Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: tomzameth@gmail.com

Kategóriák

18+ (1) akció (151) áldokumentum (7) animációs (71) bekategorizálhatatlan (6) dokumentum (15) dráma (347) fantasy (145) háborús (20) hill (20) hírek (91) horror (201) kaland (80) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (89) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (11) rövidfilm (14) sci fi (150) spencer (26) sport (39) szatíra (11) szuperhős (108) thriller (64) történelmi (42) vígjáték (492) western (11) zene (63)

Kék Szemek és A lány a tűzesőben Facebook Oldal

Friss topikok

  • Tévésámán: @Liberális Artúr: Köszönjük:) (2024.02.10. 13:04) 16. születésnapi bejegyzés I. – Összefoglaló 2023-ról
  • Tévésámán: @Gerberus: Az animáció egy része tényleg nagyon ronda, erre legjobb példa a felügyelő, de a pirami... (2024.01.18. 21:06) Halhatatlanok [Immortel (ad vitam), 2004]
  • Pedrolacarte9213: Szerintem egy igazi klasszikus. Számomra érthetetlen, hogy miért nem kapott Oscar-díjat. Összessé... (2024.01.11. 08:58) Excalibur (1981)
  • gigabursch: Ezek szerint a film kiválóan bemutatja, hogy az orvosi arrogancia nem mai találmány, viszont a gye... (2023.12.07. 14:04) Semmelweis (2023)
  • gigabursch: @Tévésámán: Kb három évtizede láttam. Orrba-szájba kerestem mindenféle megosztó oldalon, de sehol... (2023.09.15. 21:14) Csontváry (1980)

2012.04.21. 16:43 Tévésámán

Csőre töltve (Loose Cannons, 1990)

Itt egy szép példa rá, hogy jó marketinggel el lehet adni egy rossz filmet is. Az RTV Tipp ezt írta: "Mac, a keményöklű zsaru egy nap új társat kap egy meglehetősen nehéz ügyben. Ellis páratlan detektív, ám van néhány kisebb hibája: állandóan híres tévészereplőket utánoz." Ez alapján megnéznéd, nem? Miközben az első képkockák peregtek (és apám végigbeszélte őket), kezdtem úgy érezni, hogy már láttam ezt, aztán, mikor kiderült, miért is folyik a küzdelem, akkor biztos lettem benne. Ettől függetlenül megnéztem, de aligha szórakoztatott... Na mindegy, erről majd később, először itt a sztori: 

Az RTV által keményöklűnek nevezett Mac-et (Gene Hackman) én inkább öntörvényűnek hívnám: bárkivel kiáll, megmondja a véleményét, helytáll bármilyen harcban - remek zsaru, akit a kollégái kedvelnek, csak éppen társulni nem akarnak vele. Így aztán a rendőrfőnök a legújabb gyilkossági esethez kirendeli mellé a különösen viselkedő, de fantasztikus megfigyelőképességgel megáldott Ellis-t (Dan Aykroyd). A két fickó leginkább tűz és víz, ráadásul kiderül, hogy Ellis tudathasadásban szenved. De ez sem gátolhatja meg őket, hogy a végére járjanak egy több évtizedes ügynek, amiben neonácik, izraeli titkosügynökök és a pornóipar jeles tagjai (köztük Dom DeLouise:D) keverik a szalámit. A tét egy különleges filmszalag, ezen valami olyan látható, ami egyesek szerint nem kerülhet napvilágra - vajon kié lesz végül? És Ellis felett vajon melyik személyisége veszi át véglegesen az irányítást? 

Az alapötlet annyira elképesztő, hogy le se írom, de az a legjobb benne, hogy a végén, mikor bemutatják a szalagot, nem is az van rajta, amit mondanak... Fantasztikus, hogy hogyan lehetett valami ennyire ostobát összehozni a vígjátékok nagyágyúival, ráadásul ugye meglátszik rajta az eltelt több mint 20 év. Az egyetlen igazán nagy hibája az, hogy az események valójában nincsenek összefüggésben egymással: Ellis őrültsége totál mellékes és elsikkad a főszál mellett, ami meg kitalálható és semmiféle meglepetést nem tartogat. A hülyén megcsinált karakterek és a béna sztori ellenére azért Hackman egészen jó, DeLouise-t mindössze a külseje miatt vették fel, Aykroyd utánzásait pedig csak az ismerheti fel, aki tisztában van a régi idők mozijaival - ráadásul biztos, hogy eredeti nyelven sokkal inkább beazonosíthatóak az általa megszemélyesített karakterek. Azért pár elhangzó poén még ma is üt, de a legtöbbről ez nem mondható el. 

A film színvonalát mutatja a rendező, Bob Clark egyéb munkáinak listája - a teljesség igénye nélkül néhány cím: Karate kutya, Énekes izompacsirta, ám itt van még a '74-es Black Christmas (igaz, hogy nem láttam, de ez egy egészen híres horror). Clark egyébként író is volt, Richard Matheson és testvére, Richard Christian Matheson mellett. Akad még pár ismertebb mellékszereplő, pl. egy jelenetben látható Tobin "Fűrész" Bell, a női főhősnek a '90-es években ismert Nancy Travis tekinthető, valamint a stáblistából kimaradt lövöldözőként valahol felbukkan benne Mel Brooks. Két vicces nevű mellékalak: Robert Dickman (a "nyúl") és Susan Peretz (valami hölgy lakó vagy ki). A Loose Cannons 15 millió dollárból lett, ám alig 5 és felet hozott vissza, semmilyen érdekességet nem találtam róla a neten.  

Nem valami jó mozi ez, bár biztos vagyok benne, hogy angolul jobban érvényesülne. Csak fanatikus Aykroyd-rajongóknak ajánlom:) 

Pontozás:

imdb: 4.8 (Na ugye.) (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (A három főhős miatti tiszteletből.) 

Hírek: 

- Richard Matheson munkái is inspirálták a készülőben lévő 2054: The Last Man című sci-fit, ám ha jól vettem ki, ő maga személyesen nem vesz részt a munkálatokban.  

- Dan Aykroyd írója, producere és egyik főszereplője lesz a nagy durranásnak ígérkező Szellemirtók III-nak; valamint még a Dorothy of Oz animációs musicalben szinkronizálja a Madárijesztőt. (Az előbbi végül másként valósult meg.)

Szólj hozzá!

Címkék: krimi akció vígjáték


2012.04.21. 14:59 Mozsárágyú

A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet) 1957

 

     Amióta az eszemet tudom - egy olyan 2-3 hete (ezt Hofitól loptam) - ismerem ennek a filmnek egyes híres képsorait. Mindig is érdekelt, mi lehet ez, mert olyan elképesztő hatásúak ezek a felvételek. Csakúgy, mint maga A hetedik pecsét. Ingmar Bergman 1957-ben vitte vászonra (előtte meg papírra), gyakorlatilag azóta világhírű ő maga is. 
     Főszereplőnk Antonius Block (Max Von Sydow), nemrég hazatért keresztes lovag, akit a Szentföldön töltött hosszú évek valószínűleg eléggé megváltoztattak. A nyitó képsorok rögtön egy pokolbéli tájat tárnak elénk, ami, ha színesben látnánk, lehetne akár egy hangulatos üdvözlőlap képe is. De így, fekete-fehérben az egyszerű, ovális kövekkel teletűzdelt tengerpart az éjfekete, zömök lovakkal meg a kísérteties és egyben nyugtató tengermorajlással együtt rátelepedik az agyunkra.
A lovag találkozik a Halállal (Bengkt Ekerot). Érte jött. A Halál köztudottan kiváló sakkjátékos, így az elfáradt halandó kihívja őt, ezzel egy kevés haladékot nyer; ha Antonius győz, életben marad, de ha veszít, örökre az elmúlás képviselőjének társasága lesz.
     Túlvilági történések után maga a valóság következik; a lovag és hű csatlósa járja a vidéket, miközben pestis fenyegeti az északi nép lakosságát. Mintha minden és mindenki az elmúlás felé haladna, kopár és élettelen a táj és a szereplők hangulata - egyelőre. Egykettőre útitársaik is akadnak, együtt menekülnek a Fekete Halál elől - pontosabban kettő elől, ebből az egyik egy baktérium :) -, ám mégsem beszélhetünk fojtogató, feszültséggel teli vagy szörnyen rémisztő jelenetekről; ezek a hétköznapi emberek kiváló humorral rendelkeznek, végülis optimistán szemlélik világukat, egyszerűen csak élnek.
A lovag viszont a kapott haladéktól többet vár, mint, hogy élhessen még egy kicsit - válaszokat akar életről, Istenről, Halálról. S mialatt keresi a válaszokat, meglévő emlékei mellé gyűjt még jó párat.
     A cím maga a Jelenések Könyvéből származik, végig fontos szerepet kap a vallás, nem véletlen, hiszen a középkor közepén járunk. Lovagunk és a Halál sakkjátszmáját nézve a néző rádöbben, milyen felfoghatatlan a létünk értelme, hogy egy nap minket is szólít a túlvilág, de korántsem bizonyos, hogy éppen ráér majd velünk sakkozni a tulaj. A lovag Isten, a Halál és a saját kettejükhöz fűződő viszonyát elemezgeti, ám nem kap egyértelmű válaszokat sem a máglyahalál küszöbén álló lánytól, sem a vallásos hallucinációt értelmezni próbáló csepűrágótól. Sem sokat látott segítőjétől, sem a jelennek élő fiatal anyukától.
 
     Ingmar Bergman munkája azt hiszem azért olyan nagyszerű, mert egyszerre hátborzongató és felhőtlenül vidám. Egyszer meghalunk, de ez ellen semmit sem tehetünk. Óriási közhely, de lényegében ez a történet megoldása - vagy nem? Hohohóóóó.
 
     Olyan szép ez a film, hogy a szinonimaszótár is kevés hozzá. Az operatőr nevét tehát leírom: Gunnar Fischer. A végső jelenet meg arra tévedt mezei statisztáknak köszönhetően ég bele örökre az agyunkba, mert a színészek épp nem értek rá. Ez gyönyörű.
 
     Látni kell, hogy mindenki saját szemével győződjön meg e film hihetetlen hatásáról, a színészek kiválóságáról, a történet érdekességéről és az emberi lét csodálatosságáról.
 

Szólj hozzá!

Címkék: bekategorizálhatatlan


2012.04.20. 09:40 Tévésámán

Fantomas (1964)

Mikor észrevettem, hogy lesz ez, gondoltam megnézem és totál kiment a fejemből, hogy egy Louis de Funes-komédiáról van szó. De ha már belevágtam, végigültem, és oké volt, csak mégsem az én műfajom - sőt, talán nem a korosztályom műfaja, mert mondjuk 67 éves édesapám nagyszerűen szórakozott rajta, én meg csak egyszer-kétszer nevettem fel. A véleményemet szokás szerint később, előbb jöjjön a sztori ismertetése: 

Párizst rettegésben tartja az ezerarcú, elkaphatatlan bűnöző-zseni, Fantomas. A legutóbbi fondorlatos rablása után az újságíró Fandor (Jean Marais) a siker reményében összedob egy ál-interjút a gonosszal, amit aztán címoldalon hoz a másnapi hírlap. A szenzáció óriási, de a tollforgató hamarosan nagy bajba kerül, mert az igazi Fantomas felháborodik a róla állított rosszindulatú vádakon és elrabolja őt. Fandor számára a megpróbáltatások pedig csak ekkor kezdődnek, mert elrablója felölti az arcát és nemcsak a menyasszonyát (Mylene Demongeot) próbálja meg elcsábítani, de még egy újabb rablást is végrehajt! A rendőrséget, főként Juve felügyelőt (de Funés) pedig meggyőzik a bizonyítékok, hogy Fandor a fantom (ez rímel), de pár órával később a rém újból lecsap, ezúttal a felügyelő arcát viselve! Juve-ot és az újságírót becsukják, ám ez nem fogja megállítani Fantomas-t. Az ügyefogyott rendőr, az igazságot követelő firkász és annak barátnője pedig a félelmetes ellenfél után indulnak, de vajon van esélyük arra, hogy elkapják/leleplezzék? 

Az izgalmas bevezető után leszögezném, hogy ezt a mozit még véletlenül sem kell komolyan venni. A tömeggyilkosnak kikiáltott maszkos rém ugyanis a teljes játékidő alatt senkit se öl meg, mindössze verekednek és lövöldöznek a szereplők (egy hulla elvileg van, de az ő halála sem egyértelmű). Vicces, hogy az alapvetően véresen komoly címszereplőt a komolynak látszó újságíró és a végletekig komolytalan felügyelő üldözi, ráadásul Fandorról hamar kiderül, hogy bizony közel áll hozzá a hülyeség. Éppen ezért a Fantomas-os jelenetekben tényleg ügyesen végrehajtott rablásokat láthatunk, a fennmaradó időben meg humort, néha pedig a kettő keveredik.  

Jean Marais háromféle szerepet alakított: ő a firkász, a maszkos Fantomas és a Fandor arcát viselő gaztevő. Figyelemreméltó fizikumát remekül kihasználták az alkotók, róla azért el lehet hinni, hogy meg tudja védeni magát, ha akarja. A kék álarcos gazember talán kicsit megmosolyogtató külsőt kapott, de nekem tetszik, picit macskaszerű "arccal" bír, így olyan sunyinak tűnik:) De Funés az de Funés, róla többet nem érdemes mondani, maximum még azt említeném meg, hogy ezúttal Balázs Péter helyett Haumann Péter szólaltatja meg, de hasonlóan kitűnő módon. Egy korabeli nagy filmhez méltón sok szép mellékszereplő hölgyet vonultatnak fel, a női főhős Mylene Demongeot nagyon csinos (és egyetlen egyszer sincs rajta melltartó:D). 

A címadó figuráról azt kell tudni, hogy eredetileg egy regénysorozat főgonosza, Pierre Souvestre és Marcel Allain találták ki őt, először pedig 1911-ben jelent meg Fantomas-regény. A két író közösen 32 kötetet jelentetett meg, Souvestre halála után Allain még 11-et írt egyedül. Az ezerarcú gazember jelentette az átmenetet a gótikus regények negatív alakjaiból a modern sorozatgyilkosokba - valójában egyáltalán nem olyan humorosak ezek a történetek, mint ahogy ebben a '64-es francia műben tálalják nekünk. A karakter egyébként számtalan mozgókép, tv-sorozat és képregény inspirálójává vált, az ezüst vásznon először 1913-ban jelent meg. André Hunebelle rendező műve viszont inkább egy francia James Bond-trilógia első része, mintsem Souvestre és Allain "hősének" legújabb életre keltése (erre utalnak a különböző bizgentyűk, amiket a bűnöző-zseni használ, pl. a boldogság-szérum). 

Érdekességek: Jean Marais 1913-ban született, pont amikor az első Fantomas-film a mozikba került. A rendező szerepel saját filmjében, ám nem tudni, hol. A maszkos gonoszt Raymond Pellegrin szólaltatta meg. Bár a készítési költségeit és a bevételét sem ismerem, tény, hogy a Fantomas órási siker lett, nem csak Európában, hanem az akkori Szovjetunióban, Japánban, meg még az USA-ban is. Két folytatása készült, a Fantomas visszatér és a Fantomas a Scotland Yard ellen, ezeket szintén Hunebelle rendezte és a három főszereplő ugyanaz bennük. (Sorban mindegyiket adni fogja a Film+, de ez annyira nem tetszett, hogy megnézzem őket.) Egyébként három dolog volt a teljes játékidő alatt, ami számomra homályos maradt: 1. Az autós részben miért énekelve beszél Fandor szinkronja?:) 2. Fantomas mért nem veszi le az álruháját, mikor leugrik a vonatról? Sose találnák meg, hiszen senki sem tudja, hogy néz ki. 3. A felügyelő és az újságíró honnan tudja, hogy a rosszfiú leugrott a mozdonyról? Persze ezek csak apróságok, az alapvetően vicces légkör miatt lényegtelenek. 

Egy a fontos: a Fantomas-ban keverednek a Louis de Funés-vígjátékok a James Bond-akciómozikkal, így ha van olyan, akinek éppen ez a kettő a kedvenc műfaja, akkor ezt a filmet ne hagyja ki:) 

Pontozás: 

imdb: 7/10 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Jövő csütörtökön mutatják be az Avengers-t, ezt mindenképpen megnézem, valamint hétvégére várhatjátok még A hetedik pecsétről szóló írást Mozsárágyútól.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi akció fantasy vígjáték


2012.04.16. 19:05 Tévésámán

Diploma után (Post Grad, 2009)

Nemrég anyukám kapcsolgatás közben belefutott ebbe az HBO-n. Nézem, Alexis Bledel meg Michael Keaton, el is döntöttem, hogy ezt megnézem majd, ha újra adják. Ma volt az alkalom, úgyhogy nem hagytam ki és remekül szórakoztam rajta - de erről majd később, most jöjjön a sztori: 

Ryden (A.B.) most jön ki a fősuliról, kezében a diplomájával és eddig minden a tervei szerint alakult. Még kiskorában előre kitalálta, hogy hová akar eljutni az életben és már csak egy lépés hiányzik, hogy felvegyék a nagy new yorki könyvkiadóhoz, ahol mindig is dolgozni akart. Ám az égiek összeesküdnek ellene és az állást az ő régi nagy "ellenfele" ("magándarthvadere":D) kapja meg, Ryden pedig hoppon marad. Ezután mindent megtesz, hogy állást találjon, és nem törődik szinte semmi mással, elfelejti legjobb barátját, a belé nyíltan szerelmes Adamet (Zach Gilford), meg a családot (Keaton, Jane Lynch, Carol Burnett és Bobby Coleman). Vajon milyen munkát talál majd (ha egyáltalán sikerül neki) és boldog lesz tőle? Vagy végre megtanul az esze helyett a szívére hallgatni és észrevenni a sok-sok kis lehetőséget az örömre? 

"A herpesz nem piknik." 

Szerettem volna egy jót nevetni és ezt megkaptam a Post Gradtől, ami egy primitív vígjátékocska, ám a felszín alatt sokkal több van benne. Például az engem is érintő "hiába van egy csomó iskolád, nem tudsz elhelyezkedni"-helyzet, az előre megtervezett élet összedőlése (sajnos a hősnőhöz hasonlóan ilyen tervezgetős vagyok) és újabb példát kapunk, hogy valójában fiú meg lány között lehetetlen a barátság:) A poénok jók és így első nézésre mindegyik működött, ráadásként a mellékszereplők között ott van J.K. Simmons, akivel egyszerűen képtelenség rossz filmet csinálni, szóval minden adott egy kellemes koradélutáni kikapcsolódáshoz. 

Alexis Bledelt a volt barátnőmnek köszönhetően ismertem meg - mert hát melyik lány ne imádná A szívek szállodáját (Mozsárágyú az egyik, akit hidegen hagy, de a kivétel erősíti a szabályt:D) - és gyakran kénytelen voltam vele együtt nézni. Aztán láttam Bledelt a Sin City-ben, ahol a különleges színkeverési technikával kihasználták egyedi szemszínét. Máig nem tudom, hogy lehet valakinek ennyire kék szeme és mindig elcsodálkozom, hogy ő már 31 éves - olyan kortalannak látszik... Michael Keaton még mindig kitűnő komikus, vele is nehéz rossz mozit összehozni, de a filmbeli család többi tagjára sem lehet panasz. Zach Gilfordnak egészen kellemes énekhangja van, viszont ahogy megláttam a figuráját, felmerült bennem, hogy mi a fene? Ez az új trend? Hogy a filmbeli tinilányok pasijai csakis gitározós-éneklős csontsovány srácok lehetnek? Lásd: Juno, Hajrá Bliss!, stb. Ennek kapcsán ismét el lehetett lőni a "dalt írok neked" meg a "nem megyek el a koncertedre"-kliséket, de szerencsére néhány egyéb, már megszokott romantikus húzással sikerült leszámolni. A rendezőnő, Vicky Jenson egyébként animációs szakember, így különös választás volt; a producerek közt pedig megtalálhatjuk a szellemirtó Ivan Reitmant.  

Csupán annyi érdekességet találtam a Diploma utánról, hogy 15 millió dolláros költségvetése ellenére csak alig 6 és félmilliót hozott be; ráadásul se a kritikusoknak, se a közönségnek nem tetszett. Meglepő módon viszont a fő véleményformálók egyike, Roger Ebert négyből három csillagot adott rá, mondván " Ha cinikus vagy megcsömörlött vagy, akkor nyilván nem fogod értékelni. De hosszú ideje ez az első film, amiről ténylegesen azt gondoltam, hogy szívesen megnézném egy esetleges folytatását is." Fura:) És végül egy viccesen hangzó név: Dempsey Pappion - a kosaras fiúk egyike.  

Nekem tetszett a Post Grad, mivel vicces volt, a főszereplő jó csaj és Keaton remekelt benne, meg tudtam rajta sokat nevetni. Ajánlom a romantikus vígjátékok és a Gilmore Girls rajongóinak:) 

Pontozás: 

imdb: 5.3 (Négy év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azért másodjára már biztos nem lenne annyira jó.) 

Hírek: 

- Alexis Bledel hamarosan kedvencemmel, Juno Temple-lel szerepel együtt a The Brass Teapot című fantasy-drámában; valamint egy őrületről szóló horrorban, a The Letters-ben fogja a női főszerepet játszani. A legutóbbi filmje, a Violet & Daisy pedig elvileg már kint van, engem nagyon érdekelne, merthogy Alexis és Saoirse Ronan alakítják a címszereplőket, akik bérgyilkoslányok; a mellékszereplők közt pedig ott van Danny Trejo. Jól hangzik, nem? (Az elsőről meg a harmadikról már írtam azóta.)

- A szomszéd úriember bőrébe bújt Rodrigo Santoro volt a 300-ban Xerxész, ami igencsak hihetetlen, de mégis igaz. Olyannyira, hogy a készülő folytatásban, a Battle of Artemisiaban is ő lesz a perzsa isten-király. (Erről szintén értekeztem az eltelt 4 év alatt.)

- Michael Keaton ismét a Barbie baba párját, Kent szinkronizálja a negyedik (!) Toy Story-ban. Andy-nek itt már saját gyerekei lesznek, másra nem tudok tippelni:D

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2012.04.15. 12:58 Tévésámán

Péntek 13 (Friday the 13th, 1980)

Mint minden péntek 13-án, most is egy Friday the 13th-filmmel ünnepeltem, ezúttal a videós listáról utoljára megmaradt első résszel. Ez volt az, ami elindította Jason Voorhees-t a világhír felé, de (ahogy a Sikoly-sorozat rajongói jól tudják) itt még nem ő volt a gyilkos. Később majd leírom a szpojlerek közé, hogy ki ölt helyette, de először egy pár szót a történetről: 

1958-ban a Crystal Lake városka határán álló Kristály-tavi Táborban megölnek két kisegítőt, egy fiút meg egy lányt. A gyilkos sosem került elő, ahogy az a személy sem, aki a későbbi években ezen a helyen történt rejtélyes tűzesetekért felelős. De nem csak ezek a tragédiák zajlottak le itt - egy évvel a kettős gyilkosság előtt egy kisfiú a tóba fulladt, az esetet szerencsétlen balesetnek könyvelték el... Majdnem három évtized múlva egy vállalkozó kedvű úriember fejébe veszi, hogy ismét megnyitja a helyiek által csak Véres Tábornak nevezett létesítményt, ehhez pedig fiatalokat fogad fel, akik segítenek neki rendbe hozni az infrastruktúrát meg a pár hét múlva érkező gyerekek felügyeletéből is kiveszik majd a részüket. A Crystal Lake lakosságától érkező többféle figyelmeztetés és a baljós előjelek ellenére senki nem hajlandó feladni a tervet. Aztán valami történik azon az esős, teliholdas június 13-án: valaki megfigyeli a táborban serénykedő ifjakat és módszeresen nekiáll kiirtani őket. Vajon ki lehet ő, miért teszi ezt és marad-e túlélője az esetnek? Mi lesz a tábor meg a benne rekedt fiúk és lányok sorsa? 

Rendkívül sok dolgot lehet elmondani erről a filmről, pedig a sztorija végtelenül egyszerű - mégis, A texasi láncfűrészes mészárlás, a Halloween és a Rémálom az Elm utcában mellett ez minden idők egyik legnagyobb sorozatindító horrorja. Annak idején, mikor megismertem a szériát, végignéztem az akkor meglévő összes részt, így ezt is. Mivel még betárcsázós internetem volt, ezért letölteni nem tudtam, úgyhogy kénytelen voltam videotékából kivenni a széria epizódjait. Mivel pár éve még a videokazetta volt az általános filmrögzítési mód, ezért a dvdről átvettem a filmeket kazettára, ám az összes közül csak ez az egy felvétel nézhető - azt hiszem nem volt megfelelően levédve:) Rögzítettem a mozi mellé az extrákat, így ezekről is lesz szó. A Péntek 13-at saját korában technikai megoldásai és látványeffektjei tették nagy számmá, a történet pedig a Halloweenben már nagy sikerrel alkalmazott suspense-elem (nem látjuk, ki a gyilkos) meg a véres erőszak ábrázolása miatt lett izgalmas. Sajnos az idő már jócskán eljárt felette, a benne látható effektek elavulttá váltak, de legalább ellentétben A rémület éjszakájával, itt megmagyarázzák, mi miért történik, így a mai kor nézőjének is élvezhetővé válik. Én már túl sokszor láttam, ezért általában unatkozni szoktam alatta, de most elég sok idő telt el az utolsó megtekintés óta, így valamennyire újszerűnek tűnt, volt egy csomó rész benne, amire nem emlékeztem - bár ezek általában az unalmasabb pillanatok:)  

"Nem is úgy gondolok rá, mint egy horrorra. Nekem inkább egy kis költségvetésű független film pár nagyon felelőtlen tiniről, akik jól szórakoznak egy nyári táborban, ahol történetesen dolgoznak is. Csak éppen valaki megöli őket." (Jeannine Taylor, Marcie alakítója) 

(A képen a fiatal Betsy Palmer.) Lássuk a készítési körülményeket: 1978-ban John Carpenter bankot robbantott Michael Myers első „kalandjával” - ennek sikere ösztönözte az addig családi filmeket rendező Sean S. Cunninghamet, hogy kitaláljon egy saját borzongatós történetet. Mert ebben volt a nagy pénz lehetősége és Sean bácsi mottója szerint a filmkészítés színtiszta üzlet, mindössze egyfajta pénzkeresési módszer. A rendezőnek nem jutott eszébe jó sztori, de rájött egy nagyszerű címre: Péntek 13 ("Egy ilyen című filmet megnéznék."), így gyorsan el is készíttette a Friday the 13th-logót, amit levédetett. A promócióval megbízott reklámügynökség feje, George Mansour viszont később elárulta, hogy volt már korábban egy ilyen nevű mozgókép (Friday the 13th: The Orphan), ám ez "nem volt nagy siker. Valaki így is megfenyegetett minket egy perrel. A producerek talán lefizették őt vagy ilyesmi történt, de az ügy elrendeződött." Az ötletes címhez már csak egy megfelelő történet kellett, amit pedig Victor Miller (és a stáblistából kihagyott Ron Kurtz) írt meg. Cunningham pénzével is beszállt a produkcióba, a zene összehozását Harry Manfredinire bízták, a speciális effektekhez pedig a Romero-féle Holtak hajnalával bizonyított Tom Savinit szerződtették. Az ifjú szereplőgárda vezetőjének az egykori Burger King-lányt, Adrienne Kinget választották, a többiek közt pedig ott volt a kezdő Kevin Bacon és a legendás énekes-színész, Bing Crosby fia, Harry Crosby. A hölgyek közül az Annie-t játszó Robbi Morgant és a Marcie-t életre keltő Jeannine Taylort emelném ki, mert ők jól néztek ki:D Külön szót érdemel még a legendás hokimaszkos első alakítója, Ari Lehman, aki néhány másodperces szereplésével beírta magát a horror-történelembe. Az idősebb generációt az elsősorban tévéshowkból ismert Betsy Palmer és a vicces mellékszerepben látható Walt Gorney képviselte.  

(A képen Adrienne King.) Érdekességek: Victor Miller elismerte, hogy Carpenter sikerét lovagolta meg ötletével. Eredetileg Josh-nak akarta nevezni Jasont, de ez nem hangzott elég ijesztően, így megváltoztatta, az új név egy a rendezőt gyerekként rettegésben tartó iskolai rosszfiútól ered. A Péntek 13 csakis pénzügyi okokból készült: a direktornak a gyerekei iskoláztatására, Betsy Palmernek egy új autóra kellett a lé:) Helyszínül a Blairstownban (New Jersey) található Camp No-Be-Bo-Sco szolgált - ez a tábor még ma is működik és van benne egy Friday the 13th-emlékfal. Elég durva időjárási viszonyok közt forgattak, a szkript napról napra alakult ki. A stáb egy része ott lakott a táborban, köztük Tom Savini, aki felpakolt pár videokazettát az unalmas estékre és vetítéseket rendezett a többieknek. Mivel igen kevés filmet vitt, ezért folyton ugyanazok mentek, az effektguru állítása szerint máig pontosan fel tudja idézni bármelyiket. Harry Manfredini egyes részek alá direkt nem tett zenét, így a közönség a nyugalom hamis illúziójába ringatja magát a beálló csöndben, azután pedig az ijesztések még jobban hatnak. Különös egybeesés, hogy a Halloween színhelyéül szolgáló várossal megegyező nevű new jersey-i Haddonfieldtől nem messze van egy Voorhees nevű település - a két név közösen szerepel egy hírhedt útjelző táblán:) 1987-ben regényként is testet öltött az öldöklésbe fulladó táborozás története, Simon Hawke tollából; 2007-ben pedig a WildStorm megjelentette a Friday the 13th: Pamela's Tale című két részes képregény-minisorozatát, amiben jó pár jelenet visszaköszön a moziból. Létezik egy Vágatlan Változat a Péntek 13-ból, ám ez mindössze 10 másodperccel hosszabb a filmszínházasnál.  

