Karácsonyra megkaptam a Jack, az életművész című könyvet, ami Jack Nicholson életéről szól, elég részletesen, az egyes filmjeiről külön is írnak benne. Mivel már úgyis régen láttam bármit Jack bácsitól és éppen róla olvasok, ezért gondoltam, hogy megnézem ezt. Bár a könyvben azt írták, nem túl jó, a képek mégis felkeltették a figyelmemet, szóval ennyi már elég volt ajánlásnak. Lássuk hát, hogyan lépett Nicholson Lon Chaney Jr. nyomába! 

"A kárhozat is jobb a halálnál?" 

Will Randall (J.N.), aki egy könyvkiadónál főszerkesztő, magányosan autózik hazafelé a tél közepén, amikor a kihalt, holdfényben fürdő úton elüt egy farkast. Az állat azonban a látszat ellenére túléli a balesetet és mielőtt távozik a helyszínről, megharapja a férfi kezét. Will életében pedig hamarosan változások kezdődnek: a főnöke (Christopher Plummer) le akarja fokozni, a felesége megcsalja és ráadásul mind az állását, mind a házasságát ugyanaz a fickó, Stewart (James Spader) veszélyezteti. Ám közben megjelenik az öntörvényű, szépséges Laura (Michelle Pfeiffer), aki a főnöke lánya és kezdetben csak az apja bosszantására akarja felhasználni Willt, de aztán egymásba szeretnek. Ezalatt a főhős napról-napra egyre jobban megváltozik, és egy idő után már abban sem biztos, hogy nem fogja-e bántani azokat, akiket szeret. De vajon valóságosak-e az átváltozások, amiket éjszaka átél, vagy csupán a képzelete játszik vele - és mi lesz a bimbózó románc sorsa? Együtt maradhat-e a szépség és a szörnyeteg?

"A rossz mindig a jókkal történik." 

Elvárások nélkül ültem le a tévé elé, és ahogy haladt előre a cselekmény, egyre jobban érdekelt, vajon mitől olyan rossz film ez, igazuk volt-e anno a kritikusoknak? A Jack, az életművész szerint nem olyan lett, mint amilyennek az író Jim Harrison és a rendező Mike Nichols elképzelte, plusz még a benne rejlő potenciált se használták ki - ezzel csak részben értek egyet, de erről majd később. Eddig kevés farkasos mozit láttam, olyat, ami csak rájuk koncentrál, konkrétan mindössze egyet (Cursed), de azért tisztában vagyok a képességeikkel, szenvedésükkel, stb. Itt az egész mítoszt kicsit újraértelmezik, mert egy alapvetően kedves, udvarias és szerény emberből válik bestia, aki ráadásul korban közeledik az ötvenhez. Az egész vérfarkasság valójában mellékszál, a lényeg az, hogy hogyan küzd meg ez a férfi a munkájában és a magánéletében jelentkező gondokkal. Újonnan szerzett képességei kezdetben előnyére válnak, később azonban hátráltatják, mert már nem lehet biztos saját magában - éjszaka erőszakossá, zabolátlanná lesz és arra se emlékszik vissza, miket csinált. Az újdonság tehát elsősorban a hős életkorából adódik, a többi a farkas-léttel jár. A külsőségek pofásak, az egyetlen bibi (mai szemmel nézve!), hogy a kezdeti átalakult-maszkban emberünk nagyon hasonlít egy bizonyos adamantium-csontvázzal rendelkező illetőhöz:D A sztorihoz még annyit, hogy egy darabig nem lehet tudni, hogy amikor átalakul, azt csak álmodja, vagy tényleg megtörténik, mert az egészet olyan álomszerűre komponálták és ez tetszik; a befejezése pedig nagyon nagy, csak kár, hogy semmire se ad magyarázatot. Vagyis végső soron nem derül ki, hogy mi miért történt...

" ... és akkor az ember egy szép napon találkozik egy pofával a radiátorhoz láncolva és hirtelen minden értelmet nyer." 

Nicholson egyfelől rossz választás volt, mert alapvetően ránézésre nem tudnám elképzelni, hogy emögött az arc mögött ilyen személyiség bújik meg - pláne a hírhedt valós dühkitörései és az őrült szerepei után. Másrészt viszont farkasként nagyon meggyőző, a maszk helyett az teszi szörnyeteggé, ahogyan eljátssza, hogy szörnyeteg. Pfeiffer fiatal, üde és nagyon szép, a karaktere pedig érdekes figura, akiről mindig megtudhatunk valami újat. Hiába tűnik jéghidegnek, unatkozónak, valójában sebezhető, tele félelemmel és szorongással. Igencsak látványos, ahogyan a rettegés előtör belőle, nekem egészen meglepő volt, mert addig ki nem néztem volna ebből a szereplőből, hogy mondjuk könnyekben törjön ki. Christopher Plummer csak mellékalak, de abszolút hihető róla, hogy milliomos főgóré - ez a szerep már máshol is jól állt neki, például a Különvéleményben. A legnagyobb hiba James Spader szerepeltetése volt, a pasi arca szörnyen tenyérbemászó, a figurája még inkább az, és a végén a hozzá fűződő zavaros, ostoba csavar csak még tovább rontja az összképet. Ha akárki más lett volna Stewart, a Wolf ezerszer jobb lenne. Érdekesség, hogy Jack egyik lánya, Jennifer feltűnik az irodában, az alkalmazottak közt; az állatkertes részben az egyik zsaru pedig David Schwimmer, a jóbarátok leirritálóbb szereplője. A rendező Mike Nichols a Farkas előtt olyan klasszikusokat rendezett, mint a Nem félünk a farkastól vagy a Diploma előtt; a zeneszerző pedig a méltán világhírű Ennio Morricone volt. Furcsa módon a mestertől elvárt zenei színvonal itt aligha teljesült számomra, egyetlen emlékezetes dallam se maradt meg belőle.

Egyéb érdekességek: Nicholson, Nichols és Harrison jó barátok voltak, az író meg a főszereplő az imdb adatai szerint 12 éven át dolgoztak, hogy a Wolf elkészülhessen. Joker és a Macskanő itt egy párt alkotnak, ez pedig a második közös filmjük volt (az első Az eastwicki boszorkányok). Christopher Plummer annyira beleilleszkedett a karaktere helyzetébe, hogy amikor pofon kellett vágnia Pfeiffert, akkor tényleg sikerült megütnie. Fura hiba, hogy bár Will hallása szuperéles lesz, a végső harcban mégsem hallja meg a mögötte osonó, fegyverét lóbáló ellenfelet. A kész film bemutatóját 8 hónappal eltolták, hogy felvegyék a harmadik harmadát (ez kicsit látszik is, Stewart haja más a rendőrségen, mint előtte volt). A Farkas 70 millió dollárból készült és 131 milliót hozott, a kritikától nem túl pozitív fogadtatásban részesült - Nicholsontól mindenki többet várt anno. Ennek ellenére Jim Harrison és Wesley Strick forgatókönyvét Saturn Awarddal jutalmazták.  

Én sokkal rosszabbra számítottam. Az egyetlen lényeges hibája, hogy semmilyen magyarázatot nem adnak nekünk az eseményekre, minden csak úgy megtörténik. Azért a befejezése remek lett és van benne néhány vicces jelenet is, szóval érdekességképpen minden horror- és vérfarkasfilm-rajongónak ajánlom! 

Pontozás: 

imdb: 6.2 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek: 

- Michelle Pfeiffer ismét Tim Burtonnel dolgozik, a Dark Shadows című vámpíros horroron, ami egy régi sorozaton alapszik. A főszereplőt Johnny Depp kelti életre. (Láttam, írtam róla.)

- Állítólag Ennio Morricone-t kéri fel Quentin Tarantino a Kill Bill harmadik részéhez komponistának, ezt azonban még hivatalosan nem erősítették meg. (2016-ig nem valósult meg, hála Istennek!)

Közeledik a blog születésnapja, így a beígért Leon, a profi lehet, hogy elmarad. Cserébe viszont megnézem három kedvenc színésznőm három filmjét és egy közös bejegyzésben megörökítem őket! (Utólag a Léon is elkészült.)

A mai gyerekek már aligha tudják, milyen volt a videojátékok hőskora. Én igen későn (15 évesen) kaptam meg első saját számítógépem, de már előtte játszottam itt-ott olyan klasszikusokkal, mint a Doom II, a Quake II, az igazi GTA és az Age of Empires. Ám nem beszélhetünk a régi időkről a mára már szinte eltűnt videojáték-árkádok említése nélkül. Ezeken a helyeken 100 Ft-ért lehetett automatákon játszani a House of the Deaddel, a Jurassic Parkkal, a Mortal Kombat Trilogy-val vagy éppen a Tekken-sorozat valamelyik darabjával. Ezzel el is érkeztünk írásom tárgyához, a verekedős játékokhoz. Számomra három nagy név van ebben a műfajban: a már kezdetektől fogva fantasztikus grafikájú Soul Calibur, az erőszakosságáról elhíresült Mortal Kombat és az egyszerű, de élvezetes Tekken. (Persze ide lehet még sorolni a Street Fightert, de mivel azzal sosem játszottam, így kihagyom a listámról.) Az előbbi felsorolás kb. a minőségi sorrendet is mutatja: a SC 3D, szép, kidolgozott figurákkal, érdekes harcrendszerrel (ki lehet ütni az ellenfelet a pályáról) és rengeteg lehetőséggel; a Mortal 2D, véres és vicces (gondoljunk csak a kivégzésekre); a Tekken viszont nem olyan szép, nem olyan érdekes, de mégis jó. Míg a Soul Caliburból tervezett film sosem készült el, a Mortal Kombatből már két egész estés akciófilm és legalább két tévésorozat létezik, ráadásul csinálják a harmadik felvonást. A Tekkenből 1998-ban lett egy anime-mozi, de egészen tavalyig (16 évvel az első játék bemutatója utánig) várni kellett az élőszereplős verzióra. Kérdés, hogy érdemes volt-e várni...

A jövőben a világot mamutcégek irányítják, az egykori USA helyén most a Tekken vállalat területe van. Helyszínünk a főváros, Tekken City, ahol a civilizált városlakókat fal választja el a kinti gettó szegényeitől. Ott kint él Jin Kazama (Jon Foo), aki az ellenállási mozgalom csempésze, ám hidegen hagyja az ügyük, egészen addig, amíg az anyját meg nem ölik egy tisztogatási akcióban. Jin ekkor megfogadja, hogy bosszút áll, ezért jelentkezik a cég által évente megrendezett harcművészeti bajnokságra, a Vasökölre. Ő az első, aki bejut a gettóból, de vajon helyt tud-e állni majd az arénában? Talán igen, mert segítségére van edzője, a visszavonult harcos Steve Fox (Luke Goss) és a szintén a verekedésben részt vevő csinos Christie Monteiro (Kelly Overton). Talán együtt, összefogva győzhetnek és a fiatal főhős bosszút állhat a Tekken vezérén, Heihachi Mishimán (Cary-Hiroyuki Tagawa), akit az anyja halála miatt vádol - de mi van, ha nem ő áll emögött és őt is csak kihasználta valaki?

Fogalmam sincs, mi a Tekken-játékok sztorija, de el kell ismerni, hogy a számítógépes karaktereket nagyon jól keltették életre. Igaz, hogy van köztük olyan, aki nem hasonlít eredeti önmagához (pl. Jin haja egészen más, Kazuyo teljesen máshogy néz ki), de a legtöbbjük elképesztő hasonlóságot mutat a digitális karakterekkel (pl. Eddy Gordo és Yoshimitsu). Az egyetlen dolog, amit cikkem tárgyának megtekintése előtt tudtam, az volt, hogy Cary-Hiroyuki Tagawát kérték fel Heihachinak, ami óriási, hiszen ő volt anno a félelmetes Shang Tsung a Mortal Kombatben - a Tekkenből egyébként ő, Yoshi, meg a filmből kimaradt Ogre a kedvenceim. Valójában csak azt vártam, hogy sorakoztassák fel az ismert animált alakokat hús-vér formában, ezt az elvárásomat teljesítették. A főbb harcosok: Jin, Kazuyo (Ian Anthony Dale), Heihachi (ő sajnos alig harcol), Yoshimitsu (Gary Ray Stearns), Raven (Darrin Dewitt Henson), Marshall Law (Cung Le), Eddy Gordo (Lateef Crowder), Christie Monteiro, Bryan Fury (Gary Daniels) és még megjelenik a lényegtelen, de legalább a sorozatból ismert Nina Williams, Anna Williams, Sergei Dragonov és Miguel Roja is. (Utóbbi kettő eredetileg Dragunov és Rojo.)

Anno a Mortal Kombat-filmhez sikerült egy jó sztorit kitalálni, de ott a játék készítői beleszólhattak a dologba, itt azonban nem. Sajnos nincs új a nap alatt, Liu Keng is bosszút akart állni a főgonoszon és Jint ugyanez motiválja; viszont aztán jön egy új ok, amiért harcolhat, ez pedig ismeretlen apjának felismerése. A Vasököl verseny maga olyan, mint Amerikában a Super Bowl, mindenki nézi, ezért hatalmas pénz van benne - ez jó ötlet, teljesen hihető. Szóval feltálalnak nekünk nagy adagnyi akciót, egy kis erőltetett drámát meg valami fura, összecsapott szerelmi szálat. Jinnek ugyanis van egy csaja kint, de amint bejut a versenybe, Monteiroval is összejön, szóval korántsem az a monogám típus. És persze közben mindkét lány aggódik érte, de a kinti barátnő inkább csak kirakatfigura. A verseny maga túl gyorsan zajlik le, és például Anna egyáltalán nem harcol. Az egyes karakterek specialitásai közül leginkább Gordoét sikerült visszaadni, mert bár Yoshi kurvajól mutat, de eldobja a kardját, amit biztosan nem tenne meg a "valóságban". Sajnos az utolsó három harc (Jin és Yoshi, Jin és Fury, Jin és Kazuyo) eléggé zavaros, valahogy egyiknél se értettem meg, hogy mivel győzi le hirtelen a fiú az ellenfeleit - Fury-nél például abszolút érthetetlen, Kazuyonál meg annyira gyorsan történik, hogy lehetetlenség felfogni... A legjobb rész egyértelműen Roja és Kazama harca, az úgy tökéletes, ahogy van, de azért a Law elleni küzdelem is fasza. A táncolós szekvencia azért férfiszemmel nagyon jó:D, mert Kelly Overton istenien mozog... Egy jó pont azért is jár, amiért Luke Goss-nak végre pozitív szerepet adtak.

Érdekességek: Jon Foo egy rövidfilmben eljátszotta Ryut a Street Fighterből; Ian Anthony Dale a Mortal Kombat: Legacy-ban volt Scorpion; Lateef Crowder pedig ugyanott Baraka. Gary Ray Stearns a Mortal Kombat Conquest egyik epizódjában tűnt fel, koponyás harcosként. Tamlyn Tomita, aki Jin anyja, a Babylon 5 pilotjában Laurel Takashimát keltette életre, de a sorozatban már nem ő játszotta ezt a szerepet, hanem Claudia Christian (csak akkor már orosz volt és Susan Ivanova). A rendező neve Dwight H. Little, aki, úgy tűnik, hogy a folytatások mestere, hiszen eddigi rendezései közt van a Halloween 4, a Szabadítsátok ki Willyt 2 és az Anakonda 2. Egy vicces név a stábból: Krystal Mayo (Kristály Majonéz), aki go-go táncosnőt alakított. A Tekken 35 millió dollárból készült, először külföldön mutatták be, ott azonban nagyon rosszul teljesített, csak 1 700 000-et hozott vissza, ezért az USA-ban egyből videóra adták ki. Katsuhiro Harada, a Tekken játékok készítéséért felelős vezető leszólta a mozit, azt mondta, a Namconak (ők a készítő cég) "nem volt beleszólása a film készítésébe, a szerződés megkötötte a kezünket", később azt nyilatkozta, nem is érdekli, milyen a kész mozgókép.  

Röviden: Vannak benne jó részek, de amikor a verekedés vagy Kelly Overton helyett valami mást mutatnak, akkor unalmas. Még Tagawa úr se tud rendesen kibontakozni. Azért a bunyós mozik kedvelőinek ajánlom, nekik biztosan tetszeni fog, a játék rajongóit viszont óva intem tőle, hacsak nem hozzám hasonlóan Yoshimitsu-imádók:D 

Pontozás: 

imdb: 4.8 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek:

- Luke Goss következő munkái közt van az Inside című horror (amiben két rabnak a börtönből kell kimenekülnie egy szörny elől, ami mindenki mást legyilkol és egyikükhöz valamilyen módon kötődik), a Death Race: Inferno (a Halálfutam folytatása, ha jól tudom, a harmadik) meg az Extinction névre hallgató fantasy (ez talán robotos lesz). 

Várható írások: Leon, a profi.

Általában nem szeretem a drámákat, de vannak kivételek. Ez a film azért is kivétel, mert szinte alig történik benne valami, mégis egy nagyon izgalmas történet bontakozik ki előttünk. Ráadásul minden valós időben játszódik, a cselekmény abban az évben zajlik, amikor a mozi készült és ezek az emberek teljesen hétköznapiak, könnyedén lehet velük azonosulni. De vajon mitől olyan dühösek? Hát ettől:

1957-ben, valahol az Egyesült Államokban járunk. Egy hosszú tárgyalás végén a tizenkét tagú esküdtszék visszavonul döntést hozni: a tét egy tizennyolc éves fiú sorsa, akit saját apja meggyilkolásával vádolnak. Mikor az urak összeülnek, szavazásra kerül sor, ám az ítélet kimondásához az esküdtek teljes egyetértése kell és egyikük, a 8-as számú (Henry Fonda) azt mondja, a vádlott nem bűnös. Ekkor kezdődik a hosszas vita, aminek során tizenkét teljesen különböző korú, származású, társadalmi hátterű, munkájú és meggyőződésű férfi próbálja meg eldönteni, halált érdemel-e ez az ifjú vagy valóban ártatlan? Megvitatják a bizonyítékokat és egyre több ellentmondás, képtelenség kerül napvilágra, közben pedig kiderül, melyiküket mi motiválja szavazata leadásában. De kinek lesz igaza, mi a valódi igazság és vajon helyes döntést hoznak-e majd - ha egyáltalán sikerül döntést hozniuk...

Tegnap este meglepődtem, mert most láttam másodszor és nem emlékeztem, hogy ennyire jó. Sok mindent lehetne írni arról, hogy mitől olyan remek Sidney Lumet filmje, úgyhogy haladjunk sorban! Először is, Henry Fonda. Az égkék szemek, a jellegzetes arc, minden igazi filmrajongónak Frank a Vadnyugatból és az öreg Beauregard, akit Terence Hill méltóképp akar elbúcsúztatni a Nevem: Senkiben. Itt ő az egyetlen, akit semmi nem befolyásol: csak gondolkodik, és józan ésszel akar dönteni, mert a többiekkel ellentétben már az elejétől kezdve érzi a vállára nehezedő súlyt. Te ki tudnád mondani csak úgy, hogy a vádlott bűnös, ha tudod, hogy ezzel a halálba küldöd? A 8-as esküdt is ezen töri a fejét és arra jut, hogy lesz, ami lesz, ad egy utolsó lehetőséget az igazságnak. Fonda karaktere mégsem angyal vagy makulátlan lelkű, pusztán csak kételkedik. Annyira valóságos a játéka, egy pillanatra sem felételezhető róla, hogy ő nem az a háromgyerekes építész, akinek mondja magát.

"-Szép kis társaság, mi? -Olyanok, mint bárki más." 

Aztán jönnek sorban a többiek. Az elnök, az 1-es (Martin Balsam), akit leginkább neutrálisnak lehetne nevezni: próbál rendet tartani, ám annak ellenére, hogy nagyon sokáig kitart a bűnös mellett, mégsem támogatja vehemensen saját "csapatát" vagy támadja a másik felet. A 2-es (John Fiedler) egy amolyan jelentéktelen figura, aki a többiek véleményével ért egyet, egészen addig, amíg megvilágosodik, hogy itt és most mennyire fontos a szava. Ez a szemüveges fickó a tipikus elnyomott kisember alakja, a hivatalokban robotoló arctalan tömeg egyik tagja. Lee J. Cobb a 3-as, aki a leghangosabb, legdühösebb. Ő mindenkit provokál, mindenbe beleköt, de legbelül csak egy összetört lélek, akit múltbéli hibája bánt. Ő a "nagy ellenfél", aki a végsőkig kitart, akit látszólag lehetetlenség meggyőzni - de csak addig, amíg áll mellette valaki. A 4-es (E.G. Marshall) az analizáló, vizsgálódó, a száraz realitás talaján álló férfi, akit csak a tények érdekelnek. Az egyetlen, akire valahogy nincs hatással a hőség és az indulatok tengerében is nyugodt marad, ám elkötelezetten a bűnöst kiáltók pártján áll. Az 5-ös (Jack Klugman) a szegénysorból származó, csendes, halk szavú ember, de amikor a hozzá hasonlóakat szidják, felemeli a hangját - vagy amikor a késeléssel kapcsolatban sajnálatos módon tapasztalattal bír.

A 6-os (Edward Binns) egyszerű munkás, aki csak teszi a dolgát, azonban korántsem buta. Tiszteli az idősebbeket, a többiek véleményét és ugyanezt a tiszteletet elvárja másoktól is, teljesen jogosan. Az asztal egyik végén ülő 7-es (Jack Warden) a mindenkit pocskondiázó, érdektelen, laza fickó, akit csak az aznap esti meccs izgat. Lerí róla, hogy csak le akar lépni onnan, egyáltalán nem számít neki a fiú élete. A 9-es (Joseph Sweeney) a korelnök, akinek éles szeme és pontos meglátásai vannak, erős szövetségese a 8-asnak - a józan ész igazi szószólója; Fonda és Cobb mellett leginkább őt nevezhetjük még főszereplőnek. Következik a 10-es (Ed Begley), aki szénanáthája miatt állandóan köhög és a 3-ashoz hasonlóan dühös - őt is valami belső meggyőződés hajtja, már a kezdetektől fogva gyűlöli a vádlottat, így egészen addig képtelenség hatni rá, amíg rá nem jön, milyen rosszul gondolkodik. A 11-es (George Voskovec) egy európai származású órás, aki a 4-eshez hasonlóan nyugodt, megfontolt, pontos figura, és szintén sok sértés éri származása és gondolatai miatt. Végül marad még a 12-es (Robert Webber), a fiatal reklámszakember, akit szintén nem nagyon érdekel az egész ügy, csak megpróbálja jól érezni magát - ám veszélyes is, mert ingadozik, sose tudja, ki mellé álljon.

Ez a 11 férfi Fondával együtt csodálatosan játszik. Nincs köztük különbség, mindannyian ugyanannyira lényegesek, erre utal az, hogy nincs nevük. Egytől-egyig hitelesek, senki sem hivalkodó vagy ripacs - ez volt még régen az igazi színészet! A feszültség a levegőben, a fények az arcokon, az érzelmek tükröződése a szemekben - látni kell, így leírva nehéz visszaadni. Nagyon kevés zenét hallhatunk, inkább a képek és a szavak beszélnek.  

"Nem nyerhetünk és nem veszthetünk semmit az ítéletünkkel." 

Érdekességek: Sidney Lumet rendezett már korábban, de ez volt az első mozifilmje; ahogy Fonda első és utolsó produceri fellépése is. A történet alapját Reginald Rose forgatókönyve adta, amit 1954-ben tévére adaptáltak, az akkori Twelve Angry Men élő adásban ment le, az itteni szereplők közül Joseph Sweeney és George Voskovec benne voltak. Rose és Fonda együtt pénzelték a produkciót a United Artists megbízásából. Ez John Fiedler első mozija. A szereplők órákig ugyanabban a teremben tartózkodtak és eljátszották a szituációkat többször is, hogy megtudják, milyen hosszú időre összezárva lenni ugyanazokkal a személyekkel. A 8-as esküdt alakítója nem szerette megnézni a róla készült felvételeket, így annak dacára, hogy producer volt, sosem látta a teljes alkotást. Pár percet megtekintett belőle és kiment a vetítésről, de azért biztosította a direktort, hogy "Nagyszerű lett.".  

Ahogy haladunk előre a játékidőben, úgy halad a kamera is, folyamatosan egyre közelebb megy a szereplőkhöz. A lencsék változtatásával azt az érzést keltik a nézőben, mintha a szoba egyre kisebb lenne; ráadásként a szemmagasság fölötti indítás után lassan lejjebb ereszkedik a felvevőgép, a végére már mindent alulról látunk. Ezek a beállítások fokozzák a klausztrofóbia érzését. A teljes kilencvenhat percből mindössze három perc van, amikor az esküdtek szobáján kívül járunk: ekkor a bírósági épület auláját, a mosdót, a tárgyalótermet és végül az utcát láthatjuk. A szereplők legtöbbjét a munkája alapján azonosítják a többiek. Miután a 10-es elmondja "gyűlöletbeszédét", a 4-es rászól, hogy innentől ki ne nyissa a száját - és tényleg ez történik, a hátralévő kb. tíz percben a 10-es csöndben marad, még csak nem is köhög. A 8-as végig teljesen fehér ruhában van, mintegy jelezve, hogy ő az "igazság bajnoka".

A valóságban ennyi együtt töltött idő alatt megtanulhatták volna egymás neveit. A döntéseik nagyrészt spekuláción alapulnak és ha az életben hasonló szituáció adódik (a 8-as kis magánnyomozása, a kések megjelenése és a rengeteg új tény feltárása), akkor kihirdetik, hogy az esküdtszék döntésképtelen. Az utolsó jelenetből kiderül, hogy a 8-ast Davis-nek, a 9-est McCardle-nek hívják, a többiek nevét sosem tudjuk meg. A különleges bicska egy olasz stílusú nyéllel és filippínó tradíciók alapján készült kriss-pengével rendelkező rugós kés. Az alacsony költségvetés miatt ha egy bizonyos szöget bevilágítottak, az összes abból olyan jelenetet, amit abból a nézetből szándékoztak felvenni, akkor kellett rögzíteni, így gyakran megesett, hogy egy adott párbeszéd egyes mondatai között valójában akár hetek is eltelhettek.  

Sidney Lumet tavaly hunyt el 86 évesen. Martin Balsam "önmagát" játszotta A báránysültek hallgatnakban. John Fiedler 2005-ös haláláig Malacka szinkronhangja volt a Micimackóban. E.G. Marshall keltette életre a Superman II-ben az elnököt. Jack Klugman az egyetlen, aki még él a szereplők közül, most 90 éves. (2016-ra már ő sincs közöttünk...) Jack Warden idős korában sok buta vígjátékban szerepelt, amikről beszélni se érdemes, de gyerekként láttam őket, így ismerős volt számomra az arca. Joseph Sweeney 1918-ban jelent meg először filmben. George Voskovec a Monarchiában született, a mai Csehország területén. Robert Webberrel találkozhattunk A piszkos tizenkettőben és a Piedone Hong Kongbanban.  

A 12 angry men 350 ezer dollárból lett, a bevétele ismeretlen, de tény, hogy pénzügyileg megbukott. A kritikusok már akkoriban elismerték, de nem hozott be annyit, amennyit vártak tőle - ez főként a színes mozgóképek és a szélesvásznú alkotások megjelenése miatt történt. Ezért Fonda se kapta meg soha az őt illető gázsit - ennek ellenére mindig azt mondta, a valaha általa készített három legjobb mozi között van ez. Egészen a televíziós sugárzásáig nem lett igazi siker a dühös emberek története, azután viszont hatalmas népszerűségre tett szert. Az Amerikai Filmintézet a világ második legjobb tárgyalótermi drámájának választotta, szintén náluk a 8-as esküdt a XX. század legnagyobb mozis hőseinek Top 50-es listáján huszonnyolcadik lett; maga a Tizenkét dühös ember pedig a negyvenkettedik leginspirálóbb, a nyolcvannyolcadik legizgalmasabb és az utóbbi száz év nyolcvanhetedik legjobb filmje címeket kapta meg. Saját korában Arany Medvét nyert Berlinben, 2007-ben pedig beválasztották az Egyesült Államok Nemzeti Filmarchívumába. Manapság mindenütt igazi klasszikusként tekintenek rá, mind a nézők, mind a hozzáértők körében elismert darab; az üzleti iskolákban gyakran vetítik, mert rendkívül jól ábrázolja a csapatdinamikát és a konfliktuskezelést. Rengeteg tévésorozatban van hasonló történettel rendelkező rész, készült többféle filmes feldolgozása is, a legismertebb a '97-es, Jack Lemmonnal. 

Ez egy nagyszerű film, mert izgalmas, érdekes és "nyugdíjas kora" ellenére időtálló alkotás. Sorsokat láthatunk, mindenkiét: a vádlottét, a bíróét, az ügyészét, az ügyvédét, a tanúkét, az esküdtekét és így tovább. Mindenkit befolyásol valami (előítélet, egyéb teendő, stb.) és végig ott lebeg a szemük előtt a rossz döntés lehetősége - vagyis hiába lett az a vége, ami, nem tudhatjuk meg, hogy tényleg jól döntöttek-e. Én azt mondom, hogy igen, valahogy jó érzést azt hinni, hogy így helyes. 

Pontozás:

imdb: 8.9

Szerintem: 5/5 

Várható írások: Tekken.

Megint olyan eset forog fenn, amikor a folytatások előbb kerülnek fel az oldalra, mint az eredeti. Ugyanis már régen megvan a Predator 2, a Ragadozók és az AvP 1-2 is, csak ez hiányzott. Nagyon nagy kedvencemről van szó most, mert ebben született meg az egyik leges legjobb filmes szörnyeteg, a Ragadozó. Marcona külseje ellenére intelligens, felülmúlhatatlan technikai fölénnyel bír és ezek dacára egy barbár sportot, a vadászatot űzi, már-már megszállottan. Prédái mindig az univerzum legveszélyesebb lényei, így a született gyilkos Alien és az eszes, a környezetéhez gyorsan alkalmazkodó ember. Mégis attól tetszik annyira, hogy hatalmas, erős, ijesztő és hosszú a haja:) Tök király fegyverei vannak (minden részben valami új), remek a hangja, a külseje, egyszerűen tökéletes. Csak azt utálom, hogy sose ő nyer... 

Különös, de az egész Ragadozó-sztori egy hollywoodi viccből alakult ki. A nyolcvanas évek közepén, amikor a Rocky már a negyedik részénél járt, azt kezdték mondogatni, hogy mivel Balboa már a Földön nem találhat legyőzőre, következő ellenfele E.T. lesz (és ekkor még szó se volt a Rocky V-ről). Viszont egy testvérpár, Jim és John Thomas lehetőséget láttak a viccben, ezért összedobták a Vadász című történetet, amiben egy igazi keményfiú egy űrből jött harcossal méri össze az erejét. Az 1985-ös szkriptből aztán '86-ban kezdtek filmet forgatni, ám sokáig nehezen haladt a dolog, mert az eredetileg Jean-Claude Van Damme-nak szánt szerep, a nindzsa-szerű földönkívüli nem volt elég meggyőző, a rendező John McTiernan pedig még újoncnak számított a szakmában. A folyton panaszkodó és a többi szereplőhöz képest alacsony Van Damme-ot gyorsan lecserélték, a helyére a 220 centi magas, kosarasból lett színész, Kevin Peter Hall állt; a szörny-guru Stan Winston pedig szintén beszállt a buliba és egy repülőúton, James Cameron sugallatainak felhasználásával megtervezte a gyík-ember-rák-keverék óriást, aki aztán bevonult a filmtörténelembe.

"Valami seggfej szerint ti vagytok a csúcs." 

A mozi egyértelműen a szörnyre és a fénykorát élő főhősre, az izomkolosszus Arnold Schwarzeneggerre épült, de utóbbi felvetette, hogy jobb lenne egy csapat, ne csak ő harcoljon egyedül a lénnyel. Az ötlet mindenkinek tetszett, így szerződtették a Rocky-mozik sztárját, Carl "Apollo Creed" Weathers-t, az egykori pankrátor Jesse Venturat és a Schwarzival a Kommandóban együtt dolgozó Bill Duke-ot. Mellettük volt még a balhéiról közismert Sonny Landham, a spanyol származású Richard Chaves és a forgatókönyvíró Shane Black, akit McTiernan felügyeletére, meg az akkoriban íródó Halálos fegyver munkálatai miatt vettek be. Mind Blacknek, mind Venturanak ez volt az első szerepe. A csapat tagjai mellett meg kell még említeni Peter "Optimus Fővezér" Cullen szinkronszínészt is, aki a lény megszólaltatásáért volt felelős.

Pár szót a sztoriról: Dutch őrnagy (Schwarzi) és elit mentőosztaga új feladatot kap, ami a brazil őserdőbe szólítja őket. A csapatnak egy állítólagos minisztert kell kiszabadítania gerillák fogságából, ám még a tapasztalt harcosok is meglepődnek, mert rögtön érkezésük után megnyúzott holttestekre bukkannak, akik életükben amerikai katonák voltak. A rejtélyek száma pedig egyre csak nő, mert miután rajtaütnek az ellenségen, kiderül, hogy a megbízó Dillon (Weathers) átejtette őket - de ez még csak a kisebbik gond. Ugyanis egyre bizonyosabbá válik, hogy nincsenek egyedül a dzsungelben. Valami lassan elkezdi egyenként levadászni őket, így a hamis mentőakcióból élet-halál harc alakul ki. Végül csak Dutch és a förtelmes lény maradnak, így közöttük dől majd el, ki lesz a végső győztes és ki hagyhatja el élve (netán trófeákkal megrakodva?) az erdőt. Vajon legyőzheti-e az ember a testileg erősebb és technikailag fejlettebb szörnyeteget, vagy skalpja bekerül a Ragadozó páncélját díszítő tárgyak közé? 

"Mind itt halunk meg." 

Ezzel az alapfelállással lehetetlenség elrontani egy filmet, túl sok jó dolog van benne, hogy rosszul sikerüljön:) Mai szemmel nézve mindössze egyetlen vonásába tudok belekötni, a láthatatlansági effektusba, ami a XXI. századi nézőnek már finoman szólva idejétmúltnak tűnik. Ellenben a vadász külseje tökéletes, az akkori filmesek még iszonyatjó maszkokat/jelmezeket tudtak csinálni. Hall karaktere rendkívül életszerű, szinte lelép a vászonról. A kommandó is fasza lett, érezhető köztük az összetartás, látható, hogy ezek durva fazonok, akikkel nem érdemes ujjat húzni - főleg abból a részletből látszik, amikor a fél erdőt lekaszálják sortűzzel:D Az egészre a koronát a remek zene teszi fel: Little Richard slágere, a Long Tall Sally és a nekem külön tetsző, harci dobokból álló visszatérő főtéma. A játékidő első fele egy vérbeli akciófilm, ahol a tökös amerikaiak valagba billentik a gazembereket és magukkal viszik az egyetlen túlélőt, egy szép lányt (Elpidia Carrillo). Utána pedig kezdődik a vadászat, ahol az eddig legyőzhetetlennek látszó férfiak lesznek a zsákmányállatok. Szóval van itt akció, sci-fi, pici horror és mindez megfelelően vegyítve.  

Érdekességek: Blain fegyvere egy minigun, amit alapvetően helikoptereken használnak, azonban számos módosításon esett át. Először is, lelassították, hogy lehessen látni a forgását; másodszor, mivel lehetetlenség megfelelő elektromos energiaforrás nélkül működtetni, ezért a hozzá tartozó akkumulátor kábeleit Jesse Ventura jelmezében rejtették el. A valóságban az egyszer Nagymamának, egyszer Nagypapának nevezett fegyver olyan erős, hogy ha egy ember lőne vele, azt fellökné; itt pedig elvileg azért mondana csődöt, mert hiányzik a hozzá való erőforrás, meg azért, mert a Blaint kivégző plazmatöltet átégeti a hátán cipelt lőszeres zsákot - de mindez nem akadályozza a szereplőket. Később ugyanez az ágyú bukkant fel a Terminátor 2-ben. Az imdb szerint, amikor Hawkins kikérdezi a lányt, ő spanyolul azt válaszolja a "Mi történt, hölgyem?" kérdésre, hogy "Nem tudom, nem vagyok biztos benne.", nem pedig azt, hogy "a vadon ragadta el". Másik hiba, hogy bár Dutch egész testét elfedi a sár, a szeme szabadon marad, így továbbra is sugározza a hőt, ezért a Predatornak meg kellett volna látnia.  

"Mind hülye buzik vagytok, nem tudjátok, mi a jó." 

Sonny Landham csak azzal a feltétellel kapta meg a munkát, hogy egy testőr éjjel-nappal vele volt, hogy megakadályozza őt a rendbontásban. A forgatást hónapokra leállították Schwarzenegger egyéb irányú elfoglaltságai (például az esküvője és a nászútja:)) miatt. Mind Arnold, mind a rendező 25 fontot fogyott a forgatáson - előbbi a szerepére felkészülve; utóbbi azért, mert nem evett a mexikói kajákból. És ő járt jól, mert a többiek mind hasmenést kaptak a fertőzött víz miatt. John McTiernan eltörte a csuklóját a forgatás alatt, de folytatta a rendezést. Jim Thomas társproducer is volt, testvére azonban nem. Elpidia Carillo a Ragadozó 2-ben ugyanezt a karaktert kelti életre. A stábnak több kellemetlen hátráltató tényezővel kellett megküzdenie, így például a dzsungelben őket fogadó borzasztó hideggel, amiket hőlámpákkal győztek le. A színészeknek a nehéz terep próbára tette az állóképességét, mivel egyikük elmondása szerint "...mindig domboldalon forgattunk. Egész nap domboldalakon álltunk, egyik lábunk fent, másik lent. Borzasztó volt." Dutch alakítójának még a jeges, mocskos és piócákkal telt vízzel is meg kellett birkóznia, a felvételek sokasága miatt pedig három hétig borította sár a testét. A kommandó tagjaival még egyszer, utoljára találkozhatunk a stáblistában, ahol mindnyájan tisztelegnek a közönségnek - ki így, ki úgy.  

"Mi az isten vagy te?!"-rovat 

Amikor a szörny elkapja az első katonát (akit "elragad a dzsungel"), ott még Van Damme bújik meg az effekthez használt speciális vörös ruhában. Az eredeti lényként egy dokumentumfilmben szintén ő látható (képet mellékeltem feljebb, ilyen lett volna a szörny az első dizájn szerint). Peter Cullen nem nagyon akarta elvállalni a feladatot, mert az előző munkájában (a King Kongban) nagyon megerőltette a hangját, így pihennie kellett volna, de a maszk nélküli Predator arca meggyőzte, hogy beszálljon a produkcióba. A vadász vérét diszkókban használatos világító rudak folyadékából és zseléből állították elő, a színe a besorolás miatt zöld. A sisakon belüli szkenner-hangok egyik összetevője egy ostorcsapás. A láthatatlan harcos haját nem animálták, ezért álcázáskor kopasznak tűnik. Mind ebben, mind a második részben benne van, hogy a teremtmény valahogy képes felvillantani a szemét (persze csak a sisak üvegét), azonban az AvP-ben és a Predators-ban már nem. Ugyanakkor itt egészen emberi hangon röhög és úgy látszik, alapvetően az infra-tartományban lát, mert maszk nélkül úgy jelenik meg előtte minden. De feltételezhető, hogy már ekkor is többféle látásmódja van, mert ezekkel találja meg a fém csapdákat és így célozza be a fegyvereket. A hangutánzása (felveszi az emberi beszédet) főleg a folytatásban lesz fontos, itt pedig először hallhatjuk a nagyon király "célzáshangot", amikor a három vörös lézerpont kiválasztja a plazmaágyú következő célpontját. A Predator-ruha nehéz volt és rosszul kiegyensúlyozott. Kevin Peter Hall (a képét lásd lejjebb) nem látott ki a jelmezből, ezért sokszor el kellett próbálni a jeleneteit, mert utána emlékezetből játszott. Őt egyébként a végén láthatjuk "civilben", a helikopter pilótájaként.

A Ragadozó 15 millió dollárból készült és csak a bemutatása évében 98 milliót hozott be. Eredetileg rengeteg negatív kritika érte, elsősorban a sztorija miatt, de az évek alatt megkapta a neki járó elismerést. 2007-ben a Film.com megválasztotta 1987 hetedik legjobb filmjének; 2008-ban az Empire magazin a Top 500 Valaha Készült Legjobb Mozis listájának 336. helyét adományozta neki. Az Entertainment Weekly újság a 22. legjobb akciófilmként és a 14. legjobb "Rock-'em, Sock-'em" (lődd szét őket?) mozgóképként nevezte meg.  

Röviden: Egy elképesztően király főszörny, egy igazán hiteles kommandó, egy szép nő, sok lövöldözés, késelés, robbantás és végül a nagy összecsapás, amire mindenki emlékezni fog. Szóval így ahogy van, a Predator nagyon jó és mindig az is marad! 

Pontozás: 

imdb: 7.8 

Szerintem: 6/5 

Hírek:

- Arnold Schwarzenegger a többi nagy akcióhős mellett szerepel a The Expendables 2-ben és elvállalt még egy fantasy-t, a Black Sands-et, amiről egyelőre nem sokat lehet tudni.

- Shane Black írja és rendezi az Iron Man 3-at, ami az Avengers után jön. Kíváncsi leszek, mire mennek Jon Favreau nélkül... (Láttam, írtam róla; jó volt, de másodszorra már hatástalan.)

- Peter Cullen ismét megszólaltatja az Autobotok fővezérét, ezúttal a Transformers: Fall of Cybertron nevű videojátékban.

Várható írások: 12 dühös ember.

Most pedig két zeneszám következik, az első a Long Tall Sally, amit nem lehet kihagyni, ha erről a filmről van szó; a második meg egy klip, amiben Bill Duke az egyik főszereplő, érdemes végignézni:D (Utóbbit levették, de Busta Rhymes-tól a Dangerous volt az.)

     "Kedveli Ön Walt Whitmant?"

     Valószínűleg az életbe nem láttam volna ezt a filmet, ha Katarzyna nem ajánlja nekem. Szóval köszönet Önnek Katarzyna!

     Jim Jarmusch bácsi filmjei egészen különleges hangulattal rendelkeznek, nincs ez másként ezzel sem. Úgy indul, hogy az embernek az az érzése támad, mintha egyből rázúdulna a sztori, pedig valójában semmi se történik, csak haladunk, haladunk New Orleans festői és kevésbé festői tájain. De máris sikerül egyfajta fura érzést kelteni a mezei nézőben, amit nem tudnék leírni. Észrevétlenül beszippantott éngem ez a fekete-fehér alkotás. Na szóval.

     Zack (Tom Waits) és Jack (John Lurie) két zűrös fickó a város két végében. Alapvetően mégse rossz emberek, de egyikük sem szent. A börtönbe mégsem saját hibájukból kerülnek, átverés áldozatai. Egy cellába zárják őket és enyhén szólva nem rajonganak egymásért. Kiszolgáltatott helyzetben vannak, mégis leszarják a másikat, egyszerűen csak próbálnak túlélni. Egy nap bekerül kellemes lakosztályukba harmadikként Roberto (Roberto Benigni), azaz Bob. Olasz, bolond és teljes mértékben különbözik 2 szobatársától; ő egy pozitív életszemlélettel rendelkező zakkant pali. Mondjuk embert ölt, de ezt is képes úgy előadni, hogy a hallgató azt gondolja, jól tette. Lassan megszokják egymás társaságát és a dilis Bob kijelentésére, miszerint tudja, hogyan szökhetnének meg, először gúnyos kacajjal reagál a másik 2 majd csak simán idiótának tekintik. De az idióták viszik előbbre a világot, Bob is a tettek embere - kiviszi "barátait". De hogyan tovább?

     Egyből a Halott ember jutott eszembe a megvalósítást illetően, bár azért esetünkben más hangulatú fimről van szó. Bármennyire is kilátástalan a 3 fazon helyzete, akármennyire undorító a világ, nincs annál lélekemelőbb, mint amikor autógumiízű sült nyulat zabálhatunk két pofára többnapnyi éhezés után.

     Ha már kaja, szerintem ez egy könnyen fogyasztható mozi, de csak azoknak, akik nem idegenkednek a gondolattól, hogy mindenféle ufótámadás, belek szétloccsanása és táncoló bájgúnárok nélkül nézzen végig egy filmet. Kiváló alakítások, sajátos ábrázolás, szinte időt megállító jelenetek. És emellett, mivel én már csak ilyen bolond vagyok, hogy a humort keresem mindenben, meg kell említenem, hogy fantasztikus poénok találhatók ebben az alkotásban. Benigni egy csodálatos barom ebben a filmben.

     Kérem, nézzék meg, ha tehetik. Következzék akkor itt teljesen magától értetődően az, hogy: Ez a videó nem létezik.

Ugye mindenki odavan Christopher Nolanért? Jól van. Tény, hogy A tökéletes trükk nagyon király film, A Sötét Lovag nem különben, de például a Batman: Begins! egy rakás szemét. (Utólag ez a véleményem megváltozott.) És hát hiába a referenciák, a túlzott nyomatás miatt egészen addig hidegen hagyott az Inception, amíg ki nem derült, hogy Ellen Page, az egyik legkedvencebb színésznőm szerepel benne. Tehát: nem a rendező, nem a sztori és nem a négy Oscar-díj miatt néztem meg. Egy mondatban el tudnám mondani a véleményemet róla, de előbb jöjjön a történet: 

Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) extraktor (nem Zerg Extractor, de hát senki se tökéletes). Ez pedig annyit tesz, hogy Arthur nevű kollégájával (Joseph Gordon-Lewitt) egy speciális szerkezet segítségével ipari kémkednek, de nem ám akárhogyan: a titkokat a célpontjai agyának legmélyéről, a tudatalattijukból lopják ki, miközben a delikvensek alszanak. Az utolsó meló azonban rosszul sül el, de a gazdag Saito (Ken Watanabe) nem hogy bosszút akarna állni, amiért a fejében próbáltak meg turkálni, hanem egyenesen munkát kínál Cobbnak. El kell ültetnie egy gondolatot a rivális cég örökösének (Cillian Murphy) agyába, cserébe pedig visszakapja a szabadságát és újra láthatja a gyerekeit (hogy alapvetően miért nem mehet haza, az kiderül a filmből). Emberünknek pedig nincs nagyobb vágya, mint hogy végre hazatérhessen, ezért összeszedi a csapatát (az eddigiek mellett Page, Tom Hardy és Dileep Rao), a megbízó maga is csatlakozik, a banda pedig elindul, hogy három különböző tudati szinten próbálja meg befolyásolni a célpontot. De váratlan nehézségek adódnak minden szinten, Cobb pedig mélyen legbelül sötét titkot rejteget, ami mindnyájuk életét veszélybe sodorja. Vajon sikerül-e végrehajtaniuk a tervet vagy elbuknak és évtizedekre a Váróban (a leges legalsó tudati szinten) ragadnak? 

Nagyon röviden: Sokkal többet vártam. Ugyanaz a helyzet, mint az Interjú a vámpírralnál vagy az Avatarnál: annyit ugattak róla, hogy így de jó, úgy de jó; aztán mások megmondták, hogy egy szar és most, hogy láttam, korántsem vagyok lenyűgözve. A látvány szép, a megoldások ötletesek, a színészek jók, van pár poén is, de a történések helyett az alternatív realitások törvényei miatt lesz csavaros a film. Tehát ellentétben a The Dark Knight óriási káosz-összeesküvésével és a The Prestige tökéletes trükkjeivel, itt nem maga a történet rejti a csavarokat.  

SZPOJLER:

Kb. a tizenöt-huszadik percben rájöttem, hogy a feleség halott, innentől fogva egyértelmű, hogy a férjnek szembe kell majd néznie vele. Míg a Sucker Punch-ot azért szidta egy csomó ember, mert az egyes álomszintek nincsenek hatással egymásra, addig bár itt igen, a valóságra kurvára nem. A japán hapsi hiába tölt lent egy fél évszázadot, úgy jön vissza, mintha mi se történt volna vele és az indítójelenet hatására már tudjuk, hogy Cobb meg fogja menteni. Hiába basznak el valamit valamelyik szinten, ha alatta mindig van még egy szint, ahol helyre lehet hozni. Vagyis van tét, de a film végére úgy tűnik, hogy Cobbon kívül a többiek semmit se veszíthetnek, merthogy Saito szenvedését elsumákolják, sőt, amint visszatér, rögtön emlékszik arra, amiről korábban azt mondták, hogy nem fog. Tehát ugyanazt a kritikát el lehet mondani erről is. És az is rejtély maradt, hogy ha simán tudnak maguknak fegyvereket képzelni, akkor a projekciók miért nem? Miért ejtik el a képzeletbeli őrök a stukkereiket, miért vonatkoznak rájuk az anyagi törvények, miért lehet őket egyáltalán megölni? És még lehetne folytatni, de mégse akarom besározni az Eredetet. 

SZPOJLER VÉGE 

A megoldások, mint már említettem, nagyon ötletesek. Míg a felső szinten elég némi víz a felébresztéshez, az alsóbbakon már egész épületeket kell megsemmisíteni hozzá. Ami fent egy perc, az lejjebb lehet egy óra vagy egy év, és az álombeli halál mindenütt máshogy érinti az embert. Egészen váratlan helyeken egészen váratlan dolgok jelenhetnek meg, a szereplők se mindig biztosak abban, hogy éppen a valóságban vagy az álmok világában vannak (ez főleg a befejezésnél lesz lényeges).  

Leonardo DiCapriot sokáig utáltam, hiszen anno ő volt az aktuális nyálas szépfiú, de mostanra ezzel és A téglával számomra bebizonyította, hogy nagyszerű színésszé vált, aki nem csak a külseje miatt kapja a szerepeit. Joseph Gordon-Lewitt már kevésbé meggyőző, ezt a szerepet más is eljátszhatta volna - azért elismerem őt, amiért egy jelenet kivételével minden kaszkadőr-mutatványt maga hajtott végre és a szájába adott poénok ütnek ("Gyorsan! Csókolj meg!"). Őt persze elsősorban a hölgyek kedvéért tették be. Tom Hardy alakja jó fej, őt kedveltem és remekül játszott, bár különös, hogy a civilben olyan nyugodt/laza paliból pillanatok alatt golyózáport zúdító harcos válik. Dileep Rao lényegtelen, Ken Watanabe viszont fontos - annak ellenére szimpatikus volt, hogy az elején még ő a "rosszfiú". Ellen Page szép, de ahogy a Cukorfalatban, itt is egy drámai szerepben csillogtatja meg a tehetségét - ő egy rendkívüli színésznő, aki fiatal kora ellenére mindig remek teljesítményt nyújt. Őket egészíti ki Marion Cotillard, aki egyes jelenetekben egészen ijesztő és Page-hez hasonlóan gyönyörű, de emellett rendkívül tehetséges. Cillian Murphy-t most találtam először szimpatikusnak, ő itt egy amolyan elveszett lélek, akinek utat kell mutatni és bár rossz módszerrel, de biztosan a helyes irányba terelik. A mellékalakok között felbukkan még három nagy öreg: Michael Caine (a nagypapa), Tom Berenger (Browning) és Pete Postlethwaite (a haldokló cégvezető). Cobb kisfiát a rendező gyermeke, Magnus Nolan alakítja, a beépített légikísérő pedig Miranda Nolan, Christopher unokatestvére.  

Érdekességek: Nolan még 2001-ben írt egy rövid forgatókönyvet egy horrorhoz, ami álom-tolvajokról szól, az alapot a tudatos álom adta. Az évek során aztán átírta, ettől viszont rájött, hogy túl sok pénzbe kerülne leforgatni, így egyéb filmeket rendezett meg helyette. A totem ötlete talán Clifford D. Simak Ring Around the Sun című történetéből származik, ahol a szereplők egy ilyen pörgettyűvel tudnak egyik párhuzamos dimenzióból a másikba lépni (segíti őket a koncentrálásban). DiCaprio volt az első, akit kiválasztottak a szerepre, Nolan ugyanis régóta együtt akart dolgozni vele, de addig nem volt lehetősége rá. Page-re sok színésznő közül esett a választás, a rendező szerint "korát meghazudtolva ő a tökéletes kombinációja az újszerűségnek, a hozzáértésnek és az érettségnek". Ellen azt nyilatkozta, szerinte a karaktere a nézők megtestesülése: "Ariadne most tanulja meg ezeket a dolgokat, és közben segít a közönségnek megérteni a közös álom lényegét." A haja egyébként azért van kontyban a második szinten, hogy az animátoroknak ne kelljen azzal vesződniük, hogyan viselkedne a hosszú haj nullgravitációban:) Ez a harmadik műve a direktor úrnak, amiben Cillian Murphy fejére zsákot húznak. (Az előzőek a Batman-mozik voltak, ahol a Madárijesztőt kelti életre, egyébként nekem is beugrott, mekkora poén, hogy pont az ő fejére húznak zsákot.) Egy vicces mellékalak-név: Scott Pretty (Csinos Scott), ő egy járókelőt formált meg.  

Ariadné eredetileg mitológiai alak, ő adja Thézeusznak a kardot és a fonalat, amikkel legyőzheti a Minótauruszt, majd kijuthat a labirintusból - itt pedig a labirintusokat tervezi, a teszt során végül ezt a bizonyos mitikus építményt rajzolja le. Emellett alakja az Ariadne auf Naxos című operára is utalhat, ami Hugo von Hofmannsthal és Richard Strauss műve, egy opera az operában, ahogy az Inception álom az álomban. Yusuf az arab megfelelője a bibliai Józsefnek, aki képes volt megfejteni az álmokat. Mal (Cotillard karaktere) neve a Malorie rövidítése (ezért nem értem miért Molnak ejtik), aminek alapja a francia malheur szó, ami balszerencsét, boldogtalanságot jelent. A mal a latin nyelvekben és a franciában rosszat/gonoszt jelent, a visszatérő Edith Piaf-dalban is benne van (erről még lesz szó). A főszereplő figurák megfeleltethetőek egy tipikus filmes stábnak: Cobb a rendező, Arthur a producer, Ariadne a díszlettervező, Eames (Hardy) a színész, Saito a stúdió és Fisher (Murphy) a közönség. Egyesek azt mondják, a film maga a mozgókép-készítés és a moziban átélt élmények metaforája: képek villódzanak a szemünk előtt egy elsötétített teremben, mintha csak aludnánk és álmot látnánk.

Az első rendezése óta ez volt Nolan első munkája, ami abszolút az övé (író, rendező és producer is). Két visszatérő szám a történetben: 528491 és 3502 (illetve ezek különböző kombinációi). A gravitációs változáskor az egész folyosó, ahol Arthur van, forgott, a mozgó díszlet 8 méter hosszú volt. A kocsik között feltűnő tehervonat egy traktorra épített modell, amit egy valódi tehervonatról készített műanyag alkatrész-replikákból raktak össze. Az autók elvileg nem zökkenthetnék ki a mozdonyt a súlya miatt, de mivel álomban vagyunk, ez magyarázat lehet arra, mitől mozdul jobbra-balra a nekiütköző többi járműtől. A hídról lezuhanó autós részletet hónapokon keresztül vették fel, állítólag egy ágyúval lőtték ki a kocsit a vízbe. Az alvó hősök zuhanását egy napig tartott rögzíteni. Amikor beleestek a vízbe, tovább kellett játszaniuk, kb. öt percet töltöttek lent, ahol valóban úgy lélegeztek, ahogy azt láthatjuk, körbeadott oxigénpalackokkal.

Az említett visszatérő motívum a jelzésként használt Piaf-szám, a Non, je ne regrette rien. A dal arról szól, hogy az előadó nem bánt meg semmit, se rosszat, se jót. Marion Cotillard szereplése itt a dallal közösen puszta véletlen, sőt, Nolan el is akarta kerülni az összefüggés lehetőségét, ezért le szerette volna cserélni a dalt egy másikra, de a zeneszerző Hans Zimmer meggyőzte, hogy maradjon ez. A teljes Eredet 2 óra 28 perc hosszú, a Non, je ne regrette rien pedig 2 perc 28 másodperc. A zenei főtéma mély, lassú trombonjai valójában ennek a számnak a trombitái, csak borzasztóan lelassítva - elvileg egy éppen álmodó ember így hallaná Piaf muzsikáját. A stáblista leges legvégén ismét felhangzik ez a részlet, ezzel jelezve, hogy a néző "most fog felébredni a filmből".

Az Inception 160 millió dollárból készült és 825 milliónál is többet hozott be. (Külön 100 milliót költöttek a reklámozásra.) Rengeteg pozitív kritikát kapott, elsősorban eredetisége, szereplői, zenéje és látványa miatt - azonban néhányan negatívan értékelték. Négy Oscart nyert: Legjobb Vizuális Effektek, Legjobb Hangvágás, Legjobb Hangkeverés és Legjobb Operatőri Munka kategóriákban. Elnyerte a Legjobb Drámai Műnek járó Bradbury Awardot (ez sci-fiknek járó legmagasabb rangú díj) és ugyanebben a kategóriában kapott egy Hugot is. Készült hozzá egy internetes előzmény-képregény (Inception: The Cobol Job), valamint 2000 db, limitált kiadású Blu-Ray dvd, amik az álom-szerkezetet rejtő fém aktatáskában, egy szintén fém pörgettyű társaságában lapultak.

Az Eredet egy érdekes film, ám hiába a pörgős akció, valahogy mégse annyira izgalmas. Inkább lövöldözéssel és elképesztő dolgokkal megtűzdelt dráma egy férfiról, aki vissza akarja kapni elvesztett családját. Korántsem akkora szám, mint amekkora felhajtást kapott, de azért nem volt rossz, hátránynak maximum azt említhetném, hogy túl hosszú. 

Pontozás: 

imdb: 8.8 

Szerintem: 4/5 (Sokkal kitalálhatóbb, mint bármelyik másik Nolan-film.) 

Hírek: 

- Christopher Nolan következő nagy sikerre számítható filmje a The Dark Knight Rises, ami elsősorban Juno Temple és Anne Hathaway miatt érdekel:D, de benne lesz még Marion Cotillard, Miranda Nolan, Joseph Gordon-Levitt, Tom Hardy és Michael Caine is. Nolan úr ezen kívül írója a Zack Snyder keze alatt készülő Man of Steelnek, amiben Superman a stílusalkotó "visionary director" és a csavaros sztorik mestere összefogásának gyümölcseként születik újjá. Ezen felül Christopher bácsi pénzel még egy feltehetően 2015-ben érkező, egyelőre cím nélküli Batman-újrát is - ennek írója a remek tollú David S. Goyer. (Az itt említett háromból kettőt láttam, az első nagyon tetszett, a másodikat utáltam, akit érdekel, olvassa el a róluk írt cikkeimet!)

- Leonardo DiCaprio címszereplő lesz a még dátum nélkül Sinatraban, valamint producerkedik az Akira élőszereplős feldolgozásában. Úgy tűnik, Leo kedveli a keleti dolgokat, mert az Akira mellett egy Ninja Scroll című fantasy-be is befekteti a pénzét. A történetről: "A feudális Japánban egy nindzsa nyolc démoni harcossal méri össze erejét, hogy megvédje az országát." Erről se lehet még tudni, mikor lesz kész. (Ezek közül egy se valósult meg.) 

- Joseph Gordon-Levitt főhőse és producere a Loopernek, amiben a fiatal bérgyilkost önmaga jövőbeli énjének (Bruce Willis) megölésével bízzák meg... (Láttam, érdekes volt...)

- Ellen Page Woody Allennel és Jesse Eisenberggel játszik a mester következő mozijában, a Nero Fiddledben. (Ebből lett a Rómának szeretettel.)

- Ken Watanabe szerepel majd a már említett Akiraban. 

- Michael Caine-t a szintén ígéretesnek látszó Now You See Me-ben láthatjuk legközelebb, amiben egy bűvész-csapat előadásaik alatt a trükkjeik felhasználásával bankokat rabol ki, a pénzt pedig szétosztják a közönség között. (Mozsárágyú látta moziban egy barátnőjével, neki nem tetszett, én azóta se néztem meg, pedig már a második része is megvan.) 

Várható írások: Predator, Törvénytől sújtva. 

Ja és még valami: A befejező jelenet az elsötétüléssel nagyon király, de a sokak által odaképzelt mögöttes mondanivaló ellenére a lényege az, hogy Cobb nem törődik már azzal, hogy álom vagy valóság-e, amit lát - mert már elnyerte a jutalmát.

Még a Jégtörők alatt láttam ennek a reklámját és csak néztem, hogy "mi a túró, egy Christina Ricci-film, amiről még nem is hallottam", pedig ránézésre egészen új. Hát most már tudom mi ez, de ha nem rajonganék Ricciért, semmiképp se néztem volna meg... 

Willnek (Owen Benjamin), a főiskola sztárfocistájának szüksége lenne egy aláírásra, hogy átmenjen az egyik vizsgáján és a következő félévben is folytathassa a focizást, ám a reneszánsz irodalom professzora nem hajlandó segíteni rajta, csak egy feltétellel. Mégpedig azzal, hogy a fiúnak be kell állnia a Reneszánsz Vásár parasztjainak sorába és eképpen három hétig egy virtuális középkorban alattvalóként kell élnie. Mivel nincs más választása, elvállalja a feladatot, ami egy idő után egész érdekessé válik, mert a sok őrült között ott van a csinos Kate (C.R.), aki elsőre megtetszik hősünknek. Vajon elnyerheti-e a "herceg" a "hercegnő" kezét, vagy elbukik a lovagi tornán? És sikerül-e a rendes fickókból álló parasztoknak nyerniük a nagy finálén a beképzelt nemesekkel szemben? 

Ez egy ostoba és unalmas film, nincs mit szépíteni rajta. Az alapja egy klisé, amit már tízezerszer láthattunk: a főszereplő bekerül egy tőle totál idegen helyre és ott ő lesz az ász, ráadásul mindenki másnak jobbá teszi az életét. Ezt manapság már lehetetlenség felújítani, a mai néző már azon se lepődne meg, ha egy ember a marslakók közé próbálna beilleszkedni; azt meg, hogy napjaink embere a középkorban akar boldogulni, már legalább háromszor láthattuk (Egy kölyök Artúr király udvarában; Gagyi lovag; Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2). Az aranyos animált főcím még azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy a civilben géplakatos/ügyvéd/szippantóskocsizó ebben az alternatív világban herceg/lovag/lovagina lehet; de ebből semmi nem valósul meg. Az ötvenes években még talán viccesnek számító poénok (a szörnyen szar udvari bolond a báb-unikornisával, a ripacs és erőltetett "főgonosz", meg a csúnyán néző rosszfiúk) csak rontják a színvonalat és mindössze az a néhány jelenet értékelhető igazán, ahol Kate és Will civilben szórakoznak a vásáron.  

Valahogy sikerült idekeverni a még most is nagyon szép Ann-Margretet királynőnek, Martin Klebbát törpének és Szórakoztató Cedric-et irodalomprofesszornak; ám hiába voltak itt ezek a színészek, ha őket az elsősorban szintén színjátszó és segédrendező Scott Marshall irányította. A történet bárhonnan nézve gagyi, Benjamin karaktere pedig annyira hétköznapi, hogy az már túlzás - az nem színészet, ha csak önmagát adja. A teljes mozi eladása Christina Riccire hárul és bár csodálatos és nagyon szép, még ő sem elegendő ennyi szemét ellensúlyozására. A legnagyobb baj viszont az, hogy a Reneszánsz szerelem rémesen unalmas. A konfliktusok évtizedes klisék, a vége kitalálható és semmiféle meglepetést nem fog okozni. Kivéve persze, ha meglepődünk a háromnegyedénél látható feltűnően idióta vágáson, ahol a színpadról leeső férfi hirtelen egy másik férfivé válik, aki valahol máshol épp ráesik egy nőre. De hogy honnan, miért és minek, az nem derül ki... 

Érdekességek: A forgatás a Michigani Reneszánsz Fesztiválon zajlott, a helyi lakosok, látogatók és a fesztivál kosztümös résztvevői statisztákként szolgáltak. Az imdbn elolvastam gjartin svéd felhasználó véleményét, aki megvilágosította számomra, hogy "...[Ricci] a jegyese annak az idiótának, aki a férfi főszerepet "játssza". [Már elvileg nem.] Mivel ő [Benjamin] valamiféle komikus, ezért nagy szégyen, hogy egyáltalán nem vicces - az meg még elszomorítóbb, hogy bele kellett rángatnia Christina Riccit egy filmbe, amiben semmi jó dolog nincs." Az All's Faire in Love kb. 18 ezer dollárt hozott be, ezen kívül semmi egyebet nem lehet tudni róla, annyira marginális.  

Bár ez egy rendkívül unalmas és érdektelen film, még mindig ezerszer jobb a mások által egekig magasztalt Nem ér a nememnél, ami szerintem Ricci legrosszabb munkája. De csak a hozzám hasonló nagy rajongóinak ajánlom, hogy megnézzék; mások tartózkodjanak tőle! 

Pontozás: 

imdb: 5/10 (4 év alatt 0.5-öt csökkent.)

Szerintem: 2/5 

Hírek: 

- Cedric the Entertainer szinkronhang lesz a Madagaszkár 3.-ban. 

Várható írások: Eredet, Predator, Törvénytől sújtva.

     Úgy tűnik 1980-ban még vevők voltak a humorra az USA-ban, nem úgy, mint napjainkban.

     Ezért a Monty Python társulata fölült egy repcsire, ami Amerikába vitte őket, hogy terjesszék agymenésüket az óceán másik oldalán is. Bár lehet, hogy gyalogosan tették meg az utat, miközben mögöttük valaki kókuszdióhéjakat ütögetett egymáshoz.

     Az írásaik legjavát ültették át színpadra, ami merőben más megoldásokat kíván, mint egy tévéfelvétel különböző helyszíneken. És ami a lényeg; marha sok néző előtt ökörködtek művészien, ami meg nyilván fel is spannolta hőseinket (Hamrag Rachman, John Ecles, Rice Lied, Torn Jersey, Michael Lapin, Marty Rigelli) és így sikerült összehozni egy olyan filmet, amitől az embernek az az érzése támad, hogy ő is ott üvölt és röhög a közönségben.

     Sok zene csendül fel, az urak végig interakcióban vannak a népekkel, igazi bulihangulat uralkodik a halivúd bólban. Carol Cleveland, az állandónak mondható hölgy-Python és Neil Innes is feltűnik jó néhány alkalommal. Utóbbi a Bonzo Dog Doo-Dah Band tagja, amely zenekar hasonlóan ütődött, mint az MP alapítói.

     Rögtön az elején in medias res módon kezdődik az előadás, ami megalapozza a hangulatot, melyet csak tovább emelnek a Bruce-ok, akik sört dobálnak a nézőknek és énekeltetik őket. Különösen ilyen Hollywood Bowl-jellegű bazi nagy "helyszín-barát" jelenet az, amelyben komoly szerepet kapnak habostorták. Az egyik fénypontja, akarom mondani fémpontya a filmnek.

     A megtekintés közben ne lepődjünk meg, ha azt látjuk, hogy egy szuper boxoló saját magát győzi le, vagy Terry Gilliam beleokád a kalapjába, esetleg albatroszt akarnak ránk sózni, ezek teljesen természetes dolgok.

     Ódákat szeretnék zengeni a Monty Pythonról, de helyette inkább megnézem ezt a videót. Melyből kiderül, hogy a történelem nagy gondolkodói mind mocskos alkoholisták voltak. :)

Régi vígjáték a szerelemről, amiben John Travolta angyalt alakít - ennyi elég? Nekem igen:) 

A Daily Mirror újságban Frank (William Hurt) egy ikonikus kiskutyával fémjelzett rovatot vezet, ami különleges esetekkel foglalkozik. Amikor már őt és kollégáját, a kutyust trenírozó Huey-t (Robert Pastorelli) is a kirúgás veszélye fenyegeti, levél jön Iowából, ahol állítólag az üzenetet író idős hölgy együtt lakik egy angyallal. A sztorit meggyőzőnek látszó fotó támasztja alá, így a két férfi újdonsült kolléganőjükkel, Dorothy-val (Andie MacDowell) együtt elindul, hogy utánajárjon az állítólagos égi teremtménynek. Amit találnak, az minden képzeletet felülmúl: a magas, jóképű Michaelnek (Travolta) valóban szárnyai vannak, ám iszik, cigizik és a nőket sem veti meg, de egyértelműen az, akinek mondja magát. A két újságíró hatalmas sztorit sejt, így elhatározzák, hogy magukkal viszik az angyalt Chicagoba. De az út korántsem könnyű, mivel a szárnyas pasas mindenütt csak szórakozni akar, Dorothy szintén hátráltatja az akciót és még egy isteni terv is lapul a háttérben, ami két megtört szív összehozására irányul. Vajon Michael időben teljesíti a feladatát? És vajon Franket meg Huey-t kirúgják, vagy övéké lesz az évszázad sztorija? 

Ez egy vicces, kedves film, ami végülis arról szól, hogy az élet tele van apró csodákkal, amiket érdemes meglátni, és varázslatos, vissza nem térő pillanatokkal, amikből örökké tartó, kellemes emlékek születhetnek. Travoltából sugárzik a vidámság, az életöröm, és Mozsárágyú szerint a haja is tök jó volt:D Andie MacDowellhez közel állnak ezek a szerepek, viszont William Hurtöt ebben a vígjátékban látni szinte élményszámba megy. Itt ugyanis nemcsak verekedik, hanem egy tőle szinte idegen, laza és kissé komolytalan fickót játszik. Robert Pastorelli nagyon hasonlít Oliver Plattre, de ezen kívül semmi érdekes nincs benne, akárki más is Huey bőrébe bújhatott volna. Ismertebb arcok még: Bob Hoskins (ő az urak főnöke), Carla Gugino (az őket felvevő friss házasok közül a menyasszony), Richard Schiff (az olasz étterem pincére, pl. a Négybalkézben és a Zsaru pánikbanban láthattuk), valamint meg kell említeni Margaret Travoltát (John testvére, az egyik riporter) és Tom Woodruff Jr.-t (ő a bika:D). A rendező-író-producer a Női vonalakat is dirigáló Nora Ephron volt.  

Érdekességek: Andie MacDowell a saját hangján énekel, a Huey feleségéről szóló pár sort a rendezőnő írta. A mozi legvégén van az a különleges jelenet - sajnos nem találtam róla adatokat, de nagyon érdekel, vajon hogyan készült? Mert tök jó:) A Michael 46 millió dollárból lett és majdnem 120 milliót hozott vissza, a kritikusok negatívan értékelték.  

Elsősorban Travolta nagyszerű alakítása és MacDowell aranyos karaktere (na meg a kiskutya) miatt érdemes megnézni, párszor lehet rajta jókat nevetni. De ha Hurt helyett mást választottak volna, talán sokkal jobb lett volna... 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5  

Hírek:

- William Hurt a The Host című sci-fi thrillerben játszik, amiben egy különös lény próbál a jövő utolsó emberkolóniájára bukkanni. (Ez Stephanie "Tvájlájt" Meyer újabb szemete, csak ekkor még nem volt nyilvánvaló számomra.)

- Richard Schiff feltűnik majd a Man of Steel szereplőgárdájában. (Hujj, de szar volt... Akit érdekel, olvassa el a cikkemet róla!)

Várható írások: Reneszánsz szerelem, Predator, Eredet, Törvénytől sújtva.

"Kwantsu, srácok!"

Gyerekkoromban rengetegszer láttam ezt a filmet, de azt hiszem, hogy alapvetően is a mellékszerepben lévő Leslie Nielsen miatt vonzott, hiszen mióta az eszemet tudom, kedvelem a mozijait. Anno még a '70-es években megjelent a Kojak egyik epizódjában rosszfiúként és nagyon sokáig drámai színészként dolgozott, mielőtt áttért volna a komédiázásra, szóval egy olyan mozgókép, ahol Nielsen a főgonosz, az már alapból érdekes. Viszont emellett kevés pozitívummal bír a Szörfös nindzsák, de a belőle áradó igazi '90-es évek érzés miatt nagyon kellemes nézni:)

Johnny (Ernie Reyes Jr.) és Adam (Nicolas Cowan) átlagos ázsiai származású amerikai srácok. Egész nap szörföznek, nem törődnek a sulival, a leckével és arról álmodoznak, milyen lenne gondtalanul élni. Aztán, ahogy Mia Thermopolis-szal, velük is megtörténik a csoda: kiderül, hogy egy messzi ország, Patusan (vagy Patu San) hercegei, akiket a terror elől kellett még kiskorukban kimenekíteni onnan. Most pedig vissza kell menniük, de nem ám azért, mint a neveletlen hercegnőnek, őket ugyanis nindzsák üldözik! Elrabolják a pótapjukat és a házuk is felrobban, az életük pedig folyamatos veszélybe kerül, mert a velejéig romlott, kiborg Chi tábornok (Nielsen) meg akarja öletni őket. A fiúk viszont a félszemű harcos Zatch (Ernie Reyes Sr.) vezetésével elindulnak az úton, amit a Sors jelölt ki számukra. Elkíséri őket a szépséges Ro-May (Kelly "Lady Deathstrike" Hu), a lüke Iggy (Rob "Tökös" Schneider) és a zsaruéletbe belefáradt Spence hadnagy (Tone "Ace Ventura haverja" Loc), hogy aztán együtt küzdjenek meg a gaztevőkkel Patusan felszabadításáért! De ennyi hülye egy rakáson sok nevetséges helyzetet szül, pláne ha még a gonosz is szerencsétlenkedik - vajon mi lesz a fiúk ámokfutásának vége: hercegi cím vagy egy hely a temetőben?

A sok felesleges amcsi-poénon, az énekelgetésen és Roy Schneider (legelső felbukkanásától eltekintve) teljes mértékig kukába kívánkozó alakításán kívül ez egy egészen tűrhető harcművészeti vígjáték. A két fiú szimpatikus, a lány nagyon is:), csak ez a barom vörös hajú ne lenne - de még ő se irritáló, bármennyire az akar lenni a figura. A harcok megfelelőek, van egy pár szokásos marhaság (ha gépfegyverünk van, nehogy lőjünk vele a hősökre), néhány remek poén (mondjuk a lépcsős:D) és hát Nielsen ebben a különös szerepben - ezek mind jó dolgok. Viszont összességében ez a film csak annyi, hogy a "koldusból lesz a királyfi"-helyzetet némi verekedéssel, szörfözéssel meg buta viccekkel egészítik ki.

Érdekességek: A rendező az a Neil Israel, aki az első Rendőrakadémia fontos társalkotója, a sulis részben látható is, ő a tanár, aki Johnny-nak lamentál. Az idősebb Ernie Reyes volt a harcjelenetek koreográfusa, a fiatalabbik pedig társproducerkedett. Nicolas Cowan azóta nem szerepelt sehol. A Surf Ninjas-t a New Line a Segával közösen pénzelte és a forgatással egy időben készült hozzá a videojáték - ezt láthatjuk a filmben is, Adamnél. A játék előbb jött ki, mint maga a mozi, ez volt az első, amit egy mozgókép alapján csináltak és az első, ami megelőzte az alap alkotást. A Szörfös nindzsák készítési költsége ismeretlen, de kis híján 5 millió dollárt hozott vissza - ránézésre legalább ennyiből készült, szóval nem hiszem, hogy sokat hozott volna vissza. A kritika mindenütt negatívan viszonyult hozzá, ez érthető is.

Kedvelem ezt a filmet, mert egyike azoknak, amiket gyerekként rengetegszer láttam, de akinek nincs hasonló viszonya vele, annak nem ajánlom, mert valószínűleg úgyse fog tetszeni neki.

Pontozás: 

imdb: 5/10 (4 év alatt 0.7-et emelkedett!)

Szerintem: 4/5 (Sok benne a fölösleges, unalmas dolog.)

Hírek:

- Rob Schneider Michelle Rodriguezzel és Adrien Brody-val közösen játszik majd az InAPPropriate Comedy című vígjátékban.

- Kelly Hu következő mozija a The Wizards Hunter: The Hunt for Evangelion Crowley lesz. Műfajai: dráma/fantasy/horror; Hu kisasszony mellett Michael Jai "Spawn" White és Stuart "Dorian Gray" Townsend a főszereplők. A sztoriról: "Ez Samuel Stone, az elátkozott nyomozó története, aki felfedezi saját homályos múltját és szembesül az elkerülhetetlen végzettel, miközben Aleister Crowley Evangéliumára vadászik."

Várható írások: Predator (még mindig), A szállító 2.

Itt a rém hülye betétdal (elnézést a Tengerparti Fiúk rajongóitól):

      Emlékszem, annak idején nagyon dicsérték ezt minden felületen, 7.9-et kapott az imdb szavazóitól (Tévésámán megjegyzése: ez 2016-ra már csak 7.7), nekem mégis csak Ringo Starr felemlegetése maradt meg belőle. Nem olyan nagy szám, de meg kell hagyni, vannak benne kiváló megoldások is.

      Az elején leszögezik számunkra, hogy ez nem egy szerelmesfilm. Csak két ember megismerkedésének története. Summer (Zooey Deschanel) és Tom (Joseph Gordon-Levitt) január 8-án találkoznak (ami meg Elvis szülinapja például, csak, hogy zenei témánál maradjunk, ami azért fontos része a filmnek). A mezei néző számára oly izgalmas felborított időrendet követi a film, össze-vissza haladunk ebben az 500 napnyi történetben. Talán nem is lehetne két eltérőbben gondolkodó embert találni náluk; Tom hisz a szerelemben, a sors erejében, a nagy Ő-ben; Summer viszont elvált szülők gyermeke, ennélfogva nem gondolkodik hosszú távon kapcsolatok szempontjából, szerinte nincs is szerelem, ő a jelennek él. Zenék terén hasonló csak az ízlésük és Summer szerint minden idők legkitűnőbb Beatles nótája az, amit majd béillesztek a bejegyzés végére. Ez nyilván senkit sem érdekel, szóval elmondom, hogy...

...egyszer a hányinger kerülgetett a film nézése közben, máskor meg a fejem leesett a vihogástól. Annyira sok idegesítő pillanat van benne, hogy az borzasztó. Úgy tudnám jellemezni, hogy olyasmi hatással voltak ezek az agyamra, a szememre és fülemre, mint amikor egy kedves, hosszú körmű egyén karcolgatja az iskolában a táblát. Jesszus, de tenyérebe mászó részek voltak... De akadtak hangulatos epizódok is, illetve alapjában véve a két főszereplő jól játszik.

     Az első negyed órában nagyon csábítónak tűnt a távirányító, aztán lusta voltam átkapcsolni és ezután tetszeni kezdett. A közepéig, onnantól úgy voltam vele, hogy most már megnézem, hátha érdekes vége lesz. De sajnos nem. Tehát a megvalósítás - néhány tízperctől eltekintve - jó volt, maga a történet nagyon unalmas, de a szereplőket bírtam, szóval megnéztem.

     Na most akkor következzék az említett dalköltemény.  

Nagy Spawn-rajongó vagyok, ezért régen sokat böngésztem a spawn.comot és ott rengeteg olyan figurával találkoztam, amik arra vittek rá, hogy később megnézzem a filmeket, amikből készültek. Így történt pl. a Hellboy-jal, de ott figyeltem fel először a Slap Shotra is. Ha már figura készül belőle, akkor az valami (2016-ra ez már korántsem igaz), úgyhogy mivel most adta a Viasat3, meg is néztem. Triplán jól jött, mert egyrészt sportfilm (azokat szeretem), másrészt megtudhattam, kiket ábrázol a McFarlane-gyár figura-szettje, harmadrészt pedig végre láthattam valami Paul Newman-mozit - bevallom, azt hiszem ezen kívül egyetlen másik művét se láttam, pedig nem semmi színész volt. Lássuk hát, miről is szól a Jégtörők! 

Charlestown egy kis iparváros, amit leginkább a gyár tart el. A város hokicsapata a Chiefs, ami nagyon nagy pechszériától kísérve játszik a kis ligában, sose jön össze nekik semmi. Ráadásul kiderül, hogy a gyár bezárja kapuit és így 10 ezer munkás kerül az utcákra, ez pedig rosszat jelent a csapatnak is. Mert ha nincs ember, aki fizetni tudna a jegyért, akkor ki nézné meg az amúgy igen rosszul játszó fiúkat? A válasz hamarosan kiderül, ugyanis a kontár menedzser leszerződteti az idióta külsejű Hanson-tesókat (Jeff Carlson, Steve Carlson és David Hanson), akik már az első meccsükön összevernek és letaglóznak mindenkit. Az öregedő irányító/edző, Reggie (Newman) pedig meglátja a lehetőséget ebben, mert a közönségnek tetszik a cirkusz, így hamarosan a Chiefs elkezd durvábbnál durvább módszerekkel küzdeni a pályán, a jégkorong pedig lassan pankrációvá alakul. Közben azonban egyre feljebb haladnak a ranglétrán, egyre több lesz a szurkolójuk és a felhajtás is csak nő, de vajon hová vezethet mindez? Nyerhetnek-e így bajnokságot és ha övék lesz a kupa, vajon egyben maradhat-e a hazugságok talajára épülő csapat, vagy a pénzügyi válság miatt feloszlatják őket?

A nyitó 10-15 percben semmi nem történik, de érdekelt, hogy mi lesz. Csak jóval később, a Hansonok első bevetésekor indul be a film és bár sokszor olyan dolgokról esik szó benne, amik aligha nevezhetőek érdekesnek (Reggie szerelmi és szexuális élete), van egy megfoghatatlan hangulata, ami odaszegezett a képernyő elé és a nagy bunyókká fajuló meccsek hatalmasak, szóval volt mit nézni. Azért mégse lehet csak úgy elmenni a film kora mellett, ugyanis az eltelt több mint 30 év miatt a poénok megkoptak, kevésbé viccesekké váltak, de azért így is akad pár humoros jelenet. A Slap Shot abszolút egy emberre koncentrál: Newmanre, így csak azt láthatjuk, ami vele vagy körülötte történik. Mindössze a játszmák azok, amik alatt a hangsúly kicsit áthelyeződik a többi csapattagra, a játékra és a bunyóra; a fennmaradó időben azt mutatják, hogy próbál Reggie csajozni, hogyan akarja egyben tartani a bandáját és végülis hogy miként akarja megtalálni a saját boldogságát.

Kérdés, hogy mennyire fontos itt a hoki? Az elején szinte alig, amit pedig később látunk, az valódi jégkorong helyett inkább Bud Spencer és Terence Hill a jégen:D Az egyes karakterek nem annyira kidolgozottak, mindenkinek van valami emberi jellemzője, de ezeknek a jégen szinte semmi szerepe nincs, hiszen például mit számít a pályán, hogy valaki francia-e? De legalább itt bemutatják azt, ami a többi sportfilmből nagyrészt hiányzik, az életszerűséget. Mindenki káromkodik, anyázik, senki sem szupertehetség, de fura módon mégis elveszett a "te ezt basztad el, te azt basztad el, figyelj erre, passzolj", stb., ami a csapatszellem meglétét igazolná. Senki se hibáztat senkit, a játékosoknak nincs konfliktusuk se egymással, se az edzővel - egyetlen kivétel ez alól Michael Ontkean Nedje, aki direkt kimarad a verekedésekből, és helyette rendes hokit akar játszani. De ő is csak Reggie-vel kerül összetűzésbe és akkor se valami nagy dologról van szó, hanem sima passzív ellenállásról. Szóval van is hoki, meg nincs is, van is csapat meg nincs is, vannak is karakterek, meg nincsenek is...

Nagyon sokszor csúnyán beszélnek a szereplők, ettől az egész annyira valóságos lesz; ezen kívül van leszbikus meg homokos karakter, rengeteg szó esik a szexről és az ágyjelenetben sokáig mutatnak egy félpucér hölgyet, vagyis itt a takaró mindenkinek ugyanaddig ér:) Visszatérő motívum az elveszett szerelem, hiszen Reggie a volt nejét akarja visszakapni, Ned pedig, bár szétmegy asszonyával, Lily-vel, mindketten titokban a másikra vágynak. Newman karaktere próbálja elnyerni valamelyik nő szívét, de hogy sikerrel jár-e, azt nem árulom el. Az életszerű légkör megteremtését szolgálja az is, hogy bemutatják, amint a jégkorongosok rárepülnek egymás feleségeire, és emellé a készítők rámutatnak a sport-bizniszben utazó gazdagok machinációira. Egy mellékszálban megjelenik, hogy mi mindent tesz meg az edző a csapata egyben tartásáért, akár az egész világot hajlandó átverni - más kérdés, hogy ez jó-e vagy sem. A végén pedig csinálnak egy fordulat-fordulatot, amihez hasonlót még sose láttam, pláne nem sportfilmben, ez még külön érdekes (arra gondolok, hogy mi történik az utolsó meccsen).

Számomra Newman mellett három ismert arc akadt: Brad Sullivan - a perverz Morris, aki Thomas atya volt az Apácashow 2-ben; Swoosey Kurtz - itt az egyik játékos felesége, és pl. Vadtűz a Buboréksrácban; valamint M. Emmett Walsh - Dickie Dunn, az alaptalan híreket megíró újságíró, pl. a Kelekótya karácsonyban találkozhattunk vele. A Hansonokat valódi hokisok játszották: Jeff és Steve Carlson tesók a valóságban is, ráadásul van egy harmadik bátyjuk, Jack, aki azonban nem tudott részt venni a forgatáson, helyette jött David Hanson, aki szerencsére nagyon hasonlít a Carlsonokra. Steve és David jelenleg edzőként dolgoznak, Jeffről nincs adat. Michael Ontkean szintén profi jégkorongos volt, mielőtt színésznek állt. Még két embert meg kell említenem: Lindsay Crouse-t, aki Lily, Ned felesége (ő olyan cuki) és Susan Kendall Newmant, Paul lányát, aki pedig gyógyszertárasnőt és rajongót is alakított. A forgatókönyvet Nancy Dowd írta, testvére, Ned Dowd kis ligás élményei alapján. Ned a kaszkadőrök vezetőjeként és technikai tanácsadóként vett részt a forgatáson, valamint ő a rettegett afrofrizurás ellenfél megtestesítője. A rendező George Roy Hill, aki a nagyon különös Az ötös számú vágóhidat és a nem túl jól sikerült Fura farmot jegyzi.

"Az erőszak bemocskolja, megöli ezt a sportot."

Érdekességek: A slapshot a legerősebb lövés e sportban. A Chiefs-et a valóban létező Johnstown Jets inspirálta, amiben a szereplők közül többen játszottak; néhány verekedést a valóságban megtörtént események inspiráltak. Newman azt nyilatkozta, hogy ezen a forgatáson szórakozott a legjobban és ez volt a kedvence saját filmjei közül. Emellett megemlítette, hogy civilben elég keveset káromkodott, ám a Slap Shot után ez megváltozott, mert annyira beleragadtak a szitokszavak a beszédébe:) A Hanson-testvérek szövegei improvizációk voltak, a cselekedeteik nagy része ugyanígy spontán jött. Amikor az öltözőben a fiúk alumínium-fóliát tekernek a kezükre, azt azért teszik, hogy az ütéseikkel fel tudják szakítani az ellenfeleik arcát - állítólag a Carlsonok ezt csinálták élesben is, de ők ezt később tagadták. Szerintük éppen csak kőkeményre szárított vizes bőr-golfkesztyűik voltak:D A filmben "old time hockey"-nak, vagyis régi idők hokijának nevezik a rendes szabályok szerinti játékot, ám a való életben ezt éppen az ellenkező értelemben használják.

A Jégtörők készítési költségéről nincs adat, de 28 millió dollárt hozott be, ami azért szép summa, főleg 1977-ben. A kritika az évek alatt egyre pozitívabban állt hozzá, mára kultfilm-státuszban van. A mai napig sok NHL-csapat nézi a repülős vagy buszos utazásokon, sok profi hokis a kedvenceként nevezi meg mostanában is. Hatását mutatja, hogy a jégkorongozók egymás közt Dickie Dunn-nak nevezik azt az újságírót, aki megalapozatlan híreket közöl:) Kanada francia nyelvterületén különösen kedvelt alkotás ez, mert a két francia játékos egy ottani dialektust használ és azon káromkodnak. A már említett régi idők hokija mellett egyéb szólások is bekerültek a külföldi jégkorongozók nyelvezetébe, sőt, kint lehet kapni Chiefs-mezeket. Utólag valódi csapatok megválasztották maguknak ezt a nevet, jelenleg a világon legalább három hoki-csapatot hívnak Chiefs-nek. Ezek közt akad olyan, amelyik a filmben látott mezeket viseli.

A Hanson-tesók beépültek a popkultúrába, Jeff, Steve és David máig híresek erről a szerepükről - meg is élnek belőle, rengeteg hokimeccsen felbukkannak hozzájuk hasonló alakok az USA-n belül. Anno felajánlották nekik, hogy kapnak egy saját mozit, de visszautasították, mert mindegyikőjük a valódi sportkarrierjére akart koncentrálni. Őket ábrázolja a McFarlane által kiadott Cult Classics-széria három figurája, amiket össze lehet kapcsolni, ezáltal kialakítható egy közös dioráma - ezeket anno meg kellett változtatni, mert először véres uniformissal gyártották őket és a szülők panaszkodtak:) A Maxim magazin 1998-ban a Slap Shotot választotta a valaha készült legjobb "fiús mozinak"; az Entertainment Weekly Top 50 Kultfilm listáján a 31. lett. A GQ nevű újság beválasztotta aközé a 30 film közé, ami "megváltoztatta a férfiak életét", az egyik cikkírójuk szerint az utóbbi 50 év legjobb sport-mozgóképe ez. Hasonló véleményen volt a The Hockey News, ahol a világ legjobb jégkorong-filmjének választották. Két folytatása készült (Breaking the Ice, The Junior League), ezek videóra jöttek ki, mérsékelt sikerrel.

Érdekes film volt, de örülök, hogy láttam. A sportmozik egyik ősatyja, ami például a nagy kedvencemnek számító Kerge kacsák-trilógia előtt taposta ki az utat. Különös atmoszférája magával ragad, duplán csavaros befejezése még ma is meglepően hathat és a Hansonok tényleg nagyszerű fickók:D Aki szereti ezt a témát, mindenképpen adjon neki egy lehetőséget!

Pontozás:

imdb: 7.4 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az eleje és sok egyéb részlete kicsit unalmas.)

Hírek:

- M. Emmet Walsh egy érdekesnek tűnő dráma/fantasy-n dolgozik jelenleg, ez a The Odd Life of Timothy Green. A sztoriról: "Egy gyermektelen pár elás a kertjében egy dobozt, amiben benne van minden vágyuk egy gyermek iránt. Hamarosan pedig meg is születik a kicsi, ám Timothy Green több, mint aminek látszik." A női főszerepben Jennifer Garner. Mit gondoltok? Nekem elég jól hangzik. (Azóta megnéztem, írtam róla, tetszett.)

Várható írások: Predator.

Ha azt mondom, Guy Ritchie, akkor sokaknak Madonna volt férje ugrik be, ami elég szar. Viszont a legtöbbeknek a nagyszerű Blöff fog felrémleni, ami a szórakoztató krimi-akciófilmek netovábbja:) Ritchie később kiegészítette ezt a nem rossz Spílerrel és mostanában bizonyította, hogy más területen is remekül tudja kamatoztatni egyéni stílusát, lásd az új Sherlock Holmes-ot (és a folytatásával). De mindenki elindul valahonnan és emberünknek már az első mozija elképesztően magasra tette a mércét, mondhatni új műfajt teremtett - ez volt a Lock, Stock And Two Smoking Barrels...

Eddy (Nick Moran), Tom (Jason Flemyng), Szappan (Dexter Fletcher) és Dudva (Jason Statham) négy jó haver, akik megpróbálnak boldogulni az életben, ki így, ki úgy. Mivel Eddy nagyszerű pókerjátékos, ezért a fiúk elhatározzák, összedobnak neki 100 lepedőt, hogy részt vehessen Baltás Harry (P.H. Moriarty) elit éjszakai kártyapartiján, ahol aztán majd megszedi magát. Legalábbis ez a terv. De a dolgok nem ilyen egyszerűek, mert a dörzsölt Harry csal, így pedig átveri újonc játékostársát, aki ezzel félmillió fontot veszít. A négyesfogat egy hetet kap, hogy összeszedje a lóvét, de mégis honnan lehet ilyen rövid idő alatt ennyire sok pénzt szerezni? Ebben az esetben a szomszédból, ahol a magát csak Kutyának nevező tolvaj (Frank Harper) embereivel a környék legjobb marihuánáját termesztő hülyéket készül kirabolni. Hőseink felállítják a briliáns csapdát, ám arra nem számítanak, hogy a fű egy jelentős személyé; az antik puskák, amiket elrettentésül vettek, szintén hiányoznak valakinek és hát ki ne akarna lecsapni az 500 ezres zsákmányra? Az események pedig beindulnak, röpködnek a golyók és szállnak a jobbnál-jobb szövegek; de vajon ki viszi a bankot és ki találja majd magát a két füstölgő puskacső rossz végén állva?

"Nem lopott az áru, csak nincs kifizetve."

Ez egy óriási film. Már a pörgős nyitójelenet magával ragad és aztán is végig fenntartja a figyelmet. Mivel annyi szálon fut a cselekmény, muszáj figyelni ahhoz, hogy értsünk minden poént, meg tudjuk, ki kivel van, stb. Az ügyesen megalkotott karaktereknek mind-mind van valami saját, egyéni motivációja: van aki félelemtől, van aki nyereségvágytól és olyan is akad, aki bosszútól vezérelve járja útját; a sok külön szál pedig összefut végül és (elvileg) mindenki megkapja, amit érdemel. Mindezt pedig szórakoztató formában tárják elénk, a Ritchie-re oly jellemző megállított képekkel, lassításokkal, marhajó zenével, bunyóval, lövöldözéssel, basszamegezéssel és ütős poénokkal. (Nekem mindössze a jó nők hiányoznak belőle, csak a sztriptízbáros jelenetben van egy csaj, mindenki más férfi.) A befejezés szintén újító jellegű, hiszen a képzeletünkre bízzák, vajon mi történik a kép elsötétítése után.

Guy Ritchie író, rendező és szereplőválogató is volt. Ez Jason Statham és Vinnie Jones első filmje, mellettük pedig csupa olyan arc vonul fel, akiket már azóta láthattunk valahol. Jason Flemyng mostanában különféle szörnyeket játszik (pl. Azazelt a legutolsó X-Menben), de cigányként feltűnik Brad Pitt társaságában, a Blöffben. Steven Mackintosh-t, aki a füvesek vezetője, Tannis-ként láthattuk az Underworld 2-3-ban; a narrátort/Alant játszó Alan Fordot pedig szintén a Blöffben, ahol ő volt a Bunkó. P.H. Moriarty szerintem kiköpött Rade Serbedzija, elsőre össze is tévesztettem őket, a jobbkezét, Barry-t életre keltő Lenny McLean pedig híres-hírhedt tagja volt az angol éjszakai életnek, mielőtt színésznek állt. A történet szempontjából még pár embert muszáj megemlíteni: Stinget, aki Eddy apja; Victor McGuire-t és Jake Abrahamot, ők  a két balek, akiket Barry megbíz, hogy lopják el a puskákat; Stephen Marcus-t, ő Nick, a görög és Vas Blackwoodot, vagyis Rory Breakert. A producer Matthew Vaughn volt, akit egy pillanatra láthatunk, őt ráncigálja ki Kutya a kocsijából:)

"Meleg helyzet volt. És ha helyzet van, akkor lépni kell. Már ha olyan a helyzet."

Érdekességek: Amikor a görög összetöri az üvegasztalt, az véletlen baleset volt, de a rendezőnek annyira megtetszett, hogy visszatérő poént csinált belőle. Jason Statham a valóságban is dolgozott utcai árusként; Vinnie Jones-t pedig éppen a forgatás kezdésekor engedték szabadon a zsaruk, merthogy egy darabig a vendégszeretetüket élvezte a szomszédja elveréséért:) Dudvát angolul Baconnek hívják - vajon hogy sikerült ez a fordítási bravúr? A Barry által fojtogatott úriember Tim Maurice-Jones, a vezető operatőr; a producerek közt felfedezhetjük Sting feleségét, Trudie Stylert. 125-ször mondják a bassza meg valamelyik verzióját, a focimeccsen pedig a játékosok közt megnevezik Vaughnt és Ritchie-t. Érdekes hiba, hogy az állítólag az emberek reakciójából remekül olvasó Eddy akkor is tovább emeli a tétet, amikor Harry rendkívül feltűnő módon reagál a jó lapjárására - ezt mi is láthatjuk, mert ráközelítenek a Baltás szemére. Lenny McLean a bemutató előtt egy hónappal, 49 évesen hunyt el, agyi áttétes tüdőrákban, a filmet az ő emlékének dedikálták. 2000-ben indult egy, a film alapján készült sorozat, a Lock, Stock... (és minden egyes epizódnak másként folytatódik a címe).

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső 1 350 000 dollárból készült és több mint 25 milliót hozott vissza. A kritikusoknak és a közönségnek is nagyon tetszett, hamar kultfilm-státuszt kapott. A Total Film magazin 2004-ben a valaha készült 38. legjobb brit mozgóképnek választotta; 2000-ben a Mystery Writers of America nevű szervezet Guy Ritchie-t Edgar Awarddal tüntette ki a történet megalkotásáért.

Nagyon nagy film, látni kell! Könnyedebb a Blöffnél, rendkívül szórakoztató és izgalmas, mindenkinek ajánlom!

Pontozás:

imdb: 8.2

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Jason Flemyng a legendás orosz horror, a Viy újrájában, a Viy. Vozvrashchenie-ben látható mostanság - talán ott is szörnyet játszik?

- Dexter Fletcher szintén egy borzongatós alkotásban bukkan fel, ennek címe Coven - valószínűleg vámpíros.

- Nick Moran a változatosság kedvéért ugyanúgy horroron dolgozik, ez pedig a 13 Eerie, a női főszerepben Katharine Isabelle.

- Jason Statham marad az akciófilmek területén, ebben az évben két folytatással jön majd a mozikba: The Expendables 2 (az elsőt meg kéne nézni...) és The Fast and the Furious 6 (sok lesz már...).

- Steven Mackintosh? Találjátok ki, mi a műfaja a vele készülő Elfie Hopkins-nak:D Annyit segítek, hogy erről szól: "Egy feltörekvő tini nyomozó belebotlik élete első ügyébe, mikor elkezd kutatni a szomszédjába költöző rejtélyes család után." Ebből nem biztos, hogy rá lehet jönni, na, megmondom: horror...

- Alan Ford a beszédes című Cockneys vs Zombies-ban ("Egy csapat bankrabló a zombiktól hemzsegő Londonból próbál kijutni.") és a szintén sokat sejtető Strippers vs Werewolves-ban játszik 2012-ben, utóbbiban Robert Englunddal együtt.

- P.H. Moriarty a gengszteresdiből horrorba átcsapó The Haunting of Harry Payne gárdáját erősíti ("Az egykori gengszter Harry Payne szembenéz erőszakos múltjával és az ellene irányuló síron túli bosszúval.").

- Frank Harpert a mostanság divatos görög mítoszokból merítő irányzatot valamiféleképp újraértelmező The Nephilimben nézhetjük meg hamarosan - a műfajt már nem is merem megnevezni:D

Más téma: Az új Heineken-reklámban sörrel koccintanak. Miért nem gondolkodik kicsit el a cég az országról, ahol reklámozni akar, mielőtt egy ilyet műsorra tűz? Ez olyan, mintha disznóhúst hirdetnének az araboknak... Az meg külön szégyen, hogy a magyar tv-társaságok nyugodtan játsszák ezt, mintha mi se történne bennük...

Várható írások: Jégtörők, Predator, ha szerencsém van, akkor mozizni is el tudok menni.

Itt pedig a film impozáns zenei felhozatalából a kedvencem, amit a nagy kártyaparti alatt hallhatunk, vagyis a Liar, Liar a The Castaways-től:

Tegnap úgy gondoltam, ideje lesz megnézni valamilyen filmet, hiszen már két napja nem írtam semmit. Vacilláltam a Predator és e között, végül az utóbbi mellett tettem le a voksomat, mert úgy gondoltam, erről kevesebbet kell beszélni. A '79-es Nosferatu igazi ritkaság, azok között a mozik közt foglal helyet, amiket egyszer ha leadnak, mindenképpen meg kell nézni és fel is kell venni - ilyen volt A Paradicsom Fantomja vagy a Panoptikum is.  

Térjünk a trágya! Bram Stoker mára leghíresebb regényét, ami saját korában nem volt túl nagy fontosságú, elsőként egy magyar filmes vitte az ezüst vászonra, ám ez a mű mára az elveszett mozgóképek sorát bővíti. (Valójában alig volt köze a Drakula gróf rémtetteihez...) 1922-ben aztán elkészült a Nosferatu: Ein Symphonie des Grauens, amit a fény-árnyék-technika nagyszerű úttörője, az expresszionista művész Friedrich Wilhelm Murnau rendezett, a szörnyeteget pedig Max Schreck keltette életre. Schreck alakítása olyan félelmetesnek hatott saját korában, hogy sokan azt találgatták, valójában ki lehet ez a hatalmas termetű, ijesztő külsejű férfi, vagy, hogy egyáltalán tényleg ember-e. Erre a bizonyos vérszívóra, Orlock grófra pedig még most, 90 évvel később is emlékezünk, a horror mai bestiáinak egyik ősapjaként tekintünk rá és bizony ha nekem azt mondják, hogy vámpír, akkor az elsők közt az ő képe ugrik be - Lugosi Bélaé és Gary Oldmané mellett. 

A '22-es Nosferatu kis híján az enyészeté lett, miután Stoker özvegye beperelte a gyártó Pranat és követelte, hogy semmisítsék meg az összes kópiát. Szerencsére nem így lett és ez a remekmű a mai napig megtekinthető, beszerezhető és a modern kor közönsége is borzonghat rajta. Murnau alkotása a Drakula-mítosz vadhajtása lett, hiszen a copyright-jog miatt a szereplők és helyek neveit meg kellett változtatni, ám a sikere miatt egyfajta önálló mítosszá vált. Erre bizonyíték a jóval későbbi amerikai feldolgozás, ahol a készítők abból a városi legendából indultak ki, miszerint Schreck tényleg vámpír volt - vagyis A vámpír árnyékából megtudhatjuk, hogy hogyan lehet filmet forgatni a főszerepben egy valódi élőhalottal, és hogy mi lesz a vele dolgozó stáb sorsa... Viszont mivel a Nosferatu eredendően német alkotás, ezért leginkább a németek méltóak arra, hogy feldolgozzák - ebből lett a Phantom der Nacht.

Werner Herzog rendező azzal a szándékkal ült a direktori székbe, hogy újraforgassa elődje legendás művét színesben, hanggal - az alapot adó filmhez hűen, ám némiképpen kibővítve, átformálva azt. A '22-es alkotás egyik legfőbb vonulata a művészfilmes mivolta, az expresszionizmus jellegzetességeinek mozgóképi megörökítése; Herzog pedig ezen az irányvonalon maradva maga is egy művészi alkotást készített, ahol a színek, a dialógust nélkülöző jelenetek, a tájak, a helyszínek és a szereplők puszta arca többet mondanak ezer szónál. Mielőtt még jobban belemerülnék, néhány mondatot a történetről - bár, ki ne tudná, miről szól a Drakula?

Jonathan Harkernek (Bruno Ganz) Transsylvániába kell utaznia különösen viselkedő főnöke, Renfield (Roland Topor) megbízásából, hogy találkozzék a dúsgazdag gróffal (Klaus Kinski), aki házat akar venni Wismarban. Már indulása előtt fiatal felesége, Lucy (Isabelle Adjani) kérleli őt, hogy ne menjen, mert rendkívül rossz előérzet gyötri őt férje útja kapcsán; aztán odaérve a helyiek is próbálják lebeszélni tervéről, ám Jonathan hajthatatlan. Hamarosan találkozik is a rémisztő külsejű arisztokratával, akiről egyre biztosabbá válik, hogy nem csak levegőváltozás miatt akar Wismarba menni, hanem pusztulást és halált akar odavinni - mert ő Nosferatu, a halhatatlan, a patkányok ura! Ám Harkert szörnyű, rejtélyes betegség támadja meg és így képtelenné válik arra, hogy útját állja a gróf gonosz tervének. Ki lesz hát az, aki felveszi majd a harcot az éjszaka sötét lelkű teremtményével és vajon egyesülhet-e még valaha az ifjú pár boldogságban?

Most, 2012-ben, amikor már majdnem 100 év telt el a Nosferatu óta, az ember felteheti a kérdést, miért érdemes megnézni egy újabb Drakulát, konkrétabban mi az, amit Werner Herzog hozzátesz Bram Stoker és az ő nyomán haladó filmesek munkásságához? A választ már nagyrészt megadtam, de most mégis összefoglalom újra. Tehát, egyrészt Murnau művészeti módszerét, a fény-árnyék kölcsönhatást használja, másrészt figuráinak külseje hasonlít az eredeti szereplőkére, harmadrészt pedig némi romantikus töltetet visz bele Orlock-Drakula történetébe. Míg az Ein Symphonie des Grauens alapvetően művészi horror, addig a Phantom der Nacht művészi horrorfilmbe oltott dráma, ahol a vámpír magánya, keserűsége és önmagától való viszolygása kerül előtérbe. Közben pedig kiemelkedően fontos lesz Lucy (eredetileg Mina) és Jonathan szerelme, aminek a vérszívó véget vet és ezzel egy valódi okot ad a nőnek, hogy az harcoljon ellene - a régiben tulajdonképpen Harkernének nincs különösebb oka, hogy szembeszálljon a lénnyel. (Leszámítva azt, hogy ő az egyetlen tiszta lelkű ember, aki meghozhatja az áldozatot az emberiség érdekében.) Ezen túl Herzog belerakta saját művészi mondanivalóját a történetbe: a főcím alatt látható félelmetes mexikói múmiákat és a kísérteties zenei főtémát; a szálló denevér képsorait; a tengerparton sétáló szerelmeseket, vagy a helyszínek hosszas, klasszikus muzsikával aláfestett, statikus képeit. (Utólagos megfigyelés: Utóbbi szintén Murnautól ered.)

Viszont bármennyire is a szeretetről és annak elvesztéséről szóló dráma, meg élénk színekkel és szép zenékkel operáló művészfilm, alapvetően mégiscsak horrorról beszélünk. Ha objektíven nézzük, a cselekmény rendkívül lassú, szinte alig történik valami és még a hirtelen mozdulatok is valahogy lelassulnak benne; de ennek ellenére az egész ijesztő. Ahányszor megszólalt az a zene, megborzongtam; a '22-es eredetiből szinte tökéletesen átvett képek szintén rémületesek, ám a legdurvább mégis a pestis ábrázolása. Nem a hullákat vagy a szenvedőket mutatják, hanem a tízezer patkányt, a sok-sok koporsót és a csúcsponton az utolsó vacsorát, amikor Wismar lakossága a halálra készülve még utoljára mulat egy jót. Az emberek a koporsók és az imádkozó szerzetesek közt táncolnak és énekelnek, tivornyáznak a lábuk alatt mozgó patkánytengerben és mindezt egy komótos tempójú, fájdalmasan szép zene kíséri. A káosz és az őrület ebben a mindössze körülbelül két perces jelenetben olyan intenzív, amihez foghatót még nem láttam.

"A szeretet hiánya a legnagyobb fájdalom."

A történet ugyebár örökbecsű darab, ám ez egy újfajta (legalábbis akkoriban újfajta) megközelítése a témának. Bár a Lugosi-féle Drakulához még nem volt szerencsém, biztos vagyok benne, hogy sem abban, sem a korábbi német feldolgozásban nem tűnt a vámpír olyannak, akit a magány vagy az önutálat kínoz, itt viszont az ő oldaláról elsősorban erről van szó. Drakula itt amolyan beletörődő, saját sorsa ellen lázadni képtelen figura, aki kénytelen halált és pusztulást terjeszteni, mert ezért létezik - még akkor is, ha alapvetően talán nem ilyen volt emberként. Harker és a felesége a regényben fontos szereplők, hiszen az előbbi írja az utóbbinak a naplót, ami maga a regény; Mina (Lucy) pedig a későbbiekben is a gróf kiszemeltje. A Nosferatuban áldozat, a '92-es Drakulában viszont készséggel csatlakozik a szörnyhöz - jelen esetben makulátlan szívű, szerelmes asszony, aki a férjét akarja megvédeni, majd látva a káoszt és a megsemmisülést, másokat akar megkímélni a szenvedéstől. Lucy a legfontosabb szereplő, körülötte folynak az események, ám érdekes módon úgy tűnik, Jonathant mégsem érdekli annyira: bár az elején látszik, hogy szereti, mégis képes őt elfelejteni. Ha a Gary Oldman-féle vérszopóból indulunk ki, akkor az öröklétre kárhoztatottak mindig emlékezni fognak szívszerelmükre, akit elveszítenek - itt mégsem ez történik - erről még lesz szó, majd a szpojleres részben. A legnagyobb csalódás Van Helsing doktor, aki a '92-es verzióban Anthony Hopkins alakításában nagyon király, itt viszont csak egy szkeptikus vénember, aki végül csak akkor hiszi el a valóságot, mikor saját szemével látja a rémes bestiát. Egy, még a film alaptónusához képest is rendkívül lassú alak, aki a cselekmény mozgatásához semmilyen módon se járul hozzá. Nos, nagyjából ennyiben hoz újat Az Éjszaka Fantomja a többi adaptációhoz képest.

Néhány szót a színészekről: Kinski ijesztő, mert alapvetően is különös arcberendezése volt, ám nem érhet a földöntúlinak látszó Schreck nyomába. Azért kitesz magáért és tök vicces, hogy annak ellenére, hogy csak 173 centis volt, mégis magasabb a többieknél. Bruno Ganz szerintem lényegtelen, ezt a szerepet akárki másra rábízhatták volna, ám a karakter újraértelmezésében rejlik a befejezés mellbevágó mivolta, ezért érdemes figyelnünk rá, még azután is, mikortól a háttérbe húzódik. Isabelle Adjani olyan mint egy tündér, hosszú fekete haja és nagy, fekete szeme éles kontrasztos alkot fehér bőrével és fehér ruháival. Ő lesz Jonathan "eltűnése" után a főhős, és végülis Lucy az egyetlen igazán pozitív szereplő, a tiszta lelkű nő. Három embert kell még megemlíteni: a valóban őrültnek látszó, Kálloy-Molnár Péter hangján eszét vesztve kacagó Renfieldet (Roland Topor); a szkeptikus, antipatikus Van Helsinget (Walter Ladengast) és a gróf várában hegedülő cigánygyereket, aki nem más, mint Árpa Attila! A legjobb színészként Adjanit nevezném meg, ő mindenki mást lejátszik a vászonról, a Kinskivel alkotott Szépség-Szörnyeteg-páros pedig igen emlékezetes marad. Werner Herzog írta, rendezte és pénzelte is filmjét.

Érdekességek: Herzog úgy gondolta, hogy a '22-es Nosferatu a valaha készült legjobb német film, ezért tiszteletből szerette volna megcsinálni a saját verzióját. Ekkorra Bram Stoker özvegye elhunyt, így a copyright-jog elévült, a Drakula közkincs lett, ezért a rendező úgy forgathatta le az újrát, hogy a regényben szereplő neveket használta - de a Lucy-Mina változásra ez nem ad magyarázatot. A forgatókönyvet elsősorban Stokeré helyett Murnau munkája inspirálta. Mivel Wismar polgármestere nem engedélyezte, hogy 11 ezer patkányt eresszenek szabadon városában, ezért a holland Delftben forgatták le a wismari részeket, a kastélyban játszódó cselekményt pedig az akkori Csehszlovákiában. Néhány jelenet egy az egyben újraalkotása az 57 évvel korábbiaknak - pl. a hajón megjelenő vámpír, az ablakban feltűnő gróf vagy az alvajáró nő - de ezek nem koppintások, hanem tisztelgésből lettek ilyenek. A dialógusokat németül és angolul vették fel, egymás után, sokan azonban, akik mindkét verziót látták, azt állítják, hogy a német sokkal jobb, mert mind Kinski, mind Ganz rosszul beszélték az angolt. A zene nagy részét a Popol Vuh nevű német zenekar szolgáltatta, akiket Herzog gyakran kér fel a filmjeiben való közreműködésre.

Árpa Attila mellett a patkányok szintén magyarok voltak:), mivel azonban szürkéket nem sikerült szerezni, ezért befestették őket. Állítólag az állatokat iszonytató körülmények között tartották, így megették egymást és a festési eljárás során is többjük elpusztult. A koporsókban lévő földbe beletúró ember, akinek a lábát megharapja az egyik rágcsáló, az maga a rendező. A denevéres felvételek egy természetfilmből származnak, a nyitóképeken pedig a híres guanajuatoi múmiák egy része látható. A direktor kivetette őket az üveg mögül, ahol megtekinthetőek és sorba rakta őket, így egészen kicsi gyermektől az öregemberig minden korosztály látható, végül saját kamerájával vette fel ezeket a képsorokat. Klaus Kinski maszkját négy órába tellett felhelyezni, a füleket naponta újraalkották, mert a levétel során megsemmisültek. Kinski híres volt a dühkitöréseiről, ám érdekes módon nagyon jól kijött a japán maszkmesterrel, így sosem akadt vele gond a forgatás során.

Pár számomra érthetetlen dolog: Amikor a vérszívó partra száll Wismarban, miért pont egy templomban húzza meg magát? Hogy tud bemenni a megszentelt földre? Bent aztán úgy néz ki, mintha megijedne a holdfénytől, az imdb szerint az ott lévő keresztektől retten meg - de akkor meg hogyhogy a temetőben lévő több száz kereszt hidegen hagyja? Miért nem fél a nő a vámpírtól, mikor először találkoznak, mikor előtte még egy denevértől is halálra rémül?

A Phantom der Nacht 2 és fél millió márkából készült, a pontos bevétele csak Olaszországban ismert, ez pedig majdnem 54 millió líra. Ellenben bizonyos, hogy legalább egymillió jegyet váltottak rá Németországban, és több mint 930 ezret Franciaországban. Egyszóval pénzügyileg sikeres volt. A kritikusoknak is tetszett, a 29. Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon a díszlettervező Henning von Gierke-t Ezüst Medvével jutalmazták a Nosferatun végzett munkásságáért.

SZPOJLER ITT 

Nagyon durva, negatív a befejezés: A nő meghal, a dokit lecsukják, a város a megsemmisülés szélén, a férfiból vámpír lesz, ráadásul úgy tűnik, őt nem igazán zavarja a napfény sem. Elindul rejtélyes célja felé, közben pedig már Renfield is úton van, hogy megfertőzze Rigát a fekete halállal...

SZPOJLER VÉGE

Ez egy különleges, nyomasztó film, ami belesulykolja a nézőbe, hogy van rosszabb a halálnál, de ugyanakkor kellőképpen megrémiszti az elkerülhetetlennel kapcsolatban. Mind a klasszikus horror, mind a művészfilmek, mind a drámák kedvelőinek ajánlom; az 1922-es mű rajongóinak A vámpír árnyékával egyetemben kötelező darab!

Pontozás:

imdb: 7.5 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Nem szívesen nézném meg újra, rossz érzéseket kelt a nézőben.)

Ja és még valami: Klaus Kinskinek van egy Nosferatu a Venezia című 1988-as filmje, erről tud valaki valamit? A posztere elég figyelemreméltó, lehet, hogy érdemes lenne megnézni...

Itt pedig az intro, csak erős idegzetűeknek:

Megint itt vagyok, megint egy folytatással, ami megint egy Alien-rész:D 1979 és 1986 után 1992-ben jött az újabb epizód a Nyolcadik Utas történetében - ekkor páran talán arra számítottak, hogy megint valami nagy durranás lesz, másokban meg felmerülhetett, hogy vajon hány bőrt lehet még lehúzni egy olyan lényről, aminek nincs is bőre, hanem kitinpáncél védi... Az Alien 3 kicsit izzadtságszagú, kicsit összedobált jellegű, korántsem indokolt folytatás, de a bővebb véleményemet majd később, előbb pár szót a történetről:

A hibernált állapotban lévő Ripley-re (Sigourney Weaver) megint rátalál valaki, ezúttal egy csapat elítélt a Fury 161-es bolygón, ahová a bátor hősnő mentőkabinja lezuhan. A becsapódásban Hicks és Newt meghalnak, a magára maradt Ellennek pedig meg kell próbálnia beilleszkednie a börtön lakói közé, amíg a Weyland-Yutani emberei érte jönnek. Ám ez korántsem egyszerű, mivel ezek a férfiak évek óta nem láttak nőt, ráadásul többségük erőszaktevő, gyilkos vagy még rosszabb. De talán mégsem ők jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem egy új, eddig még sosem látott Alien és valami, ami még ennél is rosszabb. Vajon hogyan élheti túl Ripley ezt a kalandot - ha egyáltalán sikerül neki?

Őszinte legyek? Nem akarok sokat dumálni erről, mert szerintem ez a legbénább része a sorozatnak. Az Alien önmagában is nagyon jól megállja a helyét a horror/thrillerek közt, némi sci-fivel keverve; az Aliens a tudományos-fantasztikus akciómozik közt foglal el előkelő helyet; az Alien 3 viszont csak egy kissé felnagyított másolata az indító résznek. Ott mi is volt? Hét ember és egy cica, bezárva valahová, ahonnan nem tudnak kimenni, velük utazik egy gyilkos és félhetnek egymástól is. Itt pedig: Huszonöt férfi és egy nő, bezárva valahová, ahonnan nem tudnak kijutni, van velük egy gyilkos és egymástól is félhetnek. Az egyetlen különbség az, hogy most Ripley "érzelmesebb" oldalát mutatják be nekünk, némi vallásos felhanggal vegyítve. Azért akadnak még benne jó dolgok, például Sigourney Weaver nagyon jól néz ki, az elítéltek bunkóságán lehet röhögni és az Alien is elég ronda - már amennyit megmutatnak belőle, de teljes alakban mégse néz ki olyan királyul.

A mellékszereplők közül kiemelkedik Charles Dance (pl. A postamester) és Charles S. Dutton (a House-ban Foreman apja), de ismertebb arc még Pete Postlethwaithe, Lance Henriksen is beugrik egy jelenet erejéig, a 85-ös elítéltet pedig az a Ralph Brown játsza, aki a Baljós Árnyakban Amidala királynő hajójának pilótája. Az Alient most először Tom Woodruff Jr. effektmester keltette életre, Weaver társproducerként is közreműködött, a rendező pedig a Hetedikkel és a Harcosok klubjával elhíresült David Fincher volt.

Érdekességek: Legalább hat különböző forgatókönyvet írtak e mozihoz, Fincher pedig a negyedik rendező volt, akit felkértek - ez az első rendezése. Hét millió dollár már a felvételek kezdete előtt elment olyan díszletekre, amiket fel sem használtak. A forgatás úgy indult meg, hogy még nem volt kész a szkript, aztán három hónapra le is állt, amíg átírták a sztorit. A végső megoldás: Halál több mint egy évet töltött a vágószobában, ráadásul a Fox stúdió a rendező megkérdezése és bevonása nélkül vágta meg az anyagot - kontárságukat tükrözi az is, hogy megjelentettek egy teaser trailert, ami szerint a cselekmény a Földön játszódik... Fincher emiatt elzárkózott a műtől, még az utómunkálatok előtt kilépett és vissza se ment többet. A 2004-es Alien Kvadrológia dvd-kollekció megjelenésekor se volt hajlandó segíteni egy hosszabb változat összerakásában, pedig akkor már fűt-fát ígértek neki. Az Assembly Cutnak nevezett alternatív verzió mégis megszületett, ez harminc perccel hosszabb a mozisnál, tartalmaz pár visszaállított/hosszabb jelenetet és a mozis változatból kihagyott történeti mellékszálakat is.

Az indításnál a 20th Century Fox jellegzetes nyitózenéje átmegy az Alien-zenébe, ami elég hátborzongató hatást kelt. Az események elvileg csak napokkal/hetekkel az előző film történései után következnek be. Ez az első része a szériának, amiben elhangzik A Cég neve, eddig csak feliratok utaltak rá. Az első epizódba tervezett szexjelenetet itt pótolták, bár nem mutatják - újabb hasonlóság A nyolcadik utas: a Halállal. Newt holttestét egy Carrie Hennre hasonlító életnagyságú babával helyettesítették. A kutya pofáján a karmolás-nyomokat úgy csinálták, hogy leborotválták a szőrét a megfelelő a helyeken. A lezuhant mentőkabint felemelő daru makett, a hajó maga pedig egy átalakított X-szárnyú vadászgép modellje. Az ólomöntöde nagy része kartonpapírból készült. A vallási hasonlat a következő: Ripley a hibernálókamrában olyan, mint egy romolhatatlan szent üvegkoporsóban. Már kétszer sikeresen legyőzte az őt bemocskolni akaró gonoszt; ám amikor mégis kudarcot vall, a szent helyként értelmezhető Sulaco kiveti magából - ez pedig a száműzetés a Paradicsomból.

Készítettek egy szétrobbant mellkasú Hicks-replikát, amit fel akartak használni, ám mikor ezt Michael Biehn megtudta, megfenyegette a stúdiót, hogy bepereli őket, ha így tesznek. Aztán mégiscsak fizettek neki, hogy az azonosítási jelenetben megmutathassák a képét - ezért az egyetlen képért több pénzt kapott mint a teljes Aliens-ért... Lance Henriksen csak a hangja a szétroncsolt Bishopnak, a figura maga egy rendkívül élethű mechanikus báb. Weaver annak ellenére tök jól néz ki, hogy a fél szeme az első negyedórában vörös, aztán leborotválják a haját - amikor még nem kopasz, akkor valahogy sokkal jobban áll neki az a haj, ami az előzőben rosszul mutatott a fején, sőt, még fiatalabbnak is tűnik. A forgatás szüneteiben parókát viselt, mert az akkor kétéves kislányának nem tetszett tar fejjel:)

Eredetileg Ripley-t bele se akarták tenni az új epizódba, mert túl sokat kellett volna fizetni Weavernek, ő pedig úgy érezte, hogy az előző filmen történt változtatások miatt karaktere háttértörténetét nem ismerhették meg eléggé a nézők, így beleegyezett, hogy kimarad. De végül a Fox vezetői úgy döntöttek, mégiscsak kell, hiszen ő az egyetlen túlélő, a kapocs a folytatások között. Weaver 5 és fél millió dollárt kapott, plusz a teljes bevételből is járt neki százalék. Mikor Fincher megkérdezte őt, nem zavarja-e, hogy le kellett vágni a haját, azt mondta poénból, hogy "Nem izgat, amíg több pénzt kapok!". Amikor azonban a forgatás leállt, visszanőtt a hölgy haja, a szerződése szerint pedig negyvenezer dollár járt volna neki, ha újból kopasszá akarják tenni - ezt a pénzt a producerek úgy spórolták meg, hogy tizenhatezerért készítettek egy rendkívül részletes skalp-maszkot, amit aztán felvittek a színésznő fejére. Az emlékezetes vascső-Alienfej szekvenciát felülről betiltották, ám a direktort ez nem tartotta vissza, ő maga filmezte le Weavert és ezt láthatjuk a kész alkotásban. Egy vicces név a stáblistáról: Deobia Oparei - egy férfi, az első áldozatok közt lévő Arthur életre keltője.

"Ez a mifene"-rovat, avagy kutyából nem lesz gyilkos kétméteres bogár

(A képen a címszereplő és a rendező.) Az itteni szörnyeteget ismét H. R. Giger tervezte: mind a négy végtagját használja futáshoz, nincsenek a hátán az ikonikus csőszerű képződmények és hangsúlyosabbak az ajkai. A Tom Woodruff Jr. számára készített jelmez rugalmas és strapabíró volt, hogy lehetővé tegye a négykézláb mászást. A trükkmester kobakja a lény nyakában volt, mert az Alien-fejet telepakolták a száj mozgatásához szükséges szerkezetekkel. Készült egy gépesített bestia-fej a közeli felvételekhez, néhány jelenetben pedig egy kék háttér előtt felvett, pálcákkal mozgatott bábot láthatunk. Terveztek és legyártottak egy Királynő-arcmászót, de végül ez kimaradt.

