Újévi fogadalmam volt, hogy most már csak befejezem a videós listám megtekintését - igaz, hogy szeptemberben is megfogadtam, hogy az év végéig végzek vele, aztán nem úgy lett, de most nagyon jól haladok vele, annak köszönhetően, hogy a tévében nem adnak semmi értelmeset már három napja. Úgy gondoltam, megnézem azt, amit a legelsőnek írtam fel, ez lett az AvP, aztán a következőt, ami a mostani írás témája. Marhanagy terhet vettem a nyakamba, mert mint a Star Trek-moziknál, itt is elképesztő mennyiségű adatot kellett feldolgozni, de hát így jár az, aki filmtörténeti jelentőségű műveket néz...

A meg nem határozott távoli jövőben járunk. A Nostromo kereskedelmi űrhajó 20 millió tonna vasérccel megrakodva a Föld felé tart, mikor a fedélzeti komputer felébreszti a hibernált legénységet, mert egy különös adás fut be az egyik közelben lévő planétáról. A csapatnak (Sigourney Weaver, Veronica Cartwright, Ian Holm, John Hurt, Tom Skerritt, Harry Dean Stanton és Yaphet Kotto) az őket alkalmazó cég szabályzata szerint kötelessége kivizsgálni minden, feltehetőleg földönkívüli eredetű jelet, így leszállnak az elhagyatott bolygón. Hárman lemennek a felszínre és találnak egy hatalmas, lezuhant járművet, amiben egy azonosítatlan, méretes csontváz mellett egy csomó tojást is lelnek. A tojások vizsgálata során Kane-t (Hurt) megtámadja az egyik kikelő lárva és az arcára tapad - innentől a többi már történelem, avagy a Cápa meg A texasi láncfűrészes mészárlás találkozik az űrben Ridley Scott, Dan O'Bannon és H.R. Giger közreműködésével...

Azt hiszem nem kell bemutatom a Nyolcadik Utast senkinek, mert még ha nem is láttad, akkor is tudod, hogy néz ki, mivel beépült a populáris kultúrába. Nyilvánvaló, hogy ezt a művet borzasztóan sokan láttátok már, így van fogalmatok róla, micsoda, de talán nem sokan tudják, hogyan jött létre ez a "világmegváltó" alkotás!

Az Alien első számú kreátora Dan O'Bannon, aki ezelőtt a mára kultuszfilmmé vált Sötét csillaggal szerzett magának hírnevet. Abban viszont egy elég ostobán mutató űrlényt mutogattak (konkrétan egy befestett strandlabdát), így Dan bácsi a fejébe vette, hogy csinál egy mozit, amiben a földönkívüli a lehető legvalóságosabban néz ki. Megvolt tehát a szándék, amihez segítséget nyújtott Ronald Shusett, aki ekkoriban ismerkedett meg O'Bannonnal, majd közös lakást béreltek és együtt kezdtek el dolgozni egy két filmből álló sci-fi-duón (az egyikből lett az Alien, a másikból az Emlékmás). Arra a következtetésre jutottak, hogy Dan ötletét kevesebb pénzből össze lehet hozni, így annak álltak neki először. A sztori mellett a kulcskérdés az volt, hogy milyen legyen a szörnyeteg, aki az emberek életére tör? A választ O'Bannon Párizsban lelte meg, ahol egy meg nem valósult Dűne-adaptáció készítése kapcsán találkozott a svájci művésszel, H. R. Gigerrel, akinek rémálomszerű, borzongató munkái azonnal felkeltették a figyelmét, főként a Necronom IV című kép (lásd picit feljebb). Giger beszállt a produkcióba, ő tervezte meg az összes földönkívüli eredetű dolgot a mozihoz, míg az emberek felszerelését/hajóját a hasonló területen működő Chris Foss vette kezelésbe. A 20th Century Foxnál egy külön kis al-osztály, a Brandywine elvállalta a pénzelést, felvették a kezdő rendező Ridley Scottot, a zeneszerző Jerry Goldsmith-t, és kiválasztották a szereplőket. (Weaver ekkor még abszolút a pályája elején járt, ez volt az első komolyabb szerepe; de az egész csapatból mindössze Ian Holmot ismerte a közönség valamennyire, mint "veteránt" a szakmájában.)

A készítők a forgatás során többször is összezördültek, elsősorban a producerek és O'Bannon, mivel utóbbi nehezen tűrte, hogy az írását megváltoztassák. Ugyanakkor a rendezőnek a rengeteg modellel gyűlt meg a baja, a zeneszerző pedig mind a direktorral, mind a vágóval összeveszett, szerzeményeinek nem megfelelő felhasználása miatt. Utóbbiak olyan szinten megharagudtak egymásra, hogy Goldsmith a haláláig nem bocsátott meg a másik kettőnek. Plusz nehézség volt, hogy a túlzottan erőszakos mivoltából fakadóan alapvetően egyetlen stúdió sem akarta elvállalni, hogy beáll a produkció mögé; a Fox még az átírások után is csak azért vállalta a forgalmazást, mert két évvel korábban a Star Wars bankot robbantott és nem volt a kezükben egyetlen másik sci-fi forgatókönyve sem.

(A képen H. R. Giger és teremtménye.) O'Bannon az ember mellkasába petéző szörnyeteg ötletét a valóságból merítette, egyes darázsfajok ugyanis hernyókba vagy pókokba tojják petéiket, az utód pedig belülről, élve falja fel a gazdatestet, majd kitör belőle. Dan rémálmaiban ugyanezt látta emberekkel és ez inspirálta az arcmászó kitalálását. Továbbá sok klasszikus tudományos-fantasztikus moziból is vett át dolgokat [pl ezekből: The Thing from Another World (1951), Forbidden Planet (1956), Planet of the Vampires (1965)], emellett két novellából [az egyik a Junkyard (1953), Clifford D. Simak tollából; a másik a Strange Relations (1960), Philip José Farmertől] és néhány EC Comics horror-képregényből is emelt át részleteket. O'Bannon segédkezett a kreatív munkában, ám túlságosan szőrszál-hasogatóan viselkedett, mindenbe beleszólt és végül a teljes stáb előtt sértegette Scottot, aki a producerekkel együtt onnantól fogva ignorálta őt és ötleteit. Gigerrel is gond akadt, mert bár ő tervezte az űrlény minden fázisát, a bolygót és az űrhajót, amiben a lényt találják, de szinte mellbevágó módon szexualitást sugárzó terveit számtalanszor át kellett alakítani.

Nézzük most egy picit a végeredményt! Az Alien egy lassú tempójú, de érdekes film, a karakterek teljesen hétköznapiak, bármelyikükkel könnyedén lehet azonosulni, és a problémáik is valamennyire átlagosak. Olyan dolgok foglalkoztatják őket, mint pénz, kaja, bajtársiasság, szabálykövetés, bizalom - aztán ezekből lesz az élet-halál harc. A teljes csapatból számomra egyedül Veronica Cartwright ismeretlen, a többiekkel már mind találkoztam más mozgóképekben. Sigourney Weavert, Ian Holmot és John Hurtöt remélem senkinek nem kell bemutatnom, mindnyájan kitűnő, elsőrangú színészek, elég csak a Szellemirtókra, a Brazilra vagy az Elefántemberre gondolni velük kapcsolatban. Yaphet Kottot a Rémálom az Elm utcában 6. epizódjában láttam, Harry Dean Stantont a Kelly hőseiben, Tom Skerrittet meg a Desperationben és A mamutban. Panaszom egyikükre se lehet, de talán csak Holmnak és Weavernek volt nehezebb dolga a többieknél, a maradék figurákban semmi különleges nincs. (Ez azért egyfelől nézve pozitívum.)  Az alkotók közül még Ronald Shusettet említeném meg külön, ő a történet megalkotásán túl társproduceri feladatokat is ellátott.

Érdekességek: Az első hat percben egyetlen szó sem hangzik el. Az eredeti játékidő 3 óra 12 perc volt. Ridley Scott maga rögzített minden kézi kamerás felvételt. A Nostromoból készült egy 30 centis meg egy 120 centis változat, valamint építettek egy kis híján négy méteres és több mint 6 tonnás állványzatot a leszállási és dokkolási szekvenciákhoz. Amikor a legénységet az ablakokon keresztül látjuk, akkor a nagyobb modellt mutatják, amibe kivetítőt is szereltek, ezen pedig korábban már felvett részleteket vetítettek, ezzel sikerült elérni, hogy úgy tűnjön, mintha a szereplők tényleg a hajóban lennének. A hajtóművek keltette rázkódást úgy szimulálták, hogy a stáb tagjai rángatták a székeket, amikben a színészek ültek:D A kisbolygót, ahol leszállnak, elvileg Acheronnak hívják. Az idegen hajóban látható kék lézerfényt kibocsátó berendezéseket a The Who együttestől kérték kölcsön, akik a szomszédos stúdióban próbálták ki ezt az újonnan szerzett látvány-elemet a showjukhoz. Az Alien-tojásokat szállító hajó elpusztult utasát "Space Jockey"-nak (űrcsavargó) nevezték el. Őt teljes egészében Giger készítette saját kezűleg, ám ahogy láthatjuk, az nem a végleges változata, mert az alkotó nem tudta időre teljesen befejezni, ez zavarta is őt a későbbiekben. A modell egy los angeles-i tűzben megsemmisült - egyes források szerint egy égve hagyott cigaretta miatt kapott lángra, máshol azt írják, vallási fanatikusok gyújtották fel, mert azt mondták, hogy a sátán műve. A lény eredetét nem magyarázták meg a következő három epizód során sem, ám a rendező azt mondta, szerinte ő volt a hajó pilótája, ami egy fegyverszállító volt, a fegyverek pedig maguk a tojások, amiket ledobált volna egy adott bolygó felszínére, ezzel elpusztítva ott mindent. (Az azóta megjelent Prometheus ezt 3/4-ében megcáfolta.)

A filmhez készült reklám-anyagok közt találunk egy regényt két változatban (Alan Dean Foster írta), a Heavy Metal magazin megjelentetett egy képregény-feldolgozást (Alien: The Illustrated Story) és egy 1980-as évre szóló Alien-naptárat is, valamint a boltokba kerül a mozi látványát taglaló képeskönyv (The Book of Alien) és a koncepciós rajzokat tartalmazó Giger's Alien. Gyártottak egy 30 centis modell-készletet a szörnyből, valamint egy nagyméretű játék-figurát, egy társasjátékot és halloweeni jelmezszettet is:) A dallas-i premierről Terry Rawling vágó azt mesélte: "A legizgalmasabb díszvetítés volt, amin valaha részt vettem. Képzeljék, az emberek sikoltoztak és kirohantak a teremből félelmükben!" Készült egy csomó gagyi másolat ebből a műből, a legnyilvánvalóbb plágium az 1980-as olasz Alien 2 volt, amiben ugyanígy emberekben fejlődő űrlények szerepeltek. Ugyanakkor van egy Rendezői Változat is, ami viszont érdekes módon rövidebb a mozisnál. Ez akkor lett, amikor egy londoni filmraktárban véletlenül felfedeztek 100 doboznyi felvételt a '79-es forgatásról, amit aztán a rajongók és a stúdió nyomására Ridley Scott átnézett és néhány dolgot beletett az új "rendezői" Alienbe. Később azonban azt mondta, szerinte így is az alap változat a jobb.

A színészek a szöveg nagy részét improvizálták. A rendező mindegyik alakhoz írt egy pár oldalas háttértörténetet, hogy a szereplők könnyebben beleélhessék magukat a játékba. A kritikus Roger Ebert azt írta, hogy milyen érdekes, hogy ez a mozi az átlag thriller-hősnél idősebb szereplőket vonultat fel, ezzel is hétköznapibbá, hihetőbbé téve őket: "Ezek az emberek nem kalandorok, hanem munkások, akiket egy cég azért fizet, hogy 20 millió tonna ércet eljuttassanak a Földre." A színészeknek a hatalmas díszlet kanyargós, szűk folyosóin kellett közlekedniük, ha el akartak jutni valahová, ezzel bennük is erősödött a mű klausztrofóbiás érzése. Veronica Cartwright azt mondta szerepéről, hogy: "Én voltam a közönség félelmeinek reprezentálója, a tükörképe annak, amit a nézők érezhettek." Városi legendák szerint a híres "chestburster"-szekvencia felvételénél csak John Hurt tudta, hogy mi fog történni - valójában viszont nem így volt. Mindenki sejtette, hogy mit láthat majd, de aztán a Kane-t helyettesítő bábúból szertefröcskölő vér és az előtörő állati belsőségek látványa valódi sokként hatott a színészekre, ezt láthatjuk a filmben. Számukra a legkellemetlenebb felvételi rész mégsem ez volt, hanem amikor az űrruhákat kellett viselniük, azok ugyanis semmilyen hűtőrendszerrel nem rendelkeztek, teljes egészében nejlonból készültek és még légzőnyílásokat se vágtak rajtuk. A forró stúdiólámpák alatti munka során a színészeket bizonyos időközönként egy ápolónő oxigénnel látta el, de még így is gyakran elájultak, mert a jelmez belsejében felgyülemlett a kilélegzett szén-dioxid. A Space Jockey-jelenethez a ruhákat Scott a saját és az operatőr Derek Vanlint gyerekeire adta, hogy a szobor még hatalmasabbnak tűnjön, ám ők is elájultak az űrruhákban - csak ekkor módosítottak rajtuk.

A Nyolcadik Utas útlevele-rovat

Az ikonikus szörnyet a 218 centi magas nigériai diák, Bolaji Badejo játszotta. Rendkívüli magassága és nagyon vékony végtagjai miatt esett rá a választás, mert így a szörny egészen valószínűtlen külsőt kapott - kár, hogy sosem mutatják teljesen... Badejot tai-chi- és pantomim-tanfolyamokra járatták, hogy megtanulja lelassítani a mozgását, ezen kívül a ruhát speciálisan rá szabták és készítettek neki egy ülőkét, amin a jelmezben is helyet tudott foglalni - egy rendes székbe a farok miatt képtelen lett volna leülni. Az ő szerkója mellett volt még egy bábu és egy kaszkadőröknek készült jelmez is, ezt Eddie Powell és Roy Scammel viselte - Powellt láthatjuk, amikor a kreatúra leereszkedik a plafonról. Az Alien hangját a profi állathang-utánzó Percy Edwards adta ki. A tojás belsejében mozgó arcmászó valójában Ridley Scott két kézfeje gumikesztyűben. A tojást háziállatok gyomraival és szíveivel töltötték meg, a kiugró bestia farka egy birka beléből készült. A döglött arcmászó testét kagylókból, osztrigából és egy bárány veséjéből állították elő. A felnőtt szörnyeteg fejében körülbelül kilencszáz darab mozgó alkatrész volt, az áttetsző arcrész belsejében pedig elmosódva egy emberi koponya látható. A szörny alsó állkapcsát ma a Smithsonian Intézetben lehet megtekinteni, a jelmez többi részét egy aukción árverezték el (azt sajnos nem találtam meg, hogy mennyiért).

A Nyolcadik utas: a Halál 11 millió dollárból készült és 185 milliót hozott vissza. Bemutatásakor vegyes kritikai fogadtatásban részesült, de így is Oscar-díjat kapott a Legjobb Látványeffektek kategóriájában, Veronica Cartwrightot pedig Saturn Awarddal jutalmazták, mint Legjobb Mellékszereplőt. Ám az évek során a film megbecsülése egyre csak nőtt, többek közt az Entertainment Weekly megválasztotta a világ harmadik legijesztőbb mozijának, a Bravo 100 legfélelmetesebb jeleneteinek listáján a "chestbursting" a hetedik helyezést érte el (az Empire magazin szerint ez a legkirályabb 18 éven felülieknek szóló filmes momentum), maga az Alien pedig szintén hetedik lett az Amerikai Filmintézet Top 10 legjobb sci-fi-válogatásán. Ridley Scott művét 2002-ben beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, hogy megőrizzék a jövő számára.

Ezt a filmet főként realizmusra törekvése és a különleges környezetben játszódó cselekménye miatt még ma is nagyra tartják; az Alient pedig az egyik leginkább karakteres moziszörnyként emlegetik, elsősorban biomechanikus megjelenése és a belőle áradó szexuális utalások miatt. Ha már szex, ezeket írták cikkem tárgyának erotikus felhangjairól: Az arcmászó támadása a férfi megerőszakolásának allegóriája, a "chestbursting" az erőszakos születés metaforája, a szörnyből pedig fejének fallikus alakja és a gyilkolási módszere miatt árad a szexualitás. A mozi a férfiak terhességtől és szüléstől való félelmeire és félreértéseire alapoz. Dan O'Bannon később maga is elismerte, hogy ezek az utalások direkt vannak benne: "A férfiakra akartam rátámadni. (...) Homoszexuális orális erőszak, születés. Ez az izé a tojásait a torkodba tojja, erről van szó."

Én már csak Sigourney Weaver miatt is kedvelem ezt a filmet, mert szerintem baromijól nézett ki 30 éves korában:P De ezen túl egyike azoknak a filmeknek, amiket mindenkinek látnia kell egyszer, már csak azért is, mert mérföldkő a sci-fi és a horror történetében.

Pontozás:

imdb: 8.5 (Ekkora pontszámot is régen láttam!)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Nemrég világosodott meg előttem, hogy ez a bizonyos Prometheus című sci-fi az Alien előzményének készült. Azóta viszont átdolgozták, de így is szorosan köthető a sorozathoz. Ridley Scott rendezi és pénzeli, elvileg júniusban lesz a bemutatója, engem már mindenképpen érdekel, már csak a szereplőgárda miatt is: Noomi Rapace, Charlize Theron, Patrick Wilson, Michael Fassbender, Idris Elba és Guy Pearce. (Wilson végül kimaradt, a filmet láttam és írtam róla.) 

- Ridley Scott másik érdekesnek látszó projektje a Stoker (dráma/horror), ahol szintén producerként működik közre. A történetről: "Egy tinilány éppen apja elvesztése miatt gyászol, mikor megérkezik a soha nem látott, rejtélyes nagybácsija." A főbb szerepekben Nicole Kidman és Mia Wasikowska, a cím és a műfaj alapján vámpírosdi lesz. (Ez a cím becsapós, nincsenek benne vámpírok, viszont nagyon tetszett, erről is született cikk azóta.)

- Sigourney Weaver mindenképpen szerepel majd az Avatar 2-ben, viszont a Szellemirtók 3-beli megjelenését még mindig nem erősítették meg hivatalos forrásból. (A modern Szellemirtókba [szerencséjére] nem került be.)

Várható írások: Nagy Hal.

Egyik legnagyobb kedvencem a mozivilág szörnyei közül a Predator. Minden megvan benne, hogy rajongjak érte: ronda, hatalmas, félelmetes, rendkívül erős és barbár külseje ellenére intelligens, veszélyes ellenfél. Benne ötvöződik az űrkorszak harcosa és az őskor vadásza, az ember és a hüllő/rák, egyszóval kurvajó. És ott van a másik sci-fi legenda, a Nyolcadik Utas, aki hasonló kvalitásokkal bír. Nagy, erős, ijesztő és gusztustalan, rendkívül gyors, ráadásul több száz is lehet belőle, akiket egy közös tudat irányít, aminek feje az elképesztő méretű és erejű Királynő. A Predatorban megtestesül egy fejlettebb intelligencia, az emberiség egyik régi nagy félelme, a pusztító szándékú űrlény; míg az Alien maga a sebesen közeledő halál, az ismeretlentől való rettegésünk és a világűr sötét, ijesztő mélysége rovarpáncélban. Szóval mi lehet királyabb annál, ha a Universal bevett, fél évszázados módszerét alkalmazva ezt a két fantasztikus szörnyet egymásnak eresztik? (A most következő képeket én magam készítettem, ugyanis boldog tulajdonosa vagyok négy darab, az AvP-hez kiadott figurának. Két 30 centi magas Predatorom, egy jó 70 centis testhosszú Alienem és egy kis híján 20 centis Elder Predatorom van:) Ők álltak be néhány fasza pózba, hogy illusztrálhassam velük a filmet.)

Lássuk, honnan indultunk: 1979-ben Ridley Scott rendezésében a szépséges Sigourney Weaver csapott össze az űr ismeretlen szörnyetegével, akit a különös műveiről ismert H. R. Giger tervezett. A Nyolcadik utas: A Halál bankot robbantott és elkezdődött Ellen Ripley odüsszeiája, aki 1986-ban ismét összecsapott az Alienekkel A bolygó neve: Halálban, ahol a főellenséggel, a Királynővel is összemérhette erejét. A siker most sem maradt el, hat évvel később jött az Alien3, ami szerintem a sorozat leggyengébb darabja, ám még így is elég volt arra, hogy megszülje az utolsó epizódot, a kedvencemet. A Feltámad a Halált Jean-Pierre Jeunet hozta össze és keveredik benne mindaz, amit eddig szerettünk, a jellemzően európai filmek stílusával - ez rajtam kívül szinte senkinek se tetszett, de hát úgy kell nekik:D Eközben az 1987-es Ragadozó szintén hatalmas siker lett, Arnold Schwarzenegger és a lenyűgözően valóságosnak látszó földönkívüli óriás párbaja bevonult a filmtörténelembe. 1990-ben a Predator ismét lecsapott, ezúttal Los Angeles belvárosában, az ellenfele pedig Danny Glover volt - és ennek az epizódnak a végén a vadászok hajóján látható trófea-szobában megpillanthattunk egy Alien-koponyát. 1989-ben egy képregény hasábjain már összecsapott a két faj és közben megjelent az Alien vs. Predator számítógépes játék, figura-széria, kártyajáték és egy két részes regénysorozat is, így már csak a nagy film volt hátra, amit a rajongók vártak - vagy tüntetettek ellene. A végeredmény a kétes hírű, de mindenképpen diadalmas AvP lett, ami a modern kor szörnyes-kaszabolós mozijainak egyik legsikeresebb példánya! Lássuk, mi van benne:

2004-ben az Antarktisz jege alatt különös hőforrás jelenik meg, amiről a milliárdos Charles Bishop Weyland (Lance Henriksen) egyik műholdja kideríti, hogy egy piramis, mélyen a kontinens felszíne alatt. A pénzeszsák szervez egy csapatot a hihetetlen jelentőségű régészeti lelet feltárására, aminek ő is tagja, majd elindul velük a hetedik földrész mélyén rejtőző kincs felkutatására. Ám, mint kiderül, nem csak az ő céljuk a piramis, mert hamarosan megjelenik három óriás termetű humanoid földönkívüli és ha ez nem lenne elég, a folyamatosan változó belső struktúrájú építményt elárasztják a gyilkos, fekete páncélú szörnyek is. Ám az emberek váratlan megjelenése felborít egy ezredéves harci folyamatot, ami eddig zavartalanul folyt le a két faj között. A felfedezőcsapat tagjai hullani kezdenek, a Predatorok száma is fogyatkozik, mialatt az Alienekből egyre több lesz és még a Királynő is elszabadul - vajon sikerül megállítani a halál hordáját, vagy kitörnek a felszínre és övéké lesz a bolygó? És vajon ki nyeri a harcot: a Halál, a Ragadozó vagy az ember?

Ahogy az előző írásomban (Tigris és sárkány) említettem, a filmekben egyre fontosabb szempont a látvány. Az Alien vs. Predator azon művek sorát gyarapítja, amikben a látvány a legfontosabb. Éppen ezért sok benne az olyan logikai bukkanó, mint hogy mondjuk, az antarktiszi hideg ellenére senkinek se látszódik a lehelete, az évszázadok óta gyakorlatilag mélyhűtve tárolt ágyúk hőt sugároznak vagy, hogy egyetlen Predator önmegsemmisítő bombája képes elpusztítani egy ókori városnyi területet. Az emberek újfent sablonfigurák, itt még az egyébként tehetséges Lance Henriksen is unalmas. (De azért jó poén a szerepeltetése, pláne hogy a középső neve Bishop - aki látta az Alien-kvadrológiát, az érti.) Nekem a főszereplőnek kikiáltott Sanaa Lathan se volt túl meggyőző, ő is egy kliséfigurát alakít - nem értem, miért nem lehetett a regényekből átemelni Machiko Noguchit? Ezek mellé a szokásos "elindulunk-minden-rendben"-dolgot se lehetett kihagyni: gyakorlatilag ameddig belépnek a piramisba, addig az eltelt 40 percből mondjuk kettő volt érdekes, mikor a szörnyek felkészülését lehetett látni a csatára. A történet alapvetően rém egyszerű, de azért a piramis titkainak felfedése során a múlt izgalmas eseményeire derül fény - á lá Erich von Däniken. Nem baj, ha nem túl csavaros a sztori, hiszen mind azt akarjuk látni, ahogy az űrlények egymásnak esnek.

Na de ha már ez egy látványfilm, akkor legalább a bestiákra nem lehet panasz. Az Alienek minden eddiginél életszerűbbek, megnyújtott farkuk és ujjaik révén még kevésbé emlékeztetnek bármi emberire; a Predatorok izomkolosszusok, szinte érezni elképesztő súlyukat, jó a hangjuk is, mindössze az álluk túl nagy. Nekik hosszabb hajat és új fegyvereket adtak, így például az áldozatokat széttépő hálót, az újraalkotott visszatérő dobókorongot és a sokkal nagyobb csuklópengéket. Külön tetszett az utolsó jelenetben feltűnő vezér, az Elder Predator, aki fenséges látványt nyújtott.

A rendező és forgatókönyvíró a Resident Evilös Paul W.S. Anderson, a történet összeütésében pedig az Alien megalkotói, Dan O'Bannon és Ronald Shusett is részt vettek. De ha már megemlítem név szerint az egyik főszörny kitalálóit, akkor le kell írnom a másik atyjait is, tehát a Predator kitalálói: Jim és John Thomas (testvérek). A vezér Alient (Grid) ismét Tom Woodruff Jr. keltette életre, az összes Predator bőrébe pedig Ian Whyte bújt (kivéve, amikor egyszerre többen vannak a képen, ott voltak mellette statiszták). Egyetlen érdekesebb színész Henriksen mellett a Quinnt alakító Carsten Norgaard, aki anno a "fogász" Stansson volt a Kerge kacsák 2-ben.

Érdekességek: A filmjogok megszerzése elég sokáig tartott, mert hat különböző producert kellett meggyőzni. A történethez inspirációul szolgált Lovecraft At the Mountains of Madness című novellája. 2004 leggyorsabban elkészülő mozija volt ez: két és fél hónap alatt forgatták le, az utómunka négy hónapig tartott. Ez az első rész mindkét szériából, ami nem 18 éven aluliaknak tilos-besorolást kapott (kár érte, de létezik Unrated Cut). Anderson azt nyilatkozta, hogy a végső változat pont olyan, amilyennek ő akarta, az Alien 2-t rendező James Cameronnak pedig kifejezetten tetszett a mű. Eredetileg szerették volna felkérni Sigourney Weavert, hogy térjen vissza egy apró szerepben, ám ő semmiképp nem vállalta. Schwarzival egyezséget kötöttek, hogy ha elbukik a kormányzóválasztáson, akkor jön szerepelni, de mint tudjuk, megnyerte, így ő se került be.

