A Birodalom visszavág befejezése rengeteg kérdést vetett fel a rajongók körében, akik így tudhatták, hogy jön majd a következő rész, amiben végre megoldódnak a rejtélyek és minden szereplő elnyeri méltó büntetését/jutalmát. Először is: vajon tényleg Darth Vader Luke apja? Végülis mi oka lenne a Sötét Nagyúrnak hazudni erről? Mi lesz a lázadók sorsa és vajon sikerül-e kiszabadítani Han Solot Jabba palotájából? Aki megnézi ezt a részt, az mindenre választ kap, de azért jöjjön egy rövid ízelítő a sztoriból:

Luke Skywalker (Mark Hamill) visszatér a Dagobah-ra, hogy befejezze a Jedi-kiképzését, de az öreg Yoda mestert (Frank Oz) már betegen találja ott... R2-D2 (Kenny Baker) és C-3P0 (Anthony Daniels) Luke üzenetét viszik a hírhedt gengszter Jabbának (Larry Ward a hangja), aki persze kiröhögi az ultimátumot. A két droid kénytelen munkába állni a hutt gaztevőkkel és léhűtőkkel teli erődjében, és hamarosan Chewbacca (Peter Mayhew) is ott találja magát egy cellában, mert egy rejtélyes fejvadász elfogja és kiszolgáltatja a csigaszerű maffiafőnöknek. De a bűnözők falkájában nem mindenki az, aminek látszik és egy titkos összeesküvés készülődik a színfalak mögött... A lázadók megmaradt flottája pedig az Endor nevű hold felé veszi az irányt, ahol a biztos pusztulást jelentő második Halálcsillag építése folyik, melyet személyesen az Uralkodó (Ian McDiarmid) felügyel. A szálak végül az erdővel borított Endoron összefutnak, ahol egy utolsó, nagy ütközetben eldől a galaxis sorsa és ahol már várja Luke-ot sötét végzete, a Sith Lord, Darth Vader (David Prowse, James Earl Jones, Bob Anderson és Sebastian Shaw alakítják)...

A sorozat befejező része, amiben kitalálható a befejezés, de mégis történnek meglepő dolgok. Bemutatási dátum szerint a harmadik volt, és ezt is egy új rendező készítette, a wales-i Richard Marquand, aki két helyen benne van a filmjében: először ő Jabba vallató-droidjának hangja, másodszor pedig az egyik AT-ST vezetője, akit Leia lelő. David Lynch és David Cronenberg is megkapta a lehetőséget a rendezésre, ám mindketten más-más okból, de elutasították a felkérést. Steven Spielberg pedig azért nem vállalhatta el, mert tagja volt a Rendezői Kamarának, ahonnan Lucas kilépett, és ami rengetegszer keresztbe tett neki akkor és később is. Az előző részt levezénylő Irvin Kershner azt nyilatkozta, hogy az ő egyik segédrendezője és maga Lucas forgatták le a film nagy részét, mert állítólag Marquanddal nem jött ki a stáb, sőt a mai napig ellentétes szóbeszédek keringenek arról is, hogy vajon a wales-i rendező és a széria atyja tudott-e rendesen együtt dolgozni, vagy sem.

Az ismert főszereplők még mindig ugyanazok, kivétel, hogy Darth Vader megszemélyesítői közé bekerült még az akkor már 78 éves angol színész, Sebastian Shaw is, aki a figura valódi arcát adta. Lévén Anakin Skywalker ekkor először jelent meg ténylegesen a szériában, Shaw világhírnévre és kult-ikoni státuszra tett szert pár perces szerepével. Később aztán Lucas saját kezűleg kent le egy jó nagy pofont filmjének, mikor a 2000-es évek közepén elkészült sokadik felújítás során a végén megjelenő idős Anakint lecserélte a Hayden Christensen által játszott fiatalra, így kiretusálva Sebastian Shaw-t önnön zárójelenetéből.

A mellékszereplők közt van jó pár ismertebb törpe-színész: Warwick Davis (Wicket ewok), Jack Purvis (Teebo ewok - Purvis lánya is játszott egy szőrös kis maciembert), Tony Cox (Én és én meg az Irénből a sofőr), Debbie Lee Carrington (az Aerosmith Love in an Elevator klipjében az apró hölgy) és Deep Roy (a fuvola-szerű hangszeren játszó lény Jabba palotájában); valamint Ben Burtt hangeffekt-mester (a bunkerban az egyik birodalmi tiszt, aki azt kiáltja: Freeze!). Kenny Baker pedig a kis asztromech-droid mellett szintén elvállalta az egyik főewok szerepét. A Michael Carter által életre keltett Bib Fortuna a Star Wars-univerzum egyik ismert alakjává lépett elő az itteni megjelenése után, a színész pedig azt mondta egyszer, hogy furcsa érzés számára, hogy a karakterét mindenki ismeri, de őt magát senki - Fortunát egyébként nem Carter, hanem Erik Bauersfeld szólaltatta meg.

Néhány egyéb, fontosabb mellékszereplő: Tim Rose, aki itt Ackbar admirális; keltette életre a szintén Lucas nevéhez fűződő, ám csúfosan megbukott Howard, a kacsában a címszereplőt. A hutt maffiafőnöknek hangját kölcsönző Larry Ward a IV. epizódban Greedo megszólaltatója volt. Boba Fettet a felújításhoz Nelson Hall és Don Bies effektmesterek játszották el, C-3P0 aranyszínű páncélja alatt pedig 3 jelenetben is Chris Parsons kaszkadőr bújt meg Anthony Daniels helyett. A Chewbaccát elfogó Boush hangja Pat Welsh, aki E.T. "szövegét" mondta anno. Végezetül egy vicces név: Dickey Beer (rohamosztagost és "fűnyírós" katonát alakított).

(A képen Jabba énekesnőjének 1983-as verziója.) Érdekességek: A nagy űrcsatában állítólag az egyik hajó egy surranó, amit az effekt-csapat egyik tagja dobott be a makettek közé. Csak ehhez a jelenethez annyi trükköt használtak fel, ami elegendő lett volna egy teljes filmhez. Denis Lawson, aki a lázadók egyikét, Wedge Antilles-t alakítja, mindhárom régi filmben szerepelt, de az első részben elírták a nevét - később megerősítette, hogy azonos azzal a bizonyos Dennis Lawsonnal. Az ewokok nyelvét a filippínó és a kalmuk nyelv ihlette, a hutt beszédet pedig az inkák quechua nyelve. Nien Numb, Lando segédpilótája egy kenyai nyelven, hayául beszél - a szövegét egy Amerikában tanuló kenyai diák, Kipsang Rotich mondta fel. A kenyai bemutató során a közönség megdöbbent, hogy anyanyelvét hallhatja egy szuperprodukcióban. A rancor üvöltését állítólag egy tacskó eltorzított hangjával hozták létre:)

Boba Fett már akkor is nagy népszerűségnek örvendett a rajongók körében, Lucas bácsi ezért elhatározta, hogy a felújításhoz készít egy jelenetet, amiben a fejvadász végzete megváltozik, viszont később úgy döntött, ez elvonná a figyelmet az eredeti sztoriról, így mégsem készült el – a Történetek a fejvadászokról című könyvben viszont elolvashatjuk! A Return of the Jedi 32 és fél millió dollárból lett, több, mint 475 milliót hozott világszerte, így 1983 legtöbbet kaszáló filmje; ráadásul nagyrészt pozitív kritikákat kapott. Az 1984-es Oscar-gálán vizuális effektjeiért megkapta a Special Achievement Awardot és elnyerte a Hugo Awardot a Legjobb Drámai Alkotás kategóriájában. Az évek során viszont egyre inkább az a nézet erősödött meg, hogy az eredeti hármasból ez a legkevésbé jó, amit csak tovább erősített a Lucas által véghezvitt több utólagos módosítás.

Darth Vader-rovat:

David Prowse csak a film első felében játssza Vadert, később a szerepét átvette Bob Anderson a fénykardozós részekhez, végül pedig Sebastian Shaw az Anakinos jelenetekhez. Prowse újfent nem tudott róla, hogy lecserélik Shaw-ra, és a forgatás alatt nem is találkozott Ian McDiarmiddal, aki a Császárt alakítja.

SZPOJLER KÖVETKEZIK!

Mielőtt Vader ledobja az Uralkodót a mélységbe, egy rövid pillanatig a sisakja helyén egy koponya látható (nem vettem észre, csak olvastam). Halála után Anakin azért nem tűnik el úgy mint Ben és Yoda, mert nem tudja, hogyan kell ezt csinálni - Obi-Wan Qui-Gontól tanulta, Yoda pedig Obi-Wantól.

Palpatine megölésével Anakin Skywalker beteljesíti a jóslatot, hiszen elpusztítja a Sithet, megmenti az utolsó Jedit és ezzel egyensúlyt hoz az Erőben!

SZPOJLER VÉGE.

Jabba Desilijic Tiure-rovat:

A huttot egy félmillió dolláros, három hónapig készült, 1 tonnás bábúval keltették életre. Ketten ültek a makett belsejében, egyikük az egyik kezét és a nyelvét, a másik a másik kezét, a száját és a fejét mozgatta. Egy kis növésű bábos mozgatta Jabba farkát, egy mögötte állt és onnan irányította a fejét, egy újabb ember pedig távirányítással keltette életre a szemeit és az arckifejezését. Stuart Freeborn építette, David Alan Barclay, Toby Philpott és Mike Edmonds ültek a belsejében. Edmonds egyébként egy ewokot is eljátszott az endori jelenetekben.

Ezzel a résszel teljes lesz Anakin Skywalker története, Luke Jedivé válik, Han és Leia immár akadálytalanul egymáséi lehetnek és ez a varázslatos világ felszabadul az elnyomás alól. Győz a Jó, a Gonosz pedig elbukik, Darth Vader végül megváltja saját magát és eggyé válik az Erővel...

Pontozás:

imdb: 8.4 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Warwick Davist az alábbi filmekben láthatjuk majd: ShortFellas (krimikomédia), Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1-2. Mike Edmonds szintén benne lesz az utóbbiban.

- A 2011-ben megjelenő blu-ray Return of the Jedi-ban lesz majd egy addig soha nem látott pluszjelent is, ahol Vader Luke-kal kommunikál az Erőn keresztül.

Amint megnézem a 4. dvdn található kiegészítőket, elkezdek írni a hat részről egyben, ezt a cikket viszont a Sorozatportálra szánom. Ott egyébként eddig két írásom jelent meg, egy a Resident Evil-trióról, egy pedig a 2006-os év színpadi mágiával foglalkozói mozijairól szól, mindkettőt ajánlom figyelmetekbe!

Tim Burton eddigi pályafutása alatt kétszer próbálkozott a sci-fi műfajával egész estés mozgókép keretein belül, de mindkétszer belebukott. Ami nemrég Tarantinonak és Rodrigueznek összejött a Grindhouse-szal, az Burtonnek nem sikerült a Támad a Mars!-sal, pedig szerintem tök jó film. Annyira abszurd, tele csomó remek színésszel és vicces is! Pár évvel később aztán a 20th Century Fox felkérte őt rendezőnek az 1988 óta érlelődő Planet of the Apes-újra elkészítésére. Az 1968-ban nagy sikert aratott, mára legendás tudományos-fantasztikus alkotás Pierre Boulle írásán, a La planete des singes-en alapszik. A lényege egy világ, melyben a civilizációt és az evolúció csúcsát a majmok jelképezik, míg a vadállatokat az emberek - ebbe a közegbe kerül egy férfi a mi világunkból, aki aztán mindent megváltoztat. A majmok bolygója még 4 mozi- és 2 tv-filmet eredményezett. A 2001-ben materializálódott verzió pedig így meséli el ezt a történetet:

A nem olyan távoli jövőben a Föld körül kering az Oberon kutatóállomás, amelyen katonák és tudósok főemlősöket képeznek ki egyszerű, de veszélyes űrkutatási feladatok végrehajtására. Egy nap aztán a Periklész névre hallgató csimpánz egy furcsa elektromos viharban végzett missziója során eltűnik és kiképzőtisztje, Leo Davidson (Mark Wahlberg) utánamegy. Hamarosan egy idegen bolygón csapódik be, ahol szembesül az elképesztő valósággal, miszerint a nomád körülmények közt élő emberiséget a civilizált, intelligens majmok tartják rabszolgasorban, elnyomás alatt. Leo ki akar szabadulni a fogságból, harcol az elfogói ellen és ezzel felkelti az emberjogi aktivista Ari (Helena Bonham Carter) figyelmét - meg néhány veszélyes alakét is. Hősünk segít pár embernek, akik ezután követni kezdik őt, megváltást várva... Leo meg Ari emberi és majom társaikkal (köztük a szép Estella Warren [a fentebbi képen], a kevésbé szép Paul Giamatti és a fantasztikusan játszó Cary-Hiroyuki Tagawa) elindulnak a rejtélyes Calimába, ahol a menekülés reményét sejtik, nyomukban a vérszomjas Thade tábornokkal (Tim Roth) és katonáival (élükön Michael Clarke Duncan) - a végső, nagy összecsapás pedig elkerülhetetlennek látszik. Ki fogja végül uralni a Majmok Bolygóját?

Először is: ez a film pénzügyileg hatalmas siker, a kritikai fogadtatása azonban erősen vegyes, tehát bukásnak nem lehet nevezni. Ami rögtön mellbe vágja az embert, az a hihetetlen látványvilág. A legkevesebb számítógépes trükköt alkalmazták, minden egyes majmot különleges maszkmesteri és színészi együttműködés hozott létre. Eredetileg a remek (azóta már elhunyt) Stan Winston lett volna a filmbeli lények tervezője, de aztán kreatív ellentétekre hivatkozva kilépett. Helyét a nem kevésbé nagyszerű Rick Baker vette át (aki egyébként egy rövid pillanatig látható is a filmben, elmaszkírozva).

Lássuk a színészeket! Wahlberg szokásos színvonalát nyújtja, de nem volt túl megerőltető dolga. Helena Bonhma Carter, bár főszereplő, mégsem annyira meghatározó a jelenléte a vásznon és a külseje sem annyira hiteles, mint a többi majomé. A pálmát szerintem Cary-Hiroyuki Tagawa viszi a jófiúk oldalán, aki méltóságot, erőt sugároz és tiszteletet parancsol az öreg, egykori tábornok, Krull szerepében. Az egyetlen gond vele, hogy az utolsó harca túl rövid lett (ő van a bejegyzés elején a poszteren). A rosszfiúk közül Tim Roth szintén óriási, csak úgy árad belőle a düh minden egyes pillanatban, valamint az ő viselkedése a leginkább majomszerű. Michael Clarke Duncan figurája érdekes, de csak másodhegedű lehet Roth mellett. A poénforrás ezúttal Paul Giamatti Limbo nevű orángutánja, aki mocskos biznisszel akar pénzt keresni, de aztán rossz időben van rossz helyen és bele akar köpni az emberek levesébe, de ő húzza a rövidebbet - ő is nagyon jól alakít, de szerintem csak külsejében majom, a viselkedésében nem igazán.

A mellékszereplők közt van a valószínűleg vademberes kinézete és jól csengő neve miatt beválogatott Kris Kristofferson; pár pillanatra megjelenik még Deep Roy (pl. az új Charlie és a csokigyár), Lisa Marie (Burton előző kedvese és múzsája, szinte minden '90-es évekbeli filmjében szerepel), Martin Klebba (pl. Karib-tenger kalózai 2.), Kevin Grievoux (az Underworld írója és fekete vérfarkasa), valamint Nils Allen Stewart (pl. A maszkban látható, hosszú copfú rosszfiú) - a legtöbben közülük majmok, így nem lehet őket felismerni. A '68-as verzióból láthatjuk egyetlen rövid pillanatig Linda Harrisont (Nova volt az eredetiben, itt egy rabszolganő) és Charlton Hestont (a főhős volt, itt Thade apja, Zaius). Vicces nevű mellékszereplő: Brett Smrz (egy majomgyereket kelt életre). A sztoriban van jó pár dolog, amibe bele lehetne kötni, de ezeket a hozzá tartozó dokumentumfilmekben, könyvekben később megmagyarázták. Nekem nem volt bajom velük, a befejezéssel sem - erről még lesz szó.

Néhány érdekesség: A producer az eredeti verziót engedélyező, egykori Fox-vezér Richard D. Zanuck volt. Tim Roth néhány jelenetét megváltoztatta, ötleteivel még inkább félelmetessé varázsolta karakterét. Különös helyzet alakult ki a forgatáson, mikor a fegyveres jelenet került sorra, ugyanis míg a Zaius-t alakító Charlton Heston a lőfegyveres társaság szóvivője, addig a fiát alakító Roth éppen a gyilkos eszközök elleni liga szószólója, de végülis ebből nem lett semmi gond, bár utóbbi végig viszolygott ettől a résztől. Eredetileg a cselekménynek terveztek egy folytatást, de a pénzügyi siker ellenére ez mégsem valósult meg. Burton nem akart volna egyébként se visszatérni, Wahlberg, Bonham Carter és Giamatti viszont szívesen öltötték volna fel újra jelmezeiket. A rendező és a főszereplőnő ezen a forgatáson jött össze, valamint Zanuck és Burton is itt dolgoztak először együtt.

A majmok bolygója 100 millió dollárból készült, 362 milliót hozott. A maszkmesteri munka rengeteg dicséretet kapott, a legtöbb kritika a furcsa, tulajdonképp megmagyarázhatatlan befejezése miatt érte a Planet of the Apes-t. Pedig ez egy igazi burtonös húzás volt, olyan sötét, különös és durva. Állítólag Boulle írásának befejezése is valami olyasmi, mint amit itt láthatunk, az imdbn olvasható pár utalás rá, hogy miért is történik mindaz, ami történik. Roth azt nyilatkozta, kétszer látta, de nem érti a csavart, Burton pedig azt mondta, nem szánt neki értelmet, hanem az esetleges befejezést vezette fel vele. Ha utánajárunk, ha nem, szerintem jó ez a befejezés, marhanagy csavar!

(Szerkesztés: Ja és köszönet a nagyszerű Coolnak, hogy a teljes játékidő alatt a képernyő negyedét betöltő "Rubí, az elbűvölő szörnyeteg"-felirattal rontotta a filmnézés élményét!)

Röviden összefoglalva: Nem a világ legjobb sci-fije, de élvezhető, a vége odavág, sok kitűnő színész van benne és a látványvilága is felüdítőleg hat a mai CGI-mozik között. Egyszer érdemes megnézni, de ne várjatok egy tipikus Burton-művet, mert egyáltalán nem olyan.

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Picit néhol unalmas.)

Hírek:

- Jövőre lesz kész a szintén az eredeti mozit feldolgozó Rise of the Apes, ami valószínűleg egy 0. epizód vagy tökéletes újragondolás lesz. (És 2016-ra ennek már 2 folytatást csináltak...)

- Tim Burton a producere a 2012-es beszédes című Abraham Lincoln: Vampire Hunternek, valamint rendezője az ugyanabban az évben várható Dark Shadows-nak, ami egy tévésorozat alapján készülő vámpíros-szörnyes film, ahol a fővérszívót Johnny Depp játssza majd. (Erről már olvashattok a blogon.)

- Mark Wahlberget két év múlva a Teddy Bear című vígjátékban láthatjuk, ami egy életre kelt játékmackóról szól:) Emellett állítólag ő lesz majd Eric Draven a 2011-es A holló-újrában:O (Utóbbi mégse készült el, előbbi már két részes.)

- Helena Bonham Cartert jövő héten megnézhetjük újból Bellatrix Lestrange-ként a HP VII. 1. részében. (Erről is olvashattok nálunk.)

- Michael Clarke Duncan a Cross című fantasy-ban szerepel majd, valamint azt rebesgetik, hogy benne lesz a The Riot című akciómoziban Ron Perlman és Armand Assante oldalán.

- Cary-Hiroyuki Tagawa alakítja Piccolot és Kami Samat a 2012-es új Dragonball-filmben, amiről egyelőre nem sokat lehet tudni...

Sok a meló mostanában, azért tart ilyen hosszú ideig egy-egy írás elkészítése. Továbbra is készül A Jedi visszatér kritikája és a Sorozatportálra is tervezek még két projektet.

     Negyedik könyv, negyedik film, harmadik különböző rendező. Olyan, mint a többi 5, amit eddig itthon bemutattak. Jó is, meg rossz is.

