Tegnap volt szerencsém ehhez a valamihez az új Cinemax csatornán. Nekem új, merthogy eddig nem néztem még semmit rajta (ha jól emlékszem). Tavaly megtekintettem volna a moziban a Speed Racert, de mivel senki sem jött el velem, ezért kihagytam. Nos, azt hiszem így se jártam rosszul...

Amerikai felebarátaink újfent elloptak valamit a csodás Keletről, most éppen egy 1966-ban (!) indult manga történetét. A Mahha GōGōGō egy évvel később, 1967-ben már mint rajzfilm-sorozat is debütált, az egésznek pedig 1997-ben volt egy újrája. Tavaly a Mátrix-tesók, Wachowskiék, összehozták ezt, ami azért az említett cyberpunk sikerfilm és a V, mint Vérbosszúban való részvétel után elég nagy visszalépés számukra.

A sztori annyi, hogy Speed (Emile "Azóta már elfelejtett" Hirsch) gyerekkora óta csak az autókhoz és a versenyzéshez ért, semmi máshoz nincs tehetsége, semmi mást nem tud, és ugye ő a szokásos klisé "fiatal tehetség, megver mindenkit". Az első fél órában nehezen érthető, hogy mi a túró van, leszámítva a gyerekkori visszaemlékezéseket. És az egész látvány annyira fura, gagyi, gumicukor-szerű... Szóval körvonalazódik a konfliktus: a gazdagok leggazdagabbja Eddy McGazdag, felajánlja a srácnak, hogy versenyezzen az ő céglogója alatt, aki erre a családi vállalkozás miatt nemet mond, ezért bosszúból a pénzes gonosz bácsi elmondja neki, hogy a "nagy versenyt" mindig megbundázzák.

Itt jön be aztán az érdekes rész, ami nagy meglepetésemre az is volt: Speed ugyanis részt vesz egy versenyen, ahol a rejtélyes Racer X (Matthew "Lost" Fox) és egy japán csávó a társai, a cél pedig, hogy a vágott szemű nyerjen. Szintúgy itt van az egyik legjobb rész, mikor Christina Ricci (ki/mi más miatt néztem volna meg ezt?) karaktere is versenyezhet kicsit. Aztán kiderül, hogy ez a futam átverés volt - ekkor következik, hogy Racer X látszólag lelepleződik - ekkor azt gondoltam, hogy "nahát, pedig egyértelmű volt, hogy ő az a valaki, de mégse". Végül jön az utolsó futam, a nagy játék, a csúcsjáték, mikor emberünk mindenkit lever - újabb klisé, de a 2 órás játékidő legjobb része!

Christina jó volt, csak túl kevés volt belőle. Meg most, hogy ennyire vékony lett, már nem olyan szép, mint régen... Hogy John Goodman és Susan Sarandon miért vállalták el a felkérést, azt tényleg nem tudom. Mondjuk az biztos, hogy alig kellett bármit is csinálniuk, szóval mondhatni könnyű pénz lehetett nekik.

Észrevetetted, hogy az összes mangában és animében van egy borzasztóan irritáló főszereplő figura, akitől nem lehet megszabadulni, nincs rá semmi magyarázat, miért van jelen, és miért ilyen, de még csak megszeretni se lehet, mert egyszerűen gyűlölöd, ha ránézel? Pl. a Duel Masters-ben van egy pasi, aki kisbaba. Idősebb, mint a többi szereplő, de be van pólyázva, babakocsiban tologatják, cumija van, napszemüvege, és olyan hangja, mint egy 60 éves férfinak. Csak pár részt láttam, de nem fogtam fel, miért van ez benne, miért kell bele és mér lett ő ilyen? Jelen esetben a főhős dagadt kisöccse és annak majma a két irritáló szereplő. De a majom még nem is annyira, ő csak a megmagyarázhatatlan. Miért kell egy 4+ tagú családba majom? A kisfiú viszont borzasztóan zavart, be tudtam volna húzni egyet neki...

Emile Hirsch egy senki, ezt a szerepet akárki el tudta volna játszani - ha hiszitek, ha nem, elsőre mindenki Troy-a, az isteni Zac Efron kapta volna Speed karakterét, rejtély, hogy végülis miért nem ő néz nagyon elszántan ránk a plakátokról. Mondjuk nem hiszem, hogy bármit emelt volna a színvonalon, ha ő vagy bárki más lett volna a címszereplő... Matthew Fox viszont jó. Arra az 5 percre, amíg az arca is látszik, főleg, ő az egyetlen, aki tényleg hitelesnek tűnik.

Összefoglalva: Nagyon-nagyon műanyag, csilli-villi látványvilág; unalmas, főként klisékből álló történet; pár neves színész és sok idegesítően gagyi dolog. A Speed Racer, mondanom sem kell, megbukott (nálam is).

Pontozás:

imdb.com felhasználói szerint: 6.1/10 (Nyilván az eredeti sorozat rajongói csakis szimpátiából nyomták a gombot...) (7 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 3/5 (Ricci kisasszony+Matthew Fox összes jelenete+utolsó verseny)

Azért ha ilyen lenne egy Forma-1 vagy egyéb autóverseny, mint ami ebben van, akkor még én is nézném:)

Ma ismét kihagytam pár filmet, de nem sajnálom. Hamarosan biztosan jövök újból, addig pedig egy csillogó iHD-trailer itt:

Sam Raimi megint lecsap, ezúttal visszatérve klasszikus műfajához, a horrorhoz! A Gonosz halott-trilógia és Darkman létrehozója most egy fiatal lány történetét tárja elénk, aki balszerencséjére egy boszorkánnyal húz ujjat!

Christine (Alison Lohman) egy bankban dolgozik, kölcsönöket ad ki. Szemétkedő kollégájával "küzd" az előléptetéséért, amikor egy nagyon furcsa öregasszony, Mrs. Ganush (Lorna Raver) csoszog be hozzá, hogy kölcsönt kapjon. Hősnőnk pedig bízva abban, hogy ezzel a lépéssel kivívja a főnök becsületét, elutasítja az idős nő kérését. Amaz pedig szó szerint pofára esik...

Később azonban Christine-nek újból szembe kell néznie vele, ezúttal viszont már az életéért harcol! A csatát megnyeri, de a háború még csak most kezdődik: Mrs. Ganush ugyanis magyarul megátkozza a lányt, akinek három napja marad, hogy legyőzze a természetfeletti gonoszt!

Raimitől elvárható ocsmányságok, néhány viccesebb momentummal karöltve, kiegészítve nagyszerű maszkmesteri munkával és némi CGI-jal.  Alison Lohman, aki annak idején nagyon jó volt a Fehér leanderben, kitűnően alakít, szenvedéseit elég hitelesen adja vissza és nem mellesleg szerintem jó csaj is:) A boszorka, Lorna Raver, nagyon ijesztő figura, és folyton valami gusztustalan módon támad hősnőnkre (aki nem bírja a különböző fröcsögő váladékok látványát, ne nézze meg:)). Férfi hős a leginkább talán az Aki bújt, aki nemből ismert Justin Long, aki elviselhető (bár én nem bírom a pofáját) és Dileep Rao, egy kezdő indiai fiatalember, aki a Christine mellett álló médium alakítója.

A film egyetlen nagy hibája, hogy valahogy marhára kitalálható, mi fog történni - bár lehetséges, hogy ez csak azért ment nekem, mert már annyi Sam Raimi-művet láttam:) A végkifejlet pedig talán nem fog meglepetésként érni minket, de mégis gyomorba vágó. Érdekesség, hogy Christine szerepére eredetileg Ellen Page-et szemelték ki, de nem ért rá - mondjuk őt el se tudnám képzelni egy ilyen alkotásban...

Összességében egy nagyon mai horror, de a rendező úrnak köszönhetően belengi a régi idők ijesztgetéseinek légköre.

imdb.com felhasználói szerint: 6.6/10 (7 év alatt 0.8-at csökkent.)

Szerintem: 4/5 (A kitalálhatóság miatt vonok le egy pontot.)

Hírek:

- Sam Raimi most sem a babérjain ücsörög, hanem több készülő moziban is szerepet vállalt! 2010-re van kiírva a Gonosz halott (talán egy újra lesz?), 2011-re pedig a Pókember 4. és a Warcraft (!!!!!!). Producerként pedig már előjegyeztette magát egy Pókember 5-re, egy Gonosz halott IV-re (talán ez ugyanaz, mint a már említett előző, de nem biztos), valamint a 20, 000 Leagues Under The Sea-re (Nemo kapitány) és egy Monster Zoo nevű valamire, amiről fogalmam sincs mi, de ígéretes címe van! (Az Evil Dead valóban remake lett, a Pókember 4. átalakult A csodálatos Pókemberré, a Warcraft pedig ebben az évben, 2016-ban kerül a mozikba. A többiből nem valósult meg semmi.)

Tegnap éjjel volt a Puskás Hungary, remélem mindenki nézte! Én nem, de csak azért, mert fel kellett vennem valamit videóra - és így legalább volt időm hallgatni a nemrég szerzett Rhapsody (of Fire) diszkográfiámat:) Ma nem tudom, mi lesz a tvben, viszont ahogy az lenni szokott, ha valamit megnézek videóról, akkor rákövetkező héten adja a tv - ezúttal A Szövetségről van szó. Szóval majd valamikor jövök még, de ki tudja, mikor? A végére kaptok még egy trailert, hátha kedvet csinál a nézéshez.

     Ha nem nézed meg, pazzo vagy, mint Joe Zasa. És ha megnézed, megtudod, hogy járt a jó öreg Joe Zasa. :) Viccet félretéve, a trilógia harmadik darabja a korábbiakhoz hasonlóan mestermű, bár ezt mondják a leggyengébbnek. De esetünkben minimum bronzérmes lehet egy epizód, szóval... Ebben sokkal több hely jut az érzelmeknek, amolyan pszichológiai mélységekbe merülhet a néző, de azért van vérontás is, a vérontás kedvelőinek.

     Több évtized eltelt már azóta, hogy a kis Mike Corleone betért egy diszkrét étterembe, és fejbe lőtt két igazi barmot. Két felnőtt gyermeke van, eladta a kaszinóit, próbál fennmaradni immáron legális körülmények között. Csak hát nem hagyják. A már említett Joe Zasa (Joe Mantegna), például. A lényeg, hogy eléggé elfajulnak a dolgok, és ha csak annyit mondok, hogy szomorúan és kicseszettül magányosan éri őt a halál, akkor enyhén fejezem ki magamat.

     A fiatalabb színészgeneráció képviselői: Sofia Coppola, Andy Garcia, John Savage, Bridget Fonda. Utóbbi nem sok vizet zavar, Claude Hooper-Bukowsky meg igazából 49-es születésű, szóval mindegy. Andy Garcia kulcsszerepet játszik, és meglepően jól alakít. Az azóta rendezői Oscarral rendelkező Coppola-lány meg tűrhető. Ahhoz képest, hogy a 2. részben még Connie fiát "alakította". De szerintem, ha nem lenne a végén a lépcsős jelenet, el is felejtenénk, hogy szerepelt. De mondjuk szép leány volt, küldök is egy képet Tévésámánnak.

     Amikor végignéztem, az jutott eszembe, hogy olyan volt, mintha bemennél egy múzeumba, ahol a szerinted legszebb képek vannak egymás mellett, és végigmennél az egész kiállításon. Pláne, amikor az első részekből vágtak be képeket. Meg személyes kedvencemet, a szicíliai esküvő pillanatait is felidézték megint. Amíg az első két részt óriásinak mondom, addig erre azt mondanám, hogy nagyon jó folytatás. Szóval önmagában nem állná meg a helyét szerintem, az 1. meg a 2. viszont igen. Nyilván hiányoznak a régi szereplők, meg a Luca Brasi-jellegű fickók, satöbbi.

       Al Pacino oltári munkát végzett, mindhárom filmben, persze Coppola bá is. Korda Gyuri bácsi borzalmakkal felérő feldolgozása óta még többre becsüljük a film zenéjét, megtanultuk, hogy ha vérben fürödve ébredünk, aggódhatunk a lovunkért. Együtt szentségelhettünk Sonnyval, gyönyörködhettünk a régi mozdonyokban, átkozhattuk a tévékettőt a rohadék reklámokért hajnali kettőkor. Jó volt.

       Azoknak, akik sírtak a Titanic nevű szánalmas unalomhalmon, azoknak a figyelmébe ajánlom ezt itt:

Újra itt! Utánajártam az imdbn, hogy Alan Moore mester mely képregényeiből készültek filmek. A válasz igen egyszerű: a blogon eddig már fellelhető A pokolból-ból, a Watchmenből, valamint az itt következő Ligából és a V, mint Vérbosszúból. Utóbbit november 5-én publikálom majd, de Mozsárágyú aljas módon már megnézte nélkülem:) Visszatérve Moore-hoz: készült a Watchmen mellé két kis kiegészítő filmecske az írásai alapján: az Under the Hood nevet viselő, a Minutemenről és a The Black Freigther című, amely az Őrzők képregényben szereplő kalózos képregényt dolgozza fel (aki itt összezavarodott, az ne ijedjen meg, a későbbiekben érthetőbb leszek:)). A Szövetség az utolsó film, amin a mester rajtahagyta a nevét és ez az, ami miatt a szerintem remek V-n és a kurvanagy Watchmenen se szerepel.