Betsy Palmer elsőre azt mondta a filmről, hogy "Egy rakás szar. Ezt senki nem fogja megnézni.", majd évekig negatívan nyilatkozott róla. Ám amióta rájött, hogy a kritikusok támadásai ellenére (Gene Siskel például publikálta Palmer lakcímét és arra biztatta olvasóit, hogy írják meg neki a véleményüket, szerencsére rossz címet adott meg) a közönség nagyon megkedvelte a figuráját, azóta pozitívan nyilatkozik róla. Tíznapi munkájáért 10 ezer dollárt kapott, ő volt a húzónév. A "harci" jelenetek első próbáin Palmer tényleg megütötte Kinget, mert színpadi színésznő volt és ott így volt szokás:) Ari Lehman négy napot dolgozott, a film elkészülte után felhagyott a színészkedéssel és zenésznek állt. Adrienne Kinget a bemutató után sokáig egy megszállott rajongója üldözte - a fickót azóta már hál' istennek, lefülelték.

SZPOJLER INNENTŐL 

A legendássá vált zenei téma a közhiedelemmel ellentétben nem "chi chi chi ha ha ha" hanem "ki ki ki ma ma ma". A szerző Mrs. Voorhees szövegéből vette az ötletet ("Kill her mommy!"), majd a kezdőszótagokat (ki, ma) belemondta egy különleges visszhangot kreáló gépbe, így jött létre ez a híres motívum. Június 13-án járunk, ez Jason születésnapja. A gyilkost 70 percen át nem látjuk, ekkor Tom Savini helyettesítette; de ő lőtte ki a nyílvesszőt, ami megijeszti az egyik lányt és ő az ablakon bedobott hulla is:) A kígyós jelenetet Tom bácsi találta ki, miután egyik este a szállásán rálelt egy ilyen állatra - a felvételen látható hüllő igazi, ráadásul tényleg megölték. Amikor a Bill nevű komát Alice az ajtóra felszegezve találja, akkor, ha jól megnézzük, a színész fiú szempillái remegnek - ez a maszktól volt, ami nagyon irritálta a szemét. Különös, de a menekülő lány elbarikádozza a kifelé nyíló ajtót - mondjuk ez szerintem betudható a pániknak meg aztán, ha ki is nyitná a mészáros az ajtót, akkor átesne a sok cuccon:D  A Péntek 13 Kevin Bacon negyedik mozifilmje, a haláljelenetéhez bárányvért használtak. Victor Miller szerint ő találta ki, hogy a "halott" fiú jöjjön ki a tóból a végén, a neten viszont két helyen is Savinit írják ötletgazdának. Még egy dolog: Ahogy ígértem, elárulom, ki a gyilkos: Mrs. Pamela Voorhees (Palmer), Jason anyukája - az ő halála lesz az ok, amiért a fiacskája "visszatér a túlvilágról" és maga is ölni kezdi a kempingezőket. 

SZPOJLER VÉGE 

Felvett extrák a lemezről: Van egy trailer, ami mai szemmel nézve elég vicces, de különben nem rossz. Tizenháromig számolnak az áldozatok és baljós események mutatásával (de mindent csak sejtetnek), végül jön a film főcíme. Valamint van még egy kisfilm, a Return to Crystal Lake: The Making of Friday the 13th, amelyben 22 percben visszaemlékeznek a Péntek 13 készítésére. Többek közt King, Palmer, Cunningham, Miller és Manfredini is megszólalnak benne; mialatt beszélnek, láthatunk egy csomó képet a kulisszák mögül, meg a mondandójukat sokszor nagyon viccesen összevágták a filmmel, mintha a színészeknek válaszolnának a karakterek:) Egy dolgot találtam furcsának, miszerint a mozi indulásakor a Warner logója jelenik meg, de aztán utánaolvastam és kiderült, hogy a külföldi forgalmazásért ez a cég a felelős. Szerintem ez egy jó kis dvd, aki szereti a filmet, az vegye meg - külföldi kiadásról van szó, így nem tudom, a magyar milyen. 

A Friday the 13th megközelítőleg 550 ezer dollárból készült és kis híján 40 milliót hozott vissza! Alapvetően független film volt, amíg a Paramount meg nem vette másfél millióért - a stúdió még 1 milliót költött reklámozásra, de amint látjuk, megérte. Hiába jöttek a kritikusok negatív reakciói, a közönséget halálra rémítette, vagyis a nézők körében hatalmas siker lett. A hatása olyan elképesztő volt, hogy sokan a vetítés közben sikoltva rohantak ki róla:) Tom Savini a bemutató első pár hetében mindig beült a premierekre, hogy lássa, hogyan reagál a nagyérdemű a befejező sokk-jelenetre - sosem kellett csalódnia. A Péntek 13 1980 18. legtöbb bevételt hozó filmje lett, saját műfaján belül az első volt, amit függetlenként egy hatalmas stúdió megvásárolt. Ezen kívül a mai napig az egyik legnagyobb hasznot hozó kaszabolós moziként tartják számon. A befejező szekvencia a Bravo 100 legijesztőbb mozis pillanatának listáján a 31. lett, a filmet magát pedig a Channel 4 100 legijesztőbb mozgóképe közül a 15.-nek választották. 

Ironikus, hogy az azóta 11 folytatást (ebbe benne van az újra és az FvsJ is) szült történetnek eredetileg senki se akart következő részt csinálni, Victor Miller visszatetszőnek találta, hogy Jasonből gyilkos válik, a hokimaszkhoz pedig már semmi köze nem volt. "Jason a kezdetektől fogva halott volt. Ő egy áldozat, nem egy gyilkos." Azt hiszem a stáblistáról lefelejtett Ron Kurtz-ot "hibáztathatjuk" a ma ismert Jason Voorhees megszületéséért, de én speciel mégse haragszom rá:) 

A Péntek 13 a Halloweenhez hasonlóan olyan nagyon elavult módokon próbál ijesztgetni, hogy a mai kor nézőjére már nem biztos, hogy hatással van. Én borzasztóan sokszor láttam, így az alapvető reakciómra nem emlékszem vele kapcsolatban, de így is azt mondom, hogy inkább ezt válaszd, mint a Halloweent, ha egy retro-horror-élményben akarsz részesülni. 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Kizárólag a kult-státusza meg a sorozatindító mivolta miatt.) 

Hírek: 

- Victor Miller színészként bukkan majd fel a CarnieVille című bohócos horrorban. 

- A mára már szinkronszínésznővé vált Adrienne King pár éve visszatért a vászonra, legközelebb a Tales of Poe névre hallgató ijesztgetős filmben lesz látható (ez már a harmadik Poe-mozi, ami most készül...), valamint szinkronizál is, az azonos műfajú Silent Night, Bloody Night: The Homecomingban. 

- Tom Savini egy Ozirisz nevű karakter bőrébe bújik a Machete Kills-ben, ami a nagyon király Machete folytatása lesz - én biztosan megnézem majd:) [Láttam, nem volt rossz, írtam is róla.]

- Harry Manfredini több mozgóképen dolgozik komponistaként, ezek közül a legérdekesebbnek a Legend of the Red Reaper (fantasy/romantikus) tűnik. 

"IT'S GOT A DEATHCURSE!"

2 komment

Címkék: horror


2012.04.13. 16:52 Tévésámán

Élelmiszeripar Rt. (Food Inc., 2008)

Boldog Péntek 13-at Minden Kedves Olvasónak!:) 

Újabb dokumentumfilm, ami itt azért ritkaságszámba megy. Még talán tavaly láttam a bemutatóját az HBO-n és az alapján érdekesnek tűnt, pláne mivel ugyanarról a témáról van szó benne, mint a nagyszerű Super Size Me-ben. Eddig sosem tudtam megnézni, mert mindig éjjel adták, ebből pedig arra számítottam, hogy eléggé sokkoló és gusztustalan - igencsak meglepő volt, hogy ma délelőtt nézhető időpontban sugározták. Lássuk, konkrétabban, miről is van szó benne:

Az amerikai életforma egyre inkább átterjed a világ többi részére és ennek egyik folyománya a gyorsétkezde- meg a szupermarket-láncolatok térhódítása az egész bolygón. Robert Kenner, Emmy-díjas dokumentumfilm-rendező két igazi szakértővel, Eric Schlosserrel, a Megetetett társadalom szerzőjével, és Michael Pollannel, a The Omnivore's Dilemma írójával társulva igyekezett bemutatni a mezőgazdasági munkából ipari termeléssé módosult élelmiszer-gyártás árnyoldalait. A két író narrációjával és rengeteg ilyen-olyan módon érintett ember véleményének bemutatásával megismertetik velünk a "modern" csirketenyésztést; bepillantást kapunk a világ leghatalmasabb vágóhídjának működésébe és az ott uralkodó elképesztő körülményekbe; rádöbbenthetünk, hogy mennyi mindenre "jó" a kukorica; szörnyülködhetünk a szarvasmarhák borzalmas tartási módján; szembesülhetünk a nagyvállalatok mindent felülmúló hatalmával és láthatjuk mindezek ellenkezőjét is, azt, hogy hogyan kéne az egészet normálisan csinálni. De váratlan akadályokba ütköznek azok, akik megpróbálnak a józan ész, az egészség és a Föld érdekeiben fellépni. Vajon megállíthatatlan az ipari termelésű, olcsó "szemétkaják" áradata, vagy van kiút a kórokozóktól mentes, finom és tápláló ételek irányába? 

(A képen sorban: Michael Pollan, Robert Kenner és Eric Schlosser.) Bevallom, valami sokkolóbbra számítottam. Tény, hogy durva dolgokról rántják le a leplet, de korántsem annyira ijesztő vagy gusztustalan, hogy éjjel kelljen adni. Sajnos a lényeg itt is a pénz: amíg a gazdagok kizárólag saját érdekeiket tartják szem előtt, addig nem számít, hogy hányan halnak meg vagy mennyire megy tönkre a világ... A bemutatott dolgok közül a legdurvább egyértelműen a mutáns e. coli-vírus és annak származásának bemutatása, ott vannak a legfélelmetesebb tények; de legalább ennyire rémisztő a cukorbetegség fenyegetése, az illegális bevándorló alkalmazottak kizsákmányolása vagy a pusztán proteinforrásnak tekintett állatok sorsa. Az "összeesküvés" szálai a lehető legmagasabb körökbe vezetnek, a tények pedig magukért beszélnek, elég csak a nagykutyáknak behódolni nem akarók megbüntetésére és a gigakonszernek védelmére hozott törvényekre gondolni (amiket egyébként saját embereik szavaztatnak meg a szenátussal...). Minden étel valakinek a fennhatóságába tartozik, például nem lehet csak úgy akármilyen szóját tenyészteni az USA-ban, mert ezt is a multik törvényei és érdekei határozzák meg. Néhány ezek közül név szerint: Monsanto Company ("vetőmagosok"), Tyson Foods ("húsosok"), Smithfield Foods ("mega-vágóhídasok"), Perdue Farms ("csirkések"), McDonald's, Kellogg's és így tovább... Egyébként tényleg érdekes a Food Inc., akkor is, ha elvonatkoztatunk a tényektől, mert magában a látvány többet mond ezer szónál. Az elején például van egy nagyon ötletes szupermarketes stáblista és a későbbiekben rengeteg szép beállítást láthatunk, a mondanivaló és annak képekkel történő alátámasztása együtt pedig külön hatásos. 

Érdekességek: A film három évig készült, az egyébként ismeretlen készítési költség java része Robert Kenner bírságainak megfizetésére ment el, amiket az esetleges beperelések ellen fizetett be. Az itt látható dolgok ellenére sem Kenner, sem Schlosser (aki pluszban társproducerkedett), de még Pollan (aki pedig kreatív konzultánsként segédkezett) sem lett vegetáriánus:) Nagy promóciós kampányt kreáltak a mozihoz, például kiadtak egy ugyanilyen című könyvet; az organikus joghurtok nagyágyúja, a Stonyfield Farm pedig 10 millió pohárnyi készítményének zárófóliáján reklámozta. A kritizált cégek közül többen összefogtak és élükön az Amerikai Hús-Intézettel létrehozták válaszképpen a SafeFoodInc.org weboldalt, amiben saját termékeiket védik meg - a Monsanto tőlük függetlenül ugyanígy tett. Robert Kenner azt mondta, nem akarta megtámadni az ételt termelő rendszert művével: "Csak annyit akartunk, hogy átláthatóvá váljanak ezek a tények és hogy beszélhessünk róluk." Viszont ugyanitt azt is mondta, hogy "... az egész rendszert az állami támogatás működteti, amit néhány hatalmas mértékben termelt árura adnak, mint mondjuk a kukoricára. Ez egyfajta szocializmus és ez tesz minket beteggé." Az Élelmiszeripar Rt. készítési költségei, mint mondtam, nem ismertek, de az bizonyos, hogy kb. 4 és fél millió dollárt hozott be, meg hogy a kritikusoktól egyöntetű elismerést kapott.  

Borzasztó dolog látni, hogy a világ egyik vezető nemzetének tartott Egyesült Államokban ilyen méreteket ölt az ipari konglomerátumok hatalma, de szerencsére ez minket (ennyire) még nem fenyeget. Bár a dolog egyre nyilvánvalóbb, de alig változik valami, a szakértők viszont a rendszer összeomlását jósolják. A helyzet azért korántsem reménytelen, a biztonságosabb ételek egyre jobban terjednek és a mi véleményünk is számít, hiszen mi vagyunk a fogyasztók, mi vásárolunk és ez formálja az egészet. Szóval érdemes megnézegetni, milyen ételnek látszó akármikre adunk ki pénzt, mert ahogy a mondás is tartja: "Az vagy, amit zabálsz megeszel." (És itt van ez a kép, alátámasztandó, hogy milyen fontos elolvasni az összetevőket.) 

Pontozás: 

imdb: 7.9 

Szerintem: 5/5 (Azért egynél többször nem érdemes megnézni, mert nem szórakoztató.) 

Hírek: 

- Eric Schlosser újabb ételekről szóló dokumentumfilmben fog szerepelni, ennek címe Food Chain (Táplálkozási Lánc) lesz. 

Ma este szokás szerint egy Péntek 13-filmet nézek majd, ezúttal a széria elindítója, a legendás 1980-as Friday the 13th kerül sorra. A jövő héten elvileg több írás várható, mert lesznek érdekes mozgóképek a tévében, de még mindig valami mással foglalkozom elsősorban, így még egy darabig kevesebb filmet fogok nézni.

Szólj hozzá!

Címkék: dokumentum


2012.04.10. 17:44 Tévésámán

Minden végzet nehéz (Something's Gotta Give, 2003)

Mivel egy jó ideje nem írtam, most már aktivizálnom kellett magamat és pont kapóra jött ez a Jack Nicholson-film. 

Harry (J.N.) hatvanas évei elején járó tipikus hollywoodi agglegény, akinek rengeteg pénze és korát meghazudtoló vonzereje van, ezeket pedig 30 év alatti nők becserkészésére használja fel. A legújabb választottja Marin (Amanda Peet), akiveé egy romantikus hétvégét készülnek együtt tölteni a lány családjának hétvégi házában. Ám váratlanul beállít az anya, Erica (Diane Keaton) és nagynéni, Zoe (Frances McDormand); aztán pedig a kínos pillanatokat megkoronázandó Harry szívrohamot kap a barátnőjével való incselkedés közben. A férfit orvosa (Keanu Reeves) betegszabadságra küldi, ráadásul megtiltja neki, hogy messzire utazzon, így a többiek hazatérése után Erica és Harry egy házban rekednek néhány napra. A zárkózott írónő és a saját korosztályával sosem próbálkozó playboy pedig az összezártság alatt lassan megismerik/megkedvelik egymást - de vajon lehet-e köztük valami? És ha igen, mit fog ehhez szólni Marin és az Ericára pályázó doki?

Ha a főszereplő pár két jó színész, akkor a film már nem lehet rossz, itt pedig a kitűnő Nicholsonról és az általam mindig is kedvelt Keatonről van szó, akik együtt vicces duót alkotnak:) McDormand, Reeves és egy kis szerepben Jon Favreau már csak ráadások, ám Amanda Peetet sohasem szerettem. [Neki egyetlen dolog hozta meg a sikert: mindig a legfelkapottabb férfiszínészek mellé osztották be - pl. Jack Black. Itt valamivel jobb, mint máskor, de még így se volt szimpatikus.] Mindenki a lehető legjobban teljesít és az összebogozódó szerelmi szálak sok humoros meg drámai pillanatot szülnek, de sajnos vannak elég hosszú üresjáratok, az eleje pedig igencsak unalmas. Még annyit kell tudni, hogy az író-rendező és producer egy személyben Nancy Meyers volt (Mi kell a nőnek?, Örömapa 2).

Érdekességek: A film címe egy ötvenes évekbeli dalból származik. Erica és Harry figuráit speciálisan Keaton és Nicholson számára írta Meyers. A szerepeik a valóságban felcserélődnek: Nicholson az, aki elvált és Keaton nem házasodott meg soha. Ez a mozi tartalmazza Diane első teljesen meztelen jelenetét (igaz, alig látható belőle valami); Jack pedig felénekelte a La Vie en Rose-t betétdalként, ami egy kivágott jelenetben szerepel és a stáblista alatt is hallani (lehetne, ha leadnák). A mellékszereplők közt a piacos jelenetben ott van Lorraine Nicholson, Jack egyik lánya; a kezdetben felvonuló szép lányok egyike pedig feltehetőleg magyar származású, mert Kristine Szabonak hívják. Ráakadtam egy vicces névre: Marjie Gum (a francia eladónő), a hölgy vezetékneve Gumit vagy fogínyt jelent:) A Something's Gotta Give 60 millió dollárból készült és nagy meglepetésre teljes összbevétele 266 milliónál több volt! A kritikusok kedvelték, Diane Keatont Golden Globe és Satellite Awarddal jutalmazták alakításáért. 

Ez egy könnyed kis vígjáték, aminek legfőbb mondanivalója az, hogy a szerelem nem korhoz kötött, de talán könnyebb a saját korosztályunkban megtalálni az igazit, mint a sokkal fiatalabb vagy a sokkal idősebb nemzedék tagjai között. A főhős "nagy öregek" miatt érdemes igazán megnézni, de inkább ajánlanám a szintén Jack bácsi filmográfiáját erősítő Lesz ez még így se!-t, ami viccesebb, meghatóbb és izgalmasabb. 

Pontozás:

imdb: 6.7 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Frances McDormand szinkronizál a harmadik Madagaszkárban (ki látta a másodikat?). 

- Jon Favreau az egyik ember, aki pénzeli az Avengers-t; valamint J.J. Abrams producerkedése mellett rendezi a Revolution című tévére készülő sci-fit. (Előbbiről azóta írtam már.)

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték


2012.04.06. 19:27 Tévésámán

Az ember melegségre vágyik (1972-73)

Ahogy előző írásomban is említettem, 2012 az Örkény István-emlékév és ő a kedvenc íróm, ezért most örülök:) Az egyperceseit még középiskolás koromban kedveltem meg és emlékszem, ahogy magyar órán a tanárnő meg én jól szórakoztunk a sajátos humoron, ám a többiek nem tudták értékelni. Hiába, ezekhez sajnos ész kell, Örkény nem sztefáni mejer meg dzsé ké róling... Na, de a lényeg az, hogy az író műveiből többet is filmre vittek, így például a már olvasható Tótékat (Isten hozta, őrnagy úr!) és az emlékév kapcsán tegnap este sugárzott dokumentumfilmecskéhez hozzácsapott Az ember melegségre vágyikot. 

Négy történet elevenedik meg előttünk, négy Örkény-novella.

Az első a Meddig tart a háború?, ami tulajdonképpen mindössze egy telefonbeszélgetésből áll, ahol egy 27 éve az orosz fronton eltűnt katona édesanyja (Sulyok Mária) és "az író" (Benkő Gyula) párbeszédét hallhatjuk. Talán a reményvesztett anya új nyomra lelhet fia hollétét illetően...

A második Az utolsó vonat, amiben a frontra készülő fiatal hadnagy (Kozák András) beszélgetni kezd egy szép lánnyal (Piros Ildikó) a vasútállomáson, miközben mindenki az utolsó szerelvényt várja. A katona és a leány talán együtt megszökhetnének a háború rémségei elől...

Harmadszor a Jégárpa elevenedik meg előttünk, ebben egy gyári irodista (Őze Lajos) makacs szembetegségét egy idős, már visszavonult professzorral (Rajz János) szeretné kezeltetni az isten háta mögött. A férfi feltétlen tisztelettel közelít az öreghez és arra vágyik, hogy részesüljön a gyógyítás ama szentségéből, amit az édesapja évtizedekkel korábban élhetett át...

Utolsóként pedig a címadó történet következik, amelyben az élet dolgaival nem igazán törődő pszichiáter (Kállai Ferenc) egy idős kályhakészítő mester (Bilicsi Tivadar) "ajándéka" révén megtapasztal valami egészen új érzést: az otthon melegét. Szó szerint... 

Először részleteiben értékelem a filmet, aztán összesítek.

Az első novella érdekes választás volt, mert egyfelől megadja az alaphangot, másfelől viszont egyáltalán nem humoros és a telefonbeszélgetés-mivoltából fakadóan vizuális elemekben sem bővelkedik. Aligha valószínű, hogy én emellett döntöttem volna. A megvalósítás egyébként jó, a két idős színész játéka emlékezetessé teszi, bár Benkőnek csak a hangját halljuk. Ami nagyon érdekes volt, hogy egy angol nyelvű dallal indul, ami a főcímet átvezeti az első "felvonásba": a zene addig szól, amíg az asszony belép a telefonfülkébe a kávéházban és becsukja az ajtót. Szóval ez a részlet kevésbé kiemelkedő, de nem a megvalósítás, hanem az alap miatt, ami önmagában se túl érdekes, de ha az ember belegondol, akkor súlyos dolgok vannak benne... 

Az utolsó vonat életre keltése viszont tökéletes. Kozák András jóképű, fiatal, ereje teljében van és hihetően formálja meg a naivnak tűnő Ott hadnagyot, aki csak valami kellemes emléket szeretne magának, mielőtt talán a halálba indul. Képtelen rávenni magát, hogy megszegje a szabályokat, pedig megtehetné, ő is elszökhetne - különös elmorfondírozni rajta, hogy vajon miért nem teszi? Piros Ildikó nagyon szép, vonzó teremtés volt akkoriban, együtt megtestesítik a háború sújtotta fiatalságot, a plátói szerelem eszményét és van bennük valami tragikusan magyar. Bár itt is alig történik valami, mégis az egész olyan szép. A mellékalakok közt felbukkan egy ismert arc: Gera Zoltán (nem a focista), a csendőrparancsnokként. Az átvezetés az utolsó kép kimerevítve, ami aztán hirtelen eltűnik - nekem ez a szegmens a kedvencem

A harmadik "mesét" csak azok érthetik igazán, akik abban a korban éltek. Nekem nem igazán esett le az alap mondanivaló - persze arra rájöttem, hogy ifj. Poprádi részese akar lenni a családi legendának, ő is az istenített Löwenstein professzor kezétől akar meggyógyulni. Ám a dolog odáig fajul, hogy a férfi mindent át akar élni, amit anno a szülei átéltek: szeretné, ha a tanár úr ordítozna vele, szidná a cigarettázása miatt és így tovább. Az idős úr pedig egyszerű "paraszti" létét fokozatosan feladja a mániákus beteg miatt és lassacskán visszavedlik mindenható szemorvossá - saját házában, egy nyugdíjas ápolónő segítségével ismét gyógyítani kezd. Édesanyám azt mondta, hogy itt a lényeg az akkori orvosokkal szembeni túláradó tisztelet visszaidézése: a beteg és a mamája szemében a tanár úr minden szava szentírás, személye örök megbecsülést élvez; a doktor pedig érzékeli mindenhatóságát és ki is használja azt. Sajnos az egyetlen, igazán ismert arcot, Komlós "Lenke néni" Jucit nem ismertem fel, pedig ő volt Irénke, a főnöknő... (Megjegyzés: A novella egészen más, mint a filmváltozat.) 

A negyedik egy igen különös darab lett. Írott változatában Az ember melegségre vágyik (ismét pszichiáter édesanyám szavaival élve) tökéletesen adja vissza azt a folyamatot, aminek végén egy normális ember megtébolyul. Hiába viszont a remek Kállai Ferenc és a nagyszerű mellékszereplők (Bilicsi mellett Csányi János [az olimpiai bajnok] és Balázs Péter [az egyik beteg]), valahogy nekem ez mégse volt annyira meggyőző, mint az eredeti. Viszont meglepő látni, hogy mennyire hatalmas egy ilyen kályha, gyakorlatilag egy normál méretű szoba egyik falát elfoglalja. Csányi megjelenése mellett az egyetlen igazán jó mozzanat a barátnő kidobása, ami tényleg nagyszerű lett:D Ebbe a történetbe is zenés átvezetővel kerülünk (ha jól emlékszem) és A tanúhoz hasonlóan tele van narrátori feliratokkal. Az őrület érzékeltetésére a rendkívül mélyen játszott Örömóda, majd annak angol nyelvű változata szolgál, amik közül főleg a második egészen ijesztő hatást kelt.  

Szerintem a legjobb Az utolsó vonat, ott egyszerűen nincs mibe belekötnöm. Örök dolgokról szól (a háborúról, a szerelemről, a vágyakról, az álmokról, az életről, a halálról és így tovább), amik minden korban, bármilyen néző számára érthetőek, átélhetőek. A fiatal színészpár kitűnő és mindketten szépek is, egyszerűen jó nézni őket. A másik három pedig mind olyan, amihez bizonyos tapasztalat szükségeltetik, hogy az ember átérezhesse őket - vagy elmeorvosi előképzettséggel kell bírnia vagy elég idősnek kell lennie, hogy emlékezzen a korra, amiről szól. Az első két sztori fő vonulata értekezés a háború borzalmairól: mi más késztethetné egy szerető anyát, hogy 27 év után hazavárja a fiát? Mely másik időszakban lehet egy beszélgetéssel meg sétával együtt töltött negyed óra örökre szóló szép emlék? Ez a téma egyébként Örkény szinte minden művét áthatja. A másik két szegmens pedig lehet, hogy a társadalom orvosokról alkotott képét igyekszik megváltoztatni (vagy megerősíteni?). Az orvos mindentudó, mindenható, de aztán ő is könnyen válhat beteggé - talán itt azért van egy kis rejtett szocialista propaganda, bár lehet, hogy túlzás ezt állítani:) 

A filmet Esztergályos Károly rendezte, aki Esztergályos Cecília testvére. Az angol nyelvű számok a kezdésnél és a végén keretet alkotnak; mindegyik sztorinak saját kis stáblistája van, a befejezés után pedig jön egy egyesített stáblista. Összesítésben az egész nagyon furcsa, hullámzó elegyet alkot, amit viszont érdemes megnézni a szépirodalmi alapanyag meg a kor néhány legjobb színésze miatt. Nekem tetszett, de azt hiszem, Az utolsó vonat rövidfilmként önmagában megállná a helyét a másik három nélkül is. Nem csak Örkény írásait kedvelőknek ajánlom - nagy szégyen, hogy csak éjféli kezdéssel lehetett adni és hogy kép gyakorlatilag nincs is fent belőle a neten... 

Pontozás: 

port.hu: 9.7 (A 10-ből[!], imdbs pontszáma nincs.) (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

2016-os imdb pontszáma: 8.6

Szerintem: 4/5

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dráma szatíra


2012.04.05. 20:41 Tévésámán

A szállító 2. (Transporter 2, 2005)

Éppen sikerült hazaérnem, mire ez kezdődött. Az első rész tetszett, csak a befejezése nem igazán; ebből meg annyit tudtam, hogy van benne egy iszonyúan ostoba jelenet, amikor a címszereplő egy daru horgával szedi le a levegőben megpördülő kocsi aljáról a bombát. Ennek ellenére már a felvezető verekedés nagyon király lett, szóval egyértelművé vált, hogy Jason Statham szinte szuperhősi szinten tevékenykedő Szállítója ismét el fog szórakoztatni - és ez így is lett, jöjjön most pár szó a történetről: 

Frank Martin (J.S.) ezúttal Miamiban dolgozik egy nagyon gazdag fickónak (aki nem maffiózó), a feladat pedig mindössze a pénzeszsák (Matthew Modine) kisfiának fuvarozása. Hősünknek szimpatikus a srác, na meg az anyukája (Amber Valletta), ezért itt-ott apró szívességekkel teszi kellemesebbé a napjaikat. Az egész is csak egy szívességként indul: a fiúcskát el kell vinni a doktor bácsihoz, ám a rendelőt megszállják az orosz verőlegények, élükön a nyers erőszak és szexualitás női bőrbe bújva (Lola - Kate Nauta), és ezek a jóemberek be akarnak adni valami gyanúsat a gyerkőcnek, aztán pedig Franket felhasználva elrabolják őt. A rendőrség a gazfickók után indul, miközben a címszereplő szuper Audiján szintén a bűnözők nyomában jár. Lassan kiderül, hogy nem egy egyszerű emberrablásról van szó, de akkor mi a rosszfiúk szándéka? És vajon mi lesz a gyermek, a szülei, na meg Frank sorsa? 