     H. Potter (Daniel Radcliffe) 14 éves, belépett az igazi kamaszkorba. Már érdekli az ellenkező nem, könnyen összeveszik bármelyik barátjával, akik ugyebár szintén tizenévesek, hasonlóan érzelem-dúsak. Harry-t viszont a szokásos tinidolgok mellett idén már megint leköti valami más is; mint mindig, megint életveszélyben van, mert vadászik rá Voldimoldi (Ralph Fiennes). Érdekes, de félelmetes tulajdonságot kezd észrevenni magán a varázslótanonc; álmaiban a Sötét Nagyúr a főszereplő, és kivétel nélkül mindig fáj villámalakú sebhelye, amikor felriad a lidércnyomásokból. Még csak sejti, hogy talán a jelen történéseit látja alvás közben...Azonban még ezekről az álmokról is eltereli figyelmét, hogy nevét valaki bedobta a Tűz Serlegébe, mely a Trimágus Tusa jelképe. Ez az esemény pedig évszázados múltra tekint vissza, idén a Roxfort a házigazda. Harry tisztában van vele, hogy Voldemort minden bizonnyal továbbra is tervezi visszatérését. És ha mindez nem volna elég, tűrnie kell még az iskola növendékeinek ellenszenvét, akik azt hiszik, hogy volt olyan nagypofájú, hogy benevezett egy halálos küzdelembe, aminek alsó korhatárát még csak nem is súrolja.

     Akárcsak a könyvek esetében, a mozik szempontjából is ez az első kifejezetten sötét hangulatú, nem igazán gyerekeknek való epizód. Én ezekben a hangulati elemekben sosem csalódok, hiszen a technika ma már csodákra képes, például tetszett a Ragyogás ihlette labirintus a végső megmérettetésnél. A merengő először itt tűnik föl, az is jó. Minden, ami abban a bizonyos temetőben történik, összességében rendben volt. De a drága gyerekszereplők még mindig nem színészek, talán Radcliffe a legmeggyőzőbb számomra. Amikor csúnyán néznek, az elvileg a düh kéne, hogy legyen, vagy az utálat, vagy esetleg a megvetés, de egyszerűen csak csúnyán néznek. Azért mindenképpen jó pont, hogy Hermione (Emma Watson) már normálisan öltözködik, viszont minden srác, így például Ron (Rupert Grint) is hosszú hajjal rendelkezik, ami nyilván a lázadó jellemüket jelenti, de inkább lányosak szegénykéim.

     De, a már elismert és az eddigi 3 részben is tökéletesen bevált idősebb színésznők meg színészek enyhítik a film minőségbeli hiányosságait. Mint már említettem másik H.P.-filmnél, nekem ez a Dumbledore (Michael Gambon) kissé túl valóságos, hülyén szólva túl naturalista viselkedés szempontjából. Kevésbé elegáns, mint a betűkkel megörökített megfelelője. De ennél nagyobb gondunk ne legyen. Új szereplő Rémszem Mordon, ő Brendan Gleesonnak köszönhetően kelt életre. Remek az eszelős auror szerepében (hohó, nem is ő az igazából, haha). Ő, és a Fleur kisasszonyt alakító Clémence Poésy egyébként szerepelt az In Bruges-ben. Meg Fiennes is.

     Ralph Fiennes végül Voldi tervezett kinézetének köszönhetően vállalta a szerepet elmondása szerint. Biztos jó lehet így felöltözni, engem is meggyőztek volna. Persze azt a hangot, amit annak idején elképzeltem a Nagyúrnak, azt sehogy se tudják megvalósítani, és ez fáj. Azért nagyon klassz kis Voldemort kerekedett ki az Angol Betegnek köszönhetően. (Most arról vitázhatnánk, hogy nem ilyennek képzeltem és hasonlók, de hát senki sem ilyennek képzelte el.)

    A fel-feltűnő szereplők nevei önmagukért beszélnek: Maggie Smith, Miranda Richardson, Alan Rickman, Gary Oldman (Syrius azért eléggé elhanyagolt a filmben), Robbie Coltraine, David Tennant (ő pl. maga Doctor Who), Timothy Spall. És a humor azért szerves részét képezi a 4. résznek. (És emberek, azt még nem is említettem, hogy korunk bálványa, Robert Pattinson jelentős szerepet vállalt benne! Nemcsak eljátszotta Cedric Diggory-t, de ő a legjóképűbb, a legcukibb, a legszebb arcbőrű, a legtehetségesebb is a vásznon. Nem olyan borzalmas az alakítása egyébiránt, de persze a tvájlájthoz semmilyen film nem hasonlítható, mert az a világ legnagyszerűbb alkotása. Fröcsögés befejezve.)

     Nem mondanám, hogy ez nem jó kis film, a színészgyerekek meg reméljük a hamarosan moziba kerülő első Halál Ereklyéiben már mutatnak valami értékelhetőt.

Ez meg itt zene. Felismertem a Pulp énekesét a filmben, szóval marha jó vagyok.

Aki, ne adj Isten, olvasta a Superman-írásomat, az már tudja, hogy annak idején a Christopher Reeve-et a világhír felé elindító kasszasikert egyszerre forgatták a folytatásával, az itt tárgyalt Superman II-vel. (Bizony, semmilyen frappáns magyar alcíme nincs...) Ez az együtt forgatásos módszer a producerek sajátossága volt (Alexander és Ilya Salkind, valamint társuk, Pierre Spengler), már használták ez előtt is. Az Acélember első részének létrejöttét hátráltatta a nagy '77-es new yorki áramszünet, a hihetőnek tűnő repülési jelenetek kikísérletezésének hosszúra nyúló időtartama és a produkció egyre nagyobb méreteket öltő költségvetése. Salkindék gyorsan, kevés pénzből akartak nagy filmet csinálni, a rendező Richard Donner pedig szakemberekkel és jó színészekkel akart egy jó filmet összehozni. Végül megszületett a mű, amely pénzt, sikert és csillogást hozott, ám nem mindenkinek.

Az akkori legnagyobb húzónévnek számító Marlon Brando szerepeltetése hihetetlenül drága volt, ráadásul a szerződése révén jogosult lett a folytatásból származó bevételek bizonyos százalékára - a pénzemberek pedig megsínylették, hogy a befolyó nagy dohányból nem akarták odaadni neki a részét, mert Brando beperelte őket és nyert. Donner a film bemutatása után nem leplezte elmarasztaló véleményét a producerekről, valamint az ő "hibája" lett a megnőtt költségvetés, ami miatt a Warner pénzéhez kellett nyúlni - emiatt a stúdió több nyereségre tett szert, mint azt Salkindék szerették volna. A rendezőt ezekből az okokból kifolyólag kirúgták, mikor már majdnem teljesen kész volt a Superman II - helyére pedig az angol-amerikai Richard Lester került, aki segédproducerként működött közre az első epizódnál. Lesternek fogalma nem volt a Superman-mítoszról, egyáltalán nem tisztelte a karakter 40 éves múltját és mindent a saját szájíze szerint csinált meg - újraforgattatta szinte az egész mozit.

Emellett a másik húzónévnek számító Gene Hackman sem jött vissza az újraforgatásra, így róla kizárólag a Donner által készített felvételek maradtak - egy dublőrt és egy hangutánzót használtak Lex Luthor szükséges jeleneteihez. Valerie Perrine meg Ned Beatty szintén távol maradtak, őket is helyettesítették, ahol kellett - a nevüket viszont felhasználták, dacára, hogy alig szerepelnek. Az már csak hab a tortán, hogy már a zenét sem John Williams komponálta... Íme a bevezetés - kissé negatív, de hát ez a film negatív körülmények közt született... Lássuk, miről is szól (én a Lester-féle verziót láttam, így erről írok most):

Terroristák foglalják el az Eiffel-tornyot és egy hidrogénbomba felrobbantásával fenyegetőznek. A sztori nyomában szorosan ott van Lois Lane (Margot Kidder), csakhogy kelepcében találja magát. Még szerencse, hogy hamarosan megjelenik Superman (Christopher Reeve), aki újfent megmenti őt és a várost - a bombát az űrbe hajítja, ahol az felrobban, távol mindentől és mindenkitől. Azonban senki nem sejti, hogy a robbanás által keltett lökéshullám eléri a Föld közelében mozgó Fantom Zóna-börtönt, melybe még hősünk vér szerinti apja zárt be három veszélyes kryptoni bűnözőt. A kelepce megsemmisül, és a gaztevők kiszabadulnak! Zod tábornok (Terence Stamp), Ursa (Sarah Douglas) és Non (Jack O'Halloran) pedig kinézik maguknak bolygónkat leigázásra és elindulnak felénk... Ezalatt Lois próbára teszi a vele együtt kiküldetésben lévő Clarkot, hogy lássa, vajon igaz-e a sejtése, miszerint a bizonytalan, ügyetlen fiatalember álcája Supermant rejti. A lepel pedig lehull, akármennyire is próbálja őt félrevezetni az Acélember. Kal-El beavatja titkaiba Lois-t és elviszi őt a messzi északra, a Magány Erődjébe, hogy feltárja neki a szívét. Anyja (Susannah York) emlékeinek segítségével Superman az egyszerű, földi életet választja, lemond emberfeletti erejéről a Szerelemért.

De akkor most ki fogja megállítani az ördögi Zodot és társait, mielőtt rabszolgasorba taszítják az emberiséget?

A gagyi Lex Luthor után egy egyszerű, mégis nagyszerű bűnöző-triót találtak ki a forgatókönyvírók. A Kryptonon lázadóknak számító, de egyébként csak simán gonosz és átlagos csapat a Földre érve olyan erőket kap, mint Superman, sőt, rendelkeznek még egyéb adottságokkal is, amikkel a hős nem. Zod átlagos kryptoni, csak végtelenül öntelt, ő jelképezi magát az eszmét, a világuralmi vágyat. Ursa nőként inkább Lois ellenfele, mint Kal-Elé, de így legalább biztosítva van az antagonisták egyenjogúsága is:) Non pedig nagyobb, mint Superman és körülbelül ugyanolyan erős (ha nem erősebb), csak ostoba, néma és nem tudja, hogyan használja ki az erejét - szerencsére. Nekem mindhárman nagyon tetszenek, remek ellenlábasai a címszereplőnek. A mellékszereplők közt az elején láthatjuk a még igencsak vékony Richard Griffiths-t (pl. a HP Vastagbél bácsija vagy a Csupasz pisztoly 2. professzora), valamint visszatérnek az előző részből ismert arcok is. Susannah York, Superman biológiai anyja a Franklynben volt Emilia anyja, Sarah Douglas pedig a Babylon 5 kezdetén játszotta Jha'Durt, a Haláljárót.

Az effektek most is a kor legmodernebbjei, ugyanakkor egy-két momentum mosolyt csalhat a mai nézők arcára. A sztoriban két mozzanat volt, amit nem értettem. Az első a tévésorozatokra jellemző indítás: az első 5 perc kizárólag az előző epizódból összevágott képsorokat tartalmazza és nem tudom, minek kellett egy ilyen "Ez történt eddig"-et beletenni. A másik, hogy az erejét vesztett Superman később hogyan kapja vissza azt? A választ az imdb megadta, így ez már nem számít, de az előbb említett dolog szerintem elég hülye megoldás volt. Ezeken túl még két észrevétel: A Holdas jelenetben látott űrhajósok akkor homokosok? Az is minek kellett bele, hogy az orosz pasi és az amerikai pasi eljegyzi egymást?! (Vagy félreértettem valamit?) A stáblista végén pedig ez a felirat látható: "Soon to come: Superman III"... (Hamarosan a mozikban a harmadik rész!)

A végső film 75%-ban Lester munkája, a fennmaradó 25%-ot (pl: Hackman összes jelenete, a kajáldás és a Fehér Házas részek) még az előző direktor rakta össze. Néhány esetben a főhősök külsején látható kisebb-nagyobb változások miatt észrevehető a váltás, hiszen a felvételek között két évnyi különbség van. Donner 2006-ban a Superman-rajongók nyomására a stúdió engedélyével összerakta saját verzióját, az akkoriban leforgatott, de fel nem használt anyagából, kiegészítve néhol Lester jeleneteivel - ebben a verzióban az arány Donner javára fordul át 83-17-be. A The Richard Donner Cutban benne van Brando (aki megkapta a filmért járó pénzét, noha a mozikban bemutatott Superman II-ben fel se tűnik); valamint az előző részben is felfedezhető Superman-Jézus hasonlóság tovább növekszik. (Erről szintén bővebben az imdbn lehet olvasni, jó sok minden van róla.)

Ahogy az Acélember előző kalandjánál, ennél is elkészült egy jóval hosszabb, 146 perces változat (Expanded International Cut), amelyet a tvk számára hoztak létre, ezt utoljára az ausztrál 10-es csatorna mutatta be hivatalosan. Amatőr filmes rajongók ebből alakították ki a Restored International Cut című verziót, amit egy darabig ingyenesen árultak, később azonban a Warner perrel fenyegette meg őket, így a hivatalos forgalmazását befejezték - ennek ellenére még ma is hozzá lehet jutni kéz alatt. Az amerikai ABC csatorna által készített verzió egy alternatív befejezéssel magyarázatot ad néhány, a film végén felmerülő kérdésre; a kanadai CFCF12 tv pedig egyetlen alkalommal játszott le egy szintén kissé más, helyi vágású Superman II-t a '80-as években.

Még néhány érdekesség: A kifőzdés rész elején, miközben Lois és Clark kiszállnak az autóból, a bal oldalon, a vezetőülés mellett elsétáló férfi maga Donner. A kirúgott rendező később ezzel a ténnyel igazolta, hogy a kritikusok által nagyra tartott kajáldai verekedéses jelenetsort ő forgatta le és nem a jogtalanul agyondicsért Lester. A bemutatás óta eltelt évek során egyre több ellentmondás bukkan fel a mozi körül és a viták mindig ott lángolnak körülötte. Ugyanakkor kult-státuszt kapott és rengetegen rajonganak érte - példa erre Jack O'Halloran, akit bokszolói karrierje és egyéb filmszerepei ellenére máig Nonként ismernek a filmőrültek. A Superman II. 54 millió dollárból készült és több mint 108 milliót hozott. A kritikusok is imádták, 1981-ben az év harmadik legtöbbet kaszáló mozija lett.

Véleményem szerint sokkal jobb, mint az előző, bár abban Reeve-nek több hely jutott - itt viszont Superman belső vívódása, szerelme áll a középpontban és a király ellenségek.

Pontozás:

imdb: 6.8 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az elején lévő hülyeség, valamint a Luthoros részek miatt egy pontot levontam. Vajon a Donner-verzió mennyiben lehet jobb/rosszabb? Előbb-utóbb majd azt is megnézem!)

Sikerült végre látnom a hétvégén A Jedi visszatért, így egymás után megtekintettem az összes Star Wars-ot - hamarosan olvasható lesz az említett VI. részről szóló írásom. Emellett dolgozom még a Tim Burton-féle Majmok bolygóján is, szóval ezen a héten még legalább két írást olvashattok tőlem - Mozsárágyú pedig még a mai nap folyamán jelentkezik a tegnapi Harry Potterrel.

Még régen láttam először az HBO-n, aztán többször is újra leültem elé, mert tök jó.

Stoney (Peter Fonda) és Shuck (Kris Kristofferson) 25 éve együtt dolgoznak egy isten háta mögötti tanyán, mint birkapásztorok (wooly boy=birkapásztor). Mindketten maradiak, magányosak és folyton marakodnak, de élvezik az egyszerű életet és nem akarnak változtatni rajta. Azonban Stoney állapota napról-napra romlik, rohamai vannak, és gyakran elájul, ezért a távoli nagyvárosban élő lánya (Robin Dearden) becsalja őt a civilizációba, hogy befektethesse egy kórházba. Az öreg viszont nem hajlandó ezt tűrni, amint lehet, le akar lépni... Hamarosan megjelenik Shuck egy méretes pisztollyal és a két vén birkász elrabol egy halottaskocsit sofőröstől, ráadásként magukkal viszik Stoney unokáját, a városi puhány Charles-t (Joseph Mazzello) is. Nyomukban az FBI, a helyi sheriff és három pénzéhes gaztevő - hogy mi sül ki ebből!?

Ez is egy szomorú témát (az elmúlást, a boldogság elvesztését) dolgoz fel vidám módon. Fonda nemes egyszerűséggel alakítja a főhőst, aki a saját szabályai szerint éli az életét, megszokta már a helyzetét, nem akar változtatni, de titokban a múltat siratja. Kristofferson annyira mucsai:D Ő a legviccesebb! Az együgyű Shuckot nem érdekli a pénz, a jövő tervezése vagy a technika - de ha valamit a fejébe vesz, akkor azt bármi áron végigviszi. Charles a kettejük szöges ellentéte, mindent a mobiljával és a laptopjával intéz, fél a piszoktól és ódzkodik a természettől - de a két öreg persze megváltoztatja őt, mégpedig az előnyére! A mellékszereplők közt ott van a Reneszánsz emberben látható Gregory Sporleder és egy érdekes nevű úriember: Mychael T. Rambo (a halottaskocsi vezetője). Az írók közt pedig megtaláljuk Buck Flowert (a Halálosztóban és A Viharhegy óriásában szerepelt), akinek ez a mű az utolsó forgatókönyvírói munkája.

Érdekességek: A hallható zeneszámok közül a Shipwrecked in the Eighties című dalt maga Kristofferson énekli. A Kerge birkák 335 726 dollárt hozott be (a készítési költségeit nem ismerem).

Melegen ajánlom mindenkinek, ez egy normális film, ami érzelmeket vált ki, vicces és szerethető.

Pontozás:

imdb: 6.3 (6 év alatt 0.6-ot emelkedett!)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A sheriffet alakító Keith Carradine Olivia Wilde, Harrison Ford és Daniel Craig oldalán játszik majd a jövőre látható Cowboys & Aliens-ben.

Nem tudom, mikor jövök legközelebb, szerintem jövő héten... Addig pihenek, ez a hét kimerítő volt, de sok jó dolog történt velem:)

     Óvakodjunk angol kocsmák toaletthelyiségeitől, amennyiben pedig ezekben való tartózkodásunk ideje alatt Bonnie Tyler dalokat támad kedvünk énekelni, akkor egyenesen rémüljünk meg!

     Három igazi lúzer a főszereplő: Ray (Chris O'Dowd), Toby (Marc Wooton) és Pete (Dean Lennox Kelly) mindig együtt lógnak. Munkájuk vagy pocsék vagy nincs is, társasági életük sincs, csajuk sincs. Ray legnagyobb vágya az időutazás, Toby hasonlóan imádja a sci-fi műfajt, Pete meg röhög rajtuk. De elvannak. Egy nap betérnek egy kocsmába, ott Ray találkozik egy lánnyal, Cassie-vel (Anna Faris), aki azt mondja, a jövőből jött, a testébe van beépítve az időutazáshoz szükséges cucc, és hogy egészen biztos benne, hogy Ray híres lesz a jövőben. Aztán elköszönnek. A srác csak haverjai viccének tudja be az egészet, de azok váltig állítják, nincs közük a dologhoz. Pete kimegy wc-re és amikor visszatér saját magát és barátjait látja holtan a pubban, beleértve minden ott tartózkodót. Erről beszámol a másik kettőnek, és rájönnek, hogy Pete a jövőt látta, és a wc maga egy időrés, amelyről Cassie beszélt. Minden világos lesz számukra, azaz csak majdnem, mert akárhányszor bemennek a férfi- vagy a lány wc-be, mindig egy másik időben találják magukat. A titokzatos jövőlány segítségével azonban feltárul előttük valódi küldetésük; meg kell változtatniuk a jövőt, különben bekövetkezik a hullákkal teli kocsma képe. De hát ki akarná ezeket a szerencsétleneket kinyírni és egyáltalán miért?

      Végig nagyon izgalmas a film, hiszen csakúgy, mint a szereplők, a néző se tudja, mi lesz a következő pillanatban. Emellett azért vicces is, maguk a figurák elég elcseszettek ahhoz, hogy szurkoljunk nekik. Sok utalással találkozhatunk különböző spekulációs fikció-mozira, mindemellett pedig hamisítatlan nyolcvanas évek érzetünk lehet olyan dalok hatására, mint a Total eclipse of the heart meg a Kayleigh vagy a Final Countdown. O'Dowd és Wooton a való életben is vicces figurákként ismertek, előbbit a Rockhajóban láthattuk. Dean Lennox Kelly meg maga John Lennon lesz, mármint a hangja, a készülőben lévő, 3d-jellegű Yellow Submarine-ben! Azt látnom kell majd.

      Szóval ők remekül alakítanak, és maga a történet szerintem oltári. Amit mindenki tud az időutazásról, az itt is elhangzik; saját magunk jövőbeli énjével még véletlenül sem találkozhatunk össze, különben nekünk annyi; a jelen legjelentéktelenebb mozzanata hatalmas következményekkel járhat; ugyanígy a jövőbeli tetteink pedig kihatnak a múltra, ami, ha úgy vesszük, a jelenünk. Teccikérteni?

     Amikor megláttam, hogy BBC-filmről van szó, ami ráadásul HBO koprodukció is, rögtön tudtam, hogy tetszeni fog. És tetszett, pedig nem vagyok oda a science fictionért. Kivéve Lord Vader ténykedéseit. Tehát aki szereti a briteket, a kitalációt és a humort, annak ez szintén tetszeni fog.

