Az elmúlt két hét ősrégi horrorjai után valami laza kis ökörséget akartam nézni este, amiről nem kell túl sokat ugatni, így esett a választásom az Ali G-re. Anno volt egy szavazás az oldalon, amiben a régen letöltött filmjeim katalógusát tettem közzé és kértem az embereket, hogy szavazzanak, melyikről legyen írás. Összesen kb. 7 szavazat jött be, eddig a listáról mindössze A falut néztem meg, mert az volt, ami tényleg érdekelt, most pedig jött ez, de mivel a fennmaradó címek komoly hangvételű vagy borzongatós alkotásokat takarnak, ezért nem biztos, hogy folytatni fogom a megnézésüket... (Ez így is lett.) Na, de térjünk vissza ehhez a filmhez! Gondolom mostanra Sacha Baron Cohent már mindenki ismeri, ő egy modern kori átváltozóművész, aki őrült, eltúlzott karaktereinek bőrébe bújva 2-3 évente mindig sokkolja/megnevetteti a közönséget és ez volt az igazán nagy színre lépése. Lássuk, miről is van szó: 

Nagy-Britanniában járunk, helyszínünk az apró városka, Staines, amit különféle "bandák" uralnak. Hősünk Ali G (S.B.C.), a Keleti Oldali Banda vezetője, aki se nem tehetséges, se nem jó fej, ellenben igazi egoista, egy vesztes, aki keményfiúnak adja ki magát hasonló kaliberű cimboráival karöltve. Nagyjából eseménytelen életében akkor áll be jelentős változás, mikor kiderül, hogy "munkahelyét", a John Nike Szabadidőközpontot le akarják bontani. Rikító sárga ruhás emberünk próbálkozik a létesítmény megmentésével és kudarcba fulladó kísérletével felhívja magára egy korrupt politikus (Charles Dance) figyelmét, aki a miniszterelnök (Michael Gambon) lejáratására készül. Beveszi Alit a választási kampányba, ami a kezdeti katasztrofális eredmény után váratlan fordulatot vesz, mikor egy véletlennek köszönhetően a legesélyesebb jelölt visszalépni kényszerül és agyatlan címszereplőnk ezáltal bejut a helyi önkormányzatba, aztán a parlamentbe, sőt, a kormányba is! De a hatalommániás rosszfiú nem adja fel és ismét kísérletet tesz a kabinet megbuktatására. Vajon Ali G-nek sikerül megakadályoznia az ördögi tervet, vagy mindaz, amiért "dolgozott", elpusztul?

Középiskolás voltam, mikor ez a mozi kijött és akkor jobban elszórakoztatott. Emlékeztem pár dologra belőle, meg hogy fárasztó, de hogy ennyire alpári, ostoba és fájdalmas lenne, azt elfelejtettem. /Persze 10 év telt el a bemutatója óta és hát én is ennyivel öregebb lettem, éppen ezért már kinőttem abból a korosztályból, ami a célközönség lehet./ Kb. négyszer nevettem rajta, de azok a poénok jók voltak és egyébként azért is érdemes volt újranéznem, mert csupa mára már nemzetközi ismertségre szert tett, ám annak idején kevésbé közismert színésszel találkozhattam benne. Először ugye Cohen maga eléggé felkapott lett azóta, bár mostanában A diktátor óta nem nagyon hallani felőle; másrészt a főgonosz a Trónok Harcának Tywin Lannistere, a miniszterelnök pedig a Harry Potter Dupladurr professzora. És mellettük még láthatjuk a most nagyon felfuttatott Martin Freemant (Bilbo A hobbitból) Ali egyik társaként és a szexi Rhona Mitrát (Underworld: A vérfarkasok lázadása), valamint egy rövid jelenetben a szupermodell Naomi Campbellt is. 

A sztori a már sokadszorra ismételt "figura bekerül egy számára ismeretlen környezetbe, ahonnan teljesen kilóg, ám aztán alkalmazkodik és jobbá teszi a közösséget mindenki számára"-klisén alapszik, ám beletették azt a furfangos húzást, hogy Ali G valójában semmit nem tesz, ha leszámítjuk a végén lévő mentőakciót. A viccek 90%-a altesti humor, sokat poénkodnak a melegeken is, a fő karakter rémisztő butasága viszont szolgáltat egy-két valóban nevettető pillanatot. A felvonultatott fehérneműs jó csajokon kívül pár dübörgő zene adja meg az alaphangulatot, de a lényeg mégis a hip-hop életstílus kifigurázása. Ennek pedig a mai világban, sőt, a mai Magyarországon is van helye, ugyanis az mtvből, a vivából és a média egy részéből ömlik a fiatalok felé, hogy ilyennek kell lenni, csak éppen térdig csúszó buggyos gatya helyett ma a piercing meg a fültágító a menő. (És a tetoválás meg a löködős mobil.) Visszatérve a filmhez, a szereplők közül leginkább Cohen és Dance teljesítménye emelkedik ki: előbbi teljesen hitelesen alakítja a hiteltelen "gengsztert", utóbbi pedig bebizonyítja, hogy a legnagyobbak egyikeként nem fél lejáratni magát a szerepe kedvéért. 

Talán az eddigiek alapján még elviselhetőnek tűnik ez az egész, de le kell szögeznem, hogy nagyon rossz. Valahol a már-már szerethetően borzalmas kategóriába csúszik át, de általában inkább megmarad a fájdalmasan hülye és nem vicces zsánerben. Emellett a rengeteg kefélős "poén" és csúnya szöveg miatt 16 éven felülieknek ajánlom a megnézését, de a 16 és 18 év közötti fiatalok szerintem jól fognak szórakozni rajta! 

Érdekességek: Cohen (aki társproducer és író is volt) a brit Channel 4 műsorához, a The 11 O'Clock Showhoz találta ki Ali G-t, "aki" aztán önálló műsort kapott: a Da Ali G Show egy éven át ment, összesen 12 rész készült belőle. A rendező a főként tv-sorozatokon dolgozó Mark Mylod volt. A John Nike Szabadidőközpont tényleg létezik, Bracknellben található. Amikor Ali és az elnök az elnöki autóval megérkeznek a Downing Streetre, ott a kocsit kívülről mutató felvételek valódiak, ténylegesen az akkori brit kormányfő, Tony Blair érkezését ábrázolják. A vége felé, amikor a zsaruk megjönnek, bejelentik Alinak, hogy a városa helyett a Slough nevű településen lesz az építkezés - ez egy speciálisan angoloknak szóló poén, mert mind Staines, mind Slough elég rossz hírnek örvendett akkoriban. A helyszínül szolgáló városka a film hatására megváltoztatta a nevét Staines-upon-Thames-re, hogy ne a bandák által uralt kisvárosra asszociáljanak róla az emberek. Az Ali G Indahouse megközelítőleg 5 millió fontból készült és kis híján 26 millió dollárt hozott be. Alapvetően negatív vagy vegyes értékeléseket kapott, ám "folytatásai", a Borat és a Brüno hatására az évek során picit nőtt az elismertsége. Furcsa módon a Da Ali G Show sikeréhez szinte egyáltalán nem járult hozzá a későbbiekben... 

Nem értem, 11 évvel ezelőtt miért tetszett, talán a címszereplő szerethető vesztessége miatt /meg ugye tinédzserként az ember kedveli az ilyen fajta "humort"/, mára azonban inkább egy rémesen ostoba, a nézhetetlenség határát súroló izéként tekintek rá. De ahogy mondtam, igencsak aktuális lett a hip-hop-életstílus rengeteg mai követője miatt. Aki szereti a Horrorra akadva vagy a Már megint egy... című filmek bármelyikét, annak ez is tetszeni fog. 

Pontozás:

imdb: 6.2 (Ezt igencsak túlzásnak tartom.) (És 4 év alatt még 0.2-t emelkedett is.)

Szerintem: 2/5 (A nosztalgia és a Cohen-Dance-páros iránt érzett tiszteletem miatt +1 pontot kap.) 

Hírek: 

- Sacha Baron Cohennel legközelebb a Ron Burgundy folytatásában, az Anchorman: The Legend Continues-ban találkozhatunk.

- Martin Freeman még kétszer bújik hobbitbőrbe az elkövetkezendő 3 év során. (Ebből aztán három lett.)

- Charles Dance a Patrick című horror szereplőgárdáját erősíti. A sztori egy kómában lévő srácról szól, aki mentális erőivel manipulálja egy őt ápoló nővér életét - egész érdekesnek hangzik...

Ma is nézek majd valamit, vagy ha nem, akkor holnap. 

Ja és még valami: A fogadásos részben tessék figyelni, mert az Alinak bemutatott külföldi méltóságok között lesz egy ismerős arc!

Elérkeztünk a Lon Chaney-hetek lezárásához, aminek keretében megnéztem a némafilmkorszak egyik legnagyobb amerikai színészének három híres filmjét (Az Operaház Fantomja, London After Midnight, The Unholy Three), majd az egyik remake-jét, A vámpír jelét, ami már nélküle készült, ám szerepét a magyar horrorikon, Lugosi Béla vette át. Lezárásként pedig tegnap éjjel sorra került a Man of a Thousand Faces, ami Chaney elég korai halála után 27 évvel, 1957-ben készült. Igazából nem tudtam, mire számíthatok, de korábban végeztem egy mélyreható kutatást a címszereplőről az interneten, szóval tisztában voltam élete fontos állomásaival és érdeklődve figyeltem, mikor jön ez vagy az a dolog. Egy rövid történetismertetésre azért mégis szükség van, merthogy Az ezerarcú ember eléggé átmegy valóságból a fikcióba: 

A sztori az 1910-es évek elejétől 1930-ig kíséri végig Lon Chaney (James Cagney) életét, kapcsolatát süketnéma szüleivel és feleségeivel (Cleva - Dorothy Malone és Hazel - Jane Greer), bemutatva Chaney-t, a szerető apát, a házasságai egyben tartására törekvő férjet és a megszállott, fantasztikus színészt. Bepillanthatunk a kulisszák mögé, láthatjuk színházi fellépéseit, a filmiparba való bekerülésének pillanatait és néhány legendás mozijának (The Miracle Man, A Notre Dame-i toronyőr, The Phantom of the Opera, A szentségtelen hármas) forgatását. A film legfőbb mondanivalója viszont az, hogy nagy ára van a sikernek, és hogy nem könnyű dolog az átlagostól eltérőként élni vagy az ő sorsukat bemutatni/pártfogolni őket... 

Az első dolog, amin kicsit megütköztem, az a süketnémák látványos kirekesztése. Igaz, hogy ez a film több mint 50 éve készült és a történet még régebben játszódik, de mégsem értem, hogy ez tényleg ennyire visszataszító volt a normális emberek számára? Eltartott egy darabig, amíg megértettem, hogy Cleva miért reagál úgy Lon szüleire, ahogy és persze érthető a belevitt gyerekkori csúfolás-motívum is, de valahogy nekem ez az egész hiteltelen. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez tényleg megtörténhetett a valóságban... A színpadi évek és az első házasság bemutatása, ami a két órás játékidőnek kb. felét teszi ki, kevésbé érdekes, de amint Chaney megkapja pályáját elindító szerepét a fantasztikus maszkmesteri tudása miatt, onnantól máris sokkal izgalmasabb a dolog. A csúcsjelent egyértelműen a Phantom híres "unmasking"-jelenetének újraalkotása, ahol önkéntelenül is elmosolyodtam, mert bár korántsem olyan jó, mint az igazi, de a hangulatát nagyon sikerült elkapni. A másik csúcspont a színházi évek lezárása, ahol egy elég sokkoló esemény történik. 

Mivel Chaney nem volt kitárulkozó alkat és titokban tartotta magánélete nagy részét, így a forgatókönyvírók főként a fantáziájukra hagyatkoztak a konfliktusok kiötléséhez. Így született meg a szüleit és miattuk őt is érő gúnyolódás okozta lelki sebek visszatérő aspektusa, az apa-fiú kapcsolatban rejlő titok, meg a végig jelen lévő előző feleség, aki folyton valami gondot okoz. Viszont kimarad pár dolog, amiket egyébként kevés erőfeszítéssel bele lehetett volna tenni, pl. hogy Lon szemüveges volt civilben és rengeteget dohányzott (jó, hát ezt talán akkoriban nem lehetett mutatni), ráadásul nagy sajnálatomra a szívemnek oly kedves London After Midnight mindössze csak két, rövid pillanatokig látható rajzon jelenik meg. Még egy apróság visszás számomra: a Cagney-féle Fantom valahogy túl kövér, pedig maga a színész nem látszik annak egyetlen másik jelenetben sem. 

Ha már szóba jött, rátérek James Cagney-re: Korábban sosem láttam tőle semmit, de valami fantasztikusan játszik. A testfelépítése eltért az igazi Ezerarcú Emberétől, de remek mimikájával és az utánzási tehetségével elérte, hogy elfogadjam, ő Lon Chaney. A The Miracle Man-szekvenciában nyújtott teljesítménye elképesztő, tényleg olyan színész volt, akire rá lehetett építeni egy komplett mozit - mint látható, ez működött. Dorothy Malone rendkívül szép nő volt, de a karaktere annyira antipatikus - nagyszerű ez a kettősség benne; vele ellentétben Jane Greer kedves és melegszívű Hazeljét lehet szeretni. Chaney fiát, Creigthon Tull Chaney-t (a későbbi Lon Chaney Jr.-t) négy különböző fiatalember testesíti meg, közülük elsősorban a legidősebb változat, Roger Smith emelkedik ki - egyébként a valódi Lon Chaney Jr. élt, amikor ez a film készült, de semmit nem találtam arról, hogy hogyan reagált rá. 

Érdekességek: A rendező Joseph Pevney volt, akit elsősorban a '60-as évekbeli Űrszekerek-sorozat rendezése kapcsán ismernek. A mellékszereplők egyike önmagát alakítja, ő Clarence Kolb, aki anno tényleg együtt dolgozott Chaney-vel - Kolbnak ez az utolsó filmje. James Cagney egy nyaraláson találkozott Roger Smith-szel, aki tengerészgyalogosként szolgált azon a helyen, és ő beszélte rá a jóképű ifjút, hogy álljon színésznek. Smith és Cagney a Man of a Thousand Faces mellett együtt dolgozott a Never Steal Anything Smallon is. A Universal-vezető Irving Thalberget az a Robert Evans alakította, aki aztán felhagyott a színészettel és valóban stúdióigazgató lett, csak éppen a Paramountnál. Utólagos szerkesztés: Tegnap éjjel jutott eszembe, hogy Cagney 57 évesen játszotta el a mindössze 47 évet élt Chaney-t, de ha megnézitek a képeket, nem tűnik annyira öregnek.

Több eltérés is akad a valóság és a filmben látható cselekmény között azokon túl, amiket észrevettem: Cleva tudta, hogy Lon szülei süketnémák és a házasságkötés előtt többször találkozott velük. Creigthon Chaney nem kórházban született, hanem szülei Oklahoma City-beli otthonában. Mind az Operaház Fantomja, mind a Quasimodo maszk replikája erősen eltér az eredetitől, ugyanis amiket itt láthatunk, azok vastag, kemény gumirétegekből álltak és Cagney alig tudta mozgatni az arcát bennük, míg Chaney valódi sminkjei egyszerű, könnyen felvihető darabok voltak, ezek viselése közben is játszhatott az arcizmaival. Az igazi Creigthon sosem gondoskodott ilyen módon a valódi anyjáról, mivel akkoriban már felesége és két gyereke volt, munkáját tekintve pedig az apósa fűtőüzemében dolgozott. Az idősebb Chaney soha nem akarta, hogy az ifjabbik beálljon színésznek, ő maga pedig csak akkor kezdett el filmeken dolgozni, mikor korábbi állását elvesztette és nem talált másikat. A Lon Chaney Jr. nevet a fiára a producerek erőltették rá és nem szerette. Később aztán már elkezdték Lon Chaney-ként emlegetni, amire viszont büszke volt. A főszereplő halála is másképp zajlott le a valóságban, ugyanis egy kórházban hunyt el, teljesen váratlanul, a torkában keletkezett vérzés miatt. Az ezerarcú ember készítési költségéről nem találtam adatot, ám majdnem 2 és félmillió dollárt hozott vissza, ami anno szép sikernek számított. 

Nem mondom, hogy rossz film ez, de engem jobban érdekelt volna egy elsősorban Lon Chaney magánélete helyett a mozijaira épülő életrajzi alkotás. 

Pontozás: 

imdb: 7.3 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Vannak kisebb hibái és már az idő is eljárt felette, ám maradandó alkotás - csak éppen nem olyan jó, mint egy valódi Chaney-film...) 

Most már tényleg a végére értem ennek a hosszadalmas projektnek, így továbbléphetek. Ezen a héten lesz egy pár jó dolog a tévében, plusz 100 Ft-ért sikerült beszereznem a Titokzatos folyót angol nyelvű dvdn, meg aztán ott az a már említett régi listám, amin van kb. 10 cím és az új listám, amin szintén akad egy-két ígéretes darab. Úgyhogy hamarosan ismét jelentkezem!

A Lon Chaney-blokk lezárásaként két olyan film kerül sorra, amikben ő már nem szerepel, de szorosan kötődnek hozzá. Tegnap rájöttem, hogy akaratomon kívül időrendben haladtam Az Ezerarcú Ember munkásságában, így most is a korábban készült mozit választottam a kettő közül elsőnek, ez pedig A vámpír jele, ami a Draculát összehozó páros, Lugosi Béla és Tod Browning újabb közreműködése, hasonló témában. És hogy hogyan kapcsolódik Chaney-hez? Nos, a Mark of the Vampire a London After Midnight remake-je... 

Furcsa, de elgondolkodtató, hogy vajon miért pont ezt a filmet újrázta Browning? A legkézenfekvőbb válasz az, hogy nyilván a Draculával elért elképesztő siker hullámait akarta meglovagolni, így keresett egy újabb vérszívó-szerepet Bélának - végülis 1935-ben járunk a bemutatókor, mikor Lugosi a legnagyobb aktuális horror-sztár. Viszont mi van akkor, ha valamennyire benne volt a rendezőben, hogy megőrizze az utókornak történetét, a The Hypnotistet? 8 év alatt sok mozit el lehet felejteni és a London After Midnight egyrészt némafilm, így idejétmúltnak számított, másrészt Chaney ekkor már öt éve távozott az élők sorából, ezért már közismertnek sem számított. Ha ez az okfejtés csak egy kicsit is valós, akkor máris igazi misztikummal állunk szemben, ugyanis ahogy már kétszer leírtam, a LAM megsemmisült az utókor számára és tulajdonképpen a visszaállított 47 perces változat mellett leginkább a Mark of the Vampire mutatja meg, milyen lehetett. Sejthette Browning 1927-es művének eljövendő végzetét vagy csak kaszálni akart? Na, most hogy kellőképpen összezavartam mindenkit, lépjünk tovább, térjünk rá a sztorira! 

Prága, 1934. Egy év telt el Sir Karell Borotin, a gazdag nemes úr rejtélyes halála óta, amiről a mai napig nem sikerült kideríteni, hogyan is történt. A holttest nyakán két apró, szúrt sebet találtak és eltűnt belőle az összes vér... A paranoiás közemberek a város szélén álló kastély rejtélyes lakóit vádolják, akikről bizton állítják, hogy vámpírok! Minden nyom és jel efelé mutat, ám a prágai rendőrség nyomozóját (Lionel Atwill) nem sikerül meggyőzni. A rendőr azonban kénytelen elismerni, hogy természetfeletti erőkkel akad dolga, mikor az elhunyt nemes lányát (Elizabeth Allan) és annak szerelmét (Henry Wadsworth) támadás éri, a tettesekre pedig a szemtanúk leírása szerint illik az élőholt jelző. Szerencsére megjelenik Zelen professzor (Lionel Barrymore), aki összefogva a felügyelővel és a lány gyámjával, Otto báróval (Jean Hersholt) felveszi a harcot a vérszopó Mora gróffal (Lugosi Béla) és lányával, Lunával (Carol Borland). Vajon sikerül megmenteni a Borotin-vagyon örökösnőjét az éjszaka gyermekeitől - és vajon a kastélyban lakó félelmetes alakok tényleg vámpírok? 

Innentől jön néhány szpojler-szerűség... 

Aki olvasta a LAM-ról szóló írásomat, az láthatja, hogy Browning és a mellé szegődött írók azért próbálkoztak némi újdonság bevitelével, mert míg az eredeti műben az áldozat feltehetőleg öngyilkos lett, addig itt nyilvánvaló, hogy megölték, csak az nem, hogy ki. Plusz ugye a felügyelő és a vámpír ezúttal két különböző személy, valamiért pedig az alap figurát három részre szakították (a professzor, a zsaru és az élőholt) - Chaney ezt mind eljátszotta egymaga... 

A történet irtó lassan indul be, az elején csak néztem, hogy mi ez a várkastély, kik ezek a vándorcigányok és egy darabig azt hittem, valamiféle ócska Nosferatu-koppintást látok - egészen a gyilkosságig. Aztán a halál okának kinyilvánításáig tök jó volt a hangulat, Béla és partnernője megjelenése csak még jobbá tették az egészet, viszont ahogy az imdbn valaki írta a fórumba, hirtelen a semmiből tűnik fel a professzor és egyszeriben átmegyünk valamiféle vámpírvadász-akcióba. Történik három újabb támadás, plusz az egy évvel korábbi részekben a parasztok is beszámolnak halálesetekről, így a Mora grófnak nevezett állítólagos vérivó sokkal veszedelmesebb, mint Chaney őrült Hódbőr-kalapos Férfija. Ott teljesen érthető volt, hogy a Yard embere miért nem akarja bevonni a rendőrséget, itt viszont semmi értelme nincs. /Most jöttem rá, hogy van magyarázat arra, hogy Mora hogyan "létezhet" a gyilkosságkor, ugyanis említik, hogy az üresen álló kastélyt legendák övezik./ 

A színészek közül Lionel Barrymore kiemelkedik, szerintem remek volt; bár ismét itt egy példa Lon Chaney nagyságára: ő tudta érzékeltetni, eljátszani, hogy a karaktere öreg, sőt azt, hogy megöregedett az eltelt öt év alatt, itt meg csak simán egy éltesebb korú színjátszót alkalmaztak... Lugosi még a Man in the Beaver Hatnél is kevesebbet van színen, így véleményt nem tudok mondani róla, gyakorlatilag egy sebes fejű Dracula gróf - a sebről még lesz szó. Carol Borland tetszett, pláne mivel Lunanak itt nagyon hosszú haja van, a jófiúkért viszont lehetetlenség izgulni, a csúcs az, hogy maga az örökösnő és a szerelme totál háttéralakokká degradálódnak... A cenzúra azért most is érvényben volt, szóval erőszakos részeket nem láthatunk, bár lőni azért lőnek, de sosem emberre/vámpírra. 

Tudtam, ki a tettes és mégis sikerült fenntartani a figyelmemet a vámpír-módszerrel, vagyis kíváncsi voltam, hogyan hajtotta végre a bűncselekményt - de akkor is, az eseménysorban két olyan ostoba dolog van, ami egyszerűen elront mindet. Ez a semmiből megjelenés problémája: először a professzor, aztán a hipnotizálósdi. A LAM-ban szépen felvezették az utóbbit, az előbbire meg nem volt szükség, mert a rendőr maga volt a professzor. Itt mért kellett máshogy csinálni? Az se jó, hogy nincsen zene, csak kb. fél percnyi összesen a nyitó és a záró szekvenciákban; nem lehet érezni az idő múlását a kezdés után; minden éjjeli részben ugyanazt a fura hanghatást alkalmazzák; és egyedül a hangos hangokkal tudtak megrémíteni, semmi mással. A béna trükkök (a szálló denevér és a mászó pók egyszerűen nevetségesek), a rémesen szar mellékszereplők (főleg a doki, Donald Meek) és a főhősök sok buta kis baklövése miatt unatkoztam, Béla és Ms. Borland meg túl keveset szerepeltek. Azért az utolsó jelenet kifejezetten vicces és érdekes a magyarázat a gyilkos módszerére, de ezektől függetlenül egyet kell értenem a London After Midnightnál idézett imdbs kollégával, aki szerint a csak képekből álló 47 perces új LAM szórakoztatóbb és izgalmasabb ennél. 

Érdekességek: Tod Browning The Hypnotist című novellájának második feldolgozása ez, ő volt a producer és a rendező. A szereplők a forgatás alatt azt hitték, hogy egy tipikus klisé-horrorban vesznek részt, addig, amíg a direktor szembesítette őket a befejezéssel, mert így akarta biztosítani, hogy komolyan vegyék a dolgukat. Lugosinak nem tetszett a vége, de azért megcsinálta. Az eredeti 80 perces játékidőt a stúdió a korábbi Browning-mozi, a Szörnyszülöttek buktája miatt 60 percesre vágta, emiatt sok stáblistában feltüntetett szereplő nincs benne a végső verzióban és azt se magyarázzák meg, hogy hogyan keletkezett a gróf halántékán lévő golyó ütötte seb. A sebet elvileg úgy szerezte, hogy még életében vérfertőző viszonya volt a lányával, ezért fejbe lőtte magát, de ez a mellékszál a vágószoba padlóján végezte sok mással együtt. A konkrét sebet a fején viszont már nem lehetett eltüntetni, így benne maradt, magyarázat nélkül. Később az MGM-es fickók azt mondták, hogy a kivágott anyag nagy része a házvezetőnő komikusnak szánt szerencsétlenkedése volt és ez hihető, mert a London After Midnightról is azt mesélték, akik látták, hogy túl sok volt benne a házvezetőnőből - szóval talán nem gond, hogy ez kikerült a kész műből. A legnehezebb jelenet az volt, mikor Carol Borland vámpírszárnyakon suhant, ezt három hétbe tellett felvenni. A denevérek egy része igazi, őket Dél-Amerikából importálták. Saját korában Lengyelországban és Svédországban betiltották a filmet, Magyarországon cenzúrázva adták ki. Lionel Barrymore együtt dolgozott Lon Chaney-vel a Zanzibártól nyugatrában; Béla pedig nem csak hogy átvette Chaney vámpírszerepét itt, de helyette kapta meg a Draculát is. (2017-es toldás: Jelenleg az imdbn magyar címként az szerepel, hogy "Vámpírasszony"...)

Luna, a Denevérlány-rovat 

Carroll Borland 1914-ben született, drámai színészetet tanult. Fiatal korában Lugosi Béla megbabonázta őt Draculaként, Carroll pedig Stoker művének színpadi verzióját látva írt egy novellát, a Drakula grófnőt, amit el is küldött Bélának. Neki ez nagyon tetszett és meghívta az ifjú írónőt a színházba, ahol egy mellékszerepet, Lucy-t játszhatta. Ez az ismeretség vezetett a Mark of the Vampire-höz. A lány leegyszerűsítette a nevét Carrollról Carolra a filmezéshez, ahonnan 1953-ban vonult vissza, ezek után főiskolai tanárként oktatott. 1933 és 1983 között mindössze öt szerepe volt. Borland hírhedt arról, hogy az évek múlásával egyre jobban kiszínezett történeteket adott elő Lugosiról. A vámpír jele miatt kultikon-státuszba került, annak dacára, hogy csak egy mondatot mond az egész játékidő alatt és összesen kb. tíz percet van képernyőn. 1994-ben halt meg, 79 évesen. 

A Mark of the Vampire 305 ezer dollárból készült, a bevételéről nem találtam adatot. A kritikai megítélése máig elég vegyes, egyesek szeretik, mert a tipikus horrorok jellemvonásait kikarikírozó szatírát látják benne; mások viszont a meglepő, ám végülis csalódást okozó befejezés miatt nem tartják valami jónak. Ha az eredeti London After Midnight is ilyen sok dumálásból álló, nagyrészt álló történettel bír, akkor jobb, ha sosem láthatjuk - de én bízom benne, hogy az 1927-es verzió sokkal jobb! Remélem egyszer láthatom...

Pontozás: 

imdb: 6.3 (Ez túl sok...) 

Szerintem: 2/5 (Unalmas volt, kár, hogy ez az egyik első találkozásom Lugosi Bélával...) 

Holnap vagy holnap után sort kerítek a Man of a Thousand Faces-re is és azzal lezárulnak a Lon Chaney-hetek. Utána már tényleg megnézem a Silent Hill 2-t, dacára hogy olasz ismerősöm szerint szar:) És van még egy régi listám, amin rengeteg dolog van, azt is elkezdem, mivel most két hétig szabadságon vagyok!

A számos mozgókép közül, amikben Lon Chaney szerepelt, rengeteg van, ami csak rövidfilm, viszont meglepetésemre igen kevés valódi horror akad az egész estés mozijai között. Éppen ezért nehéz volt eldönteni, hogy Az Operaház Fantomja és a London After Midnight után mi legyen a soros, végül a kézenfekvő Szentségtelen hármasra voksoltam, ez ugyanis az egyetlen alkotás, amiben hallhatjuk Chaney hangját és egyben ennek a nagyszerű színésznek az utolsó munkája is. Nézzük, miről van szó benne: 

Egy vásári vurstliban dolgozik a hasbeszélő Echo (L.C.), aki bámulatos mutatványa alatt segítőtársával, a csinos Rosie-val (Lila Lee) karöltve kifosztja nézőit. A viszonylag jól menő zsebmetszésnek azonban vége szakad, mikor az egyik látványosság inzultálja a közönséget és tömegverekedés alakul ki. A vurstlit bezárják és azon az éjszakán három állás nélkül maradt különös férfi (a hasbeszélő, a törpe meg az erőművész) összefognak, hogy nem mindennapi adottságaikkal törvénytelen úton gazdagodjanak meg. Álcázásként megnyitják Mrs. O'Grady madárboltját, ahol Echo öregasszonynak álcázva "beszélő" papagájokat ad el, a törpe csecsemőt játszik, az erőművész pedig mint családtag és hordár segédkezik nekik, ám az éj leple alatt sorban kirabolják vevőik házait. A hasbeszélőt túlságosan lefoglalja, hogy féltékenykedjen a szintén velük lévő Rosie-ra és a naiv pénztárosfiúra, Hectorra (Elliot Nugent), így társai nélküle hajtják végre az utolsó akciót, amibe hiba csúszik. Embereink bajba kerülnek, amit csak tovább bonyolít a szerelmi háromszög és az, hogy a három bűnöző utálja egymást. Vajon sikerül átverni a rendőröket és újból eltűnni vagy a sok belső viszály végül a szentségtelen trió végéhez vezet? 

