsötét Árnyék, 9 – A szám hatalma) írta, a zenét Danny Elfman szerezte.

Érdekességek: Az egész estés Frankenweenie ötlete már 2005-ben megszületett, a Fura Lánynak nevezett zombiszerű gyerek pedig egészen 1997-ig eredeztethető vissza, amikor Burton egyik könyvében, a The Melancholy Death of Oyster Boy & Other Stories-ban bukkant fel mellékalakként. Sparky külsejét nagy mértékben a Family Dog című animációs sorozat címszereplőjétől kölcsönözték. Mrs. Frankensteint Barbara Bainről mintázták, aki Martin Landau exfelesége; a polgármester pedig az 1970-es rajzfilm, a Santa Claus Is Comin’ To Town polgármesterére hajaz. A neve, a Mr. Burgemeister egyébként utalás a foglalkozására. A hasonló technikával gyártott A halott menyasszony legtöbb készítője ebben is részt vett. A Nagy Hal óta ez az első Burton-mozi, amiben nem játszik Johnny Depp, és az Álmosvölgy óta az egyetlen, amiben nincs benne Helena Bonham Carter.

A Frankenweenie az első fekete-fehér, meg az első stop-motion film, amit IMAX 3D-ben mutattak be. A helyszínt a rendező saját gyerekkorának színhelyéről mintázta, ám Pennsylvaniában van egy tényleges New Holland nevű városka, amiről a Disney kijelentette, hogy a sztori ott játszódik. Ez a dolog nem véletlen, ugyanis a helyi iskola vezetősége hívta fel a figyelmüket a két helység hasonlóságára – New Hollandnek még egy tényleges fesztiválja is van, ami hasonlít a filmben látotthoz. Promóciós célból a szerencsés suliba reklámanyagokat vittek és premier előtt levetítettek a gyerekeknek több részletet a műből. Más stop-motionnel készült alkotásokhoz mérve cikkem tárgyának díszlete sokkal nagyobb volt. Kb. 200 bábút használtak az alkotók, Victort 18 különböző figura ábrázolta. Az embereknek valódi haja volt és megközelítőleg 45 helyen lehetett őket mozgatni, míg Sparky-t 300 helyen! A belső szerkezetek megalkotása sokszor olyan pici alkatrészeket és szakértelmet kívánt, hogy egyes darabokat svájci órásmesterek készítettek. A premier hónapjában egy utazó kiállítás hirdette a kész művet, amin a díszleteket meg a bábokat tárták a nagyérdemű elé. A dvd-kiadáshoz tartozik egy kétperces rövidfilm, a Captain Sparky vs. the Flying Saucers. 

Az Ebcsont beforr 39 millió dollárból lett és 81 milliót hozott vissza, a kritikusok pozitívan értékelték, 8 különböző díjat nyert, ezek nagy részét Legjobb Animációs Film kategóriában, de Elfman muzsikáját is elismerésben részesítették. 

Ez egy kedves horrorocska a műfajért rajongó rendezőtől a hozzá hasonlóan érdeklődő nézőknek. Vicces, szerethető és a filmrajongóknak igazi csemege, a sok utalás felfedezgetése miatt. Nekem nagyon tetszett, bár a legjobb benne nem maga a film, hanem az érzések sora, amiket kelt, meg a szándék, a nagy elődök iránti tisztelet és az alapanyagba kevert szeretet. Nagyobbacska gyerekeknek már ajánlom, főleg az állatbarátoknak, na meg a horror szerelmeseinek! 

Pontozás: 

imdb: 7.0 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Holnap lesz november 5, remélem, mindenki tudja, melyik filmet kell nézni…

Ahogy korábban írtam, terveztem három Christina Ricci-film megtekintését, most végre belevágtam. A listán az első cím ez, amit anno csak azért akartam látni, mert ez az első meztelen szerepe, talán nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy azon kívül csak a trailerben is látható ikonikus kamerába nézése meg a címet tartalmazó mondat kimondása maradt meg belőle. Ez nem csoda, mert egy igen súlyos, de mindig aktuális témáról, a depresszióról szól. 

Elizabeth (C.R.) 19 éves lány, író szeretne lenni. Anyja nyomására beiratkozik a Harvardra, ahol egy Lou Reed-koncertről (erről még lesz szó) írt kritikája után rögtön díjat kap, sőt, még a Rolling Stone magazin is felfigyel rá. Ám hősnőnk ezek után hiába küzd, nem tudja megismételni a szakmai sikert, ráadásul a magánélete tele van problémákkal – mindezek gyökere pedig a mára sajnos népbetegséggé vált depresszió. Úgy tűnik, egyedül képtelen megbirkózni ezzel a rémes betegséggel, ám amikor gyógyszert kap, annak váratlan mellékhatásai lesznek. Vajon hogyan alakul a sorsa, élhet-e valaha normális életet, megtalálhatja-e a boldogságot? 

„Lizzie, egy férfivécében találkoztunk először. Minden vagy, csak unalmas nem!” 

Könnyen lehet, hogy 8 év is eltelt, mióta először láttam ezt, azalatt sok dolog megváltozott bennem/körülöttem, így például nem igazán örültem, mikor a nyitó stáblistában egyre-másra következtek a színészek, akiket utálok. Az első név Jason „Amerikai pités” Biggs, aki később a Csak az a szexben megint Ricci partnerét játszotta, itt viszont fele annyira sem irritáló, ha eltekintünk tenyérbe mászó külsejétől. Ezzel a figurájával tudtam azonosulni valamennyire, a többivel nem. Aztán jön Michelle Williams, aki szintén elég idegesítően néz ki, itt viszont még cuki, barna hajú, gömbölyded lány volt, szóval végülis nem zavart. Anne Heche ugyanez a kategória, de legalább elég keveset látszik. Jonathan Rhys Meyers szinte felismerhetetlen hosszú hajjal és sovány arccal, szintén csak mellékalak; viszont ezt a sok, mára nevessé vált, de akkor még jobbára kezdő színészt ellensúlyozandó itt van nekünk Jessica Lange, aki Elizabeth anyját alakítja nagyszerűen. 

És akkor Lou Reed. Szóval elképesztő. Sosem szoktam előre megnézni, hogy ki szerepel egy adott filmben, csak a legfőbb főszereplőket és ennek pláne nem néztem utána; meg, ahogy mondtam, semmire nem emlékeztem belőle. Reed október 27-én halt meg, most, november 2-án pedig megnéztem egy filmet, amiben az elején kulcsfontosságú szerepe van. Előadja az általam ismert talán egyetlen számát, a Perfect Day-t, ami a drogozásról szól és a hősnő pont ekkor vesz be extasy-t, később azt hallucinálja, hogy maga Reed a partnere, de ami még ennél is durvább, Elizabeth kritikája ezzel a mondattal ér véget: „Lou Reednek meg kéne halnia.” Ez az egész olyan hihetetlen, tudom, hogy furán hangzik, de akkor is. 

A történet amúgy egyszerű, hétköznapi és sok lényeges szála van. Például az anya-lánya kapcsolat, a hedonista életmód hátrányai, a válás hatása egy gyerekre; vagy átélhetjük, milyen, hogyha a szerelmünknek baj van a fejével. A mozit Ricci egymaga viszi el a hátán, legfőbb támasza Lange, akivel hiteles párost alkotnak, a többiek is jók, csak annyira kevés időt kapnak, hogy elsikkadnak. (Heche viszont rossz.) Nekem külön izgalmas volt látni egy másik író életének bemutatását, amiben sok ismerős dolgot fedeztem fel, például az éjszakai írás rituáléját, amit én is követek. Azon túl pedig, hogy fiatalként láthatjuk a mai 30-as színészgeneráció tagjait, még egy csomó, mára kikopott filmes trükköt is elénk tárnak, például az átlátszó „szellemképet” (nem tudom mi a szakszó erre) meg a montázst. Még egyszer kiemelném Christinát, aki itt nagyon szép – ekkor ducibb volt, nekem úgy jobban tetszett, mint olyan nagyon vékonyan, amilyen ma – és fantasztikus teljesítményt nyújt. Különös, hogy 20 éves, de a hangja olyan, mint egy kislányé, és hát ugye pucér jelenete is van, erről többet nem kell mondanom, úgy hiszem. A rendező az Álmatlanságot készítő Erik Skjoldbjaerg volt, a sztorit pedig megtörtént események inspirálták, Elizabeth Wurtzel ugyanis tényleg létezik és 1994-ben megjelent önéletrajzi regényének adaptációja ez. 

Érdekességek: 18 különböző producer volt, egyikük maga Ricci. A cselekmény a ’80-as évek második felében játszódik. A nagypapát alakító Claude De Martino egyszer sem szólal meg. Elizabeth asztalán a Bruce Spingsteen-kritika készítése közben az X-aktákból ismert Morley’s fiktív cigaretta dobozát pillanthatjuk meg. Jessica Lange-et említi a Prozac Nation-könyv. Dacára annak, hogy 2000-ben forgatták le, ezt a művet mégsem mutatták be az USA-ban, ennek több oka volt. Egyrészt a stúdió szerint a hősnőt nehéz megkedvelni, másrészt az igazi Elizabeth-nek se tetszett a kész változat, ráadásul nem kívánatos figura lett, miután negatív hangnemben beszélt szeptember 11-ről. Ezen kívül a tesztvetítések sikertelennek bizonyultak, a kész anyagot folyton újravágták és úgy érezték, sosem elég jó. Bár a Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválon 2001-ben levetítették, egészen 2005-ig nem láthatták az egyesült államokbeliek, akkor pedig csak azért, mert a producer Weinsteinék kiléptek a Miramaxból, és ekkor az összes parkolópályára állított mozi napvilágra került. Igaz, ez csak tv-premiert kapott… Az igazi Elizabeth Wurtzel most 46 éves, író, újságíró. 26 volt, amikor a Prozac Nation megjelent és nemzetközi bestsellerré vált, ez máig a legsikeresebb munkája. És most vissza a filmhez: 9 millió dollárból készült, független alkotás, bevétele és kritikai fogadtatása nincs, mivel nem mutatták be moziban. 

Érdekes film, picit egyhangú, viszont a depressziós írói lét bemutatása miatt átélhető – nem mintha depressziós lennék, de író vagyok:) Akit érdekel ez a betegség, vagy maga is érintett benne, az adjon neki egy esélyt, mert ez főleg nekik szól. 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (-1 Anne Heche miatt.) 

Hírek: 

- Christina Ricci következő értelmes szerepe a Lizzie Borden című dráma főszerepe, ami a XIX. század végén élt hírhedt nőről mesél, akit felmentettek egy olyan kettős gyilkosság vádja alól, amit minden jel szerint ő követett el... (Láttam, írtam róla.)

Mozsárágyú nagyon kíváncsi a Last Vegas-ra, úgyhogy lehet, hogy éppen ma fogjuk megnézni, vagy a jövő héten. Aztán közben talán folytatom a Christina Ricci-filmeket, vagy nem, majd meglátjuk. (A Last Vegas-t végül egyedül néztem meg, 2016-ban, a tévében...)