     A vége főcím után is szolgál számunkra a film újdonsággal, szóval érdemes végigszenvedni ezt az érdekes átdolgozást. Szerintem én vagyok a Földön az egyetlen, aki utálja az eredetit. Is.

Leszámolás rovat: Itt a Dö Fájnöl Kántdán volt, de levették...

A postamestert látva elhatároztam, hogy megnézem az összes többi élőszereplős Korongvilág-filmet. Mostanra már túl vagyok a fantasztikus A mágia színén és elérkezett az idő kivesézni az egész szériát elindító Hogfathert. Bevallom, a The Colour of Magic után nem gondoltam, hogy ez jó lehet, mert semmit nem sejtettem róla, de pozitívan csalódtam benne!

Közeleg a Disznólesés Éjjele, ami a Korongon Karácsonynak felel meg. Minden évben, e jeles alkalomkor a gyerekek kikészítik a zoknijaikat és kívánságlistáikat a Vadkanapónak, aki éjszaka majd eljön vaddisznók húzta szánján és megajándékozza őket. Hálából a kicsik disznóhúsos pitét és egy pohár bort készítenek ki neki - de ha nem hiszel a Vadkanapóban, akkor nem is fog eljönni hozzád! Ezalatt Ankh-Morpork bérgyilkos céhének fejénél megjelenik egy áttetsző, félelmetes entitás, aki 3 millió tallért ajánl fel a kizárólag mítosznak tartott vidám, kövér ajándékosztó haláláért. A céhmester megbízza a viszolyogtató külsejű Teatime-t (Marc Warren) a feladattal, aki összeszed egy válogatott gazemberekből álló csapatot és együtt elindulnak - a Fogtündér kastélyába... A picik által várva-várt nap előtt az ünnep mitikus figurája eltűnik és ezzel egy elképesztő méretű katasztrófa árnya vetül a Korongvilágra - még szerencse, hogy A Halál (Marnix Van Der Broeke és Ian Richardson) résen van, és öreg inasával, Alberttel (David Jason) elindul, hogy megkeressék a legmegfelelőbb embert a Vadkanapó felkutatására: Susant (Michelle Dockery), A Halál unokáját...

Az elején az egész mozi eléggé fura volt, úgy gondoltam nem lesz jó, de aztán megláttam Ms. Dockery-t, aki szerintem nagyon szép (és tehetséges), főleg azzal a fekete-szőke hajjal és nem ismertem fel, hogy kit is játszik, pedig olvastam a Gördülő köveket... De aztán, amikor csinálja A Hangot, akkor hirtelen felkiáltottam: a francba, ez Zsuzsa, A Halál unokája! (Ő egyébként az egy jelenetig látható Patkányhalál hangja is.) És ha ez a lány a főhős, akkor biztos, hogy nagyon király lesz a mozi! Ebben nem tévedtem.

A Going Postalban egyáltalán nem jelenik meg az elmúlás antropomorfikus megtestesülése, A mágia színében csak mellékszereplő, itt viszont az egyik legtöbbet jelen lévő figura! A képen látható, hogy néz ki ez a szimpatikus, 2 méter magas fiatalember, Marnix Van Der Broeke, aki kétszer játszotta el a Nagy Kaszást, harmadszor pedig a gólem Pumpa urat. A fekete köpenyes csontváz hangját Ian Richardson adja, ő a narrátor is - anno a Brazilban láthattuk, mint Mr. Warrenn (ő volt az, aki után a sok aktakukac rohangált az információs minisztérium folyosóin). Sajnálatos, hogy nem sokkal a bemutató előtt hunyt el, szerepeit később Christopher Lee és Brian Cox vették át.

Marc Warren baromijó az ijesztő Teatime-ként (ejtsd: Tíötájmí), mellette a Mustrum főrektort játszó Joss Acklandet emelném ki. Ismerős arc lehet még az egyik gazembert játszó Peter Guiness, akit pedig Az Álmosvölgy Legendájában láthattuk Lord Crane-ként. Aki megnézte az általam korábban elemzett Discworld-filmeket, az felfedezhet néhány ismerőst a többi figura eljátszói közt, jöjjenek most ők, zárójelben a másik két műben látható szerepeikkel: David Jason (Széltoló/Rincewind), Nigel Planer (itt Mr. Sideney/az Auditores hangjai - Főasztronómus), Stephen Marcus (itt Banjo - Kocsmáros), Shend (itt a Vadkanapó - Barbár törzsfő), Terry Pratchett (itt Játékboltos - Asztrozoológus - Postás). Pratchett mester mellett a rendező Vadim Jean is mindhárom mozi elkészítésében részt vett.

Néhány érdekesség: A Fogtündér kocsisát játszó Arthur White David Jason testvére. A Hogfathernek van egy limitált kiadású kétlemezes verziója, amelyhez egy rakás dokumentumfilmet és extrát adtak, valamint minden doboz számozott és tartalmaz egy aláírt kártyát Terry Pratchett-től. A forgatás után az író haza akart vinni egy kis szuvenírt a stúdióból, emiatt aztán az egyik ausztrál repülőtéren meg is állították. Az a valami, amit emlékül eltett, egy óriási HALÁL-feliratú láda volt, teli műanyag fogakkal. Szerencsére azért elengedték és nem lett belőle nagyobb gondja:) 

Összefoglalás: Szerintem a Vadkanapó nagyon jó film, de Korongvilág témában még mindig A mágia színe viszi a pálmát nálam! 

Pontozás: 

imdb: 7.6 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Joss Ackland hamarosan a Prisoners of the Sun című misztikus akció-horrorban játszik, melyben egy ősi piramisból kiszabaduló egyiptomi istenek terrorizálják majd az emberiséget!

Ma este Kerge birkák, amit mindenképpen nézünk, és ajánlunk nagy szeretettel mindenkinek!

Sosem kedveltem annyira Supermant, ha hozzátesszük, hogy a figura elmúlt már 70 éves, akkor kiderül, hogy már az idő is eljárt felette. Ugyanakkor alkotói olyan képességekkel ruházták fel, amik miatt mindig és mindenkor megállja a helyét. Elképesztő testi erővel bír, hihetetlen sebességgel repül, röntgenlátása van, lézersugárat lő a szeméből - csak hogy a legalapvetőbb adottságait említsem meg. Meg még nagyon intelligens, udvarias, kedves és csupa-csupa jó szándék. Az Acélember (The Man of Steel) azért érdekes alak, mert óriási mennyiségű morális dilemma és belső vívódás kíséri útján. Bár nincs olyan ellenfél, akit ne bírna le végül, mégis például soha nem öl, függetlenül attól, hogy ki vagy mi az, ami esetleg megérdemelné a halált. 

A másik dolog, ami miatt számot tarthat az érdeklődésre, az a kettős személyiség esete. Civilben az eredetileg Kal-El nevű kriptoni Clark Kent újságíró bőrébe bújik, aki vidékről jött a nagyvárosba, kedves, naiv, teszetosza fickó. Clarkon mindenki átgázol, kihasználják, semmibe veszik. De amint felkerül az S-betűs uniformis és köpönyeg, máris Supermanné válik, akire felnéznek a férfiak és istenítik a nők. Őt mindenki szereti, tiszteli (kivéve persze a gonoszok:)), minden lány arról álmodik, milyen lehet vele és hálával ejtik ki a nevét Metropolis-szerte. Még Lois Lane, Kal-El titkos szerelme is oda van érte, viszont Clark énjén majdhogynem átnéz - persze csak amíg rá nem jön a titkára és össze nem jön vele:)

Jerry Siegel és Joe Schuster immár hét évtizede létező karaktere először 1941-ben lépett a vászonra egy Superman című rövidfilmben. Generációmnak legtöbbször talán a Dean Cain és Teri Hetcher nevével fémjelzett sorozat ugrik be Az Acélember említésére, de ha megkérdeznénk, ki volt a színész, aki Supermant játszotta, biztos, hogy a legtöbb embernek Chrisptoher Reeve lenne a válasza.

Reeve nagyjából az ismeretlenségből tört a csúcsra a kék-piros ruhájú képregényhős 1978-as feldolgozásával, amely még 3 folytatást ért meg, mindháromban ő volt a címszereplő, az utolsóban íróként is közreműködött. Ő a legfiatalabb (26 éves) és a legmagasabb (193 centi) azok közül, akik eljátszhatták Supermant, személyi edzője a szerepre való felkészüléshez pedig maga David Prowse volt. Sajnos Reeve nevének hallatára az is eszünkbe jut, hogy 1995-ben egy lovas balesetben nyaktól lefelé megbénult és hátralévő életét kénytelen volt tolókocsiban leélni. Hatalmas lelki erővel azonban nem hagyta el magát, a filmezést sem hagyta abba és létrehozott egy alapítványt a bénultak megsegítésére. 2004-ben, szívroham következtében hunyt el, világszerte gyászolták rajongói - rengeteg mozgásképtelen ember példaképe volt és maradt a mai napig is. Most pedig vissza a konkrétabb témánkhoz, nézzük meg egy pár mondatban, miről szól a Superman:

A távoli Krypton bolygót közelgő katasztrófa fenyegeti. A megsemmisülés küszöbén azonban a vezető Tanács bűnözők elítélésével foglalkozik és nem akarván pánikot kelteni, inkább elhallgatják a nép elől az elkerülhetetlen véget, melyet maguk is kitalációnak vélnek. A pusztulásban csak Jor-El (Marlon Brando) hisz, aki ezért egy űrhajóban elküldi újszülött fiát a galaxis másik végén lévő Földre - útravalóként minden tudását és tapasztalatát átadja neki... 1938-ban a hajó becsapódik kis planétánkon és a gyermeket Martha és Jonathan Kent (Phyllis Thaxter és Glenn Ford) találja meg. Az idős farmerházaspár aztán magukéként neveli fel a gyermeket, aki fokozatosan ráébred rendkívüli képességeire és fogadott apja halála után rátalál igazi apja örökségére a messzi, jeges északon...

Évekkel később Metropolis legnagyobb napilapjánál, a Daily Planetnél új újságíró kap állást: Clark Kent (Reeve), aki túl udvarias, túl gyáva és túl becsületes ehhez a munkához. Vele együtt pedig hamarosan feltűnik egy repülő, óriási erővel bíró, mellkasán S-betűt viselő férfi, aki szupererejét az igazságtalanság elszenvedőinek és a katasztrófák áldozatainak megsegítésére fordítja - eközben belopja magát Metropolis lakóinak szívébe... A hirtelen megjelent jótevő viszont szemet szúr a magát a legnagyobb bűnelkövetőnek tartó Lex Luthornak (Gene Hackman) és kompániájának (Valerie Perrine és Ned Beatty). Luthor kieszel egy tervet, amivel óriási pénzt kaszálhat, csupán pár millió embernek kell meghalnia érte... Az időközben Superman nevet kapott hős nem hagyhatja, hogy újdonsült ellenfele véghez vigye ezt az akciót, de nem is sejti, hogy Lex ismeri a gyenge pontját: mert bizony a zölden világító kő, a kryptonit elveszi a bátor földönkívüli minden erejét! Vajon győz a gonosz vagy Superman helytáll a nem mindennapi megmérettetésben?

A bevezetőben is olvasható okok miatt eddig nem igazán voltam kíváncsi erre a filmre, de most úgy gondoltam, ha már a Filmmúzeum leadja az egész sorozatot, akkor megnézem. Egyébként észrevette más is, hogy a Filmmúzeum egyre jobb mozikat kezd adni? Általában a hétvégi kínálata sokkal jobb már, mint a kereskedelmieké! Szóval leültem a Superman elé és azt gondoltam, ez egy igazi legendás alkotás, biztos tök jó lesz. Nagyon sokáig tényleg az volt.

Brando szerintem fantasztikusat alakít, bár ismert tény, hogy csak a pénzért vállalta a szerepet és az összes szövegét felolvasta valahonnan. 11 napnyi munkáért 14 millió dollárt kapott, később pedig beperelte a stúdiót újabb 50 millióért - erről később lesz még szó. A fiatal Clarkot életre keltő Jeff East is jól nyomja, de egészen a metropolis-i részekig nincs is rossz színész. Reeve maga szintén óriási ebben a szerepben. Az ő szuperhőse rendelkezik az első pár sorban ismertetett belső adottságokkal, ezek mellé az emberfeletti erők szinte csak pluszként vannak. Nem hiába ő ugrik be mindenkinek Supermanről, mert ő volt az, aki személyiséggel, élettel töltötte meg a karaktert.

Az eddigi ajnározás ellenére a film sajnos a közepén megbicsaklik, amint megjelenik Luthor. Aki látott egy résznyi Igazság Ligáját, vagy a rajzolt Superman-sorozatból valamit, annak fájdalmas néznie, hogy mivé aljasították le ezt a legendás képregény-gonoszt. Bírom Hackmant, de amit itt csinál, az borzalmas. Ez a Lex béna, nagypofájú, hülye és unalmas. A konfliktus, amit gerjeszt és a megoldása pedig már egészen szombat reggeli rajzfilmbe illő:D  Margot Kidder, mint Lois Lane viszont egész jó és szép is:) A mellékszereplők közt feltűnik Larry Hagman, ő a polgármester, de én nem ismertem fel. A rendező, Richard Donner nevéhez fűződik például a Halálos fegyver-széria, a zenét pedig John Williams szerezte.

A vizuális effektek jók, a repülés teljesen hihető, a vonat melletti futás viszont kicsit komikusan néz ki - ahogy a kryptonit is. Ezek a trükkök mégis az Oscar Special Achievement Awardját eredményezték a filmnek és nagy valószínűséggel ezek voltak a sikerének kulcsai. Az említett díj mellett rengeteg egyéb elismerést kapott, pl. Saturn Awardot a Legjobb Sci-Fi kategóriájában. A sztorival akad némi gond, például jó néhány plot hole található benne (lásd: imdb). Ami nekem feltűnt: Mit keres a Szabadság-szobor Metropolis-ban? Így van a képregényben is? Ha rövid akarnék lenni, akkor így mondanám: egészen Luthor felbukkanásáig semmi gondom nincs a cselekménnyel, onnantól viszont gagyivá válik...

Cikkem tárgyának többféle verziója létezik, a leghosszabb 3 óra 8 percnyi. A tv-s bemutatások alkalmával minden egyes esetben az egyes tévétársaságok számára újravágták az anyagot, így minden csatorna más-más verziót tudott bemutatni. A hosszúság is a producer Salkindék zsebét dagasztotta, mert perc alapú számlázással adták el a mozit bemutatásra. Hivatalosan egyetlen ilyen szuper-hosszú verziót sem adtak ki, de hozzájuk lehet jutni alternatív forrásokból:) Ezen tv-s Supermanekben látható Donner is, mint egy pasas, aki az utcán beszél Clarkkal és benne van A Birodalom visszavágból ismert emlékezetes nevű Bruce Boa, aki újfent tábornokot játszik. Én elvileg a mozis változatot láttam.

Most pedig kitérek a Supermant körülvevő mizériára is. A producerek Alexander és Ilya Salkind voltak (apa és fia), akikről kiderült, hogy nem igazán szerették kifizetni a rendezőiket és mindenbe belepofáztak, amibe csak lehetett. A készítők úgy döntöttek, hogy egyszerre forgatják le ezt a filmet a folytatásával - amennyiben az első megbukik, úgy a másodikat nem mutatják be. A forgatókönyv megírását A keresztapával sikeressé vált Mario Puzora bízták, aki kb. 500 oldalas, groteszk sztorit írt - Donnernek első dolga volt, hogy ezt kidobassa, majd írasson egy újat. A forgatás előrehaladtával egyre csak nőttek a költségek, mert pl. a repülési részeket hosszas kísérletezés után tudták csak hihetően létrehozni. Mivel egyre több pénzt kellett kiadni, ezért Salkindék egyre több dologba folytak bele, állandóan sürgették a befejezést, de sem ők, sem Donner nem voltak elégedettek az eredményekkel és egymással. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy végül egy külön embert kellett fölvenni (Richard Lestert), aki közvetített a rendező és a producerek közt, mert ők már szóba sem álltak egymással.

Érdekesség, hogy a Superman II 75%-ban elkészült már, mikor Richard Donnert menesztették a projekt éléről, helyére Lester került és az egész addig leforgatott anyagot kihajították, majd mindent elkezdtek előröl. A rendező menesztése egyértelműen annak tudható be, hogy nyilánosan kritizálta a producereket - az őt támogató Margot Kidder úgyszintén emiatt csak egyetlen rövid jelenetig szerepelhetett a harmadik részben. Brando jeleneteit szintén kivágták a folytatásból a pereskedése miatt, mivel szerinte őt megrövidítették, nem a szerződésében szereplő összeget kapta meg. 2006-ban aztán Donner kiadta a Superman II: The Richard Donner Cutot, ami az ő verziója a filmből. Egyébként a 2-ben lévő főgonosz Zod tábornok (Terence Stamp) és társai az itt tárgyalt rész elején láthatóak, amint elítélik őket a Kryptonon.

Néhány egyéb érdekesség: Az Action Comics 1938-as első száma, melyben Superman először jelenik meg, a világ legdrágább képregénye, amelyet hihetetlenül nehéz megszerezni. A figura egyik alkotója, Jerry Siegel szerepelt a képregény-folyamban, mint a Funnyface nevű gonosz - mikor leleplezik, az arca egy az egyben Siegelé.  Gene Hackman 2004 óta nem játszott semmilyen filmben vagy sorozatban. Geoffrey Unsworth, akinek ajánlják a filmet, az operatőrök vezetője volt, a forgatás után nem sokkal hunyt el. Superman már „40 éves volt”, mikor bemutatták ezt a róla szóló művet. Létezik egy kilenc dvdből álló kiadása, a Christopher Reeve Superman Collection, de a csúcs a 14 (!) lemezes Superman Ultimate Collector's Edition - ezeken természetesen nem csak az első rész szerepel. A Superman 55 millió dollárból lett, 300 milliót hozott. A pénzügyi siker mellett a kritika is imádta, sőt Siegel és Schuster tetszését fejezte ki a végeredmény láttán. Nagyszerű teljesítménye a mozikban hozzájárult a sci-fik reneszánszához és elindította a szuperhős-filmek reneszánszát.

Semmiképpen nem lehet megkerülni az általam úgy kedvelt képregény-mozgóképek területén, mivel ezek nagyapjának számít. Remek színészek és a kor legjobb effektjei vannak benne, de számomra összességében csalódás volt a felétől uralkodóvá váló komolytalansága miatt. Viszont nagyon várom már a 2. részt, amiben a három kryptoni gazember lesz hősünk ellenfele!

Pontozás:

imdb: 7.3

Szerintem: 3/5

Hírek:

- 2011-ben készül majd el a Superman: Requiem, 2012-ben pedig a Superman: Man of Steel. Mindkettő élőszereplős mozi lesz. Érdekes, hogy a legutolsó Acélemberes mozi bukása után hogyhogy most megint filmre viszik őt? Valamint nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon ha a Requiem megbukik, a Man of Steel akkor is elkészül-e? [Az első nem készült el, a második óriási pénzügyi siker lett.]

     Igaz, hogy előre kitalálható, mi fog történni a filmben, és tele van kizárólag vigyorogva énekelhető blőd dalokkal, de nekem nagyon tetszett.

     Lisa (Drew Barrymore) csak 11 éves, de önmagára már felnőttként tekint. A kisöccséért és a nővéréért aggódik egyfolytában, ahelyett hogy gyerekes dolgokat művelne. Karácsony első napján Cincinattiben óriási hóvihar készülődik és hősnőnknek muszáj figyelmeztetnie erre mindenkit, főleg a helyi játékboltban dolgozó tesóját, Mary-t (Jill Schoelen). Épp ott van Mary szerelme Jack (Keanu Reeves) és egy haverjuk, George (Googy Gress) is. A gonosz és profitorientált boltvezető, Barnie (Richard Mulligan) viszont a sarkukban liheg. Végül csak Lisa hirtelen támadt információátadási kényszerének köszönhetően tudnak mind elindulni, és velük együtt a boltban lévő többtucatnyi vásárló is. Hazafelé viszont a kislány a tomboló vihar közreműködésének köszönhetően "kiszállingózik" Jack járgányából, és úgy 70-nel nekiütközik egy fának. A következő pillanatban már Játékországban találja magát, ahol szép az idő, és mindenhol kedves játékok mászkálnak.

    Lisa itt is intézkedni kezd és nemsokára a hely egyetlen gonosz teremtményével, Barnaby-val kell szembeszállnia, különben az átveszi a hatalmat és mindenki átváltozik az ő csúf lelkű szolgájává a csodás Játékországban. (Az összes eddig említett szereplő itt is megjelenik, csak mint helyi lakos) Vajon sikerülni fog neki?

