Elvis Presley ma lenne 76 éves.

     Ez a dokumentumfilm 1981-ben készült, ekkor még csak 4 év telt el a Király halála óta. Sok olyan felvétellel, képpel találkozhattak akkor a nézők, melyek nem voltak ismertek a nagyközönség előtt, és ami a lényeg, tele van zenével.

     Elvis életének főbb állomásai tárulnak a szemünk elé. Helyenként színészek játszottak el egyes jeleneteket, de nagyrészt eredeti anyagokból áll össze a film. A narrátor "Elvis", azaz Ral Donner, aki szintén zenész volt és nagyon hasonlított a hangja a főszereplőére. A narrációból megtudjuk, hogy Elvis először templomi gospelekkel próbálkozott, aztán megismerkedett a blues zenével; hogy egészen félénk gyerek volt, de azért rosszcsontkodásra is jutott ideje. Gyorsan elérkezünk az első lemezfelvételhez, ekkor édesanyjának énekelt fel egy dalt. És néhány szempillantás alatt pedig már Elvis, a sztár van a központban. Valóban, az egyszerű hétköznapokból néhány hét alatt csillogó, zenével és rajongókkal teli világba csöppent a kedves vidéki srác, akinek a család volt a legfontosabb. És persze a muzsika.

      A rock 'n roll előtt az emberek többnyire estélyiben és frakkban jelentek meg különböző zenés esteken, operába jártak, esetleg valami épp divatos klubban szórakoztak, a legtöbben meg saját maguknak zenéltek. Például ott volt a blues, ami már előrevetítette valami teljesen újnak az eljövetelét. Elvis megjelenésekor már léteztek különböző rock 'n roll-zenekarok és az idősebb nemzedék temette is ezt a muzsikát. De akkor feltűnt ez a semmiből jött, isteni tehetséggel megáldott kölyök, és túlzás nélkül megváltoztatta a világot. A szemellenzős, "niggerzene" ellen fellépő, begyöpösödött régiek sem tudták megállítani ennek a stílusnak a hihetetlen térhódítását. Elvis lett megannyi későbbi nagy pop- és rocksztár számára az alfa és az omega. Milliók kezdték úgy hordani a frizurájukat, mint ő, hasonlóan öltözködtek és egyszerűen imádták őt meg a dalait. Hát még ma mennyien lehetnek...

      Valószínűleg azért lett nagyon népszerű az egész világon, mert amellett, hogy a színpadra született, megmaradt kedves, becsületes srácnak. Egyik legnagyobb rajongója, John Lennon szerint viszont a katonai szolgálat (1958-60) után már többé nem volt ugyanaz. Menedzsere, Parker ezredes segítségével próbálta újra megidézni a rendkívül sikeres '50-es éveket, amikor az egész USA őt nézte a tévében, stb. Olyannyira sokat tettek ők ezért, hogy Elvis egyre több filmszerepet vállalt, egyre egysíkúbb filmekben, miközben például a gombafejűek meghódították az addig ismeretlen terepnek számító Amerikát. Presley házasságkötése és gyermeke megszületése után újra élőben kezdett el föllépni, saját tévéműsort kapott, továbbra is fürdött a sikerben - legalábbis a világ így látta.

      Sajnos a Király egyike azoknak az istenként tisztelt rocksztároknak, akiket tönkretett a sóbiznisz, tehetségét áruba bocsájtották, kihasználták, és a drogok meg a pia rabjává vált. A jóképű, szinte angyali arcú, bársonyos hangú ifjúból egy elhízott, hangjának lényegét elvesztő, megöregedett, közönségcsalogató jelenség vált. 

      Temetésén óriási tömeg vett részt, a világon mindenhol gyászolták. Manapság meg gyakran hallani olyan híreket, miszerint itt meg ott lakik, valahol sütteti a hasát, adózás nélkül tengeti napjait és hasonlók. Jó lenne, ha így lenne!

     Jómagam egyáltalán nem vagyok fanatikus Elvis-rajongó, de mint mindenkit, engem is lenyűgöz a Király. Ez a film is csak azért jó, mert az "alapanyaga" jó. Boldog születésnapot Neked, bárhol is vagy, Elvis!