A némafilmekkel ellentétben ez rögtön magával ragadott és egy idő után azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa, hogy Chaney egyetlen másik mozijában sem beszélt, pedig tök jó hangja volt. Az Unholy Three újabb lehetőséget adott számára, hogy maszkmesteri tudását megmutathassa, plusz kombinálja a kor nézője által ismert kitűnő mimikai játékát az addig még sosem hallott hangutánzási tehetségével. Egyrészt ő a goromba és felsőbbrendűségi komplexusos Echo, másrészt a hajlott hátú és korú Mrs. O'Grady, harmadrészt pedig legalább öt különféle hangon szólal meg - ez nem semmi teljesítmény! A sors fura fintora, hogy Chaney egyetlen hangosfilmje egy korábbi munkájának, az 1925-ös A szentségtelen háromnak a feldolgozása, ám jó pár dologban különbözik egymástól a két mű. Az első, hogy bár mind Echo életre keltője, mind a törpét alakító Harry Earles ugyanaz a színész, mint a korábbiban, az erőművészt jogi okokból le kellett cserélni - az interneten olvasott kommentek alapján tehetségesebb Victor McLaglent a nála is nagyobb termetű, ám kevésbé jó színész Ivan Linow váltotta; valamint a női főhős is megváltozott, Mae Busch helyett a netes közönség szerint sokkal jobb Lila Lee jött. A második különbség a befejezésben van, ami eredetileg máshogyan alakult, de itt az utolsó pillanatban megváltoztatták - a '25-ös verzióval megegyező lezárást szintén leforgatták, kérdés, hogy vajon ez fennmaradt-e? 

A történet érdekes és izgalmas, sokáig például nem értettem, hogy miért van szükség a törpére, egészen addig, míg bemutatnak egy "rablást". Ha már a bemutatás került szóba: abban a korban elég erős cenzúra volt, így az erőszakból semmit sem láthatunk, mindenre csak utalnak, viszont kellemes meglepetés volt, hogy a dráma műfaji megjelölés ellenére Chaney és Earles gyakran vicces pillanatokkal gazdagítják a nézőt, magyarul lehet párszor röhögni. A kép rendkívül szép és tiszta, ellentétben a Phantom of the Operaéval, viszont a korabeli rémes hangtechnika sajnos visszaüt, gyakran lehetetlenség megérteni, amit a szereplők mondanak, Harry Earles beszéde pedig nagyon magas, gyerekszerű hangja miatt az esetek 80%-ában érthetetlen - ez főleg abban a jelenetben zavaró, mikor "előadást tart" az erőművésznek arról, hogy jobban tennék, ha fellázadnának Echo ellen. A cenzúrázott erőszak mellett az egyetlen igazi furcsaság a gorilla jelenléte, akit a hasbeszélő azért rabol el a vurstliból, mert ez az állat az egyetlen dolog, amivel megfélemlítheti óriás termetű társát. Így még ez oké, de az emberszabású olyan bután néz ki, annyira nem illik bele az alapvetően komoly hangvételű sztoriba, hogy az rémes. 

Érdekességek: A rendező Jack Conway volt, aki korábban már együtt dolgozott Lon bácsival a While the City Sleeps-en; az események alapját pedig Clarence Aaron 'Tod' Robbins regénye adta, akinek másik könyvén alapul a hírhedt Freaks. A Hectort alakító Elliot Nugent termékeny rendező volt, itt színészkedés mellett a párbeszédeket írta és ő látta el a "folytonosságért felelős forgatókönyvíró" feladatait. Ivan Linow Litvániából származott, 193 centi magasra nőtt, színészi karrierje előtt birkózóként kereste a kenyerét. Harry Earles 99 centi magas volt, két leghíresebb szerepe a Freaks-beli Hans és az Óz, a csodák csodája egyik törpéje. Elsősorban cirkuszi művészként dolgozott három lánytestvérével együtt, akik szintén hozzá hasonlóan picinek születtek, együtt alkották a Baba Család nevű mutatványos kvartettet, az '50-es évekig felléptek, majd visszavonultak és életük végéig együtt laktak egy speciálisan nekik készült házban. Harry meglepően magas kort ért meg, 83 volt, amikor 1985-ben meghalt, Tiny nevű húga pedig még öregebb, 90, mikor 2004-ben elhunyt. A gorillát Charles Gemora játszotta, aki az egyik leghíresebb emberszabásúakat életre keltő színész volt Hollywoodban, 31 éven át játszott gorillákat és csimpánzokat, maszkmesterként is dolgozott; sőt, Az Operaház Fantomjában az Operaház megtervezőjeként már együtt dolgozott Chaney-vel. Echo alakítója eskü alatt tett nyilatkozattal tanúsította, hogy mindegyik hang, amit karaktere produkál, az övé. (2017-es toldás: Az imdbn most magyar címként az szerepel, hogy "Az ördög cimborája.") A The Unholy Three 988 ezer dollárt hozott be, kritikai fogadtatásáról viszont nem találtam információkat - csak annyit, hogy a mai közönség jobbnak tartja a néma változatot, mint ezt. 

Amint vége lett, két gondolat született a fejemben: Milyen jó kis film volt ez és mennyire nagy kár, hogy Lon Chaney nem kapott több lehetőséget az élettől, hogy hangosfilmeket készítsen - óriási sikere lett volna! Aki szereti a régi krimiket és a hasbeszélős mozikat, az mindenképpen adjon egy esélyt A szentségtelen hármasnak! 

Pontozás: 

imdb: 6.8 (az eredeti 7.3) (4 év alatt ez 0.3-at emelkedett, az eredeti 0.2-t.)

Szerintem: 5/5 (Tetszett, még a hibái ellenére is.) 

Most már több Chaney-film nem lesz, de következik kettő, amik szorosan kapcsolódnak hozzá: Az egyik a Man of a Thousand Faces, ami egy róla szóló, 1957-es életrajzi film; a másik pedig a Mark of the Vampire, ami a London After Midnight 1935-ös, hangos változata, a vámpír szerepében Lugosi Bélával!

Ahogy a Lon Chaney-hetek bevezetőjében írtam, ez volt az a film (vagyis ami fennmaradt belőle), ami megismertette velem Az Ezerarcú Embert. Régebben tudtam, hogy bár maga a London After Midnight már nem létezik, 2002-ben a TCM, a jogbirtokos Turner vállalat megbízásából, a fellelhető anyagokat felhasználva összeállított egy 47 perces változatot belőle. A hosszú évek alatt nem sikerült hozzájutnom ehhez a verzióhoz, mert a hivatalosan forgalomban lévő, több dvdből álló The Lon Chaney Collection bizony igen drága, de pár napja szerencsém volt és megtaláltam az interneten. Amiről most beszélni fogok, az egy egészen rendhagyó alkotás, mert csak állóképekből készült, de mégis olyan, mint egy valódi film, a hangulata, a komolyzene és a feliratok együtt megteremtik azt az érzést, amit 1927-ben élhettek át a nézők, akik jegyet váltottak, hogy láthassák. Nézzük, miről is szól(t)! 

A gazdag arisztokrata Roger Balfourt holtan találják, mellette saját pisztolya és egy búcsúlevél. Az ügyet vizsgáló detektív, Burke professzor (L.C.) mégis gyanúsítottként hallgatja ki azt a négy embert, akik szerinte felelősek lehettek az áldozat haláláért, ám aztán kénytelen beismerni, hogy az öngyilkosság ténye egyértelmű... Öt évvel később a romos, elhagyatott Balfour-villát különös, ijesztő külsejű emberek bérelik ki maguknak: egyikük egy holtsápadt, fénytelen tekintetű leány, a másik egy rémisztő, hegyes fogú férfi. A szomszédos villában pedig éppen az a négy ember él még mindig, akik öt évvel korábban jelen voltak a tragédia utáni nyomozáskor: Lucille, az elhunyt Balfour lánya (Marceline Day); Sir James, az egykori legjobb barát (Henry B. Walthall); Arthur Hibbs, Sir James unokaöccse és Lucille szerelme (Conrad Nagel), meg az inas Williams (Percy Williams). A rémes új szomszédok kivizsgálására ugyanaz a Burke érkezik, aki az öngyilkossági eseten dolgozott; a professzor a rendőrség bevonása nélkül akarja felderíteni a rejtélyt, de egyre több jel mutat afelé, hogy az elhagyatott épület lakói vámpírok! Vajon tényleg természetfeletti lényekkel kell a detektívnek szembenéznie - és vajon a mostani kísérteties események összefüggenek a korábbi szörnyűséggel?

Már a puszta tudat, hogy egy gyakorlatilag nem létező filmet nézhetek, fantasztikus volt és hamar elkapott a hangulat. A vámpír felbukkanása óriási pillanat és sajnáltam, hogy relatíve elég keveset szerepelt, ám kárpótolt az izgalmas nyomozás, aminél nem lehet tudni, hogy mi lesz a végeredmény. Mivel csupán képekből áll az egész, ezért színészi játékot elemezni szinte lehetetlen, de tény, hogy Chaney remekül oldja meg arcjátékával az 5 év elmúlásának érzékeltetését, Burke ugyanis nyilvánvalóan öregebb, mint az alakítója. A Man in the Beaver Hatet pedig szinte lehetetlen szavakba foglalni, szerintem minden idők egyik legkirályabb külsejű, őrült, groteszk vámpírja, akinek valóságossága még több mint 80 év távlatából is sokkolóan hat. A többiek közül Marceline Day emelkedik ki a szépségével, a szereplők nagy részét viszont nem tudom értékelni (mivel statikusak). A történet nagyon megfogott, annak ellenére, hogy tudtam, kicsoda a vámpír valójában, de aki mégsem tudja, azt az ő kiléte és a Balfour halála körüli misztikum biztosan a képernyő elé szegezi majd. Néhány képen még nevetni is lehet, mert legalább két alkalommal egyes színészeket elég vicces pozíciókban örökítettek meg, szóval mindenképpen nagyszerű élmény a 2002-es London éjfél után. 

Érdekességek: Valószínűleg ez az első amerikai vámpírfilm. A főszereplő és a rendező összesen tíz közös filmet csináltak, erről még lesz szó. Tod Browning a rendezés mellett író és producer is volt, az alapötletet az általa írt The Hypnotist című novella adta. Egyes források szerint a sztorit a Drakula színpadi változata ihlette. Chaney egy nagyon kemény, gumiszerű anyagból álló műfogsort viselt, a szemeit pedig fémből készült apparátusokkal tágította ki ilyen mértékűre. A természetellenes vigyort egy fogászati drótból alkotott kellék segítségével érte el. A maszk rendkívül fájdalmas volt számára, egyhuzamban csupán néhány percig bírta viselni. Ő maga akarta, hogy a vámpír ennyire abszurd legyen, mert a végén kiderül a valódi személyazonossága, vagyis nem az, akinek látszik. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor híres sminkes táskáját kellékként használta, a vége felé látható egy asztalon. Van még egy vámpír, de nem vagyok biztos benne, ki játszotta; a denevérlány alakítóját Edna Tichenornak hívták, Sir Rogert pedig Claude King keltette életre. Nincs magyarázat rá, hogy az elején miért fehér, később miért fekete a vámpír haja, én azt hittem az 5 évvel korábbi esetben lesz fekete és később ősz, de nem így van. Azt mondják, hogy a premier közönségét nem lepte meg a fordulat, amire végülis rá lehet jönni. A hegyes fogú férfit elvileg Mooney-nak hívják, megformálójának munkái közül ennek volt a legkisebb költségvetése és ezt forgatták le a leggyorsabban, mindössze 24 nap alatt. 

Az utolsó ismert kópia a London After Midnightból 1967-ben elpusztult, amikor az MGM 7-es számú raktárában tűz ütött ki. Addigra minden másik tekercse eltűnt vagy elporladt, mára a leginkább keresett elveszett mozik egyike. Chaney halála után Browning 1935-ben leforgatott egy újrát Lugosi Bélával, ez lett A vámpír jele (Mark of the Vampire), ami már hangosfilm. Ennek a megítélése elég ellentmondásos, a '30-as évekbeli kritikusok szerint az eredeti sokkal jobb volt, a maiak (akik egy fennmaradt forgatókönyvet használtak összehasonlítási alapul) a felújítottat nevezték jobbnak. 1928-ban megjelent a történet regény-változata Marie Coolidge-Rask tollából, mára ennek példányai felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Ugyanebben az évben egy férfi meggyilkolt egy nőt a Hyde Parkban és arra hivatkozott, hogy Chaney alakítása miatt elvesztette a józan eszét egy időre, ezért követte el a rémtettet - a bíróság azonban ezt az indokot nem fogadta el és elítélték. A felújított verziót Rick Schmidlin rendezte és pénzelte, ő elsősorban dokumentumfilmes. A zenét Robert Israel és zenekara szolgáltatta. TV-filmnek készült és nem sokkal rövidebb az eredetinél a maga 47 percével, az ugyanis 69 perces volt. Néhány fontos jelenet kimaradt, mert képtelenség volt őket rekonstruálni, emiatt bizonyos részletek homályban maradnak. 

Igen valószínű, hogy már nem létezik komplett szalag a műből, ezt több tény is alátámasztja. A London After Midnightból sosem adtak el független terjesztőknek, a remake-jogokat megtartotta magának az MGM, ráadásul a stúdió szokása az volt, hogy amikor levették a műsorról egy-egy alkotásukat, akkor utánajártak és begyűjtötték a kópiáikat. Éppen ezért több mint biztos, hogy sem külföldi archívumokban, sem visszavonult mozigépészek magángyűjteményében nincs belőle egyetlen példány sem... A copyright jog 2022-ben jár majd le, így ha valakinek mégis akad belőle egy komplett tekercse, az milliárdos lehet vele! 

A rendezőről és a főszereplőnőről

Tod Browning 1880-ban született, a filmezés minden területén kipróbálta magát, cirkuszi gumiember volt, mielőtt Hollywoodba ment. Chaney-vel közös munkái között van a színész egyik legismertebb műve, Az ismeretlen (1927) és az eredeti The Unholy Three (1925); nevét mégis két máig nagy hatású alkotás, az 1931-es Dracula és az 1932-es Freaks miatt jegyezték meg. Rákban halt meg 1962-ben.

Marceline Day 1908-ban látta meg a napvilágot, a '20-as években érte el karrierje csúcsát, testvére, Alice Day szintén színésznő volt. A hangosfilm megjelenésével csillaga leáldozott, 1933-as utolsó filmje, a The Fighting Parson után már nem vállalt több szerepet. Hosszú élete során soha nem beszélt mozis pályafutásáról, mind rajongóit, mind a filmtörténészeket visszautasította, ha interjút kértek tőle. 2000-ben halt meg, 91 évesen. 

Az 1927-es London After Midnight kb. 152 ezer dollárból lett és 721 ezret hozott vissza, Chaney és Browning közös munkái közül ennek lett a legnagyobb bevétele. A kritikusoktól vegyes fogadtatásban részesült, a közönség viszont tódult rá. Akik 1967-ig látták, azt mondták róla, hogy nem a legjobb az említett urak filmográfiájából. Egy forrás azt közli, hogy a korabeli kritikusok szerint "langyos" volt, még Chaney-t sem rajongták körbe olyan szinten, mint szokták. Talán van ebben valami, mert tényleg még a 2002-es verziónak is csak egy kis része játszódik a kísérteties Balfour-villában és maga a vámpír alig van színen, a fennmaradó időben szinte végig párbeszédet láthatunk. Lehetséges, hogy a valódi változat tényleg nem túl jó, de ezt senki sem tudhatja már biztosan... Michael_Elliott nevű felhasználó az imdbn írja: "Ténylegesen ezek a képek sokkal szórakoztatóbbak, mint Browning 1935-ös remake-je, a Mark of the Vampire. Ahogy azt már számtalanszor elmondtam korábban, valószínűleg addig jó, amíg ez a film elveszett marad, mert ha valaha is megtalálják, akkor az őt övező rejtélyek és a legendás státusz elillan, mert a korabeli elemzők azt írták róla, hogy nagyon gyenge alkotás." 

Számomra élmény volt látni, de nem igazi film, kis hazánkban nyilván senkinek sem mond semmit a címe, ezért csak azoknak ajánlom, akik szeretik a '20-as években készült horrorokat és szeretnék megismerni az egyik hírhedt rémalakot, akit valószínűleg sohasem láthatunk majd a vásznon mozogni...

Pontozás: 

imdb:

eredeti változat: 7.0 (4 év alatt 0.1-et növekedett.)

felújított: 6.3 (Ez is)

Szerintem: 5/5 

Következő filmnek az 1930-as The Unholy Three-t tervezem, remélhetőleg meg tudom találni.

Az első és ezidáig egyetlen Lon Chaney-film, amit láttam. Anno az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalszban olvastam róla, aztán a London After Midnightos élményeim összefonódtak ezzel az ajánlással, úgyhogy még a blog indulása előtt letöltöttem és megnéztem. (Jelen esetben ez nem számít illegálisnak, de erről majd később.) A Universal klasszikus szörnyfilmjeinek sorát ez indította el, de nem mindenki sorolja ezt is közéjük; a sztorinak pedig csak árt, hogy manapság legtöbben az Andrew Lloyd Webber-féle ostoba musicalre gondolnak, ahelyett, hogy mondjuk ez, vagy a '70-es évekbeli különös feldolgozás, A Paradicsom Fantomja jutna eszükbe... Na, de térjünk a tárgyra!

1910-ben a francia író Gaston Leroux tollából jelent meg nyomtatott formában a tragikus történet, amit 1916-ban már meg is filmesítettek. (Külön érdekesség, hogy az író még élt, amikor ezt a filmet csinálták, de hogy látta-e, azt nem tudom...) A filmstúdió kiválasztotta Leroux regényét, aztán összeszedtek két remek színészt, Chaney-t és Mary Philbint (A nevető ember), a rendezést pedig egy szintén színészre, Rupert Julianre (The Kaiser, the Beast of Berlin) bízták. A forgatást számos tényező hátráltatta, de mielőtt ezekre (is) kitérnék, nézzük a történetet! 

Helyszínünk a párizsi Operaház, a pompa és a csodálatos dallamok otthona. Itt énekel a szépséges Christine (M.P.), aki iránt epekedik a jóképű és gazdag Raoul vicomté (Norman Kerry). Azonban dacára a lány hasonló érzelmeinek, nem lehetnek egymáséi, mert valaki közéjük áll: egy rejtélyes alak, aki a háttérből mozgatva a szálakat mindig eléri, hogy az új műsoroknak Christine legyen a sztárja. A titokzatosságot csak fokozza, hogy a díszletmunkások és a balerinák között futótűzként terjed a Fantom híre, aki állítólag az Operaház alatti pincerendszerben kísért, de néha feljár, hogy borzalmas bűntetteket kövessen el. Hamarosan Christine szembenézhet az addig testetlen, angyali hanggal, ami egy rémisztő külsejű, maszkos férfihoz (L.C.) tartozik. Lehetséges, hogy ő és a Fantom azonosak egymással? Vajon a szépség aláveti magát a szörnyeteg akaratának és örökre a rabja lesz vagy jön egy hős, aki megmenti? 

Ez a történet tulajdonképpen egy furcsa szerelmi háromszögről szól: A nőről, a férfiről és a harmadikról, akinek viszonzatlanok az érzései. Csak éppen jelen esetben a hölgy operaénekesnő, a férfi nemesember, a harmadik meg egy őrült szörnyszülött. A The Phantom of the Opera 2015-ben lesz 90 éves, de még ma is élvezhető, bár tény, hogy lassan fogott meg, kevés dologra emlékeztem belőle az első nézésből, de azok nagyon erőteljesen megmaradtak. Mivel a nyitó stáblista rendkívül rövid, a felvezetés meg picit béna, ezért az elején egy darabig unatkozni fogunk, ám nem sokáig, mert Christine és az egyelőre csak árnyékként látszódó Fantom felbukkanása után minden megváltozik. Kezdetben arra vagyunk kíváncsiak, kicsoda a színfalak mögötti figura, aztán mikor meglátjuk furcsa álarcát, azt kezdjük találgatni, mit rejtegethet? Plusz van még egy rejtélyes férfi (Ledoux - Arthur Edmund Carewe), aki nagyon sokat tud a rosszfiúról és mindig ott jelenik meg, ahol ő is - talán őt rejti a maszk? 

Végül minden kérdésünkre választ kapunk a filmtörténeti jelentőségű "unmasking"-jelenetben, ahol a rémületnél erősebb kíváncsisággal bíró lány felfedi a rém valódi arcát. Ez a pillanat annak idején annyira ijesztően hatott, hogy a közönségben sikoltozni kezdtek az emberek, többen pedig elájultak és sokan nem is hitték el, hogy amit látnak, az csak játék. Mivel hang nem volt, ezért csupán a gesztusok, a mimika és a testtartás beszélnek, bár néha egy-egy mondatot le lehet olvasni a színészek szájáról, viszont érdemes figyelni még a mellékszereplőket is, mert ilyen szintű arcjátékot ma már sehol sem láthatunk. Persze sokszor tudatosan kellett túljátszani, de mégis egyedül a Carlotta anyját életre keltő színésznőnél éreztem, hogy túl sok, amit csinál. Philbin gyönyörű (főleg azzal a hajfonatos parókával), Chaney maszkja hihetetlen, mozdulataiból árad az elegancia és a finomság, Kerry pedig egy-két jelenetben tényleg hihetően szerelmetes. A mellékszereplők közül az alacsony színpadi munkás tetszett még, kicsit az arca Latabár Kálmánra emlékeztet:) Chaney maga készítette a maszkját teljesen egyedül és több szekvenciát rendezett, Ruper Julianen és rajta kívül pedig még Edward Sedgwick és Ernst Laemmle is segédrendezők voltak - utóbbi a producer Carl Laemmle unokaöccse, a részvétele nem megerősített, állítólag csak az 1929-es hangos verzió forgatásán dolgozott. Összesen 8 forgatókönyvíró volt - ez már sokat elmond a készítési körülményekről... A néznivaló remek (bár az én kópiám néhol nagyon rossz minőségű), vannak hatalmas tömegjelenetek, az egyik plakát szerint 5000 statisztát vonultattak fel, különösen emlékezetes a csilláros és az álarcosbáli jelenetsor. Az pedig tényleg tök jó, hogy az alap, visszatérő zenei motívum is kitűnő, mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok oda a komolyzenéért. Az általam látott változatban van három rész, ahol hallhatunk éneket, kétszer a színpadon lévő operaénekesnő hangjaként, egyszer viszont csak úgy. 

Érdekességek: Juliannek mindenkivel rendkívül feszült volt a viszonya a stábból, főleg Chaney-vel, akivel nem is álltak szóba egymással, csak üzengettek a másiknak. Folyton mindenkivel veszekedett, ám Philbint szinte fanatikusan imádta, ő maga állította be a színésznő jelmezének minden egyes apró részletét. Lon bácsi egy idő után saját maga vette kezébe a jelenetei rendezését, a direktort teljesen kihagyva. Norman Kerry egyszer a filmben látható fekete lovon lovagolva fellökte Juliant, miközben egy csomóan nézték őket. A névleges rendező aztán felmondott/más források szerint kirúgták, ekkor jött Sedgewick a helyére. A mai napig ezt tartják a regény leghűségesebb feldolgozásának, ám még így is sokban eltér tőle. Az eredeti zenét Joseph Carl Breil állította össze, ám nem maradt fent adat arról, hogy mely klasszikus darabok festették alá a Phantomot első bemutatásakor, csupán annyi bizonyos, hogy egy hatvanfős zenekar szolgáltatta a muzsikát és feltehetőleg a Faust-opera részei voltak hallhatóak. 

A híres maszklevételkor Christine az egyik beállításban a földön fekszik, sikoltozik és sír, ezt azonban valahogy nem sikerült megcsinálni, pedig Philbin tudott magától sírni, de a rendezőnek a sokadik felvétel sem tetszett. Az utolsó próbálkozás után aznapra lefújták a további munkálatokat, az ideges stábtagok pedig visszavonultak volna pihenni, de Chaney marasztalta őket egy újabb nekifutásig. Miután a két színész felkészült, a főoperatőr Charles Van Enger azt az utasítást kapta a Fantom alakítójától, hogy ne álljon le, ne avatkozzon közbe, bármit is tapasztal, aztán mikor forogni kezdett a kamera, Chaney elkezdte iszonyatos módon szapulni kolléganőjét. Őt ez teljesen felkészületlenül érte, de túl büszke volt, hogy sírni kezdjen, ám aztán Lon bácsi "félelmetes vadsággal a szemében" úgy tett, mintha meg akarná ütni, ettől pedig elszakadt nála a cérna, védekezően maga elé emelte a kezeit és sírni kezdett - ezt láthatjuk a végső változatban. Amint elérte a kívánt reakciót, Chaney leállíttatta a felvételt és hosszasan vigasztalta partnernőjét, elárulván igazi szándékát és sűrű bocsánatkérések közepetette biztosította róla, hogy semmit nem gondolt komolyan a rengeteg szitok közül. Ezzel a módszerrel elérte, hogy Philbin tisztelni kezdje, ez a tisztelet pedig később csodálatba ment át, Chaney attól a naptól kezdve Mary minden egyes jelenetének felvételénél ott volt a helyszínen, még akkor is, ha ő maga nem szerepelt bennük. A Univeral 28-as stúdiójában a mai napig áll az Operaház díszletének egy része (a páholyok és a színpad oldala), amit sok más moziban is használtak; így ez a világ legrégebben álló filmes belső díszlete. Bár manapság még mindig lenyűgöző - alapvetően már a mérete miatt - ám az idő sok helyen kikezdte és nagyon ritkán használják, de nem merik lebontani, mert állítólag a múltban mindig halálos balesetek történetek azokkal a munkásokkal, akik hozzá akartak nyúlni. Egyesek szerint Lon Chaney szelleme kísért ott és védelmezi egyik leghíresebb filmjének relikviáját... 

Fantom-rovat 

A stúdió egészen a bemutatóig titokban tartotta a szörny külsejét. Az itt látható megjelenése rendkívül hasonlít a könyvben leírt Fantomhoz, ahol koponyaszerű arca és néhány szál fekete haja van, rémes külsejét születési rendellenesség miatt szerezte, nem balesetből kifolyólag. A koponyaszerű pofa létrehozásához Chaney gumival, halbőrrel vagy damillal hátrahúzta az orrát és átlátszó ragasztóval rögzítette a feje tetejéhez, az orrlyukait és a szeme környékét fekete festékkel kente körbe. A füleit leragasztotta, a kiálló pofacsontokat pedig cellulóz nitrát és gyapjú segítségével hozta létre, végül szürke festékkel lekente a kész arcot. A szemgolyóira tojás-membránt helyezett, hogy fénytelenek legyenek, szájába ormótlan műfogsor került. Egyszer a damil elvágta az orrát, ami elég sokáig vérzett. Christine alakítójának reakciója a maszkra valódi, ugyanis nem tudta, mit fog látni, ha leveszi partneréről az álarcot. Chaney Charles Von Engeren tesztelte a kész sminkjét: behívatta az öltözőjébe, és háttal állt neki, aztán mikor az operatőr már elég közel ért, hirtelen megfordult és ráijesztett. Van Enger így emlékezett vissza az esetre: "Majdnem összepisáltam magam félelmemben! Átestem egy széken és a hátamon landoltam!" A Fantom jót röhögött rajta és bizonyossá vált számára, hogy mennyire hatásos lett az arca. 

A rendezőről és a szereplőkről

Mary Philbin 1902-ben született, 1921-től 1929-ig dolgozott színésznőként, legismertebb szerepei az itt leírt Christine és A nevető ember-beli Dea voltak. Az After the Fog című mű forgatása után visszavonult, hogy idős szüleit gondozza, sosem ment férjhez és cölibátust fogadott. Élete végéig ugyanabban a házban lakott, nagyon vallásos volt, sokat járt templomba, a nyilvánosság előtt azonban ritkán mutatkozott. Végülis teljesen eltűnt és Hollywoodban elfelejtették, interjúkat, fotózást nem vállalt, ám szívesen levelezett rajongóival, autogramokat is küldött nekik. Idős korában csupán kétszer lépett a nagyközönség elé, Webber musicaljének első premierjén és a Rudolph Valentinora való 1988-as emlékezés alkalmával. Alzheimer-kórban szenvedett, halálát tüdőgyulladás okozta 1993-ban, 90 éves volt. 

Rupert Julian 1879-ben született, színész, rendező, író és producer is volt, ő az első világhírnevet szerző új-zélandi színész. Legnagyobb sikereit a The Kaiser, The Beast of Berlinnel (rendezte és főszereplője volt, az egyike a 10 legjobban keresett elveszett filmnek) és a The Phantom of the Operaval aratta. A hangosfilm megjelenésével karrierje lefelé kezdett ívelni, 1930 után csillaga teljesen eltűnt a filmgyár egéről. 1943-ban halt meg, 64 évesen, stroke miatt. 

A film szereplői közül egyetlen valaki van, aki még ma is él, ő pedig az 1910-ben született Carla Laemmle. Carla most 103 éves, a Universalt alapító és a Phantomot pénzelő Carl Laemmle unokahúga, aki egyike a némafilm-korszak utolsó nagy túlélőinek, ráadásul nemcsak ebben a legendás horrorban volt benne, hanem az 1931-es Drakulában is. Itt egy balerinát játszott, ez volt az első szerepe, ott pedig egy utast; egyik esetben sem tűntették fel a nevét. 

Az Operaház Fantomja korának egyik legnagyobb költségvetésű filmje volt, bár erről pontos adatokat nem találtam, de annyi bizonyos, hogy 2 millió dollárt hozott be. Az 1920-as évek legsikeresebb Universal-mozgóképe lett, ez tette világsztárrá Lon Chaney-t és Mary Philbint; ennek eredményeképpen születettek meg a későbbi klasszikus szörnyeteg-mozik, mint a Drakula, a Frankenstein, A Farkasember és A Fekete Lagúna Szörnye. 1998-ban beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba. És hogy miért mondtam a cikk elején (ha valaki még emlékszik rá, mi volt ott), hogy nem számít illegálisnak a letöltése? Nos azért, mert 1953-ban, mikor meg kellett volna újítani a copyright-jogot, akkor a Universalnak ez nem sikerült, így most már 60 éve köztulajdonnak számít ez a film, amit bárki szabadon letölthet, megvághat és eladhat. A piacon éppen ezért rengeteg verziója van forgalomban - ezekről annyi adatot szedtem össze, hogy elég lesz még egy cikkre...

Az általam látott talán legjobb némafilm ez, ami horrorként máig megállja a helyét, Chaney Fantomjára pedig mindenki emlékezni fog, aki akár csak egyszer is megnézi! Ajánlom mindenkinek, nem csak a némafilmek és a klasszikus borzongatós mozik kedvelőinek.

Pontozás: 

imdb: 7.7

Szerintem: 5/5 (Csak az unalmas nyitány miatt nem kap 6-ost.) 

Készítek még egy cikket a filmből fellelhető kópiákról, de az is lehet, hogy egybeveszem a többi soron következő Chaney-mozival, amikből lehet, hogy szintén többféle változat maradt fent. Amennyiben meg tudom szerezni, úgy ezeket nézem majd: The Unholy Three, Mark of the Vampire, Man of a Thousand Faces és még valamit. Majd meglátjuk, melyikhez tudok hozzáférni, közben lehet, hogy becsúszik majd egy-két nem idevágó alkotás is.

Nemrég regisztráltam az ebay-en és egyik nap unatkozva a munkahelyemen eszembe jutott, hogy megnézem ezt az oldalt, van-e rajta valami egy bizonyos régi filmes szenvedélyem relikviáiból. Innen kiindulva jutottam arra az elhatározásra, hogy Lon Chaney-hetet tartok, aminek keretein belül végre megírom a lassan egy éve tervezett Az Operaház Fantomját és megnézek tőle néhány filmet, amit még nem láttam – ez könnyű lesz, mert eddig csak az előbb említett Fantomhoz volt szerencsém. Gondolom, sokan nem tudják, kiről van szó most, ám mielőtt megismertetnélek titeket vele, elmesélem, én hogyan találkoztam Az Ezerarcú Emberrel…

Lassan 10 éve már, hogy itthon megjelent a Spawn – Az Ivadék című képregény és a hozzá kapcsolódó jobbnál jobb akciófigurák ott sorakoztak mindegyik nagyobb játékbolt kirakatában. Ez volt számomra az akciófigurák gyűjtésének ideje, ami teljesen még most sem ért véget, de akkor minden pénzemet erre költöttem. A hozzám hasonló gyűjtők tudják, hogy a legjobb minőséget általában a Gentle Giant, a NECA vagy a McFarlene cégek szolgáltatják, de nem szabad elfeledkeznünk a külföldi játék-Mekkáról, a Sideshow Collectibles-ről sem. Nos, annak idején hosszú órákat töltöttem a spawn.com és a Sideshow weboldalainak nézegetésével, miközben arról álmodoztam, hogy ezt és ezt és ezt is megveszem majd egyszer... Az utóbbinál akadtam össze egy félelmetes külsejű, lenyűgözően ocsmány vámpírral, akit „A Hódbőr-kalapos Férfinak” hívtak. Ez az illető volt Lon Chaney, a híres 1927-es, mára elveszett London After Midnightbeli karaktereként. Ez a rémisztő alak olyannyira megfogott, hogy csak miatta kezdtem el hosszú, fekete kabátot hordani és mára már van egy olyanom is, amilyet ő viselt. Természetesen tudni akartam, ki bújt meg a szörnyeteg maszkja mögött, ki volt ez az elképesztő tehetséggel bíró színész, aki még számos másik legendás rémalakot adott a filmtörténetnek? 

Sajnos, ahogy említettem, a London After Midnight tulajdonképpen már nem létezik, mert 1967-ben egy stúdiótűz elpusztította az utolsó ismert kópiáját, a mai napig a tíz legkeresettebb elveszett film között tartják számon. Egy internetes cikk szerint 2022-ben lejár majd a mozit védő copyright-jog és ekkor azok, akiknek még talán van a birtokában egy-két tekercsnyi belőle, majd napvilágra hozhatják, sőt, akár kiadathatják saját égiszük alatt – már csak emiatt is remélem, hogy megérem 2022-t:) Tehát jelenlegi állás szerint soha nem láthatom a LAM-ot, de helyette itt van számos más Chaney-alkotás, amik fennmaradtak az utókornak, például az egyik leghíresebb munkája, az 1925-ös The Phantom of the Opera. Ezt másodszorra néztem tegnap és hamarosan olvashatjátok a róla szóló írásom, ám a mostani különleges időszak felkonferálásaként szeretnélek titeket megismertetni ezzel az emberrel, hátha nagyobb kedvvel látogattok majd a Filmrajongóra az ő munkái miatt. 

Lon Chaney 1883. április 1-én született az USA-beli Colorado Springs-ben, Leonidas Frank Chaney-ként. Neve szülei vallásos mivoltából ered, mindkét keresztneve egy-egy szentével azonos. Különös módon a szülők mindketten süketnémák voltak - apja szerzett hallássérült, anyja születésétől fogva süket - ez a tényező azonban segítette a gyermek Lont, mivel mesteri fokon megtanulta a pantomim és a jelnyelv művészetét, ezen kívül nem esett nehezére megérteni az átlagostól eltérő embereket, átérezni a helyzetüket – sőt, később a bőrükbe bújni. 

19 éves korától kezdve színpadi színészként kereste kenyerét. Nagyszerűen tudott táncolni és kellemes énekhanggal rendelkezett, legjobban a komikus szerepek álltak jól neki. 1905-ben feleségül vette az akkor 16 éves Cleva Creightont, akivel közös gyermekük is született egy évvel később, Creighton Chaney (a későbbi Farkasember, Lon Chaney Jr.). A felesége volt az oka a filmes pályára való orientálódásnak, ugyanis házas éveik alatt lassan elhidegültek egymástól, az asszony pedig bosszúból 1913-ban férje munkahelyén, nyilvánosan próbált meg öngyilkosságot elkövetni - higany-kloridot nyelt. Nem járt sikerrel, ám énekesnői karrierje ezzel derékba tört, mert a folyadék megrongálta a torkát. Az incidenst követő válás és az ebből fakadó botrány a világot jelentő deszkák elhagyására késztette Chaney-t, aki teljes mértékben a filmgyártás felé fordult. 1915-ben újranősült, elvette Hazel Hastings-et és vele együtt nevelte a korábbi kapcsolatából született fiút. 

1912 és 1917 között kisebb-nagyobb szerepekben játszott, lassan elismerték a tehetségét, az 1918-as Riddle Gawne című westerntől kezdve pedig folyamatosan kapta a felkéréseket. Az igazi áttörést az 1919-es The Miracle Man című dráma jelentette, amiben egy bűnöző gumiembert keltett életre. A nagyszerűsége abban rejlett, hogy képes volt lehetetlen módokon megváltoztatni a testét: a számítógép megjelenése előtt játszott el teljesen hitelesen láb és kéz nélküli karaktereket, több szereplőt keltett életre egymaga ugyanazon mozikban és még az arcát is el tudta torzítani annyira, hogy kreatúrái a mai napig megállják a helyüket. 1923-ban formálta meg Quasimodot, a maszkja miatt heteken át fél szemmel látott csak és ez rendkívüli módon elrontotta a látását, élete végéig vastag szemüveget kellett hordania – ez csupán egy példa a fizikai szenvedésre, amit az egyes szerepek kedvéért átélt. A London After Midnightban látható elképesztő külsőt kampókkal és drótokkal érte el, ám ez annyira megterhelte, hogy csupán néhány percig tudta viselni a protéziseket. A maszkjait mindig saját maga készítette, korának legkitűnőbb maszkmestere volt, még az Encyclopedia Britannicába is írt egy cikket a filmes make-upokról. Saját kis arc-készítő szettjét mindig magánál hordta egy bőrtáskában. Emiatt a sajátos átváltozó-tehetsége miatt nevezték Az Ezerarcú Embernek. 

„Két film között Lon Chaney nem létezik.” 

Civilben kerülte a nyilvánosságot meg a hollywoodi sztárok körüli felhajtást, csak nagyon minimális promócióban vett részt és tudatosan épített fel maga körül egyfajta misztikumot - az emberek sokáig azt sem tudták, mi a valódi neve. Ritkán adott interjút, legtöbb idejét a családjával töltötte. (A Sierra Nevadában található kőből készült nyaraló, amit még ő építtetett, nagyon szeretett és ahol sokat tartózkodott, ma is megvan.) Zárkózottsága miatt azt pletykálták róla, hogy furcsa és barátságtalan, de ez kacsa, a kollégái segítőkésznek és kedvesnek írták le. Tanácsokat adott kezdő/tapasztalatlan munkatársainak és ő volt az, aki elindította pályáján a fiatal Boris Karloffot! Karloffal barátok is lettek és Frankenstein híres megformálója mindig szeretettel emlékezett meg róla, jó barátnak, jó kollégának nevezte. 

Az első mozi, amiben elvileg szerepel (nem biztos, hogy ő az) 1912-es, az utolsó pedig 1930-ban készült (ezt tervezem megnézni). Összesen több mint 160 mozgóképen látható, csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán és a korai filmművészet egyik legsokoldalúbb, legerőteljesebb színészeként tartják számon. Különösen ismertek szenvedő, groteszk, torzszülött figurái és a már ecsetelt elképesztő maszkjai. Mindössze egy film maradt fent, amiben táncol, ez a befejezetlen The Fascination of the Fleur de Lis 1915-ből; egy van, amiben beszél, a Szentségtelen trió 1930-ból; énekhangját sajnos nem sikerült megörökíteni. Az 1926-os Tell It To The Marines című vígjáték-drámának köszönhetően Chaney lett az első ember, akit az Egyesült Államok Haditengerészete a filmesek világából tiszteletbeli taggá fogadott. 

1929-ben a Thunder című mozi forgatásán tüdőgyulladást kapott, és az egyes források szerint gipszporból, mások szerint kukoricapehelyből lévő műhó egy darabja felsértette a torkát, a sebe pedig elfertőződött. Ugyanennek az évnek a végén tüdőrák alakult ki nála, mivel megrögzött dohányos volt. A torokseb csak rontott a már amúgy sem túl jó helyzeten, és az agresszív kezelés dacára hét héttel utolsó mozija bemutatója után a torkában kialakult belső vérzés következtében elhunyt. Mindössze 47 évesen… Halála után rejtélyes okból jelöletlen kriptába temették, évekkel később feleségét is mellé helyezték örök nyugalomra. Híres bőrtáskája a Los Angeles-i Állami Múzeumba került, néha kiállítják, de alapvetően a publikumtól elzárva tartják, mert szakértők szerint ez a filmes maszkmesteri történelem legfontosabb relikviája. Ha nem halt volna meg, ő kapta volna Drakula szerepét, több másik mellett, így a világ sosem ismerhette volna meg Lugosi Bélát… 

Az ’50-es években aztán feltámadt a Chaney-kultusz, de a lelkes híveknek így sem sikerült megmenteniük az enyészettől rengeteg moziját, köztük a két leginkább keresettet, a LAM-ot és a The Kaiser: The Beast of Berlint. Örökségét továbbvitte a fia, Lon Chaney Jr., aki szintén több horror szörnyetegét keltette életre – a leghíresebbet természetesen az 1941-es The Wolfmanben. Manapság Lon Chaney-t leginkább a Universal klasszikus szörnyei közt tartják számon Az Operaház Fantomja miatt, ami megnyitotta az utat Drakulának, Frankensteinnek, A Fekete Lagúna Szörnyének, A Láthatatlan Embernek, A Múmiának és a többi rémnek, akiket minden valamire való horror-rajongó ismer. 

Ezen a héten tehát az ő filmjei érkeznek majd a Filmrajongó hasábjaira, elsőként a zenekedvelő Fantom.

Sosem voltam nagy Pókember-rajongó, ám az ellenfelei mindig tetszettek, főleg a fantasztikus Venom. Aztán mikor megtudtam, hogy lesz a hálószövő kalandjaiból film, érdekelni kezdett, hiszen imádom a szuperhősös mozikat (2017-re már nekem is elegem van belőlük), a rendezői székben a nagy Sam Raimi (Darkman, Evil Dead-trilógia) ült, a főbb szerepeket pedig a szép Kirsten Dunst, a mindig nagyszerű Willem Dafoe és a szimpatikus Tobey Maguire játszotta. Az első rész oké, a második egyenesen óriási volt (Alfred Molina alakítása fenomenális), a harmadik viszont annak ellenére lett szar, hogy három ellenség (köztük a már említett Venom) egyszerre van benne (azért Thomas Haden Church-csel rossz mozit csinálni már igazi művészet...). Összefoglalva az eddigieket, szeretem a Raimi-féle trilógiát, ezért nem értettem, miért kell újrakezdeni az egészet, új szereplőkkel, rendezővel, stb., és egyáltalán nem érdekelt. Most az HBO adja, úgyhogy tegnap kíváncsiságból leültem megnézni és korántsem volt annyira rossz, mint amire számítottam, sőt, mondhatni jó volt - emlékezzünk, hogy Christopher Nolan is tudott újat mutatni A Sötét Lovag-hármassal Tim Burton és Joel Schumacher után! Néhány szót a történetről: 

Peter Parker (Andrew Garfield) középiskolás, és mint minden, a kamaszkor végére érő fiúnak, neki sem egyszerű az élete. A lányok átnéznek rajta, egy nagyobb srác folyton szívatja és az iskolai gondok haza is elkísérik, az otthonába, ahol nagybátyja (Martin Sheen) és nagynénje (Sally Field) nevelik. Peternek nincsenek szülei, ugyanis sok-sok évvel korábban otthagyták őt a rokonoknál, aztán elutaztak valahová, ám sosem tértek vissza... Peter mindennapjaiban érdekes fordulatot okoz egy csőtörés, aminek nyomán megtalálja apja régi irattáskáját és benne egy csomó lommal együtt egy dossziét, amiben valamiféle különös kémiai képlet van leírva. A nyomok a város legnagyobb cégéhez, apja egykori munkahelyéhez, az Oscorphoz vezetnek, ahol megismeri elvesztett szülője régi kollégáját, Dr. Curt Connors-t (Rhys Ifans), és összetalálkozik a suli egyik legszebb lányával, a szintén ott dolgozó Gwennel (Emma Stone). Peter és a doki közösen kidolgozzák a képletet, Gwen és a fiú között lassan erős kapcsolat szövődik, aztán hősünket megcsípi egy pók, amivel a labor egy fura részén találkozik. Innentől e három ember élete gyökeresen megváltozik: Peter hihetetlen képességekre tesz szert, ám elveszti a bácsikáját egy bűnöző miatt; Connors-nak sikerül visszanöveszteni levágott jobb karját, de váratlan mellékhatások lépnek fel nála; Gwen pedig két tűz közé kerül, mikor rájön, hogy szerelme az a maszkos igazságosztó, akit apja, a rendőrfőnök (Denis Leary) el akar kapni! Vajon a Pókemberré vált Parker elnyeri választottja szívét, meg tudja bosszulni nagybátyja halálát és győzelmet arathat új, félelmetes ellenfele, a Gyíkember fölött? 

Mivel elég sokat fecsegtem a sztoriról, így a továbbiakban nem akarom szaporítani a szót, a lényeg az, hogy a The Amazing Spider-Man nagyon más, mint a korábbiak, de mégse rossz. Tény, hogy Stone meg Garfield nem túl szimpatikusak, mint színészek, de mindkettejük játéka kiváló; Ifans kitesz magáért és bár a Gyíkember gonoszként marhára hasonlít az első epizód Norman Osbornjához, mégis egészen jó lett, bár a külseje egész más, mint a képregényekben. Denis "Ments meg!" Leary nekem nem volt túl lényeges, Martin Sheen viszont új megvilágításba helyezte Ben Parker alakját - itt tényleg érezhető Peter és a nagybátyja közt a kapcsolat, az összetartozás, ami a korábbi Pókemberben inkább csak egyfajta ürügy volt a bűnüldözés elkezdésére. Sally Field szerepe kicsi, hogy miért ő lett May néni, arról még lesz szó; és hát megint felbukkan egy fergeteges jelenetben Stan Lee. Legalább három alkalommal jót nevettem, ám a történet nem túl izgalmas, mert nyilvánvaló, mi lesz a végkifejlet. Mindössze két újdonság akad: a szerelmi szál befejeződése és a rosszfiú sorsának beteljesülése, valamint van még egy fontos különbség a Raimi-féle Spider-Man és eközött: a hálóvető. A korábbi mozgóképekben Peternek a testében voltak a szövőmirigyek, itt viszont egy szerkezet az, ami kilövi a hálót. Még valami: A korábbiakból az se derült ki, hogy Peter miként vesztette el a szüleit, de ott ez lényegtelen, itt erre azonban választ kaphatunk erre a kérdésre. A rendező ezúttal az 500 nap nyárt dirigáló Marc Webb volt. 

Érdekességek: Eredetileg egy negyedik részt akartak készíteni a Raimi-trilógiához, de aztán a rendezővel való viszályok, a történettel kapcsolatos aggályok és egyéb hátráltató körülmények oda vezettek, hogy százmillió dollárt elköltöttek rá, de aztán felhagytak a készítésével, inkább átálltak egy újrára. A készítők Steve Ditko korai Pókember-képregényeit, az Ultimate Spider-Man képregény-folyamot és a Batman: Kezdődik!-et említették, mint inspirációt. Andrew Garfield több interjúban elmesélte, hogy gyerekként annyira tetszett neki az első film, hogy a tükör előtt állva ismételgette Tobey Maguire sorait egy barátjával, aki azt mondta neki, hogy "sose lesz belőled Pókember". Andrew 4 hónapig tréningezett a szerephez, jógázott és pilates-tornára járt a ruganyosság elnyeréséhez, a hős mozgását pedig atléták és pókok mozdulatainak megfigyelésével alakította ki. Garfield szerint a jelmez nagyon kényelmetlen volt és mivel teljesen testre simult, ezért nem viselt alatta semmit. Amikor először felöltötte, a boldogságtól sírva fakadt. Állítólag több kaszkadőrmutatványt ő maga hajtott végre, egyszer a lesifotósok meg is örökítették, amint vérzik az orra, ez elvileg a lengések mellékhatásaként történt. 

Curt Connors figurája megjelent a korábbi részekben, de nem lett belőle Gyíkember, akkoriban másik színész játszotta. Rhys Ifans a felkészüléshez amputáción átesett emberekkel töltötte az idejét és egy hónapon keresztül mindent bal kézzel csinált, még nyakkendőt kötni is megtanult. A jobbját egy zöld ruhadarab takarta el a forgatáson, amit a stábtagok Brekinek nevezetek, mert hasonlított Brekire a Muppett Showból. A Gyíknak azért nincs hosszúkás pofája, mert akkor elveszik az arcára kiülő emberi érzelmek sora, amiket Ifans megjelenített. Ő van a karakter számítógépes animációjának arca mögött és a hangja is az övé, a felvételek idején viszont egy nála jóval magasabb kaszkadőr állt be, hogy érzékeltesse a szörny méretét a többi színésznek. A producer Laura Ziskin volt, a korábbi Pók-mozik pénzelője, aki a premier előtt nem sokkal, rák miatt hunyt el; Sally Field pedig elvileg azért lett May néni, hogy benne lehessen Ziskin utolsó filmjében, ahogy benne volt az elsőben is (Murphy's Romance). Az indiai Oscorp-megbízott sofőrje az a Michael Papajohn, aki az első Spider-Manben a Ben bácsit lelövő rablót keltette életre. Emma Stone és Andrew Garfield a valóságban is összejöttek. Ismét ott van a stáblistában a vicces nevű Shashawnee Hall, ezúttal építőmunkásként. 

A számítógépes animációt tényleg csak akkor használták, mikor elengedhetetlen volt, a legtöbb trükköt kaszkadőrök/színészek hajtották végre, sokszor kötelékeken rögzítve. A változó megvilágításhoz alkalmazkodva mindig másik Pók-jelmezt használtak. Pókember lengéséhez egy olimpiai tornász gyakorlatát vették alapul, és New York utcáin egy kaszkadőrt végiglengettek egy forgalmas utcán. Néhány felvétel stúdiókban készült, például a hidas részlet, amihez egy 70 méteres makettet építettek egy víztartály fölé. A korábbi filmekben nagy hangsúlyt kapott a Ben Parkernek tulajdonított "A nagy erő nagy felelősséggel jár."-mondás, ami itt konkrétan mégse hangzik el. A képregényben az van, hogy "A nagy erővel együtt kell, hogy járjon a nagy felelősség.", de nem Ben szájából hallható, de később aztán a nyomtatott képkockákban Peter maga is úgy emlékezett, hogy a nagybátyja mondta. Rengeteg cuccot adtak ki a mozihoz, videojátékokat és figurákat, vírusmarketing is volt, a bemutató pedig Pókember megjelenésének 50 éves jubileumán történt. A csodálatos Pókember 230 millió dollárból lett és 752 milliót hozott vissza, a kritikusok főleg pozitív értékelésekkel jutalmazták.

Nem volt rossz, lehetett párszor nevetni, néhány fontos részlet új megvilágításba került, de azt hiszem igazán majd csak a következő résznél fogom tudni eldönteni, hogy tényleg kellett-e ez vagy sem. 

Pontozás:

imdb: 7.0 (Ez mindenképpen túl sok) (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Lesz A csodálatos Pókember 2 jövőre, aztán 2016-ban a harmadik, 2018-ban meg a negyedik rész jön. Marc Webb, Andrew Garfield, Denis Leary, Martin Sheen és Sally Field mind visszatérnek a másodikban, Stan Lee továbbra is producer lesz. (A folytatás elkészült, de megbukott, így Garfield elvesztette a szerepet.)

- Emma Stone az egyelőre még cím nélküli következő Woody Allen-mozi munkálataiban vesz részt, valamint a Birdman névre hallgató vígjátékéban. Utóbbi "egy lecsúszott színész története, aki valaha eljátszott egy ikonikus szuperhőst, most pedig le kell győznie a saját egóját és fölül kell kerekednie a családi problémáin, hogy aztán egy Broadway-darabbal visszanyerhesse régi dicsőségét". A főbb szerepekben Edward Norton, Michael Keaton és Naomi Watts. (Ezt láttam, írtam is róla.)

Jelenleg szabadságon vagyok és az az ötletem támadt, hogy megnézzek pár Lon Chaney-filmet, meglátjuk, mi lesz ebből. 

Ja és még valami: A stáblista elején tessék maradni, mert ott jön még egy pluszjelenet!

Megint valami, amiről azt gondoltam, hogy sose fogom megnézni. Gondolom páran olvastátok az írásomat a Greenbergről, amire nagyon mérges vagyok, amiért ennyire rossz; ám most, a Small Apartments bebizonyította, hogy lehet csinálni olyan filmet, ami látszólag nem szól semmiről, miközben nagyon sok minden van benne. /Előbbinél ezz azért bukták el, mert nem csak látszólag nincs benne semmi, hanem tényleg nincs.../ 

A helyszínünk egy apartmanház, azon belül is három lakás. A középsőben él a furcsa külsejű, különc Franklin Franklin (Matt Lucas), aki csupa buta dologgal tölti az idejét, miközben arról álmodik, hogy Svájcban havasi kürt-zenész lesz és erre szorgalmasan gyakorol is, őrületbe kergetve szomszédait, a füvező rocker Tommy-t (Johnny Knoxville) és a mogorva, öreg Mr. Allspice-t (James Caan). Franklin otthonában viszont most még nagyobb a kupleráj, mint alapvetően, ugyanis egyetlen szobája közepén egy hulla fekszik. Vajon ki volt a halott Mr. Olivetti (Peter Stormare), hogy került oda és miért hagyta ott a fogát? Vajon hogyan fogja nem mindennapi főszereplőnk eltüntetni a holttestet és miként fog ez, valamint az ebből kiinduló eseménysor hatni rá, meg a körülötte lakó többi fura szerzetre?

"Isten sokkal hitelesebb lenne, ha nem mindig őrülteket választana hírnöknek." 

Ez a mozi sorra okozta a meglepetéseket, először a stáblistával, mert csupa olyan név jelent meg, akiket ismertem valahonnan. Matt Lucas - Alice Csodaországban/Angolkák, Rosie Perez - Sorsjegyesek, Saffron Burrows - Háborgó mélység, DJ Qualls - Cool túra, David Koechner - A híres Ron Burgundy legendája, Ned Bellamy - Ed Wood, Rebel Wilson - most mindenhol ott van, és hát a többiek, akiket remélem nem kell bemutatnom: Juno Temple, Billy Crystal, Dolph Lundgren, James Marsden és a már említett Knoxville meg Caan urak. Az inspirációt Chris Millis 2001-ben napvilágot látott regénye adta, ő írta a forgatókönyvet is, a rendező Jonas Akerlunddal karöltve - aki egyébként főleg videoklipeket készít, például a Rolling Stones legutóbbi zenés kisfilmjét dirigálta.

Ez a film minimum 16 éven felülieknek való - mert azért akad benne pár durva dolog... 

Az első felében nagyon érdekes a Small Apartments, mert egyrészt jókat lehet röhögni a furcsa karaktereken, főleg Franklin szerencsétlenkedésén a hulla eltüntetésekor; másrészt meg ott a rejtély, hogy mi történt, miért vesztette életét Mr. Olivetti? Az újabb meglepetést Johnny Knoxville okozta, itt ugyanis ő az egyik legjobb a színészek közül, a karaktere szimpatikus, szép lassan kiderül róla, hogy sokkal több, mint aminek látszik és a játéka remek! James Caan hozza a tőle megszokott színvonalat, de érdekes volt látni gyenge öregemberként a nevéhez fűződő maffiózószerepek után. Matt Lucas egy rendkívüli pasas lehet a valóságban, elég csak ránézni, hogy lássuk; itt pedig mindenképpen elismerésre méltó a teljesítménye, már azért is, mert ennyi ideig kibírta alsógatyában és fapapucsban. Juno Temple már csak hab a tortán, szerintem baromijól néz ki, nagyon szexi és aztán a végén a figurája megmutatja az igazi arcát. Külön poén az "agymosást" reklámozó, feketére festett hajjal, professzorként feszítő Dolph Lundgren; és nem hagyhatom ki az inkább csak szinkronhangként jelen lévő, de meghatározó jelentőséggel bíró James "Küklopsz" Marsdent sem - utóbbi szerintem nagyszerű volt! Az egyetlen normális alakot a káoszban Billy Crystal kelti életre, aki nyugis, visszafogott, realista alakítást nyújt a téboly közepén. 

"- Tegnap este életét vesztette egy tűzeset során.

 - Istenem... És jól van?

 - Nem! Meghalt!" 

A The Brass Teapothoz hasonlóan van egy váltás a hangulatban, ami akkor következik be, mikor Franklin Olivetti kocsijától akar megszabadulni. Ettől fogva az őrült figurákról sorban lehull a lepel és kiderül, hogy nem is annyira mások, mint mi; valamint bejön egy új rejtély a képbe, nevezetesen kopasz hősünk nyomozása a bátyja (Marsden) után. A legfurább dolog az, hogy hasonlóan a bevezetésben említett Ben Stiller-mozi címszereplőjéhez, Fraklinnek sincs semmi olyan tulajdonsága, ami miatt kedvelni lehetne, de mégsem lesz idegesítő vagy taszító - pedig mindent megtesznek ezért. A kiszolgáltatottsága és a naivitása párosul a fura külsejével, ettől egyfajta kortalan alakká válik, aki szomszédaival együtt "csapdába esett" ezen a lepusztult helyen - éppen ezért egy idő után biztosan elkezd majd mindenki szorítani érte, ám én elsősorban inkább Tommy-ért izgultam. A lezárás aligha nevezhető vidámnak, de pozitív üzenetet közvetít, azt, hogy vannak, akik megérdemelnek egy második esélyt és vannak, akik nem, de talán éppen az utóbbiak teszik lehetővé az előbbiek számára a megváltást... 

Érdekességek: Chris Millis regényével 2000-ben megnyerte a 23. Háromnapos Regényíró-versenyt. A film felvétele mindössze 20 napig tartott. Jonas Akerlund nagyrészt a saját megszokott stábját használta és elmondása szerint minél spontánabb akart lenni, ezért nem koncentrált teljes erőbedobással a mozira, hanem reklámfilmeket és videoklipeket is rendezett közben. A Small Apartments 2 millió dollárból lett, a bevétele ismeretlen, a kritikusok Lucas-t és Crystalt dicsérték teljesítményükért.

Furcsa, de érdekes alkotás ez, ami látszólag elborult agyú emberek szemén keresztül mutatja be a valóságot, amit mindnyájan ismerünk; és a boldogság keresését. Vicces, de szomorú, felkavaró és nem mindennapi! Pozitívan csalódtam benne, úgyhogy ajánlom a különös történetek kedvelőinek! 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Juno Temple és Johnny Knoxville ismét együtt játszanak a Wild Side című akciófilmben. (Sajnos ez nem készült el...)

- James Caan szinkronhang lesz a Derült égből fasírt 2-ben (újabb fölösleges animációs folytatás...) és aztán láthatjuk is egy sportolóról szóló életrajzi drámában, a Sweetwaterben, ami az első profi néger kosarast mutatja be. 

- Rosie Perez kelti életre az egyik csintalan istent a Gods Behaving Badly névre hallgató romantikus fantasy/vígjátékban. (Ebből se lett semmi...)

- Még mindig nem biztos, hogy elkészül A Feláldozhatók 3, de ha mégis, akkor Dolph Lundgrennel nagy eséllyel találkozhatunk benne. (Ez viszont létrejött.)

- James Marsden ismét hercegi gúnyát ölt a Bűbáj 2 kedvéért (ezt sem értem, minek kell), valamint David Koechnerrel együtt felbukkan a Ron Burgundy következő epizódjában, az Anchorman: The Legend Continues-ban. (A második ténylegesen megvalósult, az első nem.)

- Rebel Wilson szintén egy animációs mozi új részében szólaltat meg egy szereplőt, a szóban forgó alkotás a Kung Fu Panda 3 (miért...).

Lassan sort kerítek az ígért Silent Hill 2-re, de meglehet, hogy valami más lesz a soros.

Ja és még valami: Tegnap közvetlen kontaktusba kerültem egy ismert, külföldi fiatal színésznővel az egyik közösségi oldalon, bár nem valami nagy dologról van szó, mégis elképesztő érzés volt, hogy tényleg ő az, akinek a képe itt van a falamon:)

A kezdet kezdete (Year One, 2009) 

Van úgy, hogy az ember „ragaszkodik” egyes filmekhez, nem számít, hogy azok jók vagy sem. Ilyenek például a gyerekként sokat látott mozik, amik felnőttként már korántsem annyira királyak; vagy azok, amikhez valami buta kis emlék fűz. Utóbbi okból vettem meg 100 Ft-ért ezt a förmedvényt, mert ez volt az, ami megszerettette velem Juno Temple-t. /És fura módon éppen azon a napon vettem, amikor a tv is adta, mi ez, ha nem jel, hogy újból látnom kell?/ 

A kezdet kezdetéről szóló írásomat itt olvashatjátok el.

