Már jó régen felírtam a listámra ezt a filmet, ami azért vonzott, mert kedvelem a két főszereplő hölgyet. Eddig nem bírtam hozzájutni, most viszont már hazánkban is elérhetővé vált dvdn, így végre láthattam – plusz éppen kapóra jött, mert a Vágy és vezeklés meghozta a kedvem Saoirse Ronan mozijaihoz.

A címszereplők (Violet – Alexis Bledel és Daisy – Saoirse Ronan) foglalkozásukat tekintve bérgyilkosok. Közös albérletben laknak, csak együtt dolgoznak és fiatalságuk meg a gyengébbik nemhez való tartozásuk ellenére halálosan hatékonyak. A szabadnapjukon új megbízatás érkezik: a főnöküket kirabolta egy illető, aki utána felhívta őt telefonon, megmondta, hol lakik, és hogy várja az embereit. Egyszerű, könnyű melónak látszik, a pénz pedig jól jönne a párosnak, mert nemrég dobták piacra a popsztár Barbie Sunday új ruhakollekcióját, amiből mindketten szeretnének egy-egy mesés, ám méregdrága darabot. A gond csak akkor kezdődik, mikor véletlenségből szóba állnak a célszeméllyel (James Gandolfini), innentől ugyanis elkezdik megismerni őt és nem könnyű végezni valakivel, akit már ismersz. A dolgot tovább bonyolítja a rivális kollégák felbukkanása, a célpont sok izgalmas titka és lassan fény derül arra is, hogy a két lány elhallgat dolgokat egymás elől. Vajon sikerül végrehajtani a feladatot vagy ezúttal ők lesznek az áldozatok?

A nyitójelent megmutatta, hogy ez valami egészen szokatlan lesz. A két lenyűgözően kék szemű színésznő érdekes párost alakít és a szó szerint véresen komoly események ellenére a Violet & Daisy-nek van egy megfoghatatlan komikuma. A történet lassan indul be, de amint a három főhős az első alkalommal szembesül egymással, onnantól rögtön begyorsít, magával ragad. Kíváncsi lettem, hogy miért akar a fickó meghalni, de miközben ezt szépen adagolják, újabb és újabb érdekes részletek bukkannak fel. Kár, hogy az ezekből fakadó rengeteg lehetőséget nem aknázták ki a készítők – lásd lejjebb, a szpojlereknél. Ronan, Bledel és Gandolfini triója remek, teljesen hitelesek mindnyájan, mindössze a csajok háttértörténetén dolgozhattak volna egy picit többet. A legnagyobb problémám az egésszel az, hogy nincs magyarázat arra, miért meg hogyan lett Violet és Daisy bérgyilkossá. Az egyetlen ismertebb mellékszereplő Danny Trejo, akinek mindössze 5 perce van, valamint számomra ismerős még Stu „Large” Riley is, akit anno a Ha/Ver szó szerinti nehézfiújaként láthattunk – ő kezelte a végén a páncélöklöt. Az író-rendező-producer Geoffrey Fletcher volt, akihez az Oscar-díjas Precious forgatókönyve köthető. 

Érdekességek: Gandolfini karakterét elvileg Michaelnek hívják, de ez egyszer se hangzik el. Egy vicces név a mellékszereplők közül: Emerald-Angel Young (Fiatal Smaragd-Angyal), egy bizonyos May-t alakított.

SZPOJLEREK JÖNNEK 

Folyamatosan visszatérő probléma, hogy hősnőink kifogynak a lőszerből. Ekkor azt gondoltam, jujj, de hülyék, miért nem veszik el a halottak fegyvereit? És mekkora poén, hogy a pasas megkérdezi tőlük ugyanezt:D Daisy titka tök jó, bár ebben az esetben még inkább érdekelt volna, hogy mi vette rá arra, hogy bérgyilkosnak álljon? Továbbá az sem kapott túl nagy hangsúlyt, hogy Violet nyilvánvalóan megölte a volt társát és a négy gazember, akiket kivégez, anno feltehetőleg megerőszakolták őt. A repülőgép-motívumot sem magyarázzák meg és ezekért mind kár, mert engem tényleg érdekeltek volna… A legjobb jelenet egyébként a szülinapi tánc, ahol egy nagyon vicces Harry Belafonte-dalra ropják, kár, hogy az olyan rövid. (Ha már tánc, később van egy elég sokkoló, hasonló részlet.) Az idősebb lány álma szintén érdekes, a szerszámboltban valamiért mennyei fény van az ajtó mögött, és ezek együtt egy icipici fantasztikumot visznek bele a sztoriba. 

SZPOJLEREK VÉGE 

A Violet & Daisy a wikipedia szerint 17 ezer dollárt hozott be, a kritikusok utálták. Igen különös film, mert nincs eleje és végülis a vége se igazi vég, a játékidő inkább csak egy szelet valami nagyobból. A szokatlan történet és a központban álló trió miatt tetszett, ám sajnálom, hogy annyi minden kimaradt belőle… 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Saoirse Ronant ebben a hónapban a Majd újra lesz nyár névre hallgató romantikus, háborús drámában láthatjuk. (Erről azóta született cikk.)

- Danny Trejo Macheteként hamarosan gyilkolni fog a hazai mozikban, rezüméjén pedig 21 új cím szerepel, ezeket inkább nem részletezném. (A Machete gyilkolról is írtam már.)

Korábban beharangoztam egy filmet, de azt valahogy azóta se volt kedvem megnézni, pláne mivel kiderült, hogy feliratos és nem angolul beszélnek benne… Valószínűleg egyszer csak rászánom magam, de korántsem biztos, addig meg az összeírt mozik listájából fogok válogatni. (Erről szintén elkészült már a cikkem.)

Végül jöjjön egy trailer, hátha kedvet kaptok a filmhez:

Mostanában egészen sok Juno Temple-filmet ad a tv. Múlt héten volt a St. Trinian’s, ezen a héten pedig a Kismadarak, amit jövő szombaton ismételnek, valamit az általam korábban még nem látott Vágy és vezeklés. Bírom Keira Knightley-t, de ez a cím egyszerűen nem keltette fel a figyelmemet, azt hittem, valami romantikus baromság, most azonban elhatároztam, hogy megnézem, mivel ez Juno harmadik szereplése és az egyik legemlékezetesebb a korai munkái közül – ráadásul az egész film marhára ms, mint aminek tűnik. 

A sztori a ’30-as években indul, amikor a Tallis-család óriási birtokán összegyűlik a rokonság. Az élénk képzeletű kislány, az írói tehetség jeleit mutató Briony (Saoirse Ronan) egyre több nyomot vél felfedezni, ami a nővére, Cecile (Knightley) és a jóképű kertészlegény (?) Robbie (James McAvoy) között dúló szerelemre utal, ám félreérti ezeket, valami egészen másra gondol. Erre csak még egy lapáttal rátesz az a szörnyű bűntény, amit az ott vendégeskedő unokatestvére (Temple) kárára követ el valaki. Briony összerakja a mozaik darabjait saját szájíze szerint és egyetlen szemtanúként vallomást tesz a tettes ellen, aki szerinte nem más, mint Robbie! Hiába a gyanús körülmények sokasága, a rendőrség hisz neki és a fiatalembert elszakítják Cecile-től. Aztán kitör a háború és a három főhős mind a maga útját járva próbál túlélni, segíteni vagy éppen vezekelni. Vajon hazajuthat a borzalmas dolgokon keresztülment baka és ismét együtt lehet ápolónővé vált szerelmével vagy a sors más végzetet tartogat számukra?

Bevallom, akadt még egy dolog, ami visszatartott az Atonementtől, ez pedig maga a bűntény, amit szegény Lola, vagyis Juno ellen elkövetnek, egyszerűen nem akartam ezt látni, de legnagyobb meglepetésemre jöttek ennél durvább dolgok is. Az első fél órában még tök jól szórakoztam, figyeltem a kis részletekre, a cselekmény alakulására, aztán miután Robbie-t elviszik a kékruhások, onnantól jönnek az igazán brutális dolgok. Nem ez az első mozi, ami a háborút egy katona szemszögéből próbálja bemutatni, ám tény, hogy ha valaki a győztes oldalon harcolt, az mégsem jelentette azt, hogy győztesen került ki a vérzivatarból. Szokatlan és figyelemreméltó a rémes dolgok naturalisztikus, ám mégis elegáns bemutatása, a különös zene, a történésekben előre-hátra ugrálás és a sok közeli kép, az apróságok akkurátus bemutatása.

Az eseménysort nagyszerű színészek tárják elénk. Keira Knightley-t nem kell bemutatnom senkinek, szép és tehetséges. James McAvoy ismét lenyűgözött, ezúttal sem kellett csalódnom benne. Briony-t hárman keltik életre: Saoirse Ronan után Romola Garai és végül Vanessa Redgrave, nekem leginkább az első kettő alakítása tetszett. Juno és a „mellé rendelt” Benedict Cumberbatch egyetlen igazi közös jelenete elementáris erejű, a pillantásokból, a szavakból szinte sugárzik a szexuális vágy, de tekintve a „résztvevőket”, nagyon nyomasztó érzés volt nézni. Még egy érdekesebb színész van, akit kiemelnék: a végén az interjúnál a riportert az elsősorban forgatókönyvíróként ismert Anthony Minghella játszotta (ő készítette például a Hideghegy és Az angol beteg szkriptjét). A rendező Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Hanna -  Gyilkos természet) volt, a cselekmény Ian McEwan 2001-es regényén alapszik, az író társproducer is volt. 

Érdekességek: Megfigyeltem, hogy az elején szinte mindig hallható valamilyen rovar zümmögése, a végén a háborúban pedig mindig ugyanaz a harmonikaszó hallatszik. A zene legkülönösebb pontja az, hogy a háttérzajok, például az írógép kopogása, beleépülnek, a részévé válnak, ez nagyon tetszett. (Innentől már a világhálóról összeszedett adatok következnek.) Az egyedi képi világ egy részét úgy érték el, hogy Christian Dior harisnyákat húztak a kamerák lencséjére. A Dunkirkben játszódó részeket egy Redcar nevű településen vették fel, a helyi lakosok közül sokan statisztáltak, nekik 50 fontot fizettek fejenként. Ebben a szekvenciában valahol látható a direktor, a katonák meg a Ködös utak című mozgóképet nézik, ami egy dezertőr sorsát mutatja be, aki Franciaországból próbál kijutni. A II. Világháborúból összesen 8 brit katonai mentőautó maradt fent, ezek mindegyike szerepet kapott. Mikor Robbie-t elviszik a rendőrök, figyeljük meg a kukucskáló kislány melletti üvegablakot! Az itt látható figura Matilda, aki egyrészt jelentheti az azonos című angol gyerekvers folyton hazudozó kislányát, másrészt Szent Matildát, az ártatlanul megvádoltak védőjét. A forgatást 3 hét próba előzte meg, hogy addigra a színészek megszokják a környezetet meg a karaktereiket.

A szerepére való felkészüléshez Keira Knightley a ’30-as és ’40-es években készült filmeket nézett. Romola Garai 3 évvel idősebb nála, mégis a húgát alakítja. Briony életre keltői egymást megfigyelve hozták létre a figura mozgását és jellemzőit, egy beszédtanár segítségével pedig a beszédüket is összehangolták. Juno és Romola együtt játszottak a Dicső ’39-ben; Juno és Benedict pedig A másik Boleyn lányban, bár ha jól emlékszem, nincs közös jelenetük. Néhány érdekes név a stáblistáról: Leander Deany (rendőrt játszott, férfi és mégis leandernek hívják), Alex Noodle (magánzárkás katona vagy valami ilyesmi, a neve nudlit jelent), valamint a nővértanoncok közül az egyiket ugyanúgy hívják, mint a főszereplő lányt, csak máshogy írja: Bryony Reiss. 

A Vágy és vezeklés 30 millió dollárból jött létre és 129 milliót hozott vissza. A kritikusoktól csupa pozitív értékelést kapott, a színészi játékot, a fényképezést és a zenét is méltatták. A zeneszerző Dario Marinellit Oscar-díjjal jutalmazták munkájáért, maga a film 40 különböző díjat nyert és felkerült több kritikus 2007. Legjobb Filmjei-listájára. Ez indította el Ms. Ronant a világhír felé, ugyanis azon nyomban Oscar-, BAFTA- meg Golden Globe-jelöléseket kapott, és bár egyiket sem vihette haza, mégis rögtön ismertté lett. 

Nem erre számítottam, felülmúlta az elvárásaimat. Durva volt, felkavaró és érdekes, testközelből mutatta be a háború borzalmait meg az emberi természet sötét bugyrait, mindezt különleges, egyedi módon tette, nagyszerű színészek tolmácsolásban, amire a koronát az elképesztő lezárás tette fel. Csak ajánlani tudom! 

Pontozás: 

imdb: 7.8 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Keira Knightley következő érdekesnek látszó munkája a Laggies, amiben Chloë Grace Moretz-cel játszik együtt. A történet egy lelkében még mindig tini, harmincas nőről szól, aki valódi élete elől elmenekülve összebarátkozik egy tizenéves lánnyal és együtt szórakoznak. (Ezt aztán senki se nézte meg...)

- James McAvoy megint X-Professzor lesz az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban, majd a legújabb Frankensteinben a szörnyet életre keltő doktor bőrébe bújik. (Előbbiről írtam azóta.)

- Saoirse Ronan a címében hozzánk közel álló The Grand Budapest Hotelben bukkan fel legközelebb, majd a How To Catch A Monsterben, ami egy újabb Percy Jackson… (Szintén az elsőről született már cikkem.)

- Benedict Cumberbatch A hobbit 2-3-ban kapott szerepet és szinkronizálni fog a hűdenagyonszükséges Madagaszkár pingvinjei-mozifilmben… Ezeken kívül viszont akad a rezüméjén még valami, a Flying Horse névre hallgató dráma, ami azért keltette fel a figyelmemet, mert Gary Oldman írta és rendezi. Kíváncsi vagyok, miről szólhat? 

Más: Anno tanultam a kereskedelmi televíziózásról, de így sem értem, mi értelme van hétköznap 23 óra után közszolgálatinak nevezett műsorokat adni. A tv2-ről van szó, elsőnek a film előtt adott valami hitelről szóló 5 perces izét, ami nyilvánvalóan bankreklám, aztán meg a Vágy és vezeklés közben jött ez a lakás talkshow vagy mi a bánat, ami össz-vissz nincs 2 perc. Ennek mi az értelme? Ki nézi meg? És ha már reklámozzák, akkor miért csak ennyi az egész? Ráadásul annak a pasasnak valami elképesztően hülye frizurája van, lehetetlenség komolyan venni… Tudom, hogy fel kell mutatni ilyen műsorokat, mert különben bevonják az engedélyüket, de az értelmetlen, hogy nappal csak szemét megy, éjjel meg a „közszolgálati műsorokat” beszúrják a reklámblokkba… 

Mivel a ’90-es években nőttem fel, így az akkori vígjátékok egyik állandó, nagyszerű szereplőjét, Tom Hanks-et a mai napig kedvelem. Az iránta való rajongásom miatt néztem meg a 2004-es Betörő az albérlőmet, amit nagyon kedvelek, dacára annak, hogy nem vagyok oda a Coen-fivérekért. Miután többször is láttam ezt a bizonyos fekete komédiát, elgondolkodtam rajta, vajon milyen lehet az eredeti? Pláne érdekes lett az ’55-ös változat, mikor kiderült, hogy a főszereplők közt van Sir Alec Guinness és Peter Sellers – utóbbit már több helyen láttam, de előbbit még híres Obi-Wan Kenobi alakításán kívül sehol. Így aztán, ahogy a korábban taglalt The Great St. Trinian’s Train Robbery-t, ezt is 100 Ft-ért vettem, Daily Mailes kiadásban, a turkálóban. Lássuk, megért-e ennyit! 

A bűnöző-lángelme Marcus professzor (Guinness) kieszel egy ördögi tervet, amivel 60 ezer fontra tehet szert. Már csak néhány segédre van szüksége és egy helyre, ahonnét a rablást irányíthatják. Éppen kapóra jön a kedves, idős hölgy, Mrs. Wilberforce (Katie Johnson) kiadó szobája a vasút melletti düledező házikóban, így Marcus és emberei (Sellers, Herbert Lom, Danny Green és Cecil Parker) magukat muzsikusoknak álcázva beköltöznek. A terv kissé körülményesen, de összejön, ám egyikük ügyetlensége miatt a házinéni rájön, hogy a különös kompánia rosszban sántikál. Márpedig ekkora dohányt nem lehet veszni hagyni, így meg kell ölni az egyetlen szemtanút – de ekkor a hétpróbás gazfickóknak inába száll a bátorsága. Vajon képesek lesznek megtenni, amit kell, vagy valami más történik – de akkor kié lesz a nagy zsozsó? 

Aki látta az újrát, annak a sztori nem lesz meglepetés, de elárulom, hogy igen sok dologban különbözik a cselekmény az utódjáétól. Például a legnyilvánvalóbb, hogy más a helyszín, más a rablás célpontja, plusz itt maga az öregasszony is részt vesz benne, bár úgy, hogy maga sem tud róla. Az öt férfiból igazán csak ketten kidolgozottak, Alec Guinness Orlock grófra emlékeztető külsejű, őrült professzora és Danny Green buta, de rémesen erős One-Roundja. Parker és Lom csak külsejükben érdekesek, valójában személyiségük vagy speciális szerepük nincs, ahogy Peter Sellers-nek sem, akinek ez volt az egyik legkorábbi, nagyobb lélegzetű alakítása. Katie Johnson aranyos és tulajdonképpen a mozi azt mutatja be, hogy az öt gazember hogyan viszonyul az ő karakteréhez és ez hogyan hat ötük viszonyára. 

SZPOJLER, mivel úgyse nézi meg ezt senki… 

A legfőbb különbség az, hogy a 2004-esben gyakorlatilag maga a Sors csap le egyenként a rosszfiúkra, itt pedig megölik egymást. Meg hát ugye itt mindenki fehér, ott meg akad két néger meg egy ázsiai… 

SZPOJLER VÉGE 

Ez a Ladykillers krimiszerűbb, komolyabb, mint későbbi névrokona, de lehet rajta nevetni, bár én hiányoltam pár dolgot. Az első Mrs. Wilberforce esernyője, amit kétszer is elhagy és mindig valami kalamajka származik belőle – a végén van vele egy apró poén, de azt hittem, hogy egyike lesz a „gyilkos szerszámoknak”. Ugyanezt vártam a már ránézésre súlyos kalapácstól, amit a hölgy a rakoncátlankodó vízvezeték nógatására használ, ebből viszont nem lett semmi. Ugyanígy a papagájok meg a különös ház se kaptak fontosabb szerepet, csak kis részletek, amik a nagy egészet nézve szükségtelenek. Az egyetlen bajom viszont a pisztoly, amit Harry, vagyis Sellers hordoz magával. Amikor végre eldönti, hogy lelövi az öregasszonyt, akkor ránéz egyik társára, aztán elteszi, mondván „túl hangos lenne”, közben meg az utcán minden ház tök messze van a helyszíntől. De ennél is ostobább az a jelenet, mikor One-Round kergeti Harry-t a ház körül és mindketten kétszer átlépik a földön lévő, a holdfényben kifejezetten fénylő fegyvert, egyikük sem veszi fel és puffantja le a másikat. Persze tény, hogy akkoriban nem lehetett erőszakot mutatni a filmekben, de ez annyira logikátlan – bár talán az ötvenes évek közönsége viccesnek találta. (Viszont ez se mentség a kitömött madárra, az baromi nevetséges:D) Észrevettem egy ismerős arcot a mellékszereplők közt, az utcai gyümölcsárus ugyanis a korábban említett St. Trinian’s főgonosza, Frankie Howerd.

Érdekességek: A rendező neve Alexander Mackendrick. Ő, Guinness és Cecil Parker együtt dolgoztak A fehér öltönyös férfi című mozin is. Az író William Rose egyik forgatókönyvén alapszik a rendkívül sikeres A csajom apja ideges (az eredeti címe Guess Who's Coming to Dinner). Rose a Betörő az albérlőmmel BAFTÁt nyert. Herbert Lom a Rózsaszín Párduc-filmek egyik oszlopos tagja lett később Peter Sellers-szel együtt és ő élt a legtovább a főhősök közül, tavaly halt meg, 95 évesen. Katie Johnson a harmincas években kezdett filmezni, ekkor már ötven fölött volt, de egészen Mrs. Wilderforce alakjáig nem figyeltek fel rá, ezért azonban rögtön BAFTA-díjat kapott. Sajnos ezután már csak egy filmet készíthetett, mert 1957-ben elhunyt.

Eredetileg nem a törékeny Johnsont akarták felkérni a házinéninek, hanem egy fiatalabb színésznőt, ő azonban a forgatás kezdete előtt meghalt. A madarak hangja Peter Sellers volt. Alec Guinness a professzort a színész Alastair Simről mintázta, utóbbi lánya azt nyilatkozta, hogy sokan azt hitték, tényleg Sim játszotta Marcus-t. William Rose állítólag megálmodta a teljes cselekményt, a stáblistát díszítő rózsák pedig rá utalnak (rose=rózsa). A taxisofőrt játszó Kenneth Connor később a Folytassa…!-filmek nagy sztárja lett. Mikor a papagáj kirepül a szobából, azt mondja, hogy „Alec Guinness” – én nem vettem észre, alig érthető, amit a szárnyasok mondanak. A ház hátulsó része díszlet volt, az eleje igazi épület, a belsejében játszódó részek meg stúdióban készültek. Zeneszakértőknek érdemes megfigyelni a lemezt, ugyanis azon a muzsika mindig az eseményeknek megfelelően változik. A cselekmény más műveket is inspirált a 2004-es változaton kívül: 1996-ban a BBC Radio 4-on sugározták a hangjáték-változatot, 2011-ben és ez év nyarán pedig színre vitték, kétféleképpen. Bár semmilyen információt nem találtam a költségeiről vagy a bevételéről, a hazájában sokszor a legjobb komédiák közé választották a The Ladykillers-t, ami mindenképpen azt mutatja, hogy sikeres volt. 

Jól szórakoztam rajta, jobb, mint a The Great St. Trinian’s Train Robbery, a 2004-es Betörő az albérlőm hozzám közelebb áll, de ez se volt rossz. Dacára annak, hogy kis híján 60 éves, még ma is megállja a helyét! 

Utólagos szerkesztés: A régebbi kiadású 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben is helyet kapott.

Pontozás: 

imdb: 7.8 

Szerintem: 5/5 

Ez az első cikkem, amit közvetlenül Wordbe írtam, korábban ugyanis azt a módszert alkalmaztam, hogy jegyzettömbbe kerültek az adatok, majd ott fogalmaztam meg a szöveget, végül itt formáztam, de rájöttem, hogy így kevésbé körülményes és a program sokszor már írás közben javítja az elgépeléseimet. Ma este debütál magyarul először a Little Birds az HBO-n, ezt semmiképpen nem hagyom ki, a régi filmes dvdkből most meg már csak egy van hátra, egy igazi legendás, klasszikus alkotás, amit mindenki ismer. Kis segítség: Nem amerikai mű, de éppen most gyártják a második amerikai feldolgozását. Ráismer valaki?:)  

Ezer és egy alkalommal belefutottam már ebbe a király címbe, a plakáton meg egy tök jó maszkot viselő fickó volt és mivel mindenütt jó olcsón árulták, eldöntöttem, hogy beszerzem. Sajnos (?) a Metroban elfogyott, mire odaértem, de a múltkor ugyanazon a garázsvásáron, ahol a Franklynt vettem, ott volt ez is, ugyanúgy 150 Ft-ért, szóval elhoztam. Tegnap éjjel leültem megnézni és mivel ez a Rendezői Változat, így hajnali 3-ig tartott - ha pedig kicsit utána olvastam volna, akkor talán meg se veszem!

A jövőben járunk, ahol a távol-keleti országok győztek egy nagy háborúban és megalakult az Európát és Ázsiát magába foglaló Eurázsiai Birodalom. Ám a környezetszennyezés meg a háborúk mindenütt borzalmas körülményeket teremtenek, sugárzás meg egyéb rémségek tizedelik a lakosságot. Azuma professzor (Akira Terao) talál egy lehetséges megoldást mindezek legyőzésére, a neo-sejteket, amikből bármilyen testrészt/szervet lehetséges létrehozni. A kutatásokhoz viszont rengeteg idő és pénz kell, ezekből pedig nincs elegendő... A fordulat akkor történik, mikor egy villámcsapás hatására a tápfolyadékban tárolt testrészek összeállnak és létrejönnek belőlük a Neo Sapiens-ek, akik közül csak öten élik túl a kiirtásukra szerveződött tisztogató akciót. Ők aztán bosszút esküdnek az emberiség ellen és egy ódon kastélyban rendezik be főhadiszállásukat, ahonnét robot-hadseregükkel ostrom alá veszik a Birodalmat. Közben Azuma professzor katonának állt fia, Tetsuya (Yusuke Iseya) meghal szolgálatteljesítés közben, ám az apja a tápfolyadékba helyezve újjáéleszti őt. A fiú kap egy harci ruhát és újjászületve felveszi a Casshern (ejtsd: Kesszörn) nevet, majd elindul, hogy mindörökre véget vessen a háborúnak. Ehhez azonban le kell győznie a félelmetes erővel és intelligenciával rendelkező Burait (Toshiaki Karasawa), az utolsó Neo Sapiens-t. Vajon sikerrel jár a hős és eljön végre a béke kora, vagy elbukik, ezzel mindent pusztulásra ítélve?

Ha a rövid véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor az ennyi: Nem nekem való. Túlságosan absztrakt, összetett, anime-szerű, szokatlan és túl sok mondanivalója van. Már eleve a látványvilág befogadása nehéz dolog, aztán meg kell jegyezni a számos szereplőt, akiket be se mutatnak, hanem az események közben kell megértenünk, kik ők; majd pedig végig kell gondolnunk, ki kivel van, miért harcolnak, és hogy mi miért történik. Számos gyönyörű, művészi képet tárnak elénk, a rendkívül mély vörös és sárga színeket a játékidő közepén felváltja a monokróm látványvilág, a valóságtól rendkívüli mértékben elrugaszkodott jelenetek meg úgy keverednek a teljesen hétköznapi dolgokkal, hogy egy idő után már semmin nem fogunk meglepődni. Van itt egyértelmű tiltakozás a diktatúrák meg a háborúk ellen, a szerelem/szeretet dicsőítése, terítékre kerül a halál elfogadásának kérdésköre, a közkatonák által átélt elképzelhetetlen események bemutatása és az ember pusztító természetének jellemzése is. A Neo Sapiens-ek magánhadjáratának egyetlen kiváltó oka az, hogy a normális emberek megtagadják tőlük a létezéshez való jogot: ekkor ismét egy súlyos kérdés merül fel, az, hogy ki dönthet az életről és halálról, van-e joga egyáltalán ehhez bármely hús-vér lénynek?

Mindeközben felépítenek előttünk egy olyan hihetetlen világot, ami az anime-rajongóknak talán nem ismeretlen, de a többi nézőnek biztosan nagyon új és elképesztő hatású. Jönnek mindenféle steampunk jegyeket magukon hordozó robotok, repülő erőd, gigászi harci gépezetek és ezekben egyaránt benne van a keleti építmények hagyományos külseje meg egy elképzelt jövő modernitása. Bár lézerágyúk meg hasonlóak azért nincsenek... A sztorit egy kissé nehéz követni, legalább negyven perc eltelik, mire ténylegesen megszületik a hős, meg ott a Dragon Ballra nagyon jellemző "harminc percet pofázunk, aztán ötöt verekedünk" is, valamint a például a Duel Masters-ben  látható idegesítő, értelmetlen karakter, akit nem tudom, miért volt muszáj beletenni. Az egyik Neo Sapiens ugyanis értelmi és testi fogyatékos, csak nyervogni meg üvölteni tud, és dacára annak, hogy ha nagyon akarom, meg tudom fogalmazni, hogy mit képvisel, mégsem bírtam megkedvelni, sőt, kifejezetten örültem, mikor elpatkolt. A legnagyobb gondom az, hogy maga a hős antipatikus. Alapvetően még a külseje is érdektelen, ha leszámítjuk a maszkot, ami csak a harcban van rajta; nekem Burai sokkal érdekesebb, kedvelhetőbb karakter volt. A fehér hajú "főgonosznál" érthető, miért harcol, lehet azonosulni a céljaival, Casshern viszont csak úgy van, sodródik az eseményekkel. A másik érdekfeszítő karakter a professzor, akiről a végén kiderül, hogy micsoda borzalmas dolgokban vett részt és elképesztő folyamatok zajlanak benne a nyugodt külső alatt. A hab a tortán a rendkívül metaforikus befejezés, ami nekem viszont nem tetszett...

Érdekességek: A Casshern alapjául az 1973 és 74 között futó anime, a Shinzo ningen Kyashan szolgált (a hős nevét néhol Kyashannak, néhol Casshannak írják), amit az a Tatsuo Yoshida írt, aki a Speed Racer elődjét, a Mahha GoGoGo-t is. A Shinzo ningen Kyashan pedig a Terebi Magazinban még korábban megjelent Boken Oh című szérián alapszik, amit Akita Shoten talált ki. A harci öltözetet viselő újjászületett fiú kalandjai már 1993-ban megelevenedtek egy egész estés (rajz)filmben (Casshan). Cikkem tárgyának létrejötte elsősorban Kazuaki Kiriya érdeme, aki író, rendező, a fényképezés vezetője és vágó is volt. Ez a direktori debütálása, azóta még két hasonló kaliberű mozit hozott létre. A Casshern igazi különlegessége az, hogy az egyik legelső olyan mozgókép, ami teljes egészében zöld háttér előtt készült, vagyis gyakorlatilag az egész látványvilágot számítógéppel hozták létre. Ez a technika korábban videojátékok készítésére volt, a 2000-es évek első felében vetették be először a moziiparban, a négy legkorábbi ilyen módon legyártott alkotás egyike Kiriya úr rendezése, a másik három a Sky kapitány és a Holnap Világa (ez elég szar), az Immortel [ad vitam] (ezt imádom) és az Able Edwards (erről viszont korábban még sosem hallottam).

Az általam megjelölt két műfaj mellett ez a monumentális látomás besorolható még a tokusatsu (főleg különleges effektekre épülő) és az "élőszereplős anime" kategóriákba. A távol-keleti rajzfilmekből átvettek kameraszögeket, háttereket, sztori-építőelemeket és a karakterek is anime-szereplőkhöz hasonlóan viselkednek. A történethez Shakespeare klasszikusa, a Hamlet nyújtott inspirációt. Utalások a Shinzo ningen Kyashanra: A védőöltözetet bemutató rajzokon a filmben lévő ruha tervrajzai közt ott van a sorozatban látható páncél terve. A fehér harci szerelést felépítő tudós laborjában megpillanthatjuk az eredeti Casshern-sisakot, amit elég közelről mutatnak. A Neo Sapiens-ek robotjai egy az egyben megegyeznek az animében látottakkal. Burai monológját egyben vették fel, a fehér hajú karakter engem a Szárnyas fejvadász Roy Batty-jére emlékeztetett. Az épületeken, posztereken mindenütt felfedezhetőek orosz, szerb-horvát és boszniai feliratok, amik mind a békét hirdetik - ezek a II. Világháborúban megsemmisült országokra utalnak, a rosszfiúk és seregük meg a nácikat idézik fel. A forgatás két hónapig tartott, az utómunka még hat hónapot vett igénybe. A hihetetlen néznivalót nem csak számítógépes animációval csinálták, használtak festményeket és kameratrükköket is. A betétdalt a rendező exfelesége, a japán popsztár Hikaru Utada énekli. A Casshern megközelítőleg 6,6 millió dollárnyi jenből készült és kb. 13 millió dollárnyit hozott vissza. A kritikusok dicsérték a látványát és a kivitelezését. 

