Még a Jégtörők alatt láttam ennek a reklámját és csak néztem, hogy "mi a túró, egy Christina Ricci-film, amiről még nem is hallottam", pedig ránézésre egészen új. Hát most már tudom mi ez, de ha nem rajonganék Ricciért, semmiképp se néztem volna meg... 

Willnek (Owen Benjamin), a főiskola sztárfocistájának szüksége lenne egy aláírásra, hogy átmenjen az egyik vizsgáján és a következő félévben is folytathassa a focizást, ám a reneszánsz irodalom professzora nem hajlandó segíteni rajta, csak egy feltétellel. Mégpedig azzal, hogy a fiúnak be kell állnia a Reneszánsz Vásár parasztjainak sorába és eképpen három hétig egy virtuális középkorban alattvalóként kell élnie. Mivel nincs más választása, elvállalja a feladatot, ami egy idő után egész érdekessé válik, mert a sok őrült között ott van a csinos Kate (C.R.), aki elsőre megtetszik hősünknek. Vajon elnyerheti-e a "herceg" a "hercegnő" kezét, vagy elbukik a lovagi tornán? És sikerül-e a rendes fickókból álló parasztoknak nyerniük a nagy finálén a beképzelt nemesekkel szemben? 

Ez egy ostoba és unalmas film, nincs mit szépíteni rajta. Az alapja egy klisé, amit már tízezerszer láthattunk: a főszereplő bekerül egy tőle totál idegen helyre és ott ő lesz az ász, ráadásul mindenki másnak jobbá teszi az életét. Ezt manapság már lehetetlenség felújítani, a mai néző már azon se lepődne meg, ha egy ember a marslakók közé próbálna beilleszkedni; azt meg, hogy napjaink embere a középkorban akar boldogulni, már legalább háromszor láthattuk (Egy kölyök Artúr király udvarában; Gagyi lovag; Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2). Az aranyos animált főcím még azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy a civilben géplakatos/ügyvéd/szippantóskocsizó ebben az alternatív világban herceg/lovag/lovagina lehet; de ebből semmi nem valósul meg. Az ötvenes években még talán viccesnek számító poénok (a szörnyen szar udvari bolond a báb-unikornisával, a ripacs és erőltetett "főgonosz", meg a csúnyán néző rosszfiúk) csak rontják a színvonalat és mindössze az a néhány jelenet értékelhető igazán, ahol Kate és Will civilben szórakoznak a vásáron.  

Valahogy sikerült idekeverni a még most is nagyon szép Ann-Margretet királynőnek, Martin Klebbát törpének és Szórakoztató Cedric-et irodalomprofesszornak; ám hiába voltak itt ezek a színészek, ha őket az elsősorban szintén színjátszó és segédrendező Scott Marshall irányította. A történet bárhonnan nézve gagyi, Benjamin karaktere pedig annyira hétköznapi, hogy az már túlzás - az nem színészet, ha csak önmagát adja. A teljes mozi eladása Christina Riccire hárul és bár csodálatos és nagyon szép, még ő sem elegendő ennyi szemét ellensúlyozására. A legnagyobb baj viszont az, hogy a Reneszánsz szerelem rémesen unalmas. A konfliktusok évtizedes klisék, a vége kitalálható és semmiféle meglepetést nem fog okozni. Kivéve persze, ha meglepődünk a háromnegyedénél látható feltűnően idióta vágáson, ahol a színpadról leeső férfi hirtelen egy másik férfivé válik, aki valahol máshol épp ráesik egy nőre. De hogy honnan, miért és minek, az nem derül ki... 

Érdekességek: A forgatás a Michigani Reneszánsz Fesztiválon zajlott, a helyi lakosok, látogatók és a fesztivál kosztümös résztvevői statisztákként szolgáltak. Az imdbn elolvastam gjartin svéd felhasználó véleményét, aki megvilágosította számomra, hogy "...[Ricci] a jegyese annak az idiótának, aki a férfi főszerepet "játssza". [Már elvileg nem.] Mivel ő [Benjamin] valamiféle komikus, ezért nagy szégyen, hogy egyáltalán nem vicces - az meg még elszomorítóbb, hogy bele kellett rángatnia Christina Riccit egy filmbe, amiben semmi jó dolog nincs." Az All's Faire in Love kb. 18 ezer dollárt hozott be, ezen kívül semmi egyebet nem lehet tudni róla, annyira marginális.  

Bár ez egy rendkívül unalmas és érdektelen film, még mindig ezerszer jobb a mások által egekig magasztalt Nem ér a nememnél, ami szerintem Ricci legrosszabb munkája. De csak a hozzám hasonló nagy rajongóinak ajánlom, hogy megnézzék; mások tartózkodjanak tőle! 

Pontozás: 

imdb: 5/10 (4 év alatt 0.5-öt csökkent.)

Szerintem: 2/5 

Hírek: 

- Cedric the Entertainer szinkronhang lesz a Madagaszkár 3.-ban. 

Várható írások: Eredet, Predator, Törvénytől sújtva.

     Úgy tűnik 1980-ban még vevők voltak a humorra az USA-ban, nem úgy, mint napjainkban.

     Ezért a Monty Python társulata fölült egy repcsire, ami Amerikába vitte őket, hogy terjesszék agymenésüket az óceán másik oldalán is. Bár lehet, hogy gyalogosan tették meg az utat, miközben mögöttük valaki kókuszdióhéjakat ütögetett egymáshoz.

     Az írásaik legjavát ültették át színpadra, ami merőben más megoldásokat kíván, mint egy tévéfelvétel különböző helyszíneken. És ami a lényeg; marha sok néző előtt ökörködtek művészien, ami meg nyilván fel is spannolta hőseinket (Hamrag Rachman, John Ecles, Rice Lied, Torn Jersey, Michael Lapin, Marty Rigelli) és így sikerült összehozni egy olyan filmet, amitől az embernek az az érzése támad, hogy ő is ott üvölt és röhög a közönségben.

     Sok zene csendül fel, az urak végig interakcióban vannak a népekkel, igazi bulihangulat uralkodik a halivúd bólban. Carol Cleveland, az állandónak mondható hölgy-Python és Neil Innes is feltűnik jó néhány alkalommal. Utóbbi a Bonzo Dog Doo-Dah Band tagja, amely zenekar hasonlóan ütődött, mint az MP alapítói.

     Rögtön az elején in medias res módon kezdődik az előadás, ami megalapozza a hangulatot, melyet csak tovább emelnek a Bruce-ok, akik sört dobálnak a nézőknek és énekeltetik őket. Különösen ilyen Hollywood Bowl-jellegű bazi nagy "helyszín-barát" jelenet az, amelyben komoly szerepet kapnak habostorták. Az egyik fénypontja, akarom mondani fémpontya a filmnek.

     A megtekintés közben ne lepődjünk meg, ha azt látjuk, hogy egy szuper boxoló saját magát győzi le, vagy Terry Gilliam beleokád a kalapjába, esetleg albatroszt akarnak ránk sózni, ezek teljesen természetes dolgok.

     Ódákat szeretnék zengeni a Monty Pythonról, de helyette inkább megnézem ezt a videót. Melyből kiderül, hogy a történelem nagy gondolkodói mind mocskos alkoholisták voltak. :)

Régi vígjáték a szerelemről, amiben John Travolta angyalt alakít - ennyi elég? Nekem igen:) 

A Daily Mirror újságban Frank (William Hurt) egy ikonikus kiskutyával fémjelzett rovatot vezet, ami különleges esetekkel foglalkozik. Amikor már őt és kollégáját, a kutyust trenírozó Huey-t (Robert Pastorelli) is a kirúgás veszélye fenyegeti, levél jön Iowából, ahol állítólag az üzenetet író idős hölgy együtt lakik egy angyallal. A sztorit meggyőzőnek látszó fotó támasztja alá, így a két férfi újdonsült kolléganőjükkel, Dorothy-val (Andie MacDowell) együtt elindul, hogy utánajárjon az állítólagos égi teremtménynek. Amit találnak, az minden képzeletet felülmúl: a magas, jóképű Michaelnek (Travolta) valóban szárnyai vannak, ám iszik, cigizik és a nőket sem veti meg, de egyértelműen az, akinek mondja magát. A két újságíró hatalmas sztorit sejt, így elhatározzák, hogy magukkal viszik az angyalt Chicagoba. De az út korántsem könnyű, mivel a szárnyas pasas mindenütt csak szórakozni akar, Dorothy szintén hátráltatja az akciót és még egy isteni terv is lapul a háttérben, ami két megtört szív összehozására irányul. Vajon Michael időben teljesíti a feladatát? És vajon Franket meg Huey-t kirúgják, vagy övéké lesz az évszázad sztorija? 

Ez egy vicces, kedves film, ami végülis arról szól, hogy az élet tele van apró csodákkal, amiket érdemes meglátni, és varázslatos, vissza nem térő pillanatokkal, amikből örökké tartó, kellemes emlékek születhetnek. Travoltából sugárzik a vidámság, az életöröm, és Mozsárágyú szerint a haja is tök jó volt:D Andie MacDowellhez közel állnak ezek a szerepek, viszont William Hurtöt ebben a vígjátékban látni szinte élményszámba megy. Itt ugyanis nemcsak verekedik, hanem egy tőle szinte idegen, laza és kissé komolytalan fickót játszik. Robert Pastorelli nagyon hasonlít Oliver Plattre, de ezen kívül semmi érdekes nincs benne, akárki más is Huey bőrébe bújhatott volna. Ismertebb arcok még: Bob Hoskins (ő az urak főnöke), Carla Gugino (az őket felvevő friss házasok közül a menyasszony), Richard Schiff (az olasz étterem pincére, pl. a Négybalkézben és a Zsaru pánikbanban láthattuk), valamint meg kell említeni Margaret Travoltát (John testvére, az egyik riporter) és Tom Woodruff Jr.-t (ő a bika:D). A rendező-író-producer a Női vonalakat is dirigáló Nora Ephron volt.  

Érdekességek: Andie MacDowell a saját hangján énekel, a Huey feleségéről szóló pár sort a rendezőnő írta. A mozi legvégén van az a különleges jelenet - sajnos nem találtam róla adatokat, de nagyon érdekel, vajon hogyan készült? Mert tök jó:) A Michael 46 millió dollárból lett és majdnem 120 milliót hozott vissza, a kritikusok negatívan értékelték.  

Elsősorban Travolta nagyszerű alakítása és MacDowell aranyos karaktere (na meg a kiskutya) miatt érdemes megnézni, párszor lehet rajta jókat nevetni. De ha Hurt helyett mást választottak volna, talán sokkal jobb lett volna... 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5  

Hírek:

- William Hurt a The Host című sci-fi thrillerben játszik, amiben egy különös lény próbál a jövő utolsó emberkolóniájára bukkanni. (Ez Stephanie "Tvájlájt" Meyer újabb szemete, csak ekkor még nem volt nyilvánvaló számomra.)

- Richard Schiff feltűnik majd a Man of Steel szereplőgárdájában. (Hujj, de szar volt... Akit érdekel, olvassa el a cikkemet róla!)

Várható írások: Reneszánsz szerelem, Predator, Eredet, Törvénytől sújtva.

"Kwantsu, srácok!"

Gyerekkoromban rengetegszer láttam ezt a filmet, de azt hiszem, hogy alapvetően is a mellékszerepben lévő Leslie Nielsen miatt vonzott, hiszen mióta az eszemet tudom, kedvelem a mozijait. Anno még a '70-es években megjelent a Kojak egyik epizódjában rosszfiúként és nagyon sokáig drámai színészként dolgozott, mielőtt áttért volna a komédiázásra, szóval egy olyan mozgókép, ahol Nielsen a főgonosz, az már alapból érdekes. Viszont emellett kevés pozitívummal bír a Szörfös nindzsák, de a belőle áradó igazi '90-es évek érzés miatt nagyon kellemes nézni:)

Johnny (Ernie Reyes Jr.) és Adam (Nicolas Cowan) átlagos ázsiai származású amerikai srácok. Egész nap szörföznek, nem törődnek a sulival, a leckével és arról álmodoznak, milyen lenne gondtalanul élni. Aztán, ahogy Mia Thermopolis-szal, velük is megtörténik a csoda: kiderül, hogy egy messzi ország, Patusan (vagy Patu San) hercegei, akiket a terror elől kellett még kiskorukban kimenekíteni onnan. Most pedig vissza kell menniük, de nem ám azért, mint a neveletlen hercegnőnek, őket ugyanis nindzsák üldözik! Elrabolják a pótapjukat és a házuk is felrobban, az életük pedig folyamatos veszélybe kerül, mert a velejéig romlott, kiborg Chi tábornok (Nielsen) meg akarja öletni őket. A fiúk viszont a félszemű harcos Zatch (Ernie Reyes Sr.) vezetésével elindulnak az úton, amit a Sors jelölt ki számukra. Elkíséri őket a szépséges Ro-May (Kelly "Lady Deathstrike" Hu), a lüke Iggy (Rob "Tökös" Schneider) és a zsaruéletbe belefáradt Spence hadnagy (Tone "Ace Ventura haverja" Loc), hogy aztán együtt küzdjenek meg a gaztevőkkel Patusan felszabadításáért! De ennyi hülye egy rakáson sok nevetséges helyzetet szül, pláne ha még a gonosz is szerencsétlenkedik - vajon mi lesz a fiúk ámokfutásának vége: hercegi cím vagy egy hely a temetőben?

A sok felesleges amcsi-poénon, az énekelgetésen és Roy Schneider (legelső felbukkanásától eltekintve) teljes mértékig kukába kívánkozó alakításán kívül ez egy egészen tűrhető harcművészeti vígjáték. A két fiú szimpatikus, a lány nagyon is:), csak ez a barom vörös hajú ne lenne - de még ő se irritáló, bármennyire az akar lenni a figura. A harcok megfelelőek, van egy pár szokásos marhaság (ha gépfegyverünk van, nehogy lőjünk vele a hősökre), néhány remek poén (mondjuk a lépcsős:D) és hát Nielsen ebben a különös szerepben - ezek mind jó dolgok. Viszont összességében ez a film csak annyi, hogy a "koldusból lesz a királyfi"-helyzetet némi verekedéssel, szörfözéssel meg buta viccekkel egészítik ki.

Érdekességek: A rendező az a Neil Israel, aki az első Rendőrakadémia fontos társalkotója, a sulis részben látható is, ő a tanár, aki Johnny-nak lamentál. Az idősebb Ernie Reyes volt a harcjelenetek koreográfusa, a fiatalabbik pedig társproducerkedett. Nicolas Cowan azóta nem szerepelt sehol. A Surf Ninjas-t a New Line a Segával közösen pénzelte és a forgatással egy időben készült hozzá a videojáték - ezt láthatjuk a filmben is, Adamnél. A játék előbb jött ki, mint maga a mozi, ez volt az első, amit egy mozgókép alapján csináltak és az első, ami megelőzte az alap alkotást. A Szörfös nindzsák készítési költsége ismeretlen, de kis híján 5 millió dollárt hozott vissza - ránézésre legalább ennyiből készült, szóval nem hiszem, hogy sokat hozott volna vissza. A kritika mindenütt negatívan viszonyult hozzá, ez érthető is.

Kedvelem ezt a filmet, mert egyike azoknak, amiket gyerekként rengetegszer láttam, de akinek nincs hasonló viszonya vele, annak nem ajánlom, mert valószínűleg úgyse fog tetszeni neki.

Pontozás: 

imdb: 5/10 (4 év alatt 0.7-et emelkedett!)

Szerintem: 4/5 (Sok benne a fölösleges, unalmas dolog.)

Hírek:

- Rob Schneider Michelle Rodriguezzel és Adrien Brody-val közösen játszik majd az InAPPropriate Comedy című vígjátékban.

- Kelly Hu következő mozija a The Wizards Hunter: The Hunt for Evangelion Crowley lesz. Műfajai: dráma/fantasy/horror; Hu kisasszony mellett Michael Jai "Spawn" White és Stuart "Dorian Gray" Townsend a főszereplők. A sztoriról: "Ez Samuel Stone, az elátkozott nyomozó története, aki felfedezi saját homályos múltját és szembesül az elkerülhetetlen végzettel, miközben Aleister Crowley Evangéliumára vadászik."

Várható írások: Predator (még mindig), A szállító 2.

Itt a rém hülye betétdal (elnézést a Tengerparti Fiúk rajongóitól):

      Emlékszem, annak idején nagyon dicsérték ezt minden felületen, 7.9-et kapott az imdb szavazóitól (Tévésámán megjegyzése: ez 2016-ra már csak 7.7), nekem mégis csak Ringo Starr felemlegetése maradt meg belőle. Nem olyan nagy szám, de meg kell hagyni, vannak benne kiváló megoldások is.

      Az elején leszögezik számunkra, hogy ez nem egy szerelmesfilm. Csak két ember megismerkedésének története. Summer (Zooey Deschanel) és Tom (Joseph Gordon-Levitt) január 8-án találkoznak (ami meg Elvis szülinapja például, csak, hogy zenei témánál maradjunk, ami azért fontos része a filmnek). A mezei néző számára oly izgalmas felborított időrendet követi a film, össze-vissza haladunk ebben az 500 napnyi történetben. Talán nem is lehetne két eltérőbben gondolkodó embert találni náluk; Tom hisz a szerelemben, a sors erejében, a nagy Ő-ben; Summer viszont elvált szülők gyermeke, ennélfogva nem gondolkodik hosszú távon kapcsolatok szempontjából, szerinte nincs is szerelem, ő a jelennek él. Zenék terén hasonló csak az ízlésük és Summer szerint minden idők legkitűnőbb Beatles nótája az, amit majd béillesztek a bejegyzés végére. Ez nyilván senkit sem érdekel, szóval elmondom, hogy...

...egyszer a hányinger kerülgetett a film nézése közben, máskor meg a fejem leesett a vihogástól. Annyira sok idegesítő pillanat van benne, hogy az borzasztó. Úgy tudnám jellemezni, hogy olyasmi hatással voltak ezek az agyamra, a szememre és fülemre, mint amikor egy kedves, hosszú körmű egyén karcolgatja az iskolában a táblát. Jesszus, de tenyérebe mászó részek voltak... De akadtak hangulatos epizódok is, illetve alapjában véve a két főszereplő jól játszik.

     Az első negyed órában nagyon csábítónak tűnt a távirányító, aztán lusta voltam átkapcsolni és ezután tetszeni kezdett. A közepéig, onnantól úgy voltam vele, hogy most már megnézem, hátha érdekes vége lesz. De sajnos nem. Tehát a megvalósítás - néhány tízperctől eltekintve - jó volt, maga a történet nagyon unalmas, de a szereplőket bírtam, szóval megnéztem.

     Na most akkor következzék az említett dalköltemény.  

Nagy Spawn-rajongó vagyok, ezért régen sokat böngésztem a spawn.comot és ott rengeteg olyan figurával találkoztam, amik arra vittek rá, hogy később megnézzem a filmeket, amikből készültek. Így történt pl. a Hellboy-jal, de ott figyeltem fel először a Slap Shotra is. Ha már figura készül belőle, akkor az valami (2016-ra ez már korántsem igaz), úgyhogy mivel most adta a Viasat3, meg is néztem. Triplán jól jött, mert egyrészt sportfilm (azokat szeretem), másrészt megtudhattam, kiket ábrázol a McFarlane-gyár figura-szettje, harmadrészt pedig végre láthattam valami Paul Newman-mozit - bevallom, azt hiszem ezen kívül egyetlen másik művét se láttam, pedig nem semmi színész volt. Lássuk hát, miről is szól a Jégtörők! 

Charlestown egy kis iparváros, amit leginkább a gyár tart el. A város hokicsapata a Chiefs, ami nagyon nagy pechszériától kísérve játszik a kis ligában, sose jön össze nekik semmi. Ráadásul kiderül, hogy a gyár bezárja kapuit és így 10 ezer munkás kerül az utcákra, ez pedig rosszat jelent a csapatnak is. Mert ha nincs ember, aki fizetni tudna a jegyért, akkor ki nézné meg az amúgy igen rosszul játszó fiúkat? A válasz hamarosan kiderül, ugyanis a kontár menedzser leszerződteti az idióta külsejű Hanson-tesókat (Jeff Carlson, Steve Carlson és David Hanson), akik már az első meccsükön összevernek és letaglóznak mindenkit. Az öregedő irányító/edző, Reggie (Newman) pedig meglátja a lehetőséget ebben, mert a közönségnek tetszik a cirkusz, így hamarosan a Chiefs elkezd durvábbnál durvább módszerekkel küzdeni a pályán, a jégkorong pedig lassan pankrációvá alakul. Közben azonban egyre feljebb haladnak a ranglétrán, egyre több lesz a szurkolójuk és a felhajtás is csak nő, de vajon hová vezethet mindez? Nyerhetnek-e így bajnokságot és ha övék lesz a kupa, vajon egyben maradhat-e a hazugságok talajára épülő csapat, vagy a pénzügyi válság miatt feloszlatják őket?

A nyitó 10-15 percben semmi nem történik, de érdekelt, hogy mi lesz. Csak jóval később, a Hansonok első bevetésekor indul be a film és bár sokszor olyan dolgokról esik szó benne, amik aligha nevezhetőek érdekesnek (Reggie szerelmi és szexuális élete), van egy megfoghatatlan hangulata, ami odaszegezett a képernyő elé és a nagy bunyókká fajuló meccsek hatalmasak, szóval volt mit nézni. Azért mégse lehet csak úgy elmenni a film kora mellett, ugyanis az eltelt több mint 30 év miatt a poénok megkoptak, kevésbé viccesekké váltak, de azért így is akad pár humoros jelenet. A Slap Shot abszolút egy emberre koncentrál: Newmanre, így csak azt láthatjuk, ami vele vagy körülötte történik. Mindössze a játszmák azok, amik alatt a hangsúly kicsit áthelyeződik a többi csapattagra, a játékra és a bunyóra; a fennmaradó időben azt mutatják, hogy próbál Reggie csajozni, hogyan akarja egyben tartani a bandáját és végülis hogy miként akarja megtalálni a saját boldogságát.

Kérdés, hogy mennyire fontos itt a hoki? Az elején szinte alig, amit pedig később látunk, az valódi jégkorong helyett inkább Bud Spencer és Terence Hill a jégen:D Az egyes karakterek nem annyira kidolgozottak, mindenkinek van valami emberi jellemzője, de ezeknek a jégen szinte semmi szerepe nincs, hiszen például mit számít a pályán, hogy valaki francia-e? De legalább itt bemutatják azt, ami a többi sportfilmből nagyrészt hiányzik, az életszerűséget. Mindenki káromkodik, anyázik, senki sem szupertehetség, de fura módon mégis elveszett a "te ezt basztad el, te azt basztad el, figyelj erre, passzolj", stb., ami a csapatszellem meglétét igazolná. Senki se hibáztat senkit, a játékosoknak nincs konfliktusuk se egymással, se az edzővel - egyetlen kivétel ez alól Michael Ontkean Nedje, aki direkt kimarad a verekedésekből, és helyette rendes hokit akar játszani. De ő is csak Reggie-vel kerül összetűzésbe és akkor se valami nagy dologról van szó, hanem sima passzív ellenállásról. Szóval van is hoki, meg nincs is, van is csapat meg nincs is, vannak is karakterek, meg nincsenek is...

Nagyon sokszor csúnyán beszélnek a szereplők, ettől az egész annyira valóságos lesz; ezen kívül van leszbikus meg homokos karakter, rengeteg szó esik a szexről és az ágyjelenetben sokáig mutatnak egy félpucér hölgyet, vagyis itt a takaró mindenkinek ugyanaddig ér:) Visszatérő motívum az elveszett szerelem, hiszen Reggie a volt nejét akarja visszakapni, Ned pedig, bár szétmegy asszonyával, Lily-vel, mindketten titokban a másikra vágynak. Newman karaktere próbálja elnyerni valamelyik nő szívét, de hogy sikerrel jár-e, azt nem árulom el. Az életszerű légkör megteremtését szolgálja az is, hogy bemutatják, amint a jégkorongosok rárepülnek egymás feleségeire, és emellé a készítők rámutatnak a sport-bizniszben utazó gazdagok machinációira. Egy mellékszálban megjelenik, hogy mi mindent tesz meg az edző a csapata egyben tartásáért, akár az egész világot hajlandó átverni - más kérdés, hogy ez jó-e vagy sem. A végén pedig csinálnak egy fordulat-fordulatot, amihez hasonlót még sose láttam, pláne nem sportfilmben, ez még külön érdekes (arra gondolok, hogy mi történik az utolsó meccsen).

