Újra itt vagyok. A blog elvileg az ember életéről szól, ezért ejtek néhány szót arról, hogy mi is

történt, miért nem olvashatta az a néhány ember az írásaimat mostanában itt. Nem sokkal a két éves évfordulónk előtt a barátnőm itt hagyott, elvitte magával a szívem nagy részét és a boldogságomat... Az utóbbi két hetem maga volt a pokol, soha életemben nem éreztem még ennyire rosszul magam és még mindig nem múlt el. Most megint itt vagyok, mert mióta megtörtént ez a dolog, azóta nem bírok sok olyan dolgot csinálni, ami eddig elvette az időmet, de pl. most már felszabadult néhány órám, amit

felhasználhatok filmek nézésére. Ahogy a mondás is tartja, a padlóról csak fölfelé vezethet az út, így legyen! Ennek szellemében lássuk első visszatérő írásomat ami a harmadik a tini-kaland-fantasyk sorában.

Stanley Yelnets (Shia "Transformers" Lebeouf) ártatlanul kerül be egy büntető-táborba, ami kb. a fiatalkorúak börtönének feleltethető meg. A sok különös figura és látszólag értelmetlen esemény közt felsejlik egy évszázados szerelmi történet, egy családi átok és a Sors kifürkészhetetlen útjainak térképe. Egy történet, ami fontos dolgokat mesél el a Végzetről, a barátságról, a szeretetről, és emellett

vicces, érdekes és izgalmas!

Most is irodalmi alapanyagból forgattak hálivúdék, ahogy a már sokat említett három másik mozgókép (Spiderwick, Lemony Snicket, Narnia) esetében is. Amit nem mondtam, az a könyv/film címét adó gödrök ásása. Nos, a gyerkőcök (akik egyébként echte börtöntöltelékként viselkednek álá Életfogytig) minden nap kénytelenek ásni egy jó nagy lukat. Keresniük kell valamit, amiről senki sem tudja, hogy mi az...

A történet az elején nem volt túl érdekes. Amint felismertem Adj Hálát A Marhahúsértot, rögtön arra gondoltam, hogy hú de szar lesz ez; viszont kb. 10 percen belül megjelent Jon Voight, aki egy az egyben Johnny Halliday-re hasonlít: ekkor már kezdett megváltozni a véleményem. Utána pedig Moby Honey-jára beszáguld a képbe Sigourney Weaver vörös hajjal és az események is egyre érdekesebbek lesznek! Patricia "Médium" Arquette-et pedig fel se ismertem, amíg a sorozatáért rajongó húgom fel nem világosított:)

Kezdetben elég zavaros a sztori, néhol vannak benne bugyutaságok, amik idegesíthetnek bizonyos nézőket, de engem nem zavartak. Lassan-lassan aztán elkezdjük érteni, hogy a múltban több szálon futó események hogyan függnek össze egymással és a jelenbeli történésekkel, de a nagy katarzisok elmaradnak. A cselekmény vége kitalálható, de valahogy az egész egyáltalán nem irritáló, sőt, mint már említettem, izgi - szóval jó. Az eddig megismert, erősebben fantasy-vonalra gyúró mozikkal ellentétben itt kevesebb gyerekes és ostoba esemény van, a főszereplők szimpatikusak, még LeBeouf is sokkal jobb, mint manapság. Azt mondom, egy esélyt érdemes neki adni, tulajdonképp vajmi kevés köze van a Spiderwick-Lemony Snicket-Narnia vonalhoz - talán épp ezért olyan szórakoztató, mert más.

És néhány érdekesség a végére: Az alapot szolgáltató regény írója, Louis Sachar írta a

forgatókönyvet, és egy pillanatra feltűnik az egyik múltbéli jelenetben is. A Zerot játszó Khleo Thomas a House-ból az eltorzult fejű néger srác. Az ügyvédnőt életre keltő színésznőt Roma Maffiának hívják (erős mi?:)). Stanley anyukáját Siobhan Fallon játssza, aki a Totál káoszban a Mindenki John Smith-jelenetben szereplő repülőtéri jegykiadó. Stanley nagypapája Nathan Davis, a Holes-t jegyző rendező/producer Andrew Davis apja; Madame Zeronit pedig Eartha Kitt, az első Macskanő életre keltője alakítja.

A Stanley, a szerencse fia 20 millió dollárba került, 71-et hozott vissza, nálunk csak dvdre adták ki, 2004-ben.

Pontozás:

imdb: 7.1/10

Szerintem: 4/5 (Az egy levonás azért jár, mert egynél többször nincs értelme megnézni.)

Hírek:

- Jon Voight A Nemzet Aranya 3. részében játszik majd. (Már az egy is szar volt, Nicolas Cage

csillaga rég leáldozott, a kettőről azt se tudtam, hogy volt, akkor meg minek?) [Ez hála Istennek, mágsem készült el.]

- Shia LeBeouf jövőre harmadszor is eljátssza a Transformers férfi főszerepét. Nagyon nem várom ezt a filmet, mert biztosan csúnyán elcseszik majd a legendás robotistent, Unikront benne - remélem nem ő lesz majd az antagonista... [Szerencsére nem ő lett, hanem a számomra addig ismeretlen Őrszem Fővezér.]

     Totál véletlenül akadtam erre a filmre. Félig-meddig magyar alkotás egy számtalanszor feldolgozott témáról, gyermeki nézőszögből.

     Főszereplőnk Bruno, aki 8 éves és apja (David Thewlis, azaz Lupin prof.) egy katona, akire ő nagyon büszke. Egy nap a család elköltözik Berlinből. Az anya (Vera Farmiga) és idősebb tesója (Amber Beattie) nem nagyon vannak oda az új házért, hát még Bruno. Sehol egy hasonszőrű kisfiú, akivel labdázhatna, minden tök szürke és uncsi, plusz még a felfedezésre váró területek mennyisége is csekély, mivel a ház hátsó kertjénél tovább nem mehet. Egy-két katona néha feltűnik, meg fura, pizsamás emberek, akik elég fáradtnak tűnnek, velük sem szabad szóba állni. Otthon tanítja a gyerekeket egy öreg pali, aki zsidókról meg dicső birodalomról beszél és a 8 éves gyerkőc nem nagyon érti ezeket.

     Egy nap mégiscsak átszökik a tiltott területre és egy jó kis mezőt talál, aztán meg egy elkerített részt, ahol találkozik egy kopasz, szintén pizsamás gyerekkel, ő Shmuel. Végre barátra lelt. Minden nap találkoznak, és ezzel együtt Bruno fejében egyre nagyobb a zűrzavar, mert a kisfiú arról beszél, hogy nem érzi jól magát a drótkerítésen belül, B. viszont saját szemével látta egy filmen, hogy ott vígan kávéznak az emberek és beszélgetnek egymással, satöbbi. A sok érthetetlen történés hatására meg, mert a gyerek tök hülye, szörnyű fordulatot vesz a történet.

     Érdekes film egyébként, de eléggé hatásvadász. Nem hiszem, hogy teljesen hű a történelemhez, de mindegy. Ha már hasonlítgatni kéne, akkor a Schindler listájához képest ez mondjuk nem egy nagy szám, de a vége sokat lendít a filmen. De sok a nem túl életszerű párbeszéd, meg a történet helyenként eléggé klisészerű. Viszont a szülőket nagyon jól hozza a két színész, minden elismerésem, rajtuk kívül nem is nagyon emlékszem senkire. A Brunót alakító Asa Butterfield korához képest egész tűrhető, de szerintem inkább a szép szeméért választották ki. Sok magyar színész is feltűnik, és egészen véletlenül nem a saját hangjuk a szinkronhang.

     Azt mondom egyszer meg lehet nézni. De a vége túl van spilázva, meg hát kissé borzasztó nézni.

     Nos, a magyar válogatott 1986 óta nem jutott ki vébére, de kár ezért fölöslegesen siránkozni. Inkább nézzük meg ezt a filmet! Máris kevésbé tűnik szörnyűnek a helyzetünk.

     Eperjes Károly a főszerepben. Van egy olyan érzésem, hogy nem kellett sok időt töltenie a szerepre való felkészüléssel, mert valószínűleg hasonlóan gondolkodik az évszázad mérkőzéséről, mint Tutti, szül.: Boksai Rezső. Tutti mindent tud a legendás angol-magyarról, ő maga is hallgat a 6:3 becenévre, ugyanis aznap született. 1953. november 25-én, amikor a legyőzhetetlennek hitt angol válogatottat felülmúlta kis hazánk nemzeti tizenegye. Egy nap Tutti, aki tisztességes kukásemberként éli mindennapjait, egy zuglói házban rejtett kincsekre lel. A tulaj nagyapja minden lehetséges dokumentumot, emléktárgyat összegyűjtött az Aranycsapatról. Majd' elájul hősünk, amikor Hidegkuti eredeti mezét találja az ágy alatt. Önkívületi állapotban fölhúzza a felbecsülhetetlen ruhaneműt, és innen veszi kezdetét maga a történet...

     És egy kis időre tényleg önkívületbe kerül, ugyanis időutazás részese lesz. Visszajut születésének napjára, amikor egy nagyfröccs 3 forint volt. Negyed négykor kezdődik az angol-magyar, ám ami legalább ilyen fontos, hősünk talán megláthatja életében először az anyukáját, aki a születése után elhagyta őt... Na, de közben megy a meccs! Bárhová betér rádiót hallgatni, nem sokra rá viszont már dobják is ki a helyiségből, mivel bemondja előre a gólokat. Csak Helén (Szalay Kriszta), az utcaseprő, viseli szívén a fura férfi sorsát. Eleinte mindenki csak őrültnek gondolja  főszereplőnket, később viszont kifejezetten gyanúsnak találják, persze az államvédelem ezzel már a fölbukkanása pillanatától így van.

     Kocsmából a borbélyhoz, onnan egy írólakásba kerülnek, közben velük tart Halmi (Cseh Tamás), aki valaha Helén vőlegénye volt. Egy ifjú békeharcos lány (Kari Györgyi) is velük megy, meg majd az írók is, élükön Béryvel (Kern András). De az ávéhá is közel jár, a meccsen meg csak potyognak a gólok. Viszont egyre közeledik a perc, amikor Boksai Rezső megszületik, és azt mindenki tudja, hogy elvileg egy időben a jövőbeli énünkkel nem tartózkodhatunk, mert akkor izé... gondolom fölrobban a Föld. Vagy valami ilyesmi.

     Persze itt ilyenre nem kell számítani. Sokkal lényegesebb kérdés, hogy miként látják Rezsőt az emberek '53-ban? Holmi forradalomról, 40 elcseszett évről, meg hasonlókról szövegel. Az akkori kor embere automatikusan valami összeesküvésre gondolhatott volna ilyen esetben, és nincs ez másként a film kitalált történéseiben sem. És mi van, ha a jövőből érkezett? 5000-essel akar fizetni, a Himnuszt énekelteti fennhangon, tudja a végeredményt. Veszélyt jelent-e a környezetére, vagy épp ellenkezőleg, valamiféle hasznot húzhatnának jelenlétéből?

     Sok információt szerezhet a szerencsésebb fiatal nemzedék a Rákosi-éráról e filmből, a "gyűröttebb" arcúak meg eldönthetik, hiteles-e a megjelenítés vagy sem. Kiváló színészek, kiváló poénok, mindez Tímár Péter tollából. Cseh Tamás különleges előadásmódja teljesen passzol a szürke '50-es évekhez, ellensúlyozza a szürkeséget. Feltűnik még többek között Kállai Ferenc, Fesztbaum Béla, Reviczky Gábor - akihez az egyik legemlékezetesebb jelenet fűződik - , Máté Gábor, Bánfalvy Ágnes, Dörner György, Kovács Lajos, Végvári Tamás. Jó kis film.

      És a lényeg: Szepesi György meg természetesen Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.

     Én (többek között) az argentinoknak drukkoltam a VB-n. Ezzel együtt természetesen Maradonának is, aki lehet egy akármekkora barom, idegesítő ripacs, számomra akkor is a legnagyobb futballisták egyike, nála nagyobb zseni nem is születik talán soha többé. A film is neki köszönheti létrejöttét.