A Ligáról (mivel szó szerint ligát jelent a league) annyit érdemes tudni, hogy híres, 19. századi angol kalandorok/hősök fognak össze benne a világuk megmentésére egy alternatív valóságban. Az eredeti felállás szerinti tagok: Mina Murray, Jonathan Harker felesége (remélem ismeritek a Draculát); Allan Quatermain, a nagy vadász/kalandor; Nemo kapitány, a harcos tudós; Dr.Jekyll/Mr.Hyde (róluk gondolom mindenki hallott már); Griffin, a Láthatatlan Ember, és Orlando, aki nem öregszik. Mind valamilyen irodalmi alkotás hősei, személy szerint Nemo kapitány és Griffin kalandjait magam is olvastam. A képen ők láthatóak (Orlando hiányzik,a tagok később változnak).

A filmben ezzel szemben Skinnernek hívják a láthatatlant és ő nem "az a" Láthatatlan; Orlando helyett a szintén nem öregedő, de jelen esetben még halhatatlansággal is bíró Dorian Gray van; valamint az amerikaiság miatt kellett Tom Sawyer ügynök is. Sawyerről gondolom olvastatok, általánosban régen kötelező volt, Gray szintén irodalmi alak, Skinner pedig Griffint helyettesíti, mert ő egy másik stúdióé:) Most már rátérek a sztorira:)

1899-ben egy önmagát Fantomnak nevező pofa (aki mellesleg marhajó főgonosz lenne) hihetetlen technikai vívmányaival sorozatos csapásokat mér Európa városaira, a Brit Birodalom titkosszolgálata pedig vissza kíván vágni neki. Ezért az egyik titokzatos ügynökük, M (Richard Roxbourgh, a Van Helsing Draculája), összeszed néhány visszavonult, legendás kalandort, hogy szervezzen belőlük egy csapatot. A társaság vezetője Allan Quatermain (Sean Connery) lesz, aki régen kivonult a társadalomból, de szeretett Afrikájáért hadba lép. Mellette van még az indiai tudós/harcos, Nemo kapitány (Naseeruddin Shah, egy sokszor nagyon nevetségesnek tűnő műszakállban); Mina Harker (az egyetlen, nem is rossz csaj, Peta Wilson), a kémikus/vámpír; Rodney Skinner (Tony Curran, az Underworld 2. óriás denevére:)), aki láthatatlan; Dr. Jekyll és Mr. Hyde (Jason Flemyng); a halhatatlan Dorian Gray (Stuart Townsend); és Tom Sawyer amerikai titkosügynök (Shane "Vészhelyzet" West). A banda a Nautilus fedélzetén a Fantom nyomába ered, útjukat romba dőlő városok, halottak és titokzatosság kíséri.

Mint minden valamire való szuper-csapatról regélő filmben, sok idő megy el az egyes karakterek bemutatására. Saját maguk is beszélnek sorsukról és elmondják véleményüket a többi tagról, ám előzetes irodalmi tudás nélkül valójában nem sokat tudunk meg róluk. Mindannyiukról el kell fogadni, hogy ilyenek, mert azt, hogy mitől lettek azok, amik, csak szájbarágós, erőltetett utalásokból érezhetjük ki. A történet maga nem lenne rossz, de a megvalósítás sokszor elég béna; ráadásként, annak ellenére, hogy a játékidő majdnem 2 órás, a film maga mégis nagyon rövid lett, mert a sok történés közben az összes karakter elsikkad. A színészek fele ismert (lehet), a másik fele ismeretlen (számunkra). Sean Connery szerintem ripacskodik, ráadásul azok alapján, amiket olvastam, fel se fogta, kit alakít, és a való életben egy igazi seggfej lehet - vagyis nekem így annak tűnik. Townsend úr sminkben borzasztóan hasonlít Johnny Deppre, Peta Wilson pedig hol nagyon jól néz ki, hol pedig mégsem annyira. A figurákból a láthatatlan és a Fantom tetszik, de mindkettő rémesen kevés ideig van vásznon.

Minél többször látom az egész filmet, annál inkább tűnnek fel apróbb hibák; de hogy valami jót is mondjak róla, izgalmas. Unalmas pillanatok nincsenek, a látvány legtöbbször lehengerlő, emellett sok-sok irodalmi alkotásra utalnak benne.

Összefoglalva: Egy feltehetőleg kitűnő alapanyagból nagyon a látványra és Sean Connery-re épülő kalandfilmet hoztak össze, ami talán néhány nagyobb névvel (Monica Belucci lett volna az eredeti Mina:O) és jobban megírt forgatókönyvvel sokkal jobban sikerült volna. Terveztek neki folytatást (elvileg kettőt), de olyannyira bukás volt, hogy a rigolyás Connery azóta nem szerepelt egyetlen filmben sem, már csak szinkronhangként dolgozik. Pedig szerepet ajánlottak neki a Gyűrűk Urában és a Harry Potterben is...

Pontozás:

imdb.com felhasználói szerint: 5.8/10 (7 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Nem a legjobb képregény-feldolgozás, de elviselhető.)

Hírek:

- Stephen Norrington, a rendező, egy készülő The Crow című moziban, mint speciális effekt-mester vesz részt majd. Lehetséges, hogy Brandon Lee legendás, utolsó filmjét is utolérte a remake-láz? (Valószínűleg nem, ennek a filmnek most, 2016-ban az illető úr imdb adatlapján már nincs nyoma.)

- A már többször emlegetett Clash of the Titans-ban Jason Flemyng is szerepel majd, egy Arcrisius nevű karakterként.

És még egy érdekesség: Skinnert kivéve az összes többi figura köztulajdon - vagyis akárki felhasználhatja őket!

Itt egy remek, de beilleszthetetlen trailer, utána pedig Alan Moore beszél eredeti művéről, a League of...-ról:

     "If anything in this life is certain, if history has taught us anything, it is that you can kill anyone."

     Azaz bárkit meg lehet ölni. Például azt is, aki azt mondja, hogy ez nem jó film.

     Michael Corleone (Al Pacino) a jelenben, apja, Vito (Robert De Niro), pedig a múltban tűnik fel, mint a Keresztapa. Mike-nak nemcsak a Családnak nevezett szervezettel, hanem a tényleges családjával is meggyűlik a baja. Miközben végzi a munkáját, rájön, hogy valaki meg akarja ölni. Hű, de meglepő. Valójában arra döbben rá, hogy áruló van a közvetlen környezetében, szóval akad probléma bőven. Vele párhuzamosan huszonéves apjának is megvannak a gondjai. Megismerjük Don Corleone rögös útját a "doncorleoneségig", múltját, jelenét, s így családja jövőjét. Apa és fia hasonló dolgokon megy keresztül, mindezt briliáns jelenetek segítségével tálalja fel nekünk Coppola bácsi.

     Nem tudok egyebet mondani, mint az első epizódnál, bár, ha lehet, ez még talán jobb. De Niro viszi a pálmát igazából, meg olyan hangulatos helyeken játszódnak a régi események, hogy az embernek az az érzése támad, hogy tényleg ott van, és szemtanúja mindennek. Felülmúlja a képességeimet a film. Komolyan, nem tudok érdemben hozzászólni, mert annyi minden van, amit leírnék róla, de csak üres hablatyolás lenne belőle. Nálam nagyobb emberek kell, hogy írjanak róla. Már úgyis megtették. (Meg nálam nem nagyobbak is.) Temérdek megkapó pillanat, óriási mondatok, megbecsülhetetlen mennyiségű brillantin, csodás képek. Ennyi. Kurvajó film.

Nagy sztár hülye vígjátékban blokk - 2. rész

Ezúttal viszont egy jó filmről van szó!

Tommy Lee Jones a neki már testhezálló kemény zsaru szerepében látható újból. Ezúttal Sharpnak hívják, külsőre érzéketlen bunkónak tűnik, de valójában jó humorral bír és érzései is vannak, csak ugye a sok munka miatt elnyomja ezeket. Most viszont minden tehetségére szükség lesz, ugyanis egy főmaffiózó perében koronatanúnak számító, 5 tagú pompom-lány csapatra kell vigyáznia - mégpedig úgy, hogy egy házba költözik velük!

Bár tulajdonképpen a Szemtelen szemtanúk klisé-szerű, de nagyon jól csinálták meg, ami nem csoda! A rendező ugyanis az a Stephen Herek, akinek olyan, szintén remek vígjátékokat köszönhetünk, mint a Rocksztár, a Kerge kacsák, vagy a Bill és Ted haláli túrája (utóbbit nem láttam, de tudom, hogy sokan kedvelik). Jones-szal nem lehet szar filmet csinálni (szerintem), itt nagyon jó, mert nem csak az akcióhoz ért, de a poénkodáshoz is. A lányok szépek (Főként nekem a Heathert játszó Vanessa Ferlito tetszik, de a többiek se rosszak.), a poénok jók, a gyilkosságokat (szám szerint 2) pedig nem mutatják. Szóval ez egy remek esti szórakozást nyújtó vígjátékocska:)

A hölgyek közül egyébként a Jones úr mellett közvetlenül, bal oldalon álló a popcsillagocska Christina Milian, a jobb oldali legszélső szőkeség pedig a Freddy vs. Jason Lorija, Monica Keena. Egy baj talán, hogy a rosszfiút túl hamar felfedik nekünk, viszont ez semmit nem ront az összképen.

Szerintem azért ez egy jó film, ajánlom mindenkinek!

imdb.com felhasználói szerint: 5.4/10 (Érdekes, hogy a Nászfrásznál alig kapott többet, pedig megérdemelte volna, mert sokkal jobb!) (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

2023-as kiegészítés: Sokszor láttam már, de még mindig nagyon szórakoztató. Minden benne van, ami a jó szórakozáshoz kell, az akció és a vígjáték kellőképpen vegyül, de a hangsúly a vígjátékon van. A romantikus szálat nem vitték túlzásba és bár sok szereplővel operál, senki sem sikkad el, mindenkinek van saját személyisége. Viszont feltűnő, hogy Cedric the Entertainer mindhárom jelenetsora rendkívül erőltetett, oda nem illő baromság, ami nélkül az egész Man of the House sokkal jobban működne. A nyitány teljesen felesleges, mert a stáblista alatti remek "két képernyős" megoldás önmagában is kitűnő alapot adna. A második megjelenése ismét totál értelmetlen, a valóságtól teljesen elrugaszkodott izé, bár a "dance-off" jelenet jó, csak a forgatókönyvírónak kellett volna egy logikus kontextust kitalálni hozzá. A végén az esküvő meg csak szimplán nevetséges.

Picit szpojler: Sok hibát vettem észre, aki látta, csak az olvasson tovább!

1. A tehén lenyelte a telefont? Ha igen, akkor hogyan vagy miért? Ha nem, akkor hogyan került bele? 2. A halott fickónál egyértelműen meg lehet mondani, hogy milyen közelről adták le a lövést, milyen szögből, stb. És a golyóról is meg lehet mondani, milyen fegyverből lőtték ki; szóval Zane ügynök elég hamar lebukna a valóságban. 3. A söfőrt miért kell megölni? Egyáltalán ki a franc ez, miért ül egy kocsiban Zane-nel, hova mennek, stb.? 4. A légkondis poénnál már a készítők is rájöttek, hogy ez túl sok, de ahogy Sharp, úgy ők se tudták megmagyarázni, miként lehet ezt elszámoltatni. Végülis akár úgy is felfogható, hogy kifigurázzák magukat, mikor nem ad magyarázatot a főnökének, aztán el is felejtjük az egészet. 5. Molly bevásárlása hogyan kerül Sharp bevásárlókosarába? 6. Molly honnan tudja, hová kell mennie a randira? (Ez nem saját gondolat.) Lehet, hogy később megbeszélik, vagy elküldi neki sms-ben, de tényleg, szóba se kerül. 7. Amikor Zane telefonon mondja az instrukciókat, azt a lányok fent hogyan hallják? 8. A rosszfiúnak esélye sincs onnantól, hogy előhúzza a fegyvert. Innentől nem mehet át Mexikóba, ha marad, lecsukják. Miért menekül? Ha meg akarja öletni magát, miért nem megy tovább vagy miért nem röpít golyót a saját fejébe? 9. A magyar fordítók három érdekes hibát vétettek. Az első, hogy a rendőrfőnök azt mondja, "5600 lövést néztek végig", itt a shot szót fordították szó szerint, ami ebben az esetben viszont a bűnözőkről készített arckép, magyarul fotó. A következő hivatkozás az 1987-es Full Metal Jacket című legendás filmre, amit "Teljes Acélköpenynek" fordítottak, pedig a hazai cím Acéllövedék. Az utolsó a hergelőshow után a "spirit", amit pedig egyszerűen nem fordítottak le, pedig a spiritusz, küzdőszellem, vagy valami ilyesmi jobban hangzott volna. 

