Már sokszor mondtam, hogy szeretem a sportfilmeket, azokon belül pedig leginkább a csapatjátékokról szólóak a jók. Még kiskoromban láttam A nagy csapatot először, meg a második részét is, de a harmadikat eddig még sosem. Olyan 1-2 évvel ezelőtt megint adták az általam már látott kettőt, de akkor lemaradtam róluk, így most örültem, hogy újra megnézhetem őket. Amikor pedig kiderült, hogy a 3-at is bemutatják, akkor gondoltam, hogy egyben megírom őket, úgyhogy most következzen a három Nagy csapat!

1. A nagy csapat (Major League, 1989)

A sztori nagyon egyszerű: A 34 éve vesztes szériában játszó Clevelandi Indiánok csapatát az új tulajdonosnő át akarja költöztetni Miamiba, ehhez pedig le kell züllesztenie a klubot, hogy a város felmondja a szerződést a stadionra. Hogy elérje célját, szerződteti a legpocsékabb játékosokat, meg a senkinek se kellő, kiöregedett profikat és bízik a vesztésben. De amikor a fiúk megtudják, hogy bukásra ítéltettek, fogják magukat, a sarkukra állnak és elkezdenek keményen dolgozni, hogy csak azért is megnyerjék az összes meccset! A játékuk egyre jobb lesz, egyre több néző jön és sorra következnek a győzelmek - még a végén az Indiánok lesznek a bajnokok?

Remek karaktereket írt össze David S. Ward, aki a rendező is volt - egyéb művei még: Ne folytassa felség! (rossz), A szerelem hullámhosszán (nyálas). Van itt sittes keménylegény (Charlie Sheen), öreg profi (Tom Berenger), vudu-sámán izomkolosszus (Dennis Haysbert), nagypofájú seggfej (Corbin Bernsen), laza/vicces néger (Wesley Snipes), trágárkodó edző (James Gammon) és az egészre a koronát feltevő bemondó (Bob Uecker, aki a valóságban is játszott baseballt). Remek poénok és izgalmas játszmák, a régi filmek hangulata, igazi színészek, eredeti ötletek - mindössze az erőltetett Tom Berenger-Rene Russo szerelmi szál az, ami ront az egészen. Sajnos ez a játékidő legalább 30%-át teszi ki, ezért egy pont levonást mindenképpen eredményez....

A történettel nincs gond, a sok problémás hülyéből összekovácsolódó brigád tök jól nyomja, legyen szó sportról, bulizásról vagy marhulásról:) Egyetlen dolog van, amit nem értek, hogy honnan szerezték meg a tulajdonosnő életnagyságú, pucér fotóját? De ez végülis nem fontos. A legjobb a főszereplők közül Dennis Haysbert (vagyis Cerrano), ő az, aki leginkább megmaradt nekem a gyerekkori nézésekből, olyan egyedi, vicces, szerethető figura. Még kiemelném James Gammont, aki Kránitz Lajos hangjával megtámogatva egy vérbeli EDZŐt alakít:D Gammon sajnos éppen egy éve hunyt el, 70 éves korában, rákban. Charlie Sheenről pedig most már minden nap lehet hallani valami új baromságot, hogy így alkoholista, úgy veri a feleségét vagy tudom is én miket csinál, de ügyködésének hála kirúgták az egyedül általunk nem nézett Két pasi meg egy kicsi című rémdrámából. Érdekesség, hogy a mellékszereplők közt van Ted White kaszkadőr, aki a Péntek 13. IV. részében alakította Jasont – itt pedig egy háttérben lévő játékost kelt életre.

Néhány egyéb dolog, amit érdemes tudni a Major League-ről: Az Indiánok csapata valóban létezik és a mai napig büszkék e filmre és a második epizódra, úgy tekintenek rájuk, mint a történelmük részére. A sztorihoz hasonló lezüllesztési-terv egyszer a valóságban is megtörtént: 1899-ben, a Clevelandi Pókokat tulajdonosa gyakorlatilag szétszedte, hogy a jó játékosokat egy másik csapatában szerepeltesse és ennek eredményeképp a Pókok lekerültek a másodligába. Ráadásul a baseball-történet eddigi legrosszabb évadját teljesítették: 20-134 (asszem szerzett pontok-ellenük szerzett pontok). Nekik nem sikerült a győzelmi széria úgy, mint filmbeli hasonló társaiknak...

Sheen karakterének, a Vadócnak rockzenére való belépése mostanra a dobójátékosok sajátjává vált, ma már szinte mindegyiküknek van saját belépési muzsikája. Emellett a karakter inspirálta Mitch Williams valódi baseballos Wild Thing becenevét - Williams a Sheen által alakított fickóhoz hasonló problémákkal küzdött karrierje elején. A hasonlóság odáig fokozódott, hogy Mitch lecserélte addigi 28-as számát a filmbeli Vadóc 99-esére, később azonban nem ismerte el, hogy ezért választotta az új mezszámot. Az itt nagyon fiatalon látható Wesley Snipes-t és Rene Russot gyakorlatilag senki nem ismerte még a bemutatókor, vagyis ez volt az a film, ami mindkettejüket elindította pályájukon - Dennis Haysbertet pedig a 24-sorozatban való szerepléséig Pedro Cerranoként ismerte a világ:) Ami még számomra mindenképpen érdekes: Mikor Berenger karaktere megzavarja azt a bizonyos partit, amire elmegy, ott megkérdezik tőle, hogy mennyit keres: ő azt válaszolja, a minimumot és ezek után a társaság eléggé lesajnálóan tekint rá. De! Az imdb szerint az akkori minimum 62 500 dollár volt, ami még így is duplája az akkori átlag amerikai fizetésének, vagyis tulajdonképpen nagyon jó keresetnek számított - tehát a hölgyek-urak reakciója eléggé érthetetlen.

A nagy csapat 11 millió dollárból készült és kis híján 50 milliót hozott, a sorozat legsikeresebb darabja volt. (Meg kell említenem, hogy most először van az, hogy mind az imdbn, mind a wikipedian ugyanazok az összegek szerepelnek a kiadás-bevétel-részben.)

Összesítésben egy vicces, izgalmas sportfilm, eredeti karakterekkel, egyetlen baja az unalmas szerelmi szál.

Pontozás:

imdb: 7.2 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5

2. A nagy csapat II. (Major League II, 1994)

A győzelmi sorozat után a már híres Indiánok a szezon kezdetén gyengén indítanak. Valahogy senki nincs formában, csak az újonnan szerződtetett kőprofi Parkman (David Keith). Az edző szívrohamot kap, Vadócból (Charlie Sheen) öltönyös pénzeszsák válik, Cerrano (Dennis Haysbert) buddhista lesz, és a csapat szépen lassan elindul lefelé a lejtőn. A dolgokat nehezítendő felbukkan a régi tulajdonosnő, és a törzsszurkolók egyike is ellenük fordul, ráadásul a néhány újonc játékos inkább csak hátráltatja, semmint előbbre viszi a bandát. Vajon egyenes az út a bukáshoz vagy az Indiánok újból megmutatják, hogy ki az úr a wigwamban?

Az elsőnél Tom Berenger figurájának rém unalmas szerelmi életével traktáltak minket, itt pedig ugyanezt játssza el Charlie Sheen, csak még megfejelve a "gyerekek felnéznek rád" és a "pénzt keresel, vagy azt teszed, ami helyes"-klisékkel. A régi karakterek közül a már említettek mellett Dorn (Corbin Bernsen) és a bemondó (Bob Uecker) is visszatér, sajnos Vezli Snájpszot viszont lecserélték Omar "Dr. Eric Foreman" Epps-re. A problémás újonc szerepkörében tetszelgő Eric Bruskotter nem túl szimpatikus, viszont őt ellensúlyozandó megjelenik az angolul rosszul beszélő, szamuráj-baseballos Taka Tanaka (Takaaki Ishibashi), akinek az egyik legnagyobb poént köszönhetjük. Rene Russo egyetlen jelenetben újra látható (stáblistában nincs feltüntetve), az ideges szurkolót pedig Randy Quaid alakítja (aki szereti a sokat káromkodó arcokat, az kedvelni fogja). Visszatérnek még az első részben látható ázsiai pályamunkások (akik szarzsákoknak nevezik az Indiánokat - Keith és Kurt Uchima), valamint látható az önmagát játszó Jay Leno és a pl. a Négybalkézben vagy a Zsaru pánikbanban szereplő Richard Schiff is (ő a reklámforgatáson a direktor). A színvonal romlása nagy valószínűséggel betudható annak, hogy bár David S. Ward rendezett, de a sztorit és a forgatókönyvet már nem ő írta, hanem három másik pali.

Pár érdekesség: Bruskotter karakterének hibáját (nem tudja visszaküldeni a labdát a dobójátékosnak) a valóság inspirálta: A New York Mets-ben játszó Mackey Sasser is ezzel küszködött. A Cerrano-féle madárleütési jelenet szintén megtörtént: 2009-ben Shin-Soo Choo-val, a különbség csak annyi, hogy ő egy sirályt talált el és hogy nem szaladt oda "újraéleszteni" a szárnyast. Végezetül egy vicces név: Bob Mumma (egy mellék-játékost/edzőt alakít). A nagy csapat II. több mint 30 és fél millió dollárt hozott be, ami mindenképpen sikeres. Bár a készítés költségei nem ismertek, az elsőt 11 millióból hozták össze, szóval ez is kb. ennyi lehetett.

Ami miatt az első rész szerethető volt, azt itt nem sikerült újrateremteni, a poénok közt is alig van olyan, ami tényleg vicces és hogy őszinte legyek, a Sheen-vonal nagyon sokat ront rajta. Ennek ellenére nem olyan rossz, de inkább megnézném újra a Major League-et, mint ezt.

Pontozás:

imdb: 5.5 (Nézzétek meg az első pontszámát, magáért beszél!) (5 év alatt 0.6-ot emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

3. A nagy csapat III. (Major League: Back to the Minors, 1998)

Megint eltelt négy év és valaki kitalálta, hogy készüljön egy újabb Major League-mozi. Ezúttal viszont David S. Wardot teljesen kihagyták az alkotói folyamatból, helyére John Warren jött, aki mind az írást, mind a rendezést magára vállalta - oly sikeresen, hogy '98 óta nem is kapott semmilyen munkát az álomgyárban...

Itt még csak nem is a Cleveland Indians a főszereplő csapat, hanem a magyarul nagyszerűen Züminek fordított, másodligás Buzz. A sztori szerint Roger Dorn (Corbin Bernsen), aki anno Indián volt, egy ideig pedig a csapat tulajdonosa is, most két különböző bandát birtokol: a főligás Twins-t és a másodligás Zümit. Az utóbbi csapatnak edzőre van szükség, így esik a választás a Scott Bakula által játszott, visszavonulását fontolgató komára, akinek már a nevét is elfelejtettem. (Ő tehát Tom Berenger eddigi karakterének klónja.) Vele együtt pedig jön egy új, ígéretes tehetség, Billy "Belváros" Anderson (akit ügyesen magyarul Belvárnak neveznek...) és hamarosan indul a felkészülés. Itt van még a már ismert Bugris (Eric Bruskotter) és az elmaradhatatlan bemondó (Bob Uecker).

Az első 35 percben SEMMI nincs. Egy rohadt poént, egy vicces helyzetet nem láthatunk, nincsenek eredeti figurák, nincsen SEMMI az égvilágon. Viszont a negyvenedik perc körül megjelenik Cerrano (Dennis Haysbert), aztán Tanaka (Takaaki Ishibashi) és utána szépen lassan beindul a mű. Kezd lassan vígjáték-formát ölteni a cucc, egy-két alkalommal már nevetni is lehet. De ez így nagyon nem járja, hiszen egy fél filmet végig kell szenvedni, hogy láthassunk valamit, ami nyomokban hasonlít az eddigiekre. Ha Warren úr kevesebb időt baszott volna el a ciki és felesleges felvezetésre, aztán esetleg nem teszi meg egyértelmű és kizárólagos főszereplőnek Bakulát, akkor el lehetett volna kerülni azt a már-már elviselhetetlen harminc percet az elején. De sajnos az események másként alakultak, szóval kapunk egy rakás szart, ami alatt ott a termőföld, csak el kell lapátolni a bűzölgő ganéjt róla - erre a legtöbben nem fogják rászánni az időt.

A mellékszereplők közt azért van néhány fickó, akit már ismertem máshonnan, így legalább ők egy nagyon picit emelték a színvonalat, még ha csak úgy is, hogy eszembe juttattak ennél jobb mozikat, amikben láthattam őket. Például az ifjú titánt Walton Goggins játssza, aki a Ragadozókban volt a sittes fickó; a "főgonoszt" a Rém rendes családból ismert Jefferson, Ted McGinley kelti életre; a Papa becenevű úriember Thom Barry, aki az Osztály, vigyázz! emlékezetes egymondatosa; Lobo Sebastian, a szupersztár ütőjátékos a Twins-nél, pedig a Csontdarálóban volt egy hasonlóan kemény arc. Még két érdekesség: A Hog nevű srác szerepelt az egyik Babylon 5-filmben, a Baljós leletben; a Juan Lopez-ikrek pedig a valóságban hárman vannak: Tim, Tom és Ted DiFilippo.

A nagy csapat III. összesen 3 és fél milliót hozott, a készítési költsége pedig ennél nyilvánvalóan több volt. A sorozat leggyengébb darabja, akárhogy is nézzük, bármelyik másik Nagy csapat-film ezerszer jobb ennél!

Pontozás:

imdb: 4.5 (5 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 1/5 (Hiába a jó utolsó fél óra, az első harminc perc élvezhetetlenné teszi.)

Hírek:

- David S. Ward bejelentette (valamikor), hogy dolgozik egy Major League 3. című mozin, amiben Wesley Snipes-ot, Tom Berengert és Charlie Sheent is szerepeltetné. A történet magját Vadóc adná, aki visszatérne a baseball világába, hogy egy fiatal játékos karrierjét egyengesse. (Sheen botrányai miatt ez biztosan sohasem valósul meg...)

- Rene Russot legközelebb a Thorban láthatjuk viszont. (Az erről szóló cikket olvashatjátok a blogon.)

- Dennis Haysbertöt a Zöld Lámpásban és a Kung-fu Panda 2-ben hallhatjuk szinkronhangként. (Előbbiről szintén írtam már.)

- Alison Doody (a kettőben Vadóc szőke csaja) adatlapján találtam ezt: The Asphyx - horror, a halál esszenciáját kinyerni akaró tudósokról, szerintem érdekesen hangzik!

- Walton Goggins (a háromban Anderson) a Cowboyok és űrlényekben szerepel most, amit nemsokára láthatunk már mi is. 

Összesítésben: A három film közül mindenképpen az első a legjobb, ami mind sportfilmként, mind vígjátékként baromijó. A második megpróbálta lemásolni az előzmény sikerét, ez viszont nem igazán jött össze neki; a harmadik pedig csak egy sikeresnek mondható páros trióvá bővítése, a már bejáratott címről egy újabb bőr lehúzása, ami szerintem semmilyen módon nem teljesítette a tőle elvártakat. A nagy csapatot ajánlom mindenkinek, a másik két epizódot inkább nem.

     Annyi bizonyos, hogy temérdek nagy névbe botlunk a stáblista nézegetése közben, és a számítógépes animációk valami óriásiak. Különben van benne jó is, rossz is.

     Susie Salmon (Saoirse Ronan) 14 éves, szerető család veszi körül egy kedves kisvárosban és élete első randijára készül. Egy nap az iskolából hazafelé menet megállítja a szomszédja, Mr. Harvey (Stanley Tucci) és becsalja őt egy föld alatti bunkerba. A beteges Harvey meggyilkolja őt és míg családja az elvesztését próbálja földolgozni, addig Susie-nak el kell érnie, hogy a Mennyországba kerüljön; azaz el kell engednie szeretteit, csakúgy, mint nekik is őt. A lány a földi és égi lét közti mezsgyén mindent lát, ami a neki kedves emberekkel történik és valamilyen módon szerettei is érzékelik őt. A halála után jó pár hónappal aztán kiderül, hogy Harvey a gyilkos, de ez nem jelenti egyértelműen a történet lezárását, mégsem oldódnak meg Salmonék problémái...

     Egyes részek kifejezetten izgalmasak és feszültséggel teliek, az ember beledöglik, hogy megtudja, mi lesz. De jelen vannak a jó öreg klisészerű mondatok és jelenetek, amiktől meg feláll a hátán a szőr. (Vagy megáll a haja. haha) Az átható kék szemű, vörös hajzuhataggal rendelkező Saoirse Ronan tökéletes ellentéte a már-már undorító és perverz, kopaszodó Stanley Tuccinak. Utóbbi szerintem hibátlanul játszik. A generációja egyik legnagyobb tehetségének számító Ronan valóban hely állt a filmben, bár néhol azért már túlontúl aranyos. Rachel Weisz az anyuka, szerintem semmi megvalósíthatatlan nem várta őt a szerepben. Mark Wahlberg az apa, ő is jó. Susan Sarandon viszont kiváló időben jelenik meg, mint a részeges és kelekótya, mégis szerethető nagymama. Az ő jelenetei megszakítják a filmen végighúzódó általános feszültséget.

     A látvány önmagáért beszél, mind az ijesztő, mind a lélekemelő helyszínek meg tájak nagyon ott vannak a szeren. Túlvilági-sárga a búzamező, meg hasonlók. Peter Jackson egyébként a rendező, szóval nem meglepő, hogy ekkora a hangsúly a vizuális izéken. Alice Sebold könyve alapján készült a film, amely kedvező fogadtatásra lelt, ahogy nagyjából ez a film is.

     A halálról, annak elfogadásáról és persze az életről mesél a Komfortos mennyország, szóval mindenkinek szól. Én azt mondom, érdemes megnézni, mert elgondolkodtató és szórakoztató is, ugyanakkor nem mondanám kiemelkedőnek. Azért nem rossz.

Amikor megnéztem a Terrorbolygót, tetszett. Nem mondom, hogy rossz, de mára már csak annyi maradt meg, hogy gusztustalan volt. Viszont anno az ahhoz készült bejegyzéshez belinkeltem a Robert Rodriguez által készített ál-trailert, a Machete című, akkor még csak ötletként létező filmhez és leírtam, hogy szívesen látnám. Most ennek is eljött az ideje:) Tehát, már adott egy jó alap, és ott van Danny Trejo, akit már 1000 moziban megnézhettünk, jellegzetes arcát mindenki megjegyzi, ha csak egyszer is látta. Mindig kedveltem őt, mivel bűnözői múltja és a börtönben lehúzott évei igazán hiteles arccá teszik a keményfiú-karakterekhez, amiket ráosztanak. Éppen ideje volt már, hogy kapjon egy főszerepet - tehát van már jó alap + jó főszereplő. Ha ehhez hozzátesszük a nagy ívben fröcskölő vért, a különböző szerszámokkal történő kaszabolást (amit még Jason koma is megirigyelhetne), a lövöldözést, a tuningolt kocsikat, a jó nőket és a mellékszerepekbe fantasztikus színészeket ültető rendezőt, akkor már minden adott egy király akciómozihoz! Ugyebár a Grindhouse két része direkt lett olyan, amilyen, a Bozótvágó (:D) pedig ezek eszmebeli folytatása. Azonban míg a Terrorbolygó sztorija végtelenül gagyi volt, itt egy egészen komoly történetet kapunk, komolytalan, de mindenképpen rohadtul látványos megvalósításban!

Feketemunka, bevándorlás - melyik országban nincsenek ezek a "gondok"? Nos, Texas legújabb képviselőjelöltje (Robert De Niro) zászlójára tűzi az illegális bevándorlók megállítását, amivel kezdetben nem lopja be magát a választók szívébe. De egy napon merényletet hajtanak végre ellene, amit túlél, és az orvlövészről kiderül, hogy egy Machete néven ismert mexikói (Danny Trejo). Ő azonban korántsem akárki, ahogy a megbízója (Jeff Fahey) se, de ők még mindig semmik azokhoz képest, akik az egészet pénzelik! Hamarosan pedig felbukkan a Hálózat néven ismert földalatti szervezet, ami a bevándorlókat védi/segíti; egy taco-árusnak álcázott lázadó-vezérnő (Michelle Rodriguez); egy csinos bevándorlásügyi nyomozó (Jessica Alba); egy egyszerű papnak látszó öregúr (Cheech Marin); egy csapat önbíráskodó; egy elkényeztetett cicamica (Lindsay Lohan); egy bérgyilkos (Tom Savini); egy csomó mexikói, meg Antal Nimród - és mindenki a jó öreg Machete nyomába ered! De ő bármilyen helyzetből kivágja magát, bármelyik nőt magáévá teszi és semmi sem állhat az útjába! Ezek után jaj annak, aki keresztbe tesz neki, még ha az illető kétméteres mexikói drogbáró (Steven Seagal) is!:)

Fú gyerekek, Rodriguez bácsi kurvára odatette magát ezzel a filmmel. Már az első jelenet nagyon jól indul: fröcsög a vér, repkednek a végtagok, van pucér nő, lövöldözés, és Seagal mester mellett feltűnik még a Sin City-ből ismert ázsiai kardozós lányka is. Ezután pár percig nem sok minden történik, csak Jessica Alba cuki pofiján és Michelle Rodriguez formás testén legeltethetjük a szemeinket; de aztán jön a "merénylet" és beindulnak az események! Megismerhetjük az amerikai társadalom alapját jelentő feketegazdaság működését; láthatjuk, hogy nincs kiút az erőszak-spirálból és hogy egy jó nagy késsel vagy akár egy megfelelően hegyes hőmérővel bármilyen vitás ügy elintézhető - de azért az se árt, ha van nálunk egy-két shotgun vagy egy darab C4-es. A történet izgalmas, és bár végülis egy már ismert motívumról, a bosszúhadjáratról van szó, de a megvalósítás feledhetetlenné teszi ezt a filmet. A gond az, hogy a kezdő rész utáni ténfergés jó pár percen át tart és ekkor szinte alig van valami, és persze akad egy-két olyan pillanat, amikor a néző azt mondja: azért EZ már tényleg túlzás - mondjuk a kórházi meneküléses részt, vagy a végső harcban az óriási kést látva.

Danny Trejonak készült ez a film, ő ihlette, rá szabták a figurát és maga is sokat tett azért, hogy Rodriguez megrendezze a Machetét. Miután ugyanis megtudta, hogy tervbe vettek egy ilyen ötlet, elkezdte találomra kiválasztott napok különböző napszakaiban hívogatni a rendezőt, hogy csinálja meg:) Mikor Rodriguez javasolta, hogy inkább írjon, Trejo csak ennyit mondott: "Machete nem ír" - ez pedig szó szerint belekerült a szövegkönyvbe.

Én már ott nagyon elégedett voltam, mikor megláttam Michelle Rodriguezt (csak nevében rokon a direktorral), aki a Lost óta tetszik; de mellette még itt van Jessica Alba (annyira nem az esetem, de hát ugye másoknak meg ő az álomcsaj); a csak az első jelenetben mindent megmutató Mayra Leal; és a Halálbiztosban is felbukkanó Avellan-ikerpár, és ez így már rohadtjó:D Plusz még Lindsay Lohan (ő a fele játékidő alatt szintén pucér), aki szinte saját magát alakítja és egyszerűen óriási poén volt szerepeltetni!

A férfiak frontját a már említett Seagal mester mellett Jeff Fahey (A fűnyíróember:)), Don Johnson (pl. Nash Bridges-sorozat), Robert De Niro ("Miután megnyered Robert De Nirot a filmedhez, a többiek már szinte maguktól jönnek."), a nagy öreg Cheech Marin (legendás latin-amerikai származású filmsztár, én pl. a Sárgaszakállban láttam) és Tom Savini effekt-guru erősíti. Mellettük megjelenik Antal Nimród (még magyarul is megszólal, hatalmas poén, hogy benne van:)) és Danny Trejo fia, Gilbert Trejo (ő a rajzolós srác).

Robert Rodriguez egyszemélyes filmgyárként maga volt a rendező, a producer, a vágó, az író, a hangmérnök, a főcímzene szerzője, a vizuális effektek felügyelője, a zenei producer, és a Chingon együttes tagjaként muzsikált is hozzá. A rendezésben segítette őt régi társa, Ethan Maniquis, aki szinte minden filmjén együtt dolgozik vele (általában vágóként); az írásban pedig Álvaro Rodríguez, az unokatestvére nyújtott segítő kezet. A Machete ötlete már 1993-ban, még a Desperado forgatása előtt jutott eszébe a rendezőnek, aki John Woo munkáit látva szeretett volna egy olyan mozit összehozni, ami után a néző azt gondolhatná: bárcsak én is latin-amerikai lennék! Nos, a Banderas nevével fémjelzett El Mariachi-filmek hatalmas sikert hoztak, de akik anno nem érezték ezt az érzést, azok talán a jelen írásban tárgyalt mű esetén mégiscsak fogják:)

Néhány érdekesség: Steven Seagal 2002 óta nem szerepelt olyan alkotásban, amit mozikban be is mutattak volna - egészen eddig. Jessica Alba meztelen-jelenete valójában trükkfelvétel: a színésznőn fürdőruha volt, amit digitális utómunkával távolítottak el (ez annyira tré...). Az első trailer nagy felháborodást váltott ki az illegális bevándorlás-ellenesek körében. (Hát még mit gondolhattak, miután az egész filmet látták!) Csak úgy egy nem teljesen ideillő információ, Rodriguez gyerekeinek nevei: Rocket (Rakéta), Racer (Versenyző), Rebel (Lázadó), Rogue (Kívülálló) és Rhiannon (ez meg csak simán fura).