Egyes esetekben jót tesz az újranézés (pl. Ha/Ver), máskor viszont csak arra jövünk rá, hogy az adott alkotás jobb volt elsőre (TDKR) vagy, hogy ugyanolyan jó századszorra (Szuper haver). Most pedig azzal kellett szembesülnöm, hogy a Year One másodszorra, angolul is ugyanolyan rémesen rossz, mint elsőre, magyarul. Sajnálom ezt a filmet, mert óriási potenciál volt benne: egy csomó jó vígjátéki színész (Oliver Platt, Hank Azaria, Jack Black), remek díszletek, fantasztikus jelmezek és szép nők (Juno, June Diane Raphael, Olivia Wilde, Eden Riegel), a rendezői székben Harold Ramis-szel. És mégis, az amerikai fingós-böfögős poénok legalsó szintjére süllyedt az egész… Tény, hogy van erre igény (lásd: Scary Movie 5 vagy 6 vagy mennyi), de azt hiszem ettől az alap felállástól az ember jóval többet várna. 

Nézzük magát a kiadást! Egylemezes verzió, a kép kitűnő, a hangnál viszont észrevettem, hogy Michael Cera szinte minden mondata furán szól – a többiek megfelelően hallatszanak. /Ehhez a témához még annyit, hogy Platt az égő áldozatos részeknél elváltoztatja egy kissé a hangját, hogy a főpap igazán erősnek, hatalmasnak tűnjön; ez viszont a magyar szinkronban nem érződött./ Tetszett, hogy a lemez behelyezése után nincsenek mindenféle marhaságok és a menü is tetszetős, animált, barlangrajz-szerű megjelenítési móddal bír. További kellemes meglepetés volt, hogy a lejátszás után nem a szokásos „ne másold, mert csúnya dolog”-feliratok vagy a főmenü jönnek be, hanem egyből átdobnak minket az extrák közé – lássuk is, mik ezek! 

Elsőnek mindig a bakiparádét szoktam megnézni, ez jelen esetben viccesebb és szórakoztatóbb a filmnél. Van egy alternatív befejezés, ami jobb és izgalmasabb a mozis verziónál, itt már gyanakodni kezdtem valamire. A kivágott jelenetek bénák, de aztán jönnek a hosszabb/alternatív szekvenciák és ekkor bebizonyosodott, hogy a vágás az egyik dolog, ami miatt a Year One annyira rossz. Két jó poén kimaradt és a hosszabb részekből kiderült volna, hogy Maya és Zed kapcsolata már a kezdetektől sokkal erősebb, mint amilyennek tűnik. A trailer sokkal jobbnak mutatja a végeredményt, mint amilyen – legalább itt eredményes munkát végeztek a készítők. Van két humoros videócska is: Leroy Jenkins Sodoma kapuinál és az Állj be te is rabszolgának! – mindkettő hatalmas:D

A negyed órás werkfilmből kiderül, hogy az írók hibája a sok szar vicc, Ramis-nek viszont ez tetszett, szóval az övé is; meg amit nem vettem észre, hogy Zed alap ruhája bűzös borz bőrökből van. Különben látszik, hogy mindenki milyen jól szórakozott a forgatáson, ez csak még szomorúbbá teszi, hogy a munkájuk eredménye ez a szemétre való akármi lett… Végezetül elénk raknak még néhány érdektelen trailert, de ezeket legalább nem kötelező megnézni.

Összesítsünk: Ez a kiadás sokkal jobb, mint maga A kezdet kezdete. Legalább ennyi extra kellene minden egyes mozi mellé, amit kiadnak és legalább ilyen szintűek is! Aki megnézi a sok bónusz tartalmat, az tényleg szemtanúja lehet, hogy micsoda tehetség, erőfeszítés és idő ment kárba mindenki részéről, hogy ez a film megszülethessen… A dvdt ajánlom, mert kitűnő kiadvány, csak éppen a mozgókép, amit tartalmaz, az szar… 

Pontozás: 8/10

Spíler (RockNRolla, 2008) 

Szeretem Guy Ritchie filmjeit, eddig nem találkoztam olyan művével, amire azt kellett volna mondanom, hogy béna, és mivel anno ezt csak egyszer láttam, így kapva kaptam az alkalmon, hogy elvigyem a turkálóból egy százasért. Külön érdekesség, amit utólag vettem észre, hogy ez egy Kölcsönzői Változata a dvdnek, most már legalább ilyent is birtokolhatok. 

A RockNRolláról szóló írásomat itt találhatjátok meg.

SZPOJLER! 

Már azért megérte az árát a lemez, mert megtudtam, hogy hogyan kerül a nőhöz a festmény, ami az első nézéskor valahogy nem maradt meg: Johnny Quid ellopja Lenny-től, tőle a drogosok nyúlják le, eladják Cookie-nak, amaz meg odaajándékozza Egy-Kétnek és ő adja a nőnek. 

SZPOJLER VÉGE 

A lemez behelyezése után egy pici stúdiólogó után ki kell választani, melyik országban vagyunk, van Magyarország opció, de értelmetlen, mert se magyar felirat, se menü, se szinkron nincs. A Year One-nal ellentétben ez a menü statikus, viszont tök jó zene szól alatta, az egyetlen apró gond, hogy mikor elindítod a filmet, olyan pici az átmenet a két muzsika közt, hogy meg se tudod mondani, hogy ez már a mozi maga vagy még mindig a nyitóképernyő. Elképesztő, de ha a főmenüben nem választunk semmiféle opciót, akkor miután lemegy a zene, a film magától elindul – ilyet se láttam még… Egylemezes kiadásról beszélünk egyébként, a kép és a hang kitűnő, egyes karaktereknél az angol akcentus miatt nehezen érthető mit mondanak, de ez csak az elején volt fura, utána hozzászokott a fülem. 

Talán a Kölcsönzői Változat miatt, de csak 3 extrát kapunk. Az egyik egy audiokommentár, amit sose hallgatok meg, így nyilatkozni nem tudok róla. Van még egy elég ostoba kivágott jelenet, viszont erről legalább lerí, hogy miért hagyták ki (unalmas, béna, nem illik bele a cselekménybe se). A fő extra a Guy’s Town névre keresztelt kisfilm, amiben a készítők/szereplők együtt beszélnek Londonról, megtudhatjuk, hogy a sztori a valóságból merít és bejárhatjuk a forgatás helyszíneit. Néhány érdekesség, amit megtudtam belőle: Ők voltak az elsők, akik a felújított Wembley-ben filmezhettek, Ritchie szerint London lassan egy új New Yorkká válik, Thandie Newton pedig azt mondja, hogy bár ott lakik a brit fővárosban, a Spíler munkálatai alatt mégis egy egészen új oldalát ismerhette meg otthonának. Ez a mini-mozi önmagában számomra kevésbé volt érdekes, mert nem is a filmről beszélnek, hanem a valóságról, ami inspirálta, de csak általánosságokról. 

Elég csupasz kiadás ez, de az árát így is megérte, mert a film remek – de talán egy otthoni nézésre kiadott dvdvel jobban jártam volna.

Pontozás: 8/10 (A kevés extra miatt.)

Gondolom mindenki látta a Rémálom az Elm utcábant, ugye? Egy igazi klasszikus, amiről annak dacára, hogy jövőre éppen 30 éves lesz, egy pici jóindulattal semmi rosszat nem lehet mondani és máig minden téren megállja a helyét - mondhatni tökéletes. És aztán jött a folytatása, az emberek meg csak néztek, meg még néznek ma is, hogy mi ez a szemét? Ám voltak és lesznek olyanok, akiket a Rémálom 2 nem riasztott el Az álomharcosoktól, ami /a Wes Craven's New Nightmare-rel együtt/ a sorozat legkirályabb darabja lett, minden ízében nagyszerű folytatása az elsőnek. Hogy hogy jön ez most ide? Ezzel a példával akartam éreztetni, hogy a helyzet teljesen ugyanez. 

Adott a Sötét zsaruk, ami egyike azon képregény-feldolgozásoknak, ami nem szuperhősökről szól, mégis sikeres lett; és minden benne van, ami kellhet: akció, humor, ronda űrlények, jó dumák, jó zene, szimpatikus pozitív szereplők és gyűlölhető gonoszok; röviden: szórakoztató! Erre jött folytatásul a MiB 2, ami bár izgalmas történettel bír, de a gagyi főgonosz és a túlerőltetett ökör űrlények (élükön a kétfejű Johnny "Jackass" Knoxville-lel) megölik az egészet. Ezek után biztosan sokan furcsállták, amikor bejelentették a harmadik epizód készítését, amiben ráadásul az időutazás az egyik fő cselekményszál - ezzel bizony nagyot lehetett volna bukni, pláne úgy, hogy továbbra is a Hollywoodban meg nem értett vígjáték-rendező-zseni, Barry Sonnenfeld maradt a rendezői székben. De ez /mármint a bukás/ szerencsére mégsem jött össze, helyette kaptunk valami baromijót! Erről van szó, egyébként: 

J ügynök (Will Smith) és K ügynök (Tommy Lee Jones) munkaviszonya a szokásosnál is ridegebb, mert az öregnek nyomja valami a lelkét, de nem hajlandó elárulni, hogy micsoda. Éppen ekkor szabadul ki egy szupertitkos, extra-biztonságos börtönkomplexumból a rendkívül veszélyes űr-bűnöző, Vadállat Boris (Jemaine Clement) és J sejti, hogy a két dolognak köze van egymáshoz, pláne mikor a társa megtiltja neki, hogy a szökevény nyomába eredjen. Másnap a dolgok csak még különösebbé válnak, amikor K hirtelen eltűnik, és mindenki úgy tudja, hogy 40 éve halott! Szerencsére az új főnök, O (Emma Thompson) rájön, hogy valaki belezavart a múltba és ez okozta a mogorva feketeruhás felszívódását. Éppen akkor megjelenik egy hatalmas idegen flotta is, ami elkezdi romba dönteni a bolygót, J-nek pedig el kell indulnia egy veszélyes utazásra a múltba, hogy megtalálja a fiatal K-t (Josh Brolin), a félelmetes Boris-t, és megakadályozza a bogloditok invázióját! Vajon sikerrel jár majd vagy K a múltban is olyan hajthatatlan meg maradi, mint a jelenben és emiatt /vagy a Vadállat miatt/ elbukik? 

Már az első 5 percben rájöttem, hogy ez egy isteni film lesz, egész pontosan mikor a szabadítási jelenetben megismerhettem az új főgonoszt, aki mind külsejében, mind képességeiben veri a korábbiakat - nem túl erős, mint Serleena a kettőben és kevésbé ostoba, mint Edgar az elsőben. A humor-faktort a későbbiekben is csúcsra járatják, plusz kivették/háttérbe szorították az idegesítő mellékalakokat /a kutyát meg a bogarakat/, helyükre viszont megalkották az aranyos és kedves új segítőtársat, a már-már isteni hatalmú Griffint (Michael Stuhlbarg). 

Smith remekel a már bejáratott szerepében, Brolin pedig méltó "utódja" a csupán kb. 20 percet szereplő Jones-nak. Sajnáltam Z ügynök hiányát, a helyére érkező Emma Thompson meg csak háttéralak lett, Michael Stuhlbarg viszont kárpótol értük. A látvány ezúttal is óriási, ám nem lőttek túl a célon a már említett csápos kisasszonyhoz hasonló marhaságokkal, a felbukkanó űrlények hitelesek, életszerűek, tetszetősek /figyeljük a kínai étteremben a konyhapulton helyet foglaló izét:D/ és emellett a sztorira sem lehet panasz. A fordulatok jók, az események izgalmasak és a jófiúknak (is) lehet szorítani, ami nagy pozitívum a mai filmek közt. Mivel 1969-be mehetünk vissza, ezért a korabeli remek zenéket hallhatjuk és találkozhatunk akkoriban jellegzetes arcokkal. Az egyetlen apróság, ami csak utólag tűnt fel, az egy szép nő hiánya, ugyanis a fiatal O ügynök helyes, de annyira keveset van képernyőn, hogy elsikkad - viszont a nézés közben ez egyáltalán nem zavart. A rendező, mint már említettem, ismét Barry Sonnenfeld volt (MiB 1-2, Addams Family 1-2, Totál káosz), az egyik producer Steven Spielberg, a zeneszerző Danny Elfman, az alapot pedig Lowell Cunningham 1990-ben indult képregénye szolgáltatta. A rövid ideig látható mellékszereplők közt ott van Chloe Sonnenfeld /hippilány/ meg Susan Ringo /feleség a tv előtt/ (a rendező lánya és felesége), Rick Baker maszkmester /az agyas űrlény a temetésen/ és Nicole Scherzinger /Boris csaja/; valamint észrevehetetlenül, de megbújik a szereplők közt a direktor /lezuhanó wall streeti pénzember és férj a tv előtt/, Tony Shalhoub /újságárus 1969-ben/ meg Rip Torn /a nagyfejű űrlény a temetésen/. 

Érdekességek: A sztori magja Will Smith-től származik, aki még a második rész forgatásán vetette fel az ötletet Sonnenfeldnek, amit jó sokáig tartott kidolgozni, az időutazás bonyodalmai miatt. A rendezőnek és Smith-nek voltak kreatív vitái, éppen ezért előbbit nem nagyon akarták visszavenni, de sikerült meggyőznie a stúdió-vezetőket, hogy ő az emberük. A munkálatok úgy indultak meg, hogy csak félkész szkript volt, ami óriási kockázatvállalás. Rengeteg utalás van a kettőre, én ezeket nem vettem észre, de kiszúrtam két utalást az egyre, amiknek a neten nincs nyoma: Az egyik az a hatalmas fém földgömb, amibe a kezdő rész végén a csótány űrhajója beleütközik /emellett hajtanak el/; a másik meg az a pillanat, mikor J egy kocsi tetejéről akar tüzelni Boris-ra, ez főhajtás az ominózus "zajos tücsök-szekvencia" előtt. Jemaine Clement maszkját négy és fél órába tellett feltenni. Nicole Scherzinger Led Zeppelint hallgatott, hogy megfelelő hangulatba kerüljön rocker karaktere eljátszásához. Smith a saját fiát akarta az ezredes gyermekeként, Sonnenfeld azonban ebbe nem egyezett bele (és emiatt lett később A Föld után, hehe). Mikor J felébred '69-ben, a MiB-központban mászkáló űrlények között ott van Griffin. A Sötét zsaruk 3. 225 millió dollárból lett és 624 milliót hozott vissza; a kritikusok meglepő módon pozitív értékelésekkel díjazták. 

Összefoglalva az eddigieket: Ez egy baromijó film, dacára annak, hogy harmadik epizód. Látványos, de nem túlerőltetett; vicces, de igazi humorral; valódi karakterekkel, jó zenékkel és izgalmas történettel. Ajánlom mindenkinek, aki szerette az első részt!

Pontozás: 

imdb: 6.8 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Szívesen látnám újból!) 

Hírek: 

- Több mint valószínű, hogy lesz Men In Black 4 és ha lesz, akkor mind Smith, mind Jones visszatérnek ismert karaktereikként. 

- Barry Sonnenfeld pénzeli a Bűbáj 2-t (biztos kell?), aztán rendezi a Lore-t, ami fantasy és egy fiatalemberről szól, akinek népmesék szörnyeivel kell felvennie a harcot a világ megmentésének érdekében. /Az eddigi egyetlen biztos szereplő Dwayne Johnson.../ 

- Will Smith csupa folytatásban vállalt szerepet: Én, a robot 2 /mi a fene?!/, Hancock 2 /na ez érdekel/ és állítólag készül még a Bad Boys 3 is. Smith ezeken kívül a most még izgalmasnak hangzó Winter's Tale-ben kapott szerepet; valamint támogatja a Karate kölyök 2-t /naná, hiszen a fia lesz a főszereplő újból/, a Legenda vagyok 2-t /ez miért kell?/ és a The Legend of Cain című drámát, amit rendez is! Utóbbiról nem sokat lehet tudni, de a posztere nagyon hatásos, biztos vagyok benne, hogy érdemes figyelni rá! 

- Josh Brolin az új Oldboy (ha minden igaz) és tovább erősíti a Sin City: A Dame To Kill For egyébként is illusztris szereplőgárdáját /ha jól vettem ki, akkor Clive Owentől veszi át Dwight figuráját/. (Igazából belőle lesz Owen Dwightja, erről írtam.)

- Jemaine Clement szinkronizál a Rio 2-ben /ki látta az első részt?/. 

- Rick Baker készíti a nagy durranásnak ígérkező mese-feldolgozás, a sötétebb hangulatúra vett Csipkerózsika-történet, a Maleficent maszkjait. (Ezt is láttam, szintén készült belőle cikk.)

- Steven Spielberg pénzeli a Halo tv-sorozatot /igen, az a Halo/. 

Jelenleg két dvd elemzésén dolgozom, az ezekről szóló írás legkésőbb hétfőre elkészül. Hogy utána mi következik, azt még egyelőre nem tudom, de ideje lenne megnézni a Silent Hill 2-t és/vagy a Small Apartments-et...

Vannak olyan filmek, mint a King Kong vs. Godzilla vagy a Gyilkos cápa vs. óriáspolip, amiket egy pillanatra sem kell/lehet komolyan venni és bár rosszak, de szerethetőek, legalább röhöghetünk rajtuk. Aztán akadnak olyan mozik, mint a Greenberg, amiknek nincs történetük és nincs bennük semmi, de a kutya se nézi meg őket, úgyhogy nem lehet rájuk igazán haragudni. És akkor jönnek A legsötétebb óra testvérei, amik a 3D-re épülnek, abszurd/gagyi/nevetséges sztorijuk van, rossz színészekkel operálnak és annak ellenére, hogy a kritika utálja őket, mégis egy csomóan beülnek rájuk a mozikba. Ezzel is ugyanaz a helyzet, mint az utóbbi 3 évben készült térhatású horrorokkal, amiknél az ember mindig fölteszi a kérdés: Miért kellett ez? A válasz persze egyértelmű, aki még nem jött volna rá, annak a történet ismertetése után elárulom! 

Két amerikai srác (Emile Hirsch és Max Minghella) Moszkvába utazik munkaügyben, ám görény munkatársuk (Joel Kinnaman) lenyúlja az ötletüket és sajátjaként nyújtja be. A csalódott fiúk aztán ugyanabban a klubban kötnek ki, ahol ő, találkoznak két amerikai lánnyal (Olivia Thrilby és Rachel Taylor), majd hamarosan közösen lesznek tanúi egy szemet gyönyörködtető, ám felettébb szokatlan jelenségnek: Mindenhol elmegy az áram és az égből hatalmas, narancsszín gömbszerűségek hullanak. Ám gyorsan kiderül, hogy a látványos néznivalót produkáló valamik szörnyen veszélyesek, mert amint hozzáérnek valakihez, az illető elporlad - és ráadásul ezek a lények el is kezdenek vadászni az emberekre! Az öt "hős" szerencsésen túléli a támadás első hullámát és aztán együtt próbálnak meg hazajutni az USA-ba, de a dolguk korántsem egyszerű, merthogy az elektromos energia nem tér vissza és a megszállók amellett, hogy halálosak, alapvetően láthatatlanok is! Vajon sikerül élve hazajutniuk vagy mindnyájan a kísértetvárossá vált Moszkvában lelik halálukat? 

/Az elején feltett kérdésre a válasz: pénzért, sok pénzért.../ Tavaly, mikor bemutatták, elolvastam az ajánlót és a szereposztást, utána eldöntöttem, hogy ez engem nem érdekel, de most mégis megnéztem, a cinegore-os kerekasztal miatt, szóval legalább biztos lehetek benne, hogy jól mértem fel egy évvel ezelőtt... A jó öreg "menjünk el valahová baromi messze és rúgjunk ki a hámból"-indítást már láttuk párszor (A romok, Motel, Train, stb.), szóval utána kellett volna valami izgalmasat/érdekeset mutatniuk, ami felkeltette volna a figyelmemet - ezt viszont elbukták. Kit érdekel egy láthatatlan ellenfél, ami egyetlen érintéssel eléget? Ennél jobban már nem is lehetnének túlerőben az ufók, viszont mivel a külsejük rejtve marad, ezért legalább a kíváncsiságomra sikerült hatniuk - ha már a "hősökért" lehetetlenség izgulni... Emile Hirsch most se jó, pedig ez már a harmadik alkalom, hogy találkozom vele; Olivia Thrilby meg főszerepe dacára megmaradt a mellékszereplői szinten. A másik két fiatal csak azért van ott, hogy szépek legyenek (Taylor egyébként az első Transformers-ben az idegesítő akcentusú nőci), plusz a "rosszfiú" nem is igazán rossz és bárki más legalább így eljátszhatta volna.

Azért akad két szimpatikus háttéralak, az egyik a villanyszerelő (Dato Bakhtadze), a másik a tinilány (Veronika Vernadskaya), és felbukkan még az orosz akcióhős Yuriy Kutsenko (lásd a videót a bejegyzés végén) is. A rendező az elsősorban művészeti vezetőként dolgozó Chris Gorak, akinek ez a második rendezése, a főproducer meg a legutóbb az Abraham Lincoln, a vámpírvadásszal előrukkoló Timur Bekmambetov. Még annyit muszáj leszögeznem, hogy ez a film szerintem még 3D-ben se élvezhető, ha ilyen ostobán néznek ki az űrlények /igen, úgy-ahogy megmutatják őket a végén/ és ennyire nincs történet. 

Érdekességként csak annyit találtam, hogy a forgatás három hetet állt, mert a Moszkvát övező erdőkben pusztító tűz miatt mindent füst borított, a későbbi felvételekről sokszor utólag kellett ezt eltüntetni. Továbbá fura, hogy én nem is vettem észre, de a végén a tengeralattjárós résznél Natalie és Sean egyszerre ugranak a vízbe, ám a lány mégis jó pár kilométernyire, a szárazföldön köt ki. A The Darkest Hour 30 millió dollárból lett, több mint 64 milliót hozott vissza, a kritikusoknak nem vetítették, de ők azért megnézték és nagyon utálták. 

Összefoglalva: Se nem izgalmas, se nem eredeti, a klisé-befejezés meg még csak ront rajta, kerüljétek el!

Pontozás: 

imdb: 4.9 

Szerintem: 2/5 (Láttam már rosszabbat, de egy pontot még levontam, mert olyan uncsi...) 

Hírek: 

- Max Minghella Juno Temple és Daniel Radcliffe oldalán játszik a Horns című horror-regény-feldolgozásban. (Láttam, írtam róla.)

- Joel Kinnaman lesz az új Robotzsaru! Talán nem a legjobb választás, de majd meglátjuk... (Erről szintén értekeztem.)

- Timur Bekmambetov pénzeli a Wanted 2-t... Ez is mi a francért kell?! 

Majd kiderül, mi a következő film, amit nézek, mindenesetre valószínűleg nem ma és nem holnap kerítek rá sort. 

És itt a beígért videó:

Évekkel ezelőtt csak azért néztem meg a Félelem és reszketés Las Vegas-bant, mert Christina Ricci szerepel benne. Mit ne mondjak, nagy csalódás volt, hogy egyetlen jelenete van, viszont maga a film érdekes élménynek bizonyult. Sajnos most megint ebbe a csapdába sétáltam bele, ráadásul tudatosan, ugyanis ezen a hétvégén először a nem túl jó Amityville-i horrort néztem meg kizárólag Chloë Grace Moretz miatt; tegnap meg ezt a borzadályt Juno Temple-ért. A Greenberg mentségére kijelenthetem, tisztában voltam vele, hogy egy számomra totálisan érdektelen művet fogok látni és azért Juno legalább 5-6 percet jelen van a végén, ami mégiscsak több az említett Ricci-féle egy jelenetnél, de így sem értem, miért kell ilyen filmeket csinálni... 

A film elején megismerjük Florence-t (Greta Gerwig), a fiatal lányt, aki Los Angeles-ben él és egy gazdag szállodatulajdonos asszisztense. Kicsit megterhelő a munkája, de szereti, a magánélete viszont korántsem problémamentes, hiszen egyik egy éjszakás kalandból a másikba kerül, miközben csak úgy elvan. Mikor főnöke elutazik nyaralni, a házát a testvérére, Roger Greenbergre (Ben Stiller) bízza. Roger 41 éves, asztalosmunkákból él, de valójában nem csinál semmit, furcsa, unalmas fickó, folyton ugyanazokban a ruhákban jár, vedel és hangulatingadozásai vannak. Ez a két ember, akik csak sodródnak az életben, megismeri egymást és egy se veled, se nélküled kapcsolatba kerülnek, amit a köztük lévő korkülönbség, Roger elviselhetetlen természete és Florence különcsége csak még nehezebbé tesz. Szerintetek összejönnek majd a végén vagy sem? 

Nagyon türelmes embernek kell lenni ahhoz, hogy az első 15 perc után ne kapcsoljunk el a Greenbergről, ez a film ugyanis nem szól semmiről. A címszereplő pofa egy senki, egyetlen tulajdonsága sincs, ami szimpatikussá tenné és ráadásként az a színész alakítja, akit rengetegen utálnak. /A személyes véleményem az, hogy Stiller úr munkássága producerként többre értékelhető, de azért néha neki is összejöttek jó mozik, lásd például a Mystery Ment./ A női hősben még talán van valami, ami miatt érdekelt volna a film, de Roger felbukkanása után ő mellékszereplő lesz, ezzel elveszik az egyetlen igazán figyelemre méltó aspektus. Az sem segít, hogy a mindig nagyszerű Rhys Ifans alakítja Greenberg legjobb barátját és bár örültem a vége felé Juno felbukkanásának, de ő sem képes emelni a színvonalon. 

Nem az a baj, hogy ez egy rossz film, mert van benne néhány jó poén és az életben is felbukkannak az itt látható alakok/szituációk. A gond az, hogy semmi nincs benne, ami megfogott volna. A főszereplő egy seggfej, a körülötte lévő összes alak közül egyedül a kutya normális, Florence mindennapjait meg egyszerűen fájdalmas nézni, mert komolyan nem értem meg azokat az embereket, akik hagyják, hogy mások ilyen szinten kihasználják őket... Ha már dráma, legyen valami drámai benne, azon kívül, hogy szenvedés végigülni; ha pedig vígjáték, akkor lehetne viccesebb, emlékeim szerint kétszer tudtam nevetni rajta. Az elején igen erőteljesen nyomják a figura zsidó mivoltát, amit ő letagad, ezt sem értem, miért volt fontos belevinni és igazából számomra az sem derült ki egyértelműen, hogy mitől lett Roger olyan, amilyen. 

De amit végképp nem tudok felfogni: Mi volt a készítők célja? Mesélni egy emberről, akivel semmi sem történik? Bemutatni a boldog tömegeknek, hogy a Greenberghöz hasonlóak köztük vannak? Miért kellett ezt megcsinálni? Még furább, hogy Stillernek csak színész volt, vagyis még csak az ő közismerten rossz vígjátéki ízlésére sem lehet fogni a dolgot. A válasz a két főkolompos személyében keresendő: Egyikük a mára már abszolút lényegtelenné vált és számomra mindig is érdektelen Jennifer Jason Leigh (író, producer és Beth alakítója), a másik meg a csupa unalmas és totál fura mozikon dolgozó Noah Baumbach (író-rendező). Tehát két semmilyen filmeket gyártó ember összefogott, hogy létrehozzanak még egy semmilyen filmet... Igazából még csak a színészeket se lehet méltatni. Ifans jó, Juno hiteles, de az összes többiek valahogy egybeolvadnak. Még a két főhős is annyira marginális, hogy arra szavak nincsenek, bár lehet, hogy Stiller és Gerwig tehetsége itt mutatkozik meg, hogy ennyire unalmasan tudják életre kelteni az unalmasnak, bénának, vesztesnek megírt karaktereiket.

Érdekességek: Juno és Chris Coy (a srác, aki az elején felmegy Florence-hez) később együtt játszottak a Little Birds-ben. A női főhős figurája szinte egy az egyben megegyezik Jennifer Jason Leigh Változó világbeli szerepével, Stacy Hamiltonnal. Sok olyan színészt láthatunk, akik híres hollywoodi szülőkkel vagy testvérekkel rendelkeznek: Ben Stiller két komikus gyermeke, J.J.L. egy forgatókönyvíró és egy színész lánya, Jake Paltrow (Beller haverja) Gwyneth Paltrow testvére, Juno Temple a rendező Julian Temple lánya, Dave Franco (Sara partiján az egyik fiú) James Franco öccse, Max Hoffman (ugyanazon a partin egy másik srác) Dustin Hoffman fia, Zosia Mamet (azon a bulin az egyik lány) pedig forgatókönyvíró és színész gyermeke. A mellékszereplők közt van egy Alessandra Balazs, ő biztosan magyar felmenőkkel büszkélkedhet, valamint akad még két vicces név is: Aaron Wrinkle (Ránc Áron) és Trent Gill (a gill jelentése kopoltyú). 

A Greenberg készítési költségéről nem találtam adatokat, de biztos olcsó volt; összesen valamivel több mint 6 millió dollárt hozott be. A kritikusoktól nagyrészt pozitív értékelést kapott. (Naná. Ami unalmas, nem szól semmiről, azt ki kell tüntetni...) 

Ne nézzétek meg....

Pontozás: 

imdb: 6.1 (Gusztustalanul magas pontszám.) 

Szerintem: 1/5 

Hírek: 

- Ben Stiller ostoba és értelmetlen folytatások készítésével fogja tölteni az elkövetkezendő éveket. Jön a Zoolander 2 (főszereplő és producer), a Madagaszkár pingvinjei (nem elég a három Madagaszkár és az ezzel azonos című animációs sorozat, itt csak pénzeli a mozit) és a Kidobós 2 (szintén csak producer). Már most megmondom, hogy ezek a filmek nem kellenek a világnak! (Az utolsó hála Istennek, csak terv maradt.)

- Rhys Ifans szintén egy hasonló értékű filmben játszik legközelebben, ez pedig a Bovaryné kétszázadik feldolgozása, a címszerepben Mia Wasikowskaval. Úgy látszik, mióta ez a lány felbukkant, sorban készítik a 19. századi irodalmi drámákat számára... 

Ma este végre folytatódik a Trónok Harca, ezen a héten pedig több film lesz, amit meg fogok nézni (ha tudok), de egyelőre 100%-ra csak az újabb cinegore-os kerekasztal témáját, A legsötétebb órát ígérhetem. Ezt a projektet viszont nagyon várom, mert freddyD-vel dolgozhatok együtt, még ha csak közvetve is:)

Tegnap három filmet is kinéztem magamnak a tv-műsorból. Az első lett volna a Banános Joe, az egyetlen jó Bud Spencer-mozi, ami még hiányzik innen, de ezt az unokanővérem kisfiának látogatása miatt ki kellett hagynom. (2017-re erről is született írás.) A másik kettő egy időpontban kezdődött este: Az erő krónikája az HBO-n /erről hallottam pár jó dolgot és érdekelt/, meg az Amityville-i horror az RTL Klubon, ami különösebben nem érdekelt volna, ám mégis emellett döntöttem; ugyanis az ifjú reménység, Chloë Grace Moretz (Ha/Ver, Éjsötét Árnyék) egyik legkorábbi, nagyszerű alakítását tartalmazza. Végül azt hiszem, rosszul választottam, de a Chloë iránti rajongásom okán mégsem bánom, hogy emellett tettem le a voksomat. (Utólag azt mondom, hogy mindegy, a másik is biztosan szar lett volna...) Nézzük, miről is van szó:

A '70-es években járunk, hőseink a Lutz-család tagjai (Melissa George, Ryan Reynolds, C.G.M., Jesse James és Jimmy Bennett), akik beköltöznek egy hatalmas házba, amihez meglepően alacsony áron tudtak hozzájutni. Az épület egy évvel korábban egy szörnyű tömeggyilkosság színhelye volt, de a Lutz-házaspár mégis kitart mellette. Ám már a beköltözésük után különös dolgokat kezdenek átélni és az anya lassan ráébred, hogy új otthonukban valami megmagyarázhatatlan, gonosz erő lakozik, ami nem hagy nyugtot nekik; a családfő mentális állapota pedig a paranormális észlelések sokasodásával egyenes arányban romlik. Vajon a házban lakozó sátáni jelenlét miatt megismétlődhet a korábbi tragédia vagy az új lakóknak sikerül túlélni a támadásait és felülkerekedni rajta? 

"Megtörtént eset alapján" - ismét egy ilyen horror. Jelen pillanatban viszont a korábbi példáknál (Megszólít az éjszaka, An American Crime) a köztudatban jobban jelenlévő eseménysor adta az alapot: az "amityville-i horror" néven elhíresült kísértetjárás, ami a valódi Lutz-famíliát sújtotta kb. 40 évvel ezelőtt. Ez a film az első, 1979-es mozis feldolgozás újrája, ami Az ördögűző által elindított és manapság a Paranormal Activity-ben kiteljesedő megmagyarázhatatlan dolgokkal foglalkozó mesék sorába illik. A '79-es eredetit az Amityville-ben állítólag megtörtént rejtélyes dolgokat dokumentáló, Jay Anson tollából származó 1977-es könyv ihlette - ezekről a dolgokról később még lesz szó, most azonban nézzük magát a 2005-ös remake-et! 

Az első Amityville-mozgóképet 8 folytatás követte és még ezek után jött tizediknek az itt tárgyalt mű. A speciális effektek fejlődése megmagyarázhatja néhány horror újrázását, meg persze a stúdiók pénzéhsége is szerepet játszik ezekben az esetekben, sőt, ezúttal állítólag elhangzott, hogy a feldolgozást "az eltelt évek alatt felbukkant új bizonyítékok" megjelenése tette indokolttá. A kérdés az, hogy mit lehet még beletenni egy olyan történetbe, amit már mindenki ismer, akit érdekel? Az én válaszom az: semmit, maximum néhány plusz látványelemet és jó színészeket. Számomra egyetlen óriási hibája van A rettegés házának: nyilvánvaló, hogy mi a gonosz, ezért én például leginkább azért ültem végig, hogy megtudjam, mi lesz a magyarázat a megmagyarázhatatlanra - és erre kár volt várnom...

Az alapszituáció, ami a lényeg, az egy család szétesése és a családfő elméjének megbomlása, kb. mint A ragyogásban. A különbség a kettő között (a színvonal mellett) az, hogy míg Jack Nicholson írója nincs tisztában vele, nem érdekli vagy észre se veszi észre a benne végbemenő félelmetes folyamatot; addig Ryan Reynolds építésze /vagy valami ilyesmi/ küzdeni próbál ellene. A The Shiningnál a külső hatás nem annyira direkt és pőre, mint itt; Stephen King pedig a végére elintézi, hogy legtöbb munkájához hasonlóan itt se legyen egyértelmű ok a történésekre, amit nagyon utálok, de még így is jobban jön ki, mint az Amityville Horror alkotói gárdája. A család tagjai közül a hangsúly leginkább Reynolds-on van, ám a számomra eddig kizárólag a Mulholland Drive-ból ismert Melissa George bebizonyíthatta, hogy több egy csinos pofinál. A gyerekek közül Moretz viszi a pálmát, Bennett teljesen elsikkad, James meg átlagos, a többi szereplőből Rachel Nichols érdekes, férfiszemmel nézve:D. Sajnos újfent kiderül, hogy Reynolds úrra nem lehet felépíteni egy teljes mozit (ezt azért a Deadpool megcáfolta), szerintem más jobb lehetett volna helyette, ám vannak remek pillanatai /például a kádas rész/ és erőteljes testfelépítésével eléri azt, hogy ténylegesen fenyegetővé, ijesztővé váljon. A látványelemekre nem lehet panasz, ám a wikipédián a valóságban lezajlott kísértetjárásról szóló cikkely olvasása ijesztőbb az egész filmnél; és már meg sem lep, hogy a végén elmarad a nagy katarzis. Vagyis hiába a belevitt munka, ha a sztori, a magyarázata és a befejezés unalmas...

Érdekességek: Ez volt az MGM utolsó, független stúdióként kiadott mozgóképe. A ház külsejét Wisconsinban állították fel, a belsejében játszódó szekvenciákat viszont Illinois-ban, díszletek közt vették fel. Az igazi házra csak a különlegesen kialakított padlásablakokban és az építési stílus egyes jegyeiben hasonlít az itt megjelenő építmény, jogi okokból a házszámot is meg kellett változtatni 112-ből 412-re. Ugyanebből az okból kifolyólag kaptak a a Lutz-gyerekek is új neveket. Ryan Reynolds direkt nem barátkozott a gyerekszínészekkel, hogy könnyebb legyen számukra a karaktere iránt érzett negatív érzéseik kimutatása. A színész speciális kontaktlencséket viselt a fekete szemgolyók megjelenítéséhez és állítólag gyakran felébredt a forgatás alatt az éjszaka közepén, pontban 3.15-kor. A bébiszitter szekrényes jelenetéhez valódi fa ajtót használtak és a rengeteg újra felvett snitt miatt Rachel Nichols-nak majd két napon át ezt kellett püfölnie. Billy szobájában a falon azért pont Kiss-poszter van, mert a kollégái észrevették, hogy Rachelnek majdnem olyan hosszú nyelve van, mint Gene Simmons-nak:)

Melissa George azt nyilatkozta, hogy a felvételek alatt ő is paranormális jelenségeket élt át és valóban félt, ettől lett olyan meggyőző a játéka. A munkálatok megkezdése előtt a filmben látható folyó éppen a helyszínen vetette ki magából egy meggyilkolt halász holttestét, a valódi George Lutz pedig négy héttel a premier előtt hunyt el szívbetegségben. A tényleges eseménysor elszenvedői próbálták megakadályozni a mozi elkészültét, nyilvánosan rosszallásukat fejezték ki vele kapcsolatban és be is perelték a stúdiót, mondván nem volt joguk a remake-hez, meg a nevük felhasználásához és hogy az első film óta rengeteg alkalommal megszegték a családdal kötött szerződést. A per végül George halála miatt sosem zárult le... A "Katch 'em and kill 'em" /kapd el és öld meg őket, csak máshogyan leírva/ a salemi boszorkánysághoz kötődő John Ketchamra való utalás. Ez a rendező Andrew Douglas első egész estés filmje, a producerek közt találhatjuk Michael Bay-t is. Egy vicces név a stábból: Nancy Lollar (a könyvtáros). 

A valóságról, néhány szpojlerrel, csak 18 éven felülieknek!

1. A DeFeo-gyilkosságok 

Az ifjabbik Ronald DeFeo valóban kiirtotta a családját egy puskával azon a helyen, ahol később a szellemjárás történt - szüleivel és négy testvérével végzett. Az akkor 23 éves fiatalember kábítószerezett és szociopata volt, apjával igen feszült viszonyban álltak, a bíróságon azonban azt vallotta, hogy önvédelemből ölt, mert fültanúja lett a családja szervezkedésének, mely arra irányult, hogy meggyilkolják őt. Az eltelt évek alatt annyi különböző vallomást tett, hogy valószínűleg sosem fog kiderülni, mi az igazság, ám az a  legvalószínűbb, hogy a szülei életbiztosítását akarta megszerezni. Az egyik legkülönösebb dolog az esetben az, hogy mind a hat áldozatot közelről lőtték le, egy hangtompító nélküli fegyverrel, ám sem ők, sem a szomszédok nem ébredtek fel a lövések zajára... [A filmben ábrázolt Jodie DeFeo nem létezett, az indián-temetős dolog pedig szintén kacsa.]

2. Az "amityville-i horror" 

Semmiféle közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a Lutz-család által elmesélt dolgok megtörténtek. Az eltelt idő alatt ott megfordult lakók semmi hasonlót nem tapasztaltak és az Anson könyvében állított dolgok nagy részét azóta sikerült megcáfolni, de még így is vannak részletek, amik arra mutatnak, hogy valóságos lehet a história. Az író sosem dolgozott együtt a szemtanúkkal, csupán az általuk készített, kb. 45 órányi hanganyagot vette alapul a művéhez. A kritikusok szerint az egész "amityville-i horror"-ral csak Az ördögűző által felvert hullámokat akarták meglovagolni és érdekes módon a könyvben leírt események sokszor igencsak hasonlítanak a The Exorcistban látottakhoz. William Weber, aki Ronald DeFeo Jr. ügyvédje volt, azt állította, hogy ő és a Lutz-házaspár találták ki az egész történetet néhány üveg bor mellett. George viszont élete végéig kitartott a véleménye mellett, mondván a könyvben leírtak "nagy része igaz" - ezt támasztja alá, hogy 1979. júniusában ő és felesége is átmentek a hazugságvizsgálós teszten! A Lutz-család feje azt állította, hogy mind a '79-es, mind a 2005-ös filmek kitalált vagy szándékosan elferdített eseményeket tárnak a nézők elé. Amityville lakossága még ma is szeretne kimaradni a felhajtásból, sosem adtak ki hivatalos közleményt az ügyben, de úgy tűnik, nem járnak sikerrel a szenzációra éhes turisták visszatartásában...

És most vissza a filmhez!

A rettegés háza 19 millió dollárból lett és 108 milliót hozott vissza. Nem tartottak elővetítést a kritikusoknak, akik később le is szólták. 

Röviden: Tűrhető színészek, baljós hangulatú légkör, de érdektelen történet, normális lezárás nélkül. Nekem nem tetszett. 

Pontozás:

imdb: 6.0 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Ryan Reynolds az R.I.P.D. - Szellemzsarukban a halott bűnözőket üldöző túlvilági kopóvá avanzsál; aztán egy az Amityville-hez hasonlónak tűnő horrorban, a The Voices-ben alakít egy hangokat halló férfit; majd ő lesz állítólag az új Hegylakó és az újraértelmezett Deadpool is. (A Highlandert kivéve mindegyik meglett, az elsőről írtam azóta.)

- Chloë Grace Moretz ebben az évben két nagy durranással is jön a hazai mozikba: Az egyik a Carrie, Stephen King klasszikus regényének újrázása; a másik a nagy sikerű szuperhősös állatkodás folytatása, a Ha/Ver 2. Ezek után Charlize Theronnal forgatja majd a Dark Places című thrillert, Keira Knightley-val a Laggies nevű vígjáték-drámát, Denzel Washingtonnal az akció-thriller The Equalizert, Asa Butterfielddel a fantasy The White Circus-t és Juliette Binoche-sal a Sils Maria névre hallgató drámát. (A fehér cirkusz nem valósult meg, Denzel filmje sikeres lett, a Sils Maria kritikailag elismertté vált, de Moretz egyikben sem tett semmi olyat, amivel ehhez hozzájárult volna.)

- Michael Bay pénzeli az újabb Tini Nindzsa Teknőcöket és rendezi a negyedik Transformers-t meg a szóbeszéd szerint a Bad Boys 3-at is. (Utóóbi 2017-ig még mindig ötlet, a másodikról írtam.)

Várható írások: Greenberg, A legsötétebb óra.

Kedvenc színésznőm /Juno Temple/ készülő filmjeit mindig figyelemmel kísérem és anno több érdekes cím közül megakadt a szemem ezen. Lefordítva "A réz teáskanna" a neve, megnéznél egy ilyen mozit? Engem érdekelt, mi lehet benne és most, hogy végre elérhetővé vált, sort kerítettem rá. Egyáltalán nem bántam meg, amiért esélyt adtam neki, de a véleményemről majd később, először lássuk a sztorit!

Alice (J.T.) és John (Michael Angarano) fiatal házasok, elég szűkös körülmények között élnek és amikor utolsó centjük is elfogy, a fiatalembert pedig kirúgják, úgy tűnik, nincs már számukra remény. Ám ekkor egy isten háta mögötti antikváriusnál Alice meglát egy rendkívül értékesnek tűnő, túldíszített teáskannát, amit azon nyomban meglovasít. Otthon aztán véletlenül megégeti magát a hajsütő vassal és ekkor a kanna megmozdul, a meglepődött "háziasszony" pedig a fedelet felemelve egy köteg pénzre lel. A pár hamarosan szembetalálja magát azzal a megmagyarázhatatlan ténnyel, hogy a teáskanna pénzt termel, ha fájdalmat okoznak maguknak, vagy egymásnak. Ennél könnyebben nem is lehet meggazdagodni, talán innentől jön a jó élet - de nem számolnak az irigyekkel, az eredeti tulajdonos bosszúra szomjazó rokonaival és a hirtelen jött gazdagság rájuk gyakorolt hatásával. Ráadásul a varázslatos edény egy idő után egyre több fájdalmat követel - vajon lesz megállás, vagy még a végén valami végzetes őrültségre adják a fejüket?

Már az elején kiderült, hogy ez egy nagyon vicces film! Rengeteget lehet nevetni rajta, a főszereplő pár játéka pedig fantasztikus! Külön érdekesség, hogy Juno és Michael a való életben is összejöttek ezen a forgatáson, azóta együtt vannak (2017-re ez már megváltozott), emiatt kíváncsi voltam Angaranora és teljesen meg vagyok vele elégedve - plusz ő talán az első vesztest alakító színész, aki egyáltalán nem irritáló, könnyen lehet azonosulni vele (pláne mivel ilyesmi munkát végeztem régen, mint ő...). Szóval John csetlés-botlása tényleg vicces, tudtam érte szorítani, talán Michael szomorkás szeme is nyomott itt a latba; Juno Temple pedig valami elképesztő: cuki, szexi, gonosz, őrült, szerelmetes és csodásan néz ki! Az "egymás megsértése az utcán"-szekvenciában az arckifejezése egyszerűen páratlan, csak úgy süt róla a gonoszság, nem tudom, hogyan csinálta, de elképesztő /nézzétek meg a képet/! A mellékszereplők között felfedeztem két ismerős arcot, az egyik Alexis "Rory Gilmore" Bledel, a másik Alia Shawkat (Hajrá, Bliss!; The Runaways; Az ítélet: család), mellettük meg kell még említenem a redneck Arnie-t életre keltő Billy Magnussent és a rejtélyes tudást birtokló Dr. Ling bőrébe bújó Steve Parkot, ők szintén jól játszanak. A rendező-író-producer Ramaa Mosley /ő egy hölgy/, aki saját 2007-es rövidfilmjét dolgozta át a mozivászonra; a történet írója az említett rövidfilmen is vele dolgozó Tim Macy - talán az utóbbi úr miatt lett a főszereplő pár vezetékneve Macy.

A The Brass Teapotnak egyetlen baja van, mégpedig a vége előtt valamivel történő váltás, ahol a korábbi könnyed, röhögcsélős vígjátékból átmegy thriller/drámába. Ez a váltás szükséges, hiszen máskülönben képtelenség lenne lezárni az eseménysort, de valahogy nem illik oda. Korábban kapunk néhány utalást arra, hogy itt még valami komoly is végbe mehet, de figyelmen kívül hagyjuk, ahogy Alice-t sem érdekli a figyelmeztetések sora. Viszont a színészekre, az érdekes és eredeti történetre, no meg a poénokra nem lehet panasz, Bledel meg Temple szexi ruhákban pedig már csak a hab a tortán a férfinézőknek. Érdekességek keresésében sikertelennek bizonyultam, lévén egy kis költségvetésű, független, nagyjából ismeretlen mozival van dolgunk, de azért megosztom veletek, amit felkutattam: 23 producer volt. Michael Angaranot már láttam ezelőtt is, gyerekként ugyanis játszott egy kis mellékszerepet a Majdnem híresben; tiniként meg a Szuper felsőtagozatban. A készítési költségekről nincs hivatalos adat, az USA-ban mindössze 6643 dollárt hozott be, a kritikusok szinte mindenütt leszólták.

Igazából nehéz érzékeltetni, hogy milyen jól szórakoztam a The Brass Teapoton. Ez egy ügyesen megcsinált, felnőtteknek szóló, remek humorral és kitűnő színészi játékkal tálalt történet, amit angolul tudó olvasóimnak bátran merek ajánlani! Több ilyen film kellene és az lenne az igazi, ha bemutatnák őket Magyarországon, nem csak egyből dvd-re jönnének ki - már ha egyáltalán kiadják őket... (Azóta bemutatták, többször is ment a tévében.)

2020-as megjegyzés: Még mindig fenntartom, hogy jókat lehet nevetni rajta, ugyanakkor érdekes mai szemmel nézni, mert a szereplőket alakító színészek meg maguk a szereplők is hordoznak egyfajta mögöttes mondanivalót. Ennek egyik felhozható példája Dr. Ling, aki a nyugati ember szemében misztikus bölcsességgel bíró keletit testesíti meg. Ő a tipikus mester-figura, egy klisé, de jó értelemben. Most talán harmadszorra láttam ezt a mozit, így hét év után a váltás a vége felé már nem zavart, hiszen tudtam, hogy jönni fog, ráadásul mindenki elnyeri a méltó jutalmát benne (újból van itt valami különös a befejezéskor, konkrétan a testvérpár sorsa), ellenben sokkal jobban zavart pár nagyon irritáló jelenet (a családi vacsora Alice-éknél, a smoothie-vásárlás, a testvérpár első felbukkanása). Új kedvenc jelenetem az elején, mikor Johnt motiválni próbálja a főnöke. Eddigi három (vagy négy...) munkahelyem közül kettőnél találkoztam ugyanilyen figurákkal, akik ugyanígy próbálnak biztatni, hogy tedd azt, ami nekik jó, még ha ez ellenkezik is az elveiddel... Ha ma kéne pontoznom, akkor csak talán adnám meg neki az ötöst, ahol a +1 pontot az említett Temple-Bledel-páros miatt adnám, közelebb áll a 4-hez.

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (A hangulatváltás felemássága miatt nem adok neki 6-ost.) 

Hírek: 

- Michael Angarano mellékszereplőként felbukkan Jason Statham legújabb ámokfutásában, a Heatben. 

- Alia Shawkat visszatér korábbi karakteréhez Az ítélet: családból készülő mozifilmben. 

Sajnos az előző írásom nagyon elhúzódott, így lemaradtam a MiB 3-ról, de megpróbálom bepótolni, amint lehet. Ezen a héten még lesz valami érdekes, de nem emlékszem rá, hogy micsoda... A jövő héten mindenképpen jövök még egy új írással, de a munka miatt legtöbbször már este 6 után se kedvem, se energiám nincs a cikkek készítéséhez, ezért van belőlük mostanában annyira kevés...

Ismét egy gyöngyszemre /hehe/ akadtam az egyik helyi turkálóban, a nagy sikerű, első A Karib-tenger kalózainak kétlemezes kiadására. Pont valamikor az utóbbi időkben fordult meg a fejemben, hogy csak a nyitó rész hiányzik az eredeti trilógiából a polcomról, erre tessék, megjelent. Bár tény, hogy a tok irtó rossz állapotban van, egy helyen betörött, hiányzik az alja és a borító szintén borzasztóan néz ki, de belül minden oké, még a három reklám-nyomtatvány is benne van, amit annak idején adtak hozzá. A lemezek igencsak karcosak, de még tökéletesen működnek, úgyhogy 100 Ft-ot mindenképp megért /angolul van/. 

/A képek mind a dvdről származnak, kivéve a posztert, köszönet a PrintScreennek a támogatásért:D/ 

A filmről szóló írást itt olvashatjátok el.

Ezt a mozit pár napja néztem meg és előtte jó sokáig nem láttam, eredeti nyelven pedig még sosem, így nagyszerű élményben volt részem. De észrevettem pár furcsaságot is. Az első, hogy a gyermek Elizabeth szeplői felnőtt korára teljesen eltűnnek, szerintem ez igencsak ritka, ha egyáltalán lehetséges. Aztán, Ragettinek a szeme itt fából van, a későbbiekben viszont úgy emlékszem, hogy üveggé válik és bár ekkor messze jártak a folytatás lehetőségétől, a félszemű kalóz és kisebb, kopasz társa arról beszélgetnek, hogy majd vesznek neki egy másik protézist – viszont, amint tudjuk, Ragetti műszeme Barbossa mágikus kalóztanácsbeli „érméje”, vagyis tilos lecserélni. Ami viszont még ennél is jobb, az Will Turner szövege, amikor öngyilkossággal fenyegetőzik, angolul ugyanis a tenger fenekét úgy fejezi ki, hogy „Davey Jones’ locker”; később pedig Pintel ugyanezt a kifejezést mondja neki, mikor elmeséli Bocskor Bill történetét. Szóval Will tudja, ki az a Davey Jones, a második részben viszont már elfelejtette… Amit meg végképp nem értettem: miért írják ki az abszolút lényegtelen Zoë Saldanat főszereplőnek a végén? 

Néhány szót az egyes számú lemezről: Az első dolog, amit a korong behelyezésekor megnézhetünk, az egy Minden6ó trailer, ami egész jó, a menü pedig az elátkozott aranyérmével „működik”. Extrák nincsenek, leszámítva egy audiokommentárt és egy kedvcsinálót a kettes lemezhez – ilyet se láttam még… A második diszken kizárólag extrák kaptak helyet, a menüben csak nagyon pici animáció van, ám minden egyes almenüben más zene szól, ez pedig remek dolog! Érhetetlen módon a „dvd-rom features” kedvcsinálót ide is betették, pedig ezen a lemezen van az, amit ajánl, ráadásul külön menüpontot kapott. A képgaléria viszont meglepően jó, normálisan lehet navigálni benne; a bakiparádéból szerintem a kardos rész a legviccesebb. Végigutazhatunk a Karib-tenger kalózai Disney-látványosságon a ’60-as években, láthatjuk azt is hogyan készült, egy eredeti, korabeli bemutatón keresztül. Szemtanúi lehetünk a „Holdfény Szerenád” jelenetsor felvételének, ebből kiderül, hogyan lesznek az élő színészekből csontvázak. Itt az egyik beszélő egy Tom Fejes nevű úriember – talán magyar? Van még 19 kivágott jelenet, ezek közül nagyon jók: Ragetti és Pintel meglesik az öltözködő Elizabeth-et, Jack és Will megérkeznek Tortugára, a „francia szokásos” rész, Elizabeth és Norrington beszélgetése meg kicsit szimpatikusabbá tette volna a férfit, ha benne marad a végső verzióban. 

Az egyik szekcióban megnézhetünk három „naplót”. Az első Jerry Bruckheimer fotónaplója, ebben a hobbijáról mesél és hogy milyen remek lehetőséget nyújtott neki a forgatás a gyakorlásra. Megnézhetjük pár képét és meghallgathatjuk hogyan készítette őket, meg a véleményét a rajtuk lévő emberekről. A következő Egy kalóz naplója, avagy a forgatás Lee Arenberg (Pintel) szemszögéből. Elmeséli nekünk, hogy napi másfél óra volt a maszkja/jelmeze felrakása, bemutatja a munkát, a szabadidőt, a kollégáit. Ez tök jó, mert ezúttal a színész beállhat a kamera mögé és sok helyre bevihet minket, rengeteg dolgot meg tud mutatni, amit egyébként nem láthatnánk. Végül jön Egy hajó naplója: A Lady Washingtonról szól, ami egy igazi, 1700-as évekbeli hajó mai másolata, és az Interceptort „játszotta”. Azt a 44 napos utat dokumentálták, amin a Lady eljutott Kaliforniából a Karib-tengeren lévő St. Vincent szigetére, a forgatáshoz. Ebben még a hozzám hasonló hajózási analfabéták is találhatnak izgalmas dolgokat, például: A Panama-csatornán az egyik óceánról a másikra való átkeléshez a hajókat a másik oldalon lévő tengerszintre emelik, ez 9 órába telik!   

A soros extra a Below Deck, ahol a történelmi valóságot tárják elénk a kalózokról. Választhatunk kétféle mesélési mód között: Az Egy rab utolsó meséjében egy fiktív kapitány naplóján keresztül ismerhetjük meg a vízi rablók világát, a Set Sailben pedig ugyanezekhez az információkhoz juthatunk hozzá, más narrációval, egy kalózhajó helyiségein keresztül navigálva. Filmjelenetekkel, korabeli illusztrációkkal mutatják be az igazi tengeri rablókat, a hatalmi rendszerüket, a harci taktikáikat, a zsákmányaikat, a hajóikat, a jelképeiket, az elásott kincseket és a büntetéseket - amiket ők osztottak ki maguk között, meg azokat, amik a kalózkodásért jártak. Valamint megismerkedhetünk a leghíresebb kapitányokkal, Feketeszakállal, Sir Frances Drake-kel, Kidd kapitánnyal és Bartholomew Roberts-szel.

A Fly on the Set keretein belül benézhetünk a kulisszák mögé a helyszíneken. Szemtanúi lehetünk a rengeteg statiszta irányításának, a speciális effekteknek, a kaszkadőrök mutatványainak, stb. Végezetül jön az An Epic at Sea, ami dokumentummozi a film készítéséről. Néhány érdekes pluszinformáció, ami kiderül belőle: Jack pisztolya valódi relikvia, a barlang egészét a stáb építette fel és egyike a valaha készült legnagyobb hollywoodi díszleteknek, mindenkinek speciális kontaktlencséi voltak, a bombás fickónak minden alkalommal mikor láthatjuk ég a szakálla vége, Jack Davenport (Norrington) pedig tök jó fejnek tűnik a karakterével ellentétben. 

A számítógépes extrákat fel kell telepíteni, Windows 7 alatt már nem fut, de szerencsére van egy régi XP-s gépem, így meg tudtam nézni. A kettes lemezről telepíthetünk egy lejátszó programot, amivel megnézhetjük az egész dvd-t és az egyes lemezhez tartozó bónuszokat, a Forgatókönyv Szkennert /belenézhetünk a szkriptbe, amíg megy a mozi/ és a Storyboard Viewert /ebben pedig a jelenetek tervrajzait, a storyboardokat tanulmányozhatjuk a játékidő alatt/. Bevallom, az utóbbi kettőt nem próbáltam ki, de biztos nagyon jók.

Halott ember nem beszél – A Disney-látványosság története: A kalózok viaszmúzeum figuráiként indultak, aztán tervezték át őket mozgó alakokká, megszólalnak a még most is élő alkotóik. A Pirates… annyira sikeres lett, hogy minden Disneyland-parkba bekerült. Ezután megnézhetünk egy képgalériát az attrakcióról, majd 3ds fotográfia segítségével bejárhatjuk az egyes helyszíneket, mintha mi is ott lennénk. És van még egy szoftver, amivel saját fotónkat változtathatjuk át holdfényben fürdő élőholt-portrévá, nekem egyelőre nem sikerült, de még megpróbálkozom vele. 

Érdekességek A Fekete Gyöngy átkáról, amik a 2008-as írásból kimaradtak: A forgatókönyv már a ’90-es években megszületett, ám akkor a stúdió visszautasította. A filmet az említett kaliforniai Disneylandben található, azonos nevű látványosság ihlette, a premierje is itt volt, ezzel az első filmmé vált, amit itt mutattak be. Ez volt az első 12 éven aluliaknak nem ajánlott mozgókép, ami a Disney-logó alatt jött ki. Keira Knightley Johnny Depphez hasonlóan fényszűrő kontaktlencséket viselt, ám ezek nagyon kényelmetlenek voltak számára és folyton szédült tőlük. Emellett a fiatal színésznő hajhosszabbítást is kapott. Mikor Will Jacket utánozza, az a részlet Orlando Bloom ötlete volt. Depp a forgatás után csináltatott magának egy olyan veréb-tetoválást, amilyet Jack visel. Sparrow látszólag valamiféle forgáccsal fújja le Willt a kovácsműhelyben: ez a valóságban csokoládépor. Geoffrey Rush minden alkalommal igyekezett a képernyő bal oldalán megjelenni, mert szerinte az emberek úgy nézik a mozikat, mint ahogy olvasnak, balról jobbra, ezért ha balra áll, nagyobb fókuszt kap. Jack az angol szinkronban gyakran fejezi be a mondatait azzal, hogy „Savvy?” /Érted?/, ez a színész ötlete volt. Ha megfigyeljük a játékidő alatt a bohókás kapitányt, észrevehetjük, hogy az állán van egy heg, ami egyre nagyobb lesz, ez egy kis belső poén. Mr. Gibbs impozáns arcszőrzete valódi.

A Pirates of the Caribbean: Curse of the Black Pearl az imdb Top 250-es listáján a 217. helyezett, sikerén felbuzdulva az eredeti Disney-látványosságot is átalakították a filmből ismert figurákkal. (2017-re visszaesett a 247. helyre.)

Összesítés: Ez egy igen jó film és hozzá méltó kiadást kapott, amin igaz, hogy meglátszik az eltelt évek száma, de az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. A sok extra kielégítő és érdekes, ráadásul nem annyira hosszú, mint a Holtak kincsénél vagy A világ végénnél. Az egyetlen gond az vele, hogy túlságosan nagy hangsúlyt kap az eredeti Disney-féle Pirates… és ettől néha úgy éreztem, mintha egy Disneyland-reklámot néznék. Ettől függetlenül 100 Ft-ot bőven megért! 

Mostanában a munka és egyéb irányú elfoglaltságaim miatt nem volt időm filmet nézni, de igyekszem bepótolni a lemaradást. Biztosan várható írások: Men in Black 3, The Brass Teapot; ezeken túl pedig még bármi jöhet.

