Vasárnap egy vaterás ügylet kapcsán felhívtam barátomat, SickRatet, akinek egyszer már publikáltam itt egy rövid írását a Fertőzés című izéről és említettem neki három filmcímet, hogy ezeket majd jó lenne megnézni. Pár órával később aztán visszahívott, hogy a bátyjával megbeszélte és akkor ma este 8-ra foglalna jegyet a Tűzgyűrűre, ami egyike a három említettnek. Mondtam, oké, benne vagyok. Furcsa módon annak ellenére, hogy kedvelem a rendező Guillermo del Toro munkáit (pl. Hellboy 1-2), a főszereplők közt van kedvenc férfiszínészeim egyike, Ron Perlman; ráadásul rohadtnagy robotok verekednek benne irtó nagy szörnyekkel, mégsem éreztem azt, hogy "ezt azonnal látnom kell". Viszont mindenfelől csupa pozitív értékelés jutott el hozzám a Pacific Rimről, legyen szó külföldi, vagy magyar forrásokról és miközben barátaimra várakoztam, azt gondoltam, hogy az utóbbi időben megtörtént párszor, hogy valamire nagyon készültem, de az csalódás lett, most viszont reménykedtem benne, hogy fordítva fog elsülni a dolog. A véleményemről később, előzetesen annyit azért elárulhatok: 90%-ra tippelem, hogy a VOX Magazin következő számában nem fognak ódákat zengeni róla...

A közeli jövőben, a 2020-as években járunk. A Föld már lassan két évtizede harcban áll a Csendes-óceán mélyén lévő dimenziókapun át érkező gigászi szörnyekkel, a Kaijukkal (ejtsd: kaidzsu) akiknek legyőzésére hatalmas, emberek irányította robotokat, Jaegereket (ejtsd: jáger, mint vadász németül) hoztak létre. Egy-egy robot irányításához két pilóta kell, mert egyetlen embernek túl nagy idegi megterhelést jelentene egy ilyen óriási gép működtetése, ugyanis a vezetőik agya összekapcsolódik a fémmonstrumok testével. Hősünk neve Raleigh (Rájli, Charlie Hunnam), aki hat évvel korábban még maga is Jaegereket vezetett, ám egy szörnyű harcban elvesztette társát, a bátyját, és azóta nem akar részt venni a programban. Viszont a robotok napjai meg vannak számlálva, hiszen már csak négyen maradtak és készülnek tőlük megvonni a támogatást, ezért az akciót vezető parancsnok (Idris Elba) összeszedi legjobb embereit egy utolsó küldetésre - így kerül a képbe ismét Raleigh. Az egykori nagyszerű pilóta maga mellé a tapasztalatlan, ám fantasztikus képességekkel bíró újoncot, Makot (Rinko Kikuchi) választja társul, de a szokatlan párosnak össze kell csiszolódnia, túl kell tenniük magukat a múltban átélt iszonyatos tragédiákon és egy egészet alkotva irányítani a legendás Kaiju-ölő gépet, Gypsy Dangert. Vajon a két teljesen különböző személyiségnek sikerül összeolvadnia, vagy a robot meghibásodik az érzelmi túltöltöttség miatt és elbukják a küldetést?

Kifejezetten jó, hogy hárman voltunk együtt megnézni ezt, mert így három különféle nézőpontot egyeztethettünk a végén, amiket megpróbálok felhasználni, először viszont a saját véleményem jön. Szóval mit vártam? Kb. semmit. Az akciójelenetek hihetetlenek, a szörnyek eszeveszett jók és a robotok se rosszak, csak kevés akad belőlük. A négyből mindössze kettő kerül fókuszba, a másik kettő csak háttéralak és külön sajnáltam, hogy az orosz óriásnak vagy nem volt vagy nem került bemutatásra a specialitása, merthogy mindegyiküknek van valami érdekes plusz képessége. Egy póknak is száz a térde: Azok a részek, ahol a középpontban a Jaegerek és/vagy a Kaijuk vannak, azok minden tekintetben óriásiak! /Apró megjegyzés: A négykézláb közlöködő savköpő bestia azért erősen emlékeztet a Cloverfield lényére, a haverja meg egy hatalmas gorillára, szóval annyira mégsem eredetiek, mint ahogyan állítják róluk./

