Gyerekkorunk meghatározó filmje, amire jó 10 évet kellett várnunk, mire megint volt a tvben.

Kedves Fehérvár Tv! Nagyszerű dolog, hogy leadtátok, mert sehol máshol soha nem mutatják be, de sajnálom, hogy kb. négy hónap alatt se sikerült válaszolni az emailemre, amit írtam nektek...

Először is pár szót a kitalálóról, a főszereplőről, a producerről és a társ-íróról, Richard Kielről. 1939-ben született ez a 217 centiméteres színész-óriás, aki hatalmas termetével elsősorban sci-fi és akciófilmek szereplőjévé vált, de kidobóemberként és sírhely-árusító ügynökként is kereste kenyerét (cemetary plot salesman, nem tudom, hogy ez hogy van magyarul). Egyik korai filmje, az Eegah! (1962), amely a világ legrosszabb és leghülyébb című mozijainak listájára is felkerült - ebben egy a múltból a jelenbe kerülő ősembert alakított. 1974-ben együtt játszott Burt Reynolds-szal a The Longest Yardban, ahol az amerikai focit játszó börtöntöltelékek egyike volt. (Erről már olvashattok a Filmrajongón.) Nagy áttörése az 1977-es A kém, aki szeretett engem, melyben a megállíthatatlan, szótlan bérgyilkost, a fémfogakkal bíró Jaws-t alakította. A karakter annyira népszerű lett, hogy a következő Bond-moziban, a Holdkeltében is szerepeltették. A magyar nézők Kiel urat elsősorban az unalomig ismételt Happy Gilmore-ból ismerhetik, de sorozatokban is játszott, például az Alkonyzónában, a Star Trekben vagy a Wild Wild Westben. 1992-ben egy autóbalesetben súlyosan megsérült, azóta csak bottal tud menni, vagy elektromos kocsiban ülve. Tériszonyos és alkoholizmusban is szenvedett, mára pedig a vallásban keres megnyugvást, már nagyon ritkán szerepel filmekben. Mozis munkáját és életét a Making it BIG in the movies című könyvében írta meg. A Viharhegy óriása (amit az imdb okosan óriásainak fordított) az egyetlen film, amit írt és az egyetlen, amiben produceri feladatokat is vállalt. Különleges helyzetét úgy mutatja be, hogy lássuk, nem fenékig tejfel szó szerint kilógni a sorból, kiemelkedni a tömegből. (2016-ra Kiel úr sajnos elhunyt, viszont pozitívum, hogy közbenjárásomnak hála, most már a rendes magyar cím van kiírva az imdbn.)

Az 1800-as évek végén, egy amerikai kisvárosban játszódó családi film (dráma-vígjáték) főszereplője egy 8 éves kislány, Amy (Noley Thornton), aki kíváncsiságból összebarátkozik a Viharhegyen lakó, hatalmas termetű, magányos Eli-jal (ejstd: Iláj - Kiel). A férfitől a helyiek félnek és rossz hírét keltik, pedig jó ember, nem tehet róla, hogy néz ki.  A lányka őszintesége és kedvessége meggyőzi az óriást, hogy térjen vissza a civilizációba, de a "normális" emberek világában nem találja a helyét. Lassan mindenki ellene fordul és ő kénytelen megküzdeni a városlakókkal, az álnok mutatványosokkal és a természet erőivel is, amik egy gigászi barnamedve képében törnek rá. De Amy és testvérei végig mellette állnak, miközben fokozatosan mindenki ráébred, hogy félreismerték a nagy embert, aki éppen jókor van ott, hogy segítsen a bajba jutott polgárokon.

Mozsárágyúval nagyon szeretjük ezt a filmet, tényleg ezen nőttünk fel. A történet arról szól, hogy sosem szabad feladni és bár a világ korántsem olyan jó hely, ha már kicsit is kilógsz a többiek közül; azért megéri továbbmenni, megéri mindig újra megpróbálni. Meg arról, hogy sosem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk, az igazságtalanságok és kegyetlenség közepette is maradjunk hűek magunkhoz - a saját értékrendünk betartása a legfontosabb, nem az, hogy mások mit gondolnak.

A rendező James W. Robertson, aki valójában operatőr. A mellékszereplők: Cloris Leachman a narrátor (pl: Az ifjú Frankenstein), William Sanderson az egyik mutatványos (a True Blood-sorozat sheriffje), Buck Flower a másik (Halálmester), Ellen Crawford az egyik helyi asszony (a Vészhelyzet egyik fő nővérkéje volt régen), valamint Bart medve, aki Hollywood egyik leghíresebb állat-színésze volt (Eli szüleit a trénerei alakítják). A The Giant of Thunder Mountain független film, a kritika kedvelte, a nézők is szerették, de csak alig 127 ezer dollárt hozott a vetítéseivel. Olvastam róla néhány elmarasztaló kritikát, de egy igazi ritkaság, ezért aki teheti, nézze meg! Főként gyerekként igazán izgalmas, felnőttként már nem annyira, de mindenképpen szívet melengető, kedves film:) Mi nagyon szeretjük!

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Kultikus mivolta miatt.)

Hírek:

- Richard Kiel újra filmezik, a valószínűleg jövőre látható The Corpse of Albert Cradette című horror-thrillerben alakítja a címszereplőt (vagy annak holttestét).

- Cloris Leachman benne lesz a The Story of Bonnie & Clyde-ban, valamint a The Fields című misztikus thrillerben.

Készül a bejegyzés a tegnapi Szenzáció!-ról, ma késő este pedig Gonosz falu a Viasaton, aki még nem látta, nézze meg, mert tök jó film! Itt pedig következik Mozsárágyú rövid értekezése:

     Valóban - ahogy Tévésámán is írta - gyermekkorunk egyik kedvenc filmje ez. Akkoriban egészen félelmetes is volt. Emlékszem, a Guiness Rekordok Könyvét úgy olvastam/olvasom, hogy az elején, tehát rögtön a legmagasabb embereknél leragadok, és csak ámulok és bámulok. Eli, azaz Richard Kiel esetében is hasonlóan csodálkozom. Mindenki másmilyen akar lenni, amilyen, de csak a göndör hajúak tudják, hogy sokat kell a loknikkal bajlódni, és csak az apró termetűek tudják, milyen nehéz kilincseket elérni. Így akik magasabbak szeretnének lenni, megtudhatják, hogy valójában mivel jár mindez. Persze manapság talán nem olyan vészes a helyzet, mint százakárhány éve, de az ő életük sem fenékig tejfel, csak mert mindig látnak mindent a moziban.

     Szerintem azt is remekül ábrázolja a film, hogy miként működik a gyermeki lélek. Ők igaz, hogy nem sok mindent tudnak az életről és naivak, de kiismerik a körülöttük lévőket, megérzik, ki becsületes és kinek van vaj a füle mögött. És persze az is jól jön néha, hogy nem fogadnak szót szüleiknek és elég kalandvágyóak, mert így sok mindenben lehet részük. Esetünkben megismerkedhetnek egy barátságos óriással. Na és persze az is lehet egy üzenete a filmnek, hogy vannak, akik mélységesen csalódtak embertársaikban, mégis mindig szembejöhet egy olyan valaki, aki által visszanyerik az emberekbe vetett bizalmukat.

     Az élet nem ilyen egyszerű, mondhatjuk, és ez a film közel sem hibátlan (a színészi teljesítmény enyhén szólva hagy maga után némi kívánnivalót, egyeseknél), de mindenkinek ajánlom, mert szimplán jó érzés nézni, és az embernek megjön tőle a kedve az erdőjáráshoz. Már ha nem fél a medvecsapdáktól...hahaha.  (És még annyit, hogy Cloris Leachman maga Frau Blücher!!!!!!!!!!!! Nyihaha!!!!!!!!)