Egészséges idegállapot és türelem hiányában nem ajánlom senkinek e mű, vagy inkább e MÚ megtekintését. Steve Oedekerk (Nekem 8) amolyan egyszemélyes hadseregként működött közre; ő az író, a rendező, a főszereplő és szinte az összes szereplőnek ő kölcsönözte a hangját. A film nagy része ugyanis egy Hu hao shuang xing című, 1976-os akciófilm eredeti jelenteiből áll össze. A történet pedig igen egyszerű. A Kiválasztott bosszút esküszik Pain Mester ellen, aki tönkretette az életét.

      A régi, harcművészeteket középpontba állító filmek paródiájáról van szó, tehát nem kell számítanunk semmiféle értelemre, logikára, fizikai és biológiai tanulmányainkat ugyancsak figyelmen kívül hagyhatjuk, és áldozhatunk a hülyeség oltárán. Igen sok gagyi vetül szemünk elé 81 percen keresztül. Bárkit felkészületlenül érhet a tehénnel vívott ádáz küzdelem, vagy a félmellű nő, például. A történetnek semmilyen kapcsolata nincs a valósággal - mármint remélem, mert különben a franciákról félelmetes dolgok derülnének ki -, viszont helyenként nagyon vicces. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor röhögtem, akkor viszont a fulladás környékezett, és már most szállóigeként tudom alkalmazni az egyes elhangzott mondatokat.

     Fogalmam sincs, hogy mi a frász volt ez, egyébként. Látni kell viszont, az egészen bizonyos. Ezúton szeretném is megköszönni Katarzynának, hogy lehetővé tette számomra a megtekintést.

Következzék az 5 másodperces összefoglaló. "Az rengeteg mogyoróóóó?!?!"

Kb. két hét szórakázás után rátaláltam Az Őrzők rendezői verziójára, amit már akkor meg akartam nézni, amikor még a képregényt nem is olvastam.

Anno moziban láttam a Watchment, előtte semmit nem tudtam róla, csak Rorschach fantasztikus maszkja volt az, ami megfogott. Mikor kijöttem a vetítésről, úgy gondoltam, hogy ez valami hihetetlenül jó és a meglévő akcióban (mozijegyért olcsóbban megveheted) megszereztem magamnak a képregényt. Elolvastam és ezek után a film nagyon sokat vesztett az erejéből, mert Alan Moore és Dave Gibbons műve rengeteg kört ráver Zack Snyder rendezésére. Sok apró mellékszál akad, amik lassan összefutnak; minden mindennel összefügg, gyakorlatilag nincs lényegtelen mozzanat és annyi pici részlet van, amit az ember elsőre talán észre sem vesz - és még sorolhatnám a nagyszerűségét igazoló tényeket. A képregény sokkal durvább, intelligensebb és izgalmasabb - elolvasása után a karácsonyra kért Watchmen-dvd megtekintésekor úgy gondoltam, hogy ez az egész mozi annyira lassú és gyakorlatilag alig történik valami. Ugyanakkor a mozgókép mellett szól, hogy a felturbózott látványvilágnak köszönhetően Patrick Wilson Nite Owl II-ja és Malin Akerman Laurie Jupiterje sokkal jobban néz ki, mint rajzolt eredetijeik - mindketten kicsit szimpatikusabbak is. Emellett pedig egyszerűbb lett az egész eseménysor, mert a képregény rendkívül bonyolult cselekményű. A filmhez azért szükséges kellő intelligencia, és sokkal többről van szó benne, mint maszkok mögé bújt önbíráskodókról.

Link az eredeti filmről szóló írásomhoz

Na, de most térjünk rá a Rendezői Változatra! Sokkal több benne a durva jelenet, több a káromkodás és több a kis látványbeli részlet, ami az eredeti műre utal (pl: a Nostalgia parfüm reklámja, a Gunga Diner, vagy a Piramis Szállítmányozás autója). Nagyon tetszett, hogy a mozis verzióban csak egy pillanatra látható újságos és a srác, aki egész nap ott lebzsel a standjánál a Tales of The Black Freighter című képregényt olvasva, itt lényegesebb szerepet kap. Többször láthatjuk a súlyos döntés előtt álló Nixont és vezérkarát, valamint picit több időt tölthetünk a New Frontiersman szerkesztőségében. Megjelennek a kontyosok (egy huligánbanda) és a hozzájuk kapcsolódó, a képregényben nagyon sokkoló Hollis Mason-jelenet szintén bekerült.

A képen a főszereplők és középen Zack Snyder. Az eredeti vágás kb. 2 és fél óra, a Rendezői 3 óránál valamivel több, mégis azt mondom, hogy az a plusz harminc perc és a kevesebb kivágott erőszak miatt sokkal közelebb áll a Director's Cut az alapjául szolgáló világhírű grafikus novellához, mint moziban bemutatott társa. Kár, hogy szinte semmi nincs róla az interneten...

Pontozás:

imdb: 7.7 (Watchmen)

Szerintem: 6/5 (Rendezői Változat)

Utólagos szerkesztés: Zack Snyder bármelyik filmje sokkal jobb Rendezői Változatban, de sajnos egyiket se adják ki hazánkban legális formában... Még utólagosabb szerkesztés: 2016-ra már megvan eredeti külföldi blu-rayen az Ultimate Cut is, ami a Rendezői Változat, kiegészítve a Tales of the Black Freighter rajzfilmmel. Ez már megközelíti a 4 órás játékidőt, akit érdekel, keressen rá a Keresőben, egy videóban értekeztem róla!

Hírek:

- Hamarosan a mozikban a Sucker Punch (Álomháború), amit Zack Snyder írt, rendezett és pénzelt, valamint az itt Sally Jupitert játszó Carla Gugino is benne lesz. Én már nagyon várom!

- Az egyik forgatókönyvíró, Alex Tse következő munkája a Ninja Scroll című fantasy-akció, ami a középkori Japánban játszódó, démonokkal és izgalommal teli harcolós filmnek ígérkezik. (Ha jól tudom, nem készült el.)

- Malin Akermant a Catch .44 névre hallgató thriller-krimiben láthatjuk majd Bruce Willis és Brad Douriff oldalán - a történet Las Vegas alvilágában játszódik.

- Jackie Earle Haley szerepelni fog a Dark Shadows című vámpíros horrorban, Johnny Deppel. (Erről is született azóta írás.)

- Jeffrey Dean Morgan a Dibbuk Box-ban játszik egy apát, aki a lányát kísértő ősi szellemmel próbálja meg felvenni a harcot. (Ebből lett a Démoni doboz.)

- Carla Gugino következő munkáinak egyike a Girl Walks Into A Bar lesz, ami egy érdekesnek tűnő fantasy-vígjáték, valamint szerepel még Jim Carrey új filmjében, a Mr. Popper's Penguins-ben is.

Tegnap volt szerencsém látni az Ed, Edd 'n Eddy's Big Picture Show-t, erről készül a bejegyzés; valamint a Predators-t, amiről szintén én értekezek a közeljövőben. Mozsárágyú is jelentkezik nemsokára a Ping-pong: Az ököl színreléppel.

Ismét én, ismét Star Trek. Már lassan egy hétnyi munka van a nyakamon, de mostanában nem nagyon néztem filmeket, ezt meg valahogy nem akartam megírni... De végre megjött a kedvem az alkotáshoz, hát hajrá!

A harmadik részt még nem, de a másodikat és a negyediket láttam, szóval sejtem mi van a harmadikban (és a címe is sugallja: Spock nyomában). Ebben pedig az Enterprise legénysége (alakítóik: William Shatner, Leonard Nimoy, DeForest Kelley, George Takei, James Doohan, Walter Koenig és Nichelle Nichols) kénytelenek visszautazni az időben, hogy megmentsék a Földet egy ismeretlen eredetű, hihetetlen erejű szondától, ami egy megfejthetetlen üzenetet próbál eljuttatni a címzettnek. Csakhogy a küldemény nem az embernek szól, hanem a 23. században már régen kihalt hosszúszárnyú bálnának! Hőseink ezért visszamennek 1986-ba, ahol olyan különös dolgokkal szembesülnek, mint a pénz, a káromkodás vagy a "technikai elmaradottság". De vajon megtalálják-e a feladatra alkalmas bálnákat, fel tudják-e rakni őket a klingonoktól lopott hajójukra és egyáltalán vissza tudnak-e térni a saját korukba épségben?

A rendező Leonard Nimoy (ő dirigálta a harmadikat is), a producerek pedig ismét Harve Bennett és Ralph Winter voltak. Nimoy ötlete egy olyan sztori, ami nagyon különbözővé teszi A hazatérést a többi Űrszekerek-mozitól: ennek ugyanis nincsen központi gonosztevője és a könnyed poénok mögött súlyos környezetvédelmi kérdéseket feszeget. A forgatókönyv megírásában részt vett a második epizóddal hírnevet szerzett Nicholas Meyer és Bennett is - utóbbi az időutazás előtti részeket és a visszaérkezés utániakat írta, Meyer a két út köztit és ez a része a legjobb a filmnek! Az eleje azonban elég béna, egészen az utazás kezdetéig, amikor az időváltást egy különös, művészfilmbe illő rémálom-szekvenciával érzékeltetik. A XX. századi Földön zajló események nagyon viccesek és az egész nagyon minimalista, hiszen például Spock fura külsejétől és Uhura egyenruhájától eltekintve nem lehet rájönni, hogy ezek az emberek a jövőből jöttek volna. És akkor térjünk rá a szereplőkre!

Shatner csak úgy vállalta el a szerepet, ha megígérték neki, hogy a következő részt ő rendezheti - meg szép nagy fizetésemelést kapott:) Nimoy kitűnően helytállt a rendező/szereplő kettős feladatkörében, Spock különcségéből fakadóan óriási poénokat mond néha. Kelley doktora összeütközésbe kerül a "modern" gyógyászokkal, Doohan Scotty-ját pedig technikai tudása miatt zseniként kezelik. Takei Suluként az átverés művészetét gyakorolja, Uhura (Nichols) és Chekov (Koenig) meg atommeghajtású hadihajóról rabolnak el némi nukleáris anyagot. Az előző részben látott Saavik (Robin Curtis) visszatér, de rögtön az elején elhagyja a legénységet - állítólag Spock gyermekét várja, és ezért kell a Vulcanon maradnia. Megjelenik Spock apja és anyja, valamint dr. Chapel (Majel Barrett) és A végső határban is feltűnő érdekes külsejű Michael Barryman (utóbbi kettőt nem vettem észre amúgy).

Új szereplő a női főhős, Catherine Hicks, aki a bálnákért rajongó kutatónőt kelti életre. Azt rebesgették, hogy Hicks figurája csak azért került bele, mert Shatner kért egy nőt Kirknek (:D), de később azt nyilatkozták az alkotók, hogy egy bálnás dokumentumfilmben látott tudósnő inspirálta őket - érdekesség, hogy az akkor még férfi-szerepet eredetileg Eddie Murphy-nek szánták... A film emblematikus alakja, a buszon utazó punk az egyik segédproducer, Kirk R. Thatcher, aki egyébként már a filmgyártás szinte minden területén kipróbálta magát – sokoldalúságát bizonyítja, hogy ő írta az I Hate You című számot, ami karakterének magnójából üvölt. Az elején látható klingon képviselő a Babylon 5-ből ismert John Shuck és egyébként Robin Curtis szintén szerepelt ebben a "rivális" űrállomásos szériában, a Deathwalker-részben az egyik nagykövetként.

Az effektekre és az egész mozira jellemző az egyszerűség, de ebben rejlik a nagyszerűsége. A szonda külseje borzasztóan minimalisztikus, de ettől csak fenyegetőbbé válik; a bálnák megjelenítéséhez a lehető legkevesebb animációt használták (valódi cetekről készült képsorokat meg modelleket alkalmaztak) és valahogy ettől az egésznek sokkal pozitívabb, kellemesebb atmoszférája van, mint elődeinek/utódainak. Viszont a már említett időutazási jelenetsor, a Földön meginduló kataklizma bemutatása és a bálna-szonda párbeszéd kifejezetten ijesztő lett, ezek csak kihangsúlyozzák a múlt-jövő éles kontrasztját. A különleges részleteket ismét az ILM alkotta meg, így a minőségre sem lehet panasz.

Érdekességek: Mikor Chekov és Uhura a járókelőket kérdezgetik, ott minden improvizált, ráadásul rejtett kamerával vették fel - de a szereplők mind színészek, így tudták, hogy rögzítik őket. Az időutazás ezen módját az eredeti sorozat Tomorrow is Yesterday című epizódjában mutatták be először. A forgatás nagy része külső helyszíneken zajlott, Star Trek-mozihoz mérten elképesztően sok helyszíni felvétel készült és most először forgattak Los Angeles-en kívül. A teljes játékidő alatt mindössze alig másfél percet szerepel az Enterprise - ez is rekord a szériában. Egyetlen legénységi tag sem hal meg, az eddig elkészült részek közül ez az egyik, ahol káromkodás hangzik el ("a francba":)) és itt mondja Kirk egyetlen alkalommal a híres "Scotty, beam me up!"-ot is.

Elődeihez hasonlóan A hazatéréshez rengeteg már meglévő speciális effektust és modellt használtak fel újra - a minél kisebb költségvetés érdekében. Ugyanezt a célt szolgálták a sok esetben használt festmények is, amikkel elérték, hogy nem kellett méregdrága díszleteket felépíteni; ilyen festmény például az elején a klingon hajó a nagytotáloknál. A The Voyage Home az első Űrszekerek-mozi, amit bemutattak a Szovjetunióban, ahol hatalmas sikert aratott - a nemzetközi piac kihívásaira válaszolva egy különleges trailer is készült hozzá, ami röviden bemutatja a második és a harmadik epizódok tartalmát és felkelti az érdeklődést az itt tárgyalt negyedik iránt. A bálnavadászok az eredeti verzióban finnül beszélnek (magyarban magyarul...), a szonda hangját pedig egy kisbaba szívverés-hangjának manipulálásával hozták létre.

Ma már a valóságban is létezik átlátszó alumínium, egyelőre kísérleti stádiumban: az anyagot röntgensugarak segítségével állították elő, jelenleg katonai felhasználhatóságát tesztelik. A bálnák valóban függőleges pozíciót vesznek fel éneklés közben - a filmben látott állatok és az idegen szerkezet ezt a mozgási formát követik. A bálnamodelleket négy-négy ember mozgatta és búvárok készítették róluk a felvételeket. A filmből készült egy regény, amit Vonda N. McIntyre írt, cikkem tárgya pedig szerepel a 101 sci-fi amit látnod kell mielőtt meghalsz című könyvben. A hazatérést a Challenger űrsikló tragikus sorsú legénységének dedikálták - a stáblista pedig különös módon a filmből összevágott képsorok alatt megy. A Star Trek IV. kb. 25 millió dollárból készült és 133 milliót hozott. Az eddigiektől merőben más sztori, a trükkök és a kitűnő humor mind a közönségnek, mind a rajongóknak tetszett - de a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla.

Engem kitűnően elszórakoztatott, sokkal kellemesebb volt, mint az eddigi részek, fel sem tűnt a főgonosz hiánya és különben a bálnák olyan aranyos állatok:) Szívesen ajánlom bárkinek, még annak is, akinek fogalma sincs a Star Trekről - bár az első 10-15 perc nagyon gyenge, de ha azt "túléli" a néző, akkor tetszeni fog neki, amit utána láthat!

Pontozás:

imdb: 7.3

Szerintem: 5/5

Ma megnézem a Watchmen Rendezői Változatot és akadt egy segítőtársam, aki beszállna a listáimon szereplő filmek megnézésbe, úgyhogy talán ezzel is tudok majd haladni:)

Ismét itt vagyok, visszatértem, mint a babos burrito:D Újfent egy hétbe tellett megnéznem egy filmet, de nem is csoda, most elég sokat dolgoztam, megint elkezdtem War3-azni és a tv se ad semmi jót. Sajnos ezek összességében oda vezetnek, hogy hétköznaponként 23:00-kor már olyan álmos vagyok, hogy nem bírom nyitva tartani a szemem, így képtelen vagyok filmet nézni. Viszont a listáim egyre csak bővülnek, pl. nemrég kivettem a könyvtárból a 101 sci-fi amit látnod kell mielőtt meghalszt, szóval most már fantasztikusmozi-listám is lett. Azért megpróbálok haladni, mert nem akarok leállni a bloggal, de ha csak heti egyszer jön valami, akkor nagyon belassulunk. Plusz nyakunkon a 3. születésnap, amire valami különlegesség illene - de ez is egyelőre a jövő zenéje.

Erről a filmről egy LAN-parti miatt lemaradtam, viszont Mozsárágyú felvette nekem, így tegnap mégiscsak láthattam. Kizárólag Ellen Page miatt érdekelt, de a végére úgy éreztem, hogy nem csak miatta, sőt, nem elsősorban miatta érte meg:)

Lawrence (Dennis Quiad) az irodalom professzora, rendkívül intelligens, több könyv szerzője és jelenleg egyetemen tanít viktoriánus irodalmat. Van egy fia, James (Ashton Holmes) és egy lánya, Vanessa (Ellen Page). Viszont mióta a gyerekek anyja elhunyt, a család szétesőben van: Lawrence-et utálják a diákjai és kollégái; Vanessa apjához hasonlatos intellektusával mindenkit elüldöz maga mellől; James pedig kollégiumi szállásán tölti a legtöbb időt, hogy ne kelljen ezzel az utálatos párossal együtt lennie. Aztán a professzor egy különös baleset révén kórházba kerül, ahol egykori diákja, Janet (Sarah Jessica Parker) kezeli őt és kiderül, hogy a doktornő anno gyengéd érzelmeket táplált tanára iránt - hősünk így összeszedve minden bátorságát, elhívja a nőt egy "szemtől szembeni beszélgetésre".

De a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Lawrence várta, a helyzete pedig csak még kilátástalanabbá válik, mikor felbukkan mostohatestvére, a semmirekellő Chuck (Thomas Haden Church). Vajon Janet és Chuck képesek lesznek visszaterelni a valóságba ezt a két embertársaitól elidegenedett zsenit, apát és lányát?

Nem vártam semmit, de mégis jól szórakoztam! Ez elsősorban dráma, de mégis az egészet könnyed, kellemes stílusban tálalják. Édesanyám és a húgom leszólták, de nekem azért tetszett annyira, mert én is nehezen találom a helyem ebben a mai társadalomban - plusz bármit megnéznék, amiben Ms. Page benne van:) A történet egyébiránt elég egyszerű, végülis apa és lánya változását láthatjuk, bár utóbbi esetében ez kevésbé látványos. Néha kell nézni ilyen filmeket is, amiben nem történnek tragédiák, nincs benne lövöldözés, erőszak, se szörnyek, szuperhősök és még folytathatnám.

Kérdezhetitek akkor, hogy mégis mi benne a jó? Hát a nagyszerű színészek! Dennis Quaidet bírom, elég csak a szerintem nagyon izgalmas Frequency-re vagy a vicces Vérbeli hajszára gondolnunk, ha róla van szó. Egészen érdekes volt ebben a szerepben látni őt, de kitűnően teljesített. SJP-t nem kedvelem, de csak a Szex és Csikágó óta, egyébiránt semmi bajom nem lenne vele. Mind a Hókusz Pókusz, mind ez megmutatja, hogy a leginkább lóra hasonlító hölgyemény azért tehetséges, csak kár, hogy plázapicsák divatszemetére pazarolja az adottságait.

Ellen Page csodásan kibírhatatlan figurát kelt életre, Vanessa jéghideg, rosszindulatú és boldogtalan, de legbelül csak egy kis szeretetre és figyelemre vágyik. Fura választás volt ő ide, mert kedves arca van és a karakter mégis olyan gonosz:) De a prímet Thomas "Homokember" Haden Church viszi, aki egy igazi, ízig-vérig valódi embert kelt életre. A négy központi hősből egyedül Chuckot tudnám elképzelni, ahogy szembejön velem az utcán, vagy a sarki kocsmában támasztja a pultot:) Az övé a legtöbb poén, alapvetően feldobja az egyébként nem igazán vicces cselekményt.

Semmi egyéb érdekesség nincs, csak annyi, hogy a Smart People 4 millió dollárból készült, 11 milliót hozott, a kritikától vegyes értékeléseket kapott. Egy bizonyos weboldal szerint viszont  a világ legrosszabb filmjeinek egyike és úgy gondolom, valóban nem sok embernek tetszene, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy látta-e még egyáltalán bárki más is, és ha igen, mit gondol róla? Jöhetnek a kommentek:)

Röviden: egy könnyed történet; négy csodás színész; pár jó poén - ilyennek kell lennie egy szombat/vasárnap esti filmnek az én olvasatomban!

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Nekem jó érzésem lett tőle:))

Hírek:

- Thomas Haden Church-öt legközelebb a John Carter of Mars című akció-fantasy-ban láthatjuk majd.

