Mostanában egészen sok Juno Temple-filmet ad a tv. Múlt héten volt a St. Trinian’s, ezen a héten pedig a Kismadarak, amit jövő szombaton ismételnek, valamit az általam korábban még nem látott Vágy és vezeklés. Bírom Keira Knightley-t, de ez a cím egyszerűen nem keltette fel a figyelmemet, azt hittem, valami romantikus baromság, most azonban elhatároztam, hogy megnézem, mivel ez Juno harmadik szereplése és az egyik legemlékezetesebb a korai munkái közül – ráadásul az egész film marhára ms, mint aminek tűnik. 

A sztori a ’30-as években indul, amikor a Tallis-család óriási birtokán összegyűlik a rokonság. Az élénk képzeletű kislány, az írói tehetség jeleit mutató Briony (Saoirse Ronan) egyre több nyomot vél felfedezni, ami a nővére, Cecile (Knightley) és a jóképű kertészlegény (?) Robbie (James McAvoy) között dúló szerelemre utal, ám félreérti ezeket, valami egészen másra gondol. Erre csak még egy lapáttal rátesz az a szörnyű bűntény, amit az ott vendégeskedő unokatestvére (Temple) kárára követ el valaki. Briony összerakja a mozaik darabjait saját szájíze szerint és egyetlen szemtanúként vallomást tesz a tettes ellen, aki szerinte nem más, mint Robbie! Hiába a gyanús körülmények sokasága, a rendőrség hisz neki és a fiatalembert elszakítják Cecile-től. Aztán kitör a háború és a három főhős mind a maga útját járva próbál túlélni, segíteni vagy éppen vezekelni. Vajon hazajuthat a borzalmas dolgokon keresztülment baka és ismét együtt lehet ápolónővé vált szerelmével vagy a sors más végzetet tartogat számukra?

Bevallom, akadt még egy dolog, ami visszatartott az Atonementtől, ez pedig maga a bűntény, amit szegény Lola, vagyis Juno ellen elkövetnek, egyszerűen nem akartam ezt látni, de legnagyobb meglepetésemre jöttek ennél durvább dolgok is. Az első fél órában még tök jól szórakoztam, figyeltem a kis részletekre, a cselekmény alakulására, aztán miután Robbie-t elviszik a kékruhások, onnantól jönnek az igazán brutális dolgok. Nem ez az első mozi, ami a háborút egy katona szemszögéből próbálja bemutatni, ám tény, hogy ha valaki a győztes oldalon harcolt, az mégsem jelentette azt, hogy győztesen került ki a vérzivatarból. Szokatlan és figyelemreméltó a rémes dolgok naturalisztikus, ám mégis elegáns bemutatása, a különös zene, a történésekben előre-hátra ugrálás és a sok közeli kép, az apróságok akkurátus bemutatása.

Az eseménysort nagyszerű színészek tárják elénk. Keira Knightley-t nem kell bemutatnom senkinek, szép és tehetséges. James McAvoy ismét lenyűgözött, ezúttal sem kellett csalódnom benne. Briony-t hárman keltik életre: Saoirse Ronan után Romola Garai és végül Vanessa Redgrave, nekem leginkább az első kettő alakítása tetszett. Juno és a „mellé rendelt” Benedict Cumberbatch egyetlen igazi közös jelenete elementáris erejű, a pillantásokból, a szavakból szinte sugárzik a szexuális vágy, de tekintve a „résztvevőket”, nagyon nyomasztó érzés volt nézni. Még egy érdekesebb színész van, akit kiemelnék: a végén az interjúnál a riportert az elsősorban forgatókönyvíróként ismert Anthony Minghella játszotta (ő készítette például a Hideghegy és Az angol beteg szkriptjét). A rendező Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Hanna -  Gyilkos természet) volt, a cselekmény Ian McEwan 2001-es regényén alapszik, az író társproducer is volt. 

Érdekességek: Megfigyeltem, hogy az elején szinte mindig hallható valamilyen rovar zümmögése, a végén a háborúban pedig mindig ugyanaz a harmonikaszó hallatszik. A zene legkülönösebb pontja az, hogy a háttérzajok, például az írógép kopogása, beleépülnek, a részévé válnak, ez nagyon tetszett. (Innentől már a világhálóról összeszedett adatok következnek.) Az egyedi képi világ egy részét úgy érték el, hogy Christian Dior harisnyákat húztak a kamerák lencséjére. A Dunkirkben játszódó részeket egy Redcar nevű településen vették fel, a helyi lakosok közül sokan statisztáltak, nekik 50 fontot fizettek fejenként. Ebben a szekvenciában valahol látható a direktor, a katonák meg a Ködös utak című mozgóképet nézik, ami egy dezertőr sorsát mutatja be, aki Franciaországból próbál kijutni. A II. Világháborúból összesen 8 brit katonai mentőautó maradt fent, ezek mindegyike szerepet kapott. Mikor Robbie-t elviszik a rendőrök, figyeljük meg a kukucskáló kislány melletti üvegablakot! Az itt látható figura Matilda, aki egyrészt jelentheti az azonos című angol gyerekvers folyton hazudozó kislányát, másrészt Szent Matildát, az ártatlanul megvádoltak védőjét. A forgatást 3 hét próba előzte meg, hogy addigra a színészek megszokják a környezetet meg a karaktereiket.