Nem mondanám, hogy megszerettem, de a rengeteg mondanivalója és az a különös világ, amiben játszódik, figyelemre méltó. Akik szeretik az animéket, azoknak talán jobban tetszene, mint nekem, így én inkább nem is adok rá pontszámot. Úgy érzem, ezt a filmet valaki másnak csinálták, inkább a nálam kompetensebbekre hagyom az értékelést:) 

Pontozás: 

imdb: 6.2 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

A dvdről: Érdekes, hogy Egylemezes Rendezői Változatról van szó, rendes tokban van és szép animált menüvel bír, de nincsenek hozzá extrák. Ha tényleg tetszett volna a film, akkor szerettem volna látni némi plusz tartalmat hozzá, így viszont nem sajnálom, hogy nincs. Csak azt furcsállom, hogy minek írják rá, hogy van egy "A Black Mirror bemutatja"-rész, ha egyszer nincs. Azért a 150 Ft reális ár érte, ha úgy vesszük, hogy papírtokban, 200 Ft-ért adták a szimpla mozis verzióját...

Sorra nyílnak aztán zárnak be Fehérváron a turkálók. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e, mert ha van rájuk igény, az azt mutatja, hogy rá vagyunk szorulva a külföldiek megunt cuccaira és ez aligha pozitívum, ám mindenképpen akadnak jónak felfogható oldalai is a dolognak, például a Nagy-Britanniából érkező használt dvdk/könyvek sora, amiket rajtam kívül nem nagyon vesz senki. A hónap elején az egyik ilyen boltban egy rakás papírtokos lemez között válogatva találtam 3 filmet, amik érdekesnek tűntek, úgyhogy megvettem őket, darabjukat 100 Ft-ért, ennyit végülis még egy rossz mozi is megér. Na de mi van akkor, ha nem rosszak? 

Elsőként ezt néztem meg közülük. A St. Trinian's-filmek igen hosszú múltra tekintenek vissza, ugyanis Ronald Searle, a suli megálmodója először 1941-ben vetette papírra az anarchista lányiskolát karikatúrák formájában, a legkorábbi mozgóképes feldolgozás pedig 1954-ből való (The Belles of St. Trinian's). Ezt az '54-es alkotást még négy folytatás követte (köztük az itt tárgyalt nagy vonatrablós a harmadik), majd a 2000-es években két feldolgozás készült belőle. Szégyen vagy nem, nekem nagyon tetszenek az új St. Trinian's-ek és nem csak Juno Temple miatt, szóval amikor megláttam ezt a dvdt, kíváncsi lettem, hogy vajon a régi részek is olyan szórakoztatóak-e, mint a maiak. Egy rövid történet-ismertetés után elolvashatjátok a véleményemet! 

1963-ban óriási visszhangot kapott az úgynevezett nagy vonatrablás, amiben óriási pénznek kelt lába a ködös Albionban. Filmünk szerint a profin dolgozó rablók a zsákmányt egy üresen álló kúriában rejtették el, aztán álnéven elvegyültek a többi ember között, várva a titokzatos Főnök hívását, hogy mikor hozzák el a pénzt. Azonban mihelyt akcióba lendülnek, kiderül, hogy a ház már lakott és éppen az a hírhedt St. Trinian's Lányiskola vert benne tanyát, amit az Oktatási Minisztérium meg akar fékezni. Az elképesztően vicces technikai kütyükkel felszerelt, ám korántsem túl okos betörők bandája (élükön Frankie Howerd) egy szülői nyílt napot kihasználva megpróbálja ismét elcsórni a rengeteg dohányt, közben pedig a minisztérium három tagja arra készül, hogy leleplezi a kétes hírű iskolában folyó dolgokat, amikbe maga a miniszter (Raymond Huntley) is belefolyt, szeretője, az igazgatónő (Dora Bryan) révén. Vajon kiderül az igazság és a suli bajba kerül? No és kié lesz a pénz? 

Lévén ez a film már több mint 50 éves, egyszerűen nem lehet utálni. A túl élénk színek, a túljátszott szerepek, a felgyorsított mozgás és az elavult viccek mindenképpen mosolyt csaltak az arcomra, de volt néhány tényleg humoros jelenet is. Az indítás elég unalmas, ráadásul mivel egyetlen korábbi epizódot sem láttam, így olyan érzésem támadt, mintha a közepén kezdenék nézni egy sorozatot. Szerencsére azért a folytatások valójában nem függenek össze szorosan és egy idő után elkezdtek jönni a felújított változatból ismertekhez hasonló poénok, szóval jól elszórakoztam rajta. Egyértelmű a James Bond-paródia-jelleg, hiszen a betörők vezetője olyan high-tech masinákkal rendelkezik, hogy csak na, mondjuk van adóvevőként használható zuhanyrózsája vagy rádióhullámokon érkező képek fogadására alkalmas fényképezőgépe. Sajnos azonban a tokon lévő szöveggel ellentétben nem a növendékek a főszereplők, hanem inkább a felnőttek, belőlük meg olyan sok van, hogy közülük alig emelkedik ki valaki. Tény, hogy a kor híres komikusa, Frankie Howerd kapja a legtöbb időt, a poénjain lehet nevetni is. Dora Bryan az idegesítő és az érdektelen határán mozog, Raymond Huntley abszolút lényegtelen, viszont őket ellensúlyozandó ott van George Cole, vagyis "Flash" Harry (őt érdekes módon egyszer sem szólítják Flash-nek, pedig az újban meg csak ezen a néven emlegetik a karaktert), de nála meg azt nem értettem, hogy ő most kicsoda a suliban? Gondnok? Mindenes? 

Maga a sztori rém egyszerű, leginkább az Állj vagy jövök!-höz tudnám hasonlítani, mert az a lényege, hogy az anno üresen álló házban elrejtett lopott holmit csak a veszélyes új lakók közé beépülve lehet megszerezni - éppen ezért Howerd karaktere a Főnök utasítására elküldi két lányát a St. Trinian's-be. Ez még így oké, de a nyílt nap elején lévő megjelenésük után mindketten eltűnnek, innentől semmi szerepük nincs, nem állnak rajtuk bosszút se - ez egy szembeötlő hiba, de végülis mégse zavaró. A tanári kar bemutatása remek (főleg a művészet tanárnőé:D), de a későbbiekben nekik sincs lényeges szerepük, nem lesz belőlük önálló személyiség, pedig a 2000-es évek változataiban minimum a könyvelőt, a dadust és az igazgatónőt megjegyezhetjük magunknak. Azt olvastam, hogy volt olyan korábbi rész, ahol Rupert Everetthez hasonlóan férfi játszotta az igazgatónőt, de most ez sincs, ami egy jó poénlehetőség elpuskázása, ezen kívül két alkalommal, mikor négereket mutatnak, kissé erőltetett, mára talán rasszistának tűnő klisé-figurákat láthatunk. A csúcs a váltóőr, aki egyértelműen egy arcfestékkel bekent fehér férfi, de hát abban az időben még nem volt megszokott afroamerikai színészeket szerepeltetni. Egyébként az egész sztoriban csak a táncos jelenetnél lévő klisé nem tetszett, az olyan nagyon buta... Viszont a végén van egy elég hosszú, de szórakoztató vonatos üldözés, ahol három szerelvény kergeti egymást. 

Érdekességek: Az eredeti, régi széria negyedik része ez és az első, ami színes. A nagy vonatrabláson meg a James Bond-mozikon kívül az akkori Harold Wilson-kormány technokrata elveit és az átfogó oktatási rendszerüket figurázza ki. A főcím alatt láthatóak Searle rajzai, amik engem Sajdik Ferenc alkotásaira emlékeztettek. A rendezéssel a Sidney Gilliat-Frank Launder-párost bízták meg, akik a forgatókönyvet is írták, valamint műsorvezetőként (?) közreműködtek. Gilliat találta ki a nyitó stáblista alatt hallható zene szövegét. Frankie Howerd itthon néhány Folytassa!-filmből lehet ismerős a nézőknek. Dora Bryan még él, 90 éves. George Cole most 88, ő az egyetlen igazi visszatérő szereplő, ugyanis már az '54-es eredetiben is Harry-ként látható, ám az 1980-as ötödik felvonásban már nem szerepelt. Raymond Huntley az 1967-es harmadik St. Trinian's-ben egy bírót játszott. A vonaton lévő diáklányok mind egy közeli iskola tanulói voltak. A The Great St. Trinian's Train Robbery-ről mára csak annyit lehet tudni, hogy az 1966-ban bemutatott 15 legsikeresebb angol film között volt és mivel a dvd a Daily Mail "Klasszikus Brit Filmek" kiadványai közt jelent meg, így biztosra veszem, hogy ott nagyon kedvelik. 

Nem volt rossz, könnyed, esti kikapcsolódásnak tökéletes, de az új verziók jobban tetszettek.

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

A dvdről: Ez a legcsupaszabb lemez, amit valaha láttam, még menüje sincs. Ha berakjuk, jön egy logó, aztán indul a film. Kész, ennyi. Bár, mivel egy napilaphoz járt mellékletként, így nem várhattam tőle túl sokat, de azért még a hazai 99 Ft-os korongoknak is szokott menüje lenni... Egy százast megért, bár tulajdonképpen ugyanolyan, mintha letöltötten néztem volna meg, semmiben sem különbözik tőle. 

Elvileg este sorra kerül majd egy újabb dvd, de ez a terv még változhat.

Újabb nagyszerű DC-univerzum rajzfilm az HBO-ról. Több felvezetés nem is kell, vágjunk bele! 

A mai modern korban járunk, ahol Superman (George Newbern hangján szólal meg) szembesül azzal, hogy az emberek elavultnak tartják a módszerét, miszerint életben hagyja metahumán ellenfeleit, majd az igazságszolgáltatásra bízza őket. Közben háború robban ki két szomszédos, fejlett ország (Byalia és Pokolistan) között, a konfliktus megoldását kutatva egy csatában a címszereplő váratlan segítséget kap négy hőstől, akikkel még sosem találkozott korábban. A magukat Eliteknek nevező csapat (Manchester Black - Robin Atkin Downes, Coldcast - Catero Colbert, Menagerie - Melissa Disney és Kalap - Andrew Kishino) Superman mellett állva az igazságért harcol, ám hamarosan kiderül, hogy a módszereik radikálisak, nem riadnak vissza a gyilkolástól sem. Az öt szupererős harcos megpróbál együtt dolgozni, de a köztük lévő nézeteltérések egyre erőteljesebbé válnak és az emberek inkább az Elitek durva megoldásait részesítik előnyben a kriptoni abszolút igazságosságával szemben. Az összecsapás elkerülhetetlenné válik és a vörös-kék ruhás jótevőről úgy látszik, hogy esélytelenül indul harcba. Vajon van még helye az Acélembernek a XXI. században vagy alulmarad a csatában és ezzel bebizonyosodik, hogy fölöslegessé vált? 

A felvezetésnél még nem tudtam, mi lesz ebből, de aztán már az első csata a baromijól kinéző Atom Koponyával civil áldozatokat követelt és ekkor éreztem, hogy ez valami nagyon más, mint a korábbiak. A rajzok stílusa egy picit komolytalanabb, de szó szerint folyik a vér, rengeteg ember hal meg és még gyengébb káromkodást is hallhatunk. Ezen felül bemutatásra kerülnek olyan dolgok, amiket ritkán láthatunk képregényből készült animációs filmekben: alkoholizmus, politika, Amerika-ellenesség és közvetve a halálbüntetés kérdésköre is felmerül. A sebezhető Superman motívumát már bemutatták korábban, akkor ténylegesen a nála erősebb Apokalipszis győzte le egy az egy elleni csatában, de most az elvei miatt kerül sor összeütközésre közte meg az új "hősök" között. Tulajdonképpen az Elitek a DC-univerzum antihősei, akik itt a szuperhősök új trendjét képviselik (lásd még: Sötét Lovag-trilógia, Watchmen, stb.) és ebben a minőségükben mérik össze erejüket az egyik legelső képregénybeli jófiúval, a makulátlan Supermannel. Mozsárágyú csak hallgatta, amiről beszélnek, nem nézte velem, de már ennyiből is azt mondta: "Ez nem gyereknek való." és igaza van. A sok erőszak, a halál és a vér szokatlanok az ilyen filmekben, én legalábbis még sosem láttam ehhez hasonlót, éppen emiatt a Superman vs. The Elite kiemelkedő alkotás. 

A Superman-mítoszból ismert alakok itt is tiszteletüket teszik, láthatjuk Lois Lane-t (Pauley "NCIS" Perrette szinkronizálásában), Perry White-ot, Jimmy Olsent és a Kent-házaspárt. A megjelenő metahumánok az alábbi erőkkel bírnak: Atom Koponya (Dee Bradley Baker) génmutáció eredményéből jött létre, rendkívül erős, sugárzik és energia-nyalábokat képes lőni; radioaktív lila erőforrását pedig alapvetően óriási testi erejének további fokozására is tudja használni. Manchester Black képzett telepata és telekinetikus hatalommal bír, tud tárgyakat mozgatni, erőpajzsot létrehozni, agyat mosni, mások elméjét irányítani, sőt, akár halálos agyérgörcsöt is előidézhet. Coldcast elektromágneses mezők manipulálásával tud például energialövedékeket kilőni, pajzsot létrehozni vagy zárlatot okozni bármilyen elektronikus szerkezetben. Menagerie hatalmát egy földönkívüli parazita adja, amit az akaratával irányít és mindenféle alak felvételére késztetheti; Kalap pedig egy démon/földelementál erejét szerezte meg valahogy, amit a nevét is adó fejfedőn keresztül tud fókuszálni. Az alapot Joe Kelly, Doug Mahnke és Lee Bermejo 2001-es képregénye, a What's So Funny About Truth, Justice, and the American Way szolgáltatta (előbbi az író, utóbbi kettő a rajzolók), a forgatókönyvet Kelly csinálta. A rendező és storyboard-rajzoló Michael Chang volt, aki elsősorban az utóbbiként dolgozik (pl. Superman és a Nap-expedíció), ez az első egész estés rajzfilm-rendezése, a producerek közt pedig ismét ott találjuk az elmaradhatatlan Bruce W. Timmet, aki egy apró szerepben, a brit titkosszolgálat ügynökeként hallható is. 

Érdekességek: Ez a 14. DC Universe egész estés animációs mozi. A szinkronhangok közt találhatjuk Tara Strongot (Töketlenek) és Troy Evans-t (Frank a Vészhelyzetből). A háborús felek egyikét angolul is Pokolistannak hívják, azt hittem, ez egy hülye fordítási hiba, de nem. Joe Kelly így nyilatkozott a kész műről: "A DC-univerzumon keresztül láthatjuk a politikát, a hatalomért fizetett árat és Amerika helyét a világban." A Superman az Elitek ellen 3 és fél millió dollárból lett, egyből dvdre jött ki, a kritikai elismertségéről és a bevételéről nem találtam adatokat.

Ez egy igazán egyedi darabja az eddigi szuperhősös rajzfilmeknek, mert durvább, valóságosabb és mindezt úgy éri el, hogy a rajzok stílusa megőrizte '90-es évekre hajazó jellegét. A sztori érdekes és bár sejthető a végkifejlet, megéri megnézni, hogy az 1938-ban született Superman meg az általa közvetített értékek hogyan állják meg a helyüket a mai kor antihőseivel és kifordult erkölcseivel szemben. 

Pontozás:

imdb: 7.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Következőleg valószínűleg a Casshernt fogom nézni, amit tegnap sikerült beszereznem eredeti dvdn, de lehet, hogy az asztalomon várakozó másik három korong közül választok egyet.

Tegnap ismét eljött a péntek 13., ami már jó ideje nem esett meg és sajnos (?) tavaly az utolsó alkalommal inkább a Tesót néztem, utána viszont túl fáradt voltam már ehhez. Vagyis már egy éve készülök a II. részre, amit anno csak egyszer láttam és cdn van meg, amit pénzért írattam egy azóta rég nem létező internet caféban, ha minden igaz, legalább 8 éve... Néhány dolog persze erősen megmaradt belőle, annak ellenére, hogy csak egyszer volt szerencsém hozzá, de most, a másodszori nézésre kifejezetten tetszett! 

Egy pici visszatekintés 1980-ba: ekkor mutatták be a Victor Miller és Sean S. Cunningham által összehozott Friday the 13th-t, ami a az 1978-as Halloween: A rémület éjszakája által elindított úgynevezett slasher (sorozatgyilkosos) horror-alműfaj egyik legkorábbi képviselője, sőt, akár nevezhető tinihorrornak is a szereplők életkorából adódóan. Mai szemmel már nem túl izgalmas, ám saját korában igencsak ijesztően hatott, így minimális költségvetését sokszorosan visszahozta és bár önálló alkotásnak tervezték, mégis a kapzsi stúdióvezetőknek köszönhetően egy sorozat első darabjává vált. Ha úgy vesszük, a ma ismert Péntek 13-széria igazán a Part 2-val indult be, mert itt jelent meg először a torz arcát fehér maszk mögé rejtő gyilkos, Jason Voorhees....

Öt évvel az első rész után járunk, amikor a bezárt, elkerített, lebontott Kristály-tavi Tábortól nem messze új hely nyílik, itt pedig táborvezetőket képeznek a vállalkozó szellemű fiatalokból. Minden adott egy dolgos, ám vidám nyárhoz, de a színes kis társaság nem is sejti, hogy valaki figyeli őket. Valaki, aki nem szereti, ha az emberek a területére lépnek, egy olyan személy, aki minden élőben potenciális ellenfelet, megbüntetendő bűnöst lát. A helyiek által legendának hitt Jason Voorhees (Steve Dash és Warrington Gillette) az új péntek 13-án lecsap a srácokra, akik az édesanyja gyilkosára emlékeztetik. A mészárlás megkezdődik és az áldozatok száma egyre nő, ám hősnőnk, Ginny (Amy Steel) nem hagyja magát levadászni és felveszi a harcot a fején liszteszsákot viselő rémmel. Vajon melyiküké lesz az utolsó vágás?

Ma már senki sem lepődik meg azon, ha egy nagy pénzügyi és/vagy kritikai sikerű mozit folytatnak, ám régen ez nem volt így. Talán pont a '80-as években született a bejáratott címek sokszorosításának trendje, így indult meg a Halloween, a Rémálom az Elm utcában, a Rendőrakadémia vagy az itt tárgyalt széria is. A II. rész az azóta az FvsJ-vel 12 részessé bővült Friday-filmfolyam első hányadát, az "ember-Jason"-trilógiát nyitja meg (ebbe nem számoltam bele az első mozit, mert abban Jason tulajdonképpen nem létezik), ami a IV.-kel zárul. Az előd Mrs. Voorhees-a egy igazán valós gonosz, aki talán éppen azért félelmetes, mert sokáig nem látjuk, ki ő. Aztán felfedik az arcát, megmutatják az őrületét és hétköznapivá teszik - egy hús-vér gyilkos, egy bosszúszomjas nő, a fia halálát megtorolni vágyó anya. Persze a lényeg nem ez a személy, hanem a brutalitást és a minimális szexualitást bemutató szekvenciák sora. A Péntek 13. II. részében a szörny még mindig valós: egy csúnya, szellemileg visszamaradott férfi, aki egyetlen családtagjának elvesztéséből fakadóan emberéletek kioltójává válik. Itt lehetne elmélkedni azon, hogy Voorhees a társadalom áldozata-e, de maga a film nem törekszik mély mondanivaló bemutatására, inkább vérrel, kaszabolással és holttestekkel akarja sokkolni a nézőt. Ebben pedig sokkal jobb, mint az őt megelőző hasonló nevű alkotás, mert míg azt 33 év távlatából már nehéz élvezni, addig ezt még most is lehet, bár korántsem a remek forgatókönyvnek vagy a fantasztikus színészi játéknak köszönhetően. Akkor vajon miben rejlik a sikerének titka?

Valaki egyszer valahol azt írta/mondta, hogy a Péntek 13-széria "szoftpornó kerti szerszámokkal". Ebben sajnos van valami: A 2013-as év emberének már olyan ínyencségek edzették a gyomrát, mint a Fűrészek, a Motel, az általam nem látott Szerb Film és Az emberi százlábú, ezért aztán mondjuk egy laza nyakelvágás, amit 1 másodpercig mutatnak, már nem ijeszti meg. De itt két olyan alulöltözött hölgy is van, akiknek az idomai egyszerűen elterelik a férfinéző figyelmét a "cselekményről". Azon kaptam magam, hogy őket bámulom, amikor nem történik semmi, vagy szinte semmi, de ez nyilván nem véletlenül lett így alakítva, elég csak a kötelező meztelen fürdőzéses pillanatokra gondolni, amik innentől majdnem mindegyik részben szerepelnek. Ekkor még a gyilkos megjelenítése a Halloween által lefektetett alapokon nyugszik, a lényege a suspense, vagyis a késleltetés. Minél később látjuk meg őt, annál jobban kíváncsiak leszünk rá, azonban a motivációin nem kell sokat agyalni, mert az első fél órában egy hosszas visszaemlékezés, majd a tábortűz körül előadott kísértet-história segít megérteni, hogy kicsoda Jason.

Érdekes pillanat volt, amikor Ginny a bárban megpróbálta beleélni magát a Voorhees-fiú lelki világába, hogy micsoda traumákon ment keresztül, amik idáig juttatták, de ezt utána gyorsan "humorba" fojtják, nehogy ebbe az irányba menjen el a sztori. A későbbi folytatásokban patakokban folyó vérhez képest eléggé kendőzött erőszakot láthatunk (erről még lesz szó) és kevesebb az áldozat, viszont szemtanúi lehetünk pár klasszikusan a hokimaszkosra jellemző gyilkossági módszernek (leszúrás hosszú, hegyes tárggyal; matchete a fejbe, stb.). Felbukkan az egyetlen komolyabb gyenge pontja, az anyja iránt érzett szeretete, ami aztán egészen az FvsJ-ig elveszik az elkövetkezendő újabb Péntekek során. A kristály-tavi mészáros itt még egyszerű ember, semmiféle szuperereje nincs. A cselekményben két fura apróság van, ami feltűnt: Mikor a rém a lányt kergeti, akkor egy csomó dolog nem látszik a sötétség miatt, ez elég zavaró. A másik meg, hogy a zsaru jó 2 percig futott, mire megtalálta a házat Jasont követve, a csaj viszont abszolút véletlenül elindulva két-három lépés után ott van. De ami még ennél is furcsább: a pasi hogy talál rá, mikor semmi nem utal arra, hogy merre ment és elvileg tök messze vannak a kempingtől?

A szereplők közt akad három arc, akiket már ismerhetünk a Friday the 13th-ből: Adrienne King (Alice, az első rész protagonistája), Betsy Palmer (Mrs. Voorhees, Jason anyukája, az első gyilkos) és Walt Gorney ("Őrült" Ralph); az új szereplők közül senki sem igazán kiemelkedő színészileg, csupa széplány és szépfiú. Azért Marta Kober (Sandra) és Kirsten Baker (Terry) mindenképpen megérdemlik, hogy feltüntessem a nevüket, aki látta őket, érti:P Továbbá el kell mesélnem, hogy a közhiedelemmel ellentétben Warrington Gillette csak egyetlen alkalommal, az ablakon áttöréses jelenetben játszotta Jasont, minden más megjelenésekor (kettőt kivéve, amikről még lesz szó) Steve Dash vagyis Steve Daskawisz bújt meg a liszteszsák alatt. A rendező-producer Steve Miner volt, aki az első részen unit production managerként (nem tudom, ennek mi a magyar megfelelője) és társproducerként dolgozott, valamint ő rendezte a III. részt meg a remek A szörnyet is. A forgatókönyvet készítő Ron Kurz stáblistából kimaradva látta el ugyanezt a feladatot az első, harmadik és negyedik felvonásoknál; a zenét ismét Harry Manfredini szerezte.

Érdekességek: Először a Halloweenhez hasonlóan itt is egy nem összefüggő, csak címében egyező szériát akartak alkotni, ám Phil Scuderi, az egyik eredeti producer kitalálta, hogy legyen Jason a központi szereplő, annak ellenére, hogy a korábbi epizódban lévő szereplése minden bizonnyal nem valóságos. Minernek tetszett az ötlet, a többi alkotónak, Victor Millernek, Sean S. Cunninghamnek és Tom Savininek viszont nem, úgyhogy ők kiszálltak. De más szakemberek maradtak, így a stáb sokban egyezett az egy évvel azelőttivel. Adrienne King csak úgy vállalta a szereplést, hogy ha nagyon keveset kell képernyőn lennie, ugyanis félt egy pszichopata rajongójától, aki üldözte a szeretetével - azóta fel is hagyott a filmezéssel, csak szinkronszerepekben hallhattunk. Az ő karaktere mellett még Walt Gorney-é az, aki túlélte az első Pénteket, de most mindkettejüknél fordul a kocka - Ralph végül ismét a spájzban ijeszt rá a főhősnőre, ám ezúttal már holtan.

Jasont első felbukkanásakor a jelmeztervező Ellen Lutter alakította, a szériában az egyetlen nőként (erről lesz még szó, hogy miért). A rém külsejét az 1976-os A város, amely rettegett a naplementétől rosszfiúja ihlette, akivel ugyanúgy néznek ki. Warrington Gillette a táborvezető szerepére jelentkezett, de nem kapta meg, viszont a rendezőnek tetszett a játéka, így neki adta Jason alakját. Betsy Palmert csak egyetlen napra alkalmazták, fekete háttér előtt vették fel azt a néhány sornyi szöveget, amit mondott, évek múltán erre az esetre már nem is emlékezett. A színészek a helyszínül szolgáló faházakban laktak a forgatás idején, közülük három srác poénból egy éjjel úgy ráijesztett az egyik lányra, hogy az elájult. Steve Dash-t rendkívül dühítette, hogy az egyjelenetes Gillette-et tüntették fel Jasonként mindenütt, de kárpótlásul a III. részbeli visszaemlékezésnél csak az ő nevét írták ki. A szerep egyébként többféle sérülést okozott neki, például a zsákot hozzá kellett ragasztani az arcához, hogy úgy maradjon, az ehhez használt ragasztószalag csúnya nyomokat hagyott; a végső harc egyik felvételénél pedig Steve rosszul mozdult és Amy Steel eltalálta a középső ujját a machetéjével, amit 13 öltéssel varrtak össze és nem sok kellett volna ahhoz, hogy elveszítse. Dash-t a jelmezében kezelték a sürgősségi osztályon, de ennek ellenére partnernőjével közösen erősködtek, hogy meg akarják csinálni a jelenetet, ezért aznap este elkészült az új felvétel. A sérült ujjára egy kondomot húzott fel, amire némi műkoszt applikáltak, ezzel eltakarva a sebet.

Szerintem az Alice-es részben a zuhanyfüggönyre közelítés egyfajta Psycho-kifigurázás, de ez csak a saját gondolatom. Ez a szekvencia egyébként a valaha készült egyik leghosszabb főcím előtti rész, ami egyes verziókban kis híján eléri a 15 percet. Ezt ellensúlyozandó a stáblista a végén elképesztően rövid. A lezáráskor egyébként pont ugyanaz a fordulat, mint az elsőben, így kérdéses, hogy a leleplezett alak valóságos-e vagy csak egy álom? Kurz szerint amit látunk, az meg is történt, ezzel viszont ellentmondásban áll a III. rész kezdete, szóval igazából sose tudjuk meg, mi lett a két szőkével, de a legvalószínűbb az, hogy mindketten életben maradtak. Ez a végső, nagy pillanat egyébként bevonult a horrorfilmek történetébe az évek során. A mozgókép eseményeit megörökítették egy regényben, ami 1988-ban látott napvilágot, az írója Simon Hawke.

Még több érdekesség a "hivatalos" Péntek 13-weboldalról, a fridaythe13thfilms.comról: Victor Miller azért nem vállalta a visszatérést, mert egyrészesre tervezte a sztorit; Sean S. Cunningham nem akarta újból leforgatni ugyanazt a filmet (ebben van valami...); Tom Savini pedig azt mondta, a folytatás ötlete egyenesen marhaság és inkább továbblépett egy a Friday the 13th-hez meglepően hasonló nyári táboros gyilkolászás, a The Burning irányába. Egy másik legendás maszkmester, Stan Winston elkezdett dolgozni a II. részen, de idő hiányában mégsem tudott részt venni a tényleges munkálatokban, ám a felvezetésnél a hűtőben lévő szépség az ő keze munkája. Végül az akkoriban még kezdő Carl Fullerton foglalta el a make-upos pozíciót, ám az általa életre hívott rémségeket meg később a besorolási bizottság kivágatta. Warrington Gillette csak azért kapta meg a gonosz szerepét, mert azt mondta, hogy van némi kaszkadőri tapasztalata. Első napján rögtön az ominózus ablakon betörést vették fel vele, amihez 6 órába tellett felrakni az arcára a protéziseket. Hamarosan sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy Gillette képtelen végrehajtani a kaszkadőr-mutatványokat, így kilépett, de nem tudták kivel helyettesíteni. Erre az időre vette át a gyilkos szerepét a jelmeztervező Ellen Lutter (ahogy már mondtam, az ő lábait rejti Jason bakancsa és nadrágszára az első jelenetben), utána meg a társproducer Jerry Wallace (az ő keze szúrja le a nőt). Az éppen munkanélküli Steve Daskawisz itt került a képbe. A kaszkadőr a testvérétől kölcsönkért pénzen utazott a helyszínre. Az üldözés felvételekor újfent megsérült, mert egy kiásott jelre kellett ugrania, ám úgy ért földet, hogy a kezében tartott vasvilla pont a mellkasa elé került, amire ráesett és négy bordája megrepedt. Gillette-et később muszáj volt visszahívni ahhoz a jelenethez, mikor Jason fejéről lekerül a zsák, mert rá méretezték a maszkot - a poén viszont az, hogy ez a részlet nem került bele a kész műbe (legalábbis amit én láttam, abban nincs), de emiatt az extra szereplés miatt kellett kiírni a nevét a végén, Daskawisz pedig csak kaszkadőr-megjelölést kapott. 

Todd halálát úgy sikerült megvalósítani, hogy az őt életre keltő színész nyakára egy műanyag-darabot erősítettek a sminkesek, ebbe egy cső vezetett a fáról, amin lógott. Mikor a kést végighúzták rajta, egy segéd a fán elkezdte pumpálni a művért, amiből sokkal több lett, mint gondolták, a szerencsétlen színjátszónak viszont a szemébe folyó vörös lé ellenére karakterben kellett maradnia a jelenet végéig. A tolókocsis srác végzetéhez egy speciális szerkezetet építettek, ami nem dőlhetett fel és egy profi kaszkadőr ült bele; a fejbe belevágott machetét egy baseball-maszkból készített kellék meg egy fából faragott kés segítségével hozták létre, a mozdulatsort visszafelé rögzítették, aztán megfordították. A kész mozit végül a besorolási bizottság elé vitték, akik a nagy sikert elért első részt vágatlanul engedték a filmszínházakba, ám ezt utólag megbánták és bosszúból gyakorlatilag minden durvaságot kiollóztattak innen. Alkotói valójában nem szánták ennyire könnyednek a Part 2-t, ám ezt engedték nekik... Elvileg a legyártott eredeti jelenetek még létezhetnek, így ha a Paramount egyszer majd engedélyezi, akkor lehet Vágatlan/Rendezői Változat cikkem tárgyából, de ennek az esélye elég kicsi. A Péntek 13. II. rész másfél millió dollárból lett és majdnem 22 milliót hozott be. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, ám ezek közt túlsúlyban voltak a negatívak. 

Szerintem ijesztőbb, időt állóbb, mint a nyitó darab, ám mivel az ikonikus hokimaszk ekkor még nem volt meg, és Jason se több egy testileg torz, lelkileg sérült fiatalembernél, plusz a vágások is betettek neki, így annyira mégsem emelkedik ki a '80-as évek horrorjai közül. Másodszorra láttam, de tetszett, ezt még nem unom:)

Pontozás:

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Péntek 13-filmként: 5/5

Sima filmként értékelve: 4/5 (A vágások és az a néhány furcsaság azért rontanak rajta...) 

Hírek: 

- Amy Steel és Adrienne King ismét egy filmben szerepelnek majd: a Tales of Poe a nemrég indult horroros újhullám, az Edgar Allan Poe művein alapuló borzongatás soron következő darabja lesz. 

