A Cukornádpárlatmemoár egy igazán hangulatos, vicces, ugyanakkor elgondolkodtató film.

     Hunter S. Thompson azonos című regényén alapul, melyet én nem olvastam, szóval fogalmam sincs mennyiben követi az eredeti művet.

       Paul Kemp, amerikai újságíró a főszereplőnk (Johnny Depp), aki Puerto Rico államtól várja a biztos megélhetést, a szakmai előrelépést és a kiegyensúlyozott életet 1960-ban. Melót kap egy lapnál, melyet a főszerkesztő (Richard Jenkins) is csak poháralátétnek használna valószínűleg. Összehaverkodik a fotóssal, Bob Salaval (Michael Rispoli) és kénytelen összeismerkedni a médiatermék bűnügyi- és vallási tudósítójával, Moburggel (Giovanni Ribisi). Óriási feladatokat kap, ő lesz a fő felelőse a helyi tekebajnokságokról szóló beszámolóknak és egyéb hasonló érdekességekkel foglalkozik. Persze ő ennél többre hívatott, így megfogalmazódik benne, miként lehetne fellendíteni a lapot, és pont. Mert az nem megy csak úgy hipphopp, senkit se érdekel, milyen folyamatok mennek végbe a puerto ricói társadalomban, blablabla, meg például a túl sok melléknév se ajánlott egy cikk megírásakor, satöbbi. Kemp próbál egyenesbe jönni, netán leszokni a piáról (haha) és ekkor természetesen találkozik egy további nehezítő "körülménnyel", egy nővel (Amber Heard). Mindeközben pedig megkörnyékezik fehérgalléros úriemberek, akik szeretnék felhasználni hősünk írói vénáját, csakis legális célokra. Egyikük az álomhölgy barátja (Aaron Eckhart) egyébiránt. Morálisan, érzelmileg és főleg anyagilag tehát Kemp nem áll túl jól. Ilyenkor pedig két út vár minden hasonszőrű emberre: az egyik az alkohol, a másik járhatatlan. De lehet, hogy a kivétel erősíti a szabályt és Kemp talál egy járhatót?

      És akkor arról még szót sem ejtettem, milyen hatalmas poénok tartózkodnak e filmben. Marhára hangulatos, Depp úron kívül mindenképp meg kell említeni Giovanni Ribisit, aki remekül alakít. Eckhart és a főszereplő csaj szerintem korántsem olyan nagy számok, bárki eljátszotta volna ezeket a karaktereket. A képi megvalósítás viszont helyén van, Dariusz Wolskié az érdem, ő volt A Karib-tenger kalózai operatőre is. Egy-egy jelenet szó szerint lélegzetelállító.

      Szóval az egész lényege, hogy olyan, mintha nem film lenne, mintha az ember maga járkálna, illetve dülöngélne a szereplőkkel ott az utcán. Két másik emberi lénnyel tekintettem meg, mindhármunknak alapvetően eléggé különböző az ízlése filmek terén és nekik ugyanannyira tetszett, mint nékem. El is kellett fogyasztanunk utána egy-egy rumocskát, stílszerűen.

      Sok kritika kiemeli, hogy ez csak árnyéka a remek regénynek, szóval ha a kedves olvasó olvasta azt és látta a filmet, ossza meg véleményét Mozsárágyúval egész nyugodtan. Mozsárágyú meg majd valamikor időt szakít reá és elolvassa. (Már hogy a könyvet, nem a véleményt.)

Ezt a képet meg nem kell kommentálni.

"A kis erő kis felelősséggel jár. De ez nem igaz."

Mondogattam, hogy nem vagyok kíváncsi erre, ám valójában csupán félinformációk és ál-igazságok építtették fel velem ezt az elgondolást. Igazából semmit sem tudtam róla, csupán régen láttam valahol valamit vele kapcsolatban a tévében, plusz belefutottam a plakátjába és elkönyveltem, hogy marhaság. Aztán egyszer egy barátom mondta, hogy szerinte jó, de ez még aligha volt meggyőző; viszont eldöntöttem, hogy ha megfelelő időpontban adják, mégiscsak megnézem, hogy megtudjam, mi ez. Az elején nagyon tetszett, a klisékkel leszámolós klisékből felépített szórakoztató mozinak hittem, aztán úgy a negyvenedik perc környékén tök más fordulatot vettek az események, és átment valamiféle kifordított Watchmenbe, vagy nem is tudom, mit mondjak rá. Mindegy, még van időm kigondolni, mert először úgyis elolvassátok a történetet:)

Dave (Aaron Johnson) egyszerű, hétköznapi tini. Nincs semmiféle különleges tehetsége, népszerűtlen, még barátnője sincs. Két hasonló haverjával naphosszat a helyi képregényboltban lógnak, szuperhősökért rajonganak, szóval ők a "vesztesek". Dave-nek viszont egyszer eszébe jut, hogy miért nem akart még soha senki szuperhőssé válni? Miért nincs senki, aki tenni akar a rossz ellen, aki Pókember, Batman vagy Superman nyomdokaiba lép? Elhatározza, hogy ő lesz az első, rendel magának egy furcsa ruhát és megszületik Ha/Ver, A Szuperhős! Azonban már az első akciója rendkívül rosszul sül el, csoda, hogy túléli. De Ha/Vert kemény fából faragták, kitartóan küzd és hamarosan látványos utcai harcban megvéd egy fickót három bandatagtól; az összecsapásról készült videó pedig bejárja a netet, hamarosan már mindenki az új hősért rajong! Ráadásul a köznapi bosszúálló megjelenése felbátorít másokat is, hogy maszk mögé rejtőzzenek, így megjelenik Kis Dög (Chloë Grace Moretz) meg társa, VérProfi (Nicholas Cage) és a látszólah egyedül dolgozó Vörös Pára (Christopher Mintz-Plasse). De míg Ha/Ver valójában nem veszélyesebb mint egy átlagos tini, a többiek kezében jelentős tűzerő/pengemennyiség összpontosul, amiket a helyi maffiavezér, Franky (Mark Strong) és bandája ellen fordítanak! Franky pedig azt hiszi, hogy az álruhás Dave felelős az őt érő csapásokért, így hajtóvadászat indul a szuperhősök ellen. Talán ha összefognak, legyőzhetik az alvilágot, de mi van, ha mégsem? Vajon címszereplőnk életben marad és ha igen, milyen életet élhet majd?

Már az első tíz percben kiderült, hogy ez bizony minden, csak nem marhaság! Az, ahogy bemutatják, mit csinál Dave a szabadidejében - na erről van szó! Ez valóságos, teljesen hihető szituáció, ráadásul neki végre nincsen kockahasa és kidolgozott karja sem. A kezdeti fél óra nagyon tetszett, mert a szuperhős-klisékkel leszámolás kliséit újították meg, a háztetős jelenet, az első akció meg a kimenetele, ezek mind tök jók. A sok netbuzi tinit is kritizálják a bandatagokkal való harc során, de emberek, ez a realitás! Utána jön a drogdíleres rész, amikor hirtelen minden megváltozik, ugyanis Hit-Girl (ez a Kis Dög olyan hülye fordítás) és VérProfi (a Big Daddy se rossz, de ez jobb) megjelenésétől a mozi elkezd elég durván tocsogni a vérben; az addigi könnyed hangvétel átvált marhára komolyba és minden fokozatosan sötétül el.

Valahogy nem tudtam megérteni ezt a fordulatot, mert másmilyennek indult a Kick-Ass. Izgalmasnak izgalmas, látvány terén se rossz (gondolok itt az egyenesen valamelyik háborús/kommandós játékból átemelt "lehetetlen tárazás"-pillanatra, vagy amikor a rajzolt lapok 3D-s formában kelnek életre), de csupa olyan esemény történik, amik totál váratlanok és nem illenek oda. Vegyünk egy példát: Franky megpróbálja lépre csalni Ha/Vert a beépített embere révén, ott egy nagy létszámú fogadóbizottság és ekkor a néző véres csatát vár, ahol az inkompetens szuperhősöket megszívatják majd, de ha súlyos veszteségek árán is, mégis ők nyernek. Erre mi történik? Valaki régen megelőzte őket és nekik semmilyen harcban nem kell részt venniük. Egyszerűen csalódás volt. Másik példa: ha leülünk megnézni a Machetét, akkor ott gyorsan kiderül, hogy itt fröcsögni fog a vér, röpködni fognak a golyók meg a jobbnál jobb dumák, tele lesz pöpec csajokkal és mégis viccesnek, szórakoztatónak ígérkezik. Itt az indítás után azt várnám, hogy egy magát hősnek képzelő fiatal botladozásait és főként kudarcait nézhetjük majd meg, de aztán összeáll egy csapat és együtt legyőzik a nehézségeket, még ha a vége nem is az lesz, amit várunk - ezt pedig humoros, szórakoztató, újszerű formában tálalják nekünk. A kezdete alapján ezt vártam, de valami mást kaptam.

Nehezen bírtam befogadni a hirtelen váltást, de azért sikerült elkapni a ritmust. Viszont még ekkor is jöttek olyan események, amikre senki se számít, és ezek furák lettek. Említhetném Katie esetét - mi ez az egész? Egy darabig poénos, érthető, érdekes ez a mellékszál és van az a pillanat, amikor egyszerűen tudod, hogy Dave-nek el kellene buknia, de akkor mégsem bukik el, sőt. Miért jó ez így? Ha már amúgy is 18-as karikával nyomjuk, akkor miért kellett a szerelmi szálat ebbe az irányba vinni? Hősünk kap valamit, amiért érdemes harcolnia, élnie - de ha mindezt elvették volna tőle, akkor elszántabbá, őrültebbé válthatott volna és ez sokkal inkább illene a váltás borongós hangulatához... A véres akciók elkezdenek keveredni a poénkodással, de ez az egész megbicsaklik: a királynak szánt dumák legnagyobb része nem üt eléggé, a humoros események pedig folyton meglepetésszerű erőszakba torkollanak és egyszerűen nincs váltás a két dolog között, mert az egyikből hirtelen jön a másik. Semmilyen utalás, előrejelzés nincs. Ne értsetek félre: az jó, ha egy film tele van váratlan fordulatokkal, de ha ezek a fordulatok gyakorlatilag értelmetlenek, még csak nem is sejthetőek, akkor miért jók?

A történet maga egyébként picit hajaz a Watchmenre. Ott is nagyrészt elszánt átlagemberek szállnak szembe a rosszfiúkkal, de Az Őrzők esetében van egy nagy rejtély a háttérben, ami mindenkit mozgat, amiből mindig csak egy-egy részletet ismerünk meg és aztán a végén összeáll a kép és óriási az egész! Itt nincs ilyen, nincs összefüggés a dolgok között: Dave-nek van egy elképzelése arról, hogyan ad értelmetlen életének új értelmet; de Ha/Ver csak úgy teng-leng, aztán az események középpontjában találja magát és belekeveredik valamibe, amihez alapvetően semmi köze nincs. Ugyanis Hit-Girlnek meg VérProfinak saját terve van az alvilág likvidálására és Vörös Párának is megvan a maga motivációja. Az előbbi páros lassan átveszi Dave-től a főszereplői stafétát, ő pedig onnantól kezdve egyfajta kirakatbábuvá változik. Ezt se igazán értem, hogy akkor miért marad életben, vagy miért nem áll le, miért jó az, hogy a címszereplőből mellékalak lesz? De még ezek ellenére se mondom azt, hogy ez így rossz, csak éppen kusza, kaotikus és kissé értelmetlen. Na, de most már rátérek a színészekre, mert eleget írtam az eseményekről.

Aaron Johnson szimpatikus figurát játszik, egészen megkedveltem Dave-et, de azt hiszem, ez inkább a forgatókönyvnek köszönhető és nem neki. (Csúnya, gonosz megjegyzés: Miért van az, hogy a filmekben a veszteseket mindig olyan színészek játsszák, akikről süt, hogy héber meggyőződésűek?) Chloe Moretz viszi el a hátán az egészet, de egyben ő a mű leginkább támadható pontja is - erről lesz még szó később, de mindenképpen el kell ismerni egy 11 éves lánykát, aki ezt az egész bulit végigcsinálta. Szerintem ha ő semmi egyebet nem tenne, már akkor is híres maradna. (Asszem jobban járt volna ezzel.) Nicholas Cage remekül kelti életre a megszállott egykori zsarut és a majdnem-Batman külső is jól áll neki. Azt viszont jó lenne tudni, hogy őt húzónévnek vették be, vagy a tehetsége miatt? Mark Strong újfent rendkívüli teljesítményt nyújt főgonoszként, ahogy mondjuk korábban a Sherlock Holmes-ban, nála egyáltalán nincs mibe belekötni. Christopher Mintz-Plasse nekem nem nagyon maradt meg, hiába áradoztak róla, ő is csak egy látványosnak szánt mellékszereplő. Ismertebb arcok még: Michael Rispoli (itt Joe, a Mr. 3000-ben Boca), Corey Johnson (az egyik verőlegény, a Pokolfajzatban Clay), Jason Flyeming (ajtónálló, sok helyen láthattuk már, pl: Blöff, A szövetség, Rocksztár, stb.) és Craig Ferguson önmagaként. A rendező-író Matthew Vaughn (X-Men: Az elsők), az egyik producer meg Brad Pitt volt.

Az alapot egy képregény adja, de fura módon a képregény és a film egy időben készültek. A megfilmesítési jogokat már az első szám megjelenése előtt eladták. A nyomtatott verzió írója Mark Millar, a rajzolója John Romita Jr., ők mindketten társproducerként részt vettek a mozi megalkotásában. Ezen kívül a forgatókönyv alapját Millar vetette papírra, a megelevenedő képregényt pedig Romita rajzolta meg. Vaughn azt nyilatkozta: "Egy időben írtuk a forgatókönyvet és a képregényt, úgyhogy az egész egy jól működő összefogás volt. (...) [Millar] feldobta nekem az ötletet. Azt mondtam: Ez kitűnő! Aztán megírta a szinopszist. Erre én: Ez remek, csináljuk meg! Te írod a képregényt, én a filmet." Millar ezt jegyezte meg a készítésről: "A Ha/Ver könyv most jött ki, a film hat hét múlva érkezik. Azt hiszem, mostantól így lesznek a dolgok, mert mire jó az, ha keresünk egy B-; vagy C-kategóriás Marvel-szuperhőst és megpróbálunk a sztorijából kicsikarni egy filmet?" (Én személy szerint nem értek egyet vele, hiszen nézzétek meg a Transformers-t, a Spawnt, a Watchment: egyik film se rossz, de mégsem érhetnek a képregény nyomába. És egy csomó ember úgy van vele, hogy "Láttam a filmet, tudom miről szól, minek olvassam el?" Épp az a jó, ha előbb olvasod a képregényt és utána jön a film. Ha egyszerre érkeznek, pláne úgy, hogy egy grafikus novelláról van szó, akkor a mozi lelövi az összes poént és hiába vetted meg az első részt, ha megnézed a mozgóképet, rácseszel.) (Az eltelt 5 év alatt már látom, miért rossz az említett háromból az első kettő; utóbbiból meg az Ultimate Cut az igazi.)

Érdekességek: Vaughn elsőként a Sony-hoz ment a Kick/Ass-szel, de ott, meg mindenhol máshol is visszautasították az erőszak-ábrázolás miatt, főként azért, amiket Hit-Girl követ el. A rendező így saját maga teremtette elő a pénzt, egy adománygyűjtő estély megrendezésével és függetlenként készítette el a Ha/Vert, amit később a Universal több pénzért vett meg, mint amennyibe a forgatás került. Egyedül a címszereplő jelmeze ugyanolyan, mint a képregénybeli önmagáé, a többiekét megváltoztatták. Franky-t eredetileg John Genovese-nek hívták a könyvben, de ezt meg kellett változtatni, mert a valóságban a Genovese egyike az öt legnagyobb maffia-családnak és nem akartak összetűzésbe kerülni velük. A névváltoztatás főhajtás A Simpson-család előtt, mert az ottani főgengsztert is D'Amiconak nevezik. Mark Strong azt mondja, hogy vonzzák őt az antagonista-szerepek, és ha elvállal egy ilyet, akkor próbálja megérteni a karaktere motivációit és így hihető módon felépíteni őt. Matthew Vaughn feleségének, Claudia Schiffernek a képe van azon az óriásplakáton, aminek tövében VérProfi és Hit-Girl először felbukkannak. A főgonosz irodájában lévő revolvert ábrázoló poszterek Andy Warhol 1981-es Gun című alkotásának replikái. Amikor a tévében beszélnek a hősökről, valahol a tömegben ott áll Stan Lee is, de én nem vettem észre...

Az életre kelő rajzok megalkotása majdnem két évbe tellett. Az általam már felvetett Katie-Dave-szál a képregényben egészen máshogyan végződik, sokkal durvábban, ám Mark Millar szerint a moziközönség nehezebben fogadta volna el azt a verziót, amit a képregényesek simán elviselnek. (Vajon egyébként melyik a nagyobb klisé? Ha összejönnek, vagy ha nem jönnek össze?) A kissé irreális lezárás szintén nagyban eltér a grafikus regény befejezésétől, ám Stephen Grant képregény-író szerint éppen az a jó benne, hogy a befejezés ennyire a valóságtól elrugaszkodott lett, mert a néző már simán fel van készülve rá - a direktor meg azt mondta, hogy kellett a végére valami "nagy esemény, mint amikor Luke felrobbantja a Halálcsillagot". Vaughn beígért egy rendezői változatot, ami 18 perccel hosszabb lett volna, ám ez a mai napig nem látott napvilágot. A bemutató után az a színész, aki a Ha/Ver által megmentett első embert játssza, elhatárolódott a kész műtől annak erőszakos mivolta miatt, ez nagyon bosszantotta az író Millart. A Ha/Ver 30 millió dollárból készült és 96 milliót hozott vissza. Profán és erőszakos mivolta ellenére mind a közönség, mind a kritikusok kedvelték. Elsősorban pozitív értékeléseket kapott, pimaszságát, humorát és Chloe Moretz alakítását dicsérték leginkább.

Vörös Pára rovat

Vörös Párát civilben Chris-nek hívják. A Red Mist jelentheti hogy valaki dühös (vörös köd borult az elméjére), de ezt a kifejezést használják arra a tűzszerészre is, aki a munkája közben felrobban. Christopher Mintz-Plasse-nak meg kellett tanulnia automata sebességváltós autót vezetni, de később bevallotta, hogy elfelejtette, hogyan kell. A Mist-Mobil ajtói felfelé és oldalra is nyílnak, ezért ha egyszer így, egyszer úgy szállnak ki belőle, az nem hiba. A fiatal színészt egyébként megfenyegette a rendező, hogy ha összetöri a kocsit, akkor neki kell kifizetnie:)

VérProfi rovat

Big Daddy igazi neve Damon. A képregényekben egy képregény-rajongó könyvelő, aki Ha/Verhez hasonlóan alakítja át magát, a pénzét a ritka újságjainak eladásából szerzi. A mozihoz teljesen át kellett őt alakítani, mert a nézőt összezavarhatta volna, hogy két főszereplőnek szinte ugyanaz a háttérsztorija. Egyetlen utalássor maradt VérProfi eredetére, ez pedig a kiszabadításukra szervezett akcióban az általa kiabált kódok neve. Nicholas Cage az egyébként erősen Batmanre hajazó figura meghosszabbodó mű-bajuszát maga találta ki, a beszédstílusát pedig Adam Westről mintázta, ami azonnal elnyerte Vaughn tetszését. Egy valós emlék is inspirálta Cage-et, egyik korábbi barátnőjének ex-rendőr apja, például tőle ered, hogy Hit-Girlt "gyermeknek" szólítja (nem emlékszem, hogy ez a magyar szinkronban benne maradt-e).

Hit-Girl rovat

Kis Dög valódi neve Mindy. Ez az a karakter, ami miatt a legtöbbet támadták a Kick-Ass-t, és amiért egyetlen stúdió sem vállalta a pénzelést. A nagy filmcégek idősebbé akarták őt tenni, hogy ne legyen annyira sokkoló, amiket végrehajt, de ezzel csak még inkább durvává tették volna, mert akkor már a szexualitás is szóba kerül. 2010 elején megjelent egy cenzúrázatlan klip a filmből, amiben Hit-Girl punciknak nevezi a többieket (nem tudom, hogy mondja magyarul), ezt pedig azonnal mindenhonnan megtámadták, főleg a családsegítő szervezetek. John Romita Jr. szerint VérProfi úgy neveli fel a lányát, ahogy a hivatásos atléták nevelnek hivatásos atlétákat a gyerekeikből: "Ők tudat alatt válnak atlétákká, szinte már véletlenül. Megkeményednek. Ez kb. ugyanígy működik. Ha valakit ennyire intenzív módon kezelnek... és miért ne tehetnék? Nem hiszem el, hogy ez a szituáció "hihetetlen"." Christopher Tookey, a Daily Mail kritikusa azt nyilatkozta (Roger Eberttel karöltve), hogy a Kick-Ass dicsőíti az erőszakot, főként a gyermekek által elkövetett erőszakot, sőt, hogy Kis Dögöt a lehető legcsábítóbbnak ábrázolták. [Sucker Punch-effektus: Ha nők a szuperhősök, és netalántán még szexisek is (ami ebben az esetben nem áll fenn), azt meg kell támadni, kivéve, ha a rendező Tarantino.] Chloe Moretz hosszú hónapokon át készült szerepére, megtanították a fegyverek kezelésére és a pillangókés pörgetésére. A kis színésznő azt nyilatkozta, hogy mivel négy bátyja van, így nem idegenek tőle a csúnya szavak, ám normális esetben ő maga sosem káromkodik és azt is mondta, hogy a forgatást nagyon megterhelőnek találta. Az édesanyja elolvasta a szövegkönyvet és hozzájárult, hogy lánya elmondja ezeket a sorokat. Chloe-nak nem volt szabad elárulnia a film címét senkinek sem, így "a filmnek", otthon pedig Kick-Buttnak (kb. ugyanazt jelenti, csak kevésbé durván) nevezte.

Fogalmam sincs, mit mondjak a Ha/Verre. Mindenképpen pozitívan csalódtam benne, de az elvárásaimat mégse sikerült teljesítenie. Semmiképpen nem nevezhető rossznak, sőt, érdemes megnézni, mert ehhez hasonlót biztosan nincs még egy. (2016-os megjegyzés: SUPER, Defendor.) Viszont felmerül a kérdés, hogy az alapján, amit eddig olvastál, te hogyan fejeznéd be a vesztes srác sztoriját? Hollywoodi hepienddel vagy valami sötét, borongós módon? Az, hogy mit választottak a készítők, remélem az írásomból sejthető. Na, nekem főleg ezzel van a gondom.

Pontozás:

imdb: 7.7 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Én nem adok rá pontot, mert annyira különös volt.

Utólagos szerkesztés: Tegnap éjjel újranéztem angolul, mivel most Chloë Moretz-mozikra vadászok. Nagyon erősen megmaradtak az események és így valahogy sokkal jobb és szórakoztatóbb volt, mert tudtam, hogy mire kell majd számítani. Az eredeti szinkron jelentősen emel a színvonalon, ezen kívül tudtam figyelni az apró részletekre is és átgondolhattam az egészet még egyszer. Kétségtelen, hogy a dübörgő zene és a pörgős akció együtt fantasztikus hangulatot teremtenek; ezen kívül Cage bácsi alakítása most talán még jobban tetszett. Furcsa, de a fentebb említett Hit-Girl csábítós dologban van valami, például mikor elmennek Dave-hez és kifelé menet Mindy csókot küld a fiú felé, az eléggé félreérthetetlen. Ja és az erőszak dicsőítése: a Superrel összehasonlítva egyértelműen erről van szó, mert ott tétje van az egésznek, itt viszont ezt még másodszorra sem éreztem. Mindenesetre az újranézés jót tett neki, ha most kellene pontozni, akkor a 4/5 és az 5/5 között vacillálnék. Ja és még valami: Ha minden igaz, jövőre már láthatjuk a Kick-Ass 2-t, amit a Moretz kisasszony iránti újdonsült rajongásomból fakadóan már nagyon várok:P (A filmet láttam, írtam is róla, a rajongásnak vége.)

Hírek:

- Lesz folytatás, aminek a címe már megvan: Kick-Ass 2: Balls to the Wall. Mark Millar jelenleg is készíti a képregény következő epizódját, amiben a bűnözők szupergonoszokká válnak, hogy megküzdhessenek a hősökkel, Hit-Girl pedig megpróbál normális életet élni. Hogy a következő mozi mikorra készül el, mi a cselekménye és kik térnek vissza a főhősök közül, azt viszont nem lehet még tudni, de a rendezésre biztosan Matthew Vaughnt kérik fel. (Felkérték, nem tudta elvállalni, a helyére érkező pali elcseszte. Olvassátok a cikkemet róla, igaz, ott nagyon pozitív színben próbálom feltüntetni, pedig rossz lett...)

- Christopher Mintz-Plasse most szinkronmunkákat végez, hallhatjuk őt a ParaNormanben és az Így neveld a sárkányodat 2-ben, utóbbiban Craig Fergusonnal együtt.

- Mark Strong szintén egy animációs filmen dolgozik, ez pedig a Justin and the Knights of Valour. Emellett látható is a John Carterben és a Closer to the Moonban. Előbbi egy nagy dobásnak ígérkező sci-fi, utóbbiban egy román zsaru összefog egy kis csapat tolvajjal, és úgy rabolnak bankot, hogy elhitetik mindenkivel, filmet forgatnak - a női főszerepben Vera Farmigával. (A John Carter csúnyán megbukott.)

- Chloë Grace Moretz Tim Burtonnel és Johnny Deppel forgatja a Dark Shadows-t. (Erről is írtam már.)

- Nicholas Cage koponyája ismét lángba borul a Szellemlovas: A bosszú erejében.

Végezetül a legjobb betétdal - érdemes a klipet is nézni: A fene se tudja, mit akartam ide betenni, de mivel elfelejtettem már és lemaradt a videó, ezért ez a hely üresen marad....

Anyukám ízlése filmekben eléggé különbözik az enyémtől, de néha van úgy, hogy valami mindkettőnket érdekel - ha pedig ilyesmire bukkanunk, az mindig nagyon jó! Most is ez a helyzet állt fenn: mindketten olvastuk a Fejér Megyei Hírlap ajánlóját erről, és tudni kell, hogy ez az újság sokszor rémes marhaságokat kínál az ajánlójában, de ugye a kivétel erősíti a szabályt:) Íme, erről van szó:

Rose (Amy Adams) élete elég pocsék. Takarítónőként dolgozik, egyedül neveli házasságon kívül született fiát, és a középiskolás szerelmének (Steve Zahn) a szeretője. A férfi rendőr, házas és gyereke is van... Aztán egy nap hősnőnk kisfia, Oscar (Jason Spevack) megint bajt kever a suliban, emiatt Rose-nak pedig hirtelen pénzre lesz szüksége, hogy kivehesse a fiát onnan és magániskolába írathassa. Éppen kapóra jön szeretőjének ajánlata, aki szerint a bűnügyi takarításban van a nagy pénz. Rose összefog szabad szellemű, munkanélküli, felelőtlen húgával, Norah-val (Emily Blunt) és lassan beindul az új vállalkozás. Ám a nővéreknek egymással és másokkal is gyakran sikerül személyes konfliktusba keveredniük, a munka embert próbáló, Oscar és a lányok apja (Alan Arkin) pedig általában csak rontanak a helyzeten. Vajon mi lesz a Napfény Tisztító sorsa? Bekerülnek a szakmába, a nagyok közé, vagy eltűnnek a süllyesztőben a veszélyes hulladékkal együtt?

