Gyerekkorom egyik kedvenc, régi sci-fije, ami annyi idős, mint én magam vagyok. 23 éve még nem volt "tökéletes" látványt eredményező számítógépes grafika, ezért a speciális effekteket modellekkel és trükkökkel érték el. Mégis egy Alien, egy Predator vagy Jason Voorhees sokkal ijesztőbb, mint pl a Legenda vagyok zombijai, a Harry Potter farkasembere vagy a többi rajzolt monszta. Itt most semmilyen szörny nincs, de annál több "retro" speciális effektet kapunk - ezek a megoldások '88-ban Oscar-díjat eredményeztek a Vérbeli hajsza alkotóinak. Nézzük, miről is szól:

Az ember kijutott a világűrbe, rendelkezik mindent elpusztító atomtöltetekkel, ezért új horizont felé kacsintgat: a miniatürizálás felé. Ez az eljárás nem mást jelent, mint emberek/tárgyak mikroszkopikus méretűre történő lekicsinyítését, majd visszanagyítását. A technológia már egy ideje létezik, de most először sikerül a Vectorscope laboratórium tudósainak kifejleszteniük az atomi méretből történő visszanagyítást! Hogy bizonyítsák a módszer tökéletességét, a tudósok csoportja miniatürizálja Tuck Pendeltont (Dennis Quaid), az egykori sikeres, mára kiégett katonát egy speciális járműben és felkészülnek rá, hogy egy kísérleti nyúlba fecskendezzék őt. Azonban erre a technológiára mások is fenik a fogukat, és mikor a laboron zsoldosok ütnek rajta, a kísérlet vezetője kétségbeesett menekülése közben Tuckot egy hipochonder, vesztes áruházi alkalmazottba, Jackbe (Martin Short) fecskendezi bele. A szerencsétlen fickónak pedig ezek után menekülnie kell egy félelmetes bérgyilkos (Vernon Wells) és megbízói (Kevin McCarthy és Fiona Lewis) elől - szerencsére viszont mellette van miniatűr társa és annak exbarátnője, a szép Lydia (Meg Ryan). A tét pedig már nemcsak egy nagy rakás pénz és egy csodálatos tudományos felfedezés, hanem mind Tuck, mind Jack élete...

A kissé vészjósló ajánlóm ellenére ez egy vicces film, ami emellett izgalmas és megfelelően fantasztikus is! Dennis Quaid csillaga mára lassan leáldozóban van, de itt még csúcson volt és ez a szerep pont ideális neki. Én végig szurkoltam érte, hogy kijusson és visszaszerezze a szerelmét. Meg Ryan már sajnos botoxarcú, lecsúszott sztárrá vált - bizony, felette is eljárt az idő, de ő sem tudta ezt elfogadni, ahogy számos álomgyári kolléganője sem. Martin Shortot sosem kedveltem igazán, szerintem túlzottan erőlteti az összes szerepét, de itt most egészen hihető, mert nem csak humorosnak kell lennie, hanem vesztesből akciósztárrá válnia - külön érdekesség, hogy Jack nem kliséfigura és a film befejezésekor sem lesz pl. nője, pénze, stb.

A mellékszereplők közt kiemelkedik Vernon Wells Mr. Igoe-ja, aki egy tényleg őrült, ijesztő pasi, ráadásul a film utolsó hányadáig meg voltam győződve róla, hogy robot, ami csak még inkább királlyá teszi. Fura módon ez a fickó csak 178 centi magas, pedig végig az összes többi szereplő fölé tornyosul. Kevin McCarthy ebben az évben hunyt el, 96 évesen, éppen szeptember 11-én; Fiona Lewis pedig érdekes módon az Innerspace óta nem szerepelt egyetlen filmben vagy sorozatban sem. A pénztáras jelenetben látható Kathleen Freeman (Csupasz pisztoly 33 1/3-ban Rocco anyukája), mögötte pedig megjelenik az a Chuck Jones, akinek kedves mesefiguráit mindannyian ismerjük, például ő találta ki a Gyalogkakukkot, a Prérifarkast és sok másik Bolondos dallamok-beli társukat:) A rendező Joe Dante (Szörnyecskék 1-2, Chipkatonák - egy jelenetben szerepel is, mint egy laborasszisztens), a producer Steven Spielberg volt.

Néhány érdekes dolog: Ryan és Quaid ezen a forgatáson ismerték meg egymást, '91-ben pedig összeházasodtak. A Vérbeli hajsza (Mennyire jó magyar cím ez egyébként! Szerintem óriási.) alapjául a '66-os Fantastic Voyage című sci-fi szolgált. 4 millió dollárból készült és 25 milliót hozott, regény-feldolgozása is született. Mozsárágyú kedvéért pedig elmondom, hogy a vértestek és egyéb belső organizmusok a Jell-O nevű kocsonyákat és zseléket magában foglaló márka termékeiből készültek.

Szerintem jó kis film, annak ellenére, hogy már elég réginek számít, még ma is megállja a helyét. Csak ajánlani tudom.

Pontozás:

imdb: 6.7 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Martin Short mostanában szinkronizál: a 2012-ben érkező Frankenweenie-újrában és a hamarosan látható PiROSSZka 2-ben lesz hallható a hangja. (Előbbiről azóta született cikk.)

Rejtélyes módon nagy kedvencem, a tegnap esti Batman és Robin valamiért még nincs megírva, így ma ezen dolgozom majd, mozizás gyanánt pedig valószínűleg most már tényleg megnézem A mágia színét. (Ezek is elkészültek cikk formájában.)

     A film rendezője, Jafar Panahi, hazájában, Iránban és a világon is elismert rendező. A játékfilm és a valóság között szeret "sétálni" alkotásaiban, mint például A tükörben is.

     Mina (Mina Mohammad Khani) másodikos és édesanyját várja egy teheráni iskola előtt. Kis idő múltán, mivel anyukája sehol sincs, megpróbál rájönni, merre is lakik. Annyi biztos, hogy egy buszra szokott felszállni, el is viszi a megállóhoz a tanítónője egyik ismerőse. Még mielőtt letenné őt ott, a kislány gondol egyet, leszáll sofőrje motorjáról és fölszáll egy járműre - persze az nem haza viszi. Hanem az ellenkező irányba. A másik végállomáson van most, a buszvezető megmondja neki, melyik busz viszi haza, mármint oda, ami Mina elmondása alapján lehetséges úti cél lehet. Tehát most valószínűleg a jó buszon van, ám ekkor valami egészen szokatlan történik: valahonnan azt halljuk, "Mina, ne nézz bele a kamerába!". Az említett pedig követeli, álljon meg a busz, és kijelenti, nem akar többet játszani a filmben. A stáb nem tudja, mi történt, végül hagyják, hadd menjen haza. Viszont a kamerát nem kapcsolják ki, követik hazáig.

     Azt sem tudni, innentől minden a valóság megörökítése, vagy azért van-e még, ami a forgatókönyv alapján történik? A film kitalált első része sem teljesen kitalált, az biztos. A buszon lévő utasok párbeszédeiből megismerkedhetünk valamennyire az európai ember által kevésbé ismert iráni társadalmi helyzettel. Elöl csak férfiak ülhetnek, a nőkön, még Minán is fejkendő van. Nálunk utcazenészek vannak, náluk ők a buszra is fölmehetnek. Egy idős nő arról panaszkodik, hogy azért nem találkozhat az unokájával, mert még eltanulja az ő vidéki akcentusát. Egy jósnő a leghátsó ülésen fogadja a jövőjükre kíváncsiakat. Megtudjuk, hogy egyre többen költöznek a fővárosba, és így egyre nagyobb lesz a szakadék a város és a vidék közt. Egyébként maga a busz úgy néz ki, mint bármelyik idősebb masina Magyarországon. A közlekedés viszont maga a káosz. Nehéz kiigazodni a várost kevésbé ismerőknek.

     Ezek alapján tehát joggal sajnálhatjuk szegény Minát, aki kétségbeesve keresi anyukáját, már a sírás kerülgeti. Épp ezért elég érdekes a film eleje, mert az ember tudni akarja, hogy a frászba jut haza szegény ebben a borzalmasan nagy városban. Aztán jön ez a váltás, ami szinte fejbe vágja a nézőt. Emlékezhetünk rá, milyen volt gyerekként közlekedni, és megtudhatjuk, miként reagálnak Iránban a felnőttek egy kisgyerek eltévedésére. Vannak totál közönyösek, akadnak segítőkészek is, de persze nem könnyű segíteni, ha nem értjük pontosan, mire gondol a gyerek. Egyszóval érdekes a film, mert teljes mértékben beleélheti magát a néző Mina helyzetébe. És hát a valóság a legjobb rendező. A főszereplő kislány pedig hihetetlenül jól játszott, amíg játszott. Kedvem lett volna érte menni, és megvigasztalni meg hazakísérni. (Valószínűleg csak sűrű káromkodások közepette jutottam volna el vele a házáig, köszönhetően az autósoknak.)

     Nekem először nagyon furának és kissé értelmetlennek tűnt ez az egész, de aztán átgondolva rájöttem, hogy tetszett.

A Dungeons & Dragons (röviden: D&D) élő legenda a szerepjátékosok körében. Ez volt az első, amit követett később a M.A.G.U.S., majd a World of Darkness-szerepjátékok (Vampire, Werewolf, Mage), de van például Gyűrűk Urás RPG (role-playing game) is. Ezek lényege, hogy egy jó vastag szabálykönyvre alapozva kreálunk magunknak egy hőst, majd barátainkkal kalandozó partit alkotva rábízzuk magunkat a mesélő fantáziájára, aki egy adott világban, a szabályrendszer szerint elindít minket egy fantasztikus kalandra! Ezek a világok a legapróbb részletekig kidolgozottak és már nagyon régóta szórakoztatják a játékosok millióit. Számtalan regény készült már belőlük, így nem meglepő, hogy előbb-utóbb a filmesek is maguknak akarták e nagyszerű kreálmányokat. 1990-ben egy Courtney Solomon nevű pasas (női névvel) megvásárolta a D&D filmjogokat a Wizards of the Coasttól és kerek 10 évbe tellett neki, hogy a huzavonák közben összeszedjen annyi pénzt, amiből elkészíthette a Sárkányok háborúját - első filmjét. Lássuk, mi sült ki a hosszas várakozásból:

Izmer birodalmában, a mágia-használók élére álló Profion (Jeremy Irons) arra készül, hogy megbuktassa a nagyon fiatal Császárnőt (Thora Birch) és átvegye a hatalmat. Ehhez azonban szüksége van a mitikus sárkányok erejére, és hogy irányíthassa őket, szereznie kell egy varázspálcát - pl. az uralkodónő jogara is ilyen... Ezalatt a köznép két "becsületes" fia, Ridley (Justin Whalin) és Snails (Marlon Wayans) arra készül, hogy kirabolja a mágusok tornyát. Az eleve nehéz feladatot tovább bonyolítja, hogy tetten éri őket egy varázslótanonc-lány (Zoe McLellan) és hamarosan belekeverednek a fentebb taglalt összeesküvésbe. Véletlenül magukkal rántanak egy nem éppen társaságba illő törpét (Lee Arenberg) is, majd így elindulnak egy mesés kincs nyomába: a vörös sárkányok fölött hatalmat adó pálcáról van szó. Nyomukban ott liheg a Bíbor Gárda és félelmetes kapitányuk, Damodar (Bruce Payne) valamint a Császárnő "küldöttsége". Vajon a pálca végül megfelelő kezekbe kerül - és kié lesz a mesés gazdagság?

Szerintem minden adott volt ahhoz, hogy jó filmet csináljanak, de ez a mozi annyira elcseszett lett... Mégis szívesen megnézem, mert vannak benne igazán jó dolgok! Régen sokat láttam, de most, kicsit már "hozzáértőbb" szemmel nézve értettem, mitől rossz. Az első, ami feltűnt, hogy a főgonoszt alakító Jeremy Irons borzalmasan ripacskodó ebben a szerepében. Tőle ennél sokkal többet vártam volna, egyszerűen idegesítő. A teljes filmet Damodar, azaz Bruce Payne viszi el a hátán. Ijesztő, nagy, erős és valahogy még gusztustalannak is nevezhető, az ő karakterét el tudnám képzelni egy RPG-ben, mint legyőzendő végső ellenséget. A motivációi teljesen érthetőek, a szenvedése hihető, toronymagasan ő a legjobb.

Justin Whalin egy tipikus "vesztes vagyok, de a végén enyém lesz a dicsőség, a nő, meg a jutalom"-karaktert játszik, és annyira hitt az egész sikerében, hogy még társproducer is volt. Sajnos Ridley túlságosan gyorsan és egyszerűen old meg bármilyen feladatot, semmi nehézségbe nem ütközik, pedig jó lett volna nála éreztetni az eredeti D&D nagymértékű szerencse-függőségét - vagy akármelyik másik figuránál. Mivel minden akadályt elsőre vesz, ezért lehetetlenség szorítani érte, hiszen látjuk, rögtön túljut a halál-labirintuson, azonnal kinyit bármilyen zárat, stb. Marlon Wayans egyáltalán nem illik ide, a vicces-poénmondó-komolytalan négerként van jelen, unalmas kliséhalmaz, amit láthatunk tőle.

Zoe McLellan viszont aranyos és esetlenebb a többieknél, érte igazán tudtam szorítani. Az általa életre keltett Marina is Damodarhoz hasonlóan hiteles szerepjátékos-figura.

Lee Arenberg remek törpeként, de kevés helyet és időt adnak neki, ezért inkább csak komikus külseje miatt marad meg és csak néhány vicces bemondás jut neki.

Thora Birch az egyik kedvelt színésznőm, kár, hogy olyan keveset szerepel. A legjobb mellékszereplő pedig Richard O'Brien, aki a Rocky Horror Picture Show kitalálója (ő volt Riff-Raff a filmben), itt egy tolvaj-lordot alakít:) A speciális effektek tetszettek, a baj igazán az inkoherencia és a sok gagyi esemény. Nézzünk pár példát: A vásári jelenetben Snails teljesen nyugodtan és feltűnően emel el mindent, ami csak a keze ügyébe kerül, senkinek sem tűnik fel. A sárkánybarlangnál szintén senkinek se jut eszébe, hogy Ridley minden bizonnyal a mágikus elf-kard miatt tudott bemenni az erőtérbe - ha kidobná a kardot a bejáraton, akkor a többiek egyenként szépen bemehetnének. A kocsmás részben a térképbe belebújás értelmetlen, a későbbiekben pedig egy alkalommal a törpe egyszer csak megjelenik, mikor előtte sehol se volt. Damodar kardja szintúgy a nagy semmiből jön elő. A csúcs azonban a teljességgel értelmetlen befejezés, az utolsó temetői jelenetnek NINCS ÉRTELME. Ezek után nem hinném, hogy meglepődtök, ha elárulom: a D&D megbukott. 35 millió dollárból készült, 33-at hozott vissza, a szerepjáték rajongói utálták, a kritika lehúzta. Érdekes módon viszont készült egy folytatása 2005-ben, amiben Damodar visszatért - emiatt érdekel is!

