Általános iskolai legjobb barátom mutatta nekem a Korongvilág-könyveket és mindig kölcsönadta a legújabb részeket, így az első néhány kötetet olvashattam. Jómagam három Pratchett-kötet tulajdonosa vagyok (Kisistenek, Gördülő kövek, Mozgó képek), de a megfilmesített darabok eredetijeiből sajnos egy sincs meg. (2016-ra már A mágia színét és A mágia fényét is birtoklom:)) Viszont A mágia színét olvastam, így erre emlékeztem és tök jó volt rájönni, hogy mi fog történni, meg ilyesmik. (Sajnos a szereplők magyar neve már nem ugrik be, ezért az eredetieket használom majd).

Azt írtam A postamesternél, hogy jó volt, mert örültem, hogy Korongvilág-mozit nézhetek. Igaz, hogy alig jelenik meg misztikus lény és a "nagy főhősök" közül sincs benne senki, ráadásul a sztori se valami varázslatos, de mégiscsak jobb, mintha egyáltalán nem lenne:) Viszont utána megnéztem ezt és már nem is emlékszem arra, mert ez annyival jobb volt! Szinte leírhatatlan a különbség köztük! 

Az 1983-as The Colour of Magic és a '86-os közvetlen folytatás, a The Light Fantastic szolgált alapul ehhez a műhöz, amely két részben meséli el a két történetet, összesen valamivel több, mint 3 órányi játékidő alatt. Aki esetleg nem olvasta volna (bezzeg a tvájlájtot meg a Harry Pottert olvastátok, mi?), annak egy kis kedvcsináló:

A multiverzum végtelenségében úszik Nagy A'Tuin, a csillagteknős, hátán négy óriási elefánttal, akik saját hátukon tartják a Korongvilágot, ezt a csodálatos, a mi világunkhoz hasonló, mégis olyannyira más, varázslással, misztikummal, hősökkel teli "planétát". A Korong fővárosába, Ankh-Morporkba érkezik az Egyensúlyi Kontinensről a legelső turista, Twoflower (Sean Astin), aki feltűnést kelt virágos ingével, idétlen kalapjával és szandál-zoknijával. Azonban igazán csak akkor kerül mindenki érdeklődésének középpontjába, mikor kiderül, hogy a Csomagja élő fából készült, lábai vannak és követi őt, bárhová megy - ráadásul tömve van színarany érmékkel... Ezalatt a varázslat fellegvárában, a Láthatatlan Egyetemen a "halott ember cipői"-szokásnak eleget téve a hatalommániás Trymon (Tim Curry) egyre közelebb kerül az arkrektori címhez - megszerzéséhez azonban el kell távolítania a jelenlegi főmágust (James Cosmo). És miközben felfelé halad a ranglétrán, lassacskán elkezdi kiterjeszteni a befolyását a többi varázslóra is, ennek folyományaképpen kirúgatja a majdnem 20 éve ott tanuló Rincewindet (David Jason), aki hosszú pályafutása alatt még a legegyszerűbb trükköket sem tudta elsajátítani. Na nem azért, mintha rossz tanuló lenne, vagy lusta, csak éppen a fejét elfoglalta a Korong leghatalmasabb nyolc varázslatának egyike, mely az Oktávó nevű legendás grimoire-ból került bele.

A Sors játéka miatt (aki olvasta, az tudja, hogy szó szerint ezért) Rincewind és Twoflower útjai keresztezik egymást, és hála Lord Vetinari (Jeremy Irons) hathatós közreműködésének, elválaszthatatlanok lesznek. És mi a turista dolga? Hát, hogy utazzon! Így hőseink felkészülnek eddigi jórészt eseménytelen életük legnagyobb kalandjára, mely sárkányok, druidák és rejtélyes események sorozata közt játszódik. Útitársuknak szegődik a leghatalmasabb, bár mára már kiöregedett barbár, Cohen (David Bradley) és egy áldozatnak készült lány is, de kerülgeti őket A Halál (Marnix Van Der Broeke játssza és Christopher Lee szólaltatja meg), meg hamarosan Trymon érdeklődése is feléjük fordul. Mindeközben pedig a rejtélyes Nyolcadik Varázslat kezdi átvenni az irányítást Rincewind felett és csak arra vár, hogy mikor mondathatja ki magát - egy ijesztő, napról napra növekvő vörös gömb az égen pedig a Korong pusztulását jósolja. Vajon mindenki meghal majd és tényleg elpusztul ez a páratlan világ vagy a Mágia valami más utat szab az események folyásának?