A Predatorok nevei: Chopper (akinek egy koponya van a vállán), Celtic (aki a Griddel párbajozik) és Scar (az utolsóként életben maradó). A piramist észlelő technikusokat a trükkmesterek játsszák (Tom Woodruff Jr. és Alec Gillis). Az egyik karaktert Verheidennek hívják, ez pedig főhajtás az első AvP-művet, a képregényt megíró Mark Verheiden előtt, akinek az alkotásából néhány elemet átemeltek. Az antarktiszi helyszínt az 1979-es Vela-incidens miatt választották, amikor is egy műhold egy máig megmagyarázhatatlan kettős villanást észlelt a fagyos kontinensről. Egyik űrlényfajnak a neve sem hangzik el a játékidő alatt. A főszereplőnő ezúttal egy Aliennek mondja a Predatorokra használt szokásos leírást ("ugly motherfucker"). Kb. 20 tonnányi műhavat szórtak széjjel a filmhez. A látvány létrehozásához rengeteg makettet használtak fel, így például a jégtörő és a bálnavadász-telep is azok voltak, a látottak 70%-a makettek, bábuk és jelmezek felhasználásával készült.

(2016-os megjegyzés: A bal szélen álló Láthatatlan Ragadozónak sajnos az idők folyamán eltörött az ágyúja, amit azóta se tudtam megcsinálni, az egyébként évekig egy helyben álló, középen látható Vén Ragadozónak meg letörött a feje. Utóbbit vissza tudtam ragasztani, de azóta nem lehet mozgatni a nyakát és pózokba is csak óvatosan merem beállítani.)

Űrszörny rovat

Ez az első film, amiben balkezes Predator látható. A csuklópengék felnagyítása mellett a plazmaágyú mérete is jelentősen megnőtt, a maszkok pedig kidolgozottabbak és egyediek lettek, így a három vadászt könnyű megkülönböztetni egymástól. Azt viszont nem értettem, hogy az időzáras tárolót miért az emberi naptárhoz igazították - vagy ezt is a Ragadozók használták először, csak átvettük tőlük? Készült egy mechanikus Alien-bábú, ami gyorsabban tudott mozogni, mint egy jelmezbe bújt ember, ráadásul ettől sokkal vékonyabb és csontvázszerűbb lett a Nyolcadik Utas külseje. A lény mozgatásához hat emberre volt szükség, a vezérlőprogram pedig képes volt elmenteni a mozgását, így azt később meg tudták ismételni. Összesen hat jelenetben látható, többek közt a Celtic-Grid-párbajban, amit egy hónapig tartott felvenni. A Királynőből volt egy 120 centis makett és egy majdnem 5 méter hosszú mechanikus bábú, amit tizenketten mozgattak. Az összes Alien farkát számítógéppel rajzolták meg, mert ennyire gyors mozgást nem lehetett bábokkal létrehozni. Újabb érthetetlen dolog: A Királynő már eddig is kiszabadíthatta volna magát, nem? Vagy a Grid annyira különleges, hogy csak ő "jön rá" erre a lehetőségre? A Halál a Ragadozó ellen 60 millió dollárból készült és 172 milliót hozott vissza. Kritikusoknak nem vetítették, de amikor látták, negatív véleményt mondtak róla, bár a speciális effekteket sokan elismerték. Mindkét sorozatból ez hozta be a legtöbb pénzt.

Mivel a sok buta embert kinyírják és egy csomó fasza szörny van benne, akik rendesen széjjeltépik egymást, így nem olyan rossz, mint a folytatása, ahol a hús-vér szereplők elviselhetetlenül ostobák. Amit vártam, azt megkaptam tőle, főleg a végén az Alien-verő páros tetszett - mint a regényekben Törött Agyar és Machiko. Aki rajong a Predatorért, annak tutira tetszeni fog, a Nyolcadik Utas kedvelői viszont lehet, hogy csalódnak majd benne...

Pontozás:

imdb: 5.6 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azóta láttam még egyszer, már nem adnék rá ennyit.)

Hírek:

- Paul W.S. Anderson producerként vesz részt a Death Race: Inferno (a Halálfutam 3. része) és a Resident Evil: Retribution munkálataiban, utóbbinál rendező is. (A Retributionről azóta írtam, akit érdekel, keressen rá!)

- Lance Henriksen az ez évben érkező két magyar szenzációban, a Thelomeris-ben és a Gingerclownban is szerepel, valamint a Bring Me the Head of Lance Henriksen című vígjátékban, ami a B-filmek hosszú ideje pályán lévő "sztárjairól", szól, és mindenki önmagát játssza benne.

Várható írások: Alien - Nyolcadik utas: a Halál.

Ja és még valami: 2013-ben lesz új Mortal Kombat-mozi! (Ez meg egy hamis információ.)

Manapság minden film a látványra megy rá, de én azon egyszerű halandók egyike vagyok, akiket könnyen le lehet nyűgözni a látvánnyal. (2016-os megjegyzés: Szerencsére már nem így van.) Sőt, egyenesen vágyom rá, hogy lenyűgözzenek vele:) Szóval, ha egy film látványos, akkor nálam már 3-asról indul. Ezen kívül kedvelem a lovagkorról meg az ókorról szóló dolgokat is, pláne ha harcolnak benne. Az akkori küzdelmek tisztességesek voltak, az nyert, aki gyorsabb, erősebb, ügyesebb volt, nem az, akinek nagyobb a stukkere... (Azért ez nagyon sokszor másként alakult a valóságban, de elvileg tényleg így volt...) Szóval adott egy film, ami látványos, kardokkal, meg egzotikus fegyverekkel vívnak benne és még jó zenék meg szép nők is akadnak a játékidő alatt - ki ne akarná ezt megnézni?

A misztikus Kína elképzelt középkorában járunk. A legendás harcos, Li Mu Bai (Chow Yun Fat) új életet akar kezdeni, ezért rábízza elképesztő erejű kardját, a Zöld Végzetet, egy harcosokat patronáló pekingi nemesemberre. Ám egy éjszaka tolvaj tör be a házba és elemeli a kardot - még a jelen lévő Shu Lien (Michelle Yeoh), Mu Bai társa (és szerelme) sem tudja megállítani. Elkezdődik a kutatás a penge és a rabló után, ám közben kiderül, hogy hőseink esküdt ellensége, az orgyilkos Jáde Róka (Cheng Pei Pei) is a fővárosban rejtőzik. Így kezdetét veszi a csata a kardért és a régen tett bosszúeskük beteljesítéséért. Ezalatt a kormányzó fiatal lánya, Jiao Long (Zhang Ziyi) fellázad a hagyományok ellen és hivatalnokfeleség helyett a mágikus kard segítségével fantasztikus erővel bíró harcművésszé válik. A halálos ellenfelek mellett mindegyik hősnek szembe kell néznie a legnagyobb kihívással, a szerelemmel is. Vajon kié lesz a Zöld Végzet és ki nyerheti el a boldogságot választottja oldalán?

Szerintem van valami lenyűgöző a távol-keleti harcművészeti filmekben, főleg a már-már anime-i határokat súroló wuxia-mozik tetszenek, mint amilyen ez, a Hős, vagy az általam látott legextrémebb példa, A Zu legendája. A névvel bíró fegyverek, a varázslatos mozdulatsorok, a hihetetlen gyorsaság és a fizika törvényeinek meghazudtolása mind-mind sajátjai ezeknek a mozgóképeknek, ám káprázatos látványa mellett a Tigris és sárkány érdekes, fordulatos történettel is szolgál. Egyrészt láthatjuk, hogy lesz egy 18 éves nemes kisasszonyból tömegeket elverő nagymester, és hogy ugyanez a lány hogyan találja meg a szerelmet egy sivatagi rabló fiúban (Chang Chen). Tanúi lehetünk, hogy az óriási hatalommal bíró Li Mu Bai és a hagyománytisztelő Shu Lien az égető vágy ellenére saját morális akadályaik miatt nem lehetnek egy pár, vagy, hogy milyen sors vár egy nőre, aki nem hajlandó elfogadni a férfiak világa által rá szabott sorsot.

A harcok nagyon izgalmasak, a hősök háztetőkön ugrálnak, fenyőerdők lombkoronáin vívnak, ám a legjobb jelenet egyértelműen a fogadóban van, amikor az a sok-sok harcos odavonul, hogy megküzdjön Jiao Longgal, aki egymaga eltángálja mindet. Ugyanígy izgalmas látni, hogy Li Mu Bai egy szimpla bottal képes felvenni a harcot a Zöld Végzetet forgató lánnyal; vagy, ahogy amaz egy kézzel, ülve megver egy rá támadó férfit. Ezen kívül elhangzik rengeteg keleties bölcsesség, de szerencsére a komoly alaphangot néha megtöri a szerencsétlenkedő városőr, akin nevethetünk. A történet alapját egyébiránt Du Lu Wang öt híres regénye adja, amik 1938 és 1942 között jelentek meg, a rendező-producer pedig a Jégvihart jegyző Ang Lee volt.

Érdekességek: A regényekből már 1959-ben készült egy Luo Xiao Hu and Yu Jiao Long című harcművészeti film, ami a kor nagy színésznőjének, Hsiao Yan-Chiounak utolsó munkája volt. Ez a mozi azonban az elveszett filmek sorát gyarapítja, mára nem maradt fent egyetlen kópia sem belőle. Bár Du Lu Wang írását nem fordították le angol nyelvre, a belőle készült mangát igen, így mégiscsak el lehet olvasni. Elvileg 1778-ban vagy 1779-ben járunk. A hősök által gyakorolt különleges harcművészet neve Wudang. Az eredeti cím (Lapuló Tigris, Rejtőző Sárkány) egy kínai mitológiából származó mondás, aminek jelentése: rejtsd el az erődet a többiek elől/az átlagos külső alatt rejtőzködő titkok. A Zöld Végzet eredeti neve lefordítva Zöld Sötét Világ Kard, ami azt a helyet jelenti, ahová az elhunytak lelke távozik. Li Mu Bai nevében a Mu arra utal, hogy vágyik valamire, amit soha nem kaphat meg; Jiao Long eredeti neve Pompás Sárkányt, a szerelméé Kis Tigrist jelent. A sztori fő pilléreit a nemi szerepek és a kötelezettségek vállalása, meg a testi/lelki megmérgezés adja.

Ugyanakkor Rong Cai a Duke Egyetemről azt írta, hogy a Zöld Végzet a rengeteg férfi használója miatt fallikus szimbóluma a férfiasságnak és az uralkodásnak - ez szerintem elég vicces:) A játékidő első felében a szereplőket egy rend és fegyelem által uralt társadalomban láthatjuk, a második részben pedig az egyéniségek világában mindegyikük felfedi valódi arcát. A sivatagi rabló Sötét Felhőről mintázták Perzsia hercegét a videojátékokhoz. A film létrehozásához négy különböző ország stúdiói fogtak össze. A forgatás a Góbi-sivatagban kezdődött, ahol a nehezítő körülmény a folyamatosan hulló eső volt - bizony, a sivatagban:D Mivel a Wo hu cang long nemzetközi piacra készült, így angol felirattal került mozikba, amit személyesen Lee készített. A színészek maguk hajtották végre a legtöbb kaszkadőr-mutatványt. Mind a négy főszereplő másféle akcentusban beszéli a filmen a mandarin nyelvet: Chow Yun-Fat kantonival, Michelle Yeoh malájjal/angollal (neki egyébként fonetikusan írták le a szöveget), Chang Chen tajvanival, és egyedül Zhang Ziyi beszélte tökéletesen. Utóbbi egyébként nem ismert semmilyen harcművészetet, viszont felhasználta táncosi tudását a mozdulatok tanulásához; ez pedig különösen jól jön a filmiparban, mert a mozgóképek csatái tényleg inkább a tánchoz állnak közel. Cikkem tárgyából gyártottak egy videojátékot is, ez viszont nem nagyon nyerte el a közönség tetszését.

A Tigris és sárkány 15 millió dollárból készült és 213 milliót hozott be. A nyugati világ kritikusai nagyra értékelték, negyven (!) különböző díjat nyert, köztük négy Oscart: Legjobb Nem Angol Nyelvű Film, Legjobb Művészeti Rendezés, Legjobb Zene és Legjobb Fényképezés. Máig ez a legtöbb Oscarra jelölt nem amerikai film (tíz jelöléssel), az egyetlen harcművészeti mozgókép, amit Legjobb Filmnek javasoltak, és a legnagyobb USA-beli bevételt hozó nem angol nyelvű mozi. A Hongkongi Filmes Díjátadón 10. lett a Legjobb 100 Kínai Film listáján, az Empire magazin 66.-nak választotta a 100 Legjobb Mozi A Világ Minden Tájáról összeállításában és 497.-nek a Minden Idők 500 Legjobb Filmjeinek toplistáján. Ennek az alkotásnak a sikere vezetett a wuxia-filmek iránti érdeklődés jelentős mértékű növekedéséhez, nyomában született meg a Repülő Tőrök Klánja és a Hős; valamint ez indította be Zhang Ziyi karrierjét is.

Nekem nagyon tetszett, pedig már legalább ötödszörre láttam. Gyönyörű színhelyeken fantasztikus csatákat vívó szép hősök és hősnők epikus története a Tigris és sárkány. Azon kevés mozik egyike, amit annak ellenére, hogy két órás, még sokkal tovább el tudnék nézni.

Pontozás:

imdb: 7.9 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5 

Várható írások: Alien vs. Predator.

     Monty Python Repülő Cirkusza - a világ legnagyobb kincseinek egyike. E sorozatnyi agyszülemény 1. és 2. évadjának legendássá vált jelenetei kerülnek levetítésre a film során. Főként az amerikai piacra szánták és mégis hazájukban, brit földön lett nagy siker igazán, holott a nagy részét már látták ezeknek a "szkeccseknek" az Egyesült Királyságban.

     Maga a cím onnan, abból a "láncszem-jelenetből" ered, melyben John Cleese bemondóként elmondja ezt a mondatot és jöhet a következő viccesség, amolyan részeket összekötő feladata volt ennek a villámhülyeségnek. Mindenféle nevetséges és lehetetlen helyen hangzott el, már önmagában nagy poén. És máig egyik védjegye Cleese-nek meg a MP-nak. Maguk a jelenetek pedig más helyszíneken, egy kicsit megcsavarintva, egy pici plusz furmánnyal játszódnak, tényleg ötletesen egymás után fűzve. A "Dead Parrot" jelenet váratlanul csap át abba a szösszenetbe, melyben Michael Palin tudatja a nézővel, hogy mindig is favágó szeretett volna lenni - mindezt dalban mondja el, a transzvesztita favágók természetességével.

    Az éttermi epizódban Graham Chapman indítja el tragédiák sorozatát egy piszkos villa felemlegetésével - totális katasztrófa a köbön és hisztérikus hahota. Eric Idle egyszerűen bájos a pearl harbouri ütközetet "eljátszó" nőegylet vezetőjeként. Terry Jones talán az egérzenekar feltalálójaként a legemlékezetesebb, a grínpíszesek szemében inkább borzasztónak hathat. Mindezt pedig kitűnően egészíti ki a másik Terry, a Gilliam, abszurd és fantasztikus animációinak segítségével.  

    Amiket itt felsoroltam, azok csak töredékét képezik a csodálatos baromságnak, amelyet ezek a tanult emberek készítettek. Egész más egyébként a megvalósítás jellege, a kameramozgás, a jelenetek közti folytonosság megteremtése, mint a félórás epizódokban. Nagyobb mozgásterük is volt, mégiscsak ez az első filmjük, de nem igazi film azért, inkább egy válogatás. De ugyanolyan fura és meglepő meg nagyon vicces, mint a Repülő Cirkuszos izék.

És még nem említettem, hogy egyszerűen kurva jó színészek egytől egyig.

And now for something completely different:

BOLDOG 2012-T!:)

Eddig még sosem néztem újévi filmet újévkor, most ezt is kipróbáltam. Gondolom a többségnek a fent olvasható cím semmit nem mond, de mivel nekem Christina Ricci a(z egyik) kedvenc színésznőm, így anno memorizáltam egy csomó alkotást, amiben szerepel, hogy aztán mindet megnézhessem. Ez is egyike volt azoknak, amiket azóta sem láttam, de a címe megragadt bennem, szerintem tök jó, figyelemfelkeltő. Két dolgot tudtam a 200 szál cigiről: Ricci és az egyébként nem túl szimpatikus Dave Chappelle játszanak benne -  semmi egyebet nem sejtettem. Aztán 2012.01.01-én, pontban hajnali 2.50-kor felcsendült az I Want Candy, aztán kiírták, hogy MTV Films és sorra jöttek az ismert nevek a stáblistán - egyszerűen tudtam, hogy ez baromijó lesz, és nem is csalódtam benne!

1981. szilvesztere, New York. Egy csomó ember (akiknek látszólag semmi közük egymáshoz) próbál meg elvegyülni az éjszakában, párt találni és jól szórakozni az év utolsó napján. Az első páros Lucy (Courtney Love) és Kevin (Paul Rudd), akik már régóta barátok, ám most, hogy a srácot kirúgta a barátnője, talán közelebb is kerülhetnek egymáshoz - már ha túlteszik magukat a másik elviselhetetlen tulajdonságain. A következő csapat Val (Christina Ricci) és Stephie (Gaby Hoffmann), akik egy állítólagos rockbandával készülnek tölteni az estét, ám végül egy rossz hírű környéken, különös alakok közt kötnek ki - de ha megtalálják Val unokatestvérének házát, talán sikerülhet egy jót mulatniuk.

Aztán ott van még Caitlyn (Angela Featherstone) és Bridget (Nicole Ari Parker), akik legjobb barátnők és mindenképpen fel akarnak szedni valakit, mert állítólag aki a szilvesztert facéran tölti, az az egész hátralévő évben átkozott lesz a szerelemben. És még jelen van Cindy (Kate Hudson), a kétbalkezes, határozatlan lány, akit a szerencse (?) éppen Jackkel (Jay Mohr) hoz össze, és míg elsőre úgy tűnik, minden rendben lehet köztük, hamarosan kiderül, hogy a férfi egyáltalán nem olyan, mint amilyennek látszik. Ezt a díszes társaságot színesíti még a szexuális problémákkal küzdő művész Eric (Brian McCardie), két punk srác (Casey Affleck és Guillermo Diaz), a rendkívül jóképű pultos (Ben Affleck), Kevin exe Ellie (Janeane Garofalo) és maga Elvis Costello. A szálak pedig összefutnak a diszkó-taxiban, ahol az élet nagy kérdéseiről és a szilveszter megünneplésének legfontosabb tudnivalóiról oszt tanácsokat a sofőr (Dave Chappelle); meg a szerencsétlen Monica (Martha Plimpton) buliján, ahová látszólag senki se akar elmenni. Vajon mi fog kisülni ebből a káoszból?:)

Minden adott egy király mozihoz: az alaptéma a bulizás, a szerelem és a szex, amit egy adag humor, jó zene és remek színészek színesítenek. A rengeteg hős közül mindenki kiválaszthatja a saját kedvencét, a neki legjobban tetsző lányt/fiút, hogy aztán szurkoljon neki és még egy csomó fasza dumát is hallhatunk.

"A szilveszteri csajozás három fő szabálya: 1. Mosolyogj! 2. Ne beszélj a halálról! 3. A jó zenétől megmozdul a nők popója."

Rengeteg esemény történik, és annyi szálon fut a cselekmény, ám mindben az a lényeg, hogy a férfi összejöjjön a neki való nővel és fordítva. A párok felbomlanak, új párok alakulnak, senki sem marad egyedül és végül "Mindenki megtalálta, amit keresett".

"A cigi pajzs, hogy elkerüljük a komoly beszélgetéseket."

A címről annyit, hogy a szereplők túlnyomó többsége folyamatosan dohányzik - ha jól vettem ki, akkor mindössze Cindy és Jack nem gyújtottak rá egyszer sem, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet, amikor ők voltak a soros füst-eregetők. Különben saját megfigyelésem, hogy a cigaretta összehozza az embereket, ami tényleg így van, de itt nem ez a fontos, az elszívott 200 szál cigi csak érdekesség.

"...utálom ezt a kötelező jókedvet..."

Meglepő módon itt éppen a kevésbé tehetséges színészek nyújtják a legjobbat. Dave Chappelle például általában minden szerepében igazi seggfej, most viszont egy laza, bölcs és vidám fickó, aki egyfajta kapocs, összeköti az összes többi szereplőt. Ugyanígy Jay Mohrról is elsőként a Maffia!-beli borzalmas alakítása ugrott be, de ezúttal egészen más, sokkal komolyabb, éppen ezért vicces:) A többiek közül Gaby Hoffmann és Paul Rudd játéka tetszett még, bár a hölgynél elsősorban a karaktere fogott meg. Kate Hudson nagyon aranyos, Ricci pedig újfent a kissé kurvás csajt kelti életre. Ben Affleck viszont csak kirakatszereplő, ahogy Janeane Garofalo és Guillermo Diaz is. Nekem a legjobban Cindy, Stephie és a Lucy/Kevin-páros sztorija tetszett, meg a diszkó-taxi:) A történet vége persze kitalálható, de így is óriási lesz, hatalmas poén, hogy ki ki mellett ébred másnap! A rendezőnő Risa Bramon Garcia volt, aki elsősorban szereplőválogatóként keresi a kenyerét, emellett csak egy egész estés mozija van; Costello pedig zenei konzultáns volt és több száma is felhangzik a játékidő alatt. Érdekességeket nem találtam, így térjünk rá a készítési költségekre! A 200 Cigarettes 6 millió dollárból készült, ennél valamivel többet, 6 800 000-et hozott be. A kritikusok utálták.

Nekem viszont tetszett. Ahogy már írtam, minden benne volt, ami egy jó filmhez kell és tökéletes az év első mozijának:) Akit meggyőztem és szeretné látni, az még ma este elcsípheti az m2-n 22.00-kor (ha igaz). Ajánlom mindenkinek, aki egy remek, több szálon futó vígjátékra vágyik!

Pontozás:

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Christina Ricci nemsokára látható lesz a Bel Amiban Uma Thurman és Rábört Pettinszn oldalán.

- Gaby Hoffmann következő munkája a The Surrogate Mary című rejtélyes horror/dráma.

- Casey Affleck szinkronizál a ParaNorman animációs filmben és szerepel a Paradise Lost fantasy-ben.

- Jay Mohr egy igencsak izgalmasnak hangzó vígjátékban mellékszerepel legközelebb, ez pedig a Burt Wonderstone: "Miután különválik fellépőtársától, a híres, de megcsömörlött las vegas-i mágus a színpadon maradásért küzd, mikor feltűnik egy új, menő utcai bűvész." Főbb szereplők: Olivia Wilde, Jim Carrey, Steve Carell és Steve Buscemi. (Azóta ezt láttam és írtam róla.)

- Brian McCardie adatlapján találtam rá a Titanic ötezredik feldolgozására, ami egy filmsorozatnak készül. Nem unalmas ez még? Ki kíváncsi rá, mindig ugyanaz a vége, a hajó így is, úgy is elsüllyed...

Várható írások: Tigris és sárkány.

Végül jöjjön a három legjobb szám a filmből. Ja és még valami: "James Brown a legnagyobb arc a showbizniszben!" (Az első videót azóta levették.)

Újabb megbízatás a cinegore-tól:) Mexikói horror, a rendezői székben Guillermo del Toro, az egyik főszereplő Ron Perlman, a cselekmény újévkor játszódik, és ahogy a cím sugallja, valami idővel kapcsolatos dologról van szó benne - ennyi elég, hogy érdekes legyen, vagy folytassam?

A középkor végén egy alkimista rájön az örök élet titkára és bezárja azt egy aprócska szerkezetbe, a Cronos-ba. 400 évvel később Mexikóban összedől egy ház és az áldozatok közt van egy félelmetes külsejű, nagyon öregnek tűnő férfi, aki után egy villa és rengeteg műkincs marad hátra. Mindent elárvereznek és így kerül két arkangyalt ábrázoló szobor az antikvárius Jesus Gris-hez (Federico Luppi), aki éppen a kisunokájával játszik, mikor észreveszik, hogy az egyik szoborból csótányok másznak elő. Kiderül, hogy az angyal talapzata üreges és egy tenyérnyi, aranyszínű tárgyat rejt. Mikor Jesus felfedezi a kis szerkezeten lévő óraművet és felhúzza azt, a tárgyból karmok bukkannak elő és szétszaggatják a tenyerét. Az idős férfi ezek után különös események részese lesz, amiknek középpontjában ez a valami áll - de sejtelme sincs, micsoda csapást jelent a Cronos a használójára nézve, ráadásul egy haldokló milliomos (Claudio Brook) és annak agresszív unokaöccse (Perlman) is a nyomába erednek, hogy megszerezzék az alkimista találmányát. De vajon tényleg működik az örök életet adó szerkezet és ha igen, akkor ki nyeri el a halhatatlanságot?

SZPOJLER ITT

A koncepció nagyon egyszerű: a Cronos belsejében van egy bogár, ami tulajdonképpen örökké él, vérszívó és akire a szerkezet rákerül, azt ez az ízeltlábú megmarja/megmérgezi és ettől vámpírrá lesz. Hogy mi ez a bogár, honnan származik, és milyen módon működteti a szerkezetet, az nem derül ki, de annyira nem is fontos.

SZPOJLER VÉGE

A férfi, az unokája, a milliomos és az unokaöcs négyese uralja a történetet. Mindenki akar valamit: Jesus az újonnan elnyert fiatalság után megrémül attól, amivé vált és meg akarja szüntetni ezt a szörnyű nem-létet; a kislány meg szeretné menteni szeretett nagypapáját; a gazdag férfi az évek óta őt szorongató betegséget akarja legyőzni; Perlman rosszindulatú meg iszákos karaktere pedig az örökségére és egy új orra vágyik:) Viszont valójában a Cronos nem erről szól, hanem az örökléttel járó fájdalomról és szenvedésről. Emiatt Az éhségre emlékeztetett és kb. ugyanott vagyok, mint annál: dunsztom sincs, mit mondjak róla.