Szpojlerek vége

Összességében a Cedric-jelenetek és ezek a hibák együtt se vonnak le a humorból, a szórakoztató jellegből és abból, hogy az itt jó csajnak beállított csajok tényleg jók. Ma már valószínűleg nem lehetne egy ilyen filmet ebben a formában megcsinálni, tehát érdemes megbecsülni a Szemtelen szemtanúkat, ami jól mutatja azt, hogy egy öregedő, jó nevű színész akkor is tud vicces filmet csinálni, ha nem járatja le magát.

Ehhez még videót is kaptok:

Visszatértem, mint a herpesz. Az utóbbi időkben sok filmet nem néztem, mert jól lefoglaltak a remek számítógépes játékaim:D

Nagy sztár hülye vígjátékban blokk, 1. rész

Az általam egyáltalán nem ismert "The Office" (nemtom hogy van magyarul) sorozat alkotógárdája csinálta ezt az unalmas klisévígjátékot, amelyben a '90-es évek igazi humor-guruja, Robin Williams a "főgonosz".

Sadie (a nagyon nagy sztár Mandy Moore) és Ben (a nagyon ismert John Krasinski, az Offisz egyik hőse) esküvőjüket tervezgetik. Frank tiszteletes (Williams) - a kiszemelt egyházi személy, akit a szertartás celebrálásával bíznak meg - viszont csak 3 hét múlva tudja őket összeadni, ezért a párocskának elég gyorsan fel kell készülnie a közös életre. Mégpedig a tiszteletes különleges házasságra felkészítő gyakorlatával. A napok elteltével viszont ahelyett, hogy közelebb kerülnének egymáshoz, inkább csak a problémáikkal szembesülnek - lehet, hogy Frank atya nem is összehozni akar, hanem szétszakítani?

Egy szót mondok és még lesz egy pár belőle: unalmas. Ez a legnagyobb baj vele. Williams nem szerepel olyan sokat, mivel csak 3. főszereplő, de azért egész jó poénokat kapott. A párocskából a pofa a film színvonalához mérten jó uncsi, a nő szerepét meg akárki más is el tudta volna játszani. Szokás szerint van benne gusztustalankodás, rengeteg cikis rész, a figurák maguk is klisék, a történet kiszámítható, szóval semmi jó nincs benne. Valószínűnek tartom, hogy ha a szerelmeseket nagyobb nevek játszották volna, akkor valamivel jobb lenne, de csak kb. 0.5-tel. Nem lehet izgulni, a szereplők antipatikusak. Egyetlen igazi pozitívum az, hogy sem a nyálas részek, sem a cikis poénok, sem a gusztustalan részek nincsenek túlspilázva, épp elég belőlük.

Ha úgy nézed, mint én, a barátnőddel (esetleg ha lány vagy, akkor a fiúddal, ha pedig egyéb vagy, akkor válassz a két adott lehetőségből:)), akkor viszont egészen élvezhető.

imdb.com felhasználói szerint: 5.2/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 2/5

Most írok még egy bejegyzést, este nem lesz semmi, szerdán viszont aki nem nézi a Háúszt, az tekintse meg a V, mint Vérbosszút az rtlklubon. Apropó, észrevettétek, hogy az rtlklub mostanában szinte csak fos filmeket ad?

     A család szent és sérthetetlen. Ennek szellemében cselekedik a Corleone família. Ez alá rendelnek mindent valójában, és gyakorlatilag bármire képesek a családért. Szerintem ez a lényeg, meg természetesen a film egy remekmű, de ezt felesleges is leírnom, mert vitán felül áll.

     S, hogy miért van ez így? Az ugye teljesen szubjektív, hogy kinek, mi tetszik, de e film esetében azért megoldható a rejtély. Majd leírom, szerintem miért kihagyhatatlan.

     A család fejét, Don Vito Corleonét (Marlon Brando), általános tisztelet és megbecsülés övezi. A nyitójelenetben mindenki számára világossá válik, miért is. New York a maffia kezében van, a maffia kifejezés alatt pedig néhány Olaszországból odaszármazott, nagy tekintélyű család tagjai értendőek. Minden attól függ, "kihirdetik-e" az általános békét, avagy a "mindenki mindenki ellen" elve érvényesül. Mindenféle konkrétum leírása nélkül elégedjen meg a kedves olvasó ennyivel, úgyis látta már mindenki. De aki nem, az sietősen lesse meg, mert KÖTELEZŐ! A lényeg, hogy ha én maffiafőnök lennék, mindig félig nyitott szemmel aludnék...

     Gyerekek, nem lehet leírni a sztorit, kész. Párhuzamosan történnek a dolgok. Az eddig az üzletből mellőzött legkisebb fiú, Michael (Al Pacino) vállalkozik egy olyan piszkos munka végrehajtására, amit csak ő végezhet el, és innentől kezdve nincs megállás. Sőt, "hősünk" már ez előtt rájön, hogy kivételes képességekkel rendelkezik - nem remegő kéz-jelenet.

      Esküvővel kezdődik a film, szemtanúi leszünk temetésnek is. Keresztelő, s a keresztelő ideje alatt zajló események, plusz a zene - oltári. Két közös jelenete apának és fiúnak, több év különbséggel - a kórházban meg a kertben, vagy hol. Két teljesen eltérő élethelyzet, két teljesen más helyzetbe került ember, két teljesen más párbeszéd. Csak ez a pár perc valami olyan gyönyörűen egybesűríti az egész filmet, hogy az nem semmi. Sonny (James Caan), hogy úgy mondjam nem teljesen fájdalommentes jelenete - a mesterművön belül is egy mestermű.

     Ha csak annyit írok, lófej... Mindenki ért mindent. Szicíliai esküvő, a táncos rész, óriási. Solozzo - aki egy disznó állat - utolsó percei. Úúúú, költői előkészítés. Nino Rota önmagában megérdemel egy sort.

     Marlon Brando meg Al Pacino átalakultak, transzformálódtak a szerepükhöz. Nüansznyi dolgokra is odafigyeltek, szerintem még a sérójuk se állhatott akárhogy. A nők ábrázolása kifejezetten érdekes, Diane Keaton testesíti meg Kay Adams-t, akit az a megtiszteltetés ért, hogy övé a zárókép. Ő eljut onnan, hogy félénken rá se akar kerülni a családi fotóra, odáig, hogy immáron Michael feleségeként kérdőre vonja őt valami necces dologban. A Mamma (Morgana King) inkább a derűs eseményekben szerepel, ő, aki már ki tudja, hogy mióta Corleone-feleség, nincs kulcsszerepe az eseményekben, ezzel is hangsúlyozva, hogy tudja, mi miért történik. Tudomásul veszi, és kész. Az egyetlen lány, Connie esküvőjével kezdődik a trilógia, aki ugyanígy szerepel e film uccsó jelenetében is, egy tök más asszonyként. Gyengébb idegzetű, mint Kay.

     Nem tudok mit írni igazából. A két Corleone uralja az egész filmet, ezt a monumentális alkotást, ami Mario Puzo és Coppola érdeme leginkább. Asszem, abból látszik főként, hogy miért is olyan nagyszerű ez a mozi, hogy hosszú percekig csak itt ülök, és meg nem mozdul a kezem, fogalmam sincs mit írjak. Egy doktori disszertációban talán ki lehetne tárgyalni, de még akkor is maradna valami, amiről nem ejtettünk szót.

    Elejétől a végéig odaszögez minket a képernyő elé, és a vége főcím után csak nézünk magunk elé bambán, hogy a rohadt életbe, ez nem semmi. Másodszorra láttam, de tuti, hogy nem utoljára. Egy-egy jelenetet még hosszabbra is hagyhattak volna, komolyan, mert annyira jó. Csak egy negatívumot tudok említeni: A film miatt tudatosul bennem, hogy nekem nincs keresztapám, pedig az mekkora jó lenne! Keresztanyukám az van, ő úgy is van benn a telefonomban, hogy The Godmother, de az milyen hülyén hangzik már...

       "I'm gonna make him an offer he won't refuse. Okay?"

Én is teszek egy visszautasíthatatlan ajánlatot: Sajnos a videót levették.

     Annyi tuti, hogy nem szabad túlzottan hangosan indítani a filmet, mert a szívbajt hozza az emberre a kezdő dallam.

     Stephen Fry - ki más - alakítja a máig eltérően megítélt Oscar Wilde-ot. Elég sokáig tartott most kiszámolnom, de sikerült, szóval 28 éves korától követhetjük nyomon az életét. Ekkor tért vissza amerikai körútjáról, híresen és gazdagon, sikeres volt, és senki sem maradt közömbös iránta. Kábé 2 évre rá feleségül vette Constance Mary Lloydot (Jennifer Ehle), született két fia, ontotta magából a meséket és a sikeresebbnél sikeresebb műveket. Ugyanakkor megkezdte viharos viszonyát Lord Alfred "Bosie" Douglasszel (Jude Law), és a viktoriánus kor, és főleg Bosie apja (Tom Wilkinson) ezt egyáltalán nem nézte jó szemmel. Végül 2 év börtönre és kényszermunkára ítélték egy olyan dologért, amely ma egyáltalán nem tekinthető bűncselekménynek, és tönkre tették egy zseniális művész és egyben családja életét.

    Mr. Fry tökéletes választás volt, (nem csak szexuális beállítottsága miatt, hanem) mert külsőleg hasonlít Wilde-ra, meg ő is nagy tisztelője és ismerője az angol nyelvnek, szóval valószínűleg oda meg vissza volt a gyönyörűségtől, hogy az ő műveiből olvashat fel, satöbbi. Tehát a pali óriási jó, nagyon nagy változáson megy keresztül, az ereje teljében lévő és boldog költő végül a böriben gyakorlatilag emberi ronccsá lesz. Imádom Mr. Fry hangját, sokszor csak két sort mond valami átkötő résznél, istenien odaillik. Egy pillanatra se gondoltam igazából, hogy ő nem Oscar Wilde. Fántásztikus.

    Jude Law figurája nem valami szimpatikus gyerek, sőt leginkább egy barom. A világ egyik legnagyobb nőcsábásza, és olyan szerelmesen tud nézni Fry-ra, hogy azt kell mondjam, jó színész. Mert ez eddig nem nagyon tűnt fel nekem a filmjeiben. Szóval még azt is megérem, hogy azt mondom, viselje nyugodtan Beatles-ihletésű keresztnevét, mert méltó rá. Vanessa Redgrave Wilde anyukáját játssza, nincs túl sok jelenése, de még őt emelném ki a színészgárdából.

     Anglia, kosztümök, cigarettafüst meg Stephen Fry - hát ez csak jó lehet.

A főszereplő újabb kosztümös megnyilvánulása, valamelyest könnyedebb műfajban. Itt alant.

Még általános iskolás voltam, mikor anno '99-ben George Lucas ismét beledurrantott a nulláslisztbe (hogy egy kedvelt főiskolai oktatóm szavajárását idézzem) és megszületett a Csillagok Háborújának előzménye, amely aztán még két részt kapott. Személy szerint én mindig Lord Vadernek szurkoltam, rá voltam kíváncsi, Luke nekem eléggé irritáló, a többiek közül is csak Leia, Han és Csubi érdekesek - nameg a szörnyek! Itt viszont elkezdődik az a trilógia, amely bemutatja, hogy hogyan lett egy tatooine-i rabszolgafiúból az univerzum rettegett Sötét Nagyura.

A leginkább főszereplő Qui-Gon Jinn (Liam Neeson) Jedi-mester, aki saját útját járva szolgálja a Köztársaságot és a Tanácsot. Mindig azt tartja szem előtt, ami a leginkább helyes, a szívére hallgat, ezek miatt viszont sokszor kerül összetűzésbe feletteseivel és a ranglétrán sem halad felfelé. Őt ez persze egyáltalán nem zavarja, tanítványának Obi-Wan Kenobinak (Ewan McGregor) okítása számára éppen elegendő.

Qui-Gon legújabb feladata, hogy a rejtélyes okokból blokád alá vett Naboo bolygó érdekében tárgyaljon a megszálló Kereskedelmi Szövetség vezéreivel. Azonban a neimoidi gazemberek, élükön Nute Gunray alkirállyal (Silas Carson) egy titokzatos Darth Sidious nevű urat szolgálnak, aki rögtön parancsba adja a Jedi követek likvidálását és a békés Naboo megszállását. Hőseink izgalmas harc után a bolygón kötnek ki, ahol belecsöppennek egy elkeseredett honvédő háborúba. A megszállt planétát csak az ifjú Amidala királynő (Natalie Portman) tudja megmenteni, ezért őt el kell juttatni a messzi Coruscantra. Útközben viszont a Kereskedelmiek súlyos sérüléseket okoznak az űrhajójuknak, így le kell szállniuk a Tatooine sivatagvilágán. Itt ismerkednek meg a még gyerek Anakin Skywalkerrel (Jake Lloyd) és ekkor indul igazán a történet...

