Emlékeztek a régi chips-reklámra, mikor az öregember mondja: "Kár, hogy a régi, jó dolgokból nem maradt semmi…" A mai kor film-, sorozat- és rajzfilm-kínálatát látva ez jut eszembe…

Aki a '90-es években volt gyerek, az még emlékszik rá, hogy egy csomó rajzfilmet csak külföldi nyelvű adásokban lehetett megnézni a tévében. Hol volt még akkor az internet, a visszanézés, a VOD, a torrent? Pl. így németül láttam a '80-as években készült Transfomers-széria néhány részét, a Samurai Pizza Cats-et, illetve hát ott volt a legfőbb rajzfilm-adó, a Cartoon Network – angolul! Én sokat köszönhetek ennek a csatornának, hiszen segített megtanulnom angolul, meg aztán számos önfeledt percet szereztek a klasszikus sorozatok: Cow & Chicken, 2 Stupid Dogs, Courage the Cowardly Dog, Ed, Edd 'n Eddy, I Am Weasel, Powerpuff Girls, Johnny Bravo, az ősi idők Looney Tunes-a, Scooby Doo-ja és kiemelt kedvencem, a Dexter's Laboratory.

Aki esetleg nem ismerné, a legutoljára említett sorozat egy lángész kisfiúról szól, aki még csak általános iskolába jár, de olyan elképesztő intelligencia birtokosa, hogy a szobájában összerak magának egy titkos laboratóriumot. A könyvespolc mögött rejlő labor gyakorlatilag végtelen méretű, számítógépek, robotok, elképesztő masinák lakják, a sorozat lényegét pedig ezek adják, vagyis hogy miképp boldogul a mindennapi életben Dexter a használatukkal (ilyen felejthetetlen epizód mondjuk az "omelette du fromage"). A második számú főhős a fiú nővére, a buta, de boldog Dee Dee, aki csupa rózsaszín, imád táncolni és borsot törni öccse orra alá; őket kiegészíti még számos mellékalak, pl. Anyu és Apu (előbbi tisztaság-mániás, utóbbi a lányához hasonlóan ostoba), a fiktív szuperhősök (Action Hank és Major Glory), valamint Dexter fő riválisa, Mandark.

Óriási rajongója voltam ennek a sorozatnak gyerekként, mivel engem is megvert intelligenciával az Isten, mindig imádtam a robotokat, ugyanúgy szemüveges vagyok, mint Dexter és még tudnám sorolni. Megtanultam lerajzolni őt, az ágyam felett volt egy rajz kirakva róla, Mozsárágyúé felett meg Dee Dee volt kint:D Egyszóval imádtam a Dexter's Laboratory-t, ezért órási élményt jelentett számomra anno ez a film, amely a sorozatból nőtt ki. A múlt homályából a The Loud House Movie-nak köszönhetően jött elő, hiszen a Lármás-családot megalkotó Chris Savino a Dexter egyik mozgatórugójaként is tevékenykedett, így mikor ismét szembesültem az Ego Trip létezésével, eldöntöttem: ezzel fogom ünnepelni a blog 14. születésnapját. Úgyhogy vágjunk is bele, kövessük aprócska főszereplőnket az időgépébe!

Ez a nap sikeresen indul az ifjú zseni Dexter (eredeti hangja Christine Cavanaugh) számára, hiszen megvédi a laborját Mandark (Eddie Deezen) újabb támadásától és leszereli az okvetetlenkedő Dee Dee-t (Kat Cressida) is; a győzelemét azonban nem sokáig élvezheti, mert megjelenik egy csapat vörös harci robot, akik azért jönnek, hogy elpusztítsák "Azt, Aki Megmenti A Jövőt". Dexter rögvest tudja, hogy ez csakis ő maga lehet, ezért miután sikeresen leszámol ellenfeleivel, beszáll az időgépébe, mert meg akarja nézni, milyen menő a jövőbeli énje, illetve szeretné tudni, hogyan mentette meg a világot. Odaérve azonban korántsem azt találja, amire számított, ezért magával hurcolja különös eljövendő énjeit, hogy együtt szálljanak szembe az emberiséget veszélyeztető krízissel, aminek okozója nem más, mint Mandark! Vajon a Dextereknek sikerül megmenteniük a jövőt, vagy mind elkárhozunk?