Kb. két hete a Viasat3 ismét elővette a régi készletét és sorban leadta a Batman-mozikat, kezdve Christopher Nolan 2005-ös elő-történetével, a Kezdődik!-kel. Akkor ez még hidegen hagyott, de a Mindörökké Batmant nem lehetett kihagyni, ettől viszont mégis megjött a kedvem az utolsó Denevérember-mozihoz, amiről nem írtam még eddig. Úgyhogy vágjunk is bele, nézzük meg, hogyan kezdődött A Sötét Lovag története - elöljáróban csak annyit, hogy a véleményem pozitív irányba változott cikkem tárgyáról: 

Évekkel azután, hogy szüleit a szeme láttára megölték, a mindenki által halottnak hitt Bruce Wayne (Christian Bale) visszatér szülővárosába, Gothambe, hogy saját kezébe vegye az igazságszolgáltatást. Tudja, hogy e metropoliszt a bűn béklyói kötik gúzsba és látja, hogy senki sem tesz semmit; ezért egy új személyazonosságot és a hozzá dukáló rémisztő külsőt felöltve elindul az éjszakába, hogy megkezdje egyszemélyes háborúját a gazemberek ellen. Látszólag mindenért az alvilág feje, Falcone (Tom Wilkinson) a felelős, ám felbukkan a félelmet manipuláló Madárijesztő (Cillian Murphy) is, és a szálak egy még nagyobb gonosz irányába mutatnak, aki a háttérből irányít. Vajon ki lehet ő? És a Denevéremberré vált Wayne le tudja-e őt győzni gyerekkori barátja, az ügyésszé lett Rachel (Katie Holmes), a zseniális kutató Lucius Fox (Morgan Freeman), a becsületes rendőr Gordon (Gary Oldman) és az apja helyett apjaként szolgáló Alfred (Michael Caine) segítségével? 

Talán hülyén hangzik ez a bevezető, de nem akartam leírni az egész sztorit. A lényeg az, hogy megtudhatjuk, miért és hogyan lett Batman, kik voltak az első segítőtársai, kikkel vívta korai csatáit, hol tanult meg harcolni és honnét szerezte a király cuccait. Az egészhez hozzájön még Bruce Wayne drámája, aki egyszerre akar milliárdos playboynak látszani, Batmannek lenni és közben önmaga maradni. És egyben ez az a film, ami megteremtette az azóta is dívó "realisztikus szuperhős" alakját. Ha Christopher Nolan nem forgatja le ezt, akkor a mostani szuperhős-karakterek teljesen másmilyenek lennének. Tulajdonképpen szpojlerezés nélkül lehetetlenség ennél többet mondani a Begins-ről, az a lényeg, hogy szemtanúi lehetünk Batman megszületésének. 

SZPOJLER ITT 

Van pár hibája ennek a filmnek, amik miatt sokáig nem tetszett. Az első az, hogy bár Batmannek nincsenek szuperképességei, az ellenfelei gyakran mégis rendelkeznek ilyennel, így például Ra's Al Ghul halhatatlan a rajzfilmekben, a Madárijesztő meg külsőleg sokkal félelmetesebb. Hiába Cillian Murphy hideg őrülete és Liam Neeson most is nagyszerű játéka, ez a két realisztikussá tett "szupergonosz" aligha nevezhető ijesztőnek és nincs bennük semmi érdekes. Bane és Joker baromijól néznek ki, rejtélyesek, karakteresek; de ezek itt nem... Aztán ott van még Katie "Tomcruiseneje" Holmes, aki se nem szép, se nem jó színésznő - ez is negatívum. Szóval, íme, ezek miatt képtelen vagyok teljes szívemből szeretni ezt a filmet. 

SZPOJLER VÉGE 

A történet mindenképpen érdekes, hiszen ki ne szeretné tudni, miért pont a denevér alakját öltötte magára Bruce Wayne, vagy hogy kitől tanulta egyedi harci stílusát? A színészekre (Holmes-t kivéve) sem lehet panasz, hiszen a már fentebb említett nagyszerű úriemberekkel találkozhatunk Gotham utcáin, továbbá ismerősök lehetnek még: Ken Watanabe (Eredet), Rade Serbedzija (Blöff) és Jack Gleeson (Trónok Harca). Christopher Nolan íróként is dolgozott a filmen, David S. Goyerrel együtt; a zenét Hans Zimmer és James Newton Howard szerezték. 

Érdekességek: A Batman & Robin kritikai bukása miatt az ötödik résznek szánt, jóval sötétebb hangulatú Batman Triumphantot végül mégsem készítették el, ám az új Denevérember-moziról nem akartak lemondani a stúdió vezetői. 2003-ban elkezdődtek a munkálatok, ekkor még úgy volt, hogy Darren Aronofsky lesz a rendező, az alapot pedig Frank Miller legendás Batman: Year One eredet-képregénye adja. Ám aztán ebből sem lett semmi, valószínűleg a forgatókönyv miatt, ami igencsak érdekes dolgokat tartalmazott (lásd: imdb trivia részlege). Miután Nolan megkapta a rendezés jogát, Goyerrel együtt tábort vertek a direktor garázsában és ott írták meg a sztori nagy részét, később egy egész Gotham City-modellt felépített nekik oda a díszlettervező. Inspirációul szolgáltak: a Szárnyas fejvadász, Batman-képregények (The Long Halloween, Dark Victory, The Man Who Falls, Year One) és Az Árnyék eredet-története. Goyer egyik korai forgatókönyve 2004 áprilisában kiszivárgott az internetre. 

Rachel Dawes-t a szkriptírók találták ki, korábban sosem jelent meg a Batman-univerzumban, funkcióját tekintve Harvey Dent ügyész-szerepét tölti be, a figurát Katie Holmes-nak írták. Henri Ducardot az 1989-es Batman-film írója, Sam Hamm alkotta meg, ám az alak végül kimaradt a kész műből - évekkel később Hamm, már mint képregény-alkotó, beépítette teremtményét a Denevérember-mítoszba. Ra's Al Ghul arabul azt jelenti: a démon feje, ezzel utalva a pozíciójára. Ez a Madárijesztő első élőszereplős színre lépése - egyébként ő lett volna a Triumphantben a főgonosz. A bemutatókor a Forbes Magazin kiszámolta, hogy Bruce Wayne vagyona megközelítőleg 6,8 billió dollár, ezzel a világ 7. leggazdagabb kitalált szereplője; ahhoz pedig, hogy valaki Batmanné válhasson, kb. 3 és fél millió dollárra lenne szüksége. 

A teljes felvételi idő alatt Nolan irányította a stábot. Itt látható először az új DC-logó. Ez az első Batman-mozi, ami Bob Kane (a Denevérember kreátora) halála után készült és az első, aminél így nem működött közre. Ha csak egy vagy két denevért látunk, azok igaziak, ha viszont sokat, azok számítógépes rajzok, amik halott állatok beszkennelésével születtek. A Bat-barlang egy hatalmas díszlet volt, 76 méter hosszú, 37 méter széles és 12 méter magas, a szikláit valódi barlangok köveiről vett minták alapján állították elő. A hozzá tartozó vízesést tizenkét pumpa működtette, 55 ezer liternyi vízből állt. A Wayne-rezidencia valódi neve Mentmore Towers és az angliai Buckinghamshire-ben áll - többek közt felbukkan még A Múmia visszatérben, a Brazilban, az Ali G Indahouse-ban és a Johnny English-ben is. Húszféle különböző maszkból választották ki a Madárijesztő végső "arcát".

A zeneszerzők inspirációként gyakran meglátogatták a forgatást. A londoni munkát le kellett állítani egy időre, mert a stúdió tetőterében udvarló galambok annyira zajosak voltak. A metrószerelvényes résznél olyan sok gőzt engedtek ki, hogy az lecsapódva percekig esőként hullott vissza a stábra. A nindzsa-vizsgánál a statiszták fából készült emelvényeken álltak, mert különben Liam Neeson kimagaslott volna közülük. A korábbi feldolgozásokban az Oscar-nyertes színészek a rosszfiúk sorait erősítették, itt viszont a jó oldalon állnak. Nolant annyira lenyűgözte Cillian Murphy égkék szeme, hogy minden alkalmat megragadott arra, hogy levetesse Dr. Crane-nel a szemüvegét. Néhány vicces név a stábból: Turbo Kong (a nagydarab börtöntöltelék, aki meg akarja ruházni Bruce-t), Mark Rhino Smith (az egyik nindzsa, a rhino rinocéroszt jelent), Mark Strange (Furcsa Márk, ő is nindzsa volt). Feltűnően sok Nolan nevű illető fedezhető fel a stáblistában: John Nolan (a rendező nagybátyja, ő az, aki azt mondja, hogy "az alma messze esett a fájától"), Patrick Nolan (kikötői rendőr), Tom Nolan (az egyik inas) - az utóbbi kettőről nem írják, hogy rokonai lennének Christophernek. 

Dö Támblör-rovat 

A Batmobil felépítése 9 hónapba telt és több millió dollárt emésztett fel. Az utastér valójában nem a kocsiban volt, hanem egy külön díszletben. Az autóból négy darab készült, az egyik egy miniatürizált makett, amit elektromos motor hajtott - ezt láthatjuk akkor, mikor a jármű háztetőkön ugrál. Egy másikat a közeli képekhez használtak, a harmadikba pedig igazi szuperszonikus hajtóművet építettek be. A vízeséses szekvenciában a valódi Batmobil ugrat át a víztömegen. A chicagoi helyszíneken folyton dugót okozott a hatalmas kocsi és az azt szállító kíséret, egy alkalommal egy részeg illető nekihajtott, mert azt hitte, hogy földönkívüli megszálló űrhajó:D 

Dö Betmen-rovat 

Innentől kezdve Christian Bale-ről van szó: 30 évével ő a legfiatalabb, aki életre keltette Batmant. Háromszor is berekedt, mikor A Sötét Lovag elváltoztatott hangján szólalt meg. A jelmez tisztán tartásának érdekében két stábtag folyton Bale nyomában járt és vitték a köpenyt, nehogy bepiszkolódjon. A színész maga hajtotta végre a legtöbb kaszkadőrmutatványt, kivéve azokat, amiket a Batmobil közelében kellett megcsinálni. Christian tanulmányozta a képregényeket és a hős egyéb ábrázolásait, hogy a jellemző pózokat megfelelően tudja felvenni. Előző szerepéhez, A gépészhez kb. 60 kilóra fogyott le, Wayne megformálásához pedig egy fél éves intenzív testépítő-folyamat eredményeképpen majdnem ötven kilót szedett fel, amiből aztán ismét le kellett adnia valamennyit, mert túl izmossá vált. Nyilvánosan többször is megjegyezte, mennyire utálta a Denevér-jelmezt, ami borzalmasan meleg volt, azonban ezt a negatív érzést belevitte a játékába, eképp jelenítve meg Batman dühét. Így nyilatkozott erről: "Batmannek vadnak kell lennie és ha felveszed azt a jelmezt, megvadulsz tőle, pont annyira, amennyire kell - mert Batman nem csak egy jelmezes férfi, hanem egy külön lény." Bale első közös jelenete a nagy öregekkel az volt, mikor Bruce felébred, Alfred és Lucius pedig ott várják; azonban a fiatalabb színész tényleg elaludt. Michael Caine viszont addig bökdöste, amíg felébredt:) 

A Batman: Kezdődik! 150 millió dollárból lett és 374 milliót hozott vissza. Akkoriban rekordot állított fel 100 milliós marketing-költségével; a kritikusoktól pozitív fogadtatásban részesült, elsősorban sötét hangulata miatt. Három Saturn Awardot és néhány egyéb díjat is kapott, Christian Bale-t az MTV Movie Awards-on a Legjobb Hősnek választották, Katie Holmes meg Arany Málnával "gazdagodott" alakításáért. 

Harmadszorra láttam, most már jobban tudom értékelni, de a szpojlereknél írt gyengeségei továbbra is szemet szúrtak számomra. Bár mint átlagos széria-nyitó/felvezető epizód, megállja a helyét, mégsem érhet fantasztikus utódai nyomába.

Pontozás: 

imdb: 8.3 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Christopher Nolan írta és pénzelte a hamarosan bemutatásra kerülő Az acélembert. (Nagyon nem tetszett, mégis írtam róla.)

- Bob Kane sötét jelmezes éjszakai igazságosztója ismét új életre kel majd az egyelőre cím és bemutatási dátum nélküli Batman-újrában. (Ezt 2017-ben forgatják, a rendező-főszereplő Ben Affleck.)

- David S. Goyer írta a most készülő Godzilla (benne Ken Watanabe) és a népszerű videojátékon alapuló Metal Gear Solid forgatókönyvét. (Előbbit megnéztük, írtam róla.)

- Michael Caine következő érdekes munkája a közelgő Szemfényvesztők (ebben Morgan Freeman is felbukkan), valamint társproducerként közreműködik a The Double-nél (Rade Serbedzijával, akit ez bővebben érdekel, keressen rá idézőjelben a Keresőben). (Az elsőt Mozsárágyú látta, szerinte béna volt, az utóbbi gyorsan eltűnt a süllyesztőben.)

- Liam Neeson és Morgan Freeman együtt szinkronizálják a The Lego Movie-t. (Ez viszont irtó jó lett, erről is értekeztünk itt.)

- Gary Oldman benne lesz az új Robotzsaruban és a Dawn of The Planet of the Apes-ben. (Az elsőről szintén született bejegyzés.)

- Cillian Murphy állítólag szerepet kap a Tron harmadik részében. /Az első pénzügyileg, a második kritikailag bukott, akkor minek még egy?/ (2017-ig, hála Istennek, nem készült el.)

- Rade Serbedzija a még cím nélküli Nikola Tesla életrajzi film szereplőgárdáját erősíti. 

- Tom Wilkinsonnal legközelebb a The Grand Budapest Hotelben találkozhatunk. (Erről ugyanúgy írtam, mint a korábbiakról.)

Mi az összefüggés a Vészhelyzet, a gyermekkorom és a filmtörténet mérföldkövei között? A Jurassic Park. A történetet ugyanis annak a Michael Crichtonnak a regénye ihlette, aki az ER egyik atyja is, a sztorit pedig a kisgyerekek /mint amilyen voltam/ dinoszaurusz-imádata ihlette - és a végeredmény a mozizás történetének egyik legfontosabb állomása lett. 

"Más is hallja ezt?"

Nézzük, mikor és hol indult a klónozott dínók története, ami immár 20 éve ejti rabul a nézőket! Az író Cricthon így mesélt a Park megszületéséről: "Ellátogattam egy múzeumba, ahol megnéztem egy vetítést és a közönségben ott volt egy kisfiú. Olyan hatéves lehetett, a lába nem ért le a székről, és amikor a képeken megjelent egy dinoszaurusz, mindig bekiabálta a nevét. Tyrannosaurus! Stegosaurus! Vagy egy órán át ezt csinálta és ezen elgondolkodtam. Mitől olyan érdekesek a dínók? Ekkor döntöttem el, hogy megírom a Jurassic Parkot." 1983-ban járunk és a sztori először egy gyerek szemszögéből mutatja be egy klónozott Pterodactylus ámokfutását, ám ez a kezdetleges forgatókönyv-ötlet nem nyeri el a tesztolvasók tetszését. Michael megváltoztatja a narrációt és immáron egy felnőtt szemén át láthatjuk az eseményeket, pluszban pedig ott van a már korábban bevált sikeres ötlete, a "gyilkos szórakoztató park" (Feltámad a Vadnyugat, 1973). Bár a regény csak 1990-ben jelent meg, már 1989-ben elkezdtek versengeni a stúdiók a kéziratért, mert mindenki sejtette, hogy megfilmesítve kész aranybánya ez a mű. A győztes végül a Universal lett, akik másfél millió dollárért megvették a filmjogokat és még félmilliót fizettek az írónak, hogy adaptálja a munkáját forgatókönyvvé. A rendezéssel azt a Steven Spielberget bízták meg, aki kezdőként, 20 évvel korábban körbevezette Crichtont a Universalnal Az Androméda-törzs készítésekor, a szkript pedig - elsősorban David Koepp jóvoltából - "vászon-barátabbá" alakult. Minden adott volt az induláshoz. 

A film sarkpontja, amin áll vagy bukik a dolog, a több millió éve kihalt állatok hihető megjelenítése volt. Természetesen, ha Spielberg bácsiról beszélünk, akkor nem kell attól félni, hogy gagyi speciális effekteket kapunk, ám ez mégis igen fontos döntés elé állította a neves direktort. Kezdetben úgy gondolták, hogy az ősi szörnymozik régi módszerét, a stop motion animációt alkalmazzák (az eredeti King Kong például így kelt életre), ám hiába volt Phil Tippett animátor mester elszántsága és profizmusa, a dínók nem látszódtak eléggé élethűnek. Áttértek a mechanikus modellekre, amik kétség kívül mai napig a hollywoodi gépezet legrealisztikusabb szörny-megjelenítési módszerének eszközei, ám ezek csak korlátozott hatásfokkal bírtak. Szükség lett valamire, ami ténylegesen megteremti a dinoszauruszokat a vásznon - és ekkor jött be a képbe a komputer-animáció.

Már 11 évvel korábban, a Tronban bebizonyosodott, hogy lehetséges komplett mozgóképeket számítógépes trükkökre alapozva elkészíteni, de itt óriási pénzek forogtak kockán, ezért Spielberg félt, hogy a CGI még túl fejletlen a feladat teljesítésére, de mindannyiunk szerencséjére kellemesen csalódhatott, mikor megnézte az első teszteket. Végül aztán mindhárom módszert használták. A robotok felépítését Stan Winston effektgurura és csapatára bízták, akik aprólékosan kidolgozott, életnagyságú lényeket hoztak létre, fém belső vázzal és műanyag bőrrel; ezeket elsősorban a közeli felvételekhez használták (még lesz szó róluk). Tippett tehetségére nem volt szükség, de a tudására igen, mert a stop motion figurák megalkotásához részletesen tanulmányozta sokféle állat mozgását, így ő lett a dinoszauruszok mozdulatainak felelőse, a beosztottjait meg átképezték számítógépes animátorokká. A kész digitális lények végül a kihagyott modellek mozgását alapulva keltek életre. És akkor lássunk egy pár szót a történetről, bár ahogy tanult kollégáim mondták nekem egy külföldi oldalon egy másik filmről: "ennyi idő alatt aki akarta, már úgyis megnézte": 

A milliomos természetimádó John Hammond (Richard Attenborough) elképesztő tudományos áttörést eszközölve több millió éves borostyánba zárt szúnyogokból dinoszaurusz-vérmintákat szerez és ezekből klónozza a 65 millió éve kihalt óriásokat. A sosem látott állatokat egy kis szigetre telepíti, ahol egzotikus turistalátványosságot akar belőlük csinálni, ám a befektetőinek szükségük van független szakértők véleményére a "Jurassic Park" biztonságosságát illetően. Hammond ezért felkéri a matematikus "káosz-szakértő" Iant (Jeff Goldblum), a régész Alant (Sam Neill) és párját, a hasonló téren dolgozó Ellie-t (Laura Dern), hogy a pénzembereket képviselő ügyvéd (Martin Ferrero) és saját unokáinak (Ariana Richards és Joseph Mazzello) társaságában mérjék fel a sziget biztonságát. Ám senki sem tudja, hogy a védelmi számítógépes hálózatot kiépítő Dennis (Wayne Knight) éppen ezt a napot választja, hogy a rendszer lekapcsolásával kijátssza kollégáit és eladja a vagyonokat érő dinoszaurusz-embriókat egy rivális vállalatnak. A parkot felügyelő elektronikus rendszer kikapcsol, a szigetre pedig egy trópusi vihar csap le. A kis kirándulásból vérre menő túlélő-túra lesz, mert ennek az őskori állatkertnek nem csak békés növényevők a lakói. Vajon sikerül a vadon közepén, vérszomjas ragadozók közt ragadt hősöknek kijutni a szigetről vagy mindannyian valamelyik félelmetes hüllő gyomrában végzik? (A dinoszauruszok végülis nem hüllők voltak.)

Most aztán annyi dolgot lehetne mondani, hogy csak na. Nyilvánvalónak tartom, hogy mindenki látta már ezt, talán emiatt voltunk tegnap kb. csak húszan az esti premieren. Kezdésnek akkor nézzük meg, hogy mi is történik jelenleg ezzel a filmmel: 1993-ban jött ki, de most, 2013-ban 3D-be konvertálták és még egy rakás pénzt beszednek vele. Nem mintha rossz lenne, sőt, kifejezetten jó, de lehet, hogy Spielberg megint elindít egy új trendet, a "fogjuk a régi, sikeres mozikat és tegyük őket háromdimenzióssá, aztán mutassuk be újra"-t. (Ebből aztán az lett, hogy minden hónapban legalább egy nagyon régi mozgóképet vetítenek a filmszínházakban.) Számomra nagy élmény volt moziban látni ezt, pláne miután utoljára talán akkor adta a tv, mikor középiskolba jártam. Sajnos a nagy szenzációként hirdetett magyar szinkron mono, ez azért ront az összhatáson, ám a környezeti hangok és a dínók ordítása rendkívül valóságos. A néznivalónál inkább csak a buta, felesleges dolgok tűntek fel, ahogy kiemelkednek a képből, pl. levelek a fákról, tárgyak vagy ilyesmi, az állatokon annyira nem lehet érezni - ezért viszont kárpótol maga a tudat, hogy moziban nézem azt a filmet, aminek a bemutatójakor hat éves voltam és anno nem volt lehetőségem rá, hogy így átéljem. Etikailag ez az újra-vetítés talán helytelen, de egyébként mivel egy kitűnő mozgóképről van szó, amit mindig is kedveltem, így nem zavar, hogy a Universal még több lóvét akar minimális befektetéssel csinálni. Aki szereti a Jurassic Parkot, az meg fogja nézni, függetlenül attól, hogy 3D vagy sem, én így gondolom. Maga a film az érdekes, nem a "felturbózott" látványvilág. 

Az eseménysorból a legkiemelkedőbb Crichton kommentárja a technikai fejlődés veszélyeiről, az istent játszó emberről, a génmanipuláció beláthatatlan következményeiről. Ezt képviseli Ian figurája, aki hamar túljut a meglepődésen és megkérdőjelezi Hammond egész munkásságát - teljesen jogosan. Míg ő szó szerint a "fekete" (mindig ezt a színt viseli), addig vele ellentétes oldalon áll John, ő a "fehér". Kétségtelen, hogy mindkettejük nézeteiben van igazság, de azt is figyelembe kell venni, hogy az öregúr az ügyvéddel ellentétben nem kaszálni akar, hanem megmutatni a világnak csodálatos teremtményeit - ahogy a mondás tartja, a Pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ezen a tudományos megközelítésen túl ott az izgalom, amit az ismeretlennel való találkozás okoz, hiszen addig még ember nem nézhetett szembe ezekkel az őslényekkel; viszont ugyanúgy, mint a vadállatoknál, itt szintén figyelembe kell venni, hogy a dinoszauruszok elképesztő erőt képviselnek és még akár akaratukon kívül is bánthatnak, szóval vigyázni kell velük. Vigyázni kellene... 

Érdekes részlet, hogy a két igazán negatív figura a pénz után lohol: Dennis-t nem érdekli társai sorsa, csak a saját nyeresége; Donald pedig magára hagyja a gyerekeket a legnagyobb veszélyben - aztán persze mindketten megkapják méltó jutalmukat. A pozitív szereplők közül kiemelkedik az Alan-Lex-Tim-trió (a gyerek-gyűlölő férfi és a védelmére szoruló két kicsi), ez Spielberg két visszatérő motívumának, a családnak meg az apa-karakternek a megjelenése. A figyelmeztető hangként is értelmezhető Ian onnantól fogva, hogy a baj megtörténik, szinte eltűnik, ő csupán egyfajta "jelzőtábla", aki a többieket próbálja észhez téríteni, de elbukik. Az interneten olvastam, hogy Ian képviseli Crichtont, míg John Spielberget - utóbbira jó példa, hogy az idős férfi tényleg csak szórakoztatni, ámítani akar, mint egy mozgókép-készítő; és még saját mozija is van a DNS-ről, amiben szerepet játszik - film a filmben. Ismerve a végkifejletet, érdemes még elgondolkodni azon, hogy Robert, a vadász (Bob Peck) és Mr. Arnold, a technikus (Samuel L. Jackson) vajon mennyire számítanak jófiúknak, de ezt mindenki döntse el magában. Mielőtt rátérnék az érdekességekre, még annyit, hogy a zeneszerző John Williams volt. 

Amit még érdemes tudni: A forgatókönyv minden egyes átírásánál változtattak azon, hogy ki és hogyan hal meg. Spielberg nagyon bízott a mozi sikerében, így az utómunkát George Lucas-ra hagyta, ő maga pedig nekiállt a Schindler listájának. Ez az első film, aminek digitális térhatású hangja van - kár hogy a magyar szinkron elrontja ezt. Tim egy könyvről beszél Alannek, amit Robert Bakker írt - Bakker volt az egyik dínóügyi tanácsadó; a másik Jack Horner régész, akiről Sam Neill karakterét mintázták. A sok-sok ajándéktárgy, amit a parkban láthatunk, mind azért készült, hogy ténylegesen eladják a moziba járóknak. A vihar képei valódiak, a stáb ugyanis Hawaiin forgatott, amire éppen akkor csapott le az Iniki hurrikán. A fénykép Dennis komputerén Robert J. Oppenheimert, az atombomba egyik megalkotóját ábrázolja. A puskát, amit Robert használt, Steven bácsi aláíratta a szereplőkkel és mára a fegyvergyűjteményének a része. Állítólag akik vendégségbe mennek hozzá, azok még lőhetnek is vele. A vezérlőben látható egy csomó vörös led-égővel felszerelt számítógép: ez valódi, nem csak kellék, a neve CM-5 és ilyen méretben mindössze két darab készült belőle. A híres "fodrozódó víz a pohárban"-jelenetet a direktor akkor találta ki, mikor a kocsijában Earth, Wind and Fire-t hallgatva észrevette, hogy a basszus remegteti a poharában a folyadékot; az effektet úgy hozták létre, hogy az ivóedényeket tartó lap alá szereltek egy gitárhúrt és ezt pendítették meg. Három videojáték, akciófigurák, egy regény és több kisebb képregény-sorozat lett a Jurassic Parkból. 

Ian feltűnően flörtöl Ellie-vel - Goldblum pedig ugyanezt tette a valóságban Dernnel, akivel ezután sokáig együtt voltak, még el is jegyezték egymást, ám végül szakítottak. Sam Neill megsérült, amikor a jelzőtüzet használta, ugyanis egy forró foszfor-darab becsúszott az órája alá és megégette őt. Joseph Mazzello szintén sérülést szerzett, amikor a konyhai rész forgatásán véletlenül nekiszaladt az egyik raptor-modellnek. Mazzellot Spielberg eredetileg a Hookban akarta szerepeltetni, ám oda túl fiatal volt, de akart neki adni egy másik lehetőséget, így a regényben idősebbnek leírt Timet megfiatalította és gyakorlatilag felcserélte Lex-szel, hogy Joseph eljátszhassa. A lányka szerepére a színészpalántáknak sikoltozniuk kellett a meghallgatáson, Ariana Richards pedig azért nyerte el a megbízást, mert ő volt az egyetlen, akinek a sikolyára Spielberg szundikáló felesége felriadt és berohant megnézni, hogy a gyerekek jól vannak-e. Ariana eléggé feldühödött, mikor kiderült, hogy Lexről nem mintáznak akciófigurát; a forgatás után viszont Jack Hornerrel részt vett egy valódi ásatáson a nyári szünetében.

A beteg Triceratops mellett lévő orvost Gerald R. Molen, az egyik producer alakítja. Az autókban hallható narrátor tényleg az angol színész, Richard Kiley, akit Hammond mind itt, mind a nyomtatott változatban megnevez. Ő az első, akit egy regényben megneveznek és aztán a mozis feldolgozásba is bekerült. Egy vicces név a mellékszereplők közül: Brian Smrz (az egyik sofőr). Ian azt mondja, hogy Ellie és Alan már kövületek - ezt a mondatot Phil Tippett mondta saját magáról, amikor megtudta, hogy nem a stop motion módszerét alkalmazzák a mozihoz. Mikor a zsarnokgyík az autóra támad, akkor láthatjuk, hogy betöri az üveget; nos, ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie, így a gyerekek rémülete igazi. A vezető nélküli kocsikat távirányítással kormányozta egy-egy sofőr, akik a csomagtérben bújtak el, a fekete ponyvák alatt. Két kamera segítette őket, az egyik a műszerfal fölött, a másik a hátsó ütközőben volt, ha figyelünk, láthatjuk a kamerákat. A komputeres animáció segített a hibák eltüntetésében is, például van olyan jelenet, ahol az egyik kocsit úgy rajzolták meg; amikor Lex a tetőbe kapaszkodik, akkor pedig Ariana Richards arcát másolták rá a kaszkadőrlányéra. 

Kövidinkaszaurusz-rovat 

Az ősi állatok viselkedését ma is élő vadakéról mintázták, Horner elméletére alapozva inkább melegvérűként ábrázolták őket, kevésbé hüllőszerűen, mint a korábbi mozgóképekben.  A Velociraptor valójában pulykához hasonló nagyságúra nőtt meg, azonban rokonai, a Deinonychus-ok akkorák voltak, mint a filmben ábrázoltak; sőt, azóta már megtalálták náluk nagyobb fajok maradványait is. Az igazi Dilophosaurus viszont sokkal nagyobb termettel bírt, nem rendelkezett nyaki lebernyegekkel és mérget sem köpött. A Brachiosaurus képtelen volt a hátsó lábaira felállni és elvileg nem rágta meg a táplálékát; ráadásul valószínűsíthető, hogy igencsak korlátozott hangadási képességgel bírt. A Jurassic Park mind regényként, mind filmként hatalmas érdeklődést generált a dinoszauruszok iránt, megtöbbszöröződött a paleontológiát hallgatók száma és a nagyközönség azóta is vevő a dínókról szóló dolgokra. 

A teljes játékidőből összesen csak 15 percben láthatóak dinoszauruszok a vásznon. A Robertre támadó raptor és az, amelyiket le akarja lőni, azok jelmezbe öltöztetett kaszkadőrök. Készült egy Triceratops-bébi is, amin elvileg Lex lovagolt volna, ám ez a jelenet kimaradt a kész műből. A konyhás részben a robot-ragadozókhoz annyi kábel és felfüggesztés tartozott, hogy a gyerekeknek azokat kellett kikerülni/átugrálni a felvételkor. A teljes T.Rex-modell 12 méter hosszú, 6 méter magas és majdnem 6 tonnás volt, mellette alkalmaztak még egyet, ami csak a fejét ábrázolta. A hatalmas rém műanyag bőre az első forgatási napon megszívta magát vízzel és jóval súlyosabbá vált, emiatt nehezen lehetett mozgatni. A technikusok egy egész éjjelen át hajszárítókkal szárították, aztán a többi felvételnél egy platformot szereltek fölé, hogy ne legyen vizes. A stáb tagjai sokszor megrémültek, amikor a víz miatt meghibásodott gigászi báb magától megmozdult. Az alábbi állatok hangjaiból hozták létre az őshüllők üvöltését: bálna és szamár (Brachiosaurus); bőgőmajom, héja, csörgőkígyó és hattyú (Dilophosaurus); delfin, rozmár, liba, daru és elefántfóka (Velociraptor) /utóbbihoz állítólag emberi hangokat is használtak/; bálna, kutya, tigris, aligátor, elefánt és pingvin (Tyrannosaurus). 