Ennyi alapján megnéznétek? Ugye, hogy igen? Ki látott már olyan filmet, ami a bűnügyi takarítókról szól? Láttuk már a zsarukat, a helyszínelőket, mindenki mást, de akik utánuk meg az áldozatok után tesznek rendet, azokat még soha. Itt viszont a morbid alaptéma, a mindent belengő halál mégsem olyan ijesztő, mert az egészet hétköznapi, valóságos és humoros formában tálalják. Ezek a figurák élnek, lélegeznek, olyanok, mint te vagy én. Ki ne élt volna át még egyoldalú kapcsolatot, kirúgást, vagy olyat, hogy valamelyik családtaggal baj van? Kinek nem okozott gondot még idősödő apja vagy a testvére, valami furcsa hóbortjukkal? Szóval a Sunshine Cleaning tényleg átlagemberekről szól, két hétköznapi nőről, akik érdekes módszert választanak pénzügyi gondjaik megoldására, de valójában inkább őket ismerjük meg, nem a munkájuk áll a középpontban.

Már a nyitójelenet nagyon erős, és hamar ki lehet találni, hogy független filmet nézünk. A beállítások, az erőteljes színvilág és a történet erre enged következtetni (de nagy stúdió logóját sem láthatjuk a kezdő képsorok alatt). Itt valahogy minden működik: lehet nevetni, sajnálkozni, megdöbbenni és elérzékenyülni. Míg a fő szál Rose élete és hogy hogyan próbál változtatni a dolgokon, addig mellékszálként ott van az emberek találkozása az elmúlással, Norah külön kis missziója egy elhunyt nő lányának felkutatására; és a nővérek múltjára árnyékot vető sötét esemény, amire fokozatosan derül fény. Aztán jön a hídmászós jelenet, ami óriási lett, a néző szinte átélheti azt az élményt, amit a fiatalabbik hősnő; később meg még következik az egyik utolsó szekvencia, amikor a lányok meglátják a tévében az édesanyjukat, az nagyon megható. Ami még érdekes, hogy anyukám megkérdezte úgy a közepe táján, hogy hol játszódik ez? Tényleg, egyértelmű, hogy Amerikában vagyunk, de szinte semmilyen módon nem érzékeltetik ezt - a történet játszódhatna akárhol, akármikor.

Amy Adams tetszik, de a karaktere is már az első pillanattól fogva érdekes és szimpatikus volt számomra. Az élete amolyan hétköznapi módon különleges, szóval Rose jó fej, szurkolni fogsz neki. Emily Blunt mint nő, nem tetszik (2016-ra már megváltozott ez a helyzet), de a szerepe igen! Norah az a fajta lány, akit megtalálhatsz egy rockkoncerten vagy egy füstös kocsmában és picit emlékeztetett a húgomra is, az egyedi öltözködésével, a véradásával, meg azzal, ahogy csak úgy próbál ellenni:) Alan Arkin a dörzsölt nagypapa, akinek mindig támad egy ötlete a pénzszerzésre, ő is marhajó, mintha csak felkérték volna ezt az embert, hogy játssza el önmagát. Steve Zahn kivételesen nem idegesítő figurát kapott, ezúttal komoly fickót kelt életre és ez sokkal jobban áll neki. Jason Spevack aranyos kissrác, vele is együtt éreztem, hiszen a környezetében lévő legtöbb ember félreérti őt. Ki kell emelni még a félkezű boltost, akit Clifton Collins Jr. testesít meg (ő igazából nem félkezű, de elhiheted róla). A rendező Christine Jeffs, az író Megan Holly volt - csupa nő:)

Érdekességek: A készítők elmondása alapján a történetet az élet ihlette. 2001-ben a National Public Radio "All Things Considered" című műsorának riportjában két nőről hallottak, akik Seattle külvárosában éltek és együtt alapították meg a veszélyes anyagokat eltakarító/bűnügyi tisztító szolgálatukat. A különbség csak annyi, hogy a valós "napfényesek" barátnők voltak és nem testvérek. Két vicces név a stábból: Amber és Angelique Midthunder (a vezetéknevük kb. Középmennydörgést jelent:D, ők voltak a cukorkaboltban lévő kislány és anyukája). A Tiszta napfény 8 millió dollárból készült és 16 milliót hozott vissza. A kritikusoktól elsősorban pozitív értékeléseket kapott, a színészek teljesítményét mindenütt magasztalták, főleg Adams-ét - egyetértek velük:)

Ez jó példa arra, hogy hétköznapi karaktereket játszó remek színészek miatt érdemes megnézni egy filmet. Vicces volt, de egyben elgondolkodtató és hangulatos - jobb kedvem lett tőle:) A különleges alaphelyzeten túl a Sunshine Cleaning azért kicsit mindenkiről szól, az átlagemberekről, akik szeretnék picivel jobbá tenni az életüket. Azokról, akikkel nem esnek meg csodák, akiknek nincsenek szuperképességeik, akik olyanok mint mi, nézők. Nekem nagyon tetszett!

Pontozás:

imdb: 6.9 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Szívesen látnám újra!)

Hírek:

- Amy Adams lesz a legújabb Lois Lane a jövőre érkező Man of Steelben, ezen felül pedig az érdekesnek tűnő '60-as évekbeli road movie-ban, az On The Roadban is szerepel majd. (Előbbit láttam, írtam róla.)

- Emily Blunt a Looper női főszerepét kapta - ez az a sci-fi, amiben egy bérgyilkosnak saját öregkori énjét kell megölnie. Jól hangzik, nem?

- Alan Arkin következő munkája az In Security című akció/vígjáték, amiben egy csapat biztonsági őr a rá bízott házakat kezdi fosztogatni.

- Steve Zahn újból egy őrült moziban vállalt szerepet, ez pedig az általam már várt Knights of Badassdom, ahol néhány szerepjátékos srác véletlenül életre kelt egy valódi démont, amivel aztán felveszik a harcot! (Ezt tényleg látni kell, olvassátok el a cikkemet róla, ha nem hiszitek!)

Várható írások: Ha/Ver.

Ja és még valami: Ha már a cikket elolvastad, hallgasd meg a betétdalt is, nem fogod megbánni:)

Tegnap éppen 14.10-kor léptem ki egy bug miatti vesztes Rise of Immortals-meccsből és mivel semmi dolgom nem volt, gondoltam megnézem ezt. Azt hittem, hogy a Gyilkos cápa vs. óriáspoliphoz hasonló trash-gyöngyszemet láthatok - bizonyos értelemben az, de mégsem, viszont a véleményem előtt lássuk a történetet! Vigyázat, sok benne a logikai bukkanó!

Az első 10 perc értelmét nem sikerült megfejtenem. Kis csapatnyi kutató megy egy barlangban és egyikük lemarad a többitől. A társaság talál egy pirosan világító követ, amit az egyik megüt a kalapácsával, akkor ott mindent elborítanak a lángok, de az egyik hapsi túléli és látja hogy a kő már zöld, ennek pedig nagyon örül. A lemaradt idősebb tudós közben egy megkövesedett űrlényre bukkan, aki a kezei közt szorongat valamit, a robbanás időpontjában meg kék fény árad belőle.

Főcím.

Jön egy űrhajó, ami egész jól néz ki és pár műholdunkat meg ilyesminket lebarmolja. A katonaság tehetetlen.

Animált stáblista, egyetlen ismert név sincs rajta.

Tehát, az alaphelyzet a következő: Egy megszállott régész rálel egy iszonyúan nagy dinoszaurusz-csontvázra, ám a mindenki által halottnak hitt mestere (az elején látott lemaradó pasas) folyton megjelenik és közli, hogy a csontvázat nem szabad kiásni. Közben a munkások ilyen-olyan "balesetekben" hullani kezdenek, a Föld körüli pályán álló idegen hajó pedig sugarakkal bombázza a gigászi őshüllő maradványait. Az öregebb doktor azt állítja, hogy az őskori bestia neve Yonggary és fel fog támadni, ha maradványait kiszabadítják a föld mélyéből. Persze senki se hisz neki, de igaza lesz...

És innentől kezdődnek az igazán szar dolgok. Eddig csak az összefüggéstelen események meg a pocsék színészek voltak, ezeket pedig mostantól tetézni fogják még az ostoba speciális effektek és a barmó ötletek. A feléledt kreatúra ugyanis rombolni kezd, ráadásul folyton eltűnik, mert az űrlények fel-le teleportálgatják a hajójukról. A hadsereg és a melléjük csapódott két régész öt órát kap, hogy megállítsa a szörnyet, vagy jön az atomcsapás. Vajon sikerrel járnak?

Mindenki ismeri Godzillát, nem? Nos, ő volt az első, akivel 1954-ben elindult az úgynevezett kaiju-filmek (hatalmas lények a címszereplők) áradata Japánban. Aztán a '90-es évek végén az amerikaiak gondoltak egyet és bejelentették, hogy készül a saját Godzillájuk, ekkor a koreai filmesek is kedvet kaptak betörni a nemzetközi piacra, ezért (Fábry Sándor után szabadon fogalmazva) az újonnan fellángolt trend hullámait meglovagolva ők is megcsinálták a saját óriásszörnyes mozijukat. Ez címében majdnem megegyezik az 1967-es Yongary - Monster from the Deeppel, ám semmi más köze nincs hozzá. A sok számítógépes grafika és az amerikai színészek alkalmazása azt a célt szolgálta, hogy Az űrbéli szörny vonzó legyen a külföldi piac számára. Ameddig készült, addig óriási publicitást kapott, hiszen tényleg mindenhol azt hitték, hogy nagy durranás lesz belőle. A koreai CNN folyamatosan tudósított a forgatásról, mindenütt Yonggary-s óriásplakátok lógtak, készítettek többféle akciófigurát a címszereplőből, sőt, még parádét is rendeztek, ahol egy a térdétől fölfelé ábrázolt, életnagyságú űrszörny is "megjelent".

Érdekességek: Az író, a rendező és a producer egy személyben Hyung-rae Shim volt. A rendkívül ronda és gagyi végső főellenség neve Cyker - mindössze az tetszett benne, hogy négy lába van, mert az ugrott be pont mielőtt megjelent, hogy miért nincs egyetlen négylábú óriásszörny sem? Különben nagyon eltúlzott, ocsmány, ostobán kitalált gányolmány ő... Egy dolgot nem értettem igazából: a rajzot Yonggary fejéről ki készítette? Hogyan és mikor tudta ennyire jól megnézni magának a lényt?

Cikkem alanya a gyártó országban sikeres lett, hiszen 3 millió jegyet váltottak rá (!), szóval az árát visszahozta (10 milliárd vonba került), de a többi országban mégis óriási bukta lett belőle, főleg a speciális effekteket szidták nagyon. Éppen a nemzetközi piacra szánt mivolta miatt hazájában a pénzügyi siker ellenére mégsem lett túl népszerű, mára azonban kultfilmmé vált. A '99-es változatot két évvel később felújították, csak ehhez lehet hozzájutni, én is ebben a formában láttam. Ez a változat nem érte el elődje sikerét, ezért főként a gyenge promóciót okolták.

Összesítésben a Yonggary egy rosszul sikerült Godzilla-utánzat. Rossz színészek, túl bonyolult és értelmetlen történet, meg gagyi látványvilág jellemzik. Az űrhajó és az űrlények egyébként egészen jók benne, és ha maga a szörny jobban nézett volna ki, akkor talán még elment volna az egész, de így semmiképpen. Szar, de sajnos nem a "már annyira rossz, hogy imádni való"-kategóriából. Senkinek se ajánlom.

Pontozás:

imdb: 2.5 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 2/5 (Legalább a figyelmemet fenntartotta.)

Állatos horror - alapvetően nem túl érdekes, mert a valóságban is megtörténhet. Tele van a világ gyilkos állatokkal, akik a legkisebb erőfeszítéssel képesek megölni egy embert - lásd: kockamedúza, jegesmedve, kobra és a nagy fehér cápa. Helyben vagyunk. Ez a gigászi hal alapvető félelmeink vízi megtestesülése: csupa izom, csupa fog, még a bőre is érdes; gyors, kegyetlen, ijesztő külsejű (gondoljatok csak a kifejezéstelen fekete szemére), stb. Anno Spielberg papa egyik legnagyobb sikerét aratta ezzel az ősidőkből itt maradt, tökéletes ragadozóval a Jaws-ban, ami után az emberek pánikszerűen rettegni kezdtek a nagy fehértől, de ez már régen volt, a cápás műfaj hamar kifulladt. Viszont, ha fogjuk ezt a lényt és felnagyítjuk (lásd: Megalodon) vagy mutánssá tesszük (Cápaember), esetleg mindkettő, akkor már kapunk egy nagyon király főgonoszt, akinek nem szükséges háttérsztorit, motivációt, nevet, külalakot kitalálnunk - legalábbis kevesebbet kell dolgozni az alapanyagon. Innentől már csak az a kérdés, hogy hol és miért csap(nak) le az emberekre? Ez egy tuti recept, a Háborgó mélységben is beválik.

Susan (az igen érdekes nevű Saffron Burrows) egy tengeralatti laboratóriumban végez kísérleteket cápákkal, melyek célja ezeknek az egyedülálló tengeri teremtményeknek a felhasználása az emberi agysejtek regenerálására. A cápák érzékei ugyanis koruk előrehaladtával nem tompulnak, vagyis az agyukban van valami, ami meggátolja a sejtjeik leépülését - talán ez lehet az Alzheimer-betegség legyőzésének kulcsa! Egy nap aztán ellátogat hozzá a milliárdos Russell (Samuel L. Jackson) - az ő cége pénzeli az egész bulit -, hogy lássa, van-e értelme tovább folytatni a kutatásokat. A kezdeti eredmények rendkívül biztatóak, ám hamarosan kiderül, hogy az itt leledző három óriáshal sokkal többre képes, mint amit az ember kinézne belőlük és ennek rögvest jelét is adják. A bázist hamarosan a pusztulás kezdi fenyegetni, mialatt a legénység (köztük LL Cool J és Stellan Skarsgard) kétségbeesve próbál menekülni a víz és az emberevő szörnyek elől. Látszólag nincs menekvés... Vajon ki nyer: az emberek vagy a 14 méteres, több tonnás óriáscápák?

Már láttam ezt párszor és nem tudom, vajon az elején mi vehetett rá, hogy megnézzem - talán a bevezetőben említett recept? Meglehet. A lényeg az, hogy ez a film még többszöri nézés után is megállja a helyét. A sztoriba bele lehet kötni, de szerintem hiteles: alapvetően egy Resident Evil 1/Szellemhajó/stb. helyzet van: ki kell jutni a halálcsapdából, amiben ezúttal a víz az első számú veszélyforrás. Pluszban ott vannak még a cápák, amik rátámadnak azokra, akik már "legyőzték" a vizet - újabb hasonlóság A kaptárral, a cápák egyfajta mini-főellenségek, akiket le kell gyűrni, hogy kijussanak. És még ugye közre játszik az emberi természet, hiszen a túlélőknek muszáj összefogniuk és együttműködniük, ha egy darabban akarják elhagyni a süllyedő laborkomplexumot, de ez senkinek se könnyű.

SZPOJLER HÍR

Nagyon király ebben a moziban a klisékkel való leszámolás. Először is, senki sincs biztonságban, mert hiába főszereplő valaki, hiába alakítja őt mozisztár, mégis bárki bármikor meghalhat. Duplán megtörténik, hogy az a karakter harap fűbe (vagyis inkább azt harapják ketté), akire egyáltalán nem számítottál. Egyikük halálát egy csomó helyen megszavazták a legkirályabb filmes elhalálozások közé. Ezen kívül pedig a vicces néger szerepkörbe betuszkolt LL Cool J tényleg jó poénokat lök, szóval még ez is működik. Nem értettem viszont, hogy a szakácsnak most akkor mi a neve? A stáblista szerint Preacher, egyszer valami más néven szólítják, egyszer meg ő maga mutatkozik be valami harmadikon - vagy nem figyeltem és csak a keresztneveiből van kettő?

SZPOJLER ÁFF

A Deep Blue Sea tele van ismert arcokkal. Jackson, a kopasz rapper és Bocskor Bill mellett ott van még Thomas Jane (pl. a sokat gyalázott A Megtorlóból), Michael Rapaport (a Házi háború sorozatból az apuka) és Frank Welker, akit viszont ezúttal is csak hallhatunk (ő a papagáj madárhangjainak forrása, a beszédéé viszont nem). Rajtuk kívül ki kell még emelnem Jacqueline McKenzie-t, aki a cuki szőke kutatónő, szerintem ő tök szimpatikus volt. A rendező a finn Renny Harlin, aki a Rémálom az Elm utcában 4-ért is felelős - ezúttal jobb munkát végzett, mint anno.

Érdekességek: A sztori szerint az intelligens cápák megtanulnak hátrafelé úszni - ez azonban sehogy sem lehetséges a valóságban, mert fizikailag képtelenek rá. A rendező azt nyilatkozta, hogy ez volt élete legnehezebb filmes munkája. Egyébként láthatjuk is Harlint a legelején, amikor a műszakváltás megtörténik; ő a magas, hosszú, szőke hajú ipse napszemüvegben. LL Cool J írt egy betétdalt a mozihoz, és egy másik számát is felhasználták benne. A mini-tengeralattjáró, amit a végén láthatunk, ugyanaz, mint amit A Gömbben használtak - az is víz alatt játszódott, szintén Samuel L. Jacksonnal. Az Állítólag...-ban a két bajszos robbantó-mester reprodukálta az utolsó cápa kinyírását modellekkel és bebizonyították, hogy lehetetlenség így végezni egy akkora állattal. Fura véletlen, amire a Rolling Stone magazin világított rá nemrég: a legújabb Rise of the Planet of the Apes rendkívüli módon hasonlít a Deep Blue Sea-re: mindkettőben "megokosítják" az állatokat az Alzheimer legyőzésének nevében és mindkettőben ezek a szuper-lények lesznek az ember végzetes ellenfelei. A Háborgó mélység 78 millió dollárból készült és 165 milliót hozott vissza, a kritikusok pozitívan értékelték.

Ez egy király mozi: rendkívül valós szörnyek vannak benne, igazi veszély, remek látvány, kitűnő színészek, jól megírt forgatókönyv és pár vicces poén. Ennél több nem kell.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Thomas Jane Alfred Molinával együtt szinkronizál a Heavenly Sword című animációs fantasy-ben, valamint Miley Cyrus és Demi Moore partnere lesz a LOL-ban, ami pedig a fészbúkbuzi tinikről fog szólni.

- Egyre több külföldi színészt szerződtetnek magyar filmekre, ez történt Stellan Skarsgarddal is, aki a Hier című filmdrámában bukkan fel a hazai mozikban. Bemutató 2013-ban.

- Frank Welker ismét állatoknak kölcsönzi a hangját a Monsters University-ben, ami a Szörny Rt. folytatása.

Terry Gilliam - nekem erről a névről elsősorban az úriember filmrendezői munkássága ugrik be és csak másodszor a Monty Python. Életem egyik meghatározó moziját, a Brazilt ő dirigálta, valamint a (nem az ő hibájából) közepes Grimmet, a Tizenkét majmot (ezt túl rég láttam, hogy véleményt mondjak róla - azóta már írtam róla egy cikket, abban benne van a véleményem) és többek közt az egyelőre még kimaradt Dr. Parnassus-t is (erről szintén értekeztem a Filmrajongón). Viszont azt olvastam, hogy a Time Bandits, a Brazil és a Twelve Monkeys együtt alkotnak egy trilógiát, így kíváncsi voltam a nyitóepizódra, amibe egyébként sokszor belefutottam már. Sokadszorra adta a tévé, de csak most ültem le elé, plusz ezúttal még Mozsárágyút is érdekelte, mert valami Monty Pythonra számított. Sajnos egyikünk se azt kapta, amit várt, de erről majd később, előbb a sztori pár mondatban:

Kevin (Craig Warnock) az átlagosnál olvasottabb, okos kisfiú, de a szülei nem nagyon figyelnek rá. Egy este aztán különös dolog esik meg: egy lovag jelenik meg a srác szobájában és miután tör-zúz, elvágtat a semmibe. Persze nyomtalanul távozik... Másnap viszont fiatal hősünk már felkészülten várja őt, de helyette hat apró, különös alak érkezik, akik a szekrényből jönnek ki. Kevin kénytelen a magukat nemzetközi bűnözőknek tartó úriemberekkel tartani, mert egy hatalmas, világító arc üldözőbe veszi őket. És innen indul egy kaland, ami időn és téren át zajlik, tele csupa csodás, furcsa teremtménnyel és a történelem ismert alakjaival, akikről azonban többször kiderül, hogy egyáltalán nem olyan nagyszerűek, mint ahogy hittük! A törpék meg akarnak gazdagodni, a fiú pedig csak el szeretne jutni valahová, ahol boldog lehet - vajon sikerrel járnak, vagy elvesznek az idő kesze-kusza országútján?

Mi ezzel a baj? Az egész olyan, mintha egy tévésorozat összes epizódját egymás után végignéznénk. A különböző szekvenciákat csak az köti össze, hogy a hét főhős ugyanaz, később pedig felbukkan a visszatérő gonosz is, meg néha jön ez a nagy, fehéren fénylő arc, ami utánuk koslat. A sztorival egyébként nincs gond: az időutazást egy térkép teszi lehetővé, amin rajta vannak a lyukak, amiken keresztül át lehet menni a múltba vagy a jövőbe - de valamiért csak a múltba mennek. Sajnos viszont a megvalósítás miatt mégsem pozitív az összkép: hiába jópofák a "rabló" törpék; hiába vannak olyan király karakterek, mint az óriás vagy a gonosz zseni, mégis az események legtöbbször unalmasak. Az első poén, amin nevettem, a Titanic-nál jött, az pedig kb. a felénél van. Egy csomó esetben egyértelmű, hogy hol járunk, ki fog itt következni, de pl. én nem jöttem rá, hogy Sean Connery karaktere Agamemnón, azt a szörnyet a hajón a feleségével meg egyáltalán nem értettem. Vagyis röviden: rossz a forgatókönyv és az egyébként érdektelen eseményeket a kelleténél hosszasabban taglalják - a film kis híján két órás.

Viszont, ahogy már mondtam, akad egy rakás jó fej karakter. Lássuk a banditákat: Randall a vezér (David Rappaport), Wally az akadékoskodó (Jack Purvis), Fidgit a jóindulatú (Kenny Baker), Strutter a gunyoros (Malcolm Dixon), Og a csendestárs (Mike Edmonds) és Vermin, aki mindent meg akar enni (Tiny Ross). A társulat egyben érdekes, szerethető, de az egyes tagok annyira nem szimpatikusak. A főszereplő Craig Warnock tűrhetően játszik, ezen kívül csak egyetlen kis munkája volt még a filmvilágban, ráadásként ő nem is akarta ezt a szerepet, csak a bátyját kísérte el, de Gilliam mégis kiszúrta. Az ismertebb mellékalakok, felbukkanásuk sorrendjében: Shelley Duvall és Michael Palin (a szerelmespár, akik minden korban ott vannak), Ian Holm (Napóleon, ő vicces, de aztán átvált zavaróba), John Cleese (Robin Hood, ezt az alakítást még Cary Elwes is megirigyelhetné), Sean Connery (görög király és tűzoltó), David Warner (a gonosz) és Jim Broadbent (a játékvezető). Valamint: Peter Vaughen (az ogre, a Brazilban Mr. Helpmann, a Trónok Harcában a vak Aemon mester a Falnál), Katherine Helmond (az ogre felesége, a Brazilban Sam anyja), mellettük pedig ki kell emelni Winston Dennis-t (Minótaurusz, a Brazilban a szamuráj), Ian Muirt (az óriás, egyébként birkózó, ez volt az egyetlen szerepe) és Ralph Richardsont (a testet öltött, elegáns Felsőbbrendű Lény). Gilliam írta és pénzelte a művet, Palin szintén segített a forgatókönyvben. Az egész a HandMade Films égisze alatt jelent meg, ami pedig George Harrison filmcége volt, így ő az egyik producer és a végén elhangzó betétdalt (Dream Away) direkt ehhez írta.

Érdekességek: Állítólag a banditák csapata a Monty Pythonos fiúk karikatúrája. Úgy mint Fidgit=Palin, Randall=John Cleese, Strutter=Eric Idle, Og=Graham Chapman, Wally=Terry Jones, Vermin=Gilliam. A görög király szerepére a forgatókönyv szerint olyan "valakit, aki úgy néz ki, mint Sean Connery vagy egy hozzá hasonló, de olcsóbb színészt" kerestek és ahogy a Hegylakónál, Connery-hez itt is eljutott a szkript és rögtön elvállalta. Sőt, a saját ötlete volt, hogy Agamemnón a végén "változzon" tűzoltóvá. Ez egyébként egy nyom arra, hogy talán a dolgok csak Kevin fejében játszódnak le, de emellett ha jól megnézzük az elején a gyerekszobában a játékokat, akkor később ugyanezeket fedezhetjük fel életre kelve vagy hatalmas formában a gonosz erődjében (LEGO kockák, cowboyok, lovagok, tank, űrhajó, íjászok). Mindent alacsony kameraszögekből vettek fel, hogy így is érzékeltessék egy törpe/gyermek szemszögét.

A rendező elmondása szerint David Rappaport azt gondolta, hogy a színészi kvalitása miatt kérték fel a szerepre és nem azért, mert aprócska, ezért nem is nagyon barátkozott a többi kicsi színésszel - ez viszont sokat segített a láthatatlan védőfalas résznél, ahol a többi törpe a valódi érzelmeit zúdítja rá Rappaportra. Tiny Ross a felvételek alatt eltörte a karját, a törést rögzítő gipszet viszont sikerült elrejteni. Ralph Richardson saját öltönyét viselte a szerepéhez. Kenny Baker leghíresebb alakítása R2-D2, Mike Edmonds szintén a Star Wars-ban volt Logray, Jack Purvis pedig mind a három eredeti Csillagok Háborújában felbukkant, minden alkalommal más karaktert játszva, na meg plasztikai sebész volt a Brazilban. Egyébként Edmonds-ról és Malcolm Dixonról nem lehet tudni, hogy élnek-e még, Rappaport, Purvis és Ross viszont már meghaltak. A megjelentetett forgatókönyvet több olyan kép illusztrálja, amiket a végső változatba be nem került jelenetekből vágtak ki. Ezek egyikéből kiderül, hogy láthattuk volna, ahogy Connery figurája egy kést ad a kis főhősnek - ez a fegyver később segít a szökésben, de nem tudjuk meg, hogy került Kevinhez. Gilliam szerint a vágószobában maradt részek biztosan megsemmisítésre kerültek. Az Időbanditák 5 millió dollárból készült és 42 milliót hozott vissza, meglepően nagy siker lett. A kritikusok mindenhol pozitívan értékelték, később a dvd-megjelenése után csak tovább nőtt a megbecsülése. Terveztek hozzá egy folytatást, ám mivel a főhősők egy része elhunyt, így a terv kútba esett...

Nehezen emészthető mű ez, többet vártam tőle, sokkal többet. Mozsárágyú szavaival élve: voltak benne jó részek, de az egész összességében unalmas. A lezárás pedig igazán gilliames, nem valami pozitív, de hatására elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mennyi volt képzelt és mennyi valós az eseményekből... Aki szerette a Brazilt, az adjon neki egy esélyt, lehet, hogy velünk volt a baj, amiért nem értettük meg:)

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Jim Broadbent szerepel majd a Cloud Atlas című sci-fiben.