A Machete 10 és fél millió dollárból készült, valamivel több, mint 44 milliót hozott vissza. Jessica Alba a 2010-es filmjeiért (köztük ezért) megkapta a Legrosszabb Mellékszereplőnőnek járó Arany Málnát:) Ha hihetünk a stáblistában látható feliratnak és Danny Trejonak, akkor Rodriguez már elkészítette a folytatás, a Machete Kills forgatókönyvét - nem hiszem, hogy ehhez foghatót tudna még egyszer alkotni, de ki tudja? (Azóta elkészült, láttam, megírtam róla a véleményemet.)

Röviden: Nézd meg, ha heteroszexuális férfi vagy!:) Lesz benne MINDEN, ami csak érdekelhet!

Pontozás:

imdb: 6.7 (5 év alatt 0.4-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Danny Trejo állítólag felbukkan a készülő legújabb Muppets-filmben.

- Jessica Alba ismét Robert Rodriguezzel dolgozik a Kémkölykök 4-ben.

- Michelle Rodriguez együtt szerepel Lindsay Lohannel az Underground Comedy című vígjátékban, ezen kívül felbukkan a The Home nevű horrorban is.

- Cheech Marin a Verdák közelgő folytatásában szinkronizál.

- Don Johnson Christina Riccivel játszik a Born To Be A Starban, ami egy lányról szól, aki pornószínésznő akar lenni... (Ebből lett a Bucky Larson...)

- Tom Savini a sokat sejtető címmel bíró The Sadistban lesz a főhős, valamint egy nácit alakít a The 4th Reich névre hallgató háborús akció-horrorban.

- Hamarosan talán elkészül a Machete vágatlan rendezői verziója - én szívesen megnézném!

Várható írások: A nagy csapat I-III, Darkness Falls.

Hosszú ideig röhögcséltem, mikor több alkalommal is megláttam a műsorújságban a címét, aztán egyszer eldöntöttem, hogy meg akarom nézni ezt a baromságot - akkor persze nem adták. Tegnap éjjel viszont már előre örültem, hogy most valami leírhatatlan gagyiban lesz részem, de "csalódtam", mert bár a Turbózombi, véruszkár rossz film, de nem úgy rossz, ahogy számítottam rá.

Winter Haven kisváros betegségekkel foglalkozó intézetébe érkezik egy lefagyasztott holttest, amit hamarosan három vállalkozó kedvű fiatal ellop, hogy megússzanak egy iskolai büntetést. Azonban egyikük sem számít arra, hogy a megtermett halott áramütést szenved és ettől életre kel! Az őrület pedig elkezdődik, merthogy jelentős fogászati problémákkal küszködő, rohadó főszereplőnk elindul a városkába és az útjába eső embereket megharapja - ők pedig rövidesen maguk is C.H.U.D.-okká válnak (ez valami rövidítés, ami a film első részéből maradt ránk, de magyarázatot nem kapunk a jelentésére). A srácok azonban nem hagyják magukat: eldöntik, hogy majd ők rendet tesznek és útját állják az élőholt bagázsnak - a helyzetet viszont csak rontja a zombik nyomába eredő katonaság, a Halloween-éjjeli álarcosbálra összegyűlő diáksereg és a szintén bezombult fehér pudli kutya. Vajon kié lesz a végső harapás?

A kezdéskor már láttam, hogy egy jó régi, ismeretlen társaság égisze alatt készült filmről van szó, ráadásul folytatás, aminek az első részét sohase adták még - és valószínűleg nem is fogják. De semmi gond, utánaolvastam, hogy az eredeti C.H.U.D.-nak (melyben szerepel Daniel Stern) csak nevében folytatása ez a marhaság, valójában egy szinte teljesen önálló zombi-paródiáról van szó. A készítők szándékát el kell ismernem, egy vicces horrort akartak csinálni és van jó néhány ötlet, amiből lehetett volna valami egészen poénosat alkotni, de sajnos a Bud the Chud egyáltalán nem kacagtató, de még csak véresnek se véres. Azért van pár pozitívum: például a címszereplő Gerrit Graham, aki egészen jó ennek a nagyrészt tudatánál lévő élőholtnak a bőrében; meg aztán ott az egyik srác kishúgát alakító leányzó, aki nagyon cuki; a betétdal is király; és hát még kell említenem a női főhős, Tricia Leigh Fisher fürdőruhás jelenetét:P

Ezek mellett viszont kapunk egy sor olyan dolgot, amik szerintem anno 22 éve se voltak jó poénok. A "véruszkár" egy pudli, a hozzá kapcsolódó jelenetek fájdalmasan ostobák és amatőrök. Például felejthetetlen a postás elvonszolása, mikor az áldozat tulajdonképpen saját maga tolja magát előre a gyepen, így játszva el azt, hogy az öt kilós állat vonszolja. A fejleesős és elguruló halottas részletek szintén rémesen bénák, a zombik nem is akarják megenni az embereket, csak meg akarják őket harapni és valójában a teljes játékidő alatt semmi horrorisztikus nincs. A legrosszabbak viszont a "színészek": a külön kiemelt Robert Vaughn iszonyatosan tenyérbemászó, ripacskodó alak, segédjének, Larry "Híresszinkronhang" Cedarnek pedig már rögtön az elején van egy elviselhetetlen jelenete, mikor folyamatosan azt üvölti, hogy "Kapják el!"... A három fiatal közül a menőcsóka marhára idegesítő (sajnos életben marad), a csajszi nagyrészt háttérbe szorul, de mikor átöltözik, akkor onnantól ő válik a mozi legjobb látványelemévé:D, az okostojás pedig átlagos. Akiket még borzasztóan utáltam, azok a menőcsávó szülei - fú, de szívesen megnéztem volna, hogy kinyírják őket!

Az író az az Ed Naha, akinek olyan remekeket köszönhetünk, mint a Drágám a kölykök összementek! és a Troll (az első példa elmegy, a másodikról fogalmam sincs, de kit érdekel?), a rendező meg valami névtelen alak, akinek a '90-es évek közepe óta nem adtak újabb lehetőséget. Igen meglepett, hogy a menőcsávót alakító Brian Robbins manapság producerként és rendezőként keresi kenyerét, eddig az alábbi szemeteket tette le az asztalra: Norbit, Az üresfejű - de hihetetlen módon ő dirigálta a Ha szorít a szorítót is, ami pedig marhajó vígjáték! Szóval tanácstalan vagyok, hogy mit gondoljak róla, de az utóbb említett munkája alapján biztosra mondom, hogy rendezőként jobb, mint színészként! Gerrit Graham szerepelt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben (ha jól emlékszem az első vagy a második évadban játszott egy kentauri nemest, akit csúnyán meggyilkolnak:D), Larry Cedarhöz pedig azért is írtam azt a becenevet, mert rengeteget szinkronizál, például éppen nemrégiben vittem végig a Jedi Academy nevű játékot, amiben ő Luke Skywalker legfőbb társának, Kyle Katarnnak a hangja. Ezeken kívül azt olvastam, hogy stáblistából kimaradva beugrik egy cameo-szerepbe Robert Englund (!), de nem vettem észre őt... (Utólagos szerkesztés: A halloweeni szekvencia kezdetén sétál át a kép közepén egy kisgyerekkel kézen fogva, szürke ballonkabátban.) A végső poénnak szánt stáblista utáni jelenetet se láttam, mert azt meg ugye sose adják le - itt a főzombi levágott feje kíván jó éjt a nézőnek, állítólag. Sok mindent elmond még a filmről, hogy egyből videóra jött ki és sem az imdbn, sem a wikipedián nincs adat arról, hogy mennyibe került és mennyit bukott - azt azért biztosra veszem, hogy bukott!

Én sokkal többet (kevesebbet) vártam. Kaptam egy jó alapötletből készült, éppen hogy nézhető '80-as évekbeli "horrort", ami ahhoz nem volt elég parodisztikus, hogy nevessek rajta; ahhoz nem volt elég ijesztő, hogy rémüldözzek tőle; ahhoz pedig végképp nem volt eléggé szar, hogy tetszen is. Szóval inkább nem ajánlom, hogy megnézzétek, maximum, ha van köztetek egy-két olyan elvetemült, mint én, aki el akarja mondani magáról, hogy látott egy mozit, aminek EZ a címe:D

Pontozás:

imdb: 3.0 (5 év alatt 0.7-et emelkedett!)

Szerintem: 5/5 (A kutya, a csaj, a főzombi meg a zene miatt - és mert éreztem benne, hogy lett volna itt potenciál, csak rohadtul kihasználatlan maradt.) [Olvassatok tovább, utólagosan felhúztam a pontszámot és most már nem értek egyet a korábban írt véleményemmel sem:D]

Utólagos szerkesztés: Másodjára angolul néztem meg és így sokkal de sokkal jobb! A poénok érthetőbbek, a karakterek egyáltalán nem idegesítőek és érzékelhetőbb a paródia-jelleg is. Csak angolul szabadna nézni, eredeti szinkronnal marhára tetszett:)

Hírek:

- Úgy tűnik, most nagyon divatos az Alíz Csodaországbant filmre vinni, ugyanis Larry Cedar éppen egy Alyce című horror forgatásán vesz részt, ami egyértelműen a klasszikus történeten alapszik.

Várható írások: Machete.

Miután megnéztem az első részt, igazából alig tudtam elképzelni, hogy vajon hogyan folytatódhatna a történet. Bár a végét látva gondoltam, hogy lehetséges folytatni, de amit kaptam, arra nem készülhettem fel!

Lisbeth (Noomi Rapace) visszatér Svédországba, miután rájön, hogy a gyámja nem tartja be a neki adott előírásokat. Visszatértével egy időben meggyilkolnak egy fiatal újságírót és annak barátnőjét, akik a lánykereskedelemben és a prostitúcióban utazó nagykutyák nyomában jártak - és a srác történetesen Blomkvist (Michael Nyqvist) munkatársa volt. Hamarosan a megfenyegetett gyámot is megölik, a gyilkos fegyveren pedig rajta van Lisbeth ujjlenyomata... A tetovált lány így menekülésre és bujkálásra kényszerül, míg egykori "társa" a nyomában jár és megpróbálja felgöngyölíteni az ügy szálait, amik egyre inkább összegabalyodnak, miután néhány volt titkosrendőr, bokszolók és motorosok is belekeverednek; a média pedig hajtóvadászatot indít extrém külsejű hősnőnk iránt. A nyomok egy Zala nevű valakihez vezetnek, de vajon ki ő? És ki a megbízásából eljáró, legyőzhetetlennek tűnő szőke óriás (Micke Spreitz)?

A Män som hatar kvinnor után valami hasonlót vártam és ezt meg is kaptam, sőt, azon gondolkozom tegnap óta, hogy ez még talán jobb volt, mint az előző. Hogy miért? Az első részben nagyon izgalmas volt a rejtély, ami után nyomoznak és a férfi hős is kedvelhető, de Lisbeth akkor még az elején lévő bosszúállós résztől eltekintve nem túl szimpatikus. Itt viszont Blomkvist és a lány külön utakon járnak teljes mértékben, így két izgalmas történetet kapunk egyben, ezen felül a kiindulópontként szolgáló gyilkosságok elég véresek. Lisbeth ezúttal sokkal szebb, többféle külsővel is megcsodálhatjuk őt: a már ismert kemény kinézettel, de hosszabb hajjal; szőkén, egész nőiesen; kapucnisan, álruhában és a film végén "zombiként", mikor nagyon ijesztően, de mégis királyul néz ki.

A rejtélyes szőke izomkolosszus, Micke Spreitz szintén marhajó: annak ellenére, hogy milyen nagy és hogy kissé durva vonásai vannak, semmi különös nincs benne, de játékával eléri, hogy mégis féljünk tőle. Aztán pedig sokkal több akciót láthatunk a hősnőtől, többféle fegyvert is alkalmaz, szexel egy nővel és fény derül az előző epizódban látott fiatalkori emlékek eredetére is. Ezen kívül "láthatjuk" Lisbeth fotografikus memóriájának működését. Nézés közben két alkalommal is szó szerint hangosan felkiáltottam, hogy "aztakurva!" Olyan fordulatok jöttek, hogy csak na, és még a frászt is rám hozták legalább kétszer. Némiképp az okoz gondot, hogy lassan indul be a sztori és valahogy Blomkvist túl gyorsan jut hozzá az infókhoz is, de ez nem ront igazán az összképen.

Néhány érdekesség: Stieg Larsson egykori élettársa és a vér szerinti rokonok közti huzavona eredményeképpen a befejezetlenül maradt negyedik regény a mai napig nem készülhetett el - bár Larsson elhunyt, de egy szellemíró még így is befejezhetné a következő Millenium-regényt. (2016-ra, ahogy az előző részről szóló cikkben említettem, ez megvalósult.) A lány, aki a tűzzel játszik 4 millió euróból készült és már az USA-beli bemutatása előtt több mint 51 millió dollárt hozott - a végső bevétele pedig kis híján 67 millió dollár lett. A kritika dicsérte, de úgy gondolták, hogy az elődjéhez képest visszaesett a színvonal - ez talán betudható a rendezőváltásnak is.

Nekem tetszett, viszont csak azoknak ajánlom, akik látták az előzőt és/vagy olvasták a regényeket, mert csak akkor érthető például, hogy ki kicsoda.

Pontozás:

imdb: 7.1 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A sorozat harmadik darabját, A kártyavár összedőlt március 24-én mutatták be a magyar mozik, de sajnos csak Budapesten játsszák, így nekem még várnom kell, hogy láthassam. (Azóta túl vagyok rajta, a véleményemet pedig megírtam.)

Ma a nagyszerű RTL Klub nem adta a Mr. 3000-et, mert nagyon fontos, hogy megemlékezzünk Liz Taylorról valami hülye régi vígjátékkal. Nem azt mondom, hogy lényegtelen dolog, de miért pont egy jó film helyett kell adni pont most egy ilyet? (Azért a Mr. 3000 se olyan jó...)

Várható írások: A nagy csapat I-II, Machete.

     Milyen hülyén nézne ki Hófehérke 9 törpével? Vagy hogy hangzik az, hogy Ali Baba és a 9 rabló? Rosszul. A film főhősének viszont ez lenne a természetes. Minden e szám körül forog a történetben, amire még viccből se adnék mondjuk 9 pontot, mert annál jóval rosszabb.

     Nekem ezt nem is lett volna szabad megnéznem, mert utálom a legtöbb hasonló művet, de fogalmam sem volt, mi ez, és ott ragadtam a tévé előtt, mert elég jól indul. Ryan Reynolds, akit csak azért ismer mindenki, mert Scarlett Johansson férje (volt), egy kiégett színész, aki addig van az életével, ameddig Esztergályos Cecília mutatta annak idején egy bizonyos sorozatban. Gyorsan keres magának egy drogdílert meg egy kurvát és ennek folyományaként házi őrizetbe kerül.

     A következő epizód - merthogy 3 részből áll össze az egész - egy forgatókönyvíró (szintén Reynolds) küzdelmét tárja elénk, amint próbálja eladni új sorozatát a sok kapitalista tévés fejesnek.

     A harmadik részben pedig egy családapaként jelenik meg R.R., és a bedöglött kocsiját meg feleségét és kislányát akarja megmenteni az erdőben való, örökké tartó tartózkodástól.

     Kis idő elteltével mindhárom pasi rájön, hogy valami nincs rendjén. Furábbnál furább dolgok történnek velük, mintha nem önmaguk lennének. A három rész végül összekapcsolódik és a végső poén szerintem semmit nem ér, miután előtte 1 órányi unalom szíveskedett megjelenni a film részeként. Marha jól indul, tiszta bolondéria és azt gondolná az ember, hogy valami szerethető főhőssel van dolgunk. Aztán egyre unalmasabb és vontatottabb lesz, és számomra a két női főszereplő (Hope Davis és Melissa McCarthy) is vagy ellenszenves vagy csak simán idegesítő volt. Reynolds jól játszott, ameddig még volt rá oka, aztán átment az egész egy giccses, sírós, amerikai hülyeségbe.

     A rendező és író John August, aki előszeretettel vett részt olyan filmek írásában, amelyekben Károly nevű ember a főszereplő. Ilyen volt a Charlie és a Csokigyár meg az egyik Charlie angyalai. Feltűnik a kisebbik Fanning kisasszony, Elle; meg a Joey című, rövid életű sorozatból ismert Ben Falcone. Nyilván velem van a baj, de szerintem ez egy nagyon unalmas film, amely úgy lett egyre érdektelenebb számomra, ahogy haladt előre a játékidő.

     Ezek után ide kell illesztenem valami zenét, mert különben nincs értelme a bejegyzésnek. Ma ünnepli szülinapját az örökifjú Steve Tyler. Akire már semmiképpen nem mondható ez a jelző, ha megtudjuk, hány éves lett ma. Azért egész jól tartja magát ahhoz képest, hogy Toxic Twins-nek hívták őt és a gitáros Joe Perry urat egy időben. Szóval gyengébbek kedvéért következzék az Aerosmith rovat. 

Már hónapokkal ezelőtt, mikor még csak egy képet meg egy címet láttam, tudtam, hogy meg kell néznem ezt a filmet, mert kurvajó lesz. Anno ugyanezt éreztem a Watchmennél és a Megaagynál is, mindegyiknél bejött. (Utóbbinál azért nem annyira...) Persze ismerve Zack Snyder munkásságát, tudni lehet, hogy a lehengerlő látvány mellett mindig igényes történettel dolgozik, így garantált a siker. Anno megcsinálta a 300-at, ami Frank Miller történelmi alaptémából merítő kultikus képregényén alapult és egy addig soha nem látott, fantasztikus világot tárt elénk, amiben szinte bármi megtörténhet. Aztán évekkel később az egyetlen, a Times bestseller-listájára feljutott grafikus novellát, a megfilmesíthetetlennek tartott Watchment választotta, amiben egy alternatív 1985-ös Egyesült Államok történéseit láthatjuk, a középpontban hat elkeseredett "szuperhőssel", akik saját démonaikkal éppúgy küzdenek, mint a külvilág gyilkosaival és pszichopatáival; majd belekeverednek egy világméretű, hihetetlen összeesküvésbe. Eddig minden bejött Snyder úrnak és mostanra már a neve egyet jelent a jó filmekével, nem csak számomra. (2016-ra ez a helyzet alaposan megváltozott...)

2007-ben, még Az Őrzők munkálatainak megkezdése előtt a rendező úgy gondolta, hogy kipróbálja magát egy új területen, mégpedig úgy, hogy nem egy másik médiumban már létező művet visz filmre, hanem saját ötletét dolgozza át mozgóképpé. Segítségére volt felesége, Deborah, és Steve Shibuya, aki már több a filmezéshez kapcsolódó területen kipróbálta magát. Együtt elkészítették a történetet, de aztán mégis a Watchmen lett az első, ami megvalósult - ennek sikere pedig zöld lámpát adott a Sucker Punch-nak. Utólagos szerkesztés: Shibuya Snyder volt osztálytársa, régóta barátok, ezért kérte pont az ő segítségét. A film címének jelentése: váratlan ütés; olyan csapás, amire nem készülhetsz fel és ezzel a szöveggel is hirdetik. (You will be unprepared. - Erre nem készülhetsz fel.) A sztoriról nagyon nehéz lesz úgy írni, hogy ne áruljak el fontos részleteket, de azért mégis megpróbálom:

Baby Doll (Emily Browning) elveszíti családját és bekerül egy helyre, ahonnan nincs kiút. Ő azonban megtervezi a szökést, és hogy el tudja viselni az iszonyatos valóságot, négy újdonsült társával/barátnőjével elmenekül egy kitalált világba, ami csupa fény, csillogás, erotika és kín. Ő vezeti a csapatot, aminek négy dolgot kell összeszednie, hogy elérjék a szabadságot - a négy dolgot a négy barátnőnek kell megszereznie. Sweet Pea (Abbie Cornish), Rocket (Jena Malone), Blondie (Vanessa Hudgens) és Amber (Jamie Chung) Baby Doll vezetésével elindul, hogy szörnyek és kéjsóvár férfiak hordáján átverekedve magukat kijussanak a fogságból - de vajon sikerülhet a vakmerő terv? Utólagos szerkesztés: Már a trailerben megmondja a Wise Man, hogy öt dolog kell, de én nem véletlenül írtam négyet... 

Az alapkoncepció nagyon egyszerű: Egy olyan film, amiben akármi megtörténhet, a fizika törvényeit fel lehet rúgni, bármilyen lény felbukkanhat, és mégis van értelme, vannak benne összefüggések és az egész valami sokkal nagyobb felé mutat. A több síkon játszódó események leírhatatlan látvánnyal, istenkirály ötletekkel és baromijó csajokkal kecsegtetik a nézőt. Van itt minden, amit a férfiak kedvelnek: szép nők, lövöldözés, bunyó, szörnyek, háborúsdi. Azt már nem tudom garantálni, hogy a hölgyeknek is tetszeni fog, éppen ezért voltam tegnap este meglepődve, hogy hány srác hozta el a csaját magával - kétlem, hogy nekik is tetszett volna, de hát ki tudja?

Emily Browningot láthattuk még kislányként a Lemony Snicketben, ahol egy elég idegesítő gyerektrió egyik tagját alakította, de itt, minden tekintetben felnőve, gyönyörű, halálos és kitűnő főhős. Mellette ismert arc még a hájszkúl mjúzikeles Vanessa Hudgens, aki nagyon örült, hogy végre kap egy másfajta szerepet, bemutatkozhat egy új közönségnek, és egyáltalán nem volt rossz a talpig fekete Blondie-ként (a neve egyébként szőkét jelent, ami így tök poén). A személyes kedvencem Abbie Cornish, vagyis Sweet Pea (édes borsó vagy borsókavirág), neki van a leginkább nő formája, ráadásul magas és a karaktere is szimpatikus - ő az, aki mindig bizonytalan, fél, de aztán mégis belevág. Jena Malone (Rocket, vagyis rakéta) valahonnan nagyon ismerős volt, ő olyan aranyos; Jamie Chung (Amber – borostyán) pedig a Dragonballban volt Chi Chi, őt láthatjuk a legkevesebbet az ötösfogatból, mert általában ő vezet minden gépezetet. Mindegyik lány nagyon szép és szexi, én főleg Baby Dollnak meg Sweet Pea-nek szurkoltam közülük, ők voltak a kedvenceim:) A mellékszereplőkből mindenképp ki kell emelnem az alig pár perceket megjelenő, de mégis nagyon fontos és marhajól játszó Scott Glennt, aki külsőre olyan, mintha Lance Henriksent és Leonard Nimoy-t egyesítenék egy személyben:), valamint felbukkan még a Watchmenben is látható Carla Gugino, a férfi főhős pedig a nagyon visszataszító figurát alakító Oscar Isaac.

Kb. úgy a harmincadik percben tűnt fel, hogy mennyire manga/anime-szerű az egész látványvilág, és bár maga Snyder talált ki mindent, ennek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy ihletet merített a távol-keleti rajzolt cuccok stílusából. Az Álomháború mindenkinek megadja azt, amire vágyik: van benne dráma, horror, sci-fi, kaland, manga-utánérzetű akció, és csillogó musical-szerűség is. Plusz, ami óriási dolog, nem lehet kitalálni, hogy mi fog történni, sokszor csak utalásokat kapunk és így a saját szájízünk szerint képzelhetjük el a folytatást. A történetvezetés fontos része a zene, ami mindent elindít és átjárót képez a világok között. Hallhatjuk Emily Browningot énekelni (Sweet Dreams, Where Is My Mind, Asleep), felcsendül néhány klasszikus átdolgozása (Queen, Beatles, Roxy Music, Iggy Pop), kapunk lendületes rockot, depressziós melódiákat, mindig éppen azt, ami kell.

Az elején egyébként, mikor kiderült, hogy kb. miről fog szólni, eléggé meglepődtem, a kitalált világban ugyanis végig ott motoszkál valahol a tudatunk felszínén, hogy itt bármelyik pillanatban jöhet valami nagyon durva, egy megerőszakolás vagy valami hasonló és ez végig fenntartja a feszültséget. Ehhez hasonlóan az első húsz percben látott képek valahogy lassan elfelejtődnek, de valójában csak megbújnak és várják, mikor térhetnek vissza újból - ez is szinte fenyegeti a nézőt. Én nagyon szurkoltam, hogy hajtsák végre a tervet, legyen szó bármiről és szinte féltem a végkifejletet...

Néhány érdekesség: A film címe azt sugallja, hogy miközben nézed, nem tudhatod, mire számíts, fel sem készülhetsz a következő eseményre - és ez igaz, vagyis nem lehet rá azt mondani, hogy igen, ez erről és erről szól, lehetetlenség már az elején beskatulyázni, mint mondjuk egy romantikus filmet. Snyder találta ki a történetet, Shibuyával együtt írta a forgatókönyvet, pénzelte és rendezte is a filmet. Az inspiráció egy részét Lewis Carroll Alíz Csodaországbanja szolgáltatta, a rendező úgy foglalta össze filmjét, hogy „Alíz Csodaországban gépfegyverekkel”. Míg a 300-ban teljesen férfiakból álló főszereplő csapat volt, addig itt az összes hős nő. A lányoknak keményen kellett edzeniük, hogy formába hozzák magukat szerepeikre: egy héten öt napon át, minden nap hat órát gyakoroltak harcművészeteket, kardforgatást, lőfegyver-kezelést és betanulták a csaták koreográfiáját, mindezt tizenkét héten át. Az elvárás sem volt kicsi, mindannyiuknak el kellett érnie arra a szintre, hogy képesek legyenek 95 kilót felemelni! 