Az Ego Trip ("utazás önmagamba") lényegét tekintve egy vérbeli sci-fi akciófilm, amit hagyományos animációval mesélnek el nekünk. Van benne minden, ami menő: robotok, időutazás, látványos harc, betekintés az elképzelt pozitív meg negatív jövőkbe, mindezt némi humorral átitatva tálalják nekünk. Bár 48 perc a játékidő, sokkal kevesebbnek tűnik, mert a cselekmény gyorsan halad előre, csupán néhány lassabb szekvencia akad (a tinédzser meg a kisfiú találkozása, kettejük találkozása az öregemberrel).

A sztori több idősíkon játszódik, a jelenből a közeli, a nagyon távoli, majd az e kettő közti időbe megyünk, végül visszatérünk a jelenbe; azonban van itt még valami, ami a legjobb időutazással foglalkozó sztorik sajátja: az időparadoxon. Bár az Ego Trip gyerekeknek szánt, mégis egy igen komplex eseménysor szemtanúi lehetünk, ahol minden mindennel összefügg – azonban kimarad ez egyik fő jellemvonás, az önmagaddal való találkozás veszélye. Nagyon érdekes belegondolni, hogy mi mindent idéz elő Dexter; mi az, ami mindenképpen bekövetkezne nélküle is és hogy bármelyik szituációnál lehetséges-e a véletlen jelenléte? Az első meg a második jövő szintén figyelemre méltó összehasonlításra ad okot: Vajon melyik a jobb az emberiség egészének szempontjából? Végülis mindkettőben mindenki ugyanolyan, csak másként…

A fő attrakció a jövő világa mellett a jövő Dexterjeinek felvonulása: a fizikailag meg jellemében is gyenge tinédzser; a feledékeny, haszontalannak látszó aggastyán (előbbi kettő hangja szintén Christine Cavanaugh), illetve a tényleg rendkívül menő Jövő Dexterje (Jeff Bennett). A vezér viszont az itt meglepően határozott, szinte egyáltalán nem gyerekként viselkedő "alap" Dexter. Mind a négyüknek van egy-egy nekik megfelelő Mandark is és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, a végső nagy összecsapásban ők nyolcan feszülnek egymásnak. Az igazi csavar pedig ekkor jön, de erről nem árulok el többet:)

A sztori egyik mozgatórugója a "neuratomic protocore" nevű rendkívüli energiaforrás, ha jól emlékszem, a sorozatból ez kimaradt; az Ego Tripből viszont sok dolog kimarad a sorozatból. Dee Dee, Anyu (Kath Soucie hangján szólal meg) és Apu (szintén Jeff Bennett) mindössze egy-egy mondatot kaptak; az ikonikus kidobós-robot és az óriásrobot is csak beugró-jelenetekben szerepelnek (utóbbi felbukkanása szintén nagy élmény volt, eszembe jutott, hogy mennyire akartam én is egy ilyet gyerekként:)). A jövőbeli fiatal felnőtt Mandarkba nem sok energiát fektettek, a Jövő Dextert pedig egyértelműen Arnold Schwarzeneggerről mintázták. A legelső világ, amibe eljutunk, az a Jetson-családot idézi a csupa üveg, gömb alakú repülő járgányokkal, a futurisztikus rendőrség meg eszembe juttatta a Dredd bírót, Az ötödik elemet és a Különvéleményt is (pedig az utóbbi későbbi, mint az Ego Trip).

A Dexterek egyébként úgy viselkednek, mintha egy képregényben lennének, mert a nyomtatott képkockák szereplőihez hasonlóan megmagyarázzák a nézőnek, amit tudnia kell (pl. a kisfiú a végén felhívja a figyelmet az időparadoxonra). Az "időhúzás" nagyon jól működik, hiszen minden egyes új inkarnációnál kérdések merülnek fel: Az első még nem mentette meg a világot, a negyedik már nem emlékszik rá; illetve mindegyiknél felmerül a kérdés, hogy miként lettek olyanok, amilyenek? A humor sajnos felnőtt fejjel nézve nem nagyon működik, az infantilis poénok viszont a gyerekeknek biztosan tetszeni fognak – az a kevés, ami van. Tény, hogy a sorozat fele ennyire se vette komolyan magát, bár egyes részek kifejezetten drámaiak (pl. a kiégő villanykörtés). Néhány dolog nagyon erősen megmaradt, pedig több mint 20 éve nem láttam, ilyen mondjuk a végső nagy egymásnak feszülés, az öreg Mandark külseje vagy a megmentés pillanata. Ez mind azt mutatja, hogy a 13 éves önmagamra mekkora hatással volt ez a mozi anno.

