Végre eljött az a nap is, hogy megnézhettem Zack Snyder bemutatkozó filmjét. A rendező alkotásai nagy kedvenceim, eddig csak ehhez és a Legend of the Guardians-hez nem volt szerencsém, de az utóbbi kevésbé érdekel. Viszont Snyder mellett azért is voltam kíváncsi rá, mert még régen láttam az 1978-as eredetit, bár alig emlékszem belőle bármire. Csak annyi maradt meg, hogy egy bevásárlóközpontban játszódik, van benne egy nő, meg felbukkan benne Tom Savini. Itt ugyanezek mind igazak, de még sok más egyéb is van, konkrétan ilyesmik:

Ana (Sarah Polley) ápolónő. Hosszúra nyúlt műszakja után hazatér férjéhez, együtt töltenek egy romantikus éjszakát - de nem látják a tévében bejelentett különleges híradást... Másnap reggel megjelenik hálószobájuk ajtajában a szomszéd kislány, az arca csupa vér és mikor a férj rémülten odarohan hozzá, hogy segítsen neki, a leányzó kiharap egy jókora darabot a nyakából! Az asszony hiába küzd, a vér csak fröcsköl és mikor a ház ura pár pillanat múlva meghal, szinte fel se fogja mi történt. De nincs is ideje gondolkozni, mert szerelme egyszer csak ismét talpon van, de szeme üveges, mozgásában semmi emberi nincs, hangja egy vadállat üvöltése. Ana menekülőre fogja, de így se sokon múlik, hogy élve jut ki az egyenesen a pokolba tartó városkából... Az út végén kocsijával fának ütközik és elveszti az eszméletét. Mikor felébred, egy marcona képű néger rendőr (Ving Rhames) puskát szegez neki. Hősnőnk viszont egyértelműen nem fertőzött, így csatlakozik a hallgatag rendfenntartóhoz és hamarosan újabb túlélőkre bukkannak. Egyetlen esélyük, ha a közeli plázában keresnek menedéket, de egyikük sem tudja, hogy ezt a helyet egy magát igen nagyra tartó biztonsági őr (Michael Kelly) és emberei uralják. Ők összességében csak a kisebbik problémát jelentik, hiszen kint egyre több élőholt gyülekezik, akik arra várnak, hogy betörhessenek - ráadásul még több túlélő jön, akik szintén a bevásárlóközpontban akarnak elbújni a szörnyek elől. Az összezártság aztán szül néhány kellemes pillanatot, de az élők elsősorban inkább kellemetlen élményekkel lesznek gazdagabbak, mert senki se bízik a másikban, sőt, a legtöbbjüket nem érdekli a többiek sorsa. De ahhoz, hogy túléljék, össze kellene fogniuk - vajon sikerrel járnak? És egyáltalán jön a segítség, vagy hiába reménykednek?

George A. Romero annak idején a fogyasztói társadalom egyértelmű kritikájának szánta zombis alkotását, itt viszont inkább az alapvető emberi természettel és a hétköznapi értékek semmissé válásával szembesülhetünk. Attól olyan izgalmas, hogy elképesztően valóságos - nem a zombikra gondolok, hanem hogy rengeteg ragadozó lep el egy várost, és hogy az emberek hogyan próbálnak túlélni. Nem lehet úgy nézni, hogy ne jusson eszembe: vajon mit tennék most? El akarnék-e menni minden áron egy messzi városba a testvéremért? Elfogadnám-e az apám felett mondott ítéletet? Bíznék-e másokban, akiket csak pár órája ismerek? Aztán persze az is felmerül, hogy milyen lehet egy plázában lakni, ahol elvileg jó ideig minden megvan, ami csak kellhet. De ez az épület annyira hatalmas, hogy bármikor, bármelyik részén érhet minket vérfagyasztó meglepetés, plusz már alapból egy üres bevásárlóközpont (pláne ha még sötét is) elég ijesztő.

Tehát a helyszín már adott, itt rengeteg lehetőséget kiaknázhattak a készítők. Lássuk a szörnyeket! A régi időkben a zombik erejét a filmen elképesztő számbeli fölényük jelentette, itt viszont emellett még veszélyesebbek, hiszen gyorsak, erősek és kegyetlenek. Pillanatok alatt fűbe harap az, aki nem elég felkészült... De az igazi "gonosz" maga az ember, hiszen az idegőrlő semmittevés, a készletek fogyása, a külső fenyegetés meg az eltérő személyiségek és értékrendek összeütközése állandó feszültségforrás. A hitük Istenben, a múltban elkövetett dolgaik, a foglalkozásaik már eleve ellentétben állnak egymással: van itt hithű keresztény, ateista, bűnöző, zsaru, tévéárus, orgonista és üzletember is. Sokáig probléma, hogy ki kire hajlandó hallgatni, kiben lehet maradéktalanul megbízni, meg hogy hogyan bír ennyi különböző ember együttműködni egy közös cél érdekében.

Mindig jön valami kisebb mellék-konfliktus is, ami csak még inkább veszélyessé teszi a helyzetet mindenki számára. Ilyen például a terhes nő esete, a kimenő biztosíték vagy a plázával szemben lévő fegyverbolt tulajdonosa, akinek megpróbálnak segíteni. A szeretteik elvesztése elképesztő, őrült cselekedetekre sarkallja ezeket a férfiakat és nőket; a túlélésért folytatott harc pedig lassan egyre kevesebb emberi érzést hagy meg nekik. Viszont mindenki eléggé fél ahhoz, hogy ne akarjon egyedül lenni, így végül minden vitás helyzetet a többség akarata (vagy ereje) dönt el. Itt nem számít, hogy ki "rossz" és ki "jó", mindnyájukat ugyanaz a csapás sújtja, korra, nemre, stb.-re való tekintet nélkül...

A színészek közül Ving Rhames a legjobb, őt az első pillanatban megkedveltem, azt gondoltam, "ez az én emberem". Egy igazán tökös legény, de mégsem nagypofájú, nem izomagyú, alapvetően normális érdekek hajtják, csak meg kell tanulnia közösségben gondolkodni. Ereje, tudása minden helyzetben jól jön. Sarah Polley kezdetben kicsit idegesített, de aztán fokozatosan megkedveltem. Tetszett benne, hogy nem az a feltűnő szépség, de tehetséges, így az általa megformált hétköznapi nő igazán hiteles alak. Jó volt még Michael Kelly is, ő a "rosszfiú", de aztán persze megtanul együttműködni, a végére már szurkoltam neki. Meg kell még említeni Ty Burrellt, aki a tapló üzletember, meg a két fiatal csajt, Lindey Booth-t és Kim Poirier-t, mert ők meg jól néznek ki:D Ismert arc a Vészhelyzetes Mekhi Phifer, Matt Frewer (Töketlenek, Watchmen), a valószínűleg csak nekem ismerős Boyd Banks (Jason X), valamint az eredeti film három főhőse is látható egy-egy beugrás erejéig. Mind a hárman a tévében láthatóak: Ken Foree a televangelista, Tom Savini a sheriff, Scott H. Reiniger pedig a tábornok.

Amiről még mindenképpen szólnom kell, az a humor, ugyanis sikerült pár igazán remek poént becsempészni a vérfürdő-mentes pillanatok közé. /Azért ne a Rémálom az Elm utcában vicceire gondoljunk:)/ Ezek a felhőtlenebb pillanatok kellenek is, mert egyébként rengeteg sokkoló meg brutális eseményt láthatunk. Ana útja a városon keresztül elég nyomasztó, után a pedig a plázában a dagadt nős rész meg a szülés marhára mellbevágóak; bár lehet hogy csak azért, mert én a Rendezői Változatot néztem, ami rondább a mozisnál:D Szóval a belezés-kedvelők sem fognak unatkozni, a vér fröcsög rendesen... A direktor úrra jellemző lassítások itt még nem annyira markánsak vagy fontosak, de már megjelennek; ezen kívül megtapasztalható az általa remek érzékkel megválasztott kísérőzenék használata.

Érdekességek: Romero forgatókönyve volt az alap, de nem abból készült a film. A mester egyébként a futó zombik mellett még néhány egyéb részletbe is belekötött, de összességében tetszett neki a végeredmény. Snyder önreklámként becsempészte az általa forgatott Subaru WRX-hirdetést a speciális híradás elé a szőke hősnő tévéjébe; valamint ő játssza a Fehér Házi kapcsolásnál az egyik napszemüveges kommandóst. A nem sokkal ez előtt bemutatott, megbukott House of the Dead miatt a produkció költségeit jelentősen megnyirbálta a Universal. A helyszínül szolgáló plázát bezárták, lebontásra ítélték, tehát nem működött, ellentétben a '78-as mozi helyszínével. A készítőknek renoválniuk kellett a belső helyiségeket, ezen kívül ki kellett találniuk boltokat is, mert csupán két valós cég adta nevét a műhöz. A forgatás után az épület nagy részét lerombolták. A Dawn of the Dead legtöbb jelenetét időrendi sorrendben vették fel. A jelmezeket David Cronenberg nővére, Denise tervezte - amint megláttam a nevét a stáblistán, tudtam, hogy közük van egymáshoz:) Az említett lista betűinek megformálásához valódi emberi vért használtak. A zombik tervezéséhez kórbonctani fotókból merítették az inspirációt, azonban egy-két másodpercnél tovább egyiküket se mutatják közelről - a rendező szerint úgy már túl emberinek tűntek volna.

A kövér nőt valójában egy férfi játszotta. (Egyébként ez a rész kicsit hülyeség, mert hihetetlen, hogy nem jöttek rá azonnal, hogy neki alig van hátra pár órája, meg hogy már félig így is zombi. Lerí róla!) Rengeteg utalás van az eredeti Holtak hajnalára, ezek egyike például a felbukkanó helikopter, ami pont olyan, mint ami az említett '78-as alkotásban szerepel. A Glen nevű karakter halálának oka bizonytalan, de elvileg kitöri a nyakát. Amikor Ana összevarrja a rendőr sérülését, azt egy valódi nővér csinálta, a Ving Rhames karjára erősített protézisen. A hölgy azonban félreérthetett valamit, merthogy mélyre szúrt és hozzávarrta a műbőrt Rhames valódi bőréhez - ő azonban nem szólt egy szót se. A kibuggyanó testnedv nem effekt, hanem a színész vére. (Különben ha már ennél a bizonyos sérülésnél tartunk: Miért mutatják premier plánban, ahogy megvágja őt a szökőkút? A zombi, akivel harcol, vérzik és azt hittem a vízzel összekeveredett vér a sebén keresztül megfertőzi a négert, de ez mégse hat rá, nem alakul át. Akkor meg minek mutatták olyan hangsúlyozottan?) A tesztvetítésen a közönség leszólta a befejezést, ezért ezt kicsit megváltoztatták - erről még lesz szó! Rhames és Michael Kelly egyébként együtt játszottak az új Kojak-szériában, előbbi a címszereplő, utóbbi Crocker volt.

A Holtak hajnala 28 millió dollárból készült és 102 milliót hozott be. A kritikusoknak tetszett, ez indította el Zack Snydert a pályáján. random guy85 írja az imdbn: "Zack Snyder véghezvitte a lehetetlent és csinált egy újrát, ami nem szar, és ezért minimum vastapsot érdemel." Egyetértek vele, nekem tetszett a Dawn, minden benne van, ami egy jó horrorhoz kell: literszámra folyik a művér, ronda szörnyek jönnek, izgalmas események történnek, van pár remek poén és még el is gondolkodtat (nem annyira, mint az eredeti, de mégis). Az eddigi egyik legjobb remake, amit láttam, érdemes HD-ben nézni! Aki szereti a zombis mozikat, annak tutira tetszeni fog, de ha valaki a rendező miatt nézné meg (fogalmam sincs, van-e ilyen rajtam kívül), az talán csalódik majd, mert ez még kevésbé snyderes:)

Pontozás:

imdb: 7.4

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A siker hatására elkészült a folytatásnak, az Army of the Deadnek a forgatókönyve. Ezt azonban nem Snyder rendezi majd, ő csupán mint író és producer vesz részt benne. Állítólag a Warnernél készül, Matthijs van Heijningen keze alatt és Las Vegas az új helyszín...

- Zack Snyder a Man of Steel mellett a 300 folytatásába is beszállt. A Battle of Artemisia 2013-ban készül el, Zack bácsi a forgatókönyvet készíti, meg pénzeli a produkciót. (Ebből lett A birodalom hajnala, amit láttam és írtam is róla.)

- George A. Romero Dario Argento forgatókönyve alapján ismét horrort rendez, melynek címe Deep Red.

- Ving Rhames rengeteg filmben bukkan fel jövőre. Az alábbi borzongatós alkotásokban láthatjuk: Piranha 3DD (David Hasselhoff-fal), Zombie Apocalypse, Seven Below (Val Kilmerrel és Luke Goss-szal, a sztori szerint egy csapat ismeretlen akaratlanul 100 évet repül vissza a múltba). Ezekben az akciófilmekben is találkozhatunk vele: Mission: Impossible - Fantom protokoll, In Security (ebben egy a tönk szélén álló biztonsági szolgálat emberei házakat kezdenek kirabolni, vígjáték jellegű akciófilm, a főhősök közt Clea DuVallal); valamint megpillanthatjuk még egy thrillerben, a Silver Cordban, szintén Val Kilmerrel; és egy drámában, a Life Outside-ban, ahol Danny Trejo és Vinnie Jones oldalán játszik.

- Michael Kelly szerepet kapott a Man of Steelben. (Megnéztem, csináltam róla cikket, de nagyon nem tetszett.)

- Tom Savini maszkmesterként és mellékszereplőként erősíti a Redd Inc. névre hallgató horrort.

- Ken Foree újra Rob Zombie-val dolgozik, a Lords of Salemen - találjátok ki a műfaját:D

Ma a Hívatlanokat nézem, azt viszont legkorábban csak vasárnap olvashatjátok, mert holnap nem leszek itthon. Továbbra is várható még a The Ruins, és asszem most ráállok erre a horror-vonalra, mert nagyon belejöttem:)

Ja és még valami: Nézzétek végig a stáblistát, mert abban van a Dawn of the Dead tényleges befejezése!

Ez a horror-hét második bejegyzése. A Thinner-t régen felvettem videokazettára, így mindenképp megnéztem volna előbb-utóbb, plusz már a "karrierem" kezdetén beígértem a cinegore-nak, így két okom is volt, hogy ismét megtekintsem. Azon gondolkodtam, miközben betettem a kazettát a videóba, hogy milyen jól emlékszem egy csomó részletére, pedig elvileg csak egyszer volt szerencsém hozzá... Lássuk, mi is ez:

Billy Halleck (Robert John Burke) ügyvédként keresi kenyerét egy kisvárosban. Feltűnő túlsúllyal rendelkezik, ám nem túl vonzó külsejéhez képest igen szemrevaló felesége van és a lánya sem csúnya. Jól keres, nagy házban él és befolyásos barátokkal rendelkezik. Utóbbiak igencsak kapóra jönnek, mikor a legutóbbi győzelmének tiszteletére rendezett vacsoráról tart haza az asszonnyal, aki orális szolgáltatást nyújt a volánnál ülő Billy-nek, ő pedig a kéjtől ködös tekintettel túl későn vesz észre egy elé lépő idős nőt és elgázolja. A hatalom birtokosai kihúzzák a szarból, ám a halott nő ősöreg apja, a félelmetes külsejű Tadzu Lempke (Michael Constantine) megátkozza testes hősünket, aki ezek után szép lassan fogyni kezd. Egy darabig mindenki azt hiszi, hogy végre hatni kezdett a diétája, ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy valami másról van szó, merthogy disznó módjára zabál, ám naponta három kilóval lesz könnyebb! Ennek tetejébe kiderül, hogy a gázolási ügyben nyomozó rendőr és az ítéletet kimondó bíró is különös betegségek áldozataivá váltak - vajon mindennek az öreg cigány az oka, aki az idős hölgy apja volt? Ha pedig tényleg átok szállt rájuk, akkor hogyan szüntethetik meg azt?

Néhány mozzanat nagyon élesen megmaradt, például a megátkozási jelenet és a befejező szekvencia, de a köztük lévő eseményekre alig emlékeztem. Viszont a történet elég izgalmas ahhoz, hogy magával ragadja a nézőt - bár, ha jól sejtem, könyv formában még jobb lehet! Szóval ahogy Billy egyre vékonyodik, úgy lesz egyre inkább szimpatikus, egyre jobban szurkolunk neki, hogy túlélje, mert nyilván hasonló helyzetben mi is megtennénk bármit az életért. Azonban ez a férfi egy pillanatra sem bánja meg a tetteit, mégis feloldozást akar. Ahol úgy gondolja, hogy csupán ártatlan résztvevője a dolgoknak, ott valójában bajt okoz - Lempke átka lerántja a szeméről az ellenzőt. A látvány sokszor elég ronda, hiszen a csontsovánnyá fogyó főhős nem valami szép, ahogy az említett két komája sem, de maga az öreg cigány is nagyon csúnya. Őket ellensúlyozandó itt van viszont Lempke dédunokájaként a rendkívül csinos Kari Wuhrer és nekem azért Halleck lánya, Bethany Joy Galeotti is tetszett:P Csupán néhány jelenet akad, ami rosszul sikerült: az egyik ilyen a "fehér ember átka-monológ", a másik a rémálom.

Robert John Burke játéka tetszett, plusz a külsejét elég jól megcsinálták, mind soványan, mind dagadtan természetesnek látszik. Az egyedüli ismert arc a Billy-nek szívességgel tartozó maffiózót életre keltő Joe Mantegna, aki elég profi bűnöző látszatát kelti, ám valahogy túljátssza a figuráját. A legjobb a csupán néhány perceket szereplő Michael Constantine, őt eléggé elcsúfítottak, sámánszerűvé tették, tényleg emlékezetes alak lett az általa megjelenített Lempke. A többiek nem nyújtanak kiemelkedőt, a már említett Kari Wuhrer szépségével viszont kitűnik a szereplők közül. A filmet Stephen King regénye ihlette, az író maga is megjelenik a játékidő első felében, mint Dr. Bangor, a gyógyszertáras - neve a King-művekben gyakran felbukkanó városka nevéből származik, ez az a városka, ahol a horror-könyvek királya a valóságban lakik. A rendező és az egyik forgatókönyvíró Tom Holland volt, aki ugyanezeket a feladatokat látta el a Gyerekjátéknál.

Néhány érdekesség: A Thinner című regény 1984-ben jelent meg, a film leginkább a befejezésében különbözik tőle. Michael Constantine görög származású, most 84 éves, a filmbeli lánya pedig igazából egy évvel idősebb volt nála. Kari Wuhrer figuráját a stáblista szerint Ginának hívják, azonban a szinkronban Lempke Gallinának nevezi. Tom Hollandnak nem tetszett a lezárás, ugyanis ő elkészítette a könyvben olvasható befejezést, de a producerek a tesztközönség rossz reakciója miatt megváltoztatták azt. A Sorvadj el! 14 millió dollárból készült és alig több mint 15 milliót sikerült behoznia. A kritikusok utálták.

Én azt mondom, elviselhető film, a jobb King-adaptációk közé tartozik, de még így sem tökéletes. Mivel azonban az eredeti művet nem olvastam, így viszonyítási alapom sincs, de azért tetszett.

Pontozás:

imdb: 5.7 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Stephen King műveiből jelenleg három rövidfilmet forgatnak. Ezeken kívül egész estés alkotásként megvalósul majd a Bag of Bones (Pierce Brosnannel a főszerepben, tévére készül), a Creepshow (újrázása a '80-as évekbeli eredetinek) és még egy szintén a televízió által rendelt minisorozat, a The Talisman is hamarosan realizálódik. Az utóbbi két műnek egyelőre még nincs kitűzve a bemutatási dátuma.

- Kari Wuhrer az Alien Tornado című rendkívül gagyinak tűnő sci-fiben játszik jövőre Jeff Fahey oldalán.

Tegnap sajnos megcsúsztam a filmnézéssel, ugyanis nem lett meg időre a Holtak hajnala. Ettől függetlenül ez lesz a következő alkotás, amit elemzek, talán ma este, a House után kerítek sort rá. További tervezett mozik erre a hétre: Hívatlanok, The Ruins.

A másik oldal, ahová írok (cinegore.tk) ezen a héten indítja Halloween alkalmából a horror-dömpingjét, így most a Filmrajongó is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, 24-től 30-ig borzongatós művek következnek. Az első ezek közül a legendás '86-os The Fly. Most néztem meg másodszor, de a gusztustalansági faktora nem csökkent az évek során - erről majd később, először a történetről:

Seth Brundle (Jeff Goldblum) lángelme, csak ezt kevesen tudják róla. Egy raktárszerű helységben rendezte be laborját, ott is lakik és már hat éve dolgozik elképesztő masináján, a teleportáló készüléken. Egy tudósoknak rendezett estélyen aztán összeakad a csinos újságíróval, Veronicával (Geena Davis), aki sikert szimatolva beadja derekát és megnézi a különös fickó állítólagos találmányát. Amikor pedig saját szemével látja, hogy az működik, rögtön meg akarja írni az évszázad sztoriját. Azonban Seth lebeszéli, mert hátra van még egy fontos kísérlet, önmaga teleportálása - így addig is a hölgy figyelemmel kíséri és dokumentálja a különböző próbálkozásokat élő szervezetek teleportálására. Az együtt töltött idő alatt a férfi és a nő közel kerülnek egymáshoz, így Brundle rossz néven veszi, hogy Veronica egykori pasija és jelenlegi főnöke (John Getz) lépten-nyomon bekavar a kapcsolatukba/munkájukba. Egy éjjel aztán félrészegen a tudós bemászik gépébe és elindítja a folyamatot, ám nem tudja, mekkora hibát követ el - vele együtt ugyanis bekerül a szerkezetbe egy közönséges házi légy is...

Direkt nem akartam túlságosan sok dolgot elárulni a leglényegesebb eseményről - ezt ugyanis látni kell! A cselekmény eleje egészen érdekes, hiszen belepillanthatunk a kísérletezésekbe, részesülhetünk a sikerből/kudarcból és szemtanúi lehetünk a főszereplők egymásra találásának. Aztán megtörténik az átküldés és Seth változni kezd - először határozottan az előnyére. De utána egyre furábban viselkedik, majd egyre ijesztőbben, végül elüldözi maga mellől a nőt és keres egy másikat. Nem azért mondom, de nagyon gyorsan talál is és kb. 10 perc után fel tudja vinni magához. Ez, meg az, hogy Veronica képtelen kirúgni az exét, nem mutat túl jó képet a nőkről, legalábbis szerintem. (Más kérdés, hogy a valóságban is sokszor így van, de ebbe most ne menjünk bele...).