Számomra Newman mellett három ismert arc akadt: Brad Sullivan - a perverz Morris, aki Thomas atya volt az Apácashow 2-ben; Swoosey Kurtz - itt az egyik játékos felesége, és pl. Vadtűz a Buboréksrácban; valamint M. Emmett Walsh - Dickie Dunn, az alaptalan híreket megíró újságíró, pl. a Kelekótya karácsonyban találkozhattunk vele. A Hansonokat valódi hokisok játszották: Jeff és Steve Carlson tesók a valóságban is, ráadásul van egy harmadik bátyjuk, Jack, aki azonban nem tudott részt venni a forgatáson, helyette jött David Hanson, aki szerencsére nagyon hasonlít a Carlsonokra. Steve és David jelenleg edzőként dolgoznak, Jeffről nincs adat. Michael Ontkean szintén profi jégkorongos volt, mielőtt színésznek állt. Még két embert meg kell említenem: Lindsay Crouse-t, aki Lily, Ned felesége (ő olyan cuki) és Susan Kendall Newmant, Paul lányát, aki pedig gyógyszertárasnőt és rajongót is alakított. A forgatókönyvet Nancy Dowd írta, testvére, Ned Dowd kis ligás élményei alapján. Ned a kaszkadőrök vezetőjeként és technikai tanácsadóként vett részt a forgatáson, valamint ő a rettegett afrofrizurás ellenfél megtestesítője. A rendező George Roy Hill, aki a nagyon különös Az ötös számú vágóhidat és a nem túl jól sikerült Fura farmot jegyzi.

"Az erőszak bemocskolja, megöli ezt a sportot."

Érdekességek: A slapshot a legerősebb lövés e sportban. A Chiefs-et a valóban létező Johnstown Jets inspirálta, amiben a szereplők közül többen játszottak; néhány verekedést a valóságban megtörtént események inspiráltak. Newman azt nyilatkozta, hogy ezen a forgatáson szórakozott a legjobban és ez volt a kedvence saját filmjei közül. Emellett megemlítette, hogy civilben elég keveset káromkodott, ám a Slap Shot után ez megváltozott, mert annyira beleragadtak a szitokszavak a beszédébe:) A Hanson-testvérek szövegei improvizációk voltak, a cselekedeteik nagy része ugyanígy spontán jött. Amikor az öltözőben a fiúk alumínium-fóliát tekernek a kezükre, azt azért teszik, hogy az ütéseikkel fel tudják szakítani az ellenfeleik arcát - állítólag a Carlsonok ezt csinálták élesben is, de ők ezt később tagadták. Szerintük éppen csak kőkeményre szárított vizes bőr-golfkesztyűik voltak:D A filmben "old time hockey"-nak, vagyis régi idők hokijának nevezik a rendes szabályok szerinti játékot, ám a való életben ezt éppen az ellenkező értelemben használják.

A Jégtörők készítési költségéről nincs adat, de 28 millió dollárt hozott be, ami azért szép summa, főleg 1977-ben. A kritika az évek alatt egyre pozitívabban állt hozzá, mára kultfilm-státuszban van. A mai napig sok NHL-csapat nézi a repülős vagy buszos utazásokon, sok profi hokis a kedvenceként nevezi meg mostanában is. Hatását mutatja, hogy a jégkorongozók egymás közt Dickie Dunn-nak nevezik azt az újságírót, aki megalapozatlan híreket közöl:) Kanada francia nyelvterületén különösen kedvelt alkotás ez, mert a két francia játékos egy ottani dialektust használ és azon káromkodnak. A már említett régi idők hokija mellett egyéb szólások is bekerültek a külföldi jégkorongozók nyelvezetébe, sőt, kint lehet kapni Chiefs-mezeket. Utólag valódi csapatok megválasztották maguknak ezt a nevet, jelenleg a világon legalább három hoki-csapatot hívnak Chiefs-nek. Ezek közt akad olyan, amelyik a filmben látott mezeket viseli.

A Hanson-tesók beépültek a popkultúrába, Jeff, Steve és David máig híresek erről a szerepükről - meg is élnek belőle, rengeteg hokimeccsen felbukkannak hozzájuk hasonló alakok az USA-n belül. Anno felajánlották nekik, hogy kapnak egy saját mozit, de visszautasították, mert mindegyikőjük a valódi sportkarrierjére akart koncentrálni. Őket ábrázolja a McFarlane által kiadott Cult Classics-széria három figurája, amiket össze lehet kapcsolni, ezáltal kialakítható egy közös dioráma - ezeket anno meg kellett változtatni, mert először véres uniformissal gyártották őket és a szülők panaszkodtak:) A Maxim magazin 1998-ban a Slap Shotot választotta a valaha készült legjobb "fiús mozinak"; az Entertainment Weekly Top 50 Kultfilm listáján a 31. lett. A GQ nevű újság beválasztotta aközé a 30 film közé, ami "megváltoztatta a férfiak életét", az egyik cikkírójuk szerint az utóbbi 50 év legjobb sport-mozgóképe ez. Hasonló véleményen volt a The Hockey News, ahol a világ legjobb jégkorong-filmjének választották. Két folytatása készült (Breaking the Ice, The Junior League), ezek videóra jöttek ki, mérsékelt sikerrel.

Érdekes film volt, de örülök, hogy láttam. A sportmozik egyik ősatyja, ami például a nagy kedvencemnek számító Kerge kacsák-trilógia előtt taposta ki az utat. Különös atmoszférája magával ragad, duplán csavaros befejezése még ma is meglepően hathat és a Hansonok tényleg nagyszerű fickók:D Aki szereti ezt a témát, mindenképpen adjon neki egy lehetőséget!

Pontozás:

imdb: 7.4 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az eleje és sok egyéb részlete kicsit unalmas.)

Hírek:

- M. Emmet Walsh egy érdekesnek tűnő dráma/fantasy-n dolgozik jelenleg, ez a The Odd Life of Timothy Green. A sztoriról: "Egy gyermektelen pár elás a kertjében egy dobozt, amiben benne van minden vágyuk egy gyermek iránt. Hamarosan pedig meg is születik a kicsi, ám Timothy Green több, mint aminek látszik." A női főszerepben Jennifer Garner. Mit gondoltok? Nekem elég jól hangzik. (Azóta megnéztem, írtam róla, tetszett.)

Várható írások: Predator.

Ha azt mondom, Guy Ritchie, akkor sokaknak Madonna volt férje ugrik be, ami elég szar. Viszont a legtöbbeknek a nagyszerű Blöff fog felrémleni, ami a szórakoztató krimi-akciófilmek netovábbja:) Ritchie később kiegészítette ezt a nem rossz Spílerrel és mostanában bizonyította, hogy más területen is remekül tudja kamatoztatni egyéni stílusát, lásd az új Sherlock Holmes-ot (és a folytatásával). De mindenki elindul valahonnan és emberünknek már az első mozija elképesztően magasra tette a mércét, mondhatni új műfajt teremtett - ez volt a Lock, Stock And Two Smoking Barrels...

Eddy (Nick Moran), Tom (Jason Flemyng), Szappan (Dexter Fletcher) és Dudva (Jason Statham) négy jó haver, akik megpróbálnak boldogulni az életben, ki így, ki úgy. Mivel Eddy nagyszerű pókerjátékos, ezért a fiúk elhatározzák, összedobnak neki 100 lepedőt, hogy részt vehessen Baltás Harry (P.H. Moriarty) elit éjszakai kártyapartiján, ahol aztán majd megszedi magát. Legalábbis ez a terv. De a dolgok nem ilyen egyszerűek, mert a dörzsölt Harry csal, így pedig átveri újonc játékostársát, aki ezzel félmillió fontot veszít. A négyesfogat egy hetet kap, hogy összeszedje a lóvét, de mégis honnan lehet ilyen rövid idő alatt ennyire sok pénzt szerezni? Ebben az esetben a szomszédból, ahol a magát csak Kutyának nevező tolvaj (Frank Harper) embereivel a környék legjobb marihuánáját termesztő hülyéket készül kirabolni. Hőseink felállítják a briliáns csapdát, ám arra nem számítanak, hogy a fű egy jelentős személyé; az antik puskák, amiket elrettentésül vettek, szintén hiányoznak valakinek és hát ki ne akarna lecsapni az 500 ezres zsákmányra? Az események pedig beindulnak, röpködnek a golyók és szállnak a jobbnál-jobb szövegek; de vajon ki viszi a bankot és ki találja majd magát a két füstölgő puskacső rossz végén állva?

"Nem lopott az áru, csak nincs kifizetve."

Ez egy óriási film. Már a pörgős nyitójelenet magával ragad és aztán is végig fenntartja a figyelmet. Mivel annyi szálon fut a cselekmény, muszáj figyelni ahhoz, hogy értsünk minden poént, meg tudjuk, ki kivel van, stb. Az ügyesen megalkotott karaktereknek mind-mind van valami saját, egyéni motivációja: van aki félelemtől, van aki nyereségvágytól és olyan is akad, aki bosszútól vezérelve járja útját; a sok külön szál pedig összefut végül és (elvileg) mindenki megkapja, amit érdemel. Mindezt pedig szórakoztató formában tárják elénk, a Ritchie-re oly jellemző megállított képekkel, lassításokkal, marhajó zenével, bunyóval, lövöldözéssel, basszamegezéssel és ütős poénokkal. (Nekem mindössze a jó nők hiányoznak belőle, csak a sztriptízbáros jelenetben van egy csaj, mindenki más férfi.) A befejezés szintén újító jellegű, hiszen a képzeletünkre bízzák, vajon mi történik a kép elsötétítése után.

Guy Ritchie író, rendező és szereplőválogató is volt. Ez Jason Statham és Vinnie Jones első filmje, mellettük pedig csupa olyan arc vonul fel, akiket már azóta láthattunk valahol. Jason Flemyng mostanában különféle szörnyeket játszik (pl. Azazelt a legutolsó X-Menben), de cigányként feltűnik Brad Pitt társaságában, a Blöffben. Steven Mackintosh-t, aki a füvesek vezetője, Tannis-ként láthattuk az Underworld 2-3-ban; a narrátort/Alant játszó Alan Fordot pedig szintén a Blöffben, ahol ő volt a Bunkó. P.H. Moriarty szerintem kiköpött Rade Serbedzija, elsőre össze is tévesztettem őket, a jobbkezét, Barry-t életre keltő Lenny McLean pedig híres-hírhedt tagja volt az angol éjszakai életnek, mielőtt színésznek állt. A történet szempontjából még pár embert muszáj megemlíteni: Stinget, aki Eddy apja; Victor McGuire-t és Jake Abrahamot, ők  a két balek, akiket Barry megbíz, hogy lopják el a puskákat; Stephen Marcus-t, ő Nick, a görög és Vas Blackwoodot, vagyis Rory Breakert. A producer Matthew Vaughn volt, akit egy pillanatra láthatunk, őt ráncigálja ki Kutya a kocsijából:)

"Meleg helyzet volt. És ha helyzet van, akkor lépni kell. Már ha olyan a helyzet."

Érdekességek: Amikor a görög összetöri az üvegasztalt, az véletlen baleset volt, de a rendezőnek annyira megtetszett, hogy visszatérő poént csinált belőle. Jason Statham a valóságban is dolgozott utcai árusként; Vinnie Jones-t pedig éppen a forgatás kezdésekor engedték szabadon a zsaruk, merthogy egy darabig a vendégszeretetüket élvezte a szomszédja elveréséért:) Dudvát angolul Baconnek hívják - vajon hogy sikerült ez a fordítási bravúr? A Barry által fojtogatott úriember Tim Maurice-Jones, a vezető operatőr; a producerek közt felfedezhetjük Sting feleségét, Trudie Stylert. 125-ször mondják a bassza meg valamelyik verzióját, a focimeccsen pedig a játékosok közt megnevezik Vaughnt és Ritchie-t. Érdekes hiba, hogy az állítólag az emberek reakciójából remekül olvasó Eddy akkor is tovább emeli a tétet, amikor Harry rendkívül feltűnő módon reagál a jó lapjárására - ezt mi is láthatjuk, mert ráközelítenek a Baltás szemére. Lenny McLean a bemutató előtt egy hónappal, 49 évesen hunyt el, agyi áttétes tüdőrákban, a filmet az ő emlékének dedikálták. 2000-ben indult egy, a film alapján készült sorozat, a Lock, Stock... (és minden egyes epizódnak másként folytatódik a címe).

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső 1 350 000 dollárból készült és több mint 25 milliót hozott vissza. A kritikusoknak és a közönségnek is nagyon tetszett, hamar kultfilm-státuszt kapott. A Total Film magazin 2004-ben a valaha készült 38. legjobb brit mozgóképnek választotta; 2000-ben a Mystery Writers of America nevű szervezet Guy Ritchie-t Edgar Awarddal tüntette ki a történet megalkotásáért.

Nagyon nagy film, látni kell! Könnyedebb a Blöffnél, rendkívül szórakoztató és izgalmas, mindenkinek ajánlom!

Pontozás:

imdb: 8.2

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Jason Flemyng a legendás orosz horror, a Viy újrájában, a Viy. Vozvrashchenie-ben látható mostanság - talán ott is szörnyet játszik?

- Dexter Fletcher szintén egy borzongatós alkotásban bukkan fel, ennek címe Coven - valószínűleg vámpíros.

- Nick Moran a változatosság kedvéért ugyanúgy horroron dolgozik, ez pedig a 13 Eerie, a női főszerepben Katharine Isabelle.

- Jason Statham marad az akciófilmek területén, ebben az évben két folytatással jön majd a mozikba: The Expendables 2 (az elsőt meg kéne nézni...) és The Fast and the Furious 6 (sok lesz már...).

- Steven Mackintosh? Találjátok ki, mi a műfaja a vele készülő Elfie Hopkins-nak:D Annyit segítek, hogy erről szól: "Egy feltörekvő tini nyomozó belebotlik élete első ügyébe, mikor elkezd kutatni a szomszédjába költöző rejtélyes család után." Ebből nem biztos, hogy rá lehet jönni, na, megmondom: horror...

- Alan Ford a beszédes című Cockneys vs Zombies-ban ("Egy csapat bankrabló a zombiktól hemzsegő Londonból próbál kijutni.") és a szintén sokat sejtető Strippers vs Werewolves-ban játszik 2012-ben, utóbbiban Robert Englunddal együtt.

- P.H. Moriarty a gengszteresdiből horrorba átcsapó The Haunting of Harry Payne gárdáját erősíti ("Az egykori gengszter Harry Payne szembenéz erőszakos múltjával és az ellene irányuló síron túli bosszúval.").

- Frank Harpert a mostanság divatos görög mítoszokból merítő irányzatot valamiféleképp újraértelmező The Nephilimben nézhetjük meg hamarosan - a műfajt már nem is merem megnevezni:D

Más téma: Az új Heineken-reklámban sörrel koccintanak. Miért nem gondolkodik kicsit el a cég az országról, ahol reklámozni akar, mielőtt egy ilyet műsorra tűz? Ez olyan, mintha disznóhúst hirdetnének az araboknak... Az meg külön szégyen, hogy a magyar tv-társaságok nyugodtan játsszák ezt, mintha mi se történne bennük...

Várható írások: Jégtörők, Predator, ha szerencsém van, akkor mozizni is el tudok menni.

Itt pedig a film impozáns zenei felhozatalából a kedvencem, amit a nagy kártyaparti alatt hallhatunk, vagyis a Liar, Liar a The Castaways-től:

Tegnap úgy gondoltam, ideje lesz megnézni valamilyen filmet, hiszen már két napja nem írtam semmit. Vacilláltam a Predator és e között, végül az utóbbi mellett tettem le a voksomat, mert úgy gondoltam, erről kevesebbet kell beszélni. A '79-es Nosferatu igazi ritkaság, azok között a mozik közt foglal helyet, amiket egyszer ha leadnak, mindenképpen meg kell nézni és fel is kell venni - ilyen volt A Paradicsom Fantomja vagy a Panoptikum is.  

Térjünk a trágya! Bram Stoker mára leghíresebb regényét, ami saját korában nem volt túl nagy fontosságú, elsőként egy magyar filmes vitte az ezüst vászonra, ám ez a mű mára az elveszett mozgóképek sorát bővíti. (Valójában alig volt köze a Drakula gróf rémtetteihez...) 1922-ben aztán elkészült a Nosferatu: Ein Symphonie des Grauens, amit a fény-árnyék-technika nagyszerű úttörője, az expresszionista művész Friedrich Wilhelm Murnau rendezett, a szörnyeteget pedig Max Schreck keltette életre. Schreck alakítása olyan félelmetesnek hatott saját korában, hogy sokan azt találgatták, valójában ki lehet ez a hatalmas termetű, ijesztő külsejű férfi, vagy, hogy egyáltalán tényleg ember-e. Erre a bizonyos vérszívóra, Orlock grófra pedig még most, 90 évvel később is emlékezünk, a horror mai bestiáinak egyik ősapjaként tekintünk rá és bizony ha nekem azt mondják, hogy vámpír, akkor az elsők közt az ő képe ugrik be - Lugosi Bélaé és Gary Oldmané mellett. 

A '22-es Nosferatu kis híján az enyészeté lett, miután Stoker özvegye beperelte a gyártó Pranat és követelte, hogy semmisítsék meg az összes kópiát. Szerencsére nem így lett és ez a remekmű a mai napig megtekinthető, beszerezhető és a modern kor közönsége is borzonghat rajta. Murnau alkotása a Drakula-mítosz vadhajtása lett, hiszen a copyright-jog miatt a szereplők és helyek neveit meg kellett változtatni, ám a sikere miatt egyfajta önálló mítosszá vált. Erre bizonyíték a jóval későbbi amerikai feldolgozás, ahol a készítők abból a városi legendából indultak ki, miszerint Schreck tényleg vámpír volt - vagyis A vámpír árnyékából megtudhatjuk, hogy hogyan lehet filmet forgatni a főszerepben egy valódi élőhalottal, és hogy mi lesz a vele dolgozó stáb sorsa... Viszont mivel a Nosferatu eredendően német alkotás, ezért leginkább a németek méltóak arra, hogy feldolgozzák - ebből lett a Phantom der Nacht.

Werner Herzog rendező azzal a szándékkal ült a direktori székbe, hogy újraforgassa elődje legendás művét színesben, hanggal - az alapot adó filmhez hűen, ám némiképpen kibővítve, átformálva azt. A '22-es alkotás egyik legfőbb vonulata a művészfilmes mivolta, az expresszionizmus jellegzetességeinek mozgóképi megörökítése; Herzog pedig ezen az irányvonalon maradva maga is egy művészi alkotást készített, ahol a színek, a dialógust nélkülöző jelenetek, a tájak, a helyszínek és a szereplők puszta arca többet mondanak ezer szónál. Mielőtt még jobban belemerülnék, néhány mondatot a történetről - bár, ki ne tudná, miről szól a Drakula?

Jonathan Harkernek (Bruno Ganz) Transsylvániába kell utaznia különösen viselkedő főnöke, Renfield (Roland Topor) megbízásából, hogy találkozzék a dúsgazdag gróffal (Klaus Kinski), aki házat akar venni Wismarban. Már indulása előtt fiatal felesége, Lucy (Isabelle Adjani) kérleli őt, hogy ne menjen, mert rendkívül rossz előérzet gyötri őt férje útja kapcsán; aztán odaérve a helyiek is próbálják lebeszélni tervéről, ám Jonathan hajthatatlan. Hamarosan találkozik is a rémisztő külsejű arisztokratával, akiről egyre biztosabbá válik, hogy nem csak levegőváltozás miatt akar Wismarba menni, hanem pusztulást és halált akar odavinni - mert ő Nosferatu, a halhatatlan, a patkányok ura! Ám Harkert szörnyű, rejtélyes betegség támadja meg és így képtelenné válik arra, hogy útját állja a gróf gonosz tervének. Ki lesz hát az, aki felveszi majd a harcot az éjszaka sötét lelkű teremtményével és vajon egyesülhet-e még valaha az ifjú pár boldogságban?

Most, 2012-ben, amikor már majdnem 100 év telt el a Nosferatu óta, az ember felteheti a kérdést, miért érdemes megnézni egy újabb Drakulát, konkrétabban mi az, amit Werner Herzog hozzátesz Bram Stoker és az ő nyomán haladó filmesek munkásságához? A választ már nagyrészt megadtam, de most mégis összefoglalom újra. Tehát, egyrészt Murnau művészeti módszerét, a fény-árnyék kölcsönhatást használja, másrészt figuráinak külseje hasonlít az eredeti szereplőkére, harmadrészt pedig némi romantikus töltetet visz bele Orlock-Drakula történetébe. Míg az Ein Symphonie des Grauens alapvetően művészi horror, addig a Phantom der Nacht művészi horrorfilmbe oltott dráma, ahol a vámpír magánya, keserűsége és önmagától való viszolygása kerül előtérbe. Közben pedig kiemelkedően fontos lesz Lucy (eredetileg Mina) és Jonathan szerelme, aminek a vérszívó véget vet és ezzel egy valódi okot ad a nőnek, hogy az harcoljon ellene - a régiben tulajdonképpen Harkernének nincs különösebb oka, hogy szembeszálljon a lénnyel. (Leszámítva azt, hogy ő az egyetlen tiszta lelkű ember, aki meghozhatja az áldozatot az emberiség érdekében.) Ezen túl Herzog belerakta saját művészi mondanivalóját a történetbe: a főcím alatt látható félelmetes mexikói múmiákat és a kísérteties zenei főtémát; a szálló denevér képsorait; a tengerparton sétáló szerelmeseket, vagy a helyszínek hosszas, klasszikus muzsikával aláfestett, statikus képeit. (Utólagos megfigyelés: Utóbbi szintén Murnautól ered.)

Viszont bármennyire is a szeretetről és annak elvesztéséről szóló dráma, meg élénk színekkel és szép zenékkel operáló művészfilm, alapvetően mégiscsak horrorról beszélünk. Ha objektíven nézzük, a cselekmény rendkívül lassú, szinte alig történik valami és még a hirtelen mozdulatok is valahogy lelassulnak benne; de ennek ellenére az egész ijesztő. Ahányszor megszólalt az a zene, megborzongtam; a '22-es eredetiből szinte tökéletesen átvett képek szintén rémületesek, ám a legdurvább mégis a pestis ábrázolása. Nem a hullákat vagy a szenvedőket mutatják, hanem a tízezer patkányt, a sok-sok koporsót és a csúcsponton az utolsó vacsorát, amikor Wismar lakossága a halálra készülve még utoljára mulat egy jót. Az emberek a koporsók és az imádkozó szerzetesek közt táncolnak és énekelnek, tivornyáznak a lábuk alatt mozgó patkánytengerben és mindezt egy komótos tempójú, fájdalmasan szép zene kíséri. A káosz és az őrület ebben a mindössze körülbelül két perces jelenetben olyan intenzív, amihez foghatót még nem láttam.

"A szeretet hiánya a legnagyobb fájdalom."

A történet ugyebár örökbecsű darab, ám ez egy újfajta (legalábbis akkoriban újfajta) megközelítése a témának. Bár a Lugosi-féle Drakulához még nem volt szerencsém, biztos vagyok benne, hogy sem abban, sem a korábbi német feldolgozásban nem tűnt a vámpír olyannak, akit a magány vagy az önutálat kínoz, itt viszont az ő oldaláról elsősorban erről van szó. Drakula itt amolyan beletörődő, saját sorsa ellen lázadni képtelen figura, aki kénytelen halált és pusztulást terjeszteni, mert ezért létezik - még akkor is, ha alapvetően talán nem ilyen volt emberként. Harker és a felesége a regényben fontos szereplők, hiszen az előbbi írja az utóbbinak a naplót, ami maga a regény; Mina (Lucy) pedig a későbbiekben is a gróf kiszemeltje. A Nosferatuban áldozat, a '92-es Drakulában viszont készséggel csatlakozik a szörnyhöz - jelen esetben makulátlan szívű, szerelmes asszony, aki a férjét akarja megvédeni, majd látva a káoszt és a megsemmisülést, másokat akar megkímélni a szenvedéstől. Lucy a legfontosabb szereplő, körülötte folynak az események, ám érdekes módon úgy tűnik, Jonathant mégsem érdekli annyira: bár az elején látszik, hogy szereti, mégis képes őt elfelejteni. Ha a Gary Oldman-féle vérszopóból indulunk ki, akkor az öröklétre kárhoztatottak mindig emlékezni fognak szívszerelmükre, akit elveszítenek - itt mégsem ez történik - erről még lesz szó, majd a szpojleres részben. A legnagyobb csalódás Van Helsing doktor, aki a '92-es verzióban Anthony Hopkins alakításában nagyon király, itt viszont csak egy szkeptikus vénember, aki végül csak akkor hiszi el a valóságot, mikor saját szemével látja a rémes bestiát. Egy, még a film alaptónusához képest is rendkívül lassú alak, aki a cselekmény mozgatásához semmilyen módon se járul hozzá. Nos, nagyjából ennyiben hoz újat Az Éjszaka Fantomja a többi adaptációhoz képest.

Néhány szót a színészekről: Kinski ijesztő, mert alapvetően is különös arcberendezése volt, ám nem érhet a földöntúlinak látszó Schreck nyomába. Azért kitesz magáért és tök vicces, hogy annak ellenére, hogy csak 173 centis volt, mégis magasabb a többieknél. Bruno Ganz szerintem lényegtelen, ezt a szerepet akárki másra rábízhatták volna, ám a karakter újraértelmezésében rejlik a befejezés mellbevágó mivolta, ezért érdemes figyelnünk rá, még azután is, mikortól a háttérbe húzódik. Isabelle Adjani olyan mint egy tündér, hosszú fekete haja és nagy, fekete szeme éles kontrasztos alkot fehér bőrével és fehér ruháival. Ő lesz Jonathan "eltűnése" után a főhős, és végülis Lucy az egyetlen igazán pozitív szereplő, a tiszta lelkű nő. Három embert kell még megemlíteni: a valóban őrültnek látszó, Kálloy-Molnár Péter hangján eszét vesztve kacagó Renfieldet (Roland Topor); a szkeptikus, antipatikus Van Helsinget (Walter Ladengast) és a gróf várában hegedülő cigánygyereket, aki nem más, mint Árpa Attila! A legjobb színészként Adjanit nevezném meg, ő mindenki mást lejátszik a vászonról, a Kinskivel alkotott Szépség-Szörnyeteg-páros pedig igen emlékezetes marad. Werner Herzog írta, rendezte és pénzelte is filmjét.

Érdekességek: Herzog úgy gondolta, hogy a '22-es Nosferatu a valaha készült legjobb német film, ezért tiszteletből szerette volna megcsinálni a saját verzióját. Ekkorra Bram Stoker özvegye elhunyt, így a copyright-jog elévült, a Drakula közkincs lett, ezért a rendező úgy forgathatta le az újrát, hogy a regényben szereplő neveket használta - de a Lucy-Mina változásra ez nem ad magyarázatot. A forgatókönyvet elsősorban Stokeré helyett Murnau munkája inspirálta. Mivel Wismar polgármestere nem engedélyezte, hogy 11 ezer patkányt eresszenek szabadon városában, ezért a holland Delftben forgatták le a wismari részeket, a kastélyban játszódó cselekményt pedig az akkori Csehszlovákiában. Néhány jelenet egy az egyben újraalkotása az 57 évvel korábbiaknak - pl. a hajón megjelenő vámpír, az ablakban feltűnő gróf vagy az alvajáró nő - de ezek nem koppintások, hanem tisztelgésből lettek ilyenek. A dialógusokat németül és angolul vették fel, egymás után, sokan azonban, akik mindkét verziót látták, azt állítják, hogy a német sokkal jobb, mert mind Kinski, mind Ganz rosszul beszélték az angolt. A zene nagy részét a Popol Vuh nevű német zenekar szolgáltatta, akiket Herzog gyakran kér fel a filmjeiben való közreműködésre.

Árpa Attila mellett a patkányok szintén magyarok voltak:), mivel azonban szürkéket nem sikerült szerezni, ezért befestették őket. Állítólag az állatokat iszonytató körülmények között tartották, így megették egymást és a festési eljárás során is többjük elpusztult. A koporsókban lévő földbe beletúró ember, akinek a lábát megharapja az egyik rágcsáló, az maga a rendező. A denevéres felvételek egy természetfilmből származnak, a nyitóképeken pedig a híres guanajuatoi múmiák egy része látható. A direktor kivetette őket az üveg mögül, ahol megtekinthetőek és sorba rakta őket, így egészen kicsi gyermektől az öregemberig minden korosztály látható, végül saját kamerájával vette fel ezeket a képsorokat. Klaus Kinski maszkját négy órába tellett felhelyezni, a füleket naponta újraalkották, mert a levétel során megsemmisültek. Kinski híres volt a dühkitöréseiről, ám érdekes módon nagyon jól kijött a japán maszkmesterrel, így sosem akadt vele gond a forgatás során.

Pár számomra érthetetlen dolog: Amikor a vérszívó partra száll Wismarban, miért pont egy templomban húzza meg magát? Hogy tud bemenni a megszentelt földre? Bent aztán úgy néz ki, mintha megijedne a holdfénytől, az imdb szerint az ott lévő keresztektől retten meg - de akkor meg hogyhogy a temetőben lévő több száz kereszt hidegen hagyja? Miért nem fél a nő a vámpírtól, mikor először találkoznak, mikor előtte még egy denevértől is halálra rémül?

A Phantom der Nacht 2 és fél millió márkából készült, a pontos bevétele csak Olaszországban ismert, ez pedig majdnem 54 millió líra. Ellenben bizonyos, hogy legalább egymillió jegyet váltottak rá Németországban, és több mint 930 ezret Franciaországban. Egyszóval pénzügyileg sikeres volt. A kritikusoknak is tetszett, a 29. Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon a díszlettervező Henning von Gierke-t Ezüst Medvével jutalmazták a Nosferatun végzett munkásságáért.

SZPOJLER ITT 

Nagyon durva, negatív a befejezés: A nő meghal, a dokit lecsukják, a város a megsemmisülés szélén, a férfiból vámpír lesz, ráadásul úgy tűnik, őt nem igazán zavarja a napfény sem. Elindul rejtélyes célja felé, közben pedig már Renfield is úton van, hogy megfertőzze Rigát a fekete halállal...

SZPOJLER VÉGE

Ez egy különleges, nyomasztó film, ami belesulykolja a nézőbe, hogy van rosszabb a halálnál, de ugyanakkor kellőképpen megrémiszti az elkerülhetetlennel kapcsolatban. Mind a klasszikus horror, mind a művészfilmek, mind a drámák kedvelőinek ajánlom; az 1922-es mű rajongóinak A vámpír árnyékával egyetemben kötelező darab!

Pontozás:

imdb: 7.5 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Nem szívesen nézném meg újra, rossz érzéseket kelt a nézőben.)

Ja és még valami: Klaus Kinskinek van egy Nosferatu a Venezia című 1988-as filmje, erről tud valaki valamit? A posztere elég figyelemreméltó, lehet, hogy érdemes lenne megnézni...

Itt pedig az intro, csak erős idegzetűeknek:

Megint itt vagyok, megint egy folytatással, ami megint egy Alien-rész:D 1979 és 1986 után 1992-ben jött az újabb epizód a Nyolcadik Utas történetében - ekkor páran talán arra számítottak, hogy megint valami nagy durranás lesz, másokban meg felmerülhetett, hogy vajon hány bőrt lehet még lehúzni egy olyan lényről, aminek nincs is bőre, hanem kitinpáncél védi... Az Alien 3 kicsit izzadtságszagú, kicsit összedobált jellegű, korántsem indokolt folytatás, de a bővebb véleményemet majd később, előbb pár szót a történetről:

A hibernált állapotban lévő Ripley-re (Sigourney Weaver) megint rátalál valaki, ezúttal egy csapat elítélt a Fury 161-es bolygón, ahová a bátor hősnő mentőkabinja lezuhan. A becsapódásban Hicks és Newt meghalnak, a magára maradt Ellennek pedig meg kell próbálnia beilleszkednie a börtön lakói közé, amíg a Weyland-Yutani emberei érte jönnek. Ám ez korántsem egyszerű, mivel ezek a férfiak évek óta nem láttak nőt, ráadásul többségük erőszaktevő, gyilkos vagy még rosszabb. De talán mégsem ők jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem egy új, eddig még sosem látott Alien és valami, ami még ennél is rosszabb. Vajon hogyan élheti túl Ripley ezt a kalandot - ha egyáltalán sikerül neki?

Őszinte legyek? Nem akarok sokat dumálni erről, mert szerintem ez a legbénább része a sorozatnak. Az Alien önmagában is nagyon jól megállja a helyét a horror/thrillerek közt, némi sci-fivel keverve; az Aliens a tudományos-fantasztikus akciómozik közt foglal el előkelő helyet; az Alien 3 viszont csak egy kissé felnagyított másolata az indító résznek. Ott mi is volt? Hét ember és egy cica, bezárva valahová, ahonnan nem tudnak kimenni, velük utazik egy gyilkos és félhetnek egymástól is. Itt pedig: Huszonöt férfi és egy nő, bezárva valahová, ahonnan nem tudnak kijutni, van velük egy gyilkos és egymástól is félhetnek. Az egyetlen különbség az, hogy most Ripley "érzelmesebb" oldalát mutatják be nekünk, némi vallásos felhanggal vegyítve. Azért akadnak még benne jó dolgok, például Sigourney Weaver nagyon jól néz ki, az elítéltek bunkóságán lehet röhögni és az Alien is elég ronda - már amennyit megmutatnak belőle, de teljes alakban mégse néz ki olyan királyul.

A mellékszereplők közül kiemelkedik Charles Dance (pl. A postamester) és Charles S. Dutton (a House-ban Foreman apja), de ismertebb arc még Pete Postlethwaithe, Lance Henriksen is beugrik egy jelenet erejéig, a 85-ös elítéltet pedig az a Ralph Brown játsza, aki a Baljós Árnyakban Amidala királynő hajójának pilótája. Az Alient most először Tom Woodruff Jr. effektmester keltette életre, Weaver társproducerként is közreműködött, a rendező pedig a Hetedikkel és a Harcosok klubjával elhíresült David Fincher volt.

Érdekességek: Legalább hat különböző forgatókönyvet írtak e mozihoz, Fincher pedig a negyedik rendező volt, akit felkértek - ez az első rendezése. Hét millió dollár már a felvételek kezdete előtt elment olyan díszletekre, amiket fel sem használtak. A forgatás úgy indult meg, hogy még nem volt kész a szkript, aztán három hónapra le is állt, amíg átírták a sztorit. A végső megoldás: Halál több mint egy évet töltött a vágószobában, ráadásul a Fox stúdió a rendező megkérdezése és bevonása nélkül vágta meg az anyagot - kontárságukat tükrözi az is, hogy megjelentettek egy teaser trailert, ami szerint a cselekmény a Földön játszódik... Fincher emiatt elzárkózott a műtől, még az utómunkálatok előtt kilépett és vissza se ment többet. A 2004-es Alien Kvadrológia dvd-kollekció megjelenésekor se volt hajlandó segíteni egy hosszabb változat összerakásában, pedig akkor már fűt-fát ígértek neki. Az Assembly Cutnak nevezett alternatív verzió mégis megszületett, ez harminc perccel hosszabb a mozisnál, tartalmaz pár visszaállított/hosszabb jelenetet és a mozis változatból kihagyott történeti mellékszálakat is.

Az indításnál a 20th Century Fox jellegzetes nyitózenéje átmegy az Alien-zenébe, ami elég hátborzongató hatást kelt. Az események elvileg csak napokkal/hetekkel az előző film történései után következnek be. Ez az első része a szériának, amiben elhangzik A Cég neve, eddig csak feliratok utaltak rá. Az első epizódba tervezett szexjelenetet itt pótolták, bár nem mutatják - újabb hasonlóság A nyolcadik utas: a Halállal. Newt holttestét egy Carrie Hennre hasonlító életnagyságú babával helyettesítették. A kutya pofáján a karmolás-nyomokat úgy csinálták, hogy leborotválták a szőrét a megfelelő a helyeken. A lezuhant mentőkabint felemelő daru makett, a hajó maga pedig egy átalakított X-szárnyú vadászgép modellje. Az ólomöntöde nagy része kartonpapírból készült. A vallási hasonlat a következő: Ripley a hibernálókamrában olyan, mint egy romolhatatlan szent üvegkoporsóban. Már kétszer sikeresen legyőzte az őt bemocskolni akaró gonoszt; ám amikor mégis kudarcot vall, a szent helyként értelmezhető Sulaco kiveti magából - ez pedig a száműzetés a Paradicsomból.

Készítettek egy szétrobbant mellkasú Hicks-replikát, amit fel akartak használni, ám mikor ezt Michael Biehn megtudta, megfenyegette a stúdiót, hogy bepereli őket, ha így tesznek. Aztán mégiscsak fizettek neki, hogy az azonosítási jelenetben megmutathassák a képét - ezért az egyetlen képért több pénzt kapott mint a teljes Aliens-ért... Lance Henriksen csak a hangja a szétroncsolt Bishopnak, a figura maga egy rendkívül élethű mechanikus báb. Weaver annak ellenére tök jól néz ki, hogy a fél szeme az első negyedórában vörös, aztán leborotválják a haját - amikor még nem kopasz, akkor valahogy sokkal jobban áll neki az a haj, ami az előzőben rosszul mutatott a fején, sőt, még fiatalabbnak is tűnik. A forgatás szüneteiben parókát viselt, mert az akkor kétéves kislányának nem tetszett tar fejjel:)

Eredetileg Ripley-t bele se akarták tenni az új epizódba, mert túl sokat kellett volna fizetni Weavernek, ő pedig úgy érezte, hogy az előző filmen történt változtatások miatt karaktere háttértörténetét nem ismerhették meg eléggé a nézők, így beleegyezett, hogy kimarad. De végül a Fox vezetői úgy döntöttek, mégiscsak kell, hiszen ő az egyetlen túlélő, a kapocs a folytatások között. Weaver 5 és fél millió dollárt kapott, plusz a teljes bevételből is járt neki százalék. Mikor Fincher megkérdezte őt, nem zavarja-e, hogy le kellett vágni a haját, azt mondta poénból, hogy "Nem izgat, amíg több pénzt kapok!". Amikor azonban a forgatás leállt, visszanőtt a hölgy haja, a szerződése szerint pedig negyvenezer dollár járt volna neki, ha újból kopasszá akarják tenni - ezt a pénzt a producerek úgy spórolták meg, hogy tizenhatezerért készítettek egy rendkívül részletes skalp-maszkot, amit aztán felvittek a színésznő fejére. Az emlékezetes vascső-Alienfej szekvenciát felülről betiltották, ám a direktort ez nem tartotta vissza, ő maga filmezte le Weavert és ezt láthatjuk a kész alkotásban. Egy vicces név a stáblistáról: Deobia Oparei - egy férfi, az első áldozatok közt lévő Arthur életre keltője.

"Ez a mifene"-rovat, avagy kutyából nem lesz gyilkos kétméteres bogár

(A képen a címszereplő és a rendező.) Az itteni szörnyeteget ismét H. R. Giger tervezte: mind a négy végtagját használja futáshoz, nincsenek a hátán az ikonikus csőszerű képződmények és hangsúlyosabbak az ajkai. A Tom Woodruff Jr. számára készített jelmez rugalmas és strapabíró volt, hogy lehetővé tegye a négykézláb mászást. A trükkmester kobakja a lény nyakában volt, mert az Alien-fejet telepakolták a száj mozgatásához szükséges szerkezetekkel. Készült egy gépesített bestia-fej a közeli felvételekhez, néhány jelenetben pedig egy kék háttér előtt felvett, pálcákkal mozgatott bábot láthatunk. Terveztek és legyártottak egy Királynő-arcmászót, de végül ez kimaradt.

A végső megoldás: Halál 65 millió dollárból készült, kis híján 160 milliót hozott vissza. Vegyes fogadtatásban részesült a kritikusoktól, a negatív vélemények főleg az elődeivel való összehasonlítás miatt érték. Készült belőle egy regény (ismét Alan Dean Foster műve), egy három részes képregény-minisorozat és kétféle videojáték, különböző platformokra.

Összesítésben az Alien 3 az Alien nem túl jó kópiája. Akadnak benne király részek, de a teljes egész több dologban is sántít, mindenképpen a legrosszabb része az eddigi négyesnek.

Pontozás:

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- David Fincher rendezte a nemrég külföldön már bemutatott A tetovált lányt; jelenleg pedig egy új Verne-adaptáción, a 20,000 Leagues Under the Sea: Captain Nemon dolgozik. (Előbbit láttam, írtam róla.)

- Charles Dance szinkronizál a Justin and the Knights of Valourben, a hamarosan érkező Underworld 4-ben láthatjuk is. (Utóbbiról szintén írtam már.)

- Ralph Brown két jónak ígérkező filmben is szerepet kapott; az egyik a Stoker, a másik a Jack the Giant Killer - akit bővebben érdekel e két mű, ugorjon fel az imdb oldalára, vagy üsse be a címeket az itteni keresőbe idézőjelben! (Az elsőről szintén született azóta bejegyzés.)

Ja és még valami: Akinek van FEM3 csatornája, az ma este ki ne hagyja A láncot (ami valójában Black Snake Moan, de mindegy...)!

A Solomon Kane mellett az utóbbi időkben ez volt az a film, amit meg akartam nézni az HBO-n. Megint egy olyan, aminek a címe egy tök jó név (a hex valami átkot jelent, ha jól tudom) és képregény-feldolgozás, meg természetfeletti is van benne, ennyi már bőven elég nekem. Közben itt-ott olvastam, hogy milyen nehezen készül, mennyi gond van vele és hogy végül nem olyan lett, mint amilyennek szánták, ez pedig csak még kíváncsibbá tett. A Solomon Kane esetében középszerű élményben volt részem, ahhoz, hogy megtudjátok, vajon ez beváltotta-e a hozzá fűzött reményeimet, olvassatok tovább!

1876-ban járunk, a Vadnyugat virágkora leáldozóban van. Hősünk a polgárháborúban a déliek oldalán harcoló Jonah Hex (Josh Brolin), aki árulóvá vált a csapatán belül, megölte a legjobb barátját - aki történetesen a tábornoka fia is volt egyben - és ezért bosszút álltak rajta. Egykori felettese, Turnbull (John Malkovich) a szeme láttára meggyilkolta a családját és a meggyötört férfi arcára billogot égetett. Hex azonban valahogy túlélte a kínzást és a varjú indiánok sámánjai új életre keltették. Az immár különös képességekkel bíró hős tovább csúfítja saját arcát, hogy megszabaduljon a billogtól, majd Turnbull nyomába ered, de az bennég egy fogadóban, így a céltalan férfi fejvadásznak áll. Munkájában precíz és pontos, de őt magát is körözik, így naponta meg kell küzdenie a túlélésért. Egyszer aztán maga az elnök (Aiden Quinn) hívatja, ugyanis kiderül, hogy Hex ősellensége mégiscsak él és most éppen az USA eltörlésére készül egy szuperfegyverrel! Jonah az egyetlen, aki megállíthatja őt. Emberünk oldalán a csinos (?) prostival, Lilah-val (Megan Fox) elindul, hogy pisztollyal és baltával vágjon rendet az ellenfél sorai között - kérdés, hogy vajon időben érkezik-e vagy a sosem látott erejű pusztító gép megsemmisíti Washingtont, aztán minden mást? Ez lesz az utolsó július negyedike vagy marad még ország, ahol ünnepelhetnek jövőre is?

A figura maga nagyon tetszik. A DC képregény-univerzum lakója, akit John Albano és Tony DeZuniga hoztak létre, először 1972-ben lépett színre az All-Star Western című lapban. Őt fejlesztették tovább a filmhez: Brolin karaktere képes beszélni a holtakkal, de nem ám akárhogy, hanem baromijó, eredeti módon. Mindenhová varjak serege kíséri, látszólag megérteti magát az állatokkal, ezen felül pedig emberfeletti reflexei vannak. A rondasága mellé még adtak neki pár baromijó dumát ("Hány férfit fogadsz egy este?"), meg pár über-király fegyvert (lóra szerelt gatling-ágyú, robbanó nyilakat lövő pisztoly) és kész is a tökéletes főhős. Mi kell ahhoz, hogy még jobb legyen a mozi? Természetesen egy remek főgonosz, akit az ezen a téren jártas John Malkovich kelt életre. Végső formájában Turnbull kicsit olyan, mint egy rozmár, de jól néz ki és ugye erről az arcról könnyen el lehet hinni, hogy egy őrült elméhez tartozik:)

Az egyetlen igazi gyenge pont színészek terén a műnő Megan Fox - nem értem, mert mindenütt azért szidják Kristen Stewartot, hogy csak egy arckifejezése van, de Foxnak sincs több, ráadásul ő egy megcsinált "szépség". Akkor vajon miért nyomatják? Szóval a hölgy nekem nem tetszik és még tehetségtelen is, de azért az jó, hogy a legszebb lány a legrondább férfiba szerelmes, hiszen Hex talán az egyetlen becsületes ember azon a vidéken. A sztori életre keltésében olyan mellékszereplők segítenek, mint Michael Fassbender (az új Magneto), Wes Bentley (Amerikai szépség), Will Arnett (Jégi dicsőségünk), Michael Shannon (A rocker csajok), a már említett Aiden Quinn és a szigorúan uncredited Jeffrey Dean "Komédiás" Morgan. A rendező az elsősorban animációs filmeken animátorként dolgozó Jimmy Hayward volt (fura egy választás), akit a vonaton láthatunk valahol; a producerek között találjuk mindenki Joey-ját, Matt LeBlanc-ot, a zenék egy részét pedig a Mastodon nevű heavy metal-banda szolgáltatja (az énekes/gitáros Brent Hinds szintén a vonaton ül a katonák között).

Az effektek jók, főleg a halottasak, a szuperfegyver hihető, komolyabb baj a történettel sincs, de valahogy az egész olyan egyhangú. Nem mintha nem szurkoltam volna a főhősnek, meg aztán folyton azon járt az agyam, hogy "na most mi lesz", de mégsem volt érdekes, se izgalmas. Érthetetlen, hogyan lehetséges ez, hiszen minden adott hozzá... Különösen az újjáéledéses jelenet és a képzeletben végbemenő párbaj a rossz meg a jó között kitűnő, egy párszor nevetni is lehet, de ez sem elég ahhoz, hogy azt mondjam, jó volt.

Néhány érdekesség: Már 2000-ben, még a 20th Century Foxnál elkezdődtek a munkálatok egy Jonah Hex-tévéfilmen, de aztán ez fiókba került, amíg 2007-ben a Warner meg nem vásárolta a jogokat. A wikipedia szerint a műfaja "poszt-Civil Háborús antihősös western". A rendező a forgatás alatt cowboykalapban osztogatta az utasításokat. Josh Brolin az egyik harcjelenetben véletlenül eltörte John Malkovich hüvelykujját. Ez a film 47 millió dollárból készült, ám alig 11 milliót hozott vissza. A sikertelenség egyik oka, hogy egyszerre mutatták be a Toy Story 3-mal, ami elvitte a nézőket, a másik pedig, hogy a csekély amerikai bevétel miatt külföldön alig játszották, így az USA-n kívüli teljesítménye kevesebb mint félmillió lett. A "hozzáértők" mindenütt leszólták, a Houstoni Filmkritikusok Szövetsége megválasztotta 2010 legrosszabb filmjének.

Nagyon különös mozi ez, mert dacára annak, hogy minden benne van, amitől jó lehetne, mégsem lett az. Viszont sokkal szarabbra számítottam, úgyhogy végülis kellemes csalódás volt. Az egyéb műfajokkal kevert westernek kedvelőinek biztosan tetszeni fog, képregény-rajongóknak pedig érdekességképpen ajánlom.

Pontozás:

imdb: 4.7 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Korántsem rossz, de nem is jó:))

Hírek:

- Josh Brolin alakítja majd a fiatal K ügynököt a Sötét zsaruk 3-ban. Ezen kívül készül az Oldboy amerikai újrája, aminek ő a férfi főhőse, párját Mia Wasikowska játssza. (Előbbit láttam, nagyon tetszett, írtam róla; utóbbi csúfos bukás lett.)

- Michael Shannon lesz Zod tábornok a Man of Steelben. (Láttam, írtam róla, szerintem borzalmas...)

- Michael Fassbender egyike a Prometheus szereplőgárdájának, amit már nagyon várok. (Ezt szintúgy láttam, és az előbbiekhez hasonlóan készítettem egy az élményeimet taglaló bejegyzést róla.)

- Wes Bentley a nagy durranásnak ígérkező Az éhezők viadalában bukkan fel ebben az évben. (Sajnos ezt szintén megnéztem, ráadásul moziban, akit érdekel, olvassa el a cikkemet róla!)

- Aiden Quinn az érdekesnek tűnő, romantikus filmnek mondott The Last Keepers-ben Virginia Madsen oldalán szerepel hamarosan. A történet megragadta a figyelmemet: "Egy világtól elvonult művészcsalád tinédzser lánya beleszeret egy furcsa fiúba az iskolában. Ekkor kiderül, hogy a lány titokzatos erőkkel bír és felfedezi családja ősi titkát, ami örökre megváltoztatja az életét." Jól hangzik, nem?

Várható írások: A végső megoldás: Halál.

Utólag is Boldog Péntek 13-at mindenkinek!

Ahogy ilyenkor szokásos, most is megnéztem egy Friday the 13th-mozit, ezúttal a kilencediket. A Jason Goes To Hell a zombi-Jason-alszéria különös lezárása után, a semmiből újjáélesztett, az alapoktól ismét felépített történettel, egy átértelmezett Voorhees-ről szól. Tulajdonképpen semmi köze a sorozat többi részéhez, leginkább a sehová nem való V.-hez hasonlítható, ahol szintén nem az ikonikus hokimaszkos követi el a gyilkosságok nagy részét. Figyelem, a sztori nagyon buta, úgyhogy csak az olvasson tovább, akit tényleg érdekel:)

Az indításnál egy csaj bemegy egy házba, hol mindenféle ijesztő dolog történik, pl. kiég a villany és sötét lesz, becsapódnak az ajtók, szokásos. Aztán levetkőzik és fürödni készül, de furcsa hangok ütik meg a fülét: mintha valaki más is lenne ott rajta kívül. Ekkor felbukkan kedvenc machetés gyilkosunk (Kane Hodder) és végigüldözi az erdőn az egy szál törülközőt viselő nőt, de aztán hirtelen egy tisztás közepén felbukkan 100 kommandós és cafatokra lövik Jasont. Ezután jön a nyitó stáblista, összevágva a történésekkel és egy tv-műsorral - minden jel arra mutat, hogy Jason mégsem halt meg, de hogyan lehetséges ez? (Most figyeljetek:)) Hát úgy, hogy ő valami démon, aki képes testből testbe ugrálni, így amikor széjjellövik, belefészkeli magát a kórboncnokba és elindul, hogy keressen egy megfelelő testet az újjászületéshez. Ez a test pedig egy másik Voorhees-e kell, hogy legyen, itt ugyanis kiderül, hogy (a jól bevált hollywoodi klisét alkalmazva) a maszkos mészárosnak van egy húga, akinek van egy lánya, akinek szintén van egy lánya:D Szóval Jasonnek egyikük testébe kell beköltöznie, hogy visszakapja szupererős, szuperronda testét. Ugyanakkor egy fejvadász szerint csakis egy másik Voorhees ölheti meg őt, egy speciális tőrrel, így aztán Jessicának (aki Jason húgának a lánya) össze kell fognia a volt férjével, Stevennel, és az említett bérgyilkos Duke-kal, hogy végleg pontot tehessenek a Kristály-tavi vérgőzös történet végére. De vajon sikerül nekik - és tényleg ez lesz Az utolsó Péntek?

Nem értem Sean S. Cunninghamet. Igaz, hogy sosem akart folytatást az eredeti Péntek 13-nak, de akkor is, mi értelme volt ezt a filmet ÍGY megcsinálni? Itt ugyanis Jason módszereivel öl egy pocakos néger kórboncnok, egy kopasz és alacsony zsaru, meg egy jóvágású úriember, de ha ők a gyilkosok, miért Péntek 13. ez? Ha akármi más címmel, egy másik szörnnyel csinálják meg, biztosan jobb lett volna. De ezzel a címmel és főgonosszal egy 13 éves mítoszt romboltak le a semmi kedvéért. Persze lehet, hogy Cunningham egyszerűen el akarta készíteni a leghülyébb, legostobább részt, amit már tényleg lehetetlenség folytatni, ez esetben mégiscsak látom a perspektívát az egész mögött.

Ha elvonatkoztatunk az ide nem illő történettől és a gyenge színészektől, akkor találhatunk pár jó dolgot. Az első maga Jason, aki minden addiginál ördögibb külsőt kapott, sőt, itt még hangja is van, igaz, hogy csak hörög. Sajnos nagyon keveset szerepel, de legalább láthatjuk Kane Hoddert maszk nélkül - ő a szakállas biztonsági őr a hullaházban; plusz még kaszkadőrködött és irányította a többi kaszkadőrt is. Emellett három nőt pucérra vetkőztetnek, főleg az első néz ki nagyon jól:P Az elolvadó emberes jelenet ritka gusztustalan, ahogy a szív-evős is... Szóval van itt minden olyan, ami illik egy Friday the 13th-folytatásba. Meg egy rakás olyan, ami nem: Az egész szál, hogy a pasi meg akarja védeni a volt szerelmét meg a gyerekét, akit soha nem látott, valahogy túl komoly, de a megvalósítása nem az. A fejvadász honnan tud mindent és azt a tőrt honnan szerzi? Aztán, ott a borotválós rész, annak mi az értelme?! A kisbabának egy nap alatt haja nő, a Voorhees-háznál a névtábláról lemaradt egy o, meg aztán hogy lehet, hogy ez a ház még mindig áll és ilyen "szép"? A helyiek nem akarták volna kitölteni rajta a mérgüket? Miért van egy kávézó raktárában machete a falon és hogy kerül ide a Necronomicon? SZPOJLER ITT: Amikor újjászületik a gyilkos, a ruhái és a maszkja is újjászületnek rajta, vele együtt. Érdekes, nem? Hacsak nem a teste részei, akkor ez is értelmetlen... SZPOJLER VÉGE

Név szerint a színészek közül csak a három szép színésznőt említeném: Julie Michaels - Marcus ügynök, Michelle Clunie - Deborah, a vörös hajú táborozó és Allison Smith - Vicki (a képen). Mellettük még kiemelnék egy hülye nevet: Billy Green Bush (Zöld Bokor Vili, ő volt Ed Landis sheriff). A rendező-író Adam Marcus, akit láthatunk Bish rendőrként (ő akarja kihúzni Stevent a szarból), a producer a már említett Sean S. Cunningham (az első rész rendezője és pénzelője), a zeneszerző Harry Manfredini (a "ki ki ki ma ma ma" szerzője, szintén az első Péntekből).

Érdekességek: Ez volt az első epizód, amit a New Line készített, mert a VIII. fejezet csúfos bukása után a Paramount eladta a jogokat. Készült egy képregény, ami a VIII. és a 9. rész közti űrt volt hivatott betölteni, ebben magyarázatot kapunk rá, hogy jut vissza Jason a Kristály-tóhoz és hogy miképp alakul meg az ő levadászására hívatott FBI-os kommandó. A Final Friday-ből létezik egy Unrated Cut, ami három perccel hosszabb. A Voorhees-ház előtt álló mászóka szerepelt a Madarakban, a pincében lévő láda a Creepshow-ban, a Necronomicon remélem mindenki tudja hol, Jason szíve pedig később felbukkant az Alkonyattól pirkadatigban. Az ehető szív zseléből, gyümölcsökből és fekete ételfestékből készült, szóval nem lehetett rossz íze, ám a kórboncnokot alakító színész így is nagyon undorítónak találta és kis híján elhányta magát tőle. A segéd-kórboncnok az egyik forgatókönyvíró. A legdrágább trükk a Jessica kezében átformálódó tőr volt. A Jason Goes To Hellből készült egy akkoriban modernnek számító videojáték, amit viszont sosem adtak ki. Adam Marcus úgy gondolta, mivel eddig az összes Péntek 13-filmben rengeteg pucér nő volt, így ő most majd megmutatja és ugyanannyi pucér férfit is felvonultat - de akkor se értem, miért jó a borotválós rész... Ez a film 2 és fél millió dollárból lett, majdnem 16 milliót hozott vissza, hivatalos kritikai fogadtatásáról nincs adat, de nyilván utálták.

A dvdről: Annak idején, mikor elkezdtem rajongani Jasonért, még nagyon gyenge netünk volt, így filmletöltésre nem is gondolhattam, de megpróbáltam az összes részt megnézni. Egy párat letöltettem, a többit kivettem a videotékából és a VIII.-at meg ezt külföldről rendeltem meg eredeti dvdn. Ez egy elég régi kiadás, de ahhoz és a filmhez képest nagyon korrekt. A menük statikusak, de az alattuk szóló zene jó, a néznivaló kitűnő minőségű, extraként pedig a trailert (ez a világ legjobb trailerjeinek egyike, a bejegyzés végén megnézhetitek majd) és egy szöveges Friday the 13th-összefoglalót kapunk, amit Gordon Dale írt. Úgy emlékszem elég borsos ára volt, de még ma sem lehet itthon kapni, plusz tényleg jó kis kiadás, szóval megéri megvenni.

Összesítésben: Ha Péntek 13-filmként kell értékelnem, akkor mondjuk 4/5-öt adnék rá, mert Jason kurvajól néz ki és van egy csomó pucér nő, meg tocsog a vér is, de a sztori ostobaság. Ha szimpla horrorként nézem, akkor 3/5, mert aligha nevezhető eredetinek, hiába vannak benne jó megoldások. Más címmel, más főgonosszal talán jobb lehetett volna, így viszont csak a már bejáratott címke okozta a (pénzügyi) sikerét. Azért most jobban tetszett, mint elsőre, de még így se mondom, hogy jó volt.

Pontozás:

imdb: 4.3 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Hírek:

- Adam Marcus írja a most készülő The Texas Chainsaw Massacre 3D forgatókönyvét.

SZPOJLER! Ja és még valami: A befejezésben látható legendás jelenetben Freddy keze lehúzza Jason maszkját a föld alá, ami már ekkor előrevetítette az FvsJ megszületését. SZPOJLER VÉGE

Nézzétek meg ezt a trailert, mert komolyan mondom, hogy kibaszott jó lett. Így kell eladni egy rossz filmet, de így kéne eladni bármi más mozit is, nem 3 perces bemutatókkal, amikben minden érdekes jelenetet előre megmutatnak:

Hosszú ideje tudom, hogy Pauly Shore filmjei nem jók. Gyerekként az összeset láttam, és felnőtt fejjel újranézve a 90%-uk idegesítő baromság, viszont van köztük néhány kivétel. Ez az egy pedig kiemelkedik, mert semmi irritáló nincs benne, sőt tele van jó poénokkal! Ez történik benne:

Bones (Shore) és Jack (a beszédes nevű Andy Dick) egy elektronikus gépeket forgalmazó áruházban dolgoznak, ám folyton bajba kerülnek, mivel barátságukat leginkább a "vak vezet világtalant" kifejezés írja le. Bones a "vak", így mindig belerángatja cimboráját baromságaiba, a legutóbbi balhé után pedig kirúgják őket. Ezt viszont lehetőségnek tekintik, mert szeretnének egy saját boltot, az ehhez szükséges pénzt pedig egy gyorsan sokat fizető munkával szeretnék megkeresni. A legkézenfekvőbb beállni a hadsereg tartalékos századába, ahol 8 hét kiképzés után csak hétvégenként kell bemenni, helyben fizetnek 2500 dollárt és csak akkor mozgósítják őket, ha háború van. És ugyan, mekkora az esélye, hogy valódi háború törjön ki? Nos, hőseinket és a melléjük szegődő kemény csajt (Lori Petty) meg az idegbeteg fogászt (David Alan Grier) elnézve igencsak nagy:) A háború nem szórakozás, de mégis azzá válik, ha ezeket a bugyuta srácokat nézzük, ahogy megpróbálnak balfékekből katonákká válni - az is lehet, hogy a végén még sikerül nekik és éppen ők, a glendale-i "vizesek" nyerik meg a háborút! Vagy mégsem? 

"Glendale, fesse meg a célpontot!" 

A Shore-filmek egyik nagy hibája, hogy a felvezetésük minden esetben nézhetetlen, szar, unalmas, ostoba és gagyi. Ez itt sincs másképp, valójában bármelyik munkája sokkal jobb lenne, ha az elejét kivágnák belőle. Jelen esetben viszont legalább érdemes megvárni azt a pillanatot, ameddig leszállnak a teherautóról a kiképzőbázison, mert onnantól jönnek a poénok - szerencsére a gusztustalankodós/barmó humort félretették a katonai sztereotípiás viccelődés javára. Pauly-nak itt egy jó szinkronhangot adtak (Józsa Imre) és nem viselkedik olyan hülyén, mint mondjuk a Kőkemény igazságban. Lori Petty szerintem jól nézett ki ekkoriban és vicces, hogy ő az egyetlen lány a csapatban, de ugyanakkor az egyetlen igazi katona is. Andy Dick egy vesztes, hülyegyerek karaktert játszik, de mind ő, mind David Alan Grier annyira marginális, hogy fel sem tűnnek. Egyetlen ismertebb arc a mellékszereplők közül a főtörzset alakító Art LaFleur (pl. Ki nevel a végén?, Oscar), de a figyelmesebbek a közös étkezős részben felfedezhetik Bredan Frasert, aki elvileg a Kőbunkó-beli karakterét alakítja. Az író-rendező Daniel Petrie Jr. volt, aki egy jelenetben látható is, valami főtisztként. Semmilyen érdekességet nem találtam a Kő egy csapat!-ról, csak annyit, hogy 6 és fél millió dollárból lett, majd kis híján 29 milliót hozott be, ám a kritikai fogadtatása mindenhol iszonyúan negatív lett. 

Egy a lényeg: Pauly Shore filmjei rosszak, de ez mindenképpen kivétel. Ha az első 15 percet kibírjuk, utána garantáltan elszórakoztat majd - nekem már csak a gyerekkori nosztalgia miatt is tetszett:)

Pontozás: 

imdb: 4.8 (4 év alatt 0.6-ot emelkedett!)

Szerintem: 5/5 

Várható írások: Jason Goes To Hell - The Final Friday.

"EGY főtörzs, KÉT főtörzs, HÁROM főtörzs..."

Kb. két hete anyukám véletlenül odakapcsolt erre a Filmmúzeumon és a háromnegyedét végignéztem, aztán eldöntöttem, hogy az elejétől kezdve is megtekintem, hogy írhassak róla, hiszen ez szerintem a generációm egyik alap-mozija. Anno még az általános iskolában néztük videóról, talán többször is, és annyi mindenre emlékeztem belőle, de főleg a zenéje az, ami úgy tetszik! Majd a bejegyzés végén meg lehet hallgatni, de addig pár szót a történetről:

Cirifischio (Roberto Farris) árva gyerek, aki ellop egy kelyhet egy oltárról, ám szerencséjére rábukkan Néri Fülöp (Johnny Dorelli) "templomára" és a jóságos pap őt is befogadja a többi gyerek közé. Azonban még aznap este, Fülöp atya szokásos alamizsna-kéregető útján megverik őket a bíboros emberei, és köztük van egy fiú, aki ráadásul nevet a balszerencséjükön. Cirifischio bosszút esküszik és a többi gyerekkel együtt lecsap az apródra, ám mikor el akarják agyabugyálni, kiderül róla, hogy valójában lány! Leonetta (Federica Mastroianni) szintén árva és kényszerből van a bíboros mellett, ám hamarosan a sors kőhajító keze révén mégis kiszabadulhat. A fiú és a lány pedig egymásba szeretnek, aztán az évek boldogságban telnek (felnőttként Rodolfo Bigotti és Eurilla del Bono alakítják őket), ám az Ördög nem alszik, mindig más alakot öltve veszi rá a fiút gaztettekre. A fiatalok útjai végül különválnak, de sohasem mondanak le a másikról. Vajon együtt lehetnek még valaha? De azért rajtuk kívül szoríthatunk Fülöp atyáért is, akinek vén fejjel rongyos ruhákban kell koldulni járnia - hacsak valami csoda nem történik...

Annyi minden jó dolog van ebben a filmben, nem csak úgy, ha gyerekként látod. Először: ki ne kedvelné Fülöp atyát? Jóindulatú, a másik orcáját is odatartó típus, ám közben intelligens, remek a humora és bátran szembeszáll magával a Sátánnal! Kicsit talán mind szeretnénk olyan szeretetre méltóak lenni, mint ő... Csirifiszkióval (így kell kiejteni, csak hogy tudja, aki még nem látta) alig éreztem rokonszenvet, ő nagyon más, mint amilyen én vagyok, de hiába gazfickó, mégsem fogunk haragudni rá. Leonetta mind gyerekként, mind felnőttként szép és ez az örök szerelem, a tolvajjal köztük lévő plátói kapcsolat igazán csodás lehet:)

Rajtuk kívül van még pár fontosabb szereplő, akiket meg kell említenem, ők pedig: a zord Loyolai Ignác (a francia Philippe Leroy), aki Fülöp atya barátja, de totális ellentéte; az őrség parancsnoka (Franco Iavarone), aki mindig szaros lesz, ha összetalálkozik Nérivel; és V. Sixtus pápa (a svájci Mario Adorf), aki picit olyan, mintha Ignácot és Fülöpöt összekevernénk. Ezek az alakok pedig mindig valamilyen alapvetően komoly helyzetben találkoznak, ám joviális főszereplő papunk minden alkalommal komolytalanná varázsolja ezeket a találkozásokat:) Az író-rendező Luigi Magni volt, aki elsősorban ehhez hasonló, vallási témák körül mozgó filmeket készített.

Persze a szórakoztató külső mögött a State buoni, se potete a fontos dolgokról szól, hiszen benne van az élet, a halál; a jó és a rossz; a fiúk és a lányok; a szerelem, a fájdalom; és úgy-ahogy, de megelevenednek a kereszténység középkori nagy alakjai. Az egyetlen dolog, ami nem tetszik benne, az a mór nős rész, ami lehangoló és túlságosan kirívó... Az ördög figurája nagyon érdekes, főleg az első inkarnációja, a kovács tűnik igazán gonosznak. A sátán mellett azért vannak még itt egészen ronda dolgok is, például a bíboros és Leonetta "szerelme", a kurvák részletes bemutatása, vagy Cirifischio végzete, amik talán nem egészen gyereknek valóak, de felnőttként ezeket jobban értékeljük majd. ("Minden római ereiben valamelyik kurva vére csörgedezik”.) És "Ha két őrült találkozik, mindig történik valami érdekes." Vagy kiderül valami érdekes, például az, hogy Federica Mastroianni Marcello Mastroianni unokahúga, a zeneszerző Angelo Branduari pedig látható is, ő Spiridione, aki énekelteti a gyerekeket.

Történelmi arcképcsarnok: Néri Szent Fülöp 

A valódi Filippo Neri (1515 - 1595) sokban hasonlított a filmbelire, de mégsem mindenben. Például sosem volt annyira szegény és nem járt rongyokban, sőt, feljegyezték róla, hogy mindig ápolt volt a külseje, viszont tényleg istápolta a szegényeket és a betegeket, sőt, még a prostituáltakat is. 1538-tól kezdve Szókratészhez hasonlóan járta Róma utcáit és miként nagy elődje, megszólított embereket, hogy aztán elbeszélgessen velük és rádöbbentse őket fontos dolgokra. 1548-ban megalapította a Santissima Trinita de' Pellegrini e de' Convalescenti testvériséget, akiknek elsődleges feladata a nélkülöző zarándokok és a betegségből felépült, de még dolgozni képtelen emberek segítése volt. Áldásos tevékenységéért kiérdemelte a Róma Apostola jelzőt. Játékos humora és szellemessége miatt sokan kedvelték, ő maga is úgy tartotta, hogy a jókedv keresztényibb a melankóliánál és ezt a nézetet igyekezett minél szélesebb körben elterjeszteni. "Egy vidám szív könnyebben érheti el a tökéletességet, mint egy lehangolt." - mondta. Rengeteg legenda és történet maradt fent róla, több csodát tulajdonítottak neki, például ő az egyik levitáló szent. 1615-ben avatták boldoggá és 1622-ben szentté, ünnepnapja május 26. a katolikusoknál és május 25. a reformátusoknál. Ő Róma és az Amerikai Speciális Erők védőszentje (ezt nem nagyon értem, de ezt írták róla). Teste a Chiesa Nuova templomban nyugszik.

Vissza a filmhez! A Legyetek jók, ha tudtok! egy kitűnő ifjúsági vígjáték, ami egyben dráma, szenttörténet és romantikus mozi. Aki gyerekként látta, annak örök emlék marad, de mindenkinek ajánlom, már csak azért is, mert tényleg szórakoztató!

Pontozás:

imdb: 8.2 (4 év alatt egy teljes pontot emelkedett!)

Szerintem: 5/5 (Azért a mór nős részért talán le kéne vonni egy pontot, de nem teszem.) 

Itt pedig az ígért zene, először magyar felirattal, aztán olasszal: (a másodiknál sajnos késik a hang)

Minden sikeres mozit előbb-utóbb folytatnak, pláne ha olyan módon végződik, mint ahogy A nyolcadik utas: a Halál, ami szinte kérleli, hogy folytassák. Ott van az űrben lebegő Ripley és a bolygó felszínén az idegen hajóban a megszámlálhatatlan mennyiségű tojás, szóval már csak egy helyszín kell meg az alkalom, hogy a dögök ismét nekieshessenek az embereknek. De az Aliens direktora a nulláslisztbe mindig legnagyobbat durrantó James Cameron lett, aki nem elégedett meg ennyivel, hanem még kitalálta a szörnyek ikonikus irányítóját, a félelmetes Királynőt is, akiben az emberi hősnő méltó ellenfelére talál. Lássuk, miként:

57 évvel azután, hogy a Nostromo legénységét egy kivételével lemészárolta egy ismeretlen, gyilkos kreatúra, a túlélő Ripley (Sigourney Weaver) mentőhajójára rátalálnak a Weyland-Yutani emberei, hogy aztán a hibernált nőt kiolvasszák, majd a nyakába varrják egy 42 millió dollárt érő űrhajó és teljes rakománya elpusztulását. Ellen hiába bizonygatja, hogy a földönkívüli tehet az egészről, nem törődnek vele, az ügyet lezárják. Valamivel később megjelenik a személyiségében leginkább egy csúszómászóra emlékeztető Burke (Paul Reiser), aki felkéri a 87 éves kora ellenére nagyon jól kinéző hölgyet, hogy legyen segítségére az LV-426-os bolygóra tartó kommandósoknak, majd mellékesen megemlíti, hogy ez a planéta ugyanaz, ahol a Nostromo csapata akaratlanul is felvette az Alient. Ripley végülis velük tart, de csak azért, hogy láthassa, amint kiirtják a bestiákat, ám a megérkezés után kiderül, hogy még a kőkemény rohamosztagosok sincsenek felkészülve a pusztító űrlény-horda visszaverésére, amit csak tovább nehezít a barátságtalan környezet és az újfent felbukkanó belső ellenség. Kérdés, hogy vajon kijut-e valaki élve a kolóniáról, vagy mindenki a bestiák keltetőjeként/táplálékaként végzi? És vajon mi lesz a sorsa a Newt becenévre hallgató kislánynak (Carrie Henn), akiért Ripley-nek még a minden addiginál hatalmasabb főszörnnyel, a Királynővel is fel kell vennie a harcot?

Ahogy korábban a Terminátornál láthattuk, a Cameron-Hurd-páros nagyon ért a sci-fivel fűszerezett akcióhoz, itt pedig ennek újabb bizonyítékát adták. Ezzel csak az a pici gond van, hogy míg A halálosztó már a kezdettől fogva akciónak készült, addig az Alien alapvetően egy horror/thriller volt az űrben - tehát miért kellett átalakítani a borzongatást lövöldözéssé? Nekem azért komolyabb bajom nincs ezzel, mert így sikerült egy csomó szórakoztató elemet becsempészni az egyébként komor sztoriba, például poénokat, jó dumákat és ugye a kiadós golyózápor se kutya:) A történetnek három fő szála van: 1. az Alienek, akiket le kell győzni; 2. az anyaság, legyen szó földönkívüli vagy emberi anyáról és 3. a vélt plusz valós belső ellenség.

SZPOJLER

A 3. témához: Burke-öt mi akadályozza abban, hogy felhasználja a céljai eléréséhez Bishopot? Hiszen anno a Weyland-Yutani simán beprogramozta Ash-t, hogy a legfontosabb feladata a szörny megtalálása és visszahozása legyen, minden egyéb másodlagossá vált számára, még a többiek élete is - itt a szemétláda miért nem állítja be úgy a szintetikust, hogy az ne segítsen a többieknek, csak neki? Nem férhet hozzá? Nyilvánvaló, hogy a cég célja azonos Burke-ével és az android nekik engedelmeskedik, szóval mi oka van rá, hogy éppen ezt ne tegye meg? Egyszerűen logikátlan.

