A számos mozgókép közül, amikben Lon Chaney szerepelt, rengeteg van, ami csak rövidfilm, viszont meglepetésemre igen kevés valódi horror akad az egész estés mozijai között. Éppen ezért nehéz volt eldönteni, hogy Az Operaház Fantomja és a London After Midnight után mi legyen a soros, végül a kézenfekvő Szentségtelen hármasra voksoltam, ez ugyanis az egyetlen alkotás, amiben hallhatjuk Chaney hangját és egyben ennek a nagyszerű színésznek az utolsó munkája is. Nézzük, miről van szó benne:
Egy vásári vurstliban dolgozik a hasbeszélő Echo (L.C.), aki bámulatos mutatványa alatt segítőtársával, a csinos Rosie-val (Lila Lee) karöltve kifosztja nézőit. A viszonylag jól menő zsebmetszésnek azonban vége szakad, mikor az egyik látványosság inzultálja a közönséget és tömegverekedés alakul ki. A vurstlit bezárják és azon az éjszakán három állás nélkül maradt különös férfi (a hasbeszélő, a törpe meg az erőművész) összefognak, hogy nem mindennapi adottságaikkal törvénytelen úton gazdagodjanak meg. Álcázásként megnyitják Mrs. O'Grady madárboltját, ahol Echo öregasszonynak álcázva "beszélő" papagájokat ad el, a törpe csecsemőt játszik, az erőművész pedig mint családtag és hordár segédkezik nekik, ám az éj leple alatt sorban kirabolják vevőik házait. A hasbeszélőt túlságosan lefoglalja, hogy féltékenykedjen a szintén velük lévő Rosie-ra és a naiv pénztárosfiúra, Hectorra (Elliot Nugent), így társai nélküle hajtják végre az utolsó akciót, amibe hiba csúszik. Embereink bajba kerülnek, amit csak tovább bonyolít a szerelmi háromszög és az, hogy a három bűnöző utálja egymást. Vajon sikerül átverni a rendőröket és újból eltűnni vagy a sok belső viszály végül a szentségtelen trió végéhez vezet?
A némafilmekkel ellentétben ez rögtön magával ragadott és egy idő után azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa, hogy Chaney egyetlen másik mozijában sem beszélt, pedig tök jó hangja volt. Az Unholy Three újabb lehetőséget adott számára, hogy maszkmesteri tudását megmutathassa, plusz kombinálja a kor nézője által ismert kitűnő mimikai játékát az addig még sosem hallott hangutánzási tehetségével. Egyrészt ő a goromba és felsőbbrendűségi komplexusos Echo, másrészt a hajlott hátú és korú Mrs. O'Grady, harmadrészt pedig legalább öt különféle hangon szólal meg - ez nem semmi teljesítmény! A sors fura fintora, hogy Chaney egyetlen hangosfilmje egy korábbi munkájának, az 1925-ös A szentségtelen háromnak a feldolgozása, ám jó pár dologban különbözik egymástól a két mű. Az első, hogy bár mind Echo életre keltője, mind a törpét alakító Harry Earles ugyanaz a színész, mint a korábbiban, az erőművészt jogi okokból le kellett cserélni - az interneten olvasott kommentek alapján tehetségesebb Victor McLaglent a nála is nagyobb termetű, ám kevésbé jó színész Ivan Linow váltotta; valamint a női főhős is megváltozott, Mae Busch helyett a netes közönség szerint sokkal jobb Lila Lee jött. A második különbség a befejezésben van, ami eredetileg máshogyan alakult, de itt az utolsó pillanatban megváltoztatták - a '25-ös verzióval megegyező lezárást szintén leforgatták, kérdés, hogy vajon ez fennmaradt-e?