Néha kell rendes filmet is nézni, ami a valóságról szól, igazi emberekről, igazi sorsokról és reális dolgokról. Azért nem árt, ha ezeket valamilyen érdekes köntösbe öltöztetik és egy különleges látványvilág még többet emel az egészen. A Holdfény Királyság egyetlen, nagyon fontos dologról szól, de a megvalósítása miatt mégis kiemelkedő, többet mond, mint egy átlagos mozi ugyanebben a témában és azt hiszem, szükség van manapság ilyen filmekre a szuperhősök és nyálas fantasy-k dömpingje között. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, ha igen, akkor gyertek velem egy izgalmas kirándulásra!

1965. Helyszínünk egy sziget, aminek a végén áll a Kheki Cserkészek piciny tábora. Innen eltűnik az egyik fiú, a hátrahagyott levele szerint útnak indul, mennie kell. Közben a sziget túlsó oldalán, a Bishop-família legidősebb gyermeke ugyanígy felszívódik, üzenetében viszont csak annyit ír az öccsének, hogy kölcsön kell vennie a lemezjátszóját, majd visszaadja. A cserkészcsapat vezetője (Edward Norton), a helyi rendőr (Bruce Willis) és a Bishop-házaspár (Frances McDormand + Bill Murray) hamarosan rájönnek, hogy az árva, meg nem értett fiú, Sam (Jared Gilman) és az erőszakra hajlamos, magányos lány, Suzy (Kara Hayword) hosszú ideje leveleztek, majd együtt tervelték ki, hogy eltöltenek egy kis időt kettesben a vadonban. Ám a felnőttek ezt nem fogják annyiban hagyni, így nagyszabású kutatóakció indul utánuk. Miközben mindenki őket keresi, a két tini is megtalálja, amit keresett: szerelmet, megértést, kedvességet, mindazt, ami addigi életükből hiányzott… De vajon együtt maradhat-e ez a furcsa párocska, vagy elszakítják őket egymástól a körülményeik, meg azok, akik azt hiszik, jobban tudják, mi a jó nekik?

Ahogy látható, maga a történet egyszerű, ám a felszín alatt rengeteg apróság lapul, amik mindig egyre érdekesebbé teszik az eseménysort, ráadásul csodálatosan megalkotott színvilág és lenyűgözően szép, művészi látvány jellemzi a néznivalót. A legjobban a valódisága tetszett. A két főszereplő gyerek attól szimpatikus, hogy átlagosak, sőt vannak nyilvánvaló hibáik: Jarednek vastag szemüvege és bozontos szemöldöke van, az arca kissé lányos; Karanak meg oldalra áll az álla és az arcformája rendkívül fura; de ha megnézzük a többi gyereket, akkor olyan alakokat láthatunk, akikkel mindenki találkozott már. Van kövér, sovány, kancsal, vörös hajú, magas, alacsony, szóval mindenki átlagos; ám a csavar most jön igazán, mert a felnőtteket alakító páratlan színészekről sem ugrik be, hogy kiket is látunk éppen. A szemüveges, nyámnyilának látszó, kopaszodó rendőrt nem fogjuk akciósztárnak látni; az elkeseredett, boldogtalan apában sem fedezzük majd fel a szellemirtót; a cserkészcsapat főnökét meg véletlenül sem gondolnánk egy titkos klub alapítójának. Ezek a figurák mind esendőek, hétköznapiak, és emiatt mindenkivel együtt tudunk érezni. Sehol egy tökéletes fogsor vagy egy kidolgozott, izmos has – ezek a személyek minket jelképeznek, az átlagos, valódi embereket.

A Holdfény Királyság nagyszerűsége a remek színészek mellett a fantasztikus Wes Andersonnak köszönhető, aki egy személyben író, rendező meg producer volt. Dacára annak, hogy az alaptéma a szeretet, a szerelem, ami pozitív; azért sok negatív dolgot tárnak elénk, ám ahogy anno a kifejezetten negatívumokra épülő Tenenbaum, a háziátokban, itt is sikerül gyakran mosolyt csalni az arcunkra, megnevettetni vagy elszomorítani minket.  A szokatlan beállítások (például a nyitójelenet egyetlen hosszú oldalirányú kameramozgásból áll), a szürreálisan élénk színek és néhány igazán egyedi filmnyelvi megoldás (a kedvencem a narrátor, aki egy létező szereplő ott a szigeten és mindig megjelenik azon a helyszínen, ahol beszélnie kell, sőt még a többiekkel is interakcióba lép) felejthetetlen élménnyé teszik ezt a csodás alkotást. A külsejükön túl a velük történő élmények meg az életkoruk miatt mindannyian azonosulni tudunk a gyerekszereplőkkel, hiszen mindenki emlékszik az első, ártatlan szerelmére, a csúfolásokra vagy hogy sokszor a fiatalok úgy érzik, a felnőttek gátolják őket. Gyakorlatilag újraélhetjük életünk egyik meghatározó élményét, visszarepülhetünk egy korba, mikor még nem volt internet, nem voltak érintőképernyős telefonok, ájpedek meg féjszbúk; ahol az emberek még jobban törődtek egymás sorsával; és mindezt a természet lágy ölén tehetjük meg. Bár vannak nyomasztó témák benne, hiszen szóba kerül az elmúlás, a válás, a szeretet hiánya, a meg nem értettség, összességében mégis egy katartikus, pozitív élmény a Moonrise Kingdom, mert reményt ad. Azt sugallja, hogy mindig lehet jobb, hogy ránk is vár valaki odakint, akivel boldogok lehetünk – csak tennünk kell érte!

Érdekességek: A forgatókönyv másik írója Anderson mellett Roman Coppola, Francis Ford Coppola fia volt. A szkriptben több olyan dolog felbukkan, amit a megalkotói gyerekként éltek át: Anderson például Suzy-hoz hasonlóan megtalálta szüleinél a „Küzdelem a problémás gyerekkel” című kis könyvet; Coppoláéknál pedig az anyuka a Bishop-famíliához hasonlóan hangosbeszélőn kommunikált a házon belül a többiekkel. Ez a rendező hatodik közös mozija Bill Murray-vel és az első, amiben Owen Wilson semmilyen módon nem vállalt szerepet – hála Istennek! Jared Gilmant Murray tanította meg nyakkendőt kötni a forgatás során; az ifjú színjátszó szerint a legtöbbször a bogár-fülbevalós jelenetet kellett felvenni, mert vagy az egyik lógott ki a képből, vagy rosszul tartotta őket és nem látszódtak. A hat könyv, amiket a kislány magával visz, nem létező alkotások, amikhez a szövegeket a direktor írta meg, a borítókat hat különböző művész illusztrálta. Később ezek a kis történetek animációs filmecskék formájában megelevenedtek Wes bácsi jóvoltából, aki promóciós célokra használta fel őket.

A narrátort alakító úriember neve Bob Balaban, a mellékszereplők közt ismerősként felbukkan Harvey Keitel és Tilda Swinton. Hayward első próbálkozásra megkapta a szerepet, Gilman a felkészüléshez megtanult kenuzni és nyílt tűzön sütni; Sam karakteréhez Clint Eastwood figuráját vette alapul a Szökés Alcatrazból-ból. Mindkét gyereknek ez volt az első mozis munkája, a lány megtarthatta a kis szürke cicát, a fiú meg ajándékba a karaktere hátizsákját kapta a készítőktől. A zenét főleg az 1900-as évek második felében élt zeneszerző, Benjamin Britten művei adják, a további muzsikát az ő stílusában komponálták meg. A színdarab, amiben Suzy is részt vesz, a Noye’s Fludde, szintén az ő alkotása – egy ugyanilyen előadáson anno Anderson a bátyjával együtt játszott kis korában. Sok olyan felvételt hallhatunk, ahol maga a szerző instruálta a kórust és a zenészeket. A Holdfény Királyság független film, 16 millió dollárból készült és 68 milliót hozott vissza, mindenütt rendkívül pozitív értékeléseket kapott; két legjobb filmnek járó és egy különdíjat nyert (AFI Awards, Gotham Awards).

Örülök, hogy megnéztem, mert tényleg egyedi és csodálatos. Egy régi film a modern időkben, plusz ez volt az első eset, hogy tényleg tetszett Edward Norton játéka. Ajánlom mindenkinek. 

Pontozás: 

imdb: 7.8 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Wes Anderson írja, rendezi és pénzeli a nevében magyar The Grand Budapest Hotelt: „Gustave H., a legendás házfelügyelő kalandjainak krónikája egy híres európai hotelben, a két világháború között, ahol Zero Moustafa, a londínerfiú lesz a legmegbízhatóbb barátja.” Közelebbről elvileg arról szól, hogy egy gazdag idős hölgyet valaki meggyilkol a szállodában és a tettest keresik, andersoni formában. A filmben szerepelni fog: Saoirse Ronan, Ralph Fiennes, Harvey Keitel, Bob Balaban, Tilda Swinton, Bill Murray és Edward Norton. (Láttam, írtam róla.)

- Kara Hayward új filmje a The Sisterhood of Night lesz, amiben egy lány felfed egy titkos társaságot, ami az otthonát jelentő külvárosban működik. 

- Harvey Keitel a beszédes című Neutron Zombies horror-vígjátékot erősíti. 

- Bill Murray egy érdekes drámában játszik jövőre. A St. Vincent De Van Nuys egy kisfiú története, akinek elválnak a szülei, közben pedig barátra lel a szomszédjában élő embergyűlölő, erkölcstelen, hedonista háborús veteránban – ez lesz Murray. (Ezt is megnéztem, és értekeztem róla.)

- Edward Norton következő munkája a Birdman Emma Stone-nal és Michael Keatonnal: „Egy lecsúszott színész, aki annak idején egy legendás szuperhőst keltett életre, kénytelen felülemelkedni saját egóján és családi problémáin, hogy visszaszerezhesse régi dicsőségét egy Broadway-darab segítségével.”  (Erről szintén született bejegyzés azóta.)

Plusz egy: Ha már Bill Murray, akkor eszembe jutott, hogy mi lehet a Szellemirtók 3-mal? Úgy fél éve még több helyen is szerepelt az imdbn, mondván készülőben van, de azóta meg eltűnt minden adatlapról, szóval utánajártam kicsit, hogy mi történt vele. A wikipediáról származó információk jönnek most: Ha lenne, mindenképpen egy új, fiatal csapat létrejöttét mutatná be, ahol az öregek csak segítik őket. Állítólag Bill Murray a fő akadályozó tényező, mert nem akar szerepelni és engedélyt se ad a karaktere szerepeltetésére, viszont máskor meg úgy tűnik, mégis akarja. A legfrissebb hírek októberből származnak, ezek szerint a forgatókönyvet még mindig írják, Murray-nek helyet biztosítanak, de alapvetően nem számítanak rá. Így most már több mint 10 éve húzódik a dolog… Tehát van, de valójában nincs. (Harold Ramis halálával a nagy négyes újabb szereplése meghiúsult. Arról, hogy mi lett végül a Szellemirtókkal, jobb nem is beszélni...)

Következőleg nem tudom, mit nézek majd, de most megint lesz két szabad napom, a jövő héten meg még több, úgyhogy hamarosan újra jelentkezem! Megjegyzés: A képeket a blog.hu rendszere nyújtja ki ennyire...