     Maga a helyszín, nekem úgy tűnt, hogy elég kis helyen rendeződött be, mégis, az az ember érzése, hogy egy világváros-méretű helyen játszódik a történet. Minden nagyon színes és barátságos, tele a film embernagyságú mackókkal, nyuszikkal, még plüssbagoly és plüssleopárd is feltűnik. Nagyon jól kitalálták. A színészek egész jók. Barrymore kisasszony ekkor már veteránnak számított, a majdani Neo itt inkább csak szép szemeivel hódít. Pat Morita a Játékmester szerepét kapta, ami 180 fokos fordulat a Karate kölyökbeli figurájához képest, de megint ő a bölcs és segítőkész öreg. Még dalra is fakad, szerintem jól alakít. A zord Richard Mulligan a legrokonszenvesebb szereplők egyike számomra, szerintem a negatív alakoknak valahol mélyen ez fontos jellemzője. Szóval ez kipipálva. Neki vannak mogorva, elhalt növényi részekből álló harcosai, ők az egyik legviccesebbek a sok kis lény közt.

     De persze mindent visznek a már említett puha játékok, akik, elég ha rájuk nézünk, máris közvetítik a film üzenetét, hogy mindenkiben ott lakozik a gyermeki lélek, csak elő kell keresni és máris egész másképp látjuk a világot! Ha gyermeki rácsodálkozással és gondtalansággal tekintünk egy kevés ideig az életre, talán az is szebbnek és egyszerűbbnek, vagy éppen érdekesebbnek tűnik. A film Lisája is rádöbben, hogy most neki gyermekként kell viselkednie, ráér a negatív életszemlélettel és az aggódással még pár évig.

     Magyarul, gyereknek lenni jó.

Nem is olyan rég írtam Blade barátunk harmadik kalandjáról, amely eléggé elcseszett, pedig volt benne potenciál. Hogy őszinte legyek, nem emlékszem az első részre, de azt tudtam, hogy a másodikat érdemes lesz megnézni, már csak Ron Perlman miatt is. Csapjunk bele a lecsóba, lássuk, miről szól a Fényjáró (vagy Fényben Járó) második vámpírölési akciója:

Whistler (Kris Kristofferson) két éve eltűnt, miután vámpírharapás érte és ő is beállt a vérszívók táborába. Így Penge (Wesley Snipes) most már legfőbb céljának tartja, hogy meglelje egykori mesterét és megölje. Az egész világot bejárja, mire végül nagyszerű szomszédunknál, Romániában rátalál barátjára, de nem képes végezni vele... Véletlenségből éppen ugyanitt megjelenik egy fickó, aki első látásra drogosnak néz ki, de ha jobban megnézzük, inkább démonnak vagy élőholtnak gondolnánk. Az illető neve Nomak (Luke Goss) és egy új, minden eddiginél erősebb vámpírfaj első tagja! Nomak megjelenése és az általa létrehozott Kaszások rohamos ütemű szaporodása radikális lépésre késztetni a helyi fővámpír Damaskinos-t (Thomas Kretschmann): a speciálisan Penge megölésére létrehozott elit csapatát kénytelen éppen legnagyobb ellenfele kezébe adni. Ha ugyanis a Fényjáró és újdonsült „beosztottjai” elbuknak, akkor a várost hamarosan elözönlik a mutánsok, akik vámpírvérre szomjaznak...

A háromban humorosnak szánt benyögések, egy kisportolt Ryan Reynolds és még két akkoriban húzónévnek számító ember (Jessica Biel és Dominic Purcell) mellett egy tök új csapat Penge mellé állítása volt a fő attrakció; maga a sztori, az események és a főhős is ritka szar lett.  Ott van Drakula, aki királyul néz ki és királyul nyomja, de az már gagyi, hogy Penge lazán szembe bír szállni vele és hogy a vámpirizmus csak egy vírus, amit antitestekkel ki lehet irtani. Ott van Reynolds, aki nagyon izmos, de rendkívül irritáló a "hűdeviccesmenőgyerekvagyok" szerepében, meg Biel, aki valahogy nem bír kibontakozni és még valahogy ellenszenves is - ők ennél sokkal többre lettek volna képesek. Kristofferson és a csak rövid ideig színen lévő Natasha Lyonne megölése rossz húzás volt, de ami az egésznek igazán betesz, az a sótlan, unalmas és karót nyelt Penge. Nem bírom felfogni, hogy azok után, amiket itt kihozott magából Snipes, azzal szemben, hogy volt képes pár évvel később ezt a nulla alatti színvonalat nyújtani...

Cikkem tárgyát Guillermo del Toro rendezte, David S. Goyer írta, Wesley Snipes pénzelte. Snipes koreografálta a harcokat, Ron Perlman (és a már említésre került urak) mellett pedig még feltűnik Tony Curran (az Underworld 2 ősvámpírja) és Karel Roden (a Pokolfajzat Raszputyinja) is.  A Blade 2-ben fröcsög a vér, pereg az akció, ütnek a poénok, a hősök és a gonoszok odabasznak. Gusztustalan, izgalmas és szórakoztató! Pont olyan, amilyennek lennie kell! A rendezőre oly jellemző humor itt is megvan, a vámpírbanda és Penge folyton húzzák egymást (de persze ezt valójában véresen komolyan gondolják), főleg Perlman és Snipes kettőse viszi el a hátán a filmet.

Nomak kurvajó gonosz, a külseje annyira egyszerű és mégis olyan meggyőző! Érthetőek a motivációi és egy idő után egészen megkedveltem - annak ellenére, hogy nagyon rossz, amit tesz, hiszen végülis mindenkit ki akar nyírni, legyen az ember vagy élőholt. Luke Goss bárkit képes eljátszani úgy, hogy meggyőzzön engem - bár most már egyszer megnézném jófiúként is, mert eddig csak antagonistaként láttam. Vezli Snájpsznak adtak poénokat, vigyorog és faszán harcol. Ez a Penge élettel teli, szinte leugrik a képernyőről, ellentétben a Trinity-beli alteregojával...

Ron Perlman jutalomjátéka a Reinhardt nevű zsoldos-vámpír, aki annyira laza, egy tök király koma, aki még a legnagyobb túlerő és mészárlás közben sem veszti el a hidegvérét. Tényleg fantasztikusan alakít, de tőle ez alapvető:) Kristofferson hozza a formáját, Kretschmann igen meggyőző, ráadásként a maszkmesterek jó pár hátborzongató bestiát dobtak össze nekünk! A zene mindig odaillő, van itt kemény techno (sajnos nem vagyok otthon ezekben az alműfajokban, nekem ez a dübörgés techno), rap, meg minden, ami pörgős és megy az akciókhoz. A Blade II 54 millió dollárból lett, 155 milliót termelt ki, a kritikusok dicsérték, de páran szidták is.

Sem a sztoriba, sem a megvalósításba nem tudok belekötni, pláne akkor nem, ha összehasonlítom a folytatással. Kijelenthetem, hogy ahhoz képest egyenesen mesterműről van szó! Röviden: a Penge II egy fasza akció-horror, amit bárkinek ajánlok, aki kedveli a vérfröcsögős-lövöldözős-kardozós-szörnyes mozikat. Remélem a jó Blade bácsi hamarosan elkapja majd edvárd kállent és köcsög cimboráit is - erre szívesen befizetnék;)

Pontozás:

imdb: 6.7 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Most láttam másodszorra, de szívesen megnézném újra.)

Hírek:

- Guillermo del Toro igencsak sűrű évek elé néz most. Producere lesz a Don't Be Afraid of the Dark horror-thrillernek, a Csizmás Kandúrnak és a Kung-Fu Panda 2-nek. (Hogy adhatja a nevét ilyen limonádékhoz...) Íróként közreműködik A hobbit mindkét részénél, írja és rendezi a Frankenstein újrát (Doug Jones-szal a főszerepben) meg a 2013-as At the Mountains of Madness című Lovecraft-feldolgozást, amiben benne lesz Ron Perlman. 

- David S. Goyer rezüméjét már megírtam a Penge 3-nál, akit érdekel, olvassa el ott:)

- Ha jól tudom, Mr. Snipes éppen börtönben csücsül, de azért két készülő filmben is benne van...

- Ron Perlman az említett del Toroval közös munkája mellett a hamarosan elkészülő Conan-felújításban szerepel legközelebb.

- A gizdagyerek segítőtársat alakító Norman Reedus-nál találtam rá az igen érdekesnek tűnő Night of the Templarra, amelyben egy templomos lovag támad föl halottaiból, hogy véghezvigyen valami ősi küldetést - horror/misztikus/vígjáték műfajban!

- Thomas Kretschmann a már egyenesen videóra készülő Motel 3-ban és a High Midnight című akció-horrorban bukkan fel.

- Gyerekek, el sem hiszem, de tényleg lesz film Ambrus Attiláról! Luke Goss egy Kristóf nevű detektívet játszik benne, szerepel még mellette Osvárt Andrea is, a többi szereplőről egyelőre nem lehet tudni, de 2011-es dátummal meghirdették a The Whiskey Robbert - mekkora parádé! [Sosem készült el, a magyar változat forgatását viszont mostanság kezdték el.]

A júpíszí-netem ma csak három alkalommal kapcsolt ki, mint ahogy éppen most is, ezért nagyon hálás vagyok a szolgáltatónak. Elkezdtem nézni a Hogfathert, ami, bár nem éri el A mágia színének nagyon magasan lévő lécét, de csak alig marad alul vele szemben - és a második részt még nem is láttam!

Folyamatban van a '78-as, eredeti Supermanről szóló bejegyzés, valamint egy '86-os Drew Barrymore-mozi, a Látogatás Játékországban is nemsokára olvasható lesz Mozsárágyú jóvoltából. Sok a munka, kevés a szabadidő. Csókoltatom a pszáfot a meghirdetett hatósági vizsga miatt.

Általános iskolai legjobb barátom mutatta nekem a Korongvilág-könyveket és mindig kölcsönadta a legújabb részeket, így az első néhány kötetet olvashattam. Jómagam három Pratchett-kötet tulajdonosa vagyok (Kisistenek, Gördülő kövek, Mozgó képek), de a megfilmesített darabok eredetijeiből sajnos egy sincs meg. (2016-ra már A mágia színét és A mágia fényét is birtoklom:)) Viszont A mágia színét olvastam, így erre emlékeztem és tök jó volt rájönni, hogy mi fog történni, meg ilyesmik. (Sajnos a szereplők magyar neve már nem ugrik be, ezért az eredetieket használom majd).

Azt írtam A postamesternél, hogy jó volt, mert örültem, hogy Korongvilág-mozit nézhetek. Igaz, hogy alig jelenik meg misztikus lény és a "nagy főhősök" közül sincs benne senki, ráadásul a sztori se valami varázslatos, de mégiscsak jobb, mintha egyáltalán nem lenne:) Viszont utána megnéztem ezt és már nem is emlékszem arra, mert ez annyival jobb volt! Szinte leírhatatlan a különbség köztük! 

Az 1983-as The Colour of Magic és a '86-os közvetlen folytatás, a The Light Fantastic szolgált alapul ehhez a műhöz, amely két részben meséli el a két történetet, összesen valamivel több, mint 3 órányi játékidő alatt. Aki esetleg nem olvasta volna (bezzeg a tvájlájtot meg a Harry Pottert olvastátok, mi?), annak egy kis kedvcsináló:

A multiverzum végtelenségében úszik Nagy A'Tuin, a csillagteknős, hátán négy óriási elefánttal, akik saját hátukon tartják a Korongvilágot, ezt a csodálatos, a mi világunkhoz hasonló, mégis olyannyira más, varázslással, misztikummal, hősökkel teli "planétát". A Korong fővárosába, Ankh-Morporkba érkezik az Egyensúlyi Kontinensről a legelső turista, Twoflower (Sean Astin), aki feltűnést kelt virágos ingével, idétlen kalapjával és szandál-zoknijával. Azonban igazán csak akkor kerül mindenki érdeklődésének középpontjába, mikor kiderül, hogy a Csomagja élő fából készült, lábai vannak és követi őt, bárhová megy - ráadásul tömve van színarany érmékkel... Ezalatt a varázslat fellegvárában, a Láthatatlan Egyetemen a "halott ember cipői"-szokásnak eleget téve a hatalommániás Trymon (Tim Curry) egyre közelebb kerül az arkrektori címhez - megszerzéséhez azonban el kell távolítania a jelenlegi főmágust (James Cosmo). És miközben felfelé halad a ranglétrán, lassacskán elkezdi kiterjeszteni a befolyását a többi varázslóra is, ennek folyományaképpen kirúgatja a majdnem 20 éve ott tanuló Rincewindet (David Jason), aki hosszú pályafutása alatt még a legegyszerűbb trükköket sem tudta elsajátítani. Na nem azért, mintha rossz tanuló lenne, vagy lusta, csak éppen a fejét elfoglalta a Korong leghatalmasabb nyolc varázslatának egyike, mely az Oktávó nevű legendás grimoire-ból került bele.

A Sors játéka miatt (aki olvasta, az tudja, hogy szó szerint ezért) Rincewind és Twoflower útjai keresztezik egymást, és hála Lord Vetinari (Jeremy Irons) hathatós közreműködésének, elválaszthatatlanok lesznek. És mi a turista dolga? Hát, hogy utazzon! Így hőseink felkészülnek eddigi jórészt eseménytelen életük legnagyobb kalandjára, mely sárkányok, druidák és rejtélyes események sorozata közt játszódik. Útitársuknak szegődik a leghatalmasabb, bár mára már kiöregedett barbár, Cohen (David Bradley) és egy áldozatnak készült lány is, de kerülgeti őket A Halál (Marnix Van Der Broeke játssza és Christopher Lee szólaltatja meg), meg hamarosan Trymon érdeklődése is feléjük fordul. Mindeközben pedig a rejtélyes Nyolcadik Varázslat kezdi átvenni az irányítást Rincewind felett és csak arra vár, hogy mikor mondathatja ki magát - egy ijesztő, napról napra növekvő vörös gömb az égen pedig a Korong pusztulását jósolja. Vajon mindenki meghal majd és tényleg elpusztul ez a páratlan világ vagy a Mágia valami más utat szab az események folyásának?

A két rész közül az első fenomenálisan jól sikerült. Először még nem nyűgözött le, de amint feltűnik a Törött Dob nevű fogadó és kitör a verekedés, onnantól kezdve folyamatosan jobbnál-jobb poénok és elképesztő események sorakoznak elénk! A második epizód már kicsit leül, a nagyrészt menekülésre épülő előzmény után itt főképp közelharci csaták és lelki vívódások vannak, a befejezés pedig picit lehangoló lett.

David Jason, aki társproducer is volt, 68 évesen játszotta el a szerencsétlen varázsló Rincewindet, nagyon szerethetővé, szimpatikussá téve a karaktert. Nekem kifejezetten tetszett a játéka. Róla még tudni kell, hogy az egyik leginkább megbecsült angol színész, még lovagi címet is kapott! Sean Astin A Gyűrűk Ura Samuja volt, de itt egyáltalán nem úgy néz ki, az életben nem ismertem volna fel, annyira másmilyen. Az ottani drámázással szemben itt most lehetőséget kap komédiázásra - egy jólelkű, kedves és becsületes embert játszik a zsiványok, tolvajok és hazugok világában.

Tim Curry fantasztikus gonosz, a neve garanciát jelent a magas színvonalra. James Cosmo is kitűnően alakít, igazán sajnáltam, hogy a második részben már nincs benne. A csupán két jelenetben látható Jeremy Irons-t szintén elég nehezen ismertem fel, de itt sokkal jobb, mint a D&D-ben. A narrátor a kellemes orgánumú Brian Cox (Az embervadász, X-Men 2), Cohent pedig a HP-széria Alamusz Giccse, David Bradley játssza - őt se ismertem fel, de végig gondolkoztam, hogy hol láthattam:) Meg kell még említeni az egyik főmágust, Roger Ashton-Griffiths-t, akit már biztos láttatok (olyan arca van, amit nehezen felejt az ember:D) és Richard da Costat, aki a Csomagot és az orángutánná változott Könyvtárost játszotta. Maga az író is feltűnik a történetnek keretet adó asztrozoológus-jelenetekben (ő a hosszú, fehér szakállú, szemüveges úriember, legalább őt egyből kiszúrtam:)).

Cikkem tárgyát 2008-ban, pont a szülinapomon mutatta be a Sky One csatorna, a rendező a Hogfathert jegyző Vadim Jean, aki a forgatókönyvírásban is részt vett, valamint producere volt a későbbi Going Postalnak. Mind Astin, mind Jason nagy rajongói a Discworld-könyveknek, utóbbinak régi álma volt Rincewind eljátszása. Pratchett maga meg volt elégedve a forgatókönyvvel és bár megadták neki a lehetőséget, hogy bármibe beleszóljon, ő mégsem tette. Később azt nyilatkozta, hogy tetszett neki a végeredmény is, főleg a Vadkanapónál szabadabb interpretáció. A rajongók imádták (naná!) és a kritikusok nagy részének is tetszett.

Ez a film a bizonyíték rá, hogy egy kitűnő könyvből sok pénzzel lehet csinálni baromijó mozit. És ellentétben a manapság oly nagy mértékben imádott "irodalminak" mondott alapanyagokkal, a Korongvilág-történetek humorosak, izgalmasak, fantáziadúsak és szórakoztatóak - persze ezek olvasásához sajnos megfelelő intelligenciaszint kell, amit mondjuk egy bréking daanról nem lehet elmondani... Aki olvasta az első két rész bármelyikét, vagy akármelyik Korongvilág-könyvet, az mindenképpen nézze meg!

Pontozás:

imdb: 7.1 (Ugye, ez is magáért beszél.)

Szerintem: 6/5 (Óriási volt, főleg az első!)

Hírek:

- Tim Curry szerepel a hamarosan látható Burke & Hare című sírrablós fekete komédiában, valamint a jövőre érkező horrorban, a Jacobban.

- Brian Cox a szintén 2011-ben mozikba kerülő Rise of the Apes-ben tűnik majd fel.

- A The Colour of Magic-et, valamint az összes többi eddig elkészült élőszereplős Korongvilág-filmet szponzoráló The Mob nevű cég újabb és újabb Pratchett-regények filmre vitelét tervezi - már alig várom, melyikeket:)

Ezek után mindenképp látnom kell a Hogfathert! Ebben a hónapban sok munkám lesz, de azért majd szakítok időt a filmnézésre is. Biztosan jön majd A Jedi visszatér és jövő héten a Kerge birkák elemzése, ma este pedig a "klasszikus" Mortal Kombatet fogom nézni késő este a Filmmúzeumon. [Ezek mindegyikéről olvashattok itt, a blogon.] Szokásomtól eltérően itt egy videó, a film fantasztikus főcímdala:

     Giuseppe Moscati egy II. János Pál pápa által szentté avatott orvos volt. Az ő élete szolgált a film alapjául.

     Nápoly, 1903. Moscati (Beppe Fiorello) utolsó vizsgáira készül az orvosi egyetemen. Középosztálybeli család sarja, kedves és haladó gondolkodású fiatalember, és persze tehetséges. Barátja, Giorgio ezzel szemben gazdag, már apja is orvos volt, és fényes, pénzzel teli jövő vár rá. Kevésbé tehetséges. Az egyetem után sorsuk eltérően alakul. Giorgio az emberek kifosztásán ügyködik. Giuseppe életét a betegeknek és szegényeknek szenteli, új eljárásokat fejleszt ki az orvoslásban, hisz a szeretet gyógyító erejében. A világháborún, Mussolini diktatúráján, a körülötte zajló szörnyűségeken pozitív életszemlélete, a másokért való önfeláldozása segíti át. Egy dologban azért egyezik a két jóbarát élete; mindketten rátalálnak életük szerelmére, de mindketten el is veszítik őket.

     A szeretet valóban mindig segít - ez a film üzenete. Mivel egy szent élete jelenik meg szemünk előtt, ezért nem túlzó vagy hihetetlen ez a fajta életmód, melyet a doktor folytatott. A szegények gyógyszerét saját maga fizette, senkinek nem mondott nemet, ha segítségre volt szüksége. Persze naivitása bajba is sodorta néha. Fiorello remek alakítást nyújt. Helyenként azért nem hiszem, hogy teljesen történelem-hű az alkotás, és van 1-2 gagyinak mondható eseménysor is. Egyébként 2 részes tévéfimről van szó, a második nekem jobban tetszett.  

