Amikor jönnek a nagy ünnepek és mindenki mindenhol élvezheti az államilag biztosított szabadnapokat, előkerülnek az adott alkalomhoz szabott tematikus filmek. Míg kis hazánkban ez Bud Spencer és Terence Hill legjobbjait takarja, azért az 1500 csatorna közül egyik-másiknak néha van annyi esze, hogy specifikusan karácsonykor játszódó mozit mondjuk december 24 tájékán vetítse. Nálam annak ellenére, hogy alapvetően nem szeretem az Egyesült Államokból érkező kulturális hatásokat, a karácsonyi filmet a Télapu jelenti, amit minden évben várok és egyszerűen képtelen vagyok megunni! 2023-ban aztán úgy gondoltam, hogy ha nem adják ezt, akkor előkerítem Tim Allen másik karácsonyi filmjét, cikkem jelenlegi tárgyát, amiből gyakran szoktam idézni, pedig korántsem olyan remekmű, mint a The Santa Clause. Szerencsémre az RTL úgy döntött, idén levetíti, úgyhogy még a letöltéssel se kellett bajlódnom. Lássuk hát, milyen a Krank-család karácsonya (az eredeti cím kb. így fordítható):

Luther (T.A.) jól kereső irodai állásban dolgozik, felesége, Nora (Jamie Lee Curtis) háztartásbeli, lányuk, Blair (Julie Gonzalo) pedig éppen most repül ki a szülői házból. A hátra maradó középkorú házaspárnak gyermekük távolléte miatt elmegy a kedve a szeretet ünnepétől, ezért Luther úgy dönt, a tavalyi hatalmas kiadások mindössze feléért inkább elutaznak egy karibi luxus hajóútra. Ezzel azonban alaposan belerondítanak a környék családjainak életébe, akik nehezen tűrik, hogy valaki el mer térni a hagyományoktól; illetve számos kereskedő számít arra, hogy idén is ugyanúgy megvesznek majd tőlük mindent, ami a karácsonyozáshoz kell. A Szenteste közeledtével a nyomás egyre nő, főleg mivel az utca kiskirálya, Vic Frohmeyer (Dan Aykroyd) minden követ megmozgat, hogy az egész környék Krankék ellen forduljon. De a legrosszabb csak most jön: Blair ugyanis váratlanul bejelenti, hogy megkérték a kezét és ennek okán hazautazik a szüleihez, mert be akarja mutatni nekik jövendőbelijét és együtt szeretné tölteni velük az ünnepet. Vajon ezek után még lehetséges egy jó kis karácsonyi partit szervezni, vagy Luther és Nora felsülnek imádott lányuk előtt?

Ahogy az ismertetőből látszik, ez nem egy komoly film, csak amolyan „szabad vagy, nézd meg”-jellegű alkotás, aminek az a legfőbb baja, hogy képtelen eldönteni, mi szeretne lenni. De ne rohanjunk ennyire előre, inkább haladjunk szépen sorban: Nekem Tim Allen hangja csakis Szakácsi Sándor lehet, ő szólaltatja meg a Télapuban, a Totál káoszban és itt is. Felmerült bennem, hogy ez a látszólag karácsony-ellenes mozi talán éppen azért került Allen úr filmográfiájába, mert meg akart szabadulni a Télapó-skatulyától (valószínűleg ezt csak én látom bele, hiszen 3 folytatás és egy folytatás-sorozat is készült azóta a Mikulás sztorijából): Vannak a Télapura kihegyezett poénok, a szomszéd „öregfiúzása” a „kiskomámra” emlékeztet, illetve a végjátéknál feltűnő titokzatos Marty (Austin Pendelton) személyazonossága sem véletlen. Egy másik kis utalás, amit talán szintén csak én látok a filmbe, az a „nyomattam egy kis botoxot a homlokom alá” résznél van, mikor Nora azt mondja Luthernek: „Úgy nézel ki, mint Spock a Star Trekből!” Ez esetleg az 1999-es Galaxy Questre utal, ahol a főhős szintén Tim Allen? Ő, mint férfi főszereplő eléggé hasonlóan játszik, mint a Télapuban, Jamie Lee Curtis szerepe pedig nagyjából kimerül annyiban, hogy sokszor és hangosan sikítozik, illetve elcsúszik, kézzel-lábbal erőlködve mászik a földön, stb. Azért a fürdőruhás részben szerintem meglepően jól néz ki, pedig 45 vagy 46 éves volt.