     Főszereplőnk, Tati Benítez (Ignacio Benítez), hétköznapi figura. Buenos Airestől nagyon messze lakik feleségével, 3 gyermekével, favágóként dolgozik. Tisztességes, csendes ember, akiről azonban köztudott, hogy él-hal Maradonáért: első lányát is Diegonak akarta keresztelni (aztán született fia is), hátára tetováltatta a 10-es mezszámot, karjára magát Diegót, és az égvilágon mindent tud róla. Élete azonban rosszul alakul, kirúgják állásából. Egy kedves öreghez megy hát, számára gyűjt fát az esőerdőben. Ez is egy bonyolult szakma ám, nem mindegy, miféle rőzsét szed össze az ember! Egy nap pedig megtalálja bálványa hasonmását egy nagy gyökérben. Úgy vigyáz a rönkre, mint a szeme fényére, és amikor megtudja, hogy Diego intenzív osztályra került a fővárosban, elhatározza, hogy odaajándékozza neki. És megkezdi rövidnek nem nevezhető útját Maradona felé...

     Tati egy rendkívül szimpatikus gyerek, a film során pedig hasonlóan rendes, kedves népek segítik őt az úton, ami nem véletlen, hiszen Diego hazájából valóak. És még az ősellenség, Brazília egy állampolgára is könnyen kenyérre kenhetővé válik, amint meglátja a csodás alkotást, a fából készült szobrot. Az "alkotás" láttán engednek a sztrájkolók, előzékenyek lesznek a biztonsági emberek és így tovább. Maradona az isten, nincs mit tenni. De vajon megkapja-e a szobrot? Egyáltalán, túléli-e a betegséget?

     Tehát ez egy mese, csodás elemekkel, némi nehézséggel, a jó győzelmével. És persze valóságos alappal. Szerintem mindenki emlékszik a síró emberek százaira a kórház előtt. Akkoriban tudta meg a világ, hogy Maradona-vallást is alapítottak, hogy a focizseni kipróbálta magát, mint "sóment", hogy 120 kilósan is a világ legcsodásabb embere ő, és hogy nem akármilyen fából faragták (nagy poén, mi?), ő mindent túlél. Jómagam kissé elfogult vagyok irányába, akárcsak Tati. 

     Szerintem ez egy nézhető film, szerethető szereplőkkel, izgalmas eseményekkel, amelyek alatt nem repülő vámpírsrácokat meg bárgyú musical-betéteket értek. Addig is emberek nézzétek az elődöntőket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És...

www.vuvuzela-time.co.uk.

            Számomra mindenképpen óriási pozitív csalódás volt a Toy Story 3. Alapvetően rosszul vagyok az animációs filmektől, pláne, ha beszélő állatok és hasonló idegesítő dolgok szerepelnek bennük. A régi Disney-mesék híve vagyok inkább, de a "Játék Történet"-et én se tudtam kikerülni életem során.

            Az első két résszel úgy voltam, jó, ez vicces, de nem ájultam el tőlük. Ezt viszont végignevettem és komolyan együtt éreztem Woody-ékkal. (Biztos öregszem.) Szóval valamit nagyon eltaláltak az alkotók.

            Eleve ugye szükséges valami újítás, és kézenfekvő volt, hogy ez új játékok megjelenése legyen. És ez telitalálat, mert a határ csak a csillagos ég lehet. Jómagam a plüssmackók bűvöletében éltem gyermekkoromat, ezért engem sikerült is elolvasztani Macó, a nagyon puha és kellemes szamócaillatú medve felbukkanásakor. A Barbie és Ken-vonal bődületesen bárgyú, épp ezért nagyon vicces. A Szöcske-man, vagy mi pedig egészen élethű háromdében, amitől mellesleg megfájdul a fejem, de hát valamit valamiért.

            Végig izgalmas, már majdhogynem idegtépő a történet, és azt hiszem nekem azért tetszett annyira, mert inkább én vagyok a célközönség, és nem az ovisok meg kisiskolások. (Na jó, természetesen ők is.) Ugyanis, a valaha mindenkiben leledző gyermeki énünket szólítja meg a film, az egykori önfeledt sihederéveket, amikor legjobb barátunk volt egy viseltes plüssjáték, vagy egy lépést se tettünk semerre a világ legmenőbb minikamionja nélkül. Satöbbi.

            Azért van egy negatívum: tutira értelmetlen megnézni másodszorra, mert nem "ütne" akkorát.

Csatlakozom Mozsárágyúhoz, szerintem is nagy meglepetést okozott a Pixar legújabb munkája. Bár jómagam nem vagyok ellenére az új animációs stílusnak, azért kedvelem a régieket - a Cow & Chickent például csakis 2d-ben tudom elképzelni:)

Ha már itt tartunk, pont idevág a régi és az új rajzfilmkészítést magában ötvöző, a Toy Story 3-at kísérő rövidfilm, a Day & Night. Ebben az alig 6 perces alkotásban két egyszerű figura vetélkedését és összebarátkozását láthatjuk, azonban világelső módon a 2d-s karakterek belsejét 3d-s animációk töltik ki. Így a Nappal és az Éjszaka egészen mást hoz ki egy-egy adott helyből, ahová kerülnek - pl. tengerpart, Las Vegas, vagy egy egyszerű, füves rét. Nekem tetszett, szórakoztató volt, visszahozott valamit a régi idők rajzfilmjeiből - úgy gondolom, már ezért megérte elmenni a vetítésre.

Ha már vetítés - újból Fejér Megyei Hírlapos ingyen-mozizás volt ez. A jegyekért való sorban állás most kevésbé terhelt meg, de nevetséges módon egy eléggé könnyen megjegyezhető nő és annak hájas fiacskája megint a sor elején állt, mind itt, mind a mozizáskor. Nem tudom, ők vajon két órával előbb odaállnak, csak hogy elsőnek érhessenek be? Tumultus szerencsére alig lett, viszont gusztustalannak tartom, hogy a legtöbb nagyszülő, aki idejét feláldozza a kora reggeli sorban állásért, még csak egy kis hálát sem kap az unokáitól, akiknek tulajdonképpen szívességet tesz. Sőt, van úgy, hogy a saját gyerekeik sem képesek segítséget nyújtani nekik - de ez csak az én véleményem, nem tudhatom, hogy minden ilyen utód velejéig romlott-e:) Vissza a témához: Rendhagyó módon a film előtt nincsenek előzetesek, ami egy picit levett a hangulatból. Én imádom az előzeteseket!:) Viszont a Day & Night cserébe nagyszerű ajándék volt a készítőktől. Ennyi kitérő után most vágjunk is a közepébe!

Woody, Buzz és a többiek hosszú ideje egy nagy dobozban várják sorsukat, ugyanis gazdájuk, Andy, felnőtt és egyetemre készül. Már nem játszik velük, így a kis csapatnyi műanyagfigura azon tanakodik, hogy vajon a padlásra kerülnek-e, vagy kidobják őket... Egy véletlen folytán aztán a banda Andy tudta nélkül a Napsugár Óvodában köt ki, ahol egy összeesküvés közepébe kerülnek! A hős cowboy-bábunak és fröccsöntött űrkommandós társának ezúttal más játékokkal kell felvennie a harcot , vissza kell jutniuk jogos tulajdonosukhoz és meg kell menteniük rossz sorban sínylődő társaikat is! Hogy mi lesz ebből?!

Nem szeretem, hogy az emberek a rajzfilmet nem tekintik valódi filmnek, pedig elég csak a The Iron Giantre gondolni, amely bőven túllép saját keretein és egy fantasztikus történetet vetít elénk - csak éppen nem hús-vér színészek tolmácsolják az eseményeket. Itt szintén egy izgalmas, érzelmekben gazdag sztori elevenedik meg a vásznon, a lassan elmúló gyerekkorról, a barátságról és arról, hogy nem szabad elfelejteni, kik vagyunk és hol a helyünk. A régi részekhez hasonlóan nagyszerű poénokat pufogtatnak a Pixarosok, azonban itt már egy egészen különleges dolog történik, hiszen a figurák túllépnek saját játék-mivoltukon és többször rendkívül komoly, embert próbáló eseménysor részesei lesznek. Voltak részek, amik nagyon mélyen megérintettek, például a vége, a vaskohó, vagy a Macó múltjáról szóló részek. Voltak olyanok, mikor nagyon szurkoltam (a Majmos rész) és olyanok is, mikor hangosan nevettem (a tortillás jelenet például):) Röviden: szórakoztató! Mindent megkaptam tőle, amit egy filmtől várnék, minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Apróságokba tudnék csak belekötni, ugyanis van pár rész, amikor lehetetlen dolgok történnek, de ez az összesített élményt nem csökkenti.

A teljesség igénye nélkül következik egy felsorolás a karaktereket megszólaltató színészekből, először is a régebbről ismert hangokkal: Tom Hanks (Woody), Tim Allen (Buzz), Joan Cusack (Jessie), Don Rickles (Krumplifej Úr), Estelle Harris (Krumplifej Asszony), John Ratzenberger (a malacpersely), Wallace Shawn (Rex), Jeff Pidgeon (a zöld űrlénykék), Jodi Benson (Barbie), R. Lee Ermey (a műanyagkatonák vezetője), John Morris (Andy) és Laurie Metcalf (Andy anyukája). Ők mind megőrizték szerepeiket az előző két epizódból. Slinky-t, a rugós kutyát eredetileg az Ernestként ismert Jim Varney szólaltatta meg, 2000-ben bekövetkezett halála miatt most viszont Blake Clark (aki többek közt a Nekem 8 benzinkutasa és a Sátánka szemüveges pokolbéli démonja volt) váltotta. Az újak közt olyan nevek szerepelnek, mint Ned Beatty (Macó - ő volt az Életfogytigban az idős Főnök), Michael Keaton (Ken), Timothy Dalton (a süni), Jeff Garlin (az egyszarvú - például az Ottalvós buliban ő az apuka), Bonnie Hunt (Dolly - Tucatjával olcsóbb) és Whoopi Goldberg (a polip). Ez Lee Unkrich első önálló rendezése, ő egyébként az egyik író is. Az úriember annak idején segédrendezőként részt vett a Toy Story 2. és a Szörny Rt. készítésében.

A „Játék Történet” harmadik epizódját a kritikusok imádják, hát még a rajongók! Szerintem nagyszerű film, mindenkinek ajánlom, kicsiknek, nagyoknak és olyanoknak is, akik nem látták az előző két részt - sajnos viszont azok alapján, ha nem lett volna ingyenes, talán nem néztem volna meg és az nagy kár lett volna!

imdb.com felhasználói szerint: 8.3/10 (1.701 szavazatot kapott eddig) (2016-ra 1.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Óriási volt! 6-ost csak azért nem kap, mert ahogy a kolléganőm írta, másodszorra már biztosan nem olyan jó.)

Ja és maradjatok bent a stáblista elején, érdemes;)

Hírek:

- Tom Hanks az alábbi, érdekesnek tűnő munkálatokban vesz részt: egyelőre cím nélküli Barry Manilow-projekt (producer - Nem sokat tudok Barry Manilow-ról, de azt igen, hogy sokan utálják. Szóval kérdéses, hogy vajon ki és miért akar filmet csinálni róla?), The Lost Symbol (a Da Vinci-kód 3. része...) és a Larry Crowne (rendező és főhős - Na ez tényleg érdekes lesz! Egy vígjáték-dráma Larry-ről, aki 50 éves fejjel visszamegy a középiskolába!).

      Egy vámpíros film, amiben kivételesen NEM szerepel korunk bálványa, Pattinson Róbert. Azonban e kedvező feltétel ellenére sem egy emlékezetes film a Vér.

      Teljes mértékben járatlan vagyok a japán animációs filmek világában, de a lényeg, hogy ez is egy ilyen alapján készült. És még egy magamfajta dilettáns is észrevette ezt a filmen. A látványon van a hangsúly, ami nem véletlen, a történetből kiindulva. A főszereplő Saya (Gianna Jun) egy vérszívó, akinek élete fő célja, hogy eltegye láb alól apja gyilkosát, Onigent (Koyuki). Utóbbi a legvénebb és leghatalmasabb vámpír, vagy ha tetszik, démon. Egy nő alakját vette fel, és Saya segítője is történetesen egy tinilány, Alice (Allison Miller). A többi szereplő gyakorlatilag nem is lényeges, kivétel talán Saya egykori mestere, Kato (Yasuki Kurata). Visszaemlékezésekből megismerkedhetünk Saya múltjával, és megtudjuk, hogy legfőbb kétsége az, hogy vajon saját maga ember-e egyáltalán? Van-e lelke? Alice-szel hasonló a sorsuk, mivel az ő apját is megölték, nem is akárkik; egy titkos társaság tagjai, akik eleinte Saya segítőinek tűnnek...