     Érdekes és lényeges kérdéseket vet fel az alkotás, például magáról az orvoslásról. Mi lett volna, ha néhány orvos nem száll szembe az addigi szabályokkal, ha nem gondol tovább egy-egy esetet, ha nem szenvedélyként tekint hivatására? Akkor ma minden bizonnyal járványok tucatjai pusztítanák az emberiséget, és mondjuk az elmebetegeket még mindig ördög által megszállt szerencsétleneknek gondolná a világ. Aztán itt van a "Doktor House-jelenség". Jobb-e az az orvos, aki csak egy betegséget lát az emberi lélek helyett? (Persze Ház doki nem létezik, de valóban jó orvos, annak ellenére, hogy egy tapló.) Nyilván objektívnak kell maradnia, ám ma már egyértelmű tény, hogy a lelket a testtel együtt ápolni kell, gyorsabb a gyógyulás, ha jól érezzük magunkat.

     Társadalmilag össze nem illő párokkal szemben még a mai napig is léteznek fenntartások egyes emberek számára, hát még 100 éve. Erről, a testvéri összetartásról, a szegénységről is esik szó a filmben. Elgondolkodtató és kedves alkotás, a hibáival együtt is.

Ez pedig a trélerr:

Leírtam a Szuperhekusoknál, hogy ez az a film, amiben szintén Miamiban, szintén zsarukat alakít a legendás Spencer-Hill-páros. Míg az előbbi unalmas, összefüggéstelen marhaság 1 db poénnal és a legjobb része a zenéje, addig itt remek viccek, szép nők valamint érthető motivációk/események vannak.

Wilbur (Spencer) és Matt (Hill) a kikötőben találkoznak egymással, ahol mindketten munkát akarnak vállalni, de egyikőjük sem kap(hat). Mindkettejüket ugyanaz a banda próbálja megleckéztetni, de ők túljárnak az eszükön. Matt rögtön felismeri, hogy együtt többre mennek és megtervezi a nagy balhét - kényszerből összehaverkodnak két rendőrrel és hamarosan egy félreértésnek köszönhetően maguk is a zsaruképzőben találják magukat. Új munkájuk (melyet kelletlenül végeznek) viszont segítségükre lehet a kikötői drogcsempész társaság lefülelésében és egy furcsa kínai fickó rejtélyes halálának felderítésében.

Nagy pofonok, remek poénok, a rabló-pandúr-ellentétből származó komikus helyzetek, ivászat, csajozás, minden van itt:)

Néhány a többi Spencer-Hill-moziból ismert arc is felbukkan: April Clough (a Nincs kettő négy nélkül Donna Olympia Chaveze), Luciano Catenacci (...és megint dühbe jövünk!-ből a Görög), Riccardo Pizzuti (majdnem minden filmjükben szerepel) és a "bunkó vagy Bugsy-pasas" is (sajnos őt nem tudom, hogy hívják...). Én egyedül csak a legvégét nem értettem, hogy akkor most felmondanak vagy mégsem, de ez lényegtelen.

Érdekesség, hogy Bud Spencer a film egyik betétdalának szerzője is (nem a főcímé, mert azt a Di Angelis-bratyók csinálták), de fura módon annak ellenére, hogy az imdb szerint ez az egyik olyan mozi, ami mindkét főhős karrierjében mérföldkő és elég jó pontszámot is kapott, nincs róla wikipédia-bejegyzés. (2016-ban már van.)

Utólagos szerkesztés: A kapitány ugyanaz a színész, aki a Nyomás utána!-ban az ügynökséget vezeti, az inas meg Az ördög jobb és bal keze 2-ből az őrnagy. A szövegben elhangzik a Kincs, ami nincs eredeti címe (Aki barátot talál, kincset talál). Az egyik jelenetben nagyon feltűnő egy hatalmas Marlboro-reklámplakát, ami a kép felét kitölti, a rendőrautókon és motorokon pedig a Traffic Dept. (Közlekedésrendészet) felirat olvasható.

Szerintem jó volt, ezt a többihez képest ritkábban adják, úgyhogy örülök, hogy megnéztem.

Pontozás:

imdb: 7.2 (Ez kiemelkedően magas a filmjeik közül!) (És 6 év alatt még tovább nőtt, 0.4-gyel.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Terence Hill jelenleg egy Un passo dal cielo című sorozat forgatásán vesz részt, aminek az egyik főszereplője lesz. Egy családi tv-szériáról van szó egyébként.

- Bud Spencer a Mafia: Farewell to the Godfatherben lesz látható jövőre, ahol egy hatalma csúcsán álló maffiavezért alakít majd.

Tegnap megnéztem A mágia színe 1. részét, valami hihetetlenül jó volt, úgyhogy alig várom, hogy ma láthassam a folytatását! Hamarosan elkészül a róla szóló bejegyzés is.

Senki nem hitt abban, hogy George Lucas űroperája, a Csillagok Háborúja valaha is sikeres lesz, csak az alkotó maga. Majdnem sikerült csődbe vinnie a 20th Century Foxot a gyártási költségek emelkedésével és a saját egészsége is veszélybe került, de végül letette az asztalra a művet, aminek következtében később még olyan remek mozikat készíthetett, mint a Willow vagy az Indiana Jones-négyes. Pár évvel a Star Wars sikere után a hirtelen jött rengeteg pénz és elismerés közben Lucas folytatta vállalkozását, hogy megfilmesítse a 6 (mások szerint 9) részesnek szánt történet-folyamának következő epizódját. Mint egy rendes folytatás esetében, itt is már bejáratott, ismert hősök szerepelnek új helyeken, új kalandokban. A siker tulajdonképpen garantált volt, még úgy is, hogy a mester a rendezést ezúttal egykori tanárára, Irvin Kershnerre bízta. Lássuk, miről szól a The Empire Strikes Back:

Évek teltek el a Halálcsillag elpusztítása óta, de a lázadók még mindig kitartóan harcolnak a Birodalom elnyomásával szemben. A Hoth jégvilágán berendezett új bázisukon a szabadságharcosok a szeszélyes időjárással és néhány kellemetlen helybéli lény támadásaival is meg kell birkózniuk, de legalább a hóbuckák elrejtik őket a fürkész szemek elől. Legalábbis ezt hiszik... Hamarosan ugyanis egy kutászdroid rájuk talál és megindul feléjük Darth Vader (David Prowse, James Earl Jones és Bob Anderson; a felújított verziókban még C. Andrew Nelson is) csillagromboló-flottája. Az ostrom során az immár csaták tucatjában megedződött, de még mindig forrófejű Luke (Mark Hamill) előtt megjelenik egykori tanítómestere, Ben (Alec Guiness) szelleme, és azt üzeni, menjen a Dagobah-ra, keresse meg Yodát (Frank Oz), aki majd igazi Jedit farag belőle. Skywalker útnak indul, és senkinek sem árulja el titkos küldetését, még barátait se avatja be. Az említett társaság, Han (Harrison Ford), Leia (Carrie Fisher), Chewie (Peter Mayhew) és a droidok (Kenny Baker és Anthony Daniels) pedig az igencsak leromlott állapotú Millenium Falcon fedélzetén próbálnak meglógni Vader elől. Menedéket keresnek a Bespinen, Felhővárosban, ahol Han régi "cimborája", Lando Calrissian (Billy Dee Williams) az úr, de nem várt nehézségekkel szembesülnek... Szerencsére Luke ekkor már úton van, hogy segítsen, de nem is sejti, hogy ezzel a Sith Lordok kezére játssza saját magát és szembesül a szörnyű igazsággal, hogy kit is takar valójában az éjsötét maszk és a fekete lepel...

A filmtörténet egyik legnagyobb hatású mondata hangzik el ebben az epizódban (remélem, mindenki tudja, melyikre gondolok) és emellett még több, még szebb speciális effektet, még több Darth Vadert és egyre kuszább érzelmi fonalakat kapunk. Mivel ismerjük a hősöket, így nem kell pazarolni az időt a bemutatással, egyből bele lehet vágni az akcióba. Három új főszereplőt mutatnak be nekünk: az első a Császár, akit már említettek, de még sosem láthattuk, és bár csupán hologramként jelenik meg, de ez is több a semminél. Az eredeti '80-as verzióban Rick Baker maszkmester felesége, Elaine Baker játszotta, sok-sok sminkkel és csuklyával a fején, a hangját pedig Clive Revill (a Babylon 5-ben Trakis-ként látható az első évadban) adta. Későbbi felújítások során Baker arcát és Revill hangját kicserélték Ian McDiarmidével, mi már ezt láthattuk. A következő új szereplő Yoda, a kedves kis Jedi-mester, aki bolondos, vicces, de ugyanakkor óriási erő lakozik benne. Érdekesség, hogy a mai napig nem tudjuk, Yoda milyen fajhoz tartozik. A bábút Frank Oz mozgatta és szólaltatta meg. A harmadik pedig Lando, aki Han segítője-hátráltatója, és Billy Dee Williams játszotta. Mindhárman visszatérnek majd a következő részben, sőt Palpatine és Yoda fontos szereplői az új trilógiának is.

Ketten meghaltak a film forgatása alatt a stáb tagjaiból. Az első Leigh Brackett írónő volt, aki még a munkálatok kezdete előtt hunyt el rákban, és nem tudta teljesen befejezni a szkriptet. Lucas ezért felkérte Lawrence Kasdant, hogy foltozza be a réseket Brackett művén, és így készült el a végleges forgatókönyv. A másik haláleset John Barry segédrendezőjé, aki vizuális tervezőként közreműködött az előző részben is. Ő a forgatás alatt halt meg agyhártyagyulladásban, 43 évesen. Felvétel közben összeesett és a kórházban már nem tudtak segíteni rajta.

Az egyik legérdekesebb új szörny a wampa nevezetű ragadozó, ami a Hoth felszínén zargatja a hősöket. Eredetileg a majdnem két méteres Des Webb alakította, és jóval több jelenetet készítettek vele, mint amennyi a végleges verzióba került. A színész 2002-es halálát követően pedig Howard Weed szörny- és digitális karakter-kreátor vette át a helyét, őt láthatjuk a felújított verziókban a fehér bunda alatt. Néhány szereplő még, akiket meg akarok említeni: A vicces nevű Lightning Bear ismét rohamosztagost alakít, mellette van még egy érdekes nevű pasi, a lázadók egyik vezérét játszó Bruce Boa:) Az Echo bázison a tömegben kétszer is látható katonaként Treat "Hair" Williams.

Számomra különösen fontosak a csak egy jelenetben látható, látványosságnak szánt fejvadászok, ugyanis róluk szól az egyik kedvenc könyvem, a Kevin J. Anderson által szerkesztett Star Wars - Történetek a fejvadászokról című novelláskötet. Ugyebár Boba Fettet mindenki ismeri (Jeremy Bulloch a teste, Jason Wingreen az eredeti hangja, később A klónok háborújában Jangot és a többi klónt alakító Temuera Morrisson), de vajon tudjátok-e ki a többi zsoldos? Nos, nem könnyű a feladat, ugyanis még Fettet se nevezik soha a nevén. Nos, akkor bemutatom őket nektek: 

A gyíkszerű, sziszegő fickót Bossknak hívják (Alan Harris), ő speciálisan wookie-kra vadászik, trandoshi a faj, amibe tartozik és egy vérengző istennőt imád - érte gyilkol. A bekötözött fejű pali Dengar (Morris Bush). Ő koréliai, mint Han Solo, és a Birodalom mentette meg a haláltól, azon az áron, hogy kiborgot csináltak belőle, ezáltal elvették tőle az érzékei és az érzései nagy részét. Dengar Solot hibáztatja mindenért, mert vele versenyzett, mikor az a baleset történt, aminek folyományaként ilyenné vált, így ő speciálisan Han megölésére készül. A magas, vékony droid IG-88, aki ellentétben a többi átlagos droiddal, valódi személyiséggel rendelkezik és képes gondolkodni. Őt is a Birodalom hozta létre, de fellázadt és célja, hogy egy robotok által uralt univerzumot hozzon létre - azonban vérdíjt tűztek a fejére, így ő maga is a törvényen kívüliek közé áll, hogy gazembernek kiadva magát áskálódhasson a szerves lények ellen. Az alacsony, tömzsi, bogárszerű komát Zuckuss-nak hívják (Cathy Munro), a gand faj tagja és ammóniát lélegzik, oxigén helyett. Egy küldetése során megsérült a légzőrendszere, ezért viseli a maszkot, ami olyan bogárszerűvé teszi. Érdekesség még, hogy a gand faj sajátja az intuíció, így Zuckuss bizonyos mértékig képes előre látni a jövőt. Társa 4-LOM (Chris Parsons), aki egy érdekes hibának köszönhetően egyszerű szolga-mivoltából kitörve öntudatra ébredt. Most sérült társát támogatja, és szeretné tőle elsajátítani a jövőbelátás képességét. Ajánlom minden Csillagok Háborúja-rajongónak, hogy szerezze meg ezt a könyvet, mert valami óriási és akkor tovább tudjátok olvasni, hogy vajon mi lesz ezeknek a különös figuráknak a sorsa - megéri, higgyétek el!

Most pedig jöhet a sok-sok kulisszatitok: Az aszteroidás jelenethez számtalan legenda fűződik, de tény, hogy a mozgó kődarabok modelljei közt felbukkan egy krumpli és egy cipő:D Alec Guiness-nek több pénzt ígértek, mint előző szereplésekor, és úgy tartja a fáma, hogy Sir Alec különben is szomorú volt, amiért karaktere már az első részben meghalt, így elfogadta a felkérést. Akkoriban éppen egy szem-fertőzéstől szenvedett, így csak egy napot tudott dolgozni, de ezalatt leforgatták az összes jelenetét. Han Solo lefagyasztása állítólag azért történt, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy Harrison Ford visszatér a tervbe vett 3. részben is. Han utolsó mondata (I know. - Tudom.) teljesen improvizált, és egyesek szerint a bizonytalan jövő is közrejátszott abban, hogy nem az eredeti, a jövőbeli összeboronálódást sugalló szöveget mondta.

A már említett Jeremy Bulloch sisak nélkül is látható, ő ugyanis az a birodalmi tiszt, aki magával ráncigálja Leiát, mikor maguk után csalják Luke-ot a rohamosztagosok. Az a bizonyos filmtörténeti mondat, amire utaltam, valójában nem úgy hangzik, ahogy általában idézzük, az első szava ugyanis nem "Luke", hanem az, hogy "Nem". 1983-ban körülbelül 5 órás rádiójáték is készült a The Empire Strikes Backből, néhányan az eredeti szereplők saját karaktereiket közül szinkronizálták. Irvin Kershner első körben nem akarta elvállalni a rendezést, de aztán az ügynöke meggyőzte. Az állandó szereplők szerint ő volt a legjobb fej rendező a három közül, akikkel dolgoztak, őt tartották a legkedvesebbnek és legsegítőkészebbnek.

Cikkem tárgya 1980 legnagyobb hasznot hozó filmje, de még így is ez az egyetlen a 6 Csillagok Háborúja közül, amely eredeti vetítése alatt nem érte el a 300 milliós határt. 170 napos forgatási idejével a leghosszabb ideig készülő közülük, ezen kívül ez az egyetlen, amiben nem járunk a Tatooine-on, és ebben hal meg a legkevesebb ember is (csak 30). Valamint ez az első, aminek 5.1-es Dolby Surround hangzása volt. Bemutatása alkalmával jót és rosszat is kapott a kritikától, ám idővel a legjobbnak tartott Star Wars-mozi lett és az évek során a megítélése pozitív irányba változott. Bemutatója óta több mint 538 millió dollárt hozott, átszámolva a világ 12. legtöbb pénzt fialó mozgóképe. Lucas nem akart senkitől se függeni, így saját vagyonából és banki kölcsönökből hozta össze A Birodalom visszavágot, de a felvétel ideje alatt a költségek egyre jobban nőttek, így a bankok azzal fenyegetőztek, hogy visszaveszik a pénzt, amit kölcsönadtak. George bácsi ezért a 20th Century-hez fordult, akik belementek, hogy segítenek rajta, ha ők maguk is több lóvét kapnak, de a folytatás és a reklámcuccok jogait nem vették el tőle. Később aztán a hihetetlen siker miatt a Lucas-t már másodszor kisegítő stúdióvezetőt, Alan Ladd Jr.-t kirúgták, amiért így gyakorlatilag veszteséget okozott saját cégének.

Legjobb Hang kategóriában Oscart nyert, valamint megkapta a Special Achiement Awardot a Legjobb Vizuális Effektekért. Hugot nyert Legjobb Drámai Alkotásként, valamint négy Saturn Awardot is kapott (Legjobb Rendező, Legjobb Színész - Mark Hamill, Legjobb Speciális Effektek, Legjobb Sci-fi Film). John Williams a BAFTA-díjátadón az Anthony Asquith Award for Film Music-ot nyerte el, valamint Golden Globe- és Grammy-díjat is kapott a kitűnő zenéért (ebben csendül fel először Darth Vader zenéje, a Birodalmi Induló).

Baromijó, úgy ahogy van, főként azért, mert Vader nagyúr olyan sokat szerepel!

Pontozás:

imdb: 8.8

Szerintem: 5/5

Hírek:

- George Lucas bejelentette, hogy 2011 őszére mind a hat Star Wars megjelenik majd blu-ray formátumban.

- Lawrence Kasdan a 2012-re elkészülő Elveszett paradicsom forgatókönyvét írja, amely Milton művén alapszik. (Ebből szerintem nem lett semmi.)

Ma este vagy A Jedi visszatér vagy A mágia színe kerül sorra. (Már mindkettőről olvasható az elemzésem a blogon.)

A Batman-sorozat immár hatrészes filmtörténeti darab. Tim Burton ijesztő, sötét Denevérember-feldolgozásaival kezdődött, majd Joel Schumacher vicces, gagyi, képregényszerű alkotásaival folytatódott. Burton és Schumacher 2-2 műve viszont annyira különböző és egymásnak ellentmondó, hogy az utóbbi kettő végül az eredeti sorozat bukásához vezetett. (2016-ra A Sötét Lovag-sztori immár 3 epizóddal bír, Batman pedig felbukkant Az Igazság Hajnalában is, ezekkel együtt immár 8 részesnek tekinthetjük Gotham Lovagjának filmes kalandjait - és ebbe még nem számítottuk bele az Adam West-féle mozikat.)

A 2000-es években aztán a realizmusáról híres Christopher Nolan elkezdte újraformálni Gotham bőregerének sorsát. Megszületett a Batman: Kezdődik! amelyben szerintem éppen a képregényekben lévő varázslatosan valószínűtlen világot taposták a sárba azzal, hogy áthelyezték a mi valóságunkba. Batman maga realisztikusabb lett, megtudhatjuk, hogyan fejlesztette ki a cuccait, vagy hogy hogyan tanulta a harcmodorát, ami még izgalmas is. És ott van pluszban Gary Oldman Gordon felügyelője, aki jóval nagyobb hangsúlyt kap, mint a régi, Pat Hingle által játszott kirakatbábú. De míg pl. a Macskanő, a Pingvinember és Két-Arc remek gonoszok voltak a régi négyesben, addig itt egy végtelenül lebutított és béna Madárijesztőt, meg egy túlságosan sokat beszélő Liam Neesont kapunk, akik egyszerűen nem ellenfelek a Sötét Lovagnak... A Batman Begins-ben maga a Denevér a főhős, az ő átalakulását láthatjuk Bruce Wayne-ből éjszakai szuperhőssé, de minden más szar és erőltetett benne. Eztán jött a The Dark Knight, amelyben a magát halálra dolgozó Heath Ledger mindenki mást lejátszik a vászonról, azonban a játékidő hosszúsága és az egy megtekintés után már egyáltalán nem meglepő húzásai miatt Nolan másik nagy durranásához, A tökéletes trükkhöz hasonlóan "egyszernézős" mozi lett. (Így 6 év távlatából már nem értek egyet saját magammal.)

A Batman és társa, a Batman visszatér borongós, nyomasztó filmek, amiket akkor néz meg az ember, ha valami igazán mesterit akar látni. Jó színészek, a képregényhez méltó feldolgozás, Tim Burton jellemző karakterei és látványvilága adják meg a nyomasztó alaphangulatot. A Mindörökké Batman valamint a Batman & Robin pedig a maga könnyedségével, butaságával szórakoztatóbb a többinél, ezért bármikor szívesen megnézem őket, mert lehet rajtuk röhögni, gyönyörködni a szépséges hősnőkben és valamennyire a komikus gonoszoknak is szurkolhatunk, mert érezzük, hogy komolytalanok. A túlzottan realisztikus Batman: Kezdődik!-et csak a fanatikus rajongóknak és a szuperhősök kritizálóinak ajánlanám, hiszen ebből kiderül, hogy Bruce Wayne is csak ember; viszont A Sötét Lovagot egyszer mindenkinek érdemes megnéznie, de többször nem.