Solomon azt állította később, hogy a finanszírozók (pl: Joel Silver) és licensz-tulajdonosok belepofázása, na meg saját filmes tapasztalatlansága okozta a bukást. Azt is mondta, hogy egy régebbi forgatókönyv felhasználására kényszerítették, annak ellenére, hogy ő maga készített egy jobbat, ami állítólag méltóbb lett volna a címhez. Akár így volt, akár nem, a Dungeons & Dragons rosszul sikerült, sok lehetőséget nem aknáztak ki, ami benne rejlett. Nem egy Dragonball-féle felújítás lett, hanem egy Spawn-szerű, nyúlós, műanyag adaptációja egy nagyszerű dolognak. Kár érte...

Pontozás:

imdb: 3.7 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Irons és a butaságok miatt, plusz néhol még kicsit unalmas is.)

Hírek:

- Courtney Solomon a producere a 2011-ben elkészülő Re-Kill című horrornak, melyben ismét együtt dolgozik Bruce Payne-nel, aki az egyik főhős lesz benne.

- Kristen Wilson, a D&D elf-nyomkeresője pedig a Gyilkos cápa vs. óriáspolip folytatásában, a Mega Python vs. Gatoroidban lesz látható, szintén jövőre.

Este a Cool adja a A szigetet (Scarlett Johansson-rajongóknak kötelező darab), a Viasat3 a Batman és Robint (:D), én pedig nagy valószínűséggel a Filmmúzeumon nézem majd 21.00-kor a Vérbeli hajsza című klasszikus sci-fi-vígjátékot. (Az elsőt kivéve már mindegyikről van cikk a blogon.)

Amikor megláttam, hogy az HBO elkezdi leadni az Űrszekerek-mozikat, nagyon megörültem, mert egyrészt többen ajánlották a legújabb epizódot, másrészt eszembe jutott, hogy akkor újra láthatom azt a régi, tök jó filmet, amelyikben időutaznak. Nos, a Nemzedékekben is volt valami ilyesmi, de ez, a First Contact volt az, amire vártam!

Jean-Luc Picard kapitány (Patrick Stewart) ezúttal rettegett nemezisével, a Borggal néz szembe egy óriási űrcsata közepén, melynek a Föld a tétje! Amikor úgy tűnik, hogy a gépszörnyek vesztésre állnak, egy kisebb hajóval időkaput nyitnak és visszamennek a múltba - az Enterprise-E pedig követi őket... A XXI. század közepére, a III. Világháború utánra kerülnek, mikor az emberiség nagy lépésre készül - vagyis inkább a kiégett, iszákos tudós, Zefram Cochrane (James Cromwell) készül megtenni az első lépést a jövő felé, kezdetleges űrhajójával, mellyel fénysebességre akar gyorsulni. A Borg pedig ezt készül megakadályozni. Hőseink egy része a Föld felszínén próbálja meggyőzni Cochrane-t, hogy mindenképpen hajtsa végre a kísérletét, mert különben elpusztul a jövő; a többiek Picard kapitány vezetésével az Enterprise-t asszimilálni készülő földönkívüliekkel és félelmetes királynőjükkel (Alice Kriege) veszik fel a harcot. Vajon sikerül a Borgnak elpusztítania a még meg sem született Föderációt?

Az előző részből és Az új nemzedék-sorozatból ismert szereplőgárda tér vissza a képernyőkre (Stewart, Jonathan Frakes, Brent Spiner, LeVar Burton, Michael Dorn, Gates McFadden és Marina Sirtis), valamint a kitűnő James Cromwell mellett feltűnik még Alfre Woodard is. Egyébként Cromwell az egyetlen, aki a teljes sorozat alatt először mondta ki a címet (star trek).

Ki kell emelnem a Borg Királynőt alakító Alice Kriege-t, szerintem fantasztikus teljesítményt nyújt. Ő és a maszkmesterek létrehoztak egy ijesztő, de mégis gyönyörű ellenséget, akit mind a kapitány, mind Data csodál, annak ellenére, hogy halálos fenyegetést jelent. A rendező maga Jonathan Frakes, aki azelőtt már A New Generationben, a Deep Space Nine-ban és a Voyagerben is kipróbálta magát, mint direktor, de ez volt az első egész estés mozija - később még az elég béna Űrlázadást is levezényelte.

Azzal ellentétben viszont a Kapcsolatfelvétel marhajó kis sci-fi lett. A legénység szimpatikus, Cromwell karaktere biztosítja a humoros pillanatokat, a Borg pedig nagyon király ellenfél. Szóval minden benne van, ami kell.

Érdekességek: Ez az első Űrszekerek-film, amiből kimaradtak az eredeti széria szereplői (csak a computer hangját adó Majel Barrett van jelen, aki a visszatérő Chapel nővért játszotta anno). A speciális effektek nagy részét az ILM készítette, ezért poénból a Föld körüli csatában megjelenik egy pillanatra a Millenium Falcon is, valamint az egyik Borgnak a szem-implantátumában egy TIE-vadász ablaka van:) Cochrane felszállás közben Roy Orbisontól az Ooby Dooby-t hallgatja. Semmilyen magyarázat nincs arra, hogy Geordi miért kap a vizorja helyett műszemeket - LeVar Burton unszolására történt, de abban a világban nem indokolták meg. Ennek a filmnek a hivatalos honlapjára kattintottak eddig a világon a legtöbbször (hivatalos film-honlapok közül természetesen), 4.4 millióan egyetlen hét alatt. (Ez a rekord 2016-ra már nyilvánvalóan elévült...) A First Contact három Saturn Awardot nyert: Legjobb Jelmezek, Legjobb Férfi Mellékszereplő (Brent Spiner) és Legjobb Női Mellékszereplő (Alice Kriege). A zenét szerző Jerry Goldsmith munkájáért megkapta a BMI Filmzenei Díját.

A 8. Star Trek-mozi 46 millió dollárból készült, világszerte 146 milliót hozott. A kritika imádta, a széria addigi legjobb filmjének kiáltották ki, a speciális effekteket és a Borg megjelenítését is dicsérték. A 2009-es Űrszekerek megjelenéséig a világszerte legnagyobb hasznot hozó Star Trek-mozi volt és a második legnagyobb amerikai sikert arató (az első az 1986-os A hazatérés).

Én csak ajánlani tudom, a több szálon futó cselekmények közül kizárólag az Alfre Woodardhoz köthető részek unalmasak, de a Borg jelenléte és a néhány remek poén ezekért is kárpótol. Nagyszerű látvány, kitűnő színészek, mi kell még? Aki szereti a sci-fit, az nézze meg!

Pontozás:

imdb: 7.6

Szerintem: 5.5

Hírek:

- Patrick Stewart a 2011-re elkészülő Sinbad: The Fifth Voyage-ben látható és a Gnomeo and Julietben hallható, ahol William Shakespeare-nek kölcsönzi a hangját.

Folyamatban van A Birodalom visszavágról szóló bejegyzés készítése. Egyebet nem tudok mondani.

Nem emlékszem már, mikor láttam ezt először, de már akkor is nagyon tetszett. Tipikusan az az eset, mikor a téma maga szomorú, de a megvalósítás miatt nagyon vicces és izgalmas lesz.

Hildy Johnson (Jack Lemmon) a Vizsgáló nevű napilap legjobb riportere a '20-as évek végén. De őt is eléri a szerelem, egy szép orgonistanő (Susan Sarandon) személyében, így felmond és új életet készül kezdeni. Azonban rámenős főnöke, a vérbeli profi Walter Burns (Walter Matthau) nem akarja, hogy első számú újságírója egy nő kedvéért elmenjen, éppen az évszázad sztorijának megírása előtt! Ugyanis most készülnek kivégezni a kommunista kémnek kikiáltott Earl Williams-et (Austin Pendelton), Burns pedig ragaszkodik hozzá, hogy Hildy írja meg a cikket. Utóbbinak nem elég, hogy jövendőbelijének kegyeiben kell járnia, de szárnya alá kell vennie egy kezdő firkászt, elkerülnie az ideges sheriffet (Vincent Gardenia) és elérnie az éjféli philadelphiai vonatot. De hirtelen minden megváltozik, mikor a sztori szó szerint beesik az ablakon...

Lemmon és Matthau - kell ennél több? Aki nem szereti őket, annak biztosan rossz ízlése vagy rossz humora van... A történet maga Ben Hecht és Charles MacArthur 1929-es színdarabján alapszik, aminek már 1931-ben is készült feldolgozása, és azóta még több filmet ihletett. Érdekesség, hogy Hildy eredetileg nő és Walter exfelesége:) A rendező a Van, aki forrón szeretit is jegyző Billy Wilder, ez már garancia a jó poénokra. A név szerint említett szereplők mind kitűnően teljesítenek, megemlíteném még a nemrég elhunyt Harold Gouldot, aki a polgármestert alakítja és Charles Durningot, aki az egyik "rivális" újságíró.

Néhány érdekesség: Állítólag Matthau és Lemmon elég rossz viszonyban volt Wilderrel, sőt, kijelentették, hogy sohasem akarnak többé együtt dolgozni vele - ennek ellenére '81-ben újból közösen forgatták le a Haver havert. A rendező és a forgatókönyvíró betű szerint ragaszkodott a szövegkönyvhöz és elvárták, hogy minden színész teljesen érthetően, tisztán beszéljen -  ez rendkívül megnehezítette a dolgukat. Bár ez remake és Wildernek hosszú idő után az első profitot hozó munkája volt, ő mégis kifejtette, hogy mennyire ellenzi az újrák készítését: "...mert ha egy film jó volt, akkor nem kell megint megcsinálni, ha meg béna volt, akkor meg minek?" (Kíváncsi vagyok, mit szólna a XXI. század újrázási trendjéhez, ha még élne...) A filmben látható rejtett kamerás fotózás megtörtént a valóságban: 1928-ban egy Tom Howard nevű újságíró ezzel a módszerrel örökítette meg a gyilkos Ruth Brown Snyder kivégzését. Snyder történetét később filmen is megörökítették (Gyilkos vagyok, 1944), melyet ugyanaz rendezett, mint a Szenzáció!-t. Cikkem tárgya körülbelül 4 millió dollárból készült, 1976 elejéig 15 milliót hozott vissza.

Szerintem nem kell ennél többet írnom róla. Remek színészek, igazi poénok, egy örökzöld történetben (munka vagy szerelem?).

Pontozás:

imdb: 7.3 (Ez is magáért beszél!) (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma éjjel Rocky Horror Picture Show lesz, még eldöntöm, hogy megnézzem-e, lehet, hogy inkább mást választok - "sajnos" van miből. Plusz most még a munkahelyemen is elvárják a hajtást, úgyhogy ez lefáraszt, a legtöbb esetben nincs kedvem filmet nézni. Jövő héten a viasat egymás után leadja mind a 4 eredeti Batmant, az első két részt Tim Burton és a figura rajongóinak ajánlom, a második kettőt a csilli-villi szuperprodukciók és a trash-mozik kedvelőinek:)

Gyerekkorunk meghatározó filmje, amire jó 10 évet kellett várnunk, mire megint volt a tvben.

Kedves Fehérvár Tv! Nagyszerű dolog, hogy leadtátok, mert sehol máshol soha nem mutatják be, de sajnálom, hogy kb. négy hónap alatt se sikerült válaszolni az emailemre, amit írtam nektek...

Először is pár szót a kitalálóról, a főszereplőről, a producerről és a társ-íróról, Richard Kielről. 1939-ben született ez a 217 centiméteres színész-óriás, aki hatalmas termetével elsősorban sci-fi és akciófilmek szereplőjévé vált, de kidobóemberként és sírhely-árusító ügynökként is kereste kenyerét (cemetary plot salesman, nem tudom, hogy ez hogy van magyarul). Egyik korai filmje, az Eegah! (1962), amely a világ legrosszabb és leghülyébb című mozijainak listájára is felkerült - ebben egy a múltból a jelenbe kerülő ősembert alakított. 1974-ben együtt játszott Burt Reynolds-szal a The Longest Yardban, ahol az amerikai focit játszó börtöntöltelékek egyike volt. (Erről már olvashattok a Filmrajongón.) Nagy áttörése az 1977-es A kém, aki szeretett engem, melyben a megállíthatatlan, szótlan bérgyilkost, a fémfogakkal bíró Jaws-t alakította. A karakter annyira népszerű lett, hogy a következő Bond-moziban, a Holdkeltében is szerepeltették. A magyar nézők Kiel urat elsősorban az unalomig ismételt Happy Gilmore-ból ismerhetik, de sorozatokban is játszott, például az Alkonyzónában, a Star Trekben vagy a Wild Wild Westben. 1992-ben egy autóbalesetben súlyosan megsérült, azóta csak bottal tud menni, vagy elektromos kocsiban ülve. Tériszonyos és alkoholizmusban is szenvedett, mára pedig a vallásban keres megnyugvást, már nagyon ritkán szerepel filmekben. Mozis munkáját és életét a Making it BIG in the movies című könyvében írta meg. A Viharhegy óriása (amit az imdb okosan óriásainak fordított) az egyetlen film, amit írt és az egyetlen, amiben produceri feladatokat is vállalt. Különleges helyzetét úgy mutatja be, hogy lássuk, nem fenékig tejfel szó szerint kilógni a sorból, kiemelkedni a tömegből. (2016-ra Kiel úr sajnos elhunyt, viszont pozitívum, hogy közbenjárásomnak hála, most már a rendes magyar cím van kiírva az imdbn.)

Az 1800-as évek végén, egy amerikai kisvárosban játszódó családi film (dráma-vígjáték) főszereplője egy 8 éves kislány, Amy (Noley Thornton), aki kíváncsiságból összebarátkozik a Viharhegyen lakó, hatalmas termetű, magányos Eli-jal (ejstd: Iláj - Kiel). A férfitől a helyiek félnek és rossz hírét keltik, pedig jó ember, nem tehet róla, hogy néz ki.  A lányka őszintesége és kedvessége meggyőzi az óriást, hogy térjen vissza a civilizációba, de a "normális" emberek világában nem találja a helyét. Lassan mindenki ellene fordul és ő kénytelen megküzdeni a városlakókkal, az álnok mutatványosokkal és a természet erőivel is, amik egy gigászi barnamedve képében törnek rá. De Amy és testvérei végig mellette állnak, miközben fokozatosan mindenki ráébred, hogy félreismerték a nagy embert, aki éppen jókor van ott, hogy segítsen a bajba jutott polgárokon.

Mozsárágyúval nagyon szeretjük ezt a filmet, tényleg ezen nőttünk fel. A történet arról szól, hogy sosem szabad feladni és bár a világ korántsem olyan jó hely, ha már kicsit is kilógsz a többiek közül; azért megéri továbbmenni, megéri mindig újra megpróbálni. Meg arról, hogy sosem szabad elfelejtenünk, kik vagyunk, az igazságtalanságok és kegyetlenség közepette is maradjunk hűek magunkhoz - a saját értékrendünk betartása a legfontosabb, nem az, hogy mások mit gondolnak.