A Jurassic Park körülbelül 63 millió dollárból készült és a mostani bemutatóig kis híján 963 milliót hozott vissza - az újabb vetítések tovább fogják növelni ezt az összeget. Csak a marketingkampány többe került, mint maga a film, de ahogy látható, megérte a befektetést. A Titanic bemutatójáig ez volt a legnagyobb pénzt hozó mozi. A kritikusok elismerték, elsősorban a látványtrükkök miatt, de néhányan bírálták is, amiért nagymértékben eltért a könyvtől. Számos fórumon díjazták, mind a szakma, mind a közönség részéről; három Oscart nyert (Legjobb Hangkeverés, Legjobb Hangvágás, Legjobb Vizuális Effektek), ezen kívül még 18 különböző díjat ítéltek neki. 

Ez egy örök érvényű mozi, családi kalandfilm, mese a dinoszauruszokkal való találkozásról, és izgalmas történet a túlélésről. Húsz éves kora ellenére a mai napig lenyűgözőek a benne ábrázolt őslények, a színészek remekelnek és még a poénok is működnek. Aki teheti, az nézze meg 3D-ben, megéri! 

Pontozás: 

imdb: 8.1 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 6/5 

Hírek: 

- Már van két folytatása a Jurassic Parknak, ám Michael Crichton 2008-as halála után fiókba került a negyedik rész forgatókönyve. Most állítólag mégis megcsinálják, ha valóban így lesz, akkor két éven belül elkészül. (Ebből lett a Jurassic World.)

- Steven Spielberg rendezi az Indiana Jones 5. részét, valamint producerként közreműködik a Transformers-újránál (sajnos továbbra is Michael Bay a rendező), a Vasököl 2-nél, és két újabb Tintinnél. (Az Alakváltókról annyit, hogy a negyedik rész egy új trilógia nyitódarabja, de nem újrázás...)

- Jeff Goldblumot legközelebb a magyar vonatkozású /legalább a címében/ The Grand Budapest Hotel című drámában nézhetjük meg. (Láttam, írtam róla.)

- Joseph Mazzello szerepel a G.I. Joe: Megtorlásban, így egyszerre gyerekként és felnőttként is látható a hazai mozikban. (Hú, az de szar volt... Írtam erről is.)

- Samuel L. Jackson két remake színvonalát emeli, az egyik az Oldboy, a másik a Robotzsaru; ezek mellett az Amerika Kapitány 2-ben, az Avengers 2-ben és a Nick Fury-ben lesz ismét Nick Fury. (A legutolsó 2017-ig még mindig csak terv, az első csúnyán megbukott, a többit láttam, de egyik se volt kiemelkedő.)

Vitathatatlan tény, hogy az első Iron Man-mozi megváltoztatta az Álomgyárat, ugyanis bár addig is készült rengeteg szuperhősös film, mégis általában sikertelenek lettek (Mystery Men, Az Árnyék, Darkman, stb.), kivéve, ha a két legfőbb képregény-birodalom, a Marvel Enterprises vagy a DC Comics ikonikus arcairól (az X-Menek, Superman és Batman) szóltak. Azonban Tony Stark első élőszereplős vászonra lépésével megmutatta, hogy a világon mindenhol sikeres lehet egy olyan hős is, akit Amerikában imádnak, de másutt kevésbé ismerik. Ebben a műben minden benne van: rockzene, király effektek, hatalmas poénok, szép nők, remek főellenség és egy jól felépített, érdekes történet. Az addig főként színészként működő Jon Favreau és a '90-es évek végétől lejtmenetben lévő, de aztán lassan hamvaiból föltámadó Robert Downey Jr. (kiegészülve a csinos Gwyneth Paltrow-val és az ördögien jó Jeff Bridges-szel) összedobták a 2000-es évek egyik legjobb moziját.

Nem volt kérdés, hogy jönni fog a folytatás. A Vasember 2-ben Tony-nak két új ellenfele akad (a szintén második aranykorát élő Mickey Rourke és az idegesítő Sam Rockwell), ám a legnagyobb harcát önmagával kell megvívnia. Ez a rész elsőre nem tetszett, de a második és a harmadik újranézésnél már sokkal pozitívabb lett a véleményem róla. Kétségtelen, hogy az elődje igen magasra tette a lécet, az Iron Man 2-nek pedig éppen csak sikerül átugrania fölötte, ám a képzeletbeli akadály nagyon-nagyon remeg. Sok pozitívum van benne (Rourke és Scarlett Johansson, a Hammer-drónok, a poénok, Terrence Howard cseréje Don Cheadle-re), ám vannak hibái is (Justin Hammer unalmas és pocsék gonosz, Ivan Vanko nem kap elég játékidőt, a fölösleges dolgok viszont igen, stb.), de végülis egy tisztességes, nézhető második rész. És ami a legfontosabb, megnyitotta az utat az Avengers-nek... Jött a Bosszúállók, ami a 2012-es év legjobb filmjének trónusát a The Dark Knight Rises-szel együtt birtokolja nálam és bár nem Vasember-mozi, Downey Jr. karaktere mégis az egyik legfőbb főszereplő benne - az Iron Man 3 ennek a folytatása, tulajdonképpen nem is a kettőnek.

Tony átélte az egyik legmeghatározóbb élményét New Yorkban, a Lokival vívott csata során. Összemérte az erejét két istennel; és a 70 év után felbukkant Amerika Kapitánnyal, meg a világtól elvonultan élő, ám Starkhoz hasonlatos zsenialitással bíró Dr. Bruce Bannerrel való találkozása után megkérdőjeleződik az egész addigi élete. A Vasember 3-ban főhősünket újabb belső baj, pánikbetegség gyötri, képtelen aludni, éjjel-nappal dolgozik, és lassan kezd összeomlani. A bajt csak tetézi, hogy az országot egy magát Mandarinnak (Ben Kingsley) nevező rejtélyes terrorista tartja félelemben, akiről senki nem tud semmit, ám a pusztítás, amit maga után hagy, többet mond fenyegető videoüzeneteinek minden szavánál. Tony kihívja maga ellen a rosszfiút, ám arra senki nem számít, hogy ő kapva kap az alkalmon és otthonában rohanja le Starkot. A villa megsemmisül, a páncélokkal együtt, a hős pedig eltűnik és mindenki biztos benne, hogy halott... Valójában sikerül túlélnie az ostromot, aztán az Isten háta mögött, egy kisvárosban próbál meg lábra állni és kutatni ellenlábasa után. A szálak lassan összefonódnak egykori testőre, a túlbuzgó Happy Hogan (Jon Favreau) nyomozásával, de a megoldás közel sem egyértelmű. A címszereplő egy új (Ty Simpkins) és egy régi barát (Don Cheadle) segítségével elindul, hogy megállítsa a Mandarint, megmentse kedvesét (Gwyneth Paltrow) és elejét vegye egy őrült elme gonosz tervének. De győzhet-e a páncélja nélkül - és ha igen, akkor hogyan? 

Rettentően készültem erre a filmre, nagyon látni akartam, hiszen az eddigi három Downey-féle Vasember kalandban nem kellett csalódnom (a másodikban csak egy picit), de szörnyű kétségeim voltak vele kapcsolatban. Először is, tudnotok kell, hogy a Mandarin nem akárki a képregényekben, hanem Stark legnagyobb ellensége. Míg a hős a tudományt és a technikát, a valóság vívmányait használja, addig a keleti rosszfiú varázslattal, a természetfeletti erőivel harcol ellene; ezáltal ők tűz és víz, egymás szöges ellentétei. Erre mindenütt azt írták, hogy nem ilyen lesz a Mandarin, hanem lehozzák a földre, igazibbá alakítják, közelebb hozzák a The Dark Knight Jokeréhez. Hát ez a baj: miért kell ez? Miért kell teljesen megváltoztatni valamit, ami jó? No de ez még nem minden, ugyanis a korábbi sikeres rendező, Favreau saját elhatározásából (egy állítólag megszülető Disneyland-film miatt) otthagyta a rendezői széket és csak színészként meg producerként vett részt a forgatáson. A helyére a mostani trendek szerint egy tapasztalatlan embert ültettek, az elődjéhez hasonlóan elsősorban színész Shane Blacket, akinek a nevéhez az általam nem látott Durr, durr és csók rendezése, illetve a Predatorban valamelyik felejthető mellékalak szerepe fűződik. Vagyis immár adott két dolog, amin bukhat a harmadik fémruhás világmegmentés...

Sajnos ez a két tényező erőteljesen rányomja a bélyegét a kész alkotásra, ugyanis Black nem csak rendezte, de írta is a sztorit, ezzel tulajdonképpen teljesen átalakította a széria eddigi utolsó darabját. A történetet a Vasember-képregények egyik legsikeresebbikje, a karaktert teljesen újraértelmező Extremis-széria adta, ami Warren Ellis és Adi Granov nevéhez fűződik. Ebből indult ki a direktor úr, a sztorit bőven elegyítette humorral, ami mindenképpen jó pont, de ettől a címtől alapvető elvárás, hogy vicces legyen. Szerencsére az akció szintén kellő mennyiségű, látványos, de mégis követhető; a poénkodás és a harc megfelelően vegyülnek. További pluszpont jár a kisfiú remek mellékszáláért, a szép Rebecca Hall szerepeltetéséért, az új páncélokért és a gigaméretű plüssnyúlért (:D); Kingsley több szempontból kiemelkedő alakítása meg már csak hab a tortán. Megpróbálkoztak egy tökéletesen futurisztikus, jelen álláspont szerint elképzelhetetlen hős valóságossá tételével és ez sikerült - most láthatjuk, mire megy Tony Tony-ként. Most talán páran néznek, hogy mi a fene történik, hiszen "sajnos"-sal kezdtem a bekezdést, de mégis pozitívumokat sorolok - akkor az ő kedvükért jöjjenek a negatívumok.

Az egyetlen igazi rossz dolog a főellenség személye. A film háromnegyedéig kitűnő suspense-légkört teremtenek, zéró információt kapunk a gonoszról és bár lassan kirajzolódik a közte és a többi szereplő közt lévő összefüggés, de senki se fog rájönni, hogy ki ő valójában. Kicsoda a Mandarin? Miért csinálja ezt az egészet? Aztán lelepleződik, a közönség reakciója pedig nem az lesz, amire mindenki számít. Egy darabig el se hittem, hogy tényleg az, aki, de az és innentől fogva már érdektelen a film. Tudjuk, ki a gonosz, tudjuk, mi fog történni vele és dacára, hogy a végére szánt két nagy csata (az Air Force One és a kikötő) baromi látványos, nincs már tétje, kiveszik belőle minden érdekesség. Nyilvánvaló, ki fog győzni, a kérdés csak az, miként - a robbanások közé besuvasztott hűdenagy csavar totál kiszámítható klisé. Aztán jön a finálé és természetesen a Marvel-filmeknél megszokott stáblista utáni jelenet, ahol még egy utolsó poénra marasztalják a nézőket - aztán érkezik egy fontos információ, amit érdemes a rajongóknak fejben tartani. Plusz egy dolog nem tetszett, ez maga az Extremis, ami szerintem borzasztó nagy hülyeség... Az itt felsoroltak miatt a végeredmény kicsit a Showtime-ra hasonlít: az, hogy miről szól a film (egy hős, aki elveszti a legfőbb fegyverét, kénytelen enélkül tovább küzdeni), tök jó, de a hozzá tett bűnüldözős körítés szar - jelen esetben ez csak félig igaz, mert amíg a Mandarint övező rejtély megmarad, addig a Vasember 3 szinte tökéletes. Onnantól viszont már korántsem az... 

Érdekességek: Miután a Disney megvette a Marvelt, gondok merültek fel a forgalmazással kapcsolatban, mert a jogok a Paramountnál voltak, de aztán a Disney több mint 115 millió dollárt fizetett a forgalmazásért, így a munkálatok megkezdődhettek. Black úgy foglalta össze filmjét, hogy "nem két fickóról szól, akik fém páncélokban harcolnak egymással, hanem inkább egy Tom Clancy-thriller". A történet szerint a Harci Gép (War Machine) azért lesz VasHazafi (Iron Patriot), mert a Bosszúállók csapata után Amerikának szüksége van egy új "hivatásos" szuperhősre, a változtatás az elnök parancsa. A forgatás 9 napot állt, mikor Downey Jr. bokája megsérült és emiatt lábadozott. A kész film kínai változata tartalmaz néhány bónuszjelenetet, amit speciálisan az ottani közönségnek készítettek. Megjelent egy kétrészes mini-képregény-előzmény, ami a Harci Gépről szól, és azt meséli el, miért maradt távol New York ostromától, mivel foglalkozott akkor. (Nem hinném, hogy annál fontosabb lehetett...) Két vicces név a statiszták közül: Toochukwu T.C. Anyachonkeya (egyes számú buli vendég) és Ric Bagoly (fotós). Az Iron Man 3 200 millió dollárból lett, mivel még csak most mutatták be, így a végső bevételét csak találgatni lehet; ám a Fülöp-szigeteken már megdöntötte a bemutató napján elért legnagyobb bevétel rekordját. A fogadtatása (nyilvánvalóan a "földhözragadt" megközelítés miatt) pozitív - egyelőre, mivel az amerikai premier hátra van.

Jó kis folytatás ez, de a sztori két fontos részlete nem tetszett. Sikerült megújítani a figurát és közben megtartani a lényegét, ülnek a poénok, a csaták is óriásiak, de valahogy Jon Favreau rendezése hozzám közelebb állt.

Pontozás: 

imdb: 7.2 (Ez nyilván csökkenni fog...) (4 év alatt 1.2-t.)

Szerintem: 4/5 (Annyira szórakoztató, hogy nincs szívem ennél jobban lepontozni.) 

Hírek: 

- Shane Black rendezi mindenki kedvenc animéjének, a Death Note-nak az élőszereplős verzióját, erről egyelőre nem lehet többet tudni. 

- A forgatókönyvet író másik úriember, Drew Pearce készíti a szkripteket a szó szerint hatalmasnak ígérkező Pacific Rimhez (magyarul Tűzgyűrű) és a Sherlock Holmes 3-hoz (ebben vajon mi a fene lesz?). (Előbbi elkészült, írtam róla, a második 2017-ig csak ötlet maradt.)

- Robert Downey Jr. következő két szereplése még nem nyert megerősítést. Az egyik a 2015-ös Avengers 2-ben Tony Starké, a másik a Pinocchio sötét fantasy-változatának Gepettoja, utóbbi csak szinkronizálás. (Az első meglett, értekeztem róla.)

- James Badge Dale, a kopasz rosszfiú a Z világháborúban tér vissza a mozivászonra. 

- William Sadler, aki itt az elnök volt, a sheriffet alakítja majd a Machete Kills-ben. (Erről is lett azóta cikk itt.)

- Ben Kingsley a Walking with the Enemy című drámában Horthy Miklós bőrébe bújik! A szereplők nagy része magyar névvel bír, a történet egy fiatalemberről szól, aki a II. Világháborúban náci tisztnek álcázva magát megpróbál a családja nyomára bukkanni, ám ennél sokkal többet sikerül kiderítenie. Ezen kívül Sir Ben felbukkan két sci-fiben, az egyik az Ender's Game, ami izgalmasnak ígérkezik; a másik pedig az Our Robot Overlords, amiről érdekes címén kívül most semmi mást nem lehet tudni. Végül még egy mozi, amiben láthatjuk őt: Mary Mother of Christ - ebben a Szűz Máriáról szóló történelmi drámában Heródes királyt alakítja. 

- Stan Lee rezüméjén borzasztó sok új mozgókép szerepel, nézzük őket sorban! Ezeknél mint a karakter kitalálója-írója szerepel a stáblistában: cím nélküli Daredevil újra, Ant-Man, Fantasztikus Négyes újra, The Incredible Hulk tv-sorozat, A csodálatos Pókember 2-3, Agents of S.H.I.E.L.D. tv-film. Ezeknél pedig producer: The Avengers 2, Deadpool, Doctor Strange, Nick Fury, Amerika Kapitány 2, Thor: Sötét világ. /A címek közt vannak átfedések, de külön vettem őket, hogy biztosan bekerüljön az is, ahol csak író és az is, ahol csak producer./ (2017-ig NEM valósult meg: a Hulk-sorozat és a Nick Fury-film, az Andrew Garfield-féle Pókember pedig megbukott, így sose lesz harmadik része.)

A folytatásról: Robert Downey Jr. szerződése a Marvellel most járt le, ezért nem biztos, hogy ő lesz Tony Stark a Bosszúállók 2-ben. Shane Black azt nyilatkozta, hogy ha meghosszabbítják Robert szerződését, az legalább egy új Vasembert is jelentene. Downey Jr. nyitott a szerződéshosszabbítás irányába, a főproducer Kevin Feige viszont azt mondta, Tony Stark története biztos, hogy folytatódik, R.D.-vel vagy nélküle. (Folytatódott, vele.)

Befejezésül annyit, hogy készüljetek fel a nyitójelenetben szóló zenére, ami rendesen odabasz; figyeljétek Stan Lee bácsi felbukkanását és várjátok meg a stáblista utáni poént is!

Eljött az ideje, hogy a Terminátor-széria is befejeződjék a Filmrajongó hasábjain. Nézzük, mi a Megváltás a gépemberek és/vagy az ellenük harcoló túlélők számára: 

Az első negyed órában megismerjük a gyilkosságért halálra ítélt Marcus-t (Sam "Avatar" Worthington), aki némi unszolás hatására beleegyezik, hogy a testét tudományos kísérletre használják, miután távozik az örök vadászmezőkre. Végrehajtják az ítéletet, a férfi előtt elsötétül a világ... Ám korántsem örökre, mert amikor ismét felébred, egy csatatér közepén találja magát és egy holttestről a ruhákat magához véve útnak indul, hogy felderítse a számára ismeretlen vidéket. Ez a hely nem más, mint a jövő, 2018, ahol Az ítélet napja után megmaradt emberiség a Skynet fáradhatatlan, félelmetes géplényeivel küzd a túlélésért a romhalmazzá vált Földön. Az ellenállók egyik alacsonyabb rangú vezetője pedig nem más, mint régi ismerősünk, John Connor (Christian "Batman" Bale), akit inspiráló rádióbeszédei és törhetetlen kitartása miatt sokan a legfőbb vezérnek tekintenek. Ebben a rémisztő környezetben a tanácstalan Marcus hamarosan társakra talál két gyerekben: az egyikük a néma Csillag (Jadagrace), aki képes érzékelni a közeledő fémrémeket; a másik meg egy fiatalember, akit Kyle Reese-nek hívnak (Anton Yelchin)... Ez a négy ember, kiegészülve a harcedzett pilótanővel, Blairrel (Moon Bloodgood) az események középpontjába kerül, mikor rájönnek, hogy a Skynet éppen a legújabb gyilkológépéhez, a T-800-as Terminatorhoz keresi az alapanyagot - emberi húst. Connor már tudja, hogy mire képesek ezek a gépek, ráadásul azzal is tisztában van, hogy ha Kyle meghal, akkor megváltozik a múlt és ezzel együtt elbukik az emberiség a végső csatában; szóval mindent megtesz, hogy megvédje a fiút és megállítsa a kiborgok gyártását - ehhez éppen kapóra jön Marcus titka, amiről még ő sem tudott! Vajon mi ez a rejtély és elegendő lesz-e a jófiúknak a győzelemhez vagy a bolygó totális uralmára törő elektronikus sereg ezúttal tényleg felülkerekedik rajtuk?

Elvárások nélkül ültem le elé és miután az eleje borzasztó unalmas volt, kezdtem negatívan gondolni a filmre. Számomra akkor indult be az egész, mikor a Betakarító óriásrobot megjelenik az elhagyatott benzinkútnál - na onnantól viszont félórányi akció-orgiát kapunk. Ezekkel a későbbiekben sem lesz gond, a Salvation legnagyobb pozitívumai között vannak a látványos csaták és az új gépszörnyek. De sajnos már az alaphelyzet magában hordoz egy fatális hibát: a két visszatérő szereplőért (John és Kyle) nem fogunk szorítani, hiszen mindenki tudja: Kyle ment vissza az első részben, hogy megmentse Sarah-t, a harmadikban meg a Terminator elmondja, hogy ő volt az, aki megölte Johnt a jövőben; de mivel Kyle már felnőtt, mikor visszamegy, így nyilvánvaló, hogy még egy pár évnek el kell telnie Connor végső harca előtt. Vagyis biztos, hogy egyikük sem fog meghalni.

Na, de hogy ezt ellensúlyozzák, kitaláltak három új hőst: Marcus-t, aki semmit sem tud erről a világról (és mint később kiderül, önmagáról sem); Csillagot, aki cuki, és Blairt, aki a bombanő (nekem nem tetszik, de mindegy). A baj csak az, hogy mivel PG-13 kategóriában vagyunk (12 éven aluliak számára...), így tuti, hogy a kislány életben marad, a jócsaj meg pláne, szóval marad Marcus. Én tényleg neki szorítottam, bár ő meg túl tökéletes. Szóval képzeljük el a fickót, aki ki tudja, mennyi időt tölt börtönben, a halála előtt a saját hulláját egy csókért cserébe adja oda a kutatónőnek, és aztán a jövőben az erkölcs megtestesülésévé válik, aki még csak hozzá sem ér a hozzábújó Blairhez. Mentségére legyen szólva, hogy az őt játszó Worthington itt tényleg jó, látszik rajta, hogy rámozdulna a nőre, de nem viszi rá az akarat... 

Tehát adott egy posztapokaliptikus világ, ahol király robotok pusztítják a tökös embereket és adnak nekünk egy hőst is, akiért szoríthatunk - ez mind szép és jó, ám miután kiderül, kicsoda Marcus igazából, akkortól eltűnik a kockázat, hiszen látjuk, ahogy ellenfelei lekaszálnak egy teljes folyópartot miatta, ám ő megússza. Nem simán, de mégis. És mi történik a szintén ott lévő Blairrel? Saját társai elfogják, árulónak bélyegzik és bezárják. Jön John és megkérdezi: "Miért tetted?" "Mert így volt helyes." "Oké. Engedjétek el!" No comment... De korábban ugyanúgy akadnak abszurd pillanatok, például, hogy Connor lezuhan egy helikopterrel és annyi történik, hogy a kopter fejre áll, ő kikapcsolja a biztonsági övét, aztán kimászik. Kész. Ami golyóálló vagy alig sérül, azt minden lövés telibe kapja, az embereket persze egyetlen golyó sem karcolja meg, de ami a legnagyobb baromság: a kőprofi harcos Connor a Terminator VÁLLÁRA céloz. Nem a fejére, nem a lábára, a VÁLLÁRA...

A sok marhaság és az unalmas történet mellett szerencsére az akciójelenetek pozitívan hatnak a végeredményre, a színészi játékról már nem lehet ugyanezt elmondani. Bale jó, de a karakteréért lehetetlenség izgulni; Worthington, mint már mondtam, most kicsit jobb, mint egyébként; Yelchin lényegtelen; Bloodgood meg pláne. Melléjük beraktak még pár ismert arcot nyúlfarknyi mellékszerepekbe: Helena Bonham Cartert (a kutatónő), Bryce Dallas Howardot (Kate, aki korábban Claire Danes volt) és Michael Ironside-ot (a főparancsnok), a T-600-as fémbőrébe meg a szörnyek mestere, Brian Steele bújt. A rendezést McG-re (Charlie angyalai) bízták, Bale részt vett a vágásban; a korábbi alkotók és szereplők közül azonban szinte senkinek nem volt köze a filmhez (erről még lesz szó). 

Érdekességek: A készítés folyamata több akadályba ütközött. Az eredeti jogbirtokos páros, Andrew G. Vajna és Mario Kassar abbahagyta a közös munkát, aztán eladták a szériát a Halcyon Company-nek, akiket két másik producer később beperelt, mondván nem kapták meg a részesedésüket a bevételből. A forgatókönyv rengeteg átíráson esett át, hiszen például Bale-t eredetileg Marcus szerepére kérték fel, ám ő Johnt akarta eljátszani, emiatt a teljes sztorit meg kellett változtatni, mert Connor csak mellékalak lett volna. Legalább hat ember dolgozott a szkripten, ami olyan szinten megváltozott, hogy az előzetesen meglévő alapból született regénye kéziratát az író Alan Dean Foster visszakérte a kiadótól, hogy a valósághoz igazíthassa, a különbség ugyanis óriási volt. McG alapvetően úgy érezte, hogy a stúdió "egy döglött lovat akar megülni", de aztán a poszt-apokaliptikus világ és a korábbi fontos történeti elemektől (időutazás, a jelenben játszódó cselekmény) való elrugaszkodás miatt rájött, hogy mégiscsak van értelme az egésznek. A Megváltás A halálosztó bemutatásának 25. évfordulóján került a mozikba és ez volt az első a szériában, ami PG-13 besorolást kapott. Létezik belőle egy 16-os karikás Rendezői Változat, ami 3 perccel hosszabb a filmszínházasnál. Stan Winston effektmester látható a begyűjtőhajó gyomrában, ő az ősz hajú fogoly. Winston a felvételek ideje alatt hunyt el, a kész filmet az ő emlékének szentelték. 

A cím utalás a második esélyre, ami Marcus-nak és az egész emberiségnek jár, valamint John erőfeszítéseire, hogy megmentse népét. Kate korábban állatorvos volt, itt viszont már képes embereket is ellátni, a készítők ezt úgy magyarázták, hogy Az ítélet napja után a hölgy a lehető legtöbb információt próbálta meg összeszedni túlélő kollégáitól, így vált általános orvossá. Bár ennél a témánál elkerülhetetlen a számítógépes animáció alkalmazása, mégis amit lehetett, azt makettekkel és kameratrükkökkel formázták meg. A Hydrobotok gumiból voltak, így lehetett velük vízben dolgozni; a Mototerminatorok meg igazi motorok, a rajtuk ülő kaszkadőrök és digitális animáció összeolvasztásából jöttek létre. A benzinkút egésze díszlet, a Terminator-gyárat egy elhagyatott vasöntödéből hozták létre; sőt, még a Skynet laboratórium is egy 6 méteres modell. A géplények megalkotásához robotikával foglalkozó cégek segítségét kérték. A látványvilág fémes, szürke külsejét a Technicolor Oz eljárásának digitális változatával érték el. A már említett Foster-féle regény mellett még három másik könyv és két képregény-minisorozat is született a Salvationből. 

SZPOJLER ITT 

A T-800-as Schwarzenegger arcát viseli, ám nem őt láthatjuk, hanem a szintén osztrák testépítő Roland Kickingert, akinek az arcára számítógéppel vitték fel Arnold vonásait egy 1984-ben készült arcmásról mintázva. Kickinger a hasonló testfelépítése miatt 2005-ben már egyszer eljátszotta a Governatort egy életrajzi filmben. 

SZPOJLER VÉGE 

Sarah Connor hangja tényleg Linda Hamiltoné, de a neve kimaradt a stáblistából. Arnold Schwarzenegger cameo-szereplést nem vállalt, mivel szerinte a közönség átverése lett volna, ha vele reklámoznák a mozit, de alig bukkanna fel benne. Sam Worthingtont James Cameron javasolta, akivel McG egyeztetett a készülő moziról. Cameron nem kívánt részt venni a munkálatokban, csak egy-két tanácsot adott kollégájának. A két férfi főszereplő és a rendező minden nap együtt dolgozott a sztori alakításán. Máig kering az interneten egy hangfelvétel, amin Christian Bale az operatőr Shane Hurlbuttal veszekedik - ebből annak idején nagy botrány lett, a színész aztán nyilvánosan bocsánatot kért. Anton Yelchin az első Kyle Reese-ről, Michael Biehnről mintázta a játékát. John Connor életre keltőjének eltörött a keze, mikor megütötte az egyik Terminator-modellt, Marcus megformálójának pedig a háta sérült meg munkája során, ám ennek ellenére továbbra is maga akarta végezni a kaszkadőrmutatványokat. Az effektekért felelős Mike Menardis súlyosan megsebesült az egyik előkészített robbantás során, kis híján elvesztette az egyik lábát. 

Az eredeti alkotók véleményei: Schwarzenegger először azt mondta, hogy "nagyszerű film, várom már", később megváltoztatta az álláspontját: "... borzasztó lett. Nagyon próbálkoztak, ezt el kell ismerni, de se a színészi játék, se a többi dolog nem sikerült. Egyszerűen nem jött össze." James Cameron: "Érdekes film, (...) nem utáltam annyira, amennyire számítottam rá." Worthington játékát elismerte (az ő színésze....) és hozzátette, a saját két része sokkal jobb lett, mint a többi - "A széria már lefutotta a körét, (...) pár filmes azonban beleköpött ebbe a levesbe." Linda Hamilton: "A legjobbakat kívánom a filmnek. (A sorozat) tökéletes volt két résszel. Egy teljes egészet alkotott, de mindig lesznek olyanok, akik tovább akarják fejni ezt a pénz-tehenet." 

A Terminátor: Megváltás 200 millió dollárból lett, ezzel a mai napig az egyik legdrágább független film. 371 milliót hozott be, ebből 160 milliót a Warner és a Sony fizetett ki a forgalmazásért. A kritikától negatív fogadtatásban részesült. 

Tipikus példája ez a fölösleges folytatásoknak: vannak jó pillanatai, de elődeihez semmi újat nem tesz hozzá. 

Pontozás: 

imdb: 6.6 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- A Salvationt egy új trilógia nyitódarabjának szánták és állítólag lesz ötödik Terminátor. A jogokat már nem a Halcyon birtokolja, hanem az Annapurna Pictures, és bár egyes források megerősítik, hogy a munkálatok most is folynak, a Terminator 5 elkészülte még mindig kérdéses. Schwarzi úgy nyilatkozott, hogy egy jó forgatókönyv esetén visszatér karakteréhez.(Ebből lett a Genisys, amit láttam és írtam róla.)

- McG pénzeli a Stephen King írásán alapuló Mercy című horrort. 

- Michael Ironside két újabb tudományos-fantasztikus mozi munkálataiban vesz részt: az egyik a Synchronicity névre hallgató sötét vízió, a másik a horrorba hajló Liberty. 

- Helena Bonham Carter megint Johnny Depp oldalán bukkan fel A magányos lovasban; majd ismét láthatjuk a Jean-Pierre Jeunet rendezte The Young and Prodigious Spivet-ben, ami elvileg valamiféle fantasy lesz. (Előbbi megbukott, utóbbi kritikailag sikeres lett, de mégse lett igazi kassza-robbantó.)