Sajnos Perlman helyett a főszereplő Federico Luppi - nem mondom, hogy rossz lett volna, csak nekem antipatikus. Ezen kívül érthetetlen a motivációja: először örül, aztán megretten, azt mondja, ki akar szabadulni ebből a helyzetből, de amikor a milliomos megpróbálja megölni, vagyis megszabadítani őt, akkor nem hagyja magát. És különben miért kell neki még azok után is a Cronos szerkezet, hogy tudja, mit okoz? Miért nem adja oda csak simán a gazdag kriplinek? Aztán talán azt is furcsának találhatjuk, hogy a kislány hogyan viselkedik a nemrég még halott nagyapjával - erre viszont magyarázat lehet, hogy Mexikóban egészen másképpen viszonyulnak a halálhoz, mint itthon. Viszont Pokolfajzat úr rendesen odateszi magát, ő a legjobb közülük.

A gyorsan kitalálható történetért kárpótolnak az effektek, amik igen gusztustalanok, elég csak arra gondolni, ahogy Jesus letépi a saját bőrét. Remek kis adalék, hogy a hullaházas jelenetekbe sikerült becsempészni néhány poént, amiken hangosan nevettem - ebben rejlik del Toro nagysága, mert még a komoly mondanivaló és a szörnyek felvonultatása közben is tud humoros lenni, úgy, hogy az alapszínvonalat nem rontja el poénkodással. Nagyon tetszett még a szakadékba lezuhanó autó, ami nem robbant fel - elkerülték az amcsi klisét. A rendező egyébként író is volt, a költségek egy részét maga teremtette elő (banki kölcsönökkel), a maszkokat pedig saját cégével készítette el. Emellett egy pillanatig láthatjuk, a legelején a főhős háza előtt megy el a feleségével, kutyát sétáltatva. Egyébként a film nagy részében spanyolul beszélnek, így aki nem érti a nyelvet, az csak felirattal tudja megnézni - én is így voltam vele.

Érdekességek: Federico Luppi a direktor minden spanyol nyelvű filmjében szerepelt. Claudio Brook, aki a nagybeteg milliomost játszotta, a bemutató után két évvel, rákban hunyt el - különös véletlen... Ron Perlman a költségcsökkentés érdekében gázsija jelentős százalékáról lemondott. A Jesus Gris név jelentése Szürke Jézus, az Angel De La Guardia (R.P. figurája) pedig őrzőangyal. Angel a nagybátyját őrzi, Jesus-nak pedig szürke a haja és később a bőre is beszürkül. A történet szerint az alkimista neve Fulcanelli, ő pedig tényleg létezett, a XX. század elején élt, írt két könyvet és állítólag sikerült aranyat csinálnia - ám a mai napig nem tudjuk, ki volt valójában és azt sem, hogy hová tűnt el az 1960-as években. A Cronos 2 millió dollárból készült, de csak alig 600 000-et hozott be, ennek oka viszont az, hogy nagyon kevés helyen mutatták be. Viszont legalább a kritikusoknak tetszett:)

Irtó fura film ez, amit csak tovább bonyolít a kétértelmű befejezés. Azért jobb volt, mint a The Hunger, elsősorban Perlman játéka és del Toro rendezése miatt. Nem az én műfajom, de csak emiatt mégse pontozom le. Aki szereti az öröklét negatívumait taglaló műveket, az mindenképpen nézze meg!

Pontozás:

imdb: 6.7 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Guillermo del Toro pénzeli a Mama című horrort ("Annabel és Lucas arra vállalkoznak, hogy felnevelik unokahúgaikat, akiket az anyjuk magára hagyott, ezért öt évig egyedül voltak egy erdőben. De vajon tényleg meg tudtak élni ketten a vadonban, vagy valaki/valami segített nekik?") és a Rise of the Guardians animációs filmet ("Télapó, a Húvéti Nyuszi, a Fogtündér, Zúzmara Jack és a Homokember összefognak, hogy együtt vegyék fel a harcot a Mumussal.":)). Írója és producere a Pinocchionak, ami az ismert mese sötétebb világú animációs feldolgozása; valamint ő készíti a Hobbit 1-2 forgatókönyvét. Ezeken felül még rendezője a Pacific Rimnek (akció/sci-fi - "Amikor egy idegen faj megtámadja a Földet, az emberek hatalmas robotokat építenek, amiket ők maguk vezetnek és így veszik fel a harcot a megszállókkal."). (Utóbbit megnéztem, cikket is írtam róla.)

- Ron Perlman az egyik főhőse az utóbb említett Pacific Rimnek, ezen kívül a The Gatekeeper című horrornak (aminek producere is), valamint Hóruszt alakítja majd a The Scorpion King 3: Battle for Redemptionben - ez azonban csak videóra jön ki. (A magyarul Tűzgyűrűnek nevezett robotos bunyóban végül csak egy emlékezetes mellékszereplő lett.)

Várható írások: Tigris és sárkány, 200 szál cigi.

Sajnos a UPC kitalálta, hogy az új filmeket már nem adja az HBO (vagyis csak egy részüket), a többi már az ondimend-kínálatból tölthető le (így járt az Álomháború is). Viszont talán emiatt elkezdték előszedegetni az archívumból az ős-HBO-filmeket, így került például felszínre ez a gyöngyszem. Legalább 10 éve nem adta a tv, viszont gyerekként sokat láttam, rengeteg részlet megmaradt belőle, így örültem, hogy megint megnézhetem:) Aki nem tudná, miről van szó, ez a világ első, igazán nagy sikerű filmje, amiben élő szereplőket hagyományosan animált karakterekkel együtt szerepeltettek. Konkrétabban:

Egy alternatív 1947-ben járunk, amikor Hollywoodban a rajzfilmsztárok ugyanúgy léteznek, mint a hús-vér színészek. Még külön negyedük is van a városban, amit a vicckirály Acme ural. A rajzfilmfigurákat firkáknak nevezik és elsősorban a Maroon Stúdió foglalkoztatja őket, köztük az első számú sztárok egyikét, Roger nyulat (Charles Fleischer hangján szólal meg), akivel viszont az utóbbi időkben egyre nehezebb együtt dolgozni. A stúdió feje észhez akarja téríteni a nyulat, így felbéreli a firka-gyűlölő magánnyomozót, Eddie Valiantet (Bob Hoskins), hogy nyomozzon Roger szemrevaló felesége, Jessica (Kathleen Turner szinkronizálja) után. Az akció sikerrel jár, ám az asszony leleplezett "csalfasága" feldühíti és elkeseríti a hosszú fülű mozisztárt, aki elrohan az éjszakába.

Másnap az újságok tele vannak a hírrel, miszerint Acme urat meggyilkolták, a tettes pedig Roger! A magát viszont ártatlannak valló nyuszi ezalatt Eddie-nél keres menedéket, az ideges és sokat vedelő magánkopó pedig kénytelen-kelletlen segítő kezet nyújt neki és lassan kiderül, hogy egy óriási összeesküvésbe csöppentek! Ám hőseink dolga nem egyszerű, mert nyomukban vannak a firka-igazságszolgáltatók, az őrült Menyétek, és a félelmetes külsejű Doom bíró (Christopher Lloyd), aki meg van győződve Roger bűnösségéről. Szerencsére Valiant és különös társa számíthat a többi rajzolt lény és a kocsmáros Dolores (Joanna Cassidy) segítségére, de vajon elég lesz-e ez a vérszomjas ellenfelekkel szemben? Hiszen a tét a Firkanegyed sorsa! És ahogy az eredeti cím is kérdezi: Vajon ki csalta tőrbe Roger nyulat?

Ez a mozi azért tök jó, mert gyerekként a kedves figurák, az izgalmas részletek és a vicces események élvezhetőek; felnőttként pedig a parodisztikus krimi-szál, a kétértelmű poénok és a rajzolt alakok valóssá tétele nyerheti el a tetszésünket. Itt minden van, ami egy jó filmhez kellhet: látványos, humoros, egy pillanatra sem unalmas, meg aztán emlékezetet a régi jó rajzfilmekre (Bolondos Dallamok, Droopy, Kacsamesék, stb.).

Roger Rabbitről annyit kell tudni, hogy először egy regényben kelt életre, 1981-ben, mégpedig a Gary K. Wolf által írt Who Censored Roger Rabbit?-ben, ez nagyon kevés dologban egyezik a filmmel. Az alapvetően sci-fi író Wolf összehozott egy érdekes krimi-paródiát, ami már a megjelenése évében felkeltette a filmesek figyelmét. A rendezéssel a kezdetektől fogva Robert Zemeckis-t akarták megbízni, a produceri székben pedig Steven Spielberg ült. Ám sokáig tartott, hogy meggyőzzék a Disney-t a direktor alkalmasságáról (a Vissza a jövőbe sikere volt az, ami bebiztosította Robert bácsit), összehozzák a pénzt, és még a rengeteg híres rajzfilmszereplő copyright-jogait is megszerezzék. Például a Warner csak úgy engedte meg Dodó kacsa és Tapsi Hapsi szerepeltetését, ha ugyanannyi ideig láthatóak, mint a Disney-figurák - ezt úgy oldották meg, hogy mindig együtt vannak a két stúdió sztárjai - a mozik történelmében ez először fordult elő! Ez nagy lehetőség volt, amivel felvonultathatták a rajzfilm aranykorának óriásait, de pluszban ott volt még a kihívás, hogy az élő szereplőket az animált alakokkal együtt, hihető, valóságos módon keltsék életre. Itt ugyanis a firkák hatással vannak a környezetükre, a tárgyakra és az emberekre is, mindezt számítógép felhasználása nélkül, 23 évvel ezelőtt elképesztően nehéz feladat volt megalkotni.

Furcsa, de nagyon kevés alkalommal találkozhattunk gyerekkorunkban a rajzolt figurák halálával. Nekem például nagyon erősen megmaradt a Tom & Jerry-ből a muskétásos epizód, amikor a macskának egy hatalmas terített asztalt kell megvédenie a két egértől, ami nem sikerül neki és az utolsó jelenetben (igaz csak árnyékként, messziről mutatva) lefejezik. A Roger nyúl a pácbanban újból találkozhatunk ezzel a jelenséggel, sőt, nem csak hogy ezek a figurák meghalnak, de ők is képesek gyilkolni. Ez a dolog teszi még nagyon érdekessé ezt a művet, és a már említett, számítógép használata nélkül, tradicionális animációval megalkotott, rendkívül jól kinéző látvány-effektek. Nagyszerű apróság, hogy az eredeti szinkronsávban megőrizték a legendás hangokat, akik megszólaltatták mindenki kedvenc hőseit. A teljesség igénye nélkül, csak a legismertebbeket sorolom fel itt: Mel Blanc (Dodó kacsa, Csőrike, Szilveszter, Tapsi Hapsi, Cucu malac), Tony Anselmo (Donald kacsa), Wayne Allwine (Mickey egér), Mae Questel (Betty Boop) és Frank Welker (Dumbo). Mellettük pedig egy rövid ideig, az Éneklő Kardként Frank Sinatra is hallható.

Az igazi színészek közül egyértelműen Christopher Lloyd viszi a pálmát. Doom bíró gyerekszemmel nézve hihetetlenül ijesztő volt, hiszen mindenki másnál magasabb, fekete köpenyt visel, a szeme alig látszik, az arca sápadt és nagyon gonosz, szadista figura. A végén lelepleződik, akkor pedig emlékezetes, kissé hátborzongató jeleneteket is láthatunk, amik talán a kisebbeknek nagyon félelmetesek lehetnek. Bár Chuck Jones, a Looney Tunes egyik atyja azt nyilatkozta, hogy ebben a műben a hús-vér főhős szimpatikusabb, mint a rajzolt, ezzel én nem értek egyet. Bob Hoskins olyan, mintha csak odatették volna a sok firka közé - persze a szerepe szerint olyannak kell lennie, de én inkább Rogernek szurkoltam, mint neki. Nem mondom, hogy antipatikus volt, vagy ilyesmi, csak mégse annyira jó. Ismertebb arc a kocsmában lévő törpe, Mike Edmonds, aki Og volt az Időbanditákban és Logray a Star Wars-ban; valamint a legelején, csupán pár percig látható producer, Joel Silver, aki a nyúl filmjét dirigáló rendező.

Érdekességek: A történet alapját Wolf regénye mellett a Kínai negyed című mozi harmadik részének szánt sztori adja - a tömegközlekedési vállalatok felvásárlásával az autózásra kényszerítő konzorciumok működése és az ezzel járó rombolás/sztrádaépítés, stb. Ez az eseménysor egyesek szerint a valóságban is megtörtént: a '40-es, '50-es években sok cég próbálta ilyen felvásárlásokkal felfuttatni az autóipart. A Firka Klub a régi Cotton Clubra utal, ahol csak fehéreket szolgáltak ki, és a feketék csak alkalmazottak lehettek; Doom terve a pusztításról pedig Hitler végső megoldását idézi fel. A címet elég sokáig tartott kitalálni, de annak ellenére, hogy kérdés lett, az eredeti címben nincs kérdőjel, mert azt balszerencsét hozónak tartották. A film költségvetési határát 30 millió dollárnál húzták meg, ám még így is ez lett az akkori világ legdrágább animációs filmje. Ez az összeg azonban egyre csak nőtt, a forgatás elhúzódott, és a stúdió vezetőségéből néhányan le akarták állítani a gyártást, ám a többség bízott Spielberg szimatában, így kitartottak mellette.

326 animátor dolgozott a Roger nyúlon és 82 080 képet rajzoltak: a storyboardokkal és a tervekkel együtt több mint egymillió rajz készült. Az animált figurák interakcióit a környezetükkel robotkarok és bábmozgatási technikák segítségével valósították meg, de pantomimesek és életnagyságú műanyag figurák is segítették a karakterek életre keltését, hogy a színészeknek könnyebb legyen az elképzelt figurákkal együtt játszani. A szinkronhangok a felvételek során a helyszíneken mondták el szövegeiket, hogy ezzel könnyítsék a kamera előtt álló társaik dolgát. Bob Hoskins a három éves kislányát figyelte meg, amikor amaz a képzelt barátaival játszott, hogy inspirációt kapjon, milyen lehet nem létező alakokkal dolgozni:) A színész kisfia a forgatás ideje alatt nagyon berágott az apjára, amiért az megtiltotta neki, hogy elmenjen vele és megismerkedjen a rajzfilmfigurákkal, akikkel Hoskins együtt játszott:) Állítólag Eddie megformálója annyira beleélte magát a helyzetébe, hogy később hallucinációk is gyötörték emiatt.

Jessica énekhangja nem Kathleen Turner, hanem Amy Irving. Amikor Doom a Firkanegyedben elmenekül Valiant elől, az nem Christopher Lloyd, hanem Ken Ralston effektmester. Ugyanígy a taxis jelenetek némelyikében sem Hoskins-t láthatjuk, hanem egy rajzolt Eddie-t. Charles Fleischer nem csak Rogert, hanem Benny taxit és két menyétet is szinkronizált, Roger szövegét pedig a nyusziéhoz hasonló jelmezben adta elő. Ennek folyományaként mikor ebédszünetben az egyéb mozikon dolgozók meglátták, azt hitték róla, hogy így szerepel és suttogni kezdtek, hogy mennyire bénák a Who Framed... effektjei:) Christopher Lloyd szinte alig pislog a filmben, a róla készült kilapított modellt pedig a rendező máig az irodájában tartja. Ha képről-képre nézzük azt a részletet, amikor a rajzolt vonat elüti a Löttyös kocsit, akkor a vonat minden egyes ablakában valamilyen halált vagy gyilkosságot láthatunk - ez azért elég durva, vajon miért csinálták ilyenre? A címszereplőt úgy írták le a készítői, hogy "Warner arca van, Disney teste és a személyiségét mintha Tex Avery (Bolondos Dallamok) tervezte volna", ezen kívül Goofy nadrágját, Mickey egér kesztyűjét és Cucu malac nyakkendőjét hordja. A piros-fehér-kék színei miatt pedig az amerikai zászlóra emlékeztet, így "tudat alatt mindenki kedvelni fogja".

Az egyik legtöbb munkát a kocsma titkos szobájában játszódó szekvenciába fektették, ahol a mozgó lámpa fényeit rendkívüli precizitással keltették életre Roger felszínén, ám az átlagos nézőnek ez fel se tűnik. Azóta az ilyen feladatokat (sok munka valami olyanért, ami felett a néző valószínűleg átsiklik) a Disney-nél "Bump the Lamp"-nek (nekimenni a lámpának) nevezik. Eddie rajzolt fegyverét a doboz felirata szerint Yosemite Samtől kapta - ez magyarázat a Golyók külsejére. Eredetileg a nyomozó szerepére Billy Murray-t akarták, ám nem tudták elérni őt, amikor pedig ez kiderült, Murray önmagából kikelve ordítozott valami nyilvános helyen, mert annyira dühítette, hogy mást kértek fel - pedig ő elvállalta volna. Tim Curry jelentkezett Doom bírónak, ám a próbafelvétel során a frászt hozta a készítőkre, így elhajtották:D A rajzfilmfigurákat megölő Lötty három alkotóeleme a terpentin, a benzin és az aceton, ezeket pedig a valóságban is arra használják, hogy eltüntessék az animátorok rajzait. Az első tesztközönség főként 18-19 évesekből állt, akiknek nem tetszett a mozi, ám ezen a reakción felbuzdulva Zemeckis semmit sem változtatott rajta. Az 1999-es Közlekedési Fejlesztők Országos Ülésén Amerikában megtárgyalták a film konspirációs mellékszálát és arra a következtetésre jutottak, hogy a valós egybeesések ellenére ilyesmi ténylegesen nem történt. Végezetül egy vicces név: Pat Buttram (butt=hátsó, ram igeként=belegyömöszöl, szóval ez kb. Farbatoszt jelent:D), ő az első számú Golyó hangja volt.

A Roger nyúl a pácban végül 70 millió dollárt emésztett fel, ám 349 milliónyit hozott vissza. A kritikusok pozitívan értékelték, három Oscar-díjat nyert (Legjobb Hangvágás, Legjobb Látványeffektek, Legjobb Vágás), ezzel az 1964-es Mary Poppins óta az első rajzfilm lett, ami több Oscart is megnyert. Richard Williams, az animáció feje pedig még külön kapott egy Special Achievement Awardot a karakterekért és a rajzolt figurák rendezéséért. Két Saturn Awardot adtak neki: a filmnek a Legjobb Fantasy-nek járót, Robert Zemeckis-nek pedig a Legjobb Rendezőét. A 42. Brit Filmakadémiai Díjkiosztón a látványáért ismerték el e művet, a Hugo Awards-on pedig a Legjobb Dráma és a Legjobb Gyerekfilm díjait söpörte be. A Who Framed Roger Rabbit a '80-as évek legdrágább filmje és ennek a leghosszabb stáblistája is. Jessica védjegyévé vált mondatát („Nem vagyok rossz, csak ilyennek festettek.”) a Premiere mozimagazin a 100 Legjobb Filmes Szövegek Toplistáján a 83.-nak választotta. Roger nyúl első kalandja megindította az amerikai rajzfilmgyártás aranykorának reneszánszát, megalapozva a későbbi modern animációs filmek útját, elsősorban a Disney stúdió alkotásait.

Bár a mozgókép gyakorlatilag egyáltalán nem hasonlít a regényhez, Gary K. Wolf mégis jelentős hányadot kapott a bevételből. 2001-ben viszont az író így is beperelte a készítőket, mondván a későbbi haszonból és a reklámozásból nem kapta meg a neki járó százalékot. Először elutasították, aztán mégis igazat adtak neki, a pereskedésnek elvileg ma sincs még vége. Wolfnak azonban biztosan tetszett a mozi, vagy lehet, hogy csak a sikeren felbuzdulva, de megírta a második Roger nyulas regényét, a Who P-P-Plugged Roger Rabbit?-et, ami a mozgókép folytatása, nem az eredeti írásé. A nagy bevétel miatt kiadtak egy rövid életű képregény-szériát, két játékot (PC-re és Nintendora), meg egy rajzfilm-sorozatot, a Roger Rabbit's Toontownt, amiben a címszereplő mellett Jessica, Baby Herman, Benny taxi és a Menyétek is szerepet kaptak. Azonban a botrány sem kerülte el a nyúl háza táját, ugyanis már a bemutatása idején tiltakoztak ellene a benne található bújtatott szexualitás miatt, az 1994-es dvd-kiadásakor pedig a Variety magazin kiderítette, hogy ha kockáról-kockára nézünk egyes jeleneteket, akkor láthatjuk Jessicát meztelenül. Azóta sem derült ki, hogy ezeket a szabad szemmel nem látható kis részleteket az animátorok milyen szándékkal tették bele…

Who Discovered Roger Rabbit - Toon Platoon, avagy a máig el nem készült folytatásról

Mivel cikkem alanya elváráson felül teljesített, így egyértelművé vált, hogy kell neki folytatást készíteni. Az első forgatókönyv a Toon Platoon címet viselte, ami egy 1941-es, náci-ellenes, háborús rajzfilm-vígjáték lett volna, amiben Roger és társai a világháborúba keverednek - ez azonban arra késztette Spielberget hogy kilépjen, mivel a Schindler listája után nem akarta nácis szatírához adni a nevét. Ekkor alakult át a történet és lett belőle a Who Discovered Roger Rabbit, ami a nyuszi színészi pályafutására, sztárrá válására és későbbi feleségével való megismerkedésére koncentrált volna. 2009-ben azt mondták, hogy Zemeckis lesz a rendező, a figurákat tradicionális, 2D-s animációval keltik életre, a többi szereplőt motion capture-technikával rögzítik. 2010-ben már azt mondták, hogy nem használják a motion capture-t, de bevetnek helyette némi számítógépes animációt és megerősítették, hogy a mozi készül. Bob Hoskins először azt nyilatkozta, nem lesz benne, később azt, hogy mégis. (Azóta szegény Bob meghalt, így már semmiképp se lehet főszereplő...) Tény, hogy készültek 3D-s Roger animációk, és forgatókönyvek is, de ennél előbbre a mai napig nem jutottak. Az imdbn látható egy Who Framed Roger Rabbit 2 oldal, de ebből gyakorlatilag semmit sem lehet megtudni. Végülis 23 éve egy helyben toporognak, így vehetjük úgy, hogy ez a folytatás valószínűleg sosem készül el…

Aki végigolvasta ezt a rengeteg szöveget, az most már biztosan tudja, hogy ez egy különleges alkotás, amit már csak a nosztalgia miatt is érdemes látni. Aki szerette a régi rajzfilmeket, annak biztosan tetszeni fog!

Pontozás:

imdb: 7.7 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azért vannak benne fura részek...)

Hírek:

- Robert Zemeckis rendezi majd az egyelőre dátum nélküli Sárga Tengeralattjáró-újrát.

- Bob Hoskins-szal hamarosan találkozhatunk a mozikban, hiszen szerepel a Hófehér és a Vadászban. (Láttam, írtam róla.)

- Christopher Lloyd a Piranha 3DD és a Dead Before Dawn 3D című horrorokon, valamint a Time, the Fourth Dimension névre hallgató sci-fin dolgozik jelenleg - utóbbiban biztosan főszereplő lesz.

Várható írások: Cronos, Tigris és sárkány.

Utólag Boldog Karácsonyt minden kedves olvasónak:)

Gondoltam, mivel a második részről szóló cikket már megírtam, így legyen meg az első is - meg aztán néha jól esik valami felhőtlenül buta, de aranyos vígjátékot nézni a sok horror és szuperhősfilm közepette. Nem hinném, hogy oldalakon át kéne ugatnom róla, a lényeg az, hogy a mára már nagyon híressé vált Anne Hathaway karrierjét ez indította el, de vannak még egyéb jó kis dolgok benne. Lássuk a történetet:

Mia (Hathaway) 15 éves lány, aki egy san franciscoi gimiben a vesztesek táborát gyarapítja. Vagy észre sem veszik, vagy csúfolják, kiröhögik; ő pedig közben a suli leghelyesebb (bvüee) srácáról, saját (működő) kocsiról meg ilyesmikről álmodozik. Aztán egy napon megtörténik vele mindaz, amire (elvileg) bármelyik lány vágyhat: kiderül, hogy nemrég elhunyt apja révén Mia egy aprócska ország, Genovia trónörököse! Így aztán a jelenlegi királynő, Clarisse (Julie Andrews), aki hősnőnk sosem látott nagymamája, eljön hozzá és megpróbál európai hercegnőt faragni az átlagos amerikai tizenévesből - de vajon sikerrel járhat? És ha igen, Mia vállalja a kötelezettségeit vagy meghátrál a felelősség elől? (Meg aztán, vajon rátalál-e az igaz szerelem?)

Ez a film nem nekem szól, mert 14 éves lány helyett 25 éves fiú vagyok, de azért nevetni még én is tudok rajta. A történet végülis egy valóra váló tündérmese, ami Meg Cabot írónő (Jéghercegnő) 2000-es könyvén alapszik, a kitűnő Garry Marshall rendezésében. Mivel sok jó és számos rossz aspektusa van, ezért külön-külön felsorolom őket, aztán mindenki eldöntheti, hogy jó-e vagy nem.

Pozitívumok: Anne Hathaway már magában az, hiszen nagyon édes és szép, ráadásul a karaktere is aranyos, szimpatikus leányzó. Aztán Julie Andrews, aki csodálatos színésznő, nagyszerűen alakít és mellette van a szintén óriási Hector Elisondo. És lehet sokat nevetni, a hercegnői leckéken vagy a fergeteges díszvacsorán:)

Negatívumok: Sandra Oh, akit rühellek. Heather Matarazzo, aki a folytatásban nem ilyen idegesítő; meg a két szépfiú, a zsidó és a szőke. Az összes jelenet, amiben ez a két srác benne van, egyszerűen szar. Más is észrevette, hogy Mia szívszerelme a folytatásban eltűnik? Ja és még nem is említettem nagyonnagysztár Mandy Moore-t, kompániájával együtt. A tipikus, tehetségtelen, színjátszó klisé jócsajokat, akik a méltán népszerű Megön Fáksz és a vivatvn mutogatott bármelyik kis kurva kitűnő másolatai. Értem én, hogy ezek sztereotip figurák (végülis itt mindenki az), de miért kell idegesítőnek lenniük? Ja és még valami: NAGYON utálom, hogy a vesztesek mindig szemüvegesek....

Ezt a filmet akkor lehetett volna igazán elrontani, ha másik főszereplőt választanak, nem hívják meg Julie Andrews-t vagy ha a poénok a 2000-es évek Eddie Murphy-mozijainak szintjén lettek volna - szerencsére másként lett.

Érdekességek: Az egyik producer Whitney Houston volt. Clarisse és Joseph egymás iránti érzéseit Andrews és Elizondo találták ki, direkt így formálták meg a figurákat. A szereplőválogatáson Anne Hathaway kiesett a székéből és azonnal megkapta az ügyetlen Mia szerepét - plusz nagy segítség volt számára a rendező egyik unokája, aki a jelentkezők közül őt választotta, mert neki volt a leginkább "hercegnős a haja":) Anne az átalakítás előtti külsejéhez egy méretes póthajat viselt, amit a stábtagok Bestiának neveztek el, a bozontos szemöldökét pedig szálanként ragasztották fel az arcára. A hercegnő apjának képe és a visszaemlékezésben látható herceg a színésznő valódi apja. Két, előre meg nem tervezett jelenet is benne maradt a végső verzióban: Amikor a részeg férfi karja kigyullad, a tűznek el kellett volna aludnia a jégkockák közt, ám nem így lett, Hathaway ezért ráöntötte az italát - a reakciója valódi. Amikor pedig az esős időben Mia megcsúszik a lelátón és fenékre esik, az is véletlen volt, de Marshallnak tetszett, ezért bent hagyta.

