Hosszú ideje tudom, hogy Pauly Shore filmjei nem jók. Gyerekként az összeset láttam, és felnőtt fejjel újranézve a 90%-uk idegesítő baromság, viszont van köztük néhány kivétel. Ez az egy pedig kiemelkedik, mert semmi irritáló nincs benne, sőt tele van jó poénokkal! Ez történik benne:

Bones (Shore) és Jack (a beszédes nevű Andy Dick) egy elektronikus gépeket forgalmazó áruházban dolgoznak, ám folyton bajba kerülnek, mivel barátságukat leginkább a "vak vezet világtalant" kifejezés írja le. Bones a "vak", így mindig belerángatja cimboráját baromságaiba, a legutóbbi balhé után pedig kirúgják őket. Ezt viszont lehetőségnek tekintik, mert szeretnének egy saját boltot, az ehhez szükséges pénzt pedig egy gyorsan sokat fizető munkával szeretnék megkeresni. A legkézenfekvőbb beállni a hadsereg tartalékos századába, ahol 8 hét kiképzés után csak hétvégenként kell bemenni, helyben fizetnek 2500 dollárt és csak akkor mozgósítják őket, ha háború van. És ugyan, mekkora az esélye, hogy valódi háború törjön ki? Nos, hőseinket és a melléjük szegődő kemény csajt (Lori Petty) meg az idegbeteg fogászt (David Alan Grier) elnézve igencsak nagy:) A háború nem szórakozás, de mégis azzá válik, ha ezeket a bugyuta srácokat nézzük, ahogy megpróbálnak balfékekből katonákká válni - az is lehet, hogy a végén még sikerül nekik és éppen ők, a glendale-i "vizesek" nyerik meg a háborút! Vagy mégsem? 

"Glendale, fesse meg a célpontot!" 

A Shore-filmek egyik nagy hibája, hogy a felvezetésük minden esetben nézhetetlen, szar, unalmas, ostoba és gagyi. Ez itt sincs másképp, valójában bármelyik munkája sokkal jobb lenne, ha az elejét kivágnák belőle. Jelen esetben viszont legalább érdemes megvárni azt a pillanatot, ameddig leszállnak a teherautóról a kiképzőbázison, mert onnantól jönnek a poénok - szerencsére a gusztustalankodós/barmó humort félretették a katonai sztereotípiás viccelődés javára. Pauly-nak itt egy jó szinkronhangot adtak (Józsa Imre) és nem viselkedik olyan hülyén, mint mondjuk a Kőkemény igazságban. Lori Petty szerintem jól nézett ki ekkoriban és vicces, hogy ő az egyetlen lány a csapatban, de ugyanakkor az egyetlen igazi katona is. Andy Dick egy vesztes, hülyegyerek karaktert játszik, de mind ő, mind David Alan Grier annyira marginális, hogy fel sem tűnnek. Egyetlen ismertebb arc a mellékszereplők közül a főtörzset alakító Art LaFleur (pl. Ki nevel a végén?, Oscar), de a figyelmesebbek a közös étkezős részben felfedezhetik Bredan Frasert, aki elvileg a Kőbunkó-beli karakterét alakítja. Az író-rendező Daniel Petrie Jr. volt, aki egy jelenetben látható is, valami főtisztként. Semmilyen érdekességet nem találtam a Kő egy csapat!-ról, csak annyit, hogy 6 és fél millió dollárból lett, majd kis híján 29 milliót hozott be, ám a kritikai fogadtatása mindenhol iszonyúan negatív lett. 

Egy a lényeg: Pauly Shore filmjei rosszak, de ez mindenképpen kivétel. Ha az első 15 percet kibírjuk, utána garantáltan elszórakoztat majd - nekem már csak a gyerekkori nosztalgia miatt is tetszett:)

Pontozás: 

imdb: 4.8 (4 év alatt 0.6-ot emelkedett!)

Szerintem: 5/5 

Várható írások: Jason Goes To Hell - The Final Friday.

"EGY főtörzs, KÉT főtörzs, HÁROM főtörzs..."