Régen a kedvenc filmem volt a Nekem 8, amit ma is szívesen megnéznék, csak sosincs kedvem hozzá, mert már tényleg kívülről tudom. Kihagyhatatlan klasszikus még az Életfogytig, amit viszont újra meg újra képes vagyok végigülni. Mi a közös a két alkotásban? Martin Lawrence. A ’90-es években ő volt a vígjátékok egyik ásza, rengeteg moziban szerepelt, ám ahogy a 2000-es évtized jött, szép lassan eltűnt. Elgondolkoztam, miközben néztem a Blue Streaket és rájöttem, mi lehet ennek az oka, de először lássuk, miről szól ez az alkotás: 

Miles (M.L.) két társával kiterveli, hogy elrabol egy hatalmas gyémántot, azonban az akcióba hiba csúszik, amikor egyikük, Dick (Peter Greene) úgy dönt, egyedül akarja learatni a babérokat és megpróbálja likvidálni a partnereit. Miles menekülőre fogja és egy építés alatt álló ház szellőzőrendszerébe rejti a zsákmányt, mielőtt elkapják a rendfenntartó erők… Két évvel később emberünk kiszabadul és első útja az akció helyszínére vezet, ám balszerencséjére az elkészült házba a Los Angeles-i Rendőrség költözött. Miles egy merész ötlettől vezérelve hamisított papírokkal nyomozónak adja ki magát, hogy bejuthasson, ám képtelen elkerülni a feltűnést, és ami még furcsább, egyre jobb zsaru lesz belőle, miközben a kő után kutat. Ám ezalatt Dick újból felbukkan, mert neki is kell a gyémánt. Vajon kié lesz a vagyonokat érő drágaság és az időközben Melon nyomozóvá vált tolvaj képes lesz-e visszaalakulni gazfickóvá, vagy végleg a törvény őrévé válik? 

„A francba!”

Úgy emlékeztem, hogy az Állj, vagy jövök! tök vicces, de sajnos mégse így van. Azt hiszem, ahogy egyre öregebb leszek, úgy változik a humorom is, ez a film pedig összesen négy alkalommal tudott megnevettetni a teljes játékidő alatt. Olyan az egész, mint a Corky Romano, ám miközben abban csupa ostoba, fárasztó, de tényleg humoros jelenet van, addig itt a cselekmény nagy része abból áll, hogy Lawrence föl-alá pattog és ordibál, amihez társnak kapja Dave Chappelle-t, aki a Robin Hood: A fuszeklik fejedelmén kívül csak ezt az egyetlen karaktert képes előadni. Szerencsére maga a sztori izgalmas és Miles van annyira szimpatikus, hogy szurkolhattam neki, szóval a röhögés helyett ez kárpótolt. Különös, de ebben a moziban nincs szerelmi szál, ami üdítőleg, ritkaságnak hat. Néhány ismerős arc megjelenik a főbb szereplők között: Peter Greene volt a főgonosz A Maszkban, itt van még Luke Wilson, valamint William Forsythe a Rob Zombie-féle Halloweenből. A rendező Les Mayfield (Ki a faszagyerek?) volt.

Érdekességek: Észrevettem, hogy amikor Miles a volt barátnője házánál beszél az ablakban álló lánnyal, akkor a jelenetben végig egy biciklis srác áll mögötte. Azt hittem, lesz vele valami, de nem, viszont tök feltűnő, ahogy ott várakozik. Eredetileg 18-as karikás alkotás lett volna a Blue Streak, ám hosszas gondolkodás után átalakították a sztorit, a szövegkönyvet és a karaktereket is, hogy 12-es karikát kaphasson, és így szélesebb közönséghez juthasson el. A betétdalokat tartalmazó CD hatalmas sikert ért el, platinalemezzé vált. Tervezték, hogy lesz folytatása, de ez sosem készült el. Végül egy vicces név a statiszták közül: Rocco Salata (mentőautó-sofőr). Az Állj, vagy jövök! 65 millió dollárból készült és majdnem 118 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott. 

Sajnos (?) tény, hogy az a humor, amit Martin Lawrence képvisel, mára már erősen kikopott, a mostani nézőknek nem vicces a karate-mozdulatokat imitáló, utcán táncoló, ordibáló klisé-néger. Azt hiszem, emiatt láthatjuk egyre kevesebb vígjátékban Martint, aki viszont még így is jobban járt, mint Életfogytig-beli partnere, Eddie Murphy, akit manapság teljesen leírtak és az összes filmje megbukik. Röviden: eljárt az idő a Lawrence által képviselt humor felett, pedig emberünk egyébként jó színész! Cikkem tárgyáról meg annyit, hogy régebben viccesebbnek tűnt, ma már csak egy középszerű mozi… 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Martin Lawrence megint zsaru lesz a Bad Boys 3-ban, ahol újfent Will Smith oldalán csap le a gazfickókra. Kérdés, hogy ez tényleg szükséges folytatás-e? (Nem, erre bizonyíték, hogy 2017-ig ötlet maradt.)

- Luke Wilson író, rendező és főszereplő lesz a Juarez 9 című vígjátékban, aminek a történetét viszont egyelőre még nem ismertették. 

- Peter Greene a 3 Solitude névre hallgató horrort erősíti ebben az évben. 

- William Forsythe lesz az új Jake LaMotta a The Bronx Bullban, ami a Dühöngő bika előzménye és egyben folytatása. Vajon erre is mi szükség van?

Hétfő óta adja az m1 a Twin Peaks-et, azonban csak hétköznapokon, így most szombaton éjjel hiányzott, hogy nézhessek valamit, ezért elővettem a tavaly készült listámat, amiről ezt választottam. Egyrészt, mivel nem folytatás, másrészt Zack Snyder rendezése, ezek mellett viszont ellene szólt a bemutatója táján az internetet elárasztó negatív vélemények áradata, valamint, hogy nem vagyok akkora Superman-rajongó. Mielőtt viszont a véleményemet ismertetném, jöjjön egy kis történet: 

Egy távoli világ, a Krypton lakói végső tartalékként a bolygó magjából kezdenek el energiát kinyerni, ám a folyamat kataklizmát indít el, amely a planéta pusztulásához vezethet. A tudós Jor-El (Russell Crowe) hiába figyelmeztet mindenkit, nem hallgatnak rá. Rajta kívül egyedül a katonaságot vezető Zod tábornok (Michael Shannon) érti meg, milyen közel a vég, ezért harcosaival átveszi az irányítást, ám az elkerülhetetlent ő sem tudja megállítani. Utolsó reményként Jor-El belekódolja újszülött fiába a kryptoniak ősi géntérképét, majd útnak indítja gyermekét a messzi világűrbe… 

Évtizedekkel később a Földön él egy Clark nevű férfi (Henry Cavill), aki más, mint a többiek. Hatalmas ereje van, tud hősugarakat lőni a szeméből, röntgenlátással bír és gyakorlatilag lehetetlen őt megsebezni. Különös mivolta végett bujkál, mert földi édesapja, Jonathan (Kevin Costner) azt tanította neki, hogy az emberiség még nem áll készen arra, hogy szembenézzenek vele. Clark azonban ahol csak tudja, kamatoztatja fantasztikus képességeit, amikre felfigyel az újságíró Lois Lane (Amy Adams) és nyomozni kezd utána. Hősünk egy ásatáson rátalál egy űrhajóra, amit az ő népe küldött sok ezer évvel ezelőtt világunkra és mikor beindítja a vezérlőrendszerét, tudtán kívül riasztja a kozmoszban cirkáló Zodot, aki csapatával együtt hosszú ideje óta kutat a Krypton újrateremtéséhez szükséges géntérkép után. A tábornok figyelme a Föld felé fordul, ahol címszereplőnknek, vagyis Kal-Elnek választania kell: az emberek vagy a kryptoniak oldalára áll? Vajon hogyan dönt majd és mi lesz, ha nem áll Zod mellé?

„El tudod képzelni, hogy a világ hogyan reagálna, ha megtudnák, hogy egy ilyen ember jár közöttük?” 

Számomra „A Superman-film” az 1978-as, vagy talán még inkább az azt követő Superman II. Tény, hogy a ’70-es évek végi, ’80-as évek eleji technika még nem volt olyan fejlett, mint a mai, de számítógéppel megrajzolni mindent már korántsem akkora kunszt manapság, mint amekkora a hiteles repülő ember megalkotása volt anno. Christoper Reeve legendás szerepében egyéniséget, lelket kölcsönzött a képregény-figurának, igazán olyanná formálta, amilyennek Supermant képzelem és már 2006-ban sem értettem, minek egy újabb Acélember-mozi. Bryan Singer rendezése meg is bukott, ám ez nem vette el a Warner kedvét attól, hogy újabb részt rendeljen meg. Christopher Nolan elképesztő Sötét Lovag-trilógiája megmutatta a világnak, hogy lehetséges valósághűen bemutatni egy szuperhőst, a kasszákba befolyó milliárd dollárnyi összeg pedig elég nagy lökést adott ahhoz, hogy a Superman visszatér után ismét vászonra vigyék az igazság kék-vörös gúnyás bajnokának kalandjait. Az egésszel egyetlen probléma van: David S. Goyer. Ez a fickó nem csak szart csinál, de az utóbbi öt évben a neve összeforrott a nagyot kaszáló, viszont egyébiránt ostoba mozikéval, annak dacára, hogy például szerintem A Sötét Lovag: Felemelkedés óriási. De úgy látszik, Goyer képtelen egymás után két jó szkriptet összehozni… Viszont még az előkészítési fázisban megragadta a figyelmemet, hogy a lassítások koronázatlan királyát, a látványfilmes Zack Snydert kérték fel a rendezésre, miközben a producer a realizmusáról híres Christopher Nolan lett, és ők ketten eddigi filmográfiáik alapján ég és föld, ezért marhára érdekelt, hogy mit képesek együtt csinálni, mert korábban még egyikükben se kellett csalódnom.

És innentől jönnek a szpojlerek, mert máshogy nem tudom elmesélni, mennyire rossz a Man of Steel.

Mivel képregényes viszonyítási alapom nincs, ezért a ’78-as Supermanből indulok ki. De nem kell, hogy összehasonlítsam azzal, mert enélkül is látható, hogy az alapot adó Superman-mítoszt kidobták az ablakon. Először ott van Jor-El, aki Marlon Brando alakításában magasztos, békés szándékú férfi, itt azonban inkább tűnik harcosnak, mint tudósnak – talán Russell Crowe gladiátori múltja miatt? Ezen még túl tudok lépni. Utána izgalmas volt látni, ahogy a gyermek, majd tinédzser Clark megpróbálja kontrollálni elképesztő adottságait, Kent papa elgondolása a rejtőzködésről szintén újszerűen hatott, ám a sarkvidéktől kezdve egyre több baromság jön… 

1. Valamelyik pofa figyelmezteti Lois-t, hogy „éjjel itt -40 fok is lehet ám”, ennek ellenére senkinek nem látszódik a lehelete a fagyban.

2. Clark 33 éves, tehát a Krypton katasztrófája 33 évvel ezelőtt történt. Oké, hogy Jor-El belekódolta a személyiségét abba a kis szilánkba és ezzel vezérli a hajót, de honnan tudja a kivetülés, hogy mi lett hősünk apjával, mikor azelőtt kilőtték az űrbe, hogy meghalt? Miért ad köpenyt Supermannek és ő hogyan, mivel, meg egyáltalán minek borotválkozik meg a hajóban? (A ruhára az a magyarázatom, hogy amíg a fiú bejut, addig az apa a fedélzeten lévő gépekkel elkészítteti ezt a ruhát, ez elképzelhető.)

3. Perry White fekete. Nem vagyok rasszista, de unom már, rohadtul unom, hogy az egyik főszereplőnek mindig négernek kell lennie, akkor is, ha mindenki tudja, hogy fehér (poén, de benne van a nevében). Ezen felül Laurence Fishbourne nekem hiteltelen főszerkesztőként.

4. A gonosz terve ugyanaz, mint a pár évvel korábbi Transformers 3-ban. Lehet, hogy így volt a képregényekben, ha tényleg, akkor javítsatok ki, de ha nem, akkor onnan nyúlták.

5. Nincs kryptonit… A rajzfilmekben úgy volt, hogy a hős a Naptól nyeri az erejét, de itt annyira szar, hogy a kryptoni atmoszféra legyengíti, nem csak simán halandóvá változtatja, és nincs kryptonit. Efelett képtelen vagyok szemet hunyni, Superman nincs kryptonit nélkül!

6. Kal-Elnek 33 éven át a földi környezet átformálja a szervezetét, ebből meríti a hatalmát, Zodnak és bandájának ugyanehhez elég kb. egy nap. Persze a régi moziban szintén így volt, hogy amint ideértek, megkapták a szupererőt, de ha most ez van, akkor ne akarjanak ilyen áltudományos ökörséget lenyomni a torkomon!

7. Lois és Clark kapcsolata megalapozatlan. Fél napot se töltenek együtt, és ennyi idő alatt lehetetlen ennyire megszeretni a másikat, hiszen alig van köztük interakció.

8. Dunsztom sincs, ki találta ki, de BAROMSÁG a folyékony, nanotechnológiás, alakváltoztató fém! Már az Amikor megállt a Földben se tetszett, a Transfomers 4-ben se, itt meg pláne nem. De ha már itt tartunk:

9. Miért lesz minden szuperhősös filmből űrlény-invázió? Avengers, Thor 2, és most ez. Ha űrlény-inváziót akarok nézni, akkor arra veszek jegyet, de én SZUPERHŐSÖST akarok látni, mégis csak ezt nézhetem!

10. Ahogy a Thor 2-ben, itt is szépen, magától becsukódik a fekete lyuk, csak a csúnya rosszfiúkat nyeli el, az ártatlanokat meg a jófiúkat észre se veszi…

11. Ha hűdenagyon reálisak akarunk lenni, akkor hogy van az, hogy a XXI. században Clark Kent egyetlen szemüveg-felrakással át tud alakulni? Hogy a bánatba nem ismerik fel? Persze, tudom, ez mindig így volt, de ha nolani mélységekbe megyünk le, akkor kitalálhattak volna valami racionálisabbat. (Mielőtt valaki megkérdezné, nincs jobb ötletem, de én nem vagyok forgatókönyvíró.) 

Szpojlerek vége 

Azért van néhány jó dolog, ami tetszett: Az S immár az El-ház jelképe mellett azt jelenti, hogy remény. Felbukkannak Zod ikonikus segédei, a csaj és a néma óriás, igaz utóbbinak alig van szerepe. Látható Lexcorp-logo (meg másik is, csak én ezt vettem észre magamtól), a zene remek (Hans Zimmer jóvoltából) és Cavill alakítása szintén figyelemre méltó, Amy Adams meg cuki:) A direktor úr védjegyének számító lassítások helyett most kézikamerás közelítéseket alkalmaz, engem hidegen hagyott a dolog, de a lassítás hiánya miatt az egész elvesztette a snyderességét, és ez hiányzott. És ugye lehetetlenség elmenni a befejezés mellett, ahol a címszereplő valami olyat tesz, ami teljesen ellentétes a személyiségével, ez sok rajongójánál kicsapta a biztosítékot, pedig a készítők megmagyarázták a dolgot (erről még ejtek pár szót)… 

Mielőtt tovább lépnénk, el kell mondanom nektek, hogy ez a mozi se azért született, mert helyre akarták állítani Superman megtépázott renoméját az élőszereplős műfajban; vagy azért, mert kaszálni akartak vele; hanem mert egy hosszas eljárás után a karaktert megalkotó Jerry Siegel örökösei arra jutottak, hogy ha 2011-ig nem kezdődnek el egy újabb mozi munkálatai, akkor az alkotók családtagjai beperelhetik a stúdiót, a jogos jussukat követelve. Tehát, mint az új Pókember-mozgóképeknél, itt is azért kellett újabb epizód, nehogy az arany tojást tojó tyúkot vissza kelljen adni az eredeti gazdájának…

Érdekességek: A film sokat merít Superman-képregényekből. Az S-szimbólum remény-jelentése és több jelenet Mark Waid Superman: Birthrightjából származik, a hős ruhája a New 52-képregényekben láthatóhoz hasonlít, a poszterek pedig a Kingdom Come-ra utalnak. Ahogy az első rajzolt megjelenésekor, a kezdetekben Kal-El itt sem tud repülni, csupán elképesztően nagy ugrásokra képes. A kryptoni felderítőhajóban az üres hibernáló-kamra Kara Zor-Elt, vagyis Supergirlt rejtette, ez a filmhez kiadott hivatalos előzmény-képregényből derül ki. Néhány utalás a DC-univerzumra és lehetséges folytatásokra a végső csatában: A műholdakon Wayne Enterprise-logo van, elrepülnek egy S.T.A.R. Labs mellett, az egyik épületben pedig egy „Maradj nyugodt és hívd Batmant”-plakát látható Superman mögött. A már említett színészeken kívül az alábbi ismerős arcokat lehet felfedezni a játékidő alatt: Diane Lane (Martha Kent), Richard Schiff (Dr. Hamilton, nagyszerűen játszik), Richard Cetrone (Synder állandó színész-kaszkadőre, az egyik rosszfiú), Apollonia Vanova (Sziluett a Watchmenben, itt egy Nadira nevű nő); az egyik robotot meg Carla Gugino szólaltatja meg. A kryptoni nyelvet (amit elvileg csak feliratokon láthatunk, mert asszem egyszer se szólalnak meg rajta) Christine Schreyer nyelvész és antropológus professzor alkotta meg. Ben Afflecket, aki azóta az új Batman lett, felkérték rendezőnek, ő azonban visszautasította, mondván nincs tapasztalata a speciális effekt-jelenetek terén. Az egyik kommunikációs tiszt Aaron Smolinski, aki a bébi Kal-El volt a ’78-as Supermanben. Pár vicces név a mellékalakok közül: Sirius Hu (pásztort alakított), Nick és Eileen Touchie (a nevük tapizóst jelent); valamint találtam egy Howard Siegelt, de ő valószínűleg csak névrokona Jerry Siegelnek.

Ez az első élőszereplős Acélember-mozi, amiben nem szerepel Jimmy Olsen, Clark fotós haverja. A Man of Steelt a címadó figura megjelenésének 75. évfordulóján mutatták be. Zod tábornok keresztneve Dru, az általa és társai által viselt páncélokat számítógéppel rajzolták rájuk, mert a súlyuk miatt gátolták volna a színészek mozgását. A Földre továbbított üzenet hallható klingonul is. David S. Goyer szerint Superman ruhája egy kryptoni alsóruha, ha megfigyeljük Zod és Jor-El hasonlót visel, és azokra veszik fel a páncéljaikat. Kal-Elnek nincs páncélja, mert számkivetett, ugyanakkor ez egy belső poén, hiszen sokan és sokszor vicceltek azzal, hogy a kék-vörös uniformis ágyéki része olyan, mint egy alsógatya. (Ezt a részletet egyébként a filmben megváltoztatták rajta.) A jelmeztervező Michael Wilkinson szerint a hős ruháját a ’78-as mozi, valamint Frank Miller és Alex Ross rajzai inspirálták. Az űrlények komputerei mágneses térben mozgó ezüstből állnak. Crowe karakterének repülő állatát H’Rakanak hívják, ami szuahéliül gyorsat jelent. Mikor Superman lendületet vesz, hogy repülhessen, szél-hangot hallhatunk, ez az 1952-es Adventures of Superman-széria előtti tisztelgés. A címszereplő és Jézus között már a kezdetektől fogva rengeteg hasonlóságot lehetett felfedezni, ezért a Warner egy katolikus hirdetési cég segítésével erre a célcsoportra szabott speciális trailereket készíttetett. 

SZPOJLER 

Snyder ötlete volt, hogy Superman végezzen Zoddal. Azt akarta, hogy ez legyen az egyetlen gyilkosság, amit a karakter elkövet, hogy utána örökké emlékezzen rá, milyen borzalmas volt és sose tegyen ilyet még egyszer. Nolannek nem tetszett az ötlet, de Goyer végül meggyőzte. Fura módon az emberek, akiket Kal-El meg akar védeni, Zod halálakor varázsütésre eltűnnek… 

SZPOJLER VÉGE

„Mi az ott? Egy madár? Egy repülő?”-rovat 

Henry Cavill elképesztő diétát és testgyakorlást folytatott, hogy tökéletes izmai legyenek a szerephez. Amit látunk, az mind valódi, szteroidok nélküli tiszta izom. A félmeztelen jelenetek azért kerültek bele a moziba, mert a rendező meg akarta mutatni, hogy a szépen domborodó jelmez alatt egy ugyanilyen alak rejtőzik, nem csak gumi az egész. Superman megformálója hónapokon át tréningezett, kezdetben rengeteget evett, hogy meglegyen a súlya, aztán kardio-edzéssel elégette a felesleges zsírt és minden nap két órán át nagyon keményen dolgozott az impozáns alakért. A súlygyarapítási szakaszban naponta öt proteines kalóriabombát ivott meg, majd az égetési szakaszban hat héten át csupán napi 1500 kalóriát vett magához, ennek köszönhetően a testzsír-indexe 3% lett, ami pont akkora, mint egy csúcsformában lévő profi testépítőé. Cavill azt nyilatkozta, hogy szerette volna az emberileg elérhető legtökéletesebb külsőt adni Supermannek. Miután az ominózus felső-nélküli jeleneteket felvették, kapott Snydertől egy hatalmas pizzát meg egy vödör jégkrémet, aztán visszatért egy normálisabb étrendhez. A közönség és a kritikusok is elismerték Kal-El fizikumát, vagyis megérte a fáradozást a dolog! A tesztfelvételekhez Henry Christopher Reeve 1978-as jelmezét viselte. Crowe és filmbeli fia korábban már dolgoztak együtt a Túszharcon, ahol Henry még csak statiszta volt. Russell akkor adott neki egy autogramot és mondott néhány biztató szót számára, hogy ne adja fel az álmát a színészetről, s lám, a kitartás meghozta az eredményét! 

Az Acélember megközelítőleg 225 millió dollárból lett és 668 milliót hozott vissza. A kritikusoktól vegyes értékelést kapott, de három szakmai díjat így is odaítéltek neki. Dicsérték a sztorit, a színészi játékot, a látványt és az ikonikus alak újraformálását, közben viszont kifogásolták a rossz ritmust és a karakterfejlődés hiányát. 

Nekem a szpojlereknél említett dolgok miatt egyáltalán nem tetszett. Voltak benne jó dolgok, de egyszer se izgultam senkiért, a poénok se nevetettetek meg és összesítésben nagyot csalódtam. Snyder és Nolan elkurvultak és ha ilyen lesz a Batman v Superman meg a Justice League, akkor mérges leszek rájuk! 

Pontozás: 

imdb: 7.1 (Na ilyenkor szeretném tudni, hogy miért.) (3 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 2/5 (Hosszú és Superman elveszíti benne a lényegét. Hiába a jó színészek, a remek zene, meg Snyder és Nolan jelenléte, a végeredmény béna…) 

Hírek: 

- Jön Az Acélember folytatása, a Superman v Batman: Dawn of Justice (magyarul Superman Batman ellen: Az igazság hajnala), ami közvetlen előzménye lesz Az Igazság Ligája élőszereplős változatának, bemutatójának dátuma 2016. Zack Snyder írója, David S. Goyer és Christopher Nolan producere, Henry Cavill, Amy Adams, Diane Lane és Laurence Fishbourne szereplője lesz. Az írásban Goyer és Az Argo-akció forgatókönyvét elkövető Chris Terrio szintén részt vesz, a cselekmény alapját Frank Miller The Dark Knight Returns grafikus novellája adja. Kíváncsi vagyok, mit lehet ebből kihozni… (Sokaknak nem tetszett a végeredmény.)

- Henry Cavill a következő rész után még egyszer biztosan felölti a vörös köpenyt a Justice League-ben, amit Snyder rendez és Goyer ír. 

- David S. Goyer pénzeli a Constantine-tévészériát, aminek a történetét is alakítja, valamint hasonló szerepeket vállalt a The Forest című Japánban játszódó horrornál. Ezeken felül szintén ő készíti a Metal Gear Solid szkriptjét. (Az utóbbi nem készült el.)

- Amy Adams következő érdekes munkája a Story of Your Life című sci-fi, amiben űrlények landolnak szerte a Földön, Adams meg egy nyelvészeti specialista, és neki kell rájönnie, hogy békések-e a szándékaik vagy invázióról van szó? (Ebből lett az Érkezés, amit mindenki az egekig magasztal...)

Várható írások: Állj, vagy jövök!

Mit lehet tenni, ha kedvenc színésznőm olyan alkotásokban szerepel, amiknek tulajdonképpeni főszereplőit nem kedvelem? Bizony akkor az áll elő, hogy erőt kell vennem magamon, ha látni akarom őt és meg kell néznem valamit, amiben csak mellékszerepet játszik – van, amikor megéri, van, amikor már kevésbé… 

Hogy közelebb kerüljünk a témához, ki lehet jelenteni, hogy a pornó mindenkinek szerepet játszik az életében. A pornófilm megközelítőleg egyidős a „normális” mozival és ahogy az utóbbi, ez is a néző igényeit kívánja kielégíteni, csak éppen másféléket. No de vajon gondolkoztunk-e már azon, hogy kik lehetnek azok, akik az efféle szexfilmekben játszanak? Mi jár a fejükben, hogyan zajlik egy ilyen forgatás és így tovább. Nos, a ’70-es évek egyik ellentmondásos sztárjának, Linda Lovelace-nek eme némileg fiktív mozgóképes biográfiája ezekre a kérdésekre keresi a választ… 

A 20 éves Linda (Amanda Seyfried) szüleivel él, nemrég költöztek a helyszínt adó kisvárosba és éppen próbál beilleszkedni. Többször is összefut az idősebb Chuckkal (Peter Sarsgaard), aki nagy érdeklődést mutat iránta, a lány pedig lassacskán enged neki. A férfi első látásra minden tekintetben nagyszerű partner, Linda pedig feleségül megy hozzá, ám minél több időt töltenek el együtt, annál jobban felszínre kerül Chuck igazi arca. Drogok és erőszak kövezik ki az útját, pénzét striciként szerzi és ráveszi nejét, hogy a nászi ágyban tanúsított tehetségét pornófilmekben kamatoztassa. Az immár Linda Lovelace művésznévvel ellátott nő első mozija, a Mély torok hatalmas sikernek örvend, ám a csillogás mögött könnyek és vércseppek rejlenek. Vajon meddig bírja a férje zsarnoki önkényuralmát, és ha fellázad, győzhet-e?

Történelmi tény, hogy az 1972-es Deep Throat című mozi pornográf jellege ellenére hatalmas bevételt hozott a pénztáraknál, ehhez hasonlót pedig azóta sem sikerült egyetlen hasonló alkotásnak sem elérnie. Azonban 40 éve még nem volt olyan a világ, mint ma, egy pornószínésznőnek korántsem volt annyira egyszerű kiugrania a szakmájából, Lindát magát pedig személyes tragédiák sora kötötte a szexiparhoz, amit végül csak óriási erőfeszítés és egy évtizednyi megpróbáltatás után tudott elhagyni. Ez a foglalkozás még ma is sok életet tesz tönkre, így végülis a mondanivaló aktuális – amennyiben igaz, hiszen a Lovelace végső soron arról szól, hogy ezt a nőt belekényszerítették ebbe a szerepbe és kihasználták, amíg csak tudták. (Erről még lesz szó.) 

Ha félreteszem a tényt, hogy Juno Temple alakítja Patsy-t, a címszereplő legjobb barátnőjét, akkor még az ismert arcokat felvonultató stáblista ellenére sem tudok semmit felmutatni, ami miatt érdekelt volna ez a mű. Eléggé kettős struktúrájú filmről van most szó, ami sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Ugye, ott a hősnőt játszó Amanda Seyfried, aki sohasem tetszett, ezért egyetlen moziját se néztem meg, pedig például A lány és a farkas egészen ígéretesnek tűnt. Mivel korábbi tapasztalatom nem volt vele kapcsolatban, ezért meglepődtem, hogy egészen tehetséges, bár alapvetően a karakterből fakadóan kedvelni fogja őt a néző, mert bizony, itt a „rosszlány” a „jófiú”. Peter Sarsgaardnak remek érzéke van a negatív figurák életre keltéséhez, ezt ismét bebizonyítja, ráadásul mind ő, mind Seyfried producerkedtek is. Kettejüket Ms. Temple mellett az alábbi színjátszók segítették a sztori megformálásában: Sharon Stone (Linda anyja, felismerhetetlen), Debi Mazar (Dolly, a Mindörökké Batmanben Kétarc goth csaja), Eric Roberts (a hazugságvizsgálós), Hank Azaria (Gerry), James Franco (Hugh Hefner), Wes Bentley (fotós) és Robert Patrick (Linda apja, a Terminátor 2. T-1000ese). Valamint ki kell emelnem a maffiózó Anthony Romanot alakító Chris Noth-ot, aki az egyik legjobb teljesítményt nyújtja. A rendezéssel a mindig együtt dolgozó Rob Epstein - Jeffrey Friedman-párost (Üvöltés) bízták meg, a forgatókönyvet pedig Andy Bellin írta - neki ezen kívül mindössze egy rövidfilmben volt ugyanilyen funkciója, érthetetlen, miért bízták rá ezt.

A játékidő első felében egy egészen vicces, szórakoztató bemutató bontakozik ki előttünk Linda életéről, amiben azonban csak halványan érintik a borzasztó valóságot és ez a pozitív alaphangulat előkészíti a nagy váltást, amikor később megnézhetjük, mi történt az egyes jelenetek között, amit addig nem láthattunk. Ez a pálfordulás igen erőteljes hatással van a nézőre, pláne ha korábban semmit sem tudott Lovelace-ről. Cikkem tárgya egyébként azon ritka mozik közé tartozik, ahol működik a hangulatváltás, és amennyire utánajártam a dolognak, igen jól mutatja be az eredetileg Linda Boreman névre hallgató hölgy kálváriáját, a saját szemszögéből, ám ezen események hitelességét a mai napig vitatják… 

Érdekességek: Megfigyeltem, hogy sose csinálnak mozikba szánt életrajzi filmet olyanról, aki még él, ha mégis, akkor közben meghal, lásd pl. legutóbb az Angelina Jolie-féle dokumentum-mozi kulcsfiguráját, Louis Zamperinit. A Lovelace zenéje nagyon jó, hiszen a ’70-es évek muzsikája csendül fel benne, köztük például a szerintem megunhatatlan Spirit in the Sky Norman Greenbaumtól. Az orális szexet imitáló jelenetekben Seyfried egy nyalókát szopogatott:P A szerepéhez való felkészüléshez megnézte a Deep Throatot, elolvasta Linda Boreman könyveit, megtekintette a vele készült interjúkat és beszédtanár segítségével megtanulta a New Yorkban hallható akcentust. A mozi történelmi hitelességét többen is kérdőre vonták, többek közt a Mély torok rendezőjének fia, Gerard Damiano Jr., és Eric Danville, a hivatalos Lovelace-életrajz írója. Egy vicces név a mellékalakok életkeltői közül: LisaGay Hamilton (Marsha, a gépírónő).