A végső megoldás: Halál 65 millió dollárból készült, kis híján 160 milliót hozott vissza. Vegyes fogadtatásban részesült a kritikusoktól, a negatív vélemények főleg az elődeivel való összehasonlítás miatt érték. Készült belőle egy regény (ismét Alan Dean Foster műve), egy három részes képregény-minisorozat és kétféle videojáték, különböző platformokra.

Összesítésben az Alien 3 az Alien nem túl jó kópiája. Akadnak benne király részek, de a teljes egész több dologban is sántít, mindenképpen a legrosszabb része az eddigi négyesnek.

Pontozás:

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- David Fincher rendezte a nemrég külföldön már bemutatott A tetovált lányt; jelenleg pedig egy új Verne-adaptáción, a 20,000 Leagues Under the Sea: Captain Nemon dolgozik. (Előbbit láttam, írtam róla.)

- Charles Dance szinkronizál a Justin and the Knights of Valourben, a hamarosan érkező Underworld 4-ben láthatjuk is. (Utóbbiról szintén írtam már.)

- Ralph Brown két jónak ígérkező filmben is szerepet kapott; az egyik a Stoker, a másik a Jack the Giant Killer - akit bővebben érdekel e két mű, ugorjon fel az imdb oldalára, vagy üsse be a címeket az itteni keresőbe idézőjelben! (Az elsőről szintén született azóta bejegyzés.)

Ja és még valami: Akinek van FEM3 csatornája, az ma este ki ne hagyja A láncot (ami valójában Black Snake Moan, de mindegy...)!

A Solomon Kane mellett az utóbbi időkben ez volt az a film, amit meg akartam nézni az HBO-n. Megint egy olyan, aminek a címe egy tök jó név (a hex valami átkot jelent, ha jól tudom) és képregény-feldolgozás, meg természetfeletti is van benne, ennyi már bőven elég nekem. Közben itt-ott olvastam, hogy milyen nehezen készül, mennyi gond van vele és hogy végül nem olyan lett, mint amilyennek szánták, ez pedig csak még kíváncsibbá tett. A Solomon Kane esetében középszerű élményben volt részem, ahhoz, hogy megtudjátok, vajon ez beváltotta-e a hozzá fűzött reményeimet, olvassatok tovább!

1876-ban járunk, a Vadnyugat virágkora leáldozóban van. Hősünk a polgárháborúban a déliek oldalán harcoló Jonah Hex (Josh Brolin), aki árulóvá vált a csapatán belül, megölte a legjobb barátját - aki történetesen a tábornoka fia is volt egyben - és ezért bosszút álltak rajta. Egykori felettese, Turnbull (John Malkovich) a szeme láttára meggyilkolta a családját és a meggyötört férfi arcára billogot égetett. Hex azonban valahogy túlélte a kínzást és a varjú indiánok sámánjai új életre keltették. Az immár különös képességekkel bíró hős tovább csúfítja saját arcát, hogy megszabaduljon a billogtól, majd Turnbull nyomába ered, de az bennég egy fogadóban, így a céltalan férfi fejvadásznak áll. Munkájában precíz és pontos, de őt magát is körözik, így naponta meg kell küzdenie a túlélésért. Egyszer aztán maga az elnök (Aiden Quinn) hívatja, ugyanis kiderül, hogy Hex ősellensége mégiscsak él és most éppen az USA eltörlésére készül egy szuperfegyverrel! Jonah az egyetlen, aki megállíthatja őt. Emberünk oldalán a csinos (?) prostival, Lilah-val (Megan Fox) elindul, hogy pisztollyal és baltával vágjon rendet az ellenfél sorai között - kérdés, hogy vajon időben érkezik-e vagy a sosem látott erejű pusztító gép megsemmisíti Washingtont, aztán minden mást? Ez lesz az utolsó július negyedike vagy marad még ország, ahol ünnepelhetnek jövőre is?

A figura maga nagyon tetszik. A DC képregény-univerzum lakója, akit John Albano és Tony DeZuniga hoztak létre, először 1972-ben lépett színre az All-Star Western című lapban. Őt fejlesztették tovább a filmhez: Brolin karaktere képes beszélni a holtakkal, de nem ám akárhogy, hanem baromijó, eredeti módon. Mindenhová varjak serege kíséri, látszólag megérteti magát az állatokkal, ezen felül pedig emberfeletti reflexei vannak. A rondasága mellé még adtak neki pár baromijó dumát ("Hány férfit fogadsz egy este?"), meg pár über-király fegyvert (lóra szerelt gatling-ágyú, robbanó nyilakat lövő pisztoly) és kész is a tökéletes főhős. Mi kell ahhoz, hogy még jobb legyen a mozi? Természetesen egy remek főgonosz, akit az ezen a téren jártas John Malkovich kelt életre. Végső formájában Turnbull kicsit olyan, mint egy rozmár, de jól néz ki és ugye erről az arcról könnyen el lehet hinni, hogy egy őrült elméhez tartozik:)

Az egyetlen igazi gyenge pont színészek terén a műnő Megan Fox - nem értem, mert mindenütt azért szidják Kristen Stewartot, hogy csak egy arckifejezése van, de Foxnak sincs több, ráadásul ő egy megcsinált "szépség". Akkor vajon miért nyomatják? Szóval a hölgy nekem nem tetszik és még tehetségtelen is, de azért az jó, hogy a legszebb lány a legrondább férfiba szerelmes, hiszen Hex talán az egyetlen becsületes ember azon a vidéken. A sztori életre keltésében olyan mellékszereplők segítenek, mint Michael Fassbender (az új Magneto), Wes Bentley (Amerikai szépség), Will Arnett (Jégi dicsőségünk), Michael Shannon (A rocker csajok), a már említett Aiden Quinn és a szigorúan uncredited Jeffrey Dean "Komédiás" Morgan. A rendező az elsősorban animációs filmeken animátorként dolgozó Jimmy Hayward volt (fura egy választás), akit a vonaton láthatunk valahol; a producerek között találjuk mindenki Joey-ját, Matt LeBlanc-ot, a zenék egy részét pedig a Mastodon nevű heavy metal-banda szolgáltatja (az énekes/gitáros Brent Hinds szintén a vonaton ül a katonák között).

Az effektek jók, főleg a halottasak, a szuperfegyver hihető, komolyabb baj a történettel sincs, de valahogy az egész olyan egyhangú. Nem mintha nem szurkoltam volna a főhősnek, meg aztán folyton azon járt az agyam, hogy "na most mi lesz", de mégsem volt érdekes, se izgalmas. Érthetetlen, hogyan lehetséges ez, hiszen minden adott hozzá... Különösen az újjáéledéses jelenet és a képzeletben végbemenő párbaj a rossz meg a jó között kitűnő, egy párszor nevetni is lehet, de ez sem elég ahhoz, hogy azt mondjam, jó volt.

Néhány érdekesség: Már 2000-ben, még a 20th Century Foxnál elkezdődtek a munkálatok egy Jonah Hex-tévéfilmen, de aztán ez fiókba került, amíg 2007-ben a Warner meg nem vásárolta a jogokat. A wikipedia szerint a műfaja "poszt-Civil Háborús antihősös western". A rendező a forgatás alatt cowboykalapban osztogatta az utasításokat. Josh Brolin az egyik harcjelenetben véletlenül eltörte John Malkovich hüvelykujját. Ez a film 47 millió dollárból készült, ám alig 11 milliót hozott vissza. A sikertelenség egyik oka, hogy egyszerre mutatták be a Toy Story 3-mal, ami elvitte a nézőket, a másik pedig, hogy a csekély amerikai bevétel miatt külföldön alig játszották, így az USA-n kívüli teljesítménye kevesebb mint félmillió lett. A "hozzáértők" mindenütt leszólták, a Houstoni Filmkritikusok Szövetsége megválasztotta 2010 legrosszabb filmjének.

Nagyon különös mozi ez, mert dacára annak, hogy minden benne van, amitől jó lehetne, mégsem lett az. Viszont sokkal szarabbra számítottam, úgyhogy végülis kellemes csalódás volt. Az egyéb műfajokkal kevert westernek kedvelőinek biztosan tetszeni fog, képregény-rajongóknak pedig érdekességképpen ajánlom.

Pontozás:

imdb: 4.7 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Korántsem rossz, de nem is jó:))

Hírek:

- Josh Brolin alakítja majd a fiatal K ügynököt a Sötét zsaruk 3-ban. Ezen kívül készül az Oldboy amerikai újrája, aminek ő a férfi főhőse, párját Mia Wasikowska játssza. (Előbbit láttam, nagyon tetszett, írtam róla; utóbbi csúfos bukás lett.)

- Michael Shannon lesz Zod tábornok a Man of Steelben. (Láttam, írtam róla, szerintem borzalmas...)

- Michael Fassbender egyike a Prometheus szereplőgárdájának, amit már nagyon várok. (Ezt szintúgy láttam, és az előbbiekhez hasonlóan készítettem egy az élményeimet taglaló bejegyzést róla.)

- Wes Bentley a nagy durranásnak ígérkező Az éhezők viadalában bukkan fel ebben az évben. (Sajnos ezt szintén megnéztem, ráadásul moziban, akit érdekel, olvassa el a cikkemet róla!)

- Aiden Quinn az érdekesnek tűnő, romantikus filmnek mondott The Last Keepers-ben Virginia Madsen oldalán szerepel hamarosan. A történet megragadta a figyelmemet: "Egy világtól elvonult művészcsalád tinédzser lánya beleszeret egy furcsa fiúba az iskolában. Ekkor kiderül, hogy a lány titokzatos erőkkel bír és felfedezi családja ősi titkát, ami örökre megváltoztatja az életét." Jól hangzik, nem?

Várható írások: A végső megoldás: Halál.

Utólag is Boldog Péntek 13-at mindenkinek!

Ahogy ilyenkor szokásos, most is megnéztem egy Friday the 13th-mozit, ezúttal a kilencediket. A Jason Goes To Hell a zombi-Jason-alszéria különös lezárása után, a semmiből újjáélesztett, az alapoktól ismét felépített történettel, egy átértelmezett Voorhees-ről szól. Tulajdonképpen semmi köze a sorozat többi részéhez, leginkább a sehová nem való V.-hez hasonlítható, ahol szintén nem az ikonikus hokimaszkos követi el a gyilkosságok nagy részét. Figyelem, a sztori nagyon buta, úgyhogy csak az olvasson tovább, akit tényleg érdekel:)

Az indításnál egy csaj bemegy egy házba, hol mindenféle ijesztő dolog történik, pl. kiég a villany és sötét lesz, becsapódnak az ajtók, szokásos. Aztán levetkőzik és fürödni készül, de furcsa hangok ütik meg a fülét: mintha valaki más is lenne ott rajta kívül. Ekkor felbukkan kedvenc machetés gyilkosunk (Kane Hodder) és végigüldözi az erdőn az egy szál törülközőt viselő nőt, de aztán hirtelen egy tisztás közepén felbukkan 100 kommandós és cafatokra lövik Jasont. Ezután jön a nyitó stáblista, összevágva a történésekkel és egy tv-műsorral - minden jel arra mutat, hogy Jason mégsem halt meg, de hogyan lehetséges ez? (Most figyeljetek:)) Hát úgy, hogy ő valami démon, aki képes testből testbe ugrálni, így amikor széjjellövik, belefészkeli magát a kórboncnokba és elindul, hogy keressen egy megfelelő testet az újjászületéshez. Ez a test pedig egy másik Voorhees-é kell, hogy legyen, itt ugyanis kiderül, hogy (a jól bevált hollywoodi klisét alkalmazva) a maszkos mészárosnak van egy húga, akinek van egy lánya, akinek szintén van egy lánya:D Szóval Jasonnek egyikük testébe kell beköltöznie, hogy visszakapja szupererős, szuperronda testét. Ugyanakkor egy fejvadász szerint csakis egy másik Voorhees ölheti meg őt, egy speciális tőrrel, így aztán Jessicának (aki Jason húgának a lánya) össze kell fognia a volt férjével, Stevennel, és az említett bérgyilkos Duke-kal, hogy végleg pontot tehessenek a Kristály-tavi vérgőzös történet végére. De vajon sikerül nekik - és tényleg ez lesz Az utolsó Péntek?

Nem értem Sean S. Cunninghamet. Igaz, hogy sosem akart folytatást az eredeti Péntek 13-nak, de akkor is, mi értelme volt ezt a filmet ÍGY megcsinálni? Itt ugyanis Jason módszereivel öl egy pocakos néger kórboncnok, egy kopasz és alacsony zsaru, meg egy jóvágású úriember, de ha ők a gyilkosok, miért Péntek 13. ez? Ha akármi más címmel, egy másik szörnnyel csinálják meg, biztosan jobb lett volna. De ezzel a címmel és főgonosszal egy 13 éves mítoszt romboltak le a semmi kedvéért. Persze lehet, hogy Cunningham egyszerűen el akarta készíteni a leghülyébb, legostobább részt, amit már tényleg lehetetlenség folytatni, ez esetben mégiscsak látom a perspektívát az egész mögött.

Ha elvonatkoztatunk az ide nem illő történettől és a gyenge színészektől, akkor találhatunk pár jó dolgot. Az első maga Jason, aki minden addiginál ördögibb külsőt kapott, sőt, itt még hangja is van, igaz, hogy csak hörög. Sajnos nagyon keveset szerepel, de legalább láthatjuk Kane Hoddert maszk nélkül - ő a szakállas biztonsági őr a hullaházban; plusz még kaszkadőrködött és irányította a többi kaszkadőrt is. Emellett három nőt pucérra vetkőztetnek, főleg az első néz ki nagyon jól:P Az elolvadó emberes jelenet ritka gusztustalan, ahogy a szív-evős is... Szóval van itt minden olyan, ami illik egy Friday the 13th-folytatásba. Meg egy rakás olyan, ami nem: Az egész szál, hogy a pasi meg akarja védeni a volt szerelmét meg a gyerekét, akit soha nem látott, valahogy túl komoly, de a megvalósítása nem az. A fejvadász honnan tud mindent és azt a tőrt honnan szerzi? Aztán, ott a borotválós rész, annak mi az értelme?! A kisbabának egy nap alatt haja nő, a Voorhees-háznál a névtábláról lemaradt egy o, meg aztán hogy lehet, hogy ez a ház még mindig áll és ilyen "szép"? A helyiek nem akarták volna kitölteni rajta a mérgüket? Miért van egy kávézó raktárában machete a falon és hogy kerül ide a Necronomicon? SZPOJLER ITT: Amikor újjászületik a gyilkos, a ruhái és a maszkja is újjászületnek rajta, vele együtt. Érdekes, nem? Hacsak nem a teste részei, akkor ez is értelmetlen... SZPOJLER VÉGE

Név szerint a színészek közül csak a három szép színésznőt említeném: Julie Michaels - Marcus ügynök, Michelle Clunie - Deborah, a vörös hajú táborozó és Allison Smith - Vicki (a képen). Mellettük még kiemelnék egy hülye nevet: Billy Green Bush (Zöld Bokor Vili, ő volt Ed Landis sheriff). A rendező-író Adam Marcus, akit láthatunk Bish rendőrként (ő akarja kihúzni Stevent a szarból), a producer a már említett Sean S. Cunningham (az első rész rendezője és pénzelője), a zeneszerző Harry Manfredini (a "ki ki ki ma ma ma" szerzője, szintén az első Péntekből).

Érdekességek: Ez volt az első epizód, amit a New Line készített, mert a VIII. fejezet csúfos bukása után a Paramount eladta a jogokat. Készült egy képregény, ami a VIII. és a 9. rész közti űrt volt hivatott betölteni, ebben magyarázatot kapunk rá, hogy jut vissza Jason a Kristály-tóhoz és hogy miképp alakul meg az ő levadászására hívatott FBI-os kommandó. A Final Friday-ből létezik egy Unrated Cut, ami három perccel hosszabb. A Voorhees-ház előtt álló mászóka szerepelt a Madarakban, a pincében lévő láda a Creepshow-ban, a Necronomicon remélem mindenki tudja hol, Jason szíve pedig később felbukkant az Alkonyattól pirkadatigban. Az ehető szív zseléből, gyümölcsökből és fekete ételfestékből készült, szóval nem lehetett rossz íze, ám a kórboncnokot alakító színész így is nagyon undorítónak találta és kis híján elhányta magát tőle. A segéd-kórboncnok az egyik forgatókönyvíró. A legdrágább trükk a Jessica kezében átformálódó tőr volt. A Jason Goes To Hellből készült egy akkoriban modernnek számító videojáték, amit viszont sosem adtak ki. Adam Marcus úgy gondolta, mivel eddig az összes Péntek 13-filmben rengeteg pucér nő volt, így ő most majd megmutatja és ugyanannyi pucér férfit is felvonultat - de akkor se értem, miért jó a borotválós rész... Ez a film 2 és fél millió dollárból lett, majdnem 16 milliót hozott vissza, hivatalos kritikai fogadtatásáról nincs adat, de nyilván utálták.

A dvdről: Annak idején, mikor elkezdtem rajongani Jasonért, még nagyon gyenge netünk volt, így filmletöltésre nem is gondolhattam, de megpróbáltam az összes részt megnézni. Egy párat letöltettem, a többit kivettem a videotékából és a VIII.-at meg ezt külföldről rendeltem meg eredeti dvdn. Ez egy elég régi kiadás, de ahhoz és a filmhez képest nagyon korrekt. A menük statikusak, de az alattuk szóló zene jó, a néznivaló kitűnő minőségű, extraként pedig a trailert (ez a világ legjobb trailerjeinek egyike, a bejegyzés végén megnézhetitek majd) és egy szöveges Friday the 13th-összefoglalót kapunk, amit Gordon Dale írt. Úgy emlékszem elég borsos ára volt, de még ma sem lehet itthon kapni, plusz tényleg jó kis kiadás, szóval megéri megvenni.

Összesítésben: Ha Péntek 13-filmként kell értékelnem, akkor mondjuk 4/5-öt adnék rá, mert Jason kurvajól néz ki és van egy csomó pucér nő, meg tocsog a vér is, de a sztori ostobaság. Ha szimpla horrorként nézem, akkor 3/5, mert aligha nevezhető eredetinek, hiába vannak benne jó megoldások. Más címmel, más főgonosszal talán jobb lehetett volna, így viszont csak a már bejáratott címke okozta a (pénzügyi) sikerét. Azért most jobban tetszett, mint elsőre, de még így se mondom, hogy jó volt.

Pontozás:

imdb: 4.1 (2024-re 0.2-t csökkent, ezzel visszaért a 2012-es pontszámához.)

Hírek:

- Adam Marcus írja a most készülő The Texas Chainsaw Massacre 3D forgatókönyvét.

SZPOJLER! Ja és még valami: A befejezésben látható legendás jelenetben Freddy keze lehúzza Jason maszkját a föld alá, ami már ekkor előrevetítette az FvsJ megszületését. SZPOJLER VÉGE

Nézzétek meg ezt a trailert, mert komolyan mondom, hogy kibaszott jó lett. Így kell eladni egy rossz filmet, de így kéne eladni bármi más mozit is, nem 3 perces bemutatókkal, amikben minden érdekes jelenetet előre megmutatnak:

Hosszú ideje tudom, hogy Pauly Shore filmjei nem jók. Gyerekként az összeset láttam, és felnőtt fejjel újranézve a 90%-uk idegesítő baromság, viszont van köztük néhány kivétel. Ez az egy pedig kiemelkedik, mert semmi irritáló nincs benne, sőt tele van jó poénokkal! Ez történik benne:

Bones (Shore) és Jack (a beszédes nevű Andy Dick) egy elektronikus gépeket forgalmazó áruházban dolgoznak, ám folyton bajba kerülnek, mivel barátságukat leginkább a "vak vezet világtalant" kifejezés írja le. Bones a "vak", így mindig belerángatja cimboráját baromságaiba, a legutóbbi balhé után pedig kirúgják őket. Ezt viszont lehetőségnek tekintik, mert szeretnének egy saját boltot, az ehhez szükséges pénzt pedig egy gyorsan sokat fizető munkával szeretnék megkeresni. A legkézenfekvőbb beállni a hadsereg tartalékos századába, ahol 8 hét kiképzés után csak hétvégenként kell bemenni, helyben fizetnek 2500 dollárt és csak akkor mozgósítják őket, ha háború van. És ugyan, mekkora az esélye, hogy valódi háború törjön ki? Nos, hőseinket és a melléjük szegődő kemény csajt (Lori Petty) meg az idegbeteg fogászt (David Alan Grier) elnézve igencsak nagy:) A háború nem szórakozás, de mégis azzá válik, ha ezeket a bugyuta srácokat nézzük, ahogy megpróbálnak balfékekből katonákká válni - az is lehet, hogy a végén még sikerül nekik és éppen ők, a glendale-i "vizesek" nyerik meg a háborút! Vagy mégsem? 

"Glendale, fesse meg a célpontot!" 

A Shore-filmek egyik nagy hibája, hogy a felvezetésük minden esetben nézhetetlen, szar, unalmas, ostoba és gagyi. Ez itt sincs másképp, valójában bármelyik munkája sokkal jobb lenne, ha az elejét kivágnák belőle. Jelen esetben viszont legalább érdemes megvárni azt a pillanatot, ameddig leszállnak a teherautóról a kiképzőbázison, mert onnantól jönnek a poénok - szerencsére a gusztustalankodós/barmó humort félretették a katonai sztereotípiás viccelődés javára. Pauly-nak itt egy jó szinkronhangot adtak (Józsa Imre) és nem viselkedik olyan hülyén, mint mondjuk a Kőkemény igazságban. Lori Petty szerintem jól nézett ki ekkoriban és vicces, hogy ő az egyetlen lány a csapatban, de ugyanakkor az egyetlen igazi katona is. Andy Dick egy vesztes, hülyegyerek karaktert játszik, de mind ő, mind David Alan Grier annyira marginális, hogy fel sem tűnnek. Egyetlen ismertebb arc a mellékszereplők közül a főtörzset alakító Art LaFleur (pl. Ki nevel a végén?, Oscar), de a figyelmesebbek a közös étkezős részben felfedezhetik Bredan Frasert, aki elvileg a Kőbunkó-beli karakterét alakítja. Az író-rendező Daniel Petrie Jr. volt, aki egy jelenetben látható is, valami főtisztként. Semmilyen érdekességet nem találtam a Kő egy csapat!-ról, csak annyit, hogy 6 és fél millió dollárból lett, majd kis híján 29 milliót hozott be, ám a kritikai fogadtatása mindenhol iszonyúan negatív lett. 

Egy a lényeg: Pauly Shore filmjei rosszak, de ez mindenképpen kivétel. Ha az első 15 percet kibírjuk, utána garantáltan elszórakoztat majd - nekem már csak a gyerekkori nosztalgia miatt is tetszett:)

Pontozás: 

imdb: 4.8 (4 év alatt 0.6-ot emelkedett!)

Szerintem: 5/5 

Várható írások: Jason Goes To Hell - The Final Friday.

"EGY főtörzs, KÉT főtörzs, HÁROM főtörzs..."

Kb. két hete anyukám véletlenül odakapcsolt erre a Filmmúzeumon és a háromnegyedét végignéztem, aztán eldöntöttem, hogy az elejétől kezdve is megtekintem, hogy írhassak róla, hiszen ez szerintem a generációm egyik alap-mozija. Anno még az általános iskolában néztük videóról, talán többször is, és annyi mindenre emlékeztem belőle, de főleg a zenéje az, ami úgy tetszik! Majd a bejegyzés végén meg lehet hallgatni, de addig pár szót a történetről:

Cirifischio (Roberto Farris) árva gyerek, aki ellop egy kelyhet egy oltárról, ám szerencséjére rábukkan Néri Fülöp (Johnny Dorelli) "templomára" és a jóságos pap őt is befogadja a többi gyerek közé. Azonban még aznap este, Fülöp atya szokásos alamizsna-kéregető útján megverik őket a bíboros emberei, és köztük van egy fiú, aki ráadásul nevet a balszerencséjükön. Cirifischio bosszút esküszik és a többi gyerekkel együtt lecsap az apródra, ám mikor el akarják agyabugyálni, kiderül róla, hogy valójában lány! Leonetta (Federica Mastroianni) szintén árva és kényszerből van a bíboros mellett, ám hamarosan a sors kőhajító keze révén mégis kiszabadulhat. A fiú és a lány pedig egymásba szeretnek, aztán az évek boldogságban telnek (felnőttként Rodolfo Bigotti és Eurilla del Bono alakítják őket), ám az Ördög nem alszik, mindig más alakot öltve veszi rá a fiút gaztettekre. A fiatalok útjai végül különválnak, de sohasem mondanak le a másikról. Vajon együtt lehetnek még valaha? De azért rajtuk kívül szoríthatunk Fülöp atyáért is, akinek vén fejjel rongyos ruhákban kell koldulni járnia - hacsak valami csoda nem történik...