Állítólag a stáb nagy része kipróbálta a lecsúszást a főhősnő házában lévő tűzoltó-csövön. Genovia címerében a latin mondat jelentése: Az egész test működik. Dagi Louie-t négy különböző cica játszotta. A díszvacsorán a pincér, aki azt mondja: "Gyakran megesik." ugyanaz, aki a Micsoda nő!-ben Julia Roberts-nek mondja ezt:) (A rendező mindkétszer Marshall úr volt.) A diplomáciai mentesség az itt ábrázolttal ellentétben nem jelent kibúvót a közlekedési büntetések alól. Az estélyen ott van Garry bácsi és húga, a szintén rendező Penny Marshall; Clarisse asszisztense Kathleen Marshall (Gary lánya), az autogram-kérő kislányok pedig a direktor unokái. A miniszterelnök kislánya Elizondo unokája. A vége stáblista elején láthatunk még egy utolsó poént - vagyis láthatnánk, ha nem a kereskedelmin menne... A Neveletlen hercegnő 37 millió dollárból készült és 168 milliót hozott be. A kritikától vegyes fogadtatásban részesült, ám a sikere miatt elkészült a folytatása - oldalt tessék rákeresni, akit érdekel;) 

Ez a filmecske nem olyan rossz, még az idegesítő pillanatok/karakterek dacára sem. Nagyon sarkítva mondatnám, hogy ez a Bridget Jones kislányoknak:)

2023-as megjegyzés: Több mint egy évtizeddel a cikk születése után ismét megnéztem és elmondható, hogy mára inkább klisészerű, kissé unalmas izé, ami viszont egy karácsonyi szünet ideális filmje. Feltűnően sok a fekete háttérszereplő, illetve nem értem, miért van az ázsiai igazgatónőnek indiai neve? A fentebb említett folytatását és a Jéghercegnőt ajánlom helyette, de azért pontlevonást mégsem érdemel.

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Anne Hathaway az új Macskanő. Amennyi képet láttam róla, az alapján nem tetszik a jelmeze, de persze lehet, hogy sokkal jobban néz majd ki a moziban. Én mindenesetre már várom a The Dark Knight Rises-t, már csak azért is, mert Juno Temple szerepel benne:) (Láttam, írtam róla.)

- Mandy Moore a Tron: Uprising sorozatban szinkronizál éppen.

Holnap kezdi el adni az AXN A katedrálist, aki anno a tv2-n kihagyta, az mindenképp nézze meg, mert baromijó! Erre a hétre még mindenképpen várható a Cronos, a Joe és a vulkán, meg még ki tudja, mi minden egyéb... (A másodikként említettet 2016-ig nem néztem meg...)

     Alternatív cím: Jóóóóóóóóóóóóóó reggeeeeeeeelt Vietnaaaaaaaaaaaaaaaaaam!!!!!!!

     Az igazi Adrian Cronauer saját bevallása szerint hadbíróság elé kerül, ha csak a felét megteszi annak, amit filmbéli megtestesítője, Robin Williams. De valószínűleg unalmas is lett volna a történet, ha követi az igazi pofa életét.

     Így viszont sikerült egy mára klasszikussá vált produkciót létrehozni. Cronauert Vietnamba vezénylik 1965-ben, ahol a saigoni rádió bemondójaként kell szolgálnia. Egy nagyvilágot megjárt, oltári humorú, jó kedélyű fickóról van szó, akinek a felettese egy roppant idegesítő, mocskosul antipatikus seggfej (J. T. Walsh) lesz, így már van is egy alapkonfliktusunk. De a legtöbben imádják, sőt a hallgatók egyenesen istenítik Adriant, akiből csak úgy dől a hülyeség és nem mellesleg rock and roll nótákat játszik, a sablonos, szolid szalonzenék helyett. És természetesen van egy jófej segítője is, ő Garlick (Forest Whitaker). Neki köszönhetően egyre jobban eligazodik ebben a fura országban, melybe szinte vendégként érkezik, a pénz meg a szórakozás vezérli; gyakorlatilag észre se veszi, hogy a hazája megszállóként van jelen és a legtöbb vietnami család franciák vagy amerikaiak keze által csonkult. Egy nap viszont meglát egy gyönyörű lányt az utcán (Chintara Sukapatana), és ahogy próbál egyre közelebb férkőzni hozzá - ez mondjuk nem olyan könnyű a helyi szokások miatt -, egyre jobban megismeri ezt a délkelet-ázsiai népet. Főleg a lány öccse van segítségére, Tuan (Tung Thanh Tran). És a bolondozás mellett egyre inkább fontossá válik számára, hogy az országban zajló dolgokat is ismertesse a hallgatókkal, de a Cenzné meg az ura, a Cenz ura ezt rossz szemmel nézik... (Ezt Hofitól loptam.)

     A film nyilván háborúellenes akar lenni, hát mondjuk, hogy ez kipipálva. Az én véleményemet inkább senki ne kérdezze a vietnami háborúról, meg az általános megjelenítéséről az AMERIKAI filmekben, mert ideges leszek. A lényeg, hogy amint felcsendül az örökzöld Armstrong-sláger, a What a wonderful world, és az aláfestő képekben bomba robban a sikátorban, a földművelők közt, és hullákat cipelnek odébb, a leggonoszabb ember is rádöbben arra, hogy a háború értelmetlen és borzasztó. Összefoglalva: a film hatásvadász.  Szerintem végig fenntartja a figyelmet a történet, valóban olyan, mintha mi is ott lennénk a szereplők mellett, Robin Williams pedig csöppet sem meglepően nagyon vicces gyerek. Kiskoromban ezért imádtam ezt a filmet: a maratoni pofázás miatt, aminek akkoriban mondjuk valószínűleg a 90 százalékát se értettem, de egyszerűen magával sodorja az embert. A drámai része ugyanolyan jól kidolgozott, van benne ugyebár egy fordulat, ami sokadszori nézésre is meglepő és olyan szomorú.

     Elsősorban a vicces dolgokra asszociálok, ha meghallom a címet, de a megnézetel után azért mindig az a gondolat férkőzik az agyamba, hogy el van cseszve rendesen ez a világ. 1965-ben is így tűnt (már nem nekem, mert akkor még nem éltem én hahaha), most is, és valószínűleg újabb 45 év múlva is olyan lesz. És ez elég szörnyű.

Viszont.

Nem ezzel kell foglalkozni, pláne nem karácsonykor. Boldog karácsonyt egyébiránt kedves olvasók!

Tehát, ott tartottam, hogy viszont. A film csordultig tele van remek zenékkel, ki is ömlenek a filmből, annyira sokan vannak és egy egészen idáig elfolydogált, hogy beilleszthessem ide.

És. Ha már az élet szörnyűségeiről esett szó...

:) (Ez itt valószínűleg az említett Louis Armstrong-sláger volt, de levették.)

Még régen, amikor készülőben volt ez a film, itthon nagy felhajtás volt körülötte, ami érthető, hiszen azért Christopher Lambert neve még ma is jól cseng, mellette pedig hazánk lányai/fiai mutathatták meg tehetségüket. Jómagam nem tudtam, miről szól, csak azt, hogy a középkorban játszódik és a francia sztár mellett benne van az egyik legjobb magyar színész, Bicskey Lukács, akit az Argo óta nagyon kedvelek - ennyi alapján már látnom kellett. Kb. két hónapja volt először a Film+-on, akkor leültem elé, de olyan fél óra után elment az adás és nem jött vissza, így lemaradtam a Day of Wrath nagy részéről. De most bepótoltam, és azt mondom, megérte! Erről van szó:

Az 1400-as évek legvégén járunk, egy kis spanyol városban. Főhősünk a részeges bíró, Ruy (C.L., ejtsd: Rui), akitől felesége (Oroszlán Szonja) elhidegült és mivel a férfi sok időt tölt az ivóban, az emberek suttognak róla a háta mögött. Egy napon az egyik ismert főnemest meggyilkolják a nyílt utcán kíséretével együtt, ám a hullák eltűnnek és dacára a sok szemtanúnak, mindenki váltig állítja, hogy a herceg él. Néhány nappal később újabb főúr hal szörnyű halált, ám az ő maradványai ugyanúgy felszívódnak, a bíró pedig bizonyítékai birtokában hiába remél segítséget, senki sem áll mellé, még a legközelebbi segítői sem. Minden lakos egyre gyanúsabbá válik, főként az inkvizítor Anselmo (James Faulkner), és felbukkan egy rejtélyes orgyilkos (Bicskey Lukács), aki mindig a bíró előtt jár egy lépéssel. De vajon ki akarja megöletni a város elitjét és miért tüntetnek el minden nyomot a tettesek?

SZPOJLER HÍR

Csodálkozom, hogy ez a film mégse világsiker, se Oscar-díjas és nem mutogatták mindenütt, merthogy zsidókról szól. Bizony...

SZPOJLER ÁFF

Az elején jön az első gyilkosság és onnantól máris nagyon érdekes lesz a sztori. Az áldozat mellkasára valaki egy D betűt vés, aztán eltűnnek a hullák és még aki nyilvánvalóan ott volt, az is tagadja, hogy látott valamit. Mintha meg sem történt volna a dolog... Aztán a mészárlás folytatódik, a bíró egyre dörzsöltebb módszereket használ, ám még ha megdönthetetlen bizonyítékokkal szolgál, az se érdekel senkit. Ráadásként ott a zsidózó pap, a megszállott feleség, a barátja ellen dolgozó segéd, a nemtörődöm kormányzó és az inkvizítor körül gyülekező összeesküvők hada. Ahogy halad előre a sztori, egyre jobban érdekelt, hogy mi áll a háttérben, mert tényleg izgalmas ez az "egyedül a világ ellen"-helyzet, ahol az igazság keresése hiábavaló időpazarlássá degradálódik... Mellékszálként ott van Ruy szerelmi élete, aki a szép, de fanatikus felesége és a régi párja, a gyönyörű grófné (Blanca Marsillach) között őrlődik; meg ugye a mindent átható félelem; az elvakult vallásosság és egy évtizedes (talán évszázados?) titok. Egy dolog azért akadt, amit nem értek: Bicskey karaktere azt mondja, hogy ő egy magyar zsoldos, viszont a stáblista szerint Miguel de Alvaradonak hívják, akkor most hogy van ez?

Lambert megöregedett, az egész feje annyira sima, mint egy tekegolyó, még a haja is, szóval a külseje egy kissé nevetséges, de hozza a tőle megszokott színvonalat. A legjobb egyértelműen Bicskey úr, akit jégkék szeme és markáns vonásai igazán félelmetes rosszfiúvá teszik. Marhajól kardozik, elegáns, érzelemmentes gyilkos, egyszerűen mindenki mást lejátszik a vászonról. Brian Blessed vicces figura, de valójában megfontolt, ravasz és előrelátó, csupán e mögé a joviális, érdektelen élvezethajszoló külső mögé rejtőzik el, ő is tök jó volt. Ugyanígy tetszett James Faulkner alakítása, mert annyira gonosznak látszik, hogy ha bármi rossz történik a filmben, egyből rá gondol majd a néző és ez óriási! Oroszlán Szonja jól néz ki ezzel a rézvörös hajjal, de az ő karaktere a legellenszenvesebb mind közül. Az utolsó jelenete egyszerűen elképesztő állatság - valódi reakció, ami tényleg megtörténhet, de az összes ilyen embert úgy utálom, basszus, hogy lehet valaki ennyire elvakult barom... Őt ellensúlyozza a szép Blanca Marsillach, akinek figurája sokkal szimpatikusabb és a hölgy jobban játszik hazánk agyonsztárolt kancsal lányánál (elnézést). Egyébként a szereplőgárda nagy része magyar, hiszen itt forgatták A harag napját. A teljesség igénye nélkül néhány ismerhető név: Gryllus Dorka (a segéd felesége, nem ismertem fel), Zakariás Eszter (valami Mónika, szinkronszínésznő), Trokán Nóra (Ruy szobalánya, mostanában elég felkapott), Bordán Irén (Santa Fe hercegné, ő elvileg külföldön élő magyar színésznő), Fridel Fruzsina (a grófné szobalánya, a Jóban-Rosszban egyik szereplője) és Elek Ferenc (fiatal szerzetes a bitófás részben, ő volt Kozma Jocó a Szomszédokban:D). Ezen kívül gondolkoztam és lehet, hogy a mostanában futó Jägermeister-reklámban látható pofa a pap, de ebben nem vagyok biztos.

Kiemelném még a látványt, hiszen szépek a jelmezek, csupa élénk, erőteljes színt láthatunk, talán csak az hibádzik, hogy külső megjelenésükben alig lehet elkülöníteni a szegényeket a gazdagoktól. A film háromnegyedénél jön a fordulat, amit lehetetlenség kitalálni, ám miután kiderül a titok, még mindig van értelme tovább nézni, mert aztán következik az utolsó felvonás, a "bosszú", és aztán a remekül komponált lezáró jelenet. Az író, rendező és főproducer Adrian Rudomin volt, akinek emellett csak egyetlen másik filmje van. Christopher Lambert és Blanca Marsillach társproducerek voltak, de több magyar is befektette a pénzét e vállalkozásba. Érdekességek nincsenek, egyetlen extra adat akadt, hogy kb. 12 millió dollárnak megfelelő összegből készült, viszont az nem derült ki, mennyit hozott vissza.  

Nekem tetszett, mert a sztori tényleg lekötött, érdekelt, mi a megoldás. Külön jó volt benne a történelmi alap: a valóságban lejátszódott események keretként szolgálnak a fikcióhoz. A harag napjának világában nincs igazság, nincs valódi gonosz és senki sem harcolhat benne a Sors ellen - még Ruy sem. Aki szereti Christopher Lambert filmjeit meg a történelmi-rejtélyes alkotásokat, annak biztosan tetszeni fog és ott van benne ez a sok-sok magyar színész - Bicskey Lukács játéka miatt megéri megnézni.

Pontozás:

imdb: 5.6

port.hu: 5.9 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Christopher Lambert három különböző horror-közeli filmben szerepel jövőre: a horror/akció/vígjáték Blood Shotban, a vérfarkasos Dark Star Hollow-ban és a démoni szuperhős, a Szellemlovas legújabb kalandjában, A bosszú erejében.

- Brian Blessed valami királyt alakít majd A hobbit 1-2-ben.

- A Lord Garciát (nem tudom ki volt) játszó Székely B. István adatlapján találtam egy érdekes mozit, ez pedig a Styria. Műfaját tekintve fantasy/horror/rejtélyes, azt írják róla: "Az intenzív kapcsolatot mutatja be egy magányos tinédzser és egy szépséges ismeretlen között." A főbb szerepekben Eleanor Tomlinson (A mágusban a fiatal hercegnő), Stephen Rea és Marozsán Erika.

Várható írások: A kétszáz éves ember. (Ezt 2016-ig nem néztem meg...)

Láttam egy képet a műsorújságban, amin a poszteren legalul látható színésznő szerepelt és még a neve is ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. A sztori ismertetése és a kép alapján viszont tudtam, hogy ezt érdemes lesz megnézni és egy valóban különös élményben volt részem.

A történet (ahogy az eredeti címe is sugallja) három különálló részből áll, három nő életéből láthatunk egy-egy pillanatot, de közben megismerjük a múltjukat, a jelenüket és elgondolkodhatunk, hogy vajon mi lesz velük a jövőben. 

Az első Delia (Kyra Sedgwick), aki három gyermeket nevel egy erőszakos férj árnyékában sínylődve, ám képtelen szabadulni a kapcsolatból, mert szereti a férfit. De nála is betelik a pohár egy napon és elhatározza, hogy otthagyja urát és új életet kezd valahol... 

A második Greta (Parker Posey), aki hosszú ideje monoton, egyszerű boldogságban él házastársával, szinte semmi sem történik velük. Ám mikor egy fantasztikus lehetőség adódik a munkahelyén az előrelépésre, akkor a nőben mélyen eltemetve ott élő sikerorientált, hódításokra vágyó, ambiciózus személyiség előtör. De mi lesz így a házasságával? 

(Ez volt a kép, ami miatt meg akartam nézni.) A harmadik Paula (Fairuza Balk), aki pedig egy megfoghatatlan cél felé tart autójával, egy ismeretlen, fiatal stoppos fiú társaságában. Paulát rengeteg gond nyomasztja, és azok elől próbál menekülni, miközben mindenütt jeleket keres, amikkel a döntései helyességét szeretné alátámasztani. De mi van, ha eddig mindent rosszul csinált és most kell változtatnia a sorsán? És vajon kicsoda az útitársa - milyen titkokat rejteget?

Már a legelső pár percben kiderült, hogy ez valami egészen nyers, valóságos dolog lesz. A narrátor és a szereplők is eléggé szókimondóak, főleg az első történetben. Delia sztorija nekem nem tetszett, mert a hozzá hasonló múlttal rendelkező nők taszítanak, de ezen felül Kyra Sedgwick játéka nagyon meggyőző volt és a befejezés a semmilyen mivolta ellenére valahogy mégis vidám. A következő eseménysortól sem vártam túl sokat, mert nekem Parker Posey-ról a Josie és a Vadmacskák jutott eszembe, de pozitívan csalódtam benne. Greta története igen különös, mert a biztos, nyugodt életet felcseréli a kockázatos, ám bizonytalan létezésre, de kénytelen ezt megtenni, mert máshogy nem lehet boldog. Pluszban ott van az apa-lánya ellentét: a nő kiskorában olyan akart lenni, mint az apja; később ellene volt; aztán mégis ugyanolyanná lett - sőt, a szekvencia vége azt sugallja, hogy éppen azt a lépést készül megtenni, amit apja is megtett és amiért annyira meggyűlölte őt...  A kedvencem egyértelműen a befejező részlet, Paula sztorija. Fairuza Balk jelmeze és külseje is nagyon tetszett, meg az egész eseménysor road movie-szerű hangulatot áraszt. Bár szinte semmi nem történik, megtudhatjuk, hogy a hősnő csodával határos módon menekült meg a halál karmai közül, mialatt méhében már ott növekszik egy új élet. A teremtés és a pusztulás határvonalán álló főszereplő keres valamit/valakit, ami/aki utat mutathat neki és időre van szüksége, hogy eldöntse, mi a helyes ösvény számára. Azért lett számomra annyira kedves ez a rész, mert itt kivételesen nem jelent meg a hűtlenség/kurválkodás, hanem inkább az anyaság, az anyává válás bemutatása került előtérbe rendhagyó formában.

A három sztorit egyetlen dolog köti össze: a hír egy balesetről, amiben egy norvég férfi életét vesztette. Míg Gretánál csak észrevettem, hogy "jé, ez ugyanaz a hír, amit Delia is hallott", addig Paulánál tudtam, hogy majd fény derül ennek az eseménynek a részleteire és hogy miért fontos a film szempontjából. Ahogy haladunk előre, úgy tudunk meg egyre kevesebbet a soron következő hősnőről: Deliát gyakorlatilag születésétől figyelemmel kísérhetjük, Pauláról viszont már az se derül ki, hogy hol dolgozik, honnan jött, ki ő egyáltalán. Ezen kívül egyik történetnek sincs befejezése, valójában csak sejthetjük, hogy mi lesz a szereplőkkel. Greta esete az egyetlen, ahol a lezárás negatív, bár ez is csak nézőpont kérdése. Még egy közös vonás: mind a három nő életében van egy abszolút pozitív figura, aki valamilyen módon segíteni akarja őket. Deliánál Fay, aki befogadja; Gretánál Lee, a férj (aki egyébként személyiségében kicsit hasonlít rám, meg én is éppen úgy jártam, ahogy ő fog); Paulánál pedig az édesanyja.

Érdekességek: Az író-rendező Rebecca Miller saját könyvét dolgozta át a vászonra. Fairuza Balkot a Majdnem híresben láttam, de nem onnan volt ismerős, hanem abból a klipből, amit a bejegyzés végén nézhettek meg. Ismertebb mellékszereplő Wallace Shawn (pl. A Jáde Skorpió átka), a Paula anyjának pasiját játszó David Patrick Kelly-t pedig a K-PAX-ben és a Gépállat SC-ben láthattuk. Greta anyját Maroushkának hívják, az őt játszó színésznőt pedig Kaluskának:) Egy vicces név: Dean Strange (kb. Furcsa Dénes, asszem ő a norvég fickó). A Personal Velocity: Three Portraits 125 ezer dollárból készült és 811 ezret hozott, ami független filmtől egészen jó teljesítmény.

Azt mondom, érdemes volt megnézni, főleg az utolsó történetet. Aki szereti a független, kis költségvetésű drámákat, annak ajánlom.

Pontozás:

imdb: 6.6

Szerintem: 5/5 (Másodszor nem biztos, hogy végignézném, de a harmadik rész elé szívesen leülnék újra.)

Hírek:

- Kyra Sedgwick a The Possession című szellemes horrorban lesz Jeffrey Dean Morgan partnere, elvileg ők ketten harcolnak majd az entitás ellen, ami a gyermekük életére tör. (Ez lett a Démoni doboz.)

- Parker Posey következő érdekesnek tűnő munkája az And Now a Word from Our Sponsor (dráma/vígjáték), amiben egy reklámcég igazgatója egy kórházban ébred és kiderül, hogy csak reklámszlogeneket képes mondani.

- Fairuza Balk a Dose of Reality névre hallgató drogos-rejtélyes thrillerben bukkan fel legközelebb.

- A Delia körül legyeskedő fiatal srácot játszó Leo Fitzpatrick benne van az általam már nagyon várt Jack and Diane-ben. (Láttam, írtam róla.)

Itt pedig az ígért klip, amiben Fairuza Balk mellett Christina Ricci is látható (egyik kedvenc számom):

Ki ne ismerné Joghurtot Mel Brooks-ot? Sajnos nagyon sokan vannak így, mert ugye akik a tvájlájt korában szocializálódtak, azok nem ismerik az igazi vígjátékokat, a valódi komédiázás nagyjait. Most pedig róluk van szó, konkrétan a mára már hajlott kora miatt visszavonult Brooks-ról. Ő színész, rendező, producer, író, szövegíró és még ki tudja, mi minden volt pályafutása során. Ez az alkotás a nagy, kosztümös történelmi mozik paródiája, az ő jellegzetes szájíze szerint. Lássuk, miről szól: 

A film maga egy sor kisebb történet, amiket az fűz össze, hogy mindegyikben szerepel a rendező és mind a múlt jelentős eseményeit karikírozzák ki. Elsőként az ősemberek kezdetleges világába pillanthatunk bele; aztán láthatjuk, hogyan boldogul egy vándorkomikus az ókori Rómában; meg hogy hogyan buliznak a spanyol inkvizítorok. Végezetül pedig kiderül, hogyan lehet egy "pisilős fiúból" francia király és hogy milyen nagy ereje van a filmeknek!

Brooks rendezései mindig tele vannak a valóság kifordításával és zsidóviccekkel. Ezek a jellemzők saját korában biztosan eléggé polgárpukkasztóvá és humorossá tették, de mára már nem annyira az. Az elején van néhány jó poén, a római rész viszont elsősorban csak a rengeteg szép nő miatt érdekes, a spanyol pedig unalmas volt. A többi  elmegy, de igazán érdekessé a sok ismert színész teszi ezt a filmet. Az alábbi emberek bukkannak fel a direktor mellett: Madeline Kahn, Dom DeLuise, Cloris Leachman, John Hurt, Art Metrano (a Rendőrakadémia Mausere), Gregory Hines (Lou a Reneszánsz emberből), Pamela Stephenson (a Superman 3 jócsaja) és Hugh Heffner:) A narrátor pedig egy igazi hollywoodi legenda, Orson Welles. Kiemelném még az elsőfilmes Mary-Margaret Humes-t (Miriam), aki cuki, és Diane Day-t (Caladonia), aki nagyon szexi:) Brooks nem csak rendezte, de írta és pénzelte is a History...-t, valamint a két elhangzó dal szövegét és zenéjét ő szerezte. Ezen kívül öt különböző figurát játszott, ami rekordnak számít az életművében.

A sztorik és a humorzsák elsősorban a szexre vannak kihegyezve, de a modern világ vívmányainak ősi időkbe helyezése (kőkori műkritikus, ókori használt-szekér kereskedő, stb.), a sztereotípiára épülő poénok (korrupt politikusok, füves négerek) és a közismerten héber meggyőződésű főszereplő szájából elhangzó zsidóviccek is megnevettethetik a nézőt. Mindennek a tetejébe jönnek az énekes/táncos számok, sőt, még egy szinkronúszási jelenetnek is szemtanúi lehetünk. A látványvilág egyébként szép, a jelmezek/díszletek jól mutatnak és plusz pozitívum még a férfinézőknek a számtalan gyönyörű nő szerepeltetése. Mint kiderül, az ismert történelmi hősök (Néró, XVI. Lajos vagy Mózes) korántsem voltak olyan nagyszerű figurák, sőt, szinte mindegyikük az élvezetek rabjaként élt. Ja és még valami: Észrevettem egy fura hiányosságot! A jointos részletnél ki gyújtja meg a hatalmas cigarettát és hogyan?

Néhány érdekesség: A film címe egy középkori könyv címén alapszik. Sir Walter Raleigh az 1600-as évek elején, börtönévei alatt kezdte el írni Angliában a The Historie of the World névre hallgató munkáját, ám csak az első kötetet tudta befejezni, mert kivégezték. Ugyanígy a Világtörténelemnek sincs második része, bár a stáblista elején látható egy fiktív trailer a közelgő folytatásból (ezt ugye a kereskedelmik nem adják le, így lemaradtam róla). A legtöbb helyszínen a háttér festmény, az ezeket elkészítő Albert Whitlock pedig látható Rómában, mint a már említett használt-szekér eladó. Mary-Margaret Humes mellett Gregory Hines-nak szintén ez volt az első szerepe. Ő Richard Pryor helyére ugrott be, akivel Brooks már a Fényes nyergekben is együtt akart dolgozni, de most se sikerült neki, mert a fekete komikus éppen akkor gyújtotta fel magát drogmámorában, így kórházban kellett ápolni és nem lehetett ott a forgatáson.