A Sucker Punch 82 millió dollárból készült, az imdbn egyelőre nincs elég pontszáma, de a népszerűsége egyre növekszik, bár a kritikusok már húzzák le... A hivatalos bemutatója Amerikában ma lesz, így mi már egy nappal korábban láthattuk ezt is. Egyébiránt nekem ez a mozizás volt a szülinapi ajándékom a családtól:) 

Szerintem kibaszott jó volt, mindent teljesített, amit elvártam, sőt, sokkal többet is. Bátran ajánlom minden heteroszexuális férfinak, pláne ha szorult beléjük némi intelligencia is. Higgyétek el skacok, tetszeni fog - a lányoknak viszont nem hinném, hogy bejön majd:)

2016-os imdb pontszáma: 6.1 (2021-re 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Már alig várom, hogy újra lássam, negatívumként csak a kb. a tizediktől a huszadik percig tartó lassulást említhetném.)

Szerkesztés: Másodszori megtekintés után újfent úgy álltam fel a képernyő elől, hogy "Úristen, ez egy iszonyatosan jó film, ehhez foghatót még nem láttam és csak szuperlatívuszok jutnak róla eszembe! Nagyon megéri megnézni angolul (pláne a Rendezői Változatot), mert hatalmas a különbség a magyar szinkronhoz képest. Nekem ez az év filmje, ennél jobb már nem jöhet és kétlem, hogy valaha is lesz bármi, ami csak hasonló ehhez!

A dvdről: Sajnos a Warnernek nincs hazánkban irodája, így itthon csak a mozis verziót adták ki, egészen pontosan tegnap. Már elsőre nagyon feltűnő, hogy a borítón Vanessa Hudgens-t előbbre tették és majdnem akkora a képen, mint Emily Browning - a többiek háttérbe szorulnak. Az első meglepetés a tok kinyitása után ért, ugyanis a lemez jellegtelen, fekete, nincs rajta semmilyen kép, csak egy felirat. Rögtön FreddyD régi játékbemutatóinak korongjai jutottak eszembe róla, sajnos tényleg azokhoz hasonlít. Aztán jött a menü, ami gyakorlatilag nincs: a plakát alatt adott három gomb, a háromszög a Lejátszás, a csillag az Extrák, a földgömb a Beállítások; de ezekre csak akkor jöhetsz rá, ha rájuk kattintasz. A zenének sincs sok köze a filmhez, extraként meg a youtube-on is fellelhető négy darab animációs rövidfilmet találjuk, plusz egy pici dokumentumocskát a zenéről, ahol Snyder, Marius de Vries és Tyler Bates beszélnek a muzsikáról. Mindennek a tetejébe a képminőség se a legjobb, és a Rendezői Változat után nézve elég bénának tűnik a mozis verzió, mert annyival kevesebb. Szerintem ez a film sokkal többet érdemelt volna - ezt 3000-ért csak akkor éri meg megvenni, ha hozzám hasonlóan igazán elkötelezett vagy az irányába. Ja és még valami: Szinkronnal NE nézzétek meg, mert szörnyű:)

Hírek:

- Emily Browning legközelebb az ehhez kissé hasonlónak látszó Sleeping Beauty-ban szerepel majd, ami szintén valami álomvilágban játszódó, erotikus drámának látszik. (Itt hazudtam, ez ugyanis prostikról szól, akik mély álomba merülve idős férfiaknak szolgáltatják ki magukat.)

- Abbie Cornish gyermekét elvesztett embercsempésznő lesz a The Girl című dráma/horrorban, ami nem tűnik valami ijesztőnek pusztán az alapötletből ítélve; meg még valami bugyuta szarságban játszik majd, amit Madonna rendez (!) - ugyanebben az akármiben Oscar Isaac-et is láthatjuk. (És senkit se érdekelt, mikor elkészült...)

- Jena Malone az általam várt következő nagy durranásban, a Jack and Diane-ben mellékszereplő lesz. (Ezért a filmért nagy kár...)

- Jamie Chung a Másnaposok 2-ben szerepel legközelebb.

Alig egy hete, 94 éves korában elhunyt Michael Gough, az igazi Alfred a Batman-mozikból. Hosszú pályája alatt játszott Drakula-filmben és az Álmosvölgy Legendájában is - utolsó pár szerepében Tim Burtonnek szinkronizált. Nyugodjék békében!

További várható írások: A nagy csapat, Machete.

Ja és még valami: Ha a ti helyetekben lennék, megnézném az Álomháborút!

Sosem játszottam a címadó 2001-es játékkal, csak tudtam, hogy van ilyen. Az összes játékból készült film érdekel (és a legtöbb képregényből készült is), plusz Mark Wahlberget bírom, így gondoltam, hogy jó lesz. A véleményemet majd később, előtte lássuk, miről szól:

Adott főszereplőnk, Max (M.W.), a zsaru, aki a megoldatlan ügyek osztályát vezeti - és már három éve nyomasztja egy döglött ügy: saját feleségének és gyermekének meggyilkolása - a tettes még mindig szabadlábon van. Egy éjjel az informátora bűntanyáján összeakad egy drogos csajjal (Olga Kurylenko), aki aztán rá akar mászni, ő azonban elküldi - amit viszont nem tud: a lány elemeli a tárcáját. Másnap a hölgyeményt széttépve találják meg egy közeli sikátorban. Régi társa (Donal Logue) megpróbál segíteni Maxnek, de nemsokára őt is megölik és a gyanú a címszereplőre terelődik. Az ügy pedig egyre szövevényesebbé válik és Max egyre jobban beleőrül a nyomozásba. A meggyilkolt drogos nőci dögös nővére (Mila Kunis) és egy régi haver (Beau Bridges) segítenek neki, viszont a hullák száma egyre nő, záporoznak a golyók és még rejtélyes, démonszerű lények is felbukkannak - egy idő után pedig már nehéz lesz eldönteni, mi a valóság és mi a hallucináció...

Mivel a játékról alig tudok valamit, így nincs összehasonlítási alapom, de azért kijelenthetem, hogy a Max Payne nem egy nagy szám. A hihetetlenül mocskos, sötét képi világ baromijól néz ki, és egy csomó király lövöldözést láthatunk, plusz Mila Kunis marhajó kis nő, és a szörnyek is faszák, de valahogy az egész egyhangú. A néző nagyon gyorsan rájön, ki a gyilkos, de az igazán érdekes a megbízó személye - azt viszont garantálom, hogy senki sem fogja kitalálni! Tehát van sok jó dolog és van pár rossz, a kettő valahogy egyensúlyba kerül, így a film se izgalmas, se nem érdekes - pláne miután lelepleződik az összeesküvés, vagyis hogy mi volt az egésznek a kiindulási pontja.

Wahlberg most nem nyújt valami kimagasló teljesítményt, igaz, leginkább a játékidő háromnegyedénél jövő hallucinálós résztől kezdve lesz ez igazán szembeötlő - addig elmegy az alakítása. A mellékszereplők viszont annál jobbak, pl. Beau Bridges tökéletes erre a szerepre. Kiemelném még Donal Louge-t: igaz, hogy kevés ideje van, de szerintem tök jó volt; valamint a ruszki csajokat életre keltő színésznőket, mert szépek és szexik:P Néhány ismertebb név a többiek közül: Ludacris (a belső elhárítás nyomozója), Chris O'Donell (fel se lehet ismerni), Nelly Furtado (csak egy jelenete van) és Amaury Nolasco (A szállítmányban volt a bekattant pasas).

Érdekességek: A rendező-producer John Moore, aki A Főnix útját dirigálta. A játék megalkotója, a 3D Realms stúdió nem nagyon szólhatott bele a készülő alkotásba. Wahlberg sosem játszott a Max Payne-nel, Kunis igen, de nem jutott benne sokáig. A játék alapját jelentő lelassított idő (bullet-time) csak két alkalommal jelenik meg a filmben, viszont a virtuális Max hangja, James McCaffrey egy apró szerepben feltűnik - ő az, akit Ludacris bemutat a többieknek, mint "az igazi rendőrt". A stáblista után van még egy jelenet - valahogy rájöttem, miközben néztem, hogy lesz, úgyhogy megvártam, amíg lefutnak a készítők nevei. Végezetül egy vicces név: Conrad Pla (ő valami mellék-rendőr volt). Az Egyszemélyes háború 35 millió dollárból készült és annak ellenére, hogy a kritika utálta, a 3D Realms pedig a bemutatókor felszólalt ellene, mégis sikerült több mint 110 és fél milliót hoznia. Érdekesség, hogy miután a nagy bevétel megvolt, a játék készítői rögtön megváltoztatták a véleményüket...

A Max Payne legnagyobb baja az, hogy Max Payne-nek hívják: bármilyen más címmel talán sokkal nagyobb siker lett volna. A rajongók és a kritikusok is azt kifogásolták, hogy mennyire különbözik a játéktól, ezen kívül a démoni kreatúrák erős jelenléte teljesen az alapsztoritól elrugaszkodott dolog volt, ami csak még inkább zavart okozott a "hozzáértő" nézők seregének. Ha mondjuk ezt a szálat erősítették volna, a szereplőket máshogy nevezik el és új címet adnak neki, talán sokkal jobb lett volna: így viszont egy közepes akciófilmet kapunk, amiben van sok lövöldözés, pár jó nő, meg fasza látvány, de emellett nincs semmi izgalmas, semmi érdekes.

Pontozás:

imdb: 5.4

Szerintem: 3/5

Hírek:

- John Moore következő munkája a Virulents, egy az afganisztáni háborúban játszódó vérszívó zombis horror, amit rendez és pénzel is.

- Mila Kunis és Mark Wahlberg ismét együtt játszanak majd jövőre a Tedben, ami egy életre kelő játékmaciról szóló vígjáték; Kunis kisasszonyt pedig megnézhetjük még az Oz: The Great and Powerfulban, ami az Óz, a csodák csodája előzménye, a főszerepben James Francoval - érdekes koncepció:) (Viszont elég rossz film lett belőle, akit érdekel, olvassa el a cikkemet róla!)

- Olga Kurylenko az Empires of the Deep című fantasy-ban játszik, elvileg egy hableányt, mostanság pedig a kereskedelmi tévéken láthatjuk őt egy samponreklámban:D

További várható írások: Sucker Punch, A nagy csapat, Machete.

Először Dávid barátomtól hallottam erről a filmről, aki úgy ajánlotta, hogy David Bowie-s leszbi-vámpírfilm. Akkor úgy gondoltam, nem érdekel különösképpen, aztán a 101 horrorfilm amit látnod kell mielőtt meghalszban is olvastam róla, így aztán elkértem és mégis megnéztem. "Sajnos" mivel egy művészfilmről van szó - vagy egy ahhoz nagyon hasonló valamiről - ezért nem hiszem, hogy érdemben tudnék szólni róla, de megpróbálom.

John (D.B.) és Miriam (Catherine Deneuve) első pillantásra arisztokratáknak vagy különc újgazdagoknak tűnnek, ám ez a pár sötét titkokat rejteget, főként a nő. John és Miriam ugyanis vámpírok, de nem a tvájlájt vagy a Drakula vérszívói. Kimehetnek a napra, nincsenek hegyes fogaik, ámde örök életűek, gyönyörűek és ellenállhatatlanul rabul ejtőek. A férfi azonban hamarosan rádöbben, hogy a számára ígért soha el nem múló fiatalság talán már csak hetekben mérhető... Ezalatt Sarah (Susan Sarandon), a kutatónő izgalmas kísérletet vezet, ahol az öregedés folyamatát tanulmányozzák társaival. Egy nap aztán beállít egy úr, aki azt állítja, hogy harmincas éveiben jár, de ránézésre legalább ötvennek tűnik - Sarah leülteti a váróban és nem foglalkozik vele, pár óra múlva azonban újból találkozik vele és döbbenetes felfedezést tesz... Innentől pedig elkerülhetetlen a két főszereplőnő találkozása, a kérdés pedig az, hogy mit tehet az ember, ha egy emberfeletti erő kiválasztja magának a saját céljaira?

Bevallom, különösebb elvárások nélkül ültem le e mű elé. Érdekesnek gondoltam, de egyáltalán nem olyan volt, mint vártam. A szépséges Catherine Deneuve (40 éves volt itt) és a szerintem akkoriban nagyon jól kinéző Susan Sarandon (37 volt, én meg nem mondtam volna) látványát folyton felváltják az erőszak és a pusztulás sokkoló képei, meg a gyilkosság vérvörös víziói, és míg az egyik pillanatban csak nézünk és ámulunk az elénk táruló látnivalón, utána meg legszívesebben elfordulnánk - pedig gyakorlatilag semmit se mutatnak direktben.

Az élet nagy kérdéseit különös módon mutatja meg nekünk Tony Scott rendező, hiszen a fő téma az öregedés, az elmúló szerelem, az elkerülhetetlen végzet, az egész életen át tartó szenvedés és az ártatlanság bemocskolása. Míg a legtöbb vámpírfilm a vérszívókat gonosz szörnyetegekként ábrázolja, akiknek egyedül az éltető testnedv megivása számít, addig itt az ezzel járó áldás/átok, az örök élet és az azt kísérő kínok kerülnek középpontba - hasonlót láthattunk már a Nosferatu, az éjszaka fantomjában és A vámpír árnyékában, de akár említhetném a Hegylakót is, ami szintúgy a halhatatlanok szenvedéseivel foglalkozik. Felmerül még a kérdés, hogy vajon a néző hogyan döntene Sarah-ként - elfogadnánk egy soha el nem múló szerelem és egy végtelen élet ajándékát? És ha megnéztük a filmet, elgondolkodhatunk, hogy ha abban a pillanatban igent mondtunk volna, akkor úgy végeznénk, mint Miriam szeretői, az pedig talán még a halálnál is rosszabb.

Az éhségnek több érzelmi csúcspontja is van: rögtön az indítás nagyon erőteljes, ahogy szépen lassan épül fel bennünk az itt látható vámpírok élete; de említhetném még a Deneuve-Sarandon ágyjelenetet, a Johntól való búcsúzást és a két legmellbevágóbb részt: a hegedülő lány végzetét és Miriam sorsának beteljesülését. A színészi játék mellett a lehengerlő maszkmesteri munka és a speciális effektusok teremtik meg ezt a különös atmoszférát: félelmetes, de mégis szép; látni akarjuk, mégis legszívesebben kikapcsolnánk. Egyetlen negatívuma a számomra értelmezhetetlen utolsó jelenet volt - aminek aztán az imdbn elolvastam a jelentését - viszont ez nem ront rajta sokat. Fura, hogy a betétdalul szolgáló Bela Lugosi Is Dead című szám önmagában nem fogott meg, de itt a látvánnyal és mindennel együtt nagyon jó volt.

Érdekességek: A The Hungert Whitley Strieber regénye ihlette, amit nagy vonalakban követ. Ez volt Tony Scott első egész estés filmje. A mellékszereplők közt felbukkan egy rövid jelenetig a nagyon fiatal Willem Dafoe és a még rengeteg hajjal rendelkező Dan Hedaya, valamint az első jelenetben szereplő Ann Magnusont is kiemelném, mert jó csaj:) David Bowie a film kedvéért megtanult csellón játszani, ráadásul, amikor a karaktere fizikai változása úgy kívánta, rekedtre ordította magát éjjelente a Washington-hídon állva:) Az éhséget az 1983-as cannes-i filmfesztiválon versenyen kívül mutatták be. 10 millió dollárból készült, majdnem 6 milliót hozott. Bemutatásakor a kritika erősen támadta a túlságosan a látványra koncentráló, lassú mivolta és a cselekmény kidolgozatlansága miatt - de idővel kultuszfilm lett belőle, sötét, de mégis csillogó világából fakadóan. Főként a goth szubkultúra körében lett népszerű, még egy rövid életű tv-sorozatot is készítettek hozzá.

Én magam mégsem adnék rá pontot, mert kb. ugyanott vagyok, mint anno a Mephistonál, hogy nem tudok igazán véleményt alkotni róla. Szép, de ronda; vonz, mégis taszít - jó, hogy láttam, de egyszer éppen elég volt.

Az imdbs pontszáma: 6.6 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Hírek:

- 2009-ben a Warner bejelentette, hogy készül Az éhség újrája, melynek forgatókönyvét maga Whitley Strieber írja - nos, ebből azóta se lett semmi.

- Tony Scott lesz a producere a már többször említett Prometheus sci-finek, valamint a Stoker című drámának - főszerepben Mia Wasikowska, nem tudni, köze van-e Bram Stokerhöz. (Nincsen, viszont kurvajó. Az itt emlegetett két filmről írtam már azóta.)

- Catherine Deneuve-öt a negyedik Asterix és Obelixben, a God Save Britanniában láthatjuk legközelebb.

- Willem Dafoe a The Wild Bunch című izraeli animációs filmben lesz szinkronhang, amiben génmódosított kerti növények harcolnak vadvirágok ellen:D

Még ma megírom a Max Payne-ről szóló beszámolómat. Nemrég szerencsém volt látni A nagy csapatot, este pedig megyünk a Sucker Punch bemutatójára! Szóval ezekről biztosan lesz majd cikk. További várható filmek: Machete.

     Annyira rossz a cím, hogy már jó.

     Burt Reynolds (The Longest Yard), Robert Loggia (Segítség, felnőttem!) és Charles Durning (Drágám, add az életed!) öreg háborús veteránokat alakítanak, akik egy kellemes ám kifejezetten giccses lakóparkban élnek. Napjaik a környék legszebb nője, Christine (Raquel Welch) társaságának keresésével, meg pókerrel és golfozással telnek. Aztán új szomszédjuk lesz, egy olasznak tűnő, ám amerikai névvel rendelkező pofa, John (Michael Paloma). Ezután kis idővel, teljesen véletlenül a három haver a sivatag közepén egy pénzzel teli bőröndöt talál. Fogadalmukat, miszerint meglapulnak és nem költekeznek, azonnal megszegik. Johnnak mindez feltűnik, mivel a lóvé az övé, a családjától lopta el és ezért van a tanúvédelemben. Eleve keresik őt a famíliájának "kedves" tagjai, most még a pénzét is ellopták - ráadásul az FBI két ügynöke szintén beszáll a buliba, ám céljuk nem az igazságszolgáltatás. Kié lesz végül a sok lé és ki kerül a rács mögé?

     A legelső 5 percben rá lehet döbbenni, hogy ez valami béna film, de a vénemberek néha szolgálnak egynéhány poénnal. A felsorolt öt színészen kívül a többiek lényegtelenek, az efbíájos szál pedig egyenesen dögunalom. Richard Grieco játssza az egyik verőlegényt, de, mint tudjuk, neki legnagyobb szerepe önmaga alakítása volt a Diszkópatkányokban, szóval nem kell különösebb reményeket fűzni e film esetében sem hozzá. Az öregek jók, csak sajnálom, hogy ilyen középszerű alkotásban kellett megjelenniük. Welch művésznő, aki korához képest jól néz ki, a férfinézőket vonzotta, bár gondolom nem sokkaat, mert kötve hiszem, hogy jó bevétele lett volna e műnek.

     Nem olyan mértékben unalmas az egész, hogy el kéne kapcsolni róla, de nem is jó. Csak érdekelt már, mi a vége, ami viszonylag kitalálható volt, de még az utolsó képkocka is tartogatott meglepetést. Bár az csak olyan zámolyi búcsú-jellegű.

     A rendező BJ Davis, akit leginkább kaszkadőrként jegyeznek. Ha másnak nem, háttérzajnak kitűnő a film. Az egyik jelentről meg valamiért ez a videó jutott eszembe:

"Mostanában bármit teszünk, egyre több a vád.
Ki az, akit vádolnak? Ki az, akit vádolnak?
Téged is, ha életkorod nem sokkal a húsz év fölött jár.
Mondd csak, mivel vádolnak? Mondd csak, mivel vádolnak?

Vétek az, ha hajunk hosszú,
kedves táncunk nem a tangó.
Tánczenénk ha gyors, ha lassú,
számukra csak fület bántó zaj."

     Zorán tesója, Dusán oltári jó dalszövegíró, s ezzel a Cini által előadott nótával gyakorlatilag a film mondanivalóját kapjuk meg. A hatvanas évek fiataljai az egész világon lázadtak, kis hazánkban ugyebár más eszközökkel, de a céljuk ugyanaz volt; szakítani a szülők gondolkodásmódjával, ruháival és főleg zenéjével. Saját muzsika kellett a lázadáshoz, ez volt a beat.

     Ami, mint minden akkoriban, hozzánk jelentős késéssel érkezett meg, például '67-ben a Gombafejűek már rég nem is turnéztak. Koroknai Laci (Kosztolányi Balázs) sok-sok kortársával iskola után népszerű klubokban élvezi ezt az idősebb generáció számára csörömpöléssel egyenértékű zenét. Régi jó barátja, Zsuzsa (Koncz Zsuzsa) ígéretes énekesi karrier előtt áll, a legmenőbb bandákkal énekel, úgy, mint Illés, Omega. Laci szülei (Kállai Ferenc és Berek Kati) azt akarják, hogy fiuk egyetemre menjen; Zsuzsa, úgy tűnik, már nem nagyon foglalkozik vele; és hát eleve kamasz a szerencsétlen, szóval a világ az ellensége. Minden bújára gyógyír viszont a zene, melyet egy amatőr banda tagjaként mível. 

     A történet az csak amolyan váz, hogy a sok dal - ami miatt a film végülis létrejött - nehogy szétguruljon, legyen köztük valami összekötő kapocs. Amit meg az imént leírtam, az mégse igaz, mert természetesen nem a dalok előadása volt a cél, hanem a kulturális vezetés jónak látta, ha elkészül egy ilyen propagandafilm, és dől a lé, ugyanakkor irányítani tudják a tiniket, megmondhatják, mit szeressenek, satöbbi. (Mivel megtiltani azért nem lehetett ezeknek a bandáknak a szeretetét.) Szóval a legismertebb neveket összelapátolták egy filmbe, de úgy lett, ahogy az illetékes elvtársak szerették volna, és nem úgy, ahogy ténylegesen létezett a beatjelenség; a főszereplő és mindenki más azt akarja sugallni, vagyis bocs, a pofádba nyomni, hogy a beat meg a pop az egy kellemes időtöltés. Nyakkendős fiatalok, jól fésült kislányok és kisfiúk, Bambiszürcsölgetés közben ringatóznak a zenére, és meg sem fordul a fejükben, hogy urambocsá' hangosan tapsoljanak vagy kiabáljanak egy-egy jól sikerült nótára.

     Nekem ez tehát leginkább egy jó kis zenés film, amin azért el tudnék aludni. A színészi játék csak a helyenként megjelenő színészlegendák okán van jelen. Kállai mellett itt van még a későbbi Virág elvtárs, Őze Lajos; aztán Bodrogi Gyula, Máriáss József, Koltai Róbert is feltűnik. A többi néma csend.

     A szüleim generációja számára ez egyszerű nosztalgia, felidézhetik akkori kedves emlékeiket és annyi. Mindemellett a zenéje fülemnek való, és elég csak belegondolnunk, hogy ma hány huszonéves fedezhető fel Omega- vagy Illés (jó már nem lépnek föl)- koncerteken. Hányan ismerik a Lénát, a Sárga Rózsát, a Sárikát, a Kárpáthyék Lányát és a többi remekművet. Jöhetnek a leghülyébb celebek meg csillagok és faktorok, ezeket a dalokat még 50 év múlva is szeretni fogja a nép, bár biztos nem játsszák őket agyon úgy, mint a Lédi Gagát. És ez a lényeg, mert maga a film az pocsék, de van benne valami báj és valamelyest korrajznak mondható. Megbuherált korrajznak.

     Eljött a zenei témájú videjó ideje, így következzék egy szuperkoncertnyi legenda most: (Isteni, mi?)

     Az úgymond nyugati ember számára rejtélyes, érthetetlen és sokszor félreértelmezett világról, a gésák világáról szól a film. A hasonló című regény, melyet Arthur Golden írt, óriási siker volt az egész bolygón, én mondjuk nem olvastam. Éppen ezért nem tudom, mennyire egyezik a könyvvel, vagy sem. Annyi bizonyos, hogy a látvány az csodás.

     Japánban, 1929-ben, egy apa eladja kislányát, Chiyót egy gésaháznak, azaz okijának. Sok szegény családban megtörtént ez akkoriban. A lány kis idő múlva értesül szülei haláláról és egyetlen nővéréről sem hall többé, miután neki sikerül elszöknie a városból. Chiyo azonban akarata ellenére cselédként él Hatsumomo (Gong Li), a legismertebb gésa mellett, aki kegyetlen és rossz természetéről is nevezetes. Az esőszemű kislány folyamatos fizikai- és lelki terrorban él, egy nap viszont találkozik egy kedves úrral, akiért képes lenne bármire, így elhatározza, gésa lesz belőle. Nem is akármilyen, és hamarosan saját bőrén tapasztalja meg, mi az irigység, féltékenység, hatalom, kiszolgáltatottság, bosszú. A kedves úr pedig nem sejti, hogy szereti őt.

