Ha egy film főszereplője Garas Dezső és Kállai Ferenc, akkor sok baj nem lehet.
Egy budapesti társasház különc lakóival ismerkedhetünk meg. Stock Ede (Garas) valaha moziigazgató volt, most egyedül neveli lázadó unokáját, Katit (Stefanovics Angéla). Idős szomszédja, Tálas (Kállai) 15 éve nem mozdult ki a lakásából, Edével talán barátoknak nevezhetőek. Emberünk egy nap Tálasnál meglát egy felhívást a tévében; az ország legjobb nagypapáját keresik, 5 millióért. Ennyiből kitelik egy Harley moci, ami hősünk leghőbb vágya. Amint a többi lakó is tudomást vesz a dologról, azonnal feliratkoznak, mit kérnének az esetleges nyereményből. És persze sűrűn ajánlanak mindenféle mutatványt, mellyel nevezhetnének Katival a vetélkedőbe.
Ezek szerint semmiről nem is szól a film, mondhatnánk. Az eleje nagyon lassan és unalmasan indul, de nem bántam meg végül, hogy nem kapcsoltam el. Mert tényleg azon voltam. De negyed óra múltán "elindul" a történet, egyre több fura figura jelenik meg, és a nagypapa-kereső vetélkedő háttérben marad, mert valójában a szereplők mindennapjairól szól a film. Noé bárkájában mindenféle állat megfordult, túlélték az özönvizet, ahogy a lakók is teszik a dolgukat, egyik napról a másikra élnek, próbálnak boldogulni, persze a XXI. század adta lehetőségek segítségével. Például papagájeladással, potencianövelő csodanövények termesztésével, hétköznapi csodák keresésével, kurválkodással vagy álmodozással.
Kállai Feri bácsi és Garas Dezső miatt jó a film leginkább. Azzal a természetességgel játszanak, amit megszokhattunk tőlük, olyan embereket alakítanak, akikből ma már egyre kevesebb akad. A két "öregúr" sok fiatalt megszégyenítően mulatja át az éjszakát, nem rágódnak a múlton, örülnek az apró dolgoknak. Stefanovics Angéla meggyőző a 17 éves csaj szerepében, aki előnyben részesíti Krisz Rudit Korda Gyurival szemben. (Az előbbi hatalmas sztár, ma is a köztudatban van, ugyebár. hehe) A mellékszereplők listája is ígéretes: Törőcsik Mari, Szabó Győző, Jordán Tamás, Szarvas József, Alföldi Róbert, Döglégy Zoltán, Bordán Irén, Oszvald Marika, Pindroch Csaba, Szőke András, Badár Sándor, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Vida Péter. Van itt minden, mint a búcsúban. Sőt még egy ismert genetikus professzor is bájgúnárkodik a filmben. A karakterek bőven adnak okot a nevetésre, jómagam egynéhány megszólalásukat már most szállóigének minősítem. Sándor Pál a rendező.
Van itt egy kis Stók Ede a Ripacsokból, egy kis Minakrik Ede a Régi idők focijából. 90 százalékban tetszett, de az a maradék 10 unalom a javából.
Ez a dal szerves részét képezi a történetnek. Tökéletes példája azoknak a nótáknak, amelyekre mindenki azt mondja, hogy ki nem állhatja, és mégis bármikor, még józanon is képes elénekelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2010.09.30. 17:59:29