A rendező James W. Robertson, aki valójában operatőr. A mellékszereplők: Cloris Leachman a narrátor (pl: Az ifjú Frankenstein), William Sanderson az egyik mutatványos (a True Blood-sorozat sheriffje), Buck Flower a másik (Halálmester), Ellen Crawford az egyik helyi asszony (a Vészhelyzet egyik fő nővérkéje volt régen), valamint Bart medve, aki Hollywood egyik leghíresebb állat-színésze volt (Eli szüleit a trénerei alakítják). A The Giant of Thunder Mountain független film, a kritika kedvelte, a nézők is szerették, de csak alig 127 ezer dollárt hozott a vetítéseivel. Olvastam róla néhány elmarasztaló kritikát, de egy igazi ritkaság, ezért aki teheti, nézze meg! Főként gyerekként igazán izgalmas, felnőttként már nem annyira, de mindenképpen szívet melengető, kedves film:) Mi nagyon szeretjük!

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Kultikus mivolta miatt.)

Hírek:

- Richard Kiel újra filmezik, a valószínűleg jövőre látható The Corpse of Albert Cradette című horror-thrillerben alakítja a címszereplőt (vagy annak holttestét).

- Cloris Leachman benne lesz a The Story of Bonnie & Clyde-ban, valamint a The Fields című misztikus thrillerben.

Készül a bejegyzés a tegnapi Szenzáció!-ról, ma késő este pedig Gonosz falu a Viasaton, aki még nem látta, nézze meg, mert tök jó film! Itt pedig következik Mozsárágyú rövid értekezése:

     Valóban - ahogy Tévésámán is írta - gyermekkorunk egyik kedvenc filmje ez. Akkoriban egészen félelmetes is volt. Emlékszem, a Guiness Rekordok Könyvét úgy olvastam/olvasom, hogy az elején, tehát rögtön a legmagasabb embereknél leragadok, és csak ámulok és bámulok. Eli, azaz Richard Kiel esetében is hasonlóan csodálkozom. Mindenki másmilyen akar lenni, amilyen, de csak a göndör hajúak tudják, hogy sokat kell a loknikkal bajlódni, és csak az apró termetűek tudják, milyen nehéz kilincseket elérni. Így akik magasabbak szeretnének lenni, megtudhatják, hogy valójában mivel jár mindez. Persze manapság talán nem olyan vészes a helyzet, mint százakárhány éve, de az ő életük sem fenékig tejfel, csak mert mindig látnak mindent a moziban.

     Szerintem azt is remekül ábrázolja a film, hogy miként működik a gyermeki lélek. Ők igaz, hogy nem sok mindent tudnak az életről és naivak, de kiismerik a körülöttük lévőket, megérzik, ki becsületes és kinek van vaj a füle mögött. És persze az is jól jön néha, hogy nem fogadnak szót szüleiknek és elég kalandvágyóak, mert így sok mindenben lehet részük. Esetünkben megismerkedhetnek egy barátságos óriással. Na és persze az is lehet egy üzenete a filmnek, hogy vannak, akik mélységesen csalódtak embertársaikban, mégis mindig szembejöhet egy olyan valaki, aki által visszanyerik az emberekbe vetett bizalmukat.

     Az élet nem ilyen egyszerű, mondhatjuk, és ez a film közel sem hibátlan (a színészi teljesítmény enyhén szólva hagy maga után némi kívánnivalót, egyeseknél), de mindenkinek ajánlom, mert szimplán jó érzés nézni, és az embernek megjön tőle a kedve az erdőjáráshoz. Már ha nem fél a medvecsapdáktól...hahaha.  (És még annyit, hogy Cloris Leachman maga Frau Blücher!!!!!!!!!!!! Nyihaha!!!!!!!!)

A Wishmaster-szériáról legelőször a Fangoria hasábjain olvastam, és néha észrevettem, hogy a film+ adja  őket. Aztán ugye rám sózták a 2. részt dvdn, hogy nézzem meg, mennyire szar. Akkor még úgy gondoltam, nem volt ez olyan rossz, mint amilyennek leírták, volt benne potenciál, csak kihasználatlanul maradt. Éppen emiatt érdekelt, hogy mi volt az eredeti, első epizódban, vagyis miből lett az egyik, a baráti köröm által a legtöbbet szidott film. Semmit nem vártam tőle, de ahogy elindult a főcím, megjelent kiírva Wes Craven neve, utána Robert Englund, Kane Hodder és Tony Todd! Ezek után már viszont mosollyal az arcomon várakoztam, mert tudtam, hogy egy ilyen gárda a '90-es években NEM csinálhatott szart. A véleményemet később, most viszont pár szót a sztoriról:

Beaumont (Englund), a híres műgyűjtő óriási pénzt fizet egy hihetetlenül ritka ókori istenszoborért, ami azonban egy részeg munkás miatt szállítás közben lezuhan a daruról és egy ember (Ted Raimi:)) halálát okozva darabokra törik... A kikötőben rakodók egyike pedig szemfüles módon észrevesz egy hatalmas, csillogó ékkövet a szobor romjai közt, amit rögtön le is nyúl. A kő hamarosan a város legmenőbb becsüsénél dolgozó Alexhez (Tammy Lauren) kerül, aki kutató barátja "segítségével" kiszabadítja a belsejébe zárt, ősrégi, halhatatlan Dzsinnt (Andrew Divoff). A szörnyeteg mindenható, elpusztíthatatlan és a világra akarja szabadítani a Menny és a Pokol közti részben élő népét. Ehhez pedig mindössze Alexnek hármat kell kívánnia tőle...

Ez a film valami rohadtjó. Ilyennek kell lennie egy horrornak! Adott a valóságban semmiképpen nem létezhető, minden másik szereplőnél hatalmasabb főgonosz, aki remekül néz ki, mindenkit legyalul, aki az útjába kerül, és nem lehet csak úgy lenyomni. Mellette ott van a szép hősnő, akinek teljesen érthető motivációi vannak, abszolút kivívta a szimpátiámat és végig szurkoltam neki. És ott vannak a B-kategóriás horrorok nagyágyúi, Freddy Krueger, Jason Voorhees és Kampókéz életre keltői. A látvány undorító és félelmetes, lenyűgöző és igazi retro-hangulatot áraszt. Egy nagyszerű alapanyaghoz megfelelő mennyiségű pénzt és szakértelmet tettek hozzá, így a Halálosztó tökéletesen elfeledtette velem gyengécske folytatását. Miután megnéztem, rögtön sokkal szarabbnak találtam a kettőt, a különbség óriási mértékű...

A rendező az a Robert Kurtzman, aki az Alkonyattól pirkadatigot írta; a producer a már említett Wes Craven; a zenét Harry Manfredini szerezte; a mellékszereplők közt pedig megtalálhatjuk még Verne Troyert (ő az első stádiumban lévő Dzsinn) és George "Buck" Flowert is, aki a Kerge birkákat vetette papírra, valamint A Viharhegy óriásának egyik mutatványosát alakította (utóbbiról jelenleg is készül a bejegyzés, amit Mozsárágyúval közösen írunk). Kurtzmant egyébként láthatjuk egy rövid jelenetig, a végén ő az a pasi, akit egy zongora fejez le:P A kritikusok utálták a Wishmastert, de a legtöbb B-horrorral így tesznek, pláne az olyanokkal, mint ez, amit a műfaj rajongóinak készítettek egyfajta ajándékként:) 5 millió dollárból lett és 15 milliót hozott, a folytatásaival együttesen 4 részes sorozatból pedig ez az egyetlen, amit mozikban is vetítettek.

Aki látta a kettőt és nem tetszett neki (nyilván nem tetszett), annak ajánlom, hogy nézze meg, mennyivel jobb volt ez! Aki pedig szereti a régebbi, számítógépes effektektől mentes szörnyes horrort, annak is csak javasolni tudom a megnézését! Nekem nagyon tetszett!

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Robert Kurtzman a filmezésnek már szinte minden ágát kipróbálta, jelenleg két készülő borzongatós film maszkmesteri csapatának tagja: az egyik a Motel III. (a kettőt se láttam, az egy brutális, de nem estem hasra tőle), a másik pedig a Jinn. (Na, ez vajon mi lehet, csak nem egy Halálosztó-klón?:P)

- Robert Englund az igencsak izgalmasnak ígérkező Inkubus démoni főszereplője lesz, valamint Kane Hoderrel és Doug "Pinhead" Bradley-vel együtt szerepel majd a misztikus Tamora Gamble-ben.

- Kane Hodder a fentebb említett filmen kívül a Sickle névre hallgató kaszás horror címszereplője lesz, valamint a Hallow Pointe-ban alakít majd egy vérfarkast - utóbbi filmben Leslie Easterbrookkal játszik együtt!

- Tony Todd a DC Universe Online-ban Darkseid hangját adja, valamint szerepel a Végső állomás 5-ben (még a harmadikat se láttam:D) és a Night of the Living Dead: Origins 3D-ben. Ezeken kívül állítólag rendezője, írója és főszereplője is lesz az Eerie, PA című thrillernek.

- Verne Troyer szintén videojátékban szinkronizált mostanság: az ő hangján szólal meg a nemrég megjelent Postal III. Krotchy-ja (na EZ durva lehet).

Ahogy írtam, dolgozunk A Viharhegy óriásán, hátra van még A mágia színe is. Tanulnom kéne, mert nemsokára lesz egy elég húzós vizsgám, meg több energiát kellene fektetnem a munkámba, de valahogy nem akaródzik. Fél éven át hajtottam, mostanában nem sok jó dolog történt velem és úgy pihennék egy kicsit... De ne aggódjon az a pár ember, aki olvas engem/minket, nem fogok elsüllyedni a posványban:)

Pénteken éppen hazaértem a munkából, mikor is elkezdődött ez a film. Régen sokat láttam még gyerekként, így számomra igazi klasszikus. "Felnőttként" pedig már abból a szempontból érdekes, hogy benne van a szép Vinessa Shaw, az akkor még gyerek Thora Birch és az azóta például Abe Sapienként világhírűvé vált Doug Jones. Plusz Bette Midler, Lófejű Sarah Jessica Parker és az itthon az Apácashowból ismert Kathy Najimy.

Amerikában Salem kisvárosa hírhedt a múltban ott folyó boszorkányságról. Több, mint 300 évvel ezelőtt felakasztották a legfélelmetesebb helyi boszorkákat, a Sanderson-nővéreket (Winnie - Midler, Sarah - SJP és Mary - Najimy), azonban haláluk előtt a varázshatalmú nők átkot mondtak a lakosságra. A legenda szerint ha Halloween éjjelén egy szűz meggyújtja a fekete lángú gyertyát a Sanderson-házban, azzal visszahozza a nővéreket a halálból, hogy véghezvigyék gonosz tervüket és elvegyék minden gyermek életerejét... A nemrég ideköltözött Max (Omri Katz) nem hisz a mesében, ellentétben cserfes kishúgával, Danivel (Thora Birch). A páros, kiegészülve Allisonnal (Vinessa Shaw) - akibe Max bele van esve - elindul Mindenszentek éjjelén, hogy utánajárjon, vajon tényleg csak kitaláció az egész boszorkány-mítosz? És amit találnak, amikkel szembesülnek ezen az estén, az örök életükre emlékezetes marad számukra! 

Ez egy igazi halloweeni családi film, elsősorban a kisebbek számára. Idősebb korban már nem annyira izgalmas, nem annyira félelmetes, de még így is meg lehet nézni. Lássuk a főhősöket! Omri Katz idegesítő, nem tudom, hogy maga a srác ilyen, vagy csak a szerepe volt az, hogy így alakítson? Amikor a suli menőgyerekei szívatják, akkor együtt éreztem vele, de egyébként annyira nem. Vinessa Shaw nagyszerűen játszik és nagyon szép. Thora Birch aranyos kislány volt még ekkor, ő talán a leginkább szerethető hármójuk közül, a fiatal nézősereg biztosan vele azonosul a legtöbb esetben.

Bette Midler remek főboszorkány (még énekel is:P), SJP a buta szőke (mellesleg itt még nem volt annyira elviselhetetlenül ronda, sőt ideálisan néz ki romlott nőszemélynek), Kathy Najimy meg a vidám, de ostoba karakter, ő az a trióból, aki nem nagyon tud félelmetes lenni:) A mellékszereplők közt van a már említett Doug Jones, aki most is egy szörnyeteget játszik, a tőle megszokott magas színvonalon. Felbukkan még egy rövid időre a Csupasz Pisztoly 33 1/3-ból ismert Kathleen Freeman (a tanárnő), valamint az egyik legjobb részben Garry és Penny Marshall, a rendező testvérpár is látható, akik pedig férj és feleséget alakítanak:) A rendező, Kenny Ortega azóta több nagy sikerű munkát tett le az asztalra, például a This Is Itet és a High School Musical eddigi összes részét.

Néhány érdekesség: Fura, hogy a két keménycsávó közül az egyik rapper (itt még rappesnek fordították:D) a másik rocker és tök jó haverok, valamint két alkalommal is a 300 évvel ezelőttről jött varázslónők olyan dolgokat említenek, amikről elvileg nem lehet tudomásuk (pl. margarint és jogosítványt).  Bette Midler egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ezen a filmen szeretett a legjobban dolgozni az addigi összes munkája közül. Eredetileg egy, a Disney alá tartozó kisebb cég alacsonyabb költségvetésű mozija lett volna, de a forgatókönyv olyan jó lett, hogy végül maga a főstúdió forgatta le és pénzelte a nagy nevek szerepeltetését.

A Hókusz Pókusz 28 millió dollárból készült és 39-et hozott vissza, az évek során egyre népszerűbb lett, mára pedig igazi Mindenszentek-kultfilmmé érett, amit október vége felé mindenhol a világon játszanak (talán ezért volt most itt is). Példa a népszerűségére, hogy az RTÉ nevű ír csatornán a mai napig a legtöbbet játszott film. A kritika nem szerette, lepontozták. Az egyik dolog, amin fogást találtak, az a teljes játékidő alatt végignyújtott, többször is kihangsúlyozott szüzesség-motívum, ami valahogy furcsa egy elsősorban gyerekeknek szóló történetben. Ebben azért van valami... 

De én nem értek egyet a kritikusokkal, a nálam fiatalabb korosztálynak bátran merem ajánlani, és azoknak, akik szeretnének kicsit nosztalgiázni, a '90-es évek filmjeiből csemegézve. 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (6 év alatt 0.7-et emelkedett!)

Szerintem: 4/5 (Picit unalmas, van benne pár irritáló jelenet.) 

Hírek: 

- Készül a Hókusz Pókusz musical-feldolgozása. 

- Kathy Najimy nagy valószínűséggel egy eddig még meg nem nevezett szereplőt szinkronizál a készülő mittudoménhányadik Jégkorszakban. (Az előző KETTŐT ki a frász nézte meg?) 

- Thora Birch legközelebb a Manson Girls című filmben játssza majd Charles Manson bandájának egyik női tagját, valamint szerepel a jövőre elkészülő The Story of Bonnie and Clyde-ban, ami viszont szerintem eleve bukásra ítéltetett, mert hilöri dáff lesz Bonnie... (Ezek közül asszem egyik se készült el.)

- Larry Bagby-nél (aki az Ice nevű kőagyú volt itt) találtam meg az elég érdekes koncepcióra épülő jövőre érkező Age of the Dragons-t, ami a Moby Dick futurisztikus fantasy-feldolgozása lesz. Ebben Ahab nem bálnát, hanem egy fehér sárkányt üldöz! 

- Doug Jones az alábbi művekben vállalt szerepet: Absentia (tucat-horror), Frankenstein (újrafeldolgozás, ő lesz maga a lény, Guillermo del Toro rendezi, ez biztos baromijó lehet). Valamint állítólag A hobbit 1-2-ben is benne lesz. 

Végre újra láthattuk péntek este A Viharhegy óriását, amiről majd egy közös bejegyzést készítünk. Ma éjjel lesz a Halálmester első része, nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon olyan béna-e, mint a kettő. Ezen kívül még mindig várat magára A mágia színe...

     Az Alzheimer-kór borzasztó hatását a világ sajnos jól ismerheti, például Puskás Öcsi bácsi, Peter Falk vagy éppen Tévésámán egyik kedvence, Terry Prachett okán. Látszólag e betegségről szól a film, de valójában mélyebb jelentéssel is bír.

     Spanyolországban járunk, napjainkban. A Ribeiro-család nyaralásra igyekszik, így a nagypapát, Ricardót (Manuel Alexandre) egy idősotthonba viszik. Egyedül nem képes magát ellátni és gyakran elfelejt olyan egyszerű dolgokat, mint a lakcíme. Az intézményben elsőre nem érzi jól magát a papa, szomorú, amiért itt hagyja a családja. A szobatársa, Andrés, és az egyik nővérke, Alicia viszont nagyon kedvesek vele és jófejek. Szinte állandóan nevetnek, aztán a többi öreggel együtt jókat mulatnak. Fiatalnak érzik magukat, viszont fizikai és szellemi szinten kezdenek valóban kisgyerekekké válni.

     Ricardo legidősebb unokája, Ana (Cristina Brondo) az egyetlen, aki tényleg foglalkozik vele a rokonok közül. Mindennap meglátogatja, ajándékot vesz neki, még szorosabb kapcsolat alakul ki közöttük, mint addig. Sajnos a vizsgálatok azt mutatják, hogy a papa Alzheimer-kórban szenved. Egyre súlyosabb memória-problémákkal küszködik, az agya már nem működik megfelelően, és az állapot visszafordíthatatlan. Ana nem tétlenkedik, ígéretes karrierjét föláldozva csak a papával foglalkozik, kész ápolni őt élete utolsó napjáig. Hiszen nem marad úgyse örökre az otthonban. Nem is, mert egy nap kimegy az épület kapuján, és sehol sem találják...

      Anyukám pszichiáter meg neurológus és szerinte orvosilag minden rendben volt a betegség ábrázolásával, szóval ez tuti, így van. A hangsúlyt nem maga a kór kapja, inkább az, miként befolyásolja ez a családtagok mindennapjait. Nemcsak szomorú, félelmetes is ez a helyzet (gondolom), és ezt remekül érezteti a film.

      A beteg már nem tudja saját nevét sem, viszont csodaként tekint egy ülőpárnára vagy képzelt unokáját tologatja a babakocsiban. Ana és Ricardo alakítója is egy az egyben hibátlanul teljesítenek szerintem, és igaz, hogy kétségbeejtő és lehangoló, ami velük történik, de a film nem "csordul túl", nincsenek benne giccses jelenetek, inkább reálisak. Számomra sokkal megrázóbb volt ez a történet, mint mondjuk az, amiben emberek százai lesznek oda valamilyen természeti- vagy ufók által okozott katasztrófában. Bőven akadnak üdítő jelenetek is, az öregek igazán lököttek és szeretni valóak.

      Nekem tetszett a film. Végülis pozitív üzenete van; a család fontossága, az idősek tisztelete, az élet apró szépségei számítanak. Egyébként Manuel Alexandre 92 éves korában hunyt el épp most kedden (2010.10.12.). :(

     Kedves film, melyben Johnny Depp egyszemélyes cirkuszként működik közre. ;)

     A címszereplő egy testvérpár (Aidan Quinn és Mary Stuart Masterson). Szüleik meghaltak, és bár mindketten felnőttek, Joon bizonyos mentális betegsége/betegségei miatt együtt laknak, folyton együtt vannak. Nagyon összetartóak, de Benny mindig aggódik kiszámíthatatlan húga miatt, ő pedig ezt az aggódást tartja már túlzottnak. Végülis egy kártyapartinak köszönhetően "megnyerik" Samet (Johnny Depp), akit saját nagybátyja idegesítőnek tart, ezért őt tette föl tétnek. Sok viszontagság és vidám pillanat után pedig a két tesó addigi gondjai megoldódnak, nagyrészt Samnek köszönhetően.

     E három főszereplő jól teljesít. M.S.M. szerintem néhol túlzásba viszi az "őrült" viselkedést, de ennek ellenére tetszett az alakítása. Quinn szerepét igazából bárki eljátszhatta volna, de jó ő is, nyilván sokat nyomott a latba a szép kék szeme. Na, nem akarom ám őt lehúzni! Depp Jani - mint oly sok mindenkinek - nekem is nagy kedvencem, és ebben a filmben igazán megcsillogtathatta tudását. Egyszer ő a szerencsétlen kölyök, aki a mosogató alatt alszik, a következő pillanatban pedig egy utcányi ember tapsol neki, amint artista és bohóc keverékeként szórakozik. Figurája Buster Keaton és Chaplin nagy rajongója, így emiatt merített a művész urak megjelenéséből, mozgásából, stb.

      Helyenként elég unalmas az alkotás, de Sam mutatványai mindig jókor jönnek. Az ablak előtt hintázós-jelenet meg a távoli jövőben szerintem legalább akkora klasszikus lesz a filmtörténetben, mint mondjuk amikor, a Jurassic Parkban megmozdul az üveg víz. Ismert mellékszereplőkben sem szűkölködik a film: Oliver Platt, William H. Macy, Julianne Moore, Dan Hedaya, CCH Pounder és Joe Grifasi is feltűnik. Utóbbi e műben nyújtott szerintem igazán maradandót. EBBEN.

      Leírom, ami egyértelmű: Johnny Depp viszi a hátán a filmet. És hát olyan jól néz ki.

      A mai napon ünnepli születésnapját Paul Simon, aki szegről-végről még magyar is. Az alant látható klip önmagáért beszél, és egyáltalán, van, aki nem szereti ezt a dalt? (Valószínűleg a copyright-jog tulajdonosa, aki letiltotta Magyarországon a megtekintését...)

Általános iskolába jártam, mikor megjelentek a kereskedelmi adók és velük egy időben az anime-sorozatok. Kezdetben volt a Sailor Moon és a Dragon Ball Z, amiket minden gyerek nézett - te is nézted, ne tagadd:) Azonban egyik sem ment végig, a Dragon Ball Z-et tudtommal azért vették le a műsorról, mert egy srác - magát csillagharcosnak gondolva - kiugrott az ablakon, persze lehet, hogy ez csak egy városi legenda. A Sailor Moont nem tudom, miért hagyták abba idő előtt... Később aztán jött a Pokémon, ami még szenzációszámba ment, aztán lassan elárasztottak minket a megfilmesített ázsiai képregények, pl. Yu-Gi-Oh, Bakugan, Full Metal Alchemist, vagy a Duel Masters, amit még én is néztem. Mára már nem számít nagy dolognak az anime, annyi van belőle, mint égen a csillag, létezik erre specializálódott csatorna, sőt, az összes rajzfilm- és kereskedelmi tv-adó sugároz legalább egyet közülük. Viszont a Dragon Ball megmaradt a generációm számára egyfajta nosztalgikus élményként.

Amit még érdemes tudni a sárkánylabdás sorozatról: Akira Toriyama képregénye alapján készült és ha minden igaz, 1986-ban látott napvilágot az első animációs széria, ami Son Goku kalandjait mutatja be. Még ma is nagy rajongótábora van ennek az "ős-animének", ezt kihasználva készítették el tavaly az első hivatalos, élőszereplős filmet belőle. [Érdekesség, hogy már létezett két nem-hivatalos feldolgozása, a Xin qi long zhu (Dragon Ball: The Magic Begins, 1991) és a Doreagon Boeru (Dragon Ball, 1990).] A Fox stúdió azonban nem csak a világméretű rajongás miatt gyártatta le ezt a művet, hanem a híres forgatókönyvíró-sztrájk is közrejátszott benne. Ugyanezen okból készült a 2008-as X-akták: Hinni akarok. (Mindkettő bukás lett, de erről majd később.) Most azt gondoljátok, tudjátok, miről szól, nem kell sztorit írnom - nagyon tévedtek:)

Goku (Justin Chatwin) most lesz 18 éves. Nagyapjával, Gohannal (Randall Duk Kim) él együtt, tőle tanulja a harcművészetet és a belső energia, a ki használatát. A közelgő jeles évforduló alkalmából Gohan meglepi unokáját egy vörös, csillagmintás golyóbissal és elregéli a hét sárkánygömb legendáját a fiúnak, aki viszont mesének gondolja az egészet. Hamarosan azonban nem csak ez, de egy másik ősi történet is valósággá válik, mert a 2000 éve a Föld mélyébe bebörtönzött Lord Piccolo (James Marsters) kiszabadul és elindul, hogy megszerezze a gömböket - bármi áron. Fiatal hősünknek így szembe kell néznie az évezredes gonosszal - viszont akadnak segítőtársai: a digitális cuccokhoz és lőfegyverekhez mesterien értő Bulma (Emmy Rossum), a kissé őrült harcművész-mester Roshi (Chow Yun-Fat), a piti bűnöző Yamcha (Joon Park) és a helyi középiskola jócsaja, a titokban verekedő Chi-Chi (Jamie Chung), akibe Goku bele van esve. A társaságnak tehát le kell győznie Piccolót és a jóslat szerint feltámadó társát, a démon Oozarut (Ian Whyte). Aki pedig mind a hét mágikus golyót egyszerre viszi el a megfelelő helyre, kívánhat egyet Shenlon sárkánytól - vajon kinek teljesül a vágya és mi lesz az?

Bevallom, nem vártam tőle semmit, csak nosztalgia és kíváncsiság hajtott. Meglepetésemre viszont jobb volt, mint amire számítottam. Nevettem a poénokon, és a régi, ismert szereplők felbukkanása is örömöt okozott:) Mindössze két dolog volt benne, ami nem tetszett: Az elején semmit nem mutattak be abból, hogy Piccolo hogyan, miért épp most és honnan szabadul ki, a másik pedig a "nagy harc" a végén, ami egyszerűen pocsék. Az egész filmben kb. 4 verekedős jelenet van, ezzel éppen a Dragon Ball lényegét, a harcot hagyták el. Tinimozi lett belőle, de meg kell hagyni, annak nem rossz.

Justin Chatwin úgy néz ki, mintha Billy Boyd (A Gyűrűk Ura egyik hobbitja) ikertestvére lenne. Emmy Rossum cuki, Chow Yun-Fat megcsillogtatja komikusi énjét. James Marsters-t a világ Spike-ként ismeri a Buffy és az Angel sorozatokból, itt pedig egy szerintem jól megalkotott, csak keveset szereplő és szinte lényegtelen Piccolo - vagy akkor nevezzem Ifjú Sátánnak?:D Yamcha alakítója, Joon Park valamilyen zenész, és megdöbbentett, hogy a forgatáskor 40 éves volt a pali - soha nem mondtam volna meg, 15 évet simán letagadhatna. Oozarut az AvPben a Predatorokat játszó, 216 centis Ian Whyte keltette életre Tom "Alien" Woodruff Jr. segítségével, a néhány pillanatig megjelenő, Sifu Norris nevű szerzetest pedig a Szellemirtókból ismert Ernie Hudson játssza. A rendező, James Wong nevéhez a Végső állomás első és harmadik része, valamint a Jet Li-féle Az egyetlen fűződik. Végezetül egy vicces név: a középiskola menőcsávóját alakító pofát Texas Battle-nek hívják:)  

Néhány egyéb érdekesség: Nem vetítették le kritikusoknak a kész művet. George Lucas-t rendezőnek, Ron Perlmant Piccolonak akarták - előbbi nem vállalta, utóbbi pedig inkább a Hellboy II-t választotta - és milyen jól jártak:) Az Evolution 45 millió dollárból készült, 57-et hozott vissza, ennek 80%-át az USA-n kívül szedte össze. A kritikusok és a Dragon Ball-rajongók is utálták/utálják máig. 

Aki körmeszakadtáig ragaszkodik az animében látottakhoz, annak nem fog tetszeni, aki viszont elengedi ezt az érzést és csak szórakozni akar egyet, annak talán jó lesz. Nem mondom, hogy hűdejónézzemegmindenki, de nekem tetszett. 

Pontozás: 

imdb: 2.7 (6 év alatt 0.6-ot csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Az említett kevés harc miatt.) 

Hírek: 

- Jamie Chungot legközelebb az eddig rendkívül jónak tűnő Sucker Punch-ban láthatjuk majd. (Erről már született 3 cikk.)

- James Marsters hangját kölcsönzi Lex Luthornak és Brainiac-nek a készülő DC Universe Online nevű játékhoz. 

- Ernie Hudson szintén szinkronizálni fog, a jövőre érkező Transformers Prime animációs sorozatban, valamint természetesen benne lesz a harmadik Szellemirtókban. (Utóbbiban úgy hiszem, mégsem láthatjuk majd.)

Ezen a héten megpróbálom megnézni a kétrészes A mágia színét, meg talán egy Star Wars-ot. 

Láttátok már a Mars mentőakciót? Ha igen, akkor ti is mindig összekeveritek ezzel, ugye? Mindkettőben híres színészek alkotta csapat megy felderíteni a bolygót, mely a háború istenéről kapta nevét, mindkettőben tragédiák, rejtélyek vannak, mindkettőt szívesen megnézem, ha adják:) Azt azért kissé erősnek érzem, hogy a Filmmúzeum mutassa be, azért annyira nem régi:) De legalább nem volt benne 1000 reklám... Ja és ha már itt járunk, had szidjam kicsit a kereskedelmieket!

Tisztelt tv2! Miért van MINDEN héten az Amerika kedvencei című szarság, amit senki se néz? Ezen kívül miért van az, hogy pénteken egész nap csak sorozatok mennek? Miért nem lehet olyan filmeket adni, amire kíváncsi lenne pár ember, miért kell a pénzt abba ölni, hogy ostoba senkiháziakból "celebeket" faragjunk és nyomassuk őket? Merthogy erre megy el a lé, nem arra, hogy olyan műsorokat vegyenek meg és licenszeljenek, amik ÉRTELMESEK; vagy hogy megvásárolják azokat a filmeket, amik mondjuk kasszasikerek voltak a moziban és az emberek megnéznék őket újra - vagy aki akkor nem látta, megnézné őket most... Mondjuk abban a világban, ahol évek óta jut pénz a most már nézhetetlen Gálvölgyire és a Heti Hetesre (igen, ezek az rtlen futnak, nem a tv2-n), ott ne is számítsunk arra, hogy bármilyen GONDOLKODÁSRA késztető vagy valóban SZÓRAKOZTATÓ műsort/filmet/sorozatot sugározzanak.

Teszem azt, ott van a Babylon 5 című sci-fi-sorozat. A '90-es évek végén az RTL adta itthon és én nagyon szerettem. Egy baromijól felépített, intrikával és izgalmakkal teli, igényes széria volt. Most van axn sci-fi, ott nem adják, kereskedelmiken sincs, anno pár éve hajnali 3 és 5 között adta a viasat, de akkor meg ki látja? A másik meg a Legyen Ön is milliomos! volt. Abban az az ember nyert, aki olvasott volt, mellette állt Fortuna istenasszony és TUDTA vagy sejtette a választ - esetleg ismert olyat, aki BIZTOSAN tudta. Ezt a műsort gyorsan leépítették, mert gondolkodni kellett hozzá. Mi jött a helyére? Táskanyitogatás, meg Balázsos tippelgetős. Nyerjé' 40 misit, mondd meg, hogy milyen állatok díszítik a Lánchíd végeit... Viszont ezekbe természetesen csak az juthat be, aki ezt SEM tudja, hogy lehessen izgulni, mellébeszélni és drámai zenét bejátszani. Aztán egy napig lehetsz te is sztár. [Juráj, aki tegnap 11 millió forintot nyert, mert tudta, hány lába volt Petőfinek.]

Most pedig irány a Mars!

Hat ember elindul egy szupermodern űrhajón a nem olyan távoli jövőben, hogy félévnyi utazás végén elérjenek a címben is szereplő égitestre. Van köztük kemény katonanő (Carrie-Anne Trinity Moss), sármos katona úr (Benjamin Bratt), mentalista (Simon Baker:D), genetikus (Tom Sizemore), filozófus (Terence Stamp) és műszerész (Val Kilmer). Dolguk látszólag egyszerű: adott egy már előre elkészített bázis, vannak algák, amik oxigént termelnek, szóval elvileg minden kész, csak oda kell menni és kutatgatni. Viszont semmi se úgy alakul, ahogy kellett volna, már a leszállás előtt is gondok akadnak, utána pedig csak nő a baj. Úgyhogy "Marsot érés" után a túlélés és a menekülés lesz az egyetlen feladat!

Tulajdonképpen ebben az a rossz, ami a jó: a realisztikusság. Nincsenek benne olyasmik, amik nem történhetnének meg a valóságban is, vagyis talán nem eléggé fikció, túl tudományos. Akadnak izgalmas pillanatok, vannak benne úgymond klisék, de élvezhető. Érdekesség, hogy Antony Hoffman csak ezt rendezte és semmi mást nem tett, sem előtte, sem utána. Így nem meglepő, ha elárulom, hogy A vörös bolygó megbukott, 80 millió dollárból készült, de csak 33-at hozott vissza, a kritikának se tetszett. Mint látható, a neves színészek nem mindig nyújtanak garanciát a sikerre...

Többet végülis nem tudok mondani róla, egy nézést megérdemel, szerintem nem annyira rossz.

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

2023-as kiegészítés: Az első 10 perc unalmas és kissé szánalmas is. Simon Baker karakterét gyakorlatilag teljesen alaptalanul változtatja antagonistává a többi szereplő, kivéve a tökéletes főhőst, aki mindenkivel toleráns. Carrie-Anne Moss csúnya és tehetségtelen, az ő sorsa egyáltalán nem érdekelt. A legjobb fej Tom Sizemore, ő mond pár jó poént is. A feljebb említett "realisztikusság" sajnos sok helyen sántít, pl. kb. 8 óráig tart, amíg eljutnak a bázisra, aztán eltelik egy éjszaka, tehát mondjuk 14 órát töltenek a felszínen, ezalatt egyszer hugyoznak (előtte talán a szkafanderekbe végzik a dolgukat?), viszont egyszer sem esznek vagy isznak. Sizemore alakja vidáman megy tovább törött bordával egészen addig, amíg a sztori meg nem követeli tőle, hogy hirtelen lesántuljon. A bolygó felszínén lévő algákat, illetve a szétrombolt bázist a NASA nem látja előre a műholdjaival. Az orosz szondán valamiért beszél a számítógép, mikor ez fölösleges energia-pazarlás, de ugyanilyen pazarlás az űrruhák meg a hajó rengeteg világító hangulat-fokozója is. Az amerikai Mars-szonda ennek kb. az ötvenszerese a valóságban. A robot repülő egységét a Montana állam méretével megegyező vihar nem teszi tönkre. A sztoriban rengeteg hasonlóság van a Lost in Space-szel (pl. a velük tartó, de ellenük forduló robot; a leálló szívű ember, akiről le kell vágni az űrruhát; a mágikus érintésre eltűnő sisak; az űrrovarok; csak limitált létszámú ember mehet valahová; el kell venni az energia-forrást valakitől; a köztük lévő áruló), de fel lehet fedezni némi Űrcowboyokat is (orosz technológia, idejétmúlt technológiát kell használniuk, nincs elég energia, kézzel kell irányítani a gép helyett). Azért nézhető, legalább nincsenek benne giccses űrlények, mint a Mars-mentőakcióban.

Hírek:

- Val Kilmer jövőre két érdekes filmben is szerepel majd. Az egyik a Tales of an Ancient Empire című ókori kalandfilm, a másik pedig valami nagy marhaság. Képzeljetek el egy mozit, aminek a forgatókönyvét Ötven Cent írta és ő az egyik főszereplő is! A cím pedig csak ennyi: Gun... (Elnézést a művész úr rajongóitól:))

- Tom Sizemore a horror hullámaira evezett ki, 2011-ben két borzongatós műben is látható lesz majd. Név szerint a Night of the Living Dead: Origins 3D-ben (nem Romero rendezi, innentől nem érdekes) valamint a Monsterpiece Theatre Volume II-ben (kisebb szegmensekből összeálló horror-komédia).

- Terence Stamp a szintén az újévben látható Ultramarines: A Warhammer 40,000 Movie című animációs produkcióban szinkronizálja az egyik szereplőt. (Erről azóta megszületett az írásom.)

Most néztem meg a Dragonball-filmet, erről a jövő héten mindképp napvilágot lát majd a bejegyzés, este pedig nagy valószínűséggel megtekintem a sokadszorra vetítésre kerülő 12 majmot. Star Wars sajnos ezen a hétvégén nem került terítékre, így erre még lehet várni:)

     Hülye címet adtak neki, az már biztos.

     Főszereplőnk Poppy (Sally Hawkins), aki lehetne akár Happy (boldog, vidám) is, mert nála a pohár nem csak simán félig teli, inkább túlcsordul, annyira pozitívan látja maga körül a világot. Amikor például ellopják a bringáját, nem dühös és nem borul ki, csak azt sajnálja, hogy nem köszönhetett el a kerekes havertól. Barátai, kollégái, az iskolában a gyerekek mind Poppy boldogságának "áldozatai". Mindannyian szeretik őt, mert rendkívüli személyiség, de ugyanakkor idegesítő is a dolgokhoz való hozzáállása; az, hogy semmit nem vesz komolyan, be nem áll a szája, mindenkivel beszélget, pedig az illető esetleg egyáltalán nem kíváncsi a mondanivalójára. Persze mindez valószínűleg azért idegesítő, mert a legtöbb ember csak szeretne olyan lenni, mint ő, de nem teheti, vagy nem képes rá. Így, hogy nincs bicója, vezetési órákat vesz Scott-tól (Eddie Marsan), aki egy neurotikus pasas. Szigorú és rideg Poppy-val, nála nem igen hatnak a vicces beszólások, satöbbi. Míg hősnőnknek lassan minden összejön életében, addig Scott egyre szélsőségesebben viselkedik, és úgy tűnik Poppy-nak is köze van ehhez...

     Egy kis szeletét látjuk a csaj életének, a történetnek gyakorlatilag nincs se eleje, se vége. Hétköznapi dolgok történnek vele, és a lényeg, hogy határtalan jókedve mindenkire hatással van. Azaz, nem szól semmiről a film. De mégis valamiért leköti a figyelmet, bár néha unalmas. Valójában nem tudnám megmondani, hogy tetszett-e. Az autóvezetéses részek külön állnak a történet egészétől, a két színészről egy percig sem gondoltam, hogy ők nem Poppy meg Scott. Szóval átütőek. De amúgy semmi különös nincs az egészben. Tényleg vidám a hangulata, a főszereplő mindig kitűnik a szürke tömegből csiricsáré öltözetével, vannak jó poénok, de az egész olyan fura. Néztem, és nem gondoltam semmire, és amikor véget ért, fogalmam sem volt, hogy mi volt ez.

     Szerintem az a jó film, ami után az ember nem tudja milyen nap van, hol van és hogy került oda, ahol éppen van, magyarul teljesen belemerül a látottakba. E mű esetében nálam szó se volt ilyenekről, de mégse nézegettem az órámat, meg hasonlók. Szóval fura volt, nem tudom, mit kezdjek vele.

     Egy idevágó nóta: Amit azóta levettek.

Péter barátom ismertetett meg még a régi időkben, a középiskolában a Korongvilág-könyvekkel. Aki még nem olvasta Terry Pratchett nagyszerű írásainak akármelyikét, az nem tudja mit hagyott ki:) Izgalmasak, humorosak, szerethető karakterekkel, egy baromijól felépített világgal; van bennük többistenhit, mágia, A Halál, elefántok, varázslók, és egy csomó olyan valami, ami a mindennapjaink része, ott azonban fantasztikus dolognak számít. A Going Postalban is ilyesmiről van szó. Ez a két részes tv-film az azonos című, 33. Korongvilág-regényből készült, ami 2004-ben jelent meg. A filmet Budapesten forgatták, a The Mob nevű producercég jóvoltából, akik a rendező Jon Jones-szal együtt már megfilmesítették a szintén Discworldös A mágia színét, a Vadkanapót és a Gördülő Köveket is. Lássuk, miről szól ez az "epizód":

Hamis von Álbajsz (Richard Coyle) talán a legnagyobb csaló az egész Korongon, de egy nap őt is utoléri a végzete. Halálos ítéletet szabnak ki rá, ámde kap egy utolsó esélyt Ankh-Morpork urától, Lord Vetinaritól (Charles Dance): vagy az akasztás, vagy a helyi posta újraindítása. Álbajsz megpróbálja átvágni a nagyurat, de a sokadik hiábavaló próbálkozás és a nyakába varrt méretes gólem (Pumpa Úr - Marnix Van Der Broeke) végül arra az elhatározásra juttatják, hogy inkább próbáljon meg pénzt csinálni a postából. A helyzete szinte lehetetlennek látszik, azonban egy valamire való szélhámos bárhol megállja a helyét! A postamesterséget tovább nehezíti a Kattogó nevű hírközlőrendszer és annak gonosz tulaja, Mohón Teper (David Suchet), valamint a jéghegy hidegségű, ámde mégis elbűvölő gólemkészítő, Adora Drágaszív (Claire Foy). Megkezdődik a harc a távközlési piacért, és a tét nemcsak Ankh-Morpork minden ki- és bemenő információja, hanem főhősünk élete is!

Nagyon csodálkoztam, hogy a Korongvilág tényleg képes-e életre kelni a vásznon, de többnyire sikerült a megvalósítás. Igaz, a mágiából csak egy aprócska szeletet kapunk, nincs benne a rajongók nagy kedvence, A Halál, és a különleges lények közül is csak kettővel találkozhatunk. Maga a Korong csupán egy egészen rövid pillanatig látható, az isteneket csak futólag említik, azonban összességében a mű szórakoztató. Nagyon elmarasztaló kritikát olvastam róla, ahol az eredetivel való összehasonlítás után írta le egy kolléga a Going Postalt. Mivel én nem olvastam ezt a részt, így nincs összehasonlítási alapom, de azt megmondhatom, hogy ez az egész akár bárhol máshol is lejátszódhatna. Csupán az őrség ruhái, a karakterek és helyszínek nevei, meg még pár apróság van, ami arra utal, hogy Pratchett világában járunk.

Számomra meglepő volt a Mohón Teper-vonal. David Suchet fantasztikusan gonosz és kegyetlen ebben az alakításban, de utólag visszagondolva szerintem túlságosan is komoly, már-már véres ez az alakítás a Korongvilághoz képest. A többiekről: Richard Coyle-lal ezelőtt a Franklynben találkoztam, igaz, ott csak egy kis mellékszerepe van; itt viszont tök jó, olyan igazi csibészt játszik, én nagyszerűen tudtam azonosulni vele, szurkoltam neki. Claire Foy szép és tehetséges, pont. A gólemek viccesek:) Charles Dance igazán méltóságteljes Vetinariként, nagyszerű választás volt. Négy magyar színész is megjelenik, rögtön az elején ott van Györgyi Anna, akit egyből felismertem, aztán később még két, számomra ismeretlen hazánkfia is látható: Mohai Tamás (John Drágaszív), Thuróczy Szabolcs (pincér) és egy hazánklánya, Eke Angéla (recepciós).

Pumpa úr alakítója, Marnix Van Der Broeke egyébként a másik két élőszereplős Discworld-moziban is benne van, valamint a Harry Potter 5-ben ő játszotta a később digitálisan megrajzolt farkasembert.

A "csúcs" azonban maga az író, aki a legvégén jelenik meg, mint postás:) A hosszú szakállú ő, aki végül levelet visz Tepernek Vetinarihoz. Saját elmondása szerint hatszor kellett felvenni azt, ahogy bejön a szobába:D

Nekem tetszett A postamester, fel se tűnt, hogy mennyire hosszú (2x91 perc). Aki nem olvasta a regényeket, de ismeri a világot, annak ugyanígy tetszeni fog, aki olvasta, az viszont lehet, hogy rühellni fogja. Mindenesetre ez egy egyszerűbb, könnyebben megvalósítható írása Pratchettnek, így nagy durranást ne várjatok tőle.

Pontozás:

imdb: 7.8 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5  (Talán több poén belefért volna.)

Azt hiszem, hogy megpróbálom megszerezni a többi Korongvilág-mozgóképet. Elsősorban a Gördülő kövek érdekel, mert azt nemrég olvastam, és baromijó könyv:) Ma nem lesz semmi, úgyhogy asszem Star Wars-olunk majd, plusz várható A vörös bolygó elemzése is.

     A korban, amelyben játszódik, már maga a cím is provokáció lett volna. Sokszor említik alapműként Gothár Péter filmjét, mely a fiatalabb generáció számára talán nem mindig érthető, de az tuti, hogy számukra - így számomra is - szolgál mondanivalóval és remek jelenetekkel.

     A kezdő képsorokban eredeti felvételeket mutatnak 1956-ból. A romos utcák, a roppant tankok és a tanácstalan tömeg után két férfit látunk, akik fegyvereket ásnak el. Egyikük aztán hazamegy, elkezd pakolni és kijelenti, hogy indulnak Bécsbe. A feleség azonban nem hajlandó utazni, két fiával együtt itthon marad, bár valószínűleg tisztában van vele, mivel jár mindez. Az apa tehát disszidál, akkori kifejezéssel élve, a háromtagú csonka család pedig marad. Ezután 1963-ba érkezünk, a két srác már félig felnőtt, az anya megőszült, és egy nap az apa régi barátja, Bodor (Őze Lajos), szabadulása után náluk telepedik le. Az idősebbik fiú apja miatt nem mehet az orvosira, a kicsi, a kis Köves (Znamenák István) meg középiskolában tengeti napjait. A film az ő mindennapjaikon keresztül mutatja be, miként telt, vagyis stílszerűen szólva miként állt meg az idő a legvidámabb barakkban.

