Totális káosz és szélsebesen dagadó hazugságáradat. Az egyszeri halandó ezzel nem tud mit kezdeni. Na de itt Belmondo Úrról van szó, kérem szépen!

     Ő kelti életre Stéphane Margel figuráját, aki hűséges férjnek épp nem mondható. Ahogy asszonykája, Sophie (Marie Laforêt) kiteszi a lábát a házból, ő máris bájos hölgyek társaságát keresi. És meg is találja. Egy nap "szomorúan" elbúcsúzik feleségétől a reptéren, ezután pedig kiszúrja magának Julie-t, akit Sophie Marceau játszik. Ebből jó kis este lesz, gondolja magában Stéphane, és nem minden idegeskedés nélkül felviszi a lányt a lakására. Folyton maga előtt látja, ahogy a neje betoppan, nem is tudja felhőtlenül élvezni Julie társaságát. Már az utolsó idegszálai mondják fel a szolgálatot, amikor is valóban belép az ajtón a feleség. Gyorsan feltalálja magát, azt mondja, Julie a lánya. További hazudozás következik, hogy az igazság ki ne derüljön...

     Elég bolond egy film, de a színészek kárpótolnak minket. Megint látszik, hogy ez se ma készült, mert óriási jó a szinkronja, Sztankay István kölcsönözte a hangját Belmondónak. Tökéletes. Amolyan "megőrülős" mozi ez, a középpontban a főszereplő kétségbeesett ámokfutása áll, merthogy ez tényleg ámokfutás. Tör, zúz mindenfelé az úriember, például autókat meg a fejét. Taccsra vágja a létszükségletű üzletét, bohócot csinál magából elég sok helyen. A néző meg nevet. Igazából ez egy béna film is lehetne, ha nem azok lennének a főszereplők, akik. De ilyenből elég sok van.

     A hölgynézőknek tehát itt van Belmondo, az uraknak meg a 18 éves Sophie Marceau. Utóbbi néha lenge öltözetben. Jó szórakozást, és kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek előre is!!!!!!