Egyelőre úgy döntöttem, hogy a „tényleg érdekel”-listával folytatom a filmnézést. Három cím közül választhattam és mivel az egyik még nem jött ki dvdn, a másik pedig valószínűleg nagy odafigyelést érdemel, így maradt ez, amiről úgy gondoltam, könnyed esti kikapcsolódás lesz, aztán elég pár bekezdésnyit pofáznom róla itt. Tényleg így lett, szóval vágjunk is bele:

Nick (Ryan Reynolds) Bostonban dolgozik rendőrként. Feleségével (Stephanie Szostak) egy kis házban éldegélnek, és minden jól megy, egészen addig, míg egy drogcsempészen való rajtaütés után hősünk és társa, Hayes (Kevin Bacon) egy csomó aranyra bukkan. Megosztoznak rajta, ám később egy nagyszabású akció során Hayes váratlanul a társa ellen fordul a kincs miatt és lepuffantja őt. Nick pedig meghal… Ám a sztori csak itt kezdődik igazán, ugyanis a Túlvilágra érve egy irodában találja magát, ahol felajánlanak neki egy munkát: szolgálhat az R.I.P.D.-nél, a világon valaha élt legjobb rendőrökből a másvilágon szerveződött rendfenntartó egységnél, akiknek az élők közé szökött halott lelkek letartóztatása és visszahozása a feladata. Emberünket beosztják a nagyszájú, nagyképű és még nagyobb egójú vadnyugati marshall, Roy (Jeff Bridges) mellé, aki saját módján próbálja megtanítani neki az R.I.P.D. működési elveit. Ám már a legelső akciójuk során a korábbihoz hasonló aranyra bukkannak és Nicknek valami azt súgja, nagy dolog van készülőben. A zöldfölű újonc meg a tapasztalt profi elindul a nyomon, a szálak pedig egyetlen helyen futnak össze: Hayes-nél. Vajon mit rejteget ez az ember és miért lehet fontos az arany a holtaknak?

Még amikor nem jött ki a Szellemzsaruk, csak a szinopszisát lehetett elolvasni, akkor már tetszett az ötlet, amire alapszik. Végülis mekkora poén, hogy odaát is kell rendőrség? Ezen kívül mivel a két fickó különböző korokban élt, így különböző értékrendet képviselnek, más a modoruk, a szókincsük, mást néznek meg egy nőn és ez máris újabb remek kiindulópont egy tipikus vicces zsarufilmhez. Ezen túl még vannak tök jó ötletek, például, hogy a lélek-rendfenntartók milyen alakban jelennek meg a Földön vagy, hogy mi a rosszfiúk gyenge pontja, plusz van pár vicces poén is. Nagyon zavaró viszont, hogy Bridges vadnyugati akcentusa miatt alig lehet érteni, amit mond, és bár dunsztom sincs, hogy miért, de most valahogy Kevin Bacon karaktere nem működik. Az X-Men: Az elsőkben fenomenális volt és itt sincs sok különbség, de valamiért ebben az esetben mégsem tudta megteremteni az ördögi főgonosz alakját – talán ebben közrejátszott, hogy bénán néz ki. Reynolds viszont meglepően remekül teljesít, az utóbbi idők legjobb alakítása ez tőle. A főnököt játszó Mary-Louise Parker semmilyen, ráadásul valahogy öregnek látszódott; ellenben Stephanie Szostak (aki a Vasember 3-ból lehet ismerős) helyes és a játéka is tetszett. Visszatérve a történetre, a viccek közül van egy, amit többször ellőnek, és mondjuk harmadszorra már nem olyan jó; a fő cselekményszál érdekes, de korántsem eredeti, mert már többször láthattuk máshol. A szörnyek között vannak remek példányok, de a folyton előtérbe kerülő dagadt alak már túlzás és sajnos nem sikerült elkerülni a kliséket sem. Ám még így sem értem, hogy miért utálják ezt ennyire mindenhol, mert engem elszórakoztatott…

Érdekességek: A film alapját egy képregény adja, a Rest In Peace Department – ennek a rövidítése a cím, magyarul annyit tesz: Nyugodj Békében Ügyosztály. Az említett comics Peter M. Lenkov műve, aki olyasmiket szabadított a világra, mint a Pauly Shore nevével fémjelzett iszonyú Kaszakő, vagy az általam sosem látott Nikita, a bérgyilkosnő tv-sorozat. A rendezést Robert Schwentkére bízták, aki a RED-et meg a Légcsavart dirigálta. James Hong, az öreg kínai 1955. óta filmezik és olyan mozikban láthattuk már mellékszerepekben, mint az Airplane!, a Szárnyas fejvadász vagy Az Árnyék; a szőke nőt pedig, aki után mindenki megfordul, a fehérneműmodell Marisa Miller alakítja. Roy énekel egy dalt a filmben, ami a vége-stáblista alatt is hallható, ez a The Better Man, amit ő és Schwentke írtak. A G.I. Joe második részéhez hasonlóan irtó sok az uncredited szereplő. A Szellemzsaruk 130 millió dollárból lett, de csak 75 milliót hozott vissza, a kritikusoknak nem tartottak belőle elővetítést, viszont ők mégis megnézték és utálták, ahogy a közönség is. Jöjjön egy idézet a wikipediáról, a New York Post nevű lapba író Kyle Smith-től, ami összefoglalja az emberek általános véleményét az R.I.P.D.-ről: „Ahhoz képest, hogy buzgón lop a Szellemirtókból és a Men in Blackből, az R.I.P.D.-nek mégis sikerül új módokon rendkívül borzalmassá válnia. A cselekmény totál nyilvánvaló és baromi gyagya egy időben, valószínűleg ugyanazzal az ’LSD-hatása alatt találunk ki mindent’-módszerrel született, mint a Howard, a kacsa.”

Tényleg nem értem, miért utálja ezt mindenki. Vannak benne jó dolgok, jó színészek és érdekes karakterek, bár tény, hogy akadnak hibái. Én jól szórakoztam rajta, de egynél többször nem érdemes megnézni. 

Pontozás: 

imdb: 5.6 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az indítás kicsit unalmas és tényleg érthetetlen, amit Roy mond…) 

Hírek:

- Jeff Bridges-t a TRON 2 óta bombázzák a fantasy/sci-fi szerepekkel, ez pedig úgy látszik, egy ideig nem is fog változni. Jövőre jön A hetedik fiú (varázslós ifjúsági fantasy), a The Giver (sci-fi/fantasy dráma, aminél producer), valamint A kis herceg, Saint-Exupéry legendás regényének animációs adaptációja, amiben Bridges úr csak hallható lesz. (Az első kettő megbukott, az utolsót valószínűleg senki se látta.)

- Ryan Reynolds 2014-ben a The Voices horror-vígjátékot erősíti (?), valamint vörös-fekete jelmezt ölt Deadpoolként, az azonos című, egyelőre még dátum nélküli mozgóképhez. Közben szerepet vállalt még egy érdekes drámában, a Selfless-ben: „Egy nagyon gazdag, rákban haldokló öregembert radikális kezelésnek tesznek ki, amitől a tudata átkerül egy fiatal, egészséges férfi testébe. Ám a dolgok nem olyan szépek, amilyennek látszanak, mert lassan rájön új teste eredetére és egy titkos szervezet létrejöttére, ami a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy rejtve maradhasson.” – Jól hangzik, nem? (A Deadpool bankot robbantott, A hangokat szintén senki se látta, a legutolsó meg megbukott.)

- Kevin Bacon következő munkája a Skum Rocks! névre hallgató zenés „dokumentumfilm” egy ’80-as évekbeli bandáról, ami egyáltalán nem tudott zenélni, de mégis irtó sikeres lett, mert akkora marketinget építettek köré. A felvezetésből képtelen voltam eldönteni, hogy az együttes tényleg létezett vagy sem, de mindenesetre számtalan hasonló példát tudnék említeni a való életből, sőt, akár a jelenből is... 

- James Hong szintén szinkronizál, a Kung-Fu Panda 3-hoz (no comment…), valamint író, rendező, főszereplő és producer lesz a még cím nélküli James Hong Frankenstein moziban: „Egy kisváros életét felzaklatja, mikor a helyi ázsiai tudós létrehoz egy ázsiai szörnyet és egy feleséget neki.” A műfaj viszont vígjáték, úgyhogy nem kell félni:) 

Ma este valószínűleg a Holdfény Királyságot nézem majd, de nem biztos…

Pár hónapja a VOX Magazinban láttam, hogy kiadták dvdn a Stokert meg ezt, és akkor felírtam őket a megnézendőim listájára. Előbbit pár nappal később megtekintettem, erre viszont nem volt időm, mert közbejött pár másik dvd, de aztán szombat éjjel megnéztem újra a Rise of the Cobrát, tegnap meg a Retaliationt. Pár szóban össze tudnám foglalni a véleményem, de előbb nézzük a sztorit: 

Egy elég érthetetlen nyitó akció után megtudhatjuk, hogy az előző epizód hőse, Duke (Channing Tatum) immár egy kis csapat Joe vezetője. Az újabb küldetés során Pakisztánba mennek, ahol nukleáris rakétafejeket kell megszerezniük, ám a sikeres végrehajtás után elképesztő tűzerővel ütnek rajtuk és csak hárman élik túl a csapást: Roadblock (Dwayne Johnson, A Szikla), Flint (D.J. Cotrona) és Jaye (Adrienne Palicki). Ám ez még csak a jéghegy csúcsa, mert közben Viharárny (Byung-hun Lee) és Firefly (Ray Stevenson) kiszabadítja a Cobra Parancsnokot (Luke Bracey) szupertitkos börtönéből, az álcázott Zartan (Jonathan Pryce/Arnold Vosloo) pedig ördögi tervet készít elő a világ uralmára. A megmaradt három harcos összefog a Távol-Keletről érkező Kígyószemmel (Ray Park) és Jinx-szel (Elodie Yung), valamint az első Joe-val, Colton ezredessel (Bruce Willis), majd útnak indulnak, hogy megállítsák a Cobrát – de vajon sikerül-e?

Nem kertelek tovább: Ez a film egy baromság. Utólag perszer megértettem, hogy miért, de akkor is. Szóval képzeljétek el, hogy az a zseniális ember, aki a justin bieber-filmet és a Step Up-sorozatot adta nekünk, bizonyos Jon M. Chu, és a mindenki által imádott Zombielandet író Rhett Reese-Paul Wernick-páros a stúdióval karöltve eldöntötték, hogy olyan folytatást csinálnak, ami egyben újra. Értitek? Micsoda baromökörség ez?! Most jöjjön pár példa az ostobaságára, mert egyszerűen elviselhetetlen ez az egész… 

SZPOJLEREK KÖVETKEZNEK 

1. Minden korábbi Joe eltűnt, kettőt kivéve és vitték magukkal a sivatagi szuperbázist is.

2. Duke csaja, Ann, szintén eltűnt.

3. Viharárny túlélte azt, hogy kimelegedve, több sebből vérezve, összeverve belezuhant az Antarktisz jeges vizébe, majd ezután nemcsak az elképesztően vastag jégtakaró, de az egész tengeralatti bázis ráomlott. Emberünk viszont annyira király, hogy nemcsak visszajön a halálból, de Kígyószemnek öltözve megöli a pakisztáni elnököt, majd úgy szabadítja ki a Parancsnokot, hogy megállítja a saját szívverését, aztán újraindítja.

4. A Parancsnok a böriben új maszkot kapott, csak úgy, mert miért ne, ráadásul annak ellenére, hogy biztosan nem tudtak kommunikálni egymással, csúnyán összeveszhetett Destroval, mert a fémarcút otthagyják a zárkában - ami mellesleg még véletlenül sem az, ahová az előző rész végén zárták őket.

5. A G.I. Joe-k már csak egyszerű kommandósok, a futurisztikus cuccaikat annyira minimalizálták, hogy a távirányított golyót meg Roadblock kerítésszaggatóját kivéve fel se tűnnek.

6. Roadblock bárkit lenyom, legyen szó az ő járművénél legalább háromszor nagyobb és erősebb Cobra tankokról vagy a harcművész-mester és nála képzettebb Firefly-ról. Ráadásul morálisan tökéletes és hibátlan a fogsora.

7. A RED 2-nek talán ez az előzménye, ugyanis nemcsak hogy Byung-hun Lee karaktere ugyanazt a pálfordulást hajtja végre, de még Bruce Willis is itt van. 

Azért az jó volt, hogy London elpusztul és a főgonoszt sem sikerül lefülelni. 

SZPOJLEREK VÉGE

Na, de szerencsére akadnak pozitívumok. Ilyen például a teljes Viharárny-Kígyószem-mellékszál, ami önmagában sokkal izgalmasabb, érdekesebb és szórakoztatóbb a mozi többi részénél. Külön plusz pont jár Jinxért, aki majdnem olyan király, mint a másik két nindzsa. A Cobrának ténylegesen lehet itt szurkolni, mert egyrészt a Parancsnok remekül néz ki, dacára annak, hogy nem Joseph Gordon-Lewitt játssza, Zartan és Firefly szintén nagyszerű gonoszok és nekik még tényleg vannak szuper-fegyvereik meg fasza cuccaik. Az utolsó pozitívumok: Jonathan Pryce kitűnő rosszfiúként és Adrienne Palicki csinos, jól esik ránézni.

Nem mondom, hogy Dwayne Johnson a világ legrosszabb színésze, de ennél a karakternél nincsen nagyobb klisé. Azon túl, hogy tökéletes katona, elképesztően kidolgozott izmokkal, még jó barát, példás apa és tiszteletreméltó feljebbvaló is. Az egyetlen alkalom, amikor hibázik, az meg nem jön össze neki, tehát gyakorlatilag hibátlan – ezzel az emberrel képtelen voltam együtt érezni. Mellette Flint annyira lényegtelen, hogy nem is tudom, minek volt szükség rá… Ugyanígy rémesen erőltetett Willis szerepeltetése, akit egyébként kedvelek, de csak tölteléknek van, nyilván azért, mert a tényleges sztárt, Tatumot az első fél órában kinyírják, kellett helyette egy húzónév… A mellékalakok közül három személyt emelnék ki: a börtönigazgató Walton Goggins-t, akit sok helyen lehet látni, mindig mellékszerepekben; a Vak Mester RZA-t, aki nagyon ismert rapper; a harmadik pedig a főleg gyermekszínészként híressé vált Joe Mazzello (pl. Jurassic Park). A sztori maga alapvetően oké lenne, de a lényege az, hogy A Szikla egy amolyan FPS-játék karakterré avanzsálva, egyszemélyes hadseregként lenyomja a több száz fős Cobrát, amit zászlólengetéssel és kitüntetés-adományozással ünnepelnek meg.

Az első rész ugyanúgy tele van ilyesmikkel, de akkor adtak egy tényleges csapatot, sok szereplőt, akik közül kiválaszthattam a kedvencemet, a gonoszok sorából szurkolhattam a legromlottabbaknak, plusz ott volt a kismillió kütyü, amiket már ránézésre is el tudtam képzelni egy akciófigura tartozékának. Ezeket támogatta a kitűnő, pörgős alaphangulat, aminek nem volt hűdenagy morális mondanivalója, ha leszámítjuk a szerelmi szálat, és egy percre sem tűntek fel a képtelenségek. Ez viszont olyan, mintha egy random ’90-es évekbeli amerikai katonás akciófilmet összevágtak volna egy 2013-as távol-keleti harcművészeti mozival, amibe valamiért belekevertek egy adag sci-fit; az elegyet azonban annyira rosszul mérték ki, hogy az első összetevő íze elnyomja a többiét, ráadásul ezt még önmagában sem jó lenyelni, így meg azt kérdezem, hogy a másik két fincsi dolog mellé minek kell? És ráadásul miért ilyen sok? A 2010-es években egy ennyire amerikanizált, patriotizmussal nyakon öntött képtelenségre miért kellett pénzt adni?

Érdekességek: A történetet a most is futó animációs sorozat, a G.I. Joe: Renegades és a képregény 126. száma inspirálta. Stephen Sommers, az első epizód rendezője producerként segédkezett. A Parancsnok hangja nem a testét adó Luke Bracey, hanem Robert Baker; a maszkja pedig az egyik eredeti Commander-dizájnt utánozza, szóval valamennyivel jobban hasonlít „önmagára”. Arnold Vosloo tényleges arcát alig pár másodpercre lehet csak látni, ám maszkot viselve, képeken vagy számítógépes animációval még feltűnik párszor. Zartan és Viharárny párbajánál a háttérben az egyik fémkonténeren a Resident Evilből ismert Umbrella-cég logója látható. A börtön neve, amiben a rosszfiúkat tartják fogva, németül azt jelenti „valakit koporsóba tenni”. Roadblock járgánya kísérleti stádiumban lévő amerikai katonai jármű, a neve Ripsaw vagy Ripper; a filmben Cobra-katonákat alakító Howe-testvérek tervezték, elvileg 80 mérföld/órával képes haladni és létezik belőle kétéltű verzió is. A forgatás során egy stábtag életét vesztette egy balesetben.

A bemutatót 2012 közepére tervezték, ám az addig reklámozásra költött irdatlan mennyiségű pénz ellenére majdnem egy évet csúsztatták a premiert. Egyrészt a 3D-effektek hozzáadása miatt; másrészt mivel a tesztközönség azt nyilatkozta, hogy szívesen láttak volna többet Johnson és Tatum karaktereinek haverkodásából, úgyhogy ilyesmiket utólag még tettek bele; harmadrészt pedig egy másik Channing Tatum-film, a Magic Mike pont akkor jött ki, így nem akarták, hogy a két "mű" ütközzön. Pakisztánban a Retaliationt betiltották, mert negatívan ábrázolja az országot – ez érthető… A G.I. Joe képregények/játékok információi szerint Kígyószem azért viseli a maszkját, mert egy helikopter-szerencsétlenségben csúnyán megsérült, az arcát folyamatosan állítják helyre plasztikai műtétekkel, ám a hangszálait teljes mértékben elvesztette, vagyis nem képes beszélni. A filmben a karján és Viharárny kardján a Ba gua jelkép látható, ami a tüzet, a vizet és a teljességet jelképezi. Ez a jele az Arashikage nindzsaklánnak, aminek mindketten tagjai. Az imdbs stáblista tanúsága szerint elképesztően sok uncredited szereplő volt. A G.I. Joe: Megtorlás 130 millió dollárból született és majdnem 376 milliót hozott vissza, a kritikusoktól negatív értékeléseket kapott. 

Nekem se tetszett, túl sok benne a logikátlan, agyatlan amerikai akciófilm és túl kevés benne az első részben átélhető szuperfegyveres szupercsapatok szupertagjainak összecsapása. A pozitív szereplőkkel lehetetlenség azonosulni, a gonoszok meg nem játszanak elég nagy szerepet ahhoz, hogy megkedvelhessük őket; túl kevés a tényleg jó poén, túl sok a barmóság. Rossz, de azért le a kalappal Byung-hun Lee és Ray Park előtt!

Pontozás: 

imdb: 5.8 

Szerintem: 2/5 

Hírek: 

- Lesz sajnos G.I. Joe 3, amit ugyanez a Jon M. Chu rendez, az írást a Hófehér és A Vadászt jegyző Ewan Daugherty-re bízták, a szereplők közül A Szikla és Willis bácsi már biztosak, Ray Park elvileg szintén visszatér. Az alkotók vagy Transformers-crossovert akarnak (jujj…) vagy visszahoznák Scarlettet és a Bárónőt, Kígyószem pedig megkapná legendás társát, Timbert, a farkast. A forgatókönyv még a készítés stádiumában jár. (2017-ig szerencsére semmi nyoma annak, hogy valaha megvalósul.)

- Jon M. Chu újabb justin bieber-dokumentumfilmet készül elkövetni az emberiség ellen…

- Rhett Reese és Paul Wernick már dolgoznak a Zombieland 2 szkriptjén, valamint ők készítik a forgatókönyvet a Deadpoolhoz (kár érte, szeretném, ha az a film jó lenne…), sőt, lesz egy önálló Venom-mozi is, amitől már előre félek, hogy mennyire el fogják szúrni. (A Deadpool megszületett és hatalmas siker lett, még nem láttam.)

- Dwayne Johnson alakítja Herkulest a Hercules: The Trachian Wars-ban (nem így képzelnék egy görög hőst), de ez még csak a jéghegy csúcsa, merthogy jön ám a Halálos iramban 7 (atyaég) és az Utazás a Föld középpontja felé, majd az azt követő Utazás a rejtélyes szigetre harmadik felvonása, a Journey 3: From Earth to Moon – tegye fel a kezét, aki látta bármelyik előzményét… 

- Channing Tatum a The Lego Movie-ban (magyarul A Lego-kaland) Superman szinkronjaként szólal meg, majd egy újabb sci-fi, a Jupiter Ascending gárdáját fogja erősíteni. És hogy a baromságoknak ne legyen vége, lesz 22 Jump Street (az igen…) és Magic Mike 2 (utóbbinál emberünk csak producer). (Legalább a Legos jó volt, erről írtam is.)

- Ray Stevensont hamarosan megint láthatjuk Volstaggként a Thor: Sötét világban. (Szintén írtam róla.)

- Ray Park egy tudományos-fantasztikus mozin, a Future Figthers-en dolgozik jelenleg. 

- Bruce Willis megint Hartigan bőrébe bújik az általam már nagyon várt Sin City: A Dame To Kill Forban, utána meg ismét John McClane lesz a Die Hardestben… (Az előbbiről született bejegyzés a blogra.)

Bejutottam a HearthStone zártkörű bétájába, úgyhogy most ez lefoglal, de azért még a héten biztosan nézek filmeket. (Három hét után abbahagytam, mert egyszerűen meguntam, hogy mindig ugyanazok az ellenfelek, ugyanazokkal a lapokkal jönnek...)