Sajnos az egyetlen hozzáférhető kópia egy 384x288-as felbontású felvétel, amin még a hang is késik, de a szórakozásomat még ez sem rontotta el. A nosztalgia-érzésemet növelte, amikor oly sok év után ismét meghallottam a jellegzetes hangokat, amik Dexter és Dee Dee járáshoz kapcsolódnak; valamint feltűnt, hogy a főhősnek milyen furcsa akcentusa van, pedig se a szüleinek, se a nővérének nincs. Ha már hang, Christine Cavanough remek teljesítményt nyújt mind a három verzió megszólaltatójaként, Eddie Deezen viszont az összes Mandarkként ugyanúgy beszél – bár, amikor a Jövő Mandark megjelenik, akkor még jóval mélyebb a hangja, de a következő jeleneteiben már ugyanaz, mint a másik háromnak.

SZPOJLEREK ITT

Azért az elég durva, hogy a nyitányban meg a befejezéskor megjelenő vörös robotoknak mi a célja. Ha az ember belegondol, akkor ez bizony egy igen brutális lépés a készítőjétől… Az imdbn írta valaki, hogy a felnőtt Dexter tudhatná, hogy a labor még megvan, hiszen mind kisfiúként, mint fiatal felnőttként átélte már ezt a napot, szerintem viszont ez kérdéses, mert ő a második Dexterből lesz, aki már nem tudja, milyen volt az "alapnak" lenni; és éppen Mandark hatalomra kerülésére ér vissza a saját idejébe. Ezután sok-sok év telik el, az ez alatt elszenvedett traumák pedig kitörölhetnek az emlékezetéből mindent – például azt is, amikor majd meg fogja menteni a világot. Mandark végzete is elég durva, végülis megsemmisül, ez gyerekként fel se tűnt. A Dexterek szemüvegei egyébként nem számítanak tudománynak, a tűz viszont igen? Miért ül Mandark cipőben meg zokniban a fürdőkádban?:D

SZPOJLER VÉGE

Cikkem tárgya a Dextert megalkotó Genndy Tartakovsky személyes projektje, hiszen ő egy személyben rendező, író, producer, szinkronrendező és animációs rendező is volt. A lángész kissrác kalandjai mellett hozzá fűződik még a Powerpuff Girls, a 2 Stupid Dogs, a Space Jam, a Hotel Transylvania, valamint az általam sosem nézett, ám kétségkívül nagyon népszerű Samurai Jack. Ez volt Tartakovsky első direktori munkája. Az írók közt találjuk a már említett Chris Savinot, aki a storyboard rajzolásában szintén részt vett; Amy Keating Rogers-t (Johnny Bravo, Dexter, Powerpuff Girls), neki ez az első írói munkája; John McIntyre-t (Rocko, Dexter, Powerpuff Girls, régi Ben 10), Paul Rudish-t (Dexter, 2 Stupid Dogs, Samurai Jack), valamint Craig McCrackent (Dexter, Powerpuff Girls, Foster's Home For Imaginary Friends). McCracken társrendezőként dolgozott Tartakovsky mellett, de a stáblistában ezt mégsem jelölték.

Christine Cavanaugh Dexter mellett a Rugrats Chuckie-ja volt még, illetve a Jaj, a szörnyek!-ben a lány szörny hangja. 2001-ben visszavonult a színészettől, 2014-ben, 51 évesen halt meg, a halála okát nem tárták a nyilvánosság elé. Az Ego Tripben nyújtott teljesítményéért Annie Awardot (kiemelkedő teljesítmény bármilyen tévés vagy mozis animációban) kapott. Eddie Deezen Mandark eredeti hangja a sorozatban. Jeff Bennett még néhány mellékalaknak is kölcsönözte a hangját, valamint ő Johnny Bravo (tudtam, hogy ismerős valahonnan) és a The Loud House-ban Mick Swagger. Kath Soucie vagyis Anyu a sorozatban a Computer is, ez a szereplő azonban a filmből kimaradt. Kat Cressida vagyis Dee Dee visszatérő kis alak volt a Babylon 5-ben (másik régi, nagy kedvencem), ezen kívül rengeteg számítógépes játékban hallható, néhány példa, amikkel játszottam: Doom 3, Vampire: The Masquerade – Bloodlines, Baldur's Gate. Az összes olyan figurát, akiket nem a már felsoroltak szinkronizálták, azokat Tom Kenny keltette életre, akinek pedig talán a legikonikusabb alakítása a Powerpuff Girls narrátora.

