Annyi tuti, hogy nem szabad túlzottan hangosan indítani a filmet, mert a szívbajt hozza az emberre a kezdő dallam.

     Stephen Fry - ki más - alakítja a máig eltérően megítélt Oscar Wilde-ot. Elég sokáig tartott most kiszámolnom, de sikerült, szóval 28 éves korától követhetjük nyomon az életét. Ekkor tért vissza amerikai körútjáról, híresen és gazdagon, sikeres volt, és senki sem maradt közömbös iránta. Kábé 2 évre rá feleségül vette Constance Mary Lloydot (Jennifer Ehle), született két fia, ontotta magából a meséket és a sikeresebbnél sikeresebb műveket. Ugyanakkor megkezdte viharos viszonyát Lord Alfred "Bosie" Douglasszel (Jude Law), és a viktoriánus kor, és főleg Bosie apja (Tom Wilkinson) ezt egyáltalán nem nézte jó szemmel. Végül 2 év börtönre és kényszermunkára ítélték egy olyan dologért, amely ma egyáltalán nem tekinthető bűncselekménynek, és tönkre tették egy zseniális művész és egyben családja életét.

    Mr. Fry tökéletes választás volt, (nem csak szexuális beállítottsága miatt, hanem) mert külsőleg hasonlít Wilde-ra, meg ő is nagy tisztelője és ismerője az angol nyelvnek, szóval valószínűleg oda meg vissza volt a gyönyörűségtől, hogy az ő műveiből olvashat fel, satöbbi. Tehát a pali óriási jó, nagyon nagy változáson megy keresztül, az ereje teljében lévő és boldog költő végül a böriben gyakorlatilag emberi ronccsá lesz. Imádom Mr. Fry hangját, sokszor csak két sort mond valami átkötő résznél, istenien odaillik. Egy pillanatra se gondoltam igazából, hogy ő nem Oscar Wilde. Fántásztikus.

    Jude Law figurája nem valami szimpatikus gyerek, sőt leginkább egy barom. A világ egyik legnagyobb nőcsábásza, és olyan szerelmesen tud nézni Fry-ra, hogy azt kell mondjam, jó színész. Mert ez eddig nem nagyon tűnt fel nekem a filmjeiben. Szóval még azt is megérem, hogy azt mondom, viselje nyugodtan Beatles-ihletésű keresztnevét, mert méltó rá. Vanessa Redgrave Wilde anyukáját játssza, nincs túl sok jelenése, de még őt emelném ki a színészgárdából.

     Anglia, kosztümök, cigarettafüst meg Stephen Fry - hát ez csak jó lehet.

A főszereplő újabb kosztümös megnyilvánulása, valamelyest könnyedebb műfajban. Itt alant.

Még általános iskolás voltam, mikor anno '99-ben George Lucas ismét beledurrantott a nulláslisztbe (hogy egy kedvelt főiskolai oktatóm szavajárását idézzem) és megszületett a Csillagok Háborújának előzménye, amely aztán még két részt kapott. Személy szerint én mindig Lord Vadernek szurkoltam, rá voltam kíváncsi, Luke nekem eléggé irritáló, a többiek közül is csak Leia, Han és Csubi érdekesek - nameg a szörnyek! Itt viszont elkezdődik az a trilógia, amely bemutatja, hogy hogyan lett egy tatooine-i rabszolgafiúból az univerzum rettegett Sötét Nagyura.

A leginkább főszereplő Qui-Gon Jinn (Liam Neeson) Jedi-mester, aki saját útját járva szolgálja a Köztársaságot és a Tanácsot. Mindig azt tartja szem előtt, ami a leginkább helyes, a szívére hallgat, ezek miatt viszont sokszor kerül összetűzésbe feletteseivel és a ranglétrán sem halad felfelé. Őt ez persze egyáltalán nem zavarja, tanítványának Obi-Wan Kenobinak (Ewan McGregor) okítása számára éppen elegendő.

Qui-Gon legújabb feladata, hogy a rejtélyes okokból blokád alá vett Naboo bolygó érdekében tárgyaljon a megszálló Kereskedelmi Szövetség vezéreivel. Azonban a neimoidi gazemberek, élükön Nute Gunray alkirállyal (Silas Carson) egy titokzatos Darth Sidious nevű urat szolgálnak, aki rögtön parancsba adja a Jedi követek likvidálását és a békés Naboo megszállását. Hőseink izgalmas harc után a bolygón kötnek ki, ahol belecsöppennek egy elkeseredett honvédő háborúba. A megszállt planétát csak az ifjú Amidala királynő (Natalie Portman) tudja megmenteni, ezért őt el kell juttatni a messzi Coruscantra. Útközben viszont a Kereskedelmiek súlyos sérüléseket okoznak az űrhajójuknak, így le kell szállniuk a Tatooine sivatagvilágán. Itt ismerkednek meg a még gyerek Anakin Skywalkerrel (Jake Lloyd) és ekkor indul igazán a történet...

Látványos csatahajó-ostrom, fénykard-párbajok és politikai csatározások, mindez a már ismert, hihetetlen sci-fi univerzumban, úgy, ahogy azelőtt még sohasem láthattuk! Én szeretem ezt a részt, sőt, az új trilógia nekem már-már jobban tetszik a réginél. Lássuk a pozitívumokat és negatívumokat:

Szerintem mindenki emlékszik Jar-Jar Binks-re (Ahmed Best). Ő volt az, akit a legtöbbet kritizáltak anno, egész Jar-Jar ellenes szubkultúra született a star wars-osok sorai közt. Valóban ő talán a legnagyobb gyengesége a Baljós Árnyaknak, viccesnek akarták, de nem nagyon az. Szerencsétlen, de az egész karakter már a zavaró szereplők zónájában van. Ezek ellenére nekem nincs bajom vele, őt igazán a  gyerekeknek csinálták, nekik biztosan tetszett... Több rossz dolgot képtelen vagyok felidézni, úgyhogy elkezdem sorolni a jókat, hátha közben beugrik még egy pár:)

A csodás Natalie Portman:) Egyszerűen ő olyan jó, mindegy hol játszik, hogy nem lehet vele béna filmet összehozni. Itt két szerepben van, ami valójában egy, ő Amidala királynő és Padmé, a szolgálólány. Viszont Padmé és Amidala királynő ugyanaz a lány, csupán álruhát ölt, de mikor Padmé, akkor valamelyik másik szolgálólánya veszi át a királynői szerepet - jelen esetben ketten is: Keira Knigthley és Sofia Coppola. Utóbbi akkor van, mikor a Szenátus előtt Valorum kancellár (Terence Stamp) leváltását kéri, előbbi pedig nagyon-nagyon hasonlít Natalie-ra, így szinte fel sem ismerhető, hogy hol van ő és hol van az eredeti uralkodónő.

Tényleg elképesztően hasonlítanak! Szerencsére ráakadtam egy olyan képre, ahol tisztán kivehető, melyikőjük melyik:

Itt egyértelműen Keira van a királynői sminkben, míg mellette balra áll Natalie. A lényeg, hogy Portman kisasszony gyönyörű és fantasztikus színésznő, itt is nagyban emeli a film színvonalát! A következő dolog, amit kiemelnék, a remek animált és maszkmesteri munkával éltre hívott lények aspektusa!

Íme a teljesen számítógéppel rajzolt Nass főnök (Brian Blessed hangján szólal meg), a naboo-i gunganek vezetője. Ő csak egy a fantasztikus kreatúrákból, akik felbukkanak, hiszen említhetném még a groteszk Sebulbát, a lebegő Wattot, vagy a hatalmas Jabbát.

Itt pedig a neimoidi Rune Haako (Jerome Blake a teste, James Taylor a hangja), aki pedig egyike a kiváló maszkmesterek által létrehozott szörnyeknek. Blake-et egyébként külön kiemelén, mert 4 különböző karaktert is alakít: Haako mellett a Szenátusban Valorum kancellár jobbkezét, a gusztustalan kinövésekkel teli fejű Mas Ameddát; a Jedi tanács szőrös Oppo Racisis-ét és a túlsúlyos, kékbőrű twi'lek szenátort, Orn Free Taa-t. Bár mind csak alig szerepelnek, meglepően élethűek lettek! Jerome Blake egyébként mind a 3 új részben benne van, de a másodikban nem ő Amedda, Oppoként pedig a már korábban felvett jeleneteit használták, vagyis a forgatáson ott se volt:)

Ugye őt senkinek nem kell bemutatnom?:) Az alig pár mondattal rendelkező Darth Maul annyira karakteres gonosz, hogy azóta is rengeteg helyen összetalálkozhatunk piros-fekete ábrázatával. Őt a nagyszerű kaszkadőr, Ray Park keltette életre (a Sleepy Hollow Fej Nélküli Lovasának teste és az X-Menbeli Varangy). Érdekesség, hogy a hangját viszont nem Park, hanem Peter Serafinowicz adja. Mault is a sminkes banda hozta össze, vörös szemei, apró szarvacskái és kétélű fénykardja emlékezetes negatív hőssé teszik - a film másik nagyon nagy pozitívuma.

A régi szereplők közül Kenny Baker ismét R2-D2, Anthony Daniels most viszont csak a hangját adja C-3PO-nak - valamint Watto vendégei közt a fogatversenyen felfedezhetjük Warwick Davis-t is! Végül, ami borzasztóan fontos: a magyar szinkronosok itt nem baszták el a filmet azzal, hogy Darth Sidious-nak ugyanazt a hangot adták volna, ami az alteregójáé - nyilván a rajongók tudják kiről van szó, úgyhogy le sem írom.

Összesítésben egy kitűnő, bár elég hosszú mozi, néhány kisebb gyengeséggel.

imdb.com felhasználói szerint: 6.5/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem. 5/5 (Bármikor szívesen megnézem, anno moziban is láttam!)

Hírek:

- Lucas bácsi tervezi Indiana Jones 5. kalandját. Mivel a Star Wars-ból már normális mozifilm nem lehet, ezért másik nagy sikerű sorozatát bővíti - kérdés, milyen eredménnyel.

- Liam Neeson a Vörös Sárkánynál már említett Clash of the Titans-ben Zeus-t alakítja majd, valamint nála láttam, hogy készül a '80-as évek legendás sorozatának a Szuper csapatnak (The A-Team) moziváltozata is.

- Natalie Portman szerepelni fog a 2011-es Thorban, ami a Marvel egyik legkedveltebb figurájának történetéről szól.

- Samuel L. Jackson (aki itt a Jedi Tanács tulajdonképpeni góréja, Mace Windu) három filmben is megformálja a félszemű képregény-szuperügynököt, Nick Fury-t. Egyszer már láthattuk őt a Vasember végefőcíme után ebben a szerepben, most viszont a Vasember 2.-ben, egy önálló 2012-es Nick Fury-filmben és a szintén arra az évre tervezett The Avengers-ben is felölti a szemkötőt. (Egyébként korábban azért nem említettem meg őt külön, mert annyira nincs szerepe itt - viszont a második részben annál inkább!)

Ma újfent semmi se lesz a tvben, de mivel manapság éjjel A Bit of Fry and Laurie-t nézünk, ezért filmletöltésre nincs nagy szükségem.

Itt pedig John Williams lenyűgöző műveinek egyike, a Baljós Árnyak főcímzenéje:

Igen, végre itt van! Amit egy éve meg akartam nézni jó sokáig, aztán végül letettem róla... Ha megfigyelitek, ilyen az élet maga is: ha nagyon kell valami, akkor sose lesz a tied, de amikorra már nem akarod, mikorra már nincs rá szükséged, akkor meg az öledbe hull. Na, de csapjunk bele, nézzük ki vagy mi a Vörös Sárkány!

William Blake (1757-1827) angol költő és festő 1805 és 1810 között festette meg a Vörös sárkány-sorozat nyolc képét, melyek a Biblia szövegében említett Nagy Vörös Sárkányhoz kapcsolódnak. A képek közül kettő, a The Great Red Dragon and the Woman Clothed in Sun és a The Great Red Dragon and the Woman Clothed with the Sun című alkotások ihlették Thomas Harris író regényeit, a Red Dragont, a Hannibalt, a Hannibal Risingot és a Silence of the Lambs-et. Ezek mellett írt még egy Black Sunday című művet is - az öt regényből hat film készült. Black Sunday (1977), Az embervadász (1986), (a Red Dragon alapján), A bárányok hallgatnak (1991), Hannibal (2001), az itt tárgyalt mű, valamint a Hannibal ébredése két éve. (Utóbbiról is van már cikk, a többiről nincs.) Tehát a Sárkány-regény második feldolgozásáról írok most. A sztori nagy vonalakban:

Dr. Lectert (Anthony Hopkins), a pszichopata kannibál pszichiátert elkapja Will Graham (Edward Norton) FBI-ügynök. Will különleges gondolkodásmódjának köszönhetően bele tudja élni magát a gyilkosok helyzetébe, képes az ő fejükkel gondolkodni, a szemükkel látni. Hannibal kézre kerítésekor azonban nem csak egy csúnya sebet szerez, de olyan mély lelki sérüléseket is, hogy kilép a Nyomozóhivataltól és visszavonul. Évekkel később egy újabb rettentő gyilkosságsorozat veszi kezdetét, Crawford (Harvey Keitel) pedig megkéri Willt, hogy legyen még egyszer, utoljára a segítségükre. Graham némi civódás után belemegy a dologba. Az új "alany" (Ralph Fiennes) az újságíróktól a Fogtündér nevet kapta, mivel összeharapdálja áldozatait. Ezen kívül széttör minden tükröt ami az útjába kerül, nem kegyelmez az állatoknak sem, és hihetetlen terepismerettel rendelkezik. Az ügy olyannyira kemény diónak ígérkezik, hogy a bűnüldözők kénytelenek dr. Lecter segítségét kérni - ő azonban csak Willel áll szóba...

A bárányok hallgatnak durva volt, a Hannibal talán még durvább, de az ezekhez szinte alig kapcsolódó Manhunter tetszett a legjobban. Aztán mikor megtudtam, hogy utóbbi ugyanabból a regényből készült, mint a Sárkány, akkor már csak az összehasonlítás miatt is meg akartam ezt nézni. Brett Ratner rendezése (X3, Felpörgetve 1-3.) gyökeresen más oldalról ragadja meg Harris írását, mint elődje. Az erőszakot itt nagyon minimalista módon ábrázolják, ami mégis nagyon jót tesz. A 3 főhős (a Sárkány vagy Fogtündér, Graham és Lecter) közt az idő úgy oszlik meg, hogy a nyomozó van a legtöbbet, utána a gyilkos, a doki pedig jelentős idejű mellékszerepet kap. Az embervadásznak kissé más a befejezése, a hangulata, de ennek is megvan a sajátos atmoszférája.Most összehasonlítom a már említett 3 kulcsfigurát a '86-os és a 2002-es moziban:

- Will Graham: William Petersen és Edward Norton. Számomra az előbbi alakítása meggyőzőbb volt, valahogy nála a szenvedés, amin az FBI-os átmegy, jobban érződik. Petersennél sokkal inkább kidolgozott a szerető apa jellemvonás is, plusz ugyebár nem kedvelem Nortont:) 1-0 Az embervadásznak

- A Vörös Sárkány/Fogtündér/Francis Dolarhyde (vagy Dollarhyde): Tom Noonan és Ralph Fiennes. Utóbbi színészi nagyságát nem vonom kétségbe, kitűnően érzékeltette karakterének őrlődését a "szent küldetés" és a szerelem között, sőt talán még az őrület is megjelenik nála, de valahogy az arca, az egész külseje szerintem nem illik ehhez a karakterhez. Túl jóképű, túl ismert arc, valahogy kevésbé, félelmetes mint amilyennek lennie kéne. Tom Noonan ellenben már puszta megjelenésével nagyon hitelessé teszi a Sárkányt, bár a játéka korántsem fogható Fiennes-éhoz, de mégis belőle csak úgy árad az őrület... 2-0, még mindig vezet a Manhunter

- Dr. Hannibal Lecter (vagy Lector): Brian Cox és Anthony Hopkins. Hopkins=Hannibal. 2-1.

A meccs végeredménye: győz a '86-os Az embervadász! Azért nem rossz film a Vörös sárkány, de szerintem Hannibal tökéletességén kívül semmi újat nem tud felmutatni elődjével szemben, így lemarad a versenyben. Ajánlani tudom Anthony Hopkins rajongóinak, vagy akiknek nagyon tetszett A bárányok hallgatnak. Viszont aki egy igazán jó thrillert akar nézni, vagy esetleg olvasta Harris regényét és annak hiteles feldolgozását akarja látni, az inkább válassza a Manhuntert!

imdb.com felhasználói szerint: 7.2/10

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Ralph Fiennes-t jövőre a '80-as években készült Clash of the Titans (ha jól emlékszem, a magyar címe Titánok harca) fantasy újrájában Hádészként láthatjuk. Az eredeti filmet egyszer régen láttam, úgy emlékszem jó volt, szóval ez biztosan érdekes lesz! (Erről és a közben megszületett folytatásáról is van már cikkünk!)

- Anthony Hopkins szintén 2010-ben, szintén egy remake-ben fog játszani, mégpedig a Universal klasszikus horrorjának, a The Wolfmannek egyik hőseként. Szégyen, de a mai napig nem láttam az eredetit (bár a Draculát, a Frankensteint és a Creature from the Black Lagoont se...), de addigra még simán bepótolhatom. (Ezt szintén megnéztem és megírtam, mármint az említett újrát.)

- Brett Rattner rendező úr pedig egy negyedik Beverly Hills-i zsaru forgatását fogja irányítani - de vajon ez minek kell? (Ez a mai napig nem készült e, és most 2016-ot írunk.)

Sajnálatos módon ma már tutira nem fog időm jutni a tegnapi Star Wars I. rész megírására; ma semmi se lesz, de holnap akkor tutira jön egy bejegyzés. Most pedig egy trailer:

     Hú de jól lefordították.

     A ködösnek mondott Anglia olyan csodás emberkéket adott a világnak, mint John Lennon, vagy Sir Bobby Charlton. Meg mint Stephen Fry és Hugh Laurie. És mindössze azért néztem meg ezt a filmet, hogy tudassam a világgal, hogy ők valami hihetetlenül óriási színészek. És nem utolsó sorban azért, mert ez egy fenomenális ürügy, arra, hogy az írás végére odabiggyesszek tőlük valami vicces videót.

     Petert Stephen Fry játssza. Egy bazinagy kastélyt örökölt apjától, gondol egyet, és meghívja a hodályba régi csoporttársait az egyetemről - már 10 éve, hogy végeztek, és asszem, nem is nagyon látták azóta egymást. Szóval jó bulinak ígérkezik a dolog. Eljön Maggie (Emma Thompson), aki alig bír elszakadni e pár napra a macskájától, Sarah (Alphonsia Emmanuel), akit kedvesen csak "fuck-monsternek" titulálnak, és megérkezik Andrew (Kenneth Branagh, a rendező) a nejével (Rita Rudner), ők mindketten Hollywoodban dolgoznak. A manapság csak Dr. Házként istenített Laurie alakítja Rogert, akinek a felesége, (Imelda Staunton) a bébiszittert percenként tárcsázó Mary, szintén a régi banda tagja. Néhány nap alatt kiderül, hogy gyakorlatilag egyikük se elégedett az életével, mindegyikük "selejtes" és úgy tűnik, hogy Peter az egyetlen, aki jól érzi magát, úgy, ahogy van, és nem célja mindenáron szétcseszni az összejövetelt. Épp ezért érdekes a végkifejlet.

     Ez az a típusú film, amire talán azt mondja a nagy többség, hogy unalmas. Igazából egy helyszín van, kábé 10 szereplő, és leginkább a nemek harcáról szól, meg életről és halálról. Épp ezért izgalmas egyébként, na azért nem kell elájulni tőle, de azt kell, hogy mondjam, hogy megéri megnézni. A néhány idegesítő szereplő ellenére. Már csak azért is, mert röhöghetünk egy jót a briteken, amiért csak 3 szavuk van káromkodásra, ellentétben velünk, erre büszkék lehetünk! Mr. Laurie megcsillogtatja zenei tudását, Mr. Fry figurája meg marha jó poénokkal szolgál. Apropó, zene! A nyolcvanas évek legnépszerűbb popslágerei vonulnak fel, amiket tényleg mindenki ismer (pl.: a lengyel beütésű Wáclav Tina Turnertől :)), de egyet-kettőt rohadtul nem oda raktam volna, ahova tették. Meg azért van pár erőltetett jelenet. De mondjuk az eleje, az erős kezdés, hatásos. Tehát ez amolyan kedves meg komoly film. Igen valószínű, ha nem azok szerepelnek benne akik, akkor értékelhetetlen lenne. Mármint általam.

      Most pedig készüljön fel a kedves (angolul tudó) olvasó valami egészen katasztrofális baromságra, ami ugyanakkor felbecsülhetetlen érték. Ill. több ilyen baromságra.

Jean Reno egy könnyedebb szerepben. Olyan, mintha eddigi alakításait figurázná ki saját maga:)

Hubert (Reno, de ezúttal nem azonos a hasonló [ál]nevű középkori herceggel) egy saját módszereivel dolgozó zsaru Párizsban. Halálosan céloz, de szívesebben hagyatkozik az ökleire. Miután egy véletlennek köszönhetően kétszer is 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okoz a rendőrfőnök fiának, kényszerpihenőre küldik, azonban nem tudja, mit kezdjen magával - még nőzni se tud, mert 19 évvel ezelőtti szerelmének emléke a mai napig kihat rá. Azonban érkezik egy hívás egyenesen Japánból: egykori kedvese elhunyt és mindenét ráhagyta. A minden pedig egy dobozkányi emlék, egy bankszámla és egy lány - aki Hubert lánya (Yumi - Ryoko Hiroshue)! Hősünk, nyakán idióta egykori kollégájával (Michel Muller, akinek valami hihetetlenül ronda és gusztustalan füle van) és újdonsült gyermekével, nyomozásba kezd szerelme halálának ügyében - hamarosan pedig az egész Yakuza a nyomukban lesz!

Gerard Krawczyk, a Taxi 2-4. rendezője itt is kitett magáért: van lövöldözés, bunyó, sok vicces pillanat, szóval vérbeli francia akció-vígjáték! Reno kitűnő, ez nem is meglepő, hiszen eddig csupán egy igazán szar filmet láttam, amiben szerepelt, ez pedig az azóta folytatást is megért Rózsaszín párduc-újra. (Érdekes, hogy a 2. rész egy hét alatt eltűnt a süllyesztőben, már senki nem is emlékszik rá - mondjuk ha olyan szeméthalmaz, mint az elődje, akkor megértem...) Visszatérve ide: a többi szereplő se rossz.

Ryoko Hiroshue olyan mint egy rajzfilmfigura: színes, érzelmekben gazdag, vicces, olyan kis aranyos:) Mullerből meg igazán tényleg csak a nagyon gusztustalan füle maradt meg, meg az, hogy mennyit káromkodik - a szerencsétlen segítőtárs alapfigurája. A gonosz az a Yoshi Oida, aki a Taxi 2-ben volt a fő megbízója a nindzsáknak.

A Wasabi kellemes esti szórakozás, gyakorlatilag félévente van, így bárki megnézheti, mostanság már exkluzíve a viaszaton mindig.

imdb.com felhasználói szerint: 6.6/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Kitűnő, bármennyiszer nézhető.)

Tegnap végre láttam a Vörös sárkányt, amit egy éve nagyon sokáig kerestem, erről még mindenképp lesz egy bejegyzés. A mai tv-műsorral egyelőre nem vagyok még tisztában, úgyhogy hogy holnap jövünk-e (jövök-e...) az már kérdéses.

Kicsit megkésve, de itt jön a tegnap beígért írás. John Carpenter olyan filmtörténeti remekműveket tett le az asztalra, mint A 13-as rendőrőrs ostroma, A dolog vagy a Halloween. Jelen esetben ezekből mindössze a legutolsót láttam, de mivel úgyis egy ahhoz lazán kapcsolódó filmről van szó, ezért most ezt veszem kicsit górcső alá.

1978-ban mutatták be az őrült, ok nélkül gyilkoló Michael Myers első mészárlását, amely sokak szerint a slasher (Egy ember éles tárgyakkal gyilkol le sok embert, van benne kis szex, néha kis viccesség és elég véres.) műfaj megteremtője lett. Sajnos majdnem 30 év távlatából viszont a Halloween már nem állja meg a helyét - közismert zenéje, amit mellesleg maga Carpenter írt, viszont annál inkább! A 2. részt azt hiszem láttam, de már nem emlékszem vissza rá, így nem tudok átkötni... (Azt hiszem, erről később született írás, de nem vagyok biztos benne.) 1982-ben nagy változások történtek a 3. Halloween készítésekor. Az alkotók úgy döntöttek, most egy kicsit más irányba indulnak el, és bemutatnak egy szintén azon az ünnepen történő, viszont Michaelhöz nem köthető horrorisztikus eseményt. A rendező- és a forgatókönyvíró-váltás után aztán az első rész direktorjának munkatársai vették át a készítést és megszületett valami, ami egész más, mint a már megszokott Halloweenek.

Dr. Dan Challis (Tom Atkins) osztályán rejtélyes gyilkosság történik. A zavarodottan behozott öregembert puszta kézzel megöli egy ismeretlen alak, aki ezek után felgyújtja magát és saját autójában porrá ég. A doktor az áldozat szemrevaló lányával (Stacey Nelkin) elindul, hogy megtudja, vajon miért kellett az idős játékboltosnak meghalnia. A szálak pedig a mindenhol agyonreklámozott Silver Shamrock gyárhoz vezetnek, ahol új, különleges minőségű Halloween-maszkokat gyártanak. Minden gyermek ilyeneket akar, azonban hőseink hamarosan rájönnek, hogy nem csak egyszerű borzongató álarcokról van szó, hanem valami sokkal ijesztőbb és végzetes dologról! 

Az elején úgy gondoltam, látva a minőséget és azt, hogy a Film+ adja, hogy ez valami nagyon nagy gagyi szemét lesz. Az öreg pofa meggyilkolása viszont igen durva volt, és onnantól a figyelmem nem lankadt, mert egyre érdekesebb és brutálisabb lett a film. Bár magát a sztorit néha ki lehet találni, mégis izgalmas és nagyon beteg, így nem fogunk csalódni benne!

A színészek jórészt ismeretlenek. Tom Atkins több Carpenter-filmben is szerepelt már, Stacey Nelkin Woody Allen egykori múzsája, a főgonoszt alakító Dan O'Herlihy pedig az első két Robotzsaruban a cég elnökét testesítette meg. Annak ellenére, hogy meglepő módon nekem nagyon tetszett a Boszorkányos időszak, anno mégis megbukott. Érdekes viszont, hogy a belőle készült regény bestseller lett...

Végezetül annyit mondanék, hogy a retro-horror imádóinak kötelező darab, a Halloween-rajongók viszont biztosan nem szeretik. Én ajánlom mindenkinek, aki valami igazán ijesztőt akar látni - bár lehet csak nekem volt az...

imdb.com felhasználói szerint: 4.5/10 (Sajnos ez is ellenem szól...) (Bár 7 év alatt 0.8-at emelkedett!)

Szerintem: 5/5 (Mondjuk többszöri nézésre már biztos nem lenne ilyen magas a pontszám.)

Utólagos szerkesztés: 2016-ban rátaláltam erre a filmre eredeti dvdn az Intersparban, 199 Ft-ért. Ez a lemez rendkívül csupasz, mindössze egy angol-magyar nyelvválasztási és egy közvetlen jelenet-elérési menü van, a főmenü statikus, még "másolni tilos" feliratok sincsenek. Második nézésre úgy gondolom, hogy ezt a filmet a forgatókönyvíró (aki egyben a rendező is) tapasztalatlansága "rontotta el". A pasinak volt egy marhajó ötlete, ami keresztezte a modern technikát az ősi átkokkal, de mindent, ami ezen felül van, elsietett, és emiatt hiteltelenített. A hős kvázi alkoholizmusa például teljesen lényegtelen, és a közte meg a szép lány közti románc túl gyors és megalapozatlan. Vagy a csaj ekkora ribanc, vagy a pasi ennyire csábító, de utóbbit már csak ránézésre se tudom elhinni róla - ahogy mondjuk azt se, hogy bármikor bármilyen helyzetből kivágja magát, sokszor szó szerint. Ugyanígy a foglalkozása - valamilyen orvos - szintén mellékes, a teljes játékidő folyamán egyetlen alkalommal hivatkozik rá, hogy ő doktor, másképp semmi haszna nincs a történet szempontjából. Sajnos magáról a cselekményről is elmondható, hogy erőltetett és rohamléptekkel halad - 8 nappal Halloween előtt kezdünk, de a tényleges eseménysor csak az utolsó 2 napban játszódik le, a többi napokból vagy semmit sem látunk, vagy csak egy-egy jelenetet. Plusz negatívum, hogy a gyilkosságokat elkendőzik, a főgonosz halála pedig irtó béna. Azért felfedeztem egy új érdekességet: Az elején a gyilkost játszó férfi az a Richard "Dick" Warlock, aki a Halloween II-ben keltette életre Michaelt és a Péntek 13 V. részén is dolgozott. Ha most kellene értékelnem a Boszorkányos időszakot, akkor inkább 4/5-öt adnék rá, de tény, hogy vannak benne felejthetetlenül rémisztő jelenetek és ahogy már mondtam, az alapötlet óriási. 

Ma éjjel végre adják a Vörös sárkányt, amit mindenképpen megnézek, előtte pedig azt hiszem Jean Reno távol-keleti balhéját bámulom majd a viasaton. Itt pedig egy erősen videotékás trailer, aminek egyetlen igazi pozitívuma, hogy jó rövid:)

Hú, gyerekek, ez egy rakás szemét. Beleszaladtam a Babylon 5 utódsorozatába, a Crusade-be, ami hogy úgy mondjam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (magyarul mocskosul nagyot bukott). Ez a valami ahhoz tartozik, és mindössze néhány apróság miatt kapcsolható a B5-höz. Ha a képről levennénk a 2 minbarit, a drazit és a narn hölgyet, majd mondjuk helyettesítenénk két romulannal, egy klingonnal meg egy vulkánival, akkor lazán lehetne egy Star Trek-mozi plakátja is. De ugyanígy random beilleszthető lenne akármelyik szájfáj (mer így kell mondani) világba.

Ráadásként a közepén rájöttem, hogy ezt már láttam valaha, valahol, de nem tudom hol és mikor. Viszont rögtön emlékeztem az árulóra (Kafta Miniszter - Mackenzie Gray), aki az egyik pozitívuma ennek a filmnek nevezett akárminek. Még 3 dolog van, ami jó benne: Andreas Katsulas (az utolsó G'Kar alakítása), a szép számítógépes grafika, és az ellenséges hajó kapitányának szimpatikus, köpenyes figurája. De annyi sok rossz van benne, hogy mindezért nem éri meg megnézni...

A főszereplő pasi egy seggfej, a csaj, aki mellette szolgál egy még nagyobb seggfej. A minbari látnok egy jól sikerült Lennier-utánzat, viszont a holoruhás kémcsávó nagyon gagyi, a viccesnek szánt nagyon buta drazi nem poénos, a narn csajnak meg nem túl narn-szerű a feje. A Szürkék Tanácsa pedig ledegradálódott egy csapat mellékszereplőre, akik G'Kar egyetlen szavára megváltoztatják a döntésüket. Az első 30 percre nincs mentség, ez konkrétan egy vödörnyi fos, hihetetlenül rossz kliséhalmaz, ami semmiről se szól. Utána a sztori beindul, de izgulni nem fogunk, mert nem lehet. A "csúcs" viszont az a lehetetlenül illúzióromboló, felfoghatatlanul ostoba dolog, ahogy a seggfej csajszi a fegyverzetet irányítja. Szóval ezt mintha nem is J. Michael Straczynski, hanem valami utca embere, vagy a szomszéd kislány találta volna ki.

Egy szó, mint száz: ne nézzétek meg, max. ha Crusade-rajongók vagytok (ilyen ember szerintem Magyarhonban tuti nincs...).

imdb.com felhasználói szerint: 6/10 (Reális...) (7 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 1/5 (Andreas Katsulas, a CGI és a két rejtélyes, ellenséges idegen teszi ki. Amúgy unalmas kliséhalmaz.)

Ma semmi nem lesz, lehet letöltök valamit - de lehet, hogy nem. Ma még egy bejegyzés biztosan készül. Ehhez a hogyhíjjákhoz meg videót be se teszek, annyira fölösleges...

     Na, ezt tényleg kár lenne kihagyni.

     A Tanácsköztársaság kezdetén járunk, Budapesten. Egy nem mindennapi, isteni humorral megáldott család életébe pillanthatunk bé. Az apa (Latinovits Zoltán) egy nap úgy dönt, menni kell Bécsbe. Tehát mind elindulnak: anya (Ruttkai Éva), a két gyerek, Gabi (Ruttkay Attila), Gyuri (Losonci Gábor), meg velük megy Jancsi, az apa testvére, aki a rendszer első számú ellenségei közé tartozik. A cél tehát Bécs, előbb azért megszállnak az apa húgánál, Erzsinél (Törőcsik Mari), Sopronban. Igazából semmi sem úgy megy, ahogy eltervezték, különféle kisebb-nagyobb bajba keverednek, de az egész történetet Gabi tolmácsolásában ismerhetjük meg, szóval gyermekien kedvesnek tűnik minden, ami velük megesett. Végül vissza is mennek Pestre, szóval ez alapján úgy tűnik, nem túl eseménydús a film, pedig ez nem így van.

    Olyan eszement figurákkal találkozhatunk, hogy csak na. Például meggyőződhetünk a korabeli rendőrség rátermettségéről Sinkovits Imre által, aki, mint felnőtt SÜN, nem tud elbánni egy betörőkölyökkel, akit meg Szacsvay László alakít. A Tanácsköztársaság dicső ünnepségét meg képes megzavarni az, hogy az anyuka, egy szál pendelyben se, próbálja kiszabadítani másodszülöttjének fejét az erkély rácsai közül. Egy családi ebéd folyamán meg kiderül, hogy így, vagy úgy, de egyszer már mindenkit fejre ejtett a dajka, s ezen érintetteknek tartózkodniuk kell a bölcs hozzászólásoktól. A család minden tagja lökött valamennyire, mégis számíthatnak egymásra, illetve csakis egymásra számíthatnak, legyen szó arról, hogy bőröndökbe kell pakolászni, vagy akár arról, hogy meg kell menteni egymás életét.

     Mindenki óriásit alakít, kiemelném Kállai Ferencet, Dayka Margitot, Major Tamást, Horváth Gyulát, Schubert Évát. A főszereplők szintén csodásak, Latinovitsot megint egy új oldaláról ismerhetjük meg, például nehezen mozog a karaktere kétszárnyú létrával zárt térben. :) Az elején az a felgyorsított jelenet valami eszementül marhajó! Meg a visszatérő lábmosás szimbólum...

     Száz póknak is egy a térde, ahogy tanult kollégám szokta mondani, a lényeg, hogy meg kell nézni ezt a filmet. Vicces is, elgondolkodtató is, kedves is.

Kis éji vers rovat. Amit orvul leszedtek.

     Boldog Szülinapot Bill Murray! Ha nem lenne az Idétlen időkig, egész más ember lennék. Szóval köszi.

     A szülinapos a címszereplőnk, ő Bob, akit a pszichiáterek valószínűleg amolyan állatorvosi lóként kategorizálnának, mert megvan neki minden létező - meg egynéhány talán nem is létező - neurológiai és mentális betegség. Ugyanakkor megnyerő ember, viszont ezt a tulajdonságát nem igazán látja újdonsült orvosa, Dr. Leo Marvin (Richard Dreyfuss), akihez érdekes körülmények között, csak úgy "küldték" a pácienst. Már az első találkozás alkalmával feltűnik a dokinak, hogy nem mindennapi pacák a betege, de semmi egyébre nem gondol. Közli vele, hogy egy hónapra szabira megy, ad neki egy könyvet és csá. De Bob ragaszkodik Marvin doktorhoz, olyannyira, hogy leküzdve a bacilusoktól való félelmét, felszáll a távolsági buszra és néhány rosszakaró szomszéd segítségével az orvos nyaralójáig is eljut. És hát itt jön egy olyan klisé, hogy amíg a doki családja imádja Bob haverunkat, és ő segít nekik ott, ahol tud, addig a családfő eljut odáig a kibírhatatlan pali jóvoltából, hogy más már nem jut eszébe, csakis valami törvénybeütköző, hogy megszabaduljon tőle...

    Az elején halálra unja magát az ember, azt kell, hogy mondjam, de később egyre inkább kibontakozik a sztori, és jó kis film kerekedik ki belőle. Frank Oznak köszönhetjük a rendezést, a két főszereplő remekül kiegészíti egymást. Aki annak ellenére, hogy elmebeteget játszik, és egy tégelyben úszkáló "cetet" hord a nyakában, mégis teljesen természetesnek hat, az az igazi színész. Esetünkben ez Bill Murray művész úr.

    Azért is jó film ez, mert a végét nagyon eltalálták. Valahogy sejthető, hogy az lesz, ami, és mégis meglepő. 

    Vacsoraidő rovat.   

Szeretem a francia filmeket, főleg a fantasy-t és az akciót. Első látásra ez kicsit mindkettő, úgyhogy pont jó. Már nagyon sokszor meg akartam nézni, de eddig sose sikerült, most viszont, hogy túl vagyok rajta, megnézhetem a 2. részét is:)

Niemans felügyelő (Jean Rönó Reno) egy különös gyilkossági ügyben nyomoz a hegyekben lévő, önellátó egyetem-faluban. Szerinte az elkövető mutatni akar valamit, vagy rá akarja őt vezeti valamire. A nyomokat követve eljut egy másik faluba, ahol összeakad Kerkerian hadnaggyal (Vincent Cassel), aki pedig egy furcsa betörési és sírrongálási esetben szaglászik - ráadásul mindketten ugyanannak a gyanúsítottnak a lakásába akarnak bejutni. Niemans és Kerkerian egymás tökéletes ellentétei. Míg az előbbi idősebb, tapasztaltabb, nyugodt és szótlan, addig az utóbbi hirtelen haragú, fiatal, forrófejű és nagyszájú. Mialatt a fiatal zsaru az öregebből próbálja kihúzni, hogy mit tud, egyre több lesz a rejtély köröttük és az áldozatok száma is nő. Az egyetem falai pedig borzalmas titkot rejtenek...

Mindkét főhőssel remekül tudtam azonosulni. Míg személyiségben Reno figurája közelebb áll hozzám, volt egy pár dolog, amit úgy csinálnék, mint Cassel karaktere. Utóbbi remek humorforrás, plusz neki lehet úgy igazán szurkolni. Jean Reno itt egy tőle egészen szokatlan alakot testesít meg, de meg kell hagyni, remekül csinálja. Ifjabb partnere kellőképpen helytáll, szóval ez a páros nagyszerűen működik a vásznon. A női főhős, Fanny (Nadia Fares), esetében Niemans felügyelő álláspontján voltam végig és örülök, hogy a dolgok úgy alakultak számára ahogy. Van a lányban valami, amitől érdekes lesz, amitől gyanakszunk rá, de aztán mégse - a film újabb nagy erénye.

Azonban korántsem tökéletes alkotás ez. A közepén kitalálhatod, ki a gyilkos, bár a végén aztán meglepődsz, mert igazad is van, meg nem is:) Viszont miután világossá válik minden, a végső leszámoláskor sajnos már átlagossá és érdektelenné válik az egész konfliktus. Ekkora elveszik a remek, félelemből és misztikumból kevert légkör, megszűnik a feszültség és emiatt már nem tud a néző tovább szurkolni a karaktereknek.

Röviden: Az eleje nagyon jó, a közepére kicsit felemás lesz a dolog, a vége pedig már szinte klisészerű.

imdb.com felhasználói szerint: 6.9/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Azért sok rosszabbat láttam már...)

Ma este nem lesz semmi, úgyhogy asszem megnézem az uccsó B5-filmet. Trailert azt nem kaptok, mer úgyse tudtok franciául:)

Amerikai-ázsiai együttműködésben készült filmecskék sora, ami az AniMátrixhoz hasonlóan a már meglévő, nagy sikerű hollywoodi mozifilm rajzolt kiegészítése, továbbgondolása. Hat kis sztori elevenedik meg előttünk, amiket meg lehet nézni külön-külön, vagy egyszerre is. Mindegyik kicsit hasonló, de mégis más, mind hozzátesz valamit a Batman-mítoszhoz.

Az első négy deszkás gyerekről szól, akik közül hárman tanúi voltak Batman (Kevin Conroy, aki az első Batman-rajzfilm óta adja a karakter hangját) és a Vakondember harcának, majd ezt mesélik el társuknak. Három különböző szemszögből, három különféle hőst írnak le a csodálkozó negyediknek, aki viszont hamarosan szintén találkozik a címszereplővel - nem akármilyen körülmények közt!

Másodszor egy elég kemény látványvilágú, sötét tónusú kisfilmet kapunk, amiben Gordon felügyelő csapatának egyik új tagja, Allen nyomozó (Gary Dourdan) a főszereplő. A nyomozó nem szívleli Batmant, egészen addig, amíg egy véres csatában saját szemével meg nem győződik a Sötét Lovag hősiességéről.

Harmadszor az új Denevérember-mozikban már látott Lucius Fox (Kevin Michael Richardson) elevenedik meg, aki a fiatal Bruce Wayne-nek egy új szerkentyűt készít, ami visszaveri a fegyverek golyóit. Hősünk azonban szembesül azzal, hogy ezzel saját testi épségének védése közben súlyosan megsebesíthet másokat...

Egészen a negyedik filmecskéig várnunk kell, hogy kapjunk pár igazi szupergonoszt, jelen esetben a Madárijesztő és Killer Croc a két rosszfiú, akiket Batmannek le kell győznie. Mégis ez az első, ami valahogy nem lett annyira jó, mert maga a történet semmiről nem szól, csak egy kis akció-jelenetsor.

Az ötödikben a Batman: Kezdődik!-ben látható tréning egy darabkájába tekinthetünk bele, egész pontosan abba, hogy hogyan tanulja meg Bruce legyőzni a fájdalmat egy kiátkozott indiai nőtől, Cassandrától (Parminder Nagra, a Vészhelyzet Neelája).

Az utolsóban pedig egy újabb szupergonosz, Deadshot (magyar nevét nem tudom, Jim Meskimen) és a Denevérember párbaját láthatjuk, a tét pedig Gordon felügyelő élete!

Nehéz eldönteni, melyik a legjobb. Az első a legviccesebb, talán a második, a harmadik és az utolsó a leginkább "Batmanes", az 5. úgy egészében véve nem túl érdekes, a 4. pedig kicsit jobb sztorival lenne az igazi, így inkább olyan, mintha egy random Denevérember-film valamelyik akció-blokkját néznénk meg.

Összesítésben viszont az egész tetszett, az anime-világ csak az elsőben volt picit zavaró, hozzám az amerikai hatású rajzok közelebb állnak.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10

Szerintem: 4/5 (Újranézéssel talán még nőhet a pontszám.)

Végezetül jöjjön egy trailer, ami elég jó: Leszedték.

Van, aki nem hallotta még Ridley Scott nevét? Gondolom nincs. Scottnak köszönhetjük ugyanis az olyan filmeket, mint az Alien, a Szárnyas fejvadász vagy a Hannibal. 1985-re már befutott az előbb említett űrlényes, meg a kiberpunk-film miatt, ekkor készítette el ezt a korai fantasy-t, a még szinte ismeretlen Tom Cruise-zal és a már nagyon is ismert Tim Curry-vel.

Egy csodás világban járunk, ahol boldogság és varázslat fűszerezi meg az édes életet. Főszereplőnk Lili hercegnő (Mia Sara), aki királyi származása ellenére a hatalmas, mágikus erdőben szeret csellengeni kedves barátjával, társával, az erdőlakó Jackkel (Tom Cruise). A fiatalok szerelmesek egymásba, boldogok, minden tökéletes. Aztán egy nap Jack megmutatja Lilinek az erdő legnagyobb titkát, az Unikornisokat. Az ártatlan hercegnő viszont megérinti az egyik Egyszarvút, nem tudván, hogy tiltott, szent állat... Ugyanekkor a Sötétség Ura (Tim Curry) az Örök Éjszaka eljövetelének elősegítésén fáradozik; elküldi goblin szolgáit, hogy végezzenek az Unikornisokkal és hozzák el neki a mágikus szarvakat. Éppen kapóra jön egy lány, aki túl közel merészkedik az egyik csodás teremtményhez. A tragédia megtörténik, és az univerzum sorsa veszélybe kerül. Egy hősre van szükség, aki megküzd a Gonosszal, segít visszaállítani a régi rendet és megmenti a fogságba esett hercegnőt! Az erdő tündérei (Gump - David Bennent, Zuzmó - Bill Barty, Fűzfa Tom - Cork Hubbert és Oona - Annabelle Lanyon) Jacket választják erre a feladatra, de vajon lesz elég erő és bátorság az ifjúban, ha óriásokkal, egy tavi démonnal és magával a rettegett Sötétséggel kell szembenéznie?

Ez egy csodás mese, ami lassan 25 éves mivolta ellenére is lenyűgöző. A képi világ kitűnően érzékelteti a fenyegető veszélyt, a kosztümök és a szörnyek hitelesek, a maszkmesteri munka pedig egy Ridley Scott-filmtől elvárhatóan fantasztikus! A színészek közül leginkább Tim Curry az, akit ki kell emelnem. Dacára az elképesztően valósághű démon-maszknak és ruhának, a Sötétség Ura Curry-nek köszönhetően lesz személyiséggel, élettel telítődött figura, aki szinte lelép a vászonról, olyan valóságos. A Legenda nagyrészt emiatt a hihetetlen karakter miatt maradt meg a mai napig.

A tündérek alakítói nagyszerű munkát végeztek, ők is elég hitelesek, bár David Bennent túljátssza Gumpot, de a többiek alakításából ez nem von le. A bal oldalt látható két törpe színészek, Bill Barty és Cork Hubbert keltik életre a kötelező vicces figurákat, a jobb oldali Annabelle Lanyon Oonája pedig a mágikus lény, aki segíti a hősöket - tisztára olyanok, mint George Lucas Willow-jának karakterei.

Tom Cruise ekkoriban ismeretlen volt, de még valaki. Bár nem sok múlott rajta a sikerből, szerintem. Mia Sarát még a Meglógtam a Ferrarival-ban láthattuk egyszer, azóta mindössze középszerű, vagy annál is rosszabb szerepeket kapott csak... A Legendának egy nagyon nagy baja van, mégpedig az, hogy rendkívül kevés a szereplő, emiatt nem nyeri el azt az epikus jelleget, amit például a már említett Willow kapott. A helyszínekből is csak kettő van, ezért ha a nagyszerű figurák és a remek színészek, akik a bőrükbe bújtak, nem lennének, akkor bizony korántsem volna ilyen nagy hatású. A másik, ami még a történet hátrányára válhat, hogy nagyon lassan indul be, az első 30-40 percben nehezen követhetőek az események.

Ezektől függetlenül nekem tetszett a Legend, most láttam másodszorra. Ajánlani tudom a régi fantasy-mozik kedvelőinek, a szörnyek imádóinak és azoknak, akik szeretik a karakteres rosszakat!

imdb.com felhasználói szerint: 6.5/10 (7 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (A már említett dolgok miatt.)

A rendező úr 2011-ben egy új Alien-folytatáson fog dolgozni, úgyhogy ez a sorozat sem kerülheti el az újrázást - vagy talán kap egy 0. részt? Remélem akkor a Predator is megjelenik majd egy saját filmben a jövőben, még legalább egyszer! (Az elkészült Prometheus-nak végülis vajmi kevés köze van az Alienhez, állítólag még két folytatás szükséges, hogy elérjenek oda, ahonnan A nyolcadik utas indul... A Predator pedig hosszú ideje nem kapott új filmet, a legutóbbi Ragadozók elég fura volt...)

Ma mindenképpen írok a Batman: Gotham Lovagjáról, este pedig ismét sok film lesz; többek közt a tv2 ismét adja a Brazilt, amit biztosan megnézek, ha nem ma este, akkor holnap, vagy azután, hogy írhassak róla. Valamint lesz a Bíbor folyók, az HBO-n az Indiana Jones 3. és az Erőszakik, az m1-en pedig az Isten nem ver Bobbal. Közben pedig még A megtorlót is sugározzák, szóval holnap is legalább egy új bejegyzés várható majd! (A legutolsót kivéve mindegyikről van már cikk.)

Az eredeti trailer itt, megjegyzem, elég félelmetes, a film viszont korántsem az:

Annak idején, talán 2 éve, mikor először láttam ezt a filmet a tvben, nagyon érdekesnek tűnt a reklámok alapján. (Akkor is a tv2 adta és mivel nem túl régi, ezért elképzelhető, hogy magyar premier volt.) Hiszen a főszerepben Gary Oldmannel nem lehet rossz mozit csinálni (lásd: Drakula, HP 3., Lost in Space). Nézés közben felbukkant még pár ismert arc és egyre inkább úgy éreztem, hogy ez valami olyasmi, amiért érdemes volt leülni a képernyő elé! A Blöff és a Ravasz, az Agy... stílusában készült Döglött hal mintha ezek paródiája vagy újragondolása lenne. A szálak kuszák és gyakran nehéz követni őket, de egyszer csak minden és mindenki találkozik.

Adott Lynch (Oldman), a profi angol bérgyilkos. Hideg, érzelemmentes. Egy szép napon Londonba érkezve reflexből leüt egy tolvajt, aki ellopott egy mobiltelefont - élete pedig ettől a pillanattól gyökeresen megváltozik!

Ott van még Abe (Andrew Lee Potts), aki egy kulcsmásolónál dolgozó fiatal, felelőtlen alak. Most éppen újabb baklövést követett el - felcsinálta a barátnőjét, Mimit (Elena Anaya). A lány elmegy az anyjához egy időre, hogy feldolgozza az eseményeket, vagyis ott akarja hagyni hősünket. Abe mindent megpróbál, hogy legalább elutazása előtt kedvére tegyen Miminek, még a telefonját is kölcsönadja neki. Miközben kávét vesz, nem sejti, hogy szerelme egy srácot üldöz, aki kikapta a kezéből a telefont és elszaladt. Mivel azonban egy pofa megállítja a rablót, és a telefon visszakerül hozzá, így mindebből semmit se vesz észre. Hamarosan viszont rejtélyes hívásokat kezd kapni és csak ez lesz a legkisebb gondja...

Közben Danny (Robert Carlyle), a sztriptízbár-tulajdonos, üvöltöző uzsorás is útnak indul, hogy lyukat ordítson hitelezettjei hasába, telefonkagylójába, esetleg mindkettőbe.

Lynch különös megbízója pedig elindítja Virgilt (Billy Zane), az összekötőt, hogy találjon egy másik bérgyilkost és keressék meg a szűkszavú angolt. Az új kolléga viszont az ápolatlan, mogorva és hirtelen haragú Dragan (Karel Roden), aki első perctől rühell mindent és mindenkit. Hamarosan egy pénzzel teli táska, pár pisztoly, egy szado-mazoban jártas prostituált és egy Fish (vagyis Hal - Terence Stamp) nevű pofa is feltűnik, innentől pedig végképp elszabadul a pokol!

Annak idejéről két dolog maradt meg: az egyik Karel Roden, akit a Hellboy óta kedvelek, a másik pedig egy Jimi Mistry nevű szörnyen irritáló alak. Egyszerűen utálom a "füves" karaktereket, annyira bárgyúak, idióták és zavaróak - na, ő pont ilyen. Második alkalomra ellenben már szinte fel se tűnt, több okból se.

Ugyanis nem semmi embereket toboroztak össze erre az ámokfutamra és az alapanyag sem rossz. Megtalálhatjuk a Blöff vesztes figuráit, a látomás-szerű részeket, mikor egy pillanatra betekinthetünk a szereplők agyába, és a féktelen lövöldözést is. Mégis, a helyzet az, hogy a Döglött hal inkább egy érdekes, néhol vicces, máshol különös film lett, amiben azok a dolgok, amik Guy Ritchie-nél klappoltak, nem működnek - vagy nem úgy, ahogy kéne, hogy működjenek.

Viszont az újranézés határozottan jót tett neki, így másodjára már jobban tetszett, de még egy-két alkalom biztosan kell, hogy végre kijelentsem, hogy ez egy jó film. Addig is:

imdb.com felhasználói szerint: 5.3/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem. 5/5

Szerkesztés: Harmadik nézésre már azt mondom, hogy ez egy marhajó film:) A végső "leszámolásnál" annyit röhögtem:D És azóta megvan eredeti dvdn!

Ígéretem szerint ma megnéztem a Legendát és a Batman: Gotham Lovagját, így ezekről is lesz bejegyzés hamarosan. Éjjel, aki még nem látta, nézze meg a Halhatatlanokat az m1-en, én pedig nemsokára ismét jelentkezem!

A kedvenc Terence Hill-filmem.

A történet szerint a Kék Szemű most a Dave nevű újonc rendőr, aki véletlenül egy vörös plutónium-rakéta tesztjénél a robbantás helyszínén van. Csodás módon túléli az esetet, ráadásul hamarosan rádöbben, hogy mágikus, emberfeletti képességekre tett szert! Ezekkel az adottságokkal pedig az őrületbe kergeti társát, Willy Dunlop őrmestert (Ernest Borgnine). A várost közben elárasztja a hamis pénz, a szálak pedig Tony Torpedohoz (Marc Lawrence) vezetnek. A helyzetet bonyolítja a legendás díva, Rosie Labouche (Joanne Dru) felbukkanása, ráadásul Dunlop őrmester egy hajóval együtt eltűnik és Dave-et emiatt gyilkossággal vádolják. Még szerencse, hogy nem tudják kivégezni a szuperereje miatt! Már csak ki kell szabadulnia, elfognia a valódi bűnösöket és kimentenie öreg társát a fagyos hullámsírból - de hősünknek ez semmi, csak nehogy valami vörös színű kerüljön az útjába, mert akkor ereje egyből elszáll!

Ez a film nemcsak egy fülbemászó zenéjű, szerethető vígjáték, de egyben nagyszerű paródiája az amerikai szuperhősöknek. Az egyik jelenetben Hill egy Superman-Action Comics magazint olvas, ennél egyértelműbb utalás nem is kell, de ha még kéne, akkor ott a vörös szín, mint gyengeség, ami szintén utal az említett képregény-figurára. 1980-ra még csak egy pár Tarzan-mozi volt és az Acélember 1978-as első filmvásznas kalandja. (Szerkesztés: Ez nem teljesen így van.) Hill ekkor robbant be, mint az első olasz szuperhős, és állítom, hogy olyan jól sikerült a Supersnooper [az amerikai címe], hogy máig megállja a helyét - bár elsősorban paródiaként tekintve.

Hill bácsi itt is a tőle megszokott színvonalat nyújtja, az igazi "sztár" viszont Ernest Borgnine, aki bebizonyítja, hogy a kemény katonaszerepek mellett a poénkodás sem áll távol tőle:) Mellettük fel lehet fedezni jó pár ismerős arcot egyéb Spencer-Hill filmekből is, pl. a Bunkó Vagy Bugsy-t mondogatót és magát a bunkó Bugsy-t is. Realizmust ne várjunk el, itt pont az a lényeg, hogy ahogy a legtöbb képregényhős, Dave is hihetetlen és megmagyarázhatatlan dolgokat él át. Én nagyon kedvelem ezt a filmet. Nem akar több lenni annál, ami, másfél óra kikapcsolódást és nevetést nyújt!

Kiegészítés 2024-ből: Az alábbi ismerős pofák bukkannak fel a játékidő során = A kivégzésnél a pap Harold Bergman, a Nincs kettő négy nélkülben a hasonmás-ügynökség vezetője. A rakéta kilövésekor beszélő főtiszt Woody Woodbury, az admirális az ...és megint dühbe jövünk!-ből (a kilőtt rakéta egyébként a valóban a Holdra indult Saturn V). A "Bunkó Vagy Bugsy"-ember (vagyis Nimfas) Sal Borghese, ő Anulu a Kincs, ami nincsben; mellette valóban felbukkan "Bugsy", tehát Claudio Ruffini is, a harmadik társuk pedig Sergio Smacchi, aki szintén ott van az ...és megint dühbe jövünk!-ben, csak bajusz nélkül. A SIlvius-t játszó Herb Goldstein a nagybácsi, aki a térképet adja a Kincs, ami nincsben, a vurstliban a jegyárus meg Buffy Dee, aki K-1 a Nyomás utána!-ban. Pár furcsa dolgot észrevettem a történetben, amiknek nincs magyarázata: 1. Amikor Dave elmegy Silvius házába, ott a három pasast, akiket összever, nem kérdezi ki, nem tartóztatja le, csak simán ott hagyja őket. A jegyárusnál se érdeklődik arról, ki volt az a három ember, aki ugyanazt kereste, mint ő. Szerintem ez nem fér bele a "korrupt zsaru vagyok"-akció keretébe és ha hihetünk Torpedonak, akkor Silvius később ténylegesen meghal, valószínűleg e három keze által. Magyarul hősünk ekkor futni hagyja a bűnözőket a semmiért és végülis ezzel előidéz egy gyilkosságot. 2. Amikor Rosie megérkezik a repülőtérre, az őrmester felismeri az említett triót már messziről, ráadásul azt is tudja, hogy Torpedo emberei ÉS a művésznőért jöttek. Ezek szerint (ha ez nem a szinkron hibája), nyilvános a kapcsolat a halkereskedő meg a díva között? Akkor viszont ebben az esetben Dave-nek kötelessége lenne jelenteni, hogy ezekkel a fickókkal találkozott Silvius-nál. 3. Ugyanebben a jelenetben a "kánkán" közben hősünk elkezdi enni a virágcsokrot:D Miért? 4. A képregény olvasásának ki kellene oltania Dave hatalmát, mert Superman ruháján nem kevés piros van. 5. Végezetül egy dupla: Az 500 dollár, amit a sztriptízbár tulajdonosától kér, az ténylegesen rablás/kifosztás; Torpedo emberei pedig feljelenthetnék túlkapásért, kétszeresen is:) Persze ezek az egész mozi paródia-jellege miatt nem súlyos hibák, pontlevonás se jár értük, csak úgy 20 év után feltűntek.

imdb.com felhasználói szerint: 6.3/10 (7 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma még írok a tegnap éjjeli érdekes Döglött halról, este pedig lesz a Legenda, amit mindenképpen nézek. Az m1 adja a Halhatatlanokat és még talán a Batman: Gotham Lovagját is megnézem az HBO-n. Tegnaptól egyébként van Cinemaxunk, úgyhogy talán most már még több filmről fogunk írni!

Itt pedig a Szuperzsaru zenéje, amit nem lehet nem szeretni:)

Sajnos levették...

Anno megírtam, hogy láttam ennek az első 15 percét és valami hihetetlenül szar volt, ezért akartam egészében megnézni a filmet. Bevallom, nem volt szerencsém az előzményéhez, de nem is érdekel. (Azóta mégis megnéztem és megírtam.)

Szóval, van Amy, a főszereplő lány (Jennifer Morrison, House doki csinos egykori segédje), aki egy filmes suliban tanul. A tanulóknak vizsgafilmeket kell készíteniük, akié a legjobb, az megkapja a Hitchcock-díjat, ami 15.000 dodó és belépő Hollywoodba. Amy barátaival egy horrort akar forgatni a gyilkosról, aki városi legendák alapján öl - a forgatás közben viszont megjelenik egy igazi gyilkos, aki szintén ezeket a történeteket használja rémtettei elkövetéséhez, ráadásul párhuzamosan a fiatalok munkájával. Az egyre több eltűnő diák mégsem lesz feltűnő senkinek, felbukkan egy rejtélyes ikertestvér, és mindenki gyanússá válik - ki lehet a maszkos mészáros?

Ez a film nagyon fura. Az eleje egy rakás szemét, szóval az indulási repülőgépes rész az mindent überel, amit eddig láttam. Utána jön egy gyilkosság, ami kellően ronda, majd a második, ami viszont újfent borzasztó gagyi - az áldozat halálát filmre veszi az elkövető és aztán levetíti a főszereplőknek, akik tök élvezik, meg is tapsolják, mert azt hiszik, színészkedés. Szörnyű... Innentől kezdett egész érdekes lenni; de nem izgalmas, mert nem ijesztő, viszont volt egy remek húzása a készítőknek. Mert annyi gyanús alak van, hogy a néző folyamatosan azon agyal, hogy "ő biztos nem az", utána meg "de, mégis az lesz!", aztán "nem, a másik az, tuti!" Nem számítottam semmire, de mikor a végén kiderül, hogy ki rejtőzik a vívó-álarc mögött, hát az valami iszonyúan béna. Elkerülték a kliséket, vagyis őrá biztosan senki nem tippelne, de elárulom, hogy egy olyan szereplőről van szó, aki alig van képernyőn, be se mutaják, tehát fel se tűnik, hogy egyáltalán létezik...

Színészi játékról csak Morrisonnál beszélhetünk, mellette még Eva Mendez az egyik ismert arc, aki itt dögös leszbit játszik. A másik pofa, ami ismerős lehet, az Anthony Andersoné, ő egy tipikus mellékszereplő mindenhol (Birkanyírás, Transformers). Érdekesség, hogy a rendező, John Ottman, ezen kívül csak egy filmet dirigált, egyébiránt főként zeneszerző - magyarul nem ért hozzá. A másik dolog, amit pedig meg kell említenem, az Hart Bochner, az egyik tanár alakítója, aki nem más, mint a kitűnő Osztály, vigyázz! rendezője:)

imdb.com felhasználói szerint: 4.1/10 (Nekik se tetszett.) (7 év alatt mégis 0.5-öt emelkedett.)

Szerintem. 2/5 (Egyhangú, bár a figyelmet bizonyos szinten ébren tartja. Vicces akar lenni, de erőltetett. A megoldás szerintem értelmetlen. Jennifer Morrison, Eva Mendez és a király álruhás gyilkos együtt ér 2-t.) Mivel nem találtam egyetlen képet se a filmből, ezért itt egy másik erről a szép színésznőről:

Láttam, hogy lesz Resident Evil 4. - mármint a filmek közt 4., a játék már a 6. résznél tart, ha jól tudom. Nekem anno mindegyik tetszett, még a 3. is, úgyhogy várom a folytatást. (Megnéztem, megírtam.) Ma talán ismét B5-özök egyet, majd kiderül holnap. Itt meg egy kis kedvcsináló a tinihorrorok szerelmeseinek:

     Én is szeretem a Bud Spencer - Terence Hill filmeket ám, csak én az összes létező produkciójukat keverem, és akkor az egyéni szereplésekről még nem is beszéltünk. Ebből is csak az maradt meg, hogy a végén van valami állati nagy verekedés (szokás szerint) és hogy testvéreket játszanak.

     Moses (B.S.) és Travis (T.H.) testvérek, kábé ennyi közük is van egymáshoz. Moses a Vadnyugat legjobb fejvadásza, ebből tartja el 8 vagy 10 esetleg 12 gyermekét. :) Hatalmas összeget ígér most például Sam Stone (Boots Southerland) elkapása, de nem megy az olyan könnyen. Travis (aki a leggyorsabb fegyverforgató hírében áll) egy szép napon megjelenik a tesója házában, csak úgy ráadásként. Travis kék szemeinek nem könnyű ellenállni, meg is kedveli őt egy kedves állatvédő, Bridget. Neki szintén kell a segítség, közben azért szereplőink bekerülnek a dutyiba, vonzzák a kétes alakokat, a seriff se zárja őket a szívébe, de ami a legszörnyűbb, babfőzelékhez se jutnak egy ideig. Az események elindítója pedig tulajdonképpen nem más, mint a kedves mama, aki két fiát meg az unokáit egy légtérben akarja tudni karácsonyig. Szóval bármilyen veszedelemmel szembe néznek hőseink, csak akkor lesz nagy balhé, ha szenteste nem jelennek meg anyukájuknál.

     Nem ez a legjobb filmjük, az tuti, de azért jó nézni. Ebben már helyet kap a sok idióta fejbeverésén kívül a családi élet, jó sok gyerkőc rohangál a képernyőn, megható jelenetek szemtanúi lehetünk, végülis, ha nem a szó legszorosabb értelmében is, de karácsonyi filmről van szó. Azért nem kell megijedni, röhögésre bőven akad alkalom. Például óriási jelenet a hintaszékes, az valami hihetetlen, hogy meg sem szólalnak és könnyesre vihogja magát az ember. A fent említett végjáték meg különösen vicces. Mint a hasonló filmjeik többségében, itt is akad pár visszatérő poén. Aki nem szereti őket meg a munkáikat, azoknak hiába pofázok, a rajongóknak meg felesleges leírnom a film előnyeit, szóval pápá.

     Ebédidő van, én is menten éhen halok, szóval egy kis étvágygerjesztőt ajánlok. Visszhall.

Tegnap elkezdtem nézni a megmaradt filmjeimet. Ha már B5, legyen a sorban következő első. Az imdbn olvastam egy kommentet, miszerint ez a legjobb  a filmek közül. Nem tudom, ki lehet, aki ezt írta, de biztosan nem igazi rajongó.

Hogy miért mondom ezt? A Call to Arms olyan, mintha J. Michael Straczynski fogta volna az általa felépített világot, benne a karakterekkel és odaadta volna egy rakás lelkes amatőrnek, hogy kezdjenek vele, amit akarnak. De nem is ez történt, mert a rendező az a Michael Vejar, aki rengeteg részt dirigált a sorozatból, és a filmek közül is rendezett már másikat.

A középpontban ismét Sheridan elnök (Bruce Boxleitner) áll, aki ezúttal egy rejtélyes látomásban részesül - amit a technomágus Galen (Peter Woodward) küld neki. [Anno az Elveszett meséknél nem értettem, miért nevezte magát Galen az elnök régi ismerősének. Hát ezért.] Viszont nem csak ő látja ezeket az álmokat, hanem egy kihaltnak hitt faj utolsó képviselője (Carrie Dobro), egy földi cirkáló kapitánya (Tony "Kampókéz" Todd) és egy drazi is. A négy különböző személyiség együtt kell, hogy felvegye a küzdelmet a drakh-okkal, akik a Földet fenyegetik.

Nevetséges módon egy jelenetig Zack Allen (Jeff Conaway) is feltűnik, Lochley kapitány (Tracy Scoggins) abszolút mellékesen van benne, és pluszban harmadrangú főhősként megkapjuk Garibaldit (Jerry Doyle) - valamint Wayne Alexandert drakh vezérként. A történet eléggé erőltetett, semmi meglepő nincs benne. Az animáció viszont fantasztikus lett, még a sorozat szintjéhez képest is fenomenális. Sajnos ez az egyetlen erőssége a filmnek, bár Carrie Dobro és Tony Todd játéka tetszett, de ez nem elég. A zenét ezúttal nem Christopher Framke írta, ami még inkább elveszi a B5-hangulatot. A befejezés pedig túl baljós, megoldatlanul hagynak valamit, amit később sem zárnak le. (Bár a Legend of the Rangers-t még nem láttam, de fogadni mernék, hogy abba sem lesz benne.)

Ha a remek CGI-t párosították volna Framke muzsikájával és valami erősebb történettel, akkor a Call to Arms valóban jó lenne. Így azonban csak valahol a Voices in the Dark és a Thirdspace szintjén mozog - magyarul nekem nem tetszett.

imdb.com felhasználói szerint: 7.2/10 (7 év alatt 0.5-öt emelkedett, szóval biztos velem van a gond...)

Szerintem: 3/5

Tony Todd adatlapján láttam, hogy a szintén legendásnak mondható The Toolbox Murders-nek is készül újrája, amit jövőre várhatunk, valamint a szerintem ótvar Hatchetnek lesz egy második része - utóbbi a legjobb példa egy "sztárokkal" telerakott, jószándékú, nagy horrorfilmek előtti tisztelgésre, ami mégsem sikerül úgy, mint ahogy kellett volna. (Előbbiről nem tudok, utóbbiból viszont már 3. is van.)

Végezetül ismét egy fanmade trailer, mert ez különösen jó lett: Kár, hogy levették. 

Tudjátok, mivel lehet elvenni a kedvem egy filmtől, amit még sosem láttam? A túlzott reklámmal, és azzal, ha egynél több ember kijelenti róla, hogy mennyire jó. (Vagy ha csak annyit mond valaki, hogy zseniális, utálom ha ezt mondják valamire, ami nem tudományos dolog.) Szóval annak idején mindenki megmondta, hogy ez hujdejó film, plusz utálom Edward Nortont (egyszerűen nem kedvelem a pofázmányát és kész) úgyhogy 10 évnek kellett eltelnie a bemutatótól, hogy megnézzem a Fight Clubot. 

Ha én verekedést akarnék nézni, akkor ökölvívást, K1-et vagy ilyesmit nézhetnék a sportadókon; megtekinthetnék egy Jackie Chan, Bruce Lee vagy Bud Spencer nevével fémjelzett filmet, esetleg a youtube-ra fellépve válogatott vadállatok közt szemezgethetnék. Most őszintén, akkor mit nézzek ezen? Kit érdekel pár pofa, akik egymást verik? Különben is, ez a civilizáció kora kellene, hogy legyen, ahol már a verbalitásban nyilvánul meg az erőszak. Illetve ott kellene, hogy megnyilvánuljon. Deh át sok az aluliskolázott barom, akinek esze nincs, beszélni nem képes, ha van is véleménye, azt nem tudja elmondani/alátámasztani, más véleményét nem képes felfogni, de nem is akarja - ebből kifolyólag ezek a drága emberek kénytelenek ütni, mert más módon nem tudnak kommunikálni egymással. Amíg csak "saját fajtájukat" vernék, addig semmi gond nem lenne, de sajnos gyakran megesik, hogy az értelmiség, a rendes polgárság, vagy a más véleménnyel és ízléssel megáldott (megvert?) ember is ilyen "kommunikációs szituációba" kerül.

Tyler Durden (Brad Pitt) viszont azt mondja: "Addig nem ismered a világot, amíg nem bunyóztál." Tyler sok más bölcsességgel is gazdagítja barátját (Edward Norton), aki a filmünk főhőse. Egy repülőút során ismerkednek meg, majd egy balesetet követően össze is költöznek. Élik világukat és minden hét szombatján poénból verekednek egymással. Az egész csak úgy balhéból indult, de aztán nézők is akadtak, akik be akartak állni és szép lassan megalakult a "Klub". Itt bárki levezetheti a felgyülemlett feszültséget, tapasztalatokat, sebhelyeket és bajtársakat szerezhet magának. Azonban hőseink élete nem lehet tökéletes, hiszen megjelenik az örök konfliktusforrás, A Nő (Helena Bonham Carter), majd lassacskán mindent elborít a vörös és fekete színekbe öltöztetett Káosz...

Tudjátok mi a poén? EZ A FILM NEM A VEREKEDÉSRŐL SZÓL! Akinek ez jött le az egészből, annak gratulálok, nézze meg a Remény rabjait és röhögjön rajta, hogy a főhőst megbasszák a buzik a sitten majd tekintsen meg pár részt a South Parkból, nevessen a káromkodáson, és aztán gondolkozzon el a saját képességein!

Hogyan reklámozz valamit, amiről nem mondhatod el, hogy micsoda, de mégis azt akarod, hogy elérjen a fogyasztókhoz? Természetesen el kell adni úgy, hogy egy másik terméknek tűnjön. Anno ez a film nem hozta vissza a várt összeget, mert hiába Brad Pittbull, hiába az Amerikai História X-es faszi, a népet nem érdekli már a bunyó. (Kíváncsi vagyok hogy Csening Tétüm legújabb filmje vajon bukott-e itthon? Vagy akkor, ha én izomagy lennék, nekem kötelező lenne azt megnézni?:)) Valakik mégis látták és azt mondták, hűdejó volt, aztán adták tovább kazettán/dvdn/cdn/szóban és mások is megnézték. Aztán valakinek az egymás ütésén túl már nem jelent semmit, valaki elámul rajta, és itt vagyok én, aki nem tudom, mit mondjak róla.

Nem mondhatom, hogy szar, mert érdekes volt, lehetett röhögni, benne van Meat Loaf és a fiatalabbaknak Jared Leto is, Bonham Carter nagyszerűen játszik és a csavar benne borzasztó jó (remélem ezzel nem árultam el semmit). Viszont mégse mondhatom azt, hogy hűdejó volt, mert egyszer megnézed, utána már nem jelent semmit, tetszett, de valahogy mégse az az eget rengető, minden mást felülmúló élmény.

Ajánlom intelligens embereknek - nézzétek meg, mert nem arról szól, amire gondolnátok! Ajánlom ostoba embereknek is - nézzétek VÉGIG és aztán gondolkodjatok rajta! Azt mondom, egyszer 2 órát áldozhattok rá az életetekből, nem hinném, hogy sokan lesztek, akik megbánjátok. 

imdb.com felhasználói szerint: 8.9/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett, de nagyon eltúlzott ez a pontszám.)

Szerintem: 4/5 (Voltak benne nagyon gusztustalan részek, picit hosszú és ahogy már írtam, nem volt az a hűdenagy élmény, amit a híre miatt vártam volna. Elismerem, de ennyi.)

Ma este ismét megtörténik, hogy a semmire alapozva adják egy film 2. részét (A múmia visszatér), valamint lesz a Megint 48 óra, amit anno a tévészékház ostroma miatt nem láttam, de mivel az előző részt elfelejtettem megnézni, ezért most ezt is kihagyom. (Előbbiről van már cikkünk, utóbbiról nincs.) Ellenben lehet, hogy a három rendelkezésemre álló filmből megnézek egyet - bár ezt ne vegyétek tutira:)

Fenméd tréler, a gyengébbek kedvéért egy rajongó által készített bemutató:

     A kiváló mókamester, Latabár Kálmán, ezúttal egy csöppet komolyabb szerepben mutatkozik.

     Ő játssza Dr. Tőröst, népszerű nevén "a négyzet" tanár urat. Mint matektanár, érthető okokból nem szívlelik őt diákjai, ám még ezen felül, emberi mivoltában sem egy szerethető lény. Ő maga se szeret senkit, kivétel ez alól Karsai tanárnő, akit Tolnay Klári személyesít meg. Egy nap kötélnek áll a kollegina, és meghívja Tőröst egy csésze feketére. A megbeszélt helyszínre megérkezve azonban nem egy kellemes randevú veszi kezdetét, hanem a címben olvasható napszak. Eleinte csak arról van szó, hogy egy nagybeteg kisfiúnak kellene megszerezni egy ritka gyógyszert, és mivel az ötvenes években járunk, ez nem valami egyszerű feladat. De a tanár vállalkozik a nemes tettre, hátha így a szívének kedves hölgy megkedveli, urambocsá' bele is szeret. Viszont a folyamatos félreértések, 3 tagbaszakadt betörő, és a rendőrség tesz róla, hogy életveszélyes kalanddá váljon a sztori. Az egész ott kezdődik, hogy az orvos, akinél van a gyógyszerből, nem tartózkodik otthon...

     A lényeg, hogy Tőrös elég nagy bajba kerül, de szerencsére sokan segítségére sietnek. Sőt, saját diákjai a legelszántabbak a mentőakcióban. És rá kell jönnie, hogy az emberek talán mégis jók (és 1958-ban a mozi közönsége valószínűleg örömmel vette mindezt tudomásul, miközben folytak a kirakatperek és a kivégzések). A nyitó képsorok egyébként igazán viccesre és álomszerűre sikeredtek a hatalmas medvével meg Liszttel. Erős kezdés.

    Vígjátéknak indul, aztán átvált a történet krimibe, kalandfilmbe, autós üldözésekkel fűszerezik meg a készítők, de a végén megint a nevetésé a főszerep. Garas Dezső, Kazal László, Ruttkai Éva, Zenthe Ferenc, Bárdy György, Fónay Márta, Schubert Éva és Bánhidy László is feltűnik, többek között.

     Nagyszerű alakítások, izgalmas akciójelenetek, Szendrő Józsi bácsi. Mi kell még?

Ez kell még: Már sose tudjuk meg, mi volt az "ez", mert levették a videót.

Miért nézek Fűrész-filmeket? Mert mindig valaki oda akarja adni az aktuális részt, erre én azt mondom: még az előzőt se láttam. Úgyhogy megnézem az előzőt, ami jelen esetben az 5. Rövid leszek: A 4. végét nem értettem. Nem fogtam fel, miért az a gyilkos, aki; és hogy miért segítette ez az ember Jigsaw-t? Nos, az 5. rész szimplán bemutatja a miértet. 

Ezúttal a rendező is más végre, David Hackl. Nem mondom, hogy jobb munkát végzett elődjénél, de a gusztustalansági faktor a történet csavarosságának javára csökkent, ami szerintem kifejezetten jó. A baj csak annyi, hogy ez kizárólag akkor érthető, ha láttad az összes többi részt, de minimum a 4-et, a 4. pedig csak úgy nyer értelmet, ha megnézed az 5-öt. Önálló filmként tehát egyik se állja meg a helyét. Pozitívum viszont az utolsó jelenet, ahol annyira elegánsan hagyták nyitva a folytatás lehetőségét, hogy a 6. rész készítőinek nem kellett izzadtságszagú anyagból kiindulniuk.

imdb.com felhasználói szerint: 5.8/10

Szerintem: 3/5 (A számomra szimpatikus összes karakter meghal, sokszor kitalálható, mi fog történni.)

Lesz Fűrész VII. (!), én még a 6.-at se láttam... A poén az, hogy a gyilkos már a 3. részben meghal, mégis úgy tűnik, lassan Jason mester nyomába ér folytatások terén (12 van a Péntek 13-akból, beleszámítva a Freddy vs. Jasont is). Tegnap nem néztem semmit, ma meg már voltak amik érdekesek lehetnek, szóval meglátjuk mikor jövök újra.

Tízör tréler - bár minden bemutató ilyen lenne! Rövid, velős, felkelti a figyelmet.

Tegnap döntés elé kerültem: nézzem a Kéjutazást, amit egyszer régen már láttam, vagy ezt, aminek egy másik feldolgozását már láttam? A cím is mutatja a választásomat.

Mit kell tudnunk a Dűnéről? Frank Herbert sci-fi regénye legalább olyan legendás, mint az Alapítvány vagy a Világok harca. Szerelem, ármány, háború és megváltás, mindez a távoli jövőben. A történetben két nagy ház, az Atreides és a Harkonnen háborúját láthatjuk, a világegyetemben, ahol a fűszer nevű anyag mozgat mindent. Fűszer pedig csak egy helyen van: az Arrakis-on. Mindenki célja, hogy megszerezze ezt a sivatag-bolygót, amit leviatáni férgek uralnak - de közben észre se veszik lakóit, a kék szemű fremeneket, akiket senki sem kérdez meg, mielőtt leigázzák az otthonukat.

A sztori első filmes feldolgozásáról van most szó, melyet David Lynch rendezett. Lynch bácsiról tudtam eddig, hogy az érthetetlen filmek királya (lásd Mulholland Drive), de ért a normálisakhoz is (Elefántember, ha ez normálisnak nevezhető). A rendező jellegzetes stílusa nagyon rányomja a bélyegét erre a filmre, álomszerű látomások, megdöbbentő képek és groteszk figurák sorakoznak fel előttünk.

A képen a főhős Paul (Kyle MacLachlan) és anyja (Francesca Annis). A kép sajnos nem adja vissza a hölgy szépségét - de ha már itt tartunk, csupa szép nőt kapunk még: Virginia Madsen (igaz, csak a legelején szerepel), Sean Young (a Blade Runner emlékezetes Rachelje) és Alicia Witt (Ő itt csak kislány, de keressetek róla képet, nem hazudok:)) Nem semmi színészekből áll a férfigárda sem: Brad Dourif (Chucky, a gyilkos baba hangja), Jürgen Prochnow, Patrick Stuart, Sting, Max von Sydow és egy apró szerepre a direktor is beugrik (ő az aratógép rádiósa).

Külön kiemelést érdemel Harkonnen báró megformálója, Kenneth McMillian (a képen). Játéka igazán ördögivé és őrültté teszi ezt az amúgy sem szimpatikus, gusztustalan és gonosz karaktert. Mellette még fontos megemlíteni Siân Phillips tisztelendő anyáját, aki szintén remekül megformált, félelmetes és jéghideg alak. A látvány szerintem nagyszerű, a régi korok makettjei csodálatos atmoszférát teremtenek. Érdekesség, hogy ebben a filmben volt először számítógéppel animált emberalak (a pajzsgyakorlat-jelenet). A zenét pedig a Toto zenekar szerezte.

A Dűne univerzumának talán leginkább király lényei pedig a hatalmas arrakis-i férgek. Sajnos a filmbeliekről nem találtam képet, de nagyon jól néznek ki, ma is megállják a helyüket bármilyen CGI monszta ellen:) (Azért a Navigátor se semmi...)

Most pedig következik valami, amit biztosan nem vártatok volna. Egy ilyen neves szereplőgárda, 6 év (!) munkája, a lenyűgöző effektek, a jó zene és a csodás történet dacára a Dűne anyagilag megbukott. Lynch a karrierjének egyetlen valódi bukásaként tartja számon ezt a filmet, de miután számomra ez kiderült, elgondolkoztam kissé. Nagyon sokszor halljuk a karakterek gondolatait, de mindig csak egy-egy mondatot, ez borzasztó fura. Paul vízióira nincsen igazi magyarázat, ahogy pl. arra sem, hogy Harkonnen báró miért csináltat magának keléseket az arcára (bvüee). Narráció hol van, hol nincs, hol ez a karakter beszél, hol a másik. Szóval van pár dolog, ami nehezebben emészthetővé teszi ezt az alkotást.

Mégis, én úgy gondolom, hogy érdemes megnézni - sőt, megjött a kedvem a Dűne-sorozat megtekintéséhez is. 2010-ben pedig állítólag készül egy negyedik feldolgozása Frank Herbert művének - valamint ebben az évben várható a már szóba került Gyerekjáték újrája is. (Nem tudom, mire utaltam itt.) Visszatérve a Dűnéhez:

imdb.com felhasználói szerint: 6.6/10 (Azért úgy tűnik a közönségnek tetszett. - 7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Jelenleg nálam van a Holtak tava, amiről már van kint egy cikk, valamint az utolsó két Babylon 5-mozi is - ezek közül választok valamit ma éjjelre. Hamarosan várható még a Fűrész V.-ről szóló írásom is. (Már mindegyikről született cikk.)

A legendás sci-fi folytatása - gondolom az első részt nem kell bemutatnom senkinek. Ezúttal egy még véresebb, még pörgősebb akciófilmet kapunk, sok káromkodással és ami a legjobb, rengeteg Predator-szerepléssel.

San Francisco utcáit egy rettegett voodoo-banda tartja ostrom alatt. A már szinte valódi háborúvá fokozódó rendőrök vs. gengszterek balhé kellős közepén van Mike Harrigan hadnagy (Danny Glover), aki szarik a felettesei parancsára, kemény módszereket használ, szóval olyan Clint Eastwood-féle karakter. Aztán egy véres csata hevében az állig felfegyverzett banditákat valaki puszta kézzel kicsinálja, a gyilkosra utaló egyetlen bizonyítékként pedig egy ismeretlen eredetű fémekből álló, dárdahegyre hasonlító tárgyat tudnak csak felmutatni hőseink. Emberünk elkezdi a nyomozást, ekkor minden oldalról figyelmeztetik, hogy szálljon ki a buliból, de miután társával is végez a rejtélyes öldöklő, már személyes keresztes hadjáratként fogja fel az egészet. Vajon elég lesz ő és a különleges alakulat (élükön Gary Busey és Adam Baldwin) a brutális mészáros megállítására, ha az elkövető nem ember?

Danny Glover itt nagyon királyul nyomja, pedig leginkább csak az olyan öregebb karaktereiről ismert, mint amiket a Halálos fegyverben, a Royal Tenenbaums-ban vagy a Be Kind Rewindban alakít. A mellékesen jelenlévő Gary Busey, Adam Baldwin és Bill Paxton is elviselhetőek, főként az utolsó a jó, a viccesfiú karakter:)

Ő pedig nem más, mint Kevin Peter Hall, az ember a Predator maszkja mögött. 220 centiméterével ő játszotta az eredeti Ragadozót, ahogy a folytatásban is megőrizte szerepét. Sajnálatos módon 1991-ben elhunyt, így pl. az AvP-ben már nem jutott szerephez. Nagyon örültem, hogy őt írták ki első főszereplőnek a Film+on - köszönet érte, mert megérdemli, hogy előre tegyék!

A maszkmesteri és speciális effektek tökéletesek, majdnem 20 év távolságából is kellőképp megállják a helyüket. Csupán pár apróság volt, ami nem tetszett nekem. Az egyik, hogy a címszereplő maszkja nélkül is infrában lát, ráadásul ugyanúgy. (Megjegyzés: Asszem úgy van, hogy alapvetően infrában látnak, a sisak csak a többi módot adja.) A másik, hogy a magyar szinkronja (merthogy párszor beszél) elég hülyén hangzik - de ezek csak pici részletek.

Összesítésben nagyon király a Predator 2, talán még az első részt is lekörözi - az AvP-ket mindenképpen.

imdb.com felhasználói szerint: 6.2/10 (7 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma éjjel vagy a régi Dűne-filmet vagy a Kéjutazást nézem, úgyhogy holnap is lesz bejegyzés. (Előbbiről lett, utóbbiról nem.)

Eredeti trailer itt: Lett volna, ha nem veszik le.

    Senki sem az, akinek látszik, és még csak nem is az inas a gyilkos. :)

    Latinovits Zoltán, aki holnap lenne 78 (!), szerepe szerint egy frissen szabadult teológus és kémiatanár egyben. Most nem azért, de nekem már ez gyanús volt ám... Tehát a szabadság édes illata hívogatja őt, név szerint Csíky Gábort, és ez az illat egy fotóüzletbe viszi őt, ahol nem csak a fényképezés közös szeretete tartja együtt a vezetőséget meg az alkalmazottakat. Ehhez a kétes hírű bandához csatlakozik a főszereplő, információkat szerez, kódokat próbál megfejteni, satöbbi. A tulaj, bizonyos Háber (Szakáts Mikós) eleinte bizalmatlan Csíkyvel szemben, de később el kell ismernie, hogy érti a dolgát. A galeri többi tagja is megbízik benne, Háber "hölgyismerőse" Anni (Ruttkai Éva) pedig egyenesen beleszeret. A helyi trafikosnéni (Sulyok Mária) viszont óva inti hősünket a társaságtól. Egy nap kiderül, hogy egy gerébdezső bújik meg közöttük. Vajon ki az, és lesz-e beleszólása a szerveknek a dologba?

     Azon kívül, hogy sok meglepetést tartogat a történet, meg tobzódik a film csodás színészekben, néhol egész megmosolyogtató is. Például a "féktelen" tvisztparti manapság már az oviban se lenne menő. Fekete-fehérben meg nem látni mindent rendesen, ami azért nem csak annak a számlájára írható, hogy ez egy krimi és akkor törvényszerű, hogy nem kell mindent azonnal meglátnunk. Ennyi "látni" után térjünk át a hallható dolgokra. A zene az jó, Hidas Frigyesnek köszönhetően. Ruttkai Éva hangja akár egy angyalkáé, miatta talán csukott szemmel is élvezhető a film. Azt még nem említettem, hogy Várkonyi a rendező.

     Most akkor következzék a többméteres felsorolás a további szereplőkről, muszáj megemlítenem őket, ha csak két mondatuk volt, akkor is, legalább a sok erre tévedő, száúszparkon felnőtt kisded olvas néha értelmeset: Csákányi László, Inke László, Psota Irén - az ő jelenete annyira kilóg a filmből, hogy az valami isteni -, Páger Antal, Benkő Gyula, Sinkovits Imre pedig mindössze elsétál egy kirakat előtt, de hát milyen jó felfedezni őt is.

     Egyszerűen jó nézni a filmet, Ruttkai és Latinovits kettőse a hab a tortán.

     Ez a dal pedig egészen időszerű, már a címe alapján (minden iskolában sínylődő emberi lénynek kitartás, kevesebb, mint 10 hónap és vége!) és megunhatatlan. Ez az igazi művészet; magát a dalt nem szeretem, mégis ez a két gyönyörű ember úgy adta elő, hogy nem lehet nem szeretni. 

     A karizmatikus Christian Clavier ezúttal egy szerény képességű idegrendszerrel megáldott vállalati górét alakít.

     JAM, azaz Jacques-Alain Marty óriási pénzekről dönt, élet és halál ura egy bazinagy cégnél, egészen addig, amíg el nem kezd dadogni és össze-vissza hablatyolni. Ekkor bepánikol, folyton izzad és nem képes gondolkodni. A pszichológusa (Thierry Lhermitte) szerint, valami régi dologra, eseményre, gyerekkori traumára vezethető vissza ez a pánikroham vagy mi. Azt tanácsolja, találja meg a forrást, ami az egészet okozza, vagyis keresse meg az ellenszert a betegségére. Lehet ez egy illat, egy könyv, vagy egy élőlény. Ez utóbbi a nyerő, JAM találkozik egy Morin nevű hapsival (Jacques Villeret), aki mindenben az ellenkezője, fogalma sincs az üzletről, mégis mindenhol vele kell lennie, mert ha a pali a közelében van, minden oké lesz, nyoma sincs pániknak. Ha pedig 24 órában vele van, annak következményei lesznek valószínűleg. És úgy mellesleg külföldi "úriemberek" szeretnék tönkretenni JAM cégét.

     Jól indul a film, de egy negyedórával később elég unalmas rész következik, aztán megint felgyorsulnak az események. Leginkább az egyes jelenetek jók külön-külön, nagyon sok hülye karakter vonul fel előttünk. A két főszereplő a lényeg, ők felelősek a rekeszizmok tartós mozgatásáért. Mindkettő aranyos és idióta egyben. A tetőpont, mármint, hogy miért is az a pali az ellenszer, hát az valami hihetetlen. Le se tagadhatná a film, hogy francia. Trés gentil.

     Szóval nézhető.

Az 1967-es nagy sikerű eredeti elemzésénél írtam, hogy biztosan megnézem ezt, ha valaha adja a tv. Azóta találtam még egy részt, ami a 3. vagy a 4., és Telly Savalas nyúzta benne a rosszfiúkat egy akcióban.

Itt viszont a jó öreg Lee Marvin tért vissza, hogy újabb lehetetlennek tűnő feladatot teljesítsen tizenkét elítélttel együtt. Most egy Hitler elleni merényletet kell meghiúsítaniuk - jól látjátok, Hitler elleni merényletet. Érdekes az indoklás, a felvezetés pedig kb. ugyanaz mint az előzményben. Adott a 12 emberke, van itt ellenszegülés, gyűlölködés, van köztük egy féreg és a szokásos "egy szökni próbál, de a szabadságvágytól hajtott többiek visszahozzák" helyzet is megismétlődik. Meg még megjelenik az eddig általam látott összes részben szereplő Ernest Borgnine. Aztán jön a fordulat, és már minden másképp lesz, mint vártuk. Izgalmasnak mégse mondanám, viszont van néhány kellemes poén, lövöldözés és korhű akció.

Lee Marvin egyik utolsó filmje. A régi háborús mozikat szívesen nézőknek és az eredeti Dirty Dozen rajongóinak azért kötelező darab.

imdb.com felhasználói szerint: 5/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Kicsit hosszú, az eleje unalmas.)

Videót nem teszek be, mert a teljes film fent van youtube-on. Holnap biztosan nézek valamit, úgyhogy várjatok:)

Ja és: MEGVAN A DIPLOMÁM!:)