SZPOJLER VÉGE 

Az Alien-mozik (legalábbis az első kettő) nagy pozitívuma, hogy akkor is fenntartják a figyelmet, mikor gyakorlatilag semmi se történik. Vegyük példának azt, mikor a kommandó felébred és útba veszik a bolygót. Akkor semmi olyan információt nem tudunk meg, amit eddig ne tudtunk volna, a szereplők nagy részéről pedig az előzmény fényében sejthetjük, hogy fűbe fognak harapni, tehát lényegtelen, hogy megismerjük őket. Mégis, a poénok és az, hogy ez az összeszokott csapat milyen jól elvan együtt, valahogy tök szórakoztató - és ugye Henriksen karaktere (akiről Ripley rögtön azt feltételezi, hogy veszélyes ellenség), tovább színesíti az egészet. A játékidő többi részében már megjelennek a szörnyek, de belőlük nem sokat mutatnak, általában csak a vicsorgó pofájukat látjuk, meg azt, ahogy rohannak; viszont kárpótlásul a Királynőt minden szögből megcsodálhatjuk és mi tagadás, kurvajól néz ki.

Lássuk a színészeket! Weaver az egyetlen visszatérő szereplő, aki az elsőben egy volt a hét közül, itt viszont ő A Főhős, az erős nő, aki egyben anya is. Sajnáltam, hogy levágták a haját, de legalább egyel több jelenet van, ahol alsóneműben mászkál:D Lance Henriksen újfent kitűnően hozza a rábízott karaktert, androidként van benne valami fura, olyan idegenszerű az arca, fogalmam sincs hogy csinálta... Carrie Hennt úgy választották ki, hogy semmilyen színészi tapasztalattal nem rendelkezett. Sem ez előtt, sem ezután nem játszott sehol, manapság tanárnőként dolgozik egy iskolában. Szinte az összes többi szereplőt láttam már valahol: Paul Reisert (aki itt borzasztóan idegesítő) a Megőrülök érted-sorozatban, Michael Biehnt (Hicks) és Bill Paxtont (Hudson) a Terminátorban (előbbi Reese, utóbbi a punk vezér volt), Jenette Goldsteint (Vasquez) a Terminátor 2-ben (valami Janelle volt), Al Matthews-t (Apone) a Superman 3-ban (a tűzoltóparancsnokot keltette életre), Mark Rolstont (Drake) a Fűrészben 5-6-ban (ő volt a főrendőr, akit a hatban a gyilkos kinyír), Ricco Ross-t (Frost) pedig a Babylon 5-ben. James Cameron írta a forgatókönyet, a neje, Gale Anne Hurd meg pénzelte a produkciót.

Érdekességek: A Fox akkoriban kinevezett új vezetése úgy gondolta, fölösleges folytatni az Alient, mert nem hozott be elég pénzt (a 11 milliós büdzsé tízszereséről van szó!). A producerek a Terminátor kapcsán említették az Alien 2 ötletét Cameronnak, aki gyorsan össze is dobott egy előzetes forgatókönyvet nekik, ez pedig elég volt arra, hogy felkérjék a forgatás levezénylésére. Viszont Cameronnak még be kellett fejeznie A halálosztót, ezért a stúdió szokatlan módon megvárta őt, a Schwarzi egyéb irányú elkötelezettségei miatt álló kilenc hónapnyi szünetben pedig James bácsi továbbfejlesztette az Aliens szkriptjét. Az egyik forrás, ahonnan a történet eredeztethető, az Robert A. Heinlein 1959-es írása, a Starship Troopers (bizony, amiből a bogaras film lett), a másik pedig a vietnami háború.

A felvételek rögzítése elég nehézkesen haladt, mivel Angliában csinálták, ahol a helyi stáb rosszul jött ki a kezdő amerikai rendezővel és a producerrel. Külön fennakadást okoztak a tea-szünetek és az, hogy Hurdöt pocskondiázták, mondván csak azért került a film közelébe, mert a rendező felesége. Volt olyan, aki vissza akarta hozni H. R. Gigert, hogy segítsen a tervezésben, de addigra már Cameron kigondolta az egyetlen lényeges idegen elem, a Királynő külsejét, így nem volt szükség rá. A vágás iszonyúan sokáig tartott, alig egy héttel a premier előtt sikerült csak befejezniük, elmaradtak a tesztvetítések. A zenével megint baj volt: míg az előző epizódnál Jerry Goldsmith muzsikáját rosszul használták fel és széjjelbarmolták, addig itt hasonló, sőt, még rosszabb sors várt James Hornerre. Neki ugyanis hat hetet adtak, hogy elkészítse a teljes filmzenét, ám mivel sem az anyag rögzítése, sem a vágás nem volt készen, mikorra odaért, ezért Horner három hétig vesztegelt Londonban, munka nélkül. Viszont amellett hogy nem volt mivel dolgoznia, és a rendező se szentelt figyelmet neki, még a rendelkezésére bocsátott 30 éves Abbey Road Studio is eléggé technikailag elavultnak számított abban az időben, szóval borzasztó körülmények között kellett alkotnia és éppen hogy csak be tudta fejezni határidőre a muzsikát. A komponista ezek után úgy gondolta, hogy soha többet nem fog Cameron megbízásának eleget tenni, de tizenhét évvel később mégis ő szerezte a Titanic zenéjét, majd pedig az Avatarét is.

A játékidő alatt két alkalommal találhatunk olyan utalást, hogy mennyi idő van hátra egy bizonyos dologig és az tényleg akkor következik be: Az első, mikor a leszállóegységből kigördül a csapatszállító, ekkor Apone azt mondja, tíz másodperc múlva bevetés; a második pedig a negyedórás visszaszámlálás a végén, mielőtt minden felrobban. Az említett tankszerű jármű egy módosított repülőtéri vontató, ilyennel szokták a leszállópályákon mozgatni a repcsiket. Alapállásban 75 tonnát nyomott és bár ezt nagy nehezen sikerült 30 tonnára redukálni, még így is meg kellett erősíteni a helyszín azon részeit, ahol ezzel közlekedtek. Az Alien-kaptár teljes díszletét meghagyták az utókor számára és később Tim Burton ebben forgatta le a Batman vegyi üzem-szekvenciáját. Az Aliens-ből létezik egy Special Edition, ami hét perccel hosszabb a mozis verziónál.

Sigourney Weavert már többször felkérték ez előtt is, hogy szerepeljen ismét egy Alien-moziban, ő viszont mindig visszautasította, mert úgy gondolta, úgyse tudják megfelelően folytatni a sztorit és a karakterét se írnák meg rendesen. Szerencsére Cameron forgatókönyve őt is meggyőzte, de ekkor meg a stúdió nem akart szerződést kötni Weaverrel, mondván túl sok fizetést kér. Ám a direktor ragaszkodott hozzá, így végül mégis felvették, 1 millió dolláros fizetséggel, ami az előző epizódban kapott pénzének jó harmincszorosa (!) volt. Ripley életre keltője azt nyilatkozta, hogy a forgatás alatt az akkor éppen "elhalálozni" készülő kollégáinak mindig adott egy csokor virágot, kivéve Paul Reisert, aki egy marék hervadt gyomot kapott:) Lance Henriksen ételmérgezéshez hasonló fertőzést kapott a leszúrásos jelenet felvételétől, mivel az android testnedveit reprezentáló joghurt és tej-keverék a stúdiólámpák fénye alatt a baktériumok melegágyává vált.

Carrie Henn a forgókerekes résznél mindig direkt elrontotta a szövegét, csak hogy újra és újra lecsúszhasson azon a csúszdaszerű járaton:) Aztán James bácsi megegyezett vele, hogy ha rendesen teszi a dolgát, utána annyit csúszkálhat, amennyit csak akar - és így is lett. Henn és Weaver a mai napig tartják a kapcsolatot egymással, levélben. Hicks-et eredetileg James Remar alakította volna, de őt pár nap után elbocsátották, ennek ellenére mikor az osztag behatol az épületbe, az ő hátát láthatjuk és nem Michael Biehnét. Az Apone-t játszó Al Matthews a valóságban is katona volt régen, sőt, ő az első néger, akit a harcmezőn léptettek elő őrmesterré Vietnamban. A bolygó neve: Halál Jenette Goldstein első filmje, ám mivel képtelen volt megfelelő képet vágni, miközben tüzelt, a legtöbbször nem láthatjuk az arcát, amikor lő. Sőt, a szellőzőjáratba Gale Anne Hurd állt be helyette lövöldözni. A színészek maguk tehették egyedivé páncéljaikat, ahogy anno az amerikai katonák és azt a jelenetet vették fel velük utoljára, mikor először látjuk őket, mert így valóban érződik a köztük lévő összetartás, ami a hosszú hónapok alatt alakult ki. A bolygó neve: Halál és az Acéllövedék egy időben készült, így a két stáb gyakran együtt járt bulizni:D

Élien a Királynő!-rovat

A tartályban látható arcmászót kilenc ember mozgatta: nyolcan a nyolc különböző lábát és egy a farkát. A Ripley-re ráugró parazita-modell képes volt menni, az ugrást pedig visszafelé vették fel. A kifejlett lényeket életre keltő táncosok, tornászok és kaszkadőrök számára hat jelmez készült, a legegyszerűbb mindössze egy pár műanyagdarabbal felszerelt balett-trikó volt. Ezek a kosztümök sokkal rugalmasabbnak és strapabíróbbnak bizonyultak, hogy gyorsan lehessen mozogni bennük, a szűk helyen való mászáshoz pedig az eredetileg teljesen egyenes fejet elgörbítették. Az egyik Alien-tojás ma a Smithsonian Intézetben látható. A Királynő modellje körülbelül 6 méter magas volt és tizenhat (!) ember kellett a mozgatásához. A makettet egy daru tartotta, két bábos a belsejéből mozgatta a karokat, a többi részét hidraulikával, távirányítással és zsinórokkal mozdították meg. Semmilyen kameratrükköt vagy számítógépes animációt nem használtak fel hozzá, vagyis úgy nézett ki és úgy mozgott, ahogy láthatjuk. A Királynő fogai átlátszóak, a "köz-Alieneké" viszont nem. A végefőcím után az elsötétült képernyőt nézve egy arcmászó hangját hallhatjuk, ahogy balról jobbra elhalad...

A bolygó neve: Halál 18 és fél millió dollárból lett és 131 milliót hozott vissza. A közönség és a kritika is pozitívan reagált rá, Legjobb Hangeffektusok és Legjobb Vizuális Trükkök kategóriákban pedig Oscar-díjakat nyert. Weaver megkapta a Legjobb Színésznőnek ítélt Saturn Awardot, Jenette Goldstein a Legjobb Női Mellékszereplőnek, Bill Paxton a Legjobb Férfi Mellékszereplőnek, Carrie Henn pedig a Legjobb Gyerekszínésznek járót. Az Aliens máig a legnagyobb bevételt hozó epizódja a kvadrológiának. Az Entertainment Weekly a világ 2. legjobb akciófilmjének választotta (első a Die Hard lett), és a valaha készült 52. legjobb filmnek. Az IGN a 3. legjobb akció-mozinak szavazta meg, a Rotten Tomatoes pedig a 10. legjobb sci-finek. Az arcmászó-támadásos jelenet a Bravo 100 Legijesztőbb Filmes Jeleneteinek listáján 35. helyezést ért el.

Az Aliens a sci-fi-akciófilmek egyik legjobb darabja. Szórakoztató, vicces, izgalmas és látványos, kevés negatívummal (konkrétan Burke-re gondolok). Aki A nyolcadik utas: a Halál komor, ijesztő atmoszférájára vágyik, annak nem ajánlom, ám aki szerette a Terminátort, annak igen!

Pontozás:

imdb: 8.4 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Várható írások: Legyetek jók, ha tudtok!

Ja és még valami: SZPOJLER! Azért sajnálatos, hogy a harmadik rész fényében Ripley-nek a lányért és Hicks-ért tett erőfeszítése teljesen felesleges volt...

Nos, megint itt vagyok, ismét a Cinegore megbízásából. Elvállaltam az Alien-kvadrológiát, mint azt már ki lehetett találni - de a Halál-filmeket így is-úgy is megnéztem volna, mivel rajta vannak a videós listámon - és mellette még jelentkeztem az Underworld-trilógiára. Mindkét széria aktuális, mert most jönnek a folytatásaik, az Alienhez a Prometheus előzménynek, az Underworldhöz pedig az Awakening, amiben visszatér az eredeti hősnő, Selene, vagyis Kate Beckinsale. Régebben megvolt az Underworld, még két CDs verzióban (természetesen letöltve, AVI-formátumban:)), de sajnos az évek során elromlott a hangsávja, így kénytelen voltam kidobni. Azt viszont nem tudom, hogy tavaly előtt, mikor megírtam egymás után az összes részt, akkor az elsőt hová tettem el, így most gyorsan leszedtem a Vágatlan Verziót. Választhattam volna, hogy emlékezetből írok, mert az említett oldalnak már megtettem ezt korábban is, de ezúttal kivételesen újból megtekintettem a kérdéses alkotást. Már beharangoztam itt, hogy megírom, de nem voltam biztos benne, hogy érdemes-e egy külön cikket szentelni annak a plusz 12 percnek, de aztán úgy döntöttem, legyen.

A mozis verzió kritikáját itt olvashatjátok el. 

Elkezdtem nézni és vártam, hogy mikor jönnek az új jelenetek, de elég sokára tűntek fel. Viszont addig is kárpótolt a hihetetlenül tiszta képminőség, amilyenben még sosem láttam ezt, plusz szívesen nézek világoskék szemű, bőrcuccokba bújtatott, fekete hajú nőt, aki sorozatlövő stukkerekkel irtja a ronda szörnyeket:) Aztán úgy a közepe felé elkezdtek sorjázni az extra (visszaállított) szekvenciák. Sophia Myles karaktere jóval nagyobb teret kapott és megmutatnak olyan kisebb részleteket, mint hogy Selene hogyan kapja el a farkas-dokit, vagy, hogy miként készítik elő az Amelia elleni támadást. A szőke csaj és Kraven között van egy kis smacizás, a főhősnő és Michael szintén kaptak egy plusz csókolózós részletet. Viszont amikor az utóbbi páros megbeszéli, hogy ki lehet a lány a fényképeken, amik Corvin fiókjában voltak, azt elég hülyén szerkesztették bele a teljes filmbe, de ezen kívül azt mondom, hogy a változtatás korántsem feltűnő. Sok plusz szekvencia van, ám tény, hogy valójában a teljes történethez egyik sem tesz hozzá túl sokat. Viszont még így is egész jó volt, szóval, aki még nem látta az Underworld-sorozatot, az nyugodtan kezdheti ezzel, aki meg látta, az eldöntheti, hogy érdekli-e a bővítés, vagy sem.

Pár új érdekesség: A kódexben az egyik oldalon magyar nevek szerepelnek, van egy Orosz Ildikó, egy Kovács meg egy József, többet nem tudtam kivenni; a metróban pedig megpillanthatunk egy "Játszd újra Szentendrén!" feliratú plakátot. Az eredeti cikkben nem írtam le, de a White Wolf anno beperelte a Sony-t, mert szerintük az Underworld teljes egészében a World of Darkness két oszlopos tagjának, a Vampire: The Masquerade-nek és a Werewolf: The Apocalyspe-nek a lenyúlása. Ezt bizonyítandó, 17 különböző egyezést hoztak fel, plusz ott van még a WoD-könyvek sorába tartozó The Love of Monsters, amit 1994-ben publikáltak és az abban leírt eseménysor kísérteties azonosságot mutatott ezzel a mozival. A bírósági ügy alig egy héttel a bemutató előtt robbant ki, ám peren kívül sikerült elintézni egy meg nem nevezett mértékű összeg kifizetésével a felperesek irányába. (Egyébként, ha járatos vagy a Vampire-ben, akkor az a rész, mikor valami vérszívó arról beszél, hogy de jó lesz újra egyesülni, akaratlanul is eszedbe juttatja majd a Kamarillát, tehát a vád nem lehet alaptalan.)

Összefoglalás: Az Underworld tök jó film, mindegy, hogy a mozis vagy a vágatlan verziót választod. Ezt az Extended Cutot a hozzám hasonló rajongóknak ajánlom, mert így a jól ismert történetben újdonságokra bukkanhatunk.

Pontozás: Ugyanaz, mint a régi cikkben.

Hírek:

- Len Wiseman rendezi az új Total Recallt, amiben a női főhős Kate Beckinsale és Bill Nighy is felbukkan majd.

- Kevin Grievoux megint horrort ír. Az I, Frankenstein című borzongatós/szuperhősös film egy különös megmentő történetét beszéli el, aki űrlényekkel veszi fel a harcot, a főbb szereplők közt pedig szintén ott van Bill Nighy. (Ez megbukott.)

- Michael Sheen szégyenszemre szerepet vállalt a tvájlájt utolsó részében...

- Bill Nighy a Wrath of the Titans és a Jack the Giant Killer című fantasy-kben játszik ez évben. (Előbbiről írtam azóta.)

Várható írások: A bolygó neve: Halál és ki tudja még mi.

Egy alapvetően nem túl érdekes témát érdekessé lehet tenni, ha jól adják elő - ha filmről van szó, lehet jó az, ami számomra érdektelen dologról szól, ha remek színészek szerepelnek benne, és akad még pár érdekes/vicces pillanat vagy akciódús agyatlanság. Jelen esetben a fő téma a kocsik ismerete, ami utoljára kisfiú koromban érdekelt, mikor még meg tudtam mondani szinte bármelyik autóról, hogy milyen márkájú, a jelzése alapján. Manapság már csak minimálisan foglalkoztat a dolog - de most az autótolvajok életébe nyerhetünk bepillantást, ahová Nicolas Cage és Angelina Jolie kísér minket - elég ennyi ahhoz, hogy ez jó legyen? A bejegyzés végére kiderül!

Randallnek (Cage) 50 luxusautót kell ellopnia egyetlen éjszaka alatt. Ez lehetetlen feladat, de nem a kocsitolvajok királyának! Viszont mi van akkor, ha a király már hat éve lemondott trónjáról és kényszerből kell ismét beszállnia egy buliba? A tét nemcsak 200 ezer dollár, hanem az öccse (Giovanni Ribisi) élete is, így hősünk, akit barátai csak Memphis-nek szólítanak, összetrombitálja régi csapatát (Jolie, Robert Duvall, Vinnie Jones és még egy páran), hogy véghezvigyék az eszement tervet. De nem csak a feladattal, hanem a zsarukkal, a tetű megbízóval és az újoncok tapasztalatlanságával is meg kell küzdeniük a sikerét. Vajon hány kocsit tudnak összeszedni a listáról és vajon Randall teljesíti-e az álommelót, a '67-es Mustang Shelby GT500-as meglovasítását?

Irtó régen láttam utoljára és totál összekeveredett a fejemben a nagyon hasonló, de asszem sokkal jobb Az olasz melóval. Szóval elindult a Gone In Sixty Seconds és csak néztem, mert akkora baromság az egész kerettörténet. Minden, ami nem a kocsik ellopásával kapcsolatos, az annyira béna és unalmas, tulajdonképpen az első fél órából csak Vinnie Jones fél perce meg Angelina Jolie szőke haja érdekes. Amikor végre beindul az akció, akkor meg egy csomó lényegtelen mozzanat közepén bontakozik ki a végső nagy üldözés, ami a Terminátor 2-t és az Italian Jobot idézi, de ez legalább tényleg faszán sikerült. A poénoknak csak kis százaléka üt, Ribisi ripacskodása idegesítő, Cage szájába meg hülye mondatokat adtak.

A többi színészről pár szót: Itt van a kitűnő Robert Duvall, Scott Caan a Ha szorít a szorítóból, Will Patton az Emlékezz a Titánokra!-ból (ő tök jól nyomja), Timothy "Hitman" Olyphant, Christopher Eccleston a Doctor Whoból, valamint Chi McBride és Carmen Argenziano a House-ból (előbbi Vogler, utóbbi az új csapat összeállításánál az öreg jelölt, akinek nincs diplomája). Mellettük ki kell emelnem Delroy Lindot, aki a Randallt üldöző zsaru, nekem tetszett az alakítása; és Trevor Goddardot, aki uncreditedként szerepel, de ő volt Kano a Mortal Kombatben és hát emellett nem tudok csak úgy elmenni:D A sztori alapját H.B. Halicki 1974-es filmje, a Gone In 60 Seconds adta, a rendező a Kardhalat és a Season of the Witch-et is jegyző Dominic Sena, a producer Jerry Bruckheimer volt.

Érdekességek: A '74-es eredetivel csupán néhány egyezés található. A színészek kaszkadőr-vezetési leckéket vettek, főként Cage, aki a legtöbb autós mutatványát maga hajtotta végre. Robert Duvall mellett még két hasonló nevű színész játszott a filmben, James Duval és Dean Rader-Duval. Egyes adatok szerint 7, mások szerint 13 replika készült a Shelby GT500-asokból, viszont csak egyetlen igazit láthatunk, azt, amelyiket a végén a főhős ajándékba kapja. A replikákból egyet Bruckheimernek, egyet Cage-nek ajándékoztak, utóbbi vezeti is "Eleanorját", a producer viszont nem mer beleülni sajátjába:) A táblára felírt listán szereplő autók neveit és évszámait egy csomó helyen helytelenül párosították és a szereplők is gyakran más kódnevet mondanak be, mint amiket az egyes kocsik mellé rendeltek. A hídon bemutatott extrém ugratás a valóságban is kivitelezhető egy 15 fokos rámpán 100 mérföld/órás sebességgel. A végefőcím előtt a kép elsötétül és hallhatjuk, amint Randall "új" kocsija lefullad és ő azt mondja neki: "Ne tedd ezt velem!" (A kereskedelmi televíziózás átka miatt ezt nem láthatjuk, csak azért írom le.) Létezik egy Rendezői Változat, ami 9 perccel hosszabb a mozisnál. Végezetül két vicces név: Rainbow Borden (ez egy férfi, akit Szivárványnak hívnak:D, szerepe szerint egyes számú autótolvaj) és Juan Pina - Gang Banger #2 (no comment:D:D). A Tolvajtempó 90 millió dollárból készült és 237 milliót hozott vissza, a kritikai fogadtatásáról nem találtam semmit.

Röviden: Ostoba keretek közé szorított motorbőgetés jó zenére, pár remek és sok szar színész tolmácsolásában. Egyszer meg lehet nézni, autóbuzik és Angelina Jolie-rajongók biztosan jobban tudják értékelni nálam.

Pontozás:

imdb: 6.5 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Nicolas Cage jelenleg motoron repeszt lángoló koponyával a Szellemlovas: A bosszú erejében - sajnos elolvastam a sztori-ismertetőt és ez alapján az említett mű nem lehet túl érdekes...

- Vinnie Jones egyike lesz a rabló biztonsági őröknek az In Security-ban és főszerepet játszik hazánk új akciófilmjében (?), a Magic Boys-ban is. (Előbbiből azt hiszem, hogy végül kihagyták, de a címet is megváltoztatták közben, ez lett a Lángelmék.)

Várható írások: Underworld Extended Cut, A bolygó neve: Halál és még valami, amit még nem döntöttem el:)

Ezt pedig tessék meghallgatni: 

A legjobb filmcímek azok, amik egyszerűek, mégis sok mindent sugallanak. Ezen belül külön osztályt alakíthatunk ki azoknak, amik csak egy szimpla névből állnak (Juno, Miranda, Franklyn), majd jönnek az eposzi jelzővel ellátott nevek (Zoolander, a trendkívüli) és végül a teljes nevek (Dorian Gray, Jonah Hex). Az utóbbiak a legjobbak, mert ezekből lehet a legtöbbet megtudni, ugyanis konkrét emberekről van szó (legyenek valós vagy fiktív személyek). Ha már itt tartunk, nézzük meg, kicsoda Solomon Kane! A ponyvairodalom nagy alakja, Robert E. Howard találta ki őt (Howard egyébként az az ember, aki Conant is kiagyalta) és 1928-ban, a Weird Tales hasábjain kelt életre először, a Red Shadows című történetben, szóval már több mint 70 éves figuráról van szó. Alapvetően Kane egy a gonoszt üldöző puritán az 1600-as években – most már van némi fogalmunk arról, ki lehet, de lássuk, hogyan keltették életre a filmvásznon!

Kane kapitány (James Purefoy) kegyetlen és véreskezű zsoldos, akit csak a gazdagság megszerzése érdekel. Ám egy napon, egy különösen nagy öldöklés közepette a megostromolt vár tróntermében szembekerül az Ördög Kaszásával (Ian Whyte), aki felvilágosítja, hogy a lelke átkozott és a pokolra fog jutni. Solomon épphogy el tud menekülni a rémisztő démon elöl, ám a lény szavai belevésődnek az elméjébe, így felhagy addigi életmódjával és egy eldugott kolostorban keres menedéket. Egy év eltelik és ekkor az apát elküldi Kane-t, mivel szerinte őt máshová szólítja a végzete. A vándorrá váló egykori harcos útja közben rablótámadás áldozata lesz, de nem bántja a tolvajokat, akik viszont agyba-főbe verik őt. Szerencséjére egy békés, az újvilágba tartó család rátalál és megmentik, ő pedig vonakodva bár, de velük tart. A közös kalandok viszont egyre hajmeresztőbbé vállnak, aminek csúcsán belefutnak egy félelmetes, maszkos lovagba és ördögi katonáiba, akik megölik a család egy részét és elrabolják a fiatal Meredith-t (Rachel Hurd-Wood). A haldokló apa (Pete Postlethwaite) megesketi Solomont, hogy megmenti a lányt, és meggyőzi, hogy így megtisztíthatja sötét lelkét a gonosztól. Kane kapitány így ismét kardot és pisztolyt ragad, hogy legyőzze az álarcos szörnyeteget és az őt irányító mágust - de vajon sikerrel jár majd, vagy elbukik és az örök kárhozat lesz a sorsa?

Az elején már elég látványos volt és amint feltűnt a Kaszás, rögtön elkönyveltem magamban, hogy "de jó film lesz ez". Aztán jött még az álarcos lovag (Samuel Roukin) és minden afelé mutatott, hogy a csúcs a varázsló lesz. Addig viszont folydogáltak az események és sajnos a boszorkányt ki lehetett találni, arra is elég könnyű volt rájönni, kit rejt a maszk, az őrült papnak pedig nem sok értelme volt abban a kontextusban. (SZPOJLER: Ha tényleg meg akarta ölni Kane-t, akkor minek cseverészett vele órákig? SZPOJLER VÉGE). Nem tudnám megmondani, miért, de hiába vonulnak fel tök jó szörnyek, hiába a szép Rachel Hurd-Wood és az egész jól alakító James Purefoy, valamiért ez a film mégsem az igazi. Az első pár perc monumentalitást sugall, de később ennek már nyoma sem marad, ezt leginkább onnan lehet érezni, hogy az álarcos serege kb. 10-20 főből áll összesen, a várat se védik túl sokan, de ez még kevésbé feltűnő.

A legnagyobb gond az, hogy már az indításnál ellőtték a legjobb gonoszt és a nagy főellenségnek szánt Malachi (akit valamiért magyarul Malachai-nak neveznek) gagyi. Az ő ellensúlyozására összedobott démon (vagyis leginkább lángoló fémhulladékból álló gólem) viszont egész jó. Ha nem lenne elég szar a főgonosz, még elveszik tőlünk a végső összecsapás izgalmát is, ugyanis ezt képtelenség annak nevezni. (ÚJABB SZPOJLER: Solomon pár percig bujkál a démon elől, aztán mikor a mágus megmutatja magát, egyszerűen fejbe lövi és ezzel még a fémtestű óriást is lenyomja. SZPOJLER VÉGE) Viszont legalább egy csomó ismert arcot felvonultatnak nekünk. Kane apja Max von Sydow, Pete Postlethwaite karakterének felesége Alice Krige (a Borg királynő), a bolond pap Mackenzie Crook (a Karib-tenger kalózaiból), a varázsló meg Jason Flemyng (Titánok harca, Blöff, Rocksztár). Ezen kívül Rachel Hurd-Wood filmbeli testvére a valóságban is az, ő Patrick Hurd-Wood. Az író-rendező Michael J. Bassett volt.

Érdekességek: A filmjogokat már 1997-ben megszerezték, de csak 12 évvel később realizálódott a mozi, amit egyébiránt egy trilógia első részének szántak. Kane életre keltője a forgatás során megsérült egy kardpárbajban, a homlokát ért sebet öt öltéssel kellett összevarrni. A Solomon Kane 45 millió dollárból készült, de csak 19 és fél milliót hozott be, pedig a kritikusok pozitívan értékelték.

Furcsa egy film ez. Borzasztóan sok lehetőség volt benne, és ha a rém béna főgonoszt kihagyják, a Kaszást többet szerepeltetnék és több statisztát szerződtetnek, akkor sokkal jobb lenne. Azért végülis nem volt rossz, a végén elkerülték a klisét és láttam már sokkal pocsékabb mozikat is, de a kitalálhatóság ront rajta. Ja és még valami: Csak nekem jutott eszembe az egészről a Van Helsing? Mintha ugyanazt látnám, csak poénkodás nélkül, jobb szörnyekkel...

Pontozás:

imdb: 6.1

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Michael J. Bassett írja és rendezi a Silent Hill: Revelation 3D-t, valamint a szintén horror Saint Mary's-t, utóbbiról még nem sok mindent lehet tudni. (Előbbiről azóta elkészült a cikkem.)

- James Purefoy a nagy dobásnak ígérkező magyar sci-fiben, a Thelomeris-ben lesz látható, emellett pedig a hasonló témakörben mozgó John Carterben is. (Utóbbi megbukott.)

Várható írások: Régi idők focija, Tolvajtempó, Underworld Extended Cut (nem biztos, hogy érdemes írni róla).

      Kiváló film, mely szomorú apropóból került levetítésre a tévében: Garas Dezső, a Nemzet Színésze december 30-án elhunyt, ezentúl egy másik világot jelentő deszkákon örvendezteti meg égi közönségét...

     Régi idők focija. Kinek mi jut erről eszébe? Olimpiai bajnokok voltunk 1952-ben, az Aranycsapat legyőzte a veretlen angolokat '53-ban, volt nekünk Albert Flórink, Dalnoki Jenő bácsink, UEFA-döntős Videotonunk. Minderről Minarik Ede (Garas Dezső) semmit sem tud 1924-ben. A háború után, a fejlődés útján (?) halad a csonka Magyarország, a gazdasági világválság még odébb van, Minarik mosodája mégis befuccsol. De! Van egy csapat, azaz kell egy csapat! A Csabagyöngye! A mosodás él-hal fiaiért, bármire képes lenne, hogy bejussanak az első ligába. Régi idők focija... már akkor is pénzkérdés volt. Az akkor még meg sem született Puskás Öcsi mondta, hogy "kis pénz kis foci, nagy pénz, nagy foci". Ebből Ede az alábbiakkal rendelkezik: -

     Ebben a némafilm hőskorát felidéző, Mándy Iván-novellán alapuló gyöngyszemben tanúi lehetünk, miképpen küzd Ede a csapatért, a városért, önmagáért, meg, hogy végre megehessen egy karéj istenverte vajas kenyeret. Remek, remek és remek.

     Sándor Pál és Garas Dezső együttműködése ezután csak még jobban kiteljesedett, ebben a filmben pedig nem lehet hibát találni. Nincs. Garas, ugyebár mondani se kell, őstehetség volt. Soha fel sem merült bennem, hogy ő nem Minarik Ede valójában, meg nem a Stock Ede vagy éppen Borz, a Süni és barátaiból. Egy az egyben ő lett maga a szerep. Pedig nem is készült színésznek, ösztönösen tudta, mi a színészet.

     Minarik Ede lelkes, furmányos, kicsit bolond, álmodozó, imádja a hazáját, de kevésbé kedveli a mosodába betévedő vásárlót. Csapata bőven ad okot a derültségre, Dobsa Sándor zeneszerző pedig elkalauzol minket a század elejére, amikor egy szál zongora is tökéletesen kiszolgálta a némafilmeket. Sok-sok felgyorsított mozgás, mókás zűrzavar meg minden van itt.

     Mellékszereplők se kutyák: Kern András, Esztergályos Cecília, Major Tamás, Gór-Nagy Mária, Márkus László.

     Nagyon érdekes, az utcákon, a moziban, a pályán nincs senki más szinte, csak a főszereplők, olyan, mintha Csabagyöngyén kívül más nem is létezne. Furcsa utcai fények, poros utcák, néptelen lelátók. A film végig vicces, bár a mondanivaló csöppet sem az: amit az ember igazán el akar érni, akárhogy küzd is érte, nem csak rajta múlik. Ha kikap a csapat, akármit is ért el addig, világvége van. Ezt csak mi, magyarok értjük igazán...

     A Himnusz dallamaira elszálló Minarik pedig a magyar filmgyártás legnagyobb jelenetei közt van és kész.

Tim Burton az egyik kedvenc rendezőm, és bár az utóbbi időkben sokak szerint a munkái színvonala látványos csökkenést mutat, az ő neve még mindig azt jelenti számomra "ezt meg kell nézni". Egyetlen nagyobb alkotása volt, ami eddig elkerülte a figyelmemet, mondván, ez engem nem izgat, de mivel mostanra már talán az összes fontosabb műve szerepel ezeken a hasábokon, így gondoltam, jöhet a Nagy Hal! Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, de a véleményemről később, először szokásos módon jöjjön a sztoriról pár szó:

Ed Bloom (Albert Finney - Ewan McGregor) élete kész mese. Mindenki odavan fantasztikus és humoros történeteiért, amik elképesztő kalandjairól szólnak, mindössze a fia, Will (Billy Crudup) érzi úgy, hogy elege van a mesékből. Mikor megtudja, hogy Ed haldoklik, három év után először hazautazik, hogy megtörje a csendet, mivel a két férfi ennyi ideje nem beszélt egymással. Will mindent megtesz, hogy kihúzza valakiből az igazságot édesapja valódi életéről, de arra ő maga sem számít, hogy mi van akkor, ha a történetek mind igazak? És vajon sikerül-e apának és fiának ismét egyenesbe jönnie, mielőtt túl késő lesz?

Ez a sztori olyan, mintha egyenesen Tim Burtonnek írták volna. Az alapvetően szomorú téma (az apa halála) ellenére a Big Fish tele van elképesztő kisebb történetekkel, amikbe a rendező belecsempészhette a rá oly jellemző túlzottan színes világot, különleges elbeszélésmódját és egy csöppnyi horrort is. Az elején mégsem tudtam, mi sülhet ki ebből az egészből, mert valahogy kaotikusan indul, de már az első perctől éreztem, hogy meg kell várnom a befejezést, ahol majd mindenért kárpótolnak. Nem azt mondom, hogy érdektelen, amíg eljutunk a katarzisig, hiszen ki ne szeretne összebarátkozni egy valódi óriással, ki ne akarná elnyerni az igaz szerelmet vagy megtalálni a boldogságot? És minden egyes apró részletre érdemes odafigyelni, mert az utolsó felvonásban az összes értelmet nyer!

Rengeteg jó színészt/színésznőt sikerült összehozni, lássuk először a Bloom család életre keltőit! Billy Crudup egy tökéletesen hétköznapi figura, egy valódi, hús-vér ember, nagyszerűen alakít. Az ő párja a szépséges Marion Cottilard, aki viszont ide elsősorban nem a külseje miatt került be, hanem hogy bemutatkozhasson az amerikai közönségnek. A fiatal Edet az életvidámságot sugárzó Ewan McGregor, az idősebbet pedig a rá eléggé hasonlító Albert Finney játssza - nézzetek meg róla egy fiatalkori fotót, olyan, mintha McGregor a fiatalított klónja lenne. Ugyanez a helyzet Sandra Bloommal, ő fiatalon a csodaszép Alison Lohman, idősebben pedig a rá szintén hihetetlenül hasonlító Jessica Lange. Már csak ezért az ötösért érdemes lenne megnézni egy családi drámát, hát még ha az egész átmegy fantasy-be, ahol olyan alakok bukkannak még fel, mint a hatalmas termetű Matthew McCrory (pl: Az 1000 halott háza), Danny de Vito, Steve Buscemi, az aprócska Deep Roy (pl. Charlie és a csokigyár), Missi Pyle (Galaxy Quest), Robert Guillaume (Drágám, add az életed, Elnökcsemete), Miley Destiny Cyrus és az elmaradhatatlan Helena Bonham Carter. Egy jelenetben Burton is látható, a farkas megjelenése előtt ő az egyik kártyázó bohóc:) A filmet Daniel Wallace könyve, az 1998-as Big Fish: A Novel of Mythic Proportions inspirálta, az író pedig szintén feltűnik, ő Sandra gazdaság-tanára az egyetemen. A zenét Danny Elfman szerezte.

Érdekességek: Ez volt az első amerikai film, amiben Cotillard szerepet kapott és Cyrus első mozija is ez. A stáblista elején a Columbia-logót fordítva játsszák le. Burtont a rendezéshez egy negatív élmény vezette, mert alig pár hónappal a munkálatok kezdése előtt veszítette el az édesanyját, édesapját pedig két évvel korábban, így az egyik szülőtől való elbúcsúzás ekkoriban rendkívül közel állt hozzá. Ugyanakkor az is csábította őt, hogy a drámát megszakító képtelen történetetek elmesélése révén többféle műfajban alkothat egyszerre (fantasy, kaland, horror, stb.). Saját elmondása szerint "A Nagy Hal arról szól, ami valódi és arról, ami csak kitaláció; arról, ami igaz és arról ami nem; arról, ami csak félig igaz és arról, hogy a végén mégis az egész igaz." Az egyik fő motívum a misszió teljesítése - az író szerint: "Az apa küldetése, hogy ő legyen a nagy hal a nagy tóban, a fiáé pedig az, hogy megpillantsa a valóságot apja meséi mögött."

A boszorkány maszkja öt órán át készült, az óriás jeleneteihez pedig perspektíva-trükköket használtak. A költő félig kész versét maga Burton vetette papírra. A cirkusz jeleneteinek felvételekor tornádóveszély miatt abba kellett hagyni a forgatást, ráadásul a helyszínt elárasztotta a víz, a munka emiatt több hétig állt. A film egyik sokat kritizált pontja a kínai rész, ugyanis amikor Ed földet ér, akkor a hasbeszélő tagalogul beszél (a filippínók nyelve), a katonák meg először mandarinul majd koreaiul, Ed és az ikrek pedig kantoniul:) Matthew McCrory a valóságban 229 centi magas volt, mindössze 8 centivel magasabb a Kolosszust játszó George McArthurnál. Utóbbi tényleges cirkuszi előadóművész, tűz- és kardnyelő, ő tartja a leghosszabb lenyelt kard Guiness-rekordját. McCrory 32 éves korában hunyt el 2005-ben, amíg élt, ő volt a legmagasabb színész és neki volt a legnagyobb cipőmérete (amerikai számozással 29 és feles). A Nagy Hal 70 millió dollárból készült és kis híján 123 milliót hozott vissza. Pozitív kritikákat kapott, sokan egy jobb Forrest Gumpnak titulálták, Alison Lohman alakítását külön is elismerték. Rengeteg díjra jelölték a mozit, de egyet sem kapott meg.

Egy szóval tudnám leírni: csodálatos. Az utolsó 15 perc annyira megható volt, nem is tudom elmesélni mennyire... Nagyon szép film, kedves, izgalmas és humoros, pedig alapvetően szomorú. Akibe szorult egy kis jóérzés és intelligencia, annak tetszeni fog, Burton-rajongóknak kötelező darab!

Pontozás:

imdb: 8.0

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Ewan McGregor benne lesz a mesékből fantasy-kat gyártó hollywoodi trend egyik nagy durranásában, a Jack The Giant Killerben, ami a Babszem Jankó sötét hangulatú verziója. (Elkészült, megbukott.)

- Helena Bonham Carter a The Lone Rangerben ismét Johnny Depp mellett játszik; ezen kívül az egyik főbb szereplője lesz az Akirának, ami az azonos című legendás anime élőszereplős újrázása. (Ennek meg mi az értelme?) Valamint felbukkan még a Nyomorultak 10 000. adaptációjában is, ahol Hugh Jackman, Russell Crowe és Anne Hathaway lesznek a partnerei. (Az első megbukott, a második 2016-ig nem készült el, a harmadik viszont Oscart nyert.)

- Marion Cotillard is színesíti a The Dark Knight Rises illusztris szereplőgárdáját. Már nagyon várom:) (Láttam, írtam róla.)

- Miley Cyrus a rendkívül beszédes című LOLban alakít egy Lola nevű karaktert, valamint szinkronizál a Hotel Transsylvania névre hallgató egész estés rajzfilmben. (Utóbbit megnéztem és készítettem belőle bejegyzést.)

Várható írások: Régi idők focija, Solomon Kane és talán Underworld Extended Cut.

Újévi fogadalmam volt, hogy most már csak befejezem a videós listám megtekintését - igaz, hogy szeptemberben is megfogadtam, hogy az év végéig végzek vele, aztán nem úgy lett, de most nagyon jól haladok vele, annak köszönhetően, hogy a tévében nem adnak semmi értelmeset már három napja. Úgy gondoltam, megnézem azt, amit a legelsőnek írtam fel, ez lett az AvP, aztán a következőt, ami a mostani írás témája. Marhanagy terhet vettem a nyakamba, mert mint a Star Trek-moziknál, itt is elképesztő mennyiségű adatot kellett feldolgozni, de hát így jár az, aki filmtörténeti jelentőségű műveket néz...

A meg nem határozott távoli jövőben járunk. A Nostromo kereskedelmi űrhajó 20 millió tonna vasérccel megrakodva a Föld felé tart, mikor a fedélzeti komputer felébreszti a hibernált legénységet, mert egy különös adás fut be az egyik közelben lévő planétáról. A csapatnak (Sigourney Weaver, Veronica Cartwright, Ian Holm, John Hurt, Tom Skerritt, Harry Dean Stanton és Yaphet Kotto) az őket alkalmazó cég szabályzata szerint kötelessége kivizsgálni minden, feltehetőleg földönkívüli eredetű jelet, így leszállnak az elhagyatott bolygón. Hárman lemennek a felszínre és találnak egy hatalmas, lezuhant járművet, amiben egy azonosítatlan, méretes csontváz mellett egy csomó tojást is lelnek. A tojások vizsgálata során Kane-t (Hurt) megtámadja az egyik kikelő lárva és az arcára tapad - innentől a többi már történelem, avagy a Cápa meg A texasi láncfűrészes mészárlás találkozik az űrben Ridley Scott, Dan O'Bannon és H.R. Giger közreműködésével...

Azt hiszem nem kell bemutatom a Nyolcadik Utast senkinek, mert még ha nem is láttad, akkor is tudod, hogy néz ki, mivel beépült a populáris kultúrába. Nyilvánvaló, hogy ezt a művet borzasztóan sokan láttátok már, így van fogalmatok róla, micsoda, de talán nem sokan tudják, hogyan jött létre ez a "világmegváltó" alkotás!

Az Alien első számú kreátora Dan O'Bannon, aki ezelőtt a mára kultuszfilmmé vált Sötét csillaggal szerzett magának hírnevet. Abban viszont egy elég ostobán mutató űrlényt mutogattak (konkrétan egy befestett strandlabdát), így Dan bácsi a fejébe vette, hogy csinál egy mozit, amiben a földönkívüli a lehető legvalóságosabban néz ki. Megvolt tehát a szándék, amihez segítséget nyújtott Ronald Shusett, aki ekkoriban ismerkedett meg O'Bannonnal, majd közös lakást béreltek és együtt kezdtek el dolgozni egy két filmből álló sci-fi-duón (az egyikből lett az Alien, a másikból az Emlékmás). Arra a következtetésre jutottak, hogy Dan ötletét kevesebb pénzből össze lehet hozni, így annak álltak neki először. A sztori mellett a kulcskérdés az volt, hogy milyen legyen a szörnyeteg, aki az emberek életére tör? A választ O'Bannon Párizsban lelte meg, ahol egy meg nem valósult Dűne-adaptáció készítése kapcsán találkozott a svájci művésszel, H. R. Gigerrel, akinek rémálomszerű, borzongató munkái azonnal felkeltették a figyelmét, főként a Necronom IV című kép (lásd picit feljebb). Giger beszállt a produkcióba, ő tervezte meg az összes földönkívüli eredetű dolgot a mozihoz, míg az emberek felszerelését/hajóját a hasonló területen működő Chris Foss vette kezelésbe. A 20th Century Foxnál egy külön kis al-osztály, a Brandywine elvállalta a pénzelést, felvették a kezdő rendező Ridley Scottot, a zeneszerző Jerry Goldsmith-t, és kiválasztották a szereplőket. (Weaver ekkor még abszolút a pályája elején járt, ez volt az első komolyabb szerepe; de az egész csapatból mindössze Ian Holmot ismerte a közönség valamennyire, mint "veteránt" a szakmájában.)

A készítők a forgatás során többször is összezördültek, elsősorban a producerek és O'Bannon, mivel utóbbi nehezen tűrte, hogy az írását megváltoztassák. Ugyanakkor a rendezőnek a rengeteg modellel gyűlt meg a baja, a zeneszerző pedig mind a direktorral, mind a vágóval összeveszett, szerzeményeinek nem megfelelő felhasználása miatt. Utóbbiak olyan szinten megharagudtak egymásra, hogy Goldsmith a haláláig nem bocsátott meg a másik kettőnek. Plusz nehézség volt, hogy a túlzottan erőszakos mivoltából fakadóan alapvetően egyetlen stúdió sem akarta elvállalni, hogy beáll a produkció mögé; a Fox még az átírások után is csak azért vállalta a forgalmazást, mert két évvel korábban a Star Wars bankot robbantott és nem volt a kezükben egyetlen másik sci-fi forgatókönyve sem.

(A képen H. R. Giger és teremtménye.) O'Bannon az ember mellkasába petéző szörnyeteg ötletét a valóságból merítette, egyes darázsfajok ugyanis hernyókba vagy pókokba tojják petéiket, az utód pedig belülről, élve falja fel a gazdatestet, majd kitör belőle. Dan rémálmaiban ugyanezt látta emberekkel és ez inspirálta az arcmászó kitalálását. Továbbá sok klasszikus tudományos-fantasztikus moziból is vett át dolgokat [pl ezekből: The Thing from Another World (1951), Forbidden Planet (1956), Planet of the Vampires (1965)], emellett két novellából [az egyik a Junkyard (1953), Clifford D. Simak tollából; a másik a Strange Relations (1960), Philip José Farmertől] és néhány EC Comics horror-képregényből is emelt át részleteket. O'Bannon segédkezett a kreatív munkában, ám túlságosan szőrszál-hasogatóan viselkedett, mindenbe beleszólt és végül a teljes stáb előtt sértegette Scottot, aki a producerekkel együtt onnantól fogva ignorálta őt és ötleteit. Gigerrel is gond akadt, mert bár ő tervezte az űrlény minden fázisát, a bolygót és az űrhajót, amiben a lényt találják, de szinte mellbevágó módon szexualitást sugárzó terveit számtalanszor át kellett alakítani.

Nézzük most egy picit a végeredményt! Az Alien egy lassú tempójú, de érdekes film, a karakterek teljesen hétköznapiak, bármelyikükkel könnyedén lehet azonosulni, és a problémáik is valamennyire átlagosak. Olyan dolgok foglalkoztatják őket, mint pénz, kaja, bajtársiasság, szabálykövetés, bizalom - aztán ezekből lesz az élet-halál harc. A teljes csapatból számomra egyedül Veronica Cartwright ismeretlen, a többiekkel már mind találkoztam más mozgóképekben. Sigourney Weavert, Ian Holmot és John Hurtöt remélem senkinek nem kell bemutatnom, mindnyájan kitűnő, elsőrangú színészek, elég csak a Szellemirtókra, a Brazilra vagy az Elefántemberre gondolni velük kapcsolatban. Yaphet Kottot a Rémálom az Elm utcában 6. epizódjában láttam, Harry Dean Stantont a Kelly hőseiben, Tom Skerrittet meg a Desperationben és A mamutban. Panaszom egyikükre se lehet, de talán csak Holmnak és Weavernek volt nehezebb dolga a többieknél, a maradék figurákban semmi különleges nincs. (Ez azért egyfelől nézve pozitívum.)  Az alkotók közül még Ronald Shusettet említeném meg külön, ő a történet megalkotásán túl társproduceri feladatokat is ellátott.

Érdekességek: Az első hat percben egyetlen szó sem hangzik el. Az eredeti játékidő 3 óra 12 perc volt. Ridley Scott maga rögzített minden kézi kamerás felvételt. A Nostromoból készült egy 30 centis meg egy 120 centis változat, valamint építettek egy kis híján négy méteres és több mint 6 tonnás állványzatot a leszállási és dokkolási szekvenciákhoz. Amikor a legénységet az ablakokon keresztül látjuk, akkor a nagyobb modellt mutatják, amibe kivetítőt is szereltek, ezen pedig korábban már felvett részleteket vetítettek, ezzel sikerült elérni, hogy úgy tűnjön, mintha a szereplők tényleg a hajóban lennének. A hajtóművek keltette rázkódást úgy szimulálták, hogy a stáb tagjai rángatták a székeket, amikben a színészek ültek:D A kisbolygót, ahol leszállnak, elvileg Acheronnak hívják. Az idegen hajóban látható kék lézerfényt kibocsátó berendezéseket a The Who együttestől kérték kölcsön, akik a szomszédos stúdióban próbálták ki ezt az újonnan szerzett látvány-elemet a showjukhoz. Az Alien-tojásokat szállító hajó elpusztult utasát "Space Jockey"-nak (űrcsavargó) nevezték el. Őt teljes egészében Giger készítette saját kezűleg, ám ahogy láthatjuk, az nem a végleges változata, mert az alkotó nem tudta időre teljesen befejezni, ez zavarta is őt a későbbiekben. A modell egy los angeles-i tűzben megsemmisült - egyes források szerint egy égve hagyott cigaretta miatt kapott lángra, máshol azt írják, vallási fanatikusok gyújtották fel, mert azt mondták, hogy a sátán műve. A lény eredetét nem magyarázták meg a következő három epizód során sem, ám a rendező azt mondta, szerinte ő volt a hajó pilótája, ami egy fegyverszállító volt, a fegyverek pedig maguk a tojások, amiket ledobált volna egy adott bolygó felszínére, ezzel elpusztítva ott mindent. (Az azóta megjelent Prometheus ezt 3/4-ében megcáfolta.)

