"Kedveli Ön Walt Whitmant?"
Valószínűleg az életbe nem láttam volna ezt a filmet, ha Katarzyna nem ajánlja nekem. Szóval köszönet Önnek Katarzyna!
Jim Jarmusch bácsi filmjei egészen különleges hangulattal rendelkeznek, nincs ez másként ezzel sem. Úgy indul, hogy az embernek az az érzése támad, mintha egyből rázúdulna a sztori, pedig valójában semmi se történik, csak haladunk, haladunk New Orleans festői és kevésbé festői tájain. De máris sikerül egyfajta fura érzést kelteni a mezei nézőben, amit nem tudnék leírni. Észrevétlenül beszippantott éngem ez a fekete-fehér alkotás. Na szóval.
Zack (Tom Waits) és Jack (John Lurie) két zűrös fickó a város két végében. Alapvetően mégse rossz emberek, de egyikük sem szent. A börtönbe mégsem saját hibájukból kerülnek, átverés áldozatai. Egy cellába zárják őket és enyhén szólva nem rajonganak egymásért. Kiszolgáltatott helyzetben vannak, mégis leszarják a másikat, egyszerűen csak próbálnak túlélni. Egy nap bekerül kellemes lakosztályukba harmadikként Roberto (Roberto Benigni), azaz Bob. Olasz, bolond és teljes mértékben különbözik 2 szobatársától; ő egy pozitív életszemlélettel rendelkező zakkant pali. Mondjuk embert ölt, de ezt is képes úgy előadni, hogy a hallgató azt gondolja, jól tette. Lassan megszokják egymás társaságát és a dilis Bob kijelentésére, miszerint tudja, hogyan szökhetnének meg, először gúnyos kacajjal reagál a másik 2 majd csak simán idiótának tekintik. De az idióták viszik előbbre a világot, Bob is a tettek embere - kiviszi "barátait". De hogyan tovább?
Egyből a Halott ember jutott eszembe a megvalósítást illetően, bár azért esetünkben más hangulatú fimről van szó. Bármennyire is kilátástalan a 3 fazon helyzete, akármennyire undorító a világ, nincs annál lélekemelőbb, mint amikor autógumiízű sült nyulat zabálhatunk két pofára többnapnyi éhezés után.
Ha már kaja, szerintem ez egy könnyen fogyasztható mozi, de csak azoknak, akik nem idegenkednek a gondolattól, hogy mindenféle ufótámadás, belek szétloccsanása és táncoló bájgúnárok nélkül nézzen végig egy filmet. Kiváló alakítások, sajátos ábrázolás, szinte időt megállító jelenetek. És emellett, mivel én már csak ilyen bolond vagyok, hogy a humort keresem mindenben, meg kell említenem, hogy fantasztikus poénok találhatók ebben az alkotásban. Benigni egy csodálatos barom ebben a filmben.
Kérem, nézzék meg, ha tehetik. Következzék akkor itt teljesen magától értetődően az, hogy: Ez a videó nem létezik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.