Már jó hete folyton Ed, Edd 'n Eddy-t nézünk itthon, úgyhogy ez lefoglalja minden időnket. Még várat magára a Watchmen Director's Cut, de asszem most inkább megnézem dvdről a Döglött halat, hogy valami vicces filmmel fejezzem be ezt a hetet. Majd valamikor jövök újra...

Még mindig vannak olyan Hill/Spencer-filmek, amiket nem láttam - viszont egyre inkább kezdem úgy gondolni, hogy amik tényleg jók, azokat már volt szerencsém megnézni, amiket pedig eddig még nem tekinthettem meg, azok utólag nem igazán tetszenek. (Azért akadnak kivételek e szabály alól.) Így voltam ezzel is, amiről nem tudtam semmit, és miután megnéztem, egyetlen szóval le tudnám írni: érdekes. Hogy ez jót, vagy rosszat jelent, arról majd a történet ismertetése után:

Négy régi cimbora, négy törvényen kívüli a haldokló Vadnyugaton egy utolsó nagy dobásra készül, csakhogy egyiküket, az Angolt magához szólítja a Teremtő. Így a három megmaradt jómadár, az erős és furmányos Bull (Gregory Walcott), az izgága és keresetlen stílusú Monkey (Dominic Barto), meg az állandóan Istent emlegető Prédikátor Joe (Harry Carey Jr.) visszahúzódnak elhunyt társuk erdei kunyhójába. Hamarosan váratlan látogatójuk érkezik: a fickó csupa modor, csupa illem, csupa tisztaság és ész, de nem tud lőni, nem ül lóra és még csak nem is rág dohányt! De miután kiderül róla, hogy az Angol fia, máris befogadják maguk közé. Az ifjú Tom (Terence Hill) ezek után apja végakaratának megfelelően elkezdi kitanulni a régi nyugati életstílust és közben szemet vet egy gyönyörű lányra (Yanti Somer) - viszont őt már kinézte magának a helyi Menő Jenő, Morton (Riccardo Pizutti). Vajon helyt tud állni egy ilyen ízig-vérig cowboy ellen egy angol nemes ifjú és elnyerheti a szépség szerelmét?

Ha elolvasod ezt, úgy gondolhatod: Na, hát ez nem is lehet olyan rossz! És nem az, de valami irgalmatlanul hosszú és fura. Az első egy órában szinte alig történik valami érdekes, nem is lehet eldönteni, hogy most egy komoly westernt vagy egy humoros spagettit nézünk-e? Aztán megtörténik a négy hős találkozása és innentől lesz valamennyire lebilincselő az események láncolata. A legkülönösebb az egészben az, hogy végülis nem Hill a főhős, csupán körötte zajlanak az események, sokkal inkább Walcott és Carey karakterei vannak a középpontban, a fiatal kékvérűnek pedig a tanulás meg a szerelem köti le az idejét. Az egyetlen igazán jelentős bunyóban kedvenc kék szemünket eléggé elgyepálják, nincs nagy lövöldözés sem, szinte semmi alig történik bármi.

De azért pozitívumok akadnak bőven (két óra alatt jóhogy:D). Először is van néhány remek poén, bár az igazán vicceseket elszórták a játékidő alatt, én olyan négy alkalommal tudtam rajta jóízűen nevetni. Másodszor, ott a tényleg nagyon szép Yanti Somer, aki keveset szerepel, de varázslatos a hatása (lásd a mellékelt fotót) - tök jól kiegészíti Hillt, mindkettejüknek vakítóan kék szeme van. Gregory Walcott marhajól alakít, ahogy Harry Carey Jr. is, ők nagy arcok:) Valamint érdekes volt látni Riccardo Pizuttit végre egy nagyobb, komolyabb szerepben.

A baj az, hogy e mű rettentően sokáig tart és nem igazán tesz azért, hogy fenntartsa a figyelmet. Ez azért gond, mert többször jön képi poén, ami az elkalandozó képzelet hatására esetleg kimarad. Néha történnek ostobaságok (Pl.: 1 hónapig tanul verekedni és 5 percig lőni, de az addig minden másnap megjelenő Morton akkor egy hónapig békén hagyja?) és valahogy az egészből hiányzik a cselekmény. Mert a lényege az, hogy hogyan lesz a finom külföldiből kemény legény - de akkor miért van akkora hangsúly az elején a három tanítómester bemutatására, miért nem vázolták fel látványosabban az átalakulást és miért nem történik semmi?:)

Néhány fontos dolog még: A rendező Enzo Barboni (alias E.B. Clucher), a zenét a de Angelis-fivérek szerezték. Gregory Walcott játszott anno a Plan 9 from Outer Space-ben, amit talán leghíresebb szerepének tartanak, és egy kis beugróra emiatt visszahívták az Ed Woodba is. Yanti Sommert láthattuk már egyszer Terence Hill oldalán, Az ördög jobb és bal keze 2-ben. A többször visszatérő fejvadászok közül az egyik az ...és megint dühbe jövünk!-ből az a pofa, aki a „Bunkó vagy Bugsy!”-t mondja:D Az E poi lo chiamarono il magnificot a Horvátországban található Plitvice-tóvidéken forgatták és van még egy hozzánk közeli aspektusa, nevezetesen John Bartha.

Ő látható a képen. Róla azt kell tudni, hogy Bartha János néven született 1920-ban Budapesten, és itthon játszott pl. az Állami áruházban - kitelepülése után pedig mellékszereplőként benne volt (a teljesség igénye nélkül) A Jó, a Rossz és a Csúfban (egy sheriffet játszott), A Rózsaszín Párducban (egy rendőrt alakított) valamint A sheriff és az idegenekben. Vagyis mind Hillel, mind Bud Spencerrel forgatott együtt, de szerepelhetett még közösen Clint Eastwooddal és Peter Sellers-szel is. Itt egyébként egy Jeremiás nevű csókát játszik, a nevére emlékszem, ahogy mondják, de pont akkor nem figyeltem oda, így látni nem láttam:)

Mit mondhatnék még? Barboni sajnos sokszor csinált jó ötletből nem olyan jó mozikat és még gyakrabban hülye ötletből unalmas filmeket - ez valahol a kettő között van, de még mindig ezerszer jobb, mint a Mr. Milliárd vagy Az angyalok is esznek babot. Aki szereti Terence Hillt és van türelme egy két órás alkotást végignézni, annak biztosan tetszeni fog, de az átlag Spencer-Hill-filmek kedvelőinek nem biztos.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Mostanság Ed, Edd 'n Eddy-t nézek újra, így nem nagyon marad kedvem/időm filmekre, de Mozsárágyú felvette nekem még múlt szombaton a Zseni az apámat, ezt valamikor a héten meg fogom tekinteni és írok róla - egyebet egyelőre nem tudok ígérni. Ajánlom jó szívvel mindenkinek a Bud Spencer-életrajzot: remek könyv, csak kár, hogy sok sajtóhiba van benne...

Másodszorra láttam ezt, most valahogy jobban tetszett.

Frank (Jason Statham), az egykori vadászpilóta manapság egy francia városka lakója. Van egy szép háza, ami egykor világítótorony volt; egy gyönyörű BMW-je és katonai nyugdíja. Első ránézésre így tűnik. Valójában viszont az alvilág sofőrje, aki súlyos pénzekért vállal fuvarokat, melyeknél latba veti fantasztikus vezetési képességeit, mindezt saját szabályrendszere szerint. A szabályai egyszerűek: Ne változtass a megállapodáson! Nevek nélkül üzletelünk! Ne nyisd ki a csomagot! Ne fogadj meg semmit, amit később nem tudsz betartani! Egészen jól megy neki a bolt, profizmusával hírnévre tesz szert és tökéletes álcáján még a helyi dörzsölt rendőrnyomozó (Francois Berléand) sem lát át. Egy nap azonban kinyit egy csomagot, amiben egy lány (Shi Qi) van, és innentől elindul a lavina, a tét pedig percről-percre növekszik. Ráadásul a bosszút és az életben maradást hátráltatja, hogy Frank lassacskán beleszeret a rábízott csomag "tartalmába"... Vajon ki lesz a győztes végül, aki mindent visz?

Kicsit a Taxi-szériára hasonlít, csak sokkal komolyabb. Ütős verekedések, jó sok lövöldözés, pár robbanás és persze rengeteg autós üldözés vár ránk, ha megnézzük a Le Transporteurt!

Jason Stathamet bírom, bár szegényt eléggé beskatulyázták az ehhez hasonló szerepekbe. Shi Qi olyan kis cuki, Francois Berléand figurája szimpatikus, a többiek pedig már csak tölteléknek vannak. Még talán annyit, hogy Ric Youngnak, a vágott szemű főgengszternek nagyon érdekes arca van:)

Egyébiránt az író és producer Luc Besson volt, újabb hasonlóság a Taxival.

Ezt a képet magam csináltam:D Az egyetlen dolog, amit fel lehetne hozni eme film ellen, az a történet. Az elején még semmi gond nincs, de miután hősünk kijön a rendőrségről, onnantól kezdve az eseményeknek és magyarázatoknak nem sok szerepük és még kevesebb értelmük lesz - mindössze arra szolgálnak, hogy a főhőst egyik verekedéstől a másikig kísérjék. Néhányszor láthatunk fura dolgokat, de ezek még kilógnak a képtelenség-kategóriából, inkább csak furcsák. Hogy egy példát említsek: az olajos bunyónál, mikor leszedi a kerékpárról a pedálokat, azt vajon hogy csinálja? És még egy kérdés felmerült bennem: a leütött rendőröket miért kell magával vinnie? Szóval van pár esemény, amit nem értettem.

Érdekességek: Néhány országban a véresebb jeleneteket másképp mutatták be, így itthon is - pl. mikor az egyik gonosz kiesik a kamionból, ott eredetileg a hatalmas gépjármű átmegy rajta, itt pedig csak kiesik és elgurul. A főszereplő maga hajtotta végre a legtöbb kaszkadőr-mutatványát. A szállító durván 21 millió dollárból készült, a bevétele majdnem 44 millió lett. A kritikusok jót is, rosszat is mondtak rá.

Anno azért nem tetszett annyira, mert a közepétől valami elveszik belőle: addig remek a hangulata, mert nem lehet tudni, hogy miért üldözik a nőt, mit tett/tud, amiért őt és Franket meg akarják ölni. Onnantól, hogy kiderül, igazából elveszik a motiváció, már csak az akció marad - a befejezés pedig szintén kicsit semmilyen lett. Ezektől függetlenül cikkem tárgya nem rossz film, a folytatásának készült két részből eddig látott pár pillanat alapján pedig látatlanban is azt mondanám, hogy a sorozata legjobbja. (Utóbbiakról már olvashattok itt, de csak a Statham-trilógia részeiről.)

Pontozás:

imdb: 6.8 (5 év alatt 0.2-t emelkedett, talán ehhez hozzájárul a felújított film és a tévésorozat is.)

Szerintem: 4/5 (Az egy levonást azért, mert elsőre nem tetszett annyira, meg mert most is maradtak benne fura dolgok.)

Hírek:

- Louis Leterrier, az egyik rendező, a Wrath of the Titans című ókori kaland-fantasy-n dolgozik most, amiben majd Liam Neesont és James Francot is láthatjuk. (Erről és a folytatásáról olvashattok a Filmrajongón.)

- Matt Schulze, a másik főrosszfiú alakítója szerepelni fog a Halálos iramban: Ötödik sebességben - ennek a szarnak hány részét készítik még el? Ez tényleg ennyire felkapott? Mondjuk, biztos sok kopasz ül be rá a műanyag arcú/agyú nőjével és biztos jobban élvezi, mint bármelyik Hírlapos ingyenvetítést...

- Ric Young a The Truth About the War in Heaven: Declaration of Warban kapott szerepet: ez a film a Mennyekből induló háborúról szóló misztikus/sci-fi/dráma lesz.

- Jason Statham a nemrég bemutatott The Expendables folytatásában bukkan fel állítólag, valamint a Pretty, Baby, Machine című akció/thriller/misztikus moziban.

Készül az írás a Serenity dvdjéről, valamint felújítottam A Sötét Lovagról szóló két bejegyzést. Holnap megkapom a Watchmen Rendezői Változatát, mást egyelőre nem tudok ígérni.

     Nem nagy szám.

     Jon Heder egy 29 éves, elkényeztetett, nagypofájú és végtelenül idegesítő srácot alakít, aki még mindig az anyukájával (Diane Keaton) él. Életében olyan nagy csapások következtek be, mint hogy izomláza volt a nyelvének, meg például ki volt téve mindenféle fertőzésveszélynek egy boltban. Könyvesboltban "dolgozik", munkaadója egy kedves öregember, akit meg Eli Wallach játszik. Aki ki volt? Na ki? Hát a Csúf. Akinek innentől kezdve sem világos, azon sajnos nem tudok segíteni. :)

     Tehát van ez a gyerek, és az anyja meg beleszeret egy érdekes fazonba, aki pedig Jeff Daniels. Innentől Jeffrey-nek, a főszereplőnknek immár új célja van: bármi áron szétszakítani a párt, hiszen az nem lehet, hogy a kis világát olyan borzalmas változások tegyék tönkre, mint egy új férfi a házban és satöbbi. Megismerkedik egy vele teljesen ellentétes lánnyal, Norával (Anna Faris), aki tervekkel rendelkezik, önálló és normálisan gondolkodik. Ő ráébreszti Jeffrey-t, hogy milyen önző marha volt eddig, úgyhogy mielőtt tényleg szétválnának anyjának és barátjának az útjai, a srác megpróbálja őket összehozni és közben önmagát is megváltoztatni.

     Egészen viccesen indult ez, bár számomra a főszereplő hihetetlen mértékben idegesítő volt. Szóval nem tudtam neki drukkolni, amikor próbálta szétcseszni az újdonsült pótapja életét. Diane Keaton és Jeff Daniels számára nem hinném, hogy bármiféle szakmai kihívást jelentett volna ennek a filmnek az elkészítése, Jon Heder meg nekem egyenlő Nevetséges Napóleonnal, de itt nem őt játszotta, szóval ez se segített a megítélésén. Még Anna Faris-t tudnám kiemelni, mert az ő figurája egy kicsit zakkant, volt benne lehetőség, de végül beleolvad a játékidő utolsó részébe, ami elég unalmas. És ez már valójában a fele az egész alkotásnak. Vannak benne röhögésre késztető pillanatok, de semmiben sem különbözik a manapság gyártott amcsi vígjátékoktól: szóval unalmas. Mr. Wallach, akinek innen is jó egészséget kívánok, nos ő azért jó volt benne.

     The Smiths-rajongóknak tudnám ajánlani a filmet, illetve The Jam-fanatikusoknak. Meg van benne Ramones is!!!!!!!!!!!!!

Gyüjjön akkor egy kis angol napszemüveges punk.

Isten hozott minden kedves nézőt újra itt, a Truman Show-ban, a világ legnézettebb műsorában!

Truman Burbank (Jim Carrey) hamarosan harminc éves lesz. Biztosítási ügynökként dolgozik egy Sea Haven (Tengeri Menedék) nevű, szigeten lévő kisvárosban. Van egy felesége (Laura Linney) és egy jó barátja (Noah Emmerich), a városka rengeteg lakója pedig ismeri-kedveli őt. Sea Haven azonban egy stúdióban van felépítve, a feleség, a barátok, a szülők és a többi ember pedig színészek - csak Truman az igazi. Egy nem kívánt terhességből született gyermek, akit örökbe fogadott egy tv-stúdió, és születésétől kezdve a nap 24 órájában követik őt a kamerák, bemutatva, mit csinál, milyen élményei vannak, mik foglalkoztatják, stb. Truman egész élete a képernyőn zajlik és ő nem is tud róla... Azonban most, hogy harmincadik születésnapja közeleg, egyre több furcsaságot tapasztal maga körül. Eltűnő-feltűnő embereket, ismétlődő dolgokat, égből alázuhanó reflektorokat lát és nemsokára huszonkét éve halottnak hitt apja is megjelenik. A show-nak folytatódnia kell, de a főszereplő napról-napra egyre biztosabb lesz abban, hogy ki kell szabadulnia onnan, ahol van - bármi legyen ez a hely. De mit fog ehhez szólni a műsor kitalálója, Christof (Ed Harris) és a stúdió emberei?

Újra itt vagyok, ezúttal egy olyan filmről írok, amit remélem már mindenki látott. 1998-ban még korántsem voltunk úgy elborítva a valóságshowk áradatával, mint ma. Minden csatornán megy legalább egy, mert lépést kell tartani a konkurenciával. Való világ, Megasztár, X Faktor, Álomépítők, régebben volt a Big Brother, a Csillag születik és még sorolhatnám. A Viasat3 és a viva pedig tesznek róla, hogy nehogy külföldi kukkoldák nélkül maradjunk; itt vannak a terhes tinik (jó példa a műfajra), az elkényeztetett hülyepicsák, a pléjbojnyulak, a kocsialakítósok, a tetoválósok, a nagy ők meg még Isten tudja kik. De hogy említsek valami minőséget is, a Discovery-n látható néha az Amcsi motorok, ami tök jó kis sorozat (ismeretterjesztés és valóságshow egyben) a Viasat pedig adta a Topmodell leszek!-et, amiben lehet röhögni a sok köcsögön, meg a rengeteg "hozzáértő" sznob baromarcún - és egy csomó szép lány a főszereplő:)

Szóval annak idején Andrew Niccol író-producer és Peter Weir rendező azt a ma már nem annyira elképesztő ötletet vitte vászonra, hogy milyen lenne, ha lézetne valaki, akinek az egész életét mások irányítják, aki hazugságban - egy mesterséges világban - él, valójában semmiről nem dönthet maga és még hihetetlen hasznot is hajt "urainak"? Nem fogok magasröptű, énhűdenagyonértekhozzá-gondolatokat írni erről a moziról, mert tök fölösleges. Ez arról szól, amiről szól és persze rengeteg mindent bele lehet magyarázni, de minek? A netről vett két magvas gondolatot azért beszúrnék: Truman hatalmas tömegeket inspirál, ő határozza meg az életüket - az általa élt "amerikai álom" az, hogy maradjon boldog és ne vegyen tudomást a körötte lévő világról.

Szerintem például Trumant a szeretet döbbenti rá arra, hogy a valóság mégsem igazi körötte. Édesapjának elvesztése után eltüntetik a szép Sylviát (Natascha McElhone), akibe hősünk első látásra beleszeretett - a lány pedig úgy próbál harcolni a műsor irányítói ellen, hogy megkísérli felnyitni az utána epekedő férfi szemét... Mindketten, akiket elvettek a címszereplőtől, nagyon fontosak voltak számára és mivel tudja, hogy Sylvia él még, ezért meg akarja keresni őt - ehhez pedig el kéne hagynia a szigetet és ez az igazi hajtóerő a számára.

Ez Jim Carrey első komoly szerepe, amiben vannak vicces pillanatok, de elsősorban mégis dráma/játékfilm, így a gumiarcú színésznek lehetősége volt megcsillogtatni tehetségét az elgondolkodtató műfajban. Mellette kiemelkedő még Ed Harris, aki valami baromijól alakítja a producert, Truman világának tulajdonképpeni istenét. Emmerich sem rossz, de Carrey lejátssza őt a vászonról, Natascha McElhone pár perces jelenetei pedig egészen elhomályosítják Linney-t. Mellettük ismertebb arc a riportert alakító Harry Shearer (a Spinal Tap oszlopos tagja és a Finucci-fivérek egyike) és a stúdiómunkást játszó Paul Giamatti.

A történet nagyon izgalmas és érdekes, még többszöri nézésre is, a látványvilág az ötvenes éveket idézi és külön figyelemre méltóak még a világ számos pontján a műsort néző rajongókat bemutató képsorok. Rengeteg élénk szín van, sosincs rossz idő, Sea Haven látszólag maga a Paradicsom. Kiemelném a remek aláfestő zenét, amit Burkhard Dallwitz és Philip Glass szereztek (utóbbi látható az egyik jelenetben, ő a szintetizátoros fickó).

Érdekességek: Christof szerepére eredetileg Dennis Hoppert kérték fel, ő azonban pár nappal a forgatás megkezdése előtt kilépett, szakmai okokra hivatkozva. Peter Weir megbízását Andrew Niccol javasolta. A rendező választotta ki Jim Carrey-t, aki azonban csak egy év múlva ért rá, a készítők úgy döntöttek, megvárják. A forgatókönyv ez alatt a várakozási idő alatt egy tucat megújításon esett át, valamint készült egy könyvnyi adathalmaz a Truman Show világáról és a benne dolgozó emberek háttértörténetéről, amiket az adott karaktereket alakító színészek is formálhattak. A filmet olyan felbontással forgatták, ami a tévére, leginkább a reklámokra jellemző, ezzel fokozva a show-műsor-jelleget. A forgatás alatt a hangulat megőrzésének érdekében a stábtagoknak tilos volt addig elkészült vicces Jim Carrey-művekből idézni:) A főszereplő szokásos 20 milliós gázsija helyett megelégedett 12-vel - a szerződése szerint kérhetett forgatókönyv-átírásokat, ezért nehéz volt együtt dolgozni vele, de a rendező elismerte improvizációs képességeit, nagyobb teret engedett neki és így jól tudtak együttműködni. A tükör előtt álló részeket Carrey mindig ott helyben találta ki.

