Néha kell rendes filmet is nézni, ami a valóságról szól, igazi emberekről, igazi sorsokról és reális dolgokról. Azért nem árt, ha ezeket valamilyen érdekes köntösbe öltöztetik és egy különleges látványvilág még többet emel az egészen. A Holdfény Királyság egyetlen, nagyon fontos dologról szól, de a megvalósítása miatt mégis kiemelkedő, többet mond, mint egy átlagos mozi ugyanebben a témában és azt hiszem, szükség van manapság ilyen filmekre a szuperhősök és nyálas fantasy-k dömpingje között. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, ha igen, akkor gyertek velem egy izgalmas kirándulásra!

1965. Helyszínünk egy sziget, aminek a végén áll a Kheki Cserkészek piciny tábora. Innen eltűnik az egyik fiú, a hátrahagyott levele szerint útnak indul, mennie kell. Közben a sziget túlsó oldalán, a Bishop-família legidősebb gyermeke ugyanígy felszívódik, üzenetében viszont csak annyit ír az öccsének, hogy kölcsön kell vennie a lemezjátszóját, majd visszaadja. A cserkészcsapat vezetője (Edward Norton), a helyi rendőr (Bruce Willis) és a Bishop-házaspár (Frances McDormand + Bill Murray) hamarosan rájönnek, hogy az árva, meg nem értett fiú, Sam (Jared Gilman) és az erőszakra hajlamos, magányos lány, Suzy (Kara Hayword) hosszú ideje leveleztek, majd együtt tervelték ki, hogy eltöltenek egy kis időt kettesben a vadonban. Ám a felnőttek ezt nem fogják annyiban hagyni, így nagyszabású kutatóakció indul utánuk. Miközben mindenki őket keresi, a két tini is megtalálja, amit keresett: szerelmet, megértést, kedvességet, mindazt, ami addigi életükből hiányzott… De vajon együtt maradhat-e ez a furcsa párocska, vagy elszakítják őket egymástól a körülményeik, meg azok, akik azt hiszik, jobban tudják, mi a jó nekik?

Ahogy látható, maga a történet egyszerű, ám a felszín alatt rengeteg apróság lapul, amik mindig egyre érdekesebbé teszik az eseménysort, ráadásul csodálatosan megalkotott színvilág és lenyűgözően szép, művészi látvány jellemzi a néznivalót. A legjobban a valódisága tetszett. A két főszereplő gyerek attól szimpatikus, hogy átlagosak, sőt vannak nyilvánvaló hibáik: Jarednek vastag szemüvege és bozontos szemöldöke van, az arca kissé lányos; Karanak meg oldalra áll az álla és az arcformája rendkívül fura; de ha megnézzük a többi gyereket, akkor olyan alakokat láthatunk, akikkel mindenki találkozott már. Van kövér, sovány, kancsal, vörös hajú, magas, alacsony, szóval mindenki átlagos; ám a csavar most jön igazán, mert a felnőtteket alakító páratlan színészekről sem ugrik be, hogy kiket is látunk éppen. A szemüveges, nyámnyilának látszó, kopaszodó rendőrt nem fogjuk akciósztárnak látni; az elkeseredett, boldogtalan apában sem fedezzük majd fel a szellemirtót; a cserkészcsapat főnökét meg véletlenül sem gondolnánk egy titkos klub alapítójának. Ezek a figurák mind esendőek, hétköznapiak, és emiatt mindenkivel együtt tudunk érezni. Sehol egy tökéletes fogsor vagy egy kidolgozott, izmos has – ezek a személyek minket jelképeznek, az átlagos, valódi embereket.

A Holdfény Királyság nagyszerűsége a remek színészek mellett a fantasztikus Wes Andersonnak köszönhető, aki egy személyben író, rendező meg producer volt. Dacára annak, hogy az alaptéma a szeretet, a szerelem, ami pozitív; azért sok negatív dolgot tárnak elénk, ám ahogy anno a kifejezetten negatívumokra épülő Tenenbaum, a háziátokban, itt is sikerül gyakran mosolyt csalni az arcunkra, megnevettetni vagy elszomorítani minket.  A szokatlan beállítások (például a nyitójelenet egyetlen hosszú oldalirányú kameramozgásból áll), a szürreálisan élénk színek és néhány igazán egyedi filmnyelvi megoldás (a kedvencem a narrátor, aki egy létező szereplő ott a szigeten és mindig megjelenik azon a helyszínen, ahol beszélnie kell, sőt még a többiekkel is interakcióba lép) felejthetetlen élménnyé teszik ezt a csodás alkotást. A külsejükön túl a velük történő élmények meg az életkoruk miatt mindannyian azonosulni tudunk a gyerekszereplőkkel, hiszen mindenki emlékszik az első, ártatlan szerelmére, a csúfolásokra vagy hogy sokszor a fiatalok úgy érzik, a felnőttek gátolják őket. Gyakorlatilag újraélhetjük életünk egyik meghatározó élményét, visszarepülhetünk egy korba, mikor még nem volt internet, nem voltak érintőképernyős telefonok, ájpedek meg féjszbúk; ahol az emberek még jobban törődtek egymás sorsával; és mindezt a természet lágy ölén tehetjük meg. Bár vannak nyomasztó témák benne, hiszen szóba kerül az elmúlás, a válás, a szeretet hiánya, a meg nem értettség, összességében mégis egy katartikus, pozitív élmény a Moonrise Kingdom, mert reményt ad. Azt sugallja, hogy mindig lehet jobb, hogy ránk is vár valaki odakint, akivel boldogok lehetünk – csak tennünk kell érte!

Érdekességek: A forgatókönyv másik írója Anderson mellett Roman Coppola, Francis Ford Coppola fia volt. A szkriptben több olyan dolog felbukkan, amit a megalkotói gyerekként éltek át: Anderson például Suzy-hoz hasonlóan megtalálta szüleinél a „Küzdelem a problémás gyerekkel” című kis könyvet; Coppoláéknál pedig az anyuka a Bishop-famíliához hasonlóan hangosbeszélőn kommunikált a házon belül a többiekkel. Ez a rendező hatodik közös mozija Bill Murray-vel és az első, amiben Owen Wilson semmilyen módon nem vállalt szerepet – hála Istennek! Jared Gilmant Murray tanította meg nyakkendőt kötni a forgatás során; az ifjú színjátszó szerint a legtöbbször a bogár-fülbevalós jelenetet kellett felvenni, mert vagy az egyik lógott ki a képből, vagy rosszul tartotta őket és nem látszódtak. A hat könyv, amiket a kislány magával visz, nem létező alkotások, amikhez a szövegeket a direktor írta meg, a borítókat hat különböző művész illusztrálta. Később ezek a kis történetek animációs filmecskék formájában megelevenedtek Wes bácsi jóvoltából, aki promóciós célokra használta fel őket.

A narrátort alakító úriember neve Bob Balaban, a mellékszereplők közt ismerősként felbukkan Harvey Keitel és Tilda Swinton. Hayward első próbálkozásra megkapta a szerepet, Gilman a felkészüléshez megtanult kenuzni és nyílt tűzön sütni; Sam karakteréhez Clint Eastwood figuráját vette alapul a Szökés Alcatrazból-ból. Mindkét gyereknek ez volt az első mozis munkája, a lány megtarthatta a kis szürke cicát, a fiú meg ajándékba a karaktere hátizsákját kapta a készítőktől. A zenét főleg az 1900-as évek második felében élt zeneszerző, Benjamin Britten művei adják, a további muzsikát az ő stílusában komponálták meg. A színdarab, amiben Suzy is részt vesz, a Noye’s Fludde, szintén az ő alkotása – egy ugyanilyen előadáson anno Anderson a bátyjával együtt játszott kis korában. Sok olyan felvételt hallhatunk, ahol maga a szerző instruálta a kórust és a zenészeket. A Holdfény Királyság független film, 16 millió dollárból készült és 68 milliót hozott vissza, mindenütt rendkívül pozitív értékeléseket kapott; két legjobb filmnek járó és egy különdíjat nyert (AFI Awards, Gotham Awards).

Örülök, hogy megnéztem, mert tényleg egyedi és csodálatos. Egy régi film a modern időkben, plusz ez volt az első eset, hogy tényleg tetszett Edward Norton játéka. Ajánlom mindenkinek. 

Pontozás: 

imdb: 7.8 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Wes Anderson írja, rendezi és pénzeli a nevében magyar The Grand Budapest Hotelt: „Gustave H., a legendás házfelügyelő kalandjainak krónikája egy híres európai hotelben, a két világháború között, ahol Zero Moustafa, a londínerfiú lesz a legmegbízhatóbb barátja.” Közelebbről elvileg arról szól, hogy egy gazdag idős hölgyet valaki meggyilkol a szállodában és a tettest keresik, andersoni formában. A filmben szerepelni fog: Saoirse Ronan, Ralph Fiennes, Harvey Keitel, Bob Balaban, Tilda Swinton, Bill Murray és Edward Norton. (Láttam, írtam róla.)

- Kara Hayward új filmje a The Sisterhood of Night lesz, amiben egy lány felfed egy titkos társaságot, ami az otthonát jelentő külvárosban működik. 

- Harvey Keitel a beszédes című Neutron Zombies horror-vígjátékot erősíti. 

- Bill Murray egy érdekes drámában játszik jövőre. A St. Vincent De Van Nuys egy kisfiú története, akinek elválnak a szülei, közben pedig barátra lel a szomszédjában élő embergyűlölő, erkölcstelen, hedonista háborús veteránban – ez lesz Murray. (Ezt is megnéztem, és értekeztem róla.)

- Edward Norton következő munkája a Birdman Emma Stone-nal és Michael Keatonnal: „Egy lecsúszott színész, aki annak idején egy legendás szuperhőst keltett életre, kénytelen felülemelkedni saját egóján és családi problémáin, hogy visszaszerezhesse régi dicsőségét egy Broadway-darab segítségével.”  (Erről szintén született bejegyzés azóta.)

Plusz egy: Ha már Bill Murray, akkor eszembe jutott, hogy mi lehet a Szellemirtók 3-mal? Úgy fél éve még több helyen is szerepelt az imdbn, mondván készülőben van, de azóta meg eltűnt minden adatlapról, szóval utánajártam kicsit, hogy mi történt vele. A wikipediáról származó információk jönnek most: Ha lenne, mindenképpen egy új, fiatal csapat létrejöttét mutatná be, ahol az öregek csak segítik őket. Állítólag Bill Murray a fő akadályozó tényező, mert nem akar szerepelni és engedélyt se ad a karaktere szerepeltetésére, viszont máskor meg úgy tűnik, mégis akarja. A legfrissebb hírek októberből származnak, ezek szerint a forgatókönyvet még mindig írják, Murray-nek helyet biztosítanak, de alapvetően nem számítanak rá. Így most már több mint 10 éve húzódik a dolog… Tehát van, de valójában nincs. (Harold Ramis halálával a nagy négyes újabb szereplése meghiúsult. Arról, hogy mi lett végül a Szellemirtókkal, jobb nem is beszélni...)

Következőleg nem tudom, mit nézek majd, de most megint lesz két szabad napom, a jövő héten meg még több, úgyhogy hamarosan újra jelentkezem! Megjegyzés: A képeket a blog.hu rendszere nyújtja ki ennyire...

Egyelőre úgy döntöttem, hogy a „tényleg érdekel”-listával folytatom a filmnézést. Három cím közül választhattam és mivel az egyik még nem jött ki dvdn, a másik pedig valószínűleg nagy odafigyelést érdemel, így maradt ez, amiről úgy gondoltam, könnyed esti kikapcsolódás lesz, aztán elég pár bekezdésnyit pofáznom róla itt. Tényleg így lett, szóval vágjunk is bele:

Nick (Ryan Reynolds) Bostonban dolgozik rendőrként. Feleségével (Stephanie Szostak) egy kis házban éldegélnek, és minden jól megy, egészen addig, míg egy drogcsempészen való rajtaütés után hősünk és társa, Hayes (Kevin Bacon) egy csomó aranyra bukkan. Megosztoznak rajta, ám később egy nagyszabású akció során Hayes váratlanul a társa ellen fordul a kincs miatt és lepuffantja őt. Nick pedig meghal… Ám a sztori csak itt kezdődik igazán, ugyanis a Túlvilágra érve egy irodában találja magát, ahol felajánlanak neki egy munkát: szolgálhat az R.I.P.D.-nél, a világon valaha élt legjobb rendőrökből a másvilágon szerveződött rendfenntartó egységnél, akiknek az élők közé szökött halott lelkek letartóztatása és visszahozása a feladata. Emberünket beosztják a nagyszájú, nagyképű és még nagyobb egójú vadnyugati marshall, Roy (Jeff Bridges) mellé, aki saját módján próbálja megtanítani neki az R.I.P.D. működési elveit. Ám már a legelső akciójuk során a korábbihoz hasonló aranyra bukkannak és Nicknek valami azt súgja, nagy dolog van készülőben. A zöldfölű újonc meg a tapasztalt profi elindul a nyomon, a szálak pedig egyetlen helyen futnak össze: Hayes-nél. Vajon mit rejteget ez az ember és miért lehet fontos az arany a holtaknak?

Még amikor nem jött ki a Szellemzsaruk, csak a szinopszisát lehetett elolvasni, akkor már tetszett az ötlet, amire alapszik. Végülis mekkora poén, hogy odaát is kell rendőrség? Ezen kívül mivel a két fickó különböző korokban élt, így különböző értékrendet képviselnek, más a modoruk, a szókincsük, mást néznek meg egy nőn és ez máris újabb remek kiindulópont egy tipikus vicces zsarufilmhez. Ezen túl még vannak tök jó ötletek, például, hogy a lélek-rendfenntartók milyen alakban jelennek meg a Földön vagy, hogy mi a rosszfiúk gyenge pontja, plusz van pár vicces poén is. Nagyon zavaró viszont, hogy Bridges vadnyugati akcentusa miatt alig lehet érteni, amit mond, és bár dunsztom sincs, hogy miért, de most valahogy Kevin Bacon karaktere nem működik. Az X-Men: Az elsőkben fenomenális volt és itt sincs sok különbség, de valamiért ebben az esetben mégsem tudta megteremteni az ördögi főgonosz alakját – talán ebben közrejátszott, hogy bénán néz ki. Reynolds viszont meglepően remekül teljesít, az utóbbi idők legjobb alakítása ez tőle. A főnököt játszó Mary-Louise Parker semmilyen, ráadásul valahogy öregnek látszódott; ellenben Stephanie Szostak (aki a Vasember 3-ból lehet ismerős) helyes és a játéka is tetszett. Visszatérve a történetre, a viccek közül van egy, amit többször ellőnek, és mondjuk harmadszorra már nem olyan jó; a fő cselekményszál érdekes, de korántsem eredeti, mert már többször láthattuk máshol. A szörnyek között vannak remek példányok, de a folyton előtérbe kerülő dagadt alak már túlzás és sajnos nem sikerült elkerülni a kliséket sem. Ám még így sem értem, hogy miért utálják ezt ennyire mindenhol, mert engem elszórakoztatott…

Érdekességek: A film alapját egy képregény adja, a Rest In Peace Department – ennek a rövidítése a cím, magyarul annyit tesz: Nyugodj Békében Ügyosztály. Az említett comics Peter M. Lenkov műve, aki olyasmiket szabadított a világra, mint a Pauly Shore nevével fémjelzett iszonyú Kaszakő, vagy az általam sosem látott Nikita, a bérgyilkosnő tv-sorozat. A rendezést Robert Schwentkére bízták, aki a RED-et meg a Légcsavart dirigálta. James Hong, az öreg kínai 1955. óta filmezik és olyan mozikban láthattuk már mellékszerepekben, mint az Airplane!, a Szárnyas fejvadász vagy Az Árnyék; a szőke nőt pedig, aki után mindenki megfordul, a fehérneműmodell Marisa Miller alakítja. Roy énekel egy dalt a filmben, ami a vége-stáblista alatt is hallható, ez a The Better Man, amit ő és Schwentke írtak. A G.I. Joe második részéhez hasonlóan irtó sok az uncredited szereplő. A Szellemzsaruk 130 millió dollárból lett, de csak 75 milliót hozott vissza, a kritikusoknak nem tartottak belőle elővetítést, viszont ők mégis megnézték és utálták, ahogy a közönség is. Jöjjön egy idézet a wikipediáról, a New York Post nevű lapba író Kyle Smith-től, ami összefoglalja az emberek általános véleményét az R.I.P.D.-ről: „Ahhoz képest, hogy buzgón lop a Szellemirtókból és a Men in Blackből, az R.I.P.D.-nek mégis sikerül új módokon rendkívül borzalmassá válnia. A cselekmény totál nyilvánvaló és baromi gyagya egy időben, valószínűleg ugyanazzal az ’LSD-hatása alatt találunk ki mindent’-módszerrel született, mint a Howard, a kacsa.”

Tényleg nem értem, miért utálja ezt mindenki. Vannak benne jó dolgok, jó színészek és érdekes karakterek, bár tény, hogy akadnak hibái. Én jól szórakoztam rajta, de egynél többször nem érdemes megnézni. 

Pontozás: 

imdb: 5.6 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az indítás kicsit unalmas és tényleg érthetetlen, amit Roy mond…) 

Hírek:

- Jeff Bridges-t a TRON 2 óta bombázzák a fantasy/sci-fi szerepekkel, ez pedig úgy látszik, egy ideig nem is fog változni. Jövőre jön A hetedik fiú (varázslós ifjúsági fantasy), a The Giver (sci-fi/fantasy dráma, aminél producer), valamint A kis herceg, Saint-Exupéry legendás regényének animációs adaptációja, amiben Bridges úr csak hallható lesz. (Az első kettő megbukott, az utolsót valószínűleg senki se látta.)

- Ryan Reynolds 2014-ben a The Voices horror-vígjátékot erősíti (?), valamint vörös-fekete jelmezt ölt Deadpoolként, az azonos című, egyelőre még dátum nélküli mozgóképhez. Közben szerepet vállalt még egy érdekes drámában, a Selfless-ben: „Egy nagyon gazdag, rákban haldokló öregembert radikális kezelésnek tesznek ki, amitől a tudata átkerül egy fiatal, egészséges férfi testébe. Ám a dolgok nem olyan szépek, amilyennek látszanak, mert lassan rájön új teste eredetére és egy titkos szervezet létrejöttére, ami a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy rejtve maradhasson.” – Jól hangzik, nem? (A Deadpool bankot robbantott, A hangokat szintén senki se látta, a legutolsó meg megbukott.)

- Kevin Bacon következő munkája a Skum Rocks! névre hallgató zenés „dokumentumfilm” egy ’80-as évekbeli bandáról, ami egyáltalán nem tudott zenélni, de mégis irtó sikeres lett, mert akkora marketinget építettek köré. A felvezetésből képtelen voltam eldönteni, hogy az együttes tényleg létezett vagy sem, de mindenesetre számtalan hasonló példát tudnék említeni a való életből, sőt, akár a jelenből is... 

- James Hong szintén szinkronizál, a Kung-Fu Panda 3-hoz (no comment…), valamint író, rendező, főszereplő és producer lesz a még cím nélküli James Hong Frankenstein moziban: „Egy kisváros életét felzaklatja, mikor a helyi ázsiai tudós létrehoz egy ázsiai szörnyet és egy feleséget neki.” A műfaj viszont vígjáték, úgyhogy nem kell félni:) 

Ma este valószínűleg a Holdfény Királyságot nézem majd, de nem biztos…

Pár hónapja a VOX Magazinban láttam, hogy kiadták dvdn a Stokert meg ezt, és akkor felírtam őket a megnézendőim listájára. Előbbit pár nappal később megtekintettem, erre viszont nem volt időm, mert közbejött pár másik dvd, de aztán szombat éjjel megnéztem újra a Rise of the Cobrát, tegnap meg a Retaliationt. Pár szóban össze tudnám foglalni a véleményem, de előbb nézzük a sztorit: 

Egy elég érthetetlen nyitó akció után megtudhatjuk, hogy az előző epizód hőse, Duke (Channing Tatum) immár egy kis csapat Joe vezetője. Az újabb küldetés során Pakisztánba mennek, ahol nukleáris rakétafejeket kell megszerezniük, ám a sikeres végrehajtás után elképesztő tűzerővel ütnek rajtuk és csak hárman élik túl a csapást: Roadblock (Dwayne Johnson, A Szikla), Flint (D.J. Cotrona) és Jaye (Adrienne Palicki). Ám ez még csak a jéghegy csúcsa, mert közben Viharárny (Byung-hun Lee) és Firefly (Ray Stevenson) kiszabadítja a Cobra Parancsnokot (Luke Bracey) szupertitkos börtönéből, az álcázott Zartan (Jonathan Pryce/Arnold Vosloo) pedig ördögi tervet készít elő a világ uralmára. A megmaradt három harcos összefog a Távol-Keletről érkező Kígyószemmel (Ray Park) és Jinx-szel (Elodie Yung), valamint az első Joe-val, Colton ezredessel (Bruce Willis), majd útnak indulnak, hogy megállítsák a Cobrát – de vajon sikerül-e?

Nem kertelek tovább: Ez a film egy baromság. Utólag perszer megértettem, hogy miért, de akkor is. Szóval képzeljétek el, hogy az a zseniális ember, aki a justin bieber-filmet és a Step Up-sorozatot adta nekünk, bizonyos Jon M. Chu, és a mindenki által imádott Zombielandet író Rhett Reese-Paul Wernick-páros a stúdióval karöltve eldöntötték, hogy olyan folytatást csinálnak, ami egyben újra. Értitek? Micsoda baromökörség ez?! Most jöjjön pár példa az ostobaságára, mert egyszerűen elviselhetetlen ez az egész… 

SZPOJLEREK KÖVETKEZNEK 

1. Minden korábbi Joe eltűnt, kettőt kivéve és vitték magukkal a sivatagi szuperbázist is.

2. Duke csaja, Ann, szintén eltűnt.

3. Viharárny túlélte azt, hogy kimelegedve, több sebből vérezve, összeverve belezuhant az Antarktisz jeges vizébe, majd ezután nemcsak az elképesztően vastag jégtakaró, de az egész tengeralatti bázis ráomlott. Emberünk viszont annyira király, hogy nemcsak visszajön a halálból, de Kígyószemnek öltözve megöli a pakisztáni elnököt, majd úgy szabadítja ki a Parancsnokot, hogy megállítja a saját szívverését, aztán újraindítja.

4. A Parancsnok a böriben új maszkot kapott, csak úgy, mert miért ne, ráadásul annak ellenére, hogy biztosan nem tudtak kommunikálni egymással, csúnyán összeveszhetett Destroval, mert a fémarcút otthagyják a zárkában - ami mellesleg még véletlenül sem az, ahová az előző rész végén zárták őket.

5. A G.I. Joe-k már csak egyszerű kommandósok, a futurisztikus cuccaikat annyira minimalizálták, hogy a távirányított golyót meg Roadblock kerítésszaggatóját kivéve fel se tűnnek.

6. Roadblock bárkit lenyom, legyen szó az ő járművénél legalább háromszor nagyobb és erősebb Cobra tankokról vagy a harcművész-mester és nála képzettebb Firefly-ról. Ráadásul morálisan tökéletes és hibátlan a fogsora.

7. A RED 2-nek talán ez az előzménye, ugyanis nemcsak hogy Byung-hun Lee karaktere ugyanazt a pálfordulást hajtja végre, de még Bruce Willis is itt van. 

Azért az jó volt, hogy London elpusztul és a főgonoszt sem sikerül lefülelni. 

SZPOJLEREK VÉGE

Na, de szerencsére akadnak pozitívumok. Ilyen például a teljes Viharárny-Kígyószem-mellékszál, ami önmagában sokkal izgalmasabb, érdekesebb és szórakoztatóbb a mozi többi részénél. Külön plusz pont jár Jinxért, aki majdnem olyan király, mint a másik két nindzsa. A Cobrának ténylegesen lehet itt szurkolni, mert egyrészt a Parancsnok remekül néz ki, dacára annak, hogy nem Joseph Gordon-Lewitt játssza, Zartan és Firefly szintén nagyszerű gonoszok és nekik még tényleg vannak szuper-fegyvereik meg fasza cuccaik. Az utolsó pozitívumok: Jonathan Pryce kitűnő rosszfiúként és Adrienne Palicki csinos, jól esik ránézni.

Nem mondom, hogy Dwayne Johnson a világ legrosszabb színésze, de ennél a karakternél nincsen nagyobb klisé. Azon túl, hogy tökéletes katona, elképesztően kidolgozott izmokkal, még jó barát, példás apa és tiszteletreméltó feljebbvaló is. Az egyetlen alkalom, amikor hibázik, az meg nem jön össze neki, tehát gyakorlatilag hibátlan – ezzel az emberrel képtelen voltam együtt érezni. Mellette Flint annyira lényegtelen, hogy nem is tudom, minek volt szükség rá… Ugyanígy rémesen erőltetett Willis szerepeltetése, akit egyébként kedvelek, de csak tölteléknek van, nyilván azért, mert a tényleges sztárt, Tatumot az első fél órában kinyírják, kellett helyette egy húzónév… A mellékalakok közül három személyt emelnék ki: a börtönigazgató Walton Goggins-t, akit sok helyen lehet látni, mindig mellékszerepekben; a Vak Mester RZA-t, aki nagyon ismert rapper; a harmadik pedig a főleg gyermekszínészként híressé vált Joe Mazzello (pl. Jurassic Park). A sztori maga alapvetően oké lenne, de a lényege az, hogy A Szikla egy amolyan FPS-játék karakterré avanzsálva, egyszemélyes hadseregként lenyomja a több száz fős Cobrát, amit zászlólengetéssel és kitüntetés-adományozással ünnepelnek meg.

Az első rész ugyanúgy tele van ilyesmikkel, de akkor adtak egy tényleges csapatot, sok szereplőt, akik közül kiválaszthattam a kedvencemet, a gonoszok sorából szurkolhattam a legromlottabbaknak, plusz ott volt a kismillió kütyü, amiket már ránézésre is el tudtam képzelni egy akciófigura tartozékának. Ezeket támogatta a kitűnő, pörgős alaphangulat, aminek nem volt hűdenagy morális mondanivalója, ha leszámítjuk a szerelmi szálat, és egy percre sem tűntek fel a képtelenségek. Ez viszont olyan, mintha egy random ’90-es évekbeli amerikai katonás akciófilmet összevágtak volna egy 2013-as távol-keleti harcművészeti mozival, amibe valamiért belekevertek egy adag sci-fit; az elegyet azonban annyira rosszul mérték ki, hogy az első összetevő íze elnyomja a többiét, ráadásul ezt még önmagában sem jó lenyelni, így meg azt kérdezem, hogy a másik két fincsi dolog mellé minek kell? És ráadásul miért ilyen sok? A 2010-es években egy ennyire amerikanizált, patriotizmussal nyakon öntött képtelenségre miért kellett pénzt adni?

Érdekességek: A történetet a most is futó animációs sorozat, a G.I. Joe: Renegades és a képregény 126. száma inspirálta. Stephen Sommers, az első epizód rendezője producerként segédkezett. A Parancsnok hangja nem a testét adó Luke Bracey, hanem Robert Baker; a maszkja pedig az egyik eredeti Commander-dizájnt utánozza, szóval valamennyivel jobban hasonlít „önmagára”. Arnold Vosloo tényleges arcát alig pár másodpercre lehet csak látni, ám maszkot viselve, képeken vagy számítógépes animációval még feltűnik párszor. Zartan és Viharárny párbajánál a háttérben az egyik fémkonténeren a Resident Evilből ismert Umbrella-cég logója látható. A börtön neve, amiben a rosszfiúkat tartják fogva, németül azt jelenti „valakit koporsóba tenni”. Roadblock járgánya kísérleti stádiumban lévő amerikai katonai jármű, a neve Ripsaw vagy Ripper; a filmben Cobra-katonákat alakító Howe-testvérek tervezték, elvileg 80 mérföld/órával képes haladni és létezik belőle kétéltű verzió is. A forgatás során egy stábtag életét vesztette egy balesetben.

A bemutatót 2012 közepére tervezték, ám az addig reklámozásra költött irdatlan mennyiségű pénz ellenére majdnem egy évet csúsztatták a premiert. Egyrészt a 3D-effektek hozzáadása miatt; másrészt mivel a tesztközönség azt nyilatkozta, hogy szívesen láttak volna többet Johnson és Tatum karaktereinek haverkodásából, úgyhogy ilyesmiket utólag még tettek bele; harmadrészt pedig egy másik Channing Tatum-film, a Magic Mike pont akkor jött ki, így nem akarták, hogy a két "mű" ütközzön. Pakisztánban a Retaliationt betiltották, mert negatívan ábrázolja az országot – ez érthető… A G.I. Joe képregények/játékok információi szerint Kígyószem azért viseli a maszkját, mert egy helikopter-szerencsétlenségben csúnyán megsérült, az arcát folyamatosan állítják helyre plasztikai műtétekkel, ám a hangszálait teljes mértékben elvesztette, vagyis nem képes beszélni. A filmben a karján és Viharárny kardján a Ba gua jelkép látható, ami a tüzet, a vizet és a teljességet jelképezi. Ez a jele az Arashikage nindzsaklánnak, aminek mindketten tagjai. Az imdbs stáblista tanúsága szerint elképesztően sok uncredited szereplő volt. A G.I. Joe: Megtorlás 130 millió dollárból született és majdnem 376 milliót hozott vissza, a kritikusoktól negatív értékeléseket kapott. 

Nekem se tetszett, túl sok benne a logikátlan, agyatlan amerikai akciófilm és túl kevés benne az első részben átélhető szuperfegyveres szupercsapatok szupertagjainak összecsapása. A pozitív szereplőkkel lehetetlenség azonosulni, a gonoszok meg nem játszanak elég nagy szerepet ahhoz, hogy megkedvelhessük őket; túl kevés a tényleg jó poén, túl sok a barmóság. Rossz, de azért le a kalappal Byung-hun Lee és Ray Park előtt!

Pontozás: 

imdb: 5.8 

Szerintem: 2/5 

Hírek: 

- Lesz sajnos G.I. Joe 3, amit ugyanez a Jon M. Chu rendez, az írást a Hófehér és A Vadászt jegyző Ewan Daugherty-re bízták, a szereplők közül A Szikla és Willis bácsi már biztosak, Ray Park elvileg szintén visszatér. Az alkotók vagy Transformers-crossovert akarnak (jujj…) vagy visszahoznák Scarlettet és a Bárónőt, Kígyószem pedig megkapná legendás társát, Timbert, a farkast. A forgatókönyv még a készítés stádiumában jár. (2017-ig szerencsére semmi nyoma annak, hogy valaha megvalósul.)

- Jon M. Chu újabb justin bieber-dokumentumfilmet készül elkövetni az emberiség ellen…

- Rhett Reese és Paul Wernick már dolgoznak a Zombieland 2 szkriptjén, valamint ők készítik a forgatókönyvet a Deadpoolhoz (kár érte, szeretném, ha az a film jó lenne…), sőt, lesz egy önálló Venom-mozi is, amitől már előre félek, hogy mennyire el fogják szúrni. (A Deadpool megszületett és hatalmas siker lett, még nem láttam.)

- Dwayne Johnson alakítja Herkulest a Hercules: The Trachian Wars-ban (nem így képzelnék egy görög hőst), de ez még csak a jéghegy csúcsa, merthogy jön ám a Halálos iramban 7 (atyaég) és az Utazás a Föld középpontja felé, majd az azt követő Utazás a rejtélyes szigetre harmadik felvonása, a Journey 3: From Earth to Moon – tegye fel a kezét, aki látta bármelyik előzményét… 

- Channing Tatum a The Lego Movie-ban (magyarul A Lego-kaland) Superman szinkronjaként szólal meg, majd egy újabb sci-fi, a Jupiter Ascending gárdáját fogja erősíteni. És hogy a baromságoknak ne legyen vége, lesz 22 Jump Street (az igen…) és Magic Mike 2 (utóbbinál emberünk csak producer). (Legalább a Legos jó volt, erről írtam is.)

- Ray Stevensont hamarosan megint láthatjuk Volstaggként a Thor: Sötét világban. (Szintén írtam róla.)

- Ray Park egy tudományos-fantasztikus mozin, a Future Figthers-en dolgozik jelenleg. 

- Bruce Willis megint Hartigan bőrébe bújik az általam már nagyon várt Sin City: A Dame To Kill Forban, utána meg ismét John McClane lesz a Die Hardestben… (Az előbbiről született bejegyzés a blogra.)

Bejutottam a HearthStone zártkörű bétájába, úgyhogy most ez lefoglal, de azért még a héten biztosan nézek filmeket. (Három hét után abbahagytam, mert egyszerűen meguntam, hogy mindig ugyanazok az ellenfelek, ugyanazokkal a lapokkal jönnek...)

