Egy vámpíros film, amiben kivételesen NEM szerepel korunk bálványa, Pattinson Róbert. Azonban e kedvező feltétel ellenére sem egy emlékezetes film a Vér.

      Teljes mértékben járatlan vagyok a japán animációs filmek világában, de a lényeg, hogy ez is egy ilyen alapján készült. És még egy magamfajta dilettáns is észrevette ezt a filmen. A látványon van a hangsúly, ami nem véletlen, a történetből kiindulva. A főszereplő Saya (Gianna Jun) egy vérszívó, akinek élete fő célja, hogy eltegye láb alól apja gyilkosát, Onigent (Koyuki). Utóbbi a legvénebb és leghatalmasabb vámpír, vagy ha tetszik, démon. Egy nő alakját vette fel, és Saya segítője is történetesen egy tinilány, Alice (Allison Miller). A többi szereplő gyakorlatilag nem is lényeges, kivétel talán Saya egykori mestere, Kato (Yasuki Kurata). Visszaemlékezésekből megismerkedhetünk Saya múltjával, és megtudjuk, hogy legfőbb kétsége az, hogy vajon saját maga ember-e egyáltalán? Van-e lelke? Alice-szel hasonló a sorsuk, mivel az ő apját is megölték, nem is akárkik; egy titkos társaság tagjai, akik eleinte Saya segítőinek tűnnek...

     Nagyon sok vér fröccsen, minden jelenet a horror műfajt próbálja kiszolgálni, de helyenként inkább gagyiba fordulnak az események. Meg igazából van egy elvarratlan szál is, és a vége (amit kikövetkeztethet a kedves olvasó, hiszen tök nagy klisé) egészen elnagyolt, az ember azt gondolná, a végső küzdelem valami nagy durranás lesz. E film esetében viszont inkább az első egy óra telik el belsőségek fröcskölésével. Megvan a szokásos múltbéli szomorú sors a főszereplőnél, van segítő, de persze több a gonosz ember. Illetve lény.

      Érdekes módon, annak ellenére, hogy ez egy szokványos horror-fantasy, vagy micsoda, és nem egy nagy szám, valahogy észre se vettem, hogy eltelt a játékideje. Sodornak minket az események, és végül is csak az a baj, hogy a befejezés nagyon béna, vagy inkább semmilyen. És ez mondjuk mindenképpen hátrány egy film esetében. Szóval semleges számomra ez a mű, valahogy nem tudom, mit kezdjek vele. Onigen megvalósítása viszont külön tetszett, meg a fekete-fehér ellentét vonulata.

     Hofit idézném: "Valami nagyobbat vártál?" És a válaszom az lenne, hogy igen. Azért Tévésámánnak elküldöm a főszereplő hölgyet:

Egyébként pedig hajráááááááá Argentínaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!