     Nagyon sok vér fröccsen, minden jelenet a horror műfajt próbálja kiszolgálni, de helyenként inkább gagyiba fordulnak az események. Meg igazából van egy elvarratlan szál is, és a vége (amit kikövetkeztethet a kedves olvasó, hiszen tök nagy klisé) egészen elnagyolt, az ember azt gondolná, a végső küzdelem valami nagy durranás lesz. E film esetében viszont inkább az első egy óra telik el belsőségek fröcskölésével. Megvan a szokásos múltbéli szomorú sors a főszereplőnél, van segítő, de persze több a gonosz ember. Illetve lény.

      Érdekes módon, annak ellenére, hogy ez egy szokványos horror-fantasy, vagy micsoda, és nem egy nagy szám, valahogy észre se vettem, hogy eltelt a játékideje. Sodornak minket az események, és végül is csak az a baj, hogy a befejezés nagyon béna, vagy inkább semmilyen. És ez mondjuk mindenképpen hátrány egy film esetében. Szóval semleges számomra ez a mű, valahogy nem tudom, mit kezdjek vele. Onigen megvalósítása viszont külön tetszett, meg a fekete-fehér ellentét vonulata.

     Hofit idézném: "Valami nagyobbat vártál?" És a válaszom az lenne, hogy igen. Azért Tévésámánnak elküldöm a főszereplő hölgyet:

Egyébként pedig hajráááááááá Argentínaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretem a francia filmeket. Annyival életszerűbbek és hozzám közelebb állóak mint az amerikaiak... Sajnos viszont az utóbbi 3 francia mozi, amit láttam, mégse volt az igazi. A Marhakonzerv-akció nem nevezhető rossznak, de ugyanaz a banda tudott csinálni Jöttünk, láttunk, visszamennénket is, így nézve pedig már mégse olyan jó. A lány és a farkasok egész másmilyen, mint amilyenre számítottam - kifejezetten untam, hiába volt Laetitia Casta a főhősnő. Végül pedig jött ez, amit angolul Seeds of Death-nek is neveznek, és az előző bekezdés kezdetén olvasható véleményem nem változott meg.

Párizs házain egyre több különös felirat jelenik meg, aminek kezdetben senki nem tulajdonít nagy jelentőséget. Azonban a baljós üzenetek kezdenek sokasodni és ez felkelti Adamsberg felügyelő figyelmét. Nem sokkal később az ómenek egyre világosabbá válnak: valaki egy kitörni készülő pestis-járvánnyal fenyeget! Amikor pedig az első hulla is feltűnik, az események hullámai kezdenek összecsapni hősünk feje fölött. A felügyelőnek ugyanis nem csak az egykori kedvese hiánya miatt érzett fájdalommal kell megbirkóznia, hanem összefüggéseket kell találnia a káosz közepén, és felgöngyölíteni ezt a misztikus ügyet. Dolgát nehezítik vagy néha könnyebbé teszik egy bérház különös lakói, akik mind valamilyen sötét titkot rejtegetnek. Vajon megállítható a fekete halál vagy ismét megtizedeli a francia főváros lakosságát? Ki lehet a hátborzongató események szálainak mozgatója?

Azóta gondolkodok, hogy melyik film az, ami kiköpött ilyen, de nem tudok rájönni. Azt hiszem a Bíbor folyók az... Az eleje eléggé különös, az első 10-15 percben nem igazán érthetőek a dolgok. Utána viszont, amint az első jel feltűnik, izgalmassá válik. Ahogy haladunk egyre előrébb, úgy lesz egyre szövevényesebb az ügy, majd kb. a 3/4-énél jön a fordulat, amikor majdnem teljesen fény derül az igazságra. A Messze fuss... innentől válik rossz filmmé. Az eddigi izgalom egy csapásra eltűnik, az események ellaposodnak és a végén adrenalinfokozónak berakott csavar se üt már. A konklúzió, vagyis hogy ki az elkövető és miért, az pedig egyenesen béna. Pozitívum viszont, hogy sose gondoltam volna az illetőre!

Meg kell említenem, hogy a színészek azért remekelnek! Mind Adamsberg alakítója, José Garcia (jobbra a képen), mind pedig a lecsúszott színészt játszó pofa (sajnos nem tudom a nevét) jó volt. Ki kell még emelnem Michel Serrault-t, aki anno a Belphégorban is emlékezetes volt. Ez az utolsó filmje és újfent maradandót alakít (ő van a kép bal oldalán). A történet egy irodalmi adaptáció, a francia bestseller írónő, Fred Vargas (igen, ez egy női név) "Gyorsan menj el és későn jöjj meg"-ként fordítható című könyvéből készült, amit négyen-öten átírtak forgatókönyvvé - köztük volt a rendező Régis Wargnier is.

Kár a Have Mercy On Us Allért (ez a 3. címe:)), ugyanis ha nem romlik el a fővonal és nem derül ki, ami kiderül, akkor egy sokkal izgalmasabb, természetfelettibb (van ilyen szó?) mozi lehetett volna. Így viszont semmi mondanivalója, semmi tanulsága és utólag nem sok értelme van.

imdb.com felhasználói szerint: 5.5/10 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Az első egy óra nagyszerű, de utána végig lejtmenet...)

(Az első bekezdésben említett filmek mindegyike megtalálható az archívumunkban! Megjegyzés 2016-ból: Az imdbn jelenlegi magyar címe: Lépj le hamar, és ne siess vissza!)

A legutolsó Windows-frissítés óta nem működik a youtube (se), remélem májkroszáfték gyorsan kijavítják majd a baklövést. Holnap 18-kor újfent premierre megyünk, ezúttal a Toy Story 3. részét nézzük majd meg - ha ingyen van, akkor miért ne?:) Remélem jó lesz...

Üdv mindenkinek! Mióta tényleg dolgozom, azóta annyira elfáradok hogy 23 óra után már gyakorlatilag nem bírok fent maradni. Kivétel ez alól a hétvége:) Egyébként az a véleményem, hogy a "felnőttek világa" tele van nyomasztó és unalmas dolgokkal, problémákkal és vesződségekkel, elmegy az idő és az életkedv csak azért, hogy legyen egy kis pénzünk... Ha te, aki ezt olvasod, még suliba jársz, nem dolgozol, esetleg 16 éven aluli vagy, akkor azt tanácsolom: maradj gyerek! Ne akarjunk már ennyire felnőni, emberek, én inkább visszamennék kiskoromba, amikor még gondtalanságban telhettek a napjaim, nem voltak rosszakarók, határidők, ostoba ügyfelek és minden egy kicsit színesebb, kedvesebb, csodásabb volt...

 

Jó régen nem írtam már ide.... Mióta dolgozom, azóta nincs olyan sok kedvem filmeket nézni, plusz mostanában rengeteg jó játékot találtam (pl. Deus Ex, Heroes IV teljes kiadás), így inkább ezekkel ütöm el a szabadidőmet. Ezt a filmet viszont már egy ideje meg akartam nézni. Először az emblematikus figurájával, Sammel találkoztam, akit a poszteren középen láthattok. Szerintem jópofa figura - ezt gondoltam, amíg nem láttam miket tesz. A premierkor még nem néztem meg cikkem alanyát, aztán láttam, hogy Anna Paquint beírták főszereplőnek, mellé Brian Coxot, így már még inkább vonzóvá vált. Kedd késő este aztán semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy leüljek elé - sajnos azonban apámtól a film első 5-6 percéből semmit nem hallottam...

Halloween éjszakáján bármi megeshet, elég csak a John Carpenter által elindított sorozatra és annak Rob Zombie-féle újrájára gondolni. (Utóbbinak mindkét részéről van cikk az oldalon.) Ezzel a művel is igazolást nyer állításom. Azon az estén egy amerikai kisvárosban elképzelhetetlen dolgok történnek: például fény derül az iskolaigazgató hátborzongató hobbijára, lehull az álarc egy vérszívóról, életre kel egy kísértethistória és több ember sötét titka is kiderül!

A sztorit néhány kisebb történetre bontotta le a rendező-író-producer Michael Dougherty, aki többek közt az X-Men 2. részénél és a megbukott  Superman visszatérnél segédkezett mint forgatókönyvíró. Tehát a kisebb történetek közt átmenetek vannak, az egyikben megismert figurák visszatérhetnek a másikban, a történéseket pedig összefűzi a látszólag egyszerű maskarás kisgyerek Sam, aki mindegyikben felbukkan. Bevallom, a sztori eleje elég béna. A képregényszerű főcím és stáblista nagyon tetszett, viszont sem az első, sem a második gyilkosság nem túl izgi. Ha azonban ezeket kibírjuk, a következő 3 kis sztori kárpótol majd értük.

A felbukkanó különféle szörnyetegek irtó jók lettek, Anna Paquin most is gyönyörű, keveset szerepel, de akkor nagyon intenzív a jelenléte. Brian Cox egy elgyötört öregembert alakít, rendkívül hitelesen, megtámogatva Forgács Gábor kitűnő szinkronjával. Ki kell még emelnem a két szerepet is megformáló Dylan Bakert (a két karakter tulajdonképpen egy, de ezt majd meglátjátok), aki leginkább Norman Bates-et és Michael Douglas Összeomlás-beli karakterét juttatta eszembe. A gyermekszínészekre se lehet panasz, a legjobb talán Samm Todd (ő lány, de szerintem ez a nevéből nem derül ki). Ha már neveknél tartunk, az itt rövid ideig felbukkanó Battlestar Galacticás pofát úgy hívják, hogy Tahmoh Penikett - milyen név ez?

A rendező mellett Bryan Singer is szponzorálta ezt a remek kis horrort, ami egyébként Dougherty korábbi animációs rövidfilmjén, a Season's Greetings-en alapszik. 2007-es bemutatóját homályos okokból elhalasztották, később egyenesen dvdre jött ki, azonban jó pár filmfesztiválon bemutatták és a pozitív kritikák mellett több díjat is nyert. Készült belőle grafikus novella, Samből figurák, és a direktor úr már bejelentett egy készülő folytatást is.

Összefoglalva: Mintha a Sin City struktúrájával forgatnák le valamelyik Halloween-részt, de egy karakteres főgonosz nélkül, több kis rémmesére lebontva. Talán lehetne egy csokorba fűzött Masters of Horror-epizódhoz is hasonlítani. Nekem tetszett.

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10 (ezek szerint nekik is bejött) [6 év alatt 0.2-t csökkent.]

Szerintem: 4/5 (a kicsit laposabb indítás miatt)

A jövőre nézve nem tudom biztosan, mikor jövök legközelebb, de most Mozsárágyú több szabadidővel rendelkezik, így az ő írásai nyilván gyarapodnak majd:) Aki idetéved, nyugodtan használja a keresőt és böngéssze az archívumot, nem fogja megbánni;)

     Számomra mindig gyanús, ha egy film temérdek sok Oscart kap. Nem fejtem ki inkább, hogy miért, mert még akinek nem inge, az is magára venné. Az angol beteg egy monumentális alkotás, minden hasonló műnek a velejáróival együtt, de valahogy leköti az ember figyelmét, szóval érdemes megnézni. Már csak magyar vonatkozásai miatt is. A napfény ízénél mindenképpen jobb.

     Gróf Almásy László (Ralph Fiennes) életének fontos pillanataival ismerkedhetünk meg, a velem egy napon született, néhai Anthony Minghella rendezőnek (is) köszönhetően. Habár, úgy tűnik ő maga ezekre nem emlékszik. A II. világháború vége felé járunk Olaszországban, és Almásy csak egy kényszerű "teher" az ápolók számára; gyakorlatilag teljesen összeégett, nem nagyon tud mozogni, lélegezni is csak alig. Hana (Juliette Binoche), miután több szerette is meghalt a háborúban, belefárad abba, hogy állandóan félnie kell, meg aggódni, így Almásyval együtt egy elhagyatott kolostorban száll meg. Úgy gondolja, nincs már sok hátra a férfinak, addig is "nyugta" lesz. Csak egy könyvből tudhat meg információkat az angol betegnek elkönyvelt embertől, ami tele van annak személyes emlékeivel, írásaival. Együtt rakosgatják össze a múlt hiányzó darabkáit. Érkezik hozzájuk azonban egy rejtélyes idegen, bizonyos David Caravaggio (Willem Dafoe). Úgy tűnik, ő nagyon is ismeri a beteget, egyelőre viszont nem egészen világos, milyen szándékkal érkezett.