A valódi Linda Lovelace 

Linda Susan Boreman 1949-ben született. A filmben látható dolgok közül saját állításai szerint rengeteg tényleg megtörtént vele, ameddig Chuck, vagyis Charles Everett Traynor (1937-2002) hatása alatt állt. 

Linda vallásos neveltetésben részesült, a gimiben Miss Szent Szentnek csúfolták, mert nem engedte közel magához a randikon a fiúkat. (Patsy az elején így nevezi őt, amikor napoznak.) 20 éves korában tényleg szült egy gyermeket, akit örökbe adtak. Az 1972-es Deep Throatban megfigyelhetőek zúzódásnyomok és sebek a lábain, amiket a férje veréseiből szerzett, sőt, Chuck a forgatáson is eltángálta az asszonykáját. A Mély torok az egyetlen pornó, ami ekkora sikert ért el a mozikban, még a New York Times is írt róla egy kritikát. A Pussycat Theater mozikban tíz éven át vetítették, naponta többször, majd ez lett az első ilyen jellegű mű, amit kiadtak videokazettán, mondanom sem kell, ismét óriási bevételt termelt. A főszereplőnő 1250 dollárt kapott, ám ezt lenyúlta az ura. Állítólag a teljes bevétele 600 millió dollár volt, ám erre valódi bizonyíték nincs. Linda aztán jóval később ezt mondta róla: „Ha megnézed a Deep Throatot, azt látod, ahogy megerőszakolnak. Bűn, hogy ez a film még mindig látható, az egész forgatás alatt pisztolyt fogtak rám.” 

1973. és 1974. között Linda pózolt a Playboy, a Bachelor és az Esquire Magazinoknak; 1974-ben megjelent két életrajzi írása, amik a pornózás előtti időket mutatják be, az egyik az Inside Linda Lovelace, a másik a The Intimate Diary of Linda Lovelace. 

Traynorral való viszonya a félelemről és az erőszakról szólt számára. Azt mondta, férje fegyverrel kényszerítette prostitúcióra és pornográfiára, számtalanszor megverte (például a házasságkötésük előtti napon) és pénzért megengedte, hogy megerőszakolják őt. 1971-ben például öten egyszerre tették magukévá a legkevésbé sem intim módon, Chuck pedig pisztolyt szegezett Lindára és megfenyegette, hogy megöli, ha ellenáll. Amíg együtt voltak, a férfi folyamatosan sakkban tartotta feleségét, hol az életét, hol a családja életét fenyegetve. Társaságban a nő nem szólalhatott meg és engedélyt kellett kérnie, ha wc-re akart menni, ahová a párja követte és megfigyelte. Boreman háromszor próbált meg elszökni Traynortól, de csak negyedszerre sikerült neki. Így kommentálta akkori helyzetét: „Szó szerint fogoly vált belőlem, sosem kerülhettem ki a látóköréből (..). Rajtam fekve aludt, lehallgatta a telefonhívásaimat és egy 45-ös kaliberű puskával célzott rám közben. Megvert és nap mint nap lelki terrornak tett ki. Tönkretette a kapcsolataimat más emberekkel és kényszerített, hogy hozzámenjek, az ügyvédje tanácsára.”

1980-ban került a boltokba az Ordeal című kötet, amiben Boreman kendőzetlenül mesélt erőszakos múltjáról. Pornográfia-ellenessé vált, feminista csoportoknak és főiskolásoknak tartott előadásokat, valamint a kormány több ízben meghallgatta őt ebben a témában. Azt mondta, hogy hiába használták fel példának a pornográfia-ellenes mozgalmakban, sosem segítették őt anyagilag, ám ők maguk a nevével pénzhez jutottak. Felnőtt filmes kollégái elítélték a nézetei miatt. Eric Edwards, akivel több kisfilmben szerepelt vele együtt (köztük egy bestiality-mozgóképben is, amit Linda tagadott, ám a bizonyítékok egyértelműek voltak), azt állította, hogy Boreman korlátok nélküli, patologikus hazudozó; Gloria Leonard pornószínésznő szerint pedig „egyetlen döntéséért sem vállalta a felelősséget, mindent a pornó számlájára írt”. Közben viszont egy pszichiáter, Judith Lewis Herman az Ordealből kimutatta, hogy Lovelace poszt-traumás stressztől szenvedett, ám arra már nem sikerült rájönnie, hogy ezt Traynor okozta, vagy még korábban a szülei. Linda második házassága Larry Marchianoval szintén rosszul sikerült, bár nem annyira, mint az első, két gyerekük született, 1996-ban váltak el, de utána még tartották egymással a kapcsolatot. 

Linda Boreman 2002-ben halt meg, autóbalesetben. Érdekesség, hogy ez a második ilyen szerencsétlenség volt, amit átélt, ám ez végzetesnek bizonyult számára. Chuckkal három hónappal később szívroham végzett. Linda alakját megörökítették két színpadi műben, az egyik a Lovelace: A Rock Musical, amit 2008-ban mutattak be; a másik a The Deep Throat Sex Scandal, amiben főszereplő, de a cselekmény inkább Mély torokbeli partnerére, Harry Reems-re koncentrál. 

És most ugorjunk vissza a fikcióhoz: A Lovelace megközelítőleg 10 millió dollárból lett, de csak másfél milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott. A színészek játékát általában díjazták, ám a cselekmény már nem nyerte el a tetszésüket. 

Az első fele szórakoztató, a második fele vegytiszta dráma, szóval érdekes mozi, az tuti. Amanda Seyfried hímnemű rajongóinak és a drámák kedvelőinek ajánlom, meg azoknak, akik rajonganak Linda Lovelace munkáiért. 

Pontozás: 

imdb: 6.2 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Rob Epstein és Jeffrey Friedman ismét biográfiát forgatnak, ennek címe Anita és Anita Bryant énekesnőről szól majd. 

- Amanda Seyfried a Panban és a Ted 2-ben látható jövőre, amiket én biztosan kihagyok… 

- Peter Sarsgaard és a Butchie-t alakító Bobby Cannavale Juno Temple-lel együtt dolgoznak a közelgő új HBO-szérián, ami a ’70-es évek rock ’n roll-világát mutatja be. (Ez lett a Bakelit, amit végignéztem, jobb oldalt a Juno Temple Rajongói Oldalon minden részről olvashattok elemzést!)

- Juno Temple-t az említett széria mellett az alábbi művekben láthatjuk hamarosan: Safelight (Evan Peters-szel és Ariel Winterrel), Sin City: Ölni tudnál érte, Len and Company (Rhys Ifans egy lemezproducer, Juno pedig egy drogos popsztár benne), Far from the Madding Crowd (klasszikus irodalmi feldolgozás) és Black Mass (valós eseményeken alapuló dráma egy bűnözőről, akinek a bátyja szenátor volt). (Mindegyiket láttam azóta és írtam is róluk!)

- Robert Patrick három horroron dolgozik: Eloise (kísértetesnek látszik), Hellions (halloweeni démon-járás) és Lost After Dark (slasher). 

- James Franco szólaltatja meg A kis herceg animációs filmben a Rókát, valamint szereplője, írója és rendezője a Black Dog, Red Dognak, amiről viszont még nem tudni, miről szól… 

- Wes Bentley az érdekesnek látszódó Welcome to Me dráma-vígjátékban bukkan fel legközelebb Kristen Wiig oldalán; valamint a Final Girl című akció-thrillerben, amit az ismert hollywoodi fotós/kliprendező Tyler Shields dirigál, a főszerepben Abigail Breslinnel. (Az első tényleg elkészült, láttam, jó volt.)

- Eric Roberts imdbs rezüméjén 73 új cím szerepel:O

Már lassan két hónapja kinéztem ezt magamnak az HBO programjában, de sosem tudtam megnézni, egyrészt a munkám miatt, másrészt mivel két részes és nagyon ritkán adták úgy, mint most, hogy egymás után mindkét epizódot. 

Mialatt gondolkoztam ezen a bevezetőn, rájöttem, hogy ki lehet mondani azt, hogy a DC sokkal jobb szuperhős-filmeket csinált az utóbbi években, mint a Marvel. Jó, hát az első Vasembert nehéz lekörözni, de az Amerikai Kapitány második megtekintésre unalmas és nevetséges, a Thor szintén csak elsőre ütött, a Hulk-mozik meg egyszerűen sose sikerülnek. Ezzel szemben a Warner animációs részlege évente szállít legalább két egész estés DC-filmet, amik egyre jobbak és jobbak lesznek az idők folyamán. Bár, ha belegondolunk, már a 90’-es évek elején készült Batman-rajzfilm-sorozat is óriási volt! Szóval ez az, amiért sosem hagyom ki az HBO vetítéseit ebben a témakörben, szinte soha nem okoztak még csalódást ezek az alkotások – ahogy most sem!

Tíz év telt el, mióta Bruce Wayne (Peter Weller az eredeti szinkronhangja) felhagyott a szuperhősködéssel. Az idősödő milliárdost azonban számos gond nyomasztja, lelkiismerete nem hagyja nyugodni, pláne miután egyre jobban megszaporodnak az erőszakos bűntények Gotham City-ben. A magát Mutánsoknak nevező banda látszólag cél nélkül követi el a legvéresebb tetteket, a 70 éves Gordon főfelügyelő (David Selby) vezette rendőrség pedig egyszerűen képtelen megállítani őket. Wayne úgy érzi, hogy ismét az igazságosztás útjára kell lépnie, ezért magára ölti a fekete köpenyt és Batmanként indul az éjszakába… 

Az első részben az elmegyógyintézetből kiengedett, plasztikai műtéttel helyrehozott arcú Harvey Dent (Wade Williams) és a Mutánsok jelentik a fő ellenfeleket, ám megjelenik egy új segítőtárs a fiatal lány, Carrie (Ariel Winter) személyében, aki azután csatlakozik a Sötét Lovaghoz, hogy az megmenti őt két bandatagtól. A második részben a Gordon helyére érkező új rendőrfőnöknő boszorkányüldözési hadjárata mellett még az ősi nemezissel, Jokerrel (Michael Emerson) és az elpusztíthatatlan Supermannel (Mark Valley) is szembe kell néznie a Denevérembernek, akit az életkora egyre jobban hátráltat. Szerencsére újabb segítőtársra lel a félkarú Oliver Queen (az egykori Green Arrow - Robin Atkin Downes) személyében. Vajon túléli majd a megpróbáltatásokat és eredményes lesz-e a gyakorlatilag mindenki ellen vívott egyszemélyes háborúja?

Mielőtt belekezdek az elemzésbe, le kell szögeznem: ez kurvajó! Batman ábrázolása gyakorlatilag tökéletes, hatalmas, legyőzhetetlennek látszik, és körbelengi egyfajta sötét misztikum. Nagyon tetszett még a tényleg főszereplővé előlépő Gordon megjelenítése, a gonoszok közül meg kiemelkedik a fantasztikus Joker és az izomagyú Mutáns Vezér. Az ábrázolt erőszak egyszerűen lenyűgöző, patakzik a vér, van késelés, lelövés, de a végső összecsapás Joker és a Denevérember között szerintem még Tim Burtonnek is ínyére lenne. A sztori szerteágazó és izgalmas, végig fenntartja a figyelmet, a címszereplőnek sosem szorítottam még ennyire, hogy elérje a célját. Igen emlékezetes, borongós hangulatú képsorokat tárnak elénk, ismét megelevenedik egy háború, amiben Superman az USA oldalán avatkozik be, és közben fut még egy érdekes mellékszál, amiben tv-műsorokon keresztül mutatják meg, hogy Batman miként választja ketté a közvéleményt. Ez különben marhajó, mert nincs egy abszolút megítélés a város lakóinak részéről védelmezőjük felé, nem úgy, mint ahogy mondjuk Superman irányába mindig pozitívan viszonyulnak az emberek. A Mutánsok az első rész után még visszatérnek, ezúttal két részre szakadva, valamint Oliver Queenen kívül megjelenik Selina Kyle, és ott van még a jó öreg Alfred is.

A sztori a Frank Miller által írt és rajzolt 1986-os Batman: The Dark Knight Returns képregény-miniszérián alapszik, ami anno 4 részben jelent meg. A rendező, Jay Oliva elsősorban művészeti vezetőként/storyboard rajzolóként dolgozik, eddig többek közt olyan moziknál közreműködött, mint a Superman – Batman: Ítéletnap vagy a Superman és a Nap-expedíció, de fontos szerepe volt Az Igazság Ligája-rajzfilmnél is. A forgatókönyv Bob Goodman (A 13-as raktár, Sherlock és Watson) tollából származik. Ki kell kiemelnem a szereplők közül Michael McKeant (Dr. Wolper), mint ismert nevet. A teljesség igénye nélkül az eredeti hangsávban az alábbi híres szinkronhangokat hallhatjuk: Tara Strong (mellékszereplők), Frank Welker (polgármester/időjárás-jelentő), Dee Bradley Baker (Don) és Maurice LeMarch (doktor/bemondó). 

Érdekességek: Ez a 15. a DC animációs mozijainak sorában. A producer Bruce W. Timm ezúttal is hallható egy apró szerepben, most éppen Thomas Wayne-ként. A játékidő alatt kétszer láthatunk valódi képregényeket, az újságos standnál, ami előtt Superman elsuhan, meg a boltban, ahol Gordon rágót vesz. A főfelügyelő „gyermekvédelmi szempontok” miatt cserélte le jellegzetes szivarját nikotinos rágóra. [Megjegyzés: A gyilkosság, késelés, csonttörés, stb. oké, a dohányzás nem oké. Éljen az amerikai kettős mérce!] Az egyik kisebb ellenfél, egy Bruno nevű nő igen méretes, vörös horogkereszteket hord magán, tulajdonképpen ebből áll a teljes felsőruházata, ez néhány nézőt megbotránkoztatott. Batman és Superman csatája során szétvernek egy lakást, ennek egyik szobájában a falon Christopher Reeve Supermanjének bekeretezett képe lóg. Az Egyesült Államok elnökét Ronald Reaganről mintázták. A „David Endocrine Show”, amit Joker meglátogat, az a valóságban futó Late Night with David Letterman karikatúrája, a műsorvezető hangja pedig a show-t manapság vezető Conan O’Brien, a karakter külsejét róla mintázták. Frank Miller művében Sarah Gordon csak árnyékként látható, itt jelenik meg teljes valójában először (ha jól tudom). A két részből álló filmet összerakták a dvd-kiadáshoz, így lett belőle a Batman: The Dark Knight Returns - Deluxe Edition. Alfred megszólaltatóját Michael Jacksonnak hívják, de nem azonos a Popkirállyal. 

Némi extra információ az imdb fórumáról: A túlságosan hihetetlen részletek az alapot adó grafikus novellában is benne vannak, pont így. Alpha128 nevű felhasználó rávilágít, hogy Carrie szobájában számos gimnasztikai trófea látható, ezzel megmagyarázzák a karakter akrobata-képességeit; a képregényben meg benne van, hogy a számítógépes kódolást a suliban tanulja, erre utal az a részlet, amikor be akar jutni a Denevérbarlang komputerébe. És végül egy tanulságos mondat pcbjja felhasználótól, ami akár minden egyes Denevérember-film mottója lehetne: „Ha csak egy kicsit is megpróbálod racionalizálni Batmant, az egész marha gyorsan összeomlik. Szóval azt mondom, ne is próbálkozz ezzel.” 

A Sötét Lovag visszatér 3 és félmillió dollárból lett (azt nem tudom, hogy egyben, vagy részenként ennyi), a kritikusoknak tetszett. 

Nekem is, hatalmas élmény volt, Batman-rajongóknak kötelező darab! 

Pontozás: 

imdb: Első rész – 8.0, Második rész – 8.4 (A második 3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Gondolkodom a hatoson, de lehet, meg kéne nézni hozzá még egyszer, angolul.) 

Hírek: 

- Jay Oliva a művészeti vezető a készülő Batman v Superman: Dawn of Justice-nál. Zack Snyder ide vagy oda, nem fűzök nagy reményeket ehhez… (Megosztó alkotás lett...)

- Frank Miller az írója, rendezője és producere a Sin City: Ölni tudnál értének. Az, hogy ő a rendező sajnos kevés jót ígér, tekintve, hogy egyetlen korábbi próbálkozása, a szintén saját művén alapuló Spirit – A sikoltó város csúfosan megbukott… (Elsőre tetszett, másodszorra irtó unalmas lett, de írtam róla azóta.)

- Ariel Winter benne lesz az általam egyre jobban várt Safelightban Juno Temple és Evan Peters oldalán. (Ez lett a Jelzőfény, erről is írtam.)

- Maurice LeMarch adatlapján láttam, hogy lesz Space Jam 2 Lebron James-szel… Gyerekkorom egyik kedvenc mozija sem kerülheti el, hogy ostoba és felesleges folytatást kapjon… (2017-ig nem készült el.)

Szerintetek mi a jobb? Elmenni és megnézni egy filmet úgy, hogy tudod, hogy rossz lesz vagy egyáltalán nem mész el megnézni, mert azt hiszed, hogy rossz lesz? Én az elsőre szavazok, mert így ültem be a Transformers negyedik felvonására. Az elsőt még rajongásból néztem meg, a másodikat azért, mert az első tényleg élmény volt számomra a moziban, a harmadikat viszont már csak azért, mert a korábbiakat láttam és benne volt az egyik kedvenc Álcám, Sokkoló. A legújabb rész ugyanazt a sémát követi (elvileg), mint az X-Men: Az eljövendő múlt napjai, vagyis folytatás, de egyben újrázás. Annak ellenére, hogy se a robbanás-buzi, kocsitörésre élvező Michael Bay-t, se a vele dolgozó urakat és hölgyeket nem cserélték le, mindenütt azt hangoztatták, hogy mennyivel jobb lett az Age of Extinction az eddigi epizódoknál. Hát, Shia „Botrányhős” LeBeouf és Megan „Plasztikcica” Fox már nincsenek benne, ez tényleg csak jobb lehet!

A film szerint 5, az internet szerint 4 év telt el a Chicagoban lezajlott óriási csata után, amiben a hősies Autobotok legyőzték az áruló Őrszem Fővezért és a vele szövetséges Álcákat. Az eltelt időben az emberiség hozzáállása megváltozott a robotokhoz (és visszatért oda, ahonnan az eredeti képregény kiindul), eszerint nincsenek barátságos és ellenséges Transformerek, mindegyik rossz és pusztulniuk kell! A háttérben azonban sokkal több van ennél, mert egy ex-CIA-ügynök (Kelsey Grammer) és egy milliárdos feltaláló (Stanley Tucci) összefogtak, hogy lopott földönkívüli technológiával saját Alakváltó-hadsereget hozzanak létre – ehhez azonban szükségük van az űrlények testét alkotó speciális fémre, amiből pedig nagyon kevés van… Ebben a helyzetben történik, hogy a szintén feltaláló, ám nincstelen Cade Yaeger (Mark Wahlberg) egy évtizedek óta bezárt moziépületben ráakad a földiek elől bujkáló, roncsnak álcázott Optimus Fővezérre (mint mindig, Peter Cullen hangján szólal meg).

Cade és lánya, Tessa (Nicola Peltz) élete egy csapásra felborul, mikor megpróbálnak segíteni a megviselt állapotú fémóriáson, akinek a pénzéhes gazemberek mellett egy fejvadász Alakváltó, Vesztegzár (Mark Ryan) is a nyomában van. Miközben a maroknyi megmaradt Autobot megpróbál rájönni, hogy ki Vesztegzár megbízója és megkísérelik megállítani a gonosz embereket, még egy fenyegetéssel kell szembenézniük, ugyanis a halott Megatron új testben, új erővel, Galvatronként (Frank Welker) tér vissza, hogy bosszút álljon! Vajon ennyi veszély közt képes lesz helytállni a túlságosan aggódó apa, a lázadó tinilány, annak pasija (Jack Reynor) és az Autobotok csapata, vagy elbuknak és a Földet fémes temetővé változtatja a velejéig romlott Galvatron?

„Manapság má’ semmi jó nincs a mozikban, csak remake-ek, meg folytatások…” 

Talán picit hosszúra sikerült a sztori ismertetése, de maga a mű irtó hosszú, közel két és fél óra. A legjobbat persze nem mondtam, mert az csak az utolsó fél órában jön, ez pedig a minden rajongó által imádott Dinobotok szerepeltetése! Gyerekszemmel nézve el sem tudok képzelni annál királyabbat, mint egy rohadtnagy dinoszaurusz, ami robot-lovaggá alakuljon át – Bay papa itt kijavította a hibát, amit Pusztító elkótyavetyélésével csinált a kettőben. Ezzel és a „rejtőzködő módban” az eredeti kamion-alakjában látható Optimus-szal fejet hajt az Első Generáció rajongói előtt (ide tartozom én is). A sztori igazából alig komplikáltabb az előzőeknél, mindössze rendkívül hosszúra nyúlik a felvezetés – a lényeg megint az, hogy a csúnya, fémszínű gonosz és személyiség nélküli serege meg akar szerezni egy tárgyat, ezt a jóknak meg kell akadályozniuk, aztán a végén mindenkit, aki az előbbi táborba tartozott, vasreszelékké kell zúzni, majd elsétálni a naplementébe…

SZPOJLEREK ITT 

Miközben gondolkoztam, eszembe jutott, hogy hasonlít a nyitány az 1986-os, egész estés The Transformers: The Movie-ra, hiszen ugyanúgy leszámolnak a régi robotokkal, láthatjuk, ahogy Racsnit és Leadfootot (mittudoménmi a magyar neve) kinyírják az emberek, a megmaradó Űrdongó és Optimus pedig újfajta alakot kap. A rendező ezek után megadta nekünk azt a hatalmas ajándékot, amire kb. a ’90-es évek eleje óta, azt hiszem minden normális moziba járó vágyott: megölte a hűdeviccesnek szánt gyagya mellékszereplőt. Komolyan el tudom képzelni, hogy néhány helyen tapsot vagy üdvrivalgást kapott ezért. Az eddig felépített mitológia itt megbomlik, mert Optimus már nemcsak az utolsó Fővezér, de egyike a Lovagoknak (igazából nem tudjuk, kik ők), a többiek a Dinobotok. Ha már náluk tartok, akkor meg kell említenem, hogy csak négyen vannak, pedig az Első Generációs csapat öt, a mozihoz kiadott filmes banda pedig hét tagot számlál. (Erről még lesz szó.) Lockdown képességei kicsit nevetségesek, Drift altmódjára meg nincs magyarázat. Ez kölcsönvett gondolat, de tényleg, miért változik egy kínai akcentussal beszélő szamuráj-külsejű robot Bugatti Veyronná? Ráadásul egy Veyron rohadtul feltűnő, ha akarna, se tudna elbújni így, a másik alakját (merthogy ő tripla változó) meg csak kétszer használja. Vajon miért? Cade hősködése és lövöldözése egy karddal (!) borzalmas, meg hát a poénok egy része se működik, de ez azért van, mert nem amerikaiak vagyunk. Ők biztos élvezik. A csúcs viszont az, hogy Optimus megöl egy embert a végén, ami teljesen idegen tőle. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Nézzük a főhősöket, először a számomra kedves Alakváltókat és alt-módjaikat:

Autobotok: Optimus Fővezér (Peter Cullen, két különböző kamion), Űrdongó (most is soundbite-okkal beszél, egy régebbi és egy újabb Camaro izomautó), Vadászeb (John Goodman, páncélozott katonai teherautó), Célkereszt (John DiMaggio, Chevrolet sportkocsi), Drift (Ken Watanabe, futurisztikus helikopter és Bugatti Veyron). Kisebb szerepekben: Racsni (Robert Foxworth, mentő-Hummer), Leadfoot (nem tudni, ki a hangja, módosított versenyautó) és Agy (Reno Wilson, notebook). Utóbbi kettő nem változik át egyszer se.

Álcák: Galvatron (lapos elejű kamion), Vesztegzár (Lamborghini sportkocsi), Stinger (Pagani Huayra sportkocsi), Junkheap (szemetes autó) és Traxes-ek (ők többen vannak és mind Chevrolet terepjárók lesznek). Közülük csak a másodiknak említettet dolgozták ki, a többiek háttéralakok.

Dinobotok: Mogorva (vagyis Grimlock, T-Rex), Scorn (Spinosaurus), Strafe (kétfejű Pterarodon) és Slug (Triceratops). Mindegyik Dinobot mutáns űr-dínó-alakot ölt. [Az eredeti csapat: Mogorva – T-Rex, Acsargó – Stegosaurus, Iszap – Brachiosaurus, Salak – Triceratops és Roham – Pterarodon. A mozis csapatnak van még 3 tagja, akik csak játékként jelennek meg: Sludge – Brachiosaurus, Slash – Velociraptor és Snarl – Stegosaurus.] Ők különben csak ordítanak és hörögnek. 

Az emberek közül a már említetteken kívül felbukkan még Sophia Myles (Underworld), Li Bingbing (Resident Evil) és Richard Riehle (Kőkemény igazság), valamint ott van még a Tom Sizemore-ra rendkívül hasonlító Titus Welliver, aki a gonosz Savoy-t alakítja, elég jól. A rendező-producer továbbra is Michael Bay, a forgatókönyvet ismét Ehren Krueger írta (ő egy férfi amúgy és dolgozott már a 2. meg a 3. felvonás szkriptjénél), a pénzelők között meg ott találhatjuk Steven Spielberget. 

Érdekességek: Bay eredetileg visszautasította a negyedik felkérést, de aztán látva a Universalnál felépített Transformers-hullámvasútra várakozó hatalmas tömeget, úgy döntött, mégis vállalja a rendezést. A hong kongi forgatás során a környező épületeken/ben rengeteg nézelődő verődött össze, Michael bácsi pedig megafonnal felkiabálta nekik, hogy hiába akarnak részesei lenni a filmnek, úgyis leradírozzák őket a felvett anyagról a digitális utómunka során:) Ugyanezen a helyszínen az éppen hazafelé tartó Bay-t megtámadta egy útonálló testvérpár, akik pénzt akartak tőle, és a kiérkező rendőröknek is nekimentek. A fiúk azóta börtönben csücsülnek… A Transformers 4-ben látható Hong Kong jókora részét Detroitban építették fel. A díszlet annyira nagy volt, hogy belelógott egy metróvonalba, ezért a forgatást úgy kellett időzíteni, hogy a munkálatok ne zavarják a közlekedést és vica versa. Mark Wahlberg maga hajtotta végre a karaktere majdnem minden kaszkadőr-mutatványát. A nagy amerikai autógyár, a General Motors vezérigazgatója látható valahol a játékidő során. Racsni meneküléséhez a Columbia és a St. Clair gőzösök szolgáltatták a helyszínt, amiket a stáb részben felújított. Bay azt nyilatkozta, hogy Vesztegzár hajója él, van háttértörténete és fontos szerepe lehet az elkövetkezendő filmekben. (Kérdés rajongóknak: Ez lenne a legendás Bárka?)

Kis robothatározó-rovat 

A Vesztegzárat megszólaltató Mark Ryannek ez már a harmadik Alakváltó figurája, ugyanis ő volt a megjavult hangú Űrdongó az egyben és Röptűz a kettőben. A kiborg farkasokat Steeljaws-nak hívják. (Van valami magyar nevük, de a háttérzajtól érthetetlen.) A Dinobotok hangjának készítéséből és a hangeffektek megtervezéséből Skrillex is kivette a részét. Az itteni robotok küllemét az IDW-képregények és a Transformers: Prime animációs sorozat ihlette. 

Optimus első alakjáról már esett szó, a másodikról még nem, ez a Második Generációs Optimus-figura és a Prime-beli forma küllemét idézi; robot-alakban meg lovag-szerű külsőt kapott és extra képességként tud repülni. Drift tripla változó mivoltát Springertől kölcsönözte (helikopter és páncélozott kocsi), szamuráj-öltözetét meg a Transformers: Animated Yoketronjától kapta. Vadászeb gyakorlatilag az Animatedben megjelent Bulkhead „felnőttesebb” változata, a szakálla és a szivarja lövedékekből áll. Stinger szintén a Prime-ból származik, ahol Űrdongó gonosz változatát Darázsnak hívták (asszem Stinger neve ez volt magyarul, de nem emlékszem, mert csak egyszer mondták). A repülő Dinobotot eredetileg Swoopnak nevezik, itt viszont annyira másmilyen lett a dizájnja, hogy kapott egy másik nevet: a régi Strafe egy kétágyús űrhajóvá alakuló harcos az Első Generációban, a két cső-két fej allegória miatt a kettőnek ugyanaz a megszólítása. Galvatron a képregényekben ágyú vagy tank formátumot tud ölteni, ám Optimus rosszindulatú másolata, Nemesis Prime mindig is kamion volt, az ő nyomdokain haladva vált Galvatron kamionná. 

A kihalás kora 165 millió dollárból lett és eddig 121 milliót hozott vissza. A kritikusok mindenütt leszólták, ám a sok negatív vélemény mellett néhányan kiemelték Stanley Tucci és Mark Wahlberg teljesítményét. (Kelsey Grammer se volt rossz, amúgy.) 

Összefoglalás: Az emberi „vicces” pillanatok és a rengeteg pofátlan reklám szarok, a Dinobotok kurvajók, az Autobotok is; az utolsó fél óra rombolása pedig odabasz. A nyár ideális popcorn-mozija, bár készüljön fel, aki megnézi, mert megfájdulhat a szeme/feje a hatástól! 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (3 év alatt 1 teljes pontnyit csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Másodszorra biztosan fele ennyire se tetszene, ezért a levonás.) 

Hírek: 

- Michael Bay pénzeli a hatalmas kritikai bukásnak ígérkező, fertelmesnek látszó Tini Nindzsa Teknőcöket, valamint a 2016-ra várható Transformers 5-öt. Sőt, állítólag lesz Bad Boys 3, amit majd ő rendezhet… (A világ elfajzására jellemző, hogy a TMNT-ből folytatás is született és elődjével karöltve tekintélyes pénzt hoztak be. A ötödik Alakváltós mozi most, 2017-ben debütál, a Bad Boys 3 viszont még mindig nincs kész, nem mintha sajnálnám...)

- Ehren Krueger írja a Transformers 5-öt, valamint A talizmán tévé-sorozatot, amibe pénzt is fektet. 

