Ismét én, ismét Star Trek. Már lassan egy hétnyi munka van a nyakamon, de mostanában nem nagyon néztem filmeket, ezt meg valahogy nem akartam megírni... De végre megjött a kedvem az alkotáshoz, hát hajrá!

A harmadik részt még nem, de a másodikat és a negyediket láttam, szóval sejtem mi van a harmadikban (és a címe is sugallja: Spock nyomában). Ebben pedig az Enterprise legénysége (alakítóik: William Shatner, Leonard Nimoy, DeForest Kelley, George Takei, James Doohan, Walter Koenig és Nichelle Nichols) kénytelenek visszautazni az időben, hogy megmentsék a Földet egy ismeretlen eredetű, hihetetlen erejű szondától, ami egy megfejthetetlen üzenetet próbál eljuttatni a címzettnek. Csakhogy a küldemény nem az embernek szól, hanem a 23. században már régen kihalt hosszúszárnyú bálnának! Hőseink ezért visszamennek 1986-ba, ahol olyan különös dolgokkal szembesülnek, mint a pénz, a káromkodás vagy a "technikai elmaradottság". De vajon megtalálják-e a feladatra alkalmas bálnákat, fel tudják-e rakni őket a klingonoktól lopott hajójukra és egyáltalán vissza tudnak-e térni a saját korukba épségben?

A rendező Leonard Nimoy (ő dirigálta a harmadikat is), a producerek pedig ismét Harve Bennett és Ralph Winter voltak. Nimoy ötlete egy olyan sztori, ami nagyon különbözővé teszi A hazatérést a többi Űrszekerek-mozitól: ennek ugyanis nincsen központi gonosztevője és a könnyed poénok mögött súlyos környezetvédelmi kérdéseket feszeget. A forgatókönyv megírásában részt vett a második epizóddal hírnevet szerzett Nicholas Meyer és Bennett is - utóbbi az időutazás előtti részeket és a visszaérkezés utániakat írta, Meyer a két út köztit és ez a része a legjobb a filmnek! Az eleje azonban elég béna, egészen az utazás kezdetéig, amikor az időváltást egy különös, művészfilmbe illő rémálom-szekvenciával érzékeltetik. A XX. századi Földön zajló események nagyon viccesek és az egész nagyon minimalista, hiszen például Spock fura külsejétől és Uhura egyenruhájától eltekintve nem lehet rájönni, hogy ezek az emberek a jövőből jöttek volna. És akkor térjünk rá a szereplőkre!

Shatner csak úgy vállalta el a szerepet, ha megígérték neki, hogy a következő részt ő rendezheti - meg szép nagy fizetésemelést kapott:) Nimoy kitűnően helytállt a rendező/szereplő kettős feladatkörében, Spock különcségéből fakadóan óriási poénokat mond néha. Kelley doktora összeütközésbe kerül a "modern" gyógyászokkal, Doohan Scotty-ját pedig technikai tudása miatt zseniként kezelik. Takei Suluként az átverés művészetét gyakorolja, Uhura (Nichols) és Chekov (Koenig) meg atommeghajtású hadihajóról rabolnak el némi nukleáris anyagot. Az előző részben látott Saavik (Robin Curtis) visszatér, de rögtön az elején elhagyja a legénységet - állítólag Spock gyermekét várja, és ezért kell a Vulcanon maradnia. Megjelenik Spock apja és anyja, valamint dr. Chapel (Majel Barrett) és A végső határban is feltűnő érdekes külsejű Michael Barryman (utóbbi kettőt nem vettem észre amúgy).

Új szereplő a női főhős, Catherine Hicks, aki a bálnákért rajongó kutatónőt kelti életre. Azt rebesgették, hogy Hicks figurája csak azért került bele, mert Shatner kért egy nőt Kirknek (:D), de később azt nyilatkozták az alkotók, hogy egy bálnás dokumentumfilmben látott tudósnő inspirálta őket - érdekesség, hogy az akkor még férfi-szerepet eredetileg Eddie Murphy-nek szánták... A film emblematikus alakja, a buszon utazó punk az egyik segédproducer, Kirk R. Thatcher, aki egyébként már a filmgyártás szinte minden területén kipróbálta magát – sokoldalúságát bizonyítja, hogy ő írta az I Hate You című számot, ami karakterének magnójából üvölt. Az elején látható klingon képviselő a Babylon 5-ből ismert John Shuck és egyébként Robin Curtis szintén szerepelt ebben a "rivális" űrállomásos szériában, a Deathwalker-részben az egyik nagykövetként.