Várható írások: Háborgó mélység.

Egy ideje kinéztem ezt magamnak a műsorújságban, mert érdekes címe volt, ráadásként alá írták, hogy francia-belga-luxemburgi fantasy - ezt látnom kellett! Az elején arra gondoltam, hogy na, belefutottam valami igazi marhaságba, de aztán beindult a film és egy remek élményben volt részem!

Egy meg nem határozott időben, egy meg nem határozott helyen vagyunk, valami különös, alternatív világban. Helyszínünk Timpelbach falu, ahol a felnőtteket rettegésben tartják a gyerekek. (Persze nem gyilkosságokra kell gondolni, csak sorozatos csínytevésekre: szorozzátok be Dennis-t, a komiszt, mondjuk ötvennel.) A szülők megelégelik a dolgot és úgy döntenek, hogy feladják a leckét a kölyköknek azzal, hogy egy napra otthagyják őket. Ám az már lényegtelen számukra, hogy korántsem mindegyik fiatal bajkeverő, csak azok, akiket a hentes fia, Oscar (Baptiste Bétoulaud) vezet. Amint a felnőttek elhúznak, kitör a féktelen tivornya, ám a belátóbb, okosabb gyerekek összefognak, hogy megakadályozzák a káosz eluralkodását, élükön Marianne (Adéle Exarchopoulos) és Thomas (Léo Legrand). Ám Timpelbach túl kicsi a két gyereksereg számára és megkezdődik a harc a faluért! Háború, árulás, kémkedés, szerelem és egy város vezetése kerül a terítékre - mindez gyermeki szemmel, gyermeki léptékkel. Vajon visszajönnek valaha a felnőttek? És ha nem, melyik csapat lesz a település ura?

A papír-emberkék megelevenedése a nyitó stáblista alatt elég látványos, de az első fél óra nagyon béna. A jó csapat vezetői szép gyerekek, és mellettük is akad pár szimpatikus karakter, plusz egy jó kis verekedés meg némi marhulás színesíti azt a harminc percet, és valahogy a hangulat, a látványvilág megfogott. Amint eltűnnek a felnőttek, onnantól baromijó lesz a film! A háborúsdi picit emlékeztetett A Pál utcai fiúkra, de van még néhány hasonló sztori, mikor egy csomó gyerek valami fura helyre/helyzetbe kerül, és ott kell helytállniuk. Érdekes látni, hogy Oscar és bandája hogyan hág át minden szabályt, szivaroznak, isznak és vandálkodnak, de egymásnak is esnek. Marianne pedig megszervezi a falu teljes irányítását, ami vicces és tök jó:) Fura status quo alakul ki, merthogy az ellenség a kapukon belül van, hiszen az "anarchista" Sebzettek (Oscarék) a helység egyik felében, a többiek a másikban vannak - csak idő kérdése, mikor jön el a nagy csata időpontja!

Rengeteg jól kitalált karakterrel találkozhatunk. A szemüveges, kissé nyámnyila Manfred (Raphaël Katz) az idegenvezetőnk, hiszen ő az, aki minden fontos eseménynél ott van, mindenből kiveszi a részét, de totál átlagos - a néző képviselője. Marianne a fiús lány, nagyobb és érettebb gondolkodású a többieknél. A hétköznapokban a többi lány lenézi őt, mert nem szépítgeti magát, egyszerű ruhákban jár és a fiúkkal játszik, de a szükség idején aztán mindenki tőle vár segítséget. Ő lesz mindenki anyukája:) Thomas (ejtsd: Tomá) egyfajta bajnok, a többi gyerek mind felnéz rá, de ő inkább olyan magának való, introvertált típus. Azért kiáll a kisebbekért, az igazságért és még Oscarral is ölre megy, ha kell, de mégsem tökéletes, hiszen régen a rosszfiúkkal tartott. Ő a megváltást kereső hős, nekem szinte azonnal Szugimura Hiroki alakja ugrott be róla a Battle Royale-ból. Aztán ott vannak még a kisebbek: a két nagyon aranyos kislány, akik a rádiót üzemeltetik; a néma kisfiú, akit mindig bántanak a nagyobbak, de ennek ellenére vidám, okos gyerek; a repülőkért megszállottan rajongó kissrác; a feltaláló koma; a rókalelkű banda-alvezér; a csúnyán viselkedő, de aztán helyesen cselekedő nagylány; és az egyik legjobb figura, az arisztokrata fiú, aki kémnek áll (Leó Paget). Mindenki választhat magának kedvencet közülük.

Az ifjú színészpalántákra nem lehet panasz, mind remekül játszanak és azok a karakterek, amik egy átlagos amerikai filmben irritálóak lennének, itt ugyanolyan kedvesek lehetnek számunkra, mint a pozitív alakok. Mivel a színjátszók franciák, ezért alig találni ismert arcot közöttük, azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy a tanárnőt életre keltő Armelle volt a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2-ben Petronilla, a bögyös vászoncseléd:D És igazi meglepetésként, kis szerepben, a vége felé beugrik egy francia filmcsillag is - de nem mondom meg, kicsoda, ha megnézitek, megtudjátok:) A történet egyébiránt a német ifjúsági író, Henry Winterfeld 1937-es regényéből, a Timpetill - Die Stadt Ohne Eltern (Timpetill - A szülők nélküli város) készült; a rendező-forgatókönyvíró pedig a regény nagy rajongója, Nicolas Bary, aki kilencéves kora óta vászonra akarta vinni Winterfield művét. (A falu nevét talán szerzői jogok miatt változtatták meg.)

Érdekességek: Nicolas Bary és a producer Dimitri Rassam négy évig (!) dolgoztak ezen az alkotáson, ennyi idő alatt megszerezték a filmjogokat az író örököseitől, megírták a forgatókönyvet és le is forgatták. A látványvilágot Tim Burton és Guillermo del Toro munkái inspirálták, az egészet pedig még nyakon öntötték a rajzfilmekre jellemző külsőségekkel. (Egyébként tényleg baromijó a látvány, a kosztümök és a különleges tárgyak is, amik csak ott léteznek.) A vége stáblista után egy gyerekhang azt kérdezi: "Máris vége van?" - fura, mert végignéztem és nem hallottam, de lehet, hogy a hazai forgalmazó levágta? A Les enfants de Timpelbach 13 millió euróból készült, de csak alig 4 milliót hozott vissza (igaz, ez mindössze a franciaországi bemutatóra vonatkozó adat). Sajnos szinte semmit sem lehet róla találni a neten, így azt sem tudom, milyen kritikai fogadtatásban részesült, vagy hogy mennyit hozott be a nemzetközi piacon.

Egy nem mindennapi történet, fantasztikus látványvilággal, aranyos, szerethető szereplőkkel, izgalmas sztorival és az európai filmek nagyszerűségével. A gyerekekről szól, de nem csak gyerekeknek:) Negatívumként a kicsit lassú, unalmas első fél órát és a viszonylag hosszú játékidőt említhetném, de ezek kicsi hibák. Nekem nagyon tetszett ez a film, biztosan megnézem majd újra!

Pontozás:

imdb: 5.9 (Érdekes, hogy a port.hu-n ugyanennyit kapott.) (5 év alatt az imdbs pontszáma 0.2-t növekedett, a portos viszont már 7.3!)

Szerintem: 6/5 (Másodszori nézés után felhúztam a pontszámát, mert megérdemli.)

Nem szeretem a katasztrófafilmeket, de mindig van kivétel a szabály alól. Ez is egy ilyen alkotás, de itt elsősorban a természeti csapás helyett arról van szó, hogy hat férfi hogyan küzd meg egy sosem látott, elképesztő erejű viharral és hogy a szeretteikre milyen hatással van az idegtépő várakozás, hogy vajon viszontláthatják még őket valaha?

A történet alapját a valóság szolgáltatta: 1991 végén két hurrikán összeolvadt az Atlanti-óceánon és létrehozta az azóta is "tökéletes vihar"-ként emlegetett természeti jelenséget. A borzasztó csapásban odaveszett egy amerikai halászhajó, az Andrea Gail és hatfős legénysége, az ő történetüket és néhány szerencsés túlélőét dolgozta fel 1997-es könyvében Sebastian Junger (The Perfect Storm). A könyv sokban eltér a valóságtól, a film pedig ezen az írott művön alapszik, amit csak még tovább "torzít".

Szóval adott nekünk Billy Tyne kapitány (George Clooney), akit az utóbbi időben igencsak ver a sors. Hiába hajózik ki újra és újra az Andrea Gail fedélzetén legénységével, képtelenek elég kardhalat kifogni. A kevés pénz pedig rossz megélhetést jelent és ráadásul mindegyik halász helyére várnak mások, így még csak le sem léphetnek, mert kell nekik a munka. Billy pedig be akarja bizonyítani mindenkinek, hogy nem az ő hibája a rossz kapás, így hazatértük után ismét összetoborozza az embereit (John C. Reilly, William Fichtner, Mark Wahlberg, John Hawkes és még egy fickó, aki lényegtelen - a jelzés értékű kisebbségi), hogy visszatérjenek és elhozzák az év nagy fogását. A tenger október végén már igencsak barátságtalan, ezért senki sem akar igazán menni, végül mégis elindulnak, de a kezdeti sorozatos balszerencse miatt folyton összezördülnek. Aztán minden jóra fordulni látszik, a halak csak úgy ömlenek a hajóra - de megint fordul a kocka és egy idő után a vagyonokat érő zsákmány helyett az életük lesz a tét... Mellékszálként pedig megnézhetjük a Mistral névre hallgató vitorlás három utasának és az őket kimenteni akaró parti őrség tagjainak viszontagságait, akiket szintén ugyanaz a csapás éri, mint Tyne-t és embereit.

Vannak olyan hobbik/munkák, amiket semmiképpen nem csinálnék, mert állandóan szembe kell nézni közben a halállal. Ilyen mondjuk a hegymászás, meg a tengeri halászat is. Utóbbiról lesz szó a továbbiakban: ezek az emberek bármilyen körülmények között mennek és dolgoznak, legyen eső, szél, hó, jég, ők kint vannak a háborgó vízen és mindent beleadnak. Én biztosan nem tudnám ezt csinálni... A The Perfect Storm, akárcsak a Discovery egyik valóságshowja, az ő életük egy szeletét mutatja be, de ahogy már mondtam, ez inkább az emberekről szól, mint a munkájukról. Ők is olyan örömökkel/problémákkal találkoznak, mint te vagy én, mondjuk szerelemmel, bajtársiassággal, kudarccal meg gyűlölködéssel. Mindőjüknek van még valami személyes kis ügye is: Bobby (Wahlberg) össze akar költözni barátnőjével, Murph-öt (Reilly) várja otthon a kisfia, Tetűt (Hawkes) pedig kapcsolat-kezdeménye - a másik kettő hátterét nem igazán ismerjük meg.

Mindenképpen érdekes látni, hogy hogyan fogják ki azokat a hatalmas és veszélyes halakat, vagy hogy hogyan élnek ezek az emberek a hajón meg civilben a szárazföldön. Többször is izgalmas jeleneteknek lehetünk szemtanúi, például amikor véletlenül nem kardhal akad a horogra, vagy amikor valaki vízbe esik - én mindig szurkoltam, hogy épségben visszakerüljenek a hajóra. A mentőhelikopter legénysége extra izgalmakat szolgáltat, hiszen először ők mentenek, aztán meg őket kell megmenteni. A legénység utolsó jelenetei pedig megrendítő erejűek lettek... Az mondjuk érthetetlen, hogy a 150 km/órás szél hogyhogy nem zavarja a helikoptert meg a tanker-repülőt? (Aki ért hozzá, magyarázza meg nekem:))

Clooney szerintem jól alakít, bár ez egy olyan szerep, ahová nem a sármos külseje kellett, hanem a tehetsége (vagy csak a neve?). Mark Wahlberget alig lehet felismerni kócos hajával meg a szakállával, John C. Reilly-t meg érdekes volt egy ilyen drámai alakításban látni. John Hawkes volt talán a kedvencem, a csúnya fickó, akit elkerülnek a nők:) Őt egyébként azért emeltem ki név szerint, mert az Azonosságban is szerepelt, mint a motel tulaja. William Fichtner különös vonásaival elég hiteles munkásemberként, de jobb lett volna, ha megtudjuk, hogy Murph és az ő karaktere, Sully, miért utálják egymást annyira. Ismert arc még Michael Ironside (a hajó tulaja), Bob Gunton (a Mistral kormányosa), Christopher McDonald (az időjárás-jelentő), Diane Lane (Bobby barátnője) és Mary Elizabeth Mastrantonio (a Hannah Boden kapitánya). A bárban egyébként valahol ott ül Sebastian Junger és felbukkan Bruce Mahler (a Rendőrakadémia Fachlerje), de őt sajnos nem vettem észre. A rendező/producer Wolfgang Petersen (Kedves ellenségem) volt.

Érdekességek: Junger könyvében vannak hibák, pl. gyakran elírta a személyek neveit, a Satori (amiről a Mistralt mintázta) tulajdonosát/kormányosát nem interjúvolta meg, és a halászattal kapcsolatban szintén akadtak hiányosságai. Ennek ellenére a szerző és állítólag maguk a halászok is megvédték a könyvet a rágalmazásokkal szemben, a sikerért járó pénzből az író pedig megalapított a The Perfect Storm Foundationt, ami a tengeren dolgozók gyermekeinek tanulását/iskoláztatását segíti. Az Andrea Gailt testvérhajója, a Lady Grace "játszotta", de míg a filmen vörös, addig a valóságban zöld színű volt (lásd a képet fentebb). Ezt a vízi járművet a forgatás után tulajdonosa eladta, aztán leégett, hogy most hol van, vagy mi lett vele, azt nem lehet tudni. A Crow's Nest az a pub, ahol a valódi Bobby Shatford és a többiek is megfordultak, ám igazából nem a kikötőben van - az általunk látott külső részek csak díszletek.

Tyne kapitánynak valójában sosem volt balszerencsés fogása, a Linda Greenlaw-val bemutatott "kapcsolata" ugyanígy fikció. Tetű angol neve Bugsy (bug = bogár, talán innen ered a magyar fordítás). Mark Wahlberg Bobby egykori szobájában lakott a felvételek ideje alatt. Michael Ironside-ról az egyik helybéli lakos tényleg azt hitte, hogy ő a Gail tulajdonosa. Az Aeolis teherhajó és a Mistral yacht mindketten egy-egy betűtípusról kapták a nevüket, bár az elsőt elvileg nem így kell leírni. A templomi részben a mikrofon felvette Mary Elizabeth Mastrantonio szívverésének hangját, a rendezőnek pedig a drámai hatás miatt tetszett, így az eredeti hangsávban ez is hallható. Tyne kapitány utolsó rögzített rádióadásának végső mondata ez volt: "Megint jön, fiúk és nagyon jön." Mivel sem a holttesteket, sem magát a roncsot nem találták meg, így amiket a rádió elromlása után láthatunk, az teljes mértékben találgatás arról, hogy mi történhetett. A kapitány és Dale Murphy családja beperelte a Warnert és a többi forgalmazót, mert nem tetszett nekik, ahogyan elhunyt szeretteiket ábrázolták. Az ügyben 2002-ben nekik adtak igazat, a feljebb viteli bíróságon viszont ejtették az ügyet, így kártérítést nem kaptak. Egy vicces név: Murph kisfiát Hayden Tank keltette életre:) A Viharzóna 140 millió dollárból készült és 327 milliót hozott be. A kritikusok vegyes fogadtatásban részesítették.

Nekem tetszett, izgalmas, látványos és tele van jó színészekkel. Ha minden katasztrófafilm legalább ilyen jó lenne, akkor szívesebben nézném őket! Végezetül álljon itt a hat elhunyt férfi neve - értük és a többi tengerbe veszett halászért készült ugyanis ez a mozi.

Frank W. Tyne, Jr., élt 34 évet

Michael "Bugsy" Moran, élt 36 évet

Dale R. Murphy, élt 30 évet

Alfred Pierre, élt 32 évet

Robert F. Shatford, élt 30 évet

David Sullivan, élt 29 évet

Pontozás:

imb: 6.4 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Wolfgang Petersen éppen sci-fit rendez: Az Old Man's Warban öregemberek űrlényekkel harcolnak majd, merthogy az űrkolonizálókhoz való jelentkezés alsó korhatára 75 év:) Jól hangzik, nem?

- Diane Lane lesz Martha Kent a Man of Steelben. (Láttam, írtam róla.)

- John C. Reilly Sacha Baron Cohen legújabb állatságában bukkan fel 2012-ben, ez pedig a The Dictator, amiben egy elmaradott ország vezére mindent megtesz, hogy "megóvja népét a demokráciától":)

- William Fichtner egy különös fantasy-n dolgozik jelenleg, ez a The Stupidest Angel: "Egy apró part menti városkában, ahol a társadalom söpredéke és elmebeteg élnek, a lakosság kénytelen összefogni Szenteste, hogy felvegyék a harcot a városra törő halottaikkal, akiket tévedésből életre keltett a Mennyekből érkezett Leghülyébb Angyal.":D Óriási!

- Bob Gunton egy hasonló műben játszik majd, ennek címe Jimmy. A főhős egy fogyatékos tinédzser, aki az általa Őrzőknek nevezett természetfeletti lényekkel kommunikál.

- Christopher McDonaldot a The Collection névre hallgató sorozatgyilkosos horrorban láthatjuk viszont, valamint a Sound of Mindban (thriller egy fickóról, akinek szuperéles hallása van és így fültanúja egy gyilkosságnak, amiről be akarja bizonyítani, hogy megtörtént).

Láttam, hogy lesz ez és bár a bemutatója nem volt valami érdekes, azért Will Ferrell meg Mark Wahlberg kettőse mindenképpen ígéretesnek tűnt. Ugyanabban az időpontban adták az Ami sok, az sokkot, amihez volt már szerencsém párszor, úgyhogy inkább az új élményt választottam. Talán rosszul döntöttem? A cikk végére mindenképpen kiderül!

Vannak a sztárzsaruk (Samuel L. Jackson és Dwayne Johnson), az átlagos rendőrök (Michael Keaton, Damon Wayans Jr. és még pár ismeretlen alak) meg a pancser police (vagyis angolul "a többi fickó", Wahlberg és Ferrell). Hőseink az utóbbiak: a folyton ordítozó, csupa dühből álló Terry (M.W.), meg a nyugodt, de a többiek szerint gyáva és nőies Allen (W.F.). Míg Allen jól megvan az irodai munkájával, próbál tudomást sem venni az őt cikiző kollégákról, addig Terry akcióra, hírnévre és terepmunkára vágyik. Állandó csatát vívnak egymással, a többiek meg velük. Azonban a két szuperkopó érthetetlen módon meghal egy akció közben és a helyük betöltésre vár - Terry pedig bármit megtenne végre a sikerért, így ráveszi unalmas kollégáját, hogy együtt induljanak rablók nyomába. Viszont egyre több szál vezet egy magas rangú tőzsdei vezetőhöz és még annál is több akadály gördül hőseink útjába. Vajon végül sikerül felderíteni az ügyet és rács mögé juttatni a bűnösöket, vagy a rosszfiúk elkerülik a felelősségre vonást, hőseink meg (ismét) megszívják? És pancser police-ék összebarátkoznak, vagy tovább utálják egymást?

Az eleje nagyon fura volt, már az eltúlzott autós üldözésből látni lehetett, hogy ez korántsem a szokásos vígjátékocska lesz. A játékidő alatt végig azon gondolkodtam, hogy paródiát, vagy egy paródia jelleggel készített akció-vígjátékot látok? Nem tudtam eldönteni... Sajnos elég sok rossz dolog van benne, de akad némi jó is, így most összevetem a pozitívumokat meg a negatívumokat, ebből biztosan kiderül, hogy milyen film a The Other Guys. Sajnos nagy valószínűséggel szpojlerekkel lesz tele az írásom, úgyhogy aki meg akarja nézni, az ugorjon a pontozósdihoz!

Kezdjük a jó dolgokkal! A szokásos "vesztesekből lesznek a győztesek", "utállak, de aztán összebarátkozom veled" és "gyenge vagyok, de tökös srác válik belőlem" klisékre épül, de mindet kifordítja. A pancserekből itt sosem lesznek királyok, Terry-nek a legvégére is maradnak fenntartásai Allennel kapcsolatban és hiába próbálnak megváltozni, egyik se jár sikerrel. Sok poén van, ami a hollywoodi akciófilmeket figurázza ki, ezek közül a két legjobb a felrobbanó iroda, meg amikor a helikoptert a golfosok "lövik le". A mellékszerepben jelen lévő Michael Keaton egészen felüdítően hat, ő ugyanis nem erőlködik, kisujjból rázza ki a figuráját. Pár alkalommal tényleg humoros eseményeket/párbeszédeket nézhetünk/hallgathatunk, szóval lehet röhögni, plusz a férfiszemnek kedves Eva Mendezt becsempészték nekünk, és még akad két jó szám is benne (Season of the Witch, Icky Thump). Mindenképpen elismerésre méltó, hogy a műfajon belül a műfajt parodizáló alkotást dobtak össze a készítők, de a végeredmény korántsem tökéletes.

Mert itt a sok negatívum: Tele van az egész borzalmasan erőltetett, izzadtságszagú szexuális poénokkal - a kocsiban a csövesek, a férj és feleség közt lezajló párbeszédek, stb. Egyik se vicces, ráadásul ízléstelenek. Ferrell szájába csupa ostoba szöveget adtak, ami még neki se áll jól - van az határ, amin túl az ilyen faszságok már egyszerűen az agyamra mennek, és itt ezt a szintet sikerült elérni még a felvételek elkezdése előtt, a puszta szövegkönyvvel. De ugyanígy rossz pont jár a teljes első 15 percért, mert a szuperhekusok haláláig gyakorlatilag semmi értékelhető dolog nincs. Utána is sok az üresjárat, a műfaji parodizálás néha rosszul sül el, ha pedig eza két baklövés együtt jelentkezik, akkor aztán egyenesen fájdalmas az egész (pl. a balett-órás részlet). Az se tetszett, hogy a két főseggfej, akik hőseinket szívatják, nem nyerik el méltó büntetésüket a végére; meg hogy a szinkron pár helyen elég szar (pl. azt mondják, hogy "homeless").

Jackson, Johnson, Keaton és a két főszereplő mellett akad még pár ismert arc: Anne Heche (Enn Hess, aki egy nagy cég főnöke, kb. egy perce van összesen); Brooke Shields (a Knicks-meccsen a hősök mellett ül valahol); az ügyész az a Josef Sommer, aki az X-Men 3-ban volt az elnök; az ausztrál "biztonsági embert" meg Ray Stevenson játssza, aki a Thorban a főhős testes haverja, Volstagg. Az angol nyelvű narrátor a rapper Ice-T, a magyar pedig Ganxsta Zolee:) A rendező-író-producer és a betétdalok jelentős részének szerzője Adam McKay, aki már háromszor dolgozott együtt Will Ferrellel ez előtt (Taplógáz, Ron Burgundy, Tesó-tusa) - egyszer láthatjuk is, ő a hajléktalanok góréja. Ferrell egyébként szintén beszállt pénzével a filmbe, és a "Pimps Don't Cry" című zenei darab megírásában segédkezett McKay-nek.

Érdekességek: A kapitányságon lévő rendőrök egyike Patrick Ferrell, Will öccse. Az említett "A stricik nem sírnak"-ot Eva Mendez énekli. Aki tud angolul, annak érdemes végignéznie a stáblistát, mert a készítők nevei mellett egy diavetítés-szerű összefoglalót tárnak elénk a cégek mohóságáról, a nagy pénzügyi balhékról, meg egyéb gazdasági dolgokról (pl. megtudhatjuk az átlagos különbséget egy alkalmazott és egy vezérigazgató fizetése között). Aki pedig eddig marad, az még megnézheti a legutolsó poént is, egy baki-jelenetet, ahol Wahlberg viccet mesél és a végét elröhögik. A Pancser police 100 millió dollárból készült (iszonyúan nagy összeg egy ilyen hülyeségre) és 361 milliót hozott vissza. Marhára meglepett, hogy a kritikusoknak tetszett, olyannyira, hogy a Comedy Awards-on tavaly megszavazták Az Év Legjobb Vígjátékának!

Összesítésben: A szándékot nagyon díjazom, a megvalósításban viszont rengeteg barmóságot követtek el és nem volt annyira vicces, mint amennyire elvártam. (Azért sokkal jobb, mint az imdbs ajánlatban mellé kijövő A pláza ásza, amire egyébként sajnálatos módon a The Other Guys valamennyire hasonlít...) Aki bírja Ferrellt, az adhat neki egy esélyt, de készüljön fel, mert korántsem olyan jó, mint mondjuk a Ron Burgundy. (Utólag már azt mondom, hogy az se jó.)

Pontozás:

imdb: 6.7 (Soknak tűnik...) (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (A paródia-jellege miatt felhúztam a pontszámot.)

Hírek:

- Igencsak rossz hír, hogy Adam McKay és Will Ferrell pénzelik a Hansel and Gretel: Witch Hunters-t. Eddig azt hittem, hogy jó lesz, de ezek szerint ez már egyáltalán nem biztos... (Szerencsére mégis jó lett, akit érdekel, keressen rá a róla szóló cikkemre!)

- Dwayne Johnson felbukkan a The Fast and the Furious 6-ban (újabb NAGYON FONTOS folytatás...) és Ray Stevensonnal együtt szerepel majd a G.I. Joe 2-ben (az viszont érdekel). (Utóbbit megnéztem, írtam belőle cikket, borzasztó volt...)

Ma Blöff a Viasat3-on, senki ne hagyja ki!

            Be sem merem vallani, hányadik alkalommal tekintettem meg.

George Banks (Steve Martin) képes volt majdnem ép ésszel végigasszisztálni egyetlen lánygyermeke esküvőjét. Ez ugye az első rész. Minden nehézség ellenére megszokta a kialakult helyzetet, hogy Annie (Kimberly Williams) férjes asszony, elköltözött, már semmi beleszólása nincs az életébe. A nászasszonyék is elviselhetőek, a másik gyerek (Kieran Culkin) nő - mármint nem nő, hanem kisfiú:) -, felesége, Nina (Diane Keaton) pedig szereti őt és minden oké. Egy nap viszont megtudja, hogy nagypapa lesz…aztán pár nappal később megtudja, hogy harmadszor is apa lesz…

Vajon mi jöhet? Természetesen felfordulás, Franck (a kiváló Martin Short), a fura esküvőszervező felbukkanása és George újabb elmeroggyanása, utóbbi több felvonásban. Végeredményben ez megint csak egy helyenként túláradó és giccses izé, amiben teljes mértékben elfogadható, hogy valaki kiperkál 100.000 dollárt valamiért, ami egy nappal korábban még az övé volt; és miután ezt is csak hitelfelvétellel teheti meg, még van újabb keret a vadiúj babalakosztály felépítésére; egy amerikai kórházban csak kettő szülész van az egész osztályon, ebből az egyik csak gyakornok, satöbbi. Tökmindegy.