A Truman Show Téveszme vagy Truman-szindróma

2008-ban Joel és Ian Gold, akik testvérek és pszichiáterek, közösen publikáltak egy esettanulmányt, amelyben öt, Joel által kezelt betegről írnak, akik skizofréniában szenvedtek, de valamilyen oknál fogva azt hitték, hogy egy megrendezett tvshowban élik az életüket. Hárman közülük örültek neki; a negyedik elutazott New Yorkba, mert azt hitte, hogy a 9/11-et csak a saját showjának bonyolítására találták ki; az ötödik pedig úgy hitte, hogy meg kell másznia a Szabadságszobrot, aminek a tetején a volt középiskolai barátnője várja, és ezzel végre kiléphet a saját műsorából. Az elnevezés abból ered, hogy az ötből hárman megnevezték e filmet, mint példát a helyzetükre. A kialakulást a nyilvánosságra éhes közvélemény nyomása és az okozza, hogy a páciensek valamilyen magyarázatot kezdenek keresni a körülöttük hirtelen megmagyarázhatatlan módon megváltozó világra. Eddig körülbelül negyven eset ismeretes a világon, ennek ellenére a Truman-szindrómát hivatalosan még nem ismerték el létező mentális betegségnek.

Vissza a filmhez: 60 millió dollárból lett, 264 milliót hozott máig, a közönség és a kritika imádta. Az amerikai Popular Mechanics című tudománnyal és technikával foglalkozó lap a 10 leginkább jövőbelátó sci-fi közé választotta. Három Golden Globe-ot nyert: Legjobb Drámai Főszereplő (Carrey), Legjobb Mellékszereplő (Ed Harris), Legjobb Zene (Dallwitz és Glass); valamint a Brit Filmakadémia Legjobb Rendező (Weir), Legjobb Eredeti Forgatókönyv (Niccol) és Legjobb Díszlet (Dennis Gassner) díjait is besöpörte. Végezetül kapott két Saturn Awardot (Legjobb Fantasy, Legjobb Forgatókönyv) és egy Hugot (Legjobb Dráma).

Nekem tetszett, az egyik legnagyobb vívmány benne a befejezés, ami után az ember hirtelen gondolkodóba esik, hogy vajon mi történik majd ezután? Nézzétek meg és aztán gondolkodjatok ti is:)

Pontozás:

imdb: 8.1 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Andrew Niccol írja és rendezi a Now című sci-fit Olivia Wilde-dal (bővebb info róla a Tron: Legacy-bejegyzés végén) valamint a legújabb sztefáni mejer-adaptációt, a The Hostot. Ebben a dagadt tinipicsák kedvenc írónője az eddig tökös vámpírok után, ha jól értelmeztem, a démonokat is lealacsonyítja majd...  Apropó, hallottátok, hogy a People's Choice Awardon a harmadik tvájlájt lett az emberek kedvenc filmje, a legjobb színésznő meg kriszten sztyúárt? Nem undorító, hova tart a világ? (Előbbiből lett a Lopott idő, utóbbiban pedig démonok helyett űrlények vannak.)

- Jim Carrey a Mr. Popper's Penguins című pingvines vígjáték/drámában szerepel majd - így első ránézésre ez bukásra ítéltetett...

- Noah Emmerich a Super 8 című horrorban fog szerepelni, amit J.J. Abrams rendez. (Erről azóta olvashattok a blogon.)

- Paul Giamatti mellékszerepel a John Dies At The End című horror-sci-fiben, aminek a középpontjában egy új tudatmódosító szer áll. (Erről is van már cikk.)

Tegnap éjjel megnéztem A Sötét Lovag-dvdm első lemezét, ma folytatom a másodikkal, amin csak extrák vannak. Hamarosan megérkezik hozzám a Watchmen Rendezői Változata (3 órás!) és mivel ma sem lesz semmi a tvben, ezért este a Serenity-dvdvel folytatom a listámat.

      Elvis Presley ma lenne 76 éves.

     Ez a dokumentumfilm 1981-ben készült, ekkor még csak 4 év telt el a Király halála óta. Sok olyan felvétellel, képpel találkozhattak akkor a nézők, melyek nem voltak ismertek a nagyközönség előtt, és ami a lényeg, tele van zenével.

     Elvis életének főbb állomásai tárulnak a szemünk elé. Helyenként színészek játszottak el egyes jeleneteket, de nagyrészt eredeti anyagokból áll össze a film. A narrátor "Elvis", azaz Ral Donner, aki szintén zenész volt és nagyon hasonlított a hangja a főszereplőére. A narrációból megtudjuk, hogy Elvis először templomi gospelekkel próbálkozott, aztán megismerkedett a blues zenével; hogy egészen félénk gyerek volt, de azért rosszcsontkodásra is jutott ideje. Gyorsan elérkezünk az első lemezfelvételhez, ekkor édesanyjának énekelt fel egy dalt. És néhány szempillantás alatt pedig már Elvis, a sztár van a központban. Valóban, az egyszerű hétköznapokból néhány hét alatt csillogó, zenével és rajongókkal teli világba csöppent a kedves vidéki srác, akinek a család volt a legfontosabb. És persze a muzsika.

      A rock 'n roll előtt az emberek többnyire estélyiben és frakkban jelentek meg különböző zenés esteken, operába jártak, esetleg valami épp divatos klubban szórakoztak, a legtöbben meg saját maguknak zenéltek. Például ott volt a blues, ami már előrevetítette valami teljesen újnak az eljövetelét. Elvis megjelenésekor már léteztek különböző rock 'n roll-zenekarok és az idősebb nemzedék temette is ezt a muzsikát. De akkor feltűnt ez a semmiből jött, isteni tehetséggel megáldott kölyök, és túlzás nélkül megváltoztatta a világot. A szemellenzős, "niggerzene" ellen fellépő, begyöpösödött régiek sem tudták megállítani ennek a stílusnak a hihetetlen térhódítását. Elvis lett megannyi későbbi nagy pop- és rocksztár számára az alfa és az omega. Milliók kezdték úgy hordani a frizurájukat, mint ő, hasonlóan öltözködtek és egyszerűen imádták őt meg a dalait. Hát még ma mennyien lehetnek...

      Valószínűleg azért lett nagyon népszerű az egész világon, mert amellett, hogy a színpadra született, megmaradt kedves, becsületes srácnak. Egyik legnagyobb rajongója, John Lennon szerint viszont a katonai szolgálat (1958-60) után már többé nem volt ugyanaz. Menedzsere, Parker ezredes segítségével próbálta újra megidézni a rendkívül sikeres '50-es éveket, amikor az egész USA őt nézte a tévében, stb. Olyannyira sokat tettek ők ezért, hogy Elvis egyre több filmszerepet vállalt, egyre egysíkúbb filmekben, miközben például a gombafejűek meghódították az addig ismeretlen terepnek számító Amerikát. Presley házasságkötése és gyermeke megszületése után újra élőben kezdett el föllépni, saját tévéműsort kapott, továbbra is fürdött a sikerben - legalábbis a világ így látta.

      Sajnos a Király egyike azoknak az istenként tisztelt rocksztároknak, akiket tönkretett a sóbiznisz, tehetségét áruba bocsájtották, kihasználták, és a drogok meg a pia rabjává vált. A jóképű, szinte angyali arcú, bársonyos hangú ifjúból egy elhízott, hangjának lényegét elvesztő, megöregedett, közönségcsalogató jelenség vált. 

      Temetésén óriási tömeg vett részt, a világon mindenhol gyászolták. Manapság meg gyakran hallani olyan híreket, miszerint itt meg ott lakik, valahol sütteti a hasát, adózás nélkül tengeti napjait és hasonlók. Jó lenne, ha így lenne!

     Jómagam egyáltalán nem vagyok fanatikus Elvis-rajongó, de mint mindenkit, engem is lenyűgöz a Király. Ez a film is csak azért jó, mert az "alapanyaga" jó. Boldog születésnapot Neked, bárhol is vagy, Elvis!

     Január 6. A napkeleti bölcsek, más néven a három királyok ünnepe. A karácsonyi ünnepkör vége és a farsang kezdete. E napon, 1978-ban újra magyar földön tudhattuk a koronaékszereket, amelyet a szintén ezen a napon született mocskos Szálasi rejtett el. És nem mellesleg Rowan Atkinson, Jeanne D'Arc, Syd Barrett (mekkora zseni volt, emberek!) és az én születésnapom is erre a dátumra esik.
    
     Mindezekből Gáspár, Menyhért és Boldizsár filmünk főszereplői. Azaz az ismert francia komikustrió, a Les Inconnus tagjai; Didier Bourdon (B.), Bernard Campan (M.) és Pascal Légitimus (G.). Előbbi kettő pedig a rendezői székben és íróként is segítette ennek a fura, de nagyon vicces filmnek az elkészültét.

     Alternatív háromkirályok-történettel állunk szemben: a bölcsek - akik a kutatások szerint perzsa papok vagy babilóniai csillagászok voltak egyébként - valamilyen okból kifolyólag a jelenben, 2001-ben jelennek meg, küldetésük teljes tudatában. Tehát meg kell keresniük a kis Jézust. Találkozásuk a modern idővel sok-sok vicces helyzetbe sodorja őket, és segítséget is kapnak egy boldogtalan fiatal lánytól, Machától (Virginie de Clausade) meg egy drogdíler sráctól, Jótól (Walid Afkir). De vajon megtalálják-e, akit keresnek?

     Mindez amolyan tipikus francia humorral tálalva jelenik meg szemünk előtt. Sokban hasonlít a nagy elődnek tekinthető Jöttünk, láttunk, visszamennénk című klasszikushoz: mindkettőben valamilyen cél lebeg a véletlenül más korba került jóemberek előtt, és a három királyok is feltartóztathatatlanok, akár Godefroy-ék. Boldizsárék egészen hamar felfedezik maguknak a mi korunkból használható dolgokat, beszédmódot, de a viselkedésük teljesen érthetetlen. Nemcsak azért, mert mindenki elmeháborodottnak tekinti őket, amiért elmondják, mi a dolguk, hanem azért is, mert mindenkivel kedvesek, tisztelettudóak, ugyanakkor fura dolgokról beszélnek, mint a többnejűség, minden nyelvet értenek (úgy tűnik) és a mágia különböző ágait képviselik. Ez utóbbi eredményezett egynéhány gagyinak mondható jelenetet, de sebaj.

     Egészen hasonló poénok színesítik a filmet, mint Jaques Fosék kalandozásait. A bölcsek szintén érdekes szavakkal illetnek egyeseket, eredendően jó lelkűek, nagyon okosak és ez is okoz derültséget. Remek visszatérő poén például, a "mekdönci" ennivalók pénz-etalonként való hasznosítása. Hármuk közül egyik vagy másik mindig elkóborol, elveszik, vagy elvesztik őt a többiek. Macha, ahogy egyre jobban megismerkedik velük, egyre szerethetőbbnek látja őket és valóban azok, ezért olyan jó kis film ez, mert a főszereplők marhajók, szimpatikusak. És tök jól néznek ki.

     Nem láttam még életemben ezeket a színészeket, vagy komikusokat, de óriásiak. Nagyon jól játszanak, rengeteg kiváló hülyeséget írtak a filmbe. Egyszerűen, mint valami hurrikán, úgy söpör át minket a nagy mennyiségű marhaság a jeleneteken, szinte nincs is idő mindenen röhögni. Itt megint csak visszatérnék a Jöttünk...-höz, azt is meg kell nézni legalább háromszor, ha nem huszonötször, hogy maradéktalanul elraktározhassuk a poénokat hosszútávú memóriánkba. Ezt megnézném még egyszer a közeljövőben, mert hatalmas film. Persze látszik rajta, hogy nem hálivúdi szuperprodukció, de kit érdekel?

Stílszerűen következzék egy francia népköltés, magyarul.

Kedvelem Audrey Tautou filmjeit, szinte mindet láttam. Olyan kis aranyos, a figurái pedig mindig érdekesek. A Happy Endnél csak az ő neve szolgált támpontnak, meg egy rövid ismertető a műsorújságban, de ennyiből már tudtam, hogy biztosan tetszeni fog, és hogy érdemes lesz érte fennmaradnom fél 1-ig, még akkor is, ha másnap korán dolgozni kell menni. És tényleg így lett, de a véleményem előtt összedobok egy kis kedvcsinálót hozzá:

Val (A.T.) egy kis francia faluból érkezik a hatalmas New Yorkba. Nincs semmije, csak ami nála/rajta van. Színésznő és nagy sztár szeretne lenni, de közben élnie is kell valamiből, ezért takarítást meg hasonló apró munkákat vállal, éjszakáit pedig egy ház kertjében tölti. A házban a harmincas éveiben járó, válságban lévő író, Jack (Justin Theroux) lakik, akinek éppen most kellene írnia valamit, mert lassan kezd elfogyni a pénze. És nem ártana barátnőt keresnie magának, hiszen már több mint 5 éve vágyakozik a volt felesége (Catherine Curtin) után. Lassan felfigyel a kertjébe telepedő lányra és megjön neki az ihlet...

Val ezalatt egyre több embert ismer meg, egyre több helyen próbál boldogulni és egyre többször botlik bele Jackbe. A férfi gyakorlatilag első pillantásra beleszeret, ő pedig ezt rögtön felismeri, de mivel tündérmese helyett a valóságban élnek, ezért aztán semmi sem garantálja, hogy az említett volt feleség, a pszichopata, leszbikus lakótárs (Jennifer Tilly), az utcalányok, vagy akár a toronyház portása nem kavar bele ebbe az alakuló, korántsem hétköznapi szerelembe. Sikerülhet Valnak elérnie az álmait? Meg tudja írni Jack a következő bestsellerét? És vajon összejönnek végül?

Van egy megfoghatatlan hangulata ennek az egésznek, de talán azért tetszik annyira, mert már én is sokszor kerültem olyan helyzetbe, mint a férfi főhős, hogy olyan szekér után futottam, ami szembe jött... Tautou újfent imádni való, táncol, énekel, sugárzik belőle az optimizmus, a boldogság keresésének vágya. Többféle akcentussal beszél, nekem tetszett a magyar szinkronja. Justin Theroux borzasztóan hétköznapi, olyan nagyon hús-vér figura, fantasztikusan játszott. Jennifer Tilly-nek pedig jutalomjáték volt ez az őrült szerep, őt is imádtam, olyan vicces:) A mellékszereplők közül a Jack ügynökét alakító Laila Robins érdekes még, ő volt a Repülők, vonatok, automobilokban Steve Martin felesége.

A történet egy könnyed kis limonádé, amihez a víz a valóság, a citrom a rendező-író-dalszövegíró Amos Kollek, a cukor pedig a Tautou-Theroux-Tilly-hármas (a három T:D). Az egyetlen érdekesség, hogy az angol/amerikai címe Nowhere To Go But Up és nem Happy End - lehet, hogy utóbbit a magyarok ragasztották rá, de sokkal jobb.

Rengeteget nevettem, nagyon érdekelt, mi lesz a vége és egyszerűen jó volt nézni. Néha kellenek az ilyen filmek, amiknek nincs mély mondanivalójuk, amiben a szereplők csak egyszerűen élnek, örülnek, szomorkodnak, szeretnek, gyűlölnek, stb. (Aki itt jár, látta és hölgy, az írhatna kommentet hozzá, hogy ő milyennek látta, lehet, hogy nem is olyan jó, csak én vagyok túl romantikus:))

Pontozás:

imdb: 5.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Justin Theroux-t legközelebb Natalie Portman és Zooey Deschanel oldalán láthatjuk majd a Your Highness című középkori királylányos kaland-vígjátékban. (Drogos vígjáték lett belőle...)

Ezt a videót pedig mindenkinek ajánlom, a film zárójelenete (de nem lő le semmilyen poént):

Az ötödik rész, A végső határ sem kritikai, sem pénzügyi szempontból nem lett sikeres és az alkotógárdából sokan attól tartottak, hogy ezek után véglegesen leírják a sorozatból készült mozifilmeket. Azonban szerencsére közeledett a Star Trek bemutatásának 25. évfordulója, ami lehetővé tette egy újabb folytatás elkészítését - azt, amiben hivatalosan is nyugdíjazzák az eredeti legénységet. Lássuk, mi van az utolsó kalandban:

Hikaru Sulu (George Takei) immár maga is kapitány, az Excelsiort irányítja. Első misszióján azonban a semleges zónában tartózkodva klingon segélykérést fog, majd szemtanúja lesz a Praxis nevű hold megsemmisülésének. Hamarosan a klingonok titkos béketárgyalásokba kezdenek a Föderációval, ugyanis birodalmuk olyan válságba került, ami az egész fajukat veszélyezteti. A tárgyalásokban élen járó Sarek nagykövet (Mark Lenard) jóvoltából fia, Spock (Leonard Nimoy) bevonja Kirköt (William Shatner) a diplomáciába, aki azonban tudvalevőleg gyűlöli a barbárnak tartott tarajos fejűeket – ugyanis ők ölték meg a fiát. Viszont a másik oldalon is vannak, akik finoman szólva fenntartással kezelik a beálló helyzetet.

Az Enterprise régi csapata három hónappal a szolgálat lejárta előtt még utoljára összeáll, hogy személyesen képviseljék a Föderációt a klingon küldöttséggel való megbeszéléseken. Sulu helyett a kormányos tisztjét az osztályelsőként végzett vulkáni Valeris (Kim Cattrall) veszi át, aki Spock egyik legkitűnőbb diákja, ám már első lépeseként megkérdőjelezi a kapitány utasításait. A többi pozícióban még az ismert arcok vannak: Uhura (Nichelle Nichols), Scotty (James Doohan), Chekov (Walter Koenig) és dr. McCoy (DeForest Kelley). A helyzet nem várt fordulatot vesz, mikor merénylők ütnek rajta a klingonokon és megölik Gorkon kancellárt (David Warner) - a két fél közti gyűlölet lángja újból fellobban, a bosszúszomjas űrlények pedig Kirköt és McCoy-t vádolják az elöljárójuk haláláért. Vajon tényleg ők a felelősek? Ha pedig nem az Enterprise-on szolgálók a rajtaütés kitervelői, akkor kik - és mi lesz a következő lépésük?

Már az első pár perctől fogva fenntartja az érdeklődést A nem ismert tartomány, hiszen rögtön kapunk egy rejtélyes katasztrófát, ami után pedig az ellenség azon nyomban békét akar kötni - ekkor máris elkezdünk gondolkozni, hogy van-e a klingonoknak valami titkos tervük, az egész csak egy trükk-e vagy tényleg valami galaktikus jelentőségű dolog szemtanúi lehetünk?

A rendező Nicholas Meyer, aki a nagy sikerű Khan haragját írta és rendezte; a történet kitalálásában, valamint a finanszírozásban Leonard Nimoy is részt vett. Az előző részek producerét, Harve Bennettet kirúgták a Paramounttól, mert szerintük ő volt a hibás a The Final Frontier végkimeneteléért - ugyanúgy elbántak vele, mint anno az első rész után Gene Rodenberry-vel, csakhogy Bennett gyakorlatilag azóta sem tudott magának munkát találni Hollywoodban... Helyére Ralph Winter került, aki azt mondta, hogy a Paramount egy, a 25. évfordulóhoz méltó filmet akart, de a lehető legkevesebb pénzből. Nimoy társproducerként fontos feladatot látott el, ő kérte fel Meyert a rendezésre és a végső forgatókönyv megírására, amit saját ötlete inspirált: mi lenne, ha az űrben leomlana az a bizonyos fal, amit a semleges zóna jelképez; ha megszűnne az ember-klingon hidegháborús viszály? Meyer mellett szólt az is, hogy ismeri az alapanyagot (a Khan miatt), gyorsan dolgozik, és ha ő lesz a rendező, akkor Shatner elégedett lesz (hogy nem megint Spock megformálója dirigál).