Aki egyébként olvasta anno a középiskolában Kafka Átváltozását, annak akaratlanul is eszébe ötlik az a novella. Maga A légy egy íráson alapszik, ami George Langelaan tollából származik (The Fly) és 1957-ben jelent meg a Playboy hasábjain. Ez a mű olyan sikeres lett, hogy később megkapta a lap különdíját és beválogatták az újság legjobb sci-fiket tartalmazó válogatás-kötetébe. 1958-ban pedig meg is filmesítették Langelaan alkotását, így született meg a The Fly, a főszerepben Vincent Price-szal. Ennek aztán lett még két folytatása, az utolsó legyeskedés 1968-ban zajlott le. Majdnem 30 évvel később ötlött fel néhány emberben, hogy el kéne készíteni az újabb verzióját az '58-as mozgóképnek, így megkezdődtek a tárgyalások és elindult a forgatókönyv összehozása. Kezdetben a stúdió nem akarta finanszírozni a készülő filmet, így Mel Brooks szállt be producerként, ezzel meglett a pénz.

A rendezésre némi huzavona után sikerült szerződtetni David Cronenberget, aki elsőre visszautasította a megbízást, mert egy másik mozin dolgozott. De mivel a helyére felfogadott rendező családi okokból visszalépett, ő pedig szabaddá vált, mégiscsak elfoglalhatta a direktori széket. Charles Edward Pogue eredeti forgatókönyvét a rendező jelentős mértékben átírta, mégis ragaszkodott hozzá, hogy Pogue-ot feltüntessék a stáblistában. Az 1958-as Légyből csak az alapkonfliktus maradt meg (ember+légy+teleportáló). A következő probléma, ami lassította a készülődést, az Jeff Goldblum személye. A fejesek szerint nem volt elég nagy sztár, a maszkmester Chris Walas pedig azt állította, hogy az arcszerkezete miatt nehéz dolguk lesz vele, ám végül a direktor úr akarata érvényesült. Utána viszont Cronenberg megingott egy kicsit, mikor Goldblum az akkori barátnőjét, Geena Davis-t javasolta a női főszerepre. Azért meghallgatták a hölgyet és elégedettek voltak vele, így már minden készen állt a forgatáshoz.

A The Fly első felében főként a figyelemfelkeltő téma és a két színész közt a vásznon (és ezek szerint a valóságban is) fejlődő kapcsolat tartja fenn az érdeklődésünket; míg a második felében a rémesen gusztustalan látványvilág meg az alapvető létkérdések felsorakoztatása miatt fogunk borzongani. Például: Megtartanád-e a kisbabádat, ha szinte biztosan torzszülött lenne? Meddig tart a határ, amíg embernek számít egy ember? A külső változás alapvetően belső változással is jár? Mi az, amit már nem tennél meg a szerelmedért? Meg ilyesmik... A három főhős (Davis, Goldblum és Getz) erőteljes hármasa mellett az akkoriban (meg még ma is) rendkívül rémisztőnek számító átalakulási folyamat naturalista ábrázolása és az emberből létrejövő szinte felfoghatatlan szörnyeteg alakja teszi emlékezetessé ezt a filmet. Aki egyszer látta, az biztos, hogy soha nem felejti el, hogyan eszik a Brundle-Légy, vagy azt, amikor először jelenik meg egy pár szál furcsa szőr a testén, vagy azt, amikor elnyeri végső alakját...

Az átalakulást a készítők az öregedés allegóriájának szánták (kihullik a foga, a haja, a bőre ráncos lesz és megereszkedik, stb.), ám az akkori kritikusok nagy része az éppen csak megjelent, fenyegető AIDS-járványt látta benne. Ezért a film még inkább szenzáció-számba ment, de Cronenberg megcáfolta, hogy ezzel a szándékkal készült volna: "Ha te magad vagy a szerelmed AIDS-től szenved és megnézitek ezt a filmet, akkor nyilván AIDS-et fogtok látni benne; de nem szükséges, hogy ilyenfajta tapasztalatotok legyen ahhoz, hogy érzelmileg reagáljatok erre a mozira, és azt hiszem, ebben rejlik az igazi ereje... Ez nem azt jelenti, hogy az AIDS-nek ne lett volna elképesztő hatása mindannyiunk életére, és persze egy bizonyos ponttól kezdve az emberek már mindenhol AIDS-sztorikat láttak, szóval nem sértődöm meg, ha valaki ezt látja a filmemben. Számomra A légy története sokkal egyetemesebbet hordoz: az öregedést és a halált - két olyan dolgot, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie."

Érdekességek: David Cronenberg látható is, ő a rémálomban a szülészorvos - azért írta magának ezt a kis beugrót, mert anno Martin Scorsese azt mondta rá, hogy úgy néz ki, mint egy beverly hills-i plasztikai sebész:) Mel Brooks nem akarta, hogy tudják, köze van a filmhez, mert attól tartott, hogy sokan komédiának gondolhatták volna A legyet, így csak a díszbemutatón derült ki, hogy ő a producer, akkor ugyanis saját kezűleg osztogatott rovarcsápokra emlékeztető hajpántokat a nézőknek:) A már említett Kafka-művel való rokonság egyértelmű bizonyítéka az egyenesen onnan átvett idézet: "Azt mondom, egy rovar vagyok, aki álmában ember volt és szeretett ember lenni. De az álom véget ért és a rovar felébredt." A főcím alatt látható színes foltok kavalkádja az, ahogy a tudósok elképzelése szerint egy légy látja a világot - legalábbis elviekben az ember így látná azt, amit az összetett szem mutatna neki. A steak-teleportálós résznél észre lehet venni, hogy Seth fordítva adja oda a két szelet húst Veronicának, hogy kóstolja meg: az első a teleporton átesett, a második a sima. Ellenben a lány a másodikat érzi rosszabbnak - ez viszont elvileg nem hiba, hanem itt Seth pontosan tudja, hogy mindkét hús ugyanolyan, de az emberi reakciót teszteli:)

Brundle-Légy rovat

A teljes testet beborító jelmezt öt órába tellett felrakni Jeff Goldblumra. Az emésztőnedv valójában méz, tojás és tej keveréke volt. A végső leszámolásnál az elolvadás-effektet ugyanúgy hozták létre, ahogy Az elveszett frigyláda fosztogatóinak emlékezetes elolvadó náciját - vagyis a roncsolt testrészt ábrázoló modellre felépítettek egy tökéletes állapotút zselatinból, majd azt megolvasztották és lassított felvétellel rögzítették. A kreatúrákat három bábos mozgatta, akik a padló alatt helyezkedtek el. A többi stábtag gyakran megfeledkezett róluk és például otthagyták őket ebédszünetben - ők pedig eléggé unatkoztak lent, ezért az említett leszámolós részben John Getz az effektek miatt a padlóba rejtett bal lábára matricákat ragasztgattak vagy éppen zabkásába mártották:D

A légy 15 millió dollárból készült, több mint 60 és fél milliót hozott vissza. A kritikusok elismerték, ez lett Goldblum nagy kiugrása és Cronenberg legnagyobb bevételű műve. Chris Walas, a maszkokért és bábukért felelős effektmester Oscar-díjat nyert látványos figuráiért; mellette pedig a film Saturn Awardot kapott a Legjobb Horror, a Legjobb Főszereplő (J.G.) és a Legjobb Maszkok (Walas) kategóriáiban; valamint BAFTA-t a Legjobb Vizuális Effektek és a Legjobb Maszkok elismeréseként. A The Fly több sikerlistára is felkerült: a Time magazin 25 Legjobb Horrorjaira, a Bravo 100 Legijesztőbb Pillanatára, a Chicago-i Filmkritikusok Szövetsége pedig a világ 32. legfélelmetesebb mozgóképének választotta. Készült belőle egy opera, amit 2008-ban, Párizsban mutattak be, azt is Cronenberg rendezte és ugyanaz a Henry Shore szerezte a zenéjét, aki a filmét.

Nekem újfent tetszett, már amennyire ezt lehet mondani. Fantasztikusan reálisak az effektek, ettől sokkal gusztustalanabbak és ijesztőbbek a CGI-nál, ettől lesz cikkem tárgya igazi horror/sci-fi-mérföldkő. Csak erős gyomorral bíróknak ajánlom!

Pontozás:

imdb: 7.5

Szerintem: 5/5

Hírek:

- 2003-ban röppent fel a hír, hogy újra akarják forgatni A legyet, ennek rendezője más lett volna és 2006-ra kellett volna bemutatni, de hát nem lett belőle semmi. Két évvel ezelőtt pedig azt kezdték rebesgetni, hogy David Cronenberg akarja megcsinálni ezt az újrát. Ő maga ez évben azt mondta, hogy nem remake-ről, hanem folytatásról lenne szó, ami csak részben tartozna elődjéhez. Érdekes módon ő az, aki arról (is) híres, hogy sosem készít folytatásokat saját műveihez, de ezzel a szokásával már akkor felhagyott, mikor az opera létrehozásába beszállt. Az új Légyről azonban a mai napig nem derült ki, hogy elkészül-e vagy sem - mindenesetre a direktor úr fiókjában már lapul egy kész forgatókönyv, ami csak a finanszírozásra vár...

- Jeff Goldblum állítólag szerepet kapott a Jurassic Park 4-ben, ez azonban még korántsem bizonyos. (Kihagyták belőle.)

Ma megint horror jön, a Sorvadj el!; holnap pedig nagy valószínűséggel Zack Snyder első rendezését, a Holtak hajnalát tekintem meg. Ezen kívül A légy-rajongók készülhetnek, mert egy hét múlva jön A légy 2! (Asszem ezt már nem néztem meg...)

Befejezésül két videó. Az első hazánk nagy sikere, az 1981-es A légy című animációs rövidfilm, amivel Rófusz Ferenc Oscar-díjat nyert (eddig még sosem láttam, érdemes megnézni, bár elég nyomasztó). Utána pedig egy igazi ritkaság, Bryan Ferry Help Me című száma, ami a The Fly betétdala, ám a filmben nem használták, csak a báros jelenetben hallható a háttérben és 1993-ig nem is jelent meg semmilyen formában: (Utóbbit levették.)

Ismét egy vendégírónk művét közöljük. SickRat az általunk nem látott, de mostanában nagyon hirdetett Fertőzésről számol be:

Péntek délután suliban a padtársam megkérdezte tőlem, hogy elmegyünk-e néhányan a moziba, megnézni valamit. Négyen mentünk végül, és a Fertőzés című film mellett döntöttünk. Hibát követtünk el...

Hát kérem ez valami borzalom volt. Nekem 10-ből 1-et ér az egész, úgy ahogy volt: Csomó szál nincs lezárva, érthetetlen helyszín- és szereplőváltogatás van kétpercenként, a főszereplő Matt Damon egy seggfej, olyan szarul játszik, hogy még soha nem láttam ehhez hasonlót. (Konkrétan közölték vele, hogy meghalt a felesége meg a fia, és még csak sírni sem sírt. Próbálták még ordítattni a készítők, de az is szánalmas lett.) Az eleje tetszett, még amikor végigmentek sok városon egyfajta semmitmondó zenére; annak mintha lett volna egy érdekes atmoszférája, de aztán utána, mikor az egész filmben végig ugyanaz az idegesítően semmilyen és gagyi zene szólt, akkor már irritált. Mindezt csak tetézi a magyarok nagyszerű megoldási képessége, miszerint a feliratok paintes piros betűkkel vannak kiírva, arról meg aztán nem is beszélek, hogy Matt Damon szinkronhangja Stohl András volt.

Persze aztán megjelent a H1N1, gondolom próbálták kicsit ezzel realizálni a történéseket, ez még nem is lett volna gond, ha nem úgy oldódik meg, mint minden gagyi szar hasonló műben, hogy "Hopp egyszer csak megvan az ellen-vakcina"... Az meg röhej, hogy az első adagokat konkrétan EGY LOTTÓSORSOLÁSON sorsolják ki. ÉS EZ NEM VICC! Ott áll egy faszi és pörgeti azt a gömb-búrát...

Próbáltak beletenni egy poént is, mert úgy kezdődött a film, hogy: 2. nap. Gondoltam, hogy akkor a végén az lesz, hogy 1. nap, hát így lett és szánalmas volt ez is. Mert az egyik főszereplő végig azon agyal, hogy honnan származik az egész fertőzés, és itt derül ez ki. Egyáltalán nem nagy poén és többször utalnak rá, de azért spoilerbe rakom, akit érdekel, olvassa el:

SZPOJLER

Szóval annyi az egész hogy a végén mutatják, hogy egy denevér eszik valami húst, ami leesik egy disznó elé, az megeszi és abból csinálnak valami kaját. Ennyi!!! ÉRTELMETLEN SZAR! Legalább valami terrorcselekmény lenne.. Nem bassza meg!! Kiderül, hogy Batman a felelős...

SZPOJLER VÉGE

Tettek a filmbe egy újságírót, aki a mindenkinél okosabbnak tűnő szerepében tetszeleg. Ő vezet egy blogot, amin keresztül az egyszerű paraszt ember értesül a fertőzésről és a kormány dolgairól - na persze úgy, ahogy azt a kedves úr eltorzítja. Valami olyat hangoztat, hogy ne oltassa be magát senki - természetesen ez a vonulat is indokolatlanul abbamaradt, persze az ő sztoriját sem igazán zárták le, legalábbis szerintem elég gyengén oldották meg.

Összességében az egész unalmas volt, semmitmondó fos párbeszédekkel, amikre ha nem figyelt az ember, akkor is mindent megértett. Onnan tudom, hogy én sokáig azzal voltam elfoglalva, hogy szórjam az osztálytársaimra a kukoricát. Tele volt vicces dolgokkal az egész Contagion, amiken röhögtem, például legalább harmincszor elmondták hogy: HOVA? (Lásd: ITT) Egyszóval ez egy tök kiaknázatlan film, amire felesleges 2 órát pocsékolni, ugyanis annyi az egész, amennyit a címe sejtet: jön a Fertőzés és a kemény főszereplő megoldja. Csáó.

Ezen a héten horrorokat várhattok, mert indul a halovén-időszak és hát alkalmazkodni kell. Elsőként érkezik A légy, továbbá várható még biztosan a Sorvadj el!.

     Ni!

     Artúr király és a Kerekasztal Lovagjai történetét nagyjából ismerjük. De mégse.

     Ezúttal e régi legenda kerül felboncolásra Monty Python által, főszerepben egészen véletlen módon Artúr királlyal (Graham Chapman). Az ő kalandokkal teli Szent Kehely-kutatása tárul szemünk elé a középkor Angliájában.

     A szokásos dolog történik: Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Gilliam, Terry Jones és Michael Palin megírtak egy mára már klasszikus filmalkotásként tündöklő óriási hülyeséget, és ezen én kiválóan szórakozom, azaz visítva röhögcsélek. A praktikus okokból - magyarul nem volt pénz lóra - kitalált gyalog galopp közlekedési módtól kezdve a már-már horrorisztikus jellegű Nyúlon át (azaz a Nyúlon túl) egészen a Lovagokig, Akik Azt Mondják Ni, végig remek alkotásról van szó. És megint csak a karikírozás a lényeg, az emberi hülyeséget tálcán szolgálják fel az emberi nézőnek. Mert szerintem tehenek, csirkék és nyulak is nézhetőnek mondják ezt a filmet.

     De miért olyan híres és hírhedt és vicces a Gyalog galopp? Szerintem a készítés évében egészen rendkívülinek számított az ilyen mindenre kiterjedő hülyeség és odamondogatás. Igaz, maguk a britek már pár éve élvezhették az MP jeleneteket kis tévésorozat formájában, de mégiscsak ez volt az első igazi, egész estés filmjük. A világ többi részén, ahol meg nem adták A Repülő Cirkusz nevű műsorukat, pláne megdöbbentő lehetett. Eleve ugye az angolokhoz közel áll az önirónia, szóval egy ilyen fenséges regét kifigurázni, mint amilyen Artúr királyé, szinte magától értetődő. Csak meg kellett találni a kiaknázható lehetőségeket a történetben és tá-dámm. A saját jól ismert jellegzetességeit felhasználva alakította ki a MP a saját történetét, tehát mindenki számára érthető. 

     Megfűszerezték a csakis rájuk jellemző furasággal, megint mindenkinek odamondogattak, dalolásztak is egy keveset, mindezt lehetőség szerint olyan érzést keltve a nézőben, hogy ne tudja azonnal eldönteni, ez most vicc, vagy sem. Ez szintén olyan montipájtonos dolog: az ember vagy hahotázik vagy értetlenül pislog. Harmadik variációként esetleg dühösen szitkozódik. Utóbbi emberfajtától óvjon minket a sors!

Temérdek idézhető marhaság, sok agylohasztó poén és rengeteg meglepő fordulat, ennyi.

Ez meg önmagáért beszél:

Két nagyon jó rockzenés-rádiós film van: az egyik az Adj rá kakaót!, a másik pedig ez. Míg az előbbi egy komolyabb hangvételű, izgalmas mozi a tinikor problémáiról, addig ez egy metállal megtűzdelt állatkodás:) Végy néhány remek színészt, adj hozzájuk fasza muzsikát, fegyverropogást, jó csajokat, meg néhány poént és megkapod az Airheads-et:

Chazz (Brendan Fraser), Rex (Steve Buscemi) és Pip (Adam Sandler) jó haverok és együtt alkotják A Magányos Farkasok rockbandát. A baj csak az, hogy senki sem ismeri őket és lehetőségük sincs kitörni. Viszont egyik nap, a már sokadszorra próbálkozó Chazz fejében megfogan a nagy ötlet: csak annyit kell elérniük, hogy a Lázadó Rádió leadja a demójukat és máris sztárok lehetnek. Ezt elérni viszont korántsem egyszerű, mert az ottani rossz ízlésű góré (Michael McKean) rögtön ki akarja dobni őket a stúdióból - erre azonban Rex kicsit begőzöl és mivel a helyi játékboltban dolgozik, ezért éppen nála van pár rendkívül valódinak látszó vízi-géppuska; úgyhogy elő is kap egyet közülük és megfenyegeti a DJ-t (Joe Mantegna), hogy vérfürdőt rendez, ha nem adja le a számukat. Innentől indul a káosz, a rock 'n roll, és az őrület; mert minden egyes percben újabb akadály gördül hőseink elé, akikről immár a rádió elfoglalása plusz túszszedés miatt a sajtó is hírt ad. Kint, az épület előtt pedig gyűlnek a srácok, akiknek új példaképeik születnek - ám ezek az "ikonok" maguk sem tudják, mitévők legyenek... Vajon meglesz az a lemezszerződés, amire úgy vágynak és a világ végre hallhatja a dalukat vagy rács mögé kerülnek? Esetleg mindkettő?:D

A lényeg a zene és az, hogy sajnos a rock-szakmában is mindent a pénz ural. Hiába vagy tehetségtelen, ha jól megcsinálnak, óriási sztár lehetsz - vagy ha elég sok botrányt kavarsz. Itt erről van szó: hőseink botrányt kavarnak, egyből hírességekké válnak, pedig senki sem hallotta még azt a bizonyos számot, amit le akarnak játszatni a rádióban. Viszont ez a balul sikerült feltűnési kísérlet alkalmat ad egy csomó másik embernek a problémái megoldására - végül minden "jófiú" összefog, mert aki a rockot szereti, az rossz ember nem lehet:) A tömeg ereje pedig nagyobb bármilyen rendőri szervezeténél, és a tömeg A Magányos Farkasok mellett áll!

Brendan Fraser elég viccesen néz ki hosszú hajjal, az arcszerkezetéhez egyáltalán nem illik, így már alapból komikus alak. Steve Buscemi kicsit tahó, kicsit nagypofájú, de neki van a leghitelesebb külseje:) Adam Sandler meg valahogy annyira kilóg közülük, hogy az már óriási. Joe Mantegna figurája jó arc, ő az igazi zenét pártolja, nem a nyálas műmájereket, de képtelen megváltoztatni a világot... Michael McKean jelképezi az "elnyomó" fejeseket, de valójában neki (is) a profit meg a főnökei diktálnak, semmit se tehet - de úgy látszik, hogy nincs igazán ellenére, hogy tönkre kell tennie a rocker-csatornát. A két hölgy, Amy Locane és Nina Siemaszko arcra nem tetszik, de mindkettőnek jó alakja volt:P Ismertebb nevek még: Ernie Hudson (a negyedik szellemirtó, itt rendőr), Chris Farley (szintén zsaru), Harold Ramis (álruhás rendőr), David Arquette (fehér hajjal), valamint a rockerek közül az iskolai újság szerkesztője Lemmy a Motörheadből; a koncert, amin Chazz barátnőjét keresik, az meg White Zombie-koncert, ahol az énekes Rob Zombie (a banda többi tagját nem ismerem). A rendező Michael Lehmann, aki főként sorozatokat dirigál és ezen kívül csak néhány felejthető filmet tett le eddig az asztalra.

Érdekességek: A Magányos Farkasok száma, a Degenerated valójában a Reagen Youth nevű '80-as évekbeli punk-metál együttes dala. Rex alakját a Pantera basszusgitárosáról, Rex Brownról mintázták. Az első fél órában látható A Vihar Fiai egy létező csapat, ám igazából Galactic Cowboys-nak hívják őket. Az általuk előadott Don't Hate Me Because I'm Beautiful című szám soha, sehol nem jelent meg, még az előadóknak sincsen kópiájuk belőle. Ez az utolsó film, amihez a régi 20th Century Fox-logót használták. Egy vicces név a stábból: Bunga Hosoi (nem tudni kit alakított). Az Airheads 11 millió dollárból készült, de csak alig 6 milliónyit sikerült visszahoznia. A kritikai fogadtatásáról nincs adat, ám a wikipédia szerint kult-státuszt ért el az évek során.

Nekem nagyon tetszett mindig is, remek zenék, jó fej főszereplők - remekül visszaadja a rock 'n roll-életérzést. Aki szereti az ilyen muzsikát, az biztosan szeretni fogja!

Pontozás:

imdb: 6/10 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Brendan Fraser mellékszereplő lesz a Gimme Shelterben, ahol egy fiatal fekete lány (Rosario Dawson) utcára kerül, mert wall streeti tőzsdecápa apja (James Earl Jones) kidobja otthonról, amiért teherbe esik, és úgy dönt, hogy megtartja a babát. Érdekesség még a szintén hajléktalan leányt játszó Vanessa Hudgens, aki ezért a szerepért vált meg hosszú hajától - egyébként teljesen felismerhetetlen a jelmezében, szinte fiúnak tűnik. Fraser még szinkronizálni is fog, az Escape from Planet Earth-ben, ami valami animációs világűrös izé, a főhős hangja lesz, mellette Jessica Albát és Lófejű Sarah Jessica Parkert hallhatjuk. Ami viszont a csúcs: emberünk alakítja jövőre a címszereplőt a William Tell: 3D-ben – még pénzzel is beszállt a forgatásba.

