Igaz, hogy előre kitalálható, mi fog történni a filmben, és tele van kizárólag vigyorogva énekelhető blőd dalokkal, de nekem nagyon tetszett.

     Lisa (Drew Barrymore) csak 11 éves, de önmagára már felnőttként tekint. A kisöccséért és a nővéréért aggódik egyfolytában, ahelyett hogy gyerekes dolgokat művelne. Karácsony első napján Cincinattiben óriási hóvihar készülődik és hősnőnknek muszáj figyelmeztetnie erre mindenkit, főleg a helyi játékboltban dolgozó tesóját, Mary-t (Jill Schoelen). Épp ott van Mary szerelme Jack (Keanu Reeves) és egy haverjuk, George (Googy Gress) is. A gonosz és profitorientált boltvezető, Barnie (Richard Mulligan) viszont a sarkukban liheg. Végül csak Lisa hirtelen támadt információátadási kényszerének köszönhetően tudnak mind elindulni, és velük együtt a boltban lévő többtucatnyi vásárló is. Hazafelé viszont a kislány a tomboló vihar közreműködésének köszönhetően "kiszállingózik" Jack járgányából, és úgy 70-nel nekiütközik egy fának. A következő pillanatban már Játékországban találja magát, ahol szép az idő, és mindenhol kedves játékok mászkálnak.

    Lisa itt is intézkedni kezd és nemsokára a hely egyetlen gonosz teremtményével, Barnaby-val kell szembeszállnia, különben az átveszi a hatalmat és mindenki átváltozik az ő csúf lelkű szolgájává a csodás Játékországban. (Az összes eddig említett szereplő itt is megjelenik, csak mint helyi lakos) Vajon sikerülni fog neki?

     Maga a helyszín, nekem úgy tűnt, hogy elég kis helyen rendeződött be, mégis, az az ember érzése, hogy egy világváros-méretű helyen játszódik a történet. Minden nagyon színes és barátságos, tele a film embernagyságú mackókkal, nyuszikkal, még plüssbagoly és plüssleopárd is feltűnik. Nagyon jól kitalálták. A színészek egész jók. Barrymore kisasszony ekkor már veteránnak számított, a majdani Neo itt inkább csak szép szemeivel hódít. Pat Morita a Játékmester szerepét kapta, ami 180 fokos fordulat a Karate kölyökbeli figurájához képest, de megint ő a bölcs és segítőkész öreg. Még dalra is fakad, szerintem jól alakít. A zord Richard Mulligan a legrokonszenvesebb szereplők egyike számomra, szerintem a negatív alakoknak valahol mélyen ez fontos jellemzője. Szóval ez kipipálva. Neki vannak mogorva, elhalt növényi részekből álló harcosai, ők az egyik legviccesebbek a sok kis lény közt.

     De persze mindent visznek a már említett puha játékok, akik, elég ha rájuk nézünk, máris közvetítik a film üzenetét, hogy mindenkiben ott lakozik a gyermeki lélek, csak elő kell keresni és máris egész másképp látjuk a világot! Ha gyermeki rácsodálkozással és gondtalansággal tekintünk egy kevés ideig az életre, talán az is szebbnek és egyszerűbbnek, vagy éppen érdekesebbnek tűnik. A film Lisája is rádöbben, hogy most neki gyermekként kell viselkednie, ráér a negatív életszemlélettel és az aggódással még pár évig.

     Magyarul, gyereknek lenni jó.