Várható írások: Superman az Elitek ellen.

Szombat este az RTL Klub a kereskedelmi csatornák szokásához híven az éppen moziban lévő (vagy máskor az érkező/nemrég kifutott) folytatás-filmek egyikének, a Red 2-nek leadta az első részét, a Redet. (Apró megjegyzés: A rendelkezésükre álló egy hónap alatt sehol nem sugározták a Ha/Vert...) A Bruce Willis nevével fémjelzett akció-komédia a 2010-es év üdítő színfoltja volt, merthogy ebben Oscar-díjas és számos más elismeréssel rendelkező, aggkor felé tendáló színészekből verbuváltak egy kőprofi kémcsapatot, akik golyózápor és robbanások közepette megmentik a világot - vagy inkább saját magukat. Annak idején nagyon tetszett ez a mű, sokat nevettem rajta, így aztán most, majdnem egy év elteltével újra megnéztem Mozsárágyúval együtt, és ismét jól szórakoztam rajta, bár korántsem annyira, mint elsőre. Úgy gondolom, hogy ettől nem csak nekünk jött meg a kedvünk ahhoz, hogy pontosan egy hónappal a magyarországi premier után megtekintsük a moziban a következő részt - ezt támasztja alá, hogy kb. 15 ember volt az Alba Plaza legkisebb vetítőtermében tegnap este. Hogy tetszett-e a Red 2? A véleményemet lásd a történet ismertetése után!

Frank (Willis) immár nyugis házasember, felesége az előző részből megismert Sarah (Mary-Louise Parker). A férj elkényezteti asszonykáját és a széltől is óvja, így érthető, hogy eközben nem kíváncsi váratlanul felbukkanó régi barátjára, a flúgos Marvinra (John Malkovich), aki kisvártatva autójával együtt a szemük láttára levegőbe repül. Franket hamarosan üldözőbe veszik és dacára annak, hogy Marvin "föltámad" halottaiból, még így is csak ketten vannak az ellenük szövetkező sereggel szemben - persze adott még Sarah amatőr lelkesedése a kémkedés iránt. Végül összeáll egy újabb nagy csapat: az eddig megismertek mellett az orosz elhárítás magas rangú kémnője (Catherine Zeta-Jones), egy őrült tudós (Anthony Hopkins), a világ legjobb bérgyilkosa (Byung-hun Lee), valamint az előző részben szintén felbukkanó Victoria (Helen Mirren) és orosz szerelme, Ivan (Brian Cox). A céljuk egy nagyváros elérése, ahol egy félelmetes erejű pusztító fegyvert rejtettek el, azt kell megakadályozniuk, hogy ez felrobbanjon. Vagy mégsem?

A kritikák alapján arra számítottam, hogy olyan lesz, mint az első epizód, ám már a nyitó stáblistánál tudtam, hogy nem olyan. Sajnos ekkor jön az egyik legostobább húzás, mégpedig, hogy az első epizód átvezető zenés képeslapjai helyett most egy egyértelmű Marvel-utánzat képregényes helyszínváltó-módszer szemtanúi lehetünk, ami sután néz ki és a zene is mindig ugyanaz alatta. Valójában egy hatalmas gond van: A Redben meglepően, groteszkül humorosan hatott például Mirren gépágyúval vagy Malkovich az időzített bombával a mellkasán, de itt már minderre számítunk, tudjuk kik ők, tudjuk, mire képesek, nem fog váratlanul érni minket a dolog. A kémesdi persze csak úgy működik, ha közben egymást is átvágják, ami jó dolog, de van olyan szereplő, akiben egyetlen percig sem bízunk majd és senki se fog értetlenül pislogni, amikor elárulja a többieket. Dean Parisot rendező úr (Galaxy Quest, Dick és Jane trükkjei) minden jó dolgot átvett elődjétől, Robert Schwentkétől, ennek folyományaként minden megismétlődik. Ismét adott egy alak, aki a történet 3/4-edéig ellenük van, aztán átáll hozzájuk; van holtából feltámadó barát meg bolond cimbora; de akad egy csomó dolog, ami megváltozott. Marvin például már alig őrültködik, sőt, a divat meg a nők szakértője lett; Frank és Sarah mintha személyiséget cseréltek volna; Ivan meg csak mutatóba van; de még a poénok és a szövegek is ugyanolyanok ("Nem az a lényeg, mi a parancs, hanem, hogy mi a helyes." - szorozva kétszer). Nekem legjobban az fájt, hogy a befejezés képtelen, kiszámítható és buta, amire mindenki azonnal rájön... Még egy apróság: Örültem, hogy a szinkronhangok mind ugyanazok, mint a korábbiban - kivéve persze szegény Hollósi Frigyest, aki azóta már nincs köztünk...

A színészek újfent remekelnek, bár a pálmát elsősorban Hopkins viszi, aki egy bonyolult személyiséget játszik a komolytalan atmoszféra ellenére fantasztikus módon. A már ismert arcokból Malkovich kitűnő, de a figurája nagyon megváltozott az előzményhez képest; Mirrennek úgy tűnik, mintha teljesen ugyanazokat a jeleneteket kellett volna újra eljátszania, de párszor azért kap esélyt a tehetsége csillogtatására; Parker kisasszony pedig számomra pozitív csalódást okozott, a csapatból ő újult meg legjobban. Nekem csak a túlsminkelt Zeta-Jones az, aki egyáltalán nem illett oda, hiteltelen és unalmas volt.... Byung-hun "Viharárny" Lee nevéhez fűződnek a legkirályabb akciójelenetek, mellette pedig feltűnik még két ismert arc: David Thewlis (Professzor N.A.G.Y. Lompos a Harry Potterből) és Tim Pigott-Smith (Mr. Creedy a V mint Vérbosszúból). Az alapot még mindig Warren Ellis és Cully Hamner képregénye adta, amire ezúttal rá is játszottak, szerintem fölöslegesen... A forgatókönyvet író Jon és Erich Hoeber eddig olyan műveket tettek le az asztalra, mint a Vakító fehérség és a rendkívül gyorsan a süllyesztő mélyén landoló Csatahajó.

Érdekességek: Victoria úgy jut be a diliházba, hogy Anglia királynőjének tetteti magát - ez nem eshetett Mirren nehezére, hiszen három filmben és egy színpadi darabban is koronás főt alakított korábban. Anthony Hopkins és Brian Cox mindketten voltak már Hannibal Lecterek. A Hant és édesapját ábrázoló fotón valóban Byung-hun Lee-t és édesapját láthatjuk. A 2000-ben elhunyt Jong Kun Lee álma az volt, hogy filmsztár legyen, de ezt sosem sikerült elérnie, ám a megható történetet hallva a rendező feltüntette a nevét a főszereplők között, pedig csak egy pillanatra láthatjuk a fényképét, ezzel a papa vágya poszthumusz teljesült. A premier egy időben volt több országban az R.I.P.D.-vel, amit Robert Schwentke rendezett és Mary-Louise Parker abban is benne van (korábban pedig Hopkins mellett szerepelt A vörös sárkányban). Két érdekes név a stábból: Tristan D. Lalla (bizonyos Vance nevű jóembert játszott) és Yo Santhaveesuk (kettes számú biztonsági őr). A Red 2 84 millió dollárból lett, eddig 119 milliót hozott be, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott.

Az elődjéhez képest kevésbé nyerte el a tetszésemet. Bár elszórakoztatott és fenntartotta a figyelmemet, de kitalálható volt és ami az első részben újdonságnak számított, az itt már nem megy élményszámba. Ezek ellenére tisztességes folytatás, szóval jó, hogy láttam. 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (4 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 4/5 

Hírek:

- Feltehetőleg lesz Red 3, amit ismét Hoeberék írnak. (2017-ig nem valósult meg.)

- Bruce Willis hamarosan hatodszor is drágának tartja az életét (ez most komoly?), valamint ismét Hartigan bőrébe bújik a Sin City: A Dame To Kill Forban. (Utóbbit láttam, írtam róla.)

- Dean Parisot a Harry Potter-klón Percy Jackson klónját, az Atlantis 7-t rendezi legközelebb. 

- John Malkovich szinkronizál a The Penguins of Madagascarban, ami a ki tudja hányadik fellépése az egyébként két teljesen fölösleges folytatást megért Madagaszkár mellékszereplőinek; és ő lesz Feketeszakáll a Crossbones című kalózos tv-sorozatban. 

- Brian Cox ismerős terepen dolgozik tovább, következő két, érdekesnek tűnő munkája a Mindscape névre hallgató természetfeletti thriller és a borzongatós The Home. 

- Anthony Hopkins újfent szakállal és szemtakaróval kelti életre az északi főistent, Odint a Thor: Sötét világban, valamint Matuzsálem lesz a Noah-ban. (Az elsőről szintén született azóta bejegyzés.)

Ezen a héten még legalább egy írást megpróbálok összehozni, legkorábban szerdára várható a következő cikk.

(A poszter @alexfernandez munkája.) Most egy rendhagyó írás következik emberek, ez ugyanis nem titkoltan a 2013-as év egyik legnagyobb durranása volt számomra. Nagyon készültem rá, de nem csalódtam benne, tudtam, hogy mennyire jó lesz és dacára a sokfelé hallható negatív kritikáknak meg az itthoni nullával egyenlő értékű marketingnek, a Kick-Ass 2-t megéri látni!

Két év telt el az első rész véresen komolytalan eseményei óta. A most már magyarban is Kick-Ass-nek nevezett zöld búvárruhás szuperhős, civilben Dave Lizewski (Aaron Taylor-Johnson) felbukkanása óta mindennaposak a jelmezes bűnüldözők, akik csupa apró jó cselekedettel segítik a társadalmat, de mégse tesznek semmi igazán komolyat. Dave egy ideje már szögre akasztotta alteregója gúnyáját; de nem így Mindy Macready, alias Hit-Girl (Chloë Grace Moretz), aki suliba járás helyett egy titkos búvóhelyen gyakorol, hogy lila parókát és fekete köpenyt öltve visszatérjen az utcákra. Dave egy idő után rádöbben, hogy rémesen unja a normális életet, így csatlakozik Mindy-hez és megkezdődik a kiképzése, de a lány hamarosan kénytelen feladni a szuperhősködést a nevelőapja miatt, aki megígérteti vele, hogy abbahagyja ezt az őrületet. Az egyedül maradt Kick-Ass gyorsan talál magának egy új társat, Dr. Gravitációt (Donald Faison), akivel közösen beszállnak egy formálódó szupercsapatba, az Igazság Mindörökkébe, amit a karizmatikus Csillagsáv Ezredes (Jim Carrey) vezet. A csapatban Dave igazi otthonra lel, barátokat szerez és úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, de nem sokáig, mert felbukkan az addig bujkáló Chris D’Amico, aki régi szuperhősi énjét, Vörös Párát lecseréli és Muterbever (Motherfucker) lesz belőle, a világ első szupergonosza (Christopher Mintz-Plasse)! Felbéreli a legbrutálisabb, leggonoszabb zsoldosokat és megalapítja saját csapatát, a Toxic Mega-Cunts-ot (nem emlékszem a magyar fordításra), aztán lecsap a mit sem sejtő New Yorkra! Kick-Ass-nek és társainak minden erejüket be kell vetniük, hogy győzhessenek, ám közben a rendőrség a maszkosok ellen fordul, magánéleti válság is gyötri őket és úgy tűnik, nincs esélyük a diadalra. Szerencsére az utolsó pillanatban Hit-Girl beáll az Igazság Mindörökkébe, hogy aztán együtt vívják meg az utolsó, mindent eldöntő csatát! Vajon ki nevet majd a végén és ki lesz rendesen seggbe rúgva, mi lesz a szuperhősök meg a gonoszok jövője és számíthatunk-e egy harmadik felvonásra?

„- Chris!

 - Nem ez a nevem!

 - Felejstd el, nem foglak úgy szólítani!” 

Úgy egy hónapja vett erőt rajtam, hogy ez lesz a nagy film, amit látni kell majd és elég hülye helyzetbe kerültem, mert külföldi ismerőseim előszeretettel lőttek le egy rakás poént a hazai premier előtt, ezért egy csomó pillanat nem volt meglepetés számomra, mert tudtam, mi fog történni. De azért még így is élveztem a Kick-Ass 2-t, főleg úgy, hogy a mozizás során egy kedves és szép hölgy volt a partnerem:) És annak ellenére, hogy rengeteg rosszat hallottam erről a műről, meg spoilerekbe is belefutottam, mégis nagyon jó volt!

Aki már akarta, az biztosan megnézte 2010 egyik legnagyobb mozis durranását, a Ha/Ver névre keresztelt Kick-Ass-t, ami rendhagyó módon az alapjául szolgáló ultra-erőszakos képregénnyel egy időben készült, független produkcióként; a semmiből jött és egy csapásra megváltoztatta a szuperhősökről alkotott képünket. Nem ez volt az első, ami a valódi hatalom nélküli álarcos jótevők kérdéskörét vette górcső alá, de ez volt az, ami felnyitotta a szemünket és megmutatta, hogy az ember nem lehet csak úgy világmegmentő. Hiába a lelkesedés, a pénz vagy a kiképzés, senki sem golyó- vagy éppen tűzálló… Az a film tulajdonképpen Matthew Vaughn elkötelezettségének és odaadásának köszönhetően született meg, mert ő szedte össze hozzá a pénzt, házalt is vele a stúdióknál, aztán elérte, amit akart. A Ha/Ver nagyon új és szokatlan volt (annak idején nem is tudtam lepontozni), a kritikusok és a nézők imádták, ám sokan sokféleképpen kötöttek bele. A nehézségek ellenére sikerült tisztességes bevételt csinálnia, aztán az évek alatt kultfilmmé nőtte ki magát. A világ egyik legtöbbet letöltött mozijává vált, remekül teljesített a dvd-piacon és megismertette a világgal az akkor még csak 12 éves Chloë Moretz-et, akit azóta többek közt Johnny Depp, Sacha Baron Cohen és Alec Baldwin oldalán is láthattunk már. Mark Millar és John Romita Jr. képregény-készítők pedig nem álltak meg az első 8 részes sorozatnál és összehozták a Kick-Ass 2 7 füzetkéből álló, majd a Hit-Girl 5 részes mini-szériáit, Dave Lizewski kalandjai pedig folytatódnak, jelenleg a Kick Ass 3 a második epizódjánál tart. (Az eredeti képregény folytatásait nem éri meg elolvasni...)

„Eisenhower! Schwanz!” 

Már 2011-ben rebesgették, hogy lesz folytatása a filmnek, egy évvel azután már biztos volt a dolog, és ugye aki látta az elsőt, az tudhatja, hogy a befejezés egyértelműen nyitott maradt, a mozi teljesítette a vele szemben támasztott elvárásokat is, szóval semmi sem állhatott a készítés útjába. Azazhogy mégis, nevezetesen az újraindított X-Men-széria és néhány másik projekt (köztük a már kihirdetett hetedik Star Wars), amik miatt Vaughn végül visszautasította a Kick-Ass 2 rendezői székét, csupán producerként tudott részt venni benne. A forgatókönyvért felelős Jane Goldman szintén kizárólag producerkedett, és mind a rendezést, mind a forgatókönyvírást a relatíve ismeretlen Jeff Wadlow-ra bízták. Wadlow korábban csak a Sose hátrálj meg! című verekedős mozit rendezte, forgatókönyvíróként meg elsősorban a Cry Wolf névre hallgató felejthető horrort tudhatta magáénak, ám valamiért Vaughn 100%-ig megbízott benne. Mostanában egyre többen teszik fel a kérdést világszerte: miért? Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg egy kicsit inkább, hogy mi lett a zöld búvárruhás srác és a gyilkolásban élen járó leányzó második ámokfutásából!

A Kick-Ass 2 méltó folytatása az elsőnek, bár tény, hogy nagyon más. Dave és alteregója alig változott, ám Mindy/Hit-Girl felnőtt, cuki mészárosból vonzó tinédzserré érett, aki nem találja a helyét a világban, képtelen eldönteni, hogy melyik személyisége a valódi és melyik az álca? Ez volna a KA2 egyik legfőbb kérdése, hogy a maszk takarja el az igazi fizimiskát, vagy maga az álarc a tényleges arc? A másik dolog a hatás-ellenhatás törvénye, vagyis hogy csak idő kérdése, mikor jelenik meg az első kosztümös gonosz, ha az utcák tele vannak jelmezt viselő jótevőkkel. Kétfelé válik a fő cselekményszál: Dave kalandjainak nézése közben azzal szembesülünk, hogy nem lehet büntetlenül jót cselekedni, a szuperhős-létnek vannak valódi, borzalmas következményei; Mindy szálán meg azt nézhetjük meg, hogyan próbál egy átlagon felüli tini átlagossá válni és annak ellenére, hogy puszta kézzel képes gyakorlatilag majdnem bárkit megölni, mégis képtelen megbirkózni olyan dolgokkal, mint például a beilleszkedés.

„Ez a legkirályabb dolog, amit valaha láttam!” 

A humor és az erőszak vegyítése az előző felvonás egyik fő motívuma - számomra irtó furának tűnt, ahogyan váltakozik a vicceskedés a spriccelő vérrel, amit nem tudtam hová tenni. Itt viszont jobb, hogy egy bevált filmes sémát követve túlnyomórészt az első felvonásban vannak a humoros jelenetek, míg a játékidő második felében inkább a harc dominál. Az is jó, hogy kevesebb a képtelen esemény, de azért vannak egyfajta képregény-realista történések, lásd például a végső csatát meg a Sick Stick-szekvenciát. (Utóbbi borzasztóan irritáló baromökörség.) A történt tetszett, az elején nagy vonalakban követi a Hit-Girl-képregényt, a későbbiekben pedig majdnem teljesen megegyezik a Kick-Ass 2 nyomtatott változatával. A poénok a rendkívül oda nem illő rókázós rész kivételével ütnek, a moziban többször jóízűen nevetett a közönség, engem még a sokat kritizált harcjelenetek is elszórakoztattak, főleg Hit-Girl csatái és a bordélyházi rajtaütés. A látványvilág most sokkal színesebb a sok új hős/gonosz miatt és míg az elődnél szinte minden kulcsjelenet éjszaka játszódott, addig itt inkább nappal történik az akció. Nekem komolyabb bajom nem volt a zenével sem, külön örültem, hogy Hit-Girl egyik akcióját ismét Joan Jett muzsikája festi alá és a nindzsás rész meg a piros lámpás ház megtámadásának zenéi nagyon tetszenek! Az egyetlen igazi probléma talán csak a tempó, mert minden annyira gyorsan történik, hogy nincs idő az események befogadására és a végén azt érezzük, hogy a cselekmény mennyire rövid volt.

„Húzódj félre, Bajusz!” 

A színészek közül hat embert emelnék ki: Először is Chloët, aki felnőve szerintem még jobb Hit-Girl, mint gyerekként. Még mindig csak úgy ömlik belőle a káromkodás és mindenkit elintéz, bár ezúttal a pillangókés helyett nuncsakut használ; civilben pedig a mindennapi problémákkal kell szembenéznie – ezek azok a jelenetek, ahol Ms. Moretz igazán megcsillogtatja tehetségét és annak ellenére, hogy csak 16 éves, bizony fantasztikusan néz ki:P ("Movie magic"...) A második Aaron Taylor-Johnson, aki jelentősen kigyúrta magát a szerep kedvéért. Míg az első filmben inkább volt Dave, addig itt inkább Kick-Ass és bár nem közelíti meg a képregényben lévő címszereplő elsőrangúan felépített személyiségét, mégse rossz, bár nekem HG és a sok új karakter mellett kicsit háttérbe szorult. A harmadik Christopher Mintz-Plasse, aki ezúttal majdnem mindenki mást lejátszik a vászonról a dühös, őrült, ám még mindig vesztes főgonoszként – már a karakter valódi neve, a The Motherfucker meg a jelmeze miatt is igazán komikus antagonista, akit szinte lehetetlenség komolyan venni, ezzel kitűnően illik a Kick-Ass fekete humorral átitatott világába. A negyedik Jim Carrey, aki a legnagyobb húzónév lett volna, hacsak nem száll ki a promócióból egy abszurd okra hivatkozva (lásd bővebben itt); így csupán egy emlékezetes mellékszereplő marad eltorzított külsejével, remek dumájával és karizmatikus személyiségével. Az ötödik a Ruszki Mutert alakító testépítőnő, Olga Kurkulina, aki bár nem szerepel túl sokat, mégis minden jelenetében dominál, egy női izomkolosszus, az egyetlen igazán veszélyes a Toxic Mega-Cunts csapatból. Ő például több szerepet is kaphatott volna. A hatodik végül Lindy Booth, alias Éj-Ribanc, aki a legszexibb és legcukibb a hősök közül, nekem nagyon szimpatikus volt. (2017-ben inkább őt választanám Chloe helyett.)

A mellékszereplők közül többen visszatérnek a Ha/Verből: Clark Duke (Marty – Harci Arc), Garrett M. Brown (Mr. Lizewski), Lydnsy Fonseca (Katie), Yancy Butler (Mrs. D’Amico) és Sophie Wu (Erika, Katie barátnője); bár Duke és Brown kivételével mind csak beugranak. Két fontos szereplőt viszont lecseréltek: Omari Hardwick helyett Morris Chestnut lett Marcus, Mindy nevelőapja (ez nem baj), de sajnos a Toddot eredetileg játszó Evan Peters-t is lecserélték a tehetségtelen Augustus Prew-ra, ami sokat ront az összképen. Az új fiúk közül Donald Faison Dr. Gravitációja és Robert Emms Rovarembere a legjobb fejek, az Emlékezzünk Tommy-ra!-duó tagjai (Monica Dolan és Steven Mackintosh) meg viccesek, bár őket simán kinyírhatták volna. A gonosz ribanc szerepében látható Claudia Lee jó volt, őt aztán igazán tudtam utálni; és akad még két ismerős arc, akiket már láthattatok másutt is: John Leguizamo (pl. Moulin Rouge!, Spawn) és Iain Glen (Trónok Harca). Vaughn, Goldman, Romita és Millar mellett a producerek közt találhatjuk Brad Pittet, Claudia Schiffert (Claudia Vaughnként) és Trevor Duke-Moretz-et, Chloë bátyját.

Érdekességek: Chloë többféle harcművészetet tanult a koreográfiához, kedvenc jelenete a kisbuszos, kedvenc szövege az, amit ott mond. A forgatás végeztével megkapta a Hit-Girl-ruhát, de azt nyilatkozta, hogy nem fogja felvenni, mert „túl fura lenne”. Az előző részben Big Daddy-t VérProfinak nevezték, itt pedig FőFaternek, a legfurább viszont, hogy Marcus is így hívja és nem Damonnak. A Ha/Verben MySpace-t, itt már Facebookot használnak, bár az oldalt ezúttal senki se nevezi meg. Mindy családneve a képregényben McCready, a moziban Macready. A Motherfucker jelmez nagyon szoros, meleg és kényelmetlen volt, Chris-nek fél órába tellett felvennie és ugyanennyi időbe megszabadulnia tőle. Carrey igen keveset szerepel, a whatculture.com szerint nem tudjuk eléggé megkedvelni a karakterét ahhoz képest, hogy mindenhol az ő nevével hirdették és hogy a gumiarcú színész mekkora felhajtást kerített a film köré. Carrey a saját maszkmesteri csapatát vetette be, hogy elnyerje ezt a külsőt, több szövegét improvizálta és a munkálatok idején rendkívül lelkesnek tűnt. Mintz-Plasse azt mesélte, hogy mindegyik színész felajánlotta, hogy lemond a tiszteletdíjának egy részéről, mivel a költségvetés kisebb volt, mint az első Kick-Ass-nél. Ez Jeff Wadlow első R-besorolású munkája, amit itthon 16-os karikával vetítenek. Millar és Romita kaptak egy-egy jelmezt cameo-szerepléshez, a rajzoló a rosszfiúk, az író a jófiúk oldalát erősítette, ám Millar szereplése nem biztos, hogy megmaradt, mert váratlanul el kellett mennie aznap. A bokszedzést tartó Chuck Liddell egy híres volt bokszoló, és valahol látható Taylor-Johnson mostohalánya, Angelica Jopling is.

A Kick-Ass 2 készítésének legkedvesebb története Brontë Tierney-é. Ez a skót lány nagy rajongója a képregénynek és mivel Angliában statisztákat keresett a stáb, ezért felvette a kapcsolatot Mark Millarral, aki szintén skót és összehaverkodtak, Mark bácsi pedig végül meghívta őt a forgatásra, ahol Brontë egyike lehetett az Igazság Mindörökké tagjainak a végső csatában. A forgatási élményeiről írt twitter-naplóját itt olvashatjátok el: http://www.twitlonger.com/show/n_1rku98t, a következő linken pedig a chlomo.org Chloë Moretz-rajongóival beszélgetett ez a szerencsés lány: http://www.chlomo.org/chan/chloe/res/269958.html (Mindkettő értelemszerűen angolul van.)

A gonosz menedék-szettet a forgatás után megsemmisítették, az erdős jelenet tudatosan egészen Carrie-szerű. Chad Gomez Creasey és Dara Resnik Creasey dolgoztak a forgatókönyv Mindy-hez kapcsolódó részein, hogy nőiesebb, kevésbé durva legyen, de a nevük kimaradt a stáblistából. A képregény skót készítője szerint a film inkább az erőszak következményeit taglalja és nem magát az erőszakot mutatja be. Több utalás látható a Millarworldre, ami a Mark bácsi által írt képregény-világ: Dave falára az apja egy Superior-posztert tesz fel a visszaemlékezéskor (ez nagyon egyértelmű, mindenki észreveheti), a szobában ezen kívül még található American Jesus- és Wanted-plakát is (az információ a whatculture.comról származik). Olga Kurkulina orosz nyelvű forgatási naplójából fordítva, forrás chlomo.org: A jelmez-felelősöknek és a kaszkadőröknek, de még néha a színészek egy részének is gyalogolnia kellett a forgatási helyszínek között, mert nem volt pénz a szállításukra, az autók mindig tömve voltak, főleg a fontosabb szereplőkkel.

A stáblista végén van egy érdekes pluszjelenet, ami Wadlow ötlete volt és ő kezdeményezte, hogy beletehessék. A férfinézők körében nagy negatív visszatetszést kiváltó Union J valójában nem egy One Direction-paródia, hanem egy ténylegesen létező fiúcsapat, akik valamelyik X-Faktort nyerték meg külföldön. Ez a jelenet egyébként szerintem nagyon vicces, van belőle egy teljes videoklip is, amit elvileg a zenei csatornákon nyomattak. Az Ezredes kutyájának valódi neve Sophie, ám szuperkutyaként Eisenhowernek hívják – felfigyeltem rá, hogy milyen fura a szinkronban, hogy férfi neve van, de kislánynak nevezi. A nagy, végső párbajt, amit Hit-Girl és Ruszki Muter vívnak, 2 hétig tartott felvenni. Biztosan sok dolgot rögzítettek, amit később kivágtak, az interneten már most elérhető egy alternatív kezdése a végső csatának, de elég csak megnézni a trailereket, ezekben is találhatóak olyan pillanatok, amiket nem láthatunk a kész műben. A legvalószínűbb, hogy az erőszak szintjének csökkentése miatt végezték a vágószoba padlóján ezek a részletek… (Remélhetőleg lesz egy vágatlan rendezői változat, amibe minden bekerül!) (2017-ig ez még várat magára...)

A mozizásra hozzám csatlakozott hölgyismerősöm véleménye zanzásítva: Túl sokat verekedtek, túl erőszakos, annyira nem is vicces, az első jobb volt, de azért ez se rossz. Néhány kritikusi vélemény az internetről:

- Mark Olsen (Los Angeles Times): Hit-Girl mindennapi élettel való küzdelme érdekesebb, mint Kick-Ass hősködése, de az egész sztorit megmérgezik a rossz testfolyadékos viccek. (Mélységesen egyetértek.)

- A PopMatters popkultúra-kritikus oldal szerint „Ahogy a régi mondás tartja, túl sok szakács elrontja az ételt, a Kick-Ass 2 pedig attól szenved, hogy túl sok karaktere van és nem marad elég idő rájuk.” Többet szerettek volna látni a mellékszereplőkből.

- Owen Williams (Empire Magazin): Bár több karakter van, a film kisebbnek tűnik. Hűséges adaptációja az alapjául szolgáló képregénynek és Mintz-Plasse remekül helyettesíti Mark Strongot főgonoszként.

- comicbookmovie.com: „Ha felveszel egy köpenyt és a bűn ellen harcolsz, akkor vagy kinyíratod magad vagy kinyíratsz mindenkit magad körül.”

SZPOJLEREK ITT: 

A whatculture.com szerint a befejezést követően Marcus több mint biztosan börtönben végzi, mivel bűnpártoló volt – a képregényben ez meg is történik. Mindy nagy valószínűséggel képtelen egyedül élni, hiszen 15 éve alatt mindig akadt valaki, aki vigyázott rá, megmondta neki, mit tegyen és gondoskodjon róla, most viszont nem lesz ilyen. Dave a befejezéskor látható módon nem adja fel a hősködést,sőt, egyenesen egy szinttel feljebb lép, ezzel viszont gyakorlatilag megszegi a halott apjának tett ígéretét, aki így végülis hiába halt meg a fia identitását védve, hiszen innentől mindenki tudja majd az összes hős személyazonosságát, mert a rendőrség lenyomozta őket. Plusz Lizewski feltehetőleg előbb-utóbb börtönben végzi: ha folytatja a „Kick-Ass-kedést”, akkor azért csukják le, ha nem, akkor a szóbeszéd miatt a rendőrök hamar rájöhetnek, hogy köze volt a gyilkos Hit-Girlhöz, így vagy a vele való együttműködésért vagy az állítólagos megrontásáért csukják le, ha pedig őszinte akar lenni, akkor be kell vallania, hogy ő Ha/Ver, ebben az esetben szintén rács mögött végzi…

A chlomo.orgról összeszedett információmorzsák: Olga Kurkulina és Jim Carrey fejéről készült plasztik másolat, de ezek kimaradtak a produkcióból, a képregényben vizsont mindketten úgy halnak meg, hogy levágják a fejüket. Az ominózus „adrenalin-rush”-jelenetről többféle teóriát is összeállítottak a srácok: Valójában Hit-Girl nem lesz emberfelettien gyors, csak úgy érzi. A szer maga feltételezhetően igazából csak nevében adrenalin, mert az nem okoz ilyen effekteket, valószínűbb, hogy egy elképesztően erős drogokból készült keverék, Big Daddy pedig csak azt hazudta a lányának, hogy adrenalin van benne. Konkrétan a Phencyclidine és az Adderrall vannak ilyesmi hatással az emberre. Mindy elvileg már az első részben érezhetett valamit Dave iránt, de itt már biztos gyengéd érzelmeket táplál feléje. Igen figyelemreméltó elmélet, hogy Carrey talán azért bojkottálta a filmet, mert az Ezredes utolsó jelenetében olyan, mint egy védtelen gyermek, aki tulajdonképpen csak azért hal meg, mert nem hajlandó puskát vagy pisztolyt használni, különben simán elintézhette volna a támadóit, ez pedig negatívan hat a fegyverellenes ligára, aminek Jim bácsi a szószólója.

Összehasonlítás az alapul szolgáló képregényekkel: 

HIT-GIRL: A legfőbb különbség, hogy itt Mindy még mindig gyerek. A filmben Dave akar csatlakozni Mindy-hez, a képregényben pedig úgy tűnik, a lány akarja a fiút rábeszélni a társulásra. Ralph bácsi és Chris egymás után indulnak Kick-Ass nyomába. Mindy megkéri Dave-et, hogy tanítsa a normális életre, ő cserébe kiképzi szuperhőssé. (Ez az utóbbi két dolog teljesen más a mozgóképben.) Dave a képregényben nem tűnik akkora vesztesnek, Motherfucker viszont itt vesztes és a filmben kevésbé. A képregényben jobb, ahogy Mindy elintézi Brooke-ot. Hit-Girl mozis motorja menőbb. Itt él az anyuka és Marcus miatta nem akarja, hogy Mindy folytassa az igazságosztást. A szőke lány Kick-Ass-nek hívja Dave-et civilben is. Mindy biztosan őrült, Ralph bácsi pedig meghal. A Hit-Girl baromi véres, sokkal, sokkal durvább, mint Wadlow műve.