- Steve Buscemi felbukkan az On The Roadban ('60-as évekbeli road movie Jack Kerouac könyve alapján, Garrett Hedlund, Sam Riley és Kristen Stewart főszereplésével), meg hallhatjuk a Hotel Transylvaniaban (animációs film, Buscemi társai Adam Sandler és Kevin James, a rendező a Dexter Laboratóriumát készítő Genndy Tartakovsky, a sztori szerint Drakula hotelt üzemeltet:)) és a Monsters University-ben (a Szörny Rt. folytatása, további szinkronok: John Goodman, Billy Crystal és Jennifer Tilly). Ezeken kívül írja-rendezi a Queer (Meleg) című alkotást - erről egyebet nem lehet tudni, de hát sejthető miről fog szólni. (A Hotelről írtam azóta.)

- Ernie Hudson és Harold Ramis benne lesznek a Szellemirtók 3-ban (utóbbi író és producer is). (Ez végül más formában készült el, Ramis addigra meghalt és csak egy mellszoborként bukkan fel, Hudsonnek talán egy nyúlfarknyi beugrás jutott?)

Itt pedig a film betétdala, a Born To Raise Hell:

Most csupa olyan film van a videokazettás listámon, amit vagy csak ide tudok megírni (mert a cinegore-on már megvannak) vagy Mozsárágyút is érdekli, így ha egyedül nézem, akkor ő mérges lesz. Tegnap este gondoltam, azért mégis a Predatort választom, de végül másként határoztam és a Panoptikum mellett döntöttem. Még pár évvel ezelőtt vettem fel a Duna Tv-ről és már akkor tudtam, hogy ez egy igazi ritkaság, érdemes rögzíteni. Legjobb tudomásom szerint a tévében azóta se adták és különben meg jó kis régi típusú horrorról van szó, tehát mindenképpen megérte megtartani. És igen, ez az, amiből a hírhedten szar párizshilton-verzió készült...

A House of Wax maga is újra, az 1933-as azonos című alkotásé [ez tévedés, ugyanis a régebbit Mystery of the Wax Museumnak hívják.], ami pedig Charles Belden három felvonásos színdarabján alapszik (The Wax Works). A film elején megismerjük a jámbor, ám kissé bogaras viaszszobrászt, Jarrod professzort (Vincent Price). Ő nem a tömegek szórakoztatására, hanem a műértőknek készíti élethű történelmi figuráit, így a bevétele sem valami sok. Ám kapzsi üzlettársának azonnal pénzre van szüksége, hogy meghódítson vele egy csinos, de buta leányt, így biztosítási csalásra akarja rávenni a művészt, aki azonban ellenáll. A két férfi összeverekedik, a pénzsóvár üzletember leüti a professzort, felgyújtja a műtermet és elmenekül - miután Jarrod magához tér, a ház a levegőbe röpül...

Néhány nappal később az immár 25 ezer dollárral gazdagabb túlélőt holtan találják otthona liftaknájában - látszólag öngyilkos lett. Ám hamarosan a neki tetsző hölgyet, Cathy-t (Carolyn Jones) megöli valaki - a lány szobatársa, Sue Ellen (Phyllis Kirk) szemtanúja az esetnek: a borzalmasan torz arcú gyilkos üldözőbe veszi a rémült hajadont, akinek éppen hogy sikerül kicsúszni a kezei közül... A rendőrségen viszont újabb félelmetes eseményekre derül fény: mind Cathy, mind a meggyilkolt üzlettárs, mind pedig egy nemrég elhalálozott államtitkár holttestét ellopták a hullaházból! Ez alatt a város borzongani kívánó lakosságát új látványosság várja: a mindenki által halottnak hitt, de "csak" rokkanttá vált Jarrod professzor viasz-horror-múzeuma! Az itt látható figurák meglepően élethűek, Szent Johanna egyenesen kiköpött mása Sue elhunyt barátnőjének - vajon a szobrászművész tárlatának és a hullarablásoknak van valami köze egymáshoz? Hamarosan mindenre fény derül, mert a rémes külsejű gyilkos visszatér és senki sincs biztonságban!

A leges legeleje marhára hasonlít A Paradicsom Fantomjának eseményeihez: a művészt kisemmizi egy kapzsi szemétláda és még meg is égeti. Aztán pár perccel később megjelenik a rém, aki pedig egy az egyben Darkmanre hajaz: ugyanolyan a ruhájuk, hasonlóan csúnya a fejük, mindkettőtől megijednek. (Ezek persze csak az én gondolataim két olyan műről, amiket rajtam kívül nem sokan láttak és persze jóval ez után készültek.) Az ijesztések ma már talán kevésbé hatásosak, de az elégő viasz-emberek látványa elég hátborzongató, emellett a "szörny" maszkja még mindig megállja a helyét. Nagyon különös vonása A viaszbabák házának, hogy teljesen hiányzik belőle a szerelmi szál - az első fél órában ugyan szóba kerül, de semmi erre utaló nem történik. Az események alapvetően elég lassan folydogálnak, aki kicsit figyelmetlenebb, az lehet, hogy lemarad arról az apró utalásról, amiből már az elején kiderül, ki a gyilkos (bár ez korántsem okoz majd problémát a későbbiekben). Persze sejthető, hogy a prof és két segédje (a süket-néma Igort egy bizonyos Charles Buchinsky kelti életre, aki pár évvel később Charles Bronsonként világhírű színész lett) rosszban sántikál, de semmi sem biztos. Hiszen végülis hogy lehetne a járásképtelen egykori szobrász a gyilkos? De az azért eléggé érthetetlen, hogy a zsaruk miért siklanak el ennyire könnyedén a hullarablás felett; sőt, úgy tűnik, hogy valójában semmit sem csinálnak. 

SZPOJLER

A poén az, hogy minden ott csúszik el, hogy egy szemtanú életben marad és a másik segéd, az alkoholista, szemet szúr a kiállításon megjelenő felügyelőnek. Ha tehát Jarrod nem azt a priuszos szeszkazánt veszi fel munkásnak és Sue meghal, akkor sosem buknának le a rosszfiúk...

SZPOJLER VÉGE

Vincent Price tőle elvárhatóan nagyszerűen alakít: kezdetben ő a kedves, udvarias művész; aztán a kissé megszállott, megtört férfi; valamint még egy szerepe van, de az legyen meglepetés. A két hölgy, Carolyn Jones és Phyllis Kirk már-már éteri szépségűek, szinte nem is tűnnek valódi embereknek - előbbi figurája kissé idegesítő, buta szőke; utóbbi pedig kedvelhető, csak kicsit sokat nyafog. A többi alak abszolút mellékes. Azért Buchinsky úrról ejtek pár szót: durva vonásai és kidolgozott karizmai elég jó kis "verőlegénnyé" teszik, meg még azt is elhisszük róla, hogy fogyatékos. A rendező hazánk fia, André de Toth volt.

A megvalósításról el kell mondanom, hogy eredetileg 3D-ben vetítették - ez leginkább a szinte teljesen ok nélkül percekig jelen lévő pingpongozó úr láttán érzékelhető még a tévéképernyőkön is. Ez az alak egyébként kiszól a moziban ülő nézőknek, ilyet azért ritkán látni:) A gyártó Warner stúdió első 3D-s mozija ez; és a világ első  térhatású filmje, amihez sztereó hangot használtak. Ezen kívül ez az első színes 3D-mozgókép, amit egy nagy amerikai cég készíttetett.

Érdekességek: André de Toth teljes születési neve Sasvári Farkasfalvi Tóthfalusi Tóth Endre Antal Mihály (lehet hogy Sásvári). A rendező egyébként félig vak volt, így nem érzékelhette a térhatású effekteket - fura, hogy mégis rá bízták a dirigálást:) Az említett pingpongos úr mellett a táncosnős rész, meg a múzeum leégése voltak az igazán látványos 3D-szekvenciák, mellettük még a nyitó stáblistát nézhette a korabeli néző ebben a formában. Price karaktere a történelmi figurák bemutatásánál téved pár dologban (évszámokban, eseményekben). Paul Picerni, aki a Sue Ellenért aggódó fiatal szobrászt játszotta, kénytelen volt részt venni egy nagyon veszélyes felvételben, ugyanis a történet szerint megpróbálják levágni a karaktere fejét egy guillotine-nal. Ez pedig egy valódi, működő eszköz volt, a színész nem vállalta a feladatot, ezért kicsit módosították, hogy ne legyen olyan veszélyes. Picerni viszont így is csak egy felvételt vállalt - szerencsére sikerült, ezt láthatjuk a filmben. A kánkán-táncosnők közt ott van Grace Lee Whitney - Janice Rand, egy visszatérő mellékalak a régi Star Trekből.

A House of Wax 1 millió dollárból készült, kis híján 24 milliót hozott vissza. Bár nem találtam a kritikai fogadtatásáról semmit, de tény, hogy az 1947-ben bemutatott Life With Father című film óta ez volt a Warner legnagyobb addigi sikere. Érdekes történet és szép, színes látványvilág jellemzi a Panoptikumot - aki a hasonló korabeli horrorokat és/vagy Vincent Price-ot kedveli, annak biztosan tetszeni fog.

Pontozás:

imdb: 7.1 (A '33-as 6.9-et kapott.) (5 év alatt 0.1-et emelkedett, a '33-as szintén, ennek magyar címe egyébként A panoptikum rejtélye.)

Szerintem: 5/5

Következőleg a Ragadozót nézem, de nem biztos. Ma viszont Dr. House, úgyhogy legközelebb valószínűleg csak szombaton jövök.

Kb. két hete észrevettem, hogy adja ezt az HBO, aztán eszembe jutott, hogy még régen láttam, hátha most is tetszeni fog, nézzük meg! Az első 10 percet végigültem, utána elmentem itthonról, mert dolgom akadt, de miután kiderült, hogy egyik szívemnek kedves színésznő, Michelle Trachtenberg játszik benne még gyerekként, rögtön sokkal érdekesebb lett. Tegnap megint sugározták, és most rá is értem - felemás érzéseim lettek tőle, de legalább láttam...

Gyerekként gondolom sokan néztétek az Inspector Gadget-rajzfilmeket, a zenéjét berakom majd a végére, mert annyira jó:) Szóval ez abból lett, de eléggé másmilyen (nem mintha visszaemlékeznék, csak olvastam). A hősünk egy John Brown nevű fickó (Matthew Broderick), aki biztonsági őr egy labor parkolójában. Titokban szerelmes az ott dolgozó kutatónőbe, Brendába (Joely Fisher), aki apjával egy különleges kiborg-test megépítésén fáradozik. Ám a gonosz milliárdos Stanton Scolex (Rupert Everett) betör a kutatókhoz, megöli a lány apját és elrabol egy darabot a robotból. John megpróbálja megállítani, de elbukik - a derék biztonsági őr autójával együtt levegőbe repül, az antagonista pedig elveszti a bal kezét. Hősünk viszont nem hal meg, mert ő lesz az alanya a Bigyó-programnak - miután felébred, ezer és egy különös kütyüt fedez fel saját testében. Átalkul hát Bigyó felügyelővé, a rendőrség új üdvöskéjévé - ám sok ellensége akad. Az időközben a Kampó nevet felvevő Scolex mellett még a gonosz Robo-Bigyó (szintén Broderick egy feltűnő műfogsorral) meg a rendőrfőnök is ellene vannak. Szerencsére emberünk mellett áll unokahúga, Penny (Trachtenberg), a szószátyár Bigyómobil (egy beszélő kocsi), egy aranyos kiskutya, meg a már említett Brenda. Vajon sikerül legyőzniük az alávaló Kampót vagy övé és robot-katonáié lesz a világ?

(A képen az eredeti sorozat szereplői.) Bár ez egy gyerekeknek szóló film, rögtön az elején van ez a robbanás, később pedig még egyszer megölik a főhőst - ráadásul valahogy ide került egy egészen felnőtteknek szóló poén is, az "érezd a golyókat"... Szóval nehéz megérteni a készítők szándékait. Ugyanakkor a rajzfilm legnagyobb jellegzetességét, az arctalan főgonoszt eltüntették: a Dr. Claw-nak nevezett rosszfiú arca szinte végig látható, és nem a jobb, hanem a bal keze lesz gépesített. A legtöbb felnőtt figurán érezhető, hogy erőteljes karikatúrák, akiket gyerek-nézőpontból mutatnak nekünk; az egyetlen igazán normális szereplő Penny, aki maga is kicsi még. A látvány-effektek viszont nem rosszak, a számítógépes animációk egy része kicsit erőltetett, de a makettek és a bábuk egész élethűek.

Broderick egy szimpatikus fickót alakít, de ő kb. minden mozijában ugyanezt a félszeg, rendes fiút játssza, aki végül elnyeri méltó jutalmát: a szerelmet. Robo-Bigyóként azért elég idegesítő... Michelle Trachtenberg cuki, kedves, jó fej:) Joely Fisher se szépnek, se tehetségesnek nem nevezhető, abszolút jellegtelen; Rupert Everett pedig a legkevésbé sem ijesztő - visszataszító alak, a robotkarja jól néz ki, a szinkronja király, de valami hiányzik belőle. A mellékfigurák vagy irritálóan hülyék vagy lényegtelenek. A kiskutya még szintén aranyos:) Az egyetlen ismertebb arc az első 20 percben látható Frances Bay (Happy, a flúgos golfos; Alibi törzs), aki John társa - viszont a vége-stáblistában lévő három plusz jelenetből az egyikben ott van Richard Kiel, Mr. T és még néhány ismerős filmes rosszfiú csicskásai:) A rendező David Kellogg, aki érdekes módon ezen kívül szinte kizárólag Playboy-filmeket rendezett (igen, az a Playboy), de mégis őt kérték fel egy Disney családi vígjátékra - talán ezzel magyarázható az a golyós geg. Az írók egyike Zak Penn, aki az X2, X3 és a Hihetetlen Hulk forgatókönyveinek írásában is részt vett; a producerek közt pedig a szintén az X-mozikért és a Star Trek-mozgóképek jó részéért felelős Ralph Winterre bukkanhatunk. A '83-as rajzfilm-széria három írója közül kettő (Andy Heyward meg Jean Chalopin) pénzükkel támogatták ezt a projektet, előbbi valahol látható az estély-jelenetben.

Érdekességek: Amikor a Bigyómobil ütközik a limuzinnal, akkor legalább 150 000 db Skittles-t szórtak szét az utasterében:) A film egyik legérdekesebb jelenete a már említett stáblista után látható rész, ahol a Névtelen Talpnyalók találkoznak (ebben van Kiel úr és Mr. T); valamint van még egy részlet, amiben a fejvesztetten menekülő Robo-Bigyót és az immár beszélni képes kutyust láthatjuk (utóbbi hangja Don Adams, az eredeti Gadget szinkronja). A leges legutolsó képen a Caravan Pictures logója átalakul Bigyó felügyelővé - aki egyébként végignézi a stáblistát, annak a beszélő autó köszönetet mond:) A Caravan stúdiónak ez volt az utolsó filmje, a bemutató után valamivel beleolvadt a Spyglass Entertainmentbe. Egy vicces név: a Scolexnek dolgozó tudóst játszó színészt Andy Dicknek hívják (aki érti, érti:D).

(Egy egészen friss kép Ms. Trachtenbergről, egyenesen az imdbről.) Az Inspector Gadget 90 millió dollárból készült és 134 milliót hozott. Főként negatív és vegyes kritikákat kapott, de állítólag mára már kult-státuszba került. Készült egy folytatása is, videóra. A karakter rajongói kifogásolták a már említett sötétebb tónust (a gyilkosságot, stb) és hogy Kampó felfedi az arcát.

Voltak benne vicces részek, voltak unalmasak meg idegesítőek is. Közepes szintű alkotás, de inkább az "olyan rossz hogy már jó" kategóriába sorolnám. Kisebbeknek viszont lehet, hogy tetszene, nem tudom...

Pontozás:

imdb: 4.1 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Zak Penn egyike az Avengers íróinak - már nem kell sokáig várni a Marvel legnagyobb durranására! (Láttam, írtam róla.)

- Rupert Everett legközelebb szinkronizál, mégpedig a Justin and the Knights of Valourban. Ez egy animációs film, ami arról szól, hogy egy kissrácból hogyan válik lovag. Everett mellett Freddy Highmore-t és Saoirse Ronant hallhatjuk benne.

- Michelle Trachtenberg következő főszerepe a Sexy Evil Genius lesz. Egy sci-fi/vígjáték/thriller, mindössze az van megadva róla, hogy "egy lány egy bárba hívja egyszerre az összes expasiját" - a cím, a műfaj és a hölgy viszont sokat ígér;)

Itt pedig az ígért rajzfilm introja:

     Nem hinném, hogy nagyon szomorú lenne a Föld népe, ha ez nem jött volna létre...

     Én óriási rajongója vagyok Rowan Atkinsonnak, bármiben megnézem. Így megnéztem a Johnny English első részében, ami azért vicces film. Ez is büszkélkedhet jó kis pillanatokkal, de nem sokkal és azt kell mondjam, csak az utolsó fél órában nézhető.

     Az elején az Ace Venturából lop a film, mert English is egy távol-keleti helyen tengeti napjait, mióta volt egy félresikerült ügye Mozambikban... Blablabla, a lényeg, hogy megint megbízást kap britföldről, a cél egy háromtagú bűnbanda lefülelése és satöbbi, nem lényeg. Mert sajnos unalmas. Gillian Anderson nem sok vizet zavar English feletteseként, a férfinézők valószínűleg vitatkoznának velem ezen kijelentésemért. Van egy segítő ember, Tucker (Daniel Kaluuya), ő jól játszik. Van egy ellenlábas (Dominic West) meg egy nagyon érdekes visszatérő szereplő, de róla nem ejtek több szót, miatta billen át egy kicsit a mérleg nyelve néha az unalmas kategóriából a jóba. Na ennek se volt értelme.

     Vannak eredeti dolgok, de sajnos kitalálható majdnem minden, meg valahogy nem tudták kihasználni Atkinson adottságait. El akarták kerülni a Mr. Bean-esedést, de mégse lett túl vicces a végeredmény. Azt se tudom, miért értékelték jobbra, mint az elsőt. Sajnálom, de valahogy éreztem, hogy ilyen lesz, ilyen gyengus. Pedig az angolok számomra a humor nagyágyúi, itt viszont a poénok többsége a gagyi amerikai gagekhez hasonló. Kár.

     Összességében nem jó film, de láttam már rosszabbat, a közelmúltban. Az volt a címe, hogy Egyesült Államok Kapitány.

Ennél rosszabb dal kevés íródott ezen a bolygón és fontos résztvevője a filmnek:

Ismét egy remek példa arra, hogy manapság már alig akad fiatal és tehetséges színész, azonban a régi időkből "itt maradtak" még mindig ragyogó teljesítményt tudnak nyújtani. Ha akarnám, a Red mindegyik főhősétől fel tudnék sorolni valami jó mozit, de szerintem ezzel az eszesebb filmrajongók szintén így vannak, tehát elegendő ennyit mondanom róluk. Ha hozzátesszük, hogy ők lőnek halomra egy rakás FBI-os és CIA-s csókát egy képregény alapján készült moziban, akkor ki ne akarná megnézni?:)

Red annyit tesz, mint Visszavonult, Rendkívül Veszélyes (Retired, Extremely Dangerous). Ez a felirat virít Frank Moses (Bruce Willis) titkos személyi aktáján, aki anno a legjobb volt a kémszakmában, ma azonban nyugis nyugdíjas éveit tölti egyszerű otthonában, egyszerű örömöknek hódolva. Persze még ég benne a régi szenvedély tüze, továbbra is kondiban tartja magát és telefonon udvarol egy nála jóval fiatalabb nyugdíj-ügyintézőnőnek, Sarah-nak (Mary-Louise Parker). Karácsony tájékán aztán az éjszaka közepén megjelenik nála egy kommandós-csapat, hogy eltegyék láb alól, ő viszont elintézi mindegyiket, majd útnak indul, hogy meglátogassa régi barátját, Joe-t (Morgan Freeman) és találkozzon Sarah-val. Azonban kénytelen elrabolni a lányt, hogy megmenthesse, mert egyre többen üldözik őket, köztük az ifjú és ambiciózus Cooper ügynök (Karl Urban). Frank városról-városra menekül hajszolói elől, miközben összeszedi régi kollégáit (Helen Mirren, John Malkovich és Brian Cox), hogy együtt járjanak végére az életük kioltására irányuló összeesküvésnek. A szálak egyre magasabbra vezetnek, a hullák és ellenségek száma csak nő, a kis csapat idős profi viszont remek hangulatban, nagy szakértelemmel likvidál mindenkit, aki az útjukba kerül - de vajon meddig bírják a hajszát? Ki lesz a végén, aki talpon marad és kinek lesznek ezek az utolsó napjai?

Azt el kell mondanom, hogy még az év elején láttam az Intersparban ezt dvdn és elolvastam a hátulján az ajánlót, az már meggyőzött; de abszolút biztos akkor lettem benne, hogy muszáj látnom, mikor belefutottam az HBO-s trailerbe: "Egy átlagos nap Bruce Willis-szel...". Hát az valami óriási poén:D A legelején gondolkodtam, hogy vajon tényleg jó lesz-e, merthogy az éjjeli leszámolásig semmi sincsen, utána viszont beindulnak az események, egyszerre lehetünk szemtanúi látványos akcióknak és nevethetünk remek poénokon. Aztán ott vannak még a teljesen irreális, videojátékokba/képregénylapokra illő történések, pl. a gránátvetős harc, vagy a pisztoly és páncélököl párbaja, de ezek annyira királyak, hogy nem fogunk csodálkozni rajtuk:) A sztori érdekes, fokozatosan tudjuk meg az újabb és újabb információkat; mindegyik hős jó fej, vicces meg szimpatikus, annak ellenére, hogy miket követtek el a múltban. Szóval ez a mozi érdekes, humoros, látványos, szórakoztató.

Willis marhára laza, kemény, de érzelmes, ebből remek poénok születnek. Mary-Louise Parker (Vörös sárkány, Spiderwick-krónikák) aranyos, a figurája az átlagember (a néző) helyzetében van, mert ő is bekerül ebbe a különös társaságba, meg mindent akkor és úgy tud meg, ahogy mi. John Malkovich a személyes kedvencem: ez a pali óriási:D Annyira jól alakítja az őrültet, már a ruhái is viccesek. Perceken keresztül hordoz magával egy plüssmalacot, szemeteszsákot visel és időzített bombát erősít magára, hogy azzal vegye üldözőbe ellenfeleit:D Morgan Freeman sajnos elég keveset szerepel, de mikor átvedlik afrikai diktátorrá, az hatalmas:) Helen Mirren talán korosztálya legszebb színésznője és érdekes volt látni egy ilyen akciódús, mégis meleg szívű szerepben. A másik nagyon király arc Brian Cox, aki az orosz szuperkém, Ivan - ő is baromi laza, nyugis, igazi profi, legyen szó akár egykori szerelmének megmentéséről vagy "csak" egy kocsi felrobbantásáról. Ismertebb arc még a már említett Karl Urban (Gyűrűk Ura, Szellemhajó), a jelentősen megöregedett Richard Dreyfuss, a fáradhatatlan Ernest Borgnine (94 éves és még mindig filmezik!), James Remar (pl. Jericho-sorozat) és Julian "Dr. Doom" McMahon. A rendező Robert Schwentke, aki a Légcsavart dirigálta. 