      A könyv hatalmas sikere után érthető, hogy mozgóképként is kellett vele pénzt kaszálni, így, többek között Steven Spielbergnek köszönhetően, megszületett a film. A rendező, Rob Marshall nevéhez köthetjük a Chicagót meg a Kilenc című alkotást, és a hamarosan a mozikba kerülő, 4-es számú Karib-tenger kalózait. Ezek tudatában már nagyjából belőhetjük a film irányát, vagyis egy nagyszabású, rendkívüli látványvilággal megáldott, ám ömlengős és túlontúl "hálivúdias" valamit. Minden adott a szórakozáshoz, mert a főszereplő Ziyi Zhang, a már említett Gong Li, és a zeneszerző John Williams mellé még megkapunk egy fura de gyönyörű kulturális egyveleget; a szagos televízió fájó hiányát éreztető képeket; szerelmi szálat; háborút, satöbbi. És számomra az elejétől érdekes volt a történet, de amikor vége lett és elméláztam rajta, rájöttem, hogy ez közel sem olyan nagy film. Az operatőr, Dion Beebe előtt le a kalappal, de a remek képi megjelenítésen túl igazából nem marad sok, csak egy kissé béna dráma. Ziyi Zhang különböző harcművészeti alkotások okán ismert, itt mégse mondanám olyan meghatározónak, pedig hát ő a főszereplő. Van benne valami idegesítő nekem. Persze, azt nem vitatom, hogy kiváló munkát végzett, csak személy szerint igazából alig drukkoltam neki. Kislányként sokkal szimpatikusabb volt, akkor Suzuka Ohgo játszotta.

    Gong Li és Ziyi Zhang nekem a 2046-ból ismerős, előbbi sokkal erősebben van jelen a filmben, ő valahogy hitelesebb. A kedves urat, az elnököt alakító Ken Watanabe-t láthattuk például az Eredetben, ő olyan megfelelő volt. Aztán, itt van a bárót alakító Cary-Hiroyuki Tagawa, aki nem más, mint Shang Tsung. :) A felnőtt Úritököt Youki Kudoh személyesíti meg, akit a Vér: Az utolsó vámpír című bigyóban láttam, nos ő itt szintén a megfelelő kategória. És a főbb női szereplők közül csak ő japán egyébként, és maga a tény, hogy kínai személyek játszottak japán gésákat, problémákat okozott a cenzúrázás szintjén Kínában.

     A könyv megírásában egy valódi gésa segédkezett: Ivaszaki Mineko, aki így eleve tiltott dolgot tett, hiszen a gésák zárt világába senki nem pillanthat be csak úgy. A film ugyebár Oscar-díjakkal büszkélkedhet, elismerték, de sokan a prostikkal azonosítják a gésákat, és ez nem hitette el velük, hogy másként van. Mindegy.

     Érdemes megnézni, mert szemeink ujjongani fognak, de egyszer elég megtekinteni.

Van olyan, aki nem látta a Blöfföt? Biztos van, végülis én se láttam a Mátrixot... De azért ismeritek Guy Ritchie-t, nem? Legalább azt tudhatjátok róla, hogy Madonna volt férje. De nekem elsősorban ő A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső; meg a már említett Blöff megalkotója és ezáltal az Argo inspirálója. Pár napja adta az HBO a legutóbbi, hasonló témájú munkáját, a RockNRollát, amivel úgy voltam anno, hogy van, jó, majd egyszer megnézem és most eljött ennek is az ideje:)

Manapság Londonban már nem a maffiózók vagy a politikusok irányítják az alvilágot, hanem az ingatlanspekulánsok. Köztük is a legnagyobb Lenny (Tom Wilkinson), aki mindenkit megvásárolt már magának a városban. Legújabb palimadarai a Vad Banda néven ismert kisstílű csapat tagjai: Egy-Két (Gerard Butler), Motyesz (Idris Elba) és Jóarcú Bob (Tom Hardy). A fiúk rendesen belemásznak a szarba, merthogy kétmilliós adósságot csinálnak maguknak - két hetük van, hogy összekaparják a lét...  Ezalatt Jurij (Karel Roden), az orosz milliárdos, fel akar építeni egy stadiont az angol fővárosban, ehhez pedig szüksége van pár dologra, így Lenny-hez fordul, és barátsága jeléül kölcsönadja neki kabala-festményét. A biznisz lebonyolításához kellő hétmillió fontnyi készpénz azonban eltűnik, aztán a festménynek is lába kel; hamarosan pedig mindenki a szajré nyomában lesz. Orosz bérgyilkosok, buzik, drogosok, politikusok és egy dögös ügyvédnő (Thandie Newton) keverik a szalámit, ami egyre jobban elnyeli Egy-Kétet meg a komáit - de őket nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladják, pláne ha ekkora a tét. A kérdés már csak az, hogy hol a kép és hol a pénz?

A másik két Ritchie-féle gengsztermozihoz képest ez nagyon gyorsan indul és az elején marhára kell figyelni, hogy felfogjuk, ki kivel van, meg mi történik. Aztán amikor már egyértelmű, hogy mi a pálya, onnantól rendes tempóban pörögnek az események. Van itt mindenféle vicces jelenet, bunyó, kis lövöldözés, rockzene és a szokásosan egyre bonyolultabbá váló cselekmény.  A szövevényes eseményekbe a remek színészek visznek életet. Gerard Butlert eddig sosem láttam még vígjátéki szerepben, de nagyon jól nyomja:) Thandie Newton olyan nagyon rideg, de valahogy mégis vonzó (őt egyébiránt a Vészhelyzetben láthattuk Carter doktor nőjeként); Karel Roden pedig igazán meggyőző, visszafogott alakítást nyújt a Roman Abramovicsról mintázott Jurijként. A legjobb viszont Tom Wilkinson, már csak miatta érdemes megnézni ezt az egészet. Ismertebb arc még a rapper Ludacris (ő az egyik producert, Mike-ot kelti életre, én nem ismertem fel), Jimi Mistry (pl: Döglött hal) és Gemma Arterton (egykori Bond-görl, itt pedig csak néhány másodpercet szerepel titkárnőként). Egyszer a háttérben kerékpárral elkarikázik a szereplők mögött maga a rendező és az imdb szerint benne volt Dennis Farina, de ezt kötve hiszem, mert őt azért felismertem volna! Ritchie egyébként a rendezés mellett pluszban írói meg produceri feladatokat végzett.

A történettel csak egy bajom van: hogy kerül a festmény a nőhöz?! Ez az egyetlen dolog, amit nem tudtam megérteni, pedig utána többször is átgondoltam az eseményeket. Aki tudja, írja meg:) Minden más teljesen érthető és világos - de vannak dolgok, amiket csak a végére mutatnak meg nekünk és addigra majd kifúrja az oldalunkat a kíváncsiság.

Utólagos szerkesztés 2021-ből SZPOJLERREL: A két drogos ellopja Johnny-tól, aztán eladják Cookie-nak, ő odaajándékozza Egy-Kétnek, ő adja a nőnek.

Érdekességek: Az egyik legviccesebb rész, az ágyjelenet, azért lett olyan, amilyen, mert Butler éppen meg volt fázva, Newton pedig nem akarta megcsókolni, nehogy megfertőzze őt:) Egy vicces név a mellékszereplők közül: James Puddephatt - ő valami zsarut alakít. A stáblista alatt érdemes még maradni, mert a bárban táncolós jelenetet megtekinthetjük teljes hosszában, valamint az alkotók neveinek felsorolása után kiderül, hogy "a Vad Banda visszatér a következő epizódban" - vagyis hogy terveznek folytatást! A Spíler 18 millió dollárból készült, nem tudom pontosan mennyit hozott, elsősorban pozitív kritikákat kapott. Guy Ritchie valóban tervezi a folytatást, egészen pontosan a folytatásokat, a Spíltert ugyanis trilógiának álmodta meg. Ha minden igaz, a második rész forgatókönyve már kész, csak a stúdió jóváhagyására vár - elvileg a következő epizód címe The Real RockNRolla lesz.

Nekem nagyon tetszett, csak az a kis fordulat a sztoriban az, ami fejfájást okozott:) Mindenesetre sokkal viccesebb és kevésbé komolyabb, mint az elődei, remekül szórakoztam rajta!

Pontozás:

imdb: 7.3

Szerintem: 5/5 (Azért nem vonok le pontot, asszem meg kéne nézni újra, lehet, hogy akkor rájönnék a megoldásra.) (Így van.)

Utólagos szerkesztés 2021-ből: 10 év után ismét megtekintettem ezt, közvetlenül a bevezetőben említett két nagy előd után. A legfeltűnőbb az első 20-25 perc, ami valahogy rém unalmas és eseménytelen. Az első rablás után lassan beindul a dolog, mondjuk a közepétől lesz izgalmas meg vicces. A fordulat a végén nagyon jó, egyáltalán nem emlékeztem rá, és ki kell emelnem még a vékony Csecsent játszó Alex Kovas-t - na ez a pasi baromi durván néz ki, a játéka is gyilkos:) Szóval jó, de az eleje lapos, ettől függetlenül marad az 5 pont.

Hírek:

- Gerard Butlert az Így neveld a sárkányodat 2-ben hallhatjuk. (Ez tényleg ennyire jó volt, hogy folytatni kell?) (Azóta már 3. rész is van...)

- Mark Strong (aki itt Lenny jobbkeze, Archie volt) a Zöld Lámpásban lesz a gonosz Sinestro (talán a főellenség!) és felbukkan még a John Carter of Mars sci-fi/kalandfilmben is. (Mindkettő nagyot bukott, előbbiről elolvashatjátok a véleményemet a Filmrajongón.)

- Idris Elba két képregényhősös moziban fog szerepelni: a Thorban és a Ghost Rider: Spirit of Vengeance-ben - valamint a Prometheus című fantasztikus filmben. (Ebből a háromból az elsőről meg a harmadikról írtam.)

- Tom Hardy lesz a The Dark Knight Rises-ben Bane, vagyis Átok (külsőleg nem igazán tartom alkalmasnak erre a szerepre, de már anno Liev Schreiber is meglepett Kardfogként a Farkasban). (Végülis nagyon jól helytállt, aki akarja, olvassa el a cikkemet róla!)

- Karel Rodent A Lonely Place to Die nevezetű hegymászós akció-horrorban nézhetjük majd legközelebb.

- Toby Kebbel (a rocknrolla Johnny Quid) a Wrath of the Titans-ben játszik legközelebb, Liam Neeson oldalán. (Erről is írtam azóta.)

- Ludacris a Halálos iramban: Ötödik sebességben bukkan fel újból. (Ebből minek öt rész?)

- Gemma Arterton szintén felbukkan a Wrath of the Titans-ben, amiről egyébként eddig nem volt számomra egyértelmű, hogy a Clash of the Titans folytatása, de mivel ő mindkettőben Io karakterét alakítja, így most már biztos (ez nem bukott meg amúgy?). Ezen kívül az igencsak figyelemfelkeltő Hansel and Gretel: Witch Hunters névre hallgató horror-vígjátékban az egyik címszereplőt alakítja - Jancsi és Juliska a hírhedt mézeskalácsházas incidens után tizenöt évvel boszorkányvadászként harcol a gonosz ellen:) Ezt látnom kell! (Megnéztem, tetszett, írtam róla.)

Ma este lesz valami tinihorror az HBOn, talán azt meg tudom majd nézni, ha nem, akkor Az éhséget tekintem meg.

Bud és Terence filmje 1972-ből. Mindketten fiatalok, sikeres pályájuk kezdetén vannak és ez az egyik legjobb közös munkájuk!

Plata (Hill) és Salud (Spencer) pilóták, akik pénzért szinte bármilyen repülőt elvezetnek bárhová. Azonban a szerencse az utóbbi időkben elpártolt tőlük, így pénz híján megbízhatatlan munkaadójuk tippjét követve biztosítási csalást készülnek végrehajtani. A dolog nem jön össze és hőseink ott ragadnak a dzsungelben, ahol egy Mr. Ears nevű pacák a király: mindent ő hoz, mindennek ő mondja meg az árát, minden az övé, mindenki neki dolgozik. A nagydarab szakállas és égkék szemű haverja viszont megérzik a remek üzlet lehetőségét és felhajtanak egy saját repülőt, hogy borsot törjenek Mr. Ears orra alá - na meg hogy megszedjék magukat! De nem számolnak a helyi zsarukkal, a kiskirály bosszúszomjas embereivel és egy furcsa öreg fazonnal, aki folyton valami kincset emleget. Vajon mi sül ki ebből?

Természetesen ütős poénok, nagy pofonok és mindez Brazília fantasztikus ritmusára! Az író-rendező az a Giuseppe Colizzi, aki a páros legkorábbi közös filmjeit dirigálta, pl. az Isten megbocsát, én nem című förmedvényt - meg is lepődtem, hogy jé, ezt ugyanaz a pasas rendezte? A zenét ismét a de Angelis-bratyók szolgáltatják, megint felbukkan az örökös ellenfél, Riccardo Pizzuti, és kiemelném még a bolondnak hitt öregembert alakító Cyril Cusacket, ő szerintem tök jól teljesített.

Sajnos semmi érdekeset nem találtam erről a műről a neten - annyit azért megemlítenék, hogy az imdbn kakyoin132 nevű olasz felhasználó írja, hogy a Mindent bele, fiúk! 90 percnél hosszabb verziói (főleg a 120 perces vágatlan) sokkal jobbak az eredetinél - ki tudja, én még egyiket se láttam, de nekem ez a sima is tetszik.

Nem szaporítom tovább a szót: aki szereti őket, annak ez is tetszeni fog!

Pontozás:

imdb: 6.7 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Készül az írás a Spílerről, mást biztosra most még nem mondanék.

A sorozat utolsó darabja, elkészültére már mindenkinek a könyökén jött ki a Rendőrakadémia. Ami az első részben nagyszerű komédiázás volt, az még a másodikban is jól működött; a harmadik és negyedik részben viszont csökkent a színvonal, az ötödiktől kezdve pedig nagyon erőltetett lett az egész. Ugyanis ez a rész az, ahol a sorozat lelkének számító Steve Guttenberg kilépett Mahoney karakteréből, majd pedig sorra tűntek el a már ismert szereplők és a minőség egyre romlott. Nem csak azért, mert már egy normális történetet se bírtak összehozni, hanem mert a poénok se viccesek. A hetedik epizódnál az alkotók ugyanúgy képtelennek bizonyultak valami eredetit kitalálni, ezért az ekkor még épphogy csak véget ért hidegháborúban a barikád túloldalán álló ellenfélhez, az oroszokhoz küldték el a megmaradt főhősöket. 

Sikerült összeszedni George Gaynes-t (Lassard parancsnok, aki mindegyik részben látható, de csak itt írták ki első főszereplőnek), G.W. Bailey-t (az eredeti "gonosz", Harris megszemélyesítője), Leslie Easterbrookot (Callahan, a nehézbombázó:D), Michael Winslow-t (a hangutánzó Jones, aki szintén benne volt az összes epizódban, sőt még a folytatást jelentő sorozatban is), és David Grafot (a fegyvermániás Tackleberry), a már ismert szereplők közül. Mellettük pedig ott az akkor még nem annyira híres Ron Perlman (ő a főgonosz maffiavezér), a nehezen felismerhető Christopher Lee (a neki szánt viccek azok, amiken nevetni is lehet) és első filmes szerepében a gyönyörű Clare Forlani (láthattuk őt még pl. a Mystery Menben). A pozitív "hős" Charlie Schlatter egy igazi senki, ráadásul alacsonyabb Forlaninál - azóta nagyon sokra vitte, főként szinkronhangként alkalmazzák még. Ha pedig a szinkronoknál tartunk, az orosz rendőrtisztet életre keltő fickót hallhattuk annak idején a régi Transformers-rajzfilmekben Mogorva (Grimlock) hangjaként:)

Történet, mint olyan, végülis nincs. Az alapötlet, miszerint a bűnszervezet feje egy számítógépes játék piacra dobásával akarja átvenni az uralmat a világ vezetőinek komputerei felett, önmagában korántsem rossz, de hogy ezt miért kellett elvinni Oroszországba, az érthetetlen. Lassard eltévedése viszont egész jó poénforrás lett - ám sajnos az összes többi viccesnek szánt akármi 90%-ban nem működik. Ezt a filmet csak azért nézem meg újra, mert nagyon kedvelem Ron Perlmant és érdekes őt látni egy kifejezetten ostoba, komolytalan szerepben; emellett Forlani kisasszony tényleg nagyon szép volt akkoriban, szóval őt meg jól esik nézni:)

Érdekességek: Ez az egyik első amerikai film, amit Oroszországban forgathattak, a készítőket beengedték a Vörös Térre és az Állami Balett épületébe is (a balettes rész egyébként az abszolút mélypont, Bailey ezzel az egész filmmel iszonyatosan lejáratta magát). Hogy mennyi pénzből készült a Rendőrkadémia 7, azt nem tudom, de csak 126 247 dollárt hozott vissza - elsőként produkált a szériában 1 millió alatti hozamot; borzalmas kritikákat kapott, szinte minden tekintetben a legrosszabb Police Academy-mozi a Moszkvai küldetés.

Sajnálom, hogy ez lett belőle, mert Perlmannel azért elég nehéz rossz filmet csinálni, Christopher Lee-vel pedig szinte lehetetlen, azonban Alan Metter rendező úrnak (akinek a hasonló színvonalú, Rodney Dangerfield nevével fémjelzett, 1986-os Vissza a suliba című izét köszönhetjük) ez is sikerült.

Pontozás:

imdb: 3.3 (5 év alatt 0.7-et emelkedett!)

Szerintem: 2/5 (Három-négyszer sikerült megnevettetnie és a már említett három új arc [Forlani, Lee és Perlman] hatalmas mértékben emelték a színvonalat, ám az még így is a béka segge alatt van.)

Hírek:

- Michael Winslow szerepel majd a Bloody 27 című horrorban.

- Leslie Easterbrook a szintén a borzongatós műfajba tartozó Taxidermistben lesz benne, ami egy preparátorról szól, aki sorozatgyilkos és kitömi az áldozatait...

- Christopher Lee A hobbit első és második részében újból eljátssza majd Sarumant.

Hamarosan kezdődik a Mindent bele fiúk!, amit biztosan megnézek, este pedig vagy Spíler vagy Apja lánya, esetleg Az éhség.

Nem olvastam egyiket se, de mégis tudtam, hogy a fiatalon elhunyt Stieg Larsson könyvei óriási sikert értek el. Láttam a műsorújság ajánlóját és hezitáltam, hogy meg akarom-e nézni ezt vagy sem? Aztán végülis az igen mellett döntöttem - nyilvánvaló, nem?:) Mielőtt azonban belevágnánk, lássuk ki volt az író!

Történelmi (vagy inkább irodalmi?) arcképcsarnok-rovat: Karl Stig-Erland Larsson svéd író, újságíró és fényképész 1954-ben született. Egészen korán kezdett el rajongani a tudományos fantasztikumért, első novellái ebben a témakörben készültek, később sci-fi rajongó klubok elnöke lett és több ilyen témájú folyóiratban is publikált. Nyíltan baloldalinak vallotta magát, a svéd Kommunista Munkáspárt tagja és az ahhoz kapcsolódó újságok munkatársa volt. Megalapította a Svéd Expo mozgalmat - a nemzeten belüli szélsőjobboldali és rasszista szervezetek felderítésére (Larsson nagy szakértőjévé vált ennek a témakörnek), meg az általuk terjesztett eszmék elburjánzásának megállítására - valamint a mozgalom újságját, az Expot is ő hozta létre. Elsősorban a Svéd Demokraták pártját kutatta, munkája miatt rengeteg halálos fenyegetést kapott és bujkálnia kellett - pl. nem lehetett állandó lakása hosszabb ideig. Nappal cikkeket írt, éjjel pedig magánnyomozásokat folytatott a jobboldali szélsőségesek után. 1991-ben ezen éjszakai kutatások eredményeként született meg első könyve, az Extremhögern (Jobboldali extrémitások). 

A Millenium-trilógiaként elhíresült regényhármast saját szórakoztatására írogatta otthon, sosem gondolt rá, hogy kiadatja, csak nem sokkal a halála előtt. Inspirációjául egy, az életét meghatározó fiatalkori tragédia szolgált, ugyanis tizenöt évesen végignézte, ahogy egy fiatalkorúakból álló banda megerőszakol egy Lisbeth nevű lányt - ennél fogva érthető a könyvekben felbukkanó rasszizmus- és erőszak-ellenesség. (A rasszizmus-ellenességre ez mégsem ad magyarázatot, de hátha a lány fekete volt?) Ez a meggyőződés egyébként egész életében jellemezte őt, sosem tudta megbocsátani magának, hogy anno nem segített a lányon, így belőle hozta létre saját főhősét, Lisbeth Salandert. Különös, de a kemény, durva külsejű regényalak megszületésében az ismert svéd mesefigura, Harisnyás Pippi is szerepet játszott: az író így képzelte el magában a felnőtt Pippit.

Stieg Larsson 2004-ben bekövetkezett halálát az okozta, hogy a lift elromlása miatt gyalog kellett felmennie a hetedikre és ettől szívrohamot kapott. Elhunyta után került elő a három befejezett regény (A tetovált lány; A lány, aki a tűzzel játszik; A kártyavár összedől), amiket ekkor adtak ki. Ezek mellett egy negyedik mű háromnegyed részig kész kézirata is előkerült, valamint az alkotó ötleteinek feljegyzése az ötödik és hatodik részhez - a szériát tíz részesre tervezte! Ezek a befejezetlen munkák ma Larsson egykori élettársának, Eva Gabrielssonnak a tulajdonában vannak. (2016-ra megjelent a negyedik Millenium-könyv, amit már egy másik író készített emberünk stílusában.) A trilógiából összegyűlt hatalmas örökséget máig nem tudták elosztani az örökösök között. Mivel az írónak a fenyegetések miatt bujkálnia kellett, így nem volt bejelentett állandó lakcíme, ezért Eva és Stieg sosem tudtak összeházasodni. (Svédországban ugyanis bejelentett közös lakcím kell a házassághoz.) Emiatt ő törvényesen nem jogosult a pénzre. Az író rossz iszonyban állt az apjával és a bátyjával, így elvileg nekik sem jár semmi - egy előkerült 1977-es keltezésű végrendelet szerint minden az egyik kommunista szövetségé lenne, de erről pedig kinyilvánították, hogy illegális szerveződés, így ők sem kaphatnak semmit… Érdekesség még, hogy Stieg Larsson az 1977-es évben a dél-afrikában található Eritreában női gerillaharcosokat tanított gránátvető-használatra:D és hogy ő az első író, aki több mint 1 millió e-bookot (digitális formátumú könyvet) adott el az Amazon.comon.

A trilógia első részéből készült A tetovált lány (svéd címe magyarul: Férfiak, akik gyűlölik a nőket; angol címe: A lány a sárkány-tetoválással; meg még van valami hülye magyar alcíme is - tényleg?), egy kis ízelítő a sztoriból:

Mikael Blomkvist (Michael Nyqvist) hírhedt újságíró, akire éppen most szabtak ki három hónapnyi letöltendő börtönbüntetést, mivel rászállt egy nagykutyára, aki végülis tisztára mosta magát. A férfi elveszti lába alól a talajt... Ezalatt a huszonnégy éves Lisbeth (Noomi Rapace), az extrém külsejű hackerlány, új megbízást teljesít: le kell nyomoznia egy Blomkvist nevű újságírót - ugyanakkor nyakába varrnak egy felettébb perverz és erőszakos új gyámot, aki az első adandó alkalommal megerőszakolja őt. A lány visszavágni készül, de közben kedvtelésből tovább figyeli utolsó alanyát: a hitehagyott zsurnaliszta egy Isten háta mögötti szigeten van éppen, ahol egy idős milliárdos (Sven-Bertil Taube) megbízásából egy negyven évvel ezelőtt eltűnt lány után nyomoz. A két különös ember útjai keresztezik egymást és Lisbeth nem várt segítség lesz Mikael számára - de az ügy, amibe belefolynak, egyre szövevényesebbé, egyre ijesztőbbé válik, míg végül egy halálos játszma részesei lesznek. De vajon ki áll a háttérben?

Svéd filmről lévén szó, az alkotókat nem kötik korhatáros besorolások, mint amcsi kollégáikat, így a nyers valóságot a maga ocsmányságában tudták visszaadni. Ez az egyik, amiért szeretem az európai mozikat, mert mondjuk, ha valakit meglőnek bennük, akkor az vérzik is. (Ezen kívül tetszik, hogy annak ellenére, hogy milyen nagy sikerű regényről van szó, ami több milliós példányszámban kelt el és már három mozgókép készült belőle, mégsem látom sehol kiírva, hogy "Kedvencem", nem idézgetnek belőle, a főhősöknek nincsenek rajongói klubjaik, szóval nem rágják az ember szájába úgy, mint mondjuk Paulo Coelhot meg a tvájlájtot.)

