Régen nagyon imádtam a Cinema City mozis kvízeit, az első két évben jól tudtam kamatoztatni a filmes tudásomat bennük. Persze néha kellett egy kis segítség, hiszen voltak olyan alkotások, amiket nem láttam, de kérdeztek belőlük, ám így se tudom, hogy a fenébe voltak képesek egyesek 10 másodperc és hasonló időrekord alatt megválaszolni 10 kérdést 100%-os pontossággal – hacsak nem hackerkedtek. Anno nyertem két adag popcornt, egy Michael Jackson-válogatáslemezt, digitális negyedéves VOX Magazin-előfizetést és a Battle Royale regényt, ezeknek nagyon örültem, ám utána a verseny szervezői nyilván rájöttek, hogy a teszthez a válaszokat le lehet húzni a netről, úgyhogy egyre furmányosabb módszereket találtak ki. A pár hete véget ért mixelősdi leginkább a tévében futó táskanyitogatós játékra hasonlított, azzal a különbséggel, hogy minden egyes keveréshez/nyitáshoz kellett hogy rendelkezz egy friss mozijeggyel és az azon lévő kóddal, tehát fizetned kellett érte. Négyből egyszer sikerült csak nyernem, még a hónap elején egy kupont, ami egy áráért két jegyet ad, ha felmutatom a pénztárnál. Ne tudjátok meg, mennyit szerencsétlenkedtem vele, mire végül a harmadik alkalommal el is fogadták! És hogy most ezt minek mondtam el? Nem, nem fizetnek meg érte, de emiatt a kupon miatt mentem el végül megnézni volt osztálytársammal és a barátnőjével a Guardians of the Galaxy-t.
Merthogy a trailerek alapján ez valami baromságnak tűnt. Most komolyan, egy beszélő mosómedve ágyúval, meg Zoe Saldana? Hol érdekel ez engem? És a szeptember végi kínálatból mégis ez volt az egyetlen, amit érdemesnek éreztem arra, hogy felhasználjam a kuponomat rá. Végül sokkal jobb lett, mint amire számítottam, de ismét az van, hogy a bemutatóban képtelenek érzékeltetni a kész termék nagyszerűségét…
Szóval itt van nekünk Peter Quill (Chris Pratt, Emmett hangja A Lego-kalandból), akit 1988-ban még kissrácként űrlények rabolnak el a Földről, majd 26 évvel később újra találkozunk vele egy kietlen bolygón, ahol éppen valami ősi ereklyét készül megfújni, mikor rajtaütnek a rosszfiúk. A gömb alakú tárgy végül mégis az övé lesz, de mikor el akarja passzolni, megtámadja egy zöldbőrű orvgyilkosnő, Gamora (Z.S.), meg egy genetikailag módosított fejvadász mosómedve (Mordály – Bradley Cooper hangján szólal meg) és annak különös társa, egy gigászi faember (Groot – Vin Diesel szinkronizálja). Ám mielőtt még jégre vagy zsákba tehetnék egymást, lefogják őket a zsaruk, majd bekasztlizzák a díszes a kompániát az univerzum egyik legdurvább börtönébe, ahol hozzájuk csapódik a félelmetes külsejű és baromi erős Drax (Dave Bautista). Mind az öten különböznek, de hamar rájönnek, hogy közösek a céljaik: elpasszolni a gömböt és borsot törni a kegyetlen Ronan (Lee Pace) orra alá! Akkor hát miért ne fogjanak össze? De vajon mi rejlik a gömb belsejében, ami ennyire kell mindenkinek és megbíznak-e majd ezek a fura figurák újdonsült társaikban annyira, hogy ne nyírják ki egymást az első együtt töltött (szabad) órájukban?
