Bármikor, mikor meglátom, hogy lesz egy Walter Matthau-film, elgondolkodok, hogy láttam-e már és hogy érdemes lenne-e megnézni, de semmiképpen nem hagy hidegen. Ő egy tényleg kitűnő színész volt, bár elsősorban csak a vígjátéki szerepeiből ismerem. A régebbi időkben viszont sokféle alkotásban megfordult, akkoriban pedig a hollywoodi szokás az volt, hogy könyvek mellett színdarabokat dolgoztak fel. Így született például a Furcsa pár, a Szenzáció! és ez is.

A Plaza Hotel 719-es szobájában történő eseményeket láthatjuk. Három különböző korú és különböző viszonyban lévő pár fordul meg itt, akikben közös, hogy van valamilyen problémájuk, és a férfit minden alkalommal Matthau játssza.

Először egy középkorú férfit és feleségét mutatják, akik házassági évfordulójukat készülnek megünnepelni - legalábbis az asszony mindenképpen. A férjnek pedig van néhány titka, azonban ezekre a mai este során mind fény derül!

Másodszor egy híres álomgyári producert tárnak elénk, aki egyetlen éjszakára érkezik - és ezt az éjszakát nem akarja egyedül tölteni, így előkeresi noteszát, majd sorra felhívja hölgyismerőseit. Aki végül horogra akad, az egy régi-régi barátnő, belőle mára már háromgyerekes anyuka/feleség vált. A nő azonban így is eljön egykori párjához - de vajon ellen tud állni a csábítónak?

Harmadszor pedig egy idősebb házaspárt nézhetünk meg, akik leányuk esküvőjére jöttek, amit a hotelben tartanak. Azonban váratlan akadályként az ifjú ara bezárkózik a fürdőszobába és semmi esetre sem hajlandó kijönni. Apja és anyja mindenhogy próbálják kihozni, de ő még csak nem is reagál - most akkor mégse lesz esküvő?

Minden alkalommal ugyanazon a helyszínen láthatjuk a férfi-női kapcsolat egy-egy változatát: a boldogtalan házasságot, a látszólag boldog házasságot és az agglegényéletet - meg a női "csalfaságot". Nekem személy szerint a középső részlet a kedvencem, ahol Matthau viccesen néz ki barna parókájával, a karakterek egy csomó híres színészt emlegetnek és a női szereplő, Barbara Harris nagyon szép (lásd a képet, de a filmben talán még szebb). Az első tulajdonképpen szomorú, a harmadik pedig elgondolkodtató, de nem túl érdekes.

Egyetlen ismertebb arcként a mellékszereplők közt felbukkan Alan North (pl. Vaklárma, Police Squad-sorozat), igaz én nem vettem őt észre:) A rendező Arthur Hiller, az író pedig Neil Simon, aki saját színdarabjából készítette a forgatókönyvet. Az említett mű 1968-tól ment a Plymouth Színházban, 1097 előadást élt meg; ezen felül megkapta a '68-as Tony-díjat a Legjobb Színielőadás kategóriában. Simon később azt nyilatkozta, hogy az, ami az élő előadásokon működött (nevezetesen, hogy egy férfi és egy nő játssza a három-három szerepet), az itt nem jött össze. Eredetileg minden egyes párt mások alakítottak volna, de végül ettől eltérően alakultak a dolgok. Az első részben látható hölgy, Maureen Stapleton már a színpadon mindhárom női szereplőt eljátszotta, a férfi megformálására pedig legalább a középső darabhoz Peter Sellers-t szerették volna, de ő akkor túlságosan elfoglalt volt. Simon azt mondta, szerinte elpuskázták a lehetőséget és Matthau nem eléggé hiteles ebben a hármas alakításban.

Én azt mondom, egyszer azért érdemes megnézni, látni, hogy milyen volt az, amikor még a színészek univerzálisak voltak (ma is van, aki ilyen, de a legtöbben már csak egyféle dolgot tudnak eljátszani). Matthau-rajongóknak természetesen kötelező darab:)

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Picit unalmas, nagyon figyelni kell rá.)