Louis Leterrier rendező, Luc Besson producer és embereik ismét odatették magukat, sikerült egy remek, lövöldözéssel, verekedéssel, humorral és jó kocsikkal teletömött száguldós akciófilmet fabrikálniuk. A sztori egészen érdekes, mert ugye az emberrablás nem is emberrablás, a célpont nem is az, akire mi gondolunk és Franket megkörnyékezi a csinos anyuka - vajon kialakul köztük valami? Vicces mellékszálként odakeveredik az a Tarconi nyomozó (François Berléand), aki az előző epizódban még a Szállító elfogásán ügyködött, most meg segíti és egyfajta francia karikatúra-alakká alakul át. Szóval lehet röhögni, álmélkodni és azt találgatni, hogy vajon lehetséges-e egy-egy adott mutatvány végrehajtása a valóságban? Jason Statham újfent fapofával veri el a jónépet, pusztakezes harc mellett láthatjuk tűzoltótömlővel, vascsővel és még valami növényi terméssel is felszerelkezve "csatába menni". Amber Valletta szimpatikus volt, Kate Nauta annyira nem, de mindenképpen el kell ismernem, hogy látványelemnek nagyon hatásos. A főgonosz Alessandro Gassman elég béna, a mellékszereplők közt pedig az egyetlen ismertebb arc Jason Flemyng.

Néhány érdekesség: Eredetileg nem akarták folytatni a Le Transporteurt, ám a dvd-eladások száma meggyőzte a készítőket, hogy jönnie kell egy következő epizódnak. Az elkészült műben rengeteg bújtatott reklám látható, egy példa erre a Frank hűtőjében sorakozó Heineken-mennyiség; egy másik pedig az, hogy kizárólag Nokia mobilokat láthatunk, az összes szereplő ilyenekkel telefonálgat. Mozsárágyú kedvéért kiemelném, hogy az alulöltözött bérgyilkoshölgy fegyverei a valóságban is léteznek, mégpedig Glock-17-es félautomata pisztolyok, amiket átalakítottak (33 golyó fért a táraikba, hangtompítóval és lézeres célzófénnyel szerelték fel őket). Leterrier azt nyilatkozta, hogy "Frank az első meleg akciófilm-hős", ám ezt szinte semmi sem támasztja alá, csak az említett karakter kétértelmű "Mert én ilyen vagyok."-kijelentése - meg aztán, emlékezhetünk, hogy az előző epizódban hogy összejött a kis ázsiai lánnyal.

A PG-13-as besorolás érdekében a erőszakos jeleneteken utólag sokat finomítottak, csökkentették a vér mennyiségét, ám ezeket a részleteket meg lehet nézni módosítások nélkül a vágatlan blu-ray-verzióban, amiben "extraként" Nauta kisasszony még többet pucérkodik, és a számítógépes grafikára is pöppet ráerősítettek. Az említett hölgy egyébként modell és énekesnő, a filmben két dala hangzik el, például, amikor először jelenik meg, akkor a saját számára táncol:) Végül egy vicces név: Jay Amor (gondolom nem kell elmagyarázni, mit jelent), ő a főgonosz egyik verőlegénye volt. A szállító 2. 32 millió dollárból készült és valamivel több mint 85 milliót hozott be, ráadásul még a kritikusok is kedvelték! A sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy elkészült a harmadik folytatása - majd egyszer megírom, ha adják. (Azóta elkészült ez a cikk.) 

Nekem tetszett, még az égbekiáltó ökörségek ("Szarjunk a gravitációra!" - freddyD) ellenére is. Aki kedveli Statham urat meg az előző Le Transporteurt, annak szórakoztató másfél órát jelent majd! 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Azért nem igazán érdemes egynél többször látni:)) 

Hírek: 

- Jason Statham ismét száguldozni fog a Halálos iram hatodik felvonásában, illetve a legnagyobb akciósztárokat erősíti majd a Feláldozhatók 2-ben. 

- Matthew Modine benne lesz A Sötét Lovag: Felemelkedésben. 

- François Berléand a készülő A szállító tv-sorozatban megint Tarconi nyomozó bőrébe bújik. 

Most örvendek, mert Örkény-emlékév van, és Örkény István a kedvenc íróm, így mától az ő művein alapuló filmek és dokumentum-mozik fognak sorjázni a közszolgálatin. Éjjel vetítik majd a már lassan 40 éve készült Az ember melegségre vágyik című tévéfilmet, ami a 100 éve született író három novellájának története egyben - ez a várható írások között az első.

Szólj hozzá!

Címkék: akció


2012.04.04. 15:29 Tévésámán

A Titánok Haragja (Wrath of the Titans, 2012)

Tegnap jött egy telefon a barátaimtól, hogy nincs-e kedvem megnézni ezt este? Azt válaszoltam: miért ne - az első rész nagyon tetszett, hátha ez is van olyan jó. Aztán, mikor odaértünk a moziba, kiderült, hogy megtarthatjuk a 3d-s szemüvegeket, ami tök poén és innentől kezdve nem kell szemüveg-kölcsönzési díjat fizetni, hanem mindenki viheti magával a sajátját. (Sajnos időközben rájöttem, hogy ez csak a mozis térhatáshoz jó...) Mielőtt rátérnék a véleményemre, néhány mondatban összefoglalom a történetet: 

Jó pár év eltelt már a Titánok Harca óta, Perszeusz (Sam Worthington) egyszerű halászként él és felesége elvesztése óta egyedül neveli fiát. Egy napon aztán Zeusz (Liam Neeson) eljön hozzá és a segítségét kéri. Az istenek kezdik elveszíteni a hatalmukat, mert az emberek már nem imádkoznak hozzájuk, ez pedig borzalmas következményekkel járhat. Ha ugyanis a halhatatlanokból halandók válnak, minden művük megsemmisül, így az Alvilági börtön, a Tartarosz is, ahová szörnyű démonokat és minden isten atyját, Kronósz titánt zárták be az idők végezetéig. Ha ezek a lények elszabadulnak, az ismert világnak vége lesz, így Perszeusznak össze kell fognia Poszeidón félisteni fiával, Agenorral (Toby Kebbell) és Androméda királynővel (Rosamund Pike), hogy együtt bejussanak a pokolba, megmentsék a csapdába esett isteneket és megakadályozzák Kronósz szabadulását. De vajon sikerrel járnak-e? És ha nem, meg tudja-e valaki állítani a Földre rátörő borzalmat? 

Két bajom van az egész filmmel: sajnos szinte ugyanaz, mint az előző, csak a király felvezetés és csapat-összeállítósdi nélkül; meg túlságosan gyors. A második percben jön Zeusz, az ötödiktől kezdve pedig máris nagy balhé van. Persze nincs min csodálkozni, ez egy látványmozinak szánt látványmozi, így a történet csak egy váz, amire az akciót fel lehet pakolni. Nekem hiányzott az előzményben felbukkanó Szulejmán sejkhez hasonló természetfeletti társ, a misztikus fegyverek pedig mégse annyira misztikusak, mert gyakorlatilag kézről-kézre járnak és bárki tudja használni őket. A történethez csak annyit fűznék hozzá, hogy Dávid barátommal a vetítés alatt azt figyeltük, hogy az adott mozzanatot/szöveget/eseményt honnan "vették kölcsön". Többek közt nyilvánvalóan érezhető a Star Wars, a King Kong és A Gyűrűk Ura hatása, de bennem felmerült a végső csatában a Transfomers-képregény is, Kronósz és a gonosz robot-isten, Unikron ugyanis szinte teljesen azonos módon pusztítható el/pusztul el végül. Azért jár a pluszpont a szörnyek beszédéért, ami baromi jó, sokkal élőbbé teszi őket, és egyikük sem szólal meg a hősök nyelvén, vagyis nem "ereszkednek le" hozzájuk.  

Az első epizódból megismert karaterek közül Zeusz és Perszeusz mellett visszatér Hádész (Ralph Fiennes) is, Androméda és Árész (Édgar Ramírez) pedig szintén benne voltak a Clash of the Titans-ben, de akkor más játszotta őket. Új szereplő Agenor, aki a vicces kísérő, Balázs barátom szerint erőteljes Jack Sparrow-utánzat - van benne valami, nekem csak egyszerű klisészereplő volt, de szimpatikusabb, mint ahogy az a hasonló alakokkal lenni szokott. Nekem Rosamund Pike mint nő, nem tetszik, a karaktere amolyan kötelező "kellék" – az egész sztorit a mellékszereplők dobják fel. Neeson és Fiennes megint uralják a vásznat, bár most inkább esendő "emberi istenek", mint mindenható erők. Bill Nighy apró, bolondos alakítása Héphaisztoszként nagyon tetszett, igaz, volt benne egy pici Davy Jones, de az külön vicces:) Ramírez Árésza pedig az egyetlen isten, akiről minden pillanatban el lehet hinni, hogy emberfeletti lény, szerintem remek volt. Nekem ismerős arc még Sinéad Cusack (Clea), aki a Cracks-ben volt az iskola igazgatónője.  

A mitologikus bestiák sorát az előző epizódban megkezdett módon folytatják, ezúttal a kissé eltúlzott kimérák, a csúcs küklopszok, a kicsit logikátlanul felbukkanó, rém ronda minotaurusz, és Kronósz csatlósai, a makhai kerülnek sorra. Maga a titán nem túl ötletes, ahogy a képen látható, elég egyszerű a koncepciója - az őt megelőző Kraken sokkal jobb volt. A háromdé egyébként odabasz, egy alkalommal önkéntelenül elhajoltam valami szikla elől, ami a nézőtér felé "repült", szóval ez nagy mértékben javítja az élvezeti faktort. A helyszínek szépek, bár nem valami változatosak, mindössze Héphaisztosz szigete hoz némi színt a mindent beborító homoksivatag képei közé.  

Érdekességek: Ió azért halott, mert Gemma Arterton nem ért rá - egyébként elég vicces, hogy a sírfelirata angolul van. Agenor létező mitológiai figura, eredetileg föníciai királyként élt, mégse tartották félistennek, egyes források szerint az ő lánya Europé, akiről kontinensünk a nevét kapta. A Titánok Haragjának rendezője Jonathan Liebesman volt, a producerek közt pedig megtalálhatjuk az első rész direktorát, Louis Leterrier-t. A Wrath of the Titans 150 millió dollárból készült, eddig 112 milliót hozott be, a kritikusok viszont utálják. 

Pedig nincs igazuk, ez a mozi sokkal szórakoztatóbb volt, mint az egekig magasztalt Hunger Games, bár nem éri el a Titánok Harca színvonalát. Folytatásként viszont megállja a helyét (a haveri körből is pozitívabb reakciót váltott ki, mint Az éhezők viadala). Akinek az első rész tetszett, az ne hagyja ki ezt se és ajánlom még a 3d szerelmeseinek (már ha vannak ilyenek:))!  

Pontozás: 

imdb: 5.8 (Az előző 5.8-at kapott.) (2016-ra ez is 5.8 lett, ezzel 0.5-öt csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Az eleje annyira gyors, az nagyon sokat ront rajta.) 

Hírek: 

- 2014-es bemutatási dátummal már beígérték A Titánok Harca 3-at. Az itteni lezárás után el se tudom képzelni, hogy lehet még ezt továbbvinni... (Ebből semmi se lett.)

- Jonathan Liebesman rendezi a Michael Bay nevével fémjelzett Ninja Turtles-t, ami az ismert szuperhős-négyes, a Tini Nindzsa Teknőcök kalandjainak újraértelmezése. Ebből a moziból még gyakorlatilag semmi nincsen meg, de a neten már támadják, mondván "de rossz lesz". Sajnos, ha a Transformers-ekkel véghezvitt "újításra" gondolok, akkor megértem a rajongók aggodalmát. A képregény-figurákat és szuperhősöket nem kell realizálni, ez a legtöbb esetben rosszul sül el... (Ez a szenny meg már a második részénél tart.)

- Louis Leterrier pénzeli a Now You See Me-t, akit érdekel, mi ez, keressen rá a keresőben, mert már annyiszor leírtam, hogy elment a kedvem tőle. (2016-ra ez is kétrészessé bővült.)

- Sam Worthington szereplése az Avatar 2-ben már nem biztos, de egyelőre úgy tűnik, visszatér Jake Sully-ként. (2018-ig nem valósult meg.)

- Liam Neeson megint életre kelti Ra's Al Ghult A Sötét Lovag: Felemelkedésben és ismét valakinek a megmentésére siet a Taken 2-ben. 

- Bill Nighy három érdekes moziban is felbukkan hamarosan: Total Recall (sci-fi), Jack the Giant Killer (fantasy) és I, Frankenstein (horror). (Az utóbbi kettő megbukott.) 

Jelenleg valami máson dolgozom, így nem igazán nézek filmeket. Ha legközelebb megtekintek valamit, amit én választok ki, az valószínűleg az Elveszett gyerekek városa lesz, de ez korántsem biztos. Ja és még valami: Hétfőn elindult a Trónok Harca második évadja, de eddig nem volt valami nagy eresztés, az első rész elég lapos...

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy


2012.03.29. 19:19 Tévésámán

Megszólít az éjszaka (The Mothman Prophecies, 2002)

Hétfőn az egyik turkálóban, ahová járok, ráleltem erre a filmre 100 Ft-ért, eredeti külföldi dvdn és mivel még extrák is vannak rajta, ezért gondoltam, megveszem. Már úgyis régen meg akartam nézni újra és a korong hibás, 100 Ft akkor sem a világ, szóval veszteni nem veszthettem vele. Nagy örömömre szolgált, hogy a lemez hibátlan és bár régi, de lejátszható, így tegnap este megtekintettem ezt a művet. Lássuk, mi van benne: 

John Klein (Richard Gere) újságíró és felesége, Mary (Debra Messing) boldog házaspárt alkotnak. Vesznek maguknak egy szép, nagy házat és éppen onnan tartanak, amikor az asszony hirtelen elveszti az uralmát a kocsi felett és bár sikerül megállniuk, Mary beveri a fejét az oldalsó szélvédőbe, majd eszméletét veszti. A pánikba esett férfi beviteti szerelmét a kórházba, ahol kiderül, hogy feleségének egy nagyon ritka agyi tumora van. Néhány hónap múlva Mary meghal, ám hátrahagy egy különös naplót, amiben egy furcsa lény rajzai ismétlődnek újra és újra... Két évvel később John az éjszaka közepén autójával lerobban az országúton és bekopogtat a legközelebbi házba, ahol viszont rögtön fegyvert fognak rá - a megmagyarázhatatlan dolgok azonban csak most kezdődnek, mert kiderül, hogy hősünk megtett egy hat órás utat másfél óra alatt, úgy, hogy nem is emlékszik rá; a hely, ahová eljutott, Point Pleasant városkája pedig az utóbbi időkben félelmetes, misztikus eseményeknek ad otthont. De a legijesztőbb tény az, hogy kiderül: minden szál ahhoz a lényhez vezethető, akit Mary két évvel korábban látott a halála előtt. Vajon mi ez az entitás, amit a helyiek Molyembernek neveznek, és mit akarhat? 

A történetet a valóság ihlette, 1966 és '67 között ugyanis valóban többen látták ezt a teremtményt ebben a nyugat-virginiai kisvárosban, ahol aztán történt egy jó nagy katasztrófa, amit a film megörökít. Az egész sztori a '70-es években nagyobb hírverést kapott, amikor az ufológiával és megmagyarázhatatlan eseményekkel foglalkozó John A. Keel 1975-ös könyvében (The Mothman Prophecies) ezt a jelenséget is felelevenítette. Nézzük először a valóságot, avagy a Molyember "igaz történetét:

SZPOJLER VESZÉLY! 

1966. november 15-én Roger és Linda Scarberry, valamint egy hozzájuk hasonló másik fiatal pár, Steve és Mary Mallette jelentették a rendőrségnek az esetet, miszerint a fényszóróik előtt feltűnt egy legalább két méter magas, fehér lény, vörösen világító szemmel és kb. öt méteres szárnyakkal, ami később követte is őket. Az ifjak bejelentését követően több hasonló esetről számoltak be a helyiek. Az észlelések azután szűntek meg, hogy a Point Pleasantben található Ezüst-híd összedőlt, 46 emberéletet követelve; emiatt a teremtményt összefüggésbe hozták a katasztrófával. (A filmben 36 ember hal meg, ez téves adat, a végefőcímben pedig azt állítják, hogy máig nem tudni, mitől dőlt össze a híd, de egy vizsgálat azóta kiderítette, hogy az egyik tartólánc valamelyik láncszeme pattant el és emiatt az építmény már képtelenné vált megtartani a saját súlyát.) 

A természettudósok azzal próbálták magyarázni a Molyembert, hogy egy nagy kócsag vagy daru lehetett; az ufológusok, kripto-zoológusok és a paranormális témákkal foglalkozó írók pedig földönkívülinek, esetleg egy eddig ismeretlen állatnak tartják. Keel azt írja, a point pleasanti lakosoknak víziói támadtak a jövőről, akadt, aki előre látta a közelgő tragédiát. Mások repülő csészealjakat, feketébe öltözött férfiakat (MIB) és egyéb bizarr jelenségeket észleltek. A könyv kritikusai kimutatták, hogy az író sokszor elferdítette a tényeket, és túlságosan hiszékeny volt a "szemtanúk" állításaival kapcsolatban. Jan Harold Brunvand néprajzkutató megállapította, hogy a Mothmanhez kapcsolódó több mint 100 észlelés legnagyobb része szenzációhajhász, egyértelmű forrás nélküli beszámoló. Olyan elemeket is talált ezekben, amik egybevágnak sokkal régebbi népi hiedelmekkel, ez arra utal, hogy valami valóságos dolog indította el a riadalmat, ami aztán beépült a folklórba. Így például sokszor azt állították az emberek, hogy a Molyember megtámadja az út széli autókat, amikben szerelmespárok akarnak egymáséi lenni - szóval van benne egy kis tanító jelleg, ő egyfajta helyi Zsákos Ember, aki elkap, ha rosszalkodsz. A városka viszont büszke mitikus entitására, 2002 óta minden szeptember végén megrendezik a Molyember Fesztivált, 2003-ban szobrot emeltek neki (lásd a képet), 2005-ben pedig megnyitották a Molyember Múzeum és Kutatóközpontot.  

SZPOJLER VÉGE, vissza a filmhez: 

A történettel egyetlen apró baj van: mindent az ember szájába rágnak. Kb. a közepéig nagyon izgalmas, félelmetes hangulat uralja a képernyőt, ám aztán ez szép lassan elszivárog, míg végül egy magányos férfi szomorú életére redukálódik, amit aztán az a bizonyos katasztrófa követ. Magyarul a természetfeletti vonal egy idő után lényegtelenné válik, sőt, szinte háttérelem lesz belőle. A látvány- és hangeffektek elsőre elég sokkolóak lehetnek, de én már legalább négyszer láttam a filmet, így a hatásuk elmaradt. A szép színvilág viszont nagyon jól mutat, főleg a kék és a vörös színek dominálnak. Richard Gere fura egy horror főhőseként és valahogy alulteljesít. Laura Linney (Connie) játéka viszont tetszett, meg Will Pattoné (Gordon) és Alan Bates-é (Leek) is. Debra Messingnek csak annyi a szerepe, hogy szép legyen. A rendező Mark Pellington a csapos a bárban és ő Indred Cold hangja; a testét Bill Laing játszotta.  

Érdekességek: Leek a téma szakértője a moziban; neve visszafelé olvasva a The Mothman Prophecies könyv szerzőjének nevét adja ki. A lény arcát hat alkalommal láthatjuk a játékidő alatt. Pellington majdnem minden telefonbeszélgetés alá odakeverte a hangját, ezzel azt az érzést keltve, hogy John sosem tudhatja, éppen nem Indred Colddal beszél-e éppen, aki valaki más hangján szólal meg. Vagy úgy is értelmezhető, hogy az összes többi szereplő és maga az eseménysor John fejében él/játszódik le. A végestáblista alatt hallható a Molyember hangja, de nem lehet kivenni, mit mond, és egy telefon is csörög. A Megszólít az éjszaka 42 millió dollárból készült, több mint 54 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott.

A dvdről: Ez egy külföldi kiadás, a magyar verziót (ha van ilyen) nem ismerem, így összehasonlítani sem tudom őket. Elég réginek látszik, nincs rajta semmilyen reklám, az elején csak egy copyright-figyelmeztetést és a stúdió logóját kell megvárnunk. A menü egy vörös hátterű állókép, amit félelmetes zene fest alá. A film szép képminőségű, a hangja megfelelő, de mindössze csak angol felirat van hozzá (igaz, hogy ha jól láttam, kétféle). A lényeg, mint mindig, most is az extrákon van. Kapunk egy nagyon király teasert, egy kissé túl hosszú trailert és három nagyobb lélegzetű filmecskét. A Featurette és a First Look Special majdnem ugyanaz, csupán az utóbbi hosszabb. Ezek részletes bemutatói a mozinak, megszólalnak bennük a szereplők, a rendező, a producer, értelmezik számunkra a mondanivalót, beszélnek a figurákról, a háttértörténetről, stb.

A First Look Specialben megnézhetjük a Silver Bridge jeleneteihez felhasznált modelleket, bepillantást nyerhetünk a speciális effekt-szekvenciák forgatásába és például megtudhatjuk, hogy a két híd-makett miből meg hogyan készült. Az Interjúk menüpont alatt Laura Linney, Richard Gere, Will Patton és Mark Pellington beszélnek. Linney és Gere kapta a legtöbb időt, az ő beszédüket két különböző interjúból vágták össze, Patton pedig alig pár percben mondja el a véleményét. Innen azt említeném meg, amit érdemes tudni, hogy a motelszobás részleteket, amikben John egyedül van, az ő belső terének szánták és akkor vették fel őket, amikor a film többi része már készen állt. A főhős és a rendező együtt találták ki, hogy John hogyan reagál az adott helyzetekre, amikre ezek a részletek reflektálnak, az itt történő események nagy százalékát  és a szöveget is a helyszínen improvizálták. Külön poén, hogy Gere elfelejti Patton nevét és a riporternek kell őt kisegítenie:D Az eddig megismert extrák egyetlen hátránya az, hogy nem lehet beléjük tekerni, így például a Featurette-et, amit már láttunk a First Look Specialben, kénytelenek vagyunk újból végignézni, hacsak nem indítjuk újra a lemezt... 

Search for The Mothman

Ez a legfőbb extra a lemezen, egy 45 perces dokumentumfilm, amit a Screen Gems készített a The Mothman Prophecies népszerűsítésére. Ebben a műben utánajárhatunk az általam már fentebb leírtaknak, vagyis, hogy mi is történt 1966 és '67 között, abban a 13 hónapban Point Pleasantben. Megszólalnak kutatók, szemtanúk, maga John Keel és rengeteg érdekes részletre derítenek fényt nekünk. Például, hogy a Molyember inkább madárszerű alak volt, így egybevág a már az ókor óta felbukkanó madáremberekkel és hatalmas, szárnyas teremtményekkel (pl. a Viharmadárral, Garudával és a valamennyire a szintén amerikai Owlmannel). Megtudhatjuk, hogy Point Pleasant a háború alatt egy földalatti lőszer-gyártó/tároló komplexumnak adott otthont és az innen származó káros vegyi anyagok a mai napig éreztetik pusztító hatásukat a környező természeten. A különös, vörös szemű teremtény mellett előtérbe kerülnek a környéken ezidőtájt történt ufo-észlelések, amiknek Keel is részese volt; a szemtanúkat megfenyegető feketeruhás emberek; meg górcső alá kerül a katasztrófa elő- és utóélete is.

Elmesélik nekünk, hogy a farmerek állatai közül pár eltűnt, sokat pedig megcsonkítottak és kiszívták a vérüket - a Molyembert úgy tűnik, vonzotta a vér, mert a mozgó véradó-állomást is megtámadta, sőt, állítólag női áldozatai közül soknak éppen akkor volt a ciklusa, mikor a kreatúra célba vette őket. Az üggyel foglalkozó újságírónő, a Keelt is segítő Mary Hyre nem sokkal a hisztéria kirobbanása után meghalt, mindössze 54 évesen - állítólag előre látta a tragédiát és a filmben Connie által álmodott ajándékcsomagos álom is tőle ered. A katasztrófa megtörténtére többféle magyarázatot adtak az illetékesek, de ezek közül pár sántít; Mothman létrejöttét pedig a vegyi szennyeződés miatti mutációnak tudták be, de az égen táncoló különös fényeket ez nem magyarázza. Nekem tetszett ez a filmecske, de valahogy korántsem annyira meggyőző, mint amilyennek szánták. 

Összesítésben ez a lemez nagyszerű, elég extra van rajta, a film jó minőségű, 100 Ft-ot pedig nagyon is megért! Ha a magyar kiadás legalább ennyire jó, akkor ajánlom, hogy akinek tetszett a Megszólít az éjszaka, az szerezze be! Érdekességként még megemlíteném, hogy létezik egy kétlemezes Speciális Kiadás, amin biztosan sokkal több extra van. 

Visszatérve a filmhez: Nem a legjobb horror, amit eddig láttam, thrillernek tűrhető, de úgy a közepétől/háromnegyedétől kiveszik belőle a félelmetes hangulat. Azért egy nézést megér, engem pedig valószínűleg azért nem nyűgözött le, mert már sokadszorra láttam. Richard Gere-rajongóknak persze kötelező darab:) 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

2016-os kis hozzátoldás: Aki tud angolul, annak itt egy izgalmas videó, amelyben egy amatőr youtube-tudós angol nyelven leleplezi a Molyember-mítoszt. Ez a filmecske 2 részes, csak az elsőt linkelem be, de utána úgyis jön a második ajánlásként:

Szólj hozzá!

Címkék: horror thriller dráma


2012.03.27. 20:35 Tévésámán

A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeiről

A filmről szóló írásom ITT olvasható. 

Ahogy bejelentettem, készítettem egy második cikket, ami kizárólag a Mulholland Drive értelmezési lehetőségeit taglalja. Ugyanis egy bejegyzésbe ennyi mindent képtelenség belesűríteni, az első sokkal gyorsabban készen lett a fölösleges információk nélkül, aki pedig nem látta még, annak pont jó az úgy, ahogy van. Ez itt pedig azoknak szól, akik már látták és gondolkodtak rajta, vajon mi mit jelenthetett benne. Ki kell kötnöm, ez nem a hivatalos magyarázat, merthogy olyan nincs, a legnagyobb részét pedig a wikipediaról szereztem, de azért hozzátettem a saját gondolataimat is. Vágjunk bele! 

A filmet három részre lehetne felbontani: az első a látomások sora, ami egészen a limuzin megjelenéséig tart; a második az álomvilág, ami a kék doboz kinyitásával ér véget; a harmadik pedig minden, ami onnantól jön. Meg mondjuk az utolsó néhány rémálomszerű jelenetet Diane öngyilkosságától kezdve kinevezhetjük epilógusnak. Akkor menjünk sorban! 

Gyakorlatilag fel se fogtam a legelejét, így amiket ott lehet látni, elsikkadtak számomra. Hogy miért fontosak akkor mégis? Nos, bár tény, hogy David Lynch nem magyarázta el, hogy mi mit jelent és hogy miért történnek a dolgok, de a dvd-kiadáshoz összeütött egy kis házi feladatot a rajongóknak, a "David Lynch 10 ötlete ennek a thrillernek a megfejtéséhez"-t és ebben az első nyom így hangzik: Figyelj nagyon az elején, legalább két dolog kiderül a stáblista előtt! Sikerült találnom egy weboldalt, ahol az író segít nekünk megfejteni a rendező fejtörőit, ez pedig a http://www.awardspeculation.com/mulhollanddrive.html. A szerző szerint az első nyom a táncosok jelenléte és hogy kivehető, amint Betty/Diane fején egy tiara van, a későbbiekben pedig maga a karakter mondja meg, hogy egy táncverseny győzteseként került Hollywoodba. A második dolog, amit láthatunk, az egy nő, amint egy ágyon vonaglik (másutt azt írják, az ágyra zuhan), ez pedig maga a hősnő, aki éppen fejbe lőtte magát. Magyarul Lynch már itt elárulja nekünk a maga körmönfont módján, hogy az innentől következő események korántsem valóságosak! Viszont, hogy a táncversenyes miért lényeges, azt nem tudom, hiszen Betty/Diane úgyis elárulja ezt az információt... 

Kezdődik a második rész, ami a valóságnak látszó álomvilág. Itt kezdetben három szálon futnak az események: van az amnéziás barna hajú nő, a városba érkezett vigyori szőke, és a rendező. A rendező szála a legérdekesebb, mert itt jelenik meg az a maffiaszerű szervezet, ami beleszól a filmkészítésbe - ez Lynch nyilvánvaló kritikája a filmipar felé. Itt vannak poénok, rémisztő figurák és az egész annyira hihető, hiszen egy csomószor elgondolkoztam például én is, hogy mi alapján lett X ember Y film hőse? Mostanság például így vagyok Rooney Marával, aki tetszett az új Rémálom az Elm utcábanban, de nem igazán értem, hogyan lett hirtelen világsztár belőle egy olyan szerep miatt, amit előtte Noomi Rapace kibaszott jól és háromszor egymás után eljátszott. Utóbbi hölgy ezért semmiféle világraszóló elismerésben nem részesült... Na, de visszatérve a témához, Adam mozijáról alig tudunk meg valamit: a címe elvileg The Sylvia North Story, de hogy ki ez a hölgy vagy hogy az egész miről szól, az homályban marad. Amennyit látunk, az alapján akár egy ötvenes évekbeli mozisztárról is szólhat; Lynch újabb kérdése pedig az, hogy Tudjuk-e a címet? Elhangzik-e újra? Erre a válasz kissé zavaros. Egyszer nyilván elhangzik a cím, különben az awardspeculation.comos kolléga honnan tudná, de hogy később említik-e megint, arról fogalmam sincs. Ő még annyit tesz hozzá, hogy a Sylvia, és Diane vezetékneve, a Selwyn nagyon hasonló, ezt mindenki a maga szájíze szerint értelmezheti. Szerintem ez arra enged következtetni, hogy a film Diane tragédiája, amit Betty szemén keresztül látunk.  

A sötét hajú nő - Rita/Camilla - maga a tökéletes rejtély. Ő sem ismeri a saját személyazonosságát. A baleset indításakor pisztollyal kényszerítik, hogy szálljon ki a kocsiból, ez pedig talán arra utal, hogy az a bizonyos belső kör juttathatta fel őt a mozicsillagok közé és most meg akarnak szabadulni tőle. De lehet bármi más is, hiszen nem egyértelmű, hogy Rita színésznő-e, még akkor se, ha Camilla tényleg az. Ehhez az eseményhez tartozó nyom: Egy baleset borzasztó dolog... figyeld meg, hol történik! Ez egyértelmű, a Mulholland Drive-on, ami egy hosszú, szeles és kanyargós hegyi út. A metaforikus értelmezés szerint ez a hírnévhez vezető út, ami szintén hosszú, kanyargós, sötét és minden sarkon veszélyt rejt. Naomi Watts szerint Rita Betty/Diane fantáziaképe Camilláról, vagyis olyan, amilyennek a valódi szeretőjét látni akarja.  

Todd McGowan, aki könyvet írt Lynch mozijairól, azt állítja, hogy a film első fele nem Diane hanem Rita fantáziája. Rita vizionálja Betty-t, hogy így próbálja meg túltenni magát a személyisége elvesztésén. Ezt az érdekes teóriát támasztja alá az, hogy a kék doboz kinyitása előtt Betty eltűnik és Rita nyitja ki a dobozt egy szőke parókában, ami Betty-re emlékeztető külsővel ruházza fel. A filmtörténész Steven Dillon szerint Diane az egykori szobatársából hozza létre Ritát - ez az a nő, aki a 12-es apartmanban lakik. Miután az említett ileltő átmegy Diane-hez, hogy elvigye a cuccait, a köztük lévő feszültség az ajtó becsapódása után eltűnik és megjelenik a szerelemre éhes sötét hajú nő a semmiből. Vagyis talán az egykori szobatárs volt a valós szerető? Vagy az ő személyiségének jegyeit helyezi el Camilla testébe Diane és így hozza létre Ritát? Talán mindkettő igaz, talán egyik sem...

Ugyanakkor érdemes megfontolni azt a lehetőséget, hogy Betty és Rita egy személy, vagy eggyé válnak. Ez akár igaznak is tekinthető, hiszen Rita valahonnan ismeri Diane Selwynt, aki ugyebár a valódi Betty; de az álomvilágbeli szőke előtt ismeretlen a saját valós személyisége, tehát lehetséges, hogy Diane valójában önmagát Ritaként képzeli el! Miután megtalálják az oszló holttestet, a menekülő nők képe szétesik, aztán újból összeáll. A szőke parókákat viselve a két hölgy rendkívül hasonlóvá válik egymáshoz, ám aztán a sötét hajú leveszi a műhajat, mikor szeretkeznek és néhány elemző szerint ekkor válnak ténylegesen eggyé, merthogy innentől Rita lesz a domináns személyiség. Ezek után jön a félelmetes Silencio Klubos szekvencia, ahol Betty megtalálja a kék dobozt, ami a táskájába került. Az ekkor hallható szép, de mégis rendkívül ijesztő Llorando című dal a két nő szerelmének tragikus zenei megtestesülése, amit a szőke parókát viselő Rita és Betty könnyek között, megbabonázva hallgat. Aztán a nagynéni lakásán Betty eltűnik és a doboz kinyitásával a dal mondanivalója a kapcsolat megsemmisüléséről valósággá válik. Egy értelmező szerint a teljes Klub-jelenetsor és a zene maga a főhősnők személyiségének porrá omlását mutatja be. Itt nincsen beszéd, csak a képek és a muzsika mesélnek. Lynch idevágó kérdése: Mire lehet ráérezni, rádöbbenni a Silencio Klubban? Nos, ahogy az ördögi külsejű bemondó többször is emlékeztet minket: halljuk a zenét, de nincs zenekar; később pedig halljuk az éneket, de eltűnik az énekes - vagyis minden csak illúzió, semmi sem valóságos. A válasz tehát: minden, amit itt és idáig láttunk, az hamis; a képzelgés pedig véget ér, amint a kék kulcs felnyitja a kék dobozt. 

Közjáték: A Winkie's kajálda és a mögötte lakozó szörny. Valahogy nem értettem meg, kicsoda a férfi, aki fél a szörnytől, a másik viszont olyan, mint egy rendőrnyomozó. Tök poén, hogy sokkal később, már a valóságban Diane és a bérgyilkos találkozásakor a félős pasas éppen azon a helyen áll, ahol az álmában a "nyomozó"; és a fekete bőrű kreatúra is visszatér még egyszer, kezében a kék dobozzal, amiből aztán kiereszti a rémes lidércnyomásokká váló nyugdíjas párt, akikkel Betty együtt utazott a repülőn. Ha Diane az, aki a rémálmot látta/látja, akkor érthető, hogy ahogy majd a buliban, itt megint egy ismeretlen arcot ruház fel egy személyiséggel: a kasszánál álló férfira vetíti ki saját félelmét, aminek megtestesülése maga a szörny. Viszont ekkor felmerül a kérdés, hogy kicsoda a "nyomozó" és honnan/hogyan kerül oda? Hol láthatta Diane ezt a pasast? Hogy a szörny tényleg létezik-e, az nem biztos, de felfogható úgy, mint a rémes valóság humanoid alakban. Hiszen amikor a doboz először kinyílik, akkor Betty és Rita megszűnnek létezni, csak a hideg, számító Camilla, meg a meghasadt szívű, az őrülettel hadakozó Diane maradnak. Vagyis ez a valóság - elvileg. A doboz másodszor kiereszti a lidércnyomásokat, akik Diane bűntudatát jelképezik, szóval leszögezhetjük, hogy ahányszor a doboz kinyílik, a valódi hősnőnek szembe kell néznie a realitással; a rém pedig az illúziók (a Winkie's) mögött rejlő valóság, amivel finoman szólva kellemetlen szembenézni. Van egy idevágó nyomunk a direktortól: Figyeld meg az eseményeket, amik a Winkie's mögött tanyázó emberhez kötődnek! Az awardspeculation.com magyarázata szerint az ideges férfi felfedezi, hogy a rémálma valóság, a szörny tényleg létezik és ezzel párhuzamosan Diane képzelt világa ugyanúgy horrorisztikus események színhelyévé válik, mielőtt összeomlik. Az újból felbukkanó "démon" kiengedi a dobozból az idős párt, akik az ártatlanságot jelképezik és megtámadják a nőt, aki szörnyű tettet hajtott végre (felbérelte a bérgyilkost, hogy megölesse Camillát). Diane/Betty elvesztette az ártatlanságát, amit a sötét bőrű lény által jelképezett gonosz álom pusztított el.  

Újabb közjáték: A rendező szálában van két részlet, amikor az említett három főhős közül egy sincs jelen, ezekben a belső körös emberek a főszereplők. Először láthatjuk, amint a Castigliani-testvérekkel tárgyaló két fickó közül az idősebb a főnök elé járul. Míg a hollywoodiakkal való tárgyaláson erőt és legyőzhetetlenséget sugárzott magából, addig itt meghunyászkodva, már-már rettegve jelenik meg a megközelíthetetlen Mr. Roque előtt. Vagyis a hatalmas úr is csak ember, sőt, áldozat; és ha Adam teljes szálát Diane vizionálja, akkor ez bizonyítéka a nő azon meggyőződésének, hogy Camilla azért kapta meg a szerepet, mert mások döntöttek így. Ezt a folyamatot pedig lehetetlenség megállítani. A második apró mellék-jelenetben egy igazi hústorony verőlegény látogatja meg a rendező házát és őt keresi, de épp nincs otthon. Ez a hatalmas ember pedig jelképesen és ténylegesen is bosszút áll Adam hűtlen feleségén meg annak szeretőjén, a medencetisztítón. Ez egy humoros kis szekvencia és bizonyítja, hogy Diane alapvetően hisz abban, hogy ahogy ő, Adam szintén a körülmények összjátékának szerencsétlen prédája - alapvetően tehát kedveli a szemüveges fickót és szeretné azt hinni, hogy nem ő hozta meg azt a végzetes döntést... Az eszpresszós férfi egyébként ott van az eljegyzési partin, ezt pedig kétféleképpen lehet értelmezni: a maffia és a hozzá tartozó emberek csak a képzelet szüleményei, vagy ha tényleg léteznek, akkor beszivárogtak a ceremóniára. 

Harmadik mellékjelenet: A kétbalkezes bérgyilkos. Ismét valami, ami csak úgy lóg a levegőben, de nagyon vicces. Nem tudjuk, ki a célpont, vagy, hogy mi van abban a kis fekete noteszben, amit el kell hoznia, a megbízót pedig csak sejthetjük. Talán a belső körösök azok, de nem biztos. Ennek a jelenetsornak csak később lesz igazán értelme, amikor a valós valóságban Diane találkozik a bérgyilkossal, aki tényleg az; és megbízatást ad neki, hogy likvidálja Camillát. Itt nyer értelmet a kék kulcs, de erről majd később. A felbérelt gyilkos bénasága szintén Diane kitalációja, aki abban bízik - utólag -, hogy a férfi talán elbukik és az általa megnevezett célpont életben marad. 

Miután a doboz leesik a földre, Ruth néni megjelenik a szobában, körbenéz és mivel rajta kívül senki sincs ott, ezért kimegy. Ez nagyon érdekes, mert csak ebből az apró részletből feltételezhetjük, hogy a helyszín vagy totális véletlen (szóval az idősebb nő és a szőke lány nem is ismerik egymást), vagy a jelenben már régen megváltozott a helyzet (Diane egykoron ott lakhatott, de aztán elköltözött, sőt, elképzelhető, hogy a gazdag rokon kitehette a szűrét). Ha az utóbbi elgondoláson megyünk tovább, akkor felmerülhet, hogy Ruth néni esetleg rajtakapta Diane-t és Camillát (amennyiben a kapcsolatuk valóságos és nem csak a szőke lány képzelte); de az se kizárt, hogy a lejtőn lefelé csúszó unokahúg képtelenné vált beszállni a közös költségbe vagy egyéb problémái akadtak, amivel rossz hírét kelthette volna nagynénjének és ezért kellett mennie.  

Jön az első valós helyszín, a 12-es apartman, ahol az álomvilágban rothadó hullaként létező Diane Selwyn felébred és kiderül, hogy az ő idealizált változata Betty. Lehetséges, hogy a holttest a befejezéskor történő öngyilkosság folyománya, de talán csak a nő önutálatának megtestesülése. A lényeg az, hogy míg Betty üde, csinos és vidám, addig Diane nyúzott, depressziós és nem leli örömét az életben. A játékidő első felében felbukkanó 17-es apartmanbeli nő ismét megjelenik: már a másik realitásban kijelentette, hogy látni akarja Diane Selwynt, mert egy csomó cucca nála van még, ugyanis lakást cseréltek. Viszont lehet, hogy együtt laktak, akár szeretők is lehettek és ebből a kapcsolatból lett az álombeli Rita (ahogy már feljebb írtam róla). De ugyanígy elképzelhető, hogy ez a hölgy csak azért van jelen, hogy még jobban érzékeltesse a szőke hősnő nyomorúságát. Amikor az irreális világban találkoznak, a nő elég rideg és antipatikus a két főszereplővel és ugyanilyen marad az ébredés után is. Nagyon érdekes, hogy ő az egyik olyan figura, aki mindkét világban változatlan. Amikor pedig Diane beengedi magához, akkor érezhető a köztük feszülő indulat, és amint a 17-es apartman lakója távozik a dolgaival, a semmiből megjelenik Camilla (vagy Rita?). Először odaadja magát a szőkének, aztán közli vele, hogy szakítaniuk kell - a két jelenet között pedig van egy furcsa váltás, amikor Diane hirtelen megszépül, aztán megjelenik a kék kulcs, amivel tudatosul a lányban a bérgyilkos üzenete... 

Még néhány nyom Lynch-től: Figyelj a vörös lámpaernyő felbukkanására! Ezt kétszer láttam, egyszer az elején van, csöng mellette egy telefon, de ha jól emlékszem, nem mutatják meg, ki veszi fel. A lámpaernyő mellett hamutál, abban egy rakás csikk. Még egyszer megjelenik ez a tárgy a valós világban is, ám akkor se emlékszem, ki veszi fel a csöngő telefont - aki szemfüles, az itt besegíthetne:) Hova ment Ruth néni? Ha az elején ügyesek vagyunk, elcsíphetjük a beszélgetést a taxisofőrrel, ekkor kiderül, hogy Kaliforniába utazott egy filmforgatásra. Most felmerül, hogy az idős dívának van-e köze Adam mozijához, de erre semmilyen utalást nem kapunk. Figyeld meg a hamutál, a köpeny és a kávéscsésze felbukkanásait! Én magam az említett lámpás részekben kiszúrtam a hamutálat, a köpeny pedig Diane-en van a végén és Ritán az elején. Az awadspeculationös kolléga azt mondja, hogy ez a három tárgy az, amiért a volt szobatárs átmegy Diane-hez, de ha megnézzük, ez csúsztatás, mert egy doboznyi tányért meg egy lámpát visz el - bár talán a kávéscsésze az mégiscsak köztük van... Viszont a köpenyt és a hamutartót tutira otthagyja. Szerinte ezek a cuccok az álomvilágban Betty-t (Diane jobbik énjét) ráébresztik arra, hogy amit itt lát, az kötődik a valósághoz - konkrétan a hullánál találja meg ezeket, ha hiszünk az elemzőnek. A holttest pedig elborzasztja a szőke nőben megmaradt maradék ártatlanság inkarnációját - Betty-t. Még valami (saját gondolat): A vörös lámpafény egyértelműen utal valami tiltottra, hiszen a kuplerájokkal tarkított városrészeket nem véletlenül hívják piros lámpás negyedeknek; de a zebrán is akkor állunk meg, ha a piros jelzést mutatják felénk. Lehetséges, hogy a lámpa és a hamutartó egy motelszobában állnak, ahol a "szerelmespár" találkozgat, vagy lehetnek a bérgyilkos "telephelyén". A kávéscsésze vagy inkább bögre Diane kezében van a végén, és Rita is iszik belőle, amikor Coco észreveszi. Tehát egyértelmű, hogy mindkét világban feltűnnek és a hősnők használják őket, találkoznak velük.  

Három kérdés, amit a forrásul használt kartárs tesz fel: Miért kopog be az őrült nő Betty-hez? Szerintem ez tök egyértelmű, hiszen ő maga mondja meg, hogy beszélt Ruth nénivel, aki a barátnője és mindkét idős hölgy tudja, hogy a szőke lány rejteget valakit a lakásban, akinek nem szabadna ott lennie. A nagynéni hazatelefonál Kaliforniából a bolond öregasszonynak és elpanaszolja neki az aggodalmát, ő pedig megy és utánajár. Ugyanakkor felmerült bennem, hogy ez az agg alak egykoron maga is színésznő volt és hogy ide jutott az út végén, szóval egyfajta elrettentő példaként bukkan fel. Mi A Cowboy rejtelmes üzenetének lényege? Én így értelmezem: "El tudunk lehetetleníteni, ha akarunk, ma ebből kaptál egy kis ízelítőt. De adunk neked még egy esélyt. Viszont ha átbaszol minket, még rosszabb lesz! Akkor ismét eljövök és meglátjuk, abban az állapotban eleget teszel-e a felkérésünknek. Ha nem, akkor én magam intézlek el. (Vagy: Akkor már csak a temetéseden találkozunk.)" Betty miért a los angeles-i repülőtér felső szintjén távozik az épületből, amikor az érkezők igazából alul mennek ki? Ez akár hiba is lehet, de nem kizárt, hogy azért, mert így mutatják nekünk, hogy BElép az álomba, ahol a dolgok másként működnek, mint a valóságban. 

Az egész mozi egyik sarkpontja a két hősnő ágyjelenete, ahol egy időre el lehet felejteni a szörnyű, fojtogató atmoszférát és a félelmet. Egy névtelen forrás azt írja: "a jelenet fülledtsége olyan erős, hogy kiterjed az egész mozira, kiszínesítve az összes addigi és minden utána következő részletet". Naomi Watts szerint "Ezek a lányok fülig szerelmesek egymásba és az egész meglepően erotikus volt." (Úgy van:D) Laura Harring így beszélt erről: "A szerelmi jelenet a szemem előtt kelt életre. Rita nagyon hálás Betty-nek a segítségért, szóval azt mondom neki: jó éjszakát, és köszönöm; a lehető legőszintébben, aztán megcsókolom és ez a köztünk vibráló energia átveszi felettünk az irányítást. Persze nekem amnéziám van, így nem tudom, voltam-e már nővel azelőtt is, de szerintem valójában nem vagyunk leszbikusok." Egy Heather Love nevű hölgy analízisében ezt írja: "A kritikusok dagonyáztak a film részletes és a hosszú szexjeleneteiben, mintha csak egy versenyen lennének, ahol az dől el, ki tudja a legjobban élvezni a nők közti szexuális vágy eme ékes példáit." Love azt is megállapítja, hogy egy klasszikus leszbi-klisét használnak fel itt a készítők, ami gyakorta felbukkan a mozi és az irodalom világában: a lenyűgözően szép és könnyen megkapható Camilla visszautasítja Diane-t Adamért - a heteroszexualitás győz a tiltott szerelem felett. A Mulholland Drive szerelmi szálára a közönség reakciója az volt, hogy a két (vagy négy?) nő közti kapcsolat "egyrészt a legizgatóbb dolog a világon, másrészt viszont alapvetően nagyon szomorú és egyáltalán nem erotikus [mivel] a heteroszexuális rend visszaállítja önmagát, ez pedig összetöri az elhagyott nőt"

Cselekmény szempontjából a negatív mélypont a végső buli, ahol szembekerülünk a borzasztó valóság képeivel. Látjuk, hogy ami eddig történt, az gyakorlatilag teljes egészében ennek a rendezvénynek az allegóriája, az itt megforduló arcokból lettek a rosszfiúk (a szőke Camilla Rhodes, az eszpresszós férfi, a Cowboy) és hogy valójában mindössze arról van szó, hogy a Betty-hez hasonlóan ambíciótól fűtött Diane-nek nem sikerült képzelt alteregójához mérhető tehetséggel produkálnia magát, ezért bukta el az álomszerepet. Azt, ami a valódi Camillát az egekig emelte. Camilla aztán segített Diane-nek néhány dologban, de a kapcsolatuk szempontjából inkább csak bántotta. Kérdés, hogy vajon a két nő közti viszony a valóságban is megtörtént-e vagy csak Diane "szerelmes" Camillába - vagy inkább a tehetségébe, a státuszába és a vagyonába? Diane Camilla akar lenni, ezért alakítja át magát Betty-vé, de még ekkor is szembe kell néznie az igazsággal, miszerint akármit tesz, a filmhez a másik színésznőt fogják szerződtetni. Vagyis Naomi Watts karaktere a kezdetektől fogva bukásra ítéltetett, már csak azt kell megfejteni, hogy a két hősnő szerelme tényleg megtörtént-e vagy sem.  

Ha igen, akkor teljesen érthető, hogy az összetört szívű szőke úgy érzi, hogy a másik mindenét elvette, hiszen övé a szerep, amiről álmodott; feleségül mehet a Diane számára is szimpatikus rendezőhöz; övé a pénz, a siker és a csillogás - ráadásul visszautasítja egykori szeretője közeledését. A bulin lévő különös pillanat, amikor az Adam karjaiba simuló barna Camilla megcsókolja a szőke Camillát, talán csak Diane fejében játszódik le és arra utal, hogy mennyire mocskosnak, könnyűvérűnek és gátlástalannak látja a sötét hajú nőt. De amennyiben ez tényleg lejátszódik, akkor a valóság sem a valóság, merthogy itt a néző azt látja, amit a főszereplő.  

Ha a szerelem hamis, akkor pedig Diane egyszerűen őrült. Megbomlott az elméje a valósággal folytatott reménytelen küzdelme során, ahol sem a munkában, sem a magánéletben nem sikerült megtalálnia a boldogságot. Lehetséges, hogy Camillával csak felszínes ismeretségben vannak, néha együtt dolgoztak és a sötét hajú nő remek eredményei miatt a boldogság megtestesülésévé vált a szőke számára. Vagyis ha megkapná Camillát (azzá válhatna, ami ő), akkor boldog lehetne. De mivel a valóságban lehetetlen, hogy eggyé váljanak, így Watts figurája beleszeret Harringébe, vagy valami olyat érez iránta, ami leginkább a szerelemhez hasonlítható. A másik talán a legkevésbé sem érdeklődik saját neme iránt, lehetséges, hogy hűséges az igazi szerelméhez (Adamhez) és emiatt újabb kudarccal "ajándékozza meg" Diane-t. Sőt, ő lesz mindannak a bánatnak, fájdalomnak és bukásnak a testet ölött formája, amiket a főhősnő átél, így végül, amikor már nincs tovább számára, egyetlen megoldásnak azt látja, ha elpusztítja Camillát - ténylegesen.

Akármelyik változat a valódi, ezután jön a lényeg, az egész történet mozgatórugója, a bérgyilkos felfogadása, amit a kék kulcs jelképez. Az egyetlen 100 %-ig reális pillanat ez: mikor leesnek a tányérok és láthatjuk, hogy a Winkie's felszolgálónőjét Betty-nek hívják, az eddig Ritának hitt nő valójában Camilla Rhodes, a bérgyilkos tényleg bérgyilkos és az ijedt férfi ott áll a kasszánál. Diane ekkor végső elkeseredésében megbízást ad "szeretője" meggyilkolására, a fejvadász elfogadja a melót és kijelenti, hogy ha sikerrel elvégezte a munkát, becsempész a felbujtóhoz egy kék kulcsot. A szőke nő még rá is kérdez, hogy mit nyit ki, mire a férfi csak nevet. Ez megmagyarázza később a kék kulcsot az asztalon és a különös alakú másik, azonos tárgyat Rita táskájában. A kulcs tehát Camilla halálát, Diane bűnét és a visszafordíthatatlan tragédiát jelenti. Lynch felteszi a kérdést: Ki adja a kulcsot és miért? Külföldi kollégámat a hősnőhöz hasonlóan összezavarja a kulcs jelenléte a bérgyilkosnál, de abban biztos, hogy a kék doboz maga Pandora szelencéje, ami a kinyitásakor magába szippantja a nézőt, átviszi az álomból a valóságba. Onnantól kezdve Diane fantáziáit helyett a ténylegesen megtörtént dolgokat láthatjuk, amik szerinte gonosz, borzasztó, de igazságos események. A bérgyilkos is kinyit egy átjárót; a kulcs jelkép, miszerint a megbízatással Diane átlép egy határt, átengedi az irányítást a személyisége sötét oldalának. A nő borzalmas dolgot akar végrehajtatni és aztán később sem tesz semmit, hogy megakadályozza annak megtörténtét. Szóval ha angol nyelven író társam változatát fogadjuk el, akkor a kulcs a főszereplő lelkének sötét oldalára vezető átjárót nyitja meg. 

Ahhoz, hogy jobban megértsük Diane-t, el kell gondolkoznunk azon, hogy mi van akkor, ha a Betty-vízióból mégiscsak igaz valamennyi? Lehetséges-e, hogy az igazi Camilla valami fondorlat és nem a tehetsége révén érte el sztár-státuszát? A rendező ugyanerre akar rávezetni minket, mikor megkérdezi: Csak a tehetsége segítette Camillát az előrejutásban? Az awardspeculation szerint erre a kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha kikötjük, hogy két Camilla van. Az álomvilágban ezen a néven létező nő a partin megforduló egyik alak, akit csak felszínesen ismerünk meg - a valós személyiség nevét megkapva ő válik a legfőbb gonosszá Betty szemében. Az igazi Camilla az álomban Rita, a valóságban pedig Diane torz világképe miatt úgy látjuk, hogy tényleg nem a színésznői kvalitása miatt jutott az általa áhított szerephez, hanem máshogyan. A kapcsolata Adammel talán csak a véletlen műve, de lehet, hogy mégsem, és az is benne van a pakliban, hogy elcsábította a rendezőt, akinek a végső döntés joga a kezében volt, majd így lett belőle sikeres csillag Hollywood egén. A játékidő irreális első feléből kiderül, miszerint Diane teljesen biztos abban, hogy a szerepet kizárólag mások hibájából nem ő kapta, külső erők tették tönkre a karrierjét (a maffia). Vagy Camilla könnyűvérűsége, aki mindenkinek odaadta magát a győzelem érdekében. Nehéz eldönteni, mi az igazság, de feltételezhetjük, hogy a valós hősnő úgy látja a dolgokat, ahogyan akarja, nem pedig ahogy azok megtörténtek - de még akkor sincs egyértelmű, megdönthetetlen bizonyíték Camilla "tisztaságát" illetően. Mindenesetre a szereposztó díványról gyakran jutnak előre azok, akik kevésbé értenek az adott feladathoz, viszont hajlandóak odaadni magukat a megfelelő embereknek... 

Innentől a film néhány átfogó értelmezése következik: 

Ezt egy fórumon találtam, sajnos a forrást elfelejtettem lejegyezni:

"A film első két órája bizonyos értelemben fantázia. Egy álom, amit Betty (igazából Diane) talál ki, hogy racionalizálja az életében történő iszonyatos eseményeket, amiket a játékidő második felében láthatunk. A valóságban Diane Kanadából érkezett Los Angeles-be, hogy hírnevet szerezzen magának. Egy meghallgatáson találkozott Camillával (az álombeli Ritával), akibe beleszeretett, és aki aztán megkapta a szerepet, hozzáment a rendezőhöz, majd gazdag és híres lett. A magát megvetettnek képzelő és féltékeny Diane megöleti barátnőjét, de annyira elviselhetetlenné válik számára a bűntudat, hogy önmagával is végez. Még mielőtt meghal, elképzel egy józanabb világot (a film első felét), ahol Rita a magatehetetlen (az amnéziája miatt), ahol Betty a kitűnő színésznő (mindenkit lenyűgöz a meghallgatáson), ahol a maffia miatt veszít el egy szerepet (nem saját hibájából) és ahol Lynch jó pár ütést bevisz a hollywoodi életstílust éltetőknek." 

dusken írja a http://forum.hyeclub.com/showthread.php/3024-Dissecting-quot-Mulholland-Dr.-quot webcímen található fórumban (innentől részletek következnek a véleményéből):

"A baleset egy kibúvó (Diane) számára, hogy "visszahozza az életbe" halott barátnőjét és feloldozza magát ebben az álom-életben, mivel a valós élete zátonyra futott. Szerencsétlenségére az álomvilág a Diane-személyiség megtalálására irányuló kereséssé alakul át és ahogy a realitás egyre több kis emlékeztetőn keresztül betör az illúzióba, az lassan összeomlik. Az első ilyen a Silencio Klub, ami metaforája a komplett álom-dimenziónak. Itt Betty rángatózni kezd, mert a klub megrengeti az eddigi világnézetét; azt, ahogyan észlelte a környezetét. A másik emlékeztető a kék doboz. Nem is igazán maga a doboz, hanem a kulcs, ami kinyitja; mert ez eszébe juttatja a valódi Camilla halálát. Az egész vízió kutatás a szerelem után; egy menekülés a valóság elől az idealizált Hollywoodba, aminek a részévé akart válni, mikor megérkezett oda. (...) Hogy szimpatizált-e a rendezővel? Naná, hogy igen. Ha te szimpatizáltál vele, akkor ő is. Erre bizonyíték például a hosszasan egybefonódó tekintetük a próbán és az, hogy az érzései dacára Diane mégis elmegy az eljegyzési partira; vagyis megbékél a gondolattal, hogy Camilla és a direktor egybekelnek. (...) Lynch a kék színt a feszültség vagy a változás érzékeltetésére használja. Ezen túl gyűlöli az álomgyárat, és erre vonatkozóan nagyon nyíltan felvázol egy mellékszálat. Vagy lehet, hogy a fő szál is erről szól... (...) A film legerősebb allegóriája a férfi a Winkie's mögött és az az eseménysor, ami körülötte történik. Ez az, azt hiszem, ahol David Lynch nyitva hagyja az értelmezés lehetőségét; ez az üzenet, ha így jobban tetszik. Bár az alkotónak van egy saját értelmezése; mégis, az, hogy mit jelképez ez a férfi, csak a nézőn múlik és azon, hogy ő saját maga hogyan reagál a film tényleges tartalmára. Talán az emberi psziché egyik formája ő? Vagy maga Hollywood? (...) Ez a történet egy rendkívül zaklatott, saját álmában elveszett nő pszichológiai portréja. Nem egy sor véletlenszerű dolog, amik csak azért vannak, hogy felkavarjanak; nem az emberi lét bemutatása a káoszon keresztül és nem egy rejtjelezett filozófiai üzenet. Csak egy szerencsétlen szelete az emberi létezésnek, amit gyönyörűen mutat be. Ez a filmes tökéletesség." 

Reagálva a Mulholland Drive-ban fellelhető ellentétre a mozis nosztalgia és a rothadó Hollywood között, Steve Dillon egyetemi professzor azt írja, hogy a mű a hollywoodi kultúra kritikája, és elítéli a "cinephiliát" (a filmkészítéssel kapcsolatos erőteljes érdeklődést és az erről szőtt álmokat). Laura Harring ezt mondta a történetről: "Amikor először láttam, úgy gondoltam, ez egy sztori a hollywoodi álmokról, illúziókról és megszállottságról. Az a fő lényege, hogy semmi sem igazán az, aminek látszik; főleg a hollywoodi sztár, mint olyan, nem az. Miután másodszorra meg harmadszorra is megnéztem, úgy gondolom, az identitásról szól. Tudjuk, kik vagyunk? Aztán elkezdtem különböző dolgokat látni bele... Nincs rossz és jó mondanivalója, vagy értelmezése. Egy film, ami mérlegelésre késztet, meg arra, hogy kérdéseket tegyél fel."

A legnépszerűbb elmélet szerint a játékidő első fele Diane álma, a második a valóság. A filozófus és filmelemző Robert Sinnerbrink megjegyzi, hogy ezt az értelmezést aláássák a képek, amiket Diane öngyilkossága után láthatunk. (A füstbe burkolózó ágyat Rita és Betty elmosódott képével, majd a Klubban a hölggyel, aki annyit mond: "Silencio!" és a kép elsötétül.) Ugyanakkor van egy teória, miszerint a narratíva egy Möbius-szalag; se eleje, se vége. Rita és Betty meg Camilla és Diane élhetnek két párhuzamos dimenzióban, ami néha keresztezi egymást. Az ismétlődő utalások ágyakra, hálószobákra és az alvásra megerősítik az álom-elméletet, de hogy ki az álmodó, azt nem tudhatjuk biztosan. David Roche filmelemző megállapítja, hogy a Lynch-mozik nem csak detektív-történetek, hanem a közönséget is belekényszerítik a nyomozó szerepébe, hogy megtalálja a történet értelmét. Többféle kérdés akad a műben, amit a karakterek nem válaszolnak meg, mert zsákutcába futnak, ahogy Rita és Betty; vagy engednek a nyomásnak, ahogy Adam. Bár a közönség még mindig küzd, hogy értelmet találjon a káoszban, a szereplők maguk már letettek ugyanerről. Vagyis, ahogy Roche mondja, a Mulholland Drive rejtély-film; de nem azért, mert megadja a választ a közönségnek, hanem, mert rejtélyek sorozata, amit a "megfigyelő-detektív azon vágya tart össze, hogy értelmet találjon benne".  

A film második felét sokan valóságnak állítják be, de az itt alkalmazott mozis technikák azt sugallják, hogy ez a rész van annyira szürreális, mint az ezt megelőző. Diane jeleneteit változékony vágási módszerek és sötétebb látványvilág jellemzik, amik szellemi és testi leépülését hangsúlyozzák ki; ellentétben a kék doboz felnyitása előtti Betty szekvenciáival, amikben még "a legegyszerűbb színek is mintha ragyognának", a két hősnő fényt sugároz magából, a jelenetek közt pedig finom átmenet van, amik során hegyeket, pálmafákat meg Los Angeles épületeit mutatják. A későbbiekben hangokkal lépünk át egyik részletből a másikba, ráadásul általában ezen hangok forrásait nem láthatjuk (pl. Camilla partiján az összetörő tányérok csörömpölése átröpít minket a Winkie's-be, ahol Diane és a bérgyilkos tárgyalnak, amikor a pincérnő leejti a tányérokat). Lynch máshol is játszik a hallható elemekkel, például ismét a Winkie's-nél, ahol előbukkan a szörnyeteg, ekkor valami természetfeletti hanghatás elnyomja a valódi zajokat; a legutolsó jelenetben pedig a lezáráskor elhangzó "Silencio!" véget vet mindennek. Ruth Perlmutter írónő írja: "A színjátszás, az álmok, az identitás keresése és a meg nem határozott személyiségtől való rettegés véget érnek, amint a film is véget ér, és így nem marad más, csak csönd és enigmák." 

Van néhány kulcsjelenet/fő karakter, amiket/akiket egyesek így, mások úgy értelmeznek, most belőlük következik néhány: 

Egy teória szerint Diane nem Betty valódi énje, hanem az, amivé Hollywood tette a lányt, miután túl sokáig élt ott. Az író Valtteri Kokko három metafora-csoportot különböztet meg a filmben: az azonos színészek által játszott doppelgängereket (egy test, több karakter), az álmokat, és egy mindennapos tárgyat (a kék dobozt), ami Rita eltűnéséért felelős, meg ami visszatéríti Diane-t a valós életébe. Betty szereplőválogatásán a lányból előtör az elementáris szexuális erő, amivel mindenkit elbűvöl, ám amint a meghallgatásnak vége, visszatér a már ismert ártatlan szőkeség. Valaki megállapította, hogy ez az idáig rejtett hatalom a lányban elhomályosítja Ritát, mert míg addig a pillanatig ő volt, aki sötét titkot rejtegetett, mostantól Betty lesz az - ez egy jó példa a Lynch-karakterek megtévesztő mivoltára. Ruth Perlmutterben éppen emiatt felmerült a kérdés, hogy nem lehetséges-e, hogy Betty csak eljátssza Diane-t - egy álomban vagy egy film paródiájában, ami végül ellene fordul.  

Diane vágyódása Camilla után lehet a nárcizmus megtestesülése is, hiszen a sötét hajú nőben egyesül mindaz, amivé a szőke válni akar. Jeff Johnson, a Lynch-filmek morális kérdéseit boncolgató könyv szerzője, mégis azt állítja, hogy a mozi második felében kizárólag Diane az, aki még mindig hű az elveihez: "egy rendes ember, akit megrontanak a háttérben álló gazemberek, akikkel tele van a filmipar". Amint a lány megszabadul Camillától, a morális berögződései (a bűntudata és a félelme) megölik őt. Rita talán a szőke lánynak a valódi sötét hajú nő iránt érzett törékeny vonzalma emberi alakban. A játékidő második felében Camilla az árulás, a megalázás és az elhagyás szimbóluma, aki kiszívta az életet Diane-ből, és ezzel frusztrációinak céltáblájává vált. A két nő egymás szöges ellentéte a "valóságban". Adam sokra tartja saját magát és ehhez mérten igencsak parádézós típus (gondoljunk a házára, a kocsijára), viszont ő az egyetlen, akinek a személyisége a két "valóságban" ugyanolyan marad.

Coco a játékidő első felében a gondnoknő, Hollywood idős őre, aki vigyázza és segíti a szőke lányt, a doboz kinyitása után viszont Adam anyjává válik, aki ellentéte a gondnoknak, lekezelő és érdektelen - Diane neki meséli el, hogyan került Camilla farvizére az álomgyárban és ez végülis a valódi eseménysor, ami eljuttat minket a partira. És ha már ott vagyunk, vizsgáljuk meg az egyik legérdekesebb, legmegdöbbentőbb pillanatot, amikor a rendező balján ülő valódi Camilla a férfi ölelésében megcsókolja a szőke álombeli Camillát, majd mindketten Diane-re mosolyognak. Franklin Ridgway filmkritikus szerint ez a részlet annyira "kegyetlen és manipulatív", hogy felmerül a kérdés, vajon a sötét hajú nő tényleg ennyire romlott, vagy csak a szőke paranoiája miatt látjuk eképp? Ez egyébként az egész játékidő alatt az egyetlen alkalom, mikor a két különböző színész által játszott karakter egy helyen megjelenik, együtt (Camilla és Camilla). A Cowboy azzal fenyegeti meg a rendezőt, hogy ha rosszul választ, még kétszer találkoznak, és ez a furcsa külsejű idegen valóban feltűnik még kétszer, ám immár Diane-nek - talán a nő rossz választásainak emberi allegóriájaként?  

Bennem egyetlen kérdés merült fel, ami talán nem is fontos, de mégis érdekel. Kicsoda a nő a Silencio Klub erkélyén, aki a végén lezárja az egész művet? Aki tudja, kommenteljen! 

Végezetül annyit, hogy a The Guardian által megkérdezett 6 kritikusból 3 azt mondta, nem kell túlanalizálni a filmet; a wikipedia szerint pedig "Hiába szaporodnak gomba módra az elméletek, máig nincs egyetlen magyarázat sem, ami minden elvarratlan szálra és nyitva hagyott kérdésre kielégítő válasszal szolgálna.". Remélem azért aki a végére jut ennek a kimerítő olvasmánynak, az talál egy-két érdekes ötletet, esetleg néhány kérdésére választ is kap:) 

"Silencio!"

18 komment

Címkék: horror thriller dráma bekategorizálhatatlan


2012.03.26. 13:59 Tévésámán

Sucker Punch - Blu-Ray vs. DVD

Már két bejegyzést írtam Zack Snyder mesterművéről, ami pontosan egy éve a kedvenc filmem. Most, hogy elérkezett a születésnapom, megleptem magam egy külső Blu-Ray meghajtóval, ezzel pedig végre megnézhettem a tavaly karácsonyra rendelt külföldi kiadású, kétlemezes Álomháborúmat. Ebben a kiadásban mind a mozis, mind a Bővített Változat megtalálható – előbbiről itt, utóbbiról itt mesélek – és mivel már mindkettőről értekeztem, ezért inkább összehasonlítom a külföldi meg a magyar kiadást, hogy lássátok, mennyivel jobban megéri eredeti cuccokat kintről rendelni

Álomháború, magyar kiadás 

Nekem ez csak dvdn van meg, de a Blu-Rayen is pontosan ugyanez található. Az első dolog, ami marhára feltűnő, hogy átalakították a borítót, míg az eredeti plakáton Vanessa Hudgens karaktere hátul áll, addig itt előtérbe helyezték, mégpedig egy elég ostoba megoldással. Ez azt sugallja, hogy nagyon el akarták adni a filmet, és ha már mások nem, hát a hájszkúlmjúzikelesek megvegyék… A hátsó borítón extraként négy rövidfilmet és a műben rendkívül fontos kísérőzene kulisszatitkait bemutató dokumentumocskát ígérik – ezekről még lesz szó. 

Amint kinyitjuk a tokot, lelki szemünk előtt megjelenik freddyD és egyik legjobb videója, a Metal bemutatása; ugyanis itt bizony egy szinte ugyanolyan lemezt pillanthatunk meg. Fekete, ronda, semmilyen, rajta kívül a tok üres, még egy szórólapot se csempésztek bele. Na, de a színvonal igazán akkor mutatkozik meg, ha betesszük a korongot a lejátszóba. Először is, menü, mint olyan, gyakorlatilag nincs. Van egy statikus kép egy ismétlődő zenével, a gombokról, amikre rákattinthatunk, pedig korántsem egyértelmű, hogy mit takarnak. Mindegyikre akkor lehet rájönni, ha rájuk klikkel a néző. Jó, ezen még túl tudom tenni magam. Még azt is elviselem, hogy az extrák közül mindegyik fenn van a youtube-on, és ingyen megnézhető. Na, de hogy ennyire szar legyen a képminőség egy eredeti dvdnél?! Arról már ne beszéljünk, hogy a magyar szinkron óriásit ront a Bővített Változathoz képest amúgy sem túl jó mozis kiadáson… Ennek az ára jelenleg 3000 Ft (vaterán már van 1600-ért) és ilyen rossz minőséget ebben az árkategóriában nem kellene találnunk, még akkor se, ha maga a film pénzügyileg aligha váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A legnagyobb szégyen viszont az, hogy a hazai Blu-Ray-verzió ugyanez, majdnem 7000 Ft-ért! Lehet, hogy a képe szebb, de ezen felül semmi mást nem kínál. Gondolom már mindenkinek leesett, hogy ezeket a magyar lemezeket messzire el kell kerülni, pénzt vesztegetni fölösleges rájuk. (2016-os megjegyzés: Mostanra az összes ilyen korong eltűnt a boltokból, de bolhapiacokon sem látni, úgyhogy talán a végén még ritkaság lesz belőlük!)

Sucker Punch Extended Cut (Kétlemezes Blu-Ray) 

Most pedig bemutatom a külföldi Blu-Rayt, ami az egyik legegyszerűbb kiadása a Sucker Punch-nak, mégis hihetetlen különbség van e között és a miénk közt. Már a kézbevételkor megbizonyosodhatunk róla, hogy kétlemezes kiadást fogunk éppen. A hátsó borító rengeteg extrát ígér, amit valójában egybeépítettek, de erről majd később. Ha kinyitjuk, látható lesz a két korong: az elsőn a mozis verzió van, a hazai extrákkal; a lényeg azonban a második, az Extended Cut, ami a Warner-büntetés miatt hazánkban meg sem jelenhetett. A két film között elképesztően nagy a különbség, gyakorlatilag olyan, mintha két eltérő művet néznél meg – mondanom sem kell, hogy az Extended a jobb. Most kell leszögeznem: ez számomra postaköltséggel együtt került kb. 7600 Ft-ba, de máris megkaptam a boltokban 7000-ért kapható Blu-Rayt (valószínűleg sokkal jobb minőségben) és mellé a Magyarországon legálisan be sem szerezhető Bővített Verziót, aminek még nem szóltam az extráiról. Ez pedig a Maximum Movie Mode, az egyetlen dolog, ami még kimaradt nekem az Álomháborúval kapcsolatban.  

A Maximum Movie Mode egy elképesztően király lejátszási lehetőség, melynek során a már ismert film nézése közben mutatják be nekünk a máshol nem látható, exkluzív extrákat. Maga Snyder úr kísér minket végig a játékidő alatt. Amikor megjelenik, a képernyőt szögesdrótok fonják be, majd a nagy kép összemegy és láthatjuk Zacket egy fehér háttér előtt. Mialatt az adott jelenetről beszél, a háttérben megy a film, kisebb képernyőkön pedig forgatási werkfilmet, fotókat, kezdetleges animációt, storyboardokat figyelhetünk. Amikor éppen nem a rendező beszél, akkor néha lehetőséget kapunk, hogy egy-egy adott részhez érve (például a nyilvánosházba vagy az elmegyógyintézetbe érkezéskor) megnyissunk egy galériát, ahol csupa olyan fényképet csodálhatunk meg, amiket sehol máshol nem mutattak még be.

Bejárhatjuk a helyszíneket, megnézhetjük a szörnyek születését, a harcok koreográfiáját és így tovább. A kezdő-jeleneteknél (mondjuk mikor Blue beviszi a mostohaapát és Baby Dollt a „színházba”) a jobb alsó sarokban pörgő storyboardra pillantva megfigyelhetjük, miként képzelték a részt eredetileg és mi lett belőle. A többi esetben szintén a jobb alsó sarokban egy kép-a-képben opcióval tűnik fel valamelyik stábtag vagy a hősök egyike, és ők beszélnek az adott szekvenciáról. Főként a galériák nyerték el a tetszésemet, Snyder pedig egy csomó olyan kis részletre hívja fel a figyelmünket, amik tök jók (például, hogy a japán templom lépcsője ugyanaz, mint a váré vagy a fináléban a kuplerájé, ami előtt Baby Doll eltereli az őrök figyelmét). Mindössze annyi „hiba” van az egész MMM-ben, hogy egy apró soundbite Zacktől kétszer szerepel és az egyik galériában szintén megismétlődik egy rajz, de ezeket el lehet nézni. 

A képminőség lenyűgöző, a szereplők arcának minden aprócska részlete kivehető, szinte meg lehet számolni a műszempilláikat, olyan részletes a látvány. A lemezen borzasztó sok reklám van, amiket az elején mindig át kell pörgetni, de hát ilyen a világ, ezt már a videokazetták korszakában megszokhattuk. Zavaró negatívumot nem tudok elmondani erről a kiadásról, akinek tetszett a film, az szerezze be nyugodtan, marhára megéri! 

Végül néhány szót az egyéb kiadásokról. Létezik egy Ultimate Edition, ami az én változatomtól annyiban különbözik, hogy van hozzá egy díszes papírtok, egy szépen kidolgozott fém tartó és nem két, hanem három korongot tartalmaz. A harmadik egy különleges lemez, amiről egy kóddal felmásolhatsz a gépedre egy digitális verziót a mozis változatból, vagyis legálisan letöltheted. Továbbá van egy limitált szériás giga-mega-pakk, ami sorszámozott, csak előrendeléssel lehetett szerezni belőle és ezeket tartalmazta: A 256 oldalas könyv (Art of the Movie), 5 poszter a lányokról, a film posztere, a hivatalos zene cdn, 2 jegy a filmre a mozikba, 1 ajándékutalvány (beváltható az Ultimate Editionre), valamint Blu-Ray-en ajándékba a 300 meg a Watchmen. Nagyon király lenne egy ilyet beszerezni, de már biztosan nem kapható és brutális ára volt (100 euró!). (2016-ra az Art of the Movie könyv és a Watchmen Ultimate Edition már a kollekcióm részét képezik, így erre a kiadásra még sincs már akkora szükségem.) 

Szóval látható a különbség a külföldi és a magyar kiadás között: elképesztően nagy. A magyar forgalmazók pedig csodálkoznak, miért tölt le mindenki, miért nem vásárolnak legálisan filmeket – hát ezért (se). Aki úgy érzi, megjött a kedve a kétlemezes Álomháborúhoz, az vegye fel velem a kapcsolatot és megadom neki a címet, ahonnét meg lehet rendelni – ha tetszett a Sucker Punch és van Blu-Ray-lejátszód, akkor ne habozz tovább, rendeld meg, nem fogod megbánni:) 

Ja és még valami: Ezt a filmet bűn magyarul nézni, éppen ezért meg sem említettem, hogy a külföldi kiadásokon természetesen nincs se magyar szinkron, se felirat, úgyhogy csak az vegyen belőle, aki tud angolul! 

Bónusz - Zack Snyder a nézők kérdéseire válaszol egy díszbemutatón:

Szólj hozzá!

Címkék: akció fantasy bekategorizálhatatlan


2012.03.25. 16:24 Tévésámán

Az éhezők viadala (The Hunger Games, 2012)

Ez a mozi a 2012-es év egyik legnagyobb durranása - vagy mondjuk inkább úgy, hogy annak ígérkezett. Annyit tudtam róla, hogy tök jó a címe, valami regényen alapul és a legutolsó X-Menben Mystique-et játszó Jennifer Lawrence a főszereplő. Ez így elég volt arra, hogy a teljes baráti társaság összeüljön az Alba Pláza mozijában, nagy várakozással, hogy hátha megint valami óriási élményben lesz részünk - mint pontosan egy évvel ezelőtt, a Sucker Punch alkalmával. Hogy bejött-e, arról majd később, előbb a sztoriról: 

A meg nem határozott jövőben járunk, ahol a helyszínül szolgáló országban minden évben megrendezésre kerül Az éhezők viadala, amiben a 12 tartomány 24 fiatalkorú versenyzője vesz részt. A 12 és 18 év közötti résztvevőknek (egy tucat fiú és ugyanennyi lány) életre-halálra kell harcolniuk egy valóságshow keretein belül, ami a fennálló rendszer érdekeit szolgálja. Ezúttal pedig már a legelején kitűnik a versenyzők közül a tizenhat éves Katniss (J.L.), aki önként jelentkezett. Neki és 23 sorstársának pár napja van, hogy felkészüljenek a csatára, ahol (Connor MacLeod után szabadon) csak egy maradhat. Ki lesz vajon a győztes és mit "nyer" azon kívül, hogy életben maradhat? 

Arra számítottam, hogy ez valami különleges, nagy szám lesz. Sajnálatos módon nem így alakult, a haveri körben lévő 3 fiúból (köztük én) egyikünknek se igazán tetszett, a két lány közül (egyikük Mozsárágyú) pedig csak egynek. Röviden három hatalmas hibája van a The Hunger Games-nek: unalmas, kiszámítható és nincsenek benne fordulatok. 

SZPOJLER ITT 

Nem olvastam a könyvet, de már a legelején az ajánlók lelövik az első meglepetést, miszerint Katniss a húgát akarja megmenteni azzal, hogy önként vállalkozik. Csak két példa, amik annyira nyilvánvalóak voltak, hogy szinte ordítottak: amikor bemutatkozik a szponzoroknak, tudtam, hogy közéjük lő majd; a talkshowban pedig egyértelműnek tűnt, hogy Peeta azt "hazudja" majd, hogy bele van esve a hősnőbe.  

SZPOJLER VÉGE 

Mond valakinek valamit az, hogy Battle Royale? Hát igen, már a huszadik percben nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy Battle Royale-koppintás. Mi az alaphelyzet? Gyerekeknek kell túlélniük és megölniük egymást egy elszigetelt helyen, a kormány parancsára. Jujj, de eredeti, csak kár hogy Takami Kósun már 1999-ben kitalálta... Nem olvastam a The Hunger Games-regényt, de a filmben látott sztori a Battle Royale-éhoz képest lófasz. Legyengített, amerikanizált verziója ugyanannak az alapnak, csakhogy kivették belőle a társadalomkritikát, az izgalmakat, a kidolgozott karaktereket és minden mást. Ja és még valami: Kósun könyvének főhőse elvesztette az apját, ahogy Katniss is; mindkettejüknek van egy titkos imádója és mindketten találnak maguknak valakit, akit meg akarnak védeni. És a hasonlóságokat még lehetne sorolni... 

A jó két órás játékidő alatt egyetlen egyszer sem lepődtem meg, egyik klisé jött a másik után. Hiába állítják a hősnőt újabb és újabb próbatételek elé, mindig van egy külső segítség (egyfajta Isten keze), ami kimenti őt. A 24 versenyzőből tíznél kevesebbet ismerünk meg és valójában kizárólag a főszereplő párocska személyiségét mutatják be, vagyis az összes többi gyerek totál lényegtelen ágyútöltelék. A látványosnak szánt dolgok a sztori végtelen egyszerűsége miatt nem működnek és az olyan király ötleteket, mint például a nép hősévé válás, a rendszer megdöntésének esélye vagy a virtuális valóságból fakadó végtelen számú lehetőség, mind-mind elpuskázták. 

A látvány egyébként tűrhető, de a főváros engem a Star Wars Naboojára emlékeztetett; a szegény munkáscsalád lányának tökéletesek a fogai; a hölgyek arca még véletlenül sem lesz koszos, a találomra kiválasztott játékosok közt pedig nincs se kancsal, se szemüveges, se túlsúlyos, se pattanásos... A jövő gagyi divatját nagyszerűen adják vissza, felerősítve az emberekben egyébként is benne lévő "a gazdagok mind hülyék"-érzést, azonban a teljes látványvilágnak alávágnak az utolsó tíz percben, mikor azok a leginkább kutyának nevezhető valamik megjelennek.  

Viszont el kell ismernem Jennifer Lawrence-t, őt már Az elsőkben is szimpatikusnak találtam. Nem az a kimondott szépség, de helyes arca van és jó alakja, ezen felül pedig remekül játszik. Ez az ő filmje. Támogatóként itt van a röhejes frizurájú Woody Harrelson, a még röhejesebb hajú Stanley Tucci, a tök jó szakállal felruházott Wes Bentley, a felismerhetetlen Elizabeth Banks, a bármilyen nevetséges szerepet elvállaló Toby Jones, Lenny Kravitz és Donald Sutherland. (Sutherlandet mintha egyenesen A vakok földjénből emelték volna át ide...) Az összes többi szereplő abszolút semmilyen és lényegtelen. Az eredeti (?) történet kitalálója, Suzanne Collins saját regényéből készített forgatókönyvet - egyébiránt a hölgy főleg gyagya rajzfilmek/sorozatok készítésében vett részt eddig. A regény 2008-ban jelent meg (9 évvel a Battle Royale után...) és még két folytatása készült, nagyon sikeres trilógia lett belőle. A rendező Gary Ross a szkript csiszolásában is részt vett, eddigi munkái közt találjuk a remek Segítség, felnőttem!-et és az általam nem látott (de ostobának tűnő) Cincin lovagot. A mellékszereplők között egy érdekes emberke van még, a "gonosz" lányt, Clove-ot életre keltő Isabelle Fuhrman, aki maga Az árva (az azonos című horrorból).  

Érdekességek: Az írónő azt mesélte, hogy a könyvéhez az ötletet a tévében látott egyik valóságshow és az iraki megszállás közvetítése adta, amik összemosódtak a fejében. Ezeken kívül a görög Thézeusz legendája, a római gladiátorjátékok és saját apjának vietnami katonai szolgálata inspirálták még Collins-t. Katniss neve a Sagittaria fajhoz tartozó ehető növények egyikének elnevezéséből ered, amit a népnyelv nyílhegynek hív - ez utalás a lány íjász-képességeire. Jennifer Lawrence 4 évvel idősebb volt a regény hősnőjénél, mikor kiválasztották a szerepre, de az írónő megfelelőnek találta. Collins azt mondta "ő az egyetlen, aki igazán vissza tudja adni a karaktert, akit megteremtettem (...) és minden fontos tulajdonság megvan benne Katniss eljátszásához". Jennifer a könyvek nagy rajongója, mégis három napba tellett, hogy eldöntse, elfogadja-e az ajánlatot, mert megijedt a film horderejétől és a nyakába szakadó esetleges sztárság nyomásától. Részt vett íjászat-oktatáson, sziklát mászott, fára mászott, gyakorolta a harcot, a futást, a parkournek nevezett akadálykerülgetést és még jógázott is a felkészülés során. Egy alkalommal megsérült, amikor nekiszaladt egy falnak, de nem lett komolyabb baja:) Az íj és a nyíl helyes használatára az olimpiai bronzérmes Khatuna Lorig tanította meg őt. Lawrence és a korai "párját" játszó Liam Hemsworth természetes szőkék, nekik be kellett festeniük a hajukat barnára; a Peetát játszó Josh Hutchersonnak meg ki kellett szőkítenie alapvetően barna haját. A kész mozit hazánkban 16-os karikával mutatták be, ám mindenhol máshol csak 12-es lett. A The Hunger Games máris tart egy rekordot: a mozijegy-vásárlásra szolgáló Fandango oldalon az előre megrendelhető jegyekből erre kelt el a legtöbb, az oldal teljes bevételének 83%-át csak ez a mozi adta. Az éhezők viadala megközelítőleg 100 millió dollárból készült, de már visszahozott 70 milliót. A kritikusoktól nagyrészt pozitív visszajelzéseket kapott.  

Nekem nem tetszett, úgy tudnám jellemezni, mint egy elképesztő pénzből készített, nagyon fiatal közönségnek szánt, lebutított, amerikanizált Battle Royale-másolatot. Aki látta és nálam okosabbnak gondolja magát, az nyugodtan cáfoljon meg, de ha már megteszi, mesélje el nekem, hogy az utolsó két jelenet mi a frász volt (a befejezés egyszerűen nevetséges), hogy miért ez a cím és hogy egyáltalán mit jelent maga a kitűző, merthogy nyilván jelent valamit, de ezt mégse tudhatjuk meg. A legvalószínűbb az, hogy amiatt utáltam meg, mert nem vagyok 16 éves kislány, aki tvájlájton meg hájszkúlmjúzikelen nőtt fel, mert ők azok, akiket le akartak (és le is tudtak) nyűgözni ezzel a filmmel.  

Pontozás: 

imdb: 7.3 (Még csak négy napja látható, ez túlontúl magas pontszám...) (4 év alatt 0.8-at esett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- A forgalmazó Lionsgate már kihirdette, hogy 2013. november 22-én jön a következő epizód. Gary Ross talán visszatér a rendezői székbe, Jennifer Lawrence, Liam Hemsworth, Josh Hutcherson és Woody Harrelson pedig biztosan felbukkannak a következő rész(ek)ben is. Harrelson egyébként bevallotta egy interjúban, hogy négy filmre szerződtették, így a rajongóknak nem kell már sokáig várniuk egy újabb Éhezők viadaláig és még legalább két rész biztosan lesz belőle. (Összesítésben 4 film lett belőle.)

- Stanley Tucci erősíti a nagy számnak ígérkező Jack the Giant Killert. (Ami megbukott.)

- Wes Bentley legközelebb a Lovelace-ben bukkan fel, Amanda Seyfried és Juno Temple oldalán. (Erről írtam azóta.)

- Jennifer Lawrence a borzongatós műfajban készül kipróbálni magát, a House at the End of the Streettel.  

- Woody Harrelson szinkronizál a jópofának látszó, időutazó pulykákról szóló Turkeys-ben; valamint láthatjuk a nagy sikernek ígérkező Now You See Me-ben és a Seven Psychopaths-ban (előbbi egy izgalmas krimi-szerűség, az utóbbi egy vígjáték). 

- Liam Hemsworth a legnagyobb akciósztárok mellett játszik A feláldozhatók 2-ben; valamint főszereplő lesz a Timeless névre hallgató időutazásos szerelemi drámában és Ali Babát alakítja az Arabian Nights-ban Anthony Hopkins meg Dwayne Johnson partnereként. 

Várható írások: Sucker Punch Extended Cut Blu-Ray.

5 komment · 1 trackback

Címkék: akció dráma sci fi


2012.03.25. 15:07 Mozsárágyú

Száguldás gyilkosságokkal (Silver Streak) 1976

     

     A legendás páros, Gene Wilder és Richard Pryor első közös megjelenése a silverscreenen a Silver Streakhez kötődik. haha

     George (G. W.) Los Angelesben fölszáll egy elegáns, drága és kényelmes vonatra, ami Chicagóba tart. Minden adott az egyhangú és egyszerű utazáshoz, de például a szomszéd fülkében egy csinos nő (Jill Clayburgh) található. Végül is nem kell sok és máris egymás karjaiban suhannak tovább a végállomás felé Hilly-vel. Még az sem zökkenti ki teljesen váratlan eufóriájából George-ot, hogy egy pillanatra mintha egy hullát látott volna nekicsapódni a szupersihuhú oldalának. Másnap reggel rájön, hogy ez a hulla talán Hilly főnöke, aki a nő elmondása szerint szintén a vonaton utazik, de mielőtt bármi egyebet megtudna az említett férfi hogylétéről, George-ot kidobják a szerelvényből...

     Miután nagy vesződségek árán sikerül visszajutnia és nem ért semmit, meg látja, hogy álmai nője egy másik pacákkal társalog az étkezőben, inkább leissza magát. Közli is egy, már korábban megismert vitaminügynök pofával (Ned Beatty), hogy mire a vonat felér a hegyre, ő maga a legmélyebben szeretne lenni, majd lehajt valami újabb töményet. És hősünk valóban a lehető legmélyebbre kerül, ugyanis egy gyilkosságokkal meg átveréssel teli csapdába esik, ahol nem tudni, ki kivel van; aki él, az is lehet halott (!); és mindennek hátterében az a férfi áll (Patrick McGoohan), akivel Hillyt látta ebédelni. Illetve Rembrandt...

   

     Klasszikus megoldás amikor adott egy krimi, amelynek hátteréül valami különleges helyszín szolgál, esetünkben egy száguldó luxusvonat. Egyszerű, mindennapi emberek állnak a középpontban, akiknek végül meg kell találniuk a tettest, mialatt saját maguk is veszélyben vannak. A többesszám pedig valójában csak egy óra elteltével valósul meg, akkor bukkan föl Pryor, mint egy kisstílű bűnöző, Grover, akiben George szövetségesre talál. Kapóra jönnek egymásnak, mint a saját és szereleme életéért küzdő, ám bűnügyekben kevésbé gyakorlott pali, illetve a dörzsölt és gyors észjárású tolvaj. Végig izgalmas a film, a végkifejlet pedig egészen hihetetlen. Nagy poén.
     Akkoriban még megtöltötték történettel, valósnak tűnő szereplőkkel a mozifilmeket. Persze ugyanúgy a bevételen volt a hangsúly, de ebben az esetben a nézők kaptak valamit a pénzükért. Nem valami lagymatag hülyeséget, amiben oltári jó pasik és álomnők szerepelnek, természetesen kifogástalan sminkben és ruhában, borzalmas ripacskodás közepette.

     Szóval nekem tetszett, és mindig hihetetlen számomra, hogy a valóságban Wilder meg Pryor nem kedvelte egymást, mert mint mindig, most is igazán összepasszoltak, plusz lendületet adtak a filmnek. És szerepel még Richard Kiel is. :) Egyébként meg jó a magyar cím, nem födi be balladai homállyal a lényeget...

Hegyek között völgyek között rovat: 

Szólj hozzá!

Címkék: krimi thriller vígjáték


2012.03.22. 22:12 Tévésámán

A tetovált lány (The Girl With The Dragon Tattoo, 2011)

Kb. egy évvel ezelőtt láttam az eredeti filmet, a Man som hattar kvinnort, ami érdekes, izgalmas és nagyon különleges volt. Amint lehetett, megnéztem a folytatásait és hát nagy Millenium-trilógia-rajongó lettem, igaz, hogy még egyik könyvet se olvastam... Ezek után eléggé felkeltette a figyelmem, hogy az amcsik ezt (is) el akarják lopni, hogy kaszálhassanak vele és kíváncsi lettem, vajon mit tudnak kihozni belőle? Miben lesz más, mit tesz hozzá az egészhez, ami A tetovált lány 2009-es svéd verziójából hiányzott? 

Asszem aligha van értelme a sztoriról írni, hiszen talán elég sokan látták ezt vagy a régit, esetleg olvasták a könyveket. A lényeg az, hogy az éppen padlón lévő oknyomozó újságíró, Mikael Blomkvist (Daniel Craig) és az extravagáns külsejű, öntörvényű hackerlány, Lisbeth Salander (Rooney Mara) együtt próbál egy negyven éves rejtély végére járni. Ki akarják deríteni, hogy mi történt a szép és okos, 16 éves Herriet Vangerrel, aki a milliárdos Henrik (Christopher Plummer) unokahúga volt. Az idős férfi szerint a lányt megölték, a család több tagja szörnyen gyanús, de vajon mi az igazság? A kutatás közben pedig a furcsa pár tagjainak meg kell küzdenie saját démonaikkal is... 

Felvezetésnek annyit, hogy Hollywoodban a kedvcsinálás nagymestere Zack Snyder. A Sucker Punch és a Watchmen nyitó-stáblistái annyira hihetetlenül királyak, hogy utána már akárki meg akarja majd nézni a hátralévő két órát - ha aztán később kijelentik, hogy de szar volt, mégis kiemelik, hogy az eleje mennyire jól sikerült. A recept egyszerű, de a megvalósítás már korántsem az: válassz egy marhajó zenét, aztán csinálj hozzá egy klipet, amiben szerepelnek a stáb legfőbb tagjainak nevei. Az Álomháború első hat perce egy komplett videoklip, Az Őrzők stáblistája pedig öt perc alatt mesél el évtizedeket. Nos, a Snydernél jóval többre tartott David Fincher ugyanezt a módszert alkalmazza a The Girl With The Dragon Tattoo elején és mit ne mondjak, kurvajól sikerült neki! Engem a 2011-es első Millenium ezzel már megvett - de felmerül a kérdés, hogy ha már egy ilyen "klisének" számító, hatásvadász indítással kezd, akkor mi lesz később? Röviden annyit mondanék, hogy Fincherék rámentek a látványra és néhány helyen kiküszöbölték/kibővítették a sztorit, ami egyáltalán nem rossz dolog, de korántsem annyira szükséges. A könyvet svéd író írta (Stieg Larsson) és a svédek vitték filmre, amit az Egyesült Államokban megirigyeltek és mivel Larsson már nem tud beleszólni, mit csinálnak a művével, az amcsik levágtak egy szeletet a profitból. Nézzük, hogy látatlanban mi a bajom vele (tehát alapvetően): 

Először is, a direktor úr művei közül, amiket eddig láttam, mindössze a Hetedik tetszett. Az Alien3 szerintem a sorozatának leggyengébb darabja, a Harcosok klubja meg túlértékelt. Fincher úr mégse rossz filmes, csak a stílusa nem annyira egyezik az enyémmel. Másodszor: ismét ott tartunk, hogy egy három filmben bejáratott, egekig magasztalt színészt (Noomi Rapace) lecserélnek - igaz, ő maga visszautasította az újrabeli szereplést, ami érthető, hiszen három éve ment el Lisbeth megformálására, de akkor is, fogják és odaadják a szerepet egy "kezdőnek", akit ezek után azonnal Oscarra jelölnek - Rapace-t háromszori szereplése után sem terjesztették fel ugyanerre a díjra, ugyanezért a karakterért és ez felháborító. Egyébiránt semmi bajom Rooney Marával, az új Rémálom az Elm utcábanban szinte ő volt az egyetlen jó dolog, de nem ér elődje nyomába. Aki látta az eredetit, gondoljon bele: Lisbeth totál antipatikus a Man som hatar kvinnor elején, sőt, szinte semmilyen nőies vonása sincs. Ellenben csupa izom és apró termete ellenére azonnal látszik rajta, hogy nem érdemes kikezdeni vele. Mara lövetett magának pár piercinget és kész. Megcsinálták a haját, de a teste szinte tökéletes, árad belőle a nőiesség. Ez már ellene szól, mert bár a könyvvel való ismeretségem hiányos, de biztos vagyok benne, hogy Lisbeth-et alapvetően nem kell kedvelnünk. Az eredeti filmről szóló írásomban kiemeltem, hogy engem a figura a bosszúállós rész után fogott meg, ami a játékidő első órájánál van, de addig taszítóan hatott. Harmadszor: Van olyan ember, aki ebben a reklámtengerben úszó világban tud úgy Daniel Craigre nézni, hogy nem James Bond jut az eszébe? Nekem akaratlanul is ő ugrik be róla, pedig a Quantum csendje meg a Casino Royale kimaradt az általam látott mozik közül. Ennél fogva Craig hiába teljesít jól, egyszerűen hiteltelen. Michael Nyqvist arcával sokkal jobb volt az újságíró alakja, akiben egyébként az újrában a külsejének megváltoztatása csak egy a negatívumok közül. Nagyobb gond, hogy átalakították a személyiségét, és míg a 2009-es moziban Mikael rajongott Lisbeth-ért, meg akarta szerezni a lányt, itt fordítva van, még a végén lévő vágyakozósdi is eszerint alakul.  

SZPOJLER ÁLÖRT 

Néhány dolog, amiben a két mű különbözik: Az eredetiben volt lánya Blomkvistnek? Szerintem nem, vagyis totál elfelejtettem. Itt olyannyira fontos ez az "új" szereplő (Josefin Asplund), hogy ő jön rá a bibliai utalásokra Lisbeth helyett. Salander az eredetiben a magatehetetlen anyjához járt látogatóba, itt a hasonló állapotban lévő volt tartótisztjéhez, akit apjaként szeret. Mikor rálőnek Mikaelra, az itt jobb: az előzőben totál sejthető volt, hogy ez fog történni, itt viszont meglepő, mert jó pillanatban jön, amikor nem számíthatsz rá. Ugyanakkor, mivel már láttad az eredetit, mégse fogsz meglepődni:D A megoldás valahogy érthetőbb, logikusabb az eredetiben, ott Herriet Ausztráliában él álnéven, itt meg azt se tudom, mi a fene történt, hogyan lett Anita Herriet? Annyira zavaros a vége, hogy fel se fogtam. Az utolsó különbség pedig, hogy ezúttal a lány marad hoppon a pasi helyett.

SZPOJLER VÉGE 

Akad néhány érdekes jelenet, amit kiemelnék: A csúcspont számomra az alig egy perces liftes rész, amikor Lisbeth megfenyegeti Bjurmant (Yorick van Wageningen), ott Mara baromi ijesztő hatást kelt, ez az egyetlen alkalom, amikor úgy éreztem, hogy eléri Noomi Rapace szintjét. Mivel már ismertem a sztorit és tudtam, mi fog történni, meg tudtam figyelni két bakit. Az első: mikor az ügyvéd felveszi Mikaelt a vonatnál, emberünk még nem annyira borostás. Mikor a kocsiban ülnek, akkor már tök szőrös, direkt visszatekertem és megnéztem újra:D A második: Lisbeth visszajön a zürichi útról, belép a lakásba és ég a villany az asztalán - elutazik napokra és úgy hagyja? Ez nem vall rá, de az sem, hogy amikor a megfigyelt alagsorába telepít egy hacker-cuccot, akkor azt olyan kesztyűben teszi, aminek nincs ujja, így ujjlenyomatokat hagy. És hát a vak is látja az igen feltűnő reklámokat: Coca-Cola, Marlboro, Nokia, Epson, Apple, McDonald's... 

Még megemlíteném az ismertebb arcokat: Stellan Skarsgard (Martin Vanger), Goran Visnjic (Lisbeth főnöke) és Robin Wright (Mikael főnöke), valamint a Ragályt játszó Tony Way-re emlékeztem valahonnan, de nem bírtam rájönni, honnan. Hát az Ali G Indahouse-ból, ahol ő volt a dagadt srác, aki csak a végén szólal meg (szegény fickónak igencsak könnyen megjegyezhető arca van, hogy finoman fogalmazzak:D). Robin Wright különben elég rossz volt, a svéd eredetije neki is jobb, plusz az első Harriet sokkal szebb. A zeneszerzők egyike Trent "NIN" Reznor, neki és Atticus Ross-nak köszönhető a király felvezető muzsika, a Led Zeppelin Immigrant Songja, remixelve. 

Érdekességek: A forgatás Svédországban zajlott, az utóbbi 20 év egyik leghidegebb telében. A film szlogenjei közül kettő (A gonoszt gonosszal kell kiűzni. Amit a hó eltakar, előjön tavasszal.) svéd közmondás, amiket Skarsgard mondott a rendezőnek, akinek megtetszettek és fel is használta őket. Rooney Mara minden piercingje valódi, csak a film kedvéért csináltatta őket. A könyv, amit a tetovált lány ajándéknak szán a leépült tartótisztjének, a 60 emlékezetes játszmám, Bobby Fischertől, ez pedig utalás a forgatókönyvíró-producer Steve Zaillianre, akinek egyik híres munkája a Searching for Bobby Fischer című mozgókép. Ragályon NINes póló van, ami pedig főhajtás Trent Reznor előtt:) David Fincher nem olvasta Stieg Larsson könyvét - van, aki ennek ellenére azt írja, hogy ez a mű jobban visszaadja a regényt. Az egyik mellékalak, a fiatal Morell nyomozó bőrébe bújó David Dencik szerepelt a Man som hatar kvinnorban is, de ott egy Janne Dahlman nevű karakterként. A forgatás egyik helyszínén, a kávézóban, totál véletlenül kiderült, hogy Michael Nyqvist lánya, Ellen ott dolgozik felszolgálóként, diákmelóban. Mikor ez napvilágot látott, kicsit több teret adtak neki, hogy lehetősége legyen együtt játszani apja egykori figurájával. Az Immigrant Song Fincher ötlete volt, a Led Zeppelin csak a filmhez és a trailerjéhez való felhasználásra adta el a jogát, vagyis a soundtrack-albumra nem került fel. Az énekesnő, akinek a hangja ebben a számban hallható, Karen O a Yeah Yeah Yeahs-ből. A tetovált lányt pont december 20-án mutatták be, azon a napon, amikor a könyvben a cselekmény elkezdődik. Az abszolút oda nem illő Orinoco Flow Enyától (nagy kedvencem) úgy került a filmbe, hogy kerestek egy számot, Daniel Craig bekapcsolta az IPadjét és ez volt az első dal, amit talált - jól ki is röhögték miatta, de így lett ez az egyik kulcsjelenet aláfestő zenéje.  

MÉG EGY KIS SZPOJLER 

Yorick van Wageningent annyira megviselte a megerőszakolási jelenet, hogy utána egy napra bezárkózott a szobájába és sírt. Viszont Rooney Marára is maradandó hatással volt, mert a testén látható sérülések jó része valódi, amiket az említett részlet felvételekor szerzett.  

TÖBB NINCS 

A The Girl With The Dragon Tattoo 90 millió dollárból készült és 231 milliót hozott vissza. A sors fintora, hogy a csúcs-bevételi listán csak harmadik lett, és pont két olyan film előzte meg, amiben külön-külön, de benne van az eredeti Mikael (Mission Impossible: Fantom Protokoll) és az eredeti Lisbeth (Sherlock Holmes: Árnyjáték). Marát és Craiget elismerték munkájukért, a Legjobb Vágás kategóriájában Oscarral jutalmazták ezt a filmet. Rengeteg pozitív kritikát kapott, de jó pár negatívat is, a rajongók közt, nekem úgy tűnik, a legtöbben negatívan szólnak róla.

Egészen rendben van ez a mozi, de alig pár dologban különbözik a régitől és azért a pár extráért nem érdemelt volna akkora felhajtást, mint amekkorát kapott.  

Pontozás: 

imdb: 7.8 (4 év alatt 0.2-t csökkent, az eredeti még mindig 7.8.)

Szerintem: 4/5 (Az érthetetlen befejezés miatt.)

Hírek: 

- A tetovált lány két folytatását (A lány, aki a tűzzel játszik; A kártyavár összedől) 2012 őszén kezdik majd el forgatni, a két film együtt készül. A főszereplő páros marad, a rendező nem biztos. 

- Steve Zaillian írja a Freezing People Is Easy című vígjáték/horror forgatókönyvét, amiben a hősök a '60-as években próbálkoznak holttestek lefagyasztásával. A főbb szerepekben Kristen Wiig és Owen Wilson. 

- Stellan Skarsgard benne lesz az Avengers-ben, amit április 26-án mutatnak be hazánkban. (Erről írtam azóta.)

Várható írások: Sucker Punch Blu-Ray Extended Cut, Az éhezők viadala.

Szólj hozzá!

Címkék: thriller


2012.03.20. 18:19 Tévésámán

Ultramarines: A Warhammer 40,000 Movie (2010)

Tegnap este már elég jól éreztem magam, hogy fennmaradjak és megnézzek valamit a listámról. A fennmaradó mozik közül (amiket el is lehet érni) ez tűnt a legígéretesebbnek. A Warhammer-univerzummal először általános iskolában találkoztam, mikor az egyik barátom behozott egy White Dwarf-magazint, ami ezekkel a terepasztalon játszható figurás játékokkal foglalkozik. Az űr-tengerészgyalogosok (Space Marines) azonnal megtetszettek, hiszen hatalmasak, fenyegetőek és nincs köztük két egyforma; óriási gépezeteikkel és fegyverarzenáljukkal a csatatér urai. Aztán jó pár évvel később láttam őket "élőben", a HoldfényConon, ahol két elég érdekes külsejű úriember játszotta a játékot - a játékosok látványa nem igazán hozta meg a kedvemet ahhoz, hogy beszálljak:D Azonban 2009-ben személyesen is csatlakozhattam az űr végtelenségében lezajló elképesztő háborúkhoz a Warhammer 40 000: Dawn of War - Soulstorm nevű számítógépes játékkal, ami annyira tetszett, hogy megvettem eredetiben. Sajnos a Dawn of War 2-t azóta se tudtam kipróbálni, mert nem elég jó a gépem hozzá, viszont elolvastam hat könyvet, amik ebbe a világban játsdzódnak és szerintem mindegyik remek. Szóval akit érdekel a W40K világa, annak ajánlom a Soulstormot (egy ezresért kapható eredetiben) és a C.S. Goto által írt könyveket (meg a Best of Hammer and Boltert, ha tudtok angolul). Most, hogy kb. értitek, miről van szó, térjünk rá az első, valódi Warhammer 40 000-filmre, az Ultramarines-ra: 

Történetünk főhőse az újonc Proteus (Sean Pertwee hangján szólal meg), aki csatatestvéreivel első valódi bevetésére készül a tapasztalt Severus kapitány (Terence Stamp) vezényletével. A csapat leszáll az Algol nevű bolygóra, ahol hosszas kutatás után egy iszonyatos csata maradványaira lelnek és hamarosan szembe is kell nézniük a Káosz őrült mutánsaival. A tét egy ősi ereklye, amit maga a Császár adományozott a planétának, ez pedig nem kerülhet az ellenfél karmaiba! A maroknyi bátor Ultramarin gépágyút és lánckardot ragad, hogy megállítsa a démoni hordákat, de vajon sikerrel járnak-e? És mi lesz az ifjonc Proteus sorsa? 

Kevés elvárásom volt vele szemben, de nekem tetszett. A teljes filmet animációval hozták létre, ami egészen jól sikerült, mindössze az emberek arcai közt van egy-két furcsa, az öregebbek pofázmánya például nem lett valami jó. Az akció nagyon látványos, akad itt fej kettévágása, agyonlövés, sortűz, kardozás és pusztakezes harc is; a káosz bestiái sem rosszak, meg láthatóak az emblematikus fegyverek (a már említett lánckard, nehézgépágyú, lángszóró, csatabárd és egy mágikus közelharci fegyver). A démonok rondák, a páncélos harcosok remekül néznek ki - mindegyikükön van egy csomó apró jellegzetesség, Proteus-nak például rúnákkal teleírt ágyékkötője van. A történetet le lehetne írni egy mondatban, de a lényeg a hangulat. Remekül adták vissza az űr-tengerészgyalogosok fanatikus hűségét a Császárhoz, a Káosz követőinek vérszomját és mindezt egy klasszikus, már-már ósdinak nevezhető sci-fi-alapon - kicsit az Alienre emlékeztetett... Terence Stamp mellett az egyetlen ismert hang a kitűnő John Hurt, aki a vége felé felbukkanó Carnak káplán hangját adja. A rendező Martyn Pick, aki főleg animátor, ez volt az első egész estés mozija. Kiemelném még a zenét, ami leginkább gótikusnak nevezhető és remekül festi alá a képsorokat.  

Érdekességek: Egyetlen női szereplő sincs, még a komputereknek is férfi hangja van. A bátor harcosok arcait az Image Metrics cég különleges digitális arckifejezés-beviteli technikájával keltették életre. Az Image Metrics ez előtt a GTA 4-en, az Assassin's Creed 2-n meg a Harry Potter és a Főnix Rendjén dolgozott. Az Ultramarines-t elvileg megjelentették egy különleges dvdn, amihez jár egy 32 oldalas képregény, ám ez a kiadvány a mai napig nem érkezett meg az üzletekbe, sőt, még azok se kaptak belőle, akik előzetesen megrendelték. A film készítési költsége és bevétele ismeretlen, az igazi W40K-játékosoknak nem nagyon tetszett. 

Nekem viszont igen. Rövid, de izgalmas, számomra a látvány megfelelő volt és hát BÁRMI, ami Space Marines-os, az ultra-király:D; így az Ultramarines is. Akinek nem a világ legtökéletesebb számítógépes grafikája kell elsősorban, hanem egy izgalmas sztorit akar látni, az nézze meg, hátha kedvet kap, hogy megismerje ezt a nagyszerű űr-világot!

Pontozás: 

imdb: 5.7 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Martyn Pick rendezi majd a The Haunting of Harry Payne című horrort, amiben egy ex-maffiózót túlvilági bosszú fenyeget. 

- Terence Stamp következő munkája a Pan, ami a Pán Péter modern, alternatív feldolgozása. Ezúttal Pan egy bűnöző, akit egy Hook nevű zsaru üldöz, a főbb szerepekben Stamp mellett Sean Beant és Aaron Eckhartot láthatjuk. 

- Sean Pertwee szintén horrorban bukkan fel, 2013-ban az arcát is megnézhetjük a The 4th Reich-ban (nácis zombis ijesztgetős/akció Tom Savinivel) és a Manor Hunt Ballban. Utóbbi ugyanúgy a borzongatós műfajba tartozik, a történetről: "Egy csapat helyi fiatal betör a felsőosztály legnagyobb partijára, hogy tönkretegyék azt; ám kénytelenek szembenézni a ténnyel, hogy a modern "nemesség" körében a munkásosztály tagjainak vadászata a legdivatosabb sport. A főszereplőknek ezek után túl kell élniük a hajtóvadászatot és meg kell szökniük, mielőtt egyenként leterítik őket." Kicsit a Spawn-képregény első Urizenes sztorijára emlékeztet, de attól még érdekesnek tűnik...

1 komment

Címkék: horror akció sci fi


2012.03.18. 13:37 Tévésámán

A gazdatest (Gwoemul - The Host, 2006)

Még a Fangoria Magazinban néztem ki ezt a filmet, szóval már kb. hat éve kíváncsi voltam rá. Sajnos megfáztam, így most sok pihenésre szorulok, tehát ráértem - aztán ez a film elrabolt tőlem kétórányi alvást... 

Dél-Koreában járunk, ahol az egyik amerikai bázison egy csomó vegyszert öntenek a Han-folyóba a csatornán keresztül. Aztán valamivel később a parton büfét üzemeltető, kissé lassú felfogású Gang-Doo (Kang-ho Song) azzal kénytelen szembesülni, hogy a folyamból előmászik egy iszonyatos bestia és magával ragadja kislányát, Hyun-seot (Ah-sung Ko, a magyarok Hijú-Szeónak mondják). A tragédiának viszont nem ő az egyetlen áldozata, így a gyászoló emberek összegyűlnek egy hatalmas teremben siránkozni. Gang-Doo édesapjával, húgával és öccsével az amerikaiak karanténjába kerül, mint egy ismeretlen, halálos vírus fertőzöttjei, ám az éjszaka közepén kap egy alig hallható segélykérő telefont halottnak hitt gyermekétől. A család megszökik a fogságból és útnak indul, hogy kiszabadítsák Hyun-seot a szörny karmai közül - de vajon sikerrel járnak? És mi van a vírussal, amit a lény terjeszt - mindenki halálra van ítélve, aki csak a közelében volt? 

Keveset akarok ugatni róla, a lényeg, hogy nem tetszett. Unalmas volt, a főhős idegesített és utálom, hogy az összes távol-keleti filmben komolyzene szól. Hiába van a ronda szörny, a cuki kislány (számomra ő volt a főszereplő, neki szurkoltam) és a szép húg (Doona Bae), ha az egész ahelyett, hogy szórakoztatna, inkább irritáló. Ez a mozi nem nekem szól, én még arra se igazán jött rá, miért Gazdatest a címe (a vírus miatt?). Az értelmetlen két órában leginkább csak Hyun-seo szabadulási kísérletei értékelhetőek és a nagypapát alakító Hie-bong Byeon játéka; a többi általában rémesen unalmas, zavaró, stb. A befejezés pedig még külön szót érdemel, mert annyira hülyeség: persze, kitalálható volt, hogy nem éppen hepiend lesz, de akkor is... 

Érdekességek: Az író-rendező Joon-ho Bong hazájában óriásinak számító pénzt kapott, hogy összehozza a The Hostot, amit előző két filmjének nagy sikere miatt adtak meg neki. 2000-ben valóban történt egy eset, amikor a Han-folyóba a közeli amerikai támaszponton hatalmas mennyiségű formaldehidet öntött egy Mr. McFarland nevű illető. Őt el is ítélték, de a büntetését mégse töltötte le - szerencsére akciójából kifolyólag megtörtént mutáns óriások támadásáról eddig nem számoltak be:) A rendező maga tervezte meg a lény összes mozdulatát, akit a fő-animátorral együtt Steve Busceminek neveztek el, a színész Fargobeli alakítása miatt. Joon-ho Bongnak az inspirációt egy újságcikk adta, amiben egy S-alakú gerinccel rendelkező mutálódott halról írtak. Mindenképpen olyannak akarta a teremtményt, hogy hiteles legyen, ezért a külsejét inkább praktikussági okokból alakították ilyenre, nem pedig látványossági szempontokból. A hasonló mozgóképek óriásaihoz képest a The Host főgonosza meglehetősen kicsi, ráadásul már a legelején teljesen megmutatják, sőt, nappali fényben is elénk tárják a részleteit, ez igazán kiemelkedővé teszi a műfaján belül. Amikor a kreatúra beugrik a vízbe, az nem speciális effekt, hanem a stábtagok ekkor fémhordókat hajítottak be, így hozva létre a csobbanást. A végefőcím utolsó másodperceiben még egyszer hallhatjuk a bestia üvöltését. A sztori politikai mondanivalója miatt (a Koreában jelen lévő amerikai hadsereg és tetteinek bemutatása) nagy népszerűségre tett szert A gazdatest. A direktor így nyilatkozott erről: "Nem mondhatjuk, hogy Amerika-ellenes film lenne, de valóban van benne egy bizonyos metafora és politikai véleménynyilvánítás az USA-ról." A The Host kb. 11 millió dollárnak megfelelő vonból készült és 87 millió dollárt hozott be. A mai napig ez a legnagyobb sikerű dél-koreai mozi, amire több mint 13 millió jegyet váltottak, ez durván az ország teljes lakosságának 20%-át jelenti. A kritika imádta, tizennyolc különböző díjjal jutalmazták.  

Nekem viszont marhára nem tetszett, nagyrészt unalmas és idegesítő volt. A keleti kultúra rajongóinak azért biztos tetszeni fog. 

Pontozás:

imdb: 7.0 

Szerintem: 2/5 (A szörny meg Hyun-seo miatt, de semmiképp se nézném újra...) 

Hírek: 

- 2007-ben már bejelentették, hogy készül a The Host 2, ami előzmény lesz, nagy valószínűséggel 3D-ben és ha minden igaz, ezen a nyáron mutatják be. 

- 2008-ban az amerikaiak elindították a saját A gazdatestük munkálatait, a produceri székben Gore Verbinskivel, ám a tavalyra ígért premier elmaradt és november óta semmi hírt nem hallani róla - szóval valószínűleg ebből se lesz semmi... 

Éjjel adnak egy másik Fangoriás rémdrámát, A bárányok harapnakot, de nem biztos, hogy fennmaradok, tekintettel a betegségemre... Majd meglátjuk. (Végül kihagytam...)

Szólj hozzá!

Címkék: horror katasztrófa dráma


2012.03.17. 09:55 Tévésámán

Bosszúállók (The Avengers, 1998)

Gondolom, most mindenki kattint, mert azt hittétek, a szuperhősös szuperfilmről írok, de nem:D Ez viszont egy hasonlóan "legendás" mű, ami újabb példa arra, hogy sztárokkal, sok pénzből is lehet rossz mozit csinálni. Elöljáróban azt kell tudni, hogy 1961-ben indult egy angol kémes tv-sorozat, a The Avengers, ami aztán hatalmas sikernek örvendett, 8 éven át volt műsoron, majd 1977-ben felújították és The New Avengers címmel megint elindult. Nagy-Britanniában sokan rajongtak/rajonganak érte, ám ezt a remek (?) alapanyagot az amerikaiak kezébe adták, hogy csináljanak belőle egy egész estés mozgóképet. A közvélemény máig úgy tartja, hogy ez nagy hiba volt - lássuk, mit hoztak ki ebből az immár 50 éves sztoriból: 

John Steed (Ralph Fiennes) a Hivatal nevű szervezet legfőbb kéme, jóképű, szellemes, művelt, ízig-vérig úriember és oda van a teázásért:D Emellett bármilyen ellenféllel képes felvenni a harcot mindössze egy szál esernyőjével. Nos, Steed legújabb megbízatása, hogy megkeresse és kiképezze Mrs. Emma Peelt (Uma Thurman), a tudósnőt, hogy együtt derítsenek fel egy rejtélyes robbantást, amit minden bizonyíték szerint maga a doktornő követett el. De emberünk hisz a hölgy ártatlanságában, így együtt indulnak útnak, hogy felkutassák az igazi bűnöst. Nyomozásuk során felsejlik egy összeesküvés, ami a Föld időjárásának pusztító célokra való felhasználására irányul - de vajon ki lehet a lángelme, aki a briliáns terv mögött áll? Peel és Steed útját álruhás professzorok, klónok és a technika halálos gépezetei keresztezik, a nyomok pedig egy különc milliárdoshoz, a meteorológia megszállottjához, August de Wynterhez (Sean Connery) vezetnek. De vajon tényleg őt keresik? És mi lesz a világ sorsa, ha a természeti katasztrófák tömegpusztító fegyverekké válnak? 

Röviden: ez egy mozgó képregény, amit az amerikaiak írtak az angolokról. Minden klisét felvonultatnak, amit a ködös Albion lakóiról tartunk; ezek megtestesülése maga Steed. Külön poén, hogy az ellenfél egy skót, hiszen Nagy-Britanniában a skótok meg a wales-iek mindig az angolok élcelődésének céltáblái voltak. Minden annyira képregény-szerű: a Hivatalt vezető tolószékes, láncdohányos Anya (Jim Broadbent); társa, a vak Apa (Fiora Shaw); maga a sztori, az események, a kiképzés, a cuccok, az ellenfelek, minden, emiatt nagyon tetszik. Leginkább a Batman és Robinhoz tudnám hasonlítani: harsány, mesterkélt, de szórakoztató. Az olcsó poénok meg a látványos külsőségek érdekében feláldozták a film többi elemét, de éppen ezért sikerült egy újabb "rossz" mozit összerakniuk, ami a hozzám hasonló ízlésficamosoknak még tetszik is:D 

Thurman, Fiennes, Connery, Broadbent, plusz Eddie Izzard - mind kitűnő színjátszók, csak éppen most kliséket és kétdimenziós karaktereket kellett életre kelteniük, ami főleg Fiennes-nak nem áll jól. Félreértés ne essék, szerintem királyul alakított, csak a hozzáértőknek nyilván ez (se) tetszett. Uma Thurmant már a negyedik Batmanben láthattuk így, szóval nem meglepő; Sir Sean pedig hosszú ideje csupa ilyesmiben vállal szerepet (A szövetség, Hegylakó 2). Fiora Shaw tényleg képregénybe illő külsőt kapott, Jim Broadbentet pedig még elnéztem volna - ahogy fekszik a hóban, szívja a cigarettát és utasítja Steedet, hogy ne vele foglalkozzon, hát óriási volt:D Szegény Eddie Izzardra megint az izomagy szerepe jutott, most összesen egy mondatot kapott és bárki más is eljátszhatta volna helyette a verőlegény Bailey-t. A mellékalakok közül a láthatatlan Jones ezredes (újabb képregény-alak) megszólaltatóját, Patrick Macnee-t kell kiemelnem, ő volt ugyanis a '61-es eredeti John Steed. A rendező Jeremiah S. Chechik, aki a Benny és Joont meg a Karácsonyi vakációt dirigálta. 

Ezek után talán páran felteszitek a kérdést: akkor mitől rossz ez? Egyszerű a válasz: ez a mozi az utómunkálatok áldozata lett. Az alapvetően komolytalan hangvétel miatt az egyetlen tesztvetítés után legalább 20 percet kivágtak belőle, új jeleneteket forgattak hozzá és az összeollózás eredményeképpen egymás után következő epizódok sorozatává alakult, amik közt az összefüggés mindössze a szereplők személye. Három csúcsjelenet van: az első az álruhás tárgyalás, mikor még Connery is teddy-maci-ruhát ölt; a második a robot-darazsak támadása; a harmadik pedig a végső "csata", ahol az egész harc egyetlen pillanat alatt megfordul. Emberünk ahelyett, hogy esélytelenné válna, úgy látszik többet ér a fegyvere nélkül, puszta kézzel gyepálja el a gonoszt, de ami ezután jön, hát az ritka nagy állatság - a rosszfiú halálára gondolok. Fiennes-nak gyakorlatilag az összes mondata valamiféle kétértelmű poén, ami talán idegesítően hathat, de szerintem vicces:D; Connery-n néhány jelenetben látszik, hogy csak a pénzért csinálja; Thurman pedig akarattal játssza túl a karaterét. Az effektek egyébként nem is rontanának annyit az egészen, csak az említett három csúcsjelenet közül a darazsas meg a leszámolásos az, ahol az addigi látványos vizuális trükkök lesüllyednek a Gyilkos cápa vs. Óriáspolip szintjére.  

Érdekességek: A főproducer Jerry Weintraub legalább 10 évig harcolt, hogy tető alá hozza ezt a projektet, aztán pedig még folytatásokat is próbált kicsikarni a stúdiótól. Néhány jelenetet és párbeszédet egyenesen az eredeti sorozatból emeltek át. Sir August szerepét sokkal kisebbnek szánták, de miután Connery elvállalta a felkérést, jelentősen felnagyították a figurát. Uma Thurmannek borostyán-színű kontaktlencséket és sötét tónusú sminket kellett viselnie saját klónjának eljátszásához. Két ponton utalnak a Szárnyas fejvadászra: a sakkjátszma lépései ugyanazok, mint a Blade Runnerben és onnan vették át az "Ideje meghalni!"-sort. A Titan Books nevű könyvkiadó annyira hitt a The Avengers sikerében, hogy négy különböző könyvet adott ki hozzá.  

A Bosszúállók 60 millió dollárból készült, de mindössze 48 és fél milliót sikerült visszahoznia. A kritikusok mindenütt negatívan értékelték. Janet Maslin, a New York Times-tól azt írta: "nincsen közepe, az indítás után rögtön vége-módba váltunk", erre egy példa, hogy a két főhős gyakorlatilag sosem jön rá, hogy ki a gonosz, csak egyszerűen tudják. A legtöbb szakember egyetértett abban, hogy az amerikai készítők félreértelmezték az 1961-es sorozatban fontos szerepet játszó angolság-szimbólumokat (például a Steed kocsijában lévő beépített tea-adagolót:D). Az említett széria rajongóinak azért nem tetszett, mert szerintük tiszteletlenül kezelték a mítoszt (például akkoriban csak nagyon finom utalások voltak a főhősök közt megszülethető szerelmi kapcsolatra); az új nézők pedig nem tudtak mit kezdeni az alapanyagra való félresikerült utalásokkal. A The Avengers Legrosszabb Újra vagy Folytatás kategóriában Arany Málnát nyert.  

Akinek tetszett a Batman & Robin (ha van ilyen rajtam kívül), annak ez is fog, de senki másnak nem ajánlom. 

Pontozás: 

imdb: 3.7 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Ralph Fiennes a most elkészült A titánok haragjában ismét az Alvilág Urát, Hádészt kelti életre. (Erről már írtam azóta.)

- Uma Thurman íróként is erősíti a Kill Bill 3 csapatát. 

- Jim Broadbent újabb sci-fiben, a Cloud Atlas-ban vállalt szerepet. 

Várható írások: The Host - A gazdatest.

Szólj hozzá!

Címkék: akció sci fi


2012.03.16. 13:53 Mozsárágyú

Mr. Bean nyaral (Mr. Bean's Holiday) 2007

     Mr. Bean minden bizonnyal utolsó szélesvásznú szerencsétlenkedése.

     Ezúttal Franciaország gyanútlan lakossága kap ízelítőt Rowan Atkinson világhírű karakterének cselekedeteiből. Tombolán nyeri az utat és ugyanilyen játszi könnyedséggel teszi saját magának borzasztóvá. Meg például kezdetben egy orosz kissrácnak is; az ő apjának; a "méltán világhírű" filmrendezőnek, Carson Clay-nek (Willem Defoe), meg sok mindenki egyébnek, akiknek annyi a bűnük, hogy egy időben és egy helyen tartózkodnak angol hősünkkel. Végülis Beannek a gyerek és egy kezdő francia színésznő társaságában lehetősége adódik az egész utazásra feltenni a koronát; azaz megmenteni minden emberi lényt meg minden mozgóképet az esetleges akármitől. :)

     Nem hiszem, hogy bárkinek is ajánlani kéne a filmet, az elmúlt huszonegynéhány év alatt mindenki eldönthette, hogy kedveli-e ezt a bárgyú brit bácsit, avagy sem. Előbbiek nyilván megnézik, utóbbiak pedig elkerülik. És egyikük sem fog tévedni, mert gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, amit a kisfilmváltozatokban, tehát a szokásos poénokat, melyek leginkább abból adódnak, hogy Mr. Bean nem úgy gondolkodik, mint egy ember, ő maga egy külön intézmény, mely távol esik az olyan egyetemes fogalmaktól, mint logika, gyakorlatiasság, értelem, egyszerűség. És mindezek helyébe lép a kiszámíthatatlanság, a káosz és a kesze-kusza gondolkodásmód.

     Jómagam természetesen a Mr. Bean-rajongók népes táborába tartozom és épp ezért nekem tetszett a film. Bár egy kicsit unalmas néha, és nem annyira lepődtem meg egy-egy megmozdulásán, de meg kell hagyni, ötletes a történet. Willem Defoe karaktere, azt hiszem, simán tárolható a művész úr legnagyobb alakításai között, de tényleg! Annyira jól kidolgozták a cannes-i filmbemutatót, az ember nem is gondolná, hogy nem egy valóban létező filmet látunk. Melynek producere, rendezője, alkotója, művészeti vezetője, kutyafüle mind Carson Clay.

     Van benne mjúzikelparódia, akciójelenet, gasztronómiai tippek, és nyelvleckének sem utolsó. A rendező, Steve Bendelack pedig számos humoros, brit tévéműsor készítésében edződött, tehát nem számíthatunk semmi komoly dologra.

     Mr. Atkinson kitűnően játszik a világ bármely láthatatlan hangszerén, melyet ebben a filmben is megmutat. Csakúgy, mint itt alant:  

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték kaland


2012.03.15. 13:16 Tévésámán

Super 8 (2011)

Mikor először olvastam erről a filmről, már tudtam, hogy tetszeni fog és érdemes megnézni. J.J. Abrams neve mostanra egyet jelent az igazi szórakoztató mozikéval, általában amikben részt vesz, azok jól sülnek el (lásd: Cloverfield, Star Trek). Külön plusz, hogy csak most néztem meg, mert mióta végeztem a Jack Nicholson-életrajzzal, azóta Steven Spielbergét olvasom és ő ennek a fő producere, szóval így még egy kis extra érdekesség is volt számomra. A rövid, egyszerű, figyelemfelkeltő cím megint egy remek mozit takar, lássuk, mi ez: 

1979-ben járunk az ohioi Lillianben. Az apró városkában él a tizenéves Joe (Joel Courtney), aki barátaival (Riley Griffiths, Ryan Lee, Gabriel Basso és Zach Mills) saját zombifilmjük elkészítésén munkálkodik szabadidejében. A "rendező" Charles aztán egyik nap felkéri a suli legszebb lányát, Alice-t (Elle Fanning), hogy szerepeljen az egyik jelenetben, ő pedig igent mond. A srácok éjjel kiosonnak a vasúthoz, hogy rögzítsenek néhány snittet, amikor jön egy szerelvény és ezt belefoglalják a moziba. De egyikük sem számít arra, hogy a vonat kisiklik és óriási pusztítást hagy maga után. A kis szemtanúk megegyeznek, hogy senkinek nem beszélnek a dologról, ám ezután az éjszaka után a városkában elszaporodnak a különös események, ráadásul megjelenik a katonaság is. Joe, Alice és barátaik pedig a felvett képsorokat megnézve rájönnek, hogy volt valami a vonaton, valami megmagyarázhatatlan, ami a baleset után elszabadult otthonukban. De mit akar ez az entitás és vajon mi lesz a film meg a város lakóinak sorsa? 

Semmit sem vártam tőle, de megkaptam azt, amit már nagyon régen egyetlen mozitól sem: a szórakozást. A Super 8 egyetlen vágya, hogy szórakoztassa a nézőt és remek munkát végez e téren. A vonatkatasztrófa képsorai elképesztőek, még akkor is, ha a nézése közben azt gondoltam, hogy "azért ez túlzás". A filmforgatás tök jó, a srácok szimpatikusak, és külön tetszett, hogy tényleg hétköznapi fiúk. A rendező srác dagi, a hosszú hajú kicsi és fogszabályzót hord, a magas szemüveges meg olyan tutyi-mutyi, az utolsó srácnak meg nagy elálló fülei vannak - csupa olyan arc és személyiség, akikkel találkozhattál a suliban. A főhős Joel Courtney egészen egyszerű, mindennapos megjelenésű; a csapatból mindössze Elle Fanning lóg ki, aki fiatal kora ellenére már most túlszárnyalja szépségben a nővérét.  

Az alapszituáció Spielberg saját életéből származik: iskolás korában filmeket készített a barátaival/családtagjaival, és újból megjelenik egy bizonyos korábbi alkotásának fő motívuma, miszerint a különös valamivel csak a gyerekek tudnak szót érteni, a felnőttek pedig önös célokból bántani akarják. A Joe életét beárnyékoló tragédia a halál elfogadásáról mesél, ami gyerekként talán még nehezebb, mint felnőtt fejjel; a két csonka család közt fennálló ellentét szintén erre vezethető vissza. Spielberg egészen fiatal volt, amikor az apja elhagyta a családot, ez visszaköszön Alice-nél, csak anyával. És megjelenik még, bár csak felszínesen, a nagy esemény, a tini-szerelem is, de egy manapság szinte idejétmúltan romantikus módon, ami szerintem marhajó. Ha pedig a főszereplők gyerekek, akkor sokat lehet nevetni, hiszen a gyerekkor a vidámság időszaka:) 

A látványvilág nagyszerű, a Cloverfieldben látott módon mindig csak részleteket mutatnak a valamiből, most is inkább a hangok keltik életre. Elképesztő, mikor üvölt, a hideg futkos az ember hátán... A hozzá kapcsolódó eseménysor végtelenül egyszerű, de nagyszerű, igazán családbarát megoldás. Bár csak ritkán hallhatunk zenét, de amikor mégis, akkor remek régi dalok szólnak, meg egy csomószor a hangeffektekkel ijesztenek ránk. A játékidő alatt elénk tárulnak a '70-es évek végén felnövő gyerekek mindennapjai, a kertvárosi élet jellemzői és mindezt sikerült úgy kivitelezni, hogy elkerülték a csöpögős amerikai nacionalizmus felvonultatását - á lá A függetlenség napja. A főszereplők remekelnek, bár elsősorban Fanning és Courtney emelkedik ki közülük, de nekem Griffiths és Lee játéka is tetszett. A felnőttek közül ismerős lehet Alice apja, Ron Eldard, akit A szellemhajóban láthattunk; az ezredes bőrébe bújt Noah Emmerich a Truman Show-ból és a napszemüveges, bajszos néger, Richard T. Jones, a Reneszánsz emberből. A rendező J.J. Abrams valahol felbukkan katonaként, a zeneszerző Michael Giacchino pedig Crawford seriffhelyettest játssza.  

Érdekességek: A történet két különböző ötletből állt össze: az egyikben a '70-es évek végén pár gyerek filmet forgatott, a másik egy űrlény-invázió volt. A rendező ugyanakkor szeretett volna tisztelegni Steven bácsi mozijai előtt, főleg az E.T. és a Harmadik típusú találkozások járt a fejében a forgatókönyv megírásakor. Spielberg szinte folyton ott volt a helyszíneken és mind ő, mind Abrams azt nyilatkozták, hogy ez volt a legszórakoztatóbb forgatás, amin valaha részt vettek. Charles alkotását, a The Case-t igazából elsősorban Gabriel Basso meg a többi gyerek találta ki, a direktor csak segített nekik. A kész rövidfilmet a végefőcím elején megnézhetjük és nagyon király, érdemes megvárni:D  

Elle Fanning csak 12 éves volt a felvételek idején (azért amikor Joe elmegy Alice házához és a lány apja éppen hazajön, akkor legalább 16-nak néz ki), így a törvény szerint nem vezethetett: ezt úgy oldották meg, hogy egy kaszkadőr a hátsó ülésről, távirányítással vezérelte az autót. Mikor a főszereplő fiú szembenéz a végén a lénnyel, akkor a haját borzoló fuvallat (a valami lehelete) valójában Abrams, aki egy nagy kartonpapírral legyezte Joel Courtney-t:D A városházi gyűlésen az asszisztensek között a szemfülesek felfedezhetik Dakota Fanninget. A Super 8 volt Courtney és Riley Griffiths első filmje. Zach Mills-szel a Mr. Magorium meseboltjában találkozhattunk, Ryan Lee pedig benne van a legújabb Dévid Getta-klipben (és egyébként a hatalmas fogaival meg a fura arcával tisztára úgy néz ki, mint a csalfa volt barátnőm:D:D:D:D). A szörnyet Coopernek nevezték el a stábtagok, a mozgását pedig Bruce Greenwood szolgáltatta, az ő digitális lenyomatára építették fel a bestiát. A névtelen mellékalakok közt találhatunk egy Zilai Zoltán nevű úriembert, aki a katonák egyikét alakította.  

A benzinkutat Kelvin-állomásnak hívják, ez a név Abrams egyik visszatérő motívuma. A vonat teljesen számítógéppel rajzolt, a baleset pedig direkt eltúlzott, hogy emléket állítsanak vele a régi nagy katasztrófafilmeknek. Az éjszakai jelenetet tényleg éjjel vették fel, külső helyszínen és nem egy elsötétített stúdióban. A végén lévő mágneses mezős részben látható az a bicikli, amivel Elliot elmenekíti E.T.-t az üldözőik elől és megállapítható, hogy csak bizonyos tárgyakat vonz a mező, amiket a lény maga választ ki. Amikor Joe szembenéz a teremtménnyel, az a fiú halott édesanyjának szemével néz vissza rá. Fura hiba, hogy a srácok a suliban valahogy képesek lejátszani a filmfelvételeket, pedig nincs áram a városban. A The Case-t sajnos nem lehetett valódi 8 mm-es filmre venni, mert a szemcséssége miatt az utómunka lehetetlenné vált rajta, ezért 16 mm-es szalagra rögzítették. Ahogy a Cloverfieldnél, a promóció részeként itt is többféle vírus-marketing-kampányt indítottak, a Valve pedig a Portal 2 mellé kiadott egy interaktív előzetes-játékot, ahol a játékos a vonaton van, mielőtt az kisiklik, aztán pedig a trailerhez hasonlóan kinyílik az ajtó és hallhatjuk a szörny hangját. 

A Super 8 50 millió dollárból lett és kis híján 260 milliót hozott vissza. A kritikusoktól azon nyomban pozitív visszajelzéseket kapott, főleg a nosztalgikus mivolta, a kitűnő látványelemei és a jó zenéje miatt dicsőítették - többen 2011 egyik legjobb nyári mozijának választották. Külön elismerték Elle Fanninget és Joel Courtney-t játékukért, viszont a mozi befejezése sokaknak nem tetszett. A nézőket szintén megosztotta a lezárás, egyesek erőteljes, érzelmes, kielégítő megoldásnak tartották, mások erőltetettnek és elhamarkodottnak - nekem tetszett.  

Ez egy marhajó mozi, amiben keveredik az ifjúsági film, a sci-fi és a dráma. Látványos, lenyűgöző, humoros és kiemelkedően szórakoztató, csak ajánlani tudom! 

Pontozás: 

imdb: 7.1 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Utólagos szerkesztés: Másodszorra, magyarul nézve inkább a nagyon erős érzelmi töltete, a szépsége és a jó viccei fogtak meg a Super 8-ban. Már nem volt olyan izgalmas, de a szívszorító és a kedves pillanatok így is meghatottak:) Nagyszerű alkotás, érdemes többször látni!

Hírek: 

- J.J. Abrams pénzeli az egyelőre még cím nélküli Cloverfield-folytatást; valamint producere és rendezője lesz a 2013-as új Star Trek-epizódnak. Ezeken felül íróként és direktorként működik közre egy Revolution névre hallgató, tévére készülő sci-finél. A történetről: "Egy csapat ember harcol a túlélésért és szeretteik megtalálásáért egy világban, ahonnét mindenfajta elektromos energia hirtelen rejtélyes módon eltűnik." (Az első lett a Cloverfield Lane 10, a második a Sötétségben, amiről írtam is.)

- Steven Spielberg támogatja a Sötét zsaruk 3.-at és a Stephen King regényeiből készülő The Talisman tv-sorozatot (már a Poltergeist óta együtt akart dolgozni Kinggel). Valamint ő a producere a Jurassic Park IV-nek és a When Worlds Collide-nak, amiben egy bolygó neki fog ütközni a Földnek és a közelgő katasztrófa árnyékában láthatjuk, hogyan viselkednek, mit tesznek az emberek. Spielberg rendezni is készül, mégpedig a Robopocalypse névre hallgató dráma/sci-fi/akciót. Ebben egy jövőbeli robot-lázadás utáni események szemtanúi lehetünk - kicsit Terminátor-koppintásnak tűnik, nem? (A Men in Black 3. részéről azóta elkészült a cikkem, a Jurassic Park 4 pedig végül Jurassic World néven látott napvilágot.)

- Joel Courtney lesz egy 10 000 000. Mark Twain-feldolgozásban, a Tom Sawyer & Huckleberry Finnben Tom. 

- Elle Fanning jövőre egy drámában szerepel, a Bombban: "Két tinédzser lány életét mutatja be a '60-as évek Londonjában." Fanning mellett főbb szereplő lesz Christina Hendricks és Anette Bening. Elle még egy fantasy-ben is felbukkan egy év múlva: a Maleficentben a Csipkerózsika történetét mutatják be a gonosz Maleficent szemszögéből, akit Angelina Jolie játszik, Fanning a hercegnőt kelti életre. (Utóbbiról írtam azóta.)

Szólj hozzá!

Címkék: thriller dráma sci fi


2012.03.13. 15:49 Tévésámán

Sleeping Beauty (2011)

A múlt héten nem igazán néztem új filmeket, inkább csupa olyan elé ültem le, amit már láttam, de tudtam róla, hogy szórakoztató. Meg aztán volt más dolgom is. Tegnap a horoszkópon azt írta, ideje rendet tennem a feljegyzéseim között, úgyhogy azzal a lendülettel felújítottam a fő listámat és kidobtam róla legalább 10-15 címet, amik igazán mégsem érdekelnek. Az összes többit felírtam egy tiszta lapra és mivel a legelső ez volt, így gyorsan megkerestem és aznap este megnéztem. Emily Browningot gondolom sokan ismeritek, tavaly a Sucker Punch miatt elég nagy hírverést kapott, de a múltban már bizonyított a Hívatlan vendégben és láthattátok a Lemony Snicketben is. Browning kisasszony híres arról, hogy megválogatja a szerepeit, elsősorban nem a pénz hajtja, hanem a kihívás - éppen ezért sem vállalta el a tvájlájt főszerepét, amit végülis Stephanie Meyer neki írt... Mikor 2011 nyarára lecsengett az Álomháború okozta sokk (nekem nagyon tetszett, de mégse váltotta be a hozzá fűzött reményeket), újabb "botrány" volt kitörőben, mikor híre ment a Sleeping Beauty-nak. Leírom a történetet és ebből rögtön megérthetitek, mire gondolok: 

Lucy (E.B.) főiskolás lány Ausztrália egyik nagyvárosában. Sodródik az élettel, bármibe belemegy, legyen szó drogokról, szexről vagy mondjuk takarítási munkákról. Egy nap aztán meglát egy hirdetést az újságban és jelentkezik a megadott címen. A szép és elegáns Clara (Rachael Blake) alkalmazza őt speciális hálózatában, amely gazdag, idős férfiaknak nyújt erotikus szolgáltatásokat. Lucy-ból pedig Sarah lesz, aki minden alkalommal megiszik egy csészényi bódító italt és mély álomba zuhanva kiszolgáltatottjává válik a kliensek akaratának... A lány életében lassan egyre több negatív dolog következik be, és ez a különös munka lesz az egyetlen biztos pontja. De vajon miféle tragédiának kell történnie végül, hogy felrázza a nemtörődömségbe burkolózó lányt - ki lesz végül a herceg, aki felkelti Csipkerózsikát?

"Miért ne?" 

Csak annyit tudtam, hogy Emily a főhősnő és sok benne a pucérkodás, de nem erre számítottam. Az első pár jelenet után már szinte fel sem tűnt a ruhátlanság és a sztori nyomasztó egyszerűsége, meg a sokszor sokkoló képi világ kezdett lehengerelni. Ugyanis amit leírtam, az végülis csak egy részlete a teljes történetnek; én inkább úgy foglalnám össze, hogy egy hiábavaló élet, egy céltalan, passzív, az eseményekkel sodródó, mások akaratának bábjaként létező lány története ez. Ő az egyik véglet, amit jó elkerülni, ám a mai fiatalságban számos ember van, aki ilyen módon él - vagyis kicsit kordokumentumnak is mondható.  

Régi nagy kérdés a szexiparban dolgozók problémája: elítéljük-e őket vagy ne? Köteleznünk kell-e őket, hogy "rendes" munkát válasszanak? Van-e egyáltalán jogunk, hogy korlátozzuk őket? A filmben Lucy két különböző munkát végez: egy kajáldában takarító és fénymásolós egy irodában, ám mindkét helyen megterhelik és feltehetőleg alig fizetik meg. Aztán bejön ez a bizonyos lehetőség, ahol gyakorlatilag semmit sem kell tennie és mégis egy csomó pénzt kap. Te vajon hogyan döntenél a helyében? Robotolnál éhbérért vagy inkább vállalnád ezt a különös lehetőséget egy csomó léért? A választ számomra Dobray Sarolta könyvének, az Őrült világnak első része adja meg, amiben az írónő Olaszországban dolgozó magyar alkalmi örömlányok közé épül be (de csak lakótársként:)). Itt aztán kiderül, hogy egy hétvége alatt megkereshetnek akár félmillió forintot és egyenesen rosszul érzik magukat, ha napi 10-15 kuncsaft nem dolgozza meg őket... A "strici" pedig azt nyilatkozza, hogy az ország női lakosságának igen nagy része ilyen vagy olyan formában, de kipróbálja ezt. Könnyű munka, sok pénz. Ez tehát az első dolog, ami hősnőnket válaszút elé állítja, ám ő nem úgy reagál, ahogy bárki más tenné. 

Felszínesen ugyan, de kibontakozik egy szerelmi szálnak nevezhető valami. A Birdmann névre hallgató úriember és hősnőnk közt fennáll ez a talán plátói szerelemnek mondható dolog. Ez az, ami meglepő fordulattal szolgál majd, de annyira finoman mutatják be, hogy szinte észre sem lehet venni. Ez is tetszett egyébként: az elegáns megoldások, amikor az eseményeket csak érzékeltetik és sok mindent a képzeletünkre bíznak. A módszer ellensúlyozza a látványt és az eseményeket, így az egész sztori éle egy kicsit tompul, de ez nem baj. Visszatérve a szerelmi szálra: szöges ellentétben áll a bárban történő dolgokkal, ugyanis itt kiderül, hogy Lucy-nak nem feltétlenül van szüksége drogokra, hogy megtegye azt, amit mások akarnak... Birdmann szolgáltatja a második eseményt, aminek jelentősen ki kellene hatnia a központi szereplőre, de ő ismét szokatlan módon válaszol erre. Mialatt "élvezi az életet", a valóságban minden kezd összeomlani körülötte.  

Harmadrészt a Sleeping Beauty foglalkozik az idősek és fiatalok közti óriási különbséggel, a korosodó férfiak szexuális életével, meg az elmúlás közeledtével beköszöntő érzelmekkel. Ezeket az Első Férfinak nevezett karakter (Peter Carroll) testesíti meg. Van benne valami ellenállhatatlanul szimpatikus: ránézésre 60 és 70 közötti úr, aki élete alkonyán döbben rá, hogy bár sok mindent elért, mégsem boldog és valahogy belefáradt a színjátszásba. Szeretné egy kicsit még jól érezni magát, a hátralévő néhány évét maximálisan kihasználni, de már képtelen rá... Szerintem egyébként elvesztette a feleségét, így özvegyként szomorú és még a Lucy-val folytatott "aktusában" sincs semmi undorító. Kedveltem ezt az alakot, mert ő az, aki az elvesztegetett fiatalságot jelképezi, meg azt, hogy a társadalom elvárásainak teljesítése még nem biztos, hogy egyenlő a boldogsággal.  

A Sleeping Beauty művészfilm, így rengeteg szép képet láthatunk. Az aprócska, tejfehér bőrű Browning a nagyváros szürkeségében, a hatalmas szobában, vagy a megvetett ágyban szinte elveszik; a kamera az első percekben végig áll, nem mozog és ez egészen különös hatást kelt. Visszatérő motívum az autók mellett elsétáló hősnő, a lány keze és az üzenetek, amiket a lakótársai hagynak neki. A letépett növényi termés talán az elvesztett ártatlanság, az Első Férfi monológja után felbukkanó stoppos és Lucy rosszulléte a hiábavalóságra való rádöbbenés, a pénz elégetése pedig az önutálat, az érdektelenség jelképe. A nyomasztó légkört csak fokozza, hogy alig van zene, ám a legvégén szóló félelmetes muzsika az utolsó képekkel együtt rendkívüli hatású. A film tabudöntögető, ám a történetnek nincs eleje és nincs vége - míg Emily kitárulkozik előttünk, Lucy-ról valójában alig tudunk meg valamit. Az alapvetően sötét hangulat kiteljesedik a két kellemetlen csúcsjelenetnél: a kísérletben és a Második Férfi "aktusában".  

SZPOJLÖR ÁLÖRT 

Az egyetlen dolog, amit tényleg nem értettem, az a barátja halála. A srác egyértelműen alkoholista, de öngyilkos lesz vagy elissza a máját? Lucy pedig folyton itatja, vagyis alig törődik vele, ráadásul ha öngyilkos lett, akkor szerintem hagyja meghalni... 

SZPOJLÖR ENDSZ HÍR 

Az egész film Emily Browning vállain nyugszik, ő viszi előre a cselekményt, mindig csak azt látjuk, ahol fizikailag jelen van. Aki anno az Álomháborúnál több vetkőzést várt tőle, az itt megkaphatja, de mint már mondtam, egy idő után abszolút lényegtelen lesz ez a dolog. Emily tökéletesen játszik, teljesen természetes, még a rendkívüli kihívással járó első jelenetben is az - ezt például nem biztos, hogy sokan utánacsinálnák... Egyébként pedig fantasztikusan mutat ruhátlanul, valamiféle éteri jelenség, mint egy tündér - a mocskos valóság könnyen megkapható királylánya. A többiek közül nekem leginkább Peter Carroll játéka tetszett, de meg kell említenem Chris Haywoodot, a Második Férfit, ő volt számomra az egyetlen igazán negatív figura és kitűnően keltette életre ezt a visszataszító embert. A rendező-író az elsőfilmes Julia Leigh, aki elsősorban írónőként keresi kenyerét.  

Érdekességek: A Sleeping Beauty valójában Csipkerózsikát jelent, de itt most szó szerint kell venni, vagyis alvó szépség. A rendezőnő javaslatára Browning Lars von Trier Antikrisztusában Charlotte Gainsbourg alakítását tanulmányozta, azt vette alapul. 2008-ban készült egy Hollywoodi Feketelista, amin az akkoriban visszautasított legjobb filmötletek szerepeltek, ez is köztük volt. Majdnem az összes jelenetet egy részletben vették fel, ezért nincsenek különböző látószögek, mindent mindig egy irányból mutatnak. Egy vicces név a stábból: Pearl Tan (Lebarnult Gyöngy:D), ő a pedikűrös. Egy francia sajtós úriember egy általam látott interjúban azt mondta, hogy ha Lucy Csipkerózsika, akkor Clara a boszorkány - és tényleg, mint ahogy a mesében, itt ez a nő altatja el a lányt. A vízben úszós rész az egyetlen, ami látomás, a többi dolog mind valóságos.  

Emily Browning a szerepéről: "Passzív, nihilisztikus, engedi, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek vele. (...) Azt hiszem, csak nagyon, nagyon eltávolodott a körülötte történő eseményektől. Úgy gondoltam, rendkívül érdekes alak. Manapság gyakori a korosztályomban, hogy az emberek ilyen nemtörődöm, már-már mazohisztikus módon élnek, de szerintem a leginkább figyelemfelkeltő Lucy-ban az, hogy nála ez nem a naivitásból fakad. Nagyon is tisztában van vele. Van ez a szinte perverz érdeklődése az iránt, hogy mi fog történni vele, ha átengedi az irányítást külső erőknek és úgy vélem, ez nagyon érdekes." Elmondta azt is, hogy a valóságban nyugis, csendes életet él, így ez igazi megmérettetés volt számára. Visszautasítja az olyan szerepet, amiről már ránézésből érzi, hogy el tudná játszani, a kihívások vonzzák. Nem az vezérli, hogy sokkoló mozikban játsszon, hanem hogy érdekes feladatokat vállaljon el. Már az első jelenet elolvasása után úgy döntött, életre akarja kelteni Lucy-t, aki az ő antitézise. Az utolsó jelenet felvétele volt a legnehezebb számára, mivel ekkor a karakterét mindenétől megfosztják. Julia Leigh számára a sztorit az idős férfiak fiatal nőkkel való "vigasztalódásának" rég bevett szokása és egy rémálom ihlette, amikor azt álmodta, hogy alvás közben lefilmezik. 

A Sleeping Beauty 3 millió ausztrál dollárból készült, hazájában durván 300 ezer amerikai dollárt hozott be. A hozzáértők támadták és dicsérték is; mivel művészfilm, így ez teljesen érthető.  

Nem tudom, mit mondhatnék rá. Sötét hangulatú alkotás, ami rossz érzést kelt a nézőben; túlzott egyszerűsége néha már bántó. Emily Browning-rajongóknak kötelező, de CSAK 18 ÉVEN FELÜL! 

Pontozás: 

imdb: 5.3 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Én nem adnék rá pontot. Aligha mondhatnám, hogy tetszett, de azt se, hogy rossz volt. 

Hírek: 

- Emily Browning legközelebbi érdekes filmje az általam már nagyon várt cím nélküli Sebastian Silva-thriller, azaz a Magic Magic; főszerepben Juno Temple, Emily és Michael Cera. Ezen felül Browning kisasszony említette interjúi egyikében, hogy következő munkája a Cassie and Jude című vígjáték lesz, amiben egy ikerpárt kelt életre, ám ennek a rajongói oldalak kivételével sehol nincs nyoma a neten, így nem tudom, tényleg lesz-e ilyen mozgókép. (Nem lett.)

Várható írások: Mr. Bean nyaral, Super 8.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2012.03.07. 20:59 Tévésámán

Mr. Nobody (2010)

Májusban érkezik hozzánk A Sötét Lovag: Felemelkedés és ennek kapcsán a széles tömegek is megismerik majd Juno Temple-t. (Sajnos nem így lett...) Addig viszont tovább publikálom elemzéseimet a filmjeiről, aztán ha többen fogják ismerni, jöhetnek ide olvasni róluk:) Három olyan mozija maradt, amit szeretnék látni és meg tudok nézni, ám ezek közül a Glorious '39 kevésbé érdekel, mert valami ósdi dráma; A három testőr 3D meg csak végső esetre van, ha már semmi egyebet nem találnék tőle. (Tévedtem, mind a kettő remek volt!) Aztán pedig maradt ez, amiről annyit tudtam, hogy Junonak barna benne a haja, a műfaj fantasy és valaki azt írta róla a tumblrön, hogy "elszáll majd tőle az agyad, ha megnézed". Ennyi már éppen elég ajánlásnak és mikor belenéztem, rögtön láttam, hogy itt valami igen érdekessel lesz dolgom. Ez a lehető legenyhébb kifejezés rá, konkrétan keresem a szavakat, amikkel le tudnám írni...

A jövőben az emberiség gyakorlatilag elérte a halhatatlanságot, mivel újra tudják építeni az elhaló sejteket. Nincs már szex, nincs szerelem, minden fehér, steril és furcsa. Ebben a világban él az utolsó halandó, Nemo Nobody (Jared Leto), aki éppen ma tölti be 118. életévét. A televízió nagy felhajtást csinál körülötte, mert Nemo hamarosan meg fog halni - utolsóként a világon. Érdekes módon azonban rendkívül hosszú élete ellenére senki se tudja, ki ő, még talán saját maga sem. Egy vállalkozó kedvű fiatal újságíró besurran az öregember kórházi szobájába és megkéri, mesélje el neki az életét, amit egy antik szalagos magnóra rögzítene. És Mr. Nobody elkezd mesélni, a történetéből pedig mindent megtudhatunk róla a születése előtti időtől egészen mostanáig. De amit mond, csupa zagyvaságnak tűnik, tele ellentmondásokkal. Hogy lehet egyszerre három különböző felesége? Hogy lehet itt, ha már többször meghalt? Egyáltalán igaz egy szó is abból, amit hallunk tőle?

"Én nem létezem. De te honnan tudod, hogy létezel-e?" 

Először is, le kell szögeznem, hogy ez nem amerikai alkotás, hanem belga-francia-német-kanadai. Én az Extended vagy Director's Cutot néztem, ami két és fél óra, de mégis odaszögezett a monitor elé. Képtelen vagyok megfogalmazni, hogy mi van benne, mert annyira elképesztő. Fantasztikus, leírhatatlan hatású mozi, amiben a lenyűgöző látványvilág és a szépség mindennemű formája mellett a csavaros sztori, a humoros jelenetek, meg a szerelem jó és rossz oldalának tökéletes bemutatása is ámulatba ejtheti a nézőt. Az elején sokat lehet nevetni, később egyes jelenetekből csak úgy árad a szomorúság, de mindenek felett az egész baromira meglepő. Olyan fordulatok vannak benne - legalább öt alkalommal tátva maradt a szám, egyszer hangosan ki is mondtam, hogy "aztakurva", szóval értitek? Több idősíkon, több helyszínen és "dimenzióban" játszódik a cselekmény, de mindent összeköt a főhős személye, aki látja a jövő egyes pillanatait. Elsődlegesen Juno miatt akartam látni cikkem tárgyát, de a történet annyira magával ragadott, hogy még majdnem ő is beleolvadt a nagy egészbe számomra. Akinek tetszett a Donnie Darko meg a Pillangó-effektus, az nézze meg ezt, mert mindkettőt lazán lemossa a pályáról!

"Minden út jó út. Bármi lehetett volna bárhogyan. És pontosan ugyanannyit jelentene."

Jared Letot eddig aligha tartottam nagyra, mivel a zenéje nem tetszett és bár filmen már találkoztam vele (Rémségek könyve), teljesítménye elsikkadt. Itt viszont nagyon király volt, Nemo minden egyes arca, amit megformált, hiteles lett, például szemüveggel és azzal a félhosszú hajjal kicsit Jim Carrey-re emlékeztetett:D A nők közül elsőnek Temple kisasszonyt méltatnám: cuki, mint mindig; ő az első valódi szerelem megtestesülése, a barna lány piros ruhában. Bár alig szerepel, de tetszett. Diane Kruger tökéletesen ábrázolja Juno karakterét felnőttként, szerintem sokkal szebb barnán, mint szőkén és tényleg, az volt benne a legjobb, hogy a figurája mennyire hasonlít tinédzser önmagára. Sarah Polley is jól formálja meg a depressziós anyát, de elég fájdalmasak a jelenetei, így most annyira nem volt számomra szimpatikus, mint a Holtak hajnalában. Kiemelném még Natasha Little-t, az Anyát, aki egyrészt szép, másrészt mellékszereplő mivolta ellenére kitűnő teljesítményt nyújt; meg az Elise-t 15 évesen játszó Clare Stone-t, mert tetszett:) A férfiak közt Leto mellett a tini Nemo bőrébe bújó Toby Regbo remekelt, akiről el lehetett hinni, hogy magányos, zárkózott; vagy szerelmes és boldog; lányos arcával pedig igazán különös párja Junonak. Van még egy ismert pofa, az Apa, Rhys Ifans, aki itt visszafogja magát, de azért rossznak mégse nevezném. Az író-rendező a belga Jaco Van Dormael volt, aki egy rövid időre látható is, a tojást főző brazil munkanélküliként.

Érdekességek: Nemo teljes neve magyarul azt jelenti, hogy Névtelen Senki, ugyanakkor a keresztneve visszafelé omen, vagyis jel, amiből következtetni lehet a jövőre (ez utal a képességére). Az időben oda-vissza haladására utal Anna és lánya Eve neve, amik oda-vissza ugyanazok. Minden egyes élet, amit a főhős átél, más színű, másként fényképezték és másmilyen zene szól bennük. A három domináns szín: kék - Elise (depresszió, bánat), sárga - Jean (élet, gazdagság) és vörös - Anna (igaz szerelem, szenvedélyes kapcsolat). A fehér (ami az élet előtti és az élet végi részeket uralja) az összes többi szín együttvéve, így a végtelen lehetőségek allegóriája. A külsőségeket többek közt Martin Parr fotográfus munkái ihlették. Az alap események mellett Nemo tévéműsorában szóba kerülnek olyan dolgok, mint a galamb-kísérlet, a Nagy Bumm-elmélet, a Szerelem, az ősi Félelem és az Entrópia [aki nem tudja, mi micsoda, az nézze meg a mozit, abból választ kap a kérdéseire].

A mai napig ez a legdrágább belga film a világon, a pénzt viszont már akkor megadták a készítőknek, amikor mindössze csak a forgatókönyv és a rendező személye volt meg, színészeket pedig még nem is szerződtettek. Furcsának hatott, hogy a Belgiumban használatos nyelvek közül egyiken sem beszélnek a szereplők, helyettük angolul dumálnak, a rendező ezt így kommentálta: "A történet angolul fogalmazódott meg bennem. Hatalmas térbeli és időbeli távolságokat szel át. Az egyik legfontosabb részlet benne egy kisfiú, akinek döntenie kell, hogy az anyjával megy Kanadába, vagy az apjával marad Angliában. Meg aztán volt egy pár nagyszerű angol anyanyelvű színész, akivel szerettem volna együtt dolgozni." (Magyarul: Az angolt a világon mindenütt beszélik, Kanadában és Angliában pláne.) A direktor a Mr. Nobody cselekményét így foglalta össze: "Az embernek felkínálkozó végtelen számú lehetőségről szól. Nincsenek jó vagy rossz döntések az életben. Egyszerűen csak minden döntés egy másik életet eredményez számodra. Ami valójában számít, az az, hogy élsz." Van Dormael a készítés alatt nyilvánosságra hozta a teljes forgatókönyvet.

Ez az utolsó film, amiben Jared Leto színészként részt vett, 2009 óta teljes mértékben együttesének, a 30 Seconds to Mars-nak szenteli az idejét. (Aztán később mégis visszatért a filmekhez, Oscart kapott, stb.) Egy interjúban olvastam, hogy elvileg nem Juno látható, amikor meztelen, hanem egy dublőr (mivel akkor még kiskorúnak számított). Toby Regbo volt a Harry Potter és a Halál Ereklyéi első részében a fiatal Dupladurr professzor. A Mr. Nobody-ban nagyon fontosak a zenék, főként a különböző verzióban visszatérő Mister Sandman. Emellett hallható még néhány számomra kedves sláger, amikről elsősorban Zack Snyder munkái ugranak be, konkrétan a 99 Luftballons Nenától (Watchmen), a Sweet Dreams a Eurythmics-től meg a Where is My Mind? a Pixies-től (utóbbi kettő Sucker Punch). Az egyik vágó egy külföldre szakadt hazánkfia, Veress Mátyas volt, aki elsősorban francia nyelvű filmeken szokott dolgozni.

A Mr. Nobody 58 millió dollárból készült, de mivel főleg filmfesztiválokon mutatták be, meg kevés moziban játszották, így alig 2 és fél milliót hozott vissza. Azonban már a kezdetektől fogva óriási elismerésben részesült a kritikusoktól, sokan közülük 2010 legjobb mozgóképének nevezték. Az első premierje a 66. Nemzetközi Velencei Filmfesztiválon volt, ahol megnyerte a Biografilm Awardot és a Golden Osellát, utóbbit a legjobb technikai megoldásokért ítélték a filmen dolgozó Sylvie Olivének. A Torontói Filmfesztiválon pozitívan fogadták, a 23. Európai Filmdíj-átadón pedig elnyerte a közönségdíjat. A rangos belga mozis elismerést, a Magritte-díjat legjobb film, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv, legjobb fényképezés, legjobb zene és legjobb vágás kategóriákban is megkapta. Jaco Van Dormaelnek ítélték munkájáért az André Cavens-díjat, ami a legkitűnőbb belga direktornak járó elismerés. A Mr. Nobody mára kultfilm lett, filozófiai tartalma, zenéje, jól kidolgozott karakterei és Christophe Beaucarne fényképezése miatt.  

Csak annyit mondanék róla, hogy ELKÉPESZTŐ és hihetetlen ereje van. Aki teheti, nézze meg, engem lenyűgözött. 

Pontozás: 

imdb: 7.9 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 6/5 

Hírek: 

- Rhys Ifans A csodálatos Pókemberben kelti életre dr. Curt Connors-t, vagy ismertebb nevén The Lizardot. (Láttam, írtam róla.)

- Diane Kruger a The Host című sci-fiben lesz Saoirse Ronan partnere. A sztoriról: " Egy lelket, a Vándort, beleolvasztják egy fogságba esett ember, Melanie Stryder testébe, akinek a feladata innentől fogva a Földön élő utolsó emberi kolónia felkutatása lesz." (Erről meg kiderült, hogy Stephanie Meyer újabb szennyes műfaj-megcsúfolási kísérlete...)

 

Szólj hozzá!

Címkék: fantasy dráma sci fi bekategorizálhatatlan


2012.03.05. 21:45 Tévésámán

Underworld: Az ébredés (Underworld: Awekening, 2012)

Már az első rész óta nagyon kedvelem az Underworld-sorozatot, amiben a szép és halálos vámpírok harcolnak a bestiális külsejű, ám rendkívül intelligens vérfarkasok ellen. A két klán ősi háborújában alakult ki a románc a vérszívó Selene és az emberből farkassá váló Michael között, aminek eredménye végül a vámpírok klánjának megtépázása, meg egy elképesztő erejű hibrid létrejötte lett. Michael ugyanis a két faj közös ősének, Alexander Corvinus-nak az egyenesági leszármazottja, így képes túlélni mindkét éjszakai lény harapását, erejük pedig egyesül benne. Az első rész befejezése nyitva maradt, így várható volt a folytatás. Jött is az Evolúció, amiben a tiltott szerelmespár egy minden addiginál erősebb ellenféllel volt kénytelen szembenézni, az első vámpírral, Marcus-szal, és testvérével, az eredeti vérfarkassal, Williammel. Szerencséjükre Michael elképesztő ereje és maga Alexander Corvinus is őket segíti, így talán lesz esélyük a győzelemre - de mi vár rájuk, ha ez a kaland lezárul? Nos, annak idején nem tudhattuk meg a választ, mert a harmadik rész előzmény lett - kérdéses, hogy kellett-e ez, szerintem jól jött, de aligha volt annyira indokolt. Én csalódtam a Rise of the Lycans-ben, amiért Kate Beckinsale hiányzott belőle, éppen ezért örültem, amikor kiderült, hogy lesz egy újabb epizód, amibe ő is visszatér. Nekem ez már elég volt a megtekintéshez - most rátérek a cselekményre, remélem, még nem ment el a kedvetek Az ébredéstől a hosszú felvezetés miatt:) 

Az emberiség valahogyan rájön, hogy a vámpírok és a vérfarkasok nem csak a képzelet szüleményei, hanem igencsak valóságos lények, akik megfertőzik az embereket és így szaporodnak. A világ kormányai ezért összefognak, majd háborút indítanak a halhatatlanok klánjai ellen - emiatt még a szuper-vámpír Selene-nek (Kate Beckinsale) is menekülnie kell. Már éppen elhagynák a várost szerelmével, mikor rajtuk ütnek és a több száz éves nő elveszíti az eszméletét... Mikor felébred, fejjel lefelé találja magát egy hibernáló-kamrában, fogalma sincs, hogyan került ide, de nincs ideje gondolkozni, mert állig felfegyverzett biztonságiak támadják meg. Ezek nem is sejtik, kivel állnak szemben! Selene kiszabadul és nyomába ered a rejtélyes Kettes Alanynak, akivel valamilyen megmagyarázhatatlan kötés miatt agyi kapcsolatban van; látja, amit ő lát, ha elég közel kerülnek egymáshoz. Biztos forrásból tudja, hogy a Kettes egy hibrid, vagyis csakis Michael lehet az! Ám amikor végül rátalál, megdöbbenve szembesül vele, hogy az illető egy kislány (India Eisley). A gyermekben hihetetlen erő lakozik, emiatt célponttá válik: a rejtőzködő, világuralmi terveket szövögető farkasok el akarják kapni, hogy megszerezzék a hatalmát; a vámpírok el akarják üldözni maguk közül; az emberek pedig meg akarják ölni. A leányzó csak a hősnőre számíthat, így együtt kelnek útra, hogy felderítsék a háttérben álló összeesküvést - és hogy tulajdonképpen kicsoda a Kettes Alany, meg hogy mi lett Michael Corvin sorsa... 

Elkezdődött a film és az első néhány percben a korábbi három epizódból összeollózott jelenetek jöttek, ezután mégis beindul az Awakening: olyan halálokat mutatnak, hogy csak na! Van itt fejletépés, nyílt törés, nyakelvágás, szóval igazán változatos és véres módokon aprítják az ellenfeleket a "jófiúk". Selene minden addiginál gyorsabb, végre látjuk vért inni és hát Beckinsale bőrcuccban, hosszú kabátban meg jégkék szemmel kurvajól néz ki. A sztori tetszett, például amikor Selene felfedezte a lányt, ott marhára meglepődtem; később viszont a vérfarkasok rejtőzködési helye mégse annyira nagy szám, mert valahogy végig sejthető. Egyébként korántsem bonyolult a történet, de beleraktak mindent, ami az első részben jól működött: van egy gyűlölt mutáns, egy kitaszított vámpír (Selene), egy bürokrata vérszopó-nemes (Charles Dance), egy ellenséges tudós (Stephen Rea) és valaki, akiért a hősnő hideg szíve dobog. Az akció óriási, itt aztán premier plánban mutatnak mindent, fröcsög a vér rendesen, szóval a horrorisztikus elemekre sem lehet panasz.  

A főszereplő hölgy már kisujjból rázza ki a karakterét, végülis neki az a feladata hogy szép, szexi és halálos legyen, erre pedig Milla Jovovich mellett ő a legjobb. Stephen Rea és Charles Dance remekelnek, elég csak velük kapcsolatban a V, mint Vérbosszúra meg A postamesterre gondolni - mindketten veterán színészek, rájuk nem lehet panasz. India Eisley szép és olyan törékenynek látszik, éppen ezért óriási, mikor átalakul - sokkal jobban mutat, mint anno Scott Speedman. Ha pedig róla van szó: Michael Corvin benne van a filmben, de nem Speedman játssza, hanem egy hasonmása, akire számítógéppel rajzolták rá az arcot:P A fiatal vámpír meg a nyomozó szerintem érdektelenek, bárki mást felkérhettek volna ezekre a szerepekre. Két embert meg kell még említeni, az első Wes Bentley (Amerikai Szépség, Szellemlovas), aki a Selene-t elengedő tudóst alakítja (kimaradt a stáblistából); a második Richard Cetrone, aki az átalakult lycanek egyike, őt az első részben a hosszú hajú farkasként láthattuk, aki rendőrnek is beöltözik. A rendezők Mans Marlind és Björn Stein voltak, akik tv-sorozatos svéd úriemberek; az írók közt ott van Len Wiseman (az eredeti alkotók egyike), ő pénzelte a produkciót; valamint J. Michael Straczynski, a Babylon 5 atyja.  

Érdekességek: Scott Speedman kijelentette, hogy nem lesz benne ebben, erre az egyik producer azt nyilatkozta, hogy majd visszatér az ötödikben:) Az ébredés sajtóvetítése elmaradt; viszont pontosan ugyanazon a napon mutatták be, mint amelyiken hat évvel korábban a második részt. Ez India Eisley második filmje, az előző is egy horror volt, a Headspace. Egy vicces név a stáblistából: Benita Ha - ápolónőt játszott. 

SZPOJLEREK ITT 

Van valakinek ötlete, hogy hogyan jönnek rá az emberek az éjszaka gyermekeinek létezésére? Talán a Corvinus-hajó felrobbantása és utána a kommandós-akció az ősfarkas nyughelyén; plusz az ezek után maradt bizonyítékok miatt? Tényleg, ha visszaemlékezünk, Alexander azt mondja az Evolutionben, hogy ő takarított fel a fiai után, vagyis, ha meghal, nincs, aki elfedje a nyomokat! Lépjünk tovább: tegye fel a kezét, akinek leesett, hogy a tudós megrendezte a saját fia halálát! Gondoljunk csak bele: amikor a nyomozó kérdéseket akar feltenni neki, a doki azt válaszolja: nem történt szökés, és hogy mivel a fia a fertőzés áldozata lett, ezért a lehető legkomolyabban veszi a kérdést. Aztán persze kiderül, hogy a fiú nagyon is él, ő az óriás vérfarkas. Szóval ez nekem fel se tűnt. Pár fura dolog: a letépődő testrészeknél mindig kifröccsen a vér, de mondjuk mikor Selene benyúl a srác mellkasába és kihúzza a kezét, az nem véres; a vérivás után a szájukon sincs folt; a harcok végén pedig a kezeiken sem. Tutira R-es besorolást kapott a mű, úgyhogy akkor már odafigyelhettek volna az ilyen részletekre... Még egy hiba, amit a neten olvastam: Honnan veszi elő kedvenc vámpírnőnk a gránátot, amivel végül elpusztítja gigászi ellenfelét? Merthogy zsebe nincs, az övén nem függenek gránátok, tehát totál érthetetlen, hogyan kerül az éppen akkor oda. És most jut eszembe, hogy ezt az ötletet egyenesen A Karib-tenger kalózai első felvonásából lopták, ahol a bombadobálós csontit ugyanígy szívatja meg Jack kapitány... Selene itt a harcos filmes anyák sorába lép (pl. Ripley, Sarah Connor). 

SZPOJLER VÉGE 

Az Underworld: Awekening 70 millió dollárból készült és több mint 145 milliót hozott vissza. Február 21-éig bezárólag ez volt 2012 második legnagyobb bevételű filmje, igaz, a "hozzáértők" leszólták...  

Nekem viszont nagyon tetszett a negyedik Underworld, ami olyan, mintha az első rész alapján készült volna, merthogy szinte ugyanazok az események vannak benne - de sokkal durvább, véresebb és látványosabb! A negyedik részek egyébként szinte mindig tetszenek (Ómen 4, Alien 4), ezzel ugyanígy vagyok. Aki szerette az eredetit, annak ez is biztosan elnyeri az elismerését.  

Pontozás: 

imdb: 6.7 (4 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Biztos, hogy megnézem majd újra!) 

Hírek:

- Len Wiseman rendezi az új Totall Recallt, amiben Schwarzi helyett Colin Farrellnek lesz emlékmása, a női főhőst Kate Beckinsale kelti életre. 

- J. Michael Straczynski írója és producere a készülő The Adventures of Apocalypse Al nevű tévésorozatnak - ez ám a figyelemfelkeltő cím! 

- Stephen Rea a Styria című fantasy/horrorban Eleanor Tomlinson és Marozsán Erika partnere.  

- Wes Bentley-t pár hét múlva Az éhezők viadalában láthatjuk, valamint együtt játszik Amanda Seyfrieddel és Juno Temple-lel a Lovelace-ben, ami a híres pornósztár, Linda Lovelace életéről szól, a címszereplő Seyfried lesz. (Mindkettőt láttam, írtam is róluk.)

Várható írások: Mr. Nobody, a Mulholland Drive értelmezése.

Szólj hozzá!

Címkék: horror akció


2012.03.03. 20:14 Mozsárágyú

A király beszéde (The King's Speech) 2010

 

     Ez egy remek film. És nem azért, mert Oscar-díjas.

     York hercegeként találkozunk címszereplőnkkel (Colin Firth), a 20-as években. Azonnal átérezheti a néző, miként hat erre a fiatal és ereje teljében lévő haditengerészre a dadogása; megbénítja, már-már kővé dermeszti. Igaz, hogy nem számít különösebben arra, hogy valaha király lesz, hiszen van egy bátyja, Edward (Guy Pearce), de mégis, mint királyi sarjnak, vannak kötelezettségei, melyeknek szerves része, hogy nagy nyilvánosság előtt beszédet mond. Azaz olvas. Kipróbált már hatásosnak mondott módszereket, vén beszédtanárok technikáit, semmi sem segít, még saját lányainak - egyikük idén ünnepli trónra lépésének 60. évfordulóját - sem tud mesét felolvasni. Egy ausztrál embert ajánlanak feleségének (Helena Bonham Carter), akiről annyit tudni, hogy kiváló sikereket ér el páciensei körében. Ő Lionel Logue (Geoffrey Rush), aki a herceggel való legelső találkozásnál egy pillanatig még mintha megilletődött lenne, de azonnal leszögezi, hogy nem fogja királyi fenségnek szólítani "Bertie-t", és nincs olyan, hogy a palotában tartják a kezeléseket - úgy tekint Albert hercegre, mint bármelyik másik hozzá betévedő beszédproblémásra.

     Kapcsoltuk aligha mondható zökkenőmentesnek, de aztán lassanként megismerjük a herceg múltját, miközben furábbnál furább, viszont láthatóan hatásos kezeléseknek veti alá ez az ausztrál. Amikor gyermekkoráról mesél Bertie, az egyszerűen isteni jelenet és nem is kétséges már a néző számára, mi okozza a borzalmas lámpalázat, az elcsukló hangot, a leküzdhetetlen idegességet és félelemet a beszéd kapcsán. Apja (Michael Gambon) halála után az akkori nézetek szerint erkölcsileg megkérdőjelezhető életmódot folytató tesó kerül a trónra. De mindenki látja előre, hogy Albertünk - azaz Györgyünk - nemsokára követi őt, és ez mindenki számára félelmetes dolog lehet, nemhogy neki. A 30-as évek végét írjuk ekkor, és akkoriban időgép híján is bárki megjósolhatta, mi következik a történelem színpadán...

     Rendkívül érdekes, hogy a film maga elég lassú, a helyszínek, a zene, a jelenetek mind egyfajta súlyos feszültség jelenlétét érzékeltetik, mégis élvezhető, szórakoztató ez a mozi és észre sem vesszük, máris eltelik a játékidő. Minden a helyén van, remek arányban keveredik a tragédia a felemelő pillanatokkal, ezt a herceget egyszerűen nem lehet nem megkedvelni. Colin Firth zseniális, csakúgy mint a valóban ausztrál Geoffrey Rush. Remek párost alkotnak, a király és Logue figurája is tartogat meglepetéseket. Nagyon jó belegondolni, hogy valami hasonló mehetett végbe kettejük között a valóságban is; hogy tényleg életre szóló barátságot és szövetséget kötöttek egymással.

     A címben szereplő tényleges beszéd, meg az azt megelőző pár perc egymaga lehetne egy film, annyi minden zsúfolódik össze benne, pedig semmi mást nem látunk, mint egy embert meg egy mikrofont. Azt gondolom, ebben rejlik az egész titka; amit látunk az egyszerű és vontatott, ám ami emögött valójában van, az meg hááát nem semmi!

    

     Rendesen kaszált Tom Hooper alkotása, ugyebár a legjobb film lett tavaly és abszolút megérdemelten nyert Oscart Mr. Firth. Vagyis minden tekintetben sikeres mű, pedig egyáltalán nem mondanám közönségbarátnak, engem mégis odaszögezett a képernyő elé különleges atmoszférájával. Csillagos 5-ös, mint amilyen a bizonyítványom volt még 1996-ban. De tényleg. Látni kell!

"I want to be the King and Queen of Cheese" rovatunkban ma:

2 komment

Címkék: dráma történelmi


süti beállítások módosítása