Látványos csatahajó-ostrom, fénykard-párbajok és politikai csatározások, mindez a már ismert, hihetetlen sci-fi univerzumban, úgy, ahogy azelőtt még sohasem láthattuk! Én szeretem ezt a részt, sőt, az új trilógia nekem már-már jobban tetszik a réginél. Lássuk a pozitívumokat és negatívumokat:

Szerintem mindenki emlékszik Jar-Jar Binks-re (Ahmed Best). Ő volt az, akit a legtöbbet kritizáltak anno, egész Jar-Jar ellenes szubkultúra született a star wars-osok sorai közt. Valóban ő talán a legnagyobb gyengesége a Baljós Árnyaknak, viccesnek akarták, de nem nagyon az. Szerencsétlen, de az egész karakter már a zavaró szereplők zónájában van. Ezek ellenére nekem nincs bajom vele, őt igazán a  gyerekeknek csinálták, nekik biztosan tetszett... Több rossz dolgot képtelen vagyok felidézni, úgyhogy elkezdem sorolni a jókat, hátha közben beugrik még egy pár:)

A csodás Natalie Portman:) Egyszerűen ő olyan jó, mindegy hol játszik, hogy nem lehet vele béna filmet összehozni. Itt két szerepben van, ami valójában egy, ő Amidala királynő és Padmé, a szolgálólány. Viszont Padmé és Amidala királynő ugyanaz a lány, csupán álruhát ölt, de mikor Padmé, akkor valamelyik másik szolgálólánya veszi át a királynői szerepet - jelen esetben ketten is: Keira Knigthley és Sofia Coppola. Utóbbi akkor van, mikor a Szenátus előtt Valorum kancellár (Terence Stamp) leváltását kéri, előbbi pedig nagyon-nagyon hasonlít Natalie-ra, így szinte fel sem ismerhető, hogy hol van ő és hol van az eredeti uralkodónő.

Tényleg elképesztően hasonlítanak! Szerencsére ráakadtam egy olyan képre, ahol tisztán kivehető, melyikőjük melyik:

Itt egyértelműen Keira van a királynői sminkben, míg mellette balra áll Natalie. A lényeg, hogy Portman kisasszony gyönyörű és fantasztikus színésznő, itt is nagyban emeli a film színvonalát! A következő dolog, amit kiemelnék, a remek animált és maszkmesteri munkával éltre hívott lények aspektusa!

Íme a teljesen számítógéppel rajzolt Nass főnök (Brian Blessed hangján szólal meg), a naboo-i gunganek vezetője. Ő csak egy a fantasztikus kreatúrákból, akik felbukkanak, hiszen említhetném még a groteszk Sebulbát, a lebegő Wattot, vagy a hatalmas Jabbát.

Itt pedig a neimoidi Rune Haako (Jerome Blake a teste, James Taylor a hangja), aki pedig egyike a kiváló maszkmesterek által létrehozott szörnyeknek. Blake-et egyébként külön kiemelén, mert 4 különböző karaktert is alakít: Haako mellett a Szenátusban Valorum kancellár jobbkezét, a gusztustalan kinövésekkel teli fejű Mas Ameddát; a Jedi tanács szőrös Oppo Racisis-ét és a túlsúlyos, kékbőrű twi'lek szenátort, Orn Free Taa-t. Bár mind csak alig szerepelnek, meglepően élethűek lettek! Jerome Blake egyébként mind a 3 új részben benne van, de a másodikban nem ő Amedda, Oppoként pedig a már korábban felvett jeleneteit használták, vagyis a forgatáson ott se volt:)

Ugye őt senkinek nem kell bemutatnom?:) Az alig pár mondattal rendelkező Darth Maul annyira karakteres gonosz, hogy azóta is rengeteg helyen összetalálkozhatunk piros-fekete ábrázatával. Őt a nagyszerű kaszkadőr, Ray Park keltette életre (a Sleepy Hollow Fej Nélküli Lovasának teste és az X-Menbeli Varangy). Érdekesség, hogy a hangját viszont nem Park, hanem Peter Serafinowicz adja. Mault is a sminkes banda hozta össze, vörös szemei, apró szarvacskái és kétélű fénykardja emlékezetes negatív hőssé teszik - a film másik nagyon nagy pozitívuma.

A régi szereplők közül Kenny Baker ismét R2-D2, Anthony Daniels most viszont csak a hangját adja C-3PO-nak - valamint Watto vendégei közt a fogatversenyen felfedezhetjük Warwick Davis-t is! Végül, ami borzasztóan fontos: a magyar szinkronosok itt nem baszták el a filmet azzal, hogy Darth Sidious-nak ugyanazt a hangot adták volna, ami az alteregójáé - nyilván a rajongók tudják kiről van szó, úgyhogy le sem írom.

Összesítésben egy kitűnő, bár elég hosszú mozi, néhány kisebb gyengeséggel.

imdb.com felhasználói szerint: 6.5/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem. 5/5 (Bármikor szívesen megnézem, anno moziban is láttam!)

Hírek:

- Lucas bácsi tervezi Indiana Jones 5. kalandját. Mivel a Star Wars-ból már normális mozifilm nem lehet, ezért másik nagy sikerű sorozatát bővíti - kérdés, milyen eredménnyel.

- Liam Neeson a Vörös Sárkánynál már említett Clash of the Titans-ben Zeus-t alakítja majd, valamint nála láttam, hogy készül a '80-as évek legendás sorozatának a Szuper csapatnak (The A-Team) moziváltozata is.

- Natalie Portman szerepelni fog a 2011-es Thorban, ami a Marvel egyik legkedveltebb figurájának történetéről szól.

- Samuel L. Jackson (aki itt a Jedi Tanács tulajdonképpeni góréja, Mace Windu) három filmben is megformálja a félszemű képregény-szuperügynököt, Nick Fury-t. Egyszer már láthattuk őt a Vasember végefőcíme után ebben a szerepben, most viszont a Vasember 2.-ben, egy önálló 2012-es Nick Fury-filmben és a szintén arra az évre tervezett The Avengers-ben is felölti a szemkötőt. (Egyébként korábban azért nem említettem meg őt külön, mert annyira nincs szerepe itt - viszont a második részben annál inkább!)

Ma újfent semmi se lesz a tvben, de mivel manapság éjjel A Bit of Fry and Laurie-t nézünk, ezért filmletöltésre nincs nagy szükségem.

Itt pedig John Williams lenyűgöző műveinek egyike, a Baljós Árnyak főcímzenéje:

Igen, végre itt van! Amit egy éve meg akartam nézni jó sokáig, aztán végül letettem róla... Ha megfigyelitek, ilyen az élet maga is: ha nagyon kell valami, akkor sose lesz a tied, de amikorra már nem akarod, mikorra már nincs rá szükséged, akkor meg az öledbe hull. Na, de csapjunk bele, nézzük ki vagy mi a Vörös Sárkány!

William Blake (1757-1827) angol költő és festő 1805 és 1810 között festette meg a Vörös sárkány-sorozat nyolc képét, melyek a Biblia szövegében említett Nagy Vörös Sárkányhoz kapcsolódnak. A képek közül kettő, a The Great Red Dragon and the Woman Clothed in Sun és a The Great Red Dragon and the Woman Clothed with the Sun című alkotások ihlették Thomas Harris író regényeit, a Red Dragont, a Hannibalt, a Hannibal Risingot és a Silence of the Lambs-et. Ezek mellett írt még egy Black Sunday című művet is - az öt regényből hat film készült. Black Sunday (1977), Az embervadász (1986), (a Red Dragon alapján), A bárányok hallgatnak (1991), Hannibal (2001), az itt tárgyalt mű, valamint a Hannibal ébredése két éve. (Utóbbiról is van már cikk, a többiről nincs.) Tehát a Sárkány-regény második feldolgozásáról írok most. A sztori nagy vonalakban:

Dr. Lectert (Anthony Hopkins), a pszichopata kannibál pszichiátert elkapja Will Graham (Edward Norton) FBI-ügynök. Will különleges gondolkodásmódjának köszönhetően bele tudja élni magát a gyilkosok helyzetébe, képes az ő fejükkel gondolkodni, a szemükkel látni. Hannibal kézre kerítésekor azonban nem csak egy csúnya sebet szerez, de olyan mély lelki sérüléseket is, hogy kilép a Nyomozóhivataltól és visszavonul. Évekkel később egy újabb rettentő gyilkosságsorozat veszi kezdetét, Crawford (Harvey Keitel) pedig megkéri Willt, hogy legyen még egyszer, utoljára a segítségükre. Graham némi civódás után belemegy a dologba. Az új "alany" (Ralph Fiennes) az újságíróktól a Fogtündér nevet kapta, mivel összeharapdálja áldozatait. Ezen kívül széttör minden tükröt ami az útjába kerül, nem kegyelmez az állatoknak sem, és hihetetlen terepismerettel rendelkezik. Az ügy olyannyira kemény diónak ígérkezik, hogy a bűnüldözők kénytelenek dr. Lecter segítségét kérni - ő azonban csak Willel áll szóba...

A bárányok hallgatnak durva volt, a Hannibal talán még durvább, de az ezekhez szinte alig kapcsolódó Manhunter tetszett a legjobban. Aztán mikor megtudtam, hogy utóbbi ugyanabból a regényből készült, mint a Sárkány, akkor már csak az összehasonlítás miatt is meg akartam ezt nézni. Brett Ratner rendezése (X3, Felpörgetve 1-3.) gyökeresen más oldalról ragadja meg Harris írását, mint elődje. Az erőszakot itt nagyon minimalista módon ábrázolják, ami mégis nagyon jót tesz. A 3 főhős (a Sárkány vagy Fogtündér, Graham és Lecter) közt az idő úgy oszlik meg, hogy a nyomozó van a legtöbbet, utána a gyilkos, a doki pedig jelentős idejű mellékszerepet kap. Az embervadásznak kissé más a befejezése, a hangulata, de ennek is megvan a sajátos atmoszférája.Most összehasonlítom a már említett 3 kulcsfigurát a '86-os és a 2002-es moziban:

- Will Graham: William Petersen és Edward Norton. Számomra az előbbi alakítása meggyőzőbb volt, valahogy nála a szenvedés, amin az FBI-os átmegy, jobban érződik. Petersennél sokkal inkább kidolgozott a szerető apa jellemvonás is, plusz ugyebár nem kedvelem Nortont:) 1-0 Az embervadásznak

- A Vörös Sárkány/Fogtündér/Francis Dolarhyde (vagy Dollarhyde): Tom Noonan és Ralph Fiennes. Utóbbi színészi nagyságát nem vonom kétségbe, kitűnően érzékeltette karakterének őrlődését a "szent küldetés" és a szerelem között, sőt talán még az őrület is megjelenik nála, de valahogy az arca, az egész külseje szerintem nem illik ehhez a karakterhez. Túl jóképű, túl ismert arc, valahogy kevésbé, félelmetes mint amilyennek lennie kéne. Tom Noonan ellenben már puszta megjelenésével nagyon hitelessé teszi a Sárkányt, bár a játéka korántsem fogható Fiennes-éhoz, de mégis belőle csak úgy árad az őrület... 2-0, még mindig vezet a Manhunter

- Dr. Hannibal Lecter (vagy Lector): Brian Cox és Anthony Hopkins. Hopkins=Hannibal. 2-1.

A meccs végeredménye: győz a '86-os Az embervadász! Azért nem rossz film a Vörös sárkány, de szerintem Hannibal tökéletességén kívül semmi újat nem tud felmutatni elődjével szemben, így lemarad a versenyben. Ajánlani tudom Anthony Hopkins rajongóinak, vagy akiknek nagyon tetszett A bárányok hallgatnak. Viszont aki egy igazán jó thrillert akar nézni, vagy esetleg olvasta Harris regényét és annak hiteles feldolgozását akarja látni, az inkább válassza a Manhuntert!

imdb.com felhasználói szerint: 7.2/10

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Ralph Fiennes-t jövőre a '80-as években készült Clash of the Titans (ha jól emlékszem, a magyar címe Titánok harca) fantasy újrájában Hádészként láthatjuk. Az eredeti filmet egyszer régen láttam, úgy emlékszem jó volt, szóval ez biztosan érdekes lesz! (Erről és a közben megszületett folytatásáról is van már cikkünk!)

- Anthony Hopkins szintén 2010-ben, szintén egy remake-ben fog játszani, mégpedig a Universal klasszikus horrorjának, a The Wolfmannek egyik hőseként. Szégyen, de a mai napig nem láttam az eredetit (bár a Draculát, a Frankensteint és a Creature from the Black Lagoont se...), de addigra még simán bepótolhatom. (Ezt szintén megnéztem és megírtam, mármint az említett újrát.)

