Aki a Beatlest szereti, rossz ember nem lehet.

     Főszereplőnk, Sam (Sean Penn) így következésképpen nagyon jó ember. Erről környezete is meg van győződve. Van egy kislánya, akit a híres dal után Lucy Diamondnak nevezett el (Dakota Fanning). Van rendes állása, lakása, jó barátai, segítőkész szomszédja (Dianne Wiest). Viszont korának megfelelő értelmi képességei nincsenek. Állítólag egy hétéves szintjén van, Lucy pedig épp mostanában tölti be a hetedik életévét, azaz lassan lehagyja apját okosság terén. De minden rendjén van így is, mármint viszonylag. Egészen addig, amíg a hatóság rájön, hogy mi a helyzet a kéttagú családdal.

     Samtől ideiglenesen elveszik Lucy-t, de ő nem adja fel, a legjobb ügyvédet keresi. A véletlennek köszönhetően egy menő ám idegileg labilis jogásznő, Rita Harrison (Michelle Pfeiffer) ingyen "vállalja" az ügyet. Eleinte idegesíti őt újdonsült ügyfele, de ahogy telik az idő, egyre okosabbnak és nagyon is jó apának látja Samet. Nem valami könnyű felkészülniük a végső tárgyalásra, a tét pedig természetesen Lucy, aki egy nagyon kedves nevelőanyához (Laura Dern) került időközben. A befejezést gyakorlatilag a nézőre bízzák, de mindenképpen van katarzis.

     Elsőre nézve nem valami jó ez a sztori, de a megvalósításon van a lényeg. A közreműködők nevéből is látható, hogy nem valami zámolyi búcsú-jellegű dologról van szó. Véleményem szerint tényleg beleadtak apait-anyait, a filmvilág által csak szuperlatívuszokkal jellemzett Dakota (ekkor annyi éves kábé, mint Lucy), korához képest valóban jó alakítást nyújtott. A főhős figurája nemcsak értelmi fogyatékos, de "autistaszerű" és elég kényszerbeteg is szerintem - Penn mindezt remekül összehangolva játszotta el.

     Helyenként már kissé túl érzelgős lesz a film, de nem fordul át a giccsbe. A bírósági jelenetekre üdítően hatnak a Sam és barátai által összehozott gegek. Összességében az aranyos jelzőt akaszthatnám erre az alkotásra. És hogy miért jó film igazából? Mert tele van Beatles-szel, igaz nem az eredeti verziókat halljuk, de azért ezek is jók. Sok utalás található Lennonékkal kapcsolatban, mivel Sam hatalmas rajongójuk, ezekre az apróságokra érdemes odafigyelni. Továbbá kiemelt szereplői a filmnek a különböző plüssállatkák is. Gyermeteg lelkecském csak úgy kacagott! :)

     Egy barátném mindig sír a filmen, de annyit elárulok, nem azért, mert oly borzasztó lenne.

u.i.:

A filmben elhangzott ez a dal is.