      A kényszerű megalkuvás, a feleslegesen nem kérdezés, a beletörődés, az elérhetetlen álmok kergetésének hangulata érződik a filmen. Ezt alátámasztják a sötét, szürkés, "poros" képek, a bágyadt neonfények; meg az örökké borongós időjárás, a kihalt utcák, a barátságtalan folyosók. Azonban mindezt megtörik az olyan dolgok, mint a diákok humoros beszólásai, a délutáni rákenroll-találkozók, a Coca Cola, egy lány igéző szeme, a felszabadulás megemlékezésén egy spontán lázadás. Köves Dini kábé így látja a világot. A suli legvagányabbja, Pierre okán pedig a távoli nyugat is egyre vonzóbb számára...

      Sok kiváló párbeszéd, isteni zene és színészek. Az ikonikus Őze Lajos mellett például Ronyecz Mária, Jordán Tamás, Rajhona Ádám. Igazi magyar film, csak nekünk olyan kedves, csak mi értjük, és csak ebben szól olyan jól Paul Anka Destiny-je. Amíg nézem, számomra is megáll az idő. (Persze pozitív értelemben, nem, mint a szereplők számára.)

      A cím egyben egy Bágya András - G. Dénes György szerzemény is. Valódi örökzöld.

EZ egy alapmű. Utálom ezt a kifejezést, de inkább nevezném meg George Lucas főművét így, mint mondjuk a Mátrixot, az Avatart vagy bármely más mostanság nagy sikerű marhaságot. Biztos, hogy mindenki látta már, aki nem látta és/vagy nem szereti, az egyszerűen hülye. Jó bornak nem kell cégér, ezért nem reklámozom feleslegesen, inkább összegyűjtöm egy csokorra a leginkább érdekes információkat, pár titkot a kulisszák mögül:)

- Lucas úr írta, rendezte, pénzelte, segédvágó volt és a zenei producer is.

- Mark Hamill múlt hét szombaton töltötte be 59. születésnapját.

- A látványvilágot és magát a fekete köpenyes Nagyurat Ralph McQuarrie álmodta meg.

- A rohamosztagosok alakítói közt találhatunk egy Lightning Bear nevű urat:)

- Körülbelül 13 millió dollárból készült, eredetileg csak 8 milliót szántak rá. Több mint 460 milliót hozott, hozzáértve a '97-es Special Edition bevételét is. A világon ez az első film, ami 300 milliónál többet hozott.

- Han Solo alakját a rendező jó barátja, Francis Ford Coppola ihlette.

- 121 perces játékidejével (a Special Edition 125 perces) a legrövidebb a Star Wars-filmek közül.

- Szintén kiemelkedik testvérei közül azzal, hogy csak ezt jelölték a Legjobb Film kategóriájában Oscar-díjra.

- Hollywoodi legenda, miszerint a kitűnő angol színész, Sir Alec Guiness utálta karakterét, Obi-Want, és Lucas az ő kedvéért "végzett" az idős Jedivel. Guiness maga mindig is ezt állította, meg hogy nem szerette ezt a munkát. Lucas viszont úgy meséli mindezt, hogy emlékei szerint pont az ellenkezője volt a helyzet, vagyis hogy Sir Alec nem örült annak, hogy Kenobi mester ilyen korán meghal, és hogy élvezte a forgatást.

- Amíg meg nem jelent Az Új Remény, addig a 20th Century Fox legnagyobb éves bevétele 39 millió dollár volt. 1977-ben, a bemutatása évében 79 millióval zártak és megúszták a teljes csődöt is.

- A rohamosztagosok majdnem mind balkezesek. Ez azért lett így, mert az általuk használt futurisztikus pisztolyoknak bal oldalon van a tára, ezért ha jobb kézben fogják, megütik vele magukat mozgás közben. Úgyhogy áttették a bal kezükbe és így kényelmesen lövöldözhettek:)

- 2009-ben a hangeffektek létrehozója, Ben Burtt azt mondta egy rajongói találkozón, hogy a Mos Eisley-i besúgó, a hosszú orrú Garindan hangját John Wayne legendás westernszínész hangjából kreálták.

- 1973-ban írta alá a rendező úr a szerződést a filmstúdióval a mozi leforgatására. 150 000 dollárt kapott érte, mint író és direktor, de kikötötte, hogy az összes reklámcucc joga és bevétele az övé legyen. A cég fejei pedig legyintettetek és meghagyták neki a lehetőséget. Ha akkor tudták volna, mennyi létől esnek el így...:)

- Lucas elsősorban ismeretlen arcokat keresett a figurák eljátszásához (kivétel ez alól Guiness és Peter Cushing). A stáb nagy része gyerekfilmként kezelte a Star Wars-t és nem igazán adtak bele minden tőlük telhetőt - és még így is milyen király lett!

- George Lucas-t annyira megviselte a rendezéssel járó cécó, hogy egy alkalommal kimerültség miatt kórházba is kellett küldeni őt. 22 év telt el, mire újból elvállalta egy Csillagok Háborúja dirigálását (az I. részét), de ezúttal teljesen szabad kezet kapott és addigra már a technika is megérett George látomásának életre hívásához.

- Korszakalkotó volt a vizuális effektek és a szokatlan történetmesélési stílusa miatt. Egyike a valaha volt legsikeresebb és legnagyobb hatású mozgóképeknek.

Darth Vader rovat:

Szerintem sokan vannak még úgy vele, hogy nem a szőke, kék szemű parasztfiúnak szurkoltak/szurkolnak, hanem a Sötét Oldal Sith Nagyurának, aki jellegzetes szörcsögésével, popkulturális ikonná vált maszkjával és félelmet keltő egész mivoltával a filmtörténet egyik legjelentősebb antagonistája lett. Lássuk, mit kell tudnunk az egykori Anakin Skywalkerről:

- David Prowse, egykori világhírű súlyemelő alakította. Bár ő bújt meg a maszk mögött, brit akcentusa miatt Lucas lecserélte a hangját James Earl Jones-éra, aki viszont mindezt csak a stáblistában fel nem tüntetve vállalta el. Egyrészt, mivel úgy gondolta, nem dolgozott eleget, hogy feltüntessék, másrészt pedig mivel akkoriban kezdte pályáját, félt, hogy beskatulyázzák.

- Prowse a mai napig neheztel kissé Lucas-ra, amiért nem az ő hangját használta fel. Érdekesség, hogy Darth Vader "teste" és "hangja" sohasem találkozott még személyesen.

- Az egykori erőember azt nyilatkozta, hogy nem is tudott erről az ominózus cseréről, egészen a bemutató napjáig. Később pedig azt is mondta, hogy "fordított rasszizmus" áldozata lett: mivel a főhősök között egyetlen néger színész sincs, ezért szerinte a stúdió csak azért alkalmazott mégis egy színes bőrű színjátszót is, hogy nehogy elveszítsen a nézői közül egy nagyobb réteget.

- Ez az egyetlen rész az eredeti három közül, amiben egész alakban láthatjuk Darth Vadert fényszablya-párbajt vívni. Prowse-ot a későbbi részekben lecserélték, mert minden alkalommal eltörte a kardot szimbolizáló rudat, amivel a harcot eljátszották. Így A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér esetében is Bob Andersont láthatjuk, aki egyébként Az Új Reményben a kaszkadőrök irányítója, valamint a kardcsaták betanítója is volt.

- Vader köpenyét Ralph McQuarrie beduin harcosok köpenyéről mintázta, a sisakját pedig úgy tervezte meg, hogy elképzelései szerint a karakter képes legyen levegőt kapni az űrben. Ebben az epizódban nem magyarázzák meg, miért viseli a Nagyúr állandó jelleggel a sisakját, de a későbbiekben ez is kiderült.

- David Prowse-ot 2009-ben prosztatarákkal diagnosztizálták, szerencsére ez év elején bejelentette, hogy teljesen kigyógyult a veszélyes betegségből. Nemrég hazánkba is ellátogatott.

Vissza a főcsapásra, következik a pontozás!

imdb: 8.7 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Akinek jobban tetszene a hatos, az nyugodtan gondolja oda, mert megérdemli:))

Hírek:

- Harrison Fordot legközelebb a Cowboys & Aliens névre hallgató sci-fi-akcióban láthatjuk, Olivia Wilde és Daniel Craig mellett, 2011-ben.

- Kenny Baker egy professzort játszik majd a szintén jövőre érkező Back2Hell című horrorban.

- 2013-ban lesz Jurassic Park 4. Ha a világ nem pusztul el 2012-ben, legalábbis;) (Ez végül csak 2015-re valósult meg.)

Nagyon el vagyok most maradva, ezzel is vagy egy hetet szórakoztam. Igazából nehéz időszak van most az életemben, a munkahelyemen nagymértékű változások vannak, a magánéletemben pedig szeretném, ha azok lennének:D és ezek így lefoglalnak teljesen. Nincs túl sok kedvem ehhez így szeptember végén. Remélem, hogy a következő hónap sok jó filmet és sok kellemes élményt hoz majd – rám férne mindkettő...

     Ha egy film főszereplője Garas Dezső és Kállai Ferenc, akkor sok baj nem lehet.

     Egy budapesti társasház különc lakóival ismerkedhetünk meg. Stock Ede (Garas) valaha moziigazgató volt, most egyedül neveli lázadó unokáját, Katit (Stefanovics Angéla). Idős szomszédja, Tálas (Kállai) 15 éve nem mozdult ki a lakásából, Edével talán barátoknak nevezhetőek. Emberünk egy nap Tálasnál meglát egy felhívást a tévében; az ország legjobb nagypapáját keresik, 5 millióért. Ennyiből kitelik egy Harley moci, ami hősünk leghőbb vágya. Amint a többi lakó is tudomást vesz a dologról, azonnal feliratkoznak, mit kérnének az esetleges nyereményből. És persze sűrűn ajánlanak mindenféle mutatványt, mellyel nevezhetnének Katival a vetélkedőbe.

      Ezek szerint semmiről nem is szól a film, mondhatnánk. Az eleje nagyon lassan és unalmasan indul, de nem bántam meg végül, hogy nem kapcsoltam el. Mert tényleg azon voltam. De negyed óra múltán "elindul" a történet, egyre több fura figura jelenik meg, és a nagypapa-kereső vetélkedő háttérben marad, mert valójában a szereplők mindennapjairól szól a film. Noé bárkájában mindenféle állat megfordult, túlélték az özönvizet, ahogy a lakók is teszik a dolgukat, egyik napról a másikra élnek, próbálnak boldogulni, persze a XXI. század adta lehetőségek segítségével. Például papagájeladással, potencianövelő csodanövények termesztésével, hétköznapi csodák keresésével, kurválkodással vagy álmodozással.

      Kállai Feri bácsi és Garas Dezső miatt jó a film leginkább. Azzal a természetességgel játszanak, amit megszokhattunk tőlük, olyan embereket alakítanak, akikből ma már egyre kevesebb akad. A két "öregúr" sok fiatalt megszégyenítően mulatja át az éjszakát, nem rágódnak a múlton, örülnek az apró dolgoknak. Stefanovics Angéla meggyőző a 17 éves csaj szerepében, aki előnyben részesíti Krisz Rudit Korda Gyurival szemben. (Az előbbi hatalmas sztár, ma is a köztudatban van, ugyebár. hehe) A mellékszereplők listája is ígéretes: Törőcsik Mari, Szabó Győző, Jordán Tamás, Szarvas József, Alföldi Róbert, Döglégy Zoltán, Bordán Irén, Oszvald Marika, Pindroch Csaba, Szőke András, Badár Sándor, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Vida Péter. Van itt minden, mint a búcsúban. Sőt még egy ismert genetikus professzor is bájgúnárkodik a filmben. A karakterek bőven adnak okot a nevetésre, jómagam egynéhány megszólalásukat már most szállóigének minősítem. Sándor Pál a rendező.

     Van itt egy kis Stók Ede a Ripacsokból, egy kis Minakrik Ede a Régi idők focijából. 90 százalékban tetszett, de az a maradék 10 unalom a javából.

     Ez a dal szerves részét képezi a történetnek. Tökéletes példája azoknak a nótáknak, amelyekre mindenki azt mondja, hogy ki nem állhatja, és mégis bármikor, még józanon is képes elénekelni.

Tegnap reggel rögtön ébredés után nem sokkal találtam ezt a "klasszikust" magamnak. Többször láttam már, azt hittem, ez is olyan lesz, mint a Kutyaütők, hogy régen tetszett, de most nem fog - és tévedtem!

Payne őrnagyot (Damon Wayans) a hadsereg elküldi, mert képtelen beilleszkedni a háború-mentes új világrendbe. A gyilkológépnek kiképzett kőkemény katona ezek után próbál állást szerezni magának, de nem megy neki, végül a sereg újból szólítja: egy iskola katonai tiszti tagozatát kell vezetnie. A feladat azonban még egy ilyen harcedzett veteránnak sem egyszerű, mert a szedett-vedett bagázs senkit sem tisztel, nagyrészt puhányokból és alkalmatlanokból áll, a helyzetet pedig nehezíti a srácok csinos tanárnője (Karyn Parsons, a Kaliforniába jöttem Hilary-je), aki mindig "majmot csinál" Payne-ből. A nemes cél viszont ott lebeg a "szakasz" szeme előtt: a katonai iskolák versenyének nagydíja...

Mindent elmond a filmről az, hogy Damon Wayans a főszereplő, a társ-forgatókönyvíró és az egyik producer. A '90-es évek elején "nagy sztár" volt, számtalan testvérével rengeteg filmben szerepelt, de igazán nagy nyomot tulajdonképpen mégsem hagyott. Itt viszont az egyik legjobb (talán a legjobb) teljesítményét nyújtja - igaz, másokhoz képest ez se valami nagy dolog:P

Wayans és Parsons mellett csak egy ismert arc van, Michael Ironside, aki mindössze 3 percet szerepel. Továbbá mások számára ismerős lehet Chris Owens (a nagyfülű, szeplős fiú), merthogy az Amerikai pite-sorozat egyik állandó szereplője. Érdekességek: A táncoslábú D alakítója Damien Dante Wayans, Damon unokaöccse, aki a House egyik részében is benne volt azóta. A film alapjául az 1955-ös The Private War of Major Benson című Charlton Heston-mozi szolgált. A Kőagy őrnagy a kritikusoknak nem tetszett, de mostanság egész kis kultusz épült köré, főként a benne is ábrázolt katonai iskolák kadétjai közt.

Röviden: ez egy vicces film, még mindig az. Kellemes délelőtti kikapcsolódást biztosított számomra:)

Pontozás:

imdb: 6.1 (6 év alatt 0.6-ot emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A rendező, Nick Castle most éppen egy Starfighter című sci-fin dolgozik, ami ha jól vettem ki, valamilyen anime vagy manga feldolgozása lesz.

- Michael Ironside az igencsak érdekesnek tűnő Liberty névre hallgató sci-fi-horrorban fog feltűnni. Ez a mű egy titkos kormányprogramba akarata ellenére beutalt, természetfeletti képességű lányról szól...

- Chris Owen az American Pie 4. részét forgatja éppen, de fura módon hazánkban már van egy Amerikai pite 5. is...

- Karyn Parsons legközelebb a Transformers 3. című rémdrámában szerepel majd. (Asszem végül mégse volt benne?)