- Brett Rattner rendező úr pedig egy negyedik Beverly Hills-i zsaru forgatását fogja irányítani - de vajon ez minek kell? (Ez a mai napig nem készült e, és most 2016-ot írunk.)

Sajnálatos módon ma már tutira nem fog időm jutni a tegnapi Star Wars I. rész megírására; ma semmi se lesz, de holnap akkor tutira jön egy bejegyzés. Most pedig egy trailer:

     Hú de jól lefordították.

     A ködösnek mondott Anglia olyan csodás emberkéket adott a világnak, mint John Lennon, vagy Sir Bobby Charlton. Meg mint Stephen Fry és Hugh Laurie. És mindössze azért néztem meg ezt a filmet, hogy tudassam a világgal, hogy ők valami hihetetlenül óriási színészek. És nem utolsó sorban azért, mert ez egy fenomenális ürügy, arra, hogy az írás végére odabiggyesszek tőlük valami vicces videót.

     Petert Stephen Fry játssza. Egy bazinagy kastélyt örökölt apjától, gondol egyet, és meghívja a hodályba régi csoporttársait az egyetemről - már 10 éve, hogy végeztek, és asszem, nem is nagyon látták azóta egymást. Szóval jó bulinak ígérkezik a dolog. Eljön Maggie (Emma Thompson), aki alig bír elszakadni e pár napra a macskájától, Sarah (Alphonsia Emmanuel), akit kedvesen csak "fuck-monsternek" titulálnak, és megérkezik Andrew (Kenneth Branagh, a rendező) a nejével (Rita Rudner), ők mindketten Hollywoodban dolgoznak. A manapság csak Dr. Házként istenített Laurie alakítja Rogert, akinek a felesége, (Imelda Staunton) a bébiszittert percenként tárcsázó Mary, szintén a régi banda tagja. Néhány nap alatt kiderül, hogy gyakorlatilag egyikük se elégedett az életével, mindegyikük "selejtes" és úgy tűnik, hogy Peter az egyetlen, aki jól érzi magát, úgy, ahogy van, és nem célja mindenáron szétcseszni az összejövetelt. Épp ezért érdekes a végkifejlet.

     Ez az a típusú film, amire talán azt mondja a nagy többség, hogy unalmas. Igazából egy helyszín van, kábé 10 szereplő, és leginkább a nemek harcáról szól, meg életről és halálról. Épp ezért izgalmas egyébként, na azért nem kell elájulni tőle, de azt kell, hogy mondjam, hogy megéri megnézni. A néhány idegesítő szereplő ellenére. Már csak azért is, mert röhöghetünk egy jót a briteken, amiért csak 3 szavuk van káromkodásra, ellentétben velünk, erre büszkék lehetünk! Mr. Laurie megcsillogtatja zenei tudását, Mr. Fry figurája meg marha jó poénokkal szolgál. Apropó, zene! A nyolcvanas évek legnépszerűbb popslágerei vonulnak fel, amiket tényleg mindenki ismer (pl.: a lengyel beütésű Wáclav Tina Turnertől :)), de egyet-kettőt rohadtul nem oda raktam volna, ahova tették. Meg azért van pár erőltetett jelenet. De mondjuk az eleje, az erős kezdés, hatásos. Tehát ez amolyan kedves meg komoly film. Igen valószínű, ha nem azok szerepelnek benne akik, akkor értékelhetetlen lenne. Mármint általam.

      Most pedig készüljön fel a kedves (angolul tudó) olvasó valami egészen katasztrofális baromságra, ami ugyanakkor felbecsülhetetlen érték. Ill. több ilyen baromságra.

Jean Reno egy könnyedebb szerepben. Olyan, mintha eddigi alakításait figurázná ki saját maga:)

Hubert (Reno, de ezúttal nem azonos a hasonló [ál]nevű középkori herceggel) egy saját módszereivel dolgozó zsaru Párizsban. Halálosan céloz, de szívesebben hagyatkozik az ökleire. Miután egy véletlennek köszönhetően kétszer is 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okoz a rendőrfőnök fiának, kényszerpihenőre küldik, azonban nem tudja, mit kezdjen magával - még nőzni se tud, mert 19 évvel ezelőtti szerelmének emléke a mai napig kihat rá. Azonban érkezik egy hívás egyenesen Japánból: egykori kedvese elhunyt és mindenét ráhagyta. A minden pedig egy dobozkányi emlék, egy bankszámla és egy lány - aki Hubert lánya (Yumi - Ryoko Hiroshue)! Hősünk, nyakán idióta egykori kollégájával (Michel Muller, akinek valami hihetetlenül ronda és gusztustalan füle van) és újdonsült gyermekével, nyomozásba kezd szerelme halálának ügyében - hamarosan pedig az egész Yakuza a nyomukban lesz!

Gerard Krawczyk, a Taxi 2-4. rendezője itt is kitett magáért: van lövöldözés, bunyó, sok vicces pillanat, szóval vérbeli francia akció-vígjáték! Reno kitűnő, ez nem is meglepő, hiszen eddig csupán egy igazán szar filmet láttam, amiben szerepelt, ez pedig az azóta folytatást is megért Rózsaszín párduc-újra. (Érdekes, hogy a 2. rész egy hét alatt eltűnt a süllyesztőben, már senki nem is emlékszik rá - mondjuk ha olyan szeméthalmaz, mint az elődje, akkor megértem...) Visszatérve ide: a többi szereplő se rossz.

Ryoko Hiroshue olyan mint egy rajzfilmfigura: színes, érzelmekben gazdag, vicces, olyan kis aranyos:) Mullerből meg igazán tényleg csak a nagyon gusztustalan füle maradt meg, meg az, hogy mennyit káromkodik - a szerencsétlen segítőtárs alapfigurája. A gonosz az a Yoshi Oida, aki a Taxi 2-ben volt a fő megbízója a nindzsáknak.

A Wasabi kellemes esti szórakozás, gyakorlatilag félévente van, így bárki megnézheti, mostanság már exkluzíve a viaszaton mindig.

imdb.com felhasználói szerint: 6.6/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Kitűnő, bármennyiszer nézhető.)

Tegnap végre láttam a Vörös sárkányt, amit egy éve nagyon sokáig kerestem, erről még mindenképp lesz egy bejegyzés. A mai tv-műsorral egyelőre nem vagyok még tisztában, úgyhogy hogy holnap jövünk-e (jövök-e...) az már kérdéses.

Kicsit megkésve, de itt jön a tegnap beígért írás. John Carpenter olyan filmtörténeti remekműveket tett le az asztalra, mint A 13-as rendőrőrs ostroma, A dolog vagy a Halloween. Jelen esetben ezekből mindössze a legutolsót láttam, de mivel úgyis egy ahhoz lazán kapcsolódó filmről van szó, ezért most ezt veszem kicsit górcső alá.

1978-ban mutatták be az őrült, ok nélkül gyilkoló Michael Myers első mészárlását, amely sokak szerint a slasher (Egy ember éles tárgyakkal gyilkol le sok embert, van benne kis szex, néha kis viccesség és elég véres.) műfaj megteremtője lett. Sajnos majdnem 30 év távlatából viszont a Halloween már nem állja meg a helyét - közismert zenéje, amit mellesleg maga Carpenter írt, viszont annál inkább! A 2. részt azt hiszem láttam, de már nem emlékszem vissza rá, így nem tudok átkötni... (Azt hiszem, erről később született írás, de nem vagyok biztos benne.) 1982-ben nagy változások történtek a 3. Halloween készítésekor. Az alkotók úgy döntöttek, most egy kicsit más irányba indulnak el, és bemutatnak egy szintén azon az ünnepen történő, viszont Michaelhöz nem köthető horrorisztikus eseményt. A rendező- és a forgatókönyvíró-váltás után aztán az első rész direktorjának munkatársai vették át a készítést és megszületett valami, ami egész más, mint a már megszokott Halloweenek.

Dr. Dan Challis (Tom Atkins) osztályán rejtélyes gyilkosság történik. A zavarodottan behozott öregembert puszta kézzel megöli egy ismeretlen alak, aki ezek után felgyújtja magát és saját autójában porrá ég. A doktor az áldozat szemrevaló lányával (Stacey Nelkin) elindul, hogy megtudja, vajon miért kellett az idős játékboltosnak meghalnia. A szálak pedig a mindenhol agyonreklámozott Silver Shamrock gyárhoz vezetnek, ahol új, különleges minőségű Halloween-maszkokat gyártanak. Minden gyermek ilyeneket akar, azonban hőseink hamarosan rájönnek, hogy nem csak egyszerű borzongató álarcokról van szó, hanem valami sokkal ijesztőbb és végzetes dologról! 

Az elején úgy gondoltam, látva a minőséget és azt, hogy a Film+ adja, hogy ez valami nagyon nagy gagyi szemét lesz. Az öreg pofa meggyilkolása viszont igen durva volt, és onnantól a figyelmem nem lankadt, mert egyre érdekesebb és brutálisabb lett a film. Bár magát a sztorit néha ki lehet találni, mégis izgalmas és nagyon beteg, így nem fogunk csalódni benne!

A színészek jórészt ismeretlenek. Tom Atkins több Carpenter-filmben is szerepelt már, Stacey Nelkin Woody Allen egykori múzsája, a főgonoszt alakító Dan O'Herlihy pedig az első két Robotzsaruban a cég elnökét testesítette meg. Annak ellenére, hogy meglepő módon nekem nagyon tetszett a Boszorkányos időszak, anno mégis megbukott. Érdekes viszont, hogy a belőle készült regény bestseller lett...

Végezetül annyit mondanék, hogy a retro-horror imádóinak kötelező darab, a Halloween-rajongók viszont biztosan nem szeretik. Én ajánlom mindenkinek, aki valami igazán ijesztőt akar látni - bár lehet csak nekem volt az...

imdb.com felhasználói szerint: 4.5/10 (Sajnos ez is ellenem szól...) (Bár 7 év alatt 0.8-at emelkedett!)

Szerintem: 5/5 (Mondjuk többszöri nézésre már biztos nem lenne ilyen magas a pontszám.)

Utólagos szerkesztés: 2016-ban rátaláltam erre a filmre eredeti dvdn az Intersparban, 199 Ft-ért. Ez a lemez rendkívül csupasz, mindössze egy angol-magyar nyelvválasztási és egy közvetlen jelenet-elérési menü van, a főmenü statikus, még "másolni tilos" feliratok sincsenek. Második nézésre úgy gondolom, hogy ezt a filmet a forgatókönyvíró (aki egyben a rendező is) tapasztalatlansága "rontotta el". A pasinak volt egy marhajó ötlete, ami keresztezte a modern technikát az ősi átkokkal, de mindent, ami ezen felül van, elsietett, és emiatt hiteltelenített. A hős kvázi alkoholizmusa például teljesen lényegtelen, és a közte meg a szép lány közti románc túl gyors és megalapozatlan. Vagy a csaj ekkora ribanc, vagy a pasi ennyire csábító, de utóbbit már csak ránézésre se tudom elhinni róla - ahogy mondjuk azt se, hogy bármikor bármilyen helyzetből kivágja magát, sokszor szó szerint. Ugyanígy a foglalkozása - valamilyen orvos - szintén mellékes, a teljes játékidő folyamán egyetlen alkalommal hivatkozik rá, hogy ő doktor, másképp semmi haszna nincs a történet szempontjából. Sajnos magáról a cselekményről is elmondható, hogy erőltetett és rohamléptekkel halad - 8 nappal Halloween előtt kezdünk, de a tényleges eseménysor csak az utolsó 2 napban játszódik le, a többi napokból vagy semmit sem látunk, vagy csak egy-egy jelenetet. Plusz negatívum, hogy a gyilkosságokat elkendőzik, a főgonosz halála pedig irtó béna. Azért felfedeztem egy új érdekességet: Az elején a gyilkost játszó férfi az a Richard "Dick" Warlock, aki a Halloween II-ben keltette életre Michaelt és a Péntek 13 V. részén is dolgozott. Ha most kellene értékelnem a Boszorkányos időszakot, akkor inkább 4/5-öt adnék rá, de tény, hogy vannak benne felejthetetlenül rémisztő jelenetek és ahogy már mondtam, az alapötlet óriási. 

Ma éjjel végre adják a Vörös sárkányt, amit mindenképpen megnézek, előtte pedig azt hiszem Jean Reno távol-keleti balhéját bámulom majd a viasaton. Itt pedig egy erősen videotékás trailer, aminek egyetlen igazi pozitívuma, hogy jó rövid:)

Hú, gyerekek, ez egy rakás szemét. Beleszaladtam a Babylon 5 utódsorozatába, a Crusade-be, ami hogy úgy mondjam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (magyarul mocskosul nagyot bukott). Ez a valami ahhoz tartozik, és mindössze néhány apróság miatt kapcsolható a B5-höz. Ha a képről levennénk a 2 minbarit, a drazit és a narn hölgyet, majd mondjuk helyettesítenénk két romulannal, egy klingonnal meg egy vulkánival, akkor lazán lehetne egy Star Trek-mozi plakátja is. De ugyanígy random beilleszthető lenne akármelyik szájfáj (mer így kell mondani) világba.