A színészek közül leginkább Idris Elba emelkedik ki, aki fantasztikus teljesítményt nyújt. A komolytalanabb alakok közt Perlman viszi a pálmát, aki extravagáns külsejével, jó szövegével és arroganciájával igazán emlékezetessé teszi a feketepiaci kereskedő Hannibal Chau figuráját. A két zakkant tudós, Charlie "Felhőtlen Philadelphia" Day és Burn Gorman (akit A Sötét Lovag: Felemelkedésben láthatunk az elején a rosszfiú jobbkezeként) vicces még, Charlie Hunnam szimpatikus, de talán túlságosan tökéletes alakot kelt életre, Rinko Kikuchi meg nagyon jól néz ki ezzel a fekete-kék hajjal, de a színészi képességei azért megkérdőjelezhetőek. A sztoriról sajnos sokat elárul, hogy az ötletgazda-író az a Travis Beacham, aki A Titánok Harcát írta és ez mindössze a 6. filmes munkája volt. Szerencsére (?) del Toro és három másik úriember besegítettek az írásba, kérdés, hogy a végeredmény bizonyos részeit látva ez jó vagy rossz dolog-e?

A legnagyobb probléma, ami még nekem, az egyébként ilyesmikre totál immunis nézőnek is feltűnt, az a leginkább AvP-effektusnak nevezhető jelenség, vagyis hogy a szörnyes moziban a kurvajó szörnyek mellett az emberi szereplők már nem muzsikálnak olyan jól. Ahogy említettem, Kikuchi kisasszony játékában van némi kivetnivaló, a mellékszereplők közt az ausztrál fiatal pilóta srác kifejezetten rossz, a végére pedig még Elba szájába is beleadnak egy rakás szentimentális baromságot, amit ő a legjobb tudása szerint ad tovább, de ha az alap marhaság, akkor bármilyen jó a színész, marhaság lesz a vége. Egyébként több remek ötlet akad, például maga a driftnek nevezett irányítási módszer, amikor a vezetők agya összekapcsolódik egymással és a robot testével; vagy a Kaijuk "titkai", de akad néhány lehetőség, amit kihagytak vagy inkább klisét alkalmaztak helyettük. Klisékből pedig van bőven: lehetetlenség nem észrevenni A függetlenség napját benne, Dávid barátom szerint még a Transformers, a Godzilla és a Csillagkapu is visszaköszönt, de nekem csak a július 4-ei invázió ugrott be. Viszont, ahogy ezt a VOX-osok kiemelték, jó pont jár a készítőknek a szerelmi szál mellőzéséért, amit manapság igen nehéz elkerülni. Tehát vannak hibái, de ettől függetlenül a Pacific Rim szórakoztató, élvezetes film! 

