Itt egy szép példa rá, hogy jó marketinggel el lehet adni egy rossz filmet is. Az RTV Tipp ezt írta: "Mac, a keményöklű zsaru egy nap új társat kap egy meglehetősen nehéz ügyben. Ellis páratlan detektív, ám van néhány kisebb hibája: állandóan híres tévészereplőket utánoz." Ez alapján megnéznéd, nem? Miközben az első képkockák peregtek (és apám végigbeszélte őket), kezdtem úgy érezni, hogy már láttam ezt, aztán, mikor kiderült, miért is folyik a küzdelem, akkor biztos lettem benne. Ettől függetlenül megnéztem, de aligha szórakoztatott... Na mindegy, erről majd később, először itt a sztori: 

Az RTV által keményöklűnek nevezett Mac-et (Gene Hackman) én inkább öntörvényűnek hívnám: bárkivel kiáll, megmondja a véleményét, helytáll bármilyen harcban - remek zsaru, akit a kollégái kedvelnek, csak éppen társulni nem akarnak vele. Így aztán a rendőrfőnök a legújabb gyilkossági esethez kirendeli mellé a különösen viselkedő, de fantasztikus megfigyelőképességgel megáldott Ellis-t (Dan Aykroyd). A két fickó leginkább tűz és víz, ráadásul kiderül, hogy Ellis tudathasadásban szenved. De ez sem gátolhatja meg őket, hogy a végére járjanak egy több évtizedes ügynek, amiben neonácik, izraeli titkosügynökök és a pornóipar jeles tagjai (köztük Dom DeLouise:D) keverik a szalámit. A tét egy különleges filmszalag, ezen valami olyan látható, ami egyesek szerint nem kerülhet napvilágra - vajon kié lesz végül? És Ellis felett vajon melyik személyisége veszi át véglegesen az irányítást? 

Az alapötlet annyira elképesztő, hogy le se írom, de az a legjobb benne, hogy a végén, mikor bemutatják a szalagot, nem is az van rajta, amit mondanak... Fantasztikus, hogy hogyan lehetett valami ennyire ostobát összehozni a vígjátékok nagyágyúival, ráadásul ugye meglátszik rajta az eltelt több mint 20 év. Az egyetlen igazán nagy hibája az, hogy az események valójában nincsenek összefüggésben egymással: Ellis őrültsége totál mellékes és elsikkad a főszál mellett, ami meg kitalálható és semmiféle meglepetést nem tartogat. A hülyén megcsinált karakterek és a béna sztori ellenére azért Hackman egészen jó, DeLouise-t mindössze a külseje miatt vették fel, Aykroyd utánzásait pedig csak az ismerheti fel, aki tisztában van a régi idők mozijaival - ráadásul biztos, hogy eredeti nyelven sokkal inkább beazonosíthatóak az általa megszemélyesített karakterek. Azért pár elhangzó poén még ma is üt, de a legtöbbről ez nem mondható el. 

A film színvonalát mutatja a rendező, Bob Clark egyéb munkáinak listája - a teljesség igénye nélkül néhány cím: Karate kutya, Énekes izompacsirta, ám itt van még a '74-es Black Christmas (igaz, hogy nem láttam, de ez egy egészen híres horror). Clark egyébként író is volt, Richard Matheson és testvére, Richard Christian Matheson mellett. Akad még pár ismertebb mellékszereplő, pl. egy jelenetben látható Tobin "Fűrész" Bell, a női főhősnek a '90-es években ismert Nancy Travis tekinthető, valamint a stáblistából kimaradt lövöldözőként valahol felbukkan benne Mel Brooks. Két vicces nevű mellékalak: Robert Dickman (a "nyúl") és Susan Peretz (valami hölgy lakó vagy ki). A Loose Cannons 15 millió dollárból lett, ám alig 5 és felet hozott vissza, semmilyen érdekességet nem találtam róla a neten.  

Nem valami jó mozi ez, bár biztos vagyok benne, hogy angolul jobban érvényesülne. Csak fanatikus Aykroyd-rajongóknak ajánlom:) 

Pontozás:

imdb: 4.8 (Na ugye.) (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (A három főhős miatti tiszteletből.) 

Hírek: 

- Richard Matheson munkái is inspirálták a készülőben lévő 2054: The Last Man című sci-fit, ám ha jól vettem ki, ő maga személyesen nem vesz részt a munkálatokban.  

- Dan Aykroyd írója, producere és egyik főszereplője lesz a nagy durranásnak ígérkező Szellemirtók III-nak; valamint még a Dorothy of Oz animációs musicalben szinkronizálja a Madárijesztőt. (Az előbbi végül másként valósult meg.)