Ezen a héten nem erőltettem meg magam filmnézésből, de tegyük hozzá, hogy elborít a Káosz, a munka, meg a Wolfenstein. De elég valószínű, hogy hétvégén lesz időm minimum a Star Wars IV-re.

      A történet egyenlő a címmel.

      Annyi a ráadás, hogy e ceremóniákon gyakorlatilag ugyanazok jelennek meg, filmünk szempontjából pedig a legfontosabb emberek egy baráti társaság tagjai. Mind egyedülállóak, többé-kevésbé, és álmuk egy saját esküvő. Majd valamikor. Egyikük, Charles (Hugh Grant) egy szerencsétlen szoknyavadász, aki folyton esküvőkre jár, de nem a sajátjára, és ez a baja. Viszont lesz valami hozama az egyik kézfogónak, mert ott találkozik Carrie-vel (Andie MacDowell) akibe azonnal beleszeret. Úgy tűnik, valami hosszabb távú is lehet a dologból, ám egy másik lakodalmon meg már a vőlegényével érkezik a nő. Már letudtunk kettő menyegzőt, a maradék eseményeken pedig eldől, mi is lesz a fiatalok sorsa.

     Miért volt ez akkora siker a maga idejében? Szerintem egyrészt a napokban életkora miatt kétségek között vergődött Grant miatt. Szép szemeit reá emelte egy szereplőre, lehetőleg egy női személyre, és a nézőközönség hölgyei máris elolvadtak. Elég meggyőző volt kissé félszeg, kisfiús szerepében, amit az évek alatt volt alkalma tökélyre fejleszteni, lévén nem nagyon adtak neki másmilyen lehetőséget. Másrészt a film karakterei ismerősek mindenki számára, mindenkinek vannak ilyen haverjai, mindenkivel hasonló dolgok történnek, mint velük. Tehát hozzánk, a néphez szól. Esküvőkön sose unatkozik az ember, úgy tűnik az unalmasnak tartott angolok sem, van bőven vidám jelenet. Az egyik betétdalt rongyosra játsszák a rádiók még ma is, ez szintén hozzájárult a sikerhez. Andie MacDowell egy gyönyörű nő, így neki is elég volt pusztán jelen lenni, hogy mindenki szívébe zárja.

     Viszont milyen neveket lehet fölvonultatni, mint mellékszereplő? Ez a lényeg. Kristin Scott Thomas remek a látszólag savanyú szingli szerepében, John Hannah figuráját pedig bárki elfogadná barátnak. E blog keretén belül már elégszer dicsértem Rowan Atkinsont, most is pompás a bátortalan pap megjelenítésében. Egyébként ez a film az ő személyes kedvence, állítólag. Davig Haig Mr. Atkinsonnal játszott a Dilizsarukban (hülye magyar cím), itt ő egy vőlegény a sok közül. A közös jelenetük számomra nagyon vicces volt, az említett rendőrős sorozat miatt. Simon Callow pedig az egyik fő nevetésokozó, szerepelt például az Ace Ventura 2 nevű filmélményben, meg ebben is.

     Nekem pont nem a főszereplők miatt tetszik a film. Az alább látható trélerr egy mókás film benyomását kelti, és nem nagyon téved.

Ezt a filmet kizárólag Danny DeVito miatt szeretem és csak őmiatta érdemes megnézni.

Adott egy dúsgazdag, gonosz, fukar öregasszony (Elaine Stritch) és van neki egy komornyikja (Norm MacDonald), akit rabszolgasorban tart immár lassan 15 éve. Az említett inas, Willard, azonban most már nagyon vissza akar vágni a nyanyának, ezért ostoba haverjával (Dave Chapelle) elrabolják a nő szeretett, ronda kis kutyáját. A dög azonban kifog rajtuk, visszaszökik, és másnapra úgy tűnik, mintha magát Willardot rabolták volna el! Hőseink helyzetét tovább bonyolítja egy exbarátnő (Sarah Silverman), egy pénzéhes üzletember (Sherman Hemsley), egy kőkemény fakabát (Daniel Benzali), pár utcakölyök és egy őrült boncmester (DeVito). A tét pedig 5 millió dollár!

Ennyi alapján talán te is megnéznéd, azonban egy átlagos, altesti "humorral" operáló amcsi tucatvígjátékról van szó. Elsőre maga a történet elég fordulatos, ám a gusztustalansági faktor magasnak mondható és ez betesz az egésznek. MacDonald, Chapelle (aki Hapsi volt A fuszeklik fejedelmében) és Silverman mind stand-up komikusok, azonban színészként egyikük sem villog. Stritch megfelelően ellenszenvessé teszi a vén szipirtyót, de kedvelni senki se fogja, Hemsley pedig itt is ugyanazt az alakítást hozza, mint minden másik helyen, ahol feltűnik. Két embert kell kiemelnem: Daniel Benzanit és a már említett Danny DeVitot. Benzani sajátos külseje miatt folyton zsarukat vagy gengsztereket alakított eddigi pályafutása során és itt most az ő nyomozója, Dewey az egyetlen normális a társaságban. Megpróbál a szokásos módszerekkel utánajárni egy szokásosnak tűnő bűnténynek, de beleütközik a hülyeség falába, ami aztán szép lassan ráomlik.

DeVito karaktere pedig ennek szöges ellentéte. Szakmájából kifolyólag az általa életre keltett Grovert megvetik az emberek, ő azonban élvezi a munkáját, talán már túlságosan is. Egy kis mellékesért hajlandó elkövetni valami gazemberséget, de nem számol azzal, hogy az egyszerűnek látszó tervbe lépten-nyomon hibák csúsznak be - ráadásul elsősorban rajta kívülálló okokból. Emberünk pillanatok alatt kereszttűzben találja magát, mindenki az ő fejét akarja, pedig nem csinált (szinte) semmit - de nem olyan fából faragták, hogy egyhamar feladja, inkább harcol, szó szerint!

A rendezést és írást a Scott Alexander - Larry Karaszewski páros követte el. Érthetetlen, hogy ezek a fiúk hogy tudtak ilyet csinálni, mikor ők írták az Oscar-díjas Ed Woodot, az 1408-at és az Ember a Holdont is... A mellékszereplők közt ott van Ken Kirzinger (sajnos nem ismertem fel), az FvsJ Jasonje és szintén abból a filmből a sheriff-helyettest alakító, fura nevű pasas, Lochlyn Munro (őt viszont felismertem, csak nem jutott eszembe hol láttam).

Visszatérve a nagy egészre: A poénok 98%-a lapos, a szereplők közül csak az említett két remek színész figuráinak lehet szurkolni szívből, a szerelmi szálnak nevezhető akármi pedig annyira háttérbe szorul, hogy valójában nincs is. Tegyük hozzá, hogy már vagy harmadszorra néztem meg, ezért csökkent ennyit az értéke a szememben, valamint hogy már 10 éve készült, és mindkettőt fel lehet vonultatni a véleményem ellen. Viszont akkor említhetném a Jöttünk, láttunk 1-2-t, a Grumpy Old Ment vagy a Nekem 8-at, amiket sokkal többször láttam és régebbiek, így az előző érvek máris megdőlnek. Beleköthetnék még a cím fordításába, de ha megnézed, akkor rájössz, miért lett ez a magyar cím – ami egyébként sokkal kifejezőbb, mint az angol „Átbaszva”. A Kutyaütők 10 millió dollárból készült, kb. 7-et hozott vissza, a kritikai fogadtatásáról nem találtam semmit.

Röviden: A Not Another-kezdetű mozik szerelmeseinek tetszeni fog, a tucatvígjátékok és kaki-pisi humor kedvelői se csalódnak majd benne, DeVito rajongóinak pedig szerintem kötelező darab.

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.6-ot emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (DeVito+Benzali)

Hírek:

- Norm MacDonaldot mostanság a Nagyfiúkban láthatjuk.

Érdekes hét lesz ez, az tuti. Hogy nézek-e majd filmeket, azt majd úgyis meglátjátok:)

Ímhol a beígért filmtörténeti jelentőségű mű. Először az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalszban olvastam erről, de akkor olyan nagyon nem érdekelt. Megjegyeztem, ilyen is van. Aztán a Fangoriában újból benne volt, így már kicsit jobban érdekelt, de még mindig nem annyira, hogy utánajárjak. Ebben a hónapban pedig véletlenül ráakadtam egy helyen, így átmásoltam magamnak és eltettem, hogy később megnézzem. Mozsárágyú is velem tartott, hogy végülis 3 héttel a másolás után közösen megtekintsük.

Hollstadt kisvárosában vásárt tartanak, ahol a különféle portékák között mutatványosok szórakoztatják a közönséget. Van köztük egy ijesztő, misztikus bemutató is, Dr. Caligari kamrája, ahol az ördögi külsejű tudós (Werner Krauss) egy alvajáróval, Cesare-val (Conrad Veidt) sokkolja a publikumot. A kómaszerű álomban lévő férfit csak a doktor tudja felkelteni, ekkor pedig képes megjósolni a jövőt. Egy kíváncsi férfinak meg is mondja, hogy még aznap éjjel meghal és láss csodát, tényleg így lesz... Ez a haláleset pedig nem az első, mióta Caligari a városba érkezett! Szerencsére azonban a meggyilkolt férfi barátja, a nyomozó Francis (Friedrich Fehér) a gonosztevő(k) nyomába ered és eljut egy elmegyógyintézetbe, ahol rábukkan egy évszázados rejtély jelenbe nyúló szálaira... 

Sokak szerint a Dr. Caligari a világ első, valódi horrorfilmje, sőt, a zombimozik ősapjának is tartják. Robert Weine rendezése az expresszionista képzőművészet, a korai mozgókép-készítés, meg a némafilm-színészet találkozása, ahol a nézőt egy fordulatos és a korához megfelelően ijesztő cselekmény tartja izgalomban és félelemben!  Mivel egy 90 éves alkotásról van szó, ezért jöjjön most rendhagyó módon az alkotók-szereplők gárdájáról néhány fontosabb információ, hogy képet tudjunk alkotni, kik készítették ezt a legendás művet.

- Robert Wiene több ágát is kipróbálta a filmkészítésnek, többek között az 1934-es, Csortos Gyula főszereplésével készült Egy éj Velencében című magyar mozinak volt művészeti vezetője.

- Werner Krauss meglepő módon mindössze 35 éves volt, mikor eljátszotta a sokkal öregebb Caligarit. Rendkívüli erejű alakítása mellett azonban kétes hírnévre is szert tett, ugyanis a nácik hatalomra jutása után több zsidóellenes propagandafilmben játszott, sőt, Göbbels a Német Nemzet Színésze címet ajándékozta neki. Krauss aktívan támogatta a náci rezsimet, később azonban ennek megfizette az árát, mert gyakorlatilag mellőzték, 1955-ös halálakor szinte senki sem emlékezett már rá hazájában.

- Conrad Veidt a későbbiekben is sikeres színész maradt és ellentétben filmbeli mesterével, ő abszolút náci- és háborúellenes volt. Olyannyira, hogy a Gestapo merényletet tervezett ellene, ő azonban tudomást szerzett róla és Angliába menekült. Később olyan filmekben szerepelt, mint a Casablanca vagy a Bagdadi tolvaj, az 1928-as The Man Who Laughs című horror-dráma eltorzult főhőseként pedig inspirációt nyújtott Bob Kane-nek, Batman kiagyalójának, a főgonosz Joker kinézetét illetően. Érdekesség, hogy golfozás közben érte szívroham, és ebbe halt bele.

- Veidt és Krauss több filmben dolgoztak együtt, pl. a Das Wachsfigurenkabinettben.

- Friedrich Fehért eredetileg Weiss-nek hívták, Bécsben született, nemcsak színész, de rendező is volt. Esetleges magyar származásáról azonban nem sikerült információkat szereznem. 

- Lil Dagover, a női főszereplő 92 évet ért meg, Krauss-hoz hasonlatosan ő is Hitler kedvelt színészei közé tartozott. Állítólag barátságban állt a Führerrel, ez talán szerepet játszott abban, hogy 1944-ben kitüntették a nemzetiszocialisták.

- A stáblistában nem megjelölve, egy gazembert játszva valahol megjelenik Rudolf Klein-Rogge, a Metropolis Rotwangja (sajnos nem sikerült felismernem...)

A sztori elsődlegesen Weine és alkotótársainak misztikus gyilkosság-története, azonban e köré Fritz Lang segítségével és hatására egy kerettörténet került, amivel az egész jelentése megváltozott. A keret mellett viszont a közepén is van egy csavar. A filmtörténetben talán először itt jelenik meg a meglepő fordulatos befejezés is. A rendkívül különös látványvilágot papírból készült díszletek, festett árnyékok, torz perspektívák és különös berendezési tárgyak hozzák létre. Az őrület nem csak az eseményekben, hanem a látványban is megjelenik. Szerintem a maszkmesteri munka külön dicséretet érdemel, Caligari maga nagyon ijesztő és Cesare szintén az.

Ennek a történetnek számos különböző médiumra készült feldolgozása. 1991-ben The Cabinet of Dr. Ramirez címmel kijött az újrája, 1997-ben operaként debütált. Két rádiójáték és egy 2005-ös teljesen újraforgatott, hangos verzió is létrejött belőle. Zenekarok neveit és zeneszámokat, albumokat inspirált, sőt Caligari doktor szerepel A szövetség: Fekete Dosszié című képregényben, mint a HajnalHősök német zsoldos-szuperhőscsapat tagja!

Szerintem megéri megnézni, aki látta és kedvelte a Nosferatut, annak ez is tetszeni fog! [Sajnálatos módon, az én verzión az 1996-os felújított változat, ahol egy pasas végig dumálja az egészet angolul és már a közepén lelövi a poént. Szerencsére a zene legtöbbször elnyomja a szövegelését, de nem mindig.]

Pontozás: 

imdb: 8.1

Szerintem: 5/5

Ma este Kutyaütők, ami nem annyira jó film, de vannak benne remek poénok. Jövő héttől pedig elkezdődhet a Star Wars-nézés!

Megint én, újfent egy nem igazán nekem való filmmel. Néha nézek ilyeneket is, főleg akkor, ha általam kedvelt színésznők vannak benne, mint Kate Hudson és Anne Hathaway, ha pedig mindkettejüket láthatom egyszerre, akkor az már jó. És még mindig értelmesebb volt ez, mint egy újabb környi Elemental TD...

Liv (K.H.) és Emma (A.H.) 20 éve a legjobb barátnők. Közös gyermekkori álmuk, hogy mindkettejüknek júniusban legyen az esküvője, a Plaza Hotelben. Amikor aztán eljön a nagy nap, és a pasijaik eljegyzik őket, rögtön együtt mennek el a legmenőbb esküvő-szervezőhöz, és még időpontot is kapnak! Senki nem lehet náluk boldogabb! Ám a tündérmese egy csapásra szertefoszlik, mikor kiderül, hogy az ostoba asszisztensnő miatt mindketten június 6-át kapták meg. Márpedig nem lehet egyszerre ugyanott a két esküvő, így valakinek vissza kell lépnie. Mivel önszántukból nem mondanak le a nagy álmukról, ezért megpróbálják ellehetetleníteni a másik házasságkötését - és kezdetét veszi a Csajok Háborúja...