KICK-ASS 2: Itt Colonel Stars és Lieutenant Stripes vannak, vagyis Csillagsáv Ezredes két személy egybeolvasztása, de Lieutant Stripes totál lényegtelen figura, nem is értem, miért van. Az Ezredes halála sokkolóbb, Motherfucker, Ruszki Muter és Éj-Ribanc jobban néznek ki a filmben. Szinte egy az egyben ugyanaz a mozgókép, mint a képregény, csak apró részletekben tér el tőle - a 4. részig. A Hit-Girlben Mindy 12 és ¼ éves, a Kick-Ass 2 4. részének elején 11 és ¾., ez egy érdekes hiba. A nyomtatott verzióban főként csak Mindy káromkodik, a többiek kevesebbet és ritkábban, mint a filmben. A mészárlós jelenet elképesztően brutális. A moziban Éj-Ribanchoz mennek és nem jön össze a megerőszakolás, a képregényben Katie-hez és sikerül. A filmben Ruszki Muter pusztítása sokkal látványosabb és izgalmasabb, viszont már ott is feltűnt, mikor az egyik zsaru kijelenti, hogy könnyen el tudnak tűnni a gonoszok a tömegben, hiszen "Ki ismerné fel őket a jelmezük nélkül?". Egy 190 centis, extrém frizurájú, félszemű női izomkolosszus kinek nem tűnik fel?! Éj-Ribanc itt mintha néger vagy félvér lenne, és nem jönnek össze Kick-Ass-szel. A cápás dolog nincs benne a képregényben, de sokkal több a civil áldozat. Chris legyőzetése másként alakul, de itt se hal meg. Ruszki Muter bukása jobb a filmben. A befejezés sokkal lehangolóbb, mint a mozis, a folytatás lehetősége viszont itt is adott. 

SZPOJLEREK VÉGE

A Kick-Ass 2 28 millió dollárból készült és bár az USA-ban alulteljesített, a külföldi bemutatók és a még mindig hátra lévő premierek (pl. Brazília, Argentína) miatt még kaszálhat, jelenlegi nemzetközi bevétele kb. 38 millió. A kritikusoktól főleg negatív véleményeket kapott, a Sucker Punch-hoz hasonlóan ezt is a földbe döngölték, amivel sok embert elriasztottak a megnézésétől… Nagy meglepetésemre viszont a mozi, ahol én néztem, Budapesten az Allee-ban, majdnem tele volt, és ezért köszönettel tartozom a VOX Magazinnak, ami sokat segített a reklámozásban, ugyanis a magyarországi forgalmazó semmiféle promóciót nem végzett, pedig kellett volna…

Véres erőszak, király harcok, jó új karakterek és felnőtt Hit-Girl – ezek a pozitívumok. Túl gyors, a gusztustalankodás borzalmas méreteket ölt és egyáltalán nem odaillő – ezek a negatívumok. Nekem nagyon tetszett, sokkal könnyebben be lehet fogadni, mint az elsőt, szórakoztató és megkaptam tőle, amit vártam. Kötelező darab azoknak, akik szerették az elsőt és/ vagy olvasták a képregényt, valamint ajánlom azoknak, akik szeretik a vicces, de véres mozikat!

Pontozás: 

imdb: 6.6 (4 év alatt 0.7-et zuhant.)

Szerintem: 5/5 (Még egy nézés biztosan kell majd, de a Sick Stick miatt semmiképpen nem adhatok rá 6-ost…) 

Utólagos szerkesztés: Megtapsolok bárkit, aki végigolvassa ezt a színtiszta elvakult rajongói ömlengést! Nagyon szerettem volna, hogy ez a film sikeres legyen, mert akkor talán kaphattuk volna egy harmadik részt Matthew Vaughnnal, ami nyilván kenterbe verné ezt. Azonban másként alakult. A KA2 minden szempontból megbukott, és azért, mert egy tapasztalatlan, dilettáns rendezőre bízták.

A dvdről: Jelen esetben egy ugyanolyan lemezről beszélek, mint amilyen anno az Álomháborúé volt, egyszerű, csupasz és még a menü is ikonokból áll. Azért annyi változatosság akad, hogy a korong behelyezése után 3 trailert végignézhetnénk, de ezeken túl semmilyen extra nincs. Ez meg azért szívás, mert 3200-ért adták... (Én meg megvettem-.-) A vicc az, hogy a blu-ray, amin azért jó pár bónusz tartalom található, csak durván 2000-rel drágább, de cserébe szebb képminőséget meg a már említett pluszokat is megkapjuk, viszont ehhez szükséges ugye egy lejátszó, amiből a legolcsóbbak 40 ezernél indulnak. És akkor még nem beszéltem arról, hogy mi van, ha az embernek mezei tévéje van és nem plazaképernyős LCDje... Szóval attól eltekintve, hogy a film még mindig jó, a hazai dvd-kiadást nem tudom ajánlani, pláne ennyiért. A forgalmazók itt követik el a hibát, mert a vásárló semmit se kap a pénzéért, nincs olyan, ami visszatartaná attól, hogy letöltse a Kick-Ass 2-t, sőt, akár az itthon meg se jelent Gyűjtői Kiadást is megszerezheti, minden extrájával együtt a netről. Én magam azért vettem meg mégis, mert támogatni akarom ezt a szériát, ugyanis a karakterekben és a történetben még bőven van lehetőség, és ha sikerül egy szép végső bevételt produkálnia, akkor a stúdiónál dönthetnek úgy, hogy elkészül a lezáró Kick-Ass 3! Akinek viszont tetszett és van rá lehetősége, az válassza a blu-rayt, a VOX Magazinban olvasottak alapján megéri az árát, a külföldi verzió meg még inkább! (Ha sikerül megjavíttatni a lejátszómat, akkor majd rendelek ilyet.) (Nem tettem meg.)

Hírek: 

-  Ha elég pénz folyik be és Vaughnt sikerül visszahozni, akkor lehet harmadik rész. Az alapanyag már megvan, Millar megígérte, hogy ha összejön a film, annak igen brutális lesz a lezárása, Moretz pedig szintén ígéretet tett, hogy egy logikus, jól megírt forgatókönyv esetén visszatér, mert szeretné felfedezi Hit-Girl őrült oldalát. (Sose készült el.)

-  Jeff Wadlow írja és rendezi az X-Force-ot, ami az X-Men egyik mellékfolyamából készül. 

-  Aaron Taylor-Johnson lesz az egyik főszereplője a legújabb Godzillának, valamint elvileg ő alakítja Higanyszálat (Quicksilver) az Avengers 2-ben. (Mindkettőt láttam, közepes látványfilmek, az elsőről írtam is.)

-  Chloë Grace Moretz következő nagy dobása a Carrie, amit október 13-án nézhetünk meg itthon, majd jön a Laggies Keira Knightley-val, a The Equalizer Denzel Washingtonnal, az If I Stay című romantikus-természetfeletti dráma és a The White Circus című fantasy, amiben feltehetőleg énekelni is fog. (Ezek közül az utolsó lett volna érdekes, és az az egyetlen, amit mégse csináltak meg. Az elsőt megnéztem, két bejegyzést készítettem róla.)

-  Christopher Mintz-Plasse az Így neveld a sárkányodat 2.-ben, John Leguizamo a Rio 2-ben szinkronizál majd. Ezek minek kellenek? Ki nézi meg őket? 

- Jim Carrey az Anchorman: The Legend Continues-t fogja erősíteni, valamint elvileg szerepet kap A csodálatos Pókember 2.-ben. Emberek, tessék kapaszkodni, lesz Dumb és Dumber-folytatás… A legendásan ostoba, a mai gusztustalan „vicces” filmek apjának számító eszement állatsághoz már más szereplőkkel csináltak egy előzményt, amit szerintem senki se látott, de most Carrey és Jeff Daniels visszatérnek. Vajon miért? Ennyire nincs már új ötlete senkinek? Ennyire ki vannak éhezve a sikerre ezek a lassan kiöregedő vígjátéki színészek? (Aki megnézte, legyintett, annyit mondott "jó volt azért" és gyorsan elfelejtette...)

-  Mark Millar íróként közreműködik a Wanted 2-n (ez is minek…), valamint kreatív konzultánsként A Fantasztikus Négyes-újrán. (Utóbbit láttam.)

- Matthew Vaughn pénzeli az említett Fantasztikusokat, valamint az X-Men: Az eljövendő múlt napjait, aminek a forgatókönyvét is készíti. (A másodikról írtam, na, azt megéri látni!)

Game on, cocksuckers!-rovat:

Közeledik a Kick-Ass 2 itthoni bemutatója és ez egyike az ebben az évben általam legjobban várt filmeknek. Ennek kapcsán a premierre való felkészülésként újból megnéztem a Ha/Vert és elolvastam a képregények első szériáját, a 8 részes Kick-Ass-t. Most egy kicsit összehasonlítom a kettőt, amik rendhagyó módon egy időben készültek el, majd adok némi információt, hogy mit várhat az, aki beül majd most csütörtökön a mozikba, hogy újból éjszakai őrjáratra induljon Aaron Taylor-Johnson, Christopher Mintz-Plasse és Chloë Grace Moretz oldalán!

Ha/Ver - A film 

Annak idején, 2010-ben játszották az itteni mozik a Ha/Vert, amit elsősorban azért nem néztem meg, mert a Vörös Párát játszó Christopher Minzt-Plasse-t összekevertem egy másik palival, egy nagyon irritáló színésszel, akinek a nevét se tudom, de rühellem a képét. (Seth Green...) Meg, mert nem is tudtam, mi lehet. Aztán lassan beszivárogtak hozzám az információk, mivel kultfilmmé vált és aztán 2011-ben, mikor adta az HBO, akkor végre leültem elé és végignéztem. 

Elsőre nem tudtam, mit láttam. A felvezető 35 perc alatt egy elmés, reális és szórakoztató szuperhős-paródiát élvezhettem, de Hit-Girl (akit a magyarok okosan Kis Dögnek fordítottak) belépőjétől kezdve elkezd fröcsögni a vér, repkednek a végtagok, én meg csak néztem, hogy mi ez? És ez folytatódott váltakozva: poénkodás/paródia - gyilkolás/erőszak. Ha csak az egyik lett volna, akkor a Kick-Ass egy tisztességes, tabukat döntögető szuperhősös film lett volna, ezzel a kevertséggel viszont valami meghatározhatatlan, teljesen szokatlan lett.

Egy évvel később jött Tim Burton és Johnny Depp újabb közös alkotása, az Éjsötét Árnyék, ami egyből megváltoztatta a hozzáállásomat Chloë Grace Moretz-hez, gyakorlatilag egyből rajongójává váltam, megnéztem két leghíresebb alkotását, a Let Me Int (ami egyike a legjobb vámpíros filmeknek, amiket valaha láttam) meg A leleményes Hugot (5 Oscar-díjat nyert, Martin Scorsese rendezte) és aztán többek közt újból sorra került a Kick-Ass. Másodszorra, mikor már tudtam, mire számíthatok, emlékeztem sok dologra és rengeteg plusz információval lettem gazdagabb, sokkal jobban tetszett. Egyszerűen szórakoztató volt, nagyon élveztem! (Ez egy újabb példa rá, hogy néhány mozgóképnek több nézés kell, mert elsőre talán nem esik le/nem üt akkorát.) Szombat éjjel, harmadszorra, pedig ismét remekül éreztem magam a nézése közben, bár tény, hogy a sztoriban lévő fordulatok már nem ütöttek akkorát. Ellenben a vicceket meg a remek színészi játékot még mindig tudtam értékelni és most akadt egy összehasonlítási alapom, de ne rohanjunk ennyire előre! Anno azt írtam, hogy a Super jobb ennél, nos ez mára csak félig igaz. A Super elsőre letaglózó, fantasztikus és felemelő élmény volt, de másodjára már korántsem, mivel valójában ez nem szuperhősös film, hanem inkább tragikomédia egy férfiról, aki a boldogságát akarja visszaszerezni - ám annyiban még mindig jobb a Kick-Ass-nél, hogy egyértelmű szuperhős-paródia, ami végig az marad, ami; bár tény, hogy a realizmusa és az erőszak-ábrázolása néhol talán túlzó. Viszont a Ha/Ver harmadik nézésre bebizonyította, hogy szórakoztató és élvezhető bír maradni, emiatt még a kettőssége és az elsőre nehezen befogadható mivolta is megbocsátható. Immár többre tartom Rainn Wilson Crimson Boltjának kalandjainál. (2017-re azt hiszem, a kettőt már egy szintre tenném.)

Kick-Ass - A képregény 

Már előre elterveztem, hogy megnézem az első részt a második premierje előtt, aztán beugrott, hogy elolvasom a képregényeket is - igaz, ezeket csak feleannyira tudtam élvezni, mivel egyrészt a mozi maga, másrészt rajongótársaim a chlomo.orgon lelőtték előre majdnem az összes poént. Viszont előttem lebegett a Watchmen képe, amit 2009 óta minden évben igyekszem újból elolvasni és minden alkalommal egyre biztosabb vagyok benne, hogy sokkal jobb, mint a belőle készült film, ami viszont önmagában óriási. (És a fő téma egyezik: különös szuperhősök.) Szóval belevágtam Mark Millar író és John Romita Jr. rajzoló 8 füzetes őrületébe, ami hasonló véleményre juttatott, mint Alan Moore és Dave Gibbons korábban említett alkotása. 

A Ha/Vert anno sok támadás érte az állítólagos túlzott, értelmetlen brutalitása és a 11 éves gyilkológép Hit-Girl karaktere (meg az őt életre keltő Chloë Grace Moretz-et ért "negatív hatások" sora) miatt, ám ha a kritikusok közül csak egy elolvasta (volna) a nyomtatott füzetek bármelyikét, akkor könnyen megállapíthatta (volna), hogy ahhoz képest a mozgóképes változat egy kellemes délutáni séta a belvárosban.

INNENTŐL SZPOJLER, CSAK AZ OLVASSON TOVÁBB, AKI MÁR OLVASTA A KÉPREGÉNYEKET ÉS LÁTTA A FILMET! 

Az első szembeöltő dolog az erőszak reálisabb, erőteljesebb ábrázolása. A filmben Dave-et az első akciójában két autótolvaj intézi el, de csak annyit tesznek vele, hogy az egyik kicsavarja a kezét és hasba szúrja, ezután elgázolja őt egy autó. A képregényben viszont három ellenfele van, falfirkálók, akik igen durván elverik őt, aztán megkéselik, és utána még jön a kocsi. A moziban a főhős irtó gyorsan felépül, a comics-ban viszont egy teljes füzeten keresztül mutatják be a gyógyulását és eztán Dave először fogadkozik magában Istennek, hogy felhagy a hősködéssel, amit persze nem bír ki sokáig (később még a Razulnál/Lomas-nál tett látogatása után is tesz egy ilyen fogadalmat). A filmben benne van ez a dolog, de szerintem itt erőteljesebb. 

A következő dolog a főhős viszonya Katie-vel. Míg a filmbeli Katie végül Dave barátnője lesz, addig a képregényben egyáltalán nem ilyen mesés véget ér a barátságuk, sőt. Ami viszont a legfontosabb, az a többi hős ábrázolása. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag mindannyian tök máshogy néznek ki (bár Mindy McCready mindkét változatában igen hasonló, meg Dave is szinte tökéletes, kivéve, hogy eredetileg szőke), de a hátterük, a személyiségük meg a cselekedeteik teljesen mások. Dave morálisan érettebb a képregényekben, nem annyira felhők közt járó/határozatlan. Vörös Pára sokkal inkább szájhős, semmiféle jóindulat nincs benne és egyáltalán nem pozitív alak; a legnagyobb eltérés viszont Hit-Girl és Big Daddy figuráiban van. 

Hit-Girl tulajdonképpen csak egy nagy vonalakban megrajzolt személyiség a képregényben: Nincs véleménye, alig vannak érzelmei, inkább egy gyermeki testbe rejtett halálos fegyver, ellentétben a filmben látott érzelmekben gazdag, személyiséggel bíró, kemény és koraérett leányzó. Chloë lélekkel töltötte meg Mindy-t és alteregóját, egyfajta aranyos aurát sugároz, de inkább olyan, mint egy mini felnőtt. A rajzolt Kis Dög meg nem más, mint egy gyerek, aki káromkodik és öl, de nincsenek igazi érzelmei, motivációi, stb. A karakter háttere a képregényben tragikusabb, de az a Mindy nem is fogja fel szerintem, hogy min ment keresztül, a filmes viszont igen. 

Big Daddy minden tekintetben eredetibb és jobb a Millar-Romita-féle verzióban, bár tény, hogy Nicolas Cage figurája se semmi, de a különbség a kettő között ég és föld. A rajzolt Damon McCready jobban néz ki mind civilben, mind alteregójaként, van egyfajta őrület a szemében, ami előrevetít egy hatalmas csavart a sztoriban. Másként áll hozzá mindenhez, se a szuperhősködést, se a többieket nem szereti és van egy rejtélyes, óriási fémbőröndje, amiről senki se tudja, mit rejthet. A mozgóképes Damonnál az tetszett, hogy civilben és hősként is egészen más, mert amint felölti a maszkot, felvesz egy másik személyiséget, amire tudatosan rájátszik; meg nála erősebb az érzelmi kötelék közte és a lánya között. Plusz ugye az előélete, ami a képregényben valójában hazugság, az itt tényleg igaz, ettől tiszteletreméltóbb, kedvelhetőbb alakká válik, akihez lehet kötődni. 

Az utolsó lényeges különbség a főgonoszban van: az eredeti műben John Genovese-nek hívják, a név egy létező new yorki maffiacsaládé, amit meg kellett változtatni, nehogy a filmesek magukra vonják a haragjukat, így lett Frank D'Amico. Johnnak nincs személyisége, csak egy figura, Frank viszont ízig-vérig reális rosszfiú, veszélyes, tapasztalt, gátlástalan és nem tudja, hogyan reagáljon, mikor szuperhősökkel találja szembe magát. Itt egy újabb ökörség, mégpedig az, hogy miként terelődik a gyanú Ha/Verre: a moziban a témában totál érdektelen és tájékozatlan Frankkel a bizalmasa elhiteti, hogy a Big Daddy-t hátulról ábrázoló kép Kick-Ass-t mutatja, ezért kezdik üldözni a tini héroszt; a képregényben viszont csak belekeveredik az egészbe és valójában nem őt akarják elkapni, mindössze azt hiszik, hogy benne van - ami némileg igaz is. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Összefoglalva: Hit-Girl és D'Amico sokkal jobbak a filmben, mindenki más jobb a képregényben. A képregény brutálisabb, valóságosabb, átélhetőbb; a film sok részletében tökéletlen, viszont eszméletlenül szórakoztató! Személy szerint mindkettőt ajánlom, talán a legjobb módszer az, ha elsőnek a nyomtatott verziót olvassátok el és csak utána nézitek meg a filmet, de tanúsíthatom, hogy a másik irányba is működik a dolog. (2017-es megjegyzés: A képregény folytatását viszont inkább hagyjátok ki...)

Kick-Ass 2 - Néhány előzetes információ a közelgő filmhez 

Augusztus 13-án volt az első vetítése, azóta már számtalan országban láthatták a nézők, de még sok helyre nem ért el. A bemutatók dátumai igen érdekesek, hiszen példának okáért Romániában az előző hét elején debütált, nálunk és Szlovákiában meg csak csütörtöktől lesz látható; ám Brazíliában és Argentínában mindössze októberben.

A film akkor került rivaldafénybe, mikor kb. két hónapja az egyesült államokbeli fegyverellenes civil szervezetek élére álló Jim Carrey (aki a Kick-Ass 2 Csillagsáv Ezredese) két rövid twitter-üzenetben közölte a világgal, hogy nem kíván részt venni egy ennyire erőszakos mozi promotálásában. Ez a furcsa kirohanás azért is meghökkentő, mert tény, hogy Carrey nagy rajongója volt az első résznek, egy ízben Kick-Ass-nek öltözve jelent meg (ha minden igaz, Conan O'Briannél) és később aztán nagy lendülettel vágott bele a munkába, mikor felkérték a szerepre. Külön pikantériája a dolognak, hogy a gumiarcú színész a múlt év végén egész Amerikát megrázó Sandy Hooks iskolai lövöldözésre hivatkozott tweetjeiben, ami több mint hat hónappal korábban történt. A rajongók nagy része értetlenül fogadta a közkedvelt Jim kijelentését, többen pedig azt várják/várták tőle, hogy a KA2-n végzett munkájáért járó honoráriumát ajánlja fel valamelyik jótékonysági szervezetnek; illetve az is kérdéses, hogy vajon a vásznon lévő láthatóságát esetleg ennek fényében utólag megrövidíthették-e?

A történet egyébként a Kick-Ass-t követő 5 részes mini-sorozaton, a Hit-Girlön, illetve az azonos című képregényen alapszik, a bemutató előtt a rajongótábor egyetlen kérdése az volt, hogy vajon a Matthew Vaughn helyére érkezett Jeff Wadlow (Sose hátrálj meg!, Cry Wolf forgatókönyve) vajon hogyan fog teljesíteni, illetve felmerült, hogy a sokak által kedvelt Cage-féle Big Daddy legalább visszaemlékezés formájában megjelenik-e? Ketrec úr kijelentette, hogy semmilyen módon nincs kötődése a Ha/Ver második felvonásához, az előbbi kérdésben meg a premier óta sajnos főleg negatív hírek láttak napvilágot. (És mindkettő igaznak bizonyult...) A mozi 4. helyen nyitott, valamivel több mint 13 millió dolláros bevétellel az USA-ban, a Universal már hivatalos közleményt is kiadott, miszerint nem örülnek az eredménynek; a sok rosszindulatú kritika pedig csak árt.

Nagyon rossz érzés, hogy rengeteg helyről olyan értékelések jutnak el hozzám, hogy "a filmnek vannak hibái, de jó", szóval ez az én szememben olyan, mintha a Pacific Rimről beszélnének, de az eddigi bevételi mutatók és a negatív "hozzáértői" vélemények alapján (még?) elég messze jár a Kick-Ass 2 del Toro rendező úr legutóbbi munkájától. Én bízok az európai és az orosz piacban, itt még behozhatja a lemaradást, nem beszélve a dvd és Blu-Ray-eladásokról a jövőben. (Megjegyzés: Már most napvilágot látott az első camrip-változat az interneten, ami szintén rosszat tesz...) 

Mindenesetre én ott leszek a csütörtöki hazai bemutatón, remélhetőleg közületek is minél többen jönnek majd!

Utólagos szerkesztés: Úgy látszik, a filmes Damon és Mindy neve Macready, a képregényes verzióiké viszont McCready, szóval ezek szerint mindkét verzió helyes. Egyébként a film nagyon jó volt, sokkal jobb, mint amit mondanak róla, de az írásomra még pár napot várnotok kell a munka miatt és mert egy jó hosszú, minden részletre kiterjedő cikket fogok készíteni róla! Aki szerette az első részt, az mindenképpen nézze meg!

Stoker: angol szó, jelenthet kazánfűtőt, piszkavasat, fütőberendezést, tengerészeti mérnököt, tandembiciklivel közlekedő egyént vagy akár pipatisztító bigyót; de ha ezt a szót meglátva nem a Drakulát író Bram Stoker neve ugrik be, akkor ne is olvass tovább!

Így kell érdekessé tenni valamit, egy király, figyelemfelkeltő, hatásvadász címmel, ami ráadásul jelen esetben egyértelműen utal az erdélyi vérszívó grófra, pedig ebben a mozgóképben nincsenek vámpírok. Mégis, pusztán a cím már elég volt ahhoz, hogy tudjam, ezt látni kell, ebben meg csak megerősített a poszter, amelyen Dr. Chase Meridian, Alice és Adrian Veidt néztek rám - a gyengébbek kedvéért Nicole Kidman, Mia Wasikowska és Matthew Goode. Szó szerint fogalmam sem volt, hogy mit fogok látni és talán ez is közrejátszott abban, hogy mennyire tetszett, de erről majd később, először lássuk a sztorit:

A gazdag Richard Stoker rejtélyes balesetben meghal, magára hagyva feleségét, Evey-t (Kidman) és lányát, Indiát (Wasikowska). Azonban a ház nem sokáig marad nőuralom alatt, mert hirtelen feltűnik a semmiből Charlie (Goode), Richard öccse, akit egyikük sem ismer, ám különös ellenállhatatlanságával hamar elnyeri az idősebb nő szívét. India viszont nehezebb eset, végig tudja, hogy Charlie rejteget valamit és minden alkalmat megragad, hogy kiderítse, mit. Miközben a lány sorban fedi fel az egyre rémisztőbb titkokat, lassan megtalálja valódi önmagát is - ami talán mindegyik rémség közül a legrosszabb!

"Nem mi választjuk meg, hogy mivé leszünk." 

Ez a film baromi izgalmas. Az elején azon agyal mindenki, beleértve a nézőket és a szereplőket, hogy kicsoda Charlie? Fantasy-re beállt agyammal rögtön elkezdtem gyártani a fantasztikusnál fantasztikusabb elméleteket, amiknek jó táptalajt adott, hogy Indiának van egy különleges adottsága: az érzékszervei erősebbek, mint másnak, jobban lát, jobban hall. Szóval úgy a 45. percig áthatja a mozit a rejtély és a misztikum, amiktől már egy egyszerű pillantás vagy bármely mozdulat gyanússá válik; aztán az említett időpont körül profán módon a néző képébe vágják a valóságot. Csalódás? Egyáltalán nem, sőt, innentől indul be igazán a cselekmény, amikor fertőző betegségként terjed végig a hősökön az elfajzott szándék és az abból fakadó elfajzott cselekedetek sora. Az eredeti Oldboy-jal megérdemelten hírnevet szerző Chan-wook Park első angol nyelvű alkotásában szinte minden ötödik percben csavarint egyet a történet szálain, így sosem tudhatjuk, hová lyukadunk ki. Az elképesztően erős színekkel operáló látványvilág és a rendkívüli módon felépített jelenetek folyamatosan erősítik a feszültségérzetet a nézőben, sokszor csak meglepődve pislogtam, hogy "mi a...?", máskor meg elképedve bámultam, hogy "aztakurva...". Az egyik legemlékezetesebb rész a zongora-párbaj, amivel gyakorlatilag össze lehetne foglalni a Stoker lényegét: sejtjük, de nem vagyunk biztosak benne, aztán egy váratlan dolog észhez térít minket, megmutatja azt, amitől a legjobban tartottunk - és az az igazság! 

Mia Wasikowska az Alice Csodaországban óta a kosztümös filmek új, koronázatlan hercegnője lett, talán egyedi szépségének köszönhetően, és nagyon tetszett a játéka meg a külseje is. Nicole Kidman felett már eljárt az idő, szerintem őt kizárólag azért halmozzák el még mindig szerepekkel, mert ő Nicole Kidman... Matthew Goode viszont megint fantasztikus teljesítményt nyújtott a negatív főhősként, ahogy anno a Watchmenben, és pillanatok alatt elfelejtettem az Ozymandias-karakterét, ahogy átalakult Charlie-vá. A többiek csak mellékalakokként veszik körbe a három fő figurát, de akad köztük két ismerős arc: Ralph Brown (a sheriff, az Alien 3 gyengeelméjű börtöntisztje) és Lucas Till (a srác, aki piszkálja Indiát, X-Men: Az elsőkből Havok); a forgatókönyvet pedig nem más írta, mint Wentworth "Szökés" Miller, akit a tetovált hátú rab-alakítása óta csupa felejthető szerepben láthattunk. A producerek közt ott találjuk Millert, Ridley Scottot és a nemrég elhunyt Tony Scottot. 

Érdekességek: Ez Miller első forgatókönyve, amit egy előzménnyel együtt írt meg Ted Foulke álnéven, a kész munka 2010-ben felkerült a Hollywoodi Feketelistára, ami a legjobb, meg nem valósult szkripteket tartalmazza. A Drakula inspirációul szolgált, de Hitchcock mester egyik műve, A gyanú árnyékában hatott rá legjobban, amire több utalás történik. Állítólag az író már alapvetően Goode-ot képzelte el Charlie-ként. A végén a stáblista visszafelé megy, fentről lefelé. Egy vicces név a stábból: Harmony Korine (Mr. Feldman) - ez egy férfi, akit Harmóniának hívnak:) (És amúgy "filmrendező".) A Stoker 12 millió dollárból készült és alig valamivel többet hozott vissza, a kritikusoktól elsősorban pozitív véleményeket kapott, de nem csak azt. 

A Sucker Punch óta nem akadt olyan film, mint ez, amiről egy kép és a címe alapján már tudtam, hogy meg kell nézni, aztán pedig úgy keltem föl a képernyő elől, hogy "aztarohadt, mekkora volt!" Szóval ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik szeretik a csavaros thrillereket és a borzongást! (Meg kevés Hitchcockot láttak...) Ja és még valami: Ilyen ostoba magyar címet miért kellett adni? A Kick-Ass 2 is maradhatott Kick-Ass 2, akkor itt miért volt muszáj a figyelemfelkeltő, érdekes Stokert lecserélni arra, hogy "Vonzások"? 

Pontozás: 

imdb: 6.8 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Alig várom, hogy újra láthassam, bár másodszorra már biztos nem üt akkorát.) 

Hírek: 

- Mia Wasikowska négy különböző műfajú filmben játszik fontosabb szerepet az elkövetkezendőkben: The Double (vígjáték egy doppelgängerről), Bovaryné (kosztümös dráma), Carol (leszbis dráma Cate Blanchettel) és Crimson Peak (Guillermo del Toro rendezi, Lovecraft műve alapján, horror). 

- Nicole Kidman kelti életre Grace Kelly-t a Grace of Monacoban (hát...) és szerepet kapott a Ron Burgundy 2-ben. Valamint ő lesz a női főhőse a Before I Go To Sleep című thrillernek: "A főszereplőnő egy baleset miatt minden reggel úgy ébred fel, hogy nem emlékszik az előző napi történésekre. Egy nap új, rémisztő igazságokra döbben rá, amik miatt kénytelen megkérdőjelezni a körülötte lévő embereket." További szereplők: Mark Strong és Colin Firth, a producerek egyike Tony Scott (volt). 

- Matthew Goode-ot a Magik névre hallgató fantasy-animációs filmben szinkronhangként hallhatjuk. 

- Lucas Till az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban ismét Havok bőrébe bújik, aztán két horrort erősít: a Wolves-t és a The Curse of Downers Grove-ot. (Az elsőt láttam és írtam róla.)

- Ridley Scott pénzeli a Pompeii tv-sorozatot (fura, ebből most lesz egy mozifilm...), a Prometheus 2-t (vajon ezt ki fogja megnézni?) meg az Exodus-t (a bibliai történet, rendezi is), plusz részt vesz a készülőben lévő még cím nélküli Szárnyas fejvadász-projektben.

Jövő héten jön a Kick-Ass 2, ezt tutira megnézem, addig pedig valószínűleg a G.I. Joe 2 is sorra kerül.

Bánhegyi Béla filmrendező még tavaly keresett meg, hogy tegyem ki a Hírek-rovatba a Szőke Andrással készülő kisfilmjéről, az Interkozmoszról szóló rövid híradást. Ez megtörtént, aztán mondtam neki, hogy ha akad még hasonló, akkor szóljon és azt is kiteszem. Ezúttal Béla egy komplett sajtóanyagot küldött, így most azt publikálom, a hozzá tartozó képpel együtt, remélem, felkelti az érdeklődéseteket!

Novemberben forog az Interkozmosz

Augusztus 1-én, Indiegogo kampányoldalának indulásával váltak publikussá az Interkozmosz című magyar rövidfilmmel kapcsolatos friss információk. Lassan másfél éve, hogy a hazai filmes blogok először hírt adtak a Bánhegyi-Szőke páros filmjéről, ám időközben a stáb nem kapott belső forgatási engedélyt az Űrtávközlési Földi Állomás területére, ezért egy időre az is kérdésessé vált, hogy Magyarországon készül-e a film. Végül Bánhegyi úgy döntött, hogy megtartva az eredeti helyszíneket új történetet ír, kissé mellőzve a fantasztikumot, előtérbe helyezve az embert.