Amikor elindult a film, igen sokáig úgy tűnt, hogy az előérzetem helyes volt és tényleg egy baromságra ültem be. Az első 20 perc szinte mikroszkóppal fókuszál Peter Quillre, aki jó arc meg minden, de most komolyan, egy gyilkos kiborg mosómedve meg egy szinte isteni hatalommal bíró növény mellett ki kíváncsi rá? Emiatt a nyitány számomra legalábbis elég unalmas, bár a táncolós rész egészen tűrhető, ám még Quill megismertetése után se pörög fel a dolog, mert Gamora totál érdektelen és első blikkre Ronan meg Nebula (Karen Gillan) szintén hasonló jellemvonásokat mutat. Grootról azért gyorsan kiderül, hogy ha éppen nem harcol, akkor tök jópofa, aranyos, butuska, olyan, mint egy hatalmas gyerek és az utoljára érkező Drax ugyanígy kedvelhető figura a kissé archaikus beszédstílusával és egyszerű gondolkodásmódjával, amiből sok poén származik. A börtönbe zárástól kezdve indul valójában A Galaxis Őrzői – itt bontakozik ki előttünk az öt fickó tényleges személyisége, az egymáshoz való viszonyuk, a motivációik, stb., előkerül Thanos (Josh „Mindenkit Én Játszom Mindenhol” Brolin), A Gyűjtő (Benicio del Toro) és meglátogathatjuk az elképesztő Tudásteret, majd elérkezik a pillanat, mikor a gömb kinyílik és feltárul a titka. Szerintem, aki látta a Bosszúállókat és a Thor: Sötét világot, az már sejti, mi van benne…
Tehát bolygóról bolygóra utazunk az Őrzőkkel, szembesülhetünk kudarcaikkal, sikereikkel, azzal, ahogyan megpróbálnak közeledni egymáshoz és fokozatosan mindenki kicsit érdekesebbé válik (kivéve Gamorát). Aztán persze vannak kötelező űrhajós csaták, majd a végén jön a nagy leszámolás, ahogy az lenni szokott, de és ez nagyon fontos, két olyan pillanatot is sikerült összehozni a készítőknek, ami tényleg megfogott: az első Groot önfeláldozása (tudtam mi lesz vele, „hála” a twitternek, de mégis szíven ütött), a másik pedig a filmcím és a csapat nevének magyarázatára szolgáló pillanat, amikor Ronan szembenéz megtestesülő végzetével. Ezek igazán nagyszerű szekvenciák, nem csak látványosak, de érdekesek és érzelmeket kiváltóak. Ha ezt a két részletet összerakom Grootal, Rockettel (nem tetszik a magyar Mordály név), Drax-szel és a később igencsak őrültté meg félelmetessé váló Marilyn Manson-szerű főgonosszal, akkor máris kapok egy filmet, ami kenterbe veri a Vasember 3-at és a Thor 2-t biztosan, sőt, talán Az eljövendő múlt napjait is, ezzel a 2014-es év legjobb szuperhősfilmjévé avanzsál. Mindez a rendező-író James Gunn-nak (SUPER, Slither – Féltél már nevetve?) köszönhető, és az eddig még csak az első Thoron forgatókönyv-javítóként dolgozó Nicole Perlmannek (bár tulajdonképpen a munkájából nem sok maradt a végső verzióban), valamint az ismét kitűnő zenéket szolgáltató Tyler Bates-nek. Azt pedig gondolom már mondanom sem kell, hogy Stan Lee-nek ezúttal is van egy aprócska szerepe, hiszen anno 1960-ban részt vett Groot megalkotásában. A 2006-os Annihilation: Conquest képregény-sorozatban találkoztak először a főszereplők, majd ebből nőtt ki a 2008-ban indult Guardians of the Galaxy, amit Dan Abnett és Andy Lanning írt. (Abnett rengeteg Warhammer 40 000 regény szerzője, tehát a neve már garancia a sci-fi-műfajban.)
Az alábbi ismert arcok bukkannak fel mellékszereplőkként: Michael Rooker – Yondu, Djimon Hounsou – gonosz alvezér, John C. Reilly – jó fej rendőr, Glenn Close – Nova Prime, Gregg Henry – nagyapa, Nathan Fillion – a börtönben a nagy kék űrlény hangja, Rob Zombie – nekroplán navigátor hang, Lloyd Kaufman – rab (ő a Troma filmcég feje); valamint a rendező és a zeneszerző is beálltak a gonosz Sakaaran-űrlények közé, előbbi egy maszk nélküli harcost, utóbbi az egyik nekroplán pilótáját játszotta. A forgatáson Krystian Godlewski alakította Grootot, Rocketet pedig Sean Gunn, a direktor tesója. Sean beugrott Thanos szerepére is, valamint ő keltette életre Yondu társát; a végső karaktermodellekben viszont Vin Diesel és Josh Brolin mozgását használták fel.
Néhány apró spoiler/megjegyzés tőlem
Yondu fegyvere eléggé eltúlzott, bár ha valaki elég gyors, akkor elintézheti, mielőtt fütyülni kezd. A Tudástérnek nevezett Knowhere (know = tudás/tudd, where = hol, tehát tényleg lehet Tudástér, de akár Tudodhol is) egy Celestial (vagyis galaktikus isten) levágott feje, ez nagyon tetszett. A walkman rendkívüli értékkel bír Peter számára és ez tényleg jó húzás volt Gunn részéről, mert így legalább a mai fiatalok megtudják, mi volt a löködős telefonok előtt. Saldana jobban néz ki zölden, mint feketén (csúnya, rasszista megjegyzés, tudom). Brazil haverom szerint Ronant nem lett volna szabad megölni, mert fontos szereplő a képregényben. Nem értem, hogy Hounsou miért kapott főszereplőnek járó kiírást, ha 10 percet szerepel a 120-ból?
Érdekességek: A Galaxis Őrzői-csapat 1969-ben alakult, eredeti tagjai közül csak Yondu szerepel a filmben, bár ő egészen másmilyen volt korábban. Az itteni felállásban a 2000-es évek második felében fogtak össze, de már mind léteztek korábban: Groot 1960-ban (gonoszként), Drax 1973-ban, Gamora 1975-ben, Rocket és Star-Lord 1976-ban léptek először a képregények hasábjaira. Rocket neve a Beatles egyik számából származik (Rocky Raccoon), eredeti társa egy rozmár. Groot tudja irányítani a körülötte lévő növényeket. Gamora a Zen Whoberi faj utolsó képviselője. Drax a nyomtatott lapokon egy újrateremtett ember, itt viszont űrlény; Peter Quill pedig asztronauta-tanoncként kezdte pályafutását. A mosómedve a filmben kiborg, külsejét egy valódi állatka, az Egyesült Királyságban élő Oreo után mintázták. Groot elvileg rendkívül intelligens, ám mivel a növekedési ideje alatt a hangszálai elfásulnak, ezért tűnik úgy, hogy ugyanazt ismételgeti – mint látható, apró társa tökéletesen megérti, amit mond. A faj, amibe tartozik a Flora Colossus, neve három nyelven is azt jelenti, hogy nagy, például hollandul, egyébként pedig szójáték, a root angolul gyökér. Amikor az űrhajóban sétálnak és kiereszti azt a sok fénylő valamit (szentjánosbogár?), akkor Drax azt kérdezi „Ezt meg hol tanultad?” – ez egy belső poén, mert a képregényekben a faember nem képes erre. A két digitális technikával életre hívott főszereplőről méretarányos modellek készültek, Rocketről teljes méretű, Grootról csak mellszobor, ezek segítették az animátorokat a fényviszonyok és a testméretek beállításában. A mosómedve mozgása valódi állatok megfigyelésén alapszik, de elsősorban Sean Gunn alakítására épül.
Chris Pratt a Városfejlesztési osztály című sorozat egyik oszlopos tagja, ám ott túlsúlyos fickót játszik, ezért nem volt éppen megfelelő kondícióban a válogatáson. Az imdb szerint Sarah Finn szereplő-válogató ajánlotta be Prattet Gunnál, aki elsőre elutasította őt, ám aztán mégis adott neki egy esélyt és Chris azonnal meggyőzte a rendezőt. James azt mondta, annyira jól játszott a srác, hogy még akkor is nekiadta volna a szerepet, ha képtelen lefogyni, ám Pratt fél év alatt közel 27 kilót dobott le és rendesen megizmosodott, hála a nagyon szigorú tréningnek és a vele járó diétának. A végeredménnyel a színész nagyon elégedett volt, mikor visszanézte a félmeztelen jelenetét. A börtönben a bemutatás improvizáció volt tőle. Chris maga hajtotta végre Star-Lord legtöbb kaszkadőr-mutatványát. A CinemaCon Awards-on Chris Prattet az Év Befutója díjjal jutalmazták alakításáért.
Dave Bautista azon a napon született, mikor az eredeti Guardians debütált, 1969. január 18-án. Mikor megtudta, hogy övé a szerep, könnyekben tört ki és azonnal beiratkozott egy színiiskolába némi extra gyakorlásként. Dave azt nyilatkozta, hogy könnyen tudott azonosulni Drax-szel, mert ő is vesztett el fontos dolgokat az életben. A testét borító jelmezt naponta 5 órába tellett feltenni rá, és a procedúra alatt végig állnia kellett, miközben a karjai korlátokon nyugodtak. A folyamatot később sikerült 3 órára rövidíteni, a 18 darabból álló make-upot 90 perc alatt tudták levenni róla. Bautista pankrátor, így nem esett nehezére a kaszkadőr-mutatványok végrehajtása. Drax és Star-Lord verekedős jelenetére 2 és fél hónapig készültek a színészek, a rendező pedig az utolsó pillanatban megváltoztatta az egészet, így csak néhány órájuk volt betanulni a mozgást, amit ráadásul egy snittben vettek fel, így csak a huszonkettedik alkalommal sikerült hibátlanul. Erre a jelenetre egyébként nem emlékszem, szóval lehet, hogy kivágták…
A táncoló Groot valójában James Gunn, akit titokban filmeztek le, majd az ő mozgását használták fel a végefőcím alatt lévő cuki jelenethez. Vin Diesel több mint 1000 különböző módon mondta fel egymondatos szövegét, többek között orosz, mandarin, spanyol, portugál és francia nyelven. Gólyalábakon állt a felvételek alatt, hogy érezhesse, milyen magas a figurája. Groot megformálása segített Dieselnek feldolgozni legjobb barátja, Paul Walker halálát.
Zoe Saldana maga döntött úgy, hogy make-upot visel számítógépes színezés helyett. Djimon Hounsou jelmeze nagyon kényelmetlen volt, az ebből fakadó rossz érzést a harcjelenetekben vezette le. Yondunak eredetileg taraja van, ám Gunn megváltoztatta a külsejét, mert szerinte Michael Rooker ügyetlenkedett volna vele és a nagy paróka zavarta volna a színjátszásban. Karen Gillan a felkészüléshez tanulmányozta az ókori spártaiakat, leborotválta a haját és két hónapig edzett a szerephez. A Nebula-maszk felrakása 4 és fél óráig tartott. Glenn Close csak azért vállalta a szerepet, mert szerinte ez utat nyit neki a kisebb filmekhez, amiket szeret. A direktor Play-Doh gyurmával jutalmazta a legjobban teljesítő stábtagok munkáját, mondván a frissen bontott Play-Doh illatát és a vele való játékot mindenki szereti:)
James Gunn: „...ebben a műfajban semmi nem lehet igazán >>komoly<<, mert az efféle mozik elsődleges célja a könnyed szórakoztatás.” <Cinemania 2014/8. augusztus>
A Galaxis Őrzői nyitja a Marvel Film-Univerzum második fázisát. Nicole Perlman két éven át írta a forgatókönyvet, amit aztán Gunn teljesen átalakított, így amit láthatunk, ahhoz Perlmannek nem sok köze van. A szkripten Christopher Markus és Stephen McFeely is dolgozott, bár ők csak javították a kisebb hibákat. Jelentős inspirációt nyújtott Az elveszett frigyláda fosztogatói. Peter Quill hajóját nem a város, hanem a színésznő Alyssa Milano miatt hívják Milanonak. Ronan szolgái eredetileg a gyíkszerű Badoonok, ám az ő filmjogaik, ki tudja miért, a 20th Century Foxnál vannak, ezért helyettük találták ki az élőholtakra emlékeztető Sakaraanokat. Az újabb bemutatott Végtelen Kő neve Erő Kő, bár ez egyszer sem hangzik el – tehát három már megvan a Végtelen Kesztyűhöz (Tesseract, Aether, Erő Kő). A Morag bolygón kivetített hologramon a rendező kutyáját láthatjuk. A Gyűjtő kollekciójában megpillanthatunk egy sötét elfet, egy Chitaurit, egy csúszómászót a Slitherből, valamint néhány képregény-figurát: Cosmot, az űrkutyát, aki tagja a Guardians-nek a nyomtatott lapokon (azt hittem, Lajka az, azért nevettem rajta, de ezek szerint tévedtem…), Adam Warlock gubóját és a stáblista utáni jelenetben Howardot, a kacsát.