A fene se tudja, miért néztem meg anno a ’76-os Carrie-t, aztán meg a 2002-es változatát, mert a helyzet az, hogy van valami Stephen King írásaiban, amit nem szeretek. A novelláskötete anno tetszett és néhány tök jó film is készült a munkáiból, pl. A remény rabjai, de utálom, hogy sose ad magyarázatot arra, mi miért történik, meg hogy mindig negatív a befejezés. Jó, ez most nagyon általánosítás, de nekem ez a benyomásom róla, King-rajongók, nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek! Azonban az új Carrie vonzott, egyrészt mivel azt híresztelték róla, hogy jobban épít a könyvre, mint majdnem 40 évvel korábbi elődje, másrészt pedig (egykori...) kedvencem, Chloë Grace Moretz mellett a mindig remek Julianne Moore is a főszereplők között van. Átlagos elvárásaim voltak ezzel a művel kapcsolatban, de azért nem számítottam arra, hogy csalódottan hagyom majd el a filmszínházat, ki tudja, mióta először…

Azt hiszem, mindenki ismeri ezt a történetet, aki mégsem, annak itt egy kis ízelítő belőle: Carrie (C.G.M.) 18 éves, középiskolás lány, akit a társai folyton piszkálnak, otthon meg őrült, vallási fanatikus anyja (J.M.) egrecíroztatja. Egy napon, mikor igencsak rossz időpontban jön meg élete első havi vérzése, rádöbben, hogy képes az akaratával tárgyakat mozgatni. Ezután pedig talán minden jóra fordul kínokkal teli életében, mert a suli egyik legjobb pasija (Ansel Elgort) elhívja őt az érettségi bálra. Azonban kevesen tudják csak, hogy az aljas Chris (Portia Doubleday) és társai egy utolsó, gonosz tréfára készülnek, amivel még egyszer, mindenki előtt le akarják égetni a visszahúzódó, magányos lányt. De a dolog rosszul sül el és Carrie nem bírja tovább, szabadjára engedi tomboló dühét, az este pedig vérfürdőbe torkollik. Vajon lesz túlélő, aki elmesélje a hihetetlen eseményeket? És hogyan alakul ennek a különös teremtésnek a további sorsa?

Gondolom, nem vagyok egyedül, amikor kijelentem, hogy utálom azokat a seggfejeket, akik előre lepontoznak egy filmet anélkül, hogy látták volna – persze ha mondjuk jön egy új Twilight vagy egy új Éhezők viadala, akkor már előre tudom, hogy szar lesz, de ezek olyankor lépnek akcióba, mikor valami újdonság érkezik. Most is ez történt, gyakorlatilag 10 nappal a bemutató előtt már 5.9-en állt az imdbn, mert „remake”… Nos, a Carrie elvileg (evlileg!) nem remake, hanem adaptáció, vagyis az írott szöveget alakították át mozgó képekké, tehát De Palma műve helyett King regényén alapszik, ugyanakkor benne van a modernizáció és persze érezhető a ’76-os változat hatása, ám a direktor Kimberly Peirce belevitte saját egyéniségét. (Amit itt leírtam, az színtiszta hazugság...) Szóval a speciális effektek fejlődése meg az új ötletek, plusz a címadó karakternél fiatalabb színésznő alkalmazása az eljátszására már eléggé érdekessé tették számomra ahhoz, hogy megnézzem, plusz kellemes társaságom is volt hozzá, vagyis minden adott volt egy jó filmhez. És mégsem lett az, a továbbiakban megpróbálok válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy miért?

Na most, az a helyzet, hogy nem olvastam a könyvet és a ’76-os eredetit öt éve láttam, a 2002-est meg még régebben, szóval talán kicsit ködösek az emlékeim/hiányos a tudásom, úgyhogy ha valamiben tévednék, akkor javítsatok ki! 

Egy nagy probléma van Peirce művével és sok pici, a nagy az, hogy a karakterek semmiféle érzelmet se váltottak ki belőlem. Pedig a színészek tényleg tök jók, főleg Moore és Ansel Elgort alakítása tetszett, de hiába az egész, mert a gonoszokat képtelen voltam utálni, a jókért nem szorítottam, de ami még rosszabb, hogy Carrie iránt sem éreztem semmit az égvilágon. Ez az egész talán abban gyökerezik, hogy tudtam, mi fog történni, viszont ezzel lehetetlen megmagyarázni, hogy a rendkívül őrült, tényleg ijesztő Moore-t például miért voltam képtelen gyűlölni; vagy, hogy mitől lehetetlen Elgort Tommy-ját annyira megkedvelni, hogy érdekeljen, mi lesz vele. Ugyanakkor itt jön a képbe a gonosz Chris, akinél érthetetlen, mi végre gyűlöli ennyire Carrie-t. Csak egy elejtett félmondat utal erre a valamire, amit maga a címszereplő a teljes játékidő alatt egyszer sem tesz, sőt, még csak jelét sem mutatja, hogy valaha megtette volna; de ugyanígy érthetetlen Sue (a csinos Gabriella Wilde) hirtelen pálfordulása. Ez a két karakter hiteltelenné válik, még akkor is, ha utólag már meg lehet mondani, mi a motivációjuk – azért ennek egyértelműen ki kéne derülnie a filmből...

A színészek játéka mellett pozitív csalódást okoztak a jól megalkotott effektek és a sok apróság, amikkel Peirce feldobta a régi történetet. Ilyen mondjuk Margaret öncsonkítása, vagy, hogy az igazgató fél kimondani a menstruáció szót. A báli pusztítás igen brutális, több ötletes halálnemet láthatunk és a telekinézist igazán remekül kihasználták a többi kamasz megbüntetésére. Viszont ezek ellensúlyozására párszor abszolút oda nem illő események történnek: A zuhanyzós szekvenciában például Moretz olyan képeket vág, mintha éppen élvezne, a disznóvér ploccsanását valamiért háromszor egymás után mutatják különböző szögekből; a befejezésnél meg sikerült majdnem ugyanazt az ökörséget beletenni, amit anno De Palma is odabiggyesztett a sajátjába. A nézése közben az volt a bajom, hogy senkihez se bírtam kötődni, és mivel mindig tudtam, mi lesz, csak azok a dolgok szórakoztattak igazán, amikre nem számítottam, például Tommy poénjai vagy a Sue-hoz kapcsolódó apró mellékszál. Utólag átgondolva valahogy csak a zavaró részletek merültek fel bennem, nem a pozitívumok. (Mivel az előbbiek elnyomják az utóbbiakat...)

Érdekességek: A Carrie volt King első nyomtatásban megjelent regénye, 1974-ben látott napvilágot; a filmek világában eddig három feldolgozást és egy érthetetlen „folytatást” szült. Az újrát már 2011 óta tervezték, a legendás író így reagált a dologra: „Minek kell, ha egyszer az eredeti olyan jó?” Kimberly Peirce eddigi legsikeresebb műve A fiúk nem sírnak. A rendezőnő jó barátja Brian De Palmának, aki rábólintott a remake-re. A forgatókönyv egyik készítője, Roberto Aguirre-Sacasa 2008-ban már dolgozott egy King-művön alapuló képregényen, vagyis volt némi tapasztalata ezen a téren. Julianne Moore nemrég kapott csillagot a Hírességek Sétányán, az ünnepségre Chloë-t is meghívta. Ansel Elgort színpadi színész, ez az első filmje. Judy Greer ismerős lehet a Dr. House-ból vagy a Mi kell a nőnek?-ből, az igazgató alakító Barry Shabaka Henley pedig Póker volt az Életfogytigban.

SZPOJLEREK INNENTŐL 

A stáblistában feltüntettek egy bizonyos Skyler Wexlert, aki elvileg a fiatal Carrie-t játszotta, csakhogy olyan jelenet nincs. Ez mégis hol volt? Vagy ő a kisbaba? Ez ez első alkalom, hogy Sue terhessége megjelenik egy Carrie-filmben – ez a könyvben csupán apró mellékszál. A báli részletben a címszereplő egyik pillanatról a másikra elhagyja mindkét cipőjét. Ez végülis lehetséges, hogy akkor történik, mikor a földön fekszik a halott Tommy mellett, vagy amikor repül, de szerintem nem kellene csak úgy leesnie a lábáról. Valaki elmagyarázhatná, hogy a könyvtárban, mikor a fotós srác segít neki, az micsoda? Miért volt ezt fontos beletenni? Elvileg ennek az a magyarázata, hogy a bálban őt is megöli, pedig ez a gyerek nem ártott neki – bár folyamatosan rögzíti a szó szerint véres eseményeket, nem áll le egy pillanatra sem, talán ezért érdemel büntetést.

A következőkben az internet legjobb Chloë Grace Moretz rajongói oldaláról, a chlomo.org-ról származó információkat közlök, ahol külön alfóruma van a Carrie-nek. 

Penguin nevű felhasználó szerint Chloë a testi furcsaság hiányát (no komment...) próbálta meg az eltúlzott, különös mozgással kompenzálni – ez főleg a pusztításkor szembeötlő, de nekem mondjuk természetesnek hatott, hiszen honnan tudjuk, milyen hatással van az emberre, ha telekinézist használ? Meg aztán ott Carrie elvileg „kikapcsolja önmagát” és a dühe irányítja, azért olyan idegen a mozgása.

GG az alábbi érdekes problémákat veti fel: 1. Margaret mazochizmusa túlzás – én azt gondolom, hogy ez egy újszerű, ijesztő plusz részlet, amit megérte beletenni, bár elvileg a könyvben ez nincsen. 2. Carrie nem érződik eléggé áldozatnak, mert például halálra rémül az anyjától a suliban, de otthon már egészen bátran kiáll vele szemben – ebben van valami… 3. Szerinte a Kick-Ass 2-ben látható „Mindy a középiskolában” mellékszál hitelesebben mutatja be azt az alakot, amit Carrie jelképez, ez pedig külön elgondolkodtató abból a szempontból, hogy a KA2 később készült, mint ez a mozi és Chloë egy interjúban azt válaszolta a kérdésre, miszerint direkt olyan Carrie-szerű-e az erdős jelenet, hogy talán igen. GG még hozzáteszi: lehet, hogy csak a különböző körülmények miatt lett Mindy ezen aspektusa hitelesebb. 4. A fő gond az, hogy szimpatikussá próbálták tenni a címszereplőt, ahelyett, hogy szörnyeteggé változtatták volna -  Ha jól tudom, King tényleg azt akarta ábrázolni, hogy egy ártatlan lányt a természetfölötti erő pusztító entitássá alakít át, ám úgy érzem, hogy Peirce olvasatában a lényeg az, hogy Carrie-t a körülményei teszik ilyenné, vagyis a hangsúly az áldozat-jellegén van, ezért akarták, hogy megkedveljük. De ez nem sikerült… 5. A vérrel borított lány lehetne rémisztőbb, őrültebb, nem tombol igazán – erről még lesz szó, de nekem egyébként tetszett az, hogy megválogatja azt, kit öl meg és azt is, hogy hogyan. (Most akkor mi van? A fotóst meggyilkolja, pedig ártatlan volt, vagy akkor mégse?)

AsianG azt mondja, Chloë külseje remekül illett a karakterhez, főleg a zuhanyozós és a medencés részeknél; a piszkálást szintén elismerésre méltónak ítéli, mert szerinte tényleg ilyesmikkel basztatják egymást a mai tinik.

Cubia pozitívumként említi, hogy Carrie nem a ráömlő disznóvértől szabadul el, hanem attól, hogy Tommy-t agyoncsapja a lezuhanó vödör; ugyanakkor ezt az utóbbi balesetet hihetetlennek tartja. Kiemeli azt is, hogy mikor a hősnő a rombolás után a fürdőkádban ülve rádöbben arra, ténylegesen mit tett korábban, az utólag remekül megvilágítja, hogy a báli részben tényleg elveszti az öntudatát és csak a dühe irányítja - Ez a részlet nekem is tetszett.

