Ímhol a beígért film. Aminek a megnézetelét csak vállalkozó kedvű fiatal fiúknak ajánlom, mert szerintem ők voltak a célközönség. Az egy négyzetméterre jutó harisnyatartók száma igen magas a műben.

     Robert Searle rajzai ismertek Angolhonban, ezek alapján készült már sok film, 2007-ben ez. A történet középpontjában egy lányiskola növendékei állnak. Igazgatójuk Ms. Fritton (Rupert Everett, én föl nem ismertem), aki különös elveket vall az oktatásról. Az intézmény növendékei nem ismernek sem erkölcsöt, sem törvényt. Leginkább terroristák, kurvák, drogosok és pszichopaták alkotják a kis közösséget. És ez náluk így megy régóta. Fritton unokahúga - akinek a faterja szintén Everett - is idekerül, és egyáltalán nincs felkészülve erre a helyzetre. Annabelle (Talulah Riley) rendes, csendes és félénk, ezzel szemben itt emósok, gyökerek, csinibabák és robbanószergyártásban jártas, copfos tízévesek várják. Egy nap megtudják a csajok, hogy az oktatási miniszter (Colin Firth) véglegesen be akarja záratni a sulit és cselekvésre szánják el magukat, hiszen ők képtelenek lennének normális iskolába járni. A cél: ellopni egy értékes festményt a Nemzeti Galériából, ami viszont csak úgy kivitelezhető, ha részt vesznek az ott tartandó kvízvetélkedőn és leverik az ellenséges lányiskolát.

     A  film első felét én igazából eléggé untam, minden főbb szereplőt megismertetnek a nézővel és jönnek a szokásos, sztereotip poénok; az emósok emósok, tehát undorítóan kifestett, magukat vagdosó depressziósok; a csinos csajok agyatlanok és mindenkivel lefekszenek; a számítógép-imádók szemüvegesek és mindenki utálja őket, satöbbi. Szóval unalmas. Aztán, amikor végülis összefognak és terveket szőnek, onnantól egészen élvezhető lesz. A koleszfőnök (Gemma Arterton) az akció irányítója, ő nem tenyérbemászó. Meg gondolom a pasiknak nagyon bejön. De vannak kifejezetten idegesítő szereplők is. Az elmaradhatatlan kisminkelős-átváltoztatós-ruhapróbálgatós rész is elénk tárul. Fele-fele arányban volt szórakoztató és uncsi.

     Ismertebb emberek tűnnek föl mellékszerepekben. Az egyik okoscsaj például Lily Cole, az ismert modell. Érdekes, hogy már 19 volt a forgatáskor, és én olyan 15-nek néztem maximum. És Doctor Parnassus birodalmát is megjárta azóta. Aztán láthatjuk Russel Brandet, aki manapság leginkább csak azért ismert, mert ő Katy Perry férje. Mischa Barton annak idején néhány osztálytársam bálványa volt, szerintem semmi olyat nem produkált a filmben, amit ne tudnék akár én is eljátszani. Önmagát alakítja Mr. Stephen Fry, nagy kedvencem, hiszen ki más lehetne egy okosságról szóló játék vezetője? Nagyon jól passzol e közé a sok kis hülye közé egyébként. És egyáltalán nem mehetünk el szó nélkül korunk istennője, Cheryl Cole mellett, aki a filmzenét szolgáltató lánybanda tagja volt még akkor. Borzalmas a dal, be nem illesztem ide. (Ha nincs épp semmilyen hír Brangelináról és Gagáról, akkor tuti, hogy Cole lesz az aktuális celeb, akiről szólni kell. Ő is csak a volt férje miatt olyan nagy szám)

     Összesítve tehát ez egy feledhető film, néhány feledhetetlen poénnal (Büszkeség és Fazongyanta). Nagy siker volt a kasszáknál és van már második epizódja is, amire nem vagyok kíváncsi.

Tévésámán kiegészítése: A második rész után néztem meg ezt és míg a folytatását kívülről tudom már, addig ez szinte újdonság volt, mert csak Mozsárágyúval együtt, 2010-ben láttam egyszer. Mivel ez az úgymond eredeti, így ehhez kellene mérni a folytatást, amit annál a cikknél meg is teszek, ide viszont jön néhány dolog, amit feltétlen közölni akarok.

Ugyebár 2007-ben járunk (a forgatás ideje talán még korábbi) és 2023-ból nagyon érdekes, hogy ekkor még lehetett viccelődni a homokosokkal (Flash "álruhás" akciói a galériában), és mindössze egyetlen prominens fekete szereplő van. A kort magát viszont nehéz belőni, mert a mobiltelefonok alig látszódnak és talán csak a szintén nagyon rövid ideig látható laptopok vastagsága meg a képminőség mondja meg, hogy ez már nem a '90-es évek. Persze lehet következtetni az emósokból is, de ezt igazán csak a hozzánk hasonlóak tudják, akik akkoriban voltak tizenévesek/fiatal felnőttek. A nehezen beazonosítható kor miatt számomra nincs meg benne a nosztalgia-faktor sem - kivéve, ha azt veszem, hogy mindenki (leszámítva Rupert Everettet és Celia Imrie-t) mennyire fiatal volt még.

Kedvenc színésznőm, Juno Temple, akinek ez volt az első szereplése, amit láttam, itt még nagyon-nagyon fiatal és szép. Karaktere, Celia a drogos csaj lenne, a legtöbb jelenetét éppen ezért kivágták; például a 38. percig egy, azóta ikonikussá vált mondata van és kb összesen 1 percnyi szereplése. Viszont tetszik, hogy bárhonnan egyből észre lehet venni a hatalmas haja miatt, mindig lassabban reagál a társainál, más ruhákban van, abszolút kilóg a többiek közül. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ő egyfajta saját klikket alkot, mert egyetlen hozzá hasonló sincs.

A humor jellege teljesen más, mint a folytatásban, itt ugyanis gyakorlatilag mindenki érintett valamiféle bűntényben, a lányok isznak, a tanári kar (köztük Ms. Fritton) folyton dohányzik (és ők is isznak), a teljes suli részt vesz a Trinski Vodka előállításában, a portáscsaj mindenkit droggal kínál, plusz rengeteg a szexre kihegyezett poén (főleg a top díváknál az elején, Camilla és Geoffrey között meg folyamatosan). A zene valami elképesztően pocsék, bár nekem tetszik a Girls Aloud-féle főcímdal és volt még talán egy jó szám, asszem akkor, mikor a lézerek között bújnak át. Meg kell jegyeznem, hogy 13 év után Russell Brand már egyáltalán nem zavart (mostanra senki se tudja, ki ő, akkor meg a csapból is folyt), a rövid rajzfilmes rész pedig a filmet inspiráló rajzokat utánozza.

Izgalmas azt olvasni, hogy Mozsárágyú szerint ez a fiatal fiúkat célozza, miközben a 2. egyértelműen a lányoknak szól. Ezt viszont valószínűleg szélesebb nézőközönség tudja értékelni, bár mondjuk egy 10-12 éves lány szerintem kitűnően szórakozna a másodikon, ehhez még talán kicsi lenne.