- Mark Wahlberg ismét a káromkodó játékmaci haverját alakítja a Ted 2-ben, valamint felbukkan a bődületes marhaságnak hangzó The Romanben, ami nem más, mint Julius Caesar eredettörténete… (Utóbbi végül fiókban maradt, az előbbiről azt se tudom, hogy elkészült-e vagy sem.)

- Stanley Tucci újabb két Az éhezők viadala mellett egy érdekesnek hangzó drámában látható legközelebb: az A Little Chaos két kertépítőről szól, akik XIV. Lajos kegyeiért versenyeznek, hogy szökőkutat építhessenek Versailles-ban. (Ez se lett meg.)

- Kelsey Grammer csatlakozik a harmadszor is összeálló Feláldozhatókhoz. 

- Li Bingbing megint Ada Wong lesz a Resident Evil: The Final Chapterben. Ez gondolom úgy Final Chapter, ahogy a Péntek 13.-ban a negyedik rész… (Borzaszóan rossz mozi ez, és az említett színésznő nincs is benne.)

- Peter Cullen egy új animációs sorozatban, a Transformers: Robots In Disguise-ban szólaltatja meg ismét Optimus Fővezért.

Bárcsak mind összefognánk, avagy Marky Mark-rovat Mozsárágyú kedvéért: A videót levették

Juno Temple és Elle Fanning egy filmben – naná, hogy megnézem! 

A számos Hófehérke-feldolgozás után egy újabb klasszikus mese került terítékre, a Csipkerózsika, annak is egy bizonyos változata, az 1959-ben bemutatott Disney-rajzfilm. Ebben a copyright-jogok miatt a hercegnőt Aurorának, a gonosz boszorkányt pedig Maleficentnek nevezték (angolul rossz, gonosz, ártalmas, káros). 55 évvel később páran Hollywoodban gondoltak egyet és fordítottak egyet a Csipkerózsikán: most az átkot mondó boszorkány a főszereplő! 

Megtudhatjuk, hogy az alapvetően jóságos, hatalmas mágikus erőknek parancsoló, magyarul Demónának nevezett tündér (Angelina Jolie) miért válik fekete ruhás, sátáni varázslóvá; hogyan találkozik ikonikus Hollójával (Sam Riley); és miért bocsát átkot Aurora hercegnőre (Elle Fanning). Közben pedig kibontakozik egy fantasy-történet, ami a valóság és az álmok, a mese és a realitás összeütközéséről szól – legalábbis számomra, ugyanis van benne még valami, amit majd kicsit lejjebb ismertetek.

Az alapot adó Disney-rajzfilmet sohasem láttam korábban, így nincs sok fogalmam Maleficentről, ám az ötlet maga, hogy egy mindenki által ismert sztorit egy mellékszereplő szemszögéből mondanak el, az tök jó! (Persze ez sem új a nap alatt, hiszen például már a ’90-es években elkészült a Rosencrantz és Guildenstern halott; amihez még nem volt szerencsém, de nagyon kíváncsi vagyok rá. - 2017-es szerkesztés: Azóta láttam, nagyon tetszett.) Oké, szóval fogtak egy az USA-ban legendásnak számító mesebeli gonoszt és kanyarítottak köré egy eredet-történetet. De hogy lehet ezt eladni olyanoknak, akik még hírből sem ismerik a címszereplőt? 

Itt jön be a fantasy-aspektus. Anno a Hófehér és A Vadászra is azért ültem be, mert arra számítottam, hogy egy remek feldolgozás lesz; ugyanez vezérelt a Grimm megtekintésekor. Mindkettő elbukott, előbbi azért, mert egy tehetségtelen rendezőre bízták, rosszul vágák össze és talán nem a megfelelő színészekkel operáltak; utóbbit pedig a producerek tették tönkre, de azért érezni lehetett, hogy ha Terry Gilliam szabad kezet kapott volna, az mennyivel királyabb végeredményt szül! (Aki rám akar cáfolni, mondván maximális pontszámot adtam a Snow White-ra, annak elmondom, hogy szerettem volna szeretni azt a filmet, és főként ez vezérelt a pontozásnál…) Most, a Demónánál a fő okom Juno Temple jelenléte volt; a másodlagos Elle Fanningé, akit megkedveltem a Super 8-ban; és minden más csak ezután jött. Sosem rajongtam Angelina Jolie-ért, de nem is utáltam, viszont pusztán az ő neve kevés garanciának egy jó mozizásra, legalábbis eddig ezt gondoltam, de a hölgy bebizonyította, hogy nincs igazam. 

A lényeg az, hogy ez Jolie nagy visszatérése. Ha dunsztod sincs, ki Maleficent; hidegen hagy Csipkerózsika története és így tovább, akkor ott a híres színésznő, aki már évek óta nem filmezett, most pedig egyenesen berobbant a köztudatba egy olyan alakítással, amit a bemutató óta magasztalnak a kritikusok. Már ezért van értelme odafigyelni cikkem tárgyára, azt viszont nem állítom, hogy csak emiatt meg is kéne nézni. Amiért érdemes látni, az a mese jellege: A régi klasszikusok (Grimmék vagy Andersen) feldolgozásai közül ez a legmeseszerűbb; a lenyűgöző látványt nézve tényleg azt éreztem, hogy ezt a célt szolgálja és éppen emiatt gyereknek (is) szól. A felnőtt nézőknek mutatják be Demóna életét; ráadásul több forrás megerősíti, hogy van benne még egy „rejtett” jelentés, ami pedig kifejezetten a felnőtt nőket szólítja meg.

SZPOJLER 

Amikor Lipót levágja Demóna szárnyait, akkor metaforikusan megerőszakolja őt. Több elemző észrevette ezt, Jolie elmondása szerint pedig direkt van így, tehát a film több-kevésbé rejtett mondanivalója az, hogy mit kezd magával egy nő, akit megerőszakoltak. A válasz: bosszút áll. Néhány kritikus szerint a valódi feminista vonulat itt bukik el, de hogy miért, azt ne tőlem kérdezzétek… 

SZPOJLER VÉGE 

Néhány mondat a többi színészről: Elle Fanninget Isten is arra teremtette, hogy hercegnőt alakítson, nagyon cuki, folyton vigyorog és nevet. A komikus mellékszereplőket képező három tündér egyike Juno, aki rendkívül édes a nagy boglya-frizurával; partnernői pedig veterán brit komikák, Imelda Staunton (Harry Potter-filmek, Egy kis Fry és Laurie) meg Lesley Manville (utóbbi itthon kevésbé ismert). Nekem tetszett a tündér-trió szerencsétlenkedése, kár, hogy olyan keveset szerepelnek. A férfi főhős egyrészt Sam Riley (Franklyn), akinél a CGI teszi igazán érdekessé a karaktert; másrészt pedig Sharlto Copley (District 9, Elysium); ám meg kell említeni, hogy az öreg királyt az a Kenneth Cranham kelti életre, aki a Hellraiser II-ben Dr. Channard. Még két ifjú hölgy érdemel külön kiemelést: az egyik Isobelle Molloy, aki a gyerek Maleficent; a másik Vivienne Jolie-Pitt, aki az 5 éves Aurora – mindketten aranyosak, utóbbi pedig Brad Pitt és Angelina Jolie lánya. A rendezéssel a vizuális effektmester Robert Stromberget bízták meg (ő felelt többek közt a Trónok Harca és az Avatar látványvilágáért), a forgatókönyvet Linda Woolverton írta (az ő tollából származik Az oroszlánkirály, A Szépség és a Szörnyeteg, az Úton hazafelé, meg a Tim Burton-féle Alice Csodaországban). Jolie producer is volt.

Érdekességek: Linda Woolverton forgatókönyve legalább 15 féle változatban készült el, mielőtt elérte volna végleges formáját. A szkript formálását Paul Dini segítette, aki nagy névnek számít az animációs filmesek közt, többek közt az 1992-es Batman-rajzfilmsorozat, az Animánia és Az Igazság Ligája köthető a nevéhez; ám mégsem kaphatott megjelölést a stáblistán. Robert Stromberget John Lee Hancock (Banks úr megmentése, Hófehér és A Vadász) segítette az újrafelvételek során. Állítólag Hancock alkotta meg a nyitányt, vagyis Demóna előtörténetét, ám rendezni nem rendezett, számomra viszont ez gyanús… 

A film az ’59-es Csipkerózsika bemutatásának 55. évfordulóján került mozikba. Ez a valaha készült legdrágább mozi, amit kezdő rendezőre bíztak. A király vára a Disney-logó kastélya. A színészeket az alapján választották ki, hogy mennyire hasonlítanak rajzolt elődeikre. A tündérek életre keltőit három héten át filmezték zöld háttér előtt, mindannyiukat a Cirque du Soleil művészei készítették fel, hogy vissza tudják adni a parányi mágikus lények kecsességét és könnyedségét. A magyar fordítás rengeteget ront a végeredményen, ugyanis érdekes módon Lipótot eredetileg Stefannak, Hollót Diavalnak nevezik, Mooria pedig Mooreland, vagyis Mocsár-vidék – és itt a Mooria szót meghallva lehetetlenség volt nem A Gyűrűk Ura törpe-királyságára gondolni. Ezekre az elferdítésekre aligha tudnék logikus magyarázatot találni, bár talán az eredeti rajzfilm fordításában így nevezték a karaktereket anyanyelvünkön, ki tudja? A Forbes Magazinnak dolgozó Jordan Shapiro szerint a film egyik értelmezési lehetősége a kapitalizmus (az emberek) és a szocializmus (a tündérek) összecsapása:) Végül két vicces név a mellékalakok közül: Marama Corlett (szolgáló) és David Boat (Hajó Dávid, lény-szinkronhang). Ja és ha már lények, a varangy-elefántkák meg a faemberek marhajók a filmben, ráadásul még egy sárkányt is sikerült becsempészni a cselekménybe!

„Sajnálattal vettem tudomásul, hogy én nem kaptam meghívót…”-rovat 

Mivel producer is volt, ezért Angelina Jolie sokban befolyásolta a filmet. A stúdió szerette volna kiaknázni a szépségét, ő viszont ragaszkodott az elcsúfító protézisekhez, hogy minél jobban hasonlítson a rajzfilmbeli Maleficentre. A címszereplő külsejét állítólag nagyban inspirálta Lady Gaga. A szarvakból többféle készült, az egyik annyira nehézre sikerült, hogy a színésznőnek megfájdult tőle a nyaka. Az egyik párat ezekből a jelmez-alkotóelemekből Jolie hazavitte. Demóna hangja és akcentusa az ’59-es változat szinkronszínésznőjét, Eleanor Audley-t idézi. Angelinát a gyerekei segítették a szerep megformálásában, a kicsik választották ki, melyik a legjobb ördögi kacaj számára. A már említett Vivienne azért került a szereplők közé, mert ő volt az egyetlen gyerek, aki nem rémült meg a boszorkánytól. Brad Pittné az összes kaszkadőrmutatványt maga hajtotta végre, nagyrészt hámok segítségével. Szeretett volna egy olyan filmet, amiben a gyerekei megnézhetik és ők maguk is kérték, hogy szerepeljen benne. Saját bevallása szerint kislányként Maleficent volt a kedvence a Csipkerózsikából. Ő ragaszkodott hozzá, hogy Aurora keresztelője szóról-szóra megegyezzen a rajzfilmben látott jelenettel – itt egyetlen pillanatra a tömegben látszódik két másik gyermeke, Pax és Zahara. A főproducer John Roth szerint ez a mozi csak azért készülhetett el, mert Angelina rábólintott: „Ő az egyetlen, aki eljátszhatta ezt. Ha nem vállalta volna, a film értelmét veszti.” Jolie karrierjében ez a mű produkálta a legnagyobb nyitó bevételt és az élőszereplős munkái közül ez hozta be a legtöbb pénzt.

A Maleficent 180 millió dollárból lett és több mint 525 milliót hozott eddig. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott: a főszereplőnő életre keltőjét mindenütt felmagasztalták, ahogy a látványt is, ám a történettel a hozzáértők nincsenek megelégedve. 

Nekem tetszett, sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Azon túl, hogy Juno és Elle egy filmben látható, ez a legmeseszerűbb mesén alapuló fantasy, ami az utóbbi években készült. Ajánlom!

Pontozás: 

imdb: 7.0 (3 év alatt 0.4-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Linda Woolverton írta a már készülő Alice Csodaországban 2 forgatókönyvét. (Megbukott.)

- Angelina Jolie másodszor is Salt ügynök lesz, aztán harmadszorra szólaltatja meg a Tigrist a Kung Fu Panda új részében. (Nem készült el, nem keltett túl nagy érdeklődést.)

- Elle Fanning a készülő életrajzi dráma, a Mary Shelley címszereplője. Ha visznek bele némi fantasy-vonalat, akkor érdekelni fog! (Valószínűleg nem, de mégis megnézem majd.)

Tegnap mutatták be a Transformers 4-et, amit hamarosan megtekintek, remélhetőleg, olyan 80%-ra mondom, hogy ez lesz a következő írásom témája!

Ausztrál barátom kutakodott a neten és talált egy torrentet, amivel le lehetett tölteni ezt, amit még egyébként be sem mutattak. A trailere már egy ideje nyilvános (lásd a bejegyzés végét), nemrég megnéztem és ez alapján egyetlen dolog van a Heatstroke-ban, amiért érdemes megnézni: Maisie Williams. Tegnap éjjel túlestem a megtekintésen, úgyhogy most már véleményt is formálhatok róla, de először egy pici sztori:

Paul (Stephen Dorff) Afrika szavannáin kutatja a hiénák életét, ez a munkája és a szenvedélye. Új útjára elkíséri őt orosz barátnője, Tally (Svetlana Metkina) és tönkrement házasságából származó tini lánya, Jo (Williams). Az elkényeztetett, flegma lány és a kalandvágyó szerelmespár nem nagyon férnek össze, ezért néhány napi próbálkozás után az apa elindul, hogy hazautaztassa gyermekét, ám út közben tragédia történik. Fegyverkereskedő orvvadászokba botlanak, akik végeznek Paullal, és így a két nő egyedül marad a vadonban, miközben a mindenre elszánt gaztevők (élükön Peter Stormare) hajtóvadászatot indítanak utánuk. Vajon együtt tud működni a két túlélő és legyőzhetik vérszomjas ellenfeleiket meg a természet kegyetlen erőit? 

Nagyon fura film ez. Akik rendszeres olvasóim, azok tudják, hogy az esetek túlnyomó többségében színész (ritkábban rendező) alapján választok néznivalót, itt is ez történt. Anno a remek The Secret of Crickley Hall című három részes brit mini-szériában már meggyőződhettem róla, hogy Maisie nem csak Arya Starkként remek, hanem egyébként is tehetséges ifjú színésznő, viszont ha ő nem lett volna benne ebben a moziban, akkor sose ültem volna le elé. Egyrészt a trailer alapján azt gondoltam, hogy a vadállatok elől kell menekülniük, de mint a történet-ismertetésből kiderül, más a helyzet; másrészt meg eleve az Afrikában játszódó cselekmény abszolút hidegen hagy.

Az első fél óra igazolni látszott a gyanúmat, hogy talán rossz filmet választottam. Stephen Dorffhoz egyetlen alkotást tudok kapcsolni, a Pengét, ami viszont miatta lesz sokkal rosszabb, mint amilyen lehetett volna; az orosz hölgy akcentusa meg kezdetben eléggé zavart. Ms. Williams hitelesen alakította a senkivel se törődő, önző tinit és milyen érdekes, hogy egyetlen iPad és máris bárki idegesítő karakterré alakulhat. A cselekmény persze onnantól indul be, hogy a két nőnek menekülnie kell, és tudom, hogy hülyén hangzik, de innentől fogva a Heatstroke végülis nem szól semmiről. Ezzel mégsem azt mondom, hogy unalmas, hanem azt, hogy a tulajdonképpeni cselekmény kimerül az expozícióban, innentől pedig marad az adrenalin-növelő akció. A cuki leányzóért és a vonzó, erős nőért könnyű szorítani, pláne úgy, hogy az ellenségeik szinte mind velejükig romlott gazemberek; meg aztán olyan dolgokkal kell megküzdeniük, amikkel már mindnyájan szembenéztünk. Szomjúság, fáradtság, a Nap tüze, éjszaka aktív állatok – ismerjük ezeket a dolgokat, csak nekik sokszorosított, felerősített formában jelennek meg. 

Pici szpojlerek 

Különös, hogy egyfelől érzékelhető a veszély, másfelől viszont jobban belegondolva egy csomó dolog hiányzik, amiket az ember megszokott egy sivatagos moziban. Például hiányolom, hogy egyszer sem esnek össze a fáradtságtól, az étellel úgy tűnik nincs problémájuk és hiába vannak egymástól igen nagy távolságra a vízlelő helyek, mégis úgy látszik, hogy ezeket a távokat gond nélkül teszik meg, pedig minden jel arra mutat, hogy egyetlen termosznyi innivalójuk van. A rosszfiúkkal annyi a gondom, hogy kissé érthetetlen, mit csinálnak. Igazából nehéz őket bekategorizálni, leginkább fegyveres embereknek nevezhetném őket és olyan, mintha pusztán azért akarnák megölni a hősnőket, mert miért ne, és erre vajmi kevés figyelmet fordítanak… A hiénás vonal csak a befejezéskor lesz világos, ez érdekes, de egyben annyira pici mellékszál, hogy talán a nézők egy része meg sem érti majd, hogy mit akartak mondani vele. 

Aztán van még pár dolog, ami feltűnt. Ha a nő orosz, miért hívják Tally Rubinnak? A nemzetisége lényegességére a játékidő második felében éreztem rá, ugyanis ezáltal kétszeresen idegen a lánynak: egyrészt másik kultúrából jön, másrészt az apja csaja, így duplán taszítóan hat Jora. Még egyvalami akadt, amit nem értettem: Tally megpróbálja megfojtani a pisztolyos palit. Miért? Miért nem üti le egy baszottnagy kővel, az hatásosabb lenne… 

Szpojlerek vége 

Érdekességek: A rendezőnő Evelyn Purcell dirigálta a Senki bolondját Paul Newmannel, a történet pedig egy regényen alapszik. Érdemes figyelni Maisie akcentusát, nagyszerűen adja vissza az amerikai angolt, pedig alapvetően brit. A cím magyarul hőgutát jelent. 

Nem tudom hová tenni ezt a Heatstroke-ot. Egyfelől izgalmas túlélő-mozi, másfelől viszont nem szól semmiről. Kíváncsi vagyok, a hölgy-nézők mit gondolnak majd róla, mert van egy olyan érzésem, hogy nekik szól… 

Pontozás: 

imdb: 4.8 (3 év alatt 2 pontot zuhant, ez mindenképpen rekord.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Meg nem erősített hírek szerint Maisie Williams következő munkái közt van a We Are Monsters című sci-fi, ami így máris érdekel. 

Itt pedig jön a beígért trailer, ami kárpótol az egyelőre hozzáférhetetlen jó minőségű képekért:

Érdekes címe és a története megfogott, így megnéztem. Nem igazán az lett belőle, amire számítottam, de így se volt rossz. 

Donald (Thomas Brodie-Sangster) 15 éves tini, középiskolába jár, lányokról álmodozik, lázad a szülei ellen, kemény zenéket hallgat, és fantasztikus rajzokat készít. Azonban Donald élete más, mint kortársaié, mert súlyos rákbetegségben szenved és emiatt nem vállal felelősséget a tetteiért. Álmában és a képzeletében szuperhős, akinek szörnyű ellenfelekkel kell szembenéznie, a valóságban pedig pszichiáterhez (Andy Serkis) kénytelen járni. Egy nap megtetszik neki egy lány a suliból, aki viszonozza az érdeklődést és úgy tűnik, az állapota is javulni kezd. Vajon a fiú és képzelt alteregója győzedelmeskedhetnek gonosz ellenfeleiken, vagy végül a Halál nyer? 

Most, hogy a mozikban tarol a Csillagainkban a hiba (ez milyen hülye egy cím…), még aktuálisabb ez a téma, a halálos beteg fiatal élete. Sokan elpocsékoljuk a középsulis éveinket, de ha megnézzük ezt, vagy a számos hozzá hasonló alkotást, akkor egy időre elképzelhetjük, milyen lehet úgy ébredni minden nap, hogy talán sosem lesz több az életedben, mint ezek az évek a suliban. A Death of a Superhero annyiban más, hogy nem arra hegyezi ki az egészet, hogy a főszereplő boldog lesz, kiélvezi a hátralévő napjait, hanem inkább arra, hogy számára minden értelmetlen, és azok az apró dolgok, amik tényleg számítanak, milyen nehezen jönnek össze. Miközben szemtanúi leszünk Donald kis sikereinek, szóba kerülnek mindenkit érintő kérdések a szeretetről, a szerelemről, a szexről, a barátságról vagy éppen a művészetről, de mindezt olyan finoman tálalják, hogy ott és akkor szinte fel sem tűnnek, csak utólag gondolkodsz el rajtuk. Például vajon mi történt Dr. King feleségével? Ő festette azt a sok képet vagy a doki maga?

A sztori mellé társulnak a szép természeti képek, elképesztő naplementék, a tenger látványa, stb., valamint ott vannak az animációs részek, amikben a srác a hallgatag, kapucnis szuperhős és két gonosz üldözi, a szexi nővér, aki talán a nemi vágyat jelképezi, meg A Kesztyű nevű szupergonosz, aki maga a Halál. Na, ez az, amiből többet vártam, az ajánló alapján ugyanis ennek a vonulatnak jelentősége van, de valójában ez nincs így, inkább csak egyfajta érdekességként van benne, a lényeg az, ami a valós világban zajlik. Donald nem képzeli magát szuperhősnek, nem egyesül a figurával, az álomvilág álomvilág marad és igazából alig több egy extránál, amivel kiemelik az ismert történetet hasonló társai közül. És emiatt hagyott ez a tulajdonképpen jó kis dráma keserű szájízt maga után, mert valami olyasmit vártam, mint mondjuk, ami a Franklynben látható. Ebből a szemszögből nézve az Egy szuperhős halála megbukott nálam, viszont mint dráma, megállta a helyét. 

Érdekességek: Ez a film eredetileg regényként indult, 2006-ban jelent meg, Anthony McCarten tollából származik. McCarten szerette volna megrendezni a mozgóképes változatot, de mivel ő maga Új-Zélandon él és ott is akart forgatni, a támogatók meg Írországból és Németországból dirigáltak, így végül a forgatás áthelyeződött az előbbi helyre. Az író készítette a forgatókönyvet, producerkedett is, és segédkezett az animációs jelenetek megtervezésében. A rendezést végül a vicces nevű Ian Fitzgibbonra bízták, és szintén ő A Kesztyű meg még egy animált karakter hangja. Ha már a neveknél tartunk, a producerek egyikét meg úgy hívják, hogy Mark Porsche:D Bár haj és szemöldök nélkül elég nehéz felismerni, de Thomas Brodie-Sangster Jojen Reed a Trónok Harcából. A mellékszereplők közt akad egy Theo és egy Eliza Fitzgibbon, akik tinik a tömegben, feltehetőleg a direktor gyerekei/rokonai. A regénynek van folytatása, az In The Absence Of Heroes, de kétlem, hogy a mozis verzió kapna következő részt. Az Egy szuperhős halála 8 millió euróból lett, a bevétele viszont szinte alig értelmezhető, mivel kis, független alkotás. Csupa pozitív kritikát kapott és három európai filmes díjat nyert.

Teljesen más volt, mint amire számítottam, de a maga műfajában remek. Nem ezt akartam látni, de sokkal elégedettebb vagyok, mint például az Egy asszony élete vagy a Peacock esetében, úgyhogy eltekintek a pontlevonástól. 

Pontozás: 

imdb: 7.1 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Andy Serkis ismét majmot formál meg A majmok bolygója: Forradalomban; majd hasonló módszerekkel fog dolgozni a két újabb Tintinen és feltehetőleg a Star Wars VII. részén is. Ezen felül ő lesz A hobbit: Az öt sereg csatájának second unit rendezője. 

Most már nem ígérek semmit, mert össze-vissza alakul a szabadidőm és a VB gátol egy kicsit a filmnézésben, úgyhogy majd meglátjuk, mikor jövök legközelebb.

Ezúttal csak találgatni tudok, hogy vajon tényleg ezt a filmet láttam-e. A helyzet az, hogy két hete a turkálóban találtam ezt a dvdt, ami azt ígéri, hogy a nagyszerű Jackie Chan-féle Részeges karatemester öreg Sam Seedje (’szamszinnek’ nevezik a magyar szinkronban) visszatér és mivel nagyon kedveltem ezt a karaktert, így gondoltam, adok egy esélyt neki. Hát, ilyent még nem láttam… 

Történet, mint olyan, csak nagy vonalakban van, a színészek nevéről pedig fogalmam sincs. A lényeg annyi, hogy itt egy Charlie nevű srác, aki a haverjával (?) dolgozik egy öregembernél (ő Siu Tin Yuen, a részeges karatemester alakítója) és ez a két fiatal összefut egy idős kung-fu-mesterrel, aki megtanít nekik egy stílust. Ezek után bosszút állnak két bordélyházi kidobó-emberen, részt vesznek egy kakasviadalon, majd szembenéznek a mester nagy ellenfelével.

(A kép nem ebből a műből származik.) Az egész olyan, mintha egy csomó jelenet lenne összefűzve, amiket alig köt össze valami. Tulajdonképpen még főszereplő sincs, leginkább talán a viccesnek szánt hülyegyerek meg Charlie az, de velük kb. egyenrangú a mester alakja. Na, de az a pofátlanság, hogy Drunken Master Strikes Backnek (A részeges karatemester visszaüt) nevezik ezt a valamit és nem hogy a címadó figura nincs benne, de még Siu Tin Yuen is csak kb. 15 percet szerepel és egy teljes órát kell várni, mire harcol, akkor meg megverik. Szóval ezt hívják úgy, hogy ÁTVERÉS, olyan, mintha az X-Men: Az elsőket elnevezném Farkas 2-nek és Hugh Jackmannel reklámoznám. De ha ezen túllépek, akkor ott a lemez maga, amire se egy dátum, se egy eredeti cím nincs ráírva, ezért jó fél órát kellett kutatnom, mire ráakadtam erre a címre, amiben a borítón kiírt első három színész mind benne van és a rendező neve is Chang. De lehet, hogy nem ez az! 

Oké, egy extra igénytelen kiadással állunk szemben, de attól még maga a film lehet(ne) jó. Sajnos nem az. Az elején 5 perces harcművészeti bemutató van a stáblista helyett, utána 3 percig egy csirkét üldöznek, „Sam Seed” meg csak mellékszereplő. A mester még úgy-ahogy érdekes, de kb. a 40. perc környékén kidől, hogy aztán csak instruktor legyen, majd a végső csatában a legutolsó percben megjelenik, hogy gratuláljon, és valahogy úgy "lóg a levegőben". Ezeknek a karaktereknek nincs súlyuk, nincs személyiségük és bizony majdnem 40 éves poénokat löknek, amiken ritkán lehet röhögni. Azért vannak vicces pillanatok, például az eredeti angol szinkron olyan mondatokat tartalmaz, mint az ominózus "You wanna take over my big black cock?"; és a porcelántányéros meg az élő kakasos párbajok szórakoztatóak. (Állatvédőknek nem ajánlott, bár a csirkének nem esik bántódása.) 

Nyilvánvaló az alacsony költségvetés, de még az angol hangsáv meg a dvd is ugyanilyen elképesztően kevés pénzből jöttek létre. A szinkron egyébként rémesen gagyi, elég csak arra gondolni, hogy a kakasviadalnál ugyanaz a két tömeg-hang ismétlődik sokszor, és egyetlen sértést ismer mindenki („you bastard”). Fura módon viszont ez a mű sokkal erőszakosabb a névrokon Jui kuennél, itt ugyanis véreznek a harcosok, csúnya sérüléseket szenvednek és páran meghalnak. Az elég szar volt, hogy a végén ketten mentek a főellenség ellen és csaltak is, egy pajzsnak használt téglával, ami nem túl fair. Ez a két fiú nem válik nagy harcossá, sem jobb emberré a történet végére és igazából senkinek nincs motivációja semmire se – várjatok, tudom, itt a szórakoztató jelleg a lényeg, de a Jui kuenben sokkal szórakoztatóbb és érdekesebb harcok/gyakorlatok voltak, ott tudtam szorítani Freddie Wongnak és Sam Seednek, volt tétje a harcoknak. Hiába, no, Siu Tin Yuen ekkor már bőven hatvanon túl járt és ezek a tejfölösszájúak képtelenek felérni Jackie Channel…

Érdekességnek annyit, hogy szerintem a vicces fiú az, aki a Részeges karatemesterben az étteremben az őr (vagy nagyon hasonlít rá), a csaj meg Freddie Wong unokatesója (vagy a kiköpött mása). Ezeket valószínűleg csak én látom bele amúgy, mert a két film stáblistáján nincs egyezés Yuen személyén kívül. 

Meg lehet nézni a Drunken Master Strikes Backet, de nem érdemes. Aki szerette a Jui kuent, az ne dőljön be a borítónak, SEMMI KÖZE HOZZÁ! 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (Amennyiben tényleg ez az.) (Ez 0.3-at csökkent 3 év alatt.)

Szerintem: 2/5 

Ezen a héten még megpróbálok írni egy cikket, a Demónával meg még nem tudom mi lesz…

Újabb péntek 13, újabb epizód a Friday the 13th-filmfolyamból. A jeles alkalomból nézzük meg, mi történt négy év (vagy inkább négy éjszaka?) alatt Jason Voorhees-zel! 

1980: Az első epizódban a vízbe fulladt, torz külsejű kisfiú még csupán mellékszereplő, látomás, aki tragédiától sújtott édesanyját az őrületbe kergeti és gyilkossá változtatja. A befejezéskor felmerül a kérdés a nézőben: Jason vajon csak Alice és Mrs. Voorhees számára valóságos, vagy tényleg szörnyeteg lett belőle? 

1981: A nagy sikerre való tekintettel az egyedülállónak tervezett filmet újabb rész követte, ahol a csúnya véget ért asszony fiáról kiderül, hogy nem halt meg, sőt, egyfajta vademberként tovább élt a Kristály-tavat övező erdőségben. Ám szemtanúja volt anyja halálának, így elindult, hogy bosszút álljon… A valóságban is megtörtént texarkanai „holdfényes gyilkosságok” által inspirálva fejére liszteszsákot húzó, hosszú vörös hajú és átlagos testfelépítésű antagonistában még nincsenek meg a későbbi legendás gyilkos ikonikus tulajdonságai. 