A sztori szerint a film főhőse Bandi (Szőke András) megszállott sci-fi rajongó, aki magányosan éli mindennapjait egy kis magyar faluban, elektronikai eszközök maszek javításából tartva fenn magát. Gyerekkora óta gyűjt mindent ami az űrkutatással, csillagászattal és a tudományos fantasztikummal kapcsolatos, ám rajongása elképesztő méreteket kezd ölteni amikor 15 éves korában a falu mellett megépítik az ország egyetlen űrtávközlési földi állomását. Rögeszméjévé válik, hogy az állomás földönkívüli adásokat fogad és továbbít, ezért legnagyobb vágya, hogy egyszer bejusson az objektumba. 35 év, számtalan kérelem és próbálkozás ellenére sem jár sikerrel, de lelkesedése töretlen. A filmnek köszönhetően nyomon követhetjük Bandi egy vasárnapját, ezáltal megismerve egyéni látásmódját és zárt világát is: szokatlan rutinjait, döbbenetes mennyiségű relikviagyűjteményét, a plébánián berendezett rádióadóját, és 7 lakattal őrzött titkos szobáját.

Ami a terjesztést illeti, a készítők az elkészült alkotással jövőre szeretnének megjelenni nemzetközi kulturális és filmes fesztiválokon, televíziós csatornákon és a legnépszerűbb videómegosztó oldalakon. Az Indiegogo kampány keretein belül az Interkozmosz logó- és háttérkép ingyenesen letölthető, a 10.-, 25.-, 50.-, 100.- dolláros támogatásokat pedig különböző formában honorálják az alkotók (letölthető soundtrack, plakát, támogató nevének feltüntetése a stáblistán, …).

Az interkozmosz.com domain lefoglalása már megtörtént, a készítők az ősz folyamán itt szeretnék elindítani informatív weboldalukat, amely többek között tartalmazná például a főhős teljes relikviagyűjteményének listáját is. A film hanganyagáról annyit már tudni lehet, hogy az ambient és space/synth music jegyében fogan, többek között analóg szintetizátorok felhasználásával Bánhegyi Béla és a The Outsiders prezentálásában. Az Interkozmosz nyitánya (Ghostwalk) nemrég Angliában, Terry Hawke rádióműsorában, a Chill Out Sessions-ben debütált.

Az alacsony költségvetés ellenére az alkotók elkötelezték magukat a minőség mellett, ennek bizonyítéka a Fehér Zoltán által, Bánhegyi közreműködésével készített kreatív, mely stílusában és hangulatában is azt a hőskorszakot idézi meg amikor még hagyományos, kézzel festett plakátok készültek a filmekhez.
Tekintve, hogy sci-fi rajongóról még nem készült film, az alkotók a hamarosan induló nemzetközi előpromóció kapcsán nagy érdeklődésre számítanak.

Trailer decemberben, bemutató februárban várható.

Még több info itt.

(Utólagos szerkesztés: A kisfilm elkészült, írtam róla, és később készítettem egy interjút a rendezővel.)

Az kb. 2 ember, aki nézegetni szokta a Juno Temple Rajongói Oldalt, tudja, hogy ez az a film, amire legjobban kíváncsi voltam tőle. Furcsa módon a szintén nagyon várt Jack & Diane irtó rossz, a "csak úgy, miért ne"-alapon megtekintett Small Apartments viszont marhajó! Most azonban bajban vagyok, nem tudom hová tenni a Magic Magic-et... 

Alicia (Juno Temple) vakációzni megy unokanővéréhez, Sarah-hoz (Emily Browning) Chile-be. A lány még soha nem hagyta el az USA-t, ahol él, minden borzasztóan fura, szokatlan, kellemetlen számára, pláne azután, hogy Sarah egy különös indokkal otthagyja őt három számára ismeretlen emberrel egy isten háta mögötti kis szigeten, egy nagy házban, ahol se tv, se internet, se térerő, se semmi nincs. Alicia képtelen aludni, a többiek (köztük Michael Cera) és az idegen környezet szó szerint az idegeire mennek, ettől lassan elindul lefelé a lejtőn, a körülötte lévők viszont nem veszik észre, mi történik vele, csak akkor, mikor már túl késő lesz... Vajon az őrület magával ragadja hősnőnket, vagy sikerül valahogy visszatérnie a valóság talajára? 

[A műről alkotott véleményemet nagyban befolyásolja az, hogy egy rémes kópiát tudtam csak szerezni, aminél a sötét részeknél gyakran percekig szó szerint semmi sem látszódott a képen, a hang lehetetlenül halk és nagyrészt mono volt, de azért a közepén sikerült rányomni egy "vízjelet" a hozzáértő feltöltőknek, szóval ilyent se láttam még, pedig nem camripről beszélek...] 

Ez egy végtelenül egyszerű, speciális effektek nélkül operáló, pusztán a színészekre épülő pszichothriller-dráma. Leginkább Juno lenyűgöző alakítása viszi el a hátán az egészet, de az ezúttal "negatív" szerepben tetszelgő, korábbi alakításaival totál ellentétes alak bőrébe bújó Michael Cera is elnyerte a tetszésemet. Emily Browning sajnos háttérbe szorul, de legalább ő és Ms. Temple kaptak egy közös filmet. A látványról alapvetően elmondható, hogy nappal nagyon világos, éjjel rendkívül sötét; zene csak akkor hallatszik, ha a szereplők hallgatják, ám egy fura, az őrületet reprezentáló hanghatás szinte állandóan jelen van. A sztori történésekben szegény, végülis hétköznapi eseményeket láthatunk, de nem ez a lényeg, hanem a félelmetes folyamat, ami Alicia fejében végbemegy. 

Ahogy már említettem, Juno újból bebizonyítja, hogy méltán ítélték neki az év elején a BAFTAt és hogy a külföldön egyre nagyobb elismertségnek örvendő tehetsége korántsem csak kitaláció. Helyes arca itt szinte alig látszik, mert folyamatosan egyre rosszabbá válik a külseje, a szenvedése tökéletesen átélhető és attól lesz az egész film annyira rémisztő, hogy teljesen valóságos. Nincsenek szörnyek, nincsenek gyilkosok, mégis félni fogunk. Cera barnára festett hajjal, spanyolul beszélve egészen különös hatást kelt, pláne mivel mindannyian ismerünk egy ilyen komolytalan, perverz alakot, mint Brink. A két spanyol színész (Catalina Sandino Moreno és Agustín Silva) tisztességesen játszik. A csúcsjelenet a hipnotizálás, de a rendkívül nyomasztó befejező szekvencia szintén megérdemli a kiemelést. Az író-rendező Sebastián Silva volt (itthon ismeretlenek a munkái, egyébként még csak öt filmet csinált), Cera pedig pénzelte a produkciót. 

Érdekességek: Michael Cera csak a rendezővel való együttműködés miatt tanult meg spanyolul, Silva családjánál lakott, ott vette fel a szokásokat, az akcentust és így tovább. Ameddig a forgatáshoz szükséges pénzre vártak, Sebastián és Michael együtt elkészítették a Crystal Fairy című filmet. Agustín Silva a rendező öccse. A szereplők mind különböző országokból valók és dacára, hogy egy amerikai produkcióról beszélünk, egyikük sem az USA-ból származik. A színészek együtt laktak egy nagy házban a munkálatok alatt. A cím csak egy századmásodpercre látszik, Junot megint láthatjuk félmeztelenül (mint majdnem minden szerepében), a maszkja remekül sikerült, elég ijesztő, a beteg külsőt a sminkje alá felvitt zöld festékréteggel érték el. [További érdekességek a Juno Temple Rajongói Oldalon, ahol interjúfordításokat is olvashattok a filmmel kapcsolatban!] 

Összefoglalva: Attól ijesztő, hogy realista, azért fogunk félni, mert annyira hihető. Nem horror, de elgondolkodtató és nyomasztó; néhány fiatal, tehetséges filmes és színész kitűnő együttműködésének eredménye. Aki a komoly hangvételű, nagyon valós tragédiákat kedveli, az mindenképpen nézze meg! 

Pontozás: 

imdb: 5.0 (Nem értem, miért...) (4 év alatt 0.5-öt zuhant...)

Én nem adok pontot rá, mert ahhoz túlságosan sötét és túl sok kellemetlen érzést keltett bennem, hogy belátható időn belül újra akarjam látni, viszont azt se érdemli, hogy lepontozzam. Talán leginkább a Sleeping Beauty-hoz lehetne hasonlítani... 

Utólagos szerkesztés: Tegnap (2014.04.19.) a Cinemax 2 leadta ezt a filmet Rémálom-sziget címen. Feliratos volt, de ténylegesen csak minden második-harmadik mondatot fordítottak le; a szebb kép- és hangminőség viszont megtette a hatását. Most, hogy tudtam, mire számítsak, sokkal jobban tudtam figyelni az olyan apróságokra, mint Alicia látomásai vagy Juno apró rezdülései; ám mivel a szöveg félig spanyolul van és sokszor egyáltalán nincs felirat, így aligha nevezhető maradéktalannak az élmény, amit nyújtott. A nyomasztó érzés most se múlt el, de észrevettem, hogy a házig lejátszódó események később majdnem teljes egészében megtörténnek újra egy furcsa, kifordított, félelmetes módon, amikor a "boszorkányhoz" mennek a végén. Most már sokkal jobban tetszett, legalább 4/5-öt adnék neki, de csak erős idegzetűeknek ajánlom!

Hírek: 

- Juno Temple a Joe Hill regényén alapuló, démoni erőkkel operáló horrort, a Horns-t erősíti legközelebb, ezen kívül felbukkan még a Sin City: A Dame To Kill Forban, egy mellékszerepben. És végül egy kevésbé durva alkotásban is láthatjuk, a Maleficentben, ahol egy ici-pici tündérkét alakít:) (Mind a hármat láttam és írtam róluk.)

- Emily Browning újból énekelni fog a God Help the Girl című musicalben és még két érdekesnek tűnő szerepet kapott. Az egyik a Plush című természetfeletti thriller, amiben két, emlékekben olvasó ember kerül szembe egymással; a másik pedig a monumentális történelmi kalandfilm, a Pompeii, ami a Vezúv által elpusztított ókori város utolsó napjait mutatja be, a főbb szereplők közt Ms. Browning mellett Kiefer Sutherlandet és Kit "Havas Jon" Haringtont csodálhatjuk majd meg. (Utóbbiról szintén született bejegyzés.)

Péntekig nem kell dolgoznom, úgyhogy addig megpróbálok minél több filmet nézni, már vannak is újabb ötleteim. Felmerült a remény egy esetleges Byzantium-nézésre és készülök a Kick-Ass 2-re is, utóbbit 100%-ra ígérem, hogy jön, még a bemutató hetében!

Tavaly kaptam egy emailt a Forum Hungary egyik alkalmazottjától, aki felajánlotta, hogy néhány premierjükre ad nekem ingyenjegyeket, amiket nyereményjáték keretében ki kellene sorsolnom az olvasóim között. Mondta, hogy nem mindenre tud adni, én türelemmel vártam, aztán mégse kaptam semmit egész évben. (Csak hogy tiszta legyen a kép, a Forum Hungary az egyik legnagyobb magyar filmforgalmazó cég.) A lényeg az, hogy az általa küldött premierek listáján találkoztam először ezzel a művel, ami aztán valahogy eltűnt a süllyesztőben, ám megjegyeztem magamnak, így most, hogy leadta az HBO, megnéztem. Lássuk, mi is ez: 

Cindy (Jennifer Garner) és Jim (Joel Edgerton) Green számos sikertelen próbálkozás után megtudják, hogy nem lehet gyermekük. Az esemény szörnyen lesújtja a házaspárt és ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni, a férj javaslatára a rossz hír éjjelén elképzelik, milyen lett volna a gyermekük, a tulajdonságait pedig kis papírfecnikre írják vagy rajzolják le, végül a feljegyzéseket egy dobozban elássák a kertjükben, ezzel lezárva magukban a dolgot. Azon az éjjelen hatalmas vihar támad és a mennydörgésre felriadó Greenék hamarosan egy fülig sáros kisfiút találnak a házukban, akit Timothy-nak hívnak (CJ Adams) és Apának meg Anyának szólítja őket. A legkülönösebb viszont az, hogy a fiúcskának növényi levelek vannak a lábán és minden jel arra mutat, hogy az elásott vágyak magjából nőtt ki! A megmagyarázhatatlan esemény boldogságot hoz a reményvesztett párnak és a túl kedves, naiv Timothy is lassacskán beilleszkedik a családba, talál magának egy idősebb barátot, Jonit (ő egy lány, Odeya Rush), szóval úgy tűnik, minden rendben van. De vajon meddig tarthat ez a boldogság?

Semmi igazán érdekeset nem vártam, de mivel alapvetően romantikus beállítottságú vagyok, ezért jól szórakoztam a Timothy Greenen, sikerült megfognia. Sok érzelgős pillanat van, de közben lehet nevetni, izgulni és örülni a szereplők sikereinek/boldogságának, hiszen ez egy mese. Mese felnőtteknek a gyerekekről, a családról, arról, hogy nincs tökéletes szülő és tökéletes gyerek, meg hogy az őszinteség gyakran a legjobb megoldás, még ha biztos is vagy benne, hogy senki sem hisz majd neked. Talán már hangoztattam itt párszor, hogy nem kedvelem Jennifer Garnert, de ebben a szerepében mégse irritált, Joel Edgerton (eddigi legnagyobb sikere a Star Wars II. és III. részében Owen Lars) és CJ Adams tűrhetőek voltak, mellettük meg akadt pár arc, akiket örültem, hogy újból láthattam: David Morse (Jim apja), M. Emmet Walsh (Bub bácsi), Lois Smith (Mel néni, a True Bloodban Sookie nagymamája), Dianne Wiest (Mrs. Crudstaff, az Ollókezű Edwardban az anyuka), valamint meg kell még említeni, hogy a fociedző a rendkívül híres Common névre hallgató rapper. Az író-rendező Peter Hedges, aki az Egy fiúról és a Gilbert Grape forgatókönyvét készítette; az ötletgazda-producer pedig Ahmet Zappa, Frank Zappa fia. 

Érdekességnek mindössze annyit találtam, hogy ugyanabban a házban forgatták, ahol a Rob Zombie-féle Halloween 2-t és hogy CJ Adams megnyerte a 2013-as Young Artist Awardot a Legjobb Tízéves vagy Annál Fiatalabb Főszereplő kategóriában. A Timothy Green különös élete 25 millió dollárból lett és ennek kb. a dupláját hozta vissza, a kritikusoktól negatív vagy felemás értékeléseket kapott. 

Kérdés, hogy mennyire nevezhető fantasy-nek vagy akár vígjátéknak ez, az én válaszom az, hogy inkább nevezzük egy szép, felnőtteknek szóló mesének. Aki nem szereti a szirupos/ömlengős alkotásokat, az inkább hagyja ki, de a drámák kedvelőinek biztosan tetszeni fog! 

Pontozás: 

imdb: 6.6 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- A csinos Odeya Rush jövőre a When the Devil Comes című horrorban fog játszani, valamint ő lesz Szűz Mária, a Mary Mother of Christban. 

Ma megvettem a turkálóban egy százasért A híres Ron Burgundy legendáját, amiről már van írás, de akkor elemezni fogom az extrákat amikből talán annyi van, hogy akár egy külön bejegyzés is születik majd belőlük. Ezen a héten megpróbálok eljutni a moziba, ám az általam igencsak érdekesnek talált Byzantiumot nem tudom megnézni, mert itt, Székesfehérváron nincsen műsoron... Vagy a korhatár miatt vagy fogalmam sincs, mi miatt, de nem lesz és nagy valószínűséggel se a Carrie-t, se a Ha/Ver 2-t nem tudom majd itthon megnézni, ahogy anno a Gyilkos Joe-t se tudtam... Szóval biztosan készül új bejegyzés ezen a héten, csak még dunsztom sincs, miről fog szólni:) (Jelen esetben mind a három alkotást láttam, az elsőt az HBO-n, a másodikat Székesfehérváron a moziban, a harmadikat Budapesten - írtam is róluk.)

Tegnap Székesfehérváron lépett fel a legendás Deep Purple együttes, ám a koncert előtt és a munka után még pont volt két órám, hogy megnézhessem az HBO-n a legújabb, itthon elérhető egész estés Igazság Ligája animációs filmet. Nagyon kedvelem a Warner animációs részlege által készített DC-rajzfilmeket, mivel fantasztikus minőséget képviselnek a manapság csőstül jövő, számítógéppel rajzolt, 3D-s vadbaromságok között, ráadásul a szuperhősös kategóriában is megállják a helyüket! Lássuk, ezúttal milyen kaland vár a Justice League tagjaira! 

A nyitó akcióban a hat hős (Superman, Batman, Wonder Woman, Zöld Lámpás, Villám és a Marsi Fejvadász) a Pikk-bandával küzd meg, akik gyémántrablásból tartják fenn magukat, ám különös módon egy ismeretlen eredetű dimenziókapu-szerű szerkezetet használnak a betörésekhez, amit csakis egy sokkal veszélyesebb valakitől kaphattak. Miközben Batman megszállott nyomozásba kezd, a többiek pedig lazítanak, egy új, minden addiginál veszélyesebb szupergonosz-csapat, a Végzet Ligája (Metallo, Bane, Gepárd, Zafírcsillag, Tükörmester és Ma'alefa'ak) jön létre, akiket a halhatatlan Vandal Savage irányít. A jófiúkat hamarosan támadás éri, mindnyájukra egyenként csapnak le régi riválisaik és úgy tűnik, a rosszak győzelme elkerülhetetlen. De vajon hogyan sikerült semlegesíteni az Igazság Ligájának tagjait, ki az, aki az ördögi tervet valójában kovácsolta és ki lesz, aki megmenti a hősöket? 

Már rögtön az elején tudtam, hogy ez tetszeni fog, mert a JLA (Justice League of America) rajzfilm-sorozatból is azok a legjobb részek, amelyekben a szupergonoszok létrehozzák saját szövetségüket a jók ellen! Nagyon király, hogy továbbra is a hagyományos, kétdimenziós animációnál maradtak, ráadásul a figurák realisztikusabbak, mint valaha. Mindenkiben van valami pici újdonság, amitől érdekesebbek lettek, pl. Wonder Woman most nem annyira tökéletes szépség, Batman fiatalabbnak tűnik, mint korábban, Green Lantern a Hal Jordan alteregójával van jelen, a marslakó űrlényszerűbb, részletesebb külsőt kapott, az ismert hősöket pedig kiegészíti Kiborg, aki szerintem a Tini Titánok csapatából érkezett. A negatív szereplőket átformálták, Savage külseje például sokkal inkább ősemberes, Cheetah és Metallo veszélyesebbnek tűnik, de a pálmát Bane és Ma'alefa'ak viszik. Számomra új szereplő volt a Tükörmester, aki megsokszorozza magát, ám a klónjai tudnak hatni a fizikai valóságra, vagyis többek egyszerű illúzióknál. A sztori érdekes és fordulatos, mindenki szoríthat saját kedvencének, vagy a Liga egészének, a végére pedig az alkotók tartogattak még egy egészen nagyszabású gaztettet, amit ismételten meg kell állítani és ezt követi a meglepő befejezés. Különös, de a Pusztulás elég véres, néhol kicsit horrorisztikus, de mégis csak 12-es karikát kapott. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az a hősök erejének viszonyítási alap nélküli megalkotása, ugyanis bár kiderül, hogy Supermant és Wonder Womant le lehet győzni, Batman és a Marsi Fejvadász valahogy gyengének tűnnek, Green Lantern és Flash pedig már-már túlzottan erősek. 

Érdekességek: A rendező-producer Lauren Montgomery, aki Az Igazság Ligája: Két földi válságon és a Batman: A kezdet kezdetén is dolgozott. A történet alapját Mark Waid Tower of Babel című 2000-es JLA-képregény-történet-folyama adja, de sokat tettek hozzá a film készítői. A hősöket az alábbi szinkronhangok szólaltatták meg: Kevin Conroy - Batman, Tim Daly - Superman, Susan Eisenberg - Wonder Woman, Nathan Fillion - Green Lantern, Carl Lumbly - J'onn és Michael Rosenbaum - Villám. További említésre érdemes hangok: Bumper Robinson - Kiborg (a Kedves ellenségemből a kis drák), Paul Blackthorne - Metallo (A zöld íjászból Lance nyomozó), Alexis Denisof - Tükörmester (a Bosszúállókban a chitauri vezetője), Juliet Landau - a Pikk-banda Tízese (az Ed Woodból Loretta King), valamint két ismert szinkronszínész, Dee Bradley Baker (mellékhangok) és Robin Atkin Downes (Alfred/Bubi). A producer Bruce Timm ismét egy nem túl beszédes rosszfiú hörgését biztosította, Ászét. Ma'alefa'ak másik neve Malefic, ő J'onn ikertestvére. Eltérések a képregénytől: A likvidálási/ártalmatlanná tevő terv különbözik, az eredeti gonosz vezető Ra's al Ghul, a nyomtatott lapokon Aquaman és Plastic Man is a Liga tagjai, Villám alteregója meg Wally West és nem az itt látható Barry Allen.

Nagyon tetszett a Pusztulás, érdekes, izgalmas és néhol vicces volt, bár előfordulnak benne túlzások, de így is szórakoztató és kitűnő szuperhősös film! 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Már elkészült a következő rész a JLA kalandjaiból, a Flashpoint Paradox, amit remélhetőleg minél előbb bemutat majd az HBO, ebben az itteniek közül Kevin Conroy és Nathan Fillion maradt meg a szerepénél. (Láttam, írtam róla.)

- Nathan Filliont hamarosan láthatja az, akit érdekel a Percy Jackson című rémdráma újabb felvonása.

Ma éjjel lesz A faun labirintusa, amit asszem megnézek, kivéve, ha nagyon fáradt leszek. Majd meglátjuk. (2017-ig nem kerítettem sort rá.)

Mozsárágyú kedvéért lezárásképpen Hely teherszállítás-rovat: 

Engem könnyű lenyűgözni, pláne baszottnagy szörnyekkel, így imádtam a Silent Hill - A halott várost. Amikor megtudtam, hogy lesz folytatása, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet azt a sztorit továbbvinni, de hát a Konaminak is sikerült, akik az alapjául szolgáló játékokat készítették, úgyhogy megtiszteltem bizalmammal a Universalos fiúkat és hosszas várakozás után tegnap éjjel végre megnéztem a Revelationt. Vágjunk is bele, mint démon-nővérke a páciensébe: 

Talán egy évtized telt el az első rész furcsa, érthetetlen befejezése után és az akkor még kislány Sarah immár Heatherként (Adelaide Clemens), 18. születésnapja előtt pár nappal költözik egy új városba apjával (Sean Bean). A lány úgy tudja, édesanyját egy balesetben veszítette el és éjjelente iszonyatos lényekkel teli rémálmokat lát. Hamarosan a szörnyetegek azonban a valóságban is megjelennek, amikor rejtélyes alakok kezdik üldözni Heathert, akiket ráadásul úgy tűnik, csak ő láthat. Apja eltűnik, ő pedig a keresésére indul, a nyomok egy elhagyatott településre, Silent Hillre vezetnek. A megpróbáltatásokban társául szegődik a hozzá hasonló korú Vincent (Kit "Havas Jon" Harrington) és együtt indulnak a démonszerű kreatúrák által benépesített, őrület uralta városka felderítésére. Miközben lassan kibontakozik előttük egy borzasztó tragédia és a hozzá kapcsolódó szekta tevékenysége, fény derül a két fiatal valódi énjére, meg a sorsukra, amit be kell teljesíteniük. Vajon ki vagy mi vár rájuk Silent Hill legmélyén? 

"Szarok a Facebookra!" 

Már az első, beteges rémálom-a-rémálomban-szekvenciával sikerül a készítőknek megalapozniuk a horror-hangulatot, amit az ismerős szörnyek felvonultatása csak tovább fokoz. A hősnő cuki és szimpatikus (dacára hogy az általam gyűlölt Péterfy Bori kiköpött mása), a srác is kedvelhető, az ikonikus Piramisfej pedig ezúttal a jófiúk táborát erősíti a maga félelmetes módján. Miközben néztem, mindig vártam a jeleket, hogy melyik dög fog felbukkanni, a két új ellenfél (a manöken-pók és a láncaiból szabaduló fogoly) ötletes és szurkoltam, hogy minden gonosztevőt rúgjanak seggbe a végére; de egy nappal később, komolyabban elgondolkodva rájöttem, hogy akadnak gondok a történettel. /Bár jelen esetben a látvány és az izgalom dominál, de egy-két dolog marhára bután alakul./ 

SZPOJLEREK INNENTŐL 

Először itt ez a magánnyomozó. A pasiban nincs semmi ijesztő, de ahogy követi a lányt, ahogy mindenhol ott van és tudja a nevét, az tetszett, viszont gondoljunk már bele! Azt mondja, hogy "Engem a /mittudoménmelyik/-szekta bízott meg..." - ez most komoly? Egy nyomozó elvállal egy ügyet egy szektának? Utánuk se néz? Megtalálja a lányt, megmondja nekik és csak aztán kezd el agyalni, hogy hoppá, kinek is dolgoztam? Ez annyira nevetséges, mert még ha pénz szűkében van, akkor se hiszem el, hogy nem méri fel a megbízóit... Akadnak még apró részletek, amiket elbénáztak: Miért csak a Testvériség tagjaira hat a sötétség levegője, hogyhogy a főpapnő meg minden más magas rangú ember nyugisan beszívhatja? Heather miért nem jegyzi meg, amit olvas, hogy Piramisfej az őrző? Merthogy Leonard azt mondja: "ez az egyetlen, amivel megidézhetjük az őrzőt", tehát magyarul szerintem hívni és irányítani is tudná a fémfejű rémet, de nincs ennyi esze. Miért? Miért pont a fiatal, tapasztalatlan és ideológiailag nem eléggé képzett Vincentet küldik ki? A misszionárius-lény hogy tudja elhagyni a várost? És így tovább... 

SZPOJLEREK VÉGE 

Ha nem figyelünk annyira a sztorira, akkor viszont egy kellemes, szörnyekkel zsúfolt, agykikapcsolós másfél órában lehet részünk. Jó húzás volt a korábbi szereplők visszahozása: Sean Bean, Radha Mitchell és Deborah Kara Unger újból megjelennek, Piramisfejet ugyanaz a Roberto Campanella alakítja, aki korábban, plusz az előrejutáshoz fontos Leonard szerepét is sikerült az elvárásaimnak megfelelően egy veterán, ismert színészre, Malcolm McDowellre bízni. Új szereplő a totál lényegtelen Carrie-Ann "Trinity a Mátrixból" Moss, aki meg sem közelíti az előző rész főpapnőjét. A látvány nagyon király, ám van pár kivetnivaló benne, például a felnőtt Alessa elég gagyin néz ki, valamint az első pernyehullás baromi furán mutat, de ezeken túl nem lehet panaszom a néznivalóra. Az eredeti rendező egyébként kiszállt a buliból, mert állítása szerint más lehetőségeket keresett; az írót meg börtönbe csukták, mivel tudatmódosító szer hatása alatt halálra gázolt valakit, így a helyüket egy személyben a Solomon Kane-t elkövető Michael J. Bassett vette át. /Ez sajnos már épp elég infó ahhoz, hogy tudjuk, mire számítsunk.../ 

Érdekességek: Konkrétan a Silent Hill 3 videojáték inspirálta ezt a filmet. Clemens-t és Moss-t a játékok rajongói választották ki szerepeikre a rendező blogján lévő szavazáson. Ez Kit Harrington első mozija, a színész beismerte, hogy kipróbálta a Silent Hillt, de olyan félelmetesnek találta, hogy nem tudta végigjátszani. A motelben lévő vörös, magassarkú cipő, ami tök feltűnő, a játék egyik eleme, ami a vidámpark egyik rejtvényének megoldásához kell. A manöken-pók kivételével mindegyik szörnyet kameratrükkökkel és maszkokkal keltették életre, minimális CGI-használattal. Piramisfejhez egy komplett testjelmezt csináltak Campanellának és így sikerült az első epizód alatt három órás átalakítási procedúrát 25 percre csökkenteni. Moss és Clement a felvételek előtt jól kijöttek egymással, azonban a munkálatok ideje alatt az idősebb színésznő direkt kerülte őt és nem is beszélt vele, ez pedig plusz feszültséget adott a karaktereik közti interakcióhoz. A kamionsofőr a végén Travis, a Silent Hill: Origins-játék főhőse, a rendőrkocsik pedig utalnak a Silent Hill: Downpourra. A stáblista után Piramisfej még egyszer megjelenik, átvonul a képernyőn. A Silent Hill: Revelation 20 millió dollárból lett, 52 milliót hozott vissza, a kritikusok utálták. 

Egyszeri nézésre nagyon alkalmas, tűrhető folytatás ez, jó szörnyekkel, cuki főhősnővel és az első részből ismert hangulat is visszaköszön néhol. A lényege, hogy ne gondolkozz el rajta, mert ha így teszel, rögtön feltűnnek a hibái. 

Pontozás: 

imdb: 5.0 

Szerintem: 5/5 

Hírek:

- Michael J. Bassett írja a Saint Mary's című horror forgatókönyvét - erről egyebet még nem lehet tudni, valamint pénzeli a nácis-második világháborús-szörnyes The 4th Reich-ot. 

- Kit Haringtont A hetedik fiú névre hallgató fantasy egyik főszereplőjeként láthatjuk legközelebb a mozikban, utána pedig hallhatjuk az Így neveld a sárkányod 2-ben. (MINDEN animációs filmnek KÖTELEZŐ második rész? Remélem akkor lesz Szörnyek az űrlények ellen 2 meg Megaagy 2 is...) (Előbbi csúnyán elhasalt, utóbbiból meg már kész a harmadik is...)

- Sean Bean játszik a The 4th Reich-ban, valamint Zeuszként szerepel a Percy Jackson: Szörnyek tengerében és egy akció/sci-fit, a Jupiter Ascendinget is erősíti 2014-ben. (Utóbbi szintén súlyos bukta lett.)

- Malcolm McDowell rengeteg moziban jelenik meg az elkövetkezendőkben. Horrorok: Zombex (a Katrina-hurrikán elhozza a zombi apokalipszist), The Spider (egy régész lányát megszállja egy ókorban élt nő szelleme, aki bosszút akar állni egy reinkarnálódott uralkodón), Vampires of Hollywood (erről nem sokat lehet tudni). Sci-fik: Mind's Eye (egy hegedűművész szemtanújává válik az idő és a tér összeomlásának), Wizardream (ez inkább fantasy-nek látszik), Cowboys & Engines (western/sci-fi, gondolom robotos). 

Ma este valószínűleg pihenek, holnap munka, de ettől függetlenül vasárnap este már nézhetek filmet! Szóval hamarosan jövök újra, de egyelőre még nem tudom, mivel.

Van két turkáló a városomban, ahol árulnak használt, külföldi dvdket, ezek mind Angliából jönnek és mivel rengeteg magyar nem tud angolul, ezért gyakorlatilag halmokban állnak - a könyvekkel együtt. (2017-re sajnos mindkettő megszűnt...) A múltkoriban a frissen érkezett lemezek közt kutatva akadt a kezembe ez és gondoltam, ha már mást nem találtam, akkor ezt elviszem egy százasért. Baromi régen láttam egyszer, de sok dolog megmaradt belőle és az elején hamar eszembe jutott a megoldás is, ám ettől függetlenül egy mellbevágó, érzelmileg igen megterhelő két órában volt részem a Mystic River megtekintése közben... 