Érdekességek: Travis Beacham fejében akkor született meg a sztori ötlete, amikor egy ködös reggelen a kaliforniai tengerparton sétált. A móló a ködben úgy nézett ki, mint egy hatalmas lény, ami éppen kiemelkedik a vízből, Beacham pedig elképzelte, hogy a parton már várja egy hasonló méretű robot, hogy megküzdjenek. A rendező a kútba esett Az őrület hegyei Lovecraft-regény-feldolgozás pótlásaként csinálta meg ezt, az inspirációt gyerekkorában látott kaiju (óriásszörnyes) és tokusatu (speciális effektekben bővelkedő) japán filmek adták, valamint klasszikus festmények (Goya Kolosszusa és George Bellows bokszolókat ábrázoló munkái); viszont elég nagy a hasonlóság az ismert animével, a Neon Genesis Evangelionnal, meg bevallottan hatott rá az óriásrobotos Tetsujin 28-go manga is. Del Toro ezt nyilatkozta: "A film lényege, hogy meg kell bíznunk egymásban, bőrszínre, nemre, hitre meg minden egyébre való tekintet nélkül és össze kell fognunk." A tudósok karakterei is ezt hivatottak képviselni, hiszen két totál eltérő személyiség, akik viszont együtt dolgozva le tudják győzni az akadályokat. A kaiju szó szerint különös bestiát jelent. A direktor szándéka az volt, hogy egy könnyed, színes, kalandos történetet elevenítsen meg, ami sokkal szórakoztatóbb, mint a szokott nyári blockbusterek (pl. The Dark Knight-trilógia), és elsősorban a látványra koncentrált, remélve, hogy az kielégíti a felnőtt nézőket, de tetszeni fog a gyerekeknek is. (Ez azért megmagyaráz néhány dolgot...) Del Toro igyekezett bemutatni, hogy a városokat a kaiju-támadások előtt evakuálták, vagyis hogy emberéletek nincsenek veszélyben, ha leszámítjuk a Jaegerek vezetőit. Mindegyik rémnek vannak hasonló vonásai (pl. a szemük, a vérük, a bőrük színe), ami azt sugallja, hogy összetartoznak, és a tervezésüknél figyelembe vették, hogy emlékeztessenek jelmezt viselő emberekre, ezzel a régi japán mozik előtt tisztelegnek, amiben gumiruhába bújt kaszkadőrök alakították a hatalmas támadókat.

Idris Elba a szerepéhez való felkészülésre David Cameron és Barack Obama beszédeit nézte, valamint tanulmányozta Russell Crowe-t a Gladiátorban és Mel Gibsont A rettenthetetlenben. Rinko Kikuchi volt az egyetlen, aki nem panaszkodott, hogy mennyire megterhelik őt fizikálisan, del Toro kérdésére azt válaszolta, hogy a legdurvább részek felvétele alatt gumimacikra és virágokra gondolt, ez segített neki. Ez Perlman és del Toro ötödik közös filmje, Hannibal Chau karakterét az Elmer Gentry-ből Burt Lancaster játéka ihlette. A robotokból két testrész épült meg a valóságban is: a pilótafülke és az a hatalmas kéz- vagy lábfej, aminél a parancsnok a beszédét mondja. A pilótafülkéből egy kisebb és egy nagyobb modell készült, a nagyobbik 20 tonnás és majdnem 4 emelet magas volt, ebben forgatták az összes jelenetet, ami a Jaegerek "fejében" játszódik. Ez a méretes modell mozgott, így a színészek tényleg átélték a Kaiju-támadások hatásait, minden reakciójuk teljesen hiteles.

A pilótafülke makettje méretbeli referenciaként szolgált az animátoroknak a számítógéppel életre keltett fémmonstrumok megalkotásához. A hősök megformálóinak sokszor lehetőségük nyílt improvizálni. Guillermo bácsi mindent maga dirigált, heti hét napot dolgozott, napi 17-18 órányit és helyben meg is vágta a felvett anyagot. Legalább egy órával hosszabb lett volna a Pacific Rim, de a szereplők hátterével foglalkozó hatvan percet kivágott belőle, a szekvenciák szelektálásában két másik híres mexikói rendező, Alejandro González Inárritu és Alfonso Cuarón segédkezett neki. A végefőcím alatt hallható dalt Ron Perlman lánya, Blake énekli. Az orosz férfi pilótát a Sherlock Holmes-ban is látható kanadai óriás, Robert Maillet alakította; Chau jobbkeze maga Torrente, vagyis Santiago Segura; a Crimson Typhoont irányító japánok tényleg hármas ikrek (Charles, Lance és Mark Luu); a robotokban hallható számítógép hangja pedig Ellen McLain, a Portal 1-2 GlaDOS-a. Egy vicces név a statiszták közül: Duncan McLeod (az egyik Hegylakót hívják így, a fal építésénél az egyik munkás). Hamarosan elkészül a Tűzgyűrű-regény és a Tűzgyűrű-videojáték, a NECA meg időközben már piacra dobta a Kaijukat és Jaegereket ábrázoló akciófiguráit. A Pacific Rim 190 millió dollárból lett, eddig kb. 100 milliót hozott vissza, a kritikusoktól pozitív értékeléseket kapott.

Ahogy mondtam, hárman néztük meg a filmet. Dávid barátom kijelentette, nem érte meg látni, semmit sem kapott a pénzéért; SickRat pedig így foglalta össze: "Csak az zavart, hogy már sokszor láttam ezt a filmet.", utalva ezzel az innen-onnan kölcsönvett ötletekre. És hogy én mit gondolok? Azt, hogy ez teljesen ugyanaz, mint Zack Snydernek a Sucker Punch: mindkettőben egy-egy csúcson lévő rendező élhette ki rajongói mivoltát, beletettek alkotásaikba mindent, amit imádnak; de míg az Álomháború esetében azt éreztem, hogy korszakalkotó művet láttam, ami azonnal rákerült a saját "minden idők legjobbjai"-listámra, addig a Tűzgyűrűről kifelé menet azzal "vigasztaltam" magam, hogy legalább a harcok isteniek voltak. És tudjátok, mi az érdekes? Snydert a földbe döngölték a Sucker Punch miatt, del Torot viszont az egekig magasztalják. Fura... Persze főként nyilván arról van szó, hogy a mexikói úr moziját megnézheti egy 12 éves is, míg amerikai kollégájának vágatlan alkotását már 18-as karikával látták el. Tehát magyarul itt a pénz beszél, a kisebb korhatár a nyerő, dübörög a marketing-gépezet és egyelőre azt látom, hogy eredményesen. Kérdés, hogy 15-20 év múlva melyikből lesz kultfilm - tippem van, de nem árulom el, inkább mindenki tippeljen maga. 

Pontozás: 

imdb: 7.0 (4 év alatt egy teljes pontot esett.)

Szerintem: 4/5 (Egyszerűen képtelen vagyok ennél lejjebb vinni a pontszámot már csak a téma miatt sem.) 

Hírek: 

- Még csak pár napja megy a mozikban a világ minden táján a Tűzgyűrű, de már most arról beszélnek, hogy lesz folytatása. Rengeteg ötlet/dolog van még, ami idő/pénz hiányában kimaradt, úgyhogy nagy valószínűséggel jön egy következő rész, de ennél többet nem írok, mert szpojler lenne. 

- Guillermo del Toro írja, rendezi és pénzeli a Crimson Peak nevű horrort (ez talán Az őrület hegyei lesz?), a The Incredible Hulk tv-sorozatot és a Pinocchio dark fantasy-változatát. Producerként vesz részt az Alma névre hallgató borzongatós animációs fantasy-ben meg a Kung Fu Panda 3-ban; valamint írja A hobbit 2-3 forgatókönyvét. Ha pedig zöld utat kap a Hellboy 3, akkor ő lesz az írója meg talán a rendezője is. 

- Charlie Hunnam és Burn Gorman ismét együtt bukkannak fel a Crimson Peakben. 

- Idris Elba ismét Heimdallként tér vissza a Thor: Sötét világban. (Láttam, írtam róla.)

- Rinko Kikuchi jövőre Keanu Reeves-szel harcol a 47 Ronin oldalán. 

- Charlie Day-t egy folytatásban láthatjuk, ez a Förtelmes főnökök 2 (mi a francnak kell?). 

- Burn Gorman egy drámában játszik legközelebb: az All Is By My Side Jimi Hendrix életéről szól, de még mielőtt híres lett volna... 

- Ron Perlman az alábbi mozik stábjait erősíti: Angry Little God, Killing Frank (mindkettő horror/thriller), Justice League: The Flashpoint Paradox (csak szinkron), Dermaphoria (thriller), és ha elkészül a Hellboy 3, akkor ő bújik ismét Pokolfajzat vörös bőrébe. (A Villám-paradoxonról született cikkem azóta.)

Hamarosan jövök újra, de még nem tudom megmondani, mivel... 

Ja és még valami: Tessék maradni a stáblista elején, mert jön még egy utolsó, kihagyhatatlan jelenet! 

Végezetül: Reklám-rovat

A csodálatos blog.hu nem hajlandó megjeleníteni a videót, úgyhogy linket teszek ide, akit érdekel, az rákattint:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=mNwECmiJNFw