A játékidő első felében a két karaktert egymástól függetlenül követjük nyomon. Míg Mikael próbál valami nyomra bukkanni régi feljegyzések közt és feledésbe merült archívumok mélyén, addig Lisbeth-nek állandóan atrocitásokat kell eltűrnie, minden napja küzdelem. Aztán a két szál találkozik (én is rájöttem arra, amire a csaj rájön) és onnantól lesz igazán érdekes a dolog. A megerőszakolós jelenet nagyon naturalisztikus, de amikor Lisbeth bosszút áll, akkor kiáltottam fel magamban, hogy "a mindenit, ez micsoda film!" Ezek után már egyre jobban érdekelt ez a zűrös nő, majd miután elkezdik kibogozni ketten a rejtélyt, úgy az izgalom is növekszik, egyszerűen odaszegeződtem a képernyő elé! Két alkalommal azért mégiscsak kiötlöttem, mi következik: az egyik a már említett dolog, amire a hősnő rájön; a másik meg a főhős erdei futásánál bekövetkező esemény - ezek viszont inkább a filmes megvalósítás "hibái" lehetnek, nem a regényé. (Végülis lehet, hogy én vagyok nagyon jártas már a mozik világában, vagy ha nem, akkor Larsson belefutott egy-két klisébe:))

A látványvilágot az erős, sötét színek jellemzik, amik főleg a jelen eseményeinél és az elején, Lisbeth-nél hangsúlyosak - ugyanakkor a múlt boldogságot jelentő emlékeit már-már vakító fényességben láthatjuk. Mindkét főszereplő nagyon-nagyon jól alakít. Noomi Rapace karaktere egyáltalán nem nőies, olyan taszító, de mégis érdekes figura, a svéd színésznő rendkívüli teljesítményt nyújt a tetovált lányként. (Nézzétek meg itt alul a képét, mennyire máshogy néz ki igazából, mint a filmben!) Michael Nyqvist figurája számomra különösen szimpatikus, mivel hozzá hasonló nyugis pacák vagyok (mostanában sajnos már nem mindig), valamicskét konyítok az íráshoz és engem is ilyen fura csajokkal hoz össze az élet folyton:)

Néhány érdekesség: Noomi Rapace fiatalkorában punk volt és az onnan megmaradt régi piercing-lyukakat fel tudta használni karaktere testékszereihez. Emellett szigorú diétán volt és kickbox-edzésre járt hét hónapon keresztül, hogy elérje az izmos Lisbeth megszemélyesítéséhez szükséges formát. A tetovált lány anyját játszó színésznő Nina Norén, aki Rapace valódi édesanyja. Tavaly ilyenkor a francia Canal+ minisorozat formájában, 6x90 perces epizódokra vágva leadta a három elkészült Millenium-film hosszabb verzióit, amit a 8 millió nézőből 1.1 millióan kísértek figyelemmel. A Millenium egyébként az újság, aminek Blomkvist ír. A tetovált lány 13 millió euróból lett és 104 milliót hozott, megkapta a BAFTA Legjobb Nem Angol Nyelvű Filmnek járó díját és amit még sosem láttam, a neves filmkritikus, Roger Ebert négyből négy csillagot adott rá - a többi kritikus is elismerte egyébként.

Nekem tetszett, egy igazán izgalmas krimi volt, érdekfeszítő sztorival, érdekes karakterekkel és jól megcsinált fordulatokkal. Ráadásul valahogy olyan életszagú az egész, ha elvonatkoztatunk a rettenetes eseményektől:) Kíváncsi vagyok, vajon a könyv is ilyen jó-e?

Pontozás:

imdb: 7.8 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Biztosan megnézem a folytatásait!) (Már cikkeket is írtam belőlük.)

A tetovált lány tv-sorozatról (SZPOJLEREK): 2013-ban adta először a Viasat3 a svéd mozik hat részessé darabolt, hosszabb verzióját, amely összesen 12 órát tesz ki. Ezt anno nem tudtam megnézni, de most, 2014-ben ismét műsorra tűzték és ez alakalommal már volt időm rá. Pár megfigyelés: Ragály oldja meg a Harriet-ügyet, mert végül ő talál rá a nőre és később Teleboriant is ő leplezi le. Nélküle a hősök semmit sem érnének. A harmadik rész elég unalmas volt, de a többi jó, részletes és informatív, főleg az első kettő. Akinek tetszettek a filmek, azok nézzék meg a sorozatot is! Viszont azt elképesztően felháborítónak találom, hogy a hat epizódból az ötödiket egyszerűen nem adták le. Hogy miért? Nyilván a jövő héten valami nagyon fontos vetélkedőt vagy ostoba akciófilmet kell sugározniuk, nem beszélve az ismétlésekről és hát nincs hely a műsorban. De akkor miért adták a hatodikat?! Miért nem lehetett volna eltolni az egészet egy héttel, úgy hogy ötödik most, jövő héten semmi, utána a hatodik?! Ez az egyik legnagyobb pofátlanság, amit az utóbbi időkben magyar tévécsatornák csináltak... 

Hírek:

- Michael Nyqvist Tom Cruise mellett fog játszani a Mission Impossible: Ghost Protocolban.

- Noomi Rapace jelenleg éppen válik, viszont dolgozik is. Benne lesz a Prometheus című sci-fiben és a The Last Voyage of the Demeterben (lásd: Drakula). (Előbbit láttam, írtam róla ide.)

- Készül a Män som hatar kvinnor hollywoodi feldolgozása: a The Girl With The Dragon Tattoot ebben az évben már láthatjuk, Blomkvistet Daniel Craig játssza majd. (Erről szintén írtam már a blogra.)

Ma megnéztem a Rendőrakadémia 7-et, hogy a sorozat teljessé válhasson itt, ezt legkésőbb keddre megírom majd. A többivel kapcsolatban egyelőre nem ígérek semmit.

Első emlékem a G.I. Joe-król az, hogy általánosban az egyik osztálytársamnak (akinek a keresztneve ugyanaz, mint az enyém) volt egy csomó belőlük. Még asszem járművei is akadtak, de szerintem elsősorban azért voltak neki ezek az akciófigurák, mert van két idősebb bátyja és talán tőlük örökölt. Nekem világ életemben csak egy Joe-m volt (egy fényképet készítettem róla, mert még most is megvan), mert jobban érdekeltek a Transformerek (autó meg katona egyben), de azt hiszem ezek az "igazi amerikai hősök" sose értek el túl nagy népszerűséget Magyarhonban. Minden srác ismerte őket, valaki játszott is velük, de szerintem a LEGO és az Alakváltók (na meg a gumidínók:D) népszerűbbek voltak náluk. [2016-ra már 5-re bővült a Joe-im száma, és megismertem egy összetartó kis közösséget, akik ezeket a figurákat gyűjtik fő hobbiként.]

Amit érdemes tudni ezekről az elit katonákról: 1964-ben jelent meg az első három Joe, 12 inches (kb. 30 centis) akciófigurák képében, azóta pedig számtalan különböző méretű figura, képregények, rajzfilmek, stb. láttak napvilágot róluk. Nevük az egyszerű amerikai katona köznyelvi megjelölése (G.I.= General Infantry, vagyis általános gyalogság; a Joe pedig kb. úgy fordítható, hogy pasas, fickó). Az itt tárgyalt filmet elsősorban nem ők ihlették, hanem a high-tech fegyverekkel való lövöldözés - a Hasbronak pedig éppen kapóra jött ez, mert a Transformerek mellett egy másik régi játék-szériáját is elővehette, amiben nemzetközi szuperharcosok űrfegyverekkel küzdenek a gonosz terroristák ellen. A terroristák pedig szeptember 11. óta a "civilizált világ ellenségei", szóval minden adott volt a sikerhez. Lássuk mi lett belőle:

A nem is olyan távoli jövőben a MARS fegyvergyártó kifejleszt egy elképesztő pusztító erejű, nanotechnikára épülő rakétafejet, melynek négy prototípusát egy különleges kommandó szállítja át Amerikán. A konvojt azonban egy rejtélyes, hatalmas tűzerővel bíró csapat megtámadja - a csatába bekapcsolódik pár látszólag a semmiből jött harcos is, akikkel együtt végül a nano-rakéták megmenekülnek - de a veszteségek hatalmasak. A kommandó két túlélője [Duke (Channing Tatum) és Kioldó (Marlon Wayans)] hamarosan a segítségükre sietett elit sereg, a G.I. Joe-k sorai közt találja magát, ahol kemény kiképzés, új barátok/barátnők:) és egy addig soha nem látott, titkos világ várja őket. Hőseinknek viszont nincs sok idejük örülni az új élményeknek, mert rögtön bevetésre indulnak: a fegyvereket mégiscsak ellopja a Bárónő (Duke egykori kedvese - Sienna Miller) és a szupergyors nindzsa Viharárny (Byung-hun Lee) által vezetett rohamcsapat. A két új Joe, kiegészülve Kőkeménnyel (Adewale Akinnuoye-Agbaje), Brékóval (Said Taghmaoui), Scarlettel (Rachel Nichols) és a néma Kígyószemmel (Ray Park - sejtettem, hogy ő az!) elindul, hogy megállítsa a rosszfiúkat, akik célba veszik az Eiffel-tornyot - ám ez még csak a jéghegy csúcsa!

(Ez az én saját harcosom:)) Lövöldözés minden kaliberrel, lézerfegyverek, rakéták, szuperszonikus vadászgép, tengeralattjárók, elpusztíthatatlan Hummer, nindzsák, pár jó nő, néhány ocsmány "szörnyeteg" és több mint 250 robbanás - kell ennél több?:) Úgy gondoltam, hogy ez sem lehet valami nagy durranás, de miután nekem tetszett a Dragonball-film (és első nézésre még a Transformers-ek is), így mégiscsak valami izgire kezdtem számítani. Aztán mikor már úgy az ötödik percben egy olyan csatát vetítettek elém, amit más filmekben az utolsó nagy balhéknál szoktak, tudtam, hogy ez jó lesz!

A történet elsőre egyszerűnek tűnik, de több fordulat is van, bár ezek közül egy (az egykori szerelem-szál) kitalálható, de például a háttérből a szálakat irányító főgonosz kilétére sosem jöttem volna rá magamtól. Az akciójeleneteket megszakítva betekintést nyerhetünk a legtöbb központi szereplő múltjába, valamint marad hely keménykedésre és olcsó poénok pufogtatására is. Ami nagyon tetszett, az a nem egy nagy eseményre kihegyezett történetvezetés. Ha belegondolunk, akkor pl. Son Goku és Optimus mozivásznas kalandjában is egy nagy központi szál van: a gonosz, aki egy bizonyos valami megszerzésével akar egy bizonyos célt elérni. Itt viszont nem csak egy főrosszfiú van, ráadásul többféle, váltakozó cél mozgatja az antagonisták seregét.

A hősnek szánt Channing Tatum nekem nem igazán került a középpontba: túlságosan kemény, mindenkit túlteljesítő, "tökéletes" jófiú; aki nemcsak kidolgozott testtel, de fejlett erkölcsi tartással is rendelkezik. Az ő ellensúlyozására szánt poénos néger srác szerepében Marlon Wayans kezdetben borzasztóan tenyérbe mászó, majd nagyrészt elsikkad, de nekem ellenszenves volt, mert övé lesz végül a legjobb csaj, Scarlett (nekem Rachel Nichols jobban tetszik, mint Sienna Miller). A Joe-k vezetője Dennis Quaid, az egyik őrmester pedig a szigorúan stáblistában fel nem tüntetett Brendan Fraser. Ha már nála tartunk: a filmet A múmiával ismertté vált Stephen Sommers rendezte, így kedvenc hőse mellett egy-egy kis szerepben játszatja Arnold Vosloot (Imhotepet) és Kevin J. O'Connort (Benny-t) is. Ismertebb arc még Jonathan Pryce, aki az Egyesült Államok elnökét kelti életre, valamint egy nyúlfarknyi szerepben láthatjuk a modell Karolina Kurkovát.

A legkarakteresebb jófiú a szótlan Snake Eyes, akit Ray "Darth Maul" Park játszik - gyors, erős, jól néz ki, nekem ő volt a főszereplő. A gonoszok közt pedig ott a baromijól megcsinált Doktor (Joseph Gordon-Levitt), akit később már egy másik néven emlegetnek; és a sok-sok, maszkos NeoVipera-harcos. Nekem Storm Shadow kicsit erőltetett volt, Sienna Miller meg nagyon:D Stephen Sommers egyébként nem csak rendező, de író, producer és zenei producer is volt, az írásban pedig részt vett a '85-ös G.I. Joe-rajzfilmsorozat és a képregények történeteinek megalkotója, Larry Hama. Hamát NATO-tábornokként szerepeltették volna, de végül kivágták a jeleneteit és csak egy pár képen látszódik a háttérben. Őt egyébként akkor kérték fel segíteni, mikor az előzetes forgatókönyv kiszivárgott a netre és a rajongóknak egyáltalán nem tetszett. (Szerkesztés: Destro szerepében a Doctor Who 9. Doktorát, Christopher Ecclestont láthatjuk.)

A sztorival szerintem semmi gond, én nagyon jól szórakoztam rajta, ha eltekintünk az idegesítő Wayans-től, akkor tulajdonképpen minden oké benne. Nem kell valami hűdenagy dologra számítani, végülis játékok az inspirálók... De azért van egy-két elég erőszakos jelenet - ugye vér azért mégsem fröcskölhet -, kapunk pl: fejleszakadást, leszúrást, lekaszálást, stb. A készítők egyébként legfőbb forrásul a Joe-képregényeket vették és elvonatkoztattak a rajzfilmtől.

Néhány érdekesség: Amikor a gyerekkorú Kígyószem és Viharárny harcolnak, az egyikük egyszer felnőtt férfihangon nyög - ez egy eléggé észrevehető hiba. Az antarktiszi csatánál az impulzus-ágyú hangja egy régi effekt egyenesen a '82-es TRONból:) A marketingkampány részeként a 16. Nemzetközi G.I. Joe Kiállítás napján a negyvenkét emeletes Kansas Hotel tetejéről 300 darab, ejtőernyős 12-inches figurát engedtek le, amik majd 500 lábnyit repültek:) Ray Park és Snake Eyes már elég korán "találkoztak", mert a gyermek Ray anno egy ilyen figurával játszott, de nem nagyon ismerte a háttérsztoriját. Hiányos tudását viszont a képregények elolvasásával pótolta, valamint tanulmányozta a karakter mozgását és pózait a rajzfilmből. A Park által viselt teljes testet elfedő ruhában elég nehéz volt mozogni, a színész több napig otthon is hordta a kosztümöt, hogy megszokja. Ennek ellenére annyira tetszett neki Kígyószem életre keltése, hogy megkereste Kevin VanHook és S. L. Gallant képregény-alkotókat, hogy egy saját magáról mintázott miniszériát készíttessen velük.

A The Rise of Cobrahoz készültek kis- és nagyméretű akciófigurák, járművek, egy négy részes előzmény-képregény és kiadtak mellé egy videojáték-folytatást is.

A Kobra árnyéka 175 millió dollárt vitt el, de 302 és fél milliót hozott. Sajtóvetítést nem tartottak, a kritikusok nagyrészt támadták. Channing Tatum megnyerte a Teen Choice Award Legjobb Akciófilm-Hősnek járó díját, Sienna Miller pedig a Legrosszabb Mellékszereplőnő Arany Málnáját:)

Egy igazán fiúknak való mozi ez, de a lelkükben gyerek férfiak is jól fognak szórakozni rajta - nekem nagyon tetszett!

Pontozás:

imdb: 5.8 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (A befejezésben lévő csavart nem is említettem még;))

Utólagos szerkesztés: Mivel meg akarom nézni a második részt, ezért tegnap éjjel ismét megtekintettem ezt. Két dolgot kell megemlítenem: 1. Wayans az eredeti szinkronjával egyáltalán nem annyira irritáló, mint a magyarral, ez pozitívum. 2. A korábbi nézéskor magával ragadott a pörgős hangulat, de most, másodszorra már feltűnt, hogy mennyire sok baromság van benne. Csak egy példa: A jeges kontinensen pont ahhoz a bunkerhez érkeznek a jófiúk, amiben a hiper-szuper-überjet parkol, ráadásul közvetlenül innen lövik fel a rakétákat is; amikből az egyiket Kígyószem a motoros szánjára szerelt fegyverrel, tökéletes ívben egyből eltalál. Plusz egy, ez már közben ugrott be: Destro végső álarca rém béna, de a Parancsnoké most egészen tetszett, bár így sem érhet a '80-as évekbeli figurán látható lepel nyomába. Ha most kellene értékelnem, akkor legalább egy mínusz pontot kapna, ha nem többet. Nagyon érdekel, hogy vajon hogyan képesek ezt folytatni? (Szerkesztés: A folytatás borzalmas...)

Hírek:

- Készül a következő G.I. Joe-film, Dennis Quaid, Ray Park, Channing Tatum és Byung-hun Lee biztosan szerepelnek majd, a forgatókönyvet a Zombielandet elkövető páros, Rhett Reese és Paul Wernick írják, a rendező Jon Chu. A forgatás ez év júniusában indul, a bemutató jövőre várható. (Ezért a szennyért kár volt az erőfeszítés...)

- Stephen Sommers ismét hármas feladatot lát el a műben, amin dolgozik, ez a When Worlds Collide, egy sci-fi, a világvégét előidéző katasztrófával a középpontban.

- Joseph Gordon-Levittot a korábbi bejegyzésekben már emlegetett Looper című futurisztikus filmben láthatjuk majd, amiben a maffia bérgyilkosának saját jövőbeli énjét kell megölnie - ő lesz a fiatal én -, valamint szerepelni fog még a The Dark Knight Rises-ben is. (Utóbbit láttam és írtam róla.)

- Rachel Nichols-szal a készülő Conan-újrában találkozhatunk legközelebb.

- Ray Park az első olvasatra valami GUNDAM-koppintásnak tűnő 2012-es Future Fighters-ben lesz benne, ahol főként ázsiai emberek irányította bazinagy robotok csapnak össze - izgalmasan hangzik:)

- Arnold Vosloot a Green Lantern: Emerald Knights névre hallgató, egyből dvdre készülő rajzfilmben hallhatjuk és a Sara's Cell címet kapott terroristás horrorban láthatjuk egy év múlva - utóbbiban Tony Todd-dal karöltve.

Tegnap megnéztem A tetovált lányt, erről holnap olvashattok, ezen felül már előre beígérhetem a két folytatását, valamint továbbra is tervezem Az éhség és a Kopaszkutya megtekintését. (Ezekről mind megszületett a cikkem.)

Elérkezett hát az idő, megnéztem a Spock nyomábant, így most már az elsőtől a tizenegyedikig az összes Star Trek-mozifilmet láttam. Ahogy a készítők ennek a résznek az esetében, én is csinálok egy kis áttekintést, hogy mi történt a harmadik epizódig:

Az első egész estét betöltő kalandban (The Motion Picture) az Enterprise legénysége jó tíz év után megint itt van, hogy szembenézzen egy elképesztő erejű, isten-szerű pusztító hatalommal bíró valamivel, ami a Föld irányába tart. Miután megfejtik a rejtélyt, hogy mi ez a valami, természetesen "legyőzik" - Babylon 5-effektus, ott is az egyik korai rész végén a szupererős telepata "halálakor" megtörténik az, ami itt. Ezek után Kirk kapitány (William Shatner), csapatával együtt, a következő bevetésen (The Wrath of Khan) a titokzatos Teremtés nevű terraformáló készülék megszerzésére irányuló összeesküvésbe csöppen. Egy rég nem látott ismerős, a bosszúra éhes szuperember, Khan (Ricardo Montalban); valamint a kapitány egykori szerelme és annak eltitkolt gyermeke is felbukkan. Khan halálos csapdájából végül csak Spock (Leonard Nimoy) önfeláldozása révén menekülnek meg a többiek - a rosszfiú így legyőzetik, de igen magas áron. A technika legújabb vívmánya pedig kifejti hatását, ám ennek nem várt következményei lesznek...

... amikkel a Star Trek III-ban kell szembesülniük hőseinknek. Ugyanis a Teremtés felkelti egy radikális klingon-csapat érdeklődését (élükön Christopher Lloyd), akik elindulnak felderíteni a "fegyver" titkát, valamint az effektusát vizsgálva Kirk fia, David (Merritt Butrick) és Saavik (Robin Curtis) is a helyszínre mennek. Ezalatt a csúnyán szétlőtt, öreg Enterprise az űrdokkban vesztegel, ahol bejelentik a legénységnek (Shatner, DeForest Kelley, George Takei, James Doohan, Walter Koenig és Nichelle Nichols), hogy a hajót leszerelik. A csalódott hősöknek azonban nem kell sokáig várniuk egy új kalandra, hiszen kedvenc kapitányunk tudomást szerez arról, hogy Spock tulajdonképpen mégsem halott: lelke a jó doktorba költözött, a teste pedig még mindig ott hever valahol az űr egyik távoli bolygóján. Így aztán elkötik az Enterprise-t és beindul a hajsza, ahol a három "kutatócsoport" végül találkozik egymással, meg a nem várt fordulatokkal!

Mielőtt bármi mást mondanék, leszögezem, hogy ez volt az Űrlázadás mellett az egyetlen olyan rész, ami nem tetszett. Miután a negyedikben folyton azon poénkodnak a többiek, hogy Spock halhatatlan lett, így most valami marhanagy durranást vártam. Ehelyett kapom a Kirk-féle sztorivonalat, ami teljesen kiszámítható, mivel már láttam a következő részt; aztán ott a Saavik-David rész, aminek gyakorlatilag nincs értelme, és végül a frankó klingonok, de ez korántsem elég a mozi megmentésére. Az alap történetszálat, az "élesszük fel a rajongók kedvenc űrlényét"-eseménysort már az ötödik percben ki lehet találni, a másik kettő pedig értelmetlen - David sorsának alakulása viszont a folytatásban megmagyarázza Kirk hozzáállását a tarajos fejűekhez. Leonard Nimoy beült a rendezői székbe és emiatt szinte alig szerepel - csak az elején lévő visszatekintésben és a legvégén láthatjuk, hiánya azonban eléggé rányomja a bélyegét az egész filmre. Kirk a szokásos, McCoy doki viszont többet van jelen és kevesebbet viccelődik. A többi szereplő nem túl érdekes, maximum azt érdemes még megemlíteni, hogy Chekov megszólal oroszul.

Lássuk az új alakokat! Robin Curtis a nyomába se érhet Kirstey Alley-nek, bár a lángoló véres jelenetben elég jó volt. Lloydot nagyon különös volt főgonoszként látni, de kitűnően teljesített: ő az egyetlen igazán eredeti figura az egész játékidő alatt. [Azért a Roger nyúl a pácban-ban is ugyanilyen gonosz volt.] A mellékalakok közt van Mark Lenard (Sarek, Spock apja), Miguel Ferrer (egyetlen pillanatra tűnik fel, de nagyon jellegzetes arca van, így könnyen felismertem) és John Larroquette (a Maltz nevű klingont alakítja - ő volt pl. a House-ban a kómás pasas, és a Kitúr-lak férfi főhőse). Harve Bennett pedig a pénzelés és a forgatókönyvírás mellett a videó-visszajátszó gép hangját is adta:)

Az effekteken most lehet talán először látványosan észrevenni az idő múlását: bár az űrlény-maszkok és a modellek megfelelőek lettek, sajnos a planéta, ahol a cselekmények zajlanak, igencsak műanyag-látszatot kelt. Pozitívumok a gusztustalan űrférgek és a klingonok király egyenruhái. Az első 10-15 percben egyébként feltűnően sok anyagot használtak fel a Khan haragjából, ez kicsit hülyén veszi ki magát - pláne, hogy még a főcím alatt is a már látott képsorok mennek. Azért ide sikerült egy nem várt fordulatot betenni, de számomra, aki anno elsőnek az Új Generációs filmeket látta, mégsem volt nagy dolog.

Néhány érdekesség: Nimoy volt az első a szereplők közül, aki Űrszekerek-filmet rendezhetett. A forgatást veszélybe sodorta egy hatalmas stúdiótűz - Shatner segített tüzet oltani és kimentett egy alkalmazottat a lángok közül, de később azt mondta, csak azért tette, hogy nehogy leálljon a forgatás:) A klingon-maszkok felrakása két órát vett igénybe. A nagyon gyorsan felnövő Spockot összesen heten keltik életre: testét Carl Stevens, Vadia Potenza, Stephen Manley és Joe W. Davis játszotta el, mellettük persze a rendező is, és az őt helyettesítő kaszkadőr, Steve Blalock. A hetedik ember pedig a hangját kölcsönző Frank Welker volt. Mindenki kedvenc vulcanijának életre keltője örült, hogy csak ilyen kevés időt kellett a kamera előtt töltenie és így eljátszott egy plusz szerepet: ő a turbólift hangja (a stáblistán Frank Force-ként szerepel). A USS Grissomot az Apollo-1-űrprogramban életét vesztet Gus Grissomról nevezték el. Saavik elvileg félig vulcani, félig romulan, de az ezt igazoló jelenetet az előző epizódból kivágták; itt pedig nem került előtérbe - a Star Trek III-ból készült regény mégis megemlíti ezt. Christopher Lloyd egyszer azt nyilatkozta, hogy az itt alakított Kruge parancsnok a kedvenc szerepe eddigi pályájáról.

A Spock nyomában 17 millió dollárból készült és 87 milliót hozott. A kritikának nagyon tetszett Leonard Nimoy rendezési stílusa, azt mondták, megragadta és visszahozta a tv-show hangulatát. Ezen kívül az effekteket szintén elismerték, viszont a negatív megjegyzéseket azért kapta, amit én is kiemeltem: a történet miatt.