A két rész közül az első fenomenálisan jól sikerült. Először még nem nyűgözött le, de amint feltűnik a Törött Dob nevű fogadó és kitör a verekedés, onnantól kezdve folyamatosan jobbnál-jobb poénok és elképesztő események sorakoznak elénk! A második epizód már kicsit leül, a nagyrészt menekülésre épülő előzmény után itt főképp közelharci csaták és lelki vívódások vannak, a befejezés pedig picit lehangoló lett.

David Jason, aki társproducer is volt, 68 évesen játszotta el a szerencsétlen varázsló Rincewindet, nagyon szerethetővé, szimpatikussá téve a karaktert. Nekem kifejezetten tetszett a játéka. Róla még tudni kell, hogy az egyik leginkább megbecsült angol színész, még lovagi címet is kapott! Sean Astin A Gyűrűk Ura Samuja volt, de itt egyáltalán nem úgy néz ki, az életben nem ismertem volna fel, annyira másmilyen. Az ottani drámázással szemben itt most lehetőséget kap komédiázásra - egy jólelkű, kedves és becsületes embert játszik a zsiványok, tolvajok és hazugok világában.

Tim Curry fantasztikus gonosz, a neve garanciát jelent a magas színvonalra. James Cosmo is kitűnően alakít, igazán sajnáltam, hogy a második részben már nincs benne. A csupán két jelenetben látható Jeremy Irons-t szintén elég nehezen ismertem fel, de itt sokkal jobb, mint a D&D-ben. A narrátor a kellemes orgánumú Brian Cox (Az embervadász, X-Men 2), Cohent pedig a HP-széria Alamusz Giccse, David Bradley játssza - őt se ismertem fel, de végig gondolkoztam, hogy hol láthattam:) Meg kell még említeni az egyik főmágust, Roger Ashton-Griffiths-t, akit már biztos láttatok (olyan arca van, amit nehezen felejt az ember:D) és Richard da Costat, aki a Csomagot és az orángutánná változott Könyvtárost játszotta. Maga az író is feltűnik a történetnek keretet adó asztrozoológus-jelenetekben (ő a hosszú, fehér szakállú, szemüveges úriember, legalább őt egyből kiszúrtam:)).

Cikkem tárgyát 2008-ban, pont a szülinapomon mutatta be a Sky One csatorna, a rendező a Hogfathert jegyző Vadim Jean, aki a forgatókönyvírásban is részt vett, valamint producere volt a későbbi Going Postalnak. Mind Astin, mind Jason nagy rajongói a Discworld-könyveknek, utóbbinak régi álma volt Rincewind eljátszása. Pratchett maga meg volt elégedve a forgatókönyvvel és bár megadták neki a lehetőséget, hogy bármibe beleszóljon, ő mégsem tette. Később azt nyilatkozta, hogy tetszett neki a végeredmény is, főleg a Vadkanapónál szabadabb interpretáció. A rajongók imádták (naná!) és a kritikusok nagy részének is tetszett.

Ez a film a bizonyíték rá, hogy egy kitűnő könyvből sok pénzzel lehet csinálni baromijó mozit. És ellentétben a manapság oly nagy mértékben imádott "irodalminak" mondott alapanyagokkal, a Korongvilág-történetek humorosak, izgalmasak, fantáziadúsak és szórakoztatóak - persze ezek olvasásához sajnos megfelelő intelligenciaszint kell, amit mondjuk egy bréking daanról nem lehet elmondani... Aki olvasta az első két rész bármelyikét, vagy akármelyik Korongvilág-könyvet, az mindenképpen nézze meg!

Pontozás:

imdb: 7.1 (Ugye, ez is magáért beszél.)

Szerintem: 6/5 (Óriási volt, főleg az első!)

Hírek:

- Tim Curry szerepel a hamarosan látható Burke & Hare című sírrablós fekete komédiában, valamint a jövőre érkező horrorban, a Jacobban.

- Brian Cox a szintén 2011-ben mozikba kerülő Rise of the Apes-ben tűnik majd fel.

- A The Colour of Magic-et, valamint az összes többi eddig elkészült élőszereplős Korongvilág-filmet szponzoráló The Mob nevű cég újabb és újabb Pratchett-regények filmre vitelét tervezi - már alig várom, melyikeket:)

Ezek után mindenképp látnom kell a Hogfathert! Ebben a hónapban sok munkám lesz, de azért majd szakítok időt a filmnézésre is. Biztosan jön majd A Jedi visszatér és jövő héten a Kerge birkák elemzése, ma este pedig a "klasszikus" Mortal Kombatet fogom nézni késő este a Filmmúzeumon. [Ezek mindegyikéről olvashattok itt, a blogon.] Szokásomtól eltérően itt egy videó, a film fantasztikus főcímdala: