Hát öööö...

     Nem olvastam az alapul szolgáló regényt, szóval nem is tudom mennyiben sikerült visszahozni a hangulatát, de az tuti, hogy ennél a könyv csak jobb lehet. A film feléig szerintem elég jól el lehet lavírozni a szórakoztatás határán, jó is, érdekes is, és aztán, mivel mindenki számára kitalálható a sztori, nem túl nagy szám. Bár az is lehet, hogy eredeti nyelven köll nézni.

     A színészekkel semmi gond, őket imádom, meg tényleg jók. Épp azért tetszett az első fele, mert nagyon sok szereplő van, zsúfolt a képernyő, majd később már csak ugyanaz a néhány fő karakter jelenik meg, ugyanazon a helyszínen. Na, az elején például csinos pipacsmezőtől kezdve középkori firenzei látványosságokig minden van, aztán ennek is annyi. Magyarul elunalmasodik a történet minden szempontból.

    És ha már történet: Miss Honeychurch (Helena Bonham Carter) és nagynénje, Miss Bartlett (Maggie Smith) külföldi útja érdekesen alakul. Megismerkednek például a bohém lelkivilágú írónővel, Miss Lavish-sel (Judi Dench), aki totális ellentéte a zárkózott Miss Bartlettnek, meg a fiatalabb, életrevalóbb Lucy Honeychurch-nek. Aztán ott vannak a kedves Alan-nővérek, meg Mr. Emerson (Denholm Elliott) és a fia, George (Julian Sands). Utóbbi rögtön szemet vet Lucy kisasszonyra, aki szintén nem közömbös az ifjú iránt. Nem a kor kívánalmai szerint viselkednek, azaz megcsókolják egymást, amit meglát Miss Bartlett, és természetesen azonnal véget vet az erkölcsi fertőnek. Megegyeznek Lucyval, hogy senki sem tudhat a dologról.

    Hazatérve a kis hölgyet eljegyzi a könyvmoly Mr. Vyse (Daniel Day-Lewis), és úgy tűnik minden rendben alakul. Egy nap, pont a vőlegény közbenjárása végett az Emersonok beköltöznek a nem is oly messze lévő villába. Ez a Vyse igazából minden szempontból jó parti, de George közelsége (és egy bizonyos regény) rádöbbenti Lucy-t arra, hogy talán rosszul döntött. És a rokonok se segítik túlzottan a választásban. Mi lesz itt?

   Valószínűleg mindenki kitalálta, de ez nem is vészes. A fönt említett tények sajnos igazak véleményem szerint. Tim Burtonné viszont zsenge kora és első filmszerepe ellenére nagyon meggyőzően játszik és oltári jól zongorázik is. Ez például nagyon tetszett a filmben, a sok-sok zene. Maggie Smith és Judi Dench hibátlan alakítása sokat dob az összképen, szóval tényleg nem a színészekkel van a gond, hanem magával a sztorival. A kosztümös filmekért ha nem is rajongok, de azért kedvelem az ilyesmi alkotásokat, meg imádom az angolokat, de ez egészen nagyon lelapul a végére, semmi sem motivált valamivel több, mint 1 óra játékidő után, hogy folytassam a megtekintést. Voltak azért humoros részek, meg jól mutatja be az akkori módosabb polgárok mindennapjait.

     Ez egy jó film valójában, csak "not my cup of tea", ahogy az angolok mondanák.