Érdekességek: A film alapjául a 2003 és 2004 között megjelent három részes, azonos című képregény-minisorozat szolgált, ami sokkal komolyabb hangvételű és véresebb mozis társánál, ezen felül a legtöbb itt látott karaktert a filmesek találták ki. Az írók egyike Warren Ellis, aki olyan egyéb DC-művek megalkotásában vett részt, mint az Igazság Ligájából és a Vasemberből készült rajzfilm-sorozatok; társa pedig Cully Hamner, ő azonban más hasonló alkotás elkészítésében nem vállalt szerepet. Ez az első DC-Comics-mozi, amit nem a Warner Brothers forgatott le. Az egyik harcjelenet felvételénél Karl Urban eltalálta Bruce Willis-t egy bögrével, ugyanis túl gyorsan dobta - ha figyelünk, láthatjuk, hogy az idősebb színész meglepődik a felé repülő ivóedénytől:) Brian Cox játszott egy szintén Red című filmdrámában, ennek azonban nincs köze ahhoz. Míg jelen esetben Cox oroszt, Helen Mirren pedig angolt játszik, addig valójában előbbi angol, utóbbi pedig orosz származású. A forgatás során Torontoban több bejelentés érkezett a rendőrségre, mert azt hitték a lövöldözés hangja valódi fegyverekből származik. A négy főszereplő karakterről (a ruszkit kivéve) megjelent egy-egy képregény-előtörténet. A feltehetőleg magyar származású Jamie Ferenczi itt is feltűnik egy aprócska mellékszerepben.

A Red 58 millió dollárból készült és kis híján 200 milliót hozott vissza. Főként pozitív kritikákat kapott, megértem, magam is csupa pozitívat gondolok róla:) Szerintem rohadtjó volt: kitűnő színészek, óriási látványvilág, rengeteg lövöldözés/verekedés, király poénok - mi kell még egy jó filmhez?:) Nézze meg, aki tudja, nem fog csalódni!

Pontozás:

imdb: 7.1 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Állítólag készül a Red folytatása, Helen Mirren ez év szeptemberében megerősítette, hogy ő már biztosan benne lesz és 2012-ben kezdődnek meg a munkálatok. (A Red 2 elkészült, azt már moziban néztük Mozsárágyúval együtt és én írtam róla azután.)

- Warren Ellis írja a készülő Excalibur-újra (nem biztos hogy az) forgatókönyvét, valamint önmagaként megjelenik a műveiről szóló Warren Ellis: Captured Ghosts című dokumentumfilmben, ebben az itt látott szereplők nagy része és Cully Hamner is felbukkan.

- Bruce Willis sok érdekes mozit készít mostanság: Looper (egy bérgyilkosnak saját jövőbeli énjét kell megölnie, ő lesz ez a jövőbeli én), G.I. Joe 2: Retaliation (az első tetszett), The Expendables 2 (nem láttam az előzőt), Kane & Lynch (a nagy sikerű videojáték feldolgozása, ő lesz Kane, de mér Jamie Foxx lesz Lynch?) és A Good Day to Die Hard (az ötödik Drágán add az életed-mű, a szereplés mellett producerkedik). (A másodikat láttam, született belőle cikk, jó nagy szar...)

- Mary-Louise Parker egy izgalmasnak hangzó akció/horror/vígjátékban, az R.I.P.D.-ban fog szerepelni többek közt Ryan Reynolds, Kevin Bacon és Jeff Bridges társaságában. A sztori pedig ez: élőholt zsaruk nyomoznak élő bűnözők után - nem óriási? (Ez talán az utóbbi 10 év leginkább gyűlölt filmje. Én is írtam róla, nekem nem bassza annyira a csőrömet.)

- Karl Urban testesíti meg Dredd bírót a Dreddben; ezen kívül két, még cím nélküli folytatásban újból eljátssza az előzményekben látott karakterét: az egyik a Riddick, a másik a Star Trek következő epizódja (utóbbit én is láttam, abban ő Dr. McCoy). (A Dreddet éppen ma tekintettem meg, az eredeti filmhez képest egy rakás trágya; a Star Trek 2. része oké volt, erről írtam is.)

- Morgan Freeman szintén folytatásban indít jövőre, ez pedig a sokak által várt A Sötét Lovag: Felemelkedés. Másik munkája a 2014-re bejelentett Now You See Me, amiben egy csapat illuzionista az előadásaik során bankokat rabol ki és a nézőknek adja a pénzt. Freeman producerként vesz részt a Rendezvous with Rama című sci-fi forgatásában, ez Arthur C. Clarke regényéből készül. (Az előbbiről azóta olvashattok a Filmrajongón.)

- John Malkovich-ot a Warm Bodies névre hallgató romantikus zombi-horrorban láthatjuk legközelebb. Már csak a műfaji besorolása miatt is érdemes lesz megnézni!

- James Remar felbukkan majd az általam nagyon várt Vs.-ban. Korábbi bejegyzésekben utána lehet olvasni, akit érdekel.

- Brian Cox a The Home-ban rémisztgeti a nézőket egy év múlva.

- Helen Mirren egy magyar filmet forgat hamarosan, ez pedig Az ajtó. Szabó Magda könyve alapján, rendezi Szabó István, több neves magyar színésszel találkozhatunk benne.

Várható írások: Johnny English újratöltve.

Egy újabb klasszikus, amin gyerekként sokat nevettünk a tesómmal. Az nagyon jó dolog volt már régen is az HBO-ban, hogy egy csomó olyan filmet láthattunk magyarul, amit mások egyáltalán nem, vagy csak jóval később - persze most már le lehet tölteni őket, de mondjuk 10 éve még ez a lehetőség még elérhetetlen volt a legtöbbek számára. Cikkem tárgya pedig annak ellenére (de lehet hogy azzal együtt) volt vicces kisebbként, hogy a poénok 40%-a szexre utal. Azért ne egy Amerikai pitét képzeljünk el, hanem inkább ilyesmit:

James Krippendorf professzor (Richard Dreyfuss) már lassan két éve nem csinál semmit, pedig azelőtt az egyik legjobb antropológuspárt alkották feleségével. Az asszony azonban meghalt, így a férfi kénytelen egyedül nevelni három gyermekét, egy nagylányt (Natasha Lyonne), egy kamasz fiút (Gregory Smith) és egy kisfiút (Carl Michael Lindner). Hamarosan viszont eljön a nap, mikor óriási tömeg előtt kell beszámolnia a régóta keresett elveszett afrikai törzsről - az ideges és elkeseredett prof. pedig nem vallhatja be, hogy elsikkasztotta a kutatásokra kapott pénzt, ezért sebtiben kitalál egy népet a kisfia rajzai meg saját élete alapján. Ezzel a lépéssel váratlan sikert arat, ezért hirtelen nagy bajban találja magát, mert mindig újabb és újabb meglepetésekkel kell előállnia a közönségnek és megbízóinak - így ő maga és a gyerekek játsszák el a nem létező shelmikedmukat. Viszont a banki kölcsön visszafizetésének égető határideje, egy túlbuzgó egykori diák (Jenna Elfman), a támogató alapítvány fejesei, meg a tévések jóvoltából a hazugság egyre inkább csak dagad, növekszik, mint egy rágóból fújt lufi - de vajon meddig bírja még kipukkadás nélkül? Talán James-nek mégiscsak be kell vonulnia a börtönbe - most már csalásért?

Mint látható, egyszerű a történet, viszont egyre bonyolultabbá válik, ahogy a soron következő tudományos tényt találják ki. A vicces helyzetek főleg abból adódnak, hogy a városi gyerekeknek kell eljátszaniuk az afrikai törzsi fiatalokat, meg hogy Krippendorf hogyan vedlik át törzsfőnökké; a csúcs pedig az új ösztöndíj-átadó gála, ahol aztán minden a feje tetejére áll. Az egyetlen komoly baj, ami eddig fel sem tűnt, hogy szinte teljesen kimarad a vígjátékok kötelező drámai alapszála, ami itt jelen esetben az anya elvesztése. Így ugyanis az alkotók megfosztják a nézőt attól, hogy tudja, hogy James-nek nem volt lelki ereje dolgozni; meg hogy a pénzt se azért tette el, mert gazember, hanem mert valahogy át kellett élniük ezt a csapást. A készítők a legkisebb erőfeszítést se teszik meg, hogy a hős szimpatikus legyen, vagyis a tette megkülönböztethetetlen számunkra a valós bűnözők tetteitől. De sajnos alapvetően lehetetlenség kedvelni a professzort, mert állandóan ideges és üvölt, ráadásul olyan kétbalkezes, mindent elront. Szerencsére mind a motivációja, mind a kiindulási pénzelköltési akciója elveszti jelentőségét, így lényegtelenné lesz, amiket eddig írtam róla. A női főhős, Jenna Elfman szintén rémesen irritáló, külsőre nem tetszik, ripacskodik és túl sokat szerepel. A gyerekek viszont jó fejek, így értük lehet szurkolni, talán fiatalabb koromban ezért tetszett az Alibi törzs, mert a hozzám hasonló srácokat éreztem főszereplőnek.

Pozitívum egyik kedvelt színésznőm, Natasha Lyonne szereplése, aki szerintem jól játszik és nagyon tetszik:) (Most már korántsem annyira szép, mint volt, de még így sem mondható csúnyának.) Plusz van itt egy csomó ismert mellékszereplő: a középső tesót alakító Gregory Smith volt a Chipkatonák főhőse; az agresszív professzornő segédje Siobhan Fallon (pl. Funny Games, Totál káosz); az iskolaigazgató Lance Kinsey (a Rendőrakadémia Proctora); a tévés producer David Ogden Stiers (A Jáde Skorpió Átkából a hipnotizőr); az öreg alapítványi vezetőnő pedig Frances Bay (Happy Gilmore nagymamája). Valamint érdekesség, hogy Hollywood új kedvence, Mila Kunis az a kislány, akit Smith malacvizelettel akar meglocsolni:D A rendező Todd Holland, aki olyan műveket tett le az asztalra, mint a Tűzoltó kutya (ez rossz fényt vet Krippendorfékra); az alapot pedig Frank Parkin könyve jelentette.

Érdekességek: Natasha Lyonne 19 évesen játszott 14 évest. Frances Bay alig egy hónapja hunyt el, 92 évet élt. Ismét feltűnik valahol az örök háttéralak, a kimondhatatlan nevű Shashawnee Hall (asszem talán ő a vezető Bosabiban). A Krippendorf's Tribe 7 és fél millió dollárt hozott be, készítési költsége ismeretlen. Elsősorban negatív kritikákat kapott - Dreyfuss karaktere és Jenna Elfman játékát látva megértem...

Annyira nem jó, van pár remek poén, Lyonne kisasszony szerintem gyönyörű benne, de egyéb értékelhető tulajdonsága nincs. Gyerekként tetszett, ezért nálam mindenképp a kult-kategóriába sorolandó.

Pontozás:

imdb: 4.9 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Jenna Elfman állítólag mellékszerepel a Forbidden Planet 2-ben - ez egy klasszikus sci-fi folytatása. (Hála Istennek, 2016-ig még nem készült el.)

- Natasha Lyonne következő felbukkanása a He's Way More Famous Than Youban lesz, ahol egy csomó ismert fiatal színész játszik, mind önmagukat alakítják - vígjátékról van szó.

- Mila Kunis-t Mark Wahlberg oldalán láthatjuk jövőre a Tedben, amiben egy pasas plüssmacija életre kel gyerekkori kívánsága miatt; valamint a kedves bábfigurák legújabb mozijában, a The Muppets-ben is találkozhatunk a hölggyel.

Várható írások: Johnny English újratöltve, Red.

Már régen volt, hogy utoljára Keira Knightley-filmet láttam, úgyhogy gondolkoztam, vállaljam-e ezt A hercegnőt. Aztán elolvastam, hogy a férfi főhős a kitűnő Ralph Fiennes, a mellékszereplők közt pedig ott van A katedrálisos Hayley Atwell. Ennyi már elég volt, különben anyukám is nézni szerette volna, úgyhogy együtt megtekintettük. Ismét annak az esete forog fent, hogy szép és tehetséges színésznőkkel adnak el nekem egy egyébként számomra totál érdektelen drámát. Azért nem érdekel, mert szerintem az 1700-as évek elég nevetségesek voltak: mindenki fura ruhákban járt, kihalt a lovagi harcmodor és mindent az arisztokrácia uralt (vérségi és nem rátermettségi alapon). Ebben az időben a nőknek szinte semmilyen beleszólásuk nem volt saját életükbe...

Történetünk főhőse a valóban élt Georgiana, Devonshire hercegnője (Knightley), aki nem törődik bele az egyszeri asszony sorsába érzéketlen ura (Fiennes) mellett. A hercegnő élénken politizálni kezd, rulettezik és hamar a társasági élet középpontjába kerül. Ám sajnos nem sikerül teljesítenie ura egyetlen vágyát, hogy fiú örököst szüljön neki... Az évek lassan telnek, Georgiana három leányt nevel, és hamarosan összebarátkozik Lady Bess-szel (Atwell), akinek még sanyarúbb a sorsa az övénél is, férje ugyanis veri, sőt, még a gyermekeit sem láthatja. Hősnőnk kérésére a herceg megengedi Lady Bess-nek, hogy velük lakjon, ám hamarosan az új jövevény és a férfi viszonyt kezd. Ezalatt megszületik a várva várt fiú-utód, de a hercegnő már rosszul érzi magát Devonshire-ban, ahol csupa keserűség és megaláztatás az osztályrésze. A jóképű, ambiciózus politikus, Mr. Grey (Dominic Cooper) képében váratlanul megjelenik egy reménysugár a boldogabb életre. Vajon mit fog választani Georgiana: a szabadságot vagy a kötelességeit - a családját?

Meglepett engem ez a mozi, ugyanis a The Duchess egészen izgalmas. Bár lassú folyású, mint a legtöbb történelmi dráma, mégis a címszereplő iránt érzett szimpátiám miatt folyamatosan érdekelt, hogyan alakul a sorsa. De nem csak az övé, hanem a gyerekeké, Bess-é, és még talán Grey-é is. Vártam, mikor döbben rá a herceg tettei következményeire, mikor mutat már valami érzelmet; szurkoltam, hogy az igaz szerelem beteljesedhessen és reménykedtem, hogy az igazság győzedelmeskedik. Hogy melyik történik meg és melyik nem? Nézzétek meg és megtudhatjátok!

Az első egy percről lemaradtunk, de ezzel még nem vesztettünk semmit. Fura, hogy a hercegnő neve leírva DzsordzsiÁna, a szinkronban viszont Dzsordzsinának ejtik. Knightley remekül alakított, tényleg együtt éreztem vele és úgy gondolom, itt elsősorban inkább a tehetsége az, ami megfogott és nem a külseje. Hayley Atwell mellette szinte eltűnik, bár a két hölgy alakjában lévő jelentős különbség miatt gondolkodóba estem, hogy most melyikük az érdekesebb látvány:D Ralph Fiennes játéka tökéletes, ez a pali nagyon tud, kár, hogy szinte csak olyan alkotásokban játszik, amik hidegen hagynak... A rendező Saul Dibb, akinek ez volt második mozifilmje és 2008 óta nem is csinált semmit Hollywoodban; a történet alapjául pedig Amanda Foreman 1998-as regénye szolgált (Georgiana, Duchess of Devonshire), az írónő pénzelte is a produkciót. A film operatőre a pl. a Predators-t fényképező hazánkfia, Pados Gyula volt.

(A képen egy korabeli festmény az igazi hercegnőről.) Néhány érdekesség: Az elkészült művet erőteljesen Diana hercegnő képeivel reklámozták, ugyanis Georgiana távoli rokonságban állt vele, azonban többek közt a főszereplőnő és az írónő is felemelte hangját emiatt. A posztereken és promóciós képeken digitálisan meg akarták nagyobbítani Ms. Knightley melleit, ő azonban kikérte ezt magának, így nem csinálhatták meg:) Hayley Atwell és Dominic Cooper korábban együtt játszottak az Amerika Kapitányban - előbbi ott rosszabb, utóbbi jobb volt, mint itt. Végezetül egy vicces név: John Shrapnel (ő volt Grey tábornok).

A hercegnő valamivel több, mint 25 millió dollárból készült, bevétele 43 millió lett. Elsősorban pozitív kritikákat kapott és csak néhány negatívat, a hozzáértők dicsérték Knightley és Fiennes játékát. A jelmeztervező Michael O'Connor Oscart, BAFTA-t és Sattelite Awardot is nyert kitűnő munkájával (nézzétek meg a képeket, amiket beraktam a szereplőkről, a ruháik tényleg nagyon szépek).

Érdekes volt, jó alakításokkal, végig fenntartotta a figyelmemet, talán csak annyi gondom van vele, hogy az eleje picit unalmas. Mindenesetre A másik Boleyn lánynál sokkal jobban tetszett.

Pontozás:

imdb: 6.9

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Ralph Fiennes megint isteni sorba emelkedik a Clash of the Titans 2-ben, ahol Hádészt, az Alvilág urát kelti életre; valamint benne lesz a legújabb 007-es filmben, a Bond 23-ban. (Előbbi lett A titánok haragja, utóbbi a Skyfall.)

A hétvégén bizonyosan nézünk majd valamit, szinte tutira ígérhetem a Bean - Az igazi katasztrófafilmet, meg még talán más is sor kerül.

     Clifford egy olyan gyermek, akiért ölni tudnának a szülei…

…saját magukat például. Ez a 10 éves, összekócolnivaló hajú fiúcska (az akkor 40 éves Martin Short a megtestesítője) ugyanis maga az ördög. Sajátos nézeteket vall a világról és az emberekről; egy a lényeg (azon kívül, hogy tapadjon a bélyeg), a Dínó-Park. A legfontosabb cél Clifford életében oda eljutni, és vinné magával Stephent, a műanyag Brontosaurust is (legalábbis én annak mértem be Stephent, de lehet, hogy Apatosaurus?). Ennek érdekében képes rá, hogy szüleivel való utazása során kiharcolja a kényszerleszállást Los Angelesben – ahol eme park található. Apja így lemarad valami fontos találkozóról, szóval az alkoholista anyukával egyetemben, még mielőtt agyvérzést kapnának gyermeküktől, lepasszolják Cliffordot a nagybátyjához, Martin bácsihoz (Charles Grodin). Akinek ez kapóra jön, mert a menyasszonya csak akkor hajlandó hozzámenni, ha meggyőződik arról, hogy Martin szereti a gyerekeket. Ami, ha eddig igaz is volt, a film végére biztosan nem lesz az. Mert mi történik? Martin bácsi megígéri, hogy ellátogatnak az őslényparkba, de sajnos mégsem sikerül. Ez pedig elég hősünknek ahhoz, hogy pokollá változtassa nagybátyja életét…

          Én szeretem ezt a filmet, ami egyébként egyenlő a röhögés és értelmetlenség, meg káosz és hülyeség keverékével. Maga az apokalipszis – mert valójában az őrület határára kerül tőle maga a néző is. Egy nagyon vékony hajszálon múlik véleményem szerint, hogy azonnal lekapcsoljuk vagy mindörökre megkedveljük ezt a bugyuta bigyót, ami anyagi okokból egyébként csak 4 évvel a készítés után került ki.

         Martin Short színésznek született, akárki akármit mond és akármilyen gagyi filmekben is láthattuk már. Grodint nagyon bírom, jutalomjáték volt számára az idegbajjal szembenézni kénytelen Martin bá. A feleségét Mary Steenburgen játssza, szerintem nem nagy szám az alakítása. És ennyi. Ha valamiféle tanulsággal szolgálhat ez a mű, akkor az talán a következő: óvakodjunk a gyerekektől és a villannyal működő, életnagyságú dinoszauruszoktól.

Egy másik Cliff, aki hasonló idegtépő hatással van az emberiségre, mint Clifford:

A videót levették.

Mozsárágyúnak egyébként van néhány hibája (nem sok :)), az egyik, hogy imádja ezt a dalt. Senki sem tökéletes.

Újabb cím a listámról - megint valami olyan, amit kevesen szeretnek. Az eredeti Highlander óriási siker volt: jól kitalált történet, szimpatikus főhős, aljas főgonosz, kardozás, fejlevágás, a halhatatlanság napos meg árnyoldalainak bemutatása és a Queen zenéje együtt adták ki ezt a remek elegyet. Csak egy maradhat - és akkor, ha már csak ez az egy maradt, hogy a túróba lehet folytatni a sztorit? Természetesen a ma már rendkívül sokat használt klisével: az előzményesdivel - vagyis a már kidolgozott és teljesen helytálló alaphelyzeten csavarnak egyet. Szóval itt megtudjuk, mitől halhatatlanok a Hegylakók, honnan jönnek és mi a céljuk? De ha még ez nem lenne elég, egy környezetvédelmes-futurisztikus mellékszállal is gazdagították az egészet, megspékelve mindezt a "középkori ember napjainkban" bevált formulájával.

Szóval: 2024-ben járunk, mikor az ózonréteg elpusztult és a Földet már 25 éve egy vörös színű mesterséges sugárpajzs védi a Nap káros hatásától. Az élet rendkívül rossz ebben a disztópiában, minden a pajzsot kezelő cég vezéreinek kezében fut össze, hiszen tőlük függ az emberiség sorsa. A több száz éves Connor MacLeod (Christopher Lambert) megfáradt öregemberré lett, akit ráadásul nagyon sokan utálnak, amiért részt vett a karmazsin védőréteg megalkotásában - de neki már mindegy, csupán nyugalomra vágyik, és hogy hamarosan békében halhasson meg. Számítását azonban keresztülhúzza a múltban élő egykori ellenfele, Katana tábornok (Michael Ironside), aki elküldi csatlósait, hogy végezzenek a Hegylakóval - ő viszont győzedelmeskedik és elnyerve a két bérgyilkos életerejét, ismét megfiatalodik. Az új erőre kapó Connor összeáll egy terroristának kikiáltott nővel (Virginia Madsen), aki szerint a pajzson túl már regenerálódott a természetes védőréteg és így a cégnek és a gépnek már semmi értelme. Ketten elindulnak hát, hogy lebuktassák az összeesküvőket és lerombolják az immár ördögivé vált masinát; de nem számolnak Katanával, aki ezúttal személyesen jön el, hogy végleg leszámoljon hősünkkel. Szerencsére viszont ismét megjelenik Ramirez (Sean Connery), hogy segítsen halhatatlan testvérének megvalósítani a tervét. Vajon sikerrel jár a trió és az ég ismét kékbe borulhat vagy a vörös energiaháló alatt mindnyájan meghalnak a múltból jött ördögi gonosz keze által?