Annyi minden jó dolog van ebben a filmben, nem csak úgy, ha gyerekként látod. Először: ki ne kedvelné Fülöp atyát? Jóindulatú, a másik orcáját is odatartó típus, ám közben intelligens, remek a humora és bátran szembeszáll magával a Sátánnal! Kicsit talán mind szeretnénk olyan szeretetre méltóak lenni, mint ő... Csirifiszkióval (így kell kiejteni, csak hogy tudja, aki még nem látta) alig éreztem rokonszenvet, ő nagyon más, mint amilyen én vagyok, de hiába gazfickó, mégsem fogunk haragudni rá. Leonetta mind gyerekként, mind felnőttként szép és ez az örök szerelem, a tolvajjal köztük lévő plátói kapcsolat igazán csodás lehet:)

Rajtuk kívül van még pár fontosabb szereplő, akiket meg kell említenem, ők pedig: a zord Loyolai Ignác (a francia Philippe Leroy), aki Fülöp atya barátja, de totális ellentéte; az őrség parancsnoka (Franco Iavarone), aki mindig szaros lesz, ha összetalálkozik Nérivel; és V. Sixtus pápa (a svájci Mario Adorf), aki picit olyan, mintha Ignácot és Fülöpöt összekevernénk. Ezek az alakok pedig mindig valamilyen alapvetően komoly helyzetben találkoznak, ám joviális főszereplő papunk minden alkalommal komolytalanná varázsolja ezeket a találkozásokat:) Az író-rendező Luigi Magni volt, aki elsősorban ehhez hasonló, vallási témák körül mozgó filmeket készített.

Persze a szórakoztató külső mögött a State buoni, se potete a fontos dolgokról szól, hiszen benne van az élet, a halál; a jó és a rossz; a fiúk és a lányok; a szerelem, a fájdalom; és úgy-ahogy, de megelevenednek a kereszténység középkori nagy alakjai. Az egyetlen dolog, ami nem tetszik benne, az a mór nős rész, ami lehangoló és túlságosan kirívó... Az ördög figurája nagyon érdekes, főleg az első inkarnációja, a kovács tűnik igazán gonosznak. A sátán mellett azért vannak még itt egészen ronda dolgok is, például a bíboros és Leonetta "szerelme", a kurvák részletes bemutatása, vagy Cirifischio végzete, amik talán nem egészen gyereknek valóak, de felnőttként ezeket jobban értékeljük majd. ("Minden római ereiben valamelyik kurva vére csörgedezik”.) És "Ha két őrült találkozik, mindig történik valami érdekes." Vagy kiderül valami érdekes, például az, hogy Federica Mastroianni Marcello Mastroianni unokahúga, a zeneszerző Angelo Branduari pedig látható is, ő Spiridione, aki énekelteti a gyerekeket.

Történelmi arcképcsarnok: Néri Szent Fülöp 

A valódi Filippo Neri (1515 - 1595) sokban hasonlított a filmbelire, de mégsem mindenben. Például sosem volt annyira szegény és nem járt rongyokban, sőt, feljegyezték róla, hogy mindig ápolt volt a külseje, viszont tényleg istápolta a szegényeket és a betegeket, sőt, még a prostituáltakat is. 1538-tól kezdve Szókratészhez hasonlóan járta Róma utcáit és miként nagy elődje, megszólított embereket, hogy aztán elbeszélgessen velük és rádöbbentse őket fontos dolgokra. 1548-ban megalapította a Santissima Trinita de' Pellegrini e de' Convalescenti testvériséget, akiknek elsődleges feladata a nélkülöző zarándokok és a betegségből felépült, de még dolgozni képtelen emberek segítése volt. Áldásos tevékenységéért kiérdemelte a Róma Apostola jelzőt. Játékos humora és szellemessége miatt sokan kedvelték, ő maga is úgy tartotta, hogy a jókedv keresztényibb a melankóliánál és ezt a nézetet igyekezett minél szélesebb körben elterjeszteni. "Egy vidám szív könnyebben érheti el a tökéletességet, mint egy lehangolt." - mondta. Rengeteg legenda és történet maradt fent róla, több csodát tulajdonítottak neki, például ő az egyik levitáló szent. 1615-ben avatták boldoggá és 1622-ben szentté, ünnepnapja május 26. a katolikusoknál és május 25. a reformátusoknál. Ő Róma és az Amerikai Speciális Erők védőszentje (ezt nem nagyon értem, de ezt írták róla). Teste a Chiesa Nuova templomban nyugszik.

Vissza a filmhez! A Legyetek jók, ha tudtok! egy kitűnő ifjúsági vígjáték, ami egyben dráma, szenttörténet és romantikus mozi. Aki gyerekként látta, annak örök emlék marad, de mindenkinek ajánlom, már csak azért is, mert tényleg szórakoztató!

Pontozás:

imdb: 8.2 (4 év alatt egy teljes pontot emelkedett!)

Szerintem: 5/5 (Azért a mór nős részért talán le kéne vonni egy pontot, de nem teszem.) 

Itt pedig az ígért zene, először magyar felirattal, aztán olasszal: (a másodiknál sajnos késik a hang)

Minden sikeres mozit előbb-utóbb folytatnak, pláne ha olyan módon végződik, mint ahogy A nyolcadik utas: a Halál, ami szinte kérleli, hogy folytassák. Ott van az űrben lebegő Ripley és a bolygó felszínén az idegen hajóban a megszámlálhatatlan mennyiségű tojás, szóval már csak egy helyszín kell meg az alkalom, hogy a dögök ismét nekieshessenek az embereknek. De az Aliens direktora a nulláslisztbe mindig legnagyobbat durrantó James Cameron lett, aki nem elégedett meg ennyivel, hanem még kitalálta a szörnyek ikonikus irányítóját, a félelmetes Királynőt is, akiben az emberi hősnő méltó ellenfelére talál. Lássuk, miként:

57 évvel azután, hogy a Nostromo legénységét egy kivételével lemészárolta egy ismeretlen, gyilkos kreatúra, a túlélő Ripley (Sigourney Weaver) mentőhajójára rátalálnak a Weyland-Yutani emberei, hogy aztán a hibernált nőt kiolvasszák, majd a nyakába varrják egy 42 millió dollárt érő űrhajó és teljes rakománya elpusztulását. Ellen hiába bizonygatja, hogy a földönkívüli tehet az egészről, nem törődnek vele, az ügyet lezárják. Valamivel később megjelenik a személyiségében leginkább egy csúszómászóra emlékeztető Burke (Paul Reiser), aki felkéri a 87 éves kora ellenére nagyon jól kinéző hölgyet, hogy legyen segítségére az LV-426-os bolygóra tartó kommandósoknak, majd mellékesen megemlíti, hogy ez a planéta ugyanaz, ahol a Nostromo csapata akaratlanul is felvette az Alient. Ripley végülis velük tart, de csak azért, hogy láthassa, amint kiirtják a bestiákat, ám a megérkezés után kiderül, hogy még a kőkemény rohamosztagosok sincsenek felkészülve a pusztító űrlény-horda visszaverésére, amit csak tovább nehezít a barátságtalan környezet és az újfent felbukkanó belső ellenség. Kérdés, hogy vajon kijut-e valaki élve a kolóniáról, vagy mindenki a bestiák keltetőjeként/táplálékaként végzi? És vajon mi lesz a sorsa a Newt becenévre hallgató kislánynak (Carrie Henn), akiért Ripley-nek még a minden addiginál hatalmasabb főszörnnyel, a Királynővel is fel kell vennie a harcot?

Ahogy korábban a Terminátornál láthattuk, a Cameron-Hurd-páros nagyon ért a sci-fivel fűszerezett akcióhoz, itt pedig ennek újabb bizonyítékát adták. Ezzel csak az a pici gond van, hogy míg A halálosztó már a kezdettől fogva akciónak készült, addig az Alien alapvetően egy horror/thriller volt az űrben - tehát miért kellett átalakítani a borzongatást lövöldözéssé? Nekem azért komolyabb bajom nincs ezzel, mert így sikerült egy csomó szórakoztató elemet becsempészni az egyébként komor sztoriba, például poénokat, jó dumákat és ugye a kiadós golyózápor se kutya:) A történetnek három fő szála van: 1. az Alienek, akiket le kell győzni; 2. az anyaság, legyen szó földönkívüli vagy emberi anyáról és 3. a vélt plusz valós belső ellenség.

SZPOJLER

A 3. témához: Burke-öt mi akadályozza abban, hogy felhasználja a céljai eléréséhez Bishopot? Hiszen anno a Weyland-Yutani simán beprogramozta Ash-t, hogy a legfontosabb feladata a szörny megtalálása és visszahozása legyen, minden egyéb másodlagossá vált számára, még a többiek élete is - itt a szemétláda miért nem állítja be úgy a szintetikust, hogy az ne segítsen a többieknek, csak neki? Nem férhet hozzá? Nyilvánvaló, hogy a cég célja azonos Burke-ével és az android nekik engedelmeskedik, szóval mi oka van rá, hogy éppen ezt ne tegye meg? Egyszerűen logikátlan.

SZPOJLER VÉGE 

Az Alien-mozik (legalábbis az első kettő) nagy pozitívuma, hogy akkor is fenntartják a figyelmet, mikor gyakorlatilag semmi se történik. Vegyük példának azt, mikor a kommandó felébred és útba veszik a bolygót. Akkor semmi olyan információt nem tudunk meg, amit eddig ne tudtunk volna, a szereplők nagy részéről pedig az előzmény fényében sejthetjük, hogy fűbe fognak harapni, tehát lényegtelen, hogy megismerjük őket. Mégis, a poénok és az, hogy ez az összeszokott csapat milyen jól elvan együtt, valahogy tök szórakoztató - és ugye Henriksen karaktere (akiről Ripley rögtön azt feltételezi, hogy veszélyes ellenség), tovább színesíti az egészet. A játékidő többi részében már megjelennek a szörnyek, de belőlük nem sokat mutatnak, általában csak a vicsorgó pofájukat látjuk, meg azt, ahogy rohannak; viszont kárpótlásul a Királynőt minden szögből megcsodálhatjuk és mi tagadás, kurvajól néz ki.

Lássuk a színészeket! Weaver az egyetlen visszatérő szereplő, aki az elsőben egy volt a hét közül, itt viszont ő A Főhős, az erős nő, aki egyben anya is. Sajnáltam, hogy levágták a haját, de legalább egyel több jelenet van, ahol alsóneműben mászkál:D Lance Henriksen újfent kitűnően hozza a rábízott karaktert, androidként van benne valami fura, olyan idegenszerű az arca, fogalmam sincs hogy csinálta... Carrie Hennt úgy választották ki, hogy semmilyen színészi tapasztalattal nem rendelkezett. Sem ez előtt, sem ezután nem játszott sehol, manapság tanárnőként dolgozik egy iskolában. Szinte az összes többi szereplőt láttam már valahol: Paul Reisert (aki itt borzasztóan idegesítő) a Megőrülök érted-sorozatban, Michael Biehnt (Hicks) és Bill Paxtont (Hudson) a Terminátorban (előbbi Reese, utóbbi a punk vezér volt), Jenette Goldsteint (Vasquez) a Terminátor 2-ben (valami Janelle volt), Al Matthews-t (Apone) a Superman 3-ban (a tűzoltóparancsnokot keltette életre), Mark Rolstont (Drake) a Fűrészben 5-6-ban (ő volt a főrendőr, akit a hatban a gyilkos kinyír), Ricco Ross-t (Frost) pedig a Babylon 5-ben. James Cameron írta a forgatókönyet, a neje, Gale Anne Hurd meg pénzelte a produkciót.

Érdekességek: A Fox akkoriban kinevezett új vezetése úgy gondolta, fölösleges folytatni az Alient, mert nem hozott be elég pénzt (a 11 milliós büdzsé tízszereséről van szó!). A producerek a Terminátor kapcsán említették az Alien 2 ötletét Cameronnak, aki gyorsan össze is dobott egy előzetes forgatókönyvet nekik, ez pedig elég volt arra, hogy felkérjék a forgatás levezénylésére. Viszont Cameronnak még be kellett fejeznie A halálosztót, ezért a stúdió szokatlan módon megvárta őt, a Schwarzi egyéb irányú elkötelezettségei miatt álló kilenc hónapnyi szünetben pedig James bácsi továbbfejlesztette az Aliens szkriptjét. Az egyik forrás, ahonnan a történet eredeztethető, az Robert A. Heinlein 1959-es írása, a Starship Troopers (bizony, amiből a bogaras film lett), a másik pedig a vietnami háború.

A felvételek rögzítése elég nehézkesen haladt, mivel Angliában csinálták, ahol a helyi stáb rosszul jött ki a kezdő amerikai rendezővel és a producerrel. Külön fennakadást okoztak a tea-szünetek és az, hogy Hurdöt pocskondiázták, mondván csak azért került a film közelébe, mert a rendező felesége. Volt olyan, aki vissza akarta hozni H. R. Gigert, hogy segítsen a tervezésben, de addigra már Cameron kigondolta az egyetlen lényeges idegen elem, a Királynő külsejét, így nem volt szükség rá. A vágás iszonyúan sokáig tartott, alig egy héttel a premier előtt sikerült csak befejezniük, elmaradtak a tesztvetítések. A zenével megint baj volt: míg az előző epizódnál Jerry Goldsmith muzsikáját rosszul használták fel és széjjelbarmolták, addig itt hasonló, sőt, még rosszabb sors várt James Hornerre. Neki ugyanis hat hetet adtak, hogy elkészítse a teljes filmzenét, ám mivel sem az anyag rögzítése, sem a vágás nem volt készen, mikorra odaért, ezért Horner három hétig vesztegelt Londonban, munka nélkül. Viszont amellett hogy nem volt mivel dolgoznia, és a rendező se szentelt figyelmet neki, még a rendelkezésére bocsátott 30 éves Abbey Road Studio is eléggé technikailag elavultnak számított abban az időben, szóval borzasztó körülmények között kellett alkotnia és éppen hogy csak be tudta fejezni határidőre a muzsikát. A komponista ezek után úgy gondolta, hogy soha többet nem fog Cameron megbízásának eleget tenni, de tizenhét évvel később mégis ő szerezte a Titanic zenéjét, majd pedig az Avatarét is.

A játékidő alatt két alkalommal találhatunk olyan utalást, hogy mennyi idő van hátra egy bizonyos dologig és az tényleg akkor következik be: Az első, mikor a leszállóegységből kigördül a csapatszállító, ekkor Apone azt mondja, tíz másodperc múlva bevetés; a második pedig a negyedórás visszaszámlálás a végén, mielőtt minden felrobban. Az említett tankszerű jármű egy módosított repülőtéri vontató, ilyennel szokták a leszállópályákon mozgatni a repcsiket. Alapállásban 75 tonnát nyomott és bár ezt nagy nehezen sikerült 30 tonnára redukálni, még így is meg kellett erősíteni a helyszín azon részeit, ahol ezzel közlekedtek. Az Alien-kaptár teljes díszletét meghagyták az utókor számára és később Tim Burton ebben forgatta le a Batman vegyi üzem-szekvenciáját. Az Aliens-ből létezik egy Special Edition, ami hét perccel hosszabb a mozis verziónál.

Sigourney Weavert már többször felkérték ez előtt is, hogy szerepeljen ismét egy Alien-moziban, ő viszont mindig visszautasította, mert úgy gondolta, úgyse tudják megfelelően folytatni a sztorit és a karakterét se írnák meg rendesen. Szerencsére Cameron forgatókönyve őt is meggyőzte, de ekkor meg a stúdió nem akart szerződést kötni Weaverrel, mondván túl sok fizetést kér. Ám a direktor ragaszkodott hozzá, így végül mégis felvették, 1 millió dolláros fizetséggel, ami az előző epizódban kapott pénzének jó harmincszorosa (!) volt. Ripley életre keltője azt nyilatkozta, hogy a forgatás alatt az akkor éppen "elhalálozni" készülő kollégáinak mindig adott egy csokor virágot, kivéve Paul Reisert, aki egy marék hervadt gyomot kapott:) Lance Henriksen ételmérgezéshez hasonló fertőzést kapott a leszúrásos jelenet felvételétől, mivel az android testnedveit reprezentáló joghurt és tej-keverék a stúdiólámpák fénye alatt a baktériumok melegágyává vált.

Carrie Henn a forgókerekes résznél mindig direkt elrontotta a szövegét, csak hogy újra és újra lecsúszhasson azon a csúszdaszerű járaton:) Aztán James bácsi megegyezett vele, hogy ha rendesen teszi a dolgát, utána annyit csúszkálhat, amennyit csak akar - és így is lett. Henn és Weaver a mai napig tartják a kapcsolatot egymással, levélben. Hicks-et eredetileg James Remar alakította volna, de őt pár nap után elbocsátották, ennek ellenére mikor az osztag behatol az épületbe, az ő hátát láthatjuk és nem Michael Biehnét. Az Apone-t játszó Al Matthews a valóságban is katona volt régen, sőt, ő az első néger, akit a harcmezőn léptettek elő őrmesterré Vietnamban. A bolygó neve: Halál Jenette Goldstein első filmje, ám mivel képtelen volt megfelelő képet vágni, miközben tüzelt, a legtöbbször nem láthatjuk az arcát, amikor lő. Sőt, a szellőzőjáratba Gale Anne Hurd állt be helyette lövöldözni. A színészek maguk tehették egyedivé páncéljaikat, ahogy anno az amerikai katonák és azt a jelenetet vették fel velük utoljára, mikor először látjuk őket, mert így valóban érződik a köztük lévő összetartás, ami a hosszú hónapok alatt alakult ki. A bolygó neve: Halál és az Acéllövedék egy időben készült, így a két stáb gyakran együtt járt bulizni:D

Élien a Királynő!-rovat

A tartályban látható arcmászót kilenc ember mozgatta: nyolcan a nyolc különböző lábát és egy a farkát. A Ripley-re ráugró parazita-modell képes volt menni, az ugrást pedig visszafelé vették fel. A kifejlett lényeket életre keltő táncosok, tornászok és kaszkadőrök számára hat jelmez készült, a legegyszerűbb mindössze egy pár műanyagdarabbal felszerelt balett-trikó volt. Ezek a kosztümök sokkal rugalmasabbnak és strapabíróbbnak bizonyultak, hogy gyorsan lehessen mozogni bennük, a szűk helyen való mászáshoz pedig az eredetileg teljesen egyenes fejet elgörbítették. Az egyik Alien-tojás ma a Smithsonian Intézetben látható. A Királynő modellje körülbelül 6 méter magas volt és tizenhat (!) ember kellett a mozgatásához. A makettet egy daru tartotta, két bábos a belsejéből mozgatta a karokat, a többi részét hidraulikával, távirányítással és zsinórokkal mozdították meg. Semmilyen kameratrükköt vagy számítógépes animációt nem használtak fel hozzá, vagyis úgy nézett ki és úgy mozgott, ahogy láthatjuk. A Királynő fogai átlátszóak, a "köz-Alieneké" viszont nem. A végefőcím után az elsötétült képernyőt nézve egy arcmászó hangját hallhatjuk, ahogy balról jobbra elhalad...

A bolygó neve: Halál 18 és fél millió dollárból lett és 131 milliót hozott vissza. A közönség és a kritika is pozitívan reagált rá, Legjobb Hangeffektusok és Legjobb Vizuális Trükkök kategóriákban pedig Oscar-díjakat nyert. Weaver megkapta a Legjobb Színésznőnek ítélt Saturn Awardot, Jenette Goldstein a Legjobb Női Mellékszereplőnek, Bill Paxton a Legjobb Férfi Mellékszereplőnek, Carrie Henn pedig a Legjobb Gyerekszínésznek járót. Az Aliens máig a legnagyobb bevételt hozó epizódja a kvadrológiának. Az Entertainment Weekly a világ 2. legjobb akciófilmjének választotta (első a Die Hard lett), és a valaha készült 52. legjobb filmnek. Az IGN a 3. legjobb akció-mozinak szavazta meg, a Rotten Tomatoes pedig a 10. legjobb sci-finek. Az arcmászó-támadásos jelenet a Bravo 100 Legijesztőbb Filmes Jeleneteinek listáján 35. helyezést ért el.

Az Aliens a sci-fi-akciófilmek egyik legjobb darabja. Szórakoztató, vicces, izgalmas és látványos, kevés negatívummal (konkrétan Burke-re gondolok). Aki A nyolcadik utas: a Halál komor, ijesztő atmoszférájára vágyik, annak nem ajánlom, ám aki szerette a Terminátort, annak igen!

Pontozás:

imdb: 8.4 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Várható írások: Legyetek jók, ha tudtok!

Ja és még valami: SZPOJLER! Azért sajnálatos, hogy a harmadik rész fényében Ripley-nek a lányért és Hicks-ért tett erőfeszítése teljesen felesleges volt...

Nos, megint itt vagyok, ismét a Cinegore megbízásából. Elvállaltam az Alien-kvadrológiát, mint azt már ki lehetett találni - de a Halál-filmeket így is-úgy is megnéztem volna, mivel rajta vannak a videós listámon - és mellette még jelentkeztem az Underworld-trilógiára. Mindkét széria aktuális, mert most jönnek a folytatásaik, az Alienhez a Prometheus előzménynek, az Underworldhöz pedig az Awakening, amiben visszatér az eredeti hősnő, Selene, vagyis Kate Beckinsale. Régebben megvolt az Underworld, még két CDs verzióban (természetesen letöltve, AVI-formátumban:)), de sajnos az évek során elromlott a hangsávja, így kénytelen voltam kidobni. Azt viszont nem tudom, hogy tavaly előtt, mikor megírtam egymás után az összes részt, akkor az elsőt hová tettem el, így most gyorsan leszedtem a Vágatlan Verziót. Választhattam volna, hogy emlékezetből írok, mert az említett oldalnak már megtettem ezt korábban is, de ezúttal kivételesen újból megtekintettem a kérdéses alkotást. Már beharangoztam itt, hogy megírom, de nem voltam biztos benne, hogy érdemes-e egy külön cikket szentelni annak a plusz 12 percnek, de aztán úgy döntöttem, legyen.

A mozis verzió kritikáját itt olvashatjátok el. 

Elkezdtem nézni és vártam, hogy mikor jönnek az új jelenetek, de elég sokára tűntek fel. Viszont addig is kárpótolt a hihetetlenül tiszta képminőség, amilyenben még sosem láttam ezt, plusz szívesen nézek világoskék szemű, bőrcuccokba bújtatott, fekete hajú nőt, aki sorozatlövő stukkerekkel irtja a ronda szörnyeket:) Aztán úgy a közepe felé elkezdtek sorjázni az extra (visszaállított) szekvenciák. Sophia Myles karaktere jóval nagyobb teret kapott és megmutatnak olyan kisebb részleteket, mint hogy Selene hogyan kapja el a farkas-dokit, vagy, hogy miként készítik elő az Amelia elleni támadást. A szőke csaj és Kraven között van egy kis smacizás, a főhősnő és Michael szintén kaptak egy plusz csókolózós részletet. Viszont amikor az utóbbi páros megbeszéli, hogy ki lehet a lány a fényképeken, amik Corvin fiókjában voltak, azt elég hülyén szerkesztették bele a teljes filmbe, de ezen kívül azt mondom, hogy a változtatás korántsem feltűnő. Sok plusz szekvencia van, ám tény, hogy valójában a teljes történethez egyik sem tesz hozzá túl sokat. Viszont még így is egész jó volt, szóval, aki még nem látta az Underworld-sorozatot, az nyugodtan kezdheti ezzel, aki meg látta, az eldöntheti, hogy érdekli-e a bővítés, vagy sem.

Pár új érdekesség: A kódexben az egyik oldalon magyar nevek szerepelnek, van egy Orosz Ildikó, egy Kovács meg egy József, többet nem tudtam kivenni; a metróban pedig megpillanthatunk egy "Játszd újra Szentendrén!" feliratú plakátot. Az eredeti cikkben nem írtam le, de a White Wolf anno beperelte a Sony-t, mert szerintük az Underworld teljes egészében a World of Darkness két oszlopos tagjának, a Vampire: The Masquerade-nek és a Werewolf: The Apocalyspe-nek a lenyúlása. Ezt bizonyítandó, 17 különböző egyezést hoztak fel, plusz ott van még a WoD-könyvek sorába tartozó The Love of Monsters, amit 1994-ben publikáltak és az abban leírt eseménysor kísérteties azonosságot mutatott ezzel a mozival. A bírósági ügy alig egy héttel a bemutató előtt robbant ki, ám peren kívül sikerült elintézni egy meg nem nevezett mértékű összeg kifizetésével a felperesek irányába. (Egyébként, ha járatos vagy a Vampire-ben, akkor az a rész, mikor valami vérszívó arról beszél, hogy de jó lesz újra egyesülni, akaratlanul is eszedbe juttatja majd a Kamarillát, tehát a vád nem lehet alaptalan.)