Összefoglalva: A szokásos csapat egy karakteres gonosz ellen, de az egész eseménysor végtelenül unalmas, kitalálható és emiatt az egész film elúszik. Lehet, hogy anno nagyot ütött, de én inkább ajánlom a negyedik vagy a hatodik részt!

Pontozás:

imdb: 6.6 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 2/5

Hírek:

- Christopher Lloyd a Time, The Fourth Dimension című sci-fiben játszik legközelebb, amit 2012-ben nézhetünk meg. A sztori a dimenzióutazásra fókuszál, Lloyd a főhős.

- John Larroquette a hamarosan látható Zöld Lámpásban szinkronizál. (Erről már írtam azóta.)

- Frank Welker ismét robotot alakít, a Transformers: Dark of the Moonban a műholddá változó Álca kommunikációs tisztet, Fülelőt (Soundwave) szólaltatja meg. (Erről is írtam.)

Várható bejegyzések: Az éhség, Kopaszkutya.

Még nagyon régen láttam ezt egyszer az HBO-n, akkor még A rend őrzője címmel, és úgy maradt meg bennem, hogy jó film, de a témán és Heath Ledgerön kívül semmire nem emlékeztem belőle. Aztán néha-néha a tévéújságban láttam hasonló című mozikat, de mindig rájöttem, hogy azok mégsem egyenlőek ezzel. Viszont megörültem, mikor rájöttem, hogy végre tényleg ezt fogják sugározni, igaz, már már más címmel - A bűn rendje. Ugyanakkor angolul is két neve van: The Sin Eater és The Order (A bűnfaló, A rend). [Megjegyzés: Az eredeti címén ma már egy Jean-Claude Van Damme-akciómozit találunk.] Mindegy, hogy a négy cím melyikén nézzük, erről van szó benne:

Alex (Heath Ledger) a kihalófélben lévő karoling szerzetesrend egyik utolsó tagja. A karolingok a tudást keresik, az igazságot hajszolják, kísértetekkel és démonokkal harcolnak. Hősünkhöz beállít egy éve nem látott titkos szerelme, az őrült festőlány, Mara (Shannyn Sossamon), akit keres a rendőrség; majd nem sokkal később egy bíboros (Peter "Robotzsaru" Weller) egyenesen Rómából - a hírrel, hogy Alex tanítómestere különös körülmények közt meghalt. Az ifjú pap ezután a lánnyal együtt elutazik az olasz fővárosba, ahol kiegészülve rendje másik még szintén élő tagjával, a jó kedélyű Thomas-szal (Mark Addy), nyomozásba kezd, hogy vajon mitől halt meg a mestere? Hamarosan már egy gyilkos nyomában járnak, útjukon ősi temetőkön, titkos katakombákon és szent helyeken haladnak át; túlvilági kreatúrákkal, kultistákkal és saját hibáikkal szembenézve - a nyomok pedig egy furcsa fickóhoz vezetnek, aki elvileg nem is létezhetne...

Ugye milyen jónak tűnik így leírva a dolog? Az alapötlet (a bűnfaló létezése - róla később) tök jó. Az emellé berakott démonos szál sajnos a megvalósítás miatt nem frankó, plusz az embernek akaratlanul is a Constantine jut eszébe róla. A kultisták viszont baromijók lettek, főleg a vezérük! A gond az, hogy túl kevés idő alatt, kevés dologgal sokat akartak bemutatni és így végülis semmiből sincs elegendő - amiből meg igen, az mégse annyira izgi.

Maga a bűnfaló egy német színész, bizonyos Benno Fürmann alakításában béna, unalmas és érdektelen főgonosz. A sztorija alapján szánni kéne, vagy félni tőle, esetleg megvetni, de ezek közül semelyik érzést nem váltotta ki belőlem. Amikor pedig a homályban hagyott részleteket ő maga meséli el kimerítő pontossággal, hát az olyan gagyi:) Heath Ledger szintén nem nyújt egy hűdenagy teljesítményt, de azért kedvelhető főhős. Mark Addy és Peter Weller viszont remekelnek - igaz, utóbbi alig szerepel. Shannyn Sossamonról nem bírtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem tetszik, róla egyetlen emlékem, hogy egyszer olvastam egy kritikát, ahol az egekig magasztalják a szépségét és a tehetségét - nekem maximum az utóbbi tűnt fel. Aztán láttam egy képet róla, hogy hogy néz ki most kb. és azt mondom, itt még szebb volt, mint manapság:) Az író-rendező-producer Brian Helgeland, akinek a Rémálom az Elm utcában 4. és a Titokzatos folyó forgatókönyveit köszönhetjük. A speciális effektek nagy része ocsmány és hiteltelen, aminek ijesztőnek kéne lennie, az nem az. Nekem csak a haldoklón végrehajtott rítus során megjelenő izék tetszettek, azok még jónak nevezhetőek. Most pedig pár szót arról, mi a bűnfaló:

Ez a személy sok helyütt (főleg Angliában és Írországban) a helyi folklór része. Ő az, aki a temetés alkalmával eljön és egy rituális étkezéssel megszabadítja a holtat annak bűneitől, így az eltávozott lélek makulátlan tisztasággal léphet a Mennyországba. Az a személy, akin ezt a rítust végrehajtják, bizonyosan megnyugvást lel és nem tér majd vissza élőhalottként a Földre. Viszont aki ezt a mesterséget űzi, azt általában elkerülik, megvetik és szörnyűségeket suttognak róla a háta mögött. Az Angliában található Shropshire helység legendája szerint a környéken "szolgáló" utolsó bűnfaló Richard Munslow volt, aki 1906-ban hunyt el - sírja ma is megtekinthető. Az Encyclopaedia Britannica 1911-es bejegyzése szerint a halott lelkének étellel/itallal való megtisztítása az alábbi helyeken szokás: Felső-Bajoroszágban (egy süteményt helyeznek a holttestre, amit a legközelebbi rokonnak kell elfogyasztania), a Balkán-félszigeten (egy, az elhunytra emlékeztető formájú kenyeret eszik meg együtt a család), Hollandiában (az eltávozott aláírását belemásolják egy süteménybe és ezt eszik meg - ugyanez volt a régi Amerikában is) - az angol vidéken pedig gyakori szokás a temetési-torta elkészítése és együtt elfogyasztása. Sőt, hogy ne menjünk ilyen messzire, hazánkban ma is él a halotti tor rítusa.

Vissza a filmhez, egy érdekesség róla: Ledger, Addy és Sossamon mind együtt játszottak a Lovagregényben, amit szintén Helgeland rendezett. A The Order 38 millió dollárból lett, 11 és fél milliót hozott, a kritikusok nagyon leértékelték.

Az alapötlet jó, vannak benne jó színészek és jó részek; viszont több a rossz színészi játék, a szar történetvezetés és az unalmas eseménysor. A végére betett csavaros dolgok közül mindössze a legutolsó működik, de az is csak első nézésre. Ha a kezdetben meglévő gyilkosos vonalat továbbvitték volna a pogány szektával és valami másféle legendabeli lénnyel, akkor egy király filmet csinálhattak volna - ez sajnos nem az.

Pontozás:

imdb: 5.1 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 2/5

Ha minden jól megy, holnap olvashatjátok már a Star Trek III-ról szóló írásomat. (Hála Istennek, minden jól ment.)

Bármikor, mikor meglátom, hogy lesz egy Walter Matthau-film, elgondolkodok, hogy láttam-e már és hogy érdemes lenne-e megnézni, de semmiképpen nem hagy hidegen. Ő egy tényleg kitűnő színész volt, bár elsősorban csak a vígjátéki szerepeiből ismerem. A régebbi időkben viszont sokféle alkotásban megfordult, akkoriban pedig a hollywoodi szokás az volt, hogy könyvek mellett színdarabokat dolgoztak fel. Így született például a Furcsa pár, a Szenzáció! és ez is.

A Plaza Hotel 719-es szobájában történő eseményeket láthatjuk. Három különböző korú és különböző viszonyban lévő pár fordul meg itt, akikben közös, hogy van valamilyen problémájuk, és a férfit minden alkalommal Matthau játssza.

Először egy középkorú férfit és feleségét mutatják, akik házassági évfordulójukat készülnek megünnepelni - legalábbis az asszony mindenképpen. A férjnek pedig van néhány titka, azonban ezekre a mai este során mind fény derül!

Másodszor egy híres álomgyári producert tárnak elénk, aki egyetlen éjszakára érkezik - és ezt az éjszakát nem akarja egyedül tölteni, így előkeresi noteszát, majd sorra felhívja hölgyismerőseit. Aki végül horogra akad, az egy régi-régi barátnő, belőle mára már háromgyerekes anyuka/feleség vált. A nő azonban így is eljön egykori párjához - de vajon ellen tud állni a csábítónak?

Harmadszor pedig egy idősebb házaspárt nézhetünk meg, akik leányuk esküvőjére jöttek, amit a hotelben tartanak. Azonban váratlan akadályként az ifjú ara bezárkózik a fürdőszobába és semmi esetre sem hajlandó kijönni. Apja és anyja mindenhogy próbálják kihozni, de ő még csak nem is reagál - most akkor mégse lesz esküvő?

Minden alkalommal ugyanazon a helyszínen láthatjuk a férfi-női kapcsolat egy-egy változatát: a boldogtalan házasságot, a látszólag boldog házasságot és az agglegényéletet - meg a női "csalfaságot". Nekem személy szerint a középső részlet a kedvencem, ahol Matthau viccesen néz ki barna parókájával, a karakterek egy csomó híres színészt emlegetnek és a női szereplő, Barbara Harris nagyon szép (lásd a képet, de a filmben talán még szebb). Az első tulajdonképpen szomorú, a harmadik pedig elgondolkodtató, de nem túl érdekes.

Egyetlen ismertebb arcként a mellékszereplők közt felbukkan Alan North (pl. Vaklárma, Police Squad-sorozat), igaz én nem vettem őt észre:) A rendező Arthur Hiller, az író pedig Neil Simon, aki saját színdarabjából készítette a forgatókönyvet. Az említett mű 1968-tól ment a Plymouth Színházban, 1097 előadást élt meg; ezen felül megkapta a '68-as Tony-díjat a Legjobb Színielőadás kategóriában. Simon később azt nyilatkozta, hogy az, ami az élő előadásokon működött (nevezetesen, hogy egy férfi és egy nő játssza a három-három szerepet), az itt nem jött össze. Eredetileg minden egyes párt mások alakítottak volna, de végül ettől eltérően alakultak a dolgok. Az első részben látható hölgy, Maureen Stapleton már a színpadon mindhárom női szereplőt eljátszotta, a férfi megformálására pedig legalább a középső darabhoz Peter Sellers-t szerették volna, de ő akkor túlságosan elfoglalt volt. Simon azt mondta, szerinte elpuskázták a lehetőséget és Matthau nem eléggé hiteles ebben a hármas alakításban.

Én azt mondom, egyszer azért érdemes megnézni, látni, hogy milyen volt az, amikor még a színészek univerzálisak voltak (ma is van, aki ilyen, de a legtöbben már csak egyféle dolgot tudnak eljátszani). Matthau-rajongóknak természetesen kötelező darab:)

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Picit unalmas, nagyon figyelni kell rá.)

Az állati nyomozónál megírtam, hogy Jim Carrey egyik védjegye az, hogy nem szokott szerepelni a saját filmjeinek folytatásaiban. Eddigi pályafutása során ez az egyetlen kivétel - igaz, 5 millió dollárt fizettek neki, hogy újra eljátssza Ace Venturát. Elöljáróban annyit, hogy az előzménynél kreatív konzultáns státusban lévő Steve Oedekerk itt gyakorlatilag szabad kezet kapott: ő írta és rendezte a filmet. Ismerve az úriember munkáit, ez már sok mindent elmond arról, mit várhatunk a filmtől. Lássuk, miről is szól: (Megjegyzés: Egy időben a magyar tévék Állati nyomozoo-ként hirdették az előzményét...)

Ace (J.C.) egy repülőgép-szerencsétlenség négylábú túlélőjét próbálja kimenekíteni a hegyekből, amikor tragédia történik és a kis mosómedve lezuhan... Az állati nyomozás ásza ezek után elvonul egy messzi kolostorba, ahol vezekelni próbál - hamarosan viszont újabb megbízatást kap. A feladat egyszerűnek tűnik: meg kell találnia egy afrikai törzs ellopott szent állatát, különben az őslakosok közt kitör a háború. Amint szóba kerül a 25 000 dolláros nyomravezetői díj, hősünk azonnal elvállalja a munkát, de ahogy halad előre az üggyel, egyre több hátráltató tényezővel kerül szembe. Például az egyik törzs szemrevaló hercegnője (Sophie Okonedo) szemet vet rá, a másik törzs ki akarja őt nyírni, a helyi angolok kinézik maguk közül, és ráadásul kiderül, hogy az a bizonyos szent kreatúra egy ritka ronda albínó denevér - az egyetlen állat, amivel Ace finoman szólva nincs jóban. De ez a tömérdek probléma így sem állhat őrületes stílusú nyomozónk útjába, aki mindent megtesz, hogy felderítse a bűntényt - de ki lehet a tettes és ki a felbujtó?

A film egyetlen nagy baja, hogy kiviszi a főszereplőt a városi dzsungelből és berakja az igazi vadonba - emellett pedig elburjánzik benne a gusztustalankodás. Elég itt csak a minden tekintetben mélypontnak nevezhető orrszarvús részre gondolni, vagy a végén meglelt megoldásra, hogy mi is az a valami, ami miatt a denevért elrabolták. Ezeken felül pedig hiányzik a szerelmi szál (csak nagyon érintőlegesen van valami) és már túl sok a makett-állat is. A történettel a baj az, hogy nem túl érdekes, nem igazán fordulatos. Van az első gyanúsított, aztán a második, utána a harmadik és kész. Végig sejthetjük, hogy az elkövető ki lehet, vagy, hogy melyik helyi társaság tagja, így aztán nem fogunk meglepődni se. Az eseménysorba két alkalommal sikerült teljesen inkonzisztens módon roncsderbit beépíteni és még azt is kijelenthetjük, hogy egészen a vacsutu törzshöz való megérkezésig alig akad poén - egyetlen kivétele a Sikaka-sikamika-Sikágó-rész:)

A színészek közt találkozhatunk pár ismertebb arccal, például az Ace segédjének szegődő Ian McNeice-szel (A pokolból), Bob Guntonnal (A remény rabjai), Bruce Spence-szel (Star Wars III), Ken Kirzingerrel (a FvsJ Jason Voorhees-a) és Adewale Akinnuoye-Agbajevel (Lost); a hercegnőt alakító Sophie Okonedot pedig az Aeon Fluxban láthattuk. A legjobb mellékszereplő viszont Danny D. Daniels, a vacsutu sámán - vele még a Csupasz pisztoly 33 1/3-ban is találkozhatunk - ő a taxisofőr, aki azt mondja: "Az ördög se érti ezeket a hülye fehéreket.":)

Néhány érdekesség: Amikor Ace a Sikakához hasonló szavakat mondja, akkor az eredeti szinkronban ezen szavak közt van a "Shawshank Redemption", ami A remény rabjainak angol címe - ezzel talán utalt Bob Guntonra. Az angol és amerikai tévés verziókban néhány jelenet máshogy, vagy hosszabban van benne, mint a mozisban. Egy vicces név a szereplők közül: Patti Tippo - ő a szafarizó családból az anyuka.

Az eddig elmondottak ellenében 30 millió dolláros költségvetése mellé a Hív a természet 108 milliós hasznot hozott, a kritikusok sok rosszat írtak róla - de azért néhány jót is. 1996-ban a Kids Choice Awards-on (a gyerekek választanak itt) a Kedvenc Film díját az Ace Ventura 2. kapta, a Kedvenc Férfiszínész díját Jim Carrey; valamint ugyanebben az évben az MTV Movie Awards-on a Legjobb Férfiszínésznek és a Legjobb Vígjátéki Szereplőnek járó elismerésben is ő részesült.

Én azt mondom, nem annyira jó film ez, az előző rész minden tekintetben jobb nála.

Pontozás:

imdb: 6.3 (Az első rész 6.6-ot kapott!) (2016-ra a második rész a 2011-es 5.7-hez képest 0.6-ot emelkedett, az első 6.9. A különbség kicsit csökkent közöttük, de még mindig megvan.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Steve Oedekerk írta a hamarosan látható Cowboyok és űrlények forgatókönyvét - kíváncsiak leszünk rá. (Azóta se néztem meg, csúfosan megbukott...)

- Adewale Akinnuoye-Agbaje szerepel majd a The Thing nemsokára érkező újrájában.

Még a mai nap folyamán megírom a Hotel Plazat, ezen felül hamarosan olvasható lesz a Star Trek 3. és A bűn rendje is. (Ezeket az ígéreteket sikerült betartanom.)

Íme itt a beígért tripla írás! Három éves fennállását ünnepli a Filmrajongó, így erre az alkalomra úgy döntöttem, megnézem kedvenc színésznőm, Christina Ricci három filmjét. Pont úgy néztem meg őket, hogy elkészültük szerint időrendben visszafelé haladunk és az elsőt most láttam először; a másodikat másodszor; a harmadikat már sokadszor. Remélem kedvet csinálok az olvasóknak legalább az egyik megtekintéséhez!:) (2016-ra az abszolút kedvenc címét átvette tőle Juno Temple.)

I. After.Life (A halott túlélő, 2009)

Elsőnek valami olyat akartam látni, amit még eddig nem tudtam megnézni tőle: a három versenyző a Korán keltem aznap, mikor meghaltam, a Laramie Project és ez volt. Végül az After.Life mellett döntöttem, mert az elsőt nem lehet megszerezni sehol (még mindig - azóta mégis elérhetővé vált, sőt, már írtam is róla), a második egy filmdráma (szóval annyira nem érdekelt) és emellett szólt a férfi főhős, Liam Neeson személye is - valamint a műfaja, a horror!

Hősnőnk Anna (C.R.), általános iskolai tanárnő. Jó ideje párkapcsolatban él ügyvéd pasijával (Justin Long), de nem boldog. Egy nap aztán hazafelé menet Anna autóbalesetet szenved, és mikor felébred, egy ismeretlen férfi hajol fölé (Neeson), aki azt mondja, hogy egy halottasházban van és pedig azért, mert életét vesztette egy karambolban! A rémült lány ezek után kétségek közt lebeg, míg a férfi fogságban tartja őt egy hideg kamrában, más halottak közt - de vajon tényleg nem él már az, aki mozog, pislog, lélegzik és jár? Vajon mi lesz a sorsa ennek a szépséges "élőhalottnak" - elfogadja, hogy vége van, vagy harcol az elkerülhetetlen ellen?

Semmit nem vártam tőle, de nagyon hatásos volt! Az alapszituáció a leginkább egyszerű, zsigeri félelmünkre, a haláltól való rettegésre épít és arra, hogy vajon mi történik velünk azután, hogy befejezzük földi pályafutásunkat. El kell-e hinni, hogy vége, csak mert szinte minden jel arra mutat, és egy olyan valaki próbál minket meggyőzni, akit még sohasem láttunk? Számíthatunk-e akárkire, hogy segítsen? Az egész mozi lassan építkezik, a nagyon komor történetet az erős, sötét színek és a Ricci-Neeson alkotta kettős erős kölcsönhatása még ijesztőbbé teszi. Az aprócska színésznő eltörpül a 190 centis színész mellett és minden tekintetben kiszolgáltatott neki. Viszont ott van a Justin Long által alakított szerelmes, aki különös jelekből olvasva jut arra a következtetésre, hogy ki kell mentenie a még mindig élő lányt a halottasház fogságából - ő az, aki próbálja megoldani a helyzetet, de kérdéses, hogy van-e értelme annak, amit tesz?

A kicsit érdektelen kezdés után az After.Life nagyon erősen magával ragad. A néző végig azon tépelődik, hogy most akkor Anna tényleg halott vagy sem? Egyszer elkönyveljük, hogy igen, aztán pár jelenettel később rádöbbenünk, hogy mégsem és ez így megy szinte végig, ahol a többszörösen csavart befejezésnél kirajzolódik egy elképesztő megoldás. Érdemes figyelni minden egyes apró részletre, mert vannak visszatérő motívumok (pl. a vörös folyadék a lefolyóban) és olyan jelenetek, amik később nyernek igazán értelmet. Szerintem rohadtul ijesztő volt, pedig nem folyt benne vér, nem voltak szörnyek, csak az egészbe belegondolni is rémes. Mi van, ha tényleg ez vár minket mindennek a végén?

SZPOJLER ITT

Harmadszori (szinkronizált) megtekintése után most már biztosra veszem, hogy Neeson karaktere sorozatgyilkos, aki így öli meg az áldozatait. Annyi apró jel utal erre: az a bromid-valami, amivel elkábítja Riccit; az elején a balesetnél az autója, a befejező jelent, stb. A kérdés csak az, hogy hány "segédje" van igazából, mert mindig halottnak nyilvánítják a célpontjait. Még annyit tennék hozzá, hogy maga a víz is fontos visszatérő jelkép - ha pedig a jelképeknél tartunk, a termosztát csavarása vajon mit jelenthet? Lehűti a lányt? Vagy felmelegíti?

SZPOJLER VÉGE

Néhány érdekesség: Az író-rendező Agnieszka Wojtowicz-Vosloo, akinek emellett csak egy rövidfilmje van eddig. Christina Ricci a film több mint felében szinte teljesen pucér, így férfiszemmel nézve van benne egy kis plusz (:D), de a sztori olyannyira magával ránt, hogy nem erre fogunk koncentrálni. Long és Ricci nemrég együtt szinkronizálták az Alfa és Omegát. A zsaru, aki a bátyjához jön, nem más, mint Shuler Hensley - Frankenstein szörnye a Van Helsingből. Bill Perkins, a mozi egyik producere az a biztonsági őr, aki lefogja az ügyvédet a sulis jelenetben. A halott túlélő 4 és fél millió dollárból készült, de csak alig 108 és fél ezret (!) hozott. Nagyon kevés helyen mutatták be, valószínűleg ez okozta a bukását. A kritikától jót és rosszat is kapott.

Szerintem fantasztikus film, nagyon nyomasztó - főleg a befejezése. A lélektani horror kedvelőinek ajánlom!

Pontozás:

imdb: 5.9 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5

II. Black Snake Moan (A lánc, 2006)

1925 körül egy Blind Lemon Jefferson nevű bluesénekes (1893-1929) felénekelte a film címét adó dalt, ami nagyjából a magányos, megcsalt/visszautasított férfi siráma - de ennek ellenére nagyon jó kis nóta. Erről a férfiról még azt érdemes tudni, hogy kora egyik legkedveltebb előadója volt ebben a stílusban - a texasi blues atyjának nevezik - és nem véletlen a mellékneve, ugyanis születésétől kezdve vak volt (blind = vak). Érdekes még, hogy fiatalon hunyt el és a mai napig többféle legenda kering arról, hogy mi is okozta a halálát: van, aki féltékenységi gyilkosságot; van aki szerencsétlen balesetet és van, aki lázadásba keveredést emleget - talán sosem tudjuk meg. (A dalnak egyébként háromféle rögzített változata maradt fent.)

2006-ban aztán a rendező Craig Brewer (aki általában maga írja filmjei forgatókönyvét) bemutathatta ezt az alkotást, ami címében Jeffersonnak, történetében és a Samuel L. Jackson által életre keltett férfi főhősben pedig a Mississippi blues-mozgalomnak és főként R.L. Burnside-nak állít emléket. Burnside (1926-2005) Észak-Mississippi egyik olyan zenésze volt, aki sok dalt írt, egész életében zenélt, mégis csak a '90-es évek végén került be igazán a köztudatba. Bár nagyrészt még mindig sokak előtt ismeretlen a munkássága, mára már őt is a legendás előadók közé sorolják. Érdekesség, hogy 78 éves korában bekövetkezett halálakor 13 gyereke, 35 unokája és 32 ükunokája volt. Zenéje és külseje ihlette Jackson karakterét, a nagy táncolós jelenetben pedig a zenekar tagjainak egyike Burnside vér szerinti, a másik a fogadott fia. A kis rögtönzött zenetörténet után térjünk is rá a történetre:

Lazarus (Jackson) öregedő farmer és blueszenész, aki már régóta nem játszott közönség előtt. Egyszerű életet él és bár hisz az Úrban, sosem jár templomba. Egy kisvárosban lakik, ahol a saját maga termesztette zöldségek eladásával keresi kenyerét; boldogsága azonban rövid úton elillan, amikor imádott felesége elhagyja őt (mégpedig ha jól vettem ki, akkor Lazarus-t a saját öccsével csalja meg az asszony!). A férfi ezek után nem találja a helyét a világban... Rae (Christina Ricci) pedig egy fiatal lány ugyanabban a városkában, akinek rendkívül rossz híre van, mert fűvel-fával lefekszik. Pedig szíve legmélyén csak szeretetre vágyik, amit főként szerelmétől, a katona Ronnie-tól (Justin Timberlake) akar megkapni - a srác viszont munkájából adódóan folyton távol van. Mindketten valami sötét titkot rejtegetnek, szerelmük erős, azonban Rae "rossz szokása" végül majdnem a vesztét jelenti. Ronnie legjobb barátja (Michael Raymond-James, a True Blood 1. évadjában a gyilkos) ugyanis jól megveri és kidobja a kocsijából egy elhagyatott földúton...

