Na, ezt tényleg kár lenne kihagyni.

     A Tanácsköztársaság kezdetén járunk, Budapesten. Egy nem mindennapi, isteni humorral megáldott család életébe pillanthatunk bé. Az apa (Latinovits Zoltán) egy nap úgy dönt, menni kell Bécsbe. Tehát mind elindulnak: anya (Ruttkai Éva), a két gyerek, Gabi (Ruttkay Attila), Gyuri (Losonci Gábor), meg velük megy Jancsi, az apa testvére, aki a rendszer első számú ellenségei közé tartozik. A cél tehát Bécs, előbb azért megszállnak az apa húgánál, Erzsinél (Törőcsik Mari), Sopronban. Igazából semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték, különféle kisebb-nagyobb bajba keverednek, de az egész történetet Gabi tolmácsolásában ismerhetjük meg, szóval gyermekien kedvesnek tűnik minden, ami velük megesett. Végül vissza is mennek Pestre, szóval ez alapján úgy tűnik, nem túl eseménydús a film, pedig ez nem így van.

    Olyan eszement figurákkal találkozhatunk, hogy csak na. Például meggyőződhetünk a korabeli rendőrség rátermettségéről Sinkovits Imre által, aki, mint felnőtt SÜN, nem tud elbánni egy betörőkölyökkel, akit meg Szacsvay László alakít. A Tanácsköztársaság dicső ünnepségét meg képes megzavarni az, hogy az anyuka, egy szál pendelyben se, próbálja kiszabadítani másodszülöttjének fejét az erkély rácsai közül. Egy családi ebéd folyamán meg kiderül, hogy így, vagy úgy, de egyszer már mindenkit fejre ejtett a dajka, s ezen érintetteknek tartózkodniuk kell a bölcs hozzászólásoktól. A család minden tagja lökött valamennyire, mégis számíthatnak egymásra, illetve csakis egymásra számíthatnak, legyen szó arról, hogy bőröndökbe kell pakolászni, vagy akár arról, hogy meg kell menteni egymás életét.

     Mindenki óriásit alakít, kiemelném Kállai Ferencet, Dayka Margitot, Major Tamást, Horváth Gyulát, Schubert Évát. A főszereplők szintén csodásak, Latinovitsot megint egy új oldaláról ismerhetjük meg, például nehezen mozog a karaktere kétszárnyú létrával zárt térben. :) Az elején az a felgyorsított jelenet valami eszementül marhajó! Meg a visszatérő lábmosás szimbólum...

     Száz póknak is egy a térde, ahogy tanult kollégám szokta mondani, a lényeg, hogy meg kell nézni ezt a filmet. Vicces is, elgondolkodtató is, kedves is.

Kis éji vers rovat. Amit orvul leszedtek.