Pár érdekesség: Cikkem tárgya tévéfilm, eredetileg 1999. december 10-én mutatták be, majd 2000 szilveszterén megismételték. Később párszor a Boomerang című blokkban tűzték műsorra, ám se dvd-n, se letölthető formátumban nem adták ki, mindössze VHS-en meg Video CD-n jelent meg, így óriási szerencse, hogy rábukkantam egy kópiájára. Eredetileg ez lett volna a sorozat záró része, mert Genndy Tartakovsky tovább állt, hogy más projekteken dolgozzon (pl. Samurai Jack). Az ekkor íróként és storyboard rajzolóként tevékenykedő Chris Savino átvette a Dexter's Laboratory irányítását, a végső 3. és 4. évad azonban már mind animációban, mind egyéb aspektusaiban megváltozott (nem is tudok felidézni belőle egyetlen részt sem). [Megjegyzés: Savino ugyanúgy járt, mint elődje, mikor 2007-ben kivették a kezéből az általa alkotott The Loud House-t…]

Ez az utolsó Dexter-rész, amiben hagyományos animációt láthatunk; az első eredeti Cartoon Network-mozi, az egyetlen film, amit a CN és a Hanna-Barbera Stúdió együtt készített; illetve az utolsó, ami a legendás Hanna-Barbera égisze alatt létrejött (2001-ben beolvadtak a CN-be). Itt még az első két Dexter-évad hangeffektjeit hallhatjuk, amiket a H-B klasszikusaiból, a Looney Tunes-ból, animékből meg élőszereplős sorozatokból/filmekből válogattak össze. Az animációnál viszont már a Powerpuff Girls stílusát követték, ez főleg a mellékszereplőkön látszik. Befejezésül itt egy véletlenszerű vélemény az imdbről, részlet mentor397 nevű felhasználó hozzászólásából: "A film sötét hangulatú, nem elég vicces és túl egyszerű."

Nekem viszont ismét tetszett! Az akció jó, a négy főhősből az eredeti és a Jövő Dexter nagyon tetszettek, az új meg a régi robotok is odavágnak, a fordulat óriási; mindössze a humor az, ahol tényleg kicsit sántít az Ego Trip. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, aki szerette az eredeti szériát és még nem látta!

Pontozás:

imdb: 7.4 (Ez igen magas pontszám egy filmnek, pláne, ha az ilyen rövid!) [2023-ra 02.-t esett vissza.]

Szerintem: 5/5

Utólagos szerkesztés: A film után gyorsan letöltöttem az összes Dexter-epizódot. Az első két, klasszikus évadban talán egyetlen rész volt, amire nem emlékeztem, a többit annyiszor láttam, hogy csak na! A felújított évadokból viszont alig találtam olyat, ami ismerősnek tűnt, valószínűleg abban az időben már átnyergeltem az Ed, Edd 'n Eddy-re, ezért (se) érdekelt az újragondolt Dexter. Néhány megfigyelés következik a sorozattal kapcsolatban: Az időgép, ami a film kiindulópontja, már a legelső epizódban szerepel. A 3. részben benne van a reggeli gépesített ébresztés, ez még visszaköszön párszor. Mandark és a gyömbérsör az ötödik felvonásban jelennek meg. A hatodik részben jön az öreg Dexter, ekkor még máshogy néz ki, viszont a viselkedése ugyanolyan, mint a filmben; elvileg a tizenhatodik részben bukkan fel a tini Dexter. Az egész sorozatnak van egy egészen sötét mellékzöngéje, hiszen a címszereplő már a legelső részben meghal, a harmadikban dinamittal lő egy iskolatársára, a halas epizód kifejezetten ijesztő a maga módján és összesítésben az epizódok 99%-ában a főhős a végén valamilyen módon elbukik. A Mock 5 című sztori az első, ahol nyertesként jön ki a végén, talán ide sorolható még a hógolyózós rész is, bár ott hosszas szívatás után éri csak el, amit elér. A második évadban sokszor mellékalakok a főhősök (Anyu, Apu, Mandark, stb.).