Röviden: ha jól akarom érezni magam, akarok egy könnyed szombat estét Batmannel, akkor Joel Schumacher valamelyik rendezését teszem be a videóba és nem a többit. Meglepő módon a blog futamideje alatt már másodszor szembesültem azzal, hogy nagy kedvencem, a Batman és Robin kimaradt az elemzések sorából. Ezen most változtatunk:) Aki olvasta a bevezetőt, az már tisztában van vele, hogy egy bukásról beszélünk, de ez nem ilyen egyszerű. Elsőnek viszont néhány mondatban felvázolnám a történetet:

Batman (ezúttal George Clooney) már egy ideje együtt harcol fiatal társával, Robinnal (Chris O'Donnell), de még mindig nem tud megbízni benne. Új ellenfelük az örökös hidegre kárhoztatott Mr. Fagy (Arnold Schwarzenegger), aki gyémántrablásból tartja fent magát. Intelligenciája és félelmetes jégfegyverei miatt már ő is elég nehéz ellenfél lenne a Denevérembernek, de felbukkan még a rejtélyes, halálosan érzéki Méregcsók (Uma Thurman) is, kísérőjével, a legyőzhetetlennek tűnő izomkolosszus Átokkal (Jeep Swenson). Amikor a hősök szövetsége lassan felbomlani látszik, a gonoszok pedig összefognak, úgy tűnik, minden elveszett. Szerencsére a betegségével küszködő Alfred (Michael Gough) unokahúga, a szép Barbara (Alicia Silverstone) denevérköpenyt ölt és összefogja a torzsalkodó férfiakat, így a játszma kiegyenlítődik: 3 a 3 ellen! Vajon hőseink győzedelmeskednek a rosszfiúk (és a rosszlány) felett vagy Gothamből buja, emberektől mentes dzsungel lesz - esetleg jéggel borított, fagyos temető?

A Mindörökké Batman anno pénzügyileg sikeres volt, de színes, túlságosan a látványra épülő jellegével és komikus mivoltával sokakból ellenérzést váltott ki. Ami akkor még a siker záloga lehetett, az itt túlontúl elhatalmasodva tért vissza és a negyedik Batman-film végülis önmaga paródiájává vált. Schumacher szerint a Warner Bros. egy kisebb korhatár-besorolással bemutatható, szórakoztatóbb jellegű mozit akart, mint amilyeneket Burton csinált, és ebből lett a Forever, ennek sikere egyenes utat adott a folytatásnak. A főbb szerepekre igazán nagy neveket sikerült szerződtetni (Schwarzi a '80-as, '90-es évek egyik legnagyobb akciósztárja; Clooney még manapság is az ügyeletes szívtipró; Alicia Silverstone a fiatalabb férfiak; Chris O'Donnell pedig a fiatalabb nők kedvéért van benne), nem volt gond a pénzzel sem, mégsem jött össze... Állítólag a feszült tempójú, túl gyors forgatás és a bemutató után futótűzként terjedő pletykák rosszat tettek a sikernek.

Az első dolog, ami miatt a Mindörökkét is kritizálták, az a túlságosan gyermekded hangulat és a nagyon színes látványvilág. Ugyanez, valamint a bugyuta hangeffektek és a nagyon a külsőségekre helyezett hangsúly köszön vissza itt is, de miközben néztem és gondolkoztam rajta, egyszer csak eszembe jutott, hogy micsoda mestermű ez. Ugyanis a sok-sok furcsa szövegelés, a hangok, a látvány mind-mind egy régi Batman-képregényt juttatnak az eszünkbe, egyes megoldások pedig a komikus '60-as évekbeli Denevérember-sorozatot:) Ebből is látszik, hogy a rendező úrnak mindössze annyi volt a terve, hogy nem akart deprimáló filmet forgatni, hanem szórakoztatni szeretett volna. Sokan úgy érezhetik, hogy egy gyerekeknek szóló játékreklámot vagy rajzfilmet néznek, mikor megtekintik (legalábbis két szereplő nyilatkozta ezeket a filmről), de amiket most felsoroltam, az alapján el lehet nézni ezt.

A második fogáspont a rejtett homoszexuális utalások sora. Schumacher hosszú ideje nyíltan vállalja másságát, de elmondása szerint semmiféle meleg-propagandát nem állt szándékában belecsempészni alkotásába. George Clooney viszont évekig viccelődött azon, hogy az általa alakított Batman homokos... A sok-sok színt és a hősök jelmezeinek anatómiai pontosságát sokan erre a rejtett üzenetre vezetik vissza, de alapvetően maga a Batman-mítosz évek óta támadások céltáblája a belemagyarázott buziskodás miatt. Az én ellenérveim: Alicia Silverstone és Uma Thurman. Két csodás külsejű színésznő, akikből csak úgy sugárzik az erotika a vásznon (főleg az utóbbiból, de egy motoroscsaj mindig beindítja a férfiak fantáziáját:P). Ezeken kívül a gonoszok közt lévő két férfinál sem lehet semmi homoszexuális vonást felfedezni, szóval ez úgy, ahogy van baromság. És most áttérek egy másik témára.

A filmben mindhárom gonosz nagyon jól sikerült, de szerintem Átok a legjobb. A mérgekkel átitatott agyú szuper-katonát az egykori pankrátor Robert "Jeep" Swenson játszotta, aki 193 centis magasságával az összes többi szereplő fölé tornyosult. Átok baromijól néz ki, hörög, mindig csak egy-egy szót mond, és borzasztóan erős. Ami még inkább tetszik, hogy van egy gyenge pontja, ami azonban nem annyira nyilvánvaló, és mikor legyőzik, azt sem közelharcban, hanem csellel teszik. Arnold bácsi sokszor túljátssza a szerepét, de a teljes páncélzatban nagyon impozáns látványt nyújt, akár egy fémbe öltöztetett mozgó jéghegy:) A képregények és a rajzfilm Mr. Freeze-e a nyomába nem ér... Uma Thurman kettős szerepet alakít: a munkájának élő, radikális természetvédő Dr. Isley egyáltalán nem vonzó nő, inkább tramplinak mondanám; viszont Méregcsók maga a zöld ruhás kéj. Szerintem Thurmannél alkalmasabb színésznőt nem is találhattak volna erre a szerepre. A kitűnő Michael Gough itt utoljára játszotta el Alfredet (azóta szerepét átvette Michael Caine), a jófiúk közül ő a leginkább szerethető karakter. Alicia Silverstone-t még megemlítem, szerintem nagyon jól néz ki, főleg denevérköpenyben:) Ismertebb mellékszereplő még Elle Macpherson (Bruce barátnője) és Coolio (az illegális motorverseny bankosa).

Érdekességek: A legnehezebb kosztüm a látszat ellenére nem a Mr. Fagy-, hanem a Batman-ruha volt (kb. 40 kilót nyomott, ennek több mint felét a köpeny adta ki). Az előző részben látható bulldog (vagy egy ugyanolyan kutya) feltűnik itt is - míg a Foreverben a Rébusz által leszívott agyak montázsában látható, addig itt az utcán a megfagyasztott tömegben. A kutyushoz hasonlóan visszatérő elem a harmadik részben látott táncos mulatsághoz nagyon hasonló itteni bál; valamint az első csata, amely a földön kezdődik és aztán a levegőben folytatódik, majd egy autós üldözésben teljesedik ki, szintén emlékeztet a Mindörökkében látottakhoz. A Batman és Robin 140 millió dollárból készült és valamivel több, mint 238 milliót hozott vissza (az egész világon számított bevétel), viszont a Warner nagyobb sikerre számított, a kritika nagyon durván lehúzta, a közönségnek sem tetszett és máig a világ legrosszabb szuperhős-filmjei közt tartják számon.

Most pedig következik a harmadik felvonás: Batman Triumphant - a folytatások sora

A harmadik rész befejezése után rögtön elkezdték a negyediket készíteni (állítólag ez a gyors tempó volt az egyik ok, amiért Val Kilmer nem tért vissza Bruce Wayne-ként) és a negyedik alatt már tervbe vettek egy ötödik részt. A Batman Triumphant (Batman, a Győzedelmes) névre keresztelt epizód sokkal sötétebb hangulatú lett volna. Ellenségként a Madárijesztő (Robert Englund vagy Steve Buscemi), az általa használt félelempor miatt látomásként megjelenő Joker (Jack Nicholson), Harley Quinn (eredetileg Joker társa/szeretője, itt lánya vagy felesége - Madonna) és a Man-Bat nevű mutáns jelent volna meg. Az elején rögtön meghalna Batgirl (aki egyébként eddigre már összejön Robinnal), Batman pedig visszavonult volna. Helyére a Robinból lett Nightwing lépne, de aztán Bruce még egyszer, utoljára felöltötte volna a fekete jelmezt és együtt győzték volna le a bűnöző-triót. Azt rebesgették, hogy O'Donnell harmadszor alakíthatta volna Robint/Nightwinget, Silverstone viszont nem akart újból Batgirl lenni, és Clooney se Batman. A forgatókönyvet Mark Protosevich írta meg és a stúdió nagyon meg akarta valósítani, ám végül törölték a projektet. Protosevich szerint a forgatókönyvet még most is a Warner Bros. széfjében őrzik és senki sem látta azóta... Joel Schumacher lett volna a rendező, aki azonban a Triumphant elvetése után a Frank Miller által írt Year One képregényt akarta vászonra vinni, de felbontották a szerződését. Helyette Darren Aronofsky-t bízták meg, aki Millerrel karöltve össze is dobott egy forgatókönyvet a Year One-hoz, de aztán annak készítését is leállították. Végül a Batman: Kezdődik! mégiscsak nagyrészt ebből a képregényből táplálkozott...

Visszatérve a Batman & Robinhoz: Vicces, szórakoztató és szeretni valóan bénácska. Ha nem véresen komolyan nézzük, hanem egy szuperhősös akció-vígjátékként, akkor kifejezetten élvezetes!

Pontozás:

imdb: 3.7 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Csak a motorversenyes rész az, ami nagyon unalmas.)

Hírek:

- Uma Thurmant hamarosan láthatjuk majd a Bel Ami című, részben hazánkban forgatott kosztümös drámában, Ráb Pettinszn és Christina Ricci oldalán. Valamint íróként és főszereplőként működik majd közre a 2014-es Kill Bill Vol. 3-ben. (Aztarohadt, Ez miről szólhat? Bill már meghalt, a többiek is, csak nem feltámadnak majd és zombi-mészárlás lesz?) [2016-ig utóbbi nem valósult meg.]

- Alicia Silverstone a Vamps-ben alakít majd egyet a vámpírnők közül, 2011-ben. [Ezt meg kár volt megcsinálni.]

Tegnap baromira fáradt voltam, úgyhogy nem tudtam filmet nézni. Ma több minden is lesz, de két dolgot ki kell emelnünk: Bud Spencer (alias Carlo Pedersoli) ma 81 éves, Boldog Szülinapot neki:) A másik pedig, hogy ma van Mindenszentek napja, vagyis Halóvén ünnepe (direkt írtam így, tudom én, hogy az Halloween), tehát vagy Spencer-Hill-filmeket, vagy horrorokat kell nézni este! Úgyhogy hajrá fiúk-lányok, tegyen így mindenki!

Gyerekkorom egyik kedvenc, régi sci-fije, ami annyi idős, mint én magam vagyok. 23 éve még nem volt "tökéletes" látványt eredményező számítógépes grafika, ezért a speciális effekteket modellekkel és trükkökkel érték el. Mégis egy Alien, egy Predator vagy Jason Voorhees sokkal ijesztőbb, mint pl a Legenda vagyok zombijai, a Harry Potter farkasembere vagy a többi rajzolt monszta. Itt most semmilyen szörny nincs, de annál több "retro" speciális effektet kapunk - ezek a megoldások '88-ban Oscar-díjat eredményeztek a Vérbeli hajsza alkotóinak. Nézzük, miről is szól:

Az ember kijutott a világűrbe, rendelkezik mindent elpusztító atomtöltetekkel, ezért új horizont felé kacsintgat: a miniatürizálás felé. Ez az eljárás nem mást jelent, mint emberek/tárgyak mikroszkopikus méretűre történő lekicsinyítését, majd visszanagyítását. A technológia már egy ideje létezik, de most először sikerül a Vectorscope laboratórium tudósainak kifejleszteniük az atomi méretből történő visszanagyítást! Hogy bizonyítsák a módszer tökéletességét, a tudósok csoportja miniatürizálja Tuck Pendeltont (Dennis Quaid), az egykori sikeres, mára kiégett katonát egy speciális járműben és felkészülnek rá, hogy egy kísérleti nyúlba fecskendezzék őt. Azonban erre a technológiára mások is fenik a fogukat, és mikor a laboron zsoldosok ütnek rajta, a kísérlet vezetője kétségbeesett menekülése közben Tuckot egy hipochonder, vesztes áruházi alkalmazottba, Jackbe (Martin Short) fecskendezi bele. A szerencsétlen fickónak pedig ezek után menekülnie kell egy félelmetes bérgyilkos (Vernon Wells) és megbízói (Kevin McCarthy és Fiona Lewis) elől - szerencsére viszont mellette van miniatűr társa és annak exbarátnője, a szép Lydia (Meg Ryan). A tét pedig már nemcsak egy nagy rakás pénz és egy csodálatos tudományos felfedezés, hanem mind Tuck, mind Jack élete...

A kissé vészjósló ajánlóm ellenére ez egy vicces film, ami emellett izgalmas és megfelelően fantasztikus is! Dennis Quaid csillaga mára lassan leáldozóban van, de itt még csúcson volt és ez a szerep pont ideális neki. Én végig szurkoltam érte, hogy kijusson és visszaszerezze a szerelmét. Meg Ryan már sajnos botoxarcú, lecsúszott sztárrá vált - bizony, felette is eljárt az idő, de ő sem tudta ezt elfogadni, ahogy számos álomgyári kolléganője sem. Martin Shortot sosem kedveltem igazán, szerintem túlzottan erőlteti az összes szerepét, de itt most egészen hihető, mert nem csak humorosnak kell lennie, hanem vesztesből akciósztárrá válnia - külön érdekesség, hogy Jack nem kliséfigura és a film befejezésekor sem lesz pl. nője, pénze, stb.

A mellékszereplők közt kiemelkedik Vernon Wells Mr. Igoe-ja, aki egy tényleg őrült, ijesztő pasi, ráadásul a film utolsó hányadáig meg voltam győződve róla, hogy robot, ami csak még inkább királlyá teszi. Fura módon ez a fickó csak 178 centi magas, pedig végig az összes többi szereplő fölé tornyosul. Kevin McCarthy ebben az évben hunyt el, 96 évesen, éppen szeptember 11-én; Fiona Lewis pedig érdekes módon az Innerspace óta nem szerepelt egyetlen filmben vagy sorozatban sem. A pénztáras jelenetben látható Kathleen Freeman (Csupasz pisztoly 33 1/3-ban Rocco anyukája), mögötte pedig megjelenik az a Chuck Jones, akinek kedves mesefiguráit mindannyian ismerjük, például ő találta ki a Gyalogkakukkot, a Prérifarkast és sok másik Bolondos dallamok-beli társukat:) A rendező Joe Dante (Szörnyecskék 1-2, Chipkatonák - egy jelenetben szerepel is, mint egy laborasszisztens), a producer Steven Spielberg volt.

Néhány érdekes dolog: Ryan és Quaid ezen a forgatáson ismerték meg egymást, '91-ben pedig összeházasodtak. A Vérbeli hajsza (Mennyire jó magyar cím ez egyébként! Szerintem óriási.) alapjául a '66-os Fantastic Voyage című sci-fi szolgált. 4 millió dollárból készült és 25 milliót hozott, regény-feldolgozása is született. Mozsárágyú kedvéért pedig elmondom, hogy a vértestek és egyéb belső organizmusok a Jell-O nevű kocsonyákat és zseléket magában foglaló márka termékeiből készültek.

Szerintem jó kis film, annak ellenére, hogy már elég réginek számít, még ma is megállja a helyét. Csak ajánlani tudom.

Pontozás:

imdb: 6.7 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Martin Short mostanában szinkronizál: a 2012-ben érkező Frankenweenie-újrában és a hamarosan látható PiROSSZka 2-ben lesz hallható a hangja. (Előbbiről azóta született cikk.)

Rejtélyes módon nagy kedvencem, a tegnap esti Batman és Robin valamiért még nincs megírva, így ma ezen dolgozom majd, mozizás gyanánt pedig valószínűleg most már tényleg megnézem A mágia színét. (Ezek is elkészültek cikk formájában.)

     A film rendezője, Jafar Panahi, hazájában, Iránban és a világon is elismert rendező. A játékfilm és a valóság között szeret "sétálni" alkotásaiban, mint például A tükörben is.

     Mina (Mina Mohammad Khani) másodikos és édesanyját várja egy teheráni iskola előtt. Kis idő múltán, mivel anyukája sehol sincs, megpróbál rájönni, merre is lakik. Annyi biztos, hogy egy buszra szokott felszállni, el is viszi a megállóhoz a tanítónője egyik ismerőse. Még mielőtt letenné őt ott, a kislány gondol egyet, leszáll sofőrje motorjáról és fölszáll egy járműre - persze az nem haza viszi. Hanem az ellenkező irányba. A másik végállomáson van most, a buszvezető megmondja neki, melyik busz viszi haza, mármint oda, ami Mina elmondása alapján lehetséges úti cél lehet. Tehát most valószínűleg a jó buszon van, ám ekkor valami egészen szokatlan történik: valahonnan azt halljuk, "Mina, ne nézz bele a kamerába!". Az említett pedig követeli, álljon meg a busz, és kijelenti, nem akar többet játszani a filmben. A stáb nem tudja, mi történt, végül hagyják, hadd menjen haza. Viszont a kamerát nem kapcsolják ki, követik hazáig.

     Azt sem tudni, innentől minden a valóság megörökítése, vagy azért van-e még, ami a forgatókönyv alapján történik? A film kitalált első része sem teljesen kitalált, az biztos. A buszon lévő utasok párbeszédeiből megismerkedhetünk valamennyire az európai ember által kevésbé ismert iráni társadalmi helyzettel. Elöl csak férfiak ülhetnek, a nőkön, még Minán is fejkendő van. Nálunk utcazenészek vannak, náluk ők a buszra is fölmehetnek. Egy idős nő arról panaszkodik, hogy azért nem találkozhat az unokájával, mert még eltanulja az ő vidéki akcentusát. Egy jósnő a leghátsó ülésen fogadja a jövőjükre kíváncsiakat. Megtudjuk, hogy egyre többen költöznek a fővárosba, és így egyre nagyobb lesz a szakadék a város és a vidék közt. Egyébként maga a busz úgy néz ki, mint bármelyik idősebb masina Magyarországon. A közlekedés viszont maga a káosz. Nehéz kiigazodni a várost kevésbé ismerőknek.

     Ezek alapján tehát joggal sajnálhatjuk szegény Minát, aki kétségbeesve keresi anyukáját, már a sírás kerülgeti. Épp ezért elég érdekes a film eleje, mert az ember tudni akarja, hogy a frászba jut haza szegény ebben a borzalmasan nagy városban. Aztán jön ez a váltás, ami szinte fejbe vágja a nézőt. Emlékezhetünk rá, milyen volt gyerekként közlekedni, és megtudhatjuk, miként reagálnak Iránban a felnőttek egy kisgyerek eltévedésére. Vannak totál közönyösek, akadnak segítőkészek is, de persze nem könnyű segíteni, ha nem értjük pontosan, mire gondol a gyerek. Egyszóval érdekes a film, mert teljes mértékben beleélheti magát a néző Mina helyzetébe. És hát a valóság a legjobb rendező. A főszereplő kislány pedig hihetetlenül jól játszott, amíg játszott. Kedvem lett volna érte menni, és megvigasztalni meg hazakísérni. (Valószínűleg csak sűrű káromkodások közepette jutottam volna el vele a házáig, köszönhetően az autósoknak.)

     Nekem először nagyon furának és kissé értelmetlennek tűnt ez az egész, de aztán átgondolva rájöttem, hogy tetszett.