John C. Reilly karaktere később a szuperhős Novává alakulhat. 1000 maszk és 2000 makett készült az űrlények megvalósításához, a börtönt is ténylegesen felépítették, kis híján 160 tonna acélból. A trailerben hallható „Ez egy rakás S-fej!”-mondat annyira tetszett a közönségnek, hogy bekerült a filmbe. Több jelenetet leforgattak, de kivágták őket, ezek viszont a jövőben egy Rendezői Változat vagy extra menüpont képében biztosan napvilágot látnak majd. Bár általában nem szokás, a Marvel mégis a lehető leggyorsabban eladta a licencet a karakterekhez, pedig szinte alig ismerte őket bárki a premier előtt, ez pedig nagy kockázat-vállalás volt. Megjelent egy két részes mini-képregény, a Marvel's Guardians of the Galaxy Prelude, amit Dan Abnett és Andy Lanning írt, valamint Wellington Alves rajzolt; ez Nebula és Thanos, valamint Groot és Rocket találkozását/kapcsolatának kialakulását mutatja be. Az említett táncoló Groot-szekvenciát maga a stúdió hozta nyilvánosságra, ezzel még több marketing-potenciált teremtve. Michael Rooker a jelenetet látva megalkotta a „grooting” szót (azt jelenti, hogy valaki úgy táncol, mint Groot), ami rögtön bekerült az online nyelvezetbe.
Peter Quill válogatás-kazettája megjelent cd-formában, és elérte az egyesült államokbeli sikerlista első helyét, annak ellenére, hogy csak olyan számokat tartalmaz, amiket már korábban kiadtak. A trailer bemutatása után a Blue Swede Hooked On A Feeling című dalának digitális eladása hétszázszorosára nőtt! A legtöbb zenét lejátszották a színészeknek a forgatáson, így érezték a jelenetek hangulatát, ezek közül kivétel a nyitány alatt hallható David Bowie-sláger, a Moonage Daydream, amit utólag kevertek alá, eredetileg ehelyett a Hooked On A Feeling szólt. James Gunn otthonában hallgatta a ’70-es, ’80-as évekből összegyűjtött zenéit, és ezzel a módszerrel találta ki, hogy egy adott szekvencia alatt milyen aláfestő muzsika szóljon, de volt olyan is, hogy a dalokhoz írt jeleneteket.
„Persze akár szuperhős-filmnek is tekinthető A galaxis őrzői, csak éppen a szuperhős fogalmának nincs sok értelme ott, ahol ilyen sokféle és –fajta lény szaladgál ennyi bolygón: ennyi erővel Boba Fett is az.” (Villányi Dániel, VOX Mozimagazin 2014. szeptember) Ez a mondat elgondolkodtatott a műfaji besoroláson, de akkor itt egy ellenpélda: Ha Superman szuperhős, akkor egy magányos, teljesen egyedül lévő Jedi-lovag bárhol a világegyetemben, ahol még nem hallottak az Erő létezéséről, nem az? Szóval én bizony berakom ebbe a kategóriába az Őrzőket! Dávid barátom, akivel együtt néztem ezt az alkotást a moziban, megjegyezte, hogy minden szuperhősfilm egy kaptafára megy, és ez számára kezd nagyon unalmassá válni. Ebben van valami, ám itt a szokatlan/komolytalannak tűnő karakterek jelentik az újítást, de tény, hogy a Marvel képtelen elszakadni a bevált formulájától. Amivel viszont megcáfolhatom ezt az állítást, az a karakterek összekovácsolódásának remek bemutatása, mert azt mondom, hogy ez itt a lényeg. Ez és a szórakoztatás, ahogy James Gunn is mondta: „Úgy gondolom, hogy ilyenkor mindig az a legfontosabb, hogy a film szélesebb nézőközönséget célozzon meg, még ha korábban a képregények nem ekkora rétegnek szóltak is.” <Cinemania 2014/8. augusztus>
A Galaxis Őrzői 170 millió dollárból lett, eddig 645 milliót hozott vissza; a közönség és a kritikusok szinte egyöntetűen rajonganak érte, főleg a humoráért, a főszereplők játékáért és Gunn rendezéséért. Nekem is tetszett, sokkal jobb, mint amilyennek a trailerek mutatták, megéri megnézni, sőt, talán kijelenthetem, hogy eddig a 2014-es évben általam moziban látott legjobb mozgókép! Ja és „Én vagyok Groot!”