Ráadásként a közepén rájöttem, hogy ezt már láttam valaha, valahol, de nem tudom hol és mikor. Viszont rögtön emlékeztem az árulóra (Kafta Miniszter - Mackenzie Gray), aki az egyik pozitívuma ennek a filmnek nevezett akárminek. Még 3 dolog van, ami jó benne: Andreas Katsulas (az utolsó G'Kar alakítása), a szép számítógépes grafika, és az ellenséges hajó kapitányának szimpatikus, köpenyes figurája. De annyi sok rossz van benne, hogy mindezért nem éri meg megnézni...

A főszereplő pasi egy seggfej, a csaj, aki mellette szolgál egy még nagyobb seggfej. A minbari látnok egy jól sikerült Lennier-utánzat, viszont a holoruhás kémcsávó nagyon gagyi, a viccesnek szánt nagyon buta drazi nem poénos, a narn csajnak meg nem túl narn-szerű a feje. A Szürkék Tanácsa pedig ledegradálódott egy csapat mellékszereplőre, akik G'Kar egyetlen szavára megváltoztatják a döntésüket. Az első 30 percre nincs mentség, ez konkrétan egy vödörnyi fos, hihetetlenül rossz kliséhalmaz, ami semmiről se szól. Utána a sztori beindul, de izgulni nem fogunk, mert nem lehet. A "csúcs" viszont az a lehetetlenül illúzióromboló, felfoghatatlanul ostoba dolog, ahogy a seggfej csajszi a fegyverzetet irányítja. Szóval ezt mintha nem is J. Michael Straczynski, hanem valami utca embere, vagy a szomszéd kislány találta volna ki.

Egy szó, mint száz: ne nézzétek meg, max. ha Crusade-rajongók vagytok (ilyen ember szerintem Magyarhonban tuti nincs...).

imdb.com felhasználói szerint: 6/10 (Reális...) (7 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 1/5 (Andreas Katsulas, a CGI és a két rejtélyes, ellenséges idegen teszi ki. Amúgy unalmas kliséhalmaz.)

Ma semmi nem lesz, lehet letöltök valamit - de lehet, hogy nem. Ma még egy bejegyzés biztosan készül. Ehhez a hogyhíjjákhoz meg videót be se teszek, annyira fölösleges...

     Na, ezt tényleg kár lenne kihagyni.

     A Tanácsköztársaság kezdetén járunk, Budapesten. Egy nem mindennapi, isteni humorral megáldott család életébe pillanthatunk bé. Az apa (Latinovits Zoltán) egy nap úgy dönt, menni kell Bécsbe. Tehát mind elindulnak: anya (Ruttkai Éva), a két gyerek, Gabi (Ruttkay Attila), Gyuri (Losonci Gábor), meg velük megy Jancsi, az apa testvére, aki a rendszer első számú ellenségei közé tartozik. A cél tehát Bécs, előbb azért megszállnak az apa húgánál, Erzsinél (Törőcsik Mari), Sopronban. Igazából semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték, különféle kisebb-nagyobb bajba keverednek, de az egész történetet Gabi tolmácsolásában ismerhetjük meg, szóval gyermekien kedvesnek tűnik minden, ami velük megesett. Végül vissza is mennek Pestre, szóval ez alapján úgy tűnik, nem túl eseménydús a film, pedig ez nem így van.

    Olyan eszement figurákkal találkozhatunk, hogy csak na. Például meggyőződhetünk a korabeli rendőrség rátermettségéről Sinkovits Imre által, aki, mint felnőtt SÜN, nem tud elbánni egy betörőkölyökkel, akit meg Szacsvay László alakít. A Tanácsköztársaság dicső ünnepségét meg képes megzavarni az, hogy az anyuka, egy szál pendelyben se, próbálja kiszabadítani másodszülöttjének fejét az erkély rácsai közül. Egy családi ebéd folyamán meg kiderül, hogy így, vagy úgy, de egyszer már mindenkit fejre ejtett a dajka, s ezen érintetteknek tartózkodniuk kell a bölcs hozzászólásoktól. A család minden tagja lökött valamennyire, mégis számíthatnak egymásra, illetve csakis egymásra számíthatnak, legyen szó arról, hogy bőröndökbe kell pakolászni, vagy akár arról, hogy meg kell menteni egymás életét.

     Mindenki óriásit alakít, kiemelném Kállai Ferencet, Dayka Margitot, Major Tamást, Horváth Gyulát, Schubert Évát. A főszereplők szintén csodásak, Latinovitsot megint egy új oldaláról ismerhetjük meg, például nehezen mozog a karaktere kétszárnyú létrával zárt térben. :) Az elején az a felgyorsított jelenet valami eszementül marhajó! Meg a visszatérő lábmosás szimbólum...

     Száz póknak is egy a térde, ahogy tanult kollégám szokta mondani, a lényeg, hogy meg kell nézni ezt a filmet. Vicces is, elgondolkodtató is, kedves is.

Kis éji vers rovat. Amit orvul leszedtek.

     Boldog Szülinapot Bill Murray! Ha nem lenne az Idétlen időkig, egész más ember lennék. Szóval köszi.

     A szülinapos a címszereplőnk, ő Bob, akit a pszichiáterek valószínűleg amolyan állatorvosi lóként kategorizálnának, mert megvan neki minden létező - meg egynéhány talán nem is létező - neurológiai és mentális betegség. Ugyanakkor megnyerő ember, viszont ezt a tulajdonságát nem igazán látja újdonsült orvosa, Dr. Leo Marvin (Richard Dreyfuss), akihez érdekes körülmények között, csak úgy "küldték" a pácienst. Már az első találkozás alkalmával feltűnik a dokinak, hogy nem mindennapi pacák a betege, de semmi egyébre nem gondol. Közli vele, hogy egy hónapra szabira megy, ad neki egy könyvet és csá. De Bob ragaszkodik Marvin doktorhoz, olyannyira, hogy leküzdve a bacilusoktól való félelmét, felszáll a távolsági buszra és néhány rosszakaró szomszéd segítségével az orvos nyaralójáig is eljut. És hát itt jön egy olyan klisé, hogy amíg a doki családja imádja Bob haverunkat, és ő segít nekik ott, ahol tud, addig a családfő eljut odáig a kibírhatatlan pali jóvoltából, hogy más már nem jut eszébe, csakis valami törvénybeütköző, hogy megszabaduljon tőle...

    Az elején halálra unja magát az ember, azt kell, hogy mondjam, de később egyre inkább kibontakozik a sztori, és jó kis film kerekedik ki belőle. Frank Oznak köszönhetjük a rendezést, a két főszereplő remekül kiegészíti egymást. Aki annak ellenére, hogy elmebeteget játszik, és egy tégelyben úszkáló "cetet" hord a nyakában, mégis teljesen természetesnek hat, az az igazi színész. Esetünkben ez Bill Murray művész úr.

    Azért is jó film ez, mert a végét nagyon eltalálták. Valahogy sejthető, hogy az lesz, ami, és mégis meglepő. 

    Vacsoraidő rovat.   

Szeretem a francia filmeket, főleg a fantasy-t és az akciót. Első látásra ez kicsit mindkettő, úgyhogy pont jó. Már nagyon sokszor meg akartam nézni, de eddig sose sikerült, most viszont, hogy túl vagyok rajta, megnézhetem a 2. részét is:)

Niemans felügyelő (Jean Rönó Reno) egy különös gyilkossági ügyben nyomoz a hegyekben lévő, önellátó egyetem-faluban. Szerinte az elkövető mutatni akar valamit, vagy rá akarja őt vezeti valamire. A nyomokat követve eljut egy másik faluba, ahol összeakad Kerkerian hadnaggyal (Vincent Cassel), aki pedig egy furcsa betörési és sírrongálási esetben szaglászik - ráadásul mindketten ugyanannak a gyanúsítottnak a lakásába akarnak bejutni. Niemans és Kerkerian egymás tökéletes ellentétei. Míg az előbbi idősebb, tapasztaltabb, nyugodt és szótlan, addig az utóbbi hirtelen haragú, fiatal, forrófejű és nagyszájú. Mialatt a fiatal zsaru az öregebből próbálja kihúzni, hogy mit tud, egyre több lesz a rejtély köröttük és az áldozatok száma is nő. Az egyetem falai pedig borzalmas titkot rejtenek...

Mindkét főhőssel remekül tudtam azonosulni. Míg személyiségben Reno figurája közelebb áll hozzám, volt egy pár dolog, amit úgy csinálnék, mint Cassel karaktere. Utóbbi remek humorforrás, plusz neki lehet úgy igazán szurkolni. Jean Reno itt egy tőle egészen szokatlan alakot testesít meg, de meg kell hagyni, remekül csinálja. Ifjabb partnere kellőképpen helytáll, szóval ez a páros nagyszerűen működik a vásznon. A női főhős, Fanny (Nadia Fares), esetében Niemans felügyelő álláspontján voltam végig és örülök, hogy a dolgok úgy alakultak számára ahogy. Van a lányban valami, amitől érdekes lesz, amitől gyanakszunk rá, de aztán mégse - a film újabb nagy erénye.

Azonban korántsem tökéletes alkotás ez. A közepén kitalálhatod, ki a gyilkos, bár a végén aztán meglepődsz, mert igazad is van, meg nem is:) Viszont miután világossá válik minden, a végső leszámoláskor sajnos már átlagossá és érdektelenné válik az egész konfliktus. Ekkora elveszik a remek, félelemből és misztikumból kevert légkör, megszűnik a feszültség és emiatt már nem tud a néző tovább szurkolni a karaktereknek.

Röviden: Az eleje nagyon jó, a közepére kicsit felemás lesz a dolog, a vége pedig már szinte klisészerű.

imdb.com felhasználói szerint: 6.9/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Azért sok rosszabbat láttam már...)

Ma este nem lesz semmi, úgyhogy asszem megnézem az uccsó B5-filmet. Trailert azt nem kaptok, mer úgyse tudtok franciául:)

Amerikai-ázsiai együttműködésben készült filmecskék sora, ami az AniMátrixhoz hasonlóan a már meglévő, nagy sikerű hollywoodi mozifilm rajzolt kiegészítése, továbbgondolása. Hat kis sztori elevenedik meg előttünk, amiket meg lehet nézni külön-külön, vagy egyszerre is. Mindegyik kicsit hasonló, de mégis más, mind hozzátesz valamit a Batman-mítoszhoz.

Az első négy deszkás gyerekről szól, akik közül hárman tanúi voltak Batman (Kevin Conroy, aki az első Batman-rajzfilm óta adja a karakter hangját) és a Vakondember harcának, majd ezt mesélik el társuknak. Három különböző szemszögből, három különféle hőst írnak le a csodálkozó negyediknek, aki viszont hamarosan szintén találkozik a címszereplővel - nem akármilyen körülmények közt!

Másodszor egy elég kemény látványvilágú, sötét tónusú kisfilmet kapunk, amiben Gordon felügyelő csapatának egyik új tagja, Allen nyomozó (Gary Dourdan) a főszereplő. A nyomozó nem szívleli Batmant, egészen addig, amíg egy véres csatában saját szemével meg nem győződik a Sötét Lovag hősiességéről.

Harmadszor az új Denevérember-mozikban már látott Lucius Fox (Kevin Michael Richardson) elevenedik meg, aki a fiatal Bruce Wayne-nek egy új szerkentyűt készít, ami visszaveri a fegyverek golyóit. Hősünk azonban szembesül azzal, hogy ezzel saját testi épségének védése közben súlyosan megsebesíthet másokat...

Egészen a negyedik filmecskéig várnunk kell, hogy kapjunk pár igazi szupergonoszt, jelen esetben a Madárijesztő és Killer Croc a két rosszfiú, akiket Batmannek le kell győznie. Mégis ez az első, ami valahogy nem lett annyira jó, mert maga a történet semmiről nem szól, csak egy kis akció-jelenetsor.

Az ötödikben a Batman: Kezdődik!-ben látható tréning egy darabkájába tekinthetünk bele, egész pontosan abba, hogy hogyan tanulja meg Bruce legyőzni a fájdalmat egy kiátkozott indiai nőtől, Cassandrától (Parminder Nagra, a Vészhelyzet Neelája).

Az utolsóban pedig egy újabb szupergonosz, Deadshot (magyar nevét nem tudom, Jim Meskimen) és a Denevérember párbaját láthatjuk, a tét pedig Gordon felügyelő élete!

Nehéz eldönteni, melyik a legjobb. Az első a legviccesebb, talán a második, a harmadik és az utolsó a leginkább "Batmanes", az 5. úgy egészében véve nem túl érdekes, a 4. pedig kicsit jobb sztorival lenne az igazi, így inkább olyan, mintha egy random Denevérember-film valamelyik akció-blokkját néznénk meg.