            Steve Martin remek, meg Diane Keaton is, Martin Shortról órákig tudnék pozitívan áradozni, de mégse teszem. A többi nem érdekes. Lehet nevetni, vannak megint jó kis zenebonák, aranyos babucik, könnyes-szemmel-való-nézések, szóval a szokásos. Meg minden klisé, ami lehetséges, az felvonul szemeink előtt. De minden hibájával együtt én kedvelem ezt a filmecskét, nyilván, mert nosztalgikus erővel bír számomra, hiszen 15 éve ahányszor összefutok vele, képes vagyok megnézni. Ez valami betegség lehet, remélem, rólam nevezik majd el és így híres leszek. Lehetne Mozsárágyúság például, esetleg Mozsárágyúkór, vagy talán Mozsárágyúózis.

            Na jó. Aki nem látta még, az nézze meg egyszer. Lassan hivatalosan is beindul a karácsonyi időszakot megelőző filmdömping, mely reményeim szerint nagyon sok gagyit tartogat, amit majd üres aggyal megtekinthetek, mert szabin leszek. Adja az ég! Már sokat pofázok, inkább hívom Fats Domino bácsit, énekelje el, amit a filmben is hallunk. Jó szórakozást! (A videót sajnos levették...)

Nem volt semmi dolgom, úgyhogy megnéztem ezt, pedig tudtam, hogy rossz, mert egyszer már volt szerencsém hozzá. Na, mindegy, ha már az előző két rész megvan itt, legyen meg az utolsó is - legalábbis eddig ez a gondolat vezérelt, de most kiderült: ennek semmi köze a másik kettőhöz...

Szóval Addams-ék élik békés, borzasztó életüket, mikor lehetőségük adódik felkutatni távoli rokonaikat, akikkel még sohasem találkoztak. A családegyesítés azért is lenne jó dolog, mert a nagyszülők megkapták a ritka, gyógyíthatatlannak hitt Waltzheimer-kórt, és ettől úgy viselkednek, mint egy normális nyugdíjas házaspár, ezt pedig a többiek nem tudják elviselni, de bíznak benne, hogy a távoli rokonságban van egy kuruzsló, aki segíthet a szerencsétlen öregeken. A találkozón aztán kiderül: az Adams-ek és az Addams-ek nagyon különböznek (úgy mint ez a film az elődjeitől) és nehezen jönnek ki egymással, a dolgokat pedig csak nehezíti, hogy Pugsley szerelmes lesz, Fester hajevő kutyája elszabadul (igen, jól olvastátok) és a nagyszülők állapota csak rosszabbodik. Vajon mi sül ki ebből?

Már a legelső jelenetnél meg lehet mondani, hogy ez egy iszonyúan pocsék film, mert a számítógépes animáció elviselhetetlenül szar benne. Egyszerűen el kell mesélnem a nyitó képsorokat: A postás jön, megpróbálja a kerítésen keresztül betenni a leveleket a levelesládába, de nem megy neki, viszont a kapu kinyílik, és a fickó beesik az udvarra, aztán a levelesláda életre kel és megpróbálja leharapni a kezét. Idáig még minden oké. De most jön a csúcs: a doboznak van egy baromi hosszú, villás nyelve, amivel üldözőbe veszi a postást, végül leszedi a sapkáját és megeszi. Innentől indul a lejtmenet, de valójában azok a részek, amikor nem ezzel a ritka rossz CGI-jal próbálják eladni a mozit, még egészen elviselhetőek. 

Vajon a rendkívül tehetséges Tim Curry miért vetemedett rá, hogy részt vegyen ebben a fosban? Ő meg a párjául kiosztott Daryl Hannah a legjobbak egyébként, de még így sem érhetnek Raul Julia és Anjelica Huston nyomába. Az eredeti színészek közül csak a Lurch-öt alakító Carel Struycken és az Izét játszó Christopher Hart tértek vissza, a többieket mind lecserélték. Mindenki buta, gagyi és ripacs, a gyerekek közül Pugsley túl kövér, a Wednesday-t alakító Nicole Fugere pedig Christina Riccit próbálja utánozni, de nem jön össze neki. A mellékszereplők között akad pár ismerős arc (legalábbis nekem azok): Ray Walston (a Lakat alattból az öreg zsaru), Diane Delano (Hegyi Bébi a Betörő az albérlőmből) és Clint Howard (B-horrorsztár, A Grincsben a polgármester segédje). Rajtuk kívül pedig muszáj megemlítenem, hogy Pugsley szerelmét, Ginát Haylie Duff, Hillary Duff húga kelti életre. A rendező Dave Payne, aki ilyesmiket dirigált még: Reeker - A halál szaga, Alien Terminator, Alien Avengers 2 - biztosan marhajók...

Történetről, mint olyanról, egyébként nem is beszélhetünk. A család elmegy egy helyre, ahonnan totál kilógnak, mindent felforgatnak, stb., a szokásos dolgaikat csinálják, közben az Adams-ek közül kettő totál értelmetlen módon az Addams-kúriában rémüldözik a nagyitól, Fester kergeti azt a hülye kutyáját, a két családfő pedig összeméri az erejét és persze mindig Gomez győz. De sajnos minden tök erőltetett, hiába Curry és Hannah játéka, az ő figuráikon kívül csak a Lurch-ös poénok működnek, semmi egyéb.

Érdekességek: Cikkem tárgya kizárólag videokazettán jelent meg, semmilyen egyéb módon nem adták ki. Észrevettem egy vicces hibát; amikor a pszichiátert látszólag kényszerből akarják sokk-kezelésben részesíteni, akkor a doki, miután leül, fészkelődik kicsit, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen, sőt, még a fejére tett áramvezető sisakot is megigazítja, nehogy ferdén álljon... A magyar szinkron rengeteget ront az összképen, mert az angol dolgokat barmó módon fordították és egyéb hibákat is elkövettek. Például: Gomez és Morticia magázza Lurch-öt, az ebet meg egyszer Hentesnek, egyszer Hóhérnak hívják. A filmnek készült folytatása, a The New Addams Family című sorozat, ami '98 és '99 között futott, ebben szinte a teljes szereplőgárdát lecserélték, ám Nicole Fugere Wednesday maradt - talán valakiknek mégis tetszett a teljesítménye. A hölgynek egyébként az Addams-lányon kívül csak egy nyúlfarknyi mellékszerepe volt egy spanyol mozgóképben. Végül két vicces név: Marcus Aurelius (a felakasztott postás) és Prince Board (Tábla Herceg, egy kisfiút alakított).

Összefoglalva: Érdektelen történet, pár tehetséges színész sok tehetségtelen között, buta poénok, rossz szinkron, nagyon ostoba számítógépes animáció - ebben a filmben gyakorlatilag semmi jó nincs.

Pontozás:

imdb: 3.9 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 1/5

Hírek:

- Tim Curry a címszereplője a hamarosan elkészülő, első, igazi magyar horrornak, a Gingerclownnak. További ismert mellékszereplők: Brad Dourif, Sean Young, Lance Henriksen meg Michael Winslow. A cinegore-on majd olvasható lesz egy interjú a rendező Hatvani Balázzsal és írunk a filmről magáról is, amint bemutatják.

- Daryl Hannah benne lesz a Kill Bill Vol. 3-ben, amit még mindig nem értek, mi a búbánat lehet, de mivel az ő karaktere már halott, ezért feltehetőleg előzményt láthatunk pár év múlva. Ezen kívül ő is magyar alkotásban kapott szerepet, ez pedig az S.O.S. szerelem 2. Ez tényleg kell?! Miért muszáj az ilyen szarságoknak folytatást csinálni, mindig mindegyik megbukik... (Szerencsére az előbbi 2016-ig nem valósult meg...)

Várható írások: Az örömapa 2.

Ha Amerikában valami sikeres lesz, elkerülhetetlen a folytatása - hacsak nem végződik úgy, mint mondjuk a Kutyaszorítóban. Így aztán a '89-ben hatalmasat kaszáló Batmannek már a rá következő évben elkezdték gyártani a második részét. A két év alatt összedobott forgatókönyv meggyőzte Tim Burtont, hogy újfent vállalja el a rendezést, dacára az előző résznél szerzett negatív tapasztalatainak; Michael Keatont pedig egy vaskos pénzösszeg (5 milliós gázsiját felemelték 11 millióra) hozta vissza a címszerepbe. De egy sikeres Bőregér-mozihoz kell egy karizmatikus ellenfél is, így aztán a készítők kiválasztották a Pingvinembert és mellé cinkostársnak a Macskanőt, akiket Burton saját szájíze szerint formált át, megteremtve a mozitörténet egyik legocsmányabb, meg az egyik legszexibb antagonistáját...

Gotham jótevője, a milliárdos Max Shreck (Christopher Walken) erőművet akar építeni az így is áramfelesleggel rendelkező városban, azonban a polgármester és Bruce Wayne (Keaton) ellene vannak. Shreck munkába temetkező titkárnője, Selena (Michelle Pfeiffer) véletlenül rábukkan főnöke titkos dokumentumaira, amikből kiderül, hogy az erőmű bizony nem az, aminek látszik, ezért a kegyetlen Max kilöki őt  toronyháza ablakából. De a nő hamarosan visszatér a halálból, ám nagyon megváltozott - fényes, fekete latexbe bújik és ő lesz a Macskanő, akiről senki sem tudja, hogy mit miért tesz. Ezalatt a lakosságot a csatornarendszerben élő szörnyszülöttel, a Pingvinnel rémisztgeti a bulvársajtó, ám nála sokkal ijesztőbbek a magukat cirkuszi előadóművészeknek maszkírozó banda napi szintű bűntényei. Batmannek hamarosan mindnyájukkal meg kell küzdenie, ráadásul a hirtelen a nyilvánosság elé lépő Pingvinnel (Danny DeVito) is, aki Shreckkel összefogva polgármester akar lenni - de valami bűzlik a háza táján, és most nem a sok általa elfogyasztott hal maradékára gondolok. A három állatbőrbe bújt magányos lélek elkezdi vívni éjszakai háborúját, melynek tétje a város jövője. Vajon ki lesz a győztes?

Egy sikeres filmet folytatni merész vállalkozás. Bár a jól csengő címmel már sokakat be lehet csalni a mozikba, azért az alkotóknak minimum el kell érniük az előzmény színvonalát - de inkább fölül kell múlniuk azt. Szerintem ez sikerült itt. Ugyanaz a rendező, a főszereplő, a zeneszerző, még a forgatókönyvet is ugyanaz írta, de annyi újdonság jelenik meg mellettük, hogy az egész teljesen más. Tim bácsi szabad kezet kapott az alkotómunkára, így a rá oly jellemző borongós, sötét világban lép Batman újból a színre. Az előző mozi különös akció-szuperhősmozi elegyéből átlépünk a horror felé, ami Burton otthonos műfaja. Már a puszta Gotham igencsak rémisztő külsőt kapott, a mély színek, szürkék, feketék, kékek; a gigászi, irreális, komor épületek és a mindent beborító hó együtt igazán félelmetesen hatnak.

"Miért van az, hogy az emberek tojással vagy paradicsommal járnak szónoklatot hallgatni?!"

Mintha ennek a világnak a megtestesülése lenne a Pingvinember, aki elképesztően valóságos külsőt kapott, ezt pedig a sok-sok maszk és jelmez alatt rejtőző Danny DeVito tölti meg élettel, gonoszsággal, elkeseredettséggel, bosszúvággyal és tébollyal. Az ő ellentéte Michelle Pfeiffer, aki elképesztően szexis a testhez tapadó bőrruhában, ostorral és karmokkal; nagy szeme, kicsi orra és kerek arca pedig alapvetően macskaszerűvé teszik őt. Ez a gyilkos szépség viszont még a Pingvinnél is őrültebb, hiszen egyenesen a halálból tért vissza és sem új életével, sem a régiben elszalasztott lehetőségekkel nem bír együtt létezni. Maga se tudja, mit akar, csak az egykori alkalmazóját szeretné holtan látni. Külön csavar a történetben, hogy Selena és Bruce civilben két magányos, furcsa lélek, akik társra vágynak, ám senki nem érti meg őket, így vonzódnak egymáshoz; éjszakai átalakulásuk után mégis egymás halálos ellenségei lesznek. Ezzel a fordulattal az alapvetően érdektelen szerelmi szál izgalmassá válik! A poén viszont az, hogy hiába a testileg-lelkileg torz Pingvin és a hasadt személyiségű Macskanő jelenléte, az igazi gonosz, akihez minden szál visszavezethető, az Shreck. Őt a filmesek találták ki, neve főhajtás a századelő német színésze, Max Schreck előtt (az 1922-es Nosferatu vámpírja), személyisége és tettei alapján pedig akár a mi valóságunkban is létezhetne. Ő a felelős mindkét szupergonosz tetteiért, mert lehetőséget teremt nekik, hogy elindíthassák véres háborújukat Gotham és Batman ellen.

Keaton kevésbé vicceskedik Batmanként, ez jó pont neki. Az alapvetően kedves arcú Danny DeVito borzasztóan csúnya külsőt kapott, de ez az ocsmány és velejéig romlott teremtmény valahogy mégis szánalomra méltó, ez pedig nagyon nagy részben a színésznek köszönhető. Michelle Pfeiffer kitűnően hozza mind a munkába belefáradt titkárnőt, akinek senkije nincs; mind a csábító, de veszélyes bomlott elmét. Christopher Walken karakterének nevéhez méltóan egészen vámpírszerű, valahogy benne van a legkevesebb emberség - ám hiába ez a nagyszerű teljesítmény, a két főgonosz mellett a háttérbe olvad. Ismét visszatér Alfredként Michael Gough (most neki jutnak a poénok) és Gordonként Pat Hingle, mellettük van egy pár érdekes mellékalak. A polgármester Michael Murphy, (az X-Men 3-ban Angyal apja), a zenélő dobozos pali Vincent Schiavelli (pl: Emperor: Battle for Dune Harkonnen kampányában a mentát); a bohócok közt ott van Doug Jones (Pokolfajzat-filmek); Shreck fia Andrew Bryniarski (az új Bőrpofa); Pingvin apja Paul Reubens (Mystery Men); a rikkancs Sean Whalen (Kőkemény igazság); a gothami járókelők közt pedig felbukkan Steven Brill (a Kerge kacsák írója) és Elizabeth Sanders (Bob Kane-nek, Batman alkotójának felesége). Sam Hamm ismét írt egy forgatókönyvet, ám a rendező újfent átíratta a munkáját, Bob Kane megint segített a kreatív feladatokban, Burton pedig producerkedett is.

Érdekességek: Ez az első film, amiben a Dolby Digital technikát alkalmazták és az egyetlen Bat-mozi, amiből kimarad Bruce szüleinek halála. A denevér-kosztüm több mint 20 kilót nyomott. Az eredeti történetben megjelent volna Robin, akit feketének akartak, ezért Marlon Wayans-t kérték fel. Bár ebből a részből kiírták, a következőben mindenképpen benne lett volna, így két mozira kötöttek vele szerződést, ruhapróbán is járt és mindkét részért fizetést kapott, még úgy is, hogy helyette Chris O'Donnell lett Robin. A legnehezebb jelenetek az állatosak voltak, például mikor a kismajomnak kellett odavinnie a levelet Pingvinnek. Az aprócska emberszabásút nagyon nehéz volt rávenni erre az egyszerű feladatra, mert megijedt DeVito maszkjától:) A Selenát körülvevő cicák valójában egy bábu körül gyülekeznek, amire tonhalat tettek, amikor pedig tényleg a színésznőt látjuk, ott a ruháját dörzsölték be hallal.

A pingvin-sereg megalkotásához törpe színészeket, bábukat, komputer-animációt és igazi pingvineket is használtak. Az élő madarakat egy angliai rezervátumból szállították az USA-ba, lehűtött repülőgépben. Saját hűtött lakókocsit, naponta fél tonnányi friss jéggel megpakolt úszómedencét és minden nap friss halat kaptak ellátmányként. A teljes stúdiót lehűtötték, mikor az ő jeleneteiket vették fel és még egy biztonsági őr is volt, aki 0-24-ig vigyázott rájuk. A szmokingos madárkák biztosan élvezték ezt a fejedelmi luxust, hiszen szaporodtak és tojást is tojtak, ezt pedig csak a boldog pingvinek teszik:D A denevéreket mind számítógéppel rajzolták. Gothamet hatalmas, mozgatható díszletek alkották, amiket mindig átrendeztek, így hozva létre a különböző utcákat, tereket. Michelle Pfeiffer többször eltévedt a helyszíneken emiatt:) Bruce azt mondja Alfrednek: "Ki engedte be Vickit a Denevér-barlangba?" - ez egy utalás a forgatókönyvíró Hamm részéről, mivel az első részben ez volt az a mozzanat, amit rengeteg rajongó kritizált és valaki más írta a sztoriba. Danny Elfman volt azok egyike, akik megdobálták DeVitot zöldséggel. Burton nem szívesen alkalmazta Walkent, mert félt tőle:D

Pingvinember-rovat

A torz férfi kezei elvileg a szindaktilitás nevű genetikai rendellenesség miatt nőttek össze. Danny DeVito nem mondhatta el senkinek, hogy hogyan néz ki a Pingvinember, még a családjának sem. A maszkot két órába tellett feltenni rá, a szájából folyó fekete nyálkát pedig fogkrém, valamint vörös és zöld ételfesték alkotta. Bár a színész kényelmetlenül érezte magát a jelmezében, az mégis segített neki a karakter bőrébe bújni, olyannyira, hogy még a felvételek közti szünetben is Pingvin maradt:)

Macskanő-rovat

Michelle Pfeiffer kickbox-leckéket vett a szerepéhez. A jelmezét légmentesen zárták rá, attól lett annyira testhezálló, ám csak rövid idő állt rendelkezésére, hogy játszhasson, mert a nagyon szoros ruhától hamar kifulladt, és ha nem szedték volna le róla gyorsan, akkor el is ájult volna tőle. Ráadásul szinte alig hallott valamit a maszk alatt, így sokszor a szövegét inkább kiabálta, mint mondta, ilyenkor a rendezőnek kellett figyelmeztetnie, hogy halkabban beszéljen. A munkájáért Pfeiffer 3 millió dollárt kapott. A róla készült nagyméretű posztereket az emberek ellopták a buszmegállókból, ezért folyton újabbakat kellett kihelyezni. A dolog végül akkora méreteket öltött, hogy rendőröket kellett a buszmegállókba állítani, hogy megakadályozzák a károkozást. Ezek a Macskanő-poszterek ma rengeteg pénzt érnek.

A Batman visszatér 80 millió dollárból készült (majdnem elődje kétszereséből) és kis híján 283 milliót hozott vissza (ez viszont csak kb. a Batman bevételének fele). Bár pénzügyileg sikeres lett és a kritikusoktól sok jót kapott, mégis ellentmondások övezték, mivel egyesek szerint túl sötét, groteszk és pesszimista lett. A moziba járó gyerekek szülei például hadjáratot indítottak a film ellen, mondván tele van szexualitással és erőszakkal, amik nem valók a kisebbeknek. Danny Elfman BMI Zenei Díjat kapott a Batman Returns muzsikájáért, Stan Winston és Ve Neill pedig Saturn Awardot nyertek Legjobb Maszk kategóriában a Pingvinemberért. Bár ezen film megítélése saját idejében vegyes volt, mára kult-klasszikussá vált borongós tónusa és különleges dizájnja miatt.

Ezt az epizódot szeretem a legkevésbé mind közül, mert annyira nyomasztó. Vannak benne jó poénok, nagyszerű színészi játék és borzongató látványvilág, de rossz érzésekkel tölt el, ha megnézem. A legemlékezetesebb ilyen a Pingvin utolsó jelenete, ami megindító, ám mégis félelmetes - aki egyszer látta, az biztos, hogy nem felejti el... Én azt mondom, hogy ez jobb a Batmannél, de szórakoztatás terén csak a Kezdődik! teljesít rosszabbul nála a hat Denevérember-mozi közül.

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Danny DeVito ma lett 67 éves, boldog szülinapot neki:)

- Michelle Pfeiffer jövőre megint együtt dolgozik Tim Burtonnel, a Dark Shadows-on. (Láttam, írtam róla.)

- Christopher Walken két érdekes vígjátékban játszik majd. Az első a Seven Psychopaths, ami egy kutya elrablásáról szól, Colin Farrellel és Woody Harrelsonnal; a második pedig a Gods Behaving Badly, ahol a modern New Yorkban felbukkanó görög istenek megpróbálnak összeboronálni egy párocskát. Walken lesz Zeusz:)

- Andrew Bryniarski marad a horrornál, következő munkája a Hallow Pointe.

- Doug Jones szintén egy fura vígjátékban bukkan fel legközelebb, ez pedig a John Dies at the End (már írtam róla, akit érdekel, írja be a keresőbe idézőjelben). (Nagyon nagy film, olvassátok el róla a cikkemet!)

- Paul Reubens szinkronizál a TRON: Uprisingben és ismét eljátssza ikonikus figuráját, Pee-Wee Hermant egy egyelőre dátum és cím nélkül filmben, aminek írója is lesz. (Utóbbi sose készült el...)

Várható írások: Nosferatu, az Éjszaka Fantomja.

Még nagyon régen láttam az eredeti, 1981-es Titánok harcát, de csak arra emlékszem belőle, hogy stop-motion animációval életre keltett szörnyekkel csatáztak benne. Viszont úgy maradt meg, hogy jó film, szóval rögtön érdekelni kezdett a feldolgozása. Aztán még tavaly egy haverom mesélte, hogy látta moziban és hogy mennyire szar, ezért meg azért. Ennél fogva (mivel bíztam az ízlésében) lemondtam erről, de most, hogy véget ért a Topmodell leszek!, felszabadult egy órám, és pont reggel adta az HBO a Clash...-t, így mégis vállalkoztam a megtekintésére. Olvassátok el a történetet, aztán megmondom, hogy az illetőnek, aki leszólta, igaza volt-e!

Az ókor csodás világában járunk, amikor mindent az istenek uraltak, a Földet számos különös teremtmény lakta és a teremtőkbe vetett hit volt a legfontosabb. Argosz szigetének uralkodója azonban fellázad az olümposziak ellen, felégetteti templomaikat, ledönteti szobraikat és kihirdeti az emberek korának kezdetét. De ezt az istenek nem hagyhatják figyelmen kívül, így a váratlanul az Alvilágból visszatérő Hádészt (Ralph Fiennes) öccse, az Olümposz ura, Zeusz (Liam Neeson) leküldi a halandók közé, hogy büntesse meg őket. A holtak birodalmának ura pedig kihirdeti, hogy tíz napjuk van megtérni, vagy felébreszti a tenger mélyén nyugvó rettenetes szörnyet, a Krakent, hogy elpusztítsa Argoszt. A lakosoknak dönteniük kell, hogy kitartanak az elveik mellett, vagy kiengesztelik Hádészt a király lányának, Andromédának (Alexa Davalos) véráldozatával. Ám senki sem számol Zeusz fattyú fiával, a mindenki által halottnak hitt Perszeusszal (Sam Worthington), aki addig békés halászként élte életét, ám örökbe fogadó családja elpusztul egy isteni csapás során, így ő is belekeveredik a háborúba. A király tehát parancsba adja, hogy a félisten és a megmaradt katonák együtt induljanak útnak, hogy legyőzzék a Krakent és vele Hádészt, vagy Argosz elpusztul. Vajon sikerrel járnak, vagy nem elég Perszeusz emberfeletti származása a győzelemhez?

Nagy elvárások nélkül ültem le ez elé. Tudtam, hogy Liam Neeson és Ralph Fiennes benne vannak (ez már jó pont), de ezen kívül semmi mást. Aztán az egyik legelső arc, aki felbukkan, az Pete Postletwaithe, akit már számos helyen láthattunk, örök mellékszereplőként (pl. Aeon Flux), azért őt még nem láttam rossz filmben, úgyhogy kicsit megnyugodtam. Amint megjelent Hádész, rögtön azt gondoltam, hogy de kurvajól néz ki, talán mégiscsak jó lesz ez és szép lassan egyre többször gondoltam erre. Az Olümposzi tanácsteremben jártunkkor, a dzsinnek felbukkanásakor, Medúzánál, Khárónnál és a végén a tengeri szörnynél is. Szóval ha már adottak a remek kreatúrák, akkor engem sikerült megvenni.

A történet szerint hőseink Argoszból elindulnak a Styx banyáihoz (mintha a 300 eleje köszönne vissza), onnan tovább küldik őket Medúzához, majd vissza a szigetre, és az események nagy része eközött a három pont között történik. A szokásos helyzet áll elő, vagyis hogy Perszeusz nincs tisztában önnön mivoltával/képességeivel és nem ismeri az őt körülvevő misztikus csodákat sem, ahogy a vele tartó fiatal katonák (meg ugye a nézők) sem. Épp ezért az idősebb harcosok és a kortalanságra kárhoztatott Ió (Gemma Arterton) mindig felvilágosítják őket/minket a rájuk/ránk váró elkövetkezendő kalandokról. Az ősi hitvilágok iránt érdeklődők biztosan örülnek majd a sok ismerős lény megelevenedésének, meg a mítoszok felidézésének, ám akik a történelem tudorai, azok biztosan fintorognak majd, hogy "ez nem is így volt". Nekem azért tetszett az utazás, mert mindig valamilyen rémség a célpont és mindegyik kitűnően néz ki. Ha az egyiknél végeztek, akkor indulnak tovább és én ismét izgulhatok, hogy vajon a következő borzalom is hasonlóan jó lesz-e:) A banyák ocsmányak, de nem túl ötletesek (kicsit a Hellraiser Chattererjére hasonlítanak); Medúza nagyon élethű lett, a Kraken pedig minden várakozásomat felülmúlta (Magic-rajongóknak: Lorthos, the Tidemaker + Tidal Kraken). A csúcs viszont mindenképpen a dzsinn Szulejmán sejk (Ian Whyte játsza, ő volt az AvP 1-2 összes Predatora), aki kéken világító szemével, látszatra fából álló testével, színes ruházatával, kiemelkedő magasságával, mágikus trükkjeivel és reszelős, földöntúli hangjával azonnal a kedvencemmé vált.

Pár szót a színészekről: Sam Worthington mintha megint az Avatar Jake Sully-ját játszaná, ismét ugyanaz a hajthatatlan, igazságérzetétől vezérelt ifjú, akit senki és semmi nem állíthat meg. A jócsajnak szánt Arterton nekem itt nem tetszik, ellenben néztem, hogy milyen szép a visszataszítónak szánt Medúza, akinek az orosz szupermodell, Natalia Vodjanova kölcsönözte az arcát. Külön poén, hogy Medúza íjászkodik - mintha csak a Heroes-sorozat valamelyik epizódjában vagy a Titan Questben lennénk:) A Perszeuszt kísérő harcosok közül főként Mads Mikkelsen Drákója emelkedik ki, meg az idős katona Szolón, akit Liam Cunnigham játszik; a fiatalok egyike pedig Nicholas Hoult, az X-Men: Az elsők Bestiája. A két főisten, Neeson és Fiennes remekelnek, bár elsősorban karizmatikus külsejüket vetik be, mivel csak mellékalakok. Az olümposzi társaságban még egy, az X-Men-szériából ismert arccal találkozhatunk, mégpedig Poszeidónként Danny Hustonnal, aki A kezdetek: Farkasban volt Stryker; a rémmé torzult egykori uralkodót, Kaliboszt pedig Jason Flemyng (pl. A szövetség) kelti életre. A rendező a francia Louis Leterrier, aki A szállító 1-2-t és A hihetetlen Hulkot dirigálta. Leterrier az eredeti Clash... nagy rajongója, éppen ezért kapta meg a munkát.

