Újfent a cinegore megbízásából néztem meg egy filmet, de ezúttal tőlem származott az ötlet, hogy az ehavi kerekasztal David Lynch ikonikus filmje legyen. Évekkel ezelőtt láttam utoljára, fogalmam sincs, hogy mikor, de azóta mondogattam mindenkinek, mennyire jó meg durva ez, szóval nem ártott az újranézés. A véleményem most sem változott, ám mivel ez egy elképesztően szürreális és nehezen értelmezhető alkotás, így elhatároztam, hogy két cikket írok róla. Most jön az általános értékelő írás, majd később egy összefoglaló a neten olvasható néhány populáris értelmezésről, kiegészítve saját gondolatokkal. Tehát, aki a mögöttes tartalomról akar olvasni, az várja meg a következő bejegyzést! 

A Mulholland Drive Hollywood leghíresebb utcája, ami a hegyekben kanyarog végig. Itt lakik Jack Nicholson, itt élt Marlon Brando, és most azt láthatjuk, hogy ugyanitt egy fiatalokkal teli kocsi összeütközik egy limuzinnal. Az egyetlen túlélő egy zavarodott és rettegő nő (Laura Harring), aki el akar bújni a világ elől, így besurran egy idős asszony luxuslakásába, ami éppen üresen áll. Hamarosan viszont társaságot kap, ugyanis a városba érkezik a lakás tulajdonosának unokahúga, a színészi ambíciókat dédelgető, naivnak és ártatlannak tűnő Betty (Naomi Watts), aki rátalál a betolakodóra, de ahelyett, hogy kidobná, felajánlja neki a segítségét. A sötét hajú nő ugyanis amnéziás, fogalma sincs róla, hogy kicsoda és hogy honnan jött vagy miért van ott, csak a balesetre emlékszik. Jobb híján a Rita nevet választja magának, és ezek után Rita meg Betty elindulnak felderíteni az előbbi személyazonosságát, közben az utóbbi a filmfővárosban próbál meg elhelyezkedni színésznőként. Felbukkan egy táskányi pénz, egy különös alakú kék kulcs és rengeteg sötét figura, akik egy készülő mozi rendezőjét, Adamet (Justin Theroux) akarják bármi áron befolyásolni - de mi köze van ezeknek a tárgyaknak és embereknek a két hősnőhöz? Kicsoda valójában Rita és mi lesz Adam filmjének sorsa? 

Kerülni szeretném a szpojlereket, de el kell mondanom, hogy a Mulholland Drive mégsem erről szól. Képtelen vagyok megmondani, hogy miről szól, de nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel. A lényeg az, hogy a 147 perces játékidőben úgy a 120. perc környékén jön egy olyan fordulat, hogy az ember csak néz, aztán meg sem állunk, zuhanunk egyre lejjebb Lynch úr tudatalattijába, ahol aztán minden és mindenki kifordul önmagából, semmi sem igazi, semmit sem hihetünk el és a valóságról alkotott képünket lehúzhatjuk a vécén. Viszont ameddig eljutunk ide, addig rémüldözhetünk, nevethetünk és gyönyörködhetünk, szóval ebben a moziban minden benne van, amit egy jó filmtől várhat a néző. 

Naomi Watts az abszolút főszereplő, az ő szála a legérdekesebb és nekem ő tetszik a felvonultatott nők közül a legjobban. Rengeteg érzelmet jelenít meg, nagyon élethűen, mindig elhisszük róla, hogy éppen tényleg azt érzi, amit kifelé mutat - ez pedig külön érdekes, ismerve a Mulholland Drive félrevezető természetét. Laura Harring kevésbé vonzott, de korántsem játszik rosszul; Justin Theroux pedig az első egy órában szállít néhány poént a sötét atmoszférájú történetbe. Ismertebb arc még a csupán kb. öt percet szerepelő Dan Hedaya, az ő testvérét a film zeneszerzője/karmestere, Angelo Badalamenti kelti életre, a medencetisztító pedig Májli Szájrusz apukája, Billy Ray Cyrus. Önmagaként megjelenik a spanyol énekesnő, Rebekah del Rio és bár felismerhetetlen, de rendkívül emlékezetes alak Bonnie Aarons, akit a Neveletlen hercegnőben jegyezhetett meg a néző elég csúnya arcáról:) David Lynch írta/rendezte a filmet, valamint három dalt szerezett és elő is adott hozzá, meg segített a zene és a hangeffektek szerkesztésében. 

Érdekességek: Műfaji besorolása szerint szürreális neo-noir pszicho-thriller:) Eredetileg 1999-ben készült, egy soha el nem indult sorozat pilotjaként, 8 millió dollárból, ám az ABC csatorna visszautasította a megvásárlását. Erre a francia Studio Canal adott még 7 millió dollárt, hogy Lynch átdolgozza a tévéfilmet az ezüst vászonra. A megrendelő amerikai csatorna többek közt ezeket kritizálta a '99-es verzióban: nem lineáris a történetmesélés; Watts és Harring túl idősek, hogy tv-sztárok lehessenek; mutatják, ahogy házfelügyelőnő dohányzik és még premierplánban láthatunk benne egy rakás kutyaszart is:D A rendező először vissza akarta utasítani az átdolgozást és a rengeteg új jelenet hozzátoldását, mondván rossz szájízt hagyott hátra neki az ABC-vel való közös munka, sőt, kifogyott az ötletekből. Amikor mégis belement a dologba, elszörnyedve szembesült azzal, hogy addigra az összes jelmezt és díszletet megsemmisítették, ám ez inspirációt adott neki, hogy hogyan zárja le a sok nyitva hagyott szálat, amik a tv-sorozatban oldódtak volna meg. Elvileg a Mulholland Dr. a Twin Peaks utód-szériája lett volna.  

"David nyitott a kérdésekre, csak éppen egyikre sem válaszol." - Justin Theorux 

A direktor sosem adott magyarázatot a művében látható szimbolizmusra és a narratívában lévő rejtélyekre sem, így mind a közönség, mind a kritikusok, de még a stáb tagjai is a mai napig csak találgathatnak, miről szól a film - arra készteti a nézőt, hogy kételkedjen abban, amit átél benne. Theroux elmondása szerint David bácsi kifejezetten élvezte, hogy a szereplőket frusztrálja, amiért nem értik, mi miért történik. Betty első látásra a kisvárosi naiva kliséjének tűnik, de a személyisége (és/vagy annak elvesztése) a sztori középpontja; sőt, egyesek szerint ő az egész film tudata és tudatalattija egyben. Rita identitás-keresése egyenlő a néző azon igyekezetével, hogy megtalálja a Mulholland Drive értelmét. Egy meg nem nevezett értékelő szerint "amnéziája és szépsége miatt tökéletesen tiszta figura, akire a néző kivetíthet bármilyen angyali vagy ördögi személyiséget". Adam akciója a filmjébe beleszóló emberek limója ellen Jack Nicholson hírhedt 1994-es dührohamának állít emléket. A Cowboy (Monty Montgomery), a Castigliani-fivérek (Hedaya és Badalamenti), meg Mr. Roque (Michael J. Anderson) egy névtelen szervezet tagjai, akik a háttérből irányítják a filmipart. Ők jelképezik az alkotói szabadság halálát, a hollywoodi belső kört, akik "egy zárt hierarchikus rendszert alkotnak, ami csak megbízottakon keresztül kommunikál a külvilággal". 

A kísérőzene a néző "érzelmi útitársa". A Silencio Klubban hallható Llorando Roy Orbison Crying című dala spanyolul. Angelo Badalamenti azt nyilatkozta, hogy több 10-12 perces, lassú tempójú muzsikát rögzített Lynch-nek, amikből a rendező maga vagdosott ki és módosított részleteket, a félelmetes hatású dallamvilág ebből állt össze. Mivel a Mulholland Dr. elsőnek tévére készült, így különleges intézkedéseket kellett hozni a mozis vetítések érdekében. A direktor úr ezért készített egy instrukciót, amit minden egyes tekercshez mellékeltek: ennek segítségével a kép a vásznon megfelelő pozícióba került és a hang is jól szólt. A kész művet Jennifer Syme-nak ajánlották, aki egy fiatal színésznő volt, Lynch asszisztenseként dolgozott és a forgatás alatt autóbaleset áldozata lett.

Naomi Watts-ot és Laura Harringet David bácsi a fényképeik alapján választotta ki, aztán egy-egy félórás megbeszélésen elmondta nekik, hogy semmilyen addigi munkájukat nem látta. Harring a szereplőválogatásra menet egy kisebb autóbalesetet szenvedett... Justin Theroux egy hosszú repülőútról esett be a meghallgatásra talpig fekete ruhában, kócos hajjal, ez a külső pedig annyira megtetszett Lynch-nek, hogy ilyenné alakította a karakterét. Ugyanez viszont Naomi Watts-nak nem jött be, neki újra kellett jelentkeznie, rendezettebb külsővel:) Ez a házfelügyelőnőt alakító Ann Miller utolsó filmje. A porszívózó takarítót Charles Croughwell, a kaszkadőrök irányítója keltette életre; a Mr. Roque-ot játszó Michael J. Anderson pedig valójában törpe és művégtagokat viselt, hogy normális magasságúnak tűnjön.  

A Mulholland Drive 15 millió dollárból készült és 20 milliót hozott vissza. A kritika majdnem egyöntetűen az egekig dicsérte és ez váltotta ki a rendező addigi művei közül a legnagyobb közönség-visszhangot. Csupán néhány helyről kapott negatív reakciókat, azokon túl viszont rengeteg elismerésben részesült. David Lynch elnyerte a Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb Rendező díját. A Mulholland Drive a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége, a francia Cahiers du Cinéma, az indieWIRE weboldal, a Slant, a Reverse Shot, a Village Voice meg a Time Out New York magazinok szerint is az évtized legjobb filmje lett. Sok kritikus máig azt mondja, hogy különös módon, de ez mutatja be legjobban a 2000-es éveket. Az Empire magazin valaha készült 500 legjobb filmet tartalmazó listáján 391. lett; ez indította el Harringet és Watts-ot a sztárrá válás útján. 

Röviden: Rémisztő hangulatú, sötét atmoszférájú, szexszel, hazugsággal és elmebeteg víziókkal teli film A sötétség útja, ami rendkívüli hatással van a nézőjére. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, meg olyanoknak, akik imádják az érthetetlen mozikat. 

Pontozás: 

imdb: 8.0 

Szerintem: 5/5 (Nem nagyon akarnám újra látni, mert túlságosan felkavaró.) 

Itt olvashattok az értelmezési lehetőségekről.

Hírek: 

- Laura Harring következő munkája szintén egy nem túl szívderítő mozgókép, a Manson Girls, ami a hírhedt Manson-család rémtetteinek legújabb feldolgozása lesz. 

Várható írások: A Mulholland Drive értelmezései, Kojak Budapesten, A király beszéde, Underworld 4, valami Juno Temple-film. 

Ja és még valami: SZPOJLER! A Winkie's-es résznél, mikor a fickó a rémálmát meséli, tessék kapaszkodni, mert az valami borzalmasan ijesztő lesz! SZPOJLER!