Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: tomzameth@gmail.com

Kategóriák

akció (151) áldokumentum (7) animációs (72) bekategorizálhatatlan (6) dokumentum (15) dráma (350) fantasy (146) háborús (20) hill (20) hírek (93) horror (202) kaland (80) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (93) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (12) rövidfilm (14) sci fi (150) spencer (27) sport (39) szatíra (12) szuperhős (108) thriller (64) történelmi (42) vígjáték (495) western (12) zene (63)

Kék Szemek és A lány a tűzesőben Facebook Oldal

Friss topikok

2012.05.17. 19:20 Tévésámán

Cinema Verite (2011)

Ismét itt. Most, hogy a youtube-ra készült Edes videót kivéve mindennel készen vagyok, sokkal több időm maradt filmeket nézni, az egyetlen dolog, ami gátol, az a saját lustaságom. Mindössze arról van szó, hogy azokat a mozikat, amiket meg kéne néznem, már sokszor láttam és valahogy nem vagyok annyira kíváncsi rájuk, de talán majd megerőltetem magam és mégis belevágok. Az itt tárgyalt művet pedig azért akartam megnézni, mert remek időpontban adták, érdekesnek tűnt és ráadásul egyik nagy kedvencem, Tim Robbins a férfi főhős. Térjünk is rá! 

Cínéma Verité, franciául "az igazság mozija". Ezzel a jelmondattal indította útjára 1973-ban Craig Gilbert producer (James Gandolfini) az Egy amerikai család című valóságshowt, ami a műfaj tulajdonképpeni megteremtőjének tekinthető. A nézők anno a Long-család életébe nyerhettek bepillantást, ez a történet pedig arról szól, hogyan készül(hetet)t a sorozat. A főhős az anya, Pat (Diane Lane), akinek öt gyermeke van (a leglényegesebb köztük Lance, vagyis Thomas Dekker) és egy látszólag tökéletes férje, Bill (Robbins). Ameddig a családfő munkája folytán úton van, a feleség próbálja összetartani a családot és támogatni a gyerekeket álmaik elérésében, legyen szó zenekar alapításáról, színészetről vagy az első szerelem élvezetéről. Azonban a felszín alatt titkok és tragédiák rejtőznek, amiket a róluk szóló sorozat lassan felszínre hoz. Vajon sikeres lesz a műsor? És mi lesz a család(tagok) sorsa? 

Mindig érdekes olyan drámákat nézni, amik egy valós dologról szólnak, még ha az a dolog nem is valami jó. Ez itt félig-meddig életrajzi történet Patricia Longról; másrészt film a filmben, hiszen az elevenedik meg előttünk, hogyan készül egy mozgókép/tv-show. A tévés "kukkolda" megszületésekor a gátlástalan producer szembekerül az erkölcsös operatőrrel; a család tagjai egymással és a többi emberrel; az ország pedig rendületlenül figyeli az eseményeket a képernyők előtt ülve. Talán leginkább az a Cinema Verite fontos mondanivalója, hogy milyen nehéz elfogadni egymást olyannak, amilyen, és hogy mennyire káros az, ha valaki megjátssza magát a szerettei előtt. Sokszor egy vágószobában láthatjuk a történéséket, amiket fejezetekre osztottak. Gyakran egymás mellett mutatják a valóságos személyeket és az őket alakító színészeket, több alkalommal pedig úgy érezhetjük, mintha a készítők egyikeként ülnénk a sötét moziteremben, ahol csak nekünk vetíti le az aznapi anyagot a gépész. Ezek mellett a zenéje tök jó, pl. több Rolling Stones-sláger is felcsendül benne.  

Az anyukát alakító Diane Lane már a Jackben bizonyította, hogy nagyszerűen hozza a különös családdal bíró anya figuráját, itt pedig megmutathatja, hogy szenvedő feleségként is remek. Robbins sajnos csak mellékszereplő, szerintem főként azért alkalmazták, mert jól cseng a neve és valamennyire hasonlít az igazi Bill Longra, de azért így is a tőle elvárt magas színvonalon teljesít. James Gandolfini remek, ráadásul az ő karakterénél mindenki elgondolkozhat, hogy vajon Craig a "rosszfiú" vagy csak egy szituációba kerülve megpróbál "objektív" lenni? A többiek közül az operatőrt játszó Patrick Fugitot emelném ki. Igaz, hogy elég keveset szerepel (mármint, mikor nem a kamera mögött áll), de a Majdnem híres óta nagyon kedvelem, szóval örültem, hogy újra láthatom. Thomas Dekker pedig a Kaboom! után ismét egy meleg szerepben tündököl, ami saját kétes nemi beállítottsága mellett igencsak érdekes. A rendező a Shari Springer Berman-Robert Pulcini-páros voltak, akik együtt csinálták az Egy bébiszitter naplóját, Pulcini a vágást is elvégezte.  

(A képen a valódi Long-család, Lance a jobb oldali legszélső fiú.) Érdekességek: Az eredeti sorozat 1973-ban ment, 12 rész készült és kb. 300 órányi nyersanyagból vágták össze. Egy átlagos (vagy egy tökéletes?) amerikai családot akartak bemutatni, de ahogy a filmből is kitűnik, egészen más lett a végeredmény. Az Egy amerikai családot 10 milliónál többen nézték, ám a mai napig rendkívül ellentmondásos a megítélése, mert sokan azt állítják, a kamerák jelenléte befolyásolta a szereplőket, nem volt minden teljesen igaz/spontán, stb. A Long-családból eddig egyedül Lance hunyt el, 2001-ben, 50 évesen, HIV-fertőzés és hepatitis c következtében. Máig őt tartják az egyik első nyíltan homoszexuális tévés karakternek és a melegek egyik példaképe lett. A Cinema Verite az HBO saját gyártású filmje, egyenesen tévére készült, pozitív kritikákat kapott és Emmy-díjat nyert a vágásért. 

Nekem tetszett, mert érdekes volt, párszor lehetett nevetni és szurkoltam, hogy minden jóra forduljon. Lane, Gandolfini és Robbins hármasa pedig együtt remek, már csak értük érdemes megnézni. A reality-műfaj és a drámák kedvelőinek ajánlom! 

Pontozás: 

imdb: 6.5 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Diane Lane lesz Superman "anyukája" a Man of Steelben. (Láttam, írtam róla.)

- James Gandolfini szinkronhangként működik közre az Escape from Planet Earth című animációs sci-fiben. 

Várható írások: Kutyám, Jerry Lee 2, Féktelen harag.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2012.05.15. 18:53 Tévésámán

Kutyám, Jerry Lee 3. (K-9: P.I., 2003)

Amikor a K-9-ról írtam, tettem egy apró megjegyzést a cikk végére, mondván a folytatásai közül az egyik jobb és azt hittem, ez az. Hát nem, sajnos a második epizód az a jeles film, amit látni szerettem volna, ehhez a bizonyos harmadikhoz pedig még sosem volt szerencsém eddig. Most végigültem és annyit tudok mondani, hogy jobb lett volna a Jerry Lee 2... 

Szóval 2002-t írunk, Dooley (James Belushi) és hűséges négylábú társa hosszú évek után nyugdíjba vonulásra készülnek. Ám mivel az utolsó szolgálati napján a páros belekeveredik egy FBI-os nyomozásba, így zárolják a járadékukat, a csekkeket viszont fizetni kellene, de ezek szerint (hogy Polgárjenőt idézzem) nincs mibűl. A rafkós Dooley ezért magánnyomozói irodát nyit a házában, ahol máris megbízást kap egy szemrevaló hölgytől, akinek eltűnt a vőlegénye; aztán Jerry Lee-nek köszönhetően hozzákerül egy mikrochip, aminek az elrablásával őket vádolják meg a szövetségiek. Ha a férfi és az eb együtt bebizonyítják, hogy nem ők akarták elcsórni a chipet, talán még a nyugdíjukat is visszakapják, de sikerülhet-e ez a rendőrség közreműködése nélkül? 

Ez a mozi igencsak unalmas, érthető, hogy egyből videóra jött ki, de azért a pici ostoba poénok megnevettettek. Viszont az első K-9 hangulatából itt már semmi sincs meg, ezúttal a kutyusnak csupa fingós (szó szerint) poént adtak, ami nem lenne baj, de az alap konfliktus ezúttal se túl érdekes. A megbízót alakító Kim Huffman tényleg csinos, ő egy jó pont; a másik pedig a rendőrfőnök Blu Mankuma, aki bár aligha nevezhető érdekesnek, de ő szólaltatja meg Hardrockot az Extreme Dinosaurs-ban, így kíváncsi voltam rá:) A négylábú főhőst ezúttal a King nevű eb keltette életre, a rendező pedig a tv-sorozatokat dirigáló Richard J. Lewis volt. Mindössze két érdekességet találtam: Az első, hogy a direktor úr játszik a kísérőzenékben hallható akusztikus gitáron; a második meg, hogy Dooley eredetileg Mike volt, de itt valamiért átkeresztelték Thomas-ra. A film angol címe egyébként annyit jelent, hogy kutyás magánnyomozó (P.I. = private investigator, magánnyomozó). Végül egy vicces név: a Pete-et alakító színészt Gary Basarabanak hívják:) 

Bár a Kutyám, Jerry Lee 3 lapos és gyenge, még így is sokkal inkább vígjáték-szerű, mint az első, azonban a sorozat legjobb része a második lesz, mármint nagyon remélem... 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (4 év alatt 0.5-öt emelkedett!)

Szerintem: 3/5 (Nem nézném meg újra...) 

Várható írások: Kutyám, Jerry Lee 2.; Féktelen Harag.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi vígjáték


2012.05.14. 20:29 Tévésámán

Az elveszett frigyláda fosztogatói (Raiders of the Lost Ark, 1981)

Ismét itt vagyok, tizenkét nap telt el az utolsó írásom óta, de ez nem is csoda, mivel a múlt hét keddjétől kezdve intenzíven foglalkozom valami mással, egy nagy projekttel, így se időm, se kedvem filmeket nézni. Viszont örömömre szolgál, hogy az oldal látogatottsága így sem csökkent látványos mértékben, a napi 200-at továbbra is tartjuk és ennél jobb hír nem kell. Egyébként a bejegyzéseknek most már legalább a felét felújítottam, de ez elég monoton és unalmas munka, így egyelőre ezzel is leálltam, viszont a 65 bejegyzésnél kevesebb cikket magukban foglaló kategóriák naprakészek, azokban már nincs hiba. Ennyit az általános dolgokról, most pedig térjünk rá a konkrét tárgyra: 

Ahogy már más moziknál előfordult, az Indiana Jones-kvadrológiával is megtörtént, hogy a folytatásokról előbb születtek írások az oldalon, mint az eredeti filmről. Ennek az oka igen egyszerű, ugyanis 2008-ban, mikor utoljára sugározták a szériát, lemaradtam az első epizódról, de most ezt a hiányosságot bepótoltam, úgyhogy következzenek Az elveszett frigyláda fosztogatói! (Ja és elöljáróban köszönet a tv2-nek, amiért a műsorban meghirdetett időponthoz képest negyed órával korábban kezdték a sugárzását... Viszont az szintén fura volt, hogy egyetlen reklámot sem adtak közben, ez hogyan lehetséges egy kereskedelmin, főműsoridőben?) 

A második világháború idején a híres régészprofesszort, Indiana Jones-t (Harrison Ford) az amerikai titkosszolgálat felkéri, hogy eredjen a nyomába egy legendás kincsnek, amire Hitlernek is fáj a foga: ez a Szövetség Ládája, amiben az Istentől kapott törvénytáblákat helyzeték el 3000 évvel korábban. Az ereklye állítólag egy Tanis nevű városban van elrejtve, de eddig még a várost sem sikerült megtalálniuk a merész vállalkozóknak. Most azonban Indy ősellensége, a gaz Belloq (Paul Freeman) rálel az elveszett településre és már csak egy bizonyos csúcsdíszre volna szüksége, hogy rábukkanjon a Lelkek Kútjára és benne a frigyládára. Jones azonban ezt nem hagyhatja annyiban, így oldalán a csinos Marionnal (Karen Allen) és a jó kedélyű Sallah-val (John Rhys-Davis) útnak indul Kairóba, hogy az ősi Egyiptom földjén szálljon szembe a nácikkal! Vajon sikerül megtalálniuk a felbecsülhetetlen értékű kincset? És ha igen, mit rejthet a láda? 

Ezt a filmet szerintem már mindenki látta, így nem akarok sokat locsogni azokról a tulajdonságairól, amikkel tisztában vagytok. Röviden annyit róla, hogy izgalmas, vicces és a korabeli látványeffektek még ma is nagyon jól mutatnak benne; ha pedig tudjuk, hogy az alapját régi sorozatok és képregények képezik, akkor talán a valóságtól elrugaszkodott aspektusait sem fogjuk majd kifogásolni. Ford szimpatikus, jó szöveget lök, irtó laza; Allen nagyon szép, és egy szerethető alakot kelt életre; Rhys-Davis meg humorizál, plusz érdekes pofákat vág. A legkirályabb gonosz a Gestapo vallatótiszt Toht, akit Ronald Lacey játszott - baromi visszataszító, sötét lelkű figura, akit ha másért nem, de az utolsó jelenetéért biztosan mindenki megjegyez majd, aki csak egyszer is látja a Raiders...-t. 

Most pedig jöjjenek az érdekességek, amikből kismillió van, úgyhogy tényleg csak azoknak ajánlom a továbbolvasást, akik már látták ezt a mozit! 

Indy megszületése elsősorban George Lucas érdeme, aki még 1973-ban gondolta ki a karaktert, akit a kutyájáról nevezett el és eredetileg Smith volt a vezetékneve. A stáblistában mellette feltüntetik Philip Kaufmant is, aki annak idején segített George bácsinak kifundálni a történetet, pl. az ő ötlete volt a Szövetség Ládája. Lucas az Új Hollywood-generáció egy másik tagjával, Steven Spielberggel lépett szövetségre Az elveszett frigyláda fosztogatóinak tető alá hozásához, akivel 1977-ben, Hawaiin, homokvárépítés közben beszélték meg a filmtervet:) Steven egy James Bond-szerű mozit akart forgatni, George pedig a '30-as és '40-es évek tévés kaland-sorozataihoz hasonlító mozgóképet szeretett volna. A duót Lawrence Kasdan forgatókönyvíró egészítette ki trióvá és aztán az urak régi Dagobert bácsi-képregényekből, filmsorozatokból és saját kútfőből rakták össze a sztori alapját kb. egy hónap alatt.

A forgatókönyv fél évig íródott, a felvételek pedig a tunéziai helyszín ádáz körülményei és a spórolási szándék miatt rekordgyorsasággal készültek el. Spielberg a rendezői széket foglalta el, Lucas producerként, vágóként és second unit direktorként segítette őt, a zenét John Williams szerezte. Különös, de annak ellenére, hogy Steven és George egy igazi álomcsapatot toboroztak az első Indiana Jones-hoz, a nagy stúdiók mégsem akartak nekik segíteni, mondván a történet túlságosan elrugaszkodik a valóságtól, ráadásul borzasztóan sokba fog kerülni. A Paramount végül hosszas győzködés után állt csak be a pénzelők közé, Lucas pedig a Star Wars-hoz hasonló, számára rendkívül előnyös szerződést kötött velük, ami később jó nagy összeget hozott be a konyhájára, de ne szaladjunk ennyire előre.  

A hangeffekteket a Star Wars-on is dolgozó Ben Burtt hozta létre. Az ütéseket úgy csinálta, hogy egy halom bőrkabátot és baseballkesztyűt csapkodott baseballütővel; a láda felnyílásához saját otthoni szennyvízaknájának tetejét mozdította el; a guruló kőszikla hangja pedig egy kavicsos töltésen leguruló Honda Civic-é:D A kígyók sziszegéséhez végigfuttatta az ujjait egy sajtreszelőn, a csúszásuk effektjét vizes szivacsokkal hozta létre, amiket egyes források szerint cementen, mások szerint egy gördeszka gumírozott részén húzott végig. A csapdákat ihlető két Dagobert bácsi-képregény a "The Prize of Pizarro" (1959. június-augusztus, 26. szám) és a "The Seven Cities of Cibola" (1954. szeptemberi, 7. szám). Az elveszett frigyláda fosztogatói Alfred Molina első filmszerepe, mellette meg kell említenem a szereplők közül még az állathangokat utánzó Frank Welkert is. A hatalmas kőgömb a kezdő szekvenciában üvegszálas műanyagból készült, az átmérője hét méter volt. Indy kalapja vadiújan került a készítőkhöz, a jelmeztervező összegyűrte, aztán ő és Harrison Ford is ráültek, hogy régebbinek tűnjön:D

A láda kinyitásakor látható lények fotómodellek, akiket lassított felvétellel, víz alatt vettek fel egy különleges lencsével. A Lelkek Kútjában támadni készülő kobra valódi, ám egy láthatatlan üvegfal választotta el őt a színészektől - ennek ellenére a félelmetes hüllő így is mérget köpött Jones alakítójának irányába, tudomást sem véve az üvegről, de az szerencsére megvédte a színészt. A kígyók között felfedezhetünk lábatlan gyíkokat és rengeteg gumicsövet, amiket kígyónak álcáztak. A majmocska náci karlendítését úgy csinálták meg, hogy a kamera látószögén kívül egy horgászbottal szőlőt lógattak feléje és azt próbálta elkapni, de így is legalább ötvenszer kellett megkísérelni, amíg autentikus lett:) A hangját Frank Welker adta. A hüllőkkel még volt némi baj a felvételek alatt, például az egyik piton elpusztult, mert megmarta egy kobra; egy másik piton pedig megharapta a segédrendező David Tomlint, de sem neki, sem a méretes állatnak nem lett komoly baja:) Egy imdbs magyarázat szerint a bálványt védő csapda azért indul be, mert Indy hiába teszi oda a helyére a méretben azonos homokkal telt zsákot, ugyanis ha a szobor színarany, akkor tízszer olyan nehéz, a súlykülönbség pedig működésbe hozza a görgő követ. 

A teherautó alatt végrehajtott kaszkadőrmutatványhoz a kocsi alját megemelték, az út közepére ástak egy vájatot és gyorsítva vették fel az egészet, vagyis a jármű korántsem mozgott olyan sebességgel, mint ahogy láthatjuk. Az ostor végén tényleg Ford kapaszkodott, aki elég csúnya véraláfutásokat szerzett a produkciótól. Ebben a jelenetben egyébként Harrison mindhárom dublőrével elbánik: Terry Leonard a sofőrt játssza, Vic Armstrong és Martin Grace pedig a teherautó oldaláról potyog le. Ford később is megsérült, amikor az "elszabadult" repülőgép ráment a térdére, elszakítva az ínszalagjait, de a színész inkább nem kért a tunéziai egészségügyi ellátásból, így mindössze némi jegelés után folytatta a munkát. A Kairó helyettesítésére szolgáló helyszínen 54 fokos meleg volt, az embert próbáló környezetben a rendezőt kivéve szinte mindenki más vérhast vagy kolerát kapott. Spielberg a Tunéziában már korábban dolgozó Lucas tanácsára csak a magával vitt konzervételeket fogyasztotta, így maradt egészséges. Azonban ennek a járványnak köszönhető az egyik legviccesebb jelenet, amikor felbukkan a handzsáros arab harcos, akit Indy azért végez ki úgy, ahogy, mert a betegségtől legyengült Ford képtelennek bizonyult végrehajtani az eredetileg megírt mutatványt.

Szintén egy félresikerült kaszkadőr-akció eredménye a felboruló teherkocsi, ami egy darabig két keréken gurul, ugyanis meg kellett volna fordulnia a levegőben, de a mozgatásért felelős robbanás túl gyengére sikerült, újraforgatni pedig nem maradt idő. Egy apró belső poénként (meg az inspiráló sorozatokra utalva) a főhős sosem veszti el a kalapját, történjék bármi:) Bár a nácik németül beszélnek, a kiejtésükben nagyon erőteljes az amerikai akcentus, sok mondatuk pedig helytelen, így annak idején a német nyelvű közönség számára ezeket újraszinkronizálták - a ma beszerezhető verziókban már minden mondat helyes. Fordnak tíz alkalommal kellett lefutnia a nyomában "száguldó" követ, mert mindent öt különböző kameraállásból rögzítettek. Toht nevét Todnak kell ejteni, ami így németül halált jelent, de egyetlen alkalommal sem nevezik meg őt. Különös hiba, hogy a képzett harcosokat alakító színészek rosszul fogják az MP-40-es géppuskákat (a tárnál tartják), míg a képzetlen utcai lövöldöző helyesen használja a fegyvert.

Az elveszett frigyláda fosztogatóiból készült regényben megmagyarázták, hogy Indy onnan tudja, hogy be kell csukniuk a szemüket, hogy a térképteremben használt amulettre rá van írva. Anglia és Tunézia mellett Hawaiin, Kaliforniában és a franciaországi La Rochelle-ben forgattak, utóbbi helyszínen egy eredeti, második világháborúból megmaradt tengeralattjáró-dokkban. A csupaszárny repülő pilótáját a producer Frank Marshall alakítja, a hatalmas termetű kopasz nácit pedig a birkózó Pat Roach, akit még a nepáli részletben újból láthatunk, óriás-serpaként:) Roach azon színészek egyike, aki egy filmben kétszer hal meg:D A Nepálba tartó repülőgépen az újság mögül hősünket figyelő alak látszólag Toht, de valójában az nem ő, hanem egy náci kém, akit a speciális effekteket felügyelő Dennis Muren játszott. A teljes elszabadult repülős részt és a Belloq sátrában ivós jelenetet improvizálták a színjátszók. Jones kengurubőrből készült ostorát 1999-ben a Christie's aukciós ház 43 ezer dollárért értékesítette, a kalapja és a dzsekije a Smithsonian múzeumban van kiállítva. A hős karakterből és társaiból többféle formátumú akciófigurát is kiadtak, a folytatások mellett egy előzmény-sorozat (Az ifjú Indiana Jones kalandjai), tizenöt különböző videojáték, képregények, könyvek és számos egyéb gyűjtenivaló készült a rajongóknak. A forgatókönyvhöz fel nem használt ötletek a következő epizódban, a Végzet Templomában landoltak.

Három gyerek 1982 és 1989 között leforgatta a saját verziójú Raiders of the Lost Arkját az USA-ban. Chris Strompolos, Eric Zala és Jayson Lamb hét évig dolgozott a Raiders of the Lost Ark: The Adaptationön, ami azonban 2003-ig dobozban pihent, majd Eli Roth-hoz, tőle pedig Spielberghez került, aki személyesen gratulált az azóta felnőtt ifjaknak szép teljesítményükért. A három amatőr filmes élettörténetét a Paramount megvásárolta és Scott Rudin vezetésével állítólag mozgókép készül majd róluk. Tök jó nekik:) 

A Steven Spielberg, A filmvászon legnagyobb varázslója című életrajzi könyvből néhány egyéb érdekesség: "A forgatáson Spielberg gyakran hordott olyan kalapot mint Indiana." A szerelmi szálat Spencer Tracy és Katherine Hepburn-románcok ihlették. A sorozatokon kívül az ötvenes évek kalandfilmjeit használták alapul, pl: Utazás a Föld középpontja felé, Salamon király kincse, ezeken kívül James Bond-mozikat is, Sean Connery figurája inspirálta Harrison Fordét. Lucas akcióhőssé váló Cary Grantnek, Spielberg A Sierra Madre kincsének Humphrey Bogartjának látta Indy-t, belőlük és Bondból lett végül. Az angol Elstree stúdió olcsó mivolta mellett az amerikai kollégáiknál kevesebb pénzért dolgozó stábtagok és színészek is vonzóvá tették a ködös Albiont. Meg aztán Hollywoodban éppen forgatókönyvíró-sztrájk volt, így ha akartak volna, akkor se tudtak volna ott dolgozni. A brit szakszervezetek segítették a produkciót, a kormány adókedvezményt adott a külföldi filmeseknek. Először Tom Selleck-et akarták, nekiadták a szerepet, annak ellenére, hogy Fordot többször is visszahívták és ő azt hitte, övé a munka. A forgatókönyv nem illett hozzá, Lucas se akarta alkalmazni, mondván nem szeretne Harrisonból egy "a fickó, aki minden filmemben benne van"-t csinálni. Selleck kiválasztását a sajtó azelőtt kiszivárogtatta, hogy Lucas közölte volna Forddal, aztán Magnumot a sorozata miatt visszatartotta a CBS, később mégis elvállalhatta volna a sztrájk miatt, de addigra már végülis az egykori Han Soloval kötöttek szerződést. Ő meg bosszúból átíratta a forgatókönyvet és hét százaléknyi részesedést harcolt ki a profitból.  

Spielberg összejött Karen Allennel, de sem a közös munka, sem a kapcsolatuk nem volt felhőtlen. A rendező minden szabadidejét az Asteroids videojáték előtt ülve töltötte. Paul Freemant az első megbeszélésen jelentősen megváratták, amíg Lucas és Spielberg az újdonságnak számító walkmanükkel szórakoztak. Az Elstree-ben a nagy fokú biztonsági intézkedéseknek köszönhetően szinte senki sem tudott semmit sem a Lost Ark Productions név mögé rejtőző készítőkről vagy a sztoriról. A színészek csak a saját forgatókönyv-oldalaikat láthatták, Allen például nem ismerte a teljes történetet, de Freeman a szerepe folytán igen. Ford fizikailag vonzó volt, de lelkileg nagyon bizonytalan. Mivel Indy egy konkrét cél felé halad rendületlenül, ezért senki sem kötött bele a valóságtól elrugaszkodott forgatókönyvbe. (Az egyik legirreálisabb részlet a térképterem, ami egyrészt hogy a bánatba maradt meg ilyen szép állapotban 3000 évig, másrészt a könyv felteszi a kérdést, hogy Tanis lakóinak miért kell egy élethű makett saját városukról, hogy megtalálják benne a Lelkek Kútját?)

"Az Indiana Jones-filmekben egy gyerek szemével látjuk a világot, az elbeszélés logikája alárendelődik a pillanatnyi képnek. (...) Indy (...) amolyan sebezhetetlen Peter Pan, félig isten, félig gyermek. Belloq a felnőtt. Ő az, aki megérti a frigyláda jelentőségét (...). Marion Indy számára nem annyira szerető, inkább rakoncátlan lánypajtás. Csak Belloq reagál a lány nőiességére (...)."  A Paramountos szerződés szerint ha csak egy nappal is túllépték volna a forgatási időt, súlyos büntetést kellett volna fizetniük, ráadásul a Birodalom visszavág késése akkoriban nagyon megterhelte a Lucasfilmet, George bácsinak elfogyott a pénze, ezért a Raiders... költségeit a lehető legnagyobb mértékben le kellett faragni. "Megkurtították az akciók egy részét és a dialógust, szerényebbre vettek sok díszletet." Lucas előre megmondta: "Az elveszett frigyláda fosztogatói a nyár legnagyobb filmje lesz." Spielberg sokszor a legbonyolultabb felvétel közepén is bekiabálta az instrukciókat. Lucas rengeteg időt töltött Spielberg mellett, hivatalosan felügyelte a produkciót, nem hivatalosan pedig a készítők közti feszültséget levezető villámhárítóként funkcionált. Harrison Ford akkoriban elhidegült a feleségétől és összejött az éppen Francis Ford Coppolának dolgozó forgatókönyvíróval, Melissa Mathisonnnal. Melissa szintén sok időt töltött a forgatáson, ahol összeismerkedett Stevennel és ezek után szabadidejükben közösen finomították a Harmadik típusú találkozások folytatásának szánt Night Skies-t, amiből végül az E.T. lett.  

A tizenegy perces nyitójelenet (amiről a tv2-nek köszönhetően lemaradtam) főhajtás a sorozatok előtt, ahol mindig az előző epizód legizgalmasabb részeinek visszaidézésével kezdenek. Spielberg minden jelenetnek felvetette a kamerapróbáját is, hátha az improvizáció jól sikerül, a kellemes légkör fenntartására pedig heti egyszer filmvetítéssel egybekötött bulit rendezett az egész stábnak. 2000 kígyót hozattak Dél-Amerikából, amiket fürdőkádakban helyeztek el, nagy részük ártalmatlan csíkos sikló volt, további 4500 jött Dániából. A kobrák ellen beszerzett indiai ellenanyag akkorra már elmúlt ezer éves. A csúszómászók közül sok megsérült, mert vagy rájuk tapostak, vagy lezuhantak a Lelkek Kútja padlózata alatti kétméteres mélységbe. A szomszédos épületben forgató Stanley Kubrick lánya, Vivian, aki nagy állatbarát volt, ezt látva feljelentette a bandát az állatvédőknél, emiatt a forgatás egy napra leállt. Utána viszont minden kígyó külön műanyag dobozt kapott fűvel és salátalevelekkel, a veszélyesebb példányokat terráriumokban helyezték el és még több orvost állítottak készenlétbe.

Allen nagyon haragudott Spielbergre, aki egyrészt előző barátnőjéhez, Amy Irvinghez hasonlóvá akarta őt formálni, másrészt megtiltotta neki, hogy a saját módszerével dolgozzon, vagyis nem próbálhatott, elmondása alapján így képtelenné vált arra, hogy eléggé átérezze, megértse a figuráját. A Lelkek Kútjában legtöbbször kaszkadőrnő helyettesítette Karent, de amikor Marion kénytelen szembenézni a kígyókkal, azt neki kellett megcsinálnia és borzasztóan utálta. A rendező pedig nem találta őt elég ijedtnek, ezért kígyókat dobált rá és pókokkal ijesztgette. Tovább nőtt a feszültség köztük a megkötözős jeleneteknél, amik rendkívül kifárasztották a színésznőt. Allen szerint Spielberg "Úgy néz a színészekre, mintha a díszlethez tartoznának." Az elkészült nyers verzió három órás lett. A direktor a határidő előtt egy héttel, a költségvetés határain belül be tudta fejezni a filmet és ez elsősorban az ő érdeme. "Ez az a film, amibe Spielberg a legkevesebbet adta önmagából és a legnagyobb sikere lett." Az első díszbemutatóról Steven húsz perc után pánikszerűen elmenekült:) Indy a gonosz erői ellen küzdő és diadalmaskodó, magányos hős jelképévé vált; az Indiana Jones-filmek utánzásából pedig kisebb iparág nőtt ki.  

A Raiders of the Lost Ark 18 millió dolláros költségvetése mellett 384 milliót hozott be, ezzel 1981. legnagyobb mozisikere lett, a kritikától óriási elismerésben részesült. Öt Oscart nyert (Legjobb Művészi Rendezés, Legjobb Vágás, Legjobb Hang, Legjobb Látvány és Special Achievement Award a Legjobb Hangvágásért), bekerült az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba és az USA-ban a mai napig a Top 20 legtöbb bevételt hozó film között foglal helyet. Számos egyéb díjat is kapott, többek közt Grammy-t a zenéjéért és a Legjobb Filmnek járó kitüntetést a People's Choice Awards-on. Az Amerikai Filmintézet minden idők 66. legjobb és 10. legizgalmasabb mozijának választotta, Indy-t pedig a második legérdekesebb hősnek. Az Empire magazin szerint ez a valaha készült második legjobb mozgókép, a Channel 4 nézői a 20. legjobb családi filmnek szavazták meg. Az Entertainment Weekly filmes újság harmadik kedvenc hőse szintén Indiana Jones lett.

Ez az első igazi fantasy-kalandfilmek egyike, amiből később pl. a Múmia-sorozat nőtt ki. Igazi klasszikus, egy felnőtteknek szóló mese, amin viszont kisebbek és nagyobbak ugyanolyan jól szórakozhatnak. Az én kedvenc részem Az utolsó templomos lovag, de ezt is nagyon bírom:) 

Pontozás: 

imdb: 8.5 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Lesz Indiana Jones 5. Egyelőre címe még nincs, viszont Spielberg bácsi rendezi, Harrison Ford lesz a főhős, Lucas papa pedig pénzével száll be a buliba. Kíváncsi vagyok, meddig lehet ezt még folytatni... 

- Steven Spielberg társproducerként működik közre egy egyelőre még cím nélküli, 2014-re bejelentett Transformers-folytatásban és a Hugh Jackmannel fémjelzett, bokszolós robotról szóló sci-fi következő epizódjában, a Vasököl 2-ben. Rettegjünk együtt, Alakváltó-rajongó társaim! Vajon kit fog most Michael Bay a kedvenceink közül ledegradálni? Unikront, Prímuszt, Triptikont, Szuper Omegát vagy Maximus-t? (A helyes válasz Galvatron.)

- George Lucas a tízezredik bőrt is lehúzza saját univerzumáról egy újabb tv-sorozat,a Star Wars: Underworld formájában. 

- John Rhys-Davies nem lesz újból Gimli, de helyette visszatér a Nílus földjére, ahol egy piramisból kiszabaduló istenekkel harcol majd társai oldalán a Prisoners of the Sunban. 