Pixel szerint ez Chloë eddigi legjobb alakítása, ami érzelmileg magával ragadta őt. (Valószínűleg nincs igaza, mert 2017-ben semmit se tudok felidézni ebből az alakításból.) Azt mondja, bár élvezte a bosszú-szekvenciát, azt érezte, hogy az alkotók direkt visszafogták magukat, mintha 12 éven aluliaknak besorolásra hajtottak volna és a ténylegesen 18-as karikás pillanatok csak a kocsi lassított felvételes elpusztításakor láthatóak. A befejezést furcsának, majd nevetségesnek találta - Én az ő nyomában haladva elgondolkodtam a dolgon és végülis érthető, hogy Carrie miért hal meg az anyjával együtt: azért, mert bűntudata van a sok gyilkosságtól, szörnyetegnek érzi magát és így tovább. Viszont a temetős dologra nem találtam magyarázatot… Pixel említette elsőnek, hogy legalább húszpercnyi plusz idő kellene a filmnek a kibontakozásra, ezt pedig később, tőle függetlenül, ugyanezzel az időintervallummal említették más kommentelők is. Mond néhány konkrét dolgot, hogy ezt az időt mire kellett volna használni, ezek közt van Carrie félelmének bemutatása, amit a társai miatt érez vagy a város reakciója a tragédiára.

shep rögtön a bejegyzése elején felhozza ezt az említett 20 percet, neki például a több piszkálási rész hiányzott. Kritizálja az effekteket meg a gyilkosságokat, amiket a Végső állomásban láthatóakhoz hasonlít – nem értek egyet vele. Tommy és a hősnő kapcsolata viszont elnyerte a tetszését; ellenben Chloë szépsége zavarta őt abból a szempontból, hogy szerinte szebb, mint a zaklatói és a készítőknek emiatt el kellett volna rondítaniuk a külsejét. (Hah!) Az aprócska szexjelenetet oda nem illőnek érzi, szerinte túl sokat mutatnak ahhoz képest, hogy ez a történet egészének szempontjából mennyire lényegtelen.

Név nélküli felhasználó írja, hogy működésképtelen az a módszer, hogy ugyanazokat a szemétkedéseket játsszák le, mint az első filmben, de semmi mást nem tesznek hozzá, mivel itt nincs meg Carrie-ben Sissy Spacek különössége, helyette egy vonzó, fiatal lányt látunk.

Egy másik Anonymous említi, hogy ostoba ötlet volt ennyire ragaszkodni a könyvhöz. (Ha ragaszkodtak volna, akkor Carrie tök máshogy nézett volna ki, az anyjáról már ne is beszéljünk...)

Újabb névtelen komment: „Ha egy film telekinézisről meg piszkálásról szól, akkor a karakternek szerintem abszolút eszét vesztve kellene tombolnia, aztán egy fantasztikus jelenetben meghalnia. Az tény, hogy az első dolgot nem kapjuk meg, de utána még jön ez a pocsék befejezés, hogy meghal egy házban? Ez tök hülyeség.”

Megint egy Anonymous mondja, hogy a könyv szerint Carrie csupa furcsa dolgot művelt a múltban, ám mivel ezt a film semmilyen módon nem érzékelteti, így hiteltelen, hogy ezért utálják őt. (Így van.) Szerinte a vérengzés és a szexjelenet is teljesen fölösleges.

K; írja, hogy ha túl gyorsnak és összecsapottnak éreztük a mozit, az azért van, mert ilyen a könyv is. Azt mondja, Carrie már a 10. fejezetben a bálban van, és addig piszkálják, de nem nagyon, valamint hogy a De Palma-verzió a King-íráshoz képest szar. (Ez nem az én véleményem.) Ugyanakkor felvilágosítja a többieket (és ezáltal minket), hogy a szexjelenet a könyvben fontos szerepet játszik, mert Sue és Tommy ekkor vallanak először szerelmet egymásnak, meg hát ekkor vannak együtt először.

Egy újabb Anonymous megerősíti GG korábbi megállapítását, miszerint a Kick-Ass 2-ben jobban működött a tinidráma, amit Chloë előad, de talán ez betudható a zenének, ami sokat segít.

Megint név nélkül: Az általam kiemelt Chris és Sue motivációjának hiteltelenségén túl Tommy odaadása a barátnője felé hasonlóan alaptalannak látszik. A Margaret karakteréhez hozzátett újításokat értelmetlennek véli, szerinte ezek nélkül is elég őrült. Azt mondja, ez az első alkalom, hogy Chloë játékát rossznak érezte, mert egyrészt túlzottan magabiztos és így nem adja el a karakter visszahúzódó természetét, amit erőltetetten képes csak megjeleníteni; másrészt meg a telekinézis-szekvencia gesztikulációit túlzásnak tartja. Kiemeli, hogy a Carrie nem tini bosszú-sztori, hanem horror, ezért fontos lett volna, hogy ne a szemétkedők elleni mondanivalóra koncentráljanak és hogy a főszereplőnek később a bűnösök mellett az ártatlanokat is meg kellett volna ölnie mind egy szálig, nem szabadott volna szimpatikussá tenni. Hozzáteszi még, hogy mikor a hősnő megmondja, hogy Sue terhes és kislány lesz, az biztosan reflexió a nyitójelenetre, mikor Margaret nincs tisztában azzal, hogy állapotos; de abban a pillanatban ez így elüt a hangulattól, ezért ostobaságnak tűnik.

QuietGrace azt állítja, irreális, hogy a hormontúltengésben szenvedő kamasz fiúk közül senki sem hajt rá a nyilvánvalóan vonzó Carrie-re, erre válaszul emlékezteti őt egy névtelen hozzászóló arra a kis részletre, mikor egy srác szopásra utaló mozdulatokat tesz felé. Vagyis a kölykök tudják, hogy vonzó, de ettől még utálják.

THE NEW EXPLODING GIRL MB közzétette saját kis cikkét, amit állítólag egy újságnak írt. Ebben pozitívan nyilatkozik a műről, néhány mondata talán segíthet megérteni Peirce alkotását: Azt mondja, feltehetőleg azért készült a film, mert a stúdió biztos befektetést akart nyújtani a részvényeseinek; ám a minőségre való törekvésként felfogadtak egy fiatal, jellegzetes stílusú rendezőt hozzá. (Aki nő, mert ugye a nőket kint elnyomják...) Szerinte ilyenkor ezek az újdonsült alkotók csak külsőre tudják felturbózni a sztorikat, de Kimberly belevitte a piszkálódás-motívumot, hozzáigazította a női főszereplőket és ezzel átformálta az egészet. (Ökörség.) Kiemeli, hogy Julianne és Chloë anya-lánya-kapcsolata rendkívül hiteles és érdekes, hogy a karakterekkel megegyező, vagy fiatalabb korú színészekre bízták olyan szélsőséges érzelmek bemutatását, amik még talán nem mennek számukra könnyedén. Valamint tőle származik az általam már korábban idézett mondat, ami szerintem nagyon fontos: „Meg kell érteni, hogy De Palma HORRORt forgatott, Kimberly viszont az abúzív emberi kapcsolatok poklát mutatja be science-fiction elemekkel tarkítva.”

Két Anon vitatkozik azon, hogy bemutatták, de nem is mutatták be, hogy miért utálja Carrie-t a többi gyerek. Ebből a vitából származnak a korábbi megfigyeléseim, miszerint Chris félmondata, amit a játékidő közepén elejt, csak lóg a levegőben, mert a címszereplő viselkedése egyáltalán nem támasztja alá azt. Vagyis a gyűlölet itt a személyiségének szól – ami nyilván a félreneveléséből adódik, de ez sem derül ki.

Solarnak tetszett a film, de többet várt tőle.

The_Bememother felveti, hogy kétféle módon érdemes nézni a Carrie-t: „1. Gondold azt, hogy valamelyik X-Men eredet-történetét látod és 5 perccel a vége előtt kapcsold ki. 2. Képzeld el, hogy Carrie vérében magas a midichlorianok száma és valójában egy Jedi napjainkban.”

BritneyBitch! is egy fontos meglátást tesz, megjegyzem, ő az első, aki biztosan női szemmel nézte végig: „Ez egy nővé váló lány története, egy tragédia és nem egy kitaszított története, aki mindenkit megöl az érettségi bálon.”

Végül jöjjön Anonymous hosszú kommentje: Felhívja a figyelmünket arra, hogy a ’76-os és a ’13-as változat majdnem ugyanolyan hosszúak, de szerinte Peirce direkt erre ment rá, emiatt pedig korlátok közé szorította saját munkáját. Jól kihasználta az idejét, de itt jön az újabb, ezúttal konkrétan ki nem mondott 20 perces kritika. Ő azt állítja, jó, hogy ennyi komputer-animációt vetettek be; de a nyitójelenetben Margaret viselkedése számára érthetetlen – ezzel nincs egyedül a kommentelők közt. Igen különös apróságra mutat rá, szerinte ugyanis a zuhanyzós részben, mikor Chloë a padlón csúszik, látható, hogy hófehér bugyi van rajta, ami ugye duplán lehetetlen, mert egyrészt Carrie nyilván meztelenül zuhanyzott, másrészt meg ha mégsem, akkor az alsóneműnek véresnek kellett volna lennie. Valamiért azonban ez a jelenet így benne maradt a végső vágásban – kiemeli, hogy Chloë maga is mondta, hogy zavarják a filmben hagyott folytatólagossági hibák. Itt is egy fontos mondat következik: „Végülis megértem, hogy a kritikusok miért mondják erre, hogy szükségtelen remake. Merthogy a változtatások tényleg jobbá tették a Carrie-t, de ahhoz nem lett elég jó, hogy lekörözze a klasszikus eredetit. Manapság pedig alapvető ellenszenv irányul az újrázások felé, nem mutathatsz be valamit, ami picit jobb vagy ugyanolyan jó, mint a korábbi, mert tutira ledorongolnak érte.”

+1, tőlem: Egy interjúban Chloë azt mondja, az egyetlen dolog, amit megváltoztatna Carrie-ben az a fotós srác megölése, ő életben hagyná. Tehát ezek szerint Ms. Moretz ugyanúgy látja a szerepét, ahogy Peirce: szimpatikus, a körülmények áldozatává váló lányként; nem pedig Stephen King szörnyeteggé avanzsáló tinijeként. 

SZPOJLEREK VÉGE

A Carrie 30 millió dollárból lett, eddig valamivel több mint 17 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékelésben részesült.

Röviden összefoglalva tehát: Jó alapsztori, amit remek színészek mesélnek el nekünk, kiegészítve eddig nem látott kis jelenetekkel, látványos pusztítás-orgiával a végén; de mindezt megmérgezi a sok pici hiba meg a megmagyarázhatatlan lélektelenség… 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.5-öt esett vissza.)

Szerintem: 3/5 (Kár érte, de lehet, hogy a második nézéskor jobban fog tetszeni!) (Nem így lett, viszont a Vágatlan Változat emelt a színvonalán egy picit.)

Hírek: 

- Stephen King műveiből kismillió alkotás készül éppen most is, ezek közül a legérdekesebbek: The Milkman – horror, A talizmán – tv-széria, Az – a korábbi változat remake-je. 

- Ha nem vagytok kíváncsiak a Carrie-re, Julianne Moore-t láthatjátok a Don Jonban; jövőre meg érkezik A hetedik fiú című varázslós fantasy és Az éhezők viadalának harmadik része, két részletben, ezekben szintén felbukkan majd. (Megjegyzés: Most már mindig két vagy három részes lesz minden film a mozikban?) [Az elsőt szívesen megnézném, a második csúnyán megbukott, a harmadik-negyedik pedig végre valahára eltüntette a mozikból Katniss-t.]