A Dungeons & Dragons (röviden: D&D) élő legenda a szerepjátékosok körében. Ez volt az első, amit követett később a M.A.G.U.S., majd a World of Darkness-szerepjátékok (Vampire, Werewolf, Mage), de van például Gyűrűk Urás RPG (role-playing game) is. Ezek lényege, hogy egy jó vastag szabálykönyvre alapozva kreálunk magunknak egy hőst, majd barátainkkal kalandozó partit alkotva rábízzuk magunkat a mesélő fantáziájára, aki egy adott világban, a szabályrendszer szerint elindít minket egy fantasztikus kalandra! Ezek a világok a legapróbb részletekig kidolgozottak és már nagyon régóta szórakoztatják a játékosok millióit. Számtalan regény készült már belőlük, így nem meglepő, hogy előbb-utóbb a filmesek is maguknak akarták e nagyszerű kreálmányokat. 1990-ben egy Courtney Solomon nevű pasas (női névvel) megvásárolta a D&D filmjogokat a Wizards of the Coasttól és kerek 10 évbe tellett neki, hogy a huzavonák közben összeszedjen annyi pénzt, amiből elkészíthette a Sárkányok háborúját - első filmjét. Lássuk, mi sült ki a hosszas várakozásból:

Izmer birodalmában, a mágia-használók élére álló Profion (Jeremy Irons) arra készül, hogy megbuktassa a nagyon fiatal Császárnőt (Thora Birch) és átvegye a hatalmat. Ehhez azonban szüksége van a mitikus sárkányok erejére, és hogy irányíthassa őket, szereznie kell egy varázspálcát - pl. az uralkodónő jogara is ilyen... Ezalatt a köznép két "becsületes" fia, Ridley (Justin Whalin) és Snails (Marlon Wayans) arra készül, hogy kirabolja a mágusok tornyát. Az eleve nehéz feladatot tovább bonyolítja, hogy tetten éri őket egy varázslótanonc-lány (Zoe McLellan) és hamarosan belekeverednek a fentebb taglalt összeesküvésbe. Véletlenül magukkal rántanak egy nem éppen társaságba illő törpét (Lee Arenberg) is, majd így elindulnak egy mesés kincs nyomába: a vörös sárkányok fölött hatalmat adó pálcáról van szó. Nyomukban ott liheg a Bíbor Gárda és félelmetes kapitányuk, Damodar (Bruce Payne) valamint a Császárnő "küldöttsége". Vajon a pálca végül megfelelő kezekbe kerül - és kié lesz a mesés gazdagság?

Szerintem minden adott volt ahhoz, hogy jó filmet csináljanak, de ez a mozi annyira elcseszett lett... Mégis szívesen megnézem, mert vannak benne igazán jó dolgok! Régen sokat láttam, de most, kicsit már "hozzáértőbb" szemmel nézve értettem, mitől rossz. Az első, ami feltűnt, hogy a főgonoszt alakító Jeremy Irons borzalmasan ripacskodó ebben a szerepében. Tőle ennél sokkal többet vártam volna, egyszerűen idegesítő. A teljes filmet Damodar, azaz Bruce Payne viszi el a hátán. Ijesztő, nagy, erős és valahogy még gusztustalannak is nevezhető, az ő karakterét el tudnám képzelni egy RPG-ben, mint legyőzendő végső ellenséget. A motivációi teljesen érthetőek, a szenvedése hihető, toronymagasan ő a legjobb.

Justin Whalin egy tipikus "vesztes vagyok, de a végén enyém lesz a dicsőség, a nő, meg a jutalom"-karaktert játszik, és annyira hitt az egész sikerében, hogy még társproducer is volt. Sajnos Ridley túlságosan gyorsan és egyszerűen old meg bármilyen feladatot, semmi nehézségbe nem ütközik, pedig jó lett volna nála éreztetni az eredeti D&D nagymértékű szerencse-függőségét - vagy akármelyik másik figuránál. Mivel minden akadályt elsőre vesz, ezért lehetetlenség szorítani érte, hiszen látjuk, rögtön túljut a halál-labirintuson, azonnal kinyit bármilyen zárat, stb. Marlon Wayans egyáltalán nem illik ide, a vicces-poénmondó-komolytalan négerként van jelen, unalmas kliséhalmaz, amit láthatunk tőle.

Zoe McLellan viszont aranyos és esetlenebb a többieknél, érte igazán tudtam szorítani. Az általa életre keltett Marina is Damodarhoz hasonlóan hiteles szerepjátékos-figura.

Lee Arenberg remek törpeként, de kevés helyet és időt adnak neki, ezért inkább csak komikus külseje miatt marad meg és csak néhány vicces bemondás jut neki.

Thora Birch az egyik kedvelt színésznőm, kár, hogy olyan keveset szerepel. A legjobb mellékszereplő pedig Richard O'Brien, aki a Rocky Horror Picture Show kitalálója (ő volt Riff-Raff a filmben), itt egy tolvaj-lordot alakít:) A speciális effektek tetszettek, a baj igazán az inkoherencia és a sok gagyi esemény. Nézzünk pár példát: A vásári jelenetben Snails teljesen nyugodtan és feltűnően emel el mindent, ami csak a keze ügyébe kerül, senkinek sem tűnik fel. A sárkánybarlangnál szintén senkinek se jut eszébe, hogy Ridley minden bizonnyal a mágikus elf-kard miatt tudott bemenni az erőtérbe - ha kidobná a kardot a bejáraton, akkor a többiek egyenként szépen bemehetnének. A kocsmás részben a térképbe belebújás értelmetlen, a későbbiekben pedig egy alkalommal a törpe egyszer csak megjelenik, mikor előtte sehol se volt. Damodar kardja szintúgy a nagy semmiből jön elő. A csúcs azonban a teljességgel értelmetlen befejezés, az utolsó temetői jelenetnek NINCS ÉRTELME. Ezek után nem hinném, hogy meglepődtök, ha elárulom: a D&D megbukott. 35 millió dollárból készült, 33-at hozott vissza, a szerepjáték rajongói utálták, a kritika lehúzta. Érdekes módon viszont készült egy folytatása 2005-ben, amiben Damodar visszatért - emiatt érdekel is!

Solomon azt állította később, hogy a finanszírozók (pl: Joel Silver) és licensz-tulajdonosok belepofázása, na meg saját filmes tapasztalatlansága okozta a bukást. Azt is mondta, hogy egy régebbi forgatókönyv felhasználására kényszerítették, annak ellenére, hogy ő maga készített egy jobbat, ami állítólag méltóbb lett volna a címhez. Akár így volt, akár nem, a Dungeons & Dragons rosszul sikerült, sok lehetőséget nem aknáztak ki, ami benne rejlett. Nem egy Dragonball-féle felújítás lett, hanem egy Spawn-szerű, nyúlós, műanyag adaptációja egy nagyszerű dolognak. Kár érte...

Pontozás:

imdb: 3.7 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Irons és a butaságok miatt, plusz néhol még kicsit unalmas is.)

Hírek:

- Courtney Solomon a producere a 2011-ben elkészülő Re-Kill című horrornak, melyben ismét együtt dolgozik Bruce Payne-nel, aki az egyik főhős lesz benne.

- Kristen Wilson, a D&D elf-nyomkeresője pedig a Gyilkos cápa vs. óriáspolip folytatásában, a Mega Python vs. Gatoroidban lesz látható, szintén jövőre.

Este a Cool adja a A szigetet (Scarlett Johansson-rajongóknak kötelező darab), a Viasat3 a Batman és Robint (:D), én pedig nagy valószínűséggel a Filmmúzeumon nézem majd 21.00-kor a Vérbeli hajsza című klasszikus sci-fi-vígjátékot. (Az elsőt kivéve már mindegyikről van cikk a blogon.)

Amikor megláttam, hogy az HBO elkezdi leadni az Űrszekerek-mozikat, nagyon megörültem, mert egyrészt többen ajánlották a legújabb epizódot, másrészt eszembe jutott, hogy akkor újra láthatom azt a régi, tök jó filmet, amelyikben időutaznak. Nos, a Nemzedékekben is volt valami ilyesmi, de ez, a First Contact volt az, amire vártam!

Jean-Luc Picard kapitány (Patrick Stewart) ezúttal rettegett nemezisével, a Borggal néz szembe egy óriási űrcsata közepén, melynek a Föld a tétje! Amikor úgy tűnik, hogy a gépszörnyek vesztésre állnak, egy kisebb hajóval időkaput nyitnak és visszamennek a múltba - az Enterprise-E pedig követi őket... A XXI. század közepére, a III. Világháború utánra kerülnek, mikor az emberiség nagy lépésre készül - vagyis inkább a kiégett, iszákos tudós, Zefram Cochrane (James Cromwell) készül megtenni az első lépést a jövő felé, kezdetleges űrhajójával, mellyel fénysebességre akar gyorsulni. A Borg pedig ezt készül megakadályozni. Hőseink egy része a Föld felszínén próbálja meggyőzni Cochrane-t, hogy mindenképpen hajtsa végre a kísérletét, mert különben elpusztul a jövő; a többiek Picard kapitány vezetésével az Enterprise-t asszimilálni készülő földönkívüliekkel és félelmetes királynőjükkel (Alice Kriege) veszik fel a harcot. Vajon sikerül a Borgnak elpusztítania a még meg sem született Föderációt?

Az előző részből és Az új nemzedék-sorozatból ismert szereplőgárda tér vissza a képernyőkre (Stewart, Jonathan Frakes, Brent Spiner, LeVar Burton, Michael Dorn, Gates McFadden és Marina Sirtis), valamint a kitűnő James Cromwell mellett feltűnik még Alfre Woodard is. Egyébként Cromwell az egyetlen, aki a teljes sorozat alatt először mondta ki a címet (star trek).

Ki kell emelnem a Borg Királynőt alakító Alice Kriege-t, szerintem fantasztikus teljesítményt nyújt. Ő és a maszkmesterek létrehoztak egy ijesztő, de mégis gyönyörű ellenséget, akit mind a kapitány, mind Data csodál, annak ellenére, hogy halálos fenyegetést jelent. A rendező maga Jonathan Frakes, aki azelőtt már A New Generationben, a Deep Space Nine-ban és a Voyagerben is kipróbálta magát, mint direktor, de ez volt az első egész estés mozija - később még az elég béna Űrlázadást is levezényelte.

Azzal ellentétben viszont a Kapcsolatfelvétel marhajó kis sci-fi lett. A legénység szimpatikus, Cromwell karaktere biztosítja a humoros pillanatokat, a Borg pedig nagyon király ellenfél. Szóval minden benne van, ami kell.

Érdekességek: Ez az első Űrszekerek-film, amiből kimaradtak az eredeti széria szereplői (csak a computer hangját adó Majel Barrett van jelen, aki a visszatérő Chapel nővért játszotta anno). A speciális effektek nagy részét az ILM készítette, ezért poénból a Föld körüli csatában megjelenik egy pillanatra a Millenium Falcon is, valamint az egyik Borgnak a szem-implantátumában egy TIE-vadász ablaka van:) Cochrane felszállás közben Roy Orbisontól az Ooby Dooby-t hallgatja. Semmilyen magyarázat nincs arra, hogy Geordi miért kap a vizorja helyett műszemeket - LeVar Burton unszolására történt, de abban a világban nem indokolták meg. Ennek a filmnek a hivatalos honlapjára kattintottak eddig a világon a legtöbbször (hivatalos film-honlapok közül természetesen), 4.4 millióan egyetlen hét alatt. (Ez a rekord 2016-ra már nyilvánvalóan elévült...) A First Contact három Saturn Awardot nyert: Legjobb Jelmezek, Legjobb Férfi Mellékszereplő (Brent Spiner) és Legjobb Női Mellékszereplő (Alice Kriege). A zenét szerző Jerry Goldsmith munkájáért megkapta a BMI Filmzenei Díját.

A 8. Star Trek-mozi 46 millió dollárból készült, világszerte 146 milliót hozott. A kritika imádta, a széria addigi legjobb filmjének kiáltották ki, a speciális effekteket és a Borg megjelenítését is dicsérték. A 2009-es Űrszekerek megjelenéséig a világszerte legnagyobb hasznot hozó Star Trek-mozi volt és a második legnagyobb amerikai sikert arató (az első az 1986-os A hazatérés).

Én csak ajánlani tudom, a több szálon futó cselekmények közül kizárólag az Alfre Woodardhoz köthető részek unalmasak, de a Borg jelenléte és a néhány remek poén ezekért is kárpótol. Nagyszerű látvány, kitűnő színészek, mi kell még? Aki szereti a sci-fit, az nézze meg!

Pontozás:

imdb: 7.6

Szerintem: 5.5

Hírek:

- Patrick Stewart a 2011-re elkészülő Sinbad: The Fifth Voyage-ben látható és a Gnomeo and Julietben hallható, ahol William Shakespeare-nek kölcsönzi a hangját.

Folyamatban van A Birodalom visszavágról szóló bejegyzés készítése. Egyebet nem tudok mondani.

Nem emlékszem már, mikor láttam ezt először, de már akkor is nagyon tetszett. Tipikusan az az eset, mikor a téma maga szomorú, de a megvalósítás miatt nagyon vicces és izgalmas lesz.

Hildy Johnson (Jack Lemmon) a Vizsgáló nevű napilap legjobb riportere a '20-as évek végén. De őt is eléri a szerelem, egy szép orgonistanő (Susan Sarandon) személyében, így felmond és új életet készül kezdeni. Azonban rámenős főnöke, a vérbeli profi Walter Burns (Walter Matthau) nem akarja, hogy első számú újságírója egy nő kedvéért elmenjen, éppen az évszázad sztorijának megírása előtt! Ugyanis most készülnek kivégezni a kommunista kémnek kikiáltott Earl Williams-et (Austin Pendelton), Burns pedig ragaszkodik hozzá, hogy Hildy írja meg a cikket. Utóbbinak nem elég, hogy jövendőbelijének kegyeiben kell járnia, de szárnya alá kell vennie egy kezdő firkászt, elkerülnie az ideges sheriffet (Vincent Gardenia) és elérnie az éjféli philadelphiai vonatot. De hirtelen minden megváltozik, mikor a sztori szó szerint beesik az ablakon...

Lemmon és Matthau - kell ennél több? Aki nem szereti őket, annak biztosan rossz ízlése vagy rossz humora van... A történet maga Ben Hecht és Charles MacArthur 1929-es színdarabján alapszik, aminek már 1931-ben is készült feldolgozása, és azóta még több filmet ihletett. Érdekesség, hogy Hildy eredetileg nő és Walter exfelesége:) A rendező a Van, aki forrón szeretit is jegyző Billy Wilder, ez már garancia a jó poénokra. A név szerint említett szereplők mind kitűnően teljesítenek, megemlíteném még a nemrég elhunyt Harold Gouldot, aki a polgármestert alakítja és Charles Durningot, aki az egyik "rivális" újságíró.

Néhány érdekesség: Állítólag Matthau és Lemmon elég rossz viszonyban volt Wilderrel, sőt, kijelentették, hogy sohasem akarnak többé együtt dolgozni vele - ennek ellenére '81-ben újból közösen forgatták le a Haver havert. A rendező és a forgatókönyvíró betű szerint ragaszkodott a szövegkönyvhöz és elvárták, hogy minden színész teljesen érthetően, tisztán beszéljen -  ez rendkívül megnehezítette a dolgukat. Bár ez remake és Wildernek hosszú idő után az első profitot hozó munkája volt, ő mégis kifejtette, hogy mennyire ellenzi az újrák készítését: "...mert ha egy film jó volt, akkor nem kell megint megcsinálni, ha meg béna volt, akkor meg minek?" (Kíváncsi vagyok, mit szólna a XXI. század újrázási trendjéhez, ha még élne...) A filmben látható rejtett kamerás fotózás megtörtént a valóságban: 1928-ban egy Tom Howard nevű újságíró ezzel a módszerrel örökítette meg a gyilkos Ruth Brown Snyder kivégzését. Snyder történetét később filmen is megörökítették (Gyilkos vagyok, 1944), melyet ugyanaz rendezett, mint a Szenzáció!-t. Cikkem tárgya körülbelül 4 millió dollárból készült, 1976 elejéig 15 milliót hozott vissza.

Szerintem nem kell ennél többet írnom róla. Remek színészek, igazi poénok, egy örökzöld történetben (munka vagy szerelem?).

Pontozás:

imdb: 7.3 (Ez is magáért beszél!) (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma éjjel Rocky Horror Picture Show lesz, még eldöntöm, hogy megnézzem-e, lehet, hogy inkább mást választok - "sajnos" van miből. Plusz most még a munkahelyemen is elvárják a hajtást, úgyhogy ez lefáraszt, a legtöbb esetben nincs kedvem filmet nézni. Jövő héten a viasat egymás után leadja mind a 4 eredeti Batmant, az első két részt Tim Burton és a figura rajongóinak ajánlom, a második kettőt a csilli-villi szuperprodukciók és a trash-mozik kedvelőinek:)

Gyerekkorunk meghatározó filmje, amire jó 10 évet kellett várnunk, mire megint volt a tvben.

Kedves Fehérvár Tv! Nagyszerű dolog, hogy leadtátok, mert sehol máshol soha nem mutatják be, de sajnálom, hogy kb. négy hónap alatt se sikerült válaszolni az emailemre, amit írtam nektek...

Először is pár szót a kitalálóról, a főszereplőről, a producerről és a társ-íróról, Richard Kielről. 1939-ben született ez a 217 centiméteres színész-óriás, aki hatalmas termetével elsősorban sci-fi és akciófilmek szereplőjévé vált, de kidobóemberként és sírhely-árusító ügynökként is kereste kenyerét (cemetary plot salesman, nem tudom, hogy ez hogy van magyarul). Egyik korai filmje, az Eegah! (1962), amely a világ legrosszabb és leghülyébb című mozijainak listájára is felkerült - ebben egy a múltból a jelenbe kerülő ősembert alakított. 1974-ben együtt játszott Burt Reynolds-szal a The Longest Yardban, ahol az amerikai focit játszó börtöntöltelékek egyike volt. (Erről már olvashattok a Filmrajongón.) Nagy áttörése az 1977-es A kém, aki szeretett engem, melyben a megállíthatatlan, szótlan bérgyilkost, a fémfogakkal bíró Jaws-t alakította. A karakter annyira népszerű lett, hogy a következő Bond-moziban, a Holdkeltében is szerepeltették. A magyar nézők Kiel urat elsősorban az unalomig ismételt Happy Gilmore-ból ismerhetik, de sorozatokban is játszott, például az Alkonyzónában, a Star Trekben vagy a Wild Wild Westben. 1992-ben egy autóbalesetben súlyosan megsérült, azóta csak bottal tud menni, vagy elektromos kocsiban ülve. Tériszonyos és alkoholizmusban is szenvedett, mára pedig a vallásban keres megnyugvást, már nagyon ritkán szerepel filmekben. Mozis munkáját és életét a Making it BIG in the movies című könyvében írta meg. A Viharhegy óriása (amit az imdb okosan óriásainak fordított) az egyetlen film, amit írt és az egyetlen, amiben produceri feladatokat is vállalt. Különleges helyzetét úgy mutatja be, hogy lássuk, nem fenékig tejfel szó szerint kilógni a sorból, kiemelkedni a tömegből. (2016-ra Kiel úr sajnos elhunyt, viszont pozitívum, hogy közbenjárásomnak hála, most már a rendes magyar cím van kiírva az imdbn.)

Az 1800-as évek végén, egy amerikai kisvárosban játszódó családi film (dráma-vígjáték) főszereplője egy 8 éves kislány, Amy (Noley Thornton), aki kíváncsiságból összebarátkozik a Viharhegyen lakó, hatalmas termetű, magányos Eli-jal (ejstd: Iláj - Kiel). A férfitől a helyiek félnek és rossz hírét keltik, pedig jó ember, nem tehet róla, hogy néz ki.  A lányka őszintesége és kedvessége meggyőzi az óriást, hogy térjen vissza a civilizációba, de a "normális" emberek világában nem találja a helyét. Lassan mindenki ellene fordul és ő kénytelen megküzdeni a városlakókkal, az álnok mutatványosokkal és a természet erőivel is, amik egy gigászi barnamedve képében törnek rá. De Amy és testvérei végig mellette állnak, miközben fokozatosan mindenki ráébred, hogy félreismerték a nagy embert, aki éppen jókor van ott, hogy segítsen a bajba jutott polgárokon.

Mozsárágyúval nagyon szeretjük ezt a filmet, tényleg ezen nőttünk fel. A történet arról szól, hogy sosem szabad feladni és bár a világ korántsem olyan jó hely, ha már kicsit is kilógsz a többiek közül; azért megéri továbbmenni, megéri mindig újra megpróbálni. Meg arról, hogy sosem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk, az igazságtalanságok és kegyetlenség közepette is maradjunk hűek magunkhoz - a saját értékrendünk betartása a legfontosabb, nem az, hogy mások mit gondolnak.

A rendező James W. Robertson, aki valójában operatőr. A mellékszereplők: Cloris Leachman a narrátor (pl: Az ifjú Frankenstein), William Sanderson az egyik mutatványos (a True Blood-sorozat sheriffje), Buck Flower a másik (Halálmester), Ellen Crawford az egyik helyi asszony (a Vészhelyzet egyik fő nővérkéje volt régen), valamint Bart medve, aki Hollywood egyik leghíresebb állat-színésze volt (Eli szüleit a trénerei alakítják). A The Giant of Thunder Mountain független film, a kritika kedvelte, a nézők is szerették, de csak alig 127 ezer dollárt hozott a vetítéseivel. Olvastam róla néhány elmarasztaló kritikát, de egy igazi ritkaság, ezért aki teheti, nézze meg! Főként gyerekként igazán izgalmas, felnőttként már nem annyira, de mindenképpen szívet melengető, kedves film:) Mi nagyon szeretjük!