1982: A korábbi két epizód kritikailag sikertelennek mondható, ám megsokszorozták a beléjük fektetett pénzt, ezért a második részben először legyőzött Jason felkel a porból, hogy ruhát és külsőt cserélve újabb ámokfutásba kezdjen. Ebben az epizódban a zsákot felváltja egy ódivatú hokimaszk és ekkor születik meg az a Jason Voorhees, akit mindenki ismer! 

És elérkeztünk 1984-hez, amikor a Paramount stúdió úgy dönt, leszámol a szériával és pontot tesz a kristály-tavi mészáros történetének végére. Azóta már tudjuk, hogy a hangzatos Az utolsó fejezet alcímet viselő IV. epizód korántsem lett a széria vége – ám egyértelműen lezárt egy korszakot Jason életében és elindított egy újat! Nézzük, mi történik benne:

A Véres kirándulás végén a gyilkost a fejébe vágott balta állítja meg, látszólag véglegesen. A mostani rész elején a halottnak nyilvánított Jasont (Ted White) beszállítják a helyi kórház halottasházába, ahol azonban felébred és végez az éjszakai műszakkal. Majd visszatér a Kristály-tóhoz, ahol a békés Jarvis-család és a szomszédukba költözött bulizó fiatalok életét teszi rémálommá. Ezúttal pedig egy egészen különleges ellenfélre akad, a mindössze 12 éves Tommy Jarvis (Corey Feldman) személyében. Vajon melyikük történetének lesz ez Az utolsó fejezete? 

Alig néhány dolog maradt meg ebből a filmből, amit talán 10 évvel ezelőtt láttam először, viszont a nézése közben beugrottak részletek és Friday the 13th-rajongóként nem volt nehéz rájönni, hogy mikor mi történik majd. A Part IV. esetében a körülmények csak egy picit változtak meg az előzményekhez képest: megint van erdő, tó, viszont egy helyett két házban játszódik a cselekmény. Talán hülyén hangzik, de most először kapunk néhány igazi karaktert, mert korábban akadt néhány jobban kidolgozott figura (Alice az elsőben, Shelly a harmadikban), de én például mindig a nekem leginkább tetsző lánynak szurkoltam és a szépséges karakterek mellett a többiek sorsa nem érdekelt. Ebben az esetben Tommy-val könnyen tudtam azonosulni (egy picit emlékeztetett Rob Zombie gyerek Michael Myers-ére); vagy a külsőre nagyon hasonló, de személyiségileg eltérő ikerlányokkal; de még maga Jason is kapott jellemvonásokat. Erre az eddigiek során nem volt még példa: a gyilkos direkt előre jelzi az áldozatainak (és így a közönségnek), hogy jön, például lekapcsolja a villanyt a szobában. Ez azt mutatja, hogy szinte párbajozni akar, kihívást intéz a többiek felé, és hogy élvezi látni a félelmüket. Már a Part III-ben felfedezhettünk egy ilyesfajta betegességet Voorhees-ban, ami aztán a The Final Chapterrel kiveszik belőle – kérdés, hogy kár-e érte? 

Lássuk a készítőket! A rendezéssel Joseph Zitot (Ütközetben eltűnt) bízták meg, mellette két kezdő író dolgozott, akik közül az egyiket ő maga vette fel és fizette a saját fizetéséből, mivel eredetileg a rendezés mellett írnia is kellett volna. A színészek között a ’80-as években híres gyerekszínésznek számító Feldman mellett ott van még a fiatal Crispin Glover (Vissza a jövőbe, Willard, Charlie angyalai 1-2), a többiek ismeretlenek, ahogy ez lenni szokott. Kiemelném még az említett ikreket, Camilla és Carey More-t, mert ők cukik:) 

Jöjjenek az érdekességek – köszönet a fridaythe13thfilms.comnak az extra infókért!

Az általam látott Rajongói Verzióba visszaillesztették a filmszínházas változatból kivágott alternatív álom-befejezést, a gyilkosságokat extra véres részletekkel hosszabbították meg és így kb. 5-6 perccel kitolták a játékidőt. Érdekes volt eképp látni, mert tényleg emel a színvonalon, pedig látszódtak a toldások. Ez nem egy hivatalos verzió, úgyhogy csak a Kalóz-öbölben lehet rálelni… 

Joseph Zito megnézte a három korábbi részt és nagy kockázatot vállalt azzal, hogy akkoriban a horror műfajában népszerűtlen jellegzetességeket választott a művéhez: éjszaka, esőben játszódó cselekményt és gyermek főszereplőt. Tom Savini effektmester állítólag csak azért tért vissza az eredeti Péntek után a szériához, hogy megölhesse az általa megalkotott Jasont. A teljes filmfolyamból ebben a darabban van a legtöbb meztelenség. A nyitó hullaszállítós-jelenet az egyetlen a Friday-ek közül, ami az egyik korábbi rész helyszínén játszódik. A Paramount, ami csak reklámozta és forgalmazta az elődöket, ezúttal az előállításban is segédkezett, szintén egyedülálló módon, valószínűleg a lezárási jellege és az előrehozott bemutatási időpontja miatt.

Corey Feldman állítólag elkényeztetett kölyökként viselkedett a többiekkel szemben, ám ő maga azt mondta, hogy ez a rendező miatt volt, akit nagyon utált. Mikor Jason az ablakon áttörve megragadja Tommy-t, ott az ifjú színész reakciója igazi, mert tényleg halálra rémült; a végső harc során pedig homokzsákokat csapkodott a fegyverével. Az alacsony költségvetés miatt a fiataloknak maguknak kellett végrehajtaniuk a kaszkadőr-mutatványokat: Judie Aronson, aki Samanthát játszotta, például kénytelen volt a fagyos tóban maradni az egyes snittek között; a Dougot alakító Peter Bartonnak pedig saját fejével kellett betörnie az előre preparált zuhanyfülke-üveget. Barton egyébként anno tinisztárnak számított, de nem tetszett neki ez a státusz, ezért vállalt szerepet horrorokban, a Péntek 13-ra való jelentkezésben pedig Amy Steel, a Part II. hősnőjének megformálója biztatta, akivel egy tv-sorozatban szerepeltek együtt. A Trish-t játszó Kimberly Becket a forgatás ideje alatt telefonon hívogatta és követte valaki, de amint a munkálatok befejeződtek, ez az őrült rajongó felszívódott. Crispin Glover maga találta ki Jimmy táncát, és annak idején tényleg ilyen módon mozgott a parketten civilként:) Eredetileg az AC/DC Back in Blackjére lejtett, ám azt később kicserélték a Love is a Lie című Lion-felvételre. (A Lion volt egyébként az az együttes, ami a ’86-os Transformers-mozi zenéjét csinálta.) A kórboncnok a tévében az Aerobicise című videokazettát nézi, ebben pedig szerepel az a Darcy DeMoss, aki később a VI. részben csatlakozott a Péntek 13. gárdájához. 

A Jarvis-család szendvics-ölelése az egyik írótól ered, akinek a családja ténylegesen csinált ilyet; a kutyát meg Zito egyik ismerősének akkoriban elpusztult kedvence után nevezték el Gordonnak. A IV. részt péntek 13-án mutatták be. A Németországba importált változatot erősen cenzúrázták, ám az így is tiltólistára került. Ez az általam "ember-Jason-trilógiának" nevezett felvonás utolsó része, ezek után válik az álarcos természetfeletti lénnyé; valamint itt bukkan fel Voorhees legnagyobb ellenfele, Tommy Jarvis, aki még kétszer néz majd szembe az őrült mészárossal.

SZPOJELEREK, saját megfigyelésből 

Nem értem, miért kell éjszaka meztelenül fürödni egy tóban? Korábban már volt rá példa, meg később még lesz, de azon túl, hogy ciciket mutogassanak a nézőknek, a karaktereknek mi a motivációjuk? Újfent megismétlődik a villany-kapcsolgatósdi a III.-ból: a szobában lévő egyik kapcsoló nem működik, de azért megpróbálják a többit is. Továbbá ökörségnek tartom, hogy a saját házukból kijövet a zuhogó esőben se anya, se lánya nem visz védelmet a víz ellen... Ugyanilyen értelmetlen, hogy Paul, aki Jasonre vadászik, a pincébe menet odaadja a machetét Trish-nek, majd egy kiskéssel megy a maszkos ellen.

SZPOJLEREK VÉGE

A maszk alatt-rovat 

Ted White, a veterán kaszkadőr már több mint 50 éves volt a forgatáson, korábbi karrierje során helyettesítette John Wayne-t, Clark Gable-t és Rock Hudsont is. White-nak nem tetszettek Zito módszerei, főleg az, hogy tapasztalatlanokra bízta a kaszkadőrmutatványokat. Az említett zuhanyfülkés-rész biztonságosságával kapcsolatban felszólalt, majd azt mondta, hogy kilép, ha nem engedik ki Judie Aronsont a jeges tóból a felvételek szünetében. Jason megformálója és a direktor között erős ellenségeskedés alakult ki, ennek eredményeképpen Ted bácsi levetette a nevét a stáblistáról. Metodikus színészként White egész nap a jelmezében maradt és távol tartotta magát a kollégáitól, hogy hitelesebb reakciót tudjon kicsalni belőlük a találkozásukkor. 

Az utolsó fejezet 2 600 000 dollárból készült és 32 600 000-et hozott vissza. Bár a kritikusok utálták, a stúdiót a bevétel meggyőzte, hogy a szériát folytatni kell! 

Az utóbbi időkben látott négy rész közül ez volt a legjobb, az igazán jók viszont ezután jönnek! Azt kaptam, amit vártam tőle és külön tetszett a vágatlan mivolta – aki rajong a Friday the 13th-ért, az próbálja meg beszerezni! 

Pontozás: 

imdb: 6/10 (7 év alatt még 0.1-et emelkedett.)

Péntek 13-filmként: 5/5

Átlagos filmként értékelve: 5/5 (Ez a Rajongói Változat mindenképpen jobb a hivatalosnál!) 

Hírek: 

- A következő Friday the 13th 2015. március 13-án, pénteken jön majd – elvileg, immár ismét a Paramount égisze alatt. Azt rebesgetik, hogy talán Ideglelés-szerű lesz a felépítése. (2017-ig nincs meg...)

- Készül egy tv-sorozat is, amiben producerként részt vesz az első Friday-t alkotó Sean S. Cunningham. Egyórás részekből áll majd, dráma műfajba tartozik és Crystal Lake lakosai lesznek a hősei, köztük a Voorhees-család tagjai. Új titkokat, friss megközelítési formát ígérnek a készítők, nekem viszont eléggé előzmény-szagú a dolog, lásd Gotham… (Ebből se lett semmi.)

- Corey Feldman következő munkái közt van a JOB’s Daugther című dráma, amiben egy tini puskákkal felszerelve vérengzést rendez egy vegyesboltban, a cselekmény pedig arról szól, hogy kiderítik, miért tette és hogyan csinálta végig a tervét. 

- Crispin Glover egy olyan mozgóképben szerepel legközelebb, amit ő ír és rendez, címe viszont még nincs. 

Három újabb alkotás között választok ma este, vagy holnap, szóval a jövő hét elején már biztosan jelentkezem új írással!

Juno Temple első filmszerepe, amit eddig csak azért hagytam ki, mert nem kedvelem Cate Blanchettet. 

Egy angliai város középiskolájába új tanárnő érkezik. A szép és kedves Sheba (Blanchett) elbűvöli a kollégáit és felkelti a fiúk érdeklődését. A tantestület idős tagja, a sokszor elég goromba Barbara (Judi Dench) élvezettel figyeli, hogy fiatal kolléganője miként próbál beilleszkedni és aztán elkezdi segíteni őt mindenféle módon. Jó barátnők lesznek, ám mindketten tele vannak titkokkal és egyik nap Barbara rájön Shebaéra: a szőke tanárnő ugyanis jó ideje viszonyt folytat az egyik tizenöt éves diákkal (Andrew Simpson). Innentől kezdve az idősebb nő kihasználja a másikat, és nem azért mert gonosz, valami egészen más vezérli… Vajon kitudódnak majd a bűnös titkok és mi lesz azokkal, akiket érintenek?

A sztori nem érdekelt, ám ahogy jöttek a jobbnál-jobb nevek a nyitófőcím alatt, megjött a kedvem a dologhoz. Az események csavarossága tetszett, mert itt korántsem csak a tanár meg a diák bűnös viszonyáról van szó: Kibontakozik előttünk Sheba és Barbara élete; az, hogy miként jutottak el eddig a pontig, mikor találkozunk velük; bepillantást nyerhetünk legféltettebb titkaikba; szóval két szálon futó emberi drámát láthatunk. A középpontban végülis a szerelem áll, mert mindkét nő olyanhoz vonzódik, akihez nem lenne szabad; de érdemes figyelni az apró részletekre, hiszen így derül ki az, hogy Blanchett karaktere hogyan ismerkedett meg a férjével, kik a többiek a tanári karban, milyen lehet egy fogyatékos gyereket nevelni, vagy hogy anya és lánya (utóbbit alakítja Temple) gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe. Se a színjátszókra, se a cselekményre nem lehet panasz, az egyetlen kifogásom az egész Notes on a Scandal ellen a rendkívül nyomasztó atmoszférája. 

Érdekességek: A rendező Richard Eyre volt, aki később ismét együtt dolgozott Judi Dench-csel az Iris – Egy csodálatos női elmén. A forgatókönyvet Patrick Marber (Közelebb) írta Zoë Heller 2003-as regénye, a What Was She Thinkig: Notes on a Scandal alapján. Bill Nighy később szintén közös filmben szerepelt Dench-csel, ez volt a Marigold Hotel. Az egyetlen igazi érdekesség, amit találtam, az akkor van, mikor Barbara a wc-ben rókázik, itt a képet kimerevítve a falra felírt firkálmányok között olvashatunk egy mondatot, amiben fény derül az idős tanárnő titkára. (Az különben marhajó volt, hogy ezt a dolgot végülis soha nem nevezték meg konkrétan, mégis mindenki érti, miről van szó.) Még ki akarom emelni az első vonatos részt, amit kitűnően komponáltak, ez az igazi filmművészet, legalábbis az én olvasatomban. 

Az Egy botrány részletei 15 millió fontból készült és majdnem 50 millió dollárt hozott vissza, a kritikusoktól egyöntetű pozitív megítélésben részesült, 8 filmes díjat nyert. 

Tetszett? Nem tudom. Élményként kellemetlen, viszont lenyűgöző színészi játéknak lehet tanúja, aki megnézi – és egy nagyon édes Junonak:) 

Pontozás: 

imdb: 7.4 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Azért másodszorra már inkább kihagynám.) 

Hírek: 

- Patrick Marber A szürke ötven árnyalata forgatókönyvét javítja. Hurrá, emberek, jön az új twilight! 

- Judi Dench és Bill Nighy megint együtt játszanak a Marigold Hotel második részében. Az első tényleg ennyire sikeres lett volna? 

- Kate Blanchett újfent Galadriel bőrébe bújik A hobbit: Az öt sereg csatája kedvéért, majd a fantasy vizein maradva továbbevez a Hamupipőkébe, amiben egy úrnőt alakít majd. 

A múlt héten sok dolog összejött, úgyhogy inkább lemondtam a Hellraiser 3-ról. Pénteken péntek 13 lesz, ami azt jelenti, hogy jön a Friday the 13th negyedik epizódja; a Demónát meg majd meglátjuk, mikor tudom megtekinteni…

Egy külföldi ismerősöm mutatott képeket ebből a filmből, aztán mikor megláttam a turkálóban 100 Ft-ért, gondoltam, beruházok rá. Chris Evans és a színes hajú Dakota Fanning szuperhősöknek kikiáltva? Naná, hogy érdekel! Lássuk, mi lett belőle!

Hongkongban járunk, itt él főszereplőnk, Nick (Evans), egyike azon különleges képességekkel bíró embereknek, akikre a kormány vadászik, hogy élő fegyvert faraghassanak belőlük. Nick ugyanis tárgyakat tud mozgatni az elméjével. A Részlegnek nevezett ügyosztály rábukkan a srác rejtekhelyére, így el kell menekülnie, de ekkor betoppan hozzá a jövőbe látó tizenéves Cassie (Fanning). Ő tudja, hogy nekik kettejüknek kell megtalálniuk egy lányt (Camilla Belle), de ezt az illetőt a Részleg is keresi, élén azzal a Carverrel (Djimon Honsou), aki anno megölte Nick apját. A két paranormális erejű ember útra kel hát, hogy segítséget kérjenek a hozzájuk hasonlóktól céljuk eléréséhezn, ám közben bujkálniuk kell, mert nem csak a titkosügynökök, hanem a helyi Triád is keresi őket. Vajon ki ér el előbb a lányhoz és mi van nála, ami annyira kell mindenkinek? 

Semmilyen elvárásom nem volt, de már az elején elkapott a nagyszerű hangulata. Mindkét hős szimpatikus, a társaik érdekesek, ezért szorítani fogunk értük, pláne úgy, hogy Cassie megjósolja, hogy mindannyian meghalnak. Az ellenfeleket már nem lehet ennyire komolyan venni, bár tény, hogy Honsou jól alakít, de a vele lévő telekinézist gyakorló fickó Neot és Darth Vadert megszégyenítő trükköket ad elő; az üvöltöző triádosok meg valahogy nevetségesek. Ennek ellenére a veszély valós, van kiért aggódni és a történet mindvégig fenntartja a figyelmet. Számos fordulat akad, ám ezek között néhány sajnos igen ostoba, most ezekről ejtek pár szót.

SZPOJLERVESZÉLY! 

Most láttam először ezt az alkotást, de máris feltűntek a benne lévő hibák, ami mindenképpen negatívumnak számít. Először azt vettem észre, hogy amikor Nick a feje felett lebegteti a két pisztolyt, akkor azok nem látszódnak a tükröződő mennyezeten. Ez apróság, végülis túl lehet lépni rajta, ám az utolsó fél órában történő dolgok felett már kevésbé egyszerű átsiklani. Mikor Cassie bemegy abba az étterembe, és ott eléri a végzet, megjelenik a semmiből az emléktörlő-fickó és megmenti. De vajon honnan a francból tudta, hogy hová kell mennie? Nyilván a levélből, amit a főhős adott át neki, de ez baromság, mert egyedül a kínai csaj tudta, hogy hol lesz ez a hely, Nick egyszerűen nem tudhatta! Plusz a színes hajú leányzó csak a tigrist látta, fogalma sem volt, mit jelent, tehát lehetetlen, hogy Nick mindezt előre kitalálta volna. De nem csak ezt, hanem az összes többi eseményt is, hogy a túróba jósolta meg? Még ha Cassie segítette, akkor sem tudhatott mindent. Az ügynökök szintén jó nagy hülyeséget csinálnak, amikor az első trükk után másodszorra véletlenül sem ellenőrzik, hogy tényleg az igazi táska van-e a srácnál és miután magába fecskendezi az anyagot, simán elfogadják, hogy halott, se légzést, se pulzust, se semmit nem ellenőriznek. És ami még baromi fura volt, az a helyszínek váltakozásakor észrevehető RPG-szerű mászkálás: A szereplők bárhová bemehetnek, senki se állja útjukat, csak kétszer van mutatóban egy-egy „őr” az ajtókban. Ezt nem tudom elképzelni a valóságban… 

SZPOJLEREK VÉGE

Érdekességek: A rendező Paul McGuigan főleg sorozatokat és lényegtelen akciófilmeket készített korábban, az író-producer David Bourla pedig tv-filmekhez írt sztorikat. A Push alapját valós események képezik, az USA és a Szovjetunió ugyanis sokáig kísérletezett feltételezett paranormális képességekkel bíró embereken, az ezzel foglalkozó amerikai Csillagkapu Programot pedig csak 1995-ben állították le. A cím szerintem egyrészt jelenti azt a folyamatot, amikor egy gondolatot elültetnek valaki fejébe, másrészt pedig a telekinetikus lökést is. Mivel Hongkongban mindig óriási tömeg van, így a képsorokat gerilla-módszerekkel vették fel, rejtett kamerákkal, a jeleneteket egy snittben rögzítették. Az utcán mozgó tömegek tehát nem voltak beavatva; ám amikor Camilla Belle karakterét a két Nyomkereső elrabolta az utcáról, miközben pisztolyt fogtak rá, még az sem váltott ki reakciót a járókelőkből. Az említett színészek mellett két ismerős arcot fedeztem fel a mellékalakok között: Ming-Na Went a Vészhelyzetből és Hal Yamanouchit a Farkasból. A Push alkotói a lehető legkevesebb speciális effektet használták, csak az autós üldözéseket hajtották végre zöld háttér előtt, mert a kínai főváros forgatagában lehetetlenség lett volna ilyet felvenni. A DC Comicshoz tartozó WildStorm kiadásában megjelent egy előzmény-képregény-sorozat a mozihoz. 

Pici szpojler: 

Az alábbi különleges típusú embereket láthatjuk a filmben: Mozgatók (telekinézissel bírnak), Motiválók (uralják mások elméjét), Figyelők (jövőbelátók), Sikoltók (magas hangú támadásaikkal megrepesztik a vérereket a testben), Szimatolók (nyomkeresők, szag és érintés alapján dolgoznak), Váltók (bizonyos időre átalakíthatnak egy tárgyat), Törlők (emlékeket tudnak törölni), Árnyak (el tudják rejteni magukat és másokat) és Felcserek (gyógyítani vagy ártani tudnak érintésükkel). A fordítást én csináltam, és mivel külföldi a dvdm, ezért nem tudom, hogy magyarul is így vannak-e. 

Szpojler vége

A Push (ezt a hülye hazai címet nem akarom használni) 38 millió dollárból lett és kis híján 49 milliót hozott vissza, a kritikusoktól csupa negatív értékelést kapott. 

Nekem tetszett, mert hangulatos, fordulatos és izgalmas; szimpatikus hősökkel meg tök jó zenével, viszont tény, hogy szuperhősös mozinak nem lehet nevezni. 

Pontozás:

imdb: 6.1 

Szerintem: 5/5 (A hibák ellenére.) 

Hírek:

- Paul McGuigan rendezi a Frankensteint James McAvoy-jal és Daniel Radcliffe-fel. [Elkészült és csúnyán megbukott.]

- Djimon Honsou az alábbi mozikban tűnik fel hamarosan: A hetedik fiú (fantasy), The Vatican Tapes (horror), A Galaxis Őrzői (szuperhősös), Air (sci-fi) és Halálos iramban 7 (nemtommi). [Az első, a harmadik és az utolsó tényleg elkészült: nagy bukás, nagy siker, siker.]

- Chris Evans, ha jól számolom, akkor ötödször lesz Amerika Kapitány a Bosszúállók: Ultron korában, valamint rendezőként és producerként is kipróbálja magát a 1:30 Train című romantikus vígjátékkal. (Előbbiről van egy kis jegyzet a blogon.)

Jövő héten remélhetőleg meg tudom nézni a Demónát a moziban, valamint hamarosan jövök a Hellraiser 3-mal. [Utóbbit máig sem néztem meg...]

Akárki akármit mond, ez gyerekkorom kedvenc horrorja. 

Az óriási, üresen álló, különös módon gyönyörű Hill House hosszú ideje lakatlan, csak a gondnok házaspár vigyázza ódon kincseit. Ám most a pszichológus Dr. Marrow (Liam Neeson) összegyűjt egy kis csapatnyi alvászavarost (Lili Taylor, Catherine Zeta-Jones és Owen Wilson), hogy a hatalmas kúriában próbálja megoldani a gondjaikat – de valójában nem az alvást, hanem a félelmet kutatja. A kísérlet megkezdődik, ám a doktor szándékaival ellentétben egyre rémisztőbbé válik a helyzet, hiszen éjjelente borzasztó hangokat lehet hallani a néptelen csarnokokban, és mintha valami mozogna a kongó folyosókon - valami gonosz. A négy ember hamarosan szembesül vele, hogy csapdába esett a Hill House-ban, ami egy évszázados sötét titok miatt szó szerint életre kel, hogy elüldözze vagy elpusztítsa nemkívánatos lakóit. Vajon sikerül kijutniuk vagy a múlt bűnei áldozatokat fognak szedni a jelenben is?

Ismét egy olyan film, amit sokan utálnak, de nekem mindig tetszett. Maga a történet egy mondatban összefoglalható és igazából az akkoriban legmodernebbnek számító speciális effektek viszik el a hátukon az egész Hauntingot, de éppen ezért élvezetes. Nem akar mást, csak megrémiszteni és szerintem ez sikerül. 

A szereplők a tulajdonképpeni főhősnő kivételével mind A-listás sztárok (voltak): Catherine Zeta-Jones-t, aki Michael Douglas nejeként és a Chicago sztárjaként vonult be a köztudatba, még tavaly is megpróbálták bombanőként eladni a Red 2-ben, és bár ’99-ben még tényleg jól nézett ki, nekem sose volt az esetem. Owen Wilsont utálom, de eredeti szinkronnal kevésbé irritáló és érdekes módon mind ő, mind Zeta-Jones olyan karaktereket játszanak, akiket mintha csak rájuk szabtak volna - a szexi jócsaj és a kissé bunkó, átlagos srác. Neeson és Taylor jól teljesítenek, bár utóbbit sem ezelőtt, sem ezután nem láttam sehol… (Talán mert se a Sírhant Műveket, se az Emberi tényezőt nem követtem figyelemmel.) A rendezést az elsősorban operatőr Jan de Bontra (Twister, Tomb Raider 2) bízták, a forgatókönyvet egy kezdő író, David Self (A kárhozat útja, Farkasember) hozta össze; a történet alapja pedig Shirley Jackson 1959-es regénye, a The Haunting of Hill House. (Szintén ezen alapszik a ’63-as A ház hideg szíve.)

Mivel ki tudja, hányadik alkalommal láttam tegnap (de ezúttal először angolul), feltűnt néhány dolog: Nem értem, minek az asszisztensnő meg az a harmadik pasi, ha úgyis eltűnnek az első 20 percben? Ők egyébként megígérik, hogy visszajönnek, de mégsem így tesznek. A rossz szövegkönyv főleg akkor válik nyilvánvalóvá, mikor a gondnoknő előadja a feltételeit, meg akkor, mikor Eleanor a szellemekkel beszélget, de a többi résznél inkább annak tudható be, hogy Zeta-Jones és Wilson közepes tehetségű színészek. Apró szpojler, de nem lényeges, hogy a gonosz entitás első megjelenésekor mindenkinek látszódni kezd a lehelete a levegőben, a későbbiekben viszont még ha testközelben vannak hozzá, akkor sem ismétlődik meg ugyanez. 

Térjünk rá az érdekességekre: A ’63-as The Haunting nagy sikernek örvendett, ezért évekkel később Wes Craven tető alá akart hozni egy remake-et, de aztán kiszállt a munkálatokból a Sikoly érdekében. Tőle Steven Spielberg vette át a stafétát, akinek maga Stephen King írta volna a forgatókönyvet (King egyébként bevallottan inspirációt merített munkáihoz Shirley Jacksontól). A két István viszont nem tudott együttműködni, szóval Király úr kiszállt a buliból és átdolgozta az írását, ebből lett A rózsa vére. Mivel a DreamWorks Spielberg cége, ezért azt rebesgetik, hogy a Jurassic Park és a Cápa legendás direktora aktívan beleszólt a munkálatokba, sőt, pár jelenetet maga dirigált, ám ezeket a mai napig hivatalosan senki sem erősítette meg. A ház külsejét és néhány szobáját az Angliában álló, amerikai tulajdonban lévő Harlaxton Manor adta; a főbb belső helyszíneket viszont egy hatalmas hangárban építették fel. A kandallóban lévő kéményzáró oroszlánfej számítógéppel rajzolt modell, a felvételek idején egy nagy zöld labda helyettesítette. Az éjjeli zajokat és a többi rémisztő hanghatást előre felvették és a díszletekben bejátszották a színészeknek, akik így élethűbben tudtak reagálni. Liam Neesonnek tériszonya van, ezért a csigalépcsős résznél látott félelme igazi. A mellékszereplők közt akad néhány ismertebb arc: Virginia Madsen (Eleanor húga), M.C. Gainey (férfi a televízióban, csak néhány pillanatig látható, de könnyű felismerni) és Bruce Dern (a gondnok). Hugh Craint Charles Gunning jelenítette meg, róla mintázták mindegyik formáját.

Szpojlerek 

Az a két karakter, aki a játékidő alatt ténylegesen meghal, kinyitja a hatalmas, faragott ajtót, a többi szereplő nem lép kapcsolatba ezzel az objektummal, ami a Túlvilágra vezet. A két hősnő között volt egy szerelmi jelenet, amit kivágtak, mára ebből mindössze a hangsáv van meg – köztük különben végig érezhető a szexuális feszültség… 

Szpojlerek vége 

A dvdn lévő kisfilmből az alábbiakat tudtam meg: Wilson karakterének már van tapasztalta ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban, mert főiskolás, aki így keresi a pénzét. A Harlaxton Manorban tényleg kísért egy állítólagos szellem, az egykori tulajdonosnő férjének kísértete, akit az özvegye szeánszokkal hívott vissza. A producernők egyike Susan Arnold, Jack Arnold (A Fekete Lagúna Szörnye, A hihetetlenül zsugorodó ember) lánya; a másik pedig Donna Arkoff Roth, Samuel Z. Arkoff (A rettegés háza, A kút és az inga) gyermeke. Arkoff maga is pénzelte a produkciót. A speciális effektekért Phil Tippett, a Jurassic Park számítógépes animátora felelt.

Az átok 80 millió dollárból készült, összesen 177 milliót hozott vissza. A kritikusok szinte egyhangúan elkaszálták, mondván a gyenge forgatókönyv, a horror-klisék alkalmazása és az erőltetett számítógépes animáció elrontották a végeredményt. Állítólag ez az egyik legnagyobb nyitó hétvégi bevételt produkáló film, ami mégsem érte el a 100 milliós hasznot. 

Én viszont a hibáival együtt szeretem, úgyhogy maximális pontszámot adok rá, mert bármikor szívesen megnézem! 

Pontozás: 

imdb: 4.9 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Liam Neeson mára az akciófilmek új koronázatlan királyává vált, most is éppen egy ilyen alkotáson, az Elrabolva harmadik részén dolgozik. 

- Owen Wilson szintén egy harmadik folytatás, az Éjszaka a múzeumban 3 munkálataiban segédkezik; valamint állítólag folytatja az együttműködést Ben Stillerrel a Zoolander 2-ben. (Mindkettő érdektelen, felejthető folytatás lett.)

- Bruce Dern Quentin Tarantino újabb westernjében, a The Hateful Eightben lesz látható legközelebb a mozikban. (Ez a rendező a szarból csinál aranyat, mindenki divatból nézi a filmjeit, de gondolom, neki így is jó...)

A következő alany, amit elemezni fogok, szintén egy dvd, amit egy hónapja vettem Az átokkal együtt, aztán jön még a Hellraiser 3 is!