- Az ígéretes tehetségnek tűnő Ansel Elgort következő munkája egy dráma, a The Fault in Our Stars, ami két különös fiatal szerelmét mutatja be: Egyikük folyamatosan egy oxigén-tartályhoz van kötve, a másik műlábat visel és egy rákbeteg-klinikán ismerkedtek össze… (Ez nagyot kaszált és beindította a beteg szerelem trendet...)

- Judy Greerrel legközelebb a Dawn of the Planet of the Apes-ben találkozhatunk. (Újabb siker.)

Következőleg asszem a G.I. Joe 2-t nézem majd, de nem biztos. 

Ja és még valami: A Carrie-ből már van fent camrip a neten, de ne nézzétek meg, mert több mint 10 perc hiányzik belőle…

Aki a ’90-es években nőtt fel velem együtt, annak még biztosan mond valamit Genndy Tartakovsky neve, ha pedig nem ugrik be, segítek egy kicsit: Ő találta ki az akkori kor egyik meghatározó rajzfilmjét, a Dexter Laboratóriumát. (Milyen jó idők is voltak azok, mikor a Dexter név említésére még nem az a sorozatgyilkos pasi ugrott be mindenkinek…) Szóval ez a Tartakovsky nevű úr rendezte a Hotel Transylvaniát, ami a Szörnyek az Űrlények ellennel elkezdődött remek trend következő darabja: ebben a szörnyek a hősök, a rosszak a jók, vagyis kedvenc „gonoszainkért” szurkolhatunk humoros környezetben. Ezúttal az ismert rémek nem ijesztgetni, hanem nevettetni akarnak minket, szóval készüljünk fel egy halálian vicces túrára a ködös Erdélyben!

Drakula gróf (Adam Sandler az eredeti szinkronhangja), a világ legismertebb vérszopója, egyedülálló szülőként kitalálja, hogy építtet egy nagyszerű menedéket a magafajta szörnyetegek számára, ahol aztán a rémek kipihenhetik magukat és garantáltan ember-mentes környezetben szórakozhatnak. Itt tölti víg napjait lányával, Mavis-szel (Selena Gomez), aki azonban 118. születésnapján úgy érzi, hogy most már tényleg ki akar szabadulni apja túlságosan oltalmazó denevérszárnyai alól. A gróf viszont mindent megtesz, hogy elrettentse gyermekét a külvilágtól, ami sikerül is, egészen addig, amíg teljesen véletlenül egy fiatal ember, Jonathan (Andy Samberg) bejut a Hotel Transylvaniába. Drakula nem akarja megölni az ifjút, így kénytelen szörnynek maszkírozni Jonathant, akiből Jonastein lesz és rábízzák Mavis születésnapi partijának megrendezését. A borzalmas társulat pedig egyre jobban szórakozik, miközben a fővámpír azon izgul, nehogy lebukjanak – és hogy Mavis nehogy beleszeressen az emberbe… Vajon sikerül Drakula terve, vagy a váratlan látogató fenekestül felforgatja élőholt életüket?

Röviden: Ez egy vicces animációs mozi, amiben úgy láthatjuk kedvenc klasszikus horror-szereplőinket, ahogy még soha! A Farkasembernek például megszámlálhatatlan gyereke van; Frankenstein darabokra tudja szedni magát, a Láthatatlan Emberről meg megtudhatjuk, hogy vörös, göndör hajkoronával bír és nagyon béna a mutogatós játékokban. A figurák mind aranyosak és viccesek, kivéve Drakulát, aki bár komikus külsővel bír, de komoly szereplő – néha elsüt pár poént, ám ebben a formában el tudnám képzelni egy sötétebb hangvételű alkotásban is. No, de térjünk vissza a tárgyra: Mavis cuki, a rémek viccesek, a poénoknak pedig csak nagyon pici százaléka buta, fingós-böfögős amerikai Adam Sandler-filmes poén. A látványvilág tök jó, a sztori egyszerű, könnyen követhető és időtlen, mint egy vámpír: Az apáról szól, aki fél elengedni a lányát; a lányról, aki meg akarja ismerni a világot; a szerelem szépségéről és arról, hogy rossz dolog az embereket pusztán a külsejük vagy a „fajuk” alapján megítélni. Az olyan apróságok, mint az utalások a klasszikus horrorokra, a Twilight kifigurázása vagy az amerikai fogyasztói társadalom humoros formában történő pellengérre állítása garantálják, hogy a felnőtt nézők is jól szórakozzanak a nézése alatt. Külön viccesek a gyagya zombik, az élő lovagpáncélok meg a csontvázak:D Az egyetlen részlet, ami nem tetszett, az a manapság oly divatos, zenének csak nagyon nehezen nevezhető, autotune-ra épülő „popmuzsika” nyomatása, de ez meg egyértelműen a kor lenyomata, ami ellen aligha lehet tenni. 

A teljesség kedvéért álljon itt az ismertebb szinkronhangok listája: Kevin James – Frankenstein; Steve Buscemi – Wayne, a Farkasember; David Spade – Griffin, a Láthatatlan Ember; CeeLo Green – Murray, a Múmia és Jon Lovitz – Quasimodo. Rajtuk kívül a teljes Sandler-család is szerephez jutott: Adam felesége, Jackie volt Drakula feleségének, Marthanak a hangja; lányaik, Sunny és Sadie pedig kisebb mellékszereplőkként hallhatóak.

Érdekességek: A film már 2006-ban a tervezés fázisában volt, de hat év kellett hozzá, hogy megvalósuljon. Ez Genndy Tartakovsky első egész estés filmje – bár a Dexterből anno készített egy nagyon hosszú, időutazásos, tv-filmnek felfogható részt. Genndy a hatodik rendező, akinek felajánlották a munkát, ő pedig nemcsak elvállalta, de átdolgozta a forgatókönyvet is, a Hotel Transylvania innentől a Bolondos dallamok felé kezdett tendálni. Mavis szobájában a falon lévő egyik poszter egyértelmű utalás Selena Gomezre, az őt megszólaltató színésznőre; a többi szereplőről elmondható, hogy valamennyire hasonlítanak a szinkronhangjaikra. Drakula halottaskocsijának román rendszáma van. A városkát, aminek közelében a hotel található, Segesvárról mintázták, ahol Vlad Tepes született. Mavis zsugorított feje angolban női, magyarban férfi hangon szólal meg. A társproducerként is működő Sandler kettő, Andy Samberg pedig egy dalt írt a filmhez. A nagyobb mozihoz jár egy kis kiegészítő filmecske, a Goodnight Mr. Foot, amit Tartakovsky írt, rendezett és rajzolt. Ebben a hagyományos rajzfilmben a jeti a főhős, aki nem tud aludni egy túlbuzgó szoba-boszorkány miatt - a dvd-kiadáson megtekinthető, sajnos az HBO nem adta. A Hotel Transylvania 85 (más forrás szerint 104) millió dollárból készült és kis híján 347 milliót kaszált. A nézők szerették, a kritikusoktól vegyes értékelést kapott – az animációt meg a rendezést kedvelték, a forgatókönyvet már nem. Ez tartja a legnagyobb szeptemberi hétvégi premier bevételének rekordját; Adam Sandler pluszban elnyerte a Kid’s Choice Awardon a Kedvenc Animációs Film-Szereplő Hangjának járó díjat. 

Aranyos, humoros szereplők, jó viccek és szép, igényes látványvilág jellemzik ezt a művet. Nekem tetszett; a mai animációs dömpingben felüdítően hatott, mint vámpírnak a vérátömlesztés:) 

Pontozás: 

imdb: 7.1 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (A kicsit gyenge kezdés meg a béna befejező koncert-rész ellenére nem fogok pontot levonni.) 

Hírek: 

- Nagy valószínűséggel készül Hotel Transylvania 2, mégpedig 2015-ben, bár valószínűleg ez kevésbé lesz jó, mivel Genndy Tartakovsky nem vesz részt benne, helyette ugyanis a Popeye legújabb, egész estés verzióján dolgozik. (Tényleg meglett, láttam is.)

Ja és még valami: A stáblistát érdemes végignézni, az első felében ugyanis a karakterek 2D-ben ismét életre kelnek és ők rakják ki a stábtagok neveit így vagy úgy; később pedig a filmhez készült rajzokat láthatunk, amik nagyon hangulatosak. 

Holnap nagy eséllyel hullafáradt leszek, de ha mégsem, akkor mindenképpen megnézek valamit! 

Íme, a beígért klasszikus remekmű. Kis híján 60 évvel ezelőtt emelkedett ki először a tengerből a legendás Godzilla, hogy a földdel tegye egyenlővé Tokiót. A radioaktív őshüllő azóta az óriásszörnyek királyává vált és megteremtette a kaiju műfaját, aminek legutóbbi világhírű darabja a Tűzgyűrű. Már egy hónapja megvettem ezt a lemezt, de sosem volt kedvem megnézni, vasárnap éjjel aztán leültem és elhatároztam, hogy na, most akkor azért is. Érdekes élménynek bizonyult, kár, hogy a vége felé már alig bírtam ébren maradni… 

Oto szigeténél több hajó rejtélyes körülmények közt eltűnik, amire válaszul a japán kormány tudományos expedíciót indít a titokzatos események felderítésére. A helyi öregek egy régi legendáról beszélnek, a szörnyről, aki a mélységből felemelkedve a szárazföldre jön, hogy emberhússal táplálkozzon… Hamarosan kiderül, hogy a Gojirának nevezett gigászi bestia tényleg létezik, és úgy tűnik, víz alatti atomrobbantások miatt hagyta el tengerfenék közeli otthonát. Míg egy neves tudós tanulmányozni szeretné, addig mindenki más azon gondolkodik, hogyan lehetne elpusztítani. Egy fegyver hozta létre a bestiát és úgy tűnik, csak egy másik pusztító találmány végezhet vele – de akkor mikor lesz vége a rombolásnak?

A legérdekesebb az, hogy a mára a trash-katasztrófa-mozik állandó szereplőjévé vált gumiszörny első színre lépése alapjában véve nem is szörnyes film, hanem egy allegorikus tiltakozás a tömegpusztító fegyverek, közelebbről a hidrogénbomba ellen. Japán máig a világ egyetlen országa, ami atomcsapást szenvedett el és 1954-ben bizony még nagyon élesen élt a Hiroshimában és Nagaszakiban történt felfoghatatlan pusztítás emléke; ám egy időben közelebbi esemény indította el a láncreakciót. A Lucky Dragon 5 névre keresztelt halászhajó 1954-ben egy a vártnál jóval erősebb, titkos amerikai víz alatti atomrobbantás körzetében tartózkodott, emiatt 23 fős legénysége súlyos sugárfertőzést kapott, a rádiós pár hónappal később meg is halt. Kiderült, hogy a teszt során elszabadult sugárzás megfertőzte a tenger halait, majd a széllel sodródva katonákat, halászokat és több sziget teljes lakosságát. Ez a történés indította el a Japánon végigsöprő nukleáris paranoiát, ami egy törölt projekt után végül a Gojirában csapódott le. A szörny maga a megtestesült pusztító atomenergia, aminek ő maga szintén az áldozata és ugyanazt a rombolást viszi végbe, amit a bombák tettek, csak lassabban. 