A következő nap reggelén a szívfájdalommal és másnapossággal küzdő Lazarus rátalál a félholt Rae-re, befogadja magához és ápolja, ám hamar rájön, hogy a lány istentelen vágyaktól hajtva akárkinek odadobná magát. Hősünkben ekkor feltámad a hívő keresztény és úgy dönt, megszabadítja "vendégét" sátáni kényszereinek rabságából - sajátos módszerekkel. De vajon mit szól majd a közösség, ha kitudódik, hogy a hatodik X-éhez közeledő fekete földműves egy huszonéves fehér lányt tart láncra verve a házában? (Innen ered ez az okos magyar cím. Közben eszembe jutott, így 5 évvel a cikk megírása után, hogy az After.Life-hoz hasonlóan Christina társai itt is ugyanolyanok: egy öregedő, ismert színész és egy fiatalabb fickó, akinek a keresztneve Justin. Fura, hogy korábban ez fel se tűnt...)

Remélem nem lett túl terjengős ez a bevezetés:) Ismét egy olyan mozi, amit nálunk nem mutattak be, mert a szexről és a lélek fájdalmairól még mindig nem lehet itt normálisan beszélni. Kb. másfél-két évvel a kinti premierje után itthon is megjelent ezzel az okos magyar címmel és egy eléggé figyelemfelkeltő borítóval. Az a fő gond a látszattal, hogy a Black Snake Moan csak felszínesen szól a kefélésről, valójában sokkal több van benne. Újrakezdésről, szerelemről, barátságról, önfeláldozásról, segíteni akarásról mesél, és a régi vágású (szerintem normális) erkölcsök összeütközéséről az erkölcstelen mai világgal. Mindezt pedig megkoronázza a zene, a blues, amit igazán csak a feketék tudnak játszani, amit igazán csak azok érthetnek, akiknek szintén fáj a lelkük.

Jackson kitűnő, a maszkírozása miatt egészen egyedien néz ki és nagyon jól sikerült felkészülnie a szerepre: megtanult gitározni és több dalt elénekelt a játékidő alatt. Christina Ricci hihetetlenül kurvásan öltözött fel Rae megformáláshoz saját ruhatárából, rendkívül erőteljesen sugároznak belőle az érzelmei és számomra igen meggyőző volt minden egyes reakciója/megmozdulása. Annyira nagyon vékony itt, a szerep kedvéért csupa energiaszegény ételt evett, hogy fenntartsa ezt a beteges látszatot - érdekesség, hogy a láncai valódiak voltak, ő maga választotta őket; sokszor szinte alig van rajta ruha (ismét:)) és egyszer még dalol is! Justin Timberlake pedig sokkal jobb színész, mint amilyen énekes - szerencsére ő nem fakadt dalra ezúttal:) A játékidő alatt két alkalommal feltűnik egy archív felvétel részletein Son House (1902-1988) énekes és zongorista, aki az elhangzó dalok egy részének szerzője. A bluesról mesél, hogy mi is az. Ezen kívül külön-külön megismerjük Rae és Lazarus problémáit, amiket aztán együtt, sok-sok segítséggel végül legyőznek. Ráadásul a sztori végére kiderül, hogy mindennek volt oka, mindennek van értelme, és aztán jön a befejezés, ami elvileg jó, de semmit sem garantál.

Az egészet belengi valami sötét, főleg az elején, ahol többször ijesztő események történnek. Az egyik fontos visszatérő motívum a csipogó órapár és az ágy alól elővett gitártok, amiből előkerül a hangszer és a zene maga. A film csúcspontja a címadó dal előadása, ami borzasztóan erős jelenet, rémisztő, de valami nagyszerűség is árad belőle - csak néztem és tekertem fel a hangerőt... 

Újabb apró szpojler

Megint csak magyarul kellett látnom ezt, hogy megértsem, Rae azért lett szexmániás, mert gyerekként az apja (vagy mostohaapja?) zaklatta őt. Ez valahogy a nagy egészben nem tűnt fel...

Szpojler vége

Néhány érdekesség: A rendező szerint a sztorit nagy vonalakban George Eliot 1861-es regénye, a Silas Marner ihlette. Ricci a plakátok elkészülte után felszólalt a képek ellen, mondván az lealacsonyítja a nőket - őt magát is érték támadások emiatt, de nem volt beleszólása a tervekbe. A Black Snake Moan zenéjét tartalmazó album nagy siker lett, mind a hozzáértők, mind a közönség körében. Nem így a film, ami 15 millió dollárból készült, de mindössze 10 milliót hozott. A kritikától vegyes értékeléseket kapott; azonban például Kevin Smith rendező Ricci eddigi legjobb alakításaként nevezte meg az itt játszott nimfomán lányt.

Műfaját tekintve leginkább dráma, de van benne egy-két vicces rész, a zene és a remek színészek pedig sokat emelnek a szinten. Én ajánlom mindenkinek, szerintem rohadtjó film - már másodszor láttam, egy-két részlete azonban elsőre beleég az ember agyába!

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt ez is 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5

III. A rém (Monster, 2003)

Annak idején nagy szenzáció volt ez, mert a közismerten gyönyörű Charlize Theront borzasztóan elcsúfították benne, hogy eljátszhassa az Egyesült Államokban ismert, de itt Európában egészen addig ismeretlen Aileen Wuornos-t, aki valóban élt, az élettörténete ihlette a Monstert. Hogy tudjátok, mit is várjatok, ha leültök megnézni ezt a mozit, elmesélem nektek, ki volt ő:

(Úgy tűnik, ezúttal mindhárom filmnél ismeretterjesztő részt is csatoltam a véleményemhez.) Aileen 1956-ban született az Egyesült Államokban, édesapját sosem ismerte, mert születése után nem sokkal lecsukták - ugyanis pedofil volt, később pedig a börtönben öngyilkos lett. Nagyszülei nevelték testvérével együtt, mert az anyjuk elhagyta őket. Már nagyon fiatalon szexuális érintkezésbe lépett több emberrel, állítólag köztük volt a saját bátyja és a nagyapja is, aki verte és molesztálta őt - szintén állítólag. Tizenhárom éves korában teherbe esett, miután egy ismeretlen férfi megerőszakolta - gyermekét világra hozta és örökbe adta. Tizenöt éves volt, mikor nagyapja kidobta őt a házából, innentől kezdve egy erdőben lakott és prostitúcióból tartotta fenn magát. 1976-ban összeismerkedett egy hatvankilenc esztendős jachtklub-tulajdonossal, Lewis Gratz Fellel, akivel össze is házasodtak, azonban kapcsolatuk nem bizonyult tartósnak. Wuornos folyton balhékba keveredett és férjét megverte a saját sétabotjával, így végül kilenc hónap után elváltak útjaik. Ezek után, annak ellenére, hogy továbbra is a testével kereste a kenyerét, mégis egy nő volt a szerelme és élettársa: Tyria Moore, aki szobalányként dolgozott. Egy daytonai melegbárban futottak össze, majd összeköltöztek és Aileen tartotta fenn a kettejük életét. 1989-ben azonban összeakadt egy "munka" során az ötvenegy éves Richard Mallory-vel, akit már egyszer elítéltek erőszaktevőként. A férfi ekkor őt szemelte ki magának, azonban Wuornos önvédelemből lelőtte - mindez 1989. november 30-án történt és ezzel kezdetét vette az egyik legismertebb amerikai sorozatgyilkos nő "pályafutása".

Összesen hét emberrel végzett, azonban csak hat bűntettet tudtak rábizonyítani, mivel Peter Siems holtteste sohasem került elő. Azonban ez a férfi vezetett végül közvetetten Wuornos lebukásához, ugyanis a két nő 1990. július negyedikén balesetet szenvedett a Siems-től zsákmányolt autóval, amit otthagytak a helyszínen. Ezután szemtanúk személyleírást adtak róluk és elkezdődött a média-kampány a gyilkos(ok) levadászására. Ebben a bizonyos kocsiban találtak ujjlenyomatokat, és mivel Wuornos szerepelt Florida állam rendőrségi nyilvántartásában, így innentől már a nevét is tudták. 1991. január 9-én Aileent letartóztatták a The Last Resort bárban, ami Florida állam Volusia megyéjében található, másnap pedig a szeretőjét is megtalálták. Tyria felmentésért cserébe segített a rendőröknek kicsikarni egy vallomást Aileenből, aki január 16-án bevallotta a gyilkosságokat. Azt mondta, önvédelemből végzett a hét férfival, akik meg akarták őt erőszakolni.

1993. februárjáig Siems-t kivéve mindegyik férfi megölését rábizonyították. Kiderült, hogy az első "áldozat", Richard Mallory szociopata személyiségjegyeket mutatott és korábban kényszerkezelést is kapott, mert meg akart erőszakolni egy nőt, de az ítéletet ez sem enyhítette. Aileen Wuornos-t hatszorosan halálra ítélték, majdnem egy évtizedet töltött a siralomházban és többször megpróbált fellebbezni. Elítélése után pszichiáterek megállapították róla, hogy mind mentálisan, mind érzelmileg rendkívül labilis volt - úgynevezett borderline személyiségzavarban szenvedett, azonban gyerekkorát tekintve ez nem meglepő. Miután sorozatosan elutasították a kérelmeit, végül belefáradt az egészbe és újból vallomást tett, amiben immár szándékos emberölést mondott, ezzel "kiharcolta magának" a végső büntetést, amit 2002. október 9-én, méreginjekcióval hajtottak végre rajta.

Néhány érdekesség, amit még érdemes tudni róla: Nem ő volt az első női sorozatgyilkos, de abba a ritka csoportba tartozik, akik pisztolyt használtak áldozataik megölésére. Saját állítása szerint 250 000 férfival volt szexuális kapcsolata. Kivégzése előtt visszautasította az utolsó vacsora lehetőségét és csak egy csésze kávét kért. Utolsó mondatai ezek voltak: "Igen, szóval csak azt akarom mondani, hogy sodródom az árral és visszatérek majd, mondjuk a Függetlenség Napján, Jézussal. Június hatodikán, mint abban a filmben. Egy nagy anyahajóval meg mindennel, visszajövök, visszajövök." - saját fordítás

Halála után elhamvasztották és a hamvait Michiganben egy fa köré szórták. [Akit bővebben érdekel ez a téma, azoknak ajánlom az alábbi dokumentumfilmeket: Aileen Wuornos: The Selling of a Serial Killer (1994) és Aileen: Life and Death of a Serial Killer (2003)]

Most térjünk rá a filmre! Amit eddig elmondtam, kb. az történik meg itt. Charlize Theron alakításában a valóságban bizonyosan nem túl szimpatikus Aileen egy pozitív szereplővé válik, akinek, bármilyen szörnyű tetteket is követ el, valahogy mégis szurkolunk - elhisszük, hogy nagyrészt a körülmények áldozata, például ott van a munkakeresős rész, vagy amikor a múltját meséli el a nézőnek. Egy fontos különbség, hogy itt a szerelmét Selby-nek hívják - őt alakítja Christina Ricci. Amit bemutatnak nekünk, az alapján Aileen az első gyilkosságtól eltekintve, amit tényleg önvédelemből követ el, a többi férfit azért öli meg, hogy elvehesse a pénzüket és így fenntarthassa az életüket. Tehát mindennek az oka Selby, és az iránta érzett szerelme...

Az egész mű szörnyen nyomasztó és komor, de egy ilyen, minden tekintetben tragikus életet nem is lehet máshogyan ábrázolni. Mivel drámáról van szó, így kevés vidám pillanat van, viszont azokból tényleg sugárzik az öröm - lásd mondjuk a korizós jelenetet. A legnagyobb teljesítményt egyértelműen Theron nyújtja, aki 10 kilót szedett fel a szerep kedvéért, hagyta, hogy szépséges arcát elcsúfítsák és műfogakat viselt a még nagyobb hasonlóság érdekében. Teljesen egyé válik a szerepével, lenyűgöző, ijesztő és nagyon szomorú a figurája - a főszerep eljátszásán kívül pénzével támogatta a produkciót. Ricci cuki, de irritáló karaktert játszik: Selby kezdetben kedves, visszahúzódó, de később egyre többet akar, ráadásul megfordul fejében a hűtlenség gondolata is. Szinte végig csak az ő kettősüket láthatjuk és azokat, akikkel érintkeznek. A mellékszereplők közt az egyetlen tényleg szimpatikus figura a Bruce Dern által életre keltett Tom, az egyedüli férfi, aki rendes Aileennel. Mellette ismertebb arcként felbukkan még Pruitt Taylor Vince (pl a Dr. House-ban a borzasztóan kövér beteg volt, de az Azonosságban is láthattuk) és Kane Hodder (maga Jason Voorhees), aki szereplés mellett még a kaszkadőröket irányította.

Érdekességek: Az író-rendező Patty Jenkins, akinek furcsa módon a hírhedten együttműködésre nem hajlandó valódi Wuornos rengeteg segítséget nyújtott, például több száz általa írt és neki szóló levelet bocsátott rendelkezésére. A bazdmeg és különböző változatai 189 alkalommal hallhatóak a játékidő alatt:) A film vége felé látható elfogási jelenetet a már említett The Last Resortban vették fel, a csapos pedig maga a tulaj. A bár ma már Aileenről híres, aki sokszor megfordult ott - egy tábla is hirdeti ezt ("Hideg sörök, gyilkos nők").

A Monster 8 millió dollárból készült, valamivel több mint 60 milliót hozott. A kritikusok az egekig magasztalták, elsősorban Theront, aki 2004. február 29-én kapta meg a Legjobb Színésznőnek járó Oscar-szobrocskát érte - ez a nap Aileen Wuornos születésnapja. Ugyanakkor köszönőbeszédében a dél-afrikai színésznő nem említette meg az általa játszott figura inspirálóját... (Akivel mellesleg soha nem is találkozott.) Az Akadémia díja mellett Theron megkapta még a Golden Globe-ot és a Színészek Páholyának díját, ugyanebben a kategóriában.

Ez egy jó film, de hihetetlenül rossz érzést kelt az emberben, ezért halasztottam ilyen soká, hogy megnézzem. Ajánlani éppen ezért nem szívesen ajánlom, maximum azoknak, akik szeretik a tragédiákat és a drámákat.

Pontozás:

imdb: 7.3 (5 év alatt ez is 0.1-et csökkent - mi van itt?)

Én magam nem adnék rá pontszámot. Elismerem, hogy mennyire jól kivitelezett, de mivel rossz érzéseket kelt bennem, ezért mégsem kedvelem.

Itt pedig jöjjenek a szokások hírek, ezúttal viszont három különböző film szereplőiről szólva!

- Liam Neeson a Másnaposok 2-ben lesz legközelebb látható.

- Samuel L. Jackson Luke Wilsonnal játszik a Meeting Evil című misztikus akciófilmben, ami egy gyilkolós road movie-nak tűnik számomra.

- Justin Timberlake a már a blogon párszor emlegetett idő-eladós sci-fiben, a Now-ban színészkedik újból. (Ez a Lopott idő.)

- Charlize Theron szerepet kapott a legújabb Mad Max epizódban, a Fury Roadban, ami jövőre kerül a mozikba, valamint a szintén 2012-ben látható Prometheus nevű horrorban is. (A harag útja végül 2015-ben száguldott be a moziba, 2016-ban láttam és elképesztő volt! A Prometheus-ról pedig készült írásom.)

- Pruitt Taylor Vince a Butterben játszik Olivia Wilde-dal (vígjáték, középpontban a vajköpüléssel:D) valamint a Blood is Bloodban (mocsári szörnyes horror) és a Mysterious Islandben (Verne-regény feldolgozás).

- Kane Hodder megint az ijesztgetés vizeire evezik a Robin Hood: Ghosts of Sherwood névre keresztelt horror-komédiával, amiben Tom Savinivel együtt szerepel - bemutató egy év múlva.

Christina Riccit pedig ezekben nézhetjük majd meg:

- The Hero of Color City: Animációs film, amiben egy-egy karakter egy-egy szín megtestesítője, Christina a sárga hangja lesz.

- Pan Am: Tévéfilm az azonos című amerikai légitársaság alkalmazottainak életéről. (Sorozat lett, végignéztem, tetszett, egy évad után leállították...)

- War Flowers: Háborús időkben játszódó dráma.

- Bel Ami: Az ismert irodalmi nőcsábászt most rábört pettinszn kelti életre, a film egy részét Budapesten forgatták, Ricci mellett Uma Thurman is benne lesz még.

- Born to Be a Star: Film egy lányról, akinek az álma, hogy pornószínésznő legyen - biztos ez is meztelenkedős lesz:P (Ebből lett a Bucky Larson...)

Ma végre láttam az utolsó, innen még hiányzó harmadik Star Treket, este majd A bűn rendjét nézem Heath Ledgerrel, valamint készül az Ace Ventura 2-ről és a Hotel Plazaról szóló bejegyzés. (Ez mind megvalósult!)

Az első emlékem erről a filmről az, hogy még talán az HBO adta, kicsi voltam és a reklámjában az öreg vérszívó olyan undorító meg félelmetes volt, tök megmaradt bennem... Aztán úgy 4-5 éve mégis végignéztem egyszer éjjel és aztán úgy gondoltam, hogy hát ez kurvajó volt - ez a véleményem pedig csak megerősödött most, mikor másodszor láttam.

Drakula az egyik olyan horror-klisészörny, akit mindenki ismer, azonban sem az őt megteremtő regényt nem olvasta szinte senki (én se... - de azóta már mégis), sem a gróf nevét feledhetetlenné tevő 1931-es Universal-mozit nem látták (sajnos szintén én se...). Viszont kevesen tudják, hogy a világ első mozgóképes Drakula-adaptációja egy magyar mű, ami mára sajnos már nem létezik (megsemmisült vagy elveszett) és ráadásul a mai edvárd kállenek világában az öreg Lugosi Béla sem kapja már meg a neki járó tiszteletet. [Itt tévedek, ugyanis az említett első magyar feldolgozás nem a regény alapján készült, csak szerepelteti Drakulát.]

A regény második feldolgozása volt a mára már legendássá vált 1922-es Nosferatu, amit viszont annál többen láttak - szerencsére. (És 2016-ra már a Filmrajongó hasábjain megszületett róla a cikkem.) Minden filmes vámpír ükapja a Max Schreck által játszott Orlock gróf és ez a kitűnő alkotás még most, 90 évvel később is igen erőteljes és élvezhető - ma pedig elsősorban olyan filmek készülnek, amik már egy hét múlva semmitmondó akármik. A Nosferatu egyébként annak idején nagy veszélybe került, mert Bram Stoker örökösei nem járultak hozzá a feldolgozáshoz, ezért a kész mozgóképet majdnem megsemmisíttették - szerencsére másként alakult a sorsa.

Mindenképpen meg kell még említenem itt a nagy Lon Chaney-t, akiről itthon sajnos kevesen tudják, hogy ki volt. Nos, ő az, aki még az 1920-as években olyan hihetetlen dolgokat hozott létre maszkokkal és sminkkel, mint egy kezek nélküli ember, egy elképesztően csúnya operaházi fantom, vagy a szintén mára már elveszett 1927-es London After Midnight vámpírja. Ennek a csavaros történetnek nincs köze az erdélyi vérszopóhoz, azonban többek közt ez az alakítás eredményezte, hogy eredetileg Chaney-t akarták felkérni arra a szerepre, ami végül világhírt és halhatatlanságot hozott a mi Bélánknak; plusz a London After Midnightnak később a '30-as években elkészült egy feldolgozása Embrace of the Vampire címmel, amiben Lugosi játszotta el nagy elődje egykori alakját. (Erről a két alkotásról olvashattok nálunk, bár a LAM-ból csak egy állóképekből összerakott emlék-film létezik.) A transylvaniai vámpír története máig rengeteg feldolgozást szül(t), de úgy gondolom, ha már ez az első, komoly Drakula-mozi, amiről e hasábokon írok, akkor illik megemlékezni a figura atyjáról, Bram Stokerről és magáról a regényről is. (A link arra mutat, hogy már szó volt egy komolytalan vérszívós izéről.)

Történelmi arcképcsarnok-rovat: Bram Stoker [igazi keresztneve Abraham] (1847–1912) ír származású regény- és novellaíró volt, akit azonban saját korában elsősorban a londoni Lyceum Színház vezetőjeként és a tulajdonos/fő sztár, Henry Irving asszisztenseként ismertek - az utóbb említett úrnak ő írta meg az életrajzát is. Stoker szórakozásként és kereset-kiegészítésként készített fantasztikus művei jóval a halála után tették őt igazán híressé. Elhunytakor sehol sem említették meg, hogy ő volt az akkor már jó húsz éve megjelent Drakula szerzője. Érdekesség, hogy a hamvait egy olyan urnába helyezték, ami díszhelyen van a végső nyughelyét jelentő sírkert kriptájában, és ezen edényt még ma is meg lehet tekinteni, de csakis felügyelettel - a vandálok miatti óvintézkedés. Most pedig néhány szót a regényről:

A Drakula 1897-ben jelent meg, megírásának módja szerint levélregény; de nevezhető gótikus regénynek, horrornak, és ahogy anno hívták: kalandregénynek. Sok olvasata van, sokféle mondanivalót fel lehet fedezni benne, de minket itt és most elsősorban a mozifigurákat is inspiráló Drakula gróf érdekel. Stoker hosszasan tanulmányozta Európa hiedelmeit/mitikus lényeit és ezek közül választotta ki antagonistának a vérszívó élőholtat. Nem ez volt az első vámpíros regény, de ez volt az, ami tulajdonképpen útjára indította az irodalmi hős vérszopót és kikövezte az utat annak mozivásznon megjelenő utódjának. Eredetileg a regény címe The Un-Dead lett volt volna, a főszereplő neve pedig Wampyr gróf. Érdekesség, hogy a szerző sosem járt Erdélyben, csak könyvekben olvasott róla.

Újból Történelmi arcképcsarnok-rovat: Vlad "Drakula" Tepes (1431–1476), akit sokan úgy hisznek, hogy a címszereplő inspirálója volt, valóban létezett - III. Vladként is ismerik, Romániában nemzeti hősként tisztelik, mert visszaverte a törökök támadásait. A Drakula név azt jelenti: Drakul Fia, a drakul pedig anno elsősorban sárkányt jelölt. II. Vlad (1390? - 1447), a törökverő Vlad apja, viselte először e nevet, amit a mi egyik nagy királyunk, Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrend tagjaként szerzett. A rend azért alakult, hogy fenntartsa a keresztény hitet és visszaverje a támadó törököket. (Meg, hogy Zsigmond felé lekötelezzen egy-két embert.) II. Vlad a tűzokádó bestia képét aztán a családi címerébe is belevette. Azonban a drakul szó a későbbi időkben egyre inkább átment ördög jelentésűbe és ez volt az, amiért Stoker végül ezt a nevet adta a karakternek. Ugyanakkor Drakula maga néhány dologban hasonlít Vladra, hiszen mindketten harcosok voltak, a török ellen küzdöttek és mindkettejüket saját testvérük árulta el. (De ez a regényben nincs benne, csak a filmben.) 

Egyes kutatók szerint két híres magyar is szerepet játszott a figura megalkotásában: Báthory Erzsébet (elsősorban a róla szóló legendákkal) és Vámbéry Ármin, aki két alkalommal találkozott a szerzővel - azonban nem maradt fent semmilyen nyoma annak, hogy beszélgetéseiknek köze lenne az erdélyi vámpír megszületéséhez. Ezen felül Van Helsing alakjában az író saját magát örökítette meg, a negatív főhős személyiségét pedig Henry Irving ihlette. Korának olvasói élvezettel forgatták a könyvet, de nem tartották többnek egy jó kalandregénynél - azért akadt néhány kivétel, aki már akkor a horror mesterművének tekintette. Kultikus státuszát a filmfeldolgozásai után kapta meg.

A Drakula után 17 évvel megjelent a könyvnek egy rövid folytatása, a Drakula vendége, ami egyesek szerint az eredeti mű része volt, csak a kiadó, vagy maga Stoker vette ki belőle. Az alkotó saját kezűleg készített egy színdarabot munkájából (Drakula, avagy Az Élőhalott), amit a Lyceum Színház egyetlen alkalommal mutatott be - sajnos nem sikerült az ihletforrás Irvinget rábírni, hogy játssza el a róla mintázott címszereplőt... 2009-ben az író ük-ükunokája, Dacre Stoker és Ian Holt együtt írták meg a hivatalos folytatást "egy valódi Stoker tollából", a mű címe Drakula: Az élőhalott - felhasználták hozzá az eredeti regényhez kitalált, de végül abból kimaradó eseményeket és karaktereket, valamint saját kutatásaik eredményeit is. A Drakula gróf válogatott rémtetteinek elveszettnek hitt 514 oldalas első kéziratát a '80-as évek elején, egy pennsylvaniai tanyán találták meg egy istállóban. Az értékes nyersanyagon több javítást és kézzel írt széljegyzetet lehet felfedezni, Stoker aláírásával egyetemben, a címe pedig még The Un-Dead. 