Az X-Menekkel való első találkozásom a Transformers-képregényekben elhelyezett reklámokban volt, aztán sok-sok évvel később jött az első film, ami lenyűgözött; majd a folytatásai, amik hasonló hatással voltak rám. Az ellenállás végével aztán lezárult egy trilógia, ám akkor elkezdődött a spinoffok gyártása: A Kezdetek: Farkas közepes, de élvezhető alkotás lett, utána viszont jött a fantasztikus Az elsők, ami elindított egy új szériát; és a tavalyi évben az új Farkas, amivel a Marveles fiúk kiküszöbölték az Origins: Wolverine-nel a hírnevükön esett csorbát. Ezek után a rajongók nagyon várták Az elsők következő epizódját. És ekkor a hollywoodi álomgyárban bedobták az utóbbi idők egyik legkirályabb ötletét, és a Days of Future Pasttel nem csak a First Class-nek, de az eredeti trilógiának is folytatást csináltak! Engem nagyon érdekelt, így örülök, hogy láthattam, nézzük, tudok-e nektek kedvet csinálni hozzá:

2023-ban a Földön már alig maradtak mutánsok, mert a szuperfejlett, szinte legyőzhetetlen Őrszem-robotok egyre nagyobb számban irtják őket. A maroknyi megmaradt emberfeletti erejű ember mindent egy lapra tesz fel: a falakon átmenni képes Kitty Pryde (Ellen Page) ugyanis vissza tud küldeni egy elég erős tudatot a múltba, hogy az megváltoztathassa a jövőt, erre a feladatra pedig X Professzor (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) az elpusztíthatatlan Logant (Hugh Jackman) jelöli ki. A halhatatlan mutáns vállalkozik a küldetésre és hamarosan 1973-ban ébred, ahol meg kell győznie a számos problémával küszködő Charles Xaviert (James McAvoy) és a gyűlölettől fűtött Erik Lensherrt (Michael Fassbender), hogy fogjanak össze és találják meg Mystique-et (Jennifer Lawrence), aki merényletre készül egy híres tudós, Dr. Trask (Peter Dinklage) ellen. Ha ugyanis sikerrel jár és Trask meghal, akkor elindul az Őrszem-program és a mutáns fajra kihalás vár. Közben viszont a jövőben lévő csapatnak ki kell tartania, hogy Farkasnak meg a két fiatal vezérnek legyen elég ideje megmenteniük mindenkit - ám a megváltozott múlt számos meglepetést tartogat. Vajon sikerrel járhatnak a hősök vagy maga a Végzet avatkozik közbe és az X-Menek végleg elpusztulnak?

Ha röviden akarnám összefoglalni a dolgot, akkor ezt mondanám: olyan, mint A Sötét Lovag: Felemelkedés. Maga a sztori annyira nem fordulatos és érdekes, de a lezárása annyira jó, hogy mégis megéri megnézni. 

A dolog ott kezdődik, hogy Kitty Pryde képessé vált erre az időutaztatásra, csak mert az első két részt rendező és a most visszatérő Bryan Singer, meg az írói csapat (Jane Goldman, Matthew Vaughn és Simon Kinberg) ezt kitalálták. Ha ezen túllépünk, akkor is az első egy órában alig történik valami, egyedül az ifjú, tehetséges Evan Peters által életre keltett Higanyszál jelenetei élvezetesek. Aztán jön egy fordulat, amire azért nem lehet számítani, majd Magneto tart egy kis erődemonstrációt, ám a vonatos résztől kezdve teljesen biztos voltam abban, hogy mi fog történni. Senki se értse félre: korántsem volt unalmas vagy érdektelen, mindössze több eseményre számítottam. Azért amíg a cselekmény lassan folydogál, a rajongóknak van mire figyelniük, hiszen felbukkan néhány ismerős a múltból (pl. Stryker) és vannak elrejtett X-jelek a díszletekben, meg aztán mégiscsak a kedvenc karaktereink kalandozását nézhetjük. A jövőben lenyűgöző csatajeleneteket tárnak elénk és a sok visszatérő figura kellemes élményt okoz, de minderre a koronát az isteni befejezés teszi föl. (A stáblista után persze szokás szerint van még egy jelenet, aminek az értelmezéséhez viszont utána kell járni, hogy ki az az En Sabah Nur…)

Mondjuk azért Charles szenvedésének bemutatása érdekes, és megmaradtak Farkas szokásos humoros beszólásai, na meg ugye ott a rengeteg ismerős színész a korábbi hat X-mozikból. Az elsőkből viszontlátjuk Lawrence, McAvoy és Fassbender mellett Nicholas Houltot (Hank/Bestia), Lucas Tillt (Havok) és egy rövid részletben megtudhatjuk Angyal és Azazel sorsát. Az első trilógiából Page, McKellen, Stewart és Jackman kíséretében visszatér Halle Berry (Ciklon), Shawn Ashmore (Jégember) és Daniel Cudmore (Kolosszus), a lezárás pedig még több visszatérő szereplőt tartogat. A jövőben találkozhatunk néhány új mutánssal, ők pedig: Blink (Fan Bingbing – teleportál), Bishop (Omar Sy – energiát nyel el, aztán ki tudja lőni), Napfolt (Adan Canto – tüzet teremt, repül) és Warpath (Booboo Stewart – emberfeletti ereje, kitartása, gyorsasága és érzékei vannak). Még két alakot kell megemlítenem, az egyik Varangy (Evan Jonigkeit), aki az első részben már benne volt, igaz ott Ray Park játszotta; a másik meg a kabinetet vezető szenátor (Michael Lerner), akit többek közt a ’98-as Godzillában vagy A szegény embert az amish húzza című opusban láthattunk.

Az effektekre és a látványra nem lehet panasz, nekem legjobban Blink és a teleportálásai tetszettek, de a kétfajta változatban látható Őrszemek se semmik. A fiatal Magneto pedig az öreg The Last Standbeli mutatványát megszégyenítő produkciót hajt végre, ami szintén lenyűgöző hatású, bár hosszú perceket kell várni, mire kiderül, miért csinálta. Dacára a remek színészeknek, igazán nagy hatást mégsem tett rám senki, bár talán James McAvoy a legjobb.

Érdekességek: A történet alapja az 1981-es Uncanny X-Men-szériában megjelent két részes Days of Future Past (írta: Chris Claremont, rajzolta: John Byrne, színezte: Terry Austin). Claremont felbukkan a filmben a kabinet tagjaként. Simon Kinberg szerint az időutazás-aspektust olyan mozik ihlették, mint Az időgép (1960), a Terminátor, a Vissza a jövőbe és a Looper; Singer pedig James Camerontól kért tanácsokat a megvalósításhoz. Patrick Stewart és Ian McKellen nagy örömmel tértek vissza a rajongók által imádott szerepeikbe, majd miután Hugh Jackman is igent mondott, a producerek beadták a derekukat és indulhatott a forgatás. Utóbbinak ez a hetedik munkája, amiben farkasbőrbe bújik, ezzel megdöntötte saját, korábbi rekordját a legtöbbször ugyanazon színész által életre keltett képregényhős kategóriájában – valamint ő az egyetlen, aki benne volt az eddigi összes X-Menben. Dr. Trask eredetileg nem törpe, ám a rendező nagy rajongója a Trónok Harcának, így átszabta a szerepet Peter Dinklage számára. Az aprócska színész azt nyilatkozta, hogy azért is kérték fel erre, mert törpenövése miatt bizonyos fokig tényleg „mutáns”, és így az Őrszemeket megalkotó tudós kapott még egy olyan vonást, ami miatt a kormányban nem veszik komolyan. Halle Berry terhes volt, ezért a szerepét jelentősen megkurtították. Jennifer Lawrence egy gumiruhát viselt, a korábbi részben teljes testet befedő protézisek voltak rajta, ám azt nagyon kellemetlennek találta. A kabinet ülésén a szenátorok közt ül Len Wein, Farkas egyik kitalálója; a menekülő Mystique pedig egy alkalommal Newton Thomas Sigel, a vezető operatőr alakját ölti magára. A párizsi csúcstalálkozón a rémült tömegben az egyik fényképező ember maga a direktor úr. A fiatal Strykert játszó Josh Helman eredetileg Cain Marko, vagyis Juggernaut lett volna, ám őt kiírták a forgatókönyvből. Fan Bingbing hatalmas népszerűségnek örvend Kínában, nem csak színésznő, de popénekes is, 5 filmre írt alá szerződést a Fox-szal, vagyis még találkozhatunk majd Blinkkel. A producerek közt ismét ott a jó öreg Stan Lee, aki nélkül nem készülhet igazi képregény-film:)

Higanyszál azt kérdezi Magnetotól, hogy tud-e karatézni, erre ő angolul azt válaszolja: „I don’t know karate, but I know crazy”, ez pedig James Brown The Payback című számának szövegéből van, ami a ’70-es években volt népszerű. A Trask név a Stark anagrammája, mindketten fegyvergyártók a Marvel-univerzumban. Elkészítettek egy életnagyságú Őrszem-makettet az 1973-as változatból, a jövőbeli társai pedig Lady Deathstrike és Emma Frost képességeit használják – ez magyarázat arra, mi lett velük, bár előbbi az X2-ben meghalt; de továbbra sem tudjuk meg, hova lett Banshee.

Ez az első 3D-s X-Men-film és az Avatar után a második legdrágább, amit ez a stúdió pénzelt. A nyitó Fox-logonál az X egy rövid ideig még látható marad, miután a többi rész elsötétül. John Ottman 1995. óta Bryan Singer mindegyik filmjén dolgozott vágó és/vagy zeneszerző státuszban, ahogy itt is. Már a trailer akkora érdeklődést váltott ki, hogy a rendező audiokommentárt készített hozzá a bemutatását követő napon, erre még sosem volt példa korábban. Singer nem vett részt a promócióban, mivel nemrég megvádolták szexuális zaklatással/pedofíliával. Londonban a marketingkampány részeként elindult egy olyan vonat, aminek minden egyes kocsiján valamelyik prominens karakter képe díszelgett a filmből. Egy vicces név a statiszták közül: Mizinga Mwinga (rendőrt alakított).

Pietro Maximoff-rovat

Quicksilver az egyik leghíresebb X-Men-mutáns, ezért mind a Fox, mind a megalkotója, a Marvel magáénak akarta a mozgóképeihez. Végül a kérdés úgy dőlt el, hogy a két stúdió két nagy mozis sagája, a Bosszúállók és az X-Men egy-egy saját Higanyszálat kapott. Előbbinél Aaaron Taylor-Johnson, utóbbinál Evan Peters játssza most és a jövőben is. Ezen kívül a stúdiók megállapodtak abban, hogy az X-Menekben nem lehet szó arról, hogy Maximoff az Avengers tagja, a Bosszúállókban pedig nem kerülhet szóba, hogy köze van az X-Menhez és Magnetohoz. A Marvel-mozikban még csak meg sem említhetik, hogy mutáns. (Nagy poén, hogy az Ultron korának magyar szinkronjában ez mégis elhangzik.)

Az eljövendő múlt napjaiban ez a karakter érezteti a nézővel, hogy kicsoda, mikor azt mondja Magnetonak: „az anyám ismert egy ilyen fickót, mint te” – merthogy Peter, ahogy itt nevezik, Erik Lensherr fia. Higanyszál jeleneteit olyan speciális kamerával rögzítették, ami másodpercenként 3600 állóképet vesz fel, ez azt jelenti, hogy az ezüsthajú srác százötvenszer gyorsabban mozog egy átlagos embernél. 

A Days of Future Past 200 millió dollárból jött létre és eddig 310 milliót hozott vissza, pedig még csak egy hete van a mozikban. A kritikusoktól mindenütt pozitív értékelést kapott, az X-Men-sorozatban eddig ez érte el a legjobb megítélést a hozzáértők között. 

Nekem tetszett, szórakoztató és látványos volt, a kitalálható történetért pedig kárpótoltak az óriásrobotok, a nagyszerű színészek és a fantasztikus lezárás! 

Pontozás: 

imdb: 8.0 (3 év alatt 0.6-ot esett vissza.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- A következő X-Men címe Apokalipszis lesz, a rendező-író Bryan Singer, Simon Kinberg író és producer lesz, a szereplők közül Jennifer Lawrence, James McAvoy, Michael Fassbender, Evan Peters meg Nicholas Hoult visszatérnek, a bemutató dátuma 2016. májusa. A történet a mutánsok eredetére fókuszál, megjelenik majd Ciklon, Jean Gray és Küklopsz, de fiatalként; és közvetlenül Az elsők folytatásának készül. (Láttam, írtam róla.)

- Simon Kinberg kreatív konzultánsként segédkezik a Star Wars VII.-nél; íróként a Gambitnél és producerként A Fantasztikus Négyesnél (amit ír is) meg egy újabb mese-fantasy-nél, a Hamupipőkénél. (Az Ébredő Erőt és a Fantasztikusokat láttam, előbbiről van itt teljes cikk már, utóbbiról csak egy kis jegyzet.)

- Matthew Vaughn egyszemélyes filmgyárként rendező-producer-író-státuszban készít egy újabb Mark Millar-képregény-adaptációt, a Kingsman: The Secret Service-t, aminél Jane Goldman producerkedik. Matthew ezen kívül támogatja az említett Fantastic Fourt. (A Kingsman érthetetlenül nagy sikert aratott, 2017-re elkészült a folytatása is.)

- Hugh Jackman kalózbőrbe bújik a Panban, ami Pán Péter eredettörténete (erről még hány bőrt lehet lehúzni?), valamint címszereplőként folytatja a karmolászást egy Farkas-folytatásban. (Előbbi hatalmasat bukott, utóbbiról született bejegyzésem.)

- James McAvoy egy újabb Frankensteinben játssza Victort, aki megteremti a szörnyet. Ha hűek maradnak a regényhez, amit az év elején olvastam el, akkor viszont vele rohadtjó lesz! (Sajnos mégse így alakult.)

- Michael Fassbender ismét David, az android alakját jeleníti meg a Prometheus 2-ben, és producer-főszereplőként erősíti az Assassin’s Creedet. (Utóbbi óriásit bukott, előbbiből lett az Alien: Covenant, ami elődjéhez hasonlóan megosztotta a közönséget.)

- Jennifer Lawrence Az éhezők viadala: A kiválasztott 1 és 2-ben megint íjat ragad. 

- Ian McKellen A hobbit: Az öt sereg csatájában másik legendás szerepét, Gandalfot játssza el újból, ezután meg egy igen érdekesnek tűnő rejtélyes drámában, az A Slight Trick of the Mindban láthatjuk, amiben az idős, visszavonult Sherlock Holmes egy megoldatlan ügy kapcsán visszaemlékezik az életére. (Ebből lett a kitűnő Mr. Holmes.)

- Omar Sy robotok után dinoszauruszokkal néz szembe a Jurassic Worldben. 

- Evan Peters és Juno Temple közös filmjét, amit eddig Truck Stopnak neveztek, innentől Safelightnak fogják hívni, ez két különös tini szerelméről szól, egyikük bipoláris zavarral küzd, a másik meg elszökött otthonról. (Magyar címe Jelzőfény, valójában csak barátok lesznek, és az egyiküknek tuskólába van, a másik meg prosti. Találjátok ki, melyikük melyiket játssza:D) Evan egy másik jól hangzó alkotásban is főszerepet kapott: a Lazarus egy csapat egyetemi hallgatóról szól, akik rájönnek, hogy lehet feléleszteni a holtakat – partnernője a halott-élesztésben Olivia Wilde. (Ez megbukott.)

- Fan Bingbing sellőt alakít a The Moon and the Sunban, amiben XIV. Lajos a halhatatlansága érdekében fogságba ejti ezt a varázslatos teremtményt, ám ennek nem várt következményei lesznek – a királyként Pierce Brosnant láthatjuk. (Nem készült el.)

- Nicholas Hoult a nagy durranásnak ígérkező negyedik Mad Maxben, a Fury Roadban érkezik legközelebb a filmszínházakba, valamint a sötét dráma-thrillerben, a Dark Places-ben, ahol Charlize Theron és Chloë Grace Moretz lesznek a partnerei. (Az első hatalmasat robbant a mozipénztáraknál, a második gyorsan eltűnt a süllyesztőben.)

- Lucas Till két horror mellett szintén egy jónak tűnő drámában bukkan fel jövőre: a Sins of Our Youth négy fiatal sportlövészről mesél, akik véletlenül egy kisgyerek halálát okozzák, és ez örökre megváltoztatja az életüket… 

- Booboo Stewart jelenleg 15 új filmen dolgozik! 

- Stan Lee az alábbi művekben vesz részt producerként/a karakterek megalkotójaként: Bosszúállók: Ultron kora, A Fantasztikus Négyes 1-2., Peter Parker: Spider-Man (tv-sorozat), cím nélküli Daredevil újra, Hangya, Silver Surfer, Nick Fury, Fekete Özvegy, Doctor Strange, A csodálatos Pókember 3-4, A Galaxis Őrzői, Deadpool, X-Force. (Láttam, nem nyűgözött le. Az első epizód minden tekintetben zakózott, de még most, 2017-ben is rebesgetik a folytatást. Erről nem tudok semmit. Ebből sorozat készült. Ezt mindenki gyorsan elfelejtette. Nem készült el. Ez se. Ez se. Nagy siker lett. A második buktája miatt leállították a szériát. Király lett, már a folytatása is megvan. Óriási siker lett. Egyelőre nem készült el.)

A héten még legalább egy cikket elkészítek és mostantól több időm lesz, szóval nekiállhatok megtekinteni a listámon lévő címeket. 

Anno végignéztem a teljes Hellraiser-szériát, de alig maradt meg belőle valami. Ám ebben a részben benne van egy „szörny”, ami bevésődött az emlékezetembe, meg aztán felbukkant egy Pinheadet megszégyenítő, borzalmas új cenobita is. Úgyhogy gyertek velem, nyissuk ki ismét a dobozt és lépjünk be a Labirintusba! 

Alig telt el némi idő az első részben látott szörnyűségek után. Kirsty (Ashley Laurence) egy elmegyógyintézetbe kerül, ahol megpróbálja meggyőzni az orvosokat meg a rendőrséget, hogy amit elmesélt, az igaz és hogy megismétlődhet a szörnyűség! Senki sem hisz neki, azaz mégis van valaki, aki tudja, hogy a lány igazat beszél, ez pedig az intézet vezetője, Dr. Channard (Kenneth Cranham). Hamarosan a doki egyik kollégája (William Hope) rájön, hogy ez a látszólag normális férfi megszállottja a halálnak és az azután következő létnek, ráadásul szemtanúja lesz a velejéig romlott Julia (Clare Higgins és Deborah Joel) újjáéledésének, így nem késlekedik, hanem Kirsty-vel együtt Channard házába megy. Ám elkésnek és az intézetben lakó, kirakósokra specializálódott Tiffany (Imogen Boorman) addigra kinyitja az átjárót a Pokolba. Az első rész megkínzott hősnője ismét alászáll a cenobiták birodalmába, hogy megtalálja az apját, ám olyan szörnyűségekre lel, amikre senki sem számított – és ezúttal a Szögfejű (Doug Bradley) csapata csak a jéghegy csúcsa!

Vannak olyan részek ebben a filmben, amiket egyszerűen nem lehet elfelejteni. Ilyen mondjuk a doktor dolgozószobája vagy a Labirintus közepe; de a helyszíneken kívül más meglepetéseket is tartogatnak a készítők. Bár a játékidő első felében rengetegszer csak az előző részben látott jeleneteket ismétlik, Julia feltámadása elképesztően rémisztő és undorító szekvencia, amit gyomorfogatási szempontból később sem tudnak überelni, ám az 50. percnél Pinhedék belépője szintén igen hatásos. Doug Bradley, Ashley Laurence és Clare Higgins mellett visszatér még Sean Chapman (Frank), Simon Bamford (Butterball), Nicholas Vince (Chatterer) meg Oliver Smith (róla még lesz szó). Új szereplő Barbie Wilde (a női cenobita), Deborah Joel (démon Julia) és a helyes Imogen Boorman, akinek Tiffany-jának képében újabb hősnőt kapunk, akiért szorítani lehet.

„Egy örökkévalóság áll a rendelkezésünkre, hogy megismerjük a tested.” 

Clive Barker csak producerkedett, a rendezést Tony Randelre bízta, aki a korábbi epizód vágója volt (ezt a feladatot a Hellboundnál ugyanúgy ellátta), a forgatókönyv pedig Peter Atkins (Hellraiser 3-4, Wishmaster 2-4) tollából származik. Az alkotói gárda ezúttal még inkább ráerősít arra, hogy hiába pokolbeli lények a démonok, a hús-vér emberek (meg a belőlük létrejövő izék) sokkal gonoszabbak náluk. Pinheadék bemutatkoznak emberi oldalukról, és aztán jön a már életében visszataszító, cenobitaként meg elképesztően veszélyes és ijesztő Channard, a számító Julia, plusz még egy meglepetés (amit már lelőttem, de oly ügyesen, hogy úgysem veszitek észre, legalábbis remélem). A doktor kurvajól néz ki, hatalmas dumát lök és minden más humanoid szereplőt lemos a színről gazemberség terén, már csak miatta érdemes látni ezt a filmet. Általánosságban elmondható, hogy rémisztő hangok, gagyi számítógépes animáció, fantasztikus maszkok és remek stop-motion trükkök alkotják a néznivalót, ám a sztori kevésbé érdekes, mint az előzőnél. Viszont a rémisztgetési meg a betegességi faktort növelték, az egészre a koronát pedig a már-már gagyiba hajló, de odavágó befejezés teszi föl.

Érdekességek: A terjesztő stúdió, a New World Cinema még az első epizód bemutatója előtt engedélyezte ennek az elkészítését. Eredetileg jóval több pénz lett volna rá, ám aztán a költségvetést megnyirbálták. Barker még az előző rész munkálatai során részletes háttértörténetet dolgozott ki mindegyik cenobita számára, de túl kevés lett a pénz a megvalósításukra ott és itt is - mindez átkerült a harmadik részbe, de azért a Hellbound már érezteti a nézővel, hogy a démonok egykor emberek voltak. Az őrült doktort kezdetben Malahide-nak hívták, a Channard név az első sikeres szívátültetést végrehajtó Dr. Christiaan Bernard nevéből lett. Kenneth Cranham csak azért fogadta el a szerepet, mert az unokája, aki nagy rajongója a Hellraisernek, addig kérlelte, míg végül vállalta. Cranham csak egyetlen napig bújt cenobita-bőrbe, mert nyaksérülést szenvedett, a legtöbb jelenetben Bronco McLoughlin kaszkadőr játssza Channardot. A rendező elmondása szerint a sötét hangulat tükrözi azt, ahogy akkoriban a világot látta. Imogen Boorman sorozatszínésznő, összesen ezzel együtt két filmje van; William Hope legismertebb alakítása pedig A bolygó neve: Halál Gormanje. A Leviatán által kiadott hang az „isten” szó morze-jelekkel.

„Nem a kéz, hanem a vágy hív minket!”-rovat, szpojlerekkel 

Ahogy a kedvcsinálóban írtam, Kirsty az apjáért indul a Pokolba, ám Andrew Robinson nem vállalta a visszatérést, ezért át kellett írni a forgatókönyvet. Az alkotók Juliát akarták megtenni főgonosznak, ezért hal meg Pinhead és csapata, ám Clare Higgins-nek elege lett ebből a szerepből, így újabb átírás következett és az utolsó jelenetben felbukkanó nőt kicserélték a kínzó-oszlopra. Ekkor még az első mozi bemutatása után egy héttel jártak, így nem tudhatták, hogy Pinhead mekkora népszerűségre tesz szert. Oliver Smith három alakot játszik: A bőr nélküli Franket; a szintén bőr nélküli figurát, aki Larry-nek tűnik és Mr. Browningot, aki összevagdossa magát a borotvával. A Chatterert életre keltő Nicholas Vince-nek beleakadt egy horog az állkapcsába abban a jelenetben, mikor a karaktere visszaalakul emberré. Ha jól figyelünk, láthatjuk, hogy a fogcsattogtató démon külseje látványos változáson megy keresztül, ugyanis Vince nem látott ki a maszkja alól, ezért kérte, hogy tervezzenek Chatterernek szemeket. Azt a részt, mikor megkapja e szemeket, viszont kivágták, így a hirtelen alakváltás érthetetlen. 

SZPOJLEREK VÉGE

A Hellraiser 2 készítési költségéről nem találtam adatot, de több mint 12 millió dollárt hozott vissza. A kritikusok belekötöttek a széteső történetbe, a rossz minőségű kellékekbe/helyszínekbe és a túlzott erőszakba, bár elismerték, hogy az alacsony költségvetéshez képest nagyon jó a végeredmény. Az évek során aztán éppen az erőszaktartalom (főleg az említett feléledős jelenet) miatt vált pozitívvá a megítélése, és a hozzáértők azt mondják, az összes folytatás közül ez a leginkább Barkerhez és az első részhez méltó darab. 

Nekem tetszett, brutális, zsigerekre ható és nagyon király. 

Pontozás: 

imdb: 6.5 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Tony Randel vágóként dolgozik a beszédes című Sharkansas Women's Prison Massacre-ön. 

- Kenneth Cranham alakítja a királyt a Demónában, amit mindenképp megnézek. (Láttam, írtam is róla.)

Most már tényleg nem lesz időm a héten új filmekre, sajnos. Aki az olvasók közül Budapesten van, az menjen el és nézze meg a Dollár, kanna, szerelem című opust a művész-mozikban, amit itt sajnos nem adnak, megéri! 

Ki ne ismerné Godzillát, az óriásszörnyet, aki városokat pusztít el minden egyes filmjében? Mivel nyilvánvalóan mindenki ismeri őt, ezért remek pénzkereseti lehetőség egy róla szóló mozi létrehozása, ez vezette a hollywoodi gyártókat is, akik 1998-ban piacra dobták az elképesztően látványos, ám üres alkotásairól ismert Roland Emmerich művét, ami a japán gigahüllő első amerikai feldolgozása. Ez viszont csúfosan megbukott – persze nem pénzügyileg -, ezért az eredeti széria rajongói és a készítők mára elhatárolták magukat tőle. (Szerintem különben nem olyan szörnyű, egy látványos akciófilm, csak éppen a főszereplő a tehetségtelen Matthew Broderick…) Az USA aztán éveken át tervezte, hogy másodszor is életre kelti a Toho Stúdió rémét, mert az nem járja, hogy alulmaradjon a filmes versenyben, így 2010-től kezdve dolgoztak ezen a legújabb Godzillán, amit most mutattak be hazánkban. Mindenütt remek visszajelzések jönnek rá, de vajon tényleg olyan jó? Olvassatok tovább és kiderül!

Joe (Bryan „Breaking Bad” Cranston) Japánban dolgozik egy atomerőmű mérnökeként, felesége Sandra (Juliette Binoche) szintén ott kutató és van egy kisfiuk. A férfi egy nap különös szeizmikus aktivitásra figyel fel, amit kollégái a Fülöp-szigeteken történt földrengés utórengéseinek tartanak, ám Joe valami másra számít. Katasztrófa történik, az erőmű magja leolvad, az épület pedig összedől és Sandra életét veszti… 15 évvel később a kisfiú, Ford (ekkor már Aaron Taylor-Johnson) felnőtt férfivé érett, katona, és már apa is. Feleségével, Elle-lel (Elizabeth Olsen) és a kisfiukkal élnek San Fransiscoban, ám a családfő folyton úton van, így alig látják egymást. Ford éppen hazatér, mikor értesítik, hogy Joe-t lecsukták Japánban, így odautazik, mert ki akarja hozni, ám akkor szembesül vele, hogy azért került hűvösre, mert az egykori katasztrófa helyszínére próbált bejutni. Az apa érvei igen meggyőzőek, ezért együtt újból megkísérlik a betörést és ekkor szemtanúi lesznek egy elképesztő méretű rovar kikelésének. A repülő óriás elindul, hogy radioaktív anyagot keressen táplálékul, közben egy hasonló, de még nagyobb ízeltlábú szabadul el Amerikában. Az emberiség látszólag tehetetlen a prehisztorikus bestiák ellen, ám a Természet gondoskodik az egyensúlyról és ezért ősi ösztöneinek engedelmeskedve az óceánok mélyéről előbukkan a gigászi Gojira, hogy elpusztítsa vele egyenrangú ellenfeleit. A három leviatán háborújának közepén Ford elindul, hogy teljesítse kötelességét és megmentse a világot, de közben igazából csak a családja megmaradt tagjainak épsége jár az eszében. Vajon ki győz: az alfa ragadozó Godzilla vagy a túlerőben lévő, MUTO-nak keresztelt szuperbogarak – és mi lesz hősünk sorsa?

Mielőtt belevágnánk, csak hogy értsétek, ki vagyok én, hogy véleményt mondjak erről: nekem tetszett a Pacific Rim és a ’98-as Godzillát sem rühellem, sőt, gyerekként egy csomószor megnéztem. Szóval olvastam a mozimagazinokban, hogy „hű de jó lesz ez most, mert visszatérnek a gyökerekhez, a Toho-verzióhoz, a régi mondanivalókhoz és még a sztori is sötét meg komor meg minden”. Ebből alig érzékeltem valamit. Se trailer, se konkrétabb információ nem ért el hozzám, így meglepetést okozott, hogy

ÉS INNENTŐL SZPOJLEREK 

az egész végülis annyi, hogy a két hatalmas bogár jön, Godzilla meg csak azért bukkan fel, hogy őket kinyírja. Az emberekkel egyáltalán nem foglalkozik, csak a csata hevében pusztít és ekkor már elveszett az a hangzatos szlogen, hogy „Godzilla a természet erejének megtestesülése, ami ellen az ember csak veszíthet”. Oké, de miért veszítenénk ellene, ha egyszer nem vele harcolunk? Ha ismeritek az Emmerich-féle verziót, akkor feltűnhet, hogy a MUTO-k motivációja ugyanaz, mint Emmerich óriáshüllőjéé: szaporodni akarnak. Ezt viszont elintézik annyival, hogy össze-vissza rombolnak, a nőstény magától terhes, az egyetlen konkrét találkozásukkor a hím ad neki kaját, aztán elrepül. Korábban sosem találkoztak, akkor mikor párosodtak? Vagy az nem is kell? De akkor mért van hím meg nőstény? Na, de ha már a MUTO-król beszélünk: a rövidítés annyit tesz, hogy Mutant Ultra-Terrestrial Organism, vagyis kb. „földi eredetű mutáns óriáslény” és rohadtul hiteltelenek. Pedig remekül mutatnak, érthető a cselekedeteik vezérlőelve, de a készítők azt akarják elhitetni velünk, hogy az ősidőkben milliószámra éltek ilyenek. Itt. Na, ne hülyéskedjünk… Az az izé vagy ezer petét rak le, és ha azok mind ekkorák lennének, ha kifejlődnének, hol férnének el? Godzillát még csak-csak elfogadom, rendben van, de őket már nem… A jujdesötét sztori se létezik, mert míg az 1954-es Gojirában érezhető, hogy a fő mondanivaló a tömegpusztító fegyverek elleni felszólalás, a ’98-as meg csak egy szimpla katasztrófafilm, addig itt, háát… Mondjuk, hogy a csúnya kormányokról szól, amik eltussolják a világ elől a dolgokat, meg arról, hogy az atomfegyver bevetése helytelen és fontos a család, de legyünk őszinték: Te ezekért nézted meg? Nem és én se és szerintem senki más se. 