      A múlt felidézése Almásy és egy angol nő, Katharine (Kristin Scott Thomas) szerelméről szól. Mindennek háttere az egyre borzalmasabbá váló háború, a helyszín pedig Kairó. Apránként kapunk információkat a főszereplőről, ki is volt ő, milyen szerepe volt a háborúban, stb. A film hosszának ellenére is érdekes és még azt is írhatnám, hogy lendületes. Helyenként viszont kifejezetten giccses, de hát ez még elnézhető. Nem igazán tudom megmondani, hogy tetszik-e, vagy sem. Nem is közömbösek az érzéseim vele kapcsolatban, de azt hiszem, hogy számomra ez "csak" egy nagyszerű alakításokkal teli mozgókép. Amikor viszont Sebestyén Márta énekelt, akkor kicsit könnybe lábadt a szemem, ami mondjuk az allergiának is köszönhető mostanság.

     A Lostból ismert Naveen Andrews meg Colin Firth csak kevés ideig szerepel, de őket kiemelném a többiek közül. Voldemort megtestesítője meg lassan tiszteletbeli magyar lehetne asszem. Összefoglalva, ez egy olyan film, amit látni kell, de nem ér meg 9 Oscar-díjat. Jóestét.

     Szintén Sebestyén Márta, és ezt szerintem ismeri is a nép. Jó kis muzsika.

     Amikor kölyökkoromban olvastam a címet valahol, azt gondoltam, hogy ez valami horrorfilm lehet, amiben mindenevő skorpiók árasztják el Magyarországot, de sehogy sem tudtam hozzá kötni Eszenyi Enikőt meg Rudolf Pétert. A valódi történet közelében sem jártam, de mindenesetre érdekes film kerekedne belőle...

     A két főszereplő Panni és Tamás, kettejük se veled-se nélküled jellegű kapcsolatáról szól a film. Megismerkedésük a kis hazánkban nem is olyan régen még mindennaposnak számító telefonproblémáknak köszönhető. Tamás nagymamájának, Maskónak (Törőcsik Mari) akar dicsekedni újszülött kislánya súlyával és magasságával, de félrekapcsol a telefon és Panni értesül a hírekről. Kis idő múlva pezsgőt bontanak a telefonfülkében, majd heves csókolózásba kezdenek. Viharos viszonyuk kezdetét veszi, többször elhagyják egymást, szó szerint ütik-verik a másikat, vagy éppen táncolnak, bohóckodnak, esetleg énekelnek, szénné sült pulykát siratnak, hasonlók. Egymás életét, családjaikat és környezetüket is tönkreteszik, de mindig visszatérnek a másikhoz. Igazából ugyanaz ismétlődik végig, de egy oka van, hogy miért nem válik unalmassá a film: Eszenyi Enikő és Rudolf Péter egyszerűen óriásiak. Mindent, ami valaha egy színész feladata lehet, ötvöznek a két figurában. Boldogok, szerelmesek, dühösek, viccesek, hülyék, szertelenek, eszelősek, részegek, komolyak, szomorúak satöbbi. Szépek és fiatalok is ráadásul. Nagyon jó volt őket nézni szerintem.

     Garas Dezső, Pápai Erika, Hernádi Judit, Bárdy György, Csuja Imre, Temessy Hédi is feltűnik a filmben. Utóbbi figurájához kötődik a legnagyobb poén a filmben. Egyébként nem mondanám, hogy ez vígjáték, alapvetően inkább dráma. A két főszereplő múltjából egyre többet tudhat meg a néző a film során, miközben ők maguk gyakorlatilag alig ismerik egymást. Érdekes. Gárdos Péter a rendező, akárcsak a zseniális Szamárköhögés esetében.

     Szóval jó.

     Néhány totál különböző, ám egyaránt zakkant anya áll a történet középpontjában, vagy a középpont környékén, mert a világon mindent képesek a feje tetejére állítani. De mivel édesanyákról van szó, mindent meg is tudnak oldani.

     Spanyolországban hamarosan megtartják az első homoszexuális esküvőt, azaz mindjárt egy csomót egyszerre. Három párral közelebbről is megismerkedhetünk, illetve az ő anyukáikkal, meg két apukával is. Az anyák közt van egy habókos kutyabolond, egy ideges szállodavezető, egy OPNI-szökevény, egy bizonytalan színésznő meg egy, akinek össze kéne adnia a meleg párokat, köztük a saját fiát is, és ezt nem viseli túl jól. (Tévésámán kérdése: Mi a túró az az OPNI?:)) Különböző módon viszonyulnak gyermekeikhez, és jelentősen befolyásolják leendő vejeik életét. Olyannyira, hogy a szertartások veszélybe kerülnek, lehet, nem is tartják meg őket... 

     Vérbeli európai moziról van szó, mivel a karaktereken van a hangsúly (meg egy nagyon aranyos kutyuson!), akik igaz, hogy amerre járnak, felfordulást okoznak, de teljesen hétköznapiak, az utcán tömegével járkálnak ilyen emberek mindenhol. Ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mindenki, legfeljebb az eltérő, hogy nincs mindenkinek homoszexuális gyereke. Mindegyik szereplő "defektes" valamiben, és emiatt lehet nevetésre számítani. Szerintem végig leköti a figyelmet, néhol túl sok az információ, meg egyes szereplők hihetetlenül idegesítőek, de egy megtekintést mindenképpen megér. Na szóval, nem rossz film ez, de a májli- meg esspé-, illetve tvájlájt-rajongókat nem fogja lenyűgözni.

     Mel Gibson neve egy időben garancia volt a mocskosul nagy kasszasikerre. Ez a film akkoriból való.

     Ő alakítja Nick Marshallt, aki egy igazi nőcsábász, bár a gyengébbik nem inkább a "rohadék", "faszkalap" vagy esetleg a "surmó" jelzőket fecsérli el a jellemzésére. Szó nélkül átgázol bárkin, csak a saját érdekeit tartja szem előtt, még egy szem lánya, Alex (Ashley Johnson) is csak egy zavaró tényező számára. A nők neki csak ideig-óráig kellenek, egy igazi bunkó a pali. Egy nap azonban érdekes, mármint életveszélyes dolog történik vele; áramütés éri a lakásában. Másnap pedig arra ébred, hogy hallja a nők gondolatait! Ez aztán maga a borzalom, gondolja hősünk. Viszont egy Bette Midler által életre keltett pszichológus ráébreszti, hogy ez a különleges képesség csak a javára válhat. Tehát innentől kezdve Nick élete fenékig tejföl - lenne, ha nem lenne minden történetben valami alapkonfliktus. Aki egy nő, Darcy (Helen Hunt), és aki az ő főnöke valami reklámcégnél. Szóval Darcy az útjában van a főszereplőnek, de közbeszól Nick képessége, aminek köszönhetően egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szeretné...

     Maga a sztori nagyon jó, mert erre ki ne lenne kíváncsi, sőt az urak valószínűleg szívesen birtokolnák is az említett képességet. És Mel Gibson, aki sokáig a kedvenc hálivúdi színészem volt, abszolút passzol a figurájához, isteni mosolya van és satöbbi. Helen Hunt kellően kedves, tele a film igazi röhögős poénokkal, a Sinatra rajongók meg talán le is hidalnak tőle. Bette Midler mellett kis szerepben feltűnik Lisa Edelstein alias Dr. Cuddy, Lauren "Mary Samsonite" Holly, Marisa Tomei és Alan Alda is. Jó sok klisével találkozhatunk és így, hogy sokadszorra láttam, ölég unalmas volt helyenként.

     Összességében megéri megnézni, de Mel Gibson nélkül azért nem lenne túl jó. Videjó helyett ezúttal álljon itt egy fura filmes asszociáció. Jóestét.   

Újabb fejezet a tini-fantasy filmekből. Bill Murray-vel azért nehéz szar mozit csinálni és mivel tudtam hogy ő is benne van ebben, ezért már volt egy garancia, hogy jól fogok szórakozni - és mit ad Isten, tényleg így lett!

200 évvel egy rejtélyes katasztrófa után, a már két évszázada a föld alatt élő emberek egyre inkább pánikba esnek a mélységekben lévő Szikraváros falai közt. A várost éltető gigászi generátor ugyanis kezd leállni, és ha ez bekövetkezik, mindenkit elnyel a sötétség... Szerencsére a kíváncsi Lina (Saoirse Ronan - ezt a nevet mégis hogy lehet kimondani? [Szersa]) és barátja, Doon (Harry Treadaway) szeretnének a végére járni egy pár rejtélynek és kitalálni, hogy hogyan lehet végrehajtani a lehetetlennek tekintett menekülést Szikravárosból!

A képen bal oldalon a két főszereplő fiatal, mellettük a rendező, akinek ez volt első igazi filmje, az utánuk következő urakat pedig remélem minden olvasó ismeri:) Először is le kell szögeznem, hogy pozitívan csalódtam ebben a City of Emberben! Például a már említett Murray mellett Tim Robbins, a Karib-tengerről ismerős Mackenzie Crook és Martin Landau is benne vannak (utóbbit elég nehéz volt felismerni), valamint a történet tényleg izgalmas. Bár nekem sem a lány, sem a fiú nem volt szimpatikus a hősök közül, mégis szurkoltam nekik és egyre inkább érdekelni kezdtek a város titkai. Felbukkan két hatalmas méretű állat, vannak persze gazemberek és jófiúk, menekülés és üldözés, óriási masinák és érdekes, disztópikus dolgok. (A disztópia az utópia ellentéte ha jól tudom:))

Mindenképpen meg kell említenem, hogy a Spiderwick krónikákhoz és a Lemony Snickethez hasonlóan ez is irodalmi alapanyagból készült, az eredeti City of Embert Jeanne DuPrau írta, 2003-ban jelent meg, az adaptáció producere pedig Tom Hanks volt. A Szikraváros 55 millió dolláros gyártási költségből csak durván 18 milliót hozott vissza, és vegyes kritikákat kapott, tehát egyértelmű tetszést sehol se váltott ki. A gyengécske bevétel miatt a második könyv megfilmesítését egyelőre nem tervezik, pedig alaphelyzetben erről is lett volna szó.

Őszintén nem értem, hogy mitől lett ez rosszabb, mint A balszerencse áradása. Bár abba több nagy nevet sikerült belesűríteni és ott volt ugye az utánozhatatlan Jim Carrey, de mindegyik gyerek ellenszenves benne, egy csomó barmósággal van megtömve a sztori és mégis sikert hozott. A Szikraváros viszont nekem tetszett, egy lehetőséget adhat neki bárki, főleg aki kedveli ezt a kölyök-fantasy műfajt.

imdb.com felhasználói szerint: 6.5/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az egy levonás azért jár, mert másodjára már tuti unalmas lenne, de egy nézésre 5/5-öt érdemel.)

Hírek:

- Tim Robbins-t legközelebb jövőre, a készülő Green Lantern-filmben láthatjuk majd. 

Mit kell tenni akkor, ha egy alapból nem túl nagy szám történetet szeretnénk sikeresen megfilmesíteni? Természetesen jónevű és/vagy tehetséges színészekre lesz szükségünk. Igen, a jó hírnév és a tehetség nem jár kéz a kézben, lásd azokat az emberkéket, akik 2 hétig sztárok, csak mert egy éppen futó mozifilmben szerepelnek, pl. labancz lilla, megön fáksz, stb...

Tehát megvan az alapsztori, ami valljuk be, nem túl eredeti: lúzer pofa hogyan melegedik össze újra a barátnőjével, miközben keményebb fickóvá válik, szembenéz a problémáival és megoldja őket.