Az elején unalmas felvezetés van, kb. 15-20 percig, a cselekmény pedig csak ezek után kezd kibontakozni. Ahogy előre haladunk a történettel, egyfajta A szomszéd nője mindig zöldebb-féle harcnak lehetünk szemtanúi, de míg ott a két öreg ellenségként tekintett egymásra alapból és később lettek barátok, addig itt a barátságból lesz ellenségeskedés. Hudson egy kemény, karrierista, gazdag nőt játszik, aki azonban a sziklaszilárd maszk mögött törékeny és sebezhető; Hathaway meg pont az ellentéte, aranyos, kedves, de mindig kihasználják emiatt, így inkább kemény akarna lenni ő is. Végül megváltoznak, rálelnek a helyes útra, tudjátok, a szokásos. Mindketten csinosak, jól játszanak, szóval férfiként is van már értelme megnézni a filmet (lásd a bejegyzés végén lévő videót). A mellékszereplők közül Kristen Johnstont emelném ki, ő tök vicces.

Goldie Hawn lánya egyébként producer is volt, ez azért elgondolkodtató a végkifejlet szempontjából... Nagyon fura, hogy a stáblista tele van szinkronszínészekkel. Minek kellett ennyi hang ehhez a mozihoz? A Bride Wars-t a kritikusok utálták, de azért 30 millió dolláros költségvetéséhez képest 115 milliót hozott vissza, szóval pénzügyileg legalább sikeres lett.

A nagy része kicsit unalmas, kicsit gagyi, de vannak benne remek poénok, pl. szerintem már az poén, ahogy Liv fut:) De mint tucatvígjáték, nem vártam tőle sokat, a vége azért egészen meglepő volt, bár a nagy fordulat sejthető, és a klisészerű utolsó jelenetet sem hagyhatták ki az alkotók.

Egyszer nézhető, inkább lányoknak ajánlom, vagy olyan hapsiknak, akik hajlandóak a barátnőjüknek tetsző filmeket nézni.

Pontozás:

imdb: 5.4 (6 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Kristen Johnston is szerepel majd a Vamps című vámpírnőkről szóló horrorban, ami egyre érdekesebb, látva, hogy kik szerepelnek benne. (Nagyon szar mozi, ne nézzétek meg!)

- A 20th Century Fox-nál jelenleg is dolgoznak a Bride Wars hindi nyelvű újráján.

Mindig közbejön valami esténként, aztán mire eszembe jut, hogy filmeket kéne nézni, addigra hullafáradt vagyok... Azért most még fiatal az este, úgyhogy mivel a House is elmaradt valami újabb "buzik megmondják a nőknek hogyan legyenek jó nők"-show miatt, így ma biztosabb, hogy megtekintek valamit. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a film legjobb jelenete, a tánc-párbaj következik. Sajnos a minőség nem a legjobb, de így is lehet látni, hogy amit Anne Hathaway levág itt, az valami kurvajó:P

Sajnos levették...

Minden péntek reggel végignézem a Fejér Megyei Hírlap tv-újságját, amiben benne van, mik lesznek a jövő héten a képdobozban. Szinte minden napra akad 1-2 nagyon érdekes cím, azonban néha ezek a főszereplők vagy egyebek hatására még érdekelnek is. Ez történt most. Tudni kell ugyanis, hogy Lou Costello nem akárki volt; az '50-es években társával, Bud Abbott-tal rengeteg filmben játszottak együtt, többek között az ő nevükhöz fűződnek a Universal híres szörnyeinek kiparodizálásai is (Abbott & Costello Meet Frankenstein, Abbott & Costello Meet The Invisible Man, stb.). 1957-ben aztán munkatársi kapcsolatuk véget ért, Lou pedig szólókarrierbe kezdett. Pályája egyetlen nagyfilmje, amiben Abbott nélkül játszott és életének utolsó alakítása A 10 méteres menyasszony. Lássuk miről is szól:

Candy Rock kisvárosát a kapzsi Raven Rossiter (Gale Gordon) tartja a markában. Éppen egy tvműsorra készül, amitől a kormányzói poszt elnyerését reméli a következő választásokon. Azonban közbejön Artie Pinsetter (Costello), aki az egyetlen, Raventől független vállalkozója és az egyetlen, aki el merte hívni a város urának szép unokahúgát, Emmy Lou-t (Dorothy Provine) randizni. A lány szerelmes Artie-ba, aki viszont elsődlegesen azt akarja, hogy elismerjék, mint tudóst, bevegyék a helyi tudós-klubba és sok pénze legyen. Egy félresikerült kísérlet közben a szerelmes hölgy atomsugárzás hatására 10 méter magasra nő, a bajára egyetlen "gyógyírt" jelentő Max nevű robot pedig bekattan - és megindul a komédiázás, avagy hogyan éljünk együtt egy óriással?

Jó fél évszázad elröpült már, mióta a 30 foot Bride... elkészült és ez nagyon rányomja a bélyegét. Én a teljes játékidő alatt 2 alkalommal nevettem, a repülő csészealjas és a távcsöves poénnál, az összes többi mára már idejétmúlt.  Egyértelműen paródiáról van szó, így elnézhetőek a logikátlan, magyarázat nélkül maradó dolgok, hiszen minden azért történik, hogy a nézőt megnevettessék.

Costello szerintem nem egy nagy szám ebben a szerepben, úgy gondolom bárki más is el tudta volna játszani Artie-t. Már a film premierjét se érte meg, 53. születésnapja előtt pár nappal hunyt el, emiatt a bemutató is 5 hónapot csúszott. Dorothy Provine nekem tetszik (nézzétek meg a képet), az alakítása is jó, igaz, a hozzá kapcsolódó speciális effektek így 50 év távlatából elég viccesek:) A hölgy egyébként alig fél éve halt meg, 75 éves korában. A Magrudert alakító Jimmy Conlinnek és a kacér Jackie-t életre keltő Veola Vonn-nak szintén az utolsó filmszerepe ez, bár mindketten túlélték a főhőst, de ezek után már nem volt több mozibeli vászonra lépésük. Érdekesség, hogy Charles Lane, aki a kamionos Bates volt, 102 évet ért meg, 2005-ben hagyott itt minket. (Az imdbn 2016-ban A Candy Rock-i 30 láb magas menyasszony a címe.)

Úgy döntöttem, nem pontozom le, mert egy aranyos, szerethető filmről van szó, ami tulajdonképpen emléket állít a nagy komédiásnak. Ezen felül nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az '50-es évek végének embere talán nagyon jól szórakozott azon, amin mi ma már maximum csak elmosolyodunk:)

Tájékoztató jelleggel, az imdb-n 6.2-t kapott. (2016-ra 0.3-at emelkedett.)

Ma este azt hiszem megnézem a beígért filmtörténeti jelentőségű, klasszikus alkotást, amit 2 hete szereztem, majd a hét többi részében sort kerítek a Star Wars régebbi epizódjaira is!

     "De nehéz az iskolatáska..."

      Főszereplőnk egy volt tengerészgyalogos, Louanne Johnson (Michelle Pfeiffer), aki új életet próbál kezdeni és tanárnak jelentkezik egy iskolába. Lelkesen elindul az osztályterem felé, ott azonban csak ordibáló, őt sértegető és lenéző nebulók fogadják, akik jobban ismerik Snoop Dogg művész úr munkásságát, mint az abc-t. Ezek a srácok csak azért járnak be az órákra, mert addig se kell azon gondolkodniuk, milyen kilátástalan az életük. Hivatalosan úgy mondanák ma, hogy ők hátrányos helyzetű gyerekek. Louanne viszont a fejébe veszi, hogy felkészíti őket az érettségire, mert ez az egyetlen lehetőségük egy jobb élet elérésére. Ha az olyan könnyű lenne...

     Tipikus figurák vonulnak fel előttünk; a fő menő csávó, aki legbelül magányos és érzékeny; okos, de balhés srác; okos, de balhés környezettel rendelkező lány; helyi hülye; satöbbi. Lassanként elfogadják a tanárnőt, és általa megváltozik (jobb esetben) a hozzáállásuk, a viselkedésük, és persze Louanne is másként látja a végére a dolgokat. Mindez persze eléggé kiszámítható, de a karakterek egyre szimpatikusabbak lesznek és a komoly téma természetesen néhol könnyed jelenetekkel párosul. 

     A színészek amolyan biztonsági játékkal érték el, hogy semmi rosszat nem lehet rájuk mondani. Szerintem végig fenntartja a figyelmet a film, beleéli magát az ember, de ennél nem nyújt sokkal többet. Azt hiszem a fő betétdal, amit Coolio bocsátott rendelkezésünkre, emlékezetesebbre sikerült, de véleményem szerint nem is egy agyonjátszott moziról van szó. Egy bizonyos film - EZ - rendkívül gyanús számomra, mert ismerős jelenetek és szereplők vannak benne, elég jól kikarikírozták a csupa kisebbségiből álló osztályt, a gettót, a diákok agyi képességeit. Ezek hangsúlyosak a Veszélyes kölykökben, néhol már túlzottan is.

     Sok filmre igaz, ami erre is, hogy egy alkalommal nézhető. Az alant meghallgatható nóta pedig egy időben még az általános iskolám csapjaiból is folyt bőszen.

Ahogy az előző bejegyzésben mondtam, Űrszekerek-hét van az HBO-n. Úgy vagyok ezzel a sorozattal, hogy sosem láttam egy részt sem belőle, de a filmekből többet is. A régi, eredeti bandából nem láttam, de azok nem is igazán érdekelnek, viszont az Új Nemzedéket bírom, úgyhogy őket megnézem filmen szívesen. [2016-ra már az összes Star Trek-mozgóképről megszületett az írás a Filmrajongón.] Tegnap gondoltam, megtekintem este az erre a napra eső 7. mozit, hátha az lesz, amire várok. Nem egészen az volt, de a közepe felé rájöttem, hogy talán már láttam régebben is.

A legújabb Enterprise indításakor ott van díszvendégként a fedélzeten Kirk (William Shatner), Chekov (Walter Koenig) és Scotty (James Doohan) is. A sajtó kedvéért rendezett eseményen a legendás csapat említett tagjai feszengenek, kicsit kényelmetlenül érzik magukat, azonban minden megváltozik, amikor segélyhívás fut be. Az Enterprise két teherhajó segítségére siet, akik egy furcsa energiaörvénybe kerültek. A kiszabadításuk viszont nagy feladatnak ígérkezik, mert a hajó felszereltsége korántsem teljes. Végül a küldetés sikerül, de a hajó sérülései mellett még egy óriási árat meg kell fizetniük a "győzelemért"... 80 évvel később egy újabb Enterprise nevű hajón Pickard kapitány (Patrick Stewart) hasonló megmérettetés elé néz legénységével, mikor az Auriga kutatóállomást ismeretlen eredetű támadás éri. Hamarosan pedig egy galaktikus méretű rejtélybe bonyolódnak, megjelennek a klingonok és milliók élete kerül veszélybe egyetlen személy boldogságáért...

Az első pár percben azt hittem, ez valami unalmas hülyeség lesz. Félreértés ne essék, bírom Shatner bácsit, Koenig bácsit szintúgy, de ebben nem úgy, mint az öreg Enterprise-banda tagjait. Hála Istennek, később aztán minden rendbe jött, a kaland is megfelelő volt, és a legutóbb látott Insurrectionhöz képest mindenképp sokkal jobb. Néhány szót a színészekről: Stewart szerintem minden Star Trek-filmben kitűnően teljesít - ahogy itt is, Shatner méltó utódja a sorozatban - a nagy hírű kapitány említett megtestesítője pedig olyan, mint akin nem fogott az idő, beleveti magát az akciókba, nem habozik, ha harcról vagy mások megmentéséről van szó! Koenig és Doohan kevés szerephez jutottak, csupán mutatóban vannak DeForest Kelly és Leonard Nimoy helyett... A mellékszereplők a már ismert Új Nemzedék tagjai: Jonathan Frakes, Brent Spiner, LeVar Burton, Michael Dorn, Marina Sirtis és Gates McFadden. Valamint itt van még Whoopi Goldberg [szigorúan uncredited módon:P] és Malcolm McDowell. Emellett a New Generations rajongói felfedezhetnek két, már ismert ellenfelet, a Duras-nővéreket (Barbara March és Gwynyth Walsh). A rendező, David Carson ezelőtt nem készített egyetlen filmet sem, viszont már ismerősként mozgott a Star Trek-univerzumban, mert két sorozatnyi történet forgatásában segédkezett.

Ez a világ első olyan mozija, amelyhez weboldal készült reklám célzattal. 35 millió dolláros költségével a Generations 118 milliós hasznot hozott, a kritikusok szidták is, dicsérték is. A valódi Trekie-k viszont rengeteg plot hole-t (vagyis történetbeli hiányosságot) fedeztek fel benne, ugyanis tele van olyan eseményekkel, amik a későbbi sorozatok epizódjaival ellentétesek. Én magam még két dolgot tennék hozzá; az első, hogy Data (Spiner) érzelem-chipje marhajó dolog, a film egyik legérdekesebb momentuma és nem mellékesen nagyon vicces helyzetekhez is vezet:) A második meg az, hogy mi történik a Geordi (Burton) vizorjába épített poloskával? Merthogy ezt nem távolítják el a film során, később mégse jelent problémát neki?

Mit is mondhatnék még erről a filmről? Jó színészek, jó sztori, Star Trek-hangulat, szóval az, amit elvárhatunk tőle.

Pontozás:

imdb: 6.6 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az eleje rém unalmas.)

Hírek:

- A széria atyjának, Gene Rodenberry-nek az imdbs adatlapján láttam, hogy készül egy, a régi sorozat folytatásának szánt film, ami viszont csak 2012-ben lesz kész. (Valójában ez előzmény volt, és 2016-ban már a harmadik epizódját várjuk!)

- Patrick Stewart ismét együtt fog szerepelni William Shatnerrel a The Captains című moziban, amit jelenleg is forgatnak. Több, mint valószínű a Trekes témája, hiszen Shatner írta, rendezi és pénzeli is. Kirk kapitány eljátszóját ezen felül az igazi sztárparádénak ígérkező Horrorweenben is láthatjuk majd, talán már ez év végén. (Ez tutira nagyon nagy lesz, nézzetek utána:))

- Michael Dorn (Worf alakítója) másodszor szólaltatja meg a legendás StarCraft protoss hősét, Tassadart, a most megjelent Wings of Liberty-ben.

- Marina Sirtis (a tanácsadónő megszemélyesítője) egy Speed Demons című sci-fi horrorban szerepel, feltehetőleg jövőre.

- Malcolm McDowell több érdekes projektben is részt vesz jelenleg. Danny Trejoval közösen játszik a Perfectus nevű sci-fiben, valamint a korábbi bejegyzésekben már említett Vamps-ben és a The Spiderben is.

Ma megnéztem egy aranyosan gagyi '60-as évekbeli sci-fi-szerűséget, ezt olvashatjátok hamarosan, este pedig jön a legújabb Star Trek-mozifilm. Ezeken felül négy film várja, hogy megnézzem, plusz még van három dvdm, amiket nem láttam, így garantálhatom, hogy a hónap többi napján is lesz friss olvasnivaló itt;)