- Alfred Molina szinkronizál a Heavenly Sword és a Justin and the Knights of Valour animációs filmekben, ezen kívül meglovagolja az aktuális trendet a Poe névre hallgató horrorral, amit a gótikus irodalom legnagyobbjának művei alapján készítenek. Most ez a divatos, mivel nincs új a nap alatt, ezért Edgar Allan úr írásait dolgozzák át az ezüst vászonra... 

Ezen a héten még több írással jelentkezem majd, de rendkívül terhelés alatt állok, mert a cinegore-nak is tartozom egyel, a nagy projekt sincs még teljesen kész, ráadásul a youtube-os feliratkozóimnak erre a hónapra ígértem egy új videót, amiből még csak az ötletek vannak meg. Ezek ellenére biztosra ígérhetem a Kutyám, Jerry Lee 2-3-at és a Féktelen haragot.

Szólj hozzá!

Címkék: kaland


2012.05.01. 20:22 Tévésámán

Rövidzárlat (Short Circuit, 1986)

Gyerekkorom egyik kedvence ez, hiszen mindig oda voltam a robotokért:) Most megnéztem újra és bár a látványvilága még ma is megállja helyét, meg aranyos mozi, de már korántsem olyan szórakoztató... Mert mind felnövünk ugye, változik az ízlésünk, stb. Na, de akkor térjünk a tárgyra: 

A Nova laboratórium az új évezred mechanikus harcosait fejleszti. Ezek a fantasztikus gépek óriási pusztító erőt képviselnek, ugyanakkor finom, precíz, apró műveletek végrehajtására is alkalmasak. Éppen a bemutatójukat tartják, amikor a közelgő vihar miatt egy villám belecsap a generátorba és az arra kapcsolódó Ötös robot (Tim Blaney mozgatta és szólaltatta meg) váratlanul öntudatra ébred! Az immár élő gépnek a világ egy csodás, megismerni való helynek tűnik, így kiszabadul a laborból és felfedezőútra indul, amiben segítségére lesz egy csinos büfésnő, Stephanie (Ally Sheedy). Ám a fejesek, akik súlyos pénzeket invesztáltak az Ötös létrehozásába, nem akarják, hogy szabad legyen, ezért mindent elkövetnek, hogy elfogják. Talán ha sikerül a fő programozót (Steve Guttenberg) meggyőznie a robotnak, hogy él, akkor ő esetleg segíthet rajta. Vajon mi lesz a kedves fémlény sorsa: szétszerelik vagy szabad - és boldog - lehet? 

Ez a családi sci-fi az E.T. hátán mászott fel, ugyanakkor benne van a "robot is csak ember"-motívum, amit a Star Wars-ban, az Alien 4-ben vagy később a WALL-E-ben láthatunk. (Egyébként az utóbbi cuki kis sárga szemét-rakodót éppen a Short Circuit ihlette.) Az egész Rövidzárlat a nagyszerűen megépített főhős fémvállain nyugszik, semmiféle panasz nem lehet rá, még így 16 évvel a bemutató után sem. Ahogy azt már sokszor említettem, egy valóságos filmbeli kreatúra, akit tényleg felépítettek/megalkottak sokkal jobban helytáll még 2012-ben is, mint egy számítógéppel rajzolt akármi. Éppen ezért sosem fogom tudni félelmetesnek találni a Legenda vagyok zombijait, ám annál inkább irtózom majd mindig is A holtak napja járkáló hulláitól, de ezt a felsorolást a végtelenségig lehetne folytatni, inkább vissza a filmünkhöz: A történettel nincs baj, csupán gyerekes, butuska, ám ennek ellenére igen sokat lövöldöznek és robbantgatnak benne, ami elég különös egy családi filmben. Azért emlékszem, hogy gyerekként mennyire tetszett, így biztos vagyok benne, hogy a kisebbek (főleg a fiúk) megtalálhatják benne a szórakozást. 

Térjünk rá a színészekre: Kellett valami, ami becsalja a nézőket a filmszínházakba, ezért szerződtették az akkoriban igazi hollywoodi csillagnak számító Steve Guttenberget és mellé "rosszfiúnak" Rendőrakadémiabeli ellenlábasát, G.W. Bailey-t. Ally Sheedy aranyos, de nem valami tehetséges; a programozó úr haverját alakító Fisher Stevens pedig egyenesen idegesítő; de ezeket megbocsátom, a nosztalgia miatt. Egyeseknek még Austin Pendleton, a Nova feje is ismerős lehet, pl. a Kelekótya karácsony című rémdrámából:D A rendezéssel azt a John Badhamet bízták meg, aki többek közt a Szombat esti lázat hozta tető alá - ennek nyilvánvaló jele, amikor az Ötös ezt nézi a tévében, majd erre táncol Stephanie-val. A címszereplőt mozgató és megszólaltató Tim Blaney-ről azt kell tudni, hogy elsősorban báb-mester, ám gyakran szinkronizál is, a lánctalpas robot melletti legismertebb szerepe a Men In Black Frankje (a kutya).  

Érdekességek: Az ötlet akkor pattant ki a készítők fejéből, amikor legyártottak egy oktatóvideót iskolák számára, amiben egy robot szerepelt és ez nagyon tetszett a fiataloknak. Ezek után megvizsgáltak egy-két olyan mozit, amiben a főbb szereplők közt voltak robotok (pl. a már említett Csillagok Háborúját), majd eldöntötték, hogy realisztikus módon közelítik meg az "élő robot"-jelenséget - vagyis feltették a kérdést, hogy vajon miként reagálna egy hétköznapi ember egy ilyen lénnyel való találkozásra? Furcsa módon viszont sötét tónusú sci-fi/thrillernek szánták, amiben az Ötös lett volna a gonosz, de az átírások után végülis komédia vált belőle - még szerencsére:) Az egész forgatás alapvetően olcsónak számított, a trükköket a lehető legegyszerűbben oldották meg, hogy minél több pénz maradjon a címszereplő megalkotására. Az Ötöst Syd Mead, a Szárnyas fejvadász és a Tron látványtervezője álmodta és alkotta meg, a hangját pedig azért a mozgatásért felelős Blaney-re bízták, mert így a színészek a helyszínen tudtak reagálni a dialógusaira, ezért természetesebben tudtak együttműködni a modellel. A legtöbb trükk, amit az Ötös végrehajt, valami nagyon egyszerű optikai megoldással jött létre: a könyveket például egy levegőt fújó csővel lapozták, az "érmét" (amit fel-le dobál) pedig damillal mozgatták. Ezek az effektek nem csak olcsóak, de látványosak is lettek:) Amikor Stephanie-t megrohanják a tévések, a kamera mögött maga a rendező látható. Készült Short Circuit-játék a korabeli platformokra (ennek a borítója látható plakátként az írásom elején), valamint a film zenéjét BMI Music Awarddal jutalmazták. Végül egy vicces név a mellékszereplők közül: Marguerite Happy (Boldog Margaréta), ő volt a bárpultos. A Rövidzárlat készítési költségei ismeretlenek, viszont több mint 40 millió dollárt hozott be és még a kritikusok is kedvelték.  

Nekem elsősorban a nosztalgia miatt tetszik, így felnőtt fejjel kissé hosszú és unalmas, de a gyerekes szülőknek bátran ajánlom, a lurkók biztosan kedvelik majd! 

Pontozás:

imdb: 6.6 (4 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Csak mert régen nagyon tetszett.) 

Hírek: 

- A Rövidzárlatnak készült egy folytatása, ezt valószínűleg a jövő héten adják majd, úgyhogy nagy valószínűséggel megnézem. Azonban meg kell említenem, hogy még 1989-ben megírták a harmadik rész forgatókönyvét, ami a mai napig fiókban maradt. A sztori jelenleg a Dimension Films tulajdona, állítólag már dolgoznak rajta, de az is lehet, hogy nem folytatás, hanem újra lesz belőle - ha egyszer legyártják... 

- Austin Pendleton az Omphalos című sci-fiben játszik legközelebb, ami egy detektívről szól, aki egy gyilkossági ügyben azzal szembesül, hogy az áldozat ő maga. Ezek után kiderül, hogy több "másolata" létezik és nem mind barátságosak - szerintem jól hangzik.

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték sci fi


2012.04.30. 21:01 Tévésámán

A három testőr (The Three Musketeers, 2011)

Messze van még július 19, amikor a The Dark Knight Rises jön, addig pedig az akut Juno Temple-hiányomat kénytelen vagyok olyan mozikkal kielégíteni, amik alapvetően kevésbé érdekelnek. Viszont a múltkor a Glorious '39-ról kiderült, hogy tök jó, így A három testőr legújabb feldolgozásának már nagyobb lelkesedéssel álltam neki. Eddig a Milla Jovovich-Paul W.S. Anderson-párosban nem kellett csalódnom, szóval ők egyfajta garanciát nyújtottak a jó szórakozáshoz, és már a nyitó akciójelenettel sikerült megnyerniük, de a véleményemről később, először inkább a történetről ejtenék pár szót: 

A legendás muskétások legnagyobbikai Athos (Angus Macfadyen), Porthos (Ray Stevenson) és Aramis (Luke Evans). A kardforgatás és az ivászat bajnokai ők, de az utóbbi időkben rájuk jár a rúd. A trónon ülő ifjú XIII. Lajos (Freddie Fox) Richelieu bíboros (Christoph Waltz) bábja, a vörösbe öltözött egyházfő pedig titokban hosszú ideje munkálkodik azon, hogy átvegye a még gyerekkorú király helyét. Ezúttal a fondorlatos mesterkém és csábító, Mylady de Winter (Jovovich) segítségét veszi igénybe, hogy együtt besározzák Anna királynőt (Juno Temple), ezzel háborút kirobbantva Lajos és esküdt ellensége, Buckingham herceg (Orlando Bloom) között. De nem számolnak azzal, hogy Párizsba érkezik az ifjonti hév által hajtott, fantasztikus vívási tehetséggel megáldott D'Artagnan (Logan Lerman), aki újra rádöbbenti a három testőrt, hogy vannak még dolgok, amikért érdemes harcolni. A csata tehát kezdetét veszi, a tét Franciaország trónja, sok ember élete és D'Artagnan számára a szép Constance (Gabriella Wilde) keze - vajon ki nyeri meg végül a titkos háborút? És mi lesz az újonc muskétás sorsa: dicsőség vagy halál? 

Az alapul szolgáló Alexandre Dumas regény valamelyik filmes feldolgozásával már biztosan mindenki találkozott, elég csak A vasálarcosra gondolni; de itt most Anderson rendező/producer úr azt a "szentségtörést" követte el, hogy modernizálta az egész történetet és kicsit elvitte a fantasy irányába. Szerintem ez egy remek ötlet volt, mert így sikerült új életet lehelni ebbe a majdnem 160 éves történetbe. Az akciók nagyon izgalmasak, az alapkonfliktus egy remekül megalkotott összeesküvés, az egyetlen apró hiba, hogy valójában a címszereplők szinte háttéralakokká degradálódnak. A hangsúly olyannyira a harcra terelődik, hogy minden figura egysíkúvá válik - nekem mindössze D'Artagnan, a király és persze a királynő emelkedett ki. A színészek közül a legjobb egyértelműen Jovovich, aki kicsit Resident Evilös, kicsit UltraViolás, de így is fantasztikus - és baromijól néz ki:) Juno Temple nagyon cuki királynő, ugyanakkor tetszett, hogy milyen remekül érzékelteti, hogy Anna mennyire képes uralkodni az érzelmein és sokkal több, mint amennyinek látszik. Orlando Bloom és Freddie Fox viccesek, a muskétások közül Ray Stevenson viszi a pálmát, Logan Lerman szimpatikus, de nem nyújt annyira látványos teljesítményt. A poénok kitűnőek, a harcok adrenalin-emelőek és még a rosszfiúk közt is vannak megnyerőek (pl. Buckingham, meg most a bíboros se maga az ördög). Külön tetszettek a makettszerű átvezető animációk, főleg az elején, amikor úgy tűnik, mintha két ólomkatona-sereg lőné egymást; de ugyanígy kedvemre valóak voltak a Mylady "hitech" kémcuccai meg a speciális fegyverek. A "hajós" csatánál pedig rohadtul elrugaszkodunk a valóságtól, az egész szekvencia annyira képtelen, hogy lehetetlenség nem szeretni. De a készítőknek még ezt is sikerül űberelniük a befejező képsorral, amire szavakat is nehéz találni:D 

Érdekességek: Dumas regénye 1844-ben jelent meg először nyomtatásban, az első filmfeldolgozása 1911-es. Matthew Macfadyen A katedrálisban alakította a perjelt, aki mindenben ellentéte Athos-nak; a többiek közt pedig csupa "isteni" alakot találhatunk: Luke Evans Apollo volt A titánok harcában; Mads Mikkelsen (Rochefort) ugyanitt egy Drákó nevű úriembert keltett életre; Logan Lerman maga Percy Jackson, aki az olimposziakkal találkozik; Ray Stevenson meg a mennydörgés istenének egyik társát, Volstaggot játszotta a Thorban. A szőke hajú/szakállú rosszfiú Carsten Norgaard, aki Stansson edző volt a Kerge kacsák 2-ben; Juno Temple, Gabriella Wilde és Freddie Fox pedig mind együtt szerepeltek a St. Trinian's 2-ben, még közös jelenetük is van, ahol mindhárman ott vannak (Juno - Celia, Gabriella - Saffy, Freddie - a fiúiskolai fiúk vezetője).

Versailles-t a würzburgi Fürstbischöfliche Residenz nevű kastély helyettesítette, a forgatás nagy része Németországban zajlott, a költségvetés jelentős százalékát német forrásból kapták a készítők. Mads Mikkelsennek ez a harmadik filmje, amiben félszemű vagy fél szemét elvesztő karaktert játszik (lásd még: Casino Royale, Valhalla Rising). Milla Jovovich erőteljesen kritizálta a terjesztő Summit Entertainmentet, amiért szerinte nem úgy reklámozták A három testőrt, mint egy családi mozit, a stúdió viszont cáfolta ezt, sőt, kikérték maguknak a szép színésznő vádjait. Quentin Tarantino azt nyilatkozta, hogy ez az egyik mozgókép, ami a legjobban tetszett neki 2011-ben. A The Three Musketeers készítési költsége 90 millió dollár volt, 132 milliót hozott be, de a kritikusok utálták.  

Nekem nagyon tetszett. Egy kitűnő, izgalmas sztori, sok harccal, humorral, elképesztő látvánnyal, szimpatikus férfi-hősökkel és csodás szépségű hölgyekkel:) Egy kis Karib-tenger kalózait, némi Mátrixot és egy csipetnyi Resident Evilt csempésztek Dumas regényének világába - leginkább így tudnám összefoglalni. Akinek ez alapján megtetszett, az nézze meg, de akik történelmi/irodalmi hűséget akarnak látni, azok messzire kerüljék el!

Pontozás: 

imdb: 5.8 

Szerintem: 5/5 (Szívesen látnám újra!) 

Hírek: 

- A három testőrben benne van a folytatás lehetősége (látva a befejezését, naná), ám a stúdió azóta sem erősítette meg, hogy készítenék a következő részt. 

- Juno Temple ismét királyi személyt testesít majd meg a Girls' Night Outban, ahol II. Erzsébet nővérét, Margaret hercegnőt fogja megformálni. (Külön poén ez úgy, hogy előtte feltehetőleg pornószínésznőt alakít Amanda Seyfried oldalán a Lovelace-ben:D) (Megjegyzés: A Lovelace-ben a címszereplő barátnőjét, egy teljesen hétköznapi lányt alakítja; a Girls' Night Outból pedig végül kihagyták...)

- Orlando Bloom A hobbit 1-ben ismét Legolas bőrébe bújik. 

- Luke Evans szintén benne lesz A hobbitban, ám ő mindkét részében - egy Bard nevű fickóként. Ezen kívül még láthatjuk a No One Lives névre hallgató horrorban. 

- Ray Stevenson másodszorra is pocakot ereszt Volstagg megformálásához a Thor 2-ben és beszáll még egy kis lövöldözésbe Bruce Willis, Dwayne Johnson meg a többiek oldalán a G.I. Joe: Megtorlásban. 

- Logan Lerman újból Percy Jacksonként domborít jövőre a vásznon, ezúttal a Percy Jackson és az Olimposziak - A tengerek szörnyeiben. (Ez biztos kell?) 

Aki látta a Vágy és vezeklést és/vagy az Egy botrány részleteit, az nyilatkozzon, hogy melyik a jobb, melyiket lenne érdemes megnézni, mert már csak ez a két olyan Juno Temple-mozi maradt, amikben jelentősebb szerepet játszik és még nem láttam. Azóta elkészült a Jack and Diane meg a Small Apartments is, de mire ezek elérhetőek lesznek itthon, addigra lehet, hogy a világnak már vége lesz... (Ezt azért írtam anno, mert akkoriban mindenki imádta ezt a maja naptáras apokalipszis próféciát, ami szerint 2012-ben vége a világnak. AZóta egyébként mindegyik említett alkotásról írtam.)

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy kaland


2012.04.29. 23:39 Tévésámán

Három horror, ömlesztve

Szombaton Budapesten voltam, ahol a magyar horroroldal, a cinegore szerkesztőségének kemény magja összeült egy kis délutáni mozizásra:) Egyetlen hölgykollégánk, DeerWoman jóvoltából megnézhettünk egy csomó jó horrort egy remek helyen és ehettünk finom muffint:D Én összesen négy filmet néztem végig, aztán eljöttem, de így is majdnem 23 órára értem haza. Mivel emiatt két olyan műről lemaradtam, amit megnéztem volna (Érzéki csalódás, Féktelen harag), plusz megint nem jutott idő a The Three Musketeers-re sem, ezért úgy döntöttem, a tegnap esti horrorokról egy ömlesztett bejegyzést készítek, amiben rövidítve kitárgyalom azt a hármat, ami még eddig nem szerepelt a Filmrajongó hasábjain (a negyedik az Ed Wood volt, de arról már írtam). Vágjunk is bele - csak 18 éven felülieknek! (2016-os megjegyzés: Az említett alkotásokat, amikről azt állítottam, hogy lemaradtam róluk, az elkövetkezendő években mégiscsak sikerült megtekintenem és cikkeket készítenem róluk.)

1. John Carpenter - Vámpírok (John Carpenter's Vampires, 1997-98) 

John Carpenter neve egyet jelentett a régi idők király akcióival és borzongatós műveivel (Halloween, A 13-as rendőrőrs ostroma, Menekülés L.A.-ből, stb.), majd a 2000-es években megtört a karrierje a sorozatos bukások miatt (pl. A Mars szelleme). '97-ben viszont még tudta, mitől döglik a vámpír, így megcsinálta saját horrornak álcázott westernjét. Félreértés ne essék, a Vampires ízig-vérig egy Drakula utódairól szóló rémisztgetős alkotás, de az alapja a rendező vágya, hogy egyszer westernt hozhasson létre. 

Jack Crow (James Woods) azon kevés ember egyike, akik tudják, hogy vámpírok márpedig léteznek. Ő viszont nem elég, hogy tudja, de azon van, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa - magyarul: vámpírvadász. Csapatával Róma megbízásából keresi és irtja a vérszopókat, ám az utolsó akció rosszul sül el. A kilenc hosszúfogú megölésének alkalmából tartott ünneplésen ugyanis megjelenik az eltűntnek hitt Mesterük, aki kis híján mindnyájukat lemészárolja. A túlélők közt van maga Crow és jobbkeze, Montoya (Daniel Baldwin), valamint egy szerencsétlen prosti (Sheryl Lee), akit a szörnyeteg megharapott. A két bátor vadász az egyház segítségével rájön, hogy mostani ellenfelük nem csak egy egyszerű Mester-vámpír, hanem A Mester, az első mind közül, a félelmetes erejű Valek (Thomas Ian Griffith), akit már 600 éve üldöz az egyház. Ő azonban nem találomra gyilkolászik, hanem keres valamit - de mi lehet az, mire kell neki és vajon hőseink meg tudják-e állítani célja elérésében? 

Akinek az etalont a vámpíros akció-horrorban a Penge vagy az Alkonyattól pirkadatig jelenti, az mindenképpen nézze meg a Vámpírokat, ugyanis ez az igazi nagy durranás. Benne van minden, ami a legjobb akciófilmekhez kell (csöcsök, lövöldözés, káromkodás, durva poénok), emellett marhára véres, látványos, brutális és szórakozató. A szereplők remekelnek, nekem legjobban Griffith alakítása tetszett, de Woods is rendesen odateszi magát, Sheryl Lee (a Twin Peaks-es csaj) pedig szexi. Az egyetlen ismertebb arc a többiek közül a csupán az elején, apró mellékszerepben lévő Cary-Hiroyuki Tagawa (pl. Mortal Kombat, Tekken), egy apró cameoban pedig megpillanthatjuk a rendező Frank Darabontot (tőle lopja el Montoya a kocsiját:)). Baldwinnal kevésbé vagyok elégedett, nem volt borzasztó, de ezt más is eljátszhatta volna legalább így. Az effektek viszont királyak, hiszen Tom Savini csinálta őket, a zenét pedig ismét maga Carpenter szerezte (őt hallhatjuk a gitáron és a szintetizátoron játszani).  

Érdekességek: John bácsi az írásban is részt vett, a történet alapjául John Steakley Vampire$ című regénye szolgált, a cselekményt a direktorral együtt hárman alakították át (ő, Don Jakoby és Dan Mazur, de csak Jakoby-t tüntették fel íróként). Steakley később azt nyilatkozta, hogy a dialógusait megtartották, de a cselekményét már nem - ebben azonban közrejátszott, hogy a forgatás kezdete előtt megnyirbálták a költségvetést, így az alkotók az eredeti összeg egyharmadából voltak kénytelenek dolgozni. A rendező ezt nyilatkozta a Vampires-ről: "A történet úgy épül fel, mint egy western. Bérgyilkosokról szól, akik western klisék. Ebben a filmben azért fizetik őket, hogy vámpírokat öljenek." James Woods-ról azt rebesgetik, hogy nagyon nehéz vele együtt dolgozni, ám Carpenter és ő baromijól kijöttek a munkálatok során. Megállapodtak, hogy úgy veszik fel a szekvenciákat, hogy egyet a forgatókönyv szerint, egyet pedig úgy, hogy Woods improvizálhat - mint látható, ez a módszer remekül bevált. És hogy miért éppen őt választotta Ács úr a főszerepre? Erre válaszoljon ő maga: "James Woods az a pali, akiről elhinnéd, hogy leharapná, sőt, le is tudná harapni egy vámpír lábát." Különös egybeesés, hogy mind a Blade, mind a Buffy-sorozat rengeteg dologban hasonlít a Vámpírokhoz. (A vadászok elnevezése mindenütt slayer, a Buffy-ban Mesternek hívják a vezér-vérszívókat; a Pengében pedig még a szereplők meg az alapkonfliktus esetében is akad hasonlóság.) Végezetül egy vicces név a stábból: John Casino (a hármas számú férfi Mester alakítója). A Vampires 20 millió dollárból készült és kb. ugyanennyit hozott vissza. Alapvetően vegyes fogadtatásban részesült, az eltelt évek alatt viszont kult-státusz kapott és még pár folytatása is lett.  

Nekem tetszett, hiszen egy első osztályú akció-horror, remek poénokkal, szanaszét repkedő testrészekkel és literszámra fröcsögő vérrel. Ilyennek kell lennie egy vámpírmozinak. 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Szívesen látnám újra.) 

 

2. A holtak napja - Rendezői Változat (Day of the Dead, 1985) 

Aki nem ismeri George A. Romerot, az ne nevezze magát horror-rajongónak! A Mester még anno 1968-ban teremtette meg a zombifilmek műfaját Az élőhalottak éjszakájával - bár már előtte is készültek hasonló témájú alkotások (pl. sokan a Dr. Caligarit tekintik az első zombi-mozinak), mégis a Night of the Living Dead hozta létre a ma ismert emberi húsra (agyra) éhes élőholtat, akivel könnyen összefuthatunk a rémisztgetős művek kavalkádjában. Ami még Romero mellett szól, az a társadalomkritika, ugyanis minden egyes "of the Dead" című munkájával görbe tükröt állít az emberiség, a fogyasztói világ és az amerikai életstílus elé is. A holtak napja sorban a harmadik ebben a szériában, lássuk, mi van benne: 

A Föld felszínét hosszú ideje a zombik uralják. Helyszínünk ezúttal egy földalatti tároló-létesítmény, amit titkos dokumentumok őrzésére hoztak létre még régen. Most egy maroknyi katona, néhány civil és pár tudós lakja. A kutatók, élükön Logannel (Richard Liberty) azon kísérleteznek, hogy rájöjjenek, vajon mi okozta az emberiség zombifikálódását - a Frankensteinnek csúfolt idős professzor pedig konkrétan meg akarja szelídíteni/a hatalma alá akarja hajtani az élőholtakat. Azonban az összezártság és a félelem őrületet szül, a rangidős katona halálával pedig a helyét átvevő Rhodes (Joe Pilato) miatt még jobban kiéleződnek a fehér köpenyesek meg a zöld kabátosok közti ellentétek. A szörnyek száma napról-napra nő, a parancsnok türelme pedig fogy, így már csak idő kérdése, mikor szabadul el a pokol - hacsak a doktorok közt dolgozó Sarah (Lori Cardille) és társai nem találnak ki gyorsan valamit... 

Oldalakat lehetne írni arról, hogy mi minden bújik meg ebben a filmben a rothadó felszín alatt, ám mivel nekem most pont a rövidség a célom, így erre ezúttal nem vállalkozom - talán egy másik cikkben. A lényeg, hogy míg az első részben házban, a másodikban plázában, addig itt földalatti bunkerben/bányában vannak az emberek, akik képtelenek kijutni, mert nincs hová. Az ellenség viszont ezúttal is inkább belül van... A színészek gyakorlatilag egytől-egyig ismeretlenek, de egészen jól játszik mindenki. A csúcs a Logan "háziállataként" tartott Csöpp (Bub), akit Sherman Howard kelt életre. Ő a legjobb, a film ikonikus alakja, aki ismét "a szörny emberibb az embernél" motívum megtestesülése. Mellette az élők közül Gary Howard Klar, a hústorony Steel alakítója emelkedik ki, aki egy gazember, de mégis megkedveltem:D Romero író és rendező volt, valamint az egyik jelenetben ő a lábán kendőt viselő zombi, aki egy kiskocsit tol és csak térdtől lefelé látható. A különleges effekteket itt szintén Tom Savini készítette, Joe Pilato pedig a színészkedés mellett a maszkmesteri munkában segédkezett neki. A zene nagyon király, amit főként a Modern Man nevű banda szolgáltatott.  

Érdekességek: Romero szerint A holtak napja egy "tragédia arról, hogy az emberi kommunikáció hiánya káoszhoz vezet és még ebben a társadalom-szeletkében is összeomlást okoz". Mikor Sarah-t a "pasija" felpofozza, akkor a színésznő megkérte a partnerét, hogy tényleg üsse meg a hitelesség kedvéért. Richard Liberty-t (aki leginkább Dr. Caligarira hasonlít) Bud Spencer és Terence Hill filmjeiben láthatjuk mellékalakként - a Szuperhekusokban, a Rabló-pandúrban meg az Én vagyok a fegyverben. A rendező kijelentette, hogy Sherman Howard az egyik legjobb zombi-színész, akivel valaha együtt dolgozott - ő csak tudja:) A Day of the Dead és a Resident Evil: Extinction sokban hasonlít egymásra - úgy tűnik, a Vampires-hez hasonlóan ez sem kerülhette el a kopírozást. Viszont minőségi feldolgozásai is születtek, például egy képregény (Day of the Dead: Desertion), ami Csöpp élettörténetét meséli el. Egy vicces név a stábból: Mike Trcic (az egyik járó hulla).  

"Ők mi vagyunk." 

Az élőholtakat elsősorban pittsburgi lakosok alakították, akik önként jelentkeztek szereplőnek. Minden egyes zombi-színész kapott egy dollárt, egy példányt az ominózus újság-címlapból (THE DEAD WALK!) és egy sapkát, amire rá volt írva, hogy "Zombit játszottam 'A holtak napjában'":) Többek közt stábtagokat és zenészeket is fel lehet fedezni a szörnyek sorában, például a The Granati Brothers (vagy G-Force) és az NRBQ együttesek tagjait. Az egyik szereplő haláljelenetéhez disznók belsőségeit és vérét használták fel, azonban valaki véletlenül áramtalanította a hűtőt, amiben tárolták őket, ezért elkezdtek rothadni. Emiatt abban a bizonyos szekvenciában az összes résztvevő megbetegedett... A helyszín nem egy stúdióban volt, hanem a pittsburgi Wampum nevű település közelében lévő bányában, amit a mai napig földalatti tároló-létesítményként használnak. Bár kellemes hőmérséklet uralkodott lent, a magas páratartalom rémálommá tette a forgatást. A mechanikus és elektromos eszközök sokszor felmondták a szolgálatot, gyakran az effektek sem működtek. A közlekedést is nehéz volt megoldani, mert ez a hely a semmi közepén van, így nagyon sokat kellett utazgatniuk az alkotóknak meg a szereplőknek. Sokan közülük éppen ezért ott aludtak, a föld alatt.  

A Day of the Dead 3 és félmillió dollárból készült, saját korában a magas korhatári besorolás miatt csak néhány helyen mutatták be, ezért pénzügyileg megbukott. Az évek folyamán azonban óriási hasznot termelt a videokazettás, dvds és blu-rayes verzióival; végső bevétele így 34 millió lett. Készült egy újrája és egy folytatása, valamint most csinálják a legújabb részét - az utóbbi kettőhöz Romeronak már nincs köze.  

Aki látott már Romero-féle zombis filmet, az tudja, mire számíthat: baromi brutális, undorító, néhol vicces, de ha a felszín alá tekintünk, súlyos mondanivalókat tartogat számunkra. Az eltelt évek ellenére A holtak napja még most is megállja a helyét, csak ajánlani tudom, igazi, minőségi horror-mozi! 

Pontozás: 

imdb: 7.2 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Kíváncsi vagyok az újrára is.) 

 

3. Night of the Hell Hamsters (2006) 

Az imdbn írta valaki, hogy "a címe nagyon is lefedi, mi ez". Nos, aki nem tud angolul, annak elárulom, hogy ez a név annyit tesz, hogy "A pokoli hörcsögök éjszakája":D A kollégák előre röhögtek, mert ők már látták és talán mégis erre volt a legnagyobb érdeklődés - korántsem véletlenül. Ekkora marhaságot még sosem láttam - végülis arról van szó, hogy kis pénzből forgattak egy vicces, ultra-komolytalan, de véres horrort. Sztori van, nem is akármilyen: 

Hősnőnk Julie (Stephanie Ratcliff), aki bébiszitter egy háznál. Azon a viharos éjszakán eljön hozzá a pasija, Karl (Paul O'Neill) és hoz magával egy boszorkány-táblát, amit a lány már régen ki akart próbálni. A szellemidézés azonban a fiú marhulása miatt ijesztő fordulatot vesz, amikor egy Spozgar nevű túlvilági szellem megszállja a ház gyermekeinek két kis hörcsögét és vérszomjas, apró bestiákat hoz létre belőlük. Julie mindent megtesz, hogy életben maradjon, de vajon sikerrel jár? Vagy a hörcsögök martalékaként végzi? 

Rövidfilmről van szó, a játékideje kb. annyi, mint ahány perc alatt a végére érsz ennek a cikknek. Nagyon agyament, szörnyen komolytalan, de rendkívül humoros - már annak, aki vevő az ilyesfajta viccekre. A létrehozásáért elsősorban Paul Campion felel, aki civilben vizuális effekteken szokott dolgozni, ezúttal pedig kipróbálta magát forgatókönyvíróként és rendezőként is, valamint a Julie által nézett nyulas horrorban ő az egyik óriás zombi-nyúl:D Annyit érdemes tudni a Night of the Hell Hamsters-ről, hogy alig 10 ezer fontból készült, de hat különböző rövidfilmes díjat nyert, szóval nagy sikernek könyvelhető el.  

Fent van a youtube-on, akinek van egy fölösleges negyed órája és kedveli a szó szerint agyatlan állatságokat, az adjon neki egy lehetőséget, megbánni biztosan nem fogja:D Én remekül szórakoztam rajta, a trash-műfaj ilyen alsó szintjeivel még sosem találkoztam ezelőtt:) 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Elektronikus postán kaptam a hírt, hogy megkezdődtek az Interkozmosz című magyar sci-fi rövidfilm előkészületei. Az írója, rendezője, és zeneszerzője Bánhegyi Béla, főszereplője pedig Szőke András. A történet egy használaton kívüli űrtávközlési állomás karbantartójáról szól, aki éjszakánként egyetlen barátjával, egy földönkívülivel beszélget. A fekete-fehér filmet főként a zene és a képi világ fogja meghatározni, tervezett hossza pedig 15-20 perc. A forgatás ősszel kezdődik, addig is folyamatos információk Bánhegyi Béla blogján lelhetőek fel. (Azóta láttam, írtam róla, a stáblistában pedig én magam is szerepelek ezzel a bloggal, a Köszönet-rovatban.)