Ha a főszereplő Adam Sandler, akkor máris csak egy adott réteghez szól(hat?). Ha ő a producer is, akkor méginkább szűkül a nézők köre, de itt és most mindössze executive producer (vagyis nem ugat bele annyit) és mellette ott van a csak pozitív jelzőkkel illethető színészóriás, Jack Nicholson! Bizony, innentől a siker garantált. Ugyanis Jack bácsi nagyon ért a vígjátékokhoz (is), Sandlernek ez a "hazai pálya" és ott vannak még a kis szerepekben beugró ismertebb arcok, mint pl. Marisa Tomei, Heather Graham, John C. Reilly, John Turturro és Woody Harrelson, sőt még New York volt polgármestere, Rudolph W. Giuliani is felbukkan. Ők mind nagyon jók, főleg Harrelson, tehát megvannak a siker alapjai.

A rendezője Peter Segal, aki eddig többek közt az alábbiakat hozta össze: Csupasz Pisztoly 33 1/3, Tommy Boy (nem jó), Bölcsek kövére II. (nagyon nem jó), 50 első randi, Csontdaráló (baromijó), ZseniKém - szóval ha jót csinált, az akkor nagyon jó lett:)

Az Anger Management esetében még a poénok se olyan rosszak - persze van pár unalmas és kínos rész, de egy mai vígjátékban hol nincs? Ami engem konkrétan irritált, az a dagi cica neve. Eredetileg Meatball vagyis Húsgombóc, ami szerintem aranyos, de itt valamiért Boci Cica (vagy rosszul értem?). Szóval engem ez konkrétan zavart, a többi dolog nem.

A kritikusok egy részének tetszett, a másiknak nem, de azért bőséges pénzt hozott a házhoz. Érdekességként megemlíthető, hogy a bírónőt játszó Lynne Thigpen utolsó filmje, alig egy hónappal a bemutató előtt halt meg és az ő emlékének szentelték e mozit.

A Ki nevel a végén? egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb Sandler-filmje, Jack Nicholson-rajongóknak pedig kötelező darab!

imdb.com felhasználói szerint: 6.1/10

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Készül a Transformers 3. része... John Turturro állítólag ebben is benne lesz. Én nagyon félek ettől a filmtől, mert tutira ellövik az Unikron-aduászt és biztos hogy elbasszák. Vagy pöcse lesz, vagy valami elképesztően gagyi módon valósítják meg - és ezt nem akarom, pláne nem azután, hogy szegény Galactus már erre a sorsra jutott...

- Woody Harrelson egy nagyon viccesnek tűnő animációs filmhez, a Turkeys-hez kölcsönzi most a hangját. A történet szerint egy csapat pulyka időgéppel visszamegy a múltba, hogy megakadályozzák az első hálaadás-napi vacsorát, és ezzel milliónyi testvérüket mentsék meg a sülthússá válástól! Hát nem óriási?:)

Reggel volt szerencsém látni a Szikravárost, ami meglepően jó volt, erről a napokban olvashattok majd tőlem.

Christina Ricci a(z egyik) kedvenc színésznőm - ezt az új olvasóknak írom, már ha vannak ilyenek:) Jó régen nem láttam már olyan "új" filmet amiben játszik, a jelen esetben tárgyalt nagyszerű magyar címmel megáldott művet is csak akkor néztem meg, mikor már 3. alkalommal adták. Első két esetben a StoryTv sugározta és meg kell mondjam, ennél sokkal többet érdemel - harmadszorra már a Duna Tv-n láthattam, ami azért mégiscsak minőséget képvisel. (Megjegyzés: Azóta a "hivatalos" kedvenc színésznőm már Juno Temple, de Riccit még mindig kedvelem.) Anno mikor jártamban-keltemben belebotlottam képekbe a Penelope-ból, semmi jóra nem számítottam. Úgy gondoltam ez valami baromság, sajnáltam szegény Christinát, amiért ilyen szerep jutott neki. Aztán elgondolkoztam: nem titok, hogy ő maga választja meg azt, amiben játszani szeretne és általában a kis költségvetésű és/vagy művészfilmeket kedveli. Tehát talán mégse lehet olyan rossz az Édes kis malackám. Most adtam neki egy esélyt és be kell vallanom, nem bántam meg!

A Wilhern nemesi famíliát egy elfelejtett átok sújtja, mikor hosszú generációk után megszületik az első leánygyermek. A kis Penelope emiatt szörnyen torz vonásokkal jön világra. Édesanyja (Catherine O'Hara) mindent megtesz, hogy a lányából igazi nemes kisasszony váljék - és hogy valaki "a saját fajtájából" beleszeressen és elvegye feleségül, mert szerintük ez megtörné az átkot. Penelope (C.R.) okos és művelt hölggyé cseperedik, azonban be van zárva a házba, és folyamatosan arisztokrata ifjak jönnek hozzá, akiket a kedves mama és a hozomány hívogat. A kérők általában mind titoktartási nyilatkozatot írnak alá, azonban egyikük (Simon Woods) megszökik. A bonyodalmak pedig akkor kezdődnek mikor a halálra rémült ifjú összefog egy mindenre elszánt újságíróval (Peter Dinklage) és egy póker-függő, szebb napokat is látott fiatalemberrel (James McAvoy), hogy leleplezzék a "szörnyet".

Itt már elsütöttek egy pár jó poént a készítők, az egész átok-szekvencia csúcs, tehát már az elején kiderült számomra, hogy ez egy remek kis film lesz!

Az írója az a Leslie Caveny, aki a világsikert aratott Mindenki szereti Raymondot című sorozatot írta, a producer pedig Reese Witherspoon (akit egy kisebb szerepben láthatunk is). Dr. Szöszi életre keltőjének ez volt az első produceri munkája és a rendező, Mark Palansky (a kép jobb oldalán) pályájában szintén fontos szerepe van: ez az első egész estés alkotása.

A színészekre semmi panasz nem lehet. Christina Ricci most elmaszkírozva nem a szépségével hanem a tehetségével hengerelt le. Egy idő után az átok folyománya teljesen természetes látvánnyá vált, szinte fel se tűnt - szóval ő baromijó volt. James McAvoy játéka is tetszett, hitelesen adta elő a semmilyen céllal nem rendelkező, szerencsejátékba menekülő fiatalt. Catherine O'Hara újfent egy problémás anyát játszik, azt hiszem őt beskatulyázták ebbe a szerepbe. Ki kell még emelnem Peter Dinklage-et, aki szintén remek teljesítményt nyújt. Egy rövid időre pedig a nagyon híres Russel Brand is feltűnik - bár tudnám mitől híres ő annyira... A sztoriból egyetlen dolgot emelnék ki, a legvégén van egy kevésbé fontos csavar, de ott nagyot néztem azért, mert soha nem gondoltam volna hogy ilyen is jöhet még!

Érdekességek: Riccit az említett szőke producer kérte fel a szerepre, egyből rá gondoltak Penelope-ként. A film zenéjét Joby Talbot szerezte (akinek a nevét a Franklyn miatt örökre megjegyeztem), valamint a sztoriból készült regény is. Az Édes kis malackámnak a kritikusok vegyes értékeléseket adtak, de azért pénzügyileg sikeresnek mondható, mert egy pici hasznot sikerült termelnie.

Összefoglalva az eddigieket, a címe ne tévesszen meg senkit, ez egy jó kis film, érdemes adni neki egy esélyt!

imdb.com felhasználói szerint: 6.8/10 (7 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Christina Ricci következő filmjében, a Born To Be A Starban egy pornó-színésznőnek álló lányt játszik majd el - érdekesen hangzik, nem?:) (A végső eredmény, a Bucky Larson jelenleg 3.3-on áll az imdbn...)

- Peter Dinklage hamarosan egy szintén figyelemfelkeltő műben lesz látható: a Knights of Badassdom című horror arról szól, hogy egy csapat szerepjátékos véletlenül elszabadít egy valódi démont, majd nekik is kell megállítaniuk a szörnyeteget! (Ez viszont kurvanagy film, azóta megírtam a róla szóló cikket!)

Ma este lesz a Ki nevel a végén?, ami A pláza ásza után majd jobb fényt vet Adam Sandlerre:) Aki még nem látta, az nézze meg! Nem tudom, hogy egyáltalán olvassa-e az oldalt (még) valaki, de ha igen, akkor neki(k) mondom, hogy kaptam munkát és így hamarabb elfáradok, kevesebb filmet nézek mostanság és így kevesebbet írok. Mozsárágyú pedig az államvizsgájára készül, szóval a jövőben kicsit lelassulunk, azt hiszem...

Adam Sandler és csapata, a Happy Maddison produkciós cég Kevin James-t az élre állítva próbált meg újból valami vicces filmet csinálni, aminek azért mondanivalója is akad, de ahogy az utóbbi években már oly sokszor, ez sem jött be nekik. A pláza ásza végén azon gondolkoztam, hogy mit akartak most itt csinálni? Vígjátékot, amiben van dráma vagy drámát, némi humorosnak hitt, izzadtságszagú viccelődéssel? De akármelyik is volt az alapkoncepció, az akciófilmekre hajazó részek se így, se úgy nem illenek bele.

Paul Blart (Kevin James, aki produceri és írói feladatokat is ellátott) óriási vesztes. Van egy lánya, de a felesége elhagyta; az anyjával lakik, nincs barátnője, szar a munkája, a kollégái lenézik és utálják. Ő pedig ennek kompenzálására olyan hévvel veti bele magát immár 10 éve a plázai biztonsági őr-létbe, amelyet senki nem vár el tőle, és nem is honorálják igyekezetét. Élete egy csapásra megváltozik, mikor beleszeret az egyik stand eladónőjébe (Jayma Mays) és hamarosan jelentős feladat hárul rá: meg kell mentenie a lányt és még néhány vásárlót a profikból álló betörőbandától! Paul tutyimutyi kisemberből kőkemény akciósztárrá válik, hogy elnyerje szíve hölgyét és legyőzze a gazfickókat!

Már amikor megláttam a Happy Madison logóját, elkezdtem gyanakodni, hogy talán mégse kéne megnézni. A legelső jelenet nagyon figyelemfelkeltő, de utána kb. 25 perc tömény unalom következik. Itt már nagyrészt a dráma uralkodik, a poénok háttérbe szorulnak és még bénák is. Aztán megkezdődik a rablás és onnantól kissé elképzelhetetlen dolgokat kezd művelni ez a Blart... Ahogy előbbre haladunk az eseményekkel, úgy lesznek a dolgok egyre kiszámíthatóbbak, egyre érdektelenebbek és gagyibbak. A végén jön még egy csavar, de őszintén szólva senki se fog meglepődni rajta.

Maga Kevin James szerintem nagyszerű teljesítményt nyújt, hiszen egyrészt megtanulta mesteri fokon használni azt a kétkerekű izét, amin gurul, másrészt meg van pár húzós kaszkadőrmutatványa is. A többiek semmi extrát nem nyújtanak, nagyrészt ismeretlen senkik, mindössze a Paul anyukáját játszó Shirley Knight és az indiai mobiltelefon-árust életre keltő Eric Averi lehet ismerős. A rendező személye sok mindent elmond a műről, arról a Steve Carr-ról van szó, akinek olyan "nagyszerű" filmeket köszönhetünk, mint az Oviapu, vagy a Dr. Dolittle 2...

A pláza ásza a kasszáknál meglepően jól teljesített, majdnem a készítési költsége tízszeresét hozta vissza, azonban a kritikusok nagy többsége leminősítette - megértem őket.

Röviden és tömören: nem jó film. Kevin James-rajongóknak tudom csak ajánlani, illetve akik kedvelik a Sandler úr produceri munkásságával készült alkotásokat.

imdb.com felhasználói szerint: 5.2/10 (7 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 2/5

Hírek:

- A főhőst alakító Férjek gyöngye most a The Zookeeper című romantikus vígjátékon dolgozik, ahol író, producer és címszereplő is egyben.

- A rendkívüli méretű szemekkel rendelkező női főhős, Jayma Mays lesz valószínűleg a készülő Hupikék törpikék központi ember-karaktere. (Még mindig el vagyok képedve ezen a tényen, hogy mozivászonra álmodják gyerekkorunk kis kék kedvenceit... És azóta még még egy részt csináltak ebből a szennyből.).

     Szabó István filmjét mindenképpen érdemes megnézni, de én egyáltalán nem mondanám, hogy tényleg annyira jó, mint ahogy mindenki beszél róla.