SZPOJLER VÉGE

A szörnyeket akartuk látni, úgyhogy itt vannak. Mindegyik óriásian néz ki, ijesztőek, de egyben királyak, a hangjuk fantasztikus és szinte érzékelhető a mérhetetlen tömegük minden egyes lépésükkor. Ugyanakkor a kameraszögek és a késleltetés sokszor idézte fel bennem a Cloverfieldet – például amikor Ford a kissráccal ül a metrón és az elindul, az annyira cloverfieldes – de a készítőket dicséri, hogy elkerültek minden egyes klisét ebből és a ’98-as előzményből, ez üdítőleg hatott. Taylor-Johnson remekül játszik, bár ennyi Kick-Ass-nézés után baromi fura volt komoly szerepben látni, de aztán belerázódtam és tényleg, ő az egyetlen olyan emberi szereplő, akiért lehet szorítani. A többiek súlytalanok vagy fölöslegesek vagy csak egyetlen dologra vannak – Ken Watanabe (Eredet) tudósa a bűnbánó, aki felismeri, micsoda borzalmakat vittek végbe; Sally Hawkins (Hajrá, boldogság!) viszont csak azért van, hogy ellentmondjon neki. Cranston és Binoche a kvalitásukhoz mérten túl keveset szerepelnek, David Strathairn (Hívatlan vendég) egészen érdekes admirálist játszik, Richard T. Jones (Reneszánsz ember) meg ismét egy random katonatiszt.

A három fickó, akik a Godzilla elkészítésével leginkább azonosíthatóak, csupa számomra ismeretlen vagy kétes hírű ember. A rendező Gareth Edwards eddig egyetlen igazán lényeges filmet készített, a nekem semmitmondó Monsters-t; a forgatókönyvet író Max Borensteinnek ez a második munkája, az első valami rövidfilm; a történetet kitaláló David Callaham meg olyasmiket követett el eddig, mint a Doom vagy A feláldozhatók 1-2. Szóval ugyanaz van, mint a Carrie-nél: a nagy cég egy rakás pénzt ad egy újrára, amit csupa kezdőre bíznak, hogy meglegyen a művészi jelleg, hiszen esélyt adnak kevésbé tapasztalt filmeseknek – én viszont a helyükben kevésbé lennék meggyőződve, hogy a pénzem visszajön. Jelen esetben ez a veszély persze egyik producert se fenyegeti…

ÚJABB SZPOJLEREK 

Komolyan mondom, hogy utálom, amikor egy két órás filmet olyan színész nevével adnak el, aki az első félórában meghal. Ez volt a G.I. Joe második részénél, meg itt is ezt kapjuk, ugyanis mindenki kedvenc Heisenbergje elég gyorsan elpatkol. De oké, értem én, olvastam olyan véleményt, hogy „nekem biztosan tetszeni fog, mert Bryan Cranston benne van”. Viszont azt mondja meg valaki, hogy egy prehisztorikus rovar miért támad EMP-vel? A saját korában ez mire volt jó? Ennek a motívumnak eléggé másolás-szaga van, konkrétan itt a Pacific Rim gorillaszerű kaijujára gondolok, ami ugyanezt a módszert használta. (Tény, hogy én csak két Toho-féle Godzillát láttam, az elsőt és a King Kong vs. Godzillát, úgyhogy lehet, hogy tévedek és a korábbi Szörnyek Királya-mozikból jött az EMP, ha tényleg így van, akkor a rajongóktól kérem, hogy világosítsanak fel!) Még egy dolog a suspense – ezt a mai korban már hülyeség használni, mert vagy maguk a készítők mutatják be a premier előtt, hogy mi hogyan néz majd ki, vagy valaki felteszi a netre, szóval meglepődni nem fogunk, tehát hiába várunk egy órát, hogy a címszereplő felbukkanjon. Idegesítő módon a rémek között zajló első két csatát direkt eltakarják, és inkább Fordra koncentrálnak – szívesebben néztem volna, hogy rúgja potrohon Gojira a repkedő MUTO-t. Ja és még valami: Egyértelmű, mennyire el akartak határolódni az Emmerich-féle verziótól, de azért a feléledő hüllő motívumát átemelték onnan. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Érdekességek: A Godzilla-jogot 1998-tól 2003-ig a TriStar birtokolta, ám a ’98-as változat hatalmas buktája miatt önként lemondtak róla, amint a copyright lejárt. Az eredeti jogbirtokos Toho 2004-ben, a Gojira bemutatásának 50. évfordulóján kijelentette, hogy onnantól kezdve tíz évig nem jelentetnek meg újabb óriáshüllős mozit. A Legendary-nél már 2009. óta tervezték, hogy tető alá hoznak még egy amerikai verziót és úgy akarták megújítani, ahogy ezt Batmannel tették – én azt mondom, hogy a MUTO-kra ránézve ez nem jött be. A Toho két feltétellel engedélyezte a projektet: A címszereplőnek nukleáris incidensből kell születnie és Japánban kell játszódnia a cselekménynek – ez többé-kevésbé teljesül. A forgatókönyvbe besegített David S. Goyer (Sötét Lovag-trilógia) és Frank Darabont (A remény rabjai). A film premierje az első verzió bemutatásának 60. évfordulóján történt.

Aaron Taylor-Johnsont egy visszavonult tengerészgyalogos, James D. Dever őrnagy készítette fel a szerepére – ugyanő segített a HALO-ugrást végrehajtó kaszkadőröknek. Az Egyesült Államok tengerészete segédkezett a forgatáson, a tengerészgyalogság viszont nem. A vezető operatőr Seamus McGarvey egyszer véletlenül a Godzilla helyszínéhez közel készülő A majmok bolygója: Forradalom készítésére sétált be és eltartott neki egy darabig, amíg rájött, hogy rossz helyen van. A MUTO-k megtervezése több mint egy évet vett igénybe. A san franciscoi jelenetekhez felépítették a Golden Gate-híd 122 méter hosszú modelljét. A rombolás életszerű, gigászi léptékű bemutatásáért nagy felbontású panorámaképeket rögzítettek erről a városról a levegőből, majd ezeket felhasználva létrehoztak egy háromdimenziós térképet a valódi épületekről – tehát a szörnyek az igazi metropoliszt rombolják le. A már említett hídmodell Vancouverben volt, a háttérbe mögé montírozták San Franciscot. Az első Gojirában és még öt folytatásában szerepelő Akira Takarada (a búvár Ogatát játszotta) részt vett a munkálatokban, ahol egy bevándorlási tisztet alakított, ám a jelenetét végül kivágták. A Legendary munkatársai levélben kértek elnézést a 80 éves színésztől. 

A kész mozi körül megy a pereskedés, ugyanis három producert (Dan Li, Roy Lee és Doug Davison) a stúdió eltávolított a produkcióból, aztán egyik fél a másikat vádolta szerződésszegéssel és viszont, majd mindenki a pénzét akarta – az ügyben jelenleg a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság ítéletére várnak. Torontoban a reklámozáshoz egy széttépett metrokocsit helyeztek ki az utcára, de készült hozzá regény, előzmény-képregény (Godzilla: Awakening) és többféle ajándéktárgy-széria (játékok, nagyméretű akciófigurák, jelmezek és szobrok); valamint még további kettő, ehhez a mozgóképhez kapcsolódó könyv megjelentetését tervezik. Végül egy olyan dolog, amit magam vettem észre: A Hawaii-on játszódó részben a parton lévő Zoe nevű kislányt tényleg így hívják, egészen pontosan Zoe Krivatsky-nak és a vele lévő szülei az igazi anyukája (Lise Krivatsky) és apukája (Serge M. Krivatsky). Hogy ők vajon kik lehetnek, arról nem találtam adatot, de biztosan van valami különleges ok, amiért ezt a kis családot egy igazi család keltette életre.

A Szörnyek Királya-rovat 

Godzillának olyan égési sebei vannak, amilyenek a Hiroshimát és Nagaszakit ért atomtámadást túlélőknek, ahogy az 1954-es változatban, valamint megint tud nukleáris tüzet lehelni. A hatalmas hüllőt medve és komodói sárkány összeolvasztásával csinálták, a fejéhez kutya- és sas-jellegzetességeket is felhasználtak. A 3D-s modellje félmillió poligonból áll, egyetlen átlagos PC-n 450 évre lett volna szükség, hogy megalkossák. A hangja az ’54-es hang átalakításából lett, a forgatási helyszíneken egy 4x6 méteres hangszóróval érzékeltették a hangerejét a színészeknek. A 2010-es San Diego Comic Conon minden látogató Godzillás pólót kapott, amit a Legendary pavilonjában különleges effekttel ruháztak fel: Aki beült az ott kihelyezett kis dobozkába, azt megajándékozták egy olyan képpel, ahol a pólójukon lévő szörny tüzet köp. 

A Godzilla 160 millió dollárból lett, eddig már 200 milliót hozott vissza, a kritikusoktól pozitív visszajelzéseket kapott. A néhány negatív véleményt a szpojlerekben említett dolgokért kapta. 

Nekem tetszett, bár amiket zengedeztek róla, az nem igaz. 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (3 év alatt 1.1-et esett, ez sok mindent elmond...)

Szerintem: 4/5 (Ugye, mennyi rosszat mondtam róla? De mégis szórakoztató volt, így nem vonok le pontot tőle, sőt, szívesen látnám újra. Nem váltja meg a világot, de jó.) [2017-es megjegyzés: Végignéztem másodszorra az HBO-n és hihetetlenül unalmas volt, ezért levonok egy pontot.]

Hírek: 

- Gareth Edwards előző filmjének, a Monsters-nek készít folytatást, ez lesz a Monsters: Dark Continent. (Elkészült, senkit se érdekelt.)

- Max Borenstein írja A hetedik fiú forgatókönyvét. Valami azt súgja, hogy ez bukni fog… (Igazam lett.)

- Az általam még nem látott, eddig két részes The Expandables-höz még két rész fog jönni, ezekhez is David Callaham találja ki a cselekményt. 

- Aaron Taylor-Johnson és Elizabeth Olsen ismét együtt játszanak a Bosszúállók: Ultron korában, férj és feleség után testvérpár lesznek: Aaron Higanyszál, Elizabeth pedig a Skarlát Boszorkány jelmezét ölti magára. Taylor-Johnson állítólag A szürke ötven árnyalatában szintén játszik és érdekesség, hogy Higanyszál felbukkan majd az új X-Menben, de ott Evan Peters játssza. (Az Ultron egy közepes, felejthető izé, az Evan Peters-ös X-Menek jók voltak.)

- Ken Watanabe a Transformers: A kihalás korában szinkronizálja Driftet, a szamuráj-robotot. (Hát az is jó szar lett...)

- Bryan Cranston szintén hangját kölcsönzi a Kung Fu Panda 3-hoz. Ez minek kell… 

Ezen a héten több bejegyzés feltehetőleg nem lesz, kivéve, ha megerőltetem magam. Jövő héttől viszont megpróbálok visszarázódni a régebbi kerékvágásba és több cikket kitenni. Meglátjuk, hogy sikerül….

Elképesztően régen adta a tv utoljára a Jurassic Park folytatásait – a harmadikat még nem is láttam – szóval most, hogy túl vagyunk a tavalyi 3D-s mozis premieren, örülök, hogy megtekinthetem ezeket. Az elveszett világhoz már volt szerencsém, sok dologra emlékeztem belőle, de most legalább Viasat3-at megszégyenítő, fél képernyőt betakaró reklámokkal volt teletűzdelve – hogy miért kell reklámozni a „híradót”, azt viszont elmagyarázhatná valaki… Na, de akkor térjünk a tárgyra, lássuk, milyen apropóból szabadította el Steven Spielberg másodszor is a dinoszauruszokat!

Több év eltelt már az InGen kísérlete óta, ami katasztrofális következményekkel járt - nem csak emberéleteket, hanem dollármilliókat is felemésztett. Az öreg John Hammond (Richard Attenborough) kénytelen lemondani a vezetői posztról, amit profit-orientált unokaöccse, Ludlow (Arliss Howard) kap meg és ekkor csöppen a történetbe az előző részből megmaradt egyetlen, ténylegesen főszereplővé váló karakter, Ian (Jeff Goldblum), aki megtudja az idős férfitól, hogy létezik még egy sziget, tele dinoszauruszokkal! Ez pedig még csak a jéghegy csúcsa, ugyanis Hammond expedíciót küld oda, hogy feltérképezzék az állatok életkörülményeit, mert meg akarja védeni őket az emberektől. Ian kénytelen csatlakozni, ugyanis paleontológus barátnője, Sarah (Julianne Moore) már a szigeten van. A kis csapat (Moore, Goldblum, Vince Vaughn, Richard Schiff és Vanessa Lee Chester) partra szállnak a dínók paradicsomában, de hamarosan kiderül, hogy nem ők az egyetlen emberek ott, megérkezik ugyanis Ludlow csapata (köztük Pete Postlethwaite és Peter Stormare), akiket egészen más cél hajt. Fajunk jeles képviselői ismét megbolygatják a prehisztorikus természetet, ami agyarak és karmok segítségével visszavág – vajon lesznek túlélők, hogy elmondják a tapasztalataikat, vagy mindenki otthagyja a fogát?

Egy jó folytatáshoz csak annyi kell, hogy ami az első mozit naggyá tette, azt ismételjék meg, kissé máshogyan, de mégis ugyanúgy. Ismét adott a kételkedő Ian, aki egyben tapasztalt túlélő; megint meg kell védeni egy gyermeket (Goldblum karakterének a lánya Chester), ezúttal több önelégült vadász is akad (Stormare és Postlethwaite), aztán jönnek a Raptorok, az új veszélyforrást jelentő Compsognathusok és három T-Rex! A készítők ugyanazok, akik az elsőnél: Az alapul szolgáló regényt megint Michael Crichton írta (1995-ben jelent meg), ezt a vászonra David Koepp dolgozta át, a rendezői székben meg ismét Spielberg foglalt helyet – ez garancia arra, hogy az izgalmas jelenetek közé néhány komikus pillanat is vegyül. A speciális effektek fantasztikusak, a sztoriban érezhető egy másodlagos „védjük meg a természetet”-vonulat, a színészek pedig megfelelően játszanak. Az első részből Ian és Hammond mellett egyetlen jelenetig visszatérnek a gyerekek (Ariana Richards és Joseph Mazzello), a nyitó családi kiránduláson a kislány Camilla Belle (I.E. 10 000), az apuka meg Robin Sachs (Babylon 5-sorozat, Galaxy Quest).

Érdekességek: Crichton eredetileg nem akart folytatást a regényéhez, ám a rajongók és Spielberg unszolták, hogy csinálja meg, így született a The Lost World, amit rögtön a megjelenése után elkezdtek forgatókönyvvé adaptálni. A rendező látható az ügyes nézők számára, amikor Ian és Sarah a kanapén alszanak a tv előtt - ekkor a képernyőn visszatükröződik, amint Goldblum mellett ül, és pattogatott kukoricát eszik. David Koepp (aki a második forgatási egység direktora is volt) szintén felbukkan, őt zabálja fel a Rex a videóbolt előtt. Steve bácsi a Bárbarátok révén ismerte meg Vince Vaughnt, mivel ebben felhasználták a Cápa zenéjét, és annyira tetszett neki az alakítása, hogy ajánlott számára egy szerepet. (Mellesleg Vaughn itt még nem az a ma megszokott, minden filmjében ugyanazt a karaktert játszó tetű alak.) Az első filmben Alant a konzultáns paleontológus Jack Hornerről mintázták, itt Burke-öt ábrázolták úgy, hogy a megszólalásig hasonlítson Horner kollégájára, Robert Bakkerre. Az eredeti regényben mind Hammond, mind Ian meghalnak, de a folytatásban utóbbi mégis visszatér, itt pedig mindketten élnek. A fővadász puskájából két darab készült, speciálisan a forgatás számára, együtt 100 ezer dollárba kerültek. Spielberg megtartotta az egyiket a fegyvergyűjteményébe, de állítólag soha nem lő vele, mert akkorát rúg vissza, hogy megfájdul tőle a válla.

Bár a játékidő jelentős része San Diegoban játszódik, valójában csak egyetlen jelenetet vettek fel ott. A direktor bevallotta, hogy a munkálatok során valahogy elidegenedett saját művétől. A nyitó stáblista elején a Universal-logót ebben a formájában itt láthatta először a közönség. 13 ember hal meg a teljes játékidő során, ez rekordnak számít a Jurassic Park-trilógián belül. A bemutatóhoz kifejlesztettek egy speciális stroboszkópot, amit több filmszínházban felszereltek. Ez arra lett volna jó, hogy ha valami éles villanás van Az elveszett világban, akkor a fények felvillannak, ezzel fokozva az élményt a közönség számára, ám az egész alkotásban egyetlen villanás sincs. A mozigépészekre bízták, hol használják az effektust, amit legtöbben a viharos résznél indítottak be – volt, ahol hatalmas villódzás kezdődött, volt, ahol semmi sem történt, de legalább a nézőket előre figyelmeztették a vakító trükkökre. E filmnek létezik egy különleges dvd-kiadása, ebben speciális díszdobozban benne van az első és a második rész, mindkét film zenéje cdken, két lencse és nyolc 8x10-es kimerevített képkocka a mozikból. Utóbbiakhoz a három producer aláírásával ellátott hitelesítő okmány is tartozik. Érdekes módon mindegy egyes új dvd-megjelentetés során a kivágott jelenetek minősége egyre csökken. Egy vicces név a mellékszereplők közül: J. Scott Shonka (pont úgy kell kiejteni, ahogy a sonkát, InGen-dolgozót keltett életre).

Dinoszauruszok és SPOILEREK-rovat 

Megközelítőleg 50%-kal több dínó-akció van ebben, mint az elődjében. A Compsognathus-ok hangját bébi krokodilok, békák, madarak és patkányok hangjaiból állították össze – és majdnem mindegyik őslény üvöltéséhez tehénbőgés az alap. A két T-Rex modell mindegyike 9 tonnát nyomott, így inkább köréjük építették a díszleteket ahelyett, hogy őket mozgatták volna. Stan Winston stúdiója több bábút és mozgó robotot csinált, ám ezek nagy részét kivágták. Amikor a Rex San Diegoban tombol, az előle menekülő japán turisták azt kiabálják anyanyelvükön, hogy „Ezért jöttem el Japánból?” – utalva ezzel Godzillára. A hajón mindenki halott, azonban olyan helyen is akadnak holtak, ahová a zsarnokgyík nem férhetett be – ezeket valójában a Raptorok intézték el, majd az óriás végzett minden mással, ám az ezt bemutató jelenet sosem készült el. Owen Gleiberman az Entertainment Weekly-től kritikájában azt írta: „T-Rex úr nagyon menő volt már az első Spielberg-darabban is, de egészen San Diegoig tartott, hogy über-királlyá változzon. Ez olyan, mint a 'fa kidől az erdőben'-probléma: Nevezheted-e az óriásszörnyedet óriásszörnynek, ha az nem okoz hatalmas károkat a köztulajdonban?” 

SPOILEREK VÉGE 

Az elveszett világ 73 millió dollárból készült és több mint 618 milliót hozott vissza. Pozitív és vegyes értékeléseket kapott a kritikusoktól, két díjjal jutalmazták és második helyezett lett az 1997. legnagyobb bevételéért folytatott versenyben a Titanic mögött. 

Tetszett, bár nem olyan hangulatos, mint az első, de mindenképpen nagyon izgalmas és a rengeteg T-Rex-jelenet garantált borzongással tölti majd el a nézőket! 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Steven Spielberg rendezi az Indiana Jones 5-öt, valamint producerkedik az alábbi alkotásoknál: Transformers 4, Jurassic World ,Halo (tévésorozat), Vasököl 2, A talizmán (Stephen King regényei alapján, tévésorozat) és még két Tintin-film. (2017-ben ezek így állnak: Nincs kész, láttam és írtam róla, a népnek nem tetszett, nincs kész, nincs kész, nincs kész, nincs kész.)

- David Koepp írja a Hófehér és A Vadász 2 forgatókönyvét – el nem tudom képzelni, mi lehet ebben… (Más se tudta, meg is bukott.)

- Peter Stormare a Clown című horrort és a 22 Jump Streetet erősíti – utóbbi vajon minek? 

- Julianne Moore A hetedik fiúban és Az éhezők viadala harmadik részének mindkét darabjában felbukkan. (Előbbi szintén elhasalt.)

Rengeteg film van, amit meg kellene néznem, szóval hamarosan újra jelentkezem, addig is nézzétek meg a fölöslegessé vált dvdim listáját, hátha valaki átvenné őket tőlem.

Jelképes összegért eladnám/hasonló dvdre cserélném az alábbi kiadványaimat (a linkekre kattintva elolvashatjátok az írásokat a filmekről és a korongokról):

- Angyalok és sárkányok (extrák nélkül)

- A fehér zombi (extrák nélkül, ANGOL NYELVŰ, a tok picit sérült)

- Voltron, Defender of the Universe első évad, első két epizód (extrák nélkül, ANGOL NYELVŰ, a tok picit sérült)

- D-War - Sárkányháború (ANGOL NYELVŰ, extrák: concept art galéria, storyboardok, kisfilm)

- The Great St. Trinian's Train Robbery (ANGOL NYELVŰ, papírtokos, extrák nélkül)

- Godzilla (EREDETI NYELVŰ ANGOL FELIRATTAL, papírtokos, extrák nélkül)

- A vesszőből font ember (ANGOL NYELVŰ, extrák: trailer)

- A híres - Ron Burgundy legendája (ANGOL NYELVŰ, extrák: kivágott jelenetek, bakiparádé, Így készült..., Afternoon Delight klip, kommentár a rendezővel és Will Ferrellel)

Akit valamelyik érdekel, az írjon a jasonx@chello.hu email-címre, ELSŐSORBAN CSERÉLNI SZERETNÉK, könyv, Transformers-figura vagy Matchbox kamion is érdekel:D (Az ajánlat már nem érvényes.)

Valamint egy friss hír: Bánhegyi Béla sci-fi rövidfilmjéhez, a Szőke András főszereplésével készült Interkozmoszhoz elérhető a trailer a youtube-on, amit itt meg is nézhettek: (Erről írtam azóta.)

Mindig szívesen nézek DC-rajzfilmeket az HBO-n, ugyanis a DC meg a Marvel között az a különbség, hogy míg utóbbiak főleg élőszereplős filmeket csinálnak a szuperhőseiknek, addig az előbbieknek van egy jól bejáratott, régen működő „rajzfilmgyára”, ami évente egy-két alkotást leszállít. És végülis ugyanaz a kettő, csak éppen az animációs mozik töredékébe kerülnek az élőszereplősöknek, de általában legalább olyan érdekesek/izgalmasak. Az előző hónapokban a két részes Sötét Lovag-rajzfilmet kihagytam, mert nem volt időm rá, viszont ma pont szabadnapom van, így megnézhettem Superman legutóbbi kalandját.

Metropolis Acélemberének (Matt Bomer hangján szólal meg az eredeti szinkronban) meggyűlik a baja a nőkkel. Egyrészt titkos párja, Lois (Stana Katic) szeretné, ha a nyilvánosság előtt felvállalhatnák a kapcsolatukat, másrészt unja már, hogy Clark mindentől óvja; mellette meg ott van Kara, azaz Supergirl (Molly C. Quinn), aki csak nemrég jött a Földre és próbálja megtalálni a helyét. Supermannek azonban hirtelen kisebb gondja is nagyobb lesz a lányok problémáinál, amikor különös robot jelenik meg Arizonában. A küldött a félelmetes hírű Braniac (John Noble) drónja, aki hírnevét bolygók elpusztításával és egész városok elrablásával szerezte. A címszereplő elindul, hogy szembenézzen a rejtélyes rombolóval, ám ezúttal legendás ereje nem lesz elég, hogy legyőzze kegyetlen ellenfelét. Vajon ki nyeri az elmék csatáját?

Ez a film két szempontból érdekes. Egyrészt a kryptoniakat emberi oldalukról mutatja be, lehozva a földre a mindenható Supermant és unokahúgát, akikről kiderül, hogy lélekben sebezhetőek; másrészt a főgonosz az egyik legemlékezetesebb a mellkasán S-betűt viselő hős ellenlábasai közül. Azt az elpusztíthatatlan erőt képviseli, amit a Star Trekben a borg, vagy a horrorokban a zombik, ám a célja nem csak a sima megsemmisítés, hanem valami sokkal érdekfeszítőbb. Brainiac miatt van értelme megnézni az Unboundot, de sajnos azután, hogy fény derül a céljára, majd megtörténik az első összecsapás, sejthetővé válik, hogy a jófiú milyen módszerrel győzedelmeskedik majd. Ezzel elérkeztünk a problémámhoz: A Superman elszabadul nem valami izgalmas. Persze szerettem volna tudni, hogy végül hogyan kerekedik felül Braniac-en, de ugyanakkor Lois problémái abszolút hidegen hagytak és Supergirl kálváriája se hatott rám. Továbbá azt sem értem, hogy vajon Lois szeme miért bíbor színű? Ezt tudja valaki?

Az animációval nincs gond, minden újabb DC animációs mozinál tetszik, hogy más a látványvilág, máshogy néznek ki a karakterek és így tovább. Az erőszak most kevésbé prominens, de azért néhány ember meghal és fröcsög a vér, ám ezeket a jeleneteket nem mutatják, a gyilkolás pillanatában a kamera mindig elmozdul egy kissé, szóval alig látunk valamit. Kivéve, ha az áldozat űrlény vagy robot, ott mindent elénk tárnak. A harcok a korábbi filmekben látottaknál kevésbé látványosak és csak egy ellenfél van, így változatosságra sem számíthatunk. (A vége felé, Braniac hajójában jön egy elég nevetséges jelenet, ahol a számtalan, különböző formájú robot nyugisan végignézi, ahogy elpusztítják a társait és ugyanilyen türelemmel várnak a sorukra, hogy aztán a roncstelepre kerülhessenek.) A befejezés picit fura, mert az eddigiektől eltérően van egy extra jelenet a vége-stáblista elején, ami kissé értelmetlen (nem maga a jelenet, hanem Superman mögöttes motivációja).

Érdekességek: A rendező James Tucker volt, aki korábban főleg Batman-rajzfilmek készítésén dolgozott. Tucker vezette a producerek munkáját és a karakterek megtervezésének folyamatát. A történet Geoff Jones és Gary Frank 2008-as Superman: Brainiac című képregényéből táplálkozik, ez egy 5 részes minisorozat volt. Az Unbound a 16. a DC egész estés rajzfilmjeinek sorában. Molly Quinn és Stana Katic együtt dolgoznak a Castle-sorozaton, utóbbi pedig már járt ebben a képregény-univerzumban - a Batman: Arkham City-ben Talia Al Ghulként hallható. John Noble-t a Gyűrűk Ura-trilógiából ismerhetitek, ő alakította Boromir és Faramir apját, Denethort; valamint Unicron hangja a Transformers Prime-ban. Egyetlen igazi érdekességet találtam, egy hibát: Amikor az elején lévő üldözés során a kommandós-külsejű rosszfiú másodszor lő a páncélököllel, akkor a valóságban a fegyver hátuljából felcsapó lángok megölték volna a mögötte ülő pilótát és elégették volna az irányító-paneleket. A Superman elszabadul a Rotten Tomatoes-on egészen jó értékelést kapott, a költség/bevétel-oldalról nem találtam adatot. 

Egyszer meg lehet nézni, de kapásból tudnám mondani a Superman szemben az Elitekkelt, ami sokkal jobb. Aki esetleg rajong Braniac-ért vagy Supergirlért, az viszont ne mulassza el! 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.) 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- James Tucker már dolgozik a következő DC-rajzfilmen, amivel visszatér a Denevéremberhez. A Batman: Assault on Arkham a legutóbbi Batman-videojátékok történetéből építkezik, elvileg ebben az évben lesz kész. (Írtam róla azóta.)

- Jerry Siegel és Joel Schuster kryptoni hőse legközelebb 2016-ban lép az ezüst vászonra, ekkor jön ugyanis a már most nagy hírverésnek örvendő Batman vs. Superman. A Sötét Lovagot Ben Affleck, az Acélembert Henry Cavill kelti életre, valamint felbukkan még Wonder Woman, akit Gal Gadot alakít. (Rendkívül megosztó alkotás született ebből...)

- Matt Bomer a Magic Mike XXL-ben tér vissza a férfi-sztriptíz világába, majd ő lesz Montgomery Clift a Monty Clift névre hallgató életrajzi filmben. 

Mostanában dvd-ket nézek este, de először azokra koncentrálok, amikről nem kell írni, ugyanis az elkövetkezendőkben rengeteg munkám lesz a munkahelyemen, szóval aligha fogok ráérni új cikkeket készíteni…

Egyik kedvenc rendezőm Tim Burton, akinek talán legnagyobb sikere a fantasztikus, fiktív és valós elemeket vegyítő, lenyűgöző színészi játékkal operáló, Oscar-díjas Ed Wood, ami a világ legrosszabb rendezőjének kikiáltott Edward D. Wood Jr. életét mutatja be. Először gyerekként láttam, aztán később még többször is és minden alkalommal lenyűgöz, megnevetett, szóval kitűnően szórakoztat, ebben pedig fontos szerepet játszik Wood legismertebb alkotása, a valaha készült legrosszabb film címmel díjazott 9-es terv az űrből forgatásának bemutatása (az Ed Woodban egyébként 9-es terv a világűrbőlnek nevezik). Sokszor megfordult a fejemben, hogy megnézem ezt, most viszont a port.hus „fejlesztésnek” köszönhetően a múlt héten megtudtam, hogy ezen a héten adja a Filmbox nevű csatorna, amihez korábban még sose volt szerencsém. Most már elmondhatom, hogy láttam és mivel van róla véleményem, ezért megosztom veletek.