A fene se tudja, miért néztem meg anno a ’76-os Carrie-t, aztán meg a 2002-es változatát, mert a helyzet az, hogy van valami Stephen King írásaiban, amit nem szeretek. A novelláskötete anno tetszett és néhány tök jó film is készült a munkáiból, pl. A remény rabjai, de utálom, hogy sose ad magyarázatot arra, mi miért történik, meg hogy mindig negatív a befejezés. Jó, ez most nagyon általánosítás, de nekem ez a benyomásom róla, King-rajongók, nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek! Azonban az új Carrie vonzott, egyrészt mivel azt híresztelték róla, hogy jobban épít a könyvre, mint majdnem 40 évvel korábbi elődje, másrészt pedig (egykori...) kedvencem, Chloë Grace Moretz mellett a mindig remek Julianne Moore is a főszereplők között van. Átlagos elvárásaim voltak ezzel a művel kapcsolatban, de azért nem számítottam arra, hogy csalódottan hagyom majd el a filmszínházat, ki tudja, mióta először…

Azt hiszem, mindenki ismeri ezt a történetet, aki mégsem, annak itt egy kis ízelítő belőle: Carrie (C.G.M.) 18 éves, középiskolás lány, akit a társai folyton piszkálnak, otthon meg őrült, vallási fanatikus anyja (J.M.) egrecíroztatja. Egy napon, mikor igencsak rossz időpontban jön meg élete első havi vérzése, rádöbben, hogy képes az akaratával tárgyakat mozgatni. Ezután pedig talán minden jóra fordul kínokkal teli életében, mert a suli egyik legjobb pasija (Ansel Elgort) elhívja őt az érettségi bálra. Azonban kevesen tudják csak, hogy az aljas Chris (Portia Doubleday) és társai egy utolsó, gonosz tréfára készülnek, amivel még egyszer, mindenki előtt le akarják égetni a visszahúzódó, magányos lányt. De a dolog rosszul sül el és Carrie nem bírja tovább, szabadjára engedi tomboló dühét, az este pedig vérfürdőbe torkollik. Vajon lesz túlélő, aki elmesélje a hihetetlen eseményeket? És hogyan alakul ennek a különös teremtésnek a további sorsa?

Gondolom, nem vagyok egyedül, amikor kijelentem, hogy utálom azokat a seggfejeket, akik előre lepontoznak egy filmet anélkül, hogy látták volna – persze ha mondjuk jön egy új Twilight vagy egy új Éhezők viadala, akkor már előre tudom, hogy szar lesz, de ezek olyankor lépnek akcióba, mikor valami újdonság érkezik. Most is ez történt, gyakorlatilag 10 nappal a bemutató előtt már 5.9-en állt az imdbn, mert „remake”… Nos, a Carrie elvileg (evlileg!) nem remake, hanem adaptáció, vagyis az írott szöveget alakították át mozgó képekké, tehát De Palma műve helyett King regényén alapszik, ugyanakkor benne van a modernizáció és persze érezhető a ’76-os változat hatása, ám a direktor Kimberly Peirce belevitte saját egyéniségét. (Amit itt leírtam, az színtiszta hazugság...) Szóval a speciális effektek fejlődése meg az új ötletek, plusz a címadó karakternél fiatalabb színésznő alkalmazása az eljátszására már eléggé érdekessé tették számomra ahhoz, hogy megnézzem, plusz kellemes társaságom is volt hozzá, vagyis minden adott volt egy jó filmhez. És mégsem lett az, a továbbiakban megpróbálok válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy miért?

Na most, az a helyzet, hogy nem olvastam a könyvet és a ’76-os eredetit öt éve láttam, a 2002-est meg még régebben, szóval talán kicsit ködösek az emlékeim/hiányos a tudásom, úgyhogy ha valamiben tévednék, akkor javítsatok ki! 

Egy nagy probléma van Peirce művével és sok pici, a nagy az, hogy a karakterek semmiféle érzelmet se váltottak ki belőlem. Pedig a színészek tényleg tök jók, főleg Moore és Ansel Elgort alakítása tetszett, de hiába az egész, mert a gonoszokat képtelen voltam utálni, a jókért nem szorítottam, de ami még rosszabb, hogy Carrie iránt sem éreztem semmit az égvilágon. Ez az egész talán abban gyökerezik, hogy tudtam, mi fog történni, viszont ezzel lehetetlen megmagyarázni, hogy a rendkívül őrült, tényleg ijesztő Moore-t például miért voltam képtelen gyűlölni; vagy, hogy mitől lehetetlen Elgort Tommy-ját annyira megkedvelni, hogy érdekeljen, mi lesz vele. Ugyanakkor itt jön a képbe a gonosz Chris, akinél érthetetlen, mi végre gyűlöli ennyire Carrie-t. Csak egy elejtett félmondat utal erre a valamire, amit maga a címszereplő a teljes játékidő alatt egyszer sem tesz, sőt, még csak jelét sem mutatja, hogy valaha megtette volna; de ugyanígy érthetetlen Sue (a csinos Gabriella Wilde) hirtelen pálfordulása. Ez a két karakter hiteltelenné válik, még akkor is, ha utólag már meg lehet mondani, mi a motivációjuk – azért ennek egyértelműen ki kéne derülnie a filmből...

A színészek játéka mellett pozitív csalódást okoztak a jól megalkotott effektek és a sok apróság, amikkel Peirce feldobta a régi történetet. Ilyen mondjuk Margaret öncsonkítása, vagy, hogy az igazgató fél kimondani a menstruáció szót. A báli pusztítás igen brutális, több ötletes halálnemet láthatunk és a telekinézist igazán remekül kihasználták a többi kamasz megbüntetésére. Viszont ezek ellensúlyozására párszor abszolút oda nem illő események történnek: A zuhanyzós szekvenciában például Moretz olyan képeket vág, mintha éppen élvezne, a disznóvér ploccsanását valamiért háromszor egymás után mutatják különböző szögekből; a befejezésnél meg sikerült majdnem ugyanazt az ökörséget beletenni, amit anno De Palma is odabiggyesztett a sajátjába. A nézése közben az volt a bajom, hogy senkihez se bírtam kötődni, és mivel mindig tudtam, mi lesz, csak azok a dolgok szórakoztattak igazán, amikre nem számítottam, például Tommy poénjai vagy a Sue-hoz kapcsolódó apró mellékszál. Utólag átgondolva valahogy csak a zavaró részletek merültek fel bennem, nem a pozitívumok. (Mivel az előbbiek elnyomják az utóbbiakat...)

Érdekességek: A Carrie volt King első nyomtatásban megjelent regénye, 1974-ben látott napvilágot; a filmek világában eddig három feldolgozást és egy érthetetlen „folytatást” szült. Az újrát már 2011 óta tervezték, a legendás író így reagált a dologra: „Minek kell, ha egyszer az eredeti olyan jó?” Kimberly Peirce eddigi legsikeresebb műve A fiúk nem sírnak. A rendezőnő jó barátja Brian De Palmának, aki rábólintott a remake-re. A forgatókönyv egyik készítője, Roberto Aguirre-Sacasa 2008-ban már dolgozott egy King-művön alapuló képregényen, vagyis volt némi tapasztalata ezen a téren. Julianne Moore nemrég kapott csillagot a Hírességek Sétányán, az ünnepségre Chloë-t is meghívta. Ansel Elgort színpadi színész, ez az első filmje. Judy Greer ismerős lehet a Dr. House-ból vagy a Mi kell a nőnek?-ből, az igazgató alakító Barry Shabaka Henley pedig Póker volt az Életfogytigban.

SZPOJLEREK INNENTŐL 

A stáblistában feltüntettek egy bizonyos Skyler Wexlert, aki elvileg a fiatal Carrie-t játszotta, csakhogy olyan jelenet nincs. Ez mégis hol volt? Vagy ő a kisbaba? Ez ez első alkalom, hogy Sue terhessége megjelenik egy Carrie-filmben – ez a könyvben csupán apró mellékszál. A báli részletben a címszereplő egyik pillanatról a másikra elhagyja mindkét cipőjét. Ez végülis lehetséges, hogy akkor történik, mikor a földön fekszik a halott Tommy mellett, vagy amikor repül, de szerintem nem kellene csak úgy leesnie a lábáról. Valaki elmagyarázhatná, hogy a könyvtárban, mikor a fotós srác segít neki, az micsoda? Miért volt ezt fontos beletenni? Elvileg ennek az a magyarázata, hogy a bálban őt is megöli, pedig ez a gyerek nem ártott neki – bár folyamatosan rögzíti a szó szerint véres eseményeket, nem áll le egy pillanatra sem, talán ezért érdemel büntetést.

A következőkben az internet legjobb Chloë Grace Moretz rajongói oldaláról, a chlomo.org-ról származó információkat közlök, ahol külön alfóruma van a Carrie-nek. 

Penguin nevű felhasználó szerint Chloë a testi furcsaság hiányát (no komment...) próbálta meg az eltúlzott, különös mozgással kompenzálni – ez főleg a pusztításkor szembeötlő, de nekem mondjuk természetesnek hatott, hiszen honnan tudjuk, milyen hatással van az emberre, ha telekinézist használ? Meg aztán ott Carrie elvileg „kikapcsolja önmagát” és a dühe irányítja, azért olyan idegen a mozgása.

GG az alábbi érdekes problémákat veti fel: 1. Margaret mazochizmusa túlzás – én azt gondolom, hogy ez egy újszerű, ijesztő plusz részlet, amit megérte beletenni, bár elvileg a könyvben ez nincsen. 2. Carrie nem érződik eléggé áldozatnak, mert például halálra rémül az anyjától a suliban, de otthon már egészen bátran kiáll vele szemben – ebben van valami… 3. Szerinte a Kick-Ass 2-ben látható „Mindy a középiskolában” mellékszál hitelesebben mutatja be azt az alakot, amit Carrie jelképez, ez pedig külön elgondolkodtató abból a szempontból, hogy a KA2 később készült, mint ez a mozi és Chloë egy interjúban azt válaszolta a kérdésre, miszerint direkt olyan Carrie-szerű-e az erdős jelenet, hogy talán igen. GG még hozzáteszi: lehet, hogy csak a különböző körülmények miatt lett Mindy ezen aspektusa hitelesebb. 4. A fő gond az, hogy szimpatikussá próbálták tenni a címszereplőt, ahelyett, hogy szörnyeteggé változtatták volna -  Ha jól tudom, King tényleg azt akarta ábrázolni, hogy egy ártatlan lányt a természetfölötti erő pusztító entitássá alakít át, ám úgy érzem, hogy Peirce olvasatában a lényeg az, hogy Carrie-t a körülményei teszik ilyenné, vagyis a hangsúly az áldozat-jellegén van, ezért akarták, hogy megkedveljük. De ez nem sikerült… 5. A vérrel borított lány lehetne rémisztőbb, őrültebb, nem tombol igazán – erről még lesz szó, de nekem egyébként tetszett az, hogy megválogatja azt, kit öl meg és azt is, hogy hogyan. (Most akkor mi van? A fotóst meggyilkolja, pedig ártatlan volt, vagy akkor mégse?)

AsianG azt mondja, Chloë külseje remekül illett a karakterhez, főleg a zuhanyozós és a medencés részeknél; a piszkálást szintén elismerésre méltónak ítéli, mert szerinte tényleg ilyesmikkel basztatják egymást a mai tinik.

Cubia pozitívumként említi, hogy Carrie nem a ráömlő disznóvértől szabadul el, hanem attól, hogy Tommy-t agyoncsapja a lezuhanó vödör; ugyanakkor ezt az utóbbi balesetet hihetetlennek tartja. Kiemeli azt is, hogy mikor a hősnő a rombolás után a fürdőkádban ülve rádöbben arra, ténylegesen mit tett korábban, az utólag remekül megvilágítja, hogy a báli részben tényleg elveszti az öntudatát és csak a dühe irányítja - Ez a részlet nekem is tetszett.

Pixel szerint ez Chloë eddigi legjobb alakítása, ami érzelmileg magával ragadta őt. (Valószínűleg nincs igaza, mert 2017-ben semmit se tudok felidézni ebből az alakításból.) Azt mondja, bár élvezte a bosszú-szekvenciát, azt érezte, hogy az alkotók direkt visszafogták magukat, mintha 12 éven aluliaknak besorolásra hajtottak volna és a ténylegesen 18-as karikás pillanatok csak a kocsi lassított felvételes elpusztításakor láthatóak. A befejezést furcsának, majd nevetségesnek találta - Én az ő nyomában haladva elgondolkodtam a dolgon és végülis érthető, hogy Carrie miért hal meg az anyjával együtt: azért, mert bűntudata van a sok gyilkosságtól, szörnyetegnek érzi magát és így tovább. Viszont a temetős dologra nem találtam magyarázatot… Pixel említette elsőnek, hogy legalább húszpercnyi plusz idő kellene a filmnek a kibontakozásra, ezt pedig később, tőle függetlenül, ugyanezzel az időintervallummal említették más kommentelők is. Mond néhány konkrét dolgot, hogy ezt az időt mire kellett volna használni, ezek közt van Carrie félelmének bemutatása, amit a társai miatt érez vagy a város reakciója a tragédiára.

shep rögtön a bejegyzése elején felhozza ezt az említett 20 percet, neki például a több piszkálási rész hiányzott. Kritizálja az effekteket meg a gyilkosságokat, amiket a Végső állomásban láthatóakhoz hasonlít – nem értek egyet vele. Tommy és a hősnő kapcsolata viszont elnyerte a tetszését; ellenben Chloë szépsége zavarta őt abból a szempontból, hogy szerinte szebb, mint a zaklatói és a készítőknek emiatt el kellett volna rondítaniuk a külsejét. (Hah!) Az aprócska szexjelenetet oda nem illőnek érzi, szerinte túl sokat mutatnak ahhoz képest, hogy ez a történet egészének szempontjából mennyire lényegtelen.

Név nélküli felhasználó írja, hogy működésképtelen az a módszer, hogy ugyanazokat a szemétkedéseket játsszák le, mint az első filmben, de semmi mást nem tesznek hozzá, mivel itt nincs meg Carrie-ben Sissy Spacek különössége, helyette egy vonzó, fiatal lányt látunk.

Egy másik Anonymous említi, hogy ostoba ötlet volt ennyire ragaszkodni a könyvhöz. (Ha ragaszkodtak volna, akkor Carrie tök máshogy nézett volna ki, az anyjáról már ne is beszéljünk...)

Újabb névtelen komment: „Ha egy film telekinézisről meg piszkálásról szól, akkor a karakternek szerintem abszolút eszét vesztve kellene tombolnia, aztán egy fantasztikus jelenetben meghalnia. Az tény, hogy az első dolgot nem kapjuk meg, de utána még jön ez a pocsék befejezés, hogy meghal egy házban? Ez tök hülyeség.”

Megint egy Anonymous mondja, hogy a könyv szerint Carrie csupa furcsa dolgot művelt a múltban, ám mivel ezt a film semmilyen módon nem érzékelteti, így hiteltelen, hogy ezért utálják őt. (Így van.) Szerinte a vérengzés és a szexjelenet is teljesen fölösleges.

K; írja, hogy ha túl gyorsnak és összecsapottnak éreztük a mozit, az azért van, mert ilyen a könyv is. Azt mondja, Carrie már a 10. fejezetben a bálban van, és addig piszkálják, de nem nagyon, valamint hogy a De Palma-verzió a King-íráshoz képest szar. (Ez nem az én véleményem.) Ugyanakkor felvilágosítja a többieket (és ezáltal minket), hogy a szexjelenet a könyvben fontos szerepet játszik, mert Sue és Tommy ekkor vallanak először szerelmet egymásnak, meg hát ekkor vannak együtt először.

Egy újabb Anonymous megerősíti GG korábbi megállapítását, miszerint a Kick-Ass 2-ben jobban működött a tinidráma, amit Chloë előad, de talán ez betudható a zenének, ami sokat segít.

Megint név nélkül: Az általam kiemelt Chris és Sue motivációjának hiteltelenségén túl Tommy odaadása a barátnője felé hasonlóan alaptalannak látszik. A Margaret karakteréhez hozzátett újításokat értelmetlennek véli, szerinte ezek nélkül is elég őrült. Azt mondja, ez az első alkalom, hogy Chloë játékát rossznak érezte, mert egyrészt túlzottan magabiztos és így nem adja el a karakter visszahúzódó természetét, amit erőltetetten képes csak megjeleníteni; másrészt meg a telekinézis-szekvencia gesztikulációit túlzásnak tartja. Kiemeli, hogy a Carrie nem tini bosszú-sztori, hanem horror, ezért fontos lett volna, hogy ne a szemétkedők elleni mondanivalóra koncentráljanak és hogy a főszereplőnek később a bűnösök mellett az ártatlanokat is meg kellett volna ölnie mind egy szálig, nem szabadott volna szimpatikussá tenni. Hozzáteszi még, hogy mikor a hősnő megmondja, hogy Sue terhes és kislány lesz, az biztosan reflexió a nyitójelenetre, mikor Margaret nincs tisztában azzal, hogy állapotos; de abban a pillanatban ez így elüt a hangulattól, ezért ostobaságnak tűnik.

QuietGrace azt állítja, irreális, hogy a hormontúltengésben szenvedő kamasz fiúk közül senki sem hajt rá a nyilvánvalóan vonzó Carrie-re, erre válaszul emlékezteti őt egy névtelen hozzászóló arra a kis részletre, mikor egy srác szopásra utaló mozdulatokat tesz felé. Vagyis a kölykök tudják, hogy vonzó, de ettől még utálják.

THE NEW EXPLODING GIRL MB közzétette saját kis cikkét, amit állítólag egy újságnak írt. Ebben pozitívan nyilatkozik a műről, néhány mondata talán segíthet megérteni Peirce alkotását: Azt mondja, feltehetőleg azért készült a film, mert a stúdió biztos befektetést akart nyújtani a részvényeseinek; ám a minőségre való törekvésként felfogadtak egy fiatal, jellegzetes stílusú rendezőt hozzá. (Aki nő, mert ugye a nőket kint elnyomják...) Szerinte ilyenkor ezek az újdonsült alkotók csak külsőre tudják felturbózni a sztorikat, de Kimberly belevitte a piszkálódás-motívumot, hozzáigazította a női főszereplőket és ezzel átformálta az egészet. (Ökörség.) Kiemeli, hogy Julianne és Chloë anya-lánya-kapcsolata rendkívül hiteles és érdekes, hogy a karakterekkel megegyező, vagy fiatalabb korú színészekre bízták olyan szélsőséges érzelmek bemutatását, amik még talán nem mennek számukra könnyedén. Valamint tőle származik az általam már korábban idézett mondat, ami szerintem nagyon fontos: „Meg kell érteni, hogy De Palma HORRORt forgatott, Kimberly viszont az abúzív emberi kapcsolatok poklát mutatja be science-fiction elemekkel tarkítva.”

Két Anon vitatkozik azon, hogy bemutatták, de nem is mutatták be, hogy miért utálja Carrie-t a többi gyerek. Ebből a vitából származnak a korábbi megfigyeléseim, miszerint Chris félmondata, amit a játékidő közepén elejt, csak lóg a levegőben, mert a címszereplő viselkedése egyáltalán nem támasztja alá azt. Vagyis a gyűlölet itt a személyiségének szól – ami nyilván a félreneveléséből adódik, de ez sem derül ki.

Solarnak tetszett a film, de többet várt tőle.

The_Bememother felveti, hogy kétféle módon érdemes nézni a Carrie-t: „1. Gondold azt, hogy valamelyik X-Men eredet-történetét látod és 5 perccel a vége előtt kapcsold ki. 2. Képzeld el, hogy Carrie vérében magas a midichlorianok száma és valójában egy Jedi napjainkban.”

BritneyBitch! is egy fontos meglátást tesz, megjegyzem, ő az első, aki biztosan női szemmel nézte végig: „Ez egy nővé váló lány története, egy tragédia és nem egy kitaszított története, aki mindenkit megöl az érettségi bálon.”

Végül jöjjön Anonymous hosszú kommentje: Felhívja a figyelmünket arra, hogy a ’76-os és a ’13-as változat majdnem ugyanolyan hosszúak, de szerinte Peirce direkt erre ment rá, emiatt pedig korlátok közé szorította saját munkáját. Jól kihasználta az idejét, de itt jön az újabb, ezúttal konkrétan ki nem mondott 20 perces kritika. Ő azt állítja, jó, hogy ennyi komputer-animációt vetettek be; de a nyitójelenetben Margaret viselkedése számára érthetetlen – ezzel nincs egyedül a kommentelők közt. Igen különös apróságra mutat rá, szerinte ugyanis a zuhanyzós részben, mikor Chloë a padlón csúszik, látható, hogy hófehér bugyi van rajta, ami ugye duplán lehetetlen, mert egyrészt Carrie nyilván meztelenül zuhanyzott, másrészt meg ha mégsem, akkor az alsóneműnek véresnek kellett volna lennie. Valamiért azonban ez a jelenet így benne maradt a végső vágásban – kiemeli, hogy Chloë maga is mondta, hogy zavarják a filmben hagyott folytatólagossági hibák. Itt is egy fontos mondat következik: „Végülis megértem, hogy a kritikusok miért mondják erre, hogy szükségtelen remake. Merthogy a változtatások tényleg jobbá tették a Carrie-t, de ahhoz nem lett elég jó, hogy lekörözze a klasszikus eredetit. Manapság pedig alapvető ellenszenv irányul az újrázások felé, nem mutathatsz be valamit, ami picit jobb vagy ugyanolyan jó, mint a korábbi, mert tutira ledorongolnak érte.”

+1, tőlem: Egy interjúban Chloë azt mondja, az egyetlen dolog, amit megváltoztatna Carrie-ben az a fotós srác megölése, ő életben hagyná. Tehát ezek szerint Ms. Moretz ugyanúgy látja a szerepét, ahogy Peirce: szimpatikus, a körülmények áldozatává váló lányként; nem pedig Stephen King szörnyeteggé avanzsáló tinijeként. 

SZPOJLEREK VÉGE

A Carrie 30 millió dollárból lett, eddig valamivel több mint 17 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékelésben részesült.

Röviden összefoglalva tehát: Jó alapsztori, amit remek színészek mesélnek el nekünk, kiegészítve eddig nem látott kis jelenetekkel, látványos pusztítás-orgiával a végén; de mindezt megmérgezi a sok pici hiba meg a megmagyarázhatatlan lélektelenség… 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.5-öt esett vissza.)

Szerintem: 3/5 (Kár érte, de lehet, hogy a második nézéskor jobban fog tetszeni!) (Nem így lett, viszont a Vágatlan Változat emelt a színvonalán egy picit.)

Hírek: 

- Stephen King műveiből kismillió alkotás készül éppen most is, ezek közül a legérdekesebbek: The Milkman – horror, A talizmán – tv-széria, Az – a korábbi változat remake-je. 

- Ha nem vagytok kíváncsiak a Carrie-re, Julianne Moore-t láthatjátok a Don Jonban; jövőre meg érkezik A hetedik fiú című varázslós fantasy és Az éhezők viadalának harmadik része, két részletben, ezekben szintén felbukkan majd. (Megjegyzés: Most már mindig két vagy három részes lesz minden film a mozikban?) [Az elsőt szívesen megnézném, a második csúnyán megbukott, a harmadik-negyedik pedig végre valahára eltüntette a mozikból Katniss-t.]

- Az ígéretes tehetségnek tűnő Ansel Elgort következő munkája egy dráma, a The Fault in Our Stars, ami két különös fiatal szerelmét mutatja be: Egyikük folyamatosan egy oxigén-tartályhoz van kötve, a másik műlábat visel és egy rákbeteg-klinikán ismerkedtek össze… (Ez nagyot kaszált és beindította a beteg szerelem trendet...)

- Judy Greerrel legközelebb a Dawn of the Planet of the Apes-ben találkozhatunk. (Újabb siker.)

Következőleg asszem a G.I. Joe 2-t nézem majd, de nem biztos. 

Ja és még valami: A Carrie-ből már van fent camrip a neten, de ne nézzétek meg, mert több mint 10 perc hiányzik belőle…

Aki a ’90-es években nőtt fel velem együtt, annak még biztosan mond valamit Genndy Tartakovsky neve, ha pedig nem ugrik be, segítek egy kicsit: Ő találta ki az akkori kor egyik meghatározó rajzfilmjét, a Dexter Laboratóriumát. (Milyen jó idők is voltak azok, mikor a Dexter név említésére még nem az a sorozatgyilkos pasi ugrott be mindenkinek…) Szóval ez a Tartakovsky nevű úr rendezte a Hotel Transylvaniát, ami a Szörnyek az Űrlények ellennel elkezdődött remek trend következő darabja: ebben a szörnyek a hősök, a rosszak a jók, vagyis kedvenc „gonoszainkért” szurkolhatunk humoros környezetben. Ezúttal az ismert rémek nem ijesztgetni, hanem nevettetni akarnak minket, szóval készüljünk fel egy halálian vicces túrára a ködös Erdélyben!

Drakula gróf (Adam Sandler az eredeti szinkronhangja), a világ legismertebb vérszopója, egyedülálló szülőként kitalálja, hogy építtet egy nagyszerű menedéket a magafajta szörnyetegek számára, ahol aztán a rémek kipihenhetik magukat és garantáltan ember-mentes környezetben szórakozhatnak. Itt tölti víg napjait lányával, Mavis-szel (Selena Gomez), aki azonban 118. születésnapján úgy érzi, hogy most már tényleg ki akar szabadulni apja túlságosan oltalmazó denevérszárnyai alól. A gróf viszont mindent megtesz, hogy elrettentse gyermekét a külvilágtól, ami sikerül is, egészen addig, amíg teljesen véletlenül egy fiatal ember, Jonathan (Andy Samberg) bejut a Hotel Transylvaniába. Drakula nem akarja megölni az ifjút, így kénytelen szörnynek maszkírozni Jonathant, akiből Jonastein lesz és rábízzák Mavis születésnapi partijának megrendezését. A borzalmas társulat pedig egyre jobban szórakozik, miközben a fővámpír azon izgul, nehogy lebukjanak – és hogy Mavis nehogy beleszeressen az emberbe… Vajon sikerül Drakula terve, vagy a váratlan látogató fenekestül felforgatja élőholt életüket?

Röviden: Ez egy vicces animációs mozi, amiben úgy láthatjuk kedvenc klasszikus horror-szereplőinket, ahogy még soha! A Farkasembernek például megszámlálhatatlan gyereke van; Frankenstein darabokra tudja szedni magát, a Láthatatlan Emberről meg megtudhatjuk, hogy vörös, göndör hajkoronával bír és nagyon béna a mutogatós játékokban. A figurák mind aranyosak és viccesek, kivéve Drakulát, aki bár komikus külsővel bír, de komoly szereplő – néha elsüt pár poént, ám ebben a formában el tudnám képzelni egy sötétebb hangvételű alkotásban is. No, de térjünk vissza a tárgyra: Mavis cuki, a rémek viccesek, a poénoknak pedig csak nagyon pici százaléka buta, fingós-böfögős amerikai Adam Sandler-filmes poén. A látványvilág tök jó, a sztori egyszerű, könnyen követhető és időtlen, mint egy vámpír: Az apáról szól, aki fél elengedni a lányát; a lányról, aki meg akarja ismerni a világot; a szerelem szépségéről és arról, hogy rossz dolog az embereket pusztán a külsejük vagy a „fajuk” alapján megítélni. Az olyan apróságok, mint az utalások a klasszikus horrorokra, a Twilight kifigurázása vagy az amerikai fogyasztói társadalom humoros formában történő pellengérre állítása garantálják, hogy a felnőtt nézők is jól szórakozzanak a nézése alatt. Külön viccesek a gyagya zombik, az élő lovagpáncélok meg a csontvázak:D Az egyetlen részlet, ami nem tetszett, az a manapság oly divatos, zenének csak nagyon nehezen nevezhető, autotune-ra épülő „popmuzsika” nyomatása, de ez meg egyértelműen a kor lenyomata, ami ellen aligha lehet tenni. 

A teljesség kedvéért álljon itt az ismertebb szinkronhangok listája: Kevin James – Frankenstein; Steve Buscemi – Wayne, a Farkasember; David Spade – Griffin, a Láthatatlan Ember; CeeLo Green – Murray, a Múmia és Jon Lovitz – Quasimodo. Rajtuk kívül a teljes Sandler-család is szerephez jutott: Adam felesége, Jackie volt Drakula feleségének, Marthanak a hangja; lányaik, Sunny és Sadie pedig kisebb mellékszereplőkként hallhatóak.

Érdekességek: A film már 2006-ban a tervezés fázisában volt, de hat év kellett hozzá, hogy megvalósuljon. Ez Genndy Tartakovsky első egész estés filmje – bár a Dexterből anno készített egy nagyon hosszú, időutazásos, tv-filmnek felfogható részt. Genndy a hatodik rendező, akinek felajánlották a munkát, ő pedig nemcsak elvállalta, de átdolgozta a forgatókönyvet is, a Hotel Transylvania innentől a Bolondos dallamok felé kezdett tendálni. Mavis szobájában a falon lévő egyik poszter egyértelmű utalás Selena Gomezre, az őt megszólaltató színésznőre; a többi szereplőről elmondható, hogy valamennyire hasonlítanak a szinkronhangjaikra. Drakula halottaskocsijának román rendszáma van. A városkát, aminek közelében a hotel található, Segesvárról mintázták, ahol Vlad Tepes született. Mavis zsugorított feje angolban női, magyarban férfi hangon szólal meg. A társproducerként is működő Sandler kettő, Andy Samberg pedig egy dalt írt a filmhez. A nagyobb mozihoz jár egy kis kiegészítő filmecske, a Goodnight Mr. Foot, amit Tartakovsky írt, rendezett és rajzolt. Ebben a hagyományos rajzfilmben a jeti a főhős, aki nem tud aludni egy túlbuzgó szoba-boszorkány miatt - a dvd-kiadáson megtekinthető, sajnos az HBO nem adta. A Hotel Transylvania 85 (más forrás szerint 104) millió dollárból készült és kis híján 347 milliót kaszált. A nézők szerették, a kritikusoktól vegyes értékelést kapott – az animációt meg a rendezést kedvelték, a forgatókönyvet már nem. Ez tartja a legnagyobb szeptemberi hétvégi premier bevételének rekordját; Adam Sandler pluszban elnyerte a Kid’s Choice Awardon a Kedvenc Animációs Film-Szereplő Hangjának járó díjat. 

Aranyos, humoros szereplők, jó viccek és szép, igényes látványvilág jellemzik ezt a művet. Nekem tetszett; a mai animációs dömpingben felüdítően hatott, mint vámpírnak a vérátömlesztés:) 

Pontozás: 

imdb: 7.1 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (A kicsit gyenge kezdés meg a béna befejező koncert-rész ellenére nem fogok pontot levonni.) 

Hírek: 

- Nagy valószínűséggel készül Hotel Transylvania 2, mégpedig 2015-ben, bár valószínűleg ez kevésbé lesz jó, mivel Genndy Tartakovsky nem vesz részt benne, helyette ugyanis a Popeye legújabb, egész estés verzióján dolgozik. (Tényleg meglett, láttam is.)

Ja és még valami: A stáblistát érdemes végignézni, az első felében ugyanis a karakterek 2D-ben ismét életre kelnek és ők rakják ki a stábtagok neveit így vagy úgy; később pedig a filmhez készült rajzokat láthatunk, amik nagyon hangulatosak. 

Holnap nagy eséllyel hullafáradt leszek, de ha mégsem, akkor mindenképpen megnézek valamit! 

Íme, a beígért klasszikus remekmű. Kis híján 60 évvel ezelőtt emelkedett ki először a tengerből a legendás Godzilla, hogy a földdel tegye egyenlővé Tokiót. A radioaktív őshüllő azóta az óriásszörnyek királyává vált és megteremtette a kaiju műfaját, aminek legutóbbi világhírű darabja a Tűzgyűrű. Már egy hónapja megvettem ezt a lemezt, de sosem volt kedvem megnézni, vasárnap éjjel aztán leültem és elhatároztam, hogy na, most akkor azért is. Érdekes élménynek bizonyult, kár, hogy a vége felé már alig bírtam ébren maradni… 

Oto szigeténél több hajó rejtélyes körülmények közt eltűnik, amire válaszul a japán kormány tudományos expedíciót indít a titokzatos események felderítésére. A helyi öregek egy régi legendáról beszélnek, a szörnyről, aki a mélységből felemelkedve a szárazföldre jön, hogy emberhússal táplálkozzon… Hamarosan kiderül, hogy a Gojirának nevezett gigászi bestia tényleg létezik, és úgy tűnik, víz alatti atomrobbantások miatt hagyta el tengerfenék közeli otthonát. Míg egy neves tudós tanulmányozni szeretné, addig mindenki más azon gondolkodik, hogyan lehetne elpusztítani. Egy fegyver hozta létre a bestiát és úgy tűnik, csak egy másik pusztító találmány végezhet vele – de akkor mikor lesz vége a rombolásnak?

A legérdekesebb az, hogy a mára a trash-katasztrófa-mozik állandó szereplőjévé vált gumiszörny első színre lépése alapjában véve nem is szörnyes film, hanem egy allegorikus tiltakozás a tömegpusztító fegyverek, közelebbről a hidrogénbomba ellen. Japán máig a világ egyetlen országa, ami atomcsapást szenvedett el és 1954-ben bizony még nagyon élesen élt a Hiroshimában és Nagaszakiban történt felfoghatatlan pusztítás emléke; ám egy időben közelebbi esemény indította el a láncreakciót. A Lucky Dragon 5 névre keresztelt halászhajó 1954-ben egy a vártnál jóval erősebb, titkos amerikai víz alatti atomrobbantás körzetében tartózkodott, emiatt 23 fős legénysége súlyos sugárfertőzést kapott, a rádiós pár hónappal később meg is halt. Kiderült, hogy a teszt során elszabadult sugárzás megfertőzte a tenger halait, majd a széllel sodródva katonákat, halászokat és több sziget teljes lakosságát. Ez a történés indította el a Japánon végigsöprő nukleáris paranoiát, ami egy törölt projekt után végül a Gojirában csapódott le. A szörny maga a megtestesült pusztító atomenergia, aminek ő maga szintén az áldozata és ugyanazt a rombolást viszi végbe, amit a bombák tettek, csak lassabban. 

A történet elég egyszerű: A lényeg nem a rém mitikus mivoltán van, nem is a faja vagy az ereje a fontos, hanem hogy hogyan jött létre és hogy miért jött a felszínre. Az ismeretlen lény kétféleképpen hat az emberekre: A politikus el akarja tussolni, meg akarja semmisíteni, mielőtt bárki tudomást szerez róla; a tudós pedig szeretné megismerni a titkait, tanulmányozni ezt a páratlan teremtményt. Erről lehetne még tovább értekezni, de ez csupán egy érdekes mellékszál, így menjünk tovább, térjünk rá a romboló fegyverek aspektusára! Gojirát a hidrogénbomba "szülte", ennek megállíthatatlanságával tör előre Tokión keresztül, a legyőzéséhez egy újabb szuperfegyverre van szükség. Ekkor kerül előtérbe a háború nyomát magán viselő békés tudós, Serizawa (Akihiko Hirata), aki véletlenül alkotott meg egy olyan találmányt, ami, ha rossz kezekbe kerül, annak beláthatatlan következményei lesznek. Még ebben a vészterhes időben sem hajlandó bevetni Oxigén Elpusztító készülékét, mert fél az utóhatásától. Amikor végre mégis kötélnek áll, azt fiatalkori szerelme kedvéért teszi, és olyan módon használja kreálmányát, ami igazán tiszteletre méltó, már-már az ősi szamurájok becsületkódexét idézi. Nekem ez volt a legérdekesebb dolog. 

A speciális effektek adják a kaiju/tokusatsu mozik lényegét és bár látni lehet, hogy mikor mutatnak maketteket, de azok minden alkalommal kifogástalanok, részletesek, nagyon szépek, ahogy a pirotechnikai trükkökre sem lehet panasz; de még a szörny gumi hát-taréjai sem zökkentettek ki. Merthogy ennek a műnek rendkívül borongós, komoly hangvétele van, amit már a nyitó stáblista alatt hallható ijesztő üvöltések meg a súlyos lépések dörrenései festik alá. A fekete-fehér látványvilág csak tovább fokozza a mondanivalót és bár konkrétan nem történik meg a felelősök keresése, ez kimondatlanul is ott lebeg a levegőben: ki rendelte el a robbantásokat, ki szabadította ránk ezt az Isten csapását? Az emberek közül csak a két tudós alakja maradt meg igazán, a már említett Akihiko Hirata Serizawája, és Takashi Shimura Yamane-ja, aki tanulmányozni szeretné ezt a különös életformát. A történetet Tomoyuki Tanaka producer tengeri utazása ihlette, aki elgondolkodott, hogy vajon miféle teremtményeket rejthet a mélység? A sztorit Shigeru Kayama, a kor ismert japán thriller-írója vetette papírra, a forgatókönyv létrehozásában a rendező Ishiro Honda is segédkezett. (A lentebbi képen ő van.)

Érdekességek: A Toho Stúdió megrendelésére eredetileg a Lucky Dragon 5 incidensét akarták feldolgozni – ez végül a Godzilla nyitójelenetében öltött testet, ugyanis az első hajó olyan körülmények közé kerül, amilyenbe a valós halász-jármű, az oldalán a felirat pedig „No. 5.” . Ez volt az első olyan japán mozi, amihez storyboard készült (kis rajzok, amiken rajta van a teljes eseménysor, jelenetről jelenetre), ehhez rajzművészeket alkalmaztak, ami viszont pluszköltségeket jelentett. A Gojira az első kaiju (japán óriásszörnyes) mozi. A stúdió nem engedte, hogy színesben forgassák le, ez pedig utólag váratlanul pozitívan hatott a kész változatra, mivel a trükkökhöz szükséges kábeleket, csöveket meg ilyesmiket teljesen elfedte. 

A partra kivonuló harcosok valódi katonák, gyakorlatozás közben vették fel őket. Hondát és az effektmester Eiji Tsuburayát a hatóságok megállították és kérdőre vonták, amikor egy felhőkarcoló tetején Godzilla támadását tervezték meg, a körülöttük lévő nézelődők pedig megrémültek attól, amiről beszéltek. A forgatás alatt egy szovjet atomrobbantási kísérlet eredményeként radioaktív eső zúdult Japánra, ez abban a jelenetben csapódott le, amikor az Oto-sziget lakosainak azt mondja az egyik tudós, hogy ne igyanak a vízből, mert fertőzött. A fémtoronyban lévő tévéstáb riporterét alakító Masaaki Tachibana olívaolajat kent az arcára, hogy úgy tűnjön, izzad. A direktor az a technikus, aki az erőmű termében meghúzza a kart, amikor megpróbálják árammal sokkolni a rémet. A merüléskor valódi búvárokról készült anyagot vágtak össze a szárazon, díszletek közt létrehozott képekkel. A feliratozás szerint az egyik korai jelenetben a főhősnő a Budapest Vonósnégyes koncertjére megy. Az USA-ban 1956-ban mutatták be a filmet, ám újravágták és beleillesztettek egy csomó saját jelenetet, melyekben Raymond Burr (Ínyencfalat, Perry Mason-sorozat) egy amerikai riportert kelt életre, aki az események középpontjába kerül – az új változat címe Godzilla, King of Monsters.

A Szörnyek Királya-rovat 

Címszereplőnk nevét elég sokáig nem sikerült eldönteni, elvileg még versenyt is hirdettek az elnevezésére. A végső döntés, a Gojira a japán gorilla (gorira) és bálna (kujira) szavak összeolvasztásából lett. A külsejéről sokáig tanakodtak a készítők, volt, aki óriáspolipnak akarta, volt, aki mutáns, majomtestű, gomba-szerű fejjel megvert akárminek, de aztán az 1953-as, nagy sikerű Pánik New Yorkban miatt inkább dinoszaurusszá tették. (A név a középső alakváltozathoz készült, de megmaradt.) A radioaktív leheletű bestia Stegosaurus, Iguanodon és Tyrannosaurus keveréke. A Godzilla névváltozatot nem az egyesült államokbeli forgalmazó, hanem a japán készítők találták ki. (A wikipedia szerint elvileg Godzilának kell ejteni a Gojirát, nem tudom, hogy ez tényleg így van-e.) 

A szörny 50 méter magas, a megjelenítéséhez egy teljes testjelmezbe bújtatott embert használtak, aki miniatűr várost rombolt le. Egyetlen képsornál, mikor az óriás a farkával pusztít el egy épületet, akkor használtak stop motion technikát, az összes többi esetben a kaszkadőr Haruo Nakajima van a jelmezben. (A színes képen feljebb ő van.) Emberként is láthatjuk a szerkesztőségben, ahol egyike az ott lévő újságíróknak, valamint Ishiro Hondával együtt az erőmű vezérlőtermében tartózkodik. Az imdb szerint a hüllőt nem csak ő, hanem Katsumi Tezuka is játszotta, aki szintén zsurnalisztaként bukkan fel civilben. Az első jelmez majdnem 100 kilót nyomott és kb. két méter magas lett, ám rettentő kényelmetlen és merev volt, a külsejétől eltekintve egyáltalán nem felelt meg a céljának, ezért újat kellett csinálni. A második változat valamivel könnyebb lett, de így is elég súlyos, ezen kívül borzasztó meleg volt benne és a szellőzése sem lett kielégítő. Bele kellett építeni egy csatornát, ami a rengeteg izzadtság elvezetésére szolgált és biztonsági okokból egyhuzamban mindössze három percet tölthetett el benne a színész. A ruha hátából kábelek lógtak ki, amikkel a szájat és a szemeket lehetett mozgatni, bár bevallom, én úgy vettem észre, hogy nem mozog a szeme… A címszereplő víz alatti mozgását egy akváriumban vették fel, ami üres volt, ám a kamera és a rém között egy üvegfal mögött halak úsztak. Egy trükkfelvétel során Nakajimát véletlenül áramütés érte, szerencsére nem lett komoly baja. 1972-es visszavonulásáig minden filmben ő alakította Godzillát. A hatalmas mutáns hangját úgy hozták létre, hogy a hangtechnikus Akira Ifukube egy gyantával bevont nyersbőr kesztyűt húzogatott föl és le egy nagybőgő húrjain, majd visszhang-effekttel játszotta le. A lépései dörgését úgy csinálta, hogy üstdobot megcsomózott kötéllel csapkodott. 

A Gojira 100 millió jenből készült, korának legdrágább japán filmje volt, hazájában 152 millió jent hozott vissza. A helyi kritikusok először igen negatívan reagáltak rá, de aztán az évek során egyre pozitívabban értékelték. Az USA-ban 2004-ben ismét bemutatták, az ottani közönség ekkor láthatta először a Raymond Burr-mentes változatot, ez további 412 ezer dollárnyi bevételt termelt - az amerikai kritikusoknak ez a verzió nagyon tetszett, Godzilla saját csillagot is kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán. Mára az egyik legjobb óriásszörnyes filmként tekintenek rá és a mozi történetének egyik sarokköveként. 27 folytatása született, nem számolva az utánzásait, a paródiákat és az 1998-as amerikai újrát. A méretes radioaktív őslényből popkultúra-ikon lett. 

Tetszett, mert Romero zombis munkáihoz hasonlóan a horrorisztikus külső mögött valós és égető problémára hívja fel a figyelmet. A mai napig látszik rajta, hogy mennyi munkát, pénzt és időt áldoztak rá, sokkal több van benne, mint azt az ember elsőre hinné. Egy nézést mindenképpen megérdemel a mozi szerelmeseinek! 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

A dvdről: Egy újabb 100 Ft-os korongról van szó, amit a The Ladykillers-szel és a The Great St. Trinian’s Train Robbery-vel együtt vettem a turkálóban; ám ezt nem a Daily Mail, hanem a patinásabb The Guardian adta ki. Ennél fogva nincsen az elején üvöltő hangerejű céglogó és van menü, igaz, csak egyetlen funkcióval, a Lejátszással. Extrák ezúttal sincsenek, a szereplők japánul beszélnek, a feliratozás viszont nem tökéletes, egy helyen elírták a szöveget (tacktless) és csak minden második mondatnál jelenik meg az angol magyarázat. Végülis azért a lényeget lefordították… A Daily Mailes lemezeknél sokkal jobb kiadás, de nagyon fapadosnak számít, ám 100 Ft-ért ajándéknak tekinthetem. 

Hírek: 

- Három évvel ezelőtt a Legendary Pictures megvásárolta Godzilla jogait a Tohotól, az új remake gyártása most is gőzerővel folyik. A jelenlegi tulajdonos sajtóközleménye szerint a kritikailag megbukott ’98-as változattól elrugaszkodva ebben a részben visszatérnek a japán gyökerekhez. Bemutató elvileg jövő májusban… (Láttam, írtam róla.)

A héten sok izgi mozgóképet ad a tévé, ezek egyike a Hotel Transylvania, azt kinéztem magamnak, és lesz még pár másik alkotás is, amit talán megtekintek. Ezen kívül tervezem egy három cikkből álló sorozat elkészítését, amivel régi kedvenc színésznőm, Christina Ricci előtt tisztelegnék. Ebből az egészből viszont most még semmi nem biztos, de erre a hétre legalább egy plusz bejegyzést mindenképpen ígérhetek!

Elérkeztünk a harmadik Saoirse Ronan-filmhez, amit az utóbbi időkben láttam. Már tavaly felírtam a listámra mind ezt, mind a Violet & Daisy-t, de ehhez is csak most juthattam hozzá – anno ugyanis a székesfehérvári Cinema City-ben nem vetítették, mert a forgalmazó elgondolása szerint úgysem hozta volna vissza a bele fektetett pénzt. Később aztán egy VOX-os kritikát elolvasva úgy gondoltam, talán mégse baj, hogy lemaradtam róla, de továbbra is kíváncsi voltam rá. Valami egészen másra számítottam, de a véleményemről majd csak a történet ismertetése után!

Eleanor (Ronan) és Clara (Gemma Arterton) kénytelenek elhagyni az otthonukat, mikor utóbbi meggyilkol egy férfit, ám az ő életükben az ölés nem megy ritkaságszámba, ugyanis vérivó élőholtak. Útjuk egy tengerparti kisvárosba vezeti őket, ahol egy magányos férfi révén menedéket lelnek, Clara pedig rögtön bordélyházzá alakítja a lakásukul szolgáló, lepusztult, Byzantium nevű hotelt. Ellie viszont mégsem akar beletörődni a sorsába és megpróbál kitörni a hazugsággal teli mindennapokból. Összeismerkedik a különös Frankkel (Caleb Landry Jones), aki talán kiutat jelenthet neki az ördögi körből, ám ekkor újból veszélybe kerülnek. A fiatalabb vérszívó ugyanis sok dolgot nem tud még az idősebbről és arról, hogy mások is vannak, akik hozzájuk hasonlóak. Olyanok, akik bármit megtennének, hogy eltüntessék őket a föld színéről…

Szerintem a Byzantiumot rendező Neil Jordan legendás vámpírmozija, az Intejú a vámpírral elég szar. Vannak benne jó dolgok, például Stephen Rea őrült karaktere meg Kirsten Dunst örökké gyermektestbe zárt szenvedő alakja, de összességében szinte semmit sem tesz hozzá az éjszaka gyermekeinek mozis mítoszához. Azt hittem, ez ugyanolyan rossz lesz, de pont az ellenkezője sült ki belőle, bár itt is akadt olyan, ami nem tetszett. De ennél végre azt lehet érezni, hogy volt értelme elkészíteni, mert a néhány klasszikus klisé mellett rengeteg újdonságot találtak ki, ezzel újrateremtve a vámpírokat. Itt nehéz szörnyeteggé válni, alig jár valami emberfeletti képesség az átok mellé, a két főhős pedig az öröklét két különböző megélését tárja elénk. Clara élvezi a gyönyöröket és mások manipulálását, de közben szívén viseli a prostituáltak sorsát; Ellie pedig nagy körültekintéssel választja ki áldozatait, mialatt szeretne végre őszintén élni, úgy, hogy felvállalhassa, kicsoda valójában.

„- Ne tedd!”

„- Nem fogom.” 

Ezeken túl a hangsúly végre nem a romantikán meg a drámán van – ezek is bele kerültek, de fontosabb kérdéseket toltak előtérbe, például a nők elnyomását; és mivel ez egy igazi horror, csak úgy fröcsög a vér. Van benne lefejezés, különféle vérszívások, erőszak, de az igazán király jelenet a véres zsebkendős. A sztori érdekes és szurkoltam a hősnőknek, csak a befejezés nem tetszett – na jó, bevallom, féltékeny lettem Frankre:D

Ronan és Arterton csodásak – előbbi cuki és mégis ijesztő, utóbbi pedig baromi szexi, de korántsem olyan egyszerű karakter, mint amilyennek látszik; Caleb Landry Jones (X-Men: Az elsőkben Banshee) viszont idegesített, egyrészt irtó furán néz ki, másrészt alig lehet érteni, amit mond. Őket egészíti Sam Riley (Franklyn), Jonny Lee Miller (Éjsötét Árnyék), Tom Hollander (Karib-tenger kalózai 2-3, a stáblistán nincs feltüntetve) és a durva külsejű Uri Gavriel (A Sötét Lovag: Felemelkedésben a vak börtönlakó, aki arabul magyaráz). Közülük főleg Riley emelkedik ki és különös, hogy Miller megint negatív szerepet kapott. 

Érdekességek: A forgatókönyvet Moira Buffini írta 2008-as színdarabja, az A Vampire Story nyomán; és korábban már együtt dolgozott Gemma Artertonnal a Tamara Drew-n, amit szintén ő írt. A „vér” valójában egy nagyon édes ételszínezékes szirup volt, Saoirse-nak nem ízlett:) Ms. Ronan egyébként ténylegesen megtanulta azt a két zongoradarabot, amit Ellie játszik, intenzív zongoraleckéknek köszönhetően. Ő és Tom Hollander együtt szerepeltek a Hanna – Gyilkos természetben is. A Byzantium 8 millió fontból készült és csak az USA-ban 85 millió dollárt hozott vissza, a kritikusok pozitívan értékelték.

Különleges és újító mozi, ami amellett képes horror maradni, hogy egyben dráma és icipicit romantikus film. Megreformálja a borzongatós műfaj egyik legősibb kreatúráját úgy, hogy nem válik önmaga rossz paródiájává és már emiatt elismerésre méltó. 

Pontozás: 

imdb: 6.5 

Szerintem: 5/5 (Látnom kell még egyszer, ez biztos!) 

Hírek: 

- Gemma Arterton a The Voices című horror-vígjátékban bukkan fel legközelebb, amiben egy gyári munkásnak a kutyája meg a macskája mondja meg, mit tegyen, és ez odáig vezet, hogy véletlenül megöli az egyik kollégáját… (Ez a kolléga a hölgy, amúgy nem láttam a filmet.)

- Sam Riley a Maleficentet erősíti többek közt Angelina Jolie, Elle Fanning és Juno Temple oldalán. (Ezt viszont megnéztem és írtam róla.)

Nem tudom, mi lesz a következő írásom tárgya, de legkorábban szerdára várható.

Már jó régen felírtam a listámra ezt a filmet, ami azért vonzott, mert kedvelem a két főszereplő hölgyet. Eddig nem bírtam hozzájutni, most viszont már hazánkban is elérhetővé vált dvdn, így végre láthattam – plusz éppen kapóra jött, mert a Vágy és vezeklés meghozta a kedvem Saoirse Ronan mozijaihoz.

A címszereplők (Violet – Alexis Bledel és Daisy – Saoirse Ronan) foglalkozásukat tekintve bérgyilkosok. Közös albérletben laknak, csak együtt dolgoznak és fiatalságuk meg a gyengébbik nemhez való tartozásuk ellenére halálosan hatékonyak. A szabadnapjukon új megbízatás érkezik: a főnöküket kirabolta egy illető, aki utána felhívta őt telefonon, megmondta, hol lakik, és hogy várja az embereit. Egyszerű, könnyű melónak látszik, a pénz pedig jól jönne a párosnak, mert nemrég dobták piacra a popsztár Barbie Sunday új ruhakollekcióját, amiből mindketten szeretnének egy-egy mesés, ám méregdrága darabot. A gond csak akkor kezdődik, mikor véletlenségből szóba állnak a célszeméllyel (James Gandolfini), innentől ugyanis elkezdik megismerni őt és nem könnyű végezni valakivel, akit már ismersz. A dolgot tovább bonyolítja a rivális kollégák felbukkanása, a célpont sok izgalmas titka és lassan fény derül arra is, hogy a két lány elhallgat dolgokat egymás elől. Vajon sikerül végrehajtani a feladatot vagy ezúttal ők lesznek az áldozatok?

A nyitójelent megmutatta, hogy ez valami egészen szokatlan lesz. A két lenyűgözően kék szemű színésznő érdekes párost alakít és a szó szerint véresen komoly események ellenére a Violet & Daisy-nek van egy megfoghatatlan komikuma. A történet lassan indul be, de amint a három főhős az első alkalommal szembesül egymással, onnantól rögtön begyorsít, magával ragad. Kíváncsi lettem, hogy miért akar a fickó meghalni, de miközben ezt szépen adagolják, újabb és újabb érdekes részletek bukkannak fel. Kár, hogy az ezekből fakadó rengeteg lehetőséget nem aknázták ki a készítők – lásd lejjebb, a szpojlereknél. Ronan, Bledel és Gandolfini triója remek, teljesen hitelesek mindnyájan, mindössze a csajok háttértörténetén dolgozhattak volna egy picit többet. A legnagyobb problémám az egésszel az, hogy nincs magyarázat arra, miért meg hogyan lett Violet és Daisy bérgyilkossá. Az egyetlen ismertebb mellékszereplő Danny Trejo, akinek mindössze 5 perce van, valamint számomra ismerős még Stu „Large” Riley is, akit anno a Ha/Ver szó szerinti nehézfiújaként láthattunk – ő kezelte a végén a páncélöklöt. Az író-rendező-producer Geoffrey Fletcher volt, akihez az Oscar-díjas Precious forgatókönyve köthető. 

Érdekességek: Gandolfini karakterét elvileg Michaelnek hívják, de ez egyszer se hangzik el. Egy vicces név a mellékszereplők közül: Emerald-Angel Young (Fiatal Smaragd-Angyal), egy bizonyos May-t alakított.

SZPOJLEREK JÖNNEK 

Folyamatosan visszatérő probléma, hogy hősnőink kifogynak a lőszerből. Ekkor azt gondoltam, jujj, de hülyék, miért nem veszik el a halottak fegyvereit? És mekkora poén, hogy a pasas megkérdezi tőlük ugyanezt:D Daisy titka tök jó, bár ebben az esetben még inkább érdekelt volna, hogy mi vette rá arra, hogy bérgyilkosnak álljon? Továbbá az sem kapott túl nagy hangsúlyt, hogy Violet nyilvánvalóan megölte a volt társát és a négy gazember, akiket kivégez, anno feltehetőleg megerőszakolták őt. A repülőgép-motívumot sem magyarázzák meg és ezekért mind kár, mert engem tényleg érdekeltek volna… A legjobb jelenet egyébként a szülinapi tánc, ahol egy nagyon vicces Harry Belafonte-dalra ropják, kár, hogy az olyan rövid. (Ha már tánc, később van egy elég sokkoló, hasonló részlet.) Az idősebb lány álma szintén érdekes, a szerszámboltban valamiért mennyei fény van az ajtó mögött, és ezek együtt egy icipici fantasztikumot visznek bele a sztoriba. 

SZPOJLEREK VÉGE 

A Violet & Daisy a wikipedia szerint 17 ezer dollárt hozott be, a kritikusok utálták. Igen különös film, mert nincs eleje és végülis a vége se igazi vég, a játékidő inkább csak egy szelet valami nagyobból. A szokatlan történet és a központban álló trió miatt tetszett, ám sajnálom, hogy annyi minden kimaradt belőle… 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Saoirse Ronant ebben a hónapban a Majd újra lesz nyár névre hallgató romantikus, háborús drámában láthatjuk. (Erről azóta született cikk.)

- Danny Trejo Macheteként hamarosan gyilkolni fog a hazai mozikban, rezüméjén pedig 21 új cím szerepel, ezeket inkább nem részletezném. (A Machete gyilkolról is írtam már.)

Korábban beharangoztam egy filmet, de azt valahogy azóta se volt kedvem megnézni, pláne mivel kiderült, hogy feliratos és nem angolul beszélnek benne… Valószínűleg egyszer csak rászánom magam, de korántsem biztos, addig meg az összeírt mozik listájából fogok válogatni. (Erről szintén elkészült már a cikkem.)

Végül jöjjön egy trailer, hátha kedvet kaptok a filmhez:

Mostanában egészen sok Juno Temple-filmet ad a tv. Múlt héten volt a St. Trinian’s, ezen a héten pedig a Kismadarak, amit jövő szombaton ismételnek, valamit az általam korábban még nem látott Vágy és vezeklés. Bírom Keira Knightley-t, de ez a cím egyszerűen nem keltette fel a figyelmemet, azt hittem, valami romantikus baromság, most azonban elhatároztam, hogy megnézem, mivel ez Juno harmadik szereplése és az egyik legemlékezetesebb a korai munkái közül – ráadásul az egész film marhára ms, mint aminek tűnik. 

A sztori a ’30-as években indul, amikor a Tallis-család óriási birtokán összegyűlik a rokonság. Az élénk képzeletű kislány, az írói tehetség jeleit mutató Briony (Saoirse Ronan) egyre több nyomot vél felfedezni, ami a nővére, Cecile (Knightley) és a jóképű kertészlegény (?) Robbie (James McAvoy) között dúló szerelemre utal, ám félreérti ezeket, valami egészen másra gondol. Erre csak még egy lapáttal rátesz az a szörnyű bűntény, amit az ott vendégeskedő unokatestvére (Temple) kárára követ el valaki. Briony összerakja a mozaik darabjait saját szájíze szerint és egyetlen szemtanúként vallomást tesz a tettes ellen, aki szerinte nem más, mint Robbie! Hiába a gyanús körülmények sokasága, a rendőrség hisz neki és a fiatalembert elszakítják Cecile-től. Aztán kitör a háború és a három főhős mind a maga útját járva próbál túlélni, segíteni vagy éppen vezekelni. Vajon hazajuthat a borzalmas dolgokon keresztülment baka és ismét együtt lehet ápolónővé vált szerelmével vagy a sors más végzetet tartogat számukra?

Bevallom, akadt még egy dolog, ami visszatartott az Atonementtől, ez pedig maga a bűntény, amit szegény Lola, vagyis Juno ellen elkövetnek, egyszerűen nem akartam ezt látni, de legnagyobb meglepetésemre jöttek ennél durvább dolgok is. Az első fél órában még tök jól szórakoztam, figyeltem a kis részletekre, a cselekmény alakulására, aztán miután Robbie-t elviszik a kékruhások, onnantól jönnek az igazán brutális dolgok. Nem ez az első mozi, ami a háborút egy katona szemszögéből próbálja bemutatni, ám tény, hogy ha valaki a győztes oldalon harcolt, az mégsem jelentette azt, hogy győztesen került ki a vérzivatarból. Szokatlan és figyelemreméltó a rémes dolgok naturalisztikus, ám mégis elegáns bemutatása, a különös zene, a történésekben előre-hátra ugrálás és a sok közeli kép, az apróságok akkurátus bemutatása.

Az eseménysort nagyszerű színészek tárják elénk. Keira Knightley-t nem kell bemutatnom senkinek, szép és tehetséges. James McAvoy ismét lenyűgözött, ezúttal sem kellett csalódnom benne. Briony-t hárman keltik életre: Saoirse Ronan után Romola Garai és végül Vanessa Redgrave, nekem leginkább az első kettő alakítása tetszett. Juno és a „mellé rendelt” Benedict Cumberbatch egyetlen igazi közös jelenete elementáris erejű, a pillantásokból, a szavakból szinte sugárzik a szexuális vágy, de tekintve a „résztvevőket”, nagyon nyomasztó érzés volt nézni. Még egy érdekesebb színész van, akit kiemelnék: a végén az interjúnál a riportert az elsősorban forgatókönyvíróként ismert Anthony Minghella játszotta (ő készítette például a Hideghegy és Az angol beteg szkriptjét). A rendező Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Hanna -  Gyilkos természet) volt, a cselekmény Ian McEwan 2001-es regényén alapszik, az író társproducer is volt. 

Érdekességek: Megfigyeltem, hogy az elején szinte mindig hallható valamilyen rovar zümmögése, a végén a háborúban pedig mindig ugyanaz a harmonikaszó hallatszik. A zene legkülönösebb pontja az, hogy a háttérzajok, például az írógép kopogása, beleépülnek, a részévé válnak, ez nagyon tetszett. (Innentől már a világhálóról összeszedett adatok következnek.) Az egyedi képi világ egy részét úgy érték el, hogy Christian Dior harisnyákat húztak a kamerák lencséjére. A Dunkirkben játszódó részeket egy Redcar nevű településen vették fel, a helyi lakosok közül sokan statisztáltak, nekik 50 fontot fizettek fejenként. Ebben a szekvenciában valahol látható a direktor, a katonák meg a Ködös utak című mozgóképet nézik, ami egy dezertőr sorsát mutatja be, aki Franciaországból próbál kijutni. A II. Világháborúból összesen 8 brit katonai mentőautó maradt fent, ezek mindegyike szerepet kapott. Mikor Robbie-t elviszik a rendőrök, figyeljük meg a kukucskáló kislány melletti üvegablakot! Az itt látható figura Matilda, aki egyrészt jelentheti az azonos című angol gyerekvers folyton hazudozó kislányát, másrészt Szent Matildát, az ártatlanul megvádoltak védőjét. A forgatást 3 hét próba előzte meg, hogy addigra a színészek megszokják a környezetet meg a karaktereiket.

A szerepére való felkészüléshez Keira Knightley a ’30-as és ’40-es években készült filmeket nézett. Romola Garai 3 évvel idősebb nála, mégis a húgát alakítja. Briony életre keltői egymást megfigyelve hozták létre a figura mozgását és jellemzőit, egy beszédtanár segítségével pedig a beszédüket is összehangolták. Juno és Romola együtt játszottak a Dicső ’39-ben; Juno és Benedict pedig A másik Boleyn lányban, bár ha jól emlékszem, nincs közös jelenetük. Néhány érdekes név a stáblistáról: Leander Deany (rendőrt játszott, férfi és mégis leandernek hívják), Alex Noodle (magánzárkás katona vagy valami ilyesmi, a neve nudlit jelent), valamint a nővértanoncok közül az egyiket ugyanúgy hívják, mint a főszereplő lányt, csak máshogy írja: Bryony Reiss. 

A Vágy és vezeklés 30 millió dollárból jött létre és 129 milliót hozott vissza. A kritikusoktól csupa pozitív értékelést kapott, a színészi játékot, a fényképezést és a zenét is méltatták. A zeneszerző Dario Marinellit Oscar-díjjal jutalmazták munkájáért, maga a film 40 különböző díjat nyert és felkerült több kritikus 2007. Legjobb Filmjei-listájára. Ez indította el Ms. Ronant a világhír felé, ugyanis azon nyomban Oscar-, BAFTA- meg Golden Globe-jelöléseket kapott, és bár egyiket sem vihette haza, mégis rögtön ismertté lett. 

Nem erre számítottam, felülmúlta az elvárásaimat. Durva volt, felkavaró és érdekes, testközelből mutatta be a háború borzalmait meg az emberi természet sötét bugyrait, mindezt különleges, egyedi módon tette, nagyszerű színészek tolmácsolásban, amire a koronát az elképesztő lezárás tette fel. Csak ajánlani tudom! 

Pontozás: 

imdb: 7.8 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Keira Knightley következő érdekesnek látszó munkája a Laggies, amiben Chloë Grace Moretz-cel játszik együtt. A történet egy lelkében még mindig tini, harmincas nőről szól, aki valódi élete elől elmenekülve összebarátkozik egy tizenéves lánnyal és együtt szórakoznak. (Ezt aztán senki se nézte meg...)

- James McAvoy megint X-Professzor lesz az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban, majd a legújabb Frankensteinben a szörnyet életre keltő doktor bőrébe bújik. (Előbbiről írtam azóta.)

- Saoirse Ronan a címében hozzánk közel álló The Grand Budapest Hotelben bukkan fel legközelebb, majd a How To Catch A Monsterben, ami egy újabb Percy Jackson… (Szintén az elsőről született már cikkem.)

- Benedict Cumberbatch A hobbit 2-3-ban kapott szerepet és szinkronizálni fog a hűdenagyonszükséges Madagaszkár pingvinjei-mozifilmben… Ezeken kívül viszont akad a rezüméjén még valami, a Flying Horse névre hallgató dráma, ami azért keltette fel a figyelmemet, mert Gary Oldman írta és rendezi. Kíváncsi vagyok, miről szólhat? 

Más: Anno tanultam a kereskedelmi televíziózásról, de így sem értem, mi értelme van hétköznap 23 óra után közszolgálatinak nevezett műsorokat adni. A tv2-ről van szó, elsőnek a film előtt adott valami hitelről szóló 5 perces izét, ami nyilvánvalóan bankreklám, aztán meg a Vágy és vezeklés közben jött ez a lakás talkshow vagy mi a bánat, ami össz-vissz nincs 2 perc. Ennek mi az értelme? Ki nézi meg? És ha már reklámozzák, akkor miért csak ennyi az egész? Ráadásul annak a pasasnak valami elképesztően hülye frizurája van, lehetetlenség komolyan venni… Tudom, hogy fel kell mutatni ilyen műsorokat, mert különben bevonják az engedélyüket, de az értelmetlen, hogy nappal csak szemét megy, éjjel meg a „közszolgálati műsorokat” beszúrják a reklámblokkba… 

Mivel a ’90-es években nőttem fel, így az akkori vígjátékok egyik állandó, nagyszerű szereplőjét, Tom Hanks-et a mai napig kedvelem. Az iránta való rajongásom miatt néztem meg a 2004-es Betörő az albérlőmet, amit nagyon kedvelek, dacára annak, hogy nem vagyok oda a Coen-fivérekért. Miután többször is láttam ezt a bizonyos fekete komédiát, elgondolkodtam rajta, vajon milyen lehet az eredeti? Pláne érdekes lett az ’55-ös változat, mikor kiderült, hogy a főszereplők közt van Sir Alec Guinness és Peter Sellers – utóbbit már több helyen láttam, de előbbit még híres Obi-Wan Kenobi alakításán kívül sehol. Így aztán, ahogy a korábban taglalt The Great St. Trinian’s Train Robbery-t, ezt is 100 Ft-ért vettem, Daily Mailes kiadásban, a turkálóban. Lássuk, megért-e ennyit! 

A bűnöző-lángelme Marcus professzor (Guinness) kieszel egy ördögi tervet, amivel 60 ezer fontra tehet szert. Már csak néhány segédre van szüksége és egy helyre, ahonnét a rablást irányíthatják. Éppen kapóra jön a kedves, idős hölgy, Mrs. Wilberforce (Katie Johnson) kiadó szobája a vasút melletti düledező házikóban, így Marcus és emberei (Sellers, Herbert Lom, Danny Green és Cecil Parker) magukat muzsikusoknak álcázva beköltöznek. A terv kissé körülményesen, de összejön, ám egyikük ügyetlensége miatt a házinéni rájön, hogy a különös kompánia rosszban sántikál. Márpedig ekkora dohányt nem lehet veszni hagyni, így meg kell ölni az egyetlen szemtanút – de ekkor a hétpróbás gazfickóknak inába száll a bátorsága. Vajon képesek lesznek megtenni, amit kell, vagy valami más történik – de akkor kié lesz a nagy zsozsó? 

Aki látta az újrát, annak a sztori nem lesz meglepetés, de elárulom, hogy igen sok dologban különbözik a cselekmény az utódjáétól. Például a legnyilvánvalóbb, hogy más a helyszín, más a rablás célpontja, plusz itt maga az öregasszony is részt vesz benne, bár úgy, hogy maga sem tud róla. Az öt férfiból igazán csak ketten kidolgozottak, Alec Guinness Orlock grófra emlékeztető külsejű, őrült professzora és Danny Green buta, de rémesen erős One-Roundja. Parker és Lom csak külsejükben érdekesek, valójában személyiségük vagy speciális szerepük nincs, ahogy Peter Sellers-nek sem, akinek ez volt az egyik legkorábbi, nagyobb lélegzetű alakítása. Katie Johnson aranyos és tulajdonképpen a mozi azt mutatja be, hogy az öt gazember hogyan viszonyul az ő karakteréhez és ez hogyan hat ötük viszonyára. 

SZPOJLER, mivel úgyse nézi meg ezt senki… 

A legfőbb különbség az, hogy a 2004-esben gyakorlatilag maga a Sors csap le egyenként a rosszfiúkra, itt pedig megölik egymást. Meg hát ugye itt mindenki fehér, ott meg akad két néger meg egy ázsiai… 

SZPOJLER VÉGE 

Ez a Ladykillers krimiszerűbb, komolyabb, mint későbbi névrokona, de lehet rajta nevetni, bár én hiányoltam pár dolgot. Az első Mrs. Wilberforce esernyője, amit kétszer is elhagy és mindig valami kalamajka származik belőle – a végén van vele egy apró poén, de azt hittem, hogy egyike lesz a „gyilkos szerszámoknak”. Ugyanezt vártam a már ránézésre súlyos kalapácstól, amit a hölgy a rakoncátlankodó vízvezeték nógatására használ, ebből viszont nem lett semmi. Ugyanígy a papagájok meg a különös ház se kaptak fontosabb szerepet, csak kis részletek, amik a nagy egészet nézve szükségtelenek. Az egyetlen bajom viszont a pisztoly, amit Harry, vagyis Sellers hordoz magával. Amikor végre eldönti, hogy lelövi az öregasszonyt, akkor ránéz egyik társára, aztán elteszi, mondván „túl hangos lenne”, közben meg az utcán minden ház tök messze van a helyszíntől. De ennél is ostobább az a jelenet, mikor One-Round kergeti Harry-t a ház körül és mindketten kétszer átlépik a földön lévő, a holdfényben kifejezetten fénylő fegyvert, egyikük sem veszi fel és puffantja le a másikat. Persze tény, hogy akkoriban nem lehetett erőszakot mutatni a filmekben, de ez annyira logikátlan – bár talán az ötvenes évek közönsége viccesnek találta. (Viszont ez se mentség a kitömött madárra, az baromi nevetséges:D) Észrevettem egy ismerős arcot a mellékszereplők közt, az utcai gyümölcsárus ugyanis a korábban említett St. Trinian’s főgonosza, Frankie Howerd.

Érdekességek: A rendező neve Alexander Mackendrick. Ő, Guinness és Cecil Parker együtt dolgoztak A fehér öltönyös férfi című mozin is. Az író William Rose egyik forgatókönyvén alapszik a rendkívül sikeres A csajom apja ideges (az eredeti címe Guess Who's Coming to Dinner). Rose a Betörő az albérlőmmel BAFTÁt nyert. Herbert Lom a Rózsaszín Párduc-filmek egyik oszlopos tagja lett később Peter Sellers-szel együtt és ő élt a legtovább a főhősök közül, tavaly halt meg, 95 évesen. Katie Johnson a harmincas években kezdett filmezni, ekkor már ötven fölött volt, de egészen Mrs. Wilderforce alakjáig nem figyeltek fel rá, ezért azonban rögtön BAFTA-díjat kapott. Sajnos ezután már csak egy filmet készíthetett, mert 1957-ben elhunyt.

Eredetileg nem a törékeny Johnsont akarták felkérni a házinéninek, hanem egy fiatalabb színésznőt, ő azonban a forgatás kezdete előtt meghalt. A madarak hangja Peter Sellers volt. Alec Guinness a professzort a színész Alastair Simről mintázta, utóbbi lánya azt nyilatkozta, hogy sokan azt hitték, tényleg Sim játszotta Marcus-t. William Rose állítólag megálmodta a teljes cselekményt, a stáblistát díszítő rózsák pedig rá utalnak (rose=rózsa). A taxisofőrt játszó Kenneth Connor később a Folytassa…!-filmek nagy sztárja lett. Mikor a papagáj kirepül a szobából, azt mondja, hogy „Alec Guinness” – én nem vettem észre, alig érthető, amit a szárnyasok mondanak. A ház hátulsó része díszlet volt, az eleje igazi épület, a belsejében játszódó részek meg stúdióban készültek. Zeneszakértőknek érdemes megfigyelni a lemezt, ugyanis azon a muzsika mindig az eseményeknek megfelelően változik. A cselekmény más műveket is inspirált a 2004-es változaton kívül: 1996-ban a BBC Radio 4-on sugározták a hangjáték-változatot, 2011-ben és ez év nyarán pedig színre vitték, kétféleképpen. Bár semmilyen információt nem találtam a költségeiről vagy a bevételéről, a hazájában sokszor a legjobb komédiák közé választották a The Ladykillers-t, ami mindenképpen azt mutatja, hogy sikeres volt. 

Jól szórakoztam rajta, jobb, mint a The Great St. Trinian’s Train Robbery, a 2004-es Betörő az albérlőm hozzám közelebb áll, de ez se volt rossz. Dacára annak, hogy kis híján 60 éves, még ma is megállja a helyét! 

Utólagos szerkesztés: A régebbi kiadású 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben is helyet kapott.

Pontozás: 

imdb: 7.8 

Szerintem: 5/5 

Ez az első cikkem, amit közvetlenül Wordbe írtam, korábban ugyanis azt a módszert alkalmaztam, hogy jegyzettömbbe kerültek az adatok, majd ott fogalmaztam meg a szöveget, végül itt formáztam, de rájöttem, hogy így kevésbé körülményes és a program sokszor már írás közben javítja az elgépeléseimet. Ma este debütál magyarul először a Little Birds az HBO-n, ezt semmiképpen nem hagyom ki, a régi filmes dvdkből most meg már csak egy van hátra, egy igazi legendás, klasszikus alkotás, amit mindenki ismer. Kis segítség: Nem amerikai mű, de éppen most gyártják a második amerikai feldolgozását. Ráismer valaki?:)  

Ezer és egy alkalommal belefutottam már ebbe a király címbe, a plakáton meg egy tök jó maszkot viselő fickó volt és mivel mindenütt jó olcsón árulták, eldöntöttem, hogy beszerzem. Sajnos (?) a Metroban elfogyott, mire odaértem, de a múltkor ugyanazon a garázsvásáron, ahol a Franklynt vettem, ott volt ez is, ugyanúgy 150 Ft-ért, szóval elhoztam. Tegnap éjjel leültem megnézni és mivel ez a Rendezői Változat, így hajnali 3-ig tartott - ha pedig kicsit utána olvastam volna, akkor talán meg se veszem!

A jövőben járunk, ahol a távol-keleti országok győztek egy nagy háborúban és megalakult az Európát és Ázsiát magába foglaló Eurázsiai Birodalom. Ám a környezetszennyezés meg a háborúk mindenütt borzalmas körülményeket teremtenek, sugárzás meg egyéb rémségek tizedelik a lakosságot. Azuma professzor (Akira Terao) talál egy lehetséges megoldást mindezek legyőzésére, a neo-sejteket, amikből bármilyen testrészt/szervet lehetséges létrehozni. A kutatásokhoz viszont rengeteg idő és pénz kell, ezekből pedig nincs elegendő... A fordulat akkor történik, mikor egy villámcsapás hatására a tápfolyadékban tárolt testrészek összeállnak és létrejönnek belőlük a Neo Sapiens-ek, akik közül csak öten élik túl a kiirtásukra szerveződött tisztogató akciót. Ők aztán bosszút esküdnek az emberiség ellen és egy ódon kastélyban rendezik be főhadiszállásukat, ahonnét robot-hadseregükkel ostrom alá veszik a Birodalmat. Közben Azuma professzor katonának állt fia, Tetsuya (Yusuke Iseya) meghal szolgálatteljesítés közben, ám az apja a tápfolyadékba helyezve újjáéleszti őt. A fiú kap egy harci ruhát és újjászületve felveszi a Casshern (ejtsd: Kesszörn) nevet, majd elindul, hogy mindörökre véget vessen a háborúnak. Ehhez azonban le kell győznie a félelmetes erővel és intelligenciával rendelkező Burait (Toshiaki Karasawa), az utolsó Neo Sapiens-t. Vajon sikerrel jár a hős és eljön végre a béke kora, vagy elbukik, ezzel mindent pusztulásra ítélve?

Ha a rövid véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor az ennyi: Nem nekem való. Túlságosan absztrakt, összetett, anime-szerű, szokatlan és túl sok mondanivalója van. Már eleve a látványvilág befogadása nehéz dolog, aztán meg kell jegyezni a számos szereplőt, akiket be se mutatnak, hanem az események közben kell megértenünk, kik ők; majd pedig végig kell gondolnunk, ki kivel van, miért harcolnak, és hogy mi miért történik. Számos gyönyörű, művészi képet tárnak elénk, a rendkívül mély vörös és sárga színeket a játékidő közepén felváltja a monokróm látványvilág, a valóságtól rendkívüli mértékben elrugaszkodott jelenetek meg úgy keverednek a teljesen hétköznapi dolgokkal, hogy egy idő után már semmin nem fogunk meglepődni. Van itt egyértelmű tiltakozás a diktatúrák meg a háborúk ellen, a szerelem/szeretet dicsőítése, terítékre kerül a halál elfogadásának kérdésköre, a közkatonák által átélt elképzelhetetlen események bemutatása és az ember pusztító természetének jellemzése is. A Neo Sapiens-ek magánhadjáratának egyetlen kiváltó oka az, hogy a normális emberek megtagadják tőlük a létezéshez való jogot: ekkor ismét egy súlyos kérdés merül fel, az, hogy ki dönthet az életről és halálról, van-e joga egyáltalán ehhez bármely hús-vér lénynek?

Mindeközben felépítenek előttünk egy olyan hihetetlen világot, ami az anime-rajongóknak talán nem ismeretlen, de a többi nézőnek biztosan nagyon új és elképesztő hatású. Jönnek mindenféle steampunk jegyeket magukon hordozó robotok, repülő erőd, gigászi harci gépezetek és ezekben egyaránt benne van a keleti építmények hagyományos külseje meg egy elképzelt jövő modernitása. Bár lézerágyúk meg hasonlóak azért nincsenek... A sztorit egy kissé nehéz követni, legalább negyven perc eltelik, mire ténylegesen megszületik a hős, meg ott a Dragon Ballra nagyon jellemző "harminc percet pofázunk, aztán ötöt verekedünk" is, valamint a például a Duel Masters-ben  látható idegesítő, értelmetlen karakter, akit nem tudom, miért volt muszáj beletenni. Az egyik Neo Sapiens ugyanis értelmi és testi fogyatékos, csak nyervogni meg üvölteni tud, és dacára annak, hogy ha nagyon akarom, meg tudom fogalmazni, hogy mit képvisel, mégsem bírtam megkedvelni, sőt, kifejezetten örültem, mikor elpatkolt. A legnagyobb gondom az, hogy maga a hős antipatikus. Alapvetően még a külseje is érdektelen, ha leszámítjuk a maszkot, ami csak a harcban van rajta; nekem Burai sokkal érdekesebb, kedvelhetőbb karakter volt. A fehér hajú "főgonosznál" érthető, miért harcol, lehet azonosulni a céljaival, Casshern viszont csak úgy van, sodródik az eseményekkel. A másik érdekfeszítő karakter a professzor, akiről a végén kiderül, hogy micsoda borzalmas dolgokban vett részt és elképesztő folyamatok zajlanak benne a nyugodt külső alatt. A hab a tortán a rendkívül metaforikus befejezés, ami nekem viszont nem tetszett...

Érdekességek: A Casshern alapjául az 1973 és 74 között futó anime, a Shinzo ningen Kyashan szolgált (a hős nevét néhol Kyashannak, néhol Casshannak írják), amit az a Tatsuo Yoshida írt, aki a Speed Racer elődjét, a Mahha GoGoGo-t is. A Shinzo ningen Kyashan pedig a Terebi Magazinban még korábban megjelent Boken Oh című szérián alapszik, amit Akita Shoten talált ki. A harci öltözetet viselő újjászületett fiú kalandjai már 1993-ban megelevenedtek egy egész estés (rajz)filmben (Casshan). Cikkem tárgyának létrejötte elsősorban Kazuaki Kiriya érdeme, aki író, rendező, a fényképezés vezetője és vágó is volt. Ez a direktori debütálása, azóta még két hasonló kaliberű mozit hozott létre. A Casshern igazi különlegessége az, hogy az egyik legelső olyan mozgókép, ami teljes egészében zöld háttér előtt készült, vagyis gyakorlatilag az egész látványvilágot számítógéppel hozták létre. Ez a technika korábban videojátékok készítésére volt, a 2000-es évek első felében vetették be először a moziiparban, a négy legkorábbi ilyen módon legyártott alkotás egyike Kiriya úr rendezése, a másik három a Sky kapitány és a Holnap Világa (ez elég szar), az Immortel [ad vitam] (ezt imádom) és az Able Edwards (erről viszont korábban még sosem hallottam).

Az általam megjelölt két műfaj mellett ez a monumentális látomás besorolható még a tokusatsu (főleg különleges effektekre épülő) és az "élőszereplős anime" kategóriákba. A távol-keleti rajzfilmekből átvettek kameraszögeket, háttereket, sztori-építőelemeket és a karakterek is anime-szereplőkhöz hasonlóan viselkednek. A történethez Shakespeare klasszikusa, a Hamlet nyújtott inspirációt. Utalások a Shinzo ningen Kyashanra: A védőöltözetet bemutató rajzokon a filmben lévő ruha tervrajzai közt ott van a sorozatban látható páncél terve. A fehér harci szerelést felépítő tudós laborjában megpillanthatjuk az eredeti Casshern-sisakot, amit elég közelről mutatnak. A Neo Sapiens-ek robotjai egy az egyben megegyeznek az animében látottakkal. Burai monológját egyben vették fel, a fehér hajú karakter engem a Szárnyas fejvadász Roy Batty-jére emlékeztetett. Az épületeken, posztereken mindenütt felfedezhetőek orosz, szerb-horvát és boszniai feliratok, amik mind a békét hirdetik - ezek a II. Világháborúban megsemmisült országokra utalnak, a rosszfiúk és seregük meg a nácikat idézik fel. A forgatás két hónapig tartott, az utómunka még hat hónapot vett igénybe. A hihetetlen néznivalót nem csak számítógépes animációval csinálták, használtak festményeket és kameratrükköket is. A betétdalt a rendező exfelesége, a japán popsztár Hikaru Utada énekli. A Casshern megközelítőleg 6,6 millió dollárnyi jenből készült és kb. 13 millió dollárnyit hozott vissza. A kritikusok dicsérték a látványát és a kivitelezését. 

Nem mondanám, hogy megszerettem, de a rengeteg mondanivalója és az a különös világ, amiben játszódik, figyelemre méltó. Akik szeretik az animéket, azoknak talán jobban tetszene, mint nekem, így én inkább nem is adok rá pontszámot. Úgy érzem, ezt a filmet valaki másnak csinálták, inkább a nálam kompetensebbekre hagyom az értékelést:) 

Pontozás: 

imdb: 6.2 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

A dvdről: Érdekes, hogy Egylemezes Rendezői Változatról van szó, rendes tokban van és szép animált menüvel bír, de nincsenek hozzá extrák. Ha tényleg tetszett volna a film, akkor szerettem volna látni némi plusz tartalmat hozzá, így viszont nem sajnálom, hogy nincs. Csak azt furcsállom, hogy minek írják rá, hogy van egy "A Black Mirror bemutatja"-rész, ha egyszer nincs. Azért a 150 Ft reális ár érte, ha úgy vesszük, hogy papírtokban, 200 Ft-ért adták a szimpla mozis verzióját...

Sorra nyílnak aztán zárnak be Fehérváron a turkálók. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e, mert ha van rájuk igény, az azt mutatja, hogy rá vagyunk szorulva a külföldiek megunt cuccaira és ez aligha pozitívum, ám mindenképpen akadnak jónak felfogható oldalai is a dolognak, például a Nagy-Britanniából érkező használt dvdk/könyvek sora, amiket rajtam kívül nem nagyon vesz senki. A hónap elején az egyik ilyen boltban egy rakás papírtokos lemez között válogatva találtam 3 filmet, amik érdekesnek tűntek, úgyhogy megvettem őket, darabjukat 100 Ft-ért, ennyit végülis még egy rossz mozi is megér. Na de mi van akkor, ha nem rosszak? 

Elsőként ezt néztem meg közülük. A St. Trinian's-filmek igen hosszú múltra tekintenek vissza, ugyanis Ronald Searle, a suli megálmodója először 1941-ben vetette papírra az anarchista lányiskolát karikatúrák formájában, a legkorábbi mozgóképes feldolgozás pedig 1954-ből való (The Belles of St. Trinian's). Ezt az '54-es alkotást még négy folytatás követte (köztük az itt tárgyalt nagy vonatrablós a harmadik), majd a 2000-es években két feldolgozás készült belőle. Szégyen vagy nem, nekem nagyon tetszenek az új St. Trinian's-ek és nem csak Juno Temple miatt, szóval amikor megláttam ezt a dvdt, kíváncsi lettem, hogy vajon a régi részek is olyan szórakoztatóak-e, mint a maiak. Egy rövid történet-ismertetés után elolvashatjátok a véleményemet! 

1963-ban óriási visszhangot kapott az úgynevezett nagy vonatrablás, amiben óriási pénznek kelt lába a ködös Albionban. Filmünk szerint a profin dolgozó rablók a zsákmányt egy üresen álló kúriában rejtették el, aztán álnéven elvegyültek a többi ember között, várva a titokzatos Főnök hívását, hogy mikor hozzák el a pénzt. Azonban mihelyt akcióba lendülnek, kiderül, hogy a ház már lakott és éppen az a hírhedt St. Trinian's Lányiskola vert benne tanyát, amit az Oktatási Minisztérium meg akar fékezni. Az elképesztően vicces technikai kütyükkel felszerelt, ám korántsem túl okos betörők bandája (élükön Frankie Howerd) egy szülői nyílt napot kihasználva megpróbálja ismét elcsórni a rengeteg dohányt, közben pedig a minisztérium három tagja arra készül, hogy leleplezi a kétes hírű iskolában folyó dolgokat, amikbe maga a miniszter (Raymond Huntley) is belefolyt, szeretője, az igazgatónő (Dora Bryan) révén. Vajon kiderül az igazság és a suli bajba kerül? No és kié lesz a pénz? 

Lévén ez a film már több mint 50 éves, egyszerűen nem lehet utálni. A túl élénk színek, a túljátszott szerepek, a felgyorsított mozgás és az elavult viccek mindenképpen mosolyt csaltak az arcomra, de volt néhány tényleg humoros jelenet is. Az indítás elég unalmas, ráadásul mivel egyetlen korábbi epizódot sem láttam, így olyan érzésem támadt, mintha a közepén kezdenék nézni egy sorozatot. Szerencsére azért a folytatások valójában nem függenek össze szorosan és egy idő után elkezdtek jönni a felújított változatból ismertekhez hasonló poénok, szóval jól elszórakoztam rajta. Egyértelmű a James Bond-paródia-jelleg, hiszen a betörők vezetője olyan high-tech masinákkal rendelkezik, hogy csak na, mondjuk van adóvevőként használható zuhanyrózsája vagy rádióhullámokon érkező képek fogadására alkalmas fényképezőgépe. Sajnos azonban a tokon lévő szöveggel ellentétben nem a növendékek a főszereplők, hanem inkább a felnőttek, belőlük meg olyan sok van, hogy közülük alig emelkedik ki valaki. Tény, hogy a kor híres komikusa, Frankie Howerd kapja a legtöbb időt, a poénjain lehet nevetni is. Dora Bryan az idegesítő és az érdektelen határán mozog, Raymond Huntley abszolút lényegtelen, viszont őket ellensúlyozandó ott van George Cole, vagyis "Flash" Harry (őt érdekes módon egyszer sem szólítják Flash-nek, pedig az újban meg csak ezen a néven emlegetik a karaktert), de nála meg azt nem értettem, hogy ő most kicsoda a suliban? Gondnok? Mindenes? 

Maga a sztori rém egyszerű, leginkább az Állj vagy jövök!-höz tudnám hasonlítani, mert az a lényege, hogy az anno üresen álló házban elrejtett lopott holmit csak a veszélyes új lakók közé beépülve lehet megszerezni - éppen ezért Howerd karaktere a Főnök utasítására elküldi két lányát a St. Trinian's-be. Ez még így oké, de a nyílt nap elején lévő megjelenésük után mindketten eltűnnek, innentől semmi szerepük nincs, nem állnak rajtuk bosszút se - ez egy szembeötlő hiba, de végülis mégse zavaró. A tanári kar bemutatása remek (főleg a művészet tanárnőé:D), de a későbbiekben nekik sincs lényeges szerepük, nem lesz belőlük önálló személyiség, pedig a 2000-es évek változataiban minimum a könyvelőt, a dadust és az igazgatónőt megjegyezhetjük magunknak. Azt olvastam, hogy volt olyan korábbi rész, ahol Rupert Everetthez hasonlóan férfi játszotta az igazgatónőt, de most ez sincs, ami egy jó poénlehetőség elpuskázása, ezen kívül két alkalommal, mikor négereket mutatnak, kissé erőltetett, mára talán rasszistának tűnő klisé-figurákat láthatunk. A csúcs a váltóőr, aki egyértelműen egy arcfestékkel bekent fehér férfi, de hát abban az időben még nem volt megszokott afroamerikai színészeket szerepeltetni. Egyébként az egész sztoriban csak a táncos jelenetnél lévő klisé nem tetszett, az olyan nagyon buta... Viszont a végén van egy elég hosszú, de szórakoztató vonatos üldözés, ahol három szerelvény kergeti egymást. 

Érdekességek: Az eredeti, régi széria negyedik része ez és az első, ami színes. A nagy vonatrabláson meg a James Bond-mozikon kívül az akkori Harold Wilson-kormány technokrata elveit és az átfogó oktatási rendszerüket figurázza ki. A főcím alatt láthatóak Searle rajzai, amik engem Sajdik Ferenc alkotásaira emlékeztettek. A rendezéssel a Sidney Gilliat-Frank Launder-párost bízták meg, akik a forgatókönyvet is írták, valamint műsorvezetőként (?) közreműködtek. Gilliat találta ki a nyitó stáblista alatt hallható zene szövegét. Frankie Howerd itthon néhány Folytassa!-filmből lehet ismerős a nézőknek. Dora Bryan még él, 90 éves. George Cole most 88, ő az egyetlen igazi visszatérő szereplő, ugyanis már az '54-es eredetiben is Harry-ként látható, ám az 1980-as ötödik felvonásban már nem szerepelt. Raymond Huntley az 1967-es harmadik St. Trinian's-ben egy bírót játszott. A vonaton lévő diáklányok mind egy közeli iskola tanulói voltak. A The Great St. Trinian's Train Robbery-ről mára csak annyit lehet tudni, hogy az 1966-ban bemutatott 15 legsikeresebb angol film között volt és mivel a dvd a Daily Mail "Klasszikus Brit Filmek" kiadványai közt jelent meg, így biztosra veszem, hogy ott nagyon kedvelik. 

Nem volt rossz, könnyed, esti kikapcsolódásnak tökéletes, de az új verziók jobban tetszettek.

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

A dvdről: Ez a legcsupaszabb lemez, amit valaha láttam, még menüje sincs. Ha berakjuk, jön egy logó, aztán indul a film. Kész, ennyi. Bár, mivel egy napilaphoz járt mellékletként, így nem várhattam tőle túl sokat, de azért még a hazai 99 Ft-os korongoknak is szokott menüje lenni... Egy százast megért, bár tulajdonképpen ugyanolyan, mintha letöltötten néztem volna meg, semmiben sem különbözik tőle. 

Elvileg este sorra kerül majd egy újabb dvd, de ez a terv még változhat.

Újabb nagyszerű DC-univerzum rajzfilm az HBO-ról. Több felvezetés nem is kell, vágjunk bele! 

A mai modern korban járunk, ahol Superman (George Newbern hangján szólal meg) szembesül azzal, hogy az emberek elavultnak tartják a módszerét, miszerint életben hagyja metahumán ellenfeleit, majd az igazságszolgáltatásra bízza őket. Közben háború robban ki két szomszédos, fejlett ország (Byalia és Pokolistan) között, a konfliktus megoldását kutatva egy csatában a címszereplő váratlan segítséget kap négy hőstől, akikkel még sosem találkozott korábban. A magukat Eliteknek nevező csapat (Manchester Black - Robin Atkin Downes, Coldcast - Catero Colbert, Menagerie - Melissa Disney és Kalap - Andrew Kishino) Superman mellett állva az igazságért harcol, ám hamarosan kiderül, hogy a módszereik radikálisak, nem riadnak vissza a gyilkolástól sem. Az öt szupererős harcos megpróbál együtt dolgozni, de a köztük lévő nézeteltérések egyre erőteljesebbé válnak és az emberek inkább az Elitek durva megoldásait részesítik előnyben a kriptoni abszolút igazságosságával szemben. Az összecsapás elkerülhetetlenné válik és a vörös-kék ruhás jótevőről úgy látszik, hogy esélytelenül indul harcba. Vajon van még helye az Acélembernek a XXI. században vagy alulmarad a csatában és ezzel bebizonyosodik, hogy fölöslegessé vált? 

A felvezetésnél még nem tudtam, mi lesz ebből, de aztán már az első csata a baromijól kinéző Atom Koponyával civil áldozatokat követelt és ekkor éreztem, hogy ez valami nagyon más, mint a korábbiak. A rajzok stílusa egy picit komolytalanabb, de szó szerint folyik a vér, rengeteg ember hal meg és még gyengébb káromkodást is hallhatunk. Ezen felül bemutatásra kerülnek olyan dolgok, amiket ritkán láthatunk képregényből készült animációs filmekben: alkoholizmus, politika, Amerika-ellenesség és közvetve a halálbüntetés kérdésköre is felmerül. A sebezhető Superman motívumát már bemutatták korábban, akkor ténylegesen a nála erősebb Apokalipszis győzte le egy az egy elleni csatában, de most az elvei miatt kerül sor összeütközésre közte meg az új "hősök" között. Tulajdonképpen az Elitek a DC-univerzum antihősei, akik itt a szuperhősök új trendjét képviselik (lásd még: Sötét Lovag-trilógia, Watchmen, stb.) és ebben a minőségükben mérik össze erejüket az egyik legelső képregénybeli jófiúval, a makulátlan Supermannel. Mozsárágyú csak hallgatta, amiről beszélnek, nem nézte velem, de már ennyiből is azt mondta: "Ez nem gyereknek való." és igaza van. A sok erőszak, a halál és a vér szokatlanok az ilyen filmekben, én legalábbis még sosem láttam ehhez hasonlót, éppen emiatt a Superman vs. The Elite kiemelkedő alkotás. 

A Superman-mítoszból ismert alakok itt is tiszteletüket teszik, láthatjuk Lois Lane-t (Pauley "NCIS" Perrette szinkronizálásában), Perry White-ot, Jimmy Olsent és a Kent-házaspárt. A megjelenő metahumánok az alábbi erőkkel bírnak: Atom Koponya (Dee Bradley Baker) génmutáció eredményéből jött létre, rendkívül erős, sugárzik és energia-nyalábokat képes lőni; radioaktív lila erőforrását pedig alapvetően óriási testi erejének további fokozására is tudja használni. Manchester Black képzett telepata és telekinetikus hatalommal bír, tud tárgyakat mozgatni, erőpajzsot létrehozni, agyat mosni, mások elméjét irányítani, sőt, akár halálos agyérgörcsöt is előidézhet. Coldcast elektromágneses mezők manipulálásával tud például energialövedékeket kilőni, pajzsot létrehozni vagy zárlatot okozni bármilyen elektronikus szerkezetben. Menagerie hatalmát egy földönkívüli parazita adja, amit az akaratával irányít és mindenféle alak felvételére késztetheti; Kalap pedig egy démon/földelementál erejét szerezte meg valahogy, amit a nevét is adó fejfedőn keresztül tud fókuszálni. Az alapot Joe Kelly, Doug Mahnke és Lee Bermejo 2001-es képregénye, a What's So Funny About Truth, Justice, and the American Way szolgáltatta (előbbi az író, utóbbi kettő a rajzolók), a forgatókönyvet Kelly csinálta. A rendező és storyboard-rajzoló Michael Chang volt, aki elsősorban az utóbbiként dolgozik (pl. Superman és a Nap-expedíció), ez az első egész estés rajzfilm-rendezése, a producerek közt pedig ismét ott találjuk az elmaradhatatlan Bruce W. Timmet, aki egy apró szerepben, a brit titkosszolgálat ügynökeként hallható is. 

Érdekességek: Ez a 14. DC Universe egész estés animációs mozi. A szinkronhangok közt találhatjuk Tara Strongot (Töketlenek) és Troy Evans-t (Frank a Vészhelyzetből). A háborús felek egyikét angolul is Pokolistannak hívják, azt hittem, ez egy hülye fordítási hiba, de nem. Joe Kelly így nyilatkozott a kész műről: "A DC-univerzumon keresztül láthatjuk a politikát, a hatalomért fizetett árat és Amerika helyét a világban." A Superman az Elitek ellen 3 és fél millió dollárból lett, egyből dvdre jött ki, a kritikai elismertségéről és a bevételéről nem találtam adatokat.

Ez egy igazán egyedi darabja az eddigi szuperhősös rajzfilmeknek, mert durvább, valóságosabb és mindezt úgy éri el, hogy a rajzok stílusa megőrizte '90-es évekre hajazó jellegét. A sztori érdekes és bár sejthető a végkifejlet, megéri megnézni, hogy az 1938-ban született Superman meg az általa közvetített értékek hogyan állják meg a helyüket a mai kor antihőseivel és kifordult erkölcseivel szemben. 

Pontozás:

imdb: 7.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Következőleg valószínűleg a Casshernt fogom nézni, amit tegnap sikerült beszereznem eredeti dvdn, de lehet, hogy az asztalomon várakozó másik három korong közül választok egyet.

Tegnap ismét eljött a péntek 13., ami már jó ideje nem esett meg és sajnos (?) tavaly az utolsó alkalommal inkább a Tesót néztem, utána viszont túl fáradt voltam már ehhez. Vagyis már egy éve készülök a II. részre, amit anno csak egyszer láttam és cdn van meg, amit pénzért írattam egy azóta rég nem létező internet caféban, ha minden igaz, legalább 8 éve... Néhány dolog persze erősen megmaradt belőle, annak ellenére, hogy csak egyszer volt szerencsém hozzá, de most, a másodszori nézésre kifejezetten tetszett! 

Egy pici visszatekintés 1980-ba: Ekkor mutatták be a Victor Miller és Sean S. Cunningham által összehozott Friday the 13th-t, ami a az 1978-as Halloween: A rémület éjszakája által elindított úgynevezett slasher (sorozatgyilkosos) horror-alműfaj egyik legkorábbi képviselője, sőt, akár nevezhető tinihorrornak is a szereplők életkorából adódóan. Mai szemmel már nem túl izgalmas, ám saját korában igencsak ijesztően hatott, így minimális költségvetését sokszorosan visszahozta és bár önálló alkotásnak tervezték, mégis a kapzsi stúdióvezetőknek köszönhetően egy sorozat első darabjává vált. Ha úgy vesszük, a ma ismert Péntek 13-széria igazán a Part 2-val indult be, mert itt jelent meg először a torz arcát fehér maszk mögé rejtő gyilkos, Jason Voorhees....

Öt évvel az első rész után járunk, amikor a bezárt, elkerített, lebontott Kristály-tavi Tábortól nem messze új hely nyílik, itt pedig táborvezetőket képeznek a vállalkozó szellemű fiatalokból. Minden adott egy dolgos, ám vidám nyárhoz, de a színes kis társaság nem is sejti, hogy valaki figyeli őket. Valaki, aki nem szereti, ha az emberek a területére lépnek, egy olyan személy, aki minden élőben potenciális ellenfelet, megbüntetendő bűnöst lát. A helyiek által legendának hitt Jason Voorhees (Steve Dash és Warrington Gillette) az új péntek 13-án lecsap a srácokra, akik az édesanyja gyilkosára emlékeztetik. A mészárlás megkezdődik és az áldozatok száma egyre nő, ám hősnőnk, Ginny (Amy Steel) nem hagyja magát levadászni és felveszi a harcot a fején liszteszsákot viselő rémmel. Vajon melyiküké lesz az utolsó vágás?

Ma már senki sem lepődik meg azon, ha egy nagy pénzügyi és/vagy kritikai sikerű mozit folytatnak, ám régen ez nem volt így. Talán pont a '80-as években született a bejáratott címek sokszorosításának trendje, így indult meg a Halloween, a Rémálom az Elm utcában, a Rendőrakadémia vagy az itt tárgyalt széria is. A II. rész az azóta az FvsJ-vel 12 részessé bővült Friday-filmfolyam első hányadát, az "ember-Jason"-trilógiát nyitja meg (ebbe nem számoltam bele az első mozit, mert abban Jason tulajdonképpen nem létezik), ami a IV.-kel zárul. Az előd Mrs. Voorhees-a egy igazán valós gonosz, aki talán éppen azért félelmetes, mert sokáig nem látjuk, ki ő. Aztán felfedik az arcát, megmutatják az őrületét és hétköznapivá teszik - egy hús-vér gyilkos, bosszúszomjas nő, a fia halálát megtorolni vágyó anya. Persze a lényeg nem ez a személy, hanem a brutalitást és a minimális szexualitást bemutató szekvenciák sora. A Péntek 13. II. részében a szörny még mindig valós: egy csúnya, szellemileg visszamaradott férfi, aki egyetlen családtagjának elvesztéséből fakadóan emberéletek kioltójává válik. Itt lehetne elmélkedni azon, hogy Voorhees a társadalom áldozata-e, de maga a film nem törekszik mély mondanivaló bemutatására, inkább vérrel, kaszabolással és holttestekkel akarja sokkolni a nézőt. Ebben pedig sokkal jobb, mint az őt megelőző hasonló nevű alkotás, mert míg azt 33 év távlatából már nehéz élvezni, addig ezt még most is lehet, bár korántsem a remek forgatókönyvnek vagy a fantasztikus színészi játéknak köszönhetően. Akkor vajon miben rejlik a sikerének titka?

Valaki egyszer valahol azt írta/mondta, hogy a Péntek 13-széria "szoftpornó kerti szerszámokkal". Ebben sajnos van valami: A 2013-as év emberének már olyan ínyencségek edzették a gyomrát, mint a Fűrészek, a Motel, az általam nem látott Szerb Film és Az emberi százlábú, ezért aztán mondjuk egy laza nyakelvágás, amit 1 másodpercig mutatnak, már nem ijeszti meg. De itt két olyan alulöltözött hölgy is van, akiknek az idomai egyszerűen elterelik a férfinéző figyelmét a "cselekményről". Azon kaptam magam, hogy őket bámulom, amikor nem történik semmi, vagy szinte semmi, de ez nyilván nem véletlenül lett így alakítva, elég csak a kötelező meztelen fürdőzéses pillanatokra gondolni, amik innentől majdnem mindegyik részben szerepelnek. Ekkor még a gyilkos megjelenítése a Halloween által lefektetett alapokon nyugszik, a lényege a suspense, vagyis a késleltetés. Minél később látjuk meg őt, annál jobban kíváncsiak leszünk rá, azonban a motivációin nem kell sokat agyalni, mert az első fél órában egy hosszas visszaemlékezés, majd a tábortűz körül előadott kísértet-história segít megérteni, hogy kicsoda Jason.

Érdekes pillanat volt, amikor Ginny a bárban megpróbálta beleélni magát a Voorhees-fiú lelki világába, hogy micsoda traumákon ment keresztül, amik idáig juttatták, de ezt utána gyorsan "humorba" fojtják, nehogy ebbe az irányba menjen el a sztori. A későbbi folytatásokban patakokban folyó vérhez képest eléggé kendőzött erőszakot láthatunk (erről még lesz szó) és kevesebb az áldozat, viszont szemtanúi lehetünk pár klasszikusan a hokimaszkosra jellemző gyilkossági módszernek (leszúrás hosszú, hegyes tárggyal; machete a fejbe, stb.). Felbukkan az egyetlen komolyabb gyenge pontja, az anyja iránt érzett szeretete, ami aztán egészen az FvsJ-ig elveszik az elkövetkezendő újabb Péntekek során. A kristály-tavi mészáros itt még egyszerű ember, semmiféle szuperereje nincs. A cselekményben két fura apróság van, ami feltűnt: Mikor a rém a lányt kergeti, akkor egy csomó dolog nem látszik a sötétség miatt, ez elég zavaró. A másik meg, hogy a zsaru jó 2 percig futott, mire megtalálta a házat Jasont követve, a csaj viszont abszolút véletlenül elindulva két-három lépés után ott van. De ami még ennél is furcsább: a pasi hogy talál rá, mikor semmi nem utal arra, hogy merre ment és elvileg tök messze vannak a kempingtől?

A szereplők közt akad három arc, akiket már ismerhetünk a Friday the 13th-ből: Adrienne King (Alice, az első rész protagonistája), Betsy Palmer (Mrs. Voorhees, Jason anyukája, az első gyilkos) és Walt Gorney ("Őrült" Ralph); az új szereplők közül senki sem igazán kiemelkedő színészileg, csupa széplány és szépfiú. Azért Marta Kober (Sandra) és Kirsten Baker (Terry) mindenképpen megérdemlik, hogy feltüntessem a nevüket, aki látta őket, érti:P Továbbá el kell mesélnem, hogy a közhiedelemmel ellentétben Warrington Gillette csak egyetlen alkalommal, az ablakon áttöréses jelenetben játszotta Jasont, minden más megjelenésekor (kettőt kivéve, amikről még lesz szó) Steve Dash vagyis Steve Daskawisz bújt meg a liszteszsák alatt. A rendező-producer Steve Miner volt, aki az első részen unit production managerként (nem tudom, ennek mi a magyar megfelelője) és társproducerként dolgozott, valamint ő rendezte a III. részt meg a remek A szörnyet is. A forgatókönyvet készítő Ron Kurz stáblistából kimaradva látta el ugyanezt a feladatot az első, harmadik és negyedik felvonásoknál; a zenét ismét Harry Manfredini szerezte.

Érdekességek: Először a Halloweenhez hasonlóan itt is egy nem összefüggő, csak címében egyező szériát akartak alkotni, ám Phil Scuderi, az egyik eredeti producer kitalálta, hogy legyen Jason a központi szereplő, annak ellenére, hogy a korábbi epizódban lévő szereplése minden bizonnyal nem valóságos. Minernek tetszett az ötlet, a többi alkotónak, Victor Millernek, Sean S. Cunninghamnek és Tom Savininek viszont nem, úgyhogy ők kiszálltak. De más szakemberek maradtak, így a stáb sokban egyezett az egy évvel azelőttivel. Adrienne King csak úgy vállalta a szereplést, hogy ha nagyon keveset kell képernyőn lennie, ugyanis félt egy pszichopata rajongójától, aki üldözte a szeretetével - azóta fel is hagyott a filmezéssel, csak szinkronszerepekben hallhattunk. Az ő karaktere mellett még Walt Gorney-é az, aki túlélte az első Pénteket, de most mindkettejüknél fordul a kocka - Ralph végül ismét a spájzban ijeszt rá a főhősnőre, ám ezúttal már holtan.

Jasont első felbukkanásakor a jelmeztervező Ellen Lutter alakította, a szériában az egyetlen nőként (erről lesz még szó, hogy miért). A rém külsejét az 1976-os A város, amely rettegett a naplementétől rosszfiúja ihlette. Warrington Gillette a táborvezető szerepére jelentkezett, de nem kapta meg, viszont a rendezőnek tetszett a játéka, így neki adta Jason alakját. Betsy Palmert csak egyetlen napra alkalmazták, fekete háttér előtt vették fel azt a néhány sornyi szöveget, amit mondott, évek múltán erre az esetre már nem is emlékezett. A színészek a helyszínül szolgáló faházakban laktak a forgatás idején, közülük három srác poénból egy éjjel úgy ráijesztett az egyik lányra, hogy az elájult. Steve Dash-t rendkívül dühítette, hogy az egyjelenetes Gillette-et tüntették fel Jasonként mindenütt, de kárpótlásul a III. részbeli visszaemlékezésnél csak az ő nevét írták ki. A szerep egyébként többféle sérülést okozott neki, például a zsákot hozzá kellett ragasztani az arcához, hogy úgy maradjon, az ehhez használt ragasztószalag csúnya nyomokat hagyott; a végső harc egyik felvételénél pedig Steve rosszul mozdult és Amy Steel eltalálta a középső ujját a machetéjével, amit 13 öltéssel varrtak össze és nem sok kellett volna ahhoz, hogy elveszítse. Dash-t a jelmezében kezelték a sürgősségi osztályon, de ennek ellenére partnernőjével közösen erősködtek, hogy meg akarják csinálni a jelenetet, ezért aznap este elkészült az új felvétel. A sérült ujjára egy kondomot húzott fel, amire némi műkoszt applikáltak, ezzel eltakarva a sebet.

Szerintem az Alice-es részben a zuhanyfüggönyre közelítés egyfajta Psycho-kifigurázás, de ez csak a saját gondolatom. Ez a szekvencia egyébként a valaha készült egyik leghosszabb főcím előtti rész, ami egyes verziókban kis híján eléri a 15 percet. Ezt ellensúlyozandó a stáblista a végén elképesztően rövid. A lezáráskor egyébként pont ugyanaz a fordulat, mint az elsőben, így kérdéses, hogy a leleplezett alak valóságos-e vagy csak egy álom? Kurz szerint amit látunk, az meg is történt, ezzel viszont ellentmondásban áll a III. rész kezdete, szóval igazából sose tudjuk meg, mi lett a két szőkével, de a legvalószínűbb az, hogy mindketten életben maradtak. Ez a végső, nagy pillanat egyébként bevonult a horrorfilmek történetébe az évek során. A mozgókép eseményeit megörökítették egy regényben, ami 1988-ban látott napvilágot, az írója Simon Hawke.

Még több érdekesség a "hivatalos" Péntek 13-weboldalról, a fridaythe13thfilms.comról: Victor Miller azért nem vállalta a visszatérést, mert egyrészesre tervezte a sztorit; Sean S. Cunningham nem akarta újból leforgatni ugyanazt a filmet (ebben van valami...); Tom Savini pedig azt mondta, a folytatás ötlete egyenesen marhaság és inkább továbblépett egy a Friday the 13th-hez meglepően hasonló nyári táboros gyilkolászás, a The Burning irányába. Egy másik legendás maszkmester, Stan Winston elkezdett dolgozni a II. részen, de idő hiányában mégsem tudott részt venni a tényleges munkálatokban, ám a felvezetésnél a hűtőben lévő szépség az ő keze munkája. Végül az akkoriban még kezdő Carl Fullerton foglalta el a make-upos pozíciót, ám az általa életre hívott rémségeket meg később a besorolási bizottság kivágatta. Warrington Gillette csak azért kapta meg a gonosz szerepét, mert azt mondta, hogy van némi kaszkadőri tapasztalata. Első napján rögtön az ominózus ablakon betörést vették fel vele, amihez 6 órába tellett felrakni az arcára a protéziseket. Hamarosan sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy Gillette képtelen végrehajtani a kaszkadőr-mutatványokat, így kilépett, de nem tudták kivel helyettesíteni. Erre az időre vette át a gyilkos szerepét a jelmeztervező Ellen Lutter (ahogy már mondtam, az ő lábait rejti Jason bakancsa és nadrágszára az első jelenetben), utána meg a társproducer Jerry Wallace (az ő keze szúrja le a nőt). Az éppen munkanélküli Steve Daskawisz itt került a képbe. A kaszkadőr a testvérétől kölcsönkért pénzen utazott a helyszínre. Az üldözés felvételekor újfent megsérült, mert egy kiásott jelre kellett ugrania, ám úgy ért földet, hogy a kezében tartott vasvilla pont a mellkasa elé került, amire ráesett és négy bordája megrepedt. Gillette-et később muszáj volt visszahívni ahhoz a jelenethez, mikor Jason fejéről lekerül a zsák, mert rá méretezték a maszkot - a poén viszont az, hogy ez a részlet nem került bele a kész műbe (legalábbis amit én láttam, abban nincs), de emiatt az extra szereplés miatt kellett kiírni a nevét a végén, Daskawisz pedig csak kaszkadőr-megjelölést kapott. 

Todd halálát úgy sikerült megvalósítani, hogy az őt életre keltő színész nyakára egy műanyag-darabot erősítettek a sminkesek, ebbe egy cső vezetett a fáról, amin lógott. Mikor a kést végighúzták rajta, egy segéd a fán elkezdte pumpálni a művért, amiből sokkal több lett, mint gondolták, a szerencsétlen színjátszónak viszont a szemébe folyó vörös lé ellenére karakterben kellett maradnia a jelenet végéig. A tolókocsis srác végzetéhez egy speciális szerkezetet építettek, ami nem dőlhetett fel és egy profi kaszkadőr ült bele; a fejbe belevágott machetét egy baseball-maszkból készített kellék meg egy fából faragott kés segítségével hozták létre, a mozdulatsort visszafelé rögzítették, aztán megfordították. A kész mozit végül a besorolási bizottság elé vitték, akik a nagy sikert elért első részt vágatlanul engedték a filmszínházakba, ám ezt utólag megbánták és bosszúból gyakorlatilag minden durvaságot kiollóztattak innen. Alkotói valójában nem szánták ennyire könnyednek a Part 2-t, ám ezt engedték nekik... Elvileg a legyártott eredeti jelenetek még létezhetnek, így ha a Paramount egyszer majd engedélyezi, akkor lehet Vágatlan/Rendezői Változat cikkem tárgyából, de ennek az esélye elég kicsi. A Péntek 13. II. rész másfél millió dollárból lett és majdnem 22 milliót hozott be. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, ám ezek közt túlsúlyban voltak a negatívak. 

Szerintem ijesztőbb, időt állóbb, mint a nyitó darab, ám mivel az ikonikus hokimaszk ekkor még nem volt meg, és Jason se több egy testileg torz, lelkileg sérült fiatalembernél, plusz a vágások is betettek neki, így annyira mégsem emelkedik ki a '80-as évek horrorjai közül. Másodszorra láttam, de tetszett, ezt még nem unom:)

Pontozás:

imdb: 6.1

Péntek 13-filmként: 5/5

Sima filmként értékelve: 4/5 (A vágások és az a néhány furcsaság azért rontanak rajta...) 

Hírek: 

- Amy Steel és Adrienne King ismét egy filmben szerepelnek majd: a Tales of Poe a nemrég indult horroros újhullám, az Edgar Allan Poe művein alapuló borzongatás soron következő darabja lesz. 

Várható írások: Superman az Elitek ellen.

Szombat este az RTL Klub a kereskedelmi csatornák szokásához híven az éppen moziban lévő (vagy máskor az érkező/nemrég kifutott) folytatás-filmek egyikének, a Red 2-nek leadta az első részét, a Redet. (Apró megjegyzés: A rendelkezésükre álló egy hónap alatt sehol nem sugározták a Ha/Vert...) A Bruce Willis nevével fémjelzett akció-komédia a 2010-es év üdítő színfoltja volt, merthogy ebben Oscar-díjas és számos más elismeréssel rendelkező, aggkor felé tendáló színészekből verbuváltak egy kőprofi kémcsapatot, akik golyózápor és robbanások közepette megmentik a világot - vagy inkább saját magukat. Annak idején nagyon tetszett ez a mű, sokat nevettem rajta, így aztán most, majdnem egy év elteltével újra megnéztem Mozsárágyúval együtt, és ismét jól szórakoztam rajta, bár korántsem annyira, mint elsőre. Úgy gondolom, hogy ettől nem csak nekünk jött meg a kedvünk ahhoz, hogy pontosan egy hónappal a magyarországi premier után megtekintsük a moziban a következő részt - ezt támasztja alá, hogy kb. 15 ember volt az Alba Plaza legkisebb vetítőtermében tegnap este. Hogy tetszett-e a Red 2? A véleményemet lásd a történet ismertetése után!

Frank (Willis) immár nyugis házasember, felesége az előző részből megismert Sarah (Mary-Louise Parker). A férj elkényezteti asszonykáját és a széltől is óvja, így érthető, hogy eközben nem kíváncsi váratlanul felbukkanó régi barátjára, a flúgos Marvinra (John Malkovich), aki kisvártatva autójával együtt a szemük láttára levegőbe repül. Franket hamarosan üldözőbe veszik és dacára annak, hogy Marvin "föltámad" halottaiból, még így is csak ketten vannak az ellenük szövetkező sereggel szemben - persze adott még Sarah amatőr lelkesedése a kémkedés iránt. Végül összeáll egy újabb nagy csapat: az eddig megismertek mellett az orosz elhárítás magas rangú kémnője (Catherine Zeta-Jones), egy őrült tudós (Anthony Hopkins), a világ legjobb bérgyilkosa (Byung-hun Lee), valamint az előző részben szintén felbukkanó Victoria (Helen Mirren) és orosz szerelme, Ivan (Brian Cox). A céljuk egy nagyváros elérése, ahol egy félelmetes erejű pusztító fegyvert rejtettek el, azt kell megakadályozniuk, hogy ez felrobbanjon. Vagy mégsem?

A kritikák alapján arra számítottam, hogy olyan lesz, mint az első epizód, ám már a nyitó stáblistánál tudtam, hogy nem olyan. Sajnos ekkor jön az egyik legostobább húzás, mégpedig, hogy az első epizód átvezető zenés képeslapjai helyett most egy egyértelmű Marvel-utánzat képregényes helyszínváltó-módszer szemtanúi lehetünk, ami sután néz ki és a zene is mindig ugyanaz alatta. Valójában egy hatalmas gond van: A Redben meglepően, groteszkül humorosan hatott például Mirren gépágyúval vagy Malkovich az időzített bombával a mellkasán, de itt már minderre számítunk, tudjuk kik ők, tudjuk, mire képesek, nem fog váratlanul érni minket a dolog. A kémesdi persze csak úgy működik, ha közben egymást is átvágják, ami jó dolog, de van olyan szereplő, akiben egyetlen percig sem bízunk majd és senki se fog értetlenül pislogni, amikor elárulja a többieket. Dean Parisot rendező úr (Galaxy Quest, Dick és Jane trükkjei) minden jó dolgot átvett elődjétől, Robert Schwentkétől, ennek folyományaként minden megismétlődik. Ismét adott egy alak, aki a történet 3/4-edéig ellenük van, aztán átáll hozzájuk; van holtából feltámadó barát meg bolond cimbora; de akad egy csomó dolog, ami megváltozott. Marvin például már alig őrültködik, sőt, a divat meg a nők szakértője lett; Frank és Sarah mintha személyiséget cseréltek volna; Ivan meg csak mutatóba van; de még a poénok és a szövegek is ugyanolyanok ("Nem az a lényeg, mi a parancs, hanem, hogy mi a helyes." - szorozva kétszer). Nekem legjobban az fájt, hogy a befejezés képtelen, kiszámítható és buta, amire mindenki azonnal rájön... Még egy apróság: Örültem, hogy a szinkronhangok mind ugyanazok, mint a korábbiban - kivéve persze szegény Hollósi Frigyest, aki azóta már nincs köztünk...

A színészek újfent remekelnek, bár a pálmát elsősorban Hopkins viszi, aki egy bonyolult személyiséget játszik a komolytalan atmoszféra ellenére fantasztikus módon. A már ismert arcokból Malkovich kitűnő, de a figurája nagyon megváltozott az előzményhez képest; Mirrennek úgy tűnik, mintha teljesen ugyanazokat a jeleneteket kellett volna újra eljátszania, de párszor azért kap esélyt a tehetsége csillogtatására; Parker kisasszony pedig számomra pozitív csalódást okozott, a csapatból ő újult meg legjobban. Nekem csak a túlsminkelt Zeta-Jones az, aki egyáltalán nem illett oda, hiteltelen és unalmas volt.... Byung-hun "Viharárny" Lee nevéhez fűződnek a legkirályabb akciójelenetek, mellette pedig feltűnik még két ismert arc: David Thewlis (Professzor N.A.G.Y. Lompos a Harry Potterből) és Tim Pigott-Smith (Mr. Creedy a V mint Vérbosszúból). Az alapot még mindig Warren Ellis és Cully Hamner képregénye adta, amire ezúttal rá is játszottak, szerintem fölöslegesen... A forgatókönyvet író Jon és Erich Hoeber eddig olyan műveket tettek le az asztalra, mint a Vakító fehérség és a rendkívül gyorsan a süllyesztő mélyén landoló Csatahajó.

Érdekességek: Victoria úgy jut be a diliházba, hogy Anglia királynőjének tetteti magát - ez nem eshetett Mirren nehezére, hiszen három filmben és egy színpadi darabban is koronás főt alakított korábban. Anthony Hopkins és Brian Cox mindketten voltak már Hannibal Lecterek. A Hant és édesapját ábrázoló fotón valóban Byung-hun Lee-t és édesapját láthatjuk. A 2000-ben elhunyt Jong Kun Lee álma az volt, hogy filmsztár legyen, de ezt sosem sikerült elérnie, ám a megható történetet hallva a rendező feltüntette a nevét a főszereplők között, pedig csak egy pillanatra láthatjuk a fényképét, ezzel a papa vágya poszthumusz teljesült. A premier egy időben volt több országban az R.I.P.D.-vel, amit Robert Schwentke rendezett és Mary-Louise Parker abban is benne van (korábban pedig Hopkins mellett szerepelt A vörös sárkányban). Két érdekes név a stábból: Tristan D. Lalla (bizonyos Vance nevű jóembert játszott) és Yo Santhaveesuk (kettes számú biztonsági őr). A Red 2 84 millió dollárból lett, eddig 119 milliót hozott be, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott.

Az elődjéhez képest kevésbé nyerte el a tetszésemet. Bár elszórakoztatott és fenntartotta a figyelmemet, de kitalálható volt és ami az első részben újdonságnak számított, az itt már nem megy élményszámba. Ezek ellenére tisztességes folytatás, szóval jó, hogy láttam. 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (4 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 4/5 

Hírek:

- Feltehetőleg lesz Red 3, amit ismét Hoeberék írnak. (2017-ig nem valósult meg.)

- Bruce Willis hamarosan hatodszor is drágának tartja az életét (ez most komoly?), valamint ismét Hartigan bőrébe bújik a Sin City: A Dame To Kill Forban. (Utóbbit láttam, írtam róla.)

- Dean Parisot a Harry Potter-klón Percy Jackson klónját, az Atlantis 7-t rendezi legközelebb. 

- John Malkovich szinkronizál a The Penguins of Madagascarban, ami a ki tudja hányadik fellépése az egyébként két teljesen fölösleges folytatást megért Madagaszkár mellékszereplőinek; és ő lesz Feketeszakáll a Crossbones című kalózos tv-sorozatban. 

- Brian Cox ismerős terepen dolgozik tovább, következő két, érdekesnek tűnő munkája a Mindscape névre hallgató természetfeletti thriller és a borzongatós The Home. 

- Anthony Hopkins újfent szakállal és szemtakaróval kelti életre az északi főistent, Odint a Thor: Sötét világban, valamint Matuzsálem lesz a Noah-ban. (Az elsőről szintén született azóta bejegyzés.)

Ezen a héten még legalább egy írást megpróbálok összehozni, legkorábban szerdára várható a következő cikk.

(A poszter @alexfernandez munkája.) Most egy rendhagyó írás következik emberek, ez ugyanis nem titkoltan a 2013-as év egyik legnagyobb durranása volt számomra. Nagyon készültem rá, de nem csalódtam benne, tudtam, hogy mennyire jó lesz és dacára a sokfelé hallható negatív kritikáknak meg az itthoni nullával egyenlő értékű marketingnek, a Kick-Ass 2-t megéri látni!

Két év telt el az első rész véresen komolytalan eseményei óta. A most már magyarban is Kick-Ass-nek nevezett zöld búvárruhás szuperhős, civilben Dave Lizewski (Aaron Taylor-Johnson) felbukkanása óta mindennaposak a jelmezes bűnüldözők, akik csupa apró jó cselekedettel segítik a társadalmat, de mégse tesznek semmi igazán komolyat. Dave egy ideje már szögre akasztotta alteregója gúnyáját; de nem így Mindy Macready, alias Hit-Girl (Chloë Grace Moretz), aki suliba járás helyett egy titkos búvóhelyen gyakorol, hogy lila parókát és fekete köpenyt öltve visszatérjen az utcákra. Dave egy idő után rádöbben, hogy rémesen unja a normális életet, így csatlakozik Mindy-hez és megkezdődik a kiképzése, de a lány hamarosan kénytelen feladni a szuperhősködést a nevelőapja miatt, aki megígérteti vele, hogy abbahagyja ezt az őrületet. Az egyedül maradt Kick-Ass gyorsan talál magának egy új társat, Dr. Gravitációt (Donald Faison), akivel közösen beszállnak egy formálódó szupercsapatba, az Igazság Mindörökkébe, amit a karizmatikus Csillagsáv Ezredes (Jim Carrey) vezet. A csapatban Dave igazi otthonra lel, barátokat szerez és úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, de nem sokáig, mert felbukkan az addig bujkáló Chris D’Amico, aki régi szuperhősi énjét, Vörös Párát lecseréli és Muterbever (Motherfucker) lesz belőle, a világ első szupergonosza (Christopher Mintz-Plasse)! Felbéreli a legbrutálisabb, leggonoszabb zsoldosokat és megalapítja saját csapatát, a Toxic Mega-Cunts-ot (nem emlékszem a magyar fordításra), aztán lecsap a mit sem sejtő New Yorkra! Kick-Ass-nek és társainak minden erejüket be kell vetniük, hogy győzhessenek, ám közben a rendőrség a maszkosok ellen fordul, magánéleti válság is gyötri őket és úgy tűnik, nincs esélyük a diadalra. Szerencsére az utolsó pillanatban Hit-Girl beáll az Igazság Mindörökkébe, hogy aztán együtt vívják meg az utolsó, mindent eldöntő csatát! Vajon ki nevet majd a végén és ki lesz rendesen seggbe rúgva, mi lesz a szuperhősök meg a gonoszok jövője és számíthatunk-e egy harmadik felvonásra?

„- Chris!

 - Nem ez a nevem!

 - Felejstd el, nem foglak úgy szólítani!” 

Úgy egy hónapja vett erőt rajtam, hogy ez lesz a nagy film, amit látni kell majd és elég hülye helyzetbe kerültem, mert külföldi ismerőseim előszeretettel lőttek le egy rakás poént a hazai premier előtt, ezért egy csomó pillanat nem volt meglepetés számomra, mert tudtam, mi fog történni. De azért még így is élveztem a Kick-Ass 2-t, főleg úgy, hogy a mozizás során egy kedves és szép hölgy volt a partnerem:) És annak ellenére, hogy rengeteg rosszat hallottam erről a műről, meg spoilerekbe is belefutottam, mégis nagyon jó volt!

Aki már akarta, az biztosan megnézte 2010 egyik legnagyobb mozis durranását, a Ha/Ver névre keresztelt Kick-Ass-t, ami rendhagyó módon az alapjául szolgáló ultra-erőszakos képregénnyel egy időben készült, független produkcióként; a semmiből jött és egy csapásra megváltoztatta a szuperhősökről alkotott képünket. Nem ez volt az első, ami a valódi hatalom nélküli álarcos jótevők kérdéskörét vette górcső alá, de ez volt az, ami felnyitotta a szemünket és megmutatta, hogy az ember nem lehet csak úgy világmegmentő. Hiába a lelkesedés, a pénz vagy a kiképzés, senki sem golyó- vagy éppen tűzálló… Az a film tulajdonképpen Matthew Vaughn elkötelezettségének és odaadásának köszönhetően született meg, mert ő szedte össze hozzá a pénzt, házalt is vele a stúdióknál, aztán elérte, amit akart. A Ha/Ver nagyon új és szokatlan volt (annak idején nem is tudtam lepontozni), a kritikusok és a nézők imádták, ám sokan sokféleképpen kötöttek bele. A nehézségek ellenére sikerült tisztességes bevételt csinálnia, aztán az évek alatt kultfilmmé nőtte ki magát. A világ egyik legtöbbet letöltött mozijává vált, remekül teljesített a dvd-piacon és megismertette a világgal az akkor még csak 12 éves Chloë Moretz-et, akit azóta többek közt Johnny Depp, Sacha Baron Cohen és Alec Baldwin oldalán is láthattunk már. Mark Millar és John Romita Jr. képregény-készítők pedig nem álltak meg az első 8 részes sorozatnál és összehozták a Kick-Ass 2 7 füzetkéből álló, majd a Hit-Girl 5 részes mini-szériáit, Dave Lizewski kalandjai pedig folytatódnak, jelenleg a Kick Ass 3 a második epizódjánál tart. (Az eredeti képregény folytatásait nem éri meg elolvasni...)

„Eisenhower! Schwanz!” 

Már 2011-ben rebesgették, hogy lesz folytatása a filmnek, egy évvel azután már biztos volt a dolog, és ugye aki látta az elsőt, az tudhatja, hogy a befejezés egyértelműen nyitott maradt, a mozi teljesítette a vele szemben támasztott elvárásokat is, szóval semmi sem állhatott a készítés útjába. Azazhogy mégis, nevezetesen az újraindított X-Men-széria és néhány másik projekt (köztük a már kihirdetett hetedik Star Wars), amik miatt Vaughn végül visszautasította a Kick-Ass 2 rendezői székét, csupán producerként tudott részt venni benne. A forgatókönyvért felelős Jane Goldman szintén kizárólag producerkedett, és mind a rendezést, mind a forgatókönyvírást a relatíve ismeretlen Jeff Wadlow-ra bízták. Wadlow korábban csak a Sose hátrálj meg! című verekedős mozit rendezte, forgatókönyvíróként meg elsősorban a Cry Wolf névre hallgató felejthető horrort tudhatta magáénak, ám valamiért Vaughn 100%-ig megbízott benne. Mostanában egyre többen teszik fel a kérdést világszerte: miért? Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg egy kicsit inkább, hogy mi lett a zöld búvárruhás srác és a gyilkolásban élen járó leányzó második ámokfutásából!

A Kick-Ass 2 méltó folytatása az elsőnek, bár tény, hogy nagyon más. Dave és alteregója alig változott, ám Mindy/Hit-Girl felnőtt, cuki mészárosból vonzó tinédzserré érett, aki nem találja a helyét a világban, képtelen eldönteni, hogy melyik személyisége a valódi és melyik az álca? Ez volna a KA2 egyik legfőbb kérdése, hogy a maszk takarja el az igazi fizimiskát, vagy maga az álarc a tényleges arc? A másik dolog a hatás-ellenhatás törvénye, vagyis hogy csak idő kérdése, mikor jelenik meg az első kosztümös gonosz, ha az utcák tele vannak jelmezt viselő jótevőkkel. Kétfelé válik a fő cselekményszál: Dave kalandjainak nézése közben azzal szembesülünk, hogy nem lehet büntetlenül jót cselekedni, a szuperhős-létnek vannak valódi, borzalmas következményei; Mindy szálán meg azt nézhetjük meg, hogyan próbál egy átlagon felüli tini átlagossá válni és annak ellenére, hogy puszta kézzel képes gyakorlatilag majdnem bárkit megölni, mégis képtelen megbirkózni olyan dolgokkal, mint például a beilleszkedés.

„Ez a legkirályabb dolog, amit valaha láttam!” 

A humor és az erőszak vegyítése az előző felvonás egyik fő motívuma - számomra irtó furának tűnt, ahogyan váltakozik a vicceskedés a spriccelő vérrel, amit nem tudtam hová tenni. Itt viszont jobb, hogy egy bevált filmes sémát követve túlnyomórészt az első felvonásban vannak a humoros jelenetek, míg a játékidő második felében inkább a harc dominál. Az is jó, hogy kevesebb a képtelen esemény, de azért vannak egyfajta képregény-realista történések, lásd például a végső csatát meg a Sick Stick-szekvenciát. (Utóbbi borzasztóan irritáló baromökörség.) A történt tetszett, az elején nagy vonalakban követi a Hit-Girl-képregényt, a későbbiekben pedig majdnem teljesen megegyezik a Kick-Ass 2 nyomtatott változatával. A poénok a rendkívül oda nem illő rókázós rész kivételével ütnek, a moziban többször jóízűen nevetett a közönség, engem még a sokat kritizált harcjelenetek is elszórakoztattak, főleg Hit-Girl csatái és a bordélyházi rajtaütés. A látványvilág most sokkal színesebb a sok új hős/gonosz miatt és míg az elődnél szinte minden kulcsjelenet éjszaka játszódott, addig itt inkább nappal történik az akció. Nekem komolyabb bajom nem volt a zenével sem, külön örültem, hogy Hit-Girl egyik akcióját ismét Joan Jett muzsikája festi alá és a nindzsás rész meg a piros lámpás ház megtámadásának zenéi nagyon tetszenek! Az egyetlen igazi probléma talán csak a tempó, mert minden annyira gyorsan történik, hogy nincs idő az események befogadására és a végén azt érezzük, hogy a cselekmény mennyire rövid volt.

„Húzódj félre, Bajusz!” 

A színészek közül hat embert emelnék ki: Először is Chloët, aki felnőve szerintem még jobb Hit-Girl, mint gyerekként. Még mindig csak úgy ömlik belőle a káromkodás és mindenkit elintéz, bár ezúttal a pillangókés helyett nuncsakut használ; civilben pedig a mindennapi problémákkal kell szembenéznie – ezek azok a jelenetek, ahol Ms. Moretz igazán megcsillogtatja tehetségét és annak ellenére, hogy csak 16 éves, bizony fantasztikusan néz ki:P ("Movie magic"...) A második Aaron Taylor-Johnson, aki jelentősen kigyúrta magát a szerep kedvéért. Míg az első filmben inkább volt Dave, addig itt inkább Kick-Ass és bár nem közelíti meg a képregényben lévő címszereplő elsőrangúan felépített személyiségét, mégse rossz, bár nekem HG és a sok új karakter mellett kicsit háttérbe szorult. A harmadik Christopher Mintz-Plasse, aki ezúttal majdnem mindenki mást lejátszik a vászonról a dühös, őrült, ám még mindig vesztes főgonoszként – már a karakter valódi neve, a The Motherfucker meg a jelmeze miatt is igazán komikus antagonista, akit szinte lehetetlenség komolyan venni, ezzel kitűnően illik a Kick-Ass fekete humorral átitatott világába. A negyedik Jim Carrey, aki a legnagyobb húzónév lett volna, hacsak nem száll ki a promócióból egy abszurd okra hivatkozva (lásd bővebben itt); így csupán egy emlékezetes mellékszereplő marad eltorzított külsejével, remek dumájával és karizmatikus személyiségével. Az ötödik a Ruszki Mutert alakító testépítőnő, Olga Kurkulina, aki bár nem szerepel túl sokat, mégis minden jelenetében dominál, egy női izomkolosszus, az egyetlen igazán veszélyes a Toxic Mega-Cunts csapatból. Ő például több szerepet is kaphatott volna. A hatodik végül Lindy Booth, alias Éj-Ribanc, aki a legszexibb és legcukibb a hősök közül, nekem nagyon szimpatikus volt. (2017-ben inkább őt választanám Chloe helyett.)

A mellékszereplők közül többen visszatérnek a Ha/Verből: Clark Duke (Marty – Harci Arc), Garrett M. Brown (Mr. Lizewski), Lydnsy Fonseca (Katie), Yancy Butler (Mrs. D’Amico) és Sophie Wu (Erika, Katie barátnője); bár Duke és Brown kivételével mind csak beugranak. Két fontos szereplőt viszont lecseréltek: Omari Hardwick helyett Morris Chestnut lett Marcus, Mindy nevelőapja (ez nem baj), de sajnos a Toddot eredetileg játszó Evan Peters-t is lecserélték a tehetségtelen Augustus Prew-ra, ami sokat ront az összképen. Az új fiúk közül Donald Faison Dr. Gravitációja és Robert Emms Rovarembere a legjobb fejek, az Emlékezzünk Tommy-ra!-duó tagjai (Monica Dolan és Steven Mackintosh) meg viccesek, bár őket simán kinyírhatták volna. A gonosz ribanc szerepében látható Claudia Lee jó volt, őt aztán igazán tudtam utálni; és akad még két ismerős arc, akiket már láthattatok másutt is: John Leguizamo (pl. Moulin Rouge!, Spawn) és Iain Glen (Trónok Harca). Vaughn, Goldman, Romita és Millar mellett a producerek közt találhatjuk Brad Pittet, Claudia Schiffert (Claudia Vaughnként) és Trevor Duke-Moretz-et, Chloë bátyját.

Érdekességek: Chloë többféle harcművészetet tanult a koreográfiához, kedvenc jelenete a kisbuszos, kedvenc szövege az, amit ott mond. A forgatás végeztével megkapta a Hit-Girl-ruhát, de azt nyilatkozta, hogy nem fogja felvenni, mert „túl fura lenne”. Az előző részben Big Daddy-t VérProfinak nevezték, itt pedig FőFaternek, a legfurább viszont, hogy Marcus is így hívja és nem Damonnak. A Ha/Verben MySpace-t, itt már Facebookot használnak, bár az oldalt ezúttal senki se nevezi meg. Mindy családneve a képregényben McCready, a moziban Macready. A Motherfucker jelmez nagyon szoros, meleg és kényelmetlen volt, Chris-nek fél órába tellett felvennie és ugyanennyi időbe megszabadulnia tőle. Carrey igen keveset szerepel, a whatculture.com szerint nem tudjuk eléggé megkedvelni a karakterét ahhoz képest, hogy mindenhol az ő nevével hirdették és hogy a gumiarcú színész mekkora felhajtást kerített a film köré. Carrey a saját maszkmesteri csapatát vetette be, hogy elnyerje ezt a külsőt, több szövegét improvizálta és a munkálatok idején rendkívül lelkesnek tűnt. Mintz-Plasse azt mesélte, hogy mindegyik színész felajánlotta, hogy lemond a tiszteletdíjának egy részéről, mivel a költségvetés kisebb volt, mint az első Kick-Ass-nél. Ez Jeff Wadlow első R-besorolású munkája, amit itthon 16-os karikával vetítenek. Millar és Romita kaptak egy-egy jelmezt cameo-szerepléshez, a rajzoló a rosszfiúk, az író a jófiúk oldalát erősítette, ám Millar szereplése nem biztos, hogy megmaradt, mert váratlanul el kellett mennie aznap. A bokszedzést tartó Chuck Liddell egy híres volt bokszoló, és valahol látható Taylor-Johnson mostohalánya, Angelica Jopling is.

A Kick-Ass 2 készítésének legkedvesebb története Brontë Tierney-é. Ez a skót lány nagy rajongója a képregénynek és mivel Angliában statisztákat keresett a stáb, ezért felvette a kapcsolatot Mark Millarral, aki szintén skót és összehaverkodtak, Mark bácsi pedig végül meghívta őt a forgatásra, ahol Brontë egyike lehetett az Igazság Mindörökké tagjainak a végső csatában. A forgatási élményeiről írt twitter-naplóját itt olvashatjátok el: http://www.twitlonger.com/show/n_1rku98t, a következő linken pedig a chlomo.org Chloë Moretz-rajongóival beszélgetett ez a szerencsés lány: http://www.chlomo.org/chan/chloe/res/269958.html (Mindkettő értelemszerűen angolul van.)

A gonosz menedék-szettet a forgatás után megsemmisítették, az erdős jelenet tudatosan egészen Carrie-szerű. Chad Gomez Creasey és Dara Resnik Creasey dolgoztak a forgatókönyv Mindy-hez kapcsolódó részein, hogy nőiesebb, kevésbé durva legyen, de a nevük kimaradt a stáblistából. A képregény skót készítője szerint a film inkább az erőszak következményeit taglalja és nem magát az erőszakot mutatja be. Több utalás látható a Millarworldre, ami a Mark bácsi által írt képregény-világ: Dave falára az apja egy Superior-posztert tesz fel a visszaemlékezéskor (ez nagyon egyértelmű, mindenki észreveheti), a szobában ezen kívül még található American Jesus- és Wanted-plakát is (az információ a whatculture.comról származik). Olga Kurkulina orosz nyelvű forgatási naplójából fordítva, forrás chlomo.org: A jelmez-felelősöknek és a kaszkadőröknek, de még néha a színészek egy részének is gyalogolnia kellett a forgatási helyszínek között, mert nem volt pénz a szállításukra, az autók mindig tömve voltak, főleg a fontosabb szereplőkkel.

A stáblista végén van egy érdekes pluszjelenet, ami Wadlow ötlete volt és ő kezdeményezte, hogy beletehessék. A férfinézők körében nagy negatív visszatetszést kiváltó Union J valójában nem egy One Direction-paródia, hanem egy ténylegesen létező fiúcsapat, akik valamelyik X-Faktort nyerték meg külföldön. Ez a jelenet egyébként szerintem nagyon vicces, van belőle egy teljes videoklip is, amit elvileg a zenei csatornákon nyomattak. Az Ezredes kutyájának valódi neve Sophie, ám szuperkutyaként Eisenhowernek hívják – felfigyeltem rá, hogy milyen fura a szinkronban, hogy férfi neve van, de kislánynak nevezi. A nagy, végső párbajt, amit Hit-Girl és Ruszki Muter vívnak, 2 hétig tartott felvenni. Biztosan sok dolgot rögzítettek, amit később kivágtak, az interneten már most elérhető egy alternatív kezdése a végső csatának, de elég csak megnézni a trailereket, ezekben is találhatóak olyan pillanatok, amiket nem láthatunk a kész műben. A legvalószínűbb, hogy az erőszak szintjének csökkentése miatt végezték a vágószoba padlóján ezek a részletek… (Remélhetőleg lesz egy vágatlan rendezői változat, amibe minden bekerül!) (2017-ig ez még várat magára...)

A mozizásra hozzám csatlakozott hölgyismerősöm véleménye zanzásítva: Túl sokat verekedtek, túl erőszakos, annyira nem is vicces, az első jobb volt, de azért ez se rossz. Néhány kritikusi vélemény az internetről:

- Mark Olsen (Los Angeles Times): Hit-Girl mindennapi élettel való küzdelme érdekesebb, mint Kick-Ass hősködése, de az egész sztorit megmérgezik a rossz testfolyadékos viccek. (Mélységesen egyetértek.)

- A PopMatters popkultúra-kritikus oldal szerint „Ahogy a régi mondás tartja, túl sok szakács elrontja az ételt, a Kick-Ass 2 pedig attól szenved, hogy túl sok karaktere van és nem marad elég idő rájuk.” Többet szerettek volna látni a mellékszereplőkből.

- Owen Williams (Empire Magazin): Bár több karakter van, a film kisebbnek tűnik. Hűséges adaptációja az alapjául szolgáló képregénynek és Mintz-Plasse remekül helyettesíti Mark Strongot főgonoszként.

- comicbookmovie.com: „Ha felveszel egy köpenyt és a bűn ellen harcolsz, akkor vagy kinyíratod magad vagy kinyíratsz mindenkit magad körül.”

SZPOJLEREK ITT: 

A whatculture.com szerint a befejezést követően Marcus több mint biztosan börtönben végzi, mivel bűnpártoló volt – a képregényben ez meg is történik. Mindy nagy valószínűséggel képtelen egyedül élni, hiszen 15 éve alatt mindig akadt valaki, aki vigyázott rá, megmondta neki, mit tegyen és gondoskodjon róla, most viszont nem lesz ilyen. Dave a befejezéskor látható módon nem adja fel a hősködést,sőt, egyenesen egy szinttel feljebb lép, ezzel viszont gyakorlatilag megszegi a halott apjának tett ígéretét, aki így végülis hiába halt meg a fia identitását védve, hiszen innentől mindenki tudja majd az összes hős személyazonosságát, mert a rendőrség lenyomozta őket. Plusz Lizewski feltehetőleg előbb-utóbb börtönben végzi: ha folytatja a „Kick-Ass-kedést”, akkor azért csukják le, ha nem, akkor a szóbeszéd miatt a rendőrök hamar rájöhetnek, hogy köze volt a gyilkos Hit-Girlhöz, így vagy a vele való együttműködésért vagy az állítólagos megrontásáért csukják le, ha pedig őszinte akar lenni, akkor be kell vallania, hogy ő Ha/Ver, ebben az esetben szintén rács mögött végzi…

A chlomo.orgról összeszedett információmorzsák: Olga Kurkulina és Jim Carrey fejéről készült plasztik másolat, de ezek kimaradtak a produkcióból, a képregényben vizsont mindketten úgy halnak meg, hogy levágják a fejüket. Az ominózus „adrenalin-rush”-jelenetről többféle teóriát is összeállítottak a srácok: Valójában Hit-Girl nem lesz emberfelettien gyors, csak úgy érzi. A szer maga feltételezhetően igazából csak nevében adrenalin, mert az nem okoz ilyen effekteket, valószínűbb, hogy egy elképesztően erős drogokból készült keverék, Big Daddy pedig csak azt hazudta a lányának, hogy adrenalin van benne. Konkrétan a Phencyclidine és az Adderrall vannak ilyesmi hatással az emberre. Mindy elvileg már az első részben érezhetett valamit Dave iránt, de itt már biztos gyengéd érzelmeket táplál feléje. Igen figyelemreméltó elmélet, hogy Carrey talán azért bojkottálta a filmet, mert az Ezredes utolsó jelenetében olyan, mint egy védtelen gyermek, aki tulajdonképpen csak azért hal meg, mert nem hajlandó puskát vagy pisztolyt használni, különben simán elintézhette volna a támadóit, ez pedig negatívan hat a fegyverellenes ligára, aminek Jim bácsi a szószólója.

Összehasonlítás az alapul szolgáló képregényekkel: 

HIT-GIRL: A legfőbb különbség, hogy itt Mindy még mindig gyerek. A filmben Dave akar csatlakozni Mindy-hez, a képregényben pedig úgy tűnik, a lány akarja a fiút rábeszélni a társulásra. Ralph bácsi és Chris egymás után indulnak Kick-Ass nyomába. Mindy megkéri Dave-et, hogy tanítsa a normális életre, ő cserébe kiképzi szuperhőssé. (Ez az utóbbi két dolog teljesen más a mozgóképben.) Dave a képregényben nem tűnik akkora vesztesnek, Motherfucker viszont itt vesztes és a filmben kevésbé. A képregényben jobb, ahogy Mindy elintézi Brooke-ot. Hit-Girl mozis motorja menőbb. Itt él az anyuka és Marcus miatta nem akarja, hogy Mindy folytassa az igazságosztást. A szőke lány Kick-Ass-nek hívja Dave-et civilben is. Mindy biztosan őrült, Ralph bácsi pedig meghal. A Hit-Girl baromi véres, sokkal, sokkal durvább, mint Wadlow műve.

KICK-ASS 2: Itt Colonel Stars és Lieutenant Stripes vannak, vagyis Csillagsáv Ezredes két személy egybeolvasztása, de Lieutant Stripes totál lényegtelen figura, nem is értem, miért van. Az Ezredes halála sokkolóbb, Motherfucker, Ruszki Muter és Éj-Ribanc jobban néznek ki a filmben. Szinte egy az egyben ugyanaz a mozgókép, mint a képregény, csak apró részletekben tér el tőle - a 4. részig. A Hit-Girlben Mindy 12 és ¼ éves, a Kick-Ass 2 4. részének elején 11 és ¾., ez egy érdekes hiba. A nyomtatott verzióban főként csak Mindy káromkodik, a többiek kevesebbet és ritkábban, mint a filmben. A mészárlós jelenet elképesztően brutális. A moziban Éj-Ribanchoz mennek és nem jön össze a megerőszakolás, a képregényben Katie-hez és sikerül. A filmben Ruszki Muter pusztítása sokkal látványosabb és izgalmasabb, viszont már ott is feltűnt, mikor az egyik zsaru kijelenti, hogy könnyen el tudnak tűnni a gonoszok a tömegben, hiszen "Ki ismerné fel őket a jelmezük nélkül?". Egy 190 centis, extrém frizurájú, félszemű női izomkolosszus kinek nem tűnik fel?! Éj-Ribanc itt mintha néger vagy félvér lenne, és nem jönnek össze Kick-Ass-szel. A cápás dolog nincs benne a képregényben, de sokkal több a civil áldozat. Chris legyőzetése másként alakul, de itt se hal meg. Ruszki Muter bukása jobb a filmben. A befejezés sokkal lehangolóbb, mint a mozis, a folytatás lehetősége viszont itt is adott. 

SZPOJLEREK VÉGE

A Kick-Ass 2 28 millió dollárból készült és bár az USA-ban alulteljesített, a külföldi bemutatók és a még mindig hátra lévő premierek (pl. Brazília, Argentína) miatt még kaszálhat, jelenlegi nemzetközi bevétele kb. 38 millió. A kritikusoktól főleg negatív véleményeket kapott, a Sucker Punch-hoz hasonlóan ezt is a földbe döngölték, amivel sok embert elriasztottak a megnézésétől… Nagy meglepetésemre viszont a mozi, ahol én néztem, Budapesten az Allee-ban, majdnem tele volt, és ezért köszönettel tartozom a VOX Magazinnak, ami sokat segített a reklámozásban, ugyanis a magyarországi forgalmazó semmiféle promóciót nem végzett, pedig kellett volna…

Véres erőszak, király harcok, jó új karakterek és felnőtt Hit-Girl – ezek a pozitívumok. Túl gyors, a gusztustalankodás borzalmas méreteket ölt és egyáltalán nem odaillő – ezek a negatívumok. Nekem nagyon tetszett, sokkal könnyebben be lehet fogadni, mint az elsőt, szórakoztató és megkaptam tőle, amit vártam. Kötelező darab azoknak, akik szerették az elsőt és/ vagy olvasták a képregényt, valamint ajánlom azoknak, akik szeretik a vicces, de véres mozikat!

Pontozás: 

imdb: 6.6 (4 év alatt 0.7-et zuhant.)

Szerintem: 5/5 (Még egy nézés biztosan kell majd, de a Sick Stick miatt semmiképpen nem adhatok rá 6-ost…) 

Utólagos szerkesztés: Megtapsolok bárkit, aki végigolvassa ezt a színtiszta elvakult rajongói ömlengést! Nagyon szerettem volna, hogy ez a film sikeres legyen, mert akkor talán kaphattuk volna egy harmadik részt Matthew Vaughnnal, ami nyilván kenterbe verné ezt. Azonban másként alakult. A KA2 minden szempontból megbukott, és azért, mert egy tapasztalatlan, dilettáns rendezőre bízták.

A dvdről: Jelen esetben egy ugyanolyan lemezről beszélek, mint amilyen anno az Álomháborúé volt, egyszerű, csupasz és még a menü is ikonokból áll. Azért annyi változatosság akad, hogy a korong behelyezése után 3 trailert végignézhetnénk, de ezeken túl semmilyen extra nincs. Ez meg azért szívás, mert 3200-ért adták... (Én meg megvettem-.-) A vicc az, hogy a blu-ray, amin azért jó pár bónusz tartalom található, csak durván 2000-rel drágább, de cserébe szebb képminőséget meg a már említett pluszokat is megkapjuk, viszont ehhez szükséges ugye egy lejátszó, amiből a legolcsóbbak 40 ezernél indulnak. És akkor még nem beszéltem arról, hogy mi van, ha az embernek mezei tévéje van és nem plazaképernyős LCDje... Szóval attól eltekintve, hogy a film még mindig jó, a hazai dvd-kiadást nem tudom ajánlani, pláne ennyiért. A forgalmazók itt követik el a hibát, mert a vásárló semmit se kap a pénzéért, nincs olyan, ami visszatartaná attól, hogy letöltse a Kick-Ass 2-t, sőt, akár az itthon meg se jelent Gyűjtői Kiadást is megszerezheti, minden extrájával együtt a netről. Én magam azért vettem meg mégis, mert támogatni akarom ezt a szériát, ugyanis a karakterekben és a történetben még bőven van lehetőség, és ha sikerül egy szép végső bevételt produkálnia, akkor a stúdiónál dönthetnek úgy, hogy elkészül a lezáró Kick-Ass 3! Akinek viszont tetszett és van rá lehetősége, az válassza a blu-rayt, a VOX Magazinban olvasottak alapján megéri az árát, a külföldi verzió meg még inkább! (Ha sikerül megjavíttatni a lejátszómat, akkor majd rendelek ilyet.) (Nem tettem meg.)

Hírek: 

-  Ha elég pénz folyik be és Vaughnt sikerül visszahozni, akkor lehet harmadik rész. Az alapanyag már megvan, Millar megígérte, hogy ha összejön a film, annak igen brutális lesz a lezárása, Moretz pedig szintén ígéretet tett, hogy egy logikus, jól megírt forgatókönyv esetén visszatér, mert szeretné felfedezi Hit-Girl őrült oldalát. (Sose készült el.)

-  Jeff Wadlow írja és rendezi az X-Force-ot, ami az X-Men egyik mellékfolyamából készül. 

-  Aaron Taylor-Johnson lesz az egyik főszereplője a legújabb Godzillának, valamint elvileg ő alakítja Higanyszálat (Quicksilver) az Avengers 2-ben. (Mindkettőt láttam, közepes látványfilmek, az elsőről írtam is.)

-  Chloë Grace Moretz következő nagy dobása a Carrie, amit október 13-án nézhetünk meg itthon, majd jön a Laggies Keira Knightley-val, a The Equalizer Denzel Washingtonnal, az If I Stay című romantikus-természetfeletti dráma és a The White Circus című fantasy, amiben feltehetőleg énekelni is fog. (Ezek közül az utolsó lett volna érdekes, és az az egyetlen, amit mégse csináltak meg. Az elsőt megnéztem, két bejegyzést készítettem róla.)

-  Christopher Mintz-Plasse az Így neveld a sárkányodat 2.-ben, John Leguizamo a Rio 2-ben szinkronizál majd. Ezek minek kellenek? Ki nézi meg őket? 

- Jim Carrey az Anchorman: The Legend Continues-t fogja erősíteni, valamint elvileg szerepet kap A csodálatos Pókember 2.-ben. Emberek, tessék kapaszkodni, lesz Dumb és Dumber-folytatás… A legendásan ostoba, a mai gusztustalan „vicces” filmek apjának számító eszement állatsághoz már más szereplőkkel csináltak egy előzményt, amit szerintem senki se látott, de most Carrey és Jeff Daniels visszatérnek. Vajon miért? Ennyire nincs már új ötlete senkinek? Ennyire ki vannak éhezve a sikerre ezek a lassan kiöregedő vígjátéki színészek? (Aki megnézte, legyintett, annyit mondott "jó volt azért" és gyorsan elfelejtette...)

-  Mark Millar íróként közreműködik a Wanted 2-n (ez is minek…), valamint kreatív konzultánsként A Fantasztikus Négyes-újrán. (Utóbbit láttam.)

- Matthew Vaughn pénzeli az említett Fantasztikusokat, valamint az X-Men: Az eljövendő múlt napjait, aminek a forgatókönyvét is készíti. (A másodikról írtam, na, azt megéri látni!)

Game on, cocksuckers!-rovat:

Közeledik a Kick-Ass 2 itthoni bemutatója és ez egyike az ebben az évben általam legjobban várt filmeknek. Ennek kapcsán a premierre való felkészülésként újból megnéztem a Ha/Vert és elolvastam a képregények első szériáját, a 8 részes Kick-Ass-t. Most egy kicsit összehasonlítom a kettőt, amik rendhagyó módon egy időben készültek el, majd adok némi információt, hogy mit várhat az, aki beül majd most csütörtökön a mozikba, hogy újból éjszakai őrjáratra induljon Aaron Taylor-Johnson, Christopher Mintz-Plasse és Chloë Grace Moretz oldalán!

Ha/Ver - A film 

Annak idején, 2010-ben játszották az itteni mozik a Ha/Vert, amit elsősorban azért nem néztem meg, mert a Vörös Párát játszó Christopher Minzt-Plasse-t összekevertem egy másik palival, egy nagyon irritáló színésszel, akinek a nevét se tudom, de rühellem a képét. (Seth Green...) Meg, mert nem is tudtam, mi lehet. Aztán lassan beszivárogtak hozzám az információk, mivel kultfilmmé vált és aztán 2011-ben, mikor adta az HBO, akkor végre leültem elé és végignéztem. 

Elsőre nem tudtam, mit láttam. A felvezető 35 perc alatt egy elmés, reális és szórakoztató szuperhős-paródiát élvezhettem, de Hit-Girl (akit a magyarok okosan Kis Dögnek fordítottak) belépőjétől kezdve elkezd fröcsögni a vér, repkednek a végtagok, én meg csak néztem, hogy mi ez? És ez folytatódott váltakozva: poénkodás/paródia - gyilkolás/erőszak. Ha csak az egyik lett volna, akkor a Kick-Ass egy tisztességes, tabukat döntögető szuperhősös film lett volna, ezzel a kevertséggel viszont valami meghatározhatatlan, teljesen szokatlan lett.

Egy évvel később jött Tim Burton és Johnny Depp újabb közös alkotása, az Éjsötét Árnyék, ami egyből megváltoztatta a hozzáállásomat Chloë Grace Moretz-hez, gyakorlatilag egyből rajongójává váltam, megnéztem két leghíresebb alkotását, a Let Me Int (ami egyike a legjobb vámpíros filmeknek, amiket valaha láttam) meg A leleményes Hugot (5 Oscar-díjat nyert, Martin Scorsese rendezte) és aztán többek közt újból sorra került a Kick-Ass. Másodszorra, mikor már tudtam, mire számíthatok, emlékeztem sok dologra és rengeteg plusz információval lettem gazdagabb, sokkal jobban tetszett. Egyszerűen szórakoztató volt, nagyon élveztem! (Ez egy újabb példa rá, hogy néhány mozgóképnek több nézés kell, mert elsőre talán nem esik le/nem üt akkorát.) Szombat éjjel, harmadszorra, pedig ismét remekül éreztem magam a nézése közben, bár tény, hogy a sztoriban lévő fordulatok már nem ütöttek akkorát. Ellenben a vicceket meg a remek színészi játékot még mindig tudtam értékelni és most akadt egy összehasonlítási alapom, de ne rohanjunk ennyire előre! Anno azt írtam, hogy a Super jobb ennél, nos ez mára csak félig igaz. A Super elsőre letaglózó, fantasztikus és felemelő élmény volt, de másodjára már korántsem, mivel valójában ez nem szuperhősös film, hanem inkább tragikomédia egy férfiról, aki a boldogságát akarja visszaszerezni - ám annyiban még mindig jobb a Kick-Ass-nél, hogy egyértelmű szuperhős-paródia, ami végig az marad, ami; bár tény, hogy a realizmusa és az erőszak-ábrázolása néhol talán túlzó. Viszont a Ha/Ver harmadik nézésre bebizonyította, hogy szórakoztató és élvezhető bír maradni, emiatt még a kettőssége és az elsőre nehezen befogadható mivolta is megbocsátható. Immár többre tartom Rainn Wilson Crimson Boltjának kalandjainál. (2017-re azt hiszem, a kettőt már egy szintre tenném.)

Kick-Ass - A képregény 

Már előre elterveztem, hogy megnézem az első részt a második premierje előtt, aztán beugrott, hogy elolvasom a képregényeket is - igaz, ezeket csak feleannyira tudtam élvezni, mivel egyrészt a mozi maga, másrészt rajongótársaim a chlomo.orgon lelőtték előre majdnem az összes poént. Viszont előttem lebegett a Watchmen képe, amit 2009 óta minden évben igyekszem újból elolvasni és minden alkalommal egyre biztosabb vagyok benne, hogy sokkal jobb, mint a belőle készült film, ami viszont önmagában óriási. (És a fő téma egyezik: különös szuperhősök.) Szóval belevágtam Mark Millar író és John Romita Jr. rajzoló 8 füzetes őrületébe, ami hasonló véleményre juttatott, mint Alan Moore és Dave Gibbons korábban említett alkotása. 

A Ha/Vert anno sok támadás érte az állítólagos túlzott, értelmetlen brutalitása és a 11 éves gyilkológép Hit-Girl karaktere (meg az őt életre keltő Chloë Grace Moretz-et ért "negatív hatások" sora) miatt, ám ha a kritikusok közül csak egy elolvasta (volna) a nyomtatott füzetek bármelyikét, akkor könnyen megállapíthatta (volna), hogy ahhoz képest a mozgóképes változat egy kellemes délutáni séta a belvárosban.

INNENTŐL SZPOJLER, CSAK AZ OLVASSON TOVÁBB, AKI MÁR OLVASTA A KÉPREGÉNYEKET ÉS LÁTTA A FILMET! 

Az első szembeöltő dolog az erőszak reálisabb, erőteljesebb ábrázolása. A filmben Dave-et az első akciójában két autótolvaj intézi el, de csak annyit tesznek vele, hogy az egyik kicsavarja a kezét és hasba szúrja, ezután elgázolja őt egy autó. A képregényben viszont három ellenfele van, falfirkálók, akik igen durván elverik őt, aztán megkéselik, és utána még jön a kocsi. A moziban a főhős irtó gyorsan felépül, a comics-ban viszont egy teljes füzeten keresztül mutatják be a gyógyulását és eztán Dave először fogadkozik magában Istennek, hogy felhagy a hősködéssel, amit persze nem bír ki sokáig (később még a Razulnál/Lomas-nál tett látogatása után is tesz egy ilyen fogadalmat). A filmben benne van ez a dolog, de szerintem itt erőteljesebb. 

A következő dolog a főhős viszonya Katie-vel. Míg a filmbeli Katie végül Dave barátnője lesz, addig a képregényben egyáltalán nem ilyen mesés véget ér a barátságuk, sőt. Ami viszont a legfontosabb, az a többi hős ábrázolása. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag mindannyian tök máshogy néznek ki (bár Mindy McCready mindkét változatában igen hasonló, meg Dave is szinte tökéletes, kivéve, hogy eredetileg szőke), de a hátterük, a személyiségük meg a cselekedeteik teljesen mások. Dave morálisan érettebb a képregényekben, nem annyira felhők közt járó/határozatlan. Vörös Pára sokkal inkább szájhős, semmiféle jóindulat nincs benne és egyáltalán nem pozitív alak; a legnagyobb eltérés viszont Hit-Girl és Big Daddy figuráiban van. 

Hit-Girl tulajdonképpen csak egy nagy vonalakban megrajzolt személyiség a képregényben: Nincs véleménye, alig vannak érzelmei, inkább egy gyermeki testbe rejtett halálos fegyver, ellentétben a filmben látott érzelmekben gazdag, személyiséggel bíró, kemény és koraérett leányzó. Chloë lélekkel töltötte meg Mindy-t és alteregóját, egyfajta aranyos aurát sugároz, de inkább olyan, mint egy mini felnőtt. A rajzolt Kis Dög meg nem más, mint egy gyerek, aki káromkodik és öl, de nincsenek igazi érzelmei, motivációi, stb. A karakter háttere a képregényben tragikusabb, de az a Mindy nem is fogja fel szerintem, hogy min ment keresztül, a filmes viszont igen. 

Big Daddy minden tekintetben eredetibb és jobb a Millar-Romita-féle verzióban, bár tény, hogy Nicolas Cage figurája se semmi, de a különbség a kettő között ég és föld. A rajzolt Damon McCready jobban néz ki mind civilben, mind alteregójaként, van egyfajta őrület a szemében, ami előrevetít egy hatalmas csavart a sztoriban. Másként áll hozzá mindenhez, se a szuperhősködést, se a többieket nem szereti és van egy rejtélyes, óriási fémbőröndje, amiről senki se tudja, mit rejthet. A mozgóképes Damonnál az tetszett, hogy civilben és hősként is egészen más, mert amint felölti a maszkot, felvesz egy másik személyiséget, amire tudatosan rájátszik; meg nála erősebb az érzelmi kötelék közte és a lánya között. Plusz ugye az előélete, ami a képregényben valójában hazugság, az itt tényleg igaz, ettől tiszteletreméltóbb, kedvelhetőbb alakká válik, akihez lehet kötődni. 

Az utolsó lényeges különbség a főgonoszban van: az eredeti műben John Genovese-nek hívják, a név egy létező new yorki maffiacsaládé, amit meg kellett változtatni, nehogy a filmesek magukra vonják a haragjukat, így lett Frank D'Amico. Johnnak nincs személyisége, csak egy figura, Frank viszont ízig-vérig reális rosszfiú, veszélyes, tapasztalt, gátlástalan és nem tudja, hogyan reagáljon, mikor szuperhősökkel találja szembe magát. Itt egy újabb ökörség, mégpedig az, hogy miként terelődik a gyanú Ha/Verre: a moziban a témában totál érdektelen és tájékozatlan Frankkel a bizalmasa elhiteti, hogy a Big Daddy-t hátulról ábrázoló kép Kick-Ass-t mutatja, ezért kezdik üldözni a tini héroszt; a képregényben viszont csak belekeveredik az egészbe és valójában nem őt akarják elkapni, mindössze azt hiszik, hogy benne van - ami némileg igaz is. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Összefoglalva: Hit-Girl és D'Amico sokkal jobbak a filmben, mindenki más jobb a képregényben. A képregény brutálisabb, valóságosabb, átélhetőbb; a film sok részletében tökéletlen, viszont eszméletlenül szórakoztató! Személy szerint mindkettőt ajánlom, talán a legjobb módszer az, ha elsőnek a nyomtatott verziót olvassátok el és csak utána nézitek meg a filmet, de tanúsíthatom, hogy a másik irányba is működik a dolog. (2017-es megjegyzés: A képregény folytatását viszont inkább hagyjátok ki...)

Kick-Ass 2 - Néhány előzetes információ a közelgő filmhez 

Augusztus 13-án volt az első vetítése, azóta már számtalan országban láthatták a nézők, de még sok helyre nem ért el. A bemutatók dátumai igen érdekesek, hiszen példának okáért Romániában az előző hét elején debütált, nálunk és Szlovákiában meg csak csütörtöktől lesz látható; ám Brazíliában és Argentínában mindössze októberben.

A film akkor került rivaldafénybe, mikor kb. két hónapja az egyesült államokbeli fegyverellenes civil szervezetek élére álló Jim Carrey (aki a Kick-Ass 2 Csillagsáv Ezredese) két rövid twitter-üzenetben közölte a világgal, hogy nem kíván részt venni egy ennyire erőszakos mozi promotálásában. Ez a furcsa kirohanás azért is meghökkentő, mert tény, hogy Carrey nagy rajongója volt az első résznek, egy ízben Kick-Ass-nek öltözve jelent meg (ha minden igaz, Conan O'Briannél) és később aztán nagy lendülettel vágott bele a munkába, mikor felkérték a szerepre. Külön pikantériája a dolognak, hogy a gumiarcú színész a múlt év végén egész Amerikát megrázó Sandy Hooks iskolai lövöldözésre hivatkozott tweetjeiben, ami több mint hat hónappal korábban történt. A rajongók nagy része értetlenül fogadta a közkedvelt Jim kijelentését, többen pedig azt várják/várták tőle, hogy a KA2-n végzett munkájáért járó honoráriumát ajánlja fel valamelyik jótékonysági szervezetnek; illetve az is kérdéses, hogy vajon a vásznon lévő láthatóságát esetleg ennek fényében utólag megrövidíthették-e?

A történet egyébként a Kick-Ass-t követő 5 részes mini-sorozaton, a Hit-Girlön, illetve az azonos című képregényen alapszik, a bemutató előtt a rajongótábor egyetlen kérdése az volt, hogy vajon a Matthew Vaughn helyére érkezett Jeff Wadlow (Sose hátrálj meg!, Cry Wolf forgatókönyve) vajon hogyan fog teljesíteni, illetve felmerült, hogy a sokak által kedvelt Cage-féle Big Daddy legalább visszaemlékezés formájában megjelenik-e? Ketrec úr kijelentette, hogy semmilyen módon nincs kötődése a Ha/Ver második felvonásához, az előbbi kérdésben meg a premier óta sajnos főleg negatív hírek láttak napvilágot. (És mindkettő igaznak bizonyult...) A mozi 4. helyen nyitott, valamivel több mint 13 millió dolláros bevétellel az USA-ban, a Universal már hivatalos közleményt is kiadott, miszerint nem örülnek az eredménynek; a sok rosszindulatú kritika pedig csak árt.

Nagyon rossz érzés, hogy rengeteg helyről olyan értékelések jutnak el hozzám, hogy "a filmnek vannak hibái, de jó", szóval ez az én szememben olyan, mintha a Pacific Rimről beszélnének, de az eddigi bevételi mutatók és a negatív "hozzáértői" vélemények alapján (még?) elég messze jár a Kick-Ass 2 del Toro rendező úr legutóbbi munkájától. Én bízok az európai és az orosz piacban, itt még behozhatja a lemaradást, nem beszélve a dvd és Blu-Ray-eladásokról a jövőben. (Megjegyzés: Már most napvilágot látott az első camrip-változat az interneten, ami szintén rosszat tesz...) 

Mindenesetre én ott leszek a csütörtöki hazai bemutatón, remélhetőleg közületek is minél többen jönnek majd!

Utólagos szerkesztés: Úgy látszik, a filmes Damon és Mindy neve Macready, a képregényes verzióiké viszont McCready, szóval ezek szerint mindkét verzió helyes. Egyébként a film nagyon jó volt, sokkal jobb, mint amit mondanak róla, de az írásomra még pár napot várnotok kell a munka miatt és mert egy jó hosszú, minden részletre kiterjedő cikket fogok készíteni róla! Aki szerette az első részt, az mindenképpen nézze meg!

Stoker: angol szó, jelenthet kazánfűtőt, piszkavasat, fütőberendezést, tengerészeti mérnököt, tandembiciklivel közlekedő egyént vagy akár pipatisztító bigyót; de ha ezt a szót meglátva nem a Drakulát író Bram Stoker neve ugrik be, akkor ne is olvass tovább!

Így kell érdekessé tenni valamit, egy király, figyelemfelkeltő, hatásvadász címmel, ami ráadásul jelen esetben egyértelműen utal az erdélyi vérszívó grófra, pedig ebben a mozgóképben nincsenek vámpírok. Mégis, pusztán a cím már elég volt ahhoz, hogy tudjam, ezt látni kell, ebben meg csak megerősített a poszter, amelyen Dr. Chase Meridian, Alice és Adrian Veidt néztek rám - a gyengébbek kedvéért Nicole Kidman, Mia Wasikowska és Matthew Goode. Szó szerint fogalmam sem volt, hogy mit fogok látni és talán ez is közrejátszott abban, hogy mennyire tetszett, de erről majd később, először lássuk a sztorit:

A gazdag Richard Stoker rejtélyes balesetben meghal, magára hagyva feleségét, Evey-t (Kidman) és lányát, Indiát (Wasikowska). Azonban a ház nem sokáig marad nőuralom alatt, mert hirtelen feltűnik a semmiből Charlie (Goode), Richard öccse, akit egyikük sem ismer, ám különös ellenállhatatlanságával hamar elnyeri az idősebb nő szívét. India viszont nehezebb eset, végig tudja, hogy Charlie rejteget valamit és minden alkalmat megragad, hogy kiderítse, mit. Miközben a lány sorban fedi fel az egyre rémisztőbb titkokat, lassan megtalálja valódi önmagát is - ami talán mindegyik rémség közül a legrosszabb!

"Nem mi választjuk meg, hogy mivé leszünk." 

Ez a film baromi izgalmas. Az elején azon agyal mindenki, beleértve a nézőket és a szereplőket, hogy kicsoda Charlie? Fantasy-re beállt agyammal rögtön elkezdtem gyártani a fantasztikusnál fantasztikusabb elméleteket, amiknek jó táptalajt adott, hogy Indiának van egy különleges adottsága: az érzékszervei erősebbek, mint másnak, jobban lát, jobban hall. Szóval úgy a 45. percig áthatja a mozit a rejtély és a misztikum, amiktől már egy egyszerű pillantás vagy bármely mozdulat gyanússá válik; aztán az említett időpont körül profán módon a néző képébe vágják a valóságot. Csalódás? Egyáltalán nem, sőt, innentől indul be igazán a cselekmény, amikor fertőző betegségként terjed végig a hősökön az elfajzott szándék és az abból fakadó elfajzott cselekedetek sora. Az eredeti Oldboy-jal megérdemelten hírnevet szerző Chan-wook Park első angol nyelvű alkotásában szinte minden ötödik percben csavarint egyet a történet szálain, így sosem tudhatjuk, hová lyukadunk ki. Az elképesztően erős színekkel operáló látványvilág és a rendkívüli módon felépített jelenetek folyamatosan erősítik a feszültségérzetet a nézőben, sokszor csak meglepődve pislogtam, hogy "mi a...?", máskor meg elképedve bámultam, hogy "aztakurva...". Az egyik legemlékezetesebb rész a zongora-párbaj, amivel gyakorlatilag össze lehetne foglalni a Stoker lényegét: sejtjük, de nem vagyunk biztosak benne, aztán egy váratlan dolog észhez térít minket, megmutatja azt, amitől a legjobban tartottunk - és az az igazság! 

Mia Wasikowska az Alice Csodaországban óta a kosztümös filmek új, koronázatlan hercegnője lett, talán egyedi szépségének köszönhetően, és nagyon tetszett a játéka meg a külseje is. Nicole Kidman felett már eljárt az idő, szerintem őt kizárólag azért halmozzák el még mindig szerepekkel, mert ő Nicole Kidman... Matthew Goode viszont megint fantasztikus teljesítményt nyújtott a negatív főhősként, ahogy anno a Watchmenben, és pillanatok alatt elfelejtettem az Ozymandias-karakterét, ahogy átalakult Charlie-vá. A többiek csak mellékalakokként veszik körbe a három fő figurát, de akad köztük két ismerős arc: Ralph Brown (a sheriff, az Alien 3 gyengeelméjű börtöntisztje) és Lucas Till (a srác, aki piszkálja Indiát, X-Men: Az elsőkből Havok); a forgatókönyvet pedig nem más írta, mint Wentworth "Szökés" Miller, akit a tetovált hátú rab-alakítása óta csupa felejthető szerepben láthattunk. A producerek közt ott találjuk Millert, Ridley Scottot és a nemrég elhunyt Tony Scottot. 

Érdekességek: Ez Miller első forgatókönyve, amit egy előzménnyel együtt írt meg Ted Foulke álnéven, a kész munka 2010-ben felkerült a Hollywoodi Feketelistára, ami a legjobb, meg nem valósult szkripteket tartalmazza. A Drakula inspirációul szolgált, de Hitchcock mester egyik műve, A gyanú árnyékában hatott rá legjobban, amire több utalás történik. Állítólag az író már alapvetően Goode-ot képzelte el Charlie-ként. A végén a stáblista visszafelé megy, fentről lefelé. Egy vicces név a stábból: Harmony Korine (Mr. Feldman) - ez egy férfi, akit Harmóniának hívnak:) (És amúgy "filmrendező".) A Stoker 12 millió dollárból készült és alig valamivel többet hozott vissza, a kritikusoktól elsősorban pozitív véleményeket kapott, de nem csak azt. 

A Sucker Punch óta nem akadt olyan film, mint ez, amiről egy kép és a címe alapján már tudtam, hogy meg kell nézni, aztán pedig úgy keltem föl a képernyő elől, hogy "aztarohadt, mekkora volt!" Szóval ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik szeretik a csavaros thrillereket és a borzongást! (Meg kevés Hitchcockot láttak...) Ja és még valami: Ilyen ostoba magyar címet miért kellett adni? A Kick-Ass 2 is maradhatott Kick-Ass 2, akkor itt miért volt muszáj a figyelemfelkeltő, érdekes Stokert lecserélni arra, hogy "Vonzások"? 

Pontozás: 

imdb: 6.8 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Alig várom, hogy újra láthassam, bár másodszorra már biztos nem üt akkorát.) 

Hírek: 

- Mia Wasikowska négy különböző műfajú filmben játszik fontosabb szerepet az elkövetkezendőkben: The Double (vígjáték egy doppelgängerről), Bovaryné (kosztümös dráma), Carol (leszbis dráma Cate Blanchettel) és Crimson Peak (Guillermo del Toro rendezi, Lovecraft műve alapján, horror). 

- Nicole Kidman kelti életre Grace Kelly-t a Grace of Monacoban (hát...) és szerepet kapott a Ron Burgundy 2-ben. Valamint ő lesz a női főhőse a Before I Go To Sleep című thrillernek: "A főszereplőnő egy baleset miatt minden reggel úgy ébred fel, hogy nem emlékszik az előző napi történésekre. Egy nap új, rémisztő igazságokra döbben rá, amik miatt kénytelen megkérdőjelezni a körülötte lévő embereket." További szereplők: Mark Strong és Colin Firth, a producerek egyike Tony Scott (volt). 

- Matthew Goode-ot a Magik névre hallgató fantasy-animációs filmben szinkronhangként hallhatjuk. 

- Lucas Till az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban ismét Havok bőrébe bújik, aztán két horrort erősít: a Wolves-t és a The Curse of Downers Grove-ot. (Az elsőt láttam és írtam róla.)

- Ridley Scott pénzeli a Pompeii tv-sorozatot (fura, ebből most lesz egy mozifilm...), a Prometheus 2-t (vajon ezt ki fogja megnézni?) meg az Exodus-t (a bibliai történet, rendezi is), plusz részt vesz a készülőben lévő még cím nélküli Szárnyas fejvadász-projektben.

Jövő héten jön a Kick-Ass 2, ezt tutira megnézem, addig pedig valószínűleg a G.I. Joe 2 is sorra kerül.

Bánhegyi Béla filmrendező még tavaly keresett meg, hogy tegyem ki a Hírek-rovatba a Szőke Andrással készülő kisfilmjéről, az Interkozmoszról szóló rövid híradást. Ez megtörtént, aztán mondtam neki, hogy ha akad még hasonló, akkor szóljon és azt is kiteszem. Ezúttal Béla egy komplett sajtóanyagot küldött, így most azt publikálom, a hozzá tartozó képpel együtt, remélem, felkelti az érdeklődéseteket!

Novemberben forog az Interkozmosz

Augusztus 1-én, Indiegogo kampányoldalának indulásával váltak publikussá az Interkozmosz című magyar rövidfilmmel kapcsolatos friss információk. Lassan másfél éve, hogy a hazai filmes blogok először hírt adtak a Bánhegyi-Szőke páros filmjéről, ám időközben a stáb nem kapott belső forgatási engedélyt az Űrtávközlési Földi Állomás területére, ezért egy időre az is kérdésessé vált, hogy Magyarországon készül-e a film. Végül Bánhegyi úgy döntött, hogy megtartva az eredeti helyszíneket új történetet ír, kissé mellőzve a fantasztikumot, előtérbe helyezve az embert.

A sztori szerint a film főhőse Bandi (Szőke András) megszállott sci-fi rajongó, aki magányosan éli mindennapjait egy kis magyar faluban, elektronikai eszközök maszek javításából tartva fenn magát. Gyerekkora óta gyűjt mindent ami az űrkutatással, csillagászattal és a tudományos fantasztikummal kapcsolatos, ám rajongása elképesztő méreteket kezd ölteni amikor 15 éves korában a falu mellett megépítik az ország egyetlen űrtávközlési földi állomását. Rögeszméjévé válik, hogy az állomás földönkívüli adásokat fogad és továbbít, ezért legnagyobb vágya, hogy egyszer bejusson az objektumba. 35 év, számtalan kérelem és próbálkozás ellenére sem jár sikerrel, de lelkesedése töretlen. A filmnek köszönhetően nyomon követhetjük Bandi egy vasárnapját, ezáltal megismerve egyéni látásmódját és zárt világát is: szokatlan rutinjait, döbbenetes mennyiségű relikviagyűjteményét, a plébánián berendezett rádióadóját, és 7 lakattal őrzött titkos szobáját.

Ami a terjesztést illeti, a készítők az elkészült alkotással jövőre szeretnének megjelenni nemzetközi kulturális és filmes fesztiválokon, televíziós csatornákon és a legnépszerűbb videómegosztó oldalakon. Az Indiegogo kampány keretein belül az Interkozmosz logó- és háttérkép ingyenesen letölthető, a 10.-, 25.-, 50.-, 100.- dolláros támogatásokat pedig különböző formában honorálják az alkotók (letölthető soundtrack, plakát, támogató nevének feltüntetése a stáblistán, …).

Az interkozmosz.com domain lefoglalása már megtörtént, a készítők az ősz folyamán itt szeretnék elindítani informatív weboldalukat, amely többek között tartalmazná például a főhős teljes relikviagyűjteményének listáját is. A film hanganyagáról annyit már tudni lehet, hogy az ambient és space/synth music jegyében fogan, többek között analóg szintetizátorok felhasználásával Bánhegyi Béla és a The Outsiders prezentálásában. Az Interkozmosz nyitánya (Ghostwalk) nemrég Angliában, Terry Hawke rádióműsorában, a Chill Out Sessions-ben debütált.

Az alacsony költségvetés ellenére az alkotók elkötelezték magukat a minőség mellett, ennek bizonyítéka a Fehér Zoltán által, Bánhegyi közreműködésével készített kreatív, mely stílusában és hangulatában is azt a hőskorszakot idézi meg amikor még hagyományos, kézzel festett plakátok készültek a filmekhez.
Tekintve, hogy sci-fi rajongóról még nem készült film, az alkotók a hamarosan induló nemzetközi előpromóció kapcsán nagy érdeklődésre számítanak.

Trailer decemberben, bemutató februárban várható.

Még több info itt.

(Utólagos szerkesztés: A kisfilm elkészült, írtam róla, és később készítettem egy interjút a rendezővel.)

Az kb. 2 ember, aki nézegetni szokta a Juno Temple Rajongói Oldalt, tudja, hogy ez az a film, amire legjobban kíváncsi voltam tőle. Furcsa módon a szintén nagyon várt Jack & Diane irtó rossz, a "csak úgy, miért ne"-alapon megtekintett Small Apartments viszont marhajó! Most azonban bajban vagyok, nem tudom hová tenni a Magic Magic-et... 

Alicia (Juno Temple) vakációzni megy unokanővéréhez, Sarah-hoz (Emily Browning) Chile-be. A lány még soha nem hagyta el az USA-t, ahol él, minden borzasztóan fura, szokatlan, kellemetlen számára, pláne azután, hogy Sarah egy különös indokkal otthagyja őt három számára ismeretlen emberrel egy isten háta mögötti kis szigeten, egy nagy házban, ahol se tv, se internet, se térerő, se semmi nincs. Alicia képtelen aludni, a többiek (köztük Michael Cera) és az idegen környezet szó szerint az idegeire mennek, ettől lassan elindul lefelé a lejtőn, a körülötte lévők viszont nem veszik észre, mi történik vele, csak akkor, mikor már túl késő lesz... Vajon az őrület magával ragadja hősnőnket, vagy sikerül valahogy visszatérnie a valóság talajára? 

[A műről alkotott véleményemet nagyban befolyásolja az, hogy egy rémes kópiát tudtam csak szerezni, aminél a sötét részeknél gyakran percekig szó szerint semmi sem látszódott a képen, a hang lehetetlenül halk és nagyrészt mono volt, de azért a közepén sikerült rányomni egy "vízjelet" a hozzáértő feltöltőknek, szóval ilyent se láttam még, pedig nem camripről beszélek...] 

Ez egy végtelenül egyszerű, speciális effektek nélkül operáló, pusztán a színészekre épülő pszichothriller-dráma. Leginkább Juno lenyűgöző alakítása viszi el a hátán az egészet, de az ezúttal "negatív" szerepben tetszelgő, korábbi alakításaival totál ellentétes alak bőrébe bújó Michael Cera is elnyerte a tetszésemet. Emily Browning sajnos háttérbe szorul, de legalább ő és Ms. Temple kaptak egy közös filmet. A látványról alapvetően elmondható, hogy nappal nagyon világos, éjjel rendkívül sötét; zene csak akkor hallatszik, ha a szereplők hallgatják, ám egy fura, az őrületet reprezentáló hanghatás szinte állandóan jelen van. A sztori történésekben szegény, végülis hétköznapi eseményeket láthatunk, de nem ez a lényeg, hanem a félelmetes folyamat, ami Alicia fejében végbemegy. 

Ahogy már említettem, Juno újból bebizonyítja, hogy méltán ítélték neki az év elején a BAFTAt és hogy a külföldön egyre nagyobb elismertségnek örvendő tehetsége korántsem csak kitaláció. Helyes arca itt szinte alig látszik, mert folyamatosan egyre rosszabbá válik a külseje, a szenvedése tökéletesen átélhető és attól lesz az egész film annyira rémisztő, hogy teljesen valóságos. Nincsenek szörnyek, nincsenek gyilkosok, mégis félni fogunk. Cera barnára festett hajjal, spanyolul beszélve egészen különös hatást kelt, pláne mivel mindannyian ismerünk egy ilyen komolytalan, perverz alakot, mint Brink. A két spanyol színész (Catalina Sandino Moreno és Agustín Silva) tisztességesen játszik. A csúcsjelenet a hipnotizálás, de a rendkívül nyomasztó befejező szekvencia szintén megérdemli a kiemelést. Az író-rendező Sebastián Silva volt (itthon ismeretlenek a munkái, egyébként még csak öt filmet csinált), Cera pedig pénzelte a produkciót. 

Érdekességek: Michael Cera csak a rendezővel való együttműködés miatt tanult meg spanyolul, Silva családjánál lakott, ott vette fel a szokásokat, az akcentust és így tovább. Ameddig a forgatáshoz szükséges pénzre vártak, Sebastián és Michael együtt elkészítették a Crystal Fairy című filmet. Agustín Silva a rendező öccse. A szereplők mind különböző országokból valók és dacára, hogy egy amerikai produkcióról beszélünk, egyikük sem az USA-ból származik. A színészek együtt laktak egy nagy házban a munkálatok alatt. A cím csak egy századmásodpercre látszik, Junot megint láthatjuk félmeztelenül (mint majdnem minden szerepében), a maszkja remekül sikerült, elég ijesztő, a beteg külsőt a sminkje alá felvitt zöld festékréteggel érték el. [További érdekességek a Juno Temple Rajongói Oldalon, ahol interjúfordításokat is olvashattok a filmmel kapcsolatban!] 

Összefoglalva: Attól ijesztő, hogy realista, azért fogunk félni, mert annyira hihető. Nem horror, de elgondolkodtató és nyomasztó; néhány fiatal, tehetséges filmes és színész kitűnő együttműködésének eredménye. Aki a komoly hangvételű, nagyon valós tragédiákat kedveli, az mindenképpen nézze meg! 

Pontozás: 

imdb: 5.0 (Nem értem, miért...) (4 év alatt 0.5-öt zuhant...)

Én nem adok pontot rá, mert ahhoz túlságosan sötét és túl sok kellemetlen érzést keltett bennem, hogy belátható időn belül újra akarjam látni, viszont azt se érdemli, hogy lepontozzam. Talán leginkább a Sleeping Beauty-hoz lehetne hasonlítani... 

Utólagos szerkesztés: Tegnap (2014.04.19.) a Cinemax 2 leadta ezt a filmet Rémálom-sziget címen. Feliratos volt, de ténylegesen csak minden második-harmadik mondatot fordítottak le; a szebb kép- és hangminőség viszont megtette a hatását. Most, hogy tudtam, mire számítsak, sokkal jobban tudtam figyelni az olyan apróságokra, mint Alicia látomásai vagy Juno apró rezdülései; ám mivel a szöveg félig spanyolul van és sokszor egyáltalán nincs felirat, így aligha nevezhető maradéktalannak az élmény, amit nyújtott. A nyomasztó érzés most se múlt el, de észrevettem, hogy a házig lejátszódó események később majdnem teljes egészében megtörténnek újra egy furcsa, kifordított, félelmetes módon, amikor a "boszorkányhoz" mennek a végén. Most már sokkal jobban tetszett, legalább 4/5-öt adnék neki, de csak erős idegzetűeknek ajánlom!

Hírek: 

- Juno Temple a Joe Hill regényén alapuló, démoni erőkkel operáló horrort, a Horns-t erősíti legközelebb, ezen kívül felbukkan még a Sin City: A Dame To Kill Forban, egy mellékszerepben. És végül egy kevésbé durva alkotásban is láthatjuk, a Maleficentben, ahol egy ici-pici tündérkét alakít:) (Mind a hármat láttam és írtam róluk.)

- Emily Browning újból énekelni fog a God Help the Girl című musicalben és még két érdekesnek tűnő szerepet kapott. Az egyik a Plush című természetfeletti thriller, amiben két, emlékekben olvasó ember kerül szembe egymással; a másik pedig a monumentális történelmi kalandfilm, a Pompeii, ami a Vezúv által elpusztított ókori város utolsó napjait mutatja be, a főbb szereplők közt Ms. Browning mellett Kiefer Sutherlandet és Kit "Havas Jon" Haringtont csodálhatjuk majd meg. (Utóbbiról szintén született bejegyzés.)

Péntekig nem kell dolgoznom, úgyhogy addig megpróbálok minél több filmet nézni, már vannak is újabb ötleteim. Felmerült a remény egy esetleges Byzantium-nézésre és készülök a Kick-Ass 2-re is, utóbbit 100%-ra ígérem, hogy jön, még a bemutató hetében!

Tavaly kaptam egy emailt a Forum Hungary egyik alkalmazottjától, aki felajánlotta, hogy néhány premierjükre ad nekem ingyenjegyeket, amiket nyereményjáték keretében ki kellene sorsolnom az olvasóim között. Mondta, hogy nem mindenre tud adni, én türelemmel vártam, aztán mégse kaptam semmit egész évben. (Csak hogy tiszta legyen a kép, a Forum Hungary az egyik legnagyobb magyar filmforgalmazó cég.) A lényeg az, hogy az általa küldött premierek listáján találkoztam először ezzel a művel, ami aztán valahogy eltűnt a süllyesztőben, ám megjegyeztem magamnak, így most, hogy leadta az HBO, megnéztem. Lássuk, mi is ez: 

Cindy (Jennifer Garner) és Jim (Joel Edgerton) Green számos sikertelen próbálkozás után megtudják, hogy nem lehet gyermekük. Az esemény szörnyen lesújtja a házaspárt és ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni, a férj javaslatára a rossz hír éjjelén elképzelik, milyen lett volna a gyermekük, a tulajdonságait pedig kis papírfecnikre írják vagy rajzolják le, végül a feljegyzéseket egy dobozban elássák a kertjükben, ezzel lezárva magukban a dolgot. Azon az éjjelen hatalmas vihar támad és a mennydörgésre felriadó Greenék hamarosan egy fülig sáros kisfiút találnak a házukban, akit Timothy-nak hívnak (CJ Adams) és Apának meg Anyának szólítja őket. A legkülönösebb viszont az, hogy a fiúcskának növényi levelek vannak a lábán és minden jel arra mutat, hogy az elásott vágyak magjából nőtt ki! A megmagyarázhatatlan esemény boldogságot hoz a reményvesztett párnak és a túl kedves, naiv Timothy is lassacskán beilleszkedik a családba, talál magának egy idősebb barátot, Jonit (ő egy lány, Odeya Rush), szóval úgy tűnik, minden rendben van. De vajon meddig tarthat ez a boldogság?

Semmi igazán érdekeset nem vártam, de mivel alapvetően romantikus beállítottságú vagyok, ezért jól szórakoztam a Timothy Greenen, sikerült megfognia. Sok érzelgős pillanat van, de közben lehet nevetni, izgulni és örülni a szereplők sikereinek/boldogságának, hiszen ez egy mese. Mese felnőtteknek a gyerekekről, a családról, arról, hogy nincs tökéletes szülő és tökéletes gyerek, meg hogy az őszinteség gyakran a legjobb megoldás, még ha biztos is vagy benne, hogy senki sem hisz majd neked. Talán már hangoztattam itt párszor, hogy nem kedvelem Jennifer Garnert, de ebben a szerepében mégse irritált, Joel Edgerton (eddigi legnagyobb sikere a Star Wars II. és III. részében Owen Lars) és CJ Adams tűrhetőek voltak, mellettük meg akadt pár arc, akiket örültem, hogy újból láthattam: David Morse (Jim apja), M. Emmet Walsh (Bub bácsi), Lois Smith (Mel néni, a True Bloodban Sookie nagymamája), Dianne Wiest (Mrs. Crudstaff, az Ollókezű Edwardban az anyuka), valamint meg kell még említeni, hogy a fociedző a rendkívül híres Common névre hallgató rapper. Az író-rendező Peter Hedges, aki az Egy fiúról és a Gilbert Grape forgatókönyvét készítette; az ötletgazda-producer pedig Ahmet Zappa, Frank Zappa fia. 

Érdekességnek mindössze annyit találtam, hogy ugyanabban a házban forgatták, ahol a Rob Zombie-féle Halloween 2-t és hogy CJ Adams megnyerte a 2013-as Young Artist Awardot a Legjobb Tízéves vagy Annál Fiatalabb Főszereplő kategóriában. A Timothy Green különös élete 25 millió dollárból lett és ennek kb. a dupláját hozta vissza, a kritikusoktól negatív vagy felemás értékeléseket kapott. 

Kérdés, hogy mennyire nevezhető fantasy-nek vagy akár vígjátéknak ez, az én válaszom az, hogy inkább nevezzük egy szép, felnőtteknek szóló mesének. Aki nem szereti a szirupos/ömlengős alkotásokat, az inkább hagyja ki, de a drámák kedvelőinek biztosan tetszeni fog! 

Pontozás: 

imdb: 6.6 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- A csinos Odeya Rush jövőre a When the Devil Comes című horrorban fog játszani, valamint ő lesz Szűz Mária, a Mary Mother of Christban. 

Ma megvettem a turkálóban egy százasért A híres Ron Burgundy legendáját, amiről már van írás, de akkor elemezni fogom az extrákat amikből talán annyi van, hogy akár egy külön bejegyzés is születik majd belőlük. Ezen a héten megpróbálok eljutni a moziba, ám az általam igencsak érdekesnek talált Byzantiumot nem tudom megnézni, mert itt, Székesfehérváron nincsen műsoron... Vagy a korhatár miatt vagy fogalmam sincs, mi miatt, de nem lesz és nagy valószínűséggel se a Carrie-t, se a Ha/Ver 2-t nem tudom majd itthon megnézni, ahogy anno a Gyilkos Joe-t se tudtam... Szóval biztosan készül új bejegyzés ezen a héten, csak még dunsztom sincs, miről fog szólni:) (Jelen esetben mind a három alkotást láttam, az elsőt az HBO-n, a másodikat Székesfehérváron a moziban, a harmadikat Budapesten - írtam is róluk.)

Tegnap Székesfehérváron lépett fel a legendás Deep Purple együttes, ám a koncert előtt és a munka után még pont volt két órám, hogy megnézhessem az HBO-n a legújabb, itthon elérhető egész estés Igazság Ligája animációs filmet. Nagyon kedvelem a Warner animációs részlege által készített DC-rajzfilmeket, mivel fantasztikus minőséget képviselnek a manapság csőstül jövő, számítógéppel rajzolt, 3D-s vadbaromságok között, ráadásul a szuperhősös kategóriában is megállják a helyüket! Lássuk, ezúttal milyen kaland vár a Justice League tagjaira! 

A nyitó akcióban a hat hős (Superman, Batman, Wonder Woman, Zöld Lámpás, Villám és a Marsi Fejvadász) a Pikk-bandával küzd meg, akik gyémántrablásból tartják fenn magukat, ám különös módon egy ismeretlen eredetű dimenziókapu-szerű szerkezetet használnak a betörésekhez, amit csakis egy sokkal veszélyesebb valakitől kaphattak. Miközben Batman megszállott nyomozásba kezd, a többiek pedig lazítanak, egy új, minden addiginál veszélyesebb szupergonosz-csapat, a Végzet Ligája (Metallo, Bane, Gepárd, Zafírcsillag, Tükörmester és Ma'alefa'ak) jön létre, akiket a halhatatlan Vandal Savage irányít. A jófiúkat hamarosan támadás éri, mindnyájukra egyenként csapnak le régi riválisaik és úgy tűnik, a rosszak győzelme elkerülhetetlen. De vajon hogyan sikerült semlegesíteni az Igazság Ligájának tagjait, ki az, aki az ördögi tervet valójában kovácsolta és ki lesz, aki megmenti a hősöket? 

Már rögtön az elején tudtam, hogy ez tetszeni fog, mert a JLA (Justice League of America) rajzfilm-sorozatból is azok a legjobb részek, amelyekben a szupergonoszok létrehozzák saját szövetségüket a jók ellen! Nagyon király, hogy továbbra is a hagyományos, kétdimenziós animációnál maradtak, ráadásul a figurák realisztikusabbak, mint valaha. Mindenkiben van valami pici újdonság, amitől érdekesebbek lettek, pl. Wonder Woman most nem annyira tökéletes szépség, Batman fiatalabbnak tűnik, mint korábban, Green Lantern a Hal Jordan alteregójával van jelen, a marslakó űrlényszerűbb, részletesebb külsőt kapott, az ismert hősöket pedig kiegészíti Kiborg, aki szerintem a Tini Titánok csapatából érkezett. A negatív szereplőket átformálták, Savage külseje például sokkal inkább ősemberes, Cheetah és Metallo veszélyesebbnek tűnik, de a pálmát Bane és Ma'alefa'ak viszik. Számomra új szereplő volt a Tükörmester, aki megsokszorozza magát, ám a klónjai tudnak hatni a fizikai valóságra, vagyis többek egyszerű illúzióknál. A sztori érdekes és fordulatos, mindenki szoríthat saját kedvencének, vagy a Liga egészének, a végére pedig az alkotók tartogattak még egy egészen nagyszabású gaztettet, amit ismételten meg kell állítani és ezt követi a meglepő befejezés. Különös, de a Pusztulás elég véres, néhol kicsit horrorisztikus, de mégis csak 12-es karikát kapott. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az a hősök erejének viszonyítási alap nélküli megalkotása, ugyanis bár kiderül, hogy Supermant és Wonder Womant le lehet győzni, Batman és a Marsi Fejvadász valahogy gyengének tűnnek, Green Lantern és Flash pedig már-már túlzottan erősek. 

Érdekességek: A rendező-producer Lauren Montgomery, aki Az Igazság Ligája: Két földi válságon és a Batman: A kezdet kezdetén is dolgozott. A történet alapját Mark Waid Tower of Babel című 2000-es JLA-képregény-történet-folyama adja, de sokat tettek hozzá a film készítői. A hősöket az alábbi szinkronhangok szólaltatták meg: Kevin Conroy - Batman, Tim Daly - Superman, Susan Eisenberg - Wonder Woman, Nathan Fillion - Green Lantern, Carl Lumbly - J'onn és Michael Rosenbaum - Villám. További említésre érdemes hangok: Bumper Robinson - Kiborg (a Kedves ellenségemből a kis drák), Paul Blackthorne - Metallo (A zöld íjászból Lance nyomozó), Alexis Denisof - Tükörmester (a Bosszúállókban a chitauri vezetője), Juliet Landau - a Pikk-banda Tízese (az Ed Woodból Loretta King), valamint két ismert szinkronszínész, Dee Bradley Baker (mellékhangok) és Robin Atkin Downes (Alfred/Bubi). A producer Bruce Timm ismét egy nem túl beszédes rosszfiú hörgését biztosította, Ászét. Ma'alefa'ak másik neve Malefic, ő J'onn ikertestvére. Eltérések a képregénytől: A likvidálási/ártalmatlanná tevő terv különbözik, az eredeti gonosz vezető Ra's al Ghul, a nyomtatott lapokon Aquaman és Plastic Man is a Liga tagjai, Villám alteregója meg Wally West és nem az itt látható Barry Allen.

Nagyon tetszett a Pusztulás, érdekes, izgalmas és néhol vicces volt, bár előfordulnak benne túlzások, de így is szórakoztató és kitűnő szuperhősös film! 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Már elkészült a következő rész a JLA kalandjaiból, a Flashpoint Paradox, amit remélhetőleg minél előbb bemutat majd az HBO, ebben az itteniek közül Kevin Conroy és Nathan Fillion maradt meg a szerepénél. (Láttam, írtam róla.)

- Nathan Filliont hamarosan láthatja az, akit érdekel a Percy Jackson című rémdráma újabb felvonása.

Ma éjjel lesz A faun labirintusa, amit asszem megnézek, kivéve, ha nagyon fáradt leszek. Majd meglátjuk. (2017-ig nem kerítettem sort rá.)