Összesítésben viszont az egész tetszett, az anime-világ csak az elsőben volt picit zavaró, hozzám az amerikai hatású rajzok közelebb állnak.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10

Szerintem: 4/5 (Újranézéssel talán még nőhet a pontszám.)

Végezetül jöjjön egy trailer, ami elég jó: Leszedték.

Van, aki nem hallotta még Ridley Scott nevét? Gondolom nincs. Scottnak köszönhetjük ugyanis az olyan filmeket, mint az Alien, a Szárnyas fejvadász vagy a Hannibal. 1985-re már befutott az előbb említett űrlényes, meg a kiberpunk-film miatt, ekkor készítette el ezt a korai fantasy-t, a még szinte ismeretlen Tom Cruise-zal és a már nagyon is ismert Tim Curry-vel.

Egy csodás világban járunk, ahol boldogság és varázslat fűszerezi meg az édes életet. Főszereplőnk Lili hercegnő (Mia Sara), aki királyi származása ellenére a hatalmas, mágikus erdőben szeret csellengeni kedves barátjával, társával, az erdőlakó Jackkel (Tom Cruise). A fiatalok szerelmesek egymásba, boldogok, minden tökéletes. Aztán egy nap Jack megmutatja Lilinek az erdő legnagyobb titkát, az Unikornisokat. Az ártatlan hercegnő viszont megérinti az egyik Egyszarvút, nem tudván, hogy tiltott, szent állat... Ugyanekkor a Sötétség Ura (Tim Curry) az Örök Éjszaka eljövetelének elősegítésén fáradozik; elküldi goblin szolgáit, hogy végezzenek az Unikornisokkal és hozzák el neki a mágikus szarvakat. Éppen kapóra jön egy lány, aki túl közel merészkedik az egyik csodás teremtményhez. A tragédia megtörténik, és az univerzum sorsa veszélybe kerül. Egy hősre van szükség, aki megküzd a Gonosszal, segít visszaállítani a régi rendet és megmenti a fogságba esett hercegnőt! Az erdő tündérei (Gump - David Bennent, Zuzmó - Bill Barty, Fűzfa Tom - Cork Hubbert és Oona - Annabelle Lanyon) Jacket választják erre a feladatra, de vajon lesz elég erő és bátorság az ifjúban, ha óriásokkal, egy tavi démonnal és magával a rettegett Sötétséggel kell szembenéznie?

Ez egy csodás mese, ami lassan 25 éves mivolta ellenére is lenyűgöző. A képi világ kitűnően érzékelteti a fenyegető veszélyt, a kosztümök és a szörnyek hitelesek, a maszkmesteri munka pedig egy Ridley Scott-filmtől elvárhatóan fantasztikus! A színészek közül leginkább Tim Curry az, akit ki kell emelnem. Dacára az elképesztően valósághű démon-maszknak és ruhának, a Sötétség Ura Curry-nek köszönhetően lesz személyiséggel, élettel telítődött figura, aki szinte lelép a vászonról, olyan valóságos. A Legenda nagyrészt emiatt a hihetetlen karakter miatt maradt meg a mai napig.

A tündérek alakítói nagyszerű munkát végeztek, ők is elég hitelesek, bár David Bennent túljátssza Gumpot, de a többiek alakításából ez nem von le. A bal oldalt látható két törpe színészek, Bill Barty és Cork Hubbert keltik életre a kötelező vicces figurákat, a jobb oldali Annabelle Lanyon Oonája pedig a mágikus lény, aki segíti a hősöket - tisztára olyanok, mint George Lucas Willow-jának karakterei.

Tom Cruise ekkoriban ismeretlen volt, de még valaki. Bár nem sok múlott rajta a sikerből, szerintem. Mia Sarát még a Meglógtam a Ferrarival-ban láthattuk egyszer, azóta mindössze középszerű, vagy annál is rosszabb szerepeket kapott csak... A Legendának egy nagyon nagy baja van, mégpedig az, hogy rendkívül kevés a szereplő, emiatt nem nyeri el azt az epikus jelleget, amit például a már említett Willow kapott. A helyszínekből is csak kettő van, ezért ha a nagyszerű figurák és a remek színészek, akik a bőrükbe bújtak, nem lennének, akkor bizony korántsem volna ilyen nagy hatású. A másik, ami még a történet hátrányára válhat, hogy nagyon lassan indul be, az első 30-40 percben nehezen követhetőek az események.

Ezektől függetlenül nekem tetszett a Legend, most láttam másodszorra. Ajánlani tudom a régi fantasy-mozik kedvelőinek, a szörnyek imádóinak és azoknak, akik szeretik a karakteres rosszakat!

imdb.com felhasználói szerint: 6.5/10 (7 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (A már említett dolgok miatt.)

A rendező úr 2011-ben egy új Alien-folytatáson fog dolgozni, úgyhogy ez a sorozat sem kerülheti el az újrázást - vagy talán kap egy 0. részt? Remélem akkor a Predator is megjelenik majd egy saját filmben a jövőben, még legalább egyszer! (Az elkészült Prometheus-nak végülis vajmi kevés köze van az Alienhez, állítólag még két folytatás szükséges, hogy elérjenek oda, ahonnan A nyolcadik utas indul... A Predator pedig hosszú ideje nem kapott új filmet, a legutóbbi Ragadozók elég fura volt...)

Ma mindenképpen írok a Batman: Gotham Lovagjáról, este pedig ismét sok film lesz; többek közt a tv2 ismét adja a Brazilt, amit biztosan megnézek, ha nem ma este, akkor holnap, vagy azután, hogy írhassak róla. Valamint lesz a Bíbor folyók, az HBO-n az Indiana Jones 3. és az Erőszakik, az m1-en pedig az Isten nem ver Bobbal. Közben pedig még A megtorlót is sugározzák, szóval holnap is legalább egy új bejegyzés várható majd! (A legutolsót kivéve mindegyikről van már cikk.)

Az eredeti trailer itt, megjegyzem, elég félelmetes, a film viszont korántsem az:

Annak idején, talán 2 éve, mikor először láttam ezt a filmet a tvben, nagyon érdekesnek tűnt a reklámok alapján. (Akkor is a tv2 adta és mivel nem túl régi, ezért elképzelhető, hogy magyar premier volt.) Hiszen a főszerepben Gary Oldmannel nem lehet rossz mozit csinálni (lásd: Drakula, HP 3., Lost in Space). Nézés közben felbukkant még pár ismert arc és egyre inkább úgy éreztem, hogy ez valami olyasmi, amiért érdemes volt leülni a képernyő elé! A Blöff és a Ravasz, az Agy... stílusában készült Döglött hal mintha ezek paródiája vagy újragondolása lenne. A szálak kuszák és gyakran nehéz követni őket, de egyszer csak minden és mindenki találkozik.

Adott Lynch (Oldman), a profi angol bérgyilkos. Hideg, érzelemmentes. Egy szép napon Londonba érkezve reflexből leüt egy tolvajt, aki ellopott egy mobiltelefont - élete pedig ettől a pillanattól gyökeresen megváltozik!

Ott van még Abe (Andrew Lee Potts), aki egy kulcsmásolónál dolgozó fiatal, felelőtlen alak. Most éppen újabb baklövést követett el - felcsinálta a barátnőjét, Mimit (Elena Anaya). A lány elmegy az anyjához egy időre, hogy feldolgozza az eseményeket, vagyis ott akarja hagyni hősünket. Abe mindent megpróbál, hogy legalább elutazása előtt kedvére tegyen Miminek, még a telefonját is kölcsönadja neki. Miközben kávét vesz, nem sejti, hogy szerelme egy srácot üldöz, aki kikapta a kezéből a telefont és elszaladt. Mivel azonban egy pofa megállítja a rablót, és a telefon visszakerül hozzá, így mindebből semmit se vesz észre. Hamarosan viszont rejtélyes hívásokat kezd kapni és csak ez lesz a legkisebb gondja...

Közben Danny (Robert Carlyle), a sztriptízbár-tulajdonos, üvöltöző uzsorás is útnak indul, hogy lyukat ordítson hitelezettjei hasába, telefonkagylójába, esetleg mindkettőbe.

Lynch különös megbízója pedig elindítja Virgilt (Billy Zane), az összekötőt, hogy találjon egy másik bérgyilkost és keressék meg a szűkszavú angolt. Az új kolléga viszont az ápolatlan, mogorva és hirtelen haragú Dragan (Karel Roden), aki első perctől rühell mindent és mindenkit. Hamarosan egy pénzzel teli táska, pár pisztoly, egy szado-mazoban jártas prostituált és egy Fish (vagyis Hal - Terence Stamp) nevű pofa is feltűnik, innentől pedig végképp elszabadul a pokol!

Annak idejéről két dolog maradt meg: az egyik Karel Roden, akit a Hellboy óta kedvelek, a másik pedig egy Jimi Mistry nevű szörnyen irritáló alak. Egyszerűen utálom a "füves" karaktereket, annyira bárgyúak, idióták és zavaróak - na, ő pont ilyen. Második alkalomra ellenben már szinte fel se tűnt, több okból se.

Ugyanis nem semmi embereket toboroztak össze erre az ámokfutamra és az alapanyag sem rossz. Megtalálhatjuk a Blöff vesztes figuráit, a látomás-szerű részeket, mikor egy pillanatra betekinthetünk a szereplők agyába, és a féktelen lövöldözést is. Mégis, a helyzet az, hogy a Döglött hal inkább egy érdekes, néhol vicces, máshol különös film lett, amiben azok a dolgok, amik Guy Ritchie-nél klappoltak, nem működnek - vagy nem úgy, ahogy kéne, hogy működjenek.

Viszont az újranézés határozottan jót tett neki, így másodjára már jobban tetszett, de még egy-két alkalom biztosan kell, hogy végre kijelentsem, hogy ez egy jó film. Addig is:

imdb.com felhasználói szerint: 5.3/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem. 5/5

Szerkesztés: Harmadik nézésre már azt mondom, hogy ez egy marhajó film:) A végső "leszámolásnál" annyit röhögtem:D És azóta megvan eredeti dvdn!

Ígéretem szerint ma megnéztem a Legendát és a Batman: Gotham Lovagját, így ezekről is lesz bejegyzés hamarosan. Éjjel, aki még nem látta, nézze meg a Halhatatlanokat az m1-en, én pedig nemsokára ismét jelentkezem!

A kedvenc Terence Hill-filmem.

A történet szerint a Kék Szemű most a Dave nevű újonc rendőr, aki véletlenül egy vörös plutónium-rakéta tesztjénél a robbantás helyszínén van. Csodás módon túléli az esetet, ráadásul hamarosan rádöbben, hogy mágikus, emberfeletti képességekre tett szert! Ezekkel az adottságokkal pedig az őrületbe kergeti társát, Willy Dunlop őrmestert (Ernest Borgnine). A várost közben elárasztja a hamis pénz, a szálak pedig Tony Torpedohoz (Marc Lawrence) vezetnek. A helyzetet bonyolítja a legendás díva, Rosie Labouche (Joanne Dru) felbukkanása, ráadásul Dunlop őrmester egy hajóval együtt eltűnik és Dave-et emiatt gyilkossággal vádolják. Még szerencse, hogy nem tudják kivégezni a szuperereje miatt! Már csak ki kell szabadulnia, elfognia a valódi bűnösöket és kimentenie öreg társát a fagyos hullámsírból - de hősünknek ez semmi, csak nehogy valami vörös színű kerüljön az útjába, mert akkor ereje egyből elszáll!

Ez a film nemcsak egy fülbemászó zenéjű, szerethető vígjáték, de egyben nagyszerű paródiája az amerikai szuperhősöknek. Az egyik jelenetben Hill egy Superman-Action Comics magazint olvas, ennél egyértelműbb utalás nem is kell, de ha még kéne, akkor ott a vörös szín, mint gyengeség, ami szintén utal az említett képregény-figurára. 1980-ra még csak egy pár Tarzan-mozi volt és az Acélember 1978-as első filmvásznas kalandja. (Szerkesztés: Ez nem teljesen így van.) Hill ekkor robbant be, mint az első olasz szuperhős, és állítom, hogy olyan jól sikerült a Supersnooper [az amerikai címe], hogy máig megállja a helyét - bár elsősorban paródiaként tekintve.

Hill bácsi itt is a tőle megszokott színvonalat nyújtja, az igazi "sztár" viszont Ernest Borgnine, aki bebizonyítja, hogy a kemény katonaszerepek mellett a poénkodás sem áll távol tőle:) Mellettük fel lehet fedezni jó pár ismerős arcot egyéb Spencer-Hill filmekből is, pl. a Bunkó Vagy Bugsy-t mondogatót és magát a bunkó Bugsy-t is. Realizmust ne várjunk el, itt pont az a lényeg, hogy ahogy a legtöbb képregényhős, Dave is hihetetlen és megmagyarázhatatlan dolgokat él át. Én nagyon kedvelem ezt a filmet. Nem akar több lenni annál, ami, másfél óra kikapcsolódást és nevetést nyújt!