     Ralph Fiennes alakítja a hármas főszerepet; ő a nagyapa (Ignác Sonnenschein), az apa (Ádám Sors) és az unoka (Iván Sors). Hármuk életét követhetjük nyomon, megtudhatjuk, hogy mit jelentett számukra, hogy zsidónak születtek. Ignác a monarchia hű támogatója, Ádám számára a vívás az élet értelme, Iván pedig a kommunista rezsim szolgájának áll, majd a film végén rájön, büszkének kell lennie származására, szembe kell néznie a múlttal, és visszaveszi a család eredeti nevét, a Sonnenscheint. A nevet, melyet nagyapja még jogi pályája kezdetén magyarosított, és a vallást, amelyet Ádámnak el kellett dobnia, hogy vívhasson.

     Mindannyiuknak titkolniuk kellett, hogy zsidók, és csak Iván jutott el odáig, a harmadik köztársaság kezdetén, hogy felvállalhatta nevét. A három generáció küzdelmei idején Magyarország rengeteg változáson ment keresztül, a monarchia intézményétől eljutunk a köztársaságig, a két világégésen, a fasiszták és a kommunisták uralmán keresztül. Szerelem és halál, szilveszteri koccintások és háború, Tavaszi szél vizet áraszt és mocskos komcsi induló. Ellentétek sora a film, tele kiváló magyar színészekkel, akiknek kevés szerep jutott csak, például itt van Törőcsik Mari, Kulka János, Andorai Péter, Kovács Lajos és Ónodi Eszter. Ralph Fiennes úrról mind tudjuk, hogy remek színész, itt gyakorlatilag ő maga a film. A mellékszereplőkkel sincs semmi baj, csak maga a megvalósítás nem teljesen okés.

     Merthogy. Először is baromi hosszú. Túl sok minden egybegyúrva, túl sok infó, túl sok esemény, satöbbi. Az angol beteggel ellentétben többször unatkoztam közben. Kis részleteiben jó, de nem áll össze egésszé, szerintem. Aztán tele van iszonyú sablonos párbeszédekkel, vagy olyanokkal, amik egyszerűen nem valami életszerűek. De mondjuk nem szólók semmit, mert hasonló monumentális, több évtizedet felölelő alkotást kevesen képesek vászonra pingálni, Szabónak meg sikerült.

     Szóval vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Voltak benne nagyon eltalált jelenetek, pl.: Koltai Lajosnak köszönhetően. A zenék passzolnak, és nagyon jók, a színészek hasonlóképp, de a nagy egész egyáltalán nem hibátlan. És most belém lehet kötni, hogy hülyeség, hogy hosszú, de hát kinek a pap, kinek a paplan. Az viszont tuti, hogy a hasonló témát taglaló Sorstalanságnál fényévekkel jobb ez. És ezennel pontoznék is: 5/10.

Ez a szerzemény szerepel a filmben, és óriási nóta, én imádom.

Nagyon bírom Keira Knightley-t, szerintem szép és tehetséges. Még nem láttam az összes filmjét, de az eddigiekkel meg vagyok elégedve. Anno, mikor "felbukkant" a Karib-tenger vizéből, akkor két filmjét is megszereztem, az egyik A gödör (a róla szóló írás azóta elkészült), amiben csak mellékszereplő, a másik pedig ez. Először angolul néztem meg a Dominot felirat nélkül és nem sok minden maradt meg belőle, bevallom a nagy részét nem értettem:) De még így is megtartottam, mert összességében tetszett. Most, a második alkalommal, magyarul, már sokkal jobb volt. Az a véleményem, hogy néha meg kell nézni egy-két ilyen lövöldözős-káromkodós akciófilmet, mert tényleg felüdítően tudnak hatni a sok horror és fantasy közt (most a saját nevemben beszélek).

Tony Scott rendező (Top Gun, pár Denzel Washington-mozi) kb. 10 éven keresztül készítette elő ezt a filmet, merthogy Domino Harvey tényleg élő személy volt, egy valódi fejvadásznő. 1969-ben született, az apja Laurence Harvey színész volt, az édesanyja pedig Paulene Stone modell. Az itt felvázolt történet csak nagy vonalakban adja vissza az életét, ő maga pedig már nem mondhatja el, hogy így volt-e vagy sem, mert 2005-ben, a premier előtt nem sokkal túladagolta magát fájdalomcsillapítókkal és elhunyt. 36 éves volt. Egyébként a Constantine című filmben egy apró mellékszerepben látható, egy bárban ülő angyalt alakított. Na, de lássuk, mit hoztak ki a hölgyek-urak ennek a különös nőnek a sztorijából!

Domino (Knightley) már kiskorától kitűnik abból a társaságból, ahová társadalmi státusza révén került. Cigizik, káromkodik és kiáll magáért, akár szóbeli, akár fizikai párbajról van szó. Egy újsághirdetésre jelentkezve csatlakozik Edhez (Mickey Rourke) és Chocohoz (Edgar Ramirez), a veterán fejvadászokhoz és innen kezdetét veszi az őrület. Lövöldözés, valóságshow, elfojtott érzelmek, indulatok, a maffia, las vegas-i pénzmosodák, bankrablás és Tom Waits.

A film mellett szól Keira szépsége, Rourke harsány és nyers játéka, valamint a mellékszereplők alakításai. Például itt van rögtön a banda sofőrjét játszó Riz Abbasi, aki szerintem remekel. A nagyobb nevek közt pedig Chritopher Walken (ezúttal fejjel), Mena Suvari (rózsaszirmok nélkül), Mo'Nique (csak azért említem meg mert nemrég Oscar-díjat kapott), Peter Jacobson (Chris Taub, ha így könnyebb felismerni, de többet nem segítek), Macy Gray (sajnos énekel is), Lucy Liu (hozzá nem tudok semmi frappánsat), Jerry Springer, valamint az igazi Domino is felbukkan egy rövid képsorban a stáblista elején. A feliratok szerintem egészen érdekessé teszik a Dominot, kicsit látomásszerűvé, és a zenék se rosszak - ennyit a pozitívumokról.

Most jöjjenek a negatív vonások: A Springer-jelenet a film legalja, szóval aki ott esetleg elkapcsol és vissza se néz, azt megértem. Egyszerűen nem tudom felfogni, miért kellett ez ide, olyan, mintha egy magyar film közepén egyszer csak ott lennénk valamelyik hazai fogatlancigányos műsorban - bár nem lepődnék meg, ha ez már rég meg is történt volna... A sztori leges legeleje tök érthetetlen, egyszerűen nem tudod majd megérteni, hogy mi ez, hogy került ide mindenki, mi a frász történik. Ez sajnos súlyos gond... Viszont a már jól ismert visszautalgatás majd segít utólag, ha addig kibírod. Ugyanis a játékidő két óra... Ezek mellett viszont semmi mást nem tudok már elmondani. Azt leszögezem, hogy ez a film elsősorban a férfiaknak fog tetszeni, az akciófilm végülis a mi műfajunk. Párszor lehet röhögni, néha lehet izgulni, de vannak erős üresjáratok sajnos... 

Néhány érdekesség a végére: a forgatókönyvet Richard Kelly a doni dárkó létrehozója csinálta. A végeredmény nagyrészt negatív kritikát kapott, és a költségének csak kb. a felét tudta visszahozni, szóval bukás lett... Nem tudom, hogy ajánljam-e a megnézését, nekem azért tetszett, leszámítva a Springer-jelenetet.

imdb.com felhasználói szerint: 6/10 (7 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Tony Scott producere lesz egy készülő Alien-előzménynek (előzmény!?). (A Prometheus-ról van szó.)

- Keira Knightley nem lesz benne a Karib-tenger 4-ben... (És az 5-ben se.)

- Mickey Rourke-ot hamarosan több érdekes filmben is láthatjuk: ő alakítja Robert Downey Jr. ellenfelét a Vasember II-ben, szerepel majd az Immortals című újabb ókori mítosz-látványorgiában, benne lesz Stallone The Expendables-ében és állítólag a Rambo V: The Savage Huntban is (ez kell? biztos kell?). (AZ elsőről már írás is van azóta.)

Végezetül pedig a film egyik betétdala, a Really Bad, amiben hallhatjuk az igazi Domino hangját: Levették a videót.

Ez a bejegyzés már tegnap kész volt, de a választási buli miatt nem tudtam feltenni, mert túlterheltek voltak a szerverek...

Az Alien-széria befejező része, amit most láttam mindössze másodszor. Köszönet az HBO-nak, amiért leadta, ugyanis kereskedelmiék ezzel is eljátszották ugyanazt, mint a Rémálom az Elm utcábannal. Vagyis: leadták a sorozatot, de az utolsó részt csak sokkal később, nézhetetlen időpontban; majd újból leadták a sorozatot, de az utolsó részt nem... Amikor mostanában volt a tvben a Nyolcadik utas-kvadrológia, nagyon vártam ezt az epizódot, de mint az előbbiekből kiderül, nem sugározták. Felettébb bosszús lettem, mert ez a kedvencem mind közül!

A Nyolcadik utas: a Halál remek film. Izgalmas, bár mára kicsit lassú, viszont egy  fantasztikus szörny és egy szép főszereplő hősnő emlékezetessé teszik - de említhetném a legendássá vált "chestbursting"-jelenetet vagy az android-ember harc feszültségét, a végzetes összeesküvés szálaival. A bolygó neve: Halál sokban más. A már megismert hősnő, Ripley (Sigourney Weaver) ebben anyaként védelmez egy árván maradt kislányt az idegenektől hemzsegő planétán. Szembeszáll az elképesztő Királynővel és végül a két nőstény harcából az ember kerül ki győztesen. Az Alien 3 (a magyar címe most nem jut eszembe) az általam leginkább rühellt rész. Az egyetlen egy Alien ronda és gagyi, a történet és az események totál érdektelenek és erőltetettek, mindössze a legutolsó zárójelenet a lényeges, mikor Ripley a forró mélységbe veti magát a hasából kirobbanó Királynő-palántával együtt... Hogy lehet, hogy mégis készült folytatás, mikor az ikonikus főszereplő meghalt? Nos, ahogy az bevált (?) a Jason X-nél a későbbiekben, itt is a jövőbe ugrunk, ahol aztán Joss Whedon forgatókönyve (a Serenity-t is ő írta) és Jean-Pierre Jeunet (Amélie, Elveszett gyerekek városa, Delicatessen) rendezése kalauzol minket végig az Auriga tudományos űrhajó sötét folyosóin!

Ripley-t 200 évvel halála után a hadsereg klónozza, hogy hozzájussanak a benne élősködő, növekvő Királynőhöz és újból feltámasszák a Halált (resurrection=feltámasztás). A kísérlet végül sikerül, a 8-as klón (Weaver) életképes és a hasából kioperált lárva is az. Azonban az új Ripley nem várt módon félig ember, félig idegen génekkel rendelkezik...

Ezalatt bedokkol a Betty nevű űrhajó, melynek zsoldosokból álló bandája (Michael Wincott, akit a Lió DiCaprio-féle Vasálarcosban láthattunk fél szemmel; Jeunet kedvenc színésze, Dominique Pinon; Ron "Pokolfajzat" Perlman és Winona "Bolti Szarka" Ryder; meg még 2 ismeretlen arc) valami furcsa megállapodás keretében két napra beköltözik a hatalmas hajóba. De sem az új képességeit próbálgató mutáns, sem a válogatott gazemberek nem tudják, hogy a kutatók eközben Istent játszanak a felső szinteken és kitenyésztenek egy falka Alient. Természetesen most is alábecsülik őket és hamarosan elkezdődik a mészárlás!

Nem tudom, miért nem szeretik ezt a részt az emberek. Jeunet teljesen egyedi látásmódja még sötétebbé és groteszkebbé teszi a Nyolcadik utas univerzumának itt bemutatott darabját, a színészek kitűnőek és a szörnyek minden eddiginél ocsmányabbak, vadabbak és ijesztőbbek (gondolok itt elsősorban a "Newborn" rémségre).

Weaver még ekkor is nagyon jól nézett ki, Perlman brutális és vicces, Pinonért pedig szerintem mindenki szurkol majd. Ryder karakterének erőltetése most így második alkalommal már nem volt olyan zavaró, de talán kicsit túl sok rivaldafényt kap. A mellékalakok közt ott van az őrült tudóst alakító Brad "Chucky" Dourif; a Vészhelyzetbeli dr. Dubenko, azaz Leeland Orser, és a már-már vígjátéki módon vicces ezredes, Dan Hedaya. Az elején lévő párbeszédek kissé bénák és van pár olyan dolog benne, ami az előző 3 rész után fura lehet (pl. az erőteljes fekete humor), de én még így sem értem, hogy mi a gond a Resurrectionnel. 

A lények mozgatásáért Tom Woodruff Jr. volt a felelős, akit Sigourney Weaver az ezerarcú Lon Chaney-hez hasonlított, mikor kérdezték róla - ez pedig nem kis dicséret! Mind a borzasztó Királynő, mind a fürge és halálos köz-Alienek nagyon meggyőzőek, az említett "Newborn" pedig a sorozat legijesztőbb lénye. Az olyan emlékezetes jelenetek, mint Ripley és Johner (Perlman) konfliktusa a kosárpályán (a dobást maga Weaver csinálta!), a víz alatti üldözés (ahol mind Winona Ryder, mind Ron bácsi majdnem vízbe fúlt!) vagy a Királynő végső szülése örökre bevésődnek a néző fejébe.

Néhány érdekesség még a végére: Alapjáraton a rendező hülyeségnek tartotta az egészet, de végül mégis belement (hála neki érte:)). Joss Whedon forgatókönyvét egyáltalán nem úgy valósították meg, ahogy ő szerette volna, ezért nagyon utálta ezt a filmet, de annyiban hasznos volt számára, hogy a Betty legénységéről mintázta a későbbi Firefly csapatát (lásd - Serenity). Az Alien 4 jót és rosszat is kapott a kritikusoktól, az USA-ban a négy rész közül ez hozta a legkevesebbet a konyhára, de nem bukott meg! Külföldön (például itthon) kifejezetten sikeres volt! Ezek után tényleg nem tudom, mit nem szeretnek ezen a filmen a "nagy" rajongók, hiszen minden megvan benne, amitől nagyszerűvé válik!

imdb.com felhasználói szerint: 6.3/10 (7 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Sigourney Weaver állítólag ismét eljátssza régi karakterét a jövőre elkészülő Szellemirtók III-ban, valamint részt vesz az első két részről készülő dokumentumfilm forgatásán is. Ezeken túl pedig a vámpírok királynőjét alakítja majd egy erősen tváljált-koppintásnak tűnő csajos vérszívó-moziban, a Vamps-ben, ami szintén jövőre kerül a vetítővásznakra. (Előbbiből nem lett semmi, helyette egy átalakított, csak nőkből álló Szellemirtó-csapat ostromolja meg a vásznakat 2016-ban; utóbbi pedig egy förmedvény, amit 20 perc után kénytelen voltam lekapcsolni, annyira rossz!)

- Jön a Gyerekjáték újrája... Állítólag Brad Dourif lesz újból Chucky hangja, de hogy ennek négy rész után mi értelme egy újrát csinálni? Mért nem találnak ki valami újat? (Ez szerencsére azóta se valósult meg.)

- És ismét: nem csak az ördögi játékbaba történetét, de a John Carpenter-féle The Thinget is újrázzák - ennek Tom Woodruff Jr. lesz a lényekért felelős fő embere, így legalább a gusztustalan és ijesztő szörnyek garantáltak. (A dolog elkészült, de se a régit, se az újat nem láttam még.)

Hamarosan olvashatjátok majd a szombat esti Domino című film elemzését is - megint tőlem:)

Van valami szépség a megfelelően filmre vitt keleti harcművészetekben. Számomra főként tetszetősek az ún. wuxia-filmek, melyeknek első, modern kori zászlóvivője Ang Lee Tigris és sárkánya. Lee filmjének óriási sikere inspirálta Yimou Zhangot, hogy elkészítse a Hőst, majd annak utódját, a Repülő tőrök klánját. Most már úgy gondolom, hogy utóbbit meg kellett volna nézni, mikor adta a tv!

Egy rejtélyes, névtelen férfi (Jet Li) kér bebocsátást Csin király (a később Csin Si Huang-ti - Daoming Chen játssza) palotájába. Az ismeretlen kardforgató magával hozza a király három legveszedelmesebb ellenségének fegyvereit, mutatva ezzel, hogy legyőzte őket. Jutalmainak kihirdetése után elkezdi mesélni a történetet, hogy hogyan győzte le Eget (Donnie Yen), Szálló Hót (Maggie Cheung) és Törött Kardot (Tony Leung Chiu Wai)... De vajon igazat állít-e és vajon az-e, akinek mondja magát?

A filmet egy valós személy, a Kínában legendás ősi orgyilkos, Jing Ke ihlette. A cselekmény kb. 10 percben elmesélhető lenne, de természetesen a hangsúly az elképesztően szép látványon van. Aki látta a Tigris és sárkányt, annak már lehet egy alapvető elképzelése a Hősről, de vannak különbségek. Például sokkal kevesebb repkedés van benne, a színvilág viszont hihetetlenül erőteljes. A feketék, vörösek, kékek és fehérek megteremtik az események több szemszögből való bemutatása során a hazugságot, a vélt igazságot és az igazi valóságot is. A fantasztikus harcokat láthatjuk vörösben vagy fekete-fehérben, mialatt a párbajozók hulló falevelek közt vagy egy tó felszínén küzdenek.

Jet Li neve (sajnos?) egybeforrott az amerikanizált filmekkel (Öld meg Rómeót!, Az egyetlen), itt azonban nagyon visszafogott, méltóságteljes alakítást nyújt. A keleti nők megkapó szépsége most is ámulatba ejtheti a férfinézőket, ráadásul ahogy a Tigris...-ben, itt ugyanúgy harcolnak, ami külön plusz. Törött Kard segítőjében pedig felfedezhetjük Ang Lee filmjének fiatal antihősnőjét, Ziyi Zhangot. A férfiak közül még a királyt játszó Daoming Chent emelném ki, nekem nagyon tetszett ahogy megformálta az uralkodót.

A végső nagy mondanivaló és az egyes szereplők sorsának alakulása érthető, a motivációik átláthatóak. Valahogy azonban a végén egyfajta űrt éreztem, a befejezés után az egész mintha elillanna, mintha meg se történt volna. (Bár egyébiránt nekem a Crouching Tiger, Hidden Dragon vége is olyan fura, mert ezeket nagyon hosszan el tudnám nézni, aztán egyszer csak ennyi volt, nincs tovább...)

Viszont mind a közönség, mind a kritikusok körében nagyon nagy sikert aratott anno, bár furcsa módon legtöbbet pont az alkotó ország, Kína bírálta... Amerikában egyébként maga Quentin Tarantino segítette a mozikba jutni, elkészülte után csak 2 évvel, hatszori halasztás után mutatta be a Miramax.

Röviden: Akinek tetszett a Tigris és sárkány, az ebben sem fog csalódni!

imdb.com felhasználói szerint: 7.9/10 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 (A Tigris... nekem jobban tetszett egy picivel.)

Hírek:

- Jet Li is szerepel majd a Stallone-féle The Expendables-ben, amit (ha minden igaz) még ebben az évben láthatunk majd. [És azóta már két folytatást szült...]

     Alternatív cím: "Vigyázz a körtével!"

     Goldie Hawn és Chevy Chase kettőse általában garancia a jókedvre, ez esetben viszont inkább a krimin van a hangsúly, némi vígjátéki felhanggal, ez utóbbi is leginkább a zseniális Dudley Moore számlájára írható.

     Kate Hudson anyukája játssza Gloriát, egy kedves, elvált nőt, akinek az élete egy csapásra megváltozik, amikor felvesz egy stoppost, mivel ezután valami miatt elkezd rá vadászni úgy féltucatnyi ember. Carlson hadnagy (C. C.) siet a segítségére, és egészen véletlenül egymásba is szeretnek. De mindez tök lényegtelen addig, amíg meg nem tudjuk, hogy ki is az a "Törpe", hogy miért tűnnek el nyomtalanul holttestek és hogy vajon kinek jutott eszébe Barry Manilow-t foglalkoztatni a filmzene kapcsán. Rejtély. 

     Miként az is rejtély, hogy a Gustafson bácsiként is ismert Burgess Meredith hogy nézhetett ki 50 körülinek e film készítésekor, amikor már 71 éves volt? Egyébként maga a történet leginkább klisékből épül fel, eléggé kiszámíthatóan, de szerintem a főszereplők gondoskodtak róla, hogy még ennyi év távlatából is jónak mondhassuk az "Őrizkedj a manótól"-t. Dudley Moore-ral kapcsolatban pedig nem találok elég jelzőt, de talán a pozitív értelemben vett bolond megfelelő lehet.

     Vicces és izgalmas film, Goldie Hawn bájos, Chevy Chase itt még jóképű gyerek volt. Visszhall és boldog nyulat mindenkinek!

     Nem olvastam a könyvet, sőt nem is érdekel, de ez a film azért mindig jól jön unalom ellen.

     Főszerepben Renée Zellweger látható, aki teljes mértékben meggyőző alakítást nyújt. Bridget csak arra vágyik, amire minden hasonló korú nőci, azaz a fehér pacin közlekedő hercegre, normális melóra és családra. És naplójának tartalmát, tehát a fentiek lázas keresésének részleteit megosztja a nézőkkel. Így ismerkedhetünk meg a hölgy főnökével, a nőcsábász Daniellel (Hugh Grant), aki előszeretettel káromkodik, igen érdekes felfogással rendelkezik a hűségről meg hasonlókról, és egy nagy bunkó. Mr. Darcy (Colin Firth) az ő totál ellentéte, mert ő egy karót nyelt sztárügyvéd, aki mindemellett viszont kedves és csodás ember. Mindkét pali odavan Bridgetért, meg igazából Bridget is ő értük. A csaj elborult elméjű anyja (Gemma Jones), jó fej apja (Jim Broadbent), elmebeteg haverjai, meg úgy általában a világ azon mesterkedik, hogy Bridget élete lehetőleg egy ponton se alakuljon úgy, ahogy kéne. Röviden így össze is foglalható a történet, de természetesen elkerülhetetlen a hepiend.

      Bridget monológjain jókat lehet nevetni, tele a film amolyan, "ezdeciki"-típusú poénokkal, meg jó sok blődli gagyisággal. De a színészek jók, a sztori leköti a figyelmet, sajnos viszont a zenék, amik mennek a jelenetek alatt, hát azok valami elviselhetetlenül rosszak. Az egyik pillanatban a giccstől nem kap levegőt az ember, a másikban meg azon ügyködik, miként lehetne a legcsekélyebb fájdalommal lenyisszantani saját füleit. Szóval borzalmasak a dalok, a legtöbb ráadásul nem az eredeti előadótól van, na ennyi ölég is.

     Feministáknak, Colin Firth-rajongóknak minden bizonnyal elnyeri a tetszését, a többiek meg egy jót röhöghetnek a címszereplő szerencsétlenkedésein. A második része is hasonló.

Születésnapom alkalmából néztem meg, általában ezzel szoktam ünnepelni:)

A kedvenc horrorom és a szívemnek egyik legkedvesebb film!

Szerintem mindenki látta, ismeri, és talán rengetegen szeretik is, ami nem csoda. Akik azonban mégsem ismerik, azok most egy egészen átfogó képet kaphatnak róla, hogy mi Az Álmosvölgy Legendája!

Washington Irving az 1800-as években élt Amerikában, író és történész volt, az ő novelláján alapszik a film. A The Legend of Sleepy Hollow 1820-ban jelent meg először nyomtatásban, kísérőtörténetével, a Rip Van Winkle-lel együtt a The Sketch Book of Geoffrey Crayon, Gent. című novelláskötetben. Irving álnéven írta meg ezt a művet, ami máig a legkorábbi amerikai fikciós történet, amit még mindig olvasnak az emberek. A sztori legelső filmes feldolgozása 1922-es (The Headless Horseman), később pedig még több mozgóképet inspirált. De eljutott a színpadra és már hangoskönyv formában is meghallgathatják az angolul tudók.

1994-ben Kevin Yagher effektmester elérkezettnek látta az időt arra, hogy Irving novelláját átültesse a mozivászonra. Mellé a Paramount jóvoltából betársult Andrew Kevin Walker forgatókönyvíró (pl. a mostani Farkasembert is neki köszönhetjük) valamint Scott Rudin producer. Eredetileg Yagher lett volna a rendező, azonban később ő maga kérte fel kollégáival egyetértésben az éppen a Támad a Mars! romjai alól kikecmergő Tim Burtont. Burton anno nagy névnek számított, hiszen túl volt a legendás Karácsonyi lidércnyomáson, az Oscar-díjas Ed Woodon és a máig népszerű Batman-sorozat első két részén. Azonban a már említett Mars Attacks! bukása miatt nem kapkodtak érte a stúdiók...

