Ha valaha is érezte úgy a kedves olvasó, hogy milyen jó lenne újból gyermekként tengetni az életét, akkor ez neki való film.Penny Marshall a rendező (Reneszánsz ember, Fiúk az életemből), Tom Hanks a főszereplő. A kettőt összeadva kapunk egy szívhez szóló, ugyanakkor röhögős vígjátékot.

     T. H. alakítja Josh Baskint, a 13 éves srácot, akinek egy nap a Zoltar nevű rejtélyes vidámparki kütyünek köszönhetően valóra válik egy kívánsága; felnőtté változik, másnap 30 éves testben ébred. Ebből csakis bonyodalmak származhatnak, de mindemellett ízelítőt kapunk mindannyiunk legáhítottabb játékszereiből, úgymint 180 centis, felfújható Tyrannosaurus Rex, ugróasztal, bazinagy focilabda és satöbbi. Hősünket felnőtt napjaiban legjobb barátja (Jared Rushton) és egy tényleg felnőtt nő (Elizabeth Perkins) kíséri. Mindkét személy nagyon fontos számára, ám végül választásra kényszerül kettejük között is, és a csalogató felnőttlét, meg a mégis izgalmasabb gyermekkor között.

      A téma nem új keletű, és ma is gyakran feldolgozzák, átdolgozzák (Megint 17). Tom Hanks már ekkor fénykorát élte, és mindent belead a szerepbe. A fiatal Josht játszó David Moscow viselkedését megfigyelve és magáévá téve alakította ki a "felnőtt" karaktert. Még haja is volt, jól is nézett ki, és eleve csak remek lehet egy olyan film, ami arra emlékeztet, hogy a rég volt gyerekkor az aranykor, nem? A felnőtt barátnő, Elizabeth Perkins figurája és az összes többi nagykorú tele van gondokkal, dolgozniuk kell, satöbbi, és Josh rájön, mennyi felelősséggel, szomorú kötelességgel jár az az időszak, melyben az ember személyije már 10 évre érvényes.

      A sok játékos jelenet meg az infantilis gyerekszereplők gondoskodnak róla, hogy az egyszeri néző ne vegyen észre a filmben semmilyen hibát. Most a magam nevében beszéltem, mert én szeretem a Segítség, felnőttem!-et. Fogalmam sincs, milyen béna vagy elcseszett dolgok voltak benne, ha voltak egyáltalán. Jó, azt annyi. Na mondjuk vannak idegesítő párbeszédek, talán ezt említhetném negatívumként. De, hogy valami igazán vonzót említsek még, feltűnik a filmben Jon Lovitz, akinek az egyszemélyes rajongói klubját én magam vezetem. Lehet röhögni a nyolcvanas évek megmosolyogtató frizkóin, lehet ordibálni Billy Idollal.

      Ebbe a jelentbe pedig 15 éve zúgtam bele.

Levették a youtube-ról.