John Hurt azért vállalta el Jézus szerepét, mert az előző két munkája komor hangvételű volt és valami kellemes, humoros forgatáson akart részt venni. A Veszta-szüzek életre keltői mind playmate-ek:) A szinkronúszónők kiemelkedését a vízből fordítva vették fel. A francia korszak kezdetén a kocsma ajtaján az áll, hogy 300 éve szolgálják ki itt a söpredéket, mindez pedig 1789-ben van - a spanyol inkvizíciós szekvencia, amit ez előtt láthatunk, éppen 300 évvel korábban játszódik. A Világtörténelem - 1. kötetből származik a "Királynak lenni jó!" című szállóigévé vált kifejezés, amivel találkozhatunk például még a Robin Hood: A fuszeklik fejedelmében, sőt hip-hop dal is készült belőle, amit Brooks énekelt:) Végül két vicces név: Robert Zappy (zap=elektromos kisülés, római polgár) és Geoffrey Larder (Éléskamra György, francia katona). A History of the World - Part 1. 11 millió dollárból készült, 31 és fél milliót hozott vissza, a pontos kritikai fogadtatásáról nem találtam adatokat.

Mára eléggé eljárt fölötte az idő, de azért néhányszor még így is lehet nevetni rajta, sosem unalmas és végülis elszórakoztatott. Aki kedveli a rendező munkáit, annak biztosan tetszeni fog!

Megjegyzés 2016-ból: Bizony, ma már tilos Isten választott népének tagjaival viccelődni, úgyhogy ez a film ezért máris kuriózum-számba megy!

Pontozás:

imdb: 6.9 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (A Men in Tights jobb nála.)

Befejezésül pedig a Senki sem számít a spanyol inkvizícióra-rovat:

Ezt a filmet gyakran adják, de sose volt kedvem megnézni, valószínűleg mert gyerekként többször láttam már. A Gilliam-trilógia (Időbanditák-Brazil-12 majom) harmadik része, és mivel az előző kettő szerepel itt, gondoltam, itt az ideje, hogy megírjam a lezáró epizódot.

A jövőben az emberiség a föld alá kényszerült, mert a bolygó lakosságának 99%-át elpusztította egy rejtélyes, halálos vírus. A mocskos és ijesztő 2035-ben a tudósok létrehoznak egy időgépet, amivel elítélteket küldenek vissza a múltba, hogy információt gyűjtsenek a ragály eredetéről, tulajdonságairól. A sor most James Cole-ra (Bruce Willis) kerül, aki azonban tévedésből 1990-ben landol 1996 helyett, ott rögtön háborodottnak bélyegzik és bezárják egy elmeosztályra, ahol megismerkedik az őrült Jeffrey Coines-szal (Brad Pitt) meg a jólelkű pszichiáternővel, Dr. Kathryn Railly-vel (Madeleine Stowe). Cole új barátja segítségével próbál megszökni, ám elkapják, de aztán eltűnik a bezárt szobából... Hat évvel később pedig ismét felbukkan és elrabolja Dr. Railly-t, hogy segítsen neki adatokat gyűjteni a Tizenkét Majom Hadseregéről, akik állítólag a vírus elszabadításáért felelősek. Mialatt ezen a kaotikus utazáson vesznek részt, Kathryn egyre több jelet fedez fel, amik alátámasztják James meséjét, miszerint a jövőből jött. De vajon tényleg így van? Ha igen, sikerül-e a párosnak megállítania a Tizenkét Majmot és ezzel megmenteni 5 milliárd életet, vagy elbuknak, pusztulásra ítélve az emberiséget?

A Twelve Monkeys hangulata már az első pillanatoktól a szívemnek oly kedves Brazilra emlékeztetett, így engem már itt megvettek. A jövő borongós, tele olyan dolgokkal, amik látszólag totál fölöslegesek, pl. a felfelé mozgó szék és a képernyő-gömb (ami egyébként a Transformers-képregények Unikronjának agyára hasonlít:)), ráadásul a világ is hideg, barátságtalan. De a múlt (a mi jelenünk) se vidámabb. Az utcák tele vannak szeméttel, az ember bárhol erőszakkal találkozhat, a gazdagok és a szegények közti ellentét óriási - nem csoda, ha a Majmokhoz hasonló szervezetek alakulnak.

A Terry Gilliamre jellemző sötét látvány mellett az érdekes, szövevényes, az időben előre-hátra ugráló történet szintén megfogott. Minden jel arra utal, hogy James "jövője" valóság, ám egy idő után ő maga is kezdi elhinni, hogy őrült és az egészet csak képzeli - sőt, korántsem lehetetlen, hogy a harmadik időutazás alkalmával már valóban megbomlik az elméje. Kathryn már az első pillanattól sejti, hogy Cole nem való a diliházba, de racionális énje képtelen elfogadni a tényt, hogy ez a férfi időutazó, így megpróbálja őt és saját magát meggyőzni arról, hogy mindez csak képzelgés. Jeffrey motivációi viszont egyértelműek - nála semmi nincs rendben a felső szinten:) Mellettük az egyik legérdekesebb figura a "reszelős hang" (Harry O'Toole), aki később egy fogatlan, öreg hajléktalan képében ölt alakot. Semmilyen kapaszkodót nem kapunk ahhoz, hogy rájöhessünk, ki lehet ő, sőt, még a többi szereplő sem tudja, de mind a jövőben, mind a jelenben fel-felbukkan James körül.

Az őrült fiatal képviseli azokat, akik meg akarják váltani a világot, ám amit és ahogyan elérnek, az semmire nem elég, ráadásul a jövőre nézve még félrevezető hatású is. A nő próbálja elfogadtatni ezt a romlott világot a "renitensekkel", de közben maga sem tudja, hogy mit védelmez, később ő válik a küldetés végrehajtójává. Az időutazó a múlt, a jelen és a jövő talán soha meg sem történt emlékeivel teletömött fejjel érkezik és minél több időt tölt itt, annál kevésbé tudja megállapítani, hogy mi a valóság. Egy különös játszma foglya, amit tudósok játszanak, és hiába próbálkozik bármivel, folyton elbukik - amikorra viszont sikerrel jár(na), addigra már késő lesz. James fejében játszódik a végig jelen lévő mellékszál, ahol egy kisfiú emlékképei peregnek le, amik az idő előrehaladtával egyre tisztulnak, ám végül éppen Cole az, aki nem fogja megtudni, hogy mit jelent, amit lát(ott). És ezek mellett a 12 majom még a fogyasztói társadalomnak, az egymástól elidegenedő embereknek meg korunk többi rákfenéjének pellengérre állítása is.

A főhősök mellett ismert arc a csupán két jelenetig szereplő Christopher Plummer, és David Morse hosszú vörös hajjal. Érdemes még megemlíteni a költőnőt, ő Irma St. Paul, akit a Sorvadj el!-ben az ügyvéd elüt; és a taxisnőt, ő pedig Annie Golden, a terhes lány a Hairből! Rajtuk kívül egy rövid pillanatig "cipőjét kötő férfiként" a film vezető operatőre, Roger Pratt is látható. Pratt egyebek mellett a Brazil, a Brian élete és Harry Potter-mozik fényképezésével vált világhírűvé. A Twelve Monkeys alapja a La jetée - Chris Marker meghatározó 1962-es sci-fi rövidfilmje, aminek ez a feldolgozása, kiterjesztése egész estés alkotássá.

Érdekességek: A La jetée-t a Szédülés ihlette, itt pedig az egyik jelenetben a szereplők egy moziban bújnak el és éppen az a részlet megy az említett amerikai műből, ami aztán később a francia rövidfilmben felbukkant. Terry Gilliamnek nagyon rossz emlékei voltak a Universal stúdióval kapcsolatban, mert marhára megnehezítették a Brazil kiadását/létrejöttét, ám miután megtudta, hogy az akkori ellenséges társaságból már senki nincs ott, jelentkezett rendezőnek. Ki is választották, és így második alkalommal készített olyan mozit, aminek nem saját maga írta a forgatókönyvét. A történethez az vonzotta, hogy azokról a témákról szólt, amiket már bemutatott a Brazilban: "A sztori nyugtalanító. Az idő és az őrület kérdéseivel foglalkozik, meg azzal, hogy milyennek érzékeljük a világot. Tanulmány a megbomló elméről, az álmokról, a halálról és az újjászületésről, mindez egy széteső világban." Bár nyilvánvaló volt, hogy Chris Marker munkáját fogják itt kiteljesíteni, Gilliam akkoriban mégsem látta az alapul szolgáló rövidfilmet.

Terry bácsi alakította ki a látványvilágot és azt is, hogy mit hogyan láthatnak majd a nézők. A rögzített költségvetés miatt a stáb nem használhatott díszleteket, így mindenütt ténylegesen létező épületekben forgattak. Mivel a 12 majmot télen vették fel, így rengeteg problémát okozott az időjárás, de gondok voltak a futurisztikus kellékekkel is. A non-lineáris történetvezetés miatt több helyen érthetetlenné vált a történet, ezért egyes jeleneteket újra kellett forgatni. A legtöbb színész az előre meghatározott büdzsé miatt fizetésének jókora részéről lemondott, csak hogy együtt dolgozhassanak a legendás rendezővel. Bruce Willis például gyakorlatilag ingyen szerepelt, pénzt csak akkor kapott, mikor a film sikeres lett. Gilliam a forgatás kezdetén átadott Willis-nek egy saját maga által összeállított listát a színész leggyakoribb kliséiből és megkérte rá, hogy azok közül egyet se használjon:) Brad Pitt ideges, gyors beszédéhez az inspirációt legfőképpen az adta, hogy a direktor elvette tőle a cigaretta-készletét, így a színész valóban feszültté vált:) Pitt heteket töltött a Temple University elmeosztályán, tanulmányozva a betegeket és a környezetet, így készült szerepére.

Amikor Cole vért vesz magától, akkor a falon kirajzolódik egy mókuskerékben szaladó hörcsög árnyéka. A forgatás emiatt az apró részlet miatt egy nappal hosszabbodott meg, ennyi kellett ugyanis ahhoz, hogy az apró állatkát rávegyék, hogy fusson a kerékben, a rendező ugyanis elképesztő mértékben ragaszkodott ehhez a kis pluszhoz - a többiek el is nevezték a tökéletességre való hajlamát "hörcsög-tényezőnek". Gilliam a forgatás ideje alatt majdnem életét vesztette egy lovas balesetben, aztán attól félt, hogy ez a tehetsége rovására megy - szerencsére nem így alakult. A Twelve Mokeys kész verziója a tesztvetítéseken megbukott, ám a rendezőé volt az utolsó vágás joga és míg a többi érdekelt változtatni akart a filmen, ő ragaszkodott az alapanyaghoz, szóval ez került a mozikba. Lebbeus Woods amerikai építész és művész alig egy hónappal a bemutató után beperelte a Universalt, mert állítása szerint egyik művéről koppintották a már említett mozgó vallatószéket és azt akarta, hogy a filmet vonják ki a forgalomból. Még jó, hogy sikerült vele peren kívül megegyezni, miután a stúdió fizetett neki egy hat számjegyű összeget... A 12 majom 29 és fél millió dollárból lett, kis híján 169 milliót hozott vissza. A kritikusok dicsérték, megnyerte a Saturn Awardot Legjobb Sci-Fi kategóriájában, Brad Pitt pedig Golden Globe-ot kapott Legjobb Mellékszerepléséért.

Nagyon különös film ez, nehezen emészthető, árad belőle a káosz, a tehetetlenség érzése és az őrület. De mindenképpen ajánlom, mert elgondolkodtató, nyomot hagy a nézőben.

Pontozás:

imdb: 8.1

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Hamarosan bemutatják nálunk is A tetovált lány USA-beli újrázását, ebben láthatjuk majd újra Christopher Plummert. (Láttam, írtam róla, olvassa el, aki erre jár!)

     Az egykori Mennyi? 30! című kiváló humorgyülem egyik fellépője volt Vadon János, tőle tudjuk, hogy létezik a Malánya szervezet. Na ez meg pont ennek az ellenkezője, a Mafia.

     Vincenzo Armani Blézer Cortino (Lloyd Bridges - az ő emlékének szentelték ezt a vígjátékot), olasz bevándorlót csak egy cél vezérelte Amerikában; a családja boldogulása. Ennek érdekében mindenre képes volt, a főtt Martens bakancs meg ugye nem kerül magától az ünnepi terítékre. Egy nap pedig megoldódnak filléres gondjai, ő lesz a Keresztapa, élet és halál ura. Képes talpra állni 47 halálos lövés után, képes egy fél görögdinnyét a pofájába tömködni, képes kisebbik fiára, Anthony-ra (Jay Mohr) hagyni az üzletet. Mindezek következményeként testvérháború, olajbogyófesztivál, leszámolás, szerencsejáték, hülyeség, baromság, igazságszolgáltatás, izé, családi értékek és mittudoménmi tanúi lehetünk.

     Sok-sok híres mű paródiája ez a film, de az alapot az eredeti Il Padrino adja. Visszaköszönnek a híres képsorok, mint az éttermi gyilok, az esküvő, a fater kezdeti szárnypróbálgatásai és satöbbi. Végtelenül nagy marhaság, ugyanakkor vicces dolgok jellemzik, de azt hiszem első nézésre üt igazán, meg azért kell hozzá némi erős idegzet is. Sokadszorra nézve meg már nem olyan nagy szám, de a mai napig legurulok a székről, annyira hahotázok a családi ebéd-jeleneten. Például.

     Én kedvelem az ilyen jellegű filmeket, amikre mindenki azt mondja, nulla színészi képességekkel eljátszhatók, pedig nem így van. Mert Karinthy óta tudjuk, hogy a humort, azt komolyan kell venni, és Lloyd Bridges meg Olympia Dukakis összesen nincs 10 percet a képernyőn, de világbajnokok. Ismert név még Christina Applegate, szerintem nagyon jó ő is. Nincs szemétdombra való alakítás, nem úgy, mint egyes, manapság agyonsztárolt unalmas és semmitmondó kasszasikerekben.

     Na jó. Luca Brasinak nyilván tetszene, mert ő egy jó humorú fickó. Volt. Én meg azt mondom, unaloműzőnek bármikor jól jön, vagy csak simán háttérzajnak. pápá

Ja, és szerepel benne Andreas Katsulas, aki G'Kar megtestesítője. Ide helyezek egy képet, lehet találgatni, melyik megnyerő földönkívűli lehet G'Kar.

Múlt héten megörültem, mikor kiderült, hogy adják a Superman-sorozat harmadik részét, mert kíváncsi voltam rá. Még az időpont is megfelelő volt, szóval minden adott lett egy kellemes filmélményhez - ez viszont mégse jött össze. Leírom a sztorit és abból már látni fogjátok, hogy itt súlyos gondok vannak:

A munkanélküli Gus (Richard Pryor) szerencsét próbál egy számítógép-programozói tanfolyammal és kiderül, hogy őstehetség. Újonnan szerzett tudását pedig sikkasztásra használja fel, amivel felhívja magára kapzsi főnöke, Webster (Robert Vaughn) figyelmét... Ezalatt Clark Kent (Christopher Reeve) Smallville-be tart érettségi-találkozójára, ám elég sok gond nehezíti utazását - még szerencse, hogy Superman mindig éppen a közelben van:) Clark ismét összefut középiskolai titkos szerelmével, Lana Langgel (Anette O'Toole), akinek életét kisfia csínytevései és egy alkoholista "udvarló" erőszakos közeledési kísérletei "színesítik". Az Acélember pedig hamar a kiber-bűnözés útjára lépő Webster első számú ellenségévé válik, így a zseniális Gus feladata mesterséges kriptonit létrehozása lesz - ám a képletben akad egy ismeretlen összetevő, amit a "hacker" találomra kátránnyal helyettesít. Az elkészülő kő viszont ahelyett, hogy megölné Kal-Elt, felébreszti a rossz oldalát! Vajon Superman le tudja győzni a minden eddiginél nagyobb ellenséget, önmagát? Mi lesz Clark és Lana plátói románcából? Na és Gus végleg a rosszfiúk közé áll a meggazdagodásért, vagy a szívére hallgat majd, hogy helyesen cselekedhessen?

Már a nyitó stáblista alatti eszetlen poénkodásból kiderül, hogy az eddigi szuperhős-kalandok sorát egy ostoba vígjátékkal folytatták. Ilya Salkind producer kitartott a Superman-mítoszhoz semmit se konyító Richard Lester rendező mellett, ráadásul még David és Leslie Newman forgatókönyvét is elsőre elfogadták, pedig anno Richard Donner, az eredeti direktor, nyomban átíratta a műveiket. A buta vicceskedés zászlóját Richard Pryor viszi, aki ugyanazt a figurát alakítja, mint amit mindig, csak éppen most nem a szexről dumál, és nem káromkodik. Őt ellensúlyozza viszont a mindig kitűnő Christopher Reeve, aki a félénk Clark meg a makulátlan Superman mellett egy újabb aspektusát mutathatta be Jerry Siegel és Joel Schuster hősének: az Acélember személyiségének árnyoldalát. Gyakorlatilag Reeve és Pryor kettőse viszi előre a mozit, ám míg előbbi (a készítők instrukcióinak megfelelően) komédiává alacsonyítja a Superman III-at, addig az utóbbi drámát, izgalmakat és egy pici romantikát visz bele.

A mellékszereplők közül ki kell emelni Robert Vaughnt, aki elképesztően rossz színész, ezt már a Turbózombi, véruszkárban is bizonyította. Azt tanácsolom, kerüljétek a munkáit! Anette O'Toole viszont cuki, szimpatikusabb, mint Margot Kidder Lois Lane-je. Lois egyébként mindössze két jelenetben szerepel, az elején és a végén - erről még lesz szó. A gonosz csaját alakító Pamela Stephensont még muszáj megemlítenem, ő ugyanis nagyon szexi, de a karaktere csupa rejtély. Nem értettem meg, hogy ez a lány miért adja ki magát buta szőkének, mikor többször is utalnak rá, hogy valójában okos és Supermannek szurkol. Ki ő? Miért játssza a "kettős ügynököt"?

A történettel az a legnagyobb baj, hogy a 60%-a nem Superman-film, hiszen Webster és Gus részei teljesen elütnek tőle, és a játékidő első felét főként ők teszik ki. A főgonoszok egyikének eredetileg Brainiac-et szánták és ebből lett a leszámolásnál látható óriási szuper-komputer. Akkor bizonyosodtam meg, hogy ez egy Brainiac-koppintás, mikor a milliárdos húgát robottá változtatja - kár, hogy végül mégse az Igazság Ligájában is látott mesterséges intelligencia lépett a vászonra egy hozzáértőbb rendező keze alatt. Emellett Webster egy Lex Luthor-utánzat, a poénok 80%-a nem vicces és ettől a film sokszor rém unalmas. A lényeg, a címszereplő önmagával való harca is csak egy óra után jön, ami addig van, az mehetne a kukába. Néhol azért sikerült jó poénokat ellőni, pár alkalommal nevettem rajta, meg hát ott van a szerintem filmtörténeti jelentőségű Ferde-tornyos geg, hát az óriási:) De még így sincs meg az izgalmas alaptörténet (első rész: Kicsoda Superman, honnan jött, hogyan kezdte meg a "pályafutását"?), nem látványos és nincs benne egy király főgonosz (második rész: Zod tábornok) sem. Mindezt hál' Istennek sikerült ellensúlyozni az eddigi legjobb "Superman belső konfliktusa vonallal" és a két csinos új főnővel:)

SZPOJLER ITTEN

Három dolog is akad, amit ebbe a rovatba tehetek. Az első: Hogyan tudta Superman legyőzni saját rossz énjét, ha az azt létrehozó kővel semmit nem csináltak? Azt se tudjuk, mi lesz vele, de biztosan egyben marad, szóval akkor most hősünk bármikor megint gonosszá válhat, ha ez a tárgy a közelébe kerül? A második: Gus-nak elég sok van a rovásán, Websterék simán befújhatnák sikkasztásért, amiért egyből lecsukhatnák. A pénzt senki se kéri vissza tőle, nem büntetik meg a Kolumbiára mért csapásban való részvétele meg az olaj-termelés megállítása miatt se. Az egy dolog, hogy a címszereplő hálás neki a végső segítségéért, de a rosszfiúk miért tartják neki a hátukat? A harmadik (ez már az imdbről, az előző kettőt én vettem észre): Az elején Gus-t elküldik Smallville-be, hogy onnan hackeljen, azt mondják, egy ilyen eldugott helyről senki se tudja lenyomozni őt. De később már Metropolis-ból, sőt egyenesen Websterék főhadiszállásáról hajtja végre ugyanazt a műveletet - akkor már mindegy, hogy visszavezetik-e hozzájuk a bűncselekményt?

SZPOJLER VÉGE

Érdekességek: Miután Richard Donnert Salkindék kirúgták, Gene Hackman (Luthor) is kilépett, a Donner mellett felszólaló Margot Kiddert viszont nem tudták csak úgy eltüntetni, ezért jelzés-szinten bele kellett rakniuk a Superman III-ba. A producer úr persze tagadta, hogy Kidder szerepét ezért vágták meg és hogy Hackman ezért távozott - persze, elhisszük neki... Reeve részt vállalt a történet összerakásában kreatív konzultánsként, és ez volt az első Acélember-mozi, ahol őt írták ki főhelyen a stáblistában. Sokszor van bújtatott reklám, ezek közül a legnyilvánvalóbbak a Pentax fényképezőgépeket és a KFC-t dicsőítő képsorok - a csirkésre különösen sok utalás akad, de ugye a magyar ember ehhez nincs úgy hozzászokva, én konkrétan csak egy helyen vettem észre. (Hála Istennek, 2016-ra már minket is elárasztott Kentucky Rántott Csirkéje...) Anette O'Toole játszotta Martha Kentet a Smallville-sorozatban. A kissrác, aki megkapja Superman fotóját az igazolványkép-készítőnél, ugyanaz, aki a legelső filmben a bébi Kal-El volt. A vegyi üzemben kitört tűznél minden tűzoltó valódi, vagyis nem színészek tűzoltóruhában. Frank Oz az áram-kimaradásos szekvenciában agysebészt játszott, a mozis verzióból kivágták, de a tévésben benne maradt; viszont az általa mozgatott bábokról készült felvételeket sehol se mutatták be. A "játék", amivel Webster Supermanre lő, az a filmhez készült és állítólag annyira élethű lett, hogy külön megkérték a készítőket, hogy tegyék "számítógép-szerűbbé". Lana Lang egyedülálló anyukává válását a premier előtt gyorsan megjelentetett képregénnyel magyarázták meg. A mű filmszínházas verziója 125 perces, a tévés meghosszabbított 141.

A Superman III 39 millió dollárból készült és majdnem 60 milliót hozott be, 1983 egyik legtöbbet kaszáló mozija volt. Bár a teljesítménye elmarad elődeiétől, de a Jedi visszatérrel majdnem egy időben való bemutatásához képest ez mégsem olyan rossz eredmény. A rajongóktól vegyes fogadtatásban részesült, a kritikusok negatívan reagáltak rá. A legtöbb rossz véleményt a humoros, komolytalan hangvétel és az elsősorban komikus Richard Pryor szerepeltetése miatt kapta, de szidták Lester rendezését, a főcím-szekvenciát, a forgatókönyvet, meg a producereket is. A negatív vélemények ellenére Christopher Reeve teljesítményét mindenütt dicsérték a hős sötét oldalának megformálásáért és a szeméttelepi leszámolós részért. Szerencsére ez volt az utolsó alkalom, amikor Ilya Salkind pénzelte Superman filmes kalandjait.

Nekem nem igazán tetszett, sok volt benne az unalmas/nevetségesen gagyi dolog, az effektek egy része is rém ostoba, plusz még ott az a sok rossz színészek és a borzasztó sztori (meg annak hiánya). Kevés jó tulajdonsága van ennek a filmnek, úgyhogy nem ajánlom. Azért még így is érdekel a negyedik rész...

Pontozás:

imdb: 4.9 (Ez is magáért beszél.) (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Reeve és a két nő azért feljavították a végeredményt.)

     A Cukornádpárlatmemoár egy igazán hangulatos, vicces, ugyanakkor elgondolkodtató film.

     Hunter S. Thompson azonos című regényén alapul, melyet én nem olvastam, szóval fogalmam sincs mennyiben követi az eredeti művet.

       Paul Kemp, amerikai újságíró a főszereplőnk (Johnny Depp), aki Puerto Rico államtól várja a biztos megélhetést, a szakmai előrelépést és a kiegyensúlyozott életet 1960-ban. Melót kap egy lapnál, melyet a főszerkesztő (Richard Jenkins) is csak poháralátétnek használna valószínűleg. Összehaverkodik a fotóssal, Bob Salaval (Michael Rispoli) és kénytelen összeismerkedni a médiatermék bűnügyi- és vallási tudósítójával, Moburggel (Giovanni Ribisi). Óriási feladatokat kap, ő lesz a fő felelőse a helyi tekebajnokságokról szóló beszámolóknak és egyéb hasonló érdekességekkel foglalkozik. Persze ő ennél többre hívatott, így megfogalmazódik benne, miként lehetne fellendíteni a lapot, és pont. Mert az nem megy csak úgy hipphopp, senkit se érdekel, milyen folyamatok mennek végbe a puerto ricói társadalomban, blablabla, meg például a túl sok melléknév se ajánlott egy cikk megírásakor, satöbbi. Kemp próbál egyenesbe jönni, netán leszokni a piáról (haha) és ekkor természetesen találkozik egy további nehezítő "körülménnyel", egy nővel (Amber Heard). Mindeközben pedig megkörnyékezik fehérgalléros úriemberek, akik szeretnék felhasználni hősünk írói vénáját, csakis legális célokra. Egyikük az álomhölgy barátja (Aaron Eckhart) egyébiránt. Morálisan, érzelmileg és főleg anyagilag tehát Kemp nem áll túl jól. Ilyenkor pedig két út vár minden hasonszőrű emberre: az egyik az alkohol, a másik járhatatlan. De lehet, hogy a kivétel erősíti a szabályt és Kemp talál egy járhatót?

      És akkor arról még szót sem ejtettem, milyen hatalmas poénok tartózkodnak e filmben. Marhára hangulatos, Depp úron kívül mindenképp meg kell említeni Giovanni Ribisit, aki remekül alakít. Eckhart és a főszereplő csaj szerintem korántsem olyan nagy számok, bárki eljátszotta volna ezeket a karaktereket. A képi megvalósítás viszont helyén van, Dariusz Wolskié az érdem, ő volt A Karib-tenger kalózai operatőre is. Egy-egy jelenet szó szerint lélegzetelállító.

      Szóval az egész lényege, hogy olyan, mintha nem film lenne, mintha az ember maga járkálna, illetve dülöngélne a szereplőkkel ott az utcán. Két másik emberi lénnyel tekintettem meg, mindhármunknak alapvetően eléggé különböző az ízlése filmek terén és nekik ugyanannyira tetszett, mint nékem. El is kellett fogyasztanunk utána egy-egy rumocskát, stílszerűen.

      Sok kritika kiemeli, hogy ez csak árnyéka a remek regénynek, szóval ha a kedves olvasó olvasta azt és látta a filmet, ossza meg véleményét Mozsárágyúval egész nyugodtan. Mozsárágyú meg majd valamikor időt szakít reá és elolvassa. (Már hogy a könyvet, nem a véleményt.)

Ezt a képet meg nem kell kommentálni.

"A kis erő kis felelősséggel jár. De ez nem igaz."

Mondogattam, hogy nem vagyok kíváncsi erre, ám valójában csupán félinformációk és ál-igazságok építtették fel velem ezt az elgondolást. Igazából semmit sem tudtam róla, csupán régen láttam valahol valamit vele kapcsolatban a tévében, plusz belefutottam a plakátjába és elkönyveltem, hogy marhaság. Aztán egyszer egy barátom mondta, hogy szerinte jó, de ez még aligha volt meggyőző; viszont eldöntöttem, hogy ha megfelelő időpontban adják, mégiscsak megnézem, hogy megtudjam, mi ez. Az elején nagyon tetszett, a klisékkel leszámolós klisékből felépített szórakoztató mozinak hittem, aztán úgy a negyvenedik perc környékén tök más fordulatot vettek az események, és átment valamiféle kifordított Watchmenbe, vagy nem is tudom, mit mondjak rá. Mindegy, még van időm kigondolni, mert először úgyis elolvassátok a történetet:)

Dave (Aaron Johnson) egyszerű, hétköznapi tini. Nincs semmiféle különleges tehetsége, népszerűtlen, még barátnője sincs. Két hasonló haverjával naphosszat a helyi képregényboltban lógnak, szuperhősökért rajonganak, szóval ők a "vesztesek". Dave-nek viszont egyszer eszébe jut, hogy miért nem akart még soha senki szuperhőssé válni? Miért nincs senki, aki tenni akar a rossz ellen, aki Pókember, Batman vagy Superman nyomdokaiba lép? Elhatározza, hogy ő lesz az első, rendel magának egy furcsa ruhát és megszületik Ha/Ver, A Szuperhős! Azonban már az első akciója rendkívül rosszul sül el, csoda, hogy túléli. De Ha/Vert kemény fából faragták, kitartóan küzd és hamarosan látványos utcai harcban megvéd egy fickót három bandatagtól; az összecsapásról készült videó pedig bejárja a netet, hamarosan már mindenki az új hősért rajong! Ráadásul a köznapi bosszúálló megjelenése felbátorít másokat is, hogy maszk mögé rejtőzzenek, így megjelenik Kis Dög (Chloë Grace Moretz) meg társa, VérProfi (Nicholas Cage) és a látszólah egyedül dolgozó Vörös Pára (Christopher Mintz-Plasse). De míg Ha/Ver valójában nem veszélyesebb mint egy átlagos tini, a többiek kezében jelentős tűzerő/pengemennyiség összpontosul, amiket a helyi maffiavezér, Franky (Mark Strong) és bandája ellen fordítanak! Franky pedig azt hiszi, hogy az álruhás Dave felelős az őt érő csapásokért, így hajtóvadászat indul a szuperhősök ellen. Talán ha összefognak, legyőzhetik az alvilágot, de mi van, ha mégsem? Vajon címszereplőnk életben marad és ha igen, milyen életet élhet majd?

Már az első tíz percben kiderült, hogy ez bizony minden, csak nem marhaság! Az, ahogy bemutatják, mit csinál Dave a szabadidejében - na erről van szó! Ez valóságos, teljesen hihető szituáció, ráadásul neki végre nincsen kockahasa és kidolgozott karja sem. A kezdeti fél óra nagyon tetszett, mert a szuperhős-klisékkel leszámolás kliséit újították meg, a háztetős jelenet, az első akció meg a kimenetele, ezek mind tök jók. A sok netbuzi tinit is kritizálják a bandatagokkal való harc során, de emberek, ez a realitás! Utána jön a drogdíleres rész, amikor hirtelen minden megváltozik, ugyanis Hit-Girl (ez a Kis Dög olyan hülye fordítás) és VérProfi (a Big Daddy se rossz, de ez jobb) megjelenésétől a mozi elkezd elég durván tocsogni a vérben; az addigi könnyed hangvétel átvált marhára komolyba és minden fokozatosan sötétül el.

Valahogy nem tudtam megérteni ezt a fordulatot, mert másmilyennek indult a Kick-Ass. Izgalmasnak izgalmas, látvány terén se rossz (gondolok itt az egyenesen valamelyik háborús/kommandós játékból átemelt "lehetetlen tárazás"-pillanatra, vagy amikor a rajzolt lapok 3D-s formában kelnek életre), de csupa olyan esemény történik, amik totál váratlanok és nem illenek oda. Vegyünk egy példát: Franky megpróbálja lépre csalni Ha/Vert a beépített embere révén, ott egy nagy létszámú fogadóbizottság és ekkor a néző véres csatát vár, ahol az inkompetens szuperhősöket megszívatják majd, de ha súlyos veszteségek árán is, mégis ők nyernek. Erre mi történik? Valaki régen megelőzte őket és nekik semmilyen harcban nem kell részt venniük. Egyszerűen csalódás volt. Másik példa: ha leülünk megnézni a Machetét, akkor ott gyorsan kiderül, hogy itt fröcsögni fog a vér, röpködni fognak a golyók meg a jobbnál jobb dumák, tele lesz pöpec csajokkal és mégis viccesnek, szórakoztatónak ígérkezik. Itt az indítás után azt várnám, hogy egy magát hősnek képzelő fiatal botladozásait és főként kudarcait nézhetjük majd meg, de aztán összeáll egy csapat és együtt legyőzik a nehézségeket, még ha a vége nem is az lesz, amit várunk - ezt pedig humoros, szórakoztató, újszerű formában tálalják nekünk. A kezdete alapján ezt vártam, de valami mást kaptam.

Nehezen bírtam befogadni a hirtelen váltást, de azért sikerült elkapni a ritmust. Viszont még ekkor is jöttek olyan események, amikre senki se számít, és ezek furák lettek. Említhetném Katie esetét - mi ez az egész? Egy darabig poénos, érthető, érdekes ez a mellékszál és van az a pillanat, amikor egyszerűen tudod, hogy Dave-nek el kellene buknia, de akkor mégsem bukik el, sőt. Miért jó ez így? Ha már amúgy is 18-as karikával nyomjuk, akkor miért kellett a szerelmi szálat ebbe az irányba vinni? Hősünk kap valamit, amiért érdemes harcolnia, élnie - de ha mindezt elvették volna tőle, akkor elszántabbá, őrültebbé válthatott volna és ez sokkal inkább illene a váltás borongós hangulatához... A véres akciók elkezdenek keveredni a poénkodással, de ez az egész megbicsaklik: a királynak szánt dumák legnagyobb része nem üt eléggé, a humoros események pedig folyton meglepetésszerű erőszakba torkollanak és egyszerűen nincs váltás a két dolog között, mert az egyikből hirtelen jön a másik. Semmilyen utalás, előrejelzés nincs. Ne értsetek félre: az jó, ha egy film tele van váratlan fordulatokkal, de ha ezek a fordulatok gyakorlatilag értelmetlenek, még csak nem is sejthetőek, akkor miért jók?

A történet maga egyébként picit hajaz a Watchmenre. Ott is nagyrészt elszánt átlagemberek szállnak szembe a rosszfiúkkal, de Az Őrzők esetében van egy nagy rejtély a háttérben, ami mindenkit mozgat, amiből mindig csak egy-egy részletet ismerünk meg és aztán a végén összeáll a kép és óriási az egész! Itt nincs ilyen, nincs összefüggés a dolgok között: Dave-nek van egy elképzelése arról, hogyan ad értelmetlen életének új értelmet; de Ha/Ver csak úgy teng-leng, aztán az események középpontjában találja magát és belekeveredik valamibe, amihez alapvetően semmi köze nincs. Ugyanis Hit-Girlnek meg VérProfinak saját terve van az alvilág likvidálására és Vörös Párának is megvan a maga motivációja. Az előbbi páros lassan átveszi Dave-től a főszereplői stafétát, ő pedig onnantól kezdve egyfajta kirakatbábuvá változik. Ezt se igazán értem, hogy akkor miért marad életben, vagy miért nem áll le, miért jó az, hogy a címszereplőből mellékalak lesz? De még ezek ellenére se mondom azt, hogy ez így rossz, csak éppen kusza, kaotikus és kissé értelmetlen. Na, de most már rátérek a színészekre, mert eleget írtam az eseményekről.

Aaron Johnson szimpatikus figurát játszik, egészen megkedveltem Dave-et, de azt hiszem, ez inkább a forgatókönyvnek köszönhető és nem neki. (Csúnya, gonosz megjegyzés: Miért van az, hogy a filmekben a veszteseket mindig olyan színészek játsszák, akikről süt, hogy héber meggyőződésűek?) Chloe Moretz viszi el a hátán az egészet, de egyben ő a mű leginkább támadható pontja is - erről lesz még szó később, de mindenképpen el kell ismerni egy 11 éves lánykát, aki ezt az egész bulit végigcsinálta. Szerintem ha ő semmi egyebet nem tenne, már akkor is híres maradna. (Asszem jobban járt volna ezzel.) Nicholas Cage remekül kelti életre a megszállott egykori zsarut és a majdnem-Batman külső is jól áll neki. Azt viszont jó lenne tudni, hogy őt húzónévnek vették be, vagy a tehetsége miatt? Mark Strong újfent rendkívüli teljesítményt nyújt főgonoszként, ahogy mondjuk korábban a Sherlock Holmes-ban, nála egyáltalán nincs mibe belekötni. Christopher Mintz-Plasse nekem nem nagyon maradt meg, hiába áradoztak róla, ő is csak egy látványosnak szánt mellékszereplő. Ismertebb arcok még: Michael Rispoli (itt Joe, a Mr. 3000-ben Boca), Corey Johnson (az egyik verőlegény, a Pokolfajzatban Clay), Jason Flyeming (ajtónálló, sok helyen láthattuk már, pl: Blöff, A szövetség, Rocksztár, stb.) és Craig Ferguson önmagaként. A rendező-író Matthew Vaughn (X-Men: Az elsők), az egyik producer meg Brad Pitt volt.

Az alapot egy képregény adja, de fura módon a képregény és a film egy időben készültek. A megfilmesítési jogokat már az első szám megjelenése előtt eladták. A nyomtatott verzió írója Mark Millar, a rajzolója John Romita Jr., ők mindketten társproducerként részt vettek a mozi megalkotásában. Ezen kívül a forgatókönyv alapját Millar vetette papírra, a megelevenedő képregényt pedig Romita rajzolta meg. Vaughn azt nyilatkozta: "Egy időben írtuk a forgatókönyvet és a képregényt, úgyhogy az egész egy jól működő összefogás volt. (...) [Millar] feldobta nekem az ötletet. Azt mondtam: Ez kitűnő! Aztán megírta a szinopszist. Erre én: Ez remek, csináljuk meg! Te írod a képregényt, én a filmet." Millar ezt jegyezte meg a készítésről: "A Ha/Ver könyv most jött ki, a film hat hét múlva érkezik. Azt hiszem, mostantól így lesznek a dolgok, mert mire jó az, ha keresünk egy B-; vagy C-kategóriás Marvel-szuperhőst és megpróbálunk a sztorijából kicsikarni egy filmet?" (Én személy szerint nem értek egyet vele, hiszen nézzétek meg a Transformers-t, a Spawnt, a Watchment: egyik film se rossz, de mégsem érhetnek a képregény nyomába. És egy csomó ember úgy van vele, hogy "Láttam a filmet, tudom miről szól, minek olvassam el?" Épp az a jó, ha előbb olvasod a képregényt és utána jön a film. Ha egyszerre érkeznek, pláne úgy, hogy egy grafikus novelláról van szó, akkor a mozi lelövi az összes poént és hiába vetted meg az első részt, ha megnézed a mozgóképet, rácseszel.) (Az eltelt 5 év alatt már látom, miért rossz az említett háromból az első kettő; utóbbiból meg az Ultimate Cut az igazi.)

Érdekességek: Vaughn elsőként a Sony-hoz ment a Kick/Ass-szel, de ott, meg mindenhol máshol is visszautasították az erőszak-ábrázolás miatt, főként azért, amiket Hit-Girl követ el. A rendező így saját maga teremtette elő a pénzt, egy adománygyűjtő estély megrendezésével és függetlenként készítette el a Ha/Vert, amit később a Universal több pénzért vett meg, mint amennyibe a forgatás került. Egyedül a címszereplő jelmeze ugyanolyan, mint a képregénybeli önmagáé, a többiekét megváltoztatták. Franky-t eredetileg John Genovese-nek hívták a könyvben, de ezt meg kellett változtatni, mert a valóságban a Genovese egyike az öt legnagyobb maffia-családnak és nem akartak összetűzésbe kerülni velük. A névváltoztatás főhajtás A Simpson-család előtt, mert az ottani főgengsztert is D'Amiconak nevezik. Mark Strong azt mondja, hogy vonzzák őt az antagonista-szerepek, és ha elvállal egy ilyet, akkor próbálja megérteni a karaktere motivációit és így hihető módon felépíteni őt. Matthew Vaughn feleségének, Claudia Schiffernek a képe van azon az óriásplakáton, aminek tövében VérProfi és Hit-Girl először felbukkannak. A főgonosz irodájában lévő revolvert ábrázoló poszterek Andy Warhol 1981-es Gun című alkotásának replikái. Amikor a tévében beszélnek a hősökről, valahol a tömegben ott áll Stan Lee is, de én nem vettem észre...

Az életre kelő rajzok megalkotása majdnem két évbe tellett. Az általam már felvetett Katie-Dave-szál a képregényben egészen máshogyan végződik, sokkal durvábban, ám Mark Millar szerint a moziközönség nehezebben fogadta volna el azt a verziót, amit a képregényesek simán elviselnek. (Vajon egyébként melyik a nagyobb klisé? Ha összejönnek, vagy ha nem jönnek össze?) A kissé irreális lezárás szintén nagyban eltér a grafikus regény befejezésétől, ám Stephen Grant képregény-író szerint éppen az a jó benne, hogy a befejezés ennyire a valóságtól elrugaszkodott lett, mert a néző már simán fel van készülve rá - a direktor meg azt mondta, hogy kellett a végére valami "nagy esemény, mint amikor Luke felrobbantja a Halálcsillagot". Vaughn beígért egy rendezői változatot, ami 18 perccel hosszabb lett volna, ám ez a mai napig nem látott napvilágot. A bemutató után az a színész, aki a Ha/Ver által megmentett első embert játssza, elhatárolódott a kész műtől annak erőszakos mivolta miatt, ez nagyon bosszantotta az író Millart. A Ha/Ver 30 millió dollárból készült és 96 milliót hozott vissza. Profán és erőszakos mivolta ellenére mind a közönség, mind a kritikusok kedvelték. Elsősorban pozitív értékeléseket kapott, pimaszságát, humorát és Chloe Moretz alakítását dicsérték leginkább.

Vörös Pára rovat

Vörös Párát civilben Chris-nek hívják. A Red Mist jelentheti hogy valaki dühös (vörös köd borult az elméjére), de ezt a kifejezést használják arra a tűzszerészre is, aki a munkája közben felrobban. Christopher Mintz-Plasse-nak meg kellett tanulnia automata sebességváltós autót vezetni, de később bevallotta, hogy elfelejtette, hogyan kell. A Mist-Mobil ajtói felfelé és oldalra is nyílnak, ezért ha egyszer így, egyszer úgy szállnak ki belőle, az nem hiba. A fiatal színészt egyébként megfenyegette a rendező, hogy ha összetöri a kocsit, akkor neki kell kifizetnie:)

VérProfi rovat

Big Daddy igazi neve Damon. A képregényekben egy képregény-rajongó könyvelő, aki Ha/Verhez hasonlóan alakítja át magát, a pénzét a ritka újságjainak eladásából szerzi. A mozihoz teljesen át kellett őt alakítani, mert a nézőt összezavarhatta volna, hogy két főszereplőnek szinte ugyanaz a háttérsztorija. Egyetlen utalássor maradt VérProfi eredetére, ez pedig a kiszabadításukra szervezett akcióban az általa kiabált kódok neve. Nicholas Cage az egyébként erősen Batmanre hajazó figura meghosszabbodó mű-bajuszát maga találta ki, a beszédstílusát pedig Adam Westről mintázta, ami azonnal elnyerte Vaughn tetszését. Egy valós emlék is inspirálta Cage-et, egyik korábbi barátnőjének ex-rendőr apja, például tőle ered, hogy Hit-Girlt "gyermeknek" szólítja (nem emlékszem, hogy ez a magyar szinkronban benne maradt-e).

Hit-Girl rovat

Kis Dög valódi neve Mindy. Ez az a karakter, ami miatt a legtöbbet támadták a Kick-Ass-t, és amiért egyetlen stúdió sem vállalta a pénzelést. A nagy filmcégek idősebbé akarták őt tenni, hogy ne legyen annyira sokkoló, amiket végrehajt, de ezzel csak még inkább durvává tették volna, mert akkor már a szexualitás is szóba kerül. 2010 elején megjelent egy cenzúrázatlan klip a filmből, amiben Hit-Girl punciknak nevezi a többieket (nem tudom, hogy mondja magyarul), ezt pedig azonnal mindenhonnan megtámadták, főleg a családsegítő szervezetek. John Romita Jr. szerint VérProfi úgy neveli fel a lányát, ahogy a hivatásos atléták nevelnek hivatásos atlétákat a gyerekeikből: "Ők tudat alatt válnak atlétákká, szinte már véletlenül. Megkeményednek. Ez kb. ugyanígy működik. Ha valakit ennyire intenzív módon kezelnek... és miért ne tehetnék? Nem hiszem el, hogy ez a szituáció "hihetetlen"." Christopher Tookey, a Daily Mail kritikusa azt nyilatkozta (Roger Eberttel karöltve), hogy a Kick-Ass dicsőíti az erőszakot, főként a gyermekek által elkövetett erőszakot, sőt, hogy Kis Dögöt a lehető legcsábítóbbnak ábrázolták. [Sucker Punch-effektus: Ha nők a szuperhősök, és netalántán még szexisek is (ami ebben az esetben nem áll fenn), azt meg kell támadni, kivéve, ha a rendező Tarantino.] Chloe Moretz hosszú hónapokon át készült szerepére, megtanították a fegyverek kezelésére és a pillangókés pörgetésére. A kis színésznő azt nyilatkozta, hogy mivel négy bátyja van, így nem idegenek tőle a csúnya szavak, ám normális esetben ő maga sosem káromkodik és azt is mondta, hogy a forgatást nagyon megterhelőnek találta. Az édesanyja elolvasta a szövegkönyvet és hozzájárult, hogy lánya elmondja ezeket a sorokat. Chloe-nak nem volt szabad elárulnia a film címét senkinek sem, így "a filmnek", otthon pedig Kick-Buttnak (kb. ugyanazt jelenti, csak kevésbé durván) nevezte.

Fogalmam sincs, mit mondjak a Ha/Verre. Mindenképpen pozitívan csalódtam benne, de az elvárásaimat mégse sikerült teljesítenie. Semmiképpen nem nevezhető rossznak, sőt, érdemes megnézni, mert ehhez hasonlót biztosan nincs még egy. (2016-os megjegyzés: SUPER, Defendor.) Viszont felmerül a kérdés, hogy az alapján, amit eddig olvastál, te hogyan fejeznéd be a vesztes srác sztoriját? Hollywoodi hepienddel vagy valami sötét, borongós módon? Az, hogy mit választottak a készítők, remélem az írásomból sejthető. Na, nekem főleg ezzel van a gondom.

Pontozás:

imdb: 7.7 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Én nem adok rá pontot, mert annyira különös volt.

Utólagos szerkesztés: Tegnap éjjel újranéztem angolul, mivel most Chloë Moretz-mozikra vadászok. Nagyon erősen megmaradtak az események és így valahogy sokkal jobb és szórakoztatóbb volt, mert tudtam, hogy mire kell majd számítani. Az eredeti szinkron jelentősen emel a színvonalon, ezen kívül tudtam figyelni az apró részletekre is és átgondolhattam az egészet még egyszer. Kétségtelen, hogy a dübörgő zene és a pörgős akció együtt fantasztikus hangulatot teremtenek; ezen kívül Cage bácsi alakítása most talán még jobban tetszett. Furcsa, de a fentebb említett Hit-Girl csábítós dologban van valami, például mikor elmennek Dave-hez és kifelé menet Mindy csókot küld a fiú felé, az eléggé félreérthetetlen. Ja és az erőszak dicsőítése: a Superrel összehasonlítva egyértelműen erről van szó, mert ott tétje van az egésznek, itt viszont ezt még másodszorra sem éreztem. Mindenesetre az újranézés jót tett neki, ha most kellene pontozni, akkor a 4/5 és az 5/5 között vacillálnék. Ja és még valami: Ha minden igaz, jövőre már láthatjuk a Kick-Ass 2-t, amit a Moretz kisasszony iránti újdonsült rajongásomból fakadóan már nagyon várok:P (A filmet láttam, írtam is róla, a rajongásnak vége.)

Hírek:

- Lesz folytatás, aminek a címe már megvan: Kick-Ass 2: Balls to the Wall. Mark Millar jelenleg is készíti a képregény következő epizódját, amiben a bűnözők szupergonoszokká válnak, hogy megküzdhessenek a hősökkel, Hit-Girl pedig megpróbál normális életet élni. Hogy a következő mozi mikorra készül el, mi a cselekménye és kik térnek vissza a főhősök közül, azt viszont nem lehet még tudni, de a rendezésre biztosan Matthew Vaughnt kérik fel. (Felkérték, nem tudta elvállalni, a helyére érkező pali elcseszte. Olvassátok a cikkemet róla, igaz, ott nagyon pozitív színben próbálom feltüntetni, pedig rossz lett...)

- Christopher Mintz-Plasse most szinkronmunkákat végez, hallhatjuk őt a ParaNormanben és az Így neveld a sárkányodat 2-ben, utóbbiban Craig Fergusonnal együtt.

- Mark Strong szintén egy animációs filmen dolgozik, ez pedig a Justin and the Knights of Valour. Emellett látható is a John Carterben és a Closer to the Moonban. Előbbi egy nagy dobásnak ígérkező sci-fi, utóbbiban egy román zsaru összefog egy kis csapat tolvajjal, és úgy rabolnak bankot, hogy elhitetik mindenkivel, filmet forgatnak - a női főszerepben Vera Farmigával. (A John Carter csúnyán megbukott.)

- Chloë Grace Moretz Tim Burtonnel és Johnny Deppel forgatja a Dark Shadows-t. (Erről is írtam már.)

- Nicholas Cage koponyája ismét lángba borul a Szellemlovas: A bosszú erejében.

Végezetül a legjobb betétdal - érdemes a klipet is nézni: A fene se tudja, mit akartam ide betenni, de mivel elfelejtettem már és lemaradt a videó, ezért ez a hely üresen marad....

Anyukám ízlése filmekben eléggé különbözik az enyémtől, de néha van úgy, hogy valami mindkettőnket érdekel - ha pedig ilyesmire bukkanunk, az mindig nagyon jó! Most is ez a helyzet állt fenn: mindketten olvastuk a Fejér Megyei Hírlap ajánlóját erről, és tudni kell, hogy ez az újság sokszor rémes marhaságokat kínál az ajánlójában, de ugye a kivétel erősíti a szabályt:) Íme, erről van szó:

Rose (Amy Adams) élete elég pocsék. Takarítónőként dolgozik, egyedül neveli házasságon kívül született fiát, és a középiskolás szerelmének (Steve Zahn) a szeretője. A férfi rendőr, házas és gyereke is van... Aztán egy nap hősnőnk kisfia, Oscar (Jason Spevack) megint bajt kever a suliban, emiatt Rose-nak pedig hirtelen pénzre lesz szüksége, hogy kivehesse a fiát onnan és magániskolába írathassa. Éppen kapóra jön szeretőjének ajánlata, aki szerint a bűnügyi takarításban van a nagy pénz. Rose összefog szabad szellemű, munkanélküli, felelőtlen húgával, Norah-val (Emily Blunt) és lassan beindul az új vállalkozás. Ám a nővéreknek egymással és másokkal is gyakran sikerül személyes konfliktusba keveredniük, a munka embert próbáló, Oscar és a lányok apja (Alan Arkin) pedig általában csak rontanak a helyzeten. Vajon mi lesz a Napfény Tisztító sorsa? Bekerülnek a szakmába, a nagyok közé, vagy eltűnnek a süllyesztőben a veszélyes hulladékkal együtt?

Ennyi alapján megnéznétek? Ugye, hogy igen? Ki látott már olyan filmet, ami a bűnügyi takarítókról szól? Láttuk már a zsarukat, a helyszínelőket, mindenki mást, de akik utánuk meg az áldozatok után tesznek rendet, azokat még soha. Itt viszont a morbid alaptéma, a mindent belengő halál mégsem olyan ijesztő, mert az egészet hétköznapi, valóságos és humoros formában tálalják. Ezek a figurák élnek, lélegeznek, olyanok, mint te vagy én. Ki ne élt volna át még egyoldalú kapcsolatot, kirúgást, vagy olyat, hogy valamelyik családtaggal baj van? Kinek nem okozott gondot még idősödő apja vagy a testvére, valami furcsa hóbortjukkal? Szóval a Sunshine Cleaning tényleg átlagemberekről szól, két hétköznapi nőről, akik érdekes módszert választanak pénzügyi gondjaik megoldására, de valójában inkább őket ismerjük meg, nem a munkájuk áll a középpontban.

Már a nyitójelenet nagyon erős, és hamar ki lehet találni, hogy független filmet nézünk. A beállítások, az erőteljes színvilág és a történet erre enged következtetni (de nagy stúdió logóját sem láthatjuk a kezdő képsorok alatt). Itt valahogy minden működik: lehet nevetni, sajnálkozni, megdöbbenni és elérzékenyülni. Míg a fő szál Rose élete és hogy hogyan próbál változtatni a dolgokon, addig mellékszálként ott van az emberek találkozása az elmúlással, Norah külön kis missziója egy elhunyt nő lányának felkutatására; és a nővérek múltjára árnyékot vető sötét esemény, amire fokozatosan derül fény. Aztán jön a hídmászós jelenet, ami óriási lett, a néző szinte átélheti azt az élményt, amit a fiatalabbik hősnő; később meg még következik az egyik utolsó szekvencia, amikor a lányok meglátják a tévében az édesanyjukat, az nagyon megható. Ami még érdekes, hogy anyukám megkérdezte úgy a közepe táján, hogy hol játszódik ez? Tényleg, egyértelmű, hogy Amerikában vagyunk, de szinte semmilyen módon nem érzékeltetik ezt - a történet játszódhatna akárhol, akármikor.