A sztori eleje elég unalmas, addig, amíg meg nem hozzák a döntést, sőt, igazán csak Aykroyd érkezésétől indul be. Az angolul Frosty-nak nevezett, az USA-ban a karácsonnyal összefüggésben felbukkanó hóembert itt elsőrangú magyar fordítással Hópofinak nevezték és bizony a körülötte forgó részek a legjobbak, ezért érdemes igazán látni a Kelekótya karácsonyt:) Mivel jövőre már 20 éves lesz ez a film, kordokumentumnak sem utolsó, hiszen olyan szóbeli poénok hangzanak el benne, amikhez hasonlókat ma egyetlen nyugati műben sem hallhatunk: „Talán zsidók?” „Őskomcsi!” Mai szemmel nézve feltűnő, hogy a szereplők közt egyetlen ázsiai sincsen, a szomszédok közt mindössze 3 fekete van, plusz még 1 Luther irodájában, és szóba se kerül az, hogy ki milyen nemű vagy kikkel szeret összefeküdni. A fehér lány-perui pasas párosítás pedig csak addig lehet különös, amíg ki nem derül, hogy az előbbit alakító Julie Gonzalo a külseje dacára szintén dél-amerikai származású.

A kiindulópont már magában idegesítő, hiszen „a szomszédok nem nézik jó szemmel” azt, amit Krankék művelnek. De mit is csinálnak? Mindössze mást, mint a többiek. Luther képviseli a józan észt, mikor azt mondja, mi közük van hozzá, mit csinálnak a saját házukban, a saját elhatározásukból? Ez így is lenne, ám mégsem így van; az USA-ban elvárás, hogy bizonyos napokon bizonyos módon viselkedj, legalábbis cikkem tárgya ezt sugallja. Viszont sok víz folyt le a Dunán 2004 óta, szóval manapság már talán másként van… Különös ellentmondás a Hópofi-központú ünneplésbe pici mellékszereplőnek behozni egy papot, aki azt mondja „szent ünnep” – és ennyi az utalás arra, hogy december 24-nek egyébként van valami köze a valláshoz. Lehetséges, hogy a Télapuval való összehasonlítás miatt elég sokáig kerülték a Mikulás szerepeltetését, amikor viszont jön, akkor szembesülhetünk a két bekezdéssel ezelőtti megjegyzésemmel: A Christmas with the Kranks nem tudja eldönteni, mi szeretne lenni.

Az első 15 perc rettentő unalmas, azok a poénok, amik ott vannak, talán csak a legkisebb gyerekeknek viccesek. Aztán elindul a vígjáték, aminél a főszál leginkább a Hópofi-részeknél erősödik meg, de közben jönnek a drámai mellékszálak: Luther és a szembe szomszéd öreg Walt (M. Emmet Walsh) közti utálatos viszony; Walt feleségének rákja; az ismeretlen ismerős Marty; és a Luther meg Nora közt kiéleződő viszály. A legfurcsább az egészben viszont az, hogy mindenki Allen figurájára haragszik, vele kerülnek konfliktusba így vagy úgy, miközben Curtis alakját csupán balesetek sújtják; az emberek úgy kezelik őt, mintha csupán belekeveredett volna a férje agyamentségébe. Nora önmagát is próbálja felmenteni a felelősség alól, aztán összevesznek, amikor a férfi nem elég hálás a közösségnek. A külsejükben össze nem illő rendőr-páros és a rajtuk keresztül a történetbe lépő betörő pedig már tényleg teljesen feleslegesek, fárasztó vagy érdektelen részek kötődnek hozzájuk. Az összhatást a legtöbbször indokolatlanul használt, igen pocsék számítógépes grafika még tovább rontja. Lehetne keresgélni a fogyasztói társadalom elleni felszólalásokat („Miért akarsz nyaralás előtt lesülni?”), ám a végső üzenet az, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha egy vagy a közösségből. A közösségen kívüliek (amilyenné ideiglenesen Luther válik, vagy amilyen a betörő) sorsa a megvetés – csakhogy ez korántsem pozitív üzenet!