A történet kiagyalása elég sokáig tartott, hiszen mégiscsak az utolsó kalandról volt szó és az nem lehet akármilyen. A kezdeti útkeresés során Walter Koenig is beszállt a sztori-írásba: kitalációjában a már nyugdíjazott csapat ismét harcba száll egy új űrszörny-brigád ellen, hogy kiszabadítsák a még mindig szolgálatban lévő Spockot, végül pedig a félig vulkáni és a doktor kivételével mind meghalnak - ez viszont túl költséges és túl sötét tónusú befejezés lett volna. Ezen kívül szóba került egy előzmény elkészítése, ezt azonban a főhősök alakítói és a stáb néhány prominens tagja leszavazta – a későbbi Star Trek: Enterprise-sorozatban, és a 2009-es új mozifilmben ez az elképzelés mégiscsak megvalósult. Az ismert szereplőgárda találkozott már isteni hatalmú lényekkel, bosszúszomjas szuperemberrel, többször szembenézett a halállal, de még sosem dolgozott egy ősi ellentét békévé alakításán, így végül emellett voksoltak a készítők. A klingon-ember-dilemma egyértelműen a hidegháborús korszak, a szocialista Szovjetunió és a kapitalista Egyesült Államok szembenállásának allegóriája; a Praxis felrobbanása és az azt követő homályosítás a hatalom részéről pedig Csernobilra emlékeztet. Ezen kívül cikkem tárgya a változást és a különböző emberek (meg űrlények) ehhez való hozzáállását mutatja be.

Néhány szót a főszereplőkről: Shatner úgy érezte, hogy a történetvezetés miatt Kirk túlságosan is előítéletektől vezéreltnek látszik. Kelley-nek ez az utolsó filmes szereplése, a forgatás idején már 71 éves volt. Nyolc nap alatt felvették a legtöbb jelenetét, Nimoy hozzájárulásával pedig 1 millió dolláros fizetést kapott - ezzel búcsúztatták a filmszakmától. Dr. McCoy megformálója a továbbiakban már csak néhány szinkronszerepet vállalt. Nichelle Nichols-nak kellemetlen érzés volt az eredeti legénység egyetlen néger tagjaként a filmben érezhető bizonyos szintű rasszizmus megnyilvánulásait előadni - elvégre Uhura sem kedvelte a klingonokat.

A legújabb fontos hős a kormányos Valeris, akit Kim Cattrall játszott - én fel sem ismertem:) Saját maga választhatott nevet a karakternek, aki eredetileg Saavik lett volna, de Cattrall nem akart a harmadik lenni, aki ugyanazt a figurát kelti életre. A forgatás végeztével az akkor még igen csábos színésznő mindössze egy pár vulkáni fülben pózolt fotósoknak az egyik díszletben, azonban a pikáns képek nem láthattak napvilágot, mivel Leonard Nimoy tudomást szerzett az esetről és úgy gondolta, ez a dolog árthat a szériának. Minden fotóst kidobatott a stúdióból és saját kezűleg megsemmisített minden egyes kópiát (állítólag;)). A félszemű klingon tábornokot Christopher Plummer kelti életre - Cheng folyton Shakespeare-t idéz, de valódi harcos és a befejezéskor is fontos lesz – ő a legkiemelkedőbb „negatív” szereplő.

A mellékalakok közt találjuk David Warnert, aki az előző részben a föderáció követe volt a Nimbus III-on; Todd Bryantet, aki szintén az ötödik epizódban a klingon hajó parancsnokát játszotta (itt ugyanaz a karakter, akit büntetésből lefokoznak tolmáccsá). A Föderáció elnökét Kurtwood Smith formálja meg (pl. Oscar, Robotzsaru), a klingon nagykövetet John Schuck (a Babylon 5 eredeti Draalja), a Kirkék védelmére kirendelt ügyvédet pedig Michael Dorn (ez a tarajos fejű a New Generation Worfjának nagypapája az idővonal szerint). A Rura Penthe bolygón lévő először szexi majd kifejezetten ronda űrlakót a híres modell, Iman és A Mozifilmben is játszó Tom Morga kaszkadőr alakítják (ő volt a Péntek 13. V. részének álom-Jasonje).

A szintén ezen a planétán felbukkanó hatalmas kreatúra maszkja mögött (lásd a képet) a 224 centis valódi óriás, John Bloom rejtőzött - ez a rendkívüli méretű ember mindössze 55 évet élt, '99-ben egy szívmegállás vitte el, ez előtt a produkció előtt pedig egyéb sci-fikben és horrorokban bukkant fel. Mark Lenard, az eredeti széria Sarekja itt játszott utoljára egész estés filmben. Az Excelsior kommunikációs tisztje nem más, mint Christian Slater, akit a fiatalok moziba csábítása miatt raktak be - és azért, mert az édesanyja, Mary Jo Slater volt a szereplő-válogatás vezetője:) Végül egy vicces név: a stáblistában álmos klingonként feltüntetett alakot játszó színész neve David Orange:)

A speciális effekteket ismét túlnyomó részben az ILM készítette. A Praxis felrobbanását követő energia-kör a későbbiekben visszaköszönt még a Csillagkapu-filmben és a felújított Csillagok Háborújában is, a mai napig ezt a látványt Praxis-effektnek nevezik. A trükk-gyárosok legnagyobb kihívása a nullgravitációs gyilkossági szekvencia elkészítése volt, ahol egyrészt hihetően lebegő színészeket, másrészt a gravitáció nélküli térben megfelelően mozgó/eloszló vért kellett kreálniuk - ezek voltak a The Undiscovered Country legdrágább jelenetei. Spórolási okokból az előző epizódból is vettek át részleteket; beletettek a korábbi filmekhez készített, de azokban nem látható képeket; egyes látványelemeket többször felhasználtak más irányba fordítva és a kisebb trükkmesteri feladatokat kiadták más vállalatoknak (ha mindent az Industrial Light & Magic csinál, akkor túl sokba került volna).

A kezdeti események, főleg az űrlények-földlakók ellentét (szokások, viselkedés, beszéd, stb.) több humoros percet szültek, és most volt először, hogy az újfent felirat nélküli klingon nyelv nem zavaró, hanem inkább érdekes. A gesztikulációból, az események egymás után következéséből rá lehet jönni, hogy kb. miről beszélhetnek és így egészen élvezetes a dolog:) A későbbiekben aztán a rejtélyes orvgyilkosok utáni kutatás és a Rura Penthén folyó események fenntartják a figyelmünket, kapunk elég akció-jelenetet is, szóval ezen a téren sincs gond a VI. Star Trekkel.

A film szomorú apropója, hogy Gene Rodenberry nem érhette meg a bemutatóját. A sorozat kitalálója már a forgatás kezdetekor rossz egészségi állapotban volt, de így is részt vett az alkotói munkában, amennyire tudott. Állítólag nagyon rühellte a forgatókönyvet, például mert meglátásai szerint Meyer ismét túlságosan militarizálta a produkció légkörét. Szinte minden leírt sorba belekötött, amiket a rendező próbált megvédeni, Ralph Winter pedig harmadik félként jegyzetelt és együtt igyekeztek konszenzusra jutni - bár aztán az alkotók Rodenberry legtöbb javaslatát elvetették. Halála előtt néhány nappal levetítették neki a majdnem teljesen kész anyagot: Winter és DeForest Kelley életrajz-írója szerint tetszett neki, de Shatner és Nimoy visszaemlékezéseikben azt írták, az ügyvédjéhez fordult, hogy kivágasson egy csomó jelenetet, miután látta. Gene egyike azoknak az embereknek, akiknek hamvait Föld körüli pályára állították 1997-ben (a rajongók támogatták az ötletet, amit már 1992-ben végre akartak hajtani, de akkor nem sikerült). A fellőtt szonda, ami a maradványokat tartalmazta, pár évvel ezelőtt letért a pályájáról és a légkörbe lépve elégett, de 2012-re már tervbe vették, hogy a Star Trek atyjának újabb "részletét" küldik az űrbe - ezúttal már "vele tart" 2008-ban elhunyt feleségének "pora" is.

És most jöjjenek az érdekes részletek! Ez volt az első film, amiben nem Sulu a kormányos. A mozi készítését nehezítette, hogy a forgatókönyvet folyton meg kellett változtatni, mind a fő- mind a mellékszereplők kéréseire. Shatner és Nimoy meglátogatták a szomszédos stúdióban folyó Krumplirózsa forgatását, ahol segédkeztek egy jelenetben: Al Pacinonak meg kellett lepődnie, mikor kinyit egy ajtót - az ajtó mögött Kirk és Spock álltak, a hatás nem maradt el:D  A VI. az általam látott egyetlen rész, ahol a magyar szinkronban Spockot nem Szpokknak, hanem Szpákknak ejtik - ez vicces, de zavaró is egyben. Christian Slater azt a nadrágot viselte, ami Shatner számára készült a Khan haragjához:) Meyer és alkotótársa, Denny Martin Flinn e-mailen keresztül írták a forgatókönyvet. Az egyik közös jelenetük forgatása közben David Warner és DeForest Kelley feje felett felrobbant egy méretes reflektor - a lehulló darabok súlyos sérüléseket is okozhattak volna, de szerencsére mindketten megúszták.

A klingon maszkok felrakása a színészekre három órát vett igénybe. Az ismeretlen tartomány minden addigi Trek-mozinál több Shakespeare-idézetet tartalmaz (a cím is egy közülük), ráadásul ezek nagy része a tarajos fejűek szájából hangzik el, akik mintegy kisajátítják a nagy angol író szavait maguknak.

A végefőcím kezdetén láthatjuk a főszereplők aláírásait megjelenni a képernyőn egymás után - ez a szimbolikus aláírása a figurák leszerelési lapjainak. A bemutató előtti napon az eredeti legénység tagjai megkapták saját csillagukat a Hollywoodi Hírességek Sétányán - Nichelle Nichols volt az első színes bőrű nő, aki ebben a kitüntetésben részesült. Az ebben a filmben felbukkanó Enterprise ugyanaz a nagy, nehezen kezelhető és folyton meghibásodó makett volt, amit A Mozifilmben is használtak, csak átfestették, majd átrendezték a huzalozásait és a villogó alkatrészeit. A föderációs tisztek felszereléséből szinte mindent újra el kellett készíteni, mert A végső határ után ismeretlenek ellopkodták őket - az űrdokk modelljének hasonlóképp lába kelt. A tárgyalótermes részt egyes szögekből szintén makettek segítségével hozták létre: az arénában tolongó klingokat kétszáz darab, kereskedelmi forgalomban is kapható Worf-bábúval jelenítették meg:D

Az egyik legnagyobb kihívást a színjátszók számára a díszvacsora felvétele jelentette, ahol az előttük látható egzotikus ételeket tintahalból és különböző ehetetlen dolgokból állították elő, amiket aztán kékre festettek. Az így létrejött kellékek a forgatás ideje alatt lassan rothadni kezdtek, így senki nem mert enni belőlük. Meyer a hitelesség kedvéért azt akarta, hogy a figurák egyenek, ezért felajánlott 20 dollárt minden egyes megrágott falatért. Ezt kihasználva Shatner tizenhét felvételen evett az "ételből", így 340 dollárt kaszírozott be a rendezőtől - elmondása szerint elsősorban azért, mert a "Dögöljenek meg!"-részt végül nem úgy tették bele a kész műbe, ahogy ő akarta.

Mivel sokszor nem volt szabad stúdió, ezért a jelenetek egy részét Hollywood más épületeiben (éttermek, szállodák) vették fel. Ugyanannyi pénzt szántak erre a folytatásra, mint elődjére, pedig az űrcsaták és az új földönkívüliek megjelenítésre többet kellett volna adni; ráadásul a stúdió-vezérek még fenyegetőztek is a projekt leállításával, ha nem csökkenek a költségek néhány millióval. Végülis a The Undiscovered Country 30 millió dolláros kiadás mellett 96 milliót hozott, a közönség és a hozzáértők is jobban értékelték, mint A végső határt. A kritikusok elismerték a remek színészi játékot, a humort, valamint a könnyedebb jelenetek és az akció egyensúlyát. A hidegháborús motívumot és a speciális effekteket viszont leszólták. Cikkem tárgya elnyerte a Legjobb Sci-Finek járó Saturn Awardot, elsőként az Űrszekerek-mozik közül. 2004-ben jelent meg a gyűjtőknek szóló kiadása, amihez a rendező néhány dolgot módosított, hogy egyes, szerinte addig nem annyira érthető dolgokat könnyebben érthetővé tegyen.

Nekem tetszett, de szerintem a régiek közül eddig az első volt a legjobb - kíváncsian várom a III. és IV. részeket, hátha azok megváltoztatják a véleményemet:)

Pontozás:

imdb: 7.2

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Christopher Plummert legközelebb a Priest (A pap) című horrorban láthatjuk majd.

- Christian Slater egy csomó filmben szerepel mostanság, ezek közül a legérdekesebbek: Guns, Girls and Gambling (jófélének tűnő krimi), Playback (horror) és Soldiers of Fortune (akciófilm, Ving Rhames-szel és James Cromwellel).

Készül az írás a Happy Endről. A hülye munkám folyton elfáraszt, estére már sosincs kedvem filmet nézni - úgyhogy nem tudom, mit tekintek meg legközelebb és azt sem, hogy mikor…

     Úgy 6 év után végre megint megnéztem az Airplane!-t. Szinte nem is kezdődhetne jobban az év.

     Főhőseink egy egészen hétköznapi repülőútra készülnek. Minden jól megy egy ideig. Ted (Robert Hays) olthatatlan szerelméről próbálja meggyőzni az egyik légikisasszonyt, Elaine-t (Julie Hagerty). A főpilóta Tétel kapitány (eredetileg Oveur, Peter Graves), sima útra készül, így még az egyik kis utasra is van ideje. A gépen utazó összes személy a világ legbiztonságosabb helyén érzi magát. Egészen addig, míg kiderül, hogy baj volt a felszolgált étellel, többen, köztük a három pilóta is rosszul lesznek. A fedélzeten lévő egyetlen orvos (Leslie Nielsen) a segítségükre siet, ám nincs senki, aki le tudná vinni a gépet. A robotpilóta bedöglik, de úgy tűnik, a háborús múlttal rendelkező Ted képes megoldani a problémát. A földi irányítóközpontban McCroskey (Lloyd Bridges) és Kramer (Robert Stack) is rendelkezésére áll, így igazán nem lesz nehéz letenni a vasmadarat...

     Vérbeli katasztrófafilmről lenne szó, ha nem annak paródiája lenne mégiscsak. A Zucker-testvérek, Jim Abrahams-szel karöltve gondoskodnak a szórakozásról. És persze a színészek, akiknek teljesítményét bármilyen mai béna, úgymond drámai színész megirigyelné. Nielsen, Bridges, Graves és Stack egyaránt komoly területről érkeztek, egyik férfi sem alakított még vicces figurát. (Állítólag azért választották őket, mert az említett alkotóhármas úgy vélte, csak borzalmas komikus színészek léteztek a filmiparban akkoriban.) És valóban: ők, mintha ezekre a szerepekre születtek volna. Óriásiak. Meg a többiek is egyébként.

      Kifigurázásra kerül Spielberg hegyes fogú ragadozóról készült filmje, a Szombat esti láz, és az alapul szolgáló Zero Hour című '57-es katasztrófafilm is. Illetve a legtöbb komolyabb témájú alkotásban használt klisék, úgymint aggódó jövőbe tekintés; szerelmesek egymásra találása; feszültségkeltő jelenetek, stb. A zene kiváló, a háttérben történő megmosolyogtató pillanatok megfizethetetlenek. Az egész film olyan klassz, hogy bármilyen mély mondanivalóval rendelkező művel egy lapon említhető, szerintem. Minden apró részlet az utolsó cseppig kidolgozott, ütősek a poénok, a színészek, mint már említettem egyáltalán nem vették félvállról a dolgot, hanem beleadtak apait-anyait. Még Kareem-Abdul Jabbar is remekel.

      A folytatás gyakorlatilag csak ebből építkezik, jóval gyengébbre sikeredett. Az első rész viszont 1980-ban a 4. lett a legtöbbet kaszáló filmek között az USA-ban, és még a kritika is szerette. A nézők körében legendás klasszikussá vált, 2006-ban megkapta a legjobb vígjáték címét egy szavazáson. Pedig mindössze 34 nap alatt készült. Valószínűleg azért lett ilyen népszerű, mert egészen újfajta humorral rendelkezett. Nem erőszakos, nem rasszista (na jó, azért helyenként lehet annak nevezni), nem alpári, hanem inkább intelligens, sok-sok szóviccel, meglepő megoldásokkal. Sokaknak lehetett inspiráció, például a Farelly-tesóknak az volt, egyikük elmondása szerint nem is lennének azok, akik, ha nem lett volna a ZAZ trió. (Az már mellékes, hogy a legtöbb farelly-s izé szerintem lószart sem ér.) 

     Jó sok hülyeség plusz kellő mennyiségű marhaság és kiváló színészek egyenlő nagyon jó film. Azért a magyarra lefordított poénok nem mindig jók, nyilván ez kiküszöbölhetetlen. De hogy lett vajon Ted Strikerből Ted Pájnacsősz (?) ? :) :D

A legendás jelenetekből következzék most 4, hasonló témában.

A Van, aki forrón szereti mellett a beöltözős filmek másik őse.

Michael (Dustin Hoffman) remek színész, csakhogy saját elképzelése van minden egyes figuráról, amit eljátszik - legyen az egy király, vagy egy paradicsom egy tv-reklámban. Ezért egy idő után nagyon rossz híre lesz, senki sem akar vele dolgozni, így kénytelen pincérként keresni a kenyerét és közben más színészeket készít fel a szerepeikre. Barátja és lakótársa (Bill Murray) ír egy színdarabot, de a bemutatóhoz egy csomó pénz kéne - Michael pedig meglátja a nagy lehetőséget a kiugrásra, de honnan szerezzen pénzt? Miután férfiszínészként nem kell senkinek, gondol egy merészet és nőnek maszkírozva jelentkezik ugyanarra a szerepre, amit a barátnője (Teri Garr) is szeretett volna. Ettől a naptól Dorothy-vá válik, sőt, megkapja a munkát: az egyik híres kórház-sorozat főápolónője lesz.

Most már van melója és pénze a bemutatóra, de nagy gondba is kerül, hiszen rögtön egy bombanővel teszik közös öltözőbe (Geena Davis) és egyik sorozatbeli partnernője, Julie (Jessica Lange) is megdobogtatja a szívét. Miközben szerepet játszik, lassan nők ezreinek példaképévé alakul, egyre inkább nőként kezdi látni a világot, egyre több gondja akad az érzéseivel, Michael és Dorothy pedig egyre több galibát okoz egymásnak. És nem csupán ő maga esik szerelembe, de a körötte lévő idős férfiak némelyike is - mégpedig vele:) Vajon mi lesz Dorothy sorsa? Megszerezheti-e Michael magának Julie-t, a nagy szerepet és megúszhatja-e a lebukást?

Most láttam másodszorra, de megint nagyon tetszett, többször is hangosan nevettem rajta:)

A Some Like It Hotban Jerry és Joe riválisok, valamint mindketten bármikor lebuktathatják véletlenségből vagy direkt a másikat. A Mrs. Doubtfire-ben Robin Williams karakterében összeütközésbe kerül az általa megjátszott nő és a valóságos férfi. Hoffman figurájának viszont nincsenek ilyen gondjai, mert gyakorlatilag tökéletesen nővé válik, mindössze a férfiakkal való érintkezést kerüli. Végül persze lassanként átüt Dorothy-n Michael, de nem olyan feltűnő és cikis módon, mint Mrs. Tűzvolténál (ezt olyan hülyén fordították) és sosem fenyegeti őt a lebukás réme, mert szinte alig lép ki a szerepéből.

Bill Murray egy apró, kevésbé jelentős figurát alakít, minden szövegét improvizálta. A jeles férfiak sorát gyarapítja még George Gaynes, alias Lassard parancsnok, aki ezúttal egy magát nagy nőcsábásznak gondoló, szövegtanulásra képtelen, öreg tv-színészt alakít; és Charles Durning, aki egy ízig-vérig valódi, kisvárosi embert kelt életre nagyszerűen.

Jessica Lange csodásan néz ki, remekül játszik és szerintem minden férfinéző kicsit beleszeret, amíg nézi és így biztosan szurkol a vásznon lévő pasinak, hogy megszerezhesse magának:) Geena Davis első szerepe ez, akkoriban még göndör, barna haja volt és csupán pár jelenetben látható, inkább csak "látványosságként". Teri Garr alakítása tetszett, ő szintén olyan valódinak hatott, én ezt a karaktert is kedveltem. További mellékszereplők: Tobin "Fűrész" Bell, mint pincér; a rendező-producer Sydney Pollack, mint a hős(nő) ügynöke, és egyetlen kép erejéig megjelenik maga Andy Warhol.

A maszkmesterek szép munkát végeztek, Hoffman is, akit egy ismert hollywoodi transzvesztita színésznő és Meryl Streep készített fel a szerepre. A történet remek, mindössze két dolog sántít: nem mutatják be az első alkalmat, mikor Michael Dorothy-vá vedlik (Williams filmjében erre nagy hangsúlyt fektettek) és a leges legvégén sem derül ki, hogy végülis mi lesz a karakterek jövője.

Érdekességek: A címet (Tootsie) Hoffman találta ki, ez volt az édesanyja kutyájának a neve. Bill Murray beleegyezett, hogy ne írják ki a kezdő stáblistában, nehogy a nézők egy újabb Golfőrülteket várjanak. A kezdeti próbás részeknél a sosem látható rendező hangja Sydney Pollack volt. Jack Lemmonhoz és Tony Curtis-hez hasonlóan Hoffman is letesztelte a mindennapokban női alteregóját: Dorothy nagynéniként elment a lánya osztályfőnöki órájára, ahol olyan meggyőzően alakított, hogy egyetlen tanár sem jött rá a turpisságra. Az Aranyoskám néhány jelenetét kivágta és felhasználta saját filmjében az indiai Kamal Hassan, a mű címe Avvai Shanmughi és a Mrs. Doubtfire-ből is loptak hozzá részleteket.

A főszereplő maga vetette fel, hogy a hitelesség érdekében az elsősorban nem színész Pollack játssza el az ügynökét, mert szerinte ő sokkal meggyőzőbb tudott lenni filmipari bennfentesként, mint egy színjátszó. A rendező mégsem akarta elvállalni a szerepet, de Hoffman minden nap küldött neki egy szál rózsát "Legyél az ügynököm! Csókol: Dorothy" felirattal, egészen addig, míg végül beleegyezett a dologba. Közös jeleneteikhez nem kellett megerőltetniük magukat, mert a színfalak mögött is állandóan veszekedtek, ordibáltak. Annyira megutálták egymást, hogy többé sohasem dolgoztak együtt, ennek ékes példája, hogy Pollack később Hoffman személye miatt mondott le Az esőember rendezéséről.

Az Aranyoskám 22 millió dollárból készült és 177 milliót hozott, Jessica Lange megkapta érte a Legjobb Mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, az Amerikai Filmintézet pedig a "100 év legjobb vígjátékai" közül a másodiknak, "A világ legjobb filmjei" közül pedig a hatvankilencediknek választotta meg.

Én is csak ajánlani tudom, ebben még igazi, igényes humort meg valódi színészi játékot láthatunk, és egy kellemes másfél órában lehet részünk, ha megnézzük.

Pontozás:

imdb: 7.4

Szerintem: 5/5

Hírek:

- A 2008-ban elhunyt Sydney Pollack érdekes módon producere a jövőre látható Margaretnek (Anna Paquin, Jean Reno és még mások), valamint a 2013-as (!) The Silver Linings Playbooknak is - vajon hogy lehetséges ez?:)

Hamarosan olvashatjátok Mozsárágyú első újévi bejegyzését, az Airplane!-ről.

Megint Star Trek. Az előző két részt (a harmadikat és a negyediket) nem tudtam megnézni, mert sem pénteken, sem múlt hét vasárnap nem voltam itthon, de a negyediket adni fogja nemsokára az HBO, a harmadikat meg ki tudom venni kölcsönzőből vagy letöltöm. Egyébként a most tárgyalt ötödik epizódban csak egyetlen dologgal utalnak vissza az előző részekre, így nem számít, hogy láttam-e őket.

Az ötödik egész estés kaland középpontjában a három nagy öreg, Kirk (William Shatner), Spock (Leonard Nimoy) és McCoy doki (DeForest Kelley) barátsága/bajtársiassága áll. Láthatjuk őket közösen kikapcsolódni, együtt dolgozni és együtt harcolni. A legújabb feladat egészen egyszerűnek tűnik: az Enterprise-nak a semleges zónában lévő Nimbus III-ra kell mennie, ahol egy kisebb lázadás tört ki. A hajó viszont korántsem megfelelő állapotú, még szinte semmi nem működik rajta.

A célállomás pedig meglepetéssel szolgál, ugyanis a látszólag túszként fogvatartott nagykövetek maguk is a lázadó csapat tagjai, a vezetőjük pedig egy vulkáni, Sybok (Laurence Luckinbill), aki fajtársaival ellentétben csupa érzelem. A váraltan események sora folytatódik, a kapitány hősködni akar, a doktor zsörtölődik, Spock pedig megint erkölcsi dilemmákon töpreng. Ezalatt a fedélzeten lévő föderációs tisztek közül egyre többen csatlakoznak Sybokhoz, aki egy nagyon veszélyes kísérletre készül: az Univerzum közepét a többi résztől elzáró Nagy Választófalat akarja áttörni újonnan szerzett

"hajójával". Ez még senkinek sem sikerült - de ugye ennél a csapatnál a lehetetlen nem létezik:D

A kérdés már csak az, hogy mit rejthet a középpont?

A rendező ezúttal maga Shatner volt, aki állítólag megirigyelte Nimoy-tól az előző két rész dirigálását. Kirk életre keltője meggyőzte Harve Bennettet, hogy legyen producer, együtt találták ki a sztorit, sőt, Bennett egy egészen kis szerepig még a képernyőn is látható, egy admirálist játszik. Gene Rodenberry társproducer és kreatív munkatárs volt.

Az események kicsit zavarosak. A nyitójelenetnél nem értettem, mi történik - aztán jön ez a lázadás és túlságosan kihangsúlyozzák, hogy három birodalom követei vannak ott, tilos a fegyverviselés, stb. Érthetetlen, hogy a romulanok miért nem mennek oda rögtön balhézni, merthogy a klingonok mennek és három-négy jelenetben megint felirat nélkül brekegtek, úgyhogy ott egy alkalommal ki is mentem a konyhába, mert úgyse értettem volna meg a párbeszédet. Aztán jön a nagy utazás és gondolom, sejtitek, mi a végeredmény. Nagy kérdésekkel szeretne foglalkozni A végső határ, például a magánnyal, a Teremtés kérdésével, Isten létével, az emberi kíváncsisággal, stb., de nem nagyon sikerül neki. Az elején lévő hegymászás és kempingezés viszont az eddigi legviccesebb jelenetek közé tartozik, ezt mindenképpen el kell ismernem:)

A régi nagy csapat utoljára utazott együtt az Enterprise fedélzetén ekkor. Kirk megint nagyon fiatalos, Shatner ismét remek formába hozta magát a forgatásra. Kelley-n nagyon látszik az öregedés, Nimoy-on nem annyira, bár már rajta is megjelentek kis zsírpárnácskák:D Sulu és Chekov (George Takei és Walter Koenig) viszont mintha egyáltalán nem öregednének, Uhura (Nichelle Nichols) nagyasszonyosodik, de leginkább szegény Scotty-t (James Doohan) viseli meg az öregedés. Laurence Luckinbill baromijól játszik, Sybok egy nagyon szimpatikus "gonosz", végig szurkoltam neki.

A mellékszereplők közt taláhatjuk még Michael Berrymant (eredeti Sziklák szeme, Mötley Crue: Smokin' In The Boys' Room-klip) és George Murdock-ot a Narancsvidék filmből (ő volt a tolószékes Bob, itt nagy szakállal látható), valamint kiemelném még Charles Coopert, aki a klingon követ/tábornok – a képen ő látható.

A speciális effekteket már nem az ILM csinálta, hanem egy másik, jóval kisebb cég - ez leginkább a befejezésnél érezhető, ami eredetileg teljesen másmilyen lett volna, de az idő és a költségvetés nem engedte meg, hogy Shatner kezdeti elképzelését valósítsák meg. A végeredmény minőségét tovább befolyásolta, hogy a látványvilág létrehozásával megbízott cég munkái korántsem voltak olyan szintűek, mint az ILM-é; és az összes trükkfelvétel összehozására mindössze három hónapjuk volt, ami a szokott idő fele. A rendező úr minden teszt-jelenetet meg akart nézni, és ha valami nem tetszett neki, azt csak hosszadalmas munkával tudták kijavítani. A Paramount semmiképp sem volt hajlandó emelni a költségvetést, a meglévő pénzből pedig csak gyatra minőségre tellett volna, ezért az olyan dolgok, mint a Pokol megjelenítése, vagy a Shatner által megálmodott füstölgő kőszörnyek kimaradtak a végső verzióból. Továbbá ekkoriban volt egy írósztrájk, ez pedig újabb akadályt jelentett a már így is problémás produkciónak.

Érdekességek: A hegymászás közbeni leesést Ken Bates kaszkadőr csinálta meg egy speciális kötélrendszer segítségével - ez a mai napig a legnagyobb filmes szabadesés, amit Amerikában végrehajtottak. Nicholas Meyernek, aki már több részt írt/rendezett, felajánlották a lehetőséget, hogy vegyen részt ebben, de ő nem akart/más források szerint nem ért rá. George Takei újfent tiltakozott Sulu eljátszása miatt, most főként a rendező személye volt az oka - de Shatner megint rádumálta. A sorozat történetében itt található a legnagyobb élőlény, amin Spock a vulkáni kábító-fogást alkalmazza: egy ló az:D A főhősök, elsősorban Kelley, nagyon élvezték az akciót, amiben karaktereik részt vehettek. Shatner ezelőtt már rendezett epizódokat a sorozatból, meg színdarabokat, Takei szerint pedig még a stúdió nyomása és az idő szorítása ellenére is kreatív módon tudott dolgozni, fenn tudta tartani a pozitív alaphangulatot. Sybokot a tv-s hittérítők ihlették:) A Paramount nagymértékben siettette a készítést, mert szerintük a negyedik rész után eltelt idővel a közönség érdeklődése alábbhagyott a Star Trek irányába, így a még meglévő hullámokat minél előbb meg akarták lovagolni. Néhány jelenetet a IV. epizódból emeltek át, pl. az űrdokk-szekvenciákat. Egy vélemény szerint a Star Wars mitikus-természetfeletti jellegével szemben a Trek a racionális gondolkodásba és a technikába veti a "hitét". 

Rodenberry-nek a történet rengeteg eleme ellenszenves volt, leginkább a Sybok és Spock közti kapcsolatot kifogásolta; a filmben lévő egyik ötlet pedig olyan, mintha A Mozifilmből vették volna - ezt én is észrevettem. A végső határ kis híján 28 millió dollárból készült, 70 milliót hozott a mai napig. A kritika nagyon leszólta, csupán néhány pozitív bírálatot kapott, elsősorban Luckinbill játékáért. A Nemesis megjelenéséig erre váltották a legkevesebb jegyet az Űrszekerek történetében, mind Shatner, mind Bennett úgy érezték, hogy majdnem sikerült kivégezniük a sorozatot ezzel a résszel. Munkájukat három Arany Málnával díjazták: Legrosszabb Film, Legrosszabb Színész (Shatner) és Legrosszabb Rendező. Állítólag a folytatást csak azért készítették el, mert a Trek 25 éves évfordulója volt...

Az eredeti DVD-kiadására semmilyen extra nem került, később "kárpótlásul" kiadták a kétlemezes extra verziót. A rendezői változatot viszont akadályozta, hogy a stúdió nem adott pénzt rá, így a The Final Frontier talán soha nem lehet olyan, amilyennek a direktor akarta. A rajongótábor viszont maga is próbálta/próbálja javítani a filmet: különböző házilag készített speciális effektusokkal felturbózott részletek megtekinthetőek a világhálón.

Szerintem az alapötlet nem újdonság, de van egy remek "főgonosz" és néhány humoros jelenet; viszont az összkép még így sem az igazi... Talán ekkorra a régi legénység már tényleg elfáradt és alig maradt kaland, amiben még nem vettek volna részt.

Pontozás:

imdb: 5.4 (5 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Az eleje remek, Sybok remek, a háromnegyedénél nagyon izgalmas, a vége szörnyen béna.)

Hírek:

- Michael Barryman továbbra is nagyrészt a horror-iparban kap szerepeket külsejének köszönhetően: Tony Toddal és Kane Hodder lesz látható majd a Cutban, valamint játszik még a Stingy Jackben, mint címszereplő - amennyit olvastam belőle, az alapján ez valami „Halloween találkozása a Firefly-klánnal”-buli lesz...

Készül az írás az Aranyoskámról. Most lett vége pár perce a Star Trek VI. részének, ezt remélhetőleg már holnap olvashatjátok. Ma lesz még: Aranyeső Yuccában és a Happy End Audrey Tautou-val. (Azóta mindegyikről napvilágot látott egy-egy írásom.)

     Ha már fele olyan jókedvű lesz a következő év, mint amilyen jókedvű voltam én e film közben, akkor már jól jár mindenki. Szóval így legyen és BÚÉK!

     Egészen pontosan a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság a helyszín. Egy fekete és egy fehér macska, valamint egy igen megtermett disznó a szem- és fültanúja a történéseknek. Azaz kis- és nagyobb stílű bűnözők, 2 szerelmes pár, 2 jóbarát nagypapa, gyanús ügyletek, esküvők, feltámadások - szóval mindennapi eseményeknek. 
 
     A megbízhatatlan drogbáró, Dadan (Srđan Todorović) előbbi jelzőjének köszönhetően az üzleti érzékkel kevésbé rendelkező Matko (Bajram Severdžan) kénytelen egy szem fiát a drogos egyetlen, még eladósorban lévő húgával összeházasítani. Zare (Florijan Ajdini), a srác, szíve a szép Idáért (Branka Katić) dobog, a menyasszony pedig az igazira vár. Ezalatt a képbe kerül Zare nagyapja (Zabit Memedov), a cigány keresztapa (Sabri Sulejmani) és természetesen minden mozgatórugója, a lóvé. Minden szereplő az esküvőért, vagy épp az ellen tevékenykedik. Mindeközben az összevisszaságnak, röhögésnek, bosszúnak és családi kötelékeknek egy olyan elegyét tárja elénk a film, amely mellett képtelenség szó nélkül eltámolyogni.

     A legtöbb szereplő amatőr színész, és épp ezért nagyon természetes minden gesztusuk, bemondásuk, és hát ilyen fejekre csak ránéz az ember, már megrándul a rekeszizma. Eleve a kezdés sem gyenge ("Már megint átbasztak az oroszok. Vizet vettünk benzin helyett!") és ahogy egyre több figura tűnik föl, egyre mélyebbre kerülünk a már-már fokozhatatlan zavarba és hangzavarba. Az egésznek olyan hangulata van, mint egy átmulatott éjszakának, ami után természetesen jön a macska-jaj. Vagyis a felismerés, hogy nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előre eltervezzük. A szerelem, a "síron túl" is tartó barátság és a becsület sokkal előrébb való mindennél. A jók elnyerik jutalmukat, a rosszak meg... hát az leírhatatlanul vicces. (És középiskolában gyakorlatilag kötelező mű volt az osztályomban.)

     Sok-sok díjban részesült Kusturica műve, kis hazánkban óriási legendává vált elég kis idő alatt (gondolom nem vagyunk ezzel egyedül) és nagyon eredeti. Ezért lett olyan sikeres és mert remek karakterek alkotják a szereplőgárdát. Biztos, hogy minden családban megvannak az ilyen és hasonló idióták, mint itt, csak talán nem lapul mindegyiküknél lőfegyver. Ha akarjuk ez egy klasszikus szerelmi történet, ha akarjuk krimi, megint más nézőpontból szatíra vagy esetleg horrorfilm (?). De fölösleges túlelemezgetni, a lényege, hogy hihetetlenül vicces. Személyes kedvencem a már említett disznó - ilyet csak a Balkánon találhatnak ki.

     Az egész azért áll olyan közel hozzánk, mert hasonló mentalitással rendelkezik a magyar ember is. Igaz, hogy minden a feje tetejére áll, összedőlhet minden tervünk, azért mi megyünk tovább és újra kezdjük. A film szereplőinek, bármi is történjék velük, a pohár inkább félig teli van. Ha lehetséges, valami jó kis pálinkával. És külön ki kell emelnem az elején a mosógép Dunába való ejtését - az már nem más, mint művészet. Ja, és kiváló a magyar szinkron.

Senki ki nem találná, mi jön most.

Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok Minden Olvasónknak!:)

Horror, Stephen King írta, Ron Perlman a gonosz benne. Aki ezek után nem nézné meg, az nem tudja, mi a jó:D A legutolsó King-adaptáció, amit néztem, az A köd volt, ami eszméletlen jó film, erre viszont nem az író, hanem a főhős személye miatt voltam kíváncsi. Anno a Hellboy után elkezdtem megnézegetni Ron Perlman filmjeit és erre még a Fangoria hasábjain bukkantam - igaz, most nem találtam meg a cikket róla. Szóval 2006-2007 táján írtam fel a listámra a Desperationt, most pedig belebotlottam, úgy, hogy nem is tudtam, hogy ez az. Mindenesetre egyel kevesebb megnéznivalóm lesz 2011-re. Kis kedvcsináló:

Egy aranyéletet élő, idősödő író; egy fiatal stopposlány; egy vén, alkoholista állatorvos; egy lecsúszott színpad-technikus; egy négytagú család (apa, anya, kisfiú, kislány) és egy fiatal házaspár. Mi a közös bennük? Az, hogy mindannyian rátévednek egy útra a nevadai sivatagban és mindnyájukat megállítja egy rendkívül furcsa, sőt, őrültnek látszó sheriff (R.P.). Mindnyájan kapnak egy alapos verést és aztán a kihalt, kísérteties, hullákkal és vadállatokkal teli Desperationben találják magukat, egy kényelmetlen cellában. Senki nem érti, mi lehet a gyilkos indulatoktól fűtött fakabát motivációja, vagy hogy mi az, amit zagyvál, de tudják, hogy ha eljön az idő, meg fogja ölni őket. Amikor a négytagú család egyetlen még életben maradt nőtagját magával hurcolja valahova, a többi túlélő a vallásos látomásokat látó kisfiú vezetésével szökési kísérletbe kezd. Útjuk során megosztják egymással félelmeiket, titkaikat és lerántják a leplet a kisváros pusztulását okozó szörnyűséges rejtélyről is. De vajon legyőzhetik-e a bomlott elméjű zsarut, megmenekülnek-e a sivatag ragadozóitól és kijutnak-e élve Desperationből?

Nem olvastam ezt se Kingtől, de akik látták már egy-két feldolgozását, vagy olvasták a műveit, azok tudhatják, hogy az esetek nagy többségében valami természetfeletti, megmagyarázhatatlan vagy ilyesmi van a háttérben - hogy itt is ez-e a helyzet, azt nem árulom el, nézzétek meg! Perlmant eddig csak egyszer nézhettem meg negatív szereplőként, a Penge II-ben, de itt valami kurva jól nyomja. Ha én lettem volna valamelyik autóban, rám is a frászt hozta volna, nagyon őrült dumát lök és tudjátok, hogy néz ki (segít a kép, aki nem tudná, de azoknak ejnye-bejnye), szóval minden adottsága megvan, hogy tökéletes Collie Entragian legyen (ez a sheriff neve). A többiek közül ismertebb arc még Tom Skerritt (pl. az Alienben ő Dallas, játszott a '83-as Holtsávban is), aki az író; és Matt Frewer (a Watchmenben Moloch, a Töketlenekben meg a diri); valamint a kitűnő Charles Durning (a vén piás). Meg kell még említeni Steven Webert (a színpad-technikus), aki a Drakula halott és élvezi Jonathan Harkerje.

Az író maga készítette a forgatókönyvet saját regényéből, ezen felül pedig pénzelte is a projektet. A rendező és a másik producer az a Mick Garris, aki a Hókusz Pókuszt jegyzi, valamint már hat alkalommal dolgozott King-feldolgozáson (pl. A golyó, Ragyogás-miniszéria). A film két órás, az első óra nagyon izgalmas; azonban a közepén Perlman eltűnik és onnantól elveszik a hangulata. Hamarosan kiderül, mi a motivációja a gyilkosnak, hogy mi történt Desperationnel, mielőtt a hősök odakerültek volna, de bevallom, ez sem volt valami érdekes. Az egész igazán csak addig működik, amíg mindent befed a homály, amíg csak nézünk, hogy mi ez a beteges borzalom, mit művelt ez az őrült ember - utána viszont kliséhalom lesz belőle.

Érdekességek: Két magyar címe is van: Kétségbeesés (ez a szó szerinti fordítás) és Sivatagi rémálom (ezen a címen adták tegnap). A főszereplő kisfiú húgát Pie-nak hívják (magyarul Pitét jelent), de a regényből kiderül, hogy ez csak a beceneve és igazából Kirsten. A film rendkívüli alapossággal követi a regény cselekményét, de egyesek szerint éppen ez az, ami a kárára válik. A forgatás során az egyik bányabeli jelenet felvételekor tűz ütött ki, öt ember megsérült (kettő súlyosan) és a produkció színhelyéül szolgáló Tucson Convention Center nevű hely szintén tűzkárokat szenvedett. Később itt úgy reklámozták: A film, ami lángba borította Tucsont:) Cikkem tárgya egyenesen tévére készült, eredetileg két részletben mutatták volna be, azonban az ABC csatorna egyben vetítette le és pont egy olyan napon, mikor a konkurens csatornán az American Idol ment. Ez bizony csúnyán betett a nézettségnek, hiszen a buta amerikaiak inkább nézik azt a fost, mint a horror nagymesterének egyik művét megfilmesítve... King nagyon felháborodott ezen, utólag a rossz nézettségi mutatókért ezt a körülményt tette felelőssé. A legdurvább viszont az, hogy a Desperationnek otthont adó Bisbee város lakosságának is csak alig a fele volt kíváncsi a náluk forgatott filmre...

Szóval egy remek alapanyag és egy kitűnő színész (meg persze pár jó mellékszereplő) mellett a Desperation kb. a 80-90. perctől elvérzik, de addig nagyon feszült hangulatú, ijesztő alkotás. Ron Perlman rajongóinak kötelező darab, a Kingeseknek viszont asszem nem fog tetszeni.

Pontozás:

imdb: 5.3 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Egyszerűen nem tudok egy ilyen remek alakítást lepontozni:D)

Hírek:

- Steven Webert hamarosan láthatjuk a The Fairly Odd Parents című filmben, ami az azonos gagyi sorozaton alapszik, valamint a Son of Morning névre hallgató, vallási témát feszegető vígjáték-drámában.

- Stephen King műveiből az alábbi feldolgozások készülnek: Cain Rose Up (rövidfilm), Creepshow (újrázás), The Talisman (tv-s minisorozat, mint a Ragyogás vagy A rózsa vére) és Bag of Bones (sorozat).

Mozsárágyútól várható (lehet már holnap) a Macska-jajról szóló bejegyzés, én pedig legközelebb maximum elsején vagy azután jelentkezem.

Még régen láttam ezt - vagy csak úgy emlékeztem, hogy láttam - de mindig is kedveltem John Candy filmjeit, úgyhogy itt egy újabb a sorban - sajnos az utolsó. Lássuk, miről szól:

Véget ért a hidegháború, az USA-Oroszország- konfliktus megoldódott. Azonban míg a volt szovjeteknek ez kifejezetten jól jön, hiszen az eddig harci készültségre költött pénzt mostantól taníttatásra és a lakosság életszínvonalának emelésére lehet költeni; addig az Egyesült Államokban gondot okoz a hirtelen jött béke. A rengeteg fegyvergyárat bezárják és az ott dolgozó embereket elbocsátják; a katonaság kiképzése és fenntartása pénzbe kerül, de nincs hová bevetni őket; az átlag amerikai pedig elégedetlenkedni kezd és mindenért a hatalom gyakorlóit hibáztatja.

Az elnök (Alan Alda) kezdetben nem is érti ezt az abszurd helyzetet, de tanácsadója Stu (Kevin Pollak) és a hadsereg vezetője, Panzer tábornok (Rip Torn) felvilágosítják: béke=rossz, háború=jó.

De mivel harcolni valójában senki se akar, ezért egy újabb hidegháborús helyzet előteremtésébe kezdenek. A kérdés már csak az, ki legyen az Ellenség? Stu fejében pedig megszületik az ötlet: Kanada! Úgyis olyan furcsák, túl tiszták az utcáik, érdekesen beszélnek, állandóan hideg van náluk és még a sörük is szar. Megkezdődik a Kanada-ellenes propaganda és minden jól megy, csakhogy nem várt eseménysor veszi kezdetét, mikor a pontosan a határon elhelyezkedő Niagara Falls sheriffje, Bud Boomer (John Candy) saját kezébe veszi a dolgokat és hadjáratot indít a gaz canuckok (így nevezi az amerikai köznyelv gúnyosan a kanadaiakat) ellen - de mi lesz, ha ebből aztán tényleg kirobban egy háború?

Tudnunk kell, hogy a dokumentumfilmes Michael Moore írta-rendezte-pénzelte ezt a mozit. Miután felbukkant a neve a stáblistán, elkezdtem aggódni, hogy mi lesz itt, de szerencsére Moore kíméletlen igazság-kutatásából és gyomorforgató naturalizmusából szinte egyáltalán nincs benne semmi. Viszont a szarkasztikus, csípős humorából annál inkább kapunk! A bevezetőben azért írtam, hogy ez az utolsó, mert ez volt az utolsó film, amit John Candy a halála előtt befejezett. Bár a nagy színész 1994-ben halt meg és a Canadian Bacon '95-ben jött ki, a forgatás '93-ban befejeződött. Moore viszont évekig nem talált szponzort a bemutatáshoz, végezetül a Maverick Productions (Madonna cége) segített neki.

A nagyon sarkított cselekmény és a komolynak ható idióta jelenetek bemutatják a világ népeinek, milyen is az amerikai gondolkodás:) Az elnök tehetetlen, a tanácsadói irányítják; a pénzemberek kezében van minden; az átlagember akármilyen fegyvert vehet és használhatja is; a protekció mindennél nagyobb kincs; a félelemkeltés/ürügy-gyártás a kormány legfontosabb feladata. Ha már úgyis erről van szó, gondoljatok csak bele, hogy itthon is ezt csinálják a vezetőink:

1. Minden évben van egy nagy járvány, amitől félnünk kell: kergemarhakór, száj- és körömfájás, madárinfluenza, új influenza - vagy valami mérgező anyag: a pirospaprikában, bébiételben, édességben. stb.

2. A híradókban első helyen a tragédiák állnak, a sajtó gyilkosságoktól, balesetektől, őrülettől és kegyetlenségektől visszhangzik, folyton azt mutatják, hogy a többi országban micsoda szörnyűségek történnek. Máig nem értem, hogy például a vasárnapi híradókban miért kell bemondani, hogy a héten hány ember halt meg az utakon?!

3. Katonáink ott vannak Irakban, amihez semmi közünk, már többen meghaltak közülük és akkor mindenki csak ezzel foglalkozik; tucat számra mennek a tv-ben a valóságshowk, a bulvármédia ontja ránk a szennyet, minden nap ezer különböző sorozatot nézhetünk és a felsorolásnak sosem lenne vége...

Csak ne figyeljünk oda arra, mi történik VALÓJÁBAN - a legnagyobb baj viszont az, ha valójában nem történik semmi, mert ha nincs valós életünk, azt száz fiktív sem tudja pótolni...

Vissza a témához: Mi lehetne annál abszurdabb, hogy a lelkes honvédő amerikai polgárt a köztudottan kanadai Candy alakítja? Már ez kitűnő humor-forrás, de mellette ott vannak még a vígjátékok akkori nagyágyúi, mint Rip Torn (bombázzunk le valakit, mindegy ki legyen az), Rhea Perlman (fegyverem van és használni is fogom, csak merj fenyegetni), Kevin Pollak (elnök úr, tegye meg ezt, hiszen tudja, ezzel az amerikai népért cselekszik) és Alan Alda (ezt kéne tennem? tényleg, ezt kéne tennem, igazuk van). A mellékszereplők közt találhatjuk Kevin J. O'Connort a Múmia 1-ből (és a Van Helsingből), valamint felbukkan még egy-egy epizódszerepig James Belushi, Dan Aykroyd, Wallace Shawn és maga Michael Moore is. Néhány különösen vicces jelenetet külön megemlítenék: a hazafias dalok éneklése a teherautón, a tábortűz körüli elmélkedés a jó filmekről, vagy a vakmerő partizán-akció a kanadai utcák összeszemetelésére:)

Érdekességek: Ismét hallhattunk egy régi magyar címet (Pajzs a résen, avagy a Kanadai Sonka-hadművelet). A szinkronban érthetetlen, hogy a Hacker Hellstorm (Hacker-gyártmányú Pokoltűz vagy esetleg Tűzvihar, szó szerint Pokolvihar) szuperfegyvert magyarul Hacker Hajder Mennykőnek hívják - mi a bánat az a Hajder?:D Aykroyd és Candy mellett még sok kanadai színész feltűnik, azonban igazán csak a képeken mutatott, propaganda-arcok ismertek itthon is, köztük van William Shatner, Michael Myers és Michael J. Fox. Az imdbn nem említették, de nekem nagyon feltűnő volt, hogy Boomer egy alkalommal magyarázkodik, hogy miért nem ment el valahova és azt mondja: "Otthon kellett maradnom, mert jött a kábeltv-szerelő és ..." - ez pedig szerintem egyértelmű/vagy véletlen utalás az Ínyencfalatra, Candy egy korábbi filmjére. A stáblista szerint egyetlen kanadainak sem esett bántódása a forgatás során:D Cikkem tárgya 11 millió dollárból készült, alig 180 ezret (!) hozott, a kritika utálta, de Moore mindig így szokott járni a műveivel.

Nekem összességében tetszett, a maga túlzásaival és szarkazmusával, John Candy pedig tényleg nagyon jó volt benne - az ő rajongóinak javasolnám a Pajzs a résen megtekintését, de a Michael Moore dokufilmek kedvelőinek nem, mert ők szerintem csalódnának.

Pontozás:

imdb: 5.9 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Az eleje kissé unalmas, de a testes főszereplő játéka miatt tényleg érdemes megnézni.)

Hírek:

- Kevin Pollakot hamarosan a Red State című horrorban láthatjuk, ahol John Goodmannel együtt szerepel majd.

- Rip Torn harmadszorra is eljátssza a legfőbb fekete ruhást a Men In Black III-ban, amit 2012-ben láthatunk. (Gondolom még a kettőnél is hülyébb film lesz...) [Ebben tévedtem és Torn karakterét kiírták belőle.]

Készül a Desperationről szóló beszámoló, 1 óra múlva lesz az HBO-n a Truman Show, de azt nem biztos, hogy megnézem, este pedig jön még valami, ami most nem jut eszembe:) Nagy valószínűséggel holnap már nem fogok írni, de mivel az utóbbi egy-két hónapban nagyon belejöttem a blogolásba, így lehet, hogy az év első napját is írással töltöm majd:)

Miután nemrég adták az Egy zseni, két haver, egy baleket, gondoltam, hogy ha már azt lepontoztam az összevisszasága és fércmunka mivolta miatt, akkor megnézem újra az elődjének számító Senkit, hogy erről tudjak ódákat zengeni:D Vágjunk is bele:

A film két ember történetének összefonódását mutatja be. Egyikük Jack Beauregard (Henry Fonda - ejtsd: Boregár), a Vadnyugat legendás, ám mára kiöregedett igazságosztója; a másik pedig az önmagát egyszerűen Senkinek nevező, jó kedélyű és hihetetlen gyorsaságú ifjú fegyverforgató (Terence Hill). Senki gyerekkora óta rajong Jackért és fejből tudja az összes párbaját, ezért mikor meghallja, hogy példaképe éppen arra készül, hogy örökre letegye a hatlövetűt és nyugdíjba vonuljon, eltervezi, hogy segít neki a történelem részévé válni - és ezáltal saját magának is hírnevet kovácsolhat! Beauregard-t azonban egyáltalán nem érdekli az őt kiskutyaként követő ifjú titán, se a grandiózus terv, de még a bosszú sem. Viszont Senkinek megvannak az eszközei, hogy végülis kedvet csináljon Jacknek a nagy leszámoláshoz: csak ő és a százötven tagú Vadak Bandája egymás ellen... Vajon mekkora legendának kell lenni, hogy egymagad le tudj győzni százötven elvetemült tolvajt/gyilkost/válogatott gazembert?

Sergio Leone, a Volt egyszer egy Vadnyugat rendezője gondolta ki az alapötletet, néhány jelenetet ő maga rendezett és producer is volt. Leone és társa, a tényleges rendező Tonino Valerii arra jutottak, hogy az ekkorra már komédia-jelleget öltő spagetti westernek nagy csattanóját készítik el és ez sikerült is nekik. A Nessuno alapvetően vicces, kevesen halnak meg benne és az ő haláluk sincs kiemelve igazán; a poénok nagyszerűek, ezeken túl pedig a nagy olasz direktor kiparodizálta saját és kortársai műveit. Mégis egy izgalmas, érdekfeszítő kalandfilmet láthatunk, ami egyetlen pillanatig sem megy el a gagyi vagy a nevetségesség irányába.

Henry Fonda, aki anno Charles Bronson nemezisét, Franket keltette életre, itt most egy megfáradt, idősödő pisztolyhőst alakít, aki csak szeretne végre eltűnni és békésen élné tovább öreg napjait. (Érdekesség, hogy Jack a film szerint mindössze 51 éves - lehet, hogy akkoriban ez már aggastyánkornak számított?) A figura leginkább komikus jellegzetessége, hogy a fontos lövésekhez szemüveget vesz fel:) Hill a szokásos figuráját alakítja, ámde sokkal többet bénázik szándékosan: Senki nem akar reflektorfénybe kerülni, vagy legalábbis nem annyira, hogy elhomályosítsa példaképét. A köztük lévő kontraszt (öreg - fiatal, a régi westernek híres főgonosza - az új westernek híres jófiúja) teszi igazán érdekessé lassan kialakuló barátságukat. Néhány érdekes mellékszereplő: Steve Kanaly (a Dallas Ray-e), Neil Summers (itt ő A Mókus, a Bunyó karácsonyigban pedig az a pasas, aki mindig beleköt a két főhősbe), valamint az öreg fickó, aki az információkat adja Jacknek, sajnos az ő nevét nem találtam meg, pedig tök jól játszik. A zenét Ennio Morricone jegyzi, aki a film alapötletével szinkronban előző munkáit parodizálja: a Vadnyugat zenéje, és annak stílusában Wagner Valkűrök lovaglásának egy részlete többször felhangzik fals hangokon - számomra az utóbbi motívum kifejezetten idegesítő volt:S

A történetbe nem lehet belekötni, mivel elsősorban humorosnak akarták. Olyan kitűnő dolgokat láthatunk, mint a nagyon vicces pisztolyos-pofozós rész, a négy golyó egy lyukon átlövése vagy mikor Senki előadja a kismadár meséjét:) Akcióban sincs hiány, de nem ez a legfontosabb, hanem a Nyugat régi, elveszett értékeinek felelevenítése, még ha poénkodó formában is.

Érdekességek: Ez Fonda utolsó westernje. A temetős jelenetben az egyik fejfán lévő név Sam Peckinpah-é, akit a százötven lovas elnevezésével is megidéznek. (A vad banda Peckinpah egyik legendás alkotása.) Leone rendezte a nyitójelenetet (ahogy az Egy zseni...-ben is) és a végső nagy leszámolást, ennek ellenére nem örült, mikor az ő nevével reklámozták a filmet (Valerii meg pláne nem:D). Hillnek máig az egyik kedvenc saját filmje ez.

Nem szaporítom tovább a szót: egy kitűnő vadnyugati komédia, amit bátran ajánlok mindenkinek - leginkább persze a western szerelmesei fogják élvezni, de ha nem vagy az, akkor is simán elszórakoztat majd! A folytatását viszont továbbra se nézzétek meg, ha jót akartok:)

Pontozás:

imdb: 7.5 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (A zenéje idegesített, de csak ezért nem fogok levonni.)

Várható még (talán ma): Pajzs a résen, Desperation. (Ezek biza elkészültek.)

     Mikszáth Kálmán regénye nagyon jó, és a belőle készült 1958-as film is. (Készült még belőle egy-egy változat '17-ben és '35-ben, előbbi Korda Sándor rendezése.)

     Az öreg Gregorics (Rajz János) testvéreivel igen rossz viszony ápol, azok pénzéhes mivolta miatt. Egy nap szegény meghal, és a végrendeletből egyértelműen kiderül, hogy rájuk semmi fontosat nem hagyott, mindent a törvénytelen gyerekének, Wibra Gyurinak adott. A sok kis ingóságot pedig elárverezik, és ott minden létező bútort felvásárolnak az elhunyt testvérei, hátha meglelik a betétkönyvet a sok pénzzel. Mert biztosra veszik, hogy az a vagyon létezik, annak ellenére, hogy a végakaratban nem szerepelt. Az árverésen Münz-höz kerül egy feltűnő, piros színű ernyő. Az említett úr éppen Glogován halad át, amikor is hatalmas eső, vihar kerekedik, és meglát egy szegény kisgyereket egy kosárban. Hát fölé helyezi az esernyőt, hogy meg ne ázzon, és továbbmegy.

     De hogy valójában ez megtörtént, az már senkinek sem világos a faluban. Főleg nem az új plébánosnak, Bélyi Jánosnak (Pécsi Sándor). Mindenki úgy gondolja, maga Szent Péter hozta az esernyőt, hiszen fehér szakálla, hosszú köpenye volt az illetőnek. Csodájára is járnak ám a népek a környező településekről a piros tárgynak. Akit megvédett az ernyő, az Veronka (Törőcsik Mari), a pap húga, s aki több év elteltével e régi kacat után kezd kutatni, az Wibra Gyuri, azaz György, aki híres ügyvéd már. Útjaik kereszteződnek az esernyőnek köszönhetően, és talán meg is szeretik egymást. De mi lesz az ernyőben állítólag rejtőző betétkönyvvel? Vajon csak az kell Wibrának, vagy Veronkára vágyik?

    Kiváló ez a magyar-csehszlovák közös produkció, az egyik rendező Bán Frigyes, aki több regényt is filmre vitt. Emlékszem, hogy egész általánosban csak ezt a Mikszáth-irományt és a Tanár úr kérem című remekművet olvastam el, és ezek tetszettek. Csak.

    Ez egy kedves történet, igazi emberekkel, igazi érzésekkel. Egy olyan korban játszódik, amikor még nyugodtan kirakhattuk a gyereket az út szélére, biztos nem esett bántódása. Az emberek nagyra becsülték a tiszteletet, az őszinteséget, segítettek a bajba jutottakon - ez az értékrend manapság azért meg van még falun, többé-kevésbé. Törőcsik Mari a Nemzet Színésze, itt bájos és ártatlan Veronkaként. A Gyurit alakító Karol Machata amolyan "jávorpálos", szépek együtt, összeillenek. Pécsi Sándor igazán nyerő választás volt, az alakításában jelen van az egyetlen élő rokonáért való aggodalom, a hit és a realitás közti őrlődés, és egyszerűen szimpatikus. Szintén nagy nevek tűnnek fel a stáblistán: Psota Irén nagyszerű az eleinte kényes francia kisasszony szerepében, később megízleli a jó kis magyar bort. E nedűt Fónay Márta figurája szolgálja fel neki, aki a kedves, nagydarab, jó kedélyű Mravacsánné. Láthatjuk Márkus Lászlót kvaterkázni a franciával, sőt, a huszonéves Csala Zsuzsa is szerepel a filmben.

    Szemtanúi lehetünk néhány nevetésre okot adó jelenetnek, a korabeli falvak embereinek hétköznapjaiba is betekintést kapunk. Jó a történet, a megvalósítás, nem tudok rá semmi rosszat mondani. Az álomjelenetet pedig szerintem innen lopták el a Hair készítői. :)

     A következő dal előadójának szülei valószínűleg még nem éltek (vagy csak csattogós lepkét húzogattak maguk után), amikor a film készült, nem hogy ő élt volna. Tehát csak a címe miatt jöjjön, ezúttal nem a csapból, hanem a Filmrajongóból: A videót levették.

Annak idején nagy lelkesedéssel ültem le megnézni a Bíbor folyókat, mert miután láttam a Vidocq-ot, arra számítottam, hogy minden francia misztikus krimi olyan lesz; plusz főszerepben Jean Reno, a gonoszok a nácik, szóval ez csak jó lehet. Aztán amikor kiderült, mi is van a háttérben és lerántják a leplet a misztikumról, akkor úgy jártam, mint a Messze fuss, soká maradj!-nál: csalódnom kellett a megoldást illetően. Szerettem volna viszont még egy esélyt adni a Les rivieres pourpres-nak (Mozsárágyú szerint purpnak kell ejteni, ezért a -nak rag:)), így vártam, hogy mikor adják nézhető időpontban a folytatást. Most végre eljött az idő, hogy megnézhettem és nagyon örülök, hogy láttam - de először ugyebár a történetről:

Évekkel az Alpokban történt gyilkosság-sorozat megoldása után Niemans felügyelő (J.R.) újabb különös ügyet kap, mikor egy titokzatos szerzetesrend rendházában egy frissen befalazott holttestre bukkannak. Az áldozat személyének felderítése közben Niemans belebotlik egykori tanítványába, Redaba (Benoit Magimel), aki pedig egy Jézusra megszólalásig hasonlító, ismeretlen személyazonosságú, az Apokalipszisről zagyváló férfi ellen irányuló gyilkossági kísérlet elkövetőinek nyomában van. Hamarosan kiderül, hogy a két eset összefügg, feltűnik néhány megmagyarázhatatlan képességgel rendelkező gyilkos, a német kulturális miniszter (Christopher Lee) az embereivel, egy csomó szerzetes és az áldozatok száma egyre nő... Szerencsére a két nyomozó segítségére van a csinos vallás-szakértő Marie (Camille Natta), lassan pedig körvonalazódni kezd az összeesküvés - de vajon tényleg itt a világvége, a rosszfiúk tényleg el akarják hozni a Végső Napot?

Pozitív csalódás volt Az Apokalipszis angyalai, egyértelműen jobb az elődjénél! Renot külön nem is emelném ki, ő mindig a legmagasabb színvonalon játszik. Benoit Magimel nem olyan jó színész, mint elődje, Vincent Cassel, de rohadt jól bunyózik, a verekedős jelenetei nagyon királyak. Camille Natta aranyos, Christopher Lee pedig méltóságteljesen uralja a vásznat. A mellékszereplők közt találjuk Johnny Halliday-t (a befalazott fickó leragasztott szemű testvére) és André Penvernt a Vidocq-ból (az egyik fő-szerzetes). A rendező, író és operatőr Olivier Dahan, aki a Piafot írta-rendezte; a másik szerző az eredeti film alapját is adó novella alkotója, Jean-Christophe Grangé; a producerek közt pedig ott találjuk Luc Bessont.

A történet érdekfeszítő, hiszen ki ne félné a világvégét? A gyilkosságok és a tetthelyek nagyon véresek, realisztikusak, a látványvilág sötét és hátborzongató, még az arctalan gyilkos is baromijó lett, bár az üldözős résznél, ahogy lobog a csuklyája, az kicsit viccesen néz ki:) Az egyetlen gond a rendkívül gyenge befejező jelenet és a kicsit összecsapott utolsó 10 perc. Minden túl gyorsan oldódik meg és hirtelen felmerült bennem három-négy kérdés, amikből egyre sem derül ki a válasz a lezárásnál. Ezt viszont el lehet nézni, mert a film kellőképpen akciódús, nem hiányzik a misztikum, az izgalom és kitűnő színészi játékot láthatunk. Még a látszólag lehetetlen dolgok magyarázata is hihető, szóval szinte nincs mibe belekötnöm.

Aki látta az elsőt és tetszett neki, az szeretni fogja; aki nem látta ez elsőt, az bátran megnézheti, hiszen nem szükséges annak ismerete ehhez; aki pedig hozzám hasonlóan kissé csalódott a Bíbor folyókban, az is nézze meg, mert ez tényleg sokkal jobb!

Pontozás:

imdb: 5.9 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Luc Besson rengeteg filmet pénzel mostanság, az egyetlen, ami igazán érdekesnek ígérkezik, az az Un monstre a Paris című animációs mozi lesz, ami egy Párizsban élő szerelmes szörnyről szól:) Igaz, az Artúr és a villangók című marhaság bármelyik részéből kiindulva nem biztos, hogy jó lesz...

- Christopher Lee a Hugo Cabret névre hallgató misztikus családi (?) moziban lesz látható. (Ebből lett A leleményes Hugo, amiről már olvashattok a Filmrajongón.)

- Jean Reno ismét Vincent Cassellel dolgozik, a jövőre elkészülő Fantomas-ban:) A klasszikus francia álcázómester kalandjainak főszerepét az utóbbi fogja játszani, az imdb egyenesen horrornak ígéri, szóval ez tutira jó lesz! Reno régi partnerével, Christian Clavier-vel is együtt fog játszani, 2012-ben lesz látható az On ne choisit pas sa famille című vígjáték. Végezetül (de nem utolsó sorban) itt van még a Margaret, egy dráma, melyben Jean Reno Anna Paquin mellett szerepel: a film egy buszbalesetből indul ki és e körül bonyolódik... (Csak az utolsó valósult meg ténylegesen, de ezt se láttam.)

Most volt szerencsém a Nevem: Senkihez, amit holnap már olvashattok, este pedig a Pajzs a résent nézem és remélhetőleg a Ron Perlman nevével fémjelzett Sivatagi rémálomra is marad időm! (Ezekből kivételesen mindegyiket meg tudtam írni.)

1979-ben, tíz évvel a Star Trek-sorozat vége után elkészül A Mozifilm, amely újra összehozta az eredeti Enterprise-legénységet. A film pénzügyileg sikeres volt, de nem annyira, mint amennyire a Paramount elvárta; ezen kívül túlságosan sokba került a forgatás és a kritika sem kedvelte az elkészült alkotást. A stúdió vezetői úgy ítélték meg, hogy a széria kitalálója, Gene Rodenberry a hibás a kevés akcióért, a vontatott sztoriért, a minimális karakter-ábrázolásért és a megnőtt költségekért, így kizárták a tervbe vett folytatás kreatív alkotói munkájából. A teljesen új történet és friss karakterek megalkotása helyett a második rész elkészítésével megbízott Harve Bennett visszanyúlt a gyökerekhez, végignézte a teljes három évadot, azokból merítve ihletet. Rátalált a Space Seed című fejezetre - ez szolgált az új mozi alapjául. A Paramount szempontjából pedig a legfontosabb az volt, hogy a költségek nagymértékben csökkenjenek, de ne a minőség rovására. Bennett és a rendező Nicholas Meyer nehéz feladatot kaptak, de jól teljesítették – más kérdés, hogy tetszett-e.

Lássuk a sztorit:

Az Enterprise most éppen gyakorlóhajó, amin Spock (Leonard Nimoy) kadétokat képez ki. Közülük is különösen fontos számára saját tanítványa, a hozzá hasonlóan félig vulkáni Saavik (Kirstie Alley), aki kapitánynak készül. A szintén a tanulókat felügyelő Kirk admirális (William Shatner) közelgő születésnapja miatt egyre inkább szembesül az öregedés átkával, de vonakodik azt elfogadni. Ezalatt Chekov (Walter Koenig), immár a U.S.S. Reliant legénységének tagjaként leszáll egy kietlen sivatag-világon, ahol találkozik valakivel, akiről azt hitte, sohasem fogja újra látni: Khannal (Ricardo Montalban), a genetikailag módosított szuperintelligens emberrel - és hasonló kvalitású társaival. A szörnyű megpróbáltatásokon átment Khan Kirköt hibáztatja mindenért, ami velük történt és felhasználja a kezébe került Reliantet, hogy bosszút álljon. Az Enterprise pedig elindul felderíteni Khan machinációit, aminek középpontjába a Teremtés nevű terraformáló gépezet kerül, de a kapitánynak többszörösen szembe kell néznie múltjával az úton: nemcsak régi ellenfelét kell viszontlátnia, hanem egykori szerelmét, Dr. Carol Marcus-t (Bibi Besch) és közös fiukat, Davidet (Merritt Butrick) is. De ellenfele lehet-e az idősödő Kirk a szuperember Khannak; meg lehet-e állítani, hogy a Teremtést pusztításra használják és össze lehet-e hozni egy családot, ami valójában sosem volt az?

Kezdjük a rövid véleményemmel. Az interneten fellelhető magasztos kritikákat olvasgatva és a filmet magát végiggondolva én többet vártam. Mindenhol azt láttam, hogy milyen jó, amiért visszatértek az eredeti sorozathoz, hogy igazi Trek-hangulatot teremtettek, stb., de miután megnéztem, arra gondoltam, hogy szinte teljesen ugyanez játszódik le a hasonló fórumokon porig alázott Nemesis-ben is. Picard kapitánynak ugyanezekkel a dolgokkal kell szembenéznie: egy sosem látott rokonnal, egy elképesztő adottságokkal bíró ellenféllel és még a két mű befejezése is szinte ugyanolyan. Ennél fogva nem értem, mitől olyan nagy szám a Khan haragja.

Az itt először játszó Kirstie Alley még nagyon jó kis nő volt ekkoriban, az általa megformált karakter is szimpatikus. Az inspirációt adó Space Seedben Khant alakító Ricardo Montalban másfél évtizeddel később sikeresen visszabújt a karakterébe és mindenütt nagyfokú elismeréseket kapott játékáért. Bár szerintem a szuperember fizikailag nem túl félelmetes ellenfél, de bosszúszomja, tragikus motivációi és szépirodalmi gyökerei (Ahab kapitány – Moby-Dick) emlékezetessé teszik őt.

A történettel semmi gondom, hiszen adja magát a lehetőség, hogy a minden tekintetben kitűnő Kirk most az Idővel és az elmúlással néz farkasszemet, amiket sem katonai, sem tudományos módszerekkel nem győzhet le. A család-szál nekem nem volt túl érdekes, bár tény, hogy kedvenc kapitányunknak most elsősorban ez a fő prioritása. A sorozatból visszahozott szereplők és konfliktusok az igazi rajongók számára valódi csemegévé tehetik a filmet, de a hozzám hasonló "laikusoknak" nem annyira lesz izgalmas a fő cselekmény. Annál érdekfeszítőbb a Chekov-féle mellék-eseménysor, ami az Alient juttatta eszembe. A látvány különösen ezeknél a bogaras részeknél meglepően félelmetes, de az űrhajó-makettek is még mindig olyan szépek, mint az előző filmben.

A rendező Nicholas Meyer sosem látott egyetlen Űrszekerek-részt sem, viszont kihozta a legtöbbet a csapatából a legkisebb pénzt felemésztve, így később felkérték még a hatodik rész dirigálására is. Egyébként a forgatókönyvet ő tette rendbe, de mindezt ingyen és stáblistabeli feltüntetés nélkül. A kis költségvetés érdekében a Star Trek II-nek több mint felét egy díszletben forgatták, az előző moziból és az el nem készült Phase II-szériából is felhasználtak ezt-azt. Több jelenetet teljes mértékben átemeltek az előző műből, pl. a klingon hajókat és az Enterprise indulását a dokkból, ezen kívül effekteket, jelmezeket és maketteket is. Az egyik legfontosabb pénztárca-kímélő újítás a high-tech kütyük bérlése volt - nem saját maguk gyártották le a konzolokat, irányítópultokat, stb., hanem a Modern Props cégtől vették bérbe őket.

Tehát teljesítették a stúdió elvárását, a rajongók elvárását és a saját mércéjüknek is megfeleltek - de mi a helyzet azokkal a legendás színészekkel, akiket irányítottak, akik a sci-fi történelmének szerves részét képezik? És mi a helyzet a saját "gyermekének" sorsát irányítani képtelen Rodenberry-vel?

George Takei (Sulu), DeForest Kelley (Dr. McCoy) és Leonard Nimoy (Spock) nem akartak részt venni ebben az egészben - az elsőnek egyszerűen nem volt kedve (szerencsére Shatner meggyőzte); a második  úgy érezte, hogy háttérbe szorul; a harmadik pedig csak úgy volt hajlandó szerepelni, hogy teljesítették egy kívánságát: ebből lett a film befejezése. A sorozat kitalálója nemtetszését fejezte ki például a Flotta túlságosan militarista módon történő megközelítése és az Ahab-Khan-párhuzam miatt, de nem adtak a véleményére...

Amiket még tudnunk kell/érdemes vagy csak érdekes: Ez votl az első alkalom, mikor egy tévésorozat bizonyos epizódját mozifilmként folytatták. Saavik eredetileg vulkáni férfi lett volna, de így most egy romulan/vulkáni hibrid nő lett belőle. A későbbi Trek-mozikban is benne van, de akkor már egy másik színésznő (Robin Curtis) játszotta, mert a második és harmadik rész közti idő alatt Kirstie Alley a Cheers-szel jókora hírnévre tett szert és így már nem tudták megfizetni a szereplését. Most először történik valamennyire konkrét időbeli meghatározása az Űrszekerek eseményeinek: Kirk és legénysége a 23. században élik át kalandjaikat. Ebben a moziban található az első, teljesen számítógéppel készített jelenet: a Teremtés hatását planetáris szinten bemutató grafika. A világ leggyorsabban felvett jelenetének rekordját is tartja: az egyik utolsó szekvenciában látható robbanást egy speciális kamerával rögzítették, ami 2500 képet tudott felvenni egyetlen másodperc alatt!

A speciális effekteket ismét a Star Wars látvány-mesterei alkották meg az ILM-nél. Az új modellek és trükkök nagy részét ők készítették, valamint náluk jött világra a Reliant modellje is, ami elsőként a Trek-univerzumban nem a Constitution (talán Alkotmány?) széria darabja. Az Enterprise makettjét nagyon nehéz volt mozgatni, nyolc ember kellett, hogy megemeljék és csak egy targonca segítségével tudták szállítani. Az egyik bogaras részhez készítettek egy gigászi műanyag fület, ám ez végül nem játszott szerepet a filmben, mert annyira bénának találták a készítők:) Dr. Carol Marcus alakítója, a német Bibi Besch 56 évesen hunyt el mellrákban, a tragikus sors filmbeli fiát sem kímélte: Merritt Butrick mindössze 29 évesen távozott az élők sorából - AIDS-es volt... A computer hangját ebben az epizódban egy Marcy Vosburgh nevű színésznő adja és nem Majel Barrett (elvileg). Khan társait chippendale-táncosok keltették életre:D

A magyar változatról: A filmnek egy régi címét mondják be (Űrszekerek: A Kán bosszúja), ezen felül az előző részben lévő abszolút érthetetlenség ellensúlyozásaként az egyetlen vulkániul beszélő jelenetet mind szinkronizálták, mind az angol feliratot meghagyták benne. Chekov akcentusa a 2009-es újrában nagyon erős, ám sem itt, sem az előzőben ez nem érződik. (Aki nézte a sorozatot magyarul, az nyilatkozzon, hogy ott hogy volt! Köszi:)) Még egy párhuzam az új mozival: a Kobayashi Maru-teszt, amin Saavik elbukik, Kirk pedig elmeséli, hogy ő hogyan teljesítette.

Khan Noonien Singh-rovat:

A karaktert az első széria huszonkettedik epizódjában mutatták be, 1966-ban. Ő és az alattvalói szupergénekkel rendelkeznek: erősebbek, okosabbak az átlagos embernél. Érdekesség, hogy Montalban és Shatner soha nem találkoztak a forgatás alatt, a jeleneteiket négy hónap különbséggel vették fel és mindketten egy felolvasólánynak beszéltek, aki a kamera mögött állt - ugyanakkor Khan és Kirk sem találkoznak személyesen, csak mindenféle kommunikációs eszközökön keresztül lépnek kapcsolatba egymással. A film egyik legnagyobb (talán a legnagyobb) hibája egy folytatási zavar: a főgonosz felismeri Chekovot, mikor látja; holott a '66-os epizód forgatásakor az orosz tiszt még hivatalosan nem szolgált az Enterprise legénységében. A rendező elismerte tévedését; Koenig viccesen azt mondta, hogy Chekov biztosan hosszú várakozásra késztette Khant a férfi wc-nél és ezért emlékszik rá; a filmhez készült egyik nem-hivatalos regényben pedig azt tárják elénk, hogy az ifjú fegyverkezelő volt az, aki anno levitte a szuperembert a neki szánt bolygóra - innen ismerhetik egymást. Ricardo Montalban olyannyira élvezte a szerepet és a forgatást, hogy az eredetileg meghatározottnál jóval kevesebb gázsit kért és később a karrierjének egyik fordulópontjaként emlegette.

Ez a film 11 millió dollárból készült (negyede az előzménye költségének) és 97 milliót hozott. A kritika pozitívan fogadta, dicsérték a több akciót, a feszes történetvezetést, az erős karaktereket és a köztük lévő interakciókat, valamint Montalban nagyszerű alakítását. A ház elejét mindössze a kissé gyengébbre sikerült mellékszereplői alakítások és a kevésbé látványos speciális effektek miatt érte szó. 1982-ben két Hugo Awardot nyert: Legjobb Színész (William Shatner) és Legjobb Rendező (Nicholas Meyer). Máig az egyik legjobb Star Trek-filmnek tartják, ami saját idejében megújította az érdeklődést az egykori sorozat és a belőle készülő újdonságok iránt. 2002-ben kiadták a rajongók által máig nagy becsben tartott kétlemezes The Director's Editiont, amin a hosszabb rendezői változat és négy órányi extra is látható.

Nekem az előző jobban tetszett, mert ez tényleg olyan, mintha egy sorozat két-három epizódját néztem volna meg egyben és szerintem egy mozifilmtől azért többet lehet elvárni. A fanatikusoknak persze biztosan tetszeni fog, de én inkább ajánlanám az első részt, az sokkal "sci-fibb":D

Pontozás:

imdb: 7.7

Szerintem: 4/5 (Kevésbé látványos, kevésbé ijesztő a főgonosz, fölösleges a családi dráma, viszont az elején nagyszerű poénok vannak és a befejezés is eléggé mellbe vágó.)

Hírek:

- Nicholas Meyer íróként közreműködik az Eddy Deco című animációs filmnél, ami valami fura, krimiszerű akármi lesz.

Sajnos tegnap a nagy családi összeröffenés miatt lemaradtam a Spock nyomábanról, de ha majd adja az HBO vagy ismétlik, akkor megnézem. Ma szerettem volna látni az Excaliburt, de valami mást adtak helyette... Talán még estére találok magamnak néznivalót, de az is lehet, hogy nem. (Előbbiről lett cikk, utóbbiról sajnos nem.)

Nekem eddig a Star Trek egyet jelentett az Új Generációval. Mindig is tudtam az eredeti legénységről, a régi sorozatról, de valahogy sosem érdekelt. Viszont most, mikor már láttam a New Generation összes filmjét (Star Trek 7 - Star Trek 10), gondoltam, hogy tekintettel a sok szabadidőmre és az AXN remek időpontban sugárzott maratonjára, megnézem a '60-as évekbeli szériához tartozó hat mozifilmet is - hátha így esetleg kedvet kapok a sorozat nézéséhez. [Nem vagyok elfogult Csillagok Háborúja-rajongó sem, de ha választani kellene, akkor inkább Darth Vaderék mellett voksolnék:)]

Mit kell tudnunk Gene Rodenberry főművéről? A Star Trek (amit magyarul sokáig Űrszekereknek neveztek, nekem tetszik ez az elnevezés, ezért használom) 1966-tól 1969-ig futott az NBC csatornán. Összesen három évadot élt meg, de az NBC vezetőinek körében sosem örvendett nagy népszerűségnek. Az ún. Nielsen-mutatók (amik a közönség nagyságának és összetételének meghatározására szolgálnak) sem adtak túl pozitív képet a Trekről, ezért végülis levették a műsorról. A készítésért felelős Paramount megpróbálta az elvesztett nyereség egy részét visszaszerezni azzal, hogy eladta a vetítési jogokat a lehető legtöbb helyre. 1972-ben az Államokban is újból levetítették az epizódokat, közben a világ számos táján ment a sorozat és a hetvenes évek végére egészen nagy kultusza/rajongói tábora lett.

Rodenberry már '69-ben elkezdett dolgozni azon, hogy a Trek folytatódhasson mozifilm formájában, majd az újravetítések sikere az ő malmára hajtotta a vizet. A Paramount 1975-ben elindított egy projektet, aminek célja a Star Trek-film létrehozása volt. A történet megírására többek közt olyan neves sci-fi-írók vállalkoztak, mint Ray Bradbury vagy Robert Bloch, de a sztorik egyike sem felelt meg a stúdiónak. Az elkészült ötletek alapján a cselekmény lehetett volna például a Kennedy-merénylet megállítása, hüllőemberek elleni harc az őskorban vagy találkozás a mítoszok titánjaival. 1977-ben aztán George Lucas bankot robbantott a Csillagok Háborújával, ez pedig végleg alávágott a tervezetnek, így ekkor felhagytak a további munkálatokkal.

Ezek után viszont felmerült, hogy a meglévő lendülettel kezdjék újra a sorozatot egy friss szériával - a készülő 13 epizód a Phase II címet kapta volna. Ebben a már ismert legénység mellé három fiatal, állandó szereplő jött - róluk majd később. A bevezető epizódnak szánt In Thy Image című rész elkészítése azonban újfent problémákba ütközött és a stúdión egyre nagyobb lett a nyomás, hogy azonnal kezdjék el a még éppen csak összeálló forgatókönyvből a munkát vagy hagyják abba minél előbb a lehető legkevesebb veszteséggel. Az utóbbi mellett döntöttek: alig három héttel a forgatás megkezdése előtt a Phase II-t törölték, de visszatértek az eredeti elképzeléshez, hogy akkor legyen inkább egy mozifilm belőle.

Az In Thy Image rohamtempóban kezdett átalakulni film-forgatókönyvvé, ezalatt az elkészült ruhákat, helyszíneket és maketteket átépítgették, visszahívták a régi szereplőket és nagy nehezen elkezdődött a munka. Robert Wise, a The Day The Earth Stood Still vagy a West Side Story legendás rendezője került a projekt élére, a sorozat atyja pedig producer és író volt. A forgatókönyvet eredetileg Harold Livingston hozta össze, de a készítés során munkáját folyamatosan írták át, olyannyira, hogy a vége felé óránként változott a történet. Most egy kis kedvcsináló a történelemóra után:

A legújabb Enterprise csillaghajó éppen szerelődokkban tölti a szolgálatát, hiszen még be sem fejeződtek a munkálatok rajta. Új parancsnok (Decker - Stephen Collins), új tudományos tiszt (Ilia - Persis Khambatta) és a legmodernebb technika kerülnek a fedélzetre, de azért a régi legénység nagy része is a helyén van még (Uhura - Nichelle Nichols, Scotty - James Doohan, Sulu - George Takei, Chekov - Walter Koenig és Dr. Chapel - Majel Barrett). Azonban a nyugis építkezést/tesztelgetést félbeszakítja a megjelenő Kirk admirális (William Shatner) és átveszi a parancsnokságot, az Enterprise-nak pedig hamarosan útra kell kelnie. Megérkezik a nyugállományból visszaparancsolt Dr. McCoy (DeForest Kelley), majd út közben csatlakozik hozzájuk az egyenesen a Vulcanról érkező Spock (Leonard Nimoy). Szükség is van a tapasztalt "vén rókákra", hiszen a küldetés nem egyszerű: egy iszonyatos méretű, felfoghatatlan pusztító erővel bíró valami halad lassan egyenesen a Föld irányába, és nincs, ami az útjába álljon! Vajon az Enterprise képes a közelébe férkőzni és felderíteni, mi rejtőzik a gigászi, örvénylő felhőburok közepén és hogy ez a valami mit akar - és képesek-e megállítani? Egyáltalán létezik akárki, aki feltartóztathatja?

Jól hangzik, ugye?:) Nos, valóban jó is, de az első pár perc rémesen unalmas. Kezdve az elején látható klingonokkal (itt jelennek meg először az azóta védjegyükké vált jellegzetes homloki kinövésekkel), ahol nincs feliratozva, mit vartyognak; a hosszú és irritáló féreglyukas részen át a borzasztóan elnyújtott és a nézése közben abszolút érthetetlen Kolinahr-jelenetig (itt újfent nem volt felirat). Az én figyelmemet onnantól ragadta meg igazán a történet, hogy elkezdték felvázolni ennek a fenyegető űrbéli leviatánnak a méreteit és erejét. Innentől már nagyon érdekelt, ki vagy mi ez a valami, ami V'Gernek (Vidzsör) nevezteti magát.

A színészekre nem lehet panasz, de mivel az Űrszekerek egyetlen epizódját se láttam, így nincs viszonyítási alapom hozzájuk. A korábban említett, a Phase II-ba szánt három új, állandó szereplő közül a Spock helyére beállított Xon a sokkoló transzporteres részben gyorsan befejezi pályafutását; az újonc, de a hajót behatóan ismerő Decker és a deltai Ilia pedig együtt, de a régiekkel párhuzamosan cselekszenek, és ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre fontosabbak. A Mozifilm egyik sarokköve a lehengerlőnek szánt korabeli vizuális effekt-orgia, ami két évvel a Star Wars után már elvárás lett a sci-fiknél. Szépek a makettek és a trükkök közül is csak a térváltás az, ami mai szemmel nézve kissé gyengének tűnik. Az effektek azonban túlsúlyba kerültek a karakterek rovására, ennek leginkább nyilvánvaló bizonyítéka a hosszú bámulós jelenetek megléte. Ezekben a figurák szinte alig szólalnak meg, csak néznek, ahogy mi is.

A zenét Jerry Goldsmith komponálta, a Star Wars-ban hallott művek inspirálták, és itt hangzik fel először a későbbi filmekben/sorozatokban hallható muzsika, ami egészen a Nemesis-ig felbukkant a legtöbb Trek-adaptációban. Livingston és Rodenberry sokszor összeütközésbe kerültek a forgatás során, a szkriptbe pedig Nimoy, Shatner és Kelley is beleszóltak, ezek a körülmények vezethettek a sok átíráshoz. A speciális effektekért Douglas Trumbull felelt, ő csinálta pl. a 2001: Űrodüsszeia és a Szárnyas fejvadász effektjeit. A történet baromijó, a vége pedig nagyon király, akkora ötlet van ott a felhő belsejében!:) A megvalósítás miatt viszont azoknak, akik nem látták az ezt megelőző háromévadnyi Treket, elég vontatottnak hathat. Sejtem, hogy a bemutatott filmet legalább részben átszinkronizálták, de ha tényleg így van, akkor vajon miért spórolták le a kellő helyen a feliratokat?

Vissza a készítéshez, innentől jönnek az érdekességek is: A klingon és vulkáni nyelvet/szavakat James Doohan találta ki, fiai, Christopher és Montgomery pedig statisztaként szerepeltek. Persis Khambatta csak 47 évet élt, '98-ban szívroham vitte el - egyébként indiai volt és egy alkalommal Miss Indiának is megválasztották. A haja leborotválása miatt hosszú ideig egy szépségszalonba járt kezelésekre, nehogy az újból kinövő haja tönkremenjen - a szeépészeti kezeléseket a stúdió fizette neki, cserébe az áldozatáért. Stephen Collins a Hetedik mennyország-sorozat apukájaként ismert, a Péntek 13. V. részének látomás-Jasonje, a kaszkadőr Tom Morga pedig a klingon hajó legénységében van. A klingon parancsnokot Mark Lenard játssza, aki a sorozatban Spock apját, Sareket alakította. A computer (Majel Barrett) hangját érthetetlen módon a magyarok férfihangra cserélték. A muzsikát Robert Wise kis híján visszautasította, az ismert motívum ezek után született meg. A rendező később azt nyilatkozta, hogy Goldsmith-szel volt a legjobb dolgozni azon komponisták közül, akikkel együtt forgatott.

A sorozat befejezésétől eltelt tíz év alatt a színészek megöregedtek, azonban kamera-trükkökkel, speciális világítással és maszkolással eltüntették a korosodás nyomait. Shatner nagyon kemény diétát tartott a forgatás előtt, hogy visszanyerje Kirk kapitány-formáját. A későbbi mozikban már a történet részévé vált a szereplők öregedése. Robert Wise a szédítő körülmények ellenére minden esetben nagyon nyugodt maradt, a stábtagok pedig fogadásokat kötöttek, hogy mikor forr fel az agyvize, de végül senki sem nyert, Wise ugyanis sosem borult ki - ám többször ki akart szállni, sőt egyszer még azt is javasolta, hogy végleg állítsák le a film készítését. Ralph McQuarrie, Darth Vader külsejének megálmodója, és John Dykstra, a Star Wars egyik fő effektmestere részt vett a látvány tervezésében, bár McQuarrie dizájnjait csak jó pár évvel később használták fel, a Voyager-szériában. Az eredeti sorozatban látható felszerelések közül csak Uhura kommunikációs fülese van a filmben, ugyanis ez volt az egyetlen, amit elfelejtettek újraalkotni. A megfelelő tudományos hitelesség érdekében a NASA, a Kaliforniai és a Massachusetts-i Technológiai Intézet valamint maga Isaac Asimov is a stáb segítségére volt. Stephen Collins-t DeForest Kelley segítette a forgatás alatt, ugyanis a fiatal színésznek fogalma sem volt a Trek-univerzum dolgairól. Leonard Nimoy vulkáni szemöldökeit szálanként helyezték fel az arcára, ami így két órába, kétszer annyi időbe tellett, mint a széria forgatása alatt; a hegyes fülekből pedig forgatási naponként három párnyi fogyott el:)

V'Ger-rovat:

A filmben említett 82 csillagászati egységnyi nagyság orbitális túlzás, ugyanis a Föld-Nap távolság 1 egység, a Nap-Plútó pedig 30-40 egység, vagyis elvileg a felhőnek nagyobbnak kellene így lennie, mint a teljes Naprendszernek! De láthatjuk, hogy nem akkora:) Syd Mead ipari tervező készítette a V'Ger modellt, ami 21 méter hosszú volt, és mialatt az egyik felén forgattak, a másik felét még mindig építették. A létrehozásához fát, habszivacsot, makramét, műanyagpoharat, izzólámpát, neonfényeket és stroboszkópokat is felhasználtak.

A tizenegyedik rész megjelenéséig ez volt az egyetlen Űrszekerek-mozi, ami két óránál hosszabb volt; a Superman I-II megjelenéséig pedig a világ legdrágább filmjének számított, 46 milliós költségvetésével. A premierrel egy időben a Marvel kiadott egy háromrészes képregény-adaptációt, a sztori regény formában is megjelent - a tizenegy film közül ez az egyetlen, amit maga Rodenberry írt. Ez volt az első nagyobb hollywoodi alkotás, amit egy egy évtizeddel korábbi sorozat inspirált, és amihez össze tudták szedni a teljes eredeti szereplőgárdát. A bemutatás előtt alig pár nappal készült el a végleges verzió, így tesztvetítésre nem került sor. Wise ezt később nehezményezte, azt mondta, a mozikba nyersanyag minőségben került a film, egyáltalán nem úgy, ahogy ő elképzelte. Mint már említettem, 46 millió dollárból lett és 139 milliót hozott, de a stúdió számára fél siker volt, mert sokkal nagyobb bevételre és kisebb költségekre számítottak. A kritika főként negatív volt felé, a legtöbb bírálat a kevés akció és a túlzott látvány-orientáltság miatt érte. A színészeket és karaktereket pozitívabban fogadták. A megnövekedett költségek miatt a mindenképpen betervezett folytatásra kevesebb pénzt szántak, a felelősnek tartott Rodenberry-t pedig kizárták a későbbi alkotói folyamatból. Mégis, ennek a mozinak a sikere vezetett ahhoz, hogy Hollywood egyre inkább a '60-as évek sorozataihoz fordult a nyersanyagokért.

1983-ban az ABC bemutatott egy tv-s verziót, ami plusz tizenkét percnyi anyagot tartalmazott, ugyanakkor ez olyan részekből állt, amiket Wise szíve szerint soha nem mutatott volna be. A rajongói nyomásra 2001-ben elkészült a Director's Cut, ami négy perccel hosszabb a mozisnál és ezáltal a Star Trek I. olyanná vált, amilyennek a rendező mindig is szerette volna. Ez a verzió jóval pozitívabb fogadtatásban részesült, mint a filmszínházas eredeti.

Nekem tetszett, legalább jobban megismerhettem a régi figurákat és részese lehetettem egy igazán nagy kérdéseket felvonultató, óriási meglepetést tartogató kalandnak. Ha eltekintünk az első pár perc unalmától, a megfelelő helyeken is kapunk feliratot hozzá és átadjunk magunkat a látványnak, akkor egy nagyon jó sci-fit láthatunk.

Pontozás:

imdb: 6.4 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem. 5/5 (A történetben lévő nagyszerű csavar miatt nincs szívem levonni:))

Hírek:

- George Takei most is öt filmen dolgozik, ezek közül szerintem a Larry Crowne című az egyetlen érdekes, amiben Tom Hanks-szel játszik. Egy 50-es éveiben járó pofáról szól, aki visszamegy a középiskolába:)

- Nichelle Nichols is filmezik most, de semmi számomra érdekesben nem szerepel majd.

Ma láttam a Khan haragját, arról majd holnap olvashattok - ha elég gyors leszek. Jelen cikkemhez elég sok dolgon átsiklottam, de így is két napon át írtam, remélem tetszeni fog nektek!

     Ha minden családi moziként eladott film ilyen lenne, akkor jobb világban élnénk. Mert manapság azt is ilyen néven reklámozzák, amiben természetfeletti dolgok, meg gyilkosságok és mittudomén, beszélő állatok szerepelnek. Szóval jó sok szemét.

     Ezt a filmet (a folytatások nem érdekelnek) mindig is szerettem. A főszereplő egy bernáthegyi, aminél aranyosabb dög nincs is ezen a bolygón, talán csak a panda. És ha már van állat, kellenek gyerekek is, szóval a középpontban egy háromgyerekes család áll, Newtonék, a családfő pedig nem Isaac, hanem George (Charles Grodin). Van még egy feleség (Bonnie Hunt) és három gyerkőc, kicsik-nagyok. Egy nap szó szerint besétál hozzájuk egy tündéri kölyökkutya, akit elneveznek Beethovennek. Az apuka, saját bevallása szerint az élete tönkremenetelét köszönheti az egyre növekvő jószágnak, ám később számára is világossá válik, hogy a család teljes jogú tagja a kedves behemót. Viszont amikor szembesül a kutyus iránti érzelmeivel, Beethoven már egy velejéig gonosz és kísérletező kedvű állatorvos (Dean Jones) kezében van. De a megsüketült német zseniről elnevezett négylábút nem olyan fából faragták, hogy ne lenne ötlete a kiszabaduláshoz. És Newtonék is bármire képesek, hogy visszakapják a bús képű ebet...

    A kutyuskát nem tudnám elég jelzővel illetni, annyira aranyos. Charles Grodin nekem garancia a biztos nevetésre, az egész film kedves és csak helyenként csordul túl az ömlengésnek köszönhetően. Ez még akkoriban készült, amikor nem fulladtak bele a mozinézők az állatos filmekbe, jó sok kiaknázható lehetőséget adott a bernáthegyi növekedése a röhögéshez. A kutya minden családtagnak segít valamilyen módon, és kiemelt fontosságú George-hoz fűződő viszonya.

    A mellékszereplők esetében pedig teljesül a sztárparádé fogalma. Stanley Tucci és Oliver Platt két nem túl okos, ám kevés ízléssel rendelkező kóklert alakít, akik segédkeznek a gonosz állatdokinak. Megtekinthetjük, milyen frizurával rendelkezett 1992-ben David Duchovny, aki bizonyos kultúrákban Mulder ügynökként ismert. Az egyik gyermek (Christopher Castile) az Egyről a kettőre című sorozatból lehet ismerős (amit asszem, megint elkezdtek sugározni egy adón). A stáblistán az Edmont Dantes álnév mögött valójában John Hughes rejtőzik, akinek többek között a Repülők, vonatok, automobilok címmel rendelkező gyöngyszemet is köszönhetjük.

     Szerintem ez a maga nemében egy kiváló film. Vannak benne gagyi dolgok és hát persze, hogy hatásvadász, de Beethoven nagyon ölelni való. A névrokona pedig egy zseni volt. Például ez is egy kiváló darab a munkásságából:

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónknak!:)

A sportot szerintem jobb játszani, mint nézni, ezért nem szoktam se meccseket, se Forma-1-et, se semmi ilyet bámulni. Viszont szívesen játszottam régen focit, szeretek biciklizni, pár éve kosaraztam egy kicsit - de ahogy régen, ma is szeretem a sportos filmeket. Legyen szó jégkorcsolyáról (Jéghercegnő), hokiról (Kerge kacsák), amerikai fociról (Emlékezz a titánokra!), bobról (Jég veled!) vagy bármi másról, én leülök és megnézem. Ezúttal a kosárlabda áll a középpontban, ráadásul egy nem akármilyen moziról beszélünk, de ezt majd később, előbb a sztorit:

1951, USA. Indiana állam egyik aprócska, eldugott városkájában, Hickory-ban a legkedveltebb sport a kosárlabda. A helyi kis középiskola csapata a város aprajának-nagyjának életében fontos szerepet játszik: fiúk, bátyjak, öccsök vezetik a labdát Hickory színeiben. A legutóbbi edző halála után érkezik a városba Norman (Gene Hackman), aki annak idején jó nevű edző volt a főiskolás ligában, ámde egy régi meccsen elkövetett különös szabálysértése miatt hosszú időre hátat fordított e sportnak. Érkezése után kezdetben csak barátja, a suli igazgatója (Sheb Wooley) támogatja, a legtöbb helyi ellenséges vele szemben, a csapatát alkotó srácok nem értik, miért kell hirtelen mindent másképp csinálni, a legtehetségesebb fiú pedig még csak hallani sem akar az új edző játékáról.

Normannek van mit rendbe hoznia, újra kell építenie a teamet, tiszteletet kivívnia nekik és magának, meg hát győzelemre vezetnie őket. Rögös úton menetelnek a siker felé, a tréner pedig maga mellé veszi a rossz hírű, részeges kosár-szakértő Shootert (Dennis Hopper) és lassan beleszeret az egyik csinos tanárnőbe is (Barbara Hersey). A Hickory egyre feljebb jut a bajnokságban, mialatt magánéleti válságok, a szülők és a város lakói nehezítik a helyzetüket, a nagy kérdés pedig lassan egyre égetőbbé válik: Nyerhet-e az állami bajnokságban egy ilyen aprócska csapat - egyáltalán eljuthatnak-e odáig?

Nem számítottam semmi érdekesre, csak úgy "mert miért ne"-alapon ültem le elé és bevallom, az eleje elég unalmas volt. Aztán viszont, amint elkezdődtek az edzések és felbukkant Hopper is, egyre jobb és izgalmasabb lett! Gene Hackmant egészen különös volt látni ebben a szerepben, de remekül alakított, végig szurkoltam neki, hogy elérje a célját. Érdekes volt, ha csak pár percet szerepelt is a Purple People Eateres Sheb Wooley aki egy szimpatikus öregurat kelt életre. A legjobb viszont mindenképpen Dennis Hopper. Annyira hitelesen játssza a problémákkal teli, a családjától eltávolodott alkoholistát! Tényleg remekelt! A rendező David Anspaugh és az író Angelo Pizzo szinte mindig sportos filmeken dolgoznak, ezúttal pedig egy valós eseményen alapuló mozit hoztak össze. A legjobb dobás az 1954-es Indiana állambeli bajnokságon alapszik, ahol a kicsi, de annál tehetségesebb Milan Indians csapata elérte a végső győzelmet, gyakorlatilag a semmiből indulva. Az elején lévő pár unalmas percet leszámítva izgalmas alkotást láthatunk, szimpatikus karakterekkel. A többi hasonló témájú művel szemben itt egyértelműen az edzőn van a hangsúly, végig őt követjük, a játékosok csak mellékalakok (általában fordítva szokott lenni, vagy kb. ugyanannyira fontosak a játékosok, mint a "főnök").

Érdekességek: A hosszasan imádkozó srácot a valóságban Scott Summers-nek hívják - pont úgy, ahogy az X-Men Küklopszát:) Dennis Hopper alakítása Oscar-jelölést hozott számára, amit azonban nem kapott meg. A pályára berontós jelenetében a rendkívül élethű instabil mozgását úgy érte el, hogy az "Action!" elhangzása előtt tíz másodpercen át egy helyben forgott és elszédült:) A nagy öreg ez év május 29-én hunyt el, 74 évesen. Angelo Pizzo segédrendező és producer is volt. A Hoosiers a hoosier szó többesszáma, ami az amerikai angolban az Indiana államban lakókra használt kifejezés - mivel ezt Európában nem ismerik, ezért lett a címe The Best Shot, vagyis A legjobb dobás. A zenét Jerry Goldsmith szerezte, akit szintén jelöltek a Filmakadémia díjára, de ő sem nyerte meg. Az Orion stúdió mindössze 6 millió dollárt és kevés segítséget nyújtott a filmhez, valamint a szereplők és a készítők egy része sem fűzött nagy reményeket hozzá. A zord körülmények ellenére több mint 28 milliót hozott és a már említett két Oscar-jelölést. Ezen kívül a Hoosiers-t a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) sportfilmjének tartják. A USA Today újság olvasói a legjobbnak szavazták, az Amerikai Filmintézet Top 10-es sport témájú mozik listáján a negyedik helyezést kapta.

Nekem tetszett, azt kaptam kb., amit elvártam. A dráma jellege igen erős, vagyis nevetni nem nagyon lehet, csodálkozni és izgulni viszont annál inkább! A szerelmi szál az egyetlen, amit erőltetettnek véltem, talán enélkül is megállta volna a helyét. Aki szereti az ilyen filmeket, az nézze meg, biztosan tetszeni fog neki, de hangsúlyozom ismét, nem vígjátékról van szó.

Pontozás:

imdb. 7.6 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem. 4/5 (Az unalmas kezdés és a szerelmi szál fölöslegessége miatt.)

Hírek:

- David Anspaugh megint sportfilmet rendez, a Phenomot 2012-ben mutatják be - egy ifjú kosaras-tehetség személyes tragédiáját tárja elénk.

- Barbara Hersey-t a Natalie Portman főszereplésével készült Black Swanban láthatjuk mostanság.

Ma volt szerencsém látni az eredeti Star Trek mozifilmet, erről legkésőbb holnap olvashattok. Elhatároztam, hogy az AXN-en induló Űrszekerek-filmmaratont végig fogom nézni, így a maradék öt Trekről is írhatok majd:) Mozsárágyú nemsokára jelentkezik a Beethoven (mint kutya) elemzésével, ez a hétvége és a jövő hét pedig számos remek filmmel fog szolgálni, így az óévet rengeteg bejegyzéssel búcsúztatjuk majd (már ha kicsit gyorsítok a szokásos 2 napos tempómon:D)!