- Anton Yelchin visszatér az Enterprise fedélzetére a közelgő Sötétségben - Star Trekben; aztán szinkronizál a Hupikék törpikék 2-höz (miért kell?!); majd mellékszereplő lesz az érdekesnek tűnő borzongatós dráma, az Only Lovers Left Alive-ban, ami egy évszázados vámpírszerelem története - a főbb szerepekben Tom Hiddleston, Tilda Swinton és Mia Wasikowska.

A szállító-széria utolsó darabja ez, amivel így teljes lesz a sorozat a blogon. (Az újra még hiányzik...) Vágjunk is bele! 

Frank (Jason Statham) éppen nyugis szabadnapját tölti, amikor az éjszaka közepén a házába belerohan valaki egy Audival. A sofőrről aztán kiderül, hogy az egyik ismerőse, egy kolléga, akit ő maga ajánlott arra a feladatra, amire életében először nemet mondott. Azonban az illető, aki meg akarta bízni, nem adja fel és másodjára keményebb módszerekkel veszi rá a szállítót, hogy vigyen el két gyanús külsejű csomagot és egy csinos lányt (Natalya Rudakova) valahová, ha életben akar maradni. A feladat egyszerűnek tűnik, de a csavar ott van benne, hogy mind a férfinak, mind újdonsült utasának bomba van a csuklójára erősítve, így nem mehetnek 14 méternél messzebb az autótól. El kell érniük a célt, ahol megszabadítják őket veszélyes "ékszereiktől". Frank viszont ki akar maradni a mocskos játékból, ezért megpróbálja régi barátja, Tarconi felügyelő (Francois Berléand) és a kezdetben igencsak ellenségesen viselkedő lány segítségével megtudni, hogy mibe keveredett, meg hogy hogyan mászhat ki belőle. Úgy tűnik, nagy gazemberség van a háttérben és látszólag mindenki zord hősünk ellen fogott össze - a kérdés már csak az, hogy vajon teljesíti-e a megbízást vagy saját szabályait felrúgva, az életét kockáztatva megpróbálja meggátolni a rosszfiút (Robert Knepper) terve végrehajtásában? 

Az eleje meglehetősen unalmas volt, de a horgászós résznél lévő poén azért tetszett. Az első jel, ami arra utalt, hogy ez talán nem lesz valami jó, az a sofőr kolléga távozása az örök vadászmezőkre: hihetetlen, hogy a kőprofi Franknek nincs annyi esze, hogy rájöjjön, bomba van a karperecben, ami az autóval van összefüggésben. Annyira nyilvánvaló! Ezek után egy picit fellelkesültem, mert a leányzó a maga fura módján cuki és a rejtély, hogy ki ő, meg mi a feladat, fenntartják az érdeklődést. Persze már ekkor sejteni lehet, hogy a vörös Valentina nem véletlenül van az események középpontjában - vagyis a néző már sejtheti, de a szállító valamiért erre se bír rájönni...

A környezetvédelmi "alaphang", ami teljességgel lényegtelen részletté minősül és a néhány elképesztően ostoba jelenet (pl: Magyarország és Románia közötti kétsávos úton egymás mellett két amerikai típusú csőrös kamion, amik között emberünk simán átgurul két keréken úgy, hogy a totál sík vidéken a puszta levegőn állítja oldalára a kocsiját) miatt azonban a végső benyomás aligha kedvező. Onnantól, hogy kiderül, mi az összefüggés, már teljesen érdektelen a dolog, de hát értem én, mert ez az egész amiatt kellett, hogy Franknek helyreállítsák a rezüméjét (mindenütt keringtek olyan pletykák, hogy meleg), aztán adjanak neki egy okot a megállapodásra, a lenyugvásra, ez pedig a szerelem. Apró pozitívum a főgonosz Johnson, aki tényleg hidegvérű, igazi mestere a szakmájának, nem köntörfalaz, nem töketlenkedik, pont olyan, amilyennek az összes többi filmbeli hűdenagymenő rosszfiúnak lennie kéne. Ezen kívül igazi csemege, hogy az első úti cél Budapest, bevágnak pár szép képet a városról, ám a konkrétan itt játszódó részekről lerí, hogy mégsem hazánkban vették fel őket: a piac valamiféle kikötőre emlékeztet, kicsit túlzott a balkáni jelleg; a mobiltelefonos boltban pedig hiába van kiírva, hogy Pannon, az eladó egy arab/indiai úriember, aki sehogy se illik ide. Még azt is meg kell említenem, hogy szóba kerül a tokaji bor, ám Valentina mást választ(ana) helyette... 

Érdekességek: Az egyik író és producer Luc Besson volt, a rendezést pedig Olivier Megatonra bízták, aki addig legnagyobb dobásaként a Hitman másodrendezői pozícióját tudta felmutatni. Natalya Rudakova eredetileg fodrász, ám Besson meglátta az utcán és megszólította, aztán összeismerkedtek, majd rávette a hölgyet, hogy tanuljon színészetet. Olyannyira bízott benne, hogy az első 25 párizsi színjátszás-leckéjét ő maga fizette ki neki. Ez Rudakova első filmje. Valentina nyakán a tetoválás a békét jelentő kínai karakter. A kaszkadőrmutatványokat valós időben hajtották végre, csak nagyon kevés számítógépes animációt vettek igénybe a forgatás alatt. Frank és Johnson utolsó csatáját két napig tartott fölvenni, Knepper csak egyetlen alkalommal kért maga helyett dublőrt, minden mást ő csinált meg. Egy vicces név a stábból: Alex Kobold (a miniszter titkára). 

SZPOJLEREK ITT 

A vonatos résznél azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges ezt az ósdi szerelvény-szétkapcsolós trükköt a 2000-es években eljátszani. Nos, egy imdbs kolléga szerint sehogy, ugyanis már a gőzmozdonyok után következő első vonatokba is beépítettek egy biztonsági fékrendszert, ami szétkapcsolódás esetén elszakad, és magától fékezésre készteti a vasparipát. Ugyanakkor valaki más azt állítja, hogy a tavas jelenet fizikailag lehetséges, bármennyire is képtelenségnek látszik. Furcsa hiba, hogy Frank kocsija elvileg golyóálló és páncélozott, ő azonban ebben az epizódban kétszer is (a piacon meg a tóban) simán kirúgja az ablaküveget. Másik eléggé feltűnő hülyeség, hogy akárhogyan nézzük, a robbanó karkötő nagy Valentinára - ez főleg akkor látható, mikor a bunyózó Franket nézi Otto garázsában, előredől, és a kezeire támasztja a fejét. Vagyis simán le tudná venni magáról... 

SZPOJLEREK VÉGE 

A Transporter 3 megközelítőleg 30 millió euróból készült, világszerte a dvd-eladásokat is beleérte kis híján 109 millió dollárt hozott vissza. A kritikusoktól vegyes értékelésben részesült. 

Többet vártam, sajnos ez már csak egy amolyan újabb bőr-lenyúzós folytatás, amiben van cuki csaj, menő verekedés, Budapest, meg száguldás, de a sztori unalmas, emellett a sok kicsi és nagy barmóság is ront a színvonalon. Aki szerette a korábbi két részt, az azért nézze meg, hogy megtudja, miként zárul végül Frank története, de inkább ajánlom az első epizódot, mint ezt. 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek:

- Luc Besson írja és pénzeli az Elrabolva 3-at. Kíváncsi vagyok, hogy ebben Liam Neeson melyik családtagját viszik majd magukkal a gazfickók... 

- Jason Statham elvileg visszatér majd a harmadik Feláldozhatókban a legkeményebb akcióhősök csapatába, de ez még nem biztos. 

- Natalya Rudakova állítólagos következő munkája a The Nocturnal névre hallgató horror lesz.

- Robert Knepper az érdekesnek ígérkező R.I.P.D. szereplőgárdáját erősíti - részletek erről a filmről a Keresőben, idézőjellel beírva. (Azóta láttam, írtam is róla.)

Kedvelem Oliver Plattet, szerintem a '90-es években készült mozijai nagyon jók lettek és általában mindig ő alakította bennük a kedvenc karaktereimet. Nos, A három testőrnek eddig három különböző verzióját láttam és az első kettőt (ezt meg A vasálarcost) az alapján különböztetem meg, hogy ebben Platt játssza Porthos-t, abban meg Gerard Depardieu. Most, hogy ez a változat 20 éves lett, az újranézésre elsősorban a már említett úriember és hasonlóan remek kollégái késztettek, ám akaratlanul is a játékidő alatt párhuzamokat vontam közte és a 2011-es The Three Musketeers között. Mindkettő jelentős mértékben elrugaszkodik Alexandre Dumas klasszikus regényétől, de míg az újat a látvány, a humor és az elképesztő események sora miatt érdemes megnézni, addig ezt a remek színészekért! 

1993-ban járunk. Az ekkor még A-kategóriás fiatal sztárjelölt, Chris O'Donnell bújik D'Artagnan, az idealista ifjú bőrébe, aki Párizsba készül, hogy apját követve a király testőrségéhez tartozzon. A szavakkal és a karddal is remekül bánó ifjú azonban rosszkor érkezik, a testőrséget feloszlatták, már csak hárman maradtak, akik a kék uniformist hordják: a melankolikus Athos (Kiefer "Jack Bauer" Sutherland), a mindig vidám Porthos (O.P.) és az élvezeteket sem megvető "pap" Aramis (Charlie Sheen). D'Artagnan és a három törvényen kívüli gyorsan szövetséget kötnek a velejéig romlott Richelieu bíboros (Tim Curry) és jobbkeze, a félszemű Rochefort (Michael Wincott) ellen, akik arra készülnek, hogy elárulják a királyt és szövetkeznek Angliával! A megmaradt muskétásoknak meg kell állítaniuk a csábító Milady-t (Rebecca De Mornay), akinek nem szabad kijutnia az országból, különben minden elveszik! De vajon négyen elegen lesznek, hogy megvédjék a szinte még gyermek Lajos királyt (Hugh O'Conor) és ifjú aráját (Gabrielle Anwar) Isten gonosz szolgájától és vörös ruhás csatlósaitól? Meg tudják akadályozni a titkos szövetséget, vagy Franciaországot belső ellenség tőre találja majd szíven? 

A Dumas-remekből készülő mozgóképeknél a történet mindig ugyanaz, egyedül a megvalósításban és a szereplők megformálásában lehet újat mutatni - most nem a látvány a lényeg, inkább a színészek játéka. A legjobb egyértelműen Curry, aki démoni gazságot sugároz magából, mosolya ördögi, jelenléte királyi, fenségességet és hatalmat áraszt, ellenállhatatlanul ellenszenves! Nekem nagyon tetszik még Wincott alakítása is, az ő Rochefort-ja méltó társ Curry Richelieu-jének. A három testőr közül Platt viszi a pálmát, de Sheen se rossz, Sutherlandnek viszont egy olyan karaktert adtak, amiben nem bontakozhat ki eléggé. O'Donnell újfent a tőle ismert egyetlen figurát játssza, csak éppen más névvel és göndör loknikkal; De Mornay-ban pedig a magyar szinkronja volt az egyetlen csábító, ám elismerem, hogy hatásosan formálja meg a Milady-t, aki itt nem gonosz, csak nincs választása. Az idegesítő vicces figura Paul McGann Girard-ja, aki mindig el akarja kapni D'Artagnant és valóban elég tenyérbemászó alak, Julie Delpy Constance-sza viszont a teljes szerelmi szálával abszolút háttérbe szorul; Gabrielle Anwar pedig nálam alulmarad Juno Temple-lel szemben minden tekintetben... (Bővebben erről itt.) A rendező egyébként Stephen Herek (Kerge Kacsák, Rocksztár) volt. 

Érdekességek: Ez a film eléggé leegyszerűsíti és átalakítja a regény cselekményét, valamint a francia történelmi eseményekre is fittyet hány. D'Artagnan megmenekülése a kivégzéstől nem A három testőrből, hanem annak folytatásából, a Húsz év múlvából származik. Anna hercegnő valójában spanyol volt, így az itteni színésznőválasztás ebből a szempontból a valóságnak megfelelőbb a többinél. A '90-es évek elején egy másik, hasonló léptékű Három testőr is készülőfélben volt, de abból aztán nem lett semmi. A Milady utolsó jelenetével az első, aki eképpen távozik egy Disney-filmben. Amikor Aramis-szal elsőként találkozunk, láthatjuk, hogy a Bibliából idéz, ám míg a szavai az Ószövetségből származnak, addig az éles szemű megfigyelők szerint a könyv nyilvánvalóan másutt van kinyitva. A "szakértők" viszont ezt azzal magyarázták, hogy Aramis nyilván fejből mondja a szöveget és csak az áhítatosság látszata miatt tartja maga előtt a kötetet. Gabrielle Anwar terhes volt a forgatás alatt, így minden jelmezét át kellett alakítani. Sutherland, O'Donnell és Platt hat hétig gyakorolták a vívást és a lovaglást, Sheen azonban a Nagy durranás 2 munkálatai miatt nem tudott részt venni a tréningen. A mozi betétdala, az All for Love első helyezett lett a slágerlistákon. Egy vicces név a végére: Oliver Hoppa (kettes számú udvarmester). A The Three Musketeers 30 millió dollárból készült és kis híján 54 milliót sikerült kaszálnia, ám mindenütt negatív kritikákat kapott. 

Ez a film korántsem tökéletes, de gyerekként szórakoztató volt. Most már inkább a legújabb verzióra szavazok, de csak azért, mert rossz ízlésem van és engem már pusztán pár szép nővel meg robbanásokkal le lehet nyűgözni;) A nosztalgia-érték, Curry, meg Platt viszont együtt érnek annyit, hogy csak egyetlen pontot vonjak le a maximálisból az értékelésnél. 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Szívesen megnézném A vasálarcost is újból!) [2017-ig sor került erre.]

Hírek: 

- A testőrök jövőre egy tévésorozat, a Musketeers keretein belül térnek vissza közénk. 

- Charlie Sheen a Machete Kills-ben az amerikai elnök lesz, akik pedig imádják a fos filmeket, azok hamarosan találkozhatnak vele a Horrorra akadva 5-ben is. (Előbbit láttam, írtam róla.)

- Úgy tűnik, egész estés mozi készül a 24-ből. Amennyiben a hír igaz, úgy Kiefer Sutherland ismét Jack Bauerré avanzsál. 

- A mese-feldolgozások trendje továbbra is hódít, hamarosan jön a Legends of Oz: Dorothy's Return című animációs musical, amiben Oliver Platt szinkronizálja a bölcs baglyot.

Szombaton Mozsárágyú kitalálta, hogy menjünk moziba, én pedig ezt a filmet választottam, mint azt, amit igazán meg akarok nézni. Semmi érdekesre nem számítottunk, egy jó csaj és egy jó pasi majd biztosan Van Helsing-szerű gagyi közepette fogja irtani a boszorkányokat. És láss csodát, nem az lett belőle, hanem egy szórakoztató, látványos és kitűnő akció-horror-fantasy, amiben még poénok is vannak! 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár, Jancsi és Juliska, akiket egy sötét éjjelen az apukájuk kivitt az erdőbe, aztán magukra hagyta őket. A gyerekek csak egymásra számíthattak, elindultak, hogy hazataláljanak, és út közben ráakadtak egy színes, furcsa házra. Amint hozzáértek, rájöttek, hogy mézeskalácsból van, éhesek voltak, így megettek egy-két darabot belőle; ám nem tudták, hogy a varázslatos kunyhó egy rémisztő boszorkány otthona! A banya foglyul ejtette őket, és míg a lánykát dolgoztatta, addig öccsét hizlalta, mert meg akarta enni! De a testvérpár túljárt a rémes öregasszony eszén, sikerült kiszabadulniuk és legyőzniük a gonoszt - mindenki hallotta már a történetüket. De vajon mi lett velük ezután? 

Jancsiból János (Jeremy Renner), Juliskából Júlia (Gemma Arterton) lett; mivel valamilyen rejtélyes oknál fogva a boszorkányok varázslatai nem hatnak rájuk, így ezeknek a torz lelkű és testű nőknek a levadászásából élnek. A módszereik kemények, alaposak és kíméletlenek, hírnevük messze földön megelőzi őket. Most éppen Augsburg városába érkeznek, a polgármester hívására, mert az utóbbi időben számos gyermek tűnt el a településről. A vadászoknak szembe kell nézniük a helyiek paranoiáival és egy minden addiginál erősebb ősboszorkánnyal (Famke Janssen), meg a követőivel. A háttérben valami nagy dolog készülődik, a ritka Vérhold rituáléja, amit mindenképpen meg kell akadályozni, de vajon sikerülhet-e ez nekik a hatalmas túlerővel szemben? 

Amikor megláttuk, hogy MTV Movies, aztán hogy a producerek egyike Will Ferrell, akkor kicsit felszisszentünk - lehet, hogy hülyeség lesz ez az egész? A felvezetés aligha nevezhető izginek, bár Mozsárágyú szerint a boszorka igen félelmetes külsőt kapott, de aztán később jött a jól kitalált animációs rész, ami olyan, mintha régi kódexek rajzai elevenednének meg. Ezután már az augsburgi belépőjüktől kezdve tényleg remekül szórakoztam, mert annyi kis apróság jön, amit az igazi filmrajongóknak tettek bele, hogy lehetetlenség nem szeretni a Hansel & Gretelt. Először is a két hős tényleg király: jól néznek ki, fasza a dumájuk, oltáriak a fegyvereik és nem legyőzhetetlenek, rendesen véreznek minden csata után. Aztán ott vannak az ósdi köntösbe bújtatott dolgok napjainkból: akad egy rajongójuk; a felszerelésük olyan dolgokból áll, amiket ma már ismerünk, de akkor még nem voltak, és a poénok nagy része a XXI. századi kontextusban működik. Ugye az alap egy népi eredetű mese, ami az új trend Hollywoodban, de itt azért elrugaszkodhatnak tőle, hiszen végülis maga a mese már az első negyed órában lezajlik; éppen ezért a készítők elkerülhették azokat a buktatókat, amikbe a két Hófehérke ütközött, nevezetesen, hogy a mesének megfelelően kell történniük a dolgoknak, emiatt végig nyilvánvaló a végkifejlet. /Na nem mintha itt képtelenség lenne kitalálni a soron következő eseményeket, de azért voltak meglepetések./ Egyetlen részlet azért akad, amit hiányoltam: a morzsákból elszórt út vagy legalább egy utalás rá, nekem hiányzott... 

Az egyik legjobb dolog mégis az, hogy nem csak ráragasztottak egy-egy címkét, hanem a Boszorkányvadászok tényleg az, aminek mondják. Fantasy, mert van benne varázslat, szörnyek, a Jó és a Gonosz harca; de horror is, mert bizony fröcsög a vér, robbannak a fejek. Mindez pedig úgy, hogy lehet röhögni a poénokon, a veszély valós és az ellenfelek kitűnőek - rondák, erősek, nehéz őket legyőzni. A norvég rendező, Tommy Wirkola ragaszkodott hozzá, hogy régebbi filmes módszerekkel alkossák meg a speciális effekteket, így a számítógépes rajzok inkább kiegészítik a látványt, mint hogy az alapját adnák - a trollról például nem bírtam eldönteni, hogy maszk vagy CGI, erről lesz még szó. A történetről annyit, hogy megpróbáltak eredetiséget belevinni: a boszorkányoknak létrehoztak egy egész kis mitológiát (megmagyarázzák a külsejüket, az erejük természetét és így tovább), Jánosnak van egy gyengesége (a mai korban ez igencsak ideillő), a testvérek árvaságra jutása fontos szerepet játszik (azért erről lehet sejteni valamit), van egy rendkívül finom "szerelmi" szál és egy pillanatra sem éreztem, hogy "ez nem való ide, ez így szar". A zene tök jó, tükrözi, felerősíti a néznivaló hangulatát és ez volt az első eset, amikor egy moziban megtekintett mű kapcsán úgy véltem, hogy tényleg jól működik, abszolút ideillik a 3D. 

Gemma Arterton most a jobbik arcát mutatja, egy kemény, de intelligens nőt játszik, akinél a szépsége ezúttal teljesen másodlagos. Jeremy Renner nagyszerűen oldotta meg, hogy figurájában egyszerre legyen jelen a király akcióhős és a zavarban lévő kisfiú alakja, plusz ő mondja a legjobb poénokat. Famke Janssent a játékidő legnagyobb részében maszk takarja el, így fel sem ismerhető és inkább a boszorkány arcát jegyezzük meg, mint az övét. Az egyetlen ismertebb név az előbb felsoroltak mellett Peter Stormare, aki a rosszindulatú, erőszakos bíró megformálója, itt ugyanúgy emeli a film színvonalát, ahogy anno a hasonló Grimmnél tette. A többiek európai színjátszók, elsősorban német, finn és norvég nemzetiségűek, nekem (érthető okokból) leginkább a Mina bőrébe bújó Pihla Viitala tetszett. Tommy Wirkola a rendezés mellett megírta a forgatókönyvet, ő találta ki az egész sztorit, a nevéhez leginkább a Dead Snow című horror-vígjáték kapcsolható. 

Érdekességek: Wirkolát mindig is foglalkoztatta, hogy egyik kedvenc meséjének vajon mi lenne a folytatása? A konkrét ötlet még 2007-ben jött, amíg Tommy az Ausztráliában lévő Bond Egyetemen folytatott filmes és televíziós tanulmányokat. Eredetileg rövidfilmet akart csinálni belőle, de az egyik oktatója azt tanácsolta neki, hogy próbálkozzon Hollywoodban és az ötlet kifizetődőnek bizonyult. A rendezőt leginkább Peter Jackson és Sam Raimi horrorjai ihlették meg, valamint Quentin Tarantino munkái. A Hansel & Gretel egyike az új boszorkányos trend mozijainak. Mikor a Boszorkányvadászok zöld lámpát kapott, bejelentették három, ugyanerre az ötletre épülő, kis költségvetésű másolatmozi bemutatását. 

Arterton és Renner egy hónapon át intenzív kiképzésben részesültek a szerepeikhez, fegyverkezelést, harci koreográfiát és kaszkadőrmutatványokat tanultak. Gemma azt mondta, hogy nagyon élvezte a forgatást és a sok akciójelenet segített neki leküzdeni a sérülésektől való félelmét. (Talán azért, mert sikerült kificamítani a bokáját.) Jeremy maga csinálta majdnem minden kaszkadőrmutatványát. Famke Janssen bevallottan elsősorban a pénz miatt vállalta a főgonosz szerepét, de később remekül beilleszkedett a stábba és jól kijött a rendezővel is. Mindössze a maszk zavarta, ezt ugyanis három órába tellett feltenni és még egy volt, amíg levették róla, ráadásul elvette tőle a mimikai játék lehetőségét. Ugyanakkor emiatt a közeli akciójelenetekhez nem használhatott dublőrt sem, egyszer megsérült, de nem komolyan. Derek Mears, aki a troll bőrébe bújt, egy különleges, gépesített jelmezt viselt, amit belülről, mintegy pilótaként irányított, de rajta kívül még öt ember kellett az Edward-ruha mozgatásához.

A bíró egyik segédje maga Tommy Wirkola. A Júliát helyettesítő kaszkadőr elég súlyos sérülést szenvedett, mikor az ablakon kizuhanást vették fel, ugyanis előtte a karaktert keresztüldobják egy falon és a díszlet egyik szöge beleállt a hölgy koponyájába - szerencsére túlélte a dolgot, pedig kis híján az agya is megsérült. A trollt Robin Atkin Downes szólaltatta meg. Ki kell még emelnem Monique Gandertont, aki a hősök anyját és a mézeskalácsházas boszit keltette életre, ezeken kívül Famke Janssen kaszkadőre volt (az Álomháborúban ő a Pénzeszsák egyik kísérője). Eredetileg 2012. márciusában lett volna a bemutató, de 10 hónapot késleltették, mert akkoriban Jeremy Rennert láthatták az emberek az Avengers-ben és a Bourne-hagyatékban, ezért nem akarták, hogy a nézők megunják őt. Ennyi idő alatt még hozzátoldották a mozihoz a sivatagos pluszjelenetet, ami a stáblista elejénél látható. 2013. januárjában még két hetet halasztották a premiert, egyrészt az IMAX 3D konvertálás, másrészt egy nagy kalózkópia-felbukkanási sorozat miatt. 

Wirkola ezeket mondta el alkotásáról: "Először is, ez egy akciófilm, horror elemekkel. És némi fekete humorral. De az akció és a horror a két legfontosabb dolog benne. (...) Mindegyik boszorkány valamilyen állatot reprezentál, a főboszi például farkast. Ez segített a megalkotásukban, mert úgy éreztem, hogy ők igazából a természet sötét erőinek megtestesülései. Emiatt vadállatiasnak kell lenniük. (...) Szerencsénk volt, hogy Németországban forgathattunk, hiszen ez a föld a mese szülőhelye. (...) A felét 3D-ben vettük fel, a másik felét pedig utómunkával tettük háromdimenzióssá. Először nem is volt róla szó, hogy ilyen lesz, de aztán a stúdió javasolta, mi belementünk és azt hiszem, jól döntöttünk, mert tényleg segíti a nézőt, hogy átélje ezt a mesevilágot. (...) Tudom, miért lett R besorolású és azt is, miért akarták PG-13-nek. Rengeteg pénz forog kockán és a lehető legszélesebb körben akarják terjeszteni a filmet, de maga az eljárás nem megfelelő, ebben biztos vagyok." Renner még ezeket tette hozzá: "Mikor először olvastam a forgatókönyvet, azt gondoltam, 'Nem értem, miért nem csinálták meg ezt korábban.' Óriási ötlet, rengeteg kiaknázható lehetőséggel. (...) Az effektek nagy része trükkfelvétel, még a repülés is. Mindannyian (a boszorkányok) drótokra voltak felfüggesztve, nagyon király volt! Van egy jelenet, mikor kisétálok egy tisztásra és hatvan boszi vesz körül. Maga a helyszín jó húsz méter magas, masszív építmény és én elkezdem lőni a boszorkányokat, ők meg a drótokon függve elrepülnek. (...) Ez volt az egyik legszórakoztatóbb munkám, mert van valami igazán mágikus ebben a régi fantáziavilágban." 

A Hansel & Gretel: Witch Hunters 50 millió dollárból lett, világszerte eddig 216 milliót hozott vissza. A kritikusoknak nem tartottak külön vetítést, a legtöbben közülük leszólták, ám a horrorra specializálódott szakértőknek tetszett - ez a lényeg! 

A túlságosan lebutított mai filmszínházas kínálatban felüdítő kivételt képez a Boszorkányvadászok, mert nem csak szórakoztató, humoros, látványos és akcióban dús, hanem még kellőképpen véres is! Nem kendőzik el az erőszakot, de túlzásba se viszik, annyi van, amennyi kell. Nekem tetszett, aki teheti, az még nézze meg, mert, ahogy már mondtam, ezt érdemes 3D-ben látni! 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Mozsárágyú szerint annyira nem volt nagy szám, de neki is jobban tetszett, mint amire számított.) 

Unrated Cut: Két napja éjjel megnéztem a nemrég kiadott Vágatlan Változatot, amit már vártam. Angolul és vágatlanul jobb a film, összességében viszont csak annyi a különbség, hogy többet káromkodnak és több erőszak-ábrázolás van, néhány extra verekedős-harcolós-mészárlós jelenettel. Az összes újdonság együtt kb. 10 percet tesz ki. Akinek az eredeti tetszett, annak keveset fog javítani az élményen, de aki meg még nem látta, az inkább ezt nézze meg!

Hírek: 

- A Hansel & Gretel június 11-én jelenik majd meg dvdn és blu-rayen, utóbbi verziója hosszabb és vágatlan lesz - én máris készülök rá! Valamint, nem titkoltan egy trilógia első részének szánták, a folytatáson nemrég kezdtek el dolgozni, vagyis a jövőben újra találkozhatunk a bosziölő árvákkal! (2017-ig még nem tértek vissza.)

- Jeremy Renner állítólag benne lesz a Mission: Impossible 5-ben (mi a francér kell ez...) és valószínűleg újból Sólyomszem bőrébe bújik az Avengers 2-ben. Ezeken kívül Al Pacinoval és Julianne Moore-ral együtt játszik az Imagine című drámában, amiben "egy öregedő zenész egy régi, John Lennon és Yoko Ono által neki írt levél miatt elhatározza, hogy változtat az életén és megkeresi sosem látott fiát" - valószínűleg ez a fiú lesz Jeremy. (Ez a dráma gyorsan eltűnt a süllyesztőben...)

- Gemma Artertonnal a brit sci-fi/vígjáték Absolutely Anythingben találkozhatunk legközelebb, amiben "egy tanár furcsa események sorozatát éli át, miután rájön, hogy mágikus hatalom birtokosa". Rendezi Terry Jones, a további főbb szerepekben Benedict Cumberbatch-et és Robin Williams-t láthatjuk. (Meg Simon Pegget.)

- Famke Janssen negyedszer is Jean Gray-jé válik a Farkasban, valamint egy misztikus mozgókép, az In the Woods szereplőgárdáját is erősíti. (Az előbbit láttam, írtam róla.)

- Derek Mears a Lost Time névre hallgató időutazásos sci-fi/thrillerben bukkan fel jövőre. 

- Will Ferrell hangját adja a The Lego Movie-hoz (még mindig nem tudom elképzelni, mi lesz ez) és megint bemondóvá avanzsál az Anchorman: The Legend Continues kedvéért. (A Lego-film óriási volt, erről szintén született bejegyzés!)

Még valami: Aki látta a Hansel & Gretelt, az árulja el nekem, honnan tudja Ben a vezérboszi nevét a vége felé, mikor egyszer sem hangzott el addig? (Amúgy Murielnek hívják.)

Ricsi nevű olvasóm segítségemet kérte a szakdolgozatához és bár a Filmrajongó nem foglalkozik sorozatokkal, ezúttal mégis kivételt teszek. Ha erre jártok és van öt percetek, segítsetek neki a válaszolással!

A nyolcvanas évektől napjainkig terjedő időszakban neked melyik amerikai televíziós sorozat tetszik a legjobban...
1: a története miatt,
2: a karakterek miatt,
3: a képi megjelenítés/látvány miatt,
4: a hangulata miatt,
5: egyéb ok miatt (itt írd le az okot is)?

Mind az öthöz elég egy-egy válasz, de ha több sorozat is kedvenced, természetesen nem tiltott több sorozat megadása. Illetve amelyik kategóriában nincs kedvenced, azt kihagyhatod.

A válaszok jöhetnek kommentben, Ricsi nevében előre is köszönöm őket!