Kiegészítés 2024-ből: Az alábbi ismerős pofák bukkannak fel a játékidő során = A kivégzésnél a pap Harold Bergman, a Nincs kettő négy nélkülben a hasonmás-ügynökség vezetője. A rakéta kilövésekor beszélő főtiszt Woody Woodbury, az admirális az ...és megint dühbe jövünk!-ből (a kilőtt rakéta egyébként a valóban a Holdra indult Saturn V). A "Bunkó Vagy Bugsy"-ember (vagyis Nimfas) Sal Borghese, ő Anulu a Kincs, ami nincsben; mellette valóban felbukkan "Bugsy", tehát Claudio Ruffini is, a harmadik társuk pedig Sergio Smacchi, aki szintén ott van az ...és megint dühbe jövünk!-ben, csak bajusz nélkül. A SIlvius-t játszó Herb Goldstein a nagybácsi, aki a térképet adja a Kincs, ami nincsben, a vurstliban a jegyárus meg Buffy Dee, aki K-1 a Nyomás utána!-ban. Pár furcsa dolgot észrevettem a történetben, amiknek nincs magyarázata: 1. Amikor Dave elmegy Silvius házába, ott a három pasast, akiket összever, nem kérdezi ki, nem tartóztatja le, csak simán ott hagyja őket. A jegyárusnál se érdeklődik arról, ki volt az a három ember, aki ugyanazt kereste, mint ő. Szerintem ez nem fér bele a "korrupt zsaru vagyok"-akció keretébe és ha hihetünk Torpedonak, akkor Silvius később ténylegesen meghal, valószínűleg e három keze által. Magyarul hősünk ekkor futni hagyja a bűnözőket a semmiért és végülis ezzel előidéz egy gyilkosságot. 2. Amikor Rosie megérkezik a repülőtérre, az őrmester felismeri az említett triót már messziről, ráadásul azt is tudja, hogy Torpedo emberei ÉS a művésznőért jöttek. Ezek szerint (ha ez nem a szinkron hibája), nyilvános a kapcsolat a halkereskedő meg a díva között? Akkor viszont ebben az esetben Dave-nek kötelessége lenne jelenteni, hogy ezekkel a fickókkal találkozott Silvius-nál. 3. Ugyanebben a jelenetben a "kánkán" közben hősünk elkezdi enni a virágcsokrot:D Miért? 4. A képregény olvasásának ki kellene oltania Dave hatalmát, mert Superman ruháján nem kevés piros van. 5. Végezetül egy dupla: Az 500 dollár, amit a sztriptízbár tulajdonosától kér, az ténylegesen rablás/kifosztás; Torpedo emberei pedig feljelenthetnék túlkapásért, kétszeresen is:) Persze ezek az egész mozi paródia-jellege miatt nem súlyos hibák, pontlevonás se jár értük, csak úgy 20 év után feltűntek.

imdb.com felhasználói szerint: 6.3/10 (7 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma még írok a tegnap éjjeli érdekes Döglött halról, este pedig lesz a Legenda, amit mindenképpen nézek. Az m1 adja a Halhatatlanokat és még talán a Batman: Gotham Lovagját is megnézem az HBO-n. Tegnaptól egyébként van Cinemaxunk, úgyhogy talán most már még több filmről fogunk írni!

Itt pedig a Szuperzsaru zenéje, amit nem lehet nem szeretni:)

Sajnos levették...

Anno megírtam, hogy láttam ennek az első 15 percét és valami hihetetlenül szar volt, ezért akartam egészében megnézni a filmet. Bevallom, nem volt szerencsém az előzményéhez, de nem is érdekel. (Azóta mégis megnéztem és megírtam.)

Szóval, van Amy, a főszereplő lány (Jennifer Morrison, House doki csinos egykori segédje), aki egy filmes suliban tanul. A tanulóknak vizsgafilmeket kell készíteniük, akié a legjobb, az megkapja a Hitchcock-díjat, ami 15.000 dodó és belépő Hollywoodba. Amy barátaival egy horrort akar forgatni a gyilkosról, aki városi legendák alapján öl - a forgatás közben viszont megjelenik egy igazi gyilkos, aki szintén ezeket a történeteket használja rémtettei elkövetéséhez, ráadásul párhuzamosan a fiatalok munkájával. Az egyre több eltűnő diák mégsem lesz feltűnő senkinek, felbukkan egy rejtélyes ikertestvér, és mindenki gyanússá válik - ki lehet a maszkos mészáros?

Ez a film nagyon fura. Az eleje egy rakás szemét, szóval az indulási repülőgépes rész az mindent überel, amit eddig láttam. Utána jön egy gyilkosság, ami kellően ronda, majd a második, ami viszont újfent borzasztó gagyi - az áldozat halálát filmre veszi az elkövető és aztán levetíti a főszereplőknek, akik tök élvezik, meg is tapsolják, mert azt hiszik, színészkedés. Szörnyű... Innentől kezdett egész érdekes lenni; de nem izgalmas, mert nem ijesztő, viszont volt egy remek húzása a készítőknek. Mert annyi gyanús alak van, hogy a néző folyamatosan azon agyal, hogy "ő biztos nem az", utána meg "de, mégis az lesz!", aztán "nem, a másik az, tuti!" Nem számítottam semmire, de mikor a végén kiderül, hogy ki rejtőzik a vívó-álarc mögött, hát az valami iszonyúan béna. Elkerülték a kliséket, vagyis őrá biztosan senki nem tippelne, de elárulom, hogy egy olyan szereplőről van szó, aki alig van képernyőn, be se mutaják, tehát fel se tűnik, hogy egyáltalán létezik...

Színészi játékról csak Morrisonnál beszélhetünk, mellette még Eva Mendez az egyik ismert arc, aki itt dögös leszbit játszik. A másik pofa, ami ismerős lehet, az Anthony Andersoné, ő egy tipikus mellékszereplő mindenhol (Birkanyírás, Transformers). Érdekesség, hogy a rendező, John Ottman, ezen kívül csak egy filmet dirigált, egyébiránt főként zeneszerző - magyarul nem ért hozzá. A másik dolog, amit pedig meg kell említenem, az Hart Bochner, az egyik tanár alakítója, aki nem más, mint a kitűnő Osztály, vigyázz! rendezője:)

imdb.com felhasználói szerint: 4.1/10 (Nekik se tetszett.) (7 év alatt mégis 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem. 2/5 (Egyhangú, bár a figyelmet bizonyos szinten ébren tartja. Vicces akar lenni, de erőltetett. A megoldás szerintem értelmetlen. Jennifer Morrison, Eva Mendez és a király álruhás gyilkos együtt ér 2-t.) Mivel nem találtam egyetlen képet se a filmből, ezért itt egy másik erről a szép színésznőről:

Láttam, hogy lesz Resident Evil 4. - mármint a filmek közt 4., a játék már a 6. résznél tart, ha jól tudom. Nekem anno mindegyik tetszett, még a 3. is, úgyhogy várom a folytatást. (Megnéztem, megírtam.) Ma talán ismét B5-özök egyet, majd kiderül holnap. Itt meg egy kis kedvcsináló a tinihorrorok szerelmeseinek:

     Én is szeretem a Bud Spencer - Terence Hill filmeket ám, csak én az összes létező produkciójukat keverem, és akkor az egyéni szereplésekről még nem is beszéltünk. Ebből is csak az maradt meg, hogy a végén van valami állati nagy verekedés (szokás szerint) és hogy testvéreket játszanak.

     Moses (B.S.) és Travis (T.H.) testvérek, kábé ennyi közük is van egymáshoz. Moses a Vadnyugat legjobb fejvadásza, ebből tartja el 8 vagy 10 esetleg 12 gyermekét. :) Hatalmas összeget ígér most például Sam Stone (Boots Southerland) elkapása, de nem megy az olyan könnyen. Travis (aki a leggyorsabb fegyverforgató hírében áll) egy szép napon megjelenik a tesója házában, csak úgy ráadásként. Travis kék szemeinek nem könnyű ellenállni, meg is kedveli őt egy kedves állatvédő, Bridget. Neki szintén kell a segítség, közben azért szereplőink bekerülnek a dutyiba, vonzzák a kétes alakokat, a seriff se zárja őket a szívébe, de ami a legszörnyűbb, babfőzelékhez se jutnak egy ideig. Az események elindítója pedig tulajdonképpen nem más, mint a kedves mama, aki két fiát meg az unokáit egy légtérben akarja tudni karácsonyig. Szóval bármilyen veszedelemmel szembe néznek hőseink, csak akkor lesz nagy balhé, ha szenteste nem jelennek meg anyukájuknál.

     Nem ez a legjobb filmjük, az tuti, de azért jó nézni. Ebben már helyet kap a sok idióta fejbeverésén kívül a családi élet, jó sok gyerkőc rohangál a képernyőn, megható jelenetek szemtanúi lehetünk, végülis, ha nem a szó legszorosabb értelmében is, de karácsonyi filmről van szó. Azért nem kell megijedni, röhögésre bőven akad alkalom. Például óriási jelenet a hintaszékes, az valami hihetetlen, hogy meg sem szólalnak és könnyesre vihogja magát az ember. A fent említett végjáték meg különösen vicces. Mint a hasonló filmjeik többségében, itt is akad pár visszatérő poén. Aki nem szereti őket meg a munkáikat, azoknak hiába pofázok, a rajongóknak meg felesleges leírnom a film előnyeit, szóval pápá.

     Ebédidő van, én is menten éhen halok, szóval egy kis étvágygerjesztőt ajánlok. Visszhall.

Tegnap elkezdtem nézni a megmaradt filmjeimet. Ha már B5, legyen a sorban következő első. Az imdbn olvastam egy kommentet, miszerint ez a legjobb  a filmek közül. Nem tudom, ki lehet, aki ezt írta, de biztosan nem igazi rajongó.

Hogy miért mondom ezt? A Call to Arms olyan, mintha J. Michael Straczynski fogta volna az általa felépített világot, benne a karakterekkel és odaadta volna egy rakás lelkes amatőrnek, hogy kezdjenek vele, amit akarnak. De nem is ez történt, mert a rendező az a Michael Vejar, aki rengeteg részt dirigált a sorozatból, és a filmek közül is rendezett már másikat.

A középpontban ismét Sheridan elnök (Bruce Boxleitner) áll, aki ezúttal egy rejtélyes látomásban részesül - amit a technomágus Galen (Peter Woodward) küld neki. [Anno az Elveszett meséknél nem értettem, miért nevezte magát Galen az elnök régi ismerősének. Hát ezért.] Viszont nem csak ő látja ezeket az álmokat, hanem egy kihaltnak hitt faj utolsó képviselője (Carrie Dobro), egy földi cirkáló kapitánya (Tony "Kampókéz" Todd) és egy drazi is. A négy különböző személyiség együtt kell, hogy felvegye a küzdelmet a drakh-okkal, akik a Földet fenyegetik.

Nevetséges módon egy jelenetig Zack Allen (Jeff Conaway) is feltűnik, Lochley kapitány (Tracy Scoggins) abszolút mellékesen van benne, és pluszban harmadrangú főhősként megkapjuk Garibaldit (Jerry Doyle) - valamint Wayne Alexandert drakh vezérként. A történet eléggé erőltetett, semmi meglepő nincs benne. Az animáció viszont fantasztikus lett, még a sorozat szintjéhez képest is fenomenális. Sajnos ez az egyetlen erőssége a filmnek, bár Carrie Dobro és Tony Todd játéka tetszett, de ez nem elég. A zenét ezúttal nem Christopher Framke írta, ami még inkább elveszi a B5-hangulatot. A befejezés pedig túl baljós, megoldatlanul hagynak valamit, amit később sem zárnak le. (Bár a Legend of the Rangers-t még nem láttam, de fogadni mernék, hogy abba sem lesz benne.)

Ha a remek CGI-t párosították volna Framke muzsikájával és valami erősebb történettel, akkor a Call to Arms valóban jó lenne. Így azonban csak valahol a Voices in the Dark és a Thirdspace szintjén mozog - magyarul nekem nem tetszett.

imdb.com felhasználói szerint: 7.2/10 (7 év alatt 0.5-öt emelkedett, szóval biztos velem van a gond...)

Szerintem: 3/5

Tony Todd adatlapján láttam, hogy a szintén legendásnak mondható The Toolbox Murders-nek is készül újrája, amit jövőre várhatunk, valamint a szerintem ótvar Hatchetnek lesz egy második része - utóbbi a legjobb példa egy "sztárokkal" telerakott, jószándékú, nagy horrorfilmek előtti tisztelgésre, ami mégsem sikerül úgy, mint ahogy kellett volna. (Előbbiről nem tudok, utóbbiból viszont már 3. is van.)

Végezetül ismét egy fanmade trailer, mert ez különösen jó lett: Kár, hogy levették.