A filmhez készült reklám-anyagok közt találunk egy regényt két változatban (Alan Dean Foster írta), a Heavy Metal magazin megjelentetett egy képregény-feldolgozást (Alien: The Illustrated Story) és egy 1980-as évre szóló Alien-naptárat is, valamint a boltokba kerül a mozi látványát taglaló képeskönyv (The Book of Alien) és a koncepciós rajzokat tartalmazó Giger's Alien. Gyártottak egy 30 centis modell-készletet a szörnyből, valamint egy nagyméretű játék-figurát, egy társasjátékot és halloweeni jelmezszettet is:) A dallas-i premierről Terry Rawling vágó azt mesélte: "A legizgalmasabb díszvetítés volt, amin valaha részt vettem. Képzeljék, az emberek sikoltoztak és kirohantak a teremből félelmükben!" Készült egy csomó gagyi másolat ebből a műből, a legnyilvánvalóbb plágium az 1980-as olasz Alien 2 volt, amiben ugyanígy emberekben fejlődő űrlények szerepeltek. Ugyanakkor van egy Rendezői Változat is, ami viszont érdekes módon rövidebb a mozisnál. Ez akkor lett, amikor egy londoni filmraktárban véletlenül felfedeztek 100 doboznyi felvételt a '79-es forgatásról, amit aztán a rajongók és a stúdió nyomására Ridley Scott átnézett és néhány dolgot beletett az új "rendezői" Alienbe. Később azonban azt mondta, szerinte így is az alap változat a jobb.

A színészek a szöveg nagy részét improvizálták. A rendező mindegyik alakhoz írt egy pár oldalas háttértörténetet, hogy a szereplők könnyebben beleélhessék magukat a játékba. A kritikus Roger Ebert azt írta, hogy milyen érdekes, hogy ez a mozi az átlag thriller-hősnél idősebb szereplőket vonultat fel, ezzel is hétköznapibbá, hihetőbbé téve őket: "Ezek az emberek nem kalandorok, hanem munkások, akiket egy cég azért fizet, hogy 20 millió tonna ércet eljuttassanak a Földre." A színészeknek a hatalmas díszlet kanyargós, szűk folyosóin kellett közlekedniük, ha el akartak jutni valahová, ezzel bennük is erősödött a mű klausztrofóbiás érzése. Veronica Cartwright azt mondta szerepéről, hogy: "Én voltam a közönség félelmeinek reprezentálója, a tükörképe annak, amit a nézők érezhettek." Városi legendák szerint a híres "chestburster"-szekvencia felvételénél csak John Hurt tudta, hogy mi fog történni - valójában viszont nem így volt. Mindenki sejtette, hogy mit láthat majd, de aztán a Kane-t helyettesítő bábúból szertefröcskölő vér és az előtörő állati belsőségek látványa valódi sokként hatott a színészekre, ezt láthatjuk a filmben. Számukra a legkellemetlenebb felvételi rész mégsem ez volt, hanem amikor az űrruhákat kellett viselniük, azok ugyanis semmilyen hűtőrendszerrel nem rendelkeztek, teljes egészében nejlonból készültek és még légzőnyílásokat se vágtak rajtuk. A forró stúdiólámpák alatti munka során a színészeket bizonyos időközönként egy ápolónő oxigénnel látta el, de még így is gyakran elájultak, mert a jelmez belsejében felgyülemlett a kilélegzett szén-dioxid. A Space Jockey-jelenethez a ruhákat Scott a saját és az operatőr Derek Vanlint gyerekeire adta, hogy a szobor még hatalmasabbnak tűnjön, ám ők is elájultak az űrruhákban - csak ekkor módosítottak rajtuk.

A Nyolcadik Utas útlevele-rovat

Az ikonikus szörnyet a 218 centi magas nigériai diák, Bolaji Badejo játszotta. Rendkívüli magassága és nagyon vékony végtagjai miatt esett rá a választás, mert így a szörny egészen valószínűtlen külsőt kapott - kár, hogy sosem mutatják teljesen... Badejot tai-chi- és pantomim-tanfolyamokra járatták, hogy megtanulja lelassítani a mozgását, ezen kívül a ruhát speciálisan rá szabták és készítettek neki egy ülőkét, amin a jelmezben is helyet tudott foglalni - egy rendes székbe a farok miatt képtelen lett volna leülni. Az ő szerkója mellett volt még egy bábu és egy kaszkadőröknek készült jelmez is, ezt Eddie Powell és Roy Scammel viselte - Powellt láthatjuk, amikor a kreatúra leereszkedik a plafonról. Az Alien hangját a profi állathang-utánzó Percy Edwards adta ki. A tojás belsejében mozgó arcmászó valójában Ridley Scott két kézfeje gumikesztyűben. A tojást háziállatok gyomraival és szíveivel töltötték meg, a kiugró bestia farka egy birka beléből készült. A döglött arcmászó testét kagylókból, osztrigából és egy bárány veséjéből állították elő. A felnőtt szörnyeteg fejében körülbelül kilencszáz darab mozgó alkatrész volt, az áttetsző arcrész belsejében pedig elmosódva egy emberi koponya látható. A szörny alsó állkapcsát ma a Smithsonian Intézetben lehet megtekinteni, a jelmez többi részét egy aukción árverezték el (azt sajnos nem találtam meg, hogy mennyiért).

A Nyolcadik utas: a Halál 11 millió dollárból készült és 185 milliót hozott vissza. Bemutatásakor vegyes kritikai fogadtatásban részesült, de így is Oscar-díjat kapott a Legjobb Látványeffektek kategóriájában, Veronica Cartwrightot pedig Saturn Awarddal jutalmazták, mint Legjobb Mellékszereplőt. Ám az évek során a film megbecsülése egyre csak nőtt, többek közt az Entertainment Weekly megválasztotta a világ harmadik legijesztőbb mozijának, a Bravo 100 legfélelmetesebb jeleneteinek listáján a "chestbursting" a hetedik helyezést érte el (az Empire magazin szerint ez a legkirályabb 18 éven felülieknek szóló filmes momentum), maga az Alien pedig szintén hetedik lett az Amerikai Filmintézet Top 10 legjobb sci-fi-válogatásán. Ridley Scott művét 2002-ben beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, hogy megőrizzék a jövő számára.

Ezt a filmet főként realizmusra törekvése és a különleges környezetben játszódó cselekménye miatt még ma is nagyra tartják; az Alient pedig az egyik leginkább karakteres moziszörnyként emlegetik, elsősorban biomechanikus megjelenése és a belőle áradó szexuális utalások miatt. Ha már szex, ezeket írták cikkem tárgyának erotikus felhangjairól: Az arcmászó támadása a férfi megerőszakolásának allegóriája, a "chestbursting" az erőszakos születés metaforája, a szörnyből pedig fejének fallikus alakja és a gyilkolási módszere miatt árad a szexualitás. A mozi a férfiak terhességtől és szüléstől való félelmeire és félreértéseire alapoz. Dan O'Bannon később maga is elismerte, hogy ezek az utalások direkt vannak benne: "A férfiakra akartam rátámadni. (...) Homoszexuális orális erőszak, születés. Ez az izé a tojásait a torkodba tojja, erről van szó."

Én már csak Sigourney Weaver miatt is kedvelem ezt a filmet, mert szerintem baromijól nézett ki 30 éves korában:P De ezen túl egyike azoknak a filmeknek, amiket mindenkinek látnia kell egyszer, már csak azért is, mert mérföldkő a sci-fi és a horror történetében.

Pontozás:

imdb: 8.5 (Ekkora pontszámot is régen láttam!)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Nemrég világosodott meg előttem, hogy ez a bizonyos Prometheus című sci-fi az Alien előzményének készült. Azóta viszont átdolgozták, de így is szorosan köthető a sorozathoz. Ridley Scott rendezi és pénzeli, elvileg júniusban lesz a bemutatója, engem már mindenképpen érdekel, már csak a szereplőgárda miatt is: Noomi Rapace, Charlize Theron, Patrick Wilson, Michael Fassbender, Idris Elba és Guy Pearce. (Wilson végül kimaradt, a filmet láttam és írtam róla.) 

- Ridley Scott másik érdekesnek látszó projektje a Stoker (dráma/horror), ahol szintén producerként működik közre. A történetről: "Egy tinilány éppen apja elvesztése miatt gyászol, mikor megérkezik a soha nem látott, rejtélyes nagybácsija." A főbb szerepekben Nicole Kidman és Mia Wasikowska, a cím és a műfaj alapján vámpírosdi lesz. (Ez a cím becsapós, nincsenek benne vámpírok, viszont nagyon tetszett, erről is született cikk azóta.)

- Sigourney Weaver mindenképpen szerepel majd az Avatar 2-ben, viszont a Szellemirtók 3-beli megjelenését még mindig nem erősítették meg hivatalos forrásból. (A modern Szellemirtókba [szerencséjére] nem került be.)

Várható írások: Nagy Hal.

Egyik legnagyobb kedvencem a mozivilág szörnyei közül a Predator. Minden megvan benne, hogy rajongjak érte: ronda, hatalmas, félelmetes, rendkívül erős és barbár külseje ellenére intelligens, veszélyes ellenfél. Benne ötvöződik az űrkorszak harcosa és az őskor vadásza, az ember és a hüllő/rák, egyszóval kurvajó. És ott van a másik sci-fi legenda, a Nyolcadik Utas, aki hasonló kvalitásokkal bír. Nagy, erős, ijesztő és gusztustalan, rendkívül gyors, ráadásul több száz is lehet belőle, akiket egy közös tudat irányít, aminek feje az elképesztő méretű és erejű Királynő. A Predatorban megtestesül egy fejlettebb intelligencia, az emberiség egyik régi nagy félelme, a pusztító szándékú űrlény; míg az Alien maga a sebesen közeledő halál, az ismeretlentől való rettegésünk és a világűr sötét, ijesztő mélysége rovarpáncélban. Szóval mi lehet királyabb annál, ha a Universal bevett, fél évszázados módszerét alkalmazva ezt a két fantasztikus szörnyet egymásnak eresztik? (A most következő képeket én magam készítettem, ugyanis boldog tulajdonosa vagyok négy darab, az AvP-hez kiadott figurának. Két 30 centi magas Predatorom, egy jó 70 centis testhosszú Alienem és egy kis híján 20 centis Elder Predatorom van:) Ők álltak be néhány fasza pózba, hogy illusztrálhassam velük a filmet.)

Lássuk, honnan indultunk: 1979-ben Ridley Scott rendezésében a szépséges Sigourney Weaver csapott össze az űr ismeretlen szörnyetegével, akit a különös műveiről ismert H. R. Giger tervezett. A Nyolcadik utas: A Halál bankot robbantott és elkezdődött Ellen Ripley odüsszeiája, aki 1986-ban ismét összecsapott az Alienekkel A bolygó neve: Halálban, ahol a főellenséggel, a Királynővel is összemérhette erejét. A siker most sem maradt el, hat évvel később jött az Alien3, ami szerintem a sorozat leggyengébb darabja, ám még így is elég volt arra, hogy megszülje az utolsó epizódot, a kedvencemet. A Feltámad a Halált Jean-Pierre Jeunet hozta össze és keveredik benne mindaz, amit eddig szerettünk, a jellemzően európai filmek stílusával - ez rajtam kívül szinte senkinek se tetszett, de hát úgy kell nekik:D Eközben az 1987-es Ragadozó szintén hatalmas siker lett, Arnold Schwarzenegger és a lenyűgözően valóságosnak látszó földönkívüli óriás párbaja bevonult a filmtörténelembe. 1990-ben a Predator ismét lecsapott, ezúttal Los Angeles belvárosában, az ellenfele pedig Danny Glover volt - és ennek az epizódnak a végén a vadászok hajóján látható trófea-szobában megpillanthattunk egy Alien-koponyát. 1989-ben egy képregény hasábjain már összecsapott a két faj és közben megjelent az Alien vs. Predator számítógépes játék, figura-széria, kártyajáték és egy két részes regénysorozat is, így már csak a nagy film volt hátra, amit a rajongók vártak - vagy tüntetettek ellene. A végeredmény a kétes hírű, de mindenképpen diadalmas AvP lett, ami a modern kor szörnyes-kaszabolós mozijainak egyik legsikeresebb példánya! Lássuk, mi van benne:

2004-ben az Antarktisz jege alatt különös hőforrás jelenik meg, amiről a milliárdos Charles Bishop Weyland (Lance Henriksen) egyik műholdja kideríti, hogy egy piramis, mélyen a kontinens felszíne alatt. A pénzeszsák szervez egy csapatot a hihetetlen jelentőségű régészeti lelet feltárására, aminek ő is tagja, majd elindul velük a hetedik földrész mélyén rejtőző kincs felkutatására. Ám, mint kiderül, nem csak az ő céljuk a piramis, mert hamarosan megjelenik három óriás termetű humanoid földönkívüli és ha ez nem lenne elég, a folyamatosan változó belső struktúrájú építményt elárasztják a gyilkos, fekete páncélú szörnyek is. Ám az emberek váratlan megjelenése felborít egy ezredéves harci folyamatot, ami eddig zavartalanul folyt le a két faj között. A felfedezőcsapat tagjai hullani kezdenek, a Predatorok száma is fogyatkozik, mialatt az Alienekből egyre több lesz és még a Királynő is elszabadul - vajon sikerül megállítani a halál hordáját, vagy kitörnek a felszínre és övéké lesz a bolygó? És vajon ki nyeri a harcot: a Halál, a Ragadozó vagy az ember?

Ahogy az előző írásomban (Tigris és sárkány) említettem, a filmekben egyre fontosabb szempont a látvány. Az Alien vs. Predator azon művek sorát gyarapítja, amikben a látvány a legfontosabb. Éppen ezért sok benne az olyan logikai bukkanó, mint hogy mondjuk, az antarktiszi hideg ellenére senkinek se látszódik a lehelete, az évszázadok óta gyakorlatilag mélyhűtve tárolt ágyúk hőt sugároznak vagy, hogy egyetlen Predator önmegsemmisítő bombája képes elpusztítani egy ókori városnyi területet. Az emberek újfent sablonfigurák, itt még az egyébként tehetséges Lance Henriksen is unalmas. (De azért jó poén a szerepeltetése, pláne hogy a középső neve Bishop - aki látta az Alien-kvadrológiát, az érti.) Nekem a főszereplőnek kikiáltott Sanaa Lathan se volt túl meggyőző, ő is egy kliséfigurát alakít - nem értem, miért nem lehetett a regényekből átemelni Machiko Noguchit? Ezek mellé a szokásos "elindulunk-minden-rendben"-dolgot se lehetett kihagyni: gyakorlatilag ameddig belépnek a piramisba, addig az eltelt 40 percből mondjuk kettő volt érdekes, mikor a szörnyek felkészülését lehetett látni a csatára. A történet alapvetően rém egyszerű, de azért a piramis titkainak felfedése során a múlt izgalmas eseményeire derül fény - á lá Erich von Däniken. Nem baj, ha nem túl csavaros a sztori, hiszen mind azt akarjuk látni, ahogy az űrlények egymásnak esnek.

Na de ha már ez egy látványfilm, akkor legalább a bestiákra nem lehet panasz. Az Alienek minden eddiginél életszerűbbek, megnyújtott farkuk és ujjaik révén még kevésbé emlékeztetnek bármi emberire; a Predatorok izomkolosszusok, szinte érezni elképesztő súlyukat, jó a hangjuk is, mindössze az álluk túl nagy. Nekik hosszabb hajat és új fegyvereket adtak, így például az áldozatokat széttépő hálót, az újraalkotott visszatérő dobókorongot és a sokkal nagyobb csuklópengéket. Külön tetszett az utolsó jelenetben feltűnő vezér, az Elder Predator, aki fenséges látványt nyújtott.

A rendező és forgatókönyvíró a Resident Evilös Paul W.S. Anderson, a történet összeütésében pedig az Alien megalkotói, Dan O'Bannon és Ronald Shusett is részt vettek. De ha már megemlítem név szerint az egyik főszörny kitalálóit, akkor le kell írnom a másik atyjait is, tehát a Predator kitalálói: Jim és John Thomas (testvérek). A vezér Alient (Grid) ismét Tom Woodruff Jr. keltette életre, az összes Predator bőrébe pedig Ian Whyte bújt (kivéve, amikor egyszerre többen vannak a képen, ott voltak mellette statiszták). Egyetlen érdekesebb színész Henriksen mellett a Quinnt alakító Carsten Norgaard, aki anno a "fogász" Stansson volt a Kerge kacsák 2-ben.

Érdekességek: A filmjogok megszerzése elég sokáig tartott, mert hat különböző producert kellett meggyőzni. A történethez inspirációul szolgált Lovecraft At the Mountains of Madness című novellája. 2004 leggyorsabban elkészülő mozija volt ez: két és fél hónap alatt forgatták le, az utómunka négy hónapig tartott. Ez az első rész mindkét szériából, ami nem 18 éven aluliaknak tilos-besorolást kapott (kár érte, de létezik Unrated Cut). Anderson azt nyilatkozta, hogy a végső változat pont olyan, amilyennek ő akarta, az Alien 2-t rendező James Cameronnak pedig kifejezetten tetszett a mű. Eredetileg szerették volna felkérni Sigourney Weavert, hogy térjen vissza egy apró szerepben, ám ő semmiképp nem vállalta. Schwarzival egyezséget kötöttek, hogy ha elbukik a kormányzóválasztáson, akkor jön szerepelni, de mint tudjuk, megnyerte, így ő se került be.

A Predatorok nevei: Chopper (akinek egy koponya van a vállán), Celtic (aki a Griddel párbajozik) és Scar (az utolsóként életben maradó). A piramist észlelő technikusokat a trükkmesterek játsszák (Tom Woodruff Jr. és Alec Gillis). Az egyik karaktert Verheidennek hívják, ez pedig főhajtás az első AvP-művet, a képregényt megíró Mark Verheiden előtt, akinek az alkotásából néhány elemet átemeltek. Az antarktiszi helyszínt az 1979-es Vela-incidens miatt választották, amikor is egy műhold egy máig megmagyarázhatatlan kettős villanást észlelt a fagyos kontinensről. Egyik űrlényfajnak a neve sem hangzik el a játékidő alatt. A főszereplőnő ezúttal egy Aliennek mondja a Predatorokra használt szokásos leírást ("ugly motherfucker"). Kb. 20 tonnányi műhavat szórtak széjjel a filmhez. A látvány létrehozásához rengeteg makettet használtak fel, így például a jégtörő és a bálnavadász-telep is azok voltak, a látottak 70%-a makettek, bábuk és jelmezek felhasználásával készült.

(2016-os megjegyzés: A bal szélen álló Láthatatlan Ragadozónak sajnos az idők folyamán eltörött az ágyúja, amit azóta se tudtam megcsinálni, az egyébként évekig egy helyben álló, középen látható Vén Ragadozónak meg letörött a feje. Utóbbit vissza tudtam ragasztani, de azóta nem lehet mozgatni a nyakát és pózokba is csak óvatosan merem beállítani.)

Űrszörny rovat

Ez az első film, amiben balkezes Predator látható. A csuklópengék felnagyítása mellett a plazmaágyú mérete is jelentősen megnőtt, a maszkok pedig kidolgozottabbak és egyediek lettek, így a három vadászt könnyű megkülönböztetni egymástól. Azt viszont nem értettem, hogy az időzáras tárolót miért az emberi naptárhoz igazították - vagy ezt is a Ragadozók használták először, csak átvettük tőlük? Készült egy mechanikus Alien-bábú, ami gyorsabban tudott mozogni, mint egy jelmezbe bújt ember, ráadásul ettől sokkal vékonyabb és csontvázszerűbb lett a Nyolcadik Utas külseje. A lény mozgatásához hat emberre volt szükség, a vezérlőprogram pedig képes volt elmenteni a mozgását, így azt később meg tudták ismételni. Összesen hat jelenetben látható, többek közt a Celtic-Grid-párbajban, amit egy hónapig tartott felvenni. A Királynőből volt egy 120 centis makett és egy majdnem 5 méter hosszú mechanikus bábú, amit tizenketten mozgattak. Az összes Alien farkát számítógéppel rajzolták meg, mert ennyire gyors mozgást nem lehetett bábokkal létrehozni. Újabb érthetetlen dolog: A Királynő már eddig is kiszabadíthatta volna magát, nem? Vagy a Grid annyira különleges, hogy csak ő "jön rá" erre a lehetőségre? A Halál a Ragadozó ellen 60 millió dollárból készült és 172 milliót hozott vissza. Kritikusoknak nem vetítették, de amikor látták, negatív véleményt mondtak róla, bár a speciális effekteket sokan elismerték. Mindkét sorozatból ez hozta be a legtöbb pénzt.

Mivel a sok buta embert kinyírják és egy csomó fasza szörny van benne, akik rendesen széjjeltépik egymást, így nem olyan rossz, mint a folytatása, ahol a hús-vér szereplők elviselhetetlenül ostobák. Amit vártam, azt megkaptam tőle, főleg a végén az Alien-verő páros tetszett - mint a regényekben Törött Agyar és Machiko. Aki rajong a Predatorért, annak tutira tetszeni fog, a Nyolcadik Utas kedvelői viszont lehet, hogy csalódnak majd benne...

Pontozás:

imdb: 5.6 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azóta láttam még egyszer, már nem adnék rá ennyit.)

Hírek:

- Paul W.S. Anderson producerként vesz részt a Death Race: Inferno (a Halálfutam 3. része) és a Resident Evil: Retribution munkálataiban, utóbbinál rendező is. (A Retributionről azóta írtam, akit érdekel, keressen rá!)

- Lance Henriksen az ez évben érkező két magyar szenzációban, a Thelomeris-ben és a Gingerclownban is szerepel, valamint a Bring Me the Head of Lance Henriksen című vígjátékban, ami a B-filmek hosszú ideje pályán lévő "sztárjairól", szól, és mindenki önmagát játssza benne.

Várható írások: Alien - Nyolcadik utas: a Halál.

Ja és még valami: 2013-ben lesz új Mortal Kombat-mozi! (Ez meg egy hamis információ.)

Manapság minden film a látványra megy rá, de én azon egyszerű halandók egyike vagyok, akiket könnyen le lehet nyűgözni a látvánnyal. (2016-os megjegyzés: Szerencsére már nem így van.) Sőt, egyenesen vágyom rá, hogy lenyűgözzenek vele:) Szóval, ha egy film látványos, akkor nálam már 3-asról indul. Ezen kívül kedvelem a lovagkorról meg az ókorról szóló dolgokat is, pláne ha harcolnak benne. Az akkori küzdelmek tisztességesek voltak, az nyert, aki gyorsabb, erősebb, ügyesebb volt, nem az, akinek nagyobb a stukkere... (Azért ez nagyon sokszor másként alakult a valóságban, de elvileg tényleg így volt...) Szóval adott egy film, ami látványos, kardokkal, meg egzotikus fegyverekkel vívnak benne és még jó zenék meg szép nők is akadnak a játékidő alatt - ki ne akarná ezt megnézni?

A misztikus Kína elképzelt középkorában járunk. A legendás harcos, Li Mu Bai (Chow Yun Fat) új életet akar kezdeni, ezért rábízza elképesztő erejű kardját, a Zöld Végzetet, egy harcosokat patronáló pekingi nemesemberre. Ám egy éjszaka tolvaj tör be a házba és elemeli a kardot - még a jelen lévő Shu Lien (Michelle Yeoh), Mu Bai társa (és szerelme) sem tudja megállítani. Elkezdődik a kutatás a penge és a rabló után, ám közben kiderül, hogy hőseink esküdt ellensége, az orgyilkos Jáde Róka (Cheng Pei Pei) is a fővárosban rejtőzik. Így kezdetét veszi a csata a kardért és a régen tett bosszúeskük beteljesítéséért. Ezalatt a kormányzó fiatal lánya, Jiao Long (Zhang Ziyi) fellázad a hagyományok ellen és hivatalnokfeleség helyett a mágikus kard segítségével fantasztikus erővel bíró harcművésszé válik. A halálos ellenfelek mellett mindegyik hősnek szembe kell néznie a legnagyobb kihívással, a szerelemmel is. Vajon kié lesz a Zöld Végzet és ki nyerheti el a boldogságot választottja oldalán?