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Kultikus mivolta miatt.)

Hírek:

- Richard Kiel újra filmezik, a valószínűleg jövőre látható The Corpse of Albert Cradette című horror-thrillerben alakítja a címszereplőt (vagy annak holttestét).

- Cloris Leachman benne lesz a The Story of Bonnie & Clyde-ban, valamint a The Fields című misztikus thrillerben.

Készül a bejegyzés a tegnapi Szenzáció!-ról, ma késő este pedig Gonosz falu a Viasaton, aki még nem látta, nézze meg, mert tök jó film! Itt pedig következik Mozsárágyú rövid értekezése:

     Valóban - ahogy Tévésámán is írta - gyermekkorunk egyik kedvenc filmje ez. Akkoriban egészen félelmetes is volt. Emlékszem, a Guiness Rekordok Könyvét úgy olvastam/olvasom, hogy az elején, tehát rögtön a legmagasabb embereknél leragadok, és csak ámulok és bámulok. Eli, azaz Richard Kiel esetében is hasonlóan csodálkozom. Mindenki másmilyen akar lenni, amilyen, de csak a göndör hajúak tudják, hogy sokat kell a loknikkal bajlódni, és csak az apró termetűek tudják, milyen nehéz kilincseket elérni. Így akik magasabbak szeretnének lenni, megtudhatják, hogy valójában mivel jár mindez. Persze manapság talán nem olyan vészes a helyzet, mint százakárhány éve, de az ő életük sem fenékig tejfel, csak mert mindig látnak mindent a moziban.

     Szerintem azt is remekül ábrázolja a film, hogy miként működik a gyermeki lélek. Ők igaz, hogy nem sok mindent tudnak az életről és naivak, de kiismerik a körülöttük lévőket, megérzik, ki becsületes és kinek van vaj a füle mögött. És persze az is jól jön néha, hogy nem fogadnak szót szüleiknek és elég kalandvágyóak, mert így sok mindenben lehet részük. Esetünkben megismerkedhetnek egy barátságos óriással. Na és persze az is lehet egy üzenete a filmnek, hogy vannak, akik mélységesen csalódtak embertársaikban, mégis mindig szembejöhet egy olyan valaki, aki által visszanyerik az emberekbe vetett bizalmukat.

     Az élet nem ilyen egyszerű, mondhatjuk, és ez a film közel sem hibátlan (a színészi teljesítmény enyhén szólva hagy maga után némi kívánnivalót, egyeseknél), de mindenkinek ajánlom, mert szimplán jó érzés nézni, és az embernek megjön tőle a kedve az erdőjáráshoz. Már ha nem fél a medvecsapdáktól...hahaha.  (És még annyit, hogy Cloris Leachman maga Frau Blücher!!!!!!!!!!!! Nyihaha!!!!!!!!)

A Wishmaster-szériáról legelőször a Fangoria hasábjain olvastam, és néha észrevettem, hogy a film+ adja  őket. Aztán ugye rám sózták a 2. részt dvdn, hogy nézzem meg, mennyire szar. Akkor még úgy gondoltam, nem volt ez olyan rossz, mint amilyennek leírták, volt benne potenciál, csak kihasználatlanul maradt. Éppen emiatt érdekelt, hogy mi volt az eredeti, első epizódban, vagyis miből lett az egyik, a baráti köröm által a legtöbbet szidott film. Semmit nem vártam tőle, de ahogy elindult a főcím, megjelent kiírva Wes Craven neve, utána Robert Englund, Kane Hodder és Tony Todd! Ezek után már viszont mosollyal az arcomon várakoztam, mert tudtam, hogy egy ilyen gárda a '90-es években NEM csinálhatott szart. A véleményemet később, most viszont pár szót a sztoriról:

Beaumont (Englund), a híres műgyűjtő óriási pénzt fizet egy hihetetlenül ritka ókori istenszoborért, ami azonban egy részeg munkás miatt szállítás közben lezuhan a daruról és egy ember (Ted Raimi:)) halálát okozva darabokra törik... A kikötőben rakodók egyike pedig szemfüles módon észrevesz egy hatalmas, csillogó ékkövet a szobor romjai közt, amit rögtön le is nyúl. A kő hamarosan a város legmenőbb becsüsénél dolgozó Alexhez (Tammy Lauren) kerül, aki kutató barátja "segítségével" kiszabadítja a belsejébe zárt, ősrégi, halhatatlan Dzsinnt (Andrew Divoff). A szörnyeteg mindenható, elpusztíthatatlan és a világra akarja szabadítani a Menny és a Pokol közti részben élő népét. Ehhez pedig mindössze Alexnek hármat kell kívánnia tőle...

Ez a film valami rohadtjó. Ilyennek kell lennie egy horrornak! Adott a valóságban semmiképpen nem létezhető, minden másik szereplőnél hatalmasabb főgonosz, aki remekül néz ki, mindenkit legyalul, aki az útjába kerül, és nem lehet csak úgy lenyomni. Mellette ott van a szép hősnő, akinek teljesen érthető motivációi vannak, abszolút kivívta a szimpátiámat és végig szurkoltam neki. És ott vannak a B-kategóriás horrorok nagyágyúi, Freddy Krueger, Jason Voorhees és Kampókéz életre keltői. A látvány undorító és félelmetes, lenyűgöző és igazi retro-hangulatot áraszt. Egy nagyszerű alapanyaghoz megfelelő mennyiségű pénzt és szakértelmet tettek hozzá, így a Halálosztó tökéletesen elfeledtette velem gyengécske folytatását. Miután megnéztem, rögtön sokkal szarabbnak találtam a kettőt, a különbség óriási mértékű...

A rendező az a Robert Kurtzman, aki az Alkonyattól pirkadatigot írta; a producer a már említett Wes Craven; a zenét Harry Manfredini szerezte; a mellékszereplők közt pedig megtalálhatjuk még Verne Troyert (ő az első stádiumban lévő Dzsinn) és George "Buck" Flowert is, aki a Kerge birkákat vetette papírra, valamint A Viharhegy óriásának egyik mutatványosát alakította (utóbbiról jelenleg is készül a bejegyzés, amit Mozsárágyúval közösen írunk). Kurtzmant egyébként láthatjuk egy rövid jelenetig, a végén ő az a pasi, akit egy zongora fejez le:P A kritikusok utálták a Wishmastert, de a legtöbb B-horrorral így tesznek, pláne az olyanokkal, mint ez, amit a műfaj rajongóinak készítettek egyfajta ajándékként:) 5 millió dollárból lett és 15 milliót hozott, a folytatásaival együttesen 4 részes sorozatból pedig ez az egyetlen, amit mozikban is vetítettek.

Aki látta a kettőt és nem tetszett neki (nyilván nem tetszett), annak ajánlom, hogy nézze meg, mennyivel jobb volt ez! Aki pedig szereti a régebbi, számítógépes effektektől mentes szörnyes horrort, annak is csak javasolni tudom a megnézését! Nekem nagyon tetszett!

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Robert Kurtzman a filmezésnek már szinte minden ágát kipróbálta, jelenleg két készülő borzongatós film maszkmesteri csapatának tagja: az egyik a Motel III. (a kettőt se láttam, az egy brutális, de nem estem hasra tőle), a másik pedig a Jinn. (Na, ez vajon mi lehet, csak nem egy Halálosztó-klón?:P)

- Robert Englund az igencsak izgalmasnak ígérkező Inkubus démoni főszereplője lesz, valamint Kane Hoderrel és Doug "Pinhead" Bradley-vel együtt szerepel majd a misztikus Tamora Gamble-ben.

- Kane Hodder a fentebb említett filmen kívül a Sickle névre hallgató kaszás horror címszereplője lesz, valamint a Hallow Pointe-ban alakít majd egy vérfarkast - utóbbi filmben Leslie Easterbrookkal játszik együtt!

- Tony Todd a DC Universe Online-ban Darkseid hangját adja, valamint szerepel a Végső állomás 5-ben (még a harmadikat se láttam:D) és a Night of the Living Dead: Origins 3D-ben. Ezeken kívül állítólag rendezője, írója és főszereplője is lesz az Eerie, PA című thrillernek.

- Verne Troyer szintén videojátékban szinkronizált mostanság: az ő hangján szólal meg a nemrég megjelent Postal III. Krotchy-ja (na EZ durva lehet).

Ahogy írtam, dolgozunk A Viharhegy óriásán, hátra van még A mágia színe is. Tanulnom kéne, mert nemsokára lesz egy elég húzós vizsgám, meg több energiát kellene fektetnem a munkámba, de valahogy nem akaródzik. Fél éven át hajtottam, mostanában nem sok jó dolog történt velem és úgy pihennék egy kicsit... De ne aggódjon az a pár ember, aki olvas engem/minket, nem fogok elsüllyedni a posványban:)

Pénteken éppen hazaértem a munkából, mikor is elkezdődött ez a film. Régen sokat láttam még gyerekként, így számomra igazi klasszikus. "Felnőttként" pedig már abból a szempontból érdekes, hogy benne van a szép Vinessa Shaw, az akkor még gyerek Thora Birch és az azóta például Abe Sapienként világhírűvé vált Doug Jones. Plusz Bette Midler, Lófejű Sarah Jessica Parker és az itthon az Apácashowból ismert Kathy Najimy.

Amerikában Salem kisvárosa hírhedt a múltban ott folyó boszorkányságról. Több, mint 300 évvel ezelőtt felakasztották a legfélelmetesebb helyi boszorkákat, a Sanderson-nővéreket (Winnie - Midler, Sarah - SJP és Mary - Najimy), azonban haláluk előtt a varázshatalmú nők átkot mondtak a lakosságra. A legenda szerint ha Halloween éjjelén egy szűz meggyújtja a fekete lángú gyertyát a Sanderson-házban, azzal visszahozza a nővéreket a halálból, hogy véghezvigyék gonosz tervüket és elvegyék minden gyermek életerejét... A nemrég ideköltözött Max (Omri Katz) nem hisz a mesében, ellentétben cserfes kishúgával, Danivel (Thora Birch). A páros, kiegészülve Allisonnal (Vinessa Shaw) - akibe Max bele van esve - elindul Mindenszentek éjjelén, hogy utánajárjon, vajon tényleg csak kitaláció az egész boszorkány-mítosz? És amit találnak, amikkel szembesülnek ezen az estén, az örök életükre emlékezetes marad számukra! 

Ez egy igazi halloweeni családi film, elsősorban a kisebbek számára. Idősebb korban már nem annyira izgalmas, nem annyira félelmetes, de még így is meg lehet nézni. Lássuk a főhősöket! Omri Katz idegesítő, nem tudom, hogy maga a srác ilyen, vagy csak a szerepe volt az, hogy így alakítson? Amikor a suli menőgyerekei szívatják, akkor együtt éreztem vele, de egyébként annyira nem. Vinessa Shaw nagyszerűen játszik és nagyon szép. Thora Birch aranyos kislány volt még ekkor, ő talán a leginkább szerethető hármójuk közül, a fiatal nézősereg biztosan vele azonosul a legtöbb esetben.

Bette Midler remek főboszorkány (még énekel is:P), SJP a buta szőke (mellesleg itt még nem volt annyira elviselhetetlenül ronda, sőt ideálisan néz ki romlott nőszemélynek), Kathy Najimy meg a vidám, de ostoba karakter, ő az a trióból, aki nem nagyon tud félelmetes lenni:) A mellékszereplők közt van a már említett Doug Jones, aki most is egy szörnyeteget játszik, a tőle megszokott magas színvonalon. Felbukkan még egy rövid időre a Csupasz Pisztoly 33 1/3-ból ismert Kathleen Freeman (a tanárnő), valamint az egyik legjobb részben Garry és Penny Marshall, a rendező testvérpár is látható, akik pedig férj és feleséget alakítanak:) A rendező, Kenny Ortega azóta több nagy sikerű munkát tett le az asztalra, például a This Is Itet és a High School Musical eddigi összes részét.

Néhány érdekesség: Fura, hogy a két keménycsávó közül az egyik rapper (itt még rappesnek fordították:D) a másik rocker és tök jó haverok, valamint két alkalommal is a 300 évvel ezelőttről jött varázslónők olyan dolgokat említenek, amikről elvileg nem lehet tudomásuk (pl. margarint és jogosítványt).  Bette Midler egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ezen a filmen szeretett a legjobban dolgozni az addigi összes munkája közül. Eredetileg egy, a Disney alá tartozó kisebb cég alacsonyabb költségvetésű mozija lett volna, de a forgatókönyv olyan jó lett, hogy végül maga a főstúdió forgatta le és pénzelte a nagy nevek szerepeltetését.

A Hókusz Pókusz 28 millió dollárból készült és 39-et hozott vissza, az évek során egyre népszerűbb lett, mára pedig igazi Mindenszentek-kultfilmmé érett, amit október vége felé mindenhol a világon játszanak (talán ezért volt most itt is). Példa a népszerűségére, hogy az RTÉ nevű ír csatornán a mai napig a legtöbbet játszott film. A kritika nem szerette, lepontozták. Az egyik dolog, amin fogást találtak, az a teljes játékidő alatt végignyújtott, többször is kihangsúlyozott szüzesség-motívum, ami valahogy furcsa egy elsősorban gyerekeknek szóló történetben. Ebben azért van valami... 

De én nem értek egyet a kritikusokkal, a nálam fiatalabb korosztálynak bátran merem ajánlani, és azoknak, akik szeretnének kicsit nosztalgiázni, a '90-es évek filmjeiből csemegézve. 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (6 év alatt 0.7-et emelkedett!)

Szerintem: 4/5 (Picit unalmas, van benne pár irritáló jelenet.) 

Hírek: 

- Készül a Hókusz Pókusz musical-feldolgozása. 

- Kathy Najimy nagy valószínűséggel egy eddig még meg nem nevezett szereplőt szinkronizál a készülő mittudoménhányadik Jégkorszakban. (Az előző KETTŐT ki a frász nézte meg?) 

- Thora Birch legközelebb a Manson Girls című filmben játssza majd Charles Manson bandájának egyik női tagját, valamint szerepel a jövőre elkészülő The Story of Bonnie and Clyde-ban, ami viszont szerintem eleve bukásra ítéltetett, mert hilöri dáff lesz Bonnie... (Ezek közül asszem egyik se készült el.)

- Larry Bagby-nél (aki az Ice nevű kőagyú volt itt) találtam meg az elég érdekes koncepcióra épülő jövőre érkező Age of the Dragons-t, ami a Moby Dick futurisztikus fantasy-feldolgozása lesz. Ebben Ahab nem bálnát, hanem egy fehér sárkányt üldöz! 

- Doug Jones az alábbi művekben vállalt szerepet: Absentia (tucat-horror), Frankenstein (újrafeldolgozás, ő lesz maga a lény, Guillermo del Toro rendezi, ez biztos baromijó lehet). Valamint állítólag A hobbit 1-2-ben is benne lesz. 

Végre újra láthattuk péntek este A Viharhegy óriását, amiről majd egy közös bejegyzést készítünk. Ma éjjel lesz a Halálmester első része, nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon olyan béna-e, mint a kettő. Ezen kívül még mindig várat magára A mágia színe...

     Az Alzheimer-kór borzasztó hatását a világ sajnos jól ismerheti, például Puskás Öcsi bácsi, Peter Falk vagy éppen Tévésámán egyik kedvence, Terry Prachett okán. Látszólag e betegségről szól a film, de valójában mélyebb jelentéssel is bír.

     Spanyolországban járunk, napjainkban. A Ribeiro-család nyaralásra igyekszik, így a nagypapát, Ricardót (Manuel Alexandre) egy idősotthonba viszik. Egyedül nem képes magát ellátni és gyakran elfelejt olyan egyszerű dolgokat, mint a lakcíme. Az intézményben elsőre nem érzi jól magát a papa, szomorú, amiért itt hagyja a családja. A szobatársa, Andrés, és az egyik nővérke, Alicia viszont nagyon kedvesek vele és jófejek. Szinte állandóan nevetnek, aztán a többi öreggel együtt jókat mulatnak. Fiatalnak érzik magukat, viszont fizikai és szellemi szinten kezdenek valóban kisgyerekekké válni.

     Ricardo legidősebb unokája, Ana (Cristina Brondo) az egyetlen, aki tényleg foglalkozik vele a rokonok közül. Mindennap meglátogatja, ajándékot vesz neki, még szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük, mint addig. Sajnos a vizsgálatok azt mutatják, hogy a papa Alzheimer-kórban szenved. Egyre súlyosabb memória-problémákkal küszködik, az agya már nem működik megfelelően, és az állapot visszafordíthatatlan. Ana nem tétlenkedik, ígéretes karrierjét föláldozva csak a papával foglalkozik, kész ápolni őt élete utolsó napjáig. Hiszen nem marad úgyse örökre az otthonban. Nem is, mert egy nap kimegy az épület kapuján, és sehol sem találják...

      Anyukám pszichiáter meg neurológus és szerinte orvosilag minden rendben volt a betegség ábrázolásával, szóval ez tuti, így van. A hangsúlyt nem maga a kór kapja, inkább az, miként befolyásolja ez a családtagok mindennapjait. Nemcsak szomorú, félelmetes is ez a helyzet (gondolom), és ezt remekül érezteti a film.

      A beteg már nem tudja saját nevét sem, viszont csodaként tekint egy ülőpárnára vagy képzelt unokáját tologatja a babakocsiban. Ana és Ricardo alakítója is egy az egyben hibátlanul teljesítenek szerintem, és igaz, hogy kétségbeejtő és lehangoló, ami velük történik, de a film nem "csordul túl", nincsenek benne giccses jelenetek, inkább reálisak. Számomra sokkal megrázóbb volt ez a történet, mint mondjuk az, amiben emberek százai lesznek oda valamilyen természeti- vagy ufók által okozott katasztrófában. Bőven akadnak üdítő jelenetek is, az öregek igazán lököttek és szeretni valóak.

      Nekem tetszett a film. Végülis pozitív üzenete van; a család fontossága, az idősek tisztelete, az élet apró szépségei számítanak. Egyébként Manuel Alexandre 92 éves korában hunyt el épp most kedden (2010.10.12.). :(

     Kedves film, melyben Johnny Depp egyszemélyes cirkuszként működik közre. ;)

     A címszereplő egy testvérpár (Aidan Quinn és Mary Stuart Masterson). Szüleik meghaltak, és bár mindketten felnőttek, Joon bizonyos mentális betegsége/betegségei miatt együtt laknak, folyton együtt vannak. Nagyon összetartóak, de Benny mindig aggódik kiszámíthatatlan húga miatt, ő pedig ezt az aggódást tartja már túlzottnak. Végülis egy kártyapartinak köszönhetően "megnyerik" Samet (Johnny Depp), akit saját nagybátyja idegesítőnek tart, ezért őt tette föl tétnek. Sok viszontagság és vidám pillanat után pedig a két tesó addigi gondjai megoldódnak, nagyrészt Samnek köszönhetően.

     E három főszereplő jól teljesít. M.S.M. szerintem néhol túlzásba viszi az "őrült" viselkedést, de ennek ellenére tetszett az alakítása. Quinn szerepét igazából bárki eljátszhatta volna, de jó ő is, nyilván sokat nyomott a latba a szép kék szeme. Na, nem akarom ám őt lehúzni! Depp Jani - mint oly sok mindenkinek - nekem is nagy kedvencem, és ebben a filmben igazán megcsillogtathatta tudását. Egyszer ő a szerencsétlen kölyök, aki a mosogató alatt alszik, a következő pillanatban pedig egy utcányi ember tapsol neki, amint artista és bohóc keverékeként szórakozik. Figurája Buster Keaton és Chaplin nagy rajongója, így emiatt merített a művész urak megjelenéséből, mozgásából, stb.

      Helyenként elég unalmas az alkotás, de Sam mutatványai mindig jókor jönnek. Az ablak előtt hintázós-jelenet meg a távoli jövőben szerintem legalább akkora klasszikus lesz a filmtörténetben, mint mondjuk amikor, a Jurassic Parkban megmozdul az üveg víz. Ismert mellékszereplőkben sem szűkölködik a film: Oliver Platt, William H. Macy, Julianne Moore, Dan Hedaya, CCH Pounder és Joe Grifasi is feltűnik. Utóbbi e műben nyújtott szerintem igazán maradandót. EBBEN.

      Leírom, ami egyértelmű: Johnny Depp viszi a hátán a filmet. És hát olyan jól néz ki.

      A mai napon ünnepli születésnapját Paul Simon, aki szegről-végről még magyar is. Az alant látható klip önmagáért beszél, és egyáltalán, van, aki nem szereti ezt a dalt? (Valószínűleg a copyright-jog tulajdonosa, aki letiltotta Magyarországon a megtekintését...)