Érdekességek: A görög mitológia szerint Ió és Perszeusz nagyon távoli rokonok voltak, a Krakent pedig Cetusznak nevezték. A filmjogokat 1996-ban vette meg a Warner, a munkálatok 2002-ben kezdődtek. Az eredeti Titánok harcára utalás a felszerelkezésnél látható mechanikus bagoly, Bubo, ezt azonban csak a '81-es mű fanatikusai ismerhetik fel, én se értettem meg, minek van az ott. A készítők sokat gondolkoztak, hogy benne hagyják-e ezt a kis utalást, Sam Worthington viszont nagyon utálta és össze is akarta törni a bábut. Állítólag azt mondta a rendezőnek: "Ez nevetséges! Egy ilyen marhára hülyén néz ki egy filmben! Ezzel a bagollyal tönkre fogod tenni a karrieremet!" Kalibosz szintén a régi előd előtti tisztelgés. Őt a filmesek találták ki, igazából Akrísziusznak hívják, és mivel fellázad Zeusz ellen, elcsúfítják a külsejét, innentől fogva pedig egy szigetre vonul el a világ előtt - pont, mint nevének ihletője, Kalibán, Shakespeare alakja A viharban. A főhős valójában nem szandált viselt, hanem Nike edzőcipőt, amire lábujjakat festettek - ez azért volt szükséges, hogy meg tudja csinálni a kaszkadőr-mutatványokat. Medúza "haja" 55 kígyóból áll, Hádész szörnyének mozgását pedig a rendező imitálta a felvételekkor. Az istenek külsejét Leterrier egyik nagy kedvence, a Saint Seiya című anime-sorozat ihlette. (Gondolkoztam is, hogy tetszik, de mégis miért vannak az ókori olümposziak lovagpáncélban? Hát ezért...) A Titánok Harca 125 millió dollárból készült és kis híján 494 milliót hozott vissza. Elsősorban vegyes és rossz kritikákat kapott. Készült belőle videojáték is, PS3-ra és XBOX 360-ra, ebben Hádésszal és teremtményeivel kell harcolnunk Perszeuszt irányítva.

Nos, örülök, hogy egy éve Péter barátom azt mondta, hogy ez szar, mert így nem voltak elvárásaim vele kapcsolatban és pozitívan csalódtam. A szörnyek már magukban elviszik a hátukon az egészet, ehhez jön még hozzá a pár neves színész, az impozáns látványvilág, a pár apró poén és a sok harc. Pluszban jó, hogy a giccses szerelmi szálat sikerült mellőzni a buliból, viszont negatívum, hogy van pár unalmas rész, ahol csak dumálnak, és nem történik semmi lényeges. De mivel ezek a hibák számomra megbocsáthatóak, ezért mégsem vonok le pontot.

Pontozás:

imdb: 5.8

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Jövő év márciusának végén jön a Titánok Harca 2, amit Jonathan Liebesman rendez, Louis Leterrier pénzel és Worthington, Neeson, Fiennes meg Huston is visszatérnek szerepeikbe. (Láttam, írtam róla.)

- Louis Leterrier rendezheti a nagy durranásnak ígérkező Now You See Me-t, amiben egy illuzionista-csapat trükkjei segítségével rabol ki bankokat, a pénzt pedig az előadásaikon szétosztják a nézők között. (Mozsárágyú látta, szerinte hülyeség.)

- Sam Worthington megint a Pandorán fog kalandozni az Avatar 2-ben. (2016-ig ez szerencsére nem készült el...)

- Liam Neeson ismét eljátssza a mozik történetének legunalmasabb Batman-ellenfelét, Ra's Al Ghult a The Dark Knight Rises-ben. (Erről is írtam azóta.)

- Gemma Arterton horrorokat forgat. Az első az általam már várt Hansel & Gretel: Witch Hunters, amiben a klasszikus Jancsi és Juliska történet utóéletét elevenítik meg nekünk. A testvérek felnőve boszorkányvadászok lesznek, Gemma alakítja majd Juliskát. A második pedig a Byzantium, ahol Arterton vámpírbőrbe bújik Saoirse Ronannel karöltve. A történet szerint "a vérszívó anya és lánya halálos egyezséget kötnek". Hogy ez mit jelent, azt nem tudom, de ennyi alapján megnézném! (Mindkettőt láttam, tetszettek, készítettem róluk cikkeket.)

- Mads Mikkelsen szintén a természetfelettivel szembesül a Voice from the Stone-ban, ahol mellékszerepelni fog. Itt Maggie Gyllenhaal egy ápolónő Olaszországban és a gondjaira bízott kisfiúnak próbál segíteni, akit gonosz erők tartanak rettegésben...

- A csak rövid ideig látható Apollónt megtestesítő Luke Evans a most futó Halhatatlanokban szintet lépett, mert már Zeuszt alakítja:D, valamint benne lesz az izgalmasnak tűnő Poe-feldolgozásban, The Ravenben és A hobbit mindkét részében is Bardként (a magyar nevét nem tudom).

Várható írások: Batman visszatér.

Ja és még valami: Kik a titánok ebben a filmben? Merthogy egyetlen egyet sem láthatunk közülük, dacára annak, hogy az elején beszélnek róluk. Vannak bazinagy skorpiók, pegazusok, meg görög katonák, de titán az egy sincs. Lehet, hogy csak a hangzatosság miatt választották ezt a címet?

"Táncoltál már az ördöggel sápadt holdfénynél, kölyök?"

Ha azt mondod egy átlagembernek, hogy szuperhős, akkor biztos, hogy az első három, aki eszébe jut, az Superman, Pókember és Batman lesz. Jelen írásom tárgya a legutolsó közülük, így mielőtt belemerülnék a film elemzésébe, elmondok pár fontos dolgot a Denevéremberről, amit érdemes tudni róla.

1939-ben jelenet meg először a Detective Comics hasábjain, alkotója Bob Kane. Az inspirációt Zorro, Az Árnyék és Drakula adták neki, valamint az 1930-as The Bat Whispers című mozgókép. A Denevérember ikonikus ellenfelét, Jokert Kane szintén egy film hatására teremtette, ez pedig A nevető ember (1928) volt. Batman a populáris kultúra egyik híres alakja, a '90-es évek meghatározó szuperhőse, aki idén 72 éves. Már 1943-ban készült mozi Gotham Lovagjáról, ám az igazi, a képregényhez méltó feldolgozást Tim Burton rendezte, erről lesz most szó.

Gotham sötét városát a bürokrácia, a korrupció és a szervezett bűnözés köti rettenetes gúzsba. Az alvilág feje Grissom (Jack Palance), akit viszont nem tudnak lecsukatni, mert mindenkit a markában tart. Egy ideje azonban az utcákon futótűzként terjed a híre egy rémnek, aki a rosszfiúk likvidálására utazik. A gigászi Denevérről senki sem tudja, hogy tényleg létezik-e vagy csak mese. Az ő nyomába ered a rámenős újságíró, Knox (Robert Wuhl) és a csinos fotóriporter Vicki Vale (Kim Basinger), ám a nő nyomozás közben új sztori-lehetőséget lát meg a rejtélyes milliárdos, Bruce Wayne (Michael Keaton) felderítetlen múltjában. Nemsokára mindegyikük élete veszélybe kerül, mert egy torz külsejű, pszichopata szupergonosz, aki magát csak Jokernek nevezi (Jack Nicholson), át akarja venni az uralmat a város fölött, mégpedig úgy, hogy kiírtja a lakosságot! De ekkor megjelenik a Denevérember és felveszi a harcot a fehér képű őrülttel - vajon ki nyeri a párbajt az elkeseredett, sötét lelkű férfiak közül? És vajon kiderül, ki rejtőzik a fekete maszk mögött?

Pár szót a Batman-film keletkezéséről. Az első sztori-kezdeményt még 1980-ban írta a Supermant is jegyző Tom Mankievicz, aki Batman és Robin eredettörténetét szerette volna elmesélni. Aztán a forgatókönyvet ide-oda tologatták, míg végül elálltak attól, hogy megfilmesítik Mankievicz ötletét. A helyére Sam Hamm jött, ő készítette el az új szkriptet, ekkor már 1985-ben járunk. A Pee-Wee nagy kalandja meglepő módon sikeres lett, ezért került szóba Tim Burton neve. Az akkor még fiatal, kezdő rendezőt viszont megbízhatatlannak tartották a stúdió fejei, pláne azután, hogy Burton átíratta Hamm művét. Végül aztán 1988 lett a fordulópont, mikor a Beetle Juice is bankot robbantott, ekkor felvillant a zöld lámpa Tim bácsi előtt és megkezdődhettek a munkálatok.

Már a direktor személyének kihirdetésénél felhördültek a Batman-rajongók, mivel ekkor még mindenki a Pee-Wee-vel azonosította Burtont; ám az igazi botrány akkor kerekedett, mikor kiderült, hogy a komikus Michael Keatont szerződtetik a Sötét Lovag szerepére. Ötvenezer (!) rajongó emelte fel szavát a döntés ellen levélben, sőt, a produkciót segítő Bob Kane is kifejezte ellenérzéseit ezzel kapcsolatban, ám aztán a gyorsan összedobott trailer mindenkit meggyőzött. Ez a kis bemutató akkora népszerűségnek örvendett, hogy sok ember csak azért váltott jegyet a mozipénztáraknál más alkotásokra, hogy ezt láthassa. A forgatást rengeteg probléma nehezítette, például egyszer elloptak 20 percnyi rögzített jelenetet, a pályája elején járó rendező pedig nehezen tudott együtt dolgozni a neves sztárokkal, és ott volt még az 1988-as író-sztrájk is. Burton később azt nyilatkozta: "Kínzás volt. Életem legszörnyűbb élménye."

A játékidő alatt végülis azt mutatják be a készítők, hogy hogyan reagál a város Batmanre, hogyan hat Bruce Wayne-re kettős élete és hogy miként harcol a Denevérember Jokerrel. Sajnos akad egy-két olyan rész, amit nehezen lehet értékelni, ilyen például a végső nagy bunyó, ahol olyan sötét van, hogy semmi nem látszik; vagy említhetném azt is, hogy milyen ostoba módon tudja meg Vicki Bruce titkát. Michael Keatonnel az egyetlen komolyabb baj a magassága - mivel nincs 180 centi, így ez a Batman közelről nem olyan félelmetes. De ezt sikerült kiküszöbölni a nagyon király jelmezzel, a szárnyként szétnyíló köpennyel és az éjszínű páncélon szinte világító, sárga alapon fekete logóval. Kim Basinger szép, neki más dolga nincs - viszont konkurenciaként ott van neki Jerry Hall (igaz, csak pár percet szerepel, de akkor is). Jack Nicholson hol rém hülyén mutat, hol nagyon jól, az őrület életre keltésének viszont ő a legnagyobb mestere, így most sem kell csalódnunk benne. Sajnálatos, hogy Jokere csak szimplán elmebeteg, míg a későbbi Heath Ledgeré egy bűnöző lángelme, maga a megtestesült káosz - utóbbi mára elég erősen elhomályosítja elődjét...

Robert Wuhl vicces akar lenni, de ez ritkán sikerül, nekem az ő teljesítménye egyáltalán nem maradt meg. Jack Palance elég kevés időt kapott, viszont ezt a Grissomot bárki eljátszhatta volna, gondolom őt itt elsősorban kirakatnévnek szánták. Gordon főfelügyelő örök alakítója, Pat Hingle most még egészen normális karakterrel bír, Michael Gough pedig már ekkor bebizonyította, hogy ő a tökéletes Alfred. A mellékszereplők közé sikerült három Star Wars-os színészt is szerződtetni: Billy Dee Williams-et (Harvey Dent - Lando Calrissian), William Hootkins-t (Eckhart hadnagy - Vörös Hatos [Porkins] az Új Reményből) és Garrick Hagont (Turista Apuka az elején - Biggs Darklighter). Elvileg a múzeumos szekvenciában Joker egyik verőlegénye maga Tim Burton és a Vickinek szánt gázmaszk melletti levélkét is ő írta. A zenét Prince és Danny Elfman szerezték/szolgáltatták, a filmhez két lemez is megjelent, egyiken az egyik, másikon a másik alkotó dalaival.

Érdekességek: A bemutatókor Batman már 50 éves volt. A '60-as években futó Denevérember-széria főszereplője, Adam West nagyon megsértődött, mikor kiderült, hogy nem őt kérték fel a Sötét Lovag újbóli megformálására. Mint már említettem, Burtonnek gondjai voltak a rábízott sztárokkal. Jack Palance-szel való összezördülésekor a színész azt mondta neki: "Én már száz filmet leforgattam, te mennyit csináltál, hogy itt parancsolgatsz nekem?" - a rendező később azt nyilatkozta, hogy ez egy rendkívül mellbevágó élmény volt, amit sosem fog elfelejteni. A másik eset a forgatókönyv átírásával volt kapcsolatos, amit három szakszervezeten kívüli író csinált. Ők az utolsó pillanatokban változtatták meg a befejezést, összehozva a templomos részt. Ennek felvételekor a rengeteg lépcsőzés közben Jack Nicholson egyszer csak megállt és megkérdezte: "Miért megyek fel ezeken a lépcsőkön? Hová tartok?". Erre Burton azt felelte: "Megmondom, ha felértél." Mikor ez megtörtént, kénytelen volt bevallani, hogy ő maga sem tudja, és ha belegondolsz, tényleg, miért megy fel Joker a templom tetejére? A helikopter nem tudná felvenni az utcán?

Billy Dee Williams nagyon szerette volna, ha a későbbi mozik egyikében eljátszhatja Kétarcot - az írók ezzel a fekete-fehér-ellentétet akarták volna érzékeltetni - ám végül helyette Tommy Lee Jones-t kérték fel, pedig Williams szerződésében benne volt, hogy övé lehet Dent karaktere a jövőben is. Michael Keaton azért kapta meg a címszerepet, mert Burton úgy érezte, ő az egyetlen, aki ezt a kettős, megszállott, sötét személyiséget életre tudná kelteni. Bob Kane eredetileg beugrott volna egy apró mellékalakként, ám rossz egészségi állapota nem engedte neki - viszont ő készítette a rajzot, amit Knoxnak mutatnak a Denevérről:) Egyébként maga Kane javasolta, hogy Nicholsont alkalmazzák. Joker megformálója rengeteg dolgot kiköttetett magának a forgatáshoz, például hogy a kezdő stáblistán elöl szerepeljen a neve, meg hogy minden reklámtermék után és a film teljes bevételéből is százalékot kapjon. Ennek eredményeképpen körülbelül 60 millió dollárhoz jutott, ezzel a mai napig az egyik legnagyobb gázsi rekordját tartja Hollywoodban. Nicholson később kedvenc alakításai között nevezte meg Jokert és azt mondta, azért kedveli őt annyira, mert olyan ízléstelen a humora:) Vicki a képregényekben vörös, de szőke lett volna, csak egy nyomtatási hiba miatt változott meg a hajszíne. Michael Keaton kissé klausztrofóbiás, ezt csak felfokozta az, hogy a jelmezben egyáltalán nem hallott semmit - viszont állítólag ettől lett belőle olyan jó, mindenkitől távolságot tartó Batman. Azért az ő fizetése se volt csekély, 5 millió dollár ütötte a marhát.

A bemutató előtti hónapokban indult marketingkampány eredményeképpen mindent elárasztottak a Batman-logóval ellátott emléktárgyak. Az úgynevezett Batmania során több mint 750 millió dollár értékű cuccot adtak el világszerte. Az ezzel járó óriási publicitás Burton agyára ment. Az egyik dolog, ami a filmből kimaradt, az a képregény azon aspektusa, miszerint Bruce minden alkalommal az aktuális legfőbb ellenfelét látja álmaiban szülei gyilkosaként - tehát akit itt mutatnak nekünk (a comics Joe Chillje helyett), azt a filmesek állították oda (a rajongóknak ez nem is tetszett). A másik, amit meg kell említenem, egy furcsa hiba. Joker bejelenti a tévében, hogy megjelenik a parádén - de akkor a rendőrség miért nem vonul ki, hogy letartóztassák őt, mikor tutira ott lesz? A film videós kiadásához a képét kivilágosították, mert sok néző panaszkodott, hogy semmit sem lehet látni - olvassatok vissza, ezt én is említettem. Két vicces név: Richard Strange (Különös Richárd, ő a magnót tartó verőlegény) és Christian Wolf-La'Moy (taxisofőr/Joker sofőrje).

A Batman 45 millió dollárból készült (az alapvetően 30 milliósnak szánt büdzsé rendesen túllépte a keretet - és mi van a korábban említett 80 millióval?), végül 411 milliót hozott be, majdnem az árának tízszeresét. Ez lett 1989 legnagyobb nyereséggel záró filmje és a világon az első, ami a premiert követő tíz napon belül 100 milliót kaszált. A The Dark Knight megjelenéséig ez a DC legnagyobb sikere. A kritikusoknak nagyon tetszett, ám néhány helyen kifogásolták, hogy túl sötét hangulatú. Ezen kívül annak se örültek, hogy Burton sokkal több teret engedett Jokernek, mint Wayne-nek és a karakterét is jobban kidolgozta. Roger Ebert azt írta: "A Batman a dizájn győzelme a történet fölött, a stílusé a tartalom ellenében, egy nagyon jól kinéző mozi, aminek viszont a történetével senki se foglalkozik." Anton Furst és Peter Young Oscar-díjat kaptak Legjobb Dizájn kategóriában A Denevéremberen végzett munkájukért. Burton alkotásának sikere szülte a '92-es Batman-rajzfilmsorozatot, ami pedig elindította a DC Universe animációs mozijainak kavalkádját. Készült belőle regény is, Craig Shaw Gardner tollából. Ezek mellett mind a hollywoodi marketing-kampányokat, mind a mai kor szuperhős-filmjeit tőle eredeztethetjük. Cikkem alanya az Empire Magazin 500 Legjobb Filmjének listáján a 458. lett, az Amerikai Filmintézet Top 100 Legjobb Filmhősei közt Batman a 46., a Legjobb Mozis Gonosztevők közt pedig Joker a 45. helyezést érte el. 

A rendező saját véleménye művéről: "Vannak olyan részei, amik tetszettek, ám az egész egyben nézve unalmas. Nem rossz, csak inkább kulturális jelenség, mint jó film." Azt is mondta: "Mikor megcsináltam a Batmant, az volt az első sötét hangulatú képregényfilm. Most már mindenki sötét és komoly szuperhős-filmet akar csinálni. Azt hiszem, ezt a trendet én teremtettem." A bemutató 20. évfordulóján a Salon.com internetes újság filmes szakértője, Scott Mendelson megírta, hogy A Denevérembernek még ma is érezni lehet a hatását a mozi-iparban. Nevezetesen: egyre fontosabb a nyitó hétvégék bevétele; a premier és a dvd-megjelenés között egyre kevesebb idő telik el; megnőtt a kereslet a már bejáratott történetekre, amikhez rengeteg ajándéktárgyat lehet készíteni; előtérbe került a PG-13-as (12 éven aluliaknak nem ajánlott) kategóriára való törekvés és az adott szerepre nem a leginkább kézenfekvő emberek felkérése is trenddé vált. Saját példák: 1. Csak az a film sikeres, ami már azon a bizonyos első héten behozza a készítése költségeit. 2. Sucker Punch: bemutató márciusban, dvd-megjelenés júliusban, ez nem egészen öt hónap. 3. Gyűrűk Ura, a mindenhez készülő folytatások (Shrek 4...). 4. Ismét az Álomháborút említhetem. A teljes, Rendezői Változat 18-as karikát kapott, ám a bemutatott 12-es karikájú a nyomába sem érhet. A stúdió mégis azt küldte a mozikba, annyira megvágva, hogy beleférjen a legalacsonyabb besorolásúak közé, hogy minél szélesebb korosztály mehessen el rá, és így minél több jegyet vegyenek. Nem a minőség számított nekik! 5. Adrian Brody főszereplése a Predators-ban.

Visszatérve a Batmanre: Jó film ez, főleg az eleje az. Ott még vannak ütős poénok, Joker arcát sokáig nem láthatjuk és a hangulat rejtelmes, kellemesen borongós. Aztán az egész kicsit leül, kezdődik a Vicki-Bruce szerelmi szál, amit felváltva mutogatnak a főgonosz elmebeteg dolgaival, majd a végén ott az a buta harc, ami kicsit lerontja az egészet. Ám így is tele van csupa emlékezetes jelenettel, például amikor a Bat-repülő egy pillanatra megáll a Hold előtt, az utolsó pillantás Jokerre, vagy a hihetetlenül király lezáró képsor Elfman isteni zenéjével. Viszont nem annyira velőig hatóan félelmetes, mint a folytatása; korántsem olyan szórakoztató, mint a Schumacher-féle verziók és el sem gondolkodtat, mint Nolan bácsi művei.

Pontozás:

imdb: 7.6

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Készül a nagy közönségérdeklődésre számot tartó The Dark Knight Rises, ami lezárja Christopher Nolan trilógiáját, ám Bob Kane imdb-adatlapján megtaláltam, hogy 2015-re tervezik a teljes sorozat újraindítását. Ez és a készülő Man of Steel együtt biztosan jelzi egy Igazság Ligája-mozi közeledtét, ami legalább az Avengers-höz mérhető lesz – ha jól csinálják. De ez még a jövő zenéje! (A TDKR-ről írtam egy cikket, 2016-ra pedig már túl vagyunk az újabb élőszereplős Batman-mozin, Az igazság hajnalán, ami csúfos bukás lett...)

Várható írások: Batman visszatér.

Megint eljött az ideje, hogy leadja a tv2 A Múmiát, ebben az évben már másodszor. De most viszont én is meg tudtam nézni:)

A laza kalandor/mesterlövész/kincskereső Rick O'Conell (Brendan Fraser) társul a szép/ügyetlen/naiv Evey-vel (Rachel Weisz), annak buta/pénzsóvár/gyáva bátyjával, Jonathannel (John Hannah) és egy arab börtönigazgatóval (Omid Djalili), hogy megkeressék Hamunaptrát, a legendás egyiptomi Holtak Városát, ahol állítólag elképesztő kincsek vannak eltemetve. Rick ugyanis a francia idegenlégióban szolgált, és három évvel korábban járt ezen a mesés helyen, ennyi pedig éppen elég a sikerre vágyó könyvtárosnőnek és a gazdagságról álmodozó férfiaknak, hogy megmentsék O'Connellt az akasztástól. Hamarosan kiderül, hogy egy amerikai csapat is ugyanoda tart, őket a dezertőr Beni (Kevin J. O'Connor) vezeti. Ráadásként rengeteg feldühödött arab harcos is a nyomukba ered, plusz a környékbeliek átkokról, élőholtakról és hasonló borzalmakról beszélnek, Hamunaptrával összefüggésben. De arra senki sem készülhet fel, hogy a hírnevet/vagyont hajszoló kutatók akaratukon kívül felélesztik a 3000 éves Imhotepet (Arnold Vosloo), aki ezek után világvégét/pusztulást/csúnya dolgokat készül tenni az emberiséggel. De elsőként vissza akarja hozni az életbe elvesztett szerelmét, Anck-Su-Namunt (Patricia Velasquez), a szertartáshoz pedig áldozatul Evey-t szemelte ki. Vajon sikerül megállítani a látszólag halhatatlan/sebezhetetlen/isteni erőknek parancsoló lényt, vagy Imhotep elhozza az Apokalipszist?

Mondok pár dolgot, amit biztosan nem tudtatok erről a filmről, pedig már nyilván mindenki látta. A '30-as évektől kezdődően a gyártó Universal legendás hírű szörnyeket teremtett a mozivilágnak, így született meg Drakula, Frankenstein, A Fekete Lagúna Szörnye, A Farkasember, A Láthatatlan Ember és A Múmia is. 1932-ben ezt az évezredes álmából feléledő szörnyeteget Boris Karloff testesítette meg. Hatvan évvel később elkezdődtek az újrázások, ekkor hozta tető alá Francis Ford Coppola a kitűnő Draculát, de Frankenstein is kapott egy újabb filmet (Robert de Niroval), a következő célpont pedig a gézbe bugyolált élőhalott lett. 1992-ben támadt James Jacks producer ötlete, hogy készíttessen egy The Mummy-újrát, amit egy alacsony költségvetésű, B-kategóriás horror-sorozat első darabjának képzelt el. Fel is kérte rendezőnek Clive Barkert (Hellraiser), aki egy erotikától fűtött, véres mozit csinált volna, azonban az elhúzódó előkészületek alatt mind ő, mind a stúdió elvesztette az érdeklődését a másik iránt, ezért új direktor után néztek. Felmerült George A. Romero neve, aki korábbi zombis alkotásaihoz hasonló módon örökítette volna meg ezt a lényt, de a koncepcióját túl ijesztőnek találták, ezért abból sem lett semmi. A következő jelölt a katasztrófafilmes Joe Dante volt, ő viszont nem tartotta elegendőnek a 15 milliós büdzsét, ennyiből nem tudta volna megcsinálni művét. Utolsó mentsvárként Wes Cravenhez fordultak, aki nem vállalta; ezek után jött Stephen Sommers, aki a Danténak összerakott forgatókönyvből építkezett - a horrorból így lett fantasy-kalandfilm. Sommers és ötlete mellett szólt az is, hogy az utolsó film, amit a földgömbös társaság alkotott, a Babe 2: Kismalac a nagyvárosban óriásit bukott és ezért a vezetőséget lecserélték, az új górék pedig bizalmat szavaztak A Múmia-projektnek és felemelték a költségvetési keretet 80 millió dollárra.

Rick O'Connell Indiana Jones nyomán halad, hiszen Indy kalandjai teremtették meg ezt a kevert műfajt, ahol a nem mindig érdekes kalandfilmek alapvetően realisztikus környezetébe helyezték a fantasy/horror-elemeket, a kettő együtt pedig nagyon jól működik. Van szép nő, jó pasi, fantasztikus kincs, vicces mellékszereplők és lehengerlő látvány, pluszban pedig még a hozzám hasonló szörny-rajongóknak is kedveskednek Imhoteppel, a húsevő bogarakkal, meg a többi múmiával - külön kedvenceim az elit gárdisták, akiket a végén éleszt fel Jonathan. Ha ezekhez hozzátesszük az izgalmas eseményeket, a poénokat, a lövöldözést és a kardozást, akkor már minden adott egy király filmhez.

Brendan Frasert az ostoba, de a gyerekeknek vicces Az őserdő hőse sikere juttatta ehhez a szerephez, és innentől kezdve skatulyázták be a mindig vicceskedő, de keményen harcoló felfedező karakterébe (lásd még: Utazás a Föld középpontjába). A börtönben való megjelenésekor egészen hasonlít George-ra:) Rachel Weisz aranyos, ahogy halad előre a cselekmény, úgy lesz ügyetlenkedő kisasszonyból harcedzett kutatónő - és úgy válik egyre szebbé is. Arnold Vosloo baromijól nyomja; emberként erőt, hatalmat sugároz, míg szörny-alakban ronda meg gusztustalan. A szövege is tetszik, az általa beszélt egyiptomi (kopt?) nyelv igazán misztikusnak tűnik, amíg pedig még nem egészen ember, addig pluszban hörgő, túlvilági hangot is adnak neki. Kevin J. O'Connornak nagyszerű tehetsége van az ilyen aljas, csúszómászó-szerű figurák megformálására (gondoljunk csak a Van Helsing külön neki íródott Igorjára), ezt újfent megmutathatja.