Egy kisvárosban él három fiú, Dave, Sean és Jimmy, akiknek az élete azonnal megváltozik, mikor az utcájukban frissen aszfaltozott járdába belevésik a nevüket, ugyanis egy nagy, fekete autó áll meg mellettük és a vezetője kiszáll belőle, jelvénye van, az oldalán pedig bilincsek lógnak. A "köztulajdon rongálása" miatt leszidja őket, Dave-et pedig, aki egy másik utcában lakik, beparancsolja a kocsiba, mondván elviszik őt haza, hogy megmondják az anyjának, milyen rossz kisfiú volt. Az autó lassan elgurul és onnantól kezdve minden más lesz... Hosszú évekkel később ugyanott járunk, a három fiú felnőtt férfi lett, már nem tartják a kapcsolatot, ám egy szörnyű tragédia ismét összehozza őket: Jimmy (Sean Penn) lánya ugyanis gyilkosság áldozata lesz, a nyomozást a rendőrré vált Sean (Kevin Bacon) vezeti, Dave (Tim Robbins) pedig a tanúk egyike. Ám utóbbi felesége, Celeste (Marcia Gay Harden) látta férjét a bűntény éjjelén véresen, sérülten hazatérni és a zsaruk is szagot fognak, mert valami nagyon nem stimmel Dave-vel. Jimmy pedig önállóan kezdi felforgatni a várost, hogy megtalálja lánya gyilkosát és közben egyre több sötét titokra derül fény. Vajon tényleg az a tettes, aki a leggyanúsabb vagy valaki más ölte meg a szépséges áldozatot? 

A Titokzatos folyó egy lassan építkező, feszültséggel és elsőrangú színészi játékkal teli dráma, ahol a múltban és a jelenben történt tragédia összefonódása után kiderül, hogy talán nem is ismerik egymást a régi cimborák, hogy a békés kisvárosban szörnyűségek lappangnak a nyugodt felszín alatt és hogy a család a legfontosabb, amiért érdemes mindent megtenni. Mind a három főszereplő más oldalán áll a törvénynek, más értékrendet képviselnek, más a munkájuk, de mindegyikükben közös, hogy feleségük és gyerekük van, meg az, hogy egyiküknek sem könnyű az élete. Megrendítő látni, ahogy elérkezik a pillanat, mikor az apa rádöbben, hogy mennyi mindent nem tud a lányáról, mikor a feleség szembesül azzal, hogy az ember, akivel együtt él, egészen más, mint amilyennek hiszi vagy hogy egy gyerekkorban átélt trauma örökre mély, kitörölhetetlen emléket hagy... 

Érdekes módon valójában csak Sean küzd ténylegesen a családjáért, Jimmy-t a bosszú vezérli, Dave pedig el akarja rejteni a világ elől iszonyatos titkait - a három alakot három méltán híres színész formálja meg fantasztikus módon. Tim Robbins mindig az egyik kedvenc férfiszínészem volt, vele kapcsolatban elég csak a Nekem 8-ra vagy A nagy ugrásra gondolni, itt pedig egy merőben más, alapvetően negatív szerepben csodálhatjuk meg. Dave néhol félelmetes, néhol szánnivaló és valahogy nem tudod elhinni, amit a többiek hisznek róla, pedig mi van, ha igaz? Kevin Bacont is kedvelem, főleg az utóbbi 4-5 évben látott szerepei miatt (SUPER, X-Men: Az elsők), ebben a filmben talán övé az egyetlen pozitív alak, de felmerül a kérdés, hogy ha Sean tényleg jó ember, akkor miért hagyta ott a felesége? Végül marad Sean Penn, akinek nem sok munkáját láttam, de itt mindent visz. Az érzelmek rendkívül széles skáláját tökéletesen jeleníti meg, a néző átérzi a fájdalmát, a haragját és a bosszúvágyát, ritka az ennyire jó alakítás bárhol, már csak miatta megéri látni a Mystic Rivert. További mellékszereplők, a nevek magukért beszélnek: Laurence Fishburne, Emmy Rossum, Laura Linney, a már említett Marcia Gay Harden és a legendás Eli Wallach. Ha pedig ehhez még hozzáteszem, hogy a rendező-producer-zeneszerző Clint Eastwood, akkor már tényleg biztos vagyok benne, hogy mindenki átérzi, milyen színvonalú alkotásról beszélek. 

Érdekességek: A történet Dennis Lehane 2001-es regényén alapul, a könyv 2002-ben elnyerte a Dilys Awardot, amit a könyvárusok szavaznak meg annak az alkotásnak, amit a rejtélyes kategóriában a legjobban szerettek eladni. Lehane megjelenik egy rövid időre a végén, a parádé-jelenetben, ahol egy autó hátuljában ülve integet a nézőknek, egyébként ő írta a Viharszigetet is. A szerepére való felkészülés részeként Kevin Bacon a Massachusetts Állami Rendőrségen dolgozott egy ideig. Amikor Jimmy ígértet tesz halott lányának a gyilkos megölésére, a felvétel alatt Emmy Rossum elsírta magát Sean Penn lenyűgöző alakítása láttán. A stúdió azt akarta, hogy költségkímélésből Kanadában készüljön a film, ám Eastwood ragaszkodott a helyszínül szolgáló Bostonhoz. Eli Wallach A Jó, A Rossz és A Csúf óta először dolgozott együtt ismét a rendezővel. A kezdésnél megfigyelhető a kocsiban elöl ülő férfi kezén egy jellegzetes gyűrű: ez egy püspöki gyűrű, így reflektáltak az alkotók egy akkoriban Bostonban kirobbant egyházi botrányra. Egy vicces név a mellékszereplők közül: Shawn Fitzgibbon (a temetésszervező). A Titokzatos folyó 30 millió dollárból készült és kis híján 157 milliót hozott be. A kritikusok mindenütt dicsérték, Sean Penn elnyerte vele a Legjobb Színésznek járó Oscar-díjat, Tim Robbins pedig a Legjobb Mellékszereplő kategóriában lett díjazott. 

Súlyos, nyomasztó mozi ez, ami fogva tartja a nézőt; izgalmas, szomorú és tele van a legkitűnőbb színészi alakításokkal. Aki valami igazán minőségit akar látni, annak ajánlom! 

Pontozás: 

imdb: 8.0 (Egyáltalán nem érzem túlzásnak.) 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Tim Robbins rendezi a Man Under című érdekesnek tűnő drámát, valamint ő játssza a férfi főszerepet is - akit bővebben érdekel, az keressen rá a Keresőben a címre, idézőjelben! 

- Kevin Bacont mostanság ismét gazfickóbőrbe bújva láthatjuk az R.I.P.D.-ben. (Láttam, írtam róla.)

- Marcia Gay Harden szerepet kapott a készülőfélben lévő, egyelőre még cím nélküli legújabb Woody Allen-moziban. 

A dvdről: Egylemezes, egészen egyszerű kiadásról van szó, a tok kinyitásakor meglepődtem, mert tartalmaz egy füzetkét, ami a "Filmek, amik számítanak" címet viseli és egyfajta ajánló a totalfilm.comtól a nézőnek, hogy mire érdemes időt áldoznia, mindez műfajokra szedve. A korong egy minimalista, részben mozgó menüt tartalmaz, a film remek hang- és képminőséggel található rajta, egyetlen extra kíséretében. A kisfilmből az alábbiakat tudtam meg: Rejtélyek és fájdalom adják a cselekmény lényegét. Láthatunk képeket a forgatásról, a kulisszák mögül, elsősorban a rendező beszél, de a szereplők is mondanak egy-egy mondatot munkájukról. Az író szintén megszólal, megtudhatjuk, hogy Eastwood egy újságcikkben olvasott a regényről először és ekkor ragadta magával a sztori. Összesen alig 11 és fél perces ez az egész, a nagy részét a Mystic Riverből beillesztett jelenetek adják, és hát annyival nem lettem okosabb tőle. Szóval olyan van is, nincs is extra... A dvd 100 Ft-ot azért megért, de úgy gondolom, egy ilyen kaliberű alkotás többet érdemelt volna. 

Véget ért a szabadságom és mégsem sikerült megnéznem a Silent Hill 2-t, bár hamarosan átalakul a munkarendem, így talán több időm lesz filmeket nézni. Ma este megtekintek valamit, de nem biztos. A közeljövőben várható a Byzantium hazai premierje, erre megpróbálok minél előbb eljutni; augusztus végén pedig érkezik az általam már nagyon várt Ha/Ver 2, ami az elsőre kissé furcsa és nehezen befogadható, rendhagyó szuperhősmozi folytatása!

Vasárnap egy vaterás ügylet kapcsán felhívtam barátomat, SickRatet, akinek egyszer már publikáltam itt egy rövid írását a Fertőzés című izéről és említettem neki három filmcímet, hogy ezeket majd jó lenne megnézni. Pár órával később aztán visszahívott, hogy a bátyjával megbeszélte és akkor ma este 8-ra foglalna jegyet a Tűzgyűrűre, ami egyike a három említettnek. Mondtam, oké, benne vagyok. Furcsa módon annak ellenére, hogy kedvelem a rendező Guillermo del Toro munkáit (pl. Hellboy 1-2), a főszereplők közt van kedvenc férfiszínészeim egyike, Ron Perlman; ráadásul rohadtnagy robotok verekednek benne irtó nagy szörnyekkel, mégsem éreztem azt, hogy "ezt azonnal látnom kell". Viszont mindenfelől csupa pozitív értékelés jutott el hozzám a Pacific Rimről, legyen szó külföldi, vagy magyar forrásokról és miközben barátaimra várakoztam, azt gondoltam, hogy az utóbbi időben megtörtént párszor, hogy valamire nagyon készültem, de az csalódás lett, most viszont reménykedtem benne, hogy fordítva fog elsülni a dolog. A véleményemről később, előzetesen annyit azért elárulhatok: 90%-ra tippelem, hogy a VOX Magazin következő számában nem fognak ódákat zengeni róla...

A közeli jövőben, a 2020-as években járunk. A Föld már lassan két évtizede harcban áll a Csendes-óceán mélyén lévő dimenziókapun át érkező gigászi szörnyekkel, a Kaijukkal (ejtsd: kaidzsu) akiknek legyőzésére hatalmas, emberek irányította robotokat, Jaegereket (ejtsd: jáger, mint vadász németül) hoztak létre. Egy-egy robot irányításához két pilóta kell, mert egyetlen embernek túl nagy idegi megterhelést jelentene egy ilyen óriási gép működtetése, ugyanis a vezetőik agya összekapcsolódik a fémmonstrumok testével. Hősünk neve Raleigh (Rájli, Charlie Hunnam), aki hat évvel korábban még maga is Jaegereket vezetett, ám egy szörnyű harcban elvesztette társát, a bátyját, és azóta nem akar részt venni a programban. Viszont a robotok napjai meg vannak számlálva, hiszen már csak négyen maradtak és készülnek tőlük megvonni a támogatást, ezért az akciót vezető parancsnok (Idris Elba) összeszedi legjobb embereit egy utolsó küldetésre - így kerül a képbe ismét Raleigh. Az egykori nagyszerű pilóta maga mellé a tapasztalatlan, ám fantasztikus képességekkel bíró újoncot, Makot (Rinko Kikuchi) választja társul, de a szokatlan párosnak össze kell csiszolódnia, túl kell tenniük magukat a múltban átélt iszonyatos tragédiákon és egy egészet alkotva irányítani a legendás Kaiju-ölő gépet, Gypsy Dangert. Vajon a két teljesen különböző személyiségnek sikerül összeolvadnia, vagy a robot meghibásodik az érzelmi túltöltöttség miatt és elbukják a küldetést?

Kifejezetten jó, hogy hárman voltunk együtt megnézni ezt, mert így három különféle nézőpontot egyeztethettünk a végén, amiket megpróbálok felhasználni, először viszont a saját véleményem jön. Szóval mit vártam? Kb. semmit. Az akciójelenetek hihetetlenek, a szörnyek eszeveszett jók és a robotok se rosszak, csak kevés akad belőlük. A négyből mindössze kettő kerül fókuszba, a másik kettő csak háttéralak és külön sajnáltam, hogy az orosz óriásnak vagy nem volt vagy nem került bemutatásra a specialitása, merthogy mindegyiküknek van valami érdekes plusz képessége. Egy póknak is száz a térde: Azok a részek, ahol a középpontban a Jaegerek és/vagy a Kaijuk vannak, azok minden tekintetben óriásiak! /Apró megjegyzés: A négykézláb közlöködő savköpő bestia azért erősen emlékeztet a Cloverfield lényére, a haverja meg egy hatalmas gorillára, szóval annyira mégsem eredetiek, mint ahogyan állítják róluk./

A színészek közül leginkább Idris Elba emelkedik ki, aki fantasztikus teljesítményt nyújt. A komolytalanabb alakok közt Perlman viszi a pálmát, aki extravagáns külsejével, jó szövegével és arroganciájával igazán emlékezetessé teszi a feketepiaci kereskedő Hannibal Chau figuráját. A két zakkant tudós, Charlie "Felhőtlen Philadelphia" Day és Burn Gorman (akit A Sötét Lovag: Felemelkedésben láthatunk az elején a rosszfiú jobbkezeként) vicces még, Charlie Hunnam szimpatikus, de talán túlságosan tökéletes alakot kelt életre, Rinko Kikuchi meg nagyon jól néz ki ezzel a fekete-kék hajjal, de a színészi képességei azért megkérdőjelezhetőek. A sztoriról sajnos sokat elárul, hogy az ötletgazda-író az a Travis Beacham, aki A Titánok Harcát írta és ez mindössze a 6. filmes munkája volt. Szerencsére (?) del Toro és három másik úriember besegítettek az írásba, kérdés, hogy a végeredmény bizonyos részeit látva ez jó vagy rossz dolog-e?

A legnagyobb probléma, ami még nekem, az egyébként ilyesmikre totál immunis nézőnek is feltűnt, az a leginkább AvP-effektusnak nevezhető jelenség, vagyis hogy a szörnyes moziban a kurvajó szörnyek mellett az emberi szereplők már nem muzsikálnak olyan jól. Ahogy említettem, Kikuchi kisasszony játékában van némi kivetnivaló, a mellékszereplők közt az ausztrál fiatal pilóta srác kifejezetten rossz, a végére pedig még Elba szájába is beleadnak egy rakás szentimentális baromságot, amit ő a legjobb tudása szerint ad tovább, de ha az alap marhaság, akkor bármilyen jó a színész, marhaság lesz a vége. Egyébként több remek ötlet akad, például maga a driftnek nevezett irányítási módszer, amikor a vezetők agya összekapcsolódik egymással és a robot testével; vagy a Kaijuk "titkai", de akad néhány lehetőség, amit kihagytak vagy inkább klisét alkalmaztak helyettük. Klisékből pedig van bőven: lehetetlenség nem észrevenni A függetlenség napját benne, Dávid barátom szerint még a Transformers, a Godzilla és a Csillagkapu is visszaköszönt, de nekem csak a július 4-ei invázió ugrott be. Viszont, ahogy ezt a VOX-osok kiemelték, jó pont jár a készítőknek a szerelmi szál mellőzéséért, amit manapság igen nehéz elkerülni. Tehát vannak hibái, de ettől függetlenül a Pacific Rim szórakoztató, élvezetes film! 

Érdekességek: Travis Beacham fejében akkor született meg a sztori ötlete, amikor egy ködös reggelen a kaliforniai tengerparton sétált. A móló a ködben úgy nézett ki, mint egy hatalmas lény, ami éppen kiemelkedik a vízből, Beacham pedig elképzelte, hogy a parton már várja egy hasonló méretű robot, hogy megküzdjenek. A rendező a kútba esett Az őrület hegyei Lovecraft-regény-feldolgozás pótlásaként csinálta meg ezt, az inspirációt gyerekkorában látott kaiju (óriásszörnyes) és tokusatu (speciális effektekben bővelkedő) japán filmek adták, valamint klasszikus festmények (Goya Kolosszusa és George Bellows bokszolókat ábrázoló munkái); viszont elég nagy a hasonlóság az ismert animével, a Neon Genesis Evangelionnal, meg bevallottan hatott rá az óriásrobotos Tetsujin 28-go manga is. Del Toro ezt nyilatkozta: "A film lényege, hogy meg kell bíznunk egymásban, bőrszínre, nemre, hitre meg minden egyébre való tekintet nélkül és össze kell fognunk." A tudósok karakterei is ezt hivatottak képviselni, hiszen két totál eltérő személyiség, akik viszont együtt dolgozva le tudják győzni az akadályokat. A kaiju szó szerint különös bestiát jelent. A direktor szándéka az volt, hogy egy könnyed, színes, kalandos történetet elevenítsen meg, ami sokkal szórakoztatóbb, mint a szokott nyári blockbusterek (pl. The Dark Knight-trilógia), és elsősorban a látványra koncentrált, remélve, hogy az kielégíti a felnőtt nézőket, de tetszeni fog a gyerekeknek is. (Ez azért megmagyaráz néhány dolgot...) Del Toro igyekezett bemutatni, hogy a városokat a kaiju-támadások előtt evakuálták, vagyis hogy emberéletek nincsenek veszélyben, ha leszámítjuk a Jaegerek vezetőit. Mindegyik rémnek vannak hasonló vonásai (pl. a szemük, a vérük, a bőrük színe), ami azt sugallja, hogy összetartoznak, és a tervezésüknél figyelembe vették, hogy emlékeztessenek jelmezt viselő emberekre, ezzel a régi japán mozik előtt tisztelegnek, amiben gumiruhába bújt kaszkadőrök alakították a hatalmas támadókat.

Idris Elba a szerepéhez való felkészülésre David Cameron és Barack Obama beszédeit nézte, valamint tanulmányozta Russell Crowe-t a Gladiátorban és Mel Gibsont A rettenthetetlenben. Rinko Kikuchi volt az egyetlen, aki nem panaszkodott, hogy mennyire megterhelik őt fizikálisan, del Toro kérdésére azt válaszolta, hogy a legdurvább részek felvétele alatt gumimacikra és virágokra gondolt, ez segített neki. Ez Perlman és del Toro ötödik közös filmje, Hannibal Chau karakterét az Elmer Gentry-ből Burt Lancaster játéka ihlette. A robotokból két testrész épült meg a valóságban is: a pilótafülke és az a hatalmas kéz- vagy lábfej, aminél a parancsnok a beszédét mondja. A pilótafülkéből egy kisebb és egy nagyobb modell készült, a nagyobbik 20 tonnás és majdnem 4 emelet magas volt, ebben forgatták az összes jelenetet, ami a Jaegerek "fejében" játszódik. Ez a méretes modell mozgott, így a színészek tényleg átélték a Kaiju-támadások hatásait, minden reakciójuk teljesen hiteles.

A pilótafülke makettje méretbeli referenciaként szolgált az animátoroknak a számítógéppel életre keltett fémmonstrumok megalkotásához. A hősök megformálóinak sokszor lehetőségük nyílt improvizálni. Guillermo bácsi mindent maga dirigált, heti hét napot dolgozott, napi 17-18 órányit és helyben meg is vágta a felvett anyagot. Legalább egy órával hosszabb lett volna a Pacific Rim, de a szereplők hátterével foglalkozó hatvan percet kivágott belőle, a szekvenciák szelektálásában két másik híres mexikói rendező, Alejandro González Inárritu és Alfonso Cuarón segédkezett neki. A végefőcím alatt hallható dalt Ron Perlman lánya, Blake énekli. Az orosz férfi pilótát a Sherlock Holmes-ban is látható kanadai óriás, Robert Maillet alakította; Chau jobbkeze maga Torrente, vagyis Santiago Segura; a Crimson Typhoont irányító japánok tényleg hármas ikrek (Charles, Lance és Mark Luu); a robotokban hallható számítógép hangja pedig Ellen McLain, a Portal 1-2 GlaDOS-a. Egy vicces név a statiszták közül: Duncan McLeod (az egyik Hegylakót hívják így, a fal építésénél az egyik munkás). Hamarosan elkészül a Tűzgyűrű-regény és a Tűzgyűrű-videojáték, a NECA meg időközben már piacra dobta a Kaijukat és Jaegereket ábrázoló akciófiguráit. A Pacific Rim 190 millió dollárból lett, eddig kb. 100 milliót hozott vissza, a kritikusoktól pozitív értékeléseket kapott.

Ahogy mondtam, hárman néztük meg a filmet. Dávid barátom kijelentette, nem érte meg látni, semmit sem kapott a pénzéért; SickRat pedig így foglalta össze: "Csak az zavart, hogy már sokszor láttam ezt a filmet.", utalva ezzel az innen-onnan kölcsönvett ötletekre. És hogy én mit gondolok? Azt, hogy ez teljesen ugyanaz, mint Zack Snydernek a Sucker Punch: mindkettőben egy-egy csúcson lévő rendező élhette ki rajongói mivoltát, beletettek alkotásaikba mindent, amit imádnak; de míg az Álomháború esetében azt éreztem, hogy korszakalkotó művet láttam, ami azonnal rákerült a saját "minden idők legjobbjai"-listámra, addig a Tűzgyűrűről kifelé menet azzal "vigasztaltam" magam, hogy legalább a harcok isteniek voltak. És tudjátok, mi az érdekes? Snydert a földbe döngölték a Sucker Punch miatt, del Torot viszont az egekig magasztalják. Fura... Persze főként nyilván arról van szó, hogy a mexikói úr moziját megnézheti egy 12 éves is, míg amerikai kollégájának vágatlan alkotását már 18-as karikával látták el. Tehát magyarul itt a pénz beszél, a kisebb korhatár a nyerő, dübörög a marketing-gépezet és egyelőre azt látom, hogy eredményesen. Kérdés, hogy 15-20 év múlva melyikből lesz kultfilm - tippem van, de nem árulom el, inkább mindenki tippeljen maga. 

Pontozás: 

imdb: 7.0 (4 év alatt egy teljes pontot esett.)

Szerintem: 4/5 (Egyszerűen képtelen vagyok ennél lejjebb vinni a pontszámot már csak a téma miatt sem.) 

Hírek: 

- Még csak pár napja megy a mozikban a világ minden táján a Tűzgyűrű, de már most arról beszélnek, hogy lesz folytatása. Rengeteg ötlet/dolog van még, ami idő/pénz hiányában kimaradt, úgyhogy nagy valószínűséggel jön egy következő rész, de ennél többet nem írok, mert szpojler lenne. 

- Guillermo del Toro írja, rendezi és pénzeli a Crimson Peak nevű horrort (ez talán Az őrület hegyei lesz?), a The Incredible Hulk tv-sorozatot és a Pinocchio dark fantasy-változatát. Producerként vesz részt az Alma névre hallgató borzongatós animációs fantasy-ben meg a Kung Fu Panda 3-ban; valamint írja A hobbit 2-3 forgatókönyvét. Ha pedig zöld utat kap a Hellboy 3, akkor ő lesz az írója meg talán a rendezője is. 

- Charlie Hunnam és Burn Gorman ismét együtt bukkannak fel a Crimson Peakben. 

- Idris Elba ismét Heimdallként tér vissza a Thor: Sötét világban. (Láttam, írtam róla.)

- Rinko Kikuchi jövőre Keanu Reeves-szel harcol a 47 Ronin oldalán. 

- Charlie Day-t egy folytatásban láthatjuk, ez a Förtelmes főnökök 2 (mi a francnak kell?). 

- Burn Gorman egy drámában játszik legközelebb: az All Is By My Side Jimi Hendrix életéről szól, de még mielőtt híres lett volna... 

- Ron Perlman az alábbi mozik stábjait erősíti: Angry Little God, Killing Frank (mindkettő horror/thriller), Justice League: The Flashpoint Paradox (csak szinkron), Dermaphoria (thriller), és ha elkészül a Hellboy 3, akkor ő bújik ismét Pokolfajzat vörös bőrébe. (A Villám-paradoxonról született cikkem azóta.)

Hamarosan jövök újra, de még nem tudom megmondani, mivel... 

Ja és még valami: Tessék maradni a stáblista elején, mert jön még egy utolsó, kihagyhatatlan jelenet! 

Végezetül: Reklám-rovat

A csodálatos blog.hu nem hajlandó megjeleníteni a videót, úgyhogy linket teszek ide, akit érdekel, az rákattint:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=mNwECmiJNFw

Az elmúlt két hét ősrégi horrorjai után valami laza kis ökörséget akartam nézni este, amiről nem kell túl sokat ugatni, így esett a választásom az Ali G-re. Anno volt egy szavazás az oldalon, amiben a régen letöltött filmjeim katalógusát tettem közzé és kértem az embereket, hogy szavazzanak, melyikről legyen írás. Összesen kb. 7 szavazat jött be, eddig a listáról mindössze A falut néztem meg, mert az volt, ami tényleg érdekelt, most pedig jött ez, de mivel a fennmaradó címek komoly hangvételű vagy borzongatós alkotásokat takarnak, ezért nem biztos, hogy folytatni fogom a megnézésüket... (Ez így is lett.) Na, de térjünk vissza ehhez a filmhez! Gondolom mostanra Sacha Baron Cohent már mindenki ismeri, ő egy modern kori átváltozóművész, aki őrült, eltúlzott karaktereinek bőrébe bújva 2-3 évente mindig sokkolja/megnevetteti a közönséget és ez volt az igazán nagy színre lépése. Lássuk, miről is van szó: 

Nagy-Britanniában járunk, helyszínünk az apró városka, Staines, amit különféle "bandák" uralnak. Hősünk Ali G (S.B.C.), a Keleti Oldali Banda vezetője, aki se nem tehetséges, se nem jó fej, ellenben igazi egoista, egy vesztes, aki keményfiúnak adja ki magát hasonló kaliberű cimboráival karöltve. Nagyjából eseménytelen életében akkor áll be jelentős változás, mikor kiderül, hogy "munkahelyét", a John Nike Szabadidőközpontot le akarják bontani. Rikító sárga ruhás emberünk próbálkozik a létesítmény megmentésével és kudarcba fulladó kísérletével felhívja magára egy korrupt politikus (Charles Dance) figyelmét, aki a miniszterelnök (Michael Gambon) lejáratására készül. Beveszi Alit a választási kampányba, ami a kezdeti katasztrofális eredmény után váratlan fordulatot vesz, mikor egy véletlennek köszönhetően a legesélyesebb jelölt visszalépni kényszerül és agyatlan címszereplőnk ezáltal bejut a helyi önkormányzatba, aztán a parlamentbe, sőt, a kormányba is! De a hatalommániás rosszfiú nem adja fel és ismét kísérletet tesz a kabinet megbuktatására. Vajon Ali G-nek sikerül megakadályoznia az ördögi tervet, vagy mindaz, amiért "dolgozott", elpusztul?

Középiskolás voltam, mikor ez a mozi kijött és akkor jobban elszórakoztatott. Emlékeztem pár dologra belőle, meg hogy fárasztó, de hogy ennyire alpári, ostoba és fájdalmas lenne, azt elfelejtettem. /Persze 10 év telt el a bemutatója óta és hát én is ennyivel öregebb lettem, éppen ezért már kinőttem abból a korosztályból, ami a célközönség lehet./ Kb. négyszer nevettem rajta, de azok a poénok jók voltak és egyébként azért is érdemes volt újranéznem, mert csupa mára már nemzetközi ismertségre szert tett, ám annak idején kevésbé közismert színésszel találkozhattam benne. Először ugye Cohen maga eléggé felkapott lett azóta, bár mostanában A diktátor óta nem nagyon hallani felőle; másrészt a főgonosz a Trónok Harcának Tywin Lannistere, a miniszterelnök pedig a Harry Potter Dupladurr professzora. És mellettük még láthatjuk a most nagyon felfuttatott Martin Freemant (Bilbo A hobbitból) Ali egyik társaként és a szexi Rhona Mitrát (Underworld: A vérfarkasok lázadása), valamint egy rövid jelenetben a szupermodell Naomi Campbellt is. 

A sztori a már sokadszorra ismételt "figura bekerül egy számára ismeretlen környezetbe, ahonnan teljesen kilóg, ám aztán alkalmazkodik és jobbá teszi a közösséget mindenki számára"-klisén alapszik, ám beletették azt a furfangos húzást, hogy Ali G valójában semmit nem tesz, ha leszámítjuk a végén lévő mentőakciót. A viccek 90%-a altesti humor, sokat poénkodnak a melegeken is, a fő karakter rémisztő butasága viszont szolgáltat egy-két valóban nevettető pillanatot. A felvonultatott fehérneműs jó csajokon kívül pár dübörgő zene adja meg az alaphangulatot, de a lényeg mégis a hip-hop életstílus kifigurázása. Ennek pedig a mai világban, sőt, a mai Magyarországon is van helye, ugyanis az mtvből, a vivából és a média egy részéből ömlik a fiatalok felé, hogy ilyennek kell lenni, csak éppen térdig csúszó buggyos gatya helyett ma a piercing meg a fültágító a menő. (És a tetoválás meg a löködős mobil.) Visszatérve a filmhez, a szereplők közül leginkább Cohen és Dance teljesítménye emelkedik ki: előbbi teljesen hitelesen alakítja a hiteltelen "gengsztert", utóbbi pedig bebizonyítja, hogy a legnagyobbak egyikeként nem fél lejáratni magát a szerepe kedvéért. 

Talán az eddigiek alapján még elviselhetőnek tűnik ez az egész, de le kell szögeznem, hogy nagyon rossz. Valahol a már-már szerethetően borzalmas kategóriába csúszik át, de általában inkább megmarad a fájdalmasan hülye és nem vicces zsánerben. Emellett a rengeteg kefélős "poén" és csúnya szöveg miatt 16 éven felülieknek ajánlom a megnézését, de a 16 és 18 év közötti fiatalok szerintem jól fognak szórakozni rajta! 

Érdekességek: Cohen (aki társproducer és író is volt) a brit Channel 4 műsorához, a The 11 O'Clock Showhoz találta ki Ali G-t, "aki" aztán önálló műsort kapott: a Da Ali G Show egy éven át ment, összesen 12 rész készült belőle. A rendező a főként tv-sorozatokon dolgozó Mark Mylod volt. A John Nike Szabadidőközpont tényleg létezik, Bracknellben található. Amikor Ali és az elnök az elnöki autóval megérkeznek a Downing Streetre, ott a kocsit kívülről mutató felvételek valódiak, ténylegesen az akkori brit kormányfő, Tony Blair érkezését ábrázolják. A vége felé, amikor a zsaruk megjönnek, bejelentik Alinak, hogy a városa helyett a Slough nevű településen lesz az építkezés - ez egy speciálisan angoloknak szóló poén, mert mind Staines, mind Slough elég rossz hírnek örvendett akkoriban. A helyszínül szolgáló városka a film hatására megváltoztatta a nevét Staines-upon-Thames-re, hogy ne a bandák által uralt kisvárosra asszociáljanak róla az emberek. Az Ali G Indahouse megközelítőleg 5 millió fontból készült és kis híján 26 millió dollárt hozott be. Alapvetően negatív vagy vegyes értékeléseket kapott, ám "folytatásai", a Borat és a Brüno hatására az évek során picit nőtt az elismertsége. Furcsa módon a Da Ali G Show sikeréhez szinte egyáltalán nem járult hozzá a későbbiekben... 

Nem értem, 11 évvel ezelőtt miért tetszett, talán a címszereplő szerethető vesztessége miatt /meg ugye tinédzserként az ember kedveli az ilyen fajta "humort"/, mára azonban inkább egy rémesen ostoba, a nézhetetlenség határát súroló izéként tekintek rá. De ahogy mondtam, igencsak aktuális lett a hip-hop-életstílus rengeteg mai követője miatt. Aki szereti a Horrorra akadva vagy a Már megint egy... című filmek bármelyikét, annak ez is tetszeni fog. 

Pontozás:

imdb: 6.2 (Ezt igencsak túlzásnak tartom.) (És 4 év alatt még 0.2-t emelkedett is.)

Szerintem: 2/5 (A nosztalgia és a Cohen-Dance-páros iránt érzett tiszteletem miatt +1 pontot kap.) 

Hírek: 

- Sacha Baron Cohennel legközelebb a Ron Burgundy folytatásában, az Anchorman: The Legend Continues-ban találkozhatunk.

- Martin Freeman még kétszer bújik hobbitbőrbe az elkövetkezendő 3 év során. (Ebből aztán három lett.)

- Charles Dance a Patrick című horror szereplőgárdáját erősíti. A sztori egy kómában lévő srácról szól, aki mentális erőivel manipulálja egy őt ápoló nővér életét - egész érdekesnek hangzik...

Ma is nézek majd valamit, vagy ha nem, akkor holnap. 

Ja és még valami: A fogadásos részben tessék figyelni, mert az Alinak bemutatott külföldi méltóságok között lesz egy ismerős arc!

Elérkeztünk a Lon Chaney-hetek lezárásához, aminek keretében megnéztem a némafilmkorszak egyik legnagyobb amerikai színészének három híres filmjét (Az Operaház Fantomja, London After Midnight, The Unholy Three), majd az egyik remake-jét, A vámpír jelét, ami már nélküle készült, ám szerepét a magyar horrorikon, Lugosi Béla vette át. Lezárásként pedig tegnap éjjel sorra került a Man of a Thousand Faces, ami Chaney elég korai halála után 27 évvel, 1957-ben készült. Igazából nem tudtam, mire számíthatok, de korábban végeztem egy mélyreható kutatást a címszereplőről az interneten, szóval tisztában voltam élete fontos állomásaival és érdeklődve figyeltem, mikor jön ez vagy az a dolog. Egy rövid történetismertetésre azért mégis szükség van, merthogy Az ezerarcú ember eléggé átmegy valóságból a fikcióba: 

A sztori az 1910-es évek elejétől 1930-ig kíséri végig Lon Chaney (James Cagney) életét, kapcsolatát süketnéma szüleivel és feleségeivel (Cleva - Dorothy Malone és Hazel - Jane Greer), bemutatva Chaney-t, a szerető apát, a házasságai egyben tartására törekvő férjet és a megszállott, fantasztikus színészt. Bepillanthatunk a kulisszák mögé, láthatjuk színházi fellépéseit, a filmiparba való bekerülésének pillanatait és néhány legendás mozijának (The Miracle Man, A Notre Dame-i toronyőr, The Phantom of the Opera, A szentségtelen hármas) forgatását. A film legfőbb mondanivalója viszont az, hogy nagy ára van a sikernek, és hogy nem könnyű dolog az átlagostól eltérőként élni vagy az ő sorsukat bemutatni/pártfogolni őket... 

Az első dolog, amin kicsit megütköztem, az a süketnémák látványos kirekesztése. Igaz, hogy ez a film több mint 50 éve készült és a történet még régebben játszódik, de mégsem értem, hogy ez tényleg ennyire visszataszító volt a normális emberek számára? Eltartott egy darabig, amíg megértettem, hogy Cleva miért reagál úgy Lon szüleire, ahogy és persze érthető a belevitt gyerekkori csúfolás-motívum is, de valahogy nekem ez az egész hiteltelen. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez tényleg megtörténhetett a valóságban... A színpadi évek és az első házasság bemutatása, ami a két órás játékidőnek kb. felét teszi ki, kevésbé érdekes, de amint Chaney megkapja pályáját elindító szerepét a fantasztikus maszkmesteri tudása miatt, onnantól máris sokkal izgalmasabb a dolog. A csúcsjelent egyértelműen a Phantom híres "unmasking"-jelenetének újraalkotása, ahol önkéntelenül is elmosolyodtam, mert bár korántsem olyan jó, mint az igazi, de a hangulatát nagyon sikerült elkapni. A másik csúcspont a színházi évek lezárása, ahol egy elég sokkoló esemény történik. 

Mivel Chaney nem volt kitárulkozó alkat és titokban tartotta magánélete nagy részét, így a forgatókönyvírók főként a fantáziájukra hagyatkoztak a konfliktusok kiötléséhez. Így született meg a szüleit és miattuk őt is érő gúnyolódás okozta lelki sebek visszatérő aspektusa, az apa-fiú kapcsolatban rejlő titok, meg a végig jelen lévő előző feleség, aki folyton valami gondot okoz. Viszont kimarad pár dolog, amiket egyébként kevés erőfeszítéssel bele lehetett volna tenni, pl. hogy Lon szemüveges volt civilben és rengeteget dohányzott (jó, hát ezt talán akkoriban nem lehetett mutatni), ráadásul nagy sajnálatomra a szívemnek oly kedves London After Midnight mindössze csak két, rövid pillanatokig látható rajzon jelenik meg. Még egy apróság visszás számomra: a Cagney-féle Fantom valahogy túl kövér, pedig maga a színész nem látszik annak egyetlen másik jelenetben sem. 

Ha már szóba jött, rátérek James Cagney-re: Korábban sosem láttam tőle semmit, de valami fantasztikusan játszik. A testfelépítése eltért az igazi Ezerarcú Emberétől, de remek mimikájával és az utánzási tehetségével elérte, hogy elfogadjam, ő Lon Chaney. A The Miracle Man-szekvenciában nyújtott teljesítménye elképesztő, tényleg olyan színész volt, akire rá lehetett építeni egy komplett mozit - mint látható, ez működött. Dorothy Malone rendkívül szép nő volt, de a karaktere annyira antipatikus - nagyszerű ez a kettősség benne; vele ellentétben Jane Greer kedves és melegszívű Hazeljét lehet szeretni. Chaney fiát, Creigthon Tull Chaney-t (a későbbi Lon Chaney Jr.-t) négy különböző fiatalember testesíti meg, közülük elsősorban a legidősebb változat, Roger Smith emelkedik ki - egyébként a valódi Lon Chaney Jr. élt, amikor ez a film készült, de semmit nem találtam arról, hogy hogyan reagált rá. 

Érdekességek: A rendező Joseph Pevney volt, akit elsősorban a '60-as évekbeli Űrszekerek-sorozat rendezése kapcsán ismernek. A mellékszereplők egyike önmagát alakítja, ő Clarence Kolb, aki anno tényleg együtt dolgozott Chaney-vel - Kolbnak ez az utolsó filmje. James Cagney egy nyaraláson találkozott Roger Smith-szel, aki tengerészgyalogosként szolgált azon a helyen, és ő beszélte rá a jóképű ifjút, hogy álljon színésznek. Smith és Cagney a Man of a Thousand Faces mellett együtt dolgozott a Never Steal Anything Smallon is. A Universal-vezető Irving Thalberget az a Robert Evans alakította, aki aztán felhagyott a színészettel és valóban stúdióigazgató lett, csak éppen a Paramountnál. Utólagos szerkesztés: Tegnap éjjel jutott eszembe, hogy Cagney 57 évesen játszotta el a mindössze 47 évet élt Chaney-t, de ha megnézitek a képeket, nem tűnik annyira öregnek.

Több eltérés is akad a valóság és a filmben látható cselekmény között azokon túl, amiket észrevettem: Cleva tudta, hogy Lon szülei süketnémák és a házasságkötés előtt többször találkozott velük. Creigthon Chaney nem kórházban született, hanem szülei Oklahoma City-beli otthonában. Mind az Operaház Fantomja, mind a Quasimodo maszk replikája erősen eltér az eredetitől, ugyanis amiket itt láthatunk, azok vastag, kemény gumirétegekből álltak és Cagney alig tudta mozgatni az arcát bennük, míg Chaney valódi sminkjei egyszerű, könnyen felvihető darabok voltak, ezek viselése közben is játszhatott az arcizmaival. Az igazi Creigthon sosem gondoskodott ilyen módon a valódi anyjáról, mivel akkoriban már felesége és két gyereke volt, munkáját tekintve pedig az apósa fűtőüzemében dolgozott. Az idősebb Chaney soha nem akarta, hogy az ifjabbik beálljon színésznek, ő maga pedig csak akkor kezdett el filmeken dolgozni, mikor korábbi állását elvesztette és nem talált másikat. A Lon Chaney Jr. nevet a fiára a producerek erőltették rá és nem szerette. Később aztán már elkezdték Lon Chaney-ként emlegetni, amire viszont büszke volt. A főszereplő halála is másképp zajlott le a valóságban, ugyanis egy kórházban hunyt el, teljesen váratlanul, a torkában keletkezett vérzés miatt. Az ezerarcú ember készítési költségéről nem találtam adatot, ám majdnem 2 és félmillió dollárt hozott vissza, ami anno szép sikernek számított. 

Nem mondom, hogy rossz film ez, de engem jobban érdekelt volna egy elsősorban Lon Chaney magánélete helyett a mozijaira épülő életrajzi alkotás. 

Pontozás: 

imdb: 7.3 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Vannak kisebb hibái és már az idő is eljárt felette, ám maradandó alkotás - csak éppen nem olyan jó, mint egy valódi Chaney-film...) 

Most már tényleg a végére értem ennek a hosszadalmas projektnek, így továbbléphetek. Ezen a héten lesz egy pár jó dolog a tévében, plusz 100 Ft-ért sikerült beszereznem a Titokzatos folyót angol nyelvű dvdn, meg aztán ott az a már említett régi listám, amin van kb. 10 cím és az új listám, amin szintén akad egy-két ígéretes darab. Úgyhogy hamarosan ismét jelentkezem!

A Lon Chaney-blokk lezárásaként két olyan film kerül sorra, amikben ő már nem szerepel, de szorosan kötődnek hozzá. Tegnap rájöttem, hogy akaratomon kívül időrendben haladtam Az Ezerarcú Ember munkásságában, így most is a korábban készült mozit választottam a kettő közül elsőnek, ez pedig A vámpír jele, ami a Draculát összehozó páros, Lugosi Béla és Tod Browning újabb közreműködése, hasonló témában. És hogy hogyan kapcsolódik Chaney-hez? Nos, a Mark of the Vampire a London After Midnight remake-je... 

Furcsa, de elgondolkodtató, hogy vajon miért pont ezt a filmet újrázta Browning? A legkézenfekvőbb válasz az, hogy nyilván a Draculával elért elképesztő siker hullámait akarta meglovagolni, így keresett egy újabb vérszívó-szerepet Bélának - végülis 1935-ben járunk a bemutatókor, mikor Lugosi a legnagyobb aktuális horror-sztár. Viszont mi van akkor, ha valamennyire benne volt a rendezőben, hogy megőrizze az utókornak történetét, a The Hypnotistet? 8 év alatt sok mozit el lehet felejteni és a London After Midnight egyrészt némafilm, így idejétmúltnak számított, másrészt Chaney ekkor már öt éve távozott az élők sorából, ezért már közismertnek sem számított. Ha ez az okfejtés csak egy kicsit is valós, akkor máris igazi misztikummal állunk szemben, ugyanis ahogy már kétszer leírtam, a LAM megsemmisült az utókor számára és tulajdonképpen a visszaállított 47 perces változat mellett leginkább a Mark of the Vampire mutatja meg, milyen lehetett. Sejthette Browning 1927-es művének eljövendő végzetét vagy csak kaszálni akart? Na, most hogy kellőképpen összezavartam mindenkit, lépjünk tovább, térjünk rá a sztorira! 

Prága, 1934. Egy év telt el Sir Karell Borotin, a gazdag nemes úr rejtélyes halála óta, amiről a mai napig nem sikerült kideríteni, hogyan is történt. A holttest nyakán két apró, szúrt sebet találtak és eltűnt belőle az összes vér... A paranoiás közemberek a város szélén álló kastély rejtélyes lakóit vádolják, akikről bizton állítják, hogy vámpírok! Minden nyom és jel efelé mutat, ám a prágai rendőrség nyomozóját (Lionel Atwill) nem sikerül meggyőzni. A rendőr azonban kénytelen elismerni, hogy természetfeletti erőkkel akad dolga, mikor az elhunyt nemes lányát (Elizabeth Allan) és annak szerelmét (Henry Wadsworth) támadás éri, a tettesekre pedig a szemtanúk leírása szerint illik az élőholt jelző. Szerencsére megjelenik Zelen professzor (Lionel Barrymore), aki összefogva a felügyelővel és a lány gyámjával, Otto báróval (Jean Hersholt) felveszi a harcot a vérszopó Mora gróffal (Lugosi Béla) és lányával, Lunával (Carol Borland). Vajon sikerül megmenteni a Borotin-vagyon örökösnőjét az éjszaka gyermekeitől - és vajon a kastélyban lakó félelmetes alakok tényleg vámpírok? 

Innentől jön néhány szpojler-szerűség... 

Aki olvasta a LAM-ról szóló írásomat, az láthatja, hogy Browning és a mellé szegődött írók azért próbálkoztak némi újdonság bevitelével, mert míg az eredeti műben az áldozat feltehetőleg öngyilkos lett, addig itt nyilvánvaló, hogy megölték, csak az nem, hogy ki. Plusz ugye a felügyelő és a vámpír ezúttal két különböző személy, valamiért pedig az alap figurát három részre szakították (a professzor, a zsaru és az élőholt) - Chaney ezt mind eljátszotta egymaga... 

A történet irtó lassan indul be, az elején csak néztem, hogy mi ez a várkastély, kik ezek a vándorcigányok és egy darabig azt hittem, valamiféle ócska Nosferatu-koppintást látok - egészen a gyilkosságig. Aztán a halál okának kinyilvánításáig tök jó volt a hangulat, Béla és partnernője megjelenése csak még jobbá tették az egészet, viszont ahogy az imdbn valaki írta a fórumba, hirtelen a semmiből tűnik fel a professzor és egyszeriben átmegyünk valamiféle vámpírvadász-akcióba. Történik három újabb támadás, plusz az egy évvel korábbi részekben a parasztok is beszámolnak halálesetekről, így a Mora grófnak nevezett állítólagos vérivó sokkal veszedelmesebb, mint Chaney őrült Hódbőr-kalapos Férfija. Ott teljesen érthető volt, hogy a Yard embere miért nem akarja bevonni a rendőrséget, itt viszont semmi értelme nincs. /Most jöttem rá, hogy van magyarázat arra, hogy Mora hogyan "létezhet" a gyilkosságkor, ugyanis említik, hogy az üresen álló kastélyt legendák övezik./ 

A színészek közül Lionel Barrymore kiemelkedik, szerintem remek volt; bár ismét itt egy példa Lon Chaney nagyságára: ő tudta érzékeltetni, eljátszani, hogy a karaktere öreg, sőt azt, hogy megöregedett az eltelt öt év alatt, itt meg csak simán egy éltesebb korú színjátszót alkalmaztak... Lugosi még a Man in the Beaver Hatnél is kevesebbet van színen, így véleményt nem tudok mondani róla, gyakorlatilag egy sebes fejű Dracula gróf - a sebről még lesz szó. Carol Borland tetszett, pláne mivel Lunanak itt nagyon hosszú haja van, a jófiúkért viszont lehetetlenség izgulni, a csúcs az, hogy maga az örökösnő és a szerelme totál háttéralakokká degradálódnak... A cenzúra azért most is érvényben volt, szóval erőszakos részeket nem láthatunk, bár lőni azért lőnek, de sosem emberre/vámpírra. 

Tudtam, ki a tettes és mégis sikerült fenntartani a figyelmemet a vámpír-módszerrel, vagyis kíváncsi voltam, hogyan hajtotta végre a bűncselekményt - de akkor is, az eseménysorban két olyan ostoba dolog van, ami egyszerűen elront mindet. Ez a semmiből megjelenés problémája: először a professzor, aztán a hipnotizálósdi. A LAM-ban szépen felvezették az utóbbit, az előbbire meg nem volt szükség, mert a rendőr maga volt a professzor. Itt mért kellett máshogy csinálni? Az se jó, hogy nincsen zene, csak kb. fél percnyi összesen a nyitó és a záró szekvenciákban; nem lehet érezni az idő múlását a kezdés után; minden éjjeli részben ugyanazt a fura hanghatást alkalmazzák; és egyedül a hangos hangokkal tudtak megrémíteni, semmi mással. A béna trükkök (a szálló denevér és a mászó pók egyszerűen nevetségesek), a rémesen szar mellékszereplők (főleg a doki, Donald Meek) és a főhősök sok buta kis baklövése miatt unatkoztam, Béla és Ms. Borland meg túl keveset szerepeltek. Azért az utolsó jelenet kifejezetten vicces és érdekes a magyarázat a gyilkos módszerére, de ezektől függetlenül egyet kell értenem a London After Midnightnál idézett imdbs kollégával, aki szerint a csak képekből álló 47 perces új LAM szórakoztatóbb és izgalmasabb ennél. 

Érdekességek: Tod Browning The Hypnotist című novellájának második feldolgozása ez, ő volt a producer és a rendező. A szereplők a forgatás alatt azt hitték, hogy egy tipikus klisé-horrorban vesznek részt, addig, amíg a direktor szembesítette őket a befejezéssel, mert így akarta biztosítani, hogy komolyan vegyék a dolgukat. Lugosinak nem tetszett a vége, de azért megcsinálta. Az eredeti 80 perces játékidőt a stúdió a korábbi Browning-mozi, a Szörnyszülöttek buktája miatt 60 percesre vágta, emiatt sok stáblistában feltüntetett szereplő nincs benne a végső verzióban és azt se magyarázzák meg, hogy hogyan keletkezett a gróf halántékán lévő golyó ütötte seb. A sebet elvileg úgy szerezte, hogy még életében vérfertőző viszonya volt a lányával, ezért fejbe lőtte magát, de ez a mellékszál a vágószoba padlóján végezte sok mással együtt. A konkrét sebet a fején viszont már nem lehetett eltüntetni, így benne maradt, magyarázat nélkül. Később az MGM-es fickók azt mondták, hogy a kivágott anyag nagy része a házvezetőnő komikusnak szánt szerencsétlenkedése volt és ez hihető, mert a London After Midnightról is azt mesélték, akik látták, hogy túl sok volt benne a házvezetőnőből - szóval talán nem gond, hogy ez kikerült a kész műből. A legnehezebb jelenet az volt, mikor Carol Borland vámpírszárnyakon suhant, ezt három hétbe tellett felvenni. A denevérek egy része igazi, őket Dél-Amerikából importálták. Saját korában Lengyelországban és Svédországban betiltották a filmet, Magyarországon cenzúrázva adták ki. Lionel Barrymore együtt dolgozott Lon Chaney-vel a Zanzibártól nyugatrában; Béla pedig nem csak hogy átvette Chaney vámpírszerepét itt, de helyette kapta meg a Draculát is. (2017-es toldás: Jelenleg az imdbn magyar címként az szerepel, hogy "Vámpírasszony"...)

Luna, a Denevérlány-rovat 

Carroll Borland 1914-ben született, drámai színészetet tanult. Fiatal korában Lugosi Béla megbabonázta őt Draculaként, Carroll pedig Stoker művének színpadi verzióját látva írt egy novellát, a Drakula grófnőt, amit el is küldött Bélának. Neki ez nagyon tetszett és meghívta az ifjú írónőt a színházba, ahol egy mellékszerepet, Lucy-t játszhatta. Ez az ismeretség vezetett a Mark of the Vampire-höz. A lány leegyszerűsítette a nevét Carrollról Carolra a filmezéshez, ahonnan 1953-ban vonult vissza, ezek után főiskolai tanárként oktatott. 1933 és 1983 között mindössze öt szerepe volt. Borland hírhedt arról, hogy az évek múlásával egyre jobban kiszínezett történeteket adott elő Lugosiról. A vámpír jele miatt kultikon-státuszba került, annak dacára, hogy csak egy mondatot mond az egész játékidő alatt és összesen kb. tíz percet van képernyőn. 1994-ben halt meg, 79 évesen. 

A Mark of the Vampire 305 ezer dollárból készült, a bevételéről nem találtam adatot. A kritikai megítélése máig elég vegyes, egyesek szeretik, mert a tipikus horrorok jellemvonásait kikarikírozó szatírát látják benne; mások viszont a meglepő, ám végülis csalódást okozó befejezés miatt nem tartják valami jónak. Ha az eredeti London After Midnight is ilyen sok dumálásból álló, nagyrészt álló történettel bír, akkor jobb, ha sosem láthatjuk - de én bízom benne, hogy az 1927-es verzió sokkal jobb! Remélem egyszer láthatom...

Pontozás: 

imdb: 6.3 (Ez túl sok...) 

Szerintem: 2/5 (Unalmas volt, kár, hogy ez az egyik első találkozásom Lugosi Bélával...) 

Holnap vagy holnap után sort kerítek a Man of a Thousand Faces-re is és azzal lezárulnak a Lon Chaney-hetek. Utána már tényleg megnézem a Silent Hill 2-t, dacára hogy olasz ismerősöm szerint szar:) És van még egy régi listám, amin rengeteg dolog van, azt is elkezdem, mivel most két hétig szabadságon vagyok!

A számos mozgókép közül, amikben Lon Chaney szerepelt, rengeteg van, ami csak rövidfilm, viszont meglepetésemre igen kevés valódi horror akad az egész estés mozijai között. Éppen ezért nehéz volt eldönteni, hogy Az Operaház Fantomja és a London After Midnight után mi legyen a soros, végül a kézenfekvő Szentségtelen hármasra voksoltam, ez ugyanis az egyetlen alkotás, amiben hallhatjuk Chaney hangját és egyben ennek a nagyszerű színésznek az utolsó munkája is. Nézzük, miről van szó benne: 

Egy vásári vurstliban dolgozik a hasbeszélő Echo (L.C.), aki bámulatos mutatványa alatt segítőtársával, a csinos Rosie-val (Lila Lee) karöltve kifosztja nézőit. A viszonylag jól menő zsebmetszésnek azonban vége szakad, mikor az egyik látványosság inzultálja a közönséget és tömegverekedés alakul ki. A vurstlit bezárják és azon az éjszakán három állás nélkül maradt különös férfi (a hasbeszélő, a törpe meg az erőművész) összefognak, hogy nem mindennapi adottságaikkal törvénytelen úton gazdagodjanak meg. Álcázásként megnyitják Mrs. O'Grady madárboltját, ahol Echo öregasszonynak álcázva "beszélő" papagájokat ad el, a törpe csecsemőt játszik, az erőművész pedig mint családtag és hordár segédkezik nekik, ám az éj leple alatt sorban kirabolják vevőik házait. A hasbeszélőt túlságosan lefoglalja, hogy féltékenykedjen a szintén velük lévő Rosie-ra és a naiv pénztárosfiúra, Hectorra (Elliot Nugent), így társai nélküle hajtják végre az utolsó akciót, amibe hiba csúszik. Embereink bajba kerülnek, amit csak tovább bonyolít a szerelmi háromszög és az, hogy a három bűnöző utálja egymást. Vajon sikerül átverni a rendőröket és újból eltűnni vagy a sok belső viszály végül a szentségtelen trió végéhez vezet? 

A némafilmekkel ellentétben ez rögtön magával ragadott és egy idő után azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa, hogy Chaney egyetlen másik mozijában sem beszélt, pedig tök jó hangja volt. Az Unholy Three újabb lehetőséget adott számára, hogy maszkmesteri tudását megmutathassa, plusz kombinálja a kor nézője által ismert kitűnő mimikai játékát az addig még sosem hallott hangutánzási tehetségével. Egyrészt ő a goromba és felsőbbrendűségi komplexusos Echo, másrészt a hajlott hátú és korú Mrs. O'Grady, harmadrészt pedig legalább öt különféle hangon szólal meg - ez nem semmi teljesítmény! A sors fura fintora, hogy Chaney egyetlen hangosfilmje egy korábbi munkájának, az 1925-ös A szentségtelen háromnak a feldolgozása, ám jó pár dologban különbözik egymástól a két mű. Az első, hogy bár mind Echo életre keltője, mind a törpét alakító Harry Earles ugyanaz a színész, mint a korábbiban, az erőművészt jogi okokból le kellett cserélni - az interneten olvasott kommentek alapján tehetségesebb Victor McLaglent a nála is nagyobb termetű, ám kevésbé jó színész Ivan Linow váltotta; valamint a női főhős is megváltozott, Mae Busch helyett a netes közönség szerint sokkal jobb Lila Lee jött. A második különbség a befejezésben van, ami eredetileg máshogyan alakult, de itt az utolsó pillanatban megváltoztatták - a '25-ös verzióval megegyező lezárást szintén leforgatták, kérdés, hogy vajon ez fennmaradt-e? 

A történet érdekes és izgalmas, sokáig például nem értettem, hogy miért van szükség a törpére, egészen addig, míg bemutatnak egy "rablást". Ha már a bemutatás került szóba: abban a korban elég erős cenzúra volt, így az erőszakból semmit sem láthatunk, mindenre csak utalnak, viszont kellemes meglepetés volt, hogy a dráma műfaji megjelölés ellenére Chaney és Earles gyakran vicces pillanatokkal gazdagítják a nézőt, magyarul lehet párszor röhögni. A kép rendkívül szép és tiszta, ellentétben a Phantom of the Operaéval, viszont a korabeli rémes hangtechnika sajnos visszaüt, gyakran lehetetlenség megérteni, amit a szereplők mondanak, Harry Earles beszéde pedig nagyon magas, gyerekszerű hangja miatt az esetek 80%-ában érthetetlen - ez főleg abban a jelenetben zavaró, mikor "előadást tart" az erőművésznek arról, hogy jobban tennék, ha fellázadnának Echo ellen. A cenzúrázott erőszak mellett az egyetlen igazi furcsaság a gorilla jelenléte, akit a hasbeszélő azért rabol el a vurstliból, mert ez az állat az egyetlen dolog, amivel megfélemlítheti óriás termetű társát. Így még ez oké, de az emberszabású olyan bután néz ki, annyira nem illik bele az alapvetően komoly hangvételű sztoriba, hogy az rémes. 

Érdekességek: A rendező Jack Conway volt, aki korábban már együtt dolgozott Lon bácsival a While the City Sleeps-en; az események alapját pedig Clarence Aaron 'Tod' Robbins regénye adta, akinek másik könyvén alapul a hírhedt Freaks. A Hectort alakító Elliot Nugent termékeny rendező volt, itt színészkedés mellett a párbeszédeket írta és ő látta el a "folytonosságért felelős forgatókönyvíró" feladatait. Ivan Linow Litvániából származott, 193 centi magasra nőtt, színészi karrierje előtt birkózóként kereste a kenyerét. Harry Earles 99 centi magas volt, két leghíresebb szerepe a Freaks-beli Hans és az Óz, a csodák csodája egyik törpéje. Elsősorban cirkuszi művészként dolgozott három lánytestvérével együtt, akik szintén hozzá hasonlóan picinek születtek, együtt alkották a Baba Család nevű mutatványos kvartettet, az '50-es évekig felléptek, majd visszavonultak és életük végéig együtt laktak egy speciálisan nekik készült házban. Harry meglepően magas kort ért meg, 83 volt, amikor 1985-ben meghalt, Tiny nevű húga pedig még öregebb, 90, mikor 2004-ben elhunyt. A gorillát Charles Gemora játszotta, aki az egyik leghíresebb emberszabásúakat életre keltő színész volt Hollywoodban, 31 éven át játszott gorillákat és csimpánzokat, maszkmesterként is dolgozott; sőt, Az Operaház Fantomjában az Operaház megtervezőjeként már együtt dolgozott Chaney-vel. Echo alakítója eskü alatt tett nyilatkozattal tanúsította, hogy mindegyik hang, amit karaktere produkál, az övé. (2017-es toldás: Az imdbn most magyar címként az szerepel, hogy "Az ördög cimborája.") A The Unholy Three 988 ezer dollárt hozott be, kritikai fogadtatásáról viszont nem találtam információkat - csak annyit, hogy a mai közönség jobbnak tartja a néma változatot, mint ezt. 

Amint vége lett, két gondolat született a fejemben: Milyen jó kis film volt ez és mennyire nagy kár, hogy Lon Chaney nem kapott több lehetőséget az élettől, hogy hangosfilmeket készítsen - óriási sikere lett volna! Aki szereti a régi krimiket és a hasbeszélős mozikat, az mindenképpen adjon egy esélyt A szentségtelen hármasnak! 

Pontozás: 

imdb: 6.8 (az eredeti 7.3) (4 év alatt ez 0.3-at emelkedett, az eredeti 0.2-t.)

Szerintem: 5/5 (Tetszett, még a hibái ellenére is.) 

Most már több Chaney-film nem lesz, de következik kettő, amik szorosan kapcsolódnak hozzá: Az egyik a Man of a Thousand Faces, ami egy róla szóló, 1957-es életrajzi film; a másik pedig a Mark of the Vampire, ami a London After Midnight 1935-ös, hangos változata, a vámpír szerepében Lugosi Bélával!

Ahogy a Lon Chaney-hetek bevezetőjében írtam, ez volt az a film (vagyis ami fennmaradt belőle), ami megismertette velem Az Ezerarcú Embert. Régebben tudtam, hogy bár maga a London After Midnight már nem létezik, 2002-ben a TCM, a jogbirtokos Turner vállalat megbízásából, a fellelhető anyagokat felhasználva összeállított egy 47 perces változatot belőle. A hosszú évek alatt nem sikerült hozzájutnom ehhez a verzióhoz, mert a hivatalosan forgalomban lévő, több dvdből álló The Lon Chaney Collection bizony igen drága, de pár napja szerencsém volt és megtaláltam az interneten. Amiről most beszélni fogok, az egy egészen rendhagyó alkotás, mert csak állóképekből készült, de mégis olyan, mint egy valódi film, a hangulata, a komolyzene és a feliratok együtt megteremtik azt az érzést, amit 1927-ben élhettek át a nézők, akik jegyet váltottak, hogy láthassák. Nézzük, miről is szól(t)! 

A gazdag arisztokrata Roger Balfourt holtan találják, mellette saját pisztolya és egy búcsúlevél. Az ügyet vizsgáló detektív, Burke professzor (L.C.) mégis gyanúsítottként hallgatja ki azt a négy embert, akik szerinte felelősek lehettek az áldozat haláláért, ám aztán kénytelen beismerni, hogy az öngyilkosság ténye egyértelmű... Öt évvel később a romos, elhagyatott Balfour-villát különös, ijesztő külsejű emberek bérelik ki maguknak: egyikük egy holtsápadt, fénytelen tekintetű leány, a másik egy rémisztő, hegyes fogú férfi. A szomszédos villában pedig éppen az a négy ember él még mindig, akik öt évvel korábban jelen voltak a tragédia utáni nyomozáskor: Lucille, az elhunyt Balfour lánya (Marceline Day); Sir James, az egykori legjobb barát (Henry B. Walthall); Arthur Hibbs, Sir James unokaöccse és Lucille szerelme (Conrad Nagel), meg az inas Williams (Percy Williams). A rémes új szomszédok kivizsgálására ugyanaz a Burke érkezik, aki az öngyilkossági eseten dolgozott; a professzor a rendőrség bevonása nélkül akarja felderíteni a rejtélyt, de egyre több jel mutat afelé, hogy az elhagyatott épület lakói vámpírok! Vajon tényleg természetfeletti lényekkel kell a detektívnek szembenéznie - és vajon a mostani kísérteties események összefüggenek a korábbi szörnyűséggel?

Már a puszta tudat, hogy egy gyakorlatilag nem létező filmet nézhetek, fantasztikus volt és hamar elkapott a hangulat. A vámpír felbukkanása óriási pillanat és sajnáltam, hogy relatíve elég keveset szerepelt, ám kárpótolt az izgalmas nyomozás, aminél nem lehet tudni, hogy mi lesz a végeredmény. Mivel csupán képekből áll az egész, ezért színészi játékot elemezni szinte lehetetlen, de tény, hogy Chaney remekül oldja meg arcjátékával az 5 év elmúlásának érzékeltetését, Burke ugyanis nyilvánvalóan öregebb, mint az alakítója. A Man in the Beaver Hatet pedig szinte lehetetlen szavakba foglalni, szerintem minden idők egyik legkirályabb külsejű, őrült, groteszk vámpírja, akinek valóságossága még több mint 80 év távlatából is sokkolóan hat. A többiek közül Marceline Day emelkedik ki a szépségével, a szereplők nagy részét viszont nem tudom értékelni (mivel statikusak). A történet nagyon megfogott, annak ellenére, hogy tudtam, kicsoda a vámpír valójában, de aki mégsem tudja, azt az ő kiléte és a Balfour halála körüli misztikum biztosan a képernyő elé szegezi majd. Néhány képen még nevetni is lehet, mert legalább két alkalommal egyes színészeket elég vicces pozíciókban örökítettek meg, szóval mindenképpen nagyszerű élmény a 2002-es London éjfél után. 

Érdekességek: Valószínűleg ez az első amerikai vámpírfilm. A főszereplő és a rendező összesen tíz közös filmet csináltak, erről még lesz szó. Tod Browning a rendezés mellett író és producer is volt, az alapötletet az általa írt The Hypnotist című novella adta. Egyes források szerint a sztorit a Drakula színpadi változata ihlette. Chaney egy nagyon kemény, gumiszerű anyagból álló műfogsort viselt, a szemeit pedig fémből készült apparátusokkal tágította ki ilyen mértékűre. A természetellenes vigyort egy fogászati drótból alkotott kellék segítségével érte el. A maszk rendkívül fájdalmas volt számára, egyhuzamban csupán néhány percig bírta viselni. Ő maga akarta, hogy a vámpír ennyire abszurd legyen, mert a végén kiderül a valódi személyazonossága, vagyis nem az, akinek látszik. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor híres sminkes táskáját kellékként használta, a vége felé látható egy asztalon. Van még egy vámpír, de nem vagyok biztos benne, ki játszotta; a denevérlány alakítóját Edna Tichenornak hívták, Sir Rogert pedig Claude King keltette életre. Nincs magyarázat rá, hogy az elején miért fehér, később miért fekete a vámpír haja, én azt hittem az 5 évvel korábbi esetben lesz fekete és később ősz, de nem így van. Azt mondják, hogy a premier közönségét nem lepte meg a fordulat, amire végülis rá lehet jönni. A hegyes fogú férfit elvileg Mooney-nak hívják, megformálójának munkái közül ennek volt a legkisebb költségvetése és ezt forgatták le a leggyorsabban, mindössze 24 nap alatt. 

Az utolsó ismert kópia a London After Midnightból 1967-ben elpusztult, amikor az MGM 7-es számú raktárában tűz ütött ki. Addigra minden másik tekercse eltűnt vagy elporladt, mára a leginkább keresett elveszett mozik egyike. Chaney halála után Browning 1935-ben leforgatott egy újrát Lugosi Bélával, ez lett A vámpír jele (Mark of the Vampire), ami már hangosfilm. Ennek a megítélése elég ellentmondásos, a '30-as évekbeli kritikusok szerint az eredeti sokkal jobb volt, a maiak (akik egy fennmaradt forgatókönyvet használtak összehasonlítási alapul) a felújítottat nevezték jobbnak. 1928-ban megjelent a történet regény-változata Marie Coolidge-Rask tollából, mára ennek példányai felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Ugyanebben az évben egy férfi meggyilkolt egy nőt a Hyde Parkban és arra hivatkozott, hogy Chaney alakítása miatt elvesztette a józan eszét egy időre, ezért követte el a rémtettet - a bíróság azonban ezt az indokot nem fogadta el és elítélték. A felújított verziót Rick Schmidlin rendezte és pénzelte, ő elsősorban dokumentumfilmes. A zenét Robert Israel és zenekara szolgáltatta. TV-filmnek készült és nem sokkal rövidebb az eredetinél a maga 47 percével, az ugyanis 69 perces volt. Néhány fontos jelenet kimaradt, mert képtelenség volt őket rekonstruálni, emiatt bizonyos részletek homályban maradnak. 

Igen valószínű, hogy már nem létezik komplett szalag a műből, ezt több tény is alátámasztja. A London After Midnightból sosem adtak el független terjesztőknek, a remake-jogokat megtartotta magának az MGM, ráadásul a stúdió szokása az volt, hogy amikor levették a műsorról egy-egy alkotásukat, akkor utánajártak és begyűjtötték a kópiáikat. Éppen ezért több mint biztos, hogy sem külföldi archívumokban, sem visszavonult mozigépészek magángyűjteményében nincs belőle egyetlen példány sem... A copyright jog 2022-ben jár majd le, így ha valakinek mégis akad belőle egy komplett tekercse, az milliárdos lehet vele! 

A rendezőről és a főszereplőnőről

Tod Browning 1880-ban született, a filmezés minden területén kipróbálta magát, cirkuszi gumiember volt, mielőtt Hollywoodba ment. Chaney-vel közös munkái között van a színész egyik legismertebb műve, Az ismeretlen (1927) és az eredeti The Unholy Three (1925); nevét mégis két máig nagy hatású alkotás, az 1931-es Dracula és az 1932-es Freaks miatt jegyezték meg. Rákban halt meg 1962-ben.

Marceline Day 1908-ban látta meg a napvilágot, a '20-as években érte el karrierje csúcsát, testvére, Alice Day szintén színésznő volt. A hangosfilm megjelenésével csillaga leáldozott, 1933-as utolsó filmje, a The Fighting Parson után már nem vállalt több szerepet. Hosszú élete során soha nem beszélt mozis pályafutásáról, mind rajongóit, mind a filmtörténészeket visszautasította, ha interjút kértek tőle. 2000-ben halt meg, 91 évesen. 

Az 1927-es London After Midnight kb. 152 ezer dollárból lett és 721 ezret hozott vissza, Chaney és Browning közös munkái közül ennek lett a legnagyobb bevétele. A kritikusoktól vegyes fogadtatásban részesült, a közönség viszont tódult rá. Akik 1967-ig látták, azt mondták róla, hogy nem a legjobb az említett urak filmográfiájából. Egy forrás azt közli, hogy a korabeli kritikusok szerint "langyos" volt, még Chaney-t sem rajongták körbe olyan szinten, mint szokták. Talán van ebben valami, mert tényleg még a 2002-es verziónak is csak egy kis része játszódik a kísérteties Balfour-villában és maga a vámpír alig van színen, a fennmaradó időben szinte végig párbeszédet láthatunk. Lehetséges, hogy a valódi változat tényleg nem túl jó, de ezt senki sem tudhatja már biztosan... Michael_Elliott nevű felhasználó az imdbn írja: "Ténylegesen ezek a képek sokkal szórakoztatóbbak, mint Browning 1935-ös remake-je, a Mark of the Vampire. Ahogy azt már számtalanszor elmondtam korábban, valószínűleg addig jó, amíg ez a film elveszett marad, mert ha valaha is megtalálják, akkor az őt övező rejtélyek és a legendás státusz elillan, mert a korabeli elemzők azt írták róla, hogy nagyon gyenge alkotás." 

Számomra élmény volt látni, de nem igazi film, kis hazánkban nyilván senkinek sem mond semmit a címe, ezért csak azoknak ajánlom, akik szeretik a '20-as években készült horrorokat és szeretnék megismerni az egyik hírhedt rémalakot, akit valószínűleg sohasem láthatunk majd a vásznon mozogni...

Pontozás: 

imdb:

eredeti változat: 7.0 (4 év alatt 0.1-et növekedett.)

felújított: 6.3 (Ez is)

Szerintem: 5/5 

Következő filmnek az 1930-as The Unholy Three-t tervezem, remélhetőleg meg tudom találni.

Az első és ezidáig egyetlen Lon Chaney-film, amit láttam. Anno az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalszban olvastam róla, aztán a London After Midnightos élményeim összefonódtak ezzel az ajánlással, úgyhogy még a blog indulása előtt letöltöttem és megnéztem. (Jelen esetben ez nem számít illegálisnak, de erről majd később.) A Universal klasszikus szörnyfilmjeinek sorát ez indította el, de nem mindenki sorolja ezt is közéjük; a sztorinak pedig csak árt, hogy manapság legtöbben az Andrew Lloyd Webber-féle ostoba musicalre gondolnak, ahelyett, hogy mondjuk ez, vagy a '70-es évekbeli különös feldolgozás, A Paradicsom Fantomja jutna eszükbe... Na, de térjünk a tárgyra!

1910-ben a francia író Gaston Leroux tollából jelent meg nyomtatott formában a tragikus történet, amit 1916-ban már meg is filmesítettek. (Külön érdekesség, hogy az író még élt, amikor ezt a filmet csinálták, de hogy látta-e, azt nem tudom...) A filmstúdió kiválasztotta Leroux regényét, aztán összeszedtek két remek színészt, Chaney-t és Mary Philbint (A nevető ember), a rendezést pedig egy szintén színészre, Rupert Julianre (The Kaiser, the Beast of Berlin) bízták. A forgatást számos tényező hátráltatta, de mielőtt ezekre (is) kitérnék, nézzük a történetet! 

Helyszínünk a párizsi Operaház, a pompa és a csodálatos dallamok otthona. Itt énekel a szépséges Christine (M.P.), aki iránt epekedik a jóképű és gazdag Raoul vicomté (Norman Kerry). Azonban dacára a lány hasonló érzelmeinek, nem lehetnek egymáséi, mert valaki közéjük áll: egy rejtélyes alak, aki a háttérből mozgatva a szálakat mindig eléri, hogy az új műsoroknak Christine legyen a sztárja. A titokzatosságot csak fokozza, hogy a díszletmunkások és a balerinák között futótűzként terjed a Fantom híre, aki állítólag az Operaház alatti pincerendszerben kísért, de néha feljár, hogy borzalmas bűntetteket kövessen el. Hamarosan Christine szembenézhet az addig testetlen, angyali hanggal, ami egy rémisztő külsejű, maszkos férfihoz (L.C.) tartozik. Lehetséges, hogy ő és a Fantom azonosak egymással? Vajon a szépség aláveti magát a szörnyeteg akaratának és örökre a rabja lesz vagy jön egy hős, aki megmenti? 

Ez a történet tulajdonképpen egy furcsa szerelmi háromszögről szól: A nőről, a férfiről és a harmadikról, akinek viszonzatlanok az érzései. Csak éppen jelen esetben a hölgy operaénekesnő, a férfi nemesember, a harmadik meg egy őrült szörnyszülött. A The Phantom of the Opera 2015-ben lesz 90 éves, de még ma is élvezhető, bár tény, hogy lassan fogott meg, kevés dologra emlékeztem belőle az első nézésből, de azok nagyon erőteljesen megmaradtak. Mivel a nyitó stáblista rendkívül rövid, a felvezetés meg picit béna, ezért az elején egy darabig unatkozni fogunk, ám nem sokáig, mert Christine és az egyelőre csak árnyékként látszódó Fantom felbukkanása után minden megváltozik. Kezdetben arra vagyunk kíváncsiak, kicsoda a színfalak mögötti figura, aztán mikor meglátjuk furcsa álarcát, azt kezdjük találgatni, mit rejtegethet? Plusz van még egy rejtélyes férfi (Ledoux - Arthur Edmund Carewe), aki nagyon sokat tud a rosszfiúról és mindig ott jelenik meg, ahol ő is - talán őt rejti a maszk? 

Végül minden kérdésünkre választ kapunk a filmtörténeti jelentőségű "unmasking"-jelenetben, ahol a rémületnél erősebb kíváncsisággal bíró lány felfedi a rém valódi arcát. Ez a pillanat annak idején annyira ijesztően hatott, hogy a közönségben sikoltozni kezdtek az emberek, többen pedig elájultak és sokan nem is hitték el, hogy amit látnak, az csak játék. Mivel hang nem volt, ezért csupán a gesztusok, a mimika és a testtartás beszélnek, bár néha egy-egy mondatot le lehet olvasni a színészek szájáról, viszont érdemes figyelni még a mellékszereplőket is, mert ilyen szintű arcjátékot ma már sehol sem láthatunk. Persze sokszor tudatosan kellett túljátszani, de mégis egyedül a Carlotta anyját életre keltő színésznőnél éreztem, hogy túl sok, amit csinál. Philbin gyönyörű (főleg azzal a hajfonatos parókával), Chaney maszkja hihetetlen, mozdulataiból árad az elegancia és a finomság, Kerry pedig egy-két jelenetben tényleg hihetően szerelmetes. A mellékszereplők közül az alacsony színpadi munkás tetszett még, kicsit az arca Latabár Kálmánra emlékeztet:) Chaney maga készítette a maszkját teljesen egyedül és több szekvenciát rendezett, Ruper Julianen és rajta kívül pedig még Edward Sedgwick és Ernst Laemmle is segédrendezők voltak - utóbbi a producer Carl Laemmle unokaöccse, a részvétele nem megerősített, állítólag csak az 1929-es hangos verzió forgatásán dolgozott. Összesen 8 forgatókönyvíró volt - ez már sokat elmond a készítési körülményekről... A néznivaló remek (bár az én kópiám néhol nagyon rossz minőségű), vannak hatalmas tömegjelenetek, az egyik plakát szerint 5000 statisztát vonultattak fel, különösen emlékezetes a csilláros és az álarcosbáli jelenetsor. Az pedig tényleg tök jó, hogy az alap, visszatérő zenei motívum is kitűnő, mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok oda a komolyzenéért. Az általam látott változatban van három rész, ahol hallhatunk éneket, kétszer a színpadon lévő operaénekesnő hangjaként, egyszer viszont csak úgy. 

Érdekességek: Juliannek mindenkivel rendkívül feszült volt a viszonya a stábból, főleg Chaney-vel, akivel nem is álltak szóba egymással, csak üzengettek a másiknak. Folyton mindenkivel veszekedett, ám Philbint szinte fanatikusan imádta, ő maga állította be a színésznő jelmezének minden egyes apró részletét. Lon bácsi egy idő után saját maga vette kezébe a jelenetei rendezését, a direktort teljesen kihagyva. Norman Kerry egyszer a filmben látható fekete lovon lovagolva fellökte Juliant, miközben egy csomóan nézték őket. A névleges rendező aztán felmondott/más források szerint kirúgták, ekkor jött Sedgewick a helyére. A mai napig ezt tartják a regény leghűségesebb feldolgozásának, ám még így is sokban eltér tőle. Az eredeti zenét Joseph Carl Breil állította össze, ám nem maradt fent adat arról, hogy mely klasszikus darabok festették alá a Phantomot első bemutatásakor, csupán annyi bizonyos, hogy egy hatvanfős zenekar szolgáltatta a muzsikát és feltehetőleg a Faust-opera részei voltak hallhatóak. 

A híres maszklevételkor Christine az egyik beállításban a földön fekszik, sikoltozik és sír, ezt azonban valahogy nem sikerült megcsinálni, pedig Philbin tudott magától sírni, de a rendezőnek a sokadik felvétel sem tetszett. Az utolsó próbálkozás után aznapra lefújták a további munkálatokat, az ideges stábtagok pedig visszavonultak volna pihenni, de Chaney marasztalta őket egy újabb nekifutásig. Miután a két színész felkészült, a főoperatőr Charles Van Enger azt az utasítást kapta a Fantom alakítójától, hogy ne álljon le, ne avatkozzon közbe, bármit is tapasztal, aztán mikor forogni kezdett a kamera, Chaney elkezdte iszonyatos módon szapulni kolléganőjét. Őt ez teljesen felkészületlenül érte, de túl büszke volt, hogy sírni kezdjen, ám aztán Lon bácsi "félelmetes vadsággal a szemében" úgy tett, mintha meg akarná ütni, ettől pedig elszakadt nála a cérna, védekezően maga elé emelte a kezeit és sírni kezdett - ezt láthatjuk a végső változatban. Amint elérte a kívánt reakciót, Chaney leállíttatta a felvételt és hosszasan vigasztalta partnernőjét, elárulván igazi szándékát és sűrű bocsánatkérések közepetette biztosította róla, hogy semmit nem gondolt komolyan a rengeteg szitok közül. Ezzel a módszerrel elérte, hogy Philbin tisztelni kezdje, ez a tisztelet pedig később csodálatba ment át, Chaney attól a naptól kezdve Mary minden egyes jelenetének felvételénél ott volt a helyszínen, még akkor is, ha ő maga nem szerepelt bennük. A Univeral 28-as stúdiójában a mai napig áll az Operaház díszletének egy része (a páholyok és a színpad oldala), amit sok más moziban is használtak; így ez a világ legrégebben álló filmes belső díszlete. Bár manapság még mindig lenyűgöző - alapvetően már a mérete miatt - ám az idő sok helyen kikezdte és nagyon ritkán használják, de nem merik lebontani, mert állítólag a múltban mindig halálos balesetek történetek azokkal a munkásokkal, akik hozzá akartak nyúlni. Egyesek szerint Lon Chaney szelleme kísért ott és védelmezi egyik leghíresebb filmjének relikviáját... 

Fantom-rovat 

A stúdió egészen a bemutatóig titokban tartotta a szörny külsejét. Az itt látható megjelenése rendkívül hasonlít a könyvben leírt Fantomhoz, ahol koponyaszerű arca és néhány szál fekete haja van, rémes külsejét születési rendellenesség miatt szerezte, nem balesetből kifolyólag. A koponyaszerű pofa létrehozásához Chaney gumival, halbőrrel vagy damillal hátrahúzta az orrát és átlátszó ragasztóval rögzítette a feje tetejéhez, az orrlyukait és a szeme környékét fekete festékkel kente körbe. A füleit leragasztotta, a kiálló pofacsontokat pedig cellulóz nitrát és gyapjú segítségével hozta létre, végül szürke festékkel lekente a kész arcot. A szemgolyóira tojás-membránt helyezett, hogy fénytelenek legyenek, szájába ormótlan műfogsor került. Egyszer a damil elvágta az orrát, ami elég sokáig vérzett. Christine alakítójának reakciója a maszkra valódi, ugyanis nem tudta, mit fog látni, ha leveszi partneréről az álarcot. Chaney Charles Von Engeren tesztelte a kész sminkjét: behívatta az öltözőjébe, és háttal állt neki, aztán mikor az operatőr már elég közel ért, hirtelen megfordult és ráijesztett. Van Enger így emlékezett vissza az esetre: "Majdnem összepisáltam magam félelmemben! Átestem egy széken és a hátamon landoltam!" A Fantom jót röhögött rajta és bizonyossá vált számára, hogy mennyire hatásos lett az arca. 

A rendezőről és a szereplőkről

Mary Philbin 1902-ben született, 1921-től 1929-ig dolgozott színésznőként, legismertebb szerepei az itt leírt Christine és A nevető ember-beli Dea voltak. Az After the Fog című mű forgatása után visszavonult, hogy idős szüleit gondozza, sosem ment férjhez és cölibátust fogadott. Élete végéig ugyanabban a házban lakott, nagyon vallásos volt, sokat járt templomba, a nyilvánosság előtt azonban ritkán mutatkozott. Végülis teljesen eltűnt és Hollywoodban elfelejtették, interjúkat, fotózást nem vállalt, ám szívesen levelezett rajongóival, autogramokat is küldött nekik. Idős korában csupán kétszer lépett a nagyközönség elé, Webber musicaljének első premierjén és a Rudolph Valentinora való 1988-as emlékezés alkalmával. Alzheimer-kórban szenvedett, halálát tüdőgyulladás okozta 1993-ban, 90 éves volt. 

Rupert Julian 1879-ben született, színész, rendező, író és producer is volt, ő az első világhírnevet szerző új-zélandi színész. Legnagyobb sikereit a The Kaiser, The Beast of Berlinnel (rendezte és főszereplője volt, az egyike a 10 legjobban keresett elveszett filmnek) és a The Phantom of the Operaval aratta. A hangosfilm megjelenésével karrierje lefelé kezdett ívelni, 1930 után csillaga teljesen eltűnt a filmgyár egéről. 1943-ban halt meg, 64 évesen, stroke miatt. 

A film szereplői közül egyetlen valaki van, aki még ma is él, ő pedig az 1910-ben született Carla Laemmle. Carla most 103 éves, a Universalt alapító és a Phantomot pénzelő Carl Laemmle unokahúga, aki egyike a némafilm-korszak utolsó nagy túlélőinek, ráadásul nemcsak ebben a legendás horrorban volt benne, hanem az 1931-es Drakulában is. Itt egy balerinát játszott, ez volt az első szerepe, ott pedig egy utast; egyik esetben sem tűntették fel a nevét. 

Az Operaház Fantomja korának egyik legnagyobb költségvetésű filmje volt, bár erről pontos adatokat nem találtam, de annyi bizonyos, hogy 2 millió dollárt hozott be. Az 1920-as évek legsikeresebb Universal-mozgóképe lett, ez tette világsztárrá Lon Chaney-t és Mary Philbint; ennek eredményeképpen születettek meg a későbbi klasszikus szörnyeteg-mozik, mint a Drakula, a Frankenstein, A Farkasember és A Fekete Lagúna Szörnye. 1998-ban beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba. És hogy miért mondtam a cikk elején (ha valaki még emlékszik rá, mi volt ott), hogy nem számít illegálisnak a letöltése? Nos azért, mert 1953-ban, mikor meg kellett volna újítani a copyright-jogot, akkor a Universalnak ez nem sikerült, így most már 60 éve köztulajdonnak számít ez a film, amit bárki szabadon letölthet, megvághat és eladhat. A piacon éppen ezért rengeteg verziója van forgalomban - ezekről annyi adatot szedtem össze, hogy elég lesz még egy cikkre...

Az általam látott talán legjobb némafilm ez, ami horrorként máig megállja a helyét, Chaney Fantomjára pedig mindenki emlékezni fog, aki akár csak egyszer is megnézi! Ajánlom mindenkinek, nem csak a némafilmek és a klasszikus borzongatós mozik kedvelőinek.

Pontozás: 

imdb: 7.7

Szerintem: 5/5 (Csak az unalmas nyitány miatt nem kap 6-ost.) 

Készítek még egy cikket a filmből fellelhető kópiákról, de az is lehet, hogy egybeveszem a többi soron következő Chaney-mozival, amikből lehet, hogy szintén többféle változat maradt fent. Amennyiben meg tudom szerezni, úgy ezeket nézem majd: The Unholy Three, Mark of the Vampire, Man of a Thousand Faces és még valamit. Majd meglátjuk, melyikhez tudok hozzáférni, közben lehet, hogy becsúszik majd egy-két nem idevágó alkotás is.

Nemrég regisztráltam az ebay-en és egyik nap unatkozva a munkahelyemen eszembe jutott, hogy megnézem ezt az oldalt, van-e rajta valami egy bizonyos régi filmes szenvedélyem relikviáiból. Innen kiindulva jutottam arra az elhatározásra, hogy Lon Chaney-hetet tartok, aminek keretein belül végre megírom a lassan egy éve tervezett Az Operaház Fantomját és megnézek tőle néhány filmet, amit még nem láttam – ez könnyű lesz, mert eddig csak az előbb említett Fantomhoz volt szerencsém. Gondolom, sokan nem tudják, kiről van szó most, ám mielőtt megismertetnélek titeket vele, elmesélem, én hogyan találkoztam Az Ezerarcú Emberrel…

Lassan 10 éve már, hogy itthon megjelent a Spawn – Az Ivadék című képregény és a hozzá kapcsolódó jobbnál jobb akciófigurák ott sorakoztak mindegyik nagyobb játékbolt kirakatában. Ez volt számomra az akciófigurák gyűjtésének ideje, ami teljesen még most sem ért véget, de akkor minden pénzemet erre költöttem. A hozzám hasonló gyűjtők tudják, hogy a legjobb minőséget általában a Gentle Giant, a NECA vagy a McFarlene cégek szolgáltatják, de nem szabad elfeledkeznünk a külföldi játék-Mekkáról, a Sideshow Collectibles-ről sem. Nos, annak idején hosszú órákat töltöttem a spawn.com és a Sideshow weboldalainak nézegetésével, miközben arról álmodoztam, hogy ezt és ezt és ezt is megveszem majd egyszer... Az utóbbinál akadtam össze egy félelmetes külsejű, lenyűgözően ocsmány vámpírral, akit „A Hódbőr-kalapos Férfinak” hívtak. Ez az illető volt Lon Chaney, a híres 1927-es, mára elveszett London After Midnightbeli karaktereként. Ez a rémisztő alak olyannyira megfogott, hogy csak miatta kezdtem el hosszú, fekete kabátot hordani és mára már van egy olyanom is, amilyet ő viselt. Természetesen tudni akartam, ki bújt meg a szörnyeteg maszkja mögött, ki volt ez az elképesztő tehetséggel bíró színész, aki még számos másik legendás rémalakot adott a filmtörténetnek? 

Sajnos, ahogy említettem, a London After Midnight tulajdonképpen már nem létezik, mert 1967-ben egy stúdiótűz elpusztította az utolsó ismert kópiáját, a mai napig a tíz legkeresettebb elveszett film között tartják számon. Egy internetes cikk szerint 2022-ben lejár majd a mozit védő copyright-jog és ekkor azok, akiknek még talán van a birtokában egy-két tekercsnyi belőle, majd napvilágra hozhatják, sőt, akár kiadathatják saját égiszük alatt – már csak emiatt is remélem, hogy megérem 2022-t:) Tehát jelenlegi állás szerint soha nem láthatom a LAM-ot, de helyette itt van számos más Chaney-alkotás, amik fennmaradtak az utókornak, például az egyik leghíresebb munkája, az 1925-ös The Phantom of the Opera. Ezt másodszorra néztem tegnap és hamarosan olvashatjátok a róla szóló írásom, ám a mostani különleges időszak felkonferálásaként szeretnélek titeket megismertetni ezzel az emberrel, hátha nagyobb kedvvel látogattok majd a Filmrajongóra az ő munkái miatt. 

Lon Chaney 1883. április 1-én született az USA-beli Colorado Springs-ben, Leonidas Frank Chaney-ként. Neve szülei vallásos mivoltából ered, mindkét keresztneve egy-egy szentével azonos. Különös módon a szülők mindketten süketnémák voltak - apja szerzett hallássérült, anyja születésétől fogva süket - ez a tényező azonban segítette a gyermek Lont, mivel mesteri fokon megtanulta a pantomim és a jelnyelv művészetét, ezen kívül nem esett nehezére megérteni az átlagostól eltérő embereket, átérezni a helyzetüket – sőt, később a bőrükbe bújni. 

19 éves korától kezdve színpadi színészként kereste kenyerét. Nagyszerűen tudott táncolni és kellemes énekhanggal rendelkezett, legjobban a komikus szerepek álltak jól neki. 1905-ben feleségül vette az akkor 16 éves Cleva Creightont, akivel közös gyermekük is született egy évvel később, Creighton Chaney (a későbbi Farkasember, Lon Chaney Jr.). A felesége volt az oka a filmes pályára való orientálódásnak, ugyanis házas éveik alatt lassan elhidegültek egymástól, az asszony pedig bosszúból 1913-ban férje munkahelyén, nyilvánosan próbált meg öngyilkosságot elkövetni - higany-kloridot nyelt. Nem járt sikerrel, ám énekesnői karrierje ezzel derékba tört, mert a folyadék megrongálta a torkát. Az incidenst követő válás és az ebből fakadó botrány a világot jelentő deszkák elhagyására késztette Chaney-t, aki teljes mértékben a filmgyártás felé fordult. 1915-ben újranősült, elvette Hazel Hastings-et és vele együtt nevelte a korábbi kapcsolatából született fiút. 

1912 és 1917 között kisebb-nagyobb szerepekben játszott, lassan elismerték a tehetségét, az 1918-as Riddle Gawne című westerntől kezdve pedig folyamatosan kapta a felkéréseket. Az igazi áttörést az 1919-es The Miracle Man című dráma jelentette, amiben egy bűnöző gumiembert keltett életre. A nagyszerűsége abban rejlett, hogy képes volt lehetetlen módokon megváltoztatni a testét: a számítógép megjelenése előtt játszott el teljesen hitelesen láb és kéz nélküli karaktereket, több szereplőt keltett életre egymaga ugyanazon mozikban és még az arcát is el tudta torzítani annyira, hogy kreatúrái a mai napig megállják a helyüket. 1923-ban formálta meg Quasimodot, a maszkja miatt heteken át fél szemmel látott csak és ez rendkívüli módon elrontotta a látását, élete végéig vastag szemüveget kellett hordania – ez csupán egy példa a fizikai szenvedésre, amit az egyes szerepek kedvéért átélt. A London After Midnightban látható elképesztő külsőt kampókkal és drótokkal érte el, ám ez annyira megterhelte, hogy csupán néhány percig tudta viselni a protéziseket. A maszkjait mindig saját maga készítette, korának legkitűnőbb maszkmestere volt, még az Encyclopedia Britannicába is írt egy cikket a filmes make-upokról. Saját kis arc-készítő szettjét mindig magánál hordta egy bőrtáskában. Emiatt a sajátos átváltozó-tehetsége miatt nevezték Az Ezerarcú Embernek. 

„Két film között Lon Chaney nem létezik.” 

Civilben kerülte a nyilvánosságot meg a hollywoodi sztárok körüli felhajtást, csak nagyon minimális promócióban vett részt és tudatosan épített fel maga körül egyfajta misztikumot - az emberek sokáig azt sem tudták, mi a valódi neve. Ritkán adott interjút, legtöbb idejét a családjával töltötte. (A Sierra Nevadában található kőből készült nyaraló, amit még ő építtetett, nagyon szeretett és ahol sokat tartózkodott, ma is megvan.) Zárkózottsága miatt azt pletykálták róla, hogy furcsa és barátságtalan, de ez kacsa, a kollégái segítőkésznek és kedvesnek írták le. Tanácsokat adott kezdő/tapasztalatlan munkatársainak és ő volt az, aki elindította pályáján a fiatal Boris Karloffot! Karloffal barátok is lettek és Frankenstein híres megformálója mindig szeretettel emlékezett meg róla, jó barátnak, jó kollégának nevezte. 

Az első mozi, amiben elvileg szerepel (nem biztos, hogy ő az) 1912-es, az utolsó pedig 1930-ban készült (ezt tervezem megnézni). Összesen több mint 160 mozgóképen látható, csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán és a korai filmművészet egyik legsokoldalúbb, legerőteljesebb színészeként tartják számon. Különösen ismertek szenvedő, groteszk, torzszülött figurái és a már ecsetelt elképesztő maszkjai. Mindössze egy film maradt fent, amiben táncol, ez a befejezetlen The Fascination of the Fleur de Lis 1915-ből; egy van, amiben beszél, a Szentségtelen trió 1930-ból; énekhangját sajnos nem sikerült megörökíteni. Az 1926-os Tell It To The Marines című vígjáték-drámának köszönhetően Chaney lett az első ember, akit az Egyesült Államok Haditengerészete a filmesek világából tiszteletbeli taggá fogadott. 

1929-ben a Thunder című mozi forgatásán tüdőgyulladást kapott, és az egyes források szerint gipszporból, mások szerint kukoricapehelyből lévő műhó egy darabja felsértette a torkát, a sebe pedig elfertőződött. Ugyanennek az évnek a végén tüdőrák alakult ki nála, mivel megrögzött dohányos volt. A torokseb csak rontott a már amúgy sem túl jó helyzeten, és az agresszív kezelés dacára hét héttel utolsó mozija bemutatója után a torkában kialakult belső vérzés következtében elhunyt. Mindössze 47 évesen… Halála után rejtélyes okból jelöletlen kriptába temették, évekkel később feleségét is mellé helyezték örök nyugalomra. Híres bőrtáskája a Los Angeles-i Állami Múzeumba került, néha kiállítják, de alapvetően a publikumtól elzárva tartják, mert szakértők szerint ez a filmes maszkmesteri történelem legfontosabb relikviája. Ha nem halt volna meg, ő kapta volna Drakula szerepét, több másik mellett, így a világ sosem ismerhette volna meg Lugosi Bélát… 

Az ’50-es években aztán feltámadt a Chaney-kultusz, de a lelkes híveknek így sem sikerült megmenteniük az enyészettől rengeteg moziját, köztük a két leginkább keresettet, a LAM-ot és a The Kaiser: The Beast of Berlint. Örökségét továbbvitte a fia, Lon Chaney Jr., aki szintén több horror szörnyetegét keltette életre – a leghíresebbet természetesen az 1941-es The Wolfmanben. Manapság Lon Chaney-t leginkább a Universal klasszikus szörnyei közt tartják számon Az Operaház Fantomja miatt, ami megnyitotta az utat Drakulának, Frankensteinnek, A Fekete Lagúna Szörnyének, A Láthatatlan Embernek, A Múmiának és a többi rémnek, akiket minden valamire való horror-rajongó ismer. 

Ezen a héten tehát az ő filmjei érkeznek majd a Filmrajongó hasábjaira, elsőként a zenekedvelő Fantom.