Pár mondat a készítőkről: A sztori alapját John Grisham 2001-es regénye, a Skipping Christmas adta; ebből Chris Colombus (HP 1-2, Percy Jackson, Reszkessetek, betörők! 1-2) írta a forgatókönyvet; a rendező pedig Joe Roth (Amerika kedvencei) volt. A színészek közül egyértelműen Dan Aykroyd viszi a pálmát, egy nagyon hozzá illő szerepben; a mellékszereplőket pedig innen-onnan más ismerhetjük: M. Emmet Walsh a Vadiúj Vadnyugatban vezeti a különvonatot; Austin Pendletont üldözi mindenki a Szenzáció!-ban; a magasabb rendőrt játszó Jake Busey az egyik gonosz a Sparks-ban; a papot életre keltő Tom Poston pedig a Neveletlen hercegnő 2-ben a hagyományokhoz ragaszkodó, öreg lord. Illetve kb. 3 jelenetben benne van az egyik Született felesegg, Felicity Huffman.

Néhány érdekesség: Az alapot adó regény címe megegyezik az újságban megjelenő cikkével. Joe Roth még a megjelenés előtt olvashatta John Grisham művét, amit az író már akkor felajánlott megfilmesítésre (természetesen nem ingyen). Roth megvette a jogokat, ám közel ugyanekkor Chris Colombus is (értetetlen, hogy ez miképp történhetett meg), azonban Joe bácsi nagy megkönnyebbülésére Chris bácsi átengedte neki a rendezést, mindössze a produceri meg a forgatókönyvírói feladatokat akarta magának. A szövegben van 2 utalás a Szellemirtókra, de ez a magyar szinkronban elveszik.

A teljes utcát felépítették ehhez a mozihoz, 15 hét alatt 16 házat, melyek közül ötöt belül is kiépítettek (legalábbis a földszintjüket). Az elkészült helyszín majdnem 215 méter hosszú volt, ezzel a valaha épült egyik legnagyobb méretű külső helyszínné vált az amerikai filmezés történetében. Ez a szett 8 évig állt, ám a létrehozásához nagyobb mennyiségű mérgező anyagot is felhasználtak, ami egészségügyi kockázatot jelentett a helyi lakosságra; illetve az elvárttal ellentétben alig használták, így 2012-ben lebontották, manapság egy bevásárlóközpont áll a helyén. Vic Frohmeyer neve úgy fordítható, hogy Boldog Birtokos. Bár a történetből nem derül ki, de főiskolai professzor, egyben ő a „körlet buzogánya” is, ezt pedig a ruházata érzékelteti, mert tipikusan katonai egyenruhákhoz használt anyagokból készült. Cikkem tárgya és az azonos évben készült Neveletlen hercegnő 2 Tom Poston utolsó filmjei.

A Christmas with the Kranks 60 millió dollárból készült, a bevétele valamivel több mint 96 millió lett, ám ez nem nevezhető nagy sikernek. A kritikusoktól mindenütt lesújtó véleményeket kapott; a Rotten Tomatoes-on azt írták, a „konformitást reklámozza” – ez sajnos igaz. Érdekes módon viszont a film zenéjét tartalmazó lemez pozitív értékeléseket kapott a rockosított karácsonyi muzsika miatt.

Összesítésben ez nem egy jó mozgókép, ugyanakkor felfogható az anti-Télapuként; és ha másért nem, hát a Hópofi-poénok és Dan Aykroyd brillírozása miatt érdemes egyszer megnézni.

Pontozás:

imdb: 5.5

Szerintem: 3/5 (A fölösleges mellékszálak, az ömlengős jelenetek meg a kissé eltúlzott drámázás miatt.)

Hírek:

- Joe Roth állítólag pénzeli a közelgő Demóna 3-at és az Óz, a hatalmas 2-t. Előbbinél a második rész meglepően jó, ahhoz képest, hogy a semmiből kellett összehozni valamit; utóbbi viszont egy rakás szar, szóval remélem, nem folytatják.

- Chris Colombus írja a ’80-as évek nosztalgiahullámát meglovagoló Szörnyecskék 3-at, ez is nagyon kell...

- Dan Aykroyd jelenleg két újabb Szellemirtók és egy Blues Brothers-újrázás elkészítésén fáradozik. Mibe, hogy utóbbinál az egyikük fekete lesz?