- Hallottam egy érdekes belső infót, miszerint éppen kezd felélénkülni a magyar horrorfilm-gyártás. Egy konkrét ötletet hallottam is, de nem tudom, mennyire publikus, ezért csak annyit mondok, ha ez a terv valaha megvalósul, marhajó lesz, én biztos megnézem:D (Bárcsak emlékeznék rá, hogy mi volt...)

- Daniel Baldwin rengeteg mozi elkészítésében vesz részt mostanság, ezek közül kiválogattam a legérdekesebbeket. Az egyik a The Removed (akció-horror egy kísérletről, aminek önként jelentkező fiatalok esnek áldozatul), a másik pedig a Soulmates (fantasy két fiatal dalszövegíró-énekesről, akik gyerekkoruk óta egymásról álmodnak). 

- A holtak napjában Johnt, a pilótát életre keltő Terry Alexander a legújabb rémisztgetős zombi-paródiában, a Dave of the Deadben ugyanezt a szerepet fogja eljátszani. 

Várható írások: A három testőr 3D.

Szólj hozzá!

Címkék: horror paródia akció vígjáték


2012.04.27. 19:26 Tévésámán

Marvel's The Avengers (Bosszúállók, 2012)

Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy a világ legjobban várt szuperhős-mozijáról írok most. Amióta ugyanis a Marvel-képregénybirodalom önálló, független filmstúdiót hozott létre 2005-ben, azóta jöttek sorban a '60-as évek óta milliók kedvenceivé vált, legnagyobb amerikai szuperhősök mozgóképes feldolgozásai (Vasember 1-2, A hihetetlen Hulk, Amerika Kapitány, Thor és még jó pár másik). Az Iron Man óriási sikerének hatására 2008-ban elkezdődött az Avengers-csapat összeállítása: mindegyik film stáblistája után egy-egy kis lezáró-szekvenciában megjelent a Samuel L. Jackson által éltre keltett Nick Fury vagy a Coulson ügynök bőrébe bújt Clark Gregg és felajánlotta a címszereplőnek, hogy csatlakozzon a S.H.I.E.L.D. békefenntartó csapatához. Egyértelmű igent persze egyikük sem mondott, de már évek óta mindenki tudta, hogy előbb-utóbb jönnek a Bosszúállók... 

Azonban, bár a képregények emberfeletti erejű bajnokainak kalandjai Tim Burton 1989-es Batmanje óta slágernek számítanak, mégis óvatosan kell bánni ezzel a témával, mert sokszor csúnya nagy bukások csúsznak be (A szellemlovas, Spirit, Elektra). Külön elrettentő példa a hazánkban Az ötödik hős címen ismert Justice League-mozgókép, ami valami elképesztően rossz - ez volt az egyik első próbálkozás arra, hogy sok hőst egy helyen, közös kalandban szerepeltessenek, és nem jött össze... Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy ha egy filmben benne van Hulk és/vagy Robert Downey Jr., a készítők közt pedig helyet foglal Jon Favreau, akkor az már aranybánya. Ezekhez adjuk hozzá Thort, Captain Americat, Scarlett Johanssont vörös hajjal és a legkitűnőbb sci-fi/kalandmozik atyját, Joss Whedont - helyben is volnánk, ebből lett az Avengers. 

Ki tudja, mennyi idő telt el, mióta Asgard dimenziójából a Tesseract nevű iszonyatos energiájú mágikus kocka a Földre került. A S.H.I.E.L.D.-ügynökség mindent elkövet, hogy biztonságos helyen tartsák, ám nem számítanak arra, hogy a tárgy egy szép napon létrehoz egy létsíkok közti kaput, amin keresztül ismét bolygónkra lép a bajkeverés istene, Loki (Tom Hiddleston). A hatalommániás kitaszított ezúttal egy rejtélyes földönkívüli néppel, a Chitaurival paktál le, hogy együtt foglalják el az emberek világát és minden lakóját rabszolgasorsra kárhoztassák. Nick Fury így összehozza a Föld legnagyobb hőseit ("Earth’s Mightiest Heroes"): a nemrég még az Antarktisz jegében fagyoskodó Amerika Kapitányt (Chris Evans), a szuperkém Fekete Özvegyet (Scarlett Johansson), a milliárdos feltaláló Vasembert (Robert Downey Jr.) és a civilizációtól elszigetelten élő dr. Bruce Bannert (Mark Ruffalo), aki sokkal több, mint aminek látszik. Az ő feladatuk lenne megtalálni a meglovasított nagy hatalmú varázstárgyat és semlegesíteni a rosszfiúkat, Loki azonban varázslattal a saját oldalára állítja az ötödik tagot, a fantasztikus mesterlövész Hawkeye-t (Jeremy Renner) és a tudós Selviget (Stellan Skarsgard) is, majd együtt próbálnak meg átjárót nyitni a Chitauriknak a világunkba. Szerencsére megjelenik Thor (Chris Hemsworth), így Fury irányítása alatt létrejön egy csapat, ami készen áll, hogy felvegye a harcot a legújabb fenyegetéssel! Feltéve, ha le tudják győzni saját démonaikat, felülemelkednek a viszálykodáson és közös nevezőt találnak. Vajon a Bosszúállók kódnevű társaság összekovácsolódik és útját állja a földönkívüli hódítóknak, vagy világunk pusztulásra ítéltetik a tehetetlenségük miatt? 

Igen nagy elvárásokkal ültünk be tegnap este a moziba a barátaimmal, ugyanis már baromi régóta kecsegtettek minket ezzel a hatalmas szenzációnak ígérkező mozival. Ráadásul hosszú ideje semmi igazán jót nem láttunk a filmszínházban, az utóbbi néhány alkotás (A titánok haragja, Az éhezők viadala, stb.) ugyanis aligha nevezhető kiemelkedőnek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Tony Stark két vászonra lépése mellett az itt felsorakoztatott Marvel-figurák közül mindössze csak Thor mozija volt értékelhető, akkor pedig pláne elvártuk, hogy a Bosszúállók kurvajó legyen. Mindent megkaptunk, amit csak szerettünk volna.  

Egyrészt a hat hős mindegyike valódi személyiséggel/motivációval bír (a személyiség azért a csajnál meg az íjásznál kérdéses), másrészt a körülöttük sürgölődő segítőik és még a negatív szereplők is érdekessé váltak. Minden egyes Bosszúállónak megismerhetjük kicsit a hátterét, a lelki világát, a gondolkodásmódját, meg ami talán a legfontosabb, megtudhatjuk, hogy miért harcolnak. Egyénileg szintén kapcsolódnak egymáshoz, pl. Stark és Banner tök jól kijönnek, mivel mindketten tudósok; ám a szabadelvű milliárdos már koránt sincs ilyen jó viszonyban a szabályokat tisztelő, régimódi erkölcsökhöz ragaszkodó Kapitánnyal. Ugyanakkor az alapvető konfliktusban plusz egy csavar, hogy Fury és bandája sem éppen angyalokból áll; éppen ezért egy idő után a címszereplők mindannyian felteszik magukban a kérdést, hogy megéri-e ez az egész? 

Az Avengers viszont nem csupán egy újabb látványos képregény-akciómozi (lásd Transformers...), hanem ízig-vérig Joss Whedon filmje, átitatva az író-rendező olyannyira jellegzetes humorával, ami anno sikeressé tette a Firefly-sorozatot meg a Serenity-t (csak hogy az egyik legismertebb művét említsem). A Banner/Hulk-páros, a "turisták" (Thor és a Kapitány) meg kedvenc Vasemberünk óriási poénokkal szolgálnak, tényleg rengeteget lehet rajtuk/velük nevetni, ez pedig nagyon fontos, hiszen így a Bosszúállók azok számára is szórakoztatóvá válik, akik nincsenek annyira oda a szuperhősökért. A moziiparnak pedig ez (lenne) a lényege, hogy szórakoztassa a nézőt. Azért ne higgyük, hogy egy ilyen kaliberű alkotás nem látványos! A 3D-s párbajok, mikor a formálódó liga tagjai összemérik erejüket, hihetetlenül jók; a végső csata pedig az elképesztő ellenfelek megjelenése mellett sem vált olyanná, mint a Transformers 3 - vagyis gagyivá.  

SZPOJLER ITT 

Mindössze egyetlen dolog van, amit nem értek: Miért kell az anyahajónak repülnie? Nem elég nagy az óceán, hogy ott elbújjanak? Félnek a vihartól? Hát az fönt is van... Szóval ez a motívum egy kicsit túlzás, de azt hiszem, belefér. 

SZPOJLER VÉGE 

A forgatókönyvet alapvetően Zak Penn írta (A hihetetlen Hulk, Elektra, X2), Whedon pedig később alakította át saját szájíze szerint. A producerek közt találjuk a Vasembereket rendező Jon Favreaut, társproducerként és a vége felé önmagát alakítva pedig újból beugrik az elmaradhatatlan Stan Lee:) Egyetlen lényegesebb visszatérő szereplő Coulsonon kívül Pepper Potts, vagyis Gwyneth Paltrow, aki újfent nagyon cuki, kár, hogy nem szerepelt többet; Hulk első visszaváltozásánál pedig a biztonsági őr ismerős lehet pl. az eredeti Alienből, ő Harry Dean Stanton.  

Érdekességek: Az első Avengers-képregény 1963 szeptemberében jelent meg. Eredetileg öten voltak: Thor, Iron Man, Hulk, valamint az itt kimaradt Ant-Man és felesége, Wasp. A Marvel-univerzum rengeteg másik hőse is tagja volt a ligának, ám őket jogi akadályok miatt nem lehetett bevenni, mert a karaktereket másik stúdiók birtokolják (pl: Quicksilvert és Scarlet Witch-et, akik mutánsok [Fox], az ellenségek közül pedig Dr. Doomot [szintén a Foxé] és Green Goblint [Sony]). Viszont a készítők megígérték, hogy egy esetleges folytatásban megpróbálják őket szerepeltetni. (2016 végén már a harmadik Avengers-mozi jön, amiben benne van a Pókember, így a Sony-társulást sikerült tető alá hozni.) Az említett első képregényben Loki akciója hozza össze a csapatot, ahogy a filmben is. A Marvel-mozik terjesztési jogát nemrég megvásárolta a Disney a Paramounttól, ám az utóbbi stúdió még mindig részesedik a profitból és a logója feltűnik szinte minden Avengers-cuccon. A filmhez készült egy négy részes előzmény-képregény, valamint egy korlátozott kiadású, Black Widow Strikes című miniszéria és az Avengers Assemble, ami a filmben látható karakterek újabb közös kalandja. Készülőben volt egy videojáték, ám a fejlesztő THQ-t bezárták, ezért nem lett belőle semmi, de talán még a jövőben befejezhetik a fejlesztését. 

"Majdnem ez volt Budapesten is." 

Edward Norton visszatért volna Hulkként, ám elbocsátották, leginkább arra hivatkozva, hogy nem csapatjátékos - Norton képviselői ezt az állítást cáfolták. Az 1978 óta mindenütt a zöld óriást életre keltő testépítő/színész, Lou Ferrigno ezúttal is kapott egy aprócska szerepet: ő az átalakult Banner szinkronja:) Mark Ruffalo a harmadik "modern kori" Hulk, ám egyben az első, aki valóban eljátszhatta a figurát, az Avatarban használt rávetítő-technika segítségével - magyarul, a szörny úgy mozog, ahogyan ő, Ruffalo van az animáció alatt. Robert Downey Jr. figurája Black Sabbath-pólóban parádézik, AC/DC muzsikára lép be és egy kizárólag a forgatás számára elkészített, speciális Acura sportkocsit vezet, amiből egyetlen példány létezik. Elvileg a páncélzata is más, de nekem ez fel se tűnt:D Downey Jr. négy filmre szerződött a Marvellel, ebből három már megvan. Chris Hemsworth-nek a Thorhoz felszedett izomzat megtartásához nagy mértékben meg kellett változtatnia az étrendjét - saját bevallása szerint naponta kb. a saját súlyát fogyasztja el proteindús ételek formájában! Chris Evans-nek sokkal több jelenete volt, ám ezekből rengeteget kivágtak a három órás első verzióból - de a Captain America-rajongók megnézhetik majd ezeket a DVD-kiadáson, ahol összesen fél órányi kimaradt jelenetet csodálhatunk meg.

Hawkeye-nak nincs szuperereje (bár ezt vitatnám), Jeremy Rennernek ez tette szimpatikussá a karakterét. Scarlett Johansson azt nyilatkozta, hogy "(a Fekete Özvegy) nem csak egy szerelmi szál miatt van ott, vagy, hogy jól nézzen ki, hanem ő is fontos tag, ezért sosem éreztem úgy, hogy én vagyok a kötelező lány". A felkészülésről ezt mondta: "A Bosszúállókra rengeteget készültem a kaszkadőrcsapatunkkal, meg harcoltunk a többi színésszel, őrületes volt. Az időm nagy részében semmi mást nem csinálok, csak harcolok." Samuel L. Jackson saját forgatókönyvét ellopták és feltették az internetre, miután 2011 áprilisában véletlenül benne hagyták digitális formátumban egy nyomtató memóriájában. Nick Fury életre keltője kilenc filmre szerződött - eddig hatban volt benne. A színészek a hosszú együtt töltött idő alatt összehaverkodtak, úgyhogy ha olyan jelenetük volt, amiben mindenki egyszerre szerepelt, akkor utána együtt is mentek lazítani:) A Manhattan ostrománál megjelenő katonák mind hivatásos fegyveresek, a 391. Katonai Rendőr Zászlóalj tartalékosai. Az egyik főproducer, Kevin Feige azt mondta a készülő műről, hogy "szeretnénk a Transformers 3-ban látott áll-leelejtős látványosságot és méreteket meghaladni" - ez bőven sikerült. Joss Whedon így foglalta össze a Bosszúállókat: "Alapvetően ezek az emberek nem tartoznak össze és az egész film arról szól, hogy megtalálják magukat egy közösségben. És rájönnek, hogy onnantól fogva nem csak hogy összetartoznak, de nagyon is szükségük van egymásra." "Ezek a karakterek nem férnek meg egy csapatban, de még egy szobában se - és ez a család definíciója." A Bosszúállók 220 millió dollárból készült. A díszbemutatója április 11-én volt, a magyar premier tegnap, az amerikai viszont csak májusban lesz. Eddig valamivel több, mint 17 milliót hozott be, de ez az összeg csak nőni fog - a kritikusok egyelőre pozitívan reagáltak rá.  

Nekem és a barátaimnak (köztük szerzőtársamnak, Mozsárágyúnak és a Contagion-írásunkat elkövető SickRatnek) nagyon tetszett az Avengers. Akciódús, látványos, izgalmas, vicces és ami a lényeg: szórakoztató! Kis híján két és fél órás játékideje fel sem tűnik, annyira magával ragad ez a fantasztikus, futurisztikus technikával és ősi mágiával átitatott világ. Vasember-, Chris Hemsworth- és Scarlett Johansson-rajongóknak kötelező darab, de aki szereti a szuperhősös/képregényeken alapuló mozikat, az se hagyja ki! Ki merem jelenteni, hogy a 2012-es év eddigi legjobb filmje ez. 

Pontozás: 

imdb: 8.1 (4 év alatt 0,8.at esett.)

Szerintem: 5/5 (Újranézéssel talán még nőhet a pontszám.) 

Utólagos szerkesztés: Másodjára, angolul nézve is remek volt, az egyetlen gond vele az, hogy a poénok nagy része ekkorra már nem üt, vagy nem akkorát, mint először. Nagyon király, hogy az eredeti szinkronban ugyanúgy Budapestet mondanak annál az ominózus jelenetnél, és hogy a stáblista leges legvégén van még egy utolsó kis vicces pillanat. A pontszámot nem fogom feljebb vinni, de továbbra is fenntartom, hogy az Avengers kitűnő film, amit bárki élvezhet, függetlenül attól, hogy látta-e az előzményeket/ismeri-e a karaktereket korábbról. (2016-os megjegyzés: A folytatása viszont csak 3/5...)

Hírek: 

- 2011 végén megerősítették, hogy a Vasember 3-mal indul a Bosszúállók második szériája, így miután elkészülnek az elkövetkezendő Marvel-mozik (lásd lejjebb, Stan Lee-nél), akkor várhatjuk az Avengers 2-t, amit állítólag szintén Joss Whedon rendezhet. (És ahogy feljebb írtam, közepes minőségű lett...)

- Zak Penn írja a Karate kölyök 2 forgatókönyvét - az elsőt ki látta?:D 

- Stan Lee producerként és a karakterek kitalálójaként vesz részt az alábbi szuperhős-mozik készítésében: A csodálatos Pókember, Vasember 3, Doctor Strange, Nick Fury, Thor 2, Deadpool, Amerika Kapitány 2, valamint kizárólag kitalálóként az Ant-Manben. (Ezek közül 2016-ra csak az önálló Nick Fury-mozi nem készült el...)

- Robert Downey Jr. és Gwyneth Paltrow negyedszer is eljátsszák Tony Starkot és Pepper Potts-ot az Iron Man 3-ban. (Erről írtam azóta.)

- Hivatalosan még nem erősítették meg, hogy Chris Evans lesz-e másodszor is a Kapitány megformálója, de nagy valószínűséggel őt kérik majd fel. (Így is lett, erősen túlértékelt izé lett a Winter Soldierből, akit bővebben érdekel a véleményem róla, az keressen rá jobb oldalon!)

- Mark Ruffalo a bankrabló bűvészekhez csatlakozik a Now You See Me-ben. (2016-ra ennek már kijött a folytatása is.)

- Chris Hemsworth, Tom Hiddleston és Stellan Skarsgard visszatérnek a Thor 2-ben, Chris pedig Kristen Stewart partnere lesz a Hófehér és a Vadászban. (Mindkettőről született írás az elmúlt 4 évben.) 

- Scarlett Johansson következő munkája az Under the Skin névre hallgató sci-fi, amiben "egy űrlény emberi formában járja be Skóciát". Ezen felül Scarlett lesz Janet Leigh a Hitchcockban, ami a legendás rendező életéről szól, akit Anthony Hopkins testesít meg. 

- Jeremy Renner a Hansel and Gretel: Witch Hunters-ben alakítja a modern Jancsit, testvérét, Juliskát Gemma Arterton játssza majd:) (Ezt szintén láttam, az eddigiek közül az egyetlen, ami tetszett.)

- Samuel L. Jackson karaktere önálló mozit kap; a Nick Fury-ben Clark Gregg is visszatér.  

Holnap cinegore-os találkozó lesz Budapesten, ahol egy csomó horrort megnézünk (elvileg), ezekből majd egy ömlesztett írást fogok produkálni. Továbbra is várható még A három testőr 3D

Ja és még valami: tessék maradni a stáblista elején! Utólagos szerkesztés: Meg a végén is!

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős


2012.04.25. 12:27 Tévésámán

Dicső '39 (Glorious '39, 2009)

A múlt héten a tv leadta a hazánkban látható mindkét Juno Temple-filmet (St. Trinian's + A másik Boleyn lány), ehhez kapcsolódóan pedig megnéztem még a Dirty Girlt és a St. Trinian's 2-t is újra, aztán megjött a kedvem ahhoz, hogy valami újat lássak tőle. Egy interjújából kiderült, hogy az eddig számomra nem túl érdekes Glorious '39-ban többé-kevésbé főszereplő, és ha ő az egyik, a másik meg Bill Nighy, akkor már kíváncsi lettem rá. (Szerkesztés 2016-ból: Egyébként majdnem ugyanez a felállás az Egy botrány részleteiben, ezen kívül mostanra már elég sok Juno-alkotás elért hozzánk, szerencsére, de például az említett Dirty Girlt azóta se sugározta egyetlen hazai csatorna sem...) Úgyhogy tegnap este megtekintettem és azt mondom, érdemes volt! Lássuk a történetet: 

1939-ben járunk, Angliában, azon belül is Norfolkban. A befolyásos Keyes-család tagjainak története elevenedik meg előttünk (apuka - Nighy, fiú - Eddie Redmayne, nagylány - Romola Garai, kislány - Temple), akiknek gondtalan életét egyre jobban beárnyékolja a közelgő második világháború. A három gyerek közül Anne-t (a nagylányt) örökbe fogadták, de azért mindenki vér szerinti Keyes-nek tekinti; ám egy napon valami olyanra bukkan, amire nem szabadna. Belép az apja dolgaival teli fészerbe, ahová addig sohasem ment be senki és ott talál két lemezt, amiket meg akar hallgatni, ám azokon a címke szerinti zene helyett beszélgetések vannak. A többiek is furcsállják a dolgot, az apa pedig elmondja, hogy azokat a cuccokat a kormány emberei halmozták fel ott, mert így akarták biztonságban tudni őket. Másnapra elvitet onnan mindent, de Anne megtartja a két lemezt és ezek után elindul a lavina, ami lassan maga alá temeti őt. Egyre több lesz a megmagyarázhatatlan esemény, a láthatatlan ellenség mindenütt ott lapul és hősnőnk lassan rájön, hogy talán senki sem az körülötte, akinek látszik. Közben pedig Anglia két nagy párt álláspontja között őrlődik: szálljanak be a háborúba vagy próbáljanak meg békét kötni Hitlerrel? Vajon mi lesz végül az állami vezetés döntése és hogyan érinti majd ezt az Anne-nél lévő titkos dokumentum? Egyáltalán akad majd lehetősége a lánynak beszélni vagy elhallgattatják? 

Mivel Juno az első képeken feltűnt és szinte majdnem minden jelenetbe bekerült, így már meg voltam elégedve a Dicső '39-cel, de ezen felül egy idő után magával ragadott a fordulatos, izgalmas sztori meg a remek színészek játéka. A felvezetés úgy egy fél órát tart, ezalatt megismerjük a főbb szereplőket és az alaphelyzetet, majd következik a konfliktus, megkerülnek a lemezek - innentől pedig beindul a sztori. Kirajzolódik előttünk az összeesküvés, ami nem csak hogy magas körökbe vezet, hanem egyenesen a Keyes-család legbelsejébe... Néha azért akad okunk nevetni is, vannak felemelő pillanatok, közben az angol táj szépségét ötvözik a nyugtalanító eseményekkel, és ez egészen különös hatást kelt.  

Nézzük a színészeket! Romola Garaival kezdetben nem nagyon voltam megelégedve, de ahogy haladt előre a cselekmény, úgy bontakozott ki. Az egész film leginkább az ő teljesítményére épít, és végülis szerintem jól teljesít. Juno Temple most is nagyon csinos minden alkalommal, a Cracks-hez hasonlóan rövid, barna hajat kapott és csupa színes, elegáns ruhát. Ő a kis üde színfolt a sok szürke között, de sajnos ami a végére kiderül a karakteréről, az kifejezetten ellenszenvessé tette. Bill Nighy hozza a tőle elvárt magas színvonalú színjátszást, és nagyon érdekes, hogy az ő alakja egyáltalán nem olyan antipatikus, mint Junoé vagy Eddie Redmayne-é. Utóbbi szintén remek, főleg a vége felé abban a részben, mikor Garaival kiabál. Ismertebb arc még a keretet nyújtó "Napjainkban"-rész Winstonja, a kitűnő Christopher Lee; egy epizódszerepben a remek David Tennant; a hölgyek vonalát pedig Julie Christie erősíti. Feltűnik még Toby Regbo, a Mr. Nobody-ból, aki szintén a mostanában játszódó szekvenciákban látható, ezúttal szőkén. Az író-rendező Stephen Poliakoff volt, aki elsősorban tévéfilmek munkálataiban szokott részt venni, főleg íróként. 

Érdekességek: A forgatás nagyrészt ott zajlott, ahol a történet játszódik. Juno Temple másodszor dolgozott együtt Bill Nighy-val (Egy botrány részletei), Eddie Redmayne-nel (A másik Boleyn lány), David Tennanttal (St. Trinian's 2) és Toby Regboval (Mr. Nobody); Nighy pedig mind itt, mind a másik esetben Ms. Temple apukáját alakította. Romola Garai szintén volt "Nighy-lány" az I Capture the Castle-ben (magyarul ezt Enyém a várnak fordították, 2016-ban látható volt a tévében.). Muriel Pavlow, aki az idős Anne, mindössze egy évvel öregebb csak Lee-nél, pedig a sztori szerint legalább tízzel többnek kell lennie. A Glorious '39 3 700 000 euróból készült, ám mindössze csak 300 ezret hozott vissza. Kritikai fogadtatásáról annyit, hogy a wikipedián található idézetek a The Daily Mailből és a The Guardianből eléggé elmarasztalóak vele szemben, lassúnak, rosszul megírtnak nevezik, külön rászállnak benne a rendezőre is. 

Márpedig nincs igazuk! A Dicső '39 óriási, izgalmas és felkavaró film, ami egy pillanatra sem válik unalmassá. A történetben maximum a befejezést lehet kifogásolni, ami egy picit butaság, de nagyon-nagyon hatásos! Ráadásul, ha utána átgondolod az egészet, minden részlet egészen más színezetet kap, ami elég durva. A filmdrámák és az angol mozik kedvelői biztosan értékelni fogják, nekem tetszett, pedig alapvetően nem vagyok oda ezért a műfajért. Csak ajánlani tudom, de készüljön föl a néző, mert több mint két órás! 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (Legalább 7-est érdemelt volna.) (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Újranézéssel talán még emelkedhet a pontszám.) (Szerkesztés: Másodjára már a fordulatok nem működnek...)

Hírek: 

- Juno Temple az A Girl and a Gunban lesz címszereplő, partnerei közt Christopher Walkennel, a mozi maga egy Hollywoodban játszódó romantikus thrillernek készül. Ezen kívül egy újabb drámában, a Truck Stopban fog mellékszerepelni, ez pedig egy különös barátságról szól majd. (Az első sajnos sosem készült el, a másodikból lett a Safelight, aminek végülis a női főhősévé avanzsált, erről írtam is.)

- Romola Garai az űrbe indul, ahol Liev Schreiberrel töltik majd az utolsó napokat a vörös bolygón a Last Days on Mars névre hallgató sci-fiben. 

-  Eddie Redmayne újabb történelmi tárgyú, irodalmi alapú mozgókép megvalósításában vesz részt, ez pedig a Les Misérables, Victor Hugo klasszikusának egymilliomodik feldolgozása. 

- Christopher Lee ismét fehér köpenyt ölt a A hobbit 1-2-ben, valamint Tim Burton keze alatt játszik a hamarosan bemutatásra kerülő Dark Shadows-ban és szintén ennek az úriembernek szinkronizál a Frankenweenie-hez. (Utóbbi kettőről azóta értekeztem a Filmrajongó hasábjain.)

- A színész Gilbertet életre keltő Hugh Bonneville adatlapján találtam meg az érdekesnek tűnő The Return of Captain Nemot, amiben ő bújik a címszereplő bőrébe. A történetről: "A kalandor Némó kapitány összefog Ulysses Grant elnökkel, hogy közösen szálljanak harcba egy gonosz zsenivel, aki tengeri katasztrófákat idéz elő." Plusz vonzó tényező a női főhőst alakító Hayley Atwell jelenléte:) 

Szerintem egy-két héten belül végzek a másik projektemmel és utána ismét nagyobb odaadással foglalkozom majd az oldallal. Az utóbbi időkben inkább a régebbi bejegyzések felújításán munkálkodtam, de még bőven van hátra mozi, amit meg kellene néznem. (Ezek szerint 2016-ban legalább másodszorra futottam neki a javításnak.)

Várható írások: A három testőr 3D, Avengers.

Szólj hozzá!

Címkék: thriller dráma háborús történelmi


2012.04.21. 16:43 Tévésámán

Csőre töltve (Loose Cannons, 1990)

Itt egy szép példa rá, hogy jó marketinggel el lehet adni egy rossz filmet is. Az RTV Tipp ezt írta: "Mac, a keményöklű zsaru egy nap új társat kap egy meglehetősen nehéz ügyben. Ellis páratlan detektív, ám van néhány kisebb hibája: állandóan híres tévészereplőket utánoz." Ez alapján megnéznéd, nem? Miközben az első képkockák peregtek (és apám végigbeszélte őket), kezdtem úgy érezni, hogy már láttam ezt, aztán, mikor kiderült, miért is folyik a küzdelem, akkor biztos lettem benne. Ettől függetlenül megnéztem, de aligha szórakoztatott... Na mindegy, erről majd később, először itt a sztori: 

Az RTV által keményöklűnek nevezett Mac-et (Gene Hackman) én inkább öntörvényűnek hívnám: bárkivel kiáll, megmondja a véleményét, helytáll bármilyen harcban - remek zsaru, akit a kollégái kedvelnek, csak éppen társulni nem akarnak vele. Így aztán a rendőrfőnök a legújabb gyilkossági esethez kirendeli mellé a különösen viselkedő, de fantasztikus megfigyelőképességgel megáldott Ellis-t (Dan Aykroyd). A két fickó leginkább tűz és víz, ráadásul kiderül, hogy Ellis tudathasadásban szenved. De ez sem gátolhatja meg őket, hogy a végére járjanak egy több évtizedes ügynek, amiben neonácik, izraeli titkosügynökök és a pornóipar jeles tagjai (köztük Dom DeLouise:D) keverik a szalámit. A tét egy különleges filmszalag, ezen valami olyan látható, ami egyesek szerint nem kerülhet napvilágra - vajon kié lesz végül? És Ellis felett vajon melyik személyisége veszi át véglegesen az irányítást? 

Az alapötlet annyira elképesztő, hogy le se írom, de az a legjobb benne, hogy a végén, mikor bemutatják a szalagot, nem is az van rajta, amit mondanak... Fantasztikus, hogy hogyan lehetett valami ennyire ostobát összehozni a vígjátékok nagyágyúival, ráadásul ugye meglátszik rajta az eltelt több mint 20 év. Az egyetlen igazán nagy hibája az, hogy az események valójában nincsenek összefüggésben egymással: Ellis őrültsége totál mellékes és elsikkad a főszál mellett, ami meg kitalálható és semmiféle meglepetést nem tartogat. A hülyén megcsinált karakterek és a béna sztori ellenére azért Hackman egészen jó, DeLouise-t mindössze a külseje miatt vették fel, Aykroyd utánzásait pedig csak az ismerheti fel, aki tisztában van a régi idők mozijaival - ráadásul biztos, hogy eredeti nyelven sokkal inkább beazonosíthatóak az általa megszemélyesített karakterek. Azért pár elhangzó poén még ma is üt, de a legtöbbről ez nem mondható el. 

A film színvonalát mutatja a rendező, Bob Clark egyéb munkáinak listája - a teljesség igénye nélkül néhány cím: Karate kutya, Énekes izompacsirta, ám itt van még a '74-es Black Christmas (igaz, hogy nem láttam, de ez egy egészen híres horror). Clark egyébként író is volt, Richard Matheson és testvére, Richard Christian Matheson mellett. Akad még pár ismertebb mellékszereplő, pl. egy jelenetben látható Tobin "Fűrész" Bell, a női főhősnek a '90-es években ismert Nancy Travis tekinthető, valamint a stáblistából kimaradt lövöldözőként valahol felbukkan benne Mel Brooks. Két vicces nevű mellékalak: Robert Dickman (a "nyúl") és Susan Peretz (valami hölgy lakó vagy ki). A Loose Cannons 15 millió dollárból lett, ám alig 5 és felet hozott vissza, semmilyen érdekességet nem találtam róla a neten.  

Nem valami jó mozi ez, bár biztos vagyok benne, hogy angolul jobban érvényesülne. Csak fanatikus Aykroyd-rajongóknak ajánlom:) 

Pontozás:

imdb: 4.8 (Na ugye.) (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (A három főhős miatti tiszteletből.) 

Hírek: 

- Richard Matheson munkái is inspirálták a készülőben lévő 2054: The Last Man című sci-fit, ám ha jól vettem ki, ő maga személyesen nem vesz részt a munkálatokban.  

- Dan Aykroyd írója, producere és egyik főszereplője lesz a nagy durranásnak ígérkező Szellemirtók III-nak; valamint még a Dorothy of Oz animációs musicalben szinkronizálja a Madárijesztőt. (Az előbbi végül másként valósult meg.)

Szólj hozzá!

Címkék: krimi akció vígjáték


2012.04.21. 14:59 Mozsárágyú

A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet) 1957

 

     Amióta az eszemet tudom - egy olyan 2-3 hete (ezt Hofitól loptam) - ismerem ennek a filmnek egyes híres képsorait. Mindig is érdekelt, mi lehet ez, mert olyan elképesztő hatásúak ezek a felvételek. Csakúgy, mint maga A hetedik pecsét. Ingmar Bergman 1957-ben vitte vászonra (előtte meg papírra), gyakorlatilag azóta világhírű ő maga is. 
     Főszereplőnk Antonius Block (Max Von Sydow), nemrég hazatért keresztes lovag, akit a Szentföldön töltött hosszú évek valószínűleg eléggé megváltoztattak. A nyitó képsorok rögtön egy pokolbéli tájat tárnak elénk, ami, ha színesben látnánk, lehetne akár egy hangulatos üdvözlőlap képe is. De így, fekete-fehérben az egyszerű, ovális kövekkel teletűzdelt tengerpart az éjfekete, zömök lovakkal meg a kísérteties és egyben nyugtató tengermorajlással együtt rátelepedik az agyunkra.
A lovag találkozik a Halállal (Bengkt Ekerot). Érte jött. A Halál köztudottan kiváló sakkjátékos, így az elfáradt halandó kihívja őt, ezzel egy kevés haladékot nyer; ha Antonius győz, életben marad, de ha veszít, örökre az elmúlás képviselőjének társasága lesz.
     Túlvilági történések után maga a valóság következik; a lovag és hű csatlósa járja a vidéket, miközben pestis fenyegeti az északi nép lakosságát. Mintha minden és mindenki az elmúlás felé haladna, kopár és élettelen a táj és a szereplők hangulata - egyelőre. Egykettőre útitársaik is akadnak, együtt menekülnek a Fekete Halál elől - pontosabban kettő elől, ebből az egyik egy baktérium :) -, ám mégsem beszélhetünk fojtogató, feszültséggel teli vagy szörnyen rémisztő jelenetekről; ezek a hétköznapi emberek kiváló humorral rendelkeznek, végülis optimistán szemlélik világukat, egyszerűen csak élnek.
A lovag viszont a kapott haladéktól többet vár, mint, hogy élhessen még egy kicsit - válaszokat akar életről, Istenről, Halálról. S mialatt keresi a válaszokat, meglévő emlékei mellé gyűjt még jó párat.
     A cím maga a Jelenések Könyvéből származik, végig fontos szerepet kap a vallás, nem véletlen, hiszen a középkor közepén járunk. Lovagunk és a Halál sakkjátszmáját nézve a néző rádöbben, milyen felfoghatatlan a létünk értelme, hogy egy nap minket is szólít a túlvilág, de korántsem bizonyos, hogy éppen ráér majd velünk sakkozni a tulaj. A lovag Isten, a Halál és a saját kettejükhöz fűződő viszonyát elemezgeti, ám nem kap egyértelmű válaszokat sem a máglyahalál küszöbén álló lánytól, sem a vallásos hallucinációt értelmezni próbáló csepűrágótól. Sem sokat látott segítőjétől, sem a jelennek élő fiatal anyukától.
 
     Ingmar Bergman munkája azt hiszem azért olyan nagyszerű, mert egyszerre hátborzongató és felhőtlenül vidám. Egyszer meghalunk, de ez ellen semmit sem tehetünk. Óriási közhely, de lényegében ez a történet megoldása - vagy nem? Hohohóóóó.
 
     Olyan szép ez a film, hogy a szinonimaszótár is kevés hozzá. Az operatőr nevét tehát leírom: Gunnar Fischer. A végső jelenet meg arra tévedt mezei statisztáknak köszönhetően ég bele örökre az agyunkba, mert a színészek épp nem értek rá. Ez gyönyörű.
 
     Látni kell, hogy mindenki saját szemével győződjön meg e film hihetetlen hatásáról, a színészek kiválóságáról, a történet érdekességéről és az emberi lét csodálatosságáról.
 

Szólj hozzá!

Címkék: bekategorizálhatatlan


2012.04.20. 09:40 Tévésámán

Fantomas (1964)

Mikor észrevettem, hogy lesz ez, gondoltam megnézem és totál kiment a fejemből, hogy egy Louis de Funes-komédiáról van szó. De ha már belevágtam, végigültem, és oké volt, csak mégsem az én műfajom - sőt, talán nem a korosztályom műfaja, mert mondjuk 67 éves édesapám nagyszerűen szórakozott rajta, én meg csak egyszer-kétszer nevettem fel. A véleményemet szokás szerint később, előbb jöjjön a sztori ismertetése: 

Párizst rettegésben tartja az ezerarcú, elkaphatatlan bűnöző-zseni, Fantomas. A legutóbbi fondorlatos rablása után az újságíró Fandor (Jean Marais) a siker reményében összedob egy ál-interjút a gonosszal, amit aztán címoldalon hoz a másnapi hírlap. A szenzáció óriási, de a tollforgató hamarosan nagy bajba kerül, mert az igazi Fantomas felháborodik a róla állított rosszindulatú vádakon és elrabolja őt. Fandor számára a megpróbáltatások pedig csak ekkor kezdődnek, mert elrablója felölti az arcát és nemcsak a menyasszonyát (Mylene Demongeot) próbálja meg elcsábítani, de még egy újabb rablást is végrehajt! A rendőrséget, főként Juve felügyelőt (de Funés) pedig meggyőzik a bizonyítékok, hogy Fandor a fantom (ez rímel), de pár órával később a rém újból lecsap, ezúttal a felügyelő arcát viselve! Juve-ot és az újságírót becsukják, ám ez nem fogja megállítani Fantomas-t. Az ügyefogyott rendőr, az igazságot követelő firkász és annak barátnője pedig a félelmetes ellenfél után indulnak, de vajon van esélyük arra, hogy elkapják/leleplezzék? 

Az izgalmas bevezető után leszögezném, hogy ezt a mozit még véletlenül sem kell komolyan venni. A tömeggyilkosnak kikiáltott maszkos rém ugyanis a teljes játékidő alatt senkit se öl meg, mindössze verekednek és lövöldöznek a szereplők (egy hulla elvileg van, de az ő halála sem egyértelmű). Vicces, hogy az alapvetően véresen komoly címszereplőt a komolynak látszó újságíró és a végletekig komolytalan felügyelő üldözi, ráadásul Fandorról hamar kiderül, hogy bizony közel áll hozzá a hülyeség. Éppen ezért a Fantomas-os jelenetekben tényleg ügyesen végrehajtott rablásokat láthatunk, a fennmaradó időben meg humort, néha pedig a kettő keveredik.  

Jean Marais háromféle szerepet alakított: ő a firkász, a maszkos Fantomas és a Fandor arcát viselő gaztevő. Figyelemreméltó fizikumát remekül kihasználták az alkotók, róla azért el lehet hinni, hogy meg tudja védeni magát, ha akarja. A kék álarcos gazember talán kicsit megmosolyogtató külsőt kapott, de nekem tetszik, picit macskaszerű "arccal" bír, így olyan sunyinak tűnik:) De Funés az de Funés, róla többet nem érdemes mondani, maximum még azt említeném meg, hogy ezúttal Balázs Péter helyett Haumann Péter szólaltatja meg, de hasonlóan kitűnő módon. Egy korabeli nagy filmhez méltón sok szép mellékszereplő hölgyet vonultatnak fel, a női főhős Mylene Demongeot nagyon csinos (és egyetlen egyszer sincs rajta melltartó:D). 

A címadó figuráról azt kell tudni, hogy eredetileg egy regénysorozat főgonosza, Pierre Souvestre és Marcel Allain találták ki őt, először pedig 1911-ben jelent meg Fantomas-regény. A két író közösen 32 kötetet jelentetett meg, Souvestre halála után Allain még 11-et írt egyedül. Az ezerarcú gazember jelentette az átmenetet a gótikus regények negatív alakjaiból a modern sorozatgyilkosokba - valójában egyáltalán nem olyan humorosak ezek a történetek, mint ahogy ebben a '64-es francia műben tálalják nekünk. A karakter egyébként számtalan mozgókép, tv-sorozat és képregény inspirálójává vált, az ezüst vásznon először 1913-ban jelent meg. André Hunebelle rendező műve viszont inkább egy francia James Bond-trilógia első része, mintsem Souvestre és Allain "hősének" legújabb életre keltése (erre utalnak a különböző bizgentyűk, amiket a bűnöző-zseni használ, pl. a boldogság-szérum). 

Érdekességek: Jean Marais 1913-ban született, pont amikor az első Fantomas-film a mozikba került. A rendező szerepel saját filmjében, ám nem tudni, hol. A maszkos gonoszt Raymond Pellegrin szólaltatta meg. Bár a készítési költségeit és a bevételét sem ismerem, tény, hogy a Fantomas órási siker lett, nem csak Európában, hanem az akkori Szovjetunióban, Japánban, meg még az USA-ban is. Két folytatása készült, a Fantomas visszatér és a Fantomas a Scotland Yard ellen, ezeket szintén Hunebelle rendezte és a három főszereplő ugyanaz bennük. (Sorban mindegyiket adni fogja a Film+, de ez annyira nem tetszett, hogy megnézzem őket.) Egyébként három dolog volt a teljes játékidő alatt, ami számomra homályos maradt: 1. Az autós részben miért énekelve beszél Fandor szinkronja?:) 2. Fantomas mért nem veszi le az álruháját, mikor leugrik a vonatról? Sose találnák meg, hiszen senki sem tudja, hogy néz ki. 3. A felügyelő és az újságíró honnan tudja, hogy a rosszfiú leugrott a mozdonyról? Persze ezek csak apróságok, az alapvetően vicces légkör miatt lényegtelenek. 

Egy a fontos: a Fantomas-ban keverednek a Louis de Funés-vígjátékok a James Bond-akciómozikkal, így ha van olyan, akinek éppen ez a kettő a kedvenc műfaja, akkor ezt a filmet ne hagyja ki:) 

Pontozás: 

imdb: 7/10 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Jövő csütörtökön mutatják be az Avengers-t, ezt mindenképpen megnézem, valamint hétvégére várhatjátok még A hetedik pecsétről szóló írást Mozsárágyútól.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi akció fantasy vígjáték


2012.04.16. 19:05 Tévésámán

Diploma után (Post Grad, 2009)

Nemrég anyukám kapcsolgatás közben belefutott ebbe az HBO-n. Nézem, Alexis Bledel meg Michael Keaton, el is döntöttem, hogy ezt megnézem majd, ha újra adják. Ma volt az alkalom, úgyhogy nem hagytam ki és remekül szórakoztam rajta - de erről majd később, most jöjjön a sztori: 

Ryden (A.B.) most jön ki a fősuliról, kezében a diplomájával és eddig minden a tervei szerint alakult. Még kiskorában előre kitalálta, hogy hová akar eljutni az életben és már csak egy lépés hiányzik, hogy felvegyék a nagy new yorki könyvkiadóhoz, ahol mindig is dolgozni akart. Ám az égiek összeesküdnek ellene és az állást az ő régi nagy "ellenfele" ("magándarthvadere":D) kapja meg, Ryden pedig hoppon marad. Ezután mindent megtesz, hogy állást találjon, és nem törődik szinte semmi mással, elfelejti legjobb barátját, a belé nyíltan szerelmes Adamet (Zach Gilford), meg a családot (Keaton, Jane Lynch, Carol Burnett és Bobby Coleman). Vajon milyen munkát talál majd (ha egyáltalán sikerül neki) és boldog lesz tőle? Vagy végre megtanul az esze helyett a szívére hallgatni és észrevenni a sok-sok kis lehetőséget az örömre? 

"A herpesz nem piknik." 

Szerettem volna egy jót nevetni és ezt megkaptam a Post Gradtől, ami egy primitív vígjátékocska, ám a felszín alatt sokkal több van benne. Például az engem is érintő "hiába van egy csomó iskolád, nem tudsz elhelyezkedni"-helyzet, az előre megtervezett élet összedőlése (sajnos a hősnőhöz hasonlóan ilyen tervezgetős vagyok) és újabb példát kapunk, hogy valójában fiú meg lány között lehetetlen a barátság:) A poénok jók és így első nézésre mindegyik működött, ráadásként a mellékszereplők között ott van J.K. Simmons, akivel egyszerűen képtelenség rossz filmet csinálni, szóval minden adott egy kellemes koradélutáni kikapcsolódáshoz. 

Alexis Bledelt a volt barátnőmnek köszönhetően ismertem meg - mert hát melyik lány ne imádná A szívek szállodáját (Mozsárágyú az egyik, akit hidegen hagy, de a kivétel erősíti a szabályt:D) - és gyakran kénytelen voltam vele együtt nézni. Aztán láttam Bledelt a Sin City-ben, ahol a különleges színkeverési technikával kihasználták egyedi szemszínét. Máig nem tudom, hogy lehet valakinek ennyire kék szeme és mindig elcsodálkozom, hogy ő már 31 éves - olyan kortalannak látszik... Michael Keaton még mindig kitűnő komikus, vele is nehéz rossz mozit összehozni, de a filmbeli család többi tagjára sem lehet panasz. Zach Gilfordnak egészen kellemes énekhangja van, viszont ahogy megláttam a figuráját, felmerült bennem, hogy mi a fene? Ez az új trend? Hogy a filmbeli tinilányok pasijai csakis gitározós-éneklős csontsovány srácok lehetnek? Lásd: Juno, Hajrá Bliss!, stb. Ennek kapcsán ismét el lehetett lőni a "dalt írok neked" meg a "nem megyek el a koncertedre"-kliséket, de szerencsére néhány egyéb, már megszokott romantikus húzással sikerült leszámolni. A rendezőnő, Vicky Jenson egyébként animációs szakember, így különös választás volt; a producerek közt pedig megtalálhatjuk a szellemirtó Ivan Reitmant.  

Csupán annyi érdekességet találtam a Diploma utánról, hogy 15 millió dolláros költségvetése ellenére csak alig 6 és félmilliót hozott be; ráadásul se a kritikusoknak, se a közönségnek nem tetszett. Meglepő módon viszont a fő véleményformálók egyike, Roger Ebert négyből három csillagot adott rá, mondván " Ha cinikus vagy megcsömörlött vagy, akkor nyilván nem fogod értékelni. De hosszú ideje ez az első film, amiről ténylegesen azt gondoltam, hogy szívesen megnézném egy esetleges folytatását is." Fura:) És végül egy viccesen hangzó név: Dempsey Pappion - a kosaras fiúk egyike.  

Nekem tetszett a Post Grad, mivel vicces volt, a főszereplő jó csaj és Keaton remekelt benne, meg tudtam rajta sokat nevetni. Ajánlom a romantikus vígjátékok és a Gilmore Girls rajongóinak:) 

Pontozás: 

imdb: 5.3 (Négy év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azért másodjára már biztos nem lenne annyira jó.) 

Hírek: 

- Alexis Bledel hamarosan kedvencemmel, Juno Temple-lel szerepel együtt a The Brass Teapot című fantasy-drámában; valamint egy őrületről szóló horrorban, a The Letters-ben fogja a női főszerepet játszani. A legutóbbi filmje, a Violet & Daisy pedig elvileg már kint van, engem nagyon érdekelne, merthogy Alexis és Saoirse Ronan alakítják a címszereplőket, akik bérgyilkoslányok; a mellékszereplők közt pedig ott van Danny Trejo. Jól hangzik, nem? (Az elsőről meg a harmadikról már írtam azóta.)

- A szomszéd úriember bőrébe bújt Rodrigo Santoro volt a 300-ban Xerxész, ami igencsak hihetetlen, de mégis igaz. Olyannyira, hogy a készülő folytatásban, a Battle of Artemisiaban is ő lesz a perzsa isten-király. (Erről szintén értekeztem az eltelt 4 év alatt.)

- Michael Keaton ismét a Barbie baba párját, Kent szinkronizálja a negyedik (!) Toy Story-ban. Andy-nek itt már saját gyerekei lesznek, másra nem tudok tippelni:D

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2012.04.15. 12:58 Tévésámán

Péntek 13 (Friday the 13th, 1980)

Mint minden péntek 13-án, most is egy Friday the 13th-filmmel ünnepeltem, ezúttal a videós listáról utoljára megmaradt első résszel. Ez volt az, ami elindította Jason Voorhees-t a világhír felé, de (ahogy a Sikoly-sorozat rajongói jól tudják) itt még nem ő volt a gyilkos. Később majd leírom a szpojlerek közé, hogy ki ölt helyette, de először egy pár szót a történetről: 

1958-ban a Crystal Lake városka határán álló Kristály-tavi Táborban megölnek két kisegítőt, egy fiút meg egy lányt. A gyilkos sosem került elő, ahogy az a személy sem, aki a későbbi években ezen a helyen történt rejtélyes tűzesetekért felelős. De nem csak ezek a tragédiák zajlottak le itt - egy évvel a kettős gyilkosság előtt egy kisfiú a tóba fulladt, az esetet szerencsétlen balesetnek könyvelték el... Majdnem három évtized múlva egy vállalkozó kedvű úriember fejébe veszi, hogy ismét megnyitja a helyiek által csak Véres Tábornak nevezett létesítményt, ehhez pedig fiatalokat fogad fel, akik segítenek neki rendbe hozni az infrastruktúrát meg a pár hét múlva érkező gyerekek felügyeletéből is kiveszik majd a részüket. A Crystal Lake lakosságától érkező többféle figyelmeztetés és a baljós előjelek ellenére senki nem hajlandó feladni a tervet. Aztán valami történik azon az esős, teliholdas június 13-án: valaki megfigyeli a táborban serénykedő ifjakat és módszeresen nekiáll kiirtani őket. Vajon ki lehet ő, miért teszi ezt és marad-e túlélője az esetnek? Mi lesz a tábor meg a benne rekedt fiúk és lányok sorsa? 

Rendkívül sok dolgot lehet elmondani erről a filmről, pedig a sztorija végtelenül egyszerű - mégis, A texasi láncfűrészes mészárlás, a Halloween és a Rémálom az Elm utcában mellett ez minden idők egyik legnagyobb sorozatindító horrorja. Annak idején, mikor megismertem a szériát, végignéztem az akkor meglévő összes részt, így ezt is. Mivel még betárcsázós internetem volt, ezért letölteni nem tudtam, úgyhogy kénytelen voltam videotékából kivenni a széria epizódjait. Mivel pár éve még a videokazetta volt az általános filmrögzítési mód, ezért a dvdről átvettem a filmeket kazettára, ám az összes közül csak ez az egy felvétel nézhető - azt hiszem nem volt megfelelően levédve:) Rögzítettem a mozi mellé az extrákat, így ezekről is lesz szó. A Péntek 13-at saját korában technikai megoldásai és látványeffektjei tették nagy számmá, a történet pedig a Halloweenben már nagy sikerrel alkalmazott suspense-elem (nem látjuk, ki a gyilkos) meg a véres erőszak ábrázolása miatt lett izgalmas. Sajnos az idő már jócskán eljárt felette, a benne látható effektek elavulttá váltak, de legalább ellentétben A rémület éjszakájával, itt megmagyarázzák, mi miért történik, így a mai kor nézőjének is élvezhetővé válik. Én már túl sokszor láttam, ezért általában unatkozni szoktam alatta, de most elég sok idő telt el az utolsó megtekintés óta, így valamennyire újszerűnek tűnt, volt egy csomó rész benne, amire nem emlékeztem - bár ezek általában az unalmasabb pillanatok:)  

"Nem is úgy gondolok rá, mint egy horrorra. Nekem inkább egy kis költségvetésű független film pár nagyon felelőtlen tiniről, akik jól szórakoznak egy nyári táborban, ahol történetesen dolgoznak is. Csak éppen valaki megöli őket." (Jeannine Taylor, Marcie alakítója) 

(A képen a fiatal Betsy Palmer.) Lássuk a készítési körülményeket: 1978-ban John Carpenter bankot robbantott Michael Myers első „kalandjával” - ennek sikere ösztönözte az addig családi filmeket rendező Sean S. Cunninghamet, hogy kitaláljon egy saját borzongatós történetet. Mert ebben volt a nagy pénz lehetősége és Sean bácsi mottója szerint a filmkészítés színtiszta üzlet, mindössze egyfajta pénzkeresési módszer. A rendezőnek nem jutott eszébe jó sztori, de rájött egy nagyszerű címre: Péntek 13 ("Egy ilyen című filmet megnéznék."), így gyorsan el is készíttette a Friday the 13th-logót, amit levédetett. A promócióval megbízott reklámügynökség feje, George Mansour viszont később elárulta, hogy volt már korábban egy ilyen nevű mozgókép (Friday the 13th: The Orphan), ám ez "nem volt nagy siker. Valaki így is megfenyegetett minket egy perrel. A producerek talán lefizették őt vagy ilyesmi történt, de az ügy elrendeződött." Az ötletes címhez már csak egy megfelelő történet kellett, amit pedig Victor Miller (és a stáblistából kihagyott Ron Kurz) írt meg. Cunningham pénzével is beszállt a produkcióba, a zene összehozását Harry Manfredinire bízták, a speciális effektekhez pedig a Romero-féle Holtak hajnalával bizonyított Tom Savinit szerződtették. Az ifjú szereplőgárda vezetőjének az egykori Burger King-lányt, Adrienne Kinget választották, a többiek közt pedig ott volt a kezdő Kevin Bacon és a legendás énekes-színész, Bing Crosby fia, Harry Crosby. A hölgyek közül az Annie-t játszó Robbi Morgant és a Marcie-t életre keltő Jeannine Taylort emelném ki, mert ők jól néztek ki:D Külön szót érdemel még a legendás hokimaszkos első alakítója, Ari Lehman, aki néhány másodperces szereplésével beírta magát a horror-történelembe. Az idősebb generációt az elsősorban tévéshowkból ismert Betsy Palmer és a vicces mellékszerepben látható Walt Gorney képviselte.  

(A képen Adrienne King.) Érdekességek: Victor Miller elismerte, hogy Carpenter sikerét lovagolta meg ötletével. Eredetileg Josh-nak akarta nevezni Jasont, de ez nem hangzott elég ijesztően, így megváltoztatta, az új név egy a rendezőt gyerekként rettegésben tartó iskolai rosszfiútól ered. A Péntek 13 csakis pénzügyi okokból készült: a direktornak a gyerekei iskoláztatására, Betsy Palmernek új autóra kellett a lé:) Helyszínül a Blairstownban (New Jersey) található Camp No-Be-Bo-Sco szolgált - ez a tábor még ma is működik és van benne egy Friday the 13th-emlékfal. Elég durva időjárási viszonyok közt forgattak, a szkript napról napra alakult ki. A stáb néhány tagja ott lakott a táborban, köztük Tom Savini, aki felpakolt pár videokazettát az unalmas estékre és vetítéseket rendezett a többieknek. Mivel igen kevés filmet vitt, ezért folyton ugyanazok mentek, az effektguru állítása szerint máig pontosan fel tudja idézni bármelyiket. Harry Manfredini egyes részek alá direkt nem tett zenét, így a közönség a nyugalom hamis illúziójába ringatja magát a beálló csöndben, azután pedig az ijesztések még jobban hatnak. Különös egybeesés, hogy a Halloween színhelyéül szolgáló várossal megegyező nevű new jersey-i Haddonfieldtől nem messze van egy Voorhees nevű település - a két név közösen szerepel egy hírhedt útjelző táblán:) 1987-ben regényként is testet öltött az öldöklésbe fulladó táborozás története, Simon Hawke tollából; 2007-ben pedig a WildStorm megjelentette a Friday the 13th: Pamela's Tale című kétrészes képregény-minisorozatát, amiben jó pár jelenet visszaköszön a moziból. Létezik egy Vágatlan Változat a Péntek 13-ból, ám ez mindössze 10 másodperccel hosszabb a filmszínházasnál.  

Betsy Palmer elsőre azt mondta a filmről, hogy "Egy rakás szar. Ezt senki nem fogja megnézni.", majd évekig negatívan nyilatkozott róla. Ám amióta rájött, hogy a kritikusok támadásai ellenére (Gene Siskel például publikálta Palmer lakcímét és arra biztatta olvasóit, hogy írják meg neki a véleményüket, szerencsére rossz címet adott meg) a közönség nagyon megkedvelte a figuráját, azóta pozitívan nyilatkozik róla. Tíznapi munkájáért 10 ezer dollárt kapott, ő volt a húzónév. A "harci" jelenetek első próbáin Palmer tényleg megütötte Kinget, mert színpadi színésznő volt és ott így volt szokás:) Ari Lehman négy napot dolgozott, a film elkészülte után felhagyott a színészkedéssel és zenésznek állt. Adrienne Kinget a bemutató után sokáig egy megszállott rajongója üldözte - a fickót azóta már hál' Istennek, lefülelték.

SZPOJLER INNENTŐL 

A legendássá vált zenei téma a közhiedelemmel ellentétben nem "chi chi chi ha ha ha" hanem "ki ki ki ma ma ma". A szerző Mrs. Voorhees szövegéből vette az ötletet ("Kill her mommy!"), majd a kezdőszótagokat (ki, ma) belemondta egy különleges visszhangot kreáló gépbe, így jött létre ez a híres motívum. Június 13-án járunk, ez Jason születésnapja. A gyilkost 70 percen át nem látjuk, ekkor Tom Savini helyettesítette; de ő lőtte ki a nyílvesszőt, ami megijeszti az egyik lányt és ő az ablakon bedobott hulla is:) A kígyós jelenetet Tom bácsi találta ki, miután egyik este a szállásán rálelt egy ilyen állatra - a felvételen látható hüllő igazi, ráadásul tényleg megölték. Amikor a Bill nevű komát Alice az ajtóra felszegezve találja, akkor, ha jól megnézzük, a színész fiú szempillái remegnek - ez a maszktól volt, ami nagyon irritálta a szemét. Különös, de a menekülő lány elbarikádozza a kifelé nyíló ajtót - mondjuk ez szerintem betudható a pániknak meg aztán, ha ki is nyitná a mészáros az ajtót, akkor átesne a sok cuccon:D  A Péntek 13 Kevin Bacon negyedik mozifilmje, a haláljelenetéhez bárányvért használtak. Victor Miller szerint ő találta ki, hogy a "halott" fiú jöjjön ki a tóból a végén, a neten viszont két helyen is Savinit írják ötletgazdának. Még egy dolog: Ahogy ígértem, elárulom, ki a gyilkos: Mrs. Pamela Voorhees (Palmer), Jason anyukája - az ő halála lesz az ok, amiért a fiacskája "visszatér a túlvilágról" és maga is ölni kezdi a kempingezőket. 

SZPOJLER VÉGE 

Felvett extrák a lemezről: Van egy trailer, ami mai szemmel nézve elég vicces, de különben nem rossz. Tizenháromig számolnak az áldozatok és baljós események mutatásával (de mindent csak sejtetnek), végül jön a film főcíme. Valamint van még egy kisfilm, a Return to Crystal Lake: The Making of Friday the 13th, amelyben 22 percben visszaemlékeznek a Péntek 13 készítésére. Többek közt King, Palmer, Cunningham, Miller és Manfredini is megszólalnak benne; mialatt beszélnek, láthatunk egy csomó képet a kulisszák mögül, meg a mondandójukat sokszor nagyon viccesen összevágták a filmmel, mintha a színészeknek válaszolnának a karakterek:) Egy dolgot találtam furcsának, miszerint a mozi indulásakor a Warner logója jelenik meg, de aztán utánaolvastam és kiderült, hogy a külföldi forgalmazásért ez a cég a felelős. Szerintem ez egy jó kis dvd, aki szereti a filmet, az vegye meg - külföldi kiadásról van szó, így nem tudom, a magyar milyen. 

A Friday the 13th megközelítőleg 550 ezer dollárból készült és kis híján 40 milliót hozott vissza! Alapvetően független film volt, amíg a Paramount meg nem vette másfél millióért - a stúdió még 1 milliót költött reklámozásra, de amint látjuk, megérte. Hiába jöttek a kritikusok negatív reakciói, a közönséget halálra rémítette, vagyis a nézők körében hatalmas siker lett. A hatása olyan elképesztő volt, hogy sokan a vetítés közben sikoltva rohantak ki róla:) Tom Savini a bemutató első pár hetében mindig beült a premierekre, hogy lássa, hogyan reagál a nagyérdemű a befejező sokk-jelenetre - sosem kellett csalódnia. A Péntek 13 1980 18. legtöbb bevételt hozó filmje lett, saját műfaján belül az első volt, amit függetlenként egy hatalmas stúdió megvásárolt. Ezen kívül a mai napig az egyik legnagyobb hasznot hozó kaszabolós moziként tartják számon. A befejező szekvencia a Bravo 100 legijesztőbb mozis pillanatának listáján a 31. lett, a filmet magát pedig a Channel 4 100 legijesztőbb mozgóképe közül a 15.-nek választották. 

Ironikus, hogy az azóta 12 folytatást (ebbe benne van az újra és az FvsJ is) szült történetnek eredetileg senki se akart következő részt csinálni, Victor Miller visszatetszőnek találta, hogy Jasonből gyilkos válik, a hokimaszkhoz pedig már semmi köze nem volt. "Jason a kezdetektől fogva halott volt. Ő áldozat, nem gyilkos." Azt hiszem a stáblistáról lefelejtett Ron Kurz-ot "hibáztathatjuk" a ma ismert Jason Voorhees megszületéséért, de én speciel mégse haragszom rá:) 

A Péntek 13 a Halloweenhez hasonlóan olyan nagyon elavult módokon próbál ijesztgetni, hogy a mai kor nézőjére már nem biztos, hogy hatással van. Én borzasztóan sokszor láttam, így az alapvető reakciómra nem emlékszem vele kapcsolatban, de így is azt mondom, hogy inkább ezt válaszd, mint a Halloweent, ha egy retro-horror-élményben akarsz részesülni. (2024-es megjegyzés: Már nem értek egyet önmagammal, lásd itt.)

Pontozás: 

imdb: 6.4 (8 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Kizárólag a kult-státusza meg a sorozatindító mivolta miatt.) 

Hírek: 

- Victor Miller színészként bukkan majd fel a CarnieVille című bohócos horrorban. 

- A mára már szinkron-színésznővé vált Adrienne King pár éve visszatért a vászonra, legközelebb a Tales of Poe névre hallgató ijesztgetős filmben lesz látható (ez már a harmadik Poe-mozi, ami most készül...), valamint szinkronizál is, az azonos műfajú Silent Night, Bloody Night: The Homecomingban. 

- Tom Savini egy Ozirisz nevű karakter bőrébe bújik a Machete Kills-ben, ami a nagyon király Machete folytatása lesz - én biztosan megnézem majd:) [Láttam, nem volt rossz, írtam is róla.]

- Harry Manfredini több mozgóképen dolgozik komponistaként, ezek közül a legérdekesebbnek a Legend of the Red Reaper (fantasy/romantikus) tűnik. 

"IT'S GOT A DEATHCURSE!"

2 komment

Címkék: horror


2012.04.13. 16:52 Tévésámán

Élelmiszeripar Rt. (Food Inc., 2008)

Boldog Péntek 13-at Minden Kedves Olvasónak!:) 

Újabb dokumentumfilm, ami itt azért ritkaságszámba megy. Még talán tavaly láttam a bemutatóját az HBO-n és az alapján érdekesnek tűnt, pláne mivel ugyanarról a témáról van szó benne, mint a nagyszerű Super Size Me-ben. Eddig sosem tudtam megnézni, mert mindig éjjel adták, ebből pedig arra számítottam, hogy eléggé sokkoló és gusztustalan - igencsak meglepő volt, hogy ma délelőtt nézhető időpontban sugározták. Lássuk, konkrétabban, miről is van szó benne:

Az amerikai életforma egyre inkább átterjed a világ többi részére és ennek egyik folyománya a gyorsétkezde- meg a szupermarket-láncolatok térhódítása az egész bolygón. Robert Kenner, Emmy-díjas dokumentumfilm-rendező két igazi szakértővel, Eric Schlosserrel, a Megetetett társadalom szerzőjével, és Michael Pollannel, a The Omnivore's Dilemma írójával társulva igyekezett bemutatni a mezőgazdasági munkából ipari termeléssé módosult élelmiszer-gyártás árnyoldalait. A két író narrációjával és rengeteg ilyen-olyan módon érintett ember véleményének bemutatásával megismertetik velünk a "modern" csirketenyésztést; bepillantást kapunk a világ leghatalmasabb vágóhídjának működésébe és az ott uralkodó elképesztő körülményekbe; rádöbbenthetünk, hogy mennyi mindenre "jó" a kukorica; szörnyülködhetünk a szarvasmarhák borzalmas tartási módján; szembesülhetünk a nagyvállalatok mindent felülmúló hatalmával és láthatjuk mindezek ellenkezőjét is, azt, hogy hogyan kéne az egészet normálisan csinálni. De váratlan akadályokba ütköznek azok, akik megpróbálnak a józan ész, az egészség és a Föld érdekeiben fellépni. Vajon megállíthatatlan az ipari termelésű, olcsó "szemétkaják" áradata, vagy van kiút a kórokozóktól mentes, finom és tápláló ételek irányába? 

(A képen sorban: Michael Pollan, Robert Kenner és Eric Schlosser.) Bevallom, valami sokkolóbbra számítottam. Tény, hogy durva dolgokról rántják le a leplet, de korántsem annyira ijesztő vagy gusztustalan, hogy éjjel kelljen adni. Sajnos a lényeg itt is a pénz: amíg a gazdagok kizárólag saját érdekeiket tartják szem előtt, addig nem számít, hogy hányan halnak meg vagy mennyire megy tönkre a világ... A bemutatott dolgok közül a legdurvább egyértelműen a mutáns e. coli-vírus és annak származásának bemutatása, ott vannak a legfélelmetesebb tények; de legalább ennyire rémisztő a cukorbetegség fenyegetése, az illegális bevándorló alkalmazottak kizsákmányolása vagy a pusztán proteinforrásnak tekintett állatok sorsa. Az "összeesküvés" szálai a lehető legmagasabb körökbe vezetnek, a tények pedig magukért beszélnek, elég csak a nagykutyáknak behódolni nem akarók megbüntetésére és a gigakonszernek védelmére hozott törvényekre gondolni (amiket egyébként saját embereik szavaztatnak meg a szenátussal...). Minden étel valakinek a fennhatóságába tartozik, például nem lehet csak úgy akármilyen szóját tenyészteni az USA-ban, mert ezt is a multik törvényei és érdekei határozzák meg. Néhány ezek közül név szerint: Monsanto Company ("vetőmagosok"), Tyson Foods ("húsosok"), Smithfield Foods ("mega-vágóhídasok"), Perdue Farms ("csirkések"), McDonald's, Kellogg's és így tovább... Egyébként tényleg érdekes a Food Inc., akkor is, ha elvonatkoztatunk a tényektől, mert magában a látvány többet mond ezer szónál. Az elején például van egy nagyon ötletes szupermarketes stáblista és a későbbiekben rengeteg szép beállítást láthatunk, a mondanivaló és annak képekkel történő alátámasztása együtt pedig külön hatásos. 

Érdekességek: A film három évig készült, az egyébként ismeretlen készítési költség java része Robert Kenner bírságainak megfizetésére ment el, amiket az esetleges beperelések ellen fizetett be. Az itt látható dolgok ellenére sem Kenner, sem Schlosser (aki pluszban társproducerkedett), de még Pollan (aki pedig kreatív konzultánsként segédkezett) sem lett vegetáriánus:) Nagy promóciós kampányt kreáltak a mozihoz, például kiadtak egy ugyanilyen című könyvet; az organikus joghurtok nagyágyúja, a Stonyfield Farm pedig 10 millió pohárnyi készítményének zárófóliáján reklámozta. A kritizált cégek közül többen összefogtak és élükön az Amerikai Hús-Intézettel létrehozták válaszképpen a SafeFoodInc.org weboldalt, amiben saját termékeiket védik meg - a Monsanto tőlük függetlenül ugyanígy tett. Robert Kenner azt mondta, nem akarta megtámadni az ételt termelő rendszert művével: "Csak annyit akartunk, hogy átláthatóvá váljanak ezek a tények és hogy beszélhessünk róluk." Viszont ugyanitt azt is mondta, hogy "... az egész rendszert az állami támogatás működteti, amit néhány hatalmas mértékben termelt árura adnak, mint mondjuk a kukoricára. Ez egyfajta szocializmus és ez tesz minket beteggé." Az Élelmiszeripar Rt. készítési költségei, mint mondtam, nem ismertek, de az bizonyos, hogy kb. 4 és fél millió dollárt hozott be, meg hogy a kritikusoktól egyöntetű elismerést kapott.  

Borzasztó dolog látni, hogy a világ egyik vezető nemzetének tartott Egyesült Államokban ilyen méreteket ölt az ipari konglomerátumok hatalma, de szerencsére ez minket (ennyire) még nem fenyeget. Bár a dolog egyre nyilvánvalóbb, de alig változik valami, a szakértők viszont a rendszer összeomlását jósolják. A helyzet azért korántsem reménytelen, a biztonságosabb ételek egyre jobban terjednek és a mi véleményünk is számít, hiszen mi vagyunk a fogyasztók, mi vásárolunk és ez formálja az egészet. Szóval érdemes megnézegetni, milyen ételnek látszó akármikre adunk ki pénzt, mert ahogy a mondás is tartja: "Az vagy, amit zabálsz megeszel." (És itt van ez a kép, alátámasztandó, hogy milyen fontos elolvasni az összetevőket.) 

Pontozás: 

imdb: 7.9 

Szerintem: 5/5 (Azért egynél többször nem érdemes megnézni, mert nem szórakoztató.) 

Hírek: 

- Eric Schlosser újabb ételekről szóló dokumentumfilmben fog szerepelni, ennek címe Food Chain (Táplálkozási Lánc) lesz. 

Ma este szokás szerint egy Péntek 13-filmet nézek majd, ezúttal a széria elindítója, a legendás 1980-as Friday the 13th kerül sorra. A jövő héten elvileg több írás várható, mert lesznek érdekes mozgóképek a tévében, de még mindig valami mással foglalkozom elsősorban, így még egy darabig kevesebb filmet fogok nézni.

Szólj hozzá!

Címkék: dokumentum


2012.04.10. 17:44 Tévésámán

Minden végzet nehéz (Something's Gotta Give, 2003)

Mivel egy jó ideje nem írtam, most már aktivizálnom kellett magamat és pont kapóra jött ez a Jack Nicholson-film. 

Harry (J.N.) hatvanas évei elején járó tipikus hollywoodi agglegény, akinek rengeteg pénze és korát meghazudtoló vonzereje van, ezeket pedig 30 év alatti nők becserkészésére használja fel. A legújabb választottja Marin (Amanda Peet), akiveé egy romantikus hétvégét készülnek együtt tölteni a lány családjának hétvégi házában. Ám váratlanul beállít az anya, Erica (Diane Keaton) és nagynéni, Zoe (Frances McDormand); aztán pedig a kínos pillanatokat megkoronázandó Harry szívrohamot kap a barátnőjével való incselkedés közben. A férfit orvosa (Keanu Reeves) betegszabadságra küldi, ráadásul megtiltja neki, hogy messzire utazzon, így a többiek hazatérése után Erica és Harry egy házban rekednek néhány napra. A zárkózott írónő és a saját korosztályával sosem próbálkozó playboy pedig az összezártság alatt lassan megismerik/megkedvelik egymást - de vajon lehet-e köztük valami? És ha igen, mit fog ehhez szólni Marin és az Ericára pályázó doki?

Ha a főszereplő pár két jó színész, akkor a film már nem lehet rossz, itt pedig a kitűnő Nicholsonról és az általam mindig is kedvelt Keatonről van szó, akik együtt vicces duót alkotnak:) McDormand, Reeves és egy kis szerepben Jon Favreau már csak ráadások, ám Amanda Peetet sohasem szerettem. [Neki egyetlen dolog hozta meg a sikert: mindig a legfelkapottabb férfiszínészek mellé osztották be - pl. Jack Black. Itt valamivel jobb, mint máskor, de még így se volt szimpatikus.] Mindenki a lehető legjobban teljesít és az összebogozódó szerelmi szálak sok humoros meg drámai pillanatot szülnek, de sajnos vannak elég hosszú üresjáratok, az eleje pedig igencsak unalmas. Még annyit kell tudni, hogy az író-rendező és producer egy személyben Nancy Meyers volt (Mi kell a nőnek?, Örömapa 2).

Érdekességek: A film címe egy ötvenes évekbeli dalból származik. Erica és Harry figuráit speciálisan Keaton és Nicholson számára írta Meyers. A szerepeik a valóságban felcserélődnek: Nicholson az, aki elvált és Keaton nem házasodott meg soha. Ez a mozi tartalmazza Diane első teljesen meztelen jelenetét (igaz, alig látható belőle valami); Jack pedig felénekelte a La Vie en Rose-t betétdalként, ami egy kivágott jelenetben szerepel és a stáblista alatt is hallani (lehetne, ha leadnák). A mellékszereplők közt a piacos jelenetben ott van Lorraine Nicholson, Jack egyik lánya; a kezdetben felvonuló szép lányok egyike pedig feltehetőleg magyar származású, mert Kristine Szabonak hívják. Ráakadtam egy vicces névre: Marjie Gum (a francia eladónő), a hölgy vezetékneve Gumit vagy fogínyt jelent:) A Something's Gotta Give 60 millió dollárból készült és nagy meglepetésre teljes összbevétele 266 milliónál több volt! A kritikusok kedvelték, Diane Keatont Golden Globe és Satellite Awarddal jutalmazták alakításáért. 

Ez egy könnyed kis vígjáték, aminek legfőbb mondanivalója az, hogy a szerelem nem korhoz kötött, de talán könnyebb a saját korosztályunkban megtalálni az igazit, mint a sokkal fiatalabb vagy a sokkal idősebb nemzedék tagjai között. A főhős "nagy öregek" miatt érdemes igazán megnézni, de inkább ajánlanám a szintén Jack bácsi filmográfiáját erősítő Lesz ez még így se!-t, ami viccesebb, meghatóbb és izgalmasabb. 

Pontozás:

imdb: 6.7 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Frances McDormand szinkronizál a harmadik Madagaszkárban (ki látta a másodikat?). 

- Jon Favreau az egyik ember, aki pénzeli az Avengers-t; valamint J.J. Abrams producerkedése mellett rendezi a Revolution című tévére készülő sci-fit. (Előbbiről azóta írtam már.)

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2012.04.06. 19:27 Tévésámán

Az ember melegségre vágyik (1972-73)

Ahogy előző írásomban is említettem, 2012 az Örkény István-emlékév és ő a kedvenc íróm, ezért most örülök:) Az egyperceseit még középiskolás koromban kedveltem meg és emlékszem, ahogy magyar órán a tanárnő meg én jól szórakoztunk a sajátos humoron, ám a többiek nem tudták értékelni. Hiába, ezekhez sajnos ész kell, Örkény nem sztefáni mejer meg dzsé ké róling... Na, de a lényeg az, hogy az író műveiből többet is filmre vittek, így például a már olvasható Tótékat (Isten hozta, őrnagy úr!) és az emlékév kapcsán tegnap este sugárzott dokumentumfilmecskéhez hozzácsapott Az ember melegségre vágyikot. 

Négy történet elevenedik meg előttünk, négy Örkény-novella.

Az első a Meddig tart a háború?, ami tulajdonképpen mindössze egy telefonbeszélgetésből áll, ahol egy 27 éve az orosz fronton eltűnt katona édesanyja (Sulyok Mária) és "az író" (Benkő Gyula) párbeszédét hallhatjuk. Talán a reményvesztett anya új nyomra lelhet fia hollétét illetően...

A második Az utolsó vonat, amiben a frontra készülő fiatal hadnagy (Kozák András) beszélgetni kezd egy szép lánnyal (Piros Ildikó) a vasútállomáson, miközben mindenki az utolsó szerelvényt várja. A katona és a leány talán együtt megszökhetnének a háború rémségei elől...

Harmadszor a Jégárpa elevenedik meg előttünk, ebben egy gyári irodista (Őze Lajos) makacs szembetegségét egy idős, már visszavonult professzorral (Rajz János) szeretné kezeltetni az isten háta mögött. A férfi feltétlen tisztelettel közelít az öreghez és arra vágyik, hogy részesüljön a gyógyítás ama szentségéből, amit az édesapja évtizedekkel korábban élhetett át...

Utolsóként pedig a címadó történet következik, amelyben az élet dolgaival nem igazán törődő pszichiáter (Kállai Ferenc) egy idős kályhakészítő mester (Bilicsi Tivadar) "ajándéka" révén megtapasztal valami egészen új érzést: az otthon melegét. Szó szerint... 

Először részleteiben értékelem a filmet, aztán összesítek.

Az első novella érdekes választás volt, mert egyfelől megadja az alaphangot, másfelől viszont egyáltalán nem humoros és a telefonbeszélgetés-mivoltából fakadóan vizuális elemekben sem bővelkedik. Aligha valószínű, hogy én emellett döntöttem volna. A megvalósítás egyébként jó, a két idős színész játéka emlékezetessé teszi, bár Benkőnek csak a hangját halljuk. Ami nagyon érdekes volt, hogy egy angol nyelvű dallal indul, ami a főcímet átvezeti az első "felvonásba": a zene addig szól, amíg az asszony belép a telefonfülkébe a kávéházban és becsukja az ajtót. Szóval ez a részlet kevésbé kiemelkedő, de nem a megvalósítás, hanem az alap miatt, ami önmagában se túl érdekes, de ha az ember belegondol, akkor súlyos dolgok vannak benne... 

Az utolsó vonat életre keltése viszont tökéletes. Kozák András jóképű, fiatal, ereje teljében van és hihetően formálja meg a naivnak tűnő Ott hadnagyot, aki csak valami kellemes emléket szeretne magának, mielőtt talán a halálba indul. Képtelen rávenni magát, hogy megszegje a szabályokat, pedig megtehetné, ő is elszökhetne - különös elmorfondírozni rajta, hogy vajon miért nem teszi? Piros Ildikó nagyon szép, vonzó teremtés volt akkoriban, együtt megtestesítik a háború sújtotta fiatalságot, a plátói szerelem eszményét és van bennük valami tragikusan magyar. Bár itt is alig történik valami, mégis az egész olyan szép. A mellékalakok közt felbukkan egy ismert arc: Gera Zoltán (nem a focista), a csendőrparancsnokként. Az átvezetés az utolsó kép kimerevítve, ami aztán hirtelen eltűnik - nekem ez a szegmens a kedvencem

A harmadik "mesét" csak azok érthetik igazán, akik abban a korban éltek. Nekem nem igazán esett le az alap mondanivaló - persze arra rájöttem, hogy ifj. Poprádi részese akar lenni a családi legendának, ő is az istenített Löwenstein professzor kezétől akar meggyógyulni. Ám a dolog odáig fajul, hogy a férfi mindent át akar élni, amit anno a szülei átéltek: szeretné, ha a tanár úr ordítozna vele, szidná a cigarettázása miatt és így tovább. Az idős úr pedig egyszerű "paraszti" létét fokozatosan feladja a mániákus beteg miatt és lassacskán visszavedlik mindenható szemorvossá - saját házában, egy nyugdíjas ápolónő segítségével ismét gyógyítani kezd. Édesanyám azt mondta, hogy itt a lényeg az akkori orvosokkal szembeni túláradó tisztelet visszaidézése: a beteg és a mamája szemében a tanár úr minden szava szentírás, személye örök megbecsülést élvez; a doktor pedig érzékeli mindenhatóságát és ki is használja azt. Sajnos az egyetlen, igazán ismert arcot, Komlós "Lenke néni" Jucit nem ismertem fel, pedig ő volt Irénke, a főnöknő... (Megjegyzés: A novella egészen más, mint a filmváltozat.) 

A negyedik egy igen különös darab lett. Írott változatában Az ember melegségre vágyik (ismét pszichiáter édesanyám szavaival élve) tökéletesen adja vissza azt a folyamatot, aminek végén egy normális ember megtébolyul. Hiába viszont a remek Kállai Ferenc és a nagyszerű mellékszereplők (Bilicsi mellett Csányi János [az olimpiai bajnok] és Balázs Péter [az egyik beteg]), valahogy nekem ez mégse volt annyira meggyőző, mint az eredeti. Viszont meglepő látni, hogy mennyire hatalmas egy ilyen kályha, gyakorlatilag egy normál méretű szoba egyik falát elfoglalja. Csányi megjelenése mellett az egyetlen igazán jó mozzanat a barátnő kidobása, ami tényleg nagyszerű lett:D Ebbe a történetbe is zenés átvezetővel kerülünk (ha jól emlékszem) és A tanúhoz hasonlóan tele van narrátori feliratokkal. Az őrület érzékeltetésére a rendkívül mélyen játszott Örömóda, majd annak angol nyelvű változata szolgál, amik közül főleg a második egészen ijesztő hatást kelt.  

Szerintem a legjobb Az utolsó vonat, ott egyszerűen nincs mibe belekötnöm. Örök dolgokról szól (a háborúról, a szerelemről, a vágyakról, az álmokról, az életről, a halálról és így tovább), amik minden korban, bármilyen néző számára érthetőek, átélhetőek. A fiatal színészpár kitűnő és mindketten szépek is, egyszerűen jó nézni őket. A másik három pedig mind olyan, amihez bizonyos tapasztalat szükségeltetik, hogy az ember átérezhesse őket - vagy elmeorvosi előképzettséggel kell bírnia vagy elég idősnek kell lennie, hogy emlékezzen a korra, amiről szól. Az első két sztori fő vonulata értekezés a háború borzalmairól: mi más késztethetné egy szerető anyát, hogy 27 év után hazavárja a fiát? Mely másik időszakban lehet egy beszélgetéssel meg sétával együtt töltött negyed óra örökre szóló szép emlék? Ez a téma egyébként Örkény szinte minden művét áthatja. A másik két szegmens pedig lehet, hogy a társadalom orvosokról alkotott képét igyekszik megváltoztatni (vagy megerősíteni?). Az orvos mindentudó, mindenható, de aztán ő is könnyen válhat beteggé - talán itt azért van egy kis rejtett szocialista propaganda, bár lehet, hogy túlzás ezt állítani:) 

A filmet Esztergályos Károly rendezte, aki Esztergályos Cecília testvére. Az angol nyelvű számok a kezdésnél és a végén keretet alkotnak; mindegyik sztorinak saját kis stáblistája van, a befejezés után pedig jön egy egyesített stáblista. Összesítésben az egész nagyon furcsa, hullámzó elegyet alkot, amit viszont érdemes megnézni a szépirodalmi alapanyag meg a kor néhány legjobb színésze miatt. Nekem tetszett, de azt hiszem, Az utolsó vonat rövidfilmként önmagában megállná a helyét a másik három nélkül is. Nem csak Örkény írásait kedvelőknek ajánlom - nagy szégyen, hogy csak éjféli kezdéssel lehetett adni és hogy kép gyakorlatilag nincs is fent belőle a neten... 

Pontozás: 

port.hu: 9.7 (A 10-ből[!], imdbs pontszáma nincs.) (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

2016-os imdb pontszáma: 8.6

Szerintem: 4/5

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dráma szatíra


2012.04.05. 20:41 Tévésámán

A szállító 2. (Transporter 2, 2005)

Éppen sikerült hazaérnem, mire ez kezdődött. Az első rész tetszett, csak a befejezése nem igazán; ebből meg annyit tudtam, hogy van benne egy iszonyúan ostoba jelenet, amikor a címszereplő egy daru horgával szedi le a levegőben megpördülő kocsi aljáról a bombát. Ennek ellenére már a felvezető verekedés nagyon király lett, szóval egyértelművé vált, hogy Jason Statham szinte szuperhősi szinten tevékenykedő Szállítója ismét el fog szórakoztatni - és ez így is lett, jöjjön most pár szó a történetről: 

Frank Martin (J.S.) ezúttal Miamiban dolgozik egy nagyon gazdag fickónak (aki nem maffiózó), a feladat pedig mindössze a pénzeszsák (Matthew Modine) kisfiának fuvarozása. Hősünknek szimpatikus a srác, na meg az anyukája (Amber Valletta), ezért itt-ott apró szívességekkel teszi kellemesebbé a napjaikat. Az egész is csak egy szívességként indul: a fiúcskát el kell vinni a doktor bácsihoz, ám a rendelőt megszállják az orosz verőlegények, élükön a nyers erőszak és szexualitás női bőrbe bújva (Lola - Kate Nauta), és ezek a jóemberek be akarnak adni valami gyanúsat a gyerkőcnek, aztán pedig Franket felhasználva elrabolják őt. A rendőrség a gazfickók után indul, miközben a címszereplő szuper Audiján szintén a bűnözők nyomában jár. Lassan kiderül, hogy nem egy egyszerű emberrablásról van szó, de akkor mi a rosszfiúk szándéka? És vajon mi lesz a gyermek, a szülei, na meg Frank sorsa? 

Louis Leterrier rendező, Luc Besson producer és embereik ismét odatették magukat, sikerült egy remek, lövöldözéssel, verekedéssel, humorral és jó kocsikkal teletömött száguldós akciófilmet fabrikálniuk. A sztori egészen érdekes, mert ugye az emberrablás nem is emberrablás, a célpont nem is az, akire mi gondolunk és Franket megkörnyékezi a csinos anyuka - vajon kialakul köztük valami? Vicces mellékszálként odakeveredik az a Tarconi nyomozó (François Berléand), aki az előző epizódban még a Szállító elfogásán ügyködött, most meg segíti és egyfajta francia karikatúra-alakká alakul át. Szóval lehet röhögni, álmélkodni és azt találgatni, hogy vajon lehetséges-e egy-egy adott mutatvány végrehajtása a valóságban? Jason Statham újfent fapofával veri el a jónépet, pusztakezes harc mellett láthatjuk tűzoltótömlővel, vascsővel és még valami növényi terméssel is felszerelkezve "csatába menni". Amber Valletta szimpatikus volt, Kate Nauta annyira nem, de mindenképpen el kell ismernem, hogy látványelemnek nagyon hatásos. A főgonosz Alessandro Gassman elég béna, a mellékszereplők közt pedig az egyetlen ismertebb arc Jason Flemyng.

Néhány érdekesség: Eredetileg nem akarták folytatni a Le Transporteurt, ám a dvd-eladások száma meggyőzte a készítőket, hogy jönnie kell egy következő epizódnak. Az elkészült műben rengeteg bújtatott reklám látható, egy példa erre a Frank hűtőjében sorakozó Heineken-mennyiség; egy másik pedig az, hogy kizárólag Nokia mobilokat láthatunk, az összes szereplő ilyenekkel telefonálgat. Mozsárágyú kedvéért kiemelném, hogy az alulöltözött bérgyilkoshölgy fegyverei a valóságban is léteznek, mégpedig Glock-17-es félautomata pisztolyok, amiket átalakítottak (33 golyó fért a táraikba, hangtompítóval és lézeres célzófénnyel szerelték fel őket). Leterrier azt nyilatkozta, hogy "Frank az első meleg akciófilm-hős", ám ezt szinte semmi sem támasztja alá, csak az említett karakter kétértelmű "Mert én ilyen vagyok."-kijelentése - meg aztán, emlékezhetünk, hogy az előző epizódban hogy összejött a kis ázsiai lánnyal.

A PG-13-as besorolás érdekében a erőszakos jeleneteken utólag sokat finomítottak, csökkentették a vér mennyiségét, ám ezeket a részleteket meg lehet nézni módosítások nélkül a vágatlan blu-ray-verzióban, amiben "extraként" Nauta kisasszony még többet pucérkodik, és a számítógépes grafikára is pöppet ráerősítettek. Az említett hölgy egyébként modell és énekesnő, a filmben két dala hangzik el, például, amikor először jelenik meg, akkor a saját számára táncol:) Végül egy vicces név: Jay Amor (gondolom nem kell elmagyarázni, mit jelent), ő a főgonosz egyik verőlegénye volt. A szállító 2. 32 millió dollárból készült és valamivel több mint 85 milliót hozott be, ráadásul még a kritikusok is kedvelték! A sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy elkészült a harmadik folytatása - majd egyszer megírom, ha adják. (Azóta elkészült ez a cikk.) 

Nekem tetszett, még az égbekiáltó ökörségek ("Szarjunk a gravitációra!" - freddyD) ellenére is. Aki kedveli Statham urat meg az előző Le Transporteurt, annak szórakoztató másfél órát jelent majd! 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azért nem igazán érdemes egynél többször látni:)) 

Hírek: 

- Jason Statham ismét száguldozni fog a Halálos iram hatodik felvonásában, illetve a legnagyobb akciósztárokat erősíti majd a Feláldozhatók 2-ben. 

- Matthew Modine benne lesz A Sötét Lovag: Felemelkedésben. 

- François Berléand a készülő A szállító tv-sorozatban megint Tarconi nyomozó bőrébe bújik. 

Most örvendek, mert Örkény-emlékév van, és Örkény István a kedvenc íróm, így mától az ő művein alapuló filmek és dokumentum-mozik fognak sorjázni a közszolgálatin. Éjjel vetítik majd a már lassan 40 éve készült Az ember melegségre vágyik című tévéfilmet, ami a 100 éve született író három novellájának története egyben - ez a várható írások között az első.

Szólj hozzá!

Címkék: akció


2012.04.04. 15:29 Tévésámán

A Titánok Haragja (Wrath of the Titans, 2012)

Tegnap jött egy telefon a barátaimtól, hogy nincs-e kedvem megnézni ezt este? Azt válaszoltam: miért ne - az első rész nagyon tetszett, hátha ez is van olyan jó. Aztán, mikor odaértünk a moziba, kiderült, hogy megtarthatjuk a 3d-s szemüvegeket, ami tök poén és innentől kezdve nem kell szemüveg-kölcsönzési díjat fizetni, hanem mindenki viheti magával a sajátját. (Sajnos időközben rájöttem, hogy ez csak a mozis térhatáshoz jó...) Mielőtt rátérnék a véleményemre, néhány mondatban összefoglalom a történetet: 

Jó pár év eltelt már a Titánok Harca óta, Perszeusz (Sam Worthington) egyszerű halászként él és felesége elvesztése óta egyedül neveli fiát. Egy napon aztán Zeusz (Liam Neeson) eljön hozzá és a segítségét kéri. Az istenek kezdik elveszíteni a hatalmukat, mert az emberek már nem imádkoznak hozzájuk, ez pedig borzalmas következményekkel járhat. Ha ugyanis a halhatatlanokból halandók válnak, minden művük megsemmisül, így az Alvilági börtön, a Tartarosz is, ahová szörnyű démonokat és minden isten atyját, Kronósz titánt zárták be az idők végezetéig. Ha ezek a lények elszabadulnak, az ismert világnak vége lesz, így Perszeusznak össze kell fognia Poszeidón félisteni fiával, Agenorral (Toby Kebbell) és Androméda királynővel (Rosamund Pike), hogy együtt bejussanak a pokolba, megmentsék a csapdába esett isteneket és megakadályozzák Kronósz szabadulását. De vajon sikerrel járnak-e? És ha nem, meg tudja-e valaki állítani a Földre rátörő borzalmat? 

Két bajom van az egész filmmel: sajnos szinte ugyanaz, mint az előző, csak a király felvezetés és csapat-összeállítósdi nélkül; meg túlságosan gyors. A második percben jön Zeusz, az ötödiktől kezdve pedig máris nagy balhé van. Persze nincs min csodálkozni, ez egy látványmozinak szánt látványmozi, így a történet csak egy váz, amire az akciót fel lehet pakolni. Nekem hiányzott az előzményben felbukkanó Szulejmán sejkhez hasonló természetfeletti társ, a misztikus fegyverek pedig mégse annyira misztikusak, mert gyakorlatilag kézről-kézre járnak és bárki tudja használni őket. A történethez csak annyit fűznék hozzá, hogy Dávid barátommal a vetítés alatt azt figyeltük, hogy az adott mozzanatot/szöveget/eseményt honnan "vették kölcsön". Többek közt nyilvánvalóan érezhető a Star Wars, a King Kong és A Gyűrűk Ura hatása, de bennem felmerült a végső csatában a Transfomers-képregény is, Kronósz és a gonosz robot-isten, Unikron ugyanis szinte teljesen azonos módon pusztítható el/pusztul el végül. Azért jár a pluszpont a szörnyek beszédéért, ami baromi jó, sokkal élőbbé teszi őket, és egyikük sem szólal meg a hősök nyelvén, vagyis nem "ereszkednek le" hozzájuk.  

Az első epizódból megismert karaterek közül Zeusz és Perszeusz mellett visszatér Hádész (Ralph Fiennes) is, Androméda és Árész (Édgar Ramírez) pedig szintén benne voltak a Clash of the Titans-ben, de akkor más játszotta őket. Új szereplő Agenor, aki a vicces kísérő, Balázs barátom szerint erőteljes Jack Sparrow-utánzat - van benne valami, nekem csak egyszerű klisészereplő volt, de szimpatikusabb, mint ahogy az a hasonló alakokkal lenni szokott. Nekem Rosamund Pike mint nő, nem tetszik, a karaktere amolyan kötelező "kellék" – az egész sztorit a mellékszereplők dobják fel. Neeson és Fiennes megint uralják a vásznat, bár most inkább esendő "emberi istenek", mint mindenható erők. Bill Nighy apró, bolondos alakítása Héphaisztoszként nagyon tetszett, igaz, volt benne egy pici Davy Jones, de az külön vicces:) Ramírez Árésza pedig az egyetlen isten, akiről minden pillanatban el lehet hinni, hogy emberfeletti lény, szerintem remek volt. Nekem ismerős arc még Sinéad Cusack (Clea), aki a Cracks-ben volt az iskola igazgatónője.  

A mitologikus bestiák sorát az előző epizódban megkezdett módon folytatják, ezúttal a kissé eltúlzott kimérák, a csúcs küklopszok, a kicsit logikátlanul felbukkanó, rém ronda minotaurusz, és Kronósz csatlósai, a makhai kerülnek sorra. Maga a titán nem túl ötletes, ahogy a képen látható, elég egyszerű a koncepciója - az őt megelőző Kraken sokkal jobb volt. A háromdé egyébként odabasz, egy alkalommal önkéntelenül elhajoltam valami szikla elől, ami a nézőtér felé "repült", szóval ez nagy mértékben javítja az élvezeti faktort. A helyszínek szépek, bár nem valami változatosak, mindössze Héphaisztosz szigete hoz némi színt a mindent beborító homoksivatag képei közé.  

Érdekességek: Ió azért halott, mert Gemma Arterton nem ért rá - egyébként elég vicces, hogy a sírfelirata angolul van. Agenor létező mitológiai figura, eredetileg föníciai királyként élt, mégse tartották félistennek, egyes források szerint az ő lánya Europé, akiről kontinensünk a nevét kapta. A Titánok Haragjának rendezője Jonathan Liebesman volt, a producerek közt pedig megtalálhatjuk az első rész direktorát, Louis Leterrier-t. A Wrath of the Titans 150 millió dollárból készült, eddig 112 milliót hozott be, a kritikusok viszont utálják. 

Pedig nincs igazuk, ez a mozi sokkal szórakoztatóbb volt, mint az egekig magasztalt Hunger Games, bár nem éri el a Titánok Harca színvonalát. Folytatásként viszont megállja a helyét (a haveri körből is pozitívabb reakciót váltott ki, mint Az éhezők viadala). Akinek az első rész tetszett, az ne hagyja ki ezt se és ajánlom még a 3d szerelmeseinek (már ha vannak ilyenek:))!  

Pontozás: 

imdb: 5.8 (Az előző 5.8-at kapott.) (2016-ra ez is 5.8 lett, ezzel 0.5-öt csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Az eleje annyira gyors, az nagyon sokat ront rajta.) 

Hírek: 

- 2014-es bemutatási dátummal már beígérték A Titánok Harca 3-at. Az itteni lezárás után el se tudom képzelni, hogy lehet még ezt továbbvinni... (Ebből semmi se lett.)

- Jonathan Liebesman rendezi a Michael Bay nevével fémjelzett Ninja Turtles-t, ami az ismert szuperhős-négyes, a Tini Nindzsa Teknőcök kalandjainak újraértelmezése. Ebből a moziból még gyakorlatilag semmi nincsen meg, de a neten már támadják, mondván "de rossz lesz". Sajnos, ha a Transformers-ekkel véghezvitt "újításra" gondolok, akkor megértem a rajongók aggodalmát. A képregény-figurákat és szuperhősöket nem kell realizálni, ez a legtöbb esetben rosszul sül el... (Ez a szenny meg már a második részénél tart.)

- Louis Leterrier pénzeli a Now You See Me-t, akit érdekel, mi ez, keressen rá a keresőben, mert már annyiszor leírtam, hogy elment a kedvem tőle. (2016-ra ez is kétrészessé bővült.)

- Sam Worthington szereplése az Avatar 2-ben már nem biztos, de egyelőre úgy tűnik, visszatér Jake Sully-ként. (2018-ig nem valósult meg.)

- Liam Neeson megint életre kelti Ra's Al Ghult A Sötét Lovag: Felemelkedésben és ismét valakinek a megmentésére siet a Taken 2-ben. 

- Bill Nighy három érdekes moziban is felbukkan hamarosan: Total Recall (sci-fi), Jack the Giant Killer (fantasy) és I, Frankenstein (horror). (Az utóbbi kettő megbukott.) 

Jelenleg valami máson dolgozom, így nem igazán nézek filmeket. Ha legközelebb megtekintek valamit, amit én választok ki, az valószínűleg az Elveszett gyerekek városa lesz, de ez korántsem biztos. Ja és még valami: Hétfőn elindult a Trónok Harca második évadja, de eddig nem volt valami nagy eresztés, az első rész elég lapos...

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy


2012.03.29. 19:19 Tévésámán

Megszólít az éjszaka (The Mothman Prophecies, 2002)

Hétfőn az egyik turkálóban, ahová járok, ráleltem erre a filmre 100 Ft-ért, eredeti külföldi dvdn és mivel még extrák is vannak rajta, ezért gondoltam, megveszem. Már úgyis régen meg akartam nézni újra és a korong hibás, 100 Ft akkor sem a világ, szóval veszteni nem veszthettem vele. Nagy örömömre szolgált, hogy a lemez hibátlan és bár régi, de lejátszható, így tegnap este megtekintettem ezt a művet. Lássuk, mi van benne: 

John Klein (Richard Gere) újságíró és felesége, Mary (Debra Messing) boldog házaspárt alkotnak. Vesznek maguknak egy szép, nagy házat és éppen onnan tartanak, amikor az asszony hirtelen elveszti az uralmát a kocsi felett és bár sikerül megállniuk, Mary beveri a fejét az oldalsó szélvédőbe, majd eszméletét veszti. A pánikba esett férfi beviteti szerelmét a kórházba, ahol kiderül, hogy feleségének egy nagyon ritka agyi tumora van. Néhány hónap múlva Mary meghal, ám hátrahagy egy különös naplót, amiben egy furcsa lény rajzai ismétlődnek újra és újra... Két évvel később John az éjszaka közepén autójával lerobban az országúton és bekopogtat a legközelebbi házba, ahol viszont rögtön fegyvert fognak rá - a megmagyarázhatatlan dolgok azonban csak most kezdődnek, mert kiderül, hogy hősünk megtett egy hat órás utat másfél óra alatt, úgy, hogy nem is emlékszik rá; a hely, ahová eljutott, Point Pleasant városkája pedig az utóbbi időkben félelmetes, misztikus eseményeknek ad otthont. De a legijesztőbb tény az, hogy kiderül: minden szál ahhoz a lényhez vezethető, akit Mary két évvel korábban látott a halála előtt. Vajon mi ez az entitás, amit a helyiek Molyembernek neveznek, és mit akarhat? 

A történetet a valóság ihlette, 1966 és '67 között ugyanis valóban többen látták ezt a teremtményt ebben a nyugat-virginiai kisvárosban, ahol aztán történt egy jó nagy katasztrófa, amit a film megörökít. Az egész sztori a '70-es években nagyobb hírverést kapott, amikor az ufológiával és megmagyarázhatatlan eseményekkel foglalkozó John A. Keel 1975-ös könyvében (The Mothman Prophecies) ezt a jelenséget is felelevenítette. Nézzük először a valóságot, avagy a Molyember "igaz történetét:

SZPOJLER VESZÉLY! 

1966. november 15-én Roger és Linda Scarberry, valamint egy hozzájuk hasonló másik fiatal pár, Steve és Mary Mallette jelentették a rendőrségnek az esetet, miszerint a fényszóróik előtt feltűnt egy legalább két méter magas, fehér lény, vörösen világító szemmel és kb. öt méteres szárnyakkal, ami később követte is őket. Az ifjak bejelentését követően több hasonló esetről számoltak be a helyiek. Az észlelések azután szűntek meg, hogy a Point Pleasantben található Ezüst-híd összedőlt, 46 emberéletet követelve; emiatt a teremtményt összefüggésbe hozták a katasztrófával. (A filmben 36 ember hal meg, ez téves adat, a végefőcímben pedig azt állítják, hogy máig nem tudni, mitől dőlt össze a híd, de egy vizsgálat azóta kiderítette, hogy az egyik tartólánc valamelyik láncszeme pattant el és emiatt az építmény már képtelenné vált megtartani a saját súlyát.) 

A természettudósok azzal próbálták magyarázni a Molyembert, hogy egy nagy kócsag vagy daru lehetett; az ufológusok, kripto-zoológusok és a paranormális témákkal foglalkozó írók pedig földönkívülinek, esetleg egy eddig ismeretlen állatnak tartják. Keel azt írja, a point pleasanti lakosoknak víziói támadtak a jövőről, akadt, aki előre látta a közelgő tragédiát. Mások repülő csészealjakat, feketébe öltözött férfiakat (MIB) és egyéb bizarr jelenségeket észleltek. A könyv kritikusai kimutatták, hogy az író sokszor elferdítette a tényeket, és túlságosan hiszékeny volt a "szemtanúk" állításaival kapcsolatban. Jan Harold Brunvand néprajzkutató megállapította, hogy a Mothmanhez kapcsolódó több mint 100 észlelés legnagyobb része szenzációhajhász, egyértelmű forrás nélküli beszámoló. Olyan elemeket is talált ezekben, amik egybevágnak sokkal régebbi népi hiedelmekkel, ez arra utal, hogy valami valóságos dolog indította el a riadalmat, ami aztán beépült a folklórba. Így például sokszor azt állították az emberek, hogy a Molyember megtámadja az út széli autókat, amikben szerelmespárok akarnak egymáséi lenni - szóval van benne egy kis tanító jelleg, ő egyfajta helyi Zsákos Ember, aki elkap, ha rosszalkodsz. A városka viszont büszke mitikus entitására, 2002 óta minden szeptember végén megrendezik a Molyember Fesztivált, 2003-ban szobrot emeltek neki (lásd a képet), 2005-ben pedig megnyitották a Molyember Múzeum és Kutatóközpontot.  

SZPOJLER VÉGE, vissza a filmhez: 

A történettel egyetlen apró baj van: mindent az ember szájába rágnak. Kb. a közepéig nagyon izgalmas, félelmetes hangulat uralja a képernyőt, ám aztán ez szép lassan elszivárog, míg végül egy magányos férfi szomorú életére redukálódik, amit aztán az a bizonyos katasztrófa követ. Magyarul a természetfeletti vonal egy idő után lényegtelenné válik, sőt, szinte háttérelem lesz belőle. A látvány- és hangeffektek elsőre elég sokkolóak lehetnek, de én már legalább négyszer láttam a filmet, így a hatásuk elmaradt. A szép színvilág viszont nagyon jól mutat, főleg a kék és a vörös színek dominálnak. Richard Gere fura egy horror főhőseként és valahogy alulteljesít. Laura Linney (Connie) játéka viszont tetszett, meg Will Pattoné (Gordon) és Alan Bates-é (Leek) is. Debra Messingnek csak annyi a szerepe, hogy szép legyen. A rendező Mark Pellington a csapos a bárban és ő Indred Cold hangja; a testét Bill Laing játszotta.  

Érdekességek: Leek a téma szakértője a moziban; neve visszafelé olvasva a The Mothman Prophecies könyv szerzőjének nevét adja ki. A lény arcát hat alkalommal láthatjuk a játékidő alatt. Pellington majdnem minden telefonbeszélgetés alá odakeverte a hangját, ezzel azt az érzést keltve, hogy John sosem tudhatja, éppen nem Indred Colddal beszél-e éppen, aki valaki más hangján szólal meg. Vagy úgy is értelmezhető, hogy az összes többi szereplő és maga az eseménysor John fejében él/játszódik le. A végestáblista alatt hallható a Molyember hangja, de nem lehet kivenni, mit mond, és egy telefon is csörög. A Megszólít az éjszaka 42 millió dollárból készült, több mint 54 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott.

A dvdről: Ez egy külföldi kiadás, a magyar verziót (ha van ilyen) nem ismerem, így összehasonlítani sem tudom őket. Elég réginek látszik, nincs rajta semmilyen reklám, az elején csak egy copyright-figyelmeztetést és a stúdió logóját kell megvárnunk. A menü egy vörös hátterű állókép, amit félelmetes zene fest alá. A film szép képminőségű, a hangja megfelelő, de mindössze csak angol felirat van hozzá (igaz, hogy ha jól láttam, kétféle). A lényeg, mint mindig, most is az extrákon van. Kapunk egy nagyon király teasert, egy kissé túl hosszú trailert és három nagyobb lélegzetű filmecskét. A Featurette és a First Look Special majdnem ugyanaz, csupán az utóbbi hosszabb. Ezek részletes bemutatói a mozinak, megszólalnak bennük a szereplők, a rendező, a producer, értelmezik számunkra a mondanivalót, beszélnek a figurákról, a háttértörténetről, stb.

A First Look Specialben megnézhetjük a Silver Bridge jeleneteihez felhasznált modelleket, bepillantást nyerhetünk a speciális effekt-szekvenciák forgatásába és például megtudhatjuk, hogy a két híd-makett miből meg hogyan készült. Az Interjúk menüpont alatt Laura Linney, Richard Gere, Will Patton és Mark Pellington beszélnek. Linney és Gere kapta a legtöbb időt, az ő beszédüket két különböző interjúból vágták össze, Patton pedig alig pár percben mondja el a véleményét. Innen azt említeném meg, amit érdemes tudni, hogy a motelszobás részleteket, amikben John egyedül van, az ő belső terének szánták és akkor vették fel őket, amikor a film többi része már készen állt. A főhős és a rendező együtt találták ki, hogy John hogyan reagál az adott helyzetekre, amikre ezek a részletek reflektálnak, az itt történő események nagy százalékát  és a szöveget is a helyszínen improvizálták. Külön poén, hogy Gere elfelejti Patton nevét és a riporternek kell őt kisegítenie:D Az eddig megismert extrák egyetlen hátránya az, hogy nem lehet beléjük tekerni, így például a Featurette-et, amit már láttunk a First Look Specialben, kénytelenek vagyunk újból végignézni, hacsak nem indítjuk újra a lemezt... 

Search for The Mothman

Ez a legfőbb extra a lemezen, egy 45 perces dokumentumfilm, amit a Screen Gems készített a The Mothman Prophecies népszerűsítésére. Ebben a műben utánajárhatunk az általam már fentebb leírtaknak, vagyis, hogy mi is történt 1966 és '67 között, abban a 13 hónapban Point Pleasantben. Megszólalnak kutatók, szemtanúk, maga John Keel és rengeteg érdekes részletre derítenek fényt nekünk. Például, hogy a Molyember inkább madárszerű alak volt, így egybevág a már az ókor óta felbukkanó madáremberekkel és hatalmas, szárnyas teremtményekkel (pl. a Viharmadárral, Garudával és a valamennyire a szintén amerikai Owlmannel). Megtudhatjuk, hogy Point Pleasant a háború alatt egy földalatti lőszer-gyártó/tároló komplexumnak adott otthont és az innen származó káros vegyi anyagok a mai napig éreztetik pusztító hatásukat a környező természeten. A különös, vörös szemű teremtény mellett előtérbe kerülnek a környéken ezidőtájt történt ufo-észlelések, amiknek Keel is részese volt; a szemtanúkat megfenyegető feketeruhás emberek; meg górcső alá kerül a katasztrófa elő- és utóélete is.

Elmesélik nekünk, hogy a farmerek állatai közül pár eltűnt, sokat pedig megcsonkítottak és kiszívták a vérüket - a Molyembert úgy tűnik, vonzotta a vér, mert a mozgó véradó-állomást is megtámadta, sőt, állítólag női áldozatai közül soknak éppen akkor volt a ciklusa, mikor a kreatúra célba vette őket. Az üggyel foglalkozó újságírónő, a Keelt is segítő Mary Hyre nem sokkal a hisztéria kirobbanása után meghalt, mindössze 54 évesen - állítólag előre látta a tragédiát és a filmben Connie által álmodott ajándékcsomagos álom is tőle ered. A katasztrófa megtörténtére többféle magyarázatot adtak az illetékesek, de ezek közül pár sántít; Mothman létrejöttét pedig a vegyi szennyeződés miatti mutációnak tudták be, de az égen táncoló különös fényeket ez nem magyarázza. Nekem tetszett ez a filmecske, de valahogy korántsem annyira meggyőző, mint amilyennek szánták. 

Összesítésben ez a lemez nagyszerű, elég extra van rajta, a film jó minőségű, 100 Ft-ot pedig nagyon is megért! Ha a magyar kiadás legalább ennyire jó, akkor ajánlom, hogy akinek tetszett a Megszólít az éjszaka, az szerezze be! Érdekességként még megemlíteném, hogy létezik egy kétlemezes Speciális Kiadás, amin biztosan sokkal több extra van. 

Visszatérve a filmhez: Nem a legjobb horror, amit eddig láttam, thrillernek tűrhető, de úgy a közepétől/háromnegyedétől kiveszik belőle a félelmetes hangulat. Azért egy nézést megér, engem pedig valószínűleg azért nem nyűgözött le, mert már sokadszorra láttam. Richard Gere-rajongóknak persze kötelező darab:) 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

2016-os kis hozzátoldás: Aki tud angolul, annak itt egy izgalmas videó, amelyben egy amatőr youtube-tudós angol nyelven leleplezi a Molyember-mítoszt. Ez a filmecske 2 részes, csak az elsőt linkelem be, de utána úgyis jön a második ajánlásként:

Szólj hozzá!

Címkék: horror thriller dráma


2012.03.27. 20:35 Tévésámán

A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeiről

A filmről szóló írásom ITT olvasható. 

Ahogy bejelentettem, készítettem egy második cikket, ami kizárólag a Mulholland Drive értelmezési lehetőségeit taglalja. Ugyanis egy bejegyzésbe ennyi mindent képtelenség belesűríteni, az első sokkal gyorsabban készen lett a fölösleges információk nélkül, aki pedig nem látta még, annak pont jó az úgy, ahogy van. Ez itt pedig azoknak szól, akik már látták és gondolkodtak rajta, vajon mi mit jelenthetett benne. Ki kell kötnöm, ez nem a hivatalos magyarázat, merthogy olyan nincs, a legnagyobb részét pedig a wikipediaról szereztem, de azért hozzátettem a saját gondolataimat is. Vágjunk bele! 

A filmet három részre lehetne felbontani: az első a látomások sora, ami egészen a limuzin megjelenéséig tart; a második az álomvilág, ami a kék doboz kinyitásával ér véget; a harmadik pedig minden, ami onnantól jön. Meg mondjuk az utolsó néhány rémálomszerű jelenetet Diane öngyilkosságától kezdve kinevezhetjük epilógusnak. Akkor menjünk sorban! 

Gyakorlatilag fel se fogtam a legelejét, így amiket ott lehet látni, elsikkadtak számomra. Hogy miért fontosak akkor mégis? Nos, bár tény, hogy David Lynch nem magyarázta el, hogy mi mit jelent és hogy miért történnek a dolgok, de a dvd-kiadáshoz összeütött egy kis házi feladatot a rajongóknak, a "David Lynch 10 ötlete ennek a thrillernek a megfejtéséhez"-t és ebben az első nyom így hangzik: Figyelj nagyon az elején, legalább két dolog kiderül a stáblista előtt! Sikerült találnom egy weboldalt, ahol az író segít nekünk megfejteni a rendező fejtörőit, ez pedig a http://www.awardspeculation.com/mulhollanddrive.html. A szerző szerint az első nyom a táncosok jelenléte és hogy kivehető, amint Betty/Diane fején egy tiara van, a későbbiekben pedig maga a karakter mondja meg, hogy egy táncverseny győzteseként került Hollywoodba. A második dolog, amit láthatunk, az egy nő, amint egy ágyon vonaglik (másutt azt írják, az ágyra zuhan), ez pedig maga a hősnő, aki éppen fejbe lőtte magát. Magyarul Lynch már itt elárulja nekünk a maga körmönfont módján, hogy az innentől következő események korántsem valóságosak! Viszont, hogy a táncversenyes miért lényeges, azt nem tudom, hiszen Betty/Diane úgyis elárulja ezt az információt... 

Kezdődik a második rész, ami a valóságnak látszó álomvilág. Itt kezdetben három szálon futnak az események: van az amnéziás barna hajú nő, a városba érkezett vigyori szőke, és a rendező. A rendező szála a legérdekesebb, mert itt jelenik meg az a maffiaszerű szervezet, ami beleszól a filmkészítésbe - ez Lynch nyilvánvaló kritikája a filmipar felé. Itt vannak poénok, rémisztő figurák és az egész annyira hihető, hiszen egy csomószor elgondolkoztam például én is, hogy mi alapján lett X ember Y film hőse? Mostanság például így vagyok Rooney Marával, aki tetszett az új Rémálom az Elm utcábanban, de nem igazán értem, hogyan lett hirtelen világsztár belőle egy olyan szerep miatt, amit előtte Noomi Rapace kibaszott jól és háromszor egymás után eljátszott. Utóbbi hölgy ezért semmiféle világraszóló elismerésben nem részesült... Na, de visszatérve a témához, Adam mozijáról alig tudunk meg valamit: a címe elvileg The Sylvia North Story, de hogy ki ez a hölgy vagy hogy az egész miről szól, az homályban marad. Amennyit látunk, az alapján akár egy ötvenes évekbeli mozisztárról is szólhat; Lynch újabb kérdése pedig az, hogy Tudjuk-e a címet? Elhangzik-e újra? Erre a válasz kissé zavaros. Egyszer nyilván elhangzik a cím, különben az awardspeculation.comos kolléga honnan tudná, de hogy később említik-e megint, arról fogalmam sincs. Ő még annyit tesz hozzá, hogy a Sylvia, és Diane vezetékneve, a Selwyn nagyon hasonló, ezt mindenki a maga szájíze szerint értelmezheti. Szerintem ez arra enged következtetni, hogy a film Diane tragédiája, amit Betty szemén keresztül látunk.  

A sötét hajú nő - Rita/Camilla - maga a tökéletes rejtély. Ő sem ismeri a saját személyazonosságát. A baleset indításakor pisztollyal kényszerítik, hogy szálljon ki a kocsiból, ez pedig talán arra utal, hogy az a bizonyos belső kör juttathatta fel őt a mozicsillagok közé és most meg akarnak szabadulni tőle. De lehet bármi más is, hiszen nem egyértelmű, hogy Rita színésznő-e, még akkor se, ha Camilla tényleg az. Ehhez az eseményhez tartozó nyom: Egy baleset borzasztó dolog... figyeld meg, hol történik! Ez egyértelmű, a Mulholland Drive-on, ami egy hosszú, szeles és kanyargós hegyi út. A metaforikus értelmezés szerint ez a hírnévhez vezető út, ami szintén hosszú, kanyargós, sötét és minden sarkon veszélyt rejt. Naomi Watts szerint Rita Betty/Diane fantáziaképe Camilláról, vagyis olyan, amilyennek a valódi szeretőjét látni akarja.  

Todd McGowan, aki könyvet írt Lynch mozijairól, azt állítja, hogy a film első fele nem Diane hanem Rita fantáziája. Rita vizionálja Betty-t, hogy így próbálja meg túltenni magát a személyisége elvesztésén. Ezt az érdekes teóriát támasztja alá az, hogy a kék doboz kinyitása előtt Betty eltűnik és Rita nyitja ki a dobozt egy szőke parókában, ami Betty-re emlékeztető külsővel ruházza fel. A filmtörténész Steven Dillon szerint Diane az egykori szobatársából hozza létre Ritát - ez az a nő, aki a 12-es apartmanban lakik. Miután az említett ileltő átmegy Diane-hez, hogy elvigye a cuccait, a köztük lévő feszültség az ajtó becsapódása után eltűnik és megjelenik a szerelemre éhes sötét hajú nő a semmiből. Vagyis talán az egykori szobatárs volt a valós szerető? Vagy az ő személyiségének jegyeit helyezi el Camilla testébe Diane és így hozza létre Ritát? Talán mindkettő igaz, talán egyik sem...

Ugyanakkor érdemes megfontolni azt a lehetőséget, hogy Betty és Rita egy személy, vagy eggyé válnak. Ez akár igaznak is tekinthető, hiszen Rita valahonnan ismeri Diane Selwynt, aki ugyebár a valódi Betty; de az álomvilágbeli szőke előtt ismeretlen a saját valós személyisége, tehát lehetséges, hogy Diane valójában önmagát Ritaként képzeli el! Miután megtalálják az oszló holttestet, a menekülő nők képe szétesik, aztán újból összeáll. A szőke parókákat viselve a két hölgy rendkívül hasonlóvá válik egymáshoz, ám aztán a sötét hajú leveszi a műhajat, mikor szeretkeznek és néhány elemző szerint ekkor válnak ténylegesen eggyé, merthogy innentől Rita lesz a domináns személyiség. Ezek után jön a félelmetes Silencio Klubos szekvencia, ahol Betty megtalálja a kék dobozt, ami a táskájába került. Az ekkor hallható szép, de mégis rendkívül ijesztő Llorando című dal a két nő szerelmének tragikus zenei megtestesülése, amit a szőke parókát viselő Rita és Betty könnyek között, megbabonázva hallgat. Aztán a nagynéni lakásán Betty eltűnik és a doboz kinyitásával a dal mondanivalója a kapcsolat megsemmisüléséről valósággá válik. Egy értelmező szerint a teljes Klub-jelenetsor és a zene maga a főhősnők személyiségének porrá omlását mutatja be. Itt nincsen beszéd, csak a képek és a muzsika mesélnek. Lynch idevágó kérdése: Mire lehet ráérezni, rádöbbenni a Silencio Klubban? Nos, ahogy az ördögi külsejű bemondó többször is emlékeztet minket: halljuk a zenét, de nincs zenekar; később pedig halljuk az éneket, de eltűnik az énekes - vagyis minden csak illúzió, semmi sem valóságos. A válasz tehát: minden, amit itt és idáig láttunk, az hamis; a képzelgés pedig véget ér, amint a kék kulcs felnyitja a kék dobozt. 

Közjáték: A Winkie's kajálda és a mögötte lakozó szörny. Valahogy nem értettem meg, kicsoda a férfi, aki fél a szörnytől, a másik viszont olyan, mint egy rendőrnyomozó. Tök poén, hogy sokkal később, már a valóságban Diane és a bérgyilkos találkozásakor a félős pasas éppen azon a helyen áll, ahol az álmában a "nyomozó"; és a fekete bőrű kreatúra is visszatér még egyszer, kezében a kék dobozzal, amiből aztán kiereszti a rémes lidércnyomásokká váló nyugdíjas párt, akikkel Betty együtt utazott a repülőn. Ha Diane az, aki a rémálmot látta/látja, akkor érthető, hogy ahogy majd a buliban, itt megint egy ismeretlen arcot ruház fel egy személyiséggel: a kasszánál álló férfira vetíti ki saját félelmét, aminek megtestesülése maga a szörny. Viszont ekkor felmerül a kérdés, hogy kicsoda a "nyomozó" és honnan/hogyan kerül oda? Hol láthatta Diane ezt a pasast? Hogy a szörny tényleg létezik-e, az nem biztos, de felfogható úgy, mint a rémes valóság humanoid alakban. Hiszen amikor a doboz először kinyílik, akkor Betty és Rita megszűnnek létezni, csak a hideg, számító Camilla, meg a meghasadt szívű, az őrülettel hadakozó Diane maradnak. Vagyis ez a valóság - elvileg. A doboz másodszor kiereszti a lidércnyomásokat, akik Diane bűntudatát jelképezik, szóval leszögezhetjük, hogy ahányszor a doboz kinyílik, a valódi hősnőnek szembe kell néznie a realitással; a rém pedig az illúziók (a Winkie's) mögött rejlő valóság, amivel finoman szólva kellemetlen szembenézni. Van egy idevágó nyomunk a direktortól: Figyeld meg az eseményeket, amik a Winkie's mögött tanyázó emberhez kötődnek! Az awardspeculation.com magyarázata szerint az ideges férfi felfedezi, hogy a rémálma valóság, a szörny tényleg létezik és ezzel párhuzamosan Diane képzelt világa ugyanúgy horrorisztikus események színhelyévé válik, mielőtt összeomlik. Az újból felbukkanó "démon" kiengedi a dobozból az idős párt, akik az ártatlanságot jelképezik és megtámadják a nőt, aki szörnyű tettet hajtott végre (felbérelte a bérgyilkost, hogy megölesse Camillát). Diane/Betty elvesztette az ártatlanságát, amit a sötét bőrű lény által jelképezett gonosz álom pusztított el.  

Újabb közjáték: A rendező szálában van két részlet, amikor az említett három főhős közül egy sincs jelen, ezekben a belső körös emberek a főszereplők. Először láthatjuk, amint a Castigliani-testvérekkel tárgyaló két fickó közül az idősebb a főnök elé járul. Míg a hollywoodiakkal való tárgyaláson erőt és legyőzhetetlenséget sugárzott magából, addig itt meghunyászkodva, már-már rettegve jelenik meg a megközelíthetetlen Mr. Roque előtt. Vagyis a hatalmas úr is csak ember, sőt, áldozat; és ha Adam teljes szálát Diane vizionálja, akkor ez bizonyítéka a nő azon meggyőződésének, hogy Camilla azért kapta meg a szerepet, mert mások döntöttek így. Ezt a folyamatot pedig lehetetlenség megállítani. A második apró mellék-jelenetben egy igazi hústorony verőlegény látogatja meg a rendező házát és őt keresi, de épp nincs otthon. Ez a hatalmas ember pedig jelképesen és ténylegesen is bosszút áll Adam hűtlen feleségén meg annak szeretőjén, a medencetisztítón. Ez egy humoros kis szekvencia és bizonyítja, hogy Diane alapvetően hisz abban, hogy ahogy ő, Adam szintén a körülmények összjátékának szerencsétlen prédája - alapvetően tehát kedveli a szemüveges fickót és szeretné azt hinni, hogy nem ő hozta meg azt a végzetes döntést... Az eszpresszós férfi egyébként ott van az eljegyzési partin, ezt pedig kétféleképpen lehet értelmezni: a maffia és a hozzá tartozó emberek csak a képzelet szüleményei, vagy ha tényleg léteznek, akkor beszivárogtak a ceremóniára. 

Harmadik mellékjelenet: A kétbalkezes bérgyilkos. Ismét valami, ami csak úgy lóg a levegőben, de nagyon vicces. Nem tudjuk, ki a célpont, vagy, hogy mi van abban a kis fekete noteszben, amit el kell hoznia, a megbízót pedig csak sejthetjük. Talán a belső körösök azok, de nem biztos. Ennek a jelenetsornak csak később lesz igazán értelme, amikor a valós valóságban Diane találkozik a bérgyilkossal, aki tényleg az; és megbízatást ad neki, hogy likvidálja Camillát. Itt nyer értelmet a kék kulcs, de erről majd később. A felbérelt gyilkos bénasága szintén Diane kitalációja, aki abban bízik - utólag -, hogy a férfi talán elbukik és az általa megnevezett célpont életben marad. 

Miután a doboz leesik a földre, Ruth néni megjelenik a szobában, körbenéz és mivel rajta kívül senki sincs ott, ezért kimegy. Ez nagyon érdekes, mert csak ebből az apró részletből feltételezhetjük, hogy a helyszín vagy totális véletlen (szóval az idősebb nő és a szőke lány nem is ismerik egymást), vagy a jelenben már régen megváltozott a helyzet (Diane egykoron ott lakhatott, de aztán elköltözött, sőt, elképzelhető, hogy a gazdag rokon kitehette a szűrét). Ha az utóbbi elgondoláson megyünk tovább, akkor felmerülhet, hogy Ruth néni esetleg rajtakapta Diane-t és Camillát (amennyiben a kapcsolatuk valóságos és nem csak a szőke lány képzelte); de az se kizárt, hogy a lejtőn lefelé csúszó unokahúg képtelenné vált beszállni a közös költségbe vagy egyéb problémái akadtak, amivel rossz hírét kelthette volna nagynénjének és ezért kellett mennie.  

Jön az első valós helyszín, a 12-es apartman, ahol az álomvilágban rothadó hullaként létező Diane Selwyn felébred és kiderül, hogy az ő idealizált változata Betty. Lehetséges, hogy a holttest a befejezéskor történő öngyilkosság folyománya, de talán csak a nő önutálatának megtestesülése. A lényeg az, hogy míg Betty üde, csinos és vidám, addig Diane nyúzott, depressziós és nem leli örömét az életben. A játékidő első felében felbukkanó 17-es apartmanbeli nő ismét megjelenik: már a másik realitásban kijelentette, hogy látni akarja Diane Selwynt, mert egy csomó cucca nála van még, ugyanis lakást cseréltek. Viszont lehet, hogy együtt laktak, akár szeretők is lehettek és ebből a kapcsolatból lett az álombeli Rita (ahogy már feljebb írtam róla). De ugyanígy elképzelhető, hogy ez a hölgy csak azért van jelen, hogy még jobban érzékeltesse a szőke hősnő nyomorúságát. Amikor az irreális világban találkoznak, a nő elég rideg és antipatikus a két főszereplővel és ugyanilyen marad az ébredés után is. Nagyon érdekes, hogy ő az egyik olyan figura, aki mindkét világban változatlan. Amikor pedig Diane beengedi magához, akkor érezhető a köztük feszülő indulat, és amint a 17-es apartman lakója távozik a dolgaival, a semmiből megjelenik Camilla (vagy Rita?). Először odaadja magát a szőkének, aztán közli vele, hogy szakítaniuk kell - a két jelenet között pedig van egy furcsa váltás, amikor Diane hirtelen megszépül, aztán megjelenik a kék kulcs, amivel tudatosul a lányban a bérgyilkos üzenete... 

Még néhány nyom Lynch-től: Figyelj a vörös lámpaernyő felbukkanására! Ezt kétszer láttam, egyszer az elején van, csöng mellette egy telefon, de ha jól emlékszem, nem mutatják meg, ki veszi fel. A lámpaernyő mellett hamutál, abban egy rakás csikk. Még egyszer megjelenik ez a tárgy a valós világban is, ám akkor se emlékszem, ki veszi fel a csöngő telefont - aki szemfüles, az itt besegíthetne:) Hova ment Ruth néni? Ha az elején ügyesek vagyunk, elcsíphetjük a beszélgetést a taxisofőrrel, ekkor kiderül, hogy Kaliforniába utazott egy filmforgatásra. Most felmerül, hogy az idős dívának van-e köze Adam mozijához, de erre semmilyen utalást nem kapunk. Figyeld meg a hamutál, a köpeny és a kávéscsésze felbukkanásait! Én magam az említett lámpás részekben kiszúrtam a hamutálat, a köpeny pedig Diane-en van a végén és Ritán az elején. Az awadspeculationös kolléga azt mondja, hogy ez a három tárgy az, amiért a volt szobatárs átmegy Diane-hez, de ha megnézzük, ez csúsztatás, mert egy doboznyi tányért meg egy lámpát visz el - bár talán a kávéscsésze az mégiscsak köztük van... Viszont a köpenyt és a hamutartót tutira otthagyja. Szerinte ezek a cuccok az álomvilágban Betty-t (Diane jobbik énjét) ráébresztik arra, hogy amit itt lát, az kötődik a valósághoz - konkrétan a hullánál találja meg ezeket, ha hiszünk az elemzőnek. A holttest pedig elborzasztja a szőke nőben megmaradt maradék ártatlanság inkarnációját - Betty-t. Még valami (saját gondolat): A vörös lámpafény egyértelműen utal valami tiltottra, hiszen a kuplerájokkal tarkított városrészeket nem véletlenül hívják piros lámpás negyedeknek; de a zebrán is akkor állunk meg, ha a piros jelzést mutatják felénk. Lehetséges, hogy a lámpa és a hamutartó egy motelszobában állnak, ahol a "szerelmespár" találkozgat, vagy lehetnek a bérgyilkos "telephelyén". A kávéscsésze vagy inkább bögre Diane kezében van a végén, és Rita is iszik belőle, amikor Coco észreveszi. Tehát egyértelmű, hogy mindkét világban feltűnnek és a hősnők használják őket, találkoznak velük.  

Három kérdés, amit a forrásul használt kartárs tesz fel: Miért kopog be az őrült nő Betty-hez? Szerintem ez tök egyértelmű, hiszen ő maga mondja meg, hogy beszélt Ruth nénivel, aki a barátnője és mindkét idős hölgy tudja, hogy a szőke lány rejteget valakit a lakásban, akinek nem szabadna ott lennie. A nagynéni hazatelefonál Kaliforniából a bolond öregasszonynak és elpanaszolja neki az aggodalmát, ő pedig megy és utánajár. Ugyanakkor felmerült bennem, hogy ez az agg alak egykoron maga is színésznő volt és hogy ide jutott az út végén, szóval egyfajta elrettentő példaként bukkan fel. Mi A Cowboy rejtelmes üzenetének lényege? Én így értelmezem: "El tudunk lehetetleníteni, ha akarunk, ma ebből kaptál egy kis ízelítőt. De adunk neked még egy esélyt. Viszont ha átbaszol minket, még rosszabb lesz! Akkor ismét eljövök és meglátjuk, abban az állapotban eleget teszel-e a felkérésünknek. Ha nem, akkor én magam intézlek el. (Vagy: Akkor már csak a temetéseden találkozunk.)" Betty miért a los angeles-i repülőtér felső szintjén távozik az épületből, amikor az érkezők igazából alul mennek ki? Ez akár hiba is lehet, de nem kizárt, hogy azért, mert így mutatják nekünk, hogy BElép az álomba, ahol a dolgok másként működnek, mint a valóságban. 

Az egész mozi egyik sarkpontja a két hősnő ágyjelenete, ahol egy időre el lehet felejteni a szörnyű, fojtogató atmoszférát és a félelmet. Egy névtelen forrás azt írja: "a jelenet fülledtsége olyan erős, hogy kiterjed az egész mozira, kiszínesítve az összes addigi és minden utána következő részletet". Naomi Watts szerint "Ezek a lányok fülig szerelmesek egymásba és az egész meglepően erotikus volt." (Úgy van:D) Laura Harring így beszélt erről: "A szerelmi jelenet a szemem előtt kelt életre. Rita nagyon hálás Betty-nek a segítségért, szóval azt mondom neki: jó éjszakát, és köszönöm; a lehető legőszintébben, aztán megcsókolom és ez a köztünk vibráló energia átveszi felettünk az irányítást. Persze nekem amnéziám van, így nem tudom, voltam-e már nővel azelőtt is, de szerintem valójában nem vagyunk leszbikusok." Egy Heather Love nevű hölgy analízisében ezt írja: "A kritikusok dagonyáztak a film részletes és a hosszú szexjeleneteiben, mintha csak egy versenyen lennének, ahol az dől el, ki tudja a legjobban élvezni a nők közti szexuális vágy eme ékes példáit." Love azt is megállapítja, hogy egy klasszikus leszbi-klisét használnak fel itt a készítők, ami gyakorta felbukkan a mozi és az irodalom világában: a lenyűgözően szép és könnyen megkapható Camilla visszautasítja Diane-t Adamért - a heteroszexualitás győz a tiltott szerelem felett. A Mulholland Drive szerelmi szálára a közönség reakciója az volt, hogy a két (vagy négy?) nő közti kapcsolat "egyrészt a legizgatóbb dolog a világon, másrészt viszont alapvetően nagyon szomorú és egyáltalán nem erotikus [mivel] a heteroszexuális rend visszaállítja önmagát, ez pedig összetöri az elhagyott nőt"

Cselekmény szempontjából a negatív mélypont a végső buli, ahol szembekerülünk a borzasztó valóság képeivel. Látjuk, hogy ami eddig történt, az gyakorlatilag teljes egészében ennek a rendezvénynek az allegóriája, az itt megforduló arcokból lettek a rosszfiúk (a szőke Camilla Rhodes, az eszpresszós férfi, a Cowboy) és hogy valójában mindössze arról van szó, hogy a Betty-hez hasonlóan ambíciótól fűtött Diane-nek nem sikerült képzelt alteregójához mérhető tehetséggel produkálnia magát, ezért bukta el az álomszerepet. Azt, ami a valódi Camillát az egekig emelte. Camilla aztán segített Diane-nek néhány dologban, de a kapcsolatuk szempontjából inkább csak bántotta. Kérdés, hogy vajon a két nő közti viszony a valóságban is megtörtént-e vagy csak Diane "szerelmes" Camillába - vagy inkább a tehetségébe, a státuszába és a vagyonába? Diane Camilla akar lenni, ezért alakítja át magát Betty-vé, de még ekkor is szembe kell néznie az igazsággal, miszerint akármit tesz, a filmhez a másik színésznőt fogják szerződtetni. Vagyis Naomi Watts karaktere a kezdetektől fogva bukásra ítéltetett, már csak azt kell megfejteni, hogy a két hősnő szerelme tényleg megtörtént-e vagy sem.  

Ha igen, akkor teljesen érthető, hogy az összetört szívű szőke úgy érzi, hogy a másik mindenét elvette, hiszen övé a szerep, amiről álmodott; feleségül mehet a Diane számára is szimpatikus rendezőhöz; övé a pénz, a siker és a csillogás - ráadásul visszautasítja egykori szeretője közeledését. A bulin lévő különös pillanat, amikor az Adam karjaiba simuló barna Camilla megcsókolja a szőke Camillát, talán csak Diane fejében játszódik le és arra utal, hogy mennyire mocskosnak, könnyűvérűnek és gátlástalannak látja a sötét hajú nőt. De amennyiben ez tényleg lejátszódik, akkor a valóság sem a valóság, merthogy itt a néző azt látja, amit a főszereplő.  

Ha a szerelem hamis, akkor pedig Diane egyszerűen őrült. Megbomlott az elméje a valósággal folytatott reménytelen küzdelme során, ahol sem a munkában, sem a magánéletben nem sikerült megtalálnia a boldogságot. Lehetséges, hogy Camillával csak felszínes ismeretségben vannak, néha együtt dolgoztak és a sötét hajú nő remek eredményei miatt a boldogság megtestesülésévé vált a szőke számára. Vagyis ha megkapná Camillát (azzá válhatna, ami ő), akkor boldog lehetne. De mivel a valóságban lehetetlen, hogy eggyé váljanak, így Watts figurája beleszeret Harringébe, vagy valami olyat érez iránta, ami leginkább a szerelemhez hasonlítható. A másik talán a legkevésbé sem érdeklődik saját neme iránt, lehetséges, hogy hűséges az igazi szerelméhez (Adamhez) és emiatt újabb kudarccal "ajándékozza meg" Diane-t. Sőt, ő lesz mindannak a bánatnak, fájdalomnak és bukásnak a testet ölött formája, amiket a főhősnő átél, így végül, amikor már nincs tovább számára, egyetlen megoldásnak azt látja, ha elpusztítja Camillát - ténylegesen.

Akármelyik változat a valódi, ezután jön a lényeg, az egész történet mozgatórugója, a bérgyilkos felfogadása, amit a kék kulcs jelképez. Az egyetlen 100 %-ig reális pillanat ez: mikor leesnek a tányérok és láthatjuk, hogy a Winkie's felszolgálónőjét Betty-nek hívják, az eddig Ritának hitt nő valójában Camilla Rhodes, a bérgyilkos tényleg bérgyilkos és az ijedt férfi ott áll a kasszánál. Diane ekkor végső elkeseredésében megbízást ad "szeretője" meggyilkolására, a fejvadász elfogadja a melót és kijelenti, hogy ha sikerrel elvégezte a munkát, becsempész a felbujtóhoz egy kék kulcsot. A szőke nő még rá is kérdez, hogy mit nyit ki, mire a férfi csak nevet. Ez megmagyarázza később a kék kulcsot az asztalon és a különös alakú másik, azonos tárgyat Rita táskájában. A kulcs tehát Camilla halálát, Diane bűnét és a visszafordíthatatlan tragédiát jelenti. Lynch felteszi a kérdést: Ki adja a kulcsot és miért? Külföldi kollégámat a hősnőhöz hasonlóan összezavarja a kulcs jelenléte a bérgyilkosnál, de abban biztos, hogy a kék doboz maga Pandora szelencéje, ami a kinyitásakor magába szippantja a nézőt, átviszi az álomból a valóságba. Onnantól kezdve Diane fantáziáit helyett a ténylegesen megtörtént dolgokat láthatjuk, amik szerinte gonosz, borzasztó, de igazságos események. A bérgyilkos is kinyit egy átjárót; a kulcs jelkép, miszerint a megbízatással Diane átlép egy határt, átengedi az irányítást a személyisége sötét oldalának. A nő borzalmas dolgot akar végrehajtatni és aztán később sem tesz semmit, hogy megakadályozza annak megtörténtét. Szóval ha angol nyelven író társam változatát fogadjuk el, akkor a kulcs a főszereplő lelkének sötét oldalára vezető átjárót nyitja meg. 

Ahhoz, hogy jobban megértsük Diane-t, el kell gondolkoznunk azon, hogy mi van akkor, ha a Betty-vízióból mégiscsak igaz valamennyi? Lehetséges-e, hogy az igazi Camilla valami fondorlat és nem a tehetsége révén érte el sztár-státuszát? A rendező ugyanerre akar rávezetni minket, mikor megkérdezi: Csak a tehetsége segítette Camillát az előrejutásban? Az awardspeculation szerint erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha kikötjük, hogy két Camilla van. Az álomvilágban ezen a néven létező nő a partin megforduló egyik alak, akit csak felszínesen ismerünk meg - a valós személyiség nevét megkapva ő válik a legfőbb gonosszá Betty szemében. Az igazi Camilla az álomban Rita, a valóságban pedig Diane torz világképe miatt úgy látjuk, hogy tényleg nem a színésznői kvalitása miatt jutott az általa áhított szerephez, hanem máshogyan. A kapcsolata Adammel talán csak a véletlen műve, de lehet, hogy mégsem, és az is benne van a pakliban, hogy elcsábította a rendezőt, akinek a végső döntés joga a kezében volt, majd így lett belőle sikeres csillag Hollywood egén. A játékidő irreális első feléből kiderül, miszerint Diane teljesen biztos abban, hogy a szerepet kizárólag mások hibájából nem ő kapta, külső erők tették tönkre a karrierjét (a maffia). Vagy Camilla könnyűvérűsége, aki mindenkinek odaadta magát a győzelem érdekében. Nehéz eldönteni, mi az igazság, de feltételezhetjük, hogy a valós hősnő úgy látja a dolgokat, ahogyan akarja, nem pedig ahogy azok megtörténtek - de még akkor sincs egyértelmű, megdönthetetlen bizonyíték Camilla "tisztaságát" illetően. Mindenesetre a szereposztó díványról gyakran jutnak előre azok, akik kevésbé értenek az adott feladathoz, viszont hajlandóak odaadni magukat a megfelelő embereknek... 

Innentől a film néhány átfogó értelmezése következik: 

Ezt egy fórumon találtam, sajnos a forrást elfelejtettem lejegyezni:

"A film első két órája bizonyos értelemben fantázia. Egy álom, amit Betty (igazából Diane) talál ki, hogy racionalizálja az életében történő iszonyatos eseményeket, amiket a játékidő második felében láthatunk. A valóságban Diane Kanadából érkezett Los Angeles-be, hogy hírnevet szerezzen magának. Egy meghallgatáson találkozott Camillával (az álombeli Ritával), akibe beleszeretett, és aki aztán megkapta a szerepet, hozzáment a rendezőhöz, majd gazdag és híres lett. A magát megvetettnek képzelő és féltékeny Diane megöleti barátnőjét, de annyira elviselhetetlenné válik számára a bűntudat, hogy önmagával is végez. Még mielőtt meghal, elképzel egy józanabb világot (a film első felét), ahol Rita a magatehetetlen (az amnéziája miatt), ahol Betty a kitűnő színésznő (mindenkit lenyűgöz a meghallgatáson), ahol a maffia miatt veszít el egy szerepet (nem saját hibájából) és ahol Lynch jó pár ütést bevisz a hollywoodi életstílust éltetőknek." 

dusken írja a http://forum.hyeclub.com/showthread.php/3024-Dissecting-quot-Mulholland-Dr.-quot webcímen található fórumban (innentől részletek következnek a véleményéből):

"A baleset egy kibúvó (Diane) számára, hogy "visszahozza az életbe" halott barátnőjét és feloldozza magát ebben az álom-életben, mivel a valós élete zátonyra futott. Szerencsétlenségére az álomvilág a Diane-személyiség megtalálására irányuló kereséssé alakul át és ahogy a realitás egyre több kis emlékeztetőn keresztül betör az illúzióba, az lassan összeomlik. Az első ilyen a Silencio Klub, ami metaforája a komplett álom-dimenziónak. Itt Betty rángatózni kezd, mert a klub megrengeti az eddigi világnézetét; azt, ahogyan észlelte a környezetét. A másik emlékeztető a kék doboz. Nem is igazán maga a doboz, hanem a kulcs, ami kinyitja; mert ez eszébe juttatja a valódi Camilla halálát. Az egész vízió kutatás a szerelem után; egy menekülés a valóság elől az idealizált Hollywoodba, aminek a részévé akart válni, mikor megérkezett oda. (...) Hogy szimpatizált-e a rendezővel? Naná, hogy igen. Ha te szimpatizáltál vele, akkor ő is. Erre bizonyíték például a hosszasan egybefonódó tekintetük a próbán és az, hogy az érzései dacára Diane mégis elmegy az eljegyzési partira; vagyis megbékél a gondolattal, hogy Camilla és a direktor egybekelnek. (...) Lynch a kék színt a feszültség vagy a változás érzékeltetésére használja. Ezen túl gyűlöli az álomgyárat, és erre vonatkozóan nagyon nyíltan felvázol egy mellékszálat. Vagy lehet, hogy a fő szál is erről szól... (...) A film legerősebb allegóriája a férfi a Winkie's mögött és az az eseménysor, ami körülötte történik. Ez az, azt hiszem, ahol David Lynch nyitva hagyja az értelmezés lehetőségét; ez az üzenet, ha így jobban tetszik. Bár az alkotónak van egy saját értelmezése; mégis, az, hogy mit jelképez ez a férfi, csak a nézőn múlik és azon, hogy ő saját maga hogyan reagál a film tényleges tartalmára. Talán az emberi psziché egyik formája ő? Vagy maga Hollywood? (...) Ez a történet egy rendkívül zaklatott, saját álmában elveszett nő pszichológiai portréja. Nem egy sor véletlenszerű dolog, amik csak azért vannak, hogy felkavarjanak; nem az emberi lét bemutatása a káoszon keresztül és nem egy rejtjelezett filozófiai üzenet. Csak egy szerencsétlen szelete az emberi létezésnek, amit gyönyörűen mutat be. Ez a filmes tökéletesség." 

Reagálva a Mulholland Drive-ban fellelhető ellentétre a mozis nosztalgia és a rothadó Hollywood között, Steve Dillon egyetemi professzor azt írja, hogy a mű a hollywoodi kultúra kritikája, és elítéli a "cinephiliát" (a filmkészítéssel kapcsolatos erőteljes érdeklődést és az erről szőtt álmokat). Laura Harring ezt mondta a történetről: "Amikor először láttam, úgy gondoltam, ez egy sztori a hollywoodi álmokról, illúziókról és megszállottságról. Az a fő lényege, hogy semmi sem igazán az, aminek látszik; főleg a hollywoodi sztár, mint olyan, nem az. Miután másodszorra meg harmadszorra is megnéztem, úgy gondolom, az identitásról szól. Tudjuk, kik vagyunk? Aztán elkezdtem különböző dolgokat látni bele... Nincs rossz és jó mondanivalója, vagy értelmezése. Egy film, ami mérlegelésre késztet, meg arra, hogy kérdéseket tegyél fel."

A legnépszerűbb elmélet szerint a játékidő első fele Diane álma, a második a valóság. A filozófus és filmelemző Robert Sinnerbrink megjegyzi, hogy ezt az értelmezést aláássák a képek, amiket Diane öngyilkossága után láthatunk. (A füstbe burkolózó ágyat Rita és Betty elmosódott képével, majd a Klubban a hölggyel, aki annyit mond: "Silencio!" és a kép elsötétül.) Ugyanakkor van egy teória, miszerint a narratíva egy Möbius-szalag; se eleje, se vége. Rita és Betty meg Camilla és Diane élhetnek két párhuzamos dimenzióban, ami néha keresztezi egymást. Az ismétlődő utalások ágyakra, hálószobákra és az alvásra megerősítik az álom-elméletet, de hogy ki az álmodó, azt nem tudhatjuk biztosan. David Roche filmelemző megállapítja, hogy a Lynch-mozik nem csak detektív-történetek, hanem a közönséget is belekényszerítik a nyomozó szerepébe, hogy megtalálja a történet értelmét. Többféle kérdés akad a műben, amit a karakterek nem válaszolnak meg, mert zsákutcába futnak, ahogy Rita és Betty; vagy engednek a nyomásnak, ahogy Adam. Bár a közönség még mindig küzd, hogy értelmet találjon a káoszban, a szereplők maguk már letettek ugyanerről. Vagyis, ahogy Roche mondja, a Mulholland Drive rejtély-film; de nem azért, mert megadja a választ a közönségnek, hanem, mert rejtélyek sorozata, amit a "megfigyelő-detektív azon vágya tart össze, hogy értelmet találjon benne".  

A film második felét sokan valóságnak állítják be, de az itt alkalmazott mozis technikák azt sugallják, hogy ez a rész van annyira szürreális, mint az ezt megelőző. Diane jeleneteit változékony vágási módszerek és sötétebb látványvilág jellemzik, amik szellemi és testi leépülését hangsúlyozzák ki; ellentétben a kék doboz felnyitása előtti Betty szekvenciáival, amikben még "a legegyszerűbb színek is mintha ragyognának", a két hősnő fényt sugároz magából, a jelenetek közt pedig finom átmenet van, amik során hegyeket, pálmafákat meg Los Angeles épületeit mutatják. A későbbiekben hangokkal lépünk át egyik részletből a másikba, ráadásul általában ezen hangok forrásait nem láthatjuk (pl. Camilla partiján az összetörő tányérok csörömpölése átröpít minket a Winkie's-be, ahol Diane és a bérgyilkos tárgyalnak, amikor a pincérnő leejti a tányérokat). Lynch máshol is játszik a hallható elemekkel, például ismét a Winkie's-nél, ahol előbukkan a szörnyeteg, ekkor valami természetfeletti hanghatás elnyomja a valódi zajokat; a legutolsó jelenetben pedig a lezáráskor elhangzó "Silencio!" véget vet mindennek. Ruth Perlmutter írónő írja: "A színjátszás, az álmok, az identitás keresése és a meg nem határozott személyiségtől való rettegés véget érnek, amint a film is véget ér, és így nem marad más, csak csönd és enigmák." 

Van néhány kulcsjelenet/fő karakter, amiket/akiket egyesek így, mások úgy értelmeznek, most belőlük következik néhány: 

Egy teória szerint Diane nem Betty valódi énje, hanem az, amivé Hollywood tette a lányt, miután túl sokáig élt ott. Az író Valtteri Kokko három metafora-csoportot különböztet meg a filmben: az azonos színészek által játszott doppelgängereket (egy test, több karakter), az álmokat, és egy mindennapos tárgyat (a kék dobozt), ami Rita eltűnéséért felelős, meg ami visszatéríti Diane-t a valós életébe. Betty szereplőválogatásán a lányból előtör az elementáris szexuális erő, amivel mindenkit elbűvöl, ám amint a meghallgatásnak vége, visszatér a már ismert ártatlan szőkeség. Valaki megállapította, hogy ez az idáig rejtett hatalom a lányban elhomályosítja Ritát, mert míg addig a pillanatig ő volt, aki sötét titkot rejtegetett, mostantól Betty lesz az - ez egy jó példa a Lynch-karakterek megtévesztő mivoltára. Ruth Perlmutterben éppen emiatt felmerült a kérdés, hogy nem lehetséges-e, hogy Betty csak eljátssza Diane-t - egy álomban vagy egy film paródiájában, ami végül ellene fordul.  

Diane vágyódása Camilla után lehet a nárcizmus megtestesülése is, hiszen a sötét hajú nőben egyesül mindaz, amivé a szőke válni akar. Jeff Johnson, a Lynch-filmek morális kérdéseit boncolgató könyv szerzője, mégis azt állítja, hogy a mozi második felében kizárólag Diane az, aki még mindig hű az elveihez: "egy rendes ember, akit megrontanak a háttérben álló gazemberek, akikkel tele van a filmipar". Amint a lány megszabadul Camillától, a morális berögződései (a bűntudata és a félelme) megölik őt. Rita talán a szőke lánynak a valódi sötét hajú nő iránt érzett törékeny vonzalma emberi alakban. A játékidő második felében Camilla az árulás, a megalázás és az elhagyás szimbóluma, aki kiszívta az életet Diane-ből, és ezzel frusztrációinak céltáblájává vált. A két nő egymás szöges ellentéte a "valóságban". Adam sokra tartja saját magát és ehhez mérten igencsak parádézós típus (gondoljunk a házára, a kocsijára), viszont ő az egyetlen, akinek a személyisége a két "valóságban" ugyanolyan marad.

Coco a játékidő első felében a gondnoknő, Hollywood idős őre, aki vigyázza és segíti a szőke lányt, a doboz kinyitása után viszont Adam anyjává válik, aki ellentéte a gondnoknak, lekezelő és érdektelen - Diane neki meséli el, hogyan került Camilla farvizére az álomgyárban és ez végülis a valódi eseménysor, ami eljuttat minket a partira. És ha már ott vagyunk, vizsgáljuk meg az egyik legérdekesebb, legmegdöbbentőbb pillanatot, amikor a rendező balján ülő valódi Camilla a férfi ölelésében megcsókolja a szőke álombeli Camillát, majd mindketten Diane-re mosolyognak. Franklin Ridgway filmkritikus szerint ez a részlet annyira "kegyetlen és manipulatív", hogy felmerül a kérdés, vajon a sötét hajú nő tényleg ennyire romlott, vagy csak a szőke paranoiája miatt látjuk eképp? Ez egyébként az egész játékidő alatt az egyetlen alkalom, mikor a két különböző színész által játszott karakter egy helyen megjelenik, együtt (Camilla és Camilla). A Cowboy azzal fenyegeti meg a rendezőt, hogy ha rosszul választ, még kétszer találkoznak, és ez a furcsa külsejű idegen valóban feltűnik még kétszer, ám immár Diane-nek - talán a nő rossz választásainak emberi allegóriájaként?  

Bennem egyetlen kérdés merült fel, ami talán nem is fontos, de mégis érdekel. Kicsoda a nő a Silencio Klub erkélyén, aki a végén lezárja az egész művet? Aki tudja, kommenteljen! 

Végezetül annyit, hogy a The Guardian által megkérdezett 6 kritikusból 3 azt mondta, nem kell túlanalizálni a filmet; a wikipedia szerint pedig "Hiába szaporodnak gomba módra az elméletek, máig nincs egyetlen magyarázat sem, ami minden elvarratlan szálra és nyitva hagyott kérdésre kielégítő válasszal szolgálna.". Remélem azért aki a végére jut ennek a kimerítő olvasmánynak, az talál egy-két érdekes ötletet, esetleg néhány kérdésére választ is kap:) 

"Silencio!"

18 komment

Címkék: horror thriller dráma bekategorizálhatatlan


2012.03.26. 13:59 Tévésámán

Sucker Punch - Blu-Ray vs. DVD

Már két bejegyzést írtam Zack Snyder mesterművéről, ami pontosan egy éve a kedvenc filmem. Most, hogy elérkezett a születésnapom, megleptem magam egy külső Blu-Ray meghajtóval, ezzel pedig végre megnézhettem a tavaly karácsonyra rendelt külföldi kiadású, kétlemezes Álomháborúmat. Ebben a kiadásban mind a mozis, mind a Bővített Változat megtalálható – előbbiről itt, utóbbiról itt mesélek – és mivel már mindkettőről értekeztem, ezért inkább összehasonlítom a külföldi meg a magyar kiadást, hogy lássátok, mennyivel jobban megéri eredeti cuccokat kintről rendelni

Álomháború, magyar kiadás 

Nekem ez csak dvdn van meg, de a Blu-Rayen is pontosan ugyanez található. Az első dolog, ami marhára feltűnő, hogy átalakították a borítót, míg az eredeti plakáton Vanessa Hudgens karaktere hátul áll, addig itt előtérbe helyezték, mégpedig egy elég ostoba megoldással. Ez azt sugallja, hogy nagyon el akarták adni a filmet, és ha már mások nem, hát a hájszkúlmjúzikelesek megvegyék… A hátsó borítón extraként négy rövidfilmet és a műben rendkívül fontos kísérőzene kulisszatitkait bemutató dokumentumocskát ígérik – ezekről még lesz szó. 

Amint kinyitjuk a tokot, lelki szemünk előtt megjelenik freddyD és egyik legjobb videója, a Metal bemutatása; ugyanis itt bizony egy szinte ugyanolyan lemezt pillanthatunk meg. Fekete, ronda, semmilyen, rajta kívül a tok üres, még egy szórólapot se csempésztek bele. Na, de a színvonal igazán akkor mutatkozik meg, ha betesszük a korongot a lejátszóba. Először is, menü, mint olyan, gyakorlatilag nincs. Van egy statikus kép egy ismétlődő zenével, a gombokról, amikre rákattinthatunk, pedig korántsem egyértelmű, hogy mit takarnak. Mindegyikre akkor lehet rájönni, ha rájuk klikkel a néző. Jó, ezen még túl tudom tenni magam. Még azt is elviselem, hogy az extrák közül mindegyik fenn van a youtube-on, és ingyen megnézhető. Na, de hogy ennyire szar legyen a képminőség egy eredeti dvdnél?! Arról már ne beszéljünk, hogy a magyar szinkron óriásit ront a Bővített Változathoz képest amúgy sem túl jó mozis kiadáson… Ennek az ára jelenleg 3000 Ft (vaterán már van 1600-ért) és ilyen rossz minőséget ebben az árkategóriában nem kellene találnunk, még akkor se, ha maga a film pénzügyileg aligha váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A legnagyobb szégyen viszont az, hogy a hazai Blu-Ray-verzió ugyanez, majdnem 7000 Ft-ért! Lehet, hogy a képe szebb, de ezen felül semmi mást nem kínál. Gondolom már mindenkinek leesett, hogy ezeket a magyar lemezeket messzire el kell kerülni, pénzt vesztegetni fölösleges rájuk. (2016-os megjegyzés: Mostanra az összes ilyen korong eltűnt a boltokból, de bolhapiacokon sem látni, úgyhogy talán a végén még ritkaság lesz belőlük!)

Sucker Punch Extended Cut (Kétlemezes Blu-Ray) 

Most pedig bemutatom a külföldi Blu-Rayt, ami az egyik legegyszerűbb kiadása a Sucker Punch-nak, mégis hihetetlen különbség van e között és a miénk közt. Már a kézbevételkor megbizonyosodhatunk róla, hogy kétlemezes kiadást fogunk éppen. A hátsó borító rengeteg extrát ígér, amit valójában egybeépítettek, de erről majd később. Ha kinyitjuk, látható lesz a két korong: az elsőn a mozis verzió van, a hazai extrákkal; a lényeg azonban a második, az Extended Cut, ami a Warner-büntetés miatt hazánkban meg sem jelenhetett. A két film között elképesztően nagy a különbség, gyakorlatilag olyan, mintha két eltérő művet néznél meg – mondanom sem kell, hogy az Extended a jobb. Most kell leszögeznem: ez számomra postaköltséggel együtt került kb. 7600 Ft-ba, de máris megkaptam a boltokban 7000-ért kapható Blu-Rayt (valószínűleg sokkal jobb minőségben) és mellé a Magyarországon legálisan be sem szerezhető Bővített Verziót, aminek még nem szóltam az extráiról. Ez pedig a Maximum Movie Mode, az egyetlen dolog, ami még kimaradt nekem az Álomháborúval kapcsolatban.  

A Maximum Movie Mode egy elképesztően király lejátszási lehetőség, melynek során a már ismert film nézése közben mutatják be nekünk a máshol nem látható, exkluzív extrákat. Maga Snyder úr kísér minket végig a játékidő alatt. Amikor megjelenik, a képernyőt szögesdrótok fonják be, majd a nagy kép összemegy és láthatjuk Zacket egy fehér háttér előtt. Mialatt az adott jelenetről beszél, a háttérben megy a film, kisebb képernyőkön pedig forgatási werkfilmet, fotókat, kezdetleges animációt, storyboardokat figyelhetünk. Amikor éppen nem a rendező beszél, akkor néha lehetőséget kapunk, hogy egy-egy adott részhez érve (például a nyilvánosházba vagy az elmegyógyintézetbe érkezéskor) megnyissunk egy galériát, ahol csupa olyan fényképet csodálhatunk meg, amiket sehol máshol nem mutattak még be.

Bejárhatjuk a helyszíneket, megnézhetjük a szörnyek születését, a harcok koreográfiáját és így tovább. A kezdő-jeleneteknél (mondjuk mikor Blue beviszi a mostohaapát és Baby Dollt a „színházba”) a jobb alsó sarokban pörgő storyboardra pillantva megfigyelhetjük, miként képzelték a részt eredetileg és mi lett belőle. A többi esetben szintén a jobb alsó sarokban egy kép-a-képben opcióval tűnik fel valamelyik stábtag vagy a hősök egyike, és ők beszélnek az adott szekvenciáról. Főként a galériák nyerték el a tetszésemet, Snyder pedig egy csomó olyan kis részletre hívja fel a figyelmünket, amik tök jók (például, hogy a japán templom lépcsője ugyanaz, mint a váré vagy a fináléban a kuplerájé, ami előtt Baby Doll eltereli az őrök figyelmét). Mindössze annyi „hiba” van az egész MMM-ben, hogy egy apró soundbite Zacktől kétszer szerepel és az egyik galériában szintén megismétlődik egy rajz, de ezeket el lehet nézni. 

A képminőség lenyűgöző, a szereplők arcának minden aprócska részlete kivehető, szinte meg lehet számolni a műszempilláikat, olyan részletes a látvány. A lemezen borzasztó sok reklám van, amiket az elején mindig át kell pörgetni, de hát ilyen a világ, ezt már a videokazetták korszakában megszokhattuk. Zavaró negatívumot nem tudok elmondani erről a kiadásról, akinek tetszett a film, az szerezze be nyugodtan, marhára megéri! 

Végül néhány szót az egyéb kiadásokról. Létezik egy Ultimate Edition, ami az én változatomtól annyiban különbözik, hogy van hozzá egy díszes papírtok, egy szépen kidolgozott fém tartó és nem két, hanem három korongot tartalmaz. A harmadik egy különleges lemez, amiről egy kóddal felmásolhatsz a gépedre egy digitális verziót a mozis változatból, vagyis legálisan letöltheted. Továbbá van egy limitált szériás giga-mega-pakk, ami sorszámozott, csak előrendeléssel lehetett szerezni belőle és ezeket tartalmazta: A 256 oldalas könyv (Art of the Movie), 5 poszter a lányokról, a film posztere, a hivatalos zene cdn, 2 jegy a filmre a mozikba, 1 ajándékutalvány (beváltható az Ultimate Editionre), valamint Blu-Ray-en ajándékba a 300 meg a Watchmen. Nagyon király lenne egy ilyet beszerezni, de már biztosan nem kapható és brutális ára volt (100 euró!). (2016-ra az Art of the Movie könyv és a Watchmen Ultimate Edition már a kollekcióm részét képezik, így erre a kiadásra még sincs már akkora szükségem.) 

Szóval látható a különbség a külföldi és a magyar kiadás között: elképesztően nagy. A magyar forgalmazók pedig csodálkoznak, miért tölt le mindenki, miért nem vásárolnak legálisan filmeket – hát ezért (se). Aki úgy érzi, megjött a kedve a kétlemezes Álomháborúhoz, az vegye fel velem a kapcsolatot és megadom neki a címet, ahonnét meg lehet rendelni – ha tetszett a Sucker Punch és van Blu-Ray-lejátszód, akkor ne habozz tovább, rendeld meg, nem fogod megbánni:) 

Ja és még valami: Ezt a filmet bűn magyarul nézni, éppen ezért meg sem említettem, hogy a külföldi kiadásokon természetesen nincs se magyar szinkron, se felirat, úgyhogy csak az vegyen belőle, aki tud angolul! 

Bónusz - Zack Snyder a nézők kérdéseire válaszol egy díszbemutatón:

Szólj hozzá!

Címkék: akció fantasy bekategorizálhatatlan


2012.03.25. 16:24 Tévésámán

Az éhezők viadala (The Hunger Games, 2012)

Ez a mozi a 2012-es év egyik legnagyobb durranása - vagy mondjuk inkább úgy, hogy annak ígérkezett. Annyit tudtam róla, hogy tök jó a címe, valami regényen alapul és a legutolsó X-Menben Mystique-et játszó Jennifer Lawrence a főszereplő. Ez így elég volt arra, hogy a teljes baráti társaság összeüljön az Alba Pláza mozijában, nagy várakozással, hogy hátha megint valami óriási élményben lesz részünk - mint pontosan egy évvel ezelőtt, a Sucker Punch alkalmával. Hogy bejött-e, arról majd később, előbb a sztoriról: 

A meg nem határozott jövőben járunk, ahol a helyszínül szolgáló országban minden évben megrendezésre kerül Az éhezők viadala, amiben a 12 tartomány 24 fiatalkorú versenyzője vesz részt. A 12 és 18 év közötti résztvevőknek (egy tucat fiú és ugyanennyi lány) életre-halálra kell harcolniuk egy valóságshow keretein belül, ami a fennálló rendszer érdekeit szolgálja. Ezúttal pedig már a legelején kitűnik a versenyzők közül a tizenhat éves Katniss (J.L.), aki önként jelentkezett. Neki és 23 sorstársának pár napja van, hogy felkészüljenek a csatára, ahol (Connor MacLeod után szabadon) csak egy maradhat. Ki lesz vajon a győztes és mit "nyer" azon kívül, hogy életben maradhat? 

Arra számítottam, hogy ez valami különleges, nagy szám lesz. Sajnálatos módon nem így alakult, a haveri körben lévő 3 fiúból (köztük én) egyikünknek se igazán tetszett, a két lány közül (egyikük Mozsárágyú) pedig csak egynek. Röviden három hatalmas hibája van a The Hunger Games-nek: unalmas, kiszámítható és nincsenek benne fordulatok. 

SZPOJLER ITT 

Nem olvastam a könyvet, de már a legelején az ajánlók lelövik az első meglepetést, miszerint Katniss a húgát akarja megmenteni azzal, hogy önként vállalkozik. Csak két példa, amik annyira nyilvánvalóak voltak, hogy szinte ordítottak: amikor bemutatkozik a szponzoroknak, tudtam, hogy közéjük lő majd; a talkshowban pedig egyértelműnek tűnt, hogy Peeta azt "hazudja" majd, hogy bele van esve a hősnőbe.  

SZPOJLER VÉGE 

Mond valakinek valamit az, hogy Battle Royale? Hát igen, már a huszadik percben nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy Battle Royale-koppintás. Mi az alaphelyzet? Gyerekeknek kell túlélniük és megölniük egymást egy elszigetelt helyen, a kormány parancsára. Jujj, de eredeti, csak kár hogy Takami Kósun már 1999-ben kitalálta... Nem olvastam a The Hunger Games-regényt, de a filmben látott sztori a Battle Royale-éhoz képest lófasz. Legyengített, amerikanizált verziója ugyanannak az alapnak, csakhogy kivették belőle a társadalomkritikát, az izgalmakat, a kidolgozott karaktereket és minden mást. Ja és még valami: Kósun könyvének főhőse elvesztette az apját, ahogy Katniss is; mindkettejüknek van egy titkos imádója és mindketten találnak maguknak valakit, akit meg akarnak védeni. És a hasonlóságokat még lehetne sorolni... 

A jó két órás játékidő alatt egyetlen egyszer sem lepődtem meg, egyik klisé jött a másik után. Hiába állítják a hősnőt újabb és újabb próbatételek elé, mindig van egy külső segítség (egyfajta Isten keze), ami kimenti őt. A 24 versenyzőből tíznél kevesebbet ismerünk meg és valójában kizárólag a főszereplő párocska személyiségét mutatják be, vagyis az összes többi gyerek totál lényegtelen ágyútöltelék. A látványosnak szánt dolgok a sztori végtelen egyszerűsége miatt nem működnek és az olyan király ötleteket, mint például a nép hősévé válás, a rendszer megdöntésének esélye vagy a virtuális valóságból fakadó végtelen számú lehetőség, mind-mind elpuskázták. 

A látvány egyébként tűrhető, de a főváros engem a Star Wars Naboojára emlékeztetett; a szegény munkáscsalád lányának tökéletesek a fogai; a hölgyek arca még véletlenül sem lesz koszos, a találomra kiválasztott játékosok közt pedig nincs se kancsal, se szemüveges, se túlsúlyos, se pattanásos... A jövő gagyi divatját nagyszerűen adják vissza, felerősítve az emberekben egyébként is benne lévő "a gazdagok mind hülyék"-érzést, azonban a teljes látványvilágnak alávágnak az utolsó tíz percben, mikor azok a leginkább kutyának nevezhető valamik megjelennek.  

Viszont el kell ismernem Jennifer Lawrence-t, őt már Az elsőkben is szimpatikusnak találtam. Nem az a kimondott szépség, de helyes arca van és jó alakja, ezen felül pedig remekül játszik. Ez az ő filmje. Támogatóként itt van a röhejes frizurájú Woody Harrelson, a még röhejesebb hajú Stanley Tucci, a tök jó szakállal felruházott Wes Bentley, a felismerhetetlen Elizabeth Banks, a bármilyen nevetséges szerepet elvállaló Toby Jones, Lenny Kravitz és Donald Sutherland. (Sutherlandet mintha egyenesen A vakok földjénből emelték volna át ide...) Az összes többi szereplő abszolút semmilyen és lényegtelen. Az eredeti (?) történet kitalálója, Suzanne Collins saját regényéből készített forgatókönyvet - egyébiránt a hölgy főleg gyagya rajzfilmek/sorozatok készítésében vett részt eddig. A regény 2008-ban jelent meg (9 évvel a Battle Royale után...) és még két folytatása készült, nagyon sikeres trilógia lett belőle. A rendező Gary Ross a szkript csiszolásában is részt vett, eddigi munkái közt találjuk a remek Segítség, felnőttem!-et és az általam nem látott (de ostobának tűnő) Cincin lovagot. A mellékszereplők között egy érdekes emberke van még, a "gonosz" lányt, Clove-ot életre keltő Isabelle Fuhrman, aki maga Az árva (az azonos című horrorból).  

Érdekességek: Az írónő azt mesélte, hogy a könyvéhez az ötletet a tévében látott egyik valóságshow és az iraki megszállás közvetítése adta, amik összemosódtak a fejében. Ezeken kívül a görög Thézeusz legendája, a római gladiátorjátékok és saját apjának vietnami katonai szolgálata inspirálták még Collins-t. Katniss neve a Sagittaria fajhoz tartozó ehető növények egyikének elnevezéséből ered, amit a népnyelv nyílhegynek hív - ez utalás a lány íjász-képességeire. Jennifer Lawrence 4 évvel idősebb volt a regény hősnőjénél, mikor kiválasztották a szerepre, de az írónő megfelelőnek találta. Collins azt mondta "ő az egyetlen, aki igazán vissza tudja adni a karaktert, akit megteremtettem (...) és minden fontos tulajdonság megvan benne Katniss eljátszásához". Jennifer a könyvek nagy rajongója, mégis három napba tellett, hogy eldöntse, elfogadja-e az ajánlatot, mert megijedt a film horderejétől és a nyakába szakadó esetleges sztárság nyomásától. Részt vett íjászat-oktatáson, sziklát mászott, fára mászott, gyakorolta a harcot, a futást, a parkournek nevezett akadálykerülgetést és még jógázott is a felkészülés során. Egy alkalommal megsérült, amikor nekiszaladt egy falnak, de nem lett komolyabb baja:) Az íj és a nyíl helyes használatára az olimpiai bronzérmes Khatuna Lorig tanította meg őt. Lawrence és a korai "párját" játszó Liam Hemsworth természetes szőkék, nekik be kellett festeniük a hajukat barnára; a Peetát játszó Josh Hutchersonnak meg ki kellett szőkítenie alapvetően barna haját. A kész mozit hazánkban 16-os karikával mutatták be, ám mindenhol máshol csak 12-es lett. A The Hunger Games máris tart egy rekordot: a mozijegy-vásárlásra szolgáló Fandango oldalon az előre megrendelhető jegyekből erre kelt el a legtöbb, az oldal teljes bevételének 83%-át csak ez a mozi adta. Az éhezők viadala megközelítőleg 100 millió dollárból készült, de már visszahozott 70 milliót. A kritikusoktól nagyrészt pozitív visszajelzéseket kapott.  

Nekem nem tetszett, úgy tudnám jellemezni, mint egy elképesztő pénzből készített, nagyon fiatal közönségnek szánt, lebutított, amerikanizált Battle Royale-másolatot. Aki látta és nálam okosabbnak gondolja magát, az nyugodtan cáfoljon meg, de ha már megteszi, mesélje el nekem, hogy az utolsó két jelenet mi a frász volt (a befejezés egyszerűen nevetséges), hogy miért ez a cím és hogy egyáltalán mit jelent maga a kitűző, merthogy nyilván jelent valamit, de ezt mégse tudhatjuk meg. A legvalószínűbb az, hogy amiatt utáltam meg, mert nem vagyok 16 éves kislány, aki tvájlájton meg hájszkúlmjúzikelen nőtt fel, mert ők azok, akiket le akartak (és le is tudtak) nyűgözni ezzel a filmmel.  

Pontozás: 

imdb: 7.3 (Még csak négy napja látható, ez túlontúl magas pontszám...) (4 év alatt 0.8-at esett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- A forgalmazó Lionsgate már kihirdette, hogy 2013. november 22-én jön a következő epizód. Gary Ross talán visszatér a rendezői székbe, Jennifer Lawrence, Liam Hemsworth, Josh Hutcherson és Woody Harrelson pedig biztosan felbukkannak a következő rész(ek)ben is. Harrelson egyébként bevallotta egy interjúban, hogy négy filmre szerződtették, így a rajongóknak nem kell már sokáig várniuk egy újabb Éhezők viadaláig és még legalább két rész biztosan lesz belőle. (Összesítésben 4 film lett belőle.)

- Stanley Tucci erősíti a nagy számnak ígérkező Jack the Giant Killert. (Ami megbukott.)

- Wes Bentley legközelebb a Lovelace-ben bukkan fel, Amanda Seyfried és Juno Temple oldalán. (Erről írtam azóta.)

- Jennifer Lawrence a borzongatós műfajban készül kipróbálni magát, a House at the End of the Streettel.  

- Woody Harrelson szinkronizál a jópofának látszó, időutazó pulykákról szóló Turkeys-ben; valamint láthatjuk a nagy sikernek ígérkező Now You See Me-ben és a Seven Psychopaths-ban (előbbi egy izgalmas krimi-szerűség, az utóbbi egy vígjáték). 

- Liam Hemsworth a legnagyobb akciósztárok mellett játszik A feláldozhatók 2-ben; valamint főszereplő lesz a Timeless névre hallgató időutazásos szerelemi drámában és Ali Babát alakítja az Arabian Nights-ban Anthony Hopkins meg Dwayne Johnson partnereként. 

Várható írások: Sucker Punch Extended Cut Blu-Ray.

5 komment · 1 trackback

Címkék: akció dráma sci fi


2012.03.25. 15:07 Mozsárágyú

Száguldás gyilkosságokkal (Silver Streak) 1976

     

     A legendás páros, Gene Wilder és Richard Pryor első közös megjelenése a silverscreenen a Silver Streakhez kötődik. haha

     George (G. W.) Los Angelesben fölszáll egy elegáns, drága és kényelmes vonatra, ami Chicagóba tart. Minden adott az egyhangú és egyszerű utazáshoz, de például a szomszéd fülkében egy csinos nő (Jill Clayburgh) található. Végül is nem kell sok és máris egymás karjaiban suhannak tovább a végállomás felé Hilly-vel. Még az sem zökkenti ki teljesen váratlan eufóriájából George-ot, hogy egy pillanatra mintha egy hullát látott volna nekicsapódni a szupersihuhú oldalának. Másnap reggel rájön, hogy ez a hulla talán Hilly főnöke, aki a nő elmondása szerint szintén a vonaton utazik, de mielőtt bármi egyebet megtudna az említett férfi hogylétéről, George-ot kidobják a szerelvényből...

     Miután nagy vesződségek árán sikerül visszajutnia és nem ért semmit, meg látja, hogy álmai nője egy másik pacákkal társalog az étkezőben, inkább leissza magát. Közli is egy, már korábban megismert vitaminügynök pofával (Ned Beatty), hogy mire a vonat felér a hegyre, ő maga a legmélyebben szeretne lenni, majd lehajt valami újabb töményet. És hősünk valóban a lehető legmélyebbre kerül, ugyanis egy gyilkosságokkal meg átveréssel teli csapdába esik, ahol nem tudni, ki kivel van; aki él, az is lehet halott (!); és mindennek hátterében az a férfi áll (Patrick McGoohan), akivel Hillyt látta ebédelni. Illetve Rembrandt...

   

     Klasszikus megoldás amikor adott egy krimi, amelynek hátteréül valami különleges helyszín szolgál, esetünkben egy száguldó luxusvonat. Egyszerű, mindennapi emberek állnak a középpontban, akiknek végül meg kell találniuk a tettest, mialatt saját maguk is veszélyben vannak. A többesszám pedig valójában csak egy óra elteltével valósul meg, akkor bukkan föl Pryor, mint egy kisstílű bűnöző, Grover, akiben George szövetségesre talál. Kapóra jönnek egymásnak, mint a saját és szereleme életéért küzdő, ám bűnügyekben kevésbé gyakorlott pali, illetve a dörzsölt és gyors észjárású tolvaj. Végig izgalmas a film, a végkifejlet pedig egészen hihetetlen. Nagy poén.
     Akkoriban még megtöltötték történettel, valósnak tűnő szereplőkkel a mozifilmeket. Persze ugyanúgy a bevételen volt a hangsúly, de ebben az esetben a nézők kaptak valamit a pénzükért. Nem valami lagymatag hülyeséget, amiben oltári jó pasik és álomnők szerepelnek, természetesen kifogástalan sminkben és ruhában, borzalmas ripacskodás közepette.

     Szóval nekem tetszett, és mindig hihetetlen számomra, hogy a valóságban Wilder meg Pryor nem kedvelte egymást, mert mint mindig, most is igazán összepasszoltak, plusz lendületet adtak a filmnek. És szerepel még Richard Kiel is. :) Egyébként meg jó a magyar cím, nem födi be balladai homállyal a lényeget...

Hegyek között völgyek között rovat: 

Szólj hozzá!

Címkék: krimi thriller vígjáték


2012.03.22. 22:12 Tévésámán

A tetovált lány (The Girl With The Dragon Tattoo, 2011)

Kb. egy évvel ezelőtt láttam az eredeti filmet, a Man som hattar kvinnort, ami érdekes, izgalmas és nagyon különleges volt. Amint lehetett, megnéztem a folytatásait és hát nagy Millenium-trilógia-rajongó lettem, igaz, hogy még egyik könyvet se olvastam... Ezek után eléggé felkeltette a figyelmem, hogy az amcsik ezt (is) el akarják lopni, hogy kaszálhassanak vele és kíváncsi lettem, vajon mit tudnak kihozni belőle? Miben lesz más, mit tesz hozzá az egészhez, ami A tetovált lány 2009-es svéd verziójából hiányzott? 

Asszem aligha van értelme a sztoriról írni, hiszen talán elég sokan látták ezt vagy a régit, esetleg olvasták a könyveket. A lényeg az, hogy az éppen padlón lévő oknyomozó újságíró, Mikael Blomkvist (Daniel Craig) és az extravagáns külsejű, öntörvényű hackerlány, Lisbeth Salander (Rooney Mara) együtt próbál egy negyven éves rejtély végére járni. Ki akarják deríteni, hogy mi történt a szép és okos, 16 éves Herriet Vangerrel, aki a milliárdos Henrik (Christopher Plummer) unokahúga volt. Az idős férfi szerint a lányt megölték, a család több tagja szörnyen gyanús, de vajon mi az igazság? A kutatás közben pedig a furcsa pár tagjainak meg kell küzdenie saját démonaikkal is... 

Felvezetésnek annyit, hogy Hollywoodban a kedvcsinálás nagymestere Zack Snyder. A Sucker Punch és a Watchmen nyitó-stáblistái annyira hihetetlenül királyak, hogy utána már akárki meg akarja majd nézni a hátralévő két órát - ha aztán később kijelentik, hogy de szar volt, mégis kiemelik, hogy az eleje mennyire jól sikerült. A recept egyszerű, de a megvalósítás már korántsem az: válassz egy marhajó zenét, aztán csinálj hozzá egy klipet, amiben szerepelnek a stáb legfőbb tagjainak nevei. Az Álomháború első hat perce egy komplett videoklip, Az Őrzők stáblistája pedig öt perc alatt mesél el évtizedeket. Nos, a Snydernél jóval többre tartott David Fincher ugyanezt a módszert alkalmazza a The Girl With The Dragon Tattoo elején és mit ne mondjak, kurvajól sikerült neki! Engem a 2011-es első Millenium ezzel már megvett - de felmerül a kérdés, hogy ha már egy ilyen "klisének" számító, hatásvadász indítással kezd, akkor mi lesz később? Röviden annyit mondanék, hogy Fincherék rámentek a látványra és néhány helyen kiküszöbölték/kibővítették a sztorit, ami egyáltalán nem rossz dolog, de korántsem annyira szükséges. A könyvet svéd író írta (Stieg Larsson) és a svédek vitték filmre, amit az Egyesült Államokban megirigyeltek és mivel Larsson már nem tud beleszólni, mit csinálnak a művével, az amcsik levágtak egy szeletet a profitból. Nézzük, hogy látatlanban mi a bajom vele (tehát alapvetően): 

Először is, a direktor úr művei közül, amiket eddig láttam, mindössze a Hetedik tetszett. Az Alien3 szerintem a sorozatának leggyengébb darabja, a Harcosok klubja meg túlértékelt. Fincher úr mégse rossz filmes, csak a stílusa nem annyira egyezik az enyémmel. Másodszor: ismét ott tartunk, hogy egy három filmben bejáratott, egekig magasztalt színészt (Noomi Rapace) lecserélnek - igaz, ő maga visszautasította az újrabeli szereplést, ami érthető, hiszen három éve ment el Lisbeth megformálására, de akkor is, fogják és odaadják a szerepet egy "kezdőnek", akit ezek után azonnal Oscarra jelölnek - Rapace-t háromszori szereplése után sem terjesztették fel ugyanerre a díjra, ugyanezért a karakterért és ez felháborító. Egyébiránt semmi bajom Rooney Marával, az új Rémálom az Elm utcábanban szinte ő volt az egyetlen jó dolog, de nem ér elődje nyomába. Aki látta az eredetit, gondoljon bele: Lisbeth totál antipatikus a Man som hatar kvinnor elején, sőt, szinte semmilyen nőies vonása sincs. Ellenben csupa izom és apró termete ellenére azonnal látszik rajta, hogy nem érdemes kikezdeni vele. Mara lövetett magának pár piercinget és kész. Megcsinálták a haját, de a teste szinte tökéletes, árad belőle a nőiesség. Ez már ellene szól, mert bár a könyvvel való ismeretségem hiányos, de biztos vagyok benne, hogy Lisbeth-et alapvetően nem kell kedvelnünk. Az eredeti filmről szóló írásomban kiemeltem, hogy engem a figura a bosszúállós rész után fogott meg, ami a játékidő első órájánál van, de addig taszítóan hatott. Harmadszor: Van olyan ember, aki ebben a reklámtengerben úszó világban tud úgy Daniel Craigre nézni, hogy nem James Bond jut az eszébe? Nekem akaratlanul is ő ugrik be róla, pedig a Quantum csendje meg a Casino Royale kimaradt az általam látott mozik közül. Ennél fogva Craig hiába teljesít jól, egyszerűen hiteltelen. Michael Nyqvist arcával sokkal jobb volt az újságíró alakja, akiben egyébként az újrában a külsejének megváltoztatása csak egy a negatívumok közül. Nagyobb gond, hogy átalakították a személyiségét, és míg a 2009-es moziban Mikael rajongott Lisbeth-ért, meg akarta szerezni a lányt, itt fordítva van, még a végén lévő vágyakozósdi is eszerint alakul.  

SZPOJLER ÁLÖRT 

Néhány dolog, amiben a két mű különbözik: Az eredetiben volt lánya Blomkvistnek? Szerintem nem, vagyis totál elfelejtettem. Itt olyannyira fontos ez az "új" szereplő (Josefin Asplund), hogy ő jön rá a bibliai utalásokra Lisbeth helyett. Salander az eredetiben a magatehetetlen anyjához járt látogatóba, itt a hasonló állapotban lévő volt tartótisztjéhez, akit apjaként szeret. Mikor rálőnek Mikaelra, az itt jobb: az előzőben totál sejthető volt, hogy ez fog történni, itt viszont meglepő, mert jó pillanatban jön, amikor nem számíthatsz rá. Ugyanakkor, mivel már láttad az eredetit, mégse fogsz meglepődni:D A megoldás valahogy érthetőbb, logikusabb az eredetiben, ott Herriet Ausztráliában él álnéven, itt meg azt se tudom, mi a fene történt, hogyan lett Anita Herriet? Annyira zavaros a vége, hogy fel se fogtam. Az utolsó különbség pedig, hogy ezúttal a lány marad hoppon a pasi helyett.

SZPOJLER VÉGE 

Akad néhány érdekes jelenet, amit kiemelnék: A csúcspont számomra az alig egy perces liftes rész, amikor Lisbeth megfenyegeti Bjurmant (Yorick van Wageningen), ott Mara baromi ijesztő hatást kelt, ez az egyetlen alkalom, amikor úgy éreztem, hogy eléri Noomi Rapace szintjét. Mivel már ismertem a sztorit és tudtam, mi fog történni, meg tudtam figyelni két bakit. Az első: mikor az ügyvéd felveszi Mikaelt a vonatnál, emberünk még nem annyira borostás. Mikor a kocsiban ülnek, akkor már tök szőrös, direkt visszatekertem és megnéztem újra:D A második: Lisbeth visszajön a zürichi útról, belép a lakásba és ég a villany az asztalán - elutazik napokra és úgy hagyja? Ez nem vall rá, de az sem, hogy amikor a megfigyelt alagsorába telepít egy hacker-cuccot, akkor azt olyan kesztyűben teszi, aminek nincs ujja, így ujjlenyomatokat hagy. És hát a vak is látja az igen feltűnő reklámokat: Coca-Cola, Marlboro, Nokia, Epson, Apple, McDonald's... 

Még megemlíteném az ismertebb arcokat: Stellan Skarsgard (Martin Vanger), Goran Visnjic (Lisbeth főnöke) és Robin Wright (Mikael főnöke), valamint a Ragályt játszó Tony Way-re emlékeztem valahonnan, de nem bírtam rájönni, honnan. Hát az Ali G Indahouse-ból, ahol ő volt a dagadt srác, aki csak a végén szólal meg (szegény fickónak igencsak könnyen megjegyezhető arca van, hogy finoman fogalmazzak:D). Robin Wright különben elég rossz volt, a svéd eredetije neki is jobb, plusz az első Harriet sokkal szebb. A zeneszerzők egyike Trent "NIN" Reznor, neki és Atticus Ross-nak köszönhető a király felvezető muzsika, a Led Zeppelin Immigrant Songja, remixelve. 

Érdekességek: A forgatás Svédországban zajlott, az utóbbi 20 év egyik leghidegebb telében. A film szlogenjei közül kettő (A gonoszt gonosszal kell kiűzni. Amit a hó eltakar, előjön tavasszal.) svéd közmondás, amiket Skarsgard mondott a rendezőnek, akinek megtetszettek és fel is használta őket. Rooney Mara minden piercingje valódi, csak a film kedvéért csináltatta őket. A könyv, amit a tetovált lány ajándéknak szán a leépült tartótisztjének, a 60 emlékezetes játszmám, Bobby Fischertől, ez pedig utalás a forgatókönyvíró-producer Steve Zaillianre, akinek egyik híres munkája a Searching for Bobby Fischer című mozgókép. Ragályon NINes póló van, ami pedig főhajtás Trent Reznor előtt:) David Fincher nem olvasta Stieg Larsson könyvét - van, aki ennek ellenére azt írja, hogy ez a mű jobban visszaadja a regényt. Az egyik mellékalak, a fiatal Morell nyomozó bőrébe bújó David Dencik szerepelt a Man som hatar kvinnorban is, de ott egy Janne Dahlman nevű karakterként. A forgatás egyik helyszínén, a kávézóban, totál véletlenül kiderült, hogy Michael Nyqvist lánya, Ellen ott dolgozik felszolgálóként, diákmelóban. Mikor ez napvilágot látott, kicsit több teret adtak neki, hogy lehetősége legyen együtt játszani apja egykori figurájával. Az Immigrant Song Fincher ötlete volt, a Led Zeppelin csak a filmhez és a trailerjéhez való felhasználásra adta el a jogát, vagyis a soundtrack-albumra nem került fel. Az énekesnő, akinek a hangja ebben a számban hallható, Karen O a Yeah Yeah Yeahs-ből. A tetovált lányt pont december 20-án mutatták be, azon a napon, amikor a könyvben a cselekmény elkezdődik. Az abszolút oda nem illő Orinoco Flow Enyától (nagy kedvencem) úgy került a filmbe, hogy kerestek egy számot, Daniel Craig bekapcsolta az IPadjét és ez volt az első dal, amit talált - jól ki is röhögték miatta, de így lett ez az egyik kulcsjelenet aláfestő zenéje.  

MÉG EGY KIS SZPOJLER 

Yorick van Wageningent annyira megviselte a megerőszakolási jelenet, hogy utána egy napra bezárkózott a szobájába és sírt. Viszont Rooney Marára is maradandó hatással volt, mert a testén látható sérülések jó része valódi, amiket az említett részlet felvételekor szerzett.  

TÖBB NINCS 

A The Girl With The Dragon Tattoo 90 millió dollárból készült és 231 milliót hozott vissza. A sors fintora, hogy a csúcs-bevételi listán csak harmadik lett, és pont két olyan film előzte meg, amiben külön-külön, de benne van az eredeti Mikael (Mission Impossible: Fantom Protokoll) és az eredeti Lisbeth (Sherlock Holmes: Árnyjáték). Marát és Craiget elismerték munkájukért, a Legjobb Vágás kategóriájában Oscarral jutalmazták ezt a filmet. Rengeteg pozitív kritikát kapott, de jó pár negatívat is, a rajongók közt, nekem úgy tűnik, a legtöbben negatívan szólnak róla.

Egészen rendben van ez a mozi, de alig pár dologban különbözik a régitől és azért a pár extráért nem érdemelt volna akkora felhajtást, mint amekkorát kapott.  

Pontozás: 

imdb: 7.8 (4 év alatt 0.2-t csökkent, az eredeti még mindig 7.8.)

Szerintem: 4/5 (Az érthetetlen befejezés miatt.)

Hírek: 

- A tetovált lány két folytatását (A lány, aki a tűzzel játszik; A kártyavár összedől) 2012 őszén kezdik majd el forgatni, a két film együtt készül. A főszereplő páros marad, a rendező nem biztos. 

- Steve Zaillian írja a Freezing People Is Easy című vígjáték/horror forgatókönyvét, amiben a hősök a '60-as években próbálkoznak holttestek lefagyasztásával. A főbb szerepekben Kristen Wiig és Owen Wilson. 

- Stellan Skarsgard benne lesz az Avengers-ben, amit április 26-án mutatnak be hazánkban. (Erről írtam azóta.)

Várható írások: Sucker Punch Blu-Ray Extended Cut, Az éhezők viadala.

Szólj hozzá!

Címkék: thriller


2012.03.20. 18:19 Tévésámán

Ultramarines: A Warhammer 40,000 Movie (2010)

Tegnap este már elég jól éreztem magam, hogy fennmaradjak és megnézzek valamit a listámról. A fennmaradó mozik közül (amiket el is lehet érni) ez tűnt a legígéretesebbnek. A Warhammer-univerzummal először általános iskolában találkoztam, mikor az egyik barátom behozott egy White Dwarf-magazint, ami ezekkel a terepasztalon játszható figurás játékokkal foglalkozik. Az űr-tengerészgyalogosok (Space Marines) azonnal megtetszettek, hiszen hatalmasak, fenyegetőek és nincs köztük két egyforma; óriási gépezeteikkel és fegyverarzenáljukkal a csatatér urai. Aztán jó pár évvel később láttam őket "élőben", a HoldfényConon, ahol két elég érdekes külsejű úriember játszotta a játékot - a játékosok látványa nem igazán hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy beszálljak:D Azonban 2009-ben személyesen is csatlakozhattam az űr végtelenségében lezajló elképesztő háborúkhoz a Warhammer 40 000: Dawn of War - Soulstorm nevű számítógépes játékkal, ami annyira tetszett, hogy megvettem eredetiben. Sajnos a Dawn of War 2-t azóta se tudtam kipróbálni, mert nem elég jó a gépem hozzá, viszont elolvastam hat könyvet, amik ebbe a világban játsdzódnak és szerintem mindegyik remek. Szóval akit érdekel a W40K világa, annak ajánlom a Soulstormot (egy ezresért kapható eredetiben) és a C.S. Goto által írt könyveket (meg a Best of Hammer and Boltert, ha tudtok angolul). Most, hogy kb. értitek, miről van szó, térjünk rá az első, valódi Warhammer 40 000-filmre, az Ultramarines-ra: 

Történetünk főhőse az újonc Proteus (Sean Pertwee hangján szólal meg), aki csatatestvéreivel első valódi bevetésére készül a tapasztalt Severus kapitány (Terence Stamp) vezényletével. A csapat leszáll az Algol nevű bolygóra, ahol hosszas kutatás után egy iszonyatos csata maradványaira lelnek és hamarosan szembe is kell nézniük a Káosz őrült mutánsaival. A tét egy ősi ereklye, amit maga a Császár adományozott a planétának, ez pedig nem kerülhet az ellenfél karmaiba! A maroknyi bátor Ultramarin gépágyút és lánckardot ragad, hogy megállítsa a démoni hordákat, de vajon sikerrel járnak-e? És mi lesz az ifjonc Proteus sorsa? 

Kevés elvárásom volt vele szemben, de nekem tetszett. A teljes filmet animációval hozták létre, ami egészen jól sikerült, mindössze az emberek arcai közt van egy-két furcsa, az öregebbek pofázmánya például nem lett valami jó. Az akció nagyon látványos, akad itt fej kettévágása, agyonlövés, sortűz, kardozás és pusztakezes harc is; a káosz bestiái sem rosszak, meg láthatóak az emblematikus fegyverek (a már említett lánckard, nehézgépágyú, lángszóró, csatabárd és egy mágikus közelharci fegyver). A démonok rondák, a páncélos harcosok remekül néznek ki - mindegyikükön van egy csomó apró jellegzetesség, Proteus-nak például rúnákkal teleírt ágyékkötője van. A történetet le lehetne írni egy mondatban, de a lényeg a hangulat. Remekül adták vissza az űr-tengerészgyalogosok fanatikus hűségét a Császárhoz, a Káosz követőinek vérszomját és mindezt egy klasszikus, már-már ósdinak nevezhető sci-fi-alapon - kicsit az Alienre emlékeztetett... Terence Stamp mellett az egyetlen ismert hang a kitűnő John Hurt, aki a vége felé felbukkanó Carnak káplán hangját adja. A rendező Martyn Pick, aki főleg animátor, ez volt az első egész estés mozija. Kiemelném még a zenét, ami leginkább gótikusnak nevezhető és remekül festi alá a képsorokat.  

Érdekességek: Egyetlen női szereplő sincs, még a komputereknek is férfi hangja van. A bátor harcosok arcait az Image Metrics cég különleges digitális arckifejezés-beviteli technikájával keltették életre. Az Image Metrics ez előtt a GTA 4-en, az Assassin's Creed 2-n meg a Harry Potter és a Főnix Rendjén dolgozott. Az Ultramarines-t elvileg megjelentették egy különleges dvdn, amihez jár egy 32 oldalas képregény, ám ez a kiadvány a mai napig nem érkezett meg az üzletekbe, sőt, még azok se kaptak belőle, akik előzetesen megrendelték. A film készítési költsége és bevétele ismeretlen, az igazi W40K-játékosoknak nem nagyon tetszett. 

Nekem viszont igen. Rövid, de izgalmas, számomra a látvány megfelelő volt és hát BÁRMI, ami Space Marines-os, az ultra-király:D; így az Ultramarines is. Akinek nem a világ legtökéletesebb számítógépes grafikája kell elsősorban, hanem egy izgalmas sztorit akar látni, az nézze meg, hátha kedvet kap, hogy megismerje ezt a nagyszerű űr-világot!

Pontozás: 

imdb: 5.7 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Martyn Pick rendezi majd a The Haunting of Harry Payne című horrort, amiben egy ex-maffiózót túlvilági bosszú fenyeget. 

- Terence Stamp következő munkája a Pan, ami a Pán Péter modern, alternatív feldolgozása. Ezúttal Pan egy bűnöző, akit egy Hook nevű zsaru üldöz, a főbb szerepekben Stamp mellett Sean Beant és Aaron Eckhartot láthatjuk. 

- Sean Pertwee szintén horrorban bukkan fel, 2013-ban az arcát is megnézhetjük a The 4th Reich-ban (nácis zombis ijesztgetős/akció Tom Savinivel) és a Manor Hunt Ballban. Utóbbi ugyanúgy a borzongatós műfajba tartozik, a történetről: "Egy csapat helyi fiatal betör a felsőosztály legnagyobb partijára, hogy tönkretegyék azt; ám kénytelenek szembenézni a ténnyel, hogy a modern "nemesség" körében a munkásosztály tagjainak vadászata a legdivatosabb sport. A főszereplőknek ezek után túl kell élniük a hajtóvadászatot és meg kell szökniük, mielőtt egyenként leterítik őket." Kicsit a Spawn-képregény első Urizenes sztorijára emlékeztet, de attól még érdekesnek tűnik...

1 komment

Címkék: horror akció sci fi


süti beállítások módosítása