Pontozás:
imdb: 8.1 (3 év alatt 0.5-öt csökkent.)
Szerintem: 5/5 (6-ost az unalmas kezdés miatt nem kap.)
Hírek:
- James Gunn írja és rendezi a 2017. nyarán érkező Guardians of the Galaxy 2-t. Várhatóan behatóbban megismerjük majd Drax-et, Nebulát és Yondut, valamint a filmben látott nagyobb űrlény fajok kultúráit; ezeken felül pedig még legalább egy új taggal bővül majd az Őrzők csapata. Állítólag még egy esetleges Avengers crossover lehetősége is felmerült, szerintem a Bosszúállók 3-ban a Guardians beszállhatna a Thanos elleni harcba. Még egy pont biztos, ez pedig az, hogy Quill apja nem az lesz, akit a képregényekben bemutattak. (Hanem Ego, az élő bolygó, akit Kurt Russell formált meg, ugyanis ez a folytatás tényleg elkészült és tényleg 2017-ben mutatták be.)
- Nicole Perlman írja a Fekete Özvegy forgatókönyvét. Felmerül a kérdés, hogy milyen alapon, ha egyszer a Guardians-es írását kidobták, azon felül pedig semmi egyebet nem csinált még? Bár tény, hogy Natasha Romanoff eltörpül a többiek mellett az Avengers-ben, azért csak nem akarja a stúdió a bukást? (2017-ig papíron maradt.)
- Chris Pratt következő nagy dobása a Jurassic World lesz – innentől feltehetőleg egy darabig a legnagyobb blockbusterek főszereplőjeként találkozhatunk vele, ami különben nem baj. (Ez eléggé rossz szájízt hagyott a rajongók szájában maga után.)
- Zoe Saldana elkötelezte magát James Cameron mellett az elkövetkezendő 5 évre, az Avatar 2-3-4 forgatásaira. Az különben úgy tűnik senkit sem zavar, hogy mi lesz, ha a második részre esetleg a közönség nem kíváncsi… (2017-ig szintén semmi se lett belőle.)
- Vin Diesel a Halálos iramban 7-tel ismét megostromolja a mozipénztárakat, majd továbbra is az akciófilm műfajánál marad, ugyanis visszatér korábbi karakteréhez a xXx 3-ban. Végül egy érdekesnek tűnő fantasy-t, a The Last Witch Huntert is erősíteni fogja. (A középső nem készült el, az utolsó megbukott.)
- Benicio del Toro A kis hercegben szólaltatja meg a kígyót.
- Djimon Hounsou szintén a Halálos iramban 7-ben és egy 5000., teljesen fölösleges Tarzanban játszik legközelebb. (Utóbbi gyorsan eltűnt a süllyesztőben.)
- Stan Lee végtelen számú mozit pénzel mostanság, ezek nagy része ázsiai főhősökkel operáló harcművész-szuperhősös lesz, de akad köztük két olyan, amit mindenképpen megnézek: az egyik a jövőre érkező Bosszúállók: Ultron kora, a másik pedig a The Sinister Six, amiben Pókember legnagyobb ellenségei fognak össze! (Az elsőt láttam, nem igazán tetszett, a másodikból semmi se lett 2017-ig.)
Ma éjjel megpróbálok nézni valamit a Cinemaxon, valamint a listámon is várakozik még két film. Most lesz majd egy kis időm, úgyhogy az elkövetkezendő egy hétre még legalább egy írást ígérhetek. Végül jöjjön a kedvenc számom a betétdalok közül, valamint a bemutatóban hallható szám egy kicsit másképpen: