Latinovits megint. :) Ezúttal egy tüdő-, és idegi problémákkal küzdő, ám megállíthatatlan pandúrt alakít a rabló-pandúr párosból, és természetesen nem árulom el, ki a rabló.
Rabolnak NDK csemetét, meg értékes szobrot, és Gálffy alezredes (Színészkirály) segítőkész, ám eltérő munkafolyamatokat előnyben részesítő kollégái kiderítik, hogy a szálak egybefutnak a két eset kapcsán. A szobor valószínűleg nagyon csinos darab lehet, mert megöltek miatta egy embert. A bűncselekmény egy szállóban történt, megvan az időpont, mindenki, aki aznap ott tartózkodott gyanús. Béres Ferenc is (Koncz Gábor), akinek ráadásul priusza van. Kiderül, hogy ő gyilkolt, de azt is megtudja az alezredes, hogy valaki már irányítja az események menetét a háttérből. Egy műértőt, egy ügyvédet, egy jegyeladót meg egy szélhámost vonnak be az ügybe. Egy titokzatos nőhöz (Domján Edit) vezetnek a szálak. De ez a film háromnegyedénél történik meg, szóval még bármi kisülhet a dologból.
Nem mondanám, hogy feszült tempóban haladnak az események, meg hogy minden másodperc izgalmakban bővelkedik, de hát az a bizonyos gyümölcs is a mienk, annak ellenére, hogy kicsit sárga, meg kicsit savanyú. A felsoroltak mellett láthatjuk még Esztergályos Cecíliát, Huszti Pétert, Kállai Ferencet, Sztankay Istvánt, Sinkovits Imrét, Moór Mariannát, Inke "Kojak" Lászlót, Kézdi Györgyöt, Szilágyi Istvánt. Újfent páratlan névsor. Megéri megnézni. Elég szomorú, de ehhez még akkorka képet se találtam, mint Az örökös esetében, szóval most megint az egyik szereplő apropóján illesztek bé ide egy videjót. Jó szórakozást!!!!!!
Röhögés rovat:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.