Az effektekre és az egész mozira jellemző az egyszerűség, de ebben rejlik a nagyszerűsége. A szonda külseje borzasztóan minimalisztikus, de ettől csak fenyegetőbbé válik; a bálnák megjelenítéséhez a lehető legkevesebb animációt használták (valódi cetekről készült képsorokat meg modelleket alkalmaztak) és valahogy ettől az egésznek sokkal pozitívabb, kellemesebb atmoszférája van, mint elődeinek/utódainak. Viszont a már említett időutazási jelenetsor, a Földön meginduló kataklizma bemutatása és a bálna-szonda párbeszéd kifejezetten ijesztő lett, ezek csak kihangsúlyozzák a múlt-jövő éles kontrasztját. A különleges részleteket ismét az ILM alkotta meg, így a minőségre sem lehet panasz.

Érdekességek: Mikor Chekov és Uhura a járókelőket kérdezgetik, ott minden improvizált, ráadásul rejtett kamerával vették fel - de a szereplők mind színészek, így tudták, hogy rögzítik őket. Az időutazás ezen módját az eredeti sorozat Tomorrow is Yesterday című epizódjában mutatták be először. A forgatás nagy része külső helyszíneken zajlott, Star Trek-mozihoz mérten elképesztően sok helyszíni felvétel készült és most először forgattak Los Angeles-en kívül. A teljes játékidő alatt mindössze alig másfél percet szerepel az Enterprise - ez is rekord a szériában. Egyetlen legénységi tag sem hal meg, az eddig elkészült részek közül ez az egyik, ahol káromkodás hangzik el ("a francba":)) és itt mondja Kirk egyetlen alkalommal a híres "Scotty, beam me up!"-ot is.

Elődeihez hasonlóan A hazatéréshez rengeteg már meglévő speciális effektust és modellt használtak fel újra - a minél kisebb költségvetés érdekében. Ugyanezt a célt szolgálták a sok esetben használt festmények is, amikkel elérték, hogy nem kellett méregdrága díszleteket felépíteni; ilyen festmény például az elején a klingon hajó a nagytotáloknál. A The Voyage Home az első Űrszekerek-mozi, amit bemutattak a Szovjetunióban, ahol hatalmas sikert aratott - a nemzetközi piac kihívásaira válaszolva egy különleges trailer is készült hozzá, ami röviden bemutatja a második és a harmadik epizódok tartalmát és felkelti az érdeklődést az itt tárgyalt negyedik iránt. A bálnavadászok az eredeti verzióban finnül beszélnek (magyarban magyarul...), a szonda hangját pedig egy kisbaba szívverés-hangjának manipulálásával hozták létre.

Ma már a valóságban is létezik átlátszó alumínium, egyelőre kísérleti stádiumban: az anyagot röntgensugarak segítségével állították elő, jelenleg katonai felhasználhatóságát tesztelik. A bálnák valóban függőleges pozíciót vesznek fel éneklés közben - a filmben látott állatok és az idegen szerkezet ezt a mozgási formát követik. A bálnamodelleket négy-négy ember mozgatta és búvárok készítették róluk a felvételeket. A filmből készült egy regény, amit Vonda N. McIntyre írt, cikkem tárgya pedig szerepel a 101 sci-fi amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben. A hazatérést a Challenger űrsikló tragikus sorsú legénységének dedikálták - a stáblista pedig különös módon a filmből összevágott képsorok alatt megy. A Star Trek IV. kb. 25 millió dollárból készült és 133 milliót hozott. Az eddigiektől merőben más sztori, a trükkök és a kitűnő humor mind a közönségnek, mind a rajongóknak tetszett - de a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla.

Engem kitűnően elszórakoztatott, sokkal kellemesebb volt, mint az eddigi részek, fel sem tűnt a főgonosz hiánya és különben a bálnák olyan aranyos állatok:) Szívesen ajánlom bárkinek, még annak is, akinek fogalma sincs a Star Trekről - bár az első 10-15 perc nagyon gyenge, de ha azt "túléli" a néző, akkor tetszeni fog neki, amit utána láthat!

Pontozás:

imdb: 7.3

Szerintem: 5/5

Ma megnézem a Watchmen Rendezői Változatot és akadt egy segítőtársam, aki beszállna a listáimon szereplő filmek megnézésbe, úgyhogy talán ezzel is tudok majd haladni:)