A történet lényege egy mondatban összefoglalható: Fejlett földönkívüliek érkeznek hozzánk, akik megpróbálják megakadályozni, hogy az emberi faj elpusztítsa a galaxist – hogy miért, hogyan és a többi, az igazán csak a végére derül ki, de közben jön egy zombi, két vámpír, pár tehetetlen rendőr, egy bátor katonatiszt, egy polgári pilóta és Lugosi Béla (archív felvételeken). 

Azt gondoltam, hogy ennek a műnek a negatív megítélése a sztori szörnyűséges barmósága miatt alakult ki, de kijelenthetem, hogy ez feltehetőleg nem igaz, ugyanis a Plan 9 meglepően újító motívumokat és érdekes elgondolásokat tartalmaz, ám a lehetetlenül olcsó költségvetés, a látszólag összefüggéstelen képek sora, a szájbarágós narráció meg a botrányos színészi játék miatt ezek elvesznek.

Korábban az említett életrajzi mozgóképen és a jóval a rendező halála után készült Korán keltem aznap, mikor meghaltamon kívül semmiféle Woodhoz köthető film nem jutott el hozzám, de a legtöbb jellegzetességét a Burton-féle moziból már ismertem, ezúttal pedig élesben is megtapasztalhattam őket. Ilyen vonás az úgynevezett stock film használata, vagyis mindenféle forrásokból származó képsorok összeollózása a ténylegesen rögzített kockákkal. Ennek révén láthatjuk a pilóta munkahelyéül szolgáló repülőt, az UFO-kra tüzelő katonákat vagy a csészealjak repülését – és ezzel elérkeztünk egy másik woodi vonáshoz, a feltűnően olcsó speciális effektekhez. Gyakorlatilag minden montírozott, a kripta meg az űrhajó belseje feltehetőleg kartonpapír lehetett, a hajók maguk akkoriban forgalmazott játékmodellek, és még lehetne folytatni. Eddie, ahogy a barátai hívták, különben a direktori mellett a forgatókönyvírói, produceri és vágói titulust is magának tudhatta, valamint az egyik jelenetben ő az ember, aki az újságpapírt tartja (pontosan nem tudom, melyik lehet, mert három ilyen akad). Pár szót a színészekről:

A repülőgép-vezetőt életre keltő Gregory Walcottot kiáltották ki főszereplőnek, aki még él, 86 éves és felbukkant az Ed Woodban, mint a partin az egyik támogató; valamint találkoztam vele a Terence Hill nevével fémjelzett Vigyázat, Vadnyugat!-ban. Walcott egyébként rendes színjátszó, megemlíthető nála, hogy hosszú pályafutása alatt négyszer dolgozott együtt Clint Eastwooddal és szerencsétlenségére (?) mégis mindenkinek ez a szerepe ugrik be a neve hallatán. Ő maga ezt így kommentálta: „Nem akarom, hogy emiatt emlékezzenek rám. De végülis jobb, ha akad valami, amiért emlékeznek rád, nem igaz?”

A sorban a következő említésre méltó illető Tor Johnson, aki a rendőrfelügyelőből lett élőhalott megformálásával alakított maradandót. Ő színészi karrierje előtt profi pankrátorként kereste kenyerét, ehhez minden adottsággal bírt, hiszen 191 cm magas és 180 kg súlyú volt. Kortársai aranyszívű, kedves emberként írták le, ám erőt sugárzó külseje miatt alacsony színvonalú horrorok sztárjává vált, ideális szörnnyé.

A nyitó és záró narrációt az ’50-es évek híres tévés jósa, Criswell mondja – ezek a képsorok megörökítették őt az utókornak, ugyanis a műsorából egyetlen képkocka sem maradt fent. Érdemes tudni róla, hogy megálmodott olyan eseményeket, amik tényleg megtörténtek, például 1963. március 10-én, a The Jack Paar Programban azt mondta „Megjósolom, hogy Kennedy elnök nem fog indulni a választásokon 1964-ben, mert valami történik majd vele 1963. novemberében.” Ugyanakkor azt is állította, hogy 1999. áprilisában megsemmisül a világ és hát még mindig itt vagyunk…

A Vámpír Lányt életre keltő Maila Nurmi, azaz Vampira, az ’50-es években szintén híres tévés személyiség volt, őt tartják az első horror-hostnak (borzongatós filmeket vetítő műsorok házigazdája). Azután csatlakozott Woodhoz, hogy a csillaga leáldozott, saját szavaival: „Tudtam, hogy szakmailag öngyilkosságot követek el (ha csatlakozik Ed Woodhoz), de arra gondoltam, mi mást tehetnék? Bizonyos értelemben már úgyis halott voltam.”

Még egy embert ki akarok emelni, mielőtt rátérek a lényegre, ez a fura nevű Dudley Manlove, aki Eros-t, a földönkívülit alakítja. Szerintem többet beszél az utolsó 20 percben, mint bármelyik más karakter és bár Isten nem verte meg hatalmas tehetséggel, mégis szinte Walcott és az összes többi férfi szereplő fölé emelkedik a végjáték során. Különben jó sokáig élt, de filmográfiája kevesebb, mint 10 szerepet tartalmaz csak.

És akkor jöjjön végül a direkt utoljára hagyott Lugosi Béla. Az örök Drakula, a magyar horror-legenda 1956-ban hunyt el, ám abban az évben még jó pár képsort rögzített róla Wood, akivel jó barátok voltak. Az imdb szerint The Ghoul on the Moon, a wikipedia szerint Vampires’ Tomb vagy Ghoul Goes West lett volna a címe kettejük következő közös munkájának, ami végül mégsem valósult meg. Talán ezekhez kellettek a néma jelenetek, amik elkészültek vele. Wood memoárja szerint a 9-es terv már ekkor formálódott az agyában, maga Lugosi viszont az elvonóról való távozása után azt nyilatkozta, hogy a következő munkája címe Ghoul Goes West. A rendező úgy alakította ki a Plan 9 forgatókönyvét, hogy ezeket a korábban rögzített anyagokat bele lehessen illeszteni, valamint Criswell narrációja is ezt segítette. Edward egyrészt szeretett volna egy sztárt a filmjébe (bár ha hihetünk az Ed Woodnak, akkor Lugosi neve ekkor már nem hangzott olyan jól), másrészt emléket akart állítani barátjának, harmadrészt pedig szívességet tett neki, mert hazánk híres fia nagy Vampira-rajongó volt és szeretett volna együtt dolgozni vele - ez a vágya poszthumusz teljesülhetett. Béla saját jelmezét viselte, amit a Drakula egyik színpadi produkciójához kapott; a ház, amiből kijön pedig Tor Johnsoné. A későbbi jelenetekben Tom Mason, Wood feleségének csontkovácsa helyettesítette őt – Mason jóval magasabb volt az elhunytnál és gyakorlatilag egyáltalán nem hasonlított rá, ezért ahányszor megjelenik, a szeméig felhúzza a köpenyét, ám ez aligha segített rajta. (Ehhez kapcsolódik egy vicces kis apróság. Ha figyelünk, akkor, mikor az öregember bemegy a pilóta házába és ott letaglózza a járőrt, láthatjuk, hogy a köpenye lecsúszik, de aztán gyors mozdulattal ismét magára kapja:D) 

További érdekességek: A baptista egyház pénzelte a produkciót, emiatt számos stábtag megkeresztelkedett. A temetési jelenetek egyikében a pap egy valódi atya, Lynn Lemon, a baptistáktól; a sírásókat meg a producer J. Edward Reynolds, a beverly hills-i gyülekezet vezetője és az asszisztense, Hugh Thomas alakították. Elsődlegesen Űrből jött sírrablók lett volna a cím, ám az egyház megváltoztatta azt, mondván a sírrablás bűn, így lett 9-es terv. Egyesek szerint a névváltoztatás rosszat tett terjesztési szempontból, hiszen így nehezebben lehetett kitalálni, hogy miről szól a film. A végső kópiákról a címet kivágták, az újat hozzátoldották, ám Criswell monológja legvégén megkérdezi, hogy „készen állunk-e az űrből jött sírrablók történetének befogadására?” 1956. végén rögzítették a képsorokat, 1957. márciusában volt a bemutató és ekkor kapott copyrightot is, ám csak 1959-ben kezdték terjeszteni, mert ilyen sokáig tartott terjesztőt találni. A történetből kiérezhető, hogy az általa bemutatott amerikaiak nem bíznak a kormányukban – ez a vonás az ’50-es években teljesen újító jellegűnek számított, csak a következő évtizedben terjedt el a mozikban.

Maila Nurmi otthon készítette el a teljes Vampira-sminket, felvette a jelmezt, majd buszra szállt és így jutott el a stúdióba. Azt mondta, hogy 1980-ban látta a 9-es tervet teljes terjedelmében először. Amikor a felügyelő rálő az általa alakított Vámpír Lányra, az élőholt létére összerezzen, megijed a durranástól:) A Tor Johnson fején lévő sebet minden nap máshová kellett feltenni rá, mert erős bőrirritációt okozott neki. Ő szerzett rendőrautókat és rendőrségi uniformisokat a fia, Karl Johnson révén, aki a rendfenntartóknál dolgozott és cserébe kapott egy pici beugró szerepet valamelyik részben. Tor és Béla jó barátok voltak és állítólag előbbi egyszer úgy akadályozta meg utóbbit az öngyilkosságban, hogy megfenyegette, hogy kidobja az ablakon. Gregory Walcott azt mondta Woodnak, hogy ez a legrosszabb forgatókönyv, amit valaha olvasott és csak erősen vonakodva fogadta el az ezzel kapcsolatos munkalehetőséget. A maszkmester Harry Thomas úgy összeveszett a rendezővel, hogy később levetette a nevét a stáblistáról. A földönkívüli Uralkodót alakító John „Bunny” Breckinridge szerzett egy mellékszerepet asszisztensének és állítólagos szeretőjének, David De Meringnek – ő volt a segédpilóta. Az egyik detektív elvileg többször saját maga felé céloz a pisztolyával, amit nem vettem észre – ez azért van, mert a színész tesztelte Woodot, hogy vajon kiszúrja-e ezt a trükköt, de neki se tűnt fel, szóval benne maradt a végső verzióban. A stábtagok az évek során több egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek a forgatásról. A magyar szinkron nagyszerűen hozzájárul az egész mozi hangulatához, ugyanis csupa amatőr adja a karakterek hangját – a szintén ismeretlen stáblistát felolvasó hang az elején mindegyiküknek bemondja a foglalkozását – ez pedig szerintem óriási. Azt viszont nem értem, miért van két karakternek orosz akcentusa – vajon ez így van az eredetiben? 

Költségkímélésből ugyanazt a zuhanyfüggönyt többször használták különböző díszletként, én a repülőgép pilótafülkéjében meg később még egy helyen láttam meg. Az űrhajókat Paul Lindberg tervező 1956-ban kiadott repülő csészealj-játékaival jelenítették meg, az egyiket némiképp átalakították. Az említett pilótafülkében a modern kori nagyobb felbontású képnek köszönhetően látszik a felső részen a mikrofon árnyéka, alul pedig az, hogy a segédpilóta az ölében lévő füzetből olvassa fel a szövegét (ezt se láttam meg…). A film muzsikáját Gordon Zahler több mint egy tucat zeneszerző műveiből ollózta össze, ám ez akkoriban szokásos eljárásnak számított. Nem árulta el, kinek a munkáit használta fel, de a ’90-es évek végén egy kutató megkereste és egy cdre összeválogatta az eredeti zenéket. A 9-es terv az űrből mozikban vetített 35 mm-es kópiája elképesztően ritka, mindössze 20 db készült belőle.

A Plan 9 From Outer Space megjelenését követően tévéműsorok visszatérő darabja lett és hosszú évekig teljes érdektelenség fogadta, ám 1980-ban Michael és David Medved írók a saját maguk alapította Arany Pulyka-díjjal tüntették ki, és kinevezték a világ legrosszabb filmjének – ezt követően lángolt fel az érdeklődés iránta. Fekete-fehérnek készült, ám a Legends Films 2005-ben kiadta a színezett változatát, ezt láttam én is. Ez a változat három dologban tér el az eredetitől: Amikor az öregember rátör a pilóta feleségére, akkor a nő háta mögötti kép a falon feltűnően más, mint a többi; Clay felügyelő halálakor a sírkövön pedig a Paula & Russell felirat olvasható. Ezeket a módosításokat az ebayen árusították ki és a szerencsés licitáló párok egyikének portréja került a falra, a másiknak meg a neve a sírra. A harmadik eltérés az, hogy mikor Walcott karaktere pofán vágja az űrlényt, annak egy rövid időre bezöldül az arca. A színezett verzió egyik speciális kiadásához limitált számú, az UFO-k anyahajóját formázó autóillatosító is járt. 

1991-ben az Eternity Comics megjelentette a három részes Plan 9 from Outer Space: Thirty Years Later! című kiadványát, ami a nem hivatalos folytatás; de készült belőle egy kalandjáték, amiben Lugosi dublőre ellopja a filmet és ezt kell visszaszerezni; valamint egy színpadi változat, a Plan LIVE from Outer Space!, amit 2006-ban, Torontoban mutattak be. Utóbbi megnyerte a 2007-es Kanadai Komédia-díjat. Létezik egy rövidfilmes feldolgozása, a Plan 9.1 From Outer Space, amiben fából faragott bábukkal játsszák el a történetet, amit az eredeti zene fest alá. A 9-es terv az űrből megközelítőleg 60 ezer dollárból készült, bevétele, ha volt egyáltalán, ismeretlen, a kritikai fogadtatása meg már kiderült ebből a cikkből. 

Meglepő élményként írnám le, mert nem annyira bűnrossz, mint amilyennek leírják. Dacára az olyan nyilvánvaló hibáknak, hogy egy percen belül többször váltakozik a nappal meg az éjszaka; ugyanazok a jelmezek és díszletek ismétlődnek; és a sztori se túl összefüggő, mégsem elviselhetetlen. Az igazi gondja az, hogy főleg csak pofázásból áll és egészen az utolsó 10 percig nem világos, hogy mi miért történik, vagyis uncsi. Azért egy nézést megérdemel, mert azt gondolom, hogy Edward D. Wood Jr. munkássága megkerülhetetlen, főleg ha a trash-műfaj keretein belül tekintünk rá, úgyhogy ez a minimum, amivel leróhatjuk a tiszteletünket e nagyot álmodó, terveit soha fel nem adó filmes előtt. 

Pontozás:

imdb: 4.0 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Én nem adok rá pontot. 

Hírek: 

- A San Diegoban székelő PassmoreLab nevű cég dolgozik a 9-es terv az űrből 3D-s változatán. 

- Az imdbn 2014-es dátummal szerepel a Grave Robbers From Outer Space című remake, ami talán hamarosan elkészül. 

- Még egy újra van a gyártási fázisban, amihez úgy tudom, már trailer is van, de ezt 2013-ra ígérték, márpedig még nincs kész. 

További is jön a Hellraiser 2, valamint még legalább 4 új filmet meg fogok nézni ebben a hónapban, szóval hamarosan újra jelentkezem!

Amennyiben szeretnéd látni River Tamet, Jason Stackhouse-t és Tyrion Lannistert démont ölni, akkor olvass tovább! Ha nem tudod, kikről van szó, akkor ne olvass tovább...

Joe-t (Ryan Kwanten), a metál-imádó autószerelőt dobja a barátnője, ezért legjobb haverjai, Eric (Steve Zahn) és Hung (Peter Dinklage) megpróbálják felvidítani, mégpedig úgy, hogy kiütik piával, aztán magukkal viszik kedvenc szórakozásukra, egy élőszereplős szerepjátékra (LARP). Emberünk felébred és hallani sem akar a dologról, de mikor kiderül, hogy a játékmester az a srác, akit még sulis korában vert el D&D-ben, mégis igent mond és beszáll a buliba, ahol a vesztesekből egyetlen hétvégére mindenre elszánt, mágikus erőkkel felfegyverzett kalandorok válnak! Ám Eric véletlenül egy igazi varázskönyvet vásárolt az interneten, majd ezt használja fel a játék során és ezzel tudtán kívül rászabadít a közösségre egy valódi démont! Az emberek lassan hullani kezdenek és hamarosan a szerepjátékosok sorsa Joe, Eric és a csinos Gwen (Summer Glau) kezébe kerül. Vajon a hamis hősökből valódi héroszok születnek ezen a hétvégén, vagy mind halálukat lelik a pokoli lény keze által?

„Ezt a buzogányt az anyukám csinálta nekem…” 

Ez a film annyira király, hogy nehéz leírni. Ugye mostanában divatos lett a régen veszteseknek nevezettek életstílusa, ma már mindenki nézi a Trónok Harcát, ami 10 évvel ezelőtt még színtiszta veszteseknek való dolog volt és így tovább, itt viszont ez csak egy mellékes dolog, nem azt akarják bemutatni, hogy a senkikből hősök lesznek. A lényeg az, hogy senkit se kell lenézni a hobbija miatt, pláne mivel egyszer akár hihetetlenül fontos lehet, hogy tudj egy ősi, misztikus nyelven olvasni, számszeríjat kezelni vagy pallost forgatni és valójában a LARP-osok is teljesen normális srácok, csak így élik ki magukat.

Az első negyven perc nagyon vicces, főleg az, ahogy a modern világ keveredik a fiktív középkorral, lásd például a két király párbeszédét vagy a hangosbemondó szövegét. A nagyképű játékmester (Jimmi Simpson) pofára esései, a „barbár” (Brett Gipson/Tom Hopper) marcona megmozdulásai vagy éppen a kívülálló szemével elég viccesnek ható harcok, jelmezek látványa szintén szerez néhány önfeledt percet. Aztán onnantól kezdve, hogy a Pokolból jött teremtmény megöli első áldozatát, fordul a kocka és a Knights of Badassdom átmegy igen véres horrorba, de a mindent belengő lazaság megmarad. Mindezt überfasza rockzene festi alá, ráadásul ugye a bevezetésben említett három közkedvelt karaktert alakító színész jelenléte tovább emeli a királyság-indexet:) A speciális effektek remekül sikerültek, főleg az átváltozott démon, amit nem számítógéppel rajzoltak, hanem egy pofa játssza gumijelmezben (Douglas Tait). Elsősorban a Trónok Harca miatt hatalmas népszerűségnek örvendő Peter Dinklage nevével próbálták a kész művet eladni, de szerintem a legjobb mégis Steve Zahn. Ő az, aki leginkább beleéli magát a szerepébe, és a külseje csodásan illik az alakításához. Mellette még Jimmi Simpson volt, aki kissé kiemelkedik a többiek közül, de végülis asszem Zahnnal együtt az arcberendezésük miatt van ez, mert róluk tényleg el tudom képzelni, hogy meglátom őket egy ilyen LARP-eseményen.

Érdekességek: A rendező a Halálos kitérő 2-t jegyző Joe Lynch, Peter Dinklage pedig a stáblista szerint producer volt, ám az imdbn ez az adat nem szerepel. A démont alapformában Margarita Levieva jeleníti meg, a későbbiekben szó szerint a bőrébe bújó Douglas Taitet pedig olyan filmekben láthattuk korábban, mint a Freddy vs. Jason (Jason dublőrjeként) vagy J.J. Abrams Star Trekje (a hosszúfejű űrlényként a bárban). A zeneszerző a The Walking Dead meg a Csillagközi romboló komponistája, Bear McCreary, Joe énekhangja és a filmben elhangzó dalok előadója pedig a tesója, Brendan McCreary. A forgatás előtt a szereplők igazi LARP-gyakorlatokon vettek részt, egybehangzó állításaik szerint Dinklage érte el a legtöbb sikert bennük. A kitalált helyszínek egyike, a The Temples of Syrinx a Rush együttes 2112 című számára utal, a királyok egyikét pedig King Diamondnek hívják, ahogy a Mercyful Fate énekesét. A Knights of Badassdom készítési költségeiről nem találtam adatot, ám tény, hogy elég sokáig tologatták ide-oda, a végefőcímnél például 2012. van kiírva copyright dátumnak és legjobb tudomásom szerint mozikba se került, hanem csak on demanden lehet hivatalos módon hozzájutni. A bevétele mindenesetre majdnem 124 ezer dollár lett, a kritikusoktól vegyes értékelést kapott.

Nekem baromira tetszett, ennél tényleg nehezen lehetne királyabb mozit összehozni. Csak ajánlani tudom, a vígjátékok, a horrorok, a szerepjátékok és a metálzene kedvelőinek! A legfőbb üzenete pedig ez: Az vagy, aki vagy, ne szégyelld magad miatta! 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (3 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 6/5 

Hírek: 

- Peter Dinklage az X-Men: Az eljövendő múlt napjai mellett két jónak tűnő alkotásban vállalt főszerepet: A 2015-ben látható animációs Pixels-ben „videojáték szakértők csatlakoznak a hadsereghez, hogy a ’80-as évek játékaiból kiszabadult karakterek ellen harcoljanak, akik megszállták New Yorkot”. Istenien hangzik, nem? A rendezői székben Chris Colombus, a főbb szereplők közt viszont (sajnos) ott van Adam Sandler – reméljük producer nem lesz. Dinklage másik érdekes munkája az O’ Lucky Day című vígjáték, amit pénzel is, ebben „egy férfi megpróbálja elhitetni magáról, hogy kobold”. (Előbbi jó nagyot bukott.)

- Ryan Kwanten marad a horror vizein, vagy inkább légáramlatain, ugyanis következő filmje, a 7500 egy repülőgépen játszódik, ahol valamiféle természetfeletti erő szabadul rá az utasokra. 

- Douglas Tait szintén ugyanebben a zsánerben alkot a közeljövőben, lévén legfőbb tehetsége a szörnyek éltre keltése. Több munkája közül kettőt találtam méltónak arra, hogy hírt adjak róluk: Az első a Malibu Horror Story (megtörtént [?] eseményeken alapuló, Ideglelés-szerűség), a második a Havenhurst („A gondokkal küszködő fiatal főszereplőnő egy gótikus apartmanházban húzza meg magát, ahol kénytelen szembenézni egy rémisztő gonosszal.”) Főleg a második hangzik jól. 

Az elkövetkezendőkben mindenképpen ígérhetem a Hellraiser második részét, és talán a harmadikat, ezeken túl pedig majd meglátjuk, mivel jelentkezem legközelebb!

Ha az ember rátalál a horror valamelyik ikonikus karakterére, akkor előbb-utóbb ezen a nyomon haladva összetalálkozik a többiekkel, hiszen például Jason útja Freddy felé vezet, kettejüket hozzá lehet kötni Ash-hez az Evil Deadből, de ugyanakkor létezik Jasont Bőrpofával vagy akár Pinheaddel összeugrasztó fan art, képregény vagy akár kisfilm is. Ezzel elérkeztünk a Szögfejű démonhoz, akinek ezüst vászonra lépése velem egyidős. Már meg se tudom mondani, hogyan találkoztam vele először, de tény, hogy a Hellraiser-széria erős nyomot hagyott az emlékezetemben – ezért gondoltam, hogy nem hagyom ott az 500 Ft-ért árult első részt a Metroban. Különben már lassan két év is eltelt, mióta rendeztem egy szavazást itt, hogy mit nézzek legközelebb és a Pokolkeltő első három része megosztott második helyet kapott, ám azóta sem foglalkoztam velük. Nos, most végre sorra került, hosszú évek után ismét kinyílt a doboz, amivel átléphettem Clive Barker elképesztően rémisztő fantáziavilágába…

Larry (Andrew Robinson) feleségével, Juliaval (Clare Higgins) beköltözik abba a nagy, elhagyatott családi házba, ahol a férfi gyerekeskedett. Néhány nyom arra utal, hogy Larry fivére ott volt egy ideig előttük, de aztán eltűnt, ki tudja, hová. A költözés első perceitől Juliát megrohanják az emlékek az elveszett Frankről (Sean Chapman), aki azonban nem börtönben ül, hanem egyenesen a Pokolba került! Ám egy véletlen balesetnek köszönhetően a holt lélek újra testet ölthet a házban. Az egykori szeretőjére vágyó asszony rémisztő alkut köt a groteszk teremtménnyel, ami egykor Frank volt: elcsábít és megöl néhány férfit, akiknek vére újból egész emberré varázsolhatja a förmedvényt. Ám Larry lánya, a csinos Kirsty (Ashley Laurence) tudomást szerez a szörnyű titokról és megszerzi a dobozt, ami Frank számára a végzetet jelenti. A lánynak csak egyetlen választása marad, ha le akarja győzni a gyilkos párost: neki is ki kell nyitnia az átjárót, amely egyenesen az Alvilágba vezet, hogy egyezséget kössön a szenvedés és kéj démonaival, a cenobitákkal. Vajon sikerülhet felülkerekednie a velejéig romlott szeretőkön és elkerülnie a borzalmas véget, amivel e földöntúli teremtmények akarnak lesújtani rá?

„Ne nézz rám!” 

A Hellraiser azon ritka alkotások egyike, ahol minden működik. A szörnyek és a speciális effektek túlnyomó többsége még ma is jól mutat, az ocsmányságok kellőképpen reálisak, a sztori érdekes meg hatásos, plusz a színészek játékára sem lehet panasz. Az író-rendező és animátorként közreműködő Barker nagysága abban rejlik, hogy a horrort a szexualitás oldaláról fogja meg, ez a hajtóerő, ami a szereplőket vezérli – legalábbis elvileg. A szemünk láttára kibontakozó szerelmi háromszög mellé gyilkosság vegyül, ezzel már lehetne egy nagyszerű thrillert alkotni, ám hozzájön még az ikonikus külsejű, gyötrő gyönyört ígérő démon-csapat meg az őket körülvevő ijesztő, groteszk létsík, ezeket pedig garantáltan senki sem fogja elfelejteni. A szado-mazo bőrruhás, megcsonkított, eltorzult lények gyülekezete, a szögek, kampók és láncok tömege fantasztikus, egyedi gonosz erőt formál meg, ami nem áll olyan távol az embertől – de belőlem már a „szakértő” beszél, hiszen láttam a sorozat összes részét. 

Belekötni semmibe sem tudnék, mert tényleg, a bőrről sokszor látszik, hogy gumi, a rajzolt trükkök meg olyan nagyon ’80-as éveket idézőek, de ezekért kárpótol a szörnyeteg Frank (ő egyébként nem Sean Chapman, hanem Oliver Smith), aki elképesztően gusztustalan, fájdalmas ránézni és garantáltan undorodni fogsz tőle. (Felmerülhet, hogy vajon egyébként ki itt az igazi gonosz? A szexre és fájdalomra éhező Frank, aki gyilkosságra csábítja szeretőjét és megveti a saját bátyját, önálló akaratból fakadóan cselekszik; míg az eredendően pokoli kreatúráknak ez a természete, nem azért csinálják, mert elhatározták egyszer. - Vagy igen?) A legjobban szerintem Clare Higgins játszik, és nemcsak az érzelmek megjelenítésének tekintetében. Egyfolytában valami vad, zabolátlan érzékiség sugárzik belőle. Andrew Robinson is remek teljesítményt nyújt, főleg a végén; Ashley Laurence pedig nagyon cuki és tényleg szorítottam a karakteréért. Néhány perces felbukkanásai alatt azonban az első filmes, korábban csak rövid alkotásokban szereplő Doug Bradley, a legendás Pinheadként mindenki mást lemos a színről. A hangja, a tartása, a mozdulatai, kiegészülve a még 27 év után is óriási maszkkal/jelmezzel igazi lélekkel tölti meg ezt a kegyetlen, rémisztő alakot. Mellette felbukkan még állandó társa, Chatterer (Nicholas Vince) és a következő epizódban velük tartó Butterball (Simon Bamford), valamint egy ritka női cenobita (Grace Kirby). Még annyit mindenképpen kiemelnék, hogy a zene nagyon jól illik a látnivalóhoz, remek, vérfagyasztó atmoszférát teremtve.

Érdekességek: Clive Barker saját novelláját, az 1986-ban megjelent The Hellbound Heartot dolgozta át forgatókönyvvé. Az imdb szerint a Hellraiser magyar címe Kísértetház… (2017-re ez szerencsére megváltozott.) Andrew Robinson két másik híres horror-folyamban is felbukkant, az egyik a Gyerekjáték (a harmadik részben látható), a másik pedig a Pumpkinhead (a másodikban van benne), egyébiránt mind ő, mind Clare Higgins elsősorban sorozatszínész. Robinson találta ki „Larry” utolsó mondatát. Mikor Frank fejjel lefelé, véresen pörög, az egy kamerateszt-jelenet, az egyik első, amit rögzítettek, Sean Chapman pedig percekig hányt utána, annyira elszédült tőle. Frank Baker csöves-karaktere elég furán hat itt, de a folytatásokban magyarázatot adnak rá, hogy ki ez a férfi. A rendező elmesélte, hogy a sokszor kritizált számítógépesnek látszódó trükköket valójában ő „meg egy görög pasi” csinálták, saját kezűleg rajzolva rá őket a kész filmre, egyetlen hétvége alatt. Hozzátette, hogy meglepően jó lett a végeredmény ahhoz képest, hogy a procedúra alatt mennyit ittak:) A kamera-beállítások azért olyanok, amilyenek, mert egy igazi házban forgott a Hellraiser, ezért legtöbbször az operatőrök vagy egyáltalán nem tudtak mozogni, vagy csak oldalra tudtak lépni a szűkös hely miatt. A padlást egy stúdióban építették fel, de csak azokban a jelenetekben használták a díszletet, ahol speciális effektek kellettek. A Nintendo belefogott egy a történeten alapuló játék fejlesztésébe és ez lett volna a világ első játéka, amiben el lehetett volna menteni az állásokat, ám a programozásba folyton hiba csúszott és a mentések se működtek, ezért végül a fejlesztés abbamaradt. A Coil nevű industrial zenekar egy teljes albumnyi anyagot rögzített a műhöz Barker felkérésére, ám a stúdió elutasította azt és inkább Christopher Younggal íratták meg a zenét. A Coil aztán megjelentette ezeket a dalokat két lemezén is, amelyek ma már ritkaságszámba mennek.

„No tears please, it’s a waste of good suffering!”-rovat 

A stáblistában Vezér Cenobitaként szereplő Pinheadet eredetileg Papnak hívták, ám aztán a stábtagok ráragasztották ezt az elnevezést, ami rajta maradt a széria többi epizódjában is. Barker viszont nem szereti ezt a megnevezést, emiatt a képregény-adaptációban Papnak nevezik a többiek, az író pedig azt ígérte, egyszer majd felfedi Pinhead valódi nevét. A női démont ugyanilyen módon Deep Throatnak nevezték, ám ezt a túlzott szexuális utalást nem használhatták a stáblistában. Chatterernek és Butterballnak lett volna szövege, ám az őket alakító színészek a protézisek miatt képtelenek voltak beszélni, ezért a dialógusaikat a másik két pokoli lény kapta meg. Doud Bradley-nek felkínálták a vezető cenobita és az egyik bútorhordó szerepét, ő meg, lévén kezdő színész volt, úgy gondolta, hogy jobb lenne, ha látnák az arcát a nézők, így kis híján az utóbbit vállalta el. A maszkját és a jelmezét hat órába tellett feltenni rá, és a filmes csapat többi tagja annyira megszokta őt ezzel a külsővel, hogy a forgatást lezáró partin senki se beszélgetett vele, mert nem ismerték meg. 

A Hellraiser 1 millió dollárból készült, több mint 14 és félmilliót hozott vissza. A kritikusok fanyalogtak, meg is kellett vágni, de a sikere megmásíthatatlan! Ha minden igaz, hét folytatást eredményezett. (Amikből néhány már szerepel itt a blogon és megígérhetem, hogy a második és a harmadik még biztosan sorra kerül, hamarosan!) 

Csak magamat tudom ismételni: Semmiféle kifogásolnivalót nem találok a Pokolkeltőben. Aki szereti a horrort, ne hagyja ki, kultikus és baromijó rémisztgetős mozi! [Az azért érthetetlen, hogy a sorozatnak egyetlen része sem ad semmiféle konkrétumot abban a tekintetben, hogy miért éri meg kinyitni a dobozt? Miért jó a démonokkal haverkodni, mit nyernek belőle? Ezen kívül még annyit, hogy eddig egyetlen Barker-novellát olvastam, ami irtó fura és nehezen befogadható volt, bár tény, hogy az alapötlete tetszett. Vajon ennek az írott változata milyen?] 

Pontozás: 

imdb: 6.9 (Az utolsó frissítés óta még 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Nagyon közel van a 6-oshoz, csak a gusztustalansági faktor miatt nem kapja meg.) 

A dvdről: Nagyon ritkán szoktam magyar kiadásokat venni, a legutolsó ilyen a Hajrá, Bliss! volt, ugyanis a tapasztalatom az, hogy a normális árkategóriában az ember semmit nem kap a pénzéért manapság. Ez a lemez azonban kivétel, mert a VOX Mozimagazin jelentette meg és egyértelmű, hogy a kiadásért felelős emberek mennyi figyelmet fordítottak a kész termékre. A nagyszerű, informatív borító belső felén a doboz mintázata van, ahogy a korongon magán is. A dvd behelyezésekor megjelenő, kissé hosszú céglogókat viszont nem lehet se átugrani, se áttekerni, ez negatívum. A menüben jobbra Pinhead feje, balra a kocka pörög és már a jogvédelmi szöveg alatt is ezt láthatjuk, miközben ijesztő zene szól. Kétféle magyar és kétféle angol hangsáv adott, plusz a szokott jelenetválasztás. A menü közepén ott van egy kis halálfej, ha erre rákattintasz, ügyes kis hazai filmecskét nézhetsz meg a copyrightról. Az ötlet jó, de miért kell ezt külön menüpontba rakni? 

Extrák tekintetében igen jól ellátták a Hellraisert, ezeknek mindegyike alapvetően magyarul feliratozott – kérdés, hogy ez jó-e vagy sem? A filmhez háromféle audiokommentárt választhatunk: Clive Barker; Clive és Ashley Laurence vagy a VOX-os fiúk szövegét hallgathatjuk, én szokás szerint kihagytam ezeket. Az egyik almenüben 4 trailert és 5 tv-spotot tárnak elénk – a második trailer rohadtjó, a tévére készült kedvcsinálókból a harmadik és negyedik tetszett.

- Doug Bradley interjú: Azt mondja, egy suliba jártak Barkerrel. Szerinte az egykor maga is ember Pinhead még mindig emlékszik, milyen volt halandónak lenni, ez benne van abban, ahogy viselkedik. A maszk felrakása alatt érzelmileg sivár állapotba került. Mivel egész nap ebben kellett lennie, így a forgatási szünetekben sem tudott önmaga lenni, se saját maga, se mások szemében. Egy órába telt leszedni a sminket és azt mondja, ez sokkal rosszabb élmény, mint feltenni. A kontaktlencsékben alig látott valamit és a hosszú jelmezben nehezére esett mozognia. Beszél egy jelenetről, amit leforgattak, de sosem látott.

- Interjú a forgatáson: Clive azt mondja, a leghatalmasabb fizikai/érzéki élményt nyújtják a cenobiták. Ezek a szörnyek a saját testüket torzították el ilyenné. Bob Keen, a maszkmester is megszólal. Clare Higgins szerint a női nézők kedvelni fogják Juliát, bár a férfiak viszolyognak tőle.. Az élőholt Frank annyira felforgatta a gyomrát, hogy két napig nem tudott enni.

- Kisfilm: Elég érdekesen indul, Barker azt nyilatkozza, hogy már régen elmesélt mindent a filmről, már nem is tartozik igazán hozzá. Laurence azt meséli, hogy nem is tudta, mi van a forgatókönyvben, úgy jelentkezett. Bradley elvállalta volna a főszerepek bármelyikét és ezzel nagyot hibázott volna. Az előző interjúban ő is mondja, itt meg a direktor megerősíti, hogy mivel Pinhead mellékalaknak indult, így nem számítottak rá, hogy ekkora hatással lesz az emberekre. Simon Bamford azt eleveníti fel, hogy az ő maszkját sokkal egyszerűbb volt feltenni, de mivel a fejére alakították, így két-három ember kellett, hogy ráhúzzák, mert annyira archoz simuló volt. Nicolas Vince is beszél, kár, hogy Grace Kirby-t nem szólaltatták meg. Az effektmester elmeséli, hogy a padló mozgásakor mindent speciális gépek mozgattak, Frank feléledésénél a legtöbb dolgot meg visszafelé vették fel. Oliver Smith maszkjának elkészítése 6 órát vett igénybe, plusz volt egy egész testet befedő latex-kezeslábasa. Bemutatják a Hellraiser inspirálta primitive art nevű, hát, előadási formát, aztarohadt… Ez a filmecske érdekes és informatív, de a hangvétele alapján Barkernek és Bradley-nek már talán elege van az egészből, előbbinek tutira.

Ez egy remek, méltó kiadás, elégedett vagyok vele. Jelenleg is kapható a boltokban, aki szereti ezt az alkotást, mindenképpen szerezze be! 

Hírek: 

- Clive Barker évek óta dolgozik egy még bemutatási dátum nélküli Hellraiser-újrán, amiben ígérete szerint több régi kameratrükk lesz és kevés CGI, valamint Doug Bradley is visszatér majd, mint Pinhead. 

- Doug Bradley az új Hellraiserig fennmaradó idejében az alábbi horrorokat erősíti: Taryn Barker: Demon Hunter (szerintem nem szorul magyarázatra), The 4th Reich (nácik és emberkísérletek, Simon Bamford is benne lesz), valamint a jó ideje készülő Death House (a legnagyobb B-horrorsztárok egy filmben!). 

A következő írásom egy olyan moziról szól majd, amit már régóta szeretnék látni, ezen felül ígérhetem a Hellraiser 2-t és a Demónát.

Végül jöjjön ugyanaz a dal két előadótól, amik a szériához készültek, de nem ehhez a részhez, viszont én most önkényesen felhasználom őket: Az Ozzy Osbourne-verziót levették a youtube-ról...

Horrort ígértem, de közbejött ez, amit már egy ideje meg akartam nézni, ugyanis szeretem John Candy filmjeit és ez volt élete utolsó munkája, jobban mondva ebbe halt bele. Candy szó szerint az életét adta, hogy ez a mozi elkészülhessen, és nem hiszem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, ha azt mondom, utólag, odafentről nézve biztosan elégedetlen a végeredménnyel… .

A klasszikus westernek hőskorában a kemény és durva Kánaán-Alsó néhány megtört polgára összefog, és úgy dönt, megfutamodik a veszélyek/kihívások elől, ám az akkoriban megszokottól eltérően nem Nyugat, hanem Kelet felé akarnak menni, vissza arra, amerről a telepesek indultak. Minden adott, még az isteni jel is, már csak egy karavánvezetőre van szükség. Ekkor esik be hozzájuk a részeges, túlsúlyos és megbízhatatlannak tűnő James Harlow (Candy), aki éppen e szakma jeles képviselője, ráadásul nála jobb nem akad, úgyhogy be kell érniük vele. A kis szekérsor elindul hát St. Louis irányába, de vajon megérkeznek-e épségben – és közben a készítőknek sikerül-e majd megnevettetniük minket a Vadnyugat kliséinek kiforgatásával?

Különös véletlen, hogy Mexikó, a forgatás helyszíne évekkel korábban rendkívül hasonló módon okozta egy hasonlóképp jellegzetes külsejű és nagy tehetségű komikus, Marty Feldman halálát. Mind Feldman, mind Candy erős dohányosok voltak, utóbbinál pedig a jelentős túlsúlya is szerepet játszott abban, hogy amikor a közép-amerikai ország forró, kíméletlen időjárása próbára tette, végül elbukott. Azért ezzel a szomorú ténnyel kell kezdenem, mert ez volt az ok, ami miatt látni akartam a Wagons Eastet; meg sajnos nagyon érződik, hogy a kész műből hiányzik valami. A főszereplőt váratlan eltűnése miatt dublőrrel kellett helyettesíteni és a sztorit is át kellett alakítani, efelett pedig lehetetlen átsiklani.

Az egész lényege, hogy a kanadai humor-nagyágyú, néhány tisztességes karakterszínész és egy akkoriban Amerikában viszonylag népszerű komikus vezetésével elferdítik a westernek jellegzetes vonásait, a ’90-es években viccesnek tartott, modern dolgokkal vegyítve. Ezt meg lehet csinálni, és nem is kell messzire menni, hiszen ezzel majdnem egy időben mutatták be a Robin Hood – A fuszeklik fejedelmét, ahol mindez ténylegesen működött (a középkorral), itt viszont nem csak a hőst játszó színész halála miatt lett olyan kétes értékű a végeredmény, hanem feltehetőleg ebben nagy szerepe volt a rendező Peter Markle-nek (mindenféle közepes film, tv-sorozatok egy-egy epizódja) és a nevenincs forgatókönyvíróknak. A vásznon felbukkanó alakokat olyan emberek keltik életre, mint Richard Lewis (János herceg az említett Mel Brooks-műben), John C. McGinley (Nekem 8, Azonosság), Ed Lauter (Hajrá, fegyencváros!), Abraham Benrubi (a Vészhelyzet Jerry-je), Lochlyn Munro (FvsJ), Charles Rocket (Dumb és Dumber), William Sanderson (Szárnyas fejvadász, True Blood) és Robert Picardo (a Star Trek Új Nemzedék Doktora). Mint látható, ismert mellékszereplőkkel és nem A-listás sztárokkal operál az Elég a vadnyugatból!

Érdekességek: Az indiánoknak normális nevük van angolban, csak magyarban fordították őket ilyen hülyén. Slade karaktere főhajtás Kirk Douglas Kaktusz Jackje előtt. John Candy állítólag nem akarta megcsinálni ezt a munkát, de a szerződése kötelezte. Maureen O’Hara színésznő azt állította egyszer, hogy John felhívta őt a forgatás kezdete előtt és arról panaszkodott, nem akar Mexikóba menni, mert „ott valami nagyon rossz fog történni”. A Wagons East még korántsem volt kész, amikor a kerekded színjátszó távozott az élők sorából, ezért, ahogy fentebb szóba került, a forgatókönyv jelentős átíráson ment át és ez a magyarázat arra, hogy Harlow miért tűnik el folyton hosszabb időre. A báros ivójelenetet kettévágva kétszer is felhasználták, nekem ez fel se tűnt, de egyébként a dublőr jelenléte sem mindig kirívó. Candy családjában volt hajlam a szívinfarktusra, ebben halt meg az apja meg a nagyapja, ő pedig éppen ezidőtájt szokott le a dohányzásról és próbált fogyni, hogy elkerülje ezt a fajta véget. Elhunytakor 43 éves volt, álmában érte a végzet és négy ember kellett, hogy a testét felemeljék. Temetésén rendkívül sok barát, tisztelő és kolléga jelent meg, a Los Angeles-i Rendőrség pedig tisztelete jeléül megállította a forgalmat aznap – ezt csak a Pápa látogatásakor szokták tenni. Az Elég a vadnyugatból! majdnem 4 és félmillió dollárt hozott be az USA-ban, készítési költségéről nem találtam adatot, a wikipedia szerint azonban mind pénzügyi, mind kritikai tekintetben megbukott. 

Összefoglalva: Ez az alkotás sajnos nem csak azért nem működik, mert a sztárja elhunyt a forgatás alatt, vagy, mert már 20 éves, hanem mert ezek a poénok ebben a formában már 1994-ben is szakállasnak számítottak. Talán két alkalommal sikerült megmosolyogtatnia, ami tekintve a két órás játékidőt, elég rossz arány… 

Pontozás: 

imdb: 4.7 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (Hosszú, unalmas és ha Candy nem lenne benne, semmit sem érne.) 

Hírek: 

- Abraham Benrubi mostanság sokat szinkronizál. A készülő Star Wars: Detour című rajzfilm-sorozatban például ő Darth Vader hangja. 

- Robert Picardo az új Űrszekerek-tévéfilm, a Star Trek: Renegades szereplőgárdáját erősíti Walter Koenig és Sean Young mellett. 

- A tavaly elhunyt Ed Lauternek még mindig van három filmje, ami bemutatásra vár, ezek közül a legérdekesebb a ’70-es években készült, megtörtént eseményeken alapuló horror, a The Town That Dreaded Sundown újrája, amit még 2014-ben láthatunk. 

Még a héten megpróbálom megnézni az előző írásban említett híres horrort, de eléggé lefoglal Tim Davys nagyszerű könyve, A lefejezett keselyű rejtélye – ezt és az előzményének számító A Halállistát csak ajánlani tudom, irtó vicces, plüssállatos krimik:D

Évekkel ezelőtt valahol belebotlottam ennek a plakátjába, ha minden igaz, akkor talán egy antikváriumban láttam a zenéjét tartalmazó cdt. A figyelemfelkeltő poszter és a cím beleivódott az emlékezetembe, aztán hallottam, hogy készült belőle egy újra Nicolas Cage-dzsel, de ezeken felül semmit sem tudtam róla. Kb. két hónapja a szokásos helyen viszont megtaláltam és 100 Ft-ot beruháztam rá, pláne miután észrevettem Christopher Lee nevét a dvd borítóján. Tegnap pedig végre rávettem magam, hogy leüljek és végignézzem, úgyhogy jöjjön most egy különös utazás a pogány okkultizmus világába!

Skóciában található egy kis sziget, amit Summerisle-nek hívnak. Ide érkezik meg a mélyen vallásos rendőr, Howie őrmester (Edward Woodward), aki egy bejelentés nyomán indulva jut el a szigetre, ahonnan állítólag eltűnt egy tizenéves lány. Már ott tartózkodása első napján feltűnik neki, mennyire furcsák a helyiek, akik túlzottan pajzánnak, profánnak és istentagadónak látszanak. Ráadásul még csak a kislányról sem tudnak semmit. Vagy mégis? A nyomozás során Howie körbe-körbe jár, és minden arra utal, hogy a Lord Summerisle (Lee) vezette közösség az ősi kelta vallást gyakorolja, és arra készül, hogy feláldozza az eltűnt lányt az isteneinek. Vajon sikerül megakadályozni a rituális gyilkosságot?

A lemezen mindössze egyetlen extraként a trailert találtam, úgyhogy gondoltam egyet és elsőnek azt néztem meg. Hát, nem lettem tőle okosabb, mert totál kaotikus, össze-vissza villódzó jelenetek sora, amiből semmi sem derült ki. A zavaromat csak fokozta a nyitó stáblista, ami alatt Howie egy hidroplánnal repül gyönyörű tájak fölött, miközben egy kellemes dal szól. Mielőtt még bővebben rátérek a dologra, leszögezném, hogy a The Wicker Man elképesztően furcsa, ellentmondásos darab. 

A zene végig vidám, fülbemászó, még akkor is, amikor pajzán szöveggel társul és a sziget lakói ugyanígy jókedvűek, harsányak, élettel teltek. Valahogy úgy tűnik, mintha a zsaru lenne a kakukktojás, ő az, aki nem illik a képbe, mert humortalan, rideg és túlzottan komoly. A mindent belengő mágikus atmoszféra elvarázsol, és még a gyógyszertár gyomorforgató árui meg a sötét tónusú cselekmény sem hat riasztóan, legalábbis rám nem. A cselekmény mindig egyre bonyolultabbá válik, annak dacára, hogy a játékidő közepétől senki sem akadályozza Howie-t a szálak felgöngyölítésében; aztán a végén van egy nagy csavar, ami viszont fura módon mégse ütött – kitalálni azért képtelen lettem volna. De ez a „nem eléggé durva” elmondható más részekről is. Korántsem egyértelmű, hogy ez a megvalósítás musicalszerű, énekléssel teli, boldog jellege vagy az eltelt 40 év miatt van, ám az se kizárt, hogy az antipatikus főhős a ludas - egyszerűen lehetetlenség érte szorítani. Elképzelhető, hogy ebben rejlik e film nagysága: szimpatizálni fogsz a pogányokkal, ahelyett, hogy elítélnéd őket. Kérdés, hogy ez volt-e a készítők szándéka?

Fontos kijelenteni még, hogy a sok meztelenség és szex miatt csak 18 éven felülieknek ajánlható! 

Érdekességek: A sztori alapját David Pinner 1967-ben megjelent regénye, a Ritual adta, amely érdekes módon filmforgatókönyvnek készült, ám a projektből nem lett semmi, így alakult át könyvvé. Inspirációul szolgált még az 1676-ban kiadott Britannia Anitqua Illustrata című könyvben látott kép, ami a vesszőből font embert ábrázolta. Julius Caesar számolt be először erről az építményről, egy a mai Franciaország területén vívott háborújának elbeszélésében. Eszerint a kelta törzseknél a legfőbb büntetés az volt, hogy hatalmas, ágakból ember alakúra fonott szobrokban élve égették el a bűnözőket - ez az adat viszont megkérdőjelezhető, egyesek úgy tartják, ez csupán Caesar propagandafogása volt. Ugyanakkor Christopher Lee - akkoriban a Hammer-stúdió horrorjainak sztárja - szeretett volna kilépni a skatulyából, ezért keresett magának egy újfajta szerepet. Lee összeállt a forgatókönyvíró Anthony Shafferrel, majd beszállt melléjük a rendező Robin Hardy és a British Lion filmcég vezetője, Peter Snell (aki később a producer lett). Utóbbi kettő találta ki, hogy a Hammer stílusával szöges ellentétben álló horrort készítenek a „régi vallásról”. Shaffer és Lee 15 ezer fontért megvették a Ritual jogait, ám előbbi végül arra jutott, hogy a regény feldolgozása nem lenne elég jó, így inkább csak az alapszituációt hagyta meg és köré épített egy új eseménysort. A szkript létrehozásához kimerítő kutatást végzett a pogányságról, ehhez nagy segítségnek bizonyult James Frazer 1890-ben kiadott tanulmánykötete, a The Golden Bough.

A pénzügyi és technikai hátteret nyújtó British Lion céget éppen akkoriban vásárolta fel egy üzletember, aki, bizonyítandó, hogy nem leépíteni és eladni akarja, gyorsan szeretett volna egy kész filmet a szakszervezetek orra alá dugni. Emiatt A vesszőből font embert októberben és novemberben forgatták, rendkívül gyors ütemben, kis költségvetéssel. A virágzó fákat hozatták, a virágok és a zöld levelek nagy része kézzel készített kellék volt, amiket a növényekre ragasztottak. A dalok nem pogány eredetűek, hanem a zeneszerző Paul Giovanni szerzeményei, kettő esetében már ismert szöveget használt, de minden dallamot ő komponált. A musicalszerű jelleg a színészeket is meglepte a forgatáson. 

Az elsőfilmes direktor és a forgatókönyvíró megegyeztek, hogy a lehető legobjektívebben, részletes és hihető módon mutatják be a kereszténység előtti szokásokat, ám így is vannak hiányosságok a kész műben. A helyszín elvileg a Hebridákon van, ahol sokan beszélik a kelta nyelvet, ám a filmben alig hangzik el ezen a módon bármi. A népszokások egy része angol és nem skót gyökerű, az öt főszereplő közül pedig egyik sem skót. Az almának fontos szerepe van a kelta mitológiában, a történetben szintúgy. Summerisle lakóinak majdnem mindegyikét valamilyen növényről nevezték el (például a rowan és a willow egy-egy fafajta). A címadó építményt Burrowhead településnél építették fel, a lábai még hosszú évtizedekig ott álltak, de aztán valaki 2006-ban ellopta őket.

Lord Summerisle alakítója ingyen vállalta a munkát és közel 300 alkotást számláló filmográfiájából a mai napig ez a kedvence. Lee énekhangja olyan, mint a mostani beszédhangja, egyébként viszont teljesen máshogy szól. A fogadós lányát, a csábos Willow-t játszó Britt Ekland svéd színésznő négy hetes terhes volt a forgatás alatt, így nem engedte, hogy a meztelen jelenetekhez deréktól lefelé mutassák. Ám Willow-t mégis láthatjuk teljesen pucéran, mert Ekland tudta nélkül beállítottak egy dublőrt az utólagos felvételekhez, ráadásul a szövegét újra rögzítették, csakhogy azt immár Annie Ross mondja. Brittet ez rendkívül dühítette, de nem tudott mit tenni ellene. Később azt állította, hogy a végső jelenetnél több állat elpusztult, ám ezt a rendező megcáfolta. Ugyanennél a résznél Edward Woodwardot levizelte egy kecske:D Howie szövegét hatalmas táblákra írták, amiket a nagy rituálé helyszínén lévő szikláknak támasztottak neki, innen tudott Woodward lesni, ha elfelejtette, mit kellett mondania. Robin Hardy a pap a templomban, ahol a rendőr a jegyesével van (ez az én verziómban csak egy rövid visszaemlékezés és a nő nincs benne); az író pedig egyike a falusiaknak a termékenységi menetben. A Bolond álarca mögött egy jelenetben Shaffer bátyja bújt meg. Az eltűnt lány szerepében Gerry Cowpert láthatjuk, ám a fénykép, amit körbeadnak, az ikertestvérét, Jackie Cowpert ábrázolja. Jackie a barlangos üldözésben beállt a nővére helyett. A tanárnőt megszemélyesítő Diane Cilento színpadi színésznő volt és félig már visszavonult, mikor Shaffer visszacsábította őt a színjátszáshoz a The Wicker Man kedvéért – később ők ketten összeházasodtak.

A vesszőből font embernek több változata ismert, ám az eredeti, első vágás elveszett. Elvileg véletlenül került a megsemmisítendő anyagok közé egy újabb tulajdonosváltásnál, ám Christopher Lee szerint direkt lett belőle „autópálya-alapanyag”, mert a producer Michael Deely utálta. Először 99 percesnek készült, mára pedig maradt egy 91 és egy 96 perces változata, a legteljesebbnek ítélt verziója a Canal+ által kiadott Bővített Kiadás. Ennek létezik egy különleges, kétlemezes változata, amit fadobozban dobtak piacra és mindössze 50 ezer példány készült belőle. Ezek közül 20-ban ott van Christopher Lee, Edward Woodward, Anthony Shaffer, Peter Snell és Robin Hardy aláírása! A mozgóképből lett egy regény (The Wicker Man, 1978; írta Hardy és Shaffer), színdarab és színpadi musical, valamint 2006-ban egy remake, amit itthon Rejtélyek szigeteként ismernek és csúfosan megbukott. 2011-ben bemutatták a The Wicker Tree-t, ami „folytatás”, de mégsem az; és 2004. óta minden évben megrendezik a The Wickerman Festivalt is, azon a környéken, ahol a filmet forgatták - ez egy zenei/művészeti fesztivál, aminek a végén mindig elégetnek egy hatalmas fabábut. 

A The Wicker Man készítési költségéről nem találtam adatot, első bemutatásakor kis híján 61 ezer dollárt hozott be az USA-ban. 1974-ben elnyerte az első díjat a párizsi Fantasztikus Filmek Fesztiválján, 1978-ban Saturn Awarddal jutalmazták Legjobb Horror kategóriában, mára pedig kult-státuszba került. A kritikusok mindenütt pozitívan reagáltak rá, sokan közülük 1973. legjobb filmjei közt tartják számon. 

A rövid véleményem annyi, hogy fura. Ehhez foghatóval még nem találkoztam, valami másra számítottam. Azért egy érdekes élmény volt, csak ellentmondásos, legalábbis nekem. 

Pontozás: 

imdb: 7.6 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 

A dvdről: Ez egy igen jó, bár egyszerű kiadás. A fekete és vörös borítón figyelemfelkeltő szövegek és képek láthatóak, a menü igényes, mozgó, megalapozza a hangulatot. A hangopcióknál csak a mono vagy az 5.1-es lehetőség adott, mindössze egy nyelv van, emellett akad egy jelenetválasztás meg a már a cikk elején említett trailer. A képminőségen nem, de a hangon meglátszik az eltelt 40 év, valamint azt furcsának tartom, hogy a Play Movie helyett Theatrical Version van kiírva, mintha lenne mellette egy Bővített vagy Rendezői Változat is, pedig nincs. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az a Canal+-logó, amit a lemez behelyezésekor és a film kezdetén is meg kell néznünk, merthogy áttekerni nem engedi – viszont legalább a copyright-szöveg irtó rövid. 100 Ft-ot megért, de szívesen néztem volna extrákat. 

Hírek: 

- A most 85 éves Robin Hardy még mindig aktív, készíti a trilógia lezáró darabját, a The Wrath of Godot, ami a The Wicker Tree-vel együtt áll össze hármassággá. Ezt a filmet azonban már tavaly év végén be kellett volna mutatni, az előzetes tervek szerint egy időben a The Wicker Man képregény-adaptációjával. A wikipedia szerint viszont The Wrath of the Gods a címe, Wagner Ring-ciklusának lezáró darabján alapul és 2015-ben mutatják be. Szóval van, de nincs:) 

- Christopher Lee ismét Saruman lesz A hobbit: Oda és visszában. 

A dvd-bemutatós szavazásra 2 hét alatt mindössze 2 voks érkezett, viszont ezek egyöntetűen az efféle cikkek ellen szólnak. Még meglátom, hogy figyelembe veszem-e őket vagy sem, mindenesetre a következő írásom egy újabb klasszikus kult-horror lesz!

A Pannon Lapok Társaságánál nemrég valaki kitalálta, hogy a tv-műsorból vegyék ki az HBO-t, helyére pedig rakják be az M3-at. (Ez különösen ostoba döntés volt abban a tekintetben, hogy a Trónok Harca 4. évadja hamarosan elkezdődik és az HBO az egyetlen csatorna, ahol legálisan lehet nézni…) Így viszont kénytelen lettem saját magam kikutatni a Home Box Office adását, úgyhogy regisztráltam a port.hu-ra, ahol beállítottam, hogy küldjön értesítést ha Juno Temple vagy Ellen Page filmjeit tűzik valahol műsorra. [2017-es megjegyzés: Ebben az évben meg szétbarmolták a műsorújságot, azóta kénytelen vagyok mindent a portról vagy az Animare-ról kikeresni.] Jött is az első értesítő az utóbbiról, cikkem tárgya pedig az a The Stone Angel, amit kis híján megnéztem februárban Ellen miatt. Most viszont már bánom az időt, amit rászántam…

Ahogy a cím sugallja, egy hölgy életét nézhetjük meg, akit Hagarnak hívnak (Ellen Burstyn és Christine Horne alakítják, ejtsd: Hégár). Láthatjuk a döntéseket, amik megváltoztatják a mindennapjait, örömteli meg tragikus élményeit, viszonyulását a gyermekeihez, édesapjához és a férjéhez; indulását és az útja végét. (Aki ért angolul, annak még egy pici info: azért A kőangyal az eredeti címe, mert ez a szobor fontos szerepet játszik, egyfajta horgony az időben, ami a hősnő számára mindig ott volt és aztán ottmarad akkor is, ha ő már nincs.)

Amikor egy óra eltelt és Ms. Page még mindig nem bukkant fel, akkor már tudtam, hogy megint belefutottam valami olyanba, mint a Peacock… Itt viszont egy színtiszta dráma tárul elénk, amiben valójában semmi érdekes sincs, abszolút hétköznapi történet – számomra legalábbis a rangon aluli házasság és munka sztorija unalmas. Az külön ront rajta, hogy két órás, és bár Ellen Burstyn remekül játszik, nincs más, ami lekötné a figyelmet. Az egyetlen rész, ami tényleg felkavaró, az a kisebbik fiú halála, de ez legalább másfél óra után következik be… Az alkotók/szereplők listája se túl impozáns, az író-rendező-producer Kari Skogland, aki általában sorozatokon dolgozik; a fiatal Hagart játszó Christine Horne szintén jórészt tévére készülő produkciókban tevékenykedik. Page mellett ismerős arc volt még Dylan Baker (Marvin) az Adsz vagy kapsz!-ból és Sheila McCarthy a Lakat alattból, valamint Aaron Ashmore, aki az X-Menes Shawn Ashmore ikertestvére.

Érdekességek: A cselekmény az egyik leghíresebb és legkedveltebb kanadai írónő, Margaret Laurence 1964-es regényén alapul. A The Stone Angel könyv formájában sok egyesült államokbeli iskolában kötelező olvasmány. Ellen Burstyn elvileg énekelt is egy dalt a filmhez, bár én nem emlékszem rá, de lehet, hogy a stáblista alatt hallható, amit persze a Film+2 nem ad le. Burstyn teljesen véletlenül rátalált egy rég nem látott rokonára a stábban. A főszereplőnő életre keltéséért Genie Awarddal jutalmazták őt, a zeneszerző John McCarthy szintén ilyen díjat nyert a munkájáért. Az Egy asszony élete 474 ezer dollárt hozott be, a költségéről nem találtam adatot, a kritikától vegyes értékelést kapott.

Hosszú, nem valami érdekfeszítő és túl kevés van benne Ellen Page-ből. Nem tetszett, de a jó színészi alakítások miatt annyira mégse fogom lepontozni. 

Pontozás:

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5 (Ha kedvenc színésznőm többet szerepelt volna, akkor mindenképpen szórakoztatóbb lett volna számomra.) 

Hírek: 

- Ellen Page lesz a női főszereplő az egyelőre még cím nélküli John Belushi életrajzi filmben, amiben Emile Hirsch kelti életre Johnt – hát ez nem hangzik túl biztatóan… (Szerencsére nem készült el.)

EZEN A LINKEN TESSÉK SZAVAZNI, amíg nem jön új írás!