Szerintem van valami lenyűgöző a távol-keleti harcművészeti filmekben, főleg a már-már anime-i határokat súroló wuxia-mozik tetszenek, mint amilyen ez, a Hős, vagy az általam látott legextrémebb példa, A Zu legendája. A névvel bíró fegyverek, a varázslatos mozdulatsorok, a hihetetlen gyorsaság és a fizika törvényeinek meghazudtolása mind-mind sajátjai ezeknek a mozgóképeknek, ám káprázatos látványa mellett a Tigris és sárkány érdekes, fordulatos történettel is szolgál. Egyrészt láthatjuk, hogy lesz egy 18 éves nemes kisasszonyból tömegeket elverő nagymester, és hogy ugyanez a lány hogyan találja meg a szerelmet egy sivatagi rabló fiúban (Chang Chen). Tanúi lehetünk, hogy az óriási hatalommal bíró Li Mu Bai és a hagyománytisztelő Shu Lien az égető vágy ellenére saját morális akadályaik miatt nem lehetnek egy pár, vagy, hogy milyen sors vár egy nőre, aki nem hajlandó elfogadni a férfiak világa által rá szabott sorsot.

A harcok nagyon izgalmasak, a hősök háztetőkön ugrálnak, fenyőerdők lombkoronáin vívnak, ám a legjobb jelenet egyértelműen a fogadóban van, amikor az a sok-sok harcos odavonul, hogy megküzdjön Jiao Longgal, aki egymaga eltángálja mindet. Ugyanígy izgalmas látni, hogy Li Mu Bai egy szimpla bottal képes felvenni a harcot a Zöld Végzetet forgató lánnyal; vagy, ahogy amaz egy kézzel, ülve megver egy rá támadó férfit. Ezen kívül elhangzik rengeteg keleties bölcsesség, de szerencsére a komoly alaphangot néha megtöri a szerencsétlenkedő városőr, akin nevethetünk. A történet alapját egyébiránt Du Lu Wang öt híres regénye adja, amik 1938 és 1942 között jelentek meg, a rendező-producer pedig a Jégvihart jegyző Ang Lee volt.

Érdekességek: A regényekből már 1959-ben készült egy Luo Xiao Hu and Yu Jiao Long című harcművészeti film, ami a kor nagy színésznőjének, Hsiao Yan-Chiounak utolsó munkája volt. Ez a mozi azonban az elveszett filmek sorát gyarapítja, mára nem maradt fent egyetlen kópia sem belőle. Bár Du Lu Wang írását nem fordították le angol nyelvre, a belőle készült mangát igen, így mégiscsak el lehet olvasni. Elvileg 1778-ban vagy 1779-ben járunk. A hősök által gyakorolt különleges harcművészet neve Wudang. Az eredeti cím (Lapuló Tigris, Rejtőző Sárkány) egy kínai mitológiából származó mondás, aminek jelentése: rejtsd el az erődet a többiek elől/az átlagos külső alatt rejtőzködő titkok. A Zöld Végzet eredeti neve lefordítva Zöld Sötét Világ Kard, ami azt a helyet jelenti, ahová az elhunytak lelke távozik. Li Mu Bai nevében a Mu arra utal, hogy vágyik valamire, amit soha nem kaphat meg; Jiao Long eredeti neve Pompás Sárkányt, a szerelméé Kis Tigrist jelent. A sztori fő pilléreit a nemi szerepek és a kötelezettségek vállalása, meg a testi/lelki megmérgezés adja.

Ugyanakkor Rong Cai a Duke Egyetemről azt írta, hogy a Zöld Végzet a rengeteg férfi használója miatt fallikus szimbóluma a férfiasságnak és az uralkodásnak - ez szerintem elég vicces:) A játékidő első felében a szereplőket egy rend és fegyelem által uralt társadalomban láthatjuk, a második részben pedig az egyéniségek világában mindegyikük felfedi valódi arcát. A sivatagi rabló Sötét Felhőről mintázták Perzsia hercegét a videojátékokhoz. A film létrehozásához négy különböző ország stúdiói fogtak össze. A forgatás a Góbi-sivatagban kezdődött, ahol a nehezítő körülmény a folyamatosan hulló eső volt - bizony, a sivatagban:D Mivel a Wo hu cang long nemzetközi piacra készült, így angol felirattal került mozikba, amit személyesen Lee készített. A színészek maguk hajtották végre a legtöbb kaszkadőr-mutatványt. Mind a négy főszereplő másféle akcentusban beszéli a filmen a mandarin nyelvet: Chow Yun-Fat kantonival, Michelle Yeoh malájjal/angollal (neki egyébként fonetikusan írták le a szöveget), Chang Chen tajvanival, és egyedül Zhang Ziyi beszélte tökéletesen. Utóbbi egyébként nem ismert semmilyen harcművészetet, viszont felhasználta táncosi tudását a mozdulatok tanulásához; ez pedig különösen jól jön a filmiparban, mert a mozgóképek csatái tényleg inkább a tánchoz állnak közel. Cikkem tárgyából gyártottak egy videojátékot is, ez viszont nem nagyon nyerte el a közönség tetszését.

A Tigris és sárkány 15 millió dollárból készült és 213 milliót hozott be. A nyugati világ kritikusai nagyra értékelték, negyven (!) különböző díjat nyert, köztük négy Oscart: Legjobb Nem Angol Nyelvű Film, Legjobb Művészeti Rendezés, Legjobb Zene és Legjobb Fényképezés. Máig ez a legtöbb Oscarra jelölt nem amerikai film (tíz jelöléssel), az egyetlen harcművészeti mozgókép, amit Legjobb Filmnek javasoltak, és a legnagyobb USA-beli bevételt hozó nem angol nyelvű mozi. A Hongkongi Filmes Díjátadón 10. lett a Legjobb 100 Kínai Film listáján, az Empire magazin 66.-nak választotta a 100 Legjobb Mozi A Világ Minden Tájáról összeállításában és 497.-nek a Minden Idők 500 Legjobb Filmjeinek toplistáján. Ennek az alkotásnak a sikere vezetett a wuxia-filmek iránti érdeklődés jelentős mértékű növekedéséhez, nyomában született meg a Repülő Tőrök Klánja és a Hős; valamint ez indította be Zhang Ziyi karrierjét is.

Nekem nagyon tetszett, pedig már legalább ötödszörre láttam. Gyönyörű színhelyeken fantasztikus csatákat vívó szép hősök és hősnők epikus története a Tigris és sárkány. Azon kevés mozik egyike, amit annak ellenére, hogy két órás, még sokkal tovább el tudnék nézni.

Pontozás:

imdb: 7.9 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5 

Várható írások: Alien vs. Predator.

     Monty Python Repülő Cirkusza - a világ legnagyobb kincseinek egyike. E sorozatnyi agyszülemény 1. és 2. évadjának legendássá vált jelenetei kerülnek levetítésre a film során. Főként az amerikai piacra szánták és mégis hazájukban, brit földön lett nagy siker igazán, holott a nagy részét már látták ezeknek a "szkeccseknek" az Egyesült Királyságban.

     Maga a cím onnan, abból a "láncszem-jelenetből" ered, melyben John Cleese bemondóként elmondja ezt a mondatot és jöhet a következő viccesség, amolyan részeket összekötő feladata volt ennek a villámhülyeségnek. Mindenféle nevetséges és lehetetlen helyen hangzott el, már önmagában nagy poén. És máig egyik védjegye Cleese-nek meg a MP-nak. Maguk a jelenetek pedig más helyszíneken, egy kicsit megcsavarintva, egy pici plusz furmánnyal játszódnak, tényleg ötletesen egymás után fűzve. A "Dead Parrot" jelenet váratlanul csap át abba a szösszenetbe, melyben Michael Palin tudatja a nézővel, hogy mindig is favágó szeretett volna lenni - mindezt dalban mondja el, a transzvesztita favágók természetességével.

    Az éttermi epizódban Graham Chapman indítja el tragédiák sorozatát egy piszkos villa felemlegetésével - totális katasztrófa a köbön és hisztérikus hahota. Eric Idle egyszerűen bájos a pearl harbouri ütközetet "eljátszó" nőegylet vezetőjeként. Terry Jones talán az egérzenekar feltalálójaként a legemlékezetesebb, a grínpíszesek szemében inkább borzasztónak hathat. Mindezt pedig kitűnően egészíti ki a másik Terry, a Gilliam, abszurd és fantasztikus animációinak segítségével.  

    Amiket itt felsoroltam, azok csak töredékét képezik a csodálatos baromságnak, amelyet ezek a tanult emberek készítettek. Egész más egyébként a megvalósítás jellege, a kameramozgás, a jelenetek közti folytonosság megteremtése, mint a félórás epizódokban. Nagyobb mozgásterük is volt, mégiscsak ez az első filmjük, de nem igazi film azért, inkább egy válogatás. De ugyanolyan fura és meglepő meg nagyon vicces, mint a Repülő Cirkuszos izék.

És még nem említettem, hogy egyszerűen kurva jó színészek egytől egyig.

And now for something completely different:

BOLDOG 2012-T!:)

Eddig még sosem néztem újévi filmet újévkor, most ezt is kipróbáltam. Gondolom a többségnek a fent olvasható cím semmit nem mond, de mivel nekem Christina Ricci a(z egyik) kedvenc színésznőm, így anno memorizáltam egy csomó alkotást, amiben szerepel, hogy aztán mindet megnézhessem. Ez is egyike volt azoknak, amiket azóta sem láttam, de a címe megragadt bennem, szerintem tök jó, figyelemfelkeltő. Két dolgot tudtam a 200 szál cigiről: Ricci és az egyébként nem túl szimpatikus Dave Chappelle játszanak benne -  semmi egyebet nem sejtettem. Aztán 2012.01.01-én, pontban hajnali 2.50-kor felcsendült az I Want Candy, aztán kiírták, hogy MTV Films és sorra jöttek az ismert nevek a stáblistán - egyszerűen tudtam, hogy ez baromijó lesz, és nem is csalódtam benne!

1981. szilvesztere, New York. Egy csomó ember (akiknek látszólag semmi közük egymáshoz) próbál meg elvegyülni az éjszakában, párt találni és jól szórakozni az év utolsó napján. Az első páros Lucy (Courtney Love) és Kevin (Paul Rudd), akik már régóta barátok, ám most, hogy a srácot kirúgta a barátnője, talán közelebb is kerülhetnek egymáshoz - már ha túlteszik magukat a másik elviselhetetlen tulajdonságain. A következő csapat Val (Christina Ricci) és Stephie (Gaby Hoffmann), akik egy állítólagos rockbandával készülnek tölteni az estét, ám végül egy rossz hírű környéken, különös alakok közt kötnek ki - de ha megtalálják Val unokatestvérének házát, talán sikerülhet egy jót mulatniuk.

Aztán ott van még Caitlyn (Angela Featherstone) és Bridget (Nicole Ari Parker), akik legjobb barátnők és mindenképpen fel akarnak szedni valakit, mert állítólag aki a szilvesztert facéran tölti, az az egész hátralévő évben átkozott lesz a szerelemben. És még jelen van Cindy (Kate Hudson), a kétbalkezes, határozatlan lány, akit a szerencse (?) éppen Jackkel (Jay Mohr) hoz össze, és míg elsőre úgy tűnik, minden rendben lehet köztük, hamarosan kiderül, hogy a férfi egyáltalán nem olyan, mint amilyennek látszik. Ezt a díszes társaságot színesíti még a szexuális problémákkal küzdő művész Eric (Brian McCardie), két punk srác (Casey Affleck és Guillermo Diaz), a rendkívül jóképű pultos (Ben Affleck), Kevin exe Ellie (Janeane Garofalo) és maga Elvis Costello. A szálak pedig összefutnak a diszkó-taxiban, ahol az élet nagy kérdéseiről és a szilveszter megünneplésének legfontosabb tudnivalóiról oszt tanácsokat a sofőr (Dave Chappelle); meg a szerencsétlen Monica (Martha Plimpton) buliján, ahová látszólag senki se akar elmenni. Vajon mi fog kisülni ebből a káoszból?:)

Minden adott egy király mozihoz: az alaptéma a bulizás, a szerelem és a szex, amit egy adag humor, jó zene és remek színészek színesítenek. A rengeteg hős közül mindenki kiválaszthatja a saját kedvencét, a neki legjobban tetsző lányt/fiút, hogy aztán szurkoljon neki és még egy csomó fasza dumát is hallhatunk.

"A szilveszteri csajozás három fő szabálya: 1. Mosolyogj! 2. Ne beszélj a halálról! 3. A jó zenétől megmozdul a nők popója."

Rengeteg esemény történik, és annyi szálon fut a cselekmény, ám mindben az a lényeg, hogy a férfi összejöjjön a neki való nővel és fordítva. A párok felbomlanak, új párok alakulnak, senki sem marad egyedül és végül "Mindenki megtalálta, amit keresett".

"A cigi pajzs, hogy elkerüljük a komoly beszélgetéseket."

A címről annyit, hogy a szereplők túlnyomó többsége folyamatosan dohányzik - ha jól vettem ki, akkor mindössze Cindy és Jack nem gyújtottak rá egyszer sem, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet, amikor ők voltak a soros füst-eregetők. Különben saját megfigyelésem, hogy a cigaretta összehozza az embereket, ami tényleg így van, de itt nem ez a fontos, az elszívott 200 szál cigi csak érdekesség.

"...utálom ezt a kötelező jókedvet..."

Meglepő módon itt éppen a kevésbé tehetséges színészek nyújtják a legjobbat. Dave Chappelle például általában minden szerepében igazi seggfej, most viszont egy laza, bölcs és vidám fickó, aki egyfajta kapocs, összeköti az összes többi szereplőt. Ugyanígy Jay Mohrról is elsőként a Maffia!-beli borzalmas alakítása ugrott be, de ezúttal egészen más, sokkal komolyabb, éppen ezért vicces:) A többiek közül Gaby Hoffmann és Paul Rudd játéka tetszett még, bár a hölgynél elsősorban a karaktere fogott meg. Kate Hudson nagyon aranyos, Ricci pedig újfent a kissé kurvás csajt kelti életre. Ben Affleck viszont csak kirakatszereplő, ahogy Janeane Garofalo és Guillermo Diaz is. Nekem a legjobban Cindy, Stephie és a Lucy/Kevin-páros sztorija tetszett, meg a diszkó-taxi:) A történet vége persze kitalálható, de így is óriási lesz, hatalmas poén, hogy ki ki mellett ébred másnap! A rendezőnő Risa Bramon Garcia volt, aki elsősorban szereplőválogatóként keresi a kenyerét, emellett csak egy egész estés mozija van; Costello pedig zenei konzultáns volt és több száma is felhangzik a játékidő alatt. Érdekességeket nem találtam, így térjünk rá a készítési költségekre! A 200 Cigarettes 6 millió dollárból készült, ennél valamivel többet, 6 800 000-et hozott be. A kritikusok utálták.

Nekem viszont tetszett. Ahogy már írtam, minden benne volt, ami egy jó filmhez kell és tökéletes az év első mozijának:) Akit meggyőztem és szeretné látni, az még ma este elcsípheti az m2-n 22.00-kor (ha igaz). Ajánlom mindenkinek, aki egy remek, több szálon futó vígjátékra vágyik!

Pontozás:

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Christina Ricci nemsokára látható lesz a Bel Amiban Uma Thurman és Rábört Pettinszn oldalán.

- Gaby Hoffmann következő munkája a The Surrogate Mary című rejtélyes horror/dráma.

- Casey Affleck szinkronizál a ParaNorman animációs filmben és szerepel a Paradise Lost fantasy-ben.

- Jay Mohr egy igencsak izgalmasnak hangzó vígjátékban mellékszerepel legközelebb, ez pedig a Burt Wonderstone: "Miután különválik fellépőtársától, a híres, de megcsömörlött las vegas-i mágus a színpadon maradásért küzd, mikor feltűnik egy új, menő utcai bűvész." Főbb szereplők: Olivia Wilde, Jim Carrey, Steve Carell és Steve Buscemi. (Azóta ezt láttam és írtam róla.)

- Brian McCardie adatlapján találtam rá a Titanic ötezredik feldolgozására, ami egy filmsorozatnak készül. Nem unalmas ez még? Ki kíváncsi rá, mindig ugyanaz a vége, a hajó így is, úgy is elsüllyed...

Várható írások: Tigris és sárkány.

Végül jöjjön a három legjobb szám a filmből. Ja és még valami: "James Brown a legnagyobb arc a showbizniszben!" (Az első videót azóta levették.)

Újabb megbízatás a cinegore-tól:) Mexikói horror, a rendezői székben Guillermo del Toro, az egyik főszereplő Ron Perlman, a cselekmény újévkor játszódik, és ahogy a cím sugallja, valami idővel kapcsolatos dologról van szó benne - ennyi elég, hogy érdekes legyen, vagy folytassam?

A középkor végén egy alkimista rájön az örök élet titkára és bezárja azt egy aprócska szerkezetbe, a Cronos-ba. 400 évvel később Mexikóban összedől egy ház és az áldozatok közt van egy félelmetes külsejű, nagyon öregnek tűnő férfi, aki után egy villa és rengeteg műkincs marad hátra. Mindent elárvereznek és így kerül két arkangyalt ábrázoló szobor az antikvárius Jesus Gris-hez (Federico Luppi), aki éppen a kisunokájával játszik, mikor észreveszik, hogy az egyik szoborból csótányok másznak elő. Kiderül, hogy az angyal talapzata üreges és egy tenyérnyi, aranyszínű tárgyat rejt. Mikor Jesus felfedezi a kis szerkezeten lévő óraművet és felhúzza azt, a tárgyból karmok bukkannak elő és szétszaggatják a tenyerét. Az idős férfi ezek után különös események részese lesz, amiknek középpontjában ez a valami áll - de sejtelme sincs, micsoda csapást jelent a Cronos a használójára nézve, ráadásul egy haldokló milliomos (Claudio Brook) és annak agresszív unokaöccse (Perlman) is a nyomába erednek, hogy megszerezzék az alkimista találmányát. De vajon tényleg működik az örök életet adó szerkezet és ha igen, akkor ki nyeri el a halhatatlanságot?

SZPOJLER ITT

A koncepció nagyon egyszerű: a Cronos belsejében van egy bogár, ami tulajdonképpen örökké él, vérszívó és akire a szerkezet rákerül, azt ez az ízeltlábú megmarja/megmérgezi és ettől vámpírrá lesz. Hogy mi ez a bogár, honnan származik, és milyen módon működteti a szerkezetet, az nem derül ki, de annyira nem is fontos.

SZPOJLER VÉGE

A férfi, az unokája, a milliomos és az unokaöcs négyese uralja a történetet. Mindenki akar valamit: Jesus az újonnan elnyert fiatalság után megrémül attól, amivé vált és meg akarja szüntetni ezt a szörnyű nem-létet; a kislány meg szeretné menteni szeretett nagypapáját; a gazdag férfi az évek óta őt szorongató betegséget akarja legyőzni; Perlman rosszindulatú meg iszákos karaktere pedig az örökségére és egy új orra vágyik:) Viszont valójában a Cronos nem erről szól, hanem az örökléttel járó fájdalomról és szenvedésről. Emiatt Az éhségre emlékeztetett és kb. ugyanott vagyok, mint annál: dunsztom sincs, mit mondjak róla.

Sajnos Perlman helyett a főszereplő Federico Luppi - nem mondom, hogy rossz lett volna, csak nekem antipatikus. Ezen kívül érthetetlen a motivációja: először örül, aztán megretten, azt mondja, ki akar szabadulni ebből a helyzetből, de amikor a milliomos megpróbálja megölni, vagyis megszabadítani őt, akkor nem hagyja magát. És különben miért kell neki még azok után is a Cronos szerkezet, hogy tudja, mit okoz? Miért nem adja oda csak simán a gazdag kriplinek? Aztán talán azt is furcsának találhatjuk, hogy a kislány hogyan viselkedik a nemrég még halott nagyapjával - erre viszont magyarázat lehet, hogy Mexikóban egészen másképpen viszonyulnak a halálhoz, mint itthon. Viszont Pokolfajzat úr rendesen odateszi magát, ő a legjobb közülük.

A gyorsan kitalálható történetért kárpótolnak az effektek, amik igen gusztustalanok, elég csak arra gondolni, ahogy Jesus letépi a saját bőrét. Remek kis adalék, hogy a hullaházas jelenetekbe sikerült becsempészni néhány poént, amiken hangosan nevettem - ebben rejlik del Toro nagysága, mert még a komoly mondanivaló és a szörnyek felvonultatása közben is tud humoros lenni, úgy, hogy az alapszínvonalat nem rontja el poénkodással. Nagyon tetszett még a szakadékba lezuhanó autó, ami nem robbant fel - elkerülték az amcsi klisét. A rendező egyébként író is volt, a költségek egy részét maga teremtette elő (banki kölcsönökkel), a maszkokat pedig saját cégével készítette el. Emellett egy pillanatig láthatjuk, a legelején a főhős háza előtt megy el a feleségével, kutyát sétáltatva. Egyébként a film nagy részében spanyolul beszélnek, így aki nem érti a nyelvet, az csak felirattal tudja megnézni - én is így voltam vele.

Érdekességek: Federico Luppi a direktor minden spanyol nyelvű filmjében szerepelt. Claudio Brook, aki a nagybeteg milliomost játszotta, a bemutató után két évvel, rákban hunyt el - különös véletlen... Ron Perlman a költségcsökkentés érdekében gázsija jelentős százalékáról lemondott. A Jesus Gris név jelentése Szürke Jézus, az Angel De La Guardia (R.P. figurája) pedig őrzőangyal. Angel a nagybátyját őrzi, Jesus-nak pedig szürke a haja és később a bőre is beszürkül. A történet szerint az alkimista neve Fulcanelli, ő pedig tényleg létezett, a XX. század elején élt, írt két könyvet és állítólag sikerült aranyat csinálnia - ám a mai napig nem tudjuk, ki volt valójában és azt sem, hogy hová tűnt el az 1960-as években. A Cronos 2 millió dollárból készült, de csak alig 600 000-et hozott be, ennek oka viszont az, hogy nagyon kevés helyen mutatták be. Viszont legalább a kritikusoknak tetszett:)

Irtó fura film ez, amit csak tovább bonyolít a kétértelmű befejezés. Azért jobb volt, mint a The Hunger, elsősorban Perlman játéka és del Toro rendezése miatt. Nem az én műfajom, de csak emiatt mégse pontozom le. Aki szereti az öröklét negatívumait taglaló műveket, az mindenképpen nézze meg!

Pontozás:

imdb: 6.7 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Guillermo del Toro pénzeli a Mama című horrort ("Annabel és Lucas arra vállalkoznak, hogy felnevelik unokahúgaikat, akiket az anyjuk magára hagyott, ezért öt évig egyedül voltak egy erdőben. De vajon tényleg meg tudtak élni ketten a vadonban, vagy valaki/valami segített nekik?") és a Rise of the Guardians animációs filmet ("Télapó, a Húvéti Nyuszi, a Fogtündér, Zúzmara Jack és a Homokember összefognak, hogy együtt vegyék fel a harcot a Mumussal.":)). Írója és producere a Pinocchionak, ami az ismert mese sötétebb világú animációs feldolgozása; valamint ő készíti a Hobbit 1-2 forgatókönyvét. Ezeken felül még rendezője a Pacific Rimnek (akció/sci-fi - "Amikor egy idegen faj megtámadja a Földet, az emberek hatalmas robotokat építenek, amiket ők maguk vezetnek és így veszik fel a harcot a megszállókkal."). (Utóbbit megnéztem, cikket is írtam róla.)

- Ron Perlman az egyik főhőse az utóbb említett Pacific Rimnek, ezen kívül a The Gatekeeper című horrornak (aminek producere is), valamint Hóruszt alakítja majd a The Scorpion King 3: Battle for Redemptionben - ez azonban csak videóra jön ki. (A magyarul Tűzgyűrűnek nevezett robotos bunyóban végül csak egy emlékezetes mellékszereplő lett.)

Várható írások: Tigris és sárkány, 200 szál cigi.