Ha valakinek esetleg ezek után zavaros, hogy miről szól a Highlander II, az ne keseredjen el, a hiba nem az ő készülékében van. A teljes film totál inkoherens, de sokkal nagyobb baj az, hogy a több mint két órás játékidő legnagyobb részében semmi sem történik. Ha viszont mégis, az általában barmóság. Mielőtt beleásnám magam ezekbe, nézzük a cím-mizériát! Tehát eredetileg a másik fejének levágása által létrejövő energia-kisülésre utal, ez a quickening (szó szerint gyorsulás, de nevezzük inkább feltöltődésnek). Hogy ebből miért lett A renegát, arra tippem sincs, az imdb szerint magyarul A hegylakó visszatér a hazai cím - ezzel viszont még sosem találkoztam sehol. A remek fordítók lőttek még egy bakot, ugyanis a Connort Konernek ejtik. (A konklúziónál, a végén megfejtettem, hogy honnan ered a magyar alcím, így ez mégsem gond.)

SZPOJLER ITTEN

Következik a halhatatlanság megmagyarázása: Az derül ki, hogy ezek az emberek a múltból jönnek, valahonnan, de ha a mi időszámításunkba kerülnek, akkor elpusztíthatatlanná válnak. A mozis verzióban azt próbálták beadni a nézőknek, hogy a Hegylakók űrlények és egy Zeist nevű bolygóról érkeznek, ahol egy nap annyi, mint nálunk egy évszázad - ez így tök logikus lenne, csak az előző résszel semmiféle összefüggésben nincs. De, ha az első magyarázatot fogadjuk el, annál homályban marad, hogy miért lesznek örök életűek itt Connorék; sőt, felmerül a kérdés, hogy Ramirez és ő miért nem ismerték meg egymást az első epizódban, mikor előtte feltehetőleg már találkoztak?

SZPOJLER VÉGE

Oké, szóval jön egy újabb ellenfél, akit le kell győzni, hogy emberünk ténylegesen az utolsó lehessen. De akkor minek kellett ezt háttérbe szorítani és alávetni ennek a buta sci-fi-történetnek? Egyébként önmagában ez még oké lenne, ha normálisan megcsinálták volna, mondjuk egy önálló filmként; de így gagyi, mert valójában a két szálnak alig van köze van egymáshoz. Katana meg akarja ölni MacLeodot, MacLeod fel akarja robbantani a pajzsot - egyik se nagyon törődik a másik céljaival. Persze látszólagosan a gonoszt érdekeltté teszik a pajzs-buliban, de hát nem profitál belőle semmit!

Van itt még valami megmagyarázhatatlan: Hogyan tér vissza Ramirez a halálból? Ő valami szellem most? Ha Connor így segítségül tudja hívni régi barátját, akkor Katana miért nem éleszti fel a két madárfejű zsoldosát vagy Kurgant az első részből? Na mindegy, a lényeg, hogy Sean Connery a humoros figura, aki a poénokat mondja, végülis mindössze ezért van jelen, de meg kell hagyni, egész jól csinálja. Tulajdonképpen csak az ő meg Michael Ironside jelenetei értékelhetőek a teljes alkotásból. Ironside tényleg baromijól alakít, én nagy Katana tábornok-rajongó lettem, mióta először láttam, azóta tetszik ez a karakter. Velejéig romlott, őrült, egoista és még tök jó a külseje is. Őt ellensúlyozandó került be a csinos Virginia Madsen, aki anno a Kampókézben hatalmasat alakított, itt viszont csak szépnek kellett lennie.  A rendezéssel a Highlandert és Az Árnyékot dirigáló Russell Mulcahy-t bízták meg, aki pajzs-technikusként még látható is valahol.

Sajnos viszont még nincs vége a negatívumoknak, az érdekességekre még várnotok kell. Felmerült bennem: Miért éppen most jön rá Katanára a gyilkolhatnék? Miért nem évszázadokkal ezelőtt? Nos, ha egy zeisti nap 100 évnek felel meg, akkor Connor csak alig egy hete ment el, így talán a tábornok úrnak szép lassan fogyott el a türelme. A következő rossz dolog: 45 percig semmi se történik, leszámítva Sean Connery belépőjét, a bérgyilkosok rettenetesen hülye párbaját MacLeoddal, meg hogy Connor megkúrja a nőt a nyílt utcán - biza, a két perce még 80 éves öregember, akit a csaj kb. negyed órája ismer, a szeme láttára fiatalodik meg és ennyi már elég, hogy azon nyomban széttegye a lábát neki, ott, a sarkon. Még ez előtt van az a rendkívül elmés szekvencia, ahol a bazinagy nyílt vízfelület fölött a terroristák drótkötéllel siklanak és az őrök nem veszik észre őket. 40 perccel később, mikor betörnek a gyárba és látszólag csak Madsen figurája éli túl az egészet, akkor a hihetetlenül intelligens őrség egyetlen tagja sem ismeri fel őt, pedig még a tévében is mutogatták a képét, hogy "jujj, mennyire veszélyes!". Ráadásul abszurdum, hogy a csomagtartóban megbújó lány épségben marad.

A gép felrobbantásának feltétele az, hogy hőseinknek meg kell bizonyosodniuk az ózonréteg létezéséről. Ehhez át kell menniük a védőrétegen, ami egy bizonyos koordinátánál lehetséges csak - ezt a helyet kétszer is pontosan megnevezik, ám mindkétszer totál más helyet adnak meg. Amikor pedig odamennek, kiderül, hogy egy hegycsúcson vannak, ahová egy barlangból jutnak ki (tök reális) és akkor eszembe jutott: mi a frász, a hegycsúcs a pajzs fölé ér?! Csak nem a Csomolungmán vannak? De ha igen, akkor is, az ózonréteg azért ennél jóval magasabban kéne hogy legyen, a repülők ennél magasabban mennek (Ramirez megy repülővel a pajzs alatt) és egyáltalán hogy tudnak erre a csúcsra kimenni oxigénpalack meg felszerelés nélkül? Connery karakteréhez még két fogas kérdés kapcsolódik: Ha a "saját" idejéből jött bérgyilkosok ezekkel a futurisztikus cuccokkal tudnak röpködni, akkor ő miért lepődik meg azon, hogy a modern ember képes repülni? A második talány, hogy a "fókuszáld az energiádat"-jelenetben milyen módon nyitja ki az ajtót barátjának?

Vannak azért pozitívumok: a kardozós részek elsőrangúak, Ramirez poénjai tényleg jók, Ironside és Lambert harcai pedig elég látványosak. (Azért az utolsó előtti összecsapásuk végén az ember csak néz, merthogy egy mozgó autón verekednek és egy idő után már lehetetlenség megkülönböztetni, hogy melyik a jófiú és melyik a rossz.) Tehát elmondható, hogy azok a képsorok, ahol az ősz harcos és a tébolyodott gaztevő szerepelnek, azok mind királyak, de a többiből már csak az érdekes, ahol lehet bámulni Virginia Madsent - minden más fölösleges, bugyuta, unalmas. Kár, hogy az egyetlen ismertebb mellékszereplő, az egyébként tehetséges John C. McGinley ilyen ripacskodó módon volt csak képes életre kelteni a pajzsosok góréját... Bár ennek az epizódnak a muzsikáját nem a Queen csinálta, azért az első 20 percben elhangzik az It's A Kind Of Magic egy zenegépből.

Gondolom már az elején leesett mindenkinek, hogy az események elég sok kívánnivalót hagynak maguk után, de azt el kell mondanom, hogy ebből lehetett volna jó film. Ha a halhatatlanok harcára koncentrálnak, ha egy jobb keretbe helyezik az összecsapásaikat, vagy ha megcsinálták volna egyszerű sci-finek, kihagyva MacLeodot és a többieket - de mindenképpen el kell ismernem a baromijó főgonoszt, mert benne nem lehet kivetnivalót találni. Nekem Michael Ironside már mindig Katanát juttatja eszembe, ezért sajnálom, hogy alig van normális kép róla a neten.

Érdekességek: A filmet Argentínában forgatták és ez az a körülmény, ami betett neki. Ott és akkor ugyanis akkora infláció indult meg, hogy a Hegylakó II-t biztosító cég megijedt és átvette a kreatív kontrollt - ők pedig azt gondolták, hogy csinálnak egy olyan művet, ami szerintük a lehető legnagyobb bevételt hozhatja. (Vagyis talán ezért lett a fantasy alapból sci-fi.) Ramirez benne se volt a forgatókönyvben, de Lambert kikötötte, hogy csak akkor vállalja a felkérést, ha Sean Connery-t is visszahozzák. A francia színész egyébként elég rosszul lát, így civilben szemüveget hord, ám a forgatáson ezt nem használhatta, ebből baleset lett, ugyanis majdnem sikerült levágnia Ironside jobb hüvelyujját. Egyik saját ujjába csontig hatolóan belemetszett, a templomos csatában pedig Katana alakítójának ugrott ki az állkapcsa a helyéről. Mivel mindketten maguk csinálták a legtöbb kaszkadőrmutatványukat, így várható volt, hogy előfordultak ilyen balesetek. További sérülések: Lambert letört egy darabot Ironside egyik fogából, amaz pedig egy darabot levágott "ellenfele" ujjából. Ha megnézzük e művet, hibának tűnhet, hogy Katana ismer olyan dolgokat, amiket nem kéne ("Végállomás!", "Hát ez nem úgy néz ki, mint Kansas!"), erre azonban magyarázat a képernyő, amin Connort figyeli, abból megtanulhatta ezeket. Michael Ironside jobb halántékán tényleg van egy sebhely, ezt belevették a maszkjába. A színész azt nyilatkozta a párbajokról, hogy "lehetetlen precíz mozdulatokat és hárításokat végrehajtani egy 10 kilós karddal". James Bond mellett Ramirez az egyetlen hős, akit Sean Connery egynél többször eljátszott. Az átírások és átalakítások miatt Lambert ki akart szállni a projektből, de a szerződése nem engedte, a rendező pedig Alan Smithee-re akarta változtatni a nevét a stáblistában, de őt meg megfenyegették, hogy beperelik, ha megteszi, így ő se tehetett kedve szerint.

30 millió dolláros költségvetésének mindössze felét hozta vissza a The Quickening, rendkívül rossz kritikákat kapott mind a szakértők, mind a nézők részéről. A mozis verzió (szerencsére nem ezt láttam) olyan silány volt, hogy Russell Mulcahy 15 perc után kisétált a premierről. A legtöbb megjegyzést a karakterek motivációinak hiánya, a halhatatlanok új eredeztetése, Ramirez megmagyarázhatatlan feltámadása és a sok logikai bukkanó miatt kapta. (Ha visszaolvastok, ezekbe én is belekötöttem.) Különös, de még a negatív fogadtatás hatására is nagyobb bevételt produkált, mint elődje. 1995-ben elkészült a rendezői változat, a Highlander II: The Renegade Version - na, akkor ezért hívják A renegátnak! Én egyébként már az olvasgatás közben egyre biztosabb lettem benne, hogy nem a mozis verziót láttam, és akkor ez már biztos. Szóval ebben minden egész másmilyen, mint a filmszínházas eredetiben és a megjelenésekor jóval pozitívabb fogadtatásban részesült.

Tehát én a Renegade Versionről írtam eddig. Röviden: Két, egymástól totál különálló történet összezsúfolva egy filmbe, ahol az érdektelen főszereplő, a szép nő, a semmiből előkerült (majd oda visszatérő) vicces fickó és a marhajó főgonosz vívja motivációk nélküli harcát egy szebb jövőért. Az első Hegylakó vonásait viszont hiába keressük benne, nincs már meg belőle semmi, csak a lecsupaszított csontváza. Láttam már rosszabb filmet is, el tudtam szórakozni rajta, de az elődje sokkal jobb!

Pontozás:

imdb: 4.1 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Michael Ironside-ot nemrég láthattuk az X-Men: First Class-ben, jövőre pedig ismét egy tudományos-fantasztikus műben bukkan majd fel, ez pedig nem más lesz, mint a Synchronicity - tök jó kis címe van.

Várható írások: Clifford.

Ismét valami olyan, amit sokan utálnak - de most speciel fogalmam sincs, hogy miért. A válasz nagy valószínűséggel a rendező személyében rejlik, ő pedig Kevin Smith. Mozsárágyú és én azon kevés emberek közé tartozunk, akik nem rajonganak a South Parkért, az Így jártam anyátokkalért, a Simpson családért, a Family Guy-ért és a Kevin Smith-filmekért. Azt gondolom, hogy éppen az addigi munkái okozták a Jersey Girl bukását - pedig nagyon kedves, aranyos film:

Ollie (Ben Affleck) élete fantasztikus. Olyan sztárok publicistájaként dolgozik, mint Madonna; remek fizetése van, és nagyon szereti, amit csinál; ráadásként pedig megtalálja a szerelem is, a könyvkiadó Gertie (Jennifer Lopez) személyében. Boldogságuk csak tovább nő, mikor kiderül, hogy hamarosan meglátogatja őket a gólya:) Azonban az élet sajnos nem mindig kegyes forgatókönyvíró: Gertie belehal a szülésbe és Ollie egyedül marad újszülött kislányával. Az érzelmi nyomás elhatalmasodik rajta és emiatt tesz egy rendkívül elhamarkodott kijelentést, amiért kirúgják. Ő pedig apjához (George Carlin) költözik New Jersey-be, ahol főállású apa/utcaseprő/csatornamunkás válik belőle - és az évek szép lassan telnek... Egy napon aztán rámosolyog a szerencse és kap egy lehetőséget régi önmaga visszaszerzésére, de ennek ára az, hogy otthagyjon mindenkit, aki szereti és kiszakítsa a szintén Gertie névre hallgató kislányát (Raquel Castro) megszokott környezetéből. Plusz ott van még a csinos dvd-kölcsönzős lány, Maya (Liv Tyler) is, mint visszatartó erő - de vajon elég lesz ennyi? Hősünk feláldoz mindent a lehetőségért, vagy a szívére hallgat majd?

Egyszerűen jó nézni. A valóság ihlette, a valóságban játszódik, a figurák kedvesek és hétköznapiak, megjelennek benne a mindennapok kis konfliktusai meg az élet igazán nagy dolgai. Gyereket nevelni bonyolult, ezt már sok moziban láthattuk - pláne akkor nehéz, ha az ember egyedülálló szülő. Ugyanakkor bemutatják nekünk a kisváros-nagyváros ellentétét, az egyszerű mindennapok és a metropoliszok nyüzsgése közti különbséget, meg hogy a legjobb dolgok mindig az orrunk előtt vannak, de az ember mégis másra vágyik, mert nem veszi őket észre...

Affleck szimpatikus főhős, Raquel Castro cuki, Liv Tyler gyönyörű, George Carlin pedig fantasztikusan játszik. Jennifer Lopez elég keveset szerepel, de most legalább nem egy kikent-kifent műnő, hanem egy szép, de valós asszony. Ismertebb arc még Jason Biggs (ez az egyetlen alakítása, mikor nem tenyérbemászó), Mike Starr (a Dumb & Dumber Mentálja) és Will Smith; plusz egyetlen közös jelenetre beugrik Jason Lee és Matt Damon. Kevin Smith rendezője, írója és vágója volt az Apja lányának, a producerek közt találjuk Bob és Harvey Weinsteint, a kamera mögött pedig Zsigmond Vilmos állt.

Érdekességek: Az író saját gyermeknevelési tapasztalataiból merítette az ihletet és alig a premier előtt egy évvel elhunyt édesapjának dedikálta a filmet. A direktor úr olyannyira elkötelezett volt e projekt iránt, hogy abbahagyta két képregény írását (Daredevil: The Target, Spider-Man and the Black Cat). Nem sokkal ez előtt a szintén Affleck-Lopez-páros főszereplésével készült Gigli hatalmasat bukott, így a reklámkampányban sokáig nem mondták meg, hogy az énekesnő ebben is benne van; mikor mégis kiderült, nyomatékosan leszögezték, hogy a karaktere meghal. A rendezőt gyakran kritika érte a filmjeinek látványvilágáért, ezért kezdetben nagyon izgatott volt, amiért az Oscar-díjas Zsigmond Vilmossal dolgozhat, de később azt nyilatkozta, hogy hazánk legendás operatőre "egy makacs öreg fickó, aki miatt az egész stáb rosszul érezte magát", meg hogy legközelebb inkább azokkal működik együtt, akiket ismer.

A főhős neve a DC Comics Green Arrow-jának polgári nevéből ered, ő szintén Ollie - az író utolsó képregényes munkája néhány Green Arrow-epizód volt ekkor. Az Angelotti cég, ahova a főhős be akar kerülni, a valóságban is létezik és ők Kevin Smith publicistái. A Maya által vezetett kölcsönzőben minden film és plakát a Miramaxhoz tartozó alkotás - ez a cég volt a Jersey Girl forgalmazója. Paulsboroban, ahol jó pár jelenetet felvettek, tartottak egy különleges bemutatót és a helyiek meg a direktor olyan jól kijöttek egymással, hogy előbbiek megtisztelték utóbbit azzal, hogy elneveztek róla egy utcát:) Két különös hibát találtam cikkem tárgyában: Az egyik, hogy Ollie minden alkalommal rászól Gertie-re, hogy húzza le a vécét, de az nem zavarja, hogy a kislány sose mos kezet. A másik a magyar szinkronban keresendő, mikor ugyanis az apa a lányáért megy az utcaseprő géppel, akkor a leányzó azt mondja: "Nyomjad cowboy!" (vagy valami ilyet, azt jelenti: mehetünk) és ez angolul úgy van, hogy "Punch it Chewie!" (egy utalás Smith kedvencére, a Star Wars-ra). Ben Affleck 10 milliót, Jennifer Lopez 4 milliót kapott a szereplésért. Ollie női asszisztense a sajtótájékoztatón Jennifer Schwalbach Smith, a rendező felesége. A nagypapát játszó George Carlin híres stand-up comedy-s volt, 2008-ban hunyt el, 71 évesen.

Az Apja lánya 35 millió dollárból lett, így a mai napig ez Kevin Smith legdrágább filmje. Ugyanakkor 36 milliót hozott, ami a plusz 15 millás marketing-költség mellett elég nagy bukásnak számít. Sok rosszat és csak néhány jót kapott, de több kritikus elismerte az alkotót, amiért új irányba próbált menni. Raquel Castro megnyerte a Fiatal Művészek Díját a Tíz Éves Vagy Fiatalabb Legjobb Alakítása kategóriájában. Sokan támadták az egész művet, amire Kevin Smith így reagált: "Nem kritikusoknak készült." Később pedig ezeket mondta: "Ezek az emberek csak a színészeket támadják, ahelyett, hogy a film egészét néznék. Értem én, hogy egy csomó mindenkinek nem tetszik, de öregem, két évet áldoztam az életemből arra a mozira." "Azt hiszem az Apja lánya egyike azoknak az alkotásoknak, amik rossz időben készültek, rossz ember által, semmi se jött össze benne."

Én nem értek egyet vele, csak azért, mert ebben nincs se Jay, se Néma Bob, attól még nem kell utálni. Kedves, aranyos, vicces film, amitől mindig jó kedvem támad, ha látom:) Csak ajánlani tudom!

Pontozás:

imdb: 6.2

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Kevin Smith saját magát alakítja majd a Kevin Smith: Burn in Hell című vígjátékban, aminek producere is.

- Jason Biggs a Tini Nindzsa Teknőcök legújabb sorozatában Leonardot szólaltatja meg.

- Jason Lee következő érdekesnek tűnő munkája az M - vígjáték-dráma egy lányról, aki egy különös szigeten leli meg furcsa múltjának titkait. Főszerepben Olivia Thrilby (Juno), mellette pedig láthatjuk például Anjelica Hustont meg Woody Harrelsont. Ezen kívül lesz Alvin és a mókusok 3.... DE MIÉRT?! [Az M sajnos sose készült el..)

- Matt Damon szintén szinkronizál, a Táncoló talpak 2-ben, valamint Jodie Fosterrel és William Fichtnerrel játszik együtt a tudományos-fantasztikus Elysiumban.

- Will Smith is sci-fikkel jön jövőre, mindjárt kettővel: az első a Men In Black 3 (ez csak jó lehet:)), a második a One Thousand A.E. (Will és fia, Jaden felderítenek egy idegen bolygót, miután lezuhannak oda, emberünk pénzeli e produkciót.). (Előbbi tényleg nagyszerű, írtam róla; utóbbiból lett A Föld után, ami csúnyán megbukott.)

Várható írások: Hegylakó 2.

     Brian May London Hampton nevű negyedében született 1947-ben. Általános iskolába a Hampton Grammar intézetbe járt. Mivel korán megmutatkozott a zene iránti tehetsége,...

     Elnézést, az egy másik Brian. Szóval Brian (Graham Chapman) szinte egy pillanatban született Jézus Krisztussal, a szomszéd akolban. A három napkeleti bölcs véletlenül hozzá tér be, azt hiszik, ő a Megváltó. És Brain életében nem ők az utolsók.

     Brian már Krisztusi korba lépett, ám még mindig házsártos anyjával él, aki folyton parancsolgat neki. Béna melója van, mert fókaorrot és hasonló ropogtatni valót árul az arénában, szívből utálja a rómaiakat, szeretne már valamit kezdeni magával. Egy nap elérkezik számára a kitűnő pillanat ehhez, ugyanis csatlakozik a Júdea Népe Fronthoz, mely megbízza őt első küldetésével; fel kell írnia egy rómaiakat gyalázó szöveget egy jól látható falra. Fel is írja, igaz egy arra járó római katonának ki kell javítania a helyesírási hibáit, de társai mégis befogadják. Már csak egy cél lebeg szemeik előtt, miszerint 5 éven belül el akarják pusztítani a Római Birodalmat. És hogy miként alakul ezek után hősünk élete? Egészen ismerős lesz a Bibliát csak felületesen ismerők számára is.

     Monty Pythonék (Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin) "Jézus-története" amellett, hogy vicces és igen jól sikerült, görbe tükröt állít az emberi természet elé, csak elég okosnak kell lenni, hogy a néző rájöjjön, hogy ez a lényeg. Ugyanis kifigurázzák a hiszékenységet, az irigységet, a kapzsiságot, a HÜLYESÉGET, a demagógiát, a bürokráciát, a politikát, stb., és mindezt kifejezetten frappánsan teszik. Akinek nem fekszik ez a humor, az ne nézze, de azt biztos, hogy senki se mondhatja, hogy nincs értelme ennek a műnek. Mindegyik MP-tag több szerepben jelenik meg, mindegyikőjük kitűnő. A sok-sok poén különböző területeket érint - nem arról a szegényes és sekélyes humorról van itt szó, amely manapság az úgynevezett vígjátékok főszereplőjeként jelenik meg. Esetünkben gondolkodni is kell, illetve az sem árt, ha a néző nem egy savanyú és szemellenzős bunkó. Haha.