Oded Fehr itt tűnt fel, mint a rejtélyes mágusok vezére, Ardeth Bay (igaz, egyszer sem nevezik nevén, de a második részben már főszereplővé avanzsált). Omid Djalili (aki valójában stand-upos, ez volt az első szerepe) kezdeti mellékalak, de meg kell hagyni, tényleg vicces. Hozzá hasonló humoros mellékszereplő Bernard Fox Winstonja, a részeges háborús veterán. John Hannah viszont eléggé erőltetetten kelti életre a pénzéhes angolt, őt nem igazán szívleltem. Az itt csupán pár jelenetig látható lenyűgöző szépségű Patricia Velasquez szintén Fehrhez hasonlóan a folytatásban kap fontosabb szerepet, de a férfinézők biztosan emlékezni fognak rá:) Ismert arc a múzeum/könyvtár vezetőjét játszó Erick Averi (Daredevil), az egyiptológus bőrébe bújó Jonathan Hyde (Jumanji) és az egyik amerikai szerepében Corey Johnson (Pokolfajzat). Stephen Sommers a forgatókönyvírásban is részt vett, a zenét pedig Jerry Goldsmith (Star Trek) komponálta.

Érdekességek: Imhotep tényleg létezett, de nem pap, hanem építészmester volt. Ő tervezte Dzsószer fáraó piramisát, a nép pedig rajongott érte, halála után azon kevés halandók egyike lett, akiket isteni szintre emeltek és még sokáig imádtak az egyiptomiak. Nevének jelentése: Aki Békével Jött. I. Széti és Ankh-Sen-Amon (Anck-Su-Namun) szintén éltek, de ők is egészen mások voltak a valóságban. Evey és Jonathan vezetékneve Carnahan, őket a tényleg létezett Lord George Herbert Carnarvonról nevezték el, aki annak idején a Tutankhamon-ásatás egyik támogatója/vezetője volt. Ardeth Bay neve a '32-es filmből származik és egy anagramma, a betűk összekeveréséből a Death By Re (Halál A Napisten Keze Által) mondat jön ki. A 70 éve készült Múmiában maga a szörny viselte ezt az álnevet, így próbált meg beolvadni a modernkori Egyiptomba. Az ezredéves nyelvet fonetikus formában egy egyiptológus készítette el, hogy a színészek tudják beszélni. A marokkói helyszíneken és a Szaharában felvett jeleneteknél a kiszáradás ellen mindenkinek egy speciális italt kellett két óránként innia. A stábnak napi szinten okoztak gondot a folyton lecsapó homokviharok, sőt, többeket kígyómarás, skorpiócsípés és pókharapás ért, őket légimentőkkel vitték kórházba.

Az akasztásos jelenet is kis híján rossz véget ért, mert Fraser nyakán a kötél túl szoros lett és a levegőhiánytól elvesztette az eszméletét, a légzése is leállt, de újraélesztették, szerencsére komoly baja nem esett. John Hannah kificamította a csuklóját a felvételek során, az utolsó jelenetekben látható a védőkötés, amit viselnie kellett. Patricia Velasquez jelmeze egy ágyékkötőt és néhányt ékszert leszámítva teljesen testfestékből állt, ezt 14 órába tellett felfesteni rá. Rachel Weisz fehér hálóruhája a hajós jelenetben beitta a vizet és átlátszóvá vált, ezért digitálisan kifehérítették - kár:D Arnold Vosloot a mumifikálási szekvenciában egy rövid ideig ismét láthatjuk Darkmanként (aki látta mindkét filmet, tudja, mire gondolok), és mivel a digitális Imhotepet teljes mértékben róla mintázták, ezért sokszor egész nap vörös pöttyöket kellett viselnie az arcán, amik az animációt segítő jelzések voltak. Később azt nyilatkozta: "Az időm nagy részében úgy járkáltam a díszletek közt, mint egy feldíszített karácsonyfa." A forgatást a marokkói hadsereg is segítette, a szereplőkre és a stábtagokra pedig emberrablás esetére szóló biztosítást kötöttek - de ezt a rendező csak a munkálatok befejezésekor árulta el nekik. Azért nem tudtak Egyiptom földjén dolgozni, mert az ottani instabil politikai viszonyok ezt lehetetlenné tették.

A Múmia kiszárított áldozatait azok a figurák jelenítették meg, amiket az 1980-as Lifeforce-ban használtak az életerejüket vesztett emberek reprezentálására. Az összes teve valamiért ki nem állhatta Kevin J. O'Connort:D A sáska-invázió nagy részét digitálisan alkották meg, ám a közeli felvételekhez igazi, élő rovarokat használtak - ezeket előtte mélyhűtőben tárolták, hogy lelassuljanak és könnyebb legyen velük dolgozni:) Van két érdekes hiba, amiről olvastam. Az első az, hogy Evey azt mondja, az Imhoteppel együtt eltemetett szkarabeuszok nagyon lassan fogyasztották el a szerencsétlen férfit, ám a későbbiekben a bogarak rendkívül gyorsan esznek meg mindenki mást. Tehát vagy a hősnő tudja rosszul, vagy a bogarak kivételeztek a főpappal. A másik hiba, hogy mikor Beni kihordja az aranyat a földalatti katakombákból, akkor tevéket talál, és azok egyikére aggatja a terhet. De ezek az állatok elvileg nem is lehetnének ott, hiszen csak a négy jófiú (vagyis három plusz a jólány:D) utaztak teveháton, az összes többi kalandor lóval jött, ezeket a hátasokat pedig út közben elhagyták. Szóval kik vitték oda a tevéket és mit kerestek ott? Plusz, ha megnézitek, mikor a végén a Holtak Városa összedől, az állatok nem nagyon zavartatják magukat, pedig ők előre megérzik a veszélyt...

A Múmia 80 millió dollárból lett és kis híján 416 milliót hozott vissza. Két folytatása készült (A Múmia visszatér, A Sárkánycsászár sírja), valamint inspirált egy rajzfilmsorozatot (The Mummy: The Animated Series) és több regényt, amiket Max Allan Collins írt. A pénzügyi siker ellenére vegyes kritikai fogadtatásban részesült. Egyesek kifogásolták, mások éltették a speciális effektusokat, de kritika érte a komolytalan hangvétele/karakterei és a sztereotip rosszfiúk miatt is. Jerry Goldsmith-t BMI Film Awarddal jutalmazták a zenéért, a maszkmestereket pedig Saturn Awarddal díjazták. Összesítésben jó film ez, mert minden megvan benne, ami a szórakoztatáshoz kell. Egyetlen hibája, hogy olyan sokszor adják, de ezt meg lehet bocsátani:)

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt .01-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Stephen Sommers a következő filmeken dolgozik jelenleg: When Worlds Collide (sci-fi/katasztrófa), Odd Thomas (misztikus, főszerepben Anton Yelchin és Willem Dafoe).

- Rachel Weisz látható lesz a The Bourne Legacy-ben (ez nem érdekel, csak azért írom ki, mert mindenki mást igen) és az Oz: The Great and Powerfulban (ez viszont tutira érdekesnek ígérkezik). (Utóbbit láttam, írtam is róla, jó nagy szar lett.)

- John Hannah a Woodland Cross című horrorban bukkan fel legközelebb.

- Arnold Vosloo visszatér a G.I. Joe 2-be az egyben látott apró szerepében, valamint ő is borzongatni fog a Sara's Cellben, Tony Todd oldalán. (Az előbbire kár időt pazarolni, egyszerűen borzalmas. Aki nem hiszi, olvassa el a cikkemet róla!)

- Oded Fehr legközelebb megint zombik ellen harcol, a Resident Evil: Retributionben, Milla Jovovich segédletével. (Láttam, írtam róla.)

- Jonathan Hyde szerepel jövőre a John Carterben. (Szerintem már a címe figyelemfelkeltő, már többször is írtam róla itt, akit érdekel, írja be idézőjelben a keresőbe!) (Ennek ellenére megbukott.)

Batman-hét van a Viasat3-on és nekem úgyis meg kéne néznem a Burton-féle első két részt, úgyhogy ma megtekintem a Batmant, továbbá várható a Batman visszatér is.

Két napig nem csináltam semmit, mivel a múlt héten ide-oda utazgattam, meg egy csomó filmet megnéztem, úgyhogy kis szünetet akartam tartani. Aztán láttam, hogy lesz ez és gondoltam, megírom, ha már a folytatása szerepel itt. Egy kis kardozás Queen-zenére, ki ne akarná ezt látni?:)

Csak egy maradhat - ez az elv vezérli a titokban köztünk élő, rejtélyes hatalommal bíró halhatatlanokat. Ahogy telnek az évszázadok, ezek a férfiak párbajokat vívnak, hogy az utolsó életben maradó megkapja a Jutalmat. De hogy mi ez, és hogy mikor jön el a végső párbaj, a Gyűlés ideje, azt senki sem tudja. Hősünk a skót felföldön született, 467 éves Connor MacLeod (Christopher Lambert), aki már nagyon hosszú ideje nem volt szerelmes, egyedül él és csak a néha-néha megtörténő párbajok hoznak egy kis érdekességet az életébe. Azonban egyre közeledik az idő, hogy Connor újfent összecsapjon a legerősebb halhatatlannal, Kurgannal (Clancy Brown). A gondokat pedig tetézi a MacLeod nyomában loholó rendőrség és a csinos igazságügyi szakértő, Brenda (Roxanne Hart) is. Vajon a Hegylakó nyeri a végső párbajt, övé lesz a nő és a Jutalom, vagy elbukik és Kurgan pusztulást hoz a halandókra?

Mindegy, hogy láttad-e vagy nem láttad, a Highlander a Star Wars-hoz hasonlóan beépült a popkultúrába, így úton-útfélen bele fogsz botlani a rá való utalásokba. A legnyilvánvalóbb ilyesmi az It’s A Kind Of Magic szímű szám, amit az ebben hallható egyik visszatérő mondás inspirált, de akkor már említhetem a Princes of the Universe-t meg a Who Wants To Live Forevert, amiket nem csak a hozzám hasonló Queen-rajongók ismernek. Hogy egy időben közelebbi, háztáji példát is hozzak, a Team Fortress 2-ben a félszemű skót Demoman kardját Eyelandernek hívják (szójáték, highlander+eye=Eyelander, félszemű hegylakó) és mikor sikeresen lecsapja egy ellenfele fejét, azt kiabálja: "There could be only ooooone!":)

De vissza a filmhez! Megismerjük Connor múltját, első "halálát", száműzetését, a Ramirezzel (Sean Connery) folytatott kardforgató-leckéit és a halandó szerelmével eltöltött boldog éveit, amiknek kedvese elhunyta vetett véget. Úgy-ahogy megtudhatjuk Kurgan és Ramirez legfőbb jellemzőit is, meg hogy milyen dolog halhatatlannak lenni az ő világukban. Connery figurája a mester, Lambert-é a tanítvány, Browné a gonosz és Roxanne Hart képviseli az átlagembereket, a nézőt. Mindenki elviselhetően alakít, de Clancy Brown viszi a pálmát, itt bizony ő a legjobb! Van még két szereplő, akik ismerősek lehetnek: a főrendőrt alakító Alan North (Vaklárma, Nagyon különleges ügyosztály) és James Cosmo (pl. Narnia krónikái 1). Mellettük meg kell még említenem a film elején fejét vesztő, napszemüveges fickót játszó Peter Diamondot, aki anno mindhárom eredeti Star Wars-moziban játszott rohamosztagosokat, meg ő volt a kaszkadőr-koordinátoruk. A rendező ugyanaz a Russell Mulcahy, aki a második részt dirigálta, mellesleg egy szemvillanásnyi időre láthatjuk őt, az első emberként, akit Kurgan elgázol a kocsijával:)

A sztoriról fölösleges sokat ugatni, a lényeg az, hogy itt még hiteles az alapkoncepció. Azon kívül, hogy a fejlevágás az egyetlen módja, hogy biztosan meghaljanak, semmi másban nem különböznek tőlünk ezek az emberek, a múltbeli dolgaik szintén érthetőek, logikusak. Párszor még nevetni is lesz alkalmunk:) Van viszont néhány észrevételem! 1: Ha ez a bizonyos kard, ami után Brenda nyomoz, ilyen szuper (kétszázszor hajtogatott pengéjű), akkor hogy tud belőle olyan bazinagy darab letörni a parkolóházban? 2: Mi az értelme a garázsban fél percig egyfolytában hátraszaltózó ellenfélnek? 3: A folytatásban miért nem használja már Connor Ramirezre a gúnynevét (haggis) és hová tűnik a végén általa felvázolt "most már mindenkinek hallom a gondolatait"-képessége? Aki ezek bármelyikére tudja a választ, az bátran kommenteljen!

Érdekességek: A sztorit egy Gregory Widen nevű fickó találta ki, aki egy egyetemistáknak meghirdetett forgatókönyvíró-pályázatra készítette a Shadow Clans című írását, amin ez az egész alapul. A feltöltődést jelentő quickening szót valójában az orvostudományban használják, a magzatnak a méhen belüli első életjelét, első kimutatható mozgását jelenti. A Ramirez által említett Masamune tényleg létezett, a XIII. vagy a XIV. században élt és az általa készített kardok voltak a leghíresebbek a középkori Japánban. Az egymáshoz érő fegyverek szikrázó effektjét úgy hozták létre, hogy a színészek ruhaujjain keresztül autó-akkumulátorok kábeleit csatolták rájuk. Az egyikhez a pozitívat, a másikhoz a negatívat, így mikor a fémek összeértek, szikrát vetettek. A nyitó pankráció-jelenet lenyűgöző kameramozgását egy számítógéppel vezérelt drótkötélrendszerrel készítették. MacLeod történelmi tárgyai közt észrevehetjük Ramirez mellényét és kalapját. Clancy Brown allergiás a maszkolási technikában használt anyagokra, de mégis elvállalta Kurgan szerepét. A templomot, ahol a hős és az antihős találkozik, az ottani papok engedélyével használták a forgatáshoz, ám a háttérben szemlélődő atyák a gonoszt játszó színész által improvizált szövegeket olyannyira szentségtelennek tartották, hogy egymás után vetették a kereszteket:)

A legelső képkockákon olvasható szöveget Sean Connery az egyik villájának a fürdőszobájában mondta fel és a felvétel ezért visszhangzik - ám a készítőknek a hanganyagot telefonon keresztül mutatták meg, ők pedig emiatt nem érezték ezt a hanghatást és áldásukat adták rá. Connery és Lambert még a karaktereiknél is jobban összehaverkodtak a valóságban és a forgatás szüneteiben filmbeli neveiken szólították egymást. Christopher Lambert egyébként éppen akkortájt tanult meg angolul, szóval alig beszélte a nyelvet és mivel nagyon rövidlátó, ezért szemüveget hord, ezt pedig sokszor elfelejtette levenni a középkori szekvenciák rögzítésekor. Ő és Brown ugyanabban az évben játszották el ugyanazt a szereplőt a Mortal Kombatban: Raydent (előbbi a filmben, utóbbi egy sorozatban). Amikor a harmadik megmaradt néger halhatatlan is fejét veszti, akkor az öreg fickó, akinek a kocsiját a rosszfiú feleségestül elviszi, az Frank Dux, aki híres amerikai bunyós (róla szól Van Damme Véres játék című mozija).

A Queen együttes tagjait eredetileg csak egyetlen szám írására kérték fel, ám a meglévő képanyag láttán inspirációt kaptak még többhöz, így született a már említett It's A Kind Of Magic és a Who Wants To Live Forever. A csak rövid ideig hallható New York, New Yorkból Freddie Mercury csak ennyit énekelt fel, így nem lett belőle teljes dal és sohasem jelent meg lemezen. Az A Kind Of Magic című korongon hallható egyébként a film majdnem minden dala, de a Highlanderhöz nem jelent meg hivatalos filmzene. Gary Kilworth írt egy regényt a Hegylakóból, ami a mozgóképben a múlt ködébe vesző eseményekre is fényt derít, pl. hogy kitől tanult meg küzdeni Kurgan. Volt még egy érdekes irodalmi eset, ez pedig a 12 éves, kanadai Marie-Pier Côté neve alatt megjelent Laura l'immortelle névre hallgató novella, amiről egy francia lap 2007-ben kihirdette, hogy plágium-gyanús. A srác elismerte, hogy valóban egy Highlander-fanfictionről (rajongó által írt, nem hivatalos mű) van szó, ami egy francia ember tollából származik.

A Hegylakó 16 millió dollárból készült, de csak alig 13 milliót hozott, bemutatása idején Amerikában nem igazán ért el sikereket. Annál inkább tetszett az öreg kontinens lakóinak!  Az idő viszont kedvezett neki, lassan egyre nagyobb rajongói táborra tett szert, kult-státuszba került, négy hivatalos folytatása készült, valamint egy sorozatot is eredményezett. Ez indította el Christopher Lambert-t a sztárrá válás útján. Összesítésben egy jó film, főleg az alapkoncepciója, a zenéje, valamint Brown és Connery alakításai teszik emlékezetessé. Meg, ahogy már mondtam, mára beépült a popkultúrába, úgyhogy aki még nem látta, nézze meg, mert "kötelező darab" (de utálom ezt a kifejezést...).

Pontozás:

imdb: 7.2

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A Summit Entertainment még 2008-ban megvásárolta a Highlander-jogokat és bejelentették, hogy készítenek egy újrát. Már megvan az író, a rendező és a producer, a hivatalos közlemény szerint a bemutató 2014-ben várható. (Ez nem valósult meg.)

- Clancy Brown következő figyelemre méltó munkája a John Dies at the End (horror/fantasy/vígjáték). Ebben egy az időben/térben való utazást ígérő új drog jelenik meg az utcákon, ám az emberek helyett más lények jönnek vissza a mámoros útról és lassan kezdik megszállni a világunkat. Két vesztes fiatalnak kell felvennie a harcot a dimenziónkon kívülről jövő behatolókkal... (Ez kurvanagy lett, írtam is róla.)

- Roxanne Hart szintén a rémisztgetés vizein hajózik jövőre. Az A Night at the Carriage House elméletileg thriller, de horrornak mondható: egy meggyilkolt színésznő visszatér a sírból, hogy az őt eljátszani készülő lányt kísértse, főszerepben Erika Eleniak.

- James Cosmo ugyanígy borzongatós művekben kapott szerepeket. Az egyik a Citadel (démonos), a másik a Hotel Caledonia (horror/vígjáték, valószínűleg emberevőkkel a középpontban). Mindkettőt 2012-ben láthatjuk.

Egyelőre nem nagyon tervezek semmit, most egy kicsit lassítok. Jövő héten aztán lehet hogy rákapcsolok és nekiállok megnézni a videós listámon hátramaradt alkotásokat, de nincs rá garancia, hogy tényleg így lesz:)

Nukleáris világvége-rovat:

Megint valami, ami nem túl jó, de vannak benne jó dolgok és kellemes élmény, mivel gyerekkoromban sokat láttam.

Ben (Jonathan Taylor Thomas) és anyukája, Sandy (Farrah Fawcett) hosszú ideje élnek kettesben, mert a fiú apja évekkel ezelőtt lelépett. Azóta a nyugalmukat csak néha bolygatja meg az anya egy-egy udvarlója. Ám eljön a nap, mikor Sandy úgy dönt, magukhoz költözteti legújabb szerelmét, az ügyész Jacket (Chevy Chase) - ez azonban Ben arany életének végét jelenti. Azaz jelentené, mert a fiú kitervel egy rémes megpróbáltatás-sorozatot pótapjának: beállnak együtt az Indián Vezetők nevű csupa fura fickóból és gyerekeikből álló társaságba. A látszólag unalmas marhaságokat művelő srácok között azonban megtanulják tisztelni és szeretni egymást, ráadásul a "törzs" még hasznos segítséget is nyújt a Jack nyomában loholó balfék bérgyilkosok ellen! De vajon kiállják-e a végső próbát, apa-fiú lesz-e belőlük, vagy még jobban megutálják egymást?

Fölösleges túl sokat ugatni erről, mert nem is igazán lehet. A sztori unalmas, a kissrác antipatikus, Chase-nek pedig rosszul áll a drámázás. A mondanivaló (segíts a kisebbnek, a barátság/szeretet legyőz minden akadályt, stb.) örök érvényű, csak a megvalósítás béna. Akad azért egy-két jó dolog, például a valóban nagyon szép Farrah Fawcett, a vicces Art LaFleur, meg két remek jelenet (az esőtánc és a végén az esküvő, de az leginkább a zene miatt). A rendező a producerként jobban muzsikáló James Orr volt.

Érdekességek: Ez Jonathan Taylor Thomas első filmje. A mű eredeti címe megegyezik a Tommy Lee Jones-féle Szemtelen szemtanúkéval. A nagyfiúk közül, akik bezárják Bent a szekrénybe, az egyik Tony Sampson, Eddy hangja az Ed, Edd ’n Eddy-ből! Ron Canada (Jack főnöke) játszott a kedvenc sci-fimben, a Babylon 5-ben. Az első pár percben látható Sandy egyik udvarlója, őt Farrah Fawcett valódi exférje, Ryan O'Neal játssza. A filmzenét tartalmazó album sosem látott napvilágot, mert a Disney-nek nem sikerült megvásárolnia pár dalt - a lemezt mégis sok helyen reklámozták, még a számok listája is megjelent. A Man of the House 22 millió dollárból készült és 40 milliót sikerült visszahoznia. A kritikusok utálták, de a kisebbekből álló közönség szerette. Tervezték, hogy csinálnak neki egy folytatást, de ez mégsem készült el.

Nem a legjobb '90-es évekbeli vígjáték, Chevy Chase-nek pedig sok jobb filmje van, mi is csak a nosztalgia-faktor miatt néztük meg.

Pontozás:

imdb: 5/10 (5 év alatt 0.6-ot emelkedett!)

Szerintem: 2/5

Várható írások: Kutyám, Jerry Lee 2.

Itt pedig jöjjön a film legjobb része, a betétdal (érdemes a klipet is nézni):

Egyáltalán nem voltam kíváncsi erre a filmre, pláne úgy, hogy szerintem már az előzménye se adja vissza Takami Kósun könyvét, viszont a cinegore-nak kellett az írás róla. Hát most rosszul járnak, mert a Battle Royale 2. egyáltalán nem horror, sőt, gyakorlatilag köze sincs az eredeti műhöz.

Három év telt el azóta, hogy Súja (Tatsuya Fujiwara), Noriko (Aki Maeda) és Kawada szabotálták a túlélőjátékot, azóta pedig Súja a Wild Seven nevű terroristacsoport vezére/szószólója lett. A csupa gyerekből álló földalatti ellenállási mozgalom végrehajt egy szörnyű merényletet, amiben több ezren halnak meg, a kormány pedig erre válaszul módosítja a Battle Royale-törvényt. Ezentúl a gyerekeknek a terroristák ellen kell harcolniuk, az új cél a vezér megölése - ha teljesítik ezt a feladatot, győznek. Az első kiválasztott osztály csupa kezelhetetlen, állami gondozott gyerekből áll. Köztük van az előző Programot vezető tanár, Kitano lánya, Shiori is (Ai Maeda), akit személyes bosszú vezet. Vajon sikerül teljesíteni a feladatot? És ki lesz most a "győztes"?

Nem tudok szpojlerek nélkül értekezni róla, mert annyira hülyeség az egész, szóval akit érdekel, az ugorjon egy kicsit a szövegben!

A legelje nagy butaság, aztán jön a begyűjtés, majd a program bemutatása a résztvevőknek. Na, az jól sikerült, de már ott látható, hogy kifogytak az ötletekből, hogy ugyanúgy ketten rögtön az indulás előtt meghalnak. Jó nagy baromság, hogy az azonos sorszámú fiúk és lányok nyakörvei össze vannak kötve: ha az egyik meghal, akkor a másik is. Most komolyan, azt akarják, hogy ez a bagázs legyőzze Sújáékat, vagy hogy kettesével, minél gyorsabban elhalálozzanak?! Nincsenek véletlenszerű fegyverek, mindenkinél ugyanaz van, ráadásként percenként legalább hatan (!) halnak meg. A teljes mértékben az amerikai mozikra hajazó partra szállásig az osztály fele elpatkol, és ekkorra kb. 45 percen vagyunk már túl. Aztán mire bejutnak a terroristák erődjébe, addigra csak 10-en vannak. A sok lövöldözés érdektelen és hiába látványos, mert ezeknek a gyerekeknek nincs személyiségük, így nincs kiért izgulni, tök mindegy, hányan halnak meg. Azt meg végképp nem bírom felfogni, hogy a tanáron miért van nyakörv; vagy hogy miért nem bombázzák le egyszerűen a szigetet; és hogy a végén hogy sikerül a szöszinek és Sújának túlélnie a tízszeres túlerővel való összecsapást sebesülten... De valamiért idekerült Shinji Mimura már halott nagybátyja, aki együtt harcolt a terrorista-parancsnokká lett Nanaharával; és megint megpróbálták a tanárt őrültségének motivációit bemutatva szimpatikussá tenni, majd a befejezéskor totál gagyi módon nyírják ki őt.

SZPOJLER OFF

A szereplők mind ugyanolyanok, csak a külsejük más. Néhány kivétel: a fiú, aki lelöveti magát; a nagy hajú srác, meg Shiori. A főhősnek kinevezett szőke gyerek nagyon szarul játszik, elképesztően erőltetett ripacs, semmi szimpatikus nincs benne. Tatsuya Fujiwara viszont jó, kimagaslik a többiek közül, nem csak a magasságával, hanem a tehetségével is, csak éppen semmi értelme a figurájának, mert ez a Súja az eredetivel mindössze nevében egyezik. A csúcs viszont a Riki nevű tanár, akit Riki Takeuchi kelt életre - nézzétek meg a képet, ez a pofa elképesztő arcokat tud vágni, komolyan nevetséges:D A film "csúcsszuper" színvonalát valószínűleg egyébként az magyarázza, hogy az előzőt is jegyző rendező, Kinji Fukasaku egyetlen jelenetet tudott csak leforgatni (amiben Takeshi Kitano beugrik), mert rögtön ezután elhunyt, prosztatarák következtében. A filmet innentől a fia, Kenta Fukasaku vette át, aki a Battle Royale-nál segédrendező, forgatókönyvíró és producer volt, itt pedig alapvetően csak az utóbbi kettő lett volna.

Értem a mondanivalót, hogy "jujjderosszdologaháború", de ez akkor se működik így. Jó lett volna, ha a a készítők eldöntik, hogy a) háborúellenes propagandafilmet, b) egy elnyomó kormány ellen harcoló terroristacsoport tragédiáján keresztül az önkényuralom borzalmas rendszerét bemutató játékfilmet vagy c) gyerekkel eljátszatott partra szállós akciómozit akarnak csinálni. Tökmindegy, melyiket választják, biztos, hogy jobb lett volna, de A megtorlás egyszerre akar mindegyik lenni, ráadásul emellett még a Battle Royale folytatásaként akar tetszelegni, ami rohadtul nem kóser. Buta az egész történet: Egy szigeten, vagyis vízzel körülvett szikladarabon ott egy csapat terrorista, mi legyen velük? Bombázzuk le a szigetet? Ááá, ugyan, inkább küldjünk oda meghalni 42 tinit és még több száz katonát is, aztán várjuk meg, amíg majd Amerika kilövi a bombát rájuk, merthogy azok a csúnya robbantgatósok a világ minden gyerekét a felnőttek elleni harcra buzdítják, úgyhogy ez már Amerika belügye. Logikus, nem? Kapcsolják műholdon a miniszterelnököt, ő azt parancsolja, robbantsák fel a szigetet, erre mindenki meglepődik. De a BR-nek mennie kell, mert a népnek ez az igénye, szóval ezért nincsenek bombák, de miért nem lehet elintézni akkor úgy, hogy robbantanak, utána a gyerekek mehetnek a lepusztult földre battleroyaleozni? Azért annyi pozitívum mégis van benne, hogy film-szempontok alapján nézve jobb az előzőnél, mert eleve mozgóképnek készült; ezért kihozzák belőle a maximumot, míg az első rész egy könyvön alapul és az adaptálás rosszul sikerült. Ja és még valami: ez nem horror, hanem valami akciófilmbe oltott dráma a háború hiábavalóságáról, csakhogy a nézőnek ebből semmi sem érződik majd, mert annyira elcseszerintették. 