Amy Adams tetszik, de a karaktere is már az első pillanattól fogva érdekes és szimpatikus volt számomra. Az élete amolyan hétköznapi módon különleges, szóval Rose jó fej, szurkolni fogsz neki. Emily Blunt mint nő, nem tetszik (2016-ra már megváltozott ez a helyzet), de a szerepe igen! Norah az a fajta lány, akit megtalálhatsz egy rockkoncerten vagy egy füstös kocsmában és picit emlékeztetett a húgomra is, az egyedi öltözködésével, a véradásával, meg azzal, ahogy csak úgy próbál ellenni:) Alan Arkin a dörzsölt nagypapa, akinek mindig támad egy ötlete a pénzszerzésre, ő is marhajó, mintha csak felkérték volna ezt az embert, hogy játssza el önmagát. Steve Zahn kivételesen nem idegesítő figurát kapott, ezúttal komoly fickót kelt életre és ez sokkal jobban áll neki. Jason Spevack aranyos kissrác, vele is együtt éreztem, hiszen a környezetében lévő legtöbb ember félreérti őt. Ki kell emelni még a félkezű boltost, akit Clifton Collins Jr. testesít meg (ő igazából nem félkezű, de elhiheted róla). A rendező Christine Jeffs, az író Megan Holly volt - csupa nő:)

Érdekességek: A készítők elmondása alapján a történetet az élet ihlette. 2001-ben a National Public Radio "All Things Considered" című műsorának riportjában két nőről hallottak, akik Seattle külvárosában éltek és együtt alapították meg a veszélyes anyagokat eltakarító/bűnügyi tisztító szolgálatukat. A különbség csak annyi, hogy a valós "napfényesek" barátnők voltak és nem testvérek. Két vicces név a stábból: Amber és Angelique Midthunder (a vezetéknevük kb. Középmennydörgést jelent:D, ők voltak a cukorkaboltban lévő kislány és anyukája). A Tiszta napfény 8 millió dollárból készült és 16 milliót hozott vissza. A kritikusoktól elsősorban pozitív értékeléseket kapott, a színészek teljesítményét mindenütt magasztalták, főleg Adams-ét - egyetértek velük:)

Ez jó példa arra, hogy hétköznapi karaktereket játszó remek színészek miatt érdemes megnézni egy filmet. Vicces volt, de egyben elgondolkodtató és hangulatos - jobb kedvem lett tőle:) A különleges alaphelyzeten túl a Sunshine Cleaning azért kicsit mindenkiről szól, az átlagemberekről, akik szeretnék picivel jobbá tenni az életüket. Azokról, akikkel nem esnek meg csodák, akiknek nincsenek szuperképességeik, akik olyanok mint mi, nézők. Nekem nagyon tetszett!

Pontozás:

imdb: 6.9 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Szívesen látnám újra!)

Hírek:

- Amy Adams lesz a legújabb Lois Lane a jövőre érkező Man of Steelben, ezen felül pedig az érdekesnek tűnő '60-as évekbeli road movie-ban, az On The Roadban is szerepel majd. (Előbbit láttam, írtam róla.)

- Emily Blunt a Looper női főszerepét kapta - ez az a sci-fi, amiben egy bérgyilkosnak saját öregkori énjét kell megölnie. Jól hangzik, nem?

- Alan Arkin következő munkája az In Security című akció/vígjáték, amiben egy csapat biztonsági őr a rá bízott házakat kezdi fosztogatni.

- Steve Zahn újból egy őrült moziban vállalt szerepet, ez pedig az általam már várt Knights of Badassdom, ahol néhány szerepjátékos srác véletlenül életre kelt egy valódi démont, amivel aztán felveszik a harcot! (Ezt tényleg látni kell, olvassátok el a cikkemet róla, ha nem hiszitek!)

Várható írások: Ha/Ver.

Ja és még valami: Ha már a cikket elolvastad, hallgasd meg a betétdalt is, nem fogod megbánni:)

Tegnap éppen 14.10-kor léptem ki egy bug miatti vesztes Rise of Immortals-meccsből és mivel semmi dolgom nem volt, gondoltam megnézem ezt. Azt hittem, hogy a Gyilkos cápa vs. óriáspoliphoz hasonló trash-gyöngyszemet láthatok - bizonyos értelemben az, de mégsem, viszont a véleményem előtt lássuk a történetet! Vigyázat, sok benne a logikai bukkanó!

Az első 10 perc értelmét nem sikerült megfejtenem. Kis csapatnyi kutató megy egy barlangban és egyikük lemarad a többitől. A társaság talál egy pirosan világító követ, amit az egyik megüt a kalapácsával, akkor ott mindent elborítanak a lángok, de az egyik hapsi túléli és látja hogy a kő már zöld, ennek pedig nagyon örül. A lemaradt idősebb tudós közben egy megkövesedett űrlényre bukkan, aki a kezei közt szorongat valamit, a robbanás időpontjában meg kék fény árad belőle.

Főcím.

Jön egy űrhajó, ami egész jól néz ki és pár műholdunkat meg ilyesminket lebarmolja. A katonaság tehetetlen.

Animált stáblista, egyetlen ismert név sincs rajta.

Tehát, az alaphelyzet a következő: Egy megszállott régész rálel egy iszonyúan nagy dinoszaurusz-csontvázra, ám a mindenki által halottnak hitt mestere (az elején látott lemaradó pasas) folyton megjelenik és közli, hogy a csontvázat nem szabad kiásni. Közben a munkások ilyen-olyan "balesetekben" hullani kezdenek, a Föld körüli pályán álló idegen hajó pedig sugarakkal bombázza a gigászi őshüllő maradványait. Az öregebb doktor azt állítja, hogy az őskori bestia neve Yonggary és fel fog támadni, ha maradványait kiszabadítják a föld mélyéből. Persze senki se hisz neki, de igaza lesz...

És innentől kezdődnek az igazán szar dolgok. Eddig csak az összefüggéstelen események meg a pocsék színészek voltak, ezeket pedig mostantól tetézni fogják még az ostoba speciális effektek és a barmó ötletek. A feléledt kreatúra ugyanis rombolni kezd, ráadásul folyton eltűnik, mert az űrlények fel-le teleportálgatják a hajójukról. A hadsereg és a melléjük csapódott két régész öt órát kap, hogy megállítsa a szörnyet, vagy jön az atomcsapás. Vajon sikerrel járnak?

Mindenki ismeri Godzillát, nem? Nos, ő volt az első, akivel 1954-ben elindult az úgynevezett kaiju-filmek (hatalmas lények a címszereplők) áradata Japánban. Aztán a '90-es évek végén az amerikaiak gondoltak egyet és bejelentették, hogy készül a saját Godzillájuk, ekkor a koreai filmesek is kedvet kaptak betörni a nemzetközi piacra, ezért (Fábry Sándor után szabadon fogalmazva) az újonnan fellángolt trend hullámait meglovagolva ők is megcsinálták a saját óriásszörnyes mozijukat. Ez címében majdnem megegyezik az 1967-es Yongary - Monster from the Deeppel, ám semmi más köze nincs hozzá. A sok számítógépes grafika és az amerikai színészek alkalmazása azt a célt szolgálta, hogy Az űrbéli szörny vonzó legyen a külföldi piac számára. Ameddig készült, addig óriási publicitást kapott, hiszen tényleg mindenhol azt hitték, hogy nagy durranás lesz belőle. A koreai CNN folyamatosan tudósított a forgatásról, mindenütt Yonggary-s óriásplakátok lógtak, készítettek többféle akciófigurát a címszereplőből, sőt, még parádét is rendeztek, ahol egy a térdétől fölfelé ábrázolt, életnagyságú űrszörny is "megjelent".

Érdekességek: Az író, a rendező és a producer egy személyben Hyung-rae Shim volt. A rendkívül ronda és gagyi végső főellenség neve Cyker - mindössze az tetszett benne, hogy négy lába van, mert az ugrott be pont mielőtt megjelent, hogy miért nincs egyetlen négylábú óriásszörny sem? Különben nagyon eltúlzott, ocsmány, ostobán kitalált gányolmány ő... Egy dolgot nem értettem igazából: a rajzot Yonggary fejéről ki készítette? Hogyan és mikor tudta ennyire jól megnézni magának a lényt?

Cikkem alanya a gyártó országban sikeres lett, hiszen 3 millió jegyet váltottak rá (!), szóval az árát visszahozta (10 milliárd vonba került), de a többi országban mégis óriási bukta lett belőle, főleg a speciális effekteket szidták nagyon. Éppen a nemzetközi piacra szánt mivolta miatt hazájában a pénzügyi siker ellenére mégsem lett túl népszerű, mára azonban kultfilmmé vált. A '99-es változatot két évvel később felújították, csak ehhez lehet hozzájutni, én is ebben a formában láttam. Ez a változat nem érte el elődje sikerét, ezért főként a gyenge promóciót okolták.

Összesítésben a Yonggary egy rosszul sikerült Godzilla-utánzat. Rossz színészek, túl bonyolult és értelmetlen történet, meg gagyi látványvilág jellemzik. Az űrhajó és az űrlények egyébként egészen jók benne, és ha maga a szörny jobban nézett volna ki, akkor talán még elment volna az egész, de így semmiképpen. Szar, de sajnos nem a "már annyira rossz, hogy imádni való"-kategóriából. Senkinek se ajánlom.

Pontozás:

imdb: 2.5 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 2/5 (Legalább a figyelmemet fenntartotta.)

Állatos horror - alapvetően nem túl érdekes, mert a valóságban is megtörténhet. Tele van a világ gyilkos állatokkal, akik a legkisebb erőfeszítéssel képesek megölni egy embert - lásd: kockamedúza, jegesmedve, kobra és a nagy fehér cápa. Helyben vagyunk. Ez a gigászi hal alapvető félelmeink vízi megtestesülése: csupa izom, csupa fog, még a bőre is érdes; gyors, kegyetlen, ijesztő külsejű (gondoljatok csak a kifejezéstelen fekete szemére), stb. Anno Spielberg papa egyik legnagyobb sikerét aratta ezzel az ősidőkből itt maradt, tökéletes ragadozóval a Jaws-ban, ami után az emberek pánikszerűen rettegni kezdtek a nagy fehértől, de ez már régen volt, a cápás műfaj hamar kifulladt. Viszont, ha fogjuk ezt a lényt és felnagyítjuk (lásd: Megalodon) vagy mutánssá tesszük (Cápaember), esetleg mindkettő, akkor már kapunk egy nagyon király főgonoszt, akinek nem szükséges háttérsztorit, motivációt, nevet, külalakot kitalálnunk - legalábbis kevesebbet kell dolgozni az alapanyagon. Innentől már csak az a kérdés, hogy hol és miért csap(nak) le az emberekre? Ez egy tuti recept, a Háborgó mélységben is beválik.

Susan (az igen érdekes nevű Saffron Burrows) egy tengeralatti laboratóriumban végez kísérleteket cápákkal, melyek célja ezeknek az egyedülálló tengeri teremtményeknek a felhasználása az emberi agysejtek regenerálására. A cápák érzékei ugyanis koruk előrehaladtával nem tompulnak, vagyis az agyukban van valami, ami meggátolja a sejtjeik leépülését - talán ez lehet az Alzheimer-betegség legyőzésének kulcsa! Egy nap aztán ellátogat hozzá a milliárdos Russell (Samuel L. Jackson) - az ő cége pénzeli az egész bulit -, hogy lássa, van-e értelme tovább folytatni a kutatásokat. A kezdeti eredmények rendkívül biztatóak, ám hamarosan kiderül, hogy az itt leledző három óriáshal sokkal többre képes, mint amit az ember kinézne belőlük és ennek rögvest jelét is adják. A bázist hamarosan a pusztulás kezdi fenyegetni, mialatt a legénység (köztük LL Cool J és Stellan Skarsgard) kétségbeesve próbál menekülni a víz és az emberevő szörnyek elől. Látszólag nincs menekvés... Vajon ki nyer: az emberek vagy a 14 méteres, több tonnás óriáscápák?

Már láttam ezt párszor és nem tudom, vajon az elején mi vehetett rá, hogy megnézzem - talán a bevezetőben említett recept? Meglehet. A lényeg az, hogy ez a film még többszöri nézés után is megállja a helyét. A sztoriba bele lehet kötni, de szerintem hiteles: alapvetően egy Resident Evil 1/Szellemhajó/stb. helyzet van: ki kell jutni a halálcsapdából, amiben ezúttal a víz az első számú veszélyforrás. Pluszban ott vannak még a cápák, amik rátámadnak azokra, akik már "legyőzték" a vizet - újabb hasonlóság A kaptárral, a cápák egyfajta mini-főellenségek, akiket le kell gyűrni, hogy kijussanak. És még ugye közre játszik az emberi természet, hiszen a túlélőknek muszáj összefogniuk és együttműködniük, ha egy darabban akarják elhagyni a süllyedő laborkomplexumot, de ez senkinek se könnyű.

SZPOJLER HÍR

Nagyon király ebben a moziban a klisékkel való leszámolás. Először is, senki sincs biztonságban, mert hiába főszereplő valaki, hiába alakítja őt mozisztár, mégis bárki bármikor meghalhat. Duplán megtörténik, hogy az a karakter harap fűbe (vagyis inkább azt harapják ketté), akire egyáltalán nem számítottál. Egyikük halálát egy csomó helyen megszavazták a legkirályabb filmes elhalálozások közé. Ezen kívül pedig a vicces néger szerepkörbe betuszkolt LL Cool J tényleg jó poénokat lök, szóval még ez is működik. Nem értettem viszont, hogy a szakácsnak most akkor mi a neve? A stáblista szerint Preacher, egyszer valami más néven szólítják, egyszer meg ő maga mutatkozik be valami harmadikon - vagy nem figyeltem és csak a keresztneveiből van kettő?

SZPOJLER ÁFF

A Deep Blue Sea tele van ismert arcokkal. Jackson, a kopasz rapper és Bocskor Bill mellett ott van még Thomas Jane (pl. a sokat gyalázott A Megtorlóból), Michael Rapaport (a Házi háború sorozatból az apuka) és Frank Welker, akit viszont ezúttal is csak hallhatunk (ő a papagáj madárhangjainak forrása, a beszédéé viszont nem). Rajtuk kívül ki kell még emelnem Jacqueline McKenzie-t, aki a cuki szőke kutatónő, szerintem ő tök szimpatikus volt. A rendező a finn Renny Harlin, aki a Rémálom az Elm utcában 4-ért is felelős - ezúttal jobb munkát végzett, mint anno.

Érdekességek: A sztori szerint az intelligens cápák megtanulnak hátrafelé úszni - ez azonban sehogy sem lehetséges a valóságban, mert fizikailag képtelenek rá. A rendező azt nyilatkozta, hogy ez volt élete legnehezebb filmes munkája. Egyébként láthatjuk is Harlint a legelején, amikor a műszakváltás megtörténik; ő a magas, hosszú, szőke hajú ipse napszemüvegben. LL Cool J írt egy betétdalt a mozihoz, és egy másik számát is felhasználták benne. A mini-tengeralattjáró, amit a végén láthatunk, ugyanaz, mint amit A Gömbben használtak - az is víz alatt játszódott, szintén Samuel L. Jacksonnal. Az Állítólag...-ban a két bajszos robbantó-mester reprodukálta az utolsó cápa kinyírását modellekkel és bebizonyították, hogy lehetetlenség így végezni egy akkora állattal. Fura véletlen, amire a Rolling Stone magazin világított rá nemrég: a legújabb Rise of the Planet of the Apes rendkívüli módon hasonlít a Deep Blue Sea-re: mindkettőben "megokosítják" az állatokat az Alzheimer legyőzésének nevében és mindkettőben ezek a szuper-lények lesznek az ember végzetes ellenfelei. A Háborgó mélység 78 millió dollárból készült és 165 milliót hozott vissza, a kritikusok pozitívan értékelték.

Ez egy király mozi: rendkívül valós szörnyek vannak benne, igazi veszély, remek látvány, kitűnő színészek, jól megírt forgatókönyv és pár vicces poén. Ennél több nem kell.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Thomas Jane Alfred Molinával együtt szinkronizál a Heavenly Sword című animációs fantasy-ben, valamint Miley Cyrus és Demi Moore partnere lesz a LOL-ban, ami pedig a fészbúkbuzi tinikről fog szólni.

- Egyre több külföldi színészt szerződtetnek magyar filmekre, ez történt Stellan Skarsgarddal is, aki a Hier című filmdrámában bukkan fel a hazai mozikban. Bemutató 2013-ban.

- Frank Welker ismét állatoknak kölcsönzi a hangját a Monsters University-ben, ami a Szörny Rt. folytatása.

Terry Gilliam - nekem erről a névről elsősorban az úriember filmrendezői munkássága ugrik be és csak másodszor a Monty Python. Életem egyik meghatározó moziját, a Brazilt ő dirigálta, valamint a (nem az ő hibájából) közepes Grimmet, a Tizenkét majmot (ezt túl rég láttam, hogy véleményt mondjak róla - azóta már írtam róla egy cikket, abban benne van a véleményem) és többek közt az egyelőre még kimaradt Dr. Parnassus-t is (erről szintén értekeztem a Filmrajongón). Viszont azt olvastam, hogy a Time Bandits, a Brazil és a Twelve Monkeys együtt alkotnak egy trilógiát, így kíváncsi voltam a nyitóepizódra, amibe egyébként sokszor belefutottam már. Sokadszorra adta a tévé, de csak most ültem le elé, plusz ezúttal még Mozsárágyút is érdekelte, mert valami Monty Pythonra számított. Sajnos egyikünk se azt kapta, amit várt, de erről majd később, előbb a sztori pár mondatban:

Kevin (Craig Warnock) az átlagosnál olvasottabb, okos kisfiú, de a szülei nem nagyon figyelnek rá. Egy este aztán különös dolog esik meg: egy lovag jelenik meg a srác szobájában és miután tör-zúz, elvágtat a semmibe. Persze nyomtalanul távozik... Másnap viszont fiatal hősünk már felkészülten várja őt, de helyette hat apró, különös alak érkezik, akik a szekrényből jönnek ki. Kevin kénytelen a magukat nemzetközi bűnözőknek tartó úriemberekkel tartani, mert egy hatalmas, világító arc üldözőbe veszi őket. És innen indul egy kaland, ami időn és téren át zajlik, tele csupa csodás, furcsa teremtménnyel és a történelem ismert alakjaival, akikről azonban többször kiderül, hogy egyáltalán nem olyan nagyszerűek, mint ahogy hittük! A törpék meg akarnak gazdagodni, a fiú pedig csak el szeretne jutni valahová, ahol boldog lehet - vajon sikerrel járnak, vagy elvesznek az idő kesze-kusza országútján?

Mi ezzel a baj? Az egész olyan, mintha egy tévésorozat összes epizódját egymás után végignéznénk. A különböző szekvenciákat csak az köti össze, hogy a hét főhős ugyanaz, később pedig felbukkan a visszatérő gonosz is, meg néha jön ez a nagy, fehéren fénylő arc, ami utánuk koslat. A sztorival egyébként nincs gond: az időutazást egy térkép teszi lehetővé, amin rajta vannak a lyukak, amiken keresztül át lehet menni a múltba vagy a jövőbe - de valamiért csak a múltba mennek. Sajnos viszont a megvalósítás miatt mégsem pozitív az összkép: hiába jópofák a "rabló" törpék; hiába vannak olyan király karakterek, mint az óriás vagy a gonosz zseni, mégis az események legtöbbször unalmasak. Az első poén, amin nevettem, a Titanic-nál jött, az pedig kb. a felénél van. Egy csomó esetben egyértelmű, hogy hol járunk, ki fog itt következni, de pl. én nem jöttem rá, hogy Sean Connery karaktere Agamemnón, azt a szörnyet a hajón a feleségével meg egyáltalán nem értettem. Vagyis röviden: rossz a forgatókönyv és az egyébként érdektelen eseményeket a kelleténél hosszasabban taglalják - a film kis híján két órás.

Viszont, ahogy már mondtam, akad egy rakás jó fej karakter. Lássuk a banditákat: Randall a vezér (David Rappaport), Wally az akadékoskodó (Jack Purvis), Fidgit a jóindulatú (Kenny Baker), Strutter a gunyoros (Malcolm Dixon), Og a csendestárs (Mike Edmonds) és Vermin, aki mindent meg akar enni (Tiny Ross). A társulat egyben érdekes, szerethető, de az egyes tagok annyira nem szimpatikusak. A főszereplő Craig Warnock tűrhetően játszik, ezen kívül csak egyetlen kis munkája volt még a filmvilágban, ráadásként ő nem is akarta ezt a szerepet, csak a bátyját kísérte el, de Gilliam mégis kiszúrta. Az ismertebb mellékalakok, felbukkanásuk sorrendjében: Shelley Duvall és Michael Palin (a szerelmespár, akik minden korban ott vannak), Ian Holm (Napóleon, ő vicces, de aztán átvált zavaróba), John Cleese (Robin Hood, ezt az alakítást még Cary Elwes is megirigyelhetné), Sean Connery (görög király és tűzoltó), David Warner (a gonosz) és Jim Broadbent (a játékvezető). Valamint: Peter Vaughen (az ogre, a Brazilban Mr. Helpmann, a Trónok Harcában a vak Aemon mester a Falnál), Katherine Helmond (az ogre felesége, a Brazilban Sam anyja), mellettük pedig ki kell emelni Winston Dennis-t (Minótaurusz, a Brazilban a szamuráj), Ian Muirt (az óriás, egyébként birkózó, ez volt az egyetlen szerepe) és Ralph Richardsont (a testet öltött, elegáns Felsőbbrendű Lény). Gilliam írta és pénzelte a művet, Palin szintén segített a forgatókönyvben. Az egész a HandMade Films égisze alatt jelent meg, ami pedig George Harrison filmcége volt, így ő az egyik producer és a végén elhangzó betétdalt (Dream Away) direkt ehhez írta.

Érdekességek: Állítólag a banditák csapata a Monty Pythonos fiúk karikatúrája. Úgy mint Fidgit=Palin, Randall=John Cleese, Strutter=Eric Idle, Og=Graham Chapman, Wally=Terry Jones, Vermin=Gilliam. A görög király szerepére a forgatókönyv szerint olyan "valakit, aki úgy néz ki, mint Sean Connery vagy egy hozzá hasonló, de olcsóbb színészt" kerestek és ahogy a Hegylakónál, Connery-hez itt is eljutott a szkript és rögtön elvállalta. Sőt, a saját ötlete volt, hogy Agamemnón a végén "változzon" tűzoltóvá. Ez egyébként egy nyom arra, hogy talán a dolgok csak Kevin fejében játszódnak le, de emellett ha jól megnézzük az elején a gyerekszobában a játékokat, akkor később ugyanezeket fedezhetjük fel életre kelve vagy hatalmas formában a gonosz erődjében (LEGO kockák, cowboyok, lovagok, tank, űrhajó, íjászok). Mindent alacsony kameraszögekből vettek fel, hogy így is érzékeltessék egy törpe/gyermek szemszögét.

A rendező elmondása szerint David Rappaport azt gondolta, hogy a színészi kvalitása miatt kérték fel a szerepre és nem azért, mert aprócska, ezért nem is nagyon barátkozott a többi kicsi színésszel - ez viszont sokat segített a láthatatlan védőfalas résznél, ahol a többi törpe a valódi érzelmeit zúdítja rá Rappaportra. Tiny Ross a felvételek alatt eltörte a karját, a törést rögzítő gipszet viszont sikerült elrejteni. Ralph Richardson saját öltönyét viselte a szerepéhez. Kenny Baker leghíresebb alakítása R2-D2, Mike Edmonds szintén a Star Wars-ban volt Logray, Jack Purvis pedig mind a három eredeti Csillagok Háborújában felbukkant, minden alkalommal más karaktert játszva, na meg plasztikai sebész volt a Brazilban. Egyébként Edmonds-ról és Malcolm Dixonról nem lehet tudni, hogy élnek-e még, Rappaport, Purvis és Ross viszont már meghaltak. A megjelentetett forgatókönyvet több olyan kép illusztrálja, amiket a végső változatba be nem került jelenetekből vágtak ki. Ezek egyikéből kiderül, hogy láthattuk volna, ahogy Connery figurája egy kést ad a kis főhősnek - ez a fegyver később segít a szökésben, de nem tudjuk meg, hogy került Kevinhez. Gilliam szerint a vágószobában maradt részek biztosan megsemmisítésre kerültek. Az Időbanditák 5 millió dollárból készült és 42 milliót hozott vissza, meglepően nagy siker lett. A kritikusok mindenhol pozitívan értékelték, később a dvd-megjelenése után csak tovább nőtt a megbecsülése. Terveztek hozzá egy folytatást, ám mivel a főhősők egy része elhunyt, így a terv kútba esett...

Nehezen emészthető mű ez, többet vártam tőle, sokkal többet. Mozsárágyú szavaival élve: voltak benne jó részek, de az egész összességében unalmas. A lezárás pedig igazán gilliames, nem valami pozitív, de hatására elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mennyi volt képzelt és mennyi valós az eseményekből... Aki szerette a Brazilt, az adjon neki egy esélyt, lehet, hogy velünk volt a baj, amiért nem értettük meg:)

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Jim Broadbent szerepel majd a Cloud Atlas című sci-fiben.

Várható írások: Háborgó mélység.

Egy ideje kinéztem ezt magamnak a műsorújságban, mert érdekes címe volt, ráadásként alá írták, hogy francia-belga-luxemburgi fantasy - ezt látnom kellett! Az elején arra gondoltam, hogy na, belefutottam valami igazi marhaságba, de aztán beindult a film és egy remek élményben volt részem!

Egy meg nem határozott időben, egy meg nem határozott helyen vagyunk, valami különös, alternatív világban. Helyszínünk Timpelbach falu, ahol a felnőtteket rettegésben tartják a gyerekek. (Persze nem gyilkosságokra kell gondolni, csak sorozatos csínytevésekre: szorozzátok be Dennis-t, a komiszt, mondjuk ötvennel.) A szülők megelégelik a dolgot és úgy döntenek, hogy feladják a leckét a kölyköknek azzal, hogy egy napra otthagyják őket. Ám az már lényegtelen számukra, hogy korántsem mindegyik fiatal bajkeverő, csak azok, akiket a hentes fia, Oscar (Baptiste Bétoulaud) vezet. Amint a felnőttek elhúznak, kitör a féktelen tivornya, ám a belátóbb, okosabb gyerekek összefognak, hogy megakadályozzák a káosz eluralkodását, élükön Marianne (Adéle Exarchopoulos) és Thomas (Léo Legrand). Ám Timpelbach túl kicsi a két gyereksereg számára és megkezdődik a harc a faluért! Háború, árulás, kémkedés, szerelem és egy város vezetése kerül a terítékre - mindez gyermeki szemmel, gyermeki léptékkel. Vajon visszajönnek valaha a felnőttek? És ha nem, melyik csapat lesz a település ura?