     Tunéziában forgattak, feltűnik egy pici szerepben George Harrison, Pythonék jó barátja. Keith Moon, a The Who néhai kiváló dobosaeredetileg szintén kapott volna egy szerepet, csak sajnos időközben elhunyt és legendává vált. A végső jelenet - ami egyébként azok számára is ismerős lehet, akik azt se tudják, kik ezek a drága brit fickók - jópofa dalát Idle írta, köszönjük neki, mert mára igazi klasszikus lett az Always look on the bright side of life. Ami egyébként magának a filmnek az üzenete - meg nyilván az egész MP erről szólt -, hiszen ha már erre a világra születtünk és "úgyis egyszer élünk", akkor próbáljuk már meg nem begyöpösödve és megkeseredve, hanem a vicces dolgokra, helyzetekre fogékonyan, optimistán végigbukdácsolni az éveket!

     Egyébként mindenki kap a pofájára, jó angol szokás szerint: rómaiak, zsidók, walesiek, politikusok, zsarnokok, kereskedők, öregek, fiatalok, buzik, beszédhibások, hülyék, fura kinézetűek. Satöbbi. Zseniális film, zseniális emberektől.

Mi más is következhetne most, mint ez?

És boldog szülinapot John Lennonnak és John Entwistle-nek, aki egy bandában zenélt a már említett Moon úrral (ha valaki nem tudná)!

Szégyen vagy nem szégyen, de a régi klasszikus irodalmi remekek közül szinte egyet se olvastam - kivétel mondjuk a Monte Christo grófja (igaz, azt se sikerült befejezni:D). Így vagyok Oscar Wilde műveivel is. Az 1890-ben íródott Dorian Gray portréja című regényén alapul ez a film - talán felmerül a kérdés egyes olvasókban, hogy akkor mégis honnan ismerem a történetet, mi vett rá a megnézésére? Nos, a sokak által utált A szövetség egyik szuperhőse Wilde örökifjú figurája, aki ott az egyik legkirályabb szereplő és bármennyire rossz mozgókép is az, Gray alakja rendkívül jól sikerült benne. Úgyhogy kíváncsi voltam, mit tudnak még kihozni ebből a különös, démoni férfiból.

Címszereplőnk (Ben Barnes) egy öreg, mogorva milliomos örököse: szép, fiatal, ártatlan és gazdag. Azonban Londonban könnyen elsüllyedhet a fertőben az, akinek van pénze, pláne akkor, ha még az élvezetek hajszolását dicsőítő lord Henry Wotton (Colin Firth) is szárnyai alá veszi. Dorian szépsége megihlet egy tehetséges festőt (Ben Chaplin), aki lassan elkészíti mesterművét, az ifjú portréját - Gray pedig ezalatt a szenvedélyek örvényébe merül alá. Pedig mindene megvan a boldogsághoz, hiszen már udvarol egy nagyon csinos színésznőnek (Rachel Hurd-Wood), aki oda van érte, de neki ez nem elég. Az elkészülő festményt megpillantva hősünk lord Henry szavainak hatására tudatosan kimondja, hogy bármit megadna, ha örökre ilyen maradhatna, mint a képen - akár a lelkét is az ördögnek ajánlaná...

Az elején van egy gyilkosság - látjuk, hogy a fiú megöl valakit, de nem tudjuk kit és miért. Aztán egy nagy utazóládát belesüllyeszt a folyóba... Ezek után jó tizenöt percig alig történik valami, és amíg el nem mennek a kupiba, addig marhára unalmas. Utána jön Ms. Hurd-Wood, aki igencsak szemrevaló, de közben vártam, hogy na mikor jön már rá, hogy mi van a képpel?

SZPOJLER ÁLÖRT

Az van vele, hogy egy átok vagy valami ilyesmi miatt a portré öregszik Dorian helyett, az sebesül, stb. Vagyis emberünk örökké fiatal marad és sebezhetetlen is - hogy halhatatlan-e, az nem teljesen világos. Nem idősödik, de az nem derül ki, hogy meg lehet-e ölni (A szövetségben nem).

SZPOJLER ÁFF

Amint nyilvánvalóvá válik saját különleges helyzete, elindul, hogy megigyon/elszívjon mindenfélét és lefeküdjön bárkivel, aki az útjába kerül. Ez megy jó fél órán át - a szexjelenetek elég erotikusak, de egy idő után már unalmassá válnak. Ráadásul címszereplőnk elveszti a szerelmét még az elején (tragikus módon), ezért a játékidő háromnegyedénél üdítőleg hat Rebecca Hall megjelenése, akinek figurája ismét valódi érzelmeket kínál a megcsömörlött világutazónak. Eztán következik a nagy erkölcsi dilemma, ugyanis a Hall által életre keltett Emily két okból is tiltott gyümölccsé válik Gray számára és ez a körülmény egyre gyorsabban sodor minket a félelmetes(nek látszani akaró) végkifejlet felé... Mikor jön az első fordulat, akkor a néző azt hiszi, hogy most aztán nem lehet tovább így csinálni, de téved, Dorian elég gyorsan túlteszi magát az eseményen, aztán újult erővel veti bele magát a szexbe meg az öntudat-vesztésbe. Viszont lesz még egy fordulat - ekkor derül rá fény, hogy ki az elején látott gyilkosság áldozata. Amit nem értettem: miért kellett a film közepére betenni azt a buzulós jelenetet - az eredeti műben ugyanis ilyen nincs! Szerencsére kárpótlásul látjuk, mi van a ládában, ha csak futólag is - az elég sokkoló.

Amint megpillantottam Ben Barnes-t, arra gondoltam: tudok én azonosulni ezzel a nyálas képű ficsúrral? A válasz: igen is, meg nem is. Sokszor totál a józan ésszel ellentétesen cselekszik, meg nem azt teszi, amit én tennék a helyében. Barnes gyorsan kiteljesedik a karakter bőrében, az alakítása oké, de azért kiemelkedőnek nem nevezném. Az említett unalmas első negyed óra alatt úgy éreztem, hogy a romlatlan lelkű ifjút a sátáni és körszakállas Colin Firth minden áron bele akarja vinni a fertőbe. Aztán kiderült, hogy tényleg így van, Firth marhára ellenszenves, igazi gonosz alakot játszik - nagy meglepetés volt őt eképpen látni, le a kalappal előtte. Rachel Hurd-Wood (ő már a Parfümben megfogott, pedig alig szerepelt benne) és Rebecca Hall mindketten jól játszottak (főleg az utóbbi, akinek tehetségét A tökéletes trükknél már méltattam), mellettük pedig több másik szép nőt is láthatunk, például Emilia Foxot (Cashback) vagy Maryam d'Abot és még megemlíteném a nekem tetsző, bár kicsit csúnyácska Jo Woodcockot (d'Abo kivételével mindegyik hölgyről látható itt egy-egy kép). Egyetlen ismertebb mellékszereplő Fiona Shaw, akit a Harry Potter-filmekben és a Három férfi meg egy kis hölgyben láthattunk; a rendező a St. Trinian's-t, plusz a legújabb Johnny English-t jegyző Oliver Parker.

Érdekességek: A The Picture of Dorian Gray első filmes feldolgozása 1910-ből való. Oscar Wilde állítólag olyannak írta meg lord Henry Wottont, amilyennek saját magát hitte a világ szemében. A Dorian Gray 20 és fél millió dollárt hozott, kritikai fogadtatásáról, készítési költségeiről nem találtam adatokat.

Érdekes volt, néhány remek jelenettel, sok szép nővel, de összességében nem valami nagy szám - azért a Parfümnél sokkal jobb!

Pontozás: 

imdb: 6.3

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Ben Barnes következő munkája szintén fantasy lesz: A hetedik fiú egy mesén alapul, főbb szereplői Julianne Moore és Jeff Bridges. 

Várható írások: Apja lánya.

Mindig kedveltem Jim Carrey filmjeit, mivel gyerek voltam, amikor a csúcson volt, és így nagyon jól tudtam szórakozni a munkáin. Őt elsősorban mindenki vígjátéki színésznek tartja, de egyre több alkalommal próbál(t) meg kitörni a skatulyából, sajnos rendre sikertelenül. Míg A Maszk, az Ace Ventura 1-2 és a Hanta Boy kedvenc vígjátékaim sorába tartoznak, addig például a Mi lenne, ha... vagy az Ember a Holdon sajnos kevésbé sikerült művek. Jelen esetben 2000-ben járunk, amikor emberünk rendkívül lassan, de megindult lefelé a lejtőn - ezek után jöttek az olyan ballépések, mint A 23-as szám (ezt nem láttam még, de csupa rosszat hallottam róla) vagy a Dick és Jane trükkjei, de azért néha újból összejött neki valami, például Az igenember. Most viszont térjünk a tárgyra, vagyis hogy mi ez a figyelemfelkeltő című állatság:

Hősünk Charlie (Carrey), rhode islandi motoros rendőr, aki kitűnően végzi munkáját, kollégái és főnöke elismerik. Van három felnőtt fia, akik egyáltalán nem hasonlítanak rá és egy szörnyű emléke - imádott felesége elhagyta egy néger törpéért... (Kb. az ötödik percig ez még akár egy normális mozi is lehetne, de onnantól, hogy a Tony Cox által játszott apró emberke feltűnik, indul a hullámvölgy.) Mindez 18 éve történt és Charlie azóta minden dühét és szomorúságát magába fojtja - ám ez nem mehet így örökké. Egy nap betelik nála a pohár és majdnem két évtizednyi indulat tör fel belőle, ami oda vezet, hogy emberünk tudata kettészakad: a már ismert rendes, túlontúl udvarias és konfliktuskerülő fél mellett megjelenik a trauma vagy idegesség hatására előtörő Hank, aki mindenben ellentéte valódi énjének. Dohányzik, bunkó, erőszakos és összes gondolata a szex körül forog. Még jó, hogy e problémát gyorsan kezelésbe veszik, és Charlie élete visszazökken a megszokott mederbe - mindössze hat óránként be kell kapnia egy rémes ízű dilibogyót. Ekkor viszont új feladattal bízzák meg: el kell vinnie a cserbenhagyásos gázolásért körözött Irént (Renée Zellweger) egy 300 kilométerre lévő másik rendőrőrsre, de ott kiderül, hogy a lány egykori főnöke/szeretője rengeteg csúnya dologban vett részt, és el akarja tenni láb alól az egyetlen szemtanút: az exét. A szőke hölgyemény pedig egyedül Charlie-ban bízik, így együtt kezdenek menekülni a nyomukban loholó zsaruk és gengszterek elől - ám hősünk elhagyja a gyógyszerét, ezért útitársnője kénytelen megismerkedni Hankkel. Innentől egyre több furcsa esemény, érdekes alak meg halálos veszély várja őket, és az immár triónak nevezhető duó minden tagja folyamatosan kellemetlen meglepetésekkel szolgál a többiek számára. Vajon sikerül olajra lépniük - és vajon kié lesz Irén: Charlie-é vagy Hanké?

Bevallom, nem tudom, miért tetszett ez a film régen, azt se értem, minek vettük fel. Ha leszámítjuk Renée Zellweger cukiságát meg Jim bácsi fergeteges komédiázási képességét és tökéletes mimikai játékát, akkor nem marad semmi. Merthogy itt pontosan arról van szó, hogy egy fájdalmasan ostoba, tipikusan amerikai gusztustalankodós-dugós poénokra épülő valamit két nagy névvel adtak el. Ha akárki más lett volna a férfi főhős, vagy mást választanak Irénnek, akkor fele ilyen sikeres se lett volna. Igen, sikeres, merthogy az volt és elgondolkodtam, hogy ez most jó vagy rossz dolog? Rengeteg rosszabb vígjáték van ennél (mondjuk majdnem bármelyik Ben Stiller/Owen Wilson-mű), de csak kb. négy alkalommal tudott megnevettetni, így mégsem nevezném jónak.

Kicsit bővebben a sztoriról. Mindenkiben van egy kis Charlie, hiszen sokan vagyunk hozzá hasonlóan türelmesek, jóindulatúak és a többiek, akik nem ilyenek, kihasználnak minket, kibasznak velünk. Ő is folyton így jár és egyszerűen eljön a perc, hogy vissza kell vágnia. Teljesen lényegtelen, hogy rendőr, hogy amerikai, a fontos az, hogy a nője, a szomszédja, a városának lakói, szóval szinte mindenki vele szórakozik. De akkor jön Hank és rendet tesz - Charlie viszont fél tőle, pedig kettejükből együtt lehetne egy normális férfi. Irén pont az a nő, akiért a Charlie-hoz hasonló fiúk bolondulnak: aranyosnak, kedvesnek, ártatlannak tűnik, de valójában egyáltalán nem az - mégis most ő az áldozat, meg kell menteni és ki ne akarná kisegíteni őt hősünk helyében?

Ezek mellé felsorakoztatnak nekünk egy rakás kifordított klisét: a sofőr törpe, viszont az egója az egekig ér; a tipikus bunkónak tűnő néger srácok valójában mosdatlan szájú zsenik; a különösnek és veszélyesnek tűnő útitárs pedig a légynek se tudna ártani. Ezekhez jön az üldözés, de ez se lényeges, mert mindegy, miért mennek, a lényeg, hogy menniük kell. A "főgonosz" egyáltalán nem félelmetes, a veszélyt se lehet komolyan venni és hiába van olyan vészjósló arca a mocskos zsarut játszó Chris Coopernek, ennek a figurának sincs sok keresnivalója itt. Plusz ugye minden szereplőnek a külsején viccelődnek, ami kb. óvodás humor-szintnek felel meg. Vagyis röviden: Carrey jó, Zellweger jó, van egy pár vicces pillanat, de mindez majdnem két órára nem elég.

Egy pár szót a stábról: Az írók-rendezők-producerek és a zenék kiválasztói a Farrelly-bratyók voltak: Peter és Bobby. Ismertebb arc a figurák közt az örök vicces néger mellékszerepében Anthony Anderson, a motelos részben a Maci nevű úriember feleségét pedig Anna Kurnyikova játssza. Chris Cooper volt az Amerikai szépségben a szomszéd katona, az izmos Lee Harvey-t életre keltő Mongo Brownlee meg mellékszerepelt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben. A Me, Myself & Irene stáblistájában felfedezhetünk három magyar nevet: Kocsis Teréz, Kocsis István és Tom Kocsis - ők háttérszereplőként jelentek meg.

Néhány érdekesség: A cím érdekes hangzásán túl az Irén név használatát magyarázhatja az is, hogy görögül azt jelenti: béke - a hősnő ugyanis folyton békét akar teremteni társa két személyisége közt. A gyóntatófülkében ülő pap Bobby Farrelly, a tehén gurgulázó hangjait pedig Peter adta ki - ez a boci egyébként a stáblistában még egyszer feltűnik, egy méretes nyakmerevítővel. Zellweger karaktere azt mondja: "texasi lány vagyok" és a színésznő tényleg az. Mikor Hank kidobja Charlie-t az autóból, azt a rész elsőre sikerült teljesen jól felvenni. A motelben, mikor Irén meglátja Charlie-t a fényképével, az ágyon felfedezhetünk egy szétloccsant görögdinnyét - ez eredetileg szintén szexuális segédeszközként szolgált a hős számára, de a jelenetet kivágták, mert akkoriban robbant be a köztudatba az Amerikai pite, így valószínűleg nem ütött volna a geg. A végestáblista alatt különböző fotókat láthatunk a moziból, ahol az összes háttérszereplőt és mellékalakot megnevezik és be is jelölik őket a képeken - ez egyébként tök jó, szimpatikus húzás. A legvégén van még egy plusz jelenet, ahol a csapat Charlie ujját keresi. Két vicces név az extrák közül: Patrick Dragon (Sárkány Patrik) és Gerry Swallow (swallow=nyelni vagy fecske):).

Az Én és én meg az Irén 51 millió dollárból lett és majdnem 150 milliót hozott vissza. Megosztotta a kritikusokat, jót és rosszat is kapott. Összesítésben fárasztó, gusztustalankodó, buta, de néhol tényleg vicces. Azért annyira nem tetszett.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 2/5

Hírek:

- Farrelly-ék így vagy úgy, de részt vesznek a The Three Stooges (a Marx-fivérek karakterein alapuló vígjáték/dráma) és a Turkeys (jópofának tűnő, időutazó pulykákról szóló animációs film) munkálataiban.

- Folytatódik Renée Zellweger legnagyobb sikere, a Bridget Jones. Az új epizódnak viszont még sem a címe, sem a bemutatási időpontja nincs meg. (2016-ra lett kész, a címe Bridget Jones' Baby, a magyar címe most nem ugrik be.)

Ma este vagy a Taxisofőr vagy a Dorian Gray kerül terítékre. (Azóta mindkettőről írtam már.)

Ebből a filmből kell megtudnia az embernek, hogy létezik Chevy Chase Gimnázium?!

Deloris (Whoopi Goldberg) napjai viszonylag eseménytelenül telnek, mióta a volt (immár halott) pasija letett arról, hogy levadássza őt. Sikeres esteket ad bárénekesnőként, éli csillogó és megszokott életét. Egy nap meglátogatja 3 „kedvenc” apácája, és ebből még nem is gondol semmi különösre. Ám ha nem valami „hátsó szándékkal” érkeztek volna e kedves hölgyek, akkor a filmnek története se lenne. Delorisnak felajánlják – azaz, inkább határozottan megkérik -, hogy legyen annak az iskolának az énektanára, ahol a nővérek tanítanak. Mit tehetne, végülis sokkal tartozik nekik, hát elfogadja. De nem tudja, mire vállalkozik…

           Vegyük az Osztály vigyázz! emberpalántáit, adjuk hozzá a Veszélyes kölykök diákjait és végül fűszerezzük meg mindezt Diana Ross-szal és Lauryn Hill kisasszonnyal, aki maga is egy Deloris tanítványai közül. Ez tehát valami vicces és éneklős, de azért kellően komoly dolog lesz. Az eleinte neveletlen és a „tanárnővel” minden áron kiszúrni akaró hülyegyerekekből végül egy nemes célért küzdő remek társaság válik; elindulnak egy állami énekversenyen, miután rájönnek, milyen jó dolog énekelni. És még megy is nekik.

            Hasonló bölcsességre akadhatunk e filmben, mint az elődjében: arra, hogy az éneklés boldogság. Ezen kívül azt tuszkolják fejünkbe az alkotók, hogy „Ha lenni akarsz valaki, ha célod van az életben, kelj fel és figyelj!” - azaz az álmainkért meg kell küzdenünk, nem hullik minden az ölünkbe. Van vicces gyerek, nagypofájú, cicababa, problémás csaj, szóval mint a búcsúban. Lehet röhögni, meg röhögni. Én meg olyan sokszor láttam, hogy bevallani sem merem.

           Na gyerekek, ez azért még ennyi év távlatából is egy jó kis film. Nem a legnagyobb művek egyike, de rosszat se tudnék rá mondani. A záró mondat meg adja neki, ahogy tanult kollégáim mondanák.

Ebből a nótából - amit Roberta Flacktől csórtak - meg az egész világ megtudta, ki az a Lauren Hill:

Későn érő típus vagyok, ezt is csak 20 évvel az elkészülte után láttam először. De az előző rész tetszett, ezért kíváncsi voltam a folytatásra, és nem csalódtam. Sőt, szerintem ez még jobb volt, mint a '84-es!

Évekkel az előzmény után járunk. Sarah Connor (Linda Hamilton) jelenleg A halálosztóban megismert pszichiáter diliházának vendégszeretetét élvezi, ám időközben már megszületett a jövő vezére, John Connor (Edward Furlong). John nevelőszülőknél él, lóg a suliból, hackerkedik és ahol lehet, megszegi a törvényt - de azért rendes srác. Egy nap aztán megjelenik egy hatalmas termetű, bőrbe öltözött fickó (Arnold Schwarzenegger) és megmenti a fiút különös rendőrnek látszó támadójától (Robert Patrick), aki meg akarja ölni. A hajsza pedig csak most kezdődik, mert az Arni által életre keltett, átprogramozott, "jó" T-800-as megküzd az alakváltó, sokkal fejlettebb T-1000-essel. Aztán Sarah kiszabadul és ez az érdekes trió (az "őrült" anya, a szabályszegő fiú és a robotember) elindul, hogy megváltoztassa a jövőt. Vajon sikerrel járnak?

Az elején megismétlődik a már látott jövőbeli csatatér-szekvencia, ám ezúttal sokkal nagyobb mértékben. Már itt lehet látni, hogy mennyivel több pénzt szántak erre, mint a korábbi felvonásra; a 2029-es háború bemutatása még ma is megállja a helyét. Aztán következik Schwarzi belépője, ami mindent visz, szóval ez a báros verekedés és az utána lévő felszerelkezés annyira király, hogy szavak sincsenek rá:D Az új ellenfél nem valami félelmetes (legalábbis külsőleg), Arnold bácsi mellett csak másodhegedűs lehet. Linda Hamilton most is nagyon jól játszik, karakterén érződik az őrület, az elszántság, az anyai féltés, és még ha képtelen lenne bárki seggét szétrúgni, azért tutira megpróbálná:) Edward Furlong szimpatikus kissrác volt ekkor, de az sajnos sosem derült ki, hogy az általa itt elcsórt 300 dollárral Kiss-koncertre akart menni a barátaival... Ismertebb arc a Dyson bőrébe bújt Joe Morton (Blues Brothers 2000, Dr. House). Ki kell még emelni Hamilton ikertestvérét, Leslie Hamilton Gearrent, ő kétszer látható: az álomban a kerítésen túli Sarah-ként, a végső leszámolásnál pedig az átalakult T-1000-esként. Ugyanakkor nem ők voltak az egyetlen ikerpár a forgatáson: a zárt osztály őrét és az ő alakját felöltő robotot a megszólalásig hasonló Don és Dan Stanton játszották el. A rendező-író-producer megint James Cameron, a segédproducer pedig ismét Gale Anne Hurd.

A sztori érdekes, fordulatos, ráadásul a szemkápráztató effektek, az autós üldözések (szám szerint három) és a lövöldözés mellett jutott hely néhány remek poénnak. Már az vicces, hogy a legújabb halálosztó milyen udvarias az emberekkel - ha szóba áll velük:) Sőt, innen származik a szállóigévé vált "Hasta la vista, baby." és a "No problemo.", valamint újra elhangzik a "Visszatérek." meg a "Jöjjön velem, ha élni akar!". Plusz pozitívum még, hogy a gyerek irányítja a robotot: ezt jó volt látni, hiszen ez minden kisfiú álma (én is akartam egy szupererős robot-társat kiskoromban), a bosszú a szkeptikus pszichiáteren szintén kedvemre való volt. Sajnos akadnak olyan butaságok, amik mellett nem lehet elmenni - ezeket nehezemre esik felróni Az ítélet napjának, hiszen elődje nem titkolt szándékkal lett olyan, amilyen. Azért mégis: Hogy van az, hogy a jó doktor és csapata elmegy a Terminátorban látott rendőrőrsi mészárlás ténye mellett? Vannak képek az elkövetőről, 17 rendőr életét vesztette azon az éjjelen, de nekik még több bizonyítéknak kell a halálosztók létezésére. A teljes "padlóból kijövő fémpofa"-jelenet rémesen ostoba, nem a látvány miatt, bár az is béna lett, de már magában az hülyeség, hogy attól le tudja másolni az őrt, hogy csak a cipőtalpával érintkezett... De ezekért mind kárpótol Sarah rendkívül durva álma, ami igencsak ijesztő lett.

SZPOJLER ÁLÖRT

Aztán még a befejezés, amit direkt lezártak, ám nyitva maradt: Ugyanis bár a Skynet létrehozásához kellő mikrochip, a robot-kéz és a processzor megalkotója odavész, az előző epizódban hátra maradnak a Terminator lábai, itt pedig a bal keze. Vagyis marad utánuk bizonyíték és akár ennyiből is létrejöhet a félelmetes, élő számítógép-hálózat.

SZPOJLER END

Érdekességek: 1984-ben felmerült a folytatás lehetősége, már akkor kihirdették, hogy készül a mozi, 12 milliós költségvetéssel. Ugyanakkor lett némi jogi probléma és a technika sem volt még elég érett, így 7 évet csúszott a projekt. Linda Hamilton kemény edzésen vett részt, hogy elnyerje ezt a remek alakot, a filmért 1 millió dolláros fizetést kapott. Az álom-jelenetben az ikertestvérével lévő gyermek az ő saját 10 hónapos kisfia volt, Dalton. Állítólag a liftes lövöldözésnél Hamilton maradandó halláskárosodást szenvedett, mert az egyik forgatási szünetben elfelejtette visszatenni a füldugóit. Edward Furlong nem volt színész ezelőtt, sőt, szándékában sem állt annak lenni, de mégis felfedezték:) A majdnem háromnegyed éves forgatási idő alatt Edward jelentősen megnőtt, a hangja mutált, ezért majdnem minden jelenethez újra fel kellett venni a szövegét és néhol észrevehetően fiatalabbnak tűnik, mint előtte. Eredetileg Michael Biehn visszatért Reese-ként a lidércnyomásos epizódban, ám őt a mozis verzióból kivágták. Ugyanígy kimaradt az időgép, azonban a látványterve 1997-ben mégis visszaköszönt: a Kapcsolat dimenzió-kapujának képében.

Stan Winston effektmester és csapata órákat töltött nukleáris próbarobbantások tanulmányozásával, hogy aztán még reálisabb legyen az atomcsapás víziója - anno amerikai szakértők azt mondták, hogy az addig bemutatott fikciós mozgóképek közül ez volt a lehető legtökéletesebb bemutatása a bomba pusztító erejének. Lakeview Terrace városkájának lakosai tüntetést szerveztek, mikor meglátták, hogy kórházukból börtön-pszichiátria lett - de hamar kiderült számukra, hogy egy film díszletei ellen léptek fel:) Az utolsó kamionos üldözéshez a stáb számára lezárt öt mérföld hosszú útszakasz megvilágosításához szükséges összes kábelt ellopták, így újakat kellett kölcsönözni, ez pedig 5 nappal hátráltatta a befejezést. A végső leszámolásnál a vasöntödében az egész építményt bevonták gumival, hogy a színészek ne sérüljenek meg. Ez az első film, ahol emberi mozgást használtak fel egy digitális karakter mozgatásához, valamint itt jelent meg az első, részben számítógéppel animált főhős. Különös hiba, hogy amikor Sarah beletöri a kulcsot a zárba, azt egy olyan ajtónál teszi, amiben két zár van, így az ápolóknak csak át kéne nyúlniuk a rácson és a másik oldalról simán kinyithatnák a rácsot. A Terminátor 2-nek három verziója létezik: a mozis, a Speciális Kiadás és a Bővített Speciális Kiadás - utóbbi kettő csupán két jelenetben különbözik egymástól. 2009-ben megjelent a különleges Skynet Kiadás, ami limitált példányszámban készült: ebben a pakkban benne van a film tökéletesen újrakevert hanggal és feljavított képpel, 3 DVD-n, mindhárom verziójában, mindez egy Endoskeleton-fejben. Rengeteg képregény és könyv készült a sztoriból, valamint hét különböző videojáték.

T-800 rovat

Arnold Schwarzenegger kb. 15 millió dollárt és egy alig használt Gulfstream III-as repülőgépet kapott a szereplésért (utóbbi magában is megér 14 milliót). A végső összecsapásban látott sérült Terminator-külsőt öt órába tellett megcsinálni és még egy órába leszedni a színészről. A körbeforgatós-shotgun egy átalakított Winchester-modell, ez az újratöltési mód baromijól mutat és így lehet egy kézzel lőni vele. A minigun ugyanaz a fegyver, ami a Predatorban látható és annyira nehéz volt, hogy csak Schwarzi bírta el - a súlyos masinát módosították, így némileg lelassult és az egyes lövések hangját meg lehetett különböztetni. A "Vakációra lenne szükségem."-sort emberünk az Ovizsaruból emelte át, nem volt benne a forgatókönyvben. Mikor a várost elhagyva vezetés közben a Terminator Dysonról beszél, akkor valójában a szélvédőről olvassa a szöveget. A báros jelenet felvétele során egy hölgy valahonnan betévedt a forgatásra és azt hitte, hogy a szórakozóhely meg a vendégek mind valódiak. Aztán meglátta Arnit boxeralsóban, ő pedig azt mondta, hogy ma férfisztriptíz-est van:D Külön meg kell említenem egy általam is észrevett hibát: a sivatagban a mexikóiaknál a kutya egyáltalán nem vadul be a halálosztó jelenlététől, pedig Reese az előző epizódban azt mondta, hogy az ebek megérzik őket.

T-1000 rovat

Robert Patrick az X-aktákból ismert, ott Doggett ügynök alakítója. Egy régi amerikai focis sérülés miatt Patrick picit sántít, ezt az animátoroknak hozzá kellett venniük a folyékony fémember mozgásához. A legelső üldözésnél a T-1000-est mutató részeket mind fordítva vették fel. Egy kaszkadőr vezetett, mialatt a gyilkos lény alakítója koncentrálhatott a színészkedésre, majd az egészet megfordították. A képlékeny lényhez kapcsolódó hangeffektek az alábbi módon készültek: Amikor átcsúszik a rácsokon, az nagyon közelről felvett kutyakaja, ahogyan kicsúszik a konzervből. Az alakváltás egy lisztből és vízből készült elegybe portalanító spré fújása, amit egy kotonnal ellátott mikrofonnal vettek fel. Ha golyók érik, akkor egy tartálynyi joghurtba belevágott üvegpoharat hallunk, az utolsó csatában pedig James Cameron saját maga szolgáltatta a sikolyait. Bár az előző részben kijelentették, hogy csak élő szövet tud átjönni az időportálon, a T-1000 mégis kivételt képez ez alól - viszont még így is érthetetlen, hogy akkor minek álcázza magát meztelen embernek?

A Judgement Day 102 millió dollárból készült és 520 milliót hozott. Ez volt az első mozi, ami több mint 100 millióba került és ez lett '91 legnagyobb bevételű mozgóképe. Pozitív kritikai fogadtatása lett, 18 különböző díjat nyert, köztük négy Oscart (!): maszkmesteri munka, hangkeverés, hangvágás és vizuális effektek kategóriákban. 78 évre visszamenőleg a Terminátor 2 az egyetlen folytatás, ami úgy kapott Oscart, hogy az előzményét még csak nem is jelölték. A populáris kultúrára, meg az akció- és sci-fi-műfajra óriási hatása volt. Az Amerikai Filmintézet 10 Legjobb Sci-fi-listáján a 8. lett, a 100 év...100 borzongásban 77., a "Hasta la vista, baby." pedig a 76. helyet érte el a 100 Legjobb Filmes Dumák sorában. A Total Film 2006-os Top 100 legjobb filmjei közül a 33., az Empire magazin Top 500-ából pedig a 35. helyezést érdemelte ki.

Nekem nagyon tetszett, bár főleg inkább az eleje. Schwarzenegger óriási benne, a T-1000-es viszont gagyi. Ennek ellenére látványos akciót, jó poénokat és egy érdekes történetet kapunk, a három főszereplő bármelyikével könnyű azonosulni, így szurkolni fogunk nekik, szeretjük majd őket és ennek így kell lennie egy jó moziban. Én azt mondom, a Terminátor 2 jobb, mint a sima Terminátor.

Pontozás:

imdb: 8.5 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Edward Furlong egy poszt-apokaliptikus drámában, a Remnants-ban játszik jövőre. Ebben a harmadik világháború túlélői próbálnak meg boldogulni egy pincében, egy nukleárisan szennyezett, pusztuló világban. További főhősök: William Baldwin és Monica Keena (FvsJ, Szemtelen szemtanúk). Elég ígéretesnek hangzik nem? Furlong másik érdekes munkája a Bind című horror/thriller; amiben egy csapat fiatal a zord tél közepén bent reked valahol, és egy gonosz entitás kezd vadászni rájuk.

- Joe Morton a Starbrightban bukkan fel legközelebb. Ez fantasy, amiben egy árva egy kitalált tündérmese-világba menekül. Olyan legendás neveket sikerült összeszedni hozzá, mint Kathy Bates vagy James Earl Jones. Morton producer is lesz.

Ja és még valami: Egyébként nem a Skynet irányítja a Mátrixot?:D

Tegnap voltunk a rokonoknál szüretelni. Elég kemény munka ez, de jó hangulat volt, mindenki vidáman dolgozott, engem azért az egész marhára megterhelt - hát igen, városi gyerek vagyok, nem szoktam hozzá... Viszont óriási tisztelet minden öregnek (és középkorúnak), akik ezt anno egész nap csinálták, a mai emberek sehol nincsenek hozzájuk képest:) Na, de térjünk rá a Kedves ellenségemre! Gyerekkorom egyik kedvenc sci-fije ez, amit most jól esett újra látni, videóra is felvettem, úgyhogy megőriztem az utókornak:) Már emiatt a retro-érzés miatt jó véleménnyel vagyok róla, de ezzel nem mindenki van így... Lássuk, miről szól:

2092-ben az emberiség már sorban hódítja meg a bolygókat az űrben, ám hamarosan szembekerülnek a hasonló céloktól vezérelt drákokkal. Hősünk Willis Davidge (Dennis Quaid) katona, aki egy támadás visszaverése során lezuhan egy ismeretlen planétán. Ám emberünk nincs egyedül, mert az ellenséges űrhajó pilótája ugyanezen a bolygón kötött ki. Davidge megpróbál rajtaütni a drákon, ám szerencsétlenül jár és fogságba esik. Ezek után lassan pedig mind neki, mind "kollégájának", Jeriba Shigannak (Louis Gossett Jr.) nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a zord és veszélyes vidéken csak egymásra számíthatnak. Így az ember és a földönkívüli összefog, hogy együtt éljék túl a megpróbáltatásokat, majd ahogy telik az idő, egyre jobban megismerik egymást, a másik kultúráját, nyelvét, szokásait. De hiába a barátság, ha minden nap meg kell küzdeniük az életért, ami egyre nehezebbé válik... Vajon kijutnak valaha innen, vagy ez a kopár kőgolyó lesz a sírjuk? És egyáltalán milyen jövő vár rájuk, ha saját fajtársaik megtudják, hogy összebarátkoztak az ellenséggel?

Ez a film nem az űrlényekről szól, nem is a technikáról, hanem egyetemes emberi dolgokról. Egy ismeretlen helyen, két idegen kénytelen összefogni a túlélésért: láthatjuk, hogyan kell legyűrniük a nyelvi akadályokat, a kulturális különbségeket; hogyan kell megvívniuk a természettel, és hogy végülis a kitartás eredményt hoz. Nem fontos az, hogy Jerry földönkívüli - ő éppen hogy emberibb Davidge-nél (ez egyébként nem új keletű dolog, de itt egy korai példa rá). Az űrlény tanítja meg a földit arra, mit jelent embernek lenni: hinni valamiben, harcolni az életért és egy önmagánál nagyobb célért. 

A látvány nagyon jó, semmi nem tűnik műnek, még az űrszörnyek is egész élethűek. A helyszínek fantasztikusak, a meteoreső szép, a makettek tetszetősek. Egy kamaradrámát láthatunk: Dennis Quaid és Louis Gossett Jr. kettőse teszi ki a mozi nagy részét. Az ő kölcsönhatásuk, ellentéteik, meg közös pontjaik adják a drámai jelleget, a vígjátéki humort és felfedezhető egy erősen bújtatott háború-ellenesség is. A többi szereplő mellékes, közöttük egyetlen ismertebb arc Brion James (Ötödik elem). A rendező a német Wolfgang Petersen (Trója), a történet alapja pedig Barry Longyear 1980-as novellája, ami Hugo Awardot nyert kategóriájában.

Érdekességek: A filmet eredetileg Budapesten kezdték forgatni, ám a költségek túl magasra rúgtak és az akkori rendezőt, Richard Loncraine-t kirúgták. A helyére felvett Petersen áttette a forgatás színhelyét Münchenbe, ahol egy már általa ismert stúdióban mindent előröl kezdett, az addig elkészített anyagot nem használta fel. A rendezőváltás alatti szünetben a két főszereplőt továbbra is fizették, a költségek pedig nőttek - viszont cserébe a drák maszk részletesebbé, kidolgozottabbá vált. A forgatókönyvbe belekerült egy az eredeti történetben nem szereplő bánya, mert a készítők azt gondolták, a cím bányára utal, pedig birtokos jelző (mine=enyém, de ugyanakkor kőfejtő is). Az űrlények nyelve nagyrészt visszafelé kiejtett orosz szavakból áll, a különös hanghatást pedig Gossett Jr. produkálta, akinek egy adottsága ez a nyállal-kevert beszédtechnika, amit még gyerekként sajátított el:) A nyitó csatában az ellenséges vadászgép komputerén egy protein felépítése látható. A nagy filozófusokról folytatott vita-résznél megfigyelhető, hogy Quaid fojtottan nevet - ez azért van így, mert ez már a sokadik próbálkozás volt, de mégis az egyetlen, ahol Davidge életre keltője nem tört ki hahotázásban. A mellékszereplők közt találhatunk egy Balog Menyhértet, akit manapság már Menyhért René Balog-Dutombének hívnak és kaszkadőr, itt egy Mills nevű pasast játszott (nem tudom ki lehetett az); valamint valahol felbukkant Peter "Londo" Jurasik is (és nem vettem észre...).

Az Enemy Mine kb. 33 millió dollárból lett, a marketing-kampányával együtt ez az összeg eléri a 40 milliót, ám mindössze 12 milliót hozott vissza. A reklám-hadjáratot azért említettem meg külön, mert már azért erős bírálatokat kapott - az eredeti plakát pl. egyáltalán nem mutatja, hogy ez egy barátságról, bajtársiasságról szóló történet. A film kritikai fogadtatása erősen vegyes volt...

Nekem tetszett, szerintem jó, teli van emlékezetes pillanatokkal (pl. az evés, a földalatti lény támadása, stb.). Bátran merem ajánlani, egyetlen kiemelhető hátránya talán a hossza, ugyanis két órás. Ja és még valami: Sajnáltam, hogy a végén nem derült ki, hogy ez az egész eseménysor végül békét hozott-e a két faj között, vagy nem?

Pontozás:

imdb: 6.9 (3 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Ifjabb Louis Gossett (ahogy Bozai József mondta anno) következő szerepe a The Home című horror lesz, Brian Cox-szal és Cloris Leachmannel.

- Bumper Robinson (ő volt Zammis) szinkronizálni fog, mégpedig a legújabb Igazság Ligája egész estés rajzfilmben, a Doomban - Kiborgot.

Várható írások: Apáca show 2.

Imádom a rossz filmeket, amiket minden "hozzáértő" leszól, de azért van ami már nekem se tetszik. Annak idején az első Resident Evil (aminek A kaptár címet adták hazánk fiai/lányai) kurvajó volt. Voltak benne ronda szörnyek, jó nők, lövöldözés, száguldozás, izgalom, gusztustalankodás, vagyis pont olyan lett, amilyen nekem a tökéletes horror. A második részben (aminek már új cím kellett volna) egy isteni főszörny és a menekülés a pusztulásra ítélt városból tetszett; a harmadikban pedig a Mad Max-szerű, poszt-apokaliptikus hangulat - még a sok túlzás meg marhaság ellenére is elszórakoztatott. De hogy ezekből hogyan lett az Afterlife, azt nem tudom...

Alice (Milla Jovovich) az előző részben említett, rejtélyes Arcadia nevű hely után nyomoz, hogy egy zombimentes helyet találjon és nyomára bukkanjon elveszett barátainak. Ám előtte még egy igen látványos leszámolásra küldi számos klónját az Umbrella-góré Wesker (Shawn Roberts) ellen. Az említett elegáns úriember viszont nem adja olcsón a bőrét, az Arcadia helyét jelölő koordinátákon pedig hősnőnk csak egy csomó elhagyatott repülőgépet, meg a megzavarodott Claire Redfieldet (Ali Larter) találja. A két nő ezek után egy szuperbiztonságos börtönkomplexumba repül, ahol emberekre bukkannak és fény derül a rejtélyes fertőzésmentes zóna titkára is. A túlélők egyike, Chris (Wentworth Miller) azt állítja, hogy ő Claire bátyja, de a lány nem ismeri fel - és vajon miért van a fickó bezárva egy elkülönített cellába? A legfontosabb kérdés viszont az, hogy ki tudnak-e jutni a zombik által ostromolt épületből vagy mind odavesznek?

A játék már túl van az ötödik részén, az egyre életszerűbb látvány, az új helyszínek és a minden addiginál betegesebb ötletekből születő új ellenfelek mindig adnak valamit, ami miatt a játékosok kipróbálják a soron következő epizódokat. A filmsorozat viszont már a harmadik résznél kifújt, onnantól aligha van köze a Resident Evilhöz. Az, hogy beletesznek karaktereket, akik szerepelnek a játékokban, nem elég. A kaptár nagyon hangulatos volt, mert egy földalatti halálcsapdából kellett kijutni, ráadásul időre ment az egész - tisztára, mint a játékokban; még a végén lévő menekülés és az utolsó nagy csata is olyan. A következő epizódban ugyanez történt, csak nagyobb mértékben: a városra atombombát dobnak, időben ki kell jutni, meg kell kerülni a katonaságot, a zombikat és hősnőnknek szembe kell néznie mutálódott barátjával. Ezek után átmentünk valami egészen hülyeségbe, de nekem az Extinction még tetszett - az Afterlife-ból viszont már szinte minden jó kiveszett.

Az eleje totál unalmas és érdektelen. Mivel tévében láttam (az HBO-n), ezért a hihetetlen 3D-s látványra kihegyezett Umbrella-ostrom nem hatott meg; a háromra meg alig emlékeztem, de azt tudtam, hogy az összes szimpatikus mellékszereplő meghalt, így marhára hidegen hagyott Claire sorsa. Plusz gagyi, hogy úgy a harmincadik percig összesen kettő zombit láthatunk, és a mozi igazán el sem kezdődik a börtönbe való megérkezésig. A helyszín kitűnő, de jobban is ki lehetett volna használni: a rabok-őrök-konfliktusra, az emberek emberek ellen, kint a zombik-helyzetre gondolok. Itt és most pedig megkapjuk az előbbit képviselve Wentworth Millert, aki tudja a kiutat, mert a hátára van tetoválva a börtön térképe; és az előbb említett jelenséget megtestesítő Kim Coates-t (pl. Battlefield Earth), aki az első pillanattól antipatikus, úgyhogy nem fogunk meglepődni az akcióin.

Az új mellékszereplők érdektelenek, a kopasz pasi és a főzős csaj mindössze skiccek (utóbbi szerintem magátó el is tűnik), a néger koma (Boris Kodjoe) jó fej, a keménylegény kiment a fejemből, a kis kínai pedig semmilyen. Az új zombik szintén irtó gagyik - értem én, hogy így néztek ki a játékban, de ez a szétnyíló fej-motívum (lásd Penge 2-3) itt nem működik. A dobermanokra kár vesztegetni a karaktereket, az mindennek a teteje... Wesker bácsi oké, de neki is mindenféle szar csáp jön ki a szájából, ami rémesen hülye látványt nyújt. A jétkidő elején a robbanásnál marhára nem derül ki, hogy "emberünk" meghalt-e vagy túlélte, de Alice sorsa ugyanígy bizonytalan, szóval magyarul semmit sem tudunk meg. Plusz negatívum, amiért lenyúlták az időmegállító effektet a Lost in Space-ből (én innen ismerem). A korábbi mellékszereplők közül visszatér K-Mart (Spencer Locke, ő egy lány) és a végefőcím után pár pillanattal Jill Valentine (Sienna Guillory), akinek felbukkanására nincs magyarázatom. Az író-rendező-producer még mindig Paul W.S. Anderson.

A mozi úgy ahogy bukás lenne, ha nem lenne benne az Axemannek keresztelt, a Resident Evil 5-ből idekerült Executioner Majini (Ray Olubowale, a 201 centi magas profi nehézsúlyú bokszoló játssza). Executioner nagy, erős, félelmetes és hihetetlenül jól néz ki - kár, hogy olyan gyorsan kinyírják. Mindenesetre ő az egyetlen eleme a Túlvilágnak, amiért azt mondom, hogy érdemes megnézni.

Érdekességek: A harmadik rész elkészültekor azt tervezték, hogy az lesz az utolsó, de a nagy bevétel miatt felmerült a folytatás lehetősége, végül úgy döntöttek az alkotók, hogy csinálnak még egy részt. Ez az első videojátékon alapuló film, amit 3D-ben gyártottak le. Wentworth Miller már a felkérést (egy börtönben ülő fickó, akinek első mondatai között van, hogy "Tudom a kiutat") is viccnek gondolta, később pedig elismerte, hogy félve vállalta el Chris Redfield szerepét. A korábbi filmekben Shawn Roberts helyett Jason O'Mara alakította Weskert. Executioner itt gyorsabb, mint a játékban, de gyengébb is (azért még rohadt erős:)). A mellékszereplők közt van egy magyar származású színésznő: Jamie Ferenczi. Néhány dolog, amit észrevettem: Claire haja a repülőn már tökéletes, mikor előtte totál csapzott volt, eltakarta az egész arcát, meg ilyenek. Talán felszállás előtt gyorsan megmosta?:D Ezen kívül már az Extinctionben is megfigyeltem, hogy a nők arca alig piszkolódik be, tökéletesen néznek ki, a férfiak maszatosabbak:)

A Túlvilág 60 millió dollárból készült és majdnem 300 milliót hozott. Bár a kritikusoknak nem vetítették le, ők mégis megnézték és nagyon leszólták (megértem őket). Ez a rész söpörte be a legtöbb pénzt az eddigi négy közül és így a valaha készült legnagyobb bevételt hozó kanadai mozgóképpé avanzsált.