A szerepére való felkészüléshez Keira Knightley a ’30-as és ’40-es években készült filmeket nézett. Romola Garai 3 évvel idősebb nála, mégis a húgát alakítja. Briony életre keltői egymást megfigyelve hozták létre a figura mozgását és jellemzőit, egy beszédtanár segítségével pedig a beszédüket is összehangolták. Juno és Romola együtt játszottak a Dicső ’39-ben; Juno és Benedict pedig A másik Boleyn lányban, bár ha jól emlékszem, nincs közös jelenetük. Néhány érdekes név a stáblistáról: Leander Deany (rendőrt játszott, férfi és mégis leandernek hívják), Alex Noodle (magánzárkás katona vagy valami ilyesmi, a neve nudlit jelent), valamint a nővértanoncok közül az egyiket ugyanúgy hívják, mint a főszereplő lányt, csak máshogy írja: Bryony Reiss. 

A Vágy és vezeklés 30 millió dollárból jött létre és 129 milliót hozott vissza. A kritikusoktól csupa pozitív értékelést kapott, a színészi játékot, a fényképezést és a zenét is méltatták. A zeneszerző Dario Marinellit Oscar-díjjal jutalmazták munkájáért, maga a film 40 különböző díjat nyert és felkerült több kritikus 2007. Legjobb Filmjei-listájára. Ez indította el Ms. Ronant a világhír felé, ugyanis azon nyomban Oscar-, BAFTA- meg Golden Globe-jelöléseket kapott, és bár egyiket sem vihette haza, mégis rögtön ismertté lett. 

Nem erre számítottam, felülmúlta az elvárásaimat. Durva volt, felkavaró és érdekes, testközelből mutatta be a háború borzalmait meg az emberi természet sötét bugyrait, mindezt különleges, egyedi módon tette, nagyszerű színészek tolmácsolásban, amire a koronát az elképesztő lezárás tette fel. Csak ajánlani tudom! 

Pontozás: 

imdb: 7.8 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Keira Knightley következő érdekesnek látszó munkája a Laggies, amiben Chloë Grace Moretz-cel játszik együtt. A történet egy lelkében még mindig tini, harmincas nőről szól, aki valódi élete elől elmenekülve összebarátkozik egy tizenéves lánnyal és együtt szórakoznak. (Ezt aztán senki se nézte meg...)

- James McAvoy megint X-Professzor lesz az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban, majd a legújabb Frankensteinben a szörnyet életre keltő doktor bőrébe bújik. (Előbbiről írtam azóta.)

- Saoirse Ronan a címében hozzánk közel álló The Grand Budapest Hotelben bukkan fel legközelebb, majd a How To Catch A Monsterben, ami egy újabb Percy Jackson… (Szintén az elsőről született már cikkem.)

- Benedict Cumberbatch A hobbit 2-3-ban kapott szerepet és szinkronizálni fog a hűdenagyonszükséges Madagaszkár pingvinjei-mozifilmben… Ezeken kívül viszont akad a rezüméjén még valami, a Flying Horse névre hallgató dráma, ami azért keltette fel a figyelmemet, mert Gary Oldman írta és rendezi. Kíváncsi vagyok, miről szólhat? 

Más: Anno tanultam a kereskedelmi televíziózásról, de így sem értem, mi értelme van hétköznap 23 óra után közszolgálatinak nevezett műsorokat adni. A tv2-ről van szó, elsőnek a film előtt adott valami hitelről szóló 5 perces izét, ami nyilvánvalóan bankreklám, aztán meg a Vágy és vezeklés közben jött ez a lakás talkshow vagy mi a bánat, ami össz-vissz nincs 2 perc. Ennek mi az értelme? Ki nézi meg? És ha már reklámozzák, akkor miért csak ennyi az egész? Ráadásul annak a pasasnak valami elképesztően hülye frizurája van, lehetetlenség komolyan venni… Tudom, hogy fel kell mutatni ilyen műsorokat, mert különben bevonják az engedélyüket, de az értelmetlen, hogy nappal csak szemét megy, éjjel meg a „közszolgálati műsorokat” beszúrják a reklámblokkba…