A történet elég egyszerű: A lényeg nem a rém mitikus mivoltán van, nem is a faja vagy az ereje a fontos, hanem hogy hogyan jött létre és hogy miért jött a felszínre. Az ismeretlen lény kétféleképpen hat az emberekre: A politikus el akarja tussolni, meg akarja semmisíteni, mielőtt bárki tudomást szerez róla; a tudós pedig szeretné megismerni a titkait, tanulmányozni ezt a páratlan teremtményt. Erről lehetne még tovább értekezni, de ez csupán egy érdekes mellékszál, így menjünk tovább, térjünk rá a romboló fegyverek aspektusára! Gojirát a hidrogénbomba "szülte", ennek megállíthatatlanságával tör előre Tokión keresztül, a legyőzéséhez egy újabb szuperfegyverre van szükség. Ekkor kerül előtérbe a háború nyomát magán viselő békés tudós, Serizawa (Akihiko Hirata), aki véletlenül alkotott meg egy olyan találmányt, ami, ha rossz kezekbe kerül, annak beláthatatlan következményei lesznek. Még ebben a vészterhes időben sem hajlandó bevetni Oxigén Elpusztító készülékét, mert fél az utóhatásától. Amikor végre mégis kötélnek áll, azt fiatalkori szerelme kedvéért teszi, és olyan módon használja kreálmányát, ami igazán tiszteletre méltó, már-már az ősi szamurájok becsületkódexét idézi. Nekem ez volt a legérdekesebb dolog. 

A speciális effektek adják a kaiju/tokusatsu mozik lényegét és bár látni lehet, hogy mikor mutatnak maketteket, de azok minden alkalommal kifogástalanok, részletesek, nagyon szépek, ahogy a pirotechnikai trükkökre sem lehet panasz; de még a szörny gumi hát-taréjai sem zökkentettek ki. Merthogy ennek a műnek rendkívül borongós, komoly hangvétele van, amit már a nyitó stáblista alatt hallható ijesztő üvöltések meg a súlyos lépések dörrenései festik alá. A fekete-fehér látványvilág csak tovább fokozza a mondanivalót és bár konkrétan nem történik meg a felelősök keresése, ez kimondatlanul is ott lebeg a levegőben: ki rendelte el a robbantásokat, ki szabadította ránk ezt az Isten csapását? Az emberek közül csak a két tudós alakja maradt meg igazán, a már említett Akihiko Hirata Serizawája, és Takashi Shimura Yamane-ja, aki tanulmányozni szeretné ezt a különös életformát. A történetet Tomoyuki Tanaka producer tengeri utazása ihlette, aki elgondolkodott, hogy vajon miféle teremtményeket rejthet a mélység? A sztorit Shigeru Kayama, a kor ismert japán thriller-írója vetette papírra, a forgatókönyv létrehozásában a rendező Ishiro Honda is segédkezett. (A lentebbi képen ő van.)

Érdekességek: A Toho Stúdió megrendelésére eredetileg a Lucky Dragon 5 incidensét akarták feldolgozni – ez végül a Godzilla nyitójelenetében öltött testet, ugyanis az első hajó olyan körülmények közé kerül, amilyenbe a valós halász-jármű, az oldalán a felirat pedig „No. 5.” . Ez volt az első olyan japán mozi, amihez storyboard készült (kis rajzok, amiken rajta van a teljes eseménysor, jelenetről jelenetre), ehhez rajzművészeket alkalmaztak, ami viszont pluszköltségeket jelentett. A Gojira az első kaiju (japán óriásszörnyes) mozi. A stúdió nem engedte, hogy színesben forgassák le, ez pedig utólag váratlanul pozitívan hatott a kész változatra, mivel a trükkökhöz szükséges kábeleket, csöveket meg ilyesmiket teljesen elfedte. 

A partra kivonuló harcosok valódi katonák, gyakorlatozás közben vették fel őket. Hondát és az effektmester Eiji Tsuburayát a hatóságok megállították és kérdőre vonták, amikor egy felhőkarcoló tetején Godzilla támadását tervezték meg, a körülöttük lévő nézelődők pedig megrémültek attól, amiről beszéltek. A forgatás alatt egy szovjet atomrobbantási kísérlet eredményeként radioaktív eső zúdult Japánra, ez abban a jelenetben csapódott le, amikor az Oto-sziget lakosainak azt mondja az egyik tudós, hogy ne igyanak a vízből, mert fertőzött. A fémtoronyban lévő tévéstáb riporterét alakító Masaaki Tachibana olívaolajat kent az arcára, hogy úgy tűnjön, izzad. A direktor az a technikus, aki az erőmű termében meghúzza a kart, amikor megpróbálják árammal sokkolni a rémet. A merüléskor valódi búvárokról készült anyagot vágtak össze a szárazon, díszletek közt létrehozott képekkel. A feliratozás szerint az egyik korai jelenetben a főhősnő a Budapest Vonósnégyes koncertjére megy. Az USA-ban 1956-ban mutatták be a filmet, ám újravágták és beleillesztettek egy csomó saját jelenetet, melyekben Raymond Burr (Ínyencfalat, Perry Mason-sorozat) egy amerikai riportert kelt életre, aki az események középpontjába kerül – az új változat címe Godzilla, King of Monsters.

A Szörnyek Királya-rovat 

Címszereplőnk nevét elég sokáig nem sikerült eldönteni, elvileg még versenyt is hirdettek az elnevezésére. A végső döntés, a Gojira a japán gorilla (gorira) és bálna (kujira) szavak összeolvasztásából lett. A külsejéről sokáig tanakodtak a készítők, volt, aki óriáspolipnak akarta, volt, aki mutáns, majomtestű, gomba-szerű fejjel megvert akárminek, de aztán az 1953-as, nagy sikerű Pánik New Yorkban miatt inkább dinoszaurusszá tették. (A név a középső alakváltozathoz készült, de megmaradt.) A radioaktív leheletű bestia Stegosaurus, Iguanodon és Tyrannosaurus keveréke. A Godzilla névváltozatot nem az egyesült államokbeli forgalmazó, hanem a japán készítők találták ki. (A wikipedia szerint elvileg Godzilának kell ejteni a Gojirát, nem tudom, hogy ez tényleg így van-e.) 

A szörny 50 méter magas, a megjelenítéséhez egy teljes testjelmezbe bújtatott embert használtak, aki miniatűr várost rombolt le. Egyetlen képsornál, mikor az óriás a farkával pusztít el egy épületet, akkor használtak stop motion technikát, az összes többi esetben a kaszkadőr Haruo Nakajima van a jelmezben. (A színes képen feljebb ő van.) Emberként is láthatjuk a szerkesztőségben, ahol egyike az ott lévő újságíróknak, valamint Ishiro Hondával együtt az erőmű vezérlőtermében tartózkodik. Az imdb szerint a hüllőt nem csak ő, hanem Katsumi Tezuka is játszotta, aki szintén zsurnalisztaként bukkan fel civilben. Az első jelmez majdnem 100 kilót nyomott és kb. két méter magas lett, ám rettentő kényelmetlen és merev volt, a külsejétől eltekintve egyáltalán nem felelt meg a céljának, ezért újat kellett csinálni. A második változat valamivel könnyebb lett, de így is elég súlyos, ezen kívül borzasztó meleg volt benne és a szellőzése sem lett kielégítő. Bele kellett építeni egy csatornát, ami a rengeteg izzadtság elvezetésére szolgált és biztonsági okokból egyhuzamban mindössze három percet tölthetett el benne a színész. A ruha hátából kábelek lógtak ki, amikkel a szájat és a szemeket lehetett mozgatni, bár bevallom, én úgy vettem észre, hogy nem mozog a szeme… A címszereplő víz alatti mozgását egy akváriumban vették fel, ami üres volt, ám a kamera és a rém között egy üvegfal mögött halak úsztak. Egy trükkfelvétel során Nakajimát véletlenül áramütés érte, szerencsére nem lett komoly baja. 1972-es visszavonulásáig minden filmben ő alakította Godzillát. A hatalmas mutáns hangját úgy hozták létre, hogy a hangtechnikus Akira Ifukube egy gyantával bevont nyersbőr kesztyűt húzogatott föl és le egy nagybőgő húrjain, majd visszhang-effekttel játszotta le. A lépései dörgését úgy csinálta, hogy üstdobot megcsomózott kötéllel csapkodott. 

A Gojira 100 millió jenből készült, korának legdrágább japán filmje volt, hazájában 152 millió jent hozott vissza. A helyi kritikusok először igen negatívan reagáltak rá, de aztán az évek során egyre pozitívabban értékelték. Az USA-ban 2004-ben ismét bemutatták, az ottani közönség ekkor láthatta először a Raymond Burr-mentes változatot, ez további 412 ezer dollárnyi bevételt termelt - az amerikai kritikusoknak ez a verzió nagyon tetszett, Godzilla saját csillagot is kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán. Mára az egyik legjobb óriásszörnyes filmként tekintenek rá és a mozi történetének egyik sarokköveként. 27 folytatása született, nem számolva az utánzásait, a paródiákat és az 1998-as amerikai újrát. A méretes radioaktív őslényből popkultúra-ikon lett. 

Tetszett, mert Romero zombis munkáihoz hasonlóan a horrorisztikus külső mögött valós és égető problémára hívja fel a figyelmet. A mai napig látszik rajta, hogy mennyi munkát, pénzt és időt áldoztak rá, sokkal több van benne, mint azt az ember elsőre hinné. Egy nézést mindenképpen megérdemel a mozi szerelmeseinek! 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

A dvdről: Egy újabb 100 Ft-os korongról van szó, amit a The Ladykillers-szel és a The Great St. Trinian’s Train Robbery-vel együtt vettem a turkálóban; ám ezt nem a Daily Mail, hanem a patinásabb The Guardian adta ki. Ennél fogva nincsen az elején üvöltő hangerejű céglogó és van menü, igaz, csak egyetlen funkcióval, a Lejátszással. Extrák ezúttal sincsenek, a szereplők japánul beszélnek, a feliratozás viszont nem tökéletes, egy helyen elírták a szöveget (tacktless) és csak minden második mondatnál jelenik meg az angol magyarázat. Végülis azért a lényeget lefordították… A Daily Mailes lemezeknél sokkal jobb kiadás, de nagyon fapadosnak számít, ám 100 Ft-ért ajándéknak tekinthetem. 

Hírek: 

- Három évvel ezelőtt a Legendary Pictures megvásárolta Godzilla jogait a Tohotól, az új remake gyártása most is gőzerővel folyik. A jelenlegi tulajdonos sajtóközleménye szerint a kritikailag megbukott ’98-as változattól elrugaszkodva ebben a részben visszatérnek a japán gyökerekhez. Bemutató elvileg jövő májusban… (Láttam, írtam róla.)

A héten sok izgi mozgóképet ad a tévé, ezek egyike a Hotel Transylvania, azt kinéztem magamnak, és lesz még pár másik alkotás is, amit talán megtekintek. Ezen kívül tervezem egy három cikkből álló sorozat elkészítését, amivel régi kedvenc színésznőm, Christina Ricci előtt tisztelegnék. Ebből az egészből viszont most még semmi nem biztos, de erre a hétre legalább egy plusz bejegyzést mindenképpen ígérhetek!