Rudin, Walker és Yagher azonban bíztak benne, hogy ő lesz az emberük. Ezek után Burton kérésére Tom Stoppard forgatókönyvíró elvégzett egy utolsó kozmetikázást a szkripten (szép magyar szó), producernek pedig (egyébként a rendező tudta nélkül) Francis Ford Coppola is beszállt. Az operatőri munkát a nagyszerű Emmanuel Lubezkire bízták, és innentől már csak kitűnő színészeket kellett találni.

Burton magával hozta "örök" társát, Johnny Deppet a férfi főszerepre, és két nagy öreget, szintén megszokott színészeit, Christopher Lee-t és Michael Gough-t egy-egy epizódszerepre. Női főhősnek a számomra oly kedves Christina Riccit, és a Fekete Viperával már bizonyított Miranda Richardsont kérte fel, de hagyott némi helyet akkori kedvesének, a különös szépségű Lisa Marie-nek is. A férfi színjátszók sem kisebb nevek, hiszen itt van az azóta a HP-szériával világhírűvé vált Michael Gambon, a '90-es években szinte minden filmben megforduló Jeffrey Jones, a például a Csupasz Pisztoly 2 és félben szereplő Richard Griffiths, és Ian "Palpatine Császár" McDiarmid! Mellettük pedig az ekkor még ismert akciósztár, Casper Van Dien is kapott egy mellékes figurát, néma szerepekben pedig láthatjuk Martin Landaut és Christopher Walkent. Már csak hab a Torgyán a felismerhetetlen Ray "Darth Maul" Park, és a muzsikáért felelős koronázatlan filmzene-király Danny Elfman.

Némi ízelítő a történetből: 1799 végén New York elküldi különös nyomozóját, Ichabod Crane-t (Depp) az isten háta mögötti Álmosvölgybe, hogy derítsen fel egy hátborzongató gyilkosság-sorozatot. A tudományban és az ész erejében bízó Crane pedig belecsöppen a boszorkányság, a megmagyarázhatatlan és a természetfeletti éjsötét elegyébe, melyből látszólag nincs menekvés. Egy árván maradt fiúval (Marc Pickering) és egy fehér mágiát gyakorló lánnyal (Ricci) karöltve indul az elpusztíthatatlan, megállíthatatlan pokoli lény, a Fejnélküli Lovas (Walken, Park és Rob Inch kaszkadőr) nyomába - a szálak pedig egy elképesztő összeesküvéshez vezetnek!

Jack Sparrow kapitány és Ollókezű Edward életre keltője harmadik alkalommal dolgozott együtt a sötét mesék mesterével, és itt sem okozott csalódást! Ichabod vicces, őrült, de komoly és megfontolt is egyszerre; szerethető, könnyen tudunk azonosulni vele, szerintem mindenki megkedveli őt.

Christina Ricci sosem volt még ilyen szép, mint itt (és szerintem már nem is lesz), néha olyan, mint egy törékeny porcelánbaba. Éppen a főhős mellé való, mert sokban kötődik a mágiához és kiegészíti őt a szeretetének erejével. Ahol Ichabod tudománya megáll, ott jön Katrina varázslata!

Walken és Jones kifejezetten ijesztőek ezekben a vad és gonosz figurákban, de Michael Gough külseje is elég félelmetes. Megemlíteném még Peter Guiness-t, aki Crane apját alakítja, szintén meglehetősen félelmet keltő módon. A többieket külön nem kell említeni, még a mellékalakok teljesítménye sem kevesebb, mint kimagasló.

A Lovas borzasztóan jó. Bármelyik alakjában, bármelyik fegyverével. Ahogy megforgatja a kezében a kardot, az annyira tetszik! Egyébként van egy nagyon a Star Wars I. részére emlékeztető harc, Depp, Park és Van Dien között - Darth Maul megformálója itt is két harcossal néz szembe egymaga és valaki ismét derékban kettévágva végzi:) Egyébként Park mellett McDiarmid és Lee szintén egy-egy Sith Lord megformálói, így ez a mozi bővelkedik a Csillagok Háborúja-rajongóknak kedves színészekben.

A látványvilág leírhatatlanul komor, sötét és ijesztő még nappal is, majdnem fekete-fehér hatását kelti, valóságossá teszi a hihetetlent (az alkotók szerint). A főcímzene és az egyéb zenei aláfestés csak erősíti ezt a kripta-hangulatot, melyet egyébiránt a híres Hammer Stúdió késői horrorjai és Mario Bava Fekete Vasárnapja ihlettek. Kellően brutális, ugyanakkor néhol meglepően humoros a cselekmény - szerencsére nem tocsog úgy a vérben, mint a Sweeney Todd, és nem megy el annyira a komolytalanság felé sem. Egyetlen apróság van, amit máig nem értek: Honnan tudja Crane, hogy a végén a malomhoz kell menni? Ez az, ami semmilyen módon nem derül ki a filmből, de az értékéből így sem von le.

Szerkesztés: Most, 2015-ben vettem észre, hogy a kissrác ott van, amikor Katrinát elrabolják, így látja, hogy hová viszik a lányt. Nyilván ő mondja el Crane-nek, amikor találkoznak.

Néhány érdekesség: Éppen 11 éve mutatták be itthon, holnaphoz (márc. 30.) számítva. Valóban létezik egy Sleepy Hollow nevű városka Amerikában és a Van Tassel család sem kitalált. Irving Crane-t több élő személyről mintázta, azonban szintén létezett egy fickó, akit így hívtak, de neki vajmi kevés köze volt az Álmosvölgy hőséhez. Burton azért választotta Riccit, mert szerinte olyan volt, mintha Bette Davis és Peter Lorre szerelemgyermeke lett volna:D A "hesszeni" kifejezés (ahogy a Lovast nevezik) a Függetlenségi Háborúban a Brit Hadsereg oldalán az amerikai lázadók ellen harcoló német zsoldost jelenti.

Cikkem tárgya Oscar-díjat nyert, mégpedig a Legjobb Művészi Rendezés-Legjobb Díszlet (Rick Heinrichs és Peter Young) kategóriákban. BAFTA-t kapott a Legjobb Jelmezek (Coleen Atwood) és a Legjobb Produkciós Tervezés (Rick Heinrichs), Saturn Awardot Legjobb Színésznő (Christina Ricci) és Legjobb Zene (Danny Elfman) kategóriákban; valamint Elfman külön BMI Filmzenei Díjat is nyert szerzeményeiért - de ezek csupán egy részét képezik az Álmosvölgy által nyert díjtömegnek!

Egyszerűen imádom, óriási film, mestermű, a tökéletesség határát súrolja, mindenkinek látnia kell!

imdb.com felhasználói szerint: 7.3/10 (13 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 6/5 (Hat fölé mégse akarok menni egy 5-ös skálán:D)

Kiegészítés 2023-ból: Kis híján 24 év távlatából nézve ez a film semmit sem veszített a hatásából. Most először láttam eredeti nyelven, blu-ray-en és talán angolul még jobb mint magyarul. Felnőttebb fejjel nagyon tetszik, hogy Ichabod nem tökéletes főhős, hanem esendő ember; nincsenek szuperképességei; nem szuperintelligens, csak használja a fejét; nem ő a legerősebb, a legszebb vagy a legjóképűbb - sőt, még csak nincs is magas pozícióban, mert constable-nek, tehát közrendőrnek szólítják. Az 1999-es számítógépes effektek még ma is megállják a helyüket, de főleg a hatalmas, valóban felépült díszletek, a szépséges jelmezek, a lehengerlő maszkok és az "ósdi" trükkök teszik felejthetetlenné a látványt. A drámát, a humort, a krimit és a horrort olyan kitűnően vegyítették benne, hogy egyik sem nyomja el a másikat; ez pedig végeredményül a SZÓRAKOZTATÁSnak azt a szintjén hozza, ami már nagyon-nagyon régen eltűnt a nagy költségvetésű amerikai filmekből. A fantasztikus zene, a hihetetlenül sötét, ám mégis csodálatosan szép látványvilág, a szereplők magával ragadó játéka és az elsőrangúan életre keltett mitikus szörnyeteg nagyszerű atmoszférát teremtenek. Egyetlen dolog tűnt fel most, több mint egy évtized után, ami talán megkérdőjelezhető: Vajon a karakterek miért mindig az erdő irányába menekülnek a Lovas elől? Miért nem a faluban keresnek menedéket?A Sleepy Hollow-ban minden csodálatos, ijesztő, de mégis szép. Mindent egybevetve azt mondom, hogy aki még mindig nem látta, nézze meg, mert ez egy igazi FILMÉLMÉNY, olyan, ami már valószínűleg soha nem lesz többé... 

Hírek:

- Burton úr producere lesz egy készülő Addams Family újrának (vagy folytatás lesz?). Én már csak a poén kedvéért is szerepeltetném benne Christina Riccit, legalább egy mellékszerepben pár pillanatra:) [Ez 2016-ig nem készült el.]

- Danny Elfman a készülő Forbidden Zone 2. zenéjét írja és állítólag ezen felül még szerepel benne. [Ebből se lett még semmi.]

- Christina Ricci rob pettinszon oldalán játszik majd a jövőre látható Bel Amiban, amit április 5-től Budapesten forgatnak! (Jó lenne látni őt élőben:))

- Miranda Richardson, Michael Gambon és Richard Griffiths mind benne lesznek az utolsó Potter-epizód valamelyik részében. [Erről már azóta olvashattok a blogon.]

- Christopher Lee tovább emeli a Season of the Witch című lovagos film színvonalát, azonban félek, hogy sem ő, sem Ron Perlman nem lesznek elegek, hogy ellensúlyozzák Nicolas "Hajamhullik" Cage-et, így a film szinte biztosan bukásra van ítélve... (Megjegyzés 2023-ból: Ebben szerencsére tévedtem.)

     Annak ellenére, hogy a főszereplő gyermekek esetében szó sincs bármiféle színészi tehetségről, ez a legjobb film a Potter-sorozatban. Eddig. Mert szerintem ez úgy rendesen össze van rakva, aranyos is meg félelmetes is. Az elején Dursleyék kellően bárgyúak, D. Radcliffe itt még egy volt a sok Lennon-imitátor közül, és az általam igen kedvelt eredeti Dumbledore, az azóta már sajnos elhunyt Richard Harris is kulcsszereplő.

     Robbie Coltrane, mint Hagrid; Alan Rickman Piton profként; Maggie Smith pedig McGalagony bőrébe bújva brillírozik. Feltűnik még John Hurt (Ollivander úrként), a nagyszerű John Cleese meg ezúttal Félig Fej Nélküli Nickként brillírozik. A történettel szerintem mindenki tisztában van, az önmagában is marha jó (Harry 11 évesen tudja meg, hogy varázsló, nevét mindenki ismeri a varázsvilágban, mert ő az egyetlen, akin nem fogott Tudjátokki halálos átka, satöbbi). E film esetében még inkább előtérbe helyezhető a családi mozi-jelleg, a könyv is hasonlóan kevésbé sötét, nem úgy, mint a sorozat többi része a negyediktől fölfele. Jó sok kiaknázható lehetőséggel találkozhattak a készítők, pl. Chris Columbus; Edevis tükre, kviddics, a butafej troll, a mozgó képek. Még minden az újdonság erejével hatott a filmvásznon, meg az egész univerzum Potter-lázban égett. Nem is nagyon emlékszem, hogy lett volna világméretű fölhördülés, hogy "hát ez nem is így volt a könyvben, ez nem hű hozzá" meg hasonlók. Szóval a film minden értelemben megfelelt az elvárásoknak, a gyerkőcök hasonlítottak a leírt karakterekhez, Piton kellően gonosznak tűnt, átszőtte az egészet a mágia. És tele van angolokkal meg jó zenével. Kevés az idegesítő szereplő, elviselhetően rosszak a színészpalánták. És ennyi.

     A magamfajta menthetetlen rajongó úgyse mondaná, hogy ez nem jó film.