Mozsárágyú kedvéért lezárásképpen Hely teherszállítás-rovat: 

Engem könnyű lenyűgözni, pláne baszottnagy szörnyekkel, így imádtam a Silent Hill - A halott várost. Amikor megtudtam, hogy lesz folytatása, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet azt a sztorit továbbvinni, de hát a Konaminak is sikerült, akik az alapjául szolgáló játékokat készítették, úgyhogy megtiszteltem bizalmammal a Universalos fiúkat és hosszas várakozás után tegnap éjjel végre megnéztem a Revelationt. Vágjunk is bele, mint démon-nővérke a páciensébe: 

Talán egy évtized telt el az első rész furcsa, érthetetlen befejezése után és az akkor még kislány Sarah immár Heatherként (Adelaide Clemens), 18. születésnapja előtt pár nappal költözik egy új városba apjával (Sean Bean). A lány úgy tudja, édesanyját egy balesetben veszítette el és éjjelente iszonyatos lényekkel teli rémálmokat lát. Hamarosan a szörnyetegek azonban a valóságban is megjelennek, amikor rejtélyes alakok kezdik üldözni Heathert, akiket ráadásul úgy tűnik, csak ő láthat. Apja eltűnik, ő pedig a keresésére indul, a nyomok egy elhagyatott településre, Silent Hillre vezetnek. A megpróbáltatásokban társául szegődik a hozzá hasonló korú Vincent (Kit "Havas Jon" Harrington) és együtt indulnak a démonszerű kreatúrák által benépesített, őrület uralta városka felderítésére. Miközben lassan kibontakozik előttük egy borzasztó tragédia és a hozzá kapcsolódó szekta tevékenysége, fény derül a két fiatal valódi énjére, meg a sorsukra, amit be kell teljesíteniük. Vajon ki vagy mi vár rájuk Silent Hill legmélyén? 

"Szarok a Facebookra!" 

Már az első, beteges rémálom-a-rémálomban-szekvenciával sikerül a készítőknek megalapozniuk a horror-hangulatot, amit az ismerős szörnyek felvonultatása csak tovább fokoz. A hősnő cuki és szimpatikus (dacára hogy az általam gyűlölt Péterfy Bori kiköpött mása), a srác is kedvelhető, az ikonikus Piramisfej pedig ezúttal a jófiúk táborát erősíti a maga félelmetes módján. Miközben néztem, mindig vártam a jeleket, hogy melyik dög fog felbukkanni, a két új ellenfél (a manöken-pók és a láncaiból szabaduló fogoly) ötletes és szurkoltam, hogy minden gonosztevőt rúgjanak seggbe a végére; de egy nappal később, komolyabban elgondolkodva rájöttem, hogy akadnak gondok a történettel. /Bár jelen esetben a látvány és az izgalom dominál, de egy-két dolog marhára bután alakul./ 

SZPOJLEREK INNENTŐL 

Először itt ez a magánnyomozó. A pasiban nincs semmi ijesztő, de ahogy követi a lányt, ahogy mindenhol ott van és tudja a nevét, az tetszett, viszont gondoljunk már bele! Azt mondja, hogy "Engem a /mittudoménmelyik/-szekta bízott meg..." - ez most komoly? Egy nyomozó elvállal egy ügyet egy szektának? Utánuk se néz? Megtalálja a lányt, megmondja nekik és csak aztán kezd el agyalni, hogy hoppá, kinek is dolgoztam? Ez annyira nevetséges, mert még ha pénz szűkében van, akkor se hiszem el, hogy nem méri fel a megbízóit... Akadnak még apró részletek, amiket elbénáztak: Miért csak a Testvériség tagjaira hat a sötétség levegője, hogyhogy a főpapnő meg minden más magas rangú ember nyugisan beszívhatja? Heather miért nem jegyzi meg, amit olvas, hogy Piramisfej az őrző? Merthogy Leonard azt mondja: "ez az egyetlen, amivel megidézhetjük az őrzőt", tehát magyarul szerintem hívni és irányítani is tudná a fémfejű rémet, de nincs ennyi esze. Miért? Miért pont a fiatal, tapasztalatlan és ideológiailag nem eléggé képzett Vincentet küldik ki? A misszionárius-lény hogy tudja elhagyni a várost? És így tovább... 

SZPOJLEREK VÉGE 

Ha nem figyelünk annyira a sztorira, akkor viszont egy kellemes, szörnyekkel zsúfolt, agykikapcsolós másfél órában lehet részünk. Jó húzás volt a korábbi szereplők visszahozása: Sean Bean, Radha Mitchell és Deborah Kara Unger újból megjelennek, Piramisfejet ugyanaz a Roberto Campanella alakítja, aki korábban, plusz az előrejutáshoz fontos Leonard szerepét is sikerült az elvárásaimnak megfelelően egy veterán, ismert színészre, Malcolm McDowellre bízni. Új szereplő a totál lényegtelen Carrie-Ann "Trinity a Mátrixból" Moss, aki meg sem közelíti az előző rész főpapnőjét. A látvány nagyon király, ám van pár kivetnivaló benne, például a felnőtt Alessa elég gagyin néz ki, valamint az első pernyehullás baromi furán mutat, de ezeken túl nem lehet panaszom a néznivalóra. Az eredeti rendező egyébként kiszállt a buliból, mert állítása szerint más lehetőségeket keresett; az írót meg börtönbe csukták, mivel tudatmódosító szer hatása alatt halálra gázolt valakit, így a helyüket egy személyben a Solomon Kane-t elkövető Michael J. Bassett vette át. /Ez sajnos már épp elég infó ahhoz, hogy tudjuk, mire számítsunk.../ 

Érdekességek: Konkrétan a Silent Hill 3 videojáték inspirálta ezt a filmet. Clemens-t és Moss-t a játékok rajongói választották ki szerepeikre a rendező blogján lévő szavazáson. Ez Kit Harrington első mozija, a színész beismerte, hogy kipróbálta a Silent Hillt, de olyan félelmetesnek találta, hogy nem tudta végigjátszani. A motelben lévő vörös, magassarkú cipő, ami tök feltűnő, a játék egyik eleme, ami a vidámpark egyik rejtvényének megoldásához kell. A manöken-pók kivételével mindegyik szörnyet kameratrükkökkel és maszkokkal keltették életre, minimális CGI-használattal. Piramisfejhez egy komplett testjelmezt csináltak Campanellának és így sikerült az első epizód alatt három órás átalakítási procedúrát 25 percre csökkenteni. Moss és Clement a felvételek előtt jól kijöttek egymással, azonban a munkálatok ideje alatt az idősebb színésznő direkt kerülte őt és nem is beszélt vele, ez pedig plusz feszültséget adott a karaktereik közti interakcióhoz. A kamionsofőr a végén Travis, a Silent Hill: Origins-játék főhőse, a rendőrkocsik pedig utalnak a Silent Hill: Downpourra. A stáblista után Piramisfej még egyszer megjelenik, átvonul a képernyőn. A Silent Hill: Revelation 20 millió dollárból lett, 52 milliót hozott vissza, a kritikusok utálták. 

Egyszeri nézésre nagyon alkalmas, tűrhető folytatás ez, jó szörnyekkel, cuki főhősnővel és az első részből ismert hangulat is visszaköszön néhol. A lényege, hogy ne gondolkozz el rajta, mert ha így teszel, rögtön feltűnnek a hibái. 

Pontozás: 

imdb: 5.0 

Szerintem: 5/5 

Hírek:

- Michael J. Bassett írja a Saint Mary's című horror forgatókönyvét - erről egyebet még nem lehet tudni, valamint pénzeli a nácis-második világháborús-szörnyes The 4th Reich-ot. 

- Kit Haringtont A hetedik fiú névre hallgató fantasy egyik főszereplőjeként láthatjuk legközelebb a mozikban, utána pedig hallhatjuk az Így neveld a sárkányod 2-ben. (MINDEN animációs filmnek KÖTELEZŐ második rész? Remélem akkor lesz Szörnyek az űrlények ellen 2 meg Megaagy 2 is...) (Előbbi csúnyán elhasalt, utóbbiból meg már kész a harmadik is...)

- Sean Bean játszik a The 4th Reich-ban, valamint Zeuszként szerepel a Percy Jackson: Szörnyek tengerében és egy akció/sci-fit, a Jupiter Ascendinget is erősíti 2014-ben. (Utóbbi szintén súlyos bukta lett.)

- Malcolm McDowell rengeteg moziban jelenik meg az elkövetkezendőkben. Horrorok: Zombex (a Katrina-hurrikán elhozza a zombi apokalipszist), The Spider (egy régész lányát megszállja egy ókorban élt nő szelleme, aki bosszút akar állni egy reinkarnálódott uralkodón), Vampires of Hollywood (erről nem sokat lehet tudni). Sci-fik: Mind's Eye (egy hegedűművész szemtanújává válik az idő és a tér összeomlásának), Wizardream (ez inkább fantasy-nek látszik), Cowboys & Engines (western/sci-fi, gondolom robotos). 

Ma este valószínűleg pihenek, holnap munka, de ettől függetlenül vasárnap este már nézhetek filmet! Szóval hamarosan jövök újra, de egyelőre még nem tudom, mivel.

Van két turkáló a városomban, ahol árulnak használt, külföldi dvdket, ezek mind Angliából jönnek és mivel rengeteg magyar nem tud angolul, ezért gyakorlatilag halmokban állnak - a könyvekkel együtt. (2017-re sajnos mindkettő megszűnt...) A múltkoriban a frissen érkezett lemezek közt kutatva akadt a kezembe ez és gondoltam, ha már mást nem találtam, akkor ezt elviszem egy százasért. Baromi régen láttam egyszer, de sok dolog megmaradt belőle és az elején hamar eszembe jutott a megoldás is, ám ettől függetlenül egy mellbevágó, érzelmileg igen megterhelő két órában volt részem a Mystic River megtekintése közben... 

Egy kisvárosban él három fiú, Dave, Sean és Jimmy, akiknek az élete azonnal megváltozik, mikor az utcájukban frissen aszfaltozott járdába belevésik a nevüket, ugyanis egy nagy, fekete autó áll meg mellettük és a vezetője kiszáll belőle, jelvénye van, az oldalán pedig bilincsek lógnak. A "köztulajdon rongálása" miatt leszidja őket, Dave-et pedig, aki egy másik utcában lakik, beparancsolja a kocsiba, mondván elviszik őt haza, hogy megmondják az anyjának, milyen rossz kisfiú volt. Az autó lassan elgurul és onnantól kezdve minden más lesz... Hosszú évekkel később ugyanott járunk, a három fiú felnőtt férfi lett, már nem tartják a kapcsolatot, ám egy szörnyű tragédia ismét összehozza őket: Jimmy (Sean Penn) lánya ugyanis gyilkosság áldozata lesz, a nyomozást a rendőrré vált Sean (Kevin Bacon) vezeti, Dave (Tim Robbins) pedig a tanúk egyike. Ám utóbbi felesége, Celeste (Marcia Gay Harden) látta férjét a bűntény éjjelén véresen, sérülten hazatérni és a zsaruk is szagot fognak, mert valami nagyon nem stimmel Dave-vel. Jimmy pedig önállóan kezdi felforgatni a várost, hogy megtalálja lánya gyilkosát és közben egyre több sötét titokra derül fény. Vajon tényleg az a tettes, aki a leggyanúsabb vagy valaki más ölte meg a szépséges áldozatot? 

A Titokzatos folyó egy lassan építkező, feszültséggel és elsőrangú színészi játékkal teli dráma, ahol a múltban és a jelenben történt tragédia összefonódása után kiderül, hogy talán nem is ismerik egymást a régi cimborák, hogy a békés kisvárosban szörnyűségek lappangnak a nyugodt felszín alatt és hogy a család a legfontosabb, amiért érdemes mindent megtenni. Mind a három főszereplő más oldalán áll a törvénynek, más értékrendet képviselnek, más a munkájuk, de mindegyikükben közös, hogy feleségük és gyerekük van, meg az, hogy egyiküknek sem könnyű az élete. Megrendítő látni, ahogy elérkezik a pillanat, mikor az apa rádöbben, hogy mennyi mindent nem tud a lányáról, mikor a feleség szembesül azzal, hogy az ember, akivel együtt él, egészen más, mint amilyennek hiszi vagy hogy egy gyerekkorban átélt trauma örökre mély, kitörölhetetlen emléket hagy... 

Érdekes módon valójában csak Sean küzd ténylegesen a családjáért, Jimmy-t a bosszú vezérli, Dave pedig el akarja rejteni a világ elől iszonyatos titkait - a három alakot három méltán híres színész formálja meg fantasztikus módon. Tim Robbins mindig az egyik kedvenc férfiszínészem volt, vele kapcsolatban elég csak a Nekem 8-ra vagy A nagy ugrásra gondolni, itt pedig egy merőben más, alapvetően negatív szerepben csodálhatjuk meg. Dave néhol félelmetes, néhol szánnivaló és valahogy nem tudod elhinni, amit a többiek hisznek róla, pedig mi van, ha igaz? Kevin Bacont is kedvelem, főleg az utóbbi 4-5 évben látott szerepei miatt (SUPER, X-Men: Az elsők), ebben a filmben talán övé az egyetlen pozitív alak, de felmerül a kérdés, hogy ha Sean tényleg jó ember, akkor miért hagyta ott a felesége? Végül marad Sean Penn, akinek nem sok munkáját láttam, de itt mindent visz. Az érzelmek rendkívül széles skáláját tökéletesen jeleníti meg, a néző átérzi a fájdalmát, a haragját és a bosszúvágyát, ritka az ennyire jó alakítás bárhol, már csak miatta megéri látni a Mystic Rivert. További mellékszereplők, a nevek magukért beszélnek: Laurence Fishburne, Emmy Rossum, Laura Linney, a már említett Marcia Gay Harden és a legendás Eli Wallach. Ha pedig ehhez még hozzáteszem, hogy a rendező-producer-zeneszerző Clint Eastwood, akkor már tényleg biztos vagyok benne, hogy mindenki átérzi, milyen színvonalú alkotásról beszélek. 

Érdekességek: A történet Dennis Lehane 2001-es regényén alapul, a könyv 2002-ben elnyerte a Dilys Awardot, amit a könyvárusok szavaznak meg annak az alkotásnak, amit a rejtélyes kategóriában a legjobban szerettek eladni. Lehane megjelenik egy rövid időre a végén, a parádé-jelenetben, ahol egy autó hátuljában ülve integet a nézőknek, egyébként ő írta a Viharszigetet is. A szerepére való felkészülés részeként Kevin Bacon a Massachusetts Állami Rendőrségen dolgozott egy ideig. Amikor Jimmy ígértet tesz halott lányának a gyilkos megölésére, a felvétel alatt Emmy Rossum elsírta magát Sean Penn lenyűgöző alakítása láttán. A stúdió azt akarta, hogy költségkímélésből Kanadában készüljön a film, ám Eastwood ragaszkodott a helyszínül szolgáló Bostonhoz. Eli Wallach A Jó, A Rossz és A Csúf óta először dolgozott együtt ismét a rendezővel. A kezdésnél megfigyelhető a kocsiban elöl ülő férfi kezén egy jellegzetes gyűrű: ez egy püspöki gyűrű, így reflektáltak az alkotók egy akkoriban Bostonban kirobbant egyházi botrányra. Egy vicces név a mellékszereplők közül: Shawn Fitzgibbon (a temetésszervező). A Titokzatos folyó 30 millió dollárból készült és kis híján 157 milliót hozott be. A kritikusok mindenütt dicsérték, Sean Penn elnyerte vele a Legjobb Színésznek járó Oscar-díjat, Tim Robbins pedig a Legjobb Mellékszereplő kategóriában lett díjazott. 

Súlyos, nyomasztó mozi ez, ami fogva tartja a nézőt; izgalmas, szomorú és tele van a legkitűnőbb színészi alakításokkal. Aki valami igazán minőségit akar látni, annak ajánlom! 

Pontozás: 

imdb: 8.0 (Egyáltalán nem érzem túlzásnak.) 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Tim Robbins rendezi a Man Under című érdekesnek tűnő drámát, valamint ő játssza a férfi főszerepet is - akit bővebben érdekel, az keressen rá a Keresőben a címre, idézőjelben! 

- Kevin Bacont mostanság ismét gazfickóbőrbe bújva láthatjuk az R.I.P.D.-ben. (Láttam, írtam róla.)

- Marcia Gay Harden szerepet kapott a készülőfélben lévő, egyelőre még cím nélküli legújabb Woody Allen-moziban. 

A dvdről: Egylemezes, egészen egyszerű kiadásról van szó, a tok kinyitásakor meglepődtem, mert tartalmaz egy füzetkét, ami a "Filmek, amik számítanak" címet viseli és egyfajta ajánló a totalfilm.comtól a nézőnek, hogy mire érdemes időt áldoznia, mindez műfajokra szedve. A korong egy minimalista, részben mozgó menüt tartalmaz, a film remek hang- és képminőséggel található rajta, egyetlen extra kíséretében. A kisfilmből az alábbiakat tudtam meg: Rejtélyek és fájdalom adják a cselekmény lényegét. Láthatunk képeket a forgatásról, a kulisszák mögül, elsősorban a rendező beszél, de a szereplők is mondanak egy-egy mondatot munkájukról. Az író szintén megszólal, megtudhatjuk, hogy Eastwood egy újságcikkben olvasott a regényről először és ekkor ragadta magával a sztori. Összesen alig 11 és fél perces ez az egész, a nagy részét a Mystic Riverből beillesztett jelenetek adják, és hát annyival nem lettem okosabb tőle. Szóval olyan van is, nincs is extra... A dvd 100 Ft-ot azért megért, de úgy gondolom, egy ilyen kaliberű alkotás többet érdemelt volna. 

Véget ért a szabadságom és mégsem sikerült megnéznem a Silent Hill 2-t, bár hamarosan átalakul a munkarendem, így talán több időm lesz filmeket nézni. Ma este megtekintek valamit, de nem biztos. A közeljövőben várható a Byzantium hazai premierje, erre megpróbálok minél előbb eljutni; augusztus végén pedig érkezik az általam már nagyon várt Ha/Ver 2, ami az elsőre kissé furcsa és nehezen befogadható, rendhagyó szuperhősmozi folytatása!

Vasárnap egy vaterás ügylet kapcsán felhívtam barátomat, SickRatet, akinek egyszer már publikáltam itt egy rövid írását a Fertőzés című izéről és említettem neki három filmcímet, hogy ezeket majd jó lenne megnézni. Pár órával később aztán visszahívott, hogy a bátyjával megbeszélte és akkor ma este 8-ra foglalna jegyet a Tűzgyűrűre, ami egyike a három említettnek. Mondtam, oké, benne vagyok. Furcsa módon annak ellenére, hogy kedvelem a rendező Guillermo del Toro munkáit (pl. Hellboy 1-2), a főszereplők közt van kedvenc férfiszínészeim egyike, Ron Perlman; ráadásul rohadtnagy robotok verekednek benne irtó nagy szörnyekkel, mégsem éreztem azt, hogy "ezt azonnal látnom kell". Viszont mindenfelől csupa pozitív értékelés jutott el hozzám a Pacific Rimről, legyen szó külföldi, vagy magyar forrásokról és miközben barátaimra várakoztam, azt gondoltam, hogy az utóbbi időben megtörtént párszor, hogy valamire nagyon készültem, de az csalódás lett, most viszont reménykedtem benne, hogy fordítva fog elsülni a dolog. A véleményemről később, előzetesen annyit azért elárulhatok: 90%-ra tippelem, hogy a VOX Magazin következő számában nem fognak ódákat zengeni róla...

A közeli jövőben, a 2020-as években járunk. A Föld már lassan két évtizede harcban áll a Csendes-óceán mélyén lévő dimenziókapun át érkező gigászi szörnyekkel, a Kaijukkal (ejtsd: kaidzsu) akiknek legyőzésére hatalmas, emberek irányította robotokat, Jaegereket (ejtsd: jáger, mint vadász németül) hoztak létre. Egy-egy robot irányításához két pilóta kell, mert egyetlen embernek túl nagy idegi megterhelést jelentene egy ilyen óriási gép működtetése, ugyanis a vezetőik agya összekapcsolódik a fémmonstrumok testével. Hősünk neve Raleigh (Rájli, Charlie Hunnam), aki hat évvel korábban még maga is Jaegereket vezetett, ám egy szörnyű harcban elvesztette társát, a bátyját, és azóta nem akar részt venni a programban. Viszont a robotok napjai meg vannak számlálva, hiszen már csak négyen maradtak és készülnek tőlük megvonni a támogatást, ezért az akciót vezető parancsnok (Idris Elba) összeszedi legjobb embereit egy utolsó küldetésre - így kerül a képbe ismét Raleigh. Az egykori nagyszerű pilóta maga mellé a tapasztalatlan, ám fantasztikus képességekkel bíró újoncot, Makot (Rinko Kikuchi) választja társul, de a szokatlan párosnak össze kell csiszolódnia, túl kell tenniük magukat a múltban átélt iszonyatos tragédiákon és egy egészet alkotva irányítani a legendás Kaiju-ölő gépet, Gypsy Dangert. Vajon a két teljesen különböző személyiségnek sikerül összeolvadnia, vagy a robot meghibásodik az érzelmi túltöltöttség miatt és elbukják a küldetést?

Kifejezetten jó, hogy hárman voltunk együtt megnézni ezt, mert így három különféle nézőpontot egyeztethettünk a végén, amiket megpróbálok felhasználni, először viszont a saját véleményem jön. Szóval mit vártam? Kb. semmit. Az akciójelenetek hihetetlenek, a szörnyek eszeveszett jók és a robotok se rosszak, csak kevés akad belőlük. A négyből mindössze kettő kerül fókuszba, a másik kettő csak háttéralak és külön sajnáltam, hogy az orosz óriásnak vagy nem volt vagy nem került bemutatásra a specialitása, merthogy mindegyiküknek van valami érdekes plusz képessége. Egy póknak is száz a térde: Azok a részek, ahol a középpontban a Jaegerek és/vagy a Kaijuk vannak, azok minden tekintetben óriásiak! /Apró megjegyzés: A négykézláb közlöködő savköpő bestia azért erősen emlékeztet a Cloverfield lényére, a haverja meg egy hatalmas gorillára, szóval annyira mégsem eredetiek, mint ahogyan állítják róluk./

A színészek közül leginkább Idris Elba emelkedik ki, aki fantasztikus teljesítményt nyújt. A komolytalanabb alakok közt Perlman viszi a pálmát, aki extravagáns külsejével, jó szövegével és arroganciájával igazán emlékezetessé teszi a feketepiaci kereskedő Hannibal Chau figuráját. A két zakkant tudós, Charlie "Felhőtlen Philadelphia" Day és Burn Gorman (akit A Sötét Lovag: Felemelkedésben láthatunk az elején a rosszfiú jobbkezeként) vicces még, Charlie Hunnam szimpatikus, de talán túlságosan tökéletes alakot kelt életre, Rinko Kikuchi meg nagyon jól néz ki ezzel a fekete-kék hajjal, de a színészi képességei azért megkérdőjelezhetőek. A sztoriról sajnos sokat elárul, hogy az ötletgazda-író az a Travis Beacham, aki A Titánok Harcát írta és ez mindössze a 6. filmes munkája volt. Szerencsére (?) del Toro és három másik úriember besegítettek az írásba, kérdés, hogy a végeredmény bizonyos részeit látva ez jó vagy rossz dolog-e?

A legnagyobb probléma, ami még nekem, az egyébként ilyesmikre totál immunis nézőnek is feltűnt, az a leginkább AvP-effektusnak nevezhető jelenség, vagyis hogy a szörnyes moziban a kurvajó szörnyek mellett az emberi szereplők már nem muzsikálnak olyan jól. Ahogy említettem, Kikuchi kisasszony játékában van némi kivetnivaló, a mellékszereplők közt az ausztrál fiatal pilóta srác kifejezetten rossz, a végére pedig még Elba szájába is beleadnak egy rakás szentimentális baromságot, amit ő a legjobb tudása szerint ad tovább, de ha az alap marhaság, akkor bármilyen jó a színész, marhaság lesz a vége. Egyébként több remek ötlet akad, például maga a driftnek nevezett irányítási módszer, amikor a vezetők agya összekapcsolódik egymással és a robot testével; vagy a Kaijuk "titkai", de akad néhány lehetőség, amit kihagytak vagy inkább klisét alkalmaztak helyettük. Klisékből pedig van bőven: lehetetlenség nem észrevenni A függetlenség napját benne, Dávid barátom szerint még a Transformers, a Godzilla és a Csillagkapu is visszaköszönt, de nekem csak a július 4-ei invázió ugrott be. Viszont, ahogy ezt a VOX-osok kiemelték, jó pont jár a készítőknek a szerelmi szál mellőzéséért, amit manapság igen nehéz elkerülni. Tehát vannak hibái, de ettől függetlenül a Pacific Rim szórakoztató, élvezetes film! 

Érdekességek: Travis Beacham fejében akkor született meg a sztori ötlete, amikor egy ködös reggelen a kaliforniai tengerparton sétált. A móló a ködben úgy nézett ki, mint egy hatalmas lény, ami éppen kiemelkedik a vízből, Beacham pedig elképzelte, hogy a parton már várja egy hasonló méretű robot, hogy megküzdjenek. A rendező a kútba esett Az őrület hegyei Lovecraft-regény-feldolgozás pótlásaként csinálta meg ezt, az inspirációt gyerekkorában látott kaiju (óriásszörnyes) és tokusatu (speciális effektekben bővelkedő) japán filmek adták, valamint klasszikus festmények (Goya Kolosszusa és George Bellows bokszolókat ábrázoló munkái); viszont elég nagy a hasonlóság az ismert animével, a Neon Genesis Evangelionnal, meg bevallottan hatott rá az óriásrobotos Tetsujin 28-go manga is. Del Toro ezt nyilatkozta: "A film lényege, hogy meg kell bíznunk egymásban, bőrszínre, nemre, hitre meg minden egyébre való tekintet nélkül és össze kell fognunk." A tudósok karakterei is ezt hivatottak képviselni, hiszen két totál eltérő személyiség, akik viszont együtt dolgozva le tudják győzni az akadályokat. A kaiju szó szerint különös bestiát jelent. A direktor szándéka az volt, hogy egy könnyed, színes, kalandos történetet elevenítsen meg, ami sokkal szórakoztatóbb, mint a szokott nyári blockbusterek (pl. The Dark Knight-trilógia), és elsősorban a látványra koncentrált, remélve, hogy az kielégíti a felnőtt nézőket, de tetszeni fog a gyerekeknek is. (Ez azért megmagyaráz néhány dolgot...) Del Toro igyekezett bemutatni, hogy a városokat a kaiju-támadások előtt evakuálták, vagyis hogy emberéletek nincsenek veszélyben, ha leszámítjuk a Jaegerek vezetőit. Mindegyik rémnek vannak hasonló vonásai (pl. a szemük, a vérük, a bőrük színe), ami azt sugallja, hogy összetartoznak, és a tervezésüknél figyelembe vették, hogy emlékeztessenek jelmezt viselő emberekre, ezzel a régi japán mozik előtt tisztelegnek, amiben gumiruhába bújt kaszkadőrök alakították a hatalmas támadókat.

Idris Elba a szerepéhez való felkészülésre David Cameron és Barack Obama beszédeit nézte, valamint tanulmányozta Russell Crowe-t a Gladiátorban és Mel Gibsont A rettenthetetlenben. Rinko Kikuchi volt az egyetlen, aki nem panaszkodott, hogy mennyire megterhelik őt fizikálisan, del Toro kérdésére azt válaszolta, hogy a legdurvább részek felvétele alatt gumimacikra és virágokra gondolt, ez segített neki. Ez Perlman és del Toro ötödik közös filmje, Hannibal Chau karakterét az Elmer Gentry-ből Burt Lancaster játéka ihlette. A robotokból két testrész épült meg a valóságban is: a pilótafülke és az a hatalmas kéz- vagy lábfej, aminél a parancsnok a beszédét mondja. A pilótafülkéből egy kisebb és egy nagyobb modell készült, a nagyobbik 20 tonnás és majdnem 4 emelet magas volt, ebben forgatták az összes jelenetet, ami a Jaegerek "fejében" játszódik. Ez a méretes modell mozgott, így a színészek tényleg átélték a Kaiju-támadások hatásait, minden reakciójuk teljesen hiteles.

A pilótafülke makettje méretbeli referenciaként szolgált az animátoroknak a számítógéppel életre keltett fémmonstrumok megalkotásához. A hősök megformálóinak sokszor lehetőségük nyílt improvizálni. Guillermo bácsi mindent maga dirigált, heti hét napot dolgozott, napi 17-18 órányit és helyben meg is vágta a felvett anyagot. Legalább egy órával hosszabb lett volna a Pacific Rim, de a szereplők hátterével foglalkozó hatvan percet kivágott belőle, a szekvenciák szelektálásában két másik híres mexikói rendező, Alejandro González Inárritu és Alfonso Cuarón segédkezett neki. A végefőcím alatt hallható dalt Ron Perlman lánya, Blake énekli. Az orosz férfi pilótát a Sherlock Holmes-ban is látható kanadai óriás, Robert Maillet alakította; Chau jobbkeze maga Torrente, vagyis Santiago Segura; a Crimson Typhoont irányító japánok tényleg hármas ikrek (Charles, Lance és Mark Luu); a robotokban hallható számítógép hangja pedig Ellen McLain, a Portal 1-2 GlaDOS-a. Egy vicces név a statiszták közül: Duncan McLeod (az egyik Hegylakót hívják így, a fal építésénél az egyik munkás). Hamarosan elkészül a Tűzgyűrű-regény és a Tűzgyűrű-videojáték, a NECA meg időközben már piacra dobta a Kaijukat és Jaegereket ábrázoló akciófiguráit. A Pacific Rim 190 millió dollárból lett, eddig kb. 100 milliót hozott vissza, a kritikusoktól pozitív értékeléseket kapott.

Ahogy mondtam, hárman néztük meg a filmet. Dávid barátom kijelentette, nem érte meg látni, semmit sem kapott a pénzéért; SickRat pedig így foglalta össze: "Csak az zavart, hogy már sokszor láttam ezt a filmet.", utalva ezzel az innen-onnan kölcsönvett ötletekre. És hogy én mit gondolok? Azt, hogy ez teljesen ugyanaz, mint Zack Snydernek a Sucker Punch: mindkettőben egy-egy csúcson lévő rendező élhette ki rajongói mivoltát, beletettek alkotásaikba mindent, amit imádnak; de míg az Álomháború esetében azt éreztem, hogy korszakalkotó művet láttam, ami azonnal rákerült a saját "minden idők legjobbjai"-listámra, addig a Tűzgyűrűről kifelé menet azzal "vigasztaltam" magam, hogy legalább a harcok isteniek voltak. És tudjátok, mi az érdekes? Snydert a földbe döngölték a Sucker Punch miatt, del Torot viszont az egekig magasztalják. Fura... Persze főként nyilván arról van szó, hogy a mexikói úr moziját megnézheti egy 12 éves is, míg amerikai kollégájának vágatlan alkotását már 18-as karikával látták el. Tehát magyarul itt a pénz beszél, a kisebb korhatár a nyerő, dübörög a marketing-gépezet és egyelőre azt látom, hogy eredményesen. Kérdés, hogy 15-20 év múlva melyikből lesz kultfilm - tippem van, de nem árulom el, inkább mindenki tippeljen maga. 

Pontozás: 

imdb: 7.0 (4 év alatt egy teljes pontot esett.)

Szerintem: 4/5 (Egyszerűen képtelen vagyok ennél lejjebb vinni a pontszámot már csak a téma miatt sem.) 

Hírek: 

- Még csak pár napja megy a mozikban a világ minden táján a Tűzgyűrű, de már most arról beszélnek, hogy lesz folytatása. Rengeteg ötlet/dolog van még, ami idő/pénz hiányában kimaradt, úgyhogy nagy valószínűséggel jön egy következő rész, de ennél többet nem írok, mert szpojler lenne. 

- Guillermo del Toro írja, rendezi és pénzeli a Crimson Peak nevű horrort (ez talán Az őrület hegyei lesz?), a The Incredible Hulk tv-sorozatot és a Pinocchio dark fantasy-változatát. Producerként vesz részt az Alma névre hallgató borzongatós animációs fantasy-ben meg a Kung Fu Panda 3-ban; valamint írja A hobbit 2-3 forgatókönyvét. Ha pedig zöld utat kap a Hellboy 3, akkor ő lesz az írója meg talán a rendezője is. 

- Charlie Hunnam és Burn Gorman ismét együtt bukkannak fel a Crimson Peakben. 

- Idris Elba ismét Heimdallként tér vissza a Thor: Sötét világban. (Láttam, írtam róla.)

- Rinko Kikuchi jövőre Keanu Reeves-szel harcol a 47 Ronin oldalán. 

- Charlie Day-t egy folytatásban láthatjuk, ez a Förtelmes főnökök 2 (mi a francnak kell?). 

- Burn Gorman egy drámában játszik legközelebb: az All Is By My Side Jimi Hendrix életéről szól, de még mielőtt híres lett volna... 

- Ron Perlman az alábbi mozik stábjait erősíti: Angry Little God, Killing Frank (mindkettő horror/thriller), Justice League: The Flashpoint Paradox (csak szinkron), Dermaphoria (thriller), és ha elkészül a Hellboy 3, akkor ő bújik ismét Pokolfajzat vörös bőrébe. (A Villám-paradoxonról született cikkem azóta.)

Hamarosan jövök újra, de még nem tudom megmondani, mivel... 

Ja és még valami: Tessék maradni a stáblista elején, mert jön még egy utolsó, kihagyhatatlan jelenet! 

Végezetül: Reklám-rovat

A csodálatos blog.hu nem hajlandó megjeleníteni a videót, úgyhogy linket teszek ide, akit érdekel, az rákattint:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=mNwECmiJNFw