Nekem nagyon nem tetszett, unalmas, érdektelen, semmilyen volt, a vége pedig elég nevetséges, sőt, érthetetlen. Csak Mr. Axeman jelenléte menti meg a legkisebb pontszámtól, de mindössze azoknak ajánlom a megtekintését, akik hozzám hasonlóan rajonganak az ilyen hatalmas szörnyetegekért:)

Utólagos szerkesztés: Másodszorra már sokkal jobban tudtam élvezni, de Wesker csápjai meg a világvége utáni tökéletes női sminkek még most is súlyos baromságnak számítanak. Viszont ezúttal sokkal jobban szórakoztam rajta, az Executionerös részek megint odavágtak, úgyhogy felemelem a pontszámot és izgatottan várom a következő epizódot!

Pontozás:

imdb: 5.9 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Másodjára sokkal jobban tetszett!)

Hírek:

- Készül az ötödik Resident Evil, a Retribution. Ebben benne lesz Milla Jovovich, Sienna Guillory, Shawn Roberts és Boris Kodjoe, a direktor továbbra is Paul W.S. Anderson marad (utóbbi pénzeli és írja e produkciót). Mégis mi a túró lehet majd ebben?! Azért megnézem majd, hátha ismét életre keltenek egy király fő-mutánst.

- Shawn Roberts-et láthatjuk a The Riotben Ron Perlman oldalán.

Azt hiszem legközelebb az Én és én, meg az Irént nézem majd a listámról, plusz ezen a héten jön még a Kedves ellenségem, azt tutira megtekintem!

Annak idején megláttam ezt a tök jó, figyelemfelkeltő címet az újságban és tudtam, hogy ezt a film megéri majd felvenni. Tényleg így lett, ez egy igazi ritkaság, nem is hiszem, hogy rajtam kívül itthon bárki más látta volna, legalábbis a korosztályomon belül tutira nem (24 vagyok). Ha jól emlékszem, azóta még egyszer megnéztem, most láttam harmadszor - de lehet, hogy tévedek, ha igen, akkor ez a második alkalom volt. A lényeg, hogy cikkem tárgya egy igazán különleges alkotás és dacára majdnem 40 éves korának, még ma is aktuális, hiszen elsősorban a zeneiparról szól meg a sikerért fizetendő árról...

Ez Gaston Leroux Az Operaház Fantomjának és Goethe Faustjának rockoperásított verziója, kiegészítve egy kis Frankensteinnel, Dorian Gray-jel, meg egy számomra ismeretlen Poe-művel (The Cask of Amontillado). A harmincas éveiben járó, rendkívül tehetséges zeneszerző, Winslow (William Finley) egy nap a popszakma csúcsán álló Lédús Gyümölcsök után játszik és ekkor a mindenható producer, Swan (Paul Williams) meglátja a lehetőséget emberünk művében. Csakhogy a dalon kívül semmi más nem kell neki, így hősünket koholt vádakkal sittre juttatja és kisajátítja muzsikáját. Ám Winslow kitör rabságából és megpróbálja elpusztítani a készülő lemezeket, de szörnyű balesetet szenved. Elveszti a fél arcát, a hangját, az egyik szemét és kissé meg is őrül, ám élteti őt a bosszú. A bosszú és egy kezdő énekesnő, aki kedves volt hozzá, Phoenix (Jessica Harper). Az egykori jóhiszemű, kissé félszeg fickó félelmetes jelmezt ölt és beköltözik Swan hamarosan megnyíló klubjába, ahol mindent elkövet, hogy keresztülhúzza a gonosz producer számításait - ám alábecsüli ellenfelét, akinek szövetségese maga a Sátán... Vajon mi lesz Winslow fő művének, a Faust-kantátának a sorsa és megnyithatja-e valaha kapuit e klub, a Paradicsom?

SZPOJLER GYÜN

Nem vagyok oda a zenés filmekért, de ez marhajó. Nehezen vettem rá magam, hogy újra megnézzem, ám amikor leültem elé, azt vettem észre, hogy teljesen leköt, és nagyon tetszik. Az alapfelállás az, hogy van a hatalommal bíró ember (a rendkívül visszataszító Swan) és a tehetséggel megáldott ember (Winslow), de előbbi magának akarja a sikert, csillogást, így elveszi, ami a másiké. A művét; a lányt, akit szeret; és a lelkét is... Ugyanis itt jön a Faust-vonal: Swan lepaktált az ördöggel, hogy örökké fiatal maradjon és ugyanebbe a szerződésbe kényszeríti hősünket. Winslow átváltozik A Fantommá, aki rendkívül erős, őrült és félelmetes. Fémfogai vannak és géphangja, külseje pedig leginkább egy madáremberre emlékeztet. Gyilkol, drogokon él, de mégsem lehet rá azt mondani, hogy gonosz, hiszen jó ügyért harcol: a szerelemért és a tehetség méltatásáért. Kérdéses, hogy az egyértelmű szellemi tulajdon elbitorlása miatt indított hadjárat megőrzi-e fennköltségét azután is, hogy immár Phoenix karrierjének felfuttatása lesz a fő célja? A válasz: nem, mert a lány is saját útját járja, sőt, gyakorlatilag nem tud valódi jótevője létezéséről... A Fantom azonban legbelül végig jó ember marad, nemes érzelmek vezérlik - példa erre, amikor meglesi Swant a villa tetőablakán keresztül. Ott majd megszakadt a szívem, mert tudom, milyen érzés ezzel a látvánnyal szembesülni... 

SZPOJLER VÉGE

A címszereplő nagyon jól néz ki, ő a film egyik legnagyobb erőssége. Ez a figura annyira remek; de mellette a cuki, majd a sikertől romlottá váló főszereplő lány és az ördögien tenyérbemászó rosszfiú is megmarad a nézőnek. Hab a tortán a homo- vagy biszexuális új rocksztár (Gerrit "Turbózombi" Graham), a sikerre éhező nők tömege és a tipikus, megcsinált fiúbanda. A kitűnően megírt és eljátszott karakterek mellett a jó zene az igazi főszereplő. A valódi zene, amit hangszerekre írnak, hangszerekkel adnak elő, tényleg énekelni képes emberek - az igazi muzsika győz a pénzelt nyálpop felett. Vagy mégsem?

William Finley-t hallhatjuk énekelni, az elején tényleg az ő hangja szól. Feltűnő magasságából ered A Fantom impozáns külseje, Finley ugyanis 193 centisre nőtt. 2006-ban vonult vissza, utolsó eddigi szerepe A Paradicsom Fantomja rendezőjének, Brian de Palmának mozijában, a Fekete Dáliában volt. Jessica Harper szintén saját hangján énekel, manapság azonban már őt sem láthatjuk, hat éve hagyta abba a munkát. Paul Williams élete a zene: dalszöveget írt, lemezei is jelentek meg és ebben a filmben ő volt a zeneszerző, a dalszövegíró, szponzorálta a muzsikát, sőt, amikor Winslow visszanyeri a hangját, ott is őt hallhatjuk. Gerrit Graham helyett viszont az extravagáns Beefként egy Ray Kennedy nevű fickó énekel - Graham szintén kiszállt már a forgatások világából, pontosan két éve. De Palma a rendezés mellett megírta a forgatókönyvet.

A megvalósításban rengeteg jó kis "ősi" filmtrükköt vonultatnak fel előttünk, külön érdekes az osztott képernyős jelenet. A sztori tele van fordulatokkal, végig érdekes és izgalmas marad, bár tény, hogy az eleje egy picit unalmas. A dalok (még a gagyinak szántak is) kellemesek, főleg a végén lévő shock-rock koncertjelenet tetszett, az utolsó felvonásban pedig elszabadul a káosz és a három főhős végső találkozásakor mindenki elnyeri méltó jutalmát...

Érdekességek: A film alapját Az Operaház Fantomjának 1943-as filmváltozata adja, nem az eredeti regény. Erre legjobb példa a torz arc létrejötte, mert ott és itt baleset következménye, a könyvben meg születési rendellenesség. Végig visszatérő motívumok a madarak: A Halál Lemezkiadó logója, a lány neve, a gonosz neve, A Fantom maszkja és a rengeteg tollas ruha. Néhány karakter neve visszavezethető a valóságra: Swan jobbkeze Philbin, az 1925-ös Phantom-moziban szereplő hölgyet Mary Philbinnek hívták; Winslow Leach neve pedig főhajtás a rendező tanítója, Wilford Leach előtt. A Death Records valójában Swan Song lett volna, pár alkalommal látható az erre utaló hattyús logó, ám ezt le kellett cserélni, mert a valóságban a Led Zeppelin kiadóját hívták így. A cserét montírozással oldották meg. Az említett fiktív cég névnyilvántartásában van fájl Alice Cooperről, Bette Midlerről, Peter Fondáról és Kris Kristoffersonról:) Paul Williams szerepelt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben, egyébként szerintem Swanként úgy nézett ki, mint egy öregasszony és Szörényi Levente keveréke:D Beef nagyjelenetének felvételekor Gerrit Graham nagyon beteg volt, menni is alig bírt. A stáblista alján valahol felfedezhetjük Sissy Spaceket mint díszletrendezőt - ő azért volt ott, mert az akkori pasija, Jack Fisk volt a díszlettervező és vele tartott:) A záró stáblista elején egy montázst látunk a főbb szereplőkről, az itt felvillanó képek egy része tényleg a filmből van, a többi pedig bakikból készült:) A moziból lett egy regény is, ebből azonban hiányzik az igen fontos természetfeletti motívum.

Fantom-rovat

William Finley találta ki a madárra emlékeztető kosztümöt, de Palma pedig eleve őt akarta erre a szerepre. A rendező kitűnően alkalmazta a suspense-elemet: sokáig nem látjuk a hős eltorzult arcát, csak a légzését halljuk, mindezt az ő szemszögéből. Ez a részlet kísértetiesen emlékeztet a négy évvel későbbi Halloweenre... Finley visszaemlékezése szerint az a gép, amely miatt karaktere megsérül, tényleg igen veszélyes volt, még akkor is, mikor az effekt-csapat előkészítette, hogy biztonságos legyen. Ha nem lett volna elég gyors, a szerkezet könnyedén összezúzhatta volna a fejét - a sikoly, amit ekkor hallunk tőle, eléggé valós! Mint már szó volt róla, a hang-visszahozási részben Paul Williams-et hallhatjuk énekelni és nem A Fantom alakítóját - ez egy belső poén, hiszen Williams Swanként ekkor azt mondja, hogy "ez a hang tökéletes", saját magát dicsérve:D

A The Phantom of the Paradise 1 300 000 dollárból készült, a pontos bevétele ismeretlen, de tény, hogy bemutatásakor megbukott, sem a nézők, sem a kritikusok körében nem örvendhetett túl nagy népszerűségnek. Viszont még így is sikerült szereznie egy Oscar- és egy Arany Glóbusz-jelölést, igaz, egyiket se tudta díjra váltani. Azonban érdekes módon a kanadai Winnipegben hatalmas sikere lett, ott elég sokáig vetítették és Kanadában a zenéjét tartalmazó album aranylemezzé vált! A későbbi korokban megtalálta rajongói bázisát és mára a Rocky Horror Picture Showhoz hasonlatos kult-státuszt ért el. Sikerére jó példa a 2006-ban (és azóta még egyszer) megrendezett Phantompalooza fesztivál, ahol az eredeti szereplőket sikerült összehívni abba a filmszínházba, ahol anno oly sokáig játszották a Phantomot, Paul Williams pedig koncertet adott az esemény tiszteletére.

Ez igazi gyöngyszem, egy kincs, ahol sikerült a horrort, a musicalt és a drámát ötvözni, a klasszikusokat méltó módon modernizálni. Fantasztikus főhős, aranyos főhősnő, utálni való gonosz, jó zene és a kor legfejlettebb technikái adják e mű varázsát.

Pontozás:

imdb: 7.4 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Még így második vagy harmadik alkalommal is tetszett!)

Anno felröppentek a hírek, hogy lesz újrája ennek az alkotásnak, de most már nem találok róla semmit, szóval feltehetőleg lefújták... A moziból készült egy dokumentumfilm, a Paradise Regained: Brian de Palma's 'Phantom of the Paradise', lehet. hogy ezt meg kéne nézni... Még meglátjuk.

Várható írások: Resident Evil 4.

     Ez az év, 1992, többek között arról híres, hogy Mozsárágyú ekkor volt bárányhimlős. És ez a film is ekkor készült, hozzávetőlegesen 10szer láttam, de hogy miért? Nem nagy szám, csak valamiért olyan aranyos meg szórakoztató.

     Deloris Van Cartier (Whoopi Goldberg) egy nem túl menő bárban énekesnőként dolgozik és valójában rohadtul unja az életét. A pasija, Vince viszont menő "üzletember" (Harvey Keitel), akinek esze ágában sincs elválni a nejétől, ezért Deloris egy nap (valószínűleg sokadszorra) elhatározza, hogy most aztán megmondja neki a magáét és végleg kiadja az útját. Elindul, magában lejátssza a párbeszédet, kidühöngi magát, majd belép az ajtón; és Vince emberei éppen fejbe lőnek egy fickót. Azért a Vencel se ma jött le a falvédőről, tisztában van vele, hogy az ő kis barátnője köpni fog, ezért Deloris-nak sürgősen le kell lépnie és uzsgyi is a yardra. Ott közlik vele, hogy egy választása van, amennyiben nem akar golyót a fejébe a már említett kellemes úriembertől: be kell vonulnia egy zárdába az apácák közé, ott biztos nem keresi senki a feltűnő és nagyszájú csajt. És lám, ez itt az alapkonfliktus.

     Ezután kitalálható a történet azok számára, akik nem 0-10 évesek és akik néznek tévét; eleinte a háta közepére kívánja az egészet, de aztán szépen lassan főszereplőnk rájön, hogy valószínűleg a sors (vagy Isten?) akarta, hogy úgy történjen minden, ahogy, és észrevegye, hogy az életén már ideje volt változtatni...

     Az apácák közt van túláradó (Kathy Najimy), halk és félénk (Wendy Makkena), morcos jófej (Mary Wickes) és a szigorú apácafőnökről (Maggie Smith) is kiderül később, hogy kedves és jót akar Deloris-nak. A film lényege pedig, rájöttem, miben rejlik. Maga az éneklés benne a fő motívum ugyebár, mert egy kórust kell alakítania hősnőnknek. Az éneklés és a karéneklés pedig egy olyan dolog, amitől vidám lesz az ember, mert énekelni jó dolog, kit érdekel, ha hamis? (Már persze engem, mert én falra mászok tőle és nem tudok hamisan danolni, csak miheztartás végett) A lényeg, hogy ez egy klassz közösségi élmény - már ha nem olyan énekkarról van szó, mint amiben én voltam bő 10 éve, bár ott is nagyon jól szórakoztam annak ellenére, hogy a tanárom elmebeteg volt -, és ez az érzés a film nézőjére is átragad, jobb esetben.

     Whoopi Goldberg, szegény gyakorlatilag eggyé vált ezzel a szerepével, pedig más műfajban is alkotott maradandót. Ő tényleg lubickolhatott ebben. A többiek jók, a kilencvenes évek teljes mértékben tombolnak a filmkockákon. Ilyen elcseszett ruhák azóta se voltak divatban, a zenék meg... de nem mondok semmit, mert Albán doktor úr nélkül pl. szegényebb lenne a világ. Meg a Macarena nélkül...

     Ajjajj, sikerült megint marhaságokat összeírnom, aminek semmi köze a filmhez. Sebaj. Nézzétek meg, vagy ha nem az se gond. Ez a jó kis dal elhangzott a filmben is. Engem is megmenthetne valaki, és feltalálhatná az 1 napos munkahetet! Kösz. De az se hétfő legyen, ha kérhetem. A videót levették...

Nagyon régóta meg akartam ezt nézni. Olyan jó címe van, plusz szerepel benne két kedvencem, Christina Ricci és Ron Perlman, a forgatókönyvet pedig a világ legrosszabb rendezőjének kikiáltott Edward D. Wood Jr. írta - lehetséges, hogy ez ne legyen jó?:)

Valamikor, valahol, talán az '50-es években járunk, amikor főszereplőnk, A Rabló (Billy Zane) megszökik az elmegyógyintézetből és miután szerez magának ruhát, kocsit és fegyvert, végrehajt egy rablást, ahol 15 000 dollárt zsákmányol. Viszont megöli a bolt tulajdonosát (Gregory Sporleder) és valami különös oknál fogva elmegy a temetésére - vagyis, amit annak hisz. A körülmények együttes játékának köszönhetően a pénz pedig egy koporsóba kerül, majd eltűnik onnan. De vajon ki vitte el a dohányt? A temetőőr (Perlman)? A temetkezési vállalkozók (Carel Struycken és Max Perlich)? Esetleg a gyászolók egyike (köztük a legendás sikoly-királynő, Tippi Hedren)? A hajsza megkezdődik, és úgy látszik, senki nem állhat emberünk útjába - ám egyre több titokzatos alak próbál keresztbe tenni A Rablónak, meg növekszik a hullák száma is. Már csak egy kérdés marad: hol a zsákmány és kié lesz?

A nyitó stáblista alatt már jól szórakoztam és kb. a háromnegyedéig úgy gondoltam, hogy ez egy fura, de vicces film. Az első, ami igazán különleges benne, hogy a szereplők beszéd helyett csak artikulálatlan hangokat adnak ki meg mutogatnak. Szinte folyamatosan szólnak a különféle zenék, és éneket is hallhatunk, de beszéd nincs. Vannak viszont, főleg az elején, részletek a forgatókönyvből, amik megjelennek a képernyőn, egyfajta narrációként. Aztán ott az egyértelmű paródia-jelleg: Zane úgy játszik, mint Johnny Depp az Ed Woodban, vagyis kétségtelen, hogy ez a figura valahol a hírhedt rendező maga. Jönnek bevágások régi mozgóképekből, és még a woodi mozik hibáit is megpróbálták utánozni - pl. a parkolóőr fejéről leesik a paróka és ez nagyon látványos. Ami miatt viszont mégsem tudom hova tenni az egészet, az a sok erőszak és a vége felé egészen elboruló hangulat. Úgy az első óra után az eddigi krimi-fekete humorból átmegy valami rémdrámába, a végén pedig jön egy csavar, mikor kiderül, hol volt a pénz, antihősünk meg elnyeri méltó büntetését. Az eleje vicces, izgalmas, érdekes, a vége felé viszont valahogy ijesztő/rossz, hogyismondjammilyen.

(A képen az író, aki a film bemutatójakor már 20 éve halott volt.) Gyakorlatilag a legkisebb mellékszereplő is ismerős lehet valahonnan. A már említett Gregory Sporledert a Reneszánsz emberben meg a Kerge birkákban láthattuk, Carel Struycken volt az Addams-család inasa, Max Perlich meg a Maverick első pókercsatájában résztvevő, apró termetű mesterlövészt játszotta. Remélem, hogy Tippi Hedrenről mindenki tudja, melyik filmben bukkant fel! További ismerősök: Tara Reid (pincérnő és még valami), Nicolette "Született feleség" Sheridan (a bálban vagy hol a főhős társa lesz egy időre), Lee Arenberg (A Karib-tenger kalózai Pintelje, ő a parkolóőr), Abraham Benrubi (Jerry a Vészhelyzetből, itt kidobóember), valamint a legendás Vampira (nagyon furcsa külsővel) és Eartha Kitt (az énekesnő, ő volt például az első Macskanő). Christina Ricci egy tini prostit játszik, aki megpróbálja kizsebelni a férfit, felbukkanása egészen a Buffalo '66 táncos jelenetéhez hasonlít. Billy Zane producer és a zenék összeválogatója is volt, a rendező meg egy bizonyos Aris Iliopulos, akinek ezen kívül csak egy munkája volt a filmiparban.

Érdekességek (már maga a teljes I Woke Up... az:)): Műfaji besorolása szerint vígjáték, elvileg Wood emlékére készült. Sok olyan technikát használtak a készítők, amit a nagy előd, mondjuk a már említett ollózgatást a régebbi mozikból. Több színész is szerepel, akik együtt dolgoztak anno az íróval, például Vampira, akinek ez volt az utolsó filmje. Sem a nézők, sem a közönség tetszését nem nyerte el a Korán keltem aznap, amikor meghaltam; a pénzügyi hátteréről nincsenek adatok.

Nagyon furcsa film ez. Lehet rajta nevetni, izgalmas és érdekes, a zenéje marhajó, de a műfaji kevertség, a hirtelen tónusváltás és a sok halál rosszat tesz neki. Nem mondhatom, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem - egyszerűen fogalmam sincs, mit mondjak róla. Aki valami igazán különlegeset akar látni, szereti a nehezen befogadható alkotásokat, annak biztosan tetszeni fog, és persze az Ed Wood-rajongóknak is - már ha vannak ilyenek:D

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.2-t növekedett.)

Én nem adnék rá pontot, mert egyszerűen lehetetlen:)

Hírek:

- Jövőre mutatják be a Plan 9 című horrort, ami egyértelműen Edward D. Wood Jr. fő művén, a 9-es terv a világűrbőlön alapszik.

- Billy Zane-t az elkövetkezendőkben az alábbi művekben láthatjuk: Mysteria (rejtélyes thriller, a címe nagyon tetszik, de ötletem sincs, valójában micsoda), Scorpion King: Battle for Redemption (a harmadik réteg kitint nyúzzák le a Skorpiókirályról, akit ezúttal nem a Szikla alakít, de cserébe megkapjuk Ron Perlmant), The Ganzfeld Experiment (horror, Dominic "Szökés" Purcellel), Death Method (thriller, a leírása alapján a Fűrészre emlékeztet), The Ghost of Goodnight Lane (filmforgatásos, szellemes horror, főbb szerepekben a Lost in Space-es Lacey Chabert, és a Halloweenből ismert Danielle Harris), Tarantula (országúti motoros leszámolás Danny Trejoval) és végül a Dark Star Hollow (szintén ijesztgetős, Josh Hartnettel).

- Tippi Hedren marad az ismerős terepen, szintén borzongatós művekben fog felbukkanni, egész pontosan a Room and Boardban (kannibálos?) meg a House of Good and Evilben.

- Ron Perlman a The Littlest Angel című aranyos, angyalkás animációs moziban lesz Isten hangja:) Emellett láthatjuk is a Bad Ass-ben (akciófilm Danny Trejoval), a The Riotben (akció/sci-fi) és a The Gatekeeperben (horror, ennél producer is).

- Abraham Benrubi szintén ijesztgetni akar, a Gluttonban Patricia Arquette-el játszik, a rendező David Arquette.

A következő megnézésre kerülő darabról még nem döntöttem, de nagy valószínűséggel A Paradicsom Fantomja lesz az, jövő héten pedig adja a tévé a Kedves ellenségemet, amit biztosan megnézek majd! (Azóta mindkettőről írtam már.)