A papír-emberkék megelevenedése a nyitó stáblista alatt elég látványos, de az első fél óra nagyon béna. A jó csapat vezetői szép gyerekek, és mellettük is akad pár szimpatikus karakter, plusz egy jó kis verekedés meg némi marhulás színesíti azt a harminc percet, és valahogy a hangulat, a látványvilág megfogott. Amint eltűnnek a felnőttek, onnantól baromijó lesz a film! A háborúsdi picit emlékeztetett A Pál utcai fiúkra, de van még néhány hasonló sztori, mikor egy csomó gyerek valami fura helyre/helyzetbe kerül, és ott kell helytállniuk. Érdekes látni, hogy Oscar és bandája hogyan hág át minden szabályt, szivaroznak, isznak és vandálkodnak, de egymásnak is esnek. Marianne pedig megszervezi a falu teljes irányítását, ami vicces és tök jó:) Fura status quo alakul ki, merthogy az ellenség a kapukon belül van, hiszen az "anarchista" Sebzettek (Oscarék) a helység egyik felében, a többiek a másikban vannak - csak idő kérdése, mikor jön el a nagy csata időpontja!

Rengeteg jól kitalált karakterrel találkozhatunk. A szemüveges, kissé nyámnyila Manfred (Raphaël Katz) az idegenvezetőnk, hiszen ő az, aki minden fontos eseménynél ott van, mindenből kiveszi a részét, de totál átlagos - a néző képviselője. Marianne a fiús lány, nagyobb és érettebb gondolkodású a többieknél. A hétköznapokban a többi lány lenézi őt, mert nem szépítgeti magát, egyszerű ruhákban jár és a fiúkkal játszik, de a szükség idején aztán mindenki tőle vár segítséget. Ő lesz mindenki anyukája:) Thomas (ejtsd: Tomá) egyfajta bajnok, a többi gyerek mind felnéz rá, de ő inkább olyan magának való, introvertált típus. Azért kiáll a kisebbekért, az igazságért és még Oscarral is ölre megy, ha kell, de mégsem tökéletes, hiszen régen a rosszfiúkkal tartott. Ő a megváltást kereső hős, nekem szinte azonnal Szugimura Hiroki alakja ugrott be róla a Battle Royale-ból. Aztán ott vannak még a kisebbek: a két nagyon aranyos kislány, akik a rádiót üzemeltetik; a néma kisfiú, akit mindig bántanak a nagyobbak, de ennek ellenére vidám, okos gyerek; a repülőkért megszállottan rajongó kissrác; a feltaláló koma; a rókalelkű banda-alvezér; a csúnyán viselkedő, de aztán helyesen cselekedő nagylány; és az egyik legjobb figura, az arisztokrata fiú, aki kémnek áll (Leó Paget). Mindenki választhat magának kedvencet közülük.

Az ifjú színészpalántákra nem lehet panasz, mind remekül játszanak és azok a karakterek, amik egy átlagos amerikai filmben irritálóak lennének, itt ugyanolyan kedvesek lehetnek számunkra, mint a pozitív alakok. Mivel a színjátszók franciák, ezért alig találni ismert arcot közöttük, azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy a tanárnőt életre keltő Armelle volt a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2-ben Petronilla, a bögyös vászoncseléd:D És igazi meglepetésként, kis szerepben, a vége felé beugrik egy francia filmcsillag is - de nem mondom meg, kicsoda, ha megnézitek, megtudjátok:) A történet egyébiránt a német ifjúsági író, Henry Winterfeld 1937-es regényéből, a Timpetill - Die Stadt Ohne Eltern (Timpetill - A szülők nélküli város) készült; a rendező-forgatókönyvíró pedig a regény nagy rajongója, Nicolas Bary, aki kilencéves kora óta vászonra akarta vinni Winterfield művét. (A falu nevét talán szerzői jogok miatt változtatták meg.)

Érdekességek: Nicolas Bary és a producer Dimitri Rassam négy évig (!) dolgoztak ezen az alkotáson, ennyi idő alatt megszerezték a filmjogokat az író örököseitől, megírták a forgatókönyvet és le is forgatták. A látványvilágot Tim Burton és Guillermo del Toro munkái inspirálták, az egészet pedig még nyakon öntötték a rajzfilmekre jellemző külsőségekkel. (Egyébként tényleg baromijó a látvány, a kosztümök és a különleges tárgyak is, amik csak ott léteznek.) A vége stáblista után egy gyerekhang azt kérdezi: "Máris vége van?" - fura, mert végignéztem és nem hallottam, de lehet, hogy a hazai forgalmazó levágta? A Les enfants de Timpelbach 13 millió euróból készült, de csak alig 4 milliót hozott vissza (igaz, ez mindössze a franciaországi bemutatóra vonatkozó adat). Sajnos szinte semmit sem lehet róla találni a neten, így azt sem tudom, milyen kritikai fogadtatásban részesült, vagy hogy mennyit hozott be a nemzetközi piacon.

Egy nem mindennapi történet, fantasztikus látványvilággal, aranyos, szerethető szereplőkkel, izgalmas sztorival és az európai filmek nagyszerűségével. A gyerekekről szól, de nem csak gyerekeknek:) Negatívumként a kicsit lassú, unalmas első fél órát és a viszonylag hosszú játékidőt említhetném, de ezek kicsi hibák. Nekem nagyon tetszett ez a film, biztosan megnézem majd újra!

Pontozás:

imdb: 5.9 (Érdekes, hogy a port.hu-n ugyanennyit kapott.) (5 év alatt az imdbs pontszáma 0.2-t növekedett, a portos viszont már 7.3!)

Szerintem: 6/5 (Másodszori nézés után felhúztam a pontszámát, mert megérdemli.)

Nem szeretem a katasztrófafilmeket, de mindig van kivétel a szabály alól. Ez is egy ilyen alkotás, de itt elsősorban a természeti csapás helyett arról van szó, hogy hat férfi hogyan küzd meg egy sosem látott, elképesztő erejű viharral és hogy a szeretteikre milyen hatással van az idegtépő várakozás, hogy vajon viszontláthatják még őket valaha?

A történet alapját a valóság szolgáltatta: 1991 végén két hurrikán összeolvadt az Atlanti-óceánon és létrehozta az azóta is "tökéletes vihar"-ként emlegetett természeti jelenséget. A borzasztó csapásban odaveszett egy amerikai halászhajó, az Andrea Gail és hatfős legénysége, az ő történetüket és néhány szerencsés túlélőét dolgozta fel 1997-es könyvében Sebastian Junger (The Perfect Storm). A könyv sokban eltér a valóságtól, a film pedig ezen az írott művön alapszik, amit csak még tovább "torzít".

Szóval adott nekünk Billy Tyne kapitány (George Clooney), akit az utóbbi időben igencsak ver a sors. Hiába hajózik ki újra és újra az Andrea Gail fedélzetén legénységével, képtelenek elég kardhalat kifogni. A kevés pénz pedig rossz megélhetést jelent és ráadásul mindegyik halász helyére várnak mások, így még csak le sem léphetnek, mert kell nekik a munka. Billy pedig be akarja bizonyítani mindenkinek, hogy nem az ő hibája a rossz kapás, így hazatértük után ismét összetoborozza az embereit (John C. Reilly, William Fichtner, Mark Wahlberg, John Hawkes és még egy fickó, aki lényegtelen - a jelzés értékű kisebbségi), hogy visszatérjenek és elhozzák az év nagy fogását. A tenger október végén már igencsak barátságtalan, ezért senki sem akar igazán menni, végül mégis elindulnak, de a kezdeti sorozatos balszerencse miatt folyton összezördülnek. Aztán minden jóra fordulni látszik, a halak csak úgy ömlenek a hajóra - de megint fordul a kocka és egy idő után a vagyonokat érő zsákmány helyett az életük lesz a tét... Mellékszálként pedig megnézhetjük a Mistral névre hallgató vitorlás három utasának és az őket kimenteni akaró parti őrség tagjainak viszontagságait, akiket szintén ugyanaz a csapás éri, mint Tyne-t és embereit.

Vannak olyan hobbik/munkák, amiket semmiképpen nem csinálnék, mert állandóan szembe kell nézni közben a halállal. Ilyen mondjuk a hegymászás, meg a tengeri halászat is. Utóbbiról lesz szó a továbbiakban: ezek az emberek bármilyen körülmények között mennek és dolgoznak, legyen eső, szél, hó, jég, ők kint vannak a háborgó vízen és mindent beleadnak. Én biztosan nem tudnám ezt csinálni... A The Perfect Storm, akárcsak a Discovery egyik valóságshowja, az ő életük egy szeletét mutatja be, de ahogy már mondtam, ez inkább az emberekről szól, mint a munkájukról. Ők is olyan örömökkel/problémákkal találkoznak, mint te vagy én, mondjuk szerelemmel, bajtársiassággal, kudarccal meg gyűlölködéssel. Mindőjüknek van még valami személyes kis ügye is: Bobby (Wahlberg) össze akar költözni barátnőjével, Murph-öt (Reilly) várja otthon a kisfia, Tetűt (Hawkes) pedig kapcsolat-kezdeménye - a másik kettő hátterét nem igazán ismerjük meg.

Mindenképpen érdekes látni, hogy hogyan fogják ki azokat a hatalmas és veszélyes halakat, vagy hogy hogyan élnek ezek az emberek a hajón meg civilben a szárazföldön. Többször is izgalmas jeleneteknek lehetünk szemtanúi, például amikor véletlenül nem kardhal akad a horogra, vagy amikor valaki vízbe esik - én mindig szurkoltam, hogy épségben visszakerüljenek a hajóra. A mentőhelikopter legénysége extra izgalmakat szolgáltat, hiszen először ők mentenek, aztán meg őket kell megmenteni. A legénység utolsó jelenetei pedig megrendítő erejűek lettek... Az mondjuk érthetetlen, hogy a 150 km/órás szél hogyhogy nem zavarja a helikoptert meg a tanker-repülőt? (Aki ért hozzá, magyarázza meg nekem:))

Clooney szerintem jól alakít, bár ez egy olyan szerep, ahová nem a sármos külseje kellett, hanem a tehetsége (vagy csak a neve?). Mark Wahlberget alig lehet felismerni kócos hajával meg a szakállával, John C. Reilly-t meg érdekes volt egy ilyen drámai alakításban látni. John Hawkes volt talán a kedvencem, a csúnya fickó, akit elkerülnek a nők:) Őt egyébként azért emeltem ki név szerint, mert az Azonosságban is szerepelt, mint a motel tulaja. William Fichtner különös vonásaival elég hiteles munkásemberként, de jobb lett volna, ha megtudjuk, hogy Murph és az ő karaktere, Sully, miért utálják egymást annyira. Ismert arc még Michael Ironside (a hajó tulaja), Bob Gunton (a Mistral kormányosa), Christopher McDonald (az időjárás-jelentő), Diane Lane (Bobby barátnője) és Mary Elizabeth Mastrantonio (a Hannah Boden kapitánya). A bárban egyébként valahol ott ül Sebastian Junger és felbukkan Bruce Mahler (a Rendőrakadémia Fachlerje), de őt sajnos nem vettem észre. A rendező/producer Wolfgang Petersen (Kedves ellenségem) volt.

Érdekességek: Junger könyvében vannak hibák, pl. gyakran elírta a személyek neveit, a Satori (amiről a Mistralt mintázta) tulajdonosát/kormányosát nem interjúvolta meg, és a halászattal kapcsolatban szintén akadtak hiányosságai. Ennek ellenére a szerző és állítólag maguk a halászok is megvédték a könyvet a rágalmazásokkal szemben, a sikerért járó pénzből az író pedig megalapított a The Perfect Storm Foundationt, ami a tengeren dolgozók gyermekeinek tanulását/iskoláztatását segíti. Az Andrea Gailt testvérhajója, a Lady Grace "játszotta", de míg a filmen vörös, addig a valóságban zöld színű volt (lásd a képet fentebb). Ezt a vízi járművet a forgatás után tulajdonosa eladta, aztán leégett, hogy most hol van, vagy mi lett vele, azt nem lehet tudni. A Crow's Nest az a pub, ahol a valódi Bobby Shatford és a többiek is megfordultak, ám igazából nem a kikötőben van - az általunk látott külső részek csak díszletek.

Tyne kapitánynak valójában sosem volt balszerencsés fogása, a Linda Greenlaw-val bemutatott "kapcsolata" ugyanígy fikció. Tetű angol neve Bugsy (bug = bogár, talán innen ered a magyar fordítás). Mark Wahlberg Bobby egykori szobájában lakott a felvételek ideje alatt. Michael Ironside-ról az egyik helybéli lakos tényleg azt hitte, hogy ő a Gail tulajdonosa. Az Aeolis teherhajó és a Mistral yacht mindketten egy-egy betűtípusról kapták a nevüket, bár az elsőt elvileg nem így kell leírni. A templomi részben a mikrofon felvette Mary Elizabeth Mastrantonio szívverésének hangját, a rendezőnek pedig a drámai hatás miatt tetszett, így az eredeti hangsávban ez is hallható. Tyne kapitány utolsó rögzített rádióadásának végső mondata ez volt: "Megint jön, fiúk és nagyon jön." Mivel sem a holttesteket, sem magát a roncsot nem találták meg, így amiket a rádió elromlása után láthatunk, az teljes mértékben találgatás arról, hogy mi történhetett. A kapitány és Dale Murphy családja beperelte a Warnert és a többi forgalmazót, mert nem tetszett nekik, ahogyan elhunyt szeretteiket ábrázolták. Az ügyben 2002-ben nekik adtak igazat, a feljebb viteli bíróságon viszont ejtették az ügyet, így kártérítést nem kaptak. Egy vicces név: Murph kisfiát Hayden Tank keltette életre:) A Viharzóna 140 millió dollárból készült és 327 milliót hozott be. A kritikusok vegyes fogadtatásban részesítették.

Nekem tetszett, izgalmas, látványos és tele van jó színészekkel. Ha minden katasztrófafilm legalább ilyen jó lenne, akkor szívesebben nézném őket! Végezetül álljon itt a hat elhunyt férfi neve - értük és a többi tengerbe veszett halászért készült ugyanis ez a mozi.

Frank W. Tyne, Jr., élt 34 évet

Michael "Bugsy" Moran, élt 36 évet

Dale R. Murphy, élt 30 évet

Alfred Pierre, élt 32 évet

Robert F. Shatford, élt 30 évet

David Sullivan, élt 29 évet

Pontozás:

imb: 6.4 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Wolfgang Petersen éppen sci-fit rendez: Az Old Man's Warban öregemberek űrlényekkel harcolnak majd, merthogy az űrkolonizálókhoz való jelentkezés alsó korhatára 75 év:) Jól hangzik, nem?

- Diane Lane lesz Martha Kent a Man of Steelben. (Láttam, írtam róla.)

- John C. Reilly Sacha Baron Cohen legújabb állatságában bukkan fel 2012-ben, ez pedig a The Dictator, amiben egy elmaradott ország vezére mindent megtesz, hogy "megóvja népét a demokráciától":)

- William Fichtner egy különös fantasy-n dolgozik jelenleg, ez a The Stupidest Angel: "Egy apró part menti városkában, ahol a társadalom söpredéke és elmebeteg élnek, a lakosság kénytelen összefogni Szenteste, hogy felvegyék a harcot a városra törő halottaikkal, akiket tévedésből életre keltett a Mennyekből érkezett Leghülyébb Angyal.":D Óriási!

- Bob Gunton egy hasonló műben játszik majd, ennek címe Jimmy. A főhős egy fogyatékos tinédzser, aki az általa Őrzőknek nevezett természetfeletti lényekkel kommunikál.

- Christopher McDonaldot a The Collection névre hallgató sorozatgyilkosos horrorban láthatjuk viszont, valamint a Sound of Mindban (thriller egy fickóról, akinek szuperéles hallása van és így fültanúja egy gyilkosságnak, amiről be akarja bizonyítani, hogy megtörtént).

Láttam, hogy lesz ez és bár a bemutatója nem volt valami érdekes, azért Will Ferrell meg Mark Wahlberg kettőse mindenképpen ígéretesnek tűnt. Ugyanabban az időpontban adták az Ami sok, az sokkot, amihez volt már szerencsém párszor, úgyhogy inkább az új élményt választottam. Talán rosszul döntöttem? A cikk végére mindenképpen kiderül!

Vannak a sztárzsaruk (Samuel L. Jackson és Dwayne Johnson), az átlagos rendőrök (Michael Keaton, Damon Wayans Jr. és még pár ismeretlen alak) meg a pancser police (vagyis angolul "a többi fickó", Wahlberg és Ferrell). Hőseink az utóbbiak: a folyton ordítozó, csupa dühből álló Terry (M.W.), meg a nyugodt, de a többiek szerint gyáva és nőies Allen (W.F.). Míg Allen jól megvan az irodai munkájával, próbál tudomást sem venni az őt cikiző kollégákról, addig Terry akcióra, hírnévre és terepmunkára vágyik. Állandó csatát vívnak egymással, a többiek meg velük. Azonban a két szuperkopó érthetetlen módon meghal egy akció közben és a helyük betöltésre vár - Terry pedig bármit megtenne végre a sikerért, így ráveszi unalmas kollégáját, hogy együtt induljanak rablók nyomába. Viszont egyre több szál vezet egy magas rangú tőzsdei vezetőhöz és még annál is több akadály gördül hőseink útjába. Vajon végül sikerül felderíteni az ügyet és rács mögé juttatni a bűnösöket, vagy a rosszfiúk elkerülik a felelősségre vonást, hőseink meg (ismét) megszívják? És pancser police-ék összebarátkoznak, vagy tovább utálják egymást?

Az eleje nagyon fura volt, már az eltúlzott autós üldözésből látni lehetett, hogy ez korántsem a szokásos vígjátékocska lesz. A játékidő alatt végig azon gondolkodtam, hogy paródiát, vagy egy paródia jelleggel készített akció-vígjátékot látok? Nem tudtam eldönteni... Sajnos elég sok rossz dolog van benne, de akad némi jó is, így most összevetem a pozitívumokat meg a negatívumokat, ebből biztosan kiderül, hogy milyen film a The Other Guys. Sajnos nagy valószínűséggel szpojlerekkel lesz tele az írásom, úgyhogy aki meg akarja nézni, az ugorjon a pontozósdihoz!

Kezdjük a jó dolgokkal! A szokásos "vesztesekből lesznek a győztesek", "utállak, de aztán összebarátkozom veled" és "gyenge vagyok, de tökös srác válik belőlem" klisékre épül, de mindet kifordítja. A pancserekből itt sosem lesznek királyok, Terry-nek a legvégére is maradnak fenntartásai Allennel kapcsolatban és hiába próbálnak megváltozni, egyik se jár sikerrel. Sok poén van, ami a hollywoodi akciófilmeket figurázza ki, ezek közül a két legjobb a felrobbanó iroda, meg amikor a helikoptert a golfosok "lövik le". A mellékszerepben jelen lévő Michael Keaton egészen felüdítően hat, ő ugyanis nem erőlködik, kisujjból rázza ki a figuráját. Pár alkalommal tényleg humoros eseményeket/párbeszédeket nézhetünk/hallgathatunk, szóval lehet röhögni, plusz a férfiszemnek kedves Eva Mendezt becsempészték nekünk, és még akad két jó szám is benne (Season of the Witch, Icky Thump). Mindenképpen elismerésre méltó, hogy a műfajon belül a műfajt parodizáló alkotást dobtak össze a készítők, de a végeredmény korántsem tökéletes.

Mert itt a sok negatívum: Tele van az egész borzalmasan erőltetett, izzadtságszagú szexuális poénokkal - a kocsiban a csövesek, a férj és feleség közt lezajló párbeszédek, stb. Egyik se vicces, ráadásul ízléstelenek. Ferrell szájába csupa ostoba szöveget adtak, ami még neki se áll jól - van az határ, amin túl az ilyen faszságok már egyszerűen az agyamra mennek, és itt ezt a szintet sikerült elérni még a felvételek elkezdése előtt, a puszta szövegkönyvvel. De ugyanígy rossz pont jár a teljes első 15 percért, mert a szuperhekusok haláláig gyakorlatilag semmi értékelhető dolog nincs. Utána is sok az üresjárat, a műfaji parodizálás néha rosszul sül el, ha pedig eza két baklövés együtt jelentkezik, akkor aztán egyenesen fájdalmas az egész (pl. a balett-órás részlet). Az se tetszett, hogy a két főseggfej, akik hőseinket szívatják, nem nyerik el méltó büntetésüket a végére; meg hogy a szinkron pár helyen elég szar (pl. azt mondják, hogy "homeless").

Jackson, Johnson, Keaton és a két főszereplő mellett akad még pár ismert arc: Anne Heche (Enn Hess, aki egy nagy cég főnöke, kb. egy perce van összesen); Brooke Shields (a Knicks-meccsen a hősök mellett ül valahol); az ügyész az a Josef Sommer, aki az X-Men 3-ban volt az elnök; az ausztrál "biztonsági embert" meg Ray Stevenson játssza, aki a Thorban a főhős testes haverja, Volstagg. Az angol nyelvű narrátor a rapper Ice-T, a magyar pedig Ganxsta Zolee:) A rendező-író-producer és a betétdalok jelentős részének szerzője Adam McKay, aki már háromszor dolgozott együtt Will Ferrellel ez előtt (Taplógáz, Ron Burgundy, Tesó-tusa) - egyszer láthatjuk is, ő a hajléktalanok góréja. Ferrell egyébként szintén beszállt pénzével a filmbe, és a "Pimps Don't Cry" című zenei darab megírásában segédkezett McKay-nek.

Érdekességek: A kapitányságon lévő rendőrök egyike Patrick Ferrell, Will öccse. Az említett "A stricik nem sírnak"-ot Eva Mendez énekli. Aki tud angolul, annak érdemes végignéznie a stáblistát, mert a készítők nevei mellett egy diavetítés-szerű összefoglalót tárnak elénk a cégek mohóságáról, a nagy pénzügyi balhékról, meg egyéb gazdasági dolgokról (pl. megtudhatjuk az átlagos különbséget egy alkalmazott és egy vezérigazgató fizetése között). Aki pedig eddig marad, az még megnézheti a legutolsó poént is, egy baki-jelenetet, ahol Wahlberg viccet mesél és a végét elröhögik. A Pancser police 100 millió dollárból készült (iszonyúan nagy összeg egy ilyen hülyeségre) és 361 milliót hozott vissza. Marhára meglepett, hogy a kritikusoknak tetszett, olyannyira, hogy a Comedy Awards-on tavaly megszavazták Az Év Legjobb Vígjátékának!

Összesítésben: A szándékot nagyon díjazom, a megvalósításban viszont rengeteg barmóságot követtek el és nem volt annyira vicces, mint amennyire elvártam. (Azért sokkal jobb, mint az imdbs ajánlatban mellé kijövő A pláza ásza, amire egyébként sajnálatos módon a The Other Guys valamennyire hasonlít...) Aki bírja Ferrellt, az adhat neki egy esélyt, de készüljön fel, mert korántsem olyan jó, mint mondjuk a Ron Burgundy. (Utólag már azt mondom, hogy az se jó.)

Pontozás:

imdb: 6.7 (Soknak tűnik...) (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (A paródia-jellege miatt felhúztam a pontszámot.)

Hírek:

- Igencsak rossz hír, hogy Adam McKay és Will Ferrell pénzelik a Hansel and Gretel: Witch Hunters-t. Eddig azt hittem, hogy jó lesz, de ezek szerint ez már egyáltalán nem biztos... (Szerencsére mégis jó lett, akit érdekel, keressen rá a róla szóló cikkemre!)

- Dwayne Johnson felbukkan a The Fast and the Furious 6-ban (újabb NAGYON FONTOS folytatás...) és Ray Stevensonnal együtt szerepel majd a G.I. Joe 2-ben (az viszont érdekel). (Utóbbit megnéztem, írtam belőle cikket, borzasztó volt...)

Ma Blöff a Viasat3-on, senki ne hagyja ki!

            Be sem merem vallani, hányadik alkalommal tekintettem meg.

George Banks (Steve Martin) képes volt majdnem ép ésszel végigasszisztálni egyetlen lánygyermeke esküvőjét. Ez ugye az első rész. Minden nehézség ellenére megszokta a kialakult helyzetet, hogy Annie (Kimberly Williams) férjes asszony, elköltözött, már semmi beleszólása nincs az életébe. A nászasszonyék is elviselhetőek, a másik gyerek (Kieran Culkin) nő - mármint nem nő, hanem kisfiú:) -, felesége, Nina (Diane Keaton) pedig szereti őt és minden oké. Egy nap viszont megtudja, hogy nagypapa lesz…aztán pár nappal később megtudja, hogy harmadszor is apa lesz…

Vajon mi jöhet? Természetesen felfordulás, Franck (a kiváló Martin Short), a fura esküvőszervező felbukkanása és George újabb elmeroggyanása, utóbbi több felvonásban. Végeredményben ez megint csak egy helyenként túláradó és giccses izé, amiben teljes mértékben elfogadható, hogy valaki kiperkál 100.000 dollárt valamiért, ami egy nappal korábban még az övé volt; és miután ezt is csak hitelfelvétellel teheti meg, még van újabb keret a vadiúj babalakosztály felépítésére; egy amerikai kórházban csak kettő szülész van az egész osztályon, ebből az egyik csak gyakornok, satöbbi. Tökmindegy.

            Steve Martin remek, meg Diane Keaton is, Martin Shortról órákig tudnék pozitívan áradozni, de mégse teszem. A többi nem érdekes. Lehet nevetni, vannak megint jó kis zenebonák, aranyos babucik, könnyes-szemmel-való-nézések, szóval a szokásos. Meg minden klisé, ami lehetséges, az felvonul szemeink előtt. De minden hibájával együtt én kedvelem ezt a filmecskét, nyilván, mert nosztalgikus erővel bír számomra, hiszen 15 éve ahányszor összefutok vele, képes vagyok megnézni. Ez valami betegség lehet, remélem, rólam nevezik majd el és így híres leszek. Lehetne Mozsárágyúság például, esetleg Mozsárágyúkór, vagy talán Mozsárágyúózis.

            Na jó. Aki nem látta még, az nézze meg egyszer. Lassan hivatalosan is beindul a karácsonyi időszakot megelőző filmdömping, mely reményeim szerint nagyon sok gagyit tartogat, amit majd üres aggyal megtekinthetek, mert szabin leszek. Adja az ég! Már sokat pofázok, inkább hívom Fats Domino bácsit, énekelje el, amit a filmben is hallunk. Jó szórakozást! (A videót sajnos levették...)