Érdekességek: A bővített verziót láttam, az eredeti mozis változat címe Requiem. Súja emberei között korábbi Battle Royale-győztesek is találhatók, így köztük van Mai, aki az első részben a hőseink előtt a Programban részt vevő osztály utolsó életben maradt diákja. Kenta Fukasaku sok ellentmondást meg túlzást akart művébe, mert szerinte "minél erőteljesebb reakciót váltunk ki az emberekből, annál jobb". Japánban legalább tíz különböző könyvet adtak ki, amik ehhez a filmhez kötődnek. A Batoru rowaiaru II: Chinkonka 9 millió dollárnak megfelelő jenből készült, a bevételi adatai nem ismertek, ám csupa rossz kritikát kapott. A legtöbben a zavaros, ellentmondásokkal teli történetet és a borzasztó színészi játékot szidták. Ahogy fertilecelluliod írja az imdbn: "Unalmas. Igen, a BR2 rém unalmas. A Ryan közlegény megmentése-jelenet bemutatja ötlettelenségét. A speciális effektek gagyik és a film próbálkozása, hogy érzelmeket váltson ki kétdimenziós kapcsolatokból, elég szánalmas."

A legfőbb gond a Battle Royale 2-vel, hogy semmi köze a Batoru rowaiaruhoz, de ha csak ennyi lenne. Ugyanis egy unalmas, buta, inkonzisztens dolgokkal teletömött akármi, ami ráadásul bővített verzió-mivoltából fakadóan még mocskosul hosszú is. Senkinek nem ajánlom. Aki Takami Kósun regényének méltó feldolgozásával akar találkozni, az inkább olvassa el a Battle Royale mangát, az kegyetlen jó, még a könyvet is lekörözi!

Pontozás:

imdb: 4.7

Szerintem: 2/5

Várható írások: Ki az úr a háznál?

Szeretnék egy kicsit mesélni arról, hogy miért olyan jó ezt a blogot írni (erről a filmről jutott eszembe). Szóval leültem, hogy megnézzem az Atlantisz gyermekeit, amit ha hatszor nem, akkor még egyszer sem láttam, és mégis egy csomó újdonságot tudtam felfedezni benne, hála a "munkámnak". Jönnek sorba a nevek a stáblistán és ugranak be az arcok, meg a filmek, ahol szerepeltek - és gyakran, mikor meglátok egy színészt, rögtön tudom valahova kötni. Vagyis olyan, mintha ezek az emberek (még ha csak egy helyütt is láttam őket) valamilyen szinten az ismerőseim lennének, hiszen legtöbbjüket már annyi szerepben csodálhattam meg, különböző oldalaikat tárták fel előttem és sokukról tudok valami érdekes háttér-információt is. Emellett minden alkotás, amit megnézek újra és újra, szinte mindig ad valami pluszt, hiszen az embernek változik a világnézete, az érzelmi beállítottsága, gazdagabb lesz tapasztalatokkal és így sok mozi egészen más jelentést kaphat a megtekintések között eltelt évek alatt. Vagyis ez egy hálás téma, amivel érdemes foglalkozni, mert egy igazán jó film (mondjuk, ha már Anthony Hopkins, akkor legyen A bárányok hallgatnak) még évtizedek múltán is az marad, míg mondjuk egy egynyári sláger/egynyári "celeb" fölött elmegy az idő. Az a tudás, amit az írással megszerzek, megmarad és még nagyon sokáig aktuális lesz. És örülök annak, hogy van az a kb. 290 ember, akik naponta olvassák a munkáimat meg persze Mozsárágyúét is:)

Na, elég az érzelgősségből. Most abban a helyzetben vagyok, hogy rádöbbenek, hibás meggyőződésemet próbáltam terjeszteni. Mégpedig arról van szó, hogy A remény rabjainál azt írtam, hogy az és az Állj mellém! azok a Stephen King-művek, amik nem a horror kategóriába sorolandóak. Tegnap kiderült, hogy ez másképp van, merthogy a Hearts in Atlantis-t is King bácsi írta, eddig viszont ezt nem vettem észre, pedig már említettem, milyen sokszor volt hozzá szerencsém az évek alatt. Meg aztán a jó filmről mondottak itt tényleg igazak, ez is egy időtálló mű, de a véleményemről később, először lássuk a történetet:

Bobby Garfield (David Morse) értesítést kap róla, hogy gyermekkori legjobb barátja, John meghalt és ironikus módon ráhagyta a baseball-kesztyűjét, amit még kiskorukban ígért meg neki. A férfi visszautazik szülővárosába, szembesül vele, hogy első szerelme, Carol is távozott már az élők sorából, és hogy egykori otthona üres, pusztuló kísértetházzá vált. Ám az emlékeit nem veheti el tőle senki, így felidézi utolsó itt töltött nyarát, mikor ő (Anton Yelchin) és Carol (Mika Boreem) összebarátkozott Bobby-ék különös albérlőjével, Teddel (Anthony Hopkins). Akkor sok furcsa, szép, kellemes, meg néhány kellemetlen, rossz dolog is történt, de biztos, hogy ez volt az időszak, ami meghatározta későbbi életét és amit soha nem fog elfelejteni...

Anthony Hopkins miatt megnéztem már egy csomó filmet, amik alapvetően nem érdekeltek volna. Valahogy az ő tolmácsolásában minden sztori kicsit érdekesebb... Itt konkrétan arról van szó, hogy milyen nehéz dolog gyereknek lenni a felnőttek uralta világban. A csonka család, az idősek bizalmatlansága, a nagyobbak agresszivitása és a felnőttek sokszor érthetetlen tettei/motivációi valóban rengeteg akadályt gördítenek egy egyszerű kisfiú útjába. Pedig Bobby-nak nincsenek nagy igényei, csak szeretne együtt lenni az anyukájával, a barátaival és megkapni álmai netovábbját, a Fekete Fantom nevű bringát:) De édesanyja nem hajlandó tudomást venni a problémákról, az alapvetően jó szándékú Tedre kezdettől fogva veszélyforrásként tekint és szinte teljesen figyelmen kívül hagyja fia igényeit.

Azért persze mégsem a negatív dolgok vannak elnyomó többségben, hiszen az első szerelem, az első csók, futkározás az erdőben vagy egy vidám pacsálás a patakban mind-mind csodás élmény:) Ezeket az eseményeket pedig remekül festi alá a kor zenéinek legjava (Fats Domino, Chubby Checker, Elvis, stb.). De nem is Stephen Kingről lenne szó, ha ne vinne valami természetfelettit a dologba. Ted ugyanis valami különös ok folytán néha ledermed és a messzeségbe bámul, miközben valakiket emleget, akik közelednek. Fél, hogy elkapják őt a "rossz emberek", akik sötét ruhában, feltűnő kocsikkal járnak és utána kutatnak. Ráadásul mintha az idős férfi néha előre látná a jövőt, meg olyan dolgokat is tud, amiket elvileg nem tudhatna... És egy alkalommal a rémült Bobby megöleli az éppen "elrévedő" Tedet és ettől valahogy elkezdi "látni", hogy mások mit gondolnak... De ez csak egy mellékszál, amit viszont lehetetlenség megkerülni - ilyen mellékszál még az anya tragikus sorsa.

A színészek remekül teljesítenek. Anton Yelchin egy valódi, átlagos kisfiút játszik, aki ártatlan, még tényleg jó ember. Mika Boreem aranyos kislány volt, az általuk alakított páros remekül működik, minden olyan igazinak tűnik köztük. Anthony Hopkins a furcsa férfi, aki barátságot köt a gyerekekkel, és annak ellenére, hogy folyton gondok nyomasztják, mégis őszinte és tisztességes velük, egyenlő félként kezeli őket. Hope Davis a problémáktól terhelt anya, aki elferdíti a valóságot fia előtt, ám valószínű, hogy ő se vallja be saját magának az igazságot. Végülis közöttük zajlanak a legfontosabb események, a többiek csak háttéralakok. David Morse-t ismerhetjük például a House-ból, ahol ő volt a szemétkedő Tritter nyomozó, de számos egyéb helyen is találkozhattunk már vele. Ismerős lehet még a mellékszereplők közül Alan Tudyk (a Firefly-ból Wash, a pilóta) és Celia Weston (pl: az After.Life-ban Christina Ricci anyja). A rendező Scott Hicks, aki semmi figyelemre méltót nem készített sem ezelőtt, sem ezután...

Az érdekességek előtt még ejtenék néhány szót az eredeti King-műről. A Hearts in Atlantis valójában egy kisebb írásokat összefoglaló kötet, amiben öt történet található. A film fő sztoriját a Low Men In Yellow Coats inspirálta, a felnőtt Bobby-s kerettörténetet pedig a Heavenly Shades of Night Are Falling. Ezek az indító és a záró novellák a könyvben, mindkettőben szerepel Bobby Garfield karaktere; ám mind az eseményeket, mind Tedet eléggé megváltoztatta a forgatókönyvíró William Goldman. Ted eredetileg egy másik dimenzióból (?) jött, tehát nem ember és az itteni öt történet emiatt (is) hozzákapcsolódik King Sötét torony-sorozatához, amiben ez a paranormális erőkkel bíró férfi másodszor jelenik meg, az utolsó kötetben.

Érdekességek: Anthony Hopkins éppen egy olyan könyvet olvasott William Goldman tollából, amiben a szerző említést tesz mind róla, mind a Tortúra című King-adaptációról. Hopkins ekkor azt gondolta, milyen jó lenne újra együtt dolgozni Goldmannel és két nappal később felhívták az Atlantisz gyermekeinek ajánlatával, ő pedig rögtön igent mondott. Különös, nem?:) A filmbeli Atlantisz az elveszett gyerekkor. Valami hülye leírta a teljes audiokommentárt az imdb trivia-részlegébe, én meg voltam olyan marha, hogy elolvastam (:D), így most abból jönnek a legérdekesebb részletek: Mika Boreem játszotta Carol lányát, Molly-t is, bár ezt sehol nem említik meg. A rendező elmondása szerint a legnehezebb az volt, hogy a konzervatív környezetben felnőtt Yelchint hangos kacagásra vegyék rá, ugyanis neki azt tanították, hogy ez illetlenség. A készítők mindenféle trükköt bevetettek, hogy megnevettessék, Hopkins például kutyaugatást imitált neki:) Ugyanígy mikor Ted azt mondja "Meg fogod csókolni!", az nem volt a forgatókönyvben, ám a gyerekből ekkor kifakadó őszinte reakciót felvette a kamera és megtartották, mert mindenkinek tetszett. A kis Anton ugyanakkor meglepő módon felhívta a rendezőt telefonon és javasolta neki, hogy az átírt szövegkönyv eredeti verzióját alkalmazzák az anya-fia-veszekedési jelenetnél, mert azt jobban el tudná játszani. Hicks megbízott fiatal kollégájában és lám, milyen jól tette! Hope Davis (akivel egy napon születtem:)) és filmbeli fia ugyanebben a szereposztásban játszottak együtt később a Charlie Bartlettben is. A Hearts in Atlantis 31 millió dollárból lett, de csak 30 milliót sikerült visszahoznia. Vegyes kritikákat kapott.

Ez egy örök klasszikus, a gyerekkorról, abból az időből, mikor még az együtt töltött idő, a szabadban, játékkal eltelt hosszú órák és az igaz barátság voltak a legfőbb dolgok egy kissrác életében. Bizony, jó volt gyereknek lenni, de a nosztalgia mellett érdekes is ez a mű az említett írói plusz miatt. Hibát nem tudnék említeni, csak van egy-két jelenet, ahol szinte én érzem magam kellemetlenül az események miatt (pl. az ominózus kiugró vállas rész...). De aki egy igazán jó, érdekes filmdrámát akar látni, az nézze meg ezt!

Pontozás:

imdb: 6.9 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Anthony Hopkins két misztikus filmben játszik jövőre. Az első a The Time Being, a második pedig a Solace - utóbbiban egy, az itt játszott karakteréhez hasonló képességekkel bíró embert alakít majd.

- Anton Yelchin megint Pavel Chekov bőrébe bújik az egyelőre cím nélküli Star Trek-folytatásban. (Még kétszer eljátszotta a figurát váratlan, 2016-os halála előtt.)

- David Morse talán jelenleg is itt van nálunk, hiszen szerepel a botrányos körülmények közt hazánkban készülő World War Z-ben.

- Alan Tudyk szinkronizálni fog, a negyedik (!) Jégkorszakban. Ezek az animációs filmesek nem tudják, hol a határ...

Ma nem lesz semmi, úgyhogy talán megerőltetem magam és megnézem a Battle Royale 2-t, de lehet, hogy erre csak később kerül sor. Hamarosan kiderül...

Az év elején, mikor születésnapi ajándékként barátaimmal elmentem az Álomháború bemutatójára, óriási élményben volt részem. Az a film azonnal az első számú kedvencem lett és még ma is az. Valamikor aztán eszembe jutott, hogy meg kéne néznem mind az öt főszereplő hölgytől valamit, amiben a többiek nélkül szerepelnek. Ám az imdbs adatlapjaik alapján kiderült, hogy már láttam őket, csak nem emlékeztem rájuk, vagy csupa olyasmiben szerepeltek, ami hidegen hagy. Kb. így voltam Jena Malone-nal is: láttam őt a Kapcsolatban, de csak az újranézésnél derült ki, hogy hol van benne. A Donnie Darkohoz is szerencsém volt, de mivel abból valami emo-kultfilm lett, ezért meg nem nézném újra - de legalább ezt minden hülye látta, így be tudom velük azonosíttatni Jenát. Aztán rábukkantam a The Ruins-ra, amiről csak az volt biztos, hogy horror és ő az egyik főszereplő. Most, hogy a halovén miatt nekiálltam az ijesztgetős műveknek, ez ugrott be, közvetlenül a Dawn of the Dead után. Igaz, hogy a tervem kudarcba fulladt (ha sikerült volna, akkor ezt múlt hét péntek körül néztem volna), de ettől függetlenül nem mondtam le róla, úgyhogy rá is térek a tárgyra, jöjjön A romok!

Hőseink vakációzó fiatalok, két párocska: Amy (Malone) és Jeff (Jonathan Tucker) meg Stacey (Laura Ramsey) és Eric (Shawn "Jégember" Ashmore). A Mexikóban töltött nyaralás utolsó napját emlékezetessé akarják tenni, ezért elfogadják a hozzájuk csatlakozó, kissé félszeg német, Mathias (Joe Anderson) ajánlatát: keressék meg együtt az erdő mélyén lévő maja templom-romot, ami még a térképeken sincs rajta! A rendkívül hosszú és körülményes út végén megpillantják a lenyűgöző építményt, amit szinte teljesen benőtt a növényzet - ám nincs sok idejük gyönyörködni a múlt kincseiben, mert megjelenik néhány helyi férfi, akik valami ismeretlen nyelven ordítoznak velük és az egyikük lelövi a srácokkal tartó görög fiút. Hőseink az egyetlen logikus menekülési irányt választják: fel, a templom tetejére. Hamarosan az ősi építményt körülveszik a bennszülöttek, akik nem hajlandóak leengedni a fiatalokat a menedékhelyről. Az egyetlen kiutat a rom belsejéből hallatszó telefon-csörgés jelenti: valaki ott hagyhatott egy mobilt. Ám a lejutás korántsem könnyű, ezen kívül egyre több viszontagságot élnek meg összezárva, egymásra utalva, mialatt kezdenek rádöbbenni, hogy van ott velük még valami. Valami, amiről normális esetben senki sem gondolná, hogy veszélyes. De most az életük függ attól, hogy fel tudják-e venni a harcot ezzel a dologgal - és az egyre növekvő őrülettel...

Az első jelenetben rögtön egy lány kiáltozik egy sötét helyen, mialatt különös hangok veszik körbe, aztán valami elkapja - ez elég hatásvadász indítás, ráadásul nekem egészen az utánaolvasásig nem is esett le, hogy ki az a csaj és miért van ott. (Bár ez korántsem lényeges...) No, szóval indul a film, lefutjuk a szokásos bemutatkozó köröket, nagyjából megtudjuk, ki milyen. Aztán jön ez a buta ötlet, hogy menjenek be a dzsungel közepére - hát jó, fiatalok, amerikaiak, megbocsátunk nekik... Amikor megjelennek a maják (merthogy ők azok), akkor egész érdekes felállás alakul ki, jó ideig egy klasszikus thriller-helyzetet nézhetünk. Ekkor még semmi természetfeletti dologra nem gondolhatunk. Amikor pedig kiderül, hogy mi az ellenség, akkor sokan talán nagyot néznek, hogy mi ez a baromság? Bevallom, ehhez hasonlót még sosem láttam. Az ötlet maga oké, hiszen a valami egy arctalan, folyamatosan jelen lévő, de inkább csak a háttérben meghúzódó fenyegetés. Az igazi kihívás az, hogy hogyan tudnak együttműködni a túlélésért: ismerik egymást, de ebben a helyzetben mégis megint mindenki bizalmatlankodni kezd; a készletek végesek; úgy látszik, nincs kiút és ekkor kellene eldönteni, hogy melyik menekülési tervet válasszák. Mindkettő őrültség, de ilyenkor lehetetlenség racionális döntést hozni... A fenyegetés erősödik, de mindig jön valami meglepő újítás: a gonosz egy újabb tulajdonsága, amit eddig nem is sejtettünk. A csavarok aprók, de működnek; leginkább az emberek által egymásnak okozott testi/lelki sérülésekkel sokkolnak minket a készítők.

Jena Malone volt a fő ok, amiért megnéztem A romokat és azt kaptam, amire számítottam. Nekem tetszik a külseje, mert különös, egyedi, épp ezért örültem, hogy megmutatják fürdőruhában, lengén öltözve, meg hogy szemüveget is adtak rá, mert az tök jól áll neki. A hosszú haj szintúgy. A játéka tetszett, szerintem ő a legtehetségesebb a négy hős közül! Kolléganője, Laura Ramsey csinos, ami praktikus, mert a férfinézőnek még rosszabb látni, ha egy ilyen szép lány szenved. Shawn Ashmore-nak örültem, mert legalább még egy ismert arc volt a főszereplők között. Jonathan Tuckernél emlékeztem, hogy találkoztam már vele valahol, de nem jöttem rá, hogy hol. Aztán kiderült: ő a Bunyó karácsonyigban Bud Spencer legnagyobb fia:) A maja vezér lehet még sokaknak ismerős, ő Sergio Calderón, aki anno a Karib-tenger kalózai 3-ban az egyik kalóz-urat, Villanueva kapitányt formálta meg. A rendező az elsősorban rövidfilmeket készítő Carter Smith; az író pedig a direktorral csak névrokon Scott B. Smith volt, aki saját, 2006-os regényéből írta a forgatókönyvet. Külön ki kell emelni, hogy a producerek egyike Ben Stiller és ez az első nem-vígjáték, amit pénzelt - szerencsére most egyáltalán nem nyomta rá a filmre a Stiller-stílus jellegzetességeit.

Érdekességek: A filmjogokat már akkor eladta az író, mikor a regény még meg sem jelent. Jó pár dologban eltér az írott mű és a mozgókép, de ezeket nem sorolom fel, mert az szpojler lenne:) Carter Smith éppen azelőtt vette meg a könyvet és kezdte el olvasni, mielőtt felkérték a rendezésre. Ben Stiller azért szállt be a projektbe, mert Scott B. Smith haverja. Bár a történet szerint Maxikóban vagyunk és nyáron, valójában a felvételek Ausztráliában készültek és télen. A forgatási szünetekben a színészek vastag kabátot viseltek, az izzadtságot pedig rájuk permetezett víz-olíva olaj-keverékkel jelenítették meg. Létezik egy alternatív befejezés, de a sima se kutya:) A The Ruins 8 millió dollárból készült és 22 milliót hozott vissza; a kritikai fogadtatása elég vegyes lett. Bár nem aratott osztatlan sikert, a gyártási költségeit már a vetítésének első hetében visszahozta.

Nem voltak nagy elvárásaim ezzel a filmmel kapcsolatban, de pozitívan csalódtam. Az ellenség ötlete nekem új volt, a "kínzások" nagyon naturalisztikusak és brutálisak, a lányok szépek, az ijesztések működnek és az utolsó jelenet nagyon durva! Aki kedveli a túlélő-horrorokat, annak biztosan tetszeni fog.

Pontozás:

imdb: 5.9

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Jena Malone marad a borzongatós műfajban, jövőre mellékszereplőként lesz jelen a Jack and Diane-ben, ami (elvileg) vérfarkasos leszbi-horror:P Ezen kívül talán érdekesnek ígérkezik még a Lonely Hunter című életrajzi dráma, ami egy '40-es évekbeli amerikai írónőről szól, akit ő játszik majd. (Az elsőt láttam, sajnos inkább egy jó dráma, amit elcsesztek egy ál-horror beütéssel...)

- Ben Stiller önmagát alakítja a He's Way More Famous Than Youban (vígjáték), szinkronizál a Madagaszkár 3-ban (ez mi a bánatnak kell...) és újabb horrorban vesz részt, ami The Mountain névre hallgat - ebben láthatjuk is.

Várható írások: Battle Royale 2.

Nemrégiben újranéztem a Megaagyat és kiderült, hogy készült hozzá egy rövidfilm, úgyhogy rögtön, még aznap megtekintettem azt is. Ma pedig a tv2 adott egy ugyanilyen rövid alkotást, ami a nagy kedvenc Szörnyek az Űrlények ellenhez tartozik, úgyhogy eszembe jutott, hogy mivel az előzőnek semmilyen nyoma nincs ezeken a hasábokon, az utóbbi meg tök jó volt, ezért a kettőt együtt, egy közös bejegyzésben örökítem meg. A sorrend a megnézés sorrendjére vonatkozik.

Megamind: The Button of Doom (2011)

Miután Megaagyból (Will Ferrell hangján szólal meg) szuperhős lett, eldönti, hogy felszámolja régi, gonosz életét, ezért hű társával, Talpnyalival (David Cross) kiárusítják a teljes fegyverarzenáljukat. Végül minden elkel, csak egy fura doboz marad meg, amin egy méretes gomb látható. De vajon mi lehet ez? Mihez tartozik? A kék bőrű címszereplő nem sokat teketóriázik, megnyomja a gombot és ezzel útjára indítja egyik elfeledett, ördögi masináját, amit arra programozott be, hogy elpusztítsa Metro City-t és megölje Metro Mant. De most már neki kell megvédenie a várost - saját magától! Vajon a különös páros ismét sikerrel jár vagy ezúttal tényleg a gonosz győzedelmeskedik?

Bevallom őszintén, nem sok maradt meg ebből. Annyira emlékszem, hogy jó volt, de az igazán vicces dolgok az elején vannak. A kiárusítás során robottól kezdve műholdra szerelt lézersugáron át az Agy-Botokig bármit megvehetnek az egyszerű polgárok és ebben rengeteg poénlehetőség van. Később pedig, mikor a hatalmas ellenféllel küzdenek, ott leginkább a látványra mentek rá, hiszen végülis a játékidő nagy részében a harcot nézhetjük. Összesítésben ez egy gyors ujjgyakorlat a készítőktől, amiben az eredeti főhősök közül kettő tér csak vissza. Akad pár jó poén, a történet viszont kidolgozatlan, az egész összességében olyan, mintha egy, a hossza miatt kihagyott jelenetet néznénk a Megamindból.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Szörnyek az Űrlények ellen: A mutáns tökök támadása (Monsters vs Aliens: Mutant Pumpkins from Outer Space, 2009) /2016-ra A mutáns tökök inváziójának nevezik az imdbn./

Elérkezik Halloween ünnepe és a kedves szörnycsapat (Drabália, Hiányzó Láncszem, Dr. Csótány, B.O.B. és Rovaroszaurusz) készülődik a nagy eseményre. Azonban el kell halasztaniuk a bulizást, mert egy idegen űrhajó jelenik meg - ráadásul megint Modestoban, ahol az előző történet játszódott. Hőseink felkerekednek, hogy utánajárnak az ügynek, viszont nem is olyan könnyű megtalálni az űrlényeket a sok beöltözött gyerek meg a cukorkát osztogató felnőtt között. De aztán a földönkívüliek felfedik magukat: mutáns dísztökök ők, akik a gyerkőcök édességeire pályáznak! A Szörnyek így ismét harcba szállnak az Űrlényekkel, és nehezítésként mindegyiküknek meg kell birkóznia még valamilyen egyéni gonddal. Vajon sikerül megmenteni a Halloweent, vagy minden fogrontó a gonosz zöldségeké lesz?

Már amikor az űrhajó megérkezik és kipréseli magából a zöld moslékot, akkor sikerült megnevettetniük a készítőknek és rögtön tudtam, hogy ez jó lesz! Ellentétben társával, a Mutant Pumpkins from Outer Space komplett sztorival rendelkezik, plusz mindegyik jófiú visszatér (még a Tábornok és Drabália szülei is felbukkannak) és az összes hősnek van egy saját mellékszála. Az óriási lánynak az okoz gondot, hogy nem látogatja elég gyakran az őseit; a gyík-majom hiába próbálja a frászt hozni az ifjúságra; a dokinak gyermekkori traumáival kell ismét szembenéznie; a kék zselény pedig ismét buta dolgokat művelve próbál segíteni:) A poénok ütnek, szinte folyamatosan nevettem és még az események is izgalmasak, hiszen az ellenség legyőzése korántsem egyszerű. A tökök egyébként tök jól néznek ki, gonoszak, de aranyosak a maguk módján:D Érdekesség, hogy a vezér-zöldséget Rainn Wilson, a nagy film Galaxarja szólaltatja meg. A többieket (a zárójeles felsorolási sorrendben) Reese Witherspoon, Will Arnett, Hugh Laurie és Seth Rogan; a Tábornokot Kiefer Sutherland, főhősnőnk szüleit pedig Jeffrey Tambor (Hellboy 1-2) és Julie White (Transformers 1-3). Egyetlen aprócska gondom csak az, hogy a gigászi pillangóvá vedlett Rovaroszaurusz mindössze háttérszereplő, alig van jelen. De szerintem óriási volt A mutáns tökök támadása, a film méltó társa. Humoros, eredeti, izgalmas és rövidsége ellenére összetett. Akinek a Monsters vs. Aliens tetszett, az semmiképp ne hagyja ki!

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5

Várható írások: The Ruins, Battle Royale II.