A harmadik évadban érezhető, hogy az új sorozat-vezető Chris Savinonak nem voltak épkézláb ötletei a figurákkal kapcsolatban, ezt tovább rontja az abszolút inkompetens írók alkalmazása. Vagyis ugyanaz történik itt is, mint a Loud House-ban, miszerint a főszereplők köré szőhető sztorikat már nem tudtak/akartak kitalálni, ezért a mellékszereplőket teszik meg főhősökké és/vagy új szereplőket hoznak be, akik csupán egyetlen részig vannak jelen (lásd még: TTG), illetve már meglévő részeket újráznak (Quackor, ami alapból is fos volt). Ebből az évadból feltűnően hiányzik Action Hank, Major Glory, a Justice Friends és Monkey (Major Glory meg a Justice Friends felbukkannak képregényként, de szereplőként nem, Monkey csak az említett Quackorben van benne); az átvezetőket a régiben áttekertem, mert nem érdekeltek, amiket viszont Savino csinált, azok értékelhetetlenek (az Anyus rész konkrétan kétszer ment adásba). A következő évadban már minden sokkal jobb lett, jó írókat vettek fel, remek poénokat alkalmaztak, de a végére megint kifogytak a szuflából, mert az utolsó részek rendkívül unalmasak, kivéve a Ren és Stimpy epizódot, amit abban a jellegzetes stílusban is animáltak. Az átvezetések eltűntek, nekem egyáltalán nem hiányoztak. Az egyetlen igazán zavaró dolog az állandó, indokolatlan mennyiségű Mandark, akit annyiszor szerepeltetnek, hogy idegesítő lett.

Pár hasonlatosság a Dexter 3.-4. évada és a szintén Chris Savino által vezényelt The Loud House között: Dexteréknek ugyanúgy 4 ujjuk van, mint Loudéknak. Dee Dee a modellje a Loud-lányoknak, akiknek ugyanolyan hosszú, vékony karjaik vannak könyök nélkül. Lisa Loud Dexter női változata (hihetetlen intelligencia, futurisztikus találmányok, beszédhiba, vastag szemüveg, nagyon alacsony termet, túl választékos beszéd, stb.). Dee Dee az egyik korai epizódban sarat tesz a pitéjébe, Lana Loud pedig sárból készít pitéket. Dexterék halas epizódjának horror-jellegét idézi Loudék golfos kalandja, bár utóbbi egyáltalán nem rémisztő. Mandark szüleinek autója hasonlít Vanzillára. Három majdnem teljesen azonos sztorit találtam, az első az, mikor Dee Dee fiúvá változik, ennek a párja mikor Liza elküldi Lincolnt egy alternatív valóságba, ahol a kissrác minden testvére fiú. Amikor Dexter a tesi-vizsgájára készül, az visszaköszön ott, mikor a Loud-gyerekek a szüleiket unszolják sportolásra; a Bo-történet meg nagyon emlékeztet a Hugh-sztorira. A Lármás-családnál mindig van egy extra csavar az adott rész végén, a Dexternél ez inkább egy utolsó, gügye poénban nyilvánul meg.

Jó 20 évvel a sorozat befejeződése után, felnőttként nagyon érdekes volt újra végignézni az egész Dexter's Laboratory-t, észrevenni és megérteni a felnőtteknek elejtett poénokat, meg azokat, amikhez behatóbb angoltudás kell. Újra végigizgultam az óriásrobotok csatáit, amiket most is a legmenőbb dolognak tartok az egészben; felismertem filmes vagy popkulturális utalásokat, amiket azelőtt nem (A Paradicsom Fantomja!); illetve meglepődtem a végső morálon. Merthogy Dexter mindig veszít, nem vele nevetünk, hanem rajta. Különleges gyerek, különleges adottságokkal, mégsem tud felülemelkedni a saját korlátain, a hibáin és a környezetén, ami minden módon elnyomja/akadályozza. Szinte tragikusnak mondható az egész - csak közben nagyon szórakoztató!

Hírek:

- Genndy Tartakovsky következő ígéretesnek tűnő munkája a Black Knight, ahol "Miután nem tudja megvédeni királyát, egy magasan képzett, hű lovagnak át kell alakulnia a (címszereplő) Fekete Lovaggá, hogy megvédje a királyságot." A műfaji megjelölés akció-kaland, Tartakovsky író-rendezőként jegyzi a projektet. Nagyon szeretem a lovagokat, az első Hotel Transylvania is tetszett, szóval figyelni fogok erre.

- Craig McCracken adatlapján láttam, amit az egyik kollégám már egyszer mutatott, de az agyam jótékonyságból kitörölte; ez a Powerpuff, egy élőszereplős Pindúr pandúrok, tinédzserekkel… A sztori szerint a lányok felnőttek, már nem szuperhősök, de újra össze kell fogniuk, hogy megmentsék a világot. Számomra ez az izé már akkor ellenszenves lett, mikor láttam, hogy Buttercup néger lesz, de most még átnéztem az eddig nyilvánosságra hozott szereplők listáját és hát Utonium professzort is befeketítették, mert hát ugye a jelenleg dívó hollywoodi norma szerint a tudós, nagyon művelt, magas intelligenciájú karakter csakis néger lehet… "Röviden: Fújj."