Mivel a szerző nem tudta jól levédetni kész alkotását, így az közkincs volt egészen 1962-ig - ennek ellenére ’22-ben az addigra már megboldogult író özvegye beperelte F.W. Murnaut a Nosferatuért, és ezért kellett az abban lévő karakterek neveit megváltoztatni, emiatt semmisítették meg majdnem a film összes kópiáját. 2009-ig Drakula kb. 217 filmben szerepelt - ezt a rekordot csak Sherlock Holmes tudja megdönteni a maga 223 mozijával:) És ha már így a történelemóra végére értünk, jöjjön maga a film!

1897-et írunk. Az egyik neves londoni ingatlancéghez felkérés érkezik a messzi Erdélyből, egy gróftól, bizonyos Drakulától (Gary Oldman), aki több ingatlant szeretne venni az angol fővárosban. Az elsőnek kiküldött Renfield (Tom Waits) megbomlott elmével tér vissza Transylvaniából, így a társaság az ifjú kezdőt, Jonathan Harkert (Keanu Reeves) bízza meg az ügylet lebonyolításával. Harker elutazik a grófhoz, ahol egyre több különös eseménynek lesz szemtanúja és hamarosan kiderül számára, hogy nem hagyhatja el "vendéglátója" kastélyát csak úgy. Drakula eközben elindul Londonba, ahol már várja a tébolydába zárt Renfield; a gazdag és buja kisasszony, Lucy (Sadie Frost) és a jövendőbeli Mrs. Harker, Mina (Winona Ryder). Ezen felül a történésekbe keveredik egy gazdag amerikai, egy gyáva orvos, egy fiatal arisztokrata (Cary Elwes) és a metafizika professzora, Van Helsing (Anthony Hopkins). Ezeknek az embereknek pedig együtt kell legyőzniük az évszázados gonoszt, megmenteni a két szépséges hölgy életét és pontot tenni a sátáni vérszívó hosszú bűnlajstromának végére! De vajon sikerrel járhatnak?

Aki látta a Nosferatut (remélem minél többen), vagy esetleg olvasta a regényt, annak nem meglepetés a történet, azonban most először a regényben történtekhez lehető leginkább hasonló módon tekinthetjük meg a 400 éves vérszopó ámokfutását. Minden egyes karakter motivációja teljesen érthető: Harker el akar érni egy jó állást, majd bosszút esküszik az átélt szörnyűségek miatt és megpróbálja megmenteni a feleségét az őt kísértő hús-vér rémálomtól. Mina viszont Drakula 400 évvel ezelőtt elhunyt feleségének reinkarnációja, így megmagyarázhatatlan, olthatatlan vonzalmat érez iránta - ugyanakkor hű akar maradni a férjéhez és meg akarja őrizni a tisztaságát. Lucy élvezni akarja az életet, legyen szó férfiak fejének elcsavarásáról vagy egy kis disznólkodásról a legjobb barátnővel:P Renfield halhatatlanságra vágyik, a három ifjú Lucy kegyeiért harcol, Van Helsing pedig a természetfeletti gonoszt akarja megfékezni. (A regényben reinkarnálódott feleség nincsen.)

A legérdekesebb maga a címszereplő. A kezdeti pár percből megtudhatjuk, miért vált az éjszaka kegyetlen kreatúrája az istenhívő lovagból: ahogy Darth Vadert vagy Spawnt, őt is a Szerelem hozta létre. Nem bírt beletörődni imádott párja elvesztésébe, egyszeriben megtagadott mindent, amiben addig hitt és ezért végülis átokként sújtotta a szerep, amibe belekényszerült. Egy idő után persze elfogadta a helyzetét, nyilván megpróbálta megélni is (erre utalnak az arái), de amikor rájön, hogy nem hiába létezett ilyen sokat, akkor új célt nyer élőholt léte. A Minával való találkozásainál ez az elképesztő erőknek parancsoló teremtmény csak egy esendő embernek tűnik és még akkor is, mikor már a "siker" kapujában áll, megszólal benne valami lelkiismeret-szerűség, mert rádöbben, hogy mi az a szörnyű sors, amit meg akar osztani a lánnyal.

Rengeteg kiváló színészt láthatunk. Gary Oldman talán élete legjobb alakítását hozza: ő az öreg, őrült és céltalan Drakula; a fiatal, szerelmes és "megváltást" remélő Drakula; az ember, aki úgy érzi, hogy elárulja az istene; és emellett pedig a borzasztó külsejű denevér-ember, a nagyon ocsmány farkasember és a fekete fogat rohadtjól kinéző kocsisa is. Az idős vámpír szerintem nagyon ijesztő, olyan ocsmány és gusztustalan - mint már az elején írtam, kiskoromban emiatt nem mertem megnézni ezt a filmet. Vele ellentétben az ereje teljében lévő, napszemüveges gróf szépséget, vadságot és szomorúságot sugároz magából. Az állati alakok közül a farkas nekem nem tetszik, a denevér viszont király lett! Ugyanígy elnyerte tetszésemet a még élő Drakula lovagi páncélja és a kocsis öltözéke - mindkettő sárkányra emlékeztető külsőt ad neki. Az emberi külsejű vámpírral még rokonszenvet is éreztem, mert akkor nem egy gonosz cél hajtja, hanem a szerelem - a többi alakjáról nem mondható el ugyanez.

A másik legjobb alakítás Anthony Hopkins-é, aki Van Helsingként kissé flúgos, kissé perverz, jópofa alak, aki ugyanekkor elkötelezett és nem riad vissza semmitől, hogy elérje célját, ami végülis az abszolút jó. Emellett Hopkins játssza az elején a főpapot és a hajónaplós részleteket is ő olvassa fel az angol szinkronban. Winona Ryder és Sadie Frost mindketten gyönyörűek, mellettük pedig egy apró szerepben látható Monica Belucci, aki meg a világ egyik legszebb asszonya. Ryder alakítása nagyon meggyőző, ahogy vívódik az esze és a szíve parancsaival - hol már-már túlzottan erényes, hol pedig kitárulkozó, vad és buja. Frost hosszú lángvörös hajával és a hozzá illő vörös fátyolruhájával a megtestesült szexualitás, majd ezek után lassú, de látványos változáson megy keresztül, aminek elborzasztó végeredményét a kriptás jelenetben láthatjuk. A kezdetben főszerepben lévő Keanu Reeves-t sokat bírálták az alakítása miatt - valóban nem túl jó itt, szinte alig van jelenléte a vásznon. (Az akcentusa viszont a magyar változatból kimaradt, úgyhogy ezt nem tudom megítélni.) Cary Elwes-t felüdítő volt látni egy ilyen komoly, drámai szerepben A fuszeklik fejedelme után, ebben a minőségében is kitűnően teljesített. Végül, de egyáltalán nem, utolsó sorban adott még Tom Waits, akinek borzasztó frizurája és tök jó fémkesztyűje van, emellett állandóan üvölt és bogarakat eszik:)

A rendező a nagy Francis Ford Coppola, aki nemcsak azzal tette ilyen kitűnővé az egész filmet, hogy ragaszkodott az eredeti történethez; hanem azáltal is, hogy a pár alkalommal látott kék energiakörökön kívül SEMMILYEN számítógépes trükköt vagy speciális effektet nem használt. Mindent makettekkel, maszkokkal, festményekkel és a régi filmművészet perspektíva- és kameratrükkjeivel ért el - az emiatt elképesztően valóságos látványért a fia, Roman Coppola volt a felelős. Az egész film elkészülte amúgy Winona Rydernek köszönhető, aki maga vitte az alapvetően tévéfilmnek készülő forgatókönyvet Coppolához - a neves direktor pedig anno szerette volna, ha a színésznő szerepelhetett volna A keresztapa III-ban, de ez mégse jött össze, így örült az alkalomnak, hogy mégiscsak együtt dolgozhatnak. Ryder javasolta a főbb szereplőket is és szerintem jó lóra tett mindegyikükkel - kivéve talán Reeves-t. Az említett maffiás filmhez hasonlóan a Drakula bizonyos szempontból nézve szintén azért készült, hogy az akkor a csőd szélén álló Zoetrope stúdiót kihúzza a szarból - ami sikerült, de erről majd később.

Az "ósdi" trükköknek köszönhetően minden, amit látunk, meglepően valóságos. Sehol egy CGI-mutáns, nincsenek gagyi robbanások és tűzeffektek - Coppoláék bebizonyították, hogy a régi, jól bevált módszerekkel is lehet hihetetlen dolgokat létrehozni. Példának okáért ott a felfelé csepegő folyadék, a fejjel lefelé szaladó patkányhad, vagy a vámpír természetfeletti arzenálja: a szupergyors reflexek, az önálló életet élő árnyék és a "kinyúló" kezek. Egyébként a reális események között ezeket a látszólag megmagyarázhatatlan történéseket a rendező szerint a valóságoson túl létező lény jelenléte okozza. Két dolog van még, amit észrevettem: Az egyik az, hogy hiányzik a regényben fontos szerepet betöltő pestisjárvány, amit a földdel hoz magával a gonosz figura, a másik pedig a többi feldolgozásból hiányzó, ámde a vámpirizmus egyik lényeges elemeként itt először, méltó formában megjelenített nyers szexualitás. Ez elsősorban a nőkből árad, de több olyan jelenet van, mikor a karakterek interakciójából csak úgy sugárzik a szenvedély!

Jöjjenek az érdekességek! A Londonba érkező grófot mutató ugráló, rossz különös minőségű képsort egy kézzel tekert, antik Pathé-kamerával vették fel régi típusú filmre, hogy visszaadják a kor mozijainak hangulatát - semmilyen effektet nem adtak hozzá a felvételhez utólag. Mikor Van Helsing és a többiek rajtakapják Minát Drakulával, ahhoz a jelenethez a forgatás során Coppola úgy "segítette" Winona Rydert az érzelmi töltés megszerzéséhez, hogy a felvétel közben többször is bekiabálta neki, hogy kurva meg ribanc:) Mikor a lány és a vámpír először találkozik, a háttérben látható egy Lyceum Színházi plakát, rajta Henry Irving nevével. A borotválkozós rész felvétele késő éjjel zajlott, ráadásul Gary Oldman igencsak be volt rúgva, ezzel is magyarázható a gróf különös viselkedésének ilyen élethű megvalósítása:) Ryder és Oldman a forgatás elején nagyon jól megvoltak, azonban egy hosszabb forgatási szünettől fogva már szinte utálták egymást - azóta sem derült ki, mi történhetett köztük akkor...

A Bram Stoker’s Dracula 40 millió dollárból készült, a mai napig 216 milliót hozott. Az említett Zoetrope (ami Coppola saját stúdiója) akkor már három éve küszködött adósságaival, amik elérték a 27 millió dollárt, viszont ez a kirobbanó siker megmentette a céget a teljes csődtől. A mű rengeteg pozitív kritikát kapott és nagy közönségsiker lett, ráadásul három Oscar-díjat is besöpört [Legjobb Jelmezek, Legjobb Hangvágás, Legjobb Maszkok]. 1993-ban megjelent belőle egy különleges kiadás: koporsó alakú dobozban a film videokazettája, rajta Így készült...-anyagokkal, mellette pedig az eredeti regény puha fedelű kiadása. 2007-ben kiadták a Collector's Edition dvdt, amin audiokommentár és a film bemutatása hallható a rendezőtől, emellett törölt és bővített jelenetek kollekciója, tévés és mozis bemutatók valamint dokumentumfilmek láthatóak a korongokon. Készült hozzá társasjáték, többféle platformra videojáték, akciófigurák, modellek, replikák, egy négy részes képregény-sorozat, egy regény-feldolgozása (Fred Saberhagen tollából) és egy 100-darabos gyűjthető kártya-kollekció, amikhez az illusztrációkat a Hellboy készítője, Mike Mignola rajzolta (a képregény hasábjait szintén ő készítette).

Ez egy nagyon-nagyon jó film, már másodszor láttam, de most is tetszett! Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg! Hogy még inkább alátámasszam az állításom, megemlítem, hogy helyet kapott a 101 horror amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben, valamint hozok még egy idézetet Richard Corliss filmkritikusól: "Coppola újjáéleszti ezt a régi rémtörténetet... Mindenki tudja, hogy Drakulának van szíve, Coppola viszont azt is tudja, hogy ez több egy szervnél, amibe karót lehet döfni. A rendező számára a gróf egy nyughatatlan lélek, akit túl sok éven át száműztek rosszabbnál rosszabb filmek börtöneibe. Ez a remek mozi visszaadja a méltóságát és így végre nyugalomra lelhet." - saját fordítás

Pontozás:

imdb: 7.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Francis Ford Coppola a producere az On the Roadnak, ami egy '50-es évekbeli dráma/road movie Sam Riley-val (Franklyn), Viggo Mortensennel, Kristen Stewarttal és Kirsten Dunsttal; valamint saját novellájából írt forgatókönyvet a Twixt Now and Sunrise névre hallgató horror/thrillerhez, amit ő fog rendezni is, a főszerepben pedig Val Kilmert láthatjuk majd. (Előbbiből lett az Úton, utóbbiból viszont semmi...)

- Bram Stoker antihősét még ebben az évben kétszer újból filmre viszik: a Dracula and Stokerben és a The Last Voyage of Demeterben - mindkettő horror, utóbbiban Ben Kingsley és Jude Law a főszereplők.

- James V. Hart (az itt tárgyalt mű forgatókönyvírója és segédproducere) a The Legend of the Leaf Men című bogaras rajzfilmet, valamint a Wake the Dead horror-képregény-adaptációt pénzeli jelenleg - a Wake The Dead alapjául a Frankenstein-mítosz szolgál.

- Most már bizonyos, hogy Tim Burton saját klasszikus rövidfilmjét, a Frankenweenie-t animációsfilm-formába öntve dolgozza át egész estés alkotássá, ebben szinkronhangként hallhatjuk majd Winona Rydert. (Erről azóta elkészült az írásom.)

- Anthony Hopkins a hamarosan a magyar mozikban is látható Thorban játssza a germán főistent, Odint; ezen felül pedig az Arabian Nights akció/kalandban lesz benne Dwayne "The Rock" Johnsonnal. (Előbbiről ugyanígy van már cikk.)

- Keanu Reeves a 47 Ronin címmel ellátott szamurájos filmben játszik legközelebb, Cary-Hiroyuki Tagawa oldalán. (Ez nagyot bukott...)

- Cary Elwes a jövőre elkészülő Yellow Submarine-újrában George Harrison figuráját szólaltatja majd meg. (Ez asszem nem valósult meg.)

Beismerem, rohadtul elmaradtam a dolgaimmal magamhoz képest. Egyrészt ezt egy nap híján egy hétbe tellett befejeznem, másrészt még sehol nem tartok az Ace Ventura 2-vel, harmadrészt pedig a hármas bejegyzést is be kellene már fejeznem. Tegnap megnéztem és felvettem egy rendhagyó, régi amerikai vígjátékot, a Hotel Plazat, amit talán ketten írunk majd meg Mozsárágyúval, talán nem. Tehát most van még rengeteg dolog, amit be kell fejeznem, így amíg ezek nincsenek készen, addig nem nagyon fogok újabb mozikat megnézni. Azért ígérhetem, hogy várható a David Bowie nevével fémjelzett Az éhség című leszbis-vámpíros művészhorror:) (Ezeket mindet sikerült megírnom.)

     Itt a Monty Python egyharmada, a csinos és lenge öltözetű Jamie Lee Curtis, illetve a jóképű Kevin Kline, és máris mindenki kíváncsi a filmre. És még a sztori is tele van meglepetésekkel illetve hülyeségekkel.

     Wanda (J.L.C.) és Otto (K.K.) amerikaiak és a számukra elég fura Anglia területén óhajtják végrehajtani következő nagy rablásukat. Két angol lesz ebben "segítségükre", Ken (Michael Palin) és Georges Thomason (Tom Georgeson:)). Ami a néző számára valamivel később lesz világos, azt ők négyen nagyon jól tudják; valójában egyikük sem bízhat a másikban, a kezdetektől fogva mindenki csakis saját érdekeivel van elfoglalva. Így lehetséges, hogy a balhé megtörténte után Georges-ot azonnal bemártja Otto és Wanda, így már csak Kenben bízhat, aki az egyetlen létező szemtanú eltávolítását kapja feladatául. Georges védőügyvédje a híres és szürke életet élő Archie Leach (John Cleese), aki hamarosan központi figurává lép elő, amikor Wanda, hogy megtudja hol a szajré, megkörnyékezi ezt az unalmas pofát. E pici információ megszerzése után már majdnem megvan a kérdéses cucc, ami esetünkben gyémánt, de hát ez nem oly egyszerű, mert mint már említettem, mindenki a másik átverésén ügyködik és mindebbe belekeveredik a féltékenység, a bosszúvágy, az ügyvédfeleség, a dadogás, az ostobaság és így folytathatnám napestig.

     Nagy siker lett mind a közönség, mind a kritika szerint. John Cleese az író és a rendező szerepét is magára vállalta, ám ő maga a tényleges rendezőnek Charles Crichtont tekinti. Illetve ez a film a személyes kedvence. Minden van benne: krimi, komédia, jó nő, OSTOBA, rendkívül mozgalmas. Én csak azt tudom negatívumként kiemelni, hogy amikor Ken próbálja kinyírni a szemtanút, az megszakítja az addigi pergő jeleneteket, akkor egy kicsit leül a film szerintem. Különben pedig a színészek fenomenálisak, rájuk nem lehet semmi rosszat mondani. Önmagukban viccesek a karakterek, az ügyvéd meg óriási változásokon megy keresztül. Ő van végülis a középpontban, egy igazi fásult és rideg paliból a törvényt figyelmen kívül hagyó, belevaló fickó válik, és talán nem árulok el vele nagy titkot, hogy mindez egy nőnek köszönhető.

     Ez a film nem olyan átlagos módon vicces - hogy is lehetne, ha a Monty Pythonosoknak köze van hozzá -, egyeseknek helyenként már sok lehet egy-egy poén. Például Ken "kihallgatását" egyes országokban kivágták. Ha már ennél tartunk, érdekesség, vagy inkább szörnyű, hogy egy dán embernek a jelenet megtekintése az életébe került, ugyanis szó szerint halálra röhögte magát rajta. Egy családjában megtörtént hasonló esetre emlékeztette, és nevetés közben a szíve egyszerűen megállt. Egyfajta városi legenda lett mindebből, a fia viszont megerősítette, hogy valóban így történt. Ezek szerint, ez egy tényleg vicces film.

     Na szóval, vannak még említésre méltó mellékszereplők is. A feleséget az a Maria Aitken játssza, aki feltűnt a kitűnő Egy kis Fry és Laurie nevezetű produkcióban. Amelynek egyik "fele" Stephen Fry, aki szintén szerepel e filmben, igaz, ha véletlenül lassabban pislog az ember, észre sem veszi őt. Archie Leach meg Cary Grant igazi neve volt. És hogy a címszereplő vízi élőlénynek mi köze mindehhez? Hát meg kell nézni.

Következzék egy közigazgatásilag fontos intézmény bemutatása, angol módra. Jóestét. És ma tessék nézni az Ace Ventura 2.-t, ha úgy adódik!

https://www.youtube.com/watch?v=IqhlQfXUk7w

Ha Antal Nimród rendez egy új filmet, az mindig érdekel, függetlenül attól, miről szól vagy ki játszik benne. Első (és eddigi legnagyobb) dobása volt a Kontroll, amit itthon csinált és nem csak Magyarországon, de külföldön is óriási siker lett, amit azóta sem sikerült senkinek megismételnie [Az én véleményem az, hogy az utóbbi 10 év magyar filmjei közül egyedül a másik hatalmas kedvencem, az Argo éri el a Kontroll színvonalát, de hát én nem értek hozzá ugyebár.]. (Szerkesztés 2016-ból: Saul fia...) Ezután jött a bezártság-érzetet és kiszolgáltatottságot kiaknázó horror, Az elhagyatott szoba, ami sajnos nem túl jó - annak ellenére, hogy mind Luke Wilsont, mind Kate Beckinsale-t bírom. Nimród utolsó rendezése pedig a Predators volt, amiben Adrian Brody bizonyíthatta rátermettségét az akciófilm műfajában, az addig ismeretlen Alice Braga pedig kapott 15 perc hírnevet. Vagyis volt egy besorolhatatlan alkotás, egy horror és egy sci-fi, az utóbbi kettő között pedig jött az Armored, ami krimi/akció.

Adott hat fickó, akik őrként dolgoznak egy privát biztonsági szolgálat páncélautóin. Mind különböző emberek, mindnek van valami titka, csak egy közös bennük: problémákkal küzdenek. Egyiküknek (Ty - Colombus Short) nagyobb gondjai vannak: elárverezhetik a házát és az öccséről is gondoskodnia kéne. A csapat "vezetője" (Mike - Matt Dillon) kieszeli, hogy egy az őrök közt terjedő régi sztorit valósítsanak meg - önrablásról van szó. A tét 42 millió dollár, és miután a rengeteg dilemmával küszködő Ty beadja a derekát, az akció kezdetét veszi. De a számításukba hirtelen hiba csúszik - az emberi tényező. Az események pedig felgyorsulnak és hamarosan már nem csak a pénz forog kockán, hanem a banda élete. A kérdés már csak az, hogy melyiküknek fontosabb a pénz az életénél?

A szállítmány elsőre a felvonultatott névsorral fog meg: Jean Reno, Laurence Fishbourne, valamint Fred Ward - a csajok kedvéért pedig megemlítem Milo Ventimigliát. Matt Dillon szerintem mindig is középszerű színész volt, középszerű filmekben játszott, egyetlen igazán jó munkája se jut eszembe (Érzéki csalódás, de az nem miatta jó) - itt viszont egészen kitűnő. Larry Fishbourne újfent elég zakkant pasit játszik (nem annyira, mint a Ragadozókban, de mégis), Reno pedig ismét a hallgatag arc, aki helyett a tettei beszélnek. A csapatban van még Skeet Ulrich (pl. Lesz ez még így se!), akit nem ismertem meg, és a számomra új Amaury Nolasco - az ő karaktere aztán tényleg őrült! Az említett Szívek szállodájás úriember a rendőrjárőr szerepében szenved - szó szerint, őt szintén nem ismertem meg. Fred Ward csak egy apró mellékszerepben van jelen, de érdemes figyelni azt, amit az általa játszott főnökről mondanak a film során, mert az utolsó jelenetnél aki figyel, rájöhet arra, hogy ugyanazt élte át anno, amit Ty most. Az említett Ty a tulajdonképpeni főszereplő - egy volt katona, akit, mivel megélte Irakot, taszítja a vérontás, de aztán kényszerből valami olyanba keveredik, amibe egyáltalán nem akart és ettől ő lesz a fő konfliktusforrás.

A film megtekintése után másnap jutott eszembe, hogy ez mennyire hasonlít a Kutyaszorítóbanra. A helyzet szinte teljesen ugyanaz: van egy pár férfi, akik végre akarnak hajtani egy nagy rablást, de az nem úgy sül el, ahogy várták és ezután már bármi megtörténhet. Csakhogy míg ott nincs egyértelmű jófiú, itt igen. A két mű közti hasonlóságot még inkább egyértelművé teszi, hogy Antal Andrzej Sekułat kérte fel operatőrnek, aki a Reservoir Dogs-ot fényképezte - vagyis még a látvány is hasonló. A rendező úr viszont elkövette azt a "hibát", hogy a nagy neveket mellékszerepbe rakta egy viszonylag ismeretlen emberke mögé - ez így önmagában oké, de a fordulatok sajnos sejthetőek. Az első "akció" igazán izgalmas, a következő események már kevésbé - számomra a színvonalat a végén elhelyezett apró utalás emeli, amit feljebb említettem Fred Ward figurája kapcsán.

Néhány érdekesség: Az egyik producer Sam Raimi volt. A forgatókönyvet James V. Simpson írta, ez az egyetlen munkája eddig. Nincsen nyitó címlista, egészen a végéig egyetlen felirat sem jelenik meg. Anno a Sony véletlenül ingyen letölthetővé tette A szállítmányt a Playstation Network nevű hálózatán akkor, amikor még bőven ment a filmszínházakban - a hibát hamarosan korrigálták, de így is állítólag több százszor töltötték le ennyi idő alatt. Az Armored 20 millió dollárból készült és csak nagy nehezen tudott majdnem 21 milliót visszahozni. A kritikusoknak nem tartottak vetítést, a későbbi vélemények vegyesek voltak.

A legnagyobb hibája, hogy olyan, mint a Kutyaszorítóban: valójában semmi sem történik, egy helyszínen ugyanazokat a figurákat látjuk végig és sokkal jobban szimpatizálunk a rosszfiúkkal, mint a jóval - én speciel nem szorítottam Ty-ért, inkább érdekelt az, hogy mi lesz Reno és Fishbourne figuráinak sorsa. Pozitívumként említhetem Wardot és Dillont, meg az Antalra oly jellemző naturalizmust; negatívum viszont az, hogy végülis unalmas és középszerű.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Fred Wardot az Expendables II-ben láthatjuk legközelebb.

- Milo Ventimiglia következő munkája a The Divide című világvégés sci-fi lesz.

Tegnap a Kopaszkutya helyet valami cseh rémdráma ment a Dunán, pedig szívesen megnéztem volna ismét Schuszter Lóriék filmjét - szerencsére megvan dvdn, úgyhogy majd máskor megnézzük. Viszont ehelyett végre láttam azt a filmet, ami a hármas bejegyzés utolsó darabja lesz, így ma (vagy holnap) elkezdhetem írni azt is.