Ja és még valami: Külön öröm, hogy ez a mai napon írt 3. bejegyzésem, ilyen már legalább 1 éve nem volt:D

Tegnap "nagy dilemma" előtt álltam, nevezetesen: mit nézzek este? A Film+2 adta ezt, amit már nagyon rég újra látni akartam; a Coolon viszont jött a Terminátor 3, és mivel az előző kettőt megírtam, az is jól illett volna ide. Meg aztán a Film+2-t az én tévémen nem lehet fogni, ezért egyeztetnem kellett a szüleimmel, hogy kimehessek, megnézni a Rocksztárt. Szeretem ezt a filmet, korábban meg akartam írni a Majdnem híres mellé, viszont nem tudom, vajon jobb lett volna-e A gépek lázadását választani? Aki esetleg látta mindkettőt, az világosítson fel, de addig is nézzük az aktuális alanyt: (A jövőből üzenem, hogy lehet, hogy jobb lett volna a harmadik Halálosztó.)

A '80-as évek közepén járunk. Hősünk a fiatal rocker, Chris (Mark Wahlberg), aki óriási Steel Dragon-rajongó. A banda minden dalát ismeri, minden lemezük megvan neki, minden interjút elolvasott velük, minden tagról mindent tud; sőt, egy tribute bandben énekli a dalaikat. Rengeteg barátja van a Dragonosok között, minden koncertre együtt járnak, ám meg kell harcolniuk a legjobb hasonmás-együttes címéért és még saját belső konfliktusaikkal is le kell számolniuk. Amikor aztán Chris-t kirúgják az általa alapított zenekarból, úgy tűnik, összedől számára a világ; ám ekkor megcsörren a telefon és a vonal túlsó végén Kirk (Dominic West), a Steel Dragon gitárosa szólal meg és behívja a megilletődött fiút egy próbára. Ugyanis a hosszú ideje éneklő Bobby (Jason Flemyng) kilépni készül a csapatból, kell a helyére valaki és Kirk hallott egy demoanyagot, amin Chris dalol. Emberünknek pedig teljesül az álma: együtt zenélhet legnagyobb kedvenceivel! De vajon hogyan fogja mindez érinteni az addigi életét, a barátnőjével (Jennifer Aniston) való kapcsolatát és a számára fontos dolgok alakulását? Vajon meg tud-e birkózni a hirtelen jött hírnévvel és sikerrel?

Ez (a már említett Almost Famous mellett) a másik olyan film, ami szerintem tök jól bemutatja a rocker-életmódot. Igaz, 1985 nem volt annyira régen (én mondjuk még nem is éltem akkor:D), de azért nagyon más világ létezett akkor. Ma már nincsenek igazi ikonok - akiket a tévék nyomatnak, azok 99%-ban pénzből vannak, kevés köztük, aki nem a külsejével és a belé fektetett lóvéval kerül a képernyőkre. Na, de vissza a témához. Szóval a Steel Dragon egyike a hair-metal bandáknak, akiknél a stílus meg a külsőségek nagy szerepet játszottak. Az alapötletet az élet szolgáltatta, a zenekar, amiről a Dragont mintázták, nem más, mint a legendás Judas Priest. 1991-ben Rob Halford kilépett a bandából, mert (ahogy a filmbéli alteregója, Bobby) más irányba akart menni és ekkor vallotta be, hogy homoszexuális. 1996-ban érkezett a helyére Tim "Ripper" Owens, aki addig a British Steel nevű tribute bandben énekelt. Owens 2003-ig maradt a csapattal, ezalatt két stúdió- és két dupla koncert-albumot adtak ki vele, tehát az ő esete inspirálta Chris sztoriját.

A csapat csupa zenészből állt össze: Wahlberg rapper volt, az egyik gitáros Zakk Wylde (Ozzy bácsi gitárosa és a Black Label Society énekese), a másik Jeff Pilson (a Dokkenből, akik a Rémálom 3. zenéjét nyomták), a dobos meg Jason Bonham (John Bonham, az egykori Led Zeppelin-dobos fia). Chris bandájában is csupa zenélő ember van, a Robot alakító fickó pedig Timothy "Hitman" Olyphant. A menedzsert a Harry Potter-szériából ismert Timothy Spall kelti életre, nagyszerű módon; a Kirk bőrébe bújó Dominic Westtel pedig a Felejtésben meg a 300-ban találkozhattunk. Jennifer Aniston sokkal szimpatikusabb ezzel a magyar hanggal, mint a jóbarátossal és sikerült csupa csinos, színes ruhát adni rá, amik jól állnak neki. Ismertebb arc még az említett, mindössze pár jelenetben szereplő Jason Flemyng (pl. A szövetség) és Matthew Glave (Corky Romano). A rendező a Kerge kacsákat jegyző Stephen Herek, a producerek egyike pedig George Clooney volt.

Érdekességek: Nem Wahlberg énekli a számokat, amiket karaktere előad, hanem Miljenko Matijevic, aki a Steelheart énekese volt. Kirk híres gitárjánál állva Chris azt mondja: rózsafából van a nemtommije, és ezt úgy, mintha nagyon ritka dologról beszélne. Valójában a gitárok 95%-ának rózsafából van a bizonyos része, így ez egyáltalán nem különleges. A befejező stáblista alatt bakikat láthatunk és a filmbeli együttes közös táncát egy Marky Mark-dalra:D (Kár, hogy erről lemaradtam...). Felhangzik többek között a Lick It Up a Kiss-től, a Devil Inside az INXS-től és a Let's Get Rocked a Def Leppardtól, csak hogy a legjobbakat említsem. Zakk Wlyde írt egy számot a filmhez, ez a Crown of Falsehood. Két vicces név a háttérszereplők közül: Mylo Ironbear (Acélmedve Mylo, egy rajongót játszik) és Nicki Sixteen (Tizenhat Niki, ő is hasonló szerepben). A Rock Star 57 millió dollárból készült, de csak 19 milliót hozott vissza, a kritikától vegyes fogadtatásban részesült.

Nem rossz film ez, a zenéje meg a karakterei elviselhetőek és felvonultatja a rockmozik összes kötelező kliséjét. Egyetlen baja talán annyi, hogy a legemlékezetesebb jelenet a vége felé van, meg hogy néhol kicsit unalmas.

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Azért a Majdnem híres jobb.)

Hírek:

- Dominic West a Marson bukkan fel jövőre a John Carterben. (Megbukott.)

- Timothy Spallt a Love Bite című (feltehetőleg vámpíros) horror/vígjátékban láthatjuk legközelebb.

Most volt a Szörnyek az Űrlények ellen: A mutáns tökök támadása a tévében, így ezt összevonva a Megaagy-kisfilmmel készítek egy animációs bejegyzést, aztán pedig visszatérek a tervhez a horrorokkal.

Tegnap előtt este Halloween-tököt akartunk faragni barátaimmal, de mivel akkor találtuk ki, ezért nem kaptunk sehol megfelelő dísztököt a városban... Ezért aztán leültünk valami horrort nézni, én ajánlottam egy párat, amivel nem lett volna munkám (hehe), de aztán szóba jött Tim Burton, és kikötöttünk ennél. Most volt a második alkalom, hogy rácsodálkoztam, hogy az Ed Wood még mindig hiányzik ezekről a hasábokról, ami azért is elképesztő, mert a múltkori alkalom után úgy emlékszem, hogy megnéztük, mivel megvan videón. Na, mindegy, a lényeg, hogy most már láttam és meg tudom örökíteni ide.

Egy valamire való filmrajongó ismeri Edward D. Wood Jr. nevét, hiszen őt választották meg anno a világ legrosszabb rendezőjének. Éppen ezért óriási kultusz alakult ki körülötte, legnagyobb művét, a 9-es terv a világűrbőlt mindenütt kultmoziként emlegetik. Sajnos nekem még nem volt szerencsém hozzá, ám mivel ebben a hónapban láttam a Korán keltem aznap, mikor meghaltamot, aminek ő írta a forgatókönyvét, van némi elképzelésem Wood úr alkotásairól. (2016-ra már megszületett az írásom a Plan 9-ról.) Plusz, ha ez a felvezetés még nem lenne elég, akkor ott van Burton, Johnny Depp, Bill Murray és Martin Landau neve, amik már külön-külön is garantálják a sikert. Nézzük, mi ez, amiben mind együtt vannak:

Az ötvenes években járunk. Címszereplőnk (Johnny Depp) híján van pénznek, tehetségnek és szerencsének, ám a kelleténél több önbizalma, lehengerlően pozitív hozzáállása és néhány barátja segítségével mégis mindig sikerül egy-egy újabb "filmremek" készítésébe belefognia. Amikor egy napon összetalálkozik a sztárságból kiöregedett Lugosi Bélával (Martin Landau), kezdetét veszi egy életre szóló barátság az idős színész és a fiatal rendező között; ráadásként Béla neve bizony még most sem hangzik olyan rosszul, így a stúdiók hajlanak a pénzelésre, legyen szó bármiről. Az egyre szélesedő extravagáns társulat (köztük Lisa Marie, Sarah Jessica Parker, Patricia Arquette és Jeffrey Jones) pedig a végsőkig kitart Wood mellett. Sajna az új filmek folyton elbuknak - de vajon a következő végre meghozza az áhított sikert?

Ez egy fekete-fehér vígjáték-dráma, aminek fantasztikus látványvilága van, a sztorit pedig kitűnő színészek tolmácsolják nekünk. Nem egy valódi életrajzi film, inkább Edward D. Wood Jr. szellemiségét idézik meg vele az alkotók, egyfajta előtte való tisztelgésként. Az események alapjául Rudolph Grey könyve, a Nightmare of Ecstasy és a legendás rendező levelei szolgáltak. A játékidő folyamán láthatjuk, hogyan készített filmet Wood, milyen különös ruhákban mutatkozott munkatársai előtt és hogy milyen extrém helyekről szerzett pénzt, kellékeket meg színészeket a mozgóképeihez. Vagy, hogy kit miért vett bele a produkcióiba és kit hogyan győzött meg.

A legfontosabb mellékszál a megöregedett, morfinista Lugosi és a mindenhez pozitívan hozzáálló Wood barátsága, meg közös munkájuk. Johnny Depp vicces, őrült figura, de szerethető - a filmet már csak azért is érdemes megtekinteni, hogy láthassuk őt női ruhában:D Martin Landau fantasztikus. Amikor kell, akkor hihetetlen erőt sugároz magából; tud félelmetes lenni és képes megmutatni az esendő öregembert is. Nem hiába kapott Oscar-díjat ezért az alakításért... A többiek közül talán Bill Murray a legjobb, aki az akkoriban nagy felbolydulást keltő, nyíltan homoszexuális Bunny Breckenridge-et személyesíti meg, nagy átéléssel:) Sarah Jessica Parker nem bír kilépni a háttérből, Depp mellett szinte észre sem lehet venni; aztán jön még Juliet Landau (Martin Landau lánya), aki már még jobban elhomályosítja Parkert; Patricia Arquette megjelenése után pedig kétlem, hogy bárki emlékezni fog rá. Arquette tüneményes jelenség ebben a filmben, olyan, mint egy angyal:) A csapat negyedik nőtagja Tim Burton '90-es évekbeli mozijainak állandó szereplője, Lisa Marie, aki itt a tévés horror-legendát, Vampirát személyesíti meg. Ismert arc még Jeffrey Jones (a jóslat-gyártó Criswell) és Mike Starr (egy stúdióigazgató). Meg kell említenem a kis mellékszerepben látható Norman Aldent, aki a színvak operatőr, ő nagyon vicces:)

A legkirályabb jelenetek Lugosi monológjai, meg a nagy premier, ezeknek fantasztikus hangulatuk van. De egyébként is sokszor úgy érezheti a néző, hogy most valami elképesztően grandiózus dolog szemtanúja lehet és ez marhajó, mert így tényleg sikerült Wood életszemléletét megeleveníteni. A fekete-fehér kép és az érdekes zene együtt furcsa hangulatot teremt, visszarepít minket az ötvenes évekbe. Ráadásul a játékidő tele van egy csomó jó dumával, amiket lehet idézgetni ("Rántsd a drótot!", "Tor testvér nem fért bele a benti kádba...", stb.) A fiktív jelleg miatt sok a történelmi tévedés, de Burton megmondta, hogy nem hiteles életrajzi filmet készít, hanem inkább elmeséli, milyen lehetett a világ Ed szemével. Tisztelettel és hatalmas szeretettel mutatja be ezeket az embereket, akiket életük során oly sokan szidtak...

Érdekességek: Burton kezdetben csak producer lett volna, ám aztán kellett egy direktor, így ezt is elvállalta. Azt mondta, hogy leginkább a Lugosi-Wood-kapcsolat bemutatása vonzotta a műhöz, hiszen fiatal korában egy már kihunyófélben lévő horror-csillaggal, Vincent Price-szal hasonlóképpen barátkozott össze. Ez a film többe került, mint a címszereplő összes alkotása együttvéve, de már a nyitó stáblista drágább lett, mint bármelyik Wood-mű. Állítólag azért döntöttek a fekete-fehér kép mellett, mert senki sem tudta eldönteni, hogy nézett volna ki Lugosi Béla színesben:) Ez volt az első alkalom, hogy Burton inkább karakter-orientált művet készített, szokásos stílus uralta mozijaival szemben. A 18 millió dolláros költségvetés alacsonynak számított, a Disney stúdió nem tekintette kockázatosnak a vállalkozást, ezért szabad kezet adtak a direktornak, aki pedig hálából ingyen végezte a munkáját. A játékidő elején látott színdarab tényleg létezett, valóban Ed pénzelte, saját katonai tapasztalatait használta fel hozzá és tényleg megbukott.

Két olyan színész is látható apró mellékszerepekben, akik valóban dolgoztak együtt az igazi címszereplővel: Conrad Brooks (ő az Orson Welles-jelenetben a csapos) és Gregory Walcott (amikor Ed Vampirát próbálja meggyőzni, akkor ő az, aki felveti: "Vampira milyen szerepet játszik?"). George "The Animal" Steele, aki Tor Johnsont alakította, három hétig tanulta a karakter svéd akcentusát és súlyokkal nehezített cipőt viselt, hogy úgy tudjon menni, ahogy az igazi Tor. Egy napon az igazi Kathy Wood meglátogatta a forgatást és találkozni szeretett volna Johnny Deppel. Amikor meglátta őt jelmezében (ekkor éppen elég rosszul kellett kinéznie), akkor mindenki nagy megkönnyebbülésére azt mondta: "Ez az én Eddie-m.". A valódi Dolores Fuller azt nyilatkozta, hogy jobban örült volna, ha a közte és Wood között lévő kapcsolatot szebben ábrázolják, mert nagyon szerették egymást, és ő is sokat segített a befektetők megtalálásában (ami szintén nem látszik), de ennek ellenére tetszését nyilvánította ki. Fuller ez év szeptemberében hunyt el, 88 évesen... A hastáncolós szekvenciánál látható indiai billentyűs neve Korla Pandit és annak idején, az '50-es években neki is saját tévéshowja volt, ahol hasonló zenét játszott, ám sosem beszélt, mosolygott vagy ilyesmi, csak nézett a kamerába. Az A Musical Evening With Korla Pandit éppen ezért óriási siker lett, a nézők nagyon érdekesnek tartották. Az itt megidézett emberek közül a valóságban Bunny Breckenridge élt a legtovább, 93 évet. Végül egy vicces név: King Cotton (Pamut Király, egy támogatót alakított).

Lugosi Béla rovat

Martin Landau maszkot és rengeteg fehér festéket viselt az arcán, hogy karakteréhez hűen lehessen rögzíteni. A valóságban Béla egészen más volt, mint itt. Egyrészt eljátszotta Frankensteint a Frankenstein Meets The Wolf Manben, másrészt a Boris Karloffal való gyűlölködésük nagyrészt csak legenda. Ezen kívül szinte sohasem káromkodott, főleg nem nők jelenlétében; a Bride of the Monsterben helyette valaki más fetrengett a posványban a polippal; és halálakor vele volt a negyedik felesége. Valamint most is élő fiát, Béla Lugosi Jr.-t teljesen eltüntették a sztoriból. Azt mondják, hogy Béla akarta, hogy a Drakula-köpenyben temessék el, ám igazából ez is az utolsó felesége és fia ötlete volt. Ifjabb Lugosi sokáig nem akarta megnézni az Ed Woodot, mert attól tartott, hogy apját inkorrekten ábrázolják benne, de aztán végül mégis kötélnek állt és úgy találta, hogy Martin Landau méltó emléket állított Bélának. Landau és Lugosi azóta összebarátkozott:) Mint már említettem, a színész Oscar-díjat kapott hazánk nagy vérszívójának megformálásáért (megosztva Rick Bakerrel, aki a maszkját készítette), ezen kívül még Golden Globe-bal és Screen Actors Guild Awards-szal is jutalmazták. Ez volt az első alkalom, mikor egy olyan színésznek ítélték az Oscart, aki egy ténylegesen létezett mozisztárt keltett életre.

Az Ed Wood 18 millió dollárból lett és bár nagyszerű kritikákat kapott, kevesebb, mint 6 milliót sikerült csak behoznia. Nekem tetszett most is, de már sokszor láttam, ez egy fantasztikus film, Burton egyik legjobbja. Vicces, drámai, érdekes, szórakoztató és még sorolhatnám. Csak ajánlani tudom!

Pontozás:

imdb: 7.9 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Tim Burton keze alatt készül a Dark Shadows, amiben ismét együtt dolgozik Johnny Deppel; valamint a Frankenweenie, ami animációs moziként éled újjá - ebben pedig Martin Landaut hallhatjuk szinkronként. (Ez is egy tök jó kis film lett, akit érdekel, olvassa el róla a véleményemet!)

- Johnny Deppel hamarosan a Rumnaplóban találkozhatunk, két év múlva pedig a The Lone Rangerben. (Előbbiről Mozsárágyú írt.)

- Sarah Jessica Parker Brendan Fraserrel együtt adja hangját az Escape From Planet Earth-höz.

- Lisa Marie Rob Zombie következő nagy dobásában, a boszorkányokról szóló Lords of Salemben című horrorban bukkan fel.

Várható írások: Rocksztár, The Ruins, Battle Royale 2.

     Ez a film nem kevesebb, mint egy műfaj megteremtője. A "hogyan készítsünk kevés pénzből valami nagy marhaságot, amin lehet röhögni?" nevezetű műfajról, azaz egy már kész film átszinkronizálásáról van szó.

     Woody Allen rendezőként is ekkor mutatkozott be, máris legalább 5 percnyi rendezéssel töltött idővel. Főhőseink japán emberek, akik japán emberektől akarnak megszerezni egy japán tojássaláta-receptet, és ennek érdekében megölnek sok japán embert meg egy kobrát. Mindezen eseménysorokat néhol megszakítja a The Lovin' Spoonful, vagy maga Allen bá. A lényeg, azaz a recept vajon jó kezekbe kerül-e a történet végén, vagy blablabla...

     E blog virtuális hasábjain már találkozhatott a kedves virtuális vagy létező olvasó a Ping-pong című alkotás ismertetésével és büszkén bejelenthetem, hogy annak a Tiger Lily volt a tanítómestere. Következésképpen ez csak jobb lehet és szerény véleményem szerint nem csak jobb, egyenesen fantasztikus ez a film. A legbénább és legfárasztóbb poénoktól egészen a tökéletes nevetésgenerátor-marhaságokig mindennel találkozhatunk a megtekintés közben. Az urak meg gyönyörködhetnek szép ázsiai nénikben.

     Én remekül szórakoztam és tisztában vagyok vele, hogy az immáron 7 milliárdos emberiség egészen kicsi része érez hasonlóan e filmmel kapcsolatban. Pedig ez egy remekmű, csak nincs értelme. :)

És köszönöm SickRat kollégának, hogy lehetővé tette számomra a megtekintést! Mert eléggé adja neki a film.

Jöjjön akkor az írás végére is valami értelmetlen:

Pár hónappal ezelőtt találkoztam rég látott csoporttársaimmal és egyiküket nem sokkal később megműtötték, ezért otthon kellett feküdnie. Amíg lábadozott, leveleztünk, és persze szóba kerültek a jó filmek. Én ajánlottam neki horror kategóriában a Hívatlan vendéget, ő pedig nekem a meglepően hasonló című Hívatlanokat. Sajnos csak a múlt hét végén jutottam odáig, hogy megnézzem ezt a művet - aki kíváncsi rá, hogy az ajánló Ildinek igaza lett-e, és tényleg olyan jó-e a The Strangers, az olvasson tovább!

Kristen (Liv Tyler) és Jimmy (Scott Speedman) egy esküvőről térnek haza, a hétvégét a srác apjának nyaralójában készülnek eltölteni. Ám a romantikus napoknak lőttek, mert egyikük döntése miatt mindketten rémesen érzik magukat. De ha már együtt vannak, megpróbálják megbeszélni a dolgokat és ismét felmelegíteni a kihűlő kapcsolatot. Ám ez a terv is meghiúsul, mikor az éjszaka közepén egy lány bekopog hozzájuk és egy bizonyos Tamarát keres, ráadásul csak nagy nehezen lehet megértetni vele, hogy itt nincs ilyen. Viszont a lány még kétszer visszajön és hamarosan kiderül, hogy nincs egyedül - társaival a frászt hozza a fiatalokra, ám ha csak ennyit akarnának! Az idő múlásával nyilvánvalóvá válik, hogy a céljuk Kristen és Jimmy megölése, hőseinknek így harcolniuk kell a túlélésért - de vajon kik a rájuk vadászó emberek és miért csinálják ezt?

Szerencsétlenségemre valami hülye verzióban szedtem le ezt, ami ide-oda ugrált két helyen is a jelenetek között, de azért meg lehetett nézni. Az első negyed órában szinte semmi se történik, de mivel kezdetben homályos, hogy a pár min veszett össze, így máris akad valami, ami felkeltheti a kíváncsiságunkat. Mikor úgy tűnik, hogy jóra fordulnának a dolgok, akkor jön a lány, és innentől megy át a film igazi, klasszikus horrorba. CGI-szörnyek, természetfeletti izék meg digitálisan készített effektek helyett a múlt században bevált módszerekkel terrorizálják a nézőt: zajokkal, hangokkal, képekkel. A gonoszok nagyon egyszerűen néznek ki, de mégis ijesztőek; a két főszereplő szép, szimpatikus és talán külső adottságaik miatt még intenzívebben hat a szenvedésük. Elég kevés szereplő van: a pár, a rosszak, két gyerek, meg Jimmy haverja; a helyszín is kizárólag a ház és közvetlen környezete, a visszaemlékezésekben az esküvő csak elenyésző mértékben bukkan fel. A Hívatlanok működik, mert alapvető emberi félelmekre alapoz: a haláltól, a veszélytől és a sötétségtől való félelmünkre. Ezen kívül itt van még a szeretteink féltése, a biztonság elvesztésének pánikja és az értelmetlen erőszaktól való rettegés.

Liv Tyler most is gyönyörű és baromijól játszik, ez volt a "szülési szabadsága" utáni visszatérése a mozivászonra. Scott Speedman akkoriban már ismerősen mozgott a horror világában, hiszen ő volt Michael Corvin az Underworld 1-2-ben; itt végre megmutathatta képességeit. A szerepére talán bárki más is jó lett volna, de összeillő párost alkotnak Tylerrel, szóval vele se volt gondom. A gyilkosok közül leginkább a Man In The Mask és a Dollface megformálása kívánt tehetséget, a Pin-Up Girlé nem annyira, egyébiránt őket Gemma Ward, Kip Weeks és Laura Margolis keltette életre. Az író-rendező Bryan Bertino.

SZPOJLER-VESZÉLY!

A történettel mindössze egyetlen igazi bajom van, a vége. Bár ez nem hiba, vagy mellényúlás, csak egy pár ilyen film után megszokod, hogy a befejezéskor kiderülnek a titkok és minden megvilágosodik, de itt másképp van. Semmit nem tudunk meg a gyilkosokról, indítékaikról, valódi személyiségükről, de még az arcukat sem láthatjuk, pedig leveszik a maszkokat. Ez még nyomasztóbb élménnyé teszi a Hívatlanokat, mert olyan valóságos, hogy semmilyen magyarázat nincs - hiszen hány igazi bűntény maradt megoldatlanul... Ja és még valami: A legelső pillanatokban hallhatunk egy telefonálót - szerintem ez az egyik gyerek lehet, de nem biztos. Én elsőre lánynak hittem, de ez a hang egy fiúhoz tartozik:) Szerintetek ő kicsoda és mi a szerepe a történetben?

SZPOJLER VÉGE

Érdekességek: Byran Bertino azt nyilatkozta, hogy a Manson-család rémtettei (a Helter Skelter című könyv) és egy gyerekkori élménye ihlette a sztorit. Még kicsiként szemtanúja volt, hogy a környékükön ismeretlenek kopogtatnak be mindenhová és keresnek valakit, aki nem lakik ott - ahol nem válaszoltak nekik, ott kirámolták a házat. A "Valós eseményeken alapul" így csak részben igaz, egyéb inspirációul a '70-es évek thrillerjei szolgáltak. Az életben is történt egy ehhez rendkívül hasonló bűncselekmény, az úgynevezett Keddie Cabin Murders - 1981-ben, egy amerikai üdülővároskában megöltek egy nőt és három gyermeket, a tettest máig sem sikerült elkapni...

A teljes Hívatlanokat kézi kamerákkal vették fel, minden egyes jelenetben látható némi kamera-mozgás. Az eseményeket időrendi sorrendben rögzítették. Liv Tyler mandulagyulladást kapott a sok sikoltozástól:) Amikor karaktere pánikol, ott az életszerű reakciót azzal érték el, hogy a felvétel előtt a színésznő ugrált, futott és egyéb mozgást végzett, hogy kifulladjon tőlük. Ezen kívül a rendező mindig elmondta neki, hogy honnan várja a hirtelen, hangos zörejeket, de minden alkalommal más irányból érték a behatások, így tényleg megrémült. A Jimmy barátját játszó színésznek két különböző maszkot csináltak, ezek mindegyikét három órába tellett feltenni. Sok tengerentúli moziba hibás kópiákat küldtek a The Strangers-ből, amiken pár percnyi hang hiányzott és csak statikus zörej volt helyette hallható, ám a közönségnek ez fel sem tűnt, mivel a mű alaphangulatához teljesen jól illett a csönd. Cikkem alanya 10 millió dollárból készült és 82 milliót hozott vissza. A kritikusok vegyes fogadtatásban részesítették.

Nekem tetszett, elég nyomasztó volt, többször rám hozta a frászt, és a gonosz figurák nagyon jók. A klasszikus borzongás kedvelőinek ajánlom, mert ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, mint a régi horrorok. Szóval Ildinek igaza lett:)

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Készül a Hívatlanok 2, jövőre már láthatjuk. A történetről annyit lehet tudni, hogy ezúttal egy négytagú családot zaklat majd a gyilkos trió. Szintén Bryan Bertino írja és rendezi, a maszkosok szintén maradnak és még az egyik főszereplő is visszatér egy rövid jelenetig, de nem árulom el ki - aki látta, az tudja. (Ez 2016-ig nem készült el.)

- Scott Speedman az Underworld 4-ben ismét farkas-vámpír mutáns lesz. A 2012-ben jövő mozi alcíme Az ébredés. (Úgy emlékszem, dublőrrel helyettesítették. Láttam, írtam is róla.)

Tegnap este halovén-bulit tartottunk barátainkkal, így A légy 2-ről lemaradtam, de helyette megnéztük az Ed Woodot, úgyhogy ez várható, valamint a The Ruins és a Battle Royale 2.