A történet érdekes és izgalmas, sokáig például nem értettem, hogy miért van szükség a törpére, egészen addig, míg bemutatnak egy "rablást". Ha már a bemutatás került szóba: abban a korban elég erős cenzúra volt, így az erőszakból semmit sem láthatunk, mindenre csak utalnak, viszont kellemes meglepetés volt, hogy a dráma műfaji megjelölés ellenére Chaney és Earles gyakran vicces pillanatokkal gazdagítják a nézőt, magyarul lehet párszor röhögni. A kép rendkívül szép és tiszta, ellentétben a Phantom of the Operaéval, viszont a korabeli rémes hangtechnika sajnos visszaüt, gyakran lehetetlenség megérteni, amit a szereplők mondanak, Harry Earles beszéde pedig nagyon magas, gyerekszerű hangja miatt az esetek 80%-ában érthetetlen - ez főleg abban a jelenetben zavaró, mikor "előadást tart" az erőművésznek arról, hogy jobban tennék, ha fellázadnának Echo ellen. A cenzúrázott erőszak mellett az egyetlen igazi furcsaság a gorilla jelenléte, akit a hasbeszélő azért rabol el a vurstliból, mert ez az állat az egyetlen dolog, amivel megfélemlítheti óriás termetű társát. Így még ez oké, de az emberszabású olyan bután néz ki, annyira nem illik bele az alapvetően komoly hangvételű sztoriba, hogy az rémes.
Érdekességek: A rendező Jack Conway volt, aki korábban már együtt dolgozott Lon bácsival a While the City Sleeps-en; az események alapját pedig Clarence Aaron 'Tod' Robbins regénye adta, akinek másik könyvén alapul a hírhedt Freaks. A Hectort alakító Elliot Nugent termékeny rendező volt, itt színészkedés mellett a párbeszédeket írta és ő látta el a "folytonosságért felelős forgatókönyvíró" feladatait. Ivan Linow Litvániából származott, 193 centi magasra nőtt, színészi karrierje előtt birkózóként kereste a kenyerét. Harry Earles 99 centi magas volt, két leghíresebb szerepe a Freaks-beli Hans és az Óz, a csodák csodája egyik törpéje. Elsősorban cirkuszi művészként dolgozott három lánytestvérével együtt, akik szintén hozzá hasonlóan picinek születtek, együtt alkották a Baba Család nevű mutatványos kvartettet, az '50-es évekig felléptek, majd visszavonultak és életük végéig együtt laktak egy speciálisan nekik készült házban. Harry meglepően magas kort ért meg, 83 volt, amikor 1985-ben meghalt, Tiny nevű húga pedig még öregebb, 90, mikor 2004-ben elhunyt. A gorillát Charles Gemora játszotta, aki az egyik leghíresebb emberszabásúakat életre keltő színész volt Hollywoodban, 31 éven át játszott gorillákat és csimpánzokat, maszkmesterként is dolgozott; sőt, Az Operaház Fantomjában az Operaház megtervezőjeként már együtt dolgozott Chaney-vel. Echo alakítója eskü alatt tett nyilatkozattal tanúsította, hogy mindegyik hang, amit karaktere produkál, az övé. (2017-es toldás: Az imdbn most magyar címként az szerepel, hogy "Az ördög cimborája.") A The Unholy Three 988 ezer dollárt hozott be, kritikai fogadtatásáról viszont nem találtam információkat - csak annyit, hogy a mai közönség jobbnak tartja a néma változatot, mint ezt.
Amint vége lett, két gondolat született a fejemben: Milyen jó kis film volt ez és mennyire nagy kár, hogy Lon Chaney nem kapott több lehetőséget az élettől, hogy hangosfilmeket készítsen - óriási sikere lett volna! Aki szereti a régi krimiket és a hasbeszélős mozikat, az mindenképpen adjon egy esélyt A szentségtelen hármasnak!
Pontozás:
imdb: 6.8 (az eredeti 7.3) (4 év alatt ez 0.3-at emelkedett, az eredeti 0.2-t.)
Szerintem: 5/5 (Tetszett, még a hibái ellenére is.)
Most már több Chaney-film nem lesz, de következik kettő, amik szorosan kapcsolódnak hozzá: Az egyik a Man of a Thousand Faces, ami egy róla szóló, 1957-es életrajzi film; a másik pedig a Mark of the Vampire, ami a London After Midnight 1935-ös, hangos változata, a vámpír szerepében Lugosi Bélával!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.