Összefoglalás: Az Underworld tök jó film, mindegy, hogy a mozis vagy a vágatlan verziót választod. Ezt az Extended Cutot a hozzám hasonló rajongóknak ajánlom, mert így a jól ismert történetben újdonságokra bukkanhatunk.

Pontozás: Ugyanaz, mint a régi cikkben.

Hírek:

- Len Wiseman rendezi az új Total Recallt, amiben a női főhős Kate Beckinsale és Bill Nighy is felbukkan majd.

- Kevin Grievoux megint horrort ír. Az I, Frankenstein című borzongatós/szuperhősös film egy különös megmentő történetét beszéli el, aki űrlényekkel veszi fel a harcot, a főbb szereplők közt pedig szintén ott van Bill Nighy. (Ez megbukott.)

- Michael Sheen szégyenszemre szerepet vállalt a tvájlájt utolsó részében...

- Bill Nighy a Wrath of the Titans és a Jack the Giant Killer című fantasy-kben játszik ez évben. (Előbbiről írtam azóta.)

Várható írások: A bolygó neve: Halál és ki tudja még mi.

Egy alapvetően nem túl érdekes témát érdekessé lehet tenni, ha jól adják elő - ha filmről van szó, lehet jó az, ami számomra érdektelen dologról szól, ha remek színészek szerepelnek benne, és akad még pár érdekes/vicces pillanat vagy akciódús agyatlanság. Jelen esetben a fő téma a kocsik ismerete, ami utoljára kisfiú koromban érdekelt, mikor még meg tudtam mondani szinte bármelyik autóról, hogy milyen márkájú, a jelzése alapján. Manapság már csak minimálisan foglalkoztat a dolog - de most az autótolvajok életébe nyerhetünk bepillantást, ahová Nicolas Cage és Angelina Jolie kísér minket - elég ennyi ahhoz, hogy ez jó legyen? A bejegyzés végére kiderül!

Randallnek (Cage) 50 luxusautót kell ellopnia egyetlen éjszaka alatt. Ez lehetetlen feladat, de nem a kocsitolvajok királyának! Viszont mi van akkor, ha a király már hat éve lemondott trónjáról és kényszerből kell ismét beszállnia egy buliba? A tét nemcsak 200 ezer dollár, hanem az öccse (Giovanni Ribisi) élete is, így hősünk, akit barátai csak Memphis-nek szólítanak, összetrombitálja régi csapatát (Jolie, Robert Duvall, Vinnie Jones és még egy páran), hogy véghezvigyék az eszement tervet. De nem csak a feladattal, hanem a zsarukkal, a tetű megbízóval és az újoncok tapasztalatlanságával is meg kell küzdeniük a sikerét. Vajon hány kocsit tudnak összeszedni a listáról és vajon Randall teljesíti-e az álommelót, a '67-es Mustang Shelby GT500-as meglovasítását?

Irtó régen láttam utoljára és totál összekeveredett a fejemben a nagyon hasonló, de asszem sokkal jobb Az olasz melóval. Szóval elindult a Gone In Sixty Seconds és csak néztem, mert akkora baromság az egész kerettörténet. Minden, ami nem a kocsik ellopásával kapcsolatos, az annyira béna és unalmas, tulajdonképpen az első fél órából csak Vinnie Jones fél perce meg Angelina Jolie szőke haja érdekes. Amikor végre beindul az akció, akkor meg egy csomó lényegtelen mozzanat közepén bontakozik ki a végső nagy üldözés, ami a Terminátor 2-t és az Italian Jobot idézi, de ez legalább tényleg faszán sikerült. A poénoknak csak kis százaléka üt, Ribisi ripacskodása idegesítő, Cage szájába meg hülye mondatokat adtak.

A többi színészről pár szót: Itt van a kitűnő Robert Duvall, Scott Caan a Ha szorít a szorítóból, Will Patton az Emlékezz a Titánokra!-ból (ő tök jól nyomja), Timothy "Hitman" Olyphant, Christopher Eccleston a Doctor Whoból, valamint Chi McBride és Carmen Argenziano a House-ból (előbbi Vogler, utóbbi az új csapat összeállításánál az öreg jelölt, akinek nincs diplomája). Mellettük ki kell emelnem Delroy Lindot, aki a Randallt üldöző zsaru, nekem tetszett az alakítása; és Trevor Goddardot, aki uncreditedként szerepel, de ő volt Kano a Mortal Kombatben és hát emellett nem tudok csak úgy elmenni:D A sztori alapját H.B. Halicki 1974-es filmje, a Gone In 60 Seconds adta, a rendező a Kardhalat és a Season of the Witch-et is jegyző Dominic Sena, a producer Jerry Bruckheimer volt.

Érdekességek: A '74-es eredetivel csupán néhány egyezés található. A színészek kaszkadőr-vezetési leckéket vettek, főként Cage, aki a legtöbb autós mutatványát maga hajtotta végre. Robert Duvall mellett még két hasonló nevű színész játszott a filmben, James Duval és Dean Rader-Duval. Egyes adatok szerint 7, mások szerint 13 replika készült a Shelby GT500-asokból, viszont csak egyetlen igazit láthatunk, azt, amelyiket a végén a főhős ajándékba kapja. A replikákból egyet Bruckheimernek, egyet Cage-nek ajándékoztak, utóbbi vezeti is "Eleanorját", a producer viszont nem mer beleülni sajátjába:) A táblára felírt listán szereplő autók neveit és évszámait egy csomó helyen helytelenül párosították és a szereplők is gyakran más kódnevet mondanak be, mint amiket az egyes kocsik mellé rendeltek. A hídon bemutatott extrém ugratás a valóságban is kivitelezhető egy 15 fokos rámpán 100 mérföld/órás sebességgel. A végefőcím előtt a kép elsötétül és hallhatjuk, amint Randall "új" kocsija lefullad és ő azt mondja neki: "Ne tedd ezt velem!" (A kereskedelmi televíziózás átka miatt ezt nem láthatjuk, csak azért írom le.) Létezik egy Rendezői Változat, ami 9 perccel hosszabb a mozisnál. Végezetül két vicces név: Rainbow Borden (ez egy férfi, akit Szivárványnak hívnak:D, szerepe szerint egyes számú autótolvaj) és Juan Pina - Gang Banger #2 (no comment:D:D). A Tolvajtempó 90 millió dollárból készült és 237 milliót hozott vissza, a kritikai fogadtatásáról nem találtam semmit.

Röviden: Ostoba keretek közé szorított motorbőgetés jó zenére, pár remek és sok szar színész tolmácsolásában. Egyszer meg lehet nézni, autóbuzik és Angelina Jolie-rajongók biztosan jobban tudják értékelni nálam.

Pontozás:

imdb: 6.5 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Nicolas Cage jelenleg motoron repeszt lángoló koponyával a Szellemlovas: A bosszú erejében - sajnos elolvastam a sztori-ismertetőt és ez alapján az említett mű nem lehet túl érdekes...

- Vinnie Jones egyike lesz a rabló biztonsági őröknek az In Security-ban és főszerepet játszik hazánk új akciófilmjében (?), a Magic Boys-ban is. (Előbbiből azt hiszem, hogy végül kihagyták, de a címet is megváltoztatták közben, ez lett a Lángelmék.)

Várható írások: Underworld Extended Cut, A bolygó neve: Halál és még valami, amit még nem döntöttem el:)

Ezt pedig tessék meghallgatni: 

A legjobb filmcímek azok, amik egyszerűek, mégis sok mindent sugallanak. Ezen belül külön osztályt alakíthatunk ki azoknak, amik csak egy szimpla névből állnak (Juno, Miranda, Franklyn), majd jönnek az eposzi jelzővel ellátott nevek (Zoolander, a trendkívüli) és végül a teljes nevek (Dorian Gray, Jonah Hex). Az utóbbiak a legjobbak, mert ezekből lehet a legtöbbet megtudni, ugyanis konkrét emberekről van szó (legyenek valós vagy fiktív személyek). Ha már itt tartunk, nézzük meg, kicsoda Solomon Kane! A ponyvairodalom nagy alakja, Robert E. Howard találta ki őt (Howard egyébként az az ember, aki Conant is kiagyalta) és 1928-ban, a Weird Tales hasábjain kelt életre először, a Red Shadows című történetben, szóval már több mint 70 éves figuráról van szó. Alapvetően Kane egy a gonoszt üldöző puritán az 1600-as években – most már van némi fogalmunk arról, ki lehet, de lássuk, hogyan keltették életre a filmvásznon!

Kane kapitány (James Purefoy) kegyetlen és véreskezű zsoldos, akit csak a gazdagság megszerzése érdekel. Ám egy napon, egy különösen nagy öldöklés közepette a megostromolt vár tróntermében szembekerül az Ördög Kaszásával (Ian Whyte), aki felvilágosítja, hogy a lelke átkozott és a pokolra fog jutni. Solomon épphogy el tud menekülni a rémisztő démon elöl, ám a lény szavai belevésődnek az elméjébe, így felhagy addigi életmódjával és egy eldugott kolostorban keres menedéket. Egy év eltelik és ekkor az apát elküldi Kane-t, mivel szerinte őt máshová szólítja a végzete. A vándorrá váló egykori harcos útja közben rablótámadás áldozata lesz, de nem bántja a tolvajokat, akik viszont agyba-főbe verik őt. Szerencséjére egy békés, az újvilágba tartó család rátalál és megmentik, ő pedig vonakodva bár, de velük tart. A közös kalandok viszont egyre hajmeresztőbbé vállnak, aminek csúcsán belefutnak egy félelmetes, maszkos lovagba és ördögi katonáiba, akik megölik a család egy részét és elrabolják a fiatal Meredith-t (Rachel Hurd-Wood). A haldokló apa (Pete Postlethwaite) megesketi Solomont, hogy megmenti a lányt, és meggyőzi, hogy így megtisztíthatja sötét lelkét a gonosztól. Kane kapitány így ismét kardot és pisztolyt ragad, hogy legyőzze az álarcos szörnyeteget és az őt irányító mágust - de vajon sikerrel jár majd, vagy elbukik és az örök kárhozat lesz a sorsa?

Az elején már elég látványos volt és amint feltűnt a Kaszás, rögtön elkönyveltem magamban, hogy "de jó film lesz ez". Aztán jött még az álarcos lovag (Samuel Roukin) és minden afelé mutatott, hogy a csúcs a varázsló lesz. Addig viszont folydogáltak az események és sajnos a boszorkányt ki lehetett találni, arra is elég könnyű volt rájönni, kit rejt a maszk, az őrült papnak pedig nem sok értelme volt abban a kontextusban. (SZPOJLER: Ha tényleg meg akarta ölni Kane-t, akkor minek cseverészett vele órákig? SZPOJLER VÉGE). Nem tudnám megmondani, miért, de hiába vonulnak fel tök jó szörnyek, hiába a szép Rachel Hurd-Wood és az egész jól alakító James Purefoy, valamiért ez a film mégsem az igazi. Az első pár perc monumentalitást sugall, de később ennek már nyoma sem marad, ezt leginkább onnan lehet érezni, hogy az álarcos serege kb. 10-20 főből áll összesen, a várat se védik túl sokan, de ez még kevésbé feltűnő.

A legnagyobb gond az, hogy már az indításnál ellőtték a legjobb gonoszt és a nagy főellenségnek szánt Malachi (akit valamiért magyarul Malachai-nak neveznek) gagyi. Az ő ellensúlyozására összedobott démon (vagyis leginkább lángoló fémhulladékból álló gólem) viszont egész jó. Ha nem lenne elég szar a főgonosz, még elveszik tőlünk a végső összecsapás izgalmát is, ugyanis ezt képtelenség annak nevezni. (ÚJABB SZPOJLER: Solomon pár percig bujkál a démon elől, aztán mikor a mágus megmutatja magát, egyszerűen fejbe lövi és ezzel még a fémtestű óriást is lenyomja. SZPOJLER VÉGE) Viszont legalább egy csomó ismert arcot felvonultatnak nekünk. Kane apja Max von Sydow, Pete Postlethwaite karakterének felesége Alice Krige (a Borg királynő), a bolond pap Mackenzie Crook (a Karib-tenger kalózaiból), a varázsló meg Jason Flemyng (Titánok harca, Blöff, Rocksztár). Ezen kívül Rachel Hurd-Wood filmbeli testvére a valóságban is az, ő Patrick Hurd-Wood. Az író-rendező Michael J. Bassett volt.

Érdekességek: A filmjogokat már 1997-ben megszerezték, de csak 12 évvel később realizálódott a mozi, amit egyébiránt egy trilógia első részének szántak. Kane életre keltője a forgatás során megsérült egy kardpárbajban, a homlokát ért sebet öt öltéssel kellett összevarrni. A Solomon Kane 45 millió dollárból készült, de csak 19 és fél milliót hozott be, pedig a kritikusok pozitívan értékelték.

Furcsa egy film ez. Borzasztóan sok lehetőség volt benne, és ha a rém béna főgonoszt kihagyják, a Kaszást többet szerepeltetnék és több statisztát szerződtetnek, akkor sokkal jobb lenne. Azért végülis nem volt rossz, a végén elkerülték a klisét és láttam már sokkal pocsékabb mozikat is, de a kitalálhatóság ront rajta. Ja és még valami: Csak nekem jutott eszembe az egészről a Van Helsing? Mintha ugyanazt látnám, csak poénkodás nélkül, jobb szörnyekkel...

Pontozás:

imdb: 6.1

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Michael J. Bassett írja és rendezi a Silent Hill: Revelation 3D-t, valamint a szintén horror Saint Mary's-t, utóbbiról még nem sok mindent lehet tudni. (Előbbiről azóta elkészült a cikkem.)

- James Purefoy a nagy dobásnak ígérkező magyar sci-fiben, a Thelomeris-ben lesz látható, emellett pedig a hasonló témakörben mozgó John Carterben is. (Utóbbi megbukott.)

Várható írások: Régi idők focija, Tolvajtempó, Underworld Extended Cut (nem biztos, hogy érdemes írni róla).

      Kiváló film, mely szomorú apropóból került levetítésre a tévében: Garas Dezső, a Nemzet Színésze december 30-án elhunyt, ezentúl egy másik világot jelentő deszkákon örvendezteti meg égi közönségét...

     Régi idők focija. Kinek mi jut erről eszébe? Olimpiai bajnokok voltunk 1952-ben, az Aranycsapat legyőzte a veretlen angolokat '53-ban, volt nekünk Albert Flórink, Dalnoki Jenő bácsink, UEFA-döntős Videotonunk. Minderről Minarik Ede (Garas Dezső) semmit sem tud 1924-ben. A háború után, a fejlődés útján (?) halad a csonka Magyarország, a gazdasági világválság még odébb van, Minarik mosodája mégis befuccsol. De! Van egy csapat, azaz kell egy csapat! A Csabagyöngye! A mosodás él-hal fiaiért, bármire képes lenne, hogy bejussanak az első ligába. Régi idők focija... már akkor is pénzkérdés volt. Az akkor még meg sem született Puskás Öcsi mondta, hogy "kis pénz kis foci, nagy pénz, nagy foci". Ebből Ede az alábbiakkal rendelkezik: -

     Ebben a némafilm hőskorát felidéző, Mándy Iván-novellán alapuló gyöngyszemben tanúi lehetünk, miképpen küzd Ede a csapatért, a városért, önmagáért, meg, hogy végre megehessen egy karéj istenverte vajas kenyeret. Remek, remek és remek.

     Sándor Pál és Garas Dezső együttműködése ezután csak még jobban kiteljesedett, ebben a filmben pedig nem lehet hibát találni. Nincs. Garas, ugyebár mondani se kell, őstehetség volt. Soha fel sem merült bennem, hogy ő nem Minarik Ede valójában, meg nem a Stock Ede vagy éppen Borz, a Süni és barátaiból. Egy az egyben ő lett maga a szerep. Pedig nem is készült színésznek, ösztönösen tudta, mi a színészet.

     Minarik Ede lelkes, furmányos, kicsit bolond, álmodozó, imádja a hazáját, de kevésbé kedveli a mosodába betévedő vásárlót. Csapata bőven ad okot a derültségre, Dobsa Sándor zeneszerző pedig elkalauzol minket a század elejére, amikor egy szál zongora is tökéletesen kiszolgálta a némafilmeket. Sok-sok felgyorsított mozgás, mókás zűrzavar meg minden van itt.

     Mellékszereplők se kutyák: Kern András, Esztergályos Cecília, Major Tamás, Gór-Nagy Mária, Márkus László.

     Nagyon érdekes, az utcákon, a moziban, a pályán nincs senki más szinte, csak a főszereplők, olyan, mintha Csabagyöngyén kívül más nem is létezne. Furcsa utcai fények, poros utcák, néptelen lelátók. A film végig vicces, bár a mondanivaló csöppet sem az: amit az ember igazán el akar érni, akárhogy küzd is érte, nem csak rajta múlik. Ha kikap a csapat, akármit is ért el addig, világvége van. Ezt csak mi, magyarok értjük igazán...

     A Himnusz dallamaira elszálló Minarik pedig a magyar filmgyártás legnagyobb jelenetei közt van és kész.

Tim Burton az egyik kedvenc rendezőm, és bár az utóbbi időkben sokak szerint a munkái színvonala látványos csökkenést mutat, az ő neve még mindig azt jelenti számomra "ezt meg kell nézni". Egyetlen nagyobb alkotása volt, ami eddig elkerülte a figyelmemet, mondván, ez engem nem izgat, de mivel mostanra már talán az összes fontosabb műve szerepel ezeken a hasábokon, így gondoltam, jöhet a Nagy Hal! Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, de a véleményemről később, először szokásos módon jöjjön a sztoriról pár szó:

Ed Bloom (Albert Finney - Ewan McGregor) élete kész mese. Mindenki odavan fantasztikus és humoros történeteiért, amik elképesztő kalandjairól szólnak, mindössze a fia, Will (Billy Crudup) érzi úgy, hogy elege van a mesékből. Mikor megtudja, hogy Ed haldoklik, három év után először hazautazik, hogy megtörje a csendet, mivel a két férfi ennyi ideje nem beszélt egymással. Will mindent megtesz, hogy kihúzza valakiből az igazságot édesapja valódi életéről, de arra ő maga sem számít, hogy mi van akkor, ha a történetek mind igazak? És vajon sikerül-e apának és fiának ismét egyenesbe jönnie, mielőtt túl késő lesz?

Ez a sztori olyan, mintha egyenesen Tim Burtonnek írták volna. Az alapvetően szomorú téma (az apa halála) ellenére a Big Fish tele van elképesztő kisebb történetekkel, amikbe a rendező belecsempészhette a rá oly jellemző túlzottan színes világot, különleges elbeszélésmódját és egy csöppnyi horrort is. Az elején mégsem tudtam, mi sülhet ki ebből az egészből, mert valahogy kaotikusan indul, de már az első perctől éreztem, hogy meg kell várnom a befejezést, ahol majd mindenért kárpótolnak. Nem azt mondom, hogy érdektelen, amíg eljutunk a katarzisig, hiszen ki ne szeretne összebarátkozni egy valódi óriással, ki ne akarná elnyerni az igaz szerelmet vagy megtalálni a boldogságot? És minden egyes apró részletre érdemes odafigyelni, mert az utolsó felvonásban az összes értelmet nyer!

Rengeteg jó színészt/színésznőt sikerült összehozni, lássuk először a Bloom család életre keltőit! Billy Crudup egy tökéletesen hétköznapi figura, egy valódi, hús-vér ember, nagyszerűen alakít. Az ő párja a szépséges Marion Cottilard, aki viszont ide elsősorban nem a külseje miatt került be, hanem hogy bemutatkozhasson az amerikai közönségnek. A fiatal Edet az életvidámságot sugárzó Ewan McGregor, az idősebbet pedig a rá eléggé hasonlító Albert Finney játssza - nézzetek meg róla egy fiatalkori fotót, olyan, mintha McGregor a fiatalított klónja lenne. Ugyanez a helyzet Sandra Bloommal, ő fiatalon a csodaszép Alison Lohman, idősebben pedig a rá szintén hihetetlenül hasonlító Jessica Lange. Már csak ezért az ötösért érdemes lenne megnézni egy családi drámát, hát még ha az egész átmegy fantasy-be, ahol olyan alakok bukkannak még fel, mint a hatalmas termetű Matthew McCrory (pl: Az 1000 halott háza), Danny de Vito, Steve Buscemi, az aprócska Deep Roy (pl. Charlie és a csokigyár), Missi Pyle (Galaxy Quest), Robert Guillaume (Drágám, add az életed, Elnökcsemete), Miley Destiny Cyrus és az elmaradhatatlan Helena Bonham Carter. Egy jelenetben Burton is látható, a farkas megjelenése előtt ő az egyik kártyázó bohóc:) A filmet Daniel Wallace könyve, az 1998-as Big Fish: A Novel of Mythic Proportions inspirálta, az író pedig szintén feltűnik, ő Sandra gazdaság-tanára az egyetemen. A zenét Danny Elfman szerezte.

Érdekességek: Ez volt az első amerikai film, amiben Cotillard szerepet kapott és Cyrus első mozija is ez. A stáblista elején a Columbia-logót fordítva játsszák le. Burtont a rendezéshez egy negatív élmény vezette, mert alig pár hónappal a munkálatok kezdése előtt veszítette el az édesanyját, édesapját pedig két évvel korábban, így az egyik szülőtől való elbúcsúzás ekkoriban rendkívül közel állt hozzá. Ugyanakkor az is csábította őt, hogy a drámát megszakító képtelen történetetek elmesélése révén többféle műfajban alkothat egyszerre (fantasy, kaland, horror, stb.). Saját elmondása szerint "A Nagy Hal arról szól, ami valódi és arról, ami csak kitaláció; arról, ami igaz és arról ami nem; arról, ami csak félig igaz és arról, hogy a végén mégis az egész igaz." Az egyik fő motívum a misszió teljesítése - az író szerint: "Az apa küldetése, hogy ő legyen a nagy hal a nagy tóban, a fiáé pedig az, hogy megpillantsa a valóságot apja meséi mögött."

A boszorkány maszkja öt órán át készült, az óriás jeleneteihez pedig perspektíva-trükköket használtak. A költő félig kész versét maga Burton vetette papírra. A cirkusz jeleneteinek felvételekor tornádóveszély miatt abba kellett hagyni a forgatást, ráadásul a helyszínt elárasztotta a víz, a munka emiatt több hétig állt. A film egyik sokat kritizált pontja a kínai rész, ugyanis amikor Ed földet ér, akkor a hasbeszélő tagalogul beszél (a filippínók nyelve), a katonák meg először mandarinul majd koreaiul, Ed és az ikrek pedig kantoniul:) Matthew McCrory a valóságban 229 centi magas volt, mindössze 8 centivel magasabb a Kolosszust játszó George McArthurnál. Utóbbi tényleges cirkuszi előadóművész, tűz- és kardnyelő, ő tartja a leghosszabb lenyelt kard Guiness-rekordját. McCrory 32 éves korában hunyt el 2005-ben, amíg élt, ő volt a legmagasabb színész és neki volt a legnagyobb cipőmérete (amerikai számozással 29 és feles). A Nagy Hal 70 millió dollárból készült és kis híján 123 milliót hozott vissza. Pozitív kritikákat kapott, sokan egy jobb Forrest Gumpnak titulálták, Alison Lohman alakítását külön is elismerték. Rengeteg díjra jelölték a mozit, de egyet sem kapott meg.

Egy szóval tudnám leírni: csodálatos. Az utolsó 15 perc annyira megható volt, nem is tudom elmesélni mennyire... Nagyon szép film, kedves, izgalmas és humoros, pedig alapvetően szomorú. Akibe szorult egy kis jóérzés és intelligencia, annak tetszeni fog, Burton-rajongóknak kötelező darab!

Pontozás:

imdb: 8.0

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Ewan McGregor benne lesz a mesékből fantasy-kat gyártó hollywoodi trend egyik nagy durranásában, a Jack The Giant Killerben, ami a Babszem Jankó sötét hangulatú verziója. (Elkészült, megbukott.)

- Helena Bonham Carter a The Lone Rangerben ismét Johnny Depp mellett játszik; ezen kívül az egyik főbb szereplője lesz az Akirának, ami az azonos című legendás anime élőszereplős újrázása. (Ennek meg mi az értelme?) Valamint felbukkan még a Nyomorultak 10 000. adaptációjában is, ahol Hugh Jackman, Russell Crowe és Anne Hathaway lesznek a partnerei. (Az első megbukott, a második 2016-ig nem készült el, a harmadik viszont Oscart nyert.)

- Marion Cotillard is színesíti a The Dark Knight Rises illusztris szereplőgárdáját. Már nagyon várom:) (Láttam, írtam róla.)

- Miley Cyrus a rendkívül beszédes című LOLban alakít egy Lola nevű karaktert, valamint szinkronizál a Hotel Transsylvania névre hallgató egész estés rajzfilmben. (Utóbbit megnéztem és készítettem belőle bejegyzést